HU
HU
HU
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA
Brüsszel, 2008.12.4 COM(2008) 816 végleges 2008/0246 (COD)
Javaslat: AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE a tengeri és belvízi közlekedést igénybe vevő utasok jogairól, valamint a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló 2006/2004/EK rendelet módosításáról {SEC(2008) 2950} {SEC(2008) 2951}
HU
HU
INDOKOLÁS 1.
A JAVASLAT HÁTTERE
1.1.
Indokok és célkitűzések
A tengeri személyszállításban a piacnyitás folyamata 1986-ban kezdődött, majd 1992-ben ért véget, amikor a tagállamok megnyitották egymás előtt a tengeri szállítási piacokat. A piacnyitást azonban csak akkor lehet befejezettnek tekinteni, ha annak minden előnyét nemcsak a vállalatok, de a fogyasztók is élvezhetik. A tényleges fogyasztói jogok elengedhetetlenek ahhoz, hogy a liberalizáció valódi választási lehetőséget biztosítson és a fogyasztók bizalommal választhassanak másik közlekedési módot, ha szeretnének. Az „Európai közlekedéspolitika 2010-ig: ideje dönteni” című fehér könyvében1 az Európai Bizottság előirányozta, hogy az utasok jogait minden közlekedési mód esetében ki kell alakítani, és ezzel a felhasználókat a közlekedéspolitika fókuszába helyezte. A cselekvés szükségességére mutatott rá ezzel kapcsolatban az utasok jogainak Európai Unión belüli megerősítéséről szóló 2005. február 16-i közlemény2 is, amelyben a Bizottság bemutatta azt a szakpolitikai megközelítést, amellyel az utasok védelmét szolgáló intézkedéseket minden közlekedési módra ki lehetne terjeszteni. A Bizottság ebben a közleményben már megjelölte azt is, hogy mely jogokat kell az alkalmazott közlekedési módtól függetlenül közösségi fellépéssel megerősíteni. Az utasoknak közös, minden közlekedési módra egyaránt vonatkozó alapelvekre van szükségük azért, hogy bármilyen közlekedési formát is választottak, rögtön tisztában legyenek a jogaikkal, ha utazás közben valamilyen baj történik. A tengeri közlekedés vonatkozásában az Európai Bizottság megerősítendő jogokként a következőket jelölte meg: 1) a csökkent mozgásképességű személyek érdekeit szolgáló különleges intézkedések; 2) automatikus és azonnali megoldások, ha az utazás során fennakadás történik (hosszú késések, törlések vagy a szállítás megtagadása); 3) utastájékoztatási kötelezettségek és 4) panaszok kezelése és jogorvoslati eszközök. A tengeri és belvízi utasszállítók baleseti felelősségére vonatkozóan van már egy bizottsági rendeletjavaslat3. 1.2.
Tengeri közlekedés
Az Európai Unió 27 tagállamából 22 parti ország. E 22 tagállam között négy sziget van (az Egyesült Királyság, Írország, Málta és Ciprus), nyolc másik pedig (Portugália, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Görögország, Dánia, Svédország és Finnország) szigetcsoportokkal vagy nagy szigetekkel rendelkezik, ahol jelentős lélekszámú lakosság él. A szigetcsoportokon és az Európai Unió félreeső és legtávolabbi régióiban, ahol a gyakori tengeri személyforgalom az Európai Unió társadalmi és gazdasági vérkeringésébe való bekapcsolódáshoz elengedhetetlen, sokszor nincs is más választható közlekedési mód. Az utóbbi 30 évben a mobilitás hirtelen felélénkülése tapasztalható Európában. Az állampolgárok milliói számára az utazás valósággá vált, közlekedni muszáj. A jelenségnek számos oka van, ezek között első helyen áll a gazdasági növekedés, a belső piac kialakulása,
1 2 3
HU
COM(2001) 370, 2001.9.12.
COM(2005) 46. 2005-ben a Bizottság már előterjesztett egy rendeletjavaslatot a halál és sérülés esetén viselt felelősségről, amely jelenleg a Tanács és az Európai Parlament előtt van: az Európai Parlament és a Tanács rendelettervezete a tengeri és belvízi utasszállítók baleseti felelősségéről, COM(2005) 592.
2
HU
az utazás alacsonyabb költsége és az, hogy Európa halad a „belső határok nélküli térség” megvalósulása felé4. E fejlődés egyenes következményeként 2006-ban 398 millió ember fordult meg az Európai Unió kikötőiben5. A tengeri személyszállítás jelentősége a részt vevő üzemeltetők számában is tükröződik. Az európai komp- és RoRo (roll-on, roll-off) piacnak csaknem 300 szereplője van, Európában pedig megközelítőleg 800 személykikötő van. A tengeri személyszállítás eloszlása egész Európában egyenletes, az Európai Unió három tengerparti övezetében (Balti-tenger, Északitenger és Földközi-tenger) hasonló útvonalszámmal egyenként több mint egymillió utast szállítanak évente. 1.3.
Érintett kérdések
A javaslat célja az, hogy a tengeri közlekedés vonzerejének és megbízhatóságának növelése, illetve a különböző tagállamok fuvarozói és az egyéb közlekedési módok egyenlő versenyfeltételeinek megteremtése érdekében meghatározza a belföldi és nemzetközi tengeri utasok jogait, a fogyatékkal élő vagy a csökkent mozgásképességű személyeket is beleértve. A javaslat alapvetően az alábbiakra vonatkozóan állapít meg rendelkezéseket:
2.
–
akadálymentesítés, a fogyatékkal élő és csökkent mozgásképességű személyek megkülönböztetésmentessége és számukra történő segítségnyújtás;
–
a fuvarozók kötelezettségei, amikor az utazás során törlés vagy késés miatt fennakadás történik;
–
a tengeri és belvízi közlekedést igénybe vevő utasok jogaira vonatkozó tájékoztatási kötelezettség;
–
panaszok kezelése;
–
a végrehajtás általános szabályai.
ALKALMAZÁSI KÖR
E javaslat a belföldi és a nemzetközi tengeri és belvízi kereskedelmi személyszállításra vonatkozik. Célja az, hogy meghatározza a tengeri utasok utazás előtti és alatti tájékoztatására vonatkozó minimális szabályokat, foglalkozzon az utazás során történt fennakadással kapcsolatos kérdésekkel, a késések esetén irányadó szabályokkal, a panaszkezeléssel és a csökkent mozgásképességű személyeknek nyújtandó segítséggel. A vitarendezés tekintetében e rendeletjavaslat független szervek felállításáról rendelkezik. A tengeri közlekedési ágazatra jelenleg irányadó jogi kereteket az alábbi területekre lehet bontani: nemzetközi egyezmények, európai jogszabályok (és azok végrehajtása a nemzeti jogban), nemzeti jogszabályok és önkéntes megállapodások. Általában véve a jelenleg érvényes nemzetközi és európai jogszabályok főleg a biztonsági kérdésekről szólnak. Bár a főbb kritikus helyzeteket érinti a szervezett utazási formákról szóló irányelv6, azonban nem jelent teljesen harmonizált megközelítést: azonos típusú helyzetekbe kerülő, de különböző bánásmódban részesülő utasok eltérő szintű védelemben részesülhetnek.
4 5 6
HU
Az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke. Forrás: Eurostat. A kettős számítás miatt ez mintegy 199 millió tengeri utast jelent. 90/314/EGK irányelv: a szervezett utazási formákra vonatkozó rendelkezések (HL L 158., 1990.6.23., 59. o.)
3
HU
A belföldi utakon közlekedő személyhajókra vonatkozó biztonsági szabályokról és követelményekről szóló 98/18/EK tanácsi irányelvet módosító 2003/24 irányelv7 külön rendelkezéseket tartalmaz a csökkent mozgásképességű személyekre vonatkozóan, a hajóba történő be- és kiszállás, jelzések, hírközlő rendszerek, riasztók és a hajón belüli mozgást biztosító további követelmények tekintetében. A nemzetközi forgalomban közlekedő új hajók akadálymentességének kérdését a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet „Javaslatok a személyhajók idős és mozgássérült személyek igényeinek megfelelő tervezésére és üzemeltetésére vonatkozóan” című körlevele szabályozza8. Ami a nemzeti jogszabályokat illeti, az Európai Unió néhány tagállamában is vannak a közlekedési ágazatban, azon belül kifejezetten a tengerhajózási ágazatban a csökkent mozgásképességű személyek jogaira vonatkozó külön rendelkezések. Ezeket a szabályokat főleg a hatóságok felügyelik és bizonyos mértékben a csökkent mozgásképességű személyek akadálymentes tengeri közlekedését is érintik. Nem világos azonban, hogy ezek a rendelkezések a gyakorlatban milyen mértékű jogokat biztosítanak a csökkent mozgásképességű személyeknek ahhoz, hogy szükség esetén igénybe vehessék a tengeri közlekedést és a segítségnyújtást. A többi belföldi és nemzetközi tengeri járatot azonban nemzeti szinten csak néhány kérdésben szabályozzák, ilyen például a megkülönböztetésmentesség, a segítségnyújtás, a tájékoztatás és a kikötők akadálymentessége. A tagállamok törvényei az utasok számára különböző megoldásokat és eltérő mértékű védelmet nyújtanak. A fogyatékkal élő személyeknek nyújtott segítség tagállamonként nagy eltérést mutat. E javaslat a tarifák területén az árak összehasonlíthatóságának ösztönzésével és az árak tekintetében az állampolgárságtól vagy lakóhelytől független megkülönböztetésmentességnek a támogatásával a fogyasztók jogait erősíti. Általános alapelvként azt is kimondja, hogy a csökkent mozgásképességű személyek szállítását nem lehet megtagadni. Az ebbe a kategóriába tartozó utasok sokszor nem tudnak hajóval utazni, mert a szolgáltatások nem vehetők akadálymentesen igénybe és a hajózási társaságoktól nem kapják meg a szükséges segítséget. A menetjegyváltásnál vagy a hajóra szállásnál tilos a fogyatékosság vagy csökkent mozgásképesség alapján történő hátrányos megkülönböztetés. 3.
