Az információelmélet, a kibernetikai és a rendszerelmélet hatása az oktatás során végbemenő kommuniká augusztus 06

Az információelmélet, a kibernetikai és a rendszerelmélet hatása az oktatás során végbemenő kommuniká 2009. augusztus 06. csütörtök, 06:30

A médiumok jellemzői - A legkedvezőbb taneszközök és médiumok kiválasztása - Értékelési módok a tanítás-tanulás folyamatában

(Részletek az „Oktatástechnológia és oktatástechnika" c., alapszakos szakoktató hallgatók részére készült jegyzetből, 2007) A taneszközök, oktatástechnikai eszközök hatékony alkalmazásához feltételek nélkül szükség van a médiumok oktatási folyamatba integrálásához. A pedagógia fejlődése során a taneszközök szerepe az információelmélet és a kommunikációs szemlélet hatására jelentősen megváltozott, és mára döntően az oktató és a tanuló(k) között, mint információátviteli csatorna működik. Maga a kommunikáció három alapvető formában keletkezik: Hangkibocsátás, írás és vizuális megjelenítés. E három üzenet felvétele, befogadása hallgatás, olvasás és megfigyelés útján történik.

A pedagógiában az 1950-es években kezdődött, és azóta folyamatosan érvényesül a kibernetik ai szemlélet hatása, amelynek jelentősége a tanítás-tanulás folyamatában, a folyamatos visszacsatolásban (feedback) jelentkezik. A tanulás eredményessége ugyanis nagymértékben függ attól, hogy az oktatás, képzés folyamatában a tanuló mennyi visszajelzést kap tanulása eredményéről, vagyis, megvalósul-e a szabályozás oktató és tanuló(k) között. Fontos, hogy a tanuló az oktatás alatt mindvégig tisztában legyen azzal, hogy elsajátította-e a közölt ismereteket, vagy el tudja-e végezni a megkívánt műveleteket.

A szabályozást a tanítás-tanulás folyamatában az oktatóprogramok (programozott oktatás) valósítják meg úgy, hogy a program, mint az ismeret közvetítője, folyamatosan kérdéseket tesz fel a tanulónak. A válaszok helyességéről, amelyeket a program azonnal értékel, a tanuló visszajelzést kap. Nem megfelelő válasz esetén a tanuló kiegészítő információkat kaphat, és újra próbálkozhat attól függően, hogy milyen programozási módszert használ: lineárist (Skinner-féle), elágazásost (Crowder-féle) vagy vegyeset (Sheffield-féle).

A lineáris program az önálló, sorba fejtett tanuláson, a kis lépések taktikáján alapul. A tanulók, miközben a feltett kérdésekre adott válaszoknál a minimális hibapontra törekszenek, minden válasz után megkapják a megerősítést, a helyes feleletet. A teljes folyamat: információ - kérdés

1 / 12


- válasz - megerősítés. A minden tanuló számára azonos idejű és nehézségfokú, folyamatos dicsérettel működő program hátránya, hogy a felkészültebb, előrehaladottabb tanulók a viszonylag lassú haladás miatt motiválatlanok maradnak.

A több elágazást magába foglaló programban a tanulónak egy meghatározott tananyagrész elolvasása, tanulmányozása után a feltett kérdésre több, előre megadott felelet közül kell választania. A választott feleletet a tanulónak be kell illesztenie az általa megkeresett helyre, amelyet a program vagy elfogad, vagy nem. Ha nem, az okról kiegészítő információ jelenik meg (egyszerű esetben), netán utasítást kap a tanuló az anyagrész újbóli tanulmányozására vagy egyéb kiegészítő információk befogadására. A program, az elkövetett hibákra épül, azok adnak okot a különböző mellékutak „felkeresésére". A feleletválasztásos programban jelentős szerepe van a tanulási célok ismeretének és a tanuló motiválásának.

A vegyes programozás egyesíti a lineáris és elágazásos programokat, azzal az eltéréssel, hogy feleletválasztás helyett feleletalkotásra ösztönöz. A módszer biztosítja az egyéni képességek kibontakoztatását, a tanuló képességének, tudásának megfelelő szintű és ütemű tananyag-feldolgozást. A program, amely „ugró" elágazásos program néven is ismert, helyes válaszok esetén - a magyarázatokat adó leágazások kikerülésével - lehetőséget ad az azonnali, gyors továbbhaladásra.

