Az iskolatípusok közötti tanulói mobilitás a vegyes profilú fővárosi középiskolákban

Az iskolatípusok közötti tanulói mobilitás a vegyes profilú fővárosi középiskolákban

Az Oktatási Minisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Bizottságának a megbízásából Készítette: Stevanyik László a Fővárosi Ifjúsági és Pályaválasztási Tanácsadó munkatársa

2 Tartalom BEVEZETÉS A hazai iskolaszerkezetben lezajlott változások (Udvorka Tiborné)

1 3

1. KÉRDŐÍV Az eltanácsolt tanulók elhelyezése A középiskolán belüli, a tagozatok közötti tanulói mozgások, átirányítások A tanulóviszony megszüntetésének okai A tanulmányi okok miatt kimaradt tanulók eredményei A tanulmányi okok miatt kimaradt tanulók elégtelen osztályzatai A fegyelmi okok miatt kimaradt tanulók eredményei A fegyelmi okok miatt kimaradt tanulók félévi elégtelen osztályzatai A középiskolák által lehetségesnek tartott mobilitás

5 6 6 7 8 9 10 10

1.KÉRDŐÍV-KÉRDÉSEK A végleges tanulócsoportok szelekciója A gyenge tanulmányi eredmény miatti kimaradás okai A fegyelmi okokból történő kimaradás Kapcsolattartás intézményekkel a tanuló elhelyezésekor A tanulók átvétele Az átvétel időpontja Átvételi preferenciák A fegyelmi okok miatt távozott tanulók átvétele Átvételi szempontok Egyéb átvételi szempontok

13 13 15 17 18 19 20 20 21 22

2. KÉRDŐÍV A távozó tanulók elhelyezésében segítséget nyújtó intézmények Átvételi eljárás Az átvett tanulók Az átvett tanulók tagozat-módosítása Az évismétlők száma Az évismétlők tagozatváltása A középiskolák véleménye a tanulói mobilitásról

24 24 24 25 26 27 27

ÖNKORMÁNYZATI KÉRDŐÍV Az iskolafenntartók véleménye a középfokú oktatási intézményekben tapasztalható tanulói mobilitásról A tanulók létszámának változásai a kerületi középiskolákban A középiskola fenntartójának a kapcsolata az elhelyezést kérő szülőkkel, tanulókkal Kik fordulnak segítségért az önkormányzatokhoz? Mikor keresik fel az önkormányzatokat elhelyezési ügyben? Milyen problémákkal keresik fel az önkormányzatokat? A gyenge tanulmányi eredmény és a fegyelmi okok háttere az önkormányzatok szerint Intézkedések áthelyezés ügyben A tanulói mobilitás megvalósulása Összegzés, javaslatok

29 30 32 32 33 33 35 36 36 37

Irodalomjegyzék Mellékletek

40

3 Az Oktatási Minisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Bizottsága 2000 augusztusában kutatási pályázatot hirdetett – többek között – az alábbi témakörben: Az iskolafokozatok és az iskolatípusok közötti átlépés, az iskolarendszeren belüli tanulói mozgás problémái Intézményünk, a Fővárosi Ifjúsági és Pályaválasztási Tanácsadó (a továbbiakban FIPT) a 2000-2001. tanévben folytatott kutatást e pályázat keretében. Választott témánk címe: Az iskolatípusok közötti tanulói mobilitás a vegyes profilú fővárosi középiskolákban Vizsgálódásunk elsősorban a többféle oktatási típust egyesítő középiskolák belső tanulói mozgásait igyekezett feltérképezni, emellett azonban az iskolák közötti átjárhatóságra is szerettünk volna kitekintést nyerni. Kutatásunk során olyan kérdésekre igyekeztünk választ kapni, mint pl.: – javuló teljesítmény, tanulmányi eredmény esetén milyen esélyei vannak a tanulóknak iskolán belül és kívül egy magasabb szintű oktatási formába történő csatlakozásra? – mi történik azokkal a fiatalokkal, akik nem tudják teljesíteni az előírt követelményeket? Van-e megoldás problémájukra iskolán belül és kívül? – az érdeklődés és a szakmai tehetség fokozatos kialakulását követően van-e változtatási lehetőség intézményen belül és az intézmények között? – mennyire nyitottak, fogékonyak a középiskolák a tanulók változtatási igényeire, illetve ők maguk milyen szinten kezdeményezik az át/elhelyezést? – s alapvetően, szignifikáns jelenségnek tekinthető-e budapesti vegyes típusú középiskolákban a tanulói mobilitás? A tanulói mobilitás makroszintű elemzésére nem vállalkoztunk, empirikus jellegű kutatásunk a fővárosi vegyes típusú középiskolák mikrokörnyezetére koncentrálódott. A kutatás módszertanilag kérdőíves és interjú formájában valósult meg. Kérdőíveket két alkalommal küldtünk ki 76 budapesti vegyes profilú középiskolának: először 2001 februárjában (lásd 2. sz. melléklet), majd 2001 szeptemberében (lásd 3. sz. melléklet). Összesen 52 iskolától (lásd 1. sz. melléklet) kaptunk vissza válaszokat (az összvertikum 72%a), ezek közül 41 intézmény mind a két kérdőívet kitöltötte (a válaszadók 75%-a). A vegyes típusú iskolák összetételét az alábbi diagramon illusztráljuk: A kutatásban résztvett középiskolák típus szerint 24% 49% 27%

gimnázium, szakközépiskola és szakiskola gimnázium és szakközépiskola szakközépiskola és szakiskola

A középiskolák mellett ugyancsak kérdőívet küldtünk ki az intézményfenntartó önkormányzatoknak (lásd 4.sz.melléklet), melyre 79 %-os arányban kaptunk vissza válaszokat.

4 Dolgozatunk tematikailag a három kérdőívre adott válaszok sorrendbeli elemzésére épül. Az interjúk a FIPT-et pályakorrekciós tanácsadás céljából felkereső középiskolásokkal és szüleikkel lefolytatott beszélgetések alapján készültek. Itt jegyezzük meg, hogy kísérletet tettünk a középiskolákat bevonva, az iskolákon keresztül kapcsolatot teremteni az intézményből távozó, vagy távozási szándékot fontolgató tanulókkal, de személyiségjogi problémák miatt le kellett mondanunk elképzelésünkről. Vizsgálatunk alapvetően a következő hármas szempontrendszeren alapult: ♦ Az évfolyamok szerinti (szekvenciális) csoportosítás ♦ A fenntartó (önkormányzati – magán/alapítványi) alapján történő absztrakció ♦ Az iskola profilja, képzési iránya szerinti determináció Az egymást követő évfolyamok vizsgálata során arra kerestünk választ, hogy a tanulói mozgások hogyan változnak a különböző tanulói korcsoportokban; hol a legnagyobb a változtatási igény/ kényszer; hol a legkiegyenlítettebb a fluktuáció; milyen releváns mobilitási tendenciák mutathatók ki az évfolyamok között. A magán/alapítványi fenntartó vizsgálati szempontrendszerű explorációnkat, elemzéseinket és következtetéseinket csak józan óvatossággal és mérsékletességgel tárjuk az olvasó elé. Szakmai visszafogottságunk elsődleges oka, hogy alapítványi és magániskolák viszonylag csekély számban jelennek meg a fővárosi vegyes iskolák között. Úgy ítéljük meg, hogy a még az arányosított adatok alapján is felelőtlenség lenne meghatározott trendekre, törvényszerűségekre következtetni esetükben. Ezen aggályunk, figyelmeztetésünk mellett azonban – az adatok kínálta lehetőséggel élve- természetesen megkíséreljük szembeállítani az önkormányzati és a magánszektor azonos és divergens mobilitási folyamatait. A résztvevő iskolák fenntartók szerinti arányait mutatja be a következő ábránk: A kutatásban résztvevő középiskolák fenntartó szerint 50 40 30 20 10

önkormányzati magán és alapítványi

0

Az iskolák profil szerinti csoportosítása során szintén akadályba ütköztünk. A fővárosi szakközépiskolák szerkezete ugyanis a rendszerváltást megelőzően elsősorban ipari-műszaki centrikus volt. A gazdasági életben végbemenő átalakulások, valamint a munkaerő-piaci változások következményeként az iskolák képzési iránya is jelentősen módosult az elmúlt években. Ma már nem nehezen lehetne kijelenteni egy iskoláról, hogy csak műszaki, vagy csak ipari. A vegyipari iskola felvette az informatikai tagozatot; a gépészeti iskolát közgazdasági ágazattal bővítették, a bőripari iskolában kereskedőket is képeznek, és sorolhatnánk még a változásokat. Az iskolák specifikus képzési iránya szerint elemzésünknél az intézmények domináns oktatási irányát vettük besorolásunk vezérlő elemének.

5 A hazai iskolaszerkezetben lezajlott változások A magyar iskolarendszer szerkezete évek óta átalakulóban van. A hazai iskolaszerkezetben lezajlott változások a 90-es évek közepén és végén nemcsak az egymás mellett létező (horizontális) és az egymásra épülő (vertikális) képzési programok szerkezetét befolyásolták, de számtalan esetben az intézmények belső struktúráját is. A szerkezeti átalakulások egyik fő demográfiai oka – a tanulói létszám csökkenés. Másik oka a gazdasági rendszer egészének átalakulása. Ezen okok sajátos összefonódása és időbeni egybeesése vezetett oda, hogy a közoktatási rendszer az intézmények valóságos versenyterévé vált, ahol a küzdelem sok esetben a fennmaradásért folyt. Az első az 1985-ös oktatási törvény, amely az intézmények számára lehetővé tette ún. egyedi megoldások alkalmazását, amelyek a horizontális és vertikális szerkezetet is érintő intézményi szintű változásokhoz vezettek. Az 1985-ös törvény tette lehetővé a speciális szakiskolai osztályok nyitását is a normál oktatáson belül. Az 1990-es törvénymódosítás engedte meg a hat- és nyolcosztályos gimnáziumi osztályok indítását, amit az 1993-as közoktatási törvény szentesített. Az 1993-as közoktatási törvény emellett megváltoztatta az általános iskolai oktatás hosszát (8-ról 10 évre emelve azt), illetve az ugyanebben az évben elfogadott szakképzési törvény a 16. életévet követő időre tolta ki a specializáló szakképzés megkezdését. Az l995-ös törvénymódosítás deklarálta ugyan, hogy az általános iskolai oktatás újra nyolc-, a középiskolai pedig újra négyéves, de az ettől való eltérést nem zárta ki. Az 1993. évi közoktatási törvény 1999. évi módosítása alapján ún. oktatási szintek, szakaszok határolódtak el egymástól. A kérdőíves feldolgozás során, – a középfokú nevelés-oktatás szakaszát –, mint a kutatásunkban érintett szakaszt emeljük ki. Ez a szakasz a 9. évfolyamon kezdődik és tart a szakiskolában a 10. évfolyamig, a középiskolákban a 12., illetve a közoktatási törvényben meghatározott esetben a 13. évfolyamig. A szakképzés szerkezetét rendszerszinten az elmúlt években a közoktatási törvény, a felsőoktatási törvény, illetve ezek módosítása, valamint az OKJ és a NAT bevezetése érintette elsősorban. A legtöbb kritika az OKJ-t ott érte, hogy túlságosan magas a szakmák száma, a szakmarendszer alapvető megújítása elkezdődött. Az OKJ szerinti képzések megjelenése kihívást jelentett a szakképzés számára, hiszen valóságos verseny alakult ki az iskolarendszerű képzés és az iskolarendszeren kívüli képzés között. A gazdasági, számítástechnikai, egészségügyi vonalon gyakorlatilag már a teljes érettségi utáni képzés OKJ szerint történik, míg az ipari, műszaki és mezőgazdasági képzésben az OKJ szerinti képzésekben részt vevők aránya még alacsonyabb, 50 % alatt van. Az 1998 szeptemberétől beindult akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzés új lehetőségeket nyitott a szakképzésben. A szakképző intézmények sok esetben rendelkeznek szakiskolai (szakmunkásképzési), kiegészítő szakközépiskolai és technikusi képzési profillal is. A közoktatási rendszer horizontális szerkezetében végbement változások egyik legfontosabb oka a középiskolai oktatás expanziója. A középiskolai expanzió fő motorja leginkább a középiskolák iránti – egyre jobban növekvő – társadalmi igény és a középiskoláknak a tanulólétszám szinten tartásában való kiemelt érdekeltsége volt, nem pedig a tudatos oktatáspolitika. A szerkezeti változások, illetve a szakképzési szektor átalakulásának következménye, hogy lényegesen lecsökkent a szakmunkásképzésbe beiskolázott tanulók létszáma. Megnőtt az érettségit adó középiskolák iránti érdeklődés, spontán módon megindult a középiskolák expanziója. A kilencvenes évek végére egy-egy korosztályon

6 belül a középfokú oktatásba jelentkezőknek már több mint 75%-a jelentkezett középiskolába. A középiskolában továbbtanulókon belül a tanulók valamivel több mint egyharmada (37,8%) általánosan képző, közel kétharmada (62,2 %)szakmai jellegű középiskolába megy. A középiskolai expanzió dinamikáját programok szerinti bontásban vizsgálva kitűnik az is, hogy a tanulói összlétszámot tekintve a növekedés nem elsősorban a gimnáziumi tanulók körében tapasztalható, hanem a szakközépiskolások körében. A 9. évfolyamtól rendelkezésre álló gimnáziumi férőhelyek kissé lassúbb ütemű bővülése egyrészt annak tudható be, hogy azt akadályozta a 6 és 8 évfolyamos gimnáziumi osztályok indítása. Igen népszerűvé vált a szakközépiskola azáltal, hogy rugalmasabb iskolázási stratégiát tesz lehetővé, ugyanis lehetőséget nyújt a pályaválasztás elhalasztására és az esetleges későbbi továbbtanulásra. A szakközépiskolások összlétszámának dinamikus növekedése, mint tudjuk inkább a 13-14. évfolyam beindításának tudható be. Az ún. horizontális szerkezeti átalakulásra jellemző, hogy sok esetben nem új intézmények, új férőhelyek létrehozásával vált lehetővé, hanem a már meglévő intézmények átstrukturálódásával, s ily módon a vegyes profilú középfokú intézmények számának nagymértékű megnövekedésével számolhattunk. A horizontális és vertikális változások összefonódásának következtében a vegyes profilú középiskolákban a szakképző iskolákon belül kialakult gimnáziumi szektor beiskolázási feltételeit és eredményeit tekintve messze elmarad a tiszta profilú gimnáziumok jellemzőitől. Az iskolaszerkezeti változások és a vegyes profilú intézmények számának megnövekedése együttesen azt eredményezi, hogy az általános és a szakképzés közötti határvonal egyre elmosódottabbá válik. A gimnáziumok azon túl, hogy saját speciális kínálattal rendelkeznek (mint pl. tagozatos osztályok, két tanítási nyelvű osztályok) úgy bővítik a kínálatukat, hogy a fakultációs foglalkozások mellett érettségi utáni iskolarendszerű nappali illetve esti, levelező szakközépiskolai (OKJ-s) képzésekre kérnek engedélyt, esetleg tanfolyami oktatást is szerveznek saját tanulóik elvétve külsős jelentkezők számára is. A szakközépiskolák viszont gimnáziumi évfolyamokat is indítanak, a szakiskolák pedig szakközépiskolai évfolyamokkal bővítik ki profiljukat. Mindezek következménye a vegyes profilú középiskolák számának eléggé látványos növekedése. A szakképzés szféráján belül nagy változások mentek végbe, úgy a demográfiai hullámvölgy, mint a szülői igények megváltozása következtében. A szülők számára is egyre fontosabb az oktatás, hiszen statisztikailag kimutatható, hogy az emberek jövedelmét befolyásolhatja, milyen az iskolai végzettségük. Ennek ma a szülők is tudatában vannak. Ezért nőtt meg a szülők számára az iskolai végzettség jelentősége. Továbbá tapasztalható, hogy a magas színvonalú képzés iránt nő az igény. Ugyanekkor az elmozdulás, a felfelé történő mobilitás egyetlen esélye a tanulás, a tudástőke megszerzése. A szakképzés rendszerén belüli szerkezeti változások részét képezik a strukturális átalakulások egészének. Mind a horizontális, mind a vertikális változásokat, mind a középfokon kialakuló kínálatot és a bejutási lehetőségeket befolyásolják. Az érettségit adó szakképző intézmények fejlesztésének kell prioritást adni. Tennivalók akadnak bőven: a gyakorlatban is lehetővé kell tenni az oktatási rendszerek átjárhatóságát, a tanulók iskolák, programok és képzési szintek közötti mozgásának lehetőségét, ún. korrekciós utak megnyitását, amelyek elkerülhetővé tennék a lemorzsolódást, a kimaradást, amely a legnagyobb gond, amit a közeljövőben sürgősen meg kellene oldani.

Az eltanácsolt tanulók elhelyezése A tanév közben az osztályukból eltanácsolt fiatalok elhelyezésére alapvetően két megoldás kínálkozik. Az első variáns szerint a tanulóknak egy másik iskolába kell távozniuk. A másik lehetőség: iskolán belül átirányítani egy másik osztályba. Az áthelyezés megvalósulhat azonos szinten (pl. szakközépiskolai osztályból szakközépiskolai osztályba), de történhet vertikális szinten is (szakközépiskolából szakiskolába). Az alapvető két módszer mellett léteznek természetesen más megoldások is (pl. az iskola egyéb illetékes helyre irányítja az iskolából távozó tanulóját). A beérkezett válaszok alapján megmutatkozott, hogy a vegyes profilú középiskolák a másik iskolába történő átirányítást preferálják problémás tanulóik elhelyezésekor. Még az egyéb helyre irányítás válaszlehetőség is megelőzte az iskolán belüli osztály/tagozat változtatási lehetőséget. Mindez diagramon ábrázolva: Végrehajtott intézkedések (I. félév)

26%

29%

Iskolán belül Másik iskolába Egyéb helyre 45%

Az összesített eredményt érdemes más aspektusokból is megvizsgálni. Ilyen például, ha az évfolyamokat szekvenciálisan tekintjük át. A másik iskolába való átirányítás lehetősége az első évfolyamon domináns, viszont 10-12. évfolyamokon elveszíti vezető szerepét. Lássuk mindezeket ábrázolva is: Végrehajtott intézkedések (I. félév) 120

Tanulók

100 Iskolán belül

80

Másik iskolába

60

Egyéb helyre

40 20 0

9. évf.

10. évf.

11. évf.

12. évf.

