JAMPAPER 1./VII./2012
AZ ICT – A MULTIMÉDIA ALKALMAZÁSÁNAK MÓDSZERTANI KÉRDÉSEI dr. Magyar Miklós nyugalmazott tanszékvezető, főiskolai docens Kaposvári Egyetem Pedagógiai Kar Tel: 06 82/822-991, +30 20/9777-389 e-mail: mmikló
[email protected]
Mottó: Tanultam, hogy taníthassak. Tanítottam, hogy tanulhassak. Most is ezt teszem. Absztrakt A „MultiMédia az oktatásban” konferencia gazdag témaválasztéka jól érzékelteti, hogy számos kérdés megválaszolásával együtt folyamatosan bővül az új taneszközök és médiaalkalmazási lehetőségek tárháza. Ezzel összefüggésben szükségszerűen merülnek fel aktuális kérdések. Ezek: 1. Mi változott? • A tanulási-tanítási környezet. • A tudásközvetítési technológia. • A szereplők lehetőségei. 2. Miért szükséges a változtatás? • Mélyül a művelődési szakadék. • Növekszik a módszertani (metodikai) deficit. • Csökken a versenyelőny. 3. Megállt-e a taneszközök fejlődése az rendszeralkalmazásoknál (ötödik nemzedék)? A 21. század technikai, technológiai fejlődése a régi kérdések megválaszolása mellett új kérdések problémakezelését is feladatul szánta az egyes embernek, a különböző területen tevékenykedőknek, az intézményeknek, a döntéshozóknak és az egymás követő nemzedékeknek. Röviden mindenkinek. Néhány a kérdések közül: 1. Hogyan változik, milyen (lesz) a személyiség (a közösség) és a (multi)média viszonya? Ember-orientált? Média-orientált? Média- és ember-orientált? 2. Milyen módszerekkel támogatható a multi- és az Újmédiára épülő tanulási-tanítási folyamat? 3. Újabb kihívások előtt állunk? Újmédia, Közösségi média, Web 2.0? 4. Hogyan készíthető fel ezekre a változásokra a felhasználó (a tanuló, a tanulásirányító, a fejlesztő, az oktatásirányító)? Ezekre a kérdésekre keresi a válaszokat tanulmányában a szerző. Kulcsfogalmak: didaktikai alapelvek alkalmazása, a taneszközök öt(hat?) nemzedéke, új nyitott, szerves tanulási környezet, Újmédia, Közösségi média. Web 2.0. mobil tanulási tér, kreatív hallgatói együttműködés.
15
JAMPAPER 1./VII./2012
AZ ICT – A MULTIMÉDIA ALKALMAZÁSÁNAK MÓDSZERTANI KÉRDÉSEI dr. Magyar Miklós nyugalmazott tanszékvezető, főiskolai docens Kaposvári Egyetem Pedagógiai Kar Tel: 06 82/822-991, +30 20/9777-389 e-mail: mmikló
[email protected]
Mottó: Tanultam, hogy taníthassak. Tanítottam, hogy tanulhassak. Most is ezt teszem.
Bevezetés E látszólag nagy témakört átfogó cím ne rettentse el az olvasót. A szerző sajátos, gyakorlati nézőpontból egyfajta vázlatrajzot ismertet az előttünk álló és megkerülhetetlen tennivalókról. A „MultiMédia az oktatásban” konferencia gazdag témaválasztéka jól érzékelteti, hogy számos kérdés megválaszolásával együtt folyamatosan bővül az új taneszközök és médiaalkalmazási lehetőségek tárháza. Ezzel összefüggésben szükségszerűen merülnek fel aktuális kérdések. Ezek: 1.
Mi változott? •
A tanulási-tanítási környezet.
•
A tudásközvetítési technológia.
•
A szereplők lehetőségei.
2.
Miért szükséges a változtatás? •
Mélyül a művelődési szakadék.
•
Növekszik a módszertani (metodikai) deficit.
•
Csökken a versenyelőny.
3. Megáll-e a taneszközök fejlődése a rendszeralkalmazásoknál (ötödik nemzedék)? A 21. század technikai, technológiai fejlődése a régi kérdések megválaszolása mellett új kérdések problémakezelését is feladatul szánta az egyes embernek, a különböző területen tevékenykedőknek, az intézményeknek, a döntéshozóknak és az egymás követő nemzedékeknek. Röviden mindenkinek. Néhány a kérdések közül: 1. Hogyan változik, milyen (lesz) a személyiség (a közösség) és a (multi)média viszonya? Ember-orientált? Média-orientált? Média- és ember-orientált? 2. Milyen módszerekkel támogatható a multi- és az Újmédiára épülő tanulási-tanítási folyamat? 3. Újabb kihívások előtt állunk? Újmédia, Közösségi média, Web 2.0? 4. Hogyan készíthető fel ezekre a változásokra a felhasználó (a tanuló, a tanulásirányító, a fejlesztő, az oktatásirányító)?
