Lukács Olga
Az erdélyi református egyház 19-ik századi újraszervezése a kálvini egyházszervezet tükrében
A 18. század végén az alkotmányosságnak és törvényhatóságnak fejlődésével igény mutatkozott az Erdélyi Református Egyház Supremum Consistoriumának megújítására is. Az 1792-ben tartott zsinati gyűlésen hangzott el először, hogy nem maradhat továbbra az egyház kormányzata csak néhány kormányhivatalnok befolyása alatt. Ezzel a véleménnyel a Főkonzisztórium maga is egyet értett. Az újjászervezés részben azt a célt szolgálta volna, hogy a lelkészi képviselet nagyobb legyen, másrészt pedig a Guberniumtól való függést korlátozza. Ezekkel a törekvésekkel párhuzamosan elkerülhetetlenné vált a hivatali ügykezelés korszerűsítése.1 1809-ben
létrehoztak
egy
bizottságot,
amely
elvégezte
a
Főkonzisztórium
újjászervezésének előmunkálatait.2 De a kezdeményezésnek nem lett eredménye. Belső viszályok miatt ugyanúgy eredménytelen maradt az 1819-es kezdeményezés is.3 A Főkonzisztórium újjászervezésének kérdését 1827-ben újratárgyalták.4 A népes gyűlés politikai ellenzékké fejlődött, amelynek mintegy ellensúlyozására három református tanácsos került be a Főkormányszékbe.5 A kormány ugyanis ráeszmélt arra, hogy a Főkonzisztórium átalakítása súlyos következményekkel járhat számára. Ezért, lépéseket tett a
1
Sípos Gábor: Az Erdélyi Református Egyházkerület Központi Gyűjtőlevéltárának ismertető leltára. Kolozsvár, 2002. (Továbbiakban Sípos G.: Az Erdélyi Egyházkerület) 16. 2 Erdélyi református Egyházkerület Központi Gyűjtőlevéltára, Kolozsvár. (A továbbiakban ErdRefLvt. ) Főkonzisztóriumi Levéltár (Továbbiakban FkLvt.) 1792-202, 1809-156. 3 A bizottság már a terveztet el is készítette, amikor a tárgyalások előtt Főkonzisztóriumban versengés tört ki br. Bánffy László nyugalmazott kormányszéki tanácsos és Kenderesi Mihály aktív kormányszéki tanácsos között. Bánffy nyugdíjas minősége dacára szerette volna magának megtartani az elnökséget. 4 Pokoly J.: Az erdélyi református, III. 180. A tárgyalást elsősorban a gyakorlati élet tette szükségessé, elsősorban a főgondnok körül adódott probléma. Fennállt ugyanis annak a veszélye, hogy amennyiben nem lenne a Guberniumban református főúr, úgy kérdésessé válna a Főkonzisztórium elnöki státusa. A cél az volt, hogy legyenek status gondnokok. Az új szabályzat szerint Katona Zsigmond mellé még három főgondnokot választottak. Határozat született arról is, hogy évenként az Egyházfőtanács kétszer tartson gyűlést. Fontos ügyekben csak ez hozhat döntést, mint például: vallási sérelmi ügyek, egyházi és iskolai gondnokok választása, tanári állások betöltése, népoktatás kérdésében. Az újszerűnek tűnő szervezettségnek az volt a gyengéje, hogy a Főkonzisztórium egy nagy de határozatlan testület volt belső igazgatásában, ugyanakkor sikeresebb lett az egyház védelmében. 5 Sípos Gábor: Az Erdélyi Egyházkerület, 16-17. Pokoly J.: Az erdélyi református, III. 181.
1
régi
befolyásának
visszaszerzésére.
1828-ban
két
és
1829-ben
egy
reformátust
főkormányszéki tanácsossá nevezett ki. 6 A kormány és a Főkonzisztórium közti viszály csak egy epizódja volt az egész országot átható forrongásnak.7 1833-ban a Főkonzisztórium elrendelte szervezetének képviseleti alapon való átalakítását. Ennek az volt a nagy hibája, hogy nem alkotmányosan, nem az egyházi hatóságok megkérdezésével jött létre, és olyan jogokat vont meg, amelyeket egyébként a törvény egyeseknek bíztosított.8 Sérelmes volt a kormánynak ilyen jellegű beleszólása az egyházi életbe. Pokoly szerint az 1791:XXVI. tc. alapján a császárt megillette a beleszólás az egyházi életbe, de ez csak a magyarországi négy kerületre volt érvényes, de nem Erdélyre. Erdélyben az Approbatae Constitutiones I.1.3. az irányadó, mely a liturgiában és az egyházi szervezet kérdésében a végleges döntés jogával az egyházi-világi képviseletet hatalmazza fel. Az 1848-49-es forradalom nem hozott újat az erdélyi református egyház szervezetében. A „magyarhoni öt református egyházkerület képviselői” elhatározták nemzeti zsinat megszervezését, de a szabadságharc leverésével a terv megvalósítása még váratott magára. Az átszervezés első fázisa: az egyházközségek szintjén Az ostromállapot kezdetén az állandó Főkonzisztórium 1850 március 24-én, összehívta tizenkét tagját és munkába is kezdhetett. Majd Antal János püspök a cs. kir. Polgári és katonai kormányzó engedélyével június 9-re generalis zsinatot is összehívhatott. Báró Wohlgemuth pedig megengedte azt is, hogy a cs. kir. királyi biztos jelenlétében 1850. júl. 18-
6
