AZ ERDÉLYI MÚZEUM ÉREM- ÉS RÉGISÉGTÁRÁBÓL

DOLGOZATOK AZ ERDÉLYI MÚZEUM ÉREM- ÉS RÉGISÉGTÁRÁBÓL

ÚJ SOROZAT VIII. (XVIII.) KÖTET

KOLOZSVÁR 2015 ERDÉLYI MÚZEUM-EGYESÜLET

2013

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület, az Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány és a Pósta Béla Egyesület közlönye Az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadása, 2015 Főszerkesztő KOVÁCS ANDRÁS Szerkesztőbizottság BAJUSZ ISTVÁN, BENKŐ ELEK, EMŐDI TAMÁS, LÁSZLÓ ATTILA Szerkesztőségi titkár DOBOS ALPÁR, MOLNÁR ZSOLT, ORBÁN JÁNOS Felelős szerkesztő DOBOS ALPÁR, ORBÁN JÁNOS Szakreferensek FORISEK PÉTER, KULCSÁR VALÉRIA, LŐVEI PÁL, MIKÓ ÁRPÁD, RÉVÉSZ LÁSZLÓ, SISA JÓZSEF, TAKÁCS IMRE, VIDA TIVADAR Szerkesztőség: 400101 Kolozsvár, Tipografiei utca 12/1. Tel.: 0264-590974 mail: [email protected]

E szám megjelenését támogatta: Bethlen Gábor Alap, Pro Professione Alapítvány, Evoline - Marosvásárhely Felelős kiadó: Biró Annamária

Descrierea CIP a Bibliotecii Naţionale a României Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából Ed.: Kovács András Bajusz István, Benkő Elek, Emődi Tamás, ... Societatea Muzeului Ardelean, 2014 Bibliogr. ISBN ; ISSN 1842-5089 I. Kovács András II. Bajusz István (coord.) III. Benkő Elek (coord.) 902

Készült a GLORIA nyomdában Felelős vezető: Nagy Péter. Tel. 0264-431282

TARTALOM

3

TARTALOM TANULMÁNYOK Kiss Csaba Pajzstövises csatok a Kárpát-medencei gepida területeken (az avar foglalásig) ......................................5 Schilddornschnallen im gepidischen Fundmaterial des Karpatenbeckens .............................................14 Gulyás Edina Megjegyzések az avar kori Kárpát-medence mellkeresztjeinek kapcsolatrendszeréhez .......................33 Pectoral crosses in the Carpathian Basin during the Avar Age ..............................................................48 Gáll Erwin – Laczkó Nándor Doboka kora középkori hamvasztásos temetőjéről. Néhány gondolat a Kis-Szamos völgye 7–9. (10.?) századi településterületéről ..........................................................................................................53 On the Early Medieval cremation cemetery in Dăbâca (G.: Dobeschdorf; H.: Doboka). Some ideas on the settlement area in the Little Someș (G.: Somesch; H.: Szamos) Valley from the 7th to the 9th (10th?) century ........................................................................................................................................72 Sófalvi András

A székelyudvarhelyi Jézus-kápolna ..................................................................................................75 The Jesus Chapel in Odorheiu Secuiesc .................................................................................................93 Kovács András

Szilágysomlyó vára a 16. században .................................................................................................95 The castle from Szilágysomlyó in the 16th century ..............................................................................106 N. Feketics Erika A darlaci középkori falképek vizsgálata...............................................................................................107 Die Analyse der Wandgemalde aus Durlasch ......................................................................................120 Kémenes Mónika A nagyváradi római katolikus püspökök 18. századi régi rezidenciája ................................................121 The 18th century residence of the Roman Catholic bishops of Nagyvárad...........................................141 Oniga Erika A marosvásárhelyi Református Kollégium főépülete ..........................................................................143 The central building of the Reformed College in Marosvásárhely ......................................................168 Visky Mária Bánffy Miklós újabb arca – két serleg tükrében ...................................................................................171 A new image of Miklós Bánffy in the view of two chalices ................................................................184

KÖNYVISMERTETŐK Emlékkönyv Székely Zoltán születésének 100. évfordulójára (Szerkesztette: SZÉKELY ZSOLT), Háromszék Vármegye kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2012, 316 oldal. (Ilon Gábor) .................................185 Rövidítések ...........................................................................................................................................189 Szerzőink...............................................................................................................................................191

EME 5

PAJZSTÖVISES CSATOK A KÁRPÁT-MEDENCEI GEPIDA TERÜLETEKEN

PAJZSTÖVISES CSATOK A KÁRPÁT-MEDENCEI GEPIDA TERÜLETEKEN (AZ AVAR FOGLALÁSIG) KISS CSABA A tanulmány a gepida viseletben elĘforduló pajzstövises csatokkal foglalkozik. Ez a csattípus gyakori a 6. századi nĘi és férfi viseletben, jellemzĘje, hogy a tüske karikánál lévĘ részét pajzs alakúra képezték ki. A formai különbségek alapján lehetségessé vált a tárgytípus tipokronológiájának kidolgozása. Összesen 3 csoportot lehetett elkülöníteni, melyek az 5. század vége és az avar foglalás (567) között voltak használatban. Kulcsszavak: gepida, Kárpát-medence, meroving korszak, pajzstövises csatok, kronológia Schlagwörter: Gepiden, Karpatenbecken, Merowingerzeit, Schilddornschnallen, Chronologie

Pajzstövises csatok

J

elen tanulmány a pajzstövises csatok tövisével foglalkozik részletesebben; a csatok formáját, kialakítását, az övek rögzítését, a viseleti helyet csak a keltezéssel kapcsolatban veszi figyelembe. A gyĦjtési kör az Alföld és Erdély 5–6. századi, gepida szállásterülethez köthetĘ leletanyagát öleli fel, a déli területek a bizonytalan etnikai és kulturális meghatározások miatt kimaradtak. Szintén nem részei a tanulmánynak a kora avar korban meglévĘ pajzstövises (gomba alakú) csatok. A pajzstövises csatok az egyik legnagyobb csoportot képviselik a gepidák által használt csattípusok között. Közös jellemzĘjük, hogy a csattüskének a karikához rögzített végét1 pajzs alakúra alakították ki, a bázis szélesebb, mint a tüske, a „klasszikus” csatoknál az oldalakon egy-egy kisebb ív található, mely két részre osztja a csatbázist. A pajzs alakja változó, ami a temetkezésekben elĘforduló egyéb kísérĘ mellékletekkel együtt lehetĘséget teremt egy tipokronológiai rendszer felállítására. Jelen tanulmányba a Kárpát-medencében elĘforduló, a gepidákhoz köthetĘ csatok közül csak az újabb közlések képei kerültek bele. Mindez a korábban megjelent rajzok gyengébb minĘségével magyarázható. A csatok ezüstbĘl vagy bronzból készülnek, többségében az övet zárták, de cipĘcsatként, vagy kardrögzítĘként is elĘfordulnak (1. táblázat). A tanulmányban a keltezĘ leletanyag kronológiája és a bázis formája alapján felépített sorrendben ismertetem a pajzstövises csatokat. Három típust lehetett szétválasztani (A, B, C, részletesebb leírásukat lásd a tanulmány végén): Az A típusban a csatok bázisa nem különül el a tövistĘl, oldalaik egyenesek vagy csak jelképes az elválasztó ív. A B típusnál a bázis markánsan elválik a tövistĘl, az oldalíveken 1-1 bemetszés található, a bázis íves záródású (ún. klasszikus csatok, a külön megnevezés a jellegzetes és nagyszámú pajzstövises csat miatt indokolt). A C típus csatbázisai nagy hasonlóságot mutatnak a B típuséval, de formailag változatosabbak (kerek-, hosszúkás bázis). A csattípus nagy számban fordul elĘ a meroving világ soros temetĘiben, melyek formailag párhuzamba állíthatóak a Kárpát-medencei darabokkal. A nyugati szakirodalomban a nagyobb temetĘ1

Továbbiakban bázis.

EME 6

KISS CSABA

elemzések2 és összefoglalók3 az 520–530-as évekre teszik a pajzstövises csatok megjelenését. Max Martin,4 Ursula Koch5 és Ruth Maria Plum6 510–530 (utóbbi 510/25–565) közé keltezi a csattípus megjelenését, jelen tanulmány szerzĘje a gepida területeken az utóbbi keltezést tartja valószínĦbbnek. A Kárpát-medencei példányok keltezését nehezíti, hogy a legtöbb pajzstövises csat mellĘl nem kerül elĘ a sírból olyan melléklet, ami alapján a pontos keltezést megadhatnánk. Elemzés A típus A Szolnok-szandai temetĘ 88. sírjának csatja (1. tábla/7) a legkorábbi típusok közé sorolható. A bázis a tüskétĘl kezdve szélesedik, vége íves. Az oldalak kidolgozása korai formát mutat, a bázis oldalai tagolatlanok, nem látható félkör alakú bemetszés, a csattüskét egy, a karikára visszahajlított nyúlvánnyal rögzítették. A Szolnok-szandai 88. sírban az elhunyt mellé egy kétélĦ spátát helyeztek, markolatát egy cilindrikus krétagyöngy díszítette. A gyöngy hun hatásra jelenik meg a gepidáknál, egészen a 6. század elejéig használatban maradt.7 A bal könyöknél egy kis erszény feküdt, melyet egy kis, csonka gúla alakú csattal (1. tábla/11.) zártak, utóbbi a 6. század elsĘ felére keltezhetĘ.8 A mellékletek alapján a sír a 6. század elsĘ felére tehetĘ. Az A típusú csatokkal mutat rokonságot a SzĘreg-téglagyári 9. sír csatja (1. tábla/20). A háztetĘ átmetszetĦ tüskéhez kiszélesedĘ ovális bázis csatlakozik. Az övet három darab hegedĦ alakú rögzítĘfül díszíti. Az övveretek a kora meroving kultúra leletanyagának (frank, alamann, langobárd) részét képzik, a nyugat-európai pénzzel keltezhetĘ sírok alapján a 6. század középsĘ harmadában jelennek meg.9 A planigi fejedelmi sírban a pajzstövises csat mellett egy hegedĦ alakú övveret található, a sír a többi melléklet alapján a 6. század elejére keltezhetĘ.10 Nagy Margit a temetĘ legkorábbi részéhez sorolja a szĘregi sírt, az 5. század második felére keltezi.11 A fent felsorolt párhuzamok alapján a szĘregi pajzstövises csat a 6. század elején kerülhetett a földbe. A Szolnok-szandai temetĘ 91. sír csatjának (1. tábla/13) bázisa nagy hasonlóságot mutat a Szolnok-Szanda 88. sír csatjáéval, bázisa nem válik el a tüskétĘl, oldalai tagolatlanok. A csat egy kislány övét zárta, mellette egy kopott bronzfibula feküdt (1. tábla/14). A fibula a Reggio Emilia csoportba tarozik,12 az 5. század második felére keltezhetĘ. A fibulán található kopásnyomok alapján biztosnak tĦnik, hogy nem a sírba eltemetett kislány volt az elsĘ tulajdonos, hozzá az 5. század végén kerülhetett, s vele együtt a 6. század elején tehették a földbe. A csat az 5. század végére, a 6. század elejére keltezhetĘ, valószínĦleg még az 5. században készült. Négyszögletes bázisú csat fekszik a HódmezĘvásárhely-kishomoki temetĘ 93. sírjában eltemetett fiatal nĘ jobb bokájánál. A csattest csonka gúla, a bázis négyszögletes alakú, oldalain egy-egy félköríves bevágás látható (1. tábla/1). A kishomoki 93. sír kronológiai helyzete bizonytalan, a sírban másodlagos helyzetben talált, kettétört omega fibula (1. tábla/5) párhuzamai az avar korszakban talál2

A teljesség igénye nélkül: BÖHNER 1958, Abb. 1b, Stufe 3; MARTIN 1976, 61–64, Abb. 21/1–8; KOCH 1977, Abb. 8B, Stufe 3. 3 SIEGMUND 1998, 24, Abb. 81. 4 MARTIN 2000, 186. 5 KOCH 2001, Abb. 21/Y24. 6 PLUM 2003, 291. 7 NAGY 1993, 64. 8 BÓNA – NAGY 2002b, 139. 9 MARTIN 1989, 134–135. 10 MARTIN 1989, 133. 11 NAGY 2005c, 197, Abb. 49. 12 BIERBRAUER 1975, 92.

EME PAJZSTÖVISES CSATOK A KÁRPÁT-MEDENCEI GEPIDA TERÜLETEKEN

7

hatóak. A sírgödör délnyugati sarkában fekvĘ besimított, megtörĘ oldalú fazék (1. tábla/6) a legkorábbi típusok közé tartozik, az 5. század végére datálható.13 Négyszögletes, tagolt bázisú csat (1. tábla/15) található a Szolnok-szandai temetĘ 93. sírjában. A temetkezés a bepecsételt kerámia alapján a 6. század elsĘ felére keltezhetĘ. Köztes típusba tarozik a Szolnok-Szanda 47. nĘi temetkezés csatja (3. tábla/19). Tövise egyenlĘ szélességĦ, bázisának két oldalát ívesen bemetszették, a bemetszés nem érte el a bázis alját. A tüske középsĘ részén a kontúrok alig láthatóak. A sírban egy vas kés és egy csont fésĦ töredékei voltak, ezeknek azonban nem lehet keltezĘ értéket tulajdonítani. Avusy-Sézignin 325. sírjában hasonló csat található,14 a tüske bázisa kiszélesedik, de az oldalíveket ebben az esetben is csak bevésték. A sírból Odoaker érme került elĘ, az 5. század harmadik negyedére keltezhetĘ.15 A Krefeld-Gellep 1307. sírjában lévĘ csat kidolgozása megegyezik a Szolnok-Szanda 47. sírjában található csatéval, a temetkezés a 6. század elejére keltezhetĘ.16 A szolnok-szandai 47. temetkezés csatja a 6. század elejére tehetĘ, formailag átmeneti fázist képez a Szolnok-szandai temetĘ 88. és 91. sírjai és a profilált pajzstövises csatok17 között. A SzĘreg-Téglagyár 73. sírjában nyugvó férfi övét egy bronzból öntött pajzstövises csat zárta. A bázisa ovális, a tüskén két borda található (3. tábla/25). A csattövis formája a 6. század elsĘ felében Európa-szerte elterjedt típusokra hasonlít.18 B típus A pajzstövises csatok következĘ típusába tartozik a Szolnok-szandai 6. sír csatja. A bázis pajzs alakú, még a tüskébĘl szélesedik ki, de már megjelenik az elválasztó ív. A tüske közepét rovátkolták (4. tábla/6), a díszítés a 6. századi gepida csatokra jellemzĘ. A halott mellé egy spáthát tettek, markolatánál cilindrikus krétagyöngy volt található, tokjára kardkoptatót szereltek. Mindkét tárgytípus az 5. századra keltezhetĘ. A gyöngy hun hatásra terjed el a gepidáknál,19 de a 6. században is használták, a koptató a nyugat-európai párhuzamok alapján datálható,20 de a töredékes állapot miatt a típusba sorolás bizonytalan. A Szolnok-szandai temetĘ 6. sír csattövisének kiképzése hasonlít legjobban a klasszikus pajzstövises csatokra, bázisát a középsĘ harmadban található egy-egy ív (többségében félkör alakú bemetszés) két részre osztja, a bázis mindig szélesebb, mint a tüske nyúlványa. A Derecske-Újpatika 1 sírjának pajzstövises csatja (2. tábla/1) mellett egy kisebb, csonka gúla alakú csat (2. tábla/2) került elĘ, amely valószínĦleg a fegyverövhöz tartozhatott. A csonka gúla alakú csatok a 6. századra jellemzĘek,21 a temetkezés 500-567 közé keltezhetĘ. A HódmezĘvásárhely-kishomoki 42. sírban az eltemetett férfi övét egy pajzstövises csat zárta (2. tábla/5). A karika nem maradt meg, a bázis a klasszikus pajzstövises csatokkal mutat rokonságot. A sírt a benne található pajzs alakú övveret (2. tábla/6) alapján a 6. századra keltezhetjük. A Szolnok-szandai 25. sír csatjának bázisa pajzs alakú, karikája facettált (4. tábla/9). A karikának több formai párhuzama van a 6. században. Hasonló bázisú csat került elĘ a Szentes-nagyhegyi

13

BÓNA − NAGY 2002b, 120. MARTIN 1989, Abb. 7/1. 15 MARTIN 1989, 133. 16 MARTIN 1989, 133, Abb. 8. 17 Például Szolnok-Szanda 22, 25, 96, 109, 156. sírjai. 18 NAGY 2005b, 156. 19 NAGY 1993, 64. 20 MENGHIN 1983, 125. 21 Lásd HódmezĘvásárhely-Kishomok, 93. sír. 14

EME 8

KISS CSABA

temetĘ 8. fibulás, szíjvéges nĘi sírjából.22 A csat tüskéje egyenes, pajzsos része két egyenlĘ részre osztható, a karikája facettált. A szíjvég alapján a temetkezést a 6. század második harmadára keltezhetjük. A Szentes-nagyhegyi 20. férfisírból nem került elĘ keltezĘ anyag, a csat karikája gömbölyĦ átmetszetĦ, de a pecek szinte megegyezik a Szolnok-szandai csatéval.23 Kranj 91. és 93. sírjaiban lévĘ síkozott karikájú csatok a 6. század elsĘ felére keltezhetĘek,24 Klepsau 4. sírjából a csattal együtt egy 541-re keltezhetĘ pénzérme került elĘ.25 A Basel-bernerringi temetĘ 30. sírjának esetében a síkozott csatkarika a legkorábbi horizontba keltezhetĘ.26 A pleidesheimi temetĘ 102. és 120. sírjának facettált csatkarikái 530–555 közé keltezhetĘek.27 A Szolnok-szandai 25. sír csatjának karikája síkozott, a hasonló típusú csatok a 6. század elsĘ felében jelennek meg,28 és mint az Szentes-Nagyhegy 8. sírjának esetében tapasztalható, a 6. század második harmadáig biztosan használatban maradtak. A Kiszombor B gepida temetĘ 310. férfisírjában a csatkarika síkozott, a bázis pajzs alakú,29 az elválasztó ívek közti terület igen szĦk, a bázis alakja a C típussal mutat rokonságot. A csat az övet zárta, a szíjon két darab hegedĦ alakú szegeccsel rögzítették. Ez a szegecstípus a meroving területeken jellemzĘ, a 6. században terjedt el. A SzĘreg-téglagyári temetĘ 64. sírjában eltemetett férfi övét klasszikus, B típusú pajzstövises csat zárta, a sírt a bronz szájlemezes tokban lévĘ spáta és a bepecsételt díszĦ körte alakú edény alapján a 6. század elsĘ felére keltezhetjük.30 A Szentes-berekháti 76. férfisírban az övön ún. klasszikus bázisú csat található, szemben a csattal egy ellenveret helyezkedett el. A sír többi melléklete nem segít a keltezésben, az ellenveret alapján a temetkezés a 6. század középsĘ harmadára keltezhetĘ. A Szolnok-szandai 97. sírba eltemetett felnĘtt övét pajzstövises csat (2. tábla/8) zárta, az övön három részes övgarnitúra (2. tábla/11–13) található. Mind a csat, mind a veretek ezüstbĘl készültek. A veretek alapján a sír a 6. század középsĘ harmadában kerülhetett a földbe. A Szolnok-szandai temetĘ 205. sírjának csattüskéje pajzs alakú (2. tábla/14), formailag nem különbözik a Szolnok-szandai temetĘ 22. és 25. sírjainak csatjaitól. A csatkarikán poncolt állatalakos díszítés látható, mely egy-egy egymással szembenézĘ állatfejben végzĘdik. Az ábrázolás gyakori a gepidáknál, már az 5. században megjelenik, ekkor még az állatalakok jól kivehetĘek,31 a 6. században az ábrázolás kidolgozása elnagyoltabbá válik.32 A Szentes-nagyhegyi 84. sírban az elhunytat övrĘl lelógó szalaggal temették el,33 a temetkezés leletei között kettĘ, a Szolnok-szandai 205. sírban lévĘ csathoz hasonló kidolgozású, állatfejes karikájú, de négyszögletes karikájú csatot találtak.34 Az itt eltemetett nĘ övét egy másodlagosan felhasznált kétkarú fibulával díszítették,35 a szíj végén egy kis 22

CSALLÁNY 1961, Taf. XXIV/18. CSALLÁNY 1961, Taf. XXVI/10. 24 MARTIN 2000, 169–170, Abb. 7–8. 25 MARTIN 2000, 185, Abb. 14/12. 26 MARTIN 1976, 136. 27 KOCH 2001, 303–304, 309. 28 MARTIN 1989, 135. 29 CSALLÁNY 1961, Taf. CXLVIII. 30 NAGY 2005c, 197. 31 Szolnok-Szanda, 118. sír: BÓNA 2002b, Taf. 44; Kistelek: GALLINA 1999, Kat. 20; Gyulavári: NAGY 2005a, Taf. 12; Ljubjana-Dravlje: BIERBRAUER 1975, Tav. LXXXII/1. 32 SzamosjenĘ: NAGY 2002, Abb. 4/1; Szentes-Nagyhegy 15 és 84. sír: CSALLÁNY 1961, Taf. XXXI/2, Taf. XXXIX/7; SzĘreg 97. sír: CSALLÁNY 1961, Taf. XXIX/2. 33 CSALLÁNY 1961, Taf. XXXIX/1–25, Taf. XL/1–20, Taf. XLI/1–6. 34 CSALLÁNY 1961, Taf. XXIX/7, Taf. XL/12. 35 CSALLÁNY 1961, Taf. XXXIX/5. 23


9

ereklyetartó függött,36 mindkét tárgy a 6. század második harmadára keltezhetĘ. A Szolnok-szandai 205. sírban a csat mellett egy korongolatlan kerámia volt, hasonló került elĘ a kiskörei temetĘ 24. sírjából,37 valamint több langobard lelĘhelyrĘl.38 A Kárpát-medencében a langobardokkal jelenik meg ez a kerámiatípus,39 kevés kivétellel gyereksírokban találhatóak, a 6. század elsĘ felére (568 elĘttre) keltezhetĘek.40 A kis, négyszögletes csat pajzstövis alakú bázisa (2. tábla/18) ovális alakú, az oldalain található 1-1 elválasztó ív két részre osztja. A bázis formailag a C típushoz (lásd késĘbb) tartozik. A HódmezĘvásárhely-kishomoki temetĘ 23. sírjából aranyozott, poncolt díszítésĦ négyszögletes testĦ csat került elĘ (2. tábla/3), karikája B alakú, antik elĘzményekre vezethetĘ vissza,41 a csattesten található díszítésnek germán területen találhatóak párhuzamai.42 A bázis a tövishez háromszög alakban csatlakozik, formailag a 6. század elsĘ felére keltezhetĘ példányokkal mutat rokonságot. Szintén a sírból származik egy álvisszatekercselt lábú aláhajtott lábú fibula, mely a 6. század közepére, második felére keltezhetĘ,43 jelen esetben a temetkezés a 6. század középsĘ harmadára tehetĘ. C típus A C típusba tartozik a Szolnok-szandai temetĘ 131. sír csatjának (3. tábla/14) bázisa, mely hosszúkás alakú, elsĘ harmada háromszög alakban kiszélesedik, egyéb formai tulajdonságaiban megegyezik a pajzstövises csatokkal. A karikát egybeöntötték a csattesttel, fülek segítségével rögzítették az övhöz. A csattest a mediterrán kultúrkör jellegzetes tárgytípusa, nagy változatosságban fordul elĘ, közös jellemzĘjük a csattest és a karika egybeöntése és a fülek segítségével való rögzítés. A szolnokszandai 131. sír csatjának formai párhuzama Köln-St.-Severin temetĘjébĘl került elĘ. A temetkezés 600 körülre keltezhetĘ, de több olyan tárgy is volt a sírban, ami 550-600 között készült.44 A kárpátmedencei egybeöntött csatok45 elterjedése az avar foglalással köthetĘ össze, 567. elĘtt kevés példányuk került elĘ a gepida területen. A csatbázis formai párhuzama Pinguente-Méizza 170. sírjából került elĘ, ez a temetkezés a 6. század közepére tehetĘ.46 A HódmezĘvásárhely-kishomoki temetĘ 94. sír csatjának bázisa nagy hasonlóságot mutat a Szolnok-szandai 131. sírból elĘkerült példánnyal. Nagy Margit a 6. század elsĘ felére keltezte a temetkezést.47 A Szentes-kökényzugi temetĘ 64. sírjában eltemetett férfi övét egy egybeöntött testĦ bronzcsat fogta össze,48 tüskéjének bázisa pajzs alakú. A sírban tarsoly és csonka gúla alakú négyszögletes csat volt. A csatforma a 6. század elején jelent meg,49 és egészen az avar foglalásig használatban maradt. Hosszúkás alakú a HódmezĘvásárhely-kishomoki temetĘ 41. sírjában lévĘ csat bázisa (3. tábla/1). A temetkezés a benne található besimított díszĦ edény és bronz szíjvég alapján az 6. század elsĘ felére keltezhetĘ.50 36

CSALLÁNY 1961, Taf. XXXIX/4, Taf. XLI/2. BÓNA – NAGY 2002b, 129. 38 Bezenye 21. sír, Mohács 3. sír, Rácalmás 7. sír, Szentendre 20,74, 77. sír, Tamási 14. sír, Vinkovci, Vörs 16. sír: BÓNA 1968, Abb. 2–3 alapján. 39 BÓNA 1968, 44. 40 BÓNA 1968, 40. 41 BÓNA – NAGY 2002b, 125; LÁNYI 1972, Abb. 52, 11. 42 Például Viminacium, Mosonszentjános 1. sír, Rifnik 42. sír: BÓNA – NAGY 2002b, 125, Abb. 62–63. 43 BÓNA – NAGY 2002b, 120 (további irodalommal). 44 FINGERLIN 1967, 167, 170. 45 Formai párhuzamok: Szentes-Berekhát, 111. sír: CSALLÁNY 1961, Taf. LXXXV/2; Szentes-Kökényzug, 64. sír: CSALLÁNY 1961, Taf. XV/7; egyik változata: Kiszombor B, 244. sír: CSALLÁNY 1961, Taf. CXLI/14, 14a. 46 MARTIN 2000, 174, Abb. 11. 47 BÓNA – NAGY 2002b, 105. 48 CSALLÁNY 1961, Taf. XV/7. 49 BÓNA – NAGY 2002b, 139. 50 BÓNA – NAGY 2002b, Abb. 75. 37

EME 10

KISS CSABA

A Szolnok-szandai 190. sír bronz, hosszúkás alakú pajzstövises csatja (3. tábla/15) az övveret és a szíjvég (3. tábla/16–17) alapján szintén a 6 század középsĘ harmadára keltezhetĘ. A Szentes-nagyhegyi 84. nĘi sírból két darab pajzstövises csat került elĘ, egyik az övet fogta össze, a másikat az övrĘl lelógó szalagon viselték (pontos funkciója bizonytalan). A négyszögletes karikájú övcsat bázisa elnyújtott, az elválasztó ívek háromszög alakúak. A csatkarika két, egymással szembeforduló stilizált állatfejbĘl áll. A bázis formája az ún. klasszikus pajzstövises típushoz áll közel, a nyúlánkabb kiképzés a C típússal mutat rokonságot. A temetkezés a leggazdagabb gepida nĘi sírok közé tartozik, haját aranyozott ezüst tĦ díszítette, nyaklánca borostyán- és arany hordó alakú gyöngyökbĘl állt. ÖvérĘl több szalag lógott le, melyek kis szíjvégekben, ezüst ereklyetartóban és kalcedon gömbben végzĘdtek. Medencéjén aranyozott ezüstbĘl készült skandináv típusú egyenlĘkarú fibula feküdt, amely a 6. század elsĘ felére keltezhetĘ.51 A fibula tĦtartóját eltávolították, a tĦbĘl nem maradt meg semmi, valószínĦleg a ruhára, vagy az övrĘl lelógó szalagra rögzítve viselhette a tulajdonosa. A mellékletek alapján a temetkezés a 6. század második harmadában kerülhetett a földbe.52 A HódmezĘvásárhely-kishomoki 64. sírban eltemetett férfi övét egy ovális karikájú, kerek bázisú pajzstövises ezüst csat zárta (4. tábla/20). A csontváz bal oldalán egy spátha feküdt, a tok végére ezüstlemezes kardkoptatót rögzítettek, mely egy U alakú keretbe illesztett ezüstlemezbĘl áll és a Menghin-féle Lavoye típusba tartozik.53 Az 5. század második felétĘl a 6. század elsĘ felének végéig keltezhetĘ. Nagy Margit a 6. századra keltezte a leletegyüttest.54 A Szolnok-szandai 73. sírban eltemetett nĘ övét szintén egy pajzstövises csat zárta (3. tábla/4), bázisa kör, a két kis bevágás félkör alakú. A csat alatt egy skandináv típusú fibula (3. tábla/13) feküdt, ami egy, az övrĘl lelógó szíjat díszített. A fibula a 6. század elsĘ felére keltezhetĘ,55 valószínĦleg a század közepén kerülhetett a földbe. A Szolnok-szandai csat párhuzama került elĘ a HódmezĘvásárhelykishomoki 64. férfisírjából (4. tábla/20), a csatok bázisa mindkét esetben kör alakú, formailag eltérnek a klasszikus csatok kialakításától. A Szolnok-szandai 73. sír alapján használatuk a 6. század középsĘ harmadára tehetĘ. Összefoglalás A típus (3. tábla/18–25; 2. táblázat) Az A típusba sorolható pajzstövises csatok (3. tábla/18–25) bázisa nem különül el a tövistĘl56, oldalaik egyenesek vagy csak jelképes mélységben láthatóak az elválasztó ívek. Az A1-es típus (3. tábla/20–21) csatbázisai a tövisbĘl szélesednek ki, oldalaik egyenesek. Tipológiailag külön alcsoportot alkotnak a négyszögletes bázisú csatok (A2 típus), az oldalíveken lévĘ félkör alakú bevágások jelképes mélységĦek (3. tábla/18–19, 22). A harmadik altípust (A3) alkotó csatok esetében a csatbázis kör vagy félkör alakú (3. tábla/23–25) A csatok többségében az övet zárják, de cipĘcsatként57 is elĘfordulnak. KísérĘ mellékletként öntött, vésett indás díszĦ fibula, cilindrikus krétagyönggyel díszített kétélĦ spátha, besimított díszĦ bikónikus kerámiák jellemzik az A fázist. A Szolnok-szandai 91. sír fibulája a díszítés stílusa alapján az 5. századra keltezhetĘ, de a rajta lévĘ kopásnyomok arra utalnak, hogy még a 6. században is használatban lehetett. A 6. századi használatra utal HódmezĘvásárhely-Kishomok 93. sírjának csonka gúla karikájú csatja és a temetkezésbĘl elĘkerült omega fibula. Szintén a 6. századra keltezhetĘek a SzĘreg-téglagyári 9. sír hegedĦ alakú övveretei. 51

HASELOFF 1981, 705. MAGNUS 2007, 191. 53 BÓNA – NAGY 2002b, 112. 54 BÓNA – NAGY 2002b, 105. 55 HASELOFF 1990, 38. 56 HódmezĘvásárhely-Kishomok, 93. sír; Szolnok-Szanda, 47, 88, 91. sír; SzĘreg, 9, 73. sír. 57 HódmezĘvásárhely-Kishomok, 93. sír. 52


11

B típus (4. tábla/1–17; 2. táblázat) A B típus (4. tábla/1–17) esetében a bázis markánsan elválik a tövistĘl, az oldalíveken 1-1, többségében félkör alakú bemetszés helyezkedik el, a bázis íves lezárású (klasszikus típus). Bár a B típusú csatok bázisai között több formai és méretbeli eltérés tapasztalható, az alcsoportokra való felosztás jelenleg nem indokolt. A csatok többsége egy övhöz tartozik, ritkábban tarsoly58 vagy övrĘl lelógó szalag59 részét képezi. A csatokkal elĘkerülĘ veretes övek60, bepecsételt díszĦ edények61, egybeöntött testĦ62 és csonka gúla alakú csatok63 alapján ez a típus a 6. század elsĘ két harmadára keltezhetĘ, a gepida leletanyagban a politikai hatalom végéig elĘfordulnak. ValószínĦleg a legkésĘbbi darabok közé tartoznak a Szentes-Nagyhegy 84. sírjába eltemetett nĘ viseletéhez tartozó pajzstövises csatok is. A nĘ övérĘl lelógó szalagot díszítĘ fibula és a szalagon található ereklyetartó alapján a temetkezés a 6. század középsĘ harmadában kerülhetett a földbe (lásd feljebb). Szintén a 6. század második harmadára keltezhetĘek az egybeöntött testĦ csatos temetkezések. C típus (4. tábla/18–24; 2. táblázat) A C típus esetében (4. tábla/18–24) a csatok bázisa változatossá válik, a klasszikus mellett kerek (C1 típus, 4. tábla/20, 22) és hosszúkás (C2 típus, 4. tábla/18–19, 21, 23–24) típus jelenik meg. A C1 típusú csatok64 mellĘl a 6. századra jellemzĘ leletanyag kerül elĘ, a Szolnok-szandai temetĘ 73. sírjában lévĘ skandináv típusú fibula alapján valószínĦ, hogy ez a típus a 6. század középsĘ harmadában jelenik meg. A C2 típusú csatok szintén a 6. század középsĘ harmadára keltezhetĘ leletanyaggal tĦnnek fel.65 A pajzstövises csatot tartalmazó sírokból ritkán kerül elĘ olyan leletanyag (1–2 tábla, 3. tábla/1–17; 2. táblázat), ami pontos keltezĘ értékkel bírna, illetve a keltezési fázisok sincsenek pontosan kidolgozva. A tanulmányban ismertetett, a formai tipológia alapján felépített fázisok jelenleg csak a pajzstövises csatokra érvényesek, a gepida emlékanyag és viseleti szokások további elemzése nagyban finomíthatja az így felállított kategóriákat. A legkorábbi csatok (A típus) a késĘ római, állatfejes karikájú, négyszögletes római- és a kerek bázisú 5. századra keltezhetĘ csatokkal mutatnak rokonságot. Az A típus a B típusnál meglévĘ csatbázis elĘzménye, megjelennek a pajzstövises csatoknál megfigyelhetĘ formai jellemzĘk (a tüskéhez képest szélesebb bázis, a két oldalt megjelenĘ félköríves bevágás, kerek lezárás), de csak különkülön, azaz a formai kidolgozás még nem egységes. Az A típus csatjai (Szolnok-Szanda, 91. sír) az 5. század végén jelennek meg, és a 6. század elején még biztosan használatban vannak (HódmezĘvásárhely-Kishomok, 93. sír, SzĘreg-Téglagyár, 9. sír). A 6. században (500 után) alakul ki a B típusra jellemzĘ forma, ez a típus az egész Meroving kultúra területén elterjed, a Kárpát-medencében az avar foglalásig jellemzĘ marad. A 6. század középsĘ harmadában a B típus formailag változatosabbá válik, kerek és hosszúkás bázisú csatok jelennek meg (C típus), melyeket a klasszikus csatok mellett használnak. A B és a C típus használatának lezárultát nem tudjuk pontosan meghatározni, de a jelenleg ismert leletanyag alapján a Kárpát-medencében 568 után nem használják ezt a típust.

58

Szolnok-Szanda, 205. sír. Szentes-Nagyhegy, 84. sír. 60 Szentes-Berekhát, 76. sír; Szolnok-Szanda, 97, 190. sír. 61 SzĘreg-Téglagyár, 64. sír. 62 Kiszombor B, 244. sír; Szentes-Berekhát, 111. sír; Szentes-Kökényzug, 64. sír; Szolnok-Szanda, 131. sír. 63 Kiszombor B, 24. sír; Szentes-Berekhát, 42, 109. sír; Szentes-Kökényzug, 64. sír; Szentes-Nagyhegy, 8. sír. 64 HódmezĘvásárhely-Kishomok, 64. sír; Szolnok-Szanda, 73. sír. 65 Szolnok-Szanda 131. sírjában egybeöntött testĦ csattal, Szolnok-Szanda 190. sírjában többtagú övvel együtt. 59

EME 12

KISS CSABA

A pajzstövises csatok elĘfordulása az egész alföldi gepida területen jellemzĘ, legnagyobb számban HódmezĘvásárhely-Kishomokon, Kiszomborban, Szentesen (a Szentes környéki lelĘhelyekrĘl) és Szolnok-Szandán fordulnak elĘ. Erdélyben jelenleg csak Malomfalváról (Moreúti, Maros megye) ismert egy darab (3. tábla/18–25). A csatok elterjedése jól mutatja a gepidák Tisza menti szállásterületét, a korábbi képet színesítik a Császló-Rácz tag és Hajdúnánás-Fürjhalom dĦlĘn elĘkerült csatok, mindkettĘ egy északi irányú, a 6. században végbement területi expanziót sejtet.66 Erdélyben ezzel szemben hiányoznak a 6. század elsĘ két harmadára keltezhetĘ pajzstövises csatok.67

IRODALOM A GEPIDÁK 1999 A gepidák. Kora középkori germán királyság az Alföldön. Gyulai Katalógusok 7. Gyula. BIERBRAUER, V. 1975 Die ostgotischen Grab- und Schatzfunde in Italien. Spoleto. BÓNA I. 1968 Über einen Archäologischen Beweis des langobardisch-slawisch-awarischen Zusammenlebens. ŠtZv AUSAV 16. 35–45. 2002a Gyula-Újvárosi Nagykert. In: BÓNA – NAGY 2002a. 33. 2002b Szolnok-Szanda. In: BÓNA – NAGY 2002a. 197-237. BÓNA I. – NAGY M. 2002a Gepidische Gräberfelder am Theissgebiet I. MGAH 1. Budapest. 2002b HódmezĘvásárhely-Kishomok. In: BÓNA – NAGY 2002a. 34–189. CSALLÁNY D. 1961 Archäologische Denkmäler der Gepiden im Mitteldonaubecken (454–568 u. Z.). ArchHung 38. Budapest. CSEH J. – ISTVÁNOVITS E. – LOVÁSZ E. – MESTERHÁZY K. – NAGY M. – M. NEPPER I. – SIMONYI E. 2005 Gepidische Gräberfelder im Theissgebiet II. MGAH 2. Budapest. FINGERLIN, G. 1967 Eine Schnalle mediterraner Form aus dem Rheiengräberfeld Güttingen, Ldkrs. Kontsanz. Badische Funde 23. 159–184. GALLINA ZS. 1999 Katalógus. In: A GEPIDÁK 1999. 107–151. HASELOFF, G. 1981 Die germanische Tierornamentik der Völkerwanderungzeit: Studien zu Salin’s Stil I. Berlin. 1990 Germanische und östliche Tierornamentik im Donauraum. In: Arrhenius, B. – Haseloff, G. – Wamers, E. – Mathias, M. – Schunk-Larrabee, G. – Dohrn-Ihmig, M. – Klüssendorf, N.: Frankfurter Beiträge zur Mittelalterarchäologie 2. 27–47. HGL 1993 Bóna I. – Cseh J. – Nagy M. – Tomka P. – Tóth Á.: Hunok – Gepidák – Langobardok. Történeti és régészeti tézisek és címszavak. MėK 6. Szeged. KOVÁCS I. 1913 A mezĘbándi ásatások. Dolgozatok 4. 265–429.

66 67

Ezúton szeretnék köszönetet mindani Pintye Gábornak és Rácz Zsófiának a leletanyag megismertetéséért. A kisszámú pajzstövises csat magyarázható a kutatottság hiányával is, Malomfalva (Moreúti, Maros megye) és Baráthely (Bratei, Szeben megye) kivételével jelenleg nincs közölve olyan nagyobb leletanyag, ami a 6. század elsĘ két harmadára keltezhetĘ.


KOCH, U. 2001 Das alamannisch-fränkische Gräberfeld bei Pleidelsheim. Forschungen und Berichte zur Vor- und Frühgeschichte in Baden-Württemberg 60. Stuttgart. LÁNYI V. 1972 Die spätantiken Gräberfelder von Pannonien. AAH 24. 53–213. MAGNUS, B. 2007 Die Frau aus Grab 84 von Szentes-Nagyhegy und die gleicharmigen Relieffibeln der Völkerwanderungszeit. ComArchHung. 175–193. MARTIN, M. 1976 Das fränkische Gräberfeld von Basel-Bernerring. Basler Beiträge zur Ur- und Frühgeschichte 1. Basel – Mainz. 1989 Bemerkungen zur chronologischen Gliederung der frühen Merowingerzeit. Germania 67. 121–141. 2000 Mit Sax und Gürtel ausgestattete Männergräber des 6. Jahrhunderts in der Nekropole von Kranj (Slowenien). In: Bratož, R (Hrsg.): Slovenija in sosednje dežele med antiko in karolinško dobo. Zaþetki slovenske etnogeneze / Slowenien und die Nachbarländer zwischen Antike und karolingischer Epoche. Anfänge der slowenischen Ethnogenese I. Situla 39. Ljubljana. 141–198. MENGHIN, W. 1983 Das Schwert im Frühen Mittelalter. Chronologisch-typologische Untersuchungen zu den Langschwertern aus germanischen Gräbern des 5. bis 7. Jhs. n. Chr. Wissenschaftliche Beibände zum Anzeiger des Germanischen Nationalmuseums 1. Stuttgart. NAGY M. 1993 Gepida viselet. In: HGL 1993. 63–64. 2005a Gyulavári (Kom. Békés). In: CSEH ET ALII 2005. 64–79. 2005b Szentes-Gyógyszertár (Kom. Kossuth Tér–PetĘfi utca) (Kom. Csongrád). In: CSEH ET ALII 2005. 117–119. 2005c SzĘreg-Téglagyár (Kom. Csongrád). In: CSEH ET ALII 2005. 120–202. M. NEPPER I. 2005 Derecske-Új Patika (Kom. Hajdú-Bihar). In: CSEH ET ALII 2005. 204. PLUM, R. M. 2003 Die merowingerzeitliche Besiedlung in Stadt und Kreis Aachen sowie im Kreis Düren. Rheinische Ausgrabungen 49. Mainz. POPESCU, D. 1974 Das gepidische Gräberfeld von Moreúti. Dacia NS 18. 189–239. SIEGMUND, F. 1998 Merowingerzeit am Niederrhein. Die frühmittelalterliche Funde aus dem Regierungsbezirk Düsseldorf und den Kreis Heinsberg. Rheinische Ausgrabungen 34. Köln.

13

EME 14

KISS CSABA

SCHILDDORNSCHNALLEN IM GEPIDISCHEN FUNDMATERIAL DES KARPATENBECKENS (ZUSAMMENFASSUNG) Die Schilddornschnallen stellen eine bedeutende Gruppe des gepidischen Fundmaterials dar. Ihr Kennzeichen besteht in dem schildförmig ausgebildeten Dornende (Basis), wobei die Basis grundsätzlich eine größere Breite aufweist als der Dorn. Die Basis der klassischen Schnallen wird durch zwei kleine Halbkreise in zwei Teile getrennt. Dieser Schnallentyp ist in den Gräberfeldern des Theißgebietes (HódmezĘvásárhely-Kishomok, Kiszombor, Kreis Szentes, Szolnok-Szanda, usw.) und in Siebenbürgen verbreitet; zumeist wurden sie als Bestandteil des Gürtels, darüber hinaus aber auch auf Beutel und Schärpe getragen. Die unterschiedlichen Formen der Basis stellen eine gute Möglichkeit zur typochronologischen Aufteilung dieser Fundgruppe dar. Schon bei den frühesten Schnallen wurde die verbreiterte Basis vom Dorn getrennt, während die Ränder noch nicht mit zwei gegenständigen Einkerbungen versehen waren. Mehrheitlich bildeten diese Exemplare einen Bestandteil der Gürteltracht. Bei den im 6. Jh. verbreiteten klassischen Schilddornschnallen erfolgte die Trennung der Basis vom Schnallendorn, die Schnallen waren in dieser Zeit oftmals mit eingeritzten Verzierungen versehen und traten als Bestandteil von Gürtel, Beutel oder Schärpe auf. Im ausgehenden Gepidenreich ist das Fundspektrum durch eine größere Formenvielfalt gekennzeichnet, so erscheinen neben den klassischen Exemplaren nun auch schlankere und runde Formen. Zur Awarenzeit verschwanden die Schilddornschnallen nicht, ihre Form ähnelt in dieser Periode einem Pilz. Allerdings lässt sich die Frage, ob dieser Typ bereits vor 567 oder erst danach gebräuchlich wurde, derzeit nicht mit Sicherheit beantworten.

EME 15


Méretek (csatkarika, cm) A típus

ElĘkerülési helye

Irodalom

Jobb bokánál

BÓNA − NAGY 2002b, 73, Taf. 24/93.1.

LelĘhely neve

Nem

Anyag

HódmezĘvásárhelyKishomok, 93. sír (?)

NĘ

Bronz

1,4 x 1,4

Szentes-Gyógyszertár, 7. sír (?)

FelnĘtt

Bronz

2,6 x 3,1

Szolnok-Szanda, 47. sír

NĘ

Bronz

1,8 x 3,1


Férfi

Bronz

2,4 x 3,5


Kislány

Bronz

1,6 x 2,5

Jobb medencelapáton


Gyerek

Bronz

1,6 x 2,2

Keresztcsont alatt

SzĘreg-Téglagyár, 9. sír

Férfi

Bronz

3 x 3,1

Medencén


Férfi

Vas alapon brozlemez

2,5 x 3,8

Medencén


Férfi

Bronz

2 x 2,8

Medencén

Medence és a bal combcsont találkozásánál Jobb combcsont és medence között Jobb medencelapátnál

NAGY 2005b, 118, Taf. 36/7.2. Bóna 2002b, 209, Taf. 35/47.2. BÓNA 2002b, 213, Taf. 40/88.5. BÓNA 2002b, 214, Taf. 41/91.2. BÓNA 2002b, 214, Taf. 41/93.2. NAGY 2005c, 124, Taf. 48/9.2. NAGY 2005c, 126, Taf. 51/20.1. NAGY 2005c, 132, Taf. 60/73.2.

B típus Császló-Rácz-tag

-

Bronz

-

-

Derecske-Újpatika, 1. sír

-

Ezüst

2,4 x 3,8

-

Gyula-Újvárosi nagykert

Férfi

Ezüst

3,2 x 3,8

-

Hajdúnánás-Fürjhalom-dĦlĘ

-

Bronz

-

-

HódmezĘvásárhely-Katona István halom, 25. sír

Férfi

Bronz

-

-

HódmezĘvásárhelyKishomok, 23. sír

NĘ?

Ezüst

2x3

-


Férfi

Bronz

-

Jobb medencelapáton, erszény része

HódmezĘvásárhelyKishomok, 76.sír

Férfi

Bronz

2x3

Bal medencelapát felett


Férfi

Bronz

1,8x 3


-

-

-

-

Férfi

Bronz

2,3 x 3,5

-

Férfi

Vas

2,1 x 3

-

Kétegyháza-Argyelán birtok, 3. sír Kétegyháza-Argyelán birtok, 6. sír Kiszombor, 30. sír

Közöletlen, Pintye Gábor terepbejárása NEPPER 2005, 204, Taf. 6/3. BÓNA 2002a, 33, Taf. 2/12. Közöletlen, Rácz Zsófia ásatása CSALLÁNY 1961, 124, Taf. CCLXXIX/6. BÓNA − NAGY 2002b, 45, Taf. 11/23.4. BÓNA − NAGY 2002b, 51, Taf. 14/42.3. BÓNA − NAGY 2002b, 64, Taf. 20/76.2. BÓNA − NAGY 2002b, 71, Taf. 24/89.2. CSALLÁNY 1961, 118, Taf. CXC/10. CSALLÁNY 1961, 118, Taf. CXC/5. CSALLÁNY 1961, 173, Taf. CXII/20.

EME 16

KISS CSABA

LelĘhely neve

Nem

Anyag

Méretek (csatkarika, cm)


Kiszombor, 53. sír

-

Bronz

2,4 x 3,6

Bal kar alatt

Kiszombor, 89. sír

-

Bronz

2 x 2,9

Medence alatt

Kiszombor, 102. sír

Gyerek

Bronz

1,3 x 2,1

Medencén


-

Bronz

2,8 x 3,8

Medencén


-

Bronz

2,5 x 3,7

Bolygatott


-

Ezüst

2,6 x 3,8

Keresztcsont alatt


Férfi

Ezüst

1,8 x 2,7 (töredékes)

Bal könyöknél


NĘ?

Ezüst

1,9 x 2,8

Bal medencelapáton


Férfi

Bronz

2,2 x 3,5

Farcsontnál


-

Bronz

2,3 x 3,2

Medencén


-

Ólom

2,3 x 3,2

Medence alatt


-

Bronz

2,1 x 2,7

Farcsont alatt

Magyartés (Szentes-Zalotai út)

-

Bronz

1,9 x 2,3

-

Malomfalva, 50. sír

NĘ

Bronz

1,2 x 1,8

Mellkason

Öcsöd-Köröspart

-

Ezüst

2,8 x 4

-

Szentes-Berekhát, 13. sír

-

Bronz

2 x 2,6

-


NĘ?

Ezüst

1,4 x 2,4

-


NĘ?

Bronz

2,6 x 3

-


-

Bronz

3,7 x 9

-


Férfi

Bronz

2,3 x 4

-


Férfi

Bronz

2 x 3,6

-


-

Bronz

-

-


-

Ezüst

2,3 x 3,2

-

Szentes-Kökényzug, 64. sír

Férfi

Bronz

5,6 x 2–2,8

Medencén (?)

Szentes-Nagyhegy, 8. sír

NĘ

Bronz

3,2 x 3,4


Férfi

Bronz

2,5 x 3,5

Jobb medencelapátnál Medence jobboldalán

Irodalom CSALLÁNY 1961, Taf. CXXIII/17. CSALLÁNY 1961, Taf. CXIX/3. CSALLÁNY 1961, Taf. CXXII/4. CSALLÁNY 1961, Taf. CXXVII/5. CSALLÁNY 1961, Taf. CXXXIII/3. CSALLÁNY 1961, Taf. CXLV/13. CSALLÁNY 1961, Taf. CXLI/14. CSALLÁNY 1961, Taf. CXLIII/18. CSALLÁNY 1961, Taf. CXLVIII/11. CSALLÁNY 1961, Taf. CXLVII/2. CSALLÁNY 1961, Taf. CLIII/12. CSALLÁNY 1961, Taf. CLII/7. CSALLÁNY 1961, Taf. CIX/7. POPESCU 1974, Taf.11/9. CSALLÁNY 1961, Taf. XCIX/8. CSALLÁNY 1961, Taf. XLIX/9. CSALLÁNY 1961, Taf. LXXIX/14. CSALLÁNY 1961, Taf. XCIX/17. CSALLÁNY 1961, Taf. LXXXVII/9. CSALLÁNY 1961, Taf. LXXXIV/71. CSALLÁNY 1961, Taf. LXX/14. CSALLÁNY 1961, Taf. LXXXV/2. CSALLÁNY 1961, Taf. LXIX/2. CSALLÁNY 1961, Taf. XV/7. CSALLÁNY 1961, Taf. XXIV/18. CSALLÁNY 1961, Taf. XXVI/10.

EME 17


LelĘhely neve

Nem

Anyag




Férfi

Bronz

2,3 x 3,3

Medence jobboldalán


Férfi

Bronz

1,2 x 1,8

Jobb karnál


Férfi

Ezüst

2 x 3,1

Medencén


NĘ

Ezüst

2,5 x 6


NĘ

Ezüst

1,5 x 2,1


Férfi

Vas karika bronz tüskével

3,4 x 4,4



NĘ

Bronz

2,4 x 3,1

Mellkas


Férfi

Bronz

2 x 2,9


Férfi

Bronz

2,4 x 3,5


NĘ

Bronz

2,4 x 3,2


FelnĘtt

Ezüst

2 x 3,2

Bal csípĘcsontnál


Férfi

Bronz

2 x 3,1

Bal medencelapáton


Férfi

Bronz

2,6 x 3,4

Keresztcsonton


Gyerek

Bronz

0,9 x 1,5


Szolnok-Szanda, A sír

-

Bronz

-

-


Ifjú

Bronz

1,5 x 2,3



Férfi

Bronz

2,3 x 3,2

Medencén

Jobb medencelapáton Bal medencelapát és a karcsont között

Bal medencelapáton Jobb medencelapáton Bal medencelapáton

Irodalom CSALLÁNY 1961, Taf. XXXIV/5. CSALLÁNY 1961, Taf. XXXVII/5. CSALLÁNY 1961, Taf. XXXV/16. CSALLÁNY 1961, Taf. XXXIX/7. CSALLÁNY 1961, Taf. XL/13. BÓNA 2002b, Taf. 31/6.3. BÓNA 2002b, Taf. 32/17.2. BÓNA 2002b, Taf. 32/22.2. BÓNA 2002b, Taf. 33/25.1. BÓNA 2002b, Taf. 41/96.2. BÓNA 2002b, Taf. 42/97.1. BÓNA 2002b, Taf. 43/109.1. BÓNA 2002b, Taf. 49/156.5. BÓNA 2002b, Taf. 53/205.3. BÓNA 2002b, Taf. 54/A.2. NAGY 2005c, Taf. 57/58.1. NAGY 2005c, Taf. 58/64.4.

C típus HódmezĘvásárhelyKishomok, 25. sír

Férfi

Bronz

2,4 x 3,5


Férfi

Bronz

1,2 x 2

Férfi

Ezüst

2,4 x 3,6

Gerincoszlpon

Férfi

Bronz

1,8 x 2,4

Bal alkarnál, erszény része

Kiszombor, 24. sír

Férfi

Bronz

2,1 x 3,1

Medencén

Kiszombor, 48. sír

-

Ezüst

2,1 x 3,5

Medencében (?)


-

Ezüst

2,2 x 3,5

-

HódmezĘvásárhelyKishomok, 64. sír HódmezĘvásárhelyKishomok, 94. sír

Bal medencelapáton Jobb medencelapát helyén, erszényen

BÓNA – NAGY 2002b, Taf. 11/25.2. BÓNA – NAGY 2002b, Taf. 13/41.3. BÓNA – NAGY 2002b, Taf. 18/64.2. BÓNA – NAGY 2002b, Taf. 24/94.2. CSALLÁNY 1961, Taf. CXIV/12 CSALLÁNY 1961, Taf. CXXII/6. CSALLÁNY 1961, Taf. CXLI/4.

EME 18

KISS CSABA

LelĘhely neve

Nem

Anyag




-

Ezüst

2,1 x 3

Medence alatt

Szentes-Berekhát, 109. sír (?)

Férfi

Bronz

2,3 x 3,4

-


NĘ

Bronz

3,2 x 4,8

Utolsó hátcsigolyánál


Kislány

Fehérbronz

1-2 x 5,2

-


Gyerek

Bronz

-

-

1. táblázat

Irodalom CSALLÁNY 1961, Taf. CXLVI/10. CSALLÁNY 1961, Taf. LXXXIV/10. BÓNA 2002b, Taf. 38/73.4. BÓNA 2002b, Taf. 46/131.2. BÓNA 2002b, Taf. 51/190.7.

Nem

-

-

Férfi

-

Férfi

NĘ ?

Férfi

Férfi

LelĘhely neve

Császló, Rácz-tag

Derecske-Újpatika, 1. sír

Gyula-Újvárosi nagykert

Hajdúnánás-FürjhalomdĦlĘ

HódmezĘvásárhelyKatona István halom, 25. sír




Bronz

Bronz

Ezüst

Bronz

Bronz

Ezüst

Ezüst

Bronz

Anyag

1,2 x 2

2,4 x 3,5

2x3

2,2 x 3,2

-

3,2 x 3,8

2,4 x 3,8

-


A koponyától keletre pajzstövises csat, a sírgödör északi felében kétsoros csontfésĦ, a sír déli fala mellett vas kés, az állkapocs alatt három darab bronz szegecs. Bal lábfej mellett vas lándzsahegy (CSALLÁNY 1961, Taf. CCLXXIX/5), fej mellett kétsoros csontfésĦ (CSALLÁNY 1961, Taf. CCXXV/24–25), mellen csiholó töredékei (CSALLÁNY 1961, Taf. CCXXV/17, 22–23), medencén ovális bronz csat (CSALLÁNY 1961, Taf. CCLXXIX/6), vastöredékek (CSALLÁNY 1961, Taf. CCXXV/16, 26). Világoszöld, barázdált üveggyöngy (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 11/23.1), aláhajtott, álvisszatekercselt lábú fibula (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 11/23.2), aranyozott ezüst csat (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 11/23.2), vas kés (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 11/23.4). Kétsoros csontfésĦ (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 11/25.1), ovális bronz csat (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 11/25.2), vas kés (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 11/25.3). Koponyától balra megtörĘ oldalú, gyorskorongolt, sötétszürke fazék (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 13/41.9), a jobb felkarnál vas kés (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 13/41.8), a medencén erszény melyhez négyszögletes, pajzstövises csat (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 13/41.3), egy vas lemez (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 13/41.4; 6–7) és vas szerszámok (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 13/41.5) tartoztak. A medence közepén egy vas csat (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 13/41.1) feküdt. A jobb combcsonton bronz lemezes szíjvég töredéke (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 13/41.2).

Nincs adat.

BÓNA−NAGY 2002b, 46, Taf. 11/25.2.

BÓNA−NAGY 2002b, 51, Taf. 13/41.3.

Jobb medencelapát helyén, erszényen

BÓNA−NAGY 2002b, 45, Taf. 11/23.4.

CSALLÁNY 1961, 124, Taf. CCLXXIX/6.

C

C

B

B

B

B

BÓNA 2002a, 33, Taf. 2/12. Közöletlen, Rácz Zsófia ásatása.

B

B

Közöletlen, Pintye Gábor terepbejárása.

NEPPER 2005, 204, Taf. 6/3.

Típus

19 Pajzstövises csat

Bal medencelapáton

Medence helyén

?

Koponyától keletre

?

?

HomokszínĦ, gyorskorongolt fazék (NEPPER 2005, Taf. 6/9), ovális bronz csat (NEPPER 2005, Taf. 6/3), csonkagúla alakú bronz csat (NEPPER 2005, Taf. 6/1), bronz szegecs, vas tör (NEPPER 2005, Taf. 6/7), vas kés (NEPPER 2005, Taf. 6/8), vas kés töredéke (NEPPER 2005, Taf. 6/4), köpĦs nyílhegy (NEPPER 2005, Taf. 6/5), vas kard (NEPPER 2005, Taf. 6/10), vastöredék (NEPPER 2005, Taf. 6/6), ezüst kardtok veret.

ElĘkerülési helye -

Egyéb melléklet Nincs adat.


EME

Férfi

Férfi

Férfi

Férfi



HódmezĘvásárhelyKishomok, 76.sír


20

Bronz

Bronz

Ezüst

Bronz

1,8x 3

2x3

2,4 x 3,6

-

A csontváz felĘl 3 db vas koporsókapocs (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 14/42.7–9); a jobb medencelapáton erszény feküdt, melyhez csiholó, 2 db tĦzkĘ (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 14/42.6) és egy bronz pajzstövises csattüske (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 14/42.3) tartozott. A jobb medencelapátnál vas tĘr (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 14/42.1) volt. Jobb combcsont és a medence találkozásánál bronz veret (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 14/42.5) volt. A szeméremcsont alatt vastüskés ovális bronz csat (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 14/41.2). Bal combcsontnál hegedĦ alakú rögzítĘfül (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 14/42.4.) Alsó csigolyáknál ezüst pajzstövises csat (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 18/64.2), melyet 3 rögzítĘfül (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 18/64.3) segítségével rögzítettek, a bal medencelapáton egy sax (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 18/64.13) feküdt, a jobb medencelapáton egy erszény volt, melyen egy öntött, ovális bronzcsat (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 18/64.5) , egy csiholó töredéke (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 18/64.7), két tĦzkĘ és egy vas kés (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 18/64.21) tartozott. Egy vas csĘ (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 18/64.9) volt az erszény szélén. Az erszényben egy vas csĘ (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 18/64.12), egy vas kés (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 18/64.21), 2 db vasrög (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 18/64.22–23) volt. A vas tárgyak alatt egy ovális vas csat (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 18/64.6) található. A jobb kéznél vas tárgy töredékei (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 18/64.10–11), a jobb láb külsĘ felén egy kétélĦ, ezüst tokszájveretĦ és koptatójú spáta (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 18/64.1–1a) volt. A szeméremcsontnál egy négyszögletes bronz csat (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 18/64.4), a lábak között több koporsókapocs (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 18/64.14–20) feküdt. A fej alatt egy fésĦ, a jobb medencelapátnál egy erszény volt, melyhez bronz csat (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 20/76.1), 3 db vaskés (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 20/76.3–4, 7), egy vas ár (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 20/76.5), olló (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 20/76.6) tartozott. A bal medencénél egy ovális bronz csat (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 20/76.2) feküdt. A sírban több helyen vas koporsókapcsot (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 20/76.8–15) találtak. A koponyától nyugatra egy csontfésĦ (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 24/89.1) feküdt. A gerinc alatt vas koporsókapocs (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 24/89.4), a jobb alkarnál egy erszény volt, melyhez bronz csat (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 24/89.7), bronz lemez töredék (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 24/89.8), vas kés (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 24/89.6) tartozott. A bal alkarnál ovális bronz csat (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 24/89.2) és 2 db kerek fejĦ rögzítĘfül (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 24/89.3) volt. BÓNA−NAGY 2002b, 59, Taf. 18/64.2.

BÓNA−NAGY 2002b, 64, Taf. 20/76.2.

BÓNA−NAGY 2002b, 71, Taf. 24/89.2.



BÓNA−NAGY 2002b, 51, Taf. 14/42.3.

Gerincoszlopon

Jobb medencelapáton, erszény része

B

B

C

B

KISS CSABA

EME

NĘ

Férfi

-

Férfi

Férfi



Kétegyháza-Argyelán birtok, 3. sír

Kétegyháza-Argyelán birtok, 6. sír

Kiszombor, 24. sír

Bronz

Bronz

Ezüst

Bronz

Bronz

2,1 x 3,1

2,3 x 3,5

2x3

1,8 x 2,4

1,4 x 1,4

A sír délnyugati sarkában egy megtörĘ oldalú, gyorskorongolt, vékony falú, világosszürke fazék (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 24/93.6) állt. A bal karnál egy orsógomb (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 24/93.5), a medencén egy vas csat (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 24/89.4) és 2 db kerek fejĦ rögzítĘfül (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 24/89.2) volt. A bal alsó lábszárnál egy bronz lemez (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 24/89.8), egy vas Omega fibula (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 24/89.7), vas lánc (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 24/89.3) volt. A jobb bokánál egy négyszögletes csat (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 24/89.1) feküdt. A fej alatt egy csontfésĦ (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 24/94.1), a bal medencelapátnál egy erszény volt. Utóbbihoz ovális bronz csat (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 24/94.2), csiholó töredéke (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 24/94.3), vas kés (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 24/94.4) és vas szerszám maradványai (BÓNA−NAGY 2002b, Taf. 24/94.5) tartoztak. Fej alsó felénél gyorskorongolt fekete fazék (CSALLÁNY 1961, Taf. CLXXXIX/13, Taf. CCXLV/10), mellkas alsó részénél vas kés (CSALLÁNY 1961, Taf. CXC/9), jobb felkar mellett vas kés töredéke (CSALLÁNY 1961, Taf. CXC/15), tĦzkĘ (CSALLÁNY 1961, Taf. CXC/14), két db vas lemez töredék (CSALLÁNY 1961, Taf. CXC/7–8), két tĦvel átütött vas lemez (CSALLÁNY 1961, Taf. CXC/16, 27), vas ár töredéke (CSALLÁNY 1961, Taf. CXC/12), vas kés hegyének és fogójának töredéke (CSALLÁNY 1961, Taf. CXC/13, 28). A bal combcsont belsĘ oldalánál ezüst csat (CSALLÁNY 1961, Taf. CXC/10), a csat mellett pajzs alakú bronz rögzítĘfül (CSALLÁNY 1961, Taf. CXC/11.), a bal térdnél egy csontfésĦ. A fej alatt gyorskorongolt szürke fazék (CSALLÁNY 1961, Taf. CLXXXIX/7), bal csípĘnél spáta (CSALLÁNY 1961, Taf. CLXXXVII/1) és krétagyöngy (CSALLÁNY 1961, Taf. CXC/3), a medencén keresztbe vas kés (CSALLÁNY 1961, Taf. CXC/1), barna tĦzkĘ (CSALLÁNY 1961, Taf. CXC/2), vas csĘ (CSALLÁNY 1961, Taf. CXC/6), a medence jobboldali felén egy nagyobb (CSALLÁNY 1961, Taf. CXC/5) és egy kisebb (CSALLÁNY 1961, Taf. CXC/4) bronz csat. Jobbra a fejtĘl vas lándzsahegy (CSALLÁNY 1961, Taf. CLIV/4), fej alsó felénél kétsoros csontfésĦ (CSALLÁNY 1961, Taf. CXIV/5), a medencén ovális bronz csat (CSALLÁNY 1961, Taf. CXIV/12) és egy rúd alakú vastöredék (CSALLÁNY 1961, Taf. CXIV/13), a medence alsó felénél négyszögletes vas csat (CSALLÁNY 1961, Taf. CXIV/11), 3 darab kerek fejĦ rögzítĘfül (CSALLÁNY 1961, Taf. CXIV/6–10), és egy tĦ töredéke.


B

C

CSALLÁNY 1961, 118, Taf. CXC/5.

CSALLÁNY 1961, 170, Taf. CXIV/12

Medence jobb oldalán

Medencén

B

C

CSALLÁNY 1961, 118, Taf. CXC/10.

BÓNA−NAGY 2002b, 73, Taf. 24/94.2.

Bal alkarnál, erszény része

A (?)

Bal combcsont belsĘ oldalán

BÓNA−NAGY 2002b, 73, Taf. 24/93.1.

Jobb bokánál

21

EME

Férfi

Férfi?

-

-

-

Gyerek

-

Kiszombor, 29. sír

Kiszombor, 30. sír

Kiszombor, 48. sír

Kiszombor, 53. sír

Kiszombor, 89. sír



22

Bronz

Bronz

Bronz

Bronz

Ezüst

Vas

Bronz

2,8 x 3,8

1,3 x 2,1

2 x 2,9

2,4 x 3,6

2,1 x 3,5

2,1 x 3

1,7 x 2,8

B

B

CSALLÁNY 1961, 179, Taf. CXXII/4. CSALLÁNY 1961, 180–181, Taf. CXXVII/5.

B

CSALLÁNY 1961, 177, Taf. CXIX/3. Medence alatt

Medencén

B

CSALLÁNY 1961, 175, Taf. CXXIII/17. Bal kar alatt

A fej alatt kétsoros csontfésĦ (CSALLÁNY 1961, Taf. CXXVII/6–7), medencén ovális bronz csat (CSALLÁNY 1961, Taf. CXXVII/3), egy kisebb ovális bronz csat (CSALLÁNY 1961, Taf. CXXVII/5), medence alatt vas kés (CSALLÁNY 1961, Taf. CXXVII/9), két tĦzkĘ (CSALLÁNY 1961, Taf. CXXVII/1–2), visszahajlított végĦ tarsolyfüggesztĘ (CSALLÁNY 1961, Taf. CXXVII/8), csonttĦ töredéke (CSALLÁNY 1961, Taf. CXXVII/4).

C

CSALLÁNY 1961, 174, Taf. CXXII/6. Medencében (?)

Medencén

B

?

CSALLÁNY 1961, 173, Taf. CXII/20.

CSALLÁNY 1961, 173, Taf. CXXI/12.

KISS CSABA

-

Bal medencelapáton

Medencén ovális bronz csat (CSALLÁNY 1961, Taf. CXXII/4).

Balra a fejtĘl kétsoros csontfésĦ (CSALLÁNY 1961, Taf. CXII/21), jobbra fejtĘl vas lándzsahegy (CSALLÁNY 1961, Taf. CLIV/1), ismeretlen helyrĘl egy vas kés töredékei (CSALLÁNY 1961, Taf. CXII/18–19), és vas csat (CSALLÁNY 1961, Taf. CXII/20). Koponya felsĘ felénél egysoros csontfésĦ (CSALLÁNY 1961, Taf. CXII/17), bal csípĘcsontnál egyélĦ vas kés (CSALLÁNY 1961, Taf. CXXII/11), a medencébĘl ovális ezüst csat (CSALLÁNY 1961, Taf. CXXII/6), medence alatt kis bronz csat (CSALLÁNY 1961, Taf. CXXII/5), uo. tĦzcsiholó töredékei (CSALLÁNY 1961, Taf. CXXII/2) és két tĦzkĘ (CSALLÁNY 1961, Taf. CXXII/3, 7), a medence jobb oldalán vas kés (CSALLÁNY 1961, Taf. CXXII/8) és töredékes vas kés (CSALLÁNY 1961, Taf. CXXII/1). Jobb vállnál vas olló (CSALLÁNY 1961, Taf. CXXIII/9, 14), bal kéznél vas kés (CSALLÁNY 1961, Taf. CXXIII/15), bal medencelapát alatt rúd alakú tĦzcsiholó (CSALLÁNY 1961, Taf. CXXIII/10) és egy obszidián (CSALLÁNY 1961, Taf. CXXIII/11). A bal alkar alsó felében ovális bronz csat (CSALLÁNY 1961, Taf. CXXIII/17), mellette kerek fejĦ rögzítĘfül (CSALLÁNY 1961, Taf. CXXIII/12), a keresztcsont alatt vas ár (CSALLÁNY 1961, Taf. CXXIII/13) és vas csat töredéke (CSALLÁNY 1961, Taf. CXXIII/16). Fejnél kétsoros vasfésĦ (CSALLÁNY 1961, Taf. CXIX/2), bal kézfejnél vas kés (CSALLÁNY 1961, Taf. CXIX/6), medence alatt ovális bronz csat (CSALLÁNY 1961, Taf. CXIX/3), mellette kisebb bronz csat (CSALLÁNY 1961, Taf. CXIX/4), egy késsel összerozsdásodott csiholó (CSALLÁNY 1961, Taf. CXIX/6a), tĦzkĘ (CSALLÁNY 1961, Taf. CXIX/7) és olló (CSALLÁNY 1961, Taf. CXIX/5).

A jobb vállnál kétsoros csontfésĦ (CSALLÁNY 1961, Taf. CXII/14), a jobb felkar mellett vas köpĦs lándzsahegy (CSALLÁNY 1961, Taf. CXII/15, Taf. CLV/3), bal medencelapáton ovális bronz csat (CSALLÁNY 1961, Taf. CXXI/12), a medence alatt kis ovális bronz csat (CSALLÁNY 1961, Taf. CXXI/8), két töredékes vas kés (CSALLÁNY 1961, Taf. CXI/25–26, 30, Taf. CXVII/11–13), vas ár töredéke (CSALLÁNY 1961, Taf. CXI/27), félhold alakú tĦzcsiholó (CSALLÁNY 1961, Taf. CXI/28), hajcsipesz (CSALLÁNY 1961, Taf. CXI/29), kettĘ darab tĦzkĘ (CSALLÁNY 1961, Taf. CXI/21–22).

EME

-

-

-

Férfi

?

?

NĘ?








Ezüst

Ezüst

Ezüst

Ezüst

Ezüst

Ezüst

Bronz

1,9 x 2,8

2,6 x 3,7

2,1 x 3

1,8 x 2,7 (töredékes)

2,6 x 3,8

2,2 x 3,5

2,5 x 3,7 Jobb váll alatt kétsoros csontfésĦ töredékei (CSALLÁNY 1961, Taf. CXLI/13), lapockák alatt vas kés (CSALLÁNY 1961, Taf. CXLI/5), öt kerek fejĦ rögzítĘfül (CSALLÁNY 1961, Taf. CXLI8–12), ólomlemez (CSALLÁNY 1961, Taf. CXLI/3), ovális ezüst csat (CSALLÁNY 1961, Taf. CXLI/4), késsel összerozsdállt csiholó (CSALLÁNY 1961, Taf. CXLI/6), tĦzkĘ (CSALLÁNY 1961, Taf. CXLI/2), obszidián (CSALLÁNY 1961, Taf. CXLI/1), vas ár töredéke (CSALLÁNY 1961, Taf. CXLI/7). Fej alatt kétsoros csontfésĦ töredéke (CSALLÁNY 1961, Taf. CXLV/19), bal kézfejnél vas koporsókapocs töredéke (CSALLÁNY 1961, Taf. CXLV/15), keresztcsont alatt vas kés töredékei (CSALLÁNY 1961, Taf. CXLV/16–17), hurok alakú bronz drót (CSALLÁNY 1961, Taf. CXLV/18), három darab tĦzkĘ (CSALLÁNY 1961, Taf. CXLV/11–12, 14), kés alakú csiholó (CSALLÁNY 1961, Taf. CXLV/9), ovális vas csat (CSALLÁNY 1961, Taf. CXLV/10), ezüst pajzstövis (CSALLÁNY 1961, Taf. CXLV/13). A bal könyöknél spáta (CSALLÁNY 1961, Taf. CLV/7), ezüst csattöredék (CSALLÁNY 1961, Taf. CXLI/14–14a), vas kés (CSALLÁNY 1961, Taf. CXLV/28), hát alatt csiholó (CSALLÁNY 1961, Taf. CXLI/18) és három tĦzkĘ (CSALLÁNY 1961, Taf. CXLI/15–17). Medence alatt ovális ezüst csat (CSALLÁNY 1961, Taf. CXLVI/10), mellette vas kés (CSALLÁNY 1961, Taf. CXLVI/12), kés alatt egy csiholó (CSALLÁNY 1961, Taf. CXLVI/11). Balra a fejtĘl kétsoros csontfésĦ töredéke (CSALLÁNY 1961, Taf. CXXXIX/17), hát alatt két vas kés (CSALLÁNY 1961, Taf. CXXXIX/15, 18), medence alatt ovális ezüst csat (CSALLÁNY 1961, Taf. CXXXIX/12), jobb felkarnál vas csipesz (CSALLÁNY 1961, Taf. CXXXIX/14), vas csat (CSALLÁNY 1961, Taf. CXXXIX/13) és vas ár (CSALLÁNY 1961, Taf. CXXXIX/16). CsípĘ alatt vas kés (CSALLÁNY 1961, Taf. CXLIII/16), három kerek fejĦ rögzítĘfül (CSALLÁNY 1961, Taf. CXLIII/17, 21–22), bal medencelapáton ovális ezüst csat (CSALLÁNY 1961, Taf. CXLIII/18), ez alatt vékonyabb ezüst csat vastüske töredékeivel (CSALLÁNY 1961, Taf. CXLIII/20), mellkas közepén bronz csat (CSALLÁNY 1961, Taf. CXLIII/19).

Az embercsontok között ovális bronz csat (CSALLÁNY 1961, Taf. CXXXIII/3), vas tárgyak töredékei (CSALLÁNY 1961, Taf. CXXXIII/1–2; 4–5).


C

?

CSALLÁNY 1961, 186, Taf. CXLVI/10.

CSALLÁNY 1961, 187, Taf. CXXXIX/12.

CSALLÁNY 1961, 188, Taf. CXLIII/18.

Medence alatt

Medence alatt

Bal medencelapáton

B

B

CSALLÁNY 1961, 185, Taf. CXLI/14.

B

CSALLÁNY 1961, 184, Taf. CXLV/13.

Keresztcsont alatt

Bal könyöknél

C

B

CSALLÁNY 1961, 183, Taf. CXLI/4.

CSALLÁNY 1961, 181, Taf. CXXXIII/3.

Lapocka alatt

Bolygatott

23

EME

Férfi

-

-

-

-

Kislány





Magyartés (SzentesZalotai út)

Malomfalva (Moreúti), 50. sír

24

Bronz

Bronz

Bronz

Ólom

Bronz

Bronz

1,2 x 1,8

1,9 x 2,3

2,1 x 2,7

2,3 x 3,2

2,3 x 3,2

2,2 x 3,5

Koponya jobboldalán kétsoros csontfésĦ (POPESCU 1974, Taf. 11/6), fülek helyén egy-egy bronz fülbevaló (POPESCU 1974, Taf. 11/7), fekete, hullámvonaldíszes fazék (POPESCU 1974, Taf. 11/8), ovális bronz csat (POPESCU 1974, Taf. 11/9), jobb kézen bronz karperec (POPESCU 1974, Taf. 11/10), az állkapocs alatt gyöngynyaklánc (POPESCU 1974, Taf. 12/1–4), mellkason aranyozott ezüst sasfibula (POPESCU 1974, Taf. 12/5), jobb kézfejnél bronz gyĦrĦ (POPESCU 1974, Taf. 12/6), jobb térd mellett bronz tĦ töredéke (POPESCU 1974, Taf. 12/7), bal kézben vas kés (POPESCU 1974, Taf. 12/7), a jobb saroknál borostyángyöngy (POPESCU 1974, Taf. 12/9).

Szórvány.

Könyöknél gyöngy (CSALLÁNY 1961, Taf. CXLVIII/6), ettĘl jobbra spáta (CSALLÁNY 1961, Taf. CLV/8), a jobb könyökön belül nyílhegyköteg (CSALLÁNY 1961, Taf. CXLVIII/1, 4, 7, 12–17), keresztcsont alatt bronz csat (CSALLÁNY 1961, Taf. CXLVIII/11), mellette két hegedĦ alakú rögzítĘfül (CSALLÁNY 1961, Taf. CXLVIII/9–10), csípĘ alatt összerozsdállt bronz csat (CSALLÁNY 1961, Taf. CXXXVIII/7–8), tĦzkĘ (CSALLÁNY 1961, Taf. CXLVIII/2), ólom lemez (CSALLÁNY 1961, Taf. CXXXVIII/8), csiholó (CSALLÁNY 1961, Taf. CXXXVIII/10), vas ár (CSALLÁNY 1961, Taf. CXLVIII/5), vas kés (CSALLÁNY 1961, Taf. CXLVIII/18), a sírföldbĘl Terra Sigillata utánzat töredéke (CSALLÁNY 1961, Taf. CXLVIII/3). Jobb oldalon vas lándzsahegy (CSALLÁNY 1961, Taf. CLIV/2), medencén ovális bronz csat (CSALLÁNY 1961, Taf. CXLVII/2), vas kés (CSALLÁNY 1961, Taf. CXLVII/1), vas ár töredéke (CSALLÁNY 1961, Taf. CXLVII/4), öt tĦzkĘ (CSALLÁNY 1961, Taf. CXLVII/8, Taf.CXL/5), fenĘkĘ (CSALLÁNY 1961, Taf. CXLVII/9), kis vas csat (CSALLÁNY 1961, Taf. CXLVII/3), csipesz (CSALLÁNY 1961, Taf. CXL/4), ezüst lunula (CSALLÁNY 1961, Taf. CXLVII/6), ismeretlen helyrĘl vas csiholó (CSALLÁNY 1961, Taf. CXL/1), ehhez rozsdásodva vaskampó (CSALLÁNY 1961, Taf. CXL/1a), mellette csiholó töredéke (CSALLÁNY 1961, Taf. CXL/3) és vastöredékek (CSALLÁNY 1961, Taf. CXL/2, Taf. CXLVII/7). CsípĘ alatt széttört, ovális ólom csat (CSALLÁNY 1961, Taf. CLIII/12), kisebb bronz csat (CSALLÁNY 1961, Taf. CLIII/13) és egy vas lemez töredéke (CSALLÁNY 1961, Taf. CLIII/11). Jobbra a fejtĘl kétsoros csontfésĦ (CSALLÁNY 1961, Taf. CLII/4), keresztcsont alatt ovális bronz csat (CSALLÁNY 1961, Taf. CLII/7.), uo. vas kés töredéke (CSALLÁNY 1961, Taf. CLII/6), fej és medence alatt, illetve a térdek között három vas koporsókapocs (CSALLÁNY 1961, Taf. CLII/5).

B

CSALLÁNY 1961, 192, Taf. CLII/7. Farcsont alatt

Mellkason

POPESCU 1974, Taf. 11/9.

B

B

B

CSALLÁNY 1961, 191, Taf. CLIII/12. Medence alatt

CSALLÁNY 1961, 41, Taf. CIX/7.

B

CSALLÁNY 1961, 189, Taf. CXLVII/2. Medencén

-

?

CSALLÁNY 1961, 189, Taf. CXLVIII/11.

Farcsontnál

KISS CSABA

EME

-

-

NĘ ?

NĘ ?

-

Férfi

Férfi

Férfi

-

-

Öcsöd-Köröspart







Szentes-Berekhát, 109. sír (?)



Ezüst

Bronz

Bronz

Bronz

Bronz

Bronz

Ezüst

Ezüst

Bronz

Ezüst

2,3 x 3,2

6 x 1,9-2,8

2,3 x 3,4

2 x 3,6

2,3 x 4

3,7 x 9

1,4 x 2,4

2 x 2,6

2 x 2,6

2,8 x 4

-

Töredékes kétsoros csontfésĦ, töredékes fekete bikónikus orsógomb (CSALLÁNY 1961, Taf. LXXIX/16), ovális bronz csat (CSALLÁNY 1961, Taf. LXXIX/14), ötgombos kengyelfibula (CSALLÁNY 1961, Taf. LXXIX/17), ovális bronz csat (CSALLÁNY 1961, Taf. XCIX/17).

Ovális ezüst csat (CSALLÁNY 1961, Taf. LXIX/2), ovális vas csat (CSALLÁNY 1961, Taf. LXIX/1), vas csat töredéke (CSALLÁNY 1961, Taf. LXIX/4), vastöredék (CSALLÁNY 1961, Taf. LXIX/5), kis ovális vas csat (CSALLÁNY 1961, Taf. LXIX/3).

Ovális bronz csat (CSALLÁNY 1961, Taf. LXXXVII/9), római kisbronz (CSALLÁNY 1961, Taf. LXXXVII/10), két bronz szegecs (CSALLÁNY 1961, Taf. LXXXVII/8). Ovális bronz csat (CSALLÁNY 1961, Taf. LXXXIV/16), négyszögletes bronz csat (CSALLÁNY 1961, Taf. LXXXIV/17), bronz lemez, három kerek fejĦ bronz rögzítĘfül (CSALLÁNY 1961, Taf. LXXXIV/18–20), cilindrikus krétagyöngy (CSALLÁNY 1961, Taf. LXXXIV/15), spáta (CSALLÁNY 1961, Taf. LXXXIX/4), horgos vastárgy (CSALLÁNY 1961, Taf. XCI/10). Vas lándzsahegy (CSALLÁNY 1961, Taf. XCI/4), ovális bronz csat (CSALLÁNY 1961, Taf. LXX/14), négyszögletes vas csat (CSALLÁNY 1961, Taf. LXX/12), ovális vas csat (CSALLÁNY 1961, Taf. LXX/13), vas kés (CSALLÁNY 1961, Taf. LXX/20), gömb alakú gyöngy (CSALLÁNY 1961, Taf. LXX/10), korongfejĦ bronz tĦ, tĦzkĘ (CSALLÁNY 1961, Taf. LXX/11), bronz csattest (ellenveret?) (CSALLÁNY 1961, Taf. LXX/15), fazék, töredékes ovális vas csat, vas csat töredéke, vas rúd töredékei (CSALLÁNY 1961, Taf. LXX/17–18). Vas pajzsdudor (CSALLÁNY 1961, Taf. XC/10), tĦzkĘ (CSALLÁNY 1961, Taf. LXXXIV/4), ovális vas csat töredéke (CSALLÁNY 1961, Taf. LXXXIV/5), ovális bronz csat (CSALLÁNY 1961, Taf. LXXXIV/9), kis ovális bronz csat (CSALLÁNY 1961, Taf. LXXXIV/8), vas lándzsahegy (CSALLÁNY 1961, Taf. XCI/5), háromtollú nyílhegy (CSALLÁNY 1961, Taf. LXXXIV/7), ovális bronz csat (CSALLÁNY 1961, Taf. LXXXIV/10), spáta (CSALLÁNY 1961, Taf. LXXXIX/5). Bronz csat (CSALLÁNY 1961, Taf. LXXXV/2), vas kampó, ovális vas csat (CSALLÁNY 1961, Taf. XCII/4), vas kés.

CSALLÁNY 1961, 93, Taf. LXIX/2.

B

B

CSALLÁNY 1961, 82– 83, Taf. LXXXV/2. -

-

C (?)

CSALLÁNY 1961, 82, Taf. LXXXIV/10.

B

CSALLÁNY 1961, 79, Taf. LXX/14. -

-

B

CSALLÁNY 1961, 78, Taf. LXXXIV/16. -

?

CSALLÁNY 1961, 73, Taf. LXXIX/14.

B

B

B

B

CSALLÁNY 1961, 73, Taf. XCIX/17.

CSALLÁNY 1961, 71, Taf. XLIX/9.

CSALLÁNY 1961, 106, Taf. XCIX/8.

25

CSALLÁNY 1961, 73, Taf. LXXXVII/9.

-

-

-

Vas kés (CSALLÁNY 1961, Taf. LI/9), bronz sisaktöredék (CSALLÁNY 1961, Taf. LI/8), ovális bronz csat (CSALLÁNY 1961, Taf. XLIX/9).

Lásd feljebb.

-

Szórvány.


EME

FelnĘtt

Férfi

NĘ

Férfi

Férfi

Szentes-Gyógyszertár, 7. sír

Szentes-Kökényzug, 64. sír




26

Bronz

Bronz

Bronz

Bronz

Bronz

2,3 x 3,3

2,5 x 3,5

3,2 x 3,4

5,6 x 2–2,8

2,6 x 3,1

Medence jobb oldalán ovális, rovátkolt karikájú bronz csat (CSALLÁNY 1961, Taf. XXXIV/5), gerincoszlop alsó része alatt vas kés (CSALLÁNY 1961, XXXIV/6), uo. négyszögletes bronz lemez (CSALLÁNY 1961, Taf. XXXIV/8).

Medencénél egy háromszög markolatú csontfésĦ (NAGY 2005b, Taf. 36/7.1), a medence és a bal combcsont találkozásánál egy vas csat (NAGY 2005b, Taf. 36/7.2) és egy bronz csat (NAGY 2005b, Taf. 36/7.3), a bal kézfejnél egy bronz gyĦrĦ (NAGY 2005b, Taf. 36/7.5), és egy ezüst koptatójú vas kés (NAGY 2005b, Taf. 36/7.4). Medencén bronz csat (CSALLÁNY 1961, Taf. XV/7), bal medencelapáton csonkagúla alakú bronz csat (CSALLÁNY 1961, Taf. XV/13), medence alatt bronz csipesz (CSALLÁNY 1961, Taf. XV/6), uo. négy darab tĦzkĘ (CSALLÁNY 1961, Taf. XV/11–12, 14–15), uo. kés alakú vas tárgy (CSALLÁNY 1961, Taf. XV/8) és vas kés (CSALLÁNY 1961, Taf. XV/9). Koponya jobb oldalán töredékes kétsoros csontfésĦ (CSALLÁNY 1961, Taf. XXIV/20), mellkas közepén vas kés (CSALLÁNY 1961, Taf. XXIII/20), uo. három darab kerek fejĦ ezüst rögzítĘfül (CSALLÁNY 1961, Taf. XXIV/1–3), uo. kisméretĦ ezüst csat (CSALLÁNY 1961, Taf. XXIV/19), medence bal oldalán ezüst szíjvég (CSALLÁNY 1961, Taf. XXIV/22), uo. töredékes bronz fibula (CSALLÁNY 1961, Taf. XXIV/17), medencén tizenkét darab korongfejĦ ezüst szegecs (CSALLÁNY 1961, Taf. XXIV/4–15), ismeretlen helyrĘl négy darab kerek fejĦ ezüst rögzítĘfül, jobb csípĘcsontnál kerek bronz csat (CSALLÁNY 1961, Taf. XXIV/18), uo. hegedĦ alakú rögzítĘfül (CSALLÁNY 1961, Taf. XXIV/16), a csat alatt egy élĦ vas kés (sax?) (CSALLÁNY 1961, Taf. XLIV/6), az övtĘl lefelé a láb bal oldala mellett spáta (CSALLÁNY 1961, Taf. XLVI/3), medencén tĦzkĘ (CSALLÁNY 1961, Taf. XXIV/21), spáta folytatásánál vas lándzsahegy (CSALLÁNY 1961, Taf. XLIV/1). A jobb felkarnál háromtollú nyílhegy (CSALLÁNY 1961, Taf. XXVI/12), medence bal oldalánál (CSALLÁNY 1961, Taf. XXVI/13), medence jobb oldalán ovális bronz csat (CSALLÁNY 1961, Taf. XXVI/10).

B

B

CSALLÁNY 1961, 49, Taf. XXVI/10. Medence jobb oldalán

CSALLÁNY 1961, 52, Taf. XXXIV/5.

B

CSALLÁNY 1961, 46, Taf. XXIV/18. Jobb medencelapátnál

Medence jobb oldalán

B

A (?)

CSALLÁNY 1961, 34, Taf. XV/7.

NAGY 2005b, 118, Taf. 36/7.2.

Medencén (?)

Medence és bal combcsont találkozásánál

KISS CSABA

EME

Férfi

Férfi

NĘ




Ezüst

Ezüst

Bronz

2,5 x 6

2 x 3,1

1,2 x 1,8

Jobb felkar külsĘ felénél vas lándzsahegy (CSALLÁNY 1961, Taf. XLIV/2), baloldalt spáta (CSALLÁNY 1961, Taf. XLVI/5), a spáta markolatánál cilindrikus krétagyöngy (CSALLÁNY 1961, Taf. XXXVII/15), jobb karnál ovális vas csat (CSALLÁNY 1961, Taf. XXXVII/12), medence irányába két darab kisméretĦ ovális bronz csat (CSALLÁNY 1961, Taf. XXXVII/5–6), medencén egyélĦ kés (tĘr?) (CSALLÁNY 1961, Taf. XXXVII/19), ezalatt hasonló vasdarab (CSALLÁNY 1961, Taf. XXXVII/25), uo. töredékes nyílhegy (CSALLÁNY 1961, Taf. XXXVII/21–24), csiholó (koporsókapocs?) (CSALLÁNY 1961, Taf. XXXVII/16), uo. ár alakú vas rúd (CSALLÁNY 1961, Taf. XXXVII/18), uo. három darab tĦzkĘ, a negyedik a spáta mellett (CSALLÁNY 1961, Taf. XXXVII/10–11, 13–14), ismeretlen helyrĘl kétsoros csontfésĦ töredéke (CSALLÁNY 1961, Taf. XXXVII/20), a tĦzkövektĘl lefelé bĘrlenyomat között hét darab kerek fejĦ ezüst rögzítĘfül (CSALLÁNY 1961, Taf. XXXVII/1–4, 7–9), ezeket követve vas gyĦrĦ (CSALLÁNY 1961, Taf. XXXVII/17). A fej mögött fazék, bal medencén ár töredékei (CSALLÁNY 1961, Taf. XXXV/17–18), uo. három tĦzkĘ (CSALLÁNY 1961, Taf. XXXV/19–21), ezek mellett csiholó (CSALLÁNY 1961, Taf. XXXV/23), vas kés (CSALLÁNY 1961, Taf. XXXV/5), ettĘl jobbra spáta (Csallány 1961, Taf. XLVI/4), medencén ezüst csat (CSALLÁNY 1961, Taf. XXXV/16), jobb sípcsont közepénél pajzsdudor (CSALLÁNY 1961, Taf. XLV/4), ismeretlen helyrĘl vastöredékek (CSALLÁNY 1961, Taf. XXXV/22). Koponya jobb oldalán kétsoros csontfésĦ (CSALLÁNY 1961, Taf. XL/3), koponya bal oldalán aranyozott ezüst hajtĦ (CSALLÁNY 1961, Taf. XXXIX/6), nyaklánc beakasztója (CSALLÁNY 1961, Taf. XL/14), nyak körül nyaklánc (harminckét darab gyöngy – öt darab hordó alakú arany-, tizennyolc darab cilindrikus és négyszögletes borostyán, kilenc darab kerek, barna üveggyöngy) (CSALLÁNY 1961, Taf. XL/1), jobb medencelapátnál nagy, négyszögletes ezüst csat (CSALLÁNY 1961, Taf. XXXIX/7), medence közepén ezüst fibula (CSALLÁNY 1961, Taf. XXXIX/5, Taf. XLI/1), bal medencelapát és kar között ovális ezüst csat (CSALLÁNY 1961, Taf. XL/13), a csat és a medence között két kerek fejĦ ezüst rögzítĘfül (CSALLÁNY 1961, Taf. XXXIX/9, 11), bal kar belsĘ oldalánál kés ezüst veretei (CSALLÁNY 1961, Taf. XL/18, 20), a jobb combcsont külsĘ fele mellett három darab ezüst csuklós veret (CSALLÁNY 1961, Taf. XXXIX/1–3), bal combcsont alsó fele mellett díszítetlen ezüst kisszíjvég (CSALLÁNY 1961, Taf. XXXIX/17), térdek belsĘ és külsĘ felénél illetve a bal combcsont mellett három darab ezüst kisszíjvég (CSALLÁNY 1961, Taf. XXXIX/18–20), bal combcsont alsó felénél egy darab bronz lemez, melyet két ezüst szegeccsel díszítettek (CSALLÁNY 1961, Taf. XXXIX/21), bal térd külsĘ oldalánál ezüst ereklyetartó (CSALLÁNY 1961, Taf. XXXIX/4, XLI/2), a bal sípcsont mellett


B

CSALLÁNY 1961, 56, Taf. XXXV/16.

CSALLÁNY 1961, 59, Taf. XXXIX/7.

Medencén


B

B

CSALLÁNY 1961, 55, Taf. XXXVII/5.

Jobb karnál

27

EME

NĘ

Férfi

NĘ

Férfi

Férfi

NĘ







28

Bronz

Bronz

Bronz

1,8 x 3,1

2,4 x 3,5

2 x 2,9

2,4 x 3,1

3,4 x 4,4

Vas karika bronz tüskével

Bronz

1,5 x 2,1

Ezüst A koponya jobb oldalán kétsoros csontfésĦ, a bal válltól a jobb térdig spáta (BÓNA 2002b, Taf. 31/6.1), a kard pengéjén cilindrikus krétagyöngy (BÓNA 2002b, Taf. 31/6.2), a végén bronz kardkoptató (BÓNA 2002b, Taf. 31/6.1a), a jobb medencelapáton ovális vas csat bronz tüskével (BÓNA 2002b, Taf. 31/6.3), mellette a keresztcsonton három darab kerek fejĦ bronz rögzítĘfül (BÓNA 2002b, Taf. 31/6.3a), egy erszényben a bal medencecsonton bronz csipesz (BÓNA 2002b, Taf. 31/6.4), uo. vas kés (BÓNA 2002b, Taf. 31/6.5) és tĦzkĘ (BÓNA 2002b, Taf. 31/6.6). A medencén vas kés (BÓNA 2002b, Taf. 32/17.1), a mellkason ovális bronz csat (BÓNA 2002b, Taf. 32/17.2). Balra a koponyától kétsoros csontfésĦ (BÓNA 2002b, Taf. 32/22.1), bal medencelapáton ovális bronz csat (BÓNA 2002b, Taf. 32/22.2), mellette két darab kerek fejĦ bronz rögzítĘfül (BÓNA 2002b, Taf. 32/22.2a), medence alatt vas kés (BÓNA 2002b, Taf. 32/22.3), uo. fapálca (BÓNA 2002b, Taf. 32/22.4), csiholó (BÓNA 2002b, Taf. 32/22.5), tĦzkĘ (BÓNA 2002b, Taf. 32/22.6) és vas csat töredéke (BÓNA 2002b, Taf. 32/22.7). A csontváz felett vas koporsókapcsok (BÓNA 2002b, Taf. 33/25.3), a jobb medencelapáton ovális bronz csat (BÓNA 2002b, Taf. 33/25.1), a bal combnyak belsĘ felénél kis ovális bronz csat (BÓNA 2002b, Taf. 33/25.2). A koponyától balra kétsoros csontfésĦ (BÓNA 2002b, Taf. 35/47.1), a medence és a jobb mellkas között ovális bronz csat (BÓNA 2002b, Taf. 35/47.2), a bal medencelapáton vas kés (BÓNA 2002b, Taf. 35/47.3).