ÖSSZHANG AZ UNIÓ EGYÉB SZAKPOLITIKÁIVAL ÉS CÉLKITŰZÉSEIVEL
A rendeletjavaslat a Szerződés célkitűzéseinek elérését a jobb fogyasztóvédelem biztosításával, a megkülönböztetés és a fogyatékkal élő személyek társadalmi kirekesztése elleni küzdelemmel és azzal segíti, hogy lehetővé teszi az európai polgárok számára a belső piac által teremtett lehetőségek maradéktalan kihasználását. Az utasok jogainak megállapítása és további erősítése azt a kiemelt fontosságot fejezi ki, amelyet az Amszterdami Szerződés a fogyasztóvédelemnek tulajdonított. „Közösségi fogyasztóügyi politikai stratégia 2007–2013 – A fogyasztók pozíciójának erősítése, jólétük növelése, és hatékony védelmük”9 című közleményében a Bizottság kimondja, hogy az egyik prioritás a fogyasztónak a közösségi szakpolitikák és jogszabályok középpontjába helyezése. A közlemény megjegyzi, hogy többek között a fogyasztói érdekek légi közlekedésbe történő beépítése terén már történtek előrelépések. A jövőre vonatkozó cél az, hogy e vívmányokra
7
8 9
HU
Az Európai Parlament és a Tanács 2003/24/EK irányelve (2003. április 14.) a személyhajókra vonatkozó biztonsági szabályokról és követelményekről szóló 98/18/EK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 123., 2003.5.17., 18. o.) IMO MSC/ 735. körl. COM(2007) 99.
4
HU
építve a fogyasztói érdekek integrációja még tervszerűbb legyen. A Bizottság ezért a légiközlekedési ágazatban különösen a csökkent mozgásképességű utasokra vonatkozóan kialakított utasjogokat a többi közlekedési módra is kiterjeszti. A tengeri közlekedési járatokon utazók jogaira vonatkozó mostani javaslat megfelel a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem célkitűzéseinek, mivel meghatározza a fogyatékkal élő személyek megkülönböztetésmentességének és támogatásának elvét. A javaslat összhangban van az Alapjogi Charta 21. cikkével is, amely általános elvként megállapítja, hogy tilos minden megkülönböztetés, így különösen a nem, faj, szín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés. Szorosan kötődik a Szerződés 13. cikkéhez is, amely a közösségi hatáskörbe tartozó területeken a Közösség számára lehetővé teszi a megkülönböztetés elleni küzdelmet. Ez a javaslat összhangban van továbbá a fogyatékkal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel, amelyet minden tagállam és az Európai Közösség is aláírt. A Szerződés 12. cikke úgy rendelkezik, hogy tilos az állampolgárság alapján történő bármely megkülönböztetés. Ezért a szociális tarifát előíró közszolgáltatási kötelezettségek sérelme nélkül a fuvarozók vagy a menetjegy-értékesítők által alkalmazott szerződéses feltételeket és tarifákat a széles utazóközönségnek a tengerhajózási ágazatban is a végső felhasználó állampolgárságától vagy lakóhelyétől, illetve a menetjegy-értékesítők Közösségen belüli telephelyétől függetlenül megkülönböztetésmentesen kell felkínálni. Az Európai Unió fogyasztóvédelmi politikája az egységes piac következő fázisának központi eleme, ahogyan azt a Bizottság az Európai Tanács tavaszi üléséhez címzett, az egységes piac felülvizsgálatáról szóló közleményében is rögzítette10. Az egységes piac azért előnyös a fogyasztóknak, mert bővíti a választékot, csökkenti az árakat és megfelelő védelmet biztosít. Ebben a tekintetben a tengeri vagy belvízi közlekedést igénybe vevő utasok jogainak meghatározása kiegészíti az egységes európai piac keretében a közlekedési ágazatban elért haladást. A javaslat biztosítja, hogy a tengeri utasok megfelelőbb védelemben részesüljenek, és így az egységes piac minden előnyét bizalommal kihasználhassák. 4.
KONZULTÁCIÓ AZ ÉRDEKELT FELEKKEL
4.1.
A nyilvános konzultáció
2006-ban az Európai Bizottság nyilvános konzultációt kezdeményezett a tengeri utasjogokról, amely részben érintette a tengeren és belvízen utazó csökkent mozgásképességű személyek jogait is. A konzultáció eredményeit 2006. december 6-án közzétették az Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóság honlapján, és azt kiegészítették az érdekeltek és az Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóság szolgálatai között 2007. január 18-án megtartott értekezlet következtetéseivel. A válaszadók véleménye alapvetően megegyezett abban, hogy az utasok jogainak legalább egy minimális mértékű egységes védelmet kell biztosítani az Európai Unió egész területén, amely független a közlekedési módtól vagy attól, hogy az utazás csak egy tagállamon belül vagy a belső vagy a külső határ átlépésével történik. Kiemelték azt, hogy a tengeri utasok gyakran a társadalom legkiszolgáltatottabb tagjai közé tartoznak, akik nincsenek hozzászokva
10
HU
Egységes piac a polgárok számára – Időközi jelentés az Európai Tanács 2007-es tavaszi ülésére, COM(2007) 60, 2007.2.21.
5
HU
vagy nem rendelkeznek eszközökkel ahhoz, hogy panaszt tegyenek vagy kiálljanak a jogaikért. A beérkezett hozzászólásokból az derült ki, hogy egyfelől a tengerhajózási vállalkozások és szövetségeik, másfelől pedig a fogyasztói szövetségek erősen eltérő véleményt képviselnek, bár mindannyian egyetértenek abban, hogy legalább az alapvető kérdésekben szükség van egyenlő versenyfeltételekre. Általában elmondható, hogy míg az üzemeltetők csak korlátozott szabályozást tartanak szükségesnek az Európai Unió szintjén, addig a szövetségek az utasok jogainak jelentős bővítését szorgalmazzák, kiváltképp, ha a csökkent mozgásképességű személyekről van szó. A tagállamok kormányaitól kapott válaszok többsége támogatta a jogvédelem közösségi szintű beavatkozással történő további erősítését az ágazatban. A csökkent mozgásképességű személyeket illetően – valamennyi tagállamot és a konzultációban részt vevő helyi hatóságokat is beleértve – a válaszadók többségének az volt a véleménye, hogy a csökkent mozgásképességű személyek jogaira a négy alapelvnek (megkülönböztetésmentesség, akadálymentesség, segítségnyújtás és megfelelő tájékoztatás) a választott közlekedési módtól függetlenül, az adott közlekedési mód speciális jellemzőit figyelembe véve egyformán kell érvényesülnie. A konzultációban résztvevő minden válaszadó egyetértett abban, hogy az akadálymentesítést és a segítségnyújtást javító intézkedések többletköltségeit nem viselhetik egyedül a csökkent mozgásképességű személyek. Az érdekeltek és az Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóság szolgálatai között 2007. január 18-án megtartott értekezleten feltett konkrét kérdést követően a jelenlévők közül senki sem vitatta, hogy közösségi szintű jogi szabályozásra és harmonizációra van szükség. A konzultáció különböző felszólalói ugyanakkor a probléma horderejével kapcsolatban egyes kérdéseket, így például a tájékoztatást, az akadálymentesítést és a végrehajtást illetően eltérő módon ítéltek meg. 4.2.
Szakértői vélemények összegyűjtése és felhasználása
2006 októberében a Bizottság megkapta az európai energiaügyi és közlekedési fórum véleményét, amely a tengeri utasok jogainak területén támogatja a közösségi fellépést. A Bizottság figyelembe vette az Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóság megbízásából 2005–2006-ban készült „Az EU tengeri közlekedési ágazatában az utasok megfelelő szintű jogvédelmének elemzése és értékelése” című független tanulmányt is. A tanulmány a problémákkal szembesülő utasok jogai mellett a csökkent mozgásképességű személyek jogvédelmét is vizsgálta. A tanulmány végeredményben arra a következtetésre jutott, hogy az utasok jogvédelme nem teljesen kielégítő. Ennek többek között az az oka, hogy nincs egységes mértékű és fokú utasjogvédelem, törlések és késések esetére nincs azonnali és előre meghatározott megoldásokat biztosító keretrendszer, és az utasokat nem tájékoztatják arról, hogy kritikus helyzetekben milyen jogaik vannak. A csökkent mozgásképességű személyekre vonatkozóan azt is megállapította, hogy a csökkent mozgásképességű személyek védelmét illetően a tagállamok között jelentős különbségek vannak, és van még mit tenni a helyzetük javítása érdekében különösen a kikötők és a hajók akadálymentesítése, a megkülönböztetésmentesség és a segítségnyújtás tekintetében.
HU
6
HU
4.3.
Hatásvizsgálat
A meghatározott iránymutatásoknak megfelelően elvégzett hatásvizsgálat alapvetően a következő témákat érintette: a kártérítés és a segítségnyújtás alapelvei törlések és késések esetén; akadálymentesítéssel kapcsolatos szabályok, a fogyatékkal élő személyek és a csökkent mozgásképességű személyek megkülönböztetésmentessége és támogatása; minőségi előírások és tájékoztatási kötelezettségek; a panaszkezeléssel és a követelmények ellenőrzésével kapcsolatos szabályok. Négy lehetőség értékelésére került sor: –
„minden marad a régiben”: nincs közösségi szintű fellépés és a meglévő nemzeti jogszabályok alkalmazása folytatódik;
–
a tengeri és belvízi közlekedést igénybe vevő személyek helyzetének javítása érdekében a hajóüzemeltetők által kialakított és elfogadott önkéntes megállapodások (a bevált módszerek cseréje);
–
közösségi szintű koordináció és a bevált módszerek cseréje a nemzeti jogszabályok fejlesztése érdekében;
–
a hajóval közlekedők számára több jogot megállapító beavatkozás közösségi jogalkotással (például rendelettel).
A hatásvizsgálat eredményeinek összegzése: A fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyek megkülönböztetésmentességének és segítségnyújtásának elvét illetően a 4. lehetőség: „A hajóval közlekedők jogainak javítását célzó jogalkotási intézkedés” bizonyult a legjobbnak. A „teljesen kiépített rendszer” lehetőség tűnik a legeredményesebbnek a segítségnyújtási és tájékoztatási kötelezettségek tekintetében abban az esetben, amikor az utazás során fennakadás történik. Az utasok erősebb jogvédelme a kínált szolgáltatások javulását fogja eredményezni. Ez a rendeletjavaslat a hatásvizsgálatról készített jelentést mellékletekkel együtt tartalmazza. 5.