16
JAMPAPER 1./VII./2012
Előzmények Minden feladatmegoldást célszerű konkrét kérdésekre adandó válaszként kezelni. Ez a tanulási tevékenység esetén is igaz. Ezek a kérdések lehetnek: mit, miért, kivel, hogyan, hol, mikor, mennyiért, milyen eredménnyel? A didaktika két kérdésre keresi a választ: mit tanuljunk és hogyan? A mit? a tanulási tartalomra kérdez, a hogyan? pedig, a megvalósítás módjára, az eljárásra, a célhoz vezető útra. A harmadik kérdés a pedagógiában egyfajta evidencia: a kit? alatt, a gyermeket értjük, míg az andragógiában a felnőtt tanulót. Az oktatástechnológia (mint alkalmazott didaktika) szükségszerűen egy negyedik kérdésre is választ keres: megérkezett-e a tanuló a célba? A tanulási folyamat végén meg tudja-e csinálni? Ezt ma úgy nevezzük, hogy birtokolja-e, megszerezte-e a szükséges kompetenciaelemet. A 20. század második felében, 1968-tól volt lehetséges ez a megközelítés. A taneszközök fokozatos térnyerésével szükségessé váltak a mérhető és teljesíthető célok, illetve a tanulási- és tudásteljesítmények objektív mérése a pedagógiai és az andragógiai folyamatokban. A történet korábban kezdődött. A taneszköz-nemzedékek fejlődése és funkcionálása nélkül most nem
beszélhetnénk
ezekről
a
kérdésekről.
Látszólag
elhanyagolható,
mégis
fontos
és
megkerülhetetlen.
A nyomtatás előtti eszközök
A nyomtatással megjelenő eszközök
Az ember és a gép kommunikációján alapuló eszközök
A gépesített látás, hallás eszközei
A rendszeralkalmazások
1. ábra A taneszközök öt nemzedéke (Willbur Schramm – Nagy Sándor – Szűcs Pál) A taneszközök nemzedékváltása folyamatosan, didaktikai, oktatástechnikai, oktatás-technológiai szempontból viszonylag zökkenőmentesen történt. Az első négy nemzedék esetében a különböző taneszközök megjelenése, helykövetelése, adaptációja a tanítási-tanulási folyamatba szükségszerűen időarányosan megtörtént. Ennek egyik oka, hogy a váltó nemzedék eszközei hasonló feladatokat oldottak meg, csak új, korszerűbb technikai feltételekkel. Használatuk elsajátítása, alkalmazásuk
17
JAMPAPER 1./VII./2012
módszertani beillesztése viszonylag egyszerű volt. Ezzel együtt néhány területen találkozhattunk az alkalmazás elhárításával pl.: a képmagnetofon felhasználása történelem, irodalom tantárgyaknál, vagy elutasításával pl.: a számítástechnikai megoldások a nem természettudományi oktatásban. A technikai nehézségeket, a kidolgozott módszertan hiányát az oktatástechnikusok, az oktatástechnológusok, a számítástechnikusok segítségével sikerült áthidalni. A taneszközválasztás, a saját információhordozó anyag készítése alapvetően az oktató tanítási tevékenységét támogatta. Hagyományos didaktikai „kiegészítő, segítő, szemléltető” funkcióval. Az alkalmazott tudásközvetítési technológia, ebben az időszakban, a tanár dominanciájú, a személyes kommunikációra épülő jelenléti oktatás (face to face). Az 1973-ban létrehozott Országos Oktatástechnikai Központ (az OOK) az ehhez hasonló módszertani feladatoknak a megoldásán dolgozott. Az ötödik nemzedéket alkotó ’rendszeralkalmazások’ már többet és minőségileg mást is tudnak. Az ICT eszközök és információhordozó anyagok térnyerésével szükségszerűen erősödött az önálló tanulási tevékenység, amely nem nélkülözhette a tanulói tevékenység támogatását az új tudásközvetítési technológiával (technológiai alapú tudásközvetítés), és a taneszközök, médiumok funkcióváltásával (a fejlesztő, az új dimenzióba helyező, a szimulációs, az önálló tanulást támogató). Az új, oktatástechnológiai funkció a rendszer-összefüggések láttatása, az önálló tanulói tevékenység eredményességének növelése. A távoktatás, az e-learning egyfajta lehetőség a virtuális térben történő önálló tanulás megvalósítására. Ebben nyújthatott volna segítséget a meglévő egyetemi hálózatra 1992-ben telepített Regionális Távoktatási Központok hálózata, az alközpontokkal. A kommunikáció és tanulási-tanítási környezet Fontos pontosítanunk néhány alapvetést: •
Melyek a pontosított célok, tartalmak? Mit? Miért?
•
Működnek-e a kommunikációs, metodikai szabályok. Hogyan?