1828-ban báró Naláczi Józsefet és Inczédi Lászlót, 1829-ben Sebess Antalt. Ebben az időszakban az erejének tudatára ébredt főkonzisztórium elkezdte a bécsi kormány elleni harcot. Az első összetűzés 1833-ban történt, amikor Katona Zsigmond rangidős főgondnok lemondott és helyét a kormány az általa 1829-ben kinvezett Sebess Antal tanácsossal töltötte be. A főkonzisztórium ezt a kinevezést visszautasította és az általa megválasztott Rhédey Ádámot ültette az elnöki székbe. Sípos G.: Az Erdélyi Főkonzisztórium, 17. Pokoly J.: Az erdélyi református, III. 182-183. 8 Itt elsősorban a patrónusi jogról van szó. Az 1827. évi patrónusokra vonatkozó határozatát mely szerint: „Csak azok tekinthetők patronusoknak és csak azok birhatnak határozó szvazattal a consistoriumi üléseken, kik jótéteményekkel magukat patronusoknak bizonyítják. ,,Az új határozat a patrónusokat csupán az egyházmegyénkénti, népesség arányában választott 7, 5, 4 képviselőre és a nagyobb egyházközségek 1-1 képviselőjére redukálta. A széki zsinaton 10 egyházmegye tiltakozott az új szervezet ellen. Az 1834-35-ös erdélyi országgyűlések után, az 1833-as zsinati szervezet nem nyerte el az uralkodói jóváhagyást. Az 1836 május 1. királyi leirat, eltörölte ezt a kezdeményezést és az 1833 előtti állapotokra való visszatérést rendelte el. Ugyancsak ebben a királyi leiratban szerepelt az is, hogy a Rhédey Ádám elnöklete lejártával, a Főkonzisztóriumi elnökséget azok töltsék be, akik a legmagasabb állami hivatallal rendelkeznek. Pokoly J.: Az erdélyi református, 186. 7
2
án a Főkonzisztórium megtarthassa népes ülését. (A fentiekben utaltunk arra, hogy mi volt ezeknek az engedményeknek a feltétele.9) Tény, hogy az önkényuralom alatt, minden gyűlést csak abban az esetben lehetett megtartani, ha azt előzetesen jelentették a cs. kir. Polgári és Katonai Kormányzónak, az 1850. 29723. M.C.G. rendelete alapján.10 Az egyházban ismét felmerült az egész egyházi alkotmány átszervezése, különösen a Főkonzisztórium szervezetének átalakítására vonatkozóan. Az ötvenes évek közepétől tartott zsinatokon hangzott el az a közvélemény, mely szerint az átalakításnak gyökeresnek, és a a képviseleti elven alapulónak kell lennie. De a tervvel párhuzamosan az is egyértelművé vált, hogy az átszervezést nem lehet a Főkonzisztóriummal kezdeni. Arra a megállapodásra jutottak, hogy az egyházalkotmányt átalakítását alulról, az egyházközségek szintjén kezdik képviseleti elvek alapján, és úgy haladnak a felsőbb szervek irányába.11l Nagyon találóan fogalmazott az 1864-es zsinaton Bodola Sámuel püspök, amikor kifejtette, hogy: „régi ugyan egyházi alkotmányunk épülete...ha javítani akarunk, kezdjük az alsó emeleten, mikor ez a próbát kiállotta, vigyük feljebb. Ne kívánjuk a fedelet addig feltenni, míg az új emeletek a próbát ki nem állották.”12 Az 1859-es marosvásárhelyi zsinaton a nagyenyedi egyházmegye elöljárósága terjesztette elő a javaslatot mely szerint: „A presbyteriumok magok egészítvén ki magokat és az egyszer kivett egyének halálokig presbytereknek maradván sok visszaélésen és versengésekre szolgáltatván azokat.” 13 Ez azt jelentette, hogy a presbiterek élethosszig voltak egyházi tisztviselők, és az új tagot önkényesen ők maguk választották. Az ügy megvizsgálására a zsinat elrendelte egy bizottság kiküldetését a negyenyedi egyházmegyébe, és a véleményezésnek a következő évi zsinaton való megtárgyalását.14 A következő évi zsinat, annak érdekében, hogy a presbiteriumok ne maguk egészítsék ki magukat, hanem az egyház választói joggal bíró tagjai tegyék azt, 9-30 személyben határozta meg a presbiterek számát, a tisztség nem lehet életfogytiglan, hanem a tagokat három évenként fel kell újítani, a presbiterium egyharmad részének évenkénti kilépésével. A
9
Pokoly J.: Az erdélyi református, 206. Magyarországi Országos Levéltár, (MOL), F. 259-Militär-und Civilgouvernement, 1852, 348, 37/6., 37/25. 11 ErdRefLvt. FkLvt. A/3. Zsinat 1858. 12 Bartók György: Bodola Sámuel. Nagy Papok életrajza. Budapest, 1878.(Továbbiakban Bartók Gy.: Bodola Samuel) 277. (lábjegyzet) 13 ErdRefLvt. FkLvt. A/3. Zsinat 1859/30. 14 „ miután köz. Zsinatunk előtt felterjesztetett az, hogy Egyházainkban a presbyterium szerkezetében egyházi törvényeinkel ellenkező káros visszaélések csusztatnak be, kiküldetik ezen kérdés az Egyházmegyék részletes zsinatjaihoz és a püspöki vizsgálat alatti egyházakhoz, hogy az arróli véleményeiket jövő évi köz zsiantunkra küldjék fel.” ErdRefLvt. FkLvt. A/3. Zsinat 1859/30. 10
3
zsinat elhatározta azt is, hogy elsőfokú rokonok nem lehetnek egyidőben tagjai ugyanannak a presbiteriumnak. E néhány intézkedést, már 1861-től életbe léptették.15 Az 1861-es sepsiszentgyörgyi zsinat elfogadta a presbiterium újraszervezésére vonatkozó kánont. Az egyházi törvény alapján az egyházközségeknek két vezető testületük lett: az „ekklézsiagyűlés” (vagy egyházkebli közgyűlés), azaz az egyházközségi közgyűlés, és az „egyházkebli tanács”, azaz a presbiterium, vagy „domesticum consistorium”. A közgyűlés a presbiterium felett áll.16 A gyűléseket évenként egyszer vagy kétszer kell megtartani. A közgyűlés hatáskörébe tartozik az egyházi birtokok feletti rendelkezés, pap, tanár, gondnok és presbiterium választása. Azokban az egyházközségekben ahol 200 vagy kevesebb a „rendes kepe fizető” tag, ott minden tagot meg kell hívni a gyűlésre, és szavazati joggal is rendelkeznek