Lásd feljebb.

négyszögletes ezüst csat (CSALLÁNY 1961, Taf. XL/12), jobb kéznél kerek kalcedóngyöngy (CSALLÁNY 1961, Taf. XLI/4), jobb combcsont mellett tizenegy darab ezüst csuklós veret (CSALLÁNY 1961, Taf. XXXIX/10, 12–16, 22–25), jobb térd belsĘ oldalánál kés ezüst verete (CSALLÁNY 1961, Taf. XL/17, 19), jobb térdnél kés ezüst koptatója (CSALLÁNY 1961, Taf. XXXIX/8, Taf. XLI/3), a sípcsontok között két borostyángyöngy (CSALLÁNY 1961, Taf. XL/5, 8), sípcsontok között két barna illetve szürke bikónikus orsógomb (CSALLÁNY 1961, Taf. XL/6–7), uo. tojás alakú üveg (CSALLÁNY 1961, Taf. XL/11), uo. két darab fehér kavics (CSALLÁNY 1961, Taf. XL/9–10), uo. spirál alakú bronz drót (CSALLÁNY 1961, Taf. XL/2), a jobb sípcsont külsĘ fele mellett vonókés (CSALLÁNY 1961, Taf. XLI/5), bal kézfejnél vas kés töredéke (CSALLÁNY 1961, Taf. XL/4), ismeretlen helyrĘl két darab ezüst lemeztöredék (CSALLÁNY 1961, Taf. XL/15–16).

B

B

BÓNA 2002b, 205, Taf. 32/22.2.

BÓNA 2002b, 205– 206, Taf. 33/25.1. BÓNA 2002b, 209, Taf. 35/47.2.

Bal medencelapáton

Jobb medencelapáton Jobb combcsont és medence között

A

B

BÓNA 2002b, 205, Taf. 32/17.2. Mellkas

B

B

CSALLÁNY 1961, 62, Taf. XL/13.

BÓNA 2002b, 203, Taf. 31/6.3. Jobb medencelapáton

Bal medencelapát és a karcsont között

KISS CSABA

EME

NĘ

Férfi

Kislány

Gyerek

NĘ






Bronz

Bronz

Bronz

Bronz

Bronz

2,4 x 3,2

1,6 x 2,2

1,6 x 2,5

2,4 x 3,5

3,2 x 4,8

A jobb térdtĘl 16 cm-re szürke, gyorskorongolt, vékonyfalú pecsételt díszĦ edény (BÓNA 2002b, Taf. 41/93.1), a jobb vállnál kétsoros csontfésĦ, a szeméremcsigolyáktól balra négyszögletes bronz csat és három darab kerek fejĦ bronz rögzítĘfül (BÓNA 2002b, Taf. 41/93.2), az alsó csigolyák alatt vas kés (BÓNA 2002b, Taf. 41/93.3), uo. bronz függĘ, uo. vastöredék (BÓNA 2002b, Taf. 41/93.4). A koponya jobb oldalánál kétsoros csontfésĦ (BÓNA 2002b, Taf. 41/96.1), a bal medencelapáton ovális bronz csat és három kerek fejĦ bronz rögzítĘfül (BÓNA 2002/B, Taf.41.96.2.), bal medencén ovális vascsat (BÓNA 2002b, Taf. 41/96.3), jobb kézfejnél vas karperec (BÓNA 2002b, Taf. 41/96.4), ferdén a jobb alkar és medencelapát alatt erszény volt, melyet ovális bronz csat zárt (BÓNA 2002b, Taf. 41/96.5), benne vas kés (BÓNA 2002b, Taf. 41/96.6), csiholó, vas ár, vas lemez, (mindhárom, BÓNA 2002b, Taf. 41/96.9), kettĘ darab tĦzkĘ (BÓNA 2002b, Taf. 41/96.10), kerek bronz lemez, bal sípcsonton vonókés (BÓNA 2002b, Taf. 41/96.13).

A koponya magasságában a jobb oldali sírfal mellett szürke, gyorskorongolt, bepecsételt díszĦ körte alakú edény (BÓNA 2002b, Taf. 38/73.1), a koponya alatt ezüst hajtĦ (BÓNA 2002b, Taf. 38/73.2), a jobb medencelapáton aranyozott bronz fibula, háttal felfelé (BÓNA 2002b, Taf. 38/73.3), az ágyékcsigolyáktól jobbra ovális bronz csat (BÓNA 2002b, Taf. 38/73.4), a fibula és a bal térd között négy darab (mára három maradt meg) bronz csuklós veret (BÓNA 2002b, Taf. 38/73.5–8), a bokák között vas kés (BÓNA 2002b, Taf. 38/73.10), uo. krétakorong (BÓNA 2002b, Taf. 38/73.11), bal kézfejnél vas kés töredéke (BÓNA 2002b, Taf. 38/73.9), a jobb felkar külsĘ oldalánál fibulatöredék (BÓNA 2002b, Taf. 38/73.3a), az ágyékcsigolyánál bronztöredék (BÓNA 2002b, Taf. 38/73.12). Jobbra a koponyától szürkésbarna, gyorskorongolt, besimított díszĦ bikónikus edény (BÓNA 2002b, Taf. 40/88.1), a koponyától balra vas lándzsahegy (BÓNA 2002b, Taf. 40/88.2), a bal válltól a bal térdig spáta (BÓNA 2002b, Taf. 40/88.3), a pengén cilindrikus krétagyöngy (BÓNA 2002b, Taf. 40/88.4), az ágyékcsigolyáktól jobbra ovális bronz csat (BÓNA 2002b, Taf. 40/88.5), uo. három darab kerek fejĦ bronz rögzítĘfül (BÓNA 2002b, Taf. 41/88.5), a gerincoszlop és a bal könyök között egy bĘrerszényhez tartozó vas kés (BÓNA 2002b, Taf. 40/88.8), csiholó (BÓNA 2002b, Taf. 40/88.6), obszidiánpenge (BÓNA 2002b, Taf. 40/88.10), tĦzkĘ (BÓNA 2002b, Taf. 40/88.7), ez erszényt egy kis, csonkagúla alakú bronz csat zárta (BÓNA 2002b, Taf. 40/88.9), uo. három darab kerek fejĦ bronz rögzítĘfül volt (BÓNA 2002b, Taf. 40/88.11), a bal vállnál vas kés. A medencén keresztbe bronz fibula (BÓNA 2002b, Taf. 41/91.2), a fibula alatt a jobb medencelapáton ovális bronz csat (BÓNA 2002b, Taf. 41.91.2).


A

B

BÓNA 2002b, 214, Taf. 41/96.2. Bal medencelapáton

BÓNA 2002b, 214, Taf. 41/91.2. Jobb medencelapáton

BÓNA 2002b, 214, Taf. 41/93.2.

A

BÓNA 2002b, 213, Taf. 40/88.5.

Jobb medencelapátnál

Keresztcsont alatt

A

BÓNA 2002b, 211, Taf. 38/73.4.

Utolsó hátcsigolyánál

C

29

EME

FelnĘtt

Férfi

Kislány

Férfi

Gyerek

Gyerek

Gyerek

-








Szolnok-Szanda, A sír

30

Bronz

Bronz

Bronz

Bronz

-

0,9 x 1,5

2,2 x 3,4

-

2,6 x 3,4

1-2 x 5,2

Fehérbronz

Bronz

2 x 3,1

2 x 3,2

Bronz

Ezüst

Szórvány.

Lásd feljebb.

Bal medencelapátnál ezüst csat (BÓNA 2002b, Taf. 42/1), uo. kerek fejĦ rögzítĘfül, uo. négyszögletes ezüst lemez (BÓNA 2002b, Taf. 42/97.2), uo. hasonló övveret töredéke (BÓNA 2002b, Taf. 42/97.3), combcsontok között két lemezbĘl álló kisszíjvég (BÓNA 2002b, Taf. 42/97.4), az öv alatt vas kés (BÓNA 2002b, Taf. 42/97.5), mellkas bal oldalán vas kés tüskéje (BÓNA 2002b, Taf. 42/97.6) és két darab kerek fejĦ rögzítĘfül (BÓNA 2002b, Taf. 42/97.1a). A bal medencelapáton ovális bronz csat és két kerek fejĦ bronz rögzítĘfül (BÓNA 2002b, Taf. 43/109.1), bal medencelapát alatt erszény, benne vas kés töredéke (BÓNA 2002b, Taf. 43/109.2), vas ár (BÓNA 2002b, Taf. 43/109.3), vas tárgy (BÓNA 2002b, Taf. 43/109.4), tĦzkĘ (BÓNA 2002b, Taf. 43/109.5). Bal sípcsontnál csontkorcsolya pár, sírföldbĘl vas kés töredéke (BÓNA 2002b, Taf. 46/131.1), ezüst egybeöntött testĦ csat (BÓNA 2002b, Taf. 46/131.2), vas tárgy (BÓNA 2002b, Taf. 46/131.3). A bal válltól a bal térdig spáta (BÓNA 2002b, Taf. 49/156.1), keresztcsonton ovális bronz csat (BÓNA 2002b, Taf. 49/156.2), ágyékcsigolyák alatt erszény, benne vas kés (BÓNA 2002b, Taf. 49/156.3), csiholó (BÓNA 2002b, Taf. 49/156.4), tĦzkĘ (BÓNA 2002b, Taf. 49/156.5) és vas ár (BÓNA 2002b, Taf. 49/156.6). A jobb vállon kétsoros csontfésĦ (BÓNA 2002b, Taf. 51/190.5), a bal medencelapáton bronz kisszíjvég (BÓNA 2002b, Taf. 51/190.1), medencén négyszögletes veret (BÓNA 2002b, Taf. 51/190.2), alatta vaskés és tĦzkĘ (BÓNA 2002b, Taf. 51/190.3), medence közepén ovális bronz csat (BÓNA 2002b, Taf. 51/190.4) és két kerek fejĦ bronz rögzítĘfül (BÓNA 2002b, Taf. 51/190.4a), csat ellenverete, jobb lábfejnél nyílhegy (BÓNA 2002b, Taf. 51/190.6). Bal térdnél kétsoros csontfésĦ, medence közepén ovális bronz csat és három darab kerek fejĦ bronz rögzítĘfül (BÓNA 2002b, Taf. 53/205.2), a csat alatt erszény, benne kis, négyszögletes bronz csat (BÓNA 2002b, Taf. 53/205.3), vas ár (BÓNA 2002b, Taf .53/205.4), vas kés, csiholó, tĦzkĘ, a sírgödör jobboldali alsó harmadában sötétbarna, korongolatlan fazék (BÓNA 2002b, Taf. 53/205.5).

B

C

B

C

B

B B

BÓNA 2002b, 216, Taf. 43/109.1. BÓNA 2002b, 219, Taf. 46/131.2. BÓNA 2002b, 222, Taf. 49/156.2.

BÓNA 2002b, 228, Taf. 51/190.7.

BÓNA 2002, 231, Taf. 53/205.2.

BÓNA 2002b, 231, Taf. 53/205.3. BÓNA 2002b, 234, Taf. 54/A.2.

Bal medencelapáton

Keresztcsonton

Jobb medencelapáton -

-

Keresztcsonton

-

B

BÓNA 2002b, 215, Taf. 42/97.1.

Bal csípĘcsontnál

KISS CSABA

EME

Férfi

Férfi

Ifjú

Férfi

Férfi






Bronz

Bronz

2 x 2,8

2,3 x 3,2

1,5 x 2,3

2,5 x 3,8

Vas alapon bronz lemez

Bronz

3 x 3,1

Bronz

2. táblázat

A bal vállnál egy ívelt hátú, egysoros csontfésĦ (NAGY 2005c, Taf. 48/9.1) volt. A medencén egy ovális bronz csat (NAGY 2005c, Taf. 49/9.2) és 2 db hegedĦ alakú rögzítĘfül (NAGY 2005c, Taf. 48/9.3) feküdt. Az alsó csigolyák alatt bronz lemez (NAGY 2005v, Taf. 48/9.7), vas kés (NAGY 2005c, Taf. 48/9.5) töredéke volt. A bal kar mellett egy spátát (NAGY 2005c, Taf. 48/9.9) és egy ollót (NAGY 2005c, Taf. 48/9.4) találtak. A medencén ovális bronz csat (NAGY 2005c, Taf. 51/20.1), a medence alatt vas kés (NAGY 2005c, Taf. 51/20.5), uo. fehér, korong alakú üveggyöngy (NAGY 2005c, Taf. 51/20.2), kerekfejĦ vas tĦ (Nagy 2005c, Taf. 51/20.6), vastöredék (NAGY 2005c, Taf. 51/20.7), 3 db tĦzkĘ (NAGY 2005c, Taf. 51/20.3) és ólomlemez töredék (NAGY 2005c, Taf.51/20.4). A koponyánál gyorskorongolt, sötétszürke edény (NAGY 2005c, Taf. 57/58.1.4), a medence jobb oldalán egy négyszögletes csat (NAGY 2005c, Taf. 57/58.1) és egy vas kés (NAGY 2005c, Taf. 57/58.3) volt. A sírföldbĘl egy vaslemez (NAGY 2005c, Taf. 57/58.2) töredéke került elĘ. A lábnál gyorskorongolt, vékonyfalú, feketésszürke bepecsételt díszĦ kerámia (NAGY 2005c, Taf. 58/64.9) feküdt. A medencén bronz csat (NAGY 2005c, Taf. 58/64.4) és két kerek fejĦ rögzítĘfül (NAGY 2005c, Taf. 58/64.5), még egy bronz csat (NAGY 2005c, Taf. 58/64.7), 11 db bronz szegecs (NAGY 2005c, Taf. 58/64.6), a medence alatt egy vas kés (NAGY 2005c, Taf. 58/64.3), csiholó (NAGY 2005c, Taf. 58/64.8) volt. Baloldalt egy spáta (NAGY 2005c, Taf. 58/64.1–1a), egy cilindrikus krétagyöngy (NAGY 2005c, Taf. 58/64.2) feküdt. Az erszényben pár vastárgy volt. A bal vállnál egy kétsoros csontfésĦ töredéke (NAGY 2005c, Taf. 60/73.1), a jobb vállnál egy babérlevél alakú lándzsa (NAGY 2005c, Taf. 60/73.11) volt. A medencén egy ovális bronz csat (NAGY 2005c, Taf. 60/73.2), 2 db tĦzkĘ (NAGY 2005c, Taf. 60/73.4), egy vas ár (NAGY 2005c, Taf. 60/73.5) töredéke, egy vas kés (NAGY 2005c, Taf. 60/73.13) és egy kis bronz csat (NAGY 2005c, Taf. 60/73.3) feküdt. A bal combcsontnál 9 db különbözĘ típusú nyílhegy (NAGY 2005c, Taf. 60/73.6–10) volt.


B

A

NAGY 2005c, 131, Taf. 58/64.4.

NAGY 2005c, 132, Taf. 60/73.2. Medencén

Medencén

B

NAGY 2005c, 130, Taf. 57/58.1.


A

A

NAGY 2005c, 126, Taf. 51/20.1.

NAGY 2005c, 124, Taf. 48/9.2.

Medencén

Medencén

31

EME

EME

1

2-4

13 5 6

14

21-23

8-10

7

20 11 24

12

16-18

25

15

26

19

1. tábla

A leletanyag: 1–6. Hódmezővásárhely-Kishomok, 93. sír (Bóna–Nagy 2002b, Taf. 24/93 nyomán); 7–12. Szolnok-Szanda, 88. sír (Bóna 2002, Taf. 40/88 nyomán); 13–14. Szolnok-Szanda, 91. sír (Bóna 2002, Taf. 41/91 nyomán); 15–19. Szolnok-Szanda, 93. sír (Bóna 2002, Taf. 41/93 nyomán); 20–24. Szőreg-Téglagyár, 9. sír (Nagy 2005b, Taf. 48/9 nyomán); 25–26. SzőregTéglagyár, 73. sír (Nagy 2005b, Taf. 60/73 nyomán)

EME

5 2 1

3 4 6

8

9-10

11-12

20

21-22 24

13

18 14

15-17

25 7 23 19

2. tábla

B leletanyag: 1–2. Derecske-Újpatika, 1. sír (Nepper 2005, Taf. 6 nyomán); 3–4. Hódmezővásárhely-Kishomok, 23. sír (Bóna−Nagy 2002b, Taf. 11/23 nyomán); 5–7. Hódmezővásárhely-Kishomok, 42. sír (Bóna−Nagy 2002b, Taf. 14/42 nyomán); 8–13. Szolnok-Szanda, 97. sír (Bóna 2002b, Taf. 42/97 nyomán); 14–19. Szolnok-Szanda, 205. sír (Bóna 2002b, Taf. 53/205 nyomán); 20–25. Szőreg-Téglagyár, 64. sír (Nagy 2005c, Taf. 58/64 nyomán)

EME

1 5-7 4 2

3

8

10-12

14 15

9

18

22

3. tábla

17

16

13

19

20

21

23

24

25

C leletanyag: 1–3. Hódmezővásárhely-Kishomok, 41. sír (Bóna−Nagy 2002b, Taf. 13/41 nyomán); 4–13. Szolnok-Szanda, 73. sír (Bóna 2002b, Taf. 38/73 nyomán); 14. Szolnok-Szanda, 131. sír (Bóna 2002b, Taf. 46/131 nyomán); 15–17. Szolnok-Szanda, 190. sír (Bóna 2002b, Taf. 51/190 nyomán); A típus: 18. Hódmezővásárhely-Kishomok, 93. sír (Bóna−Nagy 2002b, Taf. 24/93.1 nyomán); 19. Szolnok-Szanda, 47. sír (Bóna 2002b, Taf. 35/47.2 nyomán); 20. Szolnok-Szanda, 88. sír (Bóna 2002b, Taf. 40/88.5 nyomán); 21. SzolnokSzanda, 91. sír (Bóna 2002b, Taf. 41/91.2 nyomán); 22. Szolnok-Szanda, 93. sír (Bóna 2002b, Taf. 41/93.2 nyomán); 23. Szőreg-Téglagyár, 9. sír (Nagy 2005c, Taf. 48/9.2 nyomán); 24. Szőreg-Téglagyár, 20. sír (Nagy 2005c, Taf. 51/20.1 nyomán); 25. Szőreg-Téglagyár 73. sír

EME

3 1

7

6

4. tábla

19

20

10

9

15

14

13

12

18

8

5

4

2

16

11

17

23

21

24

22

B típus: 1. Gyula-Újvárosi nagykert (Bóna 2002a, Taf. 2/12 nyomán); 2. Hódmezővásárhely-Kishomok, 23. sír (Bóna−Nagy 2002b, Taf. 11/23.4 nyomán); 3. Hódmezővásárhely-Kishomok, 42. sír (Bóna−Nagy 2002b, Taf. 14/42.3 nyomán); 4. Hódmezővásárhely-Kishomok, 76. sír (Bóna−Nagy 2002b, Taf. 20/76.2 nyomán); 5. Hódmezővásárhely-Kishomok, 89. sír (Bóna−Nagy 2002b, Taf. 24/89.2 nyomán); 6: Szolnok-Szanda, 6. sír (Bóna 2002b, Taf. 31/6.3 nyomán); 7. Szolnok-Szanda, 17. sír (Bóna 2002b, Taf. 32/17.2 nyomán); 8. Szolnok-Szanda, 22. sír (Bóna 2002b, Taf. 32/22.2 nyomán); 9. SzolnokSzanda, 25. sír (Bóna 2002b, Taf. 33/25.1 nyomán); 10: Szolnok-Szanda, 96. sír (Bóna 2002b, Taf. 41/96.2 nyomán); 11. Szolnok-Szanda, 97. sír (Bóna 2002b, Taf. 42/97.1 nyomán); 12. Szolnok-Szanda, 109. sír (Bóna 2002b, Taf. 43/109.1 nyomán); 13. Szolnok-Szanda, 156. sír (Bóna 2002b, Taf. 49/156.5 nyomán); 14. Szolnok-Szanda, 205. sír (Bóna 2002b, Taf. 53/205.2 nyomán); 15. SzolnokSzanda, A sír (Bóna 2002b, Taf. 54/A.2 nyomán); 16. Szőreg-Téglagyár, 58. sír (Nagy 2005c, Taf. 57/58.1 nyomán); 17. Szőreg-Téglagyár, 64. sír (Nagy 2005c, Taf. 58/64.4 nyomán); C típus: 18. Hódmezővásárhely-Kishomok, 25. sír (Bóna−Nagy 2002b, Taf. 11/25.2 nyomán); 19. Hódmezővásárhely-Kishomok, 42. sír (Bóna−Nagy 2002b, Taf. 14/42.3 nyomán); 20. Hódmezővásárhely-Kishomok, 64. sír (Bóna−Nagy 2002b, Taf. 18/64.2 nyomán); 21. Hódmezővásárhely-Kishomok, 94. sír (Bóna−Nagy 2002b, Taf. 24/94.2 nyomán); 22. SzolnokSzanda, 73. sír (Bóna 2002b, Taf. 38/73.4 nyomán); 23. Szolnok-Szanda, 131. sír (Bóna 2002b, Taf. 46/131.2 nyomán); 24. Szolnok-Szanda, 190. sír (Bóna 2002b, Taf. 51/190.7 nyomán)

EME 5. tábla

A pajzstövises csatok elterjedési térképe a Kárpát medencében: 1. Császló; 2. Derecske; 3. Hajdúnánás; 4. Hódmezővásárhely; 5. Kétegyháza; 6. Kiszombor; 7. Magyartés; 8. Malomfalva (Morești); 9. Szentes; 10. Szolnok; 11. Szőreg (A jobb felső sarokban lévő jelek az egyes temetőkben előforduló darabszámot jelölik)

EME 33

MEGJEGYZÉSEK AZ AVAR KORI KÁRPÁT-MEDENCE MELLKERESZTJEINEK KAPCSOLATRENDSZERÉHEZ

MEGJEGYZÉSEK AZ AVAR KORI KÁRPÁT-MEDENCE MELLKERESZTJEINEK KAPCSOLATRENDSZERÉHEZ GULYÁS EDINA A Kárpát-medence avar kori emlékanyagában számos keresztény jellegĦ tárgy található, amelyek egykori tulajdonosairól feltételezhetĘ, hogy valamilyen mértékben már érintkeztek a kereszténységgel. E tárgyak között viszonylag kis számban fordulnak elĘ a mellkeresztek, azonban e tárgytípus kapcsán azonnal felmerül viselĘjének lehetséges keresztény volta. KözelebbrĘl megvizsgálva ezeket a sírokat, a további mellékleteket, a környezetükben elhelyezkedĘ többi sírt és a temetĘ egészét, feltĦnik, hogy egyértelmĦen keresztény hitĦ egyénekrĘl aligha lehet beszélni az avar kori Kárpát-medencében. A tárgyalt idĘszak mellkeresztjeinek csoportosítását Garam Éva végezte el az ezredfordulóig elĘkerült darabok kapcsán, azonban azóta több darab is napvilágot látott. Figyelembe véve Garam Éva csoportosítási rendszerét, de más szempontokra – elsĘdlegesen a formai jellegzetességekre – helyezve a hangsúlyt, öt fĘcsoportba osztottam a tárgyalt huszonnyolc mellkeresztet, amelyeket további alcsoportokra bontottam a készítéstechnikai sajátosságok és a díszítés alapján. Minden típus számos párhuzammal rendelkezik, elsĘsorban a Krím-félsziget, a Balkán-félsziget, Anatólia, a Közel-Kelet és Afrika területérĘl, de ismerünk a Kárpát-medencei darabokkal hasonló jellegzetességeket mutató mellkereszteket Nyugat-Európa területérĘl is. A tárgyi anyag vizsgálata után a kapott eredményeket összevetve az írott forrásokkal, némi ellentmondás figyelhetĘ meg. Amíg a sírokban lelt mellkeresztek két darabot leszámítva a korai és középsĘ avar korra keltezhetĘek, addig a forrásokban megkeresztelkedett vagy megkeresztelkedni készülĘ/kényszerülĘ avarokról elĘször a 8. század végén, 795-ben van híradás. Azonban a 796-os évben, valahol a Duna mentén tartott zsinat kapcsán említést kapnak az avarok között már megkeresztelkedett csoportok, amelyeknek tagjait az elbarbarizálódás végett esetleg újra meg kellett keresztelni. Ez az adat is megerĘsíteni látszik azt a tényt, amelyet a régészeti adatok is mutatnak, mi szerint a kereszt melléklettel ellátott sírok nem tisztán avar környezetben találhatók. Három kereszt melléklettel ellátott sír került elĘ a Keszthely-kultúrás lesencetomaji temetĘbĘl, továbbá olyan temetĘkbĘl került elĘ a keresztek jelentĘs része, amelyben viszonylag erĘs germán jelenlét mutatható ki, például: Kölked, Jutas, Környe vagy a romániai Bratei/Baráthely. A sírokban talált sokszínĦ leletanyag és a temetĘk által feltételezhetĘ vegyes etnikai kép alapján a közelmúltban több kutató az avarok körében jelen lévĘ vallási szinkretizmust tartja a leginkább lehetségesnek. Ezek következtében nem lehet beszélni tiszta kereszténységrĘl (még a romanizált népesség körében sem), de a kereszténység valamilyen mértékĦ jelenlétének teljes elutasítása is óvatosságra int. Kulcsszavak: avar kor, Kárpát-medence, mellkeresztek, tipológia, kereszténység Keywords: Avar Age, Carpathian Basin, pectoral crosses, typology, Christianity

A

z avarok Kárpát-medencében való honfoglalását és megtelepedését a kutatás már sok szempontból vizsgálta, az elmúlt idĘszakban pedig egyre nagyobb hangsúlyt kapott az avarok Bizánchoz fĦzĘdĘ kapcsolatainak feltérképezése. E kapcsolatok közül kiemelendĘek a bizánci térítési kísérletek, ugyanis a bizánciak, hasonlóan más keleti irányból a Kárpátmedencébe érkezett népekhez (bolgárok, magyarok, stb.), az avarokat is igyekeztek keresztény hitre téríteni. A sírokból elĘkerült keresztény jellegĦ tárgyakat, mint például a mellkereszteket, figurális ábrázolású korongfibulákat vagy a monogramos és kereszt jeles pecsétgyĦrĦket a térítési kísérletek és a keresztény jelenlét nyomaként értékeli a kutatás. Azonban e jelenlét mértéke igen kérdéses, mivel egy-egy keresztény szimbolikájú tárgy sírba helyezése nem feltétlenül jelzi sem az eltemetett, sem a közvetlen környezetében élĘk vallási hovatartozását.

EME 34

GULYÁS EDINA

Ezek alapján kijelenthetjük, hogy fetétlenül szükséges e tárgytípusok alapos vizsgálata, amely által pontosabb kép vázolható fel az avar kori keresztény jellegĦ tárgyak viselĘinek szokásrendszerérĘl, a kora középkori Kárpát-medence népességének a kereszténységhez és Bizánchoz fĦzĘdĘ viszonyáról, továbbá az egyes tárgytípusok eredetén és kapcsolatain túlmutatva, ezek párhuzamainak áttekintése által a tágabb régió kapcsolatrendszerérĘl szolgáltathatnak új információt a kutatás számára. Jelen tanulmányban a keresztény szimbolikával rendelkezĘ tárgyak közül a Kárpát-medencében elĘkerült és publikált mellkereszteket emelem ki, és a 2011-ben e témában megvédett szakdolgozatom eredményeit közlöm. A Kárpát-medence avar kori mellkeresztjeinek klasszifikációja A mellkeresztek vizsgálata kapcsán elengedhetetlen az egyes darabok alkotta csoportok meghatározása és azok elemzése. Számos kutató végezte már el a különbözĘ régiók más-más idĘszakaiból elĘkerülĘ mellkeresztjeinek rendszerezését.1 Garam Éva gyĦjtötte össze, csoportosította és elemezte az 1999-ig a Kárpát-medence területén elĘkerült avar kori darabokat. Rendszerezésében fĘ szempontokként a keresztek díszítési struktúráját és készítéstechnikai sajátosságait határozta meg.2 Garam Éva csoportosításával ellentétben Brigit Wogerich-Bauer alapvetĘen nem a díszítés, hanem a formai jelleg, a kereszt szárainak és függesztĘjének kialakítása alapján végezte el a 8. századnál késĘbbi keresztek klasszifikációját, ahogyan Brigitte Pitarakis is hasonló megközelítéssel dolgozott a 9–13. századi keresztek csoportosítása kapcsán.3 A huszonnyolc mellkereszt (1. tábla/1) klasszifikációja során elsĘdleges szempontként a formai jellegzetességeket vettem figyelembe, a másik két szempont (díszítés, készítéstechnikai sajátosságok) csak az altípusok meghatározásánál kapott fontosabb szerepet. Véleményem szerint azért fontos e csoportosítási rendszer, mert a formai adottságokat alapvetĘen az adott korban uralkodó divat határozta meg, de a készítéstechnika és a díszítési jelleg mutathat eltérést ugyanazon típus darabjai között, akár csak ha az egyes darabok olcsóbb kivitelĦ utánzataira gondolunk. Az 1. típust a cseppformára kialakított szárú, középponti díszítéssel ellátott darabok alkotják, amelyhez a Kárpát-medence területérĘl öt kereszt sorolható. A 2. típusba a végek felé kiszélesedĘ szárú, középponti díszítéssel ellátott darabokat soroltam, amelyhez a Kárpát-medence területérĘl hét kereszt tartozik. A 3. típust az egyszerĦbb kialakítású pálcika keresztek alkotják. E típushoz a Kárpát-medence területérĘl szintén négy kereszt sorolható. A 4. típust a Kárpát-medencében egyedülálló Závodi kereszt alkotja, amelyet a megállapított típusok egyikébe sem lehet besorolni kialakítása és díszítése alapján sem. Az 5. típust az egyszerĦ kialakítású ólomkeresztek alkotják. A Kárpát-medencei darabok közül e típushoz sorolható a legtöbb, tizenegy kereszt. 1. típus A cseppformára kialakított szárú, lekerekített szárvégĦ, középponti díszítéssel ellátott, összetett keresztek alkotják az 1. típust, amelyhez a Kárpát-medence területérĘl a két ozorai kereszt (1. tábla/2–3), a velük nagy hasonlóságot mutató táp-borbapusztai (2. tábla/1), a vajszkai darab (2. tábla/3), illetve a kölkedi B temetĘ példánya (2. tábla/2) tartozik. E típuson belül a vajszkai és a kölkedi kereszt külön altípust alkot a másik három darabtól, mivel elĘlapjuk kialakítása és díszítési módjuk eltérĘ. A szárak formai hasonlósága mellett a darabok távolabbi párhuzamainak gyĦjtése során megfigyelt hasonlóságok alapján soroltam azonos fĘtípusba az öt keresztet. 1

Lásd például BÁRÁNY-OBERSCHALL 1953; STAECKER 1999; WOGERICH-BAUER 2002; LANGÓ – TÜRK 2004; PITARAKIS 2006. 2 GARAM 2001, 57–65. 3 WOGERICH-BAUER 2002, 25–71; PITARAKIS 2006, 28, 30.

EME MEGJEGYZÉSEK AZ AVAR KORI KÁRPÁT-MEDENCE MELLKERESZTJEINEK KAPCSOLATRENDSZERÉHEZ

35

Az 1A altípust az ozorai és a táp-borbapusztai keresztek alkotják, amelyek arany lemezbĘl, préseléses technikával készültek, továbbá összetett, ékkĘbetéttel ellátott darabok.4 Az általam vizsgált keresztek között a két ozorai darab képezheti a legmagasabb színvonalat. A kereszt középponti részén és a szárak szinte teljes felületén megfigyelhetĘk a kialakított rekeszek, de ezek egyikében sincs betét. A bordákkal díszített szalag függesztĘfület a már elkészült kereszttesthez szegecselhették hozzá.5 A táp-borbapusztai kereszt formai és felületi kialakításában nagyon hasonlít az elĘbbi darabokhoz, valószínĦleg az ozorai keresztek valamivel olcsóbb kivitelĦ utánzataként készülhetett. A kereszt minden rekeszébe került betét, és az apró függesztĘ karikát a kereszttesttel együtt képezhették ki.6 Az 1B altípusba sorolt vajszkai és kölkedi két kereszt kevés dologban tér el egymástól, fĘ jellegzetességük a megnyúlt csepp formájú szárak mellett a kereszttest középsĘ részének négyes tagolása. A vajszkai keresztnek ugyan csak két töredéke került elĘ, de e darabok alapján viszonylag jól rekonstruálható volt az egész kereszttest. Az alsó keresztszár mind a két darabnál nagyobb és megnyúltabb a másik háromnál. Az egyik különbség itt figyelhetĘ meg, ugyanis a kölkedi kereszt szárainak közepe áttört, a vajszkai kereszten viszont búzakalászformát mutató rovátkolások vannak. A keresztek középponti részének szélei mind a négy szár között egy-egy apró bevágással két részre tagolódnak. A vajszkai darab középsĘ részén a rekonstrukció szerint négy karéj valószínĦsíthetĘ,7 amelyek keresztformát adnak, a kölkedi kereszt közepén pedig latin kereszt figyelhetĘ meg. Mind a két kereszt ezüst ötvözetbĘl öntött darab. Egyik kereszt esetében sincs adatunk a felfüggesztést illetĘen, ha volt rajtuk függesztĘfül vagy karika, az letörhetett róluk. A két altípus között datálásuk tekintetében némi eltérés figyelhetĘ meg. Míg az 1A altípus darabjait a kutatás a 7. század második felére, végére teszi, addig az 1B altípusba sorolt kereszteket a 6. század vége és 7. század elsĘ felének idĘszakára datálja.8 2. típus A kiszélesedĘ szárvégĦ, középponti díszítéssel ellátott keresztek tartoznak a 2. típusba. A csoporthoz a Kárpát-medence négy lelĘhelyének hét keresztje sorolható. A kereszttípus fĘ jellegzetessége az 1A és 1B altípusoknál is megfigyelt lemezbĘl való kialakítás, a középpont ékkĘberakással történĘ kiemelése és a teljes elĘlap díszítettsége. Minden esetben megfigyelhetĘ az egész kereszttesten valamilyen módon kialakított keret. A keresztszárak minden darabnál a végek felé kiszélesednek. A típuson belül a kereszteket három altípusra bontottam a hátlapon kialakított felirat és a készítéstechnikai sajátosságok alapján. A 2A altípust az ezüst lemezbĘl készült balatonfĦzfĘi kereszt (3. tábla/1) alkotja. Az elĘlapja közepén egy szabálytalan háromszög alakú rekeszben kĘbetét figyelhetĘ meg.9 ElĘlapját fenyĘág minta díszíti, hátlapján pedig görög felirat olvasható, amely kitölti az egész felületet. FelsĘ szárának végén valószínĦleg a függesztĘ fül töredéke figyelhetĘ meg. A 2B altípusba sorolhatók a baráthelyi (3. tábla/2), az egyik lesencetomaji (782. sír) (3. tábla/5), a hódmezĘvásárhelyi (3. tábla/3) és a deszki (3. tábla/4) keresztek. A baráthelyi, a deszki és a lesencetomaji darab egyszerĦ lemezkereszt, a hódmezĘvásárhelyi pedig aranyozott, préselt lemezkereszt. A 2A típushoz hasonlóan mindegyik darabra jellemzĘ az elĘoldal teljes felületének díszítettsége, de a díszítés módjában számos eltérés figyelhetĘ meg. A baráthelyi darab szárai a szárak végétĘl 4

GARAM 2001, 58. Az ép és a töredékes darab esetében is: GARAM 2001, 290, Taf. 39, 2–3. 6 GARAM 2001, 290, Taf. 39/1. 7 BUGARSKI 2009, 222, Fig. 2/9. 8 GARAM 2001, 76; BUGARSKI 2009, 221. 9 GARAM 2001, 57. 5

EME 36

GULYÁS EDINA

a „középponti gombig” bordázottak. Felfüggesztésének módjára nincsen adatunk.10 A hódmezĘvásárhelyi kereszt elĘlapjának díszítése préseléssel kialakított, a szárak közepén háromszög alakú kĘbetétek ülnek. FelsĘ szárának végén van kialakítva a függesztĘ pántfül. A deszki kereszt elĘoldalának középpontjában kis, szabályos kerek kĘbetét figyelhetĘ meg. Szárait „X” alakot formáló granuláció csoportok díszítik,11 a függesztĘfül pedig felsĘ szárának tetején látható. A 2C altípust a lesencetomaji temetĘ 1629. sírjában lelt darab (3. tábla/6) alkotja, amely készítéstechnikáját és a szárvégek kiképzését illetĘen mutat eltérést a 2B altípus darabjaitól. A bronzból öntött kereszt szárai a végek felé enyhén kiszélesednek és kicsúcsosodó háromszög formában végzĘdnek. A negyedik szár egyenes végzĘdésĦ, amelyen a felfüggesztést szolgáló szalagfül található. A kereszttest közepén kiemelkedĘ dísz ül, amelyet apró gyöngykeret vesz körbe. Szárait csigában végzĘdĘ hurok motívum díszíti, míg a szárak végein egy-egy hármas karéj ül. A teljes kereszttestet apró gyöngyszegély keretezi.12 A második típus darabjai a két lesencetomaji kereszt kivételével a 6. század vége és a 7. század közepe közötti idĘszakra keltezhetĘk, a két eltérést mutató darab pedig a 8. század végére és 9. század elejére datálható.13 3. típus Az öntött, egyszerĦ pálcikakeresztek alkotják a 3. típust, amelyhez négy kereszt sorolható a Kárpát-medence területérĘl. Ezek öntött, vékony pálcikakeresztek, száruk átmetszete általában kerek. Ezen belül két altípust különítettem el a keresztek középponti díszítésének kialakítását véve alapul. A 3A altípust a baráthelyi temetĘ 219. sírjának egyetlen keresztje (4. tábla/4) alkotja. E darabon megfigyelhetĘ a keresztszárak találkozásánál kialakított valódi rekesz. A függesztĘ karika nagyjából megegyezhetett a 3B altípus darabjainak függesztĘ karikáival, de errĘl a darabról a karika egy része letörött. A 3B altípust a Budakalászon (4. tábla/3), Óbecsén (4. tábla/1) és Kölked A temetĘjének 207. sírjában (4. tábla/2) talált keresztek alkotják. E darabok esetében a kereszttest középponti részén nem figyelhetĘ meg betétdíszítés, vagy annak csak imitációja látható. E keresztek között is megfigyelhetĘk eltérések. Az óbecsei darab díszítettségével kiemelkedik a többi közül. A szárak találkozási pontjánál szabálytalan kör alakú betét imitációja látható, a szárainak vége pedig bordákkal tagolt, azok végzĘdése lekerekített. A budakalászi kereszt középpontjában szintén betét imitáció látható, a kölkedi darab esetében pedig már az sem. Mindkét darab szárai kifelé szélesednek. A függesztĘ karikák kialakítása az altípuson belül megegyezik, a kereszttesttel egybe öntöttek. Anyagukat tekintve a legegyszerĦbb darab a budakalászi, amely bronzból öntött, míg a többi ezüst ötvözetbĘl készült. A pálcikakeresztek viszonylag egységesen a 6. század vége és a 7. század közepe közötti idĘszakra keltezhetĘk.14 4. típus A závodi kereszt (4. tábla/5) egymagában alkotja a 4. típust. Formai jellegzetességeit tekintve egyik típushoz sem sorolható, a 3. típushoz annyiban hasonlít, hogy szárai kifelé haladva szélesednek, de a középponti rekeszdísz kritériumának nem felel meg. Bronzból, a függesztĘ karikával egybe öntött. ElĘoldala görög felirattal díszített (ezzel eltérést mutatva a fentebb tárgyalt 2. típusba sorolható 10

BÂRZU 2010, 248. GARAM 2001, 57. 12 PERÉMI 2012, 456. 13 PERÉMI 2012, 470. 14 MARTIN 1990, 74; BUGARSKI 2009, 224; BÂRZU 2010, 112. 11


37

balatonfĦzfĘi és számos Kárpát-medencén kívüli darabtól, amelyeknek hátlapját ékíti felirat), hátoldala pedig díszítetlen. A závodi keresztet a kutatás a 7. századra datálja. 5. típus Az egyszerĦ kialakítású, olcsóbb alapanyagú ólomkeresztek alkotják az 5. típust. A KárpátmedencébĘl összesen tizenegy kereszt sorolható e típusba, amelyeket további három altípusra bontottam a felfüggesztésre szolgáló átfúrásuk elhelyezkedése alapján. Az 5A altípusba a Várpalota (5. tábla/2), Környe (5. tábla/1), Péterréve (5. tábla/3) és Alattyán (az egyik darab) (5. tábla/7) lelĘhelyrĘl elĘkerült keresztek sorolhatóak. E darabok mindegyike esetében a függesztésre szolgáló átfúrás az elĘoldalon figyelhetĘ meg. Az 5B altípusba Szeged (5. tábla/6), Alattyán (5. tábla/4) (a másik darab), Tatabánya (5. tábla/8), Jutas (5. tábla/9), Lesencetomaj (5. tábla/10) és ýik (5. tábla/11) lelĘhelyek keresztjei sorolhatóak. E darabok mindegyikén a kereszttest oldalán figyelhetĘ meg az átfúrás. Kivételt képez a lesencetomaji darab, amelyen vastag szalagfül kialakítása figyelhetĘ meg. Külön 5C altípust alkot a Kölked A lelĘhely 634. sírjában lelt kereszt (5. tábla/5), mivel ez egy áttört darab. Az egész kereszttest egy téglalap alakú keretbe van foglalva. A felsĘ függĘleges szárnak mintegy folytatását képezi a kerethez kapcsolódó szár, amelyen a felfüggesztés céljából kör alakú átfúrás figyelhetĘ meg. Érdekesnek tĦnik, hogy a legtöbb keresztet magában foglaló típus darabjait keltezte a kutatás a legrövidebb idĘintervallumra, a 7. század eleje és második harmada közötti idĘszakra. A Kárpát-medencei avar kori mellkeresztek párhuzamai Az 1. típus párhuzamai Az összegyĦjtött szakirodalom alapján az 1. típusba sorolt Kárpát-medencei keresztek párhuzamai megtalálhatóak a kora középkori Nyugat-Európa, valamint a Közel-Kelet és Észak-Afrika területén elĘkerült leletegyüttesekben is. Észak-Európa és a steppe területén nem találtam hasonló darabokat, de a részben bizánci uralom alatt álló Krím-félszigeten is elĘkerültek ilyen emlékek (6. tábla/1). Garam Éva véleménye szerint a vizsgálható darabok sok esetben csak stilizált utánzatai az eredeti, bizánci készítményeknek. Véleménye szerint erre utal, hogy e párhuzamok formai jellegzetességei megegyeznek ugyan a Kárpát-medencei darabokéval, de e tárgyak közepén Krisztus-ábrázolás vagy áttört kereszt minta található, a szárak végére pedig gyakran szentábrázolások kerültek.15 A vonatkozó emlékek a magyar kutatónĘ elemzése alapján a fentebb említett területeken is a 6–7. századra keltezhetĘk.16 A Bizánci Birodalom egykori fĘvárosa, Konstantinápoly területérĘl két párhuzamot (6. tábla/3–4) sikerült fellelnem. A vonatkozó emlékeket a kutatás a 7. századra keltezte. Az egyik darab számos rokon vonást mutat a Kárpát-medencei 1B altípusba sorolt két emlékkel. A mai Törökország területének déli részén került elĘ a 7. századra keltezett mersini kincs, amelynek keresztje17 szintén e csoport kapcsán érdemel figyelmet. A kincs két keresztje közül az egyik az 1. típusba sorolt Kárpát-medencei darabokkal mutat közeli formai hasonlóságot. Szíria területérĘl származik egy, az 5–7. századra datált arany kereszt (6. tábla/5), amely formailag közel áll az 1. típus darabjaihoz, de azoktól eltérĘ technikával (öntött) készült. A Cipruson elĘkerült és a 6. századra keltezett Lambousa-i kincslelet nyakláncán lévĘ kereszt18 (6. tábla/2) is formai jellegébĘl adódóan e 15

GARAM 2001, 62. A Stathatos GyĦjtemény vonatkozó darabja: Collection Hélénné Stathatos II. 59. Pl. V/44. GARAM 2001, 62. 17 GARAM 2001, 61; TOMKA 2002, 227, Abb. 7/1; PROHÁSZKA 2010, 227, Abb. 26/5. 18 TOMKA 2002, 227, Abb. 7/4. 16

EME 38

GULYÁS EDINA

csoport párhuzamai közé sorolható. A kereszt elĘoldalának középponti része és a szárak kiképzésének a rendszere hasonló, mint a vizsgált darabok esetében. A Földközi-tenger medencéjének keleti régiójából is ismerünk olyan egykorú, 6–7. századra keltezett keresztet (6. tábla/6), amely készítés technikájában ugyan eltérést mutat, de a formai kialakítása hasonló ezekhez a darabokéhoz. Az utóbbi példánnyal kapcsolatban érdemes megemlíteni azt a szintén 5–7. századra keltezett ismeretlen lelĘhelyĦ darabot is, amely készítés technikája és formai kialakítása tekintetében is kapcsolódik a fentebbi emlékekhez. Az ozorai keresztek legközelebbi párhuzamát az egyiptomi Assûitból19 (7. tábla/3) sikerült fellelnem. Ezt az aranyból készített tárgyat a szakemberek a 6. század második felére keltezték. Szintén e régióból, Egyiptom vagy Palesztina területérĘl került elĘ az a hasonló keltezésĦ, bronzból öntött darab (7. tábla/1), amely távoli párhuzamát képezi e tárgycsoportnak és csak a tárgy elĘoldalának fĘbb jellegzetességei tekintetében kötĘdik a csoport darabjaihoz. Az utóbbi emlék azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy az ékszer összetett, nemesfém lemezekbĘl kialakított; majd pedig egyszerĦbb és olcsóbb, de még nemesfémbĘl öntött, vagy préselt darabjai mellett, a korban a bronzból öntött darabok is megjelentek és használatban voltak. Európa területérĘl is ismerünk ilyen kereszteket. A szintén ukrajnai Kelegej és Eski Kermen20 (7. tábla/2) lelĘhelyek keresztjei jól mutatják e típus krími elterjedését. Németországban a friedbergi temetĘ 15. sírjában találtak egy hasonló, ezüstbĘl készített, a 7. század második felére keltezett darabot21 (7. tábla/4). Utóbbi emlék a táp-borbapusztai lelet közeli analógiáját képezi. Az ozorai keresztek legközelebbi párhuzamának talán a fentebb említett, a 6. század második felére keltezett egyiptomi Assiût smaragd berakásos, préselt arany keresztje tekinthetĘ. A két tárgy formai közelségét jelzi az alsó keresztszár és a rekeszek hasonló kialakítása, valamint a szárvégek rekeszdíszein mind a két esetben megfigyelhetĘ a kétoldali szárvégzĘdések kiemelése. Az egyiptomi emlék esetében a rekeszt kitöltĘ smaragd betét csak az alsó szár rekeszében maradt meg, a többi betét hiányzik. Az emlékek között szembetĦnĘ különbséget a keresztszárak díszítése jelent. Az ozorai darabok esetében a szárakon három további áttört kĘbetét dísz helyét alakították ki a középponti és a szárakat záró rekeszek között. Ezzel szemben az Assiûtban lelt darabnál a keresztszárakon ilyen áttörések nem figyelhetĘek meg; azokon növényi motívumdísz tölti ki a teret.22 Közeli párhuzamnak tekinthetĘ még az alemann területen feltárt friedbergi temetĘ 15. sírjának a 7. század második felére datált keresztje (7. tábla/4). E darab esetében is, a Kárpát-medencei keresztekhez hasonlóan összetett lemezes kialakítás figyelhetĘ meg. JelentĘs eltérés azonban, hogy a németországi darabnál már csak a formai hasonlóság volt az elsĘdleges szempont, mivel a Kárpát-medencei daraboknál olcsóbb nyersanyagból (ezüst) és valódi ékkĘbetétek nélkül (üvegbetét) készült. A Friedbergben talált darabnak további eltérése még, hogy csak a középponti részen alakítottak ki rekeszt, a szárvégeken már csak a rekeszdíszek imitációja figyelhetĘ meg, mint számos más kereszt esetében. Az alemann emléknél a központi rekeszt apró, granulációkból álló sor keretezi, ehhez hasonló eljárás a tápi kereszt esetében is megfigyelhetĘ. A keresztszárakon kialakított díszítés a táp-borbapusztai kereszt szárán levĘ motívumhoz kapcsolódik, azonban ez a hasonlóság nem olyan mértékĦ, mint amilyen a tápi és az ozorai keresztek között áll fenn. Az ukrajnai Eski-Kermen lelĘhelyen talált kereszt (7. tábla/2) kialakítása nagymértékben hasonlít az alemann lelĘhelyen talált darabhoz. E tárgy esetében is megfigyelhetĘ a szárak kör alakú rekeszeinek imitációja, és e kerek tagokat közre fogó szárvégzĘdések. A szárak díszítése, amely a 19

GARAM 2001, 62; TOMKA 2002, 227, Abb. 7/8. PROHÁSZKA 2010, 227, Abb. 26/4. 21 PROHÁSZKA 2010, 227, Abb. 26/3; GARAM 2001, 63. 22 Külön érdekesség talán, hogy az alsó, megnyúltabb keresztszár motívuma eltér a másik három keresztszár díszítésétĘl. 20


39

friedbergi darabot a táp-borbapusztai kereszthez köti, ez esetben nem figyelhetĘ meg. Az alsó keresztszár, ellentétben a németországi darabbal, ahol a felsĘ szár a hosszabb, kis mértékben megnyúlt. A kereszt középsĘ részén azonban már nem egy kerek, vagy ovális rekeszkialakítás található, hanem egy egyenlĘszárú kereszt. Ez a díszítési jellegzetesség számos további fellelt emléknél is megfigyelhetĘ. Az 1B altípusként elkülönített vajszkai és Kölked B temetĘben talált keresztek közeli párhuzama az egyik Konstantinápolyban elĘkerült, 7. századi darab (6. tábla/3).23 Az elsĘdleges különbség abban mutatkozik meg, hogy, míg a Kárpát-medencei darabok ezüst ötvözetbĘl készültek, addig a konstantinápolyi tárgy aranyból (az elĘbbi területre talán csak az egyszerĦbb és olcsóbb változatra volt igény és erĘforrás). A másik különbség az egész keresztnek a préseléssel kialakított kerete kapcsán figyelhetĘ meg, ugyanis a konstantinápolyi darabon ilyen keret nem látható. A szárak formája azonosságot mutat: az alsó keresztszárak megnyúltak. A keresztszárak díszítését illetĘen a vajszkai darab búzakalász motívumához hasonló az egykori fĘvárosi emlék motívuma. A konstantinápolyi kereszt középsĘ részén latin kereszt figyelhetĘ meg, hasonlóan a fentebb említett Eski-Keremen és a kölkedi tárgyhoz, azonban ez a motívum a kölkedi példányon áttört díszítésként jelenik meg. A többi kereszt már csak távolabbi párhuzamait képezi a Kárpát-medencei daraboknak. E tárgyak esetében leginkább a középrész kialakítása terén lehet karakteres különbségeket felfedezni. A keresztszárak kialakítása mindegyik darabnál megegyezik. Az alsó keresztszárak itt is megnyúltak, a szárak végén pedig rekeszek imitációi találhatók, azok növényi, palmettás motívummal díszítettek. A kerek szárvégeket a szárak meghosszabbított, spirálisan visszahajló végei fogják közre. A szárak középsĘ részének díszítése is egységes, csak az alsó szárak motívumkialakítása tér el az egyes daraboknál. A középsĘ rész díszítése minden esetben egy egyenlĘszárú keresztet formál. A mersini tárgy középsĘ részén a kereszt szögletes, egyenes szárvégzĘdésekkel kialakított, és a kereszttest szárai is ezekbĘl a motívumokból indulnak ki. A további emlékek inkább már csak az eddig ismertetett tárgyak párhuzamaiként és a szélesebb regionális összehasonlítás emlékeiként értékelhetĘek.24 Mindegyiket a karcsú, nyújtottabb kereszttest jellemzi, és minden esetben megfigyelhetĘ a kereszttest középsĘ részén kialakított egyenlĘszárú keresztdísz. E tárgyak már öntöttek, ami szélesebb körĦ elterjedésükre is utal. A keresztszárak végén azonban még mindig megfigyelhetĘek a rekeszek imitációi, amelyeket a spirálosan visszahajló szárvégek fognak közre. Egy konstantinápolyi darab esetében a rekeszek helyén korongdíszek láthatók. A valószínĦleg szíriai lelĘhelyĦ kereszten azonban valódi betétek helyei figyelhetĘk meg a szárak végén és a középponti részen látható kereszt formában is. A ciprusi kincs (Lambousa) keresztje esetében mind a kereszt középsĘ részén, mind pedig a szárak végén azonban szintén csak a rekeszek imitációi figyelhetĘk meg. Számos, e csoport kapcsán vizsgált arany kereszt egyszerĦ préseléses technikával készült (6. tábla/6; 7. tábla/5), vonalvezetésük és motívumaik készítés technikájukból adódóan kevésbé aprólékosan kidolgozottak. Mindegyik darab esetében megfigyelhetĘ azonban a szárak rekeszeit imitáló végzĘdés, amelyeket a csigavonalban visszahajló szárvégek fognak közre. A szárak középsĘ részének díszítése megegyezik (a csigavonalas szárvégekkel növényi motívumot alkotva). KözépsĘ részükben megtalálható az egyenlĘszárú kereszt. A Földközi-tenger keleti medencéjében lelt tárgy szárvégeit díszítĘ rekesz imitációkban nem növényi minta figyelhetĘ meg, hanem apró egyenlĘ szárú keresztek. Egy Egyiptom vagy Palesztina területérĘl származó és csak tág idĘhatárok közé keltezett, igen rossz megtartású, egyszerĦ, bronzból öntött darab (7. tábla/1) már csak egy egyszerĦsített és nagyon 23 24

TOMKA 2002, 227, Abb. 7/10; GARAM 2001, 62. Ezen összehasonlítás fontosságát jelzik az újabb szakmunkák: GARAM 2001, 62; PROHÁSZKA 2010, 227–229; DRAUSCHKE 2011, 77–78 megközelítései, amelyek szintén egy csoportban taglalják az általam felgyĦjtött keresztek egy vagy több tagját.

EME 40

GULYÁS EDINA

távoli párhuzamnak tekinthetĘ. A tárgy kialakítása és formai kapcsolatrendszere azonban arra utal, hogy a lelettípus mind nyersanyaga, mind kialakítása tekintetében széles spektrummal rendelkezett az illetĘ korszakban, így egyszerĦbb darabjai is elterjedhettek a bizánci területeken. A 2. típus párhuzamai E típus párhuzamait a kora középkori Balkán-félszigeten, Krím-félszigeten és a Közel-Kelet területén sikerült fellelnem, míg Észak- és Nyugat-Európában, valamint a steppe régiójában nem találtam a vonatkozó irodalomban e típushoz kapcsolható emlékeket (8. tábla/1). Fontos már most megjegyezni, hogy a párhuzamként összegyĦjtött darabok jelentĘs többsége szórvány, a lelĘhelyeik nem ismertek, s ez nagymértékben megnehezíti a tágabb összefüggések vizsgálatát. A granulációs díszítésĦ kis keresztek 6. századi fülbevaló csüngĘdíszként való használata is széles körben elterjedt volt a Bizánci Birodalom területén, s ebbĘl adódóan e tárgyak kisebb darabjainak viselete részben e viseleti elemhez is kapcsolódhatott.25 FeltehetĘen Anatólia területérĘl származik egy, az 5–7. századra keltezett arany kereszt (8. tábla/2), amely ugyan csak távoli párhuzamát képezi a Kárpát-medencei daraboknak, de mégis figyelmet érdemel kialakítása miatt. A mai Izrael területén került elĘ a Caesarea Maritima-i kincs, amelyhez két, a kutatás által a 6. századra keltezett darab tartozik (8. tábla/3–4). E tárgyak kialakításukat tekintve nagyon közeli párhuzamait alkotják a Kárpát-medencei daraboknak. Az egyik darab hátulján ugyanaz a felirat olvasható, mint a balatonfĦzfĘi kereszten, így ennek közvetlen párhuzamát alkotja. A Földközi-tenger medencéjének keleti régiójában került elĘ egy, az 5–7. századra keltezhetĘ arany kereszt (8. tábla/6), amely alapvetĘ formai jellegzetességei miatt a Kárpát-medencei darabok távolabbi párhuzamai közé sorolható. A bulgáriai Bežanovoból26 került elĘ egy, a kutatás által a 6. századra keltezett arany kereszt, amely formai adottságai és díszítési módja tekintetében közeli párhuzamát képezi a balatonfĦzfĘi darabnak. A balatonfĦzfĘi kereszt legközelebbi párhuzamát az izraeli kincslelet egyik arany, lemezbĘl kialakított keresztje képezi (8. tábla/3). A formai közelség mellett, a hátoldalán lévĘ azonos felirat is ezt jelzi. A kincslelet keresztjének esetében is kiszélesedĘ szárakat alakítottak ki, keretezett a tárgy mindkét oldala, és itt is megtalálható az elĘlap középpontjában a kĘbetét. A hátlapján görög betĦkbĘl ugyanaz a felirat olvasható, mint a balatonfĦzfĘi darabon: a vízszintes száron ZȦH (élet), a függĘleges száron ĳȦC (fény) szavak. Eltérés mutatkozik a két kereszt között az anyaguk tekintetében, mert, míg a balatonfĦzfĘi darabot ezüst lemezbĘl készítették, addig az izraelit arany lemezbĘl. ElĘlapjuk díszítési motívuma sem azonos, a balatonfĦzfĘi kereszten fenyĘág motívum figyelhetĘ meg, a Caesarea-i darab szárain pedig szabálytalan szív alakban rátett drótdíszítés van. A felsĘ függĘleges szárhoz kapcsolódik a díszítetlen szalagfül. A Bežanovoban elĘkerült 6. századi arany kereszt szintén közeli párhuzamát adja a balatonfĦzfĘi darabnak (8. tábla/5). Keresztszárai a végek felé kiszélesednek, mint az említett Kárpátmedencei darabok esetében, bár e darab különbsége, hogy meghosszított alsó szárával latin keresztet formál. ElĘlapjának középpontjában, rombusz alakú rekeszben fehér üveg betét ül, szárai pedig fenyĘág mintával díszítettek, akárcsak a balatonfĦzfĘi darab elĘlapja. További egyezés a két darab között a hátlapot díszítĘ feliratban mutatkozik. A függĘleges szárakon a ĭȦC (fény), a vízszintes szárakon pedig a ZȦH (élet) felirat olvasható. Eltérés figyelhetĘ meg a két darab között a hátlap további díszítése tekintetében, ugyanis a keresztszárak sarkaiban és az alsó, megnyúló száron az „Ȧ” és „C” betĦk között apró poncolások töltik ki az üresen maradó felületet. Három bordával ellátott szalagfüle a felsĘ, rövidebb szárhoz kapcsolódik. 25 26

GARAM 2001, 61. GARAM 2001, 60.


41

Formai adottságait tekintve az izraeli Caesarea Maritima kincslelet másik keresztje is e típushoz sorolható (8. tábla/4). A kutatás a 6. századra keltezte az üvegberakásos, aranybevonatos keresztet. Hasonlóan a Kárpát-medencei darabokhoz, a szárak a végek felé szélesednek. Az izraeli emlék elĘlapján apró granulációkból álló keret és a középpontban lévĘ kerek üvegbetét szintén a típus általános jellegzetességeit mutatja. A rekeszdíszbĘl kiindulva apró granulációkból álló sor osztja két részre a szárak felületét, míg a hátlapon granuláció sorból álló egyenlĘszárú keresztet alakítottak ki. A fentiek alapján kitĦnik, hogy az e formai sajátosságokkal rendelkezĘ keresztek viszonylag széles körben elterjedtek, s hosszú idĘintervallum alatt divatban voltak. A kora bizánci emlékek megléte egyben jól mutatja azt az elĘképet, amire a Kárpát-medencei darabok is kapcsolódtak. Fontos kiemelni, hogy a tárgy alapvetĘen a gazdagabbak körében volt divatban, hiszen minden esetben nemesfémbĘl (a legtöbb esetben aranyból) készültek, míg a rekeszdíszek nagy része is féldrágakĘ, és csak kevesebb esetben volt üveg. A 3. típus párhuzamai E típus a fellelt emlékek alapján szintén a kora középkori Balkán-félszigeten, Anatóliában és a Közel-Keleten volt gyakori (9. tábla/1). Garam Éva hívta fel a figyelmet arra, hogy a 6–7. század folyamán e kereszttípus nem csak a Bizánci Birodalom területén volt divatban valószínĦleg a keresztény hitet vallók ékszereként, hanem a Birodalom vonzáskörzetének peremterületein is; és a Kárpátmedencében fellelt darabok az egyszerĦsített példányokat képviselik.27 Konstantinápolyból való a 6–7. századra keltezett, üveg betétes arany kereszt (9. tábla/2); és valószínĦleg szintén innen vagy Mersin területérĘl származik a 6. századra keltezett, vörös (kĘ vagy üveg) betétes, aranylemezbĘl készített darab (9. tábla/3). FeltehetĘen az utóbbi darab alkotja e típus keresztjeinek eredeti formáját, amely típusnak egyszerĦbb darabjai kerültek elĘ a központi régiótól nyugatabbra. FeltételezhetĘen Anatólia területén került elĘ egy, a konstantinápolyi vagy mersini darabbal azonos, lemezes (5–7. századra keltezett) arany kereszt, amelynek rekeszébĘl hiányzik a betét. A Kárpát-medencei darabok párhuzamaihoz sorolható egy összetett kialakítású, az 5–7. századra keltezett, aranyból öntött kereszt (9. tábla/6), amely az avar kori emlékekhez hasonlóan, kör átmetszetĦ, a végek felé kiszélesedĘ szárakkal és elĘoldalán egy-egy kisebb granulációval díszített. A kereszttest középpontját egy viszonylag nagyobb, arany granuláció ékíti, amelyet körülvesz a szárak tövében elhelyezkedĘ négy apróbb granuláció. Már távolabbi párhuzamát képezi a Kárpát-medencei daraboknak a valószínĦleg Palesztina területérĘl származó, 5–7. századra keltezett ezüst ötvözetbĘl öntött, hatszög átmetszetĦ pálcikakereszt (9. tábla/5), melynek hátoldalát a középpontban négyszirmú virág díszíti. E kereszttípus számos darabjának szárai üregesek, lemezbĘl készültek. Külön csoportot alkotnak azok a darabok, amelyek szárainak végét granulációval díszített félgömb alakú tag zárja le. Két, szinte megegyezĘ, darab került elĘ: az egyik Konstantinápolyban vagy Mersinben (9. tábla/3), a másik feltehetĘen Anatólia területén (9. tábla/4). Kör átmetszetĦ száraik a végek felé kiszélesednek és végük az említett, granulációs díszítéssel ellátott, félgömbös taggal záródik. Az anatóliai darab elĘoldalán látszanak a lemezek összeillesztésének vonalai és a középponti rekesz betéte hiányzik. A másik darabban azonban a vörös rekeszbetét megmaradt. E két darabhoz igen közel áll egy ismeretlen lelĘhelyĦ arany kereszt, melynek középrészén a kerek rekeszbe piros kĘ vagy üveg betét került. Szintén ide sorolható, bár formai adottságait tekintve eltéréseket mutat, egy további ismeretlen lelĘhelyĦ arany kereszt is. 27

GARAM 2001, 62.

EME 42

GULYÁS EDINA

A típus párhuzamainál megfigyelhetĘ, hogy valószínĦleg a peremterületek környékén készültek olcsóbb alapanyagból a keresztek, a birodalom belsejében szinte kivétel nélkül arany alapanyagúak. A Kárpát-medence területén is az egyszerĦbb és lényegesen olcsóbb darabok találhatóak meg. A 4. típus párhuzamai A závodi kereszt egyediségére már a korábbi kutatás is felhívta a figyelmet; részben ebbĘl az egyedi jellegbĘl is adódott, hogy a tárgyat hosszabb ideig kései emléknek tartották, mára azonban egyértelmĦvé vált, hogy a korai idĘszakra keltezhetĘ.28 A tárgy konkrét párhuzamát nem sikerült fellelnem a vonatkozó szakirodalomban. Amint arra a 3. típusba sorolt ZȍH – ĭȍC feliratos emlékek is utalnak, nem egyedi jelenség a tárgyakon óvó, védĘ feliratok alkalmazása. Hasonló, több soros szövegrészt azonban nem sikerült fellelnem más, egykorú mellkereszteken. A tárgy legközelebbi párhuzama a Garam Éva által is hivatkozott, Doumbarton Oaksban Ęrzött és valószínĦleg Constantinopolisból származó arany mellkereszt (10. tábla/3), hátoldalán a ĬǼȅȉȅȀǼ ǺȅǾĬǾ ǼȁǼȃǾȈ ǹȂ(ȘȞ) fohásszal.29 A tárgy azonban számos vonatkozását tekintve eltér a závodi darabtól; ugyanis az amerikai gyĦjtemény keresztje arany és elĘoldalán egy Szent Kereszt relikviát is magába foglalt.30 Mind a két kereszt öntött volt, és a felirat elrendezése és olvasási rendszere is hasonló: mind a két esetben a feliratok a kereszt felsĘ szárán kezdĘdnek, majd a két oldalsó száron folytatódnak és az alsó keresztszáron fejezĘdnek be. Formai tekintetben nem hasonlít a két tárgy. A závodi emlék esetében az oldalsó és az alsó keresztszárak végzĘdése íves, míg a Dumbarton Oaksban Ęrzött emlék szárai egyenes végzĘdésĦek. A két tárgy függesztĘ füle is különbözik egymástól. Kérdéses, hogy a Belgrádi IparmĦvészeti Múzeum ismeretlen lelĘhelyĦ keresztje (10. tábla/4) kapcsolatba hozható-e a závodi darabbal.31 A rossz minĘségĦ leletközlésbĘl a 8–10. századra keltezett bronz emlék feliratának (ǿ[ȘȢȠȣ]C ȋ[ȡȚȢĲȠ]C NI KA) rövidítése jól értelmezhetĘ, azonban kérdéses, hogy a tárgy mellkereszt volt-e, vagy pedig a votív keresztek közé sorolható inkább. Utóbbi lehetĘség ellen talán a felirat jellege szól.32 Újabban Radmilo Petroviþ bizánci kereszteket áttekintĘ monográfiájában részletesen foglalkozik a feliratos mellkeresztekkel.33 A szerb kutató a závodi darabtól az Uherské HradištČ – Sady-i 9. századi emléken keresztül34, az athéni Paul Canellopoulos GyĦjtemény 12. századi emlékéig (10. tábla/2) tárgyalja a leleteket.35 Gondos anyaggyĦjtése alapján úgy tĦnik, hogy hosszabb feliratok hosszú idĘszakon keresztül megtalálhatóak voltak a bizánci hagyományban, és a závodi emlék is ebbe a sorba kapcsolódik be. Radmilo Petroviþ munkája is felhívta a figyelmet, a fentebb már említett 5–7. századi votív keresztekre, amelyek esetében általános a felirat a kereszt elĘoldalán. Ezen kereszteknél a felirat elrendezése a Dumbarton Oaksban Ęrzöttt kereszt és a závodi darab rendszerét követte, azonban ezek a tárgyak, jellegükbĘl adódóan, nem a viselet részét képezték. A votív keresztek 5–7. századi divatja egy28

GARAM 2001, 60. ROSS – BOYD – ZWRIN 2005, 22, 17. 30 A Dumbarton Oaks katalógus szerint az ott Ęrzött kereszt, máig közöletlen párhuzama is megtalálható a gyĦjteményben. Vö.: ROSS – BOYD – ZWRIN 2005, 22. 31 PETROVIý 2001, 259, No. 175. 32 A votív emlékekhez kapcsolódó feliratokról: VIKAN 1982, 44–46. 33 PETROVIý 2001, 65–93. 34 Uherské HradištČ-Sady kereszt újabb értékeléséhez: GALUŠKA 1996, 112 (a korábbi szakirodalom áttekintésével). 35 Az athéni emlék (BYZANTINE ART 1964, 390) esetében érdemesnek tĦnik megjegyezni, hogy ennél a darabnál hasonló a keresztszárak kialakítása, mint a závodi esetében. A két emlék közt meglévĘ jelentĘs idĘkülönbség egyben utal a formai hagyomány, Birgitte Pitarakis által is említett, hosszú idĘn keresztül való továbbélésére. Vö.: PITARAKIS 2006, 29–30. 29


43

ben utal a feliratos keresztek kettĘs hátterére, ugyanis a 3. típus kapcsán vizsgált ZȍH – ĭȍC feliratok rövidek, és egy sematikus rendszert követtek, a závodi, vagy az amerikai gyĦjtemény keresztjének fohásza (a felirat jellege és struktúrája alapján is) a votív keresztekkel is kapcsolatban állhatott.36 A keresztek feliratai kapcsán érdemesnek tĦnik talán még azt megjegyezni, hogy a votív keresztek esetében, ugyanúgy mint a mellkeresztek kapcsán, az oldalsó keresztszárakon található feliratrészek vonatkozásában kétféle felosztás jelenik meg. Amint azt a Bibliothéque Nationale de France Wilhelm Forner GyĦjteményének egyik emléke is mutatja, más rendszer is létezett. A kilikai Tarsusból származó Syméoniosargentarius (bankár) keresztjén ugyanis a felirat ugyanúgy a felsĘ keresztszáron kezdĘdik, de az oldalsó keresztszárakon folyamatosan folytatódik, végül az alsó keresztszáron fejezĘdik be.37 Ilyen felirat volt a Dumbarton Oaksban Ęrzött kereszten is. Ezzel ellentétes a závodi kereszt felirata, ahol az oldalsó keresztszárakon lévĘ felirat megtörik és külön-külön olvashatók a szövegrészek. Ez a felosztás van meg a Canellopoulos GyĦjtemény keresztjén is és számos votív emléken.38 Az 5. típus párhuzamai Az egyszerĦ ólom mellkeresztek párhuzamainak kapcsán számos nehézség felmerült. A hasonló tárgyakat a nagyobb reprezentatív emlékanyagra koncentráló katalógusok nem, vagy csak kivételes alkalmakkor közlik. Garam Éva is mindössze egy ilyen emlékre hívta fel a figyelmet a Baltimore-i Walters Art Galery gyĦjteményében.39 E tárgyak azonban nem egyedi jelenségek: nagy számban fordulnak elĘ hasonló ólom keresztek internetes aukciókon is.40 Sajnálatos, hogy ezek az emlékek inkább csak ilyen híradásokból ismertek, így a leletkörnyezetük nem vizsgálható. Egykori gyakoriságukat azonban jól jelzi, hogy csak az interneten tallózva is nagy számban találhatunk ilyen eladásra kínált tárgyakat (11. tábla).41 Az erre vonatkozó szakirodalomban csak kevés ilyen tíusú keresztet találtam. Radmilo Petroviþ a mai Macedón Köztársaság fĘvárosában, Szkopjéban (ókori Stobi) talált a kora középkori temetĘ 404. sírjában;42 míg a másik emlék az egykori Moesia területén lévĘ Sucidava lelĘhelyrĘl került elĘ.43 A kis darabszám ellenére a Kárpát-medencei viszonylag magas darabszám leginkább a gondos ásatási megfigyeléseknek és a leletközléseknek köszönhetĘ. Az ólom mellkeresztek, amint azt a 10. századi emlékek kapcsán Langó Péter és Türk Attila kimutatta, nagy számban fordultak elĘ Bizánc peremterületein.44 A tárgyalt mellkeresztek típusainak többsége tehát számos párhuzammal rendelkezik a bizánci területeken. Abban azonban a Kárpát-medencei darabok „egyediek”, hogy a gondos ásatási megfigyelések következtében az itt talált emlékek sok esetben jobban keltezhetĘek, mint a délkelet-európai párhuzamok, ezáltal pedig azok elemzésében, keltezésében is komoly szerepük lehet majd a késĘbbieken. 36

SCHMIDT 2001, 202–203; http://art.thewalters.org/viewwoa.aspx?id=34791 (2011. április 20.) TROIS DONATIONS BYZANTINES 2001, 10. 38 A keresztszárakon osztott feliratra a votív emlékeken: SCHMIDT 2001, 202–203. 39 GARAM 2001, 63. 40 A tárgyak kialakítása és viszonylag kis forgalmi értéke alapján magam feltételezem, hogy ezek a tárgyak eredetiek (nem éri meg hamisítani azokat). 41 Az alábbi linkek hivatkozási helyét csak példaként közlöm (a hivatkozási helyeket 2011. április 18-án töltöttem le): http://www.worldmuseumofman.org/display.php?item=108; http://www.paleodirect.com/pgset2/ra83.htm; http://www.coins-auctioned.com/auctions/ancient-roman-byzantine-lead-cross-ac769-6611; http://faganarms.com/unusualbyzantineleadcross.aspx;http://cgi.ebay.com/BYZANTINE-LEAD-CROSS/200582819860#ht_1346wt_932. 42 PETROVIý 2001, 164. 43 PETROVIý 2001, 269. 44 LANGÓ – TÜRK 2004, 388. 37

EME 44

GULYÁS EDINA

Az avarok és a kereszténység az írott források tükrében Az avarok kereszténységhez való viszonyáról több forrásrész beszámol. A 8. század végéig e részletek csak mint pogány, bĦnös, megtérítendĘ néprĘl számolnak be. „[…] Ecgbert pap […] Tudott arról, hogy Germániában igen sok ilyen náció van … Ilyenek a frízek, a ruginusok, a dánok, a hunok, a régi szászok, a boructuariusok, és sokan vannak más népek is ezeken a részeken, akik még pogány rítusoknak hódolnak; […]”.45 E részlet alapján az angliai papok a hunokról – akik minden bizonnyal az avarokat jelölik – a megtérítendĘ pogány népek között emlékeztek meg.46 A következĘ részlet is ezt a képet erĘsíti: „(A Tudatlanság mondja [magáról]) … tévelygések dajkájának és ostobának fognak nevezni. Mert az én csírámból nĘnek ki nemzedékek vétkes sarjai széltében a bĦnös világ határain. Emiatt szeretett mindenkor engem Germania földje, a szláv emberek parasztias nemzetsége és a durva Szkítaország (Scythia).”47 A 795. évnél lehet olvasni elĘször keresztény hitre térni kívánó – valójában inkább kényszerülĘ – avarokról, akik így kívánták megadni magukat Nagy Károly frank uralkodónak. „ […] Odajöttek a tudun küldöttei is, aki az avarok nemzetsége körében és országában nagy hatalommal bírt. A követek azt mondták, hogy a tudun a saját földjével és népével együtt meg akarja adni magát a (frank) királynak, s rendelkezésének megfelelĘen fel kívánja venni a keresztény hitet.”48 796-ban a tudun és kísérete meg is keresztelkedett Aachenben: „[…] Ęt és azokat, akik vele együtt jöttek, megkereszteltette. Aztán nagy tiszteletadással és ajándékokkal visszaküldötte Ęket saját földjükre.”49 Ezek után pedig 805-ben Ábrahám kagán is megkeresztelkedett: „Akapkhán eljött Károly úr(unk)hoz, és Ábrahám kagánt megkeresztelték a Fischában.”50 A 796-os évben az egyik forrás említ egy feltételezhetĘen néhány fĘpap által összehívott zsinatot, amelynek egyik fontos témája az avarok között végzendĘ keresztelés volt. Ez a részlet árulja el, hogy az avarok között vannak ekkor már megkeresztelkedett csoportok, akiket egyes esetekben újra meg kell keresztelni. „[…] AkikrĘl bebizonyosodik vallomásuk alapján […], hogy ama föld papjai a Szentháromság nevében immár megkeresztelték Ęket, azokat ismét megkeresztelni nem kell. […] Vannak, akiket klerikusok kereszteltek meg paptól megáldott vízzel a Szentháromság nevében, […] az ilyeneket nem volna helyes újra megkeresztelni. […] Vannak viszont akiket tanulatlan papok kereszteltek. […] Pusztán a test vízzel való lemosása történt. Az ilyeneket megkereszteletlennek kell tekinteni.”51 Összevetve az írott források által sugallt képet a régészeti eredményekkel, némi ellentmondás figyelhetĘ meg. Míg a sírokból elĘkerült keresztény jellegĦ tárgyak egy jelentĘs részét a kutatás korai és középsĘ avar korabeliként határozta meg, addig az írott források nemcsak a 8. század végétĘl említenek megkeresztelkedett csoportokat, hanem a korábbi idĘszakban egyértelmĦen pogány, bĦnös, a kereszténységtĘl elzárkózott képet festenek az avar kori népességrĘl. Azonban a fentebb idézett 796. évi zsinatról megemlékezĘ forrásrészlet mégis említ olyan csoportokat az avarok országában, amelyek már korábban felvették a keresztény hitet. Az említett csoportok közé tartozhat a Keszthely-kultúra népessége – ahogyan erre már több kutató felhívta a figyelmet, – amelynek sírjaiból számos keresztény jellegĦ tárgy került elĘ. Ez felhívja a figyelmet arra a kérdésre, hogy a mellkereszteket és az egyéb kereszténységre utaló tárgyakat tartalmazó sírok mennyiben avar környezetben helyezkednek el. A sírok egyéb mellékletei rámutatnak arra, hogy a keresztekkel ellátott sírok egy jelentĘs része az 45

SZÁDECZKY-KARDOSS 1998, 224, 100. §. B(a)eda, Historiaecclesiastica gentis Anglorum V9 (GlossarA I 238). SZÁDECZKY-KARDOSS 1998, 224, 100. § kommentárja. 47 SZÁDECZKY-KARDOSS 1998, 266, 108. §. Bonifatius, Aenigmata de virtutibus et vitiis 320–324. 48 SZÁDECZKY-KARDOSS 1998, 285, 126. §. Annales regni Francoruma. 795 (GlossarA I 202). 49 SZÁDECZKY-KARDOSS 1998, 288, 128. §. Annales Laureshamensesa. 795 (GlossarA I 195). 50 SZÁDECZKY-KARDOSS 1998, 307, 140. §. Annales Sancti Emmeramimaioresa. 805 (GlossarA I 192). 51 SZÁDECZKY-KARDOSS 1998, 291–292, 129. §. Dictatus Paulini patriarchae (GlossarA I 229). 46


45

avarok között élt romanizált népesség területén (Lesencetomaj), továbbá erĘs germán vonásokkal rendelkezĘ csoportok területein (Kölked, Környe, Baráthely, stb.) fordult elĘ. Fontos kiemelni, hogy még a Keszthely-kultúra területén elĘkerült keresztény jellegĦ tárgyakkal ellátott sírok sem mutatnak a többi melléklet alapján tisztán keresztény hitre utaló képet. A vegyes etnikai környezet és tárgyi anyag alapján az utóbbi idĘben a legtöbb kutató egyetért abban, hogy egyfajta vallási szinkretizmus határozhatta meg az avar kori népesség hitrendszerét. Számos példa bizonyítja, hogy jól megfér egymás mellett a mellkereszt és bármilyen pogány amulett (jutasi 116. sír, várpalotai 20. sír, stb).

IRODALOM ADAM 2002 Szentpéteri J. (Hrsg.): Archäologische Denkmäler der Awarenzeit in Mitteleuropa. VAH 13/1. Budapest. BÁRÁNY-OBERSCHALL M. 1953 Byzantinische Pektoralkreuze aus ungarischen Funden. In: Forschungen zur Kunstgeschichte und christlichen Archäologie II. Baden-Baden, 207–251. BÂRZU, L. 2010 Ein gepidisches Denkmal aus Siebenbürgen. Das Gräberfeld 3 von Bratei (bearbeitet von R. Harhoiu). ArchRom 4. Cluj-Napoca – Bistri‫܊‬a. BÓNA I. 1963 Ásatások Várpalotán (1963). DissArch 5. 119–124. 1982–1983 A XIX. század nagy avar leletei. SzMMÉ. 81–160. (1984) 2000 Ein frühawarisches Gräberfeld in der Unio-Sandgrube von Várpalota. ComArchHung. 123–160. BUGARSKI, I. 2009 The meaning of the crosses in early avar female graves: Three case studies from Vojvodina. AAC 44. 219–232. BYZANTINE ART 1964 Byzantine Art and European Art. Athens. BYZANTIUM AT PRINCETON 1986 ýurþiþ, S. – St. Clair, A (eds.): Byzantium at Princeton. Byzantine art and archaeology at Princeton University. Catalogue an exhabition at Firestone Library, Princeton University August 1 Through October 26, 1986. Princeton. BYZANZ-DAS LICHT AUS DEM OSTEN 2001 Stiegemann, Ch. (Hrsg.): Kult und Alltag im Byzantinischen Reich vom 4. bis 15. Jahrhundert. Paderborn – Mainz. CSALLÁNY D. 1939 Kora-avarkori sírleletek / Grabfunde der Frühawarenzeit. FA 1–2. 121–180. DIE WELT VON BYZANZ 2004 Wamser, L. (Hrsg.): Die Welt von Byzanz Europas Östliches Erbe. Glanz, Krisen und Fortleben einer tausend jähringen Kultur. München. DRAUSCHKE, J. 2011 Zwischen Handel und Geschenk. Studien zur Distribution von Objekten aus dem Orient, aus Byzanz und aus Mitteleuropa im östlichen Merowingerreich. Rahden/Westf. FETTICH N. 1964 A jutasi avar kori temetĘ revíziója. VMMK 2. 79–118. GALUŠKA, L. 1996 Uherské HradištČ – Sady – kĜesĢanské centrum Ĝíše velkomoravské. Brno.

EME 46

GULYÁS EDINA

GARAM É. 1992 Die münzdatierten Gäber der Awarenzeit. In: Daim, F. (Hrsg.): Awarenforschungen. Bd. 1. Studien zur archäologie der Awaren 4. Wien. 135–250. 1993 Katalog der awarenzeitlichen Goldgegenstände und der Fundstücke aus den Fürstengräbern im Ungarischen Nationalmuseum. Catalogi Musei Nationalis Hungarici. Seria Archaeologica I. Budapest. 2001 Funde byzantinischer Herkunft in der Awarenzeit vom Ende des 6. bis zum Ende des 7. Jahrhunderts. MAA 5. Budapest. KISS A. 1979 Das Gräberfeld und die Siedlung der awarenzeitlichen germanischen Bevölkerung von Kölked. FA 30. 185–192. 1996 Das awarenzeitlich gepidische Gräberfeld von Kölked-Feketekapu A. Mit Bieträgen von Max Martin, Peter Stadler und István Takács. Monographien zur Frühgeschichte und Mittelalterarchäologie 2. Innsbruck. 2001 Das awarenzeitliche Gräberfeld in Kölked-Feketekapu B. MAA 6. Budapest. KISS G. – SOMOGYI P. 1984 Tolna megyei avar temetĘk. DissPann III/2. 162–178. KOVRIG I. 1963 Das awarenzeitliche Gräberfeld von Alattyán. ArchHung 40. Budapest. LANGÓ P. – TÜRK A. 2004 Honfoglalás kori sírok Mindszent-Koszorús-dĦlĘn (Adatok a szíjbefĦzĘs bizánci csatok és a délkelet-európai kapcsolatú egyszerĦ mellkeresztek tipológiájához). MFMÉ–StudArch 10. 365–457. LÁSZLÓ GY. 1940 Újabb keresztény nyomok az avarkorból. DolgSzeg 16. 145–158. 1968 Az avarok és a kereszténység. Régészeti Dolgozatok 9. 41–53. MADARAS L. 1981 A Szeged-Fehértó A és B temetĘk anyagának összehasonlító vizsgálata. SzMMÉ. 35–64. 1995 Avarkori lelĘhelyek Jász-Nagykun-Szolnok megyében. In: Ujváry Z. (szerk.): Tanulmányok és közlemények. Debrecen – Szolnok. 81–107. MARTIN, M. 1990 Awarische und germanische Funde in Männergräbern von Linz-Zizlau und Környe. Ein Beitrag zur Chronologie der Awarenzeit. WMMÉ 15. 65–90. NÉMETH P. 1969 Újabb avarkori leletek a történeti Veszprém megyébĘl. VMMK 8. 153–166. PERÉMI Á. 1984/85 (1991) A lesenctomaj-piroskereszti Keszthely-kultúrás temetĘ (elĘzetes jelentés). MFMÉ. 155–169. 2012 Keresztmellékletes sírok a Lesencetomaj-Piroskereszt temetĘbĘl. In: Vida T. (szerk.): Thesaurus Avarorum. Régészeti tanulmányok Garam Éva tiszteletére / Archaeological Studies in Honour of Éva Garam. Budapest. 437–475. PETROVIý, R. 2001 Reþnik vizantijskih krstova. Beograd. PITARAKIS, B. 2006 Les croix-reliquaires pectorales byzantines en bronze. Paris. PROHÁSZKA P. 2010 Die awarischen Oberschichtgräber von Ozora-Tótipuszta (Kom. Tolna, H.). In: Daim, F. – Drauschke, J. (Hrsg.): Byzanz – das Römerreich im Mittelalter. Bd. 3. RGZM–M 84/1–3. Mainz. 189–275. RHÉ GY. – FETTICH N. 1931 Jutas und ÖskĦ. Zwei Gräberfelder aus der Völkerwanderungszeit in Ungarn. Skythica 4. Prag.


ROM UND BYZANZ 1998 Baumstark, R. (Hrsg.): Rom und Byzanz – Schatzkammerstücke aus bayerischen Sammlungen. München. ROSS, M.–BOYD, S.–ZWRIN, S. 2005 Catalogue of the Byzantine and Early Mediaeval Antiquities in the Dumbarton Oaks Collection. Vol. 2: Jewelry, Enamels, and Art of the Migration. Dumbarton Oaks Byzantine Collection Catalogues. Washington. RÓMER F. 1872 Az ozorai kincs. ArchÉrt 5. 292 – 293. SALAMON Á. 1969 Über die ethnischen und historischen Beziehungen des Gräberfeldes von Környe (VI. Jh.). AAH 21. 273 – 297. SALAMON Á. – ERDÉLYI I. 1971 Das Völkerwanderungszeitliche Gräberfeld von Környe. StudArch 5. Budapest. STAECKER, J. 1999 Rex regnum et dominus dominorum. Die wikingerzeitlichen Kreuz- und Kruzifixanhänger als Ausdruck der Mission in Altdänemark und Schweden. Lund studies in medieval Archaeology 23.Stockholm. SZATMÁRI S. 1982–1983 Avar temetĘ és telepásatás Tatabánya-Alsógalla mellett. SzMMÉ. 67–79. (1985) TESORI 2000 Tesori dell’ arte cristiana in Bulgaria. Roma – Bornia. THE ROAD TO BYZANTIUM 2006 Althaus, F. – Sutcliffe, M (eds.): The road to Byzantium. Luxury Arts of Antiquity. London. TOMKA P. 1973 A környei avar temetĘ történeti értékeléséhez. AntTan 20/1. 227–231. 2002 Christ oder Heide? Das Grab 317 von Táp-Borba. ZM 11. 211–228. TROIS DONATIONS BYZANTINES 2001 Trois donations byzantines au Cabinet des Médailles. Édité par la Bibliothèque nationale de France – Congrès des études byzantines 2001. Paris. VIKAN, G. 1982 Byzantine Pilgrimage Art. Washington. WOGERICH-BAUER, B. 2002 Enkolpien. PHd Manuscript, Kunstgesichtliche Institut. Mainz. 25–71. WOSINSZKY M. 1896a Tolnavármegye az Ęskortól a honfoglalásig I-II. In: Tolna vármegye története II. Budapest. 1016–1033. 1896b A závodi sírmezĘ. ArchÉrt 16. 12–30. ZASTROW, O.–DE MEIS, S. 1975 Oreficeria in Lombardia dal VI al XIII secolo croci e crocifissi. Como.

47

EME 48

GULYÁS EDINA

PECTORAL CROSSES IN THE CARPATHIAN BASIN DURING THE AVAR AGE (ABSTRACT) In the archaeological material from the Carpathian Basin dated in the Avar Age a relatively high number of artefacts with Christian characteristics were identified. It can be presumed that, in a way or another, the owners of these objects had come in contact with Christianity. Among these finds the number of the pectoral crosses is relatively low; however, mostly this category suggests a possible Christian owner. Taking a closer look on the graves in question, as well as on the other grave goods and the surrounding burials, one can hardly speak about individuals with unequivocal Christian faith in the Carpathian Basin during the Avar Age. The typology of the pectoral crosses of the period was elaborated by Éva Garam based on the finds discovered until the beginning of the 21st century; however, since then several new pieces have been identified. The author divided the 28 pectoral crosses discussed in this paper in five main groups. From methodological point of view Éva Garam’s typological system was also taken into consideration, but emphasis was put on other, mainly morphological aspects. The main groups were divided further in subgroups based both on technological characteristics and decoration. Each type has numerous analogies, mainly from the Crimea, the Balkans, Anatolia, the Near East and Africa, but similar pieces are also known from Western Europe. The picture resulting from the comparison of the typological analysis with the written sources is somewhat controversial. Except for two pieces, the pectoral crosses discovered in graves can be dated in the Early and Middle Avar Period, whereas the written sources mention Christian Avars or Avars who were preparing or were forced to be baptized for the first time at the end of the 8th century, more precisely in 795. On the other hand, in 796, referring to the synod held somewhere in the Danube region, those groups of the Avars are mentioned which should have been re-baptized because the barbarization of their members. This information confirms the results of the archaeological analysis, namely that the graves containing crosses can be connected to a not purely Avar milieu. Three graves with cross were found in the cemetery at Lesencetomaj belonging to the Keszthely culture; the rest of the material was discovered in majority in cemeteries with relatively strong Germanic influences, like Kölked, Jutas, Környe, or Bratei/Baráthely (Romania). Based on the heterogeneous material discovered in the graves as well as the supposedly mixed ethnical composition of the cemeteries, several scholars accepted a religious synchretism among the Avars. On these grounds one cannot presume the existence of a pure Christian religion (not even in the case of the Romanized population), but the total rejection of the presence of the Christianity should also be reconsidered.

52

Szerbia

Backo Petrovo Selo/Péterréve, 17. sír

BalatonfĦzfĘ K, sír

3.

4.

ýik, 17. sír

Deszk G, 37. sír

10.

11.

Csongrád m.

Szerbia

Pest m.

Szerbia

Románia

Románia

Románia

EltérĘ adatokat találtam (BÂRZU 2010, 80; 240–241).

Budakalász, 1083. sír

9.

8.

7.

6.

Bratei/Baráthely, 219. sír Bratei/Baráthely, 237. sír Bratei/Baráthely, 237. sír Becej/ÓbecsePionarsca ulica, 27. sír

Szolnok m.

Alattyán-Tulát, 14. sír

2.

5.

Szolnok m.

Alattyán-Tulát, 14. sír

1.

Veszprém m.

Megye/ország

LelĘhely

Ezüst

Móra Ferenc Múzeum (Szeged)

Ezüst

Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága Ólom

Ezüst

Gradski Muzej (Becej/Óbecse)

ࡳ

−

−

−

−

Ezüst/bronz52

Ezüst

Laczkó DezsĘ Múzeum (Veszprém) −

Ólom

Ólom

Ólom

Anyag

ࡳ

Magyar Nemzeti Múzeum


ėrzési hely


Lemezes

Öntött

Öntött

Lemezes

Lemezes

Lemezes

Öntött

Lemezes

Öntött

Öntött

Öntött

Kialakítás

Kora avar kori

7. század második fele

CSALLÁNY 1939, 121–180; LÁSZLÓ 1940, 145–158; GARAM 2001, 57–65; ADAM: 01 – 06 – 0170 – 02.

BUGARSKI 2009, 219–232.

GARAM 2001, 57–65; ADAM:01 – 13 – 0130 – 01.

GARAM 2001, 57–65; BUGARSKI 2009, 219–232; ADAM: 06 – 10 – 0190 – 06. 6/7. század; 7. század elsĘ fele; 650–670/680 −

BÂRZU 2010, 248.

BÂRZU 2010, 248.

BÂRZU 2010, 240–241.

LÁSZLÓ 1968, 50; NÉMETH 1969, 153–166; GARAM 2001, 57–65; ADAM: 01 – 19 – 0320 – 03.

KOVRIG 1963; GARAM 2001, 57– 65; MADARAS 1995, 81–107; ADAM: 01 – 16 – 0020 – 01. KOVRIG 1963; GARAM 2001, 57– 65; MADARAS 1995, 81–107; ADAM: 01 – 16 – 0020 – 01. BRUKNER 1968, 170–173; GARAM 2001, 57–65; ADAM: 06 – 10 – 0120 – 01.

Irodalom

6–7. század

6–7. század

6–7. század

6. század második fele (Justinianus kori)

7. század elsĘ fele

7. század közepe

7. század közepe

Kor

49

EME

50

20.

19.

LesencetomajPiroskereszt, 782. sír LesencetomajPiroskereszt, 1629. sír Veszprém m.

Veszprém m.

Laczkó DezsĘ Múzeum (Veszprém) Laczkó DezsĘ Múzeum (Veszprém)

Városi Múzeum (Tapolca)

Veszprém m.

LesencetomajPiroskereszt, 39. sír

18.

Baranya m.

Baranya m.

Bronz

Rosszezüst

Ólom

Ólom


KomáromEsztergom m.

Környe, 106. sír

17.

Ezüst


Baranya m.

Kölked B, 449. sír

16.

Ólom


Kölked A, 634. sír

15.

Bronz


Kölked A, 207. sír

14.

Ólom

Veszprém m.


Jutas, 116. sír

13.

Aranyozott ezüst

Csongrád m.

ࡳ

HódmezĘvásárhelySzékkutas, 8. sír

12.

Öntött

Lemezes

Öntött

Öntött

Lemezes

Öntött

Öntött

Öntött

Lemezes

PERÉMI 2012, 437–475; ADAM: 01 – 19 – 1310 – 01. PERÉMI 2012, 437–475; ADAM: 01 – 19 – 1310 – 01. 8–9. sz. fordulója

RHÉ – FETTICH 1931; CSALLÁNY 1956, 132–133, 235; FETTICH 1964, 79–118; GARAM 2001, 57–65; ADAM: 01 – 19 – 2410 – 04. KISS 1979, 185–192; KISS 1996; GARAM 2001, 57–65; ADAM: 01 – 02 – 1620 – 01. KISS 1979, 185–192; KISS 1996; GARAM 2001, 57–65; ADAM: 01 – 02 – 1620 – 01. KISS 1979, 185–192; GARAM 2001, 57–65; KISS 2001; ADAM: 01 – 02 – 1620 – 02. SALAMON 1969, 273–297; SALAMON–ERDÉLYI 1971; TOMKA 1973, 227–231; GARAM 2001, 57–65; ADAM: 01 – 11 – 0410 – 01. PERÉMI 1991, 155–169; MÜLLER 1992, 251–307; GARAM 2001, 57–65; PERÉMI 2012, 437–475; ADAM: 01 – 19 – 1310 – 01.

GARAM 2001, 57–65; B. NAGY 2003.

8. sz. második fele–9. sz. eleje

650–680


Közép avar kori

Kora avar kori

6. század utolsó harmada–8. század közepe

7. század utolsó évtizedei

7. század eleje? (minta csere?)

GULYÁS EDINA

EME

KomáromEsztergom m. Vajdaság Veszprém m.

TatabányaAlsógalla, 241. sír

Vajska/Vajszka, 5. sír

Várpalota-Únio, 20. sír

Závod, 104. sír

25.

26.

27.

28.

Tolna m.

Xantus János Múzeum (GyĘr)

GyĘrMosonsopron m.

Táp-Borbapuszta, 317. sír

24.

Ólom

Bronz

Laczkó DezsĘ Múzeum (Veszprém) Magyar Nemzeti Múzeum

1. táblázat

Ezüst

Ólom

Ezüst

Ólom

−

Kuny Domokos Múzeum (Tata)

Móra Ferenc Múzeum (Szeged)

Csongrád m.

Szeged-Fehértó A, 260. sír

23.

Arany


Tolna m.

Ozora-Tótipuszta

22.

