AZ ÉRTÉKEK ÁTADÁSA A POLGÁRI KULTÚRÁBAN Hörcher Ferenc MTA BTK Filozófiai Intézet A FILOZÓFIAI ÉS TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK TUDOMÁNYOS ÜLÉSE 2015. május 14. (csütörtök)
Előadás menete 1. Eszmetörténet (leíró megközelítés) 1. Arisztotelész 2. Antik római 3. Középkori 4. Locke 5. Shaftesbury 6. Montesquieu 7. Magyar 19. század 8. Max Weber és Jürgen Kocka polgár-fogalma 2. Esettanulmány: Márai Sándor (normatív megközelítés)
Arisztotelész a politikai erényről • …az állami közösség az erényes cselekedetek ápolására
áll fenn, nem pedig a puszta együttélés kedvéért. Ezért aztán, aki a legtöbbel járul hozzá az ilyen közösséghez, annak a városállamban is nagyobb része van, mint azoknak, akik szabadságuk vagy származásuk szerint egyenlőek vagy tekintélyesebbek, de a polgári erény szempontjából nem egyenlőek; vagy mint azoknak, akik vagyonukkal kiemelkednek, de az erényben elmaradnak. Az elmondottakból kitűnik, hogy mindazok, akik az alkotmányformákról vitatkoznak, a jognak mindig csak valamely részéről beszélnek.
• Politika, Harmadik könyv
Arisztotelész a középosztályról Világos tehát, hogy az a politikai közösség a legjobb, amelyik a középosztályra támaszkodik, és azokat a városállamokat kormányozzák helyesen, amelyekben népes a középosztály, és lehetőleg mindkét, de legalábbis az egyik félnél jelentékenyebb; mert így a másik, gyengébb féllel együtt a maga javára billenti a mérleget és megakadályozza, hogy az ellenkező véglet érvényesüljön. Politika, Negyedik könyv
A római magatartás Durva legyőzőjén a legázolt Graecia győzött, szép művészeteket plántálva a pór Latiumba.
Horatius: Caesarhoz. Horatius összes művei Bede Anna fordításában. Bp., 1989. 319-320. o. • Csak azért vagy vagy lehetünk „görögök” és „zsidók” is, mert
mindenekelőtt „rómaiak” vagyunk. • Római magatartás: „a régi megújítására törekvő magatartás”. • Szónok: az ősök szokásainak (mos maiorum) megújítását célozza. • Barbár – római – görög Rémi Brague: Európa, 25, 33-36.
A hagyományos római neveltetés • A korai Rómában a szülők voltak a gyermekeik tanítói, és a
korai nevelés arra szolgált, hogy beavassa a gyerekeket a római életformába, hogy átadja a hagyományos szokásokat és beállítódásokat, hogy kialakítsa bennünk a tiszteletet ezen értékek iránt, és hogy elkezdje azt a folyamatot, amelynek eredményeként a gyerekek példaadó római polgárokkáválhattak. Ily módon a korai római nevelés a kultúra átadását célozta, nem a tényekét. • A gyerekeket általában az anyjuk nevelte hat vagy hét éves korukig. Amellett, hogy megpróbálták felébreszteni bennük a tiszteletet a hagyományos római hozzáállás iránt, főként úgy, hogy a római legendák és történelem köréből meséltek történeteket, melyek a római erényeket mutatták be, az anyák tanították őket latinra és egy bizonyos fokig görögre is. Roman Education and rhetoric
Plutarkhosz: Az idősebb Cato élete • Mihelyst a fiú az értelem jeleit mutatta, apja saját felügyelete
alá vette és megtanította írni, bár volt egy tanult rabszolgája, néz szerint Khilo, aki…. Sok gyereket tanított. Mégis, Cato helytelennek gondolta… hogy rabszolgájának legyen hálás azért a megfizethetetlen dologért, ami a nevelés… • Nem csak arra tanította meg fiát, hogy kell a gerelyt elhajítani, s teljes fegyverzetben harcolni és megülni a lovat, hanem az ökölvívásra is, meg arra, hogy elviselje a hideget és a meleget, és hogy élvezettel lovagolja meg a Tiberis hullámait és örvényeit. Róma történetét… saját kézzel másolta le, nagy betűkkel, hogy fiának legyen saját otthonában segítség, amelynek révén megismerkedhetett országa ősi szokásaival. Párhuzamos életrajzok, 20.3-5.