Mindebből arra következtetünk, hogy az oktatás kezdeti szakaszában (9. évfolyamon) a középiskolák célravezetőbb módszernek találják a problematikusabb tanulóik másik iskolába irányítását. Úgy vélik, hogy a környezet/iskolaváltás mindkét fél részére optimális megoldást jelent. A felsőbb évfolyamokon a távozóknál viszont már nem szorgalmazzák a másik középiskola

8 megkeresését (valószínűleg ebben közrejátszik az a tény is, hogy a kilépő fiatalok már nem tanköteles korúak). A számértékek jól láthatóan tárják elénk, hogy a 9. évfolyamon lezajlódó mobilitás magasan túlszárnyalja a többi évfolyamét, sőt a 10-11-12. évben összességében sem alakul ki annyi mozgás, mint ezen a kezdő évfolyamon. A fenntartó szerinti csoportosításnál ebben a relációban nem érdemes az adatokat elemezni, mivel a magán-alapítványi iskolák elenyésző számú elvándorlásról számoltak be. Reflexiónk az önkormányzati iskolák jelentéseire épült. Az iskola képzési profilja szerinti bontásánál a következőket tapasztaltuk: Az iskolán belüli átirányításokkal leginkább az ipari-műszaki és a kereskedelmi iskolák éltek. Különösen a kereskedelmi iskoláknál dominált, hogy intézményen belül igyekezetek megoldást találni a „szereptévesztett” tanulóik elhelyezésében. A számítástechnikai-közgazdasági, és főként az egészségügyi iskolák jobban szeretik, ha az alkalmatlannak bizonyult tanulók más iskolában próbálkoznak. Az egészségügyi iskolákban az első félévben egyáltalán nem történt osztály/tagozat váltás. A középiskolán belüli, a tagozatok közötti tanulói mozgások, átirányítások • Az összes mozgás egy év alatt 284, ebből 186 más iskolába történő mozgás, 98 pedig belső mozgás. • A távozás és a felvétel 0.01-es szignifikancia-szinten 0.671-es erősségű korrelációt mutat. Amelyik iskolában több a távozás, ott több a felvétel is. • Ezen túl elmondható, szignifikáns különbség mutatkozik a felvétel és a távozás között, a távozás javára. Sokkal gyakoribb, mint a felvétel. (páros t-próba szign.-ja: 0.00). • A belső mozgások zömét a 9. évfolyamban történő mozgás adja, összesen 70 esetről van itt szó, míg a többi háromban összesen fordult elő 20 egy év alatt. A 9. és 10. évfolyamban történő mozgás szignifikánsan összekapcsolódik, erőssége: 0.569 (szign. szint. 0.01) Vagyis amelyik iskolában magas a 9. osztálybeli mozgás, ott többen mennek el a 10.-ből is. A többi évfolyamnál ez nem mondható el. • A 9. évfolyamban történő mozgás messze felülmúlja azonban a többit, páros t-próbával vizsgálva a különbség a többi évfolyamhoz mérten 0.01-es szign. szinten szignifikáns (értékei: 0.01, 0.015, 0.009 az évfolyamok sorrendjében). Tehát, a legtöbb mozgás messze a 9. évfolyamban figyelhető meg. A 12. évfolyamon gyakorlatilag nincsen mozgás. • A belső mozgásokról néhány leíró jellemző: • 60 esetben történt belső lefelé irányuló mozgás, míg 30 esetben felfelé változtattak iskolán belül a tanulók. • A belső felfelé mozgásnál a legmagasabb tanulószám 7 volt egy év alatt. • A belső lefelé mozgás maximumértéke 17, az ezt követő 8 volt. • Az iskolák 61.5 %-ában nincsen belső lefelé irányuló mozgás, és 76%-ában nincs belső felfelé. A tanulóviszony megszüntetésének okai A középiskolák szerint az iskolaváltoztatási elképzelések tanulmányi problémákra vezethetők vissza. A tanuló képtelen megfelelni a minimális tantárgyi elvárásoknak, ezért kilép (eltanácsolják) a jelenlegi iskolájából, és keres magának egy másikat. Olyan intézményt, ahol reményei szerint teljesíteni tudja a követelményeket. Röviden így lehetne összegezni a középiskolák álláspontját.

9 Magatartási-fegyelmi okok miatti távozás alig-alig fordul elő az iskolák kimutatásában. A 7,7 %-os – magatartási okokra visszavezethető – távozási arány legalábbis ezt látszik igazolni. Véleményünk szerint azonban ez a részesedés kissé alábecsült adatnak tűnik. Napi tapasztalataink, a tanulókkal, a szülőkkel és a pedagógusokkal lefolytatott beszélgetések alapján úgy ítéljük meg, több magatartásproblémás tanulónak kellett idő előtt távoznia, mint amit a hivatalos visszajelzések mutatnak. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy több középiskola a „tanulmányi problémák” köntösébe bújtatta fegyelmi problémás eseteit. És sokszor nem is állnak messze a valóságtól, hiszen e két terület sokszor valóban szoros korrelációs kapcsolatban áll egymással. Az is valószínű, hogy egyik iskola sem kívánja hangsúlyozni fegyelmi eseteit. A kérdőívek összeállítói deklarálták a megkeresett iskoláknak a válaszok kezelésének titkosságát, bizalmasságát és azt is, hogy a beérkezett válaszokat csak a statisztikai összesítések, következtetések levonására szeretnék felhasználni. Mégis érthető, hogy egyes kérdésekben (jelen esetben a fegyelmi ügyek) talán visszafogottabb válaszokat kaptunk. Valószínűnek tartjuk azt is, hogy több magatartási probléma épült be az „egyéb okok” válaszkategóriába. Így vált az „egyéb okok” listavezetővé. A fenntartó szerinti csoportosítás kimutatta, hogy a magán és alapítványi iskolák az átlagnál kevesebb tanulmányi és fegyelmi okokra visszavezethető távozást regisztráltak, viszont sokkal több tanuló kiiratkozását sorolták az egyéb kategóriába. Szintén a magániskolákra jellemző, hogy az ismeretlen helyre távozó tanulók száma lényegesen magasabb az önkormányzati iskolákétól. A középiskolák profil szerinti bontásánál megfigyelhettük, hogy a legtöbb tanulmányi problémára visszavezethető távozást az egészségügyi szektorban regisztráltak (különösen a 9. évfolyam okozott nehézségeket), a legkevesebbet pedig a közgazdasági típusú iskolák. A magatartási-fegyelmi problémák miatti kilépések főként az ipari-műszaki középiskolákat érintették, a legkevésbé pedig a kereskedelmi és az egészségügyi intézményeket. A tanulmányi okok miatt kimaradt tanulók eredményei A tanulmányi okok miatt eltávozott tanulók első félévi teljesítményéről, illetve az elégtelen osztályzataikról bemutatunk egy diagramot:

Tanulmányi okok miatt kimaradtak eredményei 120

Tanulók

100 80 60 40 20 0 Nem osztályzott

1 bukás

2 bukás

3-5 bukás

5-nél több bukás

A kilépő tanulók 35,8%-a 1-2 tantárgyból elégtelent kapott az első félév után. Reális lehetősége kínálkozna a következő félévben javítani, ők mégis a távozást választják. A több mint egyharmados arányt (141 tanuló) magasnak tartottuk, hiszen az ő esetükben valóban sokkal könynyebben ki lehetne javítani az elégteleneket, mint akinek 3-5 tantárgyból kell felzárkóznia.

10 Az adatokat elemezve látható, hogy a gyenge eredményekkel rendelkezők csaknem egynegyede (24 %) nem várja meg a félévi értesítőt, idő előtt távozik az iskolából. A legmagasabb távozási arányt (27%) a 3-5 tantárgyból bukottaknál lehet kimutatni. Az évfolyamok szerinti csoportosításnál látható, hogy a 9. osztályból távoznak messze a legtöbben a tanév befejezése előtt tanulmányi eredménytelenségük következményeként. A következő három évfolyam kiegyenlített, alacsonyabb mértékű távozási arányokat mutat. Meglepő volt viszont, hogy a 12. évfolyamon is viszonylag magas távozási adatokat tartalmazott; ráadásul a kiiratkozó jelentős része meg sem várta a félévi értesítőt. Elgondolkoztató, hogy a tanköteles korú tanulók (a 9. és a 10. évfolyamon) az összes távozó 46 %-át tették ki. Általános következtetésként kijelenthetjük, hogy tanulmányi okok miatti távozások az oktatási-képzési folyamat kezdeti szakaszát (9. évfolyam) jellemzik. Amennyiben az egyes évfolyamokon belül vizsgáljuk az elégtelenek számát, a következők állapíthatók meg:
szignifikáns jelenségnek tartható az a folyamat, hogy a gyenge tanulók még az osztályzás előtt elhagyják az iskolát.
ugyancsak szignifikáns jelenség, hogy a 3-5 tárgyból bukásra állók iskolát változtatnak. Az iskolák profil szerinti csoportosításánál az ipari-műszaki szektor kivételével a többi ágazatnál (kereskedelmi, közgazdasági stb.) nem vezethető vissza jelentősebb szintű tanulmányi okokra a lemorzsolódás. Fenti megállapításainkat így az ipari-műszaki iskolák adataira épülő összegzésnek lehet tekinteni. Az alapítványi és magániskolák a rendkívül alacsony számú (tanulmányi okok miatti) kimaradás miatt nem vettek részt elemzésünk ezen részében. A tanulmányi okok miatt kimaradt tanulók elégtelen osztályzatai Ebben a részben azt vizsgáltuk, hogy a vegyes profilú középiskolából távozó tanulók számára milyen tantárgyak elsajátítása okozott nehézséget. Melyek azok a stúdiumok, amelyek iskolaváltoztatási döntéseket eredményeznek. Az elégtelen osztályzatok számáról és megoszlásáról készítettünk egy kimutatást: Tanulmányi okok miatt kimaradtak eredményei 100 80 60 40 20 b Eg yé

ra jz Fö ld

gi a

a zi k

ol ó Bi

n eg e Id

Fi

v ny el

em ne l

m at at e M

ye l ar n ag y

Tö r té

n vt a

m al o ro d M

ar i ag y M

ik a

0

Látható, hogy az ún. egyéb kategória a listavezető. Az egyéb csoportba elsősorban a különböző szakmai tantárgyakat soroltuk, de ide kerültek a kérdőívünkön nem szerepelő egyéb közismereti tárgyak is (pl. kémia). A legnagyobb problémát a statisztikai visszajelzések alapján a szak-

11 mai tantárgyak jelentik. Az évfolyamok szerinti bontásnál kiderült, nem is az ún. pályaorientációs (9-10. évfolyam) időszakaszban, hanem a 11. évfolyamon ugrik meg jelentősen az elégtelenek száma. [Mint minden statisztika adatot, így ezt is árnyaltan kell kezelnünk: a 11. évfolyamon történő magas bukás-szám nem arányosan oszlott el az iskolák között; néhány intézmény az átlagosnál jóval nagyobb mértékben értékelte elfogadhatatlannak a tanulók teljesítményét] A közismereti tárgyak között – mondhatni hagyományosan – a matematika vezeti az elégtelenre értékelt tantárgyak listáját. A magyar nyelv és irodalom csak összesítve érte el a matematika bukásszintjét. Érdekesnek tűnik, hogy irodalomból csaknem ugyanannyian kaptak elégtelent, mint nyelvtanból. A korábbi években inkább a magyar nyelv(tan) volt a meghatározóbb az elégtelen osztályzatok között. Miután az előzményekben láttuk, hogy a gyengébb tanulmányi eredmények leginkább az ipari-műszaki szektorban születtek, nem csodálkozhatunk a fizika tárgyból történő bukások magas számán. A többi tantárgy nem mutatott jelentős eltérést, magas értéket a bukások vonatkozásában. Meglepő volt viszont, hogy az idegen nyelvekből viszonylag kevés elégtelen született. Az alapítványi és a magániskolákat a korábban már említett alacsony bukásszám miatt itt sem tudtuk értékelni. A fegyelmi okok miatt kimaradt tanulók eredményei A magatartási problémák miatt a tanulók iskolai teljesítménye is rengeteg kívánnivalót hagy maga után. Természetesen előfordul, hogy átlagos (néha jó) bizonyítvánnyal rendelkező tanuló meggondolatlan cselekedete miatt idő előtt távozni kényszerül az iskolából. Arra is volt már példa, hogy egészen kiváló képességű, értelmes fiatalok veszítik el néha a józanságukat, és ezzel együtt az iskolai státuszukat. Olykor még rendőrségi vizsgálatok, bírósági ügyek is alátámasztják a kizárásokat, de nem ez a jellemző. A fegyelmi és a magatartási problémák a legtöbbször korrelációban állnak a gyenge tanulmányi előmenetellel. A rosszul, vagy egyáltalán nem tanuló diákok nagyobb hajlandóságot mutatnak az iskolai fegyelemsértésekre, mint a jól teljesítő, szorgalmas társaik. (Ellenpélda néha persze mindig előfordul. Az egyik iskolában például egészen kiváló tanulók szűk csoportja végzett vandál pusztítást a tornaterem öltözőjében.) Elképzelhető, hogy sokan magatartászavaros viselkedésükkel próbálják leplezni tanulmányi kudarcaikat, mentális képességeik hiányosságait. Az is szerepet játszhat, hogy amennyiben tanulmányi eredményeikkel nem tudnak kitűnni a társaik közül – torzított értékítélet alapján-, akkor viselkedési anomáliákban vezetik le a bennük felhalmozódó feszültséget. De most nem célunk a tanulmányi és a fegyelmi problémák összefüggésének pszichológiai jellegű elemzése. Tényként rögzítjük, hogy a fegyelmi okok miatt távozó tanulók között nagyon sok a több tantárgyból bukott, vagy a várhatóan elégteleneket tartalmazó bizonyítványt meg sem váró, év közben távozó fiatal. Hogy milyen nagyarányú az idő előtt távozás, szemléletesen mutatja be az alábbi, – az elégtelen osztályzatokkal összehasonlító – diagram:

12 Fegyelmi okok miatt kimaradtak tanulmányi eredményei

8%

15%

Nem osztályzott 1 bukás 2 bukás

7%

3-5 bukás

65%

5%

5-nél több bukás

Az évfolyamonkénti elemzés során itt is megállapítható, hogy a 9. évfolyam magasan túlszárnyalja a többit a kizárások, kimaradások tekintetében Meglepően nagy volt viszont a 11-12. évfolyamon a nem osztályozott tanulók száma. Összességében elmondható, hogy a fegyelmi problémás esetek nagy része még a félévi bizonyítványosztás előtt zajlik le. Az iskolák profil szerinti csoportosításánál ebben a tárgykörben az ipari-műszaki szektor dominanciája érvényesült. Az eltérő kimenettel rendelkező középiskoláknál nem mutatható ki értékelhető összefüggést az elenyésző számú fegyelmivel távozó tanulójuk tanulmányi teljesítménye és a magatartása között. A fegyelmi okok miatt kimaradt tanulók félévi elégtelen osztályzatai Előbbi témakörünket leszűkítjük a félévkor elégtelen osztályzatokat kapó, majd később fegyelmi vétség miatt távozni kényszerülő fiatalok érdemjegyeinek tantárgyspecifikus vizsgálatára. Szignifikáns különbség nem tapasztalható a tanulmányi okokra visszavezethető kimaradásról leírtakhoz képest. Itt is a matematika és a – többek között – szakmai (orientációs) tantárgyakat integráló „egyéb” kategória eredményezte a legtöbb elégtelen osztályzatot. A humán szektorban talán egy árnyalattal kevesebb bukás történt, mint a tanulmányi okok miatt kimaradóknál. A blokkon belül viszont kissé meglepő volt, hogy történelemből több elégtelen született, mint irodalomból és nyelvtanból összesen. Fegyelmi okok miatt kimaradt tanulók félévi elégtelen osztályzatai Össz.

Magyar irodalom

Magyar nyelvtan

Matematika

Történelem

Idegen nyelv

Fizika

Biológia

Földrajz

Egyéb

Össz.

8

2

19

11

4

12

3

2

18

79

Iskolaprofil szerint az ipari-műszaki iskolákban a matematika, az egyéb (szakmai orientációs), és a fizika mellett a történelem; a közgazdasági szakközépiskolákban az egyéb (szakmai) tárgyak okozták a legtöbb nehézséget a tanulóknak. A középiskolák által lehetségesnek tartott mobilitás Ebben a részben a kutatáshoz információs anyagot szolgáltató vegyes típusú iskolák hozzáállását térképeztük fel az intézményen belül lehetségesnek tartott tanulói mozgásokról. Nem a valóságban végbemenő mobilitásról szolgáltatunk tehát adatokat, információkat; a lehetőségek

13 szintjén marad az explorációnk. Úgy ítéljük meg, mégis fontos megismerni a középiskolák elvi álláspontját az intézményen belüli átirányítási lehetőségekről. Mint ahogy azt a bevezetőben jeleztük, a fővárosi vegyes profilú középiskolák csaknem fele szakközépiskola és szakiskola típusú. A legtöbb mozgási szándék is ebben az iskolatípusban jelent meg. Irányát tekintve vertikális, azon belül lefelé irányuló (szakközépiskolából szakiskolába) mozgásokat tartottak a leginkább megvalósíthatónak. Lényegesen kevesebben tartották elképzelhetőnek a felfelé történő tagozatváltás (szakiskolából a szakközépiskolába) Szekvenciálisan vizsgálva a mozgásokra adott válaszokat: Az iskolán belül lehetségesnek tartott mozgások száma a szakképzésben 25 20 15 10 5 0 9. évf.

10. évf.

11. évf.

12. évf.

Látható az ábrán, hogy döntően az első két tanévben tartják kivitelezhetőnek az iskolán belüli átirányításokat. A 11-12. évfolyamon lényegesen kisebb az átvételi hajlandóság. A csekély számú mozgás szinte kizárólag a szakközépiskolából a szakiskolába irányul (mindössze egy iskola tartotta lehetségesnek, hogy 11. évfolyamos szakiskolai tanulóikat – ha arra érdemesültekáttennék a szakközépiskolai tagozatukba). Amíg a 9. évfolyamon lényeges különbség mutatkozik a szakközépiskolából a szakiskolába javára, addig a 10. osztályban kiegyenlítettebbé válik az arány; a szakiskolából a szakközépiskolába forma jelentősége megnő. Ez utóbbinak nyilvánvaló oka, hogy több középiskola csak a 10. évfolyam végére alakítja ki a végleges osztályszerkezetet. A hárompólusú iskolákban (gimnázium, szakközépiskola, szakiskola) nem olyan jelentősek az eltérések a különböző iskolatípusokba történő átirányítások megítélésében. Kiegyenlítettek az arányok. A horizontális mozgásokra leadott voksok száma: 15, a vertikáliséra 14 volt. Bár itt is tapasztalható az első két év mozgásszám túlsúlya, ám a szakközépből – szakiskolába változatnál szelídülnek az arányok:  

szakközép-szakiskola iskolatípusnál: 10. évfolyamon 18, 11.-ben 7 mozgáslehetőség. gimnázium-szakközépiskola-szakiskola iskolatípusnál: 10.-ben 9, 11.-ben 4 mozgáslehetőség.

