HU
HU
HU
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA
Brüsszel, 3.10.2008 COM(2008) 636 végleges 2008/0192 (COD)
Javaslat: AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról és a 86/613/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről {SEC(2008)2592} {SEC(2008)2593}
(előterjesztő: a Bizottság)
HU
HU
INDOKOLÁS 1.
A JAVASLAT HÁTTERE
A javaslat indokai és célkitűzései E javaslat célja, hogy megváltoztassa az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők, valamint házastársaik egyenlő bánásmódjára irányuló elv alkalmazására vonatkozó közösségi jogi keretet. Ez a javaslat hatályon kívül helyezi a 86/613/EGK irányelvet1 és a 2006/54/EK, 2004/113/EK és 79/7/EGK irányelv hatálya alá nem tartozó területeken lesz alkalmazandó az önálló vállalkozói tevékenységet folytató, valamint az ilyen tevékenységhez hozzájáruló férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének hatékonyabb végrehajtása érdekében. A Bizottság 2008-re vonatkozó jogalkotási munkaprogramjában jelentette be a 86/613/EGK irányelv felülvizsgálatát (előzetes programozás 2008, 2008/EMPL/021 tétel). Általános háttér A 86/613/EGK irányelv végrehajtásáról szóló jelentésben2 a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy „az irányelv végrehajtásának gyakorlati eredményei az irányelv alapvető célkitűzésének – vagyis a segítő házastársak helyzetének általános javítása – szempontjából vizsgálva nem bizonyultak teljes mértékben megfelelőnek”. A Bizottság a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemtervében3 bejelentette, hogy a nemek közötti egyenlőség szabályozásának javítása érdekében „felülvizsgálja a nemek közötti egyenlőségről szóló hatályos uniós jogszabályokat, amelyek nem kerültek be a 2005ben átdolgozott jogszabályok közé (…) annak érdekében, hogy azokat adott esetben naprakésszé tegye, korszerűsítse és átdolgozza”. A 86/613/EGK irányelv nem került átdolgozásra. 2007 decemberében4 a Tanács felszólította a Bizottságot, hogy „mérlegelje a 86/613/EGK tanácsi irányelv felülvizsgálatának szükségességét az önálló vállalkozók és az őket segítő házastársuk anyasággal és apasággal kapcsolatos jogainak biztosítása érdekében”. Az Európai Parlament következetesen arra szólította fel a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az irányelvet5, különösen a mezőgazdaság területén tevékenykedő, segítő házastársak helyzetének javítása érdekében.
1
2
3
4
HU
A Tanács 86/613/EGK irányelve (1986. december 11.) a valamely önálló vállalkozói tevékenységet, beleértve a mezőgazdasági tevékenységet is, folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról, valamint az önálló vállalkozó nők terhességi és anyasági védelméről (HL L 359., 1986.12.19., 56. o.). A valamely önálló vállalkozói tevékenységet, beleértve a mezőgazdasági tevékenységet is, folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról, valamint az önálló vállalkozó nők terhességi és anyasági védelméről szóló, 1986. december 11-i tanácsi irányelv végrehajtásáról szóló bizottsági jelentés, (COM(94) 163). A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának - A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv (COM(2006) 92. 2007. december 4. (SOC 385 sz. dokumentum)
2
HU
A 2000. évi lisszaboni Európai Tanács azt a stratégiai célt tűzte ki, hogy az EU „a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává váljon, amely képes tartós gazdasági növekedést elérni, valamint jobb és több munkahelyet és társadalmi kohéziót teremteni”. A több és jobb munkahely elősegítésére és mindenki számára egyenlő esélyek biztosítására vonatkozó stratégiai célkitűzés megvalósítása érdekében az Uniónak általában ösztönöznie kell a vállalkozásokat, különösen pedig a nők szerepvállalását a vállalkozásokban. Ezt a Gondolkozz előbb kicsiben6 és a Megújított szociális menetrend7 c. bizottsági közlemények is elismerték. A javaslat által érintett területen meglévő rendelkezések A 86/613/EGK irányelv két kategóriát különít el: az önálló vállalkozókat és a segítő házastársakat. A két kategóriára vonatkozó jogi helyzet eltérő. Az önálló vállalkozók esetében bizonyos területeken az egyenlő bánásmód elvét megvalósító más jogi szövegek alkalmazandók. A nemi alapon történő megkülönböztetés tilos a szociális biztonság és a szociális védelem más elemei tekintetében (79/7/EGK irányelv), a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekben (86/378/EGK irányelv), a munkavállalásra vonatkozó feltételek terén (2002/73/EK és 2006/54/EK irányelv), továbbá az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása terén (2004/113/EK irányelv). A „segítő házastársak” tekintetében a 86/613/EGK irányelv az egyetlen, uniós szinten alkalmazandó jogi szöveg. 1994-ben a Bizottság jelentést8 fogadott el a 86/613/EGK irányelv végrehajtásáról, amely az alábbi következtetéseket vonta le: „Szigorúan jogi szempontból úgy tűnik, hogy a 86/6136EGK irányelvet végrehajtották a tagállamok. A gyakorlati eredmények azonban nem teljesen megfelelők, ha azokat az irányelv fő célkitűzése, nevezetesen a segítő házastársak helyzetének javítása szempontjából vizsgáljuk.” A jelentés emellett hangsúlyozta, hogy nincs olyan átfogó politika, amely a segítő házastársak helyzetével foglalkozna, és rámutatott arra, hogy „a házastárs által végzett munka elismerése céljából (…) e célkitűzés csak úgy valósítható meg, ha a házastárs saját jogán részesül szociális biztonsági jogosultságokban.” Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival és célkitűzéseivel A javaslat célja teljes mértékben összhangban van az EU szakpolitikáival, különösen pedig a növekedési és foglalkoztatási lisszaboni stratégiával. Az EK-Szerződés szerint a Közösség valamennyi tevékenysége során törekszik az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására. A nemek közötti egyenlőség a lisszaboni stratégia egyik központi gondolata: mivel az önálló vállalkozói tevékenységek területén nagy
5
6 7 8
HU
Lásd az EU vidéki területein a nők helyzetéről szóló, az Európai Parlament által 2008. március 12-én elfogadott jelentést (2007/2117(INI), referens: Christa Klass, A6-0031/2008. COM(2008) 394. COM(2008) 412. A valamely önálló vállalkozói tevékenységet, beleértve a mezőgazdasági tevékenységet is, folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról, valamint az önálló vállalkozó nők terhességi és anyasági védelméről szóló, 1986. december 11-i tanácsi irányelv végrehajtásáról szóló bizottsági jelentés, (COM(94) 163).
3
HU
a nemek közötti aránytalanság, a nők foglalkoztatási arányára vonatkozó uniós célkitűzés megvalósítása érdekében nagyon fontos, hogy a vállalkozások terén mérséklődjön a különbség. 2.
