AZ ÜGYVÉDI FELADATOK ELLÁTÁSA A BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁS OBJEKTUMAIBAN

BUDAPESTI ÜGYVÉDI KAMARA

AZ ÜGYVÉDI FELADATOK ELLÁTÁSA A BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁS OBJEKTUMAIBAN (Joggyakorlati és normakritikai feltárás védői beszámolók alapján, 2016. első félév) Tartalom

A probléma aktualitása - egy vezetői levél ......................................................................... 3 A jogi háttér és a valóság találkozásai................................................................................4 2.1 A Be. ............................................................................................................................4 2.2 A Bv. tv. és a Be. között koherencia problémák..........................................................7 2.3 Egyéb eljárási törvények..............................................................................................9 2.4 Az IRM rendelet ..........................................................................................................9 3. Ahol semmiképpen nem tarthatók be a körlevél rendelkezései .......................................12 3.1 EJEB-hez fordulás kérdése ........................................................................................12 3.2 További nemzetközi, vagy UNIÓS eljárások – EuB-hez, Bizottságoz, ENSZ bizottságához fordulás stb… ................................................................................................13 (a) „Kereshetőségi” jog az Európai Unió Alapjogi Charta 47-50. cikkei alapján ................ 14 3.3 OLAF vizsgálat..........................................................................................................15 3.4 CPT, OPCAT .............................................................................................................16 3.5 Más állam igazságügyi hatóságához fordulás és rokon eljárások..............................16 3.6 Hazai jogvédő szervek előtti ügyek----- Alkotmánybíróság, Alapjogi Biztos .......... 17 3.7 Összbüntetési eljárás..................................................................................................18 3.8 Perújítás, felülvizsgálat ..............................................................................................19 3.9 BV. eljárások .............................................................................................................19 3.10 Cégügyek................................................................................................................20 3.11 Adásvétel és polgári jogi ügyletek .........................................................................20 3.12 MÁK, NAV, kormányhivatali és más eljárások ....................................................21 3.13 Bankok, végrehajtók és mások...............................................................................21 4. Konklúzió és kérdőjelek ................................................................................................... 21 1. 2.

160831 BV jogggyakorlati belső feltárás BÜK

2


1.

A PROBLÉMA AKTUALITÁSA - EGY VEZETŐI LEVÉL

A büntetés-végrehajtás objektumaiba való belépés, az ügyvédek bent tartózkodása, a beszélők lebonyolítása valamint a kapcsolattartás az ügyvédek számára, igen sok tekintetben eddig is folyamatos problémát jelentett. A BV objektumok parancsnokai országszerte egymástól eltérő rendelkezéseket adtak és adnak ki1, amelyek a meglévő jogi szabályozással nem mindig kompatibilisek, korlátozzák a védelemhez való jog tartamának gyakorlását is. A személyi állomány pedig sok esetben sem a jogszabályokat, sem ezeket a belső utasításokat nem ismerve vagy azokat félreértelmezve további „korlátozásokat” kíván bevezetni, továbbá – szórványosan, de visszatérően, korrekcióra szoruló hangnemet használ a munkájukat végző ügyvédekkel szemben2. Ezen közben az ügyvédi beszélők lefolytatása esetenként tartalmilag nem biztosított, a belépés akadályozását tetézik a magyarázat nélküli várakoztatások, továbbá a kapcsolattartása kijelölt olyan „területek”, amelyek alkalmatlanok az érdemi diskurzusra.3 Az országosan is problémát jelentő helyzetben a Fővárosi BV parancsnoka – az irányítása alá tartozó objektumok vonatkozásában – 2016. február elején, az ügyvédek belépésével kapcsolatban dr. Havasi Dezső kijelölt BÜK kamarai elnökhöz fordult és ezzel egyidejűleg az objektumok vezetői számára körlevelet adott ki. E belső rendelkezésnek egyes részeit a különböző objektumokban kifüggesztették A védők azonban sok esetben azt 1 Sopronkőhidán előre be kell jelentkezni, meg kell várni a visszaigazolást és csak azután lehet felkeresni a fogvatartottat. A rendelkezésnek jogszabályi alapja nincs, megtartása sokszor lehetetlen, tekintve, hogy az eljárási cselekmények kitűzése olykor napokon belülre történik. Ezt megelőzően mindenképpen beszélni kell a fogvatartottal, viszont a védőnek is vannak egyéb tárgyalási és ügyvédi kötöttségei. Előzetes egyeztetés hiányában erős fellépést igényel a kapcsolattartás jogának gyakorlása, tekintve, hogy pl. a „dolgozós” fogvatartottakat a szolgálat vonakodik behozatni a védőhöz, s nem mozdul a beléptetés mindaddig, amíg valamilyen parancsnokot a kapuőrség el nem ér, aki „méltányosságból” engedélyez. Vácott eleve köteleznek az ott aláíratott meghatalmazásnak az igazgatási szolgálatnál történő leadására, aminek azért nincs semmi értelme, mert a meghatalmazás nem feltétlenül jön létre, amit egyszerűen nem akarnak tudomásul venni. Szegeden semmiféle felvilágosítást nem adnak telefonon, a Kozma utcai objektumban pedig odáig fajultak az események, hogy a telefonközpontos kapcsolni sem hajlandó a név és beosztás szerint keresett tisztet, szám szerint, konkrétan azonosított ügyben, az ügyvédi igazolvány számának közlése ellenére sem. A sor folytatható lenne… 2 Legendásan rossz híre van ebből a szempontból a Venyige utcai objektumnak, ahol az egyik beléptető tiszt folyamatosan különös hangnemet üt meg. (Igaz, ha rossz napja van, akkor nem csupán a védőkkel szemben, hasonlóképpen „szorulnak” a szakértők is.) Ezt már számos kolléga ott a helyszínen is szóvá tette. 3Debrecenben lényegében egy légterű az ügyvédi beszélő, mindenki hallja és hallgatja a diskurzust, - ha úgy adódik, akkor éppen a bűntárs is. Vácott funérlemezekkel elválasztott fülkék vannak. Erősebb hanghatások mellett egyáltalán nem is érti a plexin keresztül a fogvatartott, hogy a saját védője mit kíván közölni. A Kozma utca HSR körleteseit olyan beszélőkbe hozzák, ahol rázárják a vasajtót a védőre is, és lényegében a beszélő befejezésével csak „ordítozás útján” lehet kijutni, hosszas várakozást követően. Emiatt többen intéztek ez ügyben beadványt a CPT-hez, valamint az OPCAT-hez, konkrét ügyben pedig az EJEB előtti kérelem részévé tették.


3


érzékelték, hogy a személyi állomány a nekik szóló rendelkezéseket is – vagy felülírva, vagy félreértve – újabb és újabb „igényekkel” lép fel a fogvatartotti látogatás során, ami folyamatos konfliktusok forrása. Az ügyvédek többségének álláspontja szerint, ilyen mennyiségű fogvatartott esetén, indokolt lenne, hogy: 

Az egyes objektumokban rendszeresítenek a védőkkel, jogi képviselőkkel való állandó kapcsolattartót (esetleg többet), akikhez legalább a gyors reagálást igénylő helyzetekben, köztisztviselői munkaidőben rövid úton fordulni lehet. Így számos esetben elkerülhetőek lennének az ügyvéd és a BV. közötti hosszas levelezések, viták és azok „ügyrontó” következményei;



Az ügyészségektől a kamarák kapják meg a BV. ügyészek nevét, elérhetőségét, akikhez indokolt esetben közvetlenül kérelem intézhető és jogosultak a vitás helyzetek szakmai kezelésére.

2.

A JOGI HÁTTÉR ÉS A VALÓSÁG TALÁLKOZÁSAI

A védelemhez való jog jogi hátteréhez, gyakorlati alkalmazásához a büntetőeljárási és a büntetés-végrehajtási törvényen kívül, mindenkor szorosan hozzátartozik: 

az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdése alkotmánybírósági határozatok szerinti tartalom,



az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikkének egésze, de különösen a 3. bekezdés b) és c) pontjai, valamint az EJEB vonatkozó ítélkezési gyakorlata szerinti tartalom,



a Lisszaboni Szerződéssel az Uniós szerződés 6. cikkébe beemelt Alapjogi Charta 48. § (2) bekezdése és az ehhez kapcsolódó EuB joggyakorlata szerinti tartalom.