17
A nagyobb gyülekezetekben képviseleti formában történik a
közgyűlés. 18. A presbiterium, „az egyház közvetlen kormányzó-testülete, a helvetic confessio 18-ik fejezete 4-ik pontja és 99-ik canon szerint, választva az egyház tekintélyesebb, szilárd jellemű, vallásos jámborságban kitűnő...kepefizető egyházi tagjaiból.”19 Erre a testületre vonatkozólag megismétlődnek a már 1860-ban hozott döntések. A presbiteriumot a közgyűlés választtja három évre.20 A rájuk vonatkozó 8. cikkely kijelöli a presbiterek hatáskörét, és elsősorban az egyház erkölcsi és anyagi javának előmozdítását vannak hivatva szolgálni.21 Az átalakítás második fázisa: az egyházmegyék szintjén Mivel a fenti intézkedések csak az egyházközségekre vonatkoztak, az 1861-es sepsiszentgyörgyi zsinat elérkezettnek látta az idejét annak, hogy a presbiteriumok újjászervezése mellett, az anyaszentegyház minden rendelkező testületét a képviseleti elv
15
ErdRefLvt. FkLvt. A/3. Zsinat 1860/108. 2. ErdRefLvt. FkLvt. A/3. Zsinat 1861/43. 1. 17 Dósa Elek: Az erdélyhoni evangelico-reformatusok egyházi jogtana. Pest, 1863.(Továbbiakban Dósa .: Az erdélyhoni.) 75. 18 A képviselet a következőkből áll: „Minen presbyter már hivatalánál fogva tagja az eklézsia, vagy képviseleti gyűléseknek, valamint az énekvezetők és orgonisták.” „ A képviselők 3 évre választatnak.” ErdRefLvt. FkLvt. A/3. Zsinat 1861/43. 3. 19 ErdRefLvt. FkLvt. A/3. Zsinat 1861/43. 1. 20 A mai presbiterek is tisztüket a gyülekezettől nyerik. Bár Kiss Áron mondja, hogy a Biblia tisztújítást nem ismer, a rájuk ruházott jogokat és kötelességeket csak meghatározott ideig és nem élethossziglan viselik és teljesítik. 21 A presbiterium feladata: „a. a vallásos élet és erkölcsi tisztaságra felügyelés. b. Az egyház gazdaságára, javainak kezelésérei felvigyázás. c. a belső személyek fizetése beszolgáltatására való gondoskodás. d. A számadások megvizsgálása és azoknak közgyűlés elébe terjesztése. e. A közgyűlés határozatainak végrehajtása.” stb. ErdRefLvt. FkLvt. A/3. Zsinat 1861/43. 2-3.. 16
4
alapján átalakítsa. Az Egyházi Főtanács helyeslően nyilatkozott a tervről, de a közbe jött provisorium idejét nem látta alkalmasnak az átszervezésre. 1864-ben megkezdődhetett az átszervezés további folyamata, egyházmegyei szinten.22 Az 1864-es kolozsvári zsinaton az Egyházfőtanács közzé tette az az évi 472. sz. átiratában kijelölt bizottságnak véleményét a képviseleti alapon történő egyházszervezetek átalakításáról. Kifejtették, hogy az átszervezés csak fokozatosan történhet meg. Az egyházközségi szint után sor kerülhet az egyházmegyékre és csak annak az átszervezése után kerülhet sor a legfelsőbb testületekre és a Főkonzisztóriumra. De a munkálatok megkezdése előtt szeretnék e tárgyban az egyházmegyék véleményét kikérni. Ezt követően a zsinat elrendelte, hogy a következő év áprilisáig az egyházmegyék terjesszék fel a püspökhöz véleményüket, hogy azt a paritás elvén kinevezett hattagú bizottság összegezhesse23 és a következő zsinaton előterjeszthesse.24 A zsinati tárgyalások alatt már elhangzott néhány indítvány az egyházmegyék újraszervezéséről. Így például az, hogy az espereseket csak hat évre válasszák,25 az erkölcsi kérdések miatt fogalmazzák újjá az egyházi fegyelem szabályzatát,26 az egyházmegyék szervezzék meg a papi értekezleteket, ahol teológiai kérdésekkel foglalkozzanak, de ugyanakkor a népnevelésnek fejlesztési lehetőségéről is tárgyaljanak, hozzanak létre könyvtárakat, rendeljenek meg szakmai folyóiratokat.27 Többszöri zsinati tárgyalás után, az 1868-as szilágysomlyói zsinaton közzétették: „Az erdélyi református anyaszentegyház megyéinek szervezetéről szóló szabályzatot”. A szabályzat alapján az egyházmegyék köz- és törvénykezési ügyét három testület látta el: 1. az egyházmegyei közgyűlés, 2. az egyházmegyei tanács, és 3. egyházmegyei törvényszék.28 Megállapították minden testületnek összetételét, valamint hatáskörét. Ezek szerint az egyházmegyei közgyűlés tagjai: az esperes, az egyházmegye fő- és algondnoka, a megyében szolgáló minden pap, a fő- és középiskolai tanárok, a világiak közül a paritás elve alapján annyi tagot neveznek ki ahány pap, ill. tanár képviselője van a megyének.29 Hatáskörébe tartozik: az esperes választása, a papi ülnökök választása, az Egyházfőtanácstól jövő
22
Zsilinszky Mihály.: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest, 1907.(Továbbiakban Zsilinszky M.: A magyarhoni protestáns) 761, Pokoly J.: Az erdélyi református, 212, Sípos G.: Az Erdélyi Egyházkerület, 17. 23 A kinevezett bizottság tagjai: báró Bánffi Dániel, báró Kemény Domokos, Incze Mihály, Péterfi József marosi esperes, Basa Mihály enyedi esperes és Almási Sámuel dési esperes. 24 ErdRefLvt. FkLvt. A/3. 1964/20. 25 ErdRefLvt. FkLvt. A/3. 1964/60. 26 ErdRefLvt. FkLvt. A/3. 1964/61. 27 ErdRefLvt. FkLvt. A/3. 1964/107. 28 ErdRefLvt. FkLvt. A/3. 1968/28. 29 ErdRefLvt. FkLvt. A/3. 1968/28. 10.