KONZULTÁCIÓ AZ ÉRDEKELT FELEKKEL ÉS HATÁSVIZSGÁLAT
Konzultáció A kezdeményezés előkészítése során a Foglalkoztatási, Szociális és Esélyegyenlőségi Főigazgatóság valamennyi, e téren potenciálisan érdekelt féllel konzultált: mindazokkal, akikre a kezdeményezés befolyással lehet, és azokkal is, akik a végrehajtásban érintettek. A Bizottság ennek megfelelően konzultált az európai szociális partnerekkel, más érdekelt felekkel, a tagállamokkal, valamint a nők és férfiak esélyegyenlőségével foglalkozó tanácsadó bizottsággal. A megkeresett szervezetek az irányelv felülvizsgálatával kapcsolatban eltérő véleményeket fogalmaztak meg. A szakszervezetek és mezőgazdasági szervezetek támogatják az irányelv módosítását és az önálló vállalkozók és a segítő házastársak tekintetében a nemek közötti egyenlőség javítását. A mezőgazdasági szervezeteket képviselő testület támogatja, hogy azonos fokú elkötelezettség esetén egyenlő jogokat biztosítsanak a mezőgazdasági vállalkozásokban dolgozó valamennyi partner számára. Ugyanakkor a kis- és középvállalkozásokat és az ágazati munkaadókat leginkább az esetleges változások potenciális költségei aggasztják, és ellenzik azokat a változtatásokat, amelyek növelnék a szociális biztonsági hozzájárulásokat. A tagállamok, európai szociális partnerek és nem kormányzati szervezetek képviselőiből álló, a nők és férfiak esélyegyenlőségével foglalkozó tanácsadó bizottság, mellyel a Bizottság szintén konzultált, úgy véli, hogy az irányelvet módosítani kell annak érdekében, hogy a segítő házastársak egyértelmű szakmai státuszba kerüljenek, beletartozzanak a szociális védelmi rendszerekbe, valamint annak érdekében, hogy az önálló vállalkozók és a segítő házastársak fizetett szülési/apasági szabadságot vehessenek ki. Az Európai Női Lobbi támogatja az esélyegyenlőséggel foglalkozó tanácsadó bizottság véleményét. A COFACE (Confederation of Family Organisations in the European Union – az Európai Unióban található családi szervezetek szövetsége) kifejezetten támogatja a 86/613/EGK irányelv módosítását, ezzel ugyanis lehetővé válna az önálló vállalkozói tevékenységet folytató nők számára, hogy megfelelően hosszú anyasági szabadságot vegyenek ki a normál terhesség megfelelő lefolyásának és a normál szülés után az anya fizikai felépülésének biztosítása érdekében, és a módosítás azt is lehetővé tenné, hogy a tagállamok számára kötelező legyen elismerni a segítő házastársnak a családi vállalkozásban nyújtott hozzájárulását, valamint így biztosítva lenne, hogy az érintett személyek az önálló vállalkozókkal megegyező szintű szociális védelemben részesüljenek. A tagállamok véleménye sem egyöntetű: egyesek támogatják az uniós jogi keret javítását, mások nem látják szükségét az irányelv és az uniós jogi szabályozás hatálya alá tartozó kérdésekre vonatkozó nemzeti jogszabályok felülvizsgálatának. A Bizottság a lehetőségek szerint figyelembe vette a konzultációk során kifejtett véleményeket, a beavatkozás mértékét az egyenlő bánásmód elvének megvalósításához
HU
4
HU
legszükségesebb szintre korlátozva, és gondosan értékelve a különböző szakpolitikai lehetőségek költségeit és előnyeit. Szakértői vélemények összegyűjtése és felhasználása A 86/613/EGK irányelv felülvizsgálatának szükségességére tekintettel a Bizottság felkérte a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmódról szóló közösségi jogszabályok alkalmazásával foglalkozó független jogi szakértők hálózatát, hogy készítsen jelentést az irányelv végrehajtásáról, a joghézagokról, gyengeségekről és ezek kijavításának lehetőségeiről9. A Bizottság megbízást adott tanulmány10 elkészítésére, hogy áttekintést kapjon a tagállami helyzetről, és felmérje a különböző szakpolitikai lehetőségek költség-hasznon jellemzőit. Más tanulmányok is felhasználásra kerültek, elsősorban a Good practices on social protection of new entrepreneurs and assisting partners and the impact on business creation11 (Helyes gyakorlatok az új vállalkozók és a segítő házas-/ élettársak szociális védelme terén, valamint a vállalkozás létrehozására gyakorolt hatás). Hatásvizsgálat A hatásvizsgálati jelentés megvizsgálta, hogy előnyös lenne-e a 86/613/EGK irányelv felülvizsgálata annak célkitűzéseit (a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmódra irányuló elv alkalmazásának javítása és a nők részvételi arányának növelése az önálló vállalkozói tevékenységben) figyelembe véve. Három fő szakpolitikai lehetőséget választottak ki: az uniós szintű fellépés elvetése, nem kötelező erejű intézkedések meghozatala, illetve a 86/613/EGK irányelv módosítása. A jelentés ezt követően megvizsgálta a három lehetőség hatását. Ennek céljából az irányelv módosításának lehetőségét négy (egymást nem kölcsönösen kizáró) szakpolitikai lehetőségre osztották: – anyaság esetén a védelem megerősítse – családtag ápolására kivehető szabadság – a segítő házastársak hozzájárulásának elismerése – a nemzeti esélyegyenlőségi szervek hatáskörrel való felruházása e téren. Az egyes lehetőségek hatásának vizsgálatát követően a jelentés azt a következtetést vonta le, hogy uniós szintű fellépés hiányában egyik célkitűzés sem valósul meg. Emellett leszögezte, hogy a nem kötelező erejű intézkedéseket fenn kell tartani és fejleszteni kell, ezek azonban nem helyettesítik az irányelv módosítását. A célkitűzések megvalósítása szempontjából az irányelv módosítása tekinthető az egyetlen lehetőségnek.
9
10 11
HU
A tanulmány a következő honlapon érhető el: http://ec.europa.eu/employment_social/gender_equality/legislation/report_draft2.pdf. Online egyelőre nem olvasható. A tanulmány elérhető a következő címen: http://ec.europa.eu/enterprise/entrepreneurship/craft/craftstudies/documents/social_protection_final_report_en.pdf.