és

az

ahhoz

kapcsolódó

A beérkezett ügyvédi javaslatokat követve ezekre adott esetben érintőlegesen hivatkozunk, de csak a nélkülözhetetlen esetekben emeljük át ezek egyszerűsített tartalmát. 2.1 (a)

A Be. A Be. 43. § (2) bekezdés c) pontja biztosítja, hogy a terhelt megfelelő időt és lehetőséget kapjon a védekezésre való felkészülésre. A (3) bekezdés ennek érdekében külön kiemeli, hogy a fogva lévő terhelt jogosult arra, hogy a védőjével, és ha külföldi állampolgár, az államának konzuli képviselőjével a kapcsolatot felvegye, vele írásban és szóban ellenőrzés nélkül érintkezzék. Ebbe kétségtelenül beletartozik a terhelttel való azonnali kapcsolatfelvétel, aminek a meghatalmazás beszerzése legfeljebb csak jelentéktelen technikai részlete. Alkotmányos követelmény, hogy az ügyet a meghatalmazás előtt, az ügyvállalás érdekében is meg kell ismerni, mert a védőnek az is a feladata, hogy felmérje: van e kapacitása, speciális tudása a védelem hatékony ellátásához. Csak a tartalmában hatékony védelem tesz ugyanis eleget a védelemhez jog kívánalmának.


4


(b)

A 47. § (1) bekezdése szerint védőt elsősorban a terhelt hatalmazhat meg. Ebből következően a megbízási jogviszony kereteinek megfelelő alakítása, s ezen belül meghatalmazás beszerzése, fogvatartott terhelt esetében sem korlátozható, s arra sem szabható időbeli vagy egyéb korlát, hogy annak érdekében a (potenciális) védő az ügyet megismerhesse.

(c)

A Be. 47. § (2) bekezdése rendelkezik a meghatalmazás benyújtásáról, s ehhez köti a törvény az eljárási jogok gyakorlását is. Azt azonban ez a rendelkezés nem tilalmazza, hogy a meghatalmazás elfogadása körében szükséges ismeretanyagot a potenciális védő közvetlenül a terhelttől szerezze be, s ehhez annyi időt jogosult – méghozzá megfelelő viszonyok között – felhasználni, amennyire szüksége van. Ennek tükrében: (i)

A BV által bevezetett – a védő és a fogvatartott kapcsolatfelvételére vonatkozó – „ún. 10 perces szabály” jogszabállyal nem alátámasztható és tételes, általános normákba ütközik. A szabály szerint meghatalmazás aláírása érdekében ugyanis csak ennyi időt jogosult az ügyvéd a fogvatartottnál bent tartózkodni. Ez alatt az ügyet alaposan megismerni, a meghatalmazás elfogadásáról dönteni képtelenség, és nem lehet megfelelni az Üt. 23. § (2) bekezdés szerinti írásba foglalási, valamint kioktatási, megmagyarázási kötelezettségnek.

(ii)

A beléptetést végző személyi állomány részéről azonban általános elutasítás alá esik, hogy a megbízási jogviszony létrehozásának időbeli keretei nem korlátozhatóak. A szolgálat ezt eleve „aláírási procedúrának” nevezi, mi ügyvédek pedig a megbízásról szóló döntésnek, s ezúttal a megnevezésbeli különbség mögött tartalmi distancia húzódik. Ezért a beléptetéskor állandó vita van az állítólagos 10 perces szabályon. Azzal pedig egyenesen – az objektum környékéről való „kitiltás” kockáztatható, ha pl. laptop/iPad bevitelének engedélyezését kérjük, noha ez a megbízás korrekt felvételéhez szinte a minimum. Sokszor azonban a hangfelvevő berendezés beviteléhez szükséges engedélyezés szabályait – a beléptetés elnyújtáshoz s ezzel az érdemi konzultációs idő lerövidítéséhez vezetően – visszaélésszerűen gyakorolják. Ugyanez irányadó a hangrögzítő berendezésre is, amit pedig a Bv. törvény is kifejezetten megenged. Ezek használata bonyolult gazdasági vagy fehér galléros ügyekben ugyanakkor elkerülhetetlen.

(iii) A törvényben szereplő hangrögzítő berendezést a jogszabály nem írja körül. Mégis megtiltják, hogy ez iPhone vagy iPad legyen, noha ezek pont ilyen értelemben többfunkciós eszközök és feleslegessé teszik minden más eszköz tartását. A belépési procedúra kivétel nélkül mindenhol a telefont kitételére/leadására fókuszál, s ezekre a megbízás felvételéhez engedélyt


5


kapni amúgy is kilátástalan, mert az értelmezés szerint a hangrögzítő berendezés használata „csak a védőt illeti meg, s ilyenkor (a megbízás felvételekor) mi még nem vagyunk védők”. (iv) Ez fogalomzavar, a védő státusára vonatkozó, a Be. 47. § (2) bekezdés második mondata és félreértelmezése. Ott ugyanis csak a védő adott, konkrét eljárásban irányadó eljárási jogainak gyakorlásáról van szó (amelyet a meghatalmazás benyújtásától gyakorolhat) és ami önálló eljárásjogi tartalommal rendelkezik. A megbízás létrehozása ellenben a legszigorúbban a védelemhez való jog alkotmányos tartalmához és az Egyezmény 6. cikk-e szerinti tisztességes eljáráshoz tartozik, csak éppen részben a Be. 47. § (1) bekezdése, részben pedig az ügyvédi törvény alapján. Az ilyen célból belépő ügyvéd státusa is a védelemhez való jog gyakorlásához kapcsolódik. Az eljárási jogok gyakorlására vonatkozó Be. szerinti korlát egyáltalán nem a BV. kényelmi vagy akár biztonsági szempontjait szolgálja, hanem szigorúan önálló büntető eljárásjogi tartalma van: adott időponthoz, a meghatalmazás benyújtáshoz kapcsolja a konkrét ügyben a joghatályos eljárási cselekmény/nyilatkozat megtételét. (d)

A Be. 47. § (3) bekezdése a konkrét ügyben eljáró nyomozó hatóság, ügyész vagy a bíróság feladatává teszi, hogy a csatolt meghatalmazásról a BV. szervet értesítse. Ez azonban a szervezetek belső ügye, ami nem tartozik a védőre és ráhatása sincs annak teljesítésére, ellenben számos probléma forrása. (i)

Arra hivatkozással tehát nem lehet korlátozni a védelemhez való jogot, hogy az említett hatóságok eleget tesznek-e, vagy mikor tesznek eleget ennek a kötelezettségüknek. Ha a védő felmutatja a hatóság érkeztető bélyegzőjével ellátott meghatalmazását, onnantól fogva semmilyen korlátozásnak nem vethető alá, bár konkrét ügyben, egyes objektumokban ezt is vitatják. Érkeztető bélyegző is azonban csak akkor áll rendelkezésre, ha az ügyvéd a meghatalmazást közvetlenül adta le a nyomozó hatóságnál, az ügyészségi vagy bírósági kezelőirodán; ám ha postai úton vagy faxon küldi meg, (ami büntető ügyben gyakori), ez nem produkálható. Ennek létét, tehát nem is írhatja elő a BV.

(ii)

A problémák másik része jelenleg ebből fakad. Ha a BV-nek vagy nincs értesítése a hatóságtól, vagy – ahogy ők mondják: nincs benne még az ő saját rendszerükben, akkor sem a belépést, sem az ellenőrzés nélküli beszélőt nem akarják engedélyezni. Így esik meg, hogy nem egyszerűen lepecsételt, hanem a nyomozás vezetője által külön alá is írt meghatalmazás esetén is ellenőrzött, 10 perces beszélőt kívánnak biztosítani, arra hivatkozva, hogy a (napokkal korábban aláíratott és igazolt) meghatalmazás az ő nyilvántartásukban még nem szerepel. Erre hivatkozva a teljes körű konzultáció megtiltása a védelemhez való jog olyan megsértése, ami


6


önmagában is a 6. cikk sérelmét jelenti. (iii) A beszélő helyiség ajtajának nyitva tartásával megvalósított „ellenőrzött beszélő” az őrző személyzet hiányára tekintettel sem elfogadható. Sokszor a környéken sincs szolgálatot ellátó személy, de cserében, mind a 60-100 arra járó ember hallja a megbeszélést; nota bene esetleg a bűntárs is. Védőként ez felvállalhatatlan. 2.2 (a)

A Bv. tv. és a Be. között koherencia problémák A Bv.tv. 3. § 9. pont, b) alpontja hivatalos minőségben kapcsolattartónak tekinti: a védőt, a jogi képviselőként eljáró ügyvédet és jogtanácsost, büntető-, polgári, szabálysértési eljárásban, közigazgatási hatósági eljárásban, egyéb hatósági ügyben vagy büntetés-végrehajtási ügyben, valamint ilyen eljárás megindításának kezdeményezése érdekében eljárva, ideértve a meghatalmazás adását is. Ebből a felsorolás hiányoznak például a nemzetközi eljárások, a más törvény szerint egyébként ügyvéd-köteles ügyletek (pl. adásvétel). Viszont sem itt, sem máshol tilalmat sem fogalmaz meg a törvény vagy más jogszabály az ilyen ügyekben eljárók azonos minőségének elismerésével szemben. A fogalom gyakorlati alkalmazásának ezekre is ki kell terjednie, mert egyébként a fogvatartott jogai jelentősen, konkrétan nemzetközi jogba ütközően is sérülnek.