Arany


Ozora-Tótipuszta

21.

Tolna m.


Öntött

Öntött

Lemezes

Öntött

Lemezes

Öntött

Lemezes

Lemezes

7. sz. második fele


7. század


7. sz. vége

Közép avar kori

7. sz. utolsó harmada

7. sz. utolsó harmada

RÓMER 1872, 292–293; WOSINSZKY 1896a, 1000–1008; BÓNA 1984, 81–160; GARAM 1992, 135–250; GARAM 1993, 96–103; GARAM 2001, 57–65; PROHÁSZKA 2010, 189–275; ADAM: 01 – 17 – 0760 – 01. RÓMER 1872, 292–293; WOSINSZKY 1896a, 1000–1008; BÓNA 1984, 81–160; GARAM 1992, 135–250; GARAM 1993, 96–103; GARAM 2001, 57–65; PROHÁSZKA 2010, 189–275; ADAM: 01 – 17 – 0760 – 01. MADARAS 1981, 35–64; MADARAs 1995; GARAM 2001, 57–65; ADAM: 01 – 06 – 0570 – 02. GARAM 2001, 57–65; TOMKA 2002, 211–228; ADAM: 01 – 08 – 1570 – 01. SZATMÁRI 1985, 67–79; GARAM 2001, 57–65; ADAM: 01 – 11 – 0680 – 01. GARAM 2001, 57–65; BUGARSKI 2009, 219–232. BÓNA 1963, 119–124; BÓNA 2000, 123–160; GARAM 2001, 57–65; ADAM: 01 – 19 – 2380 – 03. WOSINSZKY 1896a, 1016–1033; WOSINSZKY 1896b, 12–30; KISS – SOMOGYI 1984, 161–169; GARAM 2001, 57–65; ADAM:01 – 17 – 1070 – 01.

51

EME

EME

1

2

3

1. tábla

1. Mellkeresztek az avar kori Kárpát-medencében; 2–3. 1. típus. OzoraTótipuszta (Garam 2001 nyomán)

EME

1

2

3

2. tábla

1. típus. 1. Táp-Borbapuszta, 307. sír (Garam 2001 nyomán); 2. KölkedFeketekapu B, 449. sír (Kiss 2001 nyomán); 3. Vajska/Vajszka, 5. sír (Bugarski 2009 nyomán)

EME

1

3

2

4

3. tábla

5

6

2. típus. 1. Balatonfűzfő-Szalmássy telep K (Garam 2001 nyomán); 2. Baráthely/ Bratei, 237. sír (Bârzu 2010 nyomán); 3. Hódmezővásárhely-Székkutas, 8. sír; 4. Deszk G, 37. sír (Garam 2001 nyomán); 5. Lesencetomaj-Piroskereszt, 782. sír (Perémi 2012 nyomán); 6. Lesencetomaj-Piroskereszt, 1629. sír (Perémi 2012 nyomán)

EME

2 1

3

4

5

4. tábla

3. és 4. típus. 1. Óbecse, 27. sír (Bugarski 2009 nyomán); 2. KölkedFeketekapu A, 207. sír (Garam 2001 nyomán); 3. Budakalász, 1083. sír (Garam 2001 nyomán); 4. Baráthely/Bratei, 219. sír (Bârzu 2010 nyomán); 5. Závod, 104. sír (Garam 2001 nyomán)

EME

1

3

2

4 6 5

8 9

7

10

5. tábla

11

5. típus. 1. Környe, 106. sír; 2. Várpalota-Unió, 20. sír; 3. Péterréve/Backo Petrovo Selo, 17. sír; 4. Alattyán-Tulát, 14. sír; 5. Kölked-Feketekapu A, 634. sír; 6. Szeged-Fehértó A, 260. sír; 7. Alattyán-Tulát, 14. sír; 8. TatabányaAlsógalla, 241. sír; 9. Jutas, 116. sír; 10. Lesencetomaj-Piroskereszt, 39. sír; 11. Čik, 17. sír (1-10. Garam 2001 nyomán; 11. Bugarski 2009 nyomán)

EME

20 22 19-20 16

17 18

24

19

5-6

7

10

12

2

11

15-16 14

1

3 4

5

6. tábla

6

Az 1. típus párhuzamai. 1. Az 1. típus és párhuzamainak elterjedési térképe; 2. A ciprusi kincs keresztje (Greek Jewellery 1999 nyomán); 3–4. Konstantinápoly (Ross – Zwirn – Boyd 2005 nyomán); 5. Szíria, szórványlelet (Byzanz – Das Licht aus dem Osten 2001 nyomán); 6. Szórványlelet (Die Welt von Byzanz 2004 nyomán)

EME

1

2

3

4

7. tábla

5

Az 1. típus párhuzamai. 1. Fayûm völgy (Egyiptom), szórványlelet (Byzanz – Das Licht aus dem Osten 2001 nyomán); 2. Eski-Kermen (Ukrajna), 257. katakomba (Prohászka 2010 nyomán); 3. Assiût (Egyiptom) (Die Welt von Byzanz 2004 nyomán); 4. Friedberg, 15. sír (Rom und Byzanz 1998 nyomán); 5. Szórványlelet (Die Welt von Byzanz 2004 nyomán)

EME

2 1

3

5

8. tábla

4

6

A 2. típus párhuzamai. 1. A 2. típus és párhuzamainak elterjedési térképe; 2. Anatólia, szórványlelet (Byzanz – Das Licht aus dem Osten 2001 nyomán); 3–4. A caesarea maritimai kincs keresztjei (Zastrow – de Meis 1975 nyomán); 5. A bežanovoi kincslelet keresztje (Tesori 2000 nyomán); 6. Szórványlelet (Rom und Byzanz 1998 nyomán)

EME

2 1

4

3

5

9. tábla

6

A 3. típus párhuzamai. 1. A 3. típus és párhuzamainak elterjedési térképe; 2. Konstantinápoly, szórványlelet (The Road to Byzantium 2006 nyomán); 3. Konstantinápoly (The Road to Byzantium 2006 nyomán); 4. Anatólia, szórványlelet (Die Welt von Byzanz 2004 nyomán); 5. Palesztina, szórványlelet (Byzanz – Das Licht aus dem Osten 2001 nyomán); 6. Szórványlelet (Die Welt von Byzanz 2004 nyomán)

EME

2 1

3

5

10. tábla

4

6

7

1. A 4. típus párhuzamai. 1. A 4. típus és párhuzamainak elterjedési térképe; 2. Canellopoulos Gyűjtemény (Byzantine Art 1964 nyomán); 3. Konstantinápoly (Ross – Zwirn – Boyd 2005 nyomán); 4. A kilikiai Tarsusból származó Syméonios argentarius keresztje (Trois donations byzantines 2001 nyomán); 5–7. Szórványlelet (Byzanz – Das Licht aus dem Osten 2001 nyomán)

EME

1

3

2

4

11. tábla

1. Az 5. típus párhuzamai. 1. Az 5. típus és párhuzamainak elterjedési térképe; 2. Ólomkeresztek (http://www.worldmuseumofman.org/display.php?item=108; http://www.paleodirect. com/pgset 2/ra83.htm; http://www.coins-auctioned.com/ auctions/ancient-roman-byzantine-lead-cross-ac769-6611; http ://faganarms.com/unusualbyzantineleadcross.aspx; http://cgi.ebay.com/ BYZANTINE-LEAD-CROSS-/200 582819860#ht_1346wt_932 – 2011.04.18.)

EME 53

DOBOKA KORA KÖZÉPKORI HAMVASZTÁSOS TEMETėJÉRėL

DOBOKA KORA KÖZÉPKORI HAMVASZTÁSOS TEMETėJÉRėL. NÉHÁNY GONDOLAT A KIS-SZAMOS VÖLGYE 7–9. (10.?) SZÁZADI TELEPÜLÉSTERÜLETÉRėL GÁLL ERWIN – LACZKÓ NÁNDOR A Doboka mellett feltárt hamvasztásos temetĘrészlet körül nagyon sok a kérdĘjel, elsĘsorban az ásatás technikai módszere, illetve a dokumentációja miatt. A valószínĦleg 15+1 síros temetĘrészletet K. Horedt is más erdélyi temetĘk alapján datálta a 7࣓9. századra. Az Északnyugat-Erdélyhez tartozó dobokai lelĘhely szorosan kapcsolódik a Kis-Szamos hidrográfiai mikrorégiójához, hiszen a Lóna pataka révén a medence részét képezi, ahol a 7࣓9. századra keltezhetĘen két nagy hamvasztásos temetkezési csoportot regisztrálhatunk, éspedig a szórthamvas, illetve az urnás temetkezések csoportját. E csoport népessége – e tanulmány szerzĘi szerint – megérte a honfoglalás és kora Árpád-kort, következésképpen integrálódott az Árpád-kor struktúráiba: ekkor tért/térítették keresztény hitre és lett „magyarrá”. EbbĘl kiindulva úgy gondoljuk, hogy a jövĘben a Kis-Szamos menti hamvasztásos temetĘk keltezését indokolt lenne átgondolni, 14C mérésekkel pedig mindenképpen újra ellenĘrizni idĘrendjüket. Kulcsszavak: Doboka, Branistye, Kis-Szamos völgye, hamvasztásos temetĘ, 7–9. (10.?) század Keywords: Dăbâca, BraniЮte, Little SomeЮ Valley, cremation, 7th–9th (10th) centuries

A dobokai hamvasztásos temetĘrĘl (1௅2. tábla)

D

oboka falu az Erdélyi-medence északnyugati részéhez tartozó Kis-Szamos mikrorégióban, Kolozsvártól 30 kilométerre, északnyugatra, a Lóna-patak mentén helyezkedik el, amely 10 kilométerre innen keletre ömlik a Kis-Szamosba. A falutól délnyugatra fekvĘ Nagyhegy (529 méter tengerszint felett) egyik oldalháta igen erĘsen leszĦkítette a Lóna-patak völgyét, amelyet így természetes módon ural. A két domb közé szorított keskeny völgy, körülbelül a falu közepén, élesen elkanyarodik, északnyugat irányban pedig fokozatosan lankásodik. A domb alakja lekerekített csúcsú, hegyesszögĦ körcikkhez hasonlítható, amely É–ÉK felé mutat. Két oldala 25–45°os lejtĘt képez, kitĦnĘen védhetĘ, a háttérben pedig a Nagyhegynek nevezett dombgerinc emelkedik a maga 529 méter tengerszint feletti magasságával. A kanyar által bezárt területen feküdt az egykori várkomplexum,1 illetve az elĘtte lévĘ korszakban települések, itt építettek számos templomot a kora középkorban, és ezek körül alakult ki számos temetĘ. Dolgozatunkban nem térünk ki a dobokai ásatás hosszasabb bemutatására illetve annak mozgatórúgóira – hiszen ezt más helyen már megtettük2 – azt azonban szükséges leszögeznünk, hogy az eddigi Dobokához fĦzĘdĘ kutatásokat nem feltétlenül a tudományosság jellemzi. Azt is szükséges megemlítenünk a várkomplexummal kapcsolatban, hogy a romániai régészetben a Dobokáról szóló mĦvek – néhány kivételt leszámítva – az 1968-as cikkel kezdĘdĘen ma is ugyanazon, az Anonymus regényes Gestájára épülĘ, nagyon ingatag, megkérdĘjelezhetĘ, 19. századi, nacionalista elméleti konstrukción alapulnak, amely a követhetetlen vegyes érvelés egyik legjobb jelenkori példája. 1 2

ElsĘ, mondhatni régészeti topográfiai említése, mint elpusztult vár: KÖNYÖKI 1906, 292. E tanulmányunkban részletesen kitértünk a kutatástörténetre, illetve ennek tudománypolitikai hátterére: GÁLL ௅ LACZKÓ 2013, 83௅88.

EME 54

GÁLL ERWIN – LACZKÓ NÁNDOR

1. kép. Doboka földrajzi helyzete a Kis-Szamos völgyében Dobokán az 1964-tĘl kezdĘdĘen kisebb-nagyobb megszakításokkal több mint húsz évig folyó régészeti kutatás során, három helyen fedeztek fel több alkalommal fel-, át- és újraépített templomot (IV. vártérség, A. Tăma‫ ܈‬kertje és Boldogasszony templom). Szintén sikerült feltárni a körülöttük létrejött három temetĘ kb. 871 sírját (a legtöbb sír a 11–13. századra keltezhetĘ), a kĘkorszaktól kezdĘdĘen, különbözĘ idĘszakokon keresztül egészen a 16. századig használt településrészleteket, és telepjelenségeket.3 A ‫܇‬tefan Pascu által vezetett csapatot a kolozsvári múzeumban található különféle dokumentációk szerint legalább tíz régész alkotta (‫܇‬tefan Pascu, Mircea Rusu, Petru Iambor, Nicolae Edroiu, Gyulai Pál, Volker Wollmann, ‫܇‬tefan Matei, Gheorghe Lazarovici, Ioana Hica). E lelĘhelyeken kívül 1972-ben illetve 1973-ban feltártak egy hamvasztásos temetĘrészletet is, amelynek közelében gödörházak nyomait is azonosították (amint látni fogjuk, ezek keltezése kérdéses). A rossz minĘségĦ, nehezen értelmezhetĘ, félrevezetĘ dokumentáció alapján az ásatást Petru Iambor, Gheorghe Lazarovici és Ioana Hica régészek vezették. A kis felületen és rossz módszerrel (a kutatóárkos módszer hátrányaira már Pósta Béla 1907-ben figyelmeztetett!4) véghezvitt szondázó jellegĦ ásatás során a vártól délnyugatra, 353 méteres tengerszint feletti magasságban, a Branistye/ Brani‫܈‬te-patak közelében, Kurt Horedt szerint, 15 szórt hamvasztásos és egy urnás temetkezést tártak fel.5 A Nagyhegy és a Branistye-patak felé lankásodó lelĘhelyrĘl tökéletesen be lehet látni a Lónya völgyét, és ennek alapján az is gyanítható, hogy a temetĘt használó népességnek valahol a környéken, a közelben lehetett a települése. Amint említettük, a domb kitĦnĘen védhetĘ két oldalról, mert 25–45°os lejtĘt alkot, a háttérben pedig a Nagyhegynek nevezett dombgerinc délrĘl majdnem teljesen biztonságot nyújt. Nem kizárt, hogy az „S3”-nak nevezett kutatóárok végében félig azonosított és feltárt gödörház a temetĘhöz tartozó telep egyik objektuma volt (2. tábla). 3

A kutatástörténet táblázatát lásd: GÁLL ௅ LACZKÓ 2013, 88, 3. kép. VINCZE 2002, 43. 5 HOREDT 1976, 48; HOREDT 1979, 387, Tabelle 2. 4

EME DOBOKA KORA KÖZÉPKORI HAMVASZTÁSOS TEMETėJÉRėL

55

Anélkül, hogy településterületi fejtegetésekbe merülnénk, a település temetĘjének helyzete arra enged következtetni, hogy a Lóna völgyében körülbelül ezen a tengerszint feletti magasságban találhatóak a kora középkori települések és azok temetĘi; ezek feltárása mindenképpen a jövĘbeli terepbejárások és ásatások egyik stratégiája kell legyen. Sajnálatosan egyetlen leletet sem közöltek a feltárt temetĘbĘl, még a szórt hamvasztásos sírokból elĘkerült kerámiát sem, de ennél sokkal nagyobb gondot jelent, hogy napjainkra a leletanyag azonosíthatatlanná vált. Kurt Horedt még látta a régészeti leletanyagot a 70-es években és az 1976-os illetve az 1978-as cikkében megemlít egy kést is mellékletként, valamint egy avar kori övdíszt is, amely alapján a 7௅9. századra keltezte a hamvasztásos temetĘt. A kolozsvári múzeumban 2012 Ęszén sikerült azonosítanunk az ásatás dokumentációjának kisebb részét, pontosabban az ásatásról készült 3, 4. és 8. kutatóárok felmérését (románul a Secаiune nevezetĦ szakszóként ismert), az ún. „A” szelvény dokumentációját, illetve egyes részleteket a 7. kutatóárokból (2. tábla).

2. kép. Doboka-hamvasztásos temetĘjének topográfiai helyzete a Lóna völgyében Az 1972-ben feltárt 4 méter széles és 10 méter hosszúságú „A” szelvény esetében 6 gödröt azonosítottak. Ha relatívan is, az illusztrációs dokumentációból ki tudjuk olvasni az objektumok számát, az viszont nem derül ki, hogy a mért 1௅10 méter számozását keleti vagy nyugati irányból kezdték, és sajnálatunkra éppen ez az „A szelvény” hiányzik az összesítĘ térképrĘl, tehát topográfiai szempontból nem tudjuk, hogy e gödrök hol is kerültek elĘ. Talán a K௅Ny irányban tájolt, késĘbb tovább ásott 1. kutatóárok esetében gyaníthatjuk, hogy eredetileg ezt nevezhették „A szelvény”-nek, azonban ez nem több hipotetikus feltételezésnél. Tény, hogy a kisméretĦ szelvényben 5 alkalommal regisztráltak olyan gödröt, amelybĘl égett csontok kerültek elĘ, de csontokat találtak a kutatóárok közepén is, ahol a gödör kontúrjait nem sikerült megfigyelniük. Öt gödörben figyelhetĘ meg nagyobb méretĦ csontdarab megléte (1, 3, 4, 5, 6. gödör), amely alapján ezeket szórthamvas síroknak értékelhetjük. Az 1. gödörben agyagcipókat, illetve az 1. és a 2. gödörben kerámia töredéket regisztráltak. Tehát feltételesen itt 5 vagy 6 egyén sírjáról beszélhetünk. Sajnálatosan azonban egyik esetben sem leltározták be a csontokat (3௅4. tábla). Ha van „A szelvény”-féle dokumentáció, akkor az 1. kutatóárokról mindenféle információnk hiányzik, az azonban jól látszik, hogy az „A szelvény” nem ér véget, hanem folytatódik (csak a dokumentációjára éppen nem akadtunk rá), tehát ez is megerĘsíti a gyanúnkat, hogy valószínĦleg az „A szelvény” késĘbb az 1. számú kutatóárok számozást kapta.

EME 56


A 2. kutatóárokról nem maradt fent, csak a gyakorlatilag használhatatlan profil rajz, amelyrĘl más alig olvasható le, mint hogy három különféle földréteget ismertek fel az ásatók (5. tábla). Az „S4” kutatóárokban egy csontokat tartalmazó gödör kontúrját regisztrálták, azonban nincs semmilyen garancia arra, hogy emberi csontokról lenne szó. Közvetlenül mellette tárták fel az „S3” kutatóárkot, amelynek végében egy gödörház részeinek nyomai vehetĘk ki. Amint az a rendelkezésünkre álló dokumentációból kitĦnik, a Petru Iambor által a 2005-ös kötetben emlegetett avar övdíszt itt nem regisztrálták (vagy pedig nem tüntették fel a milliméteres papíron – kérdés csak az hogy akkor hol tüntethették fel?),6 amelynek talán a legfontosabb keltezĘ értékĦ lehetne akár a temetĘ, akár a telep használatának szempontjából. E két kutatóárokról hasonlóképpen használhatatlan profil rajzok is készültek (6. tábla). Az „S7” kutatóárok dokumentációjából csak részletek maradtak meg. Az egyik ilyen részlet a kutatóárok 31௅37 métere közötti dokumentáció. Sajnos ebben az esetben (is), nehezen értelmezhetĘk a gödörház nyomai és fĘleg a benne regisztrált régészeti aspektusok. Közvetlenül a gödörháztól északkeletre egy kerek formájú gödör nyomait láthatjuk, amelybĘl – a dokumentáció alapján – nagyon kevés „égett csont” került elĘ (7௅11. tábla). Az „S8” kutatóárokban négy gödröt regisztráltak, amelyek közül kettĘ szórthamvasztásos sír gödre. Nem egyértelmĦ a 4. számú gödör funkciója, illetve azé, amelyet az ásatók 1. számmal jelöltek, hiszen eléggé nyilvánvaló, hogy ebben az esetben kérdéses régészeti objektumról beszélni. A 2. gödörben csontokat és vaskarikát, illetve a 3. gödörben csontokat találtak (12௅13. tábla). Az „S10” kutatóárokról csak feljegyzések maradtak meg. Így, a 32,20௅34,70 méterek között egy gödörház került elĘ, ezzel kapcsolatban csak Iambor plasztikus leírását idézhetjük. A gödörházból, Iambor szerint, 9. századi kerámia ismert, azonban a leírás alapján ez a kerámia lehetett akár 11. vagy 12. századi is (nem indokolja meg a keltezését).7 Ugyancsak Iambor leírása alapján a gödörház közvetlen közelébĘl egy 1,40 m átmérĘjĦ és 0,48 m mélységĦ gödörben elhamvasztott csontokat és szénréteget regisztráltak.8 Még egy gödörházról vannak ismereteink: a 6. kutatóárokból került elĘ, sajnos azonban többet errĘl sem lehet tudni. A rendelkezésünkre álló dokumentáció alapján tehát kilenc vagy tíz hamvasztásos sírgödör került elĘ, amelybĘl „égett csontok” – és a dokumentáció alapján – „csontok” kerültek elĘ (illetve ehhez számítható Iambor leírása alapján még egy feltételezhetĘ gödör is). Hogy ezen gödrök közül melyik volt szórthamvas temetkezés illetve melyik nem, az továbbra is kérdéses. Antropológiai elemzés nélkül továbbra is a sötétségben tapogatózunk. Kurt Horedt azonban az 1976-os mĦvében 15 szórthamvasztásos és egy urnás temetkezést említ.9 Amint látjuk, a bemutatott leletanyag gyakorlatilag nem keltezi a temetĘt. Keltezésében két dologra alapozhatunk, amikor a temetĘt a kora középkori hamvasztásos temetĘk sorába illesztjük: 1. Kurt Horedt a szórthamvasztásos temetkezések mellékleteként említi az „avar” övdíszt; 2. ElĘkerült egy hamvasztásos urna is az 1973-as ásatás során, amelyet az akkori erdélyi régészet kiválósága nem helyezett volna a 7௅9. századra, ha nem tartozott volna e korszakhoz! Természetesen a sok kérdĘjelt a temetĘvel, pontosabban a datálásával kapcsolatban tovább szaporítja az ásató Petru Iambor Horedttel szembeni ellentétes állítása, ugyanis a 3. kutatóárokban 6

IAMBOR 2005, 157. IAMBOR 2005, 157. 8 IAMBOR 2005, 157. 9 HOREDT 1979, 387, Tab. 2. 7


57

feltárt gödörházból származtatja az „avar” övdíszt (azonban több, az ásatással kapcsolatos állítása ellentmondásokat tartalmaz). A rendelkezésünkre álló dokumentációból azonban nem derül ki, hogy a szóban forgó gödörházból hasonló példány került volna elĘ, tehát a kérdés, hogy az övdísz a telepet vagy a temetĘt keltezi-e, tisztázatlan marad. Az megfigyelhetĘ, hogy égésnyomok a tárgyon nincsenek, tehát ha a sírba berakták, akkor is mindenképpen a hamvasztás után történhetett. Összefoglalóan: 1. A temetĘt a kerámia adatok pontos ismeretének hiányában a 7௅9. századra keltezték, amelyet jobb híján mi is elfogadunk, azonban számunkra továbbra is érthetetlen az a szakmai biztonság, amelyet a régészet képviselĘi e temetĘvel kapcsolatban emlegetnek azóta is! 2. Javasoljuk – más adatok hiányában – elfogadni a Kurt Horedt által emlegetett 15+1 objektum mennyiséget (bár megjegyezzük, hogy például a 10. kutatóárok 50 méteres hosszúságú volt, tehát ennél sokkal nagyobb mennyiségben kerülhettek elĘ objektumok). 3. Az elĘkerült, részben rajzon dokumentált (egy részük azonosított) gödörházak keltezése kérdéses marad addig, ameddig az anyagot nem sikerül azonosítani a kolozsvári múzeumban. Tehát: a dobokai lelĘhely hamvasztásos temetĘjét – Kurt Horedt állítása alapján is – a kora középkorra tartjuk keltezhetĘnek. Ezen állítás azonban mindenképpen a Horedt által említett urna ellenĘrizhetĘsége nélkül csakis a szász régész megfigyelésén alapul, az avar övdísz sírmelléklet vagy a 3. kutatóárokból elĘkerült gödörház betöltésébĘl való származása pedig örökre homályba vész, hacsak nem sikerül a feldolgozatlan Petru Iambor-féle hagyatékban újabb bizonyítékokat találni. A temetĘ térbeli kiterjedésérĘl semmilyen konkrétumot nem tudunk elmondani. Abban az esetben, ha az „A szelvény” azonos az 1. kutatóárok egy részével, és ha a 4. kutatóárokban regisztrált gödör valóban szórthamvasztásos sír, akkor leszögezhetĘ, hogy a temetĘ kiterjedése ezen adatok alapján kb. 40 méter hosszúságú K௅Ny irányban. Ahogyan eléggé egyértelmĦen kiderül az összesítĘ térképrĘl, mivel a terület nagyrészt érintetlen maradt, jó esély van arra, hogy egy, az elĘzĘnél sokkal pontosabb ásatás, feldolgozás és közlés fényt derítsen egyrészt a temetĘ méretére illetve keltezésére, valamint a teleppel való kapcsolatára, amelynek keltezése hasonlóképpen távolról sem tisztázott. Következésképpen azt mondhatjuk, hogy a temetĘt és a telepet két tárgy alapján keltezték: a Horedt által említett urna és az „avar” övdísz, illetve az „A szelvény” 1. gödrébĘl származó agyagcipók alapján. Míg az urna keltezésében csakis Kurt Horedtre hagyatkozhatunk (akinek szavahihetĘsége azonban majdhogynem megkérdĘjelezhetetlen ebbĘl a szempontból), addig az „avar” övdísz kapcsán nem az a kérdés, hogy ez késĘ avar korszakhoz tartozik vagy sem, hanem az, hogy a teleprĘl vagy a temetĘbĘl származik-e? Tehát ebben a pillanatban két tárgy alapján keltezzük a temetĘt. A datálás azért kérdéses, mert a tárgyak vagy nem ellenĘrizhetĘek (urna), vagy hovatartozásuk nem egyértelmĦ („avar” övdísz). Mindez tökéletesen rávilágít arra a tényre, hogy mennyire fontos lenne, hogy bármelyik régészeti lelĘhelyet maga az ásató régész közölje. Sajnos a Doboka-Branistye hamvasztásos temetĘje esetében ez már nem történhet meg, ezért tovább is a relativitás és a találgatások színtere marad. A nagyon hiányos adatok ellenére – Horedt adata alapján – továbbra is kora középkori hamvasztásos (szórt és urnás) temetĘként kezeljük. A jövĘben a lelĘhelyen azonban mindenképpen pontosító ásatásra lenne szükség.

EME 58


Kurt Horedt a lelĘhelyet a 7௅9. századra keltezte, egyetemben más hamvasztásos temetĘkkel.10 Ahogyan még késĘbb kitérünk rá, a dobokai (és nemcsak) lelĘhely esetében azonban egyértelmĦen mechanikus keltezésrĘl beszélhetünk, hiszen a bemutatott leletanyag alapján éppen csak pontosan nem lehet keltezni, tehát eléggé egyértelmĦ, hogy Horedt más erdélyi temetĘk alapján datálta ezt a lelĘhelyet a 7௅9. századra. Szükséges megemlítenünk azt a tényt is, hogy az erdélyi lelĘhelyek keltezésével kapcsolatban sok kérdés merül fel; nem véletlen, hogy Bóna István például a 7௅10. századra keltezi Ęket.11 A Kis-Szamos mikrorégiójának hamvasztásos temetĘi Az Északnyugat-Erdélyhez tartozó dobokai lelĘhely szorosan kapcsolódik a Kis-Szamos hidrográfiai mikrorégiójához, hiszen a Lóna pataka révén a medence részét képezi, ezért merült fel az ötlet, már néhány éve – a Ioan Stanciuval folytatott beszélgetések során –, hogy szükséges lenne kielemezni az 5–11/12. századi településtörténeti kép alakulását e mikrorégióban. Az elemzések több mint érdekes és fontos gondolatokkal és fĘleg kérdésekkel gyarapítanák tudományágunkat. Itt, e kis léptékĦ dolgozat keretében természetesen ilyen célokat nem tĦztünk, nem is tĦzhettünk ki, ezért csak a dobokaival hasonlóságot mutató Kis-Szamos völgyében elĘkerülĘ temetĘkkel foglalkozunk. Mivel kritikusan figyeljük a romániai Erdélyre vonatkozó szintézis jellegĦ munkákat, szükséges megjegyeznünk, hogy ezek az írások sajnálatosan úgy tárgyalták és illusztrálták az Erdélyimedence régészeti sajátosságait, hogy összességében, egységben mutatták be a jelenségeket, ezáltal elfedve a mikroregionális sajátosságokat. Jó példa a Radu Harhoiu, Daniel Spânu és Gáll Erwin által jegyzett kötet, amelyben az 5௅6௅7. századi Erdélyi-medence régészeti jelenségeit sikerült teljesen elfedniük e hibás módszertani megközelítés miatt. A szerzĘk abba a hibába estek a medence kora középkori régészeti elemzésekor, hogy az 5௅6. századi – elsĘsorban Kis-Szamos menti – lelĘhelyeket követĘen kizárólag a Közép-Maros régiójában elĘkerülĘ avar leletanyagot ábrázolták (3. kép).12 Megközelítésük azt sugallja, hogy a Kis-Szamos mentén (is) avar leletanyag ismert, bár közismert, hogy ez nem igaz. Elkövetett hibánk is arra hívja fel a figyelmet, hogy ilyen jellegĦ elemzéseket és ezek illusztrációját szerencsésebb mikrorégiókra lebontva végezni, mert így a különféle régészeti jelenségek nem csúsznak össze, nem fedik le egymást és, ezáltal, a lehetségessé válik a relatív régészeti, kultúrszociológiai jelenségek megfigyelése.13 Ugyanez a hiba figyelhetĘ meg Radu Harhoiunak a Gepizii. Războinici Юi artizani címĦ katalógusban közölt dolgozatában is. Például megemlíti, hogy „…Cucerirea avară a bazinului carpatic a determinat Юi în Transilvania schimbări importante. ... Se evidenаiază astfel în orizontul funerar al mormintelor în Юiruri o evoluаie continuă începând din a doua jumătate a secolului 5 Юi până în jurul mijloculului secolului 7... (Az avarok Kárpát-medencei hódítása jelentĘs változásokat eredményezett. ... EgyértelmĦvé válik a soros temetĘk kapcsán az 5. század második felétĘl a 7. század közepéig tartó fejlĘdés…)”,14 amely azonban a Kis-Szamos térségére vonatkoztathatóan egyáltalán nem igaz, sĘt ennek az ellenkezĘje bizonyítható: az eddigi publikációk a 6. század közepéig keltezik ezen soros temetĘket, ugyanakkor a lezárulásukat, ellentétben a Közép-Maros és a KüküllĘk vidékével, nem követik az avarokra jellemzĘ sírcsoportok, temetĘk e vidéken. 10

HOREDT 1979, 387, Tab. 2. BÓNA 1988, 183. 12 HARHOIU௅SPÂNU௅GÁLL 2011, Fig. 34. 13 Ebben az esetben is a szerzĘk tudatalatti gondolkodásában nem nehéz felfedezni az „egység” mítoszát. Az „egység” mítoszáról lásd: BOIA 1999, 157; BOIA 2012, 31. 14 HARHOIU 2011, 20௅21. 11


3. kép. Az Erdélyi-medence az 5௅6. században (jól láthatóan a Kis-Szamos régiójából csak 5. és a 6. század elejére keltezett leletanyag illusztrált) (HARHOIU௅SPÂNU௅GÁLL 2011, Fig. 34. nyomán)

59

EME 60


A Kis-Szamos medencéjében, nyugatról keletre, majd északi irányba haladva a viszonylag pontosan keltezhetĘ 5௅6. századi temetĘk vagy erre utaló leletek relatív sĦrĦségével találkozunk, amelyet a gepida15 entitással hoztak/hoznak kapcsolatba: Nagykapus (15 sír),16 Magyarfenes (322 sír),17 Szászfenes-Polus (170 sír),18 Kolozsvár-Kardosfalva (4 sír),19 Kolozsvár-December 30. utca (1 vagy 3 sír),20 Kolozsvár-Bánság utca (22 sír),21 Szamosfalva-RepülĘtér (4 sír),22 Apahida (3 sír),23 Nagyiklód (5 sír),24 Cege (1 sír).25 Egységes álláspont szerint az említett temetĘk felsĘ kronológiai határa a 6௅7. század,26 ami azt jelenti régészeti szempontból, hogy az 5௅6. századi csontvázas temetĘknek a 7. századtól/században nincsen folytatása. Ahogyan látható, a temetĘk elsĘsorban Kolozsvár környékére koncentrálódnak (Szászfenes-Polus, Kolozsvár-Kardosfalva, Kolozsvár-December 30. utca, Kolozsvár-Bánság utca, Szamosfalva-RepülĘtér, Apahida), azonban Nagykapus és Nagyiklód a Kis-Szamos völgyének két ellentétes, nyugati és északkeleti pontján, illetve a mellékvölgyekben elĘkerülĘ Magyarfenes és Cege temetĘi arra figyelmeztetnek, hogy az 5௅6. századi településterület jóval kiterjedtebb volt.

4. kép. 5௅6. századi magányos sírok, sírcsoportok és soros temetĘk földrajzi elterjedése a Kis-Szamos völgyében: 1. Nagyiklód, 2. Cege, 3. Apahida, 4. Szamosfalva-RepülĘtér, 5. Kolozsvár-Bánság utca, 6. Kolozsvár-December 30. utca (ma: Memorandumului), 7. Kolozsvár-Kardosfalva, 8. SzászfenesPolus, 9. Magyarfenes, 10. Magyarkapus

15

A gepida ethnosszal kapcsolatban lásd: BÓNA 1976, 14–19, 66–73; POHL 1980, 239–305. HOREDT 1952, 312௅317; DOBOS 2009, 219–242. 17 STANCIU ET ALII 2005; STANCIU ET ALII 2006; STANCIU ET ALII 2007. 18 POLUS 2008; FERENCZ ௅ NAGY ௅ LĂZĂRESCU 2009, 419௅474; OPREANU 2012, 113௅122. 19 FERENCZI 1960, 193–204. 20 NEMETI 2010, 407௅412. 21 HICA 2004, 201–202. 22 HARHOIU 1997, 171௅172. 23 FINÁLY 1889, 305௅320; HOREDT ௅ PROTASE 1972, 174–220. 24 HICA-CÂMPEANU 1978, 287௅294; REPCLUJ 1992, 242, Fig. 126. 25 CHIRILĂ ௅ CHIFOR 1976, 181௅184. 26 Például FERENCZ – NAGY – LĂZĂRESCU 2009, 439; DOBOS 2009, 232. 16


61

Az eddig kb. 549 regisztrált sír alapján elmondható, hogy a Kis-Szamos területén mindenképpen egy eléggé sĦrĦnek mondható településhálózatról beszélhetünk a kora középkori demográfiai realitások szintjén. Kolozsvár terület – a nagyon gyatra kutatás ellenére – mindenféleképpen arról tanúskodik ebben a pillanatban, hogy a jelenlegi város vonzáskörzetének területén (kb. 12,5 km hosszúságban) nagyon sĦrĦ települési hálózat létezett (mintegy 6 temetĘ ismert, ehhez sorolhatjuk még az 1963-ban elĘkerült 5. század második felére keltezhetĘ kincsleletet27). Ha elfogadjuk az európai kronológiai elemzéseknek, rendszereknek (és ebben a pillanatban semmi okunk sincsen ezt tagadni) eredményeit, e régészeti kultúrát jelképezĘ közösségek temetĘi eltĦnnek a 6. század második felében. Szükséges leszögeznünk, hogy ez a „6. század második fele”féle terminológia is a jövĘben igencsak pontosításra szorul. Bárhogyan is datáljuk, azonban tény, hogy a 6௅7. század fordulójáig, vagyis a kora avar kor elejéig a Kis-Szamos völgyében az ún. soros temetĘ (Reihengräberfelder) horizont eltĦnik, helyét a késĘbbi korszakban a hamvasztásos temetkezések régészeti horizontja veszi át. Ezt a frappáns diszkontinuitást kétféleképpen magyarázhatjuk: vagy 6௅7. századi népességcsere eredményeként, vagy pedig egy másik kultúra hatására, radikális funeráris (az akkulturáció, asszimiláció és integráció hatására?) változás történhetett. Természetesen szükséges feltennünk a kérdést, hogy a nehezen értelmezhetĘ régészeti források tükrében valójában hogyan írhatók le, hogyan definiálhatók a 6. század végi – 7. század elsĘ felének komplex szociológiai és szociálpszichológiai jelenségei (akkulturáció, asszimiláció, integráció), és mindez hogyan nyilvánul meg a Kis-Szamos medencéjében, illetve ezek értelmezhetĘek-e (csak) régészeti eszközökkel? A romániai régészeti szakirodalomban (de nemcsak!) jól kitapinthatóan fogalomzavar létezett/ létezik az akkulturáció és az asszimiláció terminológiák és jelentések esetében; az integráció mint fogalmi lehetĘség pedig fel sem merült – tudtunkkal – az elemzések során.28 Megjegyzésünk természetesen azokra a munkákra érvényes, amelyek egyáltalán elfogadták annak a lehetĘségét, hogy a csoport-entitások, többé-kevésbé cseppfolyós szociológiai-történeti konstrukciók. Itt magunk sem szeretnénk sokat e kérdéskörrel foglalkozni, hiszen igaz, hogy empirikus módon, de a 6௅7. századi Kis-Szamos völgyében jelentĘs népességcserét sejtünk (tehát a jegyzetben leírt szociológiai jelenség nem vagy kevésbé érvényes), ez állhat kapcsolatban a temetĘk felhagyásával. Természetesen, hogy ez esetleg más jelenségeket is takar-e vagy sem, egyelĘre csak mint kérdés tevĘdik fel, ugyanis százalékarányos megítélésére semmilyen lehetĘség nincsen. Ha a korszak általános, európai demográfiai realitásaiból indulunk ki (például 800 körüli Aachen – kb. 3000-es település),29 akkor minden bizonnyal az egész Kis-Szamos és mellékvölgyei mentén sem nagyon számolhatunk néhány ezer embernél több lakossal, következésképpen e mikrorégióban távolról sem kizárható egy jelentĘs népességcsere. Annál is inkább, mivel Kolozsvár környéke, az elĘbb említett régészeti lelĘhelyek sĦrĦsége és jellege alapján, méltán tartható hatalmi központnak az 5௅6. században. Mindez magyarázatot adhat egy részleges vagy egészen jelentĘs népességcserére. Igaz, hogy a kutatási stádium gyenge színvonalú, de mégiscsak ismerünk jelentĘs számú – kb. 549 – 5௅6. századra keltezhetĘ csontvázas temetkezést, viszont ezekkel ellentétben egyetlen egyet sem a 7௅9. században! Lényeges technikai kérdés, hogy a hamvasztásos temetĘk esetében még inkább figyelembe kell venni a lehetséges destruktív körülményeket (mint például kis mélységük miatt a sírok rongálódásának lehetĘsége), amelyekkel a Kis-Szamos-völgyi temetkezéseknél is számolnunk kell. Ez a tény is közrejátszik abban a sajnálatos végeredményben, hogy a Kis-Szamos völgyében elĘkerülĘ hamvasztásos temetĘk alsó és felsĘ kronológiai vonalát ebben a pillanatban meghúzni több mint utópia (sajnos 27

HOREDT ௅ PROTASE 1970, 85–98. Pl.: ROSE 1956; FICHTER 1957; KELMAN 1958, 51௅60; PARK – BURGESS 1961, 740௅774; GORDON 1964; HOROWITZ 1975, 111௅140; KORZENNY – ABRAVANEL 1998; BINDORFFER 2001; AEKK 2010, 21௅22, 182. 29 RUSSELL 1972, 25௅71. 28

EME 62


ezzel nem számoltak különféle szintézisek szerzĘi). Ebben a pillanatban tehát arra sem tudunk válaszolni, hogy mikor is tĦnik el a csontvázas temetĘket jelzĘ horizont, de arra sem, hogy mikor jelenik meg a hamvasztásos temetkezési horizont. Jelenleg azonban biztosnak tĦnik, hogy idĘrendi szempontból nem párhuzamos rítusokról van szó. A jövĘbeli kutatás elĘtt álló kihívás válaszolni arra, hogy a vázolt és vázolandó temetkezési rítussal párhuzamosan történt-e vagy sem technológiai, kulturális, illetve biológiai-népességi diszkontinuitás. Az ilyen jellegĦ kutatás a Kis-Szamos völgyében nemcsak elmaradott, de még csak el sem kezdĘdött!

EME 63

DOBOKA KORA KÖZÉPKORI HAMVASZTÁSOS TEMETėJÉRėL

5. kép. Rítusok és a temetkezési szokások evolúciója a Kis-Szamos völgyében (a felhasznált képanyag forrásai: FERENCZ௅NAGY௅LĂZĂRESCU 2009, Pl. XI. 1, 4, XII. 2, XVI. 6, 7, XVIII. 3; HARHOIU௅SPÂNU௅GÁLL 2011, Fig. 30. 8, 9, 20, 24, 25, 26, 27, 28, fig. 34. 2, 6, 7; MACREA 1959a, Fig. 3, 4, 5; OPREANU 2012, Abb. 3. 1b, abb. 4. 1a, 2b) A Horedt által 7௅9. századra keltezett temetĘk esetében részben más térbeli elhelyezkedést figyelhetünk meg a Kis-Szamos régiójában (Kolozsvár környékérĘl nem ismert olyan mennyiségben lelĘhely, igaz nem szabad elfeledkezni a hamvasztásos temetĘket érintĘ megsemmisülés nagyobb veszélyérĘl), de még fontosabb ennél, hogy frappáns rítusbeli törést észlelhetünk. Ezt a funeráris diszkontinuitást véleményünk szerint nehezen írhatjuk csakis vagy elsĘsorban az akkulturáció számlájára. De a kutatás tragikusan alacsony szintje és a források szegényessége miatt erre a kérdésre még nem szeretnénk válaszolni. Tény azonban, hogy a magyar honfoglalás kora elĘtti korszakban, datálhatjuk ezt a 7௅9. vagy a 7௅8. századra, egy egészen más temetkezési horizont bontakozik ki a szemünk elĘtt a Kis-Szamos völgyében. Jelenleg a következĘ hamvasztásos temetĘkrĘl30 és az ezekkel kronológiailag kapcsolatba hozható településekrĘl31 vannak biztosan adataink: TemetĘ Apahida Nemeszsúk Nádasdaróc Doboka Kolozsvár? Szamosfalva (14௅16. tábla) Kisbács-Kultúrotthon

Telep Nemeszsúk Doboka?

Ajtony Kályán Kolozsvár? Nagyiklód

6. kép. Kora középkori hamvasztásos temetĘk és telepek a Kis-Szamos völgyében 30

Apahida: HOREDT 1976, 48; Doboka: HOREDT 1976, 48; Kisbács: REPCLUJ 1992, 42, Fig. 12; Kolozsvár: ENTM, közöletlen; Nádasdaróc: HOREDT 1976, 48; FERENCZI 1970, 565௅570; Nemeszsúk: Ioan Stanciu információi; Szamosfalva: MACREA 1958, 351௅370; MACREA 1959a, 515௅522; MACREA 1959b, 519௅528. 31 Ajtony: REPCLUJ 1992, 22; Kályán: REPCLUJ 1992, 22; Kolozsvár: REPCLUJ 1992, 121, 143, 149; Nagyiklód: REPCLUJ 1992, 237; Nemeszsúk: Ioan Stanciu információi.

EME 64


A táblázatból látható (és ez is mutatja a kutatás elmaradottságát), hogy csak Nemeszsúkon találták meg a telephez tartozó temetĘt, illetve Doboka esetében sejthetĘ a telep létezési helye. Mindez nagyon fontos a jövĘbeli ásatások szempontjából, hiszen e két eset alapján gyanítható, hogy a hamvasztásos temetĘk nincsenek messze a telepektĘl (természetesen ez az állítás nem általánosítható). LeszögezhetĘ tehát, hogy az 5௅6. századi csontvázas temetkezéseket követĘen csakis hamvasztásos temetkezésekrĘl beszélhetünk a Kis-Szamos völgyében. Az alábbiakban (7. kép) a rítusokat, szokásokat próbáltuk rendszerezni a rendelkezésre álló, több mint tragikus szintĦ adatbázisunk alapján: TemetĘkben elĘforduló szokások Vegyes rítus halom alatt (hamvasztásos urnák+szórthamvas)

Urnás

Szórthamvasztásos Szórthamvasztás gödörben

Doboka (1) Kisbács (1) Kolozsvár (?) Nádasdaróc (2+?) Nemeszsúk (4, 4?)

Szórthamvasztás halom alatt – faládában/ ”boronaház” Szamosfalva I. kurgán

Doboka (15?) Nemeszsúk (4?)

Szórthamvasztás ࣓ halom alatt

Szórthamvasztás halom alatt – faládában/”boronaház”

Szórthamvasztás halom alatt négyzet alakú gödörben

Nincsen pontos adat

Szamosfalva II., IV., V. kurgán

Szamosfalva VII. kurgán

Apahida SzamosfalvaIII., VI. kurgán

7. kép. Kora középkori hamvasztásos temetĘkben tapasztalható szokások rendszerezése Ahogy a táblázaból is kiderül, a hamvasztásos temetkezések különféle módjairól beszélhetünk. 1. Urnás temetkezés 2. Szórthamvasztásos temetkezések: 2.a.1. Szórthamvasztásos temetkezés, halom alatt, faládában 2.a.2. Szórthamvasztásos temetkezés, halom alatt, gödörben 2.b. EgyszerĦ, szórthamvas, gödörben való temetkezés Ha mereven, mechanikusan az evolucionista/kultúrevolucionista, 18. századi felvilágosodásban gyökerezĘ felfogást követjük,32 akkor ezeket a temetkezéstípusokat különféle népességekkel, netalán etnikumok funeráris megnyilvánulásával magyarázzuk. Ez azt jelentené e koncepció alapján, hogy legalább kettĘ, de inkább három különféle hagyományú népességgel (amit általában etnikumként kezelnek) számolhatunk a térségben. Egy másik érvelési lehetĘség a kronológiai különbségek hangsúlyozása az egyes csoportok között. Ha ezt kronológiai-evolucionista síkon tárgyaljuk, vagyis e hamvasztásos népességek temetĘi 32

TRIGGER 1990, 55௅61, 108௅109.


65

között idĘrendi különbségek voltak, akkor egy más jellegĦ, de hasonlóan evolucionista, pontosabban szociál-darwinista módszert favorizálunk. E kérdésben azonban e sorok szerzĘi egy másik, szkeptikusabb álláspontot illetve egy kissé más felfogást képviselnek.

8. kép. Kora középkori hamvasztásos temetĘk földrajzi elterjedése a Kis-Szamos völgyében 1. Nagyiklód, Doboka-Branistye, 3. Nemeszsúk, 4. Ajtony, 5. Szamosfalva, 6. Apahida, 7. Kályán, 8. Kolozsvár, 9. Kisbács, 10. Nádasdaróc Láthatjuk tehát, hogy a Kis-Szamos völgyében két nagy hamvasztásos temetkezési csoportot regisztrálhatunk, éspedig a szórthamvas, illetve az urnás temetkezések csoportját. A halom emelése, véleményünk szerint nemcsak a szokások kategóriájába illeszkedik,33 hanem a társadalmi reprezentáció elemei közé is tartozik, amelynek egyértelmĦen elsĘsorban a mnemonikus és a tájképet megváltoztató vizuális hatása a státus reprezentáció szempontjából fontos. Nem zárjuk ki természetesen azt sem, hogy sokszor egy adott társadalmi státus etnikai jelentéstartalomhoz is köthetĘ, illetve abból táplálkozik. A halom emelése ugyanakkor gazdasági szempont és kérdés is, hiszen a 14௅20 méteres halmok emelése valamilyen közösségi struktúrára, illetve munkára fogásra/foghatóságra enged következtetni, amely egyértelmĦen társadalmi hierarchiával, illetve ennek jelzésével állhat kapcsolatban. Nem kizárható, hogy e halmok egy mikroközösségnek, családoknak (Kolozsvár környéki mikrorégiós környezetben) a szimbolikus társadalmi propaganda eszközei lehettek. A temetkezések külsĘ elemei (a temetĘk topográfiai helyzetének megválasztása, esetlegesen halom emelése vagy a sírok tájképbe történĘ integrációja) nemcsak a táj képét változtatták meg, hanem a közösségi identitást, illetve ennek státusát is jelezhették, illetve jelentĘsen befolyásolhatták.34 Ennek lényege (talán) a túlvilági hit mellett a 33

Az eddigi szakirodalomban kivétel nélkül ezt migráció eredményeképpen értékelték, elkülönítve a régióban élt más hamvasztásos népességektĘl. Például: BÓNA 1988, 187௅188; STANCIU 1999, 245௅263. 34 EFFROS 2003, 122.

EME 66


hátramaradt közösség családjai és egyénei presztízsének jelzése.35 Ennek presztízsrendĦ társadalmi hatását egy adott mikrorégióban, mint például a Kis-Szamos völgyében, szerintünk egyáltalán nem kell alulértékelni. Meglátásunk szerint az Apahida – Szamosfalva temetĘcsoport esetében nem feltétlenül az igencsak kérdéses kulturális eredet,36 hanem e közösségek gazdasági kapacitásának (illetve ezt demonstráló) megnyilvánulása a lényeges, és ebbĘl kiindulva státusuk e mikrórégióban. A funeráris demonstráció a többi egyszerĦ hamvasztásos szokású népességgel szemben azt sugallja, hogy e mikrorégiókban valamilyen szintĦ és fajta társadalmi-politikai hierarchiáról illetve ezt megjelenítĘ temetkezési szokásokról beszélhetünk a 7௅9. században. A Kis-Szamos régiójával sok mindenben összefüggĘ Szilágyságban (Szilágysomlyó és Zilah környékén)37 és a FelsĘ-Tisza vidékén is,38 akárcsak a Kis-Szamos térségében, ugyanez a színes régészeti kép bontakozik ki, a közösségek eltérĘ társadalmi helyzetérĘl és gazdasági lehetĘségeirĘl tanúskodva (14௅16. tábla). Kronológiai szempontból ebben a pillanatban sem tudunk többet mondani, mint amit Bóna István írt ezelĘtt majdnem 30 éve: „A Szilágynagyfalu–Szamosfalva-csoport idĘrendi helyzete meglehetĘsen világos. Kezdete, kialakulása mélyen visszanyúlik az avar korba, legalább a 8. század középsĘ harmadába… A csoport belsĘ fejlĘdése töretlen a 9. század elején… S bár közvetlen régészeti adat egyelĘre kevés van arra nézve (ilyenek a szilágynagyfalusi 10–11. kurgánok 9–10. századi edényei), hogy ez a keleti szláv népesség megéri a magyar honfoglalást, a szilágysági Kraszna–Berettyó-völgy sĦrĦ szláv helynévanyaga éppúgy bizonyítja fennmaradásukat, mint az egyik királyhelmeci halomsírban talált honfoglaló magyar nyílcsúcs”,39 de ugyanakkor Ioan Stanciu megfigyelését sem szabad feledni: „În ciuda opiniei aproape comune despre datarea târzie a acestor descoperiri, este foarte probabil că această grupă are o etapă timpurie databilă spre mijlocul sau în a doua jumătate a sec. VII” (A majdnem általános vélemény ellenére, amely e lelĘhelyeket késĘbbi idĘszakra keltezi, ennek a csoportnak létezett egy korábbi szakasza, amely a 7. század közepére vagy második felére keltezhetĘ).40 Ugyanakkor a kolozsvári régész például a szamosfalvi temetĘ használatának lezárását (is) a 8. századra teszi.41 Befejezésként: egyetlen gondolat a hamvasztásos temetĘk felsĘ kronológiai határáról és e temetĘk népességének sorsáról Ahogy a fentiekbĘl kiderül, a Kis-Szamos medencéjéhez tartozó mikrorégióból, ha kisebb mennyiségben is, de ismertek 7–9. századra keltezett települések, illetve hamvasztásos temetĘk (Ajtony, Doboka, Kályán, Kisbács, Kolozsvár, Nádasdaróc, Nagyiklód, Nemeszsúk, Szamosfalva), amelyek nem a számuk, hanem az elterjedtségük miatt lényegesek, hiszen gyakorlatilag lefödik az egész medencét. 35

„Tombs are not just somewhere to put bodies: they are representations of power. Like ritual, funerary architecture legitimizes and extends the hegemonic order”. PARKER PEARSON 2001, 196. 36 BÓNA 1988, 187௅188; STANCIU 1999, 261. A halom emelése ugyanakkor a kora középkori Kelet-, Közép- és Észak-Európa jellegzetes temetkezési kultúrájához tartozott. 37 Zilah-Baza DROMET SA 2: BĂCUEğ-CRIùAN ET ALII 2001, 175௅176, nr. 145; Zilah-Farkas domb: BĂCUEğCRIùAN 2011, 113௅124; Szilágynagyfalu: HAMPEL 1880, 156௅161; COM‫܇‬A 1961, 525௅534. 38 Zemplénagárd: RÉVÉSZ ௅ WOLF 1993, 101௅111; WOLF 1996, 51௅61; Karos: WOLF 1996, 59; Topolóka/ TopĐovka: BUDINSKÝ-KRIýKA 1958, 187; Királyhelmec/KráĐovský Chlmec: BUDINSKÝ-KRIýKA 1958, 63. 39 BÓNA 1988, 187. 40 STANCIU 2002, 218. Hasonlóképpen: STANCIU 2008, 429. 41 „Auch vom Standpunkt dieser Kriterium aus gibt es keine Gründe, um manche der Entdeckungen im Nordwesten bereits ins 9. Jh. zu datieren”. STANCIU 1999, 258.


67

Bónához hasonlóan,42 mi sem tartjuk kellĘképpen bizonyítottnak és logikusnak a Kis-Szamos völgyében elĘkerült hamvasztásos temetĘk felsĘ kronológiai határának 8௅9. századbeli lezárását, hiszen a temetĘket vagy csak töredékeiben tárták fel, vagy csak egy-két temetkezést mentettek meg belĘlük. A nemzetközi szakirodalmat véve alapul azt látjuk, hogy a hamvasztásos temetkezések a 9., a 10., sĘt a 11. században is ismertek Lengyelországban és Ukrajnában.43 A FelsĘ-Tisza-vidéki temetĘk közül Budinský-Kriþka a királyhelmecit a 8–10. századra, a topolókait pedig a 10–11. századra keltezte.44 Még a legjobban kutatott szamosfalvi kurgánok esetében is megszívlelendĘek Mihail Macrea szavai: „În afară de cei opt tumuli trecuĠi în acest plan, dintre care unul e nesigur, mai există alĠi tumuli prin curĠile úi grădinile locuitorilor din satul Someúeni. Aceúti tumuli fac parte dintr-o necropolă mai mare, alte movile existînd, după spusele localnicilor, în aria satului, prin grădinile caselor din dreapta úoselei Cluj-Apahida. Se pare că mulĠi tumuli au fost nimiciĠi în trecut nu numai în aria satului, ci úi cu prilejul construirii liniei de cale ferată, a gării Someúeni úi a cazărmilor din apropiere.” (E nyolc halmon kívül, amelyet feltüntettünk a temetĘtérképünkön, leszámítva az egyik kérdéses tumulust, a falu kertjeiben számos halom létezik. E halmok egy jóval nagyobb temetĘhöz tartoznak. A lakosok elbeszélése szerint további halmok a falusiak kertjeiben, a Kolozsvár௅Apahida út mellett jobboldalt láthatók. Úgy tĦnik, hogy sok halmot nemcsak a falu területén semmisítettek meg, hanem a vasút, a szamosfalvi állomás, illetve a környékbeli laktanyák építésekor is).45 Tehát ebben az esetben sem a temetĘ kronológiája állapítható meg (hiszen nincs teljesen feltárva), hanem a feltárt halmok idĘrendje; következésképpen módszertani hiba lenne ezt a keltezést mechanikusan az ún. szilágynagyfalusi–szamosfalvi csoportra vonatkoztatni. Továbblépve, ha a 10. századi temetĘk elterjedésének térképét vizsgáljuk, azt észlelhetjük, hogy hiányoznak és ismeretlenek a szegényes mellékletĦ, nagy sírszámú temetĘk, illetve csak szigetszerĦen jelennek meg a kolozsvári honfoglalás kori, nagy százalékarányban fegyverükkel eltemetett népesség temetĘi. E jelenség kapcsán azt gyanítjuk, hogy a hamvasztásos temetkezéseket hátrahagyó népesség („szláv” nyelvĦ népesség) és a 10. századi hódítók között kontaktus létezett. A 10௅11. századi szegényes mellékletĦ, nagy sírszámú temetĘk teljes hiánya (a fegyveres rétegen kívül a 10. században nem történt lényegesebb betelepítés/betelepülés), és a csak a 11. század második felében megjelenĘ templom körüli temetĘk ismét ugyanazt a gyanút erĘsítik meg, hogy a 10. századi hódítók jelentĘs számú hamvasztásos temetkezést gyakorló népességet találtak a Kis-Szamos völgyében. JelentĘsebb magyar nyelvĦ népesség kolonizációja a 11. században kezdĘdhetett/történhetett, természetesen mindez párhuzamosan akkulturációs, asszimilációs jelenségekkel. Fontosnak tartjuk kihangsúlyozni, hogy a késĘbbi nagyon változatos szláv helynévanyag jelenléte Kolozsvár környékén illetve a Kis-Szamos völgyében talán választ nyújt arra a kérdésre, hogy miért van kronológiai hiátus (a régészet hibája miatt!) e hamvasztásos temetĘk és a 11. század második felében/12. században megjelenĘ templom körüli temetĘk között.46 A különféle eredetĦ szláv hely-, dĦlĘ- és víznevek (mint például Dezmér, Dombró, Esztény, Gesztrágy, Gorbó, Hója, Kályán, Mákó, Méra, Lóna, Palatka, Plecska, Szelicse, Szomordok, Szopor, Szovát, Sztána, Valkó, Vista, 42

„Erdély 7–10. századi szláv hamvasztásos temetĘibĘl vigasztalan, egyhangú kép tárul fel…” BÓNA 1988, 183. JAĩDĩEWSKI 1949, 91–191; MIĝKIEWICZ 1969, 241–302; ZOLL-ADAMIKOWA 1979; ZOLL-ADAMIKOWA 1988, 183௅229; ZOLL-ADAMIKOWA 1998, 227–238; IVAKIN 2011, 252, Fig. 4. 44 Lásd a 35. jegyzetet. 45 MACREA 1959b, 515. 46 GÁLL 2013, 135–255. A nemeszsúki templom körüli temetĘtípussal kapcsolatban szükséges megemlíteni a félredatálási hibákat. Annamaria Diana és Mihai Me‫܈‬ter szerint a 7௅9. században a temetĘt együtt használta a „román-szláv” népesség (88 csontvázas és 13 hamvasztásos sírt regisztráltak). Szükséges megemlítenünk, hogy a csontvázas temetĘ a 11௅12. századra keltezhetĘ és semmi köze nincsen a hamvasztásos temetĘ néhány sírjához. Tehát a „Romanian-Slavic”, keresztény-pogány temetĘrĘl beszélni nem több mint ahistorikus képzelgés. DIANA௅ME‫܇‬TER 2013, 200. 43

EME 68


Zsuk47) magyar, majd innen a román nyelvbe való bekerülése és eredetének vizsgálata további kutatásokat igényel, de ez már nem a régészet feladata. Véleményünk szerint a hamvasztásos temetkezéseket gyakorló népességet a 10. századi honfoglaló magyarok nem elpusztították, hanem integrálták a kor gazdasági-politikai-katonai struktúráiba, mint legyĘzött népességet. Éppen ezért (is) gondoljuk, hogy hibás Észak-Erdély területén a hamvasztásos temetĘk felsĘ kronológiai határát a 9. században lezárni. De még nagyobb hibának tartjuk, hogy mindezt a legkevesebb régészeti bizonyíték nélkül tették (!), ugyanis e régióban regisztrált régészeti jelenségeket az avar temetĘhorizont periodizációjához kötöttek.48 Az eddigi régészeti elemzések legnagyobb része a hamvasztásos temetkezések eltĦnését az Avar Kaganátus bukásához kötötte, vagyis egy régészeti jelenség eltĦnését egy politikai-történeti eseménnyel magyarázott. Tehát minimális bizonyíték nélkül a Kis-Szamos völgyi hamvasztásos temetĘk népességét eltüntették a régészeti térképekrĘl – azért mert felbomlott az Avar Kaganátus! Kérdésünk ebben az esetben a következĘ: 1. Mi történt ezzel a lakossággal? – a kérdés máig megválaszolatlan; 2. Miért kellene egy politikai struktúra eltĦnése egy népesség eltĦnését is eredményezze, és mindez – a kora középkor technikai realitásaiból is kiindulva – hogyan történhetett? Eszmetörténettel foglalkozó tanulmányok alapján nem nehéz rájönni a fenti teória gyökereire, amely azonban nem a kora középkorhoz, hanem a 19௅20. század specifikus gondolkodásához köthetĘ: pontosabban eléggé egyértelmĦen egy modern mítoszhoz, az „egység” mítoszához.49 Ezen elgondolás szerint az állam – nemzet – mikroközösség ௅ egyén elválaszthatatlan egységet alkot. Ez a koncepció a (nagy) történelmi hazugságok egyikének tekinthetĘ! Közeledünk Orwell és az 1984-e,50 vagyis a modern állam szerepének más korszakokba való szellemi implantációjához… Azonban, valójában ennek semmilyen köze a kora középkori hatalmi struktúrákhoz és ezek (technikai) lehetĘségeihez. Úgy véljük, hogy e hamvasztásos temetkezési szokást gyakorló népesség megérte a honfoglalás és kora Árpád-kort, következésképpen integrálódott az Árpád-kor struktúráiba, ekkor tért/térítették keresztény hitre és lett magyarrá.51 EbbĘl kiindulva, úgy gondoljuk, hogy jövĘben a Kis-Szamos menti hamvasztásos temetĘk keltezését indokolt lenne átgondolni, 14C mérésekkel pedig mindenképpen újra ellenĘrizni idĘrendjüket. És fĘképpen: új ásatásokat kellene eszközölni a Kis-Szamos mikrorégiójában.

IRODALOM AEKK 2010 Gergely A. ௅ Papp R. – Szász A. – Hajdú G. ௅ Varga A. (szerk.): Antropológiai – etnológiai – kultúratudományi kislexikon. Budapest. BÁLINT CS. 2005 Ki volt „magyar” a honfoglaláskorban és Szent István korában? In: Romsics I. – Szegedy-Maszák M. (szerk.): Mi a magyar? Budapest. 37–56.

47

HEREPEI 2004, 13; KRISTÓ 2002, 48. Amely esetében hasonlóképpen nagyon sok kérdés megoldatlan. 49 BOIA 1999, 157. 50 Véleményünk szerint Orwell nem a totalitárius rendszerekre, hanem a modern állam gépezetére utalt nagy mĦvében, hiszen gyakorlatilag mindegyik államgépezet esetében ugyanazon mĦködési filozófia figyelhetĘ meg. 51 Arra a kérdésre, hogy mi, ki a „magyar” a 10., illetve 11. században, lásd például BÁLINT 2005, 37௅56. A 10௅11. század állam és ethnosz kapcsolatának elemzését lásd SZABADOS 2013, 3௅24. 48


BĂCUE‫܉‬-CRI‫܇‬AN, D 2011 Morminte de incineraĠie medievale timpurii descoperite la Zalău „Dealul Lupului/Farkas domb” (jud. Sălaj). Crisia 41/1. 113௅124. BĂCUEğ-CRIùAN, D. ௅ MATEI, A. V. ௅ POP, H. ௅ BĂCUEğ-CRIùAN, S. ௅ STANCIU, I. 2001 Panic, com. Hereclean, jud. Sălaj. Punct: Baza DROMET SA. CCA. 175௅176. BINDORFFER GY. 2001 KettĘs identitás. Budapest. BOIA, L. 1999 Történelem és mítosz a román köztudatban. Bukarest. 2012 De ce este România altfel? Bucure‫܈‬ti. BÓNA I. 1976 A’laube du Moyen Age. Gépides et Lombards dans le bassin des Carpates. Budapest. 1988 Daciától ErdĘelvéig. A népvándorlás kora Erdélyben (271–896). In: Köpeczi B. (fĘszerk.): Erdély története I. Budapest. 129–194. BUDINSKÝ-KRIýKA, V. 1958 Slovenské mohyly na vychodom Slovensku (Slawische Hügelgräber in der Ostslowachei). SlovArch 6/1. 138௅188. 1980 Královsky Chlmec. Materialia Archaeologica Slovaca. Nitra. COM‫܇‬A, M. 1959 Kurgannyj mogil’nik s truposoĒĒennijem v Nušfalau. Dacia NS 3. 525௅534. CHIRILĂ, E. – CHIFOR, I. 1976 Un mormânt din sec. al V-lea de la ‫܉‬aga. ActaMP 1. 181௅184. DIANA, A. – ME‫܇‬TER, M. 2013 A Preliminary Analysis of the Human Skeletal Remains from the Jucu Cemetery (Cluj-Napoca, Romania). MCA SN 9. 199௅218. DOBOS A. 2009 Gepdic Finds from Căpu‫܈‬u Mare (Cluj County). EN 19. 219௅242. EFFROS, B. 2003 Merovingian Mortuary Archaeology and the Making of the Early Middle Ages. Berkeley ௅ Los Angeles ௅ London. FERENCZ SZ. – NAGY SZ. – LĂZĂRESCU, V. 2009 Necropola din secolul al VI-lea p. Chr / The sixth century A.D. necropolis. In: MustaĠă, S ௅ Gogâltan, F. ௅ Cociú, S. ௅ UrsuĠiu, A. (ed.): Cercetări arheologice preventive la Floreúti–Polus Center, jud. Cluj (2007)/Rescue Excavations at Floreúti–Polus Center, Cluj county (2007). PAT 1. 419௅474. FERENCZI I. 1960 O nouă descoperire din epoca migraĠiilor în cartierul Cordo‫ ܈‬al Clujului. In: Omagiu lui Constantin Daicoviciu. Bucure‫܈‬ti. 193–204. FICHTER, J. H. 1957 Sociology. Chicago. FINÁLY H. 1889 Az apahidai lelet. ArchÉrt 9. 305–320. GÁLL E. 2013 The analysis of churchyard cemeteries in Transylvanian Basin from the 11th–13th centuries. On the beginning of institutionalised Christianity. Marisia 33. 135–255. GÁLL E. – LACZKÓ N. 2013 Doboka várkomplexuma. Tudomány ௅ tudománypolitika és régészet a ’60-as évektĘl napjainkig. In: Révész L. – Wolf M. (szerk): A honfoglalás kor kutatásának legújabb eredményei. Tanulmányok Kovács László 70. születésnapjára. Budapest – Szeged. 81௅123. GORDON, M. 1964 Assimilation in American Life. New York. HAMPEL J. 1880 Ásatások Szilágy-Nagyfaluban. ArchÉrt 14. 156௅161.

69

EME 70


HARHOIU, R. 1997 Die Frühe Völkerwanderungszeit in Rumänien. ArchRom 1. Bukarest. HARHOIU, R. – SPÂNU, D. – GÁLL E. 2011 Barbari la Dunăre. Cluj-Napoca. HEREPEI J. 2004 Kolozsvár történeti helyrajza. Kolozsvár. HICA-CÂMPEANU, I. 1978 Un grup de morminte din secolul al VII-lea e.n. la Iclod (jud. Cluj). ActaMN 15. 287–294. HICA, I. 2004 Aspecte ale dezvoltării me‫܈‬tu‫܈‬ugurilor în secolele III–VI d. Chr.: reutilizări, transformări, reparaĠii. In: Crângu‫܈‬, M. ௅ Regep-Vlaschi, S. ௅ ‫܇‬tefănescu, A. (ed.): Studia historica et archaeologica in honorem magistrae Doina Benea. Timi‫܈‬oara. 195–209. HOREDT, K. 1952 ‫܇‬antierul „A‫܈‬ezări slave în regiunile Mure‫܈ ܈‬i Cluj”. SCIV 3. 311–348. 1976 Die Brandgräberfelder der Mediaúgruppe aus dem 7.–9. Jh. in Siebenbürgen. ZfA 10. 35௅57. 1979 Die Brandgräberfelder der Mediaúgruppe aus dem 7.–9. Jh. in Siebenbürgen. In: Rapports du IIIe Congrès International d’Archéologie Slave I. Bratislava. 385௅394. HOREDT, K. – PROTASE, D. 1970 Ein völkerwanderungszeitlicher Schatzfund von Cluj-Some‫܈‬eni (Siebenbürgen). Germania 48. 85–98. 1972 Das zweite Fürstengrab von Apahida (Siebenbürgen). Germania 50. 174–220. HOROWITZ, D. L. 1975 Ethnic Identity. In: N. Glazer–D. P. Moynihan (eds.): Ethnicity: Theory and Experience. London. 111௅140. IAMBOR, P. 2005 Aúezări fortificate din Transilvania (sec. IX−XIII). Cluj-Napoca. IVAKIN, V. G. 2011 Kievckijee pogrebenija X veka. Stratum Plus 2011/5. 243௅286. JAĩDĩEWSKI, K. 1949 Cmentarzysko wczesnoĞredniowieczne w Lutomiersko pod Łodzia w ĝwietle BadaĔ z.r. 1949. Materialy WczesnoĞredniowieczne 1. 91௅191. KELMAN, H. C. 1958 Compliance, identification and internalization: three processes of attitude change. JCR 2, 51௅60. KRISTÓ GY. 2002 A korai Erdély (895௅1324). Szeged. KORZENNY, F. – ABRAVANEL, R. 1998 Acculturation: Conceptualization and meauserement. Quirks’s Marketing Research Review April, 1998 (April). http://www.quirks.com/articles/article.asp?arg_ArticleId=324 KÖNYÖKI J. 1906 Középkori várak, különös tekintettel Magyarországra. Budapest. MACREA, M. 1958 Slavianskij mogil‘nik v Somešeni. Dacia NS 2. 351௅370. 1959a Necropola slavă de la Someúeni (r. ‫܈‬i reg. Cluj). MCA 5. 519௅527. 1959b ùantierul arheologic Someúeni-Cluj. MCA 6. 515௅522. MILGRAM, S. 1965 Some conditions of Obedience and Disobedience to Authority. Human Relations 18/1. 57௅76.


MIĝKIEWICZ, M. 1969 WczesnoĞredniowieczny obrządeh pogrzebowy na płaskich cmentarzyskach szkieletowych w Polsce. Materialy WczesnoĞredniowieczne 6. 241௅302. NEMETI, S. 2010 Un mormânt din epoca migraĠiilor din Cluj-Napoca. In: Pop, H. ௅ Bejinariu, I. ௅ BăcueĠ-Criúan, S. ௅ BăcueĠ-Criúan, D. (ed.): IdentităĠi culturale locale úi regionale în context european. Studii de archeologie úi antropologie istorică. Biblioteca Musei Porolissensis 13. Cluj-Napoca. 407௅412. OPREANU, C. H. 2012 Ein Frauengrab aus der Völkerwanderungszeit von Cluj-Polus (Rumänien). ArchKorr 42. 113௅122. PARK, R.–BURGESS, E. W. 1921 Introduction to the Science of Sociology. Chicago. POHL, W. 1980 Die Gepiden und die Gentes an der mittleren Donau nach dem Zerfall des Attilareiches. In: Wolfram, H. – Daim, F. (Hrsg): Die Völker an der mittleren Donau im fünften und sechsten Jahrhundert. Berichte des Symposions der Kommission für Frühmittelalterforschung 24. bis 27. Oktober 1978, Stift Zwettl, Niederösterreich. Wien. 239–305. REPCLUJ 1992 Criúan, I. H. ௅ Bărbulescu, M. ௅ Chirilă, E. ௅ Vasiliev, V. ௅ Winkler, I. (red.): Repertoriul arheologic al judeĠului Cluj.. Bibliotheca Musei Napocensis 5. 1992. RÉVÉSZ L. – WOLF M. 1993 ElĘzetes jelentés a zemplénagárdi 7–9. századi hamvasztásos temetĘ ásatásáról. In: LĘrinczy G. (szerk.): Az Alföld a 9. században. Szeged. 101௅124. ROSE, A. 1956 Sociology: The Study of Human Relations. New York. RUSSELL, J. C. 1972 Population in Europe. In: Cipolla, C. M. (ed.): The Fontana Economic History of Europe. The Middle Ages. Vol. I. Glasgow. 25௅71. STANCIU, I. 1998 Die slawische Hügel-Brandgräber vom Typs Nu‫܈‬falău-Some‫܈‬eni (nordwestlichen Gebiet Rumäniens). ActaMN 36/1. 245௅263. 2002 Gepizi, avari úi slavi timpurii (sec. V–VII. p. Chr.) în spaĠiul vestic úi nordvestic al României. EN 12. 203–236. 2008 Gepiden, Frühawaren und -slawen im Westen und Nordwesten Rumäniens. Antaeus 29–30. 415–448. STANCIU, I. ௅ GOGÂLTAN, F. ௅ URSUğIU, A. ௅ BÂRCĂ, V. ௅ BOGDAN-CĂTĂNICIU, I. ௅ RUSU, A. A. ௅ MOLNÁR ZS. ௅ APAI E. ௅ ARDELEANU, M. ௅ NAGY J. G. ௅ REZI B. ௅ GÁLL SZ. ௅ TĂRÂğĂ, M. ௅ FERENCZ SZ. ௅ TĂTAR, P. ௅ TATÁR Á. ௅ KOMÁROMI ZS. ௅ DELEANU, V. 2005 Vlaha, com. Săvădisla, jud. Cluj, Punct: Autostrada Bor‫܈‬-Bra‫܈‬ov, tronson 2B, km. 42+200 – 45+000. CCA Campania 2004. Bucure‫܈‬ti. http://www.cimec.ro/arheologie/cronicaca2005/cd/index.htm. STANCIU, I. ௅ GOGÂLTAN, F. ௅ MOLNÁR ZS. ௅ APAI E. ௅ ARDELEANU, M. ௅ FERENCZ SZ. ௅ NAGY J. G. ௅ ASZTALOS I. ௅ REZI B. ௅ TATÁR Á. ௅ RÁDU Z. ௅ RUSU, V. ௅ SÂVU, A. ௅ TANASICIUC, D. ௅TODEA, M. 2006 Vlaha, com. Săvădisla, jud. Cluj Punct: Pad (Autostrada Bor‫܈‬-Bra‫܈‬ov, tronson 2B, km. 43+000 – 44+000). CCA Campania 2005. Bucure‫܈‬ti. http://www.cimec.ro/arheologie/cronicaCA2006/cd/index.htm. STANCIU, I. ௅ GOGÂLTAN, F. ௅ APAI E. ௅ ARDELEANU, M. ௅ FERENCZ SZ. ௅ SAVA, V. ௅ DOBOS A. ௅ KOMÁROMI ZS. ௅ FODOR, G. ௅ ARDELEAN, F. ௅ MARCHI‫܇‬, I. ௅ TĂNĂSICIUC, D. ௅ LĂZĂRESCU, V. ௅ IRIMU‫܇‬, L. ௅ CULIC, D. ௅ COCI‫܇‬, A. ௅ KISS T. ௅ MARCHI‫܇‬, E. ௅ MORARU, A. ௅ SUCALĂ, A. ௅ ANTAL, A. ௅ GUI, M. ௅ ZALOMI E. ௅ MILĂ‫܇‬AN, F. ௅ DIACU, M. M. 2007 Vlaha, com. Săvădisla, jud. Cluj, Punct: Pad (Autostrada Bra‫܈‬ov-Bor‫܈‬, tronson 2B, km. 43+000 – 44+000). CCA Campania 2006. Bucure‫܈‬ti. http://www.cimec.ro/arheologie/cronicaca2007/cd/index.htm

71

EME 72


SZABADOS GY. 2013 Állam és ethnosz a IX–X. századi magyar történelemben. Acta Historica 35. 3௅24. TRIGGER, B. G. 1990 A History of Archaeological Thought. Cambridge. VINCZE Z. 2002 Pósta Béla-iratok az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának levéltárában. EM 64/1–2. 25–44. WOLF M. 1996 Das slawische Gräberfeld von Zemplénagárd. In: Bialeková, D. ௅ Zábojník, J. (Hrsg.): Ethnische und kulturelle Verhältnisse an der mittleren Donau im 6.࣓11. Jahrhundert. Bratislava. 51௅61. ZOLL-ADAMIKOWA, H. 1979 WczesnoĞredniowieczne cmentarzyska ciałopalne Słowian na terenie Polski, vol. II, Analiza, wnioski. Wrocław–Warszawa–Kraków–GdaĔsk. 1988 Przyczyny i formy recepcji rytuału szkieletowego u Słowian Nadbałtyckich we wczesnym Ğredniowieczu. Przegląd Archeologiczny 35, 183௅229. 1995 Zum Beginn der Körperbestattung bei den Westslawen. In: M. Müller-Wille (Hrsg.): Rom und Byzanz im Norden. Mission und Glaubenswechsel im Ostseeraum während des 8.–14. Jahrhundert. II. Akademie der Wissenschaften und der Literatur Mainz. Abhandlungen der Geistesund Sozialwissenschaftlichen Klasse 1997/3. Mainz – Stuttgart. 227–238.

ON THE EARLY MEDIEVAL CREMATION CEMETERY IN DĂBÂCA (G.: DOBESCHDORF; H.: DOBOKA). SOME IDEAS ON THE SETTLEMENT AREA IN THE LITTLE SOME‫܇‬ (G.: SOMESCH; H.: SZAMOS) VALLEY FROM THE 7TH TO THE 9TH (10TH?) CENTURY (ABSTRACT) The village of Dăbâca (g.: Dobeschdorf; h.: Doboka) is situated in the north-western part of the Transylvanian basin, 30 kms northwest of Cluj-Napoca (g.: Klausenburg; h.: Kolozsvár) city, by the stream called Lona (h.: Lónya), which flows into the River Little Someú (r.: Some‫܈‬ul Mic; g.: Kleine-Somesch; h.: Kis-Szamos) 10 kms away from this place. One side of the mountain called ”Nagyhegy” (hungarian language) (Big-Mountain), which is situated southwest of the village (529 m above sea level) made the valley of the stream Lona/Lónya so narrow that it is a vantage point of the pass. The road in the narrow valley, squeezed between two hills, in the middle of the village takes a sharp turn to the left. The old fortress district was in the area curbed this way. The two hills are gradually declining towards northwest. The shape of the fortress is similar to a pie with a sharp angle and an arc at the end, pointing towards north-northeast. Both sides are well defendable, sloping in 25°−45°. the early medieval fortress district was built in this place with a number of villages and churches around it. The excavations beginning in the early 60’s in the last century were conducted with preconceptions, as the centre of ‘lord Gelou’ was thought to have been discovered before the start of the excavations, which is an impassable way from a scientific point of view. From 1964 on there were archaeological excavations carried out in Dăbâca/Dobeschdorf/ Doboka with shorter intervals, which took more than 20 years. During these excavations three churches were excavated which were renovated and rebuilt several times (Fortress Area IV, A. Tăma‫'܈‬s Garden, and the Church of Boldâgă/Boldogasszony) together with 871 graves in three cemeteries around them (most of the graves were dated back to the 11th௅13th centuries) and sections of settlements that were inhabited in different periods from the stone age to the 16th century. Besides these archaeological sites, in a small area by wrong methods, probing excavations were carried out to the south-west of the castle, at a height of 353 m above sea level, near the stream called Brani‫܈‬te/Branistye (slavic toponym!), they were excavated a part of a cremation cemetery


73

(1972, 1973), respectively a few pit houses. From documentation reveals that were excavated 9 or 10 grave pits, in which found ‘burned bones’ and ‘bones’, nevertheless without anthropological analysis these informations are very uncertains. After Kurt Horedt were excavated 15 inurned cremation burials, respectively one cremation in urn. Unfortunately the documentation is a very bad quality. This site, together with other cremation cemeteries, was dated to the 7௅9th centuries by Kurt Horedt, although his dating is based upon other Transylvanian cemeteries. István Bóna dated them to the 7th௅10th centuries. There are two major groups of cremation burials in the Little Some‫܈‬/Somesch/Szamos Valley, the group of cremation burials with scattered ashes and that of the burials with urns (the rites themselves). In our opinion, mounds do not only fall in the category of customs but they are also the elements of social representation, whose mnemonic and visual effects, the latter of which comprises the effect of changing the landscape, are important to represent the status. Nevertheless, mounting a mound was also an economic issue, as mounting 14-20 m high mounds may involve some kind of structured community and people forced to work, which would clearly indicate a relatively social hierarchy. To our mind, its social prestige must not be underestimated in a microregion like the Little Some‫܈‬/Somesch/Szamos Valley. When looking at the map of 10th century cemeteries, one has to observe a complete lack of the th 10 century cemeteries with a large number of graves and with poor furnishings (without weapons and horse burials) and the cemeteries of the population of the era of the hungarian conquest in Cluj, whose high percentage was buried with their weapons and horses, are scattered appearing like islands. Concerning this phenomenon, we suppose that the population leaving behind the cremation burials (the ‘Slavonic’ speaking population) and the conquerors must have been in contact in the 10th century. We consider it important to emphasize that the existence of a large number of Slavonic place names around Cluj and in the valley of the Little Some‫܈‬/Somesch/Szamos at a later time, may give an answer to the question why there is a chronological gap (due to archaeological deficiencies!) between these cremation burials and the churchyard cemeteries appearing in the second half of the 11th century and in the 12th century. The various Slavonic place names and hydronyms such as Dezmér, Dombró, Gesztrágy, Gorbó, Hója, Kályán, Mákó, Méra, Lóna, Palatka, Plecska, Szelicse, Szomordok, Szopor, Szovát, Sztána, Valkó, Vista, Zsuk provide us with an issue that is to be addressed, as to how they found their way into Hungarian and later into Romanian. Certainly, this question cannot and must not be answered by an archaeologist. The conquering Hungarians of the 10th century did not destroy this population, but integrated them into the economic and political-military structure of that age, certainly as a conquered population. In this respect we assume that from a chronological point of view it is a mistake to draw the upper boundary of the cremation cemeteries at the 9th century. But an even greater mistake was made, because they bound this chronological system artificially to the archaeological periodisation of other regions (in the first instance to the Great Plain). The greater part of the archaeological interpretations, the disappearance of the cremation burials was linked to the downfall of the Avar Khaganate, ie an archaeological phenomenon was explained by a political-historical event. So, without the minimal archaeological evidence, the population of cremation cemeteries was made to disappear from the archaeological maps – because the Avar Khaganate fell down. In this case the following questions arise: 1. What happened to this population? – no one has answered this so far; 2. Why and how should the disappearance of a political structure result in the disappearance of a population (based upon the technical realities of the early Middle Ages)? After studying the history of ideologies, it is not difficult to pinpoint the root of this theory, but it cannot be connected to the early Middle Ages but to the specific thinking of the 19th – 20th centuries, or to be more exact to a modern myth, the myth of ‘unity’. According to this train of thought, the state – the nation – the micro-community – the individual all form an undividable (much more biological) unit, which can be considered one of the great historical lies! We are approaching Orwell and his 1984, the implantation of the role of modern states into other historical ages. However, it has nothing to do with the power structures of the early Middle Ages and their (technical) possibilities. To draw the conclusion, we think that this population leaving behind cremation burials saw the Hungarian conquest and the early Árpád era and as a result they were integrated into the structures of the Árpád era and they were converted to Christianity and became ‘Hungarians’ (therefore one can

EME 74


hardly speak about archaeological-funerary markers after the 10th century, everything became uniformed under the reign of the Árpád dynasty, similarly to the phenomenon that took place in the late Avar age). Therefore, in our opinion, the chronology of the cremation cemeteries along the River Little Some‫܈‬/Somesch/Szamos should be thought over again, and their chronological sequence should be checked by 14C tests. And above all, new excavations should be carried out in the microregion of the Little Some‫܈‬/Somesch/Szamos.

1. tábla

Doboka várkomplexuma és a feltárt hamvasztásos temető helyzete

kemence

gödörházak

templom körüli temető

templom

EME

EME 7. kutatóárok

2. tábla

3

0

100 m

1

4 Sírmelléklet vagy a 3. kutatóárok gödörháza

É

0

6 4 3

?

8

5

25 m

9

- hamvasztásos sírgödör (néhány esetben kérdőjeles) - kutatóárok (dokumentációval) - kutatóárok (dokumentáció nélkül) A?- „A“ kazetta? 1 - kutatóárok számozása - gödörház

1–2. A feltárt terület felület alaprajza; 3–4. A kérdéses mellékletek

7

“A kazetta”?

2

1

10

2

3. tábla

Az A szelvény felszínrajza (1972) (az eredeti dokumentáció alapján)

EME

EME 4. tábla

0

6. gödör

1,5 m

- csontok

1. gödör tálcatöredékek?

- kerámia töredékek - égett csontok - agyagcipók (töredékek)

Az A szelvény felszínrajza (1972) (átszerkesztett változat)

4. gödör

2. gödör

3. gödör

5. gödör

5. tábla

Az S2, S3, S4, S7 kutatóárkok (1972/1973) metszetrajzai (az eredeti dokumentáció alapján)

EME

EME

Gödör (szórthamvasztásos sír?)

Gödörház (kemencével?) Kemence? Tűzhely?

6. tábla

Az S3 és S4 kutatóárkok felszínrajza (az eredeti dokumentáció alapján)

7. tábla

Az S7 kutatóárok felszínrajzának részlete (30–36 méter) (az eredeti dokumentáció alapján)

EME

EME 8. tábla

Az S7 kutatóárok metszetrajzának részlete (30–36 méter) (az eredeti dokumentáció alapján)

9. tábla

Az S7 kutatóárok egy azonosíthatatlan részlete (az eredeti dokumentáció alapján)

EME

EME 10. tábla

Az S7 kutatóárok felszínrajzának egy azonosíthatatlan részlete (az eredeti dokumentáció alapján)

11. tábla

Az S7 kutatóárok metszetrajzának azonosíthatatlan részlete (eredeti változat)

EME

EME 12. tábla

Az S8 kutatóárok felszínrajza és metszete (eredeti változat)

13. tábla

- csontok

- 3. réteg

- 2. réteg

- 1. réteg

1. gödör

Az S8 kutatóárok felszínrajza (átszerkesztett változat)

- vaskarika

- kő

2. gödör

vaskarika

csontok

csontok

3. gödör

0

0

?

1,5 m

S8 kutatóárok profilja (déli része)

1,5 m

É

4. gödör

S8

EME

EME

Falu

III

É

100 m

Mocsár

0

VIII VI

IV V VII

I

II ÚJABB HALMOK

Kolozsvár-Apahida vasútvonal - kutatott halom - félig kutatott halom - halom (nem történt régészeti kutatás)

14. tábla

A szamosfalvi halmok topográfiai helyzete (Macrea 1959b nyomán) (átszerkesztett változat)

15. tábla

5m

Szamosfalva - I. halom (Macrea 1958 és Macrea 1959a nyomán)

0

0 1m

EME

EME 16. tábla

Szamosfalva - I. halom (Macrea 1959a nyomán)

EME 75

A SZÉKELYUDVARHELYI JÉZUS-KÁPOLNA

A SZÉKELYUDVARHELYI JÉZUS-KÁPOLNA SÓFALVI ANDRÁS A Székelyudvarhely déli szélén található Jézus-kápolna a centrális, négykaréjos egyházi épületek csoportjába tartozik, melyet Orbán Balázs óta a 13. századra keltezett a kutatás. Az egyszerĦ formakiképzésĦ épületrĘl nincsenek középkori adatok, elsĘ írott említése 1602-bĘl való. BelsĘ faberendezései 17. századiak, a falkutatások szintén e századra keltezték a kápolna történeti vakolatrétegét. Az 1973-ban és 2011-ben végzett régészeti feltárások során tett rétegtani megfigyelések alapján megállapítást nyert, hogy a kápolna nem korábbi a 15. század közepénél. A belsejében feltárt falazott sírépítmények szoros összefüggésben állnak a kápolna létrejöttével, és a feltehetĘen fogadalmi kápolnaként épült Istenháza alapítója és családja temetkezĘhelyeként szolgáltak. A Jézus-kápolna legközelebbi építészeti párhuzamai a Székelyföldön találhatók (Gyergyószentmiklós – Szent Anna kápolna, Kézdiszentlélek – Szent István kápolna), az újabb kutatások szerint e 17. századra datált egyházi épületek szintén a fogadalmi és családi (magán) kápolnák körébe tartoznak. Kulcsszavak: négykaréjos forma, sírépítmények, fogadalmi kápolna, Jézus Szíve-tisztelet Keywords: four lobe form, vaults, votive chapel, honour of the Heart of Jesus

Bevezetés székelyudvarhelyi Jézus-kápolna a centrális egyházi épületek sajátos megnyilvánulási formája, négyzet alakú központi tér köré szerkesztett félköríves karéjokkal. A Jézus-kápolnát nem említik középkori források, viszont már elsĘ tudományos ismertetése – mely sok más székelyföldi középkori emlék leírásához hasonlóan nagy székely kutató elĘdünk, Orbán Balázs nevéhez fĦzĘdik – az alaprajzi formából kiindulva a 13. századra keltezte azt.1 A köztudatba mélyen beivódó datálás a kápolnát Udvarhely legrégibb mĦemlékévé avatta, és ez a nézet nemcsak a turistakönyvek hasábjain, hanem a szakirodalomban is meghonosodott a 20. század második harmadára.2 Ezzel szemben, már a kápolna elsĘ régészeti kutatása során, 1973-ban felmerült, hogy a Jézuskápolna csak évszázadokkal késĘbb, a 16. század második felében épült volna. Erre a lehetĘségre – annak megfontolandó részletei ellenére – mind a közvélemény, mind pedig a szĦkebb régészetimĦvészettörténeti kutatás évtizedeken át kételkedve tekintett, és egy elkövetkezĘ, nagyobb volumenĦ hitelesítĘ ásatás szilárdabb eredményeire várt. A 2011-ben folytatott régészeti feltárás, illetve az ezt kiegészítĘ részletkutatások lényegében megerĘsítették a Jézus-kápolna „kései” építését. Tanulmányom egy összegzés az ásatások eredményeirĘl, ám azon túlmenĘen, kiegészítve más, speciális kutatásokkal, kísérletet tesz e sajátos egyházi épület történelmi szerepének értelmezésére. Az írott források hiánya vagy szĦkszavúsága miatt következtetéseim egy része feltételes módban értelmezendĘ, és további levéltári források feltárása, valamint a kápolna részletes falkutatása olyan eredményeket hozhatnak, amelyek jelentĘs mértékben kiegészíthetik és/vagy módosíthatják meglátásaimat.3 A továbbiakban az egyházi hagyománynak megfelelĘen a kis Istenháza megnevezésére a Jézus-kápolna fogalmat használom. (A kápolna ünnepe Jézus Szent Szívének napja – a pünkösd utáni második vasárnapot követĘ péntek.)

A

1

ORBÁN 1868, 45. DÁVID 1981, 318–321, a 325. oldalon részletes irodalommal. 3 A kutatásokról elĘzetesen lásd SÓFALVI 2012. 2

EME 76

SÓFALVI ANDRÁS

A Jézus-kápolna bemutatása4 Székelyudvarhely déli szélén, a Nagy-KüküllĘbe északkeletrĘl torkolló Nagy-völgy szájánál, a KöszörĦkĘ sziklája alatt áll (1. tábla/1–2) a város nevezetes mĦemléke, a Jézus-kápolna, melynek közelében sósforrások és más ásványi vizek fakadnak. A gyakran rotundának is nevezett épület valójában egy négykaréjos centrális kis templom (3. tábla/1; 4. tábla/1), 3,4 m oldalhosszúságú négyzet alakú tér köré szerkesztett félköríves apszisokkal (falvastagsága 0,80 m). A kápolnának ma délen nyílik a bejárata, fölötte kisméretĦ, „körte” alakú, ívesen záródó résablakkal. Az eredeti bejárat viszont nyugaton volt, mint azt annak elfalazott nyílása is mutatja (4. tábla/2), melybe egy kívülrĘl ovális, belülrĘl négyzetes nyíláskeretĦ ablakot építettek be; keleten pedig egy nagyobb szegmensíves ablak nyílik. Az északi falon kívülrĘl egy viszonylag magas, rézsĦs fülkéjĦ, félkörívesen záródó ablak figyelhetĘ meg, melyet utólag szintén befalaztak (4. tábla/3). A felsorolt nyíláskereteket – mint azt a korábbi kutatások is kiemelték – egyszerĦ falazással alakították ki, és nincsenek faragott elemeik, mely sajátosság pedig egyik alapvetĘ jellemvonása volt a középkori egyházi építészetnek. A Jézus-kápolna mennyezetét ma egy 1903-ban készült fafödém képezi, mely a székelyudvarhelyi Hermann György munkája, és a megelĘzĘ, 1677-ben készített, növényi ornamentikával díszített kazettás mennyezet utánzata. Ez utóbbiról mindössze színes rajzokat ismerünk5 (3. tábla/2), egyébként nem tudni, hogy mi lett a kápolnából a 20. század elején eltávolított famennyezet sorsa. Az eredeti kazetták néhány eleme hasonlít a felsĘboldogfalvi templom kazettás mennyezetének kifestéséhez, mely Szombatfalvi Asztalos János és András munkája, viszont ez még csekély érv ahhoz, hogy ugyanazon festĘasztalosok munkájának tulajdonítsuk – állapítja meg a legújabb kutatás.6 A zsindellyel fedett tetĘszerkezet alatt kívül visszahajlás látható a falkoronán, amely arra utalhat, hogy az apszisok egykor boltozva voltak.7 A kápolna belsejében, a bejárattal szemben áll a Jézus Szíve-tiszteletére emelt oltár, ennek központi elemét az erdélyi emlékanyagban egyedülálló Krisztus-ábrázolás képezi: vérzĘ szívĦ kisded Jézus és vérrel táplált báránya (3. tábla/3). A jelenlegi oltár szerkezetének vizsgálatából kiderült, hogy egy 17. századi oltár faragványainak felhasználásával készült. A Mária-monogramos homlokzati kartusdísz, az építmény alsó és felsĘ szárnydíszei jellegzetes fülkagylós porcfaragvánnyal díszítettek, mely az 17. század második felében – a 18. század elsĘ negyedében készült erdélyi oltárok sajátossága.8 Az építmény jelenlegi formáját a 19. században nyerhette el, feltehetĘen a bejárat áthelyezésével egy idĘben. A kápolnában Ęrzött, fából faragott Nepomuki Szent János szobor nagy valószínĦséggel a 18. század második felében készült, a fölötte lévĘ baldachin valamikor egy oltár-retabló része lehetett. A kápolnát övezĘ, szögletesen megtörĘ falat feltehetĘen 1771-ben emelték, ennek mellékbejárata mellé 1830-ban épült egy remetelak vagy gondnoki lakás Rudnay Sándor püspök támogatásával. A kerítĘfalon kialakított déli fĘkapu és a kápolna bejáratának áthelyezése egy idĘben és egymással szoros összefüggésben készülhetett.

4

A Jézus-kápolna leírását és bemutatását a régebbi és újonnan megjelent szakirodalom, illetve helyszíni megfigyelések alapján állítottam össze. Itt csak a legfontosabbakra utalok: GERVERS-MOLNÁR 1972; DÁVID 1981; TIBÁD 1995; WEISZ 2010. 5 MALONYAI 1909, VIII–IX. tábla. 6 A kápolna történeti faberendezéseinek vizsgálatát és elemzését a felújítást megelĘzĘ kutatások keretében Mihály Ferenc készítette el: lásd MIHÁLY F. 2008. Itt köszönöm meg a szerzĘnek, hogy kéziratát tanulmányozhattam és eredményeit felhasználhattam. 7 WEISZ 2010. 8 MIHÁLY F. 2008.