JOGI KÉRDÉSEK
5.1.
Jogalap
A javaslat jogalapját az Európai Közösséget létrehozó szerződés 71. és 80. cikke rögzíti, amelyre az együttdöntési eljárás alkalmazandó. 5.2.
Az eszköz megválasztása
A javaslat fő célkitűzése általában a tengeri utasok, különösen pedig a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyek megfelelő szintű védelmének biztosítása. Az ebben a javaslatban meghatározott szabályokat a tengeri utasok megfelelő szintű védelmének, illetve a fuvarozókra vonatkozó egyenlő versenyfeltételeknek a biztosítása érdekében az Európai Unió egész területén mindenhol egyformán és hatékony módon kell alkalmazni. Ahogyan abban az európai jogalkotók megállapodtak, az együttes szabályozás vagy az önszabályozás „nem alkalmazható akkor, ha alapvető jogok vagy fontos politikai választási lehetőségek forognak kockán, vagy ha a szabályokat minden tagállamban egységesen kell alkalmazni”11. A szabályok minden tagállamban egységes alkalmazásának biztosításához megfelelő eszköznek 11
HU
Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság intézményközi megállapodása a jogalkotás minőségének javításáról (2003/C 321/01), 17. pont.
7
HU
a közvetlenül alkalmazandó rendelet tűnik. A Közösség a légi és a vasúti utasok jogainak védelme, és így a tengeri utasok érvényesíthető és egyenértékű jogainak elérése érdekében legalkalmasabb jogi eszközként korábban már a rendeletet választotta. 5.3.
A szubszidiaritás elve
Az utasok védelme európai léptékű probléma, ezért közösségi szintű megoldásra van szükség. A piaci liberalizáció és a fogyasztók – különösen a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyek – érdekeinek figyelembe vétele a belső piac két, egymást kiegészítő aspektusa. A javaslat célja lényegében annak biztosítása, hogy a tengeri utasok az Európai Unió egész területén egyforma jogokat és azonos szintű védelmet élvezzenek. Mivel a közlekedési mód nemzetközi léptéke miatt a tagállamok egyedül vagy csoportosan nem tudják kellőképpen rendezni az utasforgalmi szolgáltatásokkal kapcsolatos kérdéseket, így közösségi fellépésre van szükség. 5.4.
Az arányosság elve
A Bizottság tisztában van a túlszabályozás veszélyeivel, és az Európai Tanács lisszaboni ülésén megfogalmazottakhoz hasonlóan továbbra is fontosnak tartja a szabályozási környezet egyszerűsítését. A Bizottság a javaslatát azokra a területekre korlátozta, amelyeken konkrét közösségi szabályokra van szükség, és mellőzte azokat a témákat, amelyeket inkább az önszabályozó intézkedésekre kell hagyni. A javaslat azokra a területekre szorítkozik, amelyeken a közösségi fellépés igénye egyértelmű és széles körben elfogadott, arányban áll ezért az elérni kívánt célkitűzéssel és megfelel a körülményeknek, amelyek között alkalmazni fogják. Harmonizáció nélkül az utasok a legjobb esetben csak különböző jogokat élveznek, legrosszabb esetben pedig semmilyen jogi védelemben nem részesülnek. Aligha fogják tudni továbbá, hogy ha Európában valahová elutaznak, ott milyen jogaik vannak és kérhetik-e azok tiszteletben tartását. 5.5.
Végrehajtás
A tengeri utasok általában, különösen pedig a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű utasok rossz helyzetben vannak, ha a tengerhajózási vállalkozások nem teljesítik a kötelezettségeiket. A fogyatékkal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény lehetőséget biztosít, hogy bejelentést tegyen az, aki úgy érzi, hogy sérelmet szenvedett, mert valamely szerződő állam az ENSZ-egyezmény rendelkezéseit megszegte. További közösségi szabályozás kialakítása ezért az Európai Unió egész területén hatékonyabban fogja biztosítani az egyforma jogi védelmet. A javasolt rendelet szigorú végrehajtására lesz szükség. A Bizottság javaslata ezért tartalmaz egy olyan cikket, amely a tagállamok számára előírja, hogy a jogsértések esetére szankciókat kell megállapítani és ki kell jelölni a rendelet végrehajtásáért és az utasok panaszainak kezeléséért felelős szerveket. Ezek a rendelkezések a következő önálló jogszabályokban elfogadott megközelítést követik: a visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanításról és segítségről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet, a légi járműveken utazó fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyek jogairól szóló rendelet, illetve a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogairól és kötelezettségeiről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet. 5.6.
Az Európai Gazdasági Térség és Svájc
A rendeletjavaslatban érdekelt az Európai Gazdasági Térség, ezért ki kell rá terjeszteni. A javaslatban Svájc is érdekelt.
HU
8
HU
6.
A JAVASLAT RENDELKEZÉSEI
I. fejezet
Általános rendelkezések
Az 1. cikk a rendelet tárgyát határozza meg. A 2. cikk a rendelet hatályát határozza meg. A 3. cikk a rendeletben alkalmazandó fogalmak meghatározását tartalmazza. A 4. cikk az e javaslatban meghatározott jogokat biztosító és a megkülönböztetésmentesség szerződéses feltételeit kialakító szállítási szerződés megkötéséről szól. Az 5. cikk a rendelet által megállapított jogok tekintetében a felelősségelhárítás kizárásáról szól. II. fejezet
A fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyek jogai
A 6. cikk a csökkent mozgásképességű személyek védelme érdekében általános alapelvként kimondja, hogy a szállítást nem lehet megtagadni. A 7. cikk arról rendelkezik, hogy ez a szabály bizonyos kivételeket és eltérések – különösen a törvény által megállapított, megalapozott biztonsági előírások – sérelme nélkül alkalmazandó. A 8. cikk a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyek esetében az akadálymentességre vonatkozó általános szabályokat rögzíti. A 9. cikk meghatározza a kikötőkben a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyek segítségnyújtáshoz való jogát, és megnevezi a kikötőkben a segítségnyújtásért felelős szervet, illetve azt, hogy ennek a szervnek a segítségnyújtást miből kell finanszíroznia. Alapelv az, hogy a segítségnyújtást a csökkent mozgásképességű személyeknek felár nélkül kell biztosítani. A 10. cikk a segítségnyújtáshoz való jogról rendelkezik ott, ahol nincs kikötő, és hivatkozik a 9. cikkre. A 11. cikk alapelvként kimondja, hogy a segítségnyújtást a hajók fedélzetén díjmentesen kell a csökkent mozgásképességű személynek biztosítani. A 12. cikk meghatározza a kikötői segítségnyújtás elveit, amelyek a segítő állatok elhelyezésére és az átszállási szabályokra is vonatkoznak. Annak érdekében, hogy a csökkent mozgásképességű személyek mindenkor minőségi segítségnyújtásban részesüljenek, a csökkent mozgásképességű személyek számára előzetes helyfoglalás esetére határidővel kapcsolatos kötelezettségeket állapít meg. A 13. cikk az információk harmadik fél felé történő továbbításával foglalkozik. Annak érdekében, hogy a csökkent mozgásképességű személyek mindenkor minőségi segítségnyújtásban részesüljenek, az üzemeltetőkhöz (vagy a kikötői hatósághoz, ha a segítségnyújtást nekik alvállalkozásba adták) az utazás előtt a különleges igényt előre be kell jelenteni. Ez a cikk ezeknek az információknak a továbbításával kapcsolatos szabályokat és azokat a határidőket határozza meg, amelyeket az üzemeltetők e rendelet szerinti kötelezettségeinek létrejöttéhez be kell tartani. A 14. cikk a segítségnyújtás fuvarozók által meghatározandó minőségi előírásaival foglalkozik. A 15. cikk előírja, hogy az alkalmazottak számára a fogyatékossági kérdésekről megfelelő képzést kell biztosítani.
HU
9
HU
A 16. cikk a kártérítési jogosultságot határozza meg a kikötőkben vagy a hajók fedélzetén kezelt kerekes székek és egyéb mozgást segítő eszközök elvesztése vagy megrongálódása esetén. III. fejezet
A fuvarozók kötelezettségei, ha az utazás során fennakadás történik
A 17. cikk meghatározza a tájékoztatási kötelezettséget az utazás során történő fennakadás esetére. A 18. cikk a járat késése vagy törlése esetén az utasok segítségnyújtáshoz való jogát határozza meg. A segítségnyújtásba beletartozik az étkezés, az elhelyezés és a szállítás biztosítása, különös figyelemmel a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyekre. A 19. cikk egy adott időt meghaladó késés vagy járattörlés esetére bevezeti az utasok átfoglaláshoz vagy kártérítéshez való jogát. A 20. cikk meghatározza a kártérítési jogot arra az esetre, ha az utazás során fennakadás történik. Ez a cikk rögzíti továbbá, hogy a kártérítést mennyi időn belül és milyen módon kell kifizetni. A 21. cikk a további kártérítési igényekről rendezik. A 22. cikk arra ösztönzi a fuvarozókat, hogy az utasjogok erősítése és a szolgáltatás minőségének javítása érdekében hozzanak intézkedéseket. IV. fejezet
Az utasok tájékoztatása és panaszkezelés
A 23. cikk az általános utastájékoztatáshoz fűződő jogot határozza meg. A 24. cikk előírja, hogy a fuvarozóknak, a tényleges fuvarozóknak és a kikötőt üzemeltető szerveknek az utasokat tájékoztatniuk kell a jogaikról e rendelet alapján. A 25. cikk a panaszkezelés rendjére vonatkozó szabályokat határozza meg. V. fejezet
Végrehajtás és nemzeti végrehajtási szervek
A 26. cikk meghatározza e rendelet végrehajtásának szabályait, különösen pedig azt, hogy a tagállamoknak ki kell jelölniük azokat a nemzeti végrehajtási szerveket, amelyeknél az utasok panaszt tehetnek, ha úgy érzik, hogy az e rendeletjavaslatban biztosított jogaikat megsértették. A 27. cikk előírja, hogy a végrehajtási szerveknek a tevékenységükről éves jelentést kell közzétenniük. A 28. cikk a nemzeti végrehajtási szervek közötti együttműködés elveit határozza meg. A 29. cikk előírja, hogy a tagállamoknak visszatartó erejű szankciókat kell elfogadniuk arra az esetre, ha az utasok jogait nem tartják tiszteletben. VI. fejezet
Záró rendelkezések
A 30. cikk úgy rendelkezik, hogy három évvel a hatálybalépést követően a Bizottság jelentést tesz a Tanácsnak és a Parlamentnek a rendelet működéséről. A 31. cikk a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szól. A 32. cikk úgy rendelkezik, hogy a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba és ettől az időponttól számított egy év elteltével kell alkalmazni.