(b)

A 3. § 15. pont külön – egyébként hiányos – fogalmat alkot a védőre. E szerint védőnek a Be. szerinti védő, a büntetések és intézkedések végrehajtása alatt az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott büntetés-végrehajtási ügyében eljáró ügyvéd tekintendő. Ebből – a konkrét jogszabály hatálya alá (Be.) sorolás, továbbá az ügycsoport megjelölése folytán kimarad például annak a személynek a védőként való elismerése, aki nem Magyarországon folyó ügyben jár el védői minőségben, a külföldi védőnek a hazai megbízottja, vagy például átadási, kiadatási eljárásban vagy büntetés végrehajtásának átadása iránti ügyekben, a CPT vagy az OPCAT előtti ügyekben jár el. A törvényen belüli ellentmondást mutatja, hogy a terhelt külföldi büntetőeljárásban eljáró védőjét például maga a Bv.tv. 399. § (5) bekezdése is védőként rendeli kezelni, de annak magyar helyetteseként eljárva, ez a kedvezményes pozíció a gyakorlatban nem érvényesül. A 3. § 15. pontjára hivatkozással, továbbá itt is követelik a rendelkezési jogkör gyakorlójának „pecsétjét”. Ez teljesíthetetlen.4

4 Vannak bizonyos ügycsoportok, ahol rendszeresen kell átszállítani Magyarországra akár vádlottként, akár tanúként olyan személyt, aki ellen más államban fogva tartása mellett folyik az eljárás, természetesen adott ország joga szerint védőképes ügyvéddel. Az átszállítás időtartama alatt a külföldi eljárásban történnek


7


(c)

A Bv.tv. 11. § (4) bekezdése a védőnek, az elítéltnek és az egyéb jogcímen fogvatartottnak is biztosítja a védő közvetlen meghatalmazását; összhangban a Be. 47. § (1) bekezdésével. Ez szabály a meghatalmazással – magával a megbízási jogviszony létrehozásával – kapcsolatban (hasonlóan a Be-hez) semmiféle korlátot nem tartalmaz. Az viszont már viták forrása, hogy ugyanezen § (5) bekezdése a fogva tartással kapcsolatos egyéb ügyekre vonatkozó kitétel alatt pontosan ki és mit ért a képviseleti jogosultság igazolásán. Esetenként úgy tűnik, mintha itt a BV. gyakorlatilag azt kívánná, vizsgálná, hogy „indokolt-e” a képviselő belépése az ügybe, aminek véleményezése/eldöntése nem a BV. feladata és nem is joga.

(d)

Téma-specifikusan az egyik legérzékenyebb rendelkezést a Bv.tv. 398. § (1) bekezdése tartalmazza. E szerint: „Az előzetesen letartóztatott a védőjével - és ha nem magyar állampolgár, államának konzuli tisztségviselőjével - szóban, írásban és telefonon - a befogadás időpontjától -, ellenőrzés nélkül érintkezhet.” (i)

E törvényi rendelkezés ellenére a BV. a saját rendszerébe történő felvitelhez köti az ellenőrizetlen érintkezést, ahogyan arról korábban már esett szó A BV. rendszerének tartalma semmilyen jogszabály szerint nem része az érintkezési folyamatnak. Új befogadáskor, s ennek számít az átszállítás is, egyébként is erős védői fellépést igényel, hogy a védő még aznap konzultációt folytasson a fogvatartottal, ha pedig ez hétvége – akkor teljesen ellehetetlenül.5

(ii)

Szorosan ide tartozik, hogy a BV. szervezete számára a 398. § (2) bekezdése nem betartható.  A törvényhely első fordulata „hivatali időt” ír és semmi egyebet. Ehhez képest parancsnoki körlevelekben, vagy eligazítások ezt eleve úgy szűkítik, hogy délelőtt, meg délután mikor lehet adott objektumba belépni. Jobban megnézve ez azt jelenti, hogy a mindenhol máshol 8 és fél óra hivatali idő, a BV.-ben – számunkra – 5 órára szottyad össze, az is kötött rendszerben. Ez nyílt törvénysértés.

„események”, amelyek az ottani védő eljárását igényelnék, s annak elvben semmilyen akadálya nincs, hogy a nyelvileg is konform magyar ügyvéd a külföldi védő helyetteseként az ügyfél beleegyezésével az ügyfélnél és az ő érdekében eljárjon. Ilyenkor legfeljebb egy darab helyettesítési megbízás igazolja a magyarországi ügyvédet, többnyire idegen nyelven. Ennek folytán egyszerűen traumatikus élmény, hogy a fogva lévővel a (helyettes) magyar ügyvéd kapcsolatot teremtsen. Ebből a szempontból bőven lenne mit tennie a jogalkotónak is, minthogy ilyenkor egyszerűen a joghatóság kérdésétől kell a BV-vel kezdeni az egyeztetést, a nyelvi problémákról már nem is beszélve. 5Ergo: egy szombati befogadáskor hétfőn úgy megyünk a kényszerintézkedésről szóló ülésre, hogy – ha csak a nyomozó hatóság kegyelemből nem engedett szót váltani a kihallgatás végén a terhelttel – nincs is tartalmi kontaktunk vele. Ez kihat a bíróság előtti tevékenységre és a bíróság eljárására is, minthogy ilyen ügyben – még ha célszerűségi okokból a terhelt tudomásul venné is a kényszerintézkedés elrendelését, akkor is fellebbezni kell, mert legfeljebb a következő három napban jutunk ahhoz az információhoz, amit már az ülésen tudni kellett volna.


8


 Az „össze-szottyasztott” hivatali időt tovább szűkíti, hogy a „dolgozós” fogvatartottat csak kitartó ügyvédnek hozzák elő, a sétán lévőt gyakorlatilag sehogy. Védői oldalról kiszámíthatatlan, hogy ki mikor megy sétálni és mennyit csúsznak a szintek a sétaidőponttal.6 A majdani ebéd miatt a védőknek fél 12-kor el kell hagyniuk az objektumot. Az rendszeres, hogy az 1 órás újrakezdést nem tudják tartani, mert van, ahol még akkor kezdik osztani az ebédet.  Vagyis összegezve mindezt: a gyakorlatban – a fogvatartotti létszámra és a kevés beszélő helyiségre is figyelemmel – az egész fővárosban ez úgy néz ki, hogy reggel a 8 és 9 közötti időtartam, valamint a délutáni órák egyike mutatkozik zökkenőmentesen elérhető beszélő-időszaknak. Ezzel ellehetetlenül a jogszabály szerinti a hivatali idő fogalma.  A Bv. tv. ugyanezen rendelkezése rögzíti azonban, hogy a hivatali időn kívül is sor kerülhet a fogvatartottal való szóbeli érintkezésre, olyan eljárási cselekményhez kapcsolódóan, amelynek elmulasztásához jogkövetkezmény fűződik. Ettől a Fővárosi BV. elzárkózik és megtagadja az engedélyt. Nem hivatkoznak semmire, csak mellőzik a három napos fellebbezési határidő illetve, a friss meghatalmazás figyelembe vételét. Ennek a belépési tilalomnak az írásba foglalása elmarad, így kénytelenek vagyunk mindezt más módon dokumentálni (amiből várható az újabb konfliktus), s mivel most már a jelenség kezelése nem tűr halasztást, más lehetőségünk nem marad, mint ezeket az ügyeket is jelenséggé csokorba gyűjtve minimálisan a 6. cikk sérelmére alapozva a CPT és az EJEB elé voltunk/vagyunk kénytelenek vinni, ami a mi nemzeti méltóságunkat is rosszul érinti. 2.3

Egyéb eljárási törvények

Ügyvédként eljárva természetszerűleg nem csupán büntető ügyekben, vagy azok közeli rokonaiban kell kapcsolatba lépni fogvatartottakkal. Értelemszerűen az egyéb ügyek eljárási szabályai nemigen tartalmaznak rendelkezéseket a büntetés-végrehajtással való kapcsolattartásra, így legfeljebb azokban az ügyekben elrendezett a kérdés, amelyek a 2.1. pontban jelzett kategóriákba beleesnek. Ott sem mindig működőképes a dolog, de ennek részletezésére a 3. fejezetben térünk ki. A további eljárási törvényekben – megítélésünk szerint – nincs is szükség külön rendelkezésekre, a belépés, érintkezés, kapcsolattartás a szükséges mértékig elrendezhető lenne a Bv.tv.-ben. 2.4 (a)

Az IRM rendelet A zavart a rendszerben nem csökkenti, hanem fokozza az „a büntetés-végrehajtási

6 Ha séta van, vagy az csúszik, hozzánk hasonlóan várakozik a nyomozó hatóság, nyomozási cselekmény elvégzése érdekében a helyszínen megjelent tagja is, mert ő sem „kapja meg” a fogvatartottat.