A korszerű, számítógéppel végzett programozott oktatásnál öt alapelvnek kell érvényesülnie: -

Kis lépések: a tananyagot könnyen „emészthető" kisebb-nagyobb modulokra kell bontani, Aktív válaszadás: a tanulás folyamán a tanulónak cselekvő magatartást kell tanúsítania, Azonnali megerősítés: a tanuló válaszára azonnal reagálni kell, Teljesítménypróba: a válaszokból következtetni lehessen a tanulás eredményességére, Egyéni ütem: lehetőséget kell adni az egyéni képességeknek megfelelő haladásra.

A számítógéppel végzett programozott oktatás nagy előnye, hogy a gép (program) és a tanuló között interaktív kapcsolat jön létre, és lehetőség van a különféle audiovizuális eszközök multimédia-rendszerben való működtetésére, irányítására. 2 / 12


A pedagógiában a kibernetikai szemlélet után, mintegy húsz évvel később honosodik meg a ren dszerelméletű szemlélet . Első jeles képviselője, Ph. H. Coombs, akinek elemzése szerint a rendszer folyamatrészeinek vannak bemeneti tényezői és kimeneti eredményei, a következőket írja: „Ezek dinamikus, szerves egészet alkotnak, és ha valaki fel akarja mérni az oktatási rendszer állapotát, hogy megjavíthassa teljesítményét, és értelmesen tervezze jövőjét, egységes képként kell megvizsgálnia a lényeges alkotórészek közötti összefüggéseket."[2]

A Coombs-féle oktatási rendszerben - az igazgatási és létesítmény-fenntartási tényezőkön kívül - azok kaptak helyet, amelyek vizsgálata feltétlenül szükséges a tanítási-tanulási folyamat tervezéséhez, így a nevelési és operacionalizált cél, a tananyag-tartalom, módszerek, taneszközök, tanulók, oktatók, szervezeti formák, ellenőrzés és költségek. [3] E tényezők figyelembevételével a rendszerszemléletű megközelítésre a következők jellemzők: -

a tanuló- és tanulásközpontúság, a differenciált oktatási célrendszer, a formatív (alakító, segítő) értékelés, a kritériumokon alapuló teljesítmény-értékelés, a médium és módszertervezés, folyamattervezés.

A médiumok jellemzői, a médiumpedagógia elvárásai

Az emberiség történetében hosszú időn át a tanítás szinte egyetlen, kizárólagos médiuma, ismeretközlője a „tanító" volt. Napjaink korszerű technikájának köszönhetően azonban az oktatók munkáját egyre több oktatástechnikai eszköz, médium segíti. Jó néhány eszköz olyan lehetőségekkel rendelkezik, amelyek meghaladják a pedagógus képességeit. A médiumok két lényegi jellemzője: - a dokumentálás, amely lehetővé teszi a megörökítést, konzerválást, majd adott időpontban a felelevenítést. Az erre alkalmas médiumok (fotók, hanganyagok, video- és filmszalagok, CD, DVD stb.) lehetővé teszik, hogy korábban történt események szereplőitől függetlenítve újra és újra megjelenítsék ugyanazt az eseményt; - a manipulálás, amely lehetővé teszi a valóságos események valóságos idő- és térbeli viszonyainak megváltoztatását, átalakítását. Az események lassítva és felgyorsítva is bemutathatók, így különböző dimenziókban (méret, idő, távolság, szín, többszörözés stb.) megfigyelhetők a valóságban egyébként meg nem figyelhető események.

3 / 12


Egy-egy médium csak akkor segítheti az oktató munkáját, ha azokat képes elhelyezni a tanítás-tanulás folyamatában. Fontos, hogy az egyes médiumok az oktatás során észrevétlenül és nem kihívóan jelenjenek meg.

A médiumpedagógia sokrétű, sokoldalú szakértelemmel rendelkező oktatót követel. [4] Műveléséhez a hagyományostól eltérő oktatói szerep, oktatói felfogás szükséges. Az oktató itt nem "mindentudó", hanem valódi „tanulóvezető", aki irányítja, szervezi a rábízottak kreatív tanulását. Akik nem kész tananyagot akarnak leadni, hanem elfogadják, hogy a tananyag állandóan változik, akik partnerként kezelik a tanulókat, s igyekeznek beépíteni a tananyagba azok tapasztalatait és tudását. „Az oktató szerepe módosul, a tudásrendszert átadó, frontális információ-közvetítő tevékenységről áttevődik a hangsúly a tanulási környezet, a tanulási folyamat időbeli és térbeli, valamint szociális tervezésre, vagyis felerősödik a humán-humán interakciók jelentősége: az oktató egyrészt motivál és segít, másrészt értéket, normát, stílust és módszert jelenít meg és ad át. Az »új tanulás« koncepciója szerint megváltozott az oktató-tanuló viszony." [5]