5
HU
A költségek szempontjából a hatásvizsgálat következetése szerint az a lehetőség, hogy az önálló vállalkozó nők anyasági szabadságot kapjanak, alacsony költségekkel járna abban a nyolc tagállamban, ahol ezt még nem írják elő. E lehetőség végrehajtása semleges hatással lenne a szociális védelemre, ha teljes mértékben az önálló vállalkozó fizetné költségeit. Ebben az esetben a szociális védelmi rendszerbe fizetett hozzájárulás maximális növekedése alacsony maradna (0,05%-tól (Litvánia) 1,75%-ig (Bulgária). A gyakorlatban a szociális védelmi rendszerek finanszírozása különböző forrásokból történik (az önálló vállalkozóktól származó hozzájárulások, adózás), ezért a költségek egyenlően oszlanának meg a tagállamok és az önálló vállalkozók között. Az intézkedés pénzügyi hatása csökkenthető azáltal is, hogy az önálló vállalkozó nők maguk dönthetik el, hogy igénybe veszik-e a szülési szabadságot vagy sem. Az a lehetőség, hogy a segítő házastárs az önálló vállalkozóval megegyező szintű szociális védelemben részesüljön, legalább két esetben semleges hatást gyakorolna a szociális biztonsági rendszereket terhelő költségekre: ha a költségeket teljes egészében az önálló vállalkozókra hárítják hozzájárulásuk arányos emelésével, vagy ha a tagállam az ellátások és hozzájárulások elosztását a családi vállalkozáson belül aszerint határozza meg, hogy milyen arányban vesz részt a vállalkozásban az önálló vállalkozó és a segítő házastárs. Az utóbbi esetben a költségek és hozzájárulások szempontjából az intézkedés nincs hatással a szociális biztonsági rendszerre. Az intézkedés pénzügyi hatása csökkenthető azáltal is, hogy a segítő házastárs maga választja meg, kíván-e csatlakozni az önálló vállalkozóra alkalmazandó szociális biztonsági rendszerhez. A jelentés azt a következtetést vonta le, hogy a célkitűzéseket leginkább megvalósíthatóvá tevő lehetőség a 86/613/EGK irányelv módosítására vonatkozó irányelvjavaslat lenne. Figyelembe véve a tagállamok és az önálló vállalkozók számára létező lehetőségek költségét, az előnyben részesített megoldás a következő elemeket tartalmazza: szülési szabadság lehetősége az önálló vállalkozó nőknek, a segítő házastárs családi vállalkozáshoz nyújtott hozzájárulásának elismerése azáltal, hogy önálló vállalkozó házas-/élettársával egyenlő szintű szociális védelem igénybevételének lehetőségét biztosítják számára, valamint a nemzeti esélyegyenlőségi szervek hatáskörrel való felruházása megkülönböztetési esetekben. 3.
JOGI SZEMPONTOK
Jogalap A Római Szerződés eredeti szövegezésében a 119. cikk nem vonatkozott az önálló vállalkozókra. Ez a helyzet az Amszterdami Szerződés hatályba lépésével megváltozott. A 141. cikk új, harmadik bekezdése már vonatkozik a foglalkoztatási és munkavállalási kérdésekre, ezért hatálya kiterjed az önálló vállalkozókra. A Római Szerződés 119. cikkének korlátozott hatálya következtében a 86/613/EGK irányelvet két „fennmaradó” jogalap, a 100. és 235. cikk hatálya alatt fogadták el, amelyek
HU
6
HU
lehetővé teszik a Tanács számára, hogy irányelveket fogadjon el a közös piac létrehozására vagy működésére közvetlen hatást gyakorló tagállami jogszabályok közelítése érdekében, illetve abban az esetben, ha közösségi fellépés szükséges a Közösség valamely célkitűzésének eléréséhez, és a Szerződés nem biztosítja a szükséges hatásköröket. A jelenlegi javaslat azonban most meghatározott jogalapra, nevezetesen az EK-Szerződés 141. cikkére hivatkozhat. Szubszidiaritás és arányosság Az EK-Szerződés 2. cikke kimondja, hogy a Közösség egyik fő feladata a férfiak és a nők közötti egyenlőség előmozdítása. A nők alacsony foglalkoztatási aránya a nemek közötti egyenlőtlenség részét képezi: a nők nem élveznek egyenlő bánásmódot, mivel a családi kötelezettségek a nők esetében a férfiakkal összehasonlítva láthatólag kedvezőtlen hatást gyakorolnak a nők vállalkozásban való részvételére. A segítő házastársak kérdésében a szociális biztonság hiánya és az, hogy e személyek hozzájárulása a családi vállalkozáshoz elismerés nélkül marad, egyes vállalkozásoknak tisztességtelen versenyelőnyt ad, ezért ez a kezdeményezés egyenlő feltételeket teremtene. Az EU már megalkotta a 86/613/EGK irányelvet, amelynek hatálya kiterjed az e javaslatban szereplő kérdésekre. Az uniós jogi eszköz az egyetlen mód annak érdekében, hogy Európában biztosítva legyenek az egyenlő feltételek. Az egymástól nagyban eltérő nemzeti jogszabályok, különösen a segítő házastársak státuszát tekintve, tisztességtelen versenyelőnyt adhatnának azon vállalkozásoknak, ahol a védelem mértéke kisebb vagy nem létezik. Ez a javaslat csak a kezdeményezés céljának megvalósulása érdekében legszükségesebb mértékű intézkedéseket írja elő. A javasolt irányelv minimumszabályokat előíró eszköz; minimális szabályokat határozna meg, lehetővé téve ugyanakkor a tagállamok számára, hogy az előírtnál szigorúbb szabályokkal éljenek. Az irányelv különösen azt nem írja elő, hogy a segítő házastársak ugyanazon szociális biztonsági védelmet élvezzék, mint az önálló vállalkozók, hanem azt követeli meg, hogy a segítő házastársak saját kérelmükre az önálló vállalkozóval legalább azonos szintű védelemben részesülhessenek. A tagállamok az ezen irányelvben előírt minimális követelmények betartása esetén továbbra is megtartják arra irányuló hatáskörüket, hogy meghatározzák a hozzájárulások szintjét, valamint az ellátásokra és kifizetésekre vonatkozó szabályokat. Ez a javaslat tehát tiszteletben tartja a szubszidiaritás és arányosság elvét, mivel meghozatala megfelelő szinten történik és nem haladja meg azt a mértéket, ami uniós szinten mindenképpen szükséges a kezdeményezés céljainak megvalósítása érdekében. Az eszköz megválasztása Mivel a cél a hatályos irányelv felváltása, az irányelv a leginkább megfelelő jogi aktus. Emellett mindenféleképpen az irányelv jelenti a leginkább megfelelő jogi eszközt a valamennyi tagállamra kiterjedő, minimális szintű, egységes védelem biztosítására, mindamellett lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy maguk döntsenek a szabályok végrehajtásának legmegfelelőbb módjáról.
HU
7
HU
Megfelelési táblázat A tagállamok kötelesek megküldeni a Bizottságnak az irányelvet átültető nemzeti rendelkezések szövegét, valamint az átültető rendelkezések és ezen irányelv közötti megfeleléseket tartalmazó táblázatot. Európai Gazdasági Térség A szöveg az Európai Gazdasági Térséggel kapcsolatos vonatkozással bír, és az irányelv az EGT-Vegyesbizottság határozatát követően az Európai Gazdasági Térség nem uniós tagállamaiban is alkalmazandó. 4.