9


szervek területére történő be- és kilépés, valamint a büntetés-végrehajtási szervek területén tartózkodás részletes szabályairól” szóló 44/2007. (IX. 19.) IRM rendelet (a továbbiakban:„Rendelet”), melynek a tisztázó részletszabályokat kellene tartalmaznia. Tartalmában azonban inkább „rászabályoz” a törvényi szintre. Ezért felülvizsgálata alkotmányjogi szempontból is indokolt. A Rendelet létezése alkotmányjogi aspektusból önmagában aggályos és a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 4. §, valamint a felhatalmazó rendelkezésekre vonatkozó jogbiztonsági és egyéb követelmények oldaláról. A jogalkotási törvény 24. § (3) bekezdése szerint ma is az a jogszabályi hierarchia követelménye, hogy az alacsonyabb rendű jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabály rendelkezéseivel. Az ütközésnek bizonyára egyik oka, hogy a Bv.tv eleve új jogszabály és az a törvény (a BV. szervezetre vonatkozó 1995. CVII. tv.) amelytől a rendelet származtatja magát, szinte minden rendelkezésében úgyszintén megváltozott. Mellőzve annak részletes kifejtését, hogy a Bv. törvény 3. §-ban foglaltakhoz képest a Rendelet hatályára vonatkozó 1. § miért alkalmazhatatlan és a hivatalos vagy szolgálati ügyben eljáró személyekre vonatkozó további rendelkezések hiányosságai miért zavarkeltőek, arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a jogalkotónak az összhangzattani hiányokat tehát alkotmányossági okokból is indokolt lenne kezelnie. (b)

A bevezetőben említett parancsnoki körlevél szempontjából minden bizonnyal a Rendelet 6. § (1) bekezdésében foglaltak képeztek valamiféle igazodási pontot. Erre azért kell kitérnünk, mert a körlevél még ehhez képest is szűkítő értelmezést és summázatot tartalmaz. Annak megfogalmazásában nyilván nem képezett iránymutatást, hogy a védelemhez való jog alapjog, amely még törvényben is csak a szükségesség-arányosság etalonja szerint lehet korlátozható.

(c)

A Rendelet tartalmazza egyedül a törvényekhez képest szűkítő és önmagában is a tisztességes eljárást sértő azon rendelkezést, hogy a védő a meghatalmazás benyújtásig csak ellenőrzött beszélőt folytathat a fogvatartottal. Ez élesen ellentétben áll az Alaptörvénnyel, jogalkotási törvénnyel, a Be-vel, és a Bv törvénnyel. Az 1. és 2. pontban foglaltak erre már tartalmaznak okfejtést, de azokon túlmenve is megállapítható: durván és nyilvánvalóan sérti a védelemhez való jogot, ha a megbízás „létrehozása” olyanok részvételével/jelenlétében történik, akikre biztosan nem tartozik sem a védekezés lehetséges alapja (amit pedig a megbízáskor tisztázni kell), sem az ügy kiváltó oka, stb… Erről még részletesebben a 3. fejezetben szó esik.

(d)

Alapvető kérdés, hogy „nyitott beszélő” esetén az ügyhöz tartozó védelmi állásponton túl is, a fogvatartással kapcsolatos jogokkal összefüggő sérelmeket ténylegesen a BV. személyzet jelenlétében kellene megbeszélni, az állomány tevékenységével összefüggő kifogásokat előttük kellene a fogvatartottnak felvetnie. Ezt senki nem gondolhatja komolyan. Ennek retorzió lehet a


10


következménye; az ilyen védői tapasztalatok nem szórványosak. (e)

A Rendelet kiiktatása a büntetés-végrehajtásban érvényesülő jogokhoz kötötten is sürgős jogalkotást kíván tehát, tekintettel arra, hogy egy tíz éves, alkotmányjogilag inkoherens normáról van szó.

(f)

A Rendelet egyébként – mákszemnyi életismerettel azért mégis felvértezve – csupán azt mondja ki, hogy a védő a meghatalmazás vagy kirendelés felmutatása mellett léphet be az objektumba. A parancsnoki levél ezen túlmegy: amikor egyenesen a rendelkezési jogkör gyakorlójának jóváhagyásához köti a belépést. A kettő egészen mást jelent és ez a kívánalom jelentős mértékben tarthatatlan. Ezt a 3. fejezet részletezi. Teljesen nonszensz követelmény és életidegen elgondolás, hogy a meghatalmazások a rendelkezési jogkör gyakorlójának aláírását is tartalmazzák. Húszezret közelítő fogvatartotti létszám mellett hogyan lehet azt vélelmezni, hogy a bírák (de akár a nyomozók is) a legkülönfélébb ügyekben, majd egyenként írják alá a meghatalmazásainkat? A rendelkezési jogkör gyakorlása adott ügyre terjed ki és a feladat jogosultjától nem is várható el, hogy ezen túlmenően az ügyben szereplő személy(ek) összes létező, az ügyet nem is érintő problémáinak létezését vagy azok kezelésében az ügyvédi tevékenység szükségességét vizsgálja. Egyébként a BV. nem lehet abban a helyzetben, hogy a bíróságra, a bírói tevékenység tartalmára vonatkozóan jogot alkosson.

(g)

A parancsnoki levél úgyszintén kifogásolta, hogy egyes védők a meghatalmazás aláíratása céljából többször is belépnek az objektumokba. Ezt azonban egyrészt alapjogi, másrészt „ügyvéd-szakmai” oldalról kell elfogadniuk. A meghatalmazás felvételekor nem „aláíratás” történik, hanem egy alkotmányos jog gyakorlása keretében megbízási jogviszony létrehozása. Olyan ügyvédi tevékenység, amelyet csak törvény korlátozat, a jogalkalmazó nem. A BV. kompetenciáján kívül esik, hogy adott ügyvédnek a konkrét ügyben mennyi idő kell az ügyvállalási feltételek tisztázásához, ez az ügyvédkedés meritumához tartozó szakmai kérdés. Ebből a szempontból alkotmányjogilag homogén csoportot képez a fogvatartott és a nem fogvatartott eljárási alany, minden megkülönböztetésük tilos.

(h)

A bevihető tárgyak körére vonatkozóan a hangfelvétel készítése kapcsán a telefon a legkényesebb kérdés. Nem vitatható, hogy ügyvédi részről is történnek sajnálatos visszaélések, amiért – a jogsértés súlyának megfelelő – büntetés jár, de csak a jogsértővel szemben. Törvény híján maga az eszközbevitel nem korlátozható. Ennek kapcsán persze az is kérdés, hogy tudják-e biztosítani az objektumokban a tárgyaink korrekt őrzését? A legtöbb objektumban, a BV. maga tudatja, hogy a kint elhelyezett tárgyainkért nem vállalnak felelősséget. Irataink, eszközeink elhelyezésére alkalmas nagyobb szekrény rendszerint alig van, a zárak


11


biztonságossága több, mint kérdéses. A parancsnoki levélnek a gyógyszerbevitellel kapcsolatos korlátozásai – a védő egészséghez való alapjogának sérelmén túl praktikus oldalról sem humánusak. Aki pl. óránként gyógyszert szed, azt valójában elzárja a bemeneteltől, mert, hogy az egyéb tárgyakkal egy sorban kifogásolja a gyógyszer bevitelét is, arról már nem is szólva, hogy a beléptetés hangneme némelykor erre vonatkozóan kifejezetten kíméletlen, az e körüli huzavona megalázó7 Szögezzük le: Az egészségügyi adat szenzitív személyes adat. Még arról is alkotmánybírósági határozat van, hogy maga a recept mit tartalmazhat, hisz még a patikára sem tartozik minden, ami az orvosra8, nem hogy a büntetés-végrehajtásra. Így tehát ha az ügyvédnek bármikor használatos gyógyszerre van szüksége, azt tőle semmilyen címen elvenni, időlegesen sem lehet, de még csak felszólítani sem lehet arra, hogy mutassa azt meg, vagy tegye ki, vagy indokolja. 3.