5
rendeletek végrehajtása, a jótékony pénzalapok számadásának ellenőrzése és, a közigazgatási kérelmeknek ellátása.30 Az egyházmegyei tanács arra hivatott, hogy az egyházmegye közügyeit egyik közgyűléstől a másikig terjedő időszakban kormányozza. Felügyel minden iskolai, gazdasági építkezési és törvénykezési ügyre. Minden tevékenységéről az egyházmegyei közgyűlésnek számol be. Tagjai: az esperes mellett az egyházmegye fő-és algondnoka, az egyházmegyei jegyző ás director. 31 Kétféle egyházmegyei törvényszéket különböztettek meg: köztörvényszéket és házassági törvényszéket. Mindkét törvényszék elnöke az esperes.32 Az új egyházi alkotmány e két autonom szervezete mutatja, hogy a részletekben végzett
munka
nélkülözi
az
egyöntetűség
jellemvonásait.
A
gyülekezetek
a
legdemokratikusabb alapon szerződtek, az egyházmegyék szervezete azonban csak kisebb mértékben tükrözte a gyülekezeti jogok alapjait. Ezzel a régi kánon szerinti elzárkózásnak lényeges elemei csúsztak be, és így az egyházmegyék élete nem kerülhetett szerves kapcsolatba a gyülekezetekkel. A református egyházjog elfogadott véleménye szerint az egyház életének súlypontja az egyházmegyékre esett. Az 1868-ban történt átszervezésük a lelkészi és világi elem paritásos aránya szerint történt. Mi volt az oka annak, hogy az egyházmegyei szervezetben bizonyos hierarchikus vonások is maradtak? Ennek magyarázatát abban találjuk, hogy a legfelsőbb egyházi vezetésben a zsinat és a Főkonzisztórium síkján tisztázatlan viták jelentkeztek. Ezeknek árnyai rávetültek az egyházmegyei szervezetekre is. Ennek a hierarchikus vonásnak volt a következménye a központosításra való törekvés. Az átalakítás harmadik fázisa: az egyházkerület legfőbb kormányzó testületeinek létrehozása Az egyházkerület testületeinek átszervezése volt a legnehezebb feladat. A Bodola Sámuel püspök által „emelet”-nek nevezettek után következett a „csúcs” a „tető” megszervezése. Bodola Sámuel püspöknek már 1850-ben volt elképzelése az egyházkerület újraszrevezéséről. Tervének alapjain: ”az eddigi hosszas gyakorlat és kánonaink megengedik, képviseleti rend szerint” kell történnie. Munkája szerint a kerületi közgyűlés alkotó tagjai lettek volna: a három generális kurátor és a püspök, az egyházmegyék és iskolák fő- és 30
ErdRefLvt. FkLvt. A/3. 1968/28. 12. Uo.12-13. 32 Uo.13-14. 31
6
algondnokai, valamint a generalis notarius és a 17. egyházmegye esperese. Az így megalkotott kerületi gyűlésnek 134 tagja, választás útján állíthatná össze a 15-21 világi és lelkészi tagokból álló „permanens konzisztóriumot”, ennek elnökét is a közgyűlés választaná a világiak vagy egyháziak közül.33 Az 1850-es évek eseményei még csak felmerülni sem engedték az átszervezést. Nem értünk egyet Kovács Alberttel, aki azt állítja, hogy Erdély csak a Magyarországgal történő 1867-es únió után kezdte el szervezni az egyházi felsőbb szerveit. Ezt írta: „sietett a magyarországi kerületek függetlenebb állásába helyezni...hogy közte(mármint Erdély) és a többi kerület közt semmi külömség ne legyen.”
34
Amint erre a
fentiekben is utaltunk az Erdélyi Református Egyházban már, 1861-ben elkezdődött a szisztematikus átszervezés. Az egyház kettős igazgatásának megszüntetése, a Főkonzisztórium és a generalis zsinat egyesítésével, hosszas harcok és alkudozások következtében 1871-ben következett be. 1872-től a kerületi közgyűlés és az állandó igazgatótanács szervezésével az Erdélyi Református Egyház szerkezete létrejött.35 Az egyházkerület szervezetének átalakítási tervezete már az 1869-es zsinatra elkészült.36 Azonban a zsinati tagok az abban foglaltak nagy részével nem értettek egyet. A következőkben néhány példával illusztráljuk azokat az eltéréseket, amelyek már a közgyűlés tagjainak megállapítása körül felmerültek. A tervezet az egyházkerületi közgyűlés elnökének a püspököt jelölte meg. Ez nagy ellenszegülésre adott okot, és helyébe elnökként az egyházkerületi főgondnokot javasolták, vagy annak akadályoztatása esetén, a hivatali időre nézve az utána következő egyházkerületi világi főgondnokot. Az 1869-es tervezet szerint a tanodák rendes tanárai a közgyűlés tagjai lettek volna. Ehelyett elrendelték, hogy a négy főtanodából 2-2 képviselő legyen jelen a közgyűlésen, a három középtanodából pedig, 1-1 képviselő, a teológiai szemináriumból szintén egy képviselőt írtak elő. Az egyházmegyei képviselők számának megállapításában is akadt némi eltérés. A tervezetben az állt, hogy egyházmegyénként 2-2 képviselőt hívjanak meg a világi rendből. A zsinat pedig ragaszkodott
33
Bodola Sámuel: Igénytelen nézetek az erdélyi helvét hitvallásuak ideiglenes egyházi alkottatásáról, ekklái rendezéséről- 1850. július hava. (A kézirat az ErdRefLvt-ban) 34 Kovács Albert: Egyházjogtan különös tekintettel a magyar protestáns egyház jogi viszonyaira, II. Budapest, 1878. 415. 35 Sípos G.: Az Erdélyi Egyházkerület, 18.; Zsilinszky M.: A magyarhoni protestáns, 761; Bartók Gy.: Bodola Samuel, 276-282. 36 ErdRefLvt. FkLvt. Zsinat A/3, 1869/71.