Civic republicanism • Civic republicanism, tradition of political thought that stresses
the interconnection of individual freedom and civic participation with the promotion of the common good. • Within civic republicanism there are two related, yet distinct, approaches. • The first, often referred to as neo-Athenian republicanism, is inspired
by the civic humanism of the ancient Greeks. (// Communitarianism) • the second civic republican approach, often referred to as neo-Roman republicanism … represents a decisive shift away from direct forms of democracy. Within this approach, the freedom of the individual is closely linked to the freedom of the state. Importantly, unlike its neoAthenian counterpart, this version stresses the need to protect and promote individual freedom. John Maynor: Civic republicanism, Encyclopaedia Britannica, online
A magyar polgár-fogalom • A magyar "polgár" szó német eredetű, XIII. századi
átvétel. Kezdettől fogva valamely város teljes jogú lakosát jelentette csakúgy, mint a Bürger , vagy a bourgeois . Granasztói György: Polgár, polgárosodás, Nagyvilág, 1998
Magán- és közpolgár • Polgári, civil(ised) • (private) bourgeois
politikai, értsd állampolgári (civic) (public) citoyen (Hegel)
A civil szó etimológiája az angolban • civil (adj.) late 14c., "relating to civil law or life; pertaining
to the internal affairs of a state," from Old French civil "civil, relating to civil law" (13c.) and directly from Latin civilis "relating to a citizen, relating to public life, befitting a citizen," hence by extension "popular, affable, courteous;" alternative adjectival derivation of civis "townsman" (see city). • The sense of "polite" was in classical Latin, from the courteous manners of citizens, as opposed to those of soldiers
Civic az angolban • 1540s, originally mostly in civic crown (Latin corona
civica), a chaplet of oak leaves awarded to one who saved the life of a fellow citizen in battle, from Latin civicus "of a citizen," adjectival derivation of civis "townsman" (see city). Sense of "having to do with citizens" is from 1790.
John Locke a jó nevelésről • 93. A legtöbb ember — mint már mondám — azt vallja, hogy a nevelő józan és eléggé
képzett ember legyen. Ezt átlag elegendőnek tartják és a legtöbb szülő csak ezt keresi. De, ha az ilyen ember beletölcsérezte növendékébe mind azt a latint és logikát, amit az egyetemről hozott, vajjon elég lesze ez ahhoz, hogy belőle finomlelkü úriembert neveljen? Elvárhatjuk-e mi azt, hogy jobb nevelésű lesz, jobban fog forgolódni a világban, mint nevelője, hogy az igaz erény és nemeslelkűség jobban fognak megalapozódni, mélyebben fognak gyökerezni lelkében, mint fiatal nevelője lelkében? • Hogy az ifjút finom úri emberré tudja nevelni, szükséges, hogy a nevelő maga is jól nevelt ember legyen, aki ismeri a jó fellépés minden csinját-binját és az udvariasságnak mindenféle személyhez, időhöz, helyhez mért formáit és növendékét is, amennyire kora kívánja, azoknak következetes szemmeltartására tudja nevelni. Oly művészet ez, amelyet sem tanítani, sem könyvből megtanulni nem lehet. Csak jó társaságban állandó megfigyeléssel tehetünk rá szert. A szabó a legújabb divat szerint készítheti ruháját, a táncmester a legügyesebb mozdulatokra taníthatja, mindazonáltal egyik sem tud belőle finom úri embert csinálni, bár sokban hozzájárulnak külső megjelenésének emeléséhez. Még akkor sem lesz belőle gentleman, ha kellemes külseje mellett nagy tudása van is, mert ennek helyén nem való értékesítése még kellemetlenebbé és elviselhetetlenebbé teszi őt a társas érintkezésben. A jó nevelés ad fényt minden egyéb jó tulajdonságainak és azokat hasznosakká teszi reá nézve, amennyiben megszerzi számára mindazok becsülését és jóindulatát, akikkel csak érintkezik. Jó nevelés nélkül egyéb jeles tulajdonai csak a gőgös, magatelt, hiú, hóbortos, ember nevét szerzik neki. Locke, Gondolatok a nevelésről (1693), 93. és 94. pont.