EME A SZÉKELYUDVARHELYI JÉZUS-KÁPOLNA

77

A Jézus-kápolna építészeti párhuzamai A Jézus-kápolnának és építészeti körének különleges értéket ad formavilága, amely – antik alapokon – a kora kereszténység centrális templomainak építészeti hagyományaiban gyökerezik. A kis kápolna a Kárpát-medence nyugati és központi részein gyakrabban, Székelyföldön viszont kis számban elĘforduló rotundák és centrális templomok közé tartozik, mely egyházépítészeti forma az elsĘ ezredfordulón kialakuló közép-európai keresztény királyságok területén fokozatosan elterjedt és teret hódított. E dolgozatnak nem célja a szertágazó kérdéskör elemzése, ugyanis errĘl számos tanulmány és monográfia született,9 a következĘkben a négykaréjos kápolnák kérdését tekintem át röviden, fĘleg az erdélyi példákra koncentrálva. A Jézus-kápolna alaprajzi analógiái Erdélyen kívül a Dunántúlon és a Felvidéken fordulnak 10 elĘ. Az ásatások során felszínre hozott székesfehérvári és bercsei, feltehetĘleg udvari kápolnaként és plébániatemplomként mĦködĘ egyházi épületek maradványait a 12–13. századra keltezik. A példák sorából kiemelkednek a kétszintes, gazdag térplasztikával rendelkezĘ, 13. századi pápóci és jáki négykaréjos templomok, melyek plébániafunkciót is elláttak. Ugyancsak késĘ Árpád-kori az erdélyi emlékekhez közelebb álló Szepes megyei, utólag részben átépített haraszti plébániatemplom. A Hunyad megyei Guraszádán elég valószínĦ, hogy eredetileg plébániaegyházként épült a késĘbb görögkeletivé váló templom, melynek keleti és nyugati apszisa kissé megnyújtott formát mutat.11 Székelyföldön három álló emlékét ismerjük a centrális térszerkezetĦ, négykaréjos, kápolnatípusnak, melyeket ezelĘtt néhány évtizeddel még kivétel nélkül román kori emléknek tartott a mĦvészettörténész szakma.12 Az udvarhelyi kápolna 1973. évi feltárásának eredménye jelentĘs mértékben befolyásolta a székelyföldi emlékek kronológiai megítélését, olyannyira, hogy ma már kifejezetten a kései, 16/17. századi keltezés válik egyre elfogadottabbá. A székelyudvarhelyi Jézus-kápolna legközelebbi formai párhuzama a gyergyószentmiklósi Szent Anna kápolna. A központi belsĘ tér (ennek oldalhossza 3,20 m, a kápolna falvastagsága 0,65– 0,70 m) köré épített karéjok közül a nyugati ma már nem áll, ugyanis a kápolnát ez irányban hosszházzal bĘvítették. A negyedik apszist ásatás hozta felszínre, melynek során a leletszegény kultúrrétegbĘl mindössze kora újkori–újkori leletek kerültek felszínre; az épület keleti karéjában oltáralapozás maradványait tárták fel, és kiderült, hogy a kápolnát temetkezési célra nem használták.13 A régészeti kutatás lényegében megerĘsítette az írott forrásokból kikövetkeztethetĘ, a 17. század elsĘ közepére tehetĘ építést (pestisjárványok emlékére emelt fogadalmi kápolna). A Kézdiszentlélek fölött magasodó PerkĘ-hegyen álló Szent István kápolna esetében négyzet alakú térbĘl nyílnak az apszisok. A mĦvészettörténeti kutatás a reneszánsz templomépítészetben kedvelt, centrális alaprajz alkalmazásával készült, egyedi elemeket – a boltozott mennyezetbĘl nyíló, kis tornyocskákon keresztül való megvilágítás – hordozó kápolna példáját látja benne. 1686-os évszámmal datált, Kálnoky Sámuel és Lázár Erzsébet címerével ellátott, rangos kiképzésĦ ajtókerete valószínĦleg másodlagos elhelyezésĦ.14 Az 1974. évi ásatás során nem találtak temetkezésre utaló 9

Legutóbb: SZILÁGYI 2008. A négykaréjos kápolnákról a közelmúltban jelent meg önálló tanulmány: SZAKÁCS 2012. 11 Régészeti kutatására lásd POPA – CHICIDEANU 1984. A kis templom építési idejét illetĘen meg kell jegyezni, hogy meglehetĘs bizonytalanság uralkodik e tekintetben, ugyanis az épületnek nincsenek faragott nyíláskeretei vagy más keltezĘ értékĦ jellemzĘi, a nyugatról hozzátoldott elĘtérben (pronaos) feltételezett 14. századi Szent László falkép (?) léte ellen szól, hogy ez a tér már az ortodox liturgia szellemében épült. Az írott forrásokra épülĘ kombinációk (1292-ben az Ákos nembeli Sándor román jobbágyokat telepít Szád földjére) szintén nem visznek közelebb a datálásához. Figyelemreméltó, hogy a templom körül feltárt sírok a 16–17. századból valók. 12 Lásd a 2. jegyzet irodalmát. 13 EmĘdi Tamás szíves szóbeli közlése. 14 KOVÁCS 2003, 7–12. 10

EME 78

SÓFALVI ANDRÁS

nyomokat az épület belsejében vagy akörül.15 A kápolna építésének idejét nem sikerült régészeti adatok alapján keltezni, további hitelesítĘ ásatás feladata lesz tisztázni a falak, rétegek és az elĘkerült Árpád-kori leletek kronológiai összefüggéseit. A száldobosi református templom mellett az 1950-es években egy nagy szárazság hatására a fĦben négyapszisos épületként kirajzolódó jelenségre figyeltek fel. A közelmúltban a helyszínen végzett geofizikai kutatásunk nem erĘsítette meg ezt az észrevételt, és egyéb konkrét adatok híján a „száldobosi rotundát” a nem létezĘ középkori centrális templomok listájára kell felvennünk. A székelyföldi négykaréjos kápolnák16, noha alaprajzilag és részben formailag nagyon hasonlítanak a Kárpát-medencében található, e csoportba sorolt Árpád-kori emlékekhez, úgy tĦnik, hogy nemcsak egy késĘbbi korszak létesítményei, hanem funkcionálisan is különböznek a korai emlékektĘl. A kápolna az írott forrásokban és a történeti irodalomban A Jézus-kápolnára utaló legkorábbi írott adatok a 17. század elsĘ felébĘl valók, melyek a közelmúltban végzett levéltári kutatásoknak köszönhetĘen fokozatosan gyarapodtak.17 Egy 1602-re visszautaló pereskedés tárgyát a „Kuvar kápolnája nevĦ helyen alól az Lokban” található föld képezte.18 A következĘ forrás 1625-ben említi a Jézus-kápolnát („...az also hatarba Felseö Bodogazonifalua fele valo forduloban az kuvar Nevu helyben, melynek vicinússa ab una az kapolna fele ala meniö ut, melliet Jesue Kapolnaianak is hinak, ab alia vero, ugian az kuvar oldala”19). 1642ben az udvarhelyi „alsó szentegyház”-at20 említik hasonló kontextusban. Az udvarhelyi vártartomány 1644. évi urbáriumában, a Lokon a kápolna mellett írtak össze egy szántóföldet.21 A fenti források perdöntĘek a kápolna létezését tekintve, viszont keletkezési körülményeikbĘl kifolyólag nem tartalmaznak érdemi információkat az egyházi épület építését, mĦködését és mindennapjait illetĘleg. A 17. század közepétĘl a kápolna a jezsuiták gondozásába került, ugyanis 1651-tĘl az udvarhelyi katolikus egyház is a szerzet hatásköréhez tartozott. (Érdemes megemlíteni, hogy ekkor Sámbár Mátyás jezsuita lelkipásztor Udvarhelyen a Szent Miklós plébániatemplom oldalához Jézus Szent Neve kápolnát kezdett építeni, amely végül nem készült el.)22 1668-ban a Jézus-kápolna mellett lakó Barabás György szántóföldet adományozott a kis egyház részére.23 Székelyudvarhely legelsĘ történetírója, Lakatos István 1702-ben röviden említi a „régidĘk óta” álló, „Jézus házának nevezett” kápolnát, mely gyógyforrásairól és az Úrnapján tartott búcsúkról nevezetes.24 A 18. század végén Szeles János „régi formára épített kis kápolnáról” ír, ahová nagy számban sereglenek össze búcsúra a székelyföldi katolikusok.25 Az 1743. évi vizitáció megjegyzi, hogy a kegyhelyet közönségesen Jézus kápolnájának hívják („vulgo Jesus kapolnaja dicit”).26 Az 15

SZÉKELY 1983. A fentiekben röviden tárgyalt székelyföldi emlékcsoporttal BenkĘ Elek is foglalkozott újonnan megjelent szintézisében: BENKė E. 2012, 146–151. Köszönettel tartozom BenkĘ Eleknek az elĘzetes feldolgozásban nyújtott hasznos tanácsaiért. 17 Mihály János levéltári búvárkodásai nyomán több forrásra hívta fel a figyelmemet, segítségét hálásan köszönöm. 18 Kolozsvári Állami Levéltár. Udvarhelyszék levéltára. Fond. 16. Törvénykezési jegyzĘkönyvek. II/4. 29. Idézi MIHÁLY J. 2013a, 21. 19 Kolozsvári Állami Levéltár. Udvarhelyszék levéltára. Fond. 16. Törvénykezési jegyzĘkönyvek. II/12. 33. 20 Kolozsvári Állami Levéltár. Udvarhelyszék levéltára. Fond. 16. Törvénykezési jegyzĘkönyvek. II/12. 33. 21 SzO Ú.S. VII, 91. 22 MOLNÁR 2009, 202. 23 Székelyudvarhelyi Római Katolikus Plébánia Levéltára. 1773. évi konskripció. A plébánia levéltárában található, a kápolnára vonatkozó források átnézésében nyújtott segítségéért Bernád Ritának tartozom köszönettel. 24 LAKATOS 1942, 7. 25 SZELES 1898, 389. 26 Székelyudvarhelyi Római Katolikus Plébánia Levéltára. 1743. évi vizitáció jegyzĘkönyve. 16


79

egyháztörténeti források megemlékeznek egy 1662-ben végzett felújításról, illetve Léstyán Mózes plébános 1773-ban végzett javítási munkálatairól.27 BenkĘ József szintén kiemeli a Krisztus Szent Testének ünnepén tartott búcsúkat.28 Áttekintve a történeti irodalmat, megállapítható, hogy a kápolna lényegében Orbán Balázs nyomán lett középkori épületté nyilvánítva („annak épitési modora a XIII-ik század jellegét mutatja”29), s ez a koncepció mind a mai napig meghatározó a keltezés kérdésében. Régészeti kutatások a Jézus-kápolnában LeletmentĘ ásatás 1973-ban A kápolna elsĘ régészeti kutatására 1973 nyarán került sor egy mĦemléki felújítás keretében, a székelyudvarhelyi Történelmi Múzeum, a Román Tudományos Akadémia kolozsvári Történeti és Régészeti Intézete, valamint a bukaresti Történelmi MĦemlékek Bizottsága együttmĦködésével, Ferenczi Géza történész, Ferenczi István és Mariana Beldie régészek irányításával. Kívül, a kápolnának mind a négy oldalán, a apszisok tengelye mentén jelöltek ki egy-egy 1,30 m széles kutatóárkot (2. tábla/1).30 A felületek mélyítése során a 25–30 cm vastag humusztakaró alatt és az altalaj között kemény „töltelékföld” jelentkezett, régészeti jelenségek nélkül.31 Az északi oldalon nyitott kutatóárokban, „a fal alapozási árka legmélyebb (0,80 cm) szintjébĘl”32 I. Ferdinánd 1561-ben kibocsátott ezüstdenárja (12. tábla/1) került napvilágra. A déli oldalon nyitott kutatóárokban – az ásatási napló közlése szerint – a vastag humuszrétegbe ágyazottan egy szárazon rakott, mindössze egy-két kĘsorból álló alapozás maradványait figyelték meg, melynek nyugat–kelet irányú szakaszát követve kiderült, hogy ívelten elfordul észak felé. A kerítĘfalon kívül, a dél-délkeleti oldalon nyitott kutatóárokban, a mai humuszréteg alól szórványos Ęskori kerámiatöredékek (az ásatók meghatározása szerint középsĘ bronzkori, Wietenberg-leletek) kerültek elĘ.33 A kápolna belsejét észak–dél irányban átvágó kutatóárokban két sírépítményt és egy egyszerĦ gödörsírt tártak fel. A kápolna közepében található, mészhabarccsal, folyami kövekbĘl készített „kĘkoporsót” kitöltĘ, törmelékkel kevert agyagos földben két csontváz került kibontásra. A nyugatkelet tájolású, a medencére helyezett kéztartással elhantolt holttestek maradványai a mai felszíntĘl 1,62 m mélységben, illetve efölött kb. 20 cm-el helyezkedtek el. A sírok betöltésében mindössze koporsószegeket találtak. A második, téglából készült sírépítmény ettĘl közvetlenül délre helyezkedett el oly módon, hogy északi falát a kĘbĘl épített sírépítmény déli fala képezte. Boltozata beomlott, belsejét szintén agyaggal és téglákkal kevert törmelék töltötte ki. A belsejében feltárt csontváz környezetében koporsószegeket és -deszka maradványokat találtak, a has tájékáról pedig két darab vékony aranyszálból készített ruhagomb darabjai kerültek elĘ.34 Az ásatók megfigyelése szerint a temetkezést megbolygatták utólagosan, és mindkét sírépítményt kifosztották (erre utalna a boltozatok áttörése, az ún. rablóaknák beásásának vonala, az építési törmelékkel kevert föld, a mellékletek majdnem teljes hiánya).35 Az ásatás során a sírépítmények nyugati oldala került feltárásra, a 27

SCHEM. 1882, 192. BENKė J. 1999, II. 36. 29 Lásd 1. jegyzet. 30 Az ásatási összesítĘ felmérés nem jelöli a déli oldalon nyitott kutatóárkot, viszont az elĘzetes közlés szövegébĘl és az ásatási naplóból kiderül, hogy ezen az oldalon is folyt feltárás. Vö. BELDIE 1974, 59. 31 Beldie közleménye a „régi” humuszréteg felsĘ szintjébĘl késĘ középkori kerámiatöredékeket említ (BELDIE 1974, 59), míg Ferenczi Géza rövid ismertetĘjében azt írja, hogy a töltelékföld és a mai humuszréteg lelettelen volt: lásd FERENCZI 2002, 53. 32 BELDIE 1974, 59; FERENCZI 2002, 53. 33 A kutatóárok pontos helye nem ismert. 34 Az aranygombokat nem sikerült azonosítani a Haáz RezsĘ Múzeum gyĦjteményében. 35 FERENCZI 2002, 54. Ezzel szemben Beldie Mariana a kĘkripta boltozatának áttörését a második temetkezéssel indokolja: vö. BELDIE 1974, 59. 28

EME 80

SÓFALVI ANDRÁS

csontvázak a koponyától a medencéig, de mint utólag kiderült, a combcsontokat is kiszedték helyükrĘl. Az 1. sírtól északnyugatra feltárt egyszerĦ sírgödörben 1,64 m mélységben egy melléklet nélküli csontváz alsó részét tárták fel, betöltésében késĘ középkori kerámia töredékekkel.36 Az ásatási megfigyelések értékelése során megállapítást nyert, hogy az 1561 után épült kápolna sosem volt plébániatemplom, építése és sírkápolnaként való használata pedig összefügghet a közelében található gyógyforrásokkal. Régészeti feltárás 2011-ben Az 1970-es éveket követĘen a Jézus-kápolna részleges felújítására került sor 1996-ban, ekkor a külsĘ vakolatréteg alsó szakaszát teljesen leverték, és láthatóvá vált az elfalazott nyugati bejárat (4. tábla/2). Az elmúlt években a székelyudvarhelyi Szent Miklós Római Katolikus Plébánia teljes körĦ felújítást vett tervbe, és elkészíttette a különféle jellegĦ elĘzetes kutatásokat és felméréseket (falkutatás, faberendezések és faszerkezetek állapotának felmérése és elemzése, statikai tanulmány, építészeti tervek stb.). A régészeti feltárást a Haáz RezsĘ Múzeum végezte37, melynek célja a korábbi ásatás eredményeinek hitelesítése, illetve újabb régészeti adatok felszínre hozatala volt. Tanulmányozva a korábbi ásatás dokumentációját világos volt számunkra, hogy a leletszegénység és a kultúrrétegek hiánya lesz vagy lehet a feltárás legfĘbb kísérĘjelensége. Az 1. szelvényt a kápolna északi oldalán a korábbi kutatóárokkal átfedésben nyitottuk meg (2. tábla/2; 4. tábla/3), célunk ezzel az volt, hogy megpróbáljuk hitelesíteni az 1973-ban felszínre került éremlelet rétegtani kontextusát. A terv és annak kivitelezése kísérleti jellegĦ volt, ugyanis nyilvánvaló, hogy már csak a kiásott felület környezetének rétegzĘdését lehet tanulmányozni. Hogy az 1973-ban nyitott kutatóároknak közvetlenül a kápolna falazata melletti, tehát feltárt részébe mélyedt-e utólagos bolygatás, ezt biztosan sosem fogjuk tudni megállapítani, ugyanis a földrétegek kitermelésével ennek lehetĘsége megsemmisült. Azt is le kell szögeznünk, hogy az 1561-bĘl származó érme kontextusának felülvizsgálatában az alapozási árok „legmélyebb szintjének” kevés, avagy másodlagos a jelentĘsége. A kérdés lényege arra irányul, hogy valóban annak betöltésébĘl került-e elĘ az érme? Ugyanis az árkot a fal alapozásával lényegében teljesen kitöltötték, és ha nem látható másodlagos beásás annak környezetében, akkor a betöltésébĘl elĘkerült lelet keltezĘ értéke a falakra nézve egyértelmĦ. A felülvizsgálat jogossága fĘként abból ered, hogy 1973-ban a föld kitermelését, feltárását elsĘsorban középiskolai diákok végezték, akik képzettség híján nem voltak képesek minden apró részletre odafigyelni. Tapasztalatból tudjuk, hogy a szakképzetlen munkaerĘtĘl a legjobb esetben is csak a lelet térbeli kontextusának megjelölését lehet elvárni, rétegtani meghatározást sokkal kevésbé! (A sok vitát kavaró érme az 1973. évi ásatás harmadik napján került elĘ.) Az új ásatás szintenként, illetve rétegenként folytatott megfigyeléseibĘl (ásatási felületünk nyugati és keleti irányban kissé túlnyúlt a korábbi kutatóárok kiterjedésén, annak érdekében, hogy a fennmaradó rétegeket eredeti helyzetükben tudjuk tanulmányozni) kiderült, hogy komolyabb másodlagos bolygatás nem történt a falak tövében a kápolna építését követĘen (8. tábla/1–2). Mindössze egy szürkésbarna, köves, téglamálladékos, változó vastagságú réteget figyeltünk meg az alapfal közelében a járószintbe mélyedve, amely a nyugati metszetfalban cölöplyukszerĦ beásásként jelentkezett. A jelenség feltehetĘen egy felújítással, épületjavítással áll kapcsolatban, és komoly kérdést vet fel, ugyanis a kérdéses ezüstdenár ebbĘl a rétegbĘl is származhat. Megfigyeltük, hogy a nagyméretĦ, szabálytalan kĘtömbökbĘl, illetve kisebb görgetegkövekbĘl rakott alapfalat (4. tábla/4) szürke, 36 37

Az ásatás ismertetését Beldie Mariana elĘzetes közleménye (1974), Ferenczi Géza jóval késĘbb publikált rövid összefoglalása (2002), valamint az ásatási naplók alapján állítottam össze. Az ásatási munkálatokat Király József, Nyárádi Zsolt és Zólya Levente régészek végezték, e sorok írójának irányításával. A feltárás geodéziai felmérése a székelyudvarhelyi TopoKart Kft. munkája.


81

kavicsos, mészrögös habarcsba rakták, eléggé rendszertelenül dobálva be a köveket az alapozási árokba. A kápolna felmenĘ falazata már kisebb méretĦ, jobban összeválogatott konglomerátumkövekbĘl és hasított tömbökbĘl készült gondosan falazva hasonló összetételĦ habarccsal. Az építést követĘ, a kápolna használata idején képzĘdött kavicsos járószintbĘl késĘ középkori – kora újkori kerámiatöredékek és zsindelyszögek kerültek napvilágra. A járószint alatti barnásszürke, tömött, apróköves, enyhén kevert, természetes képzĘdésĦ humuszrétegben szórványos középkori kerámiatöredékeket bontottunk ki, köztük a „legfiatalabb” darab egy 15. századi kisfazék bordázott peremtöredéke (13. tábla/1). Ez pedig post quem keltezi az építést, vagyis a kápolna a 15. században vagy ezt követĘen épült, ugyanis alapozási árkát a fenti leletet tartalmazó rétegbe mélyítették bele. A kápolna épületén kívül még a bejárattól délre kutattunk (4. szelvény, méretei: 3 x 4 m) az 1973-ban megfigyelt, szárazon rakott kĘalapozás további maradványai után. Ennek mindössze kis részletét találtuk meg a szelvény déli metszetében (8. tábla/3), mely egy hevenyészett melléképület alapozása lehet, az apróköves járószintje alatti enyhén kevert humuszrétegbĘl 16–17. századi kerámiatöredékek kerültek elĘ, fedve egy rézkori – bronzkori kultúrréteget. A kápolna belsejében szintén a korábban már kibontott nyugati felület újraásásával kezdtük a feltárást (2. szelvény), ugyanis a kripták keleti részének kutatását betöltésük rétegeinek tanulmányozása alapján lehetett szakszerĦen folytatni. 50–60 cm mélységben a mai téglapadló alatt elértük a kripták eredeti szerkezetének maradványait. A kápolna közepében létesített, kĘbĘl falazott sírépítmény (6. tábla/6; 10. tábla/3) igényes kĘmĦvesmunkával konglomerátum kövekbĘl, fehéres szürke, aprókavicsos mészhabarccsal készült (belsĘ méretei: 2,26 x 0,86 m). A kĘkripta kötĘanyaga jellegében, összetételében megegyezik a kápolna falazatának habarcsával, vagyis a sírépítmény létrehozása a kápolnával egy idĘben történt, tehát a kettĘ létesítésében ok-okozati viszonyt állapíthatunk meg. A sírkamra deszkalenyomatos boltozatából a többrendbeli temetkezések és a korábbi ásatás következtében mindössze egy kis szakasz maradt meg eredeti helyzetében az északi oldalon (6. tábla/1, 3; 9. tábla/2; 10. tábla/1–2). Boltozat-habarcsának eltérĘ jellege alapján arra következtethetünk, hogy nem egyszerre készült a kripta oldalfalaival. A kĘkriptához délrĘl másodlagosan építettek hozzá egy újabb sírboltot (belsĘ méretei: 2,24 x 0,96 m), felhasználva az elĘbbi, már meglévĘ déli oldalfalát. A részben kĘbĘl, részben pedig téglából emelt falazatot élükre állított téglákkal boltozták. Az építmény már kevésbé minĘségi munka, alsó szakasza nagyobb méretĦ kövekbĘl, téglákkal vegyesen falazott, és az oldalfalak készítésénél nem törekedtek még arra sem, hogy a téglák egymással kötésben legyenek (6. tábla/5–6; 10. tábla/3). A kripták közepén keresztben, azaz észak-dél irányban meghagyott keleti tanúfal rétegeinek tanulmányozása során elég bonyolult kép rajzolódott ki ezek használatát illetĘen (5. tábla/5; 9. tábla/1). A metszetekben látható beásások, a felszíni bontás (6. tábla/1; 10. tábla/1–2) és a feltárt csontvázak alapján megállapítható volt, hogy mindkét sírboltba legalább kétszer temetkeztek: a kĘkriptából két felnĘtt csontváza, a déli sírépítménybĘl egy felnĘtt és egy kisgyerek földi maradványai kerültek elĘ az 1973. és a 2011. évi ásatások során. A kĘbĘl épült kripta esetében az általunk feltárt legkorábbi temetkezés (S–1B) különös módon nem egy üres sírboltba került, hanem az azt kitöltĘ sötétszürke, tömött, enyhén kevert, téglatörmelékes, habarcsos földbe ásták (téglás betöltése alapján arra következtethetünk, hogy ekkor már állt a déli sírépítmény is, hacsak a téglák töredékei nem egy korai – ma már rétegtanilag nem dokumentálható – téglapadlóból származnak). A kĘkripta második temetkezése (S–1A) a legkésĘbbi a kriptákba történt temetkezések sorában, ugyanis beásása átvágja a déli sírépítmény betöltési rétegeit (6. tábla/3; 11. tábla/1). A déli sírkamrába a legkorábbi elhunyt földi maradványait (S–2A, 6. tábla/5; 11. tábla/3) már szintén egy feltöltési rétegre fektették (intenzív téglás, köves, habarcsos réteg). Ezt a késĘbbiekben egy kisgyerek elhantolása követte (S–2B), melyet gödrének beásása (6. tábla/2) alapján tudtunk megfi-

EME 82

SÓFALVI ANDRÁS

gyelni, illetve elĘkerült néhány infans csont is, sajnos már nem eredeti helyzetben. A jelenséget – mint már fentebb is utaltam rá – az 1973-as ásatási napló írója a kriptába mélyedĘ rablógödörként értelmezte, azonban az általunk dokumentált stratigráfia alapján arra következtettünk, hogy ez is egy temetkezés lehetett. A rétegtani megfigyelések azt mutatják, hogy a második temetkezés idején már biztosan nem állt vagy nem volt ép a téglakripta boltozata. Eddig a megfigyelések, melyek értelmezésében már kénytelenek vagyunk feltevésekbe bocsátkozni. A legfontosabb és nehezen megválaszolható kérdés, hogy miért nem az üres sírboltba kerültek az elsĘ temetkezések? Az ásatás során ennek magyarázatát abban láttuk, hogy a legkorábbi – ma már maradványaikban sem látható, pusztán a beásások és betöltési rétegek alapján feltételezett – halottakat valamilyen oknál fogva eltávolították innen, és máshová vitték, így a sírboltok feltöltĘdtek földdel és építési törmelékkel, amelyekbe a késĘbbiekben beleásták a további temetkezéseket. A tetszetĘs magyarázat történeti értékelésével azonban adósok maradunk, ugyanis nem ismerjük pontosan a kápolna és a kĘkripta építtetĘjének személyét és az alapítás körülményeit. Az ásatás dokumentációjának feldolgozása során egy másik, prózaibb magyarázat is felmerült a jelenség magyarázatára: a kripták elĘre is elkészülhettek, lepadolásuk pedig néhány év múlva beszakadt, és így került betöltésükbe föld, amelyeket a késĘbbiekben újra kellett ásni. A kĘkripta esetében a boltozat elkülönülĘ habarcsozása alá is támasztja ezt a nézetet. A temetkezések keltezését ismét a rétegtani megfigyelések és a sírok földjébĘl, valamint a mellékletként elkerülĘ leletek alapján tudjuk körülhatárolni. Az elhunytakat fakoporsóba helyezték, amint azt az elrozsdásodott koporsószögek, és adott esetben az elkorhadt koporsódeszka vonala alapján megfigyelhettük. Mindkét sírépítményben az elhunytak lábánál vasból kovácsolt csizmapatkók maradványait tártuk fel (11. tábla/3, 12. tábla/4–5), az S–2A sírban ezenfelül erĘsen korrodált vastöredékek (koporsó vasalat?) és textília nyomait rögzíthettük (11. tábla/3). Nem tudjuk biztosan, hogy az 1973. évi ásatás során talált két aranyozott ruhagomb ehhez a temetkezéshez, vagy az ezt követĘ gyermeksír maradványaihoz tartozott. A két sír betöltésébĘl – eredetileg a korábbiban lévĘ, de a gyereksír megásásával megbolygatott – 16–17. századi, vállán több sorban fehér földfestékkel díszített fazék töredékei (13. tábla/5) kerültek elĘ, valamint egy ehhez hasonló fazék darabjait találtuk a téglakripta mindkét temetkezését záró rétegben (13. tábla/4). A stratigráfia alapján a legkésĘbbre keltezett S–1A temetkezés betöltésében egy vasból öntött, 17–18. századra keltezhetĘ gyertyatartó került napvilágra (12. tábla/3). A kései datálást támasztja alá a sírgödör felsĘ szintjébĘl elĘkerült, belül világoszöld ólommázzal díszített, megkopott kerámiatöredék is (13. tábla/2), valamint a nagymennyiségĦ elszenesedett famaradvány, feltételezésünk szerint ezek a kápolnát ért 1661. évi török-tatár pusztítással hozhatók kapcsolatba. Az eddigiekbĘl, ha elég tág idĘhatárok között is, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a két kriptába a 16–18. század közötti idĘszakban temetkeztek. A kripták feltárásával párhuzamosan újabb felületet nyitottunk a kápolna keleti karéjában (3. szelvény), eredetileg itt kellett állnia az oltárnak. Az újkori, habarcsos járószintek eltávolítása után különösebb szabályszerĦség nélkül 3–4 cölöplyuk beásásának foltja rajzolódott ki a szürkésbarna, tömött, aprókavicsos humuszban (5. tábla/3). A sekély cölöplyukak mellett a kápolna kelet-nyugat irányú szimmetriatengelyében feltárt köves, habarcsos betöltésĦ masszív oszlophely bizonyult fontosnak (5. tábla/4), ugyanis ennek aljából egy erĘsen kopott, törött II. vagy III. Ferdinánd korabeli rézbĘl vert (vélhetĘleg hamis) pénzérme került napvilágra (12. tábla/2). Mindezek alapján elég egyértelmĦ, hogy a keleti apszisban sosem állt köves alapozású oltárasztal (mensa), ugyanis ennek általában régészetileg jól látható nyomai maradnak. A kisebb cölöplyukakat a feltárás idején egy faoltár szerkezeti elemeivel hoztuk kapcsolatba, ennek alkotóeleme lehetett a nagyméretĦ oszlophely is, viszont az


83

sem kizárt, hogy utóbbi egy fogadalmi kereszt oszlopának a helyét jelöli. Az oszlop megújítására utal, hogy betöltésének felsĘ szintjébĘl az említett érmén kívül újkori leletek is elĘkerültek (12. tábla/6–7). Az oszlophely kövei közül származó habarcstöredékek alapján – melyekbĘl az egyik darab tökéletesen megegyezik a kĘkripta boltozatának habarcsozásával – megállapítható, hogy a kripta beboltozása a 17. század közepéig megtörtént, tehát régészeti értelemben itt jelölhetjük meg a kápolna és a vele szoros összefüggésben megépített sírkamra létrehozásának felsĘ idĘhatárát. (Ez természetesen nem jelenti a legkésĘbbi temetkezés idejét is.) A keleti apszis további feltárása során még egy perdöntĘ megfigyelés született. A cölöphelyek feltárása után tovább nyesett és bontott barna tiszta humuszrétegbĘl (5. tábla/2; 9. tábla/2) szórványos Ęskori, illetve középkori kerámiatöredékek kerültek elĘ. E rétegbĘl – melybe beleásták a kápolna alapfalait – elĘkerülĘ legfiatalabb, datáló értékĦ kályhaszem peremtöredéke (13. tábla/3) alapján lényegében ugyanarra a következtetésre jutunk, mint a kápolna külsĘ oldalán megfigyelt réteg- és leletösszefüggés ismeretében: a kápolna nem korábbi a 15. századnál, sĘt annak második felénél. Meg kell még említenünk, hogy a kriptáktól délre, a mai bejárat felé esĘ oldalon földbe ásott sírgödör foltját dokumentáltuk (9. tábla/1, 10. tábla/3), melynek feltárására már nem került sor. Úgy tĦnik tehát, hogy a kápolna belsejében, a sírépítmények környezetében még számolni kell néhány temetkezéssel. Röviden összegezve az ásatások eredményeit – figyelembe véve az újonnan elĘbukkant írott adatok tanulságait – megállapíthatjuk, hogy a Jézus-kápolna és a vele szoros összefüggésben lévĘ kĘkripta a 15. század közepe és a 16. század vége között létesült. A kápolna és a kripták építéstechnikai elemeinek minĘsége alapján azt is elĘrevetíthetjük, hogy a négyapszisos alaprajz, a kĘbĘl igényesen kiképzett, boltozott sírkamra mögött egy, a társadalmi ranglétra felsĘ fokán álló megrendelĘt kell keresnünk. Ennek némileg ellentmond a téglakripta kevésbé igényes falazása, az aranyozott ruhagombok mégis az elhunyt elĘkelĘ származását sejtetik. A sírépítmények centrális elrendezése és a szilárd anyagból készített oltárasztal hiánya a sírkápolnák irányába fordítja figyelmünket. További elemzések és vizsgálatok a Jézus-kápolna kutatásában A közelmúltban a kápolna felújítási tervezetének keretében, illetve a régészeti ásatással párhuzamosan több olyan kutatásra és vizsgálatra került sor a Jézus-kápolnában, melyek új, kiegészítĘ adatokkal szolgálnak a régészeti ásatás eredményeinek értékelésében. Antropológiai elemzés A 2011-es ásatást követĘen elvégeztettük a feltárt sírok csontmaradványainak embertani vizsgálatát.38 Az elemzés során a két kriptából elĘkerült három felnĘtt egyed csontanyaga volt értékelhetĘ (elĘzetesen a két részletben, 1973-ban és 2011-ben feltárt sírok csontozatát sikerült egyeztetni és társítani). Az embertani elemzés során a kĘkripta második, legkésĘbbi temetkezése (S–1A) antropológiailag egy 175 cm magas, 45–50 év körüli (maturus) férfi maradványának bizonyult. Fogazata erĘsen kopott, az izomtapadások alapján az elhunyt jobbkezes volt, ágyéki csigolyáin gerincsérvre utaló nyomok voltak megfigyelhetĘk. A kĘkripta elsĘ, korábbi temetkezése (S–1B) egy 167 cm magas, 55–60 éves (maturus– senilis) férfi volt. Csontszerkezete egyoldalú táplálkozásra utal, a combcsonton gyakori gyaloglásra utaló elváltozás nyomai (erĘteljes linea aspera) láthatók. Az ágyéki csigolyán vasas elszínezĘdés (feltehetĘen koporsó vasalat), a jobb alkar csontjain bronz lenyomat (ruhaveret vagy egyéb viseleti tárgy maradványa) figyelhetĘ meg. 38

A vizsgálatokat Gál Szilárd antropológus végezte.

EME 84

SÓFALVI ANDRÁS

A téglakripta elsĘ ismert temetkezése (S–2A) 174 cm magas, 35–40 év közti (adultus) felnĘtt férfi maradványait rejtette magában, csontozatán erĘteljes izomtapadásokkal. Fogazata erĘsen kopott, mindkét sípcsontján kóros elváltozás (csonthártyagyulladás) nyomai figyelhetĘk meg, mely a helytelen mozgás miatt, vagy a túlzottan megterhelt izmok tapadási pontjain alakul ki. Az elhunytak csontozata alapján úgy tĦnik biztosan megállapítható, hogy egyikĘjük sem a harctéren esett el, és nem is lovagolt nap mint nap. Az antropológiai elemzés eredménye alapján fizikai megjelenésükben nagydarab, erĘteljes férfiak képe rajzolódik ki elĘttünk. Falkutatás39 A kápolna falának külsĘ felületérĘl a közelmúltban 1,5–2 m magasságig leverték a történeti vakolatrétegeket, e fölött javított falfelületek láthatók, 12–14 fehér, sárgásfehér meszelésréteggel. Az épület belsĘ falfelületén több ponton nyitottak kutatóablakokat. Itt a történeti vakolatréteg nagyrészt megmaradt. Az ezt borító legelsĘ meszelésrétegen – mely általában vörös-rózsaszínes elszínezĘdésĦ, a bejárat felé szürkés-feketés színĦ – kifestésre utaló nyomokat nem találtak, viszont felületén bekarcolások, szépiával készült feliratok, számok láthatók. A történeti vakolatréteget a készítési technika, a ráfedĘ meszelésrétegek száma és a feliratok epigráfiai jellegzetességei alapján 17. századinak határozták meg. A falfirkák intenzitása az elsĘ vakolatrétegen arra utal, hogy az évtizedekig nem volt kijavítva és elfedve. A bejárattól jobbra H[ic] F[uit] Jo(?) FODOR AnnO 162(?)1 Die ... illetve MKM AD 16.. feliratok láthatók (7. tábla/1). Az elsĘ felirat utolsó látható karaktere belemetsz az alatta lévĘ vörös festésĦ firkába. Az ajtó mellett a történeti vakolatrétegbe egy unikornist karcoltak (7. tábla/2). Az oltártól jobbra négy-öt meszelésréteg által borított, olajfestékkel készült figurális kifestést a 19. századra keltezték a szakemberek. Faberendezések és faszerkezetek vizsgálata A kápolna belsĘ faberendezéseinek elemzése – mint már a dolgozat elsĘ felében is utaltam rá – kimutatta, hogy az épületnek nincsenek középkori eredetĦ, fából készült kellékei. Mihály Ferenc, az erdélyi oltárok kiváló szakértĘje megállapította, hogy a kápolna mai oltárépítménye jellegzetes fülkagylós porcfaragvánnyal díszített, amely az erdélyi oltárok jellemzĘje a 17. század második felében – a 18. század elsĘ negyedében (lásd fentebb). A kápolna zsindelytetĘs héjazatának vizsgálata során kiderült, hogy a tetĘszerkezet födémgerendái tölgybĘl készültek, tehát alkalmasak az Erdélyben is egyre szélesebb körben alkalmazott dendrokronológiai elemzésre. Összesen hat mintát sikerült venni a gerendákból40, viszont ezekbĘl mindössze egynek volt több mint 30 évgyĦrĦje, tehát statisztikailag csak ez keltezhetĘ megbízható módon. A fának nem volt meg a kérge, legkülsĘ megmaradt évgyĦrĦje az Udvarhely környéki mesterkronológia alapján 1661-ben képzĘdött. A 10 szíjács-évgyĦrĦvel rendelkezĘ fa, az átlagos erdélyi szíjács adatokat (14–18 évgyĦrĦ) figyelembe véve, 1664–1668 között került kivágásra. Ez az adat pusztán tájékoztató jellegĦ a kápolna mai födémszerkezetének keltezésében, viszont feltĦnĘen összevág egy, az 1661. évi török-tatár pusztítást követĘ tetĘszerkezet cserével, melynek mind történeti, mind dendrokronológiai forrásaink alapján egyre több példája mutatható ki Udvarhelyszéken. A képbe jól beleillik az 1677-es kazettás mennyezet is, az eredeti boltozat vagy síkfödém helyett szintén újat kellett készíteni. 39 40

A falkutatás Kiss Loránd munkája, ezúton is köszönöm, hogy kéziratát tanulmányozhattam és eredményeit felhasználhattam. Lásd KISS 2008. A dendrokronológiai elemzést Botár István és Tóth Boglárka végezte, ismételten köszönöm a kápolna kutatásában végzett közremĦködésüket.


85

A Jézus-kápolna építésének és funkciójának történeti értelmezése A Jézus-kápolna Árpád-kori építését az újonnan végzett kutatások sem támasztották alá, és a különféle tudományágak eredményei egymással összhangban az épület késĘ középkori – kora újkori létesítésére világítanak rá. Érdemes kiemelni azokat a fentiekbĘl kiszĦrhetĘ – de talán nem eléggé hangsúlyozott – tényadatokat, melyek megkérdĘjelezése a késĘbbi kutatások során sem valószínĦ már. A falkutatásokból láthattuk, hogy a kápolna eredeti falait nem díszítették falképek (bibliai jelenetek, szentek élettörténete stb.), melyek a középkori egyházi épületek falain rendszeresen megtalálhatók (fĘként, ha azok több évszázadon keresztül fennálltak). Az ellenvéleményeket eloszlatandó, matematikailag nagyon kevés a valószínĦsége annak, hogy a falakat borította volna még egy korábbi, festett vakolatréteg, melyet eltávolítottak a 16–17. században, ugyanis ezt nyomtalanul, teljes egészében nem lehetett leverni és eltüntetni. A falkutatás ebbéli negatív tanúbizonyságát a régészeti ásatás is alátámasztotta, a rétegekben vagy a sírok betöltésében nem találtunk a falakon ma is meglévĘ történeti vakolatrétegtĘl eltérĘ, annál régebbi vakolattöredékeket. Tudnunk kell, hogy a kápolna védĘszentje, a Jézus Szíve szintén nem középkori titulus, ilyen patrocíniumot nem ismerünk a középkori Magyar Királyság területérĘl. A Jézus Szíve-oltárkép ábrázolás egyértelmĦen jezsuita hatást tükröz, a kápolna mai oltárának eredeti elemei a rend 17–18. századi udvarhelyi tevékenysége során készültek. Természetesen nem kizárt, hogy volt egy korábbi, ma már nem ismert védĘszentje a kápolnának. A Jézus-kápolna építésének idejét a régészeti feltárás eredményei alapján egy másfél évszázados idĘintervallum keretében kell kutatni a jövĘben. Ennek felsĘ határideje a további írott adatok és a falfirkák/bekarcolások révén feltehetĘleg még tovább szĦkíthetĘ. Mindennél fontosabb, hogy sikerült meghatározni azt az alsó idĘhatárt, amely elĘtt a kápolna nem épülhetett (ugyanis a történeti források hiánya hallgatólagosan lehetĘvé tette az Árpád-kori keltezést is), megerĘsítve az elĘzetes falkutatások eredményeit. A régészeti leletek és jelenségek értelmezése viszont behatárolt, így a továbbiakban a történeti háttér megrajzolásával kell megkísérelnünk a kápolna építésének és funkciójának lehetséges alternatíváit. Az elemzést a kérdéses idĘszak (15. század vége – 17. század eleje) rendkívül összetett és sokrétĦ történeti–társadalmi–egyházi átalakulásai, változásai bonyolítják. 1571-ben csatolták Udvarhely városához a középkori Gyárosfalvát41, melynek hajdani területén található a kápolna. Noha az írott adatok arra utalnak, hogy a gyárosfalviak nem mind tettek eleget a fejedelemi rendeletnek42, és egy részük igényt tartott birtokára, jogilag a település ettĘl kezdve Udvarhely részét képezte. Az elemzés csak területi vonatkozásban végezhetĘ Gyárosfalva történetével együtt, ugyanis a Jézus-kápolna, mint a régészeti kutatások egyértelmĦen rávilágítottak, nem volt plébániatemplom (a falu temploma, amennyiben volt saját egyháza, máshol keresendĘ).43 Ugyanígy nem tartozik szorosan a témához a falu keletkezése, a település ugyanis – 1567. évi elsĘ említése44 ellenére – a szelvényeinkbĘl elĘkerült szórvány kerámialeletek tanúsága szerint valószínĦleg már a 14. században létezett. 41

SzO II, 314–315. Ezt sejteti Báthory Gábor 1609. január 4-én kelt, a városhoz való csatolást megerĘsítĘ oklevele is. Vö. SzO IV, 184–185. 43 A székelyudvarhelyi és székelyföldi határkerülésrĘl írott kismonográfiájában Boldizsár Dénes több 17. század eleji adatot közölt Gyárosfalvára és a Jézus-kápolnára utalva: lásd BOLDIZSÁR 1924, 15–19. Azon forrását, miszerint a falunak 1614-ben saját iskolája volt, nem tartom megalapozottnak egy olyan településen, amelyen a 16. század második felében nem éltek lófĘk vagy fĘemberek, ráadásul önállóságát is elvesztette a késĘbbiekben. Ha pedig azt nézzük, hogy az 1615. évi Ęszi országgyĦlés törvényeire való hivatkozásban a szerzĘ Csíksomlyót egyenesen felcseréli Gyárosfalvával (BOLDIZSÁR 1924, 18–19, vö. EOE, VII, 286), igen kérdéses hitelĦnek tarthatjuk más – ma már ellenĘrizhetetlen – forrásait is. 44 SzO II, 220. 42

EME 86

SÓFALVI ANDRÁS

A történeti analógiák ismeretében a kápolna építésének és funkciójának körülhatárolásában a legkézenfekvĘbb egy magánkápolnával számolni. Klasszikus értelemben ez nemesi birtokot, udvarházat és saját fenntartású egyházat (kegyuraság) jelentett, amely a birtokos földi életének nemcsak vallási színtere volt, hanem családjával együtt ide is temetkezett. Esetünkben egyelĘre csak a magánalapítású egyház ismert, és ebben a vonatkozásban kiemelendĘ a nemesi kripták azon sajátossága, hogy fĘként a családok férfitagjait temették beléjük. Az írott források szerint rendkívül rövid ideig létezĘ Gyárosfalva történetének lapjain fel is tĦnik egy olyan birtokosi kör, amellyel összefüggésbe hozhatnánk a kápolna létesítését. Egy 1570 júliusában kelt oklevélbĘl megtudjuk, hogy Réteni János gyárosfalvi jószágát egy mohai (Fehér vármegye) birtokért cserébe Ugron Tamásnak adta.45 Alig fél év múltán születik az a fejedelmi rendelet (1571. február 7.), amely Gyárosfalvát Udvarhely városához csatolta, kivéve azokat a réteket és szántókat, amelyek korábban is a várhoz tartoztak. A gyárosfalvi birtokosokat – sárdi Jankó Gábort és Balázst, telegdibaconi Nagy Ferenc feleségét, Mihályfy Péter lányát, Fruzsinát, illetve ábránfalvi Ugron Tamás feleségét, Petki Gábor leányát, Katalint a fejedelem szentdemeteri, bibarcfalvi és ábránfalvi birtokokkal kárpótolta.46 A 16. század elsĘ felének írott forrásaiban Udvarhely város közvetlen térségét illetĘen megfigyelhetĘ, hogy pereskedések vagy adásvételek kapcsán már ekkor feltĦnnek a késĘbbiekben komolyabb közéleti szerephez jutó lófĘk vagy fĘemberek birtokai (Bethlenfalván a Benedekfiek és a Gerébek, Kadicsfalván szintén a Benedekfiek, Szombatfalván a Gálfi és Szombatfalvi, Boldogfalván pedig a Jánosy családok birtokai).47 A források ebbéli negatív tanúbizonysága arra enged következtetni, hogy Gyárosfalván, akárcsak a szomszédos Cibrefalván nincsen még ekkor komolyabb birtoktest, így nagy valószínĦséggel megállapítható, hogy az 1570-tĘl feltĦnĘ birtok(ok) csak az 1562. évi felkelés után jött(ek) létre, a közszékelyek jobbágyszolgálatra kötelezésével és földesúri eladományozásával. A birtokosokat nem találjuk sem az 1566., sem az 1567. évi jegyzékekben, vagyis Gyárosfalván ekkor még nincsen sem lófĘ, sem pedig fĘember. Az új birtokkal rendelkezĘk egy része, mint a Réteniek, Jankók és a Mihályfyak Fehér és KüküllĘ vármegyei „bebíró” nemesek Székelyföldön, és szerzeményeik merĘben új keletĦek. Eltekintve az idézett birtokosok vallási-felekezeti hovatartozásától az 1560–1570-es évek fordulóján, ismereteink szerint Ęk a nemesi társadalom alsó–középsĘ szintjén helyezkedtek el, így gazdasági–társadalmi státuszuk alapján aligha köthetĘ hozzájuk az egyedi megjelenésĦ kápolna, a középkori, rangos nemesi családokra jellemzĘ temetkezési hely (kĘkripta) kialakításával. Csábító lenne a felemelkedés útján elindult Ugronokban (1576-ban több faluban vannak jobbágyai a fĘemberek sorába kerülĘ Ugron Tamásnak48) keresni a kápolna építĘit, erre nézve azonban pozitív adatokkal sajnos nem rendelkezünk. A kápolna alapításának hátterében figyelembe kell vennünk egy másik szempontot is. A késĘbbi forrásokból megtudjuk, hogy a gyógyforrásairól ismert Jézus-kápolna helyszíne híres búcsújáróhellyé vált a 17–18. századra. A kis Istenháza keletkezését ebben az értelemben egy nem mindennapi eseményhez, például csodával határos gyógyuláshoz köthetjük a gyárosfalvi források helyszínén, ahová alapítója késĘbb temetkezni is szándékozott. Az ilyenfajta kápolnák búcsú (és vásár) kialakulását eredményezhették, azonban mindenkor elĘkelĘ birtokosok közelségét valószínĦsítik. A fentiekbĘl következik az is, hogy a kápolna alapítóját nem pusztán birtokjogi vonalon kell keresnünk. A kápolna rendkívüli státusza úgy tĦnik nem okozott konfliktushelyzeteket és azzal járó okleveleket, így sajnos 45

SzO II, 299–300. SzO II, 314–315. 47 Lásd NYÁRÁDI 2009. 48 SzO IV, 39–40. Ugron Tamást már az 1571. február 7-én kelt oklevél „Egregij Agilis” címmel írja. SzO II, 314. 46


87

létrejöttének körülményei és az alapító személye is talán örökre homályban marad. (Ilyen értelemben az Ugronok már szóba jöhetnek, mint alapítók, akik már létezĘ vagy újonnan felépített fogadalmi kápolnájuk mellé szereztek részjószágot Gyárosfalván 1570 nyarán.) E vonatkozásban nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy 1556-tól az erdélyi egyházmegye püspöki széke betöltetlen, és a középkori egyházjog elĘírása szerint kápolnát csak püspök szentelhetett fel. A Jézus-kápolna felszentelését, amennyiben ezt követĘen épült, már nem az egyházmegye legfĘbb elöljárója végezte el.49 1571-ben Gyárosfalva területe Udvarhely mezĘváros határába olvadt. (Szempontunkból az már részletkérdés, hogy a gyárosfalviak sorsa mi lett, beköltöztek-e a városba vagy lakóhelyükön maradtak.) A megváltozott jogállás még kevésbé tette lehetĘvé egy jelentĘsebb nemesi birtok kialakulását, mint a megelĘzĘ idĘszakban, ugyanis egy ilyen kísérlet a privilégiumait védĘ város joghatóságának ellenállásába ütközött volna.50 A 16. század utolsó harmadának összeírásaiban nem is találunk olyan udvarhelyi nemest, akinek nevével a kápolna építését összefüggésbe hozhatnánk. Ráadásul ekkorra az udvarhelyszéki nemesség kiemelkedĘ tagjai már mind áttértek a protestantizmus valamelyik felekezetére. A megváltozott székelyföldi viszonyok közt számolnunk kell egy új tényezĘvel, az 1562 után a fejedelem által kinevezett széki vagy székelyföldi tisztségviselĘk jelenlétével (királybírók, székkapitányok, várkapitányok, székely fĘkapitányok), akik tisztségi hatáskörüket túllépve nemegyszer korlátlan jogokat próbáltak gyakorolni az illetĘ szék vagy város fölött. Nagy vonalakban ismerjük az 1562 utáni idĘszakból Udvarhelyszék és az udvarhelyi vár élén álló tisztségviselĘket, még ha nem is tudjuk minden esetben évre/hónapra pontosan szolgálatuk idejét. Természetesen e vonatkozásban most elsĘsorban a katolikus hiten megmaradt személyiségek érdekelnek bennünket. A reformáció elĘidézte vallási átalakulások, átrendezĘdések egyik legfontosabb idĘszakában, az 1560-as években nem rendelkezünk napra kész adatokkal az erdélyi-székelyföldi nemesek felekezeti hovatartozását illetĘen, így csak a biztos eseteket tekintem át. Még Gyárosfalva fennállásának idején töltött be várkapitányi tisztséget a Bihar vármegyei mezĘtelegdi Telegdy Mihály (1567–1571),51 ugyanekkor Ę volt a székelyek fĘkapitánya is, akinek közéleti tevékenysége viszonylag jól ismert Udvarhelyen és Udvarhelyszéken (nagy valószínĦséggel Ę építette a Székelytámadt vár északi bástyájának elĘzményét). Bekes-pártisága miatt 1571-ben Báthori István megfosztotta székelyföldi tisztségeitĘl, és Telegdy rövidesen ErdélybĘl is menekülni kényszerült. Kutatásunk kezdetén nagyon alapos volt a gyanú Mindszenthy Benedek személyét illetĘen, aki számos tisztség birtokosa volt Udvarhelyszéken és a Székelyföldön a 16. század végén és a 17. század elején (többek közt az udvarhelyi vár kapitánya 1591–1598 között).52 Mindszenthy feleségével, Bánffy Annával együtt a katolicizmus nagy pártfogója volt, 1592-ben befogadta a jezsuitákat az udvarhelyi várban álló, elhagyott középkori kolostorba, és az Ę támogatásával kijavították az évtizedek óta használatlan kolostortemplomot.53 (Mindszenthyt és nejét már nagy valószínĦséggel a Doboka vármegyei Vecken temették el, ugyanis székelyföldi aktivitása után több oklevélben említik vecki birtokával és udvarházával együtt.) A 16. század végi udvarhelyi jezsuita jelenlét Mediomontanus János kezdeményezésével eredményesnek bizonyult, a szerzet iskolát alapított, és jelentĘs számban térített vissza protestánsokat a katolikus egyház keblére.54 49

Az erdélyi fejedelemség ezt követĘ másfél évszázados idĘszakában mindössze rövid ideig, 1597–1601 között volt püspöke az erdélyi egyházmegyének, Naprághi Demeter fejedelmi kancellár személyében. 50 Jól jelzi ezt Báthory Gábor 1609-ben kelt, Gyárosfalva és Szentimre területét Udvarhely birtokában megerĘsítĘ oklevele is. SzO IV, 184–185. 51 LÁZÁR M., 4. 52 PÁLMAY 1900, 163; LÁZÁR M., 23–27. 53 ALSJ, 37. 54 MOLNÁR 2009, 196.

EME 88

SÓFALVI ANDRÁS

Bármennyire is forrónak tĦnt a nyom, a jezsuiták 1606-ig terjedĘ udvarhelyi tevékenységének dokumentumaiban55 nem találtam utalást a kutatásunk tárgyát képezĘ kápolnára, így a 16. század végi jezsuita kápolna-alapítást sem lehet biztosan alátámasztani. Mindezek ellenére, tekintettel arra, hogy a kápolnát már 1625-ben Jézus-kápolnájának írják, az elnevezés jezsuita hatást sejtet, és arra kell gondolnunk, hogy a szerzet 16. század végi – 17. század eleji, másfél évtizedes tevékenysége során kapcsolatba került a város peremén álló kápolnával. A kápolna falfirkáinak tanulmányozása egy másik lehetséges építĘi körre is felhívta a figyelmet. A kápolna belsĘ falán, a bejárattól jobbra, az eredeti vakolatrétegen egy unikornist láthatunk bekarcolva (7. tábla/2). Nyilván nem az alapító vagy építĘ mĦve az építésnél feltehetĘen néhány évtizeddel késĘbbi, kissé naiv rajz, viszont mégis arra késztetett, hogy a kápolna és a Kornis család között kapcsolatot keressünk. Olyan személyekre gondolhatunk, akik a Kornisok klientúrájához tartoztak, és a Kornis família lekötelezettjei vagy velük valamilyen kapcsolatban álló emberek voltak. A legnagyobb 16. századi udvarhelyszéki és székelyföldi birtokos Kornis családnak ugyanis Udvarhelyen és közvetlen szomszédságában nem voltak számottevĘ jószágai. A család felemelkedése Kornis Miklóshoz fĦzĘdik, aki 1538-ban udvarhelyszéki fĘkapitány, majd fĘkirálybíró és fejedelmi tanácsos volt.56 Halála után (1556) fiai, Mihály és Farkas tovább növelték a család birtokállományát, mely legnagyobb kiterjedését Kornis Farkas idején érte el, aki 1571-tĘl udvarhelyszéki fĘkirálybíró volt egészen haláláig, illetve a kilencvenes években az udvarhelyszéki fĘkapitány tisztét is betöltötte.57 (1600-ban Mihály vajda megölette, holttestét a Fehérvár melletti Morgó mezején temették el, föléje kápolnát emelve.58) A Kornisok esetében az udvarhelyi birtokok hiánya mellett a legfĘbb problémát az képezi, hogy a homoródszentpáli Kornisokról jól tudjuk, hogy elég korán (feltehetĘleg már az 1560-as évek végén) áttértek az unitárius hitre. Antitrinitárius volt a család utolsó nagy képviselĘje, Farkas fia, az 1625-ben elhunyt Kornis Ferenc is, aki hosszabb ideig töltötte be Udvarhelyszék királybírói tisztét (1614-tĘl haláláig), helyreállítva az udvarhelyi várat.59 Minden bizonnyal Farkas vagy Ferenc királybírósága idején tettek szert a Kornisok Udvarhelyen a Botos-utcában egy házra, illetve jutottak birtokrészhez a város határában, az „alsó réten”.60 Az udvarhelyszéki nemesek legnagyobb része, leszámítva a hegyek lábánál, az UdvarhelytĘl keletre–északkeletre fekvĘ falvakban élĘket, a 16. század utolsó harmadára protestáns lett. A kutatás során felmerült annak lehetĘsége is, hogy a kápolna protestáns alapítású is lehet, ennek valószínĦsége viszont elég csekély. Mint a fentiekbĘl kiderült, komolyabb birtokkal a 16. század utolsó harmadában vagy a 17. század elsĘ felében sem számolhatunk a területen, ugyanis ennek lenyomata kellene legyen az írott forrásokban. Sírkápolnát protestáns személy (pl. az Ugronok Ábránfalván) is csak saját birtokán emelt, fogadalmi kápolnát viszont csak a katolikusok építettek. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a lehetĘséget sem, hogy a kápolna katolikus alapítója protestánssá lett, e feltevés több, a kápolna történetének kutatásában felvetĘdĘ problémára választ adhatna (az eredeti védĘszent nevének feledésbe merülése, a kápolna felhagyása, tetemek elvitele, utólagos beletemetkezések). Végül egy másik vonalon zárjuk a nyomozást. 1620-ban Bethlen Gábor fejedelem Zsámbokréthy Miklósnak Udvarhelyen udvarházat és malmot, Gyárosfalván pedig praediumot adományozott61 55

ALSJ, 159. BALOGH – HORN 2008, 849–852. 57 BALOGH – HORN 2008, 858–862. 58 LÁZÁR M., 160–161. 59 BALOGH – HORN 2008, 882–894. 60 Magyar Nemzeti Levéltár, Rhédei Lvt., Fond. P 1870, 2. csomag, 8. tétel, 55. 61 Liber Regius, X. kötet, 189; JAKAB – SZÁDECZKY 1901, 339. A Járosfalvának írt pusztát a késĘbbi kutatás Jánosfalvával vélte azonosnak: vö. BALOGH 2005, 114, 119. 56


89

(feltehetĘen a várhoz tartozó földeket). A felvidéki eredetĦ Zsámbokréthy család erdélyi leszármazottairól fél évszázaddal korábbról származnak az elsĘ adatok. 1578-ban találkozunk egy székelyföldi eset kapcsán Zsámbokréthy Pál, Báthory Kristóf kancelláriai íródeákjának nevével.62 (Pálmay József információját, miszerint Pál 1581-tĘl székelyudvarhelyinek írja magát, nem sikerült fellelni.63) Zsámbokréthy Pál 1582-ben Báthory Zsigmond kancelláriai titkáraként szerzett nemesi házat Igenben64, majd 1584-ben Hunyad megyei birtokot65 (FelsĘbós, Poján, Keresztúr) és udvarházat kapott szolgálatai fejében a fejedelemtĘl (ekkoriban Gyulafehérváron is háza volt66), melyet a késĘbbiekben, az ugyancsak jegyzĘ és kancelláriai írnok Zsámbokréthy Mihály tulajdonában találunk 1590-ig.67 Mihály deák elĘször 1591-ben68 tĦnt fel egy derzsi perben, aki 1598-ban derzsiként nevezte magát egy oklevélben69, majd 1602-ben a Basta-féle összeírás70 idején már az Udvarhely városában lakó nemesek között látjuk viszont, felesége, Daczó Margit pedig kiemelkedĘ háromszéki primor családból való. Az 1614. évi lustrán az udvarhelyi nemesek élén találjuk Zsámbokréthy Miklóst71, aki 1620-ban a város bírája volt.72 Egy 1615. évi pereskedésbĘl megtudjuk, hogy háza a piactér felsĘ végében állt73, 1617ben pedig igényt tartott egy Darabont utcai örökségre is.74 1620-ban Zsámbokréthy Miklós Udvarhelyen kívül még 11 udvarhelyszéki faluban kapott részjószágot, így elĘkelĘ helyet foglalt el az akkori birtokosok listáján.75 A városi polgárok és nemesek sorába felemelkedĘ Zsámbokréthyek további sorsáról nem találtam más adatokat a közzétett udvarhelyszéki forrásokban,76 felekezeti irányultságukat sem ismerjük. A nemesi címmel rendelkezĘ család több generáción keresztül iskolázott, fejedelmi udvarokban tevékenykedĘ tagjai a kancellária nevében eljáró, jogi ügyleteket fĘleg Dél-Erdélyben folytató, világlátott emberek voltak. Amíg biztosabb fogódzónk nincsen a Jézus-kápolna és a család valamiféle konkrét kapcsolatára, nem érdemes még bizonytalanabb találgatásokba bocsátkozni az alapító személyét illetĘen, viszont a kutatás jelenlegi fázisában a Zsámbokréthyek nagy eséllyel jönnek számításba e téren. Figyelemreméltó, hogy Zsámbokréthy Pál Hunyad megyei birtokai olyan települési környezetben találhatók, ahol az erdélyi rotundák és centrális templomok legegyedibb és legérdekesebb emlékei fordulnak elĘ (Algyógy, Guraszáda, Demsus). A Mihály által elajándékozott hunyadi örökséget követĘen a 16–17. század fordulóján a család fĘ birtoklási és aktivitási színtere Udvarhelyszék lett. Hogy a polgárjoggal és nemesi címmel rendelkezĘ Mihály alapítása-e Udvarhely határában az egyedi megjelenésĦ fogadalmi kápolna a családi sírbolttal, melyhez az udvarhelyi közéletben 62

SzO. V, 113. Vö. PÁLMAY 1900, 198. 64 EFKK 2005, 158. reg., 84. 65 EFKK 2005, 469. reg., 155. 66 EFKK 2005, 537. reg., 168. 67 EFKK 2005, 1221. reg., 334. 68 SzO Ú.S. I, 219. 69 SzO VIII, 337–346. 70 SzO Ú.S. IV, 93. 71 SzO Ú.S. IV, 371. 72 KÁLLAY 1829, 279; PÁLMAY 1901, 198. Kállay Ferenc nyomán a késĘbbi historikusok is székbírónak írják Zsámbokréthyt, viszont 1562 után ez a középkori tisztség megszĦnt (vö. PÁL-ANTAL 2012, 81), így csakis arra gondolhatunk, hogy a város bírája volt, ugyanis ekkoriban Kornis Ferenc töltötte be a királybírói tisztséget. 73 Kolozsvári Állami Levéltár. Udvarhelyszék levéltára. Fond. 16. Törvénykezési jegyzĘkönyvek, II/5, 449. Idézi MIHÁLY 2013b, 26. Egy 1616-os forrás szerint házával szomszédos volt Petki János, volt székely generális háza. Uo., II/7, 41. Idézi MIHÁLY 2013c, 12. 74 Lásd Kolozsvári Állami Levéltár. Udvarhelyszék levéltára. Fond. 16. Törvénykezési jegyzĘkönyve,. II/6, 331. Idézi MIHÁLY 2013c, 13–14. 75 Míg 1614-ben összesen 5 jobbágya volt (SzO Ú.S. IV), ez a szám 1620-ban a többszörösére növekedett. 76 Nincsenek pontos adataink arra, hogy kicsoda az a Sámbucréti Miklós, aki Toldalagi Mihállyal együtt 1621ben a Portán tartózkodott. Lásd Toldalagi Mihálynak, az öreg Rákóczi György fejedelem tanácsának és Marosszék fĘkapitányának emlékezetül hagyott írása: EEE 1993, IV, 55. 63

EME 90

SÓFALVI ANDRÁS

tevékeny szerepet vállaló Miklós szerzett földbirtokot – amennyiben helyes úton járunk –, azt további kutatások feladata lesz felderíteni. (Mindebbe a forgatókönyvbe még a Kornis-jelkép is belefér, mint hatalmi tényezĘ, ugyanis a Kornis család az 1620-as évek közepéig még aktívan jelen volt Udvarhelyen.) A magtalanul (?) elhalt Zsámbokréthy Miklós bögözi udvarházát és jobbágytelkeit, illetve derzsi és telekfalvi birtokait a fejedelem 1625-ben Bögözi Farkas Ferencnek adományozta,77 ezt követĘen már nincsenek adatok UdvarhelyszékrĘl a családra vonatkozóan. Zsámbokréthy Jánost 1635-ben Illyefalván jövevény lófĘként írják össze,78 leszármazottját 1670 körül a nemesek sorában találjuk.79 Aranyosszéken, Kocsárdon 1642-ben Zsámbokréthy István lófĘ és fiai, János és István szerepelnek a hadkötelesek jegyzékében.80 A részletezett és bizonytalan adatokkal tarkított epizód után elérkeztünk a kápolna történetének viszonylag jól ismert idĘszakához, a második udvarhelyi jezsuita korszakhoz. A székelyföldi katolikusok körében közismertté váló kápolna Jézus Szíve-ünnepén, az Úrnapján tartott búcsúkról lett nevezetes, és feltehetĘleg még a 17. század második felében is használták temetkezési céllal. Összegzés Az elmúlt évek komplex kutatásai nyomán lehetĘvé vált, hogy a néhány évtizede vitatott keltezésĦ udvarhelyi Jézus-kápolna építéstörténetét jól dokumentált alapokra helyezzük. A régészeti feltárások és más kiegészítĘ kutatások eredményei révén bizonyossá vált, hogy a kápolna a 15. század közepénél nem korábbi alapítású. Írott adatok híján a Székelyföld 16. századi történelmét végigkísérĘ, rendkívül összetett és szerteágazó társadalmi és egyháztörténeti kontextusban kellett kísérletet tenni a kápolna alapításának és szerepének történelmi interpretációjára. A Jézus-kápolna és a többi székelyföldi négykaréjos kápolna vonatkozásában nem beszélhetünk önálló stílusirányzat feltĦnésérĘl a 16–17. században. Az alaprajzi forma a reneszánsz centrális térképzés megnyilvánulása, Erdélyben a középkori négykaréjos tértípus hagyományának továbbélése, annak újrafogalmazása lehet. Áttekintésemben megpróbáltam kijelölni azokat a lehetséges csomópontokat, amelyek mentén a kápolna alapításának és mĦködésének alternatívái elhelyezhetĘk. A magánkápolnák körébe, és azoknak is leginkább a fogadalmi csoportjába tartozó Jézus-kápolnát körüllengĘ homály és titokzatosság eloszlatása további levéltári kutatásoktól és a teljes felületĦ falkutatásoktól várható. A kápolna speciális alaprajzi formája alapján sokáig elfogadott korai keltezés mítosza helyett egy átfogó, tudományos eredményekre épülĘ kutatási helyzetképet kaptunk, melynek fölösleges elemeit a további kutatásoknak kell majd kirostálniuk.

77

JAKAB – SZÁDECZKY 1901, 339. SzO Ú.S. V, 58. 79 SzO Ú.S. VII, 192. 80 SzO Ú.S. VI, 115. 78


IRODALOM ALSJ 1921 Annuae Litterae Societatis Jesu de rebus Transylvanicis temporibus principum Báthory (1579–1613). A Jézus Társasága Évkönyveinek jelentései a Báthoryak korabeli erdélyi ügyekrĘl (1579–1613). GyĦjtötte és közrebocsátja Veress Endre. Veszprém. BALOGH J. 2005 A székely nemesség kialakulásának folyamata a 17. század elsĘ felében. Erdélyi Tudományos Füzetek 254. Kolozsvár. BALOGH J. – HORN I. 2008 A hatalomépítés útjai: a homoródszentpáli Kornis család története. Századok 142. 849–895. BELDIE, M. 1974 „Rotonda” din Odorheiu–Secuiesc úi problema datării monumentului. Revista muzeelor úi monumentelor, Seria monumente istorice úi de artă 1. 59–62. BENKė E. 2012 A középkori Székelyföld I–II. Budapest. BENKė J. 1999 Transsilvania specialis. Erdély földje és népe I–II. Fordította, bevezetĘ tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi: Szabó György. Bukarest – Kolozsvár. BOLDIZSÁR D. 1924 A székelyudvarhelyi és székelyföldi Ęsi szokásos vallásos határkerülés eredete, rövid története és imakönyve. Székelyudvarhely. BOROS F. 1927 Az erdélyi ferencrendiek. Kolozsvár. DÁVID L. 1981 A középkori Udvarhelyszék mĦvészeti emlékei. Bukarest. EEE 1993 Erdély öröksége. Erdélyi emlékírók ErdélyrĘl, IV. A fejedelem. 1613–1629. Cs. Szabó László közremĦködésével szerkesztette Makkai László. Reprint kiadás. Budapest. EFKK 2005 Az erdélyi fejedelmek királyi könyvei I. Erdélyi történelmi adatok, VII. 3. János Zsigmond, Báthory Kristóf, Báthory Zsigmond királyi könyvei. Mutatókkal és jegyzetekkel regesztákban közzéteszi: Fejér Tamás – Rácz Etelka – Szász Anikó. Kolozsvár. EOE 1875–1898 Szilágyi Sándor (szerk.): Erdélyi országgyĦlési emlékek I–XXI. Budapest. FERENCZI G. 2002 Lapok Erdély múltjából. Székelyudvarhely. GERVERS-MOLNÁR V. 1972 A középkori Magyarország rotundái. Budapest. JAKAB E. – SZÁDECZKY L. 1901 Udvarhely vármegye története a legrégibb idĘtĘl 1849-ig. Budapest. KÁLLAY F. 1829 Historiai értekezés a nemes székely nemzet eredetérĘl, hadi és polgári intézeteirĘl a régi idĘkben. Nagyenyed. KELEMEN L. 1977 Mennyezet- és karzatfestmények a XVII. századból, I. In: MĦvészettörténeti tanulmányok. Bukarest. KISS L. 2008 Székelyudvarhely. Jézus Szíve kápolna falkutatása. Kézirat.

91

EME 92

SÓFALVI ANDRÁS

KOVÁCS A. 2003 Kézdiszentlélek templomai. In: Kovács A. – TüdĘs S. K.: Kézdiszentlélek templomai. Kézdivásárhely. 7–12. LAKATOS I. 1942 Székelyudvarhely legrégibb leírása. Latinból fordította Jaklovszky Dénes. Erdélyi Ritkaságok 6. Kolozsvár. LÁZÁR M. Székely fĘtisztek 1562-tĘl fogva 1711-ig. Kolozsvári Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtár. Kézirat. Jelz.: 561. MALONYAI D. 1909 A magyar nép mĦvészete II. Budapest. MIHÁLY F. 2008 Székelyudvarhely. Jézus Szíve kápolna. Restaurátori szakvélemény. Kézirat. MIHÁLY J. 2013a Házak, utcák, szomszédságok és örökségek a 17. századi Székelyudvarhelyen és határában. Örökségünk 7/2. 20–22. 2013b Házak, utcák, szomszédságok és örökségek a 17. századi Székelyudvarhelyen és határában. Örökségünk 7/3. 25–26. 2013c Házak, utcák, szomszédságok és örökségek a 17. századi Székelyudvarhelyen és határában. Örökségünk 7/4. 12–14. MKÁFÉISzF 2002 A Magyar Királyi Állami FelsĘ ÉpítĘ Ipariskola Szünidei Felvételei 1918–1925. Az elĘszót írta Déry Attila. Reprint kiadás. Budapest. MOLNÁR A. 2009 Lehetetlen küldetés? Jezsuiták Erdélyben és FelsĘ-Magyarországon a 16–17. században. Budapest. NYÁRÁDI ZS. 2009 Középkori falvak Székelyudvarhely árnyékában. CsSzMÉ 1. 83–128. ORBÁN B. 1868 A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból I. Pest. PÁL-ANTAL S. 2012 A középkori székely önkormányzat kérdései. In: Sófalvi A. – Visy Zs. (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelmébĘl. Énlaka – Székelyudvarhely. 75–84. PÁLMAY J. 1900 Udvarhely vármegye nemes családjai. Székelyudvarhely. POPA, R. – CHICIDEANU, I. 1984 InformaĠii noi úi cîteva consideraĠii istorice privind biserica românească din Gurasada – jud. Hunedoara. SCIVA 35/1. 54–67. SCHEM. 1882 Schematismus Venerabilis Cleri Dioecesis Transilvaniensis. Albae Carolinae. SÓFALVI A. 2012 A székelyudvarhelyi Jézus kápolna. A székelyföldi négykaréjos kápolnák kérdéséhez. Székelyudvarhely. SZAKÁCS B. ZS. 2012 Négykaréjos templomok az Árpád-kori Magyarországon. In: SzĘcs P. L. (szerk.): Középkori egyházi építészet Erdélyben V. Szatmárnémeti. 7–34. SZÉKELY Z. 1983 Aúezarea din epoca bronzului de la Sînzeni (jud. Covasna). Aluta 14–15. 49–59. SZELES J. 1898 Székely-Udvarhely története. EM 15. 384–402. SZILÁGYI A. 2008 A Kárpát-medence Árpád-kori rotundái és centrális templomai. Budapest.


93

SZO 1872–1934 Szabó K. – Szádeczky Kardoss L. – Barabás S. (szerk.): Székely Oklevéltár I–VIII. Budapest – Kolozsvár. SZO Ú.S. 1983–2006 Székely Oklevéltár. Új sorozat I–VIII. Közzéteszi: Demény L. – Pataki J. – TüdĘs S. K. Bukarest – Kolozsvár – Marosvásárhely. TIBÁD L. 1995 A székelyudvarhelyi Jézus-kápolna. Sepsiszentgyörgy. WEISZ A. 2010 Jézus Szíve kápolna. Székelyudvarhely. http://lexikon.adatbank.ro/muemlek.php?id=195

THE JESUS CHAPEL IN ODORHEIU SECUIESC (ABSTRACT) The Jesus Chapel is located at the south entrance of the town Odorheiu Secuiesc. This ecclesiastical building belongs to the group of four-lobe chapels with analogies in the west and north of the Carpatian-basin and Transylvania. Traditional belief dated the building of the Jesus Chapel to the 13th century. The chapel was mentioned in the written sources for the first time in 1602. There are no carved stone elements in its structure. The special technical components of its altar date from the end of the 17th century – beginning of the 18th century. The central picture of the altar, representing Jesus with His bleeding heart and the lamb, are strongly connected with the Jesuit order which appeared in Odorhei at the end of the 16th century. The painted wood ceiling was made in 1677, originally the chapel was probably vaulted. The archaeological researches made in 1973 and 2011 have also given postmedieval dating. Stratigraphical data proved the building of the chapel post quem the middle of the 15th century. The stone and brick crypts discovered in the centre of the building are directly linked to the foundation of the chapel, which was probably a miraculous healing. Although it has been used later as a burial chapel, there are no written documents concerning the founder’s person or their family. The chapels in Gheorgheni (Szent Anna/Saint Anne Chapel) and Sânzieni (Szent István/Saint Stephen Chapel) are in Szeklerland the closest architectural analogies of the Jesus Chapel. Their newest research dated them to the 17th century and marked them as being votive or private chapels.

EME

1

2

1. tábla

1. A Jézus-kápolna helye Székelyudvarhely térképén; 2. A kápolna és környezete

EME

N 0

0

1m

1

5m

N

0

2. tábla

5m

2

1. Az 1973. évi ásatás szelvényei és a kápolnabelsőben végzett feltárás összesítő rajza (Beldie 1974 nyomán); 2. A 2011. évi ásatás szelvényei

EME

1

2

3. tábla

3

1. A Jézus-kápolna felmérése, 1918–1925 (MKÁFÉISzF 2002 nyomán); 2. A kápolna 1677-ben készült famennyezetének másolata (Malonyai 1909 nyomán); 3. A Jézus Szíve-tiszteletére szentelt oltár (fotó: Nyárádi Zsolt)

EME

1

2 3

4

4. tábla

5

1. A Jézus-kápolna délről (fotó: Sófalvi András); 2. Az eredeti nyugati bejárat helye, 1996 (fotó: Zepeczaner Jenő); 3. A kápolna északi oldala (fotó: Sófalvi András); 4. A 2011/1. szelvény nyugati metszete (fotó: Sófalvi András); 5. A 2011/4. szelvény déli metszete (fotó: Sófalvi András)

EME

1

2

3

4

5

5. tábla

1. A kápolna alapfala a déli oldalon (fotó: Sófalvi András); 2. A keleti apszis rétegződése (fotó: Sófalvi András); 3. A keleti apszisban megfigyelt objektumok (fotó: Sófalvi András); 4. Oszlophely a keleti karéjban (fotó: Sófalvi András); 5. A kripták keleti metszete (fotó: Nyárádi Zsolt)

EME

1

3

2

5

4

6

6. tábla

1. A kripták felszíne (fotó: Nyárádi Zsolt); 2. Az S–2B temetkezés beásása (fotó: Sófalvi András); 3. Az S–1A temetkezés feltárt maradványai (fotó: Sófalvi András); 4. Az S–1B temetkezés maradványai (fotó: Nyárádi Zsolt); 5. Az S–2A temetkezés maradványai (fotó: Sófalvi András); 6. A feltárt sírkamrák (fotó: Nyárádi Zsolt)

EME

1

2

7. tábla

1. Falfirkák a déli karéjban a történeti vakolatrétegen (fotó: Sófalvi András); 2. A történeti vakolatrétegbe karcolt unikornis a bejárat mellett (fotó: Nyárádi Zsolt)

EME

1

2

0

1m

1m

0

3

0

8. tábla

1m

1–2. Az 1. szelvény keleti és nyugati metszete (rajz: Sófalvi András, Király József); 3. A 4. szelvény déli metszete (rajz: Sófalvi András, Nyárádi Zsolt)

EME

0

1m

1

0

1m

2

9. tábla

1. A kripták keleti metszete (rajz: Sófalvi András, Zólya Levente); 2. A 2–3. szelvény északi tanúfala (rajz: Sófalvi András, Zólya Levente)

EME in situ boltozat 469.79

in situ boltozat

469.83 469.81 469.79 469.89 469.88

469.98

N

470.01

469.86

470,03

N

470.04

469.85

469.95

469.90 469.95

barna, tömött, apróköves, téglás, enyhén habarcsos, faszenes réteg

szürkésbarna, laza, enyhén kevert, téglatörmelékes, habarcsrögös, faszenes betöltés

469.97

barnásszürke, tömött, apróköves, habarcsomladékos réteg

világosbarna, konglomerátumkavicsos betöltés

469.84

470.0

469.98

469.26

469.89

világosbarna, agyagos csíkokkal kevert, apróköves humusz

sötétszürke, tömött, enyhén kevert, téglatörmelékes, habarcsos réteg 469.92

szürkésbarna, tömött, apróköves humusz

469.96

469.3 469.26

sötétszürke, tömött, kevert, habarcsrögös, téglatörmelékes betöltés

469.91

469.24

világosbarna, apróköves, enyhén téglatörmelékes, habarcsrögös, kavicsos konglomerátum 470.0 469.98

469.36

469.34 469.34

1

világosbarna, tömött, kevert, intenzív habarcsos, téglás omladék

469.3 469.34

0

2

1m

N

0

1m

3

10. tábla

469.94

469.27

469.94

világosszürke, homokos, meszes habarcsú, megsüllyedt járószint (téglapadló habarcságya)

469.89

469.93

kripta tetejének „visszarakása“

téglapadló alatta habarcsággyal

469.91 469.76

469.76

1–2. A kripátk felső szintjének rétegei és elemei (rajz: Sófalvi András, Nyárádi Zsolt, Zólya Levente); 3. A sírkamrák felülnézeti rajza (rajz: Sófalvi András, Király József, Nyárádi Zsolt, Zólya Levente)

EME

N

1 0

50 cm

N

2 0

50 cm

N

3 0

11. tábla

50 cm

11. tábla. 1. Az S–1A sír maradványai (rajz: Sófalvi András); 2. Az S–1B sír maradványai (rajz: Sófalvi András); 3. Az S–2A temetkezés maradványai (rajz: Sófalvi András, Zólya Levente)

EME

1

2

0

3 cm

4 0

3 cm

3 3 cm

0

5

7 6 0

12. tábla

0

3 cm

3 cm

1. I. Ferdinánd 1561-ben kibocsátott érméje az 1973/1. kutatóárokból (fotó: Zepeczaner Zsolt); 2. II/III. Ferdinánd érme az 1. objektumból (fotó: Zepeczaner Zsolt); 3. Vasból öntött gyertyatartó az S–1A sír betöltéséből (fotó: Zepeczaner Zsolt); 4–5. Csizmapatkók az S–2A és S–1B sírokból (fotó: Sófalvi András); 6–7. Fémszálból és textíliából sodort, illetve font zsinórok az 1. objektum felső szintjéből (fotó: Sófalvi András)

EME

1

2

3

4

5 0

13. tábla

6 10 cm

1. Fazék peremtöredéke a külső járószint alatti humuszrétegből; 2. Kerámiatöredék a kőkripta betöltésének felső szintjéből; 3. Kályhaszem töredéke a keleti apszisban elbontott természetes humuszrétegből; 4. Fazék darabjai az S–2A és S–2B sírokat fedő rétegekből; 5. Fazéktöredékek az S–2A és S–2B sírok betöltéséből; 6. Padlótégla darabja az S–2B sír betöltéséből

EME 95

SZILÁGYSOMLYÓ VÁRA A 16. SZÁZADBAN

SZILÁGYSOMLYÓ VÁRA A 16. SZÁZADBAN1 KOVÁCS ANDRÁS Szilágysomlyó várának a magját 16. század elején épült, tornyokkal, védĘárokkal védett rezidencia alkotja. Ezt ifj. Báthory István, a fejedelem és lengyel király Padovában tanult unokaöccse (1553– 1601), egy ideig Várad várának a fĘkapitánya lakóépületté alakíttatta és olaszbástyás védĘövbe foglaltatta 1581 és 1594 között, valószínĦleg a fejedelem Urbinóból származó hadmérnöke, Simone Genga (1530 k.–1602) tervei szerint. Az átalakítás megszakadása után, 1594-ben készült a teljes egészében elĘször itt közölt ingóságleltár. A Fogaraséhoz hasonló külsĘ vár építését késĘbb már nem fejezték be. Kulcsszavak: Báthory-család, olaszbástyás erĘdítés, Simone Genga, L. F. Marsigli, ingóságleltár Keywords: Báthory family, bastioned fortification, Simone Genga, L. F. Marsigli, inventory

A

Nyírségben birtokos Báthoryak közül a 15. század második felében élt (II.) Miklós (1445– 1508) helyezte át a birtokközpontját Somlyóra, ahonnan az anyja révén a Bánffyaktól öröklött Kraszna és Kolozs vármegyében fekvĘ birtokait is igazgathatta. Fia, (IV.) István erdélyi vajda már következetesen somlyainak nevezte magát. Minthogy egy 16. század közepén lezajlott per vallomásai szerint II. Miklós már birtokosa volt a somlyai kúriának, feltételezhetjük, hogy 1508 elĘtt már állhatott egy, minden bizonnyal erĘdített épület a mai vár helyén, a Kraszna mellett. A régészeti kutatások palánkkal is védett korai, 16. század elején körvonalazódott erĘdítményt tártak fel. Ezt a megállapítást támasztják alá a források, amelyek „házról”, „kúriáról” emlékeznek meg ebben az idĘben. Így 1520-ban Báthory (IV.) István „Somlyó nevezetĦ birtokunkon álló házunkban” írt alá egy egyezséget, fia, (V.) István, a késĘbbi fejedelem, pedig „a somlyai kúriához” tartozó ingatlanokról írt 1567ben.2 Egy másik adat 1566-ban a somlyói castellumról, azaz várszerĦen erĘdített udvarházról szól.3 A somlyói birtokközpont megszilárdulását tükrözi valószínĦleg az is, hogy 1532–1534-ben Báthory (IV.) István új plébániatemplomot építtetett. A késĘ gótikus szerkezetĦ somlyói római katolikus templomot kivételesen mutatós reneszánsz faragványokkal díszítették, melyeknek színvonala a zászlósurak sorába lépett megrendelĘ igényeit tükrözte. Az építtetĘ és felesége, Telegdi Katalin már ebbe a templomba temetkezett. Antonio Possevino S.J. a következĘ, a birtokközpontra is jellemzĘ szavakkal írta le ezt a templomot 1583–1584-ben: „Era poi nato [ti. Báthory István király] de Stefano Báthory et di Catarina Telegdi, di honoratisssima famiglia i quali, amendue camminando castamente nel timor di Dio, quell’anno stesso ch’egli loro naque, fatto havevando fabbricare una piccola chiesa, dedicata alla Beate Vergine, sopra un monticello imminente al loro castello di Somlyó, l’anno trentesimo quarto di questo secolo. Et havendola fornita di pretiosi paramenti, I quali io viddi anchora in essere […] ”4 Ma már sokkal könnyebb ezt a somlyói kastélyt magunk elé idéznünk, mert a dr. Daniela Marcu Istrate ásatásai révén feltárt alapfalak nemcsak a Luigi Ferdinando Marsiglinek tulajdonított 1687-es térkép hitelességét igazolták,5 hanem keltezték is ezt a korai épületegyüttest a 16. század elsĘ 1

Szilágysomlyó várára vonatkozó megállapításaink az együttes restaurálásával kapcsolatos 1992-tĘl folytatott kutatások eredményeire támaszkodnak. Itt közölt formájukban az Erdélyi Múzeum-Egyesület A Szilágyság és a Wesselényi család címĦ, 2012. szept. 7–8-i konferenciáján hangzottak el. 2 PETRI 1901, 141–142 WOLF 1980; VERESS 1944, 68. sz. Idézi BALOGH 1985, 253. 3 VERESS 1944, 57. sz. Idézi BALOGH 1985, 253. 4 BALOGH 1985, 349–350. 5 KOVÁCS 2008, 220.

EME 96

KOVÁCS ANDRÁS

évtizedeibe. A régészeti kutatás ennek a váracskának a Krasznából táplált védĘárkát és külsĘ palánkkerítését is feltárta. Az épület felmenĘ falainak egykori kinézésérĘl ma nemcsak a fennmaradt két hengeres keleti saroktorony, hanem az ásatások során napvilágra került négyszögletes belsĘ udvart kerítĘ épületszárnyak alapfalai, bonyolult kapuja, valamint a feltárt harmadik, északnyugati hengeres saroktorony maradványai is tanúskodnak. Az építkezés jellemzĘ részletei lesznek továbbá rekonstruálhatók az ásatások során elĘkerült négyszáznál több faragvány elemzése és közzététele révén. Ez a váracska mĦfajának jellegzetes képviselĘje volt, s a régészeti ásatások során elĘkerült, a 15. század végére, illetve a 16. század elejére keltezhetĘ késĘ gótikus faragványok, többek között egy pálcatagokkal gazdagon díszített szemöldökgyámos ajókeret töredéke alapján alkothatunk magunknak képet az igényességérĘl is. Párhuzamaként a 15–16. század fordulóján körvonalazódott fogarasi várat, az ottani vár mai lakóépületét idézhetjük: az Olt árterületén emelt, trapéz alaprajzot mutató kis várat saroktornyok védelmezték, belsejében pedig a várfalhoz ragasztott, néhány helyiségbĘl álló épületben lakott a vár ura. ValószínĦnek látszik az is, hogy ugyane kornak, nagyjából az 1530 körüli éveknek az eredménye az érdemlegesen mindmáig nem kutatott marosvécsi kastély alaprajzi elrendezése is. A szilágysomlyói épületegyüttes ezt a formát meg is Ęrizte a 16. század utolsó negyedéig, s bĘvítésére, átalakítására, korántsem véletlenül, éppen a fogarasi várral egy idĘben, a 16. század utolsó negyedében került sor. A funkcióváltással és átépítéssel egyidĘs a lakóépületté alakított várat kerítĘ újabb, modernebb, olaszbástyás védĘöv létrehozása. A régészeti ásatások eredményeinek közzététele tisztázni fogja a szilágysomlyói építkezések pontos kronológiáját, nincs értelme tehát a néhai Sebestyén György által jó három évtizeddel ezelĘtt megfogalmazott elképzelés cáfolatának. Szerinte ugyanis a somlyói vár újabb, külsĘ védĘöve 1540 elĘtt keletkezett volna, s az ágyútorony és az olasz bástya között átmeneti formát képviselĘ, primitívebb, üres bástyás erĘdítési módot képviselné.6 Az erĘdítménynek e hibás következtetésre okot adó részletei inkább módszertani szempontból érdemlik meg a figyelmünket, mert tanulságosan következnek a vár sorsának az erĘdítési rendszerek fejlĘdésétĘl teljesen független alakulásából. A külsĘ várövre vonatkozóan a legkorábbi, közvetlenül építkezésre utaló adatok Báthory (VI.) István (1553–1601) korából származnak. Zsigmond fejedelemnek ez az unokatestvére hosszabb idĘt töltött Itáliában, 1571–1572-ben fejedelem nagybátyja-gyámja támogatásával a padovai egyetemen tanult. MĦveltségére és zeneszeretetére számtalan korabeli adat, leginkább azonban 1594-ben Somlyón felleltározott ingóságai utalnak (lásd a Függelékben). Somlyói építkezései, melyek során a castellumot palotává – lakóépületté alakíttatta s egy külsĘ, bástyás védĘövbe foglaltatta – igényes megrendelĘre vallanak. Építkezéseire 1582-tĘl kezdve találunk adatokat s ezek az 1590-es években sĦrĦsödnek. 1591ben kĘmĦvesekre volt szüksége, 1592-ben pedig a kolozsvári kĘmĦvesek által faragott köveket, ablakok, ajtók, kandallók kereteit, gyámköveket szállítottak hét, egyenként tizenkét ökrös szekéren Báthory István egy közelebbrĘl meg nem nevezett építkezésére Egeresig, amely akkor Bocskai birtok lévén, csak közbeesĘ állomás lehetett Szilágysomlyó felé menet. Hogy valóban Somlyó lehetett a végcél, azt a várkapu ma már jóformán kivehetetlen, Báthory–Bebek címeres záróköve bizonyítja, amely fölött, az oromzat medaillonjában az építtetĘnek és nejének azonos, S. B. (Stephanus Báthory, Susanna Bebek) névbetĦi és az 1592-es évszám olvasható. Az építkezések – az adatok tanúsága szerint – 1593-ban is folytatódtak, s ezek során körvonalazódott Erdélynek ez a korai olaszbástyás erĘdítésĦ magánvára.7 Párhuzamai között Marosillye várának az 1582 táján elkészült, többnyire csak írott forrásokból ismert négybástyás erĘdítését,8 valamint ismét csak Fogarasnak, ezúttal azonban az ottani külsĘ várnak az 1584-ben elkezdĘdött építését idézhetjük. Ennek a várnak azonban egyedül az építtetĘ Báthory Boldizsárról elnevezett bástyája készült el 1594-ig.9 6

SEBESTYÉN 1987. BALOGH 1985, 349–350. 8 BALOGH 1985, 321–324; KOVÁCS 2004. 9 BALOGH 1985, 258–262; SEBESTYÉN 1992; KOVÁCS 2003. 87. kk. 7

EME SZILÁGYSOMLYÓ VÁRA A 16. SZÁZADBAN

97

Somlyón tehát, amint az alaprajzon látható, egy négyszögletes, négybástyás vár épült, a korai olaszbástyás építkezésekre jellemzĘen az egyik bástya védelmében kialakított kapuépülettel.10 Fennmaradt bástyájának szárny- és homlokfalaiba magas és széles, belsĘ földtöltést vagy éppenséggel kazamatákat feltételezĘ lĘréseket építettek eredetileg, s utóbb ezeket szĦkítették le kézifegyverek számára.11 Kétségtelen ugyanakkor, hogy az 1594-ben felleltározott tĦzfegyverek (kb. 100 szakállas, egy nagy kaliberĦ ágyú, hét tarack és két seregbontó) el sem fértek volna a régi castellum falain, hanem az épülĘben levĘ külsĘ védĘöv fegyverzetét kellett képezzék, még akkor is, ha a ránk maradt ingóságleltárban nem esik szó az új erĘdítés alkotórészeirĘl. Báthory Boldizsár elfogatása (1594. augusztus 28.) és kivégzése testvéreit, Istvánt és Andrást is üldözötté tette. Így 1594-ben István menekülése és birtokainak elkobzása miatt szakadtak meg a somlyói munkálatok: a bástyákat már nem töltötték fel, s nem épülhettek meg a kazamaták sem. A századforduló zavarai közepette nem kerülhetett sor a pótlásukra, de a 17. század elsĘ felének békeévtizedeiben sem merült fel igény a fejedelemség biztonságos határaitól távol esĘ váracska erĘdítéseinek tökéletesítésére. Amikor azután az 1660-at követĘ ínséges évtizedekben a szükségbĘl végvárrá elĘlépett Somlyót ismét erĘdítették, megelégedtek azzal, hogy védĘövét mélységében tagolták, üres bástyáinak lĘréseit leszĦkítették, belsejüket pedig lövészek számára kialakított védĘfolyosókkal bélelték. A vár funkcióváltásának és az akkori átalakításoknak a tükre az 1668-ban keletkezett leltár.12 Kijelenthetjük tehát, hogy a szilágysomlyói vár külsĘ, olaszbástyás védĘĘve a 16. század végén, az éppen folyamatban levĘ váradi építkezések hatása alatt körvonalazódott s az együttes funkciójából adódó sokkal szerényebb arányokhoz igazodott (a fennmaradt bástya két homlokfalszakasza együtt 30 méter, valamivel hosszabb, mint a váradiak tizedrésze). Joggal tételezhetĘ fel a váradi építkezésekkel való összefüggése, mert Báthory (VI.) István Bihar vármegye fĘispánja és Várad várának a fĘkapitánya volt 1589 és 1592 között (azaz nagyjából az ottani utolsó két nagy bástya, a Veres- és a Földbástya építésének az idején), katonai jártasságára pedig abból is következtethetünk, hogy 1593-ban Ę volt az erdélyi hadsereg fĘparancsnoka. ValószínĦ továbbá az is, hogy az 1594-ben felleltározott somlyói ágyúkat a gyulafehérvári Kendervárban öntötték, a fejedelmi ágyúöntĘházban, Várad, Fogaras, Déva ugyanott készült lĘszerszámaival párhuzamosan.13 A somlyói külsĘ védĘövnek stilisztikailag szembetĦnĘ eleme a vár 1592-es évszámot viselĘ, egykor felvonóhíddal védett kapuja, melyben Erdély egyik korai, erĘdítményhez illĘen rusztikus tagolású és háromszögĦ oromzattal díszített keretét tisztelhetjük. A somlyói építkezések kĘfaragványai Kolozsvárott készültek, a források egyetlen mester, Szilágyi (Zilagi) János nevét említik velük kapcsolatban. Hasonló felfogásban készült rusztikus keretekkel díszítették 1590–1592 között a kolozsvári Wolphard–Kakas-házat, míg a háromszögĦ oromzatos keretek legkorábbi általunk ismert példányaival Radnóton, egy Kendi Ferenc címerével díszített kereten (ref. templom, 1593), Fogarason, Báthory Boldizsár építkezésén (1594 e.) és Keresden, Bethlen Mihály építkezésén (1598 e.) találkozunk. Szilágyi János szignálta minden valószínĦség szerint 1606-ban Bocskai István szülĘházának ugyancsak háromszögĦ oromzatba illesztett címeres medaillonnal koronázott nagy méretĦ emléktábláját is.14 Ezek a formák végsĘ soron Sebastiano Serlio rajzaira, illetve az Ę elképzeléseit terjesztĘ, a század második felében megjelent olasz építészeti traktátusokra vezethetĘk vissza. A fentebb körvonalazott somlyói építkezések idején az erdélyi fejedelmi udvarban, így Váradon és Fogarasban is egyetlen képzett építész mĦködött, az urbinói származású Simone Genga (1530 k.– 10

KOVÁCS 2003, 54. Ezeknek a nagyméretĦ lĘréseknek csak a tervezett kazamatákkal összefüggésben lehetett létjogosultságuk. 12 THALY 1882. 13 KOVÁCS 2007. 14 KOVÁCS 2008. 11

EME 98

KOVÁCS ANDRÁS

1602), akinek a pályája a Medici-házból származó I. Ferenc toszkán nagyherceg szolgálatában indult, 1576-tól pedig Stájerország urának, Károly fĘhercegnek a gráci udvarában dolgozott. Báthory István lengyel király elsĘsorban a váradi vár építkezéseinek a vezetésére szerzĘdtette Ęt 1584-ben. Noha közvetlen adat nem bizonyítja a közremĦködését Somlyón, a kolozsvári számadások bejegyzései a „váradi fundáló” gyakori bánffyhunyadi, zilahi meg dési15 utazásairól valószínĦsítik somlyói kiszállásait is.16 1594-ben Somlyón egyebek mellett a „Egj feneö allo zeökrenben Nemet Vj hell formaia” – makettje (?) is leltárba került. Tekintettel arra, hogy Simone Genga 1576 után Károly fĘherceg (II. Miksa öccse, Báthory Zsigmondné Mária Krisztierna atyja) gráci udvarában szolgált, ahol Fürstenfeld és Radkersburg várainak a „modelljeit” készítette el – lehetséges, hogy Somlyón is Ęrizték egy hasonló munkáját, az alsó-ausztriai Bécsújhely III. Frigyes és I. Miksa korában kialakított négy saroktornyos császári rezidenciájának a makettjét. Életkorát is figyelembe véve, ugyanakkor arra kell gondolnunk, hogy szakmai felkészülésében fontos szerepe lehetett Sebastiano Serlio (1475–1554) traktátusainak, vagy a Serlio elképzeléseibĘl inspirálódott késĘ reneszánsz építészeti szakmunkáknak. Így közvetlen adatok hiján is bizonyosak lehetünk közremĦködésében nemcsak a váradi fĘkapitány, VI. István szilágysomlyói, hanem öccse, Báthory Boldizsár fogarasi építkezésén is. Báthory VI. István somlyói építkezéseinek a körülményeit legérzékletesebben az elkobzott birtok 1594 októberében a fejedelmi fiskus számára felvett leltára világítja meg. Ennek a viszonylag terjedelmes leltárnak a bennünket érdeklĘ része a várban fellelt ingóságok összeírása. Az erdélyi viszonylatban igen ritka, ráadásul pedig nagyon korai leltárra már régebben felfigyelt a kutatás. JelentĘs részleteit Petri Mór közölte, s szintén kivonatosan azután az Urbaria et Conscriptiones elnevezésĦ levéltári gyĦjteményt bemutató kötetben is megjelent;17 eredetijének digitális reprodukciója jelenleg teljes egészében hozzáférhetĘ a Magyar Nemzeti Levéltár honlapján.18 A két korábbi kiadvány mĦvészet- és mĦvelĘdéstörténész felhasználói nem vették észre, hogy rövidítések címén tartalmilag jelentĘs szövegrészek sikkadtak el. Ez a különleges érték indokolja a leltár rezidenciára vonatkozó részének az alább következĘ átírását. Szövege egyrészt fényt vet a palotává alakított középkori vár szerkezetére, olykor a felsorolt 33 helyiség funkcióira, sĘt néhol azok topográfiai sorrendjére is. Mindazonáltal eddig nem sikerült ezeket a részleteket egyértelmĦen azonosítani a vár 1668-as leltárában ugyanott felsorolt 9 földszinti és alagsori, illetve 12 emeleti helyiséggel.19 Másrészt fel kell figyelnünk egy olyan, építéstörténeti szempontból közvetlenül hasznosítható részletre, mint az 1594-ben éppen készülĘfélben levĘ kazettás mennyezetet (54 darab padlásnak, mennyezetnek való „írott”, azaz festett deszka), faragott, esetleg berakásos öt darab „cifrás” ajtószárnyat, s az illetĘ „bástyatorony” viszonylag nagyszámú, kilenc, még helyére nem illesztett ablakrámáját ĘrzĘ asztalosmĦhely a „Kraszna felĘli” délkeleti torony szomszédságában. Báthory István és családja kétségtelenül a legértékesebb vagyontárgyaival együtt menekült ErdélybĘl. A leltárba így csupán a Somlyón maradt, szállíthatatlan vagy a menekülést akadályozó, lassító, esetleg kisebb értéket képviselĘ ingóságok kerültek. Ilyen körülmények között meglepĘ az a sokszínĦség, ami ennek az olasz iskolázottságú fĘúrnak a háztartását jellemzi. Orgona, regál, virgina, 15

A helységnevek csak a fogatváltás helyét, illetve az útirányt jelölik. Mindhárom postaállomásról vezetett út a Szilágyságba is. 16 BALOGH 1982, 345–355. 17 U ET C 1981, 199. 18 http://mol.arcanum.hu/urbarium/opt/a101112.htm?v=pdf&q=DAT%3D%281594%29%20and%20BRTK%3D %28somly%F3%29&s=DAT&m=0&a=rec (2014. április 27.) 19 MegdöbbentĘ a változás, amit a THALY 1882 tükröz a végvárrá lett, német zsoldosok által lakott, egykor fényes rezidenciáról.


