Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának iránymutatása a gyermekbarát igazságszolgáltatásról (Elfogadta a Miniszteri Bizottság 2000. november 17-én a miniszterek képviselőinek 1098. találkozóján)
Preambulum A Miniszteri Bizottság Figyelembe véve, hogy az Európa Tanács célja a tagállamok közötti nagyobb fokú egység elérése, különösen a jogi ügyekre vonatkozó közös szabályok elfogadásának támogatása révén; Figyelembe véve a gyermekek jogait védő és támogató, az európai standardok hatékony alkalmazásának szükségességét biztosító, már létező, kötelező erejű, univerzális dokumentumokat, így különösen: az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1951. évi, A menekültek helyzetéről szóló egyezményét; az 1966. évi Polgári és Politikai jogok Nemzetközi Egyezségokmányát; az 1966. évi Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát; az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1989. évi, A Gyermek Jogairól szóló Egyezményét; az Egyesült Nemzetek Szervezetének 2006. évi, A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló Egyezményét; az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok védelméről szóló Egyezményt (1950, ETS No. 5) (a továbbiakban az “ECHR”); az Európai Egyezményt a gyermek jogainak gyakorlásáról (1996, ETS No. 160); a módosított Európai Szociális Kartát (1996, ETS No. 163); az Európa Tanács Egyezményét A gyermekek kapcsolattartásáról (2003, ETS No. 192); az Európa Tanács Egyezményét A gyermekek védelméről a szexuális kizsákmányolás és a szexuális bántalmazás ellen (2007, CETS No. 201); A gyermekek örökbefogadásáról szóló Európai Egyezményt (módosított) (2008, CETS No. 202); Figyelembe véve, hogy, mint azt, az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjoga is garantálja, egy demokratikus társadalomban minden személynek joga van az igazságszolgáltatáshoz való hozzáféréshez és a tisztességes tárgyaláshoz – annak minden elemével (így különösen a megfelelő tájékoztatáshoz, a meghallgatáshoz, a törvényes védelemhez és a képviselethez való joggal) együtt – ugyanúgy érvényes a gyermekekre is, figyelembe véve azonban saját nézeteik kialakítására vonatkozó képességüket; Felelevenítve az Emberi Jogok Európai Bíróságának vonatkozó esetjogát, az Európa Tanács egyéb intézményeinek és testületeinek döntéseit, jelentéseit vagy más dokumentumait, beleértve a Kínzás és az embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód megelőzésére vonatkozó Európai Bizottsági (CPT) ajánlásokat, valamint az Európa Tanács Emberi Jogi Biztosának nyilatkozatait és véleményeit, továbbá az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének különböző ajánlásait; Figyelembe véve a Miniszteri Bizottságnak, a gyermekek jogait illetően a tagállamok felé tett különböző ajánlásait – beleértve a Rec(2003)5 Ajánlást a menekültek fogvatartásával kapcsolatos intézkedésekről, a Rec(2003)20 Ajánlást a fiatalkorú bűnözés kezelésének új módjairól és a fiatalkorú igazságszolgáltatásról, a Rec(2005)5 Ajánlást az intézetekben élő gyermekek jogairól, a Rec(2006)2 Ajánlást az európai börtönszabályokról, a CM/Rec(2008)11 Ajánlást a szankciók vagy intézkedések hatálya alatt álló fiatalkorú
bűnelkövetőkre vonatkozó európai szabályokról, és a CM/Rec(2009)10 Ajánlást a gyermekek erőszaktól való védelmét célzó integrált nemzeti stratégiák politikai irányelveiről; Felidézve a 2. számú határozatot a gyermekbarát igazságszolgáltatásról, melyet az Európai Igazságügyminiszterek 28. Konferenciája fogadott el (Lanzarote, 2007. október); Figyelembe véve az Egyesült Nemzetek Szervezetének a gyermekek jogai védelmének fontosságát garantáló dokumentumait, úgy mint: -
az Egyesült Nemzetek Szervezetének a fiatalkorúak igazságszolgáltatás igazgatására vonatkozó Standard minimum szabályai (“Beijingi Szabályok”, 1985); az Egyesült Nemzetek Szervezetének szabályai a szabadságuktól megfosztott fiatalkorúak védelmére (“Havannai Szabályok”, 1990); az Egyesült Nemzetek Szervezetének irányelvei a fiatalkorú bűnözés megelőzésére (“Riyadhi Irányelvek”, 1990); az Egyesült Nemzetek Szervezetének irányelvei a gyermek áldozatok és tanúk részvételével folyó igazságszolgáltatási ügyekben (ECOSOC Res 2005/20, 2005); az Egyesült Nemzetek Szervezete Főtitkárának irányadó feljegyzése: az ENSZ viszonyulása a gyermekeket érintő igazságszolgáltatásához (2008); az Egyesült Nemzetek Szervezetének irányelvei az alternativ gyermekfelügyelet megfelelő alkalmazásáról és feltételeiről (2009); az emberi jogokat védelmező és támogató nemzeti intézmények helyzetével és működésével kapcsolatos elvek (“Párizsi Elvek”);
Felelevenítve – a tagállamok magasabb standardok, illetve kedvezőbb intézkedések bevezetésében vagy alkalmazásában történő akadályozása nélkül történő – a gyermekek jogait érintő létező, kötelező erejű normák hatékony végrehajtása garantálásának szükségességét; Utalva az Európa Tanács “Építsünk Európát” Programjára; Elismerve a tagállamok által mutatott haladást a gyermekbarát igazságszolgáltatása alkalmazása felé; Nem utolsó sorban figyelembe véve az igazságszolgáltatási rendszerben a gyermekek előtt álló létező akadályokat, mint például, többek között, a nem létező, esetleg részleges vagy feltételes törvényi jogot az igazságszolgáltatáshoz való hozzáféréshez, az eljárások sokféleségét és összetettségét, a különböző alapokon nyugvó lehetséges diszkriminációt; Felidézve a gyermekek másodlagos áldozattá válása megelőzésének szükségességét az igazságszolgáltatási rendszer kereében a gyermekek részvételével folyó vagy őket érintő eljárások során; Felhívva a tagállamokat, hogy kivizsgálják a létező szakadékokat és problémákat, és azonosítsák azokat a területeket, ahol a gyermekbarát igazságszolgáltatás elveit és gyakorlatát be kellene vezetni; Tekintetbe véve azon gyermekek nézeteit és véleményét, akikkel a tagállamokban az Európa Tanács konzultált; Figyelembe véve, hogy az iránymutatások a törvényekben és a gyakorlatban meglévő hiányosságok gyakorlati orvoslatainak megkereséséhez történő hozzájárulást célozzák;
Elfogadja a következő iránymutatásokat, annak érdekében, hogy gyakorlati eszközként szolgáljanak a tagállamok kezében a bírósági és a nem-bírósági rendszereiknek a gyermekek különleges jogaihoz, érdekeihez és szükségleteihez történő hozzáigazítására, továbbá felhívja a tagállamokat mindezeknek, a gyermekekért felelős vagy a gyermekek igazságszolgáltatási jogaiban másképpen érintett minden hatóság közötti széleskörű elterjesztésének biztosítására. I.
