Az ipar és az állami kutatási szervezetek közötti együttmőködés Németországban: a K+F együttmőködésre vonatkozó szerzıdések modelljei DR. VÍGH JÓZSEF FERENC A Berliner Vertrag új, átdolgozott 2007. évi kiadásában némi egyszerősítés történt. Ebben az összefüggésben különösképpen az ipari partner eredményeire, valamint a kutatási együttmőködés során elnyert eredményekre vonatkozó új szabályozásra kell figyelmet szentelni. A jogi biztonság felé tett további lépés: a Rat für Innovation und Wachstum (Innovációs és Növekedési Tanács) mintaszerzıdései. A szóban forgó, a Szövetségi Kancelláriában elhelyezett tanács azzal bízott meg egy szakértıi bizottságot, hogy végezze el a kutatás területén a felsıoktatási intézmények és ipari partnereik közötti minden lényeges megállapodási változathoz a komplett mintaszerzıdések megfogalmazását. Munkájuk eredménye négy mintaszerzıdést foglal magába: egy mintaszerzıdést a kutatási együttmőködési megállapodáshoz, két változatot (egyet a szellemi tulajdonjogok átruházásával, egyet a szellemi tulajdonjogok licenciájával) kutatási projektek számára és vállalkozási szerzıdést.
A Berliner Vertrag szerzıdési alkotóelemek második, átdolgozott kiadása A Külgazdaság 2006/11–12. számának Jogi mellékletében (137–155 o.) részletes ismertetés jelent meg a németországi felsıoktatási intézmények és ipar közötti kutatási együttmőködésre vonatkozó szerzıdések alkotóelemeirıl, 1 amely alkotóelemek Vertragsbausteine „Berliner Vertrag” für 1. Auftragsforschung zwischen Berliner Hochschulen und Industrie 2, Forschungskooperationen zwischen Berliner 1 Dr. Vígh József Ferenc: A felsıoktatás és az ipar közötti kutatási együttmőködés elısegítésére kidolgozott szerzıdési modellek, különösen a „Berliner Vertrag”.
Dr. Vígh József Ferenc, nemzetközi kereskedelmi jogi szakértı.
JOGI MELLÉKLET • 2009/11–12 127
Hochschulen und Industrie erarbeitet im Winter! Frühjahr 2002! 2003 címmel láttak napvilágot. Erre a kiadványra szakmai publikációkban szokásosan rövid formában, Berliner Vertrag (angol szövegekben: Berlin Contract) megjelöléssel történik utalás, és a továbbiakban ebben a dolgozatban is a rövid alak alkalmazására kerül sor. A Berliner Vertragot az IPAL Gesellschaft für Patentverwertung Berlin mbHnak, a berlini egyetemek többsége központi technológiaátadási intézményének javaslatára és aktív közremőködésével az egyetemi és az ipari szektor szakértıibıl álló munkacsoport – a felsıoktatás és az ipar érdekeit egyeztetve – dolgozta ki. A fentebb említett 2002/2003. évi munkacsoport tagjainak kezdettıl fogva az volt a véleménye, hogy néhány éves kipróbálási szakasz után a Berliner Vertragot, illetve a szerzıdési alkotóelemeket esetleg ajánlatos adaptálni a németországi ipar és felsıoktatási intézmény együttmőködése még kialakítandó igényeihez és gyakorlatához. Ennek a célkitőzésnek a szolgálatában a fentebb említett munkacsoport tagjai néhányszor találkoztak 2007-ben. Ennek az újratárgyalásnak az eredményeként kialakították a Berliner Vertrag új, átdolgozott 2007. évi kiadását, amely letölthetı az IPAL-nak a http://www.ipal.de webhelyérıl. Ezen a webhelyen a Berliner Vertrag 2007. évi kiadásának mind a német, mind az angol verziója megtalálható, a fentebb említett munkacsoport tagjainak neveivel és munkáltatóik megnevezésével együtt. Érdemes szemlét tartani ez utóbbiak listája fölött: Deutsche Telekom AG, Boehmert & Boehmert, BASF Aktiengesellschaft, Freie Universität Berlin, Ipal GmbH, Volkswagen AG; Heumann, Benz; Robert Bosch GmbH, C/IPL, Humboldt-Universität zu Berlin, Technische Universität Berlin, Bayer Schering Pharma AG. A tizennégy tagból álló munkacsoportba az elıbbi felsorolásban feltüntetett három egyetem összesen hat szakértıt delegált, a moderátori tisztet pedig dr. Heinz Goddar professzor (Boehmert & Boehmert) látta el, akinek a szóban forgó, webhelyrıl lehívható anyagot bevezetı elıszó aláírói „egészen különleges” köszönetüket fejezik ki a független és az érdekek kiegyenlítıdésére gondosan ügyelı tárgyalásvezetéséért. A munkacsoport 2007. évi üléseinek lényeges megállapítása, hogy a 2003. évi kiadás általában megfelelt a gyakorlat elvárásainak. Néhány „áramvonalasításra” sor került, azonban ebben az összefüggésben különös