KÖLTSÉGVETÉSI KIHATÁSOK
A javaslat nincs hatással a Közösség költségvetésére. 5.
AZ EGYES RENDELKEZÉSEK RÉSZLETES MAGYARÁZATA
1. cikk: Az 1. cikk (1) bekezdése a 86/613/EGK irányelv 1. cikkének felel meg. Meghatározza az irányelv célkitűzését, ami az önálló vállalkozóként tevékenykedő férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének gyakorlati megvalósítása. Az irányelv csak azokra a területekre vonatkozik, amelyek nem tartoznak a 2006/54/EK és a 79/7/EGK irányelv hatálya alá. Az 1. cikk (2) bekezdése meghatározza az irányelv személyi hatályát. A személyi hatály megegyezik a 86/613/EGK irányelv 2. cikkében említettel: az önálló vállalkozóra és a segítő házastársra terjed ki. Az 1. cikk (3) bekezdése tisztázza, hogy az irányelv nem vonatkozik a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló 2004/113/EGK irányelv által szabályozott kérdésekre. A 2004/113/EK irányelv 5. cikke továbbra is alkalmazandó a biztosítási szerződések és az ezzel összefüggő pénzügyi szolgáltatások esetében. 2. cikk: A 2. cikk új csoportok szerint osztja fel az irányelvben használt fogalmak meghatározását. Az „önálló vállalkozó” és a „segítő házastárs” fogalommeghatározása a 86/613/EGK irányelv 2. cikkéből származik. A „segítő házastárs” fogalma módosul: a kifejezés kiegészül a „segítő” és „élettárs” szavakkal. A módosítás célja, hogy a fogalmak vonatkozzanak a nemzeti jog által élettársként elismert minden olyan személyre, aki rendszeresen részt vesz a családi vállalkozás tevékenységeiben, családi állapotától függetlenül. Az egyértelműség érdekében a „tulajdonostárs” (partner) szót az „üzleti partner” (business partner) kifejezés váltja fel. A „közvetlen megkülönböztetés”, „közvetett megkülönböztetés”, „zaklatás” és „szexuális zaklatás” fogalommeghatározása hatályos közösségi jogszabályokból származik, és semmilyen módon nem tér el a korábban meghatározott megközelítésektől. A közvetlen és közvetett megkülönböztetés és a nemen alapuló, valamint szexuális zaklatás fogalma mutatis
HU
8
HU
mutandis megegyezik a 2000/43/EK, 2000/78/EK, 2002/73/EK, 2004/113/EK és 2006/54/EK irányelvekben szereplő fogalmakkal. A nemen alapuló és szexuális zaklatás nem csupán a munkahelyen fordul elő, hanem az élet más területein, például az önálló vállalkozói tevékenységgel összefüggésben is. A 76/207/EGK és 2006/54/EK irányelvekhez hasonlóan a két fogalmat el kell különíteni, mert más-más jelenséget takarnak. A nemen alapuló megkülönböztetés azt jelenti, hogy egy személyt neme alapján kedvezőtlen – nem feltétlenül szexuális jellegű – bánásmódban részesítik. A szexuális zaklatás a szexuális természetű, nemkívánatos magatartás minden formája, amely szóbeli, nem szavakkal történő vagy fizikai módon valósul meg. 3. cikk: A 3. cikk (1) bekezdése ezen irányelv alkalmazásban meghatározza az egyenlő bánásmód elvének jelentését. A definíció a 86/613/EGK irányelv 3. és 4. cikkében említetteken alapul. Ez a rendelkezés tilt minden közvetlen vagy közvetett megkülönböztetést a vállalkozás létrehozásával, eszközökkel való ellátásával vagy bővítésével, valamint bármely formájú önálló vállalkozói tevékenység megkezdésével kapcsolatban. A 3. cikk (2) bekezdése egyértelművé teszi, hogy a zaklatás mindkét formája nemi alapú megkülönböztetésnek minősül, ennek megfelelően meg kell tiltani. A 3. cikk (3) bekezdése meghatározza, hogy az ilyen típusú megkülönböztetésre való felszólítás is megkülönböztetésnek minősül. Hasonló rendelkezés található a 2000/43/EK és 2000/78/EK irányelvben, az EK-Szerződés 13. cikke alapján, valamint a 2006/54/EK irányelvben, az EK-Szerződés 141. cikkének (3) bekezdése alapján, amelynek tárgya a foglalkoztatáshoz, szakképzéshez és előléptetéshez való hozzáférés, továbbá a munkafeltételek tekintetében a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazása. 4. cikk: Ez a rendelkezés a pozitív intézkedésekre vonatkozik. A meglévő irányelvek, különösen a 2004/113/EK irányelv megerősíti, hogy valamennyi tagállam fenntarthat vagy bevezethet olyan speciális intézkedéseket, melyek célja, hogy kompenzálja az irányelv hatálya alá tartozó területen bármely nemű személy által elszenvedett bizonyos hátrányos helyzeteket. Ezen intézkedések szükségességét egyértelműen ki kell mutatni, specifikus hátrány leküzdésére kell irányulniuk, és időben korlátozottnak kell lenniük, vagyis a feltárt probléma megoldásához szükséges időn túl nem lehet őket alkalmazni. A nők például számos tényező következtében (beleértve a kockázati tőke bevonása és az üzleti ötletek kibontakoztatására irányuló támogatás megszerzése terén tapasztalható nehézségeket) hagyományosan több nehézséggel néznek szembe egy vállalkozás beindításakor, mint a férfiak. Az egyenlő bánásmód elvének alkalmazása várhatóan segít e helyzeten, az azonban valószínűtlen, hogy egymagában elegendő lesz a nők által e téren tapasztalható hátrányok leküzdésére. A Bizottság úgy véli, hogy ez az irányelv nem tilthatja a nemek között a vállalkozások területén mutatkozó aránytalanság leküzdéséhez szükséges tagállami intézkedések bevezetésének lehetőségét, és lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok az egyenlő bánásmód elvének tekintetében ilyen típusú eltéréssel éljenek. Az Európai Bíróságnak a pozitív intézkedéssekkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatával összhangban ezek az intézkedések természetesen nem eredményezhetik azt, hogy azonos képzettségű férfiak és nők esetében a nők automatikusan és feltétel nélkül előnyökhöz jussanak.