A szakközépiskolából a gimnáziumba, illetve a gimnáziumból a szakközépiskolába mozgástípusoknál az első két évben teljesen azonos számú mozgás-hajlandóságot jeleztek, a felsőbb évfolyamokon viszont már csak a gimnáziumban járókat irányítják át a szakközépiskolai tagozatba (és fordítva nem!). Gimnázium és szakközépiskola iskolatípusnál érvényesülnek az első két év mozgásdominanciájáról korábban elmondottak. A két tagozattípusba való kölcsönös átmenet nagyjából kiegyenlített arányban valósul meg.

14

Középiskolák által lehetségesnek tartott mobilitás G -> Szk Szk -> G 46% 54%

A lehetséges mozgásokról (szintén belső): • A lehetséges mozgások is természetesen a 9-10. évfolyamon a legmagasabb értékűek. Egy táblázaton szemléltetve: G-SZK G-SzI SzK-SzI SzI-SzI SzI-Szk SzK-G Össz

9. évf. 10. évf. 11.évf 12. évf. 13. évf. Össz 12 8 2 2 1 25 2 2 1 0 0 5 18 14 10 4 1 38 1 1 14 11 1 0 26 11 8 2 2 23 57 43 8 8 2 118

• A 9 és a10. évfolyam kapcsolata 0.8-as korrelációt mutat. • A 9. évfolyam mindegyik másiktól szignifikánsan elkülönül, itt a legtöbb a lehetőség a változtatásra. (a szignifikancia mindenütt 0.00) • A szakközépiskolából a legnagyobb a lehetőség a változtatásra, a különbség a többi iskolatípussal szignifikáns.

Kérdések A végleges tanulócsoportok szelekciója Ebben a tárgykörben azt vizsgáltuk, hogy a tanulócsoportok kialakítása, annak szintje, összetétele, képzési-oktatási besorolása (szakközépiskolai, gimnáziumi, szakiskolai) mikor alakul ki véglegesen. Arra vártunk tehát választ, hogy a középiskolák már a felvétel pillanatában, vagy az oktatás egy későbbi szakaszában (pl. a 10. évfolyam végén) döntik el az oktatás kimeneti formáját (érettségi, technikusi-szakmunkásbizonyítvány). Vannak-e, s milyen arányt képviselnek azon iskolák, amelyek a felvételkor még bizonytalanok annak eldöntésében, hogy a hozzájuk kerülő tanulók valójában milyen képességűek, és milyen a felkészültségi szintjük. Ezek az iskolák a 9-10. évfolyam tapasztalataira, a két év alatt kibontakozó tanulmányi fejlődésre bízzák a döntésüket. A felvett tanulókat egységes oktatásban részesítek, s a 10. évfolyam végéhez közelítve a fő szelekciós szempont: mérlegelni a tudást, a szorgalmat, szakmai kvalitásokat, hogy eldönthessék, kinek hol a helye, milyen szakmai irányban folytassa a következő tanévben a tanulmányait. A beérkezett válaszok megmutatták, hogy a középiskolák nem az utóbbi megoldást részesítik előnyben. Jellemző kép, hogy az általános iskolából felvett tanulókat – a kiválasztás, felvételi rendszer hatékonyságában bízva – már eleve olyan tanulócsoportba helyezik, amelyet később már nem változtatnak meg. Az osztálykeretek tehát a legtöbb iskolában merevek, eleve prejudikálják, hogy aki egy adott osztályban kezdi el a tanulmányait, az várhatóan ugyanott fogja befejezni. A végleges tanulócsoportok kialakulásának időpontját a következő kördiagram mutatja be:

A végleges tanulócsoportok szelekciója

9% 35%

9. évfolyamon

56%

11. évf. megkezdése előtt Egyéb esetben

Az ábrából is látható, hogy csaknem kétszer annyi iskola dönt már a felvétel pillanatában, hogy nem változtat az osztályok struktúráján. A fenti diagram összesített adatot tartalmaz. Amennyiben a fenntartók szerint csoportosítjuk a válaszokat, változást tapasztalunk: az alapítványi és magániskoláknál valamivel nagyobb az esélye a csak a 11. évfolyamra kialakuló végleges osztályszerkezetnek. A gyenge tanulmányi eredmény miatti kimaradás okai A középiskolákból való kimaradás egyik legfontosabb előzménye, hogy a diák képtelen eleget tenni a tanulmányi követelményeknek. Legtöbbször már a felvételt követő első évfolyamon tanulási kudarcok érik. Nagyon sokan már az első két hónap után rádöbbennek helyzetük reménytelenségére. A legtöbben azonban a félévi bizonyítvány sikertelensége miatt keresnek új iskolát. Általános tapasztalat, hogy a bukások miatti iskolaváltoztatást legalább ugyanolyan mértékben maga a középiskola kezdeményezi.

16 Z. J.-nak nagyon gyengén ment a tanulás a középiskolában. Sorozatban kapta az elégteleneket. Már az őszi fogadóórán több szaktanár közölte a szülőkkel: reménytelennek tartják, hogy gyermekük el tudja végezni ezt az iskolát. Nem sokkal a félév zárása előtt az ellenőrzőbe is beírták, hogy a tanuló több tárgyból is nagyon gyengén áll. Ezt követően az osztályfőnök külön behívatta a szülőket, s kérte, vigyék át egy másik iskolába fiúkat. Z. J. szülei háborogtak. Azt kérik számon az iskolától, miért most állítják őket ilyen helyzet elé, miért nem a felvételinél szűrik ki az alkalmatlanságot; miért nem tartottak egyáltalán felvételi vizsgát, hiszen a felvételi csak egy ismerkedés jellegű beszélgetésből állt. Z. J. félévkor négy tantárgyból elégtelent kapott. A szülők megpróbálták másik iskolába átvinni gyermeküket. Mindenütt elutasították őket. Egyelőre a középiskola sem talált átvevő intézményt, s bár van szakiskolai tagozatuk, nem ajánlották fel az átvétel lehetőségét. Z. J. tehát ugyanabban az iskolában és ugyanabban az osztályban folytatta a 2. félévet. A szülők kaptak egy szóbeli ígéretet egy magániskolától, hogy a következő tanévtől átveszik gyereket. Az apa reménykedik, hogy javulni fog a fia tanulmányi eredménye, sikerül kijavítania az elégteleneket. A magániskola tandíját nagyon nehezen tudnák finanszírozni.

Számtalan hasonló esetet lehetne kiragadni a gyakorlatunkból. De miben látja középiskola a tanulmányi kudarcok okát? A rangsorban legelső helyen általában az általános iskolai felkészítés hiányossága áll. Hogy mennyire sok 1-es (azaz a legfontosabb tényező) rangsort kapott, jól szemlélteti a következő histogram: Histogram 20

10

Fr eq ue nc y

Std. Dev = ,81 Mean = 1,6 N = 31,00

0 1,0

2,0

3,0

4,0

KÉRD2.1

Mint látható az ábrából, a középiskolák leginkább az általános iskolai felkészítés hiányosságaival magyarázzák a középiskola kudarcokat. Az általános iskolának alacsony a követelményszintje, mély a szakadék az alap-és középfokú oktatás között. A bukások okaként inkább teljesítménybeli hiányosságokat látnak semmint környezeti hatás okozta hátrányt. • Emellett fontos szerepet tulajdonítanak a mentális képességek hiányosságainak is. Véleményük szerint a család, a mikrokörnyezet befolyásoló szerepe mind-mind csak másodlagos szerepet töltenek be a gyenge középiskolai tanulmányi eredményeknél. A szülői háttér és az egyéb hátráltató környezet (pl. baráti társaság) okként való rangsorolása erősen összefügg (0.489-es korr.), vagyis kb. azonos rangsorral szerepelhetnek. • Hasonlóan alakul a hátráltató környezeti hatás és az osztály hátrányos személyi összetétele (korr.: 0.559) • Legutolsóként a gyenge tanulmányi eredmény következtében megtörtént bukásoknál az osztály hátrányos személyi feltételét említik mint okot. Az alacsony mobilitású iskolák esetében inkább magyarázzák az általános iskolai felkészítés hiányosságával a bukásból származó kimaradást, mint a nagy mobilitásúaknál (1.1 és 2.2 a sorszámozás átlaga, a kettő különbsége 0.05-ös szinten szignifikáns) Ugyanezen okok között a rossz baráti társaság hatása sokkal előkelőbb helyre került a magas mobilitású iskoláknál. Amennyiben a fenntartók alapján vizsgáljuk a témakörünket, akkor azt tapasztaltuk, hogy az imént ismertetett álláspont erőteljesebben nyilvánul meg az önkormányzati iskoláknál. A magán-

17 és alapítványi iskolák kevésbé vezetik vissza az általános iskolákra problémákat, inkább a negatív környezeti hatások fontosságát emelik ki.

a

tanulmányi

A fegyelmi okokból történő kimaradás Három egymással korrelációban álló indikátort emelnek ki a középiskolák a fegyelmi okok miatti távozások indokaként:
A szülői, szociális háttér
A negatív társas kapcsolatok
A tanuló személyiségjegyei Ezek az ágensek csaknem egyenlő mértékben, kiemelten szerepelnek a válaszokban. A kérdőívben [ Kérdések (K) 3.pont] a következő válaszadási lehetőségek kínálkoztak: KÉRD 3.1..….. a tanuló meghatározó személyiségjegyei KÉRD 3.2..….. az osztályközösség hátrányos személyi összetétele KÉRD 3.3..….. egyéb (pl. rossz baráti társaság) negatív társas kapcsolatok KÉRD 3.4.….. a szülői-családi-szociális háttér KÉRD 3.5..….. egyszeri, egyedi, de súlyos fegyelemsértést követett el a tanuló A válaszok megoszlásáról következő histogramokat készítettük el: Histogram 12

10

8

6

Frequency

4

2

Std. Dev = ,94 Mean = 2,0 N = 29,00

0 1,0

2,0

3,0

4,0

KÉRD3.1

Histogram 10

8

6

Frequency

4

2

Std. Dev = 1,09 Mean = 4,1 N = 21,00

0 1,0

KÉRD3.2

2,0

3,0

4,0

5,0

18 Histogram 12

10

8

6

Frequency

4

2

Std. Dev = 1,08 Mean = 2,1 N = 29,00

0 1,0

2,0

3,0

4,0

5,0

KÉRD3.3

Histogram 14 12 10 8 6

Frequency

4 Std. Dev = ,99

2

Mean = 1,9 N = 28,00

0 1,0

2,0

3,0

4,0

KÉRD3.4

Histogram 10

8

6

Frequency

4

2

Std. Dev = 1,32 Mean = 3,5 N = 24,00

0 1,0

2,0

3,0

4,0

5,0

6,0

KÉRD3.5

• A rangsorok összefüggéseit vizsgálva az 1-es és a 4-es állítás fordított összefüggése mondható el. Vagyis a tanuló meghatározó személyiségjegyei és a szülői-családi-szociális háttér rangsora fordítottan kapcsolódik. Ahol egyik magas, ott a másik alacsony értéket kap. • A rangsorról elmondható, nagyon gyakran kap 1-es számot az első, harmadik és hatodik állítás, a második leggyakrabban hátul szerepel, az ötödik főként középen. Ezeken az ábrákon függőlegesen az látszik, milyen gyakran kapta az adott rangsort, vízszintesen pedig maga a rangsor értéke (1-2-3-4-5). Összefoglalva: a fegyelmi okok mögött a középiskolák leginkább személyiségjegyeket, rossz társaságot, családi hátteret vélik. Jelen dolgozatunk nem vállalkozik a fegyelmi okokból történő kimaradás szociológiai szintű elemzésére. A nukleáris családokban végbemenő változásokkal több szociológiai tanulmány foglalkozik. A fegyelmik hátterében – a pedagógusokkal lefolytatott interjúk alapján – nem fel tétlenül társadalmi szegregációs hatásokat vélünk felfedezni. Úgy tapasztaltuk, hogy nem csak a marginális helyzetbe sodródott családok gyermekei válnak veszélyeztetetté.

19 H. F.-né osztályába járó tanulók szülei teljesen vegyes társadalmi és anyagi háttérrel rendelkeznek. Vannak közöttük kimondottan jómódúak, de akadnak olyanok is, akik életnívója alig éri el a létminimum szintjét. Több tehetősebb családra is jellemző volt, hogy a rendszerváltást követően alacsonyabb egzisztenciából – vállalkozó kedvüknek köszönhetően-törtek fel, s teremtettek anyagi biztonságot, jólétet a családjuknak. Ezek a szülők ma is rendkívül sokat dolgoznak. A vállalkozás, az üzleti élet kihívásai következtében kevés idejük marad a családra. A középiskolás korú gyermekeik iskolai előmeneteléréről, viselkedéséről – bár igyekeznek minden anyagiakban kifejezhetőt megadni (külön nyelvtanár, magán matematika tanár stb.) – többnyire felszínes ismeretekkel rendelkeznek. H. F.-né osztályába járó – különösebb szülői felügyelet és ellenőrzés nélküli – tehetősebb szülők gyermekei fokozatosan távolodtak el az iskolától. Először diákos csínyként tűntek el 1-1 óráról, majd az egy-egy napos kimaradások következtek. Iskolai idő alatt hol egyiküknél, hol másikuknál töltötték el az idejüket. Emellett sokat csavarogtak, vagy a játéktermekben költötték tekintélyes zsebpénzüket. Sajnos, akadt közöttük olyan is, aki időközben a kábítószer rabjává vált. Az iskolai hiányzásaikat fiktív igazolásokkal (orvosi, szülői) fedezték. Az osztályfőnök a tanulók attitűdjében tapasztalt negatív szimptóma jelentkezésekor kapcsolatba kívánt lépni a szülőkkel, de ez a fiatalok manipulációja következtében meghiúsult. Rövid nyugalmi időszak után a tanulók továbbra is kimaradoztak, míg aztán végre sikerült az osztályfőnöknek tájékoztatni a megdöbbent szülőket. A diákok utolsó esélyt kapva maradhattak az iskolában. A lehetőséggel volt, aki élni tudott, de akadt olyan is, aki rövid idő után tovább folytatta a hiányzásokat. A középiskola a házirend alapján felelősségre vonta a hiányzókat, s a fegyelmi eljárást követően távozniuk kellett a renitens tanulóknak.

Kiragadott példánk természetesen csak egy apró szelete volt a fegyelmi-magatartási problémáknak. Számtalan egyéb esetet lehetne ismertetni, de nem célunk az empirikus szociológia eszközét alkalmazva esettanulmányokat ismertetni. Ami egzakt módon megmutatkozott: a szülői magatartás, a szociális háttér erős hatást gyakorol, korrelációban áll a gyermek személyiségfejlődésével. Ugyanakkor a középiskolák nem tartják releváns hatásnak az osztálytársi kapcsolatok jellegét, valamint az osztály személyi összetételét. A fenti reflexióra az iskolák fenntartó alapján történő bontása szerint árnyaltabb képet kapunk: az önkormányzati iskoláknál határozottabban manifesztálódik a szülői-szociális hatások prioritása. Az alapítványi, magán intézményeknél árnyaltabbak a szülői-szociális hatások, inkább a társas kapcsolatok következtében kialakuló személyiségzavarok jelentőségét emelik ki.

Kapcsolattartás intézményekkel a tanuló elhelyezésekor A tanulók elhelyezése, átirányítása során az iskolák nagyon sok esetben hivatalos intézményekkel és szervezetekkel kerülnek kapcsolatba. A kontaktus kialakítása kétoldalú: általában maga középiskola keresi meg az intézményeket, hogy az iskolából távozó tanulójuk elhelyezéséhez, átirányításához nyújtsanak segítséget. Előfordul azonban fordított eset is, amikor az önkormányzat, gyermekvédelmi szervezet fordul az iskolához átvétel-felvétel ügyében. A beérkezett válaszok alapján a kapcsolattartás szintjének a vizsgálatára összeállítottunk egy százalékértékben megadott táblázatot:

20

Kapcsolattartás hivatalos intézményekkel 30,0 25,0 20,0 15,0 10,0

Egyéb

Gyvéd.

FMK

Ped. szakszolg

Okt. ügyoszt.

0,0

Jegyző

5,0

A legtöbb megkeresés a gyermekvédelmi szektorra esett. A tanulók elhelyezése számtalan egyéb, ifjúság-és gyermekvédelmi problémával kapcsolódik össze; az iskolakeresés ráadásul új gondokat generál. Mint látható a középiskolák egyik legfontosabb intézményi partnere az önkormányzat. A jegyző megkeresése 16 év alatti (tanköteles), tanulóviszonnyal nem rendelkező tanuló esetén törvényben előírt kötelessége az iskoláknak. Csaknem ugyanilyen szinten támaszkodnak a szakmai irányító, oktatási-művelődési osztály/iroda segítségére. A magán-alapítványi iskolák esetén értelemszerűen a kerületi jegyző, ill. az oktatási ügyosztály/iroda szerepét a fenntartó kuratórium váltja föl. A magas mobilitású iskolák a kizárt tanulók elhelyezése során (6. kérdés) gyakrabban kerülnek kapcsoltba hivatalos szervekkel, különösen a jegyzővel és az oktatási ügyosztállyal, míg az alacsony mobilitású iskolák az ifjúság és gyermekvédelemmel. (Ez nem szignifikáns különbség.) Megdöbbentő volt az adatokban, hogy mennyire kevesen vonják be, keresik fel a tanulók elhelyezése során a pedagógiai szakszolgáltatókat, a nevelési tanácsadókat, a pályaválasztási tanácsadót, a különféle szakértői bizottságokat. A középiskolák inkább saját magukban, a saját elhelyezési intézkedéseikben bíznak. (Ez az egyéb kategóriára adott válaszokban jelent meg.) Érdekes, hogy ifjúság-és civilszerveződéseket (Kapocs, kerületi ifjúsági tanácsadók) mindöszsze egy-egy alkalommal említették. A tanulók átvétele Kíváncsiak voltunk arra is, hogy milyen az átvételi hajlandóságuk a fogadó iskoláknak. Mindkét iskolatípusban (önkormányzati, alapítványi) azonos válaszok születtek, melyek jellemzői:
egyetlen iskola sem zárkózott el kategorikusan a tanulók átvétele elől
egyetlen iskola sem vállalja fel azt, hogy válogatás nélkül bárkit felvesz Az alapvető közös álláspont: nagyon meggondolják, megfontolják döntésüket, mielőtt átvesznek tanulót. A döntéshozatal előtt alaposan megvizsgálják az előzményeket, az elhelyezés lehetőségeit. A középiskolák óvatossága, visszafogottsága tapasztalható az átvételi folyamatokban.