Hatály és cél
Az iránymutatások a gyermek helyének és szerepének, nézeteinek, illetve a gyermek szükségleteinek a bírósági eljárásokat, valamint ezen eljárások alternatíváit érintő kérdéseivel foglalkoznak. 1.
Az iránymutatások egyenlően érvényesek minden kompetens testület és szolgálat előtt folyó büntető, polgári, vagy közigazgatási eljárásban és minden helyzetben, melyekbe a gyermekek – bármely okból és bármely képességeiket érintően – nagy valószínűséggel kerülhetnek. 2.
Az iránymutatások annak biztosítását célozzák, hogy bármely ilyen eljárás során a gyermekek jogait – ezek között a tájékoztatáshoz, a képviselethez, a részvételhez és a védelemhez való jogot – teljes mértékben tiszteletben tartsák, a gyermek érettségének és felfogóképességének, valamint az ügy körülményeinek megfelelő figyelembe vételével. A gyermekek jogainak tiszteletben tartása nem veszélyeztetheti a többi részes fél jogait. 3.
II.
Meghatározások
Ezen iránymutatások alkalmazásakor (a továbbiakban “az iránymutatás”) igazságszolgáltatás tekintetében a következő meghatározások az irányadóak:
a
gyermekbarát
a. Gyermek minden 18 év alatti személy; b. Szülő: a nemzeti jog szerint szülői felelősséggel biró személy(ek). Amennyiben a szülő(k) nincs(enek) jelen vagy nem visel(nek) tovább szülői felelősséget, a szülő szerepét betöltheti egy gondviselő vagy egy kijelölt törvényes képviselő; c. A gyermekbarát igazságszolgáltatás: olyan igazságszolgáltatási rendszerre utal, amely biztosítja a gyermekek jogainak tiszteletben tartását és hatékony védelmét, figyelembe véve az alábbiakban felsorolt elveket, tekintetbe véve a gyermek érettségét, értelmi képességét és az ügy körülményeit. Ez az igazságszolgáltatás megfelel a kor elvárásainak, gyors, a gyermekek jogainak tiszteletben tartása mellett a gyermekek jogaira és szükségleteire koncentrál , beleértve a tisztességes eljáráshoz való jogot, az eljárásban való részvételt, a magánélet, a családi élet, az integritás és méltóság tiszteletben tartását. III.
Alapvető elvek
Az iránymutatások a preambulumban hivatkozott eszközök által őrzött meglévő elvekre, valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjogára épülnek. 1.
Ezeket az elveket a következő szakaszok továbbfejlesztik, és egyenlően érvényesek ezen iránymutatás minden fejezetére. 2.
A.
Részvétel
Tiszteletben kell tartani minden gyermek jogát ahhoz, hogy tájékoztatást kapjanak jogaikról, hogy megfelelő hozzáférés álljon rendelkezésükre az igazságszolgáltatáshoz, és hogy a részvételükkel folyó vagy őket érintő eljárásokban kikérjék véleményüket, meghallgassák őket,. Ebbe beletartozik a gyermekek nézeteinek megfelelő súllyal történő figyelembevétele, észben tartva érettségüket és bármely természetű kommunikációs nehézségeiket, annak érdekében, hogy ez a részvétel érdemi legyen. 1.
A gyermekeket teljes értékű jogalanynak kell tekinteni és akként kell kezelni, továbbá oly módon kell feljogosítva lenniük valamennyi joguk gyakorlására, amely számításba veszi saját nézeteik kialakítására vonatkozó képességüket, valamint az ügy körülményeit. 2.
B.
A gyermek mindenekfelett álló érdeke
A tagállamoknak garantálniuk kell a gyermekek arra való jogának érvényesülését, hogy az részvételükkel folyó vagy őket érintő minden ügyben a gyermekek mindenek felett álló érdeke legyen az elsődleges szempont. 1.
2.