HU
9
HU
5. cikk: A 5. cikk a 86/613/EGK irányelv 5. cikkéhez hasonlít. A fő eltérést a „vagy élettárs” kifejezés beillesztése jelenti, amely egyértelművé teszi, hogy e cikk a családi állapotra való tekintet nélkül az önálló vállalkozónak a nemzeti jog által élettársaként elismert személyre vonatkozik. 6. cikk: A 6. cikk a 86/613/EGK irányelv 6. cikkéhez hasonlít. Az új rendelkezés előírja, hogy a segítő házastársaknak saját kérelmükre az önálló vállalkozóval legalább azonos szintű védelemben kell részesülniük. A rendelkezés nem írja elő, hogy az önálló vállalkozóknak bármilyen meghatározott szociális biztonsági rendszer hatálya alá kell tartozniuk. A cikk kötelezővé teszi azt a lehetőséget, hogy a segítő házastárs saját kérésére az önálló vállalkozóra vonatkozó szociális biztonsági védelemben részesülhessen. E cikk értelmében a segítő házastárs dönt arról, hogy csatlakozik-e a szociális biztonsági rendszerhez, a tagállamoknak csupán a választást kell lehetővé tenniük. A tagállamok az ezen irányelvben előírt minimális követelmények betartása esetén továbbra is megtartják arra irányuló hatáskörüket, hogy meghatározzák a hozzájárulások és a kifizetések szintjét. 7. cikk: A 7. cikk jelentősen módosítja a 86/613/EGK irányelv 8. cikkét. Az utóbbi cikk hatályban lévő szövege értelmében a tagállamok megvizsgálják, hogy abban az esetben, ha egy önálló vállalkozó nő, illetve egy önálló vállalkozó férfi felesége terhesség vagy anyaság miatt megszakítja jövedelemszerző tevékenységét, akkor ez idő alatt részesülhet-e és milyen feltételek mellett olyan szolgáltatásokban, amelyek átmeneti időre a helyettesítéséről gondoskodnak, vagy részesülhet-e pénzbeli juttatásban valamely szociális biztonsági vagy egyéb állami szociális védelmi rendszer révén. A 7. cikk (1) bekezdése előírja, hogy az önálló vállalkozó nőket és a segítő házastársakat kérelmükre a 92/85/EGK irányelv által előírt szülési szabadságban kell részesíteni. A 7. cikk (2) és (3) bekezdése értelmében a szülési szabadság esetén fizetett összegnek legalább meg kell egyeznie a betegszabadság esetén fizetett összeggel, a nemzeti jog által meghatározott felső határ függvényében. Ha az érintett személy nem részesül betegbiztosítási ellátásban, az összegnek egy nemzeti szinten meghatározott, megfelelő juttatás szintjével kell megegyeznie. Az önálló vállalkozói tevékenység jellegzetességei figyelembe vétele érdekében a 7. cikk (4) bekezdése a pénzügyi juttatás alternatívájaként lehetőség szerint biztosítja az ideiglenes helyettesítési szolgáltatás lehetőségét. Ez lehetővé tenné az önálló vállalkozó nők számára, hogy szülési szabadságot vegyenek ki és ideiglenes helyettesítéssel oldják meg üzleti tevékenységüket. 8. cikk: A 8. cikk a jogvédelemről szól, amely lehetővé teszi az irányelv értelmében előírt kötelezettségek érvényesítését. Azon személyek számára, akiket véleményük szerint megkülönböztetés ért, lehetővé teszi, hogy egyenlő bánásmódhoz fűződő jogaik érvényre juttatása érdekében adminisztratív és/vagy jogi eljárás során lépjenek fel.
HU
10
HU
A jogvédelemhez való jogot tovább erősíti az a lehetőség, hogy az áldozat nevében fellépve szervezetek is gyakorolhatják azt. 9. cikk: A 9. cikk a kártérítéssel és jóvátétellel foglalkozik. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a nemzeti jogszabályokban rögzítve legyenek a valós és tényleges kártérítésre és jóvátételre vonatkozó rendelkezések, az EK-Szerződés 13. és 141. cikkén alapuló irányelvekhez hasonlóan. 10. cikk: A 10. cikk előírja a tagállamok számára, hogy az irányelv hatálya alá tartozó területeken az egyenlő bánásmód elősegítésére jelöljenek ki nemzeti szerveket. Megismételi a 2000/43/EK, 2002/73/EK, 2004/113/EK és 2006/54/EK irányelvek hasonló rendelkezéseit. Keretet biztosít e nemzeti szervek számára, melyek az egyenlő bánásmód elvének elősegítése érdekében, függetlenül működnek. A tagállamok eldönthetik, hogy e feladatot ugyanazok a szervek töltsék-e be, amelyeket a 2002/73/EK tanácsi irányelv (és így a 2006/54/EK irányelv) a munkaerőpiac és/vagy a 2004/113/EK tanácsi irányelv az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén előírt. A tagállamok szabadon rendelkezhetnek e szervek létrehozásáról regionális vagy helyi szinten, ügyelve arra, hogy e szabályozás egész területükre kiterjedjen. Az irányelvjavaslat e tagállami szervek számára számos követelményt határoz meg az említett irányelvekben szereplő elvekkel összhangban. 11. cikk: A 11. cikk általános rendelkezést tartalmaz az átláthatóság szükségességéről, illetve annak fontosságáról, hogy az irányelv hatálya alá tartozó területekre vonatkozó rendelkezésekkel kapcsolatos információkról tájékoztassák az érintett személyeket. 12. cikk: Ez a rendelkezés egy általános záradék, amely előírja, hogy az irányelv nemzeti jogba való átültetése nem eredményezheti az irányelv hatálya alá tartozó személyekre és kérdésekre az adott nemzeti jogban már létező védelem szintjének csökkenését. 13. cikk: Ez a rendelkezés meghatározza az egyenlő bánásmód elvének végrehajtására vonatkozó ellenőrzést és jelentéstételt. A jelentéstételi eljárások szerint a tagállamoknak [az elfogadástól számított hat év elteltével] jelentést kell készíteniük a Bizottság számára, a Bizottságnak pedig egy évvel később az Európai Parlament és a Tanács számára. Az irányelv hatását ezért gondosan értékelik majd, ennélfogva a jogi kerethez szükséges kiigazításokra időben tehető javaslat. 14. cikk: Ez a rendelkezés meghatározza az irányelv végrehajtásához szükséges eljárásokat. A Bizottság javasolja, hogy a tagállamoknak általában két év álljon rendelkezésükre az irányelv
HU
11
HU
nemzeti jogba történő átültetésére, és további [két] év a segítő házastársakról szóló 6. cikk átültetésére. A közelmúltban megállapított gyakorlattal összhangban e cikk előírja, hogy a tagállamok közöljék az irányelvet átültető nemzeti jogszabályuk szövegét, valamint a nemzeti jogszabály és az irányelv rendelkezései közötti megfelelési táblázatot. 15. cikk: E rendelkezés a 13. cikk által a tagállamoknak az ezen irányelv végrehajtására megállapított határidővel hatályon kívül helyezi a 86/613/EGK irányelvet.