21

A tanulók átvétele

13%

2%

Minden esetben

0%

Ritkán/Néha Nem Egyéb

85%

Érdekes az is, hogy az átvétel lehetőségeinél a magas mobilitású iskolák többször jelölik meg, hogy náluk „nagyon ritkán, indokolt esetben” (átlag: 0.625, szemben az alacsony mobilitású 0.325-tel)) vesznek át gyermeket, míg az alacsony mobilitásúaknál több választás esik arra, hogy „átvesznek, ha nem is gyakran” (átlag: 0.625, szemben a magas mobilitású 0.325-tel). Emellett egyéb esetet jóval többször említenek a magas mobilitású iskoláknál. Az átvétel időpontja Az önkormányzati iskolák csaknem fele nem határozza meg, rugalmasan kezeli az átvételek időpontját. Ha valakit alkalmasnak találnak az átvételre, az történhet szeptemberben, vagy akár áprilisban is. Nem az időpont, hanem az alkalmasság a lényeges. A válaszadók ezen kívül két fontosabb, a tanévhez kötődő dátumot emeltek ki: elsősorban a tanév megkezdésekor történnek az átvételek, és másodsorban, kisebb arányban a 2. félév megkezdésekor. A tanévből eltelt idő és az átvételi hajlandóság között összefüggés mutatható ki. Nem ilyen élesek a kontúrok az alapítványi és magániskolák esetén. A bármikor történő átvétellel az önkormányzati iskolákkal adekvát álláspontot alakítanak ki. A többi szakasznál viszont nem ilyen markánsak a különbségek. A magániskoláknál nem igazán releváns határkő a szeptemberi tanévkezdés. Az alapítványi iskolákat inkább év közben, az önkormányzati iskolai kudarcok után keresik meg átvételi szándékkal a tanulók. Az átvételi folyamat kiegyenlített arányban valósul meg a tanév folyamán.

Egyéb

Tavaszi szünetig

Csak I. félév

Bármikor

II. félév eleje

45,0 40,0 35,0 30,0 25,0 20,0 15,0 10,0 5,0 0,0

Tanév elején

Átvételi időpontok

Figyelemreméltó adat, hogy a magas mobilitású iskoláknak a tanuló átvételére inkább a tavaszi szünet megkezdéséig kerülhet sor, míg az alacsony mobilitású helyeken nagyobb átlaggal szerepel, hogy bármikor átvesznek tanulókat az év során. Ezek szerint nem az átvétel időbeli behatároltsága húzódik meg a mobilitásbeli különbségek mögött (a különbség nem szignifikáns)

22 Átvételi preferenciák Az önkormányzati iskolák összességét tekintve a legnagyobb átvételi hajlandóság akkor mutatkozik meg, ha a tanuló külföldi/vidéki lakóhelyét megváltoztatja. Az iskola ilyenkor a legtöbbször segítő kezet nyújt, átveszi a tanulót. K. J. és családja egy vidéki nagyvárosból költözött vissza Budapestre. Az apa egy jó nevű multinacionális cég szakembereként a társaság nyugat-magyarországi telephelyén kapott vezető beosztást. Egy új részleg beindítását kapta feladatul. Tudta, hogy meghatározott ideig (2évig) tart megbízása. Nem akart elszakadni hoszszú ideig a családjától, így vitte őket is magával. A társaság szolgálati lakást biztosított részükre. Ifjabb K. J. éppen a 8. évfolyamot fejezte be a költözködéskor. Előzőleg felvételt nyert egy fővárosi vegyes profilú középiskolába, de a lakhelyváltoztatás miatt már nem iratkozott be. A vidéki középiskola – bár elvileg betöltötték már a férőhelyeket, mégis fogadta. Az igazgató saját hatáskörben felvette ifj. K. J.-t. A két év letelte után (a pályaorientációs szakasz végén) az apa megkereste azt a fővárosi középiskolát, amely korábban már egyszer felvette a fiatalt. Az igazgató megértve a kényszerű helyzetet, átvette a tanulót, ugyanakkor az eltérő tantervek miatt felzárkóztató foglalkozásokat írt elő.

A magániskolák nem tartják ilyen fontos szempontnak a lakhely-változtatás tolerálását. Náluk a tanulmányi eredmény nagyobb súlyt kap. Emellett az egyéni rászorultság mérlegelése is fontos átvételi szempont. Ha valaki megváltozott egészségi állapota miatt kényszerül iskolát váltani, a magán/alapítványi iskolák megértőbbek velük szemben. Az önkormányzati iskoláknál a rehabilitációs szempont kisebb jelentőségű, a tanulmányi eredményeket viszont kiemelten kezelik. Nem mindegy, milyen tanulmányi átlaggal rendelkezik a jelentkező. A lakhelyváltoztatás és a jó tanulmányi eredmény után a 3. legfontosabb megfelelési szempont az volt, hogy ne rendelkezzen elégtelen osztályzattal az átvételt kérő tanuló. A magániskolák toleránsabbak a gyengébb átlagú tanulókkal szemben. Náluk az egyéni rászorultság figyelembevétele dominánsabb tényező. Az alacsony mobilitású helyeken jóval előkelőbb helyet foglal el a rangsorban a jó tanulmányi eredmény (rangsor átlaga: 1.5, szemben a 3.285-tel), az elégtelen osztályzat átvételt kizáró ténye (rangsorátlag: 3.25, szemben a 4.4-gyel) és a rehabilitáció (rangsorátlag: 2.66, szemben a 3.4-gyel). (Igazán szignifikáns különbség a jó tanulmányi eredmény kapcsán jelentkezik: 0.01-es szign.)

A fegyelmi okok miatt távozott tanulók átvétele A magatartási-fegyelmi problémák miatt iskolát váltó tanulók átvétele estén a középiskolák hozzáállására az a jellemző, nem határozattak az átvételt illetően. Hezitáló a magatartásuk. Egyedi elbírálások alapján születnek az átvételi döntések. Az önkormányzati és a magániskolák azonos álláspontot képviselnek ebben a kérdésben. Hasonló nézeten vannak a gyenge tanulmányi eredményű tanulók átvételénél is. Az iskolák nem kötelezik el magukat sem az átvétel, sem az elutasítás mellett, inkább egyéni döntéseket hoznak.

23 Fegyelm ivel kizárt tanulók átvétele

13% 13%

Igen N em E gyedi esetben

74%

Az, hogy fogadnak-e fegyelmi vagy tanulmányi okok miatt tanulókat szorosan összefügg, (korr.: 0.667, szign. szint 0.01) vagyis ahol fogadnak, ott mindkettőt fogadják, ahol nem fogadnak, egyiket sem, ahol csak egyedi elbírálással az egyiket, ott úgy a másikat is. Átvételi szempontok Az átvétel során lényeges szerepet játszik a kompatibilitás. Nem mindegy, hogy honnan, milyen iskolából, milyen típusú képzésből érkező fiatalról van szó. Az átvétel időpontja, az évfolyam sem közömbös, sőt nagyon lényeges szempont az átvételi döntésben. Általánosan jellemző, hogy emelkedik az évfolyam száma, úgy csökken az átvételi hajlandóság. Ez alól az az eset kivétel, amikor ugyanabban az oktatási képzési rendszerben vett részt a tanuló, csak éppen egy másik iskolában. Bár a helyi tantervek liberalizálódása következtében egyéni különbségek természetesen léteznek a tananyag oktatásában az egyes iskolák között, a követelményszint azonos. Az érettségi vagy a szakmunkásvizsga megszerzése azonos követelményeket támaszt minden középiskolában. Azonos szakirányváltás esetén bármely évfolyamon nagyobb átvételi hajlandóság mutatkozik. Érdekes mégis, hogy bár azonos típusú a képzés, az átadó és az átvevő iskolában is – mégis ebben a divízióban – a középiskolák közel csak a 9-10. évfolyamon mutatnak átvételi hajlandóságot. Jelentős tényező (20 %-os arány) azon középiskolák csoportja, amely 9-10. évfolyamon eltérő szakirányú képzésből is átvesz tanulókat. Ezek az iskolák az első két év alapozó jellegű képzéséből kiindulva nem látják kivitelezhetetlen akadálynak a tananyag átjárhatóságát. A tanulót alkalmasnak találják arra, hogy a többiekkel együtt haladva folytassák tovább tanulmányaikat. Viszont több iskola megköveteli, hogy az előző év(ek) szakmai orientációs tananyagából beszámoljon az átvételre aspiráló. T.N. egy elektronikai irányultságú középiskola 10.évfolyamára járt. Sorozatos fegyelmezetlenségei (órai magatartás, a kiránduláson való viselkedése stb.) és gyenge tanulmányi eredménye miatt több tárgyból állt bukásra. Az osztályfőnök javasolta szülőknek, hogy keressenek másik iskolát gyermeküknek. Olyan ígéretet is kaptak, hogy ha találnak egy másik középiskolát, akkor tanév végén átengedik minden tantárgyból, és a fegyelmi vétségeknek sem marad írásban nyoma. A szülőknek egy gépészeti irányultságú középiskolába sikerült bejuttatniuk a fiúkat. Az átvevő iskola viszont feltételül szabta meg, hogy a 9. évfolyam szakmai, pályaorientációs anyagából – az együtt haladás miatt – félév múlva be kell számolnia T. N.-nek. A szülők és T.N. nagyon örültek a felvételnek, mert akkor ez már a sokadik sikertelen próbálkozásuk volt az iskolakeresésben. (Az előzőleg felkeresett iskolákban az volt a kifogás, hogy a tanuló már elmúlt l7 éves) A kezdeti lelkesedés aztán szép lassan alább hagyott. A közismereti tárgyakkal nem volt különösebb probléma, a szakmai anyag pótlása annál nehezebbnek bizonyult. Kivihetetlennek látszott az a kezdeti elképzelés, hogy majd a tankönyvekből pótolja a hiányzó ismereteket. A szakmai-elméleti tananyag elsajátítása óriási nehézséget jelentett T. N. számára. Már az általános iskolában is gondja volt az olvasással. Lassan, nehézkesen haladt a sorok között, s a még könnyebb irodalmi szövegeknél is gyenge volt a szövegértelmezése. A szakmai szöveg nagy része teljesen érthetetlen volt T. N. számára. Osztálytársai elmondták, hogy a tanár tavaly – kissé elszakadva a kötelezően előírtaktól – a gyakorlatban is igyekezett elmagyarázni, megmutatni a könyvben leírtakat. Így, a gyakorlat oldaláról megismerve lett érthető a többiek számára az elmélet. Néha az osztálytársak segítettek T. N.-nek: gyakorlati bemutatók tartásával támogatták felkészülését. A rendkívül fogékony T. N. azonnal megértette az elméleti összefüggéseket, mihelyt pragmatikus oldalról közelítették meg.

24 A baj csak az volt, hogy az osztálytársi segítségek csak ritkán, alkalomszerűen valósultak meg. A társak nem nagyon szorgalmazták, T. N. pedig legtöbbször szégyellt előhozakodni problémájával. De nem csak az osztálytársaival szemben volt ilyen tartózkodó. A tanárokkal sem tudott megfelelő kontaktust kiépíteni. Egyszer-kétszer ugyan megpróbálta a maga módján jelezni a tanulmányi problémáit a pedagógusnak. A mondanivalóját azonban rosszul fogalmazta meg, így a tanár sem érthette mekkora bajban van. Otthon is – mivel a szülői házban sem volt túlságosan közlékeny – csak később derültek ki a gondok. Az édesapa felvette a kapcsolatot a középiskolával. Kiderült azonban, hogy külön korrepetálást, felzárkóztató foglalkozást nem szerveznek a tárgyból, hiszen általában a szakmai oktató magyarázatával kiegészített tananyag elsajátítása nem okozott addig problémát. A szülő is tanácstalanná vált. Matematikából, magyarból, idegen nyelvből stb. számtalan felkészítőt találtak volna, szakmaiból egyet sem. A tanácstalanság, bizonytalanság végül eljutott arra a pontra; a szülő és a tanuló arra a közös elhatározásra jutott, hogy megpróbálkoznak ismét iskolát és szakmát váltani, de előtte alaposabban fognak tájékozódni.

A fenntartó szerinti csoportosítás alapján az a kép rajzolódik ki, hogy az államiönkormányzati fenntartásban működő iskolák nagyon fontosnak tartják, hogy a hozzájuk átjelentkező tanuló azonos vagy legalább is hasonló szakirányú képzésből érkezzen. Ez az álláspont még a 9-l0. évfolyamon is meghatározó. Az is kétségtelen, hogy eltérő típusú, szakmai kimenetű iskolából jószerint szintén csak a 9-10. évfolyamban lehetséges az átvétel. Az alapítványi és magániskolák attitűdje itt is eltérő. Náluk nem annyira lényeges szempont, ha valaki eltérő típusú iskolába járt korábban. Nem okoz akkora problémát, ha valaki pl. közgazdasági szakközépiskolába járt, és most gimnáziumban szeretné folytatni a tanulmányait. Meg tudják oldani az évfolyamvesztés nélküli kontinuitást. Ettől függetlenül ők is elsődlegesen az iskolatípusok kompatibilitását szorgalmazzák. A magániskolák a 10. évfolyam utáni profilváltásra is engedékenyebbek, jóllehet ők is a korábbi iskola/szakmaváltást szorgalmazzák. Egyéb átvételi szempontok A tanuló átvételének természetesen sok más egyéb szempontjai is vannak. Hiába segítőkész az iskola, és hiába nem merülnek fel egyéb problémák, (pl. jó tanuló a jelentkező; külföldről tért vissza stb.) ha objektív akadályok nehezítik az iskolacserét. Ilyen helyzet áll elő pl. akkor, amikor eleve telített az osztálylétszám. Vannak nagyon népszerű fővárosi vegyes profilú középiskolák, és vannak nagyon divatos oktatási-képzési típusok, szakmák. Ezekben az iskolákban többszörös a túljelentkezés, többfordulós felvételi eljárás során szelektálják a jelentkezőket. Ezekben a középiskolákban minimális a fluktuáció. A beérkezett válaszok alapján elmondható, hogy amennyiben telített a létszám, akkor a fogadó középiskola is tehetetlennek bizonyul a tanuló átvételében, legyen az bármilyen okos és tehetséges. A megkérdezett iskolák mindössze 16 %-a vállalta fel, hogy indokolt esetben akár még létszámon felül is felveszi a jelentkezőt. Az önkormányzati és a magániskolák álláspontjában szignifikáns eltérés nem mutatható ebben a vonatkozásban. Átvétel és elhelyezési lehetőségek összefüggése

16% Üres hely esetén Létszámon felül 84%

25 Ugyancsak döntést befolyásoló szerepet játszik az átvételben a tantárgystruktúra: mennyire kompatibilisek a korábban tanult tantárgyak az új iskolában. Nagyon lényeges az idegen nyelv is, főleg a gimnáziumok és a két idegen nyelvet oktató szakközépiskolák körében. Bár jellemzően az angol és a német uralja az idegen nyelvi szektort, azért felbukkannak más nyelvek is (olasz, francia, spanyol). De az egy oktatott idegen nyelv sem garancia. Van olyan tanuló, aki az általános iskolától kezdve a középiskoláig angolul tanult, de az átvevő iskolában németet oktatnak. (A német nyelv fontos szerepet tölt be a fővárosi szakképző iskolák idegen nyelvi kínálatában.) Előzetes prekoncepciónknak némiképp ellentmondanak a középiskoláktól beérkezett válaszok. Bár az összesítések alapján 66%-os megerősítést kapott az a vélemény, hogy az átvételben szerepet játszik a korábban tanult idegen nyelv, ám az önkormányzati iskoláknál csaknem felefele arányban osztották ezt a nézetet, sőt kismértékben a „nem játszik szerepet” válasz érvényesült.

Korábban tanult id. nyelv és az átvétel összefüggése

47%

Szerepet játszik 53%

Nem játszik szerepet

2. kérdőív A távozó tanulók elhelyezésében segítséget nyújtó intézmények A tanulók elhelyezése során az iskolák leggyakrabban egy másik középiskolával veszik fel a kapcsolatot. Tanköteles korú tanuló esetén ez az általánosan elterjedt eljárás. A válaszadók 93, 4 %-a jelölte meg ezt a válaszlehetőséget. Fogadó iskola nélkül nem lehet senkinek megszüntetni a tanulói jogviszonyát. Mondhatjuk tehát, hogy elsöprő fölénnyel voksoltak erre a variánsra. A többi számításba jöhető szempontot (a fenntartó intézmény, a pedagógiai szakszolgálat stb. megkeresése) sokkal kisebb jelentőségűnek tartották. A fenntartóval történő szorosabb együttműködés leginkább az ipari-műszaki vegyes típusú iskolákra jellemző, a pedagógiai szakszolgálatokkal való kapcsolattartást az egészségügyi szakiskolák említették. Az alapítványi-magán intézmények nem adtak markáns választ erre a kérdésre. Az évfolyamok szerinti bontás a tanulók másik iskolába történő távozási folyamatának folyamatosan visszaeső trendjét mutatta. Átvételi eljárás A tanköteles korú tanuló távozásának– átvételének a folyamatát előírások szabályozzák. A 16. életévét az adott tanévben betöltő fiatalnak az iskolapadban a helye. Köteles nappali tagozaton tanulni. Az iskola csak abban az esetben engedheti el, ha van befogadó iskolája. A rendelkezés betartatásáért az önkormányzat jegyzője a felelős; szükség esetén a szülő is felelősségre vonható. A tanköteles korú fiatal iskolaváltása a gyakorlatban a következőképpen valósul meg: az átvevő iskola egy ún. befogadó nyilatkozatot küld vissza a diák korábbi iskolájának. A középiskolák betartják a rendelkezést, elviekben 100 %-os hatékonysággal működik a rendszer. (Nehéz lenne persze megválaszolni azt a kérdést, mekkora problémát jelenthet egy súlyos fegyelmi vétséget vétő, nagyon gyenge átlagú tanulónak másik iskolát találni. A fővárosban ugyan kijelöltek ún. „kötelező felvételt biztosító” iskolákat, de ezek már amúgy is maximális létszámmal működnek.) Talán nem meglepő az sem, hogy a vegyes profilú középiskolák egyharmada a tankötelezettségikor betöltését követően is alkalmazza a befogadó nyilatkozatot az átvételi eljárás során. Az alapítványi és magán iskolák esetén nem találkoztunk eltérő eljárási renddel. A fogadó középiskolának átadott, majd kitöltve visszaküldött befogadó nyilatkozatot (A Tü.7 r.sz. nyomtatványt) sikeresen alkalmazzák a mindennapos gyakorlatban. Az átvett tanulók A beérkezett válaszok szerint kimagasló mértékben a szülői (tanulói) megkeresések alapján történtek átvételek a 2000-2001-es tanévben. A válaszadók 92,1 %-a jelölte meg ezt a válaszlehetőséget. Az átvételek a 9-11. évfolyamok között nagyjából kiegyenlített, magas értéket mutattak; az utolsó évben (12. évfolyam) azonban radikálisan csökkentek. Egyéb okok (pl. egy másik iskola kérésére történő átvétel) nem játszottak jelentős szerepet; az alapítványi iskolákat, pl. egyszer sem keresték meg ilyen jellegű kéréssel a középiskolák). A legtöbb kontaktus-keresési készség az ipari-műszaki szektorban mutatkozott meg., a közgazdasági és a számítástechnikai profilú iskolák viszont megőrizték homogenitásukat. Két iskola együttműködésének (a tanuló átvételének ügyében) jellegzetes időszaka a 9-10. évfolyam. Nagyon sok tanulót vesznek át – a számarányához mérten – 9. évfolyamon az ipariműszaki és az egészségügyi iskolák. Valószínűnek látszik, hogy a többi, eltérő profilú (közgazdasági, kereskedelmi…) iskolákból kikerülő fiatalokat ezen intézménytípusok fogadják be. Az