HU
10
HU
Az I. melléklet a kártérítéshez vagy átfoglaláshoz való jogot határozza meg, ha az elővételben jegyet váltó fogyatékkal élő vagy csökkent mozgásképességű személy beszállását fogyatékosságára vagy csökkent mozgásképességére hivatkozva megtagadják. A II. melléklet azt határozza meg, hogy a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyeknek a kikötőkben nyújtandó segítségnek mire kell kiterjednie. A III. melléklet azt határozza meg, hogy a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyeknek a hajókon nyújtandó segítségnek mire kell kiterjednie. A IV. melléklet a fogyatékossággal kapcsolatos kérdéseket érintő képzés tartalmára vonatkozik.
HU
11
HU
2008/0246 (COD) Javaslat: AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE a tengeri és belvízi közlekedést igénybe vevő utasok jogairól, valamint a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló 2006/2004/EK rendelet módosításáról (EGT-vonatkozású szöveg)
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 71. cikkének (1) bekezdésére és 80. cikkének (2) bekezdésére, tekintettel a Bizottság javaslatára12, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére13, tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére14, a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően15, mivel: (1)
A tengeri közlekedésben a Közösség fellépésének egyebek mellett azt a célt kell szolgálnia, hogy az utasok számára más közlekedési módokhoz hasonló, magas szintű védelmet biztosítson. Ezenkívül teljes mértékben figyelembe kell vennie általában a fogyasztóvédelmi követelményeket.
(2)
Mivel a szállítási szerződésekben a tengeri utasok a gyengébb felek, az utasok jogait e tekintetben állampolgárságuktól vagy a Közösségen belüli lakóhelyüktől függetlenül védeni kell.
(3)
A tengeri és belvízi személyszállítás egységes piacának valamennyi állampolgár javát kell szolgálnia. Következésképpen a fogyatékosság, életkor vagy egyéb tényező miatt fogyatékkal élő és csökkent mozgásképességű személyeknek a többi állampolgárhoz hasonló lehetőségeket kell biztosítani a kereskedelmi célú tengeri személyszállítás igénybevételénél. A fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyek a többi állampolgárral azonos jogokkal rendelkeznek a szabad mozgás, a szabad választás és a megkülönböztetésmentesség tekintetében.
(4)
A fogyatékkal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 9. cikkére figyelemmel és annak érdekében, hogy a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyek a többi állampolgárhoz hasonló lehetőségekkel rendelkezzenek, amikor tengeren és belvízen utaznak, meg kell határozni az utazás közben érvényes megkülönböztetésmentességre és segítségnyújtásra vonatkozó szabályokat. Ezeknek a
12
HL C […], […], […]. o. […]. HL C […], […], […]. o. […]. HL C […], […], […]. o. […]. HL C […], […], […]. o. […].
13 14 15
HU
12
HU
személyek szállítását el kell vállalni és a szállítást a fogyatékosságra vagy mozgásképtelenségre hivatkozva megtagadni csak megalapozott biztonsági és a törvény által előírt okokból szabad. A kikötőkben és – ahol nincs kikötő – a fel- és a leszálló helyeken, illetve a személyhajók fedélzetén biztosítani kell számukra a segítségnyújtás igénybevételéhez való jogot. A társadalmi beilleszkedés elősegítése érdekében ehhez a segítséghez az érintett személyeknek díjmentesen kell hozzájutniuk. A fuvarozóknak – lehetőség szerint az európai szabványosítási rendszerre támaszkodva – meg kell határozniuk az akadálymentesítés szabályait. (5)
Az új kikötők és – ahol vannak – terminálok tervezésével, illetve a meglévők nagyobb átalakításával kapcsolatos döntések meghozatala során a kikötőket üzemeltető vezetésnek és fuvarozóknak szükség szerint figyelembe kell venniük a fogyatékkal élő, illetve a csökkent mozgásképességű személyek igényeit. Hasonlóképpen, ha szükséges, ezeket az igényeket az új vagy újonnan átalakítandó személyhajók tervezésével kapcsolatos döntések meghozatala során is figyelembe kell venni a személyhajókra vonatkozó biztonsági szabályokról és követelményekről szóló, 1998. március 17-i 98/18/EK tanácsi irányelv16 szerint.
(6)
A Szerződés hatálya tartozó tagállami területen található kikötőkben nyújtandó segítségnek többek között lehetővé kell tennie, hogy a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyek a kikötő egy kijelölt érkezési pontjáról eljussanak a személyhajóig, továbbá a személyhajótól eljussanak a kikötő egy kijelölt távozási pontjáig, beleértve a be- és kiszállást is.
(7)
A segítségnyújtást úgy kell finanszírozni, hogy annak terhe egyenlően oszoljon meg a fuvarozó szolgáltatásait igénybe vevő valamennyi utas között, és elkerülhető legyen a fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyek szállításában való ellenérdekeltség. A finanszírozás legalkalmasabb módjának az látszik, ha a fuvarozást igénybe vevő minden utas a menetjegy alapárába beépített díjat fizeti. A díjat teljes mértékben átlátható módon kell kialakítani és alkalmazni.
(8)
A fogyatékkal élő és csökkent mozgásképességű személyeknek nyújtandó segítség megszervezésénél és alkalmazottaik képzésénél a fuvarozóknak figyelembe kell venniük a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) „Javaslatok a személyhajók idős és mozgássérült személyek igényeinek megfelelő tervezésére és üzemeltetésére vonatkozóan” című körlevelét17.
(9)
Az utasokat megfelelően tájékoztatni kell abban az esetben, ha valamely járatot törölnek vagy az késik. A tájékoztatással elő kell segíteni, hogy az utasok a szükséges intézkedéseket megtehessék, ha pedig kell, a többi csatlakozási lehetőségről tájékozódjanak.
(10)
Csökkenteni kell az utasok részére az utazások törléséből vagy hosszú késéséből származó kényelmetlenségeket. Ennek érdekében az utasokról megfelelően gondoskodni kell, és biztosítani kell a számukra azt a lehetőséget, hogy az utazást lemondják és a menetjegy ellenértékét visszakapják vagy kielégítő feltételek mellett másik útvonalat válasszanak.
(11)
A fuvarozóknak rendelkezniük kell a járat késése vagy törlése esetén az utasoknak a menetjegy árának adott százalékában fizetendő kártérítésről, kivéve azt az esetet,
16
HL L 144., 1998.5.15., 1. o. IMO - Tengerészeti Biztonsági Bizottság 1996. június 24-i 735. körlevelének ezen irányelv elfogadásakor hatályos változata.
17
HU
13
HU
amikor a késés vagy a törlés oka olyan rendkívüli körülmény, amelyet minden ésszerű intézkedés megtétele esetén sem lehetett volna elkerülni.
HU
(12)
A fuvarozóknak együtt kell működniük az utasok ellátását és támogatását az utazást érintő bármilyen fennakadás és különösen hosszú késés esetében javító nemzeti vagy európai szintű intézkedések elfogadása érdekében.
(13)
Ez a rendelet nem érinti az utasoknak a szervezett utazási formákról szóló 90/314/EGK tanácsi irányelvben18 meghatározott jogait. Ez a rendelet nem alkalmazandó abban az esetben, ha a szervezett utat nem a szállítást végző tengeri járat törlése miatt törlik.
(14)
Az utasokat az e rendelet által előírt jogaikról teljes körű tájékoztatásban kell részesíteni, hogy ezeket a jogaikat ténylegesen gyakorolhassák is. A tengeri és belvízi közlekedést igénybe vevő utasok jogai közé tartozik az is, hogy utazás előtt és alatt a szolgáltatásokról tájékoztatást kell kapniuk. A tengeri és belvízi közlekedést igénybe vevő utasoknak szóló valamennyi tájékoztatást más, a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára hozzáférhető formában is biztosítani kell.
(15)
Az utasok jogainak gyakorlását a fuvarozók által a panaszok kezelésére bevezetett megfelelő eljárások révén vagy, adott esetben, a panaszoknak az érintett tagállam által arra kijelölt szervhez vagy szervekhez történő továbbításával kell biztosítani.
(16)
A kikötőben vagy a fel- és leszálló helyeken biztosított segítségnyújtásra vonatkozó panasszal a kikötő helye szerinti tagállam által e rendelet végrehajtására kijelölt szervhez vagy szervekhez kell fordulni. A fuvarozó által a tengeren nyújtott segítségnyújtásra vonatkozó panasszal a fuvarozó működési engedélyét kiadó tagállam által e rendelet végrehajtására kijelölt szervhez vagy szervekhez kell fordulni. Az e rendelet végrehajtására kijelölt szervnek olyan hatáskörrel és képességgel kell rendelkeznie, hogy a panaszokat kivizsgálhassa és a jogviták peren kívüli rendezését elősegíthesse.
(17)
A tagállamoknak felügyelniük és biztosítaniuk kell e rendelet teljesítését, és ki kell jelölniük egy megfelelő szervet a végrehajtással összefüggő feladatok ellátására. Az ellenőrzés nem érintheti az utasok azon jogát, hogy a nemzeti jog eljárási szabályai szerint bírósághoz forduljanak jogorvoslatért.
(18)
A tagállamoknak meg kell állapítaniuk az e rendelet megszegése esetén alkalmazandó szankciókat, és biztosítaniuk kell a szankciók alkalmazását. A szankcióknak – amelyek magukban foglalhatják az érintett személy számára fizetendő kártérítés elrendelését is – hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.
(19)
Mivel e rendelet céljait – nevezetesen az utasoknak a tagállamok mindegyikében nyújtandó magas színvonalú és egységes védelmet és segítséget, valamint annak biztosítását, hogy az egységes piacon a gazdasági szereplők összehangolt feltételek között működjenek – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az intézkedés terjedelme vagy hatásai miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben rögzített arányosság elvével összhangban e rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.
18
HL L 158., 1990.6.23., 59. o.