AHOL SEMMIKÉPPEN NEM TARTHATÓK BE A KÖRLEVÉL RENDELKEZÉSEI

Ahogyan arról volt szó, a parancsnoki körlevél egységesen a rendelkezési jogkör gyakorlójának pecsétjéhez és – tarthatatlan módon – aláírásához köti az ügyvéd belépését, s a fogvatartottal való érintkezését – ebben félreértelmezve még a rendeletet is. A gyakorlat most sajnálatosan ezt betű szerinti követi, amiből a jövőben csak további ügyek származnak majd, itthon vagy külföldön. Szabályozhatatlan ugyanis, hogy egy fogvatartottnak mikor, milyen okból van szüksége szakavatott segítőre, vagy az intézeten kívüli jogviszonyainak alakításában – akár a vele kapcsolatba kerülők jogos érdekeinek érvényesítése érdekében is – mikor nélkülözhetetlen az ügyvédi felelősség mellett történő ügyintézés. Ennek érzékeltetésére következzék néhány példa. 3.1 (a)

EJEB-hez fordulás kérdése Az első probléma, amivel konkrét esetben szembe kerültünk: a meghatalmazás felvételének ellehetetlenítése. Ezekben az ügyekben elvileg nem védőként járunk el, hanem egyéb védő-közeli fogvatartotti képviselőként [Rendelet. 1. § (2) bek. g) pontja]. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) ügyrendje alapján nem adnak ki előre érkeztetett meghatalmazást, így ilyen okiratunk soha nem is lesz Strasbourgból. Az pedig képtelenség, hogy akár csak a lehetősége! meg legyen a fogvatartott és képviselője ellenőrzéssel történő érintkezésnek, tekintve, hogy ezek a panaszok rendszeresen érintik a büntetésvégrehajtást is. Úgyszintén abszurdum, hogy ez ügyben összesen egyszer találkozzunk a fogvatartottal, úgymond meghatalmazást aláíratni, és azt is önkényesen korlátozott időre szorítva (ld. 10 perces szabály).

7 Egy idős kollégát, akinek óránként kell valamilyen gyógyszert szednie, gúnyos megjegyzést ért, hogy akkor ne jöjjön ide. Őt ez az eljárás megalázóan érintette és dolgavégezetlenül elkullogott. Az esetet végigélő kolleganőnk helyben elkönnyezte magát és indulatosan vonta kérdőre a szolgálatost, ami ismételt konfliktusba torkollott. 8167/B/2006. AB határozat.


12


Mindemellett, az EJEB-es meghatalmazás magának a kötelező formátumban megadott a kérelemnek a része, melyet a kérelmezői nyomtatvány 3. oldalán kell aláírni és aláírattatni. Vagyis előbb meg kell írni a kérelmet9, majd azt kell a megfelelő helyen aláíratva meghatalmazással ellátni. Ekként tehát ebből is látható, hogy a Rules of Court szabályai szerint a kettő csak együtt működik, és nem létezik a külön meghatalmazás kategóriája. Ha a belépést, a korlátlan idejű, ellenőrzés nélküli érintkezést megakadályozzák, az közvetlenül és önállóan, minden más panasztól függetlenül – többszörösen – az Egyezmény 6. cikkét sérti. Ennek bizonyítására álljon itt egy idézet konkrét strasbourgi ügyből: „(…) a terheltnek biztosítani kell, hogy, igénybe vegye a jogi segítségnyújtáshoz kapcsolódó valamennyi szolgáltatást, az ügy megvitatását, a védelem megszervezését, a bizonyítékok beszerzése érdekében való eljárást, a felkészítést, a csüggedt állapotában való támogatást, valamint a fogva tartás körülményeinek ellenőrzését.” Ezek – akár törvényen alapuló – részleges vagy szisztematikus korlátozása önmagában elegendő a 6. cikk megsértésének megállapításához. (vö: összefoglalóan Dayanan c. Turkey arrêt du 13 octobre 2009, n 7377/03) (b)

Nem tagadható meg a belépés és érintkezés azon az alapon sem, hogy van a terheltnek a hazai ügyet ellátó védője. A képviselet ellátását ez ugyanis formálissá tenné, mivel a védő/képviselő nem „mediátor” útján érintkezik a képviselt személlyel, vagy annak (a hazai meghatalmazottnak) beadványa/feljegyzése alapján látja el a feladatát. Ilyenkor a képviselet/védelem formális ezért Egyezménysértő. Ezt azonban a BV. szintúgy „rosszul tűri”. Az egyik fővárosi objektumban szerzett konkrét tapasztalat volt ennek kifogásolása azzal a megjegyzéssel, hogy „mit nyüzsgünk itt ennyien és ilyen gyakran a fogvatartott körül,” és meg különben is „ma már volt nála védő”, ezért külön EJEB-es ügyben sem lehet bemenni. Ugyanakkor ezt a helyzetet már rég eldöntötte az EJEB (pl. Sakhnovskiy v. Russia judgment of 5 February 2009, no 21272/03. sz döntés). Következésképpen a védők száma sem korlátozható, tevékenységi körük felosztása pedig nem a BV. kompetenciája.

3.2

További nemzetközi, vagy UNIÓS eljárások – EuB-hez, Bizottságoz, ENSZ bizottságához fordulás stb…

Ezzel napi szinten egyszerűen nem tud mit kezdeni a BV. rendszer: ilyen szerintük nincs. Márpedig van – jellemzően az előzetes letartóztatás alatt, de később sem kizárt.

9 Az EJEB honlapján erről mindenki tájékozódhat, mint ahogyan arról is, hogy kifejezett intelem a nyomtatvány géppel való kitöltése. De ez is teljesen mindegy, a nyomtatványos formulán nem hiányozhat a meghatalmazotti aláírás, mert az önálló visszautasítási ok.


13


(a) „Kereshetőségi” jog az Európai Unió Alapjogi Charta 47-50. cikkei alapján Ezek a rendelkezések az Egyezmény 6. cikkének számos elemét – külön nevesítve a tisztességes eljáráshoz való jogot, védelemhez való jogot – uniós jogi védelemben is részesítik, s a Liszaboni Szerződéssel a Charta része lett az Uniós Alapszerződésnek. Külön részletezés nélkül: voltak és vannak kint magyar ügyek – mégpedig nem csupán a terhelti oldalról nézve – hanem pl. a sértett-védelem és a tisztességes ügyintézéshez való jog (amely bekerült a magyar alaptörvénybe is) alapján. Klasszikusnak számít a Katz v. Magyarország, C-404/07. sz. ítélet. Mivel azonban az abban foglaltakat a magyar állam nem hajtotta végre és a sértett védelmére vonatkozó 2012. október 25-i 2012/29 Irányelv alapján új ügyek indultak és van közöttük fogvatartott is. Az Irányelv érvényesülésének korlátozása már csak azért sem tanácsos, mert egyetlen alkalom is elegendő lehet arra, hogy a Bizottság kötelezettségszegési eljárást indítson a Magyar állam ellen. Sértetté a BV-ben is válhat bárki konkrétan a BV ügyintézés révén is, ahogyan sérülhetnek a tisztességes ügyintézéshez való jogai is. Most pedig aktuálisan éppen ezzel is vannak bajok; a fogvatartotti ellátmány új (de nem biztos, hogy helyesen értelmezett) szabályozás következtében történő végrehajtás alá vonása kapcsán, klasszikus Alapjogi Charta alá tartozó ügyek kerekedhetnek. (b) Bizottság előtti eljárás, egyéb Intézmények és intézménynek nem minősülő, más szervek előtti eljárás Kiemelendő az is, hogy Különösen gazdasági ügyekben a tisztességes ügyintézéshez való jog sérelme egyrészt Alapjogi Charta alá tartózó ügycsoport, minthogy ez a cégeket is érinti, másrészt itt a különböző nemzeti hatóságok megelőző eljárása többféle Uniós szerv elé is tartozhat. Az egyre gyakoribbá váló Bizottság előtti panasz vagy az abban való, már a vizsgálat során előbukkanó utólagos érintettség, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz fordulás, akár folyamatban lévő pályázatok kapcsán egyes ügynökségekhez fordulás (felvilágosítás kérése, közvetlen megkeresésre felvilágosítás adása, dokumentáció benyújtása, stb.) aligha nélkülözhetik jogi segítő közreműködését. S akkor még nem is szóltunk azokról a gazdasági bűncselekményeket generáló esetekről, ahol a vitatható hazai jog alapján akár több Uniós szervhez fordulás lehetősége is egyszerre adott, következésképpen a megbízás felvételekor igen alaposan kell(ene) tisztázni a speciális körülményeket. Az esetkörök felsorolása folytatható lenne, de a lényeg: ezek ügyek nem beszélhetők meg 10 perces, ellenőrzött beszélő alatt és az ügyvéd részéről egészen biztosan nem egyszeri bejutást igényelnek. Ugyanakkor tisztességes védő ezeket a lehetőségeket a büntető ügyben sem hagyhatja ki. Ellenben ehhez a részhez nem féltetlenül értenek a hazai védelmet ellátó kiváló kollégák, és éppen ilyen okból vonnak be (vonnának be) más, az Uniós eljárásban már gyakorlatot szerzett, eredményeket felmutató, nagyon hatékonyan működő ügyvédtársakat; hangsúlyozottan nem védőként, hanem az Uniós