27 egészségügyi iskolákban a későbbiekben stabilizálódik a létszám, felsőbb évfolyamokon már elvétve fordul elő átvétel. A közgazdasági iskoláknál fordított a helyzet, az első két év létszámstopját követően a 11. évfolyamon hirtelen megugrik az átvett tanulók száma. Az átvett tanulók számnövekedésének a háttere lehet nyilvánvalóan, hogy a vegyes típusú (közgazdasági szakközépiskolák és gimnáziumok) iskolákban a 10. évfolyamot követően zajlik le a végleges iskolatípus-szelekció. Az átvett tanulók tagozat-módosítása Ebben a részben azt néztük meg, hogy a másik iskolából átvett tanulók korábbiakhoz képest milyen új tagozatra kerültek. Kérdésünk kimondottan csak a tagozatot változtatók összesítésére vonatkozott, ám a középiskolák az azonos irányú átvételeket is feltüntették. (Előző iskolájában szakközépiskolai tagozatra járt, és most is szakközépiskolás lett.) Elképzelhető, hogy eltérő képzési irány (pl. számítástechnikaiból épületgépészetibe) miatt kerültek az azonos tagozattípusok a válaszokba. Elemzésünk ezek figyelembevételével készült. Az átvett tanuló tagozatmódosítása

vertikális 35% horizontális 65%

A leggyakoribb mozgás a szakközépiskolai tagozatból a szintén szakközépiskolai tagozatba történő átirányítás volt (42,7 %). Jelentős mobilitással bírt még a szakközépiskolából a szakiskolába (21,4 %), és a gimnáziumból a szakközépiskolába (15,5 %) változat. Az ismertetett összesített adatok évfolyamok szerinti vizsgálatánál említésre méltó, hogy 11.ben nagymértékben megnőtt (75 %-os) a szakközépiskolából a szakközépiskolába aránya. Az utolsó évfolyamon gyakorlatilag nem történt tagozatmódosítás. A mozgások között a 9. évfolyam a listavezető. Az átvett tanulók tagozatváltása évfolyamok szerint: 9.évfolyam 49 fő 10.évfolyam 30 fő 11.évfolyam 6 fő 12.évfolyam 0 fő A horizontális mozgások között nem fordult elő a szakiskolák egymás közötti átirányítása. A vertikális mozgások szignifikánsan a magasabb végzettséget nyújtó iskolatípusból az alacsonyabb szintű képzettség irányába valósultak meg. A kevés számú (5,8 %) felfelé irányuló mozgás a 11.évfolyamon történt. Amíg a 9. évfolyamon rendkívül sokszínű mobilitás-változattal találkozunk, a felsőbb osztályokban leszűkülnek a mozgásvariánsok. Alapítványi és magániskolák nem jelentettek tagozatmódosítást az átvételeknél. Megállapításaink az önkormányzati fenntartású iskolák adataira épültek. Az iskolák profil szerinti csoportosításánál néhány jellemző megállapítás:  Az ipari-műszaki középiskolák gyakran vesznek át gimnáziumba járókat a

    

28 9. évfolyamon. (fordítva nem érvényes!). Az ipari-műszaki iskolába járók leggyakrabban ugyanebbe az iskolatípusba jelentkeznek át. A számítástechnikai ágazatra járók műszaki szakközépiskolába mennek át a legtöbbször. A kereskedelmi szakközépiskolások közül sokan a 11. évfolyam elejére ugyanennek a képzési profilnak a szakiskolai tagozatába kerülnek át. A közgazdasági típusú iskolákat elkerülik a tagozat-módosító átvételek. Az egészségügyi iskolákat a 9. évfolyamon kétirányú, kölcsönös mozgás jellemzi a gimnáziumi tagozattal, amelyben a szakközépiskolából kiinduló áthelyezés a jelentősebb.

Az évismétlők száma Egy tanulói mobilitásról szóló tanulmány megírásakor lehetetlen, hogy ne tegyünk említést, a mozgások egyik legjellegzetesebb kiváltó okáról, az évismétlésről. Már a félévi elégtelenek is kellő informatív jelleggel bírnak a szülő és a tanuló felé. Jelzik, hogy gondok mutatkoznak vagy a tanuló képességeivel, vagy a tanuláshoz fűződő viszonyában. A félévi elégtelenek figyelmeztető, intő jelek, pedagógiai hatása, ereje a legtöbb esetben megkérdőjelezhetetlen. Z. Zs. a kerületükben jónak mondott általános iskolából nyert felvételt egy megbízható szintűnek tartott budapesti vegyes típusú középiskolába. A tanulmányi átlaggal (hozott pontok) voltak ugyan gondok, de a felvételi előkészítőn sikeresen szerepelt, a középiskolai tanárok elégedettek voltak a teljesítményével. Lelkesen kezdte el augusztus végén a középiskolát. Az új környezet teljesen elkápráztatta. Egészen más élmények érték, mint az általános iskolában. A kamaszkor általános problémái ráadásul pont ezidőtájt jelentkeztek, jelentek meg a magatartásában. Külső megjelenését igyekezett divatossá formálni (hajviselet, piercing), az iskolában pedig a tanulást elutasító magatartásával igyekezett népszerűségre szert tenni, tekintélyt teremteni. Szinte törvényszerűnek tekinthető, hogy év végén két tantárgyból is elégtelent kapott. A baj közeledtét már tudta előre, s kétségbeesetten próbált megoldást találni. Belülről nagyon szégyellte a bukást, másrészt iszonyúan félt hirtelen haragú szüleitől is. A bizonyítványosztás valóban „megkongatta a vészharangokat”. A kolerikus típusú szülők ultimátumszerűen közölték vele, ha nem szedi össze magát, akkor jövőre kiveszik az iskolából, és családi vállalkozásban kell dolgoznia. Ugyanakkor Z. Zs. is felismerte, hogy változtatásra van szükség. Arrogáns, nemtörődöm viselkedésével nemcsak a tanárok ellenszenvét váltotta ki, de az osztálytársak közül is sokan elpártoltak mellőle. Az is elgondolkodtatta, hogy hozzá hasonló elveket hangoztató társai közül végül is egyedül ő bukott meg. Elhatározta, hogy változtat a viselkedésén, és komolyan veszi a tanulást. A következő tanévben már kézzelfogható jelei mutatkoztok a pozitív változásoknak.

Az évismétlők száma kiemelkedően a 9. évfolyamon a legmagasabb (547 fő), csaknem a fele az összes bukásszámnak (1159 fő az összes iskolában valamennyi évfolyamon). A 10. (287 fő) és a 11. (235 fő) évfolyamokon nagyjából hasonló, kiegyenlített a bukások száma. Ezek az értékek a 9. évfolyam felének felelnek meg. A 12. évfolyamon minimálisra csökken az évismétlők száma (90 fő). Elmondhatjuk tehát, hogy a 9. évfolyam kiemelt szerepet tölt be a tanulók szelekciójában. Az alapítványi és magán vegyes profilú középiskolák nem számoltak be évismétlésekről, megállapításunk tehát az önkormányzati szektorra vonatkozik. Az iménti, összegző vélekedésünk nem érvényesül mindegyik iskolaprofilra. A számítástechnikai és a közgazdasági irányultságú középiskolákban, pl. a 10. évfolyam megismétli, sőt meghaladja a bukásszám a 9. évfolyamét. A kereskedelmi irányultságú középiskolákban a 11. évfolyamon több volt az évismétlő, mint 10.-ben. A közgazdasági iskolákban feltűnően alacsony, míg az ipari-műszaki középiskolákban feltűnően magas a bukások száma. Az évismétlők tagozatváltása

29 Megnéztük azt is, hogy az évismétlésre utalt fiatalok a következő tanévben milyen tagozaton folytatják tanulmányaikat. Szembetűnő volt, hogy az 1159 fő közül mindössze 337 kezdte el más divízióban a tanévet augusztus végén. A diákok 71 %-a tehát nem tudott, vagy nem akart változtatni korábbi osztálytípusán. A 29 %-ot kitevő tagozatváltóknál egyértelműen a szakközépiskolából a szakiskolába történő elmozdulás dominált. 141 fő számára vált egyelőre elérhetetlenné az érettségi megszerzése. (A szakmunkásvizsga letétele után később – ha van bennük ambíció – természetesen folytathatják a tanulmányaikat.) A mobilitási irányok kiegyenlítettek: a 337 mozgásból 151 vertikális, 186 pedig horizontális. Tehát a azonos szintű elmozdulások megelőzik lefelé-felfelé történő mozgásokat. A tanulók többsége – lehetőség szerint – szívesebben maradna a magasabb szintű végzettséget adó iskolatípusban, szeretné elérni a felvételkor kitűzött célt elérni. Sokan vannak olyanok is, akik a tanulmányi kudarcok hatására, vagy a középiskola határozott fellépése következtében alacsonyabb végzettségi szintet biztosító tagozaton folytatják tovább. A középiskolák véleménye a tanulói mobilitásról A következőkben a vegyes profilú középiskolák véleményét ismertetjük a tanulói mozgásokról. Az alcímben jelzettől kissé elszakadva, egyéb problémákat is itt mutatunk be, amit az iskolák írásban és szóban jeleztek. A vegyes típusú iskolák a tanulók iskolán belüli és az iskolák közötti mozgáslehetőségéről sokszor teljesen ellentétes álláspontra helyezkedtek. Akadtak olyan intézmények, amelyek a mobilitási formákat egy jól kialakult, évek óta hatásosan működő rendszer részeként mutatták be, és voltak olyan intézmények(ők voltak többen), akik mindezeket elhanyagolhatónak találták. Az iskolák közötti tanuló-átvételek kérdésében viszont egységesen a nehézségekről számoltak be. Melyek voltak ezek a problémák? Több iskola szerint az eltérő tantárgyi követelmények jelentősen csökkentik az átvételi hajlandóságot. Nagy problémának tartják, hogy a 8. évfolyamos tanulók megalapozatlan, felületes döntés alapján választanak iskolát, szakmát. A középiskolák a prevenciós pályaválasztási tevékenység fontosságát hangsúlyozták. Gondot okoz az is, hogy sok esetben nem a gyerek, hanem a szülő választ pályát. Több iskola az átjárhatóságot csak elvi lehetőségnek tartja, amit a gyakorlatban szinte lehetetlen megvalósítani. (Egyes iskolák szerint a kerettantervek bevezetése valójában meglehetősen leszűkítette az iskolák az átjárhatóságot). A tananyag már a 9-10. évfolyamon is eltérő lehet; gondot okozhatnak az idegen nyelvek különbözőségei. A hiányzó tananyag pótlása, a különbözeti vizsgák megszervezése, a felkészítő tanár munkájának a finanszírozása mindmind újabb és újabb terheket ró a középiskolákra, amit nem szívesen vállalnak magukra. Akadt olyan középiskola is, amely ragaszkodott a tananyag pótlásához, csak ezt követően vette föl a tanulót. Az átvételek így válnak estelegesen előforduló, egyedi döntésekké. Külön problémát jelent – az eltérő tantárgystruktúra miatt – a hat-és a nyolcosztályos gimnáziumból kilépni szándékozó diákok átvétele. Volt olyan középiskola, amelyik külön egyéni foglalkozások keretében igyekezett pótoltatni az eltérő tantárgyszerkezet miatti hiányzó ismereteket. A középiskolák szerint maguk a szülők sem rendelkeznek kellő rálátással az iskolatagozatváltás buktatóira, nehézségeire. Sokkal egyszerűbbnek, kivitelezhetőbbnek tartják a váltást. Előfordul, hogy meggondolatlanul viszik el az iskolából a gyermeküket, de még nincs fogadó középiskolájuk. A pillanatnyi érzelmeik vezérlik cselekedeteiket, majd amikor szembesülnek a sorozatos visszautasításokkal, hol elkeseredetten, hol felháborodva reagálnak rá. A középiskolák szerint még olyan esetekben is nehéz a szülők támogatását elnyerni, amikor nagyon gyenge tanulmányi eredmény esetén egy „gyengébb” iskolatípusba próbálják átirányítani a fiatalt. Ilyen esetben is a leggyakrabban kiíratják, elviszik a gyereket, s más iskolában próbálkoznak.

30 A középiskolák adminisztrációs jellegű problémákra is felhívták a figyelmet. Előfordul, hogy valakit úgy vesznek fel, hogy még ki sincs iratkozva saját iskolájából. Olyanra is volt már példa, hogy az iskolából távozó diák bizonyítványára nem vezették rá a tanulóviszony megszüntetését. A negatív példák korántsem általánosíthatók, ugyanakkor felhívják a figyelmet a felületes adminisztrációs munka veszélyeire. Nagyon sok látens probléma az új tanuló felvétele után derül ki. Többször hallani, hogy néhány pedagógus olyan ígérete(ke)t ad a problémás tanulójának, hogy amennyiben más is iskolába távozik, akkor nem folytatják le ellene a fegyelmi eljárást (sőt: átengedik a tantárgyból!). A jelentkező persze nem említi az előzményeket az átvevő iskolának, inkább a pozitív tulajdonságait hangsúlyozza. Sajnos, nem mindenki változik meg az új környezetben. Egyes tanulók magatartásában, tanuláshoz való viszonyában nem történik változás az átvételt követően sem. Ezért visszafogottabbak, tartózkodóbbak a középiskolák az átvételi eljárásosokban. Nem meglepő, hogy néhány középiskola az átvételi döntés előkészítő szakaszában pszichológusok, orvosok szakvéleményére is támaszkodik. A hagyományos oktatási-nevelési elveket valló középiskolák nincsenek felkészülve, és nem is akarják felvállalni a deviáns magatartású, problémás tanulók nevelését-oktatását. Úgy érzik, ez nem az ő feladatuk. A másként viselkedő, gondolkodó tanulóikat igyekeznek inkább speciális, külön erre a célra szerveződött intézmények felé terelni. Problémát jelent, hogy ezekből a középiskolákból nagyon kevés található a fővárosban, még kevesebb a tandíjmentes. Már a tanköteles korú tanulókat befogadó kötelező felvételt biztosító középiskoláknak is óriási nehézséget okoz a kimaradt fiatalok elhelyezése. Találunk természetesen olyan fővárosi vegyes profilú középiskolát, ahol évek óta jól működik az intézményen belüli átirányítás stratégiája. Az iskolának – jól felépített, átlátható átirányítási szempontrendszer alapján – sikerül elfogadtatni tagozatváltási javaslatát a szülőkkel és a tanulókkal. A többség belátja realitásokat, s még az alacsonyabb szintű végzettséget adó átirányítás esetén sem emelnek kifogást. Sokan még örülnek is, hogy nem kell új iskolát keresniük. Ezek az iskolák sikeresen együttműködnek a szülőkkel, közösen beszélik meg a váltás szükségességét. Pozitív példaként lehet említeni azon középiskolákat is, melyek a tanórán kívüli eszközök alkalmazásával (korrepetálás, családlátogatás, tanulás-módszertani foglalkozások, külföldi és belföldi utak szervezése, pályázatok, versenyek stb.) próbálják iskolában tartani nehezebben beilleszkedő, tanulási problémákkal küszködő tanulóit.

Önkormányzati kérdőív Az iskolafenntartók véleménye a középfokú oktatási intézményekben tapasztalható tanulói mobilitásról A budapesti középiskoláktól kapott adatok és vélemények mellett fontosnak tartottuk megismerni az oktatási intézmények fenntartóinak, az önkormányzatoknak a véleményét, álláspontját az iskolák közötti és az iskolákon belül végbemenő tanulói mozgásokról. Miután a dolgozatunk címében megjelölt ún. vegyes típusú középiskolák elsősorban a fővárosi önkormányzat fenntartásában működnek, a szintézisünk kialakításához a lényegesen kisebb számú kerületi vegyes iskolák tapasztalatait is szerettük volna integrálni. A kérdőívünkre 19 polgármesteri hivatalból érkezett válasz, melynek eredményeit az alábbiakban összegezzük. A kutatási felhívásunkra reflektáló önkormányzatok fenntartásában lévő, középfokú oktatási tagozattal rendelkező intézmények, és tanulócsoportok számát, a következő táblázat tartalmazza: G Á+G Szk G+Szk Á+SzI Á+Szk Á+Szk+G SzI Összes 24 27 2 2 8 2 3 1 69 408 436 11 25 97 35 70 7 1089

Iskolák száma Osztályok száma

Jelmagyarázat: Á: általános iskolák G: gimnáziumok SZK: szakközépiskolák SZI: szakiskolák A középiskolai expanzió következtében létrejött sokszínű iskolatípus-hálózatot érzékletesen mutatja be az alábbi százalékértékeket tartalmazó diagram:

Oktatási intézmények

Iskolák száma (%) Osztályok száma (%)

30,0 20,0

Iskolatípusok

SZI

Á+SZKI+G

Á+SZKI

Á+SZI

G+SZK

SZK

0,0

Á+G

10,0

G

Százalékos arány

40,0

32 Látható a táblázatból a gimnáziumi szektor diszkrepanciája a többi iskolatípussal szemben. A különböző szakképzési lehetőséggel, kimenettel rendelkező iskolák és tanulócsoportok alig 25%-os arányt képviselnek a kerületi önkormányzati középiskolák között. (Ez a polaritás nemcsak a kerületi iskolákat, hanem a fővárosi önkormányzathoz tartozó intézményeket is jellemzi, csak ott épp fordított módon: a szakképzési szektor a determináns.)