•
Ismerjük-e a műfaji jellemzőket, sajátosságokat. Mivel?
•
Betartjuk-e a didaktikai elveket (fokozatosság, szemléletesség stb.).
•
Nem az eszközhasználat a meghatározó? A fétisjelenség
•
Az egyes korszakok eszközei, technológiái kijátszhatók egymás ellen?
•
Eljutott-e a tanuló a kitűzött célba? Eredményesség?
•
Újmédia, közösségi média, Web 2.0 Hogyan tovább?
Az eredményes tanulás alapelemei Ezek lehetnek:
•
a megfelelő tanulási környezet
•
helyesen alkalmazott tudásközvetítés
•
tanulásképes állapot
•
profi tanulásirányító
•
önállóan tanulható minőségi tananyag
18
JAMPAPER 1./VII./2012
•
tanulási támogatás
•
működő logisztika.
A 20. század második felében felgyorsult szédületes ütemű technikai, technológia és informatikai, kommunikációs fejlődés eredményeként a 21 század első évtizedének végére az embert körülvevő környezet átalakulása számos működési területen változásokat generált. Ezek lehetnek: a kommunikációs környezet, a tanulási - tanítási környezet, tudásközvetítési-, tudáselsajátítási környezet. Az információs társadalom általánossá válása egyrészt felerősíti a csúcstechnika jelenlétét és a hozzáférés lehetőségét, a klasszikus szerephelyzetek aktuális módosulását, a kultúra folyamatos demokratizálódását1. Másrészt hangsúlyosan láthatóvá teszi a szükséges eszköztudással nem rendelkezők (az analfabéták és a digitális írástudatlanok) leszakadási esélyét a kommunikáció, a művelődés, a tanulás, a munka világában, sajátos ellehetetlenülésüket a mindennapok feladatmegoldásaiban. A technikai, technológia változások a kommunikációs környezet átalakulását eredményezte, s ez hatással van a tanítási-tanulási környezet alakulására és működtetésére is. •
•
•
Vegyes kommunikációs környezet •
Hagyományos tanulási környezet a rendszeralkalmazásokkal
•
Osztálytermi tanítási - tanulási tér
Info–kommunikációs környezet •
Elektronikus tanulási környezet
•
A kultúra demokratizálódása
•
Virtuális tanítási - tanulási tér
Mobil kommunikációs környezet •
Szerves tanulási környezet
•
A digitális pedagógia, andragógia kialakulása
•
Mobil eszközök. Mobil tanulási tér
Minden korszakban voltak, vannak, lesznek új kihívások, megoldandó szakmai feladatok, amelyek elől nem tudunk kitérni. A 21. század olyan lehetőséget kínál fel, amelyben a tanulókkal együttműködve célszerű a sokáig halogatott és várható feladatokat megoldani. Amikor a taneszközök felhasználásának, alkalmazásának módszertani kérdéseiről beszélünk, akkor célszerű az alábbiakra figyelni: •
a taneszközök ma már alrendszerként vannak jelen a pedagógiai, andragógiai folyamatokban,
•
egy-egy konkrét didaktikai feladat megoldásához,
1
Sonnevend Júlia: A kultúra demokratizálódása. www.es.hu/pd/display.asp?channel=PUBLICISZTIKA0814&article=2008-‐0406-‐2012-‐01VBDD-‐30k
19
JAMPAPER 1./VII./2012
•
a didaktikai alapelvek szerinti működést érvényesítve (fokozatosság, rendszeresség, következetesség, szemléletesség, tanulhatóság, tudatosság).
•
a taneszközök, a szoftverek használatának elsajátítása nem cél, hanem eszköz a tanulási folyamat eredményessége érdekében,
•
tartsuk be az alapvető médiakommunikációs szabályokat,
•
feladatmegoldásaink során a célnak megfelelő információhordozókat alkalmazzuk,
•
kerüljük a kedvenc taneszköz, szoftver, hálózat-használat fétis jelenséget.
A tudáselsajátítás eredményességét támogatja, vagy gátolhatja a tudásközvetítési technológia helyes/helytelen megválasztása és alkalmazása. Ezek lehetnek: •
A jelenléti oktatás (face to face), amely a közvetlen kommunikáción alapul és tanítás központú.
•
A technológiai alapú (távoktatás, e-learning, mobil tanulás), amelynél a kommunikációt alapvetően elektronikus eszközökkel, szoftverekkel biztosíthatják, tanulás és tanuló központú (irányított, önálló).
•
Blended-learning (hagyományos/virtuális tantermi és elektronikus oktatás).