14


eljárási feladatok ellátására. Erre azért ne az legyen a válasz, hogy hazudjon az Uniós ügyvéd és adjon be itthon is meghatalmazást. Nem akarunk hazudni, mert nem művelünk semmilyen tisztességtelen vagy jogellenes dolgot és mért kellene bármelyikünknek hazudni ahhoz, hogy Uniós szerv előtt képviseljünk egy ügyfelet. Kikérjük magunknak. 3.3

OLAF vizsgálat

Ezt a vizsgálatot soha nem természetes személy „ellen” rendelik el, így hiába visz az ügyvéd igazolást még akár arról is, hogy folyik ilyen eljárás, és nem a cég képviselőjeként jár el, hanem pl. az ügyvezetőt, a könyvelőt, a tudományos munkatársat támogató ügyvédi minőségben. Az ilyen ügyekben rendelkezésre álló igazoláson soha nem lesz rajta a fogvatartott ember neve, aki a cég ilyen-olyan alkalmazottja, vezetője, stb… volt, vagy a céggel kapcsolatban álló más cég tulajdonosaként akarják meghallgatni. Ilyet az OLAF kiküldött bizottsága soha nem fog kiadni. (a)

Márpedig magában a vizsgálatban mindenkinek (minden meghallgatottnak, érintettnek) jogot ad az OLAF szabályzat a képviseletre, pusztán ugye csak azért is, mert ha végül a nemzeti hatóság elrendeli a nyomozást, akkor nem lehet tudni, hogy a cég adott embere milyen minőségben fog abban szerepelni. Viszont az OLAF soha nem lesz „rendelkezési” jogkör gyakorlója és nem fogja lepecsételni magát a meghatalmazást. Ez a vonatkozó rendelet szerint kimondottan az ügyfélügyvéd belügye még előttük is. Az pedig már egyenesen szembe menne a védő kötelmeivel, , hogy az OLAF vizsgálat tényével forduljon a magyar ügyészséghez és kérjen onnan, mint a folyamatban lévő ügy rendelkezési jogkörének gyakorlójától engedélyt. Quasi jelentsük fel a saját ügyfelünket.

(b)

Védőként arra is gondolni kell, hogy a titkos információgyűjtés és a jogintézmény közeli rokonai egészen speciális keretek között érvényesülhetnek ebben a vizsgálatban (erre van külön uniós jogszabály). Az azonban bizonyos, hogy ez alapján az ellenőrzött beszélőhöz egészen biztosan nem nyílik meg az automatikus joga a BV-nek.

(c)

Konfliktusforrás, hogy – BV. szempontokat nézve – amúgy „értéktelen” az ellenőrzött beszélő is, mivel annak céljai biztosan nem teljesülhetnek, tekintve, hogy itt élből angolul kapjuk meg a dokumentumokat és (itt mellőzendő) szakmai okokból nagy hiba is lenne más nyelven felkészítőt folytatni a fogvatartottal. Viszont az tény, hogy a BV. ez ügyben is ránk fog szólni (ahogyan a külföldi fogva tartott esetén is ránk szól minden jogalap nélkül, ha nem viszünk tolmácsot) hogy mért nem magyar nyelven beszélünk és kockáztatjuk, hogy majd esetleg valami gumiszabály alapján kitilt az ügyféltől.

A probléma élő, s a Csalás Elleni hivatal tevékenysége állandósulásával számolni kell.


15


3.4

CPT, OPCAT

Ezek tipikusan a fogva tartást érintő eljárások, s mint az e fejezet 1. pontjában szó volt róla: védői jog a fogva tartás körülményeit ellenőrzése. Előzetes meghatalmazás a dolog merituma miatt nem érkeztethető, csak úgy, mint az EJEB esetén. Ha az idefordulást ellenőrzött beszélővel korlátozzák, az önmagában EuB eljárás, az Alapjogi Charta alapján, a tartalmat illetően pedig EJEB 3. és 6. cikk. Ennek (a „hol pereljünk”-nek) a konkrét gyakorlata több ügyvéd részvételével – egyéb itt nem részletezendő körülmények miatt is – most van alakulóban. 3.5 (a)

(b)

Más állam igazságügyi hatóságához fordulás és rokon eljárások A gyakorlatban a BV. oldaláról irritáltságot tapasztalhatunk, ha kiadatási, átadási eljárásban nem a NEBEK által előre igazolt kirendelt védőként járunk el. Teljes képtelenség ugyanis előre igazoltatni a meghatalmazásunkat két okból is: (i)

Az ügyvéd azt sem tudja, hogy majdan elvállalja-e az ügyet, amikor – sokszor közvetve – megkeresik, a potenciális megbízó pedig még legjobb esetben is ilyenkor csak úton van hazafelé, illetve átszállításra „tárolják”, amely átmeneti fogva tartási helyet velünk semmiképpen nem közölnek. Azaz külföldi ügyvédnek sem tudunk helyettesítési megbízást adni. (Erre még a konzuli védelem terén is speciális, államonként nagyon változó előírások vannak.)

(ii)

A NEBEK-ről sokféle tapasztalás elmondható, de hogy „barátkozónak” nem tekinthetjük, az biztos. Ekként az eljárási cselekményig e hatósághoz bejutni sem nagyon lehet és nemigen hajlamos egy hozzátartozói megbízás alapján a védővé avanzsálni készülő ügyvéddel foglalkozni. 10 Amikor pedig már megjött az „ember” - ahogyan ők mondják – igen röpke percek vannak az eljárási cselekményig.

Fokozottabb az irritáltsági tapasztalat, ha itt elítélt, de más ország állampolgára ügyében szeretnénk a honos állam igazságügyi hatóságánál eljárni, pl. a büntetés átvétele érdekében, vagy a honos államban intézendő ügyek kapcsán, adott esetben kintről kapott meghatalmazással, és nem ritkán a honos állam igazságügyi hatóságának kérését intézve. Ezt a meghatalmazást melyik hatóságnál kellene igazoltatni? Ellehetetlenítő

10

Itt van egy feszülő ellentét a hatóságot kötő titoktartás és az eljárási jogok gyakorolhatósága között is, amiből nem nagyon van kiút. A hatóság egyébiránt teljesen érthető biztonsági okokból nem minden esetben van abban a helyzetben, hogy nyilvánosan kezelje a személy útbaindítását, érkezését, így az érkezés előtt némelykor nincs is „nyilvános” ügyük, amihez be lehetne adni a meghatalmazást.


16


elvárás. (Ezt tetézik azok a rendkívüli esetek, amikor a személynek nincs se konzuli képviselete, se állama, de egy harmadik államba szeretne távozni, mint pl. most a szírek, s a befogadó államban tartózkodó család kezdeményezésére az ottani hatóságok az érintettől származó dokumentációt kérnek.) (c)

A harmadik kategória: az itt elítélt külföldi állampolgár, aki ellen nem honos államában, hanem harmadik államban folyik eljárás, így a harmadik államban eljáró védője keres meg bennünket helyettesítési meghatalmazással és ügyféli beleegyezéssel, csatolandó okmányok, bizonyítékok miatt, vagy csak hogy „helyette” tegyünk fel a kérdéseket a gyanúsítottnak. A parancsnoki körlevél után a BV. nem fog beengedni, ha azt írjuk a meghatalmazásra, miszerint pl. az afgán állampolgár ellen Németországban folyó büntető ügyében való eljárás. Pedig miért is ne? Sem a német jog, sem a magyar jog nem tiltja azt, hogy magyar ügyvédként készítsünk fel bárkit arra a tárgyalásra, amit úgy tartanak, hogy csak átszállítják és eleve tudhatóan korlátozott ideje lesz a helyi védőnek az ügyben való tájékozódásra.