A tanulók létszámának változásai a kerületi középiskolákban Az önkormányzatok a kerületi iskolákban végbemenő tanulói mozgásokról nem rendelkeznek naprakész nyilvántartással. Nem tudják, év közben hány tanulót vesznek föl az iskolaigazgatók, hány diákjuknak szüntetik meg a tanulóviszonyát, nem beszélve az iskolán belüli átirányításokról. A centripetális és centrifugális mobilitás regisztrálása nem a fenntartó feladata, nem tartozik a kompetenciájába. A tanulók felvételét, valamint kiiratkozását a középiskola köteles adminisztrálni. Sajnos, tapasztalatunk szerint nyilvántartást nagyon kevés intézményben vezetnek az átirányításokról, átvételekről. Az önkormányzatok azonban bekérik a tanév eleji (a normatív támogatás igénybevételéhez elengedhetetlen) létszámot és tudomásuk van arról is, hogy a tanév végére hogyan módosult a tanulók száma. Ezekből az adatokból ha direkt jellegű mozgásokra nem is következtethetünk, a létszámváltozás függvényében – implikált módon – következtetéseket lehet levonni. Gimnáziumi tagozat: Ebbe a szektorba a tisztaprofilú gimnáziumokat és a felfelé építkező 12 évfolyamos iskolákat soroltuk. Három időpontra kértünk adatokat:
2000 szeptembere
2001 júniusa
2001 szeptembere Vizsgálódásunk tárgya tehát az volt, hogy az év végére miként változik a tanulólétszám; a két tanév között történnek-e változások, ill. összességében, egy tanév ciklusát tekintve milyen változások tapasztalhatóak. A létszámmódosulásokat a következő grafikonon lehet nyomon követni:

33

Létszám változás a gimnáziumokban 9. évfolyam 10. évfolyam 11. évfolyam 3000

2500

2000

1500

1000

500

0 00.09.01

01.06.01

01.09.01

Létszámváltozás az általános iskola és gimnáziumokban

9. évfolyam 10. évfolyam 11. évfolyam

1600 1400 1200 1000 800 600 400 200 0

00.09.01

01.06.01

01.09.01

A grafikon és a számadatok alapján megállapítható, hogy konzisztens mobilitás nem állapítható meg a gimnáziumi tagozaton. Minden évfolyamon folyamatos és mérsékelt szintű redukció ugyan megmutatkozik a tanév végére a tanulói létszám alakulásában, de összességében a tanulók létszáma nivellált szinten marad. Általánosan elmondható: A statisztikai és empirikus adatok szerint a diákok száma a tanév végére csökken, amit nyáron, ill. a következő tanév megkezdésékor kisebb növekedés követ. A redukció, illetve az expanzió mértéke viszont olyan kismértékű, hogy véleményünk szerint egyértelműen konzisztens a gimnáziumnak, mint iskolatípusnak a megtartó ereje.

34 Szakképzési tagozat: Amíg a gimnáziumoknál nivellált szinten mozgott a tanulói létszám, addig szakképző iskolákban – egy időszak kivételével – folyamatos csökkenés tapasztalható. A szakközépiskolai tagozatokon mérsékelt ütemű a redukció, a szakiskolákban viszont nagyobb csoportokat megmozgató a folyamat. A szakmunkás végzettséget adó divízióban ugyanakkor a 11. évfolyam kezdetén látványos létszámnövekedés mutatkozott meg. A szakképző szakasz expanzióját – vélhetően – a más iskolákból átjelentkező, vagy korábban lemorzsolódott diákok nagyszámú átvétele okozta. A 11. évfolyam kezdetén tapasztalható tanulói létszám-növekedés ugyanakkor az átjárhatóság gyakorlati megvalósulásának a bizonyítéka is. A diákok számának a növekedése azonban nem folytatódott tovább. A szakmunkásvizsga időszakára már radikális létszámcsökkenés mutatható ki.

A középiskola fenntartójának a kapcsolata az elhelyezést kérő szülőkkel, tanulókkal

A rendszerváltás előtt nem ment ritkaságszámba, hogy a gyermek át/elhelyezése ügyében – sok esetben az iskolát megkerülve – közvetlenül a „felettes” hatóságokhoz fordultak a szülők. Arra is akadt példa, hogy különböző (párt)politikai és (nép)gazdasági érdekeket szem előtt tartva az irányító szerv valóban eleget tett a megkeresésnek, és közvetlenül intézkedett. A „felülről” érkezett, kérés jellegű, ugyanakkor burkoltan utasítás-színezetű intézkedések mélyen sértették az iskolák ill. iskolaigazgatók hatáskörének az autonómiáját. A politikai és közéleti megújulásokat követően pozitív változások következtek be az elhelyezés folyamatában, valamint az oktatásirányítás és az iskolák kapcsolatában is. Az önkormányzatok visszajelzése alapján elmondható, hogy ma már döntően közvetlenül az iskolaigazgatókhoz fordulnak a szülők elhelyezési kérelmekkel. Ez természetesen nem zárja ki, hogy mind a mai napig előfordul, hogy a szülők (tanulók) az önkormányzatok segítségét kérik. Ezek az esetek azonban egyre ritkábbakká, és inkább informatív jellegűvé váltak. A kérelmezők maguk is tisztában vannak azzal, hogy az átvétel ügyében az iskolaigazgatók mondják ki a döntő szót. Az önkormányzatok szülők általi (iskolai elhelyezés ügyében) megkeresésének a gyakoriságát ábrázoló diagram bemutatja a megváltozott helyzetet:

Elhelyezés ügyében való megkeresés 6%

Gyakran (15-20/év) Időnként (15 alatt/év)

56%

38%

Nem jellemző

Kik fordulnak segítségért az önkormányzatokhoz? Az imént elmondtuk, hogy a csökkenő tendencia ellenére átvétel ügyében most is történnek megkeresések. Ezek a kérések kétségkívül a legmagasabb számban a szülők részéről történnek.

35 A fővárosi és a kerületi művelődési/oktatási ügyosztályok/irodák között kibontakozó pozitív együttműködés jeleként kell értelmeznünk, hogy a 2. helyre sorolták egymás megkeresését a tanuló elhelyezésének a folyamatában. Az oktatási apparátusok között aktív, intenzív és élő kapcsolat alakult ki. Egymás segítségét kölcsönösen igyekeznek igénybe venni. Érdekesnek bizonyult a kerület és az iskolák kapcsolata is. Ami talán meglepő, hogy primer jelleggel nem a saját önkormányzatukhoz fordultak a középiskolák elhelyezési segítségért, hanem egy másik kerületben lévő önkormányzat művelődési/oktatási osztályához. A magyarázat egyszerűnek tűnik: a saját kerületükben nem található hasonló szakirányú iskola, amely kapcsolódhatna a tanuló korábbi, már megkezdett tanulmányaihoz. Az önkormányzatok között látni vélt szoros együttműködés tükrében viszont nem tűnik inkongruenciának, ha valószínűsítjük azt a hipotézisünket, hogy a tanulók elhelyezése ügyében nagyobb a gyakorisága a (másik) kerületi középiskolával való kapcsolatfelvételnek, mint a saját kerületi iskolával való kontaktusnak. Ami viszont itt is lehangoló eredményt hozott: milyen kevés kerületi önkormányzat vonta be az át/elhelyezés folyamatába a különféle pedagógiai szakszolgáltatókat, a pályaválasztási tanácsadót. Mikor keresik fel az önkormányzatokat elhelyezési ügyben? Az el/áthelyezési igények, kérések természetszerűen a tanév fontos időszakaihoz, jelesül a tanévkezdéshez, illetőleg kisebb mértékben a félévzáráshoz kötődnek. A legtöbb megkeresést augusztus végén regisztrálnak, ezt követi a félév-váltási időszak. A megoszlást az alábbi diagram mutatja be:

Mikor gyakoriak az áthelyezések?

22%

Tanévkezdés 50%

28%

Félév Bármikor

A tanév/félév megkezdésekor kialakuló hatalmas ügyfélforgalom mellett természetesen a tanév egyéb szakaszaiban is folyamatos érdeklődés tapasztalható. Milyen problémákkal keresik fel az önkormányzatokat? A leggyakoribb probléma a gyenge tanulmányi eredmény miatti iskolaváltási elképzelés, ill. kényszer. A tanulmányi problémák a legtöbbször az egy, vagy több tantárgyból „elért” elégtelen osztályzatokat takarják. A szülők általában személyesen, ritkábban telefonon kérnek segítséget. A fiatalok ebben az életkorban még kevésbé mernek személyesen az önkormányzatokhoz fordulni. A hivatalos helyeken való megjelenés sokuknál gátlásokat váltanak ki; nem szívesen mondják el egy ismeretlen ügyintézőnek, milyen bajban vannak. Örvendetes viszont, hogy a közélet nyitottabbá válásával párhuzamosan azért a fiatalok is nyíltabbak lettek. Többet mernek telefonálni, intézkedni, vagyis jobban a kezükbe veszik a saját sorsuk irányítását. A jellemzőbb kép persze az, hogy a szülő – most próbálva helyrehozni az eddig elmulasztottakat – veszi a kezébe az irányítást.

36 A másik jellegzetes aspektus: a fegyelmi problémák miatti megkeresés. Megjegyezzük, a fent említett gondok (tanulmányi eredménytelenség-fegyelmi gondok) a legtöbb esetben szoros korrelációban állnak egymással. A rangsor következő helyére a lakhely-változás miatti (migrációs jellegű) megkeresés került. Ez alatt elsősorban nem a vidékről Budapestre költözés relációt értjük (persze erre is akadnak példák), hanem a fővárosi tanulók Budapesten történő lakásváltoztatása miatti iskolaváltását. Bár kutatásunk nem szociológiai jellegű, feltételezzük, hogy az utóbbi időszak iskolaváltoztatási hulláma részben az építkezési, lakásvásárlási prosperitás következménye (is). A költözködés sokszor kerületen kívüli városrészbe történik, és jelentős mértékű földrajzi változást hoz a család életében. Az is előfordul, hogy a tanuló a főváros egyik végéből a másik részébe kerül, telepedik le. A korábban 10 perces út akár másfélórás utazássá növekedik. A szülők igyekeznek pragmatikus megoldást találni, és megkeresnek egy-egy közelebb eső iskolát. Amennyiben nem járnak sikerrel, a fenntartó, az önkormányzat kerül a látószögükbe, általuk próbálnak elhelyezést nyerni. Ebbe a kategóriába kell sorolni a külföldön élő és tanuló fiatalok visszatérésük utáni elhelyezési kérelmeit is, amelyek az utóbbi évtizedben gyakorta csapódtak le az önkormányzatoknál. A szomszédos, vagy távolabbi országokban munkát vállaló szülők még a kiküldetésük lejárta előtt megkezdik gyermekük magyarországi (budapesti) iskolai elhelyezésének az előkészítését. Ez a megállapításunk azokra a tanulókra (is) vonatkozik, akik a visszajövetelükkor középiskolás korosztályba kerülnek át. A szülő, vagy az itthon maradt rokonok (elsősorban nagyszülők, testvérek) ilyenkor személyesen, levélben (újabban faxon vagy e-mail-en is) kérik az iskolafenntartókat gyermekük elhelyezésének a segítése ügyében. Az elhelyezési kérelmek között összességében a 4. helyre kerültek az iskolatípus változtatási igények, megkeresések. (Több önkormányzat ezt a kategóriát a 2. és a 3. helyre is sorolta. Igaz, leggyakoribb besorolást mindössze egy helyről kapott.) Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy valóságos, gyakran jelentkező igényként fogalmazódik meg a szülők/tanulók részéről, hogy az önkormányzatok, a fenntartók nyújtsanak segítséget a gyermekük iskolatípusváltoztatási ambícióiban. Összességében azonban ez a szándék-típus nem olyan jelentős léptékű, mint a magatartás-fegyelmi okok miatti, de akár a lakhely-változtatás miatti változtatási szükségszerűség vagy kényszer. Az eddig említettektől messze lemaradva jelenik meg a szakmaváltoztatási igény miatti segítségkérés (pl. a tanuló nem szereti az elektronikát, s szívesebben tanulna helyette számítástechnikát). Érthető ez a hátrasorolás az önkormányzatok részéről, hiszen ilyen jellegű kérésekkel nem őket, hanem elsősorban magát a középiskolát szokták felkeresni a szülők/tanulók. A szakmaváltoztatási elképzelések természetesen egyúttal a legtöbbször iskolaváltoztatási elképzelésekkel párosulnak, így az iskolatípusra leadott voksokba generálódhatnak szakmaváltoztatási ambíciók is. Végezetül, utolsónak említették, elenyésző számban szerepeltetették az önkormányzatok az orvosi javaslat alapján történő iskola/szakmaváltoztatási igények miatti megkeresést. A megváltozott egészségi állapot miatti (betegség, baleset), ún. rehabilitációs jellegű változtatási igény szerencsére ritkán fordul elő, s ha igen, a sérült tanulók (ill. szülei) az önkormányzatok segítségül hívása nélkül is találnak megoldást.

37 A gyenge tanulmányi eredmény és a fegyelmi okok háttere az önkormányzatok szerint A következőkben arra voltunk kíváncsiak, hogy hogyan látja a helyi oktatásirányítás a tanulmányi és a fegyelmi okok miatti kimaradások, iskolaváltoztatási szándékok okait, motivációit. A gyenge tanulmányi eredmény kialakulását firtató kérdésünkre az önkormányzatok a középiskoláktól eltérő, ellentétes álláspontra helyezkedtek. Amíg a középfokú oktatási intézmények az általános iskolai felkészítés hiányosságait helyezték a problémák fókuszába, az önkormányzatok megítélése szerint ennek a szegmensnek sokkal kisebb a jelentősége. Az önkormányzatok – érthető szempontból – védik a szakmai irányításuk alatt működő általános iskolák oktatási tevékenységét, az intézmények presztízsét. Korántsem tartják olyan tragikusnak az ott folyó szakmaipedagógiai munkát, mint a középiskolák. Elismerik ugyan, hogy igenis, léteznek problémák, hiányosságok, de véleményük szerint a problémák gyökereit az általános iskolán kívül kell keresni. Náluk elsősorban a szülői háttér, valamint az egyre motiválatlanabb, és évről évre egyre gyengébb képességekkel, adottságokkal iskolapadba kerülő gyerekek felkészületlensége áll a gondok homlokterébe. A diákoknál nemcsak az igyekezet – akarat-szorgalom hiányát kifogásolják, hanem nagyon sok esetben – véleményük szerint – az alapképességek is elmaradnak az adott életkorban elvárható szinttől. A készségek és az adottságok nem állnak szinkronban a megnövekedett követelményekkel. A jövő sem ad okot túlzott optimizmusra. A megváltozott, átalakulóban lévő világban marginális helyzetbe jutott ún. nukleáris családok egy jelentős része képtelen alkalmazkodni az új körülményekhez. Sok család, gyermek nem tud (vagy nem is akar) életcélt, jövőképet felmutatni, sodródnak a mindennapos gondjaikkal. A szülők – saját sorsuk zsákutcáját látva – képtelenek példát mutatni az utánuk következő nemzedéknek. Meglepő volt viszont, hogy mennyire másodlagos szerepet tulajdonítottak az önkormányzatok a tanulmányi problémák kialakulásában baráti és egyéb társas kapcsolatok befolyásoló szerepének, holott a tapasztalataink, valamint a szülőkkel és a tanulókkal lefolytatott beszélgetések alapján – véleményünk szerint – ezek a kapcsolatok nagy jelentőséggel bírnak. N.L.-ék családi házát egy tervezett nagyszabású építkezés miatt szanálták. A kapott pénzen egy peremkerületi, hatalmas lakótelepen tudtak lakást vásárolni. N.G. a költözködéskor idején lett 10.évfolyamos szakiskolai tanuló. A fiú hamar ismeretséget, barátságot kötött a 10 emeletes házban, ill. a környéken lakó fiatalokkal. Társai gyorsan befogadták, esténként együtt beszélgettek a ház előtti játszótéren vagy a kapu alatt. Együtt jártak szórakozni: moziba, vagy a hétvégi labdarúgó mérkőzésekre. Amíg a korábbi – családi házas – lakóhelyén mindössze néhány barátja, ismerőse akadt, itt egy csapat új ismerős vette körül. Az új hatásoknak egyre kevésbé tudott ellenállni. Fokozatosan hátrált ki a tanulásból, amit a szülők is csak késve vettek észre. A 9. évfolyamot erős közepes átlaggal záró N. G.-t 10.-ben évismétlésre utalták.

A fegyelmi okok középpontjába az önkormányzatok – a tanulmányi gondokhoz hasonlóan – megint csak a hátrányos szülői hátteret helyezték. Ahol nemtörődöm, az iskolával szemben közömbös vagy ellenséges a szülők magatartása, ahol nem nevelik, fegyelmezik, segítik saját gyermeküket, ott a fiatal is – átvéve a magatartásmintát – ugyanolyan közömbös, destruktív, és disszonáns attitűdöt vesz fel. A fegyelmi gondok nem választhatók el az alapvető, meghatározó személyiségjegyektől. A szülői-baráti-társas kapcsolatok nagymértékben alakítják, formálják, változtatják a jellemet, a magatartást; de a személyiség értékítéletei, önálló megnyilvánulásai is önálló jelentéssel bírnak. Az önkormányzatok felfogása szerint a fegyelmi okok hátterében nagyon sok esetben maga a deviáns magatartású, életszemléletű tanuló áll. A baráti társaság, a család szociális labilitása, a negatív környezeti hatások szerepét nem találták a fenntartók meghatározó tényezőnek.

38 Intézkedések áthelyezés ügyben A fenntartók maximálisan tiszteletben tartják az iskolák autonómiáját, precízen betartják a törvényes szabályokat, előírásokat. Mereven szembehelyezkednek a múltban gyökerezett utasítás-centrikus módszerekkel. Az elhelyezési ügyben hozzájuk forduló szülőket, tanulókat a középiskolákhoz irányítják. Nem szólnak bele az igazgatók döntésébe, tiszteletben tartják a szuverenitásukat. A fenntartók feladata azonban nem pusztán átirányító szerepkör. Emberi sorsokkal, a családok életvitelét nagymértékben befolyásoló fontos döntésekkel szembesülnek. A visszaérkezett válaszok alapján elmondható, hogy ha nem is szólnak bele az iskolák átvételi döntésébe, de indokolt esetben (pl. lakhelyváltozás) azért felveszik a kapcsolatot az oktatási intézménnyel. A kapcsolatfelvétel nem mindig informatív jellegű, szükség esetén ajánlással egészül ki. Az önkormányzati oktatásirányítás és a fenntartásukban működő középiskolák közötti – a tanulók elhelyezése ügyében-kontextust a következőként ábrázolható:

Intézkedések

11%

Igazgatóhoz utalja 28% Igazgatóhoz utalja ajánlással

61%

Saját hatáskörben elhelyezi

A tanulói mobilitás megvalósulása Az önkormányzatok tapasztalatai szerint csak csekély, elhanyagolható mértékben valósul meg mind a vertikális, mind a horizontális mobilitás az iskolákon belül, és az iskolák között is. A tagozat-, valamint az iskolaváltoztatási próbálkozások is csak elvétve, szórványosan jelennek meg a művelődési és oktatási ügyosztályok/irodák mindennapos gyakorlatában. Véleményük szerint a tanulói mozgások nem kerületi, hanem fővárosi szinten zajlanak le. A tanulók iskolát, szakmát keresnek maguknak, és ebben csekély szerepet játszik a területi (kerületi) determináció. A helyhatóság eligazító, koordináló szerepe is kevésbé ismert a változtatni szándékozók körében. A centripetális és a centrifugális mozgásirányokat tekintve nincs szignifikáns különbség. Nem mondható el, hogy az átirányítások az iskolán belül, vagy az iskolák között mutatnak nagyobb volument. Az önkormányzatok álláspontja szerint a csekély szintű mozgások kiegyenlített arányban valósulnak meg. A mozgás síkját tekintve a fenntartók az azonos szakirányú és azonos szintű elmozdulásra (pl. az egyik kereskedelmi szakközépiskolából a másik kereskedelmi szakközépiskolába) voksoltak, az eltérő szakirányú tagozat és iskolaváltást csak a 9-10. évfolyamon tartották kivitelezhetőnek.