figyelmet érdemelnek az ipari partner eredményeire, valamint a kutatási együttmőködések során elért közös eredményekre vonatkozó új szabályozások. A Berliner Vertragnak a 2003. évi kiadása – amint ez az 1. lábjegyzetben feltüntetett dolgozatban (153–154. o.) kifejtettek alapján is megállapítható – meglehetısen bonyolult formát választott, amely szerint a közös eredményekért az ipari partner(ek)nek a felsıoktatási intézmény számára díjat kell fizetni(ük) a találmányok olyan esetében, amelyben a találmány létrehozásában mind az ipari félnek, mind a felsıoktatási intézménynek egyaránt 50 százalékos volt a közremőködése. A 2007. évi kiadás viszont úgy szabályoz, hogy azokat az eredményeket, amelyekben mindkét félnek, tehát az ipar és a felsıoktatási intézmény mindegyikének 50 százalékos a részvételi aránya, úgy kell tekinteni, hogy 128 JOGI MELLÉKLET • 2009/11–12
ugyanolyanok, mint azok az eredmények, amelyekben az ipar közremőködési aránya 50 százaléknál nagyobb, azonban egy sajátos átalánydíjjal együtt. Ez drámai módon egyszerősíti az 50:50 feltalálói közremőködéső közös eredmények díjazását. Csupán a felsıoktatási intézmény eredményei, azaz azok az eredmények, amelyekben a felsıoktatási intézmény részvételi aránya több mint 50 százalék, különböznek – elvi alapon – a díjazás fentebb említett egyszerősített módjától, és licenciaszerzıdésekre vonatkozó speciális javaslatok tárgyát képezik. (Lásd alább magának az átdolgozott Berliner Vertragnak azt a szövegrészletét, amelyben megfogalmazódik, hogy a kutatási együttmőködés során mely eredmények tekintendık az ipari fél, melyek a felsıoktatási intézmény eredményeinek és melyek közös eredményeknek, továbbá hogy mik a díjazás szabályai.) A Berliner Vertrag átdolgozott, 2007. évi kiadásának angol változata (Berlin Contract) a www.ipal.de. webhelyen található. Az Ursula Haufe (az IPAL GmbH vezérigazgatója) és Hermann Mohnkopf által aláírt elıszó, valamint a teljesen új Introductory Guidelines, amely a Berlin Contract felhasználásához készült útmutatás – és amely Intraductory Guidelines-nak a német verzióban a 37 oldal terjedelmő Fibel a megfelelıje –, a http://www.ipal.de. webhelyrıl tölthetı le. (A Fibel szótári jelentése ugyan ábécéskönyv, kiskáté, kezdık tankönyve, a továbbiakban – funkciója alapján – Használati útmutatás elnevezéssel történik rá hivatkozás.) A Használati útmutatás szembesíti egymással a Berliner Vertrag tárgyát képezı kétféle szerzıdéstípus – a kutatási megbízás (Auftragsforschung, commissioned research work) és a kutatási együttmőködés (Forschungskooperation, research cooperation) alkotóelemeit, a lényegre koncentráló formában szükségszerően megvilágítja, hogy mi a céljuk a mindenkori szabályozásoknak, és – amennyiben ez lehetséges – a munkacsoport miért egy megfelelı szabályozást választott. (Goddar és Mohnkopf, 2008, 142. o.) (A szembesítés a szó technikai értelmében is megvalósul, mivel a két szerzıdésfajta alkotóelemeinek kommentálása két egymás melletti hasábon történik.) A Használati útmutatás kinyilvánítja: nem célja, hogy a mindenkori szabályozásokhoz teljes kommentárt főzzön jogi magyarázat értelmében, és a Használati útmutatás nem érthetı úgy, mint a munkacsoportban részt vevı intézmények és vállalkozások kötelezı akarat kijelentése. A Használati útmutatás arról is informál, hogy a magyarázatokon túl éppen a kis- és középvállalkozások számára akarja a természetszerőleg komplex szerzıdési alkotóelemeket érthetıbbé tenni, és útmutatást kíván adni a megfelelı, külsı finanszírozású kutatások szerzıdései (Drittmittelforschungsverträge) szerkesztése során szükségképpen szabályozandó további pontokra vonatkozóan. A kutatási együttmőködés során létrejövı kutatási eredményekre vonatkozó szabályozás az átdolgozott Berliner Vertragban A Használati útmutatás a Berliner Vertrag kutatási eredmények c. fejezetéhez (3.2 pont) főzött kommentárja bevezetésében szükségesnek tartja rámutatni arra, JOGI MELLÉKLET • 2009/11–12 129