HU
12
HU
2008/0192 (COD) Javaslat: AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról és a 86/613/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 141. cikke (3) bekezdésére, tekintettel a Bizottság javaslatára12, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére13, tekintettel a Régiók Bizottsága véleményére14, a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően, mivel: (1)
A valamely önálló vállalkozói tevékenységet, beleértve a mezőgazdasági tevékenységet is, folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról, valamint az önálló vállalkozó nők terhességi és anyasági védelméről szóló, 1986. december 11-i 86/613/EGK tanácsi irányelv15 biztosítja az önálló vállalkozói tevékenységet folytató, valamint az ilyen tevékenységhez hozzájáruló férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének tagállami végrehajtását. Az önálló vállalkozók és a segítő házastársak vonatkozásában a 86/613/EGK irányelv nem bizonyult eredményesnek és hatályát felül kell vizsgálni, mivel a nemi alapon történő megkülönböztetés és zaklatás nemcsak a szerződéses munkaviszonyban állók esetében fordul elő. Az átláthatóság érdekében a 86/613/EK irányelv helyébe ez a rendelet lép.
(2)
A Bizottság a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemtervében16 bejelentette, hogy a nemek közötti egyenlőség szabályozásának javítása érdekében felülvizsgálja a nemek közötti egyenlőségről szóló hatályos uniós jogszabályokat, amelyek nem kerültek be a 2005-ben átdolgozott jogszabályok közé, annak érdekében, hogy azokat adott esetben naprakésszé tegye, korszerűsítse és átdolgozza. A 86/613/EGK irányelv nem került az átdolgozásra.
12
HL C , , o. HL C , , o. HL C , , o. HL L 359., 1986.12.19., 56. o. COM(2006) 92.
13 14 15 16
HU
13
HU
(3)
A nőknek és a férfiaknak a munkahelyteremtésben, a növekedésben és a társadalmi kohézióban elfoglalt kiegyensúlyozott szerepéről szóló tanácsi következtetésekben17 a Tanács felszólította a Bizottságot, hogy mérlegelje a 86/613/EGK tanácsi irányelv szükség esetén való felülvizsgálatát az önálló vállalkozók és az őket segítő házastársak anyasággal és apasággal kapcsolatos jogainak biztosítása érdekében.
(4)
Az Európai Parlament következetesen arra szólította fel a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a 86/613/EGK irányelvet, különösen a mezőgazdaság területén tevékenykedő,segítő házastársak helyzetének javítása érdekében.
(5)
A Megújított szociális menetrend: Lehetőségek, hozzáférés és szolidaritás a XXI. századi Európában c. közleményében18 a Bizottság megerősítette a fellépés szükségességét a vállalkozói tevékenység területén a nemek között mutatkozó aránytalanság leküzdése, valamint a családi és szakmai élet összeegyeztetése érdekében.
(6)
Már számos, az önálló vállalkozói tevékenységre vonatkozó jogi eszköz áll rendelkezésre az egyenlő bánásmód elvének érvényesítésére, elsősorban a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a szociális biztonság területén történő fokozatos megvalósításáról szóló 79/7/EGK tanácsi irányelv19 és a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv20 (átdolgozott szöveg). Ez az irányelv ennélfogva nem vonatkozik azokra a területekre, amelyek más irányelv hatálya alá tartoznak.
(7)
Az irányelvet az önálló vállalkozó és a segítő házastársak esetében kell alkalmazni, mivel mindketten részt vesznek a vállalkozás tevékenységeiben.
(8)
Az irányelv nem alkalmazandó a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvét megvalósító más irányelvek, elsősorban a 2004/113/EGK irányelv hatálya alá tartozó területekre. A 2004/113/EK irányelv 5. cikke továbbra is alkalmazandó a biztosítási szerződések és az ezzel összefüggő pénzügyi szolgáltatások esetében.
(9)
A nemi hovatartozáson alapuló megkülönböztetés megakadályozása érdekében ez az irányelv vonatkozik mind a közvetlen, mind a közvetett megkülönböztetésre. A zaklatás és a szexuális zaklatás megkülönböztetésnek minősül, ennek megfelelően meg kell tiltani.
(10)
A Szerződés 141. cikkének (4) bekezdése értelmében a tagállamok fenntarthatnak vagy elfogadhatnak bizonyos előnyöket nyújtó intézkedéseket annak érdekében, hogy az alulreprezentált nem számára az önálló vállalkozói tevékenység folytatását megkönnyítsék, vagy hogy a szakmai előmenetelükben őket érő hátrányokat megakadályozzák vagy kiegyenlítsék. Elvben az egyenlőség gyakorlati megvalósítására irányuló intézkedések nem sérthetik a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód jogi elvét.
17
2007. december 4. (SOC 385 sz. dokumentum) COM(2008) 412. HL L 6., 1979.1.10., 24. o. HL L 204., 2006.7.26., 23. o.
18 19 20
HU
14
HU
HU
(11)
Az önálló vállalkozás területén az egyenlő bánásmód elvének alkalmazása azt jelenti, hogy nem történhet megkülönböztetés a vállalkozás vagy az önálló vállalkozói tevékenység bármely más formájának létrehozása, eszközökkel való ellátása és bővítése terén.
(12)
Biztosítani kell, hogy ne történhessen családi állapot alapján történő megkülönböztetés a házastársak vagy a nemzeti jog által elismert élettársak közös vállalkozásának létrehozására vonatkozó feltételek esetén.
(13)
A segítő házastársaknak, a családi vállalkozáshoz nyújtott hozzájárulásukra tekintettel, saját kérelmükre jogosultságot kell biztosítani arra, hogy az önálló vállalkozóval legalább azonos szintű védelemben részesüljenek, az önálló vállalkozókra − elsősorban a hozzájárulások terén − vonatkozó feltételekkel azonos feltételek mellett. A tagállamokat fel kell kérni, hogy hozzák meg a megfelelő intézkedéseket e választás lehetővé tétele érdekében. Az önálló vállalkozók és a segítő házastársak számára nyújtott védelem szintje arányos lehet azzal, hogy az érintett személy milyen mértékben vesz részt a családi vállalkozás tevékenységeiben.
(14)
A gyermeket váró önálló vállalkozók és segítő házastársak gazdasági és fizikai sebezhetősége szükségessé teszi, hogy megadják számukra a szülési szabadság jogát; a szülési szabadság egy részét kötelezőnek kell tekinteni. A tagállamok az ezen irányelvben előírt minimális követelmények betartása esetén továbbra is megtartják arra irányuló hatáskörüket, hogy meghatározzák a hozzájárulások és a kifizetések szintjét. Az önálló vállalkozók és a segítő házastársak különleges helyzetének figyelembe vétele érdekében biztosítani kell számukra az arra irányuló választás lehetőségét, hogy igénybe kívánják-e venni a szülési szabadságot.