A szereplő vagy érintett gyermekek mindenek felett álló érdekének felmérésében: a.
nézeteiknek és véleményüknek megfelelő súlyt kell adni;
b. a gyermek minden más jogát, úgy mint a méltósághoz, szabadsághoz és egyenlő bánásmódhoz való jogot mindenkor tiszteletben kell tartani; c. minden releváns hatóságnak egy átfogó megközelítést kell elfogadnia azon célból, hogy minden szóban forgó érdeket megfelelően számításba vegyenek, beleértve a pszichológiai és fizikai jólétet, valamint a gyermek jogi, szociális és gazdasági érdekeit. Az azonos eljárásban vagy ügyben szereplő minden gyermek mindenek felett álló érdekét külön fel kell mérni és ki kell egyensúlyozni az egyes gyermekeknek az esetlegesen egymásnak ellentmondó érdekeit, minden gyermek mindenek felett álló érdekének kibékítése szándékával. 3.
Bár a bírói hatóságok rendelkeznek a végső döntés meghozatalának hatáskörével és felelősségével, a részvételükkel folyó eljárások során azonban – ahol szükséges – a gyermekek mindenek felett álló érdeke felmérése érdekében a tagállamoknak közös erőfeszítéseket kell tenniük egy multidiszciplináris megközelítés kialakítására. 4.
C.
Méltóság
A gyermekeket bármely eljárás vagy eset során gondosan, érzékenyen, tisztességesen és tisztelettel kell kezelni, különös figyelmet fordítva személyes helyzetükre, jólétükre, különleges szükségleteikre, fizikai és pszichológiai integritásuk teljes tiszteletben tartására. Bármilyen módon kerüljenek kapcsolatba bírósági vagy nem-bírósági eljárásokkal vagy más beavatkozásokkal, meg kell adni nekik ezt a bánásmódot, tekintet nélkül jogi helyzetükre és képességükre bármely eljárásban vagy esetben. 1.
A gyermekek nem vethetők alá kínzásnak, embertelen vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek. 2.
D.
Védelem a diszkrimináció ellen
A gyermekek jogai bármely ok alapján történő megkülönböztetés nélkül biztosítandók, úgy mint nem, faj, bőrszín, etnikai háttér, kor, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, társadalmi-gazdasági háttér, a szülő(k) helyzete, kapcsolat nemzeti kisebbséggel, birtok, születés, szexuális orientáció, nemi identitás vagy egyéb helyzet. 1.
Szükséges lehet különleges védelmet és segítséget nyújtani a sebezhetőbb gyermekek – úgy mint migráns, menekült vagy menedékkereső, egyedüli (“kísérő nélküli”), fogyatékossággal élő, hajléktalan és utcagyermekek, roma, továbbá intézetben lévő gyermekek részére. 2.
E.
Jogállamiság
1.
A jogállamiság elve éppen olyan teljes körűen érvényes a gyermekekre, mint a felnőttekre.
A tisztességes eljárás elemei, úgy mint a törvényesség és az arányosság elve, az ártatlanság vélelme, a tisztességes tárgyaláshoz való jog, a jogi tanácshoz való jog, a bíróságokhoz való hozzáférés joga és a fellebbezés joga, éppen úgy garantálandók a gyermekek számára, ahogyan garantálva vannak a felnőtteknek, nem minimalizálhatók vagy tagadhatók meg a gyermek mindenek felett álló érdekére hivatkozással. Ez minden bírósági és nem-bírósági és közigazgatási eljárásra érvényes. 2.
A gyermekeknek joguk van megfelelő, független és hatékony panaszmechanizmusokhoz való hozzáférésre. 3.
IV.
Gyermekbarát igazságszolgáltatás a per/eljárás előtt, alatt és után
A.
A gyermekbarát igazságszolgáltatás alapvető elemei
1.
Tájékoztatás és tanácsadás
Az igazságszolgáltatási szervek és más hatóságok (pl. rendőrség, bevándorlási-, oktatási-, egészségügyi-, szociális szolgáltatások) előtti eljárás kezdetekor és az eljárás folyamán a gyermekeket és szüleiket haladéktalanul és a megfelelő módon tájékoztatni kell: 1.
a. A jogaikról, különös tekintettel a gyermekek jogaira azokban a bírósági és nem bírósági eljárásokban, amelyekben érintett lehet, fel kell világosítani a jogai megsértése esetén igénybe vehető jogorvoslati lehetőségekről, beleértve a bírósági vagy nem bírósági eljárásba történő beavatkozás lehetőségét. Az információknak tartalmaznia kell az eljárás lehetséges időtartamát, valamint a fellebbezés és az egyéb független jogorvoslati mechanizmusok igénybevételének lehetőségét; b. A rendszerről és az eljárásról, különös tekintettel arra, hogy a gyermek milyen szerepet játszhat az eljárásban, illetve annak különböző szakaszaiban; A bírósági vagy a más eljárásban való részvétel esetén a gyermeket védő és támogató mechanizmusokról; c.
Az adott bíróság előtti vagy azon kívüli eljárás alkalmasságáról és lehetséges következményeiről; d.
e.
A panaszok felügyeletéről, illetve nyomon követéséről;
f. A bírósági eljárás illetve más releváns eljárások időpontjáról és helyéről, ha azon a gyermek személyesen jelen lehet; g.
Az eljárás vagy a beavatkozás általános menetéről és kimeneteléről;
h.
A rendelkezésre álló védelmi intézkedésekről;
i.