(d)

Itt kell utalni arra, hogy a fentieknél lényegesen egyszerűbb esetek sem működnek a belépési akadály folytán. Pl. perújítás kezdeményezése miatt Magyarországon fogvatartott kolumbiai állampolgár szeretné megkapni a távollétében hozott francia ítéletét, és ebben szeretné megkerestetni magyar ügyvéddel a francia bíróságot/igazságügyi hivatalalt. (Az országok tetszés szerint behelyettesíthetők.) Ilyenkor meglehetősen nehéz behatárolni a magyar ügyvéd jogi státusát, de az bizonyos, hogy az ügyvédi tevékenység semmiféle tilos magatartásra nem irányul, az ügyfél joga pedig nem korlátozható abban, hogy magyar ügyvéddel felvegye a kapcsolatot és akár csak tájékoztatást kérjen a jogi helyzetéről. Ugyanakkor 10 perc alatt ezeket sem lehet elintézni, főleg ha az ügyfél csak dadogja az angolt, vagy nem is beszél közvetítő nyelvet. Ellenben ezek is büntető eljárások, tehát az érintettet abban is megilleti a védelemhez való jog és a kölcsönös elismerés elvén nyugvó igazságügyi térségben nehéz azt indokolni, hogy ebben a fogva tartás helye szerinti ügyvéd miért nem működhet közre.

3.6

Hazai jogvédő szervek előtti ügyek----- Alkotmánybíróság, Alapjogi Biztos

Ezekben az ügyekben értelemszerűen nem védőként járunk el, viszont erre a képviseleti funkcióra nem is tapasztalható fogadókészség a BV-ben. Ismét a nyilvánvalót kell kimondani: Nem lehet előre meghatalmazást érkeztetni, nincs „rendelkezési jogkör előzetes gyakorlója”, a kérelemnek pedig kelléke a meghatalmazás. Alkotmányjogi panasznál eleve 60 napos határidőnk van, amibe nem fér az bele, hogy előbb 10 perces, ellenőrzött beszélőhöz kötött egyetlen látogatásban oldjuk meg a kapcsolatfelvételt, majd utána az érdemi vizsgálatot. Ezen kívül az Alkotmánybíróság ügykezelési rendje erre lehetőséget sem ad. 11 Értelmezhetetlen tehát már az a terminus technikus is, hogy 11 A Donáti utca tiszteletlenségnek vagy inkompetenciának tekintené, ha tőlük kérnénk postafordultával a meghatalmazás igazolását. Hiszen még nincs beadott kérelem (ügy), vagy ha van, akkor is, az Abtv. szerinti előkészítő eljárásnak megfelelő szakaszban tart. Eszerint az ügy kiszignálását előkészítő főtitkári szakasz, majd


17


„rendelkezési jogkör gyakorlója.” Azt pedig ismét csak megrendítő elvárás, hogy egy AB panasz-eljárásban mondjuk, az ügyészhez forduljunk a kapcsolattartás érdekében.12 Eredetileg eleve azt gondoltuk, hogy hogy az egész belépési processzus, nyilván csak az éppen folyamatban lévő büntető ügyre vonatkozik, és nyilvánvalóan nem vonatkozhat az EJEB-re, az AB-re, más hivatalokra, egyebekre, s akkor megoldás lehet, hogy ilyen esetben kérünk „engedélyt” időben korlátlan nem ellenőrzött beszélőre a BV-től. Arra persze nem volt a jogszabályból kiolvasható rendelkezés, hogy mit tegyünk, ha erre a BV. nem, vagy nem időben, vagy nem határozatot hoz, csak közli, hogy nem engedélyezi. Ezzel kicsúszunk a más eljárásra előírt határidőből és az ügyfél joghoz való hozzáférésének joga elenyészik. Ám a valóság a várakozáson felül rosszul alakult. Egy konkrét ügyben egy kollegánk levelet írt a parancsnoknak, nem elhallgatva, hogy EJEB előtti eljárásban kéri ellenőrzés nélküli beszélő engedélyezését. Ezt a parancsnok – nem határozati formában – átiratban, megtagadta. Az ügyvéd kénytelenül az ügyben eljáró bírósághoz fordult kérve, hogy a bíró járjon el a parancsnoki levél és átirat tartalma szerint. Az eljáró törvényszék nem osztotta a körlevél igazát: vezető bírájának a BV-hez intézett átirata szerint a Bv.tv. 399. § (3) bekezdése alapján a meghatalmazott védőnek nem kell külön bebocsátási engedély, és engedélyezzék a kapcsolattartást, de egyebekben meg nem igazolt semmit. 3.7

Összbüntetési eljárás.

Ez ma már nem hivatalból indul, hanem kérelemre. A régi valamint az új Btk. ütközéseire tekintettel alaposan meg is kell fontolni, hogy ezt indítványozza az elítélt vagy sem, továbbá az sem mindegy, hogy hány, illetve mely elítéltetésére terjeszti ki. A rossz indítványon a bíróság nemigen tud segíteni, és mivel az elítélt nagyokat veszíthet a rossz kérelmen, nem is fogadja be az ilyen ügyeket még minden büntetős ügyvéd sem. Ergo nem automatikus, hogy azonos védő jár el az ügyben, tehát új védő lép be; magát a kérelem tartalmát tisztázni pedig az egyik legbonyolultabb ügy lett. Előre viszont nem lehet érkeztetni a meghatalmazást a rendelkezési jogkör gyakorlójával, tekintve, hogy a Be. szerint maga az eljárás kérelemre indul, kérelem nélkül pedig nincs lehetőség meghatalmazás csatolására. Amíg az indítvány benyújtásra kerül, többször is beszélni kellhet a védenccel, figyelemmel arra is, hogy az új védő a korábbi elítéltetésekről csak a külön meghatalmazás mellett tud határozat-kiadmányokat beszerezni. Az érdemi munka pedig onnan kezdődik. Ezért nem működik, hogy csak egyszer engedélyezik a belépést, csak meghatalmazás esetleg egyes bírói eljárás előzi meg, de mind a főtitkár, mind az egyes bíró konkrét kötelezettségek előírására jogosult a jogi képviselő/ügyfél számára. Szignálás szakaszok után következik, s akkor lesz előadó bírája is az ügynek 12 A BV.-ben vitás helyzetben általában az ügyészségre történik hivatkozás, és a hétköznapokban meggyőzhetetlenek arról, hogy léteznek dolgok, amihez az ügyészségnek nincs köze.


18


aláíratása céljából és csak ellenőrzött beszélővel. Ugyanakkor itt védőként való eljárásról van szó, tehát a Rendelet 6. § (1) bekezdése alá esünk. Csak éppen a feladatot nem tudjuk megoldani. 3.8

Perújítás, felülvizsgálat

Kérelemre induló eljárás, amelyeknél tipikus, hogy új védő lép be az ügybe. Nem ismer olyan lehetőséget a Be., hogy előre igazoltassuk a meghatalmazást, meg se nyílik a bírósági ügyvitelről szóló IM rendelet szerint az eljárás, amíg nincs kérelem. Akkor lesz ügy, ha van kérelem. Ahhoz hogy kérelem legyen, viszont érdemben beszélni kell a fogvatartottal és nem is egyszer. Teljesen nonszensz, hogy 10 perces ellenőrzött beszélő alatt készüljön fel a védő akár a jogalap kérdéséből is a terhelttel. 3.9

BV. eljárások

(a)

Vannak egyszer maguk az eljárások: fegyelmi, feltételes szabadság, fokozatváltás, stb. Ezekben nem egyszerű és a fogva tartottra nézve nem kockázatmentes a védői bejutás, mert az érintett már eleve azt mérlegeli, hogy nem veszik-e rossznéven az ügyvéd „okvetetlenkedését”.