14
HU
(20)
A rendelet végrehajtásának a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló, 2004. október 27-i 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeleten (Rendelet a fogyasztóvédelmi együttműködésről)19 kell alapulnia. A 2006/2004/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.
(21)
A személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv20 szigorú végrehajtása szükséges ahhoz, hogy garantálni lehessen a tengeri és belvízi közlekedést igénybe vevő utasok magánéletének védelmét, illetve biztosítani lehessen, hogy a kért információk kizárólag az e rendeletben meghatározott, segítségnyújtással kapcsolatos kötelezettségek teljesítését szolgálják, és az utasok rovására nem élnek azokkal vissza.
(22)
Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és különösen szem előtt tartja az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert elveket,
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
I. fejezet Általános rendelkezések 1. cikk Tárgy Ez a rendelet az alábbiakra vonatkozóan állapít meg szabályokat: (1)
az utasok közötti megkülönböztetés tilalma a fuvarozók által felajánlott szállítási feltételek tekintetében;
(2)
a fogyatékkal élő és csökkent mozgásképességű megkülönböztetésmentesség és kötelező segítségnyújtás;
(3)
a fuvarozók kötelezettségei az utasokkal szemben törlés vagy késés esetén;
(4)
az utasok számára minimálisan nyújtandó tájékoztatás;
(5)
a panaszok kezelése;
(6)
az utasjogok érvényesítése.
személyeket
megillető
2. cikk Hatály (1)
19 20
HU
Ezt a rendeletet a Szerződés hatálya alá tartozó tagállamok területén található kikötők vagy fel- és leszállóhelyek között közlekedő vagy kikötő kereskedelmi tengeri és belvízi személyforgalmi járatokra kell alkalmazni, beleértve a sétahajózási forgalmat is.
HL L 364., 2004.12.9., 1. o. HL L 281., 1995.11.23., 31. o.
15
HU
(2)
A tagállamok a közszolgáltatási szerződésekkel érintett szolgáltatásokat érintően mentességet adhatnak, ha ezek a szerződések az e rendeletben előírtakhoz hasonló mértékű utasjogokat biztosítanak. 3. cikk Fogalommeghatározások
E rendelet alkalmazásában a következő meghatározásokat kell alkalmazni:
HU
(a)
„fogyatékkal élő személy” vagy „csökkent mozgásképességű személy”: bármely személy, akinek mozgásképessége a közlekedés során bármilyen fizikai (érzék- vagy mozgásszervi, állandó vagy időleges) fogyatékosság, értelmi fogyatékosság vagy sérülés, vagy más fogyatékossághoz vezető ok, illetve kor miatt korlátozott, és akinek helyzete kellő figyelmet igényel, és szükségessé teszi a valamennyi utas rendelkezésére álló szolgáltatás hozzáigazítását az érintett személy egyéni igényeihez;
(b)
„törlés”: egy korábban betervezett olyan járat üzemeltetésének lemondása, amelyre legalább egy helyfoglalást leadtak;
(c)
„késés”: a közzétett menetrend szerinti indulási vagy érkezési időpont, és az utas tényleges vagy várt indulásának vagy érkezésének időpontja közötti időkülönbség;
(d)
„fuvarozó”: az utazásszervezőt kivéve az a személy, aki szállítási szerződést kötött vagy akinek a nevében ilyet kötöttek, vagy a teljesítő fuvarozó, függetlenül attól, hogy a szállítást ténylegesen ez a személy vagy egy teljesítő fuvarozó végezte-e;
(e)
„kereskedelmi célú tengeri személyszállítás”: a tengeri személyszállító által önállóan vagy szervezett utazás részeként, ellenérték fejében, az utazóközönség számára ajánlott menetrend szerinti vagy nem menetrend szerinti járatra irányuló szolgáltatás;
(f)
„teljesítő fuvarozó”: a fuvarozóval és az utazásszervezővel nem azonos személy, aki ténylegesen teljesíti a szállítást, vagy annak egy részét;
(g)
„kikötő”: átalakított és berendezésekkel felszerelt vízi és szárazföldi terület, amely lehetővé teszi első sorban hajók fogadását, azok ki- és berakodását, áruk tárolását, belföldön fuvarozott áruk fogadását és feladását, illetve személyhajók esetében a fel- és leszállást;
(h)
„fel- és leszállóhely”: a kikötővel nem azonos vízi és szárazföldi terület, ahol az utasok rendszeresen fel- és leszállnak;
(i)
„hajó”: tengeren vagy folyón közlekedő vízi jármű, a légpárnás járművek kivételével;
(j)
„szállítási szerződés”: a fuvarozó vagy annak meghatalmazott menetjegyértékesítője és az utas között egy vagy több szállítási szolgáltatás biztosítására létrejött szállítási szerződés;
(k)
„jegy”: érvényes, szállításra jogosító dokumentum vagy azzal egyenértékű nem papíralapú eszköz, beleértve az elektronikus formát is, amelyet a fuvarozó vagy annak valamely meghatalmazott menetjegy-értékesítője adott ki vagy engedélyezett;
16
HU
(l)
„menetjegy-értékesítő”: szállítási szerződést kötő és a fuvarozó nevében vagy saját számlára tengeri közlekedési szolgáltatásra menetjegyet értékesítő kiskereskedő;
(m)
„utazásszervező”: a 90/314/EGK rendelet 2. cikkének (2) és (3) bekezdése szerinti, a fuvarozóval nem azonos szervező vagy közvetítő;
(n)
„helyfoglalás”: utazásra jogosító, papír- vagy elektronikus formátumú engedély, az előzetesen megerősített, személyre szabott szállítási megállapodásnak megfelelően;
(o)
„személyhajó”: 12 főnél több utast szállító hajó;
(p)
„ro-ro személyhajó”: 12 főnél több utast szállító hajó, amely ro-ro rakománytérrel vagy az Életbiztonság a tengeren tárgyú 1974. évi nemzetközi egyezmény I. melléklete II-2/A/2 szabályának meghatározása szerinti különleges kategóriájú térrel rendelkezik;
(q)
„kikötőhatóság” vagy „kikötőt üzemeltető szerv”: az a szerv, amelynek a nemzeti jogszabályok alapján – akár egyéb tevékenységhez kapcsolódóan – feladata különösen a kikötői létesítmények igazgatása és kezelése, és a kikötőben vagy ennek rendszerén belül jelen lévő üzemeltetők tevékenységeinek összehangolása, valamint ellenőrzése. Több szervből is állhat és egynél több kikötőért is felelhet.
(r)
„sétahajózás”: szállás és más szolgáltatások biztosításával kiegészülő olyan, egy napnál (éjszakánál) hosszabb személyszállító tevékenység, amely során a hajó nem két vagy több kikötő között rendszeresen vagy menetrend szerint közlekedik, hanem olyan utasokkal, akik általában a beszállás szerinti kikötőbe érkeznek vissza. 4. cikk Szállítási szerződés és megkülönböztetésmentes szerződéses feltételek
(1)
A fuvarozók a szállítási szerződés megkötését az utasoknak egy vagy több jegy kiadásával igazolják. A jegyek a szerződés megkötését egyértelműen bizonyítják és így az e rendeletben előírt jogokat biztosítják.
(2)
A szociális tarifát előíró közszolgáltatási kötelezettségek sérelme nélkül a fuvarozók vagy a menetjegy-értékesítők által alkalmazott szerződéses feltételeket és tarifákat a széles utazóközönségnek a végső felhasználó állampolgárságától vagy lakóhelyétől, illetve a fuvarozó vagy a menetjegy-értékesítők Közösségen belüli telephelyétől függetlenül megkülönböztetésmentesen kell felkínálni. 5. cikk A felelősségelhárítás kizárása
HU
(1)
Az e rendelet alapján fennálló kötelezettségeket többek között a szállítási szerződés eltérő vagy korlátozó záradékával nem lehet korlátozni vagy elhárítani.
(2)
A fuvarozók az e rendeletben meghatározottaknál kedvezőbb szerződéses feltételeket is ajánlhatnak az utasoknak.
17
HU
II. fejezet A fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyek jogai 6. cikk A szállítás megtagadásának tilalma (1)
(2)
A fuvarozók, a menetjegy-értékesítők és az utazásszervezők fogyatékosságra vagy csökkent mozgásképességre hivatkozva nem tagadhatják meg: (a)
olyan útra szóló helyfoglalás elfogadását vagy menetjegy kiadását, amelyre a rendelet alkalmazandó;
(b)
fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személy beszállítását a kikötőben vagy a fel- és leszállóhelyen, amennyiben az érintett személy érvényes jeggyel vagy helyfoglalással rendelkezik.
A fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személy részére helyfoglalásokat és a jegyeket pótdíj felszámolása nélkül kell nyújtani.
a
7. cikk Eltérések és különleges feltételek (1)
A 6. cikk rendelkezéseitől eltérve a fuvarozók, menetjegy-értékesítők vagy az utazásszervezők az alábbi esetekben megtagadhatják a fogyatékkal élő vagy a csökkent mozgásképességű személy számára helyfoglalás elfogadását, menetjegy kiadását vagy e személy beszállítását a fogyatékosságra vagy a csökkent mozgásképességre hivatkozva: (a)
amennyiben ez nemzetközi, közösségi vagy nemzeti jog által vagy az érintett fuvarozó fuvarozási engedélyét kiállító hatóság által előírt biztonsági követelmények teljesítése érdekében szükséges;
(b)
ha a személyszállító hajó kialakítása következtében a fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személy beszállítása vagy szállítása fizikailag lehetetlen.