7
ahhoz, hogy az egyházmegyék egyháztagjaik számától függően minden 5000 lélek után küldjenek a kerületi közgyűlésbe egy választott képviselőt.37 Ha összevetjük a tervezetet az elfogadott határozattal, kitűnik, hogy a határozatokat demokratikus módon próbálták megfogalmazni. A határozat megszerkesztésének folyamatát hosszas útkeresés, mérlegelés jellemezte. Az 1871. április 16-19-én összeült utolsó Református Főkonzisztóriumi ülés „megállapította anyaszentegyházunk kormányzó testületi szervezetét” és kérte a zsinat elé történő terjesztését.38 A végleges szabályzatot az 1871. június 18-28 között Nagyenyeden tartott utolsó közzsinat fogadta el.39 Az Egyházkerületi Közgyűlés megszervezése Az 1871-ben tartott Enyedi zsinaton a következő előterjesztés történt: „Olvastatik az első szakasz, melyben az eddig fennállott egyházfőtanácsnak és közzsinatnak egy képviselet alapján szervezett egyházkerületi közgyűlésben lett egyesítésében kimondva és érvényre emelve.”40 E legfelsőbb egyházi testület hatásköréhez tartozik mindaz, amit eddig az Egyházi Főtanács és közzsinat együtt, vagy külön intézet. Az egyházkerületi közgyűlésnek tagjai: az egyházkerületi főgondnokok (status curatorok), a pöspökkel együtt összesen haton lehettek, a közjegyző (generalis notarius)és közügyigazgató (generalis director), a középtanodákból legtöbb négy képviselő, az egyházmegyei esperesek és jegyzők, a tanodák rendes tanárai, az egyházmegyék választott képviselői. Minden 5000 lélek után egy képviselőt állapítottak meg.41 Ez azt eredményezte, hogy a 18 egyházmegyének és a két püspöki vizsgálat alatt lévő egyházközségnek összesen 68 képviselője volt.42 A közgyűlés tagjaihoz tartoznak még az állandó igazgatótanácsnak, az egyházkerületi közgyűlésen választott hivatalnokai, minden egyházmegye néptanítói karának egy jelöltje, és olyan egyének, akik az egyházért valami rendkívülit tettek. Az első képviseletben megválasztott közgyűlésnek összesen 283 tagja volt. Az első hibája ennek a közgyűlésnek az volt, hogy a képviselők közül sokan senkit sem képviseltek és az egyes 37
ErdRefLvt. FkLvt. Zsinat A/3. 1871/32.1. ErdRefLvt. FkLvt. 1871/253. 39 ErdRefLvt. FkLvt. Zsinat A/3, 1871. 32. 40 ErdRefLvt. FkLvt. A/3, Zsinat 1871/32. 18. 41 Ennek alapján az egyházmegyei képviselők száma megyénként a következő: Vajda-hunyad-zaránd 1, gyulafehérvári 1, nagyenyedi 4, kolozsvári 2, kolozs-kalotai 5, szilágy-szolnoki 1ö, dési 2, széki 4, nagysajói 1, görgényi 4, marosi 8, küküllői 4, nagy-szebeni 1, udvarhelyi 7, erdővidéki 2, sepsi 4, orbai 3, kézdi 3, marosvásárhelyi püspöki vizsgálat alatti egyház 1, fogarasi pöspöki vizsgálat alatti egyház 1. 42 Az 1872-es közgyűlés ezt a számot csökkenteni szerette volna, úgy, hogy az egyházmegyék minden 10.000 lélek után küldjenek egy képviselőt. A következő évben a közgyűlés az indítványt elvetette. ErdRefLvt Közgy. 1873/77. 38
8
egyházközségek, tekintet nélkül népességük arányára 1-1 szavazatot kaptak. Az egyes egyházmegyék
választókörökre
osztódnak,
minden
egyes
választó
körben
annyi
egyházközség tartozik, hogy népességük együtt tegyen ki 5000. A választókörhöz tartozó egyházközségek kevésbé ismerték egymást.43 Az egyházkerületi közgyűlés helyéül Kolozsvárt jelölték meg, azzal a kikötéssel, hogy a helyszínt változtatni is lehet.
44
A gyűlést a világi főgondnokok közül a legidősebb hívja
össze, minden év augusztus harmadik vasárnapjára. Az összehívó jegyző a gyűlés elnöke.45 De esetenként rendkívüli közgyűléseket is össze lehet hívni.46 Ahhoz, hogy a gyűlés határozatképes legyen 30 tagnak kell jelen lennie. A gyűlések nyilvánosak, de a hallgatóságnak a tanácskozásban nincs beleszólási joga A határozat előírja azt is, hogy 15 tag kívánságára, egyes ügyek megvitatására a közgyűlés zárt üléssé alakulhat át, de ilyen esetben jogérvényes határozat nem hozható.47 A közgyűlés előírt hatásköre48: mind az egyházi mind iskolai vonatkozásban a törvényhozó testület. A törvényhozás kiterjed az egyház egész hitéletére, alkotmányára és kormányzatára, valamint az egyház vallás-erkölcsi életére. Ezek alapján feladata a hitcikkeknek megállapítása, módosítása és változtatása, az istentiszteletek liturgiájának előírása, az egyház alkotmányos szervezetének (constitutio ecclesiastica) megállapítása, változtatása. Kérések és panaszok végérvényes eldöntése, az ifjú lelkészek ünnepi felavatása, a legfelsőbb törvénykező testület megválasztása, az egyházi és iskolai vagyonra való felvigyázás, az állandó igazgatótanács ügykezelésének ellenőrzése, és szükség esetén utasításokkal való ellátása. Az egyház és állam közti kapcsolatokért felel, a gyűlések jegyzőkönyvét az egyházmegyéknek és tanodáknak megküldi. A közgyűlésnek egyik jelentős hatásköre az, hogy megvizsgálja az igazgatótanács által összeállított és előterjesztett költségvetést és ellenőrzi az egyházi és tanodai alapítványok munkáját. Az Állandó Igazgatótanács létrejötte Az egyházközségek egyházmegyékké, és ezek egyházkerületté szervezkedése után, lennie kell egy testületnek mind egyházmegyei, mind kerületi szinten, amely egyik gyűléstől a másikig intézze a folyó ügyeket és a meghozott határozatok értelmében eljárjon és azoknak 43
Ha valamelyik egyházközség 4000 lelket számlált, hozzácsatoltak még három-négy kisebb gyülekezetet, melyekben a patrónuson kívül a presbiterium tagjai néha még olvasni sem tudtak. Az ilyen képviselőknek kellett választaniuk olyan képviselőt, aki lénygében nem volt az egyházközségköz megbízottja. 44 Az 1873-as közgyűlést már Marosvásárhelyen tartották. 45 ErdRefLvt. FkLvt. Zsinat A/3, 1871. 32. IV. fejezet. 46 ErdRefLvt. FkLvt. Zsinat A/3, 1871. 32. III. fejezet. 47 ErdRefLvt. FkLvt. Zsinat A/3, 1871. 32. IV.b. fejezet. 48 ErdRefLvt. FkLvt. Zsinat A/3, 1871. 32. V. fejezet.