Fontos tudni, hogy a normálkorú tanulók és a felnőtt hallgatók tanulási technikái, szokásai eltérőek lehetnek az érdeklődés, az életkori, életvezetési sajátosságok miatt. Az adaptációs folyamatok tanulást támogató működtetése azonban lehetséges már ismert, hasonló, kissé eltérő feladatok megoldásával. Ezt erősíti az otthoni informatikai, kommunikációs eszközök napi használata. A 21. században a kommunikáció fontos, új kihívás elé állítja a résztvevőket. A szervezet és az egyén működési és kommunikáció környezete folyamatosan változik. Ebben a folyamatban a technika, technológia felgyorsult módosulása már nem feltétlenül ember-léptékű. A csúcstechnológia környezeti jelenléte kibővíti és megváltoztatja a tudásközvetítés és a tudáselsajátítás klasszikus lehetőségeit. Sajátos pedagógiai paradoxon, hogy „a mobiltanulás működik az egyén szintjén, ugyanakkor a mobil „tanítás“ rendszerszerűen nem létezik”.2 A működés során az ismert szerepek és a feladatmegoldások is átalakulnak. Ennek egyik kézzel fogható jele, hogy a tanuló interaktívan részt vesz a tanulási anyaga kimunkálásában. Erre nemcsak az elektronikus3, hanem a szerves tanulási környezet4 (2. ábra) kialakulása és működtetése ad(hat) lehetőséget. A tudásközvetítés, a tudáselsajátítás már kilépett az osztálytermek, az előadótermek zárt világából, jelen van a munka világában, a magánszférában, a mindennapokban. Az Internet és a mobilkommunikációs eszközök nemcsak rugalmas és interaktív kommunikációt, hanem hasonló tanulási, tanulásirányítási, tudásközvetítési és tudáselsajátitási megoldásokat is kínálnak. 2
Vö.: Benedek András: Mobil tanulás és az egész életen át megszerezhető tudás. www.socialscience.t-‐mobile.hu/dok/11_benedek.pdf 3 Vö.: Forgó Sándor: Az új média és az elektronikus tanulás www.okt.ektf.hu/data/forgos/file/Az uj_media_UPSZ_.pdf -‐ Hasonló 4 Vö.: Benedek András i.m.
20
JAMPAPER 1./VII./2012
2. ábra Az e-learning – a szerves tanulási környezet Szerepváltozás? Elfogadjuk-e, hogy a működtetett tudásközvetítési és tudáselsajátítási folyamatokban a választott tanári szerepünk szükségszerűen módosul, változik, átalakul. Ezek lehetnek: 1. a hagyományos tanári szerepek: •
az információ forrása
•
a tanítási folyamat irányítója
•
„színész”
•
„színész – rendező”
•
„világmagyarázó”
•
konzulens (témavezető)
•
kommunikátor
•
mentor.
2. az új oktatói szerepek:
•
oktatásszervező
•
„technológus”
•
tananyagfejlesztő
•
tanulásirányító
•
tutor
21
JAMPAPER 1./VII./2012
•
oktatástervező,
•
szakértő
•
Internet pedagógus
•
„virtuális tanár”.
Ha nem fogadjuk el a változás és a változtatás szükségességét, akkor tevékenységünkkel felerősíthetjük a tudásközvetítésben rejlő humán kockázati tényező hatásunkat. Módszertan? Hogyan? Tovább! A korábbi oktatástechnikai, oktatástechnológiai nézőpont szerint a felhasználásra, alkalmazásra vonatkozó módszertani megoldások elsősorban taneszköz- és szoftverkezelési, technikai, oktatásszervezési algoritmusok elsajátítását és konkrét didaktikai feladathoz rendelt működtetését jelentették. Alapvetően a tanár hagyományos tanítási tevékenységét segítették. A taneszközök és információhordozók új típusú didaktikai funkció szerinti működtetése már a tanuló önálló tanulási tevékenységét támogatja a hagyományos tanulási és kommunikációs környezetben. Szükségszerűen fogalmazható meg a kérdés, hogy napjainkban a szerves tanulási környezetben használt digitális mobil eszközök alkalmazása esetén a korábbi kezelési algoritmusok és célzott didaktikai feladatok teljesítését támogató megoldások a jelenhetik a megfelelő módszert? A válasz nem is olyan egyszerű. A fizikai tanítási-tanulási környezet virtuális tanulási-tanítási környezetté alakulásának kommunikációs kérdésfelvetései. 1. A személyes kommunikációt fokozatosan a virtuális kommunikáció váltja fel, kognitív veszteségekkel. 2.
A papír mellett a képernyő is információhordozó, eltérő kognitív minőséggel.
3. A digitális közegben milyen mértékig fokozható a szöveges tartalmak képi kiegészítése. 4. A különböző személyiségtípusok eltérő módon képesek a megváltozott helyzetet kezelni, a virtuális környezettel megbirkózni.5 A kommunikációban való személyes jelenlét illúzióját teremti meg a könyv, az írott levél olvasása és a telefonbeszélgetés.