A megváltozott oktatói szerep kapcsán nyilvánvalóan nem lehet elvárni egyetlen oktatótól sem, hogy egy ennyire heterogén ismeret- és tudás-együttes (médiumpedagógia) valamennyi területén szakmailag otthonosan mozogjon. Ebből a szempontból nagyon fontos azonban, hogy legalább egy-két területen magas szintű szakmai felkészültséggel rendelkezzen. A többi területen pedig eredményesen tudja felhasználni a különböző segédanyagokat, eszközöket, illetve kapcsolatban álljon az adott - számára kevésbé ismert - részterület szakemberével.

A médiumok ismeretével kapcsolatos részterületet nagyon sok országban szemléletként, módszerként tanítják. Minden leendő oktató módszertani felkészítést kap arra, hogy intelligens, tudatos, értelmiségi fogyasztója legyen a különböző audiovizuális üzeneteknek, képes legyen arra, hogy bármely szaktárgyi órán alkalmazza azokat, tudjon megfelelően reagálni a tanulókat foglalkoztató kérdésekre, problémákra. A képzéseknek tehát ezeket a módszertani segítségeket kell megadniuk, egyrészt a médiumok felől érkező üzenetek elemzése révén, másrészt a különböző eszközök elsajátításával, harmadrészt a gyakorlatok, az úgynevezett kreatív médiapedagógia kapcsán.

4 / 12


Az oktatás bármely formájához nyitott személyiség szükségeltetik, aki elfogadja a partneri viszonyt tanulóival, azt, hogy állandóan változó ismereteket kell tanítania, azt, hogy a tanulói időnként több élménnyel, több ismerettel rendelkeznek egy-egy konkrét területen, mint ő, azt, hogy sokkal személyesebbnek, "életszerűbbnek" kell lennie, mint hagyományos eszközök használata esetén.

A médiumpedagógia széles ismeret- és tudásterületeket foglal magába, amelyek folyamatosan bővülnek, újabb információhordozókkal, eszközökkel, elemekkel egészülnek ki. A jövő oktatói előtt már nem az a kérdés áll, hogy éljenek-e a média kínálta lehetőségekkel, hanem az, hogy milyen stratégia vagy elgondolás mentén tegyék azt. A média mindent átható jellegétől az iskola sem függetlenedhet, a kérdés az, hogy a pedagógia világa ezt a médiakörnyezetet hogyan tudja saját viszonyaira alkalmazni, és lehetőségeit minél nagyobb hatékonysággal kiaknázni.

A legkedvezőbb taneszközök és médiumok kiválasztása [7]

A kiválasztás sokféle szempont szerint történhet: tananyag-tartalom, tanulói személyiségjegyek, előképzettség, környezet, gazdaságosság stb. Bármelyik szempontnak adunk is elsőbbséget, döntő szempont kell, hogy legyen, az információk minél eredményesebb átadása.

Az oktatási célok, a tananyag és a tanulók szempontjából optimális minőségű és hatékonyságú eszközök kiválasztása csak a választék biztos és teljes körű ismeretében lehetséges. Dale, amerikai kutató a kiválasztáshoz a következő pedagógiai tanácsot adta: „Ereszkedj olyan alacsonyra a skálán, amennyire csak szükséges a megértés biztosítása érdekében, de emelkedj olyan magasra, amennyire csak tudsz a leghatásosabb tanulás érdekében" . E gondolat szellemében kijelenthető, hogy a megfelelő taneszköz-kiválasztás a tanítási-tanulási folyamat tervezésének egyik legfontosabb, alapvető eleme.

A taneszköz és média kiválasztásánál, az általános szempontokon túl (célrendszer, tananyag, stratégia, módszer, tanulói és oktatói jellemzők, hatékonyság, eredményesség, gazdaságosság), a funkcionális, információs, tartalomszerkezeti és oktatásszervezési tényezők

5 / 12


mellett a következőket célszerű még figyelembe venni: - Mik a tanulók feladatai, mi az oktatási esemény? (figyel, hallgat, megfigyel, szóban vagy írásban válaszol, feladatot old meg stb.); - Milyen típusú az információ, mennyire konkrét, elvont? (komplex, ezen belül: tárgy, esemény, szimulált folyamat, jelenség, írott, verbális, auditív, vizuális, ezen belül: ikonikus, index vagy szimbolikus, audiovizuális, kinesztetikus, egyéb érzékekre ható); - Milyen szerkezetű a tananyag? (lineáris, moduláris, spirális, fa, hálós; - Milyen szintű az elvárt tudás? (ismeretszintű, alapfokú, középfokú, felsőfokú, elméleti, gyakorlati, kombinált stb.)