Összegzés, javaslatok A rendszerváltást követően megvalósuló középiskolai expanzió a fővárosban is sokszínű oktatási struktúrát hozott létre. A csökkenő tanulószám veszélyét látva az iskolák jelentős része újabb tagozat(ok) indításával bővítette oktatási kínálatát. A tagozatbővítések elsősorban a szakképzésben jelentek meg. Több szakközépiskola – alapító okiratában deklaráltan – vette fel oktatási profiljába a gimnáziumi tagozatot. A szakmunkásképzés válságát átélő, néha a megszűnéstől fenyegetett szakmunkásképző intézmények a szakközépiskolai tagozat beindításával próbáltak talpon maradni. Ugyanakkor a felfelé építkező általános iskolák miatt megnövekedett gimnáziumi szektor is megpróbálta a versenyképességét növelni. Egyes intézmények a munka világához közelítve szakközépiskolai tagozat beindításával próbálkoztak. Úgy is fogalmazhatunk, kezdtek összemosódni a korábban szigorúan elkülönülő iskolatípusok. A gimnáziumban is lehetett ezen túl szakmát tanulni, és a szakképző iskolákban humán érettségit tenni (általános tantervű gimnáziumi osztályok, világbanki humán képzések). Létrejöttek a két-, (pl. szakközépiskola és gimnázium) és a hárompólusú (gimnázium, szakközépiskola és szakiskola) iskolák. A szakképzés és a gimnáziumi oktatás közeledését segítette a megváltozó tantárgystruktúra, a 9-10. évfolyamokon bevezetett általános, alapozó képzés. A szerkezetváltó iskolák tehát sokszor nemcsak horizontálisan bővítették oktatási kínálatukat, hanem vertikálisan is potenciális mozgáslehetőséget biztosítottak, biztosítanak. Kutatásunkban arra összpontosítottunk, hogy a 2000-2001. tanévben miként valósultak meg a mobilitási folyamatok a fővárosi vegyes profilú középiskolákban. Dolgozatunk összegzéseként kijelentjük, hogy az adott tanévben csekély mértékben realizálódtak az intézményi keretek adta mobilitási lehetőségek. Azt is lehet mondani, hogy intézményvezetési döntések alapján, több helyen jól kialakított mobilitási mechanizmust működtetnek; a jellemzőbb azonban, hogy inkább merevek az oktatásképzés keretei. A mozgások jelentős része horizontális szinten valósul meg, a tanuló és a középiskola nem változtat az addigi iskolatípuson. A jelentkező az általános iskolából egy meghatározott oktatási formába kerül, amely végigkíséri középiskolai tanulmányait. Különösen nehéz a változtatási lehetőség a magasabb végzettségi szint elérésére. Sokkal tágabbak a mozgáslehetőségek az alacsonyabb szintű képzettséget nyújtó iskolatípusba. A középiskolák védelmében el kell mondani, hogy a tanulók tanulmányi teljesítményei sokkal inkább a lefelé, mintsem a felfelé irányuló mozgásokat igazolják. A mobilitási folyamatok legtöbbször az iskolák között, s nem az iskolákon belül zajlanak le. A középiskola nem igazán támogatja az iskolán belüli mozgásokat; a nagyon gyengén teljesítő tanulóiknak iskolán kívüli változtatást javasol. A tanuló ugyanakkor általában ugyanabban az iskolatípusban (csak másik iskolában) szeretné folytatni a tanulmányait, ahol az előzőekben kudarcot vallott.

40 Az általános iskolai eredmények, a középiskolai felvételi rendszer predesztinálja a tanuló középiskolai pályafutását. A felvételi sok esetben formális, gyakran be sem hívják a jelentkezőt. Később azonban számtalanszor bebizonyosodik, hogy nem a megfelelő tagozattípusba sorolták a tanulót. Amennyiben kidolgozottabb lenne a felvételi rendszer, vagy hatékonyabban működne az intézményen belüli átirányítási mechanizmus, valószínűleg nem lenne tapasztalható a 9. osztályok tanulóinak olyan lavinaszerű lemorzsolódása, mint ahogy az a 2000-2001. tanévben történt. (Gyanítani lehet, hogy más tanévek sem kivételek ez alól.) Az általános iskolákban erősíteni, a középiskolákban pedig újjászervezni kellene a pályaválasztási felelős hálózatot. Nagyon kevés iskolában jelölnek ki a beiskolázást koordináló, szervező pedagógust. Jobbára az aktuális évfolyamok osztályfőnökei látják el ezt a feladatot, sokszor kellő szintű szakmai tapasztalat hiányában. Hiányzik a tudatos prevenciós pályaválasztási koncepció. Reményt nyújt ugyanakkor a pályaorientáció megjelenése a tantárgystruktúrában. Ugyancsak bíztató jelenségként értékeljük a pszichológusok, fejlesztő pedagógusok, sőt orvosok, védőnők megnövekedett számát a közoktatásban. Kutatásunk során örömmel tapasztaltuk a középiskolák bíztató támogatását témánk iránt. Nyitottak, fogékonyak, érdeklődőek a változtatási, megújulási törekvések iránt. S bár minden iskola természetesen fenntartja az önálló döntés jogát, tapasztalataink szerint szívesen vennének irányelveket, metodikai segítséget a mobilitási folyamatok levezényléséhez. Jelenleg ugyanis az átvételi döntések spontán módon, az intézményvezetés egyéni határozata alapján valósulnak meg. Gondot okoz, hogy nagyon sokszor sem a szülő, sem a tanuló nem tud kiigazodni az átjárhatóság feltételrendszerében. Az is előfordul, hogy maga a középiskola sem határozza meg egyértelműen az átvételi szempontrendszerét, vagy úgy módosítja, hogy az érintettekkel nem közli a változtatást. Zavarólag hat, hogy nincs egységes koncepció az átjárhatóság gyakorlati lebonyolítására. A törvény megadja ugyan a jogi kereteket, ám az iskolák gyakran eltérő módon alkalmazzák a napi gyakorlatban. A középiskola-rendszer is egyre inkább polarizáltabbá vált. A jóhírű, divatos iskolák felveszik a legtehetségesebb jelentkezőket, a kevésbé népszerűekre pedig – óriási pedagógiai kihívásként – a gyengébb képességű és egyéb problémás tanulók felzárkóztatása vár. Nem meglepő, hogy ezekben az iskolákban a legnagyobb mind a tanári, mind tanulói fluktuáció. A középiskolák ugyanakkor ellenérdekeltnek tűnnek a tanulók átvételében. Egyrészt hatékonyabb a pedagógiai-szakmai tevékenység alacsonyabb osztálylétszám mellett, másrészt minden átvétel bizonyos kockázatot rejt magában. Az új tanuló átvétele befolyásoló hatással bírhat az osztályközösség alakulására is. Az iskolát váltani kívánó diákok jelentős része tanulmányi kudarcok vagy magatartási probléma (vagy mindkettő együtt) előzménnyel érkezik. Kevésbé jellemző, hogy csalódott a tanult szakmában, vagy alkalmatlannak bizonyult a képzés során. Miután minden középiskola – érthető módon – eredményeket, sikereket kíván felmutatni, növelni az intézmény presztízsét – ezért tartózkodóan viselkedik az átvételi kérelmek elbírálásakor. Egy problémás gyerek átnevelése, felzárkóztatása hatalmas pedagógiai siker, de mégsincs akkora visszhangja, mint ha valakinek a tanítványa megnyer egy OSZTV versenyt, vagy aktívan részt vesz az országos diákparlament munkájában. Különösen a tanköteleskor betöltését követően válnak nehezen megvalósíthatónak az iskolaváltoztatási ambíciók. Megoldást jelentene, ha növekedne a kimaradó fiatalokat összegyűjtő,

41 befogadó, nappali tagozatos középiskolák száma. Ilyen jellegű iskolák jelenleg is működnek a fővárosban, de képtelenek lefedni a megnövekedett igényt. Az is gondot jelent, hogy ezen intézmények jelentős része szakiskola vagy speciális szakiskola, és jóval ritkább köztük az érettségit adó típus. A kimaradó tanulók egy jelentős részénél viszont nem a mentális képességek hiánya okozza a problémát, és sem, ők sem a szüleik nem elégednének még az olykor még szakmunkás képesítést sem nyújtó végzettséggel. A kimaradó fiataloknak esélyt adó iskolákat néhány jelentkező stigmatizáló jellegűnek tartva elkerüli, ugyanakkor a többségnek szinte ez az utolsó esélye, hogy szakmát, végzettséget szerezzen. A korosztályt tekintve inkább ezeket a nappali tagozatos, ötnapos tanítási héttel rendelkező iskolákat tartjuk pedagógiailag ajánlatosabbnak, mint a heti 2-3 napos, esti elfoglaltsággal bíró felnőttoktatási tagozatokat. Külön problémát jelent, hogy sokan az oktatás korai szakaszában, de a tanköteles kort betöltve (egyre többen vannak, akik egy évvel tovább maradnak az óvodában, vagy kétszer járják az első osztályt az általános iskolában) maradnak ki. A szakiskolák által 11. évfolyamon meghirdetett kvalifikáltabb szakmai képzésekre viszont csak a sikeresen befejezett 10. osztály után kerülhetnének be. A 9. és 10. évfolyamon kieső tanulók így eleve lemaradnak egy piacképesebb szakma megszerzéséről. A jó képességű kimaradt tanulók számára nagyon kevés a nappali tagozatos, az egyéni sajátosságokat, a másságot toleráló, érettségi kimenettel rendelkező oktatási forma. Ahol a szülő nem tudja, vagy nem is akarja a magániskolák költségeit felvállalni, ott csak az esti-levelező tagozatos felnőttoktatás kínálkozik az elhelyezésre. Ám nem biztos, hogy mindenkinek ez az oktatási forma a legszerencsésebb. Talán utópia, de célszerű lenne a fővárosi középiskolai üres férőhelyekről (valamennyi évfolyamon!) egy folyamatosan frissített adatbankot létrehozni. Ide lehetne folyamatosan bejelenteni tanév közben a lemorzsolódások miatt felszabaduló elhelyezési lehetőségeket, az átvételi szándékot. A számítógép vezérelte iskolai informatikai rendszerben mindez könnyen kivitelezhetőnek tűnik – legalábbis technikailag. Gyanítható azonban, hogy a középiskolák – a már korábban kifejtett ellenérdekeltségük miatt – nem nagyon csatlakoznának a kezdeményezéshez. Az adatbankban lehetne regisztrálni, összesíteni, hogy az egyes középiskolák:     

milyen tagozaton hány főt milyen előképzettséggel milyen feltételekkel kizáró okot feltüntetve

tudnának átvenni, felvenni. A központi adatbank kezelésére – jól kidolgozott, koordinált szempontrendszer alapján – a pedagógiai szakszolgáltatókon belül a pályaválasztási tanácsadót (FIPT) lehetne megbízni, amely amúgy is nagy tapasztalatokkal rendelkezik a fővárosi középfokú beiskolázás gyakorlati lebonyolításában, az iskolai elhelyezés ügyében hozzájuk forduló szülők és tanulók részére felvállalt tanácsadó szolgáltatásában. Stevanyik László

42 1.sz. melléklet

A kutatásban részt vett fővárosi vegyes profilú középiskolák: 1. ADDETUR Alapítványi Szakiskola és Középiskola 2. ADU Csepel Vállalkozói Szakközép és Középiskola 3. Alternatív Közgazdasági Gimnázium, Általános Iskola, Szakképző Iskola és Pedagógiai Szakmai Szolgáltató Intézet (AKG) 4. Arany János Épületgépészeti Szakközépiskola és Szakiskola 5. Bánki Donát Közlekedésgépészeti Szakközépiskola és Szakiskola 6. Batthyány-Strattmann László Egészségügyi Szakközépiskola, Szakiskola és Gimnázium 7. Bay Zoltán Elektronikai Szakközépiskola és Műszeripari Szakiskola 8. Bercsényi Miklós Élelmiszeripari Szakképző Intézet Gyakorlóiskola 9. Bláthy Ottó Titusz Műszaki Szakközépiskola és Gimnázium 10. Bőrfeldolgozóipari Középiskola és Szakiskola 11. „Budapest” Alapítványi Külkereskedelmi Szakközépiskola 12. Csepeli Vendéglátóipari Középiskola és Szakiskola 13. Csonka János Műszaki Szakközépiskola és Szakmunkásképző 14. Dobos C. József Vendéglátóipari Szakközépiskola 15. Építőipari és Díszítőművészeti Szakképző Iskola 16. EURÓPA 2ooo Közgazdasági és Műszaki Szakképző Iskola 17. Fodor József Egészségügyi Szakközépiskola és Gimnázium 18. Ganz Ábrahám Kéttannyelvű Gyakorló Középiskola és Szakiskola 19. Giorgio Perlasca Kereskedelmi, Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző 20. Humán Középiskola 21. Irinyi János Környezetvédelmi, Vegyészeti Középiskola 22. Jelky András Ruhaipari Szakközépiskola és Gimnázium 23. Jerikó Keresztény Humán Gimnázium és Szakközépiskola 24. Kanizsay Dorottya Egészségügyi Szakközépiskola, Szakiskola és Gimnázium 25. Katona József Műszaki, Közgazdasági Szakközépiskola és Gimnázium 26. Kiss János Általános és Középiskola 27. Klauzál Gábor Műszeripari Szakközépiskola, Szakmunkásképző és Szakiskola 28. Kossuth Zsuzsa Egészségügyi Szakközépiskola, Szakiskola és Gimnázium 29. Közgazdasági Politechnikum, Gimnázium és Szakközépiskola 30. Magyar Gyula Kertészeti Szakközépiskola és Szakmunkásképző 31. Mechatronikai Szakközépiskola és Gimnázium 32. Montessori Oktatási Centrum 33. Móricz Zsigmond Műszaki Középiskola, Szakiskola és Radnai Béla Közgazdasági Tagozata 34. Novus Gimnázium és Szakközépiskola 35. Öveges József Szakközépiskola, Szakmunkásképző és Gimnázium 36. Óbudai Zsigmond Líceum 37. Pesti Barnabás Élelmiszeripari Szakközépiskola, Szakmunkásképző és Gimnázium 38. Petrik Lajos Vegyipari, Környezetvédelmi és Informatikai Szakközépiskola 39. Pogány Frigyes Kéttannyelvű Építőipari Szakközépiskola és Gimnázium 40. Semmelweis Ignác Humán Szakképző Iskola és Gimnázium 41. Szabóky Adolf Műszaki Szakközépiskola és Szakmunkásképző 42. Szily Kálmán Kéttannyelvű Műszaki Középiskola és Informatikai Szakkollégium 43. Terézvárosi Kereskedelmi Szakközépiskola és Szakmunkásképző 44. Tizenkét Karátos Iskola 45. Tótfalusi Kis Miklós Nyomdaipari Műszaki Szakközépiskola és Szakmunkásképző 46. Újpesti Kéttannyelvű Műszaki Szakközépiskola és Gimnázium 47. Varga István Kereskedelmi Szakközépiskola és Szakiskola 48. Verebély László Szakközépiskola 49. Vendéglátó, Idegenforgalmi és Kereskedelmi Középiskola és Szakiskola

43 50. Wesselényi Miklós Műszaki Szakközépiskola és Szakmunkásképző 51. Zsigmond téri Gimnázium, Műszaki Szakközépiskola és Szakmunkásképző 52. 12.sz. Ipari és Kereskedelmi Szakközépiskola és Szakmunkásképző

44 2.sz.melléklet

KÉRDŐÍV A középiskola neve: Postacíme: Telefax-száma: E-mail: Információt adó személy: Telefonszáma: 1.sz.táblázat A tanulók létszáma a 2000-2001-es tanévben 9. 10. évfo- 11. évfo- 12. évfo- 13. évfo- 9-13. évfoévfolyam lyam lyam lyam lyam lyam 2000. szeptember 2001. február Évközben felvett Évközben zott

távo-

2.sz.táblázat A középiskolán belüli, a tagozatok közötti tanulói mozgások, átirányítások Tagozatból

Tagozatba

9. évfolyam

10. évfolyam

11. évfolyam

12. évfolyam

Összesen

Tagozat-kódok: G: Gimnázium; SZK: Szakközépiskola; SZM: Szakmunkásképző; SZI: Szakiskola

Fő

45 3.sz.táblázat A tanév közben osztályukból „eltanácsolt” tanulóik át (el) helyezésére végrehajtott intézkedések Évfolyam Iskolán belül elhelyezve Másik iskolába átirányítva Egyéb ill.helyre irányít(fő) (fő) va (fő) 9. évfolyam 10. évfolyam 11. évfolyam 12. évfolyam 13.évfolyam 9-13.évf.össz.

4.sz.táblázat A tanulóviszony megszüntetésének okai Gyenge tanulmányi Fegyelmi okok eredmény (fő) (fő)

Egyéb* okok (fő)

9. évfolyam 10. évfolyam 11. évfolyam 12. évfolyam 13. évfolyam 9-13. évf.össz. *Az egyéb okok megnevezése:

5.sz.táblázat A tanulmányi munkájuk miatt kimaradt tanulók eredményei Elégtelen osztályzat félévkor Évfolyam TanköteleNem 1 tantárgy 2 tantárgy 3-5 tantárgy >5 tantárgy zettség osztályzott (fő) (fő) (fő) (fő) (fő) 9. évfolyam Tanköteles Nem tanköt. 10.évfolyam. Tanköteles Nem tanköt. 11.évfolyam 12.évfolyam 13.évfolyam

46 6.sz.táblázat A tanulmányi okok miatt kimaradt tanulók félévi elégtelen osztályzatai (fő) Tantárgy 9.évfolyam 10.évfolyam 11.évfolyam 12.évfolyam 13.évfolyam Magyar irodalom Magyar nyelvtan Matematika Történelem Idegen nyelv Fizika Biológia Földrajz

7.sz.táblázat

Évfolyam 9.évf. 10.évf. 11.évf. 12.évf. 13.évf.