A közvetlen emberi kapcsolatnak ezek az emberléptékű, működőképes
változatai. „A szöveg rögzíti, leírja a tények összefüggéseit, a kép viszont megmutathatja, hogy a dolgokkal hogyan, miképpen bánjunk. A szöveg uralma a kép felett egyszersmind az elméleti tudás uralmát jelenti a gyakorlati tudás felett; ez az uralom azonban kínos és kétes. Kínos, mert elvont tartalmak unalmas-verítékes biflázását igényli; és kétes, mivel az elméleti tudásnak, végső soron, mégiscsak gyakorlati készségekre kell támaszkodnia. A könyv-nyomtatás az újkori tudomány s az újkori iskolázás alapja; ám idővel korlátaiknak nyilvánvaló összetevőjévé is lett. Ha igaz az, hogy ezen korlátok 5
Vö.: Nyíri Kristóf : Virtuális pedagógia – A 21. század tanulási környezete. www.ofi.hu/tudastar/virtualis-‐ pedagogia
22
JAMPAPER 1./VII./2012
meghaladásának az interaktív multimediális közeg a leghatékonyabb kerete, akkor igaz az is, hogy a virtuális tanulási környezet a hagyományoshoz képest valódi előnyöket kínál.”6 Mindenkinek, mindig? Az új tanulási környezetben történő tanulás személyiségdominanciájú. A nyitott (extrovertált) személyiségek sikeresebbek, ha véletlenszerű tananyag elrendezésekkel kerülnek szembe, míg a zárt (introvertált) személyiségű tanulók könnyebben tanulnak, ha gondosan tagolt, erős ösztönzéseket tartalmazó tanulási struktúrát követhetnek.7 Az internetes megoldások egyfajta pótló, kiegészítő, szemléltető, szimulációs funkciót látnak el az interaktív működés során, de nem helyettesíthetik a jelenléti oktatás face to face, beszélgetős jellegét és hangulatát. A személyességet. A televíziós konferencia típusú tudásközvetítés, tudáselsajátítás esetében a kvázi személyes kapcsolat és a virtuális kapcsolat kiegyenlítheti egymást. Egyre több online, virtuális tananyagban jelenik meg az elektronikusan-digitálisan közvetített hang, a digitális mozgókép, a változékony, nem lineáris szöveg, a multimediális-interaktív hálókra való kapcsolódás lehetősége. Ez informatikai és média kompetenciák meglétét, biztonságos működtetését feltételezi a felhasználóktól is. Az új struktúrában való navigálás, interaktivitás és tartalomépítés minőségileg egy új kommunikációs és tanulási helyzet. Egy lehetséges módszertani megközelítés ”A digitalizáció, napjainkra a hálózati kommunikációs formák új részterületeit pl.: a webkettőn alapuló társas-közösségi szerveződések mintájára – a tanulóközpontú webes környezeteket (e-learning 2.0) alakította ki. Az e-learning 2.0 tanuló-központú irregulárisan szerveződő tanulási forma, mely a tanuló autonómiáján és spontán tudáscserén alapulva, már nem hierarchikus, hanem sokirányú, decentralizált és sokcsatornás, a kollaboratív tanulásra ösztönözve kibontakoztatja a tanulói kreativitást.”8 Az e-learning és az m-learning tudatos, célzott alkalmazása a digitális pedagógia (digitális andragógia) kimunkálásának és megvalósításának nagy lehetősége. Ehhez nyújthat egyfajta lehetséges mintát a folyamatosan bővülő virtuális tanulási tér, az „Újmédia, amely magába foglalja a multimédia és interaktív média jellegű tartalmakat, az újszerű egyéni és közösségi cselekvési formákat egyaránt".9 Lehet-e az Újmédia, a Web 2. 0, a közösségi média stb. a hatodik taneszköz nemzedék? Vagy csupán a technikai, technológiai fejlődés egy újabb lépcsőfokáról, egy speciálisan, tanulóközpontúan szerveződő ad hoc hálózati-kapcsolat rendszerekről van szó? Milyen kommunikációs előnyökkel és hátrányokkal működtethetők? 6
Nyíri Kristóf i.m. Vö.: Eysenck, Hans J.–Eysenck, Michael W. (1985): Personality and Individual Differences: A Natural Science Approach. New York, Plenum Press. 8 Vö.: Forgó Sándor i.m. 9 Vö.: Szakadát István: Új média, hálózati kommunikáció -‐ http://mokk.bme.hu/archive/szocjegyzet_newmedia Az új média "a digitális hálózati kommunikáció révén létrejövő médiatípus átfogó neve. 7
23
JAMPAPER 1./VII./2012
3. ábra A taneszközök hat? nemzedéke (W. Schramm – N. Sándor – Szűcs P. – Magyar Miklós) A hatodik? taneszköz-nemzedékkel való tanulás hasonló a fáramászás, a rúdra és kötélre mászás tanulásával. Olyan adaptációról és új tudáselemek elsajátításáról van szó, amelynél a megfelelő alapok működtetése hasonló és kissé eltérő feladatmegoldásokban történik. Gondoljuk végig. Ha előbb tanulunk meg önállóan fára mászni, akkor ezt a tudást adaptáljuk az iskolai testnevelés órán, a rúdra és kötélre mászás tanulásánál. Ha fordított az időrend, akkor fordított a tanulási adaptáció is. Már megszületett és felnőtté vált a munka világában az Internettel és a mobiltelefonnal szocializálódott nemzedék. Számukra természetes az adott tanulási környezet lehetőségeinek kihasználása. Tudatosan élnek is ezzel. A műhelyteremtő nagy tanítók, mesterek eredményes működésének jellemzője, hogy az általa alkalmazott módszer nem más, mint Ő maga. Nélküle nem működik a tudásátadás, a tudásközvetítés és a tudáselsajátítás. Sem eszközökkel, sem azok nélkül. Ha más lép a helyébe, az már nem ugyanaz. A 21. században tanúi vagyunk egy olyan szereptanulási folyamatnak, ahol a tanulók éreznek rá az önálló, kreatív tanulás varázsára a környezetükben megtalálható digitális, mobil eszközök használatával. Működésében jelen van a médiakompetencia: az ösztönös médiakritika, a médiaismeret, a médiahasználat és a média-kreativitás.10 A digitális írástudás alapfeltétel. Ebben a folyamatban a módszer a tanuló maga. Tanulásunk is személyiségdominanciájú.