A taneszközök kiválasztásakor a 3. ábrában szereplő eredményesség szempontjából vizsgálni kell, hogy a követelményekből kiinduló tanítási célnak és az oktatási tananyag (tananyagrész) tartalmának milyen taneszköz(ök) felelnek meg leginkább. Ehhez nyújthat segítséget egyes taneszközök és médiumok relatív hatékonyságának vizsgálata, pontosabban a célok és a médiumok kapcsolatának az adott tananyaghoz való viszonyítása, amely csupán példaértékű informatív értékekkel rendelkezik.

A tananyag tartalmának vizsgálata tantárgy-specifikus ismereteket igényel, ugyanis meg kell találni azokat a lényeges, jellemző elemeket, amelyek ismeretében kiválasztható lesz a megfelelő taneszköz, médium. Amennyiben a látás alapján történő tanulás vezet leginkább célhoz, el kell dönteni, hogy szükséges vagy lehetséges-e a tárgy valóságos bemutatása, netán elegendő egy fénykép, egy diakép vagy egy sematikus ábra megmutatása. Dönteni kell a mennyiségek fontosságának bemutatásáról és módjáról, pl. diagram, függvény vagy egyéb. Folyamatok, eljárások (pl. előzés, elsőbbségadás stb.) ismertetésénél nagyon fontos kritérium az ismételhetőség biztosítása.

A kiválasztott médiumoknál gazdasági elemzést kell végezni, amelynek során tisztázni kell,

6 / 12


hogy a kívánt cél elérése milyen értéket képvisel, vagyis milyen mértékben járul hozzá a további tanuláshoz. Egy-egy médium alkalmazását jelentős mértékben befolyásolja a tanulók száma. Az egy tanulóra vetített összráfordítás kalkulálható, ha a médiumra fordított összes várható bekerülési és üzemeltetési költséget elosztjuk a médiumot használó tanulók számával.

A tananyagoknak (tantárgyaknak) hagyományosan két csoportja van: elméleti és gyakorlati (készségfejlesztő). Funkcionális szempontból megkülönböztethetők célorientált tudáselemek és eszközjellegűek. Előbbiek, amelyek szükségesek az általános műveltséghez vagy valamilyen hivatásbeli tevékenység elsajátításához (például a gépjárművezetéshez), tartós memorizálást igényelnek. Utóbbiak a cél elérése után akár el is felejthetők.

Az elméleti szaktárgyak sajátossága, hogy célorientált tudáselemei túlnyomórészt ismertek és kognitív tevékenységek. Középpontban a halmaz és az individuális fogalmak állnak. Bizonyos tantárgyaknál a célorientált ismeretek zömét a halmazfogalmak alkotják, mint például a „Járművezetés elmélete" c. tárgy esetében a gépkocsi mozgástörvénye c. tananyagrész. Az egyes fogalmakhoz viszonylag kevés tény párosítható, ezért nagyon fontos a fogalmak összefüggésének magyarázata, a folyamatos tanulás és a rendszerben való gondolkodás. A tantárgyak, tananyagok másik részénél az ismeretek zöme individuális fogalom , amelyekről sok tényt kell memorizálni, mint például „Az emberi tényezők a gépjármű-közlekedésben" c. tárgy. Sok esetben azonban az individuumokról megtanult tények vezetnek el egy nagyobb, átfogó halmaz megértéséhez, így például a „kulturált és biztonságos közlekedéshez".

A gyakorlati vagy úgynevezett készségtárgyaknál (mint például a gépjárművezetés tanulása) a tudásszerzés jelentős része konkrét tevékeny ség végz ésén alapul. A tanulásnál nagy szerepük van a lemásolható, utánozható példáknak, az ismétlési lehetőségeknek. (Megjegyzés: A gépjárművezetés gyakorlati tanítása során kitüntetett figyelmet

7 / 12


kell szentelni a némely tanulóban „megbúvó" és váratlanul felszínre törő affektív és pszichomotoros megnyilvánulásoknak.)