A gyermeket érintő döntések felülvizsgálatának lehetőségéről;
j. A létező, az elkövetőtől, az államtól perben vagy más alternatív polgári és egyéb eljárásban igényelhető kártérítési lehetőségekről; k. A rendelkezésre álló szolgáltatásokról (pszichológiai, szociális, tolmácsolás, fordítás) vagy támogatást nyújtó szervezetről, valamint adott esetben ezen szolgáltatások mellett a rendkívüli pánzügyi támogatáshoz történő hozzáférésről; A gyermek mindenek felett álló érdekeit a lehető legnagyobb mértékben védő speciális rendelkezésekről abban az esetben, ha lakóhelye másik államban van. l.
A tájékoztatást és a tanácsadást a gyermek korának és érettségének megfelelően, a nemi és kulturális különbségek figyelembe vételével, az általa értett nyelven kell megtenni. 2.
A gyermeket, a szülőt és a törvényes képviselőt közvetlenül kell tájékoztatni. A tájékoztatásnak nem lehet alternatívája, ha a szülő közli azt a gyermekkel. 3.
A jogilag releváns információkat tartalmazó gyermekbarát anyagokat és a speciális információs szolgáltatásokat (pl. speciális weboldalak, segélyvonalak) széles körben hozzáférhetővé kell tenni. 4.
A gyermekkel szembeni vádakról, azok felmerülését követően, haladéktalanul tájékoztatni kell mind a gyermeket, mind a szülőt oly módon, hogy megértsék a vád lényegét és annak lehetséges következményeit. 5.
2.
A magánélet és a családi élet védelme
A bírósági, nem bírósági vagy más eljárásban érintett gyermek magánéletét és személyes adatait a nemzeti joggal összhangban védeni kell. Ez azt jelenti, hogy - különösen a sajtóban – semmilyen információt vagy személyes adatot nem lehet közzétenni vagy nyilvánosságra hozni, amelyből közvetlenül vagy közvetve megállapítható a gyermek személyazonossága, ideértve a fényképeket, a gyermekről vagy a családjáról szóló részletes leírásokat, hang- és videófelvételeket. 6.
A tagállamoknak jogszabályokkal vagy felügyeleti intézkedésekkel meg kell akadályozniuk a személyiségi jogoknak a sajtó által a 6. pontban foglaltak szerinti megsértését. 7.
A tagállamoknak korlátozott hozzáférést kell biztosítaniuk az eljárásban érintett gyermekek személyes és különleges adatait tartalmazó nyilvántartásokhoz. Ha felmerül a személyes és különleges adatok továbbításának szükségessége, akkor az erre vonatkozó eljárást a tagállamoknak kell meghatározniuk az adatvédelmi szabályokkal összhangban, a gyermek érdekeinek figyelembe vételével. 8.
Ha a bírósági vagy más eljárásban a gyermek meghallgatása szükséges vagy ő szolgáltat bizonyítékokat, akkor ezt lehetőleg zárt ülésen kell megtenni. A szabályok szerint itt, csak a közvetlenül érintettek lehetnek jelen, feltéve, hogy az nem jelent akadályt a gyermek számára a bizonyítékok szolgáltatásában. 9.
A gyermekekkel foglalkozó szakembereknek szigorú titoktartási szabályoknak kell megfelelniük, kivéve, ha ez kockázattal jár a gyermek számára. 10.
3.
Biztonság, különleges megelőző intézkedések
Minden bírósági és más eljárásban a gyermekeket védeni kell, különösen a megfélemlítéstől, a megtorlástól vagy a másodlagos viktimizációtól. 11.
Annak érdekében, hogy a gyermekekkel való együttműködés biztosított legyen, ha szükséges, a gyermekekkel foglalkozó szakembereket – a bírói függetlenség sérelme nélkül – a nemzeti jognak megfelelően rendszeresen ellenőrizni kell. 12.
Különleges óvintézkedéseket kell alkalmazni azon gyermekek esetében, ahol a feltételezett elkövető a szülő, családtag vagy a gondozó. 13.
4.
A szakemberek képzése
különböző korú gyermekek jogairól és szükségleteiről, valamint a gyermekekhez igazodó eljárásról minden gyermekekkel foglalkozó szakembernek interdiszciplináris képzést kell kapnia. 14.
A
A gyermekekkel közvetlen kapcsolatban álló szakembereket képezni kell arra is, hogy koruknak és fejlettségi szintjüknek megfelelően tudjanak kommunikálni a gyermekekkel, különös tekintettel arra, amikor sebezhető állapotban vannak. 15.
5.
Multidisziplináris megközelítés
A szoros együttműködés érdekében – a gyermekek családi és magánéletében tiszteletben tartása mellett – a szakembereket arra kell ösztönözni, hogy képet alkothassanak a gyermekről, valamint jogi, pszichológiai, szociális, érzelmi, fizikai értékelést alakítsanak ki róla. 16.
A gyermekekkel foglalkozó szakemberek (pl. jogászok, pszichológusok, rendőrök, szociális munkások, mediátorok) számára a perekben vagy más eljárásokban közös értékelési keretrendszert kell létrehozni, amely biztosítja a gyermekek számára legkedvezőbb döntések meghozatalát, és a lehető legjobban figyelembe veszi a gyermekek érdekeit. 18. A multidiszciplináris megközelítés során is tiszteletben kell tartanai a szakmai titoktartási szabályokat. 17.
6.
Szabadságelvonás
A szabadságelvonás valamennyi formáját a gyermekekkel szemben csak kivételes eszközként és a lehető legrövidebb ideig lehet alkalmazni. 19.