Shaftesbury a jó nevelésről • To philosophize, in a just Signification, is but To carry
Good-Breeding a step higher.” Miscellany, III, 161 (Robertson, II, 255.) • Politeness, manners, good-beeding, refinement, taste, conversation • „For the Accomplishment of Breeding is, To learn whatever is decent in Company, or beautiful in Arts; and the Sum of Philosophy is, To learn what is just in Society, and beautiful in Nature, and the Order of the World” Miscellany, in Characteristics (1711) III, 161 (Robertson, II, 255)
Montesquieu a köztársasági nevelésről • A köztársasági kormányzatban van leginkább szükség a
nevelés (l'éducation) teljes hatóerejére…. A politikai erény (la vertu politique) azonban önmegtagadást (renoncement à soimême) jelent, ami mindig nagyon keserves dolog. • Meg lehet határozni ezt az erény: ez a törvényeknek és a hazának a szeretete. És ez a szeretet, amely azt követeli, hogy az ember a közérdeket (l'intérêt public ) állandóan előnyben részesítse a saját érdekével szemben, forrása valamennyi különleges erénynek is… • A köztársaságban tehát minden attól függ, hogy ezt a szeretetet meg tudják-e alapozni; ez pedig annyit jelent, hogy ennek beojtására kell a nevelésnek ügyelnie. A törvények szelleméről (1748), 90.
Montesquieu az erényről • A köztársasági állammal kezdjük, amelynek vezérelve az
erény. • Köztársaságban az erény nagyon egyszerű dolog: szeretet a köztársaság iránt (l'amour de la république). Ez egy érzelem, nem pedig ismeretek sorozata. Az állam legutolsó polgárában éppúgy meglehet ez az érzelem, mint a legelsőben. Ha a nép egyszer már szert tesz jó életszabályokra (bonnes maximes), tovább kitart mellettük, mint az úgynevezett úriemberek A törvények szelleméről, 100
Montesquieu az egyenlőség és a mértékletesség szeretetéről • Az egyenlőség és a mértékletesség (la frugalité)
szeretetét legfőképpen maga az egyenlőség és a mértékletesség ébreszti fel az emberekben… • Ahhoz, hogy egy köztársaságban az emberek szeressék az egyenlőséget és a mértékletességet, az kell, hogy a törvények mind a kettőt megalapozzák. A törvények szelleméről, 102-103.
Polgári erény a reformkorban • Széchenyi: A polgári erény… a kötelességek teljesítésének
kútfeje és nem egyéb, mint anyaföldhez és honiakhoz vonzódó szeretet és az uralkodóhoz viseltető hívség tartalma… fő tulajdona törvényes urát, hazáját, földjeit legjobb tehetsége és ereje szerint szolgálni. • Dessewffy: okokkal mutatta meg mind Helvetius, mind Montesquieu, és az egész história bizonyság, hogy kölcsönös viszonzatban állott és áll mindég a’ polgári erény, és annak mind természete, mind mértéke az alkotmány’ szabadabb, vagy függőbb létével. • De mikor a’ polgári erényrül vagyon a’ szó, nem csak a’ nagy alkalmatosságokat, hanem főképp’ a polgárok’ mndennapi életét és tselekedeteiket kell tekintetbe venni… Széchenyi: Hitel (1830), Desseffy: A „Hitel” című munka’ Taglalatja (1831)
Max Weber a polgárság három fogalmáról • „A »polgárság« (Bürgertum) kifejezést a társadalomtörténetben
három, egymástól különböző értelemben szokás használni. Lehet • egyfelől osztálykategória: a »polgárság« mint osztály sajátos
gazdasági helyzetüknél fogva speciális érdekekkel rendelkező embereket foglal magába. [...] • Politikai értelemben a »polgársághoz« tartozik valamennyi állampolgár, vagyis a »polgár« ebben az értelemben meghatározott politikai jogok alanyaként definiálható. • Végül rendi értelemben vett – vagyis a nemességgel és a proletariátussal szembeállított – polgárság »a vagyon és a műveltség embereiből« tevődik össze; rendi értelemben polgár a vállalkozó, a járadékos és egyáltalán mindenki, aki valamilyen felsőfokú képzést kapott, ami társadalmi presztízst biztosít a számára, és lehetővé teszi, hogy a rend színvonalán éljen.” Max Weber: GAZDASÁGTÖRTÉNET. VÁLOGATOTT TANULMÁNYOK. Ford. Erdélyi Ágnes. KJK, 1979. 252.