hogy minden egyes kutatási szerzıdésnek magva, lényege (Kern) – a tulajdonképpeni munkára vonatkozó szabályozások kialakítása mellett – az a kérdés, hogy kit illessenek meg a kutatásból létrejövı eredmények. A Használati útmutatás leszögezi továbbá, hogy a Berliner Vertrag szerzıdési alkotóelemek a jogok kiegyensúlyozott elhelyezése (allokációja) mellett döntött. (Azt, hogy az e bekezdés elsı mondatában idézett kulcsfontosságú kérdésre mennyire nehéz a gyakorlat próbáját is kiálló, megfelelı választ találni, mi sem tanúsítja jobban, mint az, hogy az érdekelteknek: a felsıoktatásnak és az iparnak szellemi tulajdon és licencia terén szakértı képviselıibıl alakult munkacsoport által kidolgozott és elfogadott 2003. évi kiadású Berliner Vertrag kutatási eredményekre és díjazásra vonatkozó rendelkezéseit négy év elteltével – a tanulságokat levonva – módosítani kellett. [Egyébként a „Berliner Vertrag”-ot átdolgozó munkacsoport mottója: „Lessons learned” is a tanulságok levonására utal.]) A kutatási együttmőködésbıl keletkezı eredmények elvileg fel vannak osztva az ipari partner által elért közös és a felsıoktatási intézmény által elért eredményekre. Azokon a kutatási eredményeken, amelyeket kizárólag az ipari fél munkatársai dolgoznak ki, valamennyi jog kizárólag az ipari partnert illeti meg. (3.2.1 pont) Azokon a kutatási eredményeken, amelyeket a felsıoktatási intézmény és az ipari fél által kijelölt projektvezetı és a felsıoktatási intézmény más foglalkoztatottjai az ipari fél munkatársaival közösen dolgoznak ki és amelyeknél a felsıoktatási intézmény foglalkoztatottjainak találmányban való részvételi aránya 50 százalék vagy kevesebb (a továbbiakban: közös eredmények), valamennyi anyagi jog kizárólag az ipari felet illeti meg. A felsıoktatási intézmény és a projektvezetı a szerzıdés megkötésével elıre átruházza az ipari partnerre valamennyi jogát a jövıben keletkezı közös eredményeken; a projektvezetıre ez az átruházás a nem oltalmijog-képes kutatási eredményekre, a szabad találmányokra és a szabaddá válás idıpontjára vonatkoztatva, az esetleg szabaddá váló találmányokra tekintettel érvényes. Az átruházás az alatt a bontó feltétel alatt áll, hogy az ipari partner teljesíti a kutatási projekthez a Berliner Vertrag 9. pontja szerinti hozzájárulásait. (3.2.3 pont) A 9. pont – címe szerint – a projekt kalkulációjáról és a felsıoktatási intézmény és az ipari partner hozzájárulásairól szól, azonban nem ad általános szabályozást, hanem felhívja a figyelmet, hogy az egyedi eset sajátosságai szerint kell a kérdést rendezni. Mielıtt rátérnénk a felsıoktatási intézmény eredményeire vonatkozó Berliner Vertrag szabályozás ismertetésére, szükségesnek látszik elıbb egy fentiekben felmerült fogalom, a szabad találmány fogalmának tisztázása. Németországban az 1957. évi Gesetz über Arbeitnehmererfindungen (a munkavállalók találmányairól szóló törvény, a továbbiakban: Mtt) 42 .§-ában az egyetemi rangú felsıoktatási intézmények (Wissenschaftliche Hochschulen) oktatói számára biztosított kiváltság (Hochschullehrerprivileg) azt jelentette, hogy e törvény minden, az egyetemeken professzortól, docenstıl és tanársegédtıl származó találmány130 JOGI MELLÉKLET • 2009/11–12
ra „szabad találmány” jelleget adományozott, a törvény értelmében az egyetemi oktatók számára a találmányaikkal való szabad rendelkezés jogosultságával összekapcsolva. A 42. § az oktatók munkáltatója részére kompenzálásként csak akkor irányzott elı részesedési igényt a találmány értékesítésének jövedelmébıl, ha a munkaadó azokra a kutatási munkákra, amelyeknek eredménye az értékesített találmány volt, saját költségvetési eszközöket használt fel. Az Mtt 42. § 2002. február 7-én hatályba lépett új szövegének megalkotásával a törvényhozó egészen új útra tért. E szakasz régi szövege helyébe, amely végeredményben az egyetemi tudományos kutatók minden találmányát szabad találmánynak nyilvánította, éppen az ellenkezıje lépett. Az egyetemeken/fıiskolákon létrehozott minden találmány most – szokásos esetben – szolgálati találmány. Rájuk nézve már csak korlátozott mértékben érvényesek kivételes rendelkezések. Döntı fontosságú a felsıoktatási intézményekben alkotott találmányok besorolása számára a szolgálati és a szabad találmányok közötti különbségtétel, ugyanis a szolgálati találmányok a felsıoktatási intézmény rendelkezésére állnak, a szabad találmányok a feltalálót illetik meg. Az Mtt 4. § (2) bek. 1. pontja szerint szolgálati találmány minden találmány, amely