A taneszközök és médiumok kiválasztásánál további fontos mérlegelési szempont az emberi tényezők vizsgálata, azon belül a tanulók életkori sajátosságaiból és technikai neveltségéből adódó korlátok figyelembevétele. Egy-egy tanulócsoportnál kényszerűen szükség lehet vizuális megjelenítésre, míg más csoportok esetében, ahol az egyéneknek a verbális kultúrája, olvasási készsége fejlett, élettapasztalata gazdag, elegendő lehet a „szavakkal leírt" tartalom is. Ugyanez mondható el akkor is, ha egy-egy csoport technikai képzettsége, technikai neveltsége jelentősen eltér egymástól. Más taneszköz-választást igényel egy bölcsészkarról delegált, pszichológus-jelöltekből verbuvált tanulócsoport a „Műszaki ismeretek" c. tárgy tanításakor, és mást az „Emberi tényezők a gépjármű-közlekedésben" c. tantárgy hallgatásakor, mint egy ötödéves közlekedésmérnök-jelöltekből álló gárda.

Komoly problémát jelenthet egy adott életkorhoz kötődő figyelem-jelleg és figyelem-tartósság. Az eszközök megválasztásánál a tudatos figyelem irányításán túl törekedni kell az önkéntelen figyelem fenntartására, ami ha sikeres, rendkívüli módon megkönnyíti a tanulást, elviselhetővé teszi a tanulás során gyakran jelentkező fáradtságérzetet. A figyelem tartósságának fenntartásához jól kell gazdálkodni a rendelkezésre álló idővel. Egy egész napos kemény szellemi vagy fizikai munka után padba ülő hallgató figyelme már 15-20 perc után erősen lankadozik, míg egy rutinos egyetemi hallgató szünidőben akár 90-120 percet is képes intenzíven figyelni. De akár fordítva is igaz lehet, attól függően, hogy milyen szintű, mennyire unalmas vagy magával ragadó az adott tantárgy, és nem utolsósorban az oktató.

A médiumok megválasztásánál újabb szempontként kell figyelembe venni a szervezeti formát, ami annak eldöntését jelenti, hogy az ismeret átadása milyen formában fog történni: kiscsoportos formában, frontális oktatás keretében vagy ezek kombinációjával, esetleg egy-egy tananyagrész irányított egyéni tanulással. Nagyobb csoportoknál szükség lehet bonyolultabb taneszközök alkalmazására, például videóra, diaképekre, transzparensekre stb.

Értékelési módok a tanítás-tanulás folyamatában

A tanítás-tanulás folyamatában alapvetően fontos szerepe van az értékelésnek, amely kizárólag a tanulási eredmények objektív megállapítására kell, hogy korlátozódjon. Az értékelés eredménye választ ad arra, hogy milyen mértékben valósultak meg a követelmények

8 / 12


alapján kitűzött célok, vagyis a tanítási-tanulási folyamat mennyire volt hatékony. Ennek alapján kimondható, hogy a célkitűzés és tartalom, a tanítási-tanulási folyamat tervezése, valamint az eredmény megállapítását szolgáló értékelés szorosan összetartozó tevékenység.

Az értékelés során következtetések vonhatók le a tanulókra, valamint a tanítási-tanulási folyamat egészére vonatkozóan, de a legfontosabb mindig a tanulási eredmények megállapítása. Ennek célja lehet a tanuló tanulásának segítése, a tanulási folyamat javítása, szabályozása, vagy egy kiinduló szint, illetve egy végső állapot eredményének megállapítása. A járművezetés-képzés során az eredmény megállapítása céltól függően lehet: formatív vagy summázó. A formatív értékelés állandó velejárója a tanítási-tanulási folyamatnak, míg a summázó értékelés egy-egy téma (témarész) lezárásakor, vagy a tantárgy oktatásának befejezésekor (pl. vizsgáztatáskor) a tudásszint mérésére szolgál. A formatív értékelés mérőeszköze a pontosan kidolgozott követelmények alapján összeállított, kritériumokon alapuló feladatlapok vagy tesztek, míg a summázóé egy adott tanulói kör átlagára megállapított normaszint.

Az oktatói értékelés kiterjedhet az egyénre (tanulóra) és a csoportra (tanulók összességére). Az egyéni teljesítmények értékelése rendszerint a kérdésekre adott válaszok pontozásával történik, mégpedig úgy, hogy a feladat minden eleme értékelésre kerül. A formatív értékelésnél bevált módszer, hogy a válaszokat a tanulók maguk ellenőrizzék és javítsák. Mindez fejlesztően hat önellenőrzési és önértékelési képességükre.