Kocka a Bildungsbürgertumról • A középosztály „megragadásának” másik módszere a közös
középosztályi kultúra meglétére helyezi a hangsúlyt. Eszerint a középosztály eltérő alkotórészeit közös értékrend megléte jellemezte, amely a rendszeres munkavégzésre, a racionalitásra, az emocionális kontrollra és a függetlenségre való tudatos törekvésre helyezte a hangsúlyt, ez utóbbi esetében akár egyénileg, akár pedig egyesületek keretében. Ez az értékvilág külön is előtérbe állította a képzettség kiemelkedő szerepét, középpontjában pedig a középosztályi családideál állott. Az önmagában is céllá változott család, amely olyan közösségként jelent meg, melynek tagjait érzelmi kötelékek és a családhoz való alapvető lojalitás kapcsolta össze. Ezt a családot a pater familias-i értelemben vett családfő határozta meg, ám ugyanakkor a női befolyás alatt álló bensőségesség (privacy) színtere volt, amely védelmet nyújtott a verseny, a politika és a közélet materializmusával szemben. Lévai Csaba összefoglalója: Jürgen Kocka: The Middle Classes in Europe (Az európai középosztályok). The Journal of Modern History, December 1995. 783–806. p., Klió
II. Esettanulmány: Márai Sándor
Márai Sándor társadalomtörténeti tablója a polgárról „A polgár és a polgári rend az emberi együttélés egyik legértékesebb, leghasznosabb, magasrendű terméke, mindaddig, amíg alkotó és hősies... A hősies polgári korok alkották Európában azt a remekművet, melynek napnyugati kultúra a neve.
•
• • • • • •
•
A flamand polgár és az erdélyi, felvidéki. A francia polgár, a szó XIX. századi értelmében, s a firenzei polgár, a szó renaissance értelmében. A kis toscanai polgári város-köztársaságok hősies erőfeszítéseikkel. Az északi skandináv polgárság, nagylelkű és tehetséges társadalmi berendezésével. Az igazi polgár szerencsés vegyülete a művésznek és a katonának, alkotó és megtartó, álmodó és megőrző. Ezt a polgárságot, ennek utolsó, legjobb pillanatát ismertem meg gyermekkoromban, a Városban. Életem legszebb, igaz és emberi, európai emlékeit annak a magyar végvárosi, polgári kultúrának köszönhetem, melynél különbet aztán később a világban sem találtam.”
Márai: Kassai őrjárat, 48-49.
Márai polgári individualizmusa • „Nem tartozom senkihez. Nincs egyetlen emberem, barát,
nő, rokon, akinek társaságát hosszabb ideig bírnám; nincs olyan emberi közösség, céh, osztály, amelyben el tudok helyezkedni; szemléletemben, életmódomban, lelki magatartásomban polgár vagyok, s mindenütt hamarább érzem otthon magam, mint polgárok között […] talán egy pusztuló osztály gyökértelensége hatalmasodott el bennem.” Márai: Egy polgár vallomásai, 155.
Márai a családi könyvtárról 1. • Az «úri szobában», három üvegajtós szekrényben
sorakoztak a könyvek. Anyám «könyvtára» már inkább csak dísztárgy volt, a szalon berendezésének egyik kelléke s emlék a múltból; a mahagoni-szekrény ajtaját ritkán nyitogatták. Vagy három tucat vörös vászonba kötött «Egyetemes regénytár» adta ki a zömét anyám könyveinek: s aztán nagy csapat német regény. Márai S.: Egy polgár vallomásai
Márai a családi könyvtárról 2. • Apám könyvtára tekintélyes volt és elfoglalta az «úri
szoba» leghosszabb falát. A magyar szépírók közül Mikszáthot olvasta legszívesebben. Jogi könyveit, a hasas corpus juris-köteteket, a «döntvénytárakat» és «szemelvényeket a magánjog köréből» az irodában őrizte; a lakás három magas, falba épített könyvszekrénye tele volt «szépirodalommal». Márai Sándor: Egy polgár vallomásai
Márai Kassa kultúrájáról • A városunkbeli polgárság sokat és szívesen olvasott.