(b)

Az ún. előzményi eljárásokban még fokozottabb jogvédelmi igény van a védői közreműködésre. A másik oldal ugyanis az, hogy a terheltnek joga van megfontolni, hogy a kérelemre induló büntetés-végrehajtási eljárással éljen-e. Ez nagyon is komoly kérdés, tekintve, hogy járhat az elhelyezés megváltoztatásával, azaz elkerülhet a fogva tartó intézményből, ami a látogatást ellehetetleníti, minősülhet számos okból „népszerűtlen” kérelemnek, munkavégzésére, elért előnyeire és általános helyzetére kihatással lévő eljárásnak. Ezeket bizony joga van védővel alaposan megkonzultálni, és nincs olyan szabály, hogy a védőjének a korábbival azonosnak kell lennie. (Főleg, ha pl. nem is vállalja, amit megint nem lehet csodálni, mivel számos olyan új jogintézmény honosodott meg az új Bv. törvénnyel, aminek gyakorlata még rendkívül nehézkes, ahol nem árt, ha a védőnek a szorosan vett büntetőjogon kívüli tapasztalásai is vannak. Éppenséggel felelős és az ügyfél érdekében álló ügyvédi magatartásra vall, ha ezeket a háttér ügyeket az eredetileg eljárt védő más kollégának adja át.) Nem hihető, hogy akadna elítélt, aki ezt szívesen beszélné meg ellenőrzött formában és az se, hogy akadna tisztességes védő, aki újként bekerülve – még a korábban eljárt kolléga segítsége mellett is – 10 perc alatt kellően megismeri a terhelt helyzetét, mi több, még dönteni is tud a helyes tanácsról. Erre nézve ismét van hivatkozható EJEB gyakorlat, ami érvényes az előző pontokra, az összbüntetésre, perújításra, stb... is.' A jogerős döntéssel az eljárás nem zárul le és a védelemhez való nem veszíti érvényét. Jogkövetkezmény súlya


19


alapján az „utólagos” ügyek büntető ügynek minősülnek, ezért azokra a védelemhez való jog teljes körűen kiterjed.' (Összefoglalóan, pl. Ezeh and Connors v. The United Kingdom, judgment of 15 July 2002, nos 39665 and 40086/98) Akkor tehát az új védőnek teljes körű, korlátozhatatlan jogai vannak. 3.10 Cégügyek Rendszeresen elutasítást vált ki, ha a letartóztatott cégvezetőhöz nem védőként, hanem cégvezetői meghatalmazás megszerzése érdekében vagy akár közgyűlési meghatalmazással akar bemenni egy ügyvéd. Miért? A cég attól menne tovább és ezer elintézni való keletkezik minden nap. Sőt ha a jogosultak még úgy döntenek is, hogy végelszámolásba viszik a céget, abból az ügyvezető semmiképpen nem hagyható ki, ahogyan továbbra is az ő nevére fognak jönni a különböző adóhatósági felszólítások, fizetési felszólítások, egyebek. A tipikus reakció a BV-ben, hogy „intézze el a védője”, „írassák alá azzal”, stb... Nos a védője ezer okból nem intézheti, de kettőt érdemes külön felhívni. (a)

Eleve nagy a kockázat abban, ha egy ügyvéd a természetes személyt védi, de cégügyekben is eljár. Ne felejtsük el, hogy létezik a jogi személy büntetőjogi felelősségéről szóló jogszabály is, ami rendszeres fenyegetésként előkerül a nyomozás során. Márpedig ha kiderül, hogy azonos ügyvéd a természetes személy védelmében is eljárt és közben cégügyeket intézett a Legfelsőbb Bíróság döntése nyomán mind a természetes személy, mind a cég védelméből ki kell zárni.

(b)

Ezen felül: a védőnek miért is kellene átlátni a cég teljes működését és abban jártasnak lennie? Akkor meg hogy írathat alá bármit, ha nem is ért a cégügyekhez? Ez felelőtlenség, ügyvédként felvállalhatatlan.

3.11 Adásvétel és polgári jogi ügyletek Nincs korlátozó jogszabály, ami tiltja, hogy a fogvatartott adásvételi szerződés kössön és pl. a vevő képviselőjeként közvetlenül tájékozódjék egy ügyvéd a fogvatartott eladónál az adásvételi szerződés megkötése előtt, elrendezze vele a fennálló terhek fizetésének rendszerint bonyolult megoldását? Ilyenkor az ügyvéd nem védő és az már szinte etikai vétség határát súrolja, ha annak hazudja magát. Mindenesetre „érkeztetett” meghatalmazása nem lesz senkitől, soha, mivel ebben az ügyben nincs is semmilyen hatóság. Márpedig az a tiszta ügyleti helyzet, ha van a másik félnek önálló jogi képviselője és ő érintkezik a fogvatartottal.


20


3.12 MÁK, NAV, kormányhivatali és más eljárások Ez különösen az előzetes letartóztatásban lévők esetében probléma. Rendszerint van egy – többnyire nem állandó jogi képviseletet ellátó, csupán adott ügyre felkért ügyvéd, aki ezeket az eljárásokat már intézte korábban is, de egyáltalán nem „büntetőzik”, így szóba se kerül, hogy védő legyen. A felsorolt hivatalok azonban még igazolást sem hajlandók kiadni arról, hogy folyik valami eljárás, ha pedig már bent van a meghatalmazás korábban, nem fognak újat érkeztetni. Ennek hiányában viszont a BV. nem enged be vagy csak hosszas levelezéssel. Értelemszerűen maga a hivatal ismeri a problémát, nem tudnak vele mit kezdeni. „Kreatív” megoldásként az merült fel, hogy, ha valaki új ügyvéd ad be új meghatalmazást, akkor ők azt érkeztetik, és máris mehetünk a BV-be. Még tódítják is, hogy persze az új ügyvéd majd ad helyettesítésit a valódi ügyvédnek és el van intézve. Ez nem helyeselhető, mert „álmeghatalmazott” ügyvédet kreál. Ezek az esetek generálják, egyre többen járkáljanak be szabadon a fogvatartotthoz.13 3.13 Bankok, végrehajtók és mások Ilyen ügyekben, még ha a bekerülés előtt folyamatban voltak is, szinte lehetetlen bejutni a fogvatartotthoz. Bank egyáltalán nem ad semmilyen igazolást, a végrehajtónál meg esete válogatja. A probléma új dimenzióba kerül hamarosan, tekintve, hogy – itt nem kifejtendő okokból – a végrehajtási eljárások elsöprő erővel indultak/indulnak meg a fogvatartottakkal szemben és a BV. viszont sokat hibázik. Így lassanként annak is kell képviselő, aki kirendelt védővel is „jól el volt” a büntető ügyben, de ha nem akar jogot veszíteni, jó lesz, ha utolsó forintjain szerez magának az új Vht-ben járatos ügyvédet. Ezzel az ügyvédek száma, ismét csak szaporodik. A sor szinte végeláthatatlanul folytatható lenne, az élet naponta termeli a problémákat, az új típusú ügyeket, így a leltárt lezárni nem lehet, de célszerű ezen a ponton félbeszakítani. 4.

KONKLÚZIÓ ÉS KÉRDŐJELEK

Az ügyvédek látják a BV. szabályozásból, forráshiányból, tudati közömbösségből eredő intézményi és személyzeti szintű nehézségeit. Együtt éreznek az ott dolgozókkal, akik maguk is szenvedői a jogállam működési zavarainak. Stratégiai szinten tehát a két társadalmi csoport érdekegységben van; s a jogalkotók irányában számíthatnak a támogatásunkra.

13 Háttérbeszélgetésen többen: ügyvédek és BV-sek elmondták, hogy a valódi konfliktusok abból alakultak ki, amikor néhány esetben „több ügyvéd fordult meg a fogvatartottnál, mint ahány órát bent töltött az ember, pedig években mérték a szállását”, és a BV. biztonsági szempontjából ez veszélyes. Ennek a problémának nem a munkánk és a jogok ellehetetlenülésével járó korlátozások a megoldása. Aki visszaél a joggal, azt felelősségre kell vonni, de ezek a korlátozások a hivatásrend kollektív megbüntetését jelentik.


21


Minden szempontból sajnálatos, hogy a két, helyzetéből eredő nehézségekkel küzdő hivatás „közkatonái” között törnek felszínre a tőlük független okokból eredő konfliktusok. Az alapjogi konfliktusok köré generálódó negatív jelenségcsoport ugyanis rontja az igazságügyi ágazat hitelét, az ország megítélését, de polgárai önbecsülését is. Mindez negatívan visszahat a társadalomra, benne a gazdaságra is. Az biztosra vehető, hogy az elősorolt jogkorlátozásoknak a töredéke is, számos új ügyben teszi alperessé, feljelentetté, kérelmezetté, stb.. a BV-t és Magyarországot. Ügyvédként nem tudunk ugyanis mást tenni, mint a jogok érvényesülésének a megfelelő eljárások igénybe vételével érvényt szerezni. Szomorú, de felívelőben (és kommercializálódóban) ez az „üzletág”. Akiknek ez valójában hasznot hoz, nem a megoldásban, hanem az eszkalációban lesznek érdekeltek. Könnyen átlátható, hogy ezek az ügyek üzletiesedés híján sem fognak eltűnni a semmiben, mert nem tűnhetnek el. A fogva tartottak és a védők jogainak korlátozása jog uralmát gyengíti. Nekünk az a dolgunk és a hitünk is, hogy ez ellen fel kell lépnünk Az orvoslást elintézhetnénk akár itthon, akár perek nélkül, akár békében is, főleg ha esetleg a jogalkotó is partner lenne ebben.


22

AZ ÜGYVÉDI FELADATOK ELLÁTÁSA A BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁS OBJEKTUMAIBAN

Recommend Documents