99

trombiták és a hozzájuk tartozó, a szolgálatában álló, Somlyón lakó olasz (?)20 muzsikusok által használt nyomtatott zenemĦvek idézik a zeneszeretetét; biliárd („olasz játék”) asztala, dákói és csontgolyói, illetve ostáblája vallanak a szórakozásairól, néhány, valószínĦleg csak véletlenül Somlyón maradt könyve a mĦveltségérĘl, míg a „kis úr”, azaz Báthory Gábor játékágyúja és fából faragott szarvasocskája, valamint a Bebek Zsuzsanna tárházában talált „álorcák” a vár urainak erdélyi viszonyok között korántsem szokványos életvitelének villanásai.

FÜGGELÉK21 [3] Jnuentarium Arcis Somlio Egregio domino Joanni Horuath de Ladmocz, nouo Praefecto per manus Martini L[ite]rati Keöues Kwtj, 13. die Octobris anni 1594 iuxta Cursum noui Calendary Conscriptum et assignatum. [15]… Ratio Jnstrumentorum bellicorum Restal az varban Mindenestöl Zakalos No. 96 Restal Thonna Por, Melinek kettej felben vagio[n] No. 34 Restal Siska Agiastul No. 1 Vagjon Mas Siska agi nelkeöl No. 1 [16] Vagjon Eöregh Algju No. 1 Vagjon Tharaczk No. 5 Egj teözes szekeren vagjon Taraczk No. 2 Vgjan Zakalos vagjon No. 2 Az kapu keözeöt ualo Hazban vagjon Puska No. 3 Vagjon agi nelkeöl ualo Puskais No. 1 Tharaczk Goliobis vagjon No. 619 Zakalios Goliobis vagjon No. 6600 ... [22] ...Az varbeli hazakban ualo Jnuentarium <1>Az wduarbirosaghoz ualo Belseö hazban Keö wagho chjakani vagjon No. 6 [23] Keö uagashoz ualo vas rud wagjon No. 8 Keö Zegheö vas Perölli No. 1 Algju ala ualo Oregh vas derek Zegh No. 1 Aczelos Puska chjontos agjw vagjon No. 1 Darab Zakalos vas vagjon No. 1 Vas rud wagjon No. 1 Negi aitora ualo sarkak uannak onosak No. 8 Zekerhez ualo beör feödel uagjon No. 2 Bor hwtheni ualo rez desa yagjon No. 1. Hintohoz ualo oregh chjatt ziastul No. 1. Tengelhez ualo vtkeözeö karikak No. 3 Zappan vagjon tablaual No. 1. Egj rosdas Reghi faragho Bard No. 1 Olajhoz ualo korso No. 1. Legeölli vagjon No. 1. Chieres bür uagjon egi darabbal No. 1. Vaynak ualo eöregh wres fazek No. 1. Vaynak ualo wres bodon No. 1. Meznek ualo általagh No. 3. Kenier hynak ualo putton No. 1. 20

Hieremiás nevĦ orgonistája jó hónappal Báthory Boldizsár elfogatása után már Zsigmond fejedelem szolgálatában állott. PETRI 1901, 227; BALOGH 1985, 348. 21 Az átírásban [ ]-be az eredeti oldalszámokat, < >-be a helyiségeknek általunk adott sorszámait foglaltuk.

EME 100

Vaynak ualo wres desa No. 1. Hamban ualo Jstrangh Zaal No 2. Fejer On egj thuret No 1. Fekethe on uagjon ket tablaual No 2. Zakalos agjastul vagjon No 1. Zeökreni vagyon No. 3. Satorhoz valo egi tuczat vaszon heveder No. 1. [24] Egi rostaba ablakra ualo jwegh No. 145. <2>Az keözepseö hazban Aztal uagjon No. 1. Vagjon rajta kopot zeöniegh No. 1. Az aztal keöról karos zek ladastul No. 1. Hozza pad zek uagjon No. 1. Almariom mellinek eggike zaaros vagjon No. 2. Bors zitalo zitha No. 1. Bors teöreö rez mosar teöreösteöl No. 1. Nozolia vagjon No. 1. Foghas vagjon No. 1. Paua tolbul keötheöt legjezeö No. 1. Az aztal mellet ualo karos zek ladaiaban wagjon ris kasa font No. 1 fer. 2. Bors uagjon ferton No. 1 ½ Fa hey uagjon ferton No 3 ½ Gheömber uagjon ferton No 1 Neh 1. Tengeri szeöleö ferton No. 3. Mondola ferton No. 3. Beörsseön ferton No. 3. Kisded desa No. 3. <3>Az kwlseö zenes22 hazban Aztal uagjon No. 1. Pad zek uagjon No. 2. Karos zek uagjon No. 2. Kar nelkeöl ualo zek No. 1. [25] Pohar zek vagjon No. 1. Kenier hejnak ualo Bodon No. 1. Udvar bjro aztalara ualo hituan giolch abroz No. 2. Giolch kendeö kezkeneö hituan No. 1. Vdvar bjro aztalara ualo fa tall No. 10. Hituan on tall No. 2. Fa talner No. 9. Kisded on palaczkis No. 1. Vas gjertia tartho No. 1. Rez gjertia tartho No. 1. <4>Az Eczetes hazban Altalagh wagjon No. 1. Karos zekeczke No. 1. <5>Az safar hazban Hws vagho Bard vagjon No. 1. Vas horogh uagion No. 1. Hozzw vas rud uagjon No. 2. Nozolia uagjon No. 1. Wy dagazto tekeneĘ vagjon No. 1. Karos zek wagjon No. 1. Konhara ualo was lab No. 1. 22

Ti. kormos falú, füstös, nyitott tĦzhelyes helyiség. Vö. FILEP 2012.

KOVÁCS ANDRÁS


Egi teöreöt rez mosar No. 1. Kutra ualo vasatlan veder No. 1. Konderra ualo was foghantho No. 2. Egressnek walo altalagh No. 2. [26] Eczettnek ualo altalaghis No. 2. Czipo tartani ualo zeökreni No. 1. Eczetes vjder No. 1. Kasa thartani ualo Bodon No. 1. Has[!] hordo desa No. 1. Rez wjder No. 1. Wjderre ualo mas fel was karika No. 1 ½ 0<6>A liztes hazban Lyztnek ualo szuszek wagjon No. 3. <7>Az zabos házban Bor vonio hars keötell uagjon No. 1. <8>Az Nagi Pinczeben Vagjon oregh fa palazk No. 1. Oregh bor vono korcziolia vagjon No. 2. Chjapp zek vagjon No. 1. Bor hordo desa No. 1. Bor hordo karta No. 1. Meszszeli uagjon No. 1. <9>Az feier listes hazban Rez ferdeö kad uagjon vy No. 2. Fejer lizt uagjon cub. ½ Liztes hordo uagjon No. 8 Czipo hordo tekeneö No. 2. Kaad uagjon No. 2. Altalagh uagjon No. 1. [27] Egi fenieö fa feredeö kad No. 1. Hitwan eöregh szekreni No. 1. Egj feniö puttonban azzw chjereznie gr. No. 1. <10>Az Eeles hazban Dyo uagjon harmad fel veka idest No. 2 1/2 Foghagima uagjon koszoruual No. 22. Hat lora ualo barsonios rez boglaros ham No. 6. Hat lora ualo fekethe barsonios bogláros fek No. 6 Konhara ualo eöregh pinnata No. 1. Niolcz vy feöld fazek No. 80. Egi rakaas hasoghatot fejes kaposzta No. 1. Egi veka weres hagima No. 1. Egj altalagban valami hituan borsso No. 1. Egj keöbeöl azzus gjeömeölch No. 1. <101>Az seötet hazban Vy feöld fazek wagjon No. 12. Keresi kalha egi rakassal No. 1. Egj öregh was konder No. 1. Hai tarto altalagh No. 4. <12>Az Gabonas hazban Vagjon vas rosta No. 1. <13>Az reghi konjhaban Vagion fwresz harss deszka No. 170. <14>Az Belseo suteö hazban [28] Daggazto tekeneö vagjon No. 3. Fejer cziponak ualo giakor zitha No. 1. Aztal cziponak ualo zitha uagjon ismet No. 1. Aztal vagion No. 2.

101

EME 102

KOVÁCS ANDRÁS

Desa vagjon No. 1. Pad zeek wagjon No. 1. Zakazto abroz wagjon No. 1. <15>Az kulseö swtheö hazban Daggazto tekeneö wagjon No. 3. Abrakosnak ualo zytha No. 1. Chjeöbeör wagjon No. 1. Desa vagjon No. 2. Zakazto abrosz uagjon no. 2. Tezta takarni ualo ponywa No. 2. <16>Az Iffiak hazaban Hozzu aztal uagjon No. 1. Mas negi zegheö aztal No. 1. Az aztalhoz ualo zekek No. 4. <17>Az Iffiak haza mellet ualo hazban Vagjon astal No. 1. <18>Az szabo hazban Aztal vagjon No. 2. Almarium vagjon No. 1. Vy zeökreni zaaros No. 1. [29] Hozzu padzek No. 2. <19>Az Musicusok hazaban Musikahoz ualo trombitak tokostul uagion No. 4. Fekete fenieö ladachka vagjon No. 1. Musika keöniuekel rakua wagjon Orghona wagjon hituan No. 1. Vjrgina uagjon No. 1. Wagjon hituan zazlo No. 1. Niozolia wagjon No. 1. Az belseö kapu mellet Wagjon öregh kerek soo No. 1. <20>Az masik Gabonas hazban Vagjon egi eöregh fjrdo feneo kad No. 1. Egj eöregh wiz heusetheö wst No. 1. Buzanak ualo eöregh szuszek No. 4. Vasas eöregh kerekek vagjon No 4 Algjw ala ualo szekernek az Elej uagjon ket vasas kerekeuel es vasas rudgiaual Vgjan ott Harom Zekerre ualo vasas rudak elseö tengeleuel, kettejnek vj mind tengele, rudgia Zekerhez ualo laitra egi Bokorral No. 1 <21>Az Aztalos hazaban Padlasnak ualo jrott dezka wagjon No. 54. Gialulatlan harss fwrez deszka No. 53. Cziffras ayto uagjon No. 5. Azon bastia ablakira ualo ablak ramak No. 9 <22>Az Krazna foleöl ualo zegelet Basttiaban [30] Wagion harss fwrez dezka No. 16. Nozolia wagjon No. 1.0 <23>Az Pap haza felol ualo Bastiaban Vagjon harss feörez deszka No. 7. 0<24>Az konihan Uagjon eöregh rez mosar teöreösteöl No. 1. Keözepes appro vas fazek vagjon No. 12. Pinnata fedelesteöl No. 1. Vas rostelli No. 2. Oregh vas niars No. 1. Kisseb vas niars No. 1. Wagho kees No. 1. Víz hordo chjeber No. 1.


103

Viznek ualo kad No. 1. Az kertesznel uagjon aso No. 5. Kapa uagjon No. 1. Az virraztoknal uagjon fejsze No. 1. Az folioso felet uagjon vad halo No. 8. Az Biro hazanal uagjon minden zerzamaual taar zeker No. 3. <25>Az Thoroni alat ualo Thar hazban. Öregh konder uagjon No. 3. Öregh vass fazek wagjon No. 8. Kopot hituan zeöniegh vagjon No. 2. Vres Puska thok uagjon No 1. [31] Giartot Bial bur uagjon No. 1. Egj tonnáchka missilis leuelekkel rakua No. 1. Egj feneö allo zeökrenben Nemet Vj hell23 formaia jdest No. 1. Almarium vagjon No. 1. Egj sykos kis vthi oltar No. 1. Egj veres pinczetok No. 1. Egi veres vasas lada No. 1. Egi kolomarisos rosz lada No. 1. Asztal uagjon No. 1. Karos zeek uagjon No. 2. Olasz jatekhoz walo tolio bot No. 2. Chjont goliobis Tholnak walo veres Iskatula No. 1. Egj feödeles jskatulaban ualami maruaniok es ostablahoz ualo fa karikak uadnak No. 1. Keöteött toll tartani ualo tolltok No. 1. Egi sakban ualami feneü magh No. 1. Egj chjeöbeörben valami hituan leuelek No. 1. Theöröeöt trombita vagjon No. 1. Taraczk goliobis vagjon No 4. Ket Puzdra, eggikben uagjon Nyll No 14. Egj hjtuan veres parnasaak No. 1. ebbenis valami leuelek uadnak Egi hjtuan ros talner tok No. 1. Harom on taall No. 3. On talnier uagjon No. 9. Fwallo vagyon No. 1. Kopia wass vagjon No 1. [32] Puska forma uagjon No. 2. Egj keonyw Egesippus24 historiay es Pluthar25 No. 1. Mas keonyw Sancti Ambrosy26 officiorum27 No. 1. Egj herbariomos keönyw Joannis Ruelly28 No. 1. <26>Az Nagi Palotaban Falra ualo öregh weres Zeöniegh hituan uagion No. 2. Az palotaban uadnak keöreös keörül padzekek, az pad zekeken hituan veres Borozlai pozto uagjon. Feneö deszka uagjon No. 7. Pohar zeek uagjon No. 1. Vtra ualo pohar zeek lada uagjon No. 1. Fwggheö rez gjortiatarto uagjon No. 1. <27>Az piacz feleol ualo kerek Basttiaban Vres eöregh zekreni uagjon No. 2. 23

Ti. Bécsújhely, Wiener Neustadt (A.) várának, a Mária Terézia által alapított katonai akadémia elĘdjének, III. Frigyes császár négy saroktornyos várának a makettje? 24 Ti. Hegeszipposz (II. sz.) 25 Ti. Plutarkhosz (45 u.–125 u.) 26 Ambrosius, Szent Ambrus egyházatya (339–397). 27 De officiis ministrorum. 28 Jean de la Ruelle (1474–1537)

EME 104

KOVÁCS ANDRÁS

Aztal uagjon No. 1. Jskatula uagjon No. 2. <28> Azon kiueöl ualo hazban Vagjon egi hituan regall egi nehani cheöuel No. 1. Tholnak ualo vres tok burrel boritot No. 10. Ket bokor fwo regalhoz walo No. 2. Olaz jateknak ualo poztos hozzu aztal No. 1. <29>Az wr zenes hazan [túl?] ualo Belseö hazaban Vagjon hituan virgina No. 1. Musicahoz ualo keönyw uagjon No. 4. [33] Ladastul uagjon regall No. 1. Virginanak ualo veres lada uagjon No. 1. Kis hituan lada vagjon No. 1. <30>Az vr zenes hazaban Aztal uagjon No. 2. Sykos29 zeczel zek uagjon No. 1.Karos zek vagjon No. 3. Nozolia vagjon No. 2. Falra ualo hituan zeöniegh No. 2. Pad zeek No. 1. <31>Az kwlseö kis palotaban0 Aztal uagjon No. 1. Pad zekek keöreöle uadnak No. 5. Pohar zeek wagjon No. 1. <32>Az Azzoni Thar hazaban Egi rakot ladaban uagjon valami approlek fodor. Jsmet vadnak ualami apro jskatulak. No. 1. Vagjon affeleot kapczastul solia No. 1. Egi fejer fel atlacz czipelleo is idest No. 1. Egi desaban vadnak valami Allorczak. Vagjon Bokali talachkais No. 1. Vagjon toll tartani walo jskatulais No. 1. Vagjon ismet egi masra rakwa jskatula No. 3. Ismet egi desachkaban valami appro jskatulak Vagjon ismet egi eöregh jskatula feödelesteöl No. 1. Vagjon veres hituan lada No. 1. Vagjon eöregh mazos fazek No. 1. Vagjon keözep mazos fazek No. 10. [34] Mazos labos serpenieö vagjon No. 2. Egi hozzu ladaban giantaros Nozolia uagion No. 1. Vlesben ualo lada kiben mindenikben ualami hituan leuelek vadnak vagion No. 2. Vagjon öregh Nozolia No. 1. Vagion mas teörpe Nozoliais No. 1. Vagion zeör parna saak No. 1. Vagion fabul chinalt Szarvasochkais No. 1. Egi kis tharachkochka meli az kis vre uolt No. 1. Egi geongi hazzal rakott hituan ladas kolomaris No. 1. Vagion hozzw eöregh zekreni No. 1. Burrel buritott vasas lada uagion No. 1. Vagion egi hituan kerekded aztal No. 1. Vagion ezen hituan aztalon hituan zeöniegh No. 1. Vagion az aztalon Bokali No. 1. Vagion labas juegh No. 1. Vagijon juegh kanna No. 1. Vagion feödeles juegh pohar No. 1. Vagion juegh pohar fedeletlen No. 5. Vagjon rakott aztal labastul No. 1. 29

Ti. festett.


105

Hozzu niakw juegh uagion No. 4. Vagjon jwegh pohar tok No. 1. [35] Nozolia wagion No. 1. Rakot Lada uagion No. 1. Egi pinczetokban wagion on palaczk No. 4. Mas pinczetokbanis vagion on palaczk No. 4. <33>Az Thoronyban ualo felseö hazban Vagion aztall No. 1. Bellet padzek wagion No. 2. Karos zeek wagion No. 3. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára MKA E 156 Urbaria et Conscriptiones, Fasc. 78. No. 7. 1–38.

IRODALOM BALOGH J. 1943 Erdélyi renaissance, I. Kolozsvár. http://adatbank.transindex.ro/cedula.php?kod=896 1982 Varadinum. Várad vára, I–II. Budapest (MĦvészettörténeti Füzetek 13/1–2.) 1985 Kolozsvári kĘfaragó mĦhelyek. XVI. század. Budapest. http://adatbank.transindex.ro/cedula.php?kod=923 ENTZ G. 1996 Erdély építészete a 14–16. században. Kolozsvár. http://adatbank.transindex.ro/cedula.php?kod=785 FILEP A. 2012 Néprajzi irodalmunk szenesházának történeti elĘzményei. Adalékok kora újkori lakáskultúránkhoz. In Tóth Arnold (szerk.): Néprajz – Muzeológia. Tanulmányok a múzeumi tudományok körébĘl a 60 éves Viga Gyula tiszteletére. Miskolc, 443–457. KOVÁCS A. 1993 Szilágysomlyó. A Báthory vár. Sepsiszentgyörgy, 20062 (Erdélyi MĦemlékek 1.) 2003 KésĘ reneszánsz építészet Erdélyben. Budapest–Kolozsvár, 93–94. http://adatbank.transindex.ro/cedula.php?kod=864 2004 A marosillyei Veres-bástya. Kolozsvár (Erdélyi MĦvelĘdéstörténeti Források. II. Szerk. Kovács András) www.mek.oszk.hu/07700/07706/index.phtml 2006 SzülĘház az erdélyi régiségben. A kolozsvári Bocskai István-emléktábla. MĦvészettörténeti ÉrtesítĘ 55. 251–257. – Ua. A reneszánsz Kolozsvár. Szerk. Kovács Kiss Gyöngy. Kolozsvár, 2008, 146–161. 2007 „Farkas az én nevem...” A gyulafehérvári fejedelmi fegyvertár és ágyúöntés kezdeteinek történetéhez. Dolgozatok, ÚS II. (XII.) 157–172. 2008 Luigi Ferdinando Marsigli (1658–1730) térképrajzai erdélyi várakról. In: Mikó Árpád–VerĘ Mária (szerk.): Mátyás király öröksége. KésĘ reneszánsz mĦvészet Magyarországon (16– 17. század). Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. 2008. március 28. – 2008. július 27. Budapest, VII–45, 220–221. KOVÁCS, A. – ğOCA, M. 1973 ArhitecĠi italieni în Transilvania în cursul secolelor al XVI-lea si al XVII-lea. Studia Universitatis Babeú-Bolyai, SH 18. 22–30. KėVÁRI L. 1892 Erdély építészeti emlékei. Kolozsvár, 148–149. MNL 1977–1982 Magyar Néprajzi Lexikon, I–V. Szerk. Ortutay Gyula. Budapest. www.mek.oszk.hu/02100/02115/html/index.html PETRI M. 1901 Szilágy vármegye monographiája, II. Zilah.

EME 106

KOVÁCS ANDRÁS

SEBESTYÉN, GH. 1987 Castelul sau cetatea ùimleu Silvaniei. In: O pagină din istoria arhitecturii României. Renaúterea. Bucureúti, 117–121. 1992 Cetatea Făgăraúului. Bucureúti. THALY K. 1882 Szilágy-Somlyó várának leltára. Történelmi Tár 5. 178–188. U ET C 1981 Urbaria et Conscriptiones. 6. füzet (71–100. fasciculus). Az MTA MĦvészettörténeti Kutató Csoportjának Forráskiadványai XVIII. MĦvészettörténeti Adatok. Budapest, 199. S.v. Somlyó, Szilágy, arx. VERESS E. 1944 Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király levelezése, I. 1556–1575. Kolozsvár. WOLF R. 1981 Cetatea ùimleului. SchiĠă monografică. Acta Musei Porolissensis 5. 395–409.

THE CASTLE FROM SZILÁGYSOMLYÓ IN THE 16TH CENTURY (ABSTRACT) The core of the fortress from Szilágysomlyó (‫܇‬imleu Silvaniei, RO) is a 16th century castle protected by towers and a moat. Between 1581 and 1594 Stephen Báthory Jr. (1553–1601) − the nephew of prince Stephen Báthory, who studied in Poland and was captain of Nagyvárad (Oradea, RO) for a while − transformed the castle into a residence and surrounded it by a bastioned enceinte. The plans of the transformations were probably made by Simone Genga (cca. 1530–1602) from Urbino, the military architect of the price. The constructions were seized after a while, thus the outer enceinte, similar to the fortress of Fogaras (Făgăra‫܈‬, RO) remained unfinished. The inventory of the moveables edited below for the first time in extenso was taken in 1594, after the breaking-off of the constructions.

EME

1

2

1. tábla

1. Szilágysomlyó 1687-ben. Luigi Ferdinando Marsigli (?) felmérése. Magyar Nemzeti Múzeum Magyar Történelmi Képcsarnok (Kovács 2003 nyomán); 2. A külső védőöv északkeleti bástyájának a belseje a kazamata átalakított lőrésével (a szerző felvétele)

EME

1

2

2. tábla

1. A külső védőöv kapuépülete. Metszet és emeleti alaprajz. Documente de arhitectură din România. București, 1959 (Kovács 2003 nyomán); 2. A kapu részlete (a szerző felvétele)

EME

1

2

3. tábla

1. A külső védőöv kapuja. 1592 (a szerző felvétele); 2. A fogarasi vár Báthory bástyája. 1594 e. (Pakó Klára felvétele)

EME 107

A DARLACI KÖZÉPKORI FALKÉPEK VIZSGÁLATA

A DARLACI KÖZÉPKORI FALKÉPEK VIZSGÁLATA N. FEKETICS ERIKA A középkori darlaci templom falképeirĘl az elsĘ írásos feljegyzés 1845-bĘl származik De Gerando Ágost francia író tollából. Részletes leírásából megtudhatjuk, hogy ottjártakor a templom hajóját, oldalfalait és a szentélyt festmények díszítették. A szakirodalomban alig találunk az erdélyi, középkori falképek készítéstechnikájára, megalkotásának folyamatára vonatkozó feljegyzéseket, a szerzĘk legjobb esetben is csak a festéstechnika és stílusjegyek ismertetésére szorítkoznak. A darlaci templomban végzett kutatások és vizsgálatok során fontos megfigyelések születtek a falképek jelenlegi állapotát, készítésének módját, idĘrendjét és a festĘ által használt anyagokat, eszközöket illetĘen. Kulcsszavak: Darlac, Utolsó ítélet, Alexandriai Szent Katalin, középkori falképek, festéstechnika, mikroszkópos vizsgálatok Schlagwörter: Durles, Jüngstes Gericht, Heilige Katharina von Alexandrien, mittelalterliche Wandmalerei, Maltechnik, mikroskopische Untersuchung

D

arlac Szeben megye északi részén, Erzsébetvárostól nyugatra (10 km), MedgyestĘl keletre (6 km), a Nagy-KüküllĘ jobb partján fekszik. 1317-ben Simon bán birtokai között említik.1 Az 1332-es pápai tizedjegyzék Dorlako néven említi a falut és Hermann nevĦ plébánosát.2 Evangélikus temploma a falu közepén, a települést átszelĘ fĘút menti magaslaton áll.3 Minthogy a település a 13. században már létezett, templomának története is akkorra nyúlhat vissza.4 A jelenlegi templom építését Hermann Fabini5 a 15. század elsĘ negyedére helyezte. A templom kapuzatát Entz Géza Antal értékelte és illesztette be egy Erdélyben viszonylag elterjedt, a 15. században is kedvelt típusba.6 Entz Géza a templom nyugati kapuját a századfordulóra vagy a 15. század elsĘ évtizedeire datálta, ezzel utalva keletkezésének idejére.7 Ezzel szemben Virgil Vătă‫܈‬ianu a 15. század második felének kezdetére,8 Vasile Drăgu‫ ܊‬pedig a késĘ gótika idejére, a 16. századra keltezte9 (1. tábla/1). A 26 méter hosszú és 9 méter széles templom a szászok által kedvelt egyhajós, torony nélküli megoldást képviseli, sokszögzáródású szentéllyel10 (2. tábla). A hajó mennyezetét elĘször késĘ gótikus csúcsíves, bordás keresztboltozat váltotta fel,11 majd 1837-tĘl ismét síkmennyezet.12 A templom szentélyét falképek borítják. Az elsĘ írásos értékelésük 1845-bĘl De Gerando Ágost (Auguste De Gérando, 1819–1849) francia író tollából származik.13 Részletes leírásából meg-

1

AOKM 1878, 419–42; UB 1892, 321–322; DIR 1953, 272; ERDÉLYI OKMÁNYTÁR 2002, 270. sz. ERDÉLYI OKMÁNYTÁR, II. 1117. sz.; CSÁNKI 1913, 874; ENTZ 1994, 87. 3 GERECZE 1906, 41. 4 GYÖRFFY 1987, 551. 5 FABINI 1998, 162. 6 ENTZ 1982, 182–189. 7 MAROSI 1987, 451; ENTZ 1996, 71, 90, 266. 8 VĂTĂ‫܇‬IANU 2001, 553, 583. 9 DRĂGU‫ ܉‬1976, 128. 10 ENTZ 1994, 90. 11 FABRITIUS–DANCU 1980, 60. 12 LÉSTYÁN 1996, II, 279. 13 „De Gerando Ágost, az erdélyi Teleki családba beházasodott és magyarrá lett francia író, késĘbb a Magyar Tudományos Akadémia tagja, az 1845-ben kiadott, La Transylvanie et ses habitans címĦ munkájában 2

EME 108

N. FEKETICS ERIKA

tudhatjuk, hogy ottjártakor a templomhajó oldalfalait és szentélyét festmények borították. Az oltár fölött az Utolsó vacsora jelenetét a négy evangélista képe vette körül. TĘle jobbra és balra különbözĘ nagyságú alakokat, közöttük Salamont és Dávidot látta, továbbá fekete és fehér szárnyas kerubokat vélt felismerni. A szentély déli falán egy gótikus ülĘfülke oromzatában Krisztus, hátlapján pedig két szent király, Szent István és László alakja tĦnt fel. De Gerando szemléletes leírását érdemes teljes egészében idézni. „A kórus kis oldalfalán két jelentĘségteljes csoportot észlelhetünk. Kicsi, szelíd tekintetĦ és ájtatos képĦ szerzetesek, nagyobb számú rendtársuk által körülvéve, egy természetes nagyságú Krisztus felé közelednek; semmi sem lehetne épületesebb. Ámde hozzájuk egészen közel nagyon rút ördögök vannak ábrázolva, amelyek egy seregnyi, hosszú hajukról felismerhetĘ laikust hurcolnak a pokol felé. Nem ez az egyetlen kép, amelyen az egyházi rendek gyĘzedelmeskednek. A különbözĘ nagyságú alakok között, amelyek a falakon csillognak, mindenütt megjelennek az apró barátok, és ez által a helyet birtokukba veszik… A templomot lutheránus istentiszteletre használják, mivel a falu lakói szászok. Öröm volt a lelkésztĘl hallani, hogy a konzisztórium még sosem javasolta, hogy az istenházát újrafessék, és biztosított, hogy Ę maga szegülne ellen minden efféle próbálkozásnak.”14 Leírásának jelentĘségét növeli, hogy kiderül: a szerzĘ ottjártakor, 1845 elĘtt nem csak a szentély falain voltak láthatóak a falképek, hanem még a hajóban is. A templom külsĘ falképeirĘl is említést tesz: a szentély déli és délkeleti oldalain Krisztus szenvedéstörténetének jeleneteit – elfogatását és keresztrefeszítését –, valamint Szent Kristóf alakját ismerte fel15 (1. tábla/2). Annak ellenére, hogy a templom lelkésze biztosította látogatóját a falképek megĘrzésérĘl, a diadalív belsĘ ívén található felirat – egy régebbi, 1701-es javítás évszámát is feltĦntetve – arról tanúskodik, hogy 1845-ben, éppen De Gerando jegyzete kinyomtatásának idején a templomban nagyobb felújítási munkálatokra került sor. A felirat az elsĘ meszelési rétegen található, amely a diadalív és a szentély falképeit borítja (4. tábla/1). 1855-ben egy Friedrich Müller által kitöltött kérdĘív szintén utal a templom 1845-ös renoválására, melynek során a szentély és a hajó falképeit lemeszelték. A falképeket nem láthatta, így csak KĘváry Lászlóra hivatkozva tesz említést róluk.16 Gaylhoffer-Kovács Gábor a történetet tovább kutatva talált rá Szász Lajos kolozsvári református kántor, tanító jelentésére, melyben a darlaci lelkész vallomását írja le, mely szerint míg rokonainál tartózkodott, hívei lemeszelték a falfestményeket.17 Az utolsó nagyobb helyreállításra 1972-ben került sor, feltehetĘen akkor távolították el a hajó oldalfalait díszítĘ festményeket. Mára nyomuk sem maradt. A szentély falképeinek részletei véletlenszerĦen bukkantak fel: 1975-ben az ülĘfülkében a két szent király, Szent László és István alakjának egy része, valamint az északi, északkeleti és keleti falon végighúzódó drapériás díszítés került elĘ. 2009 tavaszán az Imago Picta kft. kapott megbízást a templom belsejében végzendĘ kutatás, feltárás és konzerválás munkájára. Kiss Lóránd restaurátor és munkatársai feltérképezték a még meglévĘ falképek lehetséges helyeit. Bizonyossá vált, hogy a hajó falain festményekre utaló nyomok nincsenek, viszont a szentély teljes kifestése megmaradt, többé-kevésbé jó állapotban. A 2009 és 2011 Ęsze között szakaszonként elvégzett munkák eredményeként több jelenet került napvilágra. Az északi oldalon az Utolsó ítéletnek egy Bizáncban a 8. században kialakult és

számtalan mĦemléket írt le részletesen. Utazásai során nagy figyelmet szentelt az épületek festett díszítményeinek.” JÁNÓ 2008, 29. 14 JÁNÓ 2008, 29–30. 15 LÉSTYÁN 1996, II, 279. 16 JÁNÓ 2008, 179. A nagyszebeni mĦvelĘdéstörténész, majd evangélikus püspökké lett Friedrich Müller (1818– 1915) a Central Commission erdélyi konzervátora volt. A Central Commission levéltárában található egy kérdĘív, melyet 1855-ben a darlaci templom adataival töltött ki. 1873-ban Henszlmann Imre ezt másolta át magyar nyelvĦ kérdĘívre, más erdélyi és magyarországi mĦemlékekrĘl begyĦjtött információkkal együtt. 17 GAYLHOFFER-KOVÁCS 2013, 297.

EME A DARLACI KÖZÉPKORI FALKÉPEK VIZSGÁLATA

109

onnan nyugatra is átterjedt ikonográfiai típusa került elĘ.18 Közvetlenül a boltsüveg alatt, a kompozíció középtengelyében Krisztus trónol a szivárványon, belülrĘl kifelé világosodó szürke és fehér csíkkal szegélyezett mandorlában. FelsĘteste fedetlen, sebhelyes kezét széttárja, szájából kétoldalt kardok nyúlnak ki. Jobbján és balján Mária és KeresztelĘ Szent János vörös és okkersárga köpenyes, térdelĘ alakja látható. Sajnos Krisztus arcának egy része, János arca és felsĘtestének nagy része, valamint a Mária háta mögötti rész tönkrement. E jelenet alatt két oldalt, egymás felé fordulva 6–6 apostol ül egyegy háttámlás padon. Fejüket fehérrel és sötétbarnával szegélyezett okkersárga dicsfény övezi. Nevük fehérrel festve a glóriában olvasható. Az apostolok közel egyezĘ testtartásban ülnek szorosan egymás mellett, kezükben attribútumként könyvtekercset vagy könyvet szorongatva. Egyedül Péter baljában látunk kulcsot és rotulust is (3. tábla/1). A Krisztus mandorlájából kiömlĘ vörös tĦzfolyam elválasztja az apostolok két csoportját, a végén egy vörös-fekete, szárnyas angyal a pokol lángjai felé mutat. Kis, szarvas ördögök vonszolják az elkárhozottakat a hatalmas, fogakkal teli tátongó száj felé. EttĘl balra, a Mennyek országában az üdvözültek imádkozó sora kis fülkékben csoportosul. A teljes jelenetet vörös sáv keretezi. A környezeti hatásoknak leginkább kitett északi fal nagymértékben károsodott, az apostolok alatti jelenetbĘl alig maradt értelmezhetĘ, ép felület. Mintegy 3 méter magasságtól kezdĘdĘen a festett felületen madarak, arcprofilok, pálcikafigurák, körzĘvel karcolt koncentrikus körök nyomai látszanak, amelyek egy – az 1600-as, 1774-es, 1817-es bekarcolt évszámokkal keltezhetĘ egykori karzatra utalnak (3. tábla/2). A szentély északi oldalfalán az utolsó regiszter alján futó drapériás díszítésbĘl semmi nem maradt, de az északkeleti, keleti, délkeleti oldalakon még azonosítható, a fölötte sárga alapon futó zöldes indával együtt. Az Utolsó ítélettel átellenben több sávra és jelenetre osztott falképegyüttes tárul elénk Alexandriai Szent Katalin életébĘl vett jelenetekkel, valamint Szent Ilona és Konstantin alakjával. Közvetlenül a boltozat alatt az elsĘ képmezĘben Maxentius császár bálványimádásra kényszeríti a kereszténységét bátran vállaló Katalint. A lány kéri, hadd vívjon meg a császár ötven leghíresebb tudósával, akik a vitában hamarosan alulmaradnak. Büntetésük máglyahalál. Szent Katalin márvány talapzatra helyezett bálványszobor elĘtt áll, vörös köpenyben, szürke ruhában, felemelt jobb karral, közvetlenül mögötte egy katona. A bálványtól balra a máglyára vetett tudósok égnek. A következĘ jeleneten a császár az eszes Katalinnak házasságot ígér, amit a lány visszautasít. Maxentius díszes trónon ül, Katalint pedig katonák fogják közre. A legenda az alatta lévĘ regiszterben folytatódik. A visszautasított császár haragjában megfosztatja Katalint díszes ruháitól, ólmos ostorral megostoroztatja, megbotoztatja, majd börtönbe vetteti. A kínzásoknak két külön jelentet szenteltek, az egyiken egy oszlophoz kötözve látjuk Katalint, a másikon a földre vetve botokkal ütlegelik. Az ablak jobb oldalán Katalin börtöncellájában Istenhez fohászkodik, kinek gondviselĘ jobbja a kép bal felsĘ sarkában lévĘ ÉgbĘl nyúlik ki. Ezek után a császár késekkel felszerelt kerékkel próbálja megöletni Katalint, de angyalok mentik meg, a széttört kerék darabjai pedig hitetlen katonák sokaságát öli meg. A harmadik regiszter elsĘ jelenetében a megmentĘ angyalokat és a darabjaira hullott kereket látjuk, utána pedig Katalin lefejezését az égbĘl kinyúló áldó kéz alatt. A legenda utolsó momentumát, Katalin temetését és lelkének mennybevitelét az ablak alá nyúló téglalap alakú mezĘben és az ablak jobb oldalán lévĘ keskeny részen festették meg. A szent holteste márvány szarkofágban nyugszik Alexandria falai elĘtt. Utolsó földi útjára keresztény asszonyok kísérik. Fejénél áldásra emelt kézzel egy pap, mögötte pedig fáklyával egy ministráns áll. Lelkének mennyekbe emelését egy külön jeleneten ábrázolták (3. tábla/3). A déli oldalon lévĘ ablak bélletében két apostol alakja vehetĘ ki, kezükben könyvtekerccsel. Az ablak alsó rézsĦje is vakolt és festett, de mintázat nem látható rajta. A figurák arca erĘsen kopott. FeltehetĘen Szent Andrásról és Szent Pálról van szó (4. tábla/2). 18

LEXIKON 1972. S.v. Weltgericht.

EME 110

N. FEKETICS ERIKA

A Szent Katalin-ciklus alatt Szent Konstantin látható anyjával, Ilonával. Konstantin kezében a bizánci kereszt, a harmadik, alsó ferde keresztszárral. Sötétkék háttér elĘtt állnak, díszes, ékkövekkel kirakott ruhákban, koronával. A bizánci festményeken megszokottól eltérĘen Szent Ilona nem bizánci öltözetben látható, mint Konstantin, hanem nyugatias, hermelinprémes vörös palástban. Fejüket okkersárga glória övezi. Az ülĘfülkében Szent László és Szent István alakja jelenik meg, sötétkék háttérben. László egyik kezében bárdot, másikban az országalmát, István jobbjában jogart, baljában kardot tart. Díszes ruhát, hermelinprémes palástot, dicsfénnyel övezett fejükön drágakövekkel ékesített koronát viselnek. Koronájuk, ruházatuk alja, valamint Szent László országalmája és Szent István kardja erĘsen megkopott. Az ülĘfülke alsó kétharmadán a festett felület elpusztult. A fülkét koronázó mérmĦves oromzat felületét a keresztre feszített Krisztus félalakos képe díszíti. SzenvedĘen, enyhén balra hajtott fejét drágakövekkel díszített keresztes glória övezi. Feje fölött, a kereszt csúcsán a neve olvasható: IC XC. A szentély minden jelenetét vörös sáv keretezi (4. tábla/3). A diadalívre az okos és balga szĦzek sorát festették, ezek közül az északi oldalon jelenleg egyetlen okos szĦz koronás, félalakos képe látható, a többi még feltáratlan (5. tábla/1). A déli oldalon felirat jelöli az 1845-ben végzett felújítási munkálatokat.19 A szentély külsĘ falait Krisztus szenvedéstörténetével díszítettek. A déli oldalon a nyílászáró fölött alig értelmezhetĘen Krisztus elárulása, vagy Júdás csókja látható. A támpillér fölötti négylevelĦ lóhere formájú díszítést egy egészalakos Szent Kristóf követi, jobb kezében liliommal, bal vállán a kis Jézussal. Vörös köpenyébe növényi indákat szĘttek. Ennek a kompozíciónak több mint fele hiányzik (5. tábla/3). A délkeleti oldalon a kereszrefeszítés jelenete ismerhetĘ fel. A külsĘ falképek közül talán ez a legépebb. Sötétkék háttér elĘtt középen a Megváltó, két oldalt a latrok keresztjei állnak angyalok által közrefogva. A kereszt alatt Mária és János alakja már alig észlelhetĘ. A festmény alsó része, melyet nem védett az eresz, erĘsen sérült, megkopott. A keleti oldal tönkrement falképén feltehetĘen a Krisztus Pilátus elĘtt jelenet látható. Az északkeleti és északi oldalon nem maradt fenn falkép. A nyugati kapu lunettájában erĘsen töredékes állapotban Krisztus látható, oldalán Máriával és Jánossal (6. tábla/1). MĦvészettörténeti vonatkozások Az együttes eddigi méltatói elsĘsorban a templom keletkezési ideje, építéstörténete iránt érdeklĘdtek, a szakirodalomban kevés szó esik a külsĘ és belsĘ falképek koráról, stílusbeli hovatartozásáról. De Gerando írásából kitĦnik, hogy a falu lutheránus lelkésze 12. századinak vélte a templom festményeit, a feljegyzés szerzĘje viszont, kételkedve, a festmények stílusát, színvilágát 15. századinak tekintette. A falképeket egyetlen festĘ munkájának, a bizánci mĦvészet késĘi megnyilvánulásának tartotta, alkotóját nem sokra becsülte.20 Vasile Drăgu‫ ܊‬szerint a külsĘ falképek a késĘgótika jeles alkotásai, a 16. század elsĘ felében, de mindenképpen 1544 elĘtt készültek.21 19

Jelen kutatást követĘen 2013 novemberében újabb falkép részleteket tártak fel az Imago Picta kft restaurátorai. A szentély délkeleti oldalán, közvetlenül a boltcikkely alatt Szent Dorottya, alatta jobboldalon szárnyas kerub található. A balon, pedig Ezekiel látomása szerint apró szemekkel fedett karikák és kerubszárnyak láthatók. Az ablakbéllet bal oldalán legfelül Izajás próféta, alatta Remete Szent Antal. Velük átellenben az ablak csúcsívében egy ismeretlen szent alakja, arca és neve feltáratlan maradt. Alatta Szent Domokos. A szentély keleti ablaka körül a következĘ ábrázolások kerültek elĘ: az ablak fölött Mária a kis Jézussal, alattuk szárnyas kerub, a béllet jobboldalán, legalul Szent Miklós püspök (12. tábla/3). 20 „A festmények nem dicséretreméltóak, ám ha a sajátosságokat megfigyeljük, és az egészet összességében látjuk, felismerjük, hogy az épületet egyetlen mĦvész keze alkotta… [A lelkész] nagyon büszke volt templomára, amelynek festményeit 12. századinak tartotta. Bizonyítékul holmi jeleket mutatott a falon, amelyek véleménye szerint az 1101-es évszámot adták. Számomra alig olvashatónak tĦnt ez az évszám, de még ha egyértelmĦbb, akkor sem tulajdonítottam volna annak túl nagy hitelt. A festményeken, azok stílusa és


111

A falképek vizsgálati eredményei A szakirodalomban alig találunk az erdélyi középkori falképek készítés technikájára, alkotási folyamatára vonatkozó megfigyeléseket, a legtöbben jó esetben is csak a festéstechnika és a stílusjegyek tárgyalására szorítkoznak. A darlaci kutatások fontos részleteket árulnak el a falképek jelenlegi állapotáról, készítésének módjáról, idĘrendjérĘl, az alkotó által használt anyagokról és eszközökrĘl. A szentély belsejének északi falán található falképek a környezeti tényezĘk hatására jelentĘsen rosszabb, lepusztultabb állapotban maradtak fenn, mint a szentély többi oldalán. A korábbi javítások során a lábazati részrĘl 120–130 cm magasságig az eredeti vakolatot eltávolították és cementes habarccsal pótolták. A 20. században felújított templomaink többségében a cementes vakolat okozza a legtöbb kárt, mert csekély porozitása miatt a talajból felszívódó nedvesség folyadékhatára megemelkedik a falban. Így az alacsonyabban lévĘ falképeket is erĘsen károsítják. (Ráadásul a cement, vegyi összetételébĘl adódóan, sóképzĘ is.) Ezt a vakolatot a 2009-es restaurálási munkák során eltávolították. A helyszínen tett megfigyelések alapján bizonyos, hogy a darlaci szentély belsĘ falképei freskótechnikával készültek részint freskó- és szekkókötéssel,22 valamint szekkó technikával, szekkókötéssel. A falképeket oldalfényben megvilágítva nyilvánvalóvá vált, hogy a középkori falképekre jellemzĘen a festés vakolata követi a falazat vonalát, nem igyekeztek a szabálytalanságokat elsimítani. A szentély falain azonos magasságban vízszintes vakolathatárok, állványszintek23 nyomai rajzolódnak ki. A szentélyboltozat festését a lunetták vakolata takarja, az oldalfalak állványszintjeinek alsó szélét az alattuk lévĘ fedi. Ez arra enged következtetni, hogy a festés folyamata a boltozatról kiindulva haladt felülrĘl lefelé, a Furnai Dionüsziosz24 által leírt eljárásnak megfelelĘen. Az ablakoknál elĘbb a bélletek, majd a szentély oldalfalai és utoljára az alsó rézsĦk készültek el. Az északi oldalon a varratokat az egyszínĦ háttérben alakították ki (5. tábla/2), a délin pedig a jeleneteket körülölelĘ vörös keretben. A déli oldalon az északival ellentétben nem fektettek különösebb hangsúlyt a vakolatátfedések elsimítására. Az alsó regiszter átfedĘ szélei többnyire erĘteljesen és durván kiemelkednek a vakolat síkjából. Az állványszintek magassága fentrĘl lefelé a következĘképpen alakul: az elsĘ 170 cm, ami az északi oldalon az ítélkezĘ Krisztus alakját, a déli oldalon pedig a felsĘ két jelenetet – Alexandriai Szent Katalin a bálvány és Maxentius császár elĘtt – tartalmazza. A második 180 cm az északi oldalon az Apostolokat, a déli oldalon Szent Katalin botozását, ostorozását, majd a börtönjelenetet foglalja magába. A 330 cm-es utolsó regiszterbe az északi oldalon az üdvözültek és az elkárhozottak, a délin az angyalok és a kerék széttöretése, Katalin lefejezése, lelkének mennybevitele, majd alatta Szent az alattuk található betĦk formája alapján, mivel minden egyes képet magyarázat kísért, nem lehetett a 15. századnál korábbi eredetet tulajdonítani. Számomra világosan következett a festményekbĘl, hogy a templom eredetileg egy kolostor kápolnája lehetett. A szerzetesek itt teljesen úgy néztek ki, mintha csak övék lenne a hely. Nemes ember nem tĦrte volna, hogy a világiakat ennyire szánni valóan ábrázolják, ami által az egyházi rendek nagy diadala még jobban kidomborodik. […] Látva a még mindig nagyon élénk színeket, az alakok arányait és elrendezését, egyszóval mindazon részletet, amely egy festmény sajátosságát biztosítják, megkísértett a gondolat, hogy ezek a képek talán a bizánci mĦvészet egy utolsó próbálkozásai, egy szerencsétlen konstantinápolyi menekült, egy barbárok által elĦzött ismeretlen festĘ munkái. A görögök minden idĘkben, nagy számban kerestek hazát nyugaton, ahol a mĦvészi ízlés és a tudományok újraélednek. Ám a számkivetettek közül néhányan emlékeztek rá, hogy Bizánctól északra az a nép él, mely a birodalom utolsó védĘbástyája volt, és ezek kerestek és találtak menedéket Magyarországon.” JÁNÓ 2008, 30–31. 21 DRĂGU‫ ܉‬1976, 128. 22 Freskótechnika szekkókötéssel: a pigmentek felfestésekor a vakolat felszínének részbeni szárazságát, karbonátosodottságát jelöli. 23 Állványszintnek (pontáta) nevezzük azt a részt, amelyet az állványzat két emelete között festés elĘtt felvakoltak. A napi varratok (giornaták) csak a reneszánsztól kezdĘdĘen jelennek meg. 24 A Hermeneia egy athoszi szerzetes, Furnai Dionüsziosz (mh. 1745) által 1700 k. szerkesztett, másolt festészeti kézikönyv. A görög-bizánci kultúrkör legteljesebb és legismertebb kéziratos festĘkönyve, aminek tartalma a 13. századig nyúlik vissza.

EME 112

N. FEKETICS ERIKA

Ilona Konstantinnal és Szent Katalin temetése található. Nem zárható ki, hogy utóbbi regiszter közepe táján létezik még egy vakolathatár, de súrlófényben azért nem lehetett észlelni, mert nagyon jól összedogozhatták a vakolatszéleket. A festĘk az együttesek megfestése elĘtt a jelenetek keretét csapózsineggel jelölték ki, ez helyenként az orsóval együtt nyomot is hagyott a friss vakolatban. A darlaci falképeknél ilyen nyomokat nem találni, a képmezĘk kijelölését feltehetĘen szabadkézzel, ecsettel végezték. Ezt követte a pontos kivitelezést elĘsegítĘ, a vakolatra vázolt alárajz,25 hegyes eszközzel karcolva vagy ecsettel festve. Darlacon bekarcolásokat csak a legfelsĘ regiszterben találunk: az északi oldalon Mária és János ruházata, Krisztus mandorlája (6. tábla/2), a déli oldalon már csak Szent Ilona ruházata van bekarcolva. Arra következtethetünk, hogy az egyes képfelületeken különbözĘ festĘk dolgoztak. A bekarcolások elkészítésekor a vakolat részben szikkadt volt, mivel a vonalak szélei élesek és kitöredezettek. A mélyedésekben ott található a festék, tehát elĘbb bekarcolták, majd alárajzolták és festették a jeleneteket. Az alárajz színe a Hermeneia szerint sárga, vörösbarna okker vagy faszén lehetett.26 Sok helyen a lekopott vagy csak nagyon lazúrosan kezelt festékréteg alól elĘtĦnik a szénnel festett alárajz (6. tábla/3). Hogy a festmény kompozíciójának megfestése elĘtt készült-e elĘrajz,27 vázlat, az nem tudható, viszont nagyítástechnikára utaló nyomok, négyzetháló, pauzálás28 nem találhatók a vizsgált falképeken. A felületen megtalálható eszköznyomok jól szemléltetik, hogyan is történt a nagy felületek freskótechnikával való díszítése.29 A festés elĘtt besimították a vakolat felületét. Ennek több oka is lehetett: egyrészt a vakolatot kívánták tömöríteni, felületét simítani, másrészt pedig, mire bizonyos felületek megfestéséhez értek, addigra a vakolat részben már száraz volt. A vakolat felületén lévĘ mész részben karbonátosodott, mészfátyolt hozva létre, ezt spatulákkal megnyomkodva összetörték. Nyomással kipréselték a vakolatban lévĘ maradék mészvizet, így újra alkalmassá tették a pigmentek freskós kötésére. Ezeknek a nyomoknak a helyenkénti és formakövetĘ erĘteljességébĘl a festés idĘrendjére lehet következtetni. Minél inkább megszáradt a vakolat, annál erĘteljesebben kellett megnyomkodni a felületet. A darlaci falképeknél a festék rétegszerkezete és az eszköznyomok erĘteljessége alapján elĘbb a hátteret festették meg és utólag a figurákat. A déli oldalon a Szent Katalin botozása jelenet súrlófényes felvételein, a jól látható, formakövetĘ eszköznyomok azt bizonyítják, hogy elĘbb a környezetet, Katalin testét pedig csak ezt követĘen festették meg (7. tábla/1). A szikkadt vakolatra való festés hátránya az, hogy a pigmentek kötĘdése a vakolathoz már kevésbé erĘs és idĘtálló. Ahol így festettek, a festékréteg pikkelyesen, lemezesen válik el a hordozótól. Ezek a nedves, freskós kötéssel megfestett részekhez képest meglehetĘsen kopottak. Ilyen felületek például az apostolok lábán figyelhetĘk meg (7. tábla/3). A részletek kidolgozását tekintve a következĘ sorrend állapítható meg: az elsimított vakolatba helyenként bekarcolták az egyes figurák részleteit, ezt követĘen szénnel alárajzolták a kompozíciót, megfestették a hátteret, majd a figurákat színezték. A glóriák kialakításához nem használtak hegyes végĦ körzĘt, ecsettel festették fel azokat. A fontosabb figuráké szabályos kör, míg a jelentéktelenebbeké szabadkézzel festett, szabálytalan kör alakú (7. tábla/2). A körzĘ leszúrási pontjának helye általában a szemzugokban vagy a homlok tájékán 25

Alárajz: a festmény kompozíciójának vázlata. Közvetlenül a vakolatra került, felvitele után követte a festés. GEROLD 1999, 230. 27 ElĘrajz: a festmény kompozíciójának vázlata egy másik hordozón (pl. papíron, kartonon), amit pauzálással vagy nagyítással vittek át a vakolatra. 28 Pauzálás: a festmény elĘrajzkartonjának kilyuggatását, majd a falra helyezett karton lyukain keresztül átvitt vázlatot jelenti. 29 A freskótechnikával készült falképek megfesthetĘségi ideje korlátozott, hiszen csak annyi idĘ áll rendelkezésre a festmény megfestésére, amennyi a vakolat megszáradásáig eltelik. 26


113

van, esetenként ezt elsimítják, befedik, eltüntetik. A darlaci falképeknél sem a leszúrási pont helye, sem az elfedésére utaló nyomok nem észlelhetĘek. Ez vagy nagyon biztos kezĦ mesterre utal, aki egyáltalán nem is használt körzĘt, vagy a körzĘ másik végét nem mélyítette be a vakolatba. A Tipik30 festĘkönyv receptje szerint a testszínt négy szakaszban kell kialakítani: elsĘként sankirral31 kell aláfesteni, majd fehérrel kevert cinóberrel világosítani az árnyékos részeket kihagyva, utána tiszta fehérrel újra világosítani, végezetül a formák hangsúlyozása következik sötét sankirral, vagyis egy olyan keverékkel, amiben nagyobb mennyiségben van fekete és vörös. A darlaci figurák arcainak és kezeinek festésmódjában különbség észlelhetĘ a leírtakhoz képest, viszont a festés itt is a sötét színárnyalatból alakult a világos felé. A fejek festésekor elĘbb egy okkersárga alapot vitt fel a festĘ, feltehetĘen a glóriával egyidejĦleg tölthette ki színnel. Erre festette az orrot, szájat, szemeket, szemöldököket, a fejformát és a hajat, szakállat. A testszín második rétegeként fehérrel lazúrosan felfestette a világosabb részeket, az árnyékokat kihagyva. Utolsó rétegként vastagon, pasztózusosan a csúcsfényeket helyezte el az arcon. Helyenként a kontúrokat erĘsítette meg feketével, az arc pereménél, füleknél, szembogarak, orrlyukak, száj középvonala hangsúlyozásánál, a haj és szakáll egyes részeinél. A bizánci festĘfüzetekben leírt elĘírásokkal ellentétben, miszerint az idĘsebb alakok arcát sötétebb alapszínnel kell megfesteni, Darlacon a mester nem tett színbeli különbséget a fiatalabb vagy idĘsebb alakok megformálásakor. Egységesen minden figura arca ugyanolyan okkersárga színĦ és árnyalatú. Az okkerszínĦ alap ecsetvonásait a ráfestett fehér egyáltalán nem követi, valószínĦleg szinte teljesen száraz volt már a vakolat és a festés is rajta, amikor a fehér felfestésre került (8. tábla/1). A fehérként használt vastag mészréteg szentjános-fehérre32 engedett következtetni, de a további vizsgálatok ezt nem támasztották alá. A legtöbb arcnál a második lazúros rész ki is maradt, csak Krisztus arcán figyelhetĘ meg ez a részletgazdag kidolgozás. Az északi oldalon sorakozó apostolok arcának megfestése is sokkal érzékibb, árnyalatdúsabb a déli oldalon található egyszerĦ kivitelezésĦ arcokhoz viszonyítva. A déli oldalon kivételt képeznek a szent királyok és Krisztus képe (8. tábla/2). Szinte a táblakép festészetre jellemzĘ finom és részletezĘ festésmódot vehetünk észre, akárcsak az északi oldal Krisztus-képén. Ez arra enged következtetni, hogy a jelentĘsebb alakok arcának megfestését a mĦhely mestere végezte a többit, pedig a mĦhely különbözĘ tagjai. A többkezĦség itt érhetĘ tetten. A ruházat megfestésének rendjérĘl és módjáról kevés szó esik a görög Hermeneia és Tipik festĘkönyvekben. Az architektúra és a táj megfestésérĘl még kevesebb, sokszor meg sem említik. A darlaci falképek figuráinak ruházatát a következĘ módon festették: a friss vakolatra került vázlat, majd telibe festették a ruha színével, ezt követĘen az árnyékos részeket húzták be, akár több árnyalatban is, végül fehérrel a világos részeket. Itt is, akárcsak az arcoknál, a sötétbĘl haladt a festés a világos felé. A ruházat megfestésénél is jól észlehetĘek a különbségek az északi és a déli oldal figurái között. Az északi oldal festĘibb, a kelmék redĘit a ruha színének több tónusából alakította ki a mester, 30

STAWICKI 2006, 57–77. (fordította Kriston László) A sankir sárgászöld festék, okker, vasoxidvörös, fekete esetleg zöldföld keveréke. 32 GEROLD 1999, 239. Szentjános-fehér: a mésztej, a mész fehérként alkalmazva a kötési folyamatban csak lassan lesz látható, ezért kiszámíthatatlan és sohasem éri el az ólomfehér fedĘképességét. Már régóta kerestek egy megfelelĘ fehéret a falfestés számára. Egy ilyen festéket említ Cennino Cennini bianco sangiovanni (szentjános-fehér), Dionysios pedig falfehér néven. Dionysios szerint háromféle módon lehet elĘállítani: 1. régi mészrétegbĘl származó meszet kell használni, ami már nem hagy keserĦ ízt a nyelven. ezt finomra kell Ęrölni. 2. régi falképek vakolatát kell szétaprítani és vízzel meg kell szabadítani a szálas anyagoktól. 3. a jó meszet, amivel dolgozni szoktak a napon meg kell szárítani, majd kemencében vagy tĦzön addig melegíteni, amíg nem lesz keserĦ, mert különben bĘrt képez és nem mĦködik. Cennini csak a harmadik módszert említi. Mészpogácsáról ír, amit napon kell szárítani, majd megĘrölni és megjegyzi, hogy további kötĘanyag használata kizárt. Vizsgálatok szerint ez a fehér 74 nap múltán is sok kalcium-hidroxidot tartalmaz, így van saját kötĘereje is. A szakirodalomban sokféle elképzelés ismert összetételérĘl és elĘállításáról. 31

EME 114

N. FEKETICS ERIKA

ezzel szemben a délin pl. az angyalok ruházata sokkal rajzosabb. Egy alapszínt látunk, melyre a redĘket sötét színnel húzták fel. A legtöbb alak ruházatán sok árnyalatot nem lehet megkülönböztetni, mindössze az alapszínt, rajta sötéttel a redĘk kontúrjait és fehérrel a világos, kiemelt részeket. A környezet és architektúra kialakításánál a térbeli ábrázolás nagyon kezdetleges próbálkozásai észlelhetĘek, sok esetben rosszul sikerült kísérletekkel – Szent Ilona szarkofágja a perspektíva szabályainak ellentmondva hátra szélesedik, Konstantin trónusa is meglehetĘsen gyatrán sikerült. Számos helyen találkozunk olyan részekkel, ahol több nézĘpontot is egyesít az alkotó, a fentrĘl és a szembĘl nézetet: Szent Katalin börtönénél például a tornyot szembĘl, a tetejét pedig felülnézetbĘl ábrázolta. Az apostolok is mintha lecsúsznának egy megdöntött padról. A hátteret a festĘkönyvekben leírt recept szerint alakították. A Hermeneia szerint a lazurt33 már száraz, megkötött faszén-fekete aláfestésre kell felhordani. A Tipik feljegyzései a lazur felvitelére két módozatot ismertetnek, az egyik a száraz aláfestésre, a másik pedig a friss, még nedves aláfestésre szerves kötĘanyaggal felvitt festés módszere. A lazur mechanikai tulajdonságairól is említést tesz, miszerint minél több kötĘanyagot adnak a festékhez, annál tartósabb lesz, viszont veszít világító erejébĘl, színének intenzitásából és fordítva, minél kevesebb a kötĘanyag, annál nagyobb a festék fedĘképessége és gyengébb a megtartása. A darlaci falképeknél feltehetĘen kevesebb kötĘanyagot használhattak, így a szín intenzív és erĘteljes, viszont gyenge megtartású lehetett, mára csak nyomokban észlelhetĘ (8. tábla/3). A figurák ábrázolásánál hasonlóságok figyelhetĘk meg: például az apostoloknál az alakok sem ruházatukban, sem mozdulatukban nem különböznek nagyon egymástól. Arcuk is egyformán nyúlánk, csekély különbség vehetĘ észre. Kezük formája és tartása is szinte teljesen azonos. A szentély külsĘ falait borító falképeket szintén freskótechnikával festették. A belsĘkkel ellentétben kétrétegĦ vakolatra vitték fel a kompozíciót. A kĘfalazatra egy durvább vakolat került, erre pedig egy elsimított 0,5 cm vastagságú réteg. A figurák vázlatát szénnel festették fel, akárcsak a szentély belsejében lévĘ falképeknél. Itt is elĘször a sötét háttér került megfestésre, majd a figurák. Az arcok, kezek festése a sötét színárnyalattal indul, ezt követĘen kerültek fel a világos színek. Szent Kristóf és a vállán ülĘ kis Jézus arcán, a keresztre feszített Krisztus testén töredékességük ellenére is észlelhetĘ a részletgazdag kidolgozás (9. tábla/1). A glóriák szabályos kör alakúak, de a falképek töredékessége és kopottsága miatt a körzĘ leszúrási pontjai nem találhatók. A sárga glóriákat bentrĘl kifelé egy barna és egy fehér csík szegélyezi, akárcsak a belsĘ falképeken. A glóriák belsejében felirat nem található. Szent Kristóf hermelines palástja alól kilátszó ruházata növényi indákkal dekorált. A díszítĘmotívumokat okkersárga alapra festették. ElĘbb a vörös és zöld növényi motívumok, végül fehérrel a kiemelt növényi sorokat elválasztó sáv került megfestésre. A szentély külsĘ falán található jeleneteket függĘleges díszítĘsávok választják el, melyeket vörös keret szegélyez. A díszítĘsávok alapszínét a jelenet sötét hátterével egyidejĦleg festhették meg. Erre az alapra került az ornamentika okker, vörös és fehér színe. A tetĘtĘl egész a lábazatig egyetlen jelenetet festettek meg, a Szent Kristófét. Itt is megfigyelhetĘek az állványszinteknek megfelelĘ vakolathatárok. Akárcsak a belsĘ falképeknél, fentrĘl lefelé haladt a festés. A környezeti hatásoknak kitett falkép nagymértékben sérült, csak fele maradt meg, az is töredékesen. A legjobb állapotban az eresz által védett felületek maradtak fenn. A vakolatfelület egyenetlenségét nyomon követhetjük az idĘjárás okozta kopásokon: a domborulatokon teljesen lemállott, a homorú részeken megmaradt a festékréteg. 33

STAWICKI 2006, 72. Lazur: görög szóból származik, latinul lazurium, a középkorban lapis lazuliból nyert ultramarin. A középkorban minden kékre általánosan használt név volt. Ez a bibliai jelenetek, szent mártírok meghatározott ikonográfiai elvek szerinti ábrázolásakor háttérként, a kék ég utánzására szolgált. A természetes pigmentek közül az ultramarin és az azurit lehetett, a szervesek közül pedig az indigó.


115

A nyugati kapu feletti lunettában található falképnek csak szánalmas maradványai szemlélhetĘk. A jelenetet közvetlenül a kĘfalra, egyrétegĦ, fél centiméteres vakolatra festették. MegfigyelhetĘ, hogy a korábban említett festésekkel ellentétben a glóriát a vakolatsíkból kiemelve, a vakolóhabarcs anyagából, dombormĦ gyanánt mintázták meg. Az erĘsen kopott és töredékesen fennmaradt falképen megfigyelhetĘek a vörössel és feketével festett alárajzok. A kapubéllet faragott díszeinek belsĘ zugaiban megmaradt festéknyomok arra utalnak, hogy ezek is festettek voltak. Festés – növényi indák és levelek – csak a kapubéllet hornyolt részein maradt meg. A fénymikroszkópos vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a szentély belsejét borító falképeket a balkáni hagyományokkal ellentétben nem kétrétegĦ, hanem egyrétegĦ vakolatra festették. A vakolat vastagsága a középkorra jellemzĘen a falazat egyenetlenségeitĘl függĘen változó. A levett és vizsgált minták vastagsága a 0,5 cm-t nem haladja meg (9. tábla/2). A vakolóhabarcs elkészítésese az itáliai falképek készítés technikájához áll közelebb,34 nem a bizánci festĘfüzetekben leírtakhoz. A bizánci falképek habarcsa többnyire jelentĘs mennyiségĦ meszet és szálas növényi anyagot tartalmaz, elvétve téglalisztet, téglaĘrleményt, nyomokban kvarchomokot. Ezzel ellentétben a darlaci falkép vakolata fĘképp homokot és meszet, de a bizánci recepteknek megfelelĘen növényi szálas anyagokat is tartalmaz. A szentély belsejébĘl vett minta 10%-os sósavval való kezelése során a kötĘanyag könnyedén és habzóan elpezsgett. A nehezen bomló és a maratás után is megmaradt karbonátos részek arra utalnak, hogy mészkĘdarabokat is tartalmaz a töltĘanyag. Méretük 1,2–3,3 mm. A felhasznált kötĘ- és töltĘanyag aránya becslés szerint kb. 1:2. A vakolatban mészcsomók találhatóak. Jelenlétük a kötĘanyag elĘállítására utal: a középkorra jellemzĘ száraz mészoltással35 nyerték a felhasznált oltott meszet. A mészcsomók hófehér színe arra utal, hogy a kötĘanyag nem tartalmaz hidraulikus anyagokat. A töltĘanyag szemcsemérete 0–0,77 mm között változik. Egyrészt iszapos, másrészt 0,28–0,77 mm-ig terjedĘ, többnyire kvarcszemcséket tartalmaz. A szemcsék szélei koptatottak. A vakolatban található növényi szálas anyag kenderkóc, a kender fás részeit nem szitálták ki, holott Dionüsziosz óvott tĘle.36 A töltĘanyagban elvétve találunk széndarabokat, de ez véletlenszerĦ, feltehetĘen a mészégetéshez használt fából keletkezett szén keveredett bele. A szemrevételezéssel megállapított festett rétegek egymásfelettiségét a keresztmetszetcsiszolatok bizonyítják. A festményt közvetlenül a vakolatra festették. A vakolat felülete egyenetlen. A festékrétegek vastagsága változó. Az alárajz jelenléte is bizonyítható, a szentély déli faláról vett minták szinte mindenikén ott található a szénnel festett alárajz rétege (10. tábla/1). A kék háttér aláfestéséhez növényi szenet használtak. A keresztmetszet-csiszolatokról készült normál, BV (Blau Violet)-felvételeken szépen kirajzolódik a szén szerkezete (10. tábla/2). A felhasznált pigmenteket illetĘen megállapítható, hogy elsĘsorban földfestékeket használtak, melyek lúgállóak, így freskó technikában használhatóak. Kivételt képez a háttér kékjének kialakításhoz felhasznált azurit, melyet szekkó technikával vittek fel a korábban freskó technikában megfestett növényi szénfekete aláfestésre. A szentély északi oldalán a legfelsĘ és középsĘ regiszterek hátterében lévĘ világoszöld mezĘt zöldfölddel festették meg. Mária és egyes apostolok vörös köpenye, a 34 35

36

CENNINI 42. „[…] végy meszet és homokot, az egyik is, a másik is jól megszitált legyen. Ha a mész friss és szalonnás két rész homok, harmadik rész a mész.” Száraz mészoltáskor a rétegesen elhelyezett homokból és égetett mészgöröngyökbĘl álló halmot vízzel öntötték le. Ilyenkor általában nem ment végbe teljes mértékben az oltódás, így apró, gömbölyded csomók keletkeztek, amelyek belsejében oltatlan mész maradt. GEROLD 1999, 229. A növényi szálas anyagok víztározóként szolgálnak, így hosszabbítva meg a mész kötési folyamatát, jobb szilárdulást biztosítva. A rugalmas és stabil kenderszálak a vakolat erĘsítésére szolgálnak. A finomabb és durvább zsugorodási repedéseket áthidalják és stabilan egymásba fogazzák a vakolatszövetet. Azonban ha a habarcsban nagyobb fás kenderdarabok maradnak és kifutnak a felületre, a nedvesség változását követĘ térfogatváltozás miatt a festékréteg sérülését okozzák (fordította Kriston László).

EME 116

N. FEKETICS ERIKA

Krisztus lábaitól kiinduló vörös tĦzfolyam, valamint a jelenetet körülfogó vörös keret megfestésére az elvégzett vizsgálatok alapján vörös-okkert használtak. A polarizációs mikroszkóppal vizsgált szemcsék kristályoptikai tulajdonságai, továbbá a pozitív vasteszt ezt támasztja alá. A sárga glóriák, arcok, ruhák megfestésére okkersárgát használtak. Az arcok csúcsfényeinek kialakításához vastagon felhordott meszet alkalmaztak. A déli oldalon a sötét hátteret növényi szénfekete aláfestésre felvitt azurittal festették. A figurák világoszöld ruházatára zöldföldet, a testszínek, glóriák megfestésére okkersárgát, a szürkék kialakításához mész és szénfekete keveréket használtak. A rózsaszín építészeti elemeket mész és vörös okker keverékével, a vörös ruházatot, valamint a jeleneteket elhatároló vörös kereteket tiszta vörös okkerrel festették. A szentély külsĘ falait borító falképek vakolatának sztereo-mikroszkóppal való vizsgálatára is sor került: a mintát 10%-os sósavval kezelve a karbonátos részek lassú bomlása, továbbá a vakolat sárgás színe utalt arra, hogy hidraulikus anyagokat37 tartalmaz. A vakolatban, akárcsak a belsĘ falképek vakolatainál, száraz mészoltásra utaló mészcsomók találhatók, méretük nem haladja meg az 1,57 mm-t (9. tábla/3). A vakolóhabarcs elkészítéséhez hasonló arányokban keverték a töltĘ- és kötĘanyagot, mint a belsĘ falképeknél (1:2). A töltĘanyag szemcséinek mérete 0–2 mm közötti. Akárcsak a benti festĘalap, ez a vakolat is tartalmaz kisebb-nagyobb mészkĘdarabokat, valamint kenderszálakat. Hidraulikus adalékanyagként téglaĘrleményt kevertek bele, a kötési szilárdságot kívánták vele növelni. A téglatörmelékek nagysága az 1 mm-t nem haladja meg. A vakolat sárgás színéért a vasoxidok felelĘsek. Helyenként növényi szén is felfedezhetĘ a vakolatban, de jelenléte nem szándékos. A keresztmetszet-csiszolatokon nyomon követhetĘ a festék rétegszerkezete. A benti faképekkel ellentétben a legtöbb szín alatt egy szénnel összekevert mészréteg található (11. tábla/1). A Szent Kristóf jelenetérĘl vett minták szinte mindenikén kimutatható ez a réteg. A sötétzöld kialakításához elĘbb egy szénfekete réteget festettek fel, majd erre a zöldet. A szabad szemmel élénk kéknek látszó hátteret szénfekete és mész keverékével hozták létre.38 KülsĘ falképeken nem gyakori sem az azurit, sem olyan pigmentek elĘfordulása, melyeket freskótechnikában nem lehetett használni, mert nem lúgállóak. A szekkóval festett részek az idĘjárásnak meglehetĘsen kitettek, ezért nem idĘtállóak. A moldvai kolostorok kivételt képeznek, itt kellĘ figyelmet fordítottak a kötĘanyag megválasztására. Kazeint használtak freskós kötésben, felfestéskor még nedves volt a vakolat.39 A testszíneket, a sárgával festett részeket okkerrel, Szent Kristóf vörös köpenyét vörös okkerrel, a kezében lévĘ liliom szárát, valamint a zöld részeket zöldfölddel, a fehéreket pedig mésszel festették meg. A nyugati kapu fölötti részt szintén freskótechnikával festették. A kĘfalazatra egyrétegĦ kb. 0,5 cm-es vakolatra került a festmény. A levett minták szélessége nem haladja meg a 6 mm-t (11. tábla/2). A mész-homok arány kb. 1:1-hez. Ez a vakolat kötĘanyagában dúsabb a szentély belsejében és külsĘ falain lévĘkkel szemben. A meszet száraz mészoltással nyerték, errĘl tanúskodnak a vakolatban fellelhetĘ 0,5 mm-es mészcsomók. Adalékanyagként akár 2 mm-es téglatörmelék is található a vakolatban, valamint mészkĘdarabok, ezek nagysága nem haladja meg a 1,9 mm-t. Szálas anyagként kenderkócot kevertek bele. Mindez a vakolat tartósságát segítette elĘ, s csökkentette repedezésre való 37

38 39

Hidraulikus anyagoknak nevezzük azokat az anyagokat, melyek önmagukban nem kötĘképesek, de mész jelenlétében reakcióba lépnek vele és nagyon erĘs kötést hoznak létre (ilyenek az üvegfázisú anyagok pl. téglaĘrlemény, vulkáni tufa stb.). A szén és mész keverékének optikai hatása miatt kéknek látjuk. Sok festĘ nem is használt drága kék pigmenteket (azurit, ultramarin), kihasználta a szén és mész keverékének optikai tulajdonságát. GEROLD 1999, 238. Az azurittal és malachittal festett részek a moldvai kolostortemplomok homlokzatán kifejezetten jó megtartásúak, még ott is, ahol a többi pigment már lekopott. A vizsgálatok szerint a kötĘanyag fehérje kalcium-kazeinát. A rézvegyületek mérgezĘek a mikroorganizmusokra, ez is oka lehet annak, hogy jó megtartásúak. (fordította Kriston László)


117

hajlamát. A töltĘanyag szemcsemérete 0–2 mm között változik, iszapos és darabos rész egyaránt fellelhetĘ benne. Utal arra, hogy a töltĘanyagot nem mosták ki az iszapos részekbĘl a habarcs készítése elĘtt. A szemcsék szélei legömbölyödtek. FeltehetĘen folyami homokot használtak. A vakolat a festett résszel együtt több helyen elvált a hordozótól, viszont a szövetszerkezete, szilárdsága nagyon jó a vakolatban lévĘ hidraulikus anyagok miatt. A falkép színeit közvetlenül a vakolatra festették. A festmény töredékessége miatt a jelenet nehezen ismerhetĘ fel. A pigmenteket illetĘen földfestékeket (okker, vörös okker, zöldföld) használtak. Összegzés A mĦvészettörténeti leírásokat és a vizsgálati eredményeket összevetve további következtetések vonhatóak le. A templom falképei freskótechnikával készültek, a szentély belsejében lévĘ azuritot pedig szekkóban vitték fel. A szentély belsĘ falképeit egyrétegĦ, 1:2 arányú, mész-homok vakolatra festették. Ez inkább a Közép-Európában elterjedt vakolóhabarcsokhoz áll közelebb, mintsem a bizánci füzetekben leírtakhoz. Ugyanakkor bizonyos elemek utóbbiakra vezethetĘek vissza, mint pl. a fal szilárdságát növelĘ téglatörmelék, valamint a vakolat száradási repedezettségét csökkentĘ kenderkóc használata. A festés sorrendje és módozata viszont már sokkal inkább a posztbizánci leírásokat idézi, szemben az Itáliában elterjedtekkel. A sötét alapból indultak ki és a világos színek felé haladtak. Az itáliai verdáccióval (az arc árnyékos részeinek aláfestése zöldfölddel) sem találkozunk az arcok megfestésénél, okkersárga egységes árnyalatú alapot adtak minden arcnak, kéznek. Sötétbarnával festették az arcok árnyékos részeit, valamint a körvonalakat, végezetül mésszel a világos részeket. Az arcokon mésszel kevert cinóber nem található, ahogy a Tipik és Hermeneia festĘfüzetek receptjei ajánlják. A jelentĘsebb figurák arcának festésénél az ikonok precíz és aprólékosan részletezĘ festésmódjával találkozunk, akárcsak a külsĘ falképek portréinál. Ruházatuk kivitelezésében, akárcsak a moldvai kolostorok ábrázolásain, egyfajta rajzosság figyelhetĘ meg. A lokálszínek felvitele után adják meg a ruha formájának körvonalait, redĘit, majd hangsúlyosan fehérrel a világos, megvilágított részeket. A megfigyelések alapján kitĦnik, hogy bizonyos figurákat a mĦhely mestere festett, továbbá az alakok közötti egyfajta rangsorolás mutatkozik, melyet megfestésük részletessége határoz meg. Az északi oldalon a trónoló Krisztus portréja a legkidolgozottabb, nem sokkal maradnak el az apostolok arcai sem, de mégsem fedezhetĘ fel rajtuk az aprólékosság, a finom árnyalatbeli átmenetek. FeltehetĘen mindeniket a mester festette, csak rangbéli különbségeknek adta jelét. Az északi oldallal ellentétben a délin Szent Lászlót, Szent Istvánt és Krisztust leszámítva (8. tábla/3) jóval gyengébb képességĦ festĘ keze munkájával van dolgunk (12. tábla/1). A déli oldalon is észrevehetĘ bizonyos rangsorolás: Szent Ilona és Konstantin, valamint az ablakbélletben ábrázolt két szent alakjának nagyobb figyelmet szenteltek. A szentély külsĘ falának festményei hasonlóságokat mutatnak a bentiekkel, ugyanakkor különbségek is észlelhetĘek. A bentivel ellentétben kétrétegĦ vakolatra festették a jeleneteket, durvább és finomabb szemcsézetĦre. A külsĘ, intonaco töltĘ- és kötĘanyag aránya megegyezik a szentély belsejében lévĘvel. Ugyanakkor hidraulikus részeket is kevertek a vakolatba. A külsĘ vakolat jobban ki van téve az idĘjárás viszontagságainak, ezért szerkezetében és megtartásában jóval erĘsebbnek kell lennie, mint a belsĘké. Ezt a téglaĘrleménnyel biztosították, ami valóban nagyobb szilárdságot adott a vakolatnak. Az ábrázolások megfestésekor a benti falképekhez hasonlóan jártak el. A külsĘ homlokzaton az ég kékjének, a háttérnek a megfestésére nem használtak azuritot, kizárólag növényi szénfeketét mésszel összekeverve. A vizsgálatok és a megfigyelések arra utalnak, hogy a szentély belsejében és külsején lévĘ falképek egy mĦhely munkái és nagy valószínĦséggel egy idĘben is keletkeztek. A nyugati kapu lunettájában töredékesen megmaradt jelenetet egyrétegĦ vakolatra festették. Összetételében eltér a többi falkép vakolatától. Itt is fellelhetĘ a szilárdságért felelĘs téglatörmelék,

EME 118

N. FEKETICS ERIKA

ugyan kisebb mennyiségben, mint a korábban említett falképeknél, de a kötĘ- és töltĘanyag arányában is nagy a különbség: itt 1:1-hez keverték az anyagokat, mészben jóval dúsabb a többinél. Krisztus glóriája kidomborodik, fejét körülvevĘ sugarakat pedig bemélyítették a vakolatba, plasztikus formát adva a dicsfénynek. Ilyen kivitelezés sem a benti, sem a külsĘ falképeknél nem figyelhetĘ meg. A festésbĘl kevés és nehezen értelmezhetĘ rész maradt meg. Feltételezésem szerint a többiekkel nem egy idĘben, és nem is ugyanazon mĦhelyben készültek. Mivel a falkép vakolatának szélei felfutnak a kapubélletre, a hornyolt részeken, a faragások zugaiban festéknyomok találhatóak, nagy valószínĦséggel a kapu keletkezésével egy idĘben festették ki. Entz Géza a templom nyugati kapuját a 15. század elsĘ évtizedeire datálja, a templom legkorábbi részének tulajdonítja.40 Ez alapján a kapu kifestése is egyértelmĦen korábban keletkezett, mint a templom többi falképe. Összességében a szentély külsĘ és belsĘ falképeinek festéstechnikájáról a stílusvizsgálat alapján elmondható, hogy sok elemében hasonlóságot mutat a moldvai kolostorok kifestésével, de különbségek is észlelhetĘek, pl. a festĘalapba homokot is kevertek, holott a moldvaiakban egyáltalán nem található szemcsés anyag, néha a mész és kóc mellé téglaĘrleményt is kevertek. Bizonyos részben a Közép-Európára jellemzĘ alkotási folyamat észlelhetĘ, ezzel együtt azonban erĘsen bizantinizáló stílusú falképekrĘl van szó. Az ikonográfiában is keverednek a keleti és nyugati megoldások. Az Utolsó ítélet teljes egészében a nyugaton elterjedt ábrázolás szerint jelenik meg, de festésmódjában keleti elemeket találunk. A déli oldalon Szent Katalin kínzása furkósbotokkal leginkább a bizánci vértanúk szenvedéstörténeteit idézi.41 A kerékcsoda is eltér a nyugati ábrázolásmódtól. Szent Katalin könyörgése, a nyugaton oly kedvelt és gyakran megjelenített momentum kimaradt az ábrázolás sorozatából.42 Konstantin ruházata keleti mintákat idéz, Ilonát viszont nyugati stílusnak megfelelĘ hermelines palástban láthatjuk. Felmerül a kérdés, hogy a falképek mestere honnan származhatott? Alkotásmódjából ugyanis az tĦnik ki, hogy meglehetĘsen jártas volt a bizánci festéstechnikában. De ugyanakkor a nyugati hagyományokat is ismerte és a két különbözĘ technikát ötvözte a darlaci falképeken. Kiindulva abból, hogy a moldvai kolostorok legkorábbi falképei is feltehetĘen mind késĘbbi idĘszakban keletkeztek a darlaciakhoz képest, azt a feltételezést kizárhatjuk, hogy a moldvai kolostorok falképeit festĘ vagy azokat ismerĘ alkotóról lenne szó. De bizonyára görög, vagy szláv nyelvterületrĘl jöhetett, helyi festéstechnikai ismeretekre tett szert, majd ötvözte a két eljárást. A nagy felületeken használt drága azurit pigment arra enged következtetni, hogy a megrendelĘ is tehetĘs lehetett. Az anyagok és azok használati módja (a vakolat töltĘ- és kötĘanyag aránya, a száraz mészoltással nyert kötĘanyagra utaló mészcsomók jelenléte, az állványszinteknek megfelelĘ vakolathatárok43) azt bizonyítja, hogy a középkorban keletkezett, kifejezésmódjában azonban mintha enyhén a reneszánsz fele mutatna (a perspektívaábrázolás kezdeti próbálkozásai stb.), így keletkezésének idejét, akárcsak Vasile Drăgu‫܊‬, az 1500-as évek elsĘ felére helyezném. Jelen kutatás lezárása után egy fontos adat került elĘ. 2013-ban Gaylhoffer-Kovács Gábor a szentélybelsĘben a két királyt ábrázoló jelenet hátterébe bekarcolt, az 1520-as évekre utaló dátumra bukkant, melynek csak az elsĘ három számjegye olvasható (12. tábla/2). A falképek datálását illetĘen ez alátámasztja a fenti vizsgálati eredményeket.44

40

ENTZ 1994, 71. SCHILL 2005,165. 42 GAYLHOFFER-KOVÁCS 2013, 319. 43 A reneszánsz vakolat kötĘ- és töltĘanyag aránya más, több homokot és jóval kevesebb meszet tartalmaz. 44 Ezúton szeretnék köszönetet mondani Gaylhoffer-Kovács Gábor mĦvészettörténésznek, hogy észrevételeit, kutatásainak eredményeit, valamint helyszínen készült fényképeit megosztotta velem. 41


IRODALOM AOKM I. 1878 Anjoukori Okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis, I. 1301– 1321. Szerk. Nagy Imre. Budapest. CENNINI, C. Il libro dell’Arte. Magyar fordítás a Magyar KépzĘmĦvészeti Egyetem könyvtárában. SzerzĘ és év nélkül. CSÁNKI D. 1913 Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában, V. Budapest. DIR 1953 Documente privind istoria României. Veacul XIV. C, Transilvania. Vol. I. 1301–1320. Bucure‫܈‬ti. DRĂGU‫܉‬, V. 1976 Dic‫܊‬ionar enciclopedic de artă medievală românească. Bucure‫܈‬ti. ENTZ G. 1994 Erdély építészete a 14–16. században. Kolozsvár. ENTZ G. A. 1982 Egy 13. századi kaputípus továbbélése Erdély építészetében a 14–15. században. MĦvészettörténeti ÉrtesítĘ 31. 3. 182–190. ERDÉLYI OKMÁNYTÁR 2002 Erdélyi okmánytár, II. 1301–1339. Szerk. Jakó Zsigmond. Budapest. FABINI, H. 1998 Atlas der siebenbürgisch-sächsischen Kirchenbürgen und Dorfkirchen, I. Hermannstadt. FABRITIUS–DANCU, J. 1980 Sächsische Kirchenburgen aus Siebenbürgen. Hermannstadt. GAYLHOFFER-KOVÁCS G. 2013 Alexandriai Szent Katalin három szászföldi freskón. In: Kollár Tibor (szerk.): A szórvány emlékei. Budapest, 286–322. GERECZE P. 1906 A mĦemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma. In: Forster Gyula (szerk.): Magyarország mĦemlékei, II. Budapest. GEROLD, D. 1999 Die Hermeneia und die Postbyzantinische Wandmalereitechnik. Zeitschrift für Kunsttechnologie und Konservierung 13. 2. 223–244. GYÖRFI GY. 1987 Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza, II. Budapest. JÁNÓ M. 2008 Színek és legendák. Sepsiszentgyörgy–Csíkszereda. LÉSTYÁN F. 1994 Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai. Kolozsvár. LEXIKON 1972 Kirschbaum, E. u. a. (Hrsg.): Lexikon der Christlichen Ikonographie, IV. Freiburg in Breisgau. MAROSI E. 1987 Magyarországi mĦvészet 1300–1470 körül, I. Budapest. SCHILL P. 2005 Ikonographie und Kult der Hl. Katharina von Alexandrien im Mittelalter. Studien zur szenischen Darstellungen aus der Katharinenlegende. Univ. Diss. München. SEIBERT, J. 1986 A keresztény mĦvészet lexikona. Budapest.

119

EME 120

N. FEKETICS ERIKA

STAWICKI, S. 2006 Die Wandmalereien aus der ehemaligen griechisch-katholischen MariaVerkündigung-Kirche in Suprasl. Technische und technologische Probleme. In: Timm, Ingo – Friedemann, Hellwig – Klaus, Martius (Hrsg.): VDR Beiträge zur Erhaltung von Kunst- und Kulturgut, Heft 2. 57–77. UB 1892 Urkundenbuch zur Geschichte der Deutchen in Siebenbürgen, I. Band. 1191– 1342. Hrsg. Franz Zimmermann – Carl Werner. Hermannstadt. VĂTĂ‫܇‬IANU, V. 2001 Istoria artei feudale în ‫܉‬ările Române. Cluj.

DIE UNTERSUCHUNG DER MITTELALTERLICHEN WANDBILDER IN DURLES (ZUSAMMENFASSUNG) Die mittelalterliche, heute evangelisch-lutherische Kirche in Durles (Dârlos/Darlac, RO) befindet sich im Norden des Landkreises Hermannstadt (Sibiu/Szeben, RO). Durles liegt 10 Kilometer westlich von Elisabethstadt (Dumbrăveni/Erzsébetváros, RO) und 6 Kilometer östlich von Mediasch (Media‫܈‬/Medgyes, RO). In einer Urkunde der päpstlichen Kurie aus dem Jahr 1332 erscheint der Ort unter dem Namen Dorlako. Die ältesten Dokumente, die Bezug auf die Wandgemälde der Kirche nehmen, verdanken sich dem französischen Schriftsteller Auguste De Gérando und stammen aus dem Jahr 1845. Die detaillierte Beschreibung umfasst Informationen über die Wandgemälde im Langhaus, im Chorraum und auf den Außenseiten des Kirchenbaus. Auf der Laibung trägt der Triumphbogen eine Aufschrift, die das Datum 1701 und den Vermerk enthält, dass im Jahr 1845 umfangreiche Renovierungsarbeiten am Kirchenbau vorgenommen worden sind. Während dieser Renovierungsarbeiten wurden die Wandgemälde in Chor und Langhaus mit Kalkfarbe überdeckt. Die Aufschrift gehört der ersten Kalkschicht an, die den Triumphbogen und die Wandgemälde der Chorwände bedeckt. Die letzten größeren Renovierungsarbeiten wurden im Jahr 1972 durchgeführt. Vermutlich sind mit dieser Gelegenheit auch die Wandgemälde auf den Wänden des Langhauses entfernt worden. Heute ist es nicht mehr möglich, Reste dieser Wandbemalung zu finden. Im Jahr 1975 wurden zufällig wenige Fragmente der Wandgemälde des Chorraums entdeckt. In den Jahren 2009–2011 führte der Restaurierungsfachbetrieb Imago Picta GmbH Rechercheund Konservierungsarbeiten in mehreren Etappen durch. Dabei trat auf der Nordwand des Chorraums eine Darstellung des Jüngsten Gerichts zutage; auf der gegenüberliegenden Südwand wurden Szenen aus dem Leben der Heiligen Katharina von Alexandrien und solche, auf denen Helena und Konstantin zu sehen sind, entdeckt. Die Fachliteratur hält keinen Aufschluss über den Fertigungsprozess von Wandgemälden in den mittelalterlichen Kirchen Siebenbürgens bereit. Der Großteil der verfügbaren Beschreibungen bezieht sich lediglich auf Maltechniken und Stilfragen. Die von mir durchgeführten Untersuchungen bieten neue Erkenntnisse über den aktuellen Zustand der Wandbilder, die Fertigungstechniken und die Abfolge der Malschichten, die verwendeten Materialien und Werkzeuge.