10
Forgó S. – Hauser Z. – Kis Tóth L. – Komló Cs.: A média informatizálódása. www.ektf.hu/~forgos/hivatkoz/Medif-infmed.doc - Hasonló
24
JAMPAPER 1./VII./2012
Összegzés helyett A tanulmány elején a „MultiMédia az oktatásban” konferencia témaválasztéka és a (multi)média alkalmazás által generált két kérdéscsoport került megfogalmazásra. Ezek: Egyrészt: 1.
Mi változott? •
A tanulási-tanítási környezet? Igen. Jelentősen megváltozott. Ma már a szerves tanulási környezet lehetősége biztosított, amelynek általánossá válását a mobileszközök további bővülése, terjedése és használata erősítheti. Megfelelő és célzott tananyagok folyamatos biztosításával az önálló tanulás területén.
•
A tudásközvetítési technológia? Igen. Erősödik a technológiai alapú és a blender learning tudásközvetítési technológia, de nem mondhatunk le a jelenléti oktatás biztosította lehetőségről sem.
•
A szereplők lehetőségei? Tudatos paradigmaváltás nem történt. Ma még a szereplők többsége jól érzi magát az elsődlegesen kiosztott szerepekben: tanár, tanuló.
2.
Miért szükséges a változtatás? Mert; •
Mélyül a művelődési szakadék? Igen. A taneszközök, szoftverek elérhetősége, alkalmazása lehetőség. Ha nem él vele a felhasználó, akkor kizárja magát a művelődés egyes színtereiről. A tanuláshoz, a tanulásirányításhoz szükséges eszköztudás birtoklása nélkülözhetetlen.
•
Növekszik a módszertani (metodikai) deficit. Igen. Régóta szembesülünk a (tan)eszközök és a szoftverek fejlődésével. Tapasztaljuk, hogy az oktatás-politikai döntések ellenére is lassan terjed ezek általános alkalmazása a tanulásban, a tanulásirányításban (távoktatás, e-learning. digitális tábla).
•
Csökken a versenyelőny. Igen. Ha a pedagógus, a felnőttoktató informatikai- és médiakompetenciája hiányzik, akkor hiányzik a minta. Akkor a szerepváltozás sajátos fordulatot vesz. A tanuló egyre több tudást nem a tanár irányításával és nem az iskolai tanulási környezetben sajátít el. Lemaradásunk kézzel foghatóvá válik.