(15)
Az önálló vállalkozói tevékenység sajátosságainak figyelembe vétele érdekében nők esetében az önálló vállalkozók és a segítő házastársak számára lehetőség szerint választási lehetőséget kell biztosítani a pénzügyi juttatás és a szülési szabadság időtartamára biztosított ideiglenes helyettesítés között.
(16)
A jóléti rendszerek hatékonyságának és eredményességének növelése – jobb ösztönzőkkel, hatékonyabb igazgatással és értékeléssel, valamint a kiadási programok rangsorolásával – alapvető fontosságúvá vált az európai szociális modellek hosszú távú pénzügyi fenntarthatóságának biztosításához. Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedések megtervezésekor a tagállamoknak külön figyelmet kell fordítaniuk szociális védelmi rendszereik minősége és hosszú távú fenntarthatósága javítására és biztosítására.
(17)
Azon személyek számára, akik nemi hovatartozásuk miatt hátrányos megkülönbözetést szenvedtek el, biztosítani kell a jogi védelem megfelelő eszközeit. A hatékonyabb védelem biztosításához az egyesületeket, szervezeteket és egyéb jogi személyeket fel kell jogosítani arra, hogy – amennyiben a tagállamok úgy határoznak – részt vehessenek az eljárásokban az áldozat nevében vagy érdekében, a bíróság előtti képviseletre és védelemre vonatkozó eljárás nemzeti szabályainak sérelme nélkül.
(18)
A nemi hovatartozáson alapuló megkülönböztetéssel szembeni védelmet meg kell erősíteni az egyes tagállamokban olyan szerv vagy szervek létrehozása által, amelyek hatásköre kiterjed a megkülönböztetéssel összefüggő problémák elemzésére, a lehetséges megoldások tanulmányozására és az áldozatoknak biztosított konkrét
15
HU
segítségnyújtásra. Ezen szerv vagy szervek megegyezhetnek az emberi jogok védelmével, illetve az egyén jogainak védelmével, továbbá az egyenlő bánásmód elvének alkalmazásával nemzeti szinten megbízott intézményekkel. Az említett szerveknek az irányelv szerinti hatásköreik gyakorlása és feladataik betöltése során az ENSZ-nek az emberi jogok védelmét és előmozdítását célzó nemzeti intézmények státuszáról és működéséről szóló párizsi elveivel összhangban kell működniük. (19)
Mivel a tervezett intézkedés célkitűzését – azaz a megkülönböztetéssel szembeni magas szintű közös védelem valamennyi tagállamra kiterjedő biztosítását – a tagállamok nem tudják kellő mértékben megvalósítani, és a cél közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az említett cikkben foglalt arányosság elvével összhangban az irányelv nem lépi túl a szóban forgó célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket,
ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET: 1. cikk A rendelet tárgya és hatálya 1. Ez az irányelv jogi keretet biztosít az egyenlő bánásmód elvének a tagállamokban történő alkalmazása érdekében az önálló vállalkozóként tevékenykedő vagy az ilyen tevékenységben közreműködő férfiak és nők vonatkozásában azokon a területeken, amelyekre a 2006/54/EGK és a 79/7/EGK irányelvek hatálya nem terjed ki. 2. Az irányelv hatálya az önálló vállalkozókra és a segítő házastársakra terjed ki. 3. A nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtása tekintetében továbbra is a 2004/113/EK irányelv az irányadó. 2. cikk Fogalommeghatározások 1. Ezen irányelv alkalmazásában: a) „önálló vállalkozók”: mindazok, akik a nemzeti jog által meghatározott feltételek mellett, saját számlájukra folytatnak jövedelemszerző tevékenységet, ideértve a mezőgazdasági gazdálkodókat és a szellemi szabadfoglalkozásúakat is; b) „segítő házastárs”: az önálló vállalkozó házastársa vagy a nemzeti jog által elismert élettársa, aki nem alkalmazott vagy üzleti partner, és aki rendszeresen, a nemzeti jog által meghatározott feltételek mellett vesz részt az önálló vállalkozó személy tevékenységében, és vele azonos vagy kisegítő feladatokat lát el. c) „közvetlen megkülönböztetés”: ha egy személlyel szemben neme miatt kevésbé kedvezően járnak el, mint ahogyan egy másik személlyel szemben hasonló helyzetben eljárnak, eljártak vagy eljárnának; d) „közvetett megkülönböztetés”: ha egy látszólag semleges rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat az egyik nemhez tartozó személyeket a másik nemhez tartozó személyekhez képest
HU
16
HU
hátrányosan érint, kivéve ha ez a rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat jogszerű céllal objektív módon igazolható, továbbá e cél megvalósításának eszközei megfelelőek és szükségesek; e) „zaklatás”: ha egy személy nemével kapcsolatos nemkívánatos magatartásra kerül sor olyan céllal vagy hatással, amely sérti az adott személy méltóságát, és amely megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy sértő környezetet teremt; f) „szexuális zaklatás”: szexuális természetű, nemkívánatos magatartás minden formája, amely szóbeli, nem szavakkal történő vagy fizikai módon valósul meg, olyan céllal vagy hatással, amely sérti az adott személy méltóságát és különösen amennyiben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy sértő környezetet teremt. 3. cikk Az egyenlő bánásmód elve 1. Az egyenlő bánásmód elve azt jelenti, hogy semmilyen nemi megkülönböztetés nem állhat fenn, sem közvetlenül, sem közvetetten, különös tekintettel a családi állapotra és a családi jogállásra történő hivatkozással a következő területeken: valamely vállalkozás létrehozása, eszközökkel való ellátása vagy bővítése, illetve bármilyen formájú önálló vállalkozói tevékenység megkezdése vagy bővítése. 2. A zaklatás és a szexuális zaklatás nemi alapon történő megkülönböztetésnek minősül, ennek megfelelően meg kell tiltani. Az a tény, hogy egy személy visszautasítja az ilyen magatartást, vagy tűri azt, nem használható fel az adott személyt érintő döntés alapjául. 3. A személyekkel szembeni megkülönböztetésnek minősül.
hátrányos
megkülönböztetésre
való
felszólítás
is
4. cikk Pozitív intézkedések A nők és férfiak közötti teljes egyenlőség gyakorlati megvalósításának biztosítása céljából az egyenlő bánásmód elve nem akadályoz meg egyetlen tagállamot sem olyan különleges intézkedések fenntartásában és elfogadásában, amelyek nemi hovatartozáson alapuló hátrányok kiküszöbölésére és ellensúlyozására irányulnak. 5. cikk Vállalat alapítása A tagállamok – a bizonyos tevékenységek gyakorlására vonatkozó, különös, mindkét nemre egyaránt érvényes feltételek sérelme nélkül – megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a házastársak vagy a nemzeti jog által elismert élettársak közötti cégalapítás feltételei ne legyenek kedvezőtlenebbek, mint az egyéb személyek esetében alkalmazandó feltételek.