Amennyiben a helyfoglalás elutasításának alapja az első albekezdés a) vagy b) pontja szerinti indok, a fuvarozóknak, a menetjegy-értékesítőknek vagy az utazásszervezőknek a lehetséges mértékben mindent meg kell tenniük azért, hogy az érintett személy számára elfogadható alternatív lehetőséget ajánljanak fel. Előfoglalás esetén az olyan fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személy számára, akinek beszállását fogyatékossága vagy csökkent mozgásképessége miatt tagadták meg – valamint e személy e cikk (2) bekezdése szerinti kísérője számára –, az I. melléklet értelmében a jegy árának visszatérítését vagy átfoglalást kell felajánlani. A visszautazás vagy átfoglalás közötti választás joga csak az összes biztonsági követelmény teljesülésétől függően gyakorolható. (2)
HU
Az (1) bekezdés a) pontjában foglaltakkal azonos feltételek mellett a fuvarozó, a menetjegy-értékesítő vagy az utazásszervező előírhatja, hogy a fogyatékkal élő vagy csökkent mozgásképességű személyt az utazás során másik személy kísérje, aki
18
HU
képes a fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyt igényei szerint segíteni, ha az feltétlenül szükséges. (3)
Ha a fuvarozó, a menetjegy-értékesítő vagy az utazásszervező él az (1) vagy (2) bekezdésben foglalt lehetőséggel, akkor a fogyatékkal élő vagy csökkent mozgásképességű személyt haladéktalanul tájékoztatnia kell ennek indokáról. Kérésre a fuvarozó, a menetjegy-értékesítő vagy az utazásszervező a kérést követő öt munkanapon belül köteles a fogyatékkal élő vagy csökkent mozgásképességű személyt írásban tájékoztatni ezekről az indokokról. 8. cikk Akadálymentesség és tájékoztatás
(1)
A fuvarozók a megfelelő biztonsági követelmények teljesítése érdekében a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyek szervezeteit képviselők és a 26. cikkben említett érdekképviseleti szervek aktív részvételével meghatározzák a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyek akadálymentes szállítására alkalmazandó megkülönböztetésmentes szabályokat, illetve az ő vagy mozgást segítő eszközeik szállítására a személyszállító hajó kialakítása miatt érvényes korlátozásokat. Ezek a szabályok a szóban forgó tengeri járat akadálymentes igénybevételére vonatkozó minden feltételt tartalmaznak, beleértve az üzemeltetett hajók akadálymentességét és fedélzeti felszereltségét.
(2)
Az (1) bekezdésben előírt szabályokat a fuvarorzók vagy a menetjegy-értékesítők legalább a helyfoglalás leadásakor megfelelő módon közzéteszik azon a nyelven, amelyen az utasokat általában tájékoztatni szokták. A tájékoztatásnál különös figyelmet kell fordítani a fogyatékkal élő emberek és a csökkent mozgásképességű személyek igényeire.
(3)
A fuvarozók kérésre rendelkezésre bocsátják a biztonsági követelményeket megállapító azon nemzetközi, közösségi vagy nemzeti jogszabályt, amelyre az akadálymentességre vonatkozó megkülönböztetésmentes szabályok épülnek.
(4)
Az utazásszervezők rendelkezésre bocsátják az (1) bekezdésben előírt, az általuk szervezett, értékesített vagy értékesítésre felkínált szervezett utazási formákban szerepelő utazásokra alkalmazandó szabályokat.
(5)
A fuvarozók, menetjegy-értékesítőik vagy utazásszervezőik biztosítják, hogy a fuvarfeltételekkel kapcsolatos minden lényeges információ, az utazási információk és a szolgáltatások akadálymentességére vonatkozó információk – az online előjegyzést és tájékoztatást is beleértve – megfelelő és hozzáférhető formátumban a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyek rendelkezésére álljanak. 9. cikk Kikötői segítségnyújtáshoz való jog
(1)
HU
Kikötői induláskor, átszálláskor vagy megérkezéskor a fuvarozó felelős annak biztosításáért, hogy – a 8. cikk (1) bekezdésében említett akadálymentességi szabályok sérelme nélkül – a II. mellékletben meghatározott segítség a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára díjmentesen rendelkezésre
19
HU
álljon úgy, hogy ezek a személyek érvényes jegyükkel az induló járatra felszállhassanak, vagy az érkező járatról leszállhassanak. (2)
A fuvarozó a segítségnyújtást végezheti önállóan vagy annak ellátására másik féllel vagy felekkel szerződést is köthet. A fuvarozó ilyen szerződést vagy szerződéseket saját kezdeményezésből vagy – akár a kikötőhatóságtól érkező – kérésre is köthet az érintett kikötőben lévő szolgáltatások figyelembevételével. A segítségnyújtásért és a 14. cikk (1) bekezdésében említett minőségi előírások betartásáért akkor is a fuvarozó felel, ha a segítségnyújtásra egy vagy több féllel szerződést köt.
(3)
A fuvarozó e kikötői segítségnyújtás finanszírozására megkülönböztetésmentesen külön díjat róhat ki minden utasra. A külön díjnak ésszerűnek, költségalapúnak és átláthatónak kell lennie.
(4)
A fuvarozó – a jelenlegi kereskedelmi gyakorlattal összhangban – elkülöníti a fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyeknek biztosított segítségnyújtással kapcsolatos tevékenységeinek számvitelét egyéb tevékenységeinek számvitelétől.
(5)
A fuvarozók a 26. cikk (1) bekezdése szerint kijelölt végrehajtási szerv vagy szervek rendelkezésére bocsátják azon beszedett díjak és a felmerült kiadások könyvvizsgált éves kimutatását, amelyek a csökkent mozgásképességű, illetve fogyatékkal élő személyeknek biztosított segítségnyújtáshoz kapcsolódnak. 10. cikk Segítségnyújtáshoz való jog a fel- és leszálló helyeken
Ha a célállomáson vagy útvonalszakaszon nincs kikötő, a fuvarozónak a segítségnyújtást a fel- és leszállóhelyen kell megszerveznie a 9. cikkel összhangban. 11. cikk Segítségnyújtáshoz való jog a hajó fedélzetén A fuvarozók a rendelet hatálya alá tartozó kikötői indulásnál, átszállásnál vagy megérkezésnél legalább a III. mellékletben meghatározott segítséget díjmentesen nyújtják a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyeknek. 12. cikk A segítségnyújtás körülményei A fuvarozók, a kikötőt üzemeltető szervek, a menetjegy-értékesítők és az utazásszervezők a fogyatékkal élő és csökkent mozgásképességű személyeknek történő segítségnyújtás érdekében együttműködnek összhangban a 9., 10. és 11. cikkel, valamint az alábbi bekezdésekkel: (a)
HU
a segítségnyújtást biztosítani kell abban az esetben, ha a fuvarozónál, a menetjegy-értékesítőnél vagy az utazásszervezőnél, ahol a jegyet vásárolták legalább 48 órával az igényelt támogatás előtt bejelentik, hogy ilyen segítségre
20
HU
van szükség. Ha a jegy több útvonalra szól, egy bejelentés is elegendő, amennyiben a további utak időpontjára vonatkozó információkat is megadják; (b)
a fuvarozók, a menetjegy-értékesítők és az utazásszervezők minden intézkedést megtesznek, ami ahhoz szükséges, hogy a fogyatékkal élő vagy a csökkent mozgásképességű személyek a segítségnyújtással kapcsolatos igényeiket bejelenthessék. Ez a kötelezettség a telefonos és az interneten keresztül történő értékesítést is beleértve, minden értékesítési pontjukra érvényes;
(c)
ha az a) bekezdés szerinti bejelentés nem történt meg, a fuvarozók, a menetjegy-értékesítők és az utazásszervezők mindent ésszerű intézkedést megtesznek a segítségnyújtás érdekében, hogy a fogyatékkal élő vagy a csökkent mozgásképességű személy az általa vásárolt jeggyel az induló járatra felszállhasson, a kapcsolódó járatra átszállhasson vagy az érkező járatról leszállhasson;
(d)
a kikötőt üzemeltető szervek vagy más, arra felhatalmazott személyek a többi szervnek a kikötőn kívüli területek tekintetében gyakorolt hatáskörének sérelme nélkül, a kikötő határain belül, a terminálépületeken belül és/vagy kívül kijelölik azokat az érkezési és indulási helyszíneket, ahol a fogyatékkal élő vagy a csökkent mozgásképességű személy vagy személyek bejelenthetik az érkezésüket és segítséget kérhetnek; ezeket a helyszíneket egyértelmű jelzésekkel kell ellátni, és ezeken a helyszíneken hozzáférhető formában rendelkezésre kell bocsátani a kikötővel és a biztosított segítségnyújtással kapcsolatos alapvető információkat.
(e)
a segítségnyújtást biztosítani kell, amennyiben a fogyatékkal élő vagy csökkent mozgásképességű személy az arra kijelölt helyszínen az alábbiak szerint megjelenik:
(f)
–
a fuvarozó által megjelölt időpontban, amely legfeljebb 60 perccel lehet korábban a közzétett indulási időpontnál, vagy
–
megjelölt időpont hiányában legalább 30 perccel a közzétett indulási időpont előtt.
Amikor a fogyatékkal élő vagy a csökkent mozgásképességű személynek segítő állatra van szüksége, az állatnak is helyet kell biztosítani, amennyiben erről értesítették a fuvarozót, a menetjegy-értékesítőt vagy az utazásszervezőt az elismert segítő állatok személyszállító hajókon történő szállítására alkalmazandó nemzeti előírásoknak megfelelően, ha ilyen előírások léteznek. 13. cikk Az információk továbbítása harmadik fél felé
HU
(1)
Ha a segítségnyújtást alvállalkozásba adták, és a fuvarozó, a menetjegy-értékesítő vagy az utazásszervező az utazás közzétett indulási időpontja előtt legalább 48 órával segítségnyújtás igénybevételével kapcsolatos bejelentést kap, úgy a megfelelő információt úgy továbbítja, hogy azt az alvállalkozó az utazás közzétett indulási időpontja előtt legalább 36 órával megkapja.
(2)
Ha a segítségnyújtást alvállalkozásba adták, és a fuvarozó, a menetjegy-értékesítő vagy az utazásszervező az utazás közzétett indulási időpontja előtt legalább 48 órával a segítségnyújtás igénybevételével kapcsolatos bejelentést nem kapja meg, úgy a
21
HU
fuvarozó vagy az utazásszervező ezt az információt minél előbb az alvállalkozóhoz továbbítja. 14. cikk A segítségnyújtással kapcsolatos minőségi követelmények (1)
A fuvarozók a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű utasokat képviselő szervezetek képviselőivel együttműködve meghatározzák a II. és III. mellékletben meghatározott segítségnyújtásra vonatkozó minőségi előírásokat, és megállapítják azok teljesítésének erőforrás követelményeit.
(2)
A minőségi követelmények meghatározása során teljes mértékben figyelembe kell venni a fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyek közlekedésének elősegítésére vonatkozó, nemzetközileg elismert politikákat és magatartási kódexeket, különösen a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet „Javaslatok a személyhajók idős és mozgássérült személyek igényeinek megfelelő tervezésére és üzemeltetésére vonatkozóan” című körlevelét.