Másrészt: 1. Hogyan változik, milyen (lesz) a személyiség (a közösség) és a (multi)média viszonya? Ember-orientált? Média-orientált? Média- és ember-orientált? A válasz ma még viszonylag egyszerűnek tűnhet. Kinek-kinek melyik szimpatikus. Melyik kezelése biztonságos, eredményes. Az arányok eltolódása a média- és ember-orientált felé lehetséges a virtualitás erősödése ellenében is. 2. Milyen módszerekkel támogatható a multi- és az Újmédiára épülő tanulási-tanítási folyamat? Alapfeltétel az informatikai és a médiakompetencia működőképes állapota. Minden működőképes módszerrel, amely segít a didaktikai feladatok megoldásában, a
25
JAMPAPER 1./VII./2012
struktúraváltásban (átjárás a lineárisból a képi, a vizuális struktúrába és vissza), az eredményes tudásközvetítésben, tudáselsajátításban (irányított, önálló). 3. A (tan)eszközök mellett a személyiség fejlődésén, kreativitásán, alkalmazkodó képességén és a szükséges kompetenciák birtoklásán van a hangsúly. De nem feledkezhetünk meg a tudástranszfer lehetőségéről sem. Nem az eszköz a cél. 4. Újabb kihívások előtt állunk? Újmédia, Közösségi média, Web 2.0? Igen. S ez egy új helyzet, amelyet ma a tanulók többsége nem kihívásként kezel. Olyan természetes tanulási, alkotási környezetként, amellyel és amelyben jól érzi magát. 5. Hogyan készíthető fel ezekre a változásokra a felhasználó (a tanuló, a tanulásirányító, a fejlesztő, az oktatásirányító)? A hagyományos technikai algoritmusokkal nem. A megoldást a tanulók és a közösségek által működtetett gyakorlat prezentálja. Minden élethelyzet megoldandó feladatok elé állít bennünket. A teljesítés során a meglévő tudáselemek új struktúrája, rendszere (pl.: lineáris helyett képi, vizuális) lehetőséget biztosít a megvalósításra. A módszer pedig a tanuló önmaga, hasonlóan a gyermekkori tanulási sikerekhez. Popper Péter megfogalmazásában a Tudás egy viszonyrendszerben való részvétel, közreműködés. Ennek megszerzése során keressük a Valakit és a Valamit. A Valaki mi Magunk vagyunk, a Valami, pedig az éppen elsajátítandó elméleti és gyakorlati ’tananyag’, amelynek hiánya esetén, nem tudjuk az előttünk feladatokat megoldani. Mindezek felismerése és elsajátítása fokozatosan, folyamatosan történik életünk minden pillanatában-, valamennyi élethelyzetünkben. Így voltunk ezzel a televízió, a nyelvi laboratórium, a képmagnetofon, a számítógép, a multimédia iskolai alkalmazásánál. Az oktatástechnikai
eszközökkel,
információ-hordozókkal
való
találkozásunk
esetében
mindig
megtanultuk azok technikai kezelését és didaktikai funkció szerinti felhasználásának lehetőségeit. A dolog általában működött. Ez ma is lehetséges? A 1980-as évek közepén, a Commodore személyi számítógépek időszakában egyszer már szembesültünk azzal, hogy a tanulók az iskolai indítás után gyorsan, önállóan és kreatívan tanulták az új taneszköz és szoftver használatát és alkalmazását. Ez a tanulási mód már túlmutatott az iskolán. A hagyományos tanítási és tanulási környezetben, a tanároknál ez nagy meglepetést és félelmet okozott. 1995/96-os tanévben rendszeresen benyitottak a számítógép teremben tartott órámra a hallgatók, hogy szeretnék megnézni az e-mailjeiket. A hallgatók elkezdtek számítógéppel elektronikusan levelezni. Ma már nem ez a helyzet. Örömmel tapasztalom, hogy a mobiltelefon, az iPod, az iPad és egyéb mobilkészülék világában a hallgató már nem röghöz kötött, amikor kommunikálni, tanulni akar. A szerves tanulási környezetben több csatorna használatával tud kommunikálni, mivel a mobil eszközökkel nincs az iskolához kötve. Így ezt már nem az iskolában tanulta. Ha a tanár, a tanulásirányító nem akar, nem tud változtatni, nem akar tanulni, akkor lemarad. Ezen a területen elveszítheti versenyelőnyét.
26
JAMPAPER 1./VII./2012
Mi lehet a valós megoldás? Szükségszerű és lehetséges. „Sürgősen át kell gondolnunk, hogy az új média(rendszer) és az e-learning 2.0-ás megoldások mennyiben alkalmasak az élethosszig tartó tanulás társadalmi, oktatáspolitikai kihívásainak megoldásában, segítésében.”11 Fenntarthatók-e? a már kialakított alkalmazási, működési alapvetések: •
Pontosított célok, tartalmak. Mit? Miért?
•
Kommunikációs, metodikai szabályok. Hogyan?
•
Műfaji jellemzők, sajátosságok. Mivel?
•
Didaktikai elvek betartása (fokozatosság, szemléletesség stb.).
•
Nem az eszközhasználat a meghatározó.
•
Az egyes korszakok eszközei, technológiái nem játszhatók ki egymás ellen.
•
Eljutott-e a tanuló a kitűzött célba? Eredményes?
•
Az Újmédia? Közösségi média? Web 2.0 felhasználása. Hogyan tovább?