HU
17
HU
6. cikk Social protection for assisting spouses A tagállamok foganatosítják a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a segítő házastársak saját kérelmükre az önálló vállalkozóval legalább azonos szintű védelemben részesülhessenek, az önálló vállalkozókra vonatkozó feltételekkel azonos feltételek mellett. 7. cikk Szülési szabadság 1. A tagállamok foganatosítják a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az önálló vállalkozó nők és a segítő házastársak kérelmükre a 92/85/EGK irányelvben előírtakkal megegyező időtartamú szülési szabadságban részesüljenek. 2. Annak biztosítása érdekében, hogy az (1) bekezdésben említett személyek élhessenek az e cikkben elismert jogaikkal, a tagállamoknak intézkedéseket kell foganatosítaniuk annak biztosítására, hogy a szülési szabadság alatt az érintett személyek megfelelő juttatást kapjanak. 3. A (2) bekezdésben említett juttatás akkor tekinthető megfelelőnek, ha legalább azzal egyenértékű jövedelmet biztosít, amelyet az érintett munkavállaló tevékenységének egészségi okokból történő megszakítása esetén kapna, egyéb esetben pedig, ha megegyezik egy tetszőleges, nemzeti jogszabályok szerint meghatározott megfelelő juttatás szintjével, a nemzeti jogszabályokban esetlegesen meghatározott maximális összeghatárig. 4. A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy nők esetében az önálló vállalkozók és a segítő házastársak a (2) bekezdésben említett juttatás alternatívájaként lehetőség szerint hozzáférjenek az ideiglenes helyettesítést biztosító vagy bármely meglévő nemzeti szociális szolgáltatásokhoz. 8. cikk Jogvédelem 1. A tagállamok biztosítják, hogy minden személy, akit saját állítása szerint az egyenlő bánásmód elvének be nem tartása miatt sérelem vagy kár ért, az ebből az irányelvből eredő igényeit bírói vagy közigazgatási úton – a tagállamok által szükségesnek vélt esetben akár békéltető eljárás útján is – érvényesíthesse annak a viszonynak a megszűnte után is, amelyben a megkülönböztetés állítólagosan történt. 2. A tagállamok biztosítják, hogy azok az egyesületek, szervezetek vagy egyéb jogi személyek, amelyeknek a nemzeti jog által szabályozott kritériumokkal összhangban törvényes érdekükben áll az ebben az irányelvben előírt rendelkezések betartásának biztosítása, a sértett személy nevében vagy támogatójaként, annak beleegyezésével részt vehessenek az ebből az irányelvből eredő kötelezettségek érvényesítéséért folytatott bírósági vagy közigazgatási eljárásban. 3. Az (1) és (2) bekezdés nem érinti azokat a nemzeti jogszabályokat, amelyek az egyenlő bánásmód elve tekintetében az eljárás megindításának határidejét szabályozzák.
HU
18
HU
9. cikk Kártérítés vagy jóvátétel A tagállamok nemzeti jogrendszerük keretében meghozzák azokat az intézkedéseket, amelyekkel valós és tényleges kártérítés, illetve jóvátétel biztosítható – a tagállamok döntése alapján – a jelen irányelv értelmében megkülönböztetést elszenvedő személy részére az őt ért veszteségért vagy kárért; az ilyen kártérítés vagy jóvátétel visszatartó erejű és arányos az elszenvedett kárral. Ilyen kártérítés vagy jóvátétel esetében nem állapítható meg előzetes maximális összeg. 10. cikk Az egyenlő bánásmód előmozdítását szolgáló testületek 1. A tagállamok kijelölnek egy vagy több olyan testületet, illetve megteszik az ezek létrehozásához szükséges intézkedéseket, amelyek minden személy számára elősegítik, elemzik, ellenőrzik és támogatják az egyenlő, nemi alapon történő megkülönböztetéstől mentes bánásmódot. Ezek a szervek akár az emberi jogok vagy az egyének jogainak védelmére vagy az egyenlő bánásmód elvének végrehajtásának biztosítására nemzeti szinten hivatott intézmények részét is képezhetik. 2. A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett testületek hatásköre kiterjedjen a következőkre: a) az áldozatok és a 8. cikk (2) bekezdésében említett egyesületek, szervezetek vagy más jogi személyek jogainak sérelme nélkül önálló segítség nyújtása a megkülönböztetés áldozatainak a megkülönböztetés miatti panaszaik érvényesítése során; b) független vizsgálatok elvégzése a megkülönböztetés tárgyában; c) független jelentések kiadása és javaslattétel bármely kérdésben, amely összefügg az ilyen megkülönböztetéssel. 11. cikk Tájékoztatás A tagállamok biztosítják, hogy az érintett személyeket a tagállam egész területén megfelelő eszközök segítségével tájékoztatják az ezen irányelv alapján hozott rendelkezésekről, valamint a már hatályos, vonatkozó rendelkezésekről. 12. cikk A védelem mértéke Ezen irányelv végrehajtása semmilyen körülmények között nem jelenthet jogalapot az irányelv hatálya alá tartozó területeken a hátrányos megkülönböztetés elleni védelemnek a tagállamok által már elért szintjéhez képest történő csökkentéséhez.
HU
19
HU
13. cikk Jelentések 1. A tagállamok az ezen irányelv alkalmazásával kapcsolatban minden rendelkezésre álló információt közölnek a Bizottsággal [6 évvel az elfogadást követően]. A Bizottság legkésőbb [7 évvel az elfogadást követően] összefoglaló jelentést nyújt be az Európai Parlament és a Tanács számára. Amennyiben szükséges, a beszámolóhoz a közösségi fellépésre vonatkozó javaslatok is mellékelhetők. 2. A bizottsági jelentés figyelembe veszi az érdekeltek szempontjait. 14. cikk Végrehajtás 1. A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb [2 éven belül]-ig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét, valamint az e rendelkezések és az irányelv közötti megfelelést bemutató táblázatot haladéktalanul megküldik a Bizottságnak. A tagállamok által elfogadott rendelkezéseknek hivatkozniuk kell erre az irányelvre, vagy hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozással együtt kell megjelenniük. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg. 2. Az adott feltételek figyelembe vétele érdekében a tagállamok számára a 6. cikk követelményeinek való megfelelés érdekében szükség esetén további [2 év] biztosítható. 3. A tagállamok megküldik a Bizottságnak nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az irányelv tárgykörében fogadnak el. 15. cikk Hatályon kívül helyezés A 86/613/EGK irányelv [a végrehajtás határideje] -val/vel hatályát veszti. 16. cikk Hatálybalépés Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. 17. cikk Címzettek Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei. Kelt Brüsszelben,
HU
az Európai Parlament részéről
a Tanács részéről
az elnök
az elnök
20
HU