A szabadságelvonás során a gyermekeket el kell különíteni a felnőttkorúaktól. Gyermekeket felnőttkorúakkal együtt csak kivételes okból lehet együtt fogvatartani és csak akkor, ha ez szolgálja a gyermek mindenek felett álló érdekeit. A gyermeket mindig az igényeinek megfelelő körülmények között kell fogvatartani. 20.
Mivel a szabadságuktól megfosztott gyermekek különösen sebezhetőek, fontos a családi kapcsolatok és a társadalmi integráció biztosítása, ezért a hatóságoknak – az egyetemes és az európai eszközökre tekintettel is – tiszteletben kell tartaniuk és aktívan védeniük kell a gyermekek jogait. Egyéb jogok mellett a gyermekek számára különösen biztosítani kell: 21.
A szülőkkel, családdal, barátokkal való kapcsolattartás, látogatás és levelezés korlátozása során csak a gyermek mindenek felett álló érdeke szerint és az igazságszolgátatás érdekének védelmében lehet eljárni. Ezen jogok korlátozás soha nem alkalmazható büntetésként. a.
Biztosítani kell a megfelelő oktatásban, pályaválasztási tanácsadásban, szakképzésben, egészségügyi ellátásban való részvételt, a gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadságot, a szabadidős tevékenységekhez való hozzáférést, beleértve a testnevelést és a sportot. b.
Hozzáférést kell biztosítani az olyan programokhoz, amelyek a gyermekeket előre felkészítik a közösségbe való visszatérésre, teljes figyelmet fordítanak az érzelmi és fizikai szükségleteikre, a családi kapcsolatokra, a lakhatásra, oktatásra, foglalkoztatásra és a társadalmi-gazdasági státuszra. c.
A kapcsolatokkal nem rendelkező kiskorúak esetén – ideértve a menekülteket, családjuktól elszakított gyermekeket – a szabadságelvonás, kizárólag a tartózkodási hely hiányára alapozva, soha nem lehet indokolt. 22.
B.
A gyermekbarát igazságszolgáltatás a bírósági eljárást megelőzően
23.
A büntetőjogi felelősség alsó korhatára nem lehet túl alacsony, és azt törvényben kell meghatározni.
Amennyiben azok jobban szolgálják a gyermekek érdekeit, ösztönözni kell a bírósági eljárás alternatíváit, a közvetítést, elterelést, valamint az alternatív vitarendezési módokat. 24.
A gyermeket alaposan tájékoztatni kell arról, hogy vagy bírósági eljárást, vagy a bírósági eljáráson kívüli alternatívákat vehet igénybe. A tájékoztatásnak a választási lehetőségek lehetséges következményeire is ki kell terjednie. A gyermekek számára biztosítani kell, hogy a választási lehetőségek közötti döntéshez jogi tanácsot vagy más jellegű segítséget kaphassanak. A döntés meghozatalánál figyelembe kell venni a gyermek véleményét. 25.
A bírósági eljárás alternatíváinak azonos szintű jogi garanciákat kell biztosítania. A gyermekek jogait – ezen iránymutatásban foglaltaknak megfelelően – tiszteletben kell tartani, azt valamennyi jogi eszköznek azonos módon kell garantálnia a bíróságon és azon kívül is. 26.
C.
A gyermekek és a rendőrség
A rendőrségnek tiszteletben kell tartania a gyermekek személyiségi jogait és méltóságát, figyelembe kell venni a koruknak és érettségüknek megfelelő, illetve esetleges különleges igényeiket, amelybe értendő a testi-szellemi fogyatékosság vagy a kommunikációs nehézségek. 27.
Ha a rendőrség letartóztat egy gyermeket, őt a korának és érettségének megfelelő módon tájékoztatni kell a fogvatartás okairól. Biztosítani kell számára ügyvéd igénybevételét, illetve a szülőkkel és más bizalmi személyekkel való kapcsolattartást. 28.
A szülőket is tájékoztatni kell a gyermek őrizetbevételéről, annak okairól, és meg kell kérni, hogy jöjjenek a gyemekért a rendőrállomásra. 29.
Az őrizetbe vett gyermeknek nem lehet a bűnözői magatartásra vonatkozó kérdéseket feltenni, vagy bármilyen nyilatkozatot vele aláíratni, kivéve ügyvéd, vagy szülő, vagy bizalmi személy jelenlétében. A szülőt illetve bizalmi személyt ki lehet zárni, ha a bűnözői magatartásban való részvétellel vagy az igazságszolgáltatás akadályozásával gyanúsítható. 30.
31.
A rendőrségnek a fogvatartás során biztosítania kell a gyermekek elkülönítését a felnőttkorúaktól.
A hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a gyermekeket biztonságos és szükségleteiknek megfelelő körülmények között tartsák fogva. 32.
A tagállamokban az ügyészeknek – feltéve, hogy a jogkörükbe tartozik – biztosítaniuk kell a gyermekbarát igazságszolgáltatás érvényesülését az egész nyomozási szakaszban. 33.
D.
A gyermekbarát igazságszolgáltatás a bírósági eljárásban
1.
A bírói úthoz való hozzáférés és a bírósági eljárás
A gyermekeknek, mint a jogok hordozóinak, jogaik gyakorlása során, illetve azok sérelme esetén szükségük lehet orvoslásra. A nemzeti jogoknak meg kell könnyíteniük a jogaikat jól ismerő vagy jogaikkal tisztában lévő gyermekek számára a bírói úthoz való hozzáférést, a jogok védelme érdekében igénybe vehető jogorvoslatot és a megfelelő jogi tanácsadást. 34.
A bírói úthoz való hozzáférés minden akadályát, mint pl. a költség vagy a jogi képviselet hiánya, meg kell szüntetni. 35.