Ebben a városban már két évszázaddal elébb tartottak «irodalmi szalonokat», a XVIII. század vége felé itt jurátoskodott Kazinczy Ferenc, itt lapot és folyóiratot nyomtattak, mikor a magyar Alföld városaiban, csekélyke kivétellel, a téli évad «szellemi életének» csúcspontját a disznótoros összejövetel jelentette. • A Fő-utca boltíves szalonjaiban évszázaddal elébb már irodalomról vitatkoztak, s a magyar könyvből, akkor is, később is, több fogyott e vegyes-ajkú, németes műveltségű városban, mint Pest-Budán. Négy könyvkereskedő élt, sőt gazdagodott e kicsiny, alig negyvenezer lélekkel népes városban. Márai: Egy polgár vallomásai
Márai Kassája mint emlékezethely • A norai értelmezés szerint a Város mint „lieu de mémoire”,
mint emlékezethely mutatkozik meg, ahol az igazi polgárra lehet emlékezni. Kassa az Egy polgár vallomásainak ironikus hangvétele ellenére már ott sem úgy van szemlélve, mint Kosztolányi vagy Babits prózájában, ahol a kisváros a maradiságot jelenti. Balogh Andrea, id. mű…
Művelődés versus művészet • egyre inkább az általa már korán fordított Gottfried Benn
szemléletéhez közeledett, amennyiben a polgárt a művelődés és nem a művészet hordozójának tekintette • Polgári művelődés (Bildung) – vs – modern művészet
Márai normatív polgárfogalma • Az Egy polgár vallomásainak elején is a visszásságok hangoztatása
ellenére bizonyos dolgok értéktelítettek. A kassai polgárok könyvszeretete, bármit is olvasnak, de értéktelített, elismerésre méltó, továbbá ilyen a polgári munkamorál, becsületesség: „Nagyapám pénzügyi tanácsos volt a városban, ahol születtem. Korán halt el, nem érte meg az ötvenet sem. Adósság és csekély nyugdíj maradt utána. Ezt az adósságot a két fiú vállalta, s diákkoruktól törlesztették, azokból a hatosokból és forintokból, melyeket instruktorkodással kerestek. Apám még jogász korában is fizetgette ezt a családi adósságot.” A mértékletesség, takarékosság is pozitív magatartás, ahogy a bőség ellenére is mértékletesen élnek, bár a túlzott garasoskodás már nem minősül annak. Az apa halálakor pedig a polgári életformából eredő elegancia, finomság, igényesség és udvariasság motívumai hangsúlyozódnak ki.
Balogh Andrea: A polgár fogalma és identitása Márai Sándor két regényében
A regény, mint nevelési eszköz • Nevelődési regény (Bildungsroman) • „A Bildungsroman elnevezés, Goethe Wilhelm Meister
tanulóévei (1796) című regényét illetően, Wilhelm Dilthey nevéhez fűződik, aki a műfaj lényegi jellegzetességének az élet különböző szakaszaiban végbemenő fejlődés ábrázolását tekintette” (Vöő Gabriella) • Márai Egy polgár vallomásai című művének műfaja • Önéletrajzi regény? • (Társadalom)történeti regény? • Sok szempontból (a szerző) nevelődésének regénye
• Márai írásmódjának didaktikusságát ez is magyarázhatja
Márai normatív polgárfogalma • „Ha akarnám, se lehetnék más, mint magyar, keresztény,
polgár és európai.”
A civilség fogalma Ottliknál • Nagyon nehéz civileknek megmagyarázni. Ők esetleg le
tudnak menni egy lépcsőn töprenkedve. Mi Szeredyvel nem. Mert akármennyire is töprengünk, belül a lelkünk telve van könnyűséggel, finom részegséggel, a szabadság enyhe mámorával. • a fedélzet rengése-ingása, a külsőbb rétegek, mint ez a mai civil életünk, már könnyű, és csak játék, maradék nyári nagyvakáció. • Az öreg ház kapuja, szobák, szőnyegek, civil világ. Terített uzsonnaasztal, sonka, félbevágott kemény tojások, tea. Tea. Krémes rétes. Sonkaízű kemény tojás. Cirádás cukortartó. Tea.
Ottlik politikai (civil) publicisztikája • Írhattam bármiről. Mégis, egyszer magam is kétkedve adtam át
Dessewffynek a cikket: "Kell ez nektek, Gyula? Én az égvilágon semmi aktualitást nem látok benne." Ő felemelte a raccsoló hangját: "Maga akármit ír akármiről, Vezérem, az itt ma mind »csodafegyver« a nácizmus ellen!" A háború kellős közepén jártunk. "Ezt maga nagyon szépen mondta, Gyula, csakhogy én sosem politizálok, tudja." Visszaestem én is a magázódásba, mert az én családomban is ez volt a szokás, és jólesően kisgyerekkori hangulata volt ennek a kedves majomságnak. - "Azaz nem igaz, folyton politizálok, de az csak a civil bennem, a budapesti lakos, s nem az író. Észrevettem, hogy nem értek hozzá. (Még annyira sem, mint Deák Ferenc, Churchill vagy Marcus Aurelius.) A nácizmus ellen nem politikai kifogásaim vannak, hanem -" és én is felemeltem a hangom -: "Egy: esztétikai, mert ocsmány. Kettő: ami ettől elválaszthatatlan: erkölcsi-etikai. Három: egyszerűen rendőri: a förtelmes bűncselekményei civilizációnk jogrendjébe ütköznek legalább kétezer éve." - "Négyezer" - mondta Dessewffy. • "De elkésünk a színházból." Folyt a háború - másfél éve mi is beléptünk, mármint a kormány, az állam, nem mi, az ország, a nemzet - s a városon ebből nem sok látszott: élte tovább normális, sokrétű életét. Ottlik Géza: Próza