(3)
A fuvarozók közzé teszik a minőségi követelményeket. 15. cikk Képzés
A fuvarozók: (a)
biztosítják, hogy a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyeknek közvetlen segítséget nyújtó személyzet valamennyi tagja, beleértve az esetleges alvállalkozók által alkalmazottakat is, rendelkezzen ismeretekkel arra vonatkozóan, hogy hogyan elégíthetők ki a különböző fogyatékkal vagy mozgáskorlátozottsággal élő személyek igényei;
(b)
a IV. mellékletben ismertetettek szerint képzést biztosítanak a fogyatékkal élőknek nyújtandó segítségről és a fogyatékossággal kapcsolatos tudatosság növeléséről minden kikötőben dolgozó számára, aki közvetlenül kapcsolatba kerül az utazóközönséggel;
(c)
biztosítják, hogy a felvételt követően minden új alkalmazott részesüljön fogyatékossággal kapcsolatos képzésben, valamint, hogy adott esetben a személyzet tagjai ismeretfrissítő képzéseken vegyenek részt. 16. cikk Kerekes székekre és mozgást segítő eszközökre fizetendő kártérítés
(1)
Ha a kikötőben történő kezelés vagy a hajón az utazás előtt, alatt és után történő szállítás során kerekes székek vagy egyéb, mozgást segítő eszközök vagy azok alkatrészei elvesznek vagy megrongálódnak, az utast, akihez ezek az eszközök tartoznak – attól függően, hogy az elvesztéskor vagy a megrongálódáskor az eszköz kinek a felügyeletére volt bízva – a fuvarozónak vagy a kikötőt üzemeltető szervnek kártérítésben kell részesítenie. Szükség esetén mindent el kell követni a csereeszköz gyors biztosítása érdekében.
HU
22
HU
(2)
Az e cikk alapján fizetendő kártérítési összegnek nincs limitje.
III. fejezet A fuvarozók kötelezettségei, ha az utazás során fennakadás történik 17. cikk Tájékoztatás (1)
Késedelem esetén, amint az információ rendelkezésre áll, legkésőbb azonban a tervezett indulás után 30 perccel vagy pedig a tervezett érkezés előtt egy órával a fuvarozó vagy – adott esetben – a kikötőt üzemeltető szervek tájékoztatják az utasokat az indulás és az érkezés várható időpontjáról.
(2)
Ha az utasok a késés miatt valamilyen csatlakozásról lemaradnak, a teljesítő fuvarozó minden tőle telhetőt elkövet, hogy az érintett utasokat a választható csatlakozási lehetőségekről tájékoztassa. 18. cikk Segítségnyújtáshoz való jog
(1)
Ha a fuvarozó joggal számít arra, hogy a tengeri személyszállító járat a tervezett induláshoz képest több mint 60 percet késik, úgy az utasoknak díjmentesen a várakozási idővel arányban álló mennyiségű ételt és üdítőt kínál fel, ha az a fedélzeten vagy a kikötőben kapható vagy nem nagy utánajárással beszerezhető.
(2)
Minden olyan késés esetén, amikor egy vagy több napos, illetve az utas által eredetileg tervezettnél hosszabb tartózkodás válik szükségessé – amennyiben az fizikailag lehetséges – az utasnak az (1) bekezdésben előírt ételen és üdítőn kívül díjmentesen szállodai vagy egyéb elhelyezést és a kikötő és a szálláshely közötti szállítást is fel kell ajánlani.
(3)
Ha a tengeri utazás nem folytatható tovább, a fuvarozók – amennyiben lehetséges és lehetőség szerint mielőbb – másik közlekedési lehetőséget szerveznek az utasoknak.
(4)
Az (1), (2) és (3) bekezdés alkalmazása során a teljesítő fuvarozó különös figyelmet fordít a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyek és az őket kísérők igényeire. 19. cikk Átfoglalás és visszatérítés
(1)
Ha a fuvarozó joggal számít arra, hogy a tengeri személyszállító járat a tervezett induláshoz képest több mint 120 percet késik, úgy az utas előtt álló azonnali lehetőségek a következők: (a)
HU
ésszerű feltételek mellett másik közlekedési lehetőség felkínálása vagy, ha az nem megoldható, felvilágosítás más szállítási vállalkozók megfelelő szállítási szolgáltatásairól;
23
HU
(b)
a jegy árának visszatérítése, kivéve ha az (a) pontban említett másik közlekedési lehetőséget elfogadja.
A (b) pontban előírt visszatérítés fizetését a 20. cikkben előírt kártérítés-fizetéssel azonos feltételek mellett kell teljesíteni. (2)
E cikk alapján a visszatérítéshez való jog a sétahajózáson résztvevőkre csak a 90/314/EGK irányelv szerint felmerülő esetekben alkalmazandó. 20. cikk A menetjegy árára vonatkozó kártérítés
(1)
Az utas a közlekedési jogának elvesztése nélkül kártérítést kérhet a fuvarozótól, ha járattörlés vagy a járat késéssel történő indulása miatt késve érkezik meg. A kártérítés minimális mértéke a következő: (a)
60–119 perces késés esetén a jegy árának 25%-a;
(b)
120 perces vagy annál hosszabb késés esetén a jegy árának 50%-a;
(c)
ha a fuvarozó a 19. cikk (a) pontjában említett másik járat biztosítását vagy a tájékoztatást elmulasztja, a jegy árának 100%-a.
(2)
E cikk alapján a kártérítéshez való jog a sétahajózáson részt vevőkre csak a 90/314/EGK irányelv szerint felmerülő esetekben alkalmazandó.
(3)
A kártérítést a kártérítési igény benyújtásától számított egy hónapon belül ki kell fizetni. A kártérítés utalványban és/vagy egyéb szolgáltatásban is fizethető feltéve, hogy különösen az érvényességre és a célállomásra vonatkozó feltételek rugalmasak. Az utas kérésére a kártérítést pénzben kell megfizetni.
(4)
Ez a cikk nem alkalmazandó, ha a közlekedési járat késését vagy törlését a teljesítést megakadályozó olyan rendkívüli körülmények okozták, amelyeket minden ésszerű intézkedés megtétele esetén sem lehetett volna elkerülni. 21. cikk További követelések
E rendelet rendelkezései nem zárják ki, hogy az utasok a közlekedési járatok törlése vagy késése miatt kártérítési igényeikkel a nemzeti bíróságokhoz forduljanak. 22. cikk Az utasok érdekeit szolgáló további intézkedések A fuvarozók együttműködnek az érdekeltek, a szakmai szövetségek és a fogyasztók, az utasok és a fogyatékkal élő személyek szövetségeinek bevonásával történő, nemzeti vagy európai szintű intézkedések elfogadása érdekében. Ezeknek az intézkedéseknek – különösen ha az utazás során hosszú késés vagy fennakadás történik, illetve ha az utazást törlik – az utasokról való gondoskodás javítására kell irányulniuk.
HU
24
HU
IV. fejezet Az utasok tájékoztatása és panaszkezelés 23. cikk Utazástájékoztatáshoz fűződő jog A kikötőt üzemeltető szervek és a fuvarozók az utasokat az út alatt végig a legalkalmasabb formában, megfelelően tájékoztatják. Különös figyelmet kell fordítani a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyek igényeire. 24. cikk Az utasjogokra vonatkozó felvilágosítás (1)
A fuvarozók biztosítják, hogy az utasok az e rendelet alapján őket megillető jogokra vonatkozóan legkésőbb az induláskor megfelelő és érthető tájékoztatást kapjanak. Amennyiben a tájékoztatást a fuvarozó vagy a teljesítő fuvarozó már megtette, a másik nem köteles tájékoztatást adni. A tájékoztatást a legalkalmasabb formában kell biztosítani. A tájékoztatásnál különös figyelmet kell fordítani a fogyatékkal élő emberek és a csökkent mozgásképességű személyek igényeire.
(2)
A fuvarozók és a kikötőt üzemeltető szervek biztosítják, hogy az e rendelet alapján az utasokat megillető jogokra vonatkozó tájékoztatás a hajók fedélzetén és a kikötőkben is nyilvánosan hozzáférhető legyen. A tájékoztatásnak tartalmaznia kell a tagállamok által a 26. cikk (1) bekezdése szerint kijelölt végrehajtási szervek kapcsolattartási adatait. 25. cikk Panaszok
HU
(1)
A fuvarozók meghatározzák az e rendelettel érintett jogokra és kötelezettségekre vonatkozó panaszkezelő mechanizmust.
(2)
Az utasok a járat igénybevételét vagy annak meghiúsulását követő egy hónapon belül nyújthatnak be panaszt a fuvarozóhoz. A panasz címzettje 20 munkanapon belül indoklással ellátott választ ad vagy – indokolt esetben – tájékoztatja az utast arról, hogy mikor számíthat válaszra. A választ legkésőbb a panasz kézhezvételétől számított két hónapon belül meg kell adni.
(3)
Ha a (2) bekezdésben meghatározott határidőn belül válasz nem érkezik, a panaszt elfogadottnak kell tekinteni.
25
HU
V. fejezet Végrehajtás és nemzeti végrehajtási szervek 26. cikk Nemzeti végrehajtási szervek (1)
A tagállamok kijelölik az e rendelet végrehajtásáért felelős szervet vagy szerveket. Ezek a szervek megteszik azokat az intézkedéseket, amelyek a 8. cikkben említett akadálymentességi szabályok betartását is ideértve, biztosítják az utasok jogainak tiszteletben tartását. Ezek a szervek felépítésükben, finanszírozási döntéseikben, jogi szerkezetükben és döntéshozatalukban függetlenek a fuvarozótól.
(2)
A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az e cikknek megfelelően kijelölt szervről vagy szervekről és azok hatásköreiről.
(3)
Minden utas panaszt nyújthat be e rendelet állítólagos megsértéséről az (1) bekezdés szerint kijelölt megfelelő szervnek vagy más, a tagállamok által arra kijelölt szervnek.