A gyermekek sérelmére elkövetett speciális bűncselekmények esetén, illetve egyes polgári vagy családjogi esetekben, ha szükséges, akkor is biztosítani kell a bírósági utat, ha a gyermek időközben nagykorúvá vált. A tagállamokat ezért ösztönözni kell korlátozó szabályaik felülvizsgálatára. 36.
2.
Jogi tanácsadás és képviselet
A gyermeknek saját jogán biztosítani kell a jogi tanácsadást és a képviseletet, ha a gyermek és a szülők vagy más érintett felek között érdekellentét áll fenn. 37.
A gyermekek számára legalább ugyanolyan vagy enyhébb feltételek mellett kell biztosítani az ingyenes jogsegély lehetőségét, mint a felnőttkorúak esetén. 38.
A gyermeket képviselő ügyvédnek folyamatos képzést kell kapnia a gyermekek jogairól, és arról, hogy képes legyen a gyermekekkel az ő értelmi fejlettségének megfelelően kommunikálni. 39.
A gyermeket jogokkal rendelkező teljes jogú ügyfélnek kell tekinteni és a gyermeket képviselő ügyvédnek közvetítenie kell a gyermek véleményét. 40.
Az ügyvédnek tájékoztatnia kell a gyermeket és meg kell magyaráznia véleménye lehetséges következményeit. 41.
Azokban az esetekben, ahol a szülő és a gyermek között érdekellentét van, az illetékes hatóságoknak ügygondnokot vagy másik képviselőt kell kijelölniük a gyermek érdekeinek érvényesítésére. 42.
A szülőktől függetlenül biztosítani kell a megfelelő képviseletet és jogokat, különösen akkor, ha az eljárás a szülők, családtagok vagy a gondozó ellen folyik. 43.
3.
A meghallgatáshoz és véleménnyilvánításhoz való jog
A bíráknak biztosítaniuk kell a gyermek meghallgatáshoz való jogát minden őt érintő ügyben, ha őt meghallgathatják, vagy ha meghallgatása az az adott kérdés jobb megítéléséhez szükséges. Az e célból alkalmazott eszközöket az ügyhöz kapcsolódóan a gyermek értelmi szintjének, kommunikációs képességének megfelelelően kell alkalmazni. A gyermekkel mindazon kérdésekről konzultálni kell, amelyekben meg akarják hallgatni. 44.
A gyermek nézeteit és véleményét megfelelő súllyal és korának, érettségének megfelelően kell értékelni. 45.
46.
A meghallgatáshoz való jog a gyermeknek joga, és nem kötelessége.
A gyermek meghallgatását nem lehet az életkorára tekintettel korlátozni. Ha a gyermek kezdeményezi, hogy az őt érintő ügyben meghallgassák, akkor a bíróság nem tilthatja meg, hogy a gyermek kifejtse nézeteit, kivéve, ha a gyermek mindenek felett álló érdeke azt kívánja meg. 47.
A gyermeknek minden szükséges információt meg kell adni arról, hogy miként élhet hatékonyan a meghallgatáshoz való jogával. Azt is el kell magyarázni azonban, hogy meghallgatásuk és kifejtett nézeteik nem feltétlenül befolyásolják a végső döntést. 48.
A gyermekeket érintő ítéleteket és bírósági döntéseket a gyermek által értett nyelven el kell magyarázni és meg kell indokolni, különösen azokat a határozatokat, ahol nem vették figyelembe/vagy nem követték a gyermek véleményét. 49.
4.
Az indokolatlan késedelem elkerülése
A jogállamiság tiszteletben tartása mellett, minden gyermeket érintő eljárásban a sürgősség elvét kell alkalmazni, hogy az ügy a lehető leggyorsabban megoldódjon és védje a gyermek érdekeit. 50.
A családi kapcsolatokra vonatkozó hátrányos következmények elkerülése érdekében családjogi esetekben ezt a bíróságnak különös szorgalommal kell gyakorolnia. 51.
Ha szükséges, az igazságügyi szervek ideiglenes intézkedést vagy előzetes ítéletet hozhatnak azzal, hogy azt később felül lehet vizsgálni. 52.
A jogszabályokkal összhangban, a hatóságoknak lehetőség szerint olyan határozatot kell hozniuk, amelyek azonnal végrehajthatók, de csak abban az esetben, ha ez szolgálja a legjobban a gyermek érdekeit. 53.
5.
Az eljárás szervezete, gyermekbarát környezet és gyermekbarát nyelv
Minden eljárásban, amennyire csak lehet, figyelembe kell venni a gyermekek életkorát, speciális szükségleteit, érettségét, értelmi szintjét és a lehetséges kommunikációs nehézségeiket. A gyermekeket érintő ügyekben figyelembe kell venni a gyermekek érzékeny beállítódását és kerülni kell a megfélemlítést. 54.
A bírósági eljárás kezdete előtt a gyermekekkel meg kell ismertetni a bíróság elrendezését, a berendezéseket és a résztvevők személyét és szerepét. 55.
56.
A gyermek életkorának és értelmi fejlettségének megfelelő nyelvet kell használni.
Amikor a bírósági vagy más eljárásban a gyermekek meghallgatására kerül sor, vagy kérdéseket tesznek fel neki, akkor a bírónak vagy más szakembereknek tisztelettel és érzékenységgel kell közelednie a gyermekhez. 57.
A gyermek számára lehetővé kell tenni, hogy szüleivel vagy egy általa választott személlyel együtt legyen, kivéve, ha indokolt határozatban nem rendelkeznek az ellenkezőjéről. 58.