szolgálatilag kötelezı tevékenységbıl jött létre. A tudományos kutatóknál ez nemcsak a felsıoktatási intézmény eszközeivel folytatott kutatásokat foglalja magában, hanem harmadik személyek közületi vagy magáneszközeivel folytatott kutatási munkákat is, ideértve a vállalatoktól érkezı kutatási megrendeléseket is. Szolgálati találmányokat jelenítenek meg azok a találmányok is, amelyek meghatározóan a felsıoktatási intézmény tapasztalatain vagy munkáin alapulnak. Ezért a tudományos kutatónak azok a találmányai is szolgálati találmányok, amelyeket melléktevékenység keretében hoz létre, ha ezeknél a kutatásoknál a fıfoglalkozásában szerzett tapasztalatokra nyúl vissza. A találmányok (csak) akkor szabad találmányok, ha azokat a tudományos kutató engedélyezett melléktevékenysége keretében vagy „privátim” hozza létre. E kitérı után sor kerülhet a felsıoktatási intézmény eredményei szabályozásának ismertetésére. Azokon a kutatási eredményeken, amelyeket kizárólag vagy a találmányban való több mint 50 százalékos közremőködéssel a projektvezetı és a felsıoktatási intézmény egyéb foglalkoztatottjai dolgoztak ki (a továbbiakban: felsıoktatási intézmény eredményei) valamennyi jog kizárólag a felsıoktatási intézményt illeti meg. Az ipari partner a foglalkoztatottjai találmányrészeit átruházza a felsıoktatási intézményre. Az ipari fél a szerzıdés megkötésével elıre átruházza a felsıoktatási intézményre foglalkoztatottjainak a felsıoktatási intézmény eredményeiben leendı találmányrészeit. Ez az átruházás az alatt a bontó feltétel alatt áll, hogy a felsıoktatási intézmény a hozzájárulásait a kutatási projekthez a Berliner Vertrag 9. pontja szerint teljesíti. (A 9. ponthoz főzött magyarázatot lásd fentebb.) A felsıoktatási in-
JOGI MELLÉKLET • 2009/11–12 131
tézmény találmányai esetén az ipari partner korlátozás nélkül veszi igénybe foglalkoztatottjai találmányhányadát. A felsıoktatási intézmény kitárólagos opciót ad az ipari partnernek kizárólagos, az egész világra kiterjedı és korlátlan licenciára (állicencia adásának jogával) a felsıoktatási intézmény eredményeinek hasznosítására. Ezt az opciót az ipari partner a felsıoktatási intézményhez intézett írásbeli nyilatkozattal egy a felsıoktatási intézmény megfelelı eredményére vonatkozó oltalmi jog bejelentése után 10 hónapon belül gyakorolhatja, és a felek ezután a kölcsönös bizalom elvének figyelembevételével kialkusznak egy licenciaszerzıdést a 10.2 pontban megjelölt feltételekkel. (A 10.2 pont azon emelt díj összegének kiszámításához határoz meg szabályt, amelyet közös találmány esetén az ipari partnernek akkor kell fizetnie a felsıoktatási intézmény számára, ha a felsıoktatási intézménynek a találmányban való részvételi aránya 50 százalékos.) Az ipari partner kérheti a felsıoktatási intézménytıl az opciós határidı meghosszabbítását méltányos feltételekkel, amelyekben egyedi esetenként kell megállapodni. (3.2.3 pont) A Használati útmutatás (10–11. o.) a 3.2.1–3.2.3 pont rendelkezéseihez a következı kommentárt főzi: Az olyan eredmények, amelyeket kizárólag az ipari partner munkatársai dolgoznak ki, korlátozás nélkül az ipari félnél maradnak. A skála másik végén helyezkednek el a felsıoktatási intézmény eredményei, amelyek kizárólag a felsıoktatási intézményt illetik, amelyeken az utóbbi mindazonáltal kizárólagos licenciát ad, miközben a 10.2 pontban a pénzügyi feltételek már elıre szabályozva lehetnek. Ilyen módon figyelem fordítódik az ipari partner gyors hasznosításhoz főzıdı érdekére, másrészt számításba van véve a felsıoktatási intézmény érdeke, hogy ezek a kizárólag vagy lényegében nála keletkezett eredmények legalábbis a tulajdonában legyenek. Az átdolgozás során alkalmazott, a közös eredmények vonatkozásában lényeges változtatások megvilágítására, összehasonlítás lehetıvé tételére álljon itt a 2003. évi kiadású Berliner Vertrag megfelelı részének szabályozása. Közös eredmények azok a kiiktatási eredmények, amelyekben a felsıoktatási intézmény vagy személyzete feltalálói tevékenységben való közremőködésének aránya nem több 50 százaléknál. A közös eredmények esetében ott, ahol a felsıoktatási intézmény feltalálói közremőködésének aránya nem nagyobb 25 százaléknál, az ipari partnernek van joga, hogy az elsı bejelentést kizárólag a saját nevében benyújtsa. Ha a találmány megalkotásában a felsıoktatási intézmény részvételi aránya 25 százaléknál nagyobb, az elsı bejelentést közös bejelentésként vagy az ipari partner vagy a felsıoktatási intézmény nyújtja be, bármelyikük teszi is, a felsıoktatási intézmény és az ipari partner nevében. A Berliner Vertrag 2007. évi kiadásának fentebb már ismertetett, ettıl eltérı és a tulajdonlási arány tekintetében az ipari partnerre nézve kedvezıbb (és következésképpen: a felsıoktatási intézmény részére hátrányosabb) szabálya szerint azokon 132 JOGI MELLÉKLET • 2009/11–12