EME

1

2

1. tábla

1. A templom nyugati homlokzata; 2. A szentély délkeletről

EME

2. tábla

A templom déli homlokzata és alaprajza

EME

1

2

3. tábla

3 1. Az Utolsó ítélet a szentély északi oldalán; 2. Bekarcolások kb. 3 méter magasságban a szentélybelső északi oldalán; 3. A szentély déli oldala, felső rész

EME

1

2

3

4. tábla

1. A diadalív felirata; 2. A déli oldal ablakbéllete; 3. A szentély déli oldala, alsó rész

EME

1

2

3

5. tábla

1. A diadalívre festett okos szűz; 2. Északi és déli oldal, állványszintek (pontáták); 3. Falképek a szentély déli, délkeleti homlokzatain: Júdás csókja, Szent Kristóf, Keresztrefeszítés

EME

1

2

6. tábla

3 1. Falkép a nyugati kapu fölötti lunettában: Krisztus, oldalán Máriával és Jánossal; 2. A szentély északi (Mária) és déli (Szent Katalin ruhája) oldala, bekarcolások; 3. Szent Katalin lelkének mennybevitele a szentély déli oldalán

EME

1

2

3

7. tábla

1. Szent Katalin ostorozása a szentély déli oldalán; 2. Szent Katalin lelkének mennybevitele a szentély déli oldalán; 3. Az apostolok lábai a szentély északi oldalán

EME 8. tábla

1

2

1. Szent Péter arca, a szentély északi oldalán; 2. Az ítélő Krisztus (északi oldal), Krisztus és Szent László arca (déli oldal); 3. Az ülőfülke környékének ábrázolásai a szentély déli oldalán

3

EME

1

2

9. tábla

3

1. Szent Kristóf, Jézus arca és a Keresztre feszített Krisztus a szentély déli homlokzatán; 2. Keresztmetszet-csiszolat, szemcsepreparátum, a szentély déli oldala (Maxentius császár zöld ruhájáról vett minta); 3. A szentély déli homlokzatáról vett vakolatminta hátoldala és homokfrakciója

EME

1

2

10. tábla

1. A szentélybelső déli feléről vett minta oldala, vakolatának homokfrakciója, a vakolatba kevert kenderszál; 2. A szentélybelső déli oldalának hátteréből vett minta. Sztereo- és polarizációs mikroszkópos felvételek, azurit szemcse, valamint az alatta lévő növényi szénréteg (BV felvétel)

EME

1

2

11. tábla

1. A szentélybelső déli oldaláról vett minta keresztmetszet-csiszolata: szénnel festett alárajz a vakolaton, felette az okkersárgával festett réteg; 2. A nyugati kapu fölötti falképből vett vakolatminta oldala és homokfrakciója

EME 12. tábla

1

3

2

1. A szentélybelső déli oldala, részlet a Szent Katalin lelkének mennybevitele jelenetből; 2. A Szent Istvánt és Szent Lászlót ábrázoló kép hátterébe bekarcolt évszám – 152? (fotó: Forster Központ, Gaylhoffer-Kovács Gábor); 3. A szentélybelső keleti és délkeleti oldala (fotó: Forster Központ, Gaylhoffer-Kovács Gábor)

EME 121

A NAGYVÁRADI RÓMAI KATOLIKUS PÜSPÖKÖK 18. SZÁZADI RÉGI REZIDENCIÁJA

A NAGYVÁRADI RÓMAI KATOLIKUS PÜSPÖKÖK 18. SZÁZADI RÉGI REZIDENCIÁJA KÉMENES MÓNIKA A tanulmány egy kevéssé ismert nagyváradi barokk építészeti emlék, a római katolikus püspökök elsĘ jelentĘs újkori rezidenciájának építéstörténetét mutatja be. A Várad neves 18. századi püspökei – Csáky Miklós (1737–1747), Forgách Pál (1747–1757), Patachich Ádám (1759–1776) – számára lakhelyként szolgáló palota nem felelt meg a századforduló urbanisztikai kihívásainak. 1901-ben elbontották, ám építésének fázisai, egykori megjelenése, alaprajzi- és funkcionális elrendezése a rendelkezésünkre álló forrásanyag – a püspöki levéltár gazdasági iratai, valamint az 1770-es években készült részletes felmérési rajzok – alapján részletesen rekonstruálhatók. Kulcsszavak: Nagyvárad, püspöki palota, barokk, Csáky Miklós, Patachich Ádám, Fortunato de Prati Keywords: Nagyvárad, Bishop’s palace, baroque, Miklós Csáky, Ádám Patachich, Fortunato de Prati

H

abent sua fata domus! – írta dr. Némethy Gyula 1901 októberében, a nagyváradi régi római katolikus püspöki palota elbontásakor.1 A teológiai tanár és mĦvészettörténész keserĦ szavakkal búcsúztatta a szomorú sorsra jutott, akkor mĦhelyeknek helyet adó barokk épületet és a gazdasági fejlĘdés jótékony következményeként üdvözölte annak lehetĘséget, hogy helyébe impozáns városháza épül majd. Véleménye szerint a földszintes épület nemcsak egykori fényét, hanem méltóságát is elveszítette a századfordulón nagy lendülettel átalakuló belváros palotái között. Tény, hogy a tágas és szabályos piactér emeletes bérházainak egységes homlokzatképét ezidĘtájt már csak egy-két földszintes ház illetve az északnyugati szegletet lezáró, a térre kerítéssel nézĘ, anakronisztikusnak ható püspöki palota látványa bontotta meg.2 Ifj. Rimanóczy Kálmán nagyváradi építész 1901. október 31-én aláírt, a várossal kötött szerzĘdésében a régi épület elbontására és az új városháza felépítésére kötelezte magát.3 Ez a historizáló épület 1902 és 1903 között épült fel és azóta, a Szent László (Kispiac) tér újszerĦ lezárásán túl, a Körös túlpartján elhelyezkedĘ Bémer tér felĘl és a kettĘt összekötĘ hídról feltáruló perspektívák kihívásainak is megfelelve, hangsúlyos és komplex városképi szerepet tölt be. A századfordulón az 1896 után ideköltözött elemi fiúiskola és a nĘi ipariskola mellett az ún. Moskovits-féle cípĘgyár, valamint néhány lakásként bérelt helyiség kapott helyet az ódon falak között. Ezt a drasztikusnak vélt funkcióváltást értékelték méltatlanként a kortársak, valósággal üdvözölve azon épület pusztulását, mely Várad legkiemelkedĘbb újkori püspökeinek szolgált rezidenciaként a 18. század hetvenes éveinek közepéig. Még az 1762–1776 közt felépülĘ pompás új barokk épület megálmodója, Forgách Pál, és megvalósítója, Patachich Ádám püspök is nagyrészt ezt a régi püspöki lakot – ritkábban a biharpüspöki és belényesi épületeiket – használták rezidenciaként. A 18. századi püspöki székhely kialakításának elĘzményei Az 1692-ben visszaállított püspökség elsĘ fĘpásztorai az egyházmegye központjának restaurációját, annak hagyományaihoz méltó megjelenését és építészeti keretbe öntését többféleképpen és 1

NÉMETHY 1901, 2. „...a régiségnek még fiatal, a mellett mĦvészietlen épület bontását örömest nézzük...” NÉMETHY 1901, 2. 3 BHÁLVT–VLVT 155. 1895–1902. 47 (másolat). 2

EME 122

KÉMENES MÓNIKA

különbözĘ helyszíneken remélték foganatosítani, leginkább a nagymúltú középkori Szent László székesegyház romjain (1699, 1713), a várban, vagy ennek közelében, a jobbparti Olaszi városrész fĘterét határoló telkeken (a Szent Brigitta templom mellett, 1702).4 Csáky Imre (1702–1732) sajátos megoldását választotta a problémának, amikor a városon kívül, délre fekvĘ Szálka pusztán építette föl vélhetĘen négyszögletĦ udvart közrefogó kastélyát az 1720-as évek végén. TervezĘje ismeretlen s az építkezés menetérĘl sincsenek információink. 1732. évi halála elĘtt nem sokkal be is költözött az addig elkészült részbe s még láthatta a palota mögé fundált székesegyház szentélyének lassan emelkedĘ falait.5 A hívektĘl való túlzott távolság késztethette utódait arra, hogy ne folytassák a megkezdett munkát, és ismét a belvárosban nézzenek alkalmas telek után, ekkortól azonban a palota ügye szorosan összefonódott egy éppen megszületĘ intézmény, az 1733. március 7-i császári rendelettel felállított lelkészpénztár (Cassa Parochorum) hatáskörével. Csáky Imre halála után a fĘpapi végrendelkezési jog korlátai következtében a hagyatékából lefoglalt vagyon szolgáltatta a lelkészpénztár egyik legfontosabb alaptĘkéjét.6 Az új plébániák javadalmazását és a meglévĘk jövedelmének kiegészítését intézĘ bizottság kezelésébe helyezett intézmény további alapjait a kamara által évente befizetett 16 000 forint,7 valamint a szentgotthárdi és pécsváradi apátságok jövedelmei képezték. A rendelet a nagyjavadalmas fĘpapokat s értelemszerĦen a váradi püspöki javakat is érintette: a 60 000 forintra értékelt jövedelmébĘl a püspöknek rendelt 17 000 forint fölötti összeg az említett alapot illette, sĘt született egy, a püspöki birtokok ennek megfelelĘ felosztását szorgalmazó javaslat is.8 Így Csáky Imre utódját, Luzenszky István László váradi püspöki helytartót 1733-ban a püspöki uradalmak jövedelmeinek korlátozott használata mellett nevezték ki az egyházmegye fĘpapjává. Végül olyan feltételek mellett iktatták a püspökség összes javaiba, hogy évi 24 000 forintért bérbe veszi azokat a birtokokat, melyek a saját – 17 000 forintnyi – jövedelmét biztosító javakon felül voltak, de kérte, hogy ez az összeg ne a lelkészpénztárba kerüljön, hanem az egyházmegye székesegyházának, palotájának és papneveldéjének építésére fordíttassék. Mivel már 1733 augusztusában az elsĘ negyedévi 6000 forintot a plébánosok pénztárába fizette be, nyilvánvaló, hogy utóbbi javaslatát nem fogadták el.9 Az újonnan építendĘ váradi püspöki épületek anyagi kérdéseiben a Cassa Parochorum intézménye 1741-ig érintett maradt, míg Csáky Miklós püspök (1737–1747) hosszadalmas, de jól kigondolt folyamodványainak köszönhetĘen elérte, hogy királynĘi rendelettel a fenti korlátozások megszĦnjenek és az uradalom javait saját egyházmegyéjére fordíthassa.10 Csáky két elĘdje azonban elszámolásokkal is tartozott a lelkészpénztárnak, így érthetĘ, hogy az intézmény Váradra vonatkozó iratanyaga értékes információkat Ęriz az egyházmegye központi építkezéseire nézve.11 A Helytartótanácsi Levéltár Acta Cassae Parochorum címĦ állagának 188 lapnyi, számozott, de hiányos váradi iratanyagában a tervezett építkezések ügyének elsĘ említései 1735. május 25-tĘl követhetĘk,12 ezekben hangsúlyosan tevĘdik fel a püspök és a káptalan közös megegyezésének fontossága.13 4

BIRÓ 1932, 5–7, 10. ill. 5, 19, 48. jegyzet. BIRÓ 1932, 10. 50–54. jegyzet. 6 MÁLNÁSI 1933, 232–233, 296. 7 A továbbiakban a forint alatt rajnai forintot értünk. 8 BUNYITAY–MÁLNÁSI 1935, 233. 9 BUNYITAY–MÁLNÁSI 1935, 231–232. 10 BUNYITAY–MÁLNÁSI 1935, 253. A Csákyak levéltárára hivatkozik. 11 Az iratanyag regesztáját már 1973-ban közzétették. ACP 1974, 27–33. 12 MNL C38. – Diocesis Magno Varadiensis No 4. f. 167–168. 13 „...Pro structura autem Cathedralis Ecclesiae, ac Residentiae Sua Ep[isco]p[a]lis, nec non Seminarij Locum qvi eatenus qvam maxime conveniens, et commodissimus esse videbitur, cum Interventu Capituli Varadiensis...” MNL C38. – Diocesis Magno Varadiensis No 4. f. 167–168, 128. (utóbbi regesztája: ACP 1974, 27.) 5

EME A NAGYVÁRADI RÓMAI KATOLIKUS PÜSPÖKÖK 18. SZÁZADI RÉGI REZIDENCIÁJA

123

1735 szeptemberében a Helytartótanácshoz benyújtott kérvényében Okolicsányi János püspök (1734 okt. – 1736 nov.) a Körös jobb partján székesegyházat, püspöki palotát és szemináriumot magába foglaló épületegyüttes felépítésére kért engedélyt, a szeminárium építési költségeit 12 000, a székesegyház és a rezidencia költségeit pedig 55 000 forintra becsülve.14 Az iratanyag egyetlen tervrajzot tartalmaz, mely a 136. számot viseli, készítĘje Ordódy Lajos helytartótanácsi titkár.15 (1. tábla) Noha a lapszámozás nem követi pontosan a feltételezett iktatási sorrendet, kikövetkeztethetĘ, hogy a terv Okolicsányi szeptember 5-i beadványának mellékletét képezi. Ordódy Lajos László 1724 és 1746 között a Helytartótanács alkalmazottjaként a kiadóhivatali írnokból köznemesi tanácsos lett, 1735-ben vált irattárnokból titkárrá.16 Magához az építészeti megoldáshoz alighanem csak annyi köze lehetett, hogy viszonylag jó rajzkészséggel másolt át és talán le is egyszerĦsített egy, a püspökség által a rendelkezésére bocsátott, korábbi építészeti tervet vagy annak helyszínrajzát.17 Az eredeti terv szerzĘjét egyelĘre nem sikerült azonosítani, de alighanem a bécsi Udvari Kamara valamelyik jeles építésze lehetett. Elgondolása az akkor még rendkívül szerény váradolaszi városképbe óriási léptékben fogant, a korabeli Magyarország várostopográfiai viszonyai közt is valószerĦtlenül nagyvonalú urbanisztikai elrendezést javasol, mely egy hozzávetĘleg 510 x 170 m-es, hatalmas központi tér köré szervezi át a Körös jobbparti Olaszit. Maga a tér az akkori városnegyednek majdnem a felét foglalta volna el. A karteziánus rendszerĦ, szimmetrikus ideálterv minimális mértékben számolt a meglévĘ városszerkezet elemeivel, gyakorlatilag csak a középkorból örökölt széles fĘutca keleti felének tengelyére, nyomvonalaira alapozott az új kompozíció. A Budára vezetĘ országút és a Szent Egyed (FĘ, Nagy) utca szegletében ekkor már álló jezsuita templom és rendház volt az egyetlen valóságból átvett elem, nem szerepel rajta sem a Szt. Brigitta templom, sem Benkovich püspök háza. Az építész a központi tér fĘtengelyére merĘlegesen egy kb. 145 x 210 m-es, zsebszerĦ északi térbĘvület közepére helyezte el a 85 m hosszú, monumentális székesegyházat, a két tengely metszéspontjába s egyúttal a fĘtér geometriai középpontjába egy oszlop került. A székesegyház egyik oldalára, a tér északi oldalába illesztve helyezte el a 132 x 75 m-es püspöki palotát, a másik oldalára pedig az L alaprajzú szemináriumot, mindkettĘ mögött, a székesegyházzal párhuzamosan táblákba osztott parkot alakított ki. Végül a székesegyház háta mögött kaptak volna helyet a kanonokok házai. A teret határoló és a Körös felé kifutó, folytonos utcafrontos beépítésĦ, négyzetes telektömböket sematikusan ábrázolta a tervezĘ, a két középsĘt kissé hátrahúzva. A méreteivel a Patachich-féle késĘbbi rezidenciát is meghaladó palota négyszögĦ, majdnem zárt udvar köré szervezĘdik, sarkain rizalittal kiugró pavilonokkal, a tér felé fĘbejáratos középrizalittal. Két további bejárat nyílik az oldalsó szárnyak közepén, a hátsó szárny viszont középen nyitott és íves kerítés, vagy kolonnád választja el a kerttĘl. Az épülettömbtĘl keletre található a gazdasági udvar, istállókkal és szekérszínekkel, a háta mögött konyhaudvar, majd a palota parkjától kerítéssel elválasztott nyolctáblás haszonkert. Noha az egyedüli, részleteiben is megragadható, sajátos centrális térképzésĦ székesegyház ábrázolása lehetĘséget nyújt a részletesebb elemzésre,18 úgy véljük, hogy további levéltári források felbukkanásáig egyelĘre ez sem segít hozzá a tervezĘ személyének azonosításához, és persze számol14

MNL C 38. – Diocesis Magno Varadiensis No. 4. f. 146–149. „Ludovicus Ordody Consilii Regii Locumt[enentialis] secretarius delineavit”. A tervlap részleteit közli: TERDIK 2013, 350, fig. 1.; KRÄHLING – NAGY 2013, 83, 2. kép. 16 PAPP GÁBOR: A Helytartótanács köznemesi tanácsosai (1723–1783). Az elsĘ eredmények. A Diaeta munkacsoport konferenciájának elĘadásai Collegium Budapest, 2006. április 22. – megtekinthetĘ A 18. századi magyar országgyĦlések történetét kutató csoport honlapján: http://szijarto.web.elte.hu/PG.html 17 Ordódy az általános lelkészpénztári bizottság számára dolgozhatott, 1737. április 26-i beadványában szintén a nagyváradi egyházmegye ügyében jár el: MNL C 38. – Diocesis Magno Varadiensis Nr. 4. f. 236. 18 Az alaprajzi elrendezés elemzése szétfeszítené tanulmányunk kereteit, arra másutt fogunk kitérni. 15

EME 124

KÉMENES MÓNIKA

hatunk típusterv adaptációjával vagy mintakönyvi átvétellel is. Arról viszont, hogy mikor született ez az elsĘ terv, Okolicsányi püspök beadványainak utalásai alapján következtethetünk. Ezek szerint az új épületegyüttes gondolata részben már elĘdje, Luzenszky István László püspök idejében megfogalmazódott,19 aki bár csak egyetlen évig (1733. február – 1734. január) viselte a váradi püspöki címet, már jóval régebbrĘl, Csáky Imre érsek-bíbornok váradi helynökeként végezte az egyházmegye igazgatását. Így alkalma és hatásköre is volt, hogy – valószínĦleg Csáky Imre közvetítésével – a kor valamelyik neves bécsi építészétĘl rendeljen tervet az új székesegyház és a püspöki rezidencia számára. Az 1736. január 26-án kelt uralkodói leirat, mĦvészi dolgokban járatlan kéz munkájának tartva, keményen bírálta a tervet és a vár védelmi rendszerére vonatkozó rendelkezésekre hivatkozva – melyek értelmében ennek 500 méteres körzetében tiltottak bárminémĦ építkezést – visszautasította,20 ugyanakkor az újabb helyszín kiválasztásához hozzáértĘ építész segítségét ígérte. A következĘ hónapokban többször is szó esik egy meg nem nevezett bécsi építész útiköltségeinek és napidíjának a Cassa Parochorum általi felvállalásáról,21 májusban Okolicsányi püspök érdeklĘdött a bécsi építész érkezése felĘl, amikor a káptalan és a katonai elöljáróságok közötti, a helyszínt illetĘ megegyezésrĘl tudósította a Helytartótanácsot.22 FeltehetĘen sürgetése eredményezte, hogy augusztus elején helytartótanácsi határozatra végül Budáról érkezett építész.23 EgyértelmĦ, hogy a Helytartótanácsnak is fontos volt szem elĘtt tartania az egyházmegyei székhely megszervezésének az alapvetĘ funkciókat egyazon épületegyüttes keretein belül integráló elvét, s ezzel a meghagyással, a helyszín kijelölésére és tervezésére bocsátották Okolicsányi rendelkezésére a magyar kamarai építészt, Fortunato de Pratit.24 Biró József kutatásaiból kiderül ugyan, hogy Prati többször is járt Váradon25 és a székesegyház számára két tervvariánst is felvázolt, ám a mĦvészettörténet-írás nem számol elkészült mĦvekkel; ráadásul az 58 éves építész 1738 novemberében meg is halt. A jelentĘs helyigényĦ épületkomplexum kijelölése érthetĘen nem volt egyszerĦ feladat, Olaszit elvetették, Újváros fĘterén pedig már majdnem két évtizede állt a székesegyházi mellett plébániafunkciót is ellátó Szent László templom. A várad-újvárosi palota építésének menete (1737–1762) Okolicsányi utóda gróf Csáky Miklós (1737–1747) püspök lett. ėt még 1723-ban római tanulmányútjából visszatérve nagybátyja, Csáky Imre püspök nevezte ki váradi kanonoknak, 1734-tĘl pedig nagypréposti címet nyert.26 Beiktatása után a palota sorsáról gyors döntés született, mely a korábbi elképzeléseknél szerényebb, de a körülményekhez igazodóan könnyebben kivitelezhetĘ megoldást eredményezett: a fĘpapi rezidencia helyét a káptalani fennhatóság alatt lévĘ, Körös-balparti Újváros szívében tĦzte ki,27 szemben az 1721-tĘl lassan felépült Szent László templommal, mely így végül 1768-ig töltötte be a székesegyház szerepét.28 19

„…Loci hujus et circumstantiarum peritorum Virorum exquiri et designari feci estqve per omnia plane idem, quem jam in prius D[omi]nus Lusinszky electus praedecessor meus delineari ...” MNL C38. – Diocesis Magno Varadiensis, No 4. f. 146. 20 MNL C38. – Diocesis Magno Varadiensis No 4. f. 195. (Regesztája: ACP 1974, 28.) 21 MNL C38. – Diocesis Magno Varadiensis No 4. f. 193–194, 199, 209–210. 22 MNL C38. – Diocesis Magno Varadiensis No 4. f. 209–210. 23 BIRÓ 1932, 11, XIII. 24 BIRÓ 1932, 11, XIII. 25 BIRÓ 1932, 11, XV, XVI. melléklet. 26 SCHEMATIZMUS 1896, 95–96. 27 A török uralom alóli felszabadulás után, több, jogilag önálló település alakult ki az egykori Várad területén, ezek közül a káptalani fennhatóság alá került Várad-újváros tekintette magát a jogutódnak. Ez a városrész


125

A hódoltságot követĘen újonnan alapított Újváros fĘtere kézenfekvĘen kínálkozott a reprezentatívabb épület elhelyezésére, itt emelte a püspök a görög katolikusok számára a fĘesperesi lakot 1740tĘl a tér nyugati oldalán, illetve az imaházat 1739-tĘl a délnyugati szeglet telkére, de Újvároson lakott a káptalan tagjainak zöme is 1751 elĘtt.29 Az új körülmények között a három épület – rezidencia, székesegyház, szeminárium – reprezentatív kompozicionális egységének elve megvalósíthatatlanná vált. Az új székesegyház nem készült el, a szeminárium épülete végül a rezidencia mellett épült fel.30 Magának Csákynak – aki egyébként ideje jó részét nem a Körös parti városban töltötte – kanonoki háza éppen a késĘbbi rezidencia helyén állt, püspökké való kinevezésének évében, 1737 júliusában vásárolta meg Várad-Újváros közösségétĘl a plébániaházat.31 Mind a szerzĘdés szövege, mind az ugyanaznap kelt elismervény részletei egyértelmĦvé teszik, hogy a 800 forintért megvásárolt, javításra szoruló épületet Csáky püspök saját házával együtt a késĘbbi rezidencia létrehozására szánta.32 Ez év októberében egy harmadik, szerényebb házat is vásárolt 200 forint értékben az elĘbbiek közelében.33 Ezek a házak az egykori Kispiac tér északnyugati részén helyezkedtek el, a Körössel párhuzamosan haladó két utca által határolt tömb keleti végében. Az egyesített telkeken álló házak rezidenciává történĘ kiépítése, helyesebben bĘvítése és átalakítása jól nyomon követhetĘ az építkezési iratok alapján. Csáky 1737 végén fĘispáni beiktatására érkezve az elĘdei által is gyakran használt, Biharpüspökiben emelt szerény épületben szállt meg,34 mert akkor már folytak az általa megrendelt munkálatok Várad-Újvárosban.35 Az építkezések felügyeletével Kapusinszky Bálint36 és Kelemen Péter37 udvarbírókat bízta meg. A kifizetési összesítĘkbĘl úgy tĦnik, hogy az 1740-es évek közepéig a püspökség építkezésre fordítható kereteit fĘleg a rezidencia kialakítására összpontosították. 1737–1740 között a kivitelezést Franz Schuster, a köztiszteletben álló váradi pallér vezette.38 Az 1730-as évektĘl Ęt tekinthetjük a püspökség fĘ építĘmesterének, a legjelentĘsebb építkezéseket Ę teljes mértékben 18. századi eredetĦ, a várparancsnokság által a Rákóczi-féle felkelés után, 1714-ben kijelölt terület, mely a vártól és a fejedelemség kori településtĘl jóval nyugatabbra húzódott. EMėDI 2010, 17. 28 BIRÓ 1932, 7–10. 29 BIRÓ 1932, 68, 407. jegyzet. 30 Az 1827-ben elbontott egykori Seminarium Csákyanum épületérĘl semmit nem tudunk. 31 BUNYITAY–MÁLNÁSI 1935, 259, 475–476; LAKOS 1904, 250. 32 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 6. 1737–1738. 33. „…az mellyet Méltóságos Püspök Úr az magha ugyan városunkbéli Rezidentiájához megh vett és hozzája kivánnja applicálni…” 33 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 6. 1737–1738. 34. Jelesitz György „mostani interimális Püspökségi Rezidentia mellett itten Váradon” levĘ házát. 34 BUNYITAY–MÁLNÁSI 1935, 244. 35 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 6. 1737–1738. Diaria Perceptorialia pro Annis 1737–1738. 36 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 6. 1737–1738. 25, 28, 31. 1737 július–októberében 1521 forintot fizetnek neki a püspöki és váradi rezidenciák építési költégeiként. (Szintén neki fizetnek további 1000 forintot 1737 júliusában a templomok apparamentumainak BécsbĘl történĘ lehozataláért. BHÁLVT– ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 6. 1737–1738. 32.) 37 1737 július–októberében a „Váradi és Püspöki épületek körül leendĘ expensék” kifizetését rendeli el, 150 és 200 forint értékben (BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 6. 1737–1738. 52–53); októberben Ę vásárol zsindelyt és lécet 300 forint értékben (BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 6. 1737–1738. 54); 1738-ban a püspöki épületek körüli tevékenységéért 4151 forint fizetést kap (BHÁLVT– ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 7. 1738. Rationes perceptorales A[nno] 1738). 38 Egy 1740-bĘl származó elszámolás munkásait név szerint említi és fényt derít a munkacsoport etnikai jellegére – kivétel nélkül német nyelvterületrĘl származtak (BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 9. 1740. 10). Franciscus Suszter (Franz Schuster) 1738-ban és 1741-ben Újváros német fĘbírája (EMėDI 2010, 75). A város 1732-es és 1740-es adólajstroma családját a Német utcában jegyzi; az általa fizetett adó összegei azt bizonyítják, hogy az uradalmi megrendeléseknek eleget tevĘ római katolikus, német mester a város egyik leggazdagabb polgárának számított az 1730–1740-es években. Az 1747–1748-as összeírásban azonos neveik alapján utódjaiként azonosítható személyek szerepelnek némileg alacsonyabb adókötelezettséggel a Német és a Közép utcában (EMėDI 2010, 135). 1753-tól már nem találjuk az adólajstromokban. Váradi életének további,

EME 126

KÉMENES MÓNIKA

irányította, így a rezidencia mellett a biharpüspöki munkálatokat, egy 1734-es elszámolás szerint pedig a káptalan is vele szerzĘdött a Szent László templom munkálataira.39 Az átépítések és bĘvítések mibenlétére nem sikerült fényt deríteni, azonban a többi mesterember elszámolásai alapján következtethetünk az építkezések elĘrehaladására, esetenként az új épület részleteire is. 1737 novemberében Till Gáspár váradolaszi lakatos mester 16 ablak és két ajtó vasalatait készítette el,40 1739-ben a kápolna nyílászáróit vasalta: egy dupla ajtót és két ablakot.41 Joannes Laurentius Schrayrette újvárosi üveges 1737-ben kelt elszámolásában az újjonan építetett rundelt, a régi épület 10 nagy ablakát, az officialisok szobáját, a Méltóságos Gróf hálószobáját és lakószobáját, valamint a kapellát említi.42 Már 1738-ban számos olyan tételt fizetnek ki, melyek a kivitelezés – mint késĘbb kiderül: elsĘ szakaszának – befejezését jelölhetik, így az asztalos-, üveges-, lakatos-, és fazekasmunkák mellett a palotán és a székesegyháznál – azaz a Szent László templomnál – dolgozó festĘknek is fizetnek.43 Magerovicz János fazekas 1740-ben kelt elszámolásában régi és új paloták,44 bennük régi és mostani hálószobák illetve mostani nappali szerepelnek. Fazekas János fazekasmester elszámolásából részletes leírását kapjuk a kápolnában lévĘ kályhának, melyhez adott „15 darab kályhát 11 párkánt, 3 vállat 6 zöld csipkét és 2 zöld gombot…”45 A kápolnán és a lakosztályokon kívül említik az ebédlĘpalotát, az elĘtte való szobát és a czukerpacker szobáját.46 Magáról az épületrĘl az elszámolások nem sok adatot nyújtanak. Tetejét biztosan zsindely 47 fedte. KĘbĘl készült részleteit az 1740-es évek közepétĘl a kolozsvári tevékenysége révén ismert Hoffmayer József kĘfaragó – Hoffmayer Simon apja – készítette. Hoffmayer további két kĘfaragó/kĘvágó társával Csáky Miklós püspök bíztatására telepedett le Váradon 1738 körül.48 1739ben az uradalom márvány és kĘtartalékainak felkutatásáért is fizették.49 1745-ig folyamatosan dolgozott a váradi rezidencián, utolsó ismert számláját 1745-ben váradolaszi kĘfaragóként írta alá és feltehetĘ, családi vonatkozású nyomait megörökítĘ anyakönyvi adatokat tett közzé Biró József az 1738–1745 közötti idĘszakból. 1745-ben fiát még Váradon keresztelik, de feltehetĘen röviddel ezután a család elköltözött a városból (BIRÓ 1934, 23, 101. jegyzet). 39 BIRÓ 1932, 8, V. melléklet. 40 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 6. 1737–1738. 42. 41 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 7. 1738. 196. 42 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 6. 1737–1738. 43. 43 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 7. 1738. Rationes perceptorales Anno 1738. A két rezidenciához (váradi és püspöki) szükséges asztalos munkákért 128,36, a kovácsnak 129, a lakatosnak 106, az üvegesnek 252, a fazekasnak 81,48 forintot fizettek. A Szent László templomban és a váradi rezidenciában dolgozó festĘ 122 forintra dolgozott. BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT. Gazdasági iratok, 7. 1738. Rationes perceptorales Anno 1738. 44 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 9. 1740. 3. 45 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 9. 1740. 4. 46 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 7. 1738. 197. 47 1738-ban 9200 zsindelyt raktak fel az épületre. BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 9. 1740. 62. 48 1738 márciusában és májusában „Joseph Hoffmayer bischöpflicher Steinmetz balier in Grosswardein” részére 40, illetve 30 forintot ír elĘ az egyházmegye prefektusa, az ezután elvégezendĘ munkájának elĘlegeként „...hogy házat vehessen magának és innen ell ne mennyen lakni...” (BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 7. 1738. 178, 180, 181). Mivel 1738-ban gyermekét már itt keresztelik, nyilvánvaló, hogy családostól, letelepedési szándékkal érkezik. Felesége, Catharina Mussel, valamikor 1743 elĘtt meghalt, ugyanis ezévben Hofmajer József újabb házasságra lép Rajzer Mariával (BHÁLVT–MATR, 708). 1748-tĘl a kolozsvári Szent Mihály templom barokk átépítésének durvább kĘfaragó munkáit végezte (BIRÓ 1934, 22; B. NAGY 1970, 250–251, 304–305). Az, hogy 1738-ban született gyermekét Franz Schuster építĘmester keresztelte (BÍRÓ 1934, 22) eddig is sejtette az itteni katolikus klérus szolgálatában végzett munkáit, mindeddig azonban források ezt nem támasztották alá. 49 „ … az márvány KĘ és más beneficiumokhoz ki kikeresésében Ezen Püspökségi Dominiumban, mellyek az jövĘbéli épületekhez sokat fognak contribuálni…” BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 7. 1738. 176.

EME 127

A NAGYVÁRADI RÓMAI KATOLIKUS PÜSPÖKÖK 18. SZÁZADI RÉGI REZIDENCIÁJA

hogy utána rövidesen Kolozsvárra költözött.50 Tételes elszámolásai közül fontosabbak az új épületekhez készültek: „a templom fellöl egy nagy új kaput csináltam minden hozzá valóval? együtt, (...) a Körös felöl egy új nagy ajtó”.51 Az épület faragott kĘ részleteivel függ össze egy 1740-es adat. Eszerint a lépcsĘk és ablakkeretek elkészítését sürgetve újabb puskapor adagot küldtek a kĘfaragónak.52 A rezidencia belsĘ kiképzésérĘl, díszeirĘl is csupán elszórt információk állnak rendelkezésünkre: Jacob Kaczler képírót az ajtókon végzett munkájáért fizették,53 Balthasar Stocker képíró elszámolása szerint a bútorokat és ajtószárnyakat festette hamu színĦre, profiljait ezüsttel hangsúlyozva,54 Fülep Izsák kalmár pedig egy „vég zöld rását”55 adott a püspök szobájában lévĘ keresztre, és „ajtó eleibe cortinának”. 56 A püspökség építkezéseinek költségei a következĘ években az alábbi táblázat szerint bonthatók le.57 Év

kĘmĦves

tégla

asztalos

kovács

1738

982,3

1264,56

128,36

106

1739

567,15

1740

1083,38

763,12

219,50

1741

1288,35

548,48

757

1742

910.27

319,31

428,22

1743

2235,25

469,24

1254,5

1744

917,49

738,18

1064,19

318,57

lakatos

fazekas

129

81,48

134,15

5

315,16

118,54

118,30

85,36

10

7

89,3

428,10

festĘ szobrász 112

kĘfaragó

üveges

213

252

kertész

460,15 60

10 137

949,20

ács

50 390,9

199

304

58,24

121,6

97,31

176,15

40

162,46

43,53

89,13

15

14,16

129,8

24

1742-tĘl Johannes Steierer (Steuer, Stajer, Staerer) építĘmester vezette a püspökség építkezéseinek nagy részét,58 így a biharpüspöki és váradi rezidenciák munkálatait is. A táblázatban rögzített elszámolási tételek eloszlásai alapján állandó építkezési tevékenységgel számolhatunk, melynek legnagyobb részét a kĘmĦvesmunka tette ki, azonban a belsĘk kialakítása és folyamatos felszerelése is követhetĘ. A kĘfaragó munkák kifizetési mutatói szerint a megrendelések nagyobb része 1742-re elkészült, az elszámolások szerint eddig kerül sor az ablakkeretek és lépcsĘk kifaragására.59 1741-tĘl már kertészt is fizetnek, ez utalhat a munkálatok legalább részleges felfüggesztésére/ megszĦnésére is.60

50

BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 14. 1745. 131. Egy évtized múlva újra szerzĘdéses viszonyba került a váradi püspökséggel, amikor már mint erdélyi kĘfaragó az új székesegyház építéséhez szükséges alabástrom kövek kiválasztására kérték fel. BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 1756. 26. 450. 51 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT. Gazdasági iratok, 7. 1738. 177. 52 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 9. 1740. 90. 53 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 7. 1738. 213. Minden bizonnyal Andreas Michael Kaczler festĘ apja, aki Hoffmayer kĘfaragóhoz hasonlóan az 1740-es években Kolozsvárra költözött, és itt 1756–1757 között több szobor aranyozását, márványozását végezte. BIRÓ 1934, 33. 54 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 7. 1738. 214. Baltasar Stroszer pictor már az 1726 körül készült, Olaszi katolikusait rögzítĘ összeírásban is szerepel, 1748-tól Joseph nevĦ fia, újvárosi lakosként, szintén képíróként dolgozott a püspökség számára. MNL E 156. U C 17:10 (c). 55 Gyapjúból készült szövetfajta, változatos felhasználása a különféle ruhafélék elĘállításától bútorok borításáig, bevonásáig, függönyök, leplek (koporsó, hintó) készítéséig terjedt. SZABÓ T.–VÁMSZER 2002, 66–67. 56 A Szent László templomban a baldachin vásznait is Ę készítette. BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 8. 1739. 68. 57 Az egyházmegye összes építkezésére fordított összegeket tartalmazza, azonban ez legtöbb esetben teljesen vagy nagyrészt csak a váradi, esetleg a biharpüspöki rezidenciánál tett munkálatokat jelenti, éppen ezért relevánsnak tekinthetĘ. 58 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 11. 1742. 38, 44. 59 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 9. 1740. 90. 60 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 10. 1741. 90.

EME 128

KÉMENES MÓNIKA

Az 1740-és évek elsĘ felében, egy újabb építkezési periódus során egybeépítették és egységesítették a felvásárolt szomszéd telkek épületeit.61 Ezek után csak kisebb beavatkozásokkal, kiegészítésekkel és javításokkal számolhatunk. Mivel az új kĘmĦves neve 1742-ben jelenik meg az elszámolásokban, arra következtethetünk, hogy az átalakítás valamikor 1742–1744 között folyt Johann Steierer építĘmester vezetésével. Feltételezzük, hogy a püspöki palota kiépítése Csáky Miklós püspöksége idején nagyrészt befejezĘdött. Ennek ellenére késĘbb is találkozunk nemcsak a berendezésekre, hanem az épület struktúráját is érintĘ beavatkozásokra vonatkozó kisebb-nagyobb kiadásokkal. 1748-ban kis léptékĦ munkálatokat fedezĘ összegeket fizettek ki Wolfgang Usold ácspallérnak,62 sĘt, a 40-es évek végén már különféle javításokról is gondoskodni kellett, így Matthias Koloszer/Koloroser asztalost a palota – köztük a kápolna – egyes berendezési tárgyaiért illetve ezek javításáért egyaránt fizették.63 Bizonyos helyiségeket, talán a hátsó udvarra nézĘk közül néhányat a 1748–1749 év folyamán láttak el ablakokkal, ugyanis ekkor fizették Schwartz Fülöp olaszi kovácsmestert az udvarba készült 4 új ablakra való rostélyért64 és Kontolak Ferencet üvegesmunkáiért, melyeket a hátsó udvari új házak 6 új ablakában helyezett el,65 illetve a rezidencia udvarának végében elhelyezett új lámpásért. A kiszolgáló személyzet egyes helyiségeiben, így a hajdúk házában, a kapus házban kemencéket állítanak fel Birocska György fazekas saját kályháiból s Ę javítja a sütĘház, a káplánház, a cukrász szobája és a két refektórium kályháit is. A következĘ években egy másik váradi fazekas, Tarczali János több kemencét tapasztott és festett az udvarban.66 Az ingóságokról alig esik szó, kivételesen tudjuk, hogy 1749-ben Forgách püspök egy márványasztalt vásárolt,67 1750-ben pedig a konyhafelszerelés 5 üsttel vagy üsttartó állvánnyal gazdagodott.68 1750-tĘl új fejezet nyílt a püspökség építkezéseinek történetében Forgách Pál püspök (1747– 1757) nagyobb léptékĦ terveinek köszönhetĘen, ismét napirendre került ugyanis a székesegyházat, rezidenciát, kanonoki házakat és szeminárumot magába foglaló együttes gondolata, de immár a Körös túlpartján fekvĘ Olaszi városrésztĘl északra elterülĘ enyhe kiemelkedésen. Ennek rendjén 1750-tĘl számos idegen mesterember érkezett Váradra, közülük a legjelentĘsebbek az 1751–1752-tĘl megjelenĘ Domenico Luchini fĘpallér olasz kĘmĦvescsoportjának tagjai, akik Giovanni Battista de Ricca kivitelezĘ csapatát képezték.69 1752-tĘl minden évben ezek az idegen mesterek dolgoztak a rezidencián nem túl jelentĘs összegekért,70 azonban ezen kisebb beavatkozások részleteit nem sikerült nyomon követni. JelentĘsebb átalakításokra Patachich Ádám püspökségének idején (1759–1776) került sor. Az 1760 tavaszán Váradra érkezĘ Patachich áthordatja Újvárosba az új székesegyház fedélszékébe szánt gerendákat és cserepeket a rezidencia bĘvítésére.71 A számadási iratok alapján 1760–1762 között 61

Újváros jegyzĘkönyvei a Csáky Miklós püspök és a város között 1740-ben eszközölt házcserét is rögzítik, ennek pontos helyét azonban még nem sikerült azonosítani. Nem kizárt, hogy ez is a palota kiépítésével van összefüggésben. LAKOS 1904, 250. 62 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 17. 1748. 230, 292, 299, 300, 302. 1743-tól Wolfgang Usold ácsmester egyre több munkával szerepel a püspöki számadásokban, 1744-tĘl az 1750-es évek közepéig az összes jelentĘsebb építkezéseknél Ęt találjuk. Az újvárosi, Közép utcában lakó tehetĘs polgár 1749–1753-ben a városi magisztrátus szenátora. EMėDI 2010, 139, 360. 63 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 17. 1748. 525; 18. 1749. 275. 64 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 18. 1749. 239. 65 BHÁLVT-ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 18. 1749. 222. 66 1749-ben egy új és egy régi kályhát is rakott a püspöki udvar helyiségeiben (BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 18. 1749. 250; 19. 1750. 264); az udvarban 19 kemencét tapasztott (BHÁLVT– ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 22. 1753. 371). 67 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 18. 1749. 74. 68 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 19. 1750. 294. 69 BIRÓ 1932, 26–28. 70 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 22. 1753; 23. 1754; 24. 1755; 25. 1756. 71 BIRÓ 1932. 34, I. melléklet.


129

komolyabb összegeket utaltak ki a rezidencián belül kialakítandó Claustra Basilitarumra.72 A görög katolikusok 1749-ben kinevezett suffraganeus püspökét, Kovács Melétet a pápa felmentette azon kötelezettsége alól, hogy a kánoni elĘírások szerint, a Szent Vazul rend szerzeteseibĘl álló káptalanjával együtt külön monostorban éljen.73 Patachich Ádám felvállalta e tanácsadói és tanítói testületnek helyet adó épületrész kialakítását, mégpedig a saját püspöki palotájában. A részleteiben és eredményeiben alig ismert munkálatok kĘmĦves részét az olasz kivitelezĘcsapat végezte, Domenico Luchini vezetésével,74 az ács- és asztalosmunkákat pedig az új székesegyház építésére 1759-ben érkezĘ Blasius Ruttenstainer ácspallér irányítása alatt dolgozók.75 1759-ben már fazekasokat is fizettek az ez évben épített új szobákban felrakott kályhákért.76 A munkálatok során az említettek mellett egyéb funkciójú tereket is kialakítottak: 1760-ban Georgius Berger bádogos részletes elszámolása a „novo erecto officialium tracta”-t említi.77 Az építkezés 1762-re befejezĘdhetett, ezután már csak javításokra vonatkozó kiadásokat rögzítenek a számadások.78 A Patachich idejében történt átalakítások és javítások jellegét nagymértékben meghatározza az a tény, hogy közben mindvégig nagy lendülettel épült a nagyszabású új püspöki palota. FeltehetĘen jövĘbeli terveirĘl tanúskodik az a tény is, hogy a görög katolikus suffraganeus püspökség fĘhivatalának helyiségeit itt alakította ki, a piactér délnyugati szegletében elhelyezkedĘ görög katolikus püspöki lak és templom közelében. Hogy milyen más funkciókat tervezett az átköltözés utáni épületbe, nem tudjuk, ugyanis 1776-ban, amikor az új palota nagyrészt elkészült, Patachichot Kalocsára helyezték át. Az 1773. március 6-i tĦzvész és az 1774-es Körös-áradás okozta károkat még Patachich idejében kiigazították.79 A püspöki rezidencia épületének képi forrásai, funkcionális beosztása Két metszet, néhány archív fénykép és rövid leírás alapján az 1901-ben elbontott épület keleti felérĘl és utólag átalakított fĘhomlokzatáról aránylag pontos képünk volt, alaprajzi elrendezésérĘl, belsĘ tereinek kiképzésérĘl, ezek eredeti funkcióiról azonban mindeddig nem rendelkeztünk semmiféle információval. Két eddig ismeretlen 18. századi felmérési rajz és szövegmellékleteik, valamint az elbontás elĘtt néhány évvel, 1898 novemberében készített átalakítási tervrajz80 bĘséggel pótolja ezt a hiányt: segítségükkel jórészt rekonstruálható az egykori épületegyüttes, sĘt ezek a források keletkezésének egyes mozzanataira is rávilágítanak. A Magyar Nemzeti Levéltár Tervtárában a nagyváradi görög katolikus püspökség épületeinek rajzai gyanánt katalogizált81 sorozatot Szervánszky Ábrahám kamarai mérnök82 készítette, feltehetĘen 72

1760-ban kialakítására összesen 8325,39 forintot költöttek. BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 30. 1760. 1761-ben ez az összeg 11044,22 forint, ebbĘl a kĘmĦvesek bére 2815,46 forint, az ácsok 1369,18 forintért dolgoztak, a kovácsmunkák 409,12 forintba kerültek, az asztalosmunkákért 507,30 forintot fizettek, a bádogosmunkáért 52,30 forintot, a fazekas 65,41 forintot kapott. BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 31. 1761; 1762-ben 3192 forintot fordítanak az „aedificio Conventus Basilitanum”-ra. BHÁLVT– ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 32. 1763. 73 BUNYITAY 1892, 357. 74 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 28. 1760. 241–267 stb. 75 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 27–28. 1759–1760. 88, 97–98; 30. 1760. 302. 76 „… Nagy Váradi Rezidentiában most Ęszel építetett ujj szobákban két ujj zöld kályhát csináltam …” BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 28. 1759. 146. 77 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 30. 1760. 339. 78 Az olasz kĘmĦvesek 1767-ben dolgoznak még jelentĘsebb összegért a rezidenciában. BHÁLVT– ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 38. 1767. 212, 253. Az ácsmunkákra vonatkozó kisebb tételek is majdnem minden évbĘl adatoltak. BHÁLV–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 33. 1764. 364; 34. 1765. 299; 38. 1767. 212. 79 LAKOS 1904, 302. Itt az épületet ért további károkról is olvashatunk: 1786 és 1851-ben szintén a Körös áradásai rongálták a pinceszint helyiségeit. 80 BHÁLVT–VLVT, Tanácsi jegyzĘkönyvek, 393, 264. Köszönöm Lakatos Attilának, hogy a tervrajzról készült fényképeit rendelkezésemre bocsátotta. 81 MNL T1, Nr. 89.

EME 130

KÉMENES MÓNIKA

az 1770-es években. A három darabból álló felmérés elsĘ lapján a palota alaprajza látható, a különféle helyiségek funkcióinak megnevezésével és leírásával, a második lap a pince és az emeleti szint alaprajzát tartalmazza, míg a harmadikra két metszetet és a fĘhomlokzatot szerkesztette ki (2–4. tábla). A palota két négyszög alakú, zárt belsĘ udvar köré szervezĘdik, északnyugati sarkához fallal körülvett, kisebb udvar kapcsolódott. Az elsĘ udvar körüli pinceszint felmérési rajza több korábbi telek meglétére utal: az udvar északnyugati és északkeleti sarkában két boltozott pincehelyiség látható, melyeket egy keskeny folyosó köt össze, az udvar délnyugati szegletében pedig egy másik, kétmenetes pince. Eszerint két korábbi házzal számolhatunk a Körös utca felĘl és legalább eggyel a Német utca felĘl. Annyit a rajzokat kísérĘ leírásból tudunk, hogy a rezidencia (egyik) magját képezĘ épületet 1732-ben Csáky Miklós püspök vásárolta egy Martonossy nevĦ nemesembertĘl.83 A pinceszint szétdaraboltsága és ezen belül a külön pincerészek eltérĘ boltozási rendszerei által sugallt önálló szerkezetek jól mutatják a szomszédos épületek, illetve épületrészek összeépítésével létrehozott állapotot. Ezzel magyarázható, hogy díszkapuja sem a fĘhomlokzat középtengelyében nyílik, hanem kissé eltolódva dél felé. Ennek megfelelĘen a fĘhomlokzat két része sem egységes, északi felén az ablakok alatt pincenyílások törik át a pilaszterek közötti falfelületeket. (5. tábla/1) A Körös felĘli oldalon kialakított díszkertet valamint a keleti, piactéri fĘhomlokzat elĘtti kis kertet falazott kerítés határolta, az északi oldalon nyolcszög alaprajzú, kisméretĦ kápolna tömbje ugrott ki a homlokzat síkjából. A gazdasági udvarok külön kocsibehajtókkal nyíltak a palotát északi és déli irányból határoló utcákra. A fĘhomlokzat hangsúlyos eleme a kerítĘfal vonaláig diadalívszerĦen elĘreugró, boltozott kocsiáthajtóként kialakított fĘbejárat, tetején ívelt, nyitott párkányos oromzattal. A kapu félköríves nyílását lépcsĘzetes toszkán fejezetes kĘpillérek/pilaszterek? szegélyezik, melyek golyvázott párkányt tartanak, záradékát, nagyobb méretébĘl ítélve, címernek vagy feliratnak alkalmas felületet biztosító zárókĘ ékesíti. A tervek alapján csak a fĘhomlokzat és a kápolna homlokzata, illetve az udvari falnézetek egy része rekonstruálható biztonsággal. ElĘbbieket toszkán fejezettel ellátott, magas lábazatról induló pilaszterek tagolták, közöttük kĘbĘl kialakított, füles, szalagkeretes és háromszögĦ timpanonokkal lezárt ablakok nyíltak. Alighanem ilyen volt a keleti udvar tömbjének déli és a Körös felĘli külsĘ homlokzata is. Az 1770-es években, a felmérési rajz készítésekor még a püspöki palota funkcióit rögzí84 tették. Az elsĘ, magasföldszintes szárnyakkal közrezárt udvaron körbefutó árkádos tornácokról nyíltak 82

A Szervánszky család két tagjának néhány ide vonatkozó adatát EmĘdi Jánosnak köszönöm. Szervánszky Ádám 1744-ben született Königsbergben és 1760 körül került Magyarországra. 1775-ben kamarai magyarországi esküdt matematikusként említik. I. FerenctĘl 1795-ben mérnöki munkáiért – elsĘsorban a Királyhágón vezetĘ út tervezéséért és építéséért – címeres levelet és Bihar vármegyei birtokot (Rikosd) kapott (VAY 1806, 881. – MNL A 57. 58 köt. 715 ill., E 228. Libri armalium 9. köt. 6. ill. A 39. Acta generalia 1473– 1795. 02. 12.). Váradi letelepedését a városi jegyzĘkönyvek korábbról is adatolják, melyek 1788-ban kétes körülmények között zajló telekfoglalásáról tudósítanak. 1797-ben újvárosi lakosként szerepel az összeírásokban (EMėDI 2010, 54). 1801-ben Bihar vármegye közgyĦlése mérnöktársával, Gaszner LĘrinccel együtt több megyei út megtervezésével bízta meg (MAY 1901, 282). Kéziratos térképeirĘl lásd még: OszK Kézirattár Fol. Lat. 789. 1798-ban kötött második házasságából való gyermekei mind rikosdi birtokán születtek. Szervánszky Ábrahám királyi mérnök neve szintén 1788 körül jelenik meg az újvárosi közigazgatási forrásokban, mint hitelezĘ, majd az 1789–1790-es lakosság- összeírásokban találkozunk vele (EMėDI 2010, 293). Adataink alapján egyelĘre eldönthetetlen, hogy egyazon személyrĘl vagy két hasonló sorsú és azonos foglalkozású személyrĘl (testvérrĘl?) van szó, azonban az biztos, hogy nem egyházi alkalmazásban álltak, az épületrĘl készült felmérés is kamarai megrendelés eredménye lehet. 83 Martonossy Zsigmond Csáky Miklós püspök uradalmi kormányzója volt. BUNYITAY–MÁLNÁSI 1935, 253. FeltehetĘen több házzal is rendelkezett, ugyanis a feltételezett vásár után, 1739–1740-ben is szerepel mint újvárosi háztulajdonos. EMėDI 2010, 124, 127. 84 MNL T1, Nr. 89/1.


131

a rezidencia legfontosabb lakóhelyiségei, míg a hátsó udvar körül, két szinten vegyes – tároló, szolgálati, gazdasági és lakó – funkciójú terek, illetve az istállók helyezkedtek el. Az 1898. évi felméréssel összevetve a boltozatok ábrázolása terén néhány következetlenséget fedezhetünk fel: Szervánszkynál mindenütt élkeresztboltozat vagy síkmennyezet szerepel, míg az elĘbbin ezeken kívül csehsüveg, donga, kolostorboltozat, teknĘboltozat és fiókos tükörboltozat is (6. tábla). Noha nem zárhatjuk ki az utólagos átboltozások lehetĘségét – ez a délkeleti sarokteremnél bizonyos is – mégis több hitelt adnánk a modern mĦszaki felmérésnek. Az elsĘ udvar árkádokkal nyitott, téglapadlós folyosójának déli szárnya csúcsaikkal összeérĘ fiókos dongával, a többi hevederekkel elválasztott csehsüveg boltozatokkal fedett. Innen a Körös felé nyíltak a jelentĘsebb helyiségek: a püspök reprezentációs termei és lakosztályai. A fĘbejárat melletti a keskeny iroda egy kovácsoltvas kosárral ellátott ablakkal nyílt a fĘhomlokzatra, mellette a komornyik tágasabb deszkapadlós szobája, majd a püspök betegszobája következett. Utóbbi tükör-, elĘbbiek fiókos teknĘboltozatosak. A 7,5 x 10 m-es deszkapadlós saroktérben a könyvtárat helyezték el, melynek stukkódíszes mennyezetét említi a leírás. ErrĘl a négy helyiségrĘl és a hozzájuk tartozó folyosószakaszról boltozásuk alapján feltételezhetjük, hogy egy korábbi épület maradványai. A Körös-partra néztek a püspök lakosztályai: két lakószoba, egy latrina és egy boltozott, freskóval díszített alvófülke. A két szoba egy-egy szélesebb, kétosztatú ablakkal nyílt a homlokzatra, mennyezetüket cirádás stukkódísz fedte, az egyikben zöldes aranyos, a másikban fehér- és aranymázas kályha állt. A lakosztályok után a kápolna elĘtti deszkapadlós, stukkós mennyezettel fedett, zöld kályhával fĦtött tágas terem következett, ahonnan széles ajtó vezetett a homlokzat síkjából kiugró, nyolcszög alaprajzú, stukkómennyezetes kápolnába, melyet öt ablak világított meg. Nyugati irányban a rezidencia legnagyobb terme, a 8,6 x 11,5 m-es ebédlĘ következett stukkós mennyezettel és fehér mázas kályhával, majd a könyvtáros kazettás mennyezetĦ, közönséges zöld mázas kályhával fĦtött szobája. A nyugati szárnyban a második udvar épületeinek emeletére vezetĘ lépcsĘház elĘtere és a latrinák után a kazettás mennyezetĦ kincstár helyezkedett el, majd egy tágas, hevederívekkel osztott, háromszakaszos boltozatú, téglapadlós kamra (raktár); a második udvarra vezetĘ átjárón túl pedig egy nagyobb, hevederekkel osztott terĦ konyha, nyugati oldalán nagy tĦzhellyel, majd egy hasonló funkciójú kisebb helyiség, a szegletben pedig a szakács szobája volt. A déli szárnyban az udvarmester szobái, két tanterem és egy ebédlĘ következett egymás mellett, az elsĘ három kereszt- vagy teknĘ(?)boltozatos. A fĘbejárattól délre kaptak helyet a hajdúk szobái és további két nagyobb helyiség. Kivétel nélkül minden teremben kívülfĦtĘs, a folyosóról táplált kályhák álltak. A második udvar Körös felĘli, kétmenetes tömbjében a harmadik udvarba vezetĘ átjáró, a pékség, fölötte a cukrászattal, illetve a pék és a cukrász lakószobái helyezkedtek el, valamint egy nagy kamra, további személyzeti szobák és egy füstölĘ. A nyugati szárny legnagyobb részét a falazott pillérekkel osztott, 9 x 3 boltszakaszos istálló foglalta el,85 ehhez csatlakoztak a lovászok szobái és a lószerszámok tárolóhelyiségei. Délen a börtön, a tisztek ebédlĘje és konyhája, valamint egyéb személyzeti szobák sorakoztak. Az emeleti szinten hevederekkel osztott, boltozott folyosó futott körbe, innen délre, nyugatra valamint az északi szárny két elsĘ terébe nyíltak az unitus papok és tisztségviselĘk lakásai: ez volt a Patachich-féle Consilium Basilitarum. A harmadik udvarban kapott helyet a szekérszín és a mészárszék. Az elsĘ udvar épületei alatti pincehelyiségek közül a Körös felĘli részen lehettek az 1000, illetve 100 hordónyi kapacitású borospincék,86 a déli szárny boltozott, téglapadlós, mázatlan kályhával fĦtött pinceterei pedig személyzeti helyiségekként szolgáltak. 85 86

50 ló tartására alkalmas nagyságú istálló: MNL E 156. U C 1778. fasc. 125. 8. MNL E 156. U C 1778. fasc. 125. 7–8.

EME 132

KÉMENES MÓNIKA

A palota falai közt – a Patachich Ádám által létrehozott „fiók-Árkádiában” – zajló kulturális életnek birodalom-szerte híre volt.87 Karl Ditters von Dittersdorf bécsi zeneszerzĘ szerzĘdtetésével olyan magánzenekart állított fel, mely nem pusztán az egyházi ünnepeken lépett fel, hanem világi jellegĦ zenés elĘadásokkal a klérus mellett a Váradon állomásozó katonaság császári tisztjei, valamint a város nemessége számára is játszott.88 A Dittersdorf javaslatai és az uradalmi építész, Johann Michael Neumann tervei89 alapján kialakított színház palotán belüli lokalizálása bizonytalan. Ez elsĘsorban a források szóhasználatából adódik, hiszen a színház jelölhet önálló építményt vagy épületszárnyat, de takarhatja akár egy színpad felállítását is egy nagyobb szalonban. Dittersdorf önéletírásának néhány részletébĘl és a forrásokban szereplĘ összeg alapján90 inkább arra következtetünk, hogy a palotában rendeztek be egy elĘadásokra alkalmas teret, a reprezentatív funkciójú északi szárnyban – itt a késĘbbi könyvtárterem jöhetne szóba – vagy esetleg a két udvart elválasztó szárny 70 négyzetméteres háromszakaszos boltozott termében. A püspöki lakosztályból nyíló könyvtárterem szintén Patachich idejében jut különleges szerephez, ugyanis a zenekarát feloszlatni kényszerülĘ püspök az 1770-es években könyvgyĦjtési szenvedélyével vigasztalódva hozta létre benne azt az országos jelentĘségĦ, közel 8000 kötetbĘl álló korszerĦ könyvtárat, mely a késĘbbi kalocsai érseki könyvtár törzsanyagát képezte.91 A négy ablak által megvilágított, közel 80 négyzetméteres, stukkódíszes sarokhelyiség nem érhetett nyomába a Maulbertsch-képekkel díszített pompás kalocsai könyvtárteremnek, ám a palota második legtágasabb terének reprezentatív megjelenésére vélhetĘen adott a bibliofil püspök. A palota reprezentatívabb tereirĘl szólva, említést kell tennünk az északi oldal díszkertes udvaráról (5. tábla/2). Az elsĘ udvar tömbjének északi homlokzata elĘtt feltehetĘen már Csáky Miklós korában is díszkertet alakítottak ki. A 40-es években már tudunk uradalmi kertész mĦködésérĘl,92 1760-ban, Patachich püspökségének elején pedig a váradi és a püspöki udvari kertészek 100–100 forinttal szerepelnek az alkalmazottak listáján.93 A Körös utca felĘli kerítésfalhoz igazodó, elnyújtott trapéz alakú, kisméretĦ kertet a homlokzat síkjából kiugró kápolna két, egyenlĘtlen részre tagolja, ezekben egy-egy hímes partert alakítottak ki, áttört szegélyágyások által keretelt gyep-, kavics- és virágágyakkal. Az udvar északkeleti sarkában nyolcszög alaprajzú, feltehetĘen nyitott, zsindelyfedésĦ, márványpadlós kerti pavilont helyeztek el. A kápolnából nyíló ajtón keresztül lépcsĘ vezetett a kis díszkert keleti felébe, ahová a püspöki lakosztályok és a könyvtár ablakai nyíltak, míg az északi parter 87

TÓTH 2004, 36, 53–63. Az 1764-tĘl megjelenĘ pozsonyi német nyelvĦ lap, a Pressburger Zeitung többször is részletesen beszámolt a váradi püspöki palotában tartott ünnepi elĘadásokról és koncertekrĘl. STAUD 1963, 68–69. 88 STAUD 1963, 66–75. 89 KÉMENES–EMėDI 2013, 189–190. 90 1400 forint fedezte a terveket és a kivitelezést illetve négy elĘadás anyagköltéségét: STAUD 1963, 61–62. (Az egyik próbát meghallgatva a püspök a lakosztályába intette Dittersdorfot. STAUD 1963, 55.) 91 BERLÁSZ 1974, 324; TÓTH 2004, 60-62; EMėDI 2013a, 64. Figyelembe véve, hogy a kutatás Patachich elĘdjeinek váradi könyvtárát pusztán 200 kötetnyire becsüli és az Ę könyvállományának jelentĘsebb gyarapodása is csak az 1770-es évektĘl adatolt, a felmérési alaprajzon könyvtárként jelölt sarokhelyiség e célra történĘ kialakításával is csak ezután számolhatunk. Így a püspök magánzenekarának mĦködése idején akár ez a terem is otthont adhatott a színháznak. 92 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 10. 1741. 90. 93 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 29. 1759–1760. 532. Rencsiri András és Konrad Wittigman, javadalmuk alapján a díszkertészek szerényebb rétegéhez tartoztak (FATSAR 2008, 22). Patachich reprezentációs igényeként értelmezhetĘ az a gesztus is, miszerint Váradra érkezése után nem sokkal négy lovas katonájának, öt hajdújának és kapusának új, díszes egyenruhákat rendelt. A mentébĘl, dolmányból, nadrágból, köpönyegbĘl álló egyenruhához a katonák kalapot viseltek. A hajdúk és a kapus számára ugyanolyan övek készültek. Egyforma tarsolyok tartoztak a katonák és hajdúk öltözetéhez, melyeket díszes zsinórok, selyemgombok, és paszomány ékesített. A katonák sárga, a hajdúk és a kapus fekete kordován csizmát viseltek. BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 30. 1760. 524–529. (GombkötĘ, szabó, szĦcs, csizmadia mesterek elszámolásai.)


133

látványában az ebédlĘterem ablakaiból gyönyörködhettek. A kocsiáthajtótól balra, a piactér felé nézĘ délkeleti udvarban két, ellentétes irányú sávozással kitöltött virágtáblát ábrázolt a rajzoló. A különbözĘ helyiségek funkcióinak megnevezése nélkül a Szervánszky-féle felmérésen szereplĘ állapotot (7. tábla) rögzítették 1778-ban, a püspökség javainak összeírásakor is.94 A palota legrégebbi térbeli ábrázolása a polgári asztalos, lakatos, üveges, puskás és esztergályos egyesült céh egy 1771-ben metszett rajzú bizonyságlevelén látható.95 (10. tábla/1) A rendkívül idealisztikus, északról felvett vedután az ívelt oromzatú kapu, a kerítés és a kápolna vehetĘ ki, forrásértéke csekély. 1780-tĘl oktatási intézmények kerültek az épület falai közé: a római katolikus fĘgimnáziumnak, majd a bölcsészeti, illetve 1788-tól jogi karral mĦködĘ Királyi Akadémiának majdnem egy évszázadig a régi püspöki palota adott otthont. Az Akadémia jogi karral történĘ bĘvítéséhez készült 1786-ban az épület keleti felének emeletráépítési terve.96 A meg nem valósult terv szerzĘje Joseph Hoffmann váradi építĘmester, aki a század 70-es éveitĘl vármegyei és egyházi szolgálatban tevékenykedett, tervezĘként és kivitelezĘként egyaránt. A Hoffmann-féle terv tartalmazza a teljes épület földszinti alaprajzát is97 (8. tábla), így a Szervánszky által készített felméréssel összehasonlítva a szĦk évtized alatt megvalósult csekély beavatkozást is leolvashatjuk róla.98 A homlokzatokat érintĘ átalakításokat csak a konviktus elsĘ udvarának északkeleti sarokhelyiségében – az egykori könyvtár vagy színház terében – eszközöltek, ahol mindkét homlokzati részen átrendezték az ablakkiosztásokat. A harmadik udvar épületeit ekkora már elbontották. A tervjavaslat a keleti épülettömb három szárnyának U alaprajzú emelettel való bĘvítését tartalmazza (9. tábla): a fĘhomlokzati, keleti traktusban kaptak volna helyet a filozófia, fizika, természettudományos és geometria oktatás terei, valamint az emeletre vezetĘ lépcsĘház, a déli szárnyban egy tágas terem („Groser Saal”) mellett a jogi és bölcsészeti tantermeket tervezték kialakítani, míg a nyugati szárny helyiségei könyvtárként és különféle adminisztratív funkciójú irodákként szolgáltak volna. A felmérési rajzon a földszinti helyiségek megnevezése nagyon vázlatos, a szobák (ezek zömmel elsĘsorban a diákság és a tanárok lakószobái lehettek), konyhák, istállók és a kápolna mellett a délkeleti szegletben egy L alaprajzú, kisebb belsĘ osztófalakkal tagolt közös teret (hálószobát?) („Komaratschaft Zimer”) tüntet fel, ennek kialakítása a legnagyobb beavatkozás 1778 óta. Az Akadémiát elĘször Josef Schütz 1817-ben készített metszete örökítette meg (10. tábla/2), melyen az északkelet felĘl ábrázolt épület kapuja immár háromszögĦ oromzatos, a kápolna nem látszik. Ha ez valós állapotot és nem sematizálást takar, akkor terminus ante quemként datálja azt a klasszicizáló homlokzati átalakítást, melynek eredményét a 19. század végén készült fényképek tükrözik (10. tábla/3–4). Ezeken timpanon takarja a kapuépület nyeregtetejét, a keleti homlokzat két szélsĘ, három ablaktengelyt magába foglaló szakasza rusztikázott, az ablakok feletti tükörmezĘben pedig fĦzérdísz látható, ugyanakkor a pilaszterek már hiányoznak. 1874-tĘl 1896-ig az Állami FĘreáliskola, illetve közvetlenül a századforduló elĘtt átmeneti jelleggel a törvényszék, a nĘi ipariskola, az elemi fiúiskola és néhány ipari létesítmény költözött a palotába. Az 1898-as alaprajzi felmérésen (6. tábla) látható, hogy ekkorra már elbontották a kápolnát, azonban térosztása néhány kisebb helyiség megszüntetését illetve osztófalak áthelyezését leszámítva, változatlan maradt. Bár az épület rendeltetése, fennállásának másfél évszázada alatt meglehetĘsen változatos volt, elbontása mégiscsak nagyrészt eredeti állapotában találta. 94

MNL E 156. U C 1778. fasc. 125. 5–9. EMėDI 2013, 7. 96 MNL T 18, Nr. 11/2. 97 MNL T 18, Nr. 11/1. 98 Hoffmann rajza biztosan nem a korábbi felmérés alapján készült másolat, ugyanis bár nagyrészt megegyeznek, topográfiájuk enyhén eltér: az épületegyüttes délnyugati sarka a két felmérésen különbözĘ méretĦ szögeket zár be. 95

EME 134

KÉMENES MÓNIKA

Összefoglalás. A tervezĘk kérdése A források alapján kimutathatóan nagyvonalakban három fĘbb építési szakaszban készült el a püspöki rezidencia: 1737–1741, 1742–1744, illetve 1759–1762 közt. Ami a palota – az elsĘ udvar tömbje és talán a hátsó részek alaprajza – tervezĘjének személyét illeti, tulajdonképpen a már Biró által feltárt levéltári források is elegendĘek lehettek volna az óvatos azonosításhoz, ám az amúgy is szerénynek tetszĘ épületrĘl bírt csekély ismeretek fényében ezt eddig senki nem vetette fel. A fentebb vázolt körülmények véleményünk szerint Fortunato de Prati szerzĘségét valószínĦsítik. Miután ugyanis 1736 augusztusában a Helytartótanács a teljes egyházi épületegyüttes (székesegyház – rezidencia – szeminárium) megtervezése céljából küldte Váradra Pratit, 1737 májusában pedig a „Templom és Püspöki Residentiának delineatiója” kapcsán utalnak ki neki honoráriumot, addig Csákynak egy hónapra rá, 1737. június 26-án kelt levelében már csak „locum pro futura Cathedrali, Seminario et D[omi]nor[um] Canonicor[um] domibus per D[omi]num Architectum Cameralem Budensem Pratti nomine emetiri et revideri feci” esik szó, a továbbiakban pedig csupán magáról a katedrálisról.99 Ha ezt az adatot összevetjük a munkálatok kezdeteire vonatkozó levéltári forrásokkal, akkor különösebb kockázat nélkül állíthatjuk, hogy Pratinak az 1737 tavasz végén elkészült tervei alapján foghattak hozzá a püspöki palota kivitelezéshez. Paradox módon, noha hivatali tisztsége kapcsán viszonylag bĘséges adatokkal rendelkezünk a trentói származású, 1680-ban született Fortunato (de) Prati pályájáról és tevékenységérĘl, építészetérĘl, mĦvészi kvalitásairól csupán fakó képünk van.100 Építészetet és geometriát tanult, német illetve olasz földön szerzett szakmai gyakorlatot, de egy ideje talán már császári (kamarai?) szolgálatban lehetett, mielĘtt 1711-ben majd 1712 Ęszén felterjesztette kérését a megüresedett kamarai építészi állásra, amit az uralkodó végül az 1715. február 21én kelt határozatával hagyott jóvá. Prati kinevezése a Budai Kamarai Inspektorátus Építészeti Hivatalának élére (melyben megfelelĘ jártassága döntĘ szerepet játszhatott) jelentette a magyar állami mĦszaki szervezet kialakulásának elsĘ lépését, ekkortól vált ugyanis ketté a katonai és polgári szervek mĦszaki feladatainak irányítása. Az elsĘsorban a kamarai létesítmények építési és karbantartási feladatainak vezetését magába foglaló munkakörét az 1715. április 13-án kiadott Instructioval szabályozták, megszabva évi 600 forintos illetményét. Felügyelete alá tartoztak az ország területén szétszórt kamarai birtokokon dolgozó mérnökök és helyi mesterek, de feladata volt az erĘdökkel, kastélyokkal, harmincadépületekkel, sóraktárakkal, malmokkal, utakkal, hidakkal, töltésekkel sĘt esetenként a vármegyei, városi és – mint Váradon láthattuk – egyházi hatóságok építkezéseivel kapcsolatos tervezési munkák elvégzése, illetve felülvizsgálata is.101 1714-ben budai városnegyedek felmérését végezte, a következĘ években viszont, már kamarai építészként, két fontos megbízatást is kap: a budai vár parancsnoki épülete (a késĘbbi királyi palota elĘzménye) valamint a pesti Invalidusok palotája kivitelezésének irányítását.102 Ezt a két munkát tartják számon fĘmĦveként, ám pontos szerepe az épületek végsĘ arculatának kialakításában egyik helyen sem tisztázott, s még kevésbé követhetĘ nyomon rajtuk egyértelmĦen valamiféle általa képviselt építészeti formanyelv. ElĘbbinél a Johann Hölbing által készített terven eszközöl módosításokat,103 melyek inkább a belsĘ térelrendezésre lehettek hatással, semmint a tömegformálásra és a homlokzati kiképzésre, a nagyszabású pesti épületegyüttes végsĘ kiépítésénél pedig nem tudjuk, hogy 99

BIRÓ 1932, 11, XIII–XVIII. mellékletek. SCHOEN 1930a, 97–109; SCHOEN 1960, 29–35. 101 SCHOEN 1960, 30; POLONYI 1964, 212–216. 102 POLONYI 1956, 85. 103 BÁNRÉVY 1932a, 9–10; KELÉNYI 2001, 217. 100


135

az új építész, Anton Erhard Martinelli mennyiben követte 1727 után elĘdje elképzeléseit.104 Mindkét építkezés megakadt 1722–1723 körül. További ismert munkái kevésbé jelentékenyek, van köztük erĘdítések helyreállítása illetve bontása (Arad, Belgrád, Buda, Eszék, Érsekújvár, Szeged, Temesvár), kamarai épületek javítása, bĘvítése, sóházak, malmok, a Nagykunság mocsarain át Szolnokra vezetĘ hidak sora, gáttöltések, vízvezetékrendszerek, utak, valamint városalaprajzok felvételei (Buda, Szolnok, Székesfehérvár stb.),105 kétségtelen azonban, hogy lehetnek még feltáratlan vagy azonosítatlan munkái. Dolgozott jelentĘsebb egyházi épületeken is, de e munkáinak mibenlétét még homály fedi: 1724-ben Szegedre küldték az ottani parancsnoksági épület, a székesegyház, a püspöki palota, illetve a városháza építése ügyében.106 1738 márciusában bekövetkezett haláláig viselte a kamarai építészi tisztséget. ÉpítészetérĘl tehát keveset mondhatunk, ami a váradi rezidencia életmĦvön belüli elhelyezését is relativizálja. Egyetlen összehasonlításra alkalmas épülete az Invalidusok palotája, ennek lábazatszerĦ rusztikázott földszintje fölött három emeleten egyenes – az alig kiugró rizalitoknál a második emeleten háromszögĦ timpanonos – szemöldökpárkányú ablakok sorakoznak, köztük lizénákkal, illetve lapos toszkán pilaszterekkel. A hosszú fĘhomlokzatot rendkívül diszkréten tagolják a rizalitok, az összképet a síkszerĦség és az egyszerĦ geometrikus tagolás dominálja. Kapcsolódási pontokat a két épület teljesen eltérĘ léptéke okán sem kereshetünk. Nem tudhatjuk, hogy a megrendelĘ igényébĘl fakadó megoldásként került-e oda, mindenesetre a váradi rezidencia amúgy is csekély reprezentativitását jócskán tompítja a fĘtér és a Körös-part felé nézĘ oldal elé már eredetileg is elgondolt107 falazott kerítés, ami megfosztja a nézĘt a fĘhomlokzatok percepciójától. A hátsó udvart körülvevĘ három szárny földszintjének kialakítása a felvásárolt telkek épületeinek összeépítésével és egységesítésével a forrásokból következtethetĘen 1742 és 1744 között történt. Ennek munkálatait Johann Steierer vezette, ám feladata ennél több volt: 1744-bĘl fennmaradt szerzĘdésében az újvárosi palota hátralévĘ részeinek tervezésére és kivitelezésére vállalkozik.108 Szervánszky felmérése ezeknek a részeknek a homlokzatait nem rögzíti, csupán az istállószárny egyszerĦ belsĘ falnézetét, az alaprajzról is leolvasható azonban, hogy a külsĘk nem követték a keleti tömb díszesebb pilaszteres megoldását. Johann Steierer Újváros egyik legtehetĘsebb polgáraként jelenik meg az 1747–1748-as adóösszeírásban, általa vagy rokona révén mĦködtetett téglavetĘ mĦhelyét feltehetĘen a város nyugati végében 104

SCHOEN 1930b, 176; KISS 1995, 87–89. BÁNRÉVY 1932b, 118–127; BÁNRÉVY 1933, 104–140; SCHOEN 1960, 29–35; KAPOSVÁRI 1982–1983, 174–188, 203–204; GÁL 1988, 17. jegyzet. 106 BORN 2004–2005, 47, 22–23 jegyzet. 107 A kapuáthajtó Joseph Hoffmayer által faragott kapuja már 1738-ban elkészült és az 1770-es évekbeli felmérésen is látható az északi oldal magas kerítésfala. 108 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 16. 1747. 64. A szerzĘdés szövege: „Nos Comes Nicolaus Csáky de Keresztszegh Perpetuus Terrae Scepusiensis Episcopus Varadiensis I: Co[mi]t[a]tuum Bihariensis & Scepusiensis Supremus & Perpetuus Comes Sacrae Regiae Majestatis Consiliarius Actualis Intimus, Notum facimus. Quod posteaquam Murariorum Magister <Joannes Steuer>, Nobis delineationem residui aedificii Nostri Ep[isco]palis Varadiensis praesentasset, talem pro uti sequitur invenimus cum eo contractum: Primo: Pro Incrustatione & purgatione, sub qua etiam ornamenta muri vulgo gesimse intelligenda, ab una orgia xfer 45, Secundo: pro erectione a singula orgia Rh fr 2, pro tegulatione pavimentorum a singula orgia xfer 30, a nobis eidem pendentis (et ?) converso pre dictus Magister obligabitur laboratores ipse conducere, eosdemque persolvere, invigilet etiam sedulo ne tegulas pro lubitu frangant, aut vero murum quid pro quo erigant, nam taliter si quod damnum adverterimus aut vero muros & Incrustationes negligenter erectos aut factos compererimus, id repetitus Magister Murariorum veluti ex invigilantia ejusdem permanans recompensare, murosque & Incrustationes denuo propriis sumptibus reparare tenebitur, & obligabitur. Actum Püspökini Die 5ta 7bris Anno 1744. C. Nicolaus Csaky Ep[isco]pus Varadiensis L.S.” Steierer a már elkészült munkákról tett 1746-os – feltehetĘen köztes – jelentésében, a hátsó tömb konyhát magába foglaló északi részeinek és a Körösbe kivezetĘ lefolyónak az elkészítésérĘl számolt be. BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 16. 1747. 65. 105

EME 136

KÉMENES MÓNIKA

bérelte. 1749-tĘl 1763-ig minden évben jelentĘs tisztségeket töltött be a városvezetésben, több alkalommal is a város választott német fĘbírája.109 Az egyházmegyével való együttmĦködése Csáky Miklós püspökségének végével lassan megszĦnik. Bár utódja regnálásának elsĘ éveiben, 1748–1749-ben még jelentĘs összegeket fizetnek neki a rezidencián végzett munkákért, neve lassan eltĦnik a számadásokból. A felmérési rajzot kísérĘ szöveg szerint a palota második udvarának emeleti szintjét Patachich építtette 1760–1762 közt, a görög katolikus papok és egyházmegyei hivatalnokok (Consilium Basilitarum) számára. A bĘvítés eredménye az egységes megjelenésĦ és alaprajzú, árkádokkal nyitott folyosóról megközelíthetĘ helyiségsor, melynek belsĘ homlokzata a második udvar közepén keresztbe készített metszeten látható. TervezĘjét nem nevezik meg, de leginkább Domenico Luchini jöhet szóba, más építész vagy jelentĘs pallér rajta kívül ekkor adataink szerint nem mĦködött Váradon. Itt jegyeznénk meg azt, hogy bár ezt írott forrásaink nem támasztják alá, nem zárható ki teljesen, hogy az oktogonális alaprajzú kápolna késĘbb épült hozzá az északi palotaszárnyhoz. Építészeti megoldása eléggé rendhagyó,110 némileg emlékeztet a budai várpalota északi udvarába utólag beépített, F. A. Hillebrandt által tervezett Szent Jobb kápolnáéra, mely kívül szintén nyolcszögĦ.111 KitekintĘ összevetés. Püspöki székhelyek a 18. század elsĘ felében A hódoltság alól felszabadult országrészekre esĘ püspöki uradalmak újjáépítésének folyamata nagyrészt a 18. század közepére érte el azt a szintet, mely lehetĘvé tette az egyházmegyei központok igényesebb rezidenciáinak megálmodását. A század második felében emelt és többnyire a birodalom nevesebb építészei által megtervezett reprezentatív épületegyüttesek az egyházmegyék helyreállítási folyamatának, gazdasági konszolidációjának végsĘ szimbolumaiként jöttek létre. Ez nem szükségszerĦen járt együtt püspökeink valamiféle látványos életmódbeli váltásával, az arisztokrata fĘpapok tekintélyes része ugyanis fényĦzĘbb udvarát korábban sem az egyházmegyéjében, hanem a hódoltságon kívüli birtokközpontjaiban alakította ki, vagy kényelmesebb helyet talált a sokszor kényszerĦ körülmények közt kialakított, ideiglenes püspöki lakhelynél. Az esztergomi prímások a század elsĘ felében pozsonyi palotájukban laktak, az esztergomi várbeli érseki központ kialakításának terve csak a század hatvanas éveitĘl merült fel.112 Veszprémben az 1733-ban Acsády Ádám által felépített egyemeletes püspöki lak a Fellner Jakab-féle, 1765-tĘl kezdĘdĘ átépítés elĘtt hasonlóan szerény léptékĦ székhely volt,113 melyet alkalmatlansága okán Padányi Biró Márton püspök a Sümegen kiépített vidéki rezidenciájával helyettesített. A legkomolyabb birtokvisszaszerzési nehézségekkel küzdĘ csanádi egyházmegye székhelyét a század elsĘ éveiben Szegeden jelölték ki, ahol meglehetĘsen szerény lehetĘségek kínálkoztak a székesegyház és püspöki lak kialakítására, melyet átmenetileg a ferences rendházban rendeztek be. A székhely Temesvárra költöztetése után, noha már 1733-tól felmerült egy nagyszabású, a palotát és a székesegyházat is magába foglaló együttes felépítésének terve,114 ennek kivitelezésére nem került sor, a püspökök 1758 és 1780 között a katonai kórházban rendezték be székhelyüket, s csak ekkor költöztek végleg az 1737 után már használt, majd sóhivatalként mĦködött emeletes épületbe, mely ma is palotájukként szolgál.115 109

EMėDI 2010, 161, 164, 360–366. Az Alpokon túli és a hazai oktogonális barokk kápolnák egyik legfontosabb elĘképe Filiberto Lucchese 1650ben, Szent Brigitta tiszteletére épült bécsi fogadalmi kápolnája. 111 KELÉNYI 1976, 41. NyolcszögĦ alaprajzú, de jóval komplexebb kialakítású, emeletes kápolna csatlakozott a bambergi érseki palota egyik, Balthasar Neumann által 1731–1734 között tervezett szárnyához. WEINBERGER 2010, Abb. 2–6. 112 KELÉNYI 1976, 43–44. 113 IGAZ 2002, 442. 114 BORN 2004–2005, 48–50. 115 JUHÁSZ–SCHICHT 1934, 102–104; DIPLICH 1972, 76–79. 110


137

Kivételnek számít a pécsi és a gyulafehérvári egyházmegye, ahol a püspökök a középkori eredetĦ püspöki palotáikban rendezhették be a 18. századi rezidenciájukat. A belsĘ udvart három oldalról körülvevĘ, egyemeletes pécsi palotát Franz Wilhelm Nesseldorf (1703–1732) majd Klimó György püspök (1751–1777) alakította át, illetve korszerĦsítette. A váradinál némileg díszesebb homlokzatú, a déli szárnynál kétmenetes épületrĘl 1777–1778-ból maradt felmérés.116 A középkori gyulafehérvári püspöki palota fejedelmi rezidenciaként épült tovább a 17. században, majd a kuruc szabadságharc után belsĘudvaros nyugati tömbjébe rendezkedtek be az erdélyi püspökök, viszonylag kevés szerkezeti átalakítást végezve rajta.117 Kiváltságosabb volt a helyzet az egri egyházmegyében, ahol a visszafoglalás után három udvarházat kapott a püspökség, majd miután ezeket összeépítette, 1715–1732 között ErdĘdy Gábor (1715–1744) püspök díszes, földszintes, U alaprajzú palotává alakíttatta át Giovanni Battista Carlone tervei alapján, amihez vadas-, dísz- és konyhakert tartozott.118 A váradi egyházmegye rezidenciális épületeinek sorsával a váci és kalocsai püspöki székhelyek építéstörténete mutat hasonlóságot. A váradihoz hasonlóan a váci komplexum is a század második felében épült ki. A 18. század eleji püspöki palotát a település fĘterén, két középkori ház átépítésébĘl alakították ki már a 17. század legvégén. Ennek átalakítása a század húszas éveiben, Althann Mihály Frigyes püspök (1718–1734) idejében elkezdĘdött, majd 1741-ben Althann Mihály Károly az udvar irányában U alakú tágas palotává bĘvítette, mely 1764-ben Mária Terézia fogadására is alkalmas volt.119 Ez Vác egységes barokk fĘterének részeként mai napig fennmaradt. A magas pinceszintes, emeletes épület egykori dísze csak a fĘhomlokzat tengelyében nyíló enyhén kiugró, kĘkeretes kapubejárat volt, melyet erkélyszerĦ bábos korlátos attika zár le. A tizenöt tengelyes fĘhomlokzat alsó két szintje rusztikázott, a felsĘ falpillérekkel tagolt, elsĘsorban méreteiben különbözött környezetének polgári és egyházi épületeitĘl. A kalocsai egyházmegye újjépítésének sorsa már a kezdetektĘl összefonódott a váradi egyházmegyéével, ugyanis Csáky Imre egyszerre volt váradi püspök és kalocsai érsek (1710–1732). A kalocsai régi püspöki palotát, melyet a középkori palota újjáépítésével és bĘvítésével igyekeztek kényelmesebbé tenni, 1775-ben az új rezidencia építésekor bontották el. Az egy évvel korábban készült felmérési rajzon jól látható a folyamatos átépítésekbĘl és bĘvítésekbĘl kialakult, egységes építészeti elgondolást nélkülözĘ, két egymásra merĘleges szárnyból álló, szervetlen alaprajz. Kiépítése már Széchenyi Pál püspöksége alatt elkezdĘdött, majd a Rákóczi-szabadságharc eseményei okozta puszításokat Csáky Imre érsek 1728-ban javíttatta ki. A fĘ szárnyat egyrészt a sokszögzáródású kápolna, másrészt a kétszintes épületnél még két emelettel magasabb saroktorony zárja. EgyszerĦ, szalagkeretes ablakokkal tagolt, tömör, dísztelen homlokzatával és saroktornyával inkább szerényebb kiskastély, mint kényelmes palota látszatát kelthette, urai szívesebben is használták a hajósi kastélyt.120 Összevetve a 18. század elsĘ fele hasonló sorsú fĘpapi székhelyeinek építészeti kialakításával és léptékével, Csáky Miklós és Patachich Ádám váradújvárosi palotája (7. tábla) nem sokban különbözött a többnyire szerény és átmenti jellegĦ kortárs rezidenciáktól. A két belsĘ udvar köré szervezĘdĘ, szerteágazó funkcionális feladatokat kiszolgáló tereket összefogó, egy ideig igényes zene- és színházmĦvészeti életnek, valamint „fiók-Árkádiának” keretet adó épület hiába állta meg a helyét a korabeli püspöki paloták sorában, idĘvel minden pompa kikopott falai közül, és a 19. századvég urbanisztikai követelményeivel, mĦvészettörténészeink számára pedig Patachich hatalmas új barokk palotájával került „végzetes” megmérettetésbe. 116

FARBAKY 2002, 47, 48–51 kép. SARKADI 2010, 139–147. 118 VOIT 1969, 124–126; BARDOLY–HARIS 2005, 57–58. 119 NAGY–KLEKNER 1941. 120 JERNYEI KISS 2000, 266–282; FATSAR 2008, 125–126, 36/1 rajz. 117

EME 138

KÉMENES MÓNIKA

LEVÉLTÁRI FORRÁSOK BHÁLVT–VLVT Román Nemzeti Levéltár Bihar Megyei Igazgatósága. Nagyvárad város levéltára. (Arhivele NaĠionale Române, Direc‫܊‬ia Jude‫܊‬eană Bihor. Fondul Primăria Municipiului Oradea.) BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT Román Nemzeti Levéltár Bihar Megyei Igazgatósága. Nagyváradi Római Katolikus Püspökség levéltára. (Arhivele NaĠionale Române, Direc‫܊‬ia Jude‫܊‬eană Bihor. Fondul Episcopiei Romano Catolice Oradea, Acte economice.) BHÁLVT–MATR Román Nemzeti Levéltár Bihar Megyei Igazgatósága. Anyakönyvek gyĦjteménye. (Arhivele NaĠionale Române, Direc‫܊‬ia Jude‫܊‬eană Bihor. Fond Starea Civilă.) MNL C 38 Magyar Nemzeti Levéltár, C 38. Acta Cassae Parochorum. MNL E 156. U C Magyar Nemzeti Levéltár, E 156. Urbaria et Conscriptiones. MNL T1 Magyar Nemzeti Levéltár, Tervtár, Delineationes Aedilium, XVII–XIX. század. MNL T18 Magyar Nemzeti Levéltár, Tervtár, Kormányhatósági levéltárakból kiemelt tervek.

IRODALOM ACP 1973 Acta Cassae Parochorum. Egyházmegyék szerint besorolt iratok. 4. füzet. Budapest, MTA. BARDOLY I. – HARIS A. 2005 Magyarország mĦemlékjegyzéke. Heves megye. Budapest. BÁNRÉVY GY. 1932a A budai királyi palota újjáépítése III. Károly alatt. Tanulmányok Budapest Múltjából 1. 1–53. 1932b Húsz év Buda fejlĘdéstörténetébĘl, 1714–1733. Pestbudai emléklapok 5. 1–4. 118–127. 1933 A budavári katonai szertár (Zeughaus), 1725–1901. Tanulmányok Budapest Múltjából 2. 104–140. BERLÁSZ J. 1974 Könyvtári kultúránk a XVIII. században. In: Szauder József – Tarnai Andor: Irodalom és felvilagosodás. Budapest, 283–332. BIRÓ J. 1932 Nagyvárad barok és neoklasszikus mĦvészeti emlékei. Budapest. 1934 A kolozsvári Szent Mihály-templom barok emlékei. Kolozsvár. B. NAGY M. 1970 A kolozsvári barokk mesterkör. In: B. Nagy Margit: Reneszánsz és barokk Erdélyben. Bukarest, 227–252. BORN R. 2004–2005 Die Domkirche in Timiúoara im Kontext der Habsburgischen Architektur des 18. Jahrhunderts. Ars Transsilvaniae XIV–XV. 43–72. BUNYITAY V. 1892 Bihar vármegye oláhjai s a vallási-unió. Értekezések a történeti tudományok körébĘl 15. 283–368.


BUNYITAY V. – MÁLNÁSI Ö. 1935 A váradi püspökök a számĦzetés s az újraalapítás korában (1566–1780). A váradi káptalan megbízásából s. a. r. kiegészítette és jegyzetekkel ellátta Málnási Ödön. IV. kötet. Debrecen. DIPLICH H. 1972 Die Domkirche in Temeswar. Ein Beitrag zu ihrer Baugeschichte. München. EMėDI A. 2007 Bihar megyei kéziratos térképek (1754–1888). Nagyvárad. 2010 Nagyvárad város lakossága és archontológiája a 18. században (1713–1785). Nagyvárad. (Miscellanea Historica Varadienensia II.) 2013 Városképpel illusztált nagyváradi bizonyságlevelek (m. a.) 2013a Patachich Ádám nagyváradi könyvtárának történetéhez. In: Czibula Katalin – Demeter Júlia – Pintér Márta Zsuzsanna (szerk.): Szín – játék – költészet. Tanulmányok a nyolcvanéves Kilián István tiszteletére. Budapest–Nagyvárad, 61–65. FARBAKY P. 2002 Szatmári György, a mecénás. Budapest. FATSAR K. 2008 Magyarországi barokk kertmĦvészet. Budapest. GÁL É. 1988 Pest város 1758. évi térképe. Tanulmányok Budapest Múltjából 22. 483–501. IGAZ R. 2002 A veszprémi püspöki palota és interieurjei az építéskorabeli leltárak tükrében. In: Bardoly István – Haris Andrea (szerk.): Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára. Tanulmányok. Budapest. 441–448. JERNYEI KISS J. 2000 A kalocsai érseki székesegyház és rezidencia megújulása a 18. században. In: Koszta László (szerk.): Kalocsa történetébĘl. Kalocsa, 243–282. JUHÁSZ K. – SCHICHT A. 1934 Das Bistum Timiúoara – Temesvár, Vergangenheit und Gegenwart. Timiúoara. KAPOSVARI GY. 1983 A szolnoki vár kialakulása és helye a város település képében, I. Szolnok térképes, rajzos ábrázolásai és topográfiai képe 1685-tĘl 1810-ig. A Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve, 161– 204. KELÉNYI GY. 1976 Franz Anton Hillebrandt. Budapest. 2001 A budai királyi palota építésének története a XVIII. században. Tanulmányok Budapest Múltjából 29. 217–239. KÉMENES M. – EMėDI T. 2013 ContribuĠii la cunoaúterea barocului bihorean. Activitatea arhitectului Johann Michael Neumann în slujba clerului romano catolic din Oradea. In: Vlad ğoca – Bogdan Iacob – Kovács Zsolt – Weisz Attila (red.): Studii de istoria artei. Volum omagial dedicat profesorului Nicolae Sabău. Cluj-Napoca, 188–217. KRÄHLING J. – NAGY G. D. 2013 A nagyváradi székesegyház Hillebrandt-féle centrális tervei. Ars Hungarica XXXIX. Supplementum. Tanulmányok Kelényi György tiszteletére. Budapest, 81–88. KISS J. 1995 Anton Erhard Martinelli a barokk építészet élvonalában. Jászsági Évkönyv 1. 81–110. LAKOS L. 1904 Nagy-Várad múltja és jelenébĘl. A városi levéltár adatai alapján. Nagyvárad. MÁLNÁSI Ö. 1933 Gróf Csáky Imre bíbornok élete és kora (1672–1732). Kalocsa.

139

EME 140

KÉMENES MÓNIKA

MAY S. 1901 Közútak Bihar vármegyében. In: Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bihar vármegye és Nagyvárad. Budapest. 282–290. MEZėSI K. 1943 Bihar vármegye a török uralom megszĦnése idejében (1692). Budapest. NAGY J. GY. – KLEKNER T. 1941 A két Althann váci püspöksége 1718–1756. Vác. NÉMETHY GY. 1901 A régi püspöki rezidenczia történetébĘl. Tiszántúl 241. (1901. október 22.) POLONYI N. 1956 A mérnöki szervezet kialakulásának elĘzményei Budán és Pesten. Tanulmányok Budapest Múltjából 11. 77–93. 1964 A magyar állami mĦszaki szervezet kezdetei. Levéltári Közlemények 35. 212–216. SARKADI M. 2010 „s folytatva magát a régi mĦvet.” Tanulmányok a gyulafehérvári székesegyház és püspöki palota történetérĘl. Budapest. SCHEMATIZMUS 1896 Schematismus historicus venerabilis cleri dioecesis Magno- Varadienensis latinorum pro anno domini et millennari MDCCCXCVI. Nagyvárad. SCHOEN A. 1930a A pesti Invalidus-ház építése. Magyar MĦvészet VI. 2. 97–109. 1930b A budapesti központi városháza (volt Invalidus-ház, majd Károly-kaszárnya). Budapest. 1960 Prati kamarai építészmérnök Budán. MĦvészettörténeti ÉrtesítĘ 9. 2. 29–35. STAUD G. 1963 Magyar kastélyszínházak, II. Budapest (Színháztörténeti könyvtár 14.) SZABÓ T. A. – VÁMSZER M. 2002 Erdélyi magyar szótörténeti tár, XI. Kolozsvár. TÓTH S. A. 2004 Rómából a pannon Árkádiába. Patachich Ádám fiók-Árkádiája: Nagyvárad, Kalocsa. VAY L. 1806 A német –, a vagy: Bécs polgárjai a frantzhadban eggy házi nép emlékezet jele [a] Bécs minden lakossaira nézve... Nagyvárad. VOIT P. 1969 Eger és Heves megye mĦvészettörténete (XVI–XIX. század). In: Dercsényi DezsĘ – Voit Pál: Heves megye mĦemlékei, I. Budapest, 91–302. WEINBERGER M. 2010 Verschollen geglaubtes Planmaterial von Balthasar Neumann und seinem Baubüro, und eine unbekannte Zeichnung aus dem Umfeld Johann Dientzenhofers. RIHA Journal 3. 14 april 2010.


141

THE 18TH CENTURY RESIDENCE OF THE ROMAN CATHOLIC BISHOPS OF NAGYVÁRAD (ABSTRACT) One of the significant moments of the 18th century reorganising of the Roman Catholic diocese of Nagyvárad (Oradea, RO) was the building of the first bishop’s residence. Bishop Miklós Csáky (1737–1747), differently from his predecessor’s only partly or not at all achieved ideas, built his palace in the New City (“Újváros”), pertaining to the chapter. The one-storey building built with two inner courtyards through the uniting of several houses and plots was created presumably based on chamber architect Fortunato de Prati’s plans or suggestions, between 1737 and 1744, in several phases. Its major expansions took place during Bishop Adam Patachich’s first years, when in the second courtyard, a second floor was built for the Consilium Basilitarum of the Greek Catholic clergy. The activity of the local and foreign craftsmen, who took place in its building and the creating of its interiors can be clearly followed from the available resources. Thus besides the names of stonemasons who arrived under bishop Csáky and those of the Italian stonemasons and German carpenters from Budapest, who were invited under Forgách and Patachich, the names of local craftsmen, who took part in the leading of neighbourhoods also emerge. After the completion of the new baroque bishop’s palace designed by Franz Anton Hillebrandt, the old building gave place to different educational institutions, then workshops. Its demolition took place in 1901, yielding space for the new City Hall. Its appearance and layout can be reconstructed in detail, based on the 18th century drawings of the group of buildings.