Ne feledjük. A Művelődés, az oktatás, a tanulás, a tanulásirányítás, a tudásközvetítés, a tudáselsajátítás alapvetően kommunikációs tevékenység. Ezért célszerű, az átalakuló kommunikációs térben, közegben és működtetésben megváltoztatni kommunikációs tevékenységünket. Elsajátítani az új eszközök és szoftverek használatát. Ismerni a médiumok hatásmechanizmusát és korlátait. Ez nem okozhat különösebb gondot. Egykor az iskolarádió, az iskolatelevízió betöltötte a közösségi tanítás és tanulás funkcióját. Ma az egyéni, önálló tanulásban hasonló feladat-megoldásban lehet szerepe az Internetnek, a mobiltelefonnak és egyéb mobil-eszközöknek. A tanulás = élettevékenység, de nem az iskolával kezdődik. Az iskola a tanulásnak egy a felnőttek által létrehozott mesterséges világa, színtere, amely sajátos működési ellentmondásként hordozza a tartalmi és módszertani megmerevedés lehetőségét. Ezzel együtt életünk jól meghatározható szakaszaiban szükségünk van az iskolára. Más szakaszaiban más tanulási környezetben és az önállóságunkat, tanulásunkat támogató (tan)eszközökkel tanul(hat)unk. Ezek csak lehetőségek. Sokan nem élnek, nem élhetnek vele. A művelődési szakadék tovább mélyül és szélesedik az eszköztudás hiánya és az egzisztenciális különbségek miatt. Megállt-e a taneszközök fejlődése a rendszeralkalmazásoknál (ötödik nemzedék)? Nem. Az Új média, a Közösségi média, a Web 2.0 és a különböző mobil eszközök megjelenése és használata azt bizonyítják, hogy rendelkezésre állnak a szükséges taneszközök (a hatodik nemzedék) a szerves tanulási térben történő eredményes tanuláshoz és tanulásirányításhoz. A többi csak rajtunk múlik.
Források 1. BENEDEK ANDRÁS: Mobil tanulás és az egész életen át megszerezhető tudás. www.socialscience.t-mobile.hu/dok/11_benedek.pdf 11
Vö.: Forgó Sándor: Az új média… i.m.
27
JAMPAPER 1./VII./2012
2. BESSENYEI ISTVÁN: Tanulás és tanítás az információs társadalomban. Az E-learning 2.0 és a konnektivizmus. www.ittk.hu/netis/doc/ISCB_hun/12_Bessenyei_eOktatas.pdf 3. FORGÓ SÁNDOR: A tudástranszfer lehetőségét támogató IKT technológiák pedagógia vonatkozásai. www.mtakpa.hu/kpa/download/1202850.pdf 4. FORGÓ SÁNDOR: A korszerű – a gyors technológia váltások és tudástranszfer lehetőségét támogató – oktatási módszerek és it technológiák alkalmazásának lehetőségei és gyakorlata a szakképzésben. Kutatási résztanulmány. NSZFI. Budapest. 2007. www.ektf.hu/~forgos/hivatkoz/technovaltas_tudastranszfer.pdf 5. FORGÓ S. – HAUSER Z. – KIS TÓTH L. – KOMLÓ CS.: A média informatizálódása. www.ektf.hu/~forgos/hivatkoz/Medif-infmed.doc - Hasonló 6. FORGÓ SÁNDOR: Az új média és az elektronikus tanulás- In: Új Pedagógiai Szemle, 2009/8-9. Dr. Forgó Sándor: A média informatizálódása, az informatika ... www.slideshare.net/.../legjabb-vltozat-pps - Egyesült Államok - Tárolt változat - Hasonló 7. KADOCSA LÁSZLÓ: Az atipikus oktatási módszerek. NFI. Budapest. 2006/1 8. KOMENCZI BERTALAN: Az E-learning lehetséges szerepe a magyarországi felnőttképzésben. NFI. Budapest. 2006/3 9. MAGYAR MIKLÓS: A multimédia hasznosításának médiapedagógiai és andragógiai kérdései. – In: Multimédia az oktatásban 1995-2010. NJSZT-MMO Szakosztály. Budapest 2011. ISBN 978 615 5036 04 0 (Szerkesztette: dr. Berke József) 10. NAGY SÁNDOR: Az oktatás folyamata és módszerei. Volos Bt. Budapest. 1993. 11. NYÍRI KRISTÓF: Virtuális pedagógia – A 21. század tanulási környezete. www.ofi.hu/tudastar/virtualis-pedagogia 12. PANKÁSZ BALÁZS: Web 2.0 és social media alkalmazásának lehetőségei a felsőoktatás területén. – In.: Tudásmenedzsment. PTE FEEK. Pécs. 2011. április. pp. 83-95. 13. SONNEVEND JÚLIA: A kultúra demokratizálódása. www.es.hu/pd/display.asp?channel=PUBLICISZTIKA0814&article=2008-0406-201201VBDD-30k 14. SZAKADÁT ISTVÁN: Új média, hálózati kommunikáció – http://mokk.bme.hu/archive/szocjegyzet_newmedia). ... okt.ektf.hu/data/forgos/file/Az_uj_media_UPSZ_.pdf 15. SZŰCS ANDRÁS – ZARKA DÉNES: A távoktatás módszertanának fejlesztése. NSZFI. Budapest. 2006/6
28