A fegyelmi okok miatt kimaradt tanulók eredményei Elégtelen osztályzat félévkor TanköteleNem kapott 1 tantárgy 2 tantárgy 3-5 tan- >5 tanzettség félévkor (fő) (fő) tárgy (fő) tárgy (fő) osztályzatot(fő) Tanköteles Nem tanköt. Tanköteles Nem tanköt. Nem tanköt. Nem tanköt. Nem tanköt.

47 8.sz.táblázat Fegyelmi okok miatt kimaradt tanulók félévi elégtelen osztályzatai(fő) Tantárgy 9.évfolyam 10.évfolyam 11.évfolyam 12.évfolyam 13.évfolyam Magyar irodalom Magyar nyelvtan Matematika Idegen nyelv Történelem Fizika Biológia Földrajz

9.sz.táblázat Jelölje X jellel a saját iskolán belüli, lehetségesnek tartott tanulói mozgásokat 9.évf. Gimnáziumból szakközépiskolába Szakközépiskolából gimnáziumba Szakközépiskolából szakmunkásképzőbe Szakmunkásképzőből szakközépiskolába Egyéb:

10.évf.

11.évf.

12.évf.

13.évf.

48 Kérdések

1.Kérjük, jelölje meg a helyes választ! -a végleges tanulócsoportok kialakítása /érettségiző(gimnáziumi és szakközépiskolai),ill szakmunkás osztályok/ már a 9.évfolyamon megtörténik -a végleges tanulócsoportok kialakítása a 11.évfolyam megkezdése előtt történik -egyéb eseteket itt jelezze: 2. Véleményük szerint mi állhat a gyenge tanulmányi eredmény (a bukások) miatti kimaradás hátterében? Rangsorolja a következőket! (1. sorszámmal indítva, az azonos súlyú indokokat egyforma számmal jelezve). Amivel nem ért egyet, húzza ki a listáról! ….. -az általános iskolai felkészítés hiányosságai ….. -a tanulók alapképességei elmaradnak az elvárható szinttől ….. -a szülői háttér, a tanulót körülvevő szociális környezet negatív hatása ….. -egyéb hátráltató környezeti hatások (pl.rossz baráti társaság) ….. -az osztály véletlenszerűen kialakult, hátrányos személyi összetétele ….. -egyéb, mégpedig: 3.Megítélésük szerint mi állhat leggyakrabban a fegyelmi okok miatt történő kimaradás hátterében? Készítsen rangsort! ….. a tanuló meghatározó személyiségjegyei ….. az osztályközösség hátrányos személyi összetétele ….. egyéb (pl.rossz baráti-társaság) negatív társas kapcsolatok ….. a szülői-családi-szociális háttér ….. egyszeri, egyedi, de súlyos fegyelemsértést követett el a tanuló ….. egyéb okok,mégpedig: 4. A tanköteles korú, de különböző okok miatt (tanulmányi, fegyelmi) eltanácsolt tanuló esetén alkalmazott eljárások ismertetése (pl. az intézményen belül egy alacsonyabb képesítési szintű oktatási formába történő átirányítás; személyes kapcsolatok alapján egy másik azonos, vagy hasonló szakirányú iskola megkeresése, az önkormányzat jegyzőjének az értesítése stb.)

5. A már nem tanköteles tanulók esetén alkalmazott eljárások ismertetése (lásd az előző pontot)

49 6. Húzza alá, hogy az eltanácsolt (kizárt) tanulók elhelyezése során milyen hivatalos szervekkel, intézményekkel kerülnek kapcsolatba. Ismertesse a kapcsolattartás szintjét! -fenntartó önkormányzat jegyzője -fenntartó önkormányzat oktatási ügyosztálya -kerületi, fővárosi pedagógiai szakszolgálat( ezen belül:………………………………….) -Fővárosi Munkaügyi Központ (Ifjúsági Iroda) -ifjúság-és gyermekvédelemmel foglalkozó hivatalok, szervezetek(ezen belül:………….. ………………………………..) -egyéb intézmények, mégpedig:

7. Milyen esetben vesznek át másik iskolából tanév közben tanulókat? Húzza alá az elfogadhatónak talált megoldás(oka)t! -minden esetben, mérlegelés nélkül -nagyon ritkán, indokolt esetben -egyáltalán nem vesznek át -átvesznek, ha nem is gyakran -egyéb esetben: 8. Mikor történhet meg a tanuló átvétele? Húzza alá ! -csak a tanév megkezdésekor -a 2. félév megkezdésekor -bármikor a tanév során -csak az első félévben -a tavaszi szünet megkezdéséig -egyéb esetben, mégpedig:

9. Milyen szempontokat preferálnak iskolájukba jelentkező átvétele során. Rangsorolja a következő szempontokat! Azokat az indokokat, amelyeket nem vesznek figyelembe, kérjük, húzza át! …..A lakhely változtatása miatt (vidékről, külföldről) …..Jó (elfogadható) tanulmányi eredménnyel rendelkezzen …..Elégtelen osztályzat kizáró ok az átvételnél …..A megváltozott egészségi állapota miatt (rehabilitáció) …..A tanulmányi eredmény másodlagos, egyéni rászorultság alapján döntenek …..Csak a tanuló átvételét kérő iskola személyes kérésére …..Egyéb szempontok, mégpedig:

50 10.. Eldöntendő kérdések. Húzza alá válaszát! a.,Fogadnak-e fegyelmi okok miatt eltanácsolt, kizárt tanulókat? Igen

Nem

Csak egyedi elbírálás alapján

b., Fogadnak-e tanulmányi okok miatt eltanácsolt tanulókat? Igen

Nem

Csak egyedi elbírálás alapján

11. Az átvételhez szükséges gyakorlati szempontok. Húzza alá a helyesnek tartott válaszokat. A helyes válaszokat rangsorolja! …..-ha azonos (vagy hasonló) szakirányú oktatásban/képzésben részesült korábban a jelentkező (bármelyik évfolyamon) …..-ha azonos (vagy hasonló) szakirányú oktatásban/képzésben részesült korábban a jelentkező(de csak 9-10.évfolyamon) …..-eltérő szakirányú iskolából is átvesznek(bármelyik évfolyamon) ……-csak a 9-10. osztályban vesznek át eltérő típusú iskolából 12. Átvételi szempontok. Húzza alá a helyes választ a következő állításpárokból! A.-csak ha van üres férőhely (pl.lemorzsolódás miatt) az adott évfolyamon -létszámon felül is átveszik indokolt esetben B. –csak ha ugyanazt az idegen nyelve(ke)t tanulta korábbi iskolájában -a korábban idegen nyelv nem játszik szerepet az átvételben 13.Az „eltanácsolt” tanulók iskolán belüli, illetve másik iskolába történő áthelyezésére; a „lemorzsolódott”diákok továbbtanulási esélyeire vonatkozó kiegészítő megjegyzések. (Kérjük mellékelje, amennyiben bővebben kívánja kifejteni álláspontját. A kérdőívre vonatkozó egyéb javaslatait, kiegészítéseit, megjegyzéseit szintén a melléklethez szíveskedjenek csatolni.) Köszönjük közreműködésüket!

3.sz. melléket A középiskola megnevezése:

KÉRDŐÍV 1. sz.tábázat A tanulók létszáma 2001. szeptemberében 9.évfolyam/fő

10.évfolyam/fő

11.évfolyam/fő

12.évfolyam/fő

13.évfolyam/fő

9-13.összesen

2.sz.táblázat A középiskolán belüli, a tagozatok közötti tanulói mozgások, átirányítások 2001.június-2001 szeptembere között Tagozatból 9. évfolyam (csak évismétlőknél) 10. évfolyam

11. évfolyam

Tagozatba

Fő

52

12. évfolyam

Összesen

Tagozat-kódok: G: Gimnázium; SZK: Szakközépiskola; SZM: Szakmunkásképző; SZI: Szakiskola

Kérjük, fejtsék ki bővebben, milyen szempontokat vettek figyelembe saját tanulóik iskolán belüli tagozatmódosításánál(pl.gimnáziumból szakközépiskolába)!

53

TÁVOZOTT TANULÓK 3.sz.táblázat Az elmúlt tanév végén távozott tanulók (fő) 9.évfolyam 10.évfolyam 11.évfolyam 12.évfolyam

13.évfolyam

Tanulmányi okok miatt Magatartásbeli problémák miatt Ismeretlen okok miatt Egyéb okok miatt*

*Egyéb okok megnevezése: Amennyiben az elmúlt tanév végén az iskolájukból eltávozott tanulók elhelyezése ügyében valamilyen hivatalos intézmény segítségét vették igénybe, a következő táblázatban jelöljék! 4. sz..táblázat A távozó tanulók elhelyezésében segítséget nyújtó intézmények 9.évfolyam/fő 10.évfolyam/fő 11.évfolyam/fő 12.évfolyam/fő Másik iskola Fenntartó Ped.szakszolgálat Egyéb

Az iskolát elhagyó tanulók elhelyezéséről kapnak-e hivatalos visszaigazolást?

54

a.) tanköteles korúak esetén:

igen nem

b.) nem tanköteles korúaknál

igen nem

Amennyiben kapnak visszaigazolást, az milyen formában történik? ÁTVETT TANULÓK 5. sz.táblázat A 2001-2002-es tanévben átvett tanulók száma (fő) 9.évfolyam(csak 10.évfolyam 11.évfolyam évismétlők esetén)

12.évfolyam

Másik iskola kérésére Szülő/tanuló kérésére Egyéb* okokból

Egyéb* okok megnevezése:

Kérjük, ismertessék részletesebben, milyen szempontok alapján vettek át más iskolából, (pl. az iskola kérésére, szülői megkeresésre..stb) tanulókat.

55

Szíveskedjenek azt is jelezni, ha a tanuló korábban eltérő tagozatra járt, mint amit felajánlottak részére (pl. az előző iskolájában szakközépiskolás osztályba járt, most szakiskolai-osztályba került). Ezt a táblázatot csak a tagozatot módosító tanulók esetén kérjük kitölteni! 6.sz.táblázat Átvett tanulók tagozatmódosítása 9.évfolyam/fő 10.évfolyam/fő 11.évfolyam/fő 12.évfolyam/fő korábbi iskolájában jelenlegi iskolájában Tagozat-kódok: G: Gimnázium; SZK: Szakközépiskola; SZM: Szakmunkásképző; SZI: Szakiskola A tanuló átvételéről küldenek értesítést másik intézménynek? a.) tanköteles korúaknál igen nem b.) nem tanköteles korúak estén

igen nem

Milyen intézmény(ek)et tájékoztatnak az átvételről (felvételről), ill. az értesítés milyen formában történik?

56

ÉVISMÉTLŐK TAGOZATVÁLTÁSA 7.sz.táblázat Az évismétlők száma 9.évfolyam

10.évfolyam

11.évfolyam

12.évfolyam

13.évfolyam

fő évismétlők mozgása iskolán belül, a tagozatok között* tagozatból tagozatba Tagozat-kódok: G: Gimnázium; SZK: Szakközépiskola; SZM: Szakmunkásképző; SZI: Szakiskola *Abban az esetben kérjük kitölteni, amennyiben megvalósult a tanuló átirányítása egy másik tagozatra. A saját tanulóik mellett itt tüntessék fel a másik iskolából átvett évismétlőket is. Végezetül, kérjük foglalják össze a tanulóik iskolán belüli(tagozatváltás), ill.iskolák közötti át/elhelyezésére vonatkozó személyes tapasztalataikat! Írják le milyen problémákat észleltek, és milyen javaslataik vannak a gondok orvoslására.

Köszönjük közreműködésüket!

4.sz. melléklet

KÉRDŐÍV Az oktatási/művelődési osztály/iroda megnevezése: Postacíme: Telefax-száma: E-mail címe: Információt adó személy: Telefonszáma:

1.sz.táblázat Kerületi fenntartású (nappali) középfokú oktatási intézmények Típus Az iskolák száma A tanulócsoportok száma Gimnázium Általános Iskola és Gimnázium Szakközépiskola Gimnázium és Szakközépiskola Általános Iskola és Szakiskola

Összesen

2.sz.táblázat A tanulók létszáma Általános Iskola Gimnáziumok és Gimnáziumok 2000. 2001. 2001. 2000. 2001. 2001. 09.hó 06.hó 09.hó 09.hó 06.hó 09.hó

2000. 09.hó

2001. 06.hó

2001. 09.hó

9.évf. 10.évf. 11. évf 12.évf. Össz.

KÉRDÉSEK 1.

A szignifikánsnak tekinthető létszámváltozások okairól kérjük, szíveskedjenek részletesebben kifejteni véleményüket!(évfolyamok, iskolatípusok)

58

2.

A középiskolás tanulók át/elhelyezése ügyében megkeresik-e az Önök osztályát/irodáját? (Húzzák alá a helyes választ!) -igen, gyakran(legalább 15-20 esetben tanéventként) -igen, időnként(15 eset alatt) -nem jellemző

3. Amennyiben a segítségüket kérték, rangsorolja a megkeresés gyakorisága szempontjából az elhelyezést igénylőket.(1.sorszámmal jelölve a legjellemzőbbet; az egyforma szintűt azonos sorszámmal jelölve; amivel nem ért egyet, azt húzza ki. Hasonló típusú kérdésnél ugyanez az eljárás.) ….. szülők, tanulók ….. saját kerületi középiskola ….. fővárosi, más kerületi, magán/alapítványi középiskola ….. fővárosi, egyéb kerületi oktatási/művelődési osztály/iroda ….. pedagógiai szakszolgálat(pályaválasztási intézet, beszédjavító stb) ….. egyéb, mégpedig: 4. Az át/elhelyezési eljárások a tanév melyik szakaszára jellemző? (Húzzák alá!) -a tanév megkezdésekor -félévkor -bármikor a tanév során -egyéb: 5. Az át/elhelyezés igények háttere. Állítson fel rangsort! -…..tanulmányi problémák (elégtelen osztályzatok) -…..magatartási-fegyelmi gondok -…..iskolatípus változtatási elképzelések(pl. gimnáziumból szakközépiskolába) -…..szakmaváltási tervek (pl.elektronikáról számítástechnikára) -…..lakhely változtatás -…..orvosi javaslat -…..egyéb: 6. Véleményük szerint mi állhat a gyenge tanulmányi eredmény (a bukások) miatti kimaradás, iskolaváltoztatási elképzelések hátterében? Rangsorolja a következőket! ….. -az általános iskolai felkészítés hiányosságai ….. -a tanulók alapképességei elmaradnak az elvárható szinttől ….. -a szülői háttér, a tanulót körülvevő szociális környezet negatív hatása ….. -egyéb hátráltató környezeti hatások(pl.rossz baráti társaság) ….. -egyéb, mégpedig: 7. Megítélésük szerint mi állhat a fegyelmi okok miatt történő kimaradás, az iskolaváltoztatási elképzelések hátterében?

59 ….. a tanuló meghatározó személyiségjegyei ….. a szülői-családi háttér ….. szociális környezeti problémák ….. egyéb(pl.rossz baráti-társaság) negatív társas kapcsolatok …..egyéb, mégpedig: 8. Az át/elhelyezés ügyében tett intézkedések. Húzza alá a megfelelő válasz(oka)t! -az átvétel ügyében döntő iskolaigazgatóhoz irányítják az érdeklődőt -minden esetben -az iskolaigazgatóhoz utalják a kérelmezőt, ugyanakkor indokolt esetben (pl. lakhely- változtatás) ajánlást tesznek -saját hatáskörben megoldják a tanuló elhelyezését -egyéb, mégpedig: 9. Véleményük szerint az Önök kerületében lévő középiskolák között milyen szinten valósul meg a tanulók iskola/tagozat-változtatási szándéka, az átjárhatóság? Kérjük, húzza alá a helyesnek tartott válaszokat! -gyakran, évfolyamoktól függetlenül -gyakran, de csak a tanköteles korúakra jellemző -csak szórványosan fordul elő -a kerületi középiskolák között tapasztalható az átirányítás -nem kerületi, hanem fővárosi szinten valósulnak meg az átvételek -nem jellemzőek a tanulói mozgások, iskola/tagozat-változtatási szándékok a középiskolásokra -egyéb, mégpedig: 10. A tanulók mozgásának az iránya. Húzza alá a helytállónak tartott megállapításokat! az átirányítások leginkább a középiskolákon belül zajlanak le a tanulói mobilitás a középiskolák között jellemző csak az azonos(hasonló) szakirányú iskolák között lehetséges átvétel eltérő szakirányú iskolák között is lehetséges az átvétel évfolyamtól függetlenül eltérő szakirányú iskolák között is lehetséges az átvétel, de csak a 9-10.évf.-on egyéb, mégpedig:

11. A tanköteles korú, de különböző okokból (tanulmányi, fegyelmi) eltanácsolt középiskolások elhelyezéséről kapnak-e visszajelzéseket? Adminisztrációs vagy egyéb feladat kapcsolódik-e a tankötelezettség betartatásának a nyomon követéséhez (pl. együttműködési a kerületi jegyzővel)?

12. Végezetül, kérjük szíveskedjenek összefoglalni az átjárhatóságra vonatkozó kiegészítő megjegyzéseiket!

Köszönjük közreműködésüket!

60

Felhasznált irodalom Balogh Lászlóné (2001): Az iskolai szerkezetváltás története. Új Pedagógiai Szemle, 51. évf. 3. sz. 13-3o. Farkas Péter - Jekkel Antal (1994): Az iskolarendszer átjárhatósága. Szakoktatás, 44. évf. 6. sz. 5-7. Fontos-e a magyar társadalom számára az oktatás? - Pódiumvita a MAGYAR KÖZOKTATÁS 2001 konferencián (2001). Új Pedagógiai Szemle, 51. évf. 12. sz. 44-55. Halász Gábor (1996): A középiskolai oktatás kiterjesztése: elitoktatás – tömegoktatás – lemorzsolódás. Új Pedagógiai Szemle, 46. évf. 1. sz. 65-75. Halász Gábor és Lannert Judit (2000, szerk.): Jelentés a magyar közoktatásról, 2000. OKI, Budapest. Hoffmann Rózsa (1998): Iskolaszerkezet-dilemmák. Köznevelés, 54. évf. 31. sz.10. Liskó Ilona (1986): Kudarcok középfokon. Oktatáskutató Intézet, Budapest. Mezei István (1997): Területi különbségek a középfokú oktatásban. Educatio, 6. évf. 3. sz. 501515. Ránki Lantos Júlia (1999): Tanulási kudarcok. Mentor, 1. évf. 2. sz. 6. Schiffer János (2001): A közoktatás feladatai Budapesten. Budapesti Nevelő, 1. sz. 5-11. Szabó Ildikó (1999): Iskola és társadalom: közoktatással kapcsolatos társadalmi elvárások Magyarországon. Új Pedagógiai Szemle, 49. évf. 9. sz. 27-42.