EME 1. tábla

A nagyváradi római katolikus püspöki épületegyüttes terve, 1735

EME

2. tábla

A nagyváradi régi római katolikus püspöki palota alaprajza (Szervánszky Ábrahám, 1770-es évek)

EME

1

2

3. tábla

A nagyváradi régi római katolikus püspöki palota alaprajza (Szervánszky Ábrahám, 1770-es évek). 1. A hátsó udvar emeleti szintje; 2. Az első udvar pinceszintje

EME

4. tábla

A nagyváradi régi római püspöki palota. Metszetek (Szervánszky Ábrahám, 1770-es évek)

EME 5. tábla

2

1

A nagyváradi régi római katolikus püspöki palota (Szervánszky Ábrahám, 1770-es évek). 1. Keleti homlokzat; 2. Kert

EME

6. tábla

A nagyváradi régi reáliskola (az egykori római katolikus püspöki palota nyugati része) átalakítási tervrajza, Csordacsics F., 1898

EME 7. tábla

A nagyváradi régi római katolikus püspöki palota. Tömegrekonstrukció (Müller A.)

EME

8. tábla

A nagyváradi Királyi Akadémia átalakítási terve, földszint (Joseph Hoffmann, 1786)

EME

9. tábla

A nagyváradi Királyi Akadémia átalakítási terve, emelet (Joseph Hoffmann, 1786)

EME

1

2

3

4

10. tábla

A nagyváradi régi római katolikus püspöki palota látképei: 1. 1771. évi bizonyságlevél (részlet); 2. Josef Schütz 1817. évi metszete (részlet); 3–4. 19. század végi fényképek

EME 143

A MAROSVÁSÁRHELYI REFORMÁTUS KOLLÉGIUM FėÉPÜLETE

A MAROSVÁSÁRHELYI REFORMÁTUS KOLLÉGIUM FėÉPÜLETE ONIGA ERIKA Az erdélyi protestáns közoktatásban kiemelkedĘ szerepet játszó marosvásárhelyi Református Kollégium régi épületei a 20. század hajnalán egyre szĦkösebbnek bizonyultak a tanintézmény számára. A kollégium elöljárósága egy új épület tervezésére kérte fel Baumgarten Sándor (1864– 1928) budapesti mĦépítészt, a minisztérium iskolaépítészeti programjának egyik vezetĘjét. Az építkezésre 1908–1909 között került sor, ifj. Csiszár Lajos marosvásárhelyi építési vállalkozó és helybéli mesteremberek megbízásával. A majdnem félmillió korona összköltséggel felépített és berendezett, a korszak modern igényeinek megfelelĘ fĘépület a magyaros szecesszió jegyeit érvényre juttató díszítĘprogramjával a lechneri formanyelv vidéki elterjedéséhez járult hozzá. Kulcsszavak: Marosvásárhely, református kollégium, elöljáróság, tervrajz, Baumgarten Sándor, építkezés Keywords: Târgu Mureú, reformed college, directorate, plan, Sándor Baumgarten, construction

A

marosvásárhelyi Református Kollégium1 fĘépületét2 kiképzése, igényes mĦrészletei a századforduló helyi építészetének színvonalas emlékévé avatják. Az új kollégiumi fĘépület létesítésének gondolata a 19. század végén született, amikor az intézmény több korszak építĘtevékenységét összegzĘ, javításra váró épületegyüttese3 szĦknek bizonyult, miközben az állam is a korszak modern elvárásainak megfelelĘ iskola építését sürgette. A kollégium elöljárósága4 már az 1890-es években szeretett volna eleget tenni az új kihívásoknak, tervezte az építkezést, de nem rendelkezett a hozzá szükséges anyagi fedezettel. Ezért a kormány támogatását igényelte és 300 000 korona építési államsegélyben részesült.5 Ennek köszönhetĘen az elöljáróság a 20. század elején nagyszabású építkezésbe kezdhetett és a közel egy évtizeden át zajló munka eredményeként felépült a – jelenlegi Bolyai Farkas Elméleti Líceum és – Református Kollégium fĘépülete (terv: 1906–1908, kivitel: 1908–1909), elemi iskolája (1908–1909), tornacsarnoka (1910) és konviktusa (1900), megújult a bentlakás – a régi épületegyüttes északi szárnya – (1910), de tervsorozat készült a kollégiumi kórházhoz is (1911).6 Jelen tanulmány a fĘépület építés- és berendezés-történetének mindeddig feldolgozatlan folyamatát követi nyomon a kollégium elöljárósági gyĦléseinek jegyzĘkönyvei, a szerzĘdéseket, levelezéseket, ajánlatokat tartalmazó, építkezéssel kapcsolatos ügyiratok és gazdag tervanyag,7 vala1

Az intézményrĘl több összefoglaló mĦ született, lásd KONCZ 2006; KOZMA 1997; MADARAS 2008; SEBESTYÉN 2006. A Román Nemzeti MĦemléklistán MS-II-a-A-15479 számon szerepel. 3 Az együttes építéstörténetét a barokk és klasszicizmus korában lásd ORBÁN 2007, 253–287. 4 A 20. század elején a kollégium a Kolozsváron székelĘ Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsának a felügyelete és ellenĘrzése alatt mĦködött, a minisztériummal és a kormányzattal az Igazgatótanácson keresztül állt kapcsolatban. Autonóm intézményként anyagi fenntartását és belsĘ ügyeit önállóan intézte az elöljáróság, de minden fontos lépés elĘtt kikérte a tanári kar véleményét is. Az elöljáróság tagja az iskola igazgatója és néhány tanszékkel rendelkezĘ tanár volt. Az életfogytiglan tartó elnöki tisztet az iskolát támogató, nagy tekintélyĦ, politikai, értelmiségi vagy gazdag adományozó személy kapta meg. Az elöljáróságnak általában a helybéli lelkész, jogtanácsos és egyéb szakhivatalnokok is tagjai voltak. SEBESTYÉN 2006, 33–34. 5 KOLLÉGIUMI ÉRTESÍTė 1911, XLV. 6 Az elemi iskola és a tornacsarnok építéstörténete, valamint a bentlakás 1910-es felújítása: ONIGA 2013, 173–185. 7 Berekméri Árpád Róbert és Barabás Kisanna levéltárosoknak köszönöm, hogy az iratanyagot a rendelkezésemre bocsátották és segítettek a kutatásban. 2

EME 144

ONIGA ERIKA

mint a kollégiumi értesítĘk alapján. BĘséges írott forrásanyaga és a máig megĘrzĘdött berendezése miatt külön fejezetben tárgyaljuk a dísztermet, az épület legigényesebben kialakított, egységes szecessziós enteriĘrjét. A kollégium 10–12 folyóméter iratanyagát, melynek egy részét a 20. század eleji építkezéssel kapcsolatos dokumentumok képezik, 2008-ban szállították be a marosvásárhelyi református gyĦjtĘlevéltárba. 1. A fĘépület építés- és berendezés-története 1.1. Az elsĘ tervsorozat Az új gimnáziumi fĘépület elsĘ ismert terveit Dósa László, a kollégium mérnöke készítette, munkadíját 1900-ban fizették ki.8 A terveket jóváhagyás végett a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz küldték, ahol 1902 januárjában a felelĘs szakemberek megvizsgálták, módosították és láttamozták azokat. A minisztérium a tervezet bizonyos módosításaival jóváhagyta az építési szándékot és 200 000 korona segélyt irányozott elĘ.9 Az elsĘ tervek közül három alaprajz10 maradt fenn: egy földszinti (1. tábla/1), egy elsĘ és egy második emeleti. Az új épület a Bolyai, a Szent Miklós és az Eötvös utcák által határolt területre van bejelölve. A szabálytalan alaprajzú épület fĘbejárata a délre nézĘ sarokrészen nyílik. EttĘl balra a Bolyai utca felĘli szárny helyezkedik el, melynek vége az udvar fele beugrik. A bejárattól jobbra a Szent Miklós utcára nézĘ középrész húzódik, erre merĘleges az Eötvös utcai, jobb oldali szárny, mely tulajdonképpen a 19. század elején épült északi szárny azonos szélességĦ folytatása. A tervváltozat a könyvtár és auditórium barokk kori épületét részben befoglalta volna az új épületbe, az észak–dél hossztengelyĦ régi épület szürkével jelölt déli fele a tervrajzon az Eötvös utca felĘli új szárny udvar felĘli végéhez illeszkedik. A terv szerint a bal oldali szárny földszintjére a természettani laboratórium, a növénytani dolgozó, az állattani szertár és ezek elĘkészítĘ kis termei, egy elĘadóterem, valamint az emeletre vezetĘ melléklépcsĘ került volna. A bejárat mögött egy elĘtér, majd a folyosón áthaladva egy udvarra kiszögellĘ fĘlépcsĘház helyezkedik el. A középsĘ szárny földszintjén a kapus- és az igazgatói szoba, a levéltár, a tanári olvasó és a sarkon a könyvtár, a jobb oldali szárnyban pedig könyvtárosi szoba, újabb könyvtárterem, régiségtár, ifjúsági könyvtár és olvasó helyezkedett volna el. A pénztár és gazdasági iroda, valamint a hozzá tartozó levéltári helyiség a régi épület udvar felĘli részeiben kapott volna helyet. Az elsĘ emeleti rajzon a természettani elĘadóterem, a filológiai és a történeti szertár, hat tanterem, három kis tanári szoba, elĘszoba, valamint az elsĘ és második emeletet átfogó, karzatos díszterem, míg a második emeleti terven zeneterem, hangszertár, rajzterem és rajzszertár, kis tanári szoba és hat tanterem van bejelölve. Az osztálytermek az utcára nézĘ részre vannak tervezve, bejáratuk az udvar felĘli oldalon húzódó folyosóról nyílt volna. 1.2. A telek kiválasztása, az építész felkérése A kollégiumi elöljáróság gyĦléseinek jegyzĘkönyvei szerint az új épület ügye csak 1904 novemberében került ismét napirendre. A forrásokból nem derül ki, hogy az elĘzĘ tervet miért mellĘzték, de az elöljáróság azzal a kéréssel fordult a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz, hogy küldje ki a neves mĦépítészt, Alpár Ignácot (1855–1928) a helyszín tanulmányozására és bízza meg Ęt a tervrajz elkészítésével.11 Alpár elfoglaltságára hivatkozva nem vállalta a felkérést. Az elöljáróság így a tervek elkészítését vállaló Dósa László fĘmérnököt bízta meg a feladattal.12 8

RNL–MMH, MRK, nr. 112. Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1896–1901, 259. EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1904, 79–80. 10 EREMVGYLVT, MRK, Évrendezett tervrajzok, 1901, 1–3. 11 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1904, 212. 12 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1904, 238. 9

EME A MAROSVÁSÁRHELYI REFORMÁTUS KOLLÉGIUM FėÉPÜLETE

145

A következĘ, 1905. év márciusában az új épület helyérĘl tanácskozott a kollégium vezetĘsége. A vélemények megoszlottak, az elöljáróság a jelentĘs, évszázadok óta körvonalazódott és használt telekre, a régi iskola helyére akarta felépíttetni a fĘgimnáziumot, Gyulai Kálmán tanárnak azonban más volt az álláspontja. Azt javasolta, hogy a kollégiummal szomszédos, a Bolyai utcában újabban vásárolt és ezekkel határos, tanári lakásokul szolgáló telken építkezzenek, és a jelenlegit tartsák meg bentlakás céljára. A Gyulai Kálmán által ajánlott telken az építkezés sokkal többe, az intézmény lehetĘségeit meghaladó összegbe került volna. Az anyagiak mellett az elöljáróság azért is ragaszkodott a régi telekhez, mert nem állt érdekében az épületek szétszórása. Végül mindkét javaslatot felterjesztették a Kolozsváron székelĘ Igazgatótanácshoz.14 Az Igazgatótanács azonban fontos pedagógiai és közegészségügyi érveket szem elĘtt tartva a költségesebb, Gyulai-féle különvéleményt támogatta, és felkérte az elöljáróságot, hogy kutasson fel újabb forrásokat a terv megvalósítására. Az elöljáróság egy újabb feliratot intézett az Igazgatótanácshoz, amelyben alaposabban megindokolta álláspontját. Egyrészt arra hivatkozott, hogy a politikai élet viharai miatt nincs kilátás újabb államsegélyre, s a költségesebb építkezés anyagilag tönkretenné a kollégiumot.15 Másrészt, a városi tanács utcaszabályozási tervére hivatkoztak, mely szerint 1906 tavaszán utcát szándékoznak nyitni a Térmeg utcából a Bolyai utcába, s ez a kollégium legszebb telkeibĘl 2200 m2-t vonna el, nem számítva, hogy az egész területet kettévágná, így lehetetlenné tenné azon a helyen az építkezést is.16 Az érvek meggyĘzték az Igazgatótanácsot, mely végül Gyulai Kálmán különvéleményével szemben az elöljáróság többségének a régi telket elĘnyben részesítĘ álláspontját hagyta jóvá.17 1905 decemberében az elöljáróság kérte a városi tanácsot, hogy az új épület környékén határozza meg az utcák szabályozási vonalait, hogy annak alapján minél hamarabb elkészíthessék a tervet és a költségvetést.18 Az 1906. január 12-i keltezésĦ helyszínrajzon19 a városi tanács kijelölte az új utcák határvonalait (1. tábla/2). Az utcanyitás miatt az intézménynek a kollégiummal szemben fekvĘ területeibĘl át kellett engednie bizonyos területeket, de a város is átadott egy területrészt, melynek eredményeképpen a Bolyai utca felĘl 8 méterrel, a Gecse Dániel utca felĘl mintegy 4 méterrel növekedett a kollégium területe. Az egyik tanári lakást elvesztették, de kárpótlást abban a homlokzatban reméltek, amelyet az intézet a Gecse Dániel utca felĘl nyer, „ez megkönnyíti az épület beosztását, s a századokra szóló épületnek megfelelĘ külsĘ formát kölcsönöz” – olvasható a jegyzĘkönyvben. Az építkezéshez szükséges megfelelĘ helyszín biztosítása után az építkezést még abban az évben el szerették volna kezdeni. Az ügy fontossága és sürgĘssége miatt Kóbori János inspektor Kolozsváron, az Igazgatótanács elĘtt beszámolt a tervek elĘrehaladtáról és kérte azok jóváhagyását.20 Az Igazgatótanács támogatta az építkezést és úgy döntött, hogy az építész kiválasztását ne elĘzze meg nyilvános pályázás, hanem a minisztériumtól kérjenek fel szakértĘt a terv elkészítésére.21 Horváth József konviktusi felügyelĘ és Kóbori János, mint az elöljáróság megbízottai, Budapestre utaztak, hogy kikérjék a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium véleményét a kollégium tervrajzának és költségvetésének elkészítésére legalkalmasabb mĦépítész felĘl.22 Boncz Ödön miniszteri tanácsos ajánlatára Herczegh Zsigmond (1848–1914) és Baumgarten Sándor (1864–1928) irodáját23 13

13

EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1905, 43. EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1905, 67–68. 15 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1905, 82. 16 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1905, 97. 17 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1905,104. 18 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1905, 130. 19 EREMVGYLVT, MRK, Évrendezett tervrajzok, 1906, 8. 20 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1906, 3–4. 21 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1906, 10. 22 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1906, 17. 23 Budapest, VIII. kerület, KöztemetĘ u. 4. 14

EME 146

ONIGA ERIKA

keresték fel. Tárgyalások és egyezkedések után Baumgarten elvállalta a kollégium új fĘgimnáziuma tervrajzának és költségvetésének elkészítését, az összköltség 3,5%-áért. Kötelezte továbbá magát, hogy márciusban Marosvásárhelyre utazik24 a helyszín tanulmányozása, az elöljárósággal való megállapodás és szerzĘdéskötés végett.25 Így a kollégium elöljárósága Baumgarten Sándor mĦépítészre bízta a tervrajzok és a költségvetés elkészítését, ugyanakkor Dósa Lászlót az új épület és a tanári lakások építése, valamint a telkek parcellázása körül felmerülĘ munkák ellenĘrzésére kérte fel.26 1.3 Az iskolaépítészeti program és Baumgarten Sándor Boncz Ödön miniszteri tanácsos jól ismerte Baumgartenék munkásságát, hiszen 1888-tól 1908-ig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium építészeként is dolgoztak együtt; a magyarországi gyermeknevelési és oktatási intézmények hálózatának kialakítását közösen tervezték és vezették. „Egyrészt mintaterv sorozatot hoztak létre kisdedóvók és népiskolák számára, másrészt egyedi terveket készítettek (helyenként egyházi megbízásból) elemi iskolák, polgári iskolák, felsĘ leányiskolák, kereskedelmi és felsĘ kereskedelmi iskolák, bábaképzĘk, tanító-, tanítónĘ- és óvónĘképzĘk, gimnáziumok, fĘgimnáziumok és fĘreáliskolák létesítésére. Csak a fenti funkciójú egyedi terveikbĘl 264 valósult meg az elsĘ világháború elĘtt, a mintaterveik alapján felépült iskolák száma nem ismeretes.”27 A közösen tervezett épületeik jegyzékében 17 templom is található.28 Alkotásaik közül kiemelendĘ Budapesten a Vakok Országos NevelĘ- és Tanintézete (1899–1904), valamint a Teleki Blanka Gimnázium (1901–1902). Baumgarten Sándor fenntartott egy önálló tervezĘirodát is, ahol saját vállalkozásában 47 épületet tervezett, köztük 18 oktatási intézetet, valamint számtalan fĘvárosi bérházat és nyaralót. Építészmérnöki oklevelét a Budapesti MĦegyetemen 1888-ban szerezte. Pályafutása kezdetén a magyar historizmus tevékeny építészei, Steindl Imre, Hauszmann Alajos, Weber Antal irodájában munkálkodott. 1899-tĘl Lechner Ödönnel dolgozott együtt, akinek segítségére volt a Postatakarékpénztár, az Áru- és ÉrtéktĘzsde, valamint a Budapesti TávbeszélĘ Igazgatóság pályázati terveinek az elkészítésénél. Ezért késĘbbi munkái, elsĘsorban Lechner stílusának hatása alatt, a magyaros szecesszió szellemében készültek. Baumgarten a századfordulón létrejött új stílus követĘjeként29 a homlokzatokon szalagornamentikát, téglaszalag-hálózatot és egyéb jellegzetes elemeket alkalmazott, terjesztett tovább. Tervei alapján készült Kolozsváron a Tanítók Háza, Rozsnyón az Evangélikus FĘgimnázium, Zilahon a Wesselényi Református Kollégium épülete, Máramarosszigeten az Állami FelsĘbb Leányiskola, NagykĘrösön az Ev. Református FĘgimnázium stb. Marosvásárhellyel már korábban kapcsolatba került, ugyanis a város 20. század eleji iskolaépítési programjában kiemelt szerepet töltött be: 1905-ben négy elemi iskolát30 és egy polgári fiúiskolát31 tervezett ide. A református 24

Baumgarten Sándor kötelezte magát, hogy a vállalt összeg fejében öt alkalommal díjtalanul leutazik Marosvásárhelyre, azonkívül szükség esetén 100 korona fizetés ellenében bármikor lejön. EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1906, 30–31. 25 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1906, 19. 26 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1906, 38. 27 GERLE 1987, 17–20. 28 GERLE–KOVÁCS–MAKOVECZ 1990, 31. 29 Lechner Ödön stílusának hatására KĘrössy Albert Kálmán két iskolaépülete is kiemelkedĘ példa: az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum (1909–1911, Budapest, VIII. kerület, Könyves Kálmán krt. 40.) és a Kölcsey Ferenc Gimnázium (1906–1908, Budapest, VI. Munkácsy Mihály u. 26.) 30 Az Állami Elemi Leányiskolát és Óvodát (Köztársaság tér 38., ma a Petru Maior Tudományegyetem egyik épülete), az Állami Elemi Leányiskolát (Dózsa György u. 11., ma Bernády György Általános Iskola), az Állami Elemi Fiúiskolát (Mihai Eminescu u. 29., katonai központ mĦködött benne), valamint az Állami Elemi Fiúiskolát (Călăraúilor u. 105., az elmúlt években sofĘriskolának adott otthont az épület). MAN 2009, 368– 371. 31 Az Állami Polgári Fiúiskola épülete, de Radó Sándor (1880–1960) a város fĘépítésze részben módosította a homlokzatot (Bernády György u. 7., ma a Petru Maior Tudományegyetem mĦködik itt). MAN 2009, 373–374.


147

kollégium fĘépületét követĘen még egy helyi megbízásáról van tudomásunk, 1909-ben a városi tanács felkérte a Széchenyi István FelsĘkereskedelmi Iskola épületének megtervezésére.32 1.4. A második, véglegesnek szánt tervsorozat 1906 márciusában, Baumgarten Sándor mĦépítész marosvásárhelyi kiszállása idején jegyzĘkönyvbe foglalták a szükséges helyiségekkel kapcsolatos elvárásokat. A megrendelĘ megfogalmazta igényeit heti istentiszteletek helyszínéül is szolgáló, két szintet átfogó és megfelelĘ karzattal ellátott díszteremre (az épület Gecse Dániel utca felĘli részébe), könyvtárhelyiségre (az épület Bolyai utca felöli földszintjén), tanári szobára és igazgatói irodára elĘszobával, 16 tanteremre (8 nagy, 4 közepes és 4 kicsi), természettani szertárra a déli oldalon, természetrajz- és rajzszertárra, mindkettĘre lehetĘleg az északi oldalon, ének- és zeneteremre, történelem-földrajz, klasszika filológiai és modern filológiai „múzeumokra”, inspektori- és pénztári helyiségre külön-külön az Eötvös utca felĘli földszinten, ugyanitt vagy esetleg az elsĘ emeleten, ha marad hely, 2–3 lakószobára, 2 pedellusi („szolgai”) lakásra lehetĘleg a két kapu közelében, minden emeleten megfelelĘ illemhelyre, valamint a Bolyai utca felĘl néhány kiadható bolthelyiségre.33 Baumgarten a következĘ hónapban, áprilisban már le is küldte a kollégium épületének öt tervrajzát. EbbĘl a sorozatból sajnos egyetlen darab, a fedélszék vázlata maradt fenn. Az elöljáróság néhány módosítást kért: a tíz bolthelyiség helyett csak hetet javasolt, a természetrajzi elĘadótermet kicsinek találta és a hiányzó földrajz-történelem szertár berajzolását kérte. A mĦépítész az építés költségeit 300 000 koronára becsülte, megjegyezve, hogy a helyi egységárakkal nem kerülhet többe 220 000 koronánál. E költséget fedezte a 200 000 korona építési államsegély, s a hiányzó összeg nem jelentett akadályt az építés megkezdésében, mivel az elöljáróság terve szerint 1906-ban csak a Bolyai és Gecse utcák felé esĘ részt építették volna fel. Ezen rész befejezése, és a könyvtár új épületbe való áthelyezése után kezdĘdött volna meg az Eötvös utca felĘli rész kiépítése.34 Az áprilisi tervrajzokat, az Igazgatótanács észrevételeit figyelembe véve, a Vallás- és Közoktatásügy Minisztérium elfogadta a végleges tervek alapjául.35 A megrendelĘk észrevételeivel együtt a tervváltozatokat visszaküldték Baumgarten Sándornak. Az épület stílusa nem volt meghatározva, de az elöljáróság megírta a mĦépítésznek, hogy „bár a stíl megválasztásában korlátozni nem akarja, nagy köszönettel venné, ha a homlokzatról a vázlatrajzot tájékozódás végett elĘre leküldené.”36 Az elöljáróság, az Igazgatótanács és a minisztérium által jóváhagyott tervváltozatok alapján Baumgarten Sándor elkészítette a fĘépület tervrajzait és költségvetését. A gimnáziumi igazgató az 1906. november 15-i keltezésĦ tervrajzokat37 december 8-án terjesztette az elöljáróság elé. Az vezetĘség ezeket elfogadta, ám néhány részlet módosítását javasolta: a természettani szertárt az elsĘ emeletre, a zenetermet a második emelet bal szárnyának végére szánták, kérték, hogy a fĘkaput külsĘleg jobban emelje ki, belsĘleg szélesítse, a kollégium címerét a fĘbejárat fölé, Magyarország címerét a kollégium nevét tartalmazó felirat fölé helyezze. Továbbá tanácsolta a díszterem ablakainak megváltoztatását, a díszteremben lévĘ karzat átalakítását, középen kiugrással.38 A terveken látható épület alaprajzi elrendezése és homlokzati kiképzése többnyire megegyezik a megvalósult változattal. A fĘhomlokzat (2. tábla/1) középrizalitjának nyílásrendszere azonban lényegesebb különbségeket mutat. A fĘbejárati kaput a mainál keskenyebbre tervezte, így a kapu két oldalán 32

Nicolae Iorga u. 1., ma a Petru Maior Tudományegyetem fĘépülete. MAN 2009, 374–375. EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1906, 30–31. 34 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1906, 49–50. 35 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1906, 78. 36 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1906, 83. 37 EREMVGYLVT, MRK, Évrendezett tervrajzok, 1906, 10, 14, 15, 18–20. 38 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1906, 141–142. 33

EME 148

ONIGA ERIKA

2–2 ablak nyílhatott, melyek mind méretben, mind kiképzésben megegyeztek volna az elsĘ és második emeleti ablakokkal. Baumgarten a középrizalit második emeletére helyezett, nagy belmagasságú, karzatos díszterem alsó szintjére kisebb, félköríves záródású ikerablakokat tervezett. Az attika középsĘ részét még nem emelte ki, alatta öt félköríves ablakot helyezett el (a megvalósult kettĘvel szemben). E tervek között egy hasznos információkkal szolgáló helyszínrajz is van (1. tábla/3). Ezen a rajzon a régi utcavonal és a kollégium régi épületeinek körvonalai is fel vannak tüntetve, a pirossal sávozott rész pedig az új gimnáziumi épület alapterületét jelöli. Jól látható, hogy a régi falak hol húzódnak az új épület alatt. Az alaprajzok keresztezĘdésének egyik érdekessége a bejárati rész, az egykori fából készült kapu helyére került a mostani, díszes fĘbejárat. A tervekhez mellékelt költségvetésben szereplĘ központi fĦtés bevezetésérĘl szóló döntést elhalasztották, mivel a beszerelése 70 000 koronába került. Ezzel egyidĘben azt is elhatározták, hogy a kályhák elkészítését és a villanyáram bevezetését az árajánlatkor kiveszik a költségvetésbĘl és azt majd „házilag” készíttetik el.39 A kollégium gondnoksága, szándékai ellenére, az építkezést 1907-ben sem tudta elkezdeni, ugyanis az építĘanyagok beszerzése, az új tervrajzok jóváhagyása hosszú idĘt vett igénybe és az újabb építési államsegély igénylése körül is nehézségek adódtak. Az építéshez szükséges faanyag beszerzésérĘl már 1906 tavaszán gondoskodott az elöljáróság. Kérésére, az ErdĘigazgatóság közbenjárásával, a FöldmĦvelésügyi Minisztérium a görgényi kincstári erdĘbĘl kivágott fáiból40 749 m3 épületfát kedvezményes áron adott a kollégium építéséhez. A faanyag szállítását a Goldfinger és Teplánszky cégre bízta, mely a marosvásárhelyi vasútvonalon a Kereskedelemügyi Miniszter rendeletére kedvezményesen szállíthatta azt, az építés megkezdésétĘl a befejezésig.41 A cég, a szerzĘdés értelmében, 1906. augusztus 20-tól kellett volna fuvarozza a szükséges faanyagot,42 azonban többszöri felszólításra43 csak 1908 májusában kezdte el a szállítást.44 Hasonlóképpen a téglavásárlás ügyét is már 1906-ban elindították. De mint kiderült, a tégla „házi” beszerzése sok kellemetlenséget idézett elĘ, ezért az elöljáróság a vállalkozóra bízta annak megvásárlását.45 Mindeközben, 1907 áprilisában a minisztérium 356 252 korona 59 fillér költségvetéssel jóváhagyta a kollégium új épületének tervrajzát, ennélfogva az elöljáróság értesítette Baumgarten Sándor mĦépítészt, hogy mihamarabb végezzen a kért módosításokkal és küldje el a tervrajzokat.46 1.5. A módosított terv, az építkezés 1907. július 15-én keltezték a kollégium végleges tervrajzait (3. tábla/1–2; 4. tábla/1).47 A fĘhomlokzati terv az elöljáróság javaslatai szerint módosult, így a megnagyobbított fĘkapu a közép- és oldalrizalit földszinti ablakainak a megváltoztatását vonta maga után. E júliusi tervek megegyeznek a kivitelezett épülettel, csak a középrész tetejét díszítĘ szélkakasos óratorony nem valósult meg. A részletesen megrajzolt és jó állapotban megĘrzĘdött terveken a különféle helyiségek, termek eredeti rendeltetése is jól nyomon kísérhetĘ. Az épület pincéjét elsĘsorban raktáraknak, konyháknak és kamráknak szánták. A jobb oldali szárny bejáratától balra haladva a földszinti részen kapus- és elĘszoba, pénztár, inspektori szoba, tanterem, iroda, elĘszoba, tanári szoba,48 két tanterem, klasszikai és 39

EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1906, 142. EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1906, 28. 41 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1906, 91. 42 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1906, 108. 43 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1908, 8. 44 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1908, 37. 45 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1907, 94. 46 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1907, 40. 47 Lásd EREMVGYLVT, MRK, Évrendezett tervrajzok, 1907. 48 Napjainkban a könyvtár van ott. 40


149

filológiai múzeum, tanterem, olvasó, dolgozó és két könyvtárterem követte egymást. Az elsĘ emeleten két tanterem, természetrajzi elĘadó, természetrajzi laboratórium, majd két helyiségben a természettani múzeum, fizikai elĘadó,49 fizikai laboratórium, két teremben fizika-szertár, majd három tanterem sorakozott. A második emeleten (2. tábla/2) zeneterem, tanterem, rajzterem, rajzszertár, elĘszoba, díszterem, történeti múzeum, modern filológiai terem és négy tanterem létesítését tervezték. Az építkezés elkezdését a következĘ, 1908. év kora tavaszára tervezték és 1909. október 15-ig a teljes befejezését tĦzték ki célul.50 Az építés tartamára egy szĦkebb körĦ építési bizottságot hoztak létre, elnökének Csiki Lajos igazgatót, tagjainak pedig Dósa Lászlót, Horváth Józsefet, Kóbori Jánost és Tóthfalusi Józsefet választották meg.51 Erre az idĘre a párhuzamos osztályokat beszüntették, a tanerĘk számát ennek függvényében csökkentették. Mivel a fizikaszertárt és a kis kúrián levĘ épületet is lebontották,52 az elemi osztályok és az I–II. gimnáziumi osztályok vizsgáit hamarabb, május 2–5., illetve június 1–5. között tartották meg, az évzáró ünnepélyt pedig június 14-én.53 A tanítási folyamattal párhuzamosan az építkezés ügye is elĘre haladt. Az új épület terveinek kivitelezésére pályázatot hirdettek, a versenytárgyalásra 1908. február 20-án került sor. A különbözĘ munkálatokat két csoportba foglalták: az elsĘ a föld-, kĘmĦves- és elhelyezĘ-, kĘfaragó-, vas-, ács-, cserépfedĘ-, bádogos-, hézagmentes padló, burkoló, szobafestĘ-, kárpitos-, villamos-világítási munkákat, a második az asztalos, lakatos, mázoló és üveges munkákat tartalmazta.54 A versenytárgyalási hirdetmény elsĘ csoportjába foglalt munkálatokra ajánlatott tett Steiner József aradi mĦépítész, Várady Árpád helyi építész, ifj. Csiszár Lajos helyi építész, Keleti Béla és Társa helyi építésziroda. BudapestrĘl a Grünwald Testvérek cége tett ajánlatot az összes munkálatra. Bartsch Károly helyi kereskedĘ az üveges, Nagy JenĘ helyi szobafestĘ a festésre, Bükkösi György helyi asztalos a versenytárgyalási hirdetmény második csoportjába foglalt munkálatokra, BudapestrĘl a Fónagy és Társai a hézagmentes padlóra, Marik és Társa Cég ugyancsak a hézagmentes padlóra tett ajánlatot. A benyújtott pályázatok – Baumgarten Sándor átvizsgálása után – szabályszerĦnek bizonyultak, kivéve a Fónagy és Társa cégét. A mĦépítész vállalta a hézagmentes padló beszerzését, a vasmunkát pedig a Vasgerendákat Árusító R.T.-tól akarta megvásárolni, ezért ezeket kivették az árlejtésbĘl, valamint javaslatára a kĘfaragó munkát mĦkĘvel helyettesítették, a szobafestési munka kiadását elhalasztották két évvel.55 E felsorolt részek kihagyása, az alapok és a pincefalak betonból való készíttetése után a beérkezett ajánlatok összegei hozzávetĘleg a következĘképpen alakultak: ifj. Csiszár Lajos ajánlata 269 235 korona 47 fillér, Várady Árpád ajánlata 271 652 korona 2 fillér, míg a budapesti Grünwald Testvérek ajánlata 274 331 korona 29 fillér volt. A jegyzĘkönyv szóhasználata szerint az elöljáróság anyagilag és erkölcsileg biztosított vállalkozóra szerette volna bízni az építést,56 ezért névszerinti szavazással döntötte el a versenytárgyalás kimenetelét. Mindnyájan57 ifj. Csiszár Lajosra58 szavaztak, így Ęt bízták meg az árlejtési hirdetmény elsĘ csoportjába foglalt munkálatokkal.59 49

1957-tĘl tanári szobának használják. EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1908, 7. 51 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1908, 8. 52 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1908, 8. 53 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1908, 36. 54 Az árlejtést a Vállalkozók Lapjában, a Vállalkozók Közlönyében, az ÉpítĘ Iparban, a Magyar Mérnökben és az építész egylet ÉrtesítĘjében, valamint egy kolozsvári és két helyi lapban hírdették meg. EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1908, 7–8. 55 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1908, 27. 56 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1908, 18–19. 57 Jelen volt Deák Lajos, gr. Teleki Ádám, Ravasz János, Benedek Dénes, Lénárt József, Tótfalusi József, Biró András, Horváth József, Csiki Lajos, Kóbori János, Trózner Lajos és Nagy Endre elöljárósági tag. 58 Ifj. Csiszár Lajos (1876–1963) a budapesti FelsĘépítĘmesteri Iskolában szerezte építĘmesteri oklevelét, majd 1896-ban ösztöndíjjal Párizsba utazott, ahol az École des Beaux Arts-on folytatta tanulmányait. KésĘbb 50

EME 150

ONIGA ERIKA

1908 tavaszán elkezdĘdtek a helyszíni munkálatok, március 31-én a Városi Tanács is jóváhagyta az építkezést.60 Az elöljáróság az új épületet két részben szándékozott felépíttetni – elĘször a bal oldali szárnyat, amelybe át akarta helyezni a könyvtárt és a természetrajzi gyĦjteményt, utána a régi nagyterem épületének elbontása és a 14 méter hosszú jobb oldali szárny elkészítése következett volna.61 A vállalkozó azonban azt javasolta, hogy az árlejtési hirdetményben is szerepelĘ kiírással ellentétben egyidĘben építsék fel az egészet. A gyĦjtemények tárolására azt ajánlotta, hogy a könyvtár és nagyterem utca felĘli részének lebontását követĘen az épület megmaradó részét ideiglenesen falazzák be, készítsenek feljárót és oda költöztessék át a könyvtárat és a természetrajzi szertárat. Csiszár elgondolását, mely mĦszaki szempontból az épület javát szolgálta, a tanári kar nagy többsége elfogadta,62 s a tanév befejezése után, minden késedelem nélkül meg is történt a költözködés.63 A fĘépület építési folyamatáról, körülményeirĘl ifj. Csiszár Lajos vállalkozó által felszínes beírásokkal vezetett és Nagy GyĘzĘ mĦvezetĘ mérnök bejegyzéseivel ellátott építési napló adatai vallanak 1908. március 28. és 1909. szeptember 25. között. 1908. április 7-én az épületek kiürítésével indult meg a munkálat,64 május 14-én kezdték meg az alap kiásását. Ezen 1 pallér és 28 földmunkás dolgozott, a földet 20 szekérrel hordták.65 Május végén már a betonalapozásnál tartottak,66 a nyári hónapokban falaztak (5. tábla/1). A legtöbben augusztus 14–20. között munkálkodtak: 54 kĘmĦves, 18 ács, 271 napszámos és 6 inas,67 azaz majdnem 350 személy dolgozott a nagyszabású építĘtelepen. A napló bejegyzéseibĘl az is kiderül, hogy az építtetĘ bizottság elégedetlen volt ifj. Csiszár Lajos munkájával, mert a helyszínen ritkán és rövid ideig volt jelen, a város régi téglagyárából nem megfelelĘ, rossz téglát vitetett, annak ellenére, hogy ezt az építtetĘ bizottság megtiltotta, ezenkívül agyagos, nem elsĘ osztályú és gondatlanul rostált homokot használt.68 A felszólítások ellenére pár hónap múlva ismét ugyanúgy járt el. „A felsĘ városi téglagyárból a szerzĘdés és elĘzĘ tilalom ellenére újólag 41 szekér téglát hozatott s a fĘépület földszinti részébe és részben pincéjébe be akarta rakatni s csak erĘszakkal lehetett a berakást megakadályozni. A tégla berakásától az építtetĘ bizottság eltiltotta”– olvasható a naplóban.69 Az építkezés mĦépítészi felülvizsgálásakor, 1908. július 28-án, az épület a földszintig fel volt falazva, a fedélszéket az intézet udvarában kötötték. Baumgarten megállapította, hogy a végzett falazási munkák a mĦszaki követelményeknek alig tesznek eleget. Az álló téglahézagok több mint 90%-ban üresek, helyenként igen keskenyek voltak, gyakran elĘfordult a szárazon berakott tégla, sĘt, a téglasorok sok helyen nem vízszintesen, hanem ferdén álltak. Véleménye szerint mivel – az amúgy jó minĘségĦ – téglaanyagot nem válogatták meg, a falazáshoz sok törmeléket használtak fel. Gyengének találta a habarcsot is, ugyanis a használt homok mintegy negyedrészben agyagos, iszapos volt. Kifogásolta a kötĘvasak gondtalan elhelyezését is. A helyszíni vizsgálat megállapításait követĘen a mĦépítész figyelmeztette a vállalkozót, hogy a falazáshoz csakis egész és fél, azonos méretĦ téglákat használjon, Svájcban, Belgiumban, Angliában, Olaszországban, Németországban és Egyiptomban is járt. Marosvásárhelyen 1902-tĘl tervezĘ- és kivitelezĘ irodája volt, aktívan részt vett a város társadalmi életében. GERLE–KOVÁCS–MAKOVECZ 1990, 43. KERESZTES 2000, 39–40. 59 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1908, 29. 60 EREMVGYLVT, MRK, Építkezéssel kapcsolatos iratok, 1902–1943, 191. 61 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1908, 7. 62 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1908, 44. 63 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1908, 53. 64 EREMVGYLVT, MRK, Építkezéssel kapcsolatos iratok, Építési napló, 1908–1909, 1. 65 EREMVGYLVT, MRK, Építkezéssel kapcsolatos iratok, Építési napló, 1908–1909, 4–5. 66 EREMVGYLVT, MRK, Építkezéssel kapcsolatos iratok, Építési napló, 1908–1909, 5–6. 67 EREMVGYLVT, MRK, Építkezéssel kapcsolatos iratok, Építési napló, 1908–1909, 24–25. 68 EREMVGYLVT, MRK, Építkezéssel kapcsolatos iratok, 1902–1943, 211. 69 EREMVGYLVT, MRK, Építkezéssel kapcsolatos iratok, Építési napló, 1908–1909, 27.


151

a téglakötés és falrakás szabályait tartsa be, a habarcskészítéshez pedig iszap- és agyagmentes homokot használjon. Végül megállapította, hogy a már kész munkáknál az észlelt hiányokat csakis úgy lehetne helyreigazítani, ha azokat elbontanák és újból szakszerĦen elkészítenék. Csiszár teljes erkölcsi és anyagi felelĘsséget vállalt, s kötelezte magát, hogy a következĘkben betartja a fenti utasításokat. Silány munkája miatt keresetének 15%-os levonása mellett döntöttek. A vállalkozó e megjegyzések ellen semmilyen észrevételt nem tett és nem is tiltakozott a mĦépítész jelenlétében. Baumgarten Sándor távozása után pedig a munkakönyvbe a következĘt írta: „A július 28-iki bejegyzésre azon észrevételt teszem, hogy én silány munkát nem készítettem, azt el nem ismerem s így abba bele nem egyezem s kifejezést nem adtam annak, hogy tĘlem 15% levonásba hozassék.” Az elöljáróság sajnálkozott és megbotránkozott a felszínesen végzett munka miatt.70 A történtek ellenére Csiszár Lajos továbbra is kifogásolhatóan dolgozott. Nagy GyĘzĘ mérnök december 16-án a következĘket írta az építési naplóba: a „vállalkozó a további boltozástól eltiltatik. Ez ideig a hideg idĘben teljesített falazás és különösen boltozásért vállalkozó felelĘsége fokozottan felállíttatik” – jegyzi meg, ugyanis -9 C fokos fagyban dolgoztak.71 Az építéstörténet másik, külön figyelmet érdemlĘ eseménye az alapkĘletétel ünnepe.72 Az egyházi és világi elöljárók jelenlétében 1908. szeptember 10-én megtartott ünnepélyt az elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve részletesen ismerteti. A szokástól eltérĘen az alapkĘletétel nem elĘzte meg a tényleges építkezést, hiszen az esemény napján az új épület Gecse Dániel utca felĘli homlokzata már elérte a második emeleti szintet, a Bolyai utcára nézĘ szárnyán pedig szeptember elsejétĘl a fedélszéket rakták, az Eötvös utca felé nézĘ szárny fala pedig többnyire elérte a második emeleti szintet. A régi bentlakás épületétĘl számított mintegy 20 m hosszúságú helyen, ahol a régi auditórium barokk épületének egy részét lebontották a nyár folyamán, az alapozási munka folyt. Itt, a közbelsĘ fĘfalba, az utolsó pincebejárótól jobbra, körülbelül egy méternyi távolságra helyezték el az 1 méter hosszú, 80 cm széles és 60 cm magas kolozsvári fehér homokkĘbĘl készült alapkövet,73 felsĘ lapján a következĘ felírással: „A marosvásárhelyi református kollégium ezen új kétemeletes épületének munkája megkezdetett 1908. március 18-án I. Ferenc József király uralkodása, Wekerle Sándor miniszterelnöksége, gróf Apponyi Albert, vallás és közoktatásügyi miniszter, Kenessey Béla, erdélyi ref. püspök, Kun Bertalan, tisztántúli ref. püspök, zsinati és konventi egyházi elnök, báró Bánffy DezsĘ, magyarországi ref. zsinati és konventi világi elnök, Ifj. dr. Ugron Gábor, e város és Maros-Torda fĘispánja, dr. Bernády György, Marosvásárhely szab. kir. város polgármestere, e város ref. egyházközségének fĘgondnoka idejében.” Az egyik nagy oldallapján: „A kollégium elöljáróságának tagjai: Gróf Toldalagi László, Désy Zoltán fĘgondnok, Deák Lajos és gróf Teleky Ádám gondnokok, gróf Teleki József; Ravasz János, Benedek Dénes, Lénárt József, Totfalusi József, Bíró András lelkészek; Csiki Lajos igazgató, Horváth József, Kóbori János, Trózner Lajos, Nagy Endre tanárok; Csontos Olivér jogtanácsos”, az egyik kis oldalán a tanári kar többi tagjai: „Páll Károly, Lakatos Samu, Gyulai Kálmán, Kiss Tamás, Gulyás Károly, Dékáni Kálmán, Paál Gusztáv, Chevassus Ferenc. Koll. orvos: Agyagházi Károly; pénztáros: Bari Zsigmond”, a másik nagy oldallapján „Épül: Baumgarten Sándor mĦépítész tervei szerint, Dósa László kir. fĘmérnök és Nagy GyĘzĘ mérnök mĦvezetése mellett, ifj. Csiszár Lajos építĘmester által.”, míg a második kis oldalán: „Álljon ez épület, terjessze a világosságot a magyar nevelésügy javára s a református anyaszentegyház erĘsségéül, az idĘk végéig!” felirat van. 70

EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1908, 85. EREMVGYLVT, MRK, Építkezéssel kapcsolatos iratok, Építési napló, 1908–1909, 33–34. 72 Az ünnepélyes esemény részletes leírását lásd EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1908, 88–97. 73 Az alapkövet Csiszár Lajos rendelte meg a kolozsvári Gerstenbrein Tamás szobrász és kĘfaragó mestertĘl. EREMVGYLVT, MRK, Építkezéssel kapcsolatos iratok 1902–1943, 440. 71

EME 152

ONIGA ERIKA

Az alapkĘbe helyezett okmány szövegét a tanári kar megbízásából Lakatos Samu írta, a kollégium régi és új épületének rajzát Gulyás Károly rajztanár kutyabĘrre készítette el, azt aláírták az egyházkerület vezetĘi, a kollégium elöljáróságának tagjai, a kollégium minden munkása, a mĦvezetĘ mérnökök és a vállalkozó. Az iratot körülcsavarták az aznap megjelent helyi és fĘvárosi lapok egy-egy példányával és egy-egy darab 20, 10, 5, 2 és 1 koronás, továbbá 20, 10, 5, 2 és 1 filléres, teljesen új pénzzel együtt záros üveghengerbe tették, majd ezt fémhengerbe illesztve az alapkĘbe helyezték. ElĘször a püspök, utána a Vallás- és Közoktatásügyi miniszter képviseletében ifj. Ugron Gábor fĘispán ütött az alapkĘre, majd következtek a város és a kollégium részérĘl elhangzó beszédek és kalapácsütések.74 Ezek közül Baumgarten Sándor szavait idézzük: „MegilletĘdéssel veszem kezembe a kalapácsot, mint a munka szimbólumát. Szellemi alkotásomat, a kollégiumi épület tervezését úgy igyekeztem elkészíteni, hogy az az idĘk végéig fennálljon. Munkatársaim közremĦködésével oda törekedtünk, hogy az épület a célnak, melynek hivatva van szolgálni, mindenben megfeleljen. Akkor tehát, midĘn örök életĦt igyekeztem alkotni, a jelen ünnepélyes pillanatban mégis arra kérem a Mindenható Istent, hogy az épületet addig engedje fennállani, míg az a hit, az igaz hazafiság és a tudomány szolgálatában áll! Úgy legyen!”75 A következĘ, 1909. évben március 15-én kezdték meg a munkálatokat, az épület belsĘ vakolásával, áprilisban a befejezetlenül hagyott homlokzatok vakolását folytatták, május elsejére a Bolyai utcai bolthelyiségek készültek el,76 júliusban már áthelyezhették a könyvtárt az új épületbe. A könyvek átszállítását Kiss Tamás tanár bonyolította le. Kérte az elöljáróságot, hogy „a rácsos ajtón amúgyis belül esĘ szomszédos helyiséget méltóztassék a könyvtár céljaira átengedni, hogy abban egykori tanárunk, a világhírĦ Bolyai Farkas emlékének tiszteletére könyveibĘl, relikviáiból és a mathematikai munkákból egy ››Bolyai szobát‹‹ rendezhessek be, mely egyszersmindenkorra a kollégiumi matematika tanár felügyeletére és rendelkezésére adassék.”77 Az elöljáróság a két helyiség átengedésének ügyét a végleges berendezkedés utánra halasztotta,78 de sem a forrásokból, sem a szakirodalomból nem derül ki, hogy végül elkészítették-e vagy sem ezeket az emlékszobákat. Az épület részletmunkáit már 1908 tavaszán és nyarán kiadták a vállalkozóknak. Baumgarten Sándor felhívására az asztalos-, lakatos és mázoló munkákra (4. tábla/2) a marosvásárhelyi Bükkösi György, a szegedi Rainer Károly és Fiai, illetve a kolozsvári Hevesy József asztalosmester tett ajánlatot. A versenytárgyalást a legjutányosabb árajánlatot benyújtó Bükkösi nyerte.79 Az üveges munkára két ajánlat érkezett: Bartsch Károly helyi kereskedĘtĘl és Bükkösi György asztalostól. Annak ellenére, hogy Bartsch Károly 7 koronával kedvezĘbb ajánlatot tett, az üveges munkát is Bükkösire bízták.80 A kĘfaragó munka szĦkebb körĦ árlejtését is Baumgarten tartotta meg, ajánlattételre három kĘfaragómestert hívott fel. A kolozsvári Gerstenbrein Ferenc és Reimann Károly, valamint a marosvásárhelyi Crocsé Ferenc ajánlatát megvizsgálva a legjutányosabb ajánlattevĘnek, Crocsé Ferencnek ítélte a kivitelezést, megjegyezve, hogy a fedkövek kivételével dévai trachitból készítse a darabokat.81 A vízvezeték és csatornázási munkákra a Törs és Ormai, a Szilágyi Testvérek cége, illetve Nagy Károly pályázott. A legolcsóbb ajánlattevĘre, s egyben a város legfoglalkoztatottabb bádogosára, Nagy Károlyra bízták a feladatot.82 A termek padolásával kapcsolatban megoszlott a vélemény, végül a tantermekbe hajópadló, a díszterembe pedig parketta került.83 74

EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1908, 89–97. EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1908, 89–97. 76 EREMVGYLVT, MRK, Építkezéssel kapcsolatos iratok, Építési napló, 1908–1909, 35. 77 EREMVGYLVT, MRK, Építkezéssel kapcsolatos iratok, 1902–1943, 573. 78 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1909, 63. 79 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1908, 53. 80 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1909, 34. 81 EREMVGYLVT, MRK, Építkezéssel kapcsolatos iratok, 1902–1943, 150. 82 EREMVGYLVT, MRK, Építkezéssel kapcsolatos iratok 1902–1943, 153–154. 83 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1909, 34. 75


153

Az építési vállalkozó, ifj. Csiszár Lajos módosításokat javasolt az épület belsĘ kiképzésével kapcsolatban. A fĘlépcsĘhöz a megállapított, s már nagy részben készen lévĘ dévai kĘ helyett „szépészeti” szempontból „karsztmárványt” ajánlott. A fĘlépcsĘház sima fala helyett architektonikus kiképzést javasolt, akárcsak a díszterem mennyezetéhez. Az elöljáróság elĘször visszautasította az ötletét,84 majd beleegyezett a fĘlépcsĘház mennyezeteinek ma is látható díszítésébe. A fĘbejárat elĘterének két oldalára egy-egy 185×120 cm nagyságú, belga „noir fin” márványlapot helyeztek el, melyek Fischer János fiai KĘfaragó- és Márványárugyárból érkeztek.85 Az egyiken a király, a minisztérium, az egyházkerület, a mĦszaki vezetĘk, valamint a mesteremberek, a másikon a kollégium elöljárósága és a tanári kar névjegyzékét örökítették meg.86 Az elsĘ világháborút követĘ hatalomváltás után, 1923-ban a gimnázium igazgatója javasolta a márványtáblák befalazását vagy levételét (megjegyezve, hogy a jobb oldali tábla felsĘ része akár úgy is maradhatna). Az elöljáróság intézkedett is ennek érdekében,87 de nem lehet tudni, hogy melyik eljárással éltek. A homlokzat színezésérĘl készített rajzot Baumgarten augusztus 14-én küldte el ifj. Csiszár Lajosnak. A terv nem maradt fenn, de levelébĘl az derül ki, hogy nem zárkózik el attól, hogy a színes homlokzat helyett finoman fecskendezett kĘporvakolást alkalmazzanak.88 A fĘhomlokzat oromzatára került betĦk horganybádogból készültek, a „Református Kollégium” feliratot feketére pácolták, az évszámot aranyozták. A felirat közötti ikerablak fölé Magyarország címerét, míg a díszterem középsĘ ablaka alatti mezĘbe a kollégium címerét helyezték (7. tábla/1). 1909 tavaszán az építtetĘ bizottság a kollégium elĘkertjéhez Nagy GyĘzĘ mérnöktĘl rendelt vasrácsos kerítéstervet.89 A kerítés formája,90 mintája az épület stílusához igazodik, díszített kovácsoltvas rácselemek határolta dróthálóval kitöltött egyszerĦ mezĘkbĘl álló kompozíciója (8. tábla/2) Lechner munkáinak hatását tükrözi. A kerítést Both Sándor marosvásárhelyi mĦlakatos készítette el, amit a baloldali kiskertbe nyíló kapura helyezett fémcímke felirata tanúsít.91 A napjainkban is meglévĘ, a fĘépület elĘtti park íves vonalvezetésĦ kĘszegélye is az 1910-es évek elején készült, ezt igazolják a korabeli felvételek, képes levelezĘlapok. 1909. augusztus 3-án Baumgarten Sándor a kollégium elöljáróságának írt levelében olvashatjuk, hogy „a Collégiumi épület befejeztetett”. Az építkezés vállalati összege 396 291 korona 82 fillér volt, a mĦépítész92 tiszteletdíja, a megállapodás értelmében, ezen összeg 3,5 %-a, vagyis 13 870 korona 21 fillér.93 A fenti elszámolások, az apróbb részletmunkák jelzik, hogy 1909 Ęszére a nagyméretĦ, új kollégiumi épület elkészült (5. tábla/2; 6. tábla/1–2). Felavatásával megvárták az elemi iskola befejezését, az 1802–1803-ban épített bentlakás felújítását, átalakítását (zárt folyósokkal való ellátását, a villanyvilágítás és a víz bevezetését minden szobába, az udvar felĘl egy fedett terasz építését, mely lehetĘvé tette, hogy a tanulók az esĘs idĘben is a szabadban lehessenek) és a tornaterem felépítését, mely nagy csarnokot, öltözĘt és szertárat, valamint modern meleg fürdĘhelyiséget foglalt magába.94 Az új kollégiumi épületeket (4. tábla/3) 1911. június 6-án szentelték fel. Az ünnepély országos jelleget öltött, mivel az országos református tanáregyesület éppen ezzel egyidĘben tartotta Marosvásárhelyen, 84

EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1909, 7. EREMVGYLVT, MRK, Építkezéssel kapcsolatos iratok, 1902–1943, 437–439. 86 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1909, 34–35. 87 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve,1923, 73. 88 EREMVGYLVT, MRK, Építkezéssel kapcsolatos iratok, 1902–1942, 148. 89 EREMVGYLVT, MRK, Építkezéssel kapcsolatos iratok, Építési napló, 1908–1909, 35–36. 90 EREMVGYLVT, MRK, Évrendezett tervrajzok, 1909, 158. 91 A felirat szövege: „Both Sándor épület és mĦlakatos Marosvásárhely” 92 Baumgarten Sándor hét alkalommal volt a helyszínen: 1906. március 23-án és december 8-án, 1908. február 20-án, március 1-jén, március 10-én, július 28-án és szeptember 10-én. EREMVGYLVT, MRK, Építkezéssel kapcsolatos iratok, 1902–1943, 156. 93 EREMVGYLVT, MRK, Építkezéssel kapcsolatos iratok, 1902–1943, 156. 94 KOLLÉGIUMI ÉRTESÍTė 1911, XXII. 85

EME 154

ONIGA ERIKA

a református kollégiumban a X. rendes közgyĦlését, melyre az ország különbözĘ részeibĘl majdnem 200 tanár érkezett, így részesei lehettek e kulturális eseménynek.95 A kollégium tágas díszterme kicsinek bizonyult az érdeklĘdök nagy száma miatt. Az elöljáróság kérésére az avatást dr. Kenessey Béla püspök végezte, „kérve Isten áldását a kultúra új otthonára, melyet a gondviselés annyi vész és vihar között is megĘrzött, mint lelki szabadság és hazaszeretet védĘbástyáját s melyre a jövĘben is oly fontos hivatás vár ref. vallásunk és magyar nemzeti kultúránk szempontjából.”96 Dósa László mĦszaki tanácsos 1912. június 25-én összeállított kimutatása alapján az 1908– 1909-es években a kollégiumi fĘépület építése 477 872 korona 61 fillérbe került, míg a melléképületek 87 627 korona 75 fillér költséggel épültek fel. Az 565 400 korona 36 fillér97 összköltségbĘl 300 000 korona a kormány hozzájárulása volt.98 1.6. Az épület mĦvészettörténeti leírása A Bolyai Farkas Elméleti Líceum és a Református Kollégium épületegyüttese a Bolyai utca 3. szám alatt áll, részeit a fĘépület, az elemi iskola, a tornacsarnok, a bentlakás (a régi épületegyüttes északi szárnya), a konviktus és a régi kolónia (a Bolyai utca felĘli épületsor nyugati, klasszicizáló szárnya) képezik. Szabálytalan alakú telkét három oldalról a Bolyai utca és annak térré kiszélesedĘ része, valamint a fĘtér keleti házsorának telkei határolják. Az U alaprajzú, négyszintes (alagsor, földszint, elsĘ és második emelet) épülettömb mind a telek alakjához, mind a terület adottságaihoz jól igazodik. Az épületszárnyak elhelyezését és hosszúságát a meglévĘ szomszédos épületek is befolyásolták, ezért a középtengelyhez viszonyítva aszimmetrikusak. Az épülettömb középrésze (DK) a térre néz, jobb oldali (ÉK) szárnya a Sáros (Târgului) és Kazinczy (Kogălniceanu) utcák torkolata, bal oldali (DNy) szárnya a Bolyai utca felé fordul. A jobb oldali szárny majdnem merĘleges a középrészre, végét egy lépcsĘház köti össze a 19. század eleji kétemeletes épülettel. A bal oldali szárny hosszabb a jobboldalinál, nagyobb szöget zár be a középrésszel, végéhez a vele egyidĘben épült, kétszintes elemi iskola szecessziós épülete csatlakozik. A Bolyai tér felĘl a kontyolt tetĘvel fedett középrész tömbje dominál, a központban enyhén kiemelkedĘ, kisméretĦ sátortetĘvel, de érvényesülnek az oldalszárnyak ugyancsak kontyolt tetĘvel 95

KOLLÉGIUMI ÉRTESÍTė 1911, XVIII. Alkalmi beszédet mondott még Nagy Károly egyházkerületi fĘjegyzĘ, teológiai igazgató, Désy Zoltán kollégiumi fĘgondnok, gróf Haller János, Maros-Torda vármegye és Marosvásárhely fĘispánja, a kollégium egykori tanulója, aki egyben a kormány, de különösen a közoktatásügyi miniszter üdvözletét tolmácsolta. Jakab Ödön volt kollégiumi diák saját versét olvasta fel, majd Csiki Lajos kollégiumi igazgató röviden ismertette az iskola múltját és jelenét. Ezt követĘen üdvözlĘ beszédek hangzottak el. Utána a meghívottak, valamint az országos református tanáregyesületnek nagy számban ideérkezett tagjai, a szervezĘk vezetésével megnézték a kollégium berendezését, a bentlakást, a konviktust és a modern fürdĘvel ellátott tornatermet. „Majd a nagy arányokban fejlĘdĘ székely fĘváros nevezetességeinek megtekintésére indultak.” A következĘ nap a tanáregyesület közgyĦlésére került sor. Az ünnepélyes esemény egy nagyszabású hangversennyel zárult a Transsyilvánia szálló és étterem nagytermében, melyet Metz Albert, a városi zeneiskola igazgatója rendezett a vendégek tiszteletére, Jakab Ödön segítségével. A kiváló zeneszerzĘk mĦveinek elĘadása mellett Metz saját szerzeményĦ, a kollégium felavatási ünnepélyének alkalmából írt nyitányát is hallhatták. KOLLÉGIUMI ÉRTESÍTė 1911, XVII–XVIII, LIV–LV. 97 Ifj. Csiszár Lajos vállalatában a föld, kĘmĦves, elhelyezĘ, ács, cserépfedĘ, bádogos, burkoló, kárpitos, villanyvilágítási és pótmunkák 289 373 korona 82 fillérbe, Bükkösi György által vállalt asztalos, mázoló és lakatos munkák 66 520 korona 77 fillérbe, ugyancsak Bükkösi György vállalatában az üveges munka 4 403 korona 33 fillérbe, a kĘfaragó munka Crocé Ferenc vállalatában 13 451 korona 12 fillérbe, Nagy Károly által végzett vízvezetés és csatornázás 20 757 korona 46 fillérbe, a nagyterem karzatának átalakítása 3 235 korona 25 fillérbe, a kályhák 8 167 korona 32 fillérbe, a vasanyag 51 623 korona 34 fillérbe, a fenyĘfa anyag 15 090 koronába, a Nagy JenĘ által végzett szobafestĘ és lakkozó munka 3 353 korona 20 fillérbe míg az alapkĘ, az emléktábla és a címer 1 897 koronába került. EREMVGYLVT, MRK, Építkezéssel kapcsolatos iratok, 1902– 1943, 582–583. 98 KOLLÉGIUMI ÉRTESÍTė 1910, 3. 96


155

fedett tömbjei is. Ez az épület fĘhomlokzata (7. tábla/2). A földszinten 9, az emeleteken 13 ablaktengelyre komponált fĘhomlokzat síkját középen, szimmetrikusan, 2–5–2 tengelyes, lépcsĘzetes rizalitok mozgatják meg. A fĘhomlokzat vízszintesen az alagsori nyílásokat magába foglaló szürke, fröcskölt lábazatra, a szalmasárga színĦ, ugyancsak kĘporos földszinti részre, valamint az elsĘ és második emeletet egybefoglaló vakolt egységre tagolódik. Ezt az utóbbi egységet az ablakok könyöklĘpárkányai és az ezeket összekötĘ, vakolatkeretelésĦ faltükrök íves vonala választja el a földszinti résztĘl. A homlokzatot a funkciónak megfelelĘen változó méretĦ ablaknyílások tagolják. A középrizalit fĘtengelyének alagsori és földszinti részében nyílik a fĘbejárat, két oldalán két-két szegmensíves záródású alagsori ablak és fölöttük egy-egy nagyobb méretĦ, szegmensíves záródású, hármas fogazású stilizált zárókĘvel kialakított, könyöklĘpárkányos ablak helyezkedik el. Az emeletek ablakainak mérete szintenként különbözĘ (a második emelet ablakai a mögötte található díszterem funkciójának megfelelĘen nagyobbak), kiképzésük azonban a földszintihez hasonló. Az emeleti ablakokat egy-egy tengelyen belül vakolatból képzett, közös keret fogja egybe. A második emeleti ablakok kötényét egykor egy-egy mélyített tükör töltötte ki, mára a három középsĘ tükröt egyesítették. Itt eredetileg a kollégium címere volt elhelyezve, ma a LICEUL BOLYAI FARKAS LÍCEUM felirat olvasható. A középrizalit díszítĘelemei a mértéktartóan alkalmazott és szimmetrikusan elhelyezett, stukkóból készített virágegyüttesek: az elsĘ emeleti ablakok közötti tükrös mezĘkben stilizált virágdísz jelenik meg, a második emeleti ablakok között és a széleken tulipánokból és rozettákból álló függĘleges motívumsorok töltik ki a felületet. A középrizalit fĘtengelyében nyílik a félköríves fĘbejárat (8. tábla/1), melyet a homlokzat síkjából erĘsen kiemelkedĘ keret hangsúlyoz. A kaput bemélyített, növényi ornamentikás fejezetekkel ellátott, kettĘs oszlopként ható, lekerekített tagozatok szegélyezik, melyek a félköríves záródást és fölötte a bádoggal fedett ötkaréjos, pártát tartják. A kapu legömbölyített belsĘ ívén 11 mélyített, négyszirmú virágforma jelenik meg. A tölgyfából készített, négyszárnyú kapuzat rácsa és kilincse igényes kivitelĦ kovácsmunka. A középrizalitot a három középsĘ tengely szélességében egyenes záródású, íves kiugrásokkal megtört attika koronázza. Közepén – az egykori országcímer helyén – a kollégium címere, a növényi ornamentikás kék mezĘben megjelenített, jobbjában lúdtollat, baljában könyvet tartó fehér angyal látható. Alatta, a padlást megvilágító ikerablak bal oldalán a LICEUL TEOLOGIC REFORMAT, jobb oldalán a REFORMÁTUS KOLLÉGIUM felirat. Az ikerablak alatt két évszám (1557 és MDCCCCIX) hirdeti az iskola alapításának, illetve a fĘépület keletkezésének idejét. Eredetileg az ablak két oldalán a REFORMÁTUS KOLLÉGIUM felirat, alatta pedig a római szám volt olvasható. Az oldalrizalitok felületének kiképzése a középrizalitéhoz hasonló. Míg az alagsori és a földszinti részen egy-egy ablak, addig az elsĘ és második emeleten két-két ablak kapott helyet, díszes, vakolt keretbe helyezve. A kéttengelyes homlokzatszakaszokban álló téglalap alakú, stilizált záróköves, könyöklĘpárkányos ablakok nyílnak. Az ablakok között itt is jelen van a tükör és középen az egyszerĦbb kiképzésĦ, függĘleges motívum-sor. A fĘhomlokzat szélein két-két tengely található egyenlĘ nagyságú, egyenes záródású ablaknyílásokkal. A homlokzatot egyszerĦ profilú, enyhe kiülésĦ koronázópárkány zárja, mely alatt hullámzó vonalú díszítmény fut végig. Az oldalrizalitot záró pártafal ismétli a középrizalit attikájának elemét, majd egy homorú ív után kis toronyban végzĘdik. Az épület sarkai ívben lekerekítettek. Egy tengely után az oldalszárnyak homlokzati síkja kb. 15-cm-rel enyhén elĘreugranak, majd a szárnyak végeinél megismétlĘdik a kiugrás, az udvar és az utca irányába egyaránt. Az utóbbit az utcai homlokzaton toronyszerĦ építmény hangsúlyozza, melyen visszaköszönnek a fĘhomlokzaton megjelenĘ elemek: a fedésnél az oldalrizalitok felsĘ részét lezáró tornyok nagyobb méretĦ változata, a fĘpárkány alatt a két rozetta által közrefogott stilizált tulipán és a padlást megvilágító ikerablak.

EME 156

ONIGA ERIKA

A bal oldali szárny (9. tábla/1) 13, míg a jobb oldali szárny (9. tábla/2) 12 tengelyes (a tengelyek közt rövidebb távolsággal). A lejtĘs terep a bal oldali szárny 7 tengelyének alagsori részében üzlethelyiségek kialakítását tette lehetĘvé. Az egyszerĦbb kiképzésĦ homlokzatot vízszintesen ugyanazok az építészeti elemek tagolják, mint a fĘhomlokzatot, ritmusukat a fĘhomlokzat oldalrizalitjain is megjelenĘ vakolatformába helyezett ablaknyílások adják, a fĘhomlokzaton is megjelenĘ egyszerĦ profilú, enyhe kiülésĦ koronázópárkány zárja, az alatta végigfutó hullámvonallal együtt. Az oldalszárnyak utcai bejárata az utolsó tengelyben nyílik. A bal szárny bejáratának mérete összhangban van az alagsori üzlethelyiségek bejáratával, de kiképzése mutatósabb. A jobb oldali szárny bejárati kapuja méretes félköríves záródású fülkében nyílik. A kétszárnyú kapu üvegbetéteit kovácsoltvas rács borítja, félköríves felülvilágítóját két hajlított osztóléc tagolja. Az épület egységes arculatának kialakításához a bádogos munkák is hozzájárulnak. Ilyenek a fĘleg dombornyomásos technikával készített, tetĘcsúcsokhoz illesztett gömbszerĦ vagy taréj alakú díszek, a babszem alakú, három részre tagolt álló tetĘablakok és a levezetĘcsatornák tetején lévĘ, mákgubóra emlékeztetĘ díszítmények. Az udvari homlokzat középtengelyében (9. tábla/3) kialakított lépcsĘház tömege erĘteljesen benyúlik az udvarra. Az oldalszárnyak és a középrész csatlakozásánál a sarkokat a mosdók töltik ki. Az udvart övezĘ belsĘ homlokzatok kiosztása egy 30 tengelyes rendszerbe szervezĘdik. A szimmetriatengelyre esĘ lépcsĘház rizalitja 5 nyílássort kap; ezt követi két oldalt a középszárny 2–2 tengelye, szintenként is 2–2 ablakkal. A fürdĘhelyiségek aszimmetrikus tömbjei bal oldalt 4, jobb felĘl 5 függĘleges tengelyt foglalnak magukba. Az ugyancsak aszimmetrikus mellékszárnyak baloldalt 5, jobbra 7 nyílástengelyt tartalmaznak. Az udvari homlokzatok vízszintes és függĘleges tagolása megegyezik az utcaiakéval, de ritmusuk egyszerĦbb és hiányzanak a stukkódíszek. Az alagsori ablakok a külsĘkhöz hasonlóak, a középrész és az oldalszárnyak homlokzatain szegmensíves záródású, könyöklĘpárkányos, stilizált záróköves ablakok nyílnak, míg az elĘreugró tömböket eltérĘ méretĦ nyílások törik át. Az udvar felöli homlokzat színezése megegyezik a külsĘvel. A koronázópárkány alatt fehér színĦ hullámos vonalú díszítmény húzódik. A fĘbejáraton át kiszélesedĘ kis elĘtérbe, onnan pedig egy kosáríves záradékú, alul három kétszárnyú, üveges, díszesebb ajtón keresztül áthaladva a belsĘ elĘtérbe érkezünk (10. tábla/1), melynek járófelültét fekete és piros színĦ, tulipándíszes terazzo szegélyezi. Az oldalfalakon márványtáblákat helyeztek el. Egyik az iskola történetét,99 a másik az intézet fennállásának 400 éves évfordulója

99

A bal oldali márványtábla felirata: 1557-BEN/ KEZDI MEG MÜKÖDÉSÉT A MAROSVÁSÁRHELYI SCHOLA PARTICULA A VÁR-/TEMPLOM ÉSZAKI OLDALÁN FEKVė ELHAGYOTT KOLOSTORBAN. 1601-BEN/ BÁSTA HADAI FELÉGETTÉK. 1602-BEN KÖLTÖZIK MAI HELYÉRE 1718-BAN/ EGYESÜL A SÁROSPATAKRÓL IDEMENEKÜLT KOLLÉGIUMMAL: THEOLÓGIAI/ ÉS BÖLCSÉSZETI KARRAL MÜKÖDė FėISKOLÁVÁ LESZ, AKKOR VESZI FEL A/ KOLLEGIUM REFORMATUM NEVET. 1756-BAN A MAI UDVART KETTÉSZELė/ OSZTÁLYSORRAL, 1767-BEN LAKÓSZOBÁKKAL, 1777-BEN NAGYTEREMMEL/ ÉS KÖNYVTÁRHELYISÉGGEL BėVÜL. 1794BEN JOGI KARRAL, 1802-BEN/ NYOMDÁVAL GAZDAGODIK. 1802-BEN ÉPÜL FEL A MA IS ÁLLÓ BENTLA-/KÁS ÉPÜLETE. 1854-BEN MEGSZÜNIK A THEOLOGIAI KAR. 1861-BEN 13/ ÉVI KÉNYSZERSZÜNET UTÁN ISMÉT MEGNYILIK A JOGI KAR AMELY/ 1866-BAN NYILVÁNOSSÁGI JOGOT NYER. 1870-BEN A KOLOZSVÁRT FEL-/ ÁLLITOTT JOGI KAR MIATT AKADÉMIAI JELLEGE MEGSZÜNIK. 1871-BEN/ A BOLYAI UTCÁBAN ÉPÜL FÖL A RÉGI KOLLÉGIUM AMELY 1883-BAN NYOLC-/ OSZTÁLYOS KÖZÉPISKOLÁVÁ, MAJD 1902-BEN ÁLLAMILAG SEGÉLYEZETT/ GIMNÁZIUMMÁ VÁLIK. 1908–1909-BEN ÉPÜL FÖL AZ ISKOLA MAI FėÉPÜLETE./ 1925-BEN EGY KISEBBSÉGEKET SUJTÓ TÖRVÉNY MAGÁNISKOLÁVÁ SÜL-/ LYESZTI, 1934-BEN VISSZAKAPJA NYILVÁNOSSÁGI JOGÁT. 1948-BAN ÁL-/ LAMOSITJÁK. 1956BAN BOLYAI FARKASRÓL NEVEZIK EL.


157

alkalmával az épületen eszközölt felújításokat és átalakításokat ismerteti.100 Az átfordított márványtáblák eredeti, ma már a falazás felé esĘ feliratai átírásban egy-egy ugyanolyan nagyságú, a korabeli táblák mellé 2014 tavaszán helyezett fekete márványtáblán olvashatóak.101 Tovább haladva néhány lépcsĘfok vezet a tágas fĘlépcsĘház elĘtti térbe, amelybĘl az oldalszárnyakba vezetĘ folyosók is nyílnak. Az épület belsĘ tereinek (a fĘbejárat elĘterének, valamint a fĘlépcsĘház falainak és mennyezeteinek) díszvakolata, motívumrendszere összhangban áll a külsĘ homlokzatok díszítésével. Az egyik gyakran használt motívum az a vakolatból, illetve mészhabarcsból kialakított kör alakú mezĘ, melybe négy babszem formájú díszt mélyítettek, fölöttük egy-egy stilizált tulipán nyúlik ki a mezĘbĘl. Ez az arany és zöld színĦre festett motívum jelenik meg a lépcsĘház mennyezetének közepén, felerészben pedig a mennyezet szélén (10. tábla/2). A mennyezet alatt, a fal felsĘ részén, az utcai homlokzatok koronázópárkánya alatt fogazatos díszsáv húzódik. E terek díszítése a második emeleti reprezentatív nagyterem mennyezetkiképzésével majdnem teljesen megegyezik. A nyíláskeretek egy része még eredeti. A nagyobb méretĦ, tantermekbe nyíló ajtók íves vonalú díszítésének a felsĘ sarkaiban egy szívmotívum, a mellékhelyiségekbe vezetĘ, kisebb ajtók sarkaiban a fĘkapu keretén is látható virágmotívum jelenik meg. Az asztalosmunkák is jól illeszkednek az épület jellegéhez. Az épületbe a fĘbejárat mellett két mellékbejárat vezet. Mindhárom bejárattól lépcsĘház indul az emeletre. A szintek beosztása hasonló. Az osztálytermek sora az utcára néz, bejáratuk az udvar felĘli folyosókról nyílik.

100

101

A jobb oldali márványtábla felirata: 1957-BEN/ A NÉPI DEMOKRATIKUS KORMÁNY A MAGYAR AUTONÓM TARTOMÁNY NÉP-/ TANÁCSA TÖBBMILLIÓ LEJJEL AJÁNDÉKOZZA MEG NAGYMULTÚ INTÉZE-/ TÜNKET A BENTLAKÁSI RÉSZ ÚJ KÉTEMELETES SZÁRNNYAL BÖ-/ VÜL S AZ ISKOLA TELJESEN ÚJ BERENDEZÉST KAP. A 400 ÉVES ISKO-/ LÁT 1957 SZEPTEMBER 8, 9 ÉS 10-ÉN ÜNNEPELJÜK./ ÁLLJON EZ AZ ÉPÜLET, TERJESSZE A VILÁGOSSÁGOT, ÁPOLJA A HAZA-/ SZERETETET ÉS HIRDESSE A NÉPEK KÖZÖTTI BÉKÉT IDėTLEN IDėKIG. A bal oldali márványtábla felirata: ISTENNEK • HAZÁNAK • TUDOMÁNYNAK/ A MAROSVÁSÁRHELYI REFORMÁTUS KOLLÉGIUM/ EZEN ÚJ HAJLÉKÁNAK ÉPÍTÉSÉT/ I. FERENC JÓZSEF, MAGYARORSZÁG KIRÁLYÁNAK/ URALKODÁSA ALATT./ Dr. WEKERLE SÁNDOR, M. KIR. MINISZTERELNÖK,/ GRÓF APPONYI ALBERT, VALLÁS- ÉS KÖZOKTATÁSÜGYI/ M. KIR. MINISZTER,/ BÁRÓ BÁNFFY DEZSė, ERDÉLYI EGYHÁZKERÜLETI FėGONDNOK ÉS/ A MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ KONVENTI ÉS ZSINATI, VILÁGI ELNÖKSÉGE./ KUN BERTALAN, TISZÁNINNENI PÜSPÖK ÉS A MAGYAR REFORMÁTUS/ EGYHÁZ KONVENTI ÉS ZSINATI EGYHÁZI ELNÖKSÉGE./ KENESSEY BÉLA, ERDÉLYI PÜSPÖK./ Dr. KÁLMÁN JÁNOS, EGYHÁZKERÜLETI TANÜGYI ELėADÓ,/ Dr. IFJ. UGRON GÁBOR, FėISPÁN,/ Dr. BERNÁDY GYÖRGY, POLGÁRMESTER IDEJÉBEN,/ TÖRVÉNYHOZÁSUNK HAZAFIAS TÁMOGATÁSÁVAL,/ BAUMGARTEN SÁNDOR, BUDAPESTI MĥÉPÍTÉSZ TERVEI SZERINT./ DÓSA LÁSZLÓ, MĥSZAKI TANÁCSOS ÉS/ NAGY GYėZė, MÉRNÖK MĥVEZETÉSE MELLETT./ IFJ. CSISZÁR LAJOS, ÉPÍTėMESTER ÉS/ BÜKKÖSI GYÖRGY, ASZTALOS MESTER/ AZ 1908. ÉVI MÁRCIUS HÓ. 18-ÁN KEZDETTÉK MEG. A jobb oldali márványtábla felirata: EZEN ÚJ ÉPÜLET BEFEJEZÉSE/ AZ 1909. ÉVI SZEPTEMBER HÓ. 1-ÉN TÖRTÉNT/ GRÓF TOLDALAGI LÁSZLÓ ÉS DÉSY ZOLTÁN, FėGONDNOK./ DEÁK LAJOS ÉS GRÓF TELEKI ÁDÁM, GONDNOKOK,/ GRÓF TELEKI JÓZSEF, RAVASZ JÁNOS, ESPERES,/ LÉNÁRT JÓZSEF, BENEDEK DÉNES,/ TÓTHFALUSI JÓZSEF, BÍRÓ ANDRÁS, LELKÉSZEK,/ HORVÁTH JÓZSEF, TANÁR, CSIKI LAJOS, IGAZGATÓ TANÁR,/ KÓBORI JÁNOS, GAZDASÁGI FELÜGYELėTANÁR,/ TRÓZNER LAJOS ÉS NAGY ENDRE, TANÁROK,/ CSONTOS OLIVÉR, JOGTANÁCSOS, KOLLÉGIUMI ELÖLJÁRÓSÁGI TAGOK,/ LAKATOS SÁMUEL, GYULAI D. KÁLMÁN,/ KISS TAMÁS, GULYÁS KÁROLY,/ Dr. DÉKÁNI KÁLMÁN, PAÁL GUSZTÁV,/ ÉS CHEVASSUS FERENCZ, TANÁROK,/ Dr. AGYAGÁSI KÁROLY, ORVOS,/ ÉS BARI ZSIGMOND, PÉNZTÁROS IDEJÉBEN./ ÁLLJON AZ ÉPÜLET ÉS TERJESSZE A VILÁGOSSÁGOT/ ÉS A MAGYAR HAZA IRÁNTI SZERETETET/ A NEMZETI NEVELÉSÜGY FÖLVIRÁGOZTATÁSÁRA ÉS/ A MAGYAR KÁLVINISTA ANYASZENTEGYHÁZ HITÉNEK/ ERėSBÍTÉSÉRE IDėTLEN IDėKIG.

EME 158

ONIGA ERIKA

1.7. Az épület berendezése és felszerelése Az épület felszerelésének anyagi fedezésére a kollégium elöljárósága az iskola egykori tanítványai körében gyĦjtést indított.102 A felhívást 2 000 példányban nyomtatták ki és minden volt diákhoz eljuttatták.103 Az egykori növendékektĘl mintegy 6 000 korona gyĦlt össze, a Teleki nemzetség 10 000 koronát adományozott.104 A fĘépület berendezésének tervét és költségvetését Nagy GyĘzĘ mérnök készítette el, s az 1909. március 10-én tartott elöljárósági gyĦlésen mutatta be. Ez szerint az igazgatói irodába és a tanári szobába tölgyfa bútorokat, a többi helyiségbe pedig színezésében keményfát idézĘ puhafa bútorokat szánt. A padokat vasszerkezetre szerelt bükkfából tervezte, a könyvtár polcaira a Schlicht cégtĘl kért ajánlatot. A teljes berendezés költsége 59 600 koronára rúgott. A vezetĘség elfogadta a tervezetet a könyvtár berendezése kivételével, megbízva a mérnököt, hogy Kolozsváron tanulmányozza az egyetemi és gimnáziumi könyvtárakat, s azok alapján terjesszen be tervezetet és költségvetést.105 Nagy GyĘzĘ indítványára a tanári-igazgatói és inspektori szoba bútorzatára benyújtott terveit kb. 3 800 koronáért kiadták elkészítésre.106 A mérnök nemcsak a bútorokhoz, hanem azok elhelyezéséhez is készített tervet, melyek közül a földszint (11. tábla/1) és a második emelet helyiségeinek berendezési terveit ismerjük.107 Fennmaradt a hajdani tanári és iroda helyiségének vázlatos berendezési terve is. A tantermi padokra két ajánlat érkezett be, a Feivel cégtĘl és a Bernhardt cégtĘl. Nagy GyĘzĘ az elĘbbit megfelelĘbbnek tartotta, de az elöljáróság megbízta, hogy személyesen vizsgálja meg a cég által készített padok minĘségét.108 Ezért a gimnáziumi igazgató Nagy GyĘzĘvel a padok megszemlélése végett Budapestre utazott, onnan a Feivel és Pizinger cégtĘl kért ajánlatot. Végül a tanári kar is ezen cég padjait ajánlotta.109 Így 1909. szeptember 13-án a budapesti Épületasztalos-munkák és Iskolaberendezések gyárából110 Pizinger Lajos elküldte a mintapadokat.111 Egy hónappal késĘbb az igazgatóság levelet küldött Pizinger Lajosnak, melyben 44 elsĘ padot, 210 darab középpadot és 44 darab hátsópadot rendelt, amelyeket az 1907-es londoni tanszerkiállításon kitüntetett minták szerint készítettek, kihúzható, nem felhajtható fedĘlappal. A padok az év végére megérkeztek. Szállításuk után a helyszínen a kollégium vezetĘsége által kiválasztott színre festették le.112 A rajzterem, rajz- és természettani szertár, fizika labor felszerelésével kapcsolatban 1912– 1913-ból maradtak ránk azok a listák, amelyeken a tanárok felsorolták az óhajtott tárgyakat, kísérleti eszközöket stb. A rajzterem és rajzszertár berendezésérĘl Gulyás Károly rajztanár gondoskodott. ElsĘ lépésként a terem részére 68–70 rajzszék sürgĘs megrendelését kérte,113 a szertár részére geometriai testmintákat, gipszmintákat (fejek és ornamentika), emlĘsöket, lepkéket, kagylókat, gyümölcsöket, csendéleteket, gipszeket (rabszolga, férfialak, férfikar, férfiláb, nĘi kéz, nĘi kar, Milói Vénusz, VestaszĦz, Héra, Menelaosz, Mercurius, Démoszthenész, Szapphó stb.), valamint sötétítĘ függönyöket igényelt.114 Az elöljáróság engedélyével Budapestre utazott, hogy ott a tanszerkiállításon személyesen 102

EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1908, 128–129. EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1909, 31. 104 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1911, 39. 105 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1909, 24. 106 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1909, 72 107 EREMVGYLVT, MRK, Tematikusan rendezett tervrajzok, 47–48. 108 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve,1909, 72. 109 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1909, 87. 110 Budapest, X. kerület, Kolozsvári u. 1. 111 EREMVGYLVT, MRK, Építkezéssel kapcsolatos iratok, 1902–1943, 464. 112 EREMVGYLVT, MRK, Építkezéssel kapcsolatos iratok, 1902–1943, 487. 113 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1909, 110. 114 EREMVGYLVT, MRK, Építkezéssel kapcsolatos iratok, Költségvetések, 315–316. 103


159

szerezhessen be bizonyos tárgyakat,115 míg a többi tanfelszerelést a budapesti Szikla–Szilágyi Magyar TanszerkészítĘ Intézet116 ajánlata és költségvetése szerint rendelte meg. Az intézet részérĘl 1910. október 8-án 13 ládába csomagolva vasútra tették a szállítmányt. Pontosan nem tudjuk mit rendelt onnan, mivel a levelezésükben csak a kimaradt vagy a hibás darabokat említik, mint például kacsacsendéletet,117 körtét és Laokoón-szoborcsoportot.118 Kiss Tamás, a természettani szertár Ęrének összeírása alapján a fizika szertár legsürgĘsebb szükségleteinek a következĘk számítottak: elsötétítĘ függöny az elĘadóba, az elĘadó asztalhoz gázcsap, gázbevezetés, vízcsap kagylóval, Zulkovszky-féle légszivattyú és egyéb kísérleti eszközök (pl. Fortin-féle barométer, theodolit, preciziós mérleg, Joly-féle rugós mérleg, Kundt-féle csĘ, mikroszkóp, higanyos légszivattyú, fénymérĘ készülék, vetítĘ készülék, mellékkészülékekkel stb.). Az új épület délnyugati tornyába egy meteorológiai eszközökkel is felszerelt obszervatórium berendezését tervezték.119 A természetrajzi szertár részére szükséges szemléltetĘ tárgyak listáját Gyulai Kálmán tanár készítette el. Az ásvány- és vegytanhoz (Ęslénymodellek csoportja, vetítĘ gép, egy modern kísérletezĘ kémiai asztal, gázbevezetéssel, csövekkel, égĘkkel stb.), növénytanhoz (Brendel-féle növény és virágminták gyĦjteménye, I–XV. sorozat, gomba- és gyümölcs-utánzatok stb.), állattanhoz (egy egész, szétszedhetĘ emberi test, minden belsĘ szerveivel együtt, látható állapotban, minden gerinces osztályból egy félig kitömött, félig csontvázas példány, fejlĘdési minták, öt jellegzetes állat fogsoros fejváza stb.) és földrajzhoz (egy nagy, kidomborított földgömb, legalább egy méter átmérĘvel, színes tájképek vetítéshez, az öt világrész 90×60 méretĦ domború képe stb.) kért szemléltetĘ tárgyakat.120 Az iskola berendezésében nagyobb méretĦ változást az 1956–1957-es tanév hozott. A Bolyai Farkas halálának centenáriumára és a fennállása 400. évfordulójára készülĘ iskola az épület berendezését és minden felszerelést megújító munkálatokba kezdett. A tanári szobát a földszintrĘl az elsĘ emeletre költöztették, a régi padokat újakkal cserélték ki, a folyosókat 1,70 méter magasságban tölgylambériával borították, minden termet parkettáztak és kicserélték a csempekályhákat. A bútorzatot is teljesen kicserélték, ehhez a terveket az iskola két neves tanára, dr. Horváth Ágoston és Petelei István készítette el. Az országban felkeresték és tanulmányozták a legjobb és legnevesebb iskolák bútorzatait, majd a tanulmányúton látottak és a kollégiumi bútorzat hagyományainak figyelembevételével tervezték meg az igazgatói iroda, az új tanári szoba és néhány szakterem bútorzatát. Ezeket és az iskola többi helyiségébe tervezett bútorokat az ILEFOR marosvásárhelyi bútorgyár gyártotta le,121 az elĘirányzott költségvetés szerint a munkálatok összköltsége 1 071 000 lej volt.122 Az új bútorok, elsĘsorban a tanári 115

EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1910, 48. Budapest, VII. kerület, Amazon u. 13. 117 EREMVGYLVT, MRK, Építkezéssel kapcsolatos iratok,1902–1943, 494. 118 EREMVGYLVT, MRK, Építkezéssel kapcsolatos iratok, 1902–1943, 495. 119 EREMVGYLVT, MRK, Építkezéssel kapcsolatos iratok, Költségvetések, 317–318. A kollégiumi öregdiákok visszaemlékezése szerint meg is valósult. 120 EREMVGYLVT, MRK, Építkezéssel kapcsolatos iratok, Költségvetések, 319–320. 121 KOZMA 1997, 421–427. 122 Az ILEFOR által az egykori marosvásárhelyi református kollégiumhoz készített bútorok költségvetését, leírását és terveit lásd a RNL–MMH, MMATN, 351/1957-es iratcsomójában. A bútorok mĦszaki leírása szerint az igazgatói irodába egy kanapéval kombinált szekrényt, egy íróasztalt, egy dohányzóasztalt, egy írógéphez szükséges asztalt, két kárpitozott fotelt, egy karosszéket és lambériát terveztek, tölgy- és hársfából, feketére pácolva. A tanári szobába egy összetett, fiókos, napló- és térképtartó szekrényt, egy telefonfülkét, öltözĘt és mosakodó részt magába foglaló bútordarabot, egy nagy, patkó alakú asztalt írtak elĘ, tölgyfából, feketére festve. A könyvtárba 17 könyvszekrényt, egy kartotékszekrényt, egy olvasóasztalt rendeltek, tölgyfából, feketére festve. Minden osztályterembe katedrát, szekrényeket és megfelelĘ számú, kétüléses, csĘvázas, bükkfa padot terveztek, valamint összesen 28 táblát. A bentlakás minden hálószobájába új szekrényt, éjjeliszekrényt, falifogast, tablórámát, virágállványt rendeltek, bükkfából, natúr színben. A 116

EME 160

ONIGA ERIKA

szoba és az igazgatói iroda igényes berendezése a régi bútorok stílusához és motívumaihoz megtévesztĘ hasonlósággal igazodtak. Eddigi kutatásaink során a fĘépület eredeti, századfordulós berendezésébĘl123 – a díszterem alább bemutatásra kerülĘ bútorainak kivételével – eddig egy darabot sikerült azonosítani. A ma a könyvtárban Ęrzött nagy asztal (11. tábla/2) az egykori tanári szoba asztala. Amint korábban írtuk, az 1956–1957-es tanévben a tanári szobát a földszintrĘl az elsĘ emeletre költöztették, helyére a könyvtár került. 1957-ben a fĘépület új berendezésének készítésekor a könyvtárba két 300×75×76 cm méretĦ olvasóasztalt terveztek124 és kiviteleztek.125 A jelenlegi asztal méretei (530×155 cm) azonban a fĘépület berendezésének 1910 körüli tervén látható tanári szoba asztalának méreteivel egyeznek szinte teljesen: „Nagy asztal 1.40/5.40”. A még fellelhetĘ, de lappangó eredeti bútordarabok azonosítása további kutatást igényel, mely túlmutat jelen tanulmány keretein. 2. A díszterem 2.1. Tervezése és kiképzése A fĘépület legreprezentatívabb helyisége, a díszterem a második emeleten található. Ebben, a református kollégiumok többszáz éves hagyományaihoz híven istentiszteleteket is tartottak. Ennek megfelelĘen alakították ki a berendezését (1909 és 1930 között), követve a terem építészeti stílusát. Az 1948-as államosítást követĘen a díszterem funkcióiban bekövetkezĘ változások a berendezés átalakulását is maguk után vonták. A vallásos funkciójú berendezési tárgyakat elszállították innen, elsĘsorban helyi egyházközségekhez.126 A terem kialakításának legtöbbet tárgyalt és módosított része a karzat volt. 1906-ban Baumgarten Sándor egy egységes, U alakú, végein lekerekített karzatot tervezett a terem bejárati és két rövidebb oldalára. Az elöljáróság a karzat módosítását, a középrész kiugratását kérte. E két elgondolás jól látszik a véglegesnek tekintett második emeleti tervrajzon (1907),127 valamint a karzat részletrajzain.128 Azonban a Baumgarten-féle tervek nem valósultak meg. 1908 szeptemberében Nagy GyĘzĘ az orgona elhelyezésére utalva szóvá tette, hogy „az új díszterem karzatja szerfelett keskeny lévén, a célnak alig felelne meg”. Javasolta a karzat kibĘvítését, oly módon, hogy a díszterem melletti elĘszoba magasságából vegyenek el egy métert.129 A módosítást Baumgarten Sándor is jóváhagyta a neki küldött tervváltozat alapján.130 E rajzot nem ismerjük, de valószínĦleg csak az elĘszobát érintĘ átalakítást ismertette. A dísztermet végül egy keltezetlen és szignálatlan terv131 szerint alakították ki (12. tábla). Mivel az elöljáróság más tervek elkészítésére Nagy GyĘzĘ mérnököt kérte fel, feltételezzük, hogy a végül kivitelezett terv is neki tulajdonítható. Ezen csak a fĘbejárati oldalon van egy középen félkörkonyhába szekrényt, cinklemezzel borított asztalokat, párnázott, támlátlan székeket, hokedliket szándékoztak tenni, fenyĘ- és bükkfából készítve, világos színre festve. A tanulószobákba a diákok részére székeket, asztalokat rendeltek, bükkfából, természetes színben. A díszterembe 285 kárpitos, állítható, fekete színĦ fotelt kértek, melyeket a pankotai (Arad megye) bútorgyárban készítettek el. A rajzterembe szükséges berendezést, a rajzoláshoz szükséges talapzatokat tölgyfából készítették, természetes színben. Az iskola új bútorait az épületben meglévĘ régi bútorok stílusához igazodva tervezték meg – egy részét fekete színĦ és patinázott, a másik részét természetes színĦ és fényezett kivitelben. RNL–MMH, MMATN, 351/1957, 1–2. 123 Kálmán Attilának köszönöm a fĘépület 20. század eleji bútorainak felkutatásához nyújtott segítségét. 124 RNL–MMH, MMATN, 351/1957, 10, 147. Ennek egyike ma a díszteremben van. 125 Ezek egyike napjainkban a díszteremben van. 126 KOZMA 1997, 396. 127 EREMVGYLVT, MRK, Évrendezett tervrajzok, 1907, 49. 128 EREMVGYLVT, MRK, Tematikusan rendezett tervrajzok, 76. 129 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1908, 105. 130 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1908, 131. 131 EREMVGYLVT, MRK, Tematikusan rendezett tervrajzok, 77.