9
érvényt szerezzen. Ilyen kormányzati és igazgatási hatóság egyházkerületi vonatkozásban az Igazgatótanács, melyet szintén a Főkonzisztóriumból szerveztek át.49 Az 1871-es határozat értelmében e testület elnöke a legidősebb egyházkerületi főgondnok. Jegyzője az egyházkerületi közgyűlés által választott titkár. Tagjai a püspök mellett: az egyházkerületi főgondnokok, az állandó igazgatótanács hivatalnokai. Itt említendő a közgyűlés által, 6 évre választott 6 tanácsos, az ügyvéd, a pénztárnok és a számvevő. Tehát az erdélyi egyházkerület igazgatótanácsa a maga hatalmát a gyülekezetek presbiteriális szervezetétől nyeri. Ahhoz, hogy az igazgatótanács jogerős döntést hozzon 5 tagnak kell jelen lennie. A tanácsosok fizetést kapnak. Az állandó igazgatótanács székhelye Kolozsvár.50 Az Állandó Igazgatótanács hatáskörébe tartozik51: az egyházkerületi közgyűlés által hozott határozatok végrehajtása, a két közgyűlés között az egyházat kormányozza, őrködik az egyház és iskolák vagyona és jogügye felett, a közgyűlésnek törvényjavaslatokat tesz, közege az állam és egyház közti kapcsolatnak. Tevékenységéről a közgyűlésnek tartozik beszámolni. Szintén
a
nagyenyedi
közgyűlés
határozta
meg
az
egyházkerületi
igazságszolgáltatásnak, mint legfelsőbb egyházi ítélkezésnek a szervét.52 E szervnek két fokozatát állapították meg:az alsót és a fellebbezési fórumot. Az egyházkerületnek e felső kormányzói testületeit 1872-ben léptették életbe.53 Így tehát a Főtanács és Közzsinat helyett az egyházkerületi közgyűlés, míg a permanens consistorium helyébe kormányzói és igazgatási szervként az Állandó Igazgatótanács lépett.54 Az Állandó Igazgatótanács elnöki tisztségét Kemény Ferenc főgondnok viselte 1872ig. Ezt követően 1873-1876 között váltakozva Mikó Imre és Kemény Gábor voltak a főgondnokok. A successio kérdése A Főkonzisztórium megalakulásával szinte azonos időben az Erdélyi Református Egyházban egy olyan választási gyakorlatot vezettek be, amely eltért a kánontól. Száz évvel későbbi egyházi szervezeti átalakítások kezdeményezésénél minden esetben ezt a kérdést is felvetették. Ez nem más mint a successio, amely lehetővé tette az egyházmegyei jegyzők
49
Bartók György: A református egyházak, 166. ErdRefLvt. FkLvt. Zsinat A/3, 1871. 32. VI. fejezet. 51 ErdRefLvt. FkLvt. Zsinat A/3, 1871. 32. VII. fejezet. 52 ErdRefLvt. FkLvt. Zsinat A/3, 1871. 32. VIII. fejezet. 53 ErdRefLvt. FkLvt. Zsinat A/3, 1871. 32. IX. fejezet. 54 Az Erdélyi Református Egyházkerület alkotmányát Kolosvári Sándor tette közzé:Az Erdélyi ev. Ref. Egyházkerület egyház-joga. Kolozsvár, 1875. 50
10
(tractualis notarius) és az egyházkerületi közjegyző (generalis notarius) számára azt, hogy az esperességet, illetve püspökséget megüresedés esetén, egyházi és polgári törvényekkel ellenkezőleg, minden választás nélkül egyenesen öröklik.55 Mivel ennek a bevett gyakorlatnak megszüntetése egybeesik a tárgyalt korszakunkkal, és az egyház képviseleti alapon történő kormányzásának kezdetével, szükségét látjuk a kérdés bemutatásának. A kezdeteket 1726-ban kell keresnünk, amikor a nagyenyedi zsinaton a Főkonzisztórium vetette fel először a successio ajánlatát. Példa értékű volt számukra az 1724es debreceni püspökválasztás.56 A zsinat elfogadta ezt az ajánlatot: „mind pedig a mostani actualis notáriussa a sz. Generalisnak kezdje azon successiot.”57 Ezek szerint a zsinat nem választott püspököt, hanem csak generalis notariust, főjegyzőt, aki püspöknek succedalt.58 A zsinat az indítványt elfogadta, de azt is eldöntötte, hogy jobb idők beálltával a püspökválasztásnak a régi gyakorlatát fogja életbe léptetni. 59 A későbbiekben az egyházmegyei jegyzőre is érvényessé vált a successio. 1753-tól az erdélyi püspököt az Approbatae 9-ik cikke értelmében királyi diplomával kellett megerősíteni. A successio bevezetésével egyre inkább érezhetővé vált a feszültség zsinat és a Főkonzisztórium között. A súrlódások az 1800-as évek első évtizedeiben váltak erősebbekké, amikor már a hírlapokban jelentek meg polémiák.60 Az első zsinati felszólalás a succesio ellen 1829-ben hangzott el, amikor Salamon József, egyházi jogásztól kértek felvilágosítást a successio indokáról.61 Több egyházmegye elégedetlenségének adott hangot az egyházmegyei jegyző, egyenes esperessé választása ellen. E rendszabály sértette az egyházmegyék autonómiáját. A szándék mögött a központosítás törekvéseit fedezték fel.62 Az enyediek 1838-ban maguk választották meg egyházmegyei jegyzőjüket, successio nélkül. Ezt követték 1844-ben a vajda-