(4)
Azok a tagállamok, amelyek a 2. cikk (2) bekezdése alapján egyes szolgáltatások mentessége mellett döntöttek, az utasjogok érvényesítését biztosító hasonló mechanizmusról gondoskodnak. 27. cikk Jelentés a végrehajtásról
(1)
(2)
HU
A 26. cikk szerint kijelölt végrehajtási szervek az előző évben végzett tevékenységükről minden év június 1-jén jelentést tesznek közzé, amely többek között tartalmazza a következőket: (a)
az e rendelet rendelkezéseinek végrehajtása érdekében hozott intézkedések bemutatása,
(b)
az egyes panaszok rendezésére alkalmazandó eljárás megjelölése,
(c)
a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyek esetében az adott tagállamban az akadálymentességre vonatkozó szabályok összefoglalója;
(d)
a panaszokra vonatkozó összesített adatok;
(e)
az alkalmazott szankciók részletei;
(f)
az e rendelet jobb végrehajtása szempontjából lényeges egyéb kérdések.
A jelentés összeállításához a végrehajtási szervek a tárgy és az érintett vállalatok szerint statisztikát vezetnek az egyes panaszokról. Ezeket az adatokat az esemény időpontjától számított legfeljebb három évig megkeresésre a Bizottság vagy a nemzeti nyomozó hatóságok rendelkezésére bocsátják.
26
HU
28. cikk A végrehajtási szervek együttműködése A 26. cikk (1) bekezdése szerint kijelölt nemzeti végrehajtási szervek a Közösség egész területén az utasok egységes védelme érdekében információkat cserélnek egymással a munkájukról, illetve döntéshozatali elveikről és módszereikről. A Bizottság támogatja őket e feladatuk végrehajtásában. 29. cikk Szankciók A tagállamok megállapítják az e rendelet megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és minden szükséges intézkedést megtesznek azok végrehajtása érdekében. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. A tagállamok értesítik a Bizottságot e rendelkezésekről, és haladéktalanul közlik a Bizottsággal az e rendelkezéseket érintő minden későbbi módosítást is.
VI. fejezet Záró rendelkezések 30. cikk Jelentés E rendelet hatálybalépése után legkésőbb három évvel a Bizottság jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet végrehajtásáról és hatásáról. A jelentést szükség szerint a rendelet előírásainak részletesebb végrehajtására vagy a rendelet módosítására irányuló jogalkotási javaslatoknak kell kísérniük. 31. cikk A 2006/2004/EK rendelet módosítása A 2006/2004/EK rendelet melléklete a következő [19] ponttal egészül ki: „19. A tengeri és belvízi közlekedést igénybe vevő utasok jogairól, valamint a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló 2006/2004/EK rendelet módosításáról szóló, […]-i európai parlamenti és tanácsi rendelet21.” 32. cikk Hatálybalépés Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
21
HU
HL C […], […], […]. o. […].
27
HU
Ezt a rendeletet a közzétételt követően [két év]-tól/-től kell alkalmazni. A 6., 7., 25., 26. és 29. cikket a közzétételt követően [egy év]-tól/-től kell alkalmazni. Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Kelt Brüsszelben, […]
az Európai Parlament részéről az elnök […]
HU
a Tanács részéről az elnök […]
28
HU
I. MELLÉKLET A fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyek árvisszatérítéshez vagy átfoglaláshoz való joga előfoglalás esetén 1. E mellékletre hivatkozás esetén a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyek az alábbiak között választhatnak: a) - árvisszatérítés hét napon belül, készpénzben, elektronikus banki átutalással, banki átutalással vagy csekkel vagy az utas írásos beleegyezésével a jegy teljes vételi árának visszafizetése az utazás meg nem tett szakaszára vagy szakaszaira, továbbá a már megtett szakaszra vagy szakaszokra, ha az utazás az utas eredeti célja szerinti célállomás elérése szempontjából eredménytelen, továbbá adott esetben - a lehető legelső alkalommal visszaút a kiindulási pontra; vagy b) a lehető legelső alkalommal hasonló szállítási feltételek mellett átfoglalás a végső célállomásra irányuló utazásra; vagy c) az utasnak megfelelő későbbi időpontban hasonló szállítási feltételek mellett átfoglalás a végső célállomásra irányuló utazásra, ha jegy rendelkezésre áll. 2. Az (1) bekezdés a) pontja a szervezett utazás keretében közlekedő utasokra is alkalmazandó, kivéve a 90/314/EGK irányelv22 alapján felmerülő visszatérítés jogát. 3. Amennyiben egy várost vagy régiót több kikötő szolgál ki, és az üzemeltető fuvarozó az utasnak a helyfoglaláshoz képest egy alternatív kikötőbe történő utazást ajánl, akkor az üzemeltető fuvarozót terheli az utas átszállításának a költsége az alternatív kikötőből abba a kikötőbe, amelyre a jegyet váltották, vagy az utassal történt megállapodás alapján egy másik közeli célállomásra.
22
HU
HL L 158., 1999.6.23., 55. o.
29
HU
II. MELLÉKLET Kikötői segítségnyújtás A szükséges segítségnyújtás és intézkedések annak érdekében, hogy a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyek: – a kikötőben bejelenthessék megérkezésüket és kérhessék a segítségnyújtást, – a belépési pontról eljuthassanak az utasfelvételi pulthoz – ha van – vagy a hajóig, – utasfelvételben részesülhessenek és feladhassák poggyászukat, ha kell, – (ha van) az utasfelvételi pulttól a bevándorlási, vámvizsgálati és biztonsági eljárásokon való részvételen keresztül eljuthassanak a hajóig, – szükség szerint felvonók, kerekes székek vagy más segítségnyújtás igénybevételével felszállhassanak a hajóra, – a hajó ajtajától eljuthassanak az ülésükig/helyükig, – a hajón elhelyezhessék, majd újra magukhoz vehessék poggyászukat, – ülésüktől eljuthassanak a hajó ajtajáig, – szükség szerint felvonók, kerekes székek vagy más segítségnyújtás igénybevételével elhagyhassák a hajót, – a bevándorlási és a vámvizsgálati eljárásokon való részvétel után felvehessék poggyászukat (ha kell), – a poggyászfelvételi teremtől vagy a leszállóhelytől eljuthassanak a kijelölt kilépési pontig – szükség esetén eljuthassanak a mosdóhelyiségekhez. Amennyiben a fogyatékkal élő vagy csökkent mozgásképességű személyt kísérő személy segíti, e személy számára kérésre lehetővé kell tenni, hogy a kikötőben, illetve a be- és kiszállásnál biztosíthassa a szükséges segítséget. A szükséges mozgást segítő eszközök kezelése az olyan berendezéseket is beleértve, mint az elektronikus kerekes szék. A károsodott vagy elveszített mozgást segítő eszköz ideiglenes helyettesítése, bár nem feltétlenül az eredetivel azonos berendezéssel. Szükség szerint az elismert segítő állatok földi kezelése. A felszálláshoz vagy a leszálláshoz szükséges tájékoztatás hozzáférhető formában.
HU
30
HU
III. MELLÉKLET Segítségnyújtás a hajó fedélzetén Az elismert segítő állatok szállítása a hajón, a nemzeti jog keretei között. Fogyatékkal élő vagy csökkent mozgásképességű személyenként az orvosi segédeszközökön túl az elektromos kerekes széket beleértve, legfeljebb két darab mozgást segítő eszköz szállítása. A járatra vonatkozó lényeges információk közlése hozzáférhető formában. Kérésre és a biztonsági követelmények szabta keretek között, valamint a rendelkezésre álló helyek függvényében minden ésszerű intézkedés megtétele a fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyek igényeinek figyelembevételére az üléshelyek kiosztása során. Szükség esetén segítségnyújtás a mosdóhelyiségekhez való eljutáshoz. Ha a fogyatékkal élő vagy csökkent mozgásképességű személyt kísérő személy segíti, a hajózási társaságnak minden ésszerű lépést meg kell tennie azért, hogy e személy a fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személy mellett foglalhasson helyet.
HU
31
HU
IV. MELLÉKLET Fogyatékossággal kapcsolatos képzés Képzés a fogyatékossággal kapcsolatos tudatosság tekintetében Az utazóközönséggel közvetlenül kapcsolatba kerülő munkatársak képzése: – a testi, érzékszervi (hallás és látás), rejtett vagy tanulási fogyatékkal élő személyekkel kapcsolatos tudatosság és a megfelelő válaszreakciók, beleértve azt is, hogyan lehet felismerni a mozgásban, tájékozódásban vagy kommunikációban korlátozott személyek különböző képességeit; – a csökkent mozgásképességű személyek előtt álló akadályok, beleértve a hozzáállásbeli, környezeti/fizikai és szervezeti akadályokat is; – elismert segítő állatok, beleértve a vezető állatok szerepét és igényeit; – váratlan események kezelése; – interperszonális képességek, valamint a siket és hallássérült, a látássérült, a beszédsérült és a tanulási zavarokkal küzdő emberekkel való kommunikáció módszerei; – a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet „Javaslatok a személyhajók idős és mozgássérült személyek igényeinek megfelelő tervezésére és üzemeltetésére vonatkozóan” című irányelveinek általános ismerete; – hogyan kell bánni a kerekes székekkel és más mozgást segítő eszközökkel a rongálódás megelőzése érdekében (a poggyászkezelésért felelős valamennyi alkalmazott, amennyiben vannak ilyenek). Képzés a fogyatékkal élőknek nyújtott segítség tekintetében A csökkent mozgásképességű személyeket közvetlenül segítő alkalmazottak képzése a következőkből áll: – hogyan segítsék a kerekes széket használókat a kerekes székbe beülni vagy abból kiszállni; – készségek az elismert segítő állattal utazó csökkent mozgásképességű személyeknek nyújtott segítségnél, beleértve az állat szerepét és igényeit; – a vak és gyengénlátó utasok kíséretének és az elismert segítő állatok kezelésének és szállításának módszerei; – a csökkent mozgásképességű személyeket segítő eszköztípusok megismerése és az eszközök kezelésének megtanulása; – a fel- és a leszállás támogatásánál alkalmazott eszközök használata, és a fel- és leszállásnál a csökkent mozgásképességű személyek biztonságát és méltóságát védő helyes segítő módszerek megtanulása; – a megbízható és szakszerű segítségnyújtás igényének kellő felismerése. Azzal is tisztában kell lenni, hogy egyes fogyatékkal élő utasok utazás közben kiszolgáltatottnak érezhetik magukat, mivel segítségnyújtásra szorulnak. – elsősegélynyújtás ismerete
HU
32
HU