a kutatási eredményeken, amelyeket – a felsıoktatási intézmény és az ipari fél által egyébként közösen kijelölt – projektvezetı és a felsıoktatási intézmény más foglalkoztatottjai az ipari fél munkatársaival közösen dolgoznak ki, és amelyeknél a felsıoktatási intézmény foglalkoztatottjainak találmányban való részvételi aránya 50 százalék vagy kevesebb, a kutatási eredményeken valamennyi anyagi jog kizárólag az ipari partnert illeti. Annak a gyakorlati alkalmazásban komplex és esetleg perre okot adó helyzetnek az elkerülése végett, hogy egy oltalmi jog több tulajdonost illessen meg, a munkacsoport résztvevıi a közös eredmények vonatkozásában megegyeztek, hogy ezeket is az ipari félnek ítélik oda. Ezáltal sikerül megakadályozni, hogy közös találmányokra kerüljön sor, amelyekre – a bírói gyakorlat által kialakított eltérı szabály híján – a BGB 705. és következı szakaszaiban szabályozott közösség (Gemeinschaft) rendelkezései irányadók, és amelyek ezáltal már a lebonyolításban jó néhány formai nehézséget mutathatnak fel. A Használati útmutatásnak a Berliner Vertrag 3.2.1–3.2.3 pontjaihoz főzött kommentárja végül rámutat: Nagyon lényeges azonban, hogy a munkacsoport résztvevıi (a fentebb már ismertetett módon) határozták meg a közös eredmények és a felsıoktatási intézmény eredményeinek fogalmát. A Használati útmutatás gyakorlati tanácsa, hogy a feleknek a szerzıdés lebonyolítása és végrehajtása során meg kell egyezniük a mindenkori részvételi arányokban. Ennek a dilemmának elıre való megoldása logikailag kizárt, ha különféle eredményformákat akarnak szabályozni. A találmányok díjazása az átdolgozott Berliner Vertragban Fentebb már szó volt róla, hogy a Berliner Vertrag 2003. évi kiadásának rendelkezése szerint a közös eredményekért az ipari partner(ek)nek a felsıoktatási intézmény számára díjat kell fizetni(ük) a találmányok olyan esetében, amikor a találmány létrehozásában mind a felsıoktatási intézménynek, mind az ipari partnernek 50 százalékos volt a közremőködése. A 2007. évi kiadás viszont úgy szabályoz, hogy azok az eredmények, amelyekben mindkét félnek, tehát az ipar és a felsıoktatási intézmény mindegyikének 50 százalékos a részvételi aránya, úgy kell tekinteni, hogy ugyanolyanok, mint azok az eredmények, amelyekben az ipar közremőködési aránya 50 százaléknál nagyobb, azonban egy sajátos átalánydíjjal együtt. A következıkben – egyebek mellett – errıl az átalánydíjról is szó lesz. A Használati útmutatás a találmányok díjazásával kapcsolatban kifejti: A Berliner Vertraghoz kapcsolódó tárgyalásokon lényeges helyet foglalt el a találmányok díjazásának kérdése. Ez a kérdés ezzel természetes módon kölcsönviszonyban van az oltalmi jogok elhelyezésével (allokációjával). A munkacsoport résztvevıi egyetértettek abban, hogy megfelelı jogi pozíciók megadásáért, illetve átruházásáért pótlólagos díj jár. Ezzel a továbbiakban és a szerzıdésekben megjelölt összegek természetesen nem mint megszabott díjak, hanem mint nem kötelezı javaslatok értendık. JOGI MELLÉKLET • 2009/11–12 133