Egy tanulócsoport teljesítmény-értékelésének része az adatgyűjtés és az adatok értelmezése. Az adatok összegyűjthetők megfigyelés, feleltetés, tesztelés, vizsgáztatás stb. módszerekkel. Bármelyik alkalmazása esetén három szigorú követelmény van: objektivitás, validitás, megbízhatóság.

Az objektivitás megvalósulása függ az alkalmazott méréstechnikától. Minden szóbeli beszámoló, felelet vagy dolgozat értékelése, amennyiben nincsenek megfogalmazva egyértelmű értékelési szempontok, magában hordozza a szubjektivitást. Ezért ahol és amikor lehetséges, az adatgyűjtést zárt feladattípusok (feleletválasztás, asszociáció, relációelemzés) és egyéb kiegészítést igénylő (betű, szó, jel, rajz, táblázat kitöltés) feladatok értékelésével kell

9 / 12


elvégezni.

A validitás megvalósulásánál elsősorban a tartalmi validitásra kell gondot fordítani, hiszen nem mindegy, hogy a tanulónak feltett kérdésre adandó, elvárt válasz tárgya volt-e a tanításnak vagy nem. Ha igen, kérdés, hogy milyen szinten: ismeret szintjén vagy alkalmazás szintjén. Mert ismeret szintjén tanítani és alkalmazás szintjén kérdezni validitást sértő, ráadásul inkorrekt dolog.

A megbízhatóság annyit jelent, hogy hasonló tartalmú feladatok megismétlése esetén azonos eredmények születnek. Ennek a valószínűsége azonban a pedagógiában kicsi, bizonyítani legfeljebb bonyolult matematikai számítással lehetne. Természetesen, ha a validitás nem kapott „igazolást", megbízhatóság sem létezik.

A tanulók eredményeinek értékelése pszichológiai szempontból „megerősítésnek" számít, miután az eredmény megismerésekor egy produkcióra adott külső reakció belső átélése megy végbe a tanulóban. Az értékelő lehet maga az oktató vagy vizsgáztató, de lehet egy taneszköz is. Az értékelés lehet pozitív vagy negatív, de semmiképpen ne legyen közömbös, vagy meg nem történt.

Előfordul, hogy egy tanulócsoport teljesítményét más csoportokéval kell összehasonlítani. Ilyen esetekben már szükség van az olyan statisztikai módszerekre, mint a módusz, medián, számtani közép, vagy korrelációszámítás, szignifikancia-vizsgálat ismeretére, alkalmazására.

A tanulók vagy tanulócsoportok értékelésén túl hasznos információkkal szolgálhat az oktató számára a tanítási-tanulási folyamat értékelése, amely egy-egy tantervi téma vagy témarész értékelésével valósul meg. A mindennapi gyakorlatban ritkán vagy egyáltalán nem alkalmazott eljárás módszere a feladatelemzés, eszköze pedig, egy feladatmátrix, amely feladatonként tartalmazza a jó és rossz válaszokat. A mátrix megmutatja, hogy milyen arány van a jól megtanított, a differenciált korrekcióra szoruló, a pótolandó és újra tanítandó tananyagok között, valamint azt, hogy melyek ezek a tantervi témák vagy témarészek. [12]

Gyuris István, okl. közlekedésmérnök, okl. rendszerszervező

10 / 12


[1] Sz. Lukács János: Oktatástechnológia jegyzet - Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Alkalmazott Pedagógiai Intézet

[2] Coombs, 1971

[3] Nagy Sándor, 1982

[4] Mrázik Julianna: Médiumpedagógia - a médiumok alkalmazása az oktatásban

[5] Sovány István (2002): A multimédia alkalmazása az oktatásban. OKKER, Budapest.

[6] Báthory Zoltán, 1976

[7] A fejezet forrása: [1] Nádasi András - Az oktatástechnológia és a taneszközök oktatástechnológiai tantárgyi modul. [email protected]

[8] Dr. Kis-Tóth Lajos (Eszterházy Károly Pedagógiai Főiskola, Eger

[9] Allen, 1967

[10] Orosz Sándor, 1977

[11] Báthory Zoltán, 1976

11 / 12


[12] Kádárné F. Judit, 1982

12 / 12

Az információelmélet, a kibernetikai és a rendszerelmélet hatása az oktatás során végbemenő kommuniká augusztus 06

Recommend Documents