55
Successio és képviselet az Erdélyi Evang. Reform. Superintendentiában, Pest, 1861. 1. Az történt, hogy VI. Károly betiltotta zsinattartást. Ebben a helyzetben született meg az amentő ötlet, hogy püspöki megüresedés esetén a főjegyző foglalja el választás nélkül a püspöki méltóságot. Első példa erre 1724ben történt, amikor Debrecenben Zoványi P. Györgyöt, főjgyzői állásából egyenesen püspöki méltóságba tettek át. 57 Bod Péter: Smyrnai Plycarpus, 169-170. 58 „...a püspökség kezdje a successiot. Ha pedig Isten jobb időket ád érni, akkor a régi mód és szokás a püspökválasztásban helyreállíttassék és megtartassék.” Successio és képviselet, 21. 59 Bartók György: A református Egyházak presbyteriális szervezete, Kolozsvár, 1904. (Továbbiakban Bartók Gy.:Református egyházak) 123. 60 Az Erdélyi Híradó képviselői inkább az új, succession alapuló gyakorlatot védelmezték, míg a Múlt és Jelen szerkesztői a törvény és az egyháziak érdekeit képviselték. 61 A kérdést báró Naláczi József főkormányszéki tanácsos tette fel. Salamon József, aki akkor zilahi professzor volt, ezt válaszolta: „ minden e tárgyat illető törvényeink a successioval épen ellenkezőleg mind esperesek, mind a püspök válsztását tisztán kivánják és rendeleik.” Successio és képviselet, 8. 62 Bartók György: Bodola Sámuel, 272. 56
11
hunyadi és dési egyházmegyék is. A széki egyházmegye felterjesztés útján akart véget vetni a successionak. 63 Ezek a zavargások megegyeznek az 1833-36-os első ízben történt átszervezési próbálkozásokkal, amelyről már a fentiekben szó esett. Az egyházmegyék partialis zsinataikon kifejezték szándékukat, hogy amennyiben az átszervezés a képviseleti rendszer alapján történik, a kor kívánalmai közt elsőnek és legsürgetőbbnek az egyházmegyei jegyzői successió megszüntetését kérték. A vitába 1845-től az Erdélyi Híradó is bekapcsolódott, amelynek álláspontja ismert, hisz a successio mellett kardoskodott. Tette ezt mint a Főkonzisztóriumnak szócsöve, amely ennek a jognak eltörlésével egyházi befolyásának csonkítását látta, annál is inkább, mivel ezzel a vitával párhuzamosan a patrónusi jog körül is zavarok alakultak ki.64 A szerkesztő,-neve ismeretlen, és lényegében védelem volt a Múlt és Jelenben megjelent cáfolat ellen.65 A successio képviselője, kötelességének érezte felvilágosítani a papságot arról, hogy a successio eltörlésével kellelmetlenségeket okoznak az egyháznak, mert azt már 1726-ban elfogadták, és ez a gyakorlat már törvénnyé vált.66 A hírlapi polémiát a Főkonzisztórium az egyházmegyékbe küldött 1845. nov.23-án, 345. sz. körlevelében próbálta csitítani. Körlevelében a Főkonzisztórium sérelmesnek találja azt, ahogy egyes egyházmegyék elvetik a successiót, azzal érvelve, hogy ez nem más mint a világiak görcsös ragaszkodása egyházi hatalmuk érvényesítésében.67 A kérdés az 1861-es sepsiszentgyörgyi zsinaton merült fel ismét, amikor a képviseleti rendszer életbeléptetését határozták el, és ezzel egyidejűleg a successio eltörlését is indítványozták. A kézdi egyházmegye azt javasolta, hogy a következő zsinatra az egyházmegyék küldjék meg javaslataikat az esperesi successio kérdésében, hogy az egyházmegyéjükben esedékes választást annak függvényében végezzék.68 Az 1863-as zsinaton a püspöki successio ellen lépett fel a marosi egyházmegye is.69 Az 1864-es zsinat 16. sz határozata, mely több egyházmegye javaslatának figyelembe vételével történt, eltörölte az egyházmegyei és közfőjegyzői successiot. A zsinat leszögezte hogy, ez kánon ellenes százados gyakorlat, és a már elkezdett képviseleti alapon történő
63
A széki egyházmegye ellenállhatatlannak bizonyult, mert a feliratát több ízben is megismételte, 1836-ban, 1842-ben, majd 1844-ben is. Successio és képviselet, 20. 64 Successio és képviselet, 34. 65 Mult és Jelen, 1845. 84,85 és 86. számokban jelentek meg a cikkek 66 Erdélyi Híradó: „Ref. püspöki successio”, 1845. 91. 92 és 93. sz. 67 A főkonzisztóriumi körlevelet a Mult és Jelen 1846. 5. számában is közölték. 68 ErdRefLvt. FkLvt. A/3. 1861/29. Az esperesi választást Canon 86. pontja értelmében választás által kell betölteni. 69 ErdRefLvt. FkLvt. A/3. 1863/104, 105.