Kiindulási pont mindenekelıtt, hogy egy megfelelı találmánymenedzsmentnek már az elızetes tevékenységével költségek keletkeznek a felsıoktatási intézménynél, ezért a közös eredmények esetén amennyiben az ipari partner azokat oltalmi jogra érdemesnek tartja (az 5.2 pont szerinti közlésében), már egy találmánybejelentésért egy 2500 € mértékő alapösszeget kell fizetni. Ez mindenesetre csak ennek az oltalmi jognak az elsı bejelentése után 45 nappal lesz esedékes, legkésıbb hat hónappal az ipari partnernek az 5.2 pont elsı mondata szerinti pozitív válasza után. (Az 5.2 pont elsı mondata: Az ipari partnerhez intézett, egy komplett találmányi bejelentés rendelkezésre állásáról szóló közlés után 45 napon belül az ipari fél írásban közli a felsıoktatási intézménnyel, hogy kívánja-e és milyen terjedelemben egy elsıbbséget megalapozó elsı bejelentés benyújtását.) Ettıl függetlenül az új oltalmi jog elsı bejelentéséhez alapul szolgáló találmány hasznosítása esetén további díjazás esedékes. Ehhez a Berliner Vertragban megadott minták három választási lehetıséget tartanak készenlétben: vagy átalányöszszegek lépcsızetes beosztását, amelyek a hasznosítás megkezdésének idıpontja alapján különböztethetık meg (1. alternatíva), vagy a szerzıdéskötéskor a szerzıdı felek által megállapított „mérföldkı”-höz kötött fizetést (Meilensteinzahlung), ami kiemelkedı eseményekhez kapcsolódó fizetést jelent (2. alternatíva), vagy pedig szabad megformulázását egy méltányos díjazásnak, amelynek módját, mértékét és idıtartamát a szerzıdı felek adott idıpontban kölcsönös egyetértésben rögzítik le (3. alternatíva). A Használati útmutatás ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban felhívja a figyelmet, hogy kiváltképpen a különbözı iparágakban kialakult nagyon különbözı szokásokat és gyakorlatokat számításba kell venni. A Használati útmutatás (31. o.) figyelmeztet továbbá, hogy a Berliner Vertragnak az 5.2 pontban megfogalmazott szabálya (ha az ipari partner a találmányra oltalmi jog iránti bejelentést nem kíván) kiegészíti, kerek egésszé teszi a találmányok díjazására vonatkozó, 10. pontban található szabályozást. (Az 5.2 pont szövegét lásd alább.) A Használati útmutatás ebben a körben végül rámutat, hogy a díjazás terén az eredmények fajtája alapján tehetı különbség. A közös eredmények, itt mindazonáltal ezeken csak a felsıoktatási intézmény 50 százaléknál kisebb részvételét értve, követik a kutatási megbízásra vonatkozó szabályozásokat. A felsıoktatási intézmény 50 százalékos találmányi részvételével létrejövı közös eredmények számára a felülvizsgálat egy új 10.2 pontot vett fel, amely ezt a praxisban gyakran elıforduló esetet a lebonyolításban határozottan leegyszerősíti. Felsıoktatási intézményi eredményeket szabályoz a külön megkötendı licenciaszerzıdés, miközben erre vonatkozóan egyes támpontok és figyelemfelhívások már felvételre kerülnek. A Használati útmutatásnak a Berliner Vertrag találmányok díjazását szabályozó fejezetéhez kapcsolódó kommentárja után most magának a magyarázattal ellátott szövegnek az ismertetésére kerül sor.
134 JOGI MELLÉKLET • 2009/11–12
A Berliner Vertrag 10.1.1 pontja azokra a közös eredményekre vonatkozik, amelyeknek esetében a felsıoktatási intézmény találmányban való részvételi aránya kevesebb mint 50 százalék. Amennyiben a felsıoktatási intézmény foglalkoztatottjainak a találmányban való részvétele kevesebb mint 50 százalék, az ipari partner egy közös eredmény elsı bejelentése után 45 nappal, de nem késıbb, mint 6 hónappal az ipari partner 5.2.2 pont elsı mondata szerinti pozitív közlése után, a felsıoktatási intézménynek fizet 2500 € összeget, tekintet nélkül a találmányban való részvételi hányadra. A 10.1.2 pont értelmében az elsı bejelentésnek alapul szolgáló közös eredmény kereskedelmi hasznosítása esetén az ipari partner a következık szerint pótlólag díjat fizet a felsıoktatási intézmény számára a találmányi részvételi hányadra való tekintet nélkül: [Változatok választás szerint a szerzıdéskötési tárgyalás céljára] [1. alternatíva] Az ipari fél a találmány kereskedelmi hasznosításának megkezdésekor oltalmijog-családonként 2500 € összeget fizet a felsıoktatási intézménynek. Az összeg 10 000 euróra emelkedik, ha az ipari partner a hasznosítást több mint hét évvel késıbb kezdi meg az elsı bejelentés után. Az utóbbit az ipari partner megválthatja a hét év letelte elıtt a felsıoktatási intézmény számára teljesített 2500 € összegő fizetéssel. [2. alternatíva] Az ipari partner kötelezi magát, hogy a következı forgalomküszöbök elérésekor a felsıoktatási intézmény számára oltalmijog-családonként további díjat fizet. […] € találmányszerő forgalomig: […] € […] € találmányszerő forgalomtól […] € találmányszerő forgalomig: […] € […] € találmányszerő forgalomtól […] € találmányszerő forgalomig: […] € [3. alternatíva] Ha az ipari partner az új oltalmi jogokat kereskedelmileg hasznosítja, a felsıoktatási intézménynek oltalmijog-családonként igénye van méltányos díjazásra, amelynek módját, mértékét és idıtartamát a szerzıdı felek adott idıpontban kölcsönös egyetértésben állapítják meg. Ebben a kérdéskörben már csak egy tartozásunk vár lerovásra: az 5.2 pont fentiekben kilátásba helyezett ismertetése. Az e pontban foglaltak szerint az ipari partner a hozzá egy teljes találmányi bejelentés rendelkezésre állásáról intézett közlés után 45 napon belül írásban közli a felsıoktatási intézménnyel, hogy kívánja-e és milyen terjedelemben egy elsıbbséget megalapozó elsı bejelentés benyújtását. Ha az ipari partner ezen a határidın belül nem nyilatkozik, vagy nemleges választ ad, a vonatkozó találmányon lévı anyagi jogok a felsıoktatási intézményt illetik, és azokat az ipari partner átruházza rá. Ha a felsıoktatási intézmény a találmányt ilyen esetben igénybe veszi, az ipari partnernek a vonatkozó találmányon és a belıle eredı oltalmi jogokon nem kizárólagos, az egész világra kiterjedı, visszavonhatatlan és át nem ruházható hasznosítási jogot ad. Más esetben ilyen jogot a projektvezetı ad az ipari partnernek. (Ti. a Berliner Vertrag alkotóelemeiben a kutatási kooperáció vonatkozásáJOGI MELLÉKLET • 2009/11–12 135
ban három szerzıdı partner szerepel: a felsıoktatási intézmény, az ipari fél és a projektvezetı – V. J. F.) Csonka maradna ez a 2007. évi kiadású Berliner Vertragról szóló írás, ha nem számolna be egy Németországban egyidejőleg napvilágot látott másik szerzıdéskötési segédlet megjelentetésérıl is.
Mintaszerzıdés-győjtemény – minisztériumi kiadásban megjelentetve Dr. Heinz Goddar professzor – aki a Berliner Vertragot átdolgozó munkacsoport moderátoraként fentebb már említésre került – a továbbiakban a Berliner Vertragtól való eltérésekre koncentrálva bemutatott, röviden jellemzett mintaszerzıdésgyőjtemény elıszavában beszámol arról, hogy 2007 januárjában a Bundesministerium für Wirtschaft und Technologie (Szövetségi Gazdasági és Technológiai Minisztérium) felkérte, hogy vezessen egy politika, ipar és különbözı kutatási intézmények, különösen az egyetemi területrıl is való képviselıibıl álló munkacsoportot, amelynek a „Rat für Innovation und Wachstum” (Innovációs és Növekedési Tanács) megbízásából az ipar és az állami kutatási szervezetek közötti kutatási együttmőködések céljára mintamegállapodásokat kellene kidolgoznia. A munkacsoport célja az volt, hogy szerzıdési alkotóelemek győjteményét alakítsa ki, amely az érdekelt vállalatoknak, különösen a közepes nagyságú területrıl valóknak is, és kutatási szervezeteknek lehetıvé teszi, hogy nagyobb rugalmassággal, mindig az egyedi eset követelményei szerint megbízható szerzıdési alapot építsenek ki különbözı fajta kutatási együttmőködések számára anélkül, hogy szokásos esetben egyedi jogi tanácsadást kelljen igénybe venniük. Amint az a munkacsoport vezetıjének fenti információjából is kiviláglik, a cél az volt, hogy a mintaszerzıdéseket az iparvállalatok partnereiként az állami kutatási szervezetek, tehát a felsıoktatási intézményeken kívüli egyéb állami kutatási intézmények is felhasználhassák. Ezek erre alkalmasak is, a munkacsoport a kidolgozásnál ezeknek a kutatási intézményeknek az érdekeire is figyelemmel volt. A mintaszerzıdés-győjteményt kidolgozó munkacsoportban egyébként hárman egyetemen kívüli kutatási szervezetet képviseltek. Ezek a szervezetek: Forschungsgesellschaft Karlsruhe, Fraunhofer-Gesellschaft és Max-PlanckGesellschaft. A munkacsoporttagok közül hárman vállalatok, ketten felsıoktatási intézmények képviselıi voltak, egy-egy szakértı pedig szabadalomértékesítési ügynökség és a Szövetségi Oktatási és Kutatási Minisztérium képviselıjeként mőködött közre. (Goddar, Mohnkopf és Czychowski, 2009, 23. o.) A munkabizottság által elkészített anyag, amely 76 oldal terjedelmő, és amely a www.lesi.org webhelyrıl (ingyen) letölthetı, a Mustervereinbarungen für Forschungs- und Entwicklungskooperationen. Ein Leitfaden für die Zusammenarbeit zwischen Wissenschaft und Wirtschaft címet viseli Kiadójaként Bundesministerium für Wirtschaft und Techhologie (BMWi) Öffentlichkeitsarbeit, 1109
.