A meghallgatások módszerei, mint pl. videó vagy hangfelvétel, vagy a tárgyalás előtti meghallgatás bizonyítékként elfogadható és felhasználható. 59.
A gyermeket, amennyire csak lehet, védeni kell az ártalmas képektől és információktól. A gyermekre ártalmas képek és információk kizárásáról való döntéshez a bíró kikérheti más szakemberek, pl. pszichológusok és szociális munkások véleményét. 60.
A bírósági ülést, ha azon gyermekek is részt vesznek, a gyermekekhez igazítva kell megtartani, úgy, hogy végig követni tudják: (így) rendszeresen szüneteket kell tartani és a meghallgatások sem tarthatnak túl sokáig. A gyermekek részvételének megkönnyítése érdekében a minimálisra kell csökkenteni a zavaró tényezőket. 61.
Amennyire indokolt és lehetséges a váróhelyiségek és azon helyiségek között, ahol a meghallgatást tartják, gyermekbarát környezetet kell biztosítani. 62.
A gyermekekkel kapcsolatos jogviták elbírálására speciális bíróságokat (vagy kamarákat), eljárást és intézményeket kell kialakítani. Ebbe beletartozhatnak a rendőrség, az igazságszolgáltatás, a bírósági rendszer és az ügyészség szakosított szervei is. 63.
6.
Bizonyítékok/ gyermekek nyilatkozatai
A gyermekek nyilatkozatainak összegyűjtését és ki/meghallgatásukat a lehető legjobban képzett szakembereknek kell végrehajtani. Minden erőfeszítést meg kell tenni annak érdekében, hogy a gyermek a legkedvezőbb és a legmegfelelőbb körülmények között tudjon bizonyítékokat szolgáltatni, tekintettel életkorára, érettségére, értelmi képességére és más kommunikációs nehézségekre. 64.
Támogatni/Ösztönözni kell a sértett vagy tanú gyermek audiovizuális nyilatkozatait, fenntartva azt a jogot, hogy azt a másik fél vitathatja. 65.
Ha egynél több meghallgatásra van szükség azt, a koherencia és a gyermek érdekeinek védelmében, lehetőleg ugyanaz a személy végezze. 66.
A meghallgatások számát a lehető legkevesebbre kell csökkenteni és azok hosszát a gyermekek életkorához és figyelméhez kell igazítani. 67.
Amennyire csak lehet, a gyermek sértett és tanú lehetséges elkövetőkkel való közvetlen találkozását/konfrontációját el kell kerülni, kivéve, ha a gyermek azt kifejezetten kéri. 68.
A gyermek számára biztosítani kell, hogy a lehetséges elkövető jelenléte nélkül szolgáltasson bizonyítékot. 69.
A bizonyításra vonatkozó kevésbé szigorúbb szabályok, mint például az eskü hiánya vagy a gyermekbarát intézkedések, nem csökkentik a gyermek vallomásának bizonyító erejét és értékét. 70.
A meghallgatások jegyzőkönyveit a gyermek különböző fejlettségi szintjének figyelembevételével úgy kell elkészíteni, hogy az alátámassza a gyermek bizonyítékainak érvényességét. A megbízhatóság növelése érdekében el kell kerülni az írányitott, direkt kérdéseket. 71.
A gyermekek érdekeinek figyelembe vétele érdekében lehetővé kell tenni, hogy a bírák megengedhessék, hogy a gyermek ne tanúskodhasson. 72.
A gyermek nyilatkozatait és bizonyítékait nem lehet érvénytelennek vagy megbízhatatlannak tekintetni a gyermek életkora miatt. 73.
A gyermekkorú sértett és tanú vallomástétele kapcsán vizsgálni kell a gyermekbarát szolgáltatások és környezet meglétét. 74.
E.
Gyermekbarát igazságszolgáltatás a bírósági eljárás után
A gyermek ügyvédjének, gyámjának, ügygondnoknak vagy törvényes képviselőnek el kell mondani és meg kell magyarázni a gyermek nyelvének és értelmi szintjének megfelelően a bíróság döntését, és tájékoztatnia kell arról, hogy milyen intézkedéseket lehet megtenni, különös tekintettel a fellebbezésre vagy a panasz lehetőségére. 75.
A nemzeti hatóságoknak minden szükséges intézkedést meg kell tenniük annak érdekében, hogy a gyermeket érintő bírósági határozatok végrehajtása késedelem nélkül megtörténjen. 76.
Ha a döntés nem kényszeríthető ki, akkor az ügyvédnek, gyámnak, ügygondnoknak vagy a törvényes képviselőnek tájékoztatnia kell a gyermeket a lehetséges jogorvoslati lehetőségekről, a bíróságon kívüli mechanizmusokról vagy a bírói útról. 77.
A családjogi esetekben született bírósági döntések erőszakkal történő kikényszerítése legyen a legvégső megoldás, ha az ügyben gyermekek is érintettek. 78.
A rendkívül konfliktusos eljárásokban született döntés után a szakszolgálatoknak, lehetőleg ingyenesen, támogatást és iránymutatást kell nyújtani a gyermeknek és családjának. 79.
Különösen egészségügyi szolgáltatást, szociális és terápiás programokat kell biztosítani az erőszak, a hanyagság és a bűncselekmények áldozatainak, ideális esetben ingyenesen, és erről a gyermekeket és a gondozókat haladéktalanul, a megfelelő módon tájékoztatni kell. 80.
A gyermek ügyvédjének vagy törvényes képviselőjének minden szükséges lépést meg kell tennie annak érdekében, hogy kártérítést kérjen abban a büntetőeljárásban vagy az után, amelynek a gyermek volt a sértettje. 81.