12
egyházi szervezkedés a felső tisztségekre is legyen érvényes, e szerint töröljék el a közfőjegyzőnek a püspökségre való successióját. A zsinat végső határozata szerint sajnos ez mindaddig kivitelezhetetlen lesz, amíg nem történik meg az egyház alsóbb testületeinek átszervezése.70 Mindezek figyelembe vételével, a gyűlésen a közfőjegyzőt még ugyanúgy választották, mint azt már 150 éve gyakorolták, vagyis a püspök halálakor, választás nélkül veszi majd át a püspöki tisztet. „Az igazgató testületeinek a k. sz. zsinat által óhajtott és az e. Főtanács által is elvileg elfogadott képviselet alapján leendő szervezete eszközlését nyugodtabb időre, hagyja fenn.”71 Ezen a gyűlésen került sor Nagy Péter főjegyzővé választására, aki két évvel később, a successio elve alapján vehette át utolsónak a succesio alapján a megüresedett püspöki tisztet. Ismert tény, hogy korábban, amikor 1852-ben Antal János betegsége miatt lemondott a püspöki teendőkről, a kormány nem vette figyelembe az addig gyakorolt successiot és halogatta Bodola Sámuel főjegyzőnek püspöki kinevezését. Az Egyházi Főtanács több ízben is megerősítésért fordult a kormányhoz.72 Bodola Sámuel egészen 1861-ig a helyettes püspöki címet viselte, noha az egyházkerület mint püspököt tartotta számon.73 Felszentelésére 1861. május 21-én került sor, amikor különös kiengesztelésül királyi tanácsosi címet is nyert.74 1867-ben a szilágy-szolnoki egyházmegye is fellépett a püspöki successió ellen.75 1871-es törvények 1872-től léptek érvénybe. A püspök választással kapcsolatban a következő törvény lépett érvényre: „a püspököt választja az egyházkerületi közgyűlés minden kijelölés nélkül... a választás titkos és az általános szótöbbségtől van függővé téve.”76 Az új törvény a püspök számára több jogkört is előírt. Eszerint: a püspök az egyházkerületnek a főgondnoka, és egyenlő hatáskörrel bír a világi egyházkerületi főgondnokokkal, azzal a kivétellel,
hogy
a
közgyűlésen
nem
elnökölhet.
Elnöke
az
egyházkerületi
közfőtörvényszéknek és házassági főtörvényszéknek. Sürgető esetekben az egyházkerületi közgyűlésen kívül is szentelhetett fel papokat néhány esperes jelenlétében.77 Felügyeleti joga van a vallásos tárgyú könyvek felett. Elnöke az igazgatótanács mellett fennálló iskolai bizottságnak. Hatáskörében tartozik a papok pályázása a megüresedett állások betöltésére. Felügyel az egyházi törvények betartására, hogy azokon önkényes változtatások ne 70
ErdRefLvt. FkLvt. A/3. Zsinat 1864/16. Uo. 72 Magyarországi Országos Leváltár (MOL), F. 259-Militär- und Civilgouvernement, 1852, 348, 37/9. fsc. 73 ErdRefLvt. FkLvt. A/3. Zsinat 1861/12 74 Ezt a tisztséget egyébként Antal János püspök is megkapta 1845-ben. 75 ErdRefLvt. FkLvt. A/3. 1867/86. 76 Kolosvári Sándor : Az erdélyi ev. Ref. Egyházkerület egyház-joga. Kolozsvár, (Továbbiakban: Kolosvári S.:Egyház-jog.) 1875. 366 77 Uo. 336. 71
13
történjenek.78 Kötelességei közé tartozik a közgyűlés előtt bemutatni a „püspöki jelentést”, az egyházi élet terén történtekről. A közgyűlésnek be kell számolnia az általa kezelt pénzekről, és évenként püspöki vizitációt kell végeznie legalább egy egyházmegyében.79 Az egyházi átszervezések kapcsán fontos megemlítenünk az 1863-as dési zsinaton papválasztás módjáról született határozatokat. A kérdés már 1830-as években vita tárgya volt. A papokat egyházközségektől függően különbözőképpen választották: egyes egyházakban ez szabadon történt, míg másokban az esperes, vagy a püspök, de voltak gyülekezetek ahol a patrónus mondta ki az utolsó szót, máshol a presbiterium jogkörébe tartozott a papválasztás. Mind ehhez hozzájárult még a papmarasztás gyakorlata is80. 1842-ben a zsinat papválasztási szabályzatot tett közzé, melyben a patrónusi jog nem volt teljesen tisztázva. A papválasztás ügyében 1856-ben némi intézkedés történt azzal kapcsolatosan, hogy a segédlelkészi kinevezésekben a püspök szabadabb kezet kapjon.81 Az említett zsinaton azt is elhatározták, hogy a pap választása a templomban történjék, és a segédlelkészségre nem vonatkozik a papi successio.82 A jegyzőkönyvek alapján ismeretes, hogy a papválasztásban a következő évtizedben is csak a patrónusok hatásköre maradt tisztázatlan. Összegzésként megállapíthatjuk, hogy a részletekben való szervezési munkálat 1871ben befejeződött. A későbbiekben hamarosan jelentkezett az összhang hiánya az egyes szervek között. Ezeknek pótlását a felvetődő feladatoktól tették függővé és így évtizedekre elodázták.83
78
Uo. 339-340. Uo. 341-342. 80 A papmarasztást évenként végezték. Ez tulajonképpen az éves szerződéssel volt összefüggésben. Ennek felbontására a patrónusi joggal rendelkezők voltak az illetékesek. Ez azt eredményezte, hogy egyes gyülekeztekben a pap a patrónusnak függőségében élt. 81 A gyűlés leszögezte, hogy azokban a gyülekezetekben, ahol 300 frtnál kevesebb az évi jövedelem, a püspökre bízták a pályázatnak kisebb területen történő meghírdetését. ErdRefLvt. FkLvt. A/3. Zsinat 1863/33. 2. 82 ErdRefLvt. FkLvt. A/3. Zsinat 1863/33. 4., 1864/108. 83 A tisztviselők munkakörét 1896-ban rögzítették. A titkár volt az iroda főnöke, a személyi ügyeket, a fontosabb közigazgatási és fegyelmi ügyeket is ő látta el, a segédtitkár a missziói és államsegélyi iratokat kezelte, a számvevő a központi pénztárt ellenőrizte, a pénztáros a központi pénztár kezelését végezte, az iktatókiadó gondoskodott a napi iratforgalom lebonyolításáról. 79
14