136 JOGI MELLÉKLET • 2009/11–12
Berlin, www.bmwi.de van feltüntetve. (A nem csupán mintaszerzıdéseket tartalmazó 76 oldalas teljes anyag a továbbiakban: Kiadvány.) A Kiadványon közölt adat szerint a benne elıadottak a 2007. szeptemberi állapotnak felelnek meg. A minisztériumi Kiadvány eszünkbe juttathat egy rendszerváltozás elıtt az „új gazdasági mechanizmus” megvalósításának egyik jogi eszközeként alkotott, ámde viszonylag rövid élető jogszabályt, az Országos Mőszaki Fejlesztési Bizottság elnökének 1/1968.(I.11.) OMFB rendeletet, amelynek a mellékleteként közzétett Általános feltételek diszpozitív jelleggel szerzıdési modellt felvázolva szabályozta – egyéb szerzıdési alanyok mellett – a kutató egyetem és a kutatással hivatásszerően foglalkozó, vagy azzal akár nem is ilyen módon foglalkozó vállalat közötti megbízási típusú, vállalkozási típusú kutatási-fejlesztési szerzıdéseket és kutatásifejlesztési társulásokat. (A mintaszerzıdések követése sem kötelezı a munkacsoport tagjai által képviselt szervezetek számára, azok javasolt megoldásoknak minısülnek.) A Kiadvány négyféle mintaszerzıdést tartalmaz: két megbízási típusú kutatási szerzıdést (átruházásváltozatot és licenciaváltozatot), kutatási együttmőködési szerzıdést és vállalkozási szerzıdést. A szóban forgó átruházásos változatban az eredmények tárgyilag az ipari partnert illetik meg, akkor is, ha a szerzıdı felek az oltalmi jogoknál a bejelentı jogállása tekintetében kifelé eltérıen szabályoznak. Ezért a felsıoktatási intézmény/kutatási intézmény a szerzıdés megkötésével az ipari partnerre elıre átruház valamennyi jogot a jövıben keletkezı eredményeken. A licencia variánsban az eredmények ott maradnak a felsıoktatási intézménynél/kutatási intézménynél. Mindamellett a felsıoktatási intézmény/kutatási intézmény az alkalmazási területen és a szerzıdési területen az ipari partner számára az új jogokon kizárólagos licenciát nyújt az oltalmi jogok idıtartamára. A kutatási eredmények tulajdonlása tekintetében eltérés mutatkozik a Kiadvány mintaszerzıdése és a Berliner Vertrag szabályozása között. Az utóbbi nem kínál föl több alternatívát, ott az eredmények a megbízót, az ipari partnert illetik meg. Ez a különbség az egyetemeken kívüli kutatási intézmények fokozott részvételébıl származik, valamint saját kutatási eredményeik tekintetében a szerzıi jogi jogosultsághoz való ragaszkodásukból („out of their insistence on the ownership of copyright”), különösen azért, hogy kibıvítsék szerzıi jogi portfóliójukat, és – fıleg alaptalálmányokra vonatkozóan – fenntartsanak bizonyos alkalmazási kutatási területeket a maguk számára. (Goddar, Mohnkopf és Czychowski, 2009, 22. o.) A szerzıdéskötési gyakorlat segítésének mértékét illetıen alapvetı különbség a Berliner Vertrag és a mintaszerzıdés-győjtemény között, hogy az elıbbi szerzıdési alkotóelemekbıl ad összeállítást, az utóbbi komplett szerzıdésszövegeket bocsát rendelkezésre. A Kiadványt szerkesztı szakértıi bizottság teljes szerzıdéstervezet javára döntött, hogy a felhasználók tervezetekhez a saját jogi osztályuk nélkül használhassák, a mintaszerzıdéseket akár változtatás nélkül alkalmazva (Goddar,
.
JOGI MELLÉKLET • 2009/11–12 137
Mohnkopf és Czychowski, 2009, 22. o.) A Kiadványból sem hiányzik különben a mintaszerzıdések alkalmazásában eligazító kommentár: Fibel zu den Musterverträgen (61–66. o.). Csupán érdekessége, különleges volta miatt érdemel említést a Kiadvány záró akkordja, amely szerint ezt a nyomtatványt választási harc alatt tilos választási reklám céljára bármi módon felhasználni. Németországban nagy fontosságot tulajdonítanak mintaszerzıdések létrehozásának. Az e dolgozatban ismertetteken kívül a legismertebbek a „Kommentierte Düsseldorfer Bausteine für einen Forschungs- und Entwicklungsvertrag” és a „Hamburger Vertrag”. (Kiadvány 7. o.). Beszerzésük lehetıségeirıl a Kiadvány függeléke (76. o.) ad tájékoztatást.
Felhasznált irodalom Goddar, H. és Mohnkopf, H. [2008]: Agreements On Research Cooperation Beetwin Industry And University In Germany – Revised „Berlin Contract”, les Nouvelles, június, 142–143. o.) Goddar, H., Mohnkopf, H. és Czychowski,C. [2009]:Industry/University Cooperation in Germany: Model R&D Coooperation Agreements, les Nouvelles, március, 21–23. o.
138 JOGI MELLÉKLET • 2009/11–12