A gyermekeket érintő jogvitákban az intézkedéseknek és a szankcióknak építő jellegűnek kell lennie és megfelelő választ kell adnia, szem előtt tartva az arányosság elvét, a gyermek életkorát, fizikai és szellemi állapotát, fejlődését és az eset körülményeit. Biztosítani kell a neveléshez való jogot, a szakmai képzést, a foglalkoztatást, a rehabilitációt és a reintegrációt. 82.
A társadalmi integráció elősegítése érdekében, a nemzeti joggal összhangban, a gyermekre vonatkozó bűnügyi adatok a nagykorúság elérésével az igazságszolgáltatási rendszeren kívül nem tehetők közzé. Kivételesen azonban az ilyen információk közzététele is megengedett súlyos bűncselekmények esetén, többek között közbiztonsági okokból, vagy ha a gyermekekkel való foglalkoztatásról van szó. 83.
V.
Egyéb gyermekbarát intézkedések támogatása
A tagállamok bátorítva vannak: a gyermekbarát igazságszolgáltatás minden aspektusában végzett kutatás támogatására, beleértve a gyermek-érzékeny kikérdezési technikákat és az ilyen technikákról szóló információk és ezek gyakorlásának elterjesztését; a.
a nemzetközi tapasztalatcserére és együttműködés előmozdítására a gyermekbarát igazságszolgáltatás területén; b.
a közzététel és a releváns jogi eszközök gyermekbarát változata lehető legszélesebbkörű elterjesztésének támogatására; c.
a gyermekek jogaival foglalkozó tájékoztató irodák felállítására, fenntartására és ahol szükséges, megerősítésére, lehetőség szerint kapcsolatokkal a törvényszéki szervezethez, jóléti szolgálatokhoz, (gyermekügyi) ombudsmanokhoz, nem kormányzati szervezetekhez (NGO-khoz), stb.; d.
a gyermekek bírósághoz és panaszmechanizmusokhoz való hozzáférésének mind nemzeti, mind nemzetközi szinten való megkönnyítésére, továbbá az NGO-k, illetve más, független testületek vagy intézmények, így pl. a gyermekügyi ombudsmanok szerepének előmozdítására a gyermekek bírósághoz és független panaszmechanizmusokhoz való hatékony hozzáférésének támogatásában; e.
szakosodott bírók és ügyvédek egy rendszerének létrehozásának megfontolására gyermekek részére, és az olyan bíróságok további fejlesztésére, ahol mind jogi, mind szociális lépések tehetők a gyermekek és családjuk érdekében; f.
azon lehetőségek fejlesztésére és támogatására, amelyek előmozdítják, hogy az igazság keresése során a gyermekek vagy a nevükben cselekvő személyek élhessenek az univerzális és g.
európai emberi és gyermekjogi védelmi mechanizmusokkal és a jogvédelemmel, ha a hazai jogorvoslati lehetőségek nem léteznek vagy már kimerítették azokat; az emberi jogoknak (beleértve a gyermekek jogait), az iskolai tananyag és a gyermekekkel dolgozó szakemberek képzésének kötelezően elsajátítandó részévé tételére; h.
a szülők gyermekek jogaival kapcsolatos tudatosságának növelését célzó rendszerek fejlesztésére és támogatására; i.
gyermekbarát ügynökségek és interdiszciplináris központok felállítására a gyermek áldozatok és tanúk számára, ahol – törvényszéki célok érdekében – a gyermekek kikérdezhetők, orvosi vizsgálatnak vethetők alá, valamint állapotuk minden részletre kiterjedően felmérhető, továbbá a megfelelő szakemberektől megkaphatnak minden fontos terápiás szolgáltatást; j.
specializált, hozzáférhető, támogató és tájékoztató szolgálatok – úgy mint az online tanácsadás, a segélyvonalak, és a díjmentes helyi közösségi szolgáltatások – kiépítésére; k.
annak biztosítására, hogy minden érintett, gyermekekkel kapcsolatba kerülő, az igazságszolgáltatási rendszerben dolgozó szakember megfelelő támogatásban és kiképzésben, valamint gyakorlati útmutatásban részesül annak érdekében, hogy a gyermekek jogai biztosítva legyenek, továbbá megfelelően érvényesüljenek, különösen a gyermekek mindenek felett álló érdekének felmérése során, valamit mindenfajta, a gyermekek részvételével folyó vagy őket érintő eljárás során. l.
VI.
Monitoring és értékelés
A tagállamok bátorítva vannak továbbá: a hazai törvénykezés, politikák és gyakorlatok felülvizsgálatára az ezen iránymutatások érvényesítéséhez szükséges reformok végrehajtásának biztosítása érdekében; a.
ha ez még nem történt meg, az Európa Tanács gyermekek jogairól szóló egyezményeinek mihamarabbi ratifikálására; b.
a gyermekbarát igazságszolgáltatáson belüli munkamódszereik rendszeres felülvizsgálatára és kiértékelésére; c.
alkalmazási körüknek megfelelelően egy, vagy több független mechanizmusból álló keretrendszer fenntartására vagy létrehozására annak érdekében, hogy támogassák és monitorozzák jelen iránymutatások végrehajtását, a bírósági és közigazgatási rendszereiknek megfelelően; d.
annak biztosítására, hogy a civil társadalom, különösen a gyermekek jogainak támogatását és védelmét célzó szervezetek, intézmények és testületek teljes mértékben részt vesznek a monitorozási folyamatban. e.