161

ívben kidomborodó karzat, két bejárattal. A fĘbejárattól jobbra, a terem rövidebb oldalának közepére hangvetĘvel ellátott szószék, bal oldalára, az oldalbejárat fölé ívesen elĘreugró orgonakarzat és egy keskeny vakerkély került. Ezek 1909 júliusára már elkészülhettek, mert akkor Dósa László fĘmérnök a nagyterem oldalkarzati kiugrásának a lebontását javasolta132 – valószínĦleg e kezdeményezés eredménye a ma is látható egyenes vonalú karzat. A díszteremet eredetileg díszítés nélküli, sima mennyezettel képzelték el. Díszes kiképzését ifj. Csiszár Lajos tekintette saját feladatának, mivel többször kérte az elöljáróságot a „díszterem építészeti elemekkel való szebbé tételére”. ElĘször 1909 januárjában, majd márciusában akarta engedélyeztetni a díszterem és a lépcsĘház mennyezetének megváltoztatását, amelyhez második alkalommal már tervezetet is készített, s Gulyás Károly rajztanár vállalkozott a mennyezet freskóinak megfestésére. Anyagi okokból az elöljáróság nem tért el az eredeti tervtĘl, Csiszár tervét elutasította, de Gulyás Károly ajánlatát a „jövĘre” nézve elfogadta.133 Az építĘmester ragaszkodott az elképzeléseihez és 1909. május 12-én az elöljárósághoz írt levelében kifejtette, hogy fontosnak tartja a nagyterem tükörboltozatos mennyezeti kialakítását, továbbá az elĘcsarnok, és a fĘlépcsĘház igényesebb belsĘépítészeti kiképzését a vállalati költségben elĘirányozott sima vakolat helyett: „Mint református embernek s a kollégium volt tanulójának a pietás azt hozza magával, hogy én ezt az épületet, mely századoknak szól: mentĘl szebbé tegyem, hiszen az az én mĦködésemmel kapcsolatos. Épp ezért ezen munkákat, melyek mintegy 5 ezer koronára mennének s tudván, hogy fedezet nincsen, hajlandó vagyok a kollégium részére teljesen díjtalanul elkészíteni, ha én a Nagy GyĘzĘ mérnök úr által készített költségvetés alapján a tornaterem építéssel azon idĘre megbízatom, amíg a fĘépület építése tart, tehát mostan. Én ugyanis nagyon fájlalnám, hogy a kollégium belseje olyan dísztelen megoldást nyerjen s ezért azon remélhetĘ hasznomat amit a tornateremnél elérnék mind befektetném az építészeti kiképzésbe s a többi összeget, ami az építés hasznából nem telnék ki, a sajátomból pótolnám. S kijelentem, hogy bármilyen díszes terveket kapjak is ezen interieurök kiképzését elvégeztetem.”134 A díszterem mennyezetének mai kiképzése azt bizonyítja, hogy ifj. Csiszár Lajos kitartása eredményes volt, noha nem a fentebb tárgyalt átalakítási terven már látható, Csiszár által is szorgalmazott tükörboltozat került kivitelezésre, hanem változatos kialakítású, vakolt díszítĘmotívumok kerültek a díszterem és a fĘlépcsĘház síkmennyezetére. Minden bizonnyal ezek véglegesítésére vonatkozik az építési bizottság 1909 tavaszán kelt rendelete, mely szerint a dísztermet az ajánlati költségvetés alapján kell kifesteni, a fĘlépcsĘház mennyezete és oldala, valamint az összes fĘlépcsĘ elĘterének oldalai a nagyteremhez hasonlóan legyenek díszítve, csak fehér mészhabarccsal.135 2.2. MĦvészettörténeti leírása Az épület legreprezentatívabb helyisége a második emeleten található, a fĘlépcsĘn, illetve a bal oldali melléklépcsĘn át közelíthetĘ meg. A téglalap alaprajzú, nagy belmagasságú díszterem bejárati oldalán, íves kialakítású, tömör mellvédes karzat húzódik (14. tábla/1), átellenében a fĘhomlokzat öt nagyméretĦ ablaka biztosítja a jó megvilágítást. Az ívelt élĦ, gombdíszes konzolokon nyugvó mellvédet szabálytalan formájú tükrök sora tagolja, alattuk és felettük kisméretĦ, aranyozott gombdíszek és tulipánformák láthatóak. A mennyezeten a lépcsĘház második emeletének mennyezetérĘl ismerĘs motívum ismétlĘdik: az arany és zöld színĦre festett, fehérrel szegélyezett, vakolatból és mészhabarcsból kialakított kör alakú mezĘkbe négy babszem formájú díszt mélyítettek, felettük egy132

EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1909, 71. EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1909, 24. 134 EREMVGYLVT, MRK, Építkezéssel kapcsolatos iratok, 1902–1943, 175. 135 EREMVGYLVT, MRK, Építkezéssel kapcsolatos iratok, Építési napló, 1908–1909, 35–36. 133

EME 162

ONIGA ERIKA

egy stilizált tulipán nyúlik ki a mezĘbĘl. A mennyezet közepén teljes körbe, a széleken, illetve a sarkakon fél- vagy negyedkörbe írt motívumokat vakolatsávok kötik össze. A fĘbejárati oldal két végében egy-egy téglatest alakú, világoszöld csempekályha áll. Az oldalán lévĘ öntött szellĘzĘrácsok növényi ornamentikája szecessziós jellegĦ, ajtaján felirat utal a gyártóra: EREDETI/ MEIDINGER/ KÁLYHA. A terem jobb oldalán, a hajdani szószék eltávolítása után a fal áttörésével egy színpadot hoztak létre 1957-ben. Az átellenben lévĘ rövidebb oldalon található az orgonakarzat: mellvédje középen erĘteljesen elĘreugrik, mintázata a hosszanti oldal mellvédjének motívumaival azonos. Az orgonakarzat mellett egy mellvédes vakerkély látható (14. tábla/2). A helyiség falát kb. 1,5 m magasságban fekete faburkolat fedi, tükörszerĦ mélyített mezĘit az oldalfalak vakolatdíszét imitáló rátétek határozzák meg. A karzatok a folyosóra nyíló ajtók mögött induló lépcsĘkön át közelíthetĘek meg, a fĘbejárattól balra az orgonakarzatra, jobbra pedig a hosszanti karzatra vezet kis lépcsĘház, ezeket egy-egy kör alakú, küllĘszerĦen osztott ablak világítja meg. 2.3. Berendezés A díszterem berendezési tárgyainak beszerzését különféle adományok könnyítették. A széki gróf Teleki nemzetség az intézet felszerelésére, elsĘsorban orgonakészítésre a már említett 10 000 koronát adományozta, ebbĘl az orgonát és a díszterem székeit vásárolták meg.136 A díszterem elsĘ ismert fényképe 1909–1910-ben készült, elĘterében a három nagyméretĦ, harang alakú kovácsoltvas csillár látható. Ezeket Nagy GyĘzĘ mérnök tervezte, aki a helyi ipariskola tanáraként is szerepet vállalhatott ebben, ugyanis a világítótestek a Marosvásárhelyi Állami Fa- és Fémipari Iskolában készültek 1909–1910 között, Urszuj János és Zsigmond Sándor kivitelezésében.137 Az orgonakarzatról elkészített felvételen a csillárok mellett már a széksorok is láthatóak, a szószék viszont még nincs a helyén. Nagy GyĘzĘ a terem berendezéséhez is készített elhelyezési tervet,138 amelyen a szószék és kétfelĘl, a fal mellett néhány pad van berajzolva. A szószék az elĘbbi tárgyakhoz hasonlóan 1909– 1910-ben került a díszterembe.139 A szecessziós stílusú, fekete színĦ fa szószék (16. tábla) hátlapján aranyozott háttérben felirat olvasható: A SZÉKI/ GRÓF TELEKI NEMZETSÉG/ AJÁNDÉKA, föléje a család címerét faragták. A szószékkorona fölé a falra ívesen János evangéliumának egy versét (3,16) írták: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ę egyszülött fiát adta, hogy valaki hiszen Ę benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”140 Az államosítást követĘen, 1951 körül a szószék a Nagyernyei Református Egyházközséghez került, és ma is az ottani templom szószékeként szolgál.141 Nagy László református orgonista közbenjárásával a díszterem orgonájához a pécsi Angster és fiai gyártól kértek árajánlatot.142 Az 1909 januárjától tartó levelezésükben meg is állapodtak a részletekben, ugyanis 1909. augusztus 28-án megkötötték a szerzĘdést. Ez egy 3 950 korona ellenértékĦ, tölgyfa orgonaszekrénybe foglalt 513 sípú hangszer elkészítését irányozta elĘ, mely az Angster cég 691-es opusz-számú darabja.143 A cég hamarosan arról értesítette a kollégium vezetĘségét, hogy cégük egyik tagja, Angster Oszkár 1909. szeptember 20-án „csütörtökön a délelĘtti órákban tiszteletét fogja tenni, az orgona ügyben.”144 Egy következĘ levélben arról tájékoztatták Kóbori János gazdasági 136

EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1909, 90. MMM, FotógyĦjtemény, ltsz. 3624/36. 138 EREMVGYLVT, MRK, Tematikusan rendezett tervrajzok, 48. 139 KOLLÉGIUMI ÉRTESÍTė 1911, 8. 140 Köszönöm Bod Károlynak, egykori kollégiumi diáknak a szóbeli közlését. 141 A nagyernyei református templom tornya 1946-ban kidĘlt, magával húzva a fedélszerkezetet, melynek következtében a templom hajója és szószéke is megrongálódott. A felújított templomot 1951-ben szentelték fel. NAGY–NEMES 2007, 139. 142 EREMVGYLVT, MRK, Építkezéssel kapcsolatos iratok, 1902–1943, 413. 143 Köszönöm Hajdók Juditnak, hogy idevágó kutatási eredményeit rendelkezésemre bocsátotta. 144 EREMVGYLVT, MRK, Építkezéssel kapcsolatos iratok, 1902–1943, 419. 137


163

felügyelĘt, hogy az általuk küldött szószékvázlat alapján elkészítették az orgona rajzát és ezt mellékelve küldik; a terv a cégre vonatkozó forrásanyagban fenn is maradt (15. tábla).145 Továbbá az is kiderül, hogy „cégünk tagja ottlétekor az orgona kar méreteit egy papírra lejegyezte. Ez ív papír tovább utazásakor más fontos iratokkal és méretekkel együtt elveszett.”146 Az adatokat ismét leadták, és 1910. február 26-án, Pécsen teheráruként vasútra tették az orgonát.147 A hangszer megérkezését követĘen a cég szakemberei is a városba érkeztek és helyben szerelték össze azt,148 az elöljáróság pedig elégedett volt a kifogástalan munkával.149 A karzat szĦkössége miatt az orgona alkotóelemeit egy kevésbé megszokott rendszerben állították össze. A játszóasztalt az orgonaház jobb oldalához, a fúvószerkezetet pedig az elĘbbi hátsó falához csatlakoztatták. A szószék ornamentikájához igazodó orgonaszekrény napjainkban is mĦködĘképes, játszóasztalán az Angster József és Fiai/ PÉCS felirat olvasható. A díszterem máig megĘrzĘdött, világoszöld színĦ, eredetileg fafĦtéses két csempekályhája 1909–1910 körül érkezett meg Marosvásárhelyre Koch JenĘ budapesti Meidinger Kályhagyárából.150 A terem berendezésének idĘrendi sorrendjét követve az 1923-as év említhetĘ meg, amikor gróf Teleki Károly egy kb. 40 000 lej értékĦ zongorát ajándékozott az intézetnek.151 A berendezés 1927-ben kiegészült egy úrasztalával (17. tábla/1), melyet Vargha Géza és Szekeres Katinka kollégiumi tanítók adományoztak elhunyt kisfiuk emlékére. Az úrasztalát a szószék stílusában Vigh István marosvásárhelyi mĦasztalos készítette (Szekeres Katinka saját kezĦleg varrt terítĘt hozzá). ElĘállításuk kb. 25 000 lejbe került. Az úrasztalát 1927. december 4-én, adventi úrvacsoraosztáskor az istentiszteletet végzĘ dr. Tavaszy Sándor teológiai igazgató és Kovács Benedek vallástanár áldotta meg.152 A négyzet alakú talapzatra támaszkodó esztergált és faragott lábon nyolcszögĦ, lapított kehelyhez hasonló tagozat tartja a nyolcszögĦ, intarziás asztallapot, melynek szélén a következĘ felirat fut körbe: AZ ÚR DICSėSÉGÉRE/ AJÁNDÉKOZTÁK/ A MAROSVÁSÁRHELYI/ REF. KOLLÉGIUMNAK/ GYERMEKÜK EMLÉKÉRE/ VARGHA GÉZA ÉS/ NEJE SZEKERES KATINKA. Az adományozók neve után a „FELTÁMADOTT NINCSEN ITT” MÁRK 16,6 igerész van beékelve (utóbbi az adományozási felirattal ellentétben balról jobbra olvasandó). Középen, egy nyolcágú csillag nyolcszögĦ mezejében az utolsó vacsora jelenete: két apostol jelenlétében középen Jézus áll, jobb kezével áldást oszt, bal kezében kenyeret tart, elĘtte kehely, bor. Az asztal egyik oldallapján a készítésére vonatkozó adatokat is rögzítette a mĦasztalos: VIGH I. MV. 1927. Az államosítás után a szószékkel együtt ezt a bútordarabot is a Nagyernyei Református Egyházközség vette át és ma is ott található. A díszterem berendezésében 1930-ban történt lényegesebb változás. Az iskolaigazgató 1929tĘl gyĦjtött a díszterem felszerelésére, elsĘsorban a 90–100 megrongálódott, majdnem használhatatlan állapotú szék kicserélésére. 1930 augusztusában tervezte, hogy az összegyĦlt pénzbĘl a közelgĘ Református Nagyhét alkalmából legalább a terem fele részébe padokat készíttet. A munkálatokra Bustya Lajos helyi építĘmestertĘl kért ajánlatot. A tervek szerint az emelvényen az egyik kétüléses padot a bal oldalra helyezték volna át, helyébe egy ötüléses padot szántak, keményfából. A szószék elĘtti asztal köré, illetve az oldalfalak mellé 3 nagy és 6 kisebb karosszéket terveztek, a padok stílusában, a 145

Hajdók Judit adatközlése. EREMVGYLVT, MRK, Építkezéssel kapcsolatos iratok, 1902–1943, 421. 147 EREMVGYLVT, MRK, Építkezéssel kapcsolatos iratok, 1902–1943, 426. 148 EREMVGYLVT, MRK, Építkezéssel kapcsolatos iratok, 1902–1943, 427. 149 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1910, 32. 150 Koch JenĘ gyárából érkezett kályhákra vonatkozó iratok: EREMVGYLVT, MRK, Építkezéssel kapcsolatos iratok, 1902–1943, 361, 507–509. 151 A hangszert felvették a kollégium vagyonleltárába. EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1923, 218. Napjainkban a díszterem színpadán két zongora van, további kutatás szükséges a Telekiek által adományozott zongora azonosításához. 152 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve,1927, 157. 146

EME 164

ONIGA ERIKA

bemutatott rajz szerint. Továbbá elĘirányozták a falburkolat repedéseinek megjavítását, és a burkolat, valamint az összes régi és új bútor feketére festését, ezüstfehér erezését és fényezését, az orgonaszekrény, a belsĘ ablakkeretek feketére festését. Az új bútorzat elhelyezésével egyidĘben felmerült az 1913-as tĦzeset153 és az évek során elkoszosodott díszteremfalak újrafestésének a lehetĘsége is.154 Az új berendezés költségeinek fedezésére ismét adományokat gyĦjtöttek. A karosszékek és padok elkészíttetésére dr. Bernády György fĘgondnok, gróf Toldalagi József és báró Kemény János elöljárósági tagok, valamint dr. Bernády Györgyné, Bernády Györgyike, dr. Agyagási Károly gondnok, dr. Ferencz Mihály Zsigmond elöljárósági tag, gróf Bethlen Istvánné, báró Bornemissza Elemérné és gróf Bánffy Miklós vállalkozott. A pódiumon lévĘ kis székek árát dr. Czakó József, dr. Jakab Béla, dr. Máthé János Nagy Lajos emlékére, gyermekei, dr. Roediger JenĘné, gróf Teleki Domokos és Mihály fizette ki. A padok költségeire több testület, magánszemély és kollégiumi tanár is adakozott.155 A padok a megállapított határidĘre, szeptember 8-ra készültek el, a vállalkozó Bustya Lajos, a munkavezetĘ Lénárt Imre, az asztalos Gábor János volt. A „10 k[aros] szék és pad”, 6 kis szék és 38 pad összesen 170 241 lejbe került. Ezen kívül az üresen maradt négy ablakmélyedésbe még 3-3 felhajtható padot rendeltek, asztal nélkül.156 Mivel a terem központi részét elfoglaló hosszú padok padolt alvázra kerültek, a díszterem parkettjét fölöslegesnek tartották és felszedték.157 Az 1930-ban készített ülĘalkalmatosságok közül néhány ma is megvan az igazgatói és aligazgatói irodában, elĘszobában, valamint az elĘttük lévĘ folyosón: három karszék, két kétüléses és két háromüléses pad. Egy háromüléses padot ugyanakkor a Marosvásárhely–Alsóvárosi Egyházközség Ęriz.158 Az adományozók nevét a karszékek támlájának hátára vésték. Nemesi családok esetében a név fölé címer került, annak hiányában pedig növényi ornamentika. A három karszék egyikének (18. tábla/1) támláján egy virágmotívum alatt a DR. BERNÁDY GYÖRGY/ KOLLÉGIUMI FėGONDNOK,/ M. KIR. UDV. TANÁCSOS/MAROS-VÁSÁRHELY VÁROS/ VOLT FėISPÁNJA ÉS POLGÁRMESTERE/ AJÁNDÉKA, a másikon a Toldalagi-címer alatt a NAGYERCSEI/ GRÓF TOLDALAGI JÓZSEF/ AJÁNDÉKA felirat olvasható (18. tábla/2), a harmadikon nincs faragás (feltételezhetĘen ez lehetett a báró Kemény János adományából fizetett szék). A két kétüléses pad (18. tábla/3) egyikének mindkét támláján egy-egy virágmotívum látható AZ ÚR 1930IK ESZTENDEJÉBEN/ BERNÁDY GYÖRGYIKE/ AJÁNDÉKA és a DR. BERNÁDY GYÖRGYNÉ/ KELEMEN MARGIT/ AJÁNDÉKA feliratokkal; a másik támláin páros címerek alatt a DR. KėRÖSI FERENC MIHÁLY ZSIGMOND/ ÉS FELESÉGE/ CSIKSZENTMÁRTONI/ BOCHKOR ADRIENNE/ AJÁNDÉKA, illetve a DR. BÖLÖNI AGYAGÁSI KÁROLY/ KOLLÉGIUMI GONDNOK/ ÉS FELESÉGE/ MEZėBÁNDI KOVÁCS ETELKA/ AJÁNDÉKA feliratok olvashatók. A jegyzĘkönyv szerint az utolsó nagyobb pad háromüléses lehetett, mivel három adományozót neveznek meg ennek kapcsán (gróf Bethlen Istvánné, báró Bornemissza Elemérné, gróf Bánffy Miklós), s ezekkel az ülĘhelyekkel szám szerint is meglenne a kifizetett 10 karosszék és pad. Azonban az utóbbi bútordarab hollétérĘl nincs tudomásunk. 153

1913. január 15-én este 7 és 8 óra között a díszterem karzatán, az orgona felĘl nyíló ajtó és burkolata meggyúlt, de sikerült eloltani a tüzet, mielĘbb nagyobb kár keletkezett volna. A rendĘrség megállapítása szerint a tüzet az ajtó mellett álló kémény okozta, melynek ajtó felöli oldalfalában három helyen ökölnyi nagyságú nyílások maradtak a hiányos falazás következtében. A nagy égetéskor csaphatott ki a láng vagy a szikra a fal résein át a vakolatba helyezett ajtó faburkolatáig, amely aztán meggyúlt. Az elöljáróság kérte ifj. Csiszár Lajost, hogy saját költségén állítsa helyre a kárt, mivel a tüzet a hiányos építés okozta. Ugyanakkor tervezték, hogy egy bizottságot hoznak létre, amelyik az épület összes kéményét alaposan megvizsgálja. EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1913, 1. 154 Herceg Ferenc helyi templomfestĘ 28 280 lejért vállalta volna el a munkát. EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1930, 364–371. 155 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1930, 390–391. 156 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1930, 389–395. 157 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1930, 369–371. 158 Köszönöm Bustya DezsĘ nyugalmazott lelkipásztornak, hogy felhívta rá a figyelmem.


165

Az elöljárósági jegyzĘkönyvek további utalásokat tartalmaznak a háromüléses padok készítésére nézve. A megrendelt bútorok megérkezése után a gimnáziumi igazgató „jelenti végül, hogy mivel a padok beállításának nyilvánosságra jutásakor igények maradtak kielégítetlenül, fĘgondnok Ęméltóságával folytatott tanácskozás alapján újabb megbízás adatott vállalkozónak, hogy az üresen maradott négy ablakmélyedésbe készítsen 3-3 felhajtható ülĘpadot, asztal nélkül. A beadott költség-elĘirányzás szerint a 12 ülés költségvetési összege 30 000 L-t teszen, tehát 2 500–3 000 L-ig bocsáthatók eladásra. Hat-hét jelentkezĘ akadt e padokra is”.159 FeltételezhetĘen a négy háromüléses pad elkészült, de – mint említettük – napjainkban csak három hollétérĘl van tudomásunk (19. tábla/1). Ezek méretük alapján beillenek az ablakmélyedésekbe,160 szélességük keskenyebb az elĘzĘeknél, a vállalkozó tehát – ugyancsak Bustya Lajos – a helyszín adottságaihoz igazodott. A felhajtható ülĘkék némelyikének az alsó oldalán meg is jelenik a fém cégjegy.161 A támláik hátsó oldalán lévĘ faragványok színezettek (piros, zöld, kék, fehér, sárga). A kollégiumban lévĘ két pad egyikén a DABÓCZY VIKTOR/ ÉS/ FELESÉGE/ HAJDU KATINKA/ AJÁNDÉKA és SOÓS PÁL/ ÉS NEJE/ BÁNYAI RÓZA/ EMLÉKÉRE (fölöttük növényi ornamentika), valamint a ZEZARMAI/ GYULAY LÁSZLÓ/ ÉS/ FELESÉGE/ SZILÁGYI NINA/ AJÁNDÉKA (fölötte családi címer) feliratok olvashatóak (19. tábla/2). A második háromüléses pad feliratai: SZILÁGYI ZOLTÁN/ SZIGORLÓ GÉPÉSZMÉRNÖK/ EMLÉKÉRE/ GYULAY LÁSZLÓ ÉS FELESÉGE (összetett virágmotívummal); ifj. NAGY ENDRE/ 1906–1929/ okl. mérnök emlékére/ SZÜLEI ÉS TESTVÉREI (szomorúfĦzfával); DR. SPÁNIEL ZOLTÁN/ ORVOS/ ÉS FELESÉGE/ SZÁSZ ERZSÉBET/ AJÁNDÉKA (páros címerrel). Az Alsóvárosban Ęrzött, harmadik háromüléses pad feliratai: DR. MESTER GÁBOR/ ÉS/ FELESÉGE/ GYULAI D. ARANKA/ AJÁNDÉKA; GYULAI D. KÁLMÁN/ REF. KOLLÉGIUMI TANÁR/ EMLÉKÉRE/ HÁLÁS CSALÁDJA; ÁRKOSI BENKė GÁBOR/ ÉS/ FELESÉGE/ GYULAI D. VIOLA/ AJÁNDÉKA (mindenik fölött növényi ornamentikával). Tehát a kutatás jelenlegi állása szerint napjainkban a megrendelt 10 karosszék és pad közül szám szerint 7 darab azonosítható (három együléses, két kétüléses), illetve három valamivel késĘbbi, háromüléses pad. Mindemellett egy raktárhelyiségben egy ülĘke nélküli karosszéket találtunk, mely kivitelében, stílusában a fentiekkel egyezik meg – valószínĦleg a „6 kis szék” egyikérĘl van szó (18. tábla/4). Államosítás után a díszterem hosszú padjai is Marosvásárhely Alsóváros gyülekezetéhez kerültek, ahonnan a FelsĘvárosi V. Református Egyházközség vette át 1978-ban, önállósodásának évében.162 Ezek a padok jelenleg is használatban vannak a templommá alakított egykori imateremben (17. tábla/2). Két feketére festett elĘpad azonban a díszterem végében maradt.163 Készítésük idején a kollégium vezetĘsége tervezte, hogy az adakozók nevét a padok felsĘ lapjaiba illesztendĘ táblában fogják megörökíteni (beégetni) mivel a megajánlásokat ezen ígéret alapján tették.164 (Jelenleg ezeknek nincs nyoma.) A díszterem bútorzatát, a lambériát, az ablaktokokat, az ablak- és ajtószárnyakat, valamint az orgonaszekrényt a fentebb leírt utasítás alapján 1930-ban festették feketére, elĘtte természetes színük volt.165 Az igazgatói iroda elĘtti folyosón egy nagy, hosszú asztal166 is látható, hajdanában ez a díszteremben állt, a szószék elĘtt. Készítésének pontos ideje nem ismeretes, 1930-ban már megvolt – köréje tervezték a székeket. 159

EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1930, 393–394. Az ablakmélyedések hossza általában 212 cm, míg a padoké majdnem 200. 161 L. BUSTYA L./ TRG.-M.-WÁSÁRHELY 162 Köszönöm az információt Szabó Lászlónak, egykori kollégiumi diáknak. MFRE–HD, 59. 163 Ez lehet a terem padjainak elĘpadja, vagy a karzatra készített padok 2 darabja. Ez utóbbira utalás: „5 db. Pad készítés a díszterem karzatára, egy drb. hossza 3.80 m, foszni lábakkal, széles oldal deszkákkal festve 3szor”. EREMVGYLVT, MRK, Építkezéssel kapcsolatos iratok, 1902–1943, 310. 164 EREMVGYLVT, MRK, Elöljárósági gyĦlések jegyzĘkönyve, 1930, 364–371. 165 A nyílászárók, valamint a lambéria fekete színĦ festéke alatt egy fehér réteg is van, ami alapozás lehet. 166 Méretei: 240×60×78 cm 160

EME 166

ONIGA ERIKA

A díszteremrĘl két, az 1940-es években készített képeslapot is ismerünk. Az egyik felvétel a terem jobb oldalának eredeti kialakítását örökíti meg (13. tábla/1), a másik a bal oldalét (13. tábla/2). Az elsĘn jól látszik a szószék, a fölötte lévĘ felirattal együtt, balra a fal mellett egy nagy karosszék, elĘtte a zongora, jobbra pedig egy hármas pad látható, elĘterében az úrasztala. A szószék elé a hosszú asztalt helyezték, középen egy nagy karosszékkel, két oldalán a kisebb karszékekkel. A harmadik nagy karosszék a csempekályha mellett látható. A felvételek egy igen fontos körülményre derítenek fényt a berendezés kapcsán: eredetileg minden szék támláján a színesre festett címerek és feliratok a terem felĘl is látható felületen, az elĘlapon helyezkedtek el, megfordításukra valamikor az államosítás után kerülhetett sor. A képeken jól látható, hogy a kollégiumi szokásoknak megfelelĘen a terem falait az iskola tekintélyes tanárainak, neves személyiségeinek arcképcsarnoka díszítette (sajnos az ábrázolt személyek pontos névsorát vagy az alkotások hollétét nem ismerjük). Összegzés Baumgarten Sándor egyedi tervezésĦ iskolaépületeinek egyike, a marosvásárhelyi Református Kollégium fĘépülete a századforduló iskolaépítési hullámába illeszkedik. A megrendelĘ a kollégium szerény pénzügyi háttérrel rendelkezĘ elöljárósága volt, s e testület a protestáns iskolákra jellemzĘ nemes egyszerĦségre törekedett az épület kiképzésének majdnem minden területén. A kormány az építési segélyként elĘirányzott 200 000 koronát az iskola vezetĘségének kérésére 300 000 koronára növelte, az építkezés összköltsége pedig majdnem félmillió koronát tett ki. Baumgarten a kollégium vezetĘségének igényeit és a helyszíni viszonyokat figyelembe véve tervezte meg az épületet, Lechner Ödön követĘjeként a nemzeti stílus, a magyaros szecesszió formavilágát és motívumkincsét használta. Az U alaprajzú, háromszintes épület szárnyainak egységét a homlokzatok jellegzetes kialakítása, a harmonikusan alkalmazott részletmotívumok (pl. bádogosmunkák) biztosítják. A homlokzatok szintenként eltérĘ felületképzését – a drágább díszítĘanyagok mellĘzésével – a vakolt keretbe foglalt nyílások, vonalakkal szegélyezett mezĘk határozzák meg. A fĘhomlokzat tagolásával és a növényi ornamentika motívumvilágából merítĘ stukkódíszeivel válik hangsúlyosabbá, legfeltĦnĘbb eleme a kapu. BelsĘépítészete is igen egyszerĦ, csak a fĘbejárati elĘcsarnok és a fĘlépcsĘház, valamint a díszterem falainak felsĘ szegélye és mennyezete kapott vakolt díszítést. Kivitelezésénél helyi vállalkozók és mesteremberek dolgoztak, de számos berendezési, felszerelési tárgyat budapesti vagy pécsi cég szállított. A fĘépület tiszta alaprajzával, funkcionalitásra törekvĘ beosztásával, világos termeivel, széles, szellĘs folyosóival jól illeszkedik a minisztérium iskolaépítészeti programjába. Stílusában, részleteiben rokonítható a Baumgarten által tervezett többi (zilahi, rozsnyói, máramarosszigeti stb.) gimnáziummal, s e terveket összekapcsolja a homlokzatok síkszerĦ kiképzése, a keskeny fĘkapu; a tetĘzet közepén lévĘ torony más épületein is megjelenik. Marosvásárhelyen a szélkakasos óratorony nem került kivitelezésre, az elöljáróság kérésére szélesedett és megváltozott a fĘbejárat, azonban az új kapu formája és minden részlete teljesen egyezik a Lechner Ödön által tervezett pozsonyi Római Katolikus FĘgimnázium (1906–1908) kapujával, mely a mellette lévĘ Szent Erzsébet-templom (1907–1913) bejáratának szellemiségéhez kötĘdik.167 Az egyházi megbízás és beruházás, valamint a szabálytalan, lejtĘs telekhez és a meglévĘ épületekhez való igazodás is közrejátszott abban, hogy Baumgarten Sándor egyik sajátos, önálló munkája jött létre Marosvásárhelyen. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy Baumgarten csak az építészeti terveket készítette el, az épület különféle tartozékai (kerítés, csillár), a berendezés, a bútorok a fĘépülettel egyidĘben létesített kollégiumi melléképületeket is tervezĘ Nagy GyĘzĘ mérnök tehetségét 167

GERLE 2003, 224–233.


167

dicsérik. A Baumgarten által használt stílushoz hĦen tervezte meg az igazgatói iroda, a tanári szoba bútorzatát és a díszterem kialakításában is nagy szerepet vállalt. A díszterem 1910 körüli berendezése kiegészült a két világháború közötti idĘszakban, azonban e késĘbbi bútorok szecessziós elĘdeik ornamentikáját elevenítették fel, megĘrizve a berendezés egységes stílusát.

LEVÉLTÁRI FORRÁSOK EREMVGYLVT, MRK Erdélyi Református Egyházkerület Marosvásárhelyi Vidéki GyĦjtĘlevéltára, a Marosvásárhelyi Református Kollégium fondja. MRE–EH Marosi Református Egyházmegye, Esperesi Hivatal. MFRE–HD Marosvásárhely V. FelsĘvárosi Református Egyházközség, Historia Domus. MMM Maros Megyei Múzeum, FotógyĦjtemény. RNL–MMH, MMATN Román Nemzeti Levéltár Maros Megyei Hivatala (Arhivele NaĠionale Române, Serviciul Jude‫܊‬ean Mureú), Maros–Magyar Autonóm Tartomány Néptanácsa 1950–1968 (Sfatul Popular al Regiunii Mure‫ ܈‬Autonomă Maghiară 1950–1968, parte structurală: Sec‫܊‬ia Învă‫܊‬ământ ‫܈‬i cultură). RNL–MMH, MRK Román Nemzeti Levéltár Maros Megyei Hivatala (Arhivele NaĠionale, Serviciul Jude‫܊‬ean Mureú), Marosvásárhelyi Református Kollégium levéltára 1617–1947, JegyzĘkönyvek és nyilvántartások, 862. leltár (Colegiul Reformat Târgu Mureú 1617–1947, parte structurală: Protocoale úi registre).

IRODALOM FARCZÁDY E. 2000 A marosvásárhelyi Református Egyházközség élete 1556–1948. Marosvásárhely. GERLE J. 1987 Iskolaépítés a századfordulón. Magyar ÉpítĘmĦvészet LXXVIII. 3. 17–20. 2003 Lechner Ödön. Budapest. GERLE J. – KOVÁCS A. – MAKOVECZ I. 1990 A századforduló magyar építészete. Budapest. KERESZTES GY. 2000 Marosvásárhely szecessziós épületei. Marosvásárhely. KOLLÉGIUMI ÉRTESÍTė 1910 A Maros-Vásárhelyi Ref. Kollégium államilag segélyezett fĘgymnásiumának és elemi iskolájának értesítĘje az 1909–10. iskolai évrĘl. Új folyam XLIV. (LIII.) Maros-Vásárhelyt. 1911 A Maros-Vásárhelyi Ref. Kollégium államilag segélyezett fĘgimnáziumának és elemi iskolájának értesítĘje az 1910–11. iskolai évrĘl. Új folyam XLV. (LIV.) Maros-Vásárhelyt. KONCZ J. 2006 A Marosvásárhelyi Evang. Reform. Kollégium története (1557–1895). Marosvásárhely.

EME 168

ONIGA ERIKA

KOZMA B. 1993 A Marosvásárhelyi Református Kollégium – Bolyai Farkas Líceum – története (1557–1993). In: Nagy Pál (szerk.): ErĘs várunk. Marosvásárhely, 7–46. 1997 A Marosvásárhelyi Református Kollégium – Bolyai Farkas Líceum 440 éves története (1557–1997). Marosvásárhely. MADARAS P. 2008 A Marosvásárhelyi Evang. Reform. Kollégium – Bolyai Farkas Líceum története (1944–1990). Marosvásárhely. MAN, I. E. 2009 Târgu-Mureú, istorie urbană din anul 1850 până la primul război mondial, II. Târgu-Mureú. NAGY L. – NEMES GY. 2007 Nagyernye. Sepsiszentgyörgy. ONIGA E. 2013 A marosvásárhelyi Református Kollégium Nagy GyĘzĘ által tervezett melléképületei (1908–1911). In: Kovács Zsolt – Orbán János (szerk.): Táguló horizont. Tanulmányok a fiatal mĦvészettörténészek marosvásárhelyi konferenciájának elĘadásaiból. Marosvásárhely–Kolozsvár, 173–185. ORBÁN J. 2007 Református kollégiumépítkezések Erdélyben a barokk és a klasszicizmus korában. Nagyenyed, Marosvásárhely, Kolozsvár. Dolgozatok, ÚS II. (XII.) 253–287. SEBESTYÉN M. 2006 A Marosvásárhelyi Ev. Református Kollégium történetébĘl (1895–1944). Marosvásárhely.

THE CENTRAL BUILDING OF THE REFORMED COLLEGE IN MAROSVÁSÁRHELY (ABSTRACT) The old buildings of the Reformed College in Marosvásárhely (Târgu-Mure‫܈‬, RO) were significant role players in the Transylvanian protestant public education, but proved to be less functional for educational institutions at the early 20th century. The directorate of the college commissioned a leader of the government’s architectural program, the Budapest based architect Sándor Baumgarten (1864–1928), to propose a project for the new building. He realized the project plans between 1906–1908, and the construction took place between 1908–1909. This study pursues the so far unknown construction process and interior furnishing of the main building, investigating reports from the directorate meetings of the school, documentations related to the abundant planning material. Thanks to rich written resources and the well preserved furnishing, the assembly hall is discussed in an individual chapter as it is the most ambitiously created, organic Art Nouveau interior of the building. Baumgarten took into consideration the local conditions of the site, as well as the expectations of the directorate when planning the building. As a follower of Ödön Lechner applied the national style, borrowing design elements and patterns from the Hungarian Art Nouveau style. To carry out the construction plans, young Lajos Csiszár, a building contractor from Marosvásárhely was commissioned, along with other local craftsmen. The foundation stone was celebrated on September 10th, 1908, with the construction procedures coming to an end in the autumn of 1909. The inauguration took place in June 1911, once the annexed buildings (primary school, sports-court), both planned by engineer GyĘzĘ Nagy, and the renovation of the 19th century boarding school were completed. The three storey central building has a U-shaped layout. The unity of its wings is given by the characteristic execution of the facades and the harmoniously applied details. The various fixtures of the building (fences, chandelier etc.), the interior furnishings and the annexed building all celebrate the talent of engineer GyĘzĘ Nagy. He applied the style of Baumgarten in the design of the furniture belonging to the directorate’s office and the teaching room, and took significant responsibility in shaping the assembly hall too. (The furnishing of the assembly hall dating back to 1910 was


169

complemented in the interwar period with furniture that animated the ornamental language of their Art Nouveau ancestors, while keeping the integrity of its interior style.) The project received a governmental support of three-hundred thousand crowns, but its expenses reached almost half a million crowns by the time its construction and interior furnishing had been completed. With its neat floor plan, inner division striving for functionality, luminous rooms, wide and airy passageways, the building complex is a representative work of this architectural programme. The style and execution of details recall the features of the rest of the gymnasiums planned by Baumgarten (from Zilah – Zalău, RO –, Rozsnyó – Râ‫܈‬nov, RO –, Máramaros – Sighetu Marma‫܊‬iei, RO – etc). However, by being an assignment and investment of the church, and thanks to its adaptation to the irregular, sloping site and local context of the already existing buildings, this work has contributed to the achievement of an original and independent work of Sándor Baumgarten in Marosvásárhely. The building-complex founded in the early 20th century hosts today the Reformed College and the Bolyai Farkas Theoretical High School.

EME

1

2

1. tábla

3

1. Az első tervsorozat földszinti tervrajza (EREMVGY LVT, MRK, Évrendezett tervrajzok, 1901, 1); 2. Utcaszabályozási helyszínrajz (EREMVGY LVT, MRT, Évrendezett tervrajzok, 1906, 8); 3. Helyszínrajz (EREMVGY LVT, MRK, Évrendezett tervrajzok, 1906, 10)

EME

1

2

2. tábla

1. Baumgarten Sándor főhomlokzati terve (EREMVGY LVT, MRK, Évrendezett tervrajzok, 1906, 15); 2. A főépület második emeleti tervrajza (EREMVGY LVT, MRK, Évrendezett tervrajzok, 1907, 49)

EME

1

2

3. tábla

1. A főépület bal oldali szárnyának utcai homlokzati terve (EREMVGY LVT, MRK, Évrendezett tervrajzok, 1907, 63); 2. A főépület bal oldali szárnyának udvari homlokzati terve (EREMVGY LVT, MRK, Évrendezett tervrajzok, 1907, 60)

EME

1

3 2

4. tábla

1. A főbejárat és az oldalszárny hossz- és keresztmetszete (EREMVGY LVT, MRK, Évrendezett tervrajzok, 1908, 70); 2. Ajtó tervrajzmásolata (EREMVGY LVT, MRK, Évrendezett tervrajzok, 1908, 105); 3. A kollégiumi épületegyüttes helyszínrajza (EREMVGY LVT, MRK, Évrendezett tervrajzok, 1909, 153)

EME

1

2

5. tábla

1. A régi auditórium és könyvtár épülete, az előtérben emelkedik az új főépület, 1908 (fénykép, Csepreghy András gyűjteménye); 2. A főépület főhomlokzata, 1911 előtt (képeslap, Kercsák József gyűjteménye)

EME

1

2

6. tábla

1. A főépület főhomlokzata az előtte kialakított parkkal, 1912 (képeslap, Kercsák József gyűjteménye); 2. A főépület fő- és jobb oldali homlokzata, 1914 (fénykép, MRE-EH, Bernády-díszalbum)

EME

1

2

7. tábla

1. Főhomlokzati részlet, 1941 (képeslap, Kercsák József gyűjteménye); 2. Főhomlokzati részlet

EME

1

2

8. tábla

1. A főkapu; 2. A kerítés részlete

EME

1

2

3

9. tábla

1. A bal oldali szárny utcai homlokzata; 2. A jobb oldali szárny utcai homlokzata; 3. A főépület udvari homlokzata, 2010

EME

1

2

10. tábla

1. A főbejárat előcsarnoka; 2. A lépcsőház második emeletének mennyezete

EME

1

2

11. tábla

1. A tanári szoba és igazgatói iroda berendezésének vázlata (EREMVGY LVT, MRK, Kollégiummal kapcsolatos vegyes tervrajzok, 47); 2. A hajdani tanári szoba nagy asztala

12. tábla

A díszterem átalakítási terve (EREMVGYLVT, MRK, Tematikusan rendezett tervrajzok, 77)

EME

EME

1

2

13. tábla

1–2. A díszterem, 1940-es évek (képeslap, Csepreghy András gyűjteménye)

EME

1

2

14. tábla

1. A díszterem főbejárata és a felette lévő karzat egy része; 2. A díszterem orgonája és a vakerkély

EME

15. tábla

A díszterem orgonájának tervrajza, 1909 (Hajdók Judit kutatásai alapján)

EME

16. tábla

A szószék

EME

1

2

17. tábla

1. Az úrasztala; 2. A díszterem egykori padjai

EME

18. tábla

1

2

3

4

1. A Bernády által adományozott nagy karosszék; 2. Az egyik nagy karszék hátoldala; 3. Kétüléses pad; 4. Kis szék

EME

1

2

19. tábla

1. Az egyik háromüléses pad; 2. Az egyik háromüléses pad hátoldala

EME 171

BÁNFFY MIKLÓS ÚJABB ARCA – KÉT SERLEG TÜKRÉBEN

BÁNFFY MIKLÓS ÚJABB ARCA – KÉT SERLEG TÜKRÉBEN VISKY MÁRIA A tanulmány a két világháború közötti magyar iparmĦvészet kiemelkedĘ mĦveit, két Bánffy Miklós gróf által tervezett és Pál Lajos budapesti ötvösmĦvész által kivitelezett ötvöstárgyat ismertet. Egyik aranyozott ezüst serleg a budapesti IparmĦvészeti Múzeum gyĦjteményét gazdagítja, párját, a vallásos ikonográfiájú serleget ma is használják a kolozsvári Farkas utcai református templomban. A Wiener Werkstätte ötvösmĦvészetének kifejezésmódját valamint a természetkedvelĘ gróf kultúráját tükrözĘ mĦtárgyak jelentĘsége abban rejlik, hogy mindkét alkotó mĦvészetének legfontosabb jellemzĘit magában foglalja. Formai, technikai megoldásai rávezetnek Pál Lajos stílusának gyökereire, de egyúttal Bánffy alkotói sokoldalúságát is hangsúlyozzák. Kulcsszavak: Bánffy Miklós, Pál Lajos, ötvösmĦvészet, art deco, Wiener Werkstätte Keywords: Miklós Bánffy, Lajos Pál, silversmith, art deco, Wiener Werkstätte

A

20. század elsĘ évtizedeinek meghatározó alakjáról, Bánffy Miklós grófról (1873–1950) már életében nagy számmal jelentek meg kritikák, tanulmányok, halála után pedig kiállítások, emlékkötetek születtek róla. Kétségtelen, hogy Erdély egyik legnagyobb múltú és tekintélyĦ családjának, a losonczi Bánffyak grófi ágának utolsó egyenes ágon leszármazott férfitagja – elĘdeihez hasonlóan – amellett, hogy politikusként komoly hatást gyakorolt történelmünk alakulására, a mĦvészet több ágát is mĦvelte. Jelen tanulmány Bánffy eddig kevésbé ismert tevékenységi körére igyekszik rávilágítani, kiegészítve a róla alkotott képet, és újabb bizonyítékot nyújtva sokoldalúságáról. E jelentĘs életmĦ alaposabb megismeréséhez az 1930–1931-ben Bánffy Miklós tervei alapján Pál Lajos ötvös mester által készített serlegpár biztosít kiindulópontot. Az egyik, részben aranyozott ezüst serleg a budapesti IparmĦvészeti Múzeum tulajdonában van, párját pedig, az ikonográfiájában egyházi témájú serleget – az adományozó gróf kívánságára – mai napig használják konfirmáció ünnepén a kolozsvári Farkas utcai református templomban. Az új adatok feltárása tekintetében jelentĘssé válik e két, az art deco irányzatába kiválóan illeszkedĘ serleg ismertetése. A két világháború között uralkodó stílus Európát és Amerikát egyaránt meghódította, hatása elsĘsorban az építészetben és az iparmĦvészetben követhetĘ nyomon. Bár a magyar mĦvészet 1920-as és 1930-as évekbĘl származó art deco stílusú mĦveibĘl viszonylag kevés maradt fenn, az akkori Magyarországon kifinomult art deco érvényesült: ezt kiválóan szemléltette a budapesti IparmĦvészeti Múzeum 2012-es nagyszabású art deco-kiállítása,1 melyen méltán kapott helyet a Bánffy tervezte serlegpár Budapesten Ęrzött darabja. Ez is jelzi e két ötvöstárgy mĦvészi színvonalát, amely nemcsak a mai Magyarország mĦvészetével, hanem – Bánffy Miklós személyébĘl kifolyólag – a két világháború közötti Erdély mĦvészetének tendenciáival is szoros összefüggésben van. Bánffy Miklós személye A losonczi Bánffy család tagjairól köztudott, hogy Erdély és Kolozsvár történelmében generációk óta jelentĘs szerepet játszottak. Báró Bánffy Miklósnak és leszármazottainak I. Ferenc József 1855. május 20-án adományozta a grófi címet.2 Bánffy Miklós atyja gróf losonczi Bánffy György, 1

Art deco és modernizmus – LakásmĦvészet Magyarországon, 2012. március 17. – november 11. Kurátor: Horányi Éva. 2 DREFERLVT, C/6. 6. doboz. Nemzetségkönyv.

EME 172

VISKY MÁRIA

anyja báró Bánffy Irma volt. ElsĘ gyermekük, Katalin 1871. augusztus 12-én, fiuk, Bánffy Miklós 1873. december 29-én született,3 fiatal anyjuk betegség következtében 1875. szeptember 26-án elhunyt. Atyjuk 1872-tĘl három éven át Doboka vármegye parlamenti képviselĘje, majd 1896-tól Magyar Királyi fĘajtónállómester volt. Felesége halála után egyedül nevelte gyermekeit. Bánffy Miklós nĘvérével együtt a fĘúri családokra jellemzĘ, széleskörĦ mĦveltséget biztosító nevelésben részesült. Atyja Erzsébet királyné tanácsára angol nevelĘt, Willford Edwardot fogadta fel fia mellé.4 A magyar arisztokrata családok korabeli nevelési szokásai szerint a mĦvészetekben való „tehetséget, de legalább vonzalmat mutató gyermekek” oktatására a kor legnevesebb mĦvészeit kérték fel, így Bánffy Miklós ifjú korában Székely Bertalantól tanult rajzolni.5 1935-ben Bánffy így emlékezett róla: „Úgy kerültem hozzá, hogy apám rajz-órákat akart nekem adatni, mert már elsĘ gimnázista éveimtĘl rengeteg papírt rontottam el, sok ákombákom firkálással. […] (Simkó) tanított jó ideig hasznos, de inkább unalmas dolgokra. […] Tán tizenöt éves lehettem és a rajzoktatás már jó ideje folyt. Valami fantasztikus jelenetet rajzoltam órán kívül. […] (Simkó) elvitte és megmutatta Székely Bertalannak. […] Úgy monda, hogy a mester érdeklĘdik irántuk.”6 A festészet és grafika iránti érdeklĘdés Bánffy Miklósnak az egész életét végigkísérte. 1917ben Berény Róberttel együtt illusztrálták Balázs Béla Játékok címĦ könyvét.7 Grafikai tevékenységének nagy részét könyv-, illetve versillusztrációk képezték. Rajzai, portrék és illusztrációk elsĘsorban az Erdélyi Helikon c. folyóiratban jelentek meg. Az 1932-ben Kolozsváron megjelent Ábel a rengetegben címĦ Tamási-regényhez készült illusztrációit a szakirodalom egyöntetĦen kiemeli munkásságában. E grafikai életmĦ fĘ alkotásának 1922-ben, Ben Myll néven kiadott karikatúra-sorozatát tekinthetjük, mely Párizsban, Fresques et frasques címmel jelent meg. Az 1922 áprilisában lezajlott genovai konferencián résztvevĘ 21 politikus torzképét sorakoztatta föl ez a kiadvány, melyben a szerzĘ kivételes jellemábrázolási képessége mutatkozott meg. A groteszk portrék érdekes módon elĘrevetítik néhány politikus késĘbbi bukását, például Lloyd George miniszterelnök, Csicserin, valamint Rathenau esetében.8 A karikatúrák között megtaláljuk a mára már jelképessé vált Bánffy Miklós „önarcképet” is. E portré a Bethlen István grófról készülttel együtt tehetetlenséget és zártságot sugall a többi magabiztos, és tárgyalásra (vagy inkább autonóm döntésekre) kész, gyĘztes országok képviselĘinek karikatúráihoz képest. Ez jól sugallja a két magyar, erdélyi fĘnemes küldött helyzetét a tárgyalásokon, akik kifosztott országukat képviselve „egyfelĘl Magyarország külpolitikai elszigeteltségét óhajtották megszüntetni, másrészt a kisebbségi jogok tiszteletben tartására próbálták rávenni az európai országokat”,9 szinte esélytelenül. Bánffy Magyarország és Erdély politikai-kulturális életének aktív szervezĘje volt, kultúra iránti elkötelezettségét bizonyítja az is, hogy az írói pályát választotta. Tamási Áron szavaival „egyformán jól értett az íráshoz, a rajzhoz, a színházhoz; s mellesleg a politikát is folytatta [...] Nemcsak gróf volt, és gazdag ember, hanem szellemileg is fényĦzĘ, ami Erdélyben nagy ritkaság.”10 Irodalmi fĘmĦvének az Erdélyi történet trilógiát tekintik. Dráma- és prózairodalmi írásai mellett színházi tevékenykedése 1912–1918 között bontakozott ki, amikor a Nemzeti Színház és Opera intendánsaként számos díszletés kosztümtervet készített. Jelmezekhez, díszletekhez készített terveirĘl (Mozart: Szöktetés a szerájból, Bartók: Fából faragott királyfi stb.) visszaköszön jellegzetesen színpadias és díszes stílusvilága. 3

Bár a Nemzetségkönyvben 1873. december 29. szerepel, hivatalos iratain mindenhol december 30. jelenik meg. KVÁLVT, 1537/14. 5 MURÁDIN 1999, 54. 6 BÁNFFY 1935, 707–708. 7 LESZNAI 1917. 8 SZEGEDY-MASZÁK 2006. 9 SZEGEDY-MASZÁK 2006. 10 MAROSI 1997, 97. 4

EME BÁNFFY MIKLÓS ÚJABB ARCA – KÉT SERLEG TÜKRÉBEN

173

1916-ban IV. Károly „koronázásának mĦvészeti rendezését s a koronázás külsĘségeit”11 bízták rá, 1923–1927 között az Országos KépzĘmĦvészeti Tanács,12 1925-ben az IparmĦvészeti Társulat elnökévé választották.13 1926-tól Erdélyben élt, ahol 1928-tól 1944-ig az Erdélyi Helikon fĘszerkesztĘje volt. 1944-ben Bánffy közbenjárására Kolozsvárt megkímélték a fegyveres hadmĦveletektĘl, a visszavonuló német csapatok viszont feldúlták és felgyújtották a bonchidai Bánffy kastélyt, kifosztva a családi mĦgyĦjteményt.14 A gróf 1949-ben végleg áttelepült Budapestre, ahol 1950. június 5-én hunyt el. Bánffy tervezĘi, ráadásul az ötvösmĦvesség területére is kiterjedĘ tevékenységére csak egy helyen találtunk utalást. 1934-ben, a Megszámláltattál megjelenése kapcsán írott cikkében Makkai Sándor felsorolásában jelenik meg: „SzakértĘje és tevékeny irányítója a színházi kultúrának, kitĦnĘ rajzos és festĘ, úgy mellesleg egyike a történelem legalaposabb ismerĘinek, egyszer csak gyönyörĦ templomi kelyhet, majd díszruhát és kardot alkot [...].”15 A két ötvösmĦ tervezése tovább gazdagítja Bánffy egyébként is tartalmas és változatos életmĦvét. Betekintést nyújt az erdélyi fĘúri világ tárgyi kultúrájába és annak történeti távlataiba. Az 1931ben tervezett két mĦtárgy kivitelezĘje Pál Lajos budapesti ötvös, késĘbbi együttmĦködésük gyümölcsei pedig újabb mĦalkotások lettek. Mindez a régi korok mecénásait idézi, akikrĘl Bánffy így vélekedik: „mindabban pedig, amit létesít, keresztülzeng az egyénisége, mindaz az Ę szépségigényét váltja valóvá.”16 Az összetartozó serlegpár Budapesti serleg A budapesti IparmĦvészeti Múzeum tulajdonát képezĘ, 1931-bĘl származó, 18137-es leltári számon nyilvántartott serleget 1931 szeptemberében vásárolta a múzeum Pál Lajos ötvöstĘl, a serleg készítĘjétĘl, 916 pengĘ ellenében.17 (1. tábla/1) A feljegyzés kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a beszerzés módjánál elĘbb „adomány”-t írtak be, majd ezt kihúzva „vétel”-re javították át. Tisztázatlan a kérdés, hogy egyszerĦ hiba történt-e, vagy pedig eleinte az ötvös valóban adományozni kívánta a serleget. A mĦtárgy leíró kartonján szereplĘ rövid leírás szerint a tárgyat „készítette Pál Lajos, tervezte gr. Bánffy Miklós és Pál Lajos”. A serleg magassága 27,5 cm, talpátmérĘje 12,3 cm, szájátmérĘje 16,2 cm, súlya pedig 705,5 gramm. Az ezüstbĘl készült, belsejében és külsĘ szájperemén aranyozott serleg kuppája felfelé kihajló virágkehely alakú. Felülete függĘlegesen bordázott, melyek alsó harmadában helyenként stilizált levélforma rajzolódik ki. A kuppa magassága 20 cm, ívesen összeszĦkülĘ alja rövid szárba torkollik. Szárát sĦrĦ vadon hatását keltĘ ezüstforgács borítja, melybĘl öntött és vágott technikával készült, aranyozott ezüst állatok tĦnnek elĘ. Három nagyobb méretĦ, ágaskodó állat: szarvas, kĘszáli kecske és egyszarvú kecses alakja dominál a kompozícióban. (1. tábla/2) Ezek között a fenti regiszterben sorra egy-egy madár: a szarvas elĘtt rigó, a kĘszáli kecske elĘtt harkály, az unikornis elĘtt pedig szarka jelenik meg. A három nagyobb méretĦ állat lába alatt több, kis állat bukkan fel a bozótszerĦ, díszes sĦrĦben. Az ágaskodó szarvas diagonálisára a lábainál ugrásban megnyúlt testĦ róka válaszol, fejét szĘlĘgerezdre emlékeztetĘ, kerek elemekbĘl álló öntött ezüst dísz felé emelve. A kĘszáli kecske magasra emelt mellsĘ lábai alatt béka ül. A békát a fölötte kitárt szárnyakkal repülĘ, hosszú farkú madártól (szarkától?) félkörívesen formált, domborúan gyöngyözött díszítésĦ levelek választják el. E madár és 11

BÁNFFY 1929, 495. POMOGÁTS 2008. 13 Az Orsz. Magyar IparmĦvészeti Társulat jubiláris ünnepi díszközgyĦlése. Magyar IparmĦvészet 28. (1925) 1–2. 81. 14 BENKė 1999. 15 MAKKAI 1934, 5. 16 BÁNFFY 1943, 145. 17 IMMADT, 11/1931–1932. MĦvészeti és tudományos célt szolgáló javadalom. Leltári napló. „Serleg. Ezüst, részben aranyozott. Terv. Gróf Bánffy Miklós, készítette Pál Lajos 1931.” 12

EME 174

VISKY MÁRIA

az egyszarvú között a bozótban íveltfarkú mókus sejlik. Az unikornis vágtató alakja mögött éberen figyelĘ nyúl alakja tĦnik ki a fölötte sĦrĦbb kialakítású leveles indák alatt, melyek egy fecskeszerĦ madár felé emelkednek. A tagolt talphátat öntött bogyókkal díszített indák fonják körül, s a kuppa csészéjét idézĘ levélkéik játékosan átformálják a talp profilját is. Az ötvös mesterjegye (négyzetbe foglalt PL ligatúra) a kuppa szájának külsĘ peremén, a talp peremén, illetve a talp belsejébe rögzített fedĘlap lemezébe is be van ütve. A serleg díszítése valamilyen világi funkcióra utal, bár valószínĦleg sosem volt használatban. A színvonalas, aprólékos kivitelezés és a szokatlan, de ésszerĦ megoldások egyaránt a kivitelezĘ mester szakmai jártasságára és hozzáértésére utalnak, esztétikája pedig a tervezĘ kifinomult ízlésére. A Magyar IparmĦvészet már 1932-ben közöl róla egy teljes képet, továbbá a szárrészrĘl egy részletfelvételt.18 A közlemény, mely a serleget az Országos Magyar IparmĦvészeti Múzeum tulajdonaként említi, szövegében nem tér ki a serlegre. KésĘbb szerepelt a 2005 októberében megnyílt, 125 éves az IparmĦvészeti FĘiskola címĦ kiállításon, majd az IparmĦvészeti Múzeum 2012-ben szervezett Art deco és modernizmus – LakásmĦvészet Magyarországon, 1920–1940 címĦ idĘszaki kiállításán is. Leíró kartonjára Mikes Ildikó, az IparmĦvészeti Múzeum egykori munkatársa kézzel jegyezte fel, hogy „Párja a Kolozsvári Református Farkas utcai tpl-ban.” E felirat vezetett el a serleg egyházi párjához, amely valóban a Kolozsvár-Belvárosi Református Egyházközség tulajdonában található. Kolozsvári serleg Bánffy Miklós gróf 1932 novemberében, atyja 1929. november 15-i halálának19 harmadik évfordulóján, a néhai egyházkerületi fĘgondnok emlékére úrasztali serleget adományozott a kolozsvári Farkas utcai templomnak (1. tábla/3). E mĦtárgy készítésének idĘpontja az egyházközség aranykönyvében20 nem jelenik meg, de az IparmĦvészeti Múzeumban Ęrzött párjának 1931-es keltezése alapján ennek a készítése is az 1931–1932-es évekre datálható. Az aranyozott ezüst serleg Bánffy által aláírt adománylevelébĘl nemcsak az adományozás okát és célját, hanem a gróf további szándékait is megismerjük. Ennek értelmében Bánffy atyja emléke elĘtt tisztelegve tervezte, készíttette és adta a serleget Kolozsvár nagy múltú református egyházközségének, azzal a meghagyással, hogy a konfirmándusok elsĘ úrvacsoravételük alkalmával használják. Az ötvösmĦ így a gyülekezet fiataljai vallásgyakorlatának meghatározó pillanatában játszhat szerepet. Az adományozó továbbá azt kérte, hogy „az egyház aranykönyvébe a kehely pontos leírásával, köriratának, valamint a kehely talpában található feliratnak szószerinti följegyzésével irassék be”.21 A serleget már az adománylevélben kölcsönkérte egy 1933 tavaszán megrendezésre kerülĘ „külföldi világkiállításra”, hiszen az „a modern magyar ötvösmĦvészetnek egyik terméke”.22 1933-ban Chicagóban szervezték meg a világkiállítást, de Bánffy nem járt az Egyesült Államokban, a levél alapján pedig személyesen tervezte elvinni mĦvét. A gróf tehát egy más, nemzetközisége miatt világkiállításnak nevezett 1933-as kiállításra utalhatott. Kérdés marad, vajon hova tervezte vinni mĦvét, hiszen a kor szakirodalmában „világkiállítás” néven egyedül a chicagói rendezvény szerepel. A nagyszabású nemzetközi iparmĦvészeti és lakberendezési kiállításon, az 1933-as Milánói Triennálén, melyen „a »tipikusan modern mĦvek«-et a legismertebb nevek szereplésével óhajtották bemutatni”,23 Bánffy-tervezésĦ, vagy Pál Lajos készítette mĦ nem vett részt. A gróf kérésére a kolozsvári egyház18

Magyar IparmĦvészet 35. (1932) 3–4. 61–62. KVÁLVT,1537/231. 20 EREKGYLVT–KELVT, I. B. 85. 21 EREKGYLVT–KELVT, III. C. 25/55. 22 EREKGYLVT–KELVT, III. C. 25/55. 23 Magyar IparmĦvészet 35. (1932) 7–8. 146. 19


175

község presbitériuma pedig pozitívan válaszolt, 1933. január 30-án keltezett levelükben24 biztosították afelĘl, hogy amint kérni fogja, szívesen rendelkezésére bocsátják „elismervény ellenében” a serleget. Ilyen elismervénynek azonban nincs nyoma. A Kolozsvár-Belvárosi Református Egyházközség levéltára jól mutatja, klenódiumaikra mennyire ügyeltek: kiállításra kölcsönadott tárgyairól kölcsönadási-, illetve átvételi elismervényt állítottak ki, sĘt a mĦtárgy állapotának megĘrzésére hivatkozva utasítottak is el kiállítási célú kölcsönkérést. Joggal feltételezhetĘ tehát, hogy ha Bánffy valóban elvitte 1933 tavaszán a mĦvet, született errĘl elismervény – lehet, hogy ez elveszett, de jóval nagyobb valószínĦséggel a serleg el sem jutott a „külföldi” kiállításra. Ezt sugallják az IparmĦvészet 1933-as, a milánói kiállítást bemutató cikkei, melyekbĘl hiányzik Bánffy Miklós, illetve Pál Lajos neve. Bár az Országos Magyar IparmĦvészeti Iskola iratainak Pál Lajos utazásaira vonatkozó feljegyzése arról tanúskodik, hogy Pál 1933-ban olaszországi körutat tett, mely során Velence, Pádua és Verona érintése mellett a milánói Triennálét is meglátogatta, ezt minden bizonnyal csak nézĘként és nem résztvevĘként tette.25 A kolozsvári ötvöstárgy anyaga és méretei megegyeznek a Budapesten található serlegével: magassága 27,5 cm, talpátmérĘje 12,3 cm, szájának átmérĘje 16,2 cm. A kuppa belseje és külsĘ pereme aranyozott, felfelé ívesen kihajló virágkehely formájú. Felülete függĘlegesen bordázott, melyet három tengelyben gyöngyszerĦ mélyedésekkel díszítettek. A mindössze 4 cm magas szár kidolgozása összetett és színvonalas, a szár funkciójának azonban ellentmond (1. tábla/4). A díszes rész sĦrĦségét ezüst indák kusza összefonódása adja, melyet ezüst, áttört szĘlĘlevelek, szĘlĘgerezdek, és szĘlĘszemek gazdagítanak. A hengeres részt három fürt szĘlĘ tagolja, melyeket hétsornyi, egyenként aranyozott keretĦ vörös üveg félgömb alkot. A szĘlĘfürtök közötti azonos mezĘket elszórt szĘlĘszemek, levélerezetet imitálóan áttört szĘlĘlevelek, valamint helyenként spirálisan csavarodó ezüst-indák töltik ki. Az ismétlĘdés ellenére a sĦrĦség és gazdagság hatását nyújtja a serleg szára. Az indák, levelek és a szĘlĘszemek egymásra, illetve a bozótszerĦen végigfutó, aranyozott ezüst forgácsdíszre támaszkodnak. A hengeres talp mentén aranyozott ezüst töviskoszorú fut végig. A talp homorú felületére majuszkulákkal az úrvacsora szereztetési igéit vésték:26 „* EZ AZ ÉN VÉREM, MELLY SOKAKÉRT KIONTATIK”. A talp belsejébe rögzített domború fedĘlap közepén a Bánffy család aranyozott, vésett grófi címere jelenik meg, fölötte kurzív körirat – Dedicat Filius Com(es) Nicolaus Bánffy –, alatta az adományozás éve (MCMXXXII) olvasható. A kerek felület szélén két sorban majuszkulás szöveg fut körbe, mely az adományozó apjának, Bánffy Györgynek állít emléket (2. tábla/1): IN MEM(oriam) EXC(ellentissimi) D(omi)NI COMITIS GEORGII BÁNFFY L(iber)B(aro) DE LOSONCZ * SVAE CAES(areae) ET REG(iae) MAIEST(atis) CAMER(arius) ET CONSIL(iarius) INT(imus) REG(ni) HVNG(ariae) IANITORUM MAGISTRI ETC. * AC ECCL(esiae) EV(angelicae) REF(ormatae) IN TRANSSYLV(ania) SVPR(emi) CVR(atoris). Pál Lajos ötvösjegye a szájperem külsĘ felületén, valamint a talp peremében látható (2. tábla/2). Az ötvösmĦhöz színvonalának megfelelĘ, elegáns és kvalitásos kivitelezésĦ, kék bĘrrel bevont, hasáb alakú kehelytartó doboz tartozik. Méretei alkalmassá teszik a serleg befogadására (magassága 38 cm, szélessége és mélysége 21 cm). Oldalait levélszerĦ aranyozott vonal keretezi, az általuk meghatározott mezĘk közepében többször is kisméretĦ aranyozott Bánffy-címereket préseltek. Az ajtószárnyak két aranyozott ezüst kapoccsal zárhatók. Belsejében magasított kerek perem akadályozza meg a tárgy talpának elmozdulását, zöld színĦ bársonnyal bevont falai pedig puhára tömöttek. 24

EREKGYLVT–KELVT, III. C. 25/55. MOMELVT, 4/b, 1. doboz. Szolgálati és minĘsítési táblázatok/Személyzeti ügyek/Vegyes iratok. 26 A református liturgia szerint az úrvacsoraosztást megelĘzĘen elhangzanak az utolsó vacsora alkalmából Jézus által mondottak. A Márk evangéliumából (14:24) vett igerészlet erre utal. 25

EME 176

VISKY MÁRIA

Bár az adományozó levélben Bánffy nem tesz említést róla, az aranykönyvbe jegyzett leírásban27 megjelenik a kehelytartó is annak ismertetésével együtt, sĘt, a kehely tisztántartására szolgáló nagyméretĦ szarvasbĘr darabot is említik, mely mindmáig használatban van. Bánffy és Pál Lajos együttmĦködése A kolozsvári és az IparmĦvészeti Múzeum tulajdonában levĘ díszserleg a tervezĘ és a kivitelezĘ személye révén szoros összefüggésben áll egymással. A források szerint azonban a tervezĘ a két mĦ esetében nem azonos. A budapesti IparmĦvészeti Múzeum leíró kartonjaihoz minden bizonnyal az eladó, vagyis maga Pál Lajos szolgáltatta az információkat, melyek szerint a serleget „tervezte gr. Bánffy Miklós és Pál Lajos”. Más a helyzet a kolozsvári mĦtárgy esetében. Az adománylevélben Bánffy így fogalmaz: „ezt a kelyhet saját terveim alapján Pál Lajos magyar ötvösmĦvész készítette.” A gróf tehát kizárólag magát tartotta tervezĘnek. Az igazság feltehetĘen valahol középen keresendĘ. A két ötvöstárgy formavilága jól tükrözi a gróf tárgykultúráját, ugyan-akkor színpadiassága más tevékenységi körére is utal. Emellett viszont a mĦvek magas fokú hozzáértéssel való elkészítése és formabontó jellege arra enged következtetni, hogy a kivitelezés módját az ötvöstechnikákban jártas, nagy tudású mester gondolta ki. Ennek alapján tehát a tervezés hagyományos, formai értelmében lehet kizárólag a gróf munkája a két mĦ, de ha a tervezési feladatok közé a kivitelezés gyakorlati megoldásait is beleértjük, akkor Pál Lajos is tervezĘnek minĘsül. A két serleg alakjának hasonlósága egyértelmĦ, ugyanolyan a szerkezeti felépítésük, valamint az ezüst tárgyak aranyozásának módja: mindkettĘ kuppájának belseje és szájpereme, illetve a szárrész kiemelni óhajtott részletei (a budapestinél az állatok, míg a kolozsvárinál a töviskoszorú, illetve a szĘlĘszemek) aranyozottak. Összetartozásuk mellett tanúskodik a két ötvöstárgy elkészültének közös idĘpontja is. A budapesti serleg pontos, 1931-es datálása magától a készítĘtĘl származik, a kolozsvári pedig 1932 Ęsze elĘtt készült, hiszen addigra már Kolozsvárra került. A serlegek feltehetĘen a budapesti mester mĦhelyében, egyetlen alkotói folyamat eredményeként készültek, vagy legalábbis idĘben szorosan egymást követĘen. Az ötvösmĦvek technikailag bravúros megoldásai gyakorlott mester kezére vallanak. Bánffy 1926-tól Kolozsváron élt, személyes hagyatékában a Budapesten mĦködĘ Pál Lajos ötvösmesterrel való kapcsolatáról szóló iratot nem Ęriznek. Egy 1940. június 3-án keltezett levélben viszont, melyet Zichy István gróf, az Országos Magyar Történeti Múzeum fĘigazgatója címzett Bánffynak, feltĦnik Pál Lajos neve. A levél Bánffy „emléktárgyi” gyĦjteményének örökletéti nyilatkozatát idézi, mely a következĘképpen zárul: „Teljes tisztelettel, [...] Gróf Bánffy Miklós sk. ElĘttünk mint tanuk elĘtt: Dr. Horváth László sk. és Pál Lajos sk.”28 E Pál Lajos minden bizonnyal a serlegek készítĘje, indokolt is lehetett egy közeli ismerĘst, ráadásul mĦvészt felkérni ilyen ügyben a tanúskodásra. A két mĦvész további együttmĦködésének is maradtak nyomai. 1936-ban a Magyar IparmĦvészet díszmagyar, hozzá tartozó kard és függĘk fényképét közli, Bánffy Miklós gróf és Pál Lajos közös alkotásaként.29 A díszmagyar szabása követi a hagyományos formákat, sarkaiban hímzés látható. A mentekötĘ csatok finom kiképzésĦ ötvösmunkák, melyek geometrikus formavilága a Wiener Werkstätte ötvösmĦvészetének hatását mutatják. A hozzá kapcsolódó írásában M. S. (feltehetĘen Meller Simon, a SzépmĦvészeti Múzeum munkatársa) a közölt díszmagyarra, valamint a két serlegre egyaránt érvényes megállapítást tett: „Gróf Bánffy Miklós és Pál Lajos terveinek és 27

EREKGYLVT–KELVT, I. B. 85. A serleg részletes leírását, melyet a Kolozsvár-Belvárosi Református Egyházközség Aranykönyvébe az 1932. december 30-i presbitériumi gyĦlés során jegyezték be, az egyházközség más mĦtárgyainak bemutatásával együtt Köpeczy Sebestyén József készítette. 28 DREFERLVT, C/6. 1. doboz. 29 Magyar IparmĦvészet 39. (1936) 3. 76.


177

munkálkodásának a magyar iparmĦvészet történetében az a jelentĘségük és az érdemük tehát, hogy bravúrral és sikerrel tudják a több évszázados magyar múltban és tradíciókban rejlĘ régi nemzeti elemeket kiemelni és a mostani adottságokhoz és viszonyokhoz szervesen és modern feldolgozásban formailag is átfogalmazni.”30 Emellett e cikk rávilágít arra, hogy Bánffy és Pál Lajos több rend díszmagyart alkotott közösen,31 mely nemcsak együttmĦködésükrĘl, valamint Bánffy tevékenységérĘl nyújt újabb adalékot, hanem Pál Lajos kevésbé feltárt életmĦvérĘl is. Pál Lajos, az ötvösmĦvész Pál Lajos 1899. április 29-én született, budapesti ötvösmĦvész életérĘl a szakirodalom nem nyújt adatokat, monográfia, tanulmány nem született róla. Pályájáról elsĘsorban a Magyar IparmĦvészet tudósításai, illetve az IparmĦvészeti Iskola dokumentumai értesítenek, ahol nemcsak diák, hanem tanársegéd, rendes tanár, majd megbízott igazgató is volt. A Békés vármegyei Kétegyházáról származó mĦvész Aradon végezte a középiskolát,32 majd az 1916–1917-es tanévtĘl, katonai szolgálat miatt kétszer is megszakítva tanulmányait, az Országos Magyar IparmĦvészeti Iskola hallgatója volt. Bár elsĘ két évében belsĘépítészet szakon tanult, az 1919–1920-as tanévben átiratkozott az ötvös szakosztályba.33 Az ösztöndíjas, tandíjmentes helyen tanuló Pál Lajos 1923 júniusában jeles minĘsítésĦ szakoklevelet szerzett,34 néhány évvel Kaesz Gyula, a késĘbbi neves modern belsĘépítész után, és Tevan Margit ötvösmĦvész elĘtt. 1922-ben, még hallgatóként, az IparmĦvészeti Iskola tiszteletdíjas tanársegéde lett,35 ahol tíz évig „az ötvös szakosztályban Csajka István szaktanár mellett [...] végzett érdemes munkásságot”; rendes tanárrá Kaesz Gyulával együtt 1932. november 2-án nevezte ki a Magyar Királyi Vallás- és Közoktatási Minisztérium.36 E tisztségében az ötvös- és zománcozó-szakosztály I–II. évfolyamainak vezetĘ tanára, illetve a bronzöntĘ-tanmĦhely felügyelĘ tanára. Diákjai közül megemlítendĘ Köpeczi Bócz István, Tóthfalusi (Doleviczényi) László, Kozák József, valamint Móga Sándor. 1945-ben különleges körülmények között rövid ideig megbízott igazgatója volt az IparmĦvészeti Iskolának. A második világháború alatt a Nemzetközi Vöröskereszt mentĘállomást hozott létre az Iskola épületében, így az épület értékei megmaradtak. Az 1944–1945-ös tanévben kényszerĦ téli szünetet tartottak. 1945. február 27-én Pál Lajost, mint rangidĘs tanárt nevezték ki megbízott igazgatónak, ugyanis Fáy Aladár igazgató és az ideiglenesen megbízott Haranghy JenĘ is budai lakos volt, így a felrobbantott hidak miatt tisztségüket nem tölthették be pesti munkahelyükön.37 A romok eltakarítása után Pál Lajos május 22-én az intézet hallgatóit jelentkezésre hívta, valamint nyilatkozatot tett a Világ címĦ napilapban új funkciója betöltését és az iparmĦvészet mibenlétét illetĘen: „IparmĦvészet alatt a nagyközönség, de még a szakember is talán devalvált mĦvészetet vagy magasabb rendĦ ipart ért. A mĦvészet azonban osztatlan és egységes. Az iparmĦvészet értéke ugyanannyi lehet, mint a nagy mĦvészeteké, csupán eszközeiben és anyagában különbözĘ.”38 E nyilatkozatában utalt az IparmĦvészeti Iskola akkori átszervezésére is, melynek során elĘkészültek a FĘiskolai cím elnyerésére. 1945 novemberében Györgyi Dénes már átvette igazgatói tisztségét, így Pál Lajos továbbra is az ötvös-zománcozó 30

MELLER 1936, 68. „régi nemzeti pompánk átmentését igyekszik elérni gróf Bánffy Miklós és Pál Lajos azokkal a magyar nemzeti díszöltönyökkel és a hozzájáruló díszkard, gomb és forgó munkákkal, melyek gazdag sorából egy készletet […] bemutatnak.” MELLER 1936, 68. 32 MAGYAR KATOLIKUS LEXIKON 2005, 451. 33 MOMELVT, 6/a, Nappali tagozatos hallgatók anyakönyvei, 1918/1919/102. 34 MOMELVT, 6/a, Nappali tagozatos hallgatók anyakönyvei, 1922/1923/287. 35 SZABLYA-FRISCHAU 1942, 28. 36 Új tanárok az IparmĦvészeti Iskolán. Magyar IparmĦvészet 35. (1932) 9–10. 201. 37 BODOR 1983, 10. 38 BODOR 1983, 13. 31

EME 178

VISKY MÁRIA

szakosztály vezetĘje maradt. Az IparmĦvészeti Iskola Pál Lajosra vonatkozó irataiban az utolsó bejegyzés 1948-ból származik. Halála 1963-ban következett be, a budapesti Farkasréti temetĘben temették el.39 Pál Lajos mĦvészetére kisszámú ismert mĦvébĘl, valamint tanári munkásságából következtethetünk. Tanítványai munkáit sokszor kiállították, el is ismerték a korabeli szakmai lapok. Az Országos EgyházmĦvészeti Tanács tagjaként osztálya az 1941 tavaszán a Nemzeti Szalon termeiben szervezett EgyházmĦvészeti kiállításon szerepelt. Dr. Molnár ErnĘ, a Központi EgyházmĦvészeti Hivatal igazgatója szerint Pál Lajos osztályának „szentségtartói, áldoztató és misekelyhei modern, célszerĦ és nemes formai szépségükkel a szemet és a lelket egyaránt gyönyörködtették.”40 A Magyar IparmĦvészet közli Pál Lajos tanítványa, Kozák József két ezüstserlegét, melyek a bécsi szecesszió, valamint az art deco jegyeit hordozzák. Gerevich Tibor az Országos EgyházmĦvészeti Tanács világi elnökeként írt a kiállításról, megállapítva, hogy „A magyar egyházmĦvészet korszerĦ megújhodása az utolsó évek során, legizmosabb ifjabb mĦvésztehetségeink vonzódása az egyházmĦvészethez, egyik örvendetes jelensége a magyar mĦvészi életnek, s régi egyházmĦvészetünkhöz méltó újjal kecsegtet.”41 Pál Lajos oktatásában az egyházmĦvészeti mĦfajok központi szerepet kaptak, erre utal Kampis Antal is, amint az IparmĦvészeti Iskola jubiláris kiállításán az ötvöstárgyakat méltatja.42 Saját munkáiból a Bánffy-tervezéseken kívül keveset ismerünk. Az 1946-ban Budapesten szervezett, Az IparmĦvészeti Múzeum mestermĦvei, 1896–1946 címĦ kiállításon Pál Lajos egy 1930ban készült, részben aranyozott serleggel szerepelt,43 a kiállítás katalógusában viszont nincs reprodukálva a mĦ. Vadas József 2005-ben közölte a Pál Lajos és Lechner JenĘ által 1932-ben készített „Corvin-serleget”,44 amely ötvösmĦvészeti hagyományokat felhasználó, de egyúttal modern nyelvezetet tükröz.45 További Pál Lajos-alkotás az a serleg, melyen József nádor profilos arcképével ellátott emlékérem jelenik meg. A sĦrĦ és áttört díszĦ fedeles ezüst serlegrĘl viszont az IparmĦvészeti Múzeum Adattárában fellelhetĘ üvegnegatívon láthatókon kívül jelenleg semmit sem tudunk.46 Pál Lajos restaurátori munkásságáról is ismert: részt vett a magyar királyi korona, a Monomachos-korona, valamint a gyĘri Szent László herma helyreállításában.47 Gondolatok a serlegek szerkezeti és technikai összefüggéseirĘl Az ötvösmester technikai tudása valamint a több évszázados hagyományok és a modern irányzatok összedolgozása egyaránt megmutatkozik a két serlegen. Felépítésük praktikus, egyszerĦ, egyúttal tökéletesen alkalmas a bonyolultság és kifinomult hatás elérésére. Mindkét tárgy a serlegek hagyományos szerkezeti felépítését követi, a kuppa aljára illesztett 4,5 cm hosszú fémrúdra vannak felfĦzve a szárt alkotó forgácsdíszek és a talp. A budapesti serleg 2012-es restaurálása során a szár összetett részei külön-külön is megfigyelhetĘek voltak.48 A három egymás köré épülĘ elem közül a két belsĘ egy-egy ezüstlap bevágott, majd felcsavart indáiból jött létre. E két rész koncentrikus egymásba helyezése a mélység érzetét kelti. A következĘ, legnagyobb átmérĘjĦ, külsĘ borítás már egy ezüst hengerbĘl készült, melyet fentrĘl vágott 39

FARKASRÉTI TEMETė 2003. MOLNÁR 1941, 30. 41 GEREVICH 1941, 53. 42 KAMPIS 1941, 226. 43 VOIT 1946, 10. 44 VADAS 2005, 51. 45 Az IparmĦvészeti Múzeum Adattára a hólyagos serleg formatípusát követĘ Corvin-serlegrĘl üvegnegatívot Ęriz, melynek leltárszáma: NLT 108672. 46 Leltárszáma NLT 108674. 47 MĥVÉSZETI LEXIKON 1967, 672. 48 A restaurálást az IparmĦvészeti Múzeum munkatársai végezték. Köszönettel tartozom emellett dr. Pandur Ildikó, dr. Lichner Magdolna fĘmuzeológusoknak és Simonyi Istvánnak a szakmai útbaigazításokért. 40


179

be sokszor az ötvös, lent egy kis egyben maradó részt hagyva. A keletkezett szálakat újból egymásba csavarodóra hajlítgatta, majd három helyen rögzítette a talpra. A talp alsó részét kis, domború lemezzel takarta el, melyet ugyancsak a központi fémrúd tart. Érdekes a külsĘ indákra került, galvanizálással aranyozott állatok rögzítése is. Hátsó felükre egy-egy csapot, a tartóindára pedig egy-egy kisméretĦ hengert forrasztott, a csapokat a hengerekbe csúsztatva pedig az állatalakok sokkal kisebb felületen érintkeznek a tartóelemmel, mintha forrasztotta volna Ęket a mester. Az indák így imitálják az áttört vadon sĦrĦségét, az állatokat pedig a szemlélĘ számára észrevétlen módon rögzítették. A Kolozsváron található serleg szerkezeti egységei a budapestihez nagyon hasonlóak. A kuppát és a talprészt az elĘbbi serleghez hasonló módon egy vékony tengely fogja össze, köréje rendezĘdnek a szár sĦrĦn elhelyezett elemei. Az ugyancsak három ponton rögzített aranyozott bozót szálaihoz a szĘlĘindák, és -levelek, valamint a szĘlĘszemek kis csapokkal illeszkednek. A talpon körülfutó töviskoszorú és a talp alá hajló hat csap itt is a talp belsejéhez van fogva, s domború lemezzel van fedve. A két serleg a késĘ reneszánsz magas kuppájú, alacsony talpú serlegeit idézi. Technikai kivitelezésében is a serlegekre jellemzĘ szerkezeti megoldások érvényesültek. Pál Lajos munkái a késĘ gótikus és manierista ötvöstechnikák újjáélesztésének elvét formájukban és szerkezeti megoldásaikban is magukon hordozzák, melyre az IparmĦvészeti Múzeum hasábjain következĘképpen reflektálnak: „munkásságának különös érdeme a leáldozott magyar ötvösmĦvészet egykori hagyományos és újabb jellemzĘ technikáinak nagy mĦvészettel való gyakorlása, valamint az az eredményes igyekezete, amellyel ezek szolgálatába iparkodik állítani az egyes mĦvészeti megoldásokat.”49 Stilisztikai gyökerek, analógiák A Bánffy–Pál serlegek stílus meghatározásának kérdésköre több lehetĘség megfontolását is magában rejti. Az ötvösmĦvekre elsĘsorban a két világháború közötti iparmĦvészet dekorativitása, természeti formák, valamint a geometrikus stilizálás használata jellemzĘ, mely szerint jól illeszkedik az art deco stílusába. A két világháború közötti mĦvészeti törekvések erĘteljesen a modernizmus funkcionalitásközpontú hatása alatt álltak. Többek között ez eredményezte az iparmĦvészet fellendülését, amely mint mĦvészeti és egyben ipari lehetĘség egy új alkotói nyelvezet kialakulását tette lehetĘvé. A húszas-harmincas évek enteriĘrmĦvészetében az egyszerĦsítés és hasznosság-elv viszont új irányt vett, mely az 1925-ös párizsi kiállításon is megmutatkozott,50 és melyrĘl Bor Pál írja: „díszítĘ elemek is szerepelnek a tiszta konstruktív forma mellett.”51 E kijelentés valamelyest az ezekre az évekre jellemzĘ kétpólusú magyar mĦvészetfelfogásra is fényt derít: néhányan a modern irányzatok destruktív hatásáról beszélve vissza kívántak térni a klasszikus esztétikához, míg mások az expresszionizmus folytatói szerettek volna lenni valamilyen új formában.52 A megoldás abban az art decónak nevezett irányzatban rejlett, melynek kifejezésmódja geometrizáló, expresszív, sokszor pedig erĘteljesen dekoratív. Az 1920–1930-as években divatos irányzatban a hagyományokhoz való visszatérés a kor vívmányainak az élet minden területére kiterjedĘ hatásával együtt mutatkozik meg. Lusy D. Rosenfeld fejti ki, hogy az art deco egyszerre foglal magába körkörös, természetesen hullámzó alakzatokat és formálisan beállított, de kecses figurális alakokat, melynek kettĘssége a geometrizálás általi egyszerĦsítésben oldódik fel.53 A Bánffy tervezte 49

MELLER 1936, 68. „Exposition des Arts Décoratifs et Industriels Modernes” REICHART 2012, 22. 51 VADAS 2005, 25. 52 PATAKI 1993, 107. 53 ROSENFELD 2005, 5. 50

EME 180

VISKY MÁRIA

serlegek könnyed formavilága ezáltal szervesen kapcsolódik az art decóhoz. A színházi világ és fĘleg az orosz balett fényĦzése, pompája és dinamizmusából kerül át az art deco stílusába a kecses mozgású alakok és a természeti elemek légies ábrázolása,54 melynek az itt tárgyalt mĦvek ékes bizonyítékai. E sokféleséget ötvözĘ irányzat nyújtotta talán azt a lehetĘséget is, hogy a magyar mĦvészet visszaforduljon kissé a századforduló óta háttérbe került szecessziós törekvésekhez is.55 Ennek viszont egy teljesen újszerĦ továbbélése jelenik meg elĘbb Bécsben, majd Budapesten. A magyar és bécsi mĦvészek a „tradicionális dekorativizmusban”56 a történelmi hagyományokhoz tértek vissza, s e két város érzékelhetĘen szoros kapcsolata legfĘképp a Wiener Werkstätte és a magyar alkotók stílusában fellelhetĘ párhuzamokban nyilvánult meg. A két szóban forgó serleggel kapcsolatban elsĘsorban Dagobert Peche (1887–1923) munkásságát kell megemlítenünk, aki a Wiener Werksätte rövid életĦ, de annál jelentĘsebb alakja volt. Az osztrák mĦvész az art deco késĘbbi kialakulásában kulcsfontosságú szerepet töltött be. Az Ohmanntanítványra Bécsben leginkább Josef Hoffmann mĦvészete volt befolyással, 1917-tĘl pedig a WW zürichi fiókját igazgatta. MĦvészetét a szakirodalom kivételesen egyedinek tartja,57 melyet a manierizmust idézĘ, ugyanakkor modern, egyszerĦbb formai megoldásokat alkalmazó ötvösmĦvek jellemeznek. Ebben az újkori tradíciókat követĘ stílusában Pál Lajos Peche követĘjének bizonyul, egyúttal pedig egyszerĦségében valamint formavilágában Josef Hoffmann mĦveket idéz. Érdemes kiemelni Hoffmann 1925-ös datálású, illetve a Pál Lajos-tanítvány, Kozák József 1941-ben kiállított serlegének párhuzamát, ugyanakkor Hoffmann további asztali edényeit, melyekre a Bánffy tervezte serlegek formájukban vagy kivitelezésükben hasonlítanak. A Wiener Werskätte könyvkötészete valamint az ebben gyökerezĘ art deco könyvkötészeti stílusa a kolozsvári serleg tartóján mutatkozik meg. Peche tevékenységi köre kiterjedt e mĦfajra is, melyek nem csak a kehelytartó kidolgozásával állnak szoros összefüggésben, hanem Kiss Erzsi húszas évekbĘl, valamint Kner Erzsébet 1936-ból származó munkáival is. Jól illusztrálja ez a magyar art deco bécsi gyökerezettségét is. Az ötvösmĦvek nem csak a kor jelentĘs mĦvészeinek stílusával hozhatóak összefüggésbe, hanem a tervezĘ érdeklĘdési köre és mĦveltsége is tükrözĘdik bennük. A bonchidai kastélyban Bánffy gyakorlatilag egy mĦgyĦjteményben nĘtt fel, melyet nemzedékek hosszú sora gyĦjtött össze. Az IparmĦvészeti Múzeumba 1928-tól kezdĘdĘen 1940-ig szinte évente helyezett mĦtárgyakat letétbe, ékszerkészletektĘl kezdve, egyházi- és világi edényeken keresztül lószerszámokig és zsebórákig. A több ezer darabot számláló gyĦjtemény jelentékeny serleg-, pohár- és kehelykészlettel bírt, melyek között elsĘsorban 17–18. századi erdélyi, valamint augsburgi mĦveket találunk. E gyĦjtemény legnagyobb része elpusztult vagy eltĦnt a német csapatok bonchidai átvonulása során, Bánffy viszont ezeket felnĘtt koráig nap mint nap láthatta. Ez is magyarázza, hogy tradicionális formavilágú, egyházi ezüstserleget tervezett atyja emlékére, akit 1898-ban a Magyar IparmĦvészeti Társulat tagjai közé választottak,58 s aki több mint 30 évig az Erdélyi Református Egyházkerület fĘgondnoka volt. A kolozsvári serleg ugyanakkor hangsúlyosan úrvacsorai, illetve húsvéti ikonográfiával rendelkezik, mely az egyházi klenódiumok biztos ismeretét sejteti. Így a szĘlĘfürtök a hívĘket, míg a szĘlĘtĘ Jézust szimbolizálja az evangéliumokból ihletĘdve, a szĘlĘszemek vörös színe és szétszórt elhelyezése pedig a bĦnösökért kiontott krisztusi vért. A talpon körülfutó tövis-szál utal a nagypénteki töviskoszorúra, mely összhangban áll az alatta olvasható igeverssel is. 54

ROSENFELD 2005, 25. PATAKI 1993, 110. 56 REICHART 2012, 23. 57 CHRAMBACH 2001, 149. 58 A Magyar IparmĦvészeti Társulat tagjai. Magyar IparmĦvészet 2. (1899) 6. XXX. 55


181

A budapesti, világi célra szánt serleg figurális alakjai ezzel szemben nem fonódnak össze egy koherens narratívába, a vadonban feltĦnĘ állatalakok viszont a 17. századi serlegek vadászjeleneteit idézik. Gazdag dekorativitása révén az art decós enteriĘrök jellemzĘ eleme, tulajdonképpen a dísztárgy szerepét ölti magára.59 Díszes, de finom kivitelezése arra késztet, hogy alaposan megvizsgáljuk a részleteit, de ugyanakkor az egészben is gyönyörködjünk. A tárgyak tervei a Bánffy Miklós-hagyatékból nem kerültek elĘ, viszont összefüggésbe hozhatók számos rajzával. A gróf irodalmi és képzĘmĦvészeti mĦveiben egyaránt „hangot ad” természet iránti érdeklĘdésének és csodálatának. Erdei sétáin keletkezett ceruza-, vagy szénvázlatai, a fotói is tanúsítják, hogy mennyire ihlette Ęt a természet. Saját bevallása szerint „a természet maga törvényszerĦ gazdagságában úgy telíti a mi képzeletünket a maga alakjaival, hogy öntudatlanul az Ę képeit visszük bele alkotásainkba.”60 Jól mutatja ezt néhány, a fatörzsek, ágak elrendezését rögzítĘ tanulmánya, s ez köszön vissza a serlegen is Pál Lajos bravúros megoldásában. A száron megjelenĘ állatalakokkal Bánffy más kontextusban is foglalkozott. Egy vadászjelenethez készült vázlatán hátsó lábaira ereszkedĘ, hátra figyelĘ nyúl alakja látható, mely a budapesti serlegen szinte azonos testtartásban jelenik meg. Ugyanezen a lapon két madár rajza található, melyeket viszontlátunk ezüstben; a róka felemelt fejjel ugró, vadászó motívuma pedig a Bánffy Kun Lászlórajzsorozatából származik. A béka párhuzama egy kisméretĦ, de annál karakteresebb tollrajzon látható.61 (3. tábla/1) A három nagyméretĦ, patás állatalak központi elhelyezése utalhat Bánffy családi örökségére, lovak iránti szeretetére.62 A gróf behatóan foglalkozott a lovak fajtáival, viselkedésével, a ló tanulmányok nagy számmal vannak jelen rajzai között is. Egy kisméretĦ, huszárt ábrázoló tollrajz63 a ló alakja, valamint a vonalvezetés szempontjából is fontos a serleg kapcsán, hiszen ez utóbbin is a rajz szögletes, dekoratív, stilizáló jellegét ismerjük fel. (3. tábla/2) A Kun László rajzai pedig voltaképpen ugrató, ágaskodó, vágtató lovak tanulmánysorozata, melyeken egyenként felfedezhetjük a serleg három nagy állatalakjának mozdulatát. Összegzés A Bánffy–Pál alkotópáros két ötvösmĦvének jelentĘsége abban rejlik, hogy mindkét mĦvész életmĦvének legfontosabb jellemzĘit foglalja magába. Tükrözi Pál Lajos stílusának a bécsi szecesszióból, a Wiener Werkstätte mĦvészetébĘl és a manierizmus ötvösmĦvességébĘl fogant gyökereit. Bánffy tervezésének légies anyag- és formakezelése, az összetetten dekoratív és egyszerre geometrikus formavilág emellett az art deco színpadiasságából ihletĘdött. A kor stílusát naprakészen követĘ ötvöstárgyak további tanúi Bánffy Miklós sokoldalúságának, akinek életmĦve számtalan mĦvészeti ágra kiterjed. A gróf fĘúri származása, neveltetése, Európában szerzett sokrétĦ tapasztalataira visszavezethetĘ kivételes közéleti és politikai szereplése a történelem, hátrahagyott mĦvei pedig a mĦvészettörténet számára bírhatnak kiemelt jelentĘséggel.

59

PRÉKOPA 2012, 12. MÁLNÁSI BARTÓK 1943, 590. 61 DREFERLVT, C/6. 7. doboz. 62 Családjának több száz éves hagyományát követve Bánffynak példátlan ménese volt. Lovak iránti érdeklĘdése írásaiban, grafikáiban, színpadterveiben is fellelhetĘ, Lovakról írt 1997-ben megjelent szövegében így vall: „...legkisebb koromtól fogva a ló nagy szerepet játszott az életemben. Sok évtizeden át lótenyésztési problémákról hallottam, fĘleg atyámtól, aki e téren elismert szaktekintély volt.” BÁNFFY 1992. 63 DREFERLVT, C/6. 7. doboz. 60

EME 182

VISKY MÁRIA

LEVÉLTÁRI FORRÁSOK DREFERLVT Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára. Bánffy Miklós gróf (1873–1951) iratai, 1744–1951. EREKGYLVT–KELVT Erdélyi Református Egyházkerület Központi GyĦjtĘlevéltára – Kolozsvári Egyházközségek Levéltára IMMADT IparmĦvészeti Múzeum Adattára KVÁLVT A Román Nemzeti Levéltár Kolozs Megyei Igazgatósága (Arhivele NaĠionale Române, Direc‫܊‬ia Jude‫܊‬eană Cluj), A Bánffy család levéltára. MOMELVT Moholy-Nagy MĦvészeti Egyetem Levéltára

IRODALOM BÁNFFY M. 1929 1935 1943 1992 2008

EmlékeimbĘl. Erdélyi Helikon II. 7. 493–499. Székely Bertalanról – személyes emlékek. Erdélyi Helikon VIII. 10. 707–712. A mecénás a mĦvészetben. Erdélyi Helikon XVI. 1. 137–146. Lovakról. Látó III. 10. http://lato.adatbank.transindex.ro/?cid=1337 (2013. 12. 04.) Gyermekkori emlék. In: Sas Péter (szerk.): A Nagyúr. Bánffy Miklós emlékezete. Budapest, 5–15.

BENKė S. 1999

Bánffy Miklós a közéletben. Erdélyi Múzeum 61. 1–2. http://epa.oszk.hu/00900/00979/00017/03benko.htm BODOR F. (szerk.) 1983 Dokumentumok a magyar iparmĦvészeti fĘiskola életébĘl (1945–1983). Budapest. CHRAMBACH E. 2001 Peche, Dagobert. In: Franz Mendes (Hrsg.): Neue deutsche Biographie. Berlin, 149–150. DSIDA J. – MARKOVICS R. – SZÁNTÓ GY. 1929 Három önéletrajz. Erdélyi Helikon II. 7. 544–547. GEREVICH T. 1941 Modern egyházmĦvészet. SzépmĦvészet 9. 53. KAMPIS A. 1941 A hatvanéves IparmĦvészeti Iskola. SzépmĦvészet 9. 226. LESZNAI A. 1917 Balázs Béla: Játékok. Nyugat X. 11. http://epa.oszk.hu/00000/00022/00223/06791.htm (2013. 12. 04.) M. S. (MELLER S.) 1936 ÚjtörekvésĦ magyar díszruha. Magyar IparmĦvészet 3. 68. MAKKAI S. 1934 Megszámláltattál. Ellenzék 1934. november 11. 5. MÁLNÁSI BARTÓK GY. 1943 Bánffy Miklós természetlátása. Erdélyi Helikon XVI. 10. 589–594. MAROSI I. 1997 Kis\Bán\Ffy Könyv. Bonchidai prospero. Csíkszereda. MOLNÁR E. 1941 EgyházmĦvészeti Kiállítás. Magyar IparmĦvészet III. 30.


MURÁDIN J. 1999 Bánffy Miklós, a rajzoló és illusztrátor. Erdélyi Múzeum LXI. 1–2. 52–55. PATAKI G. 1993 A „dekoratív avantgárd”. Az expresszionizmus mint csapdahelyzet a 20-as évek magyar mĦvészetében. Ars Hungarica XXI 1. 107–112. POMOGÁTS B. 2008 Bánffy Miklós (1874–1950). Helikon XIX. 10. (504.) http://helikon.ro/index.php?m_r=1213 (2013. 12. 04.) PRÉKOPA Á. 2012 Dekoráció és funkcionalizmus az 1920-as és 1930-as évek magyarországi készítésĦ lakberendezési tárgyain. In: ART DECO és MODERNIZMUS. LakásmĦvészet Magyarországon. 1920–1940. Kiállítási katalógus. Budapest, 11–19. REICHART D. 2012 Tradicionális és modern. Dekoratív tendenciák a 1920-as évek magyar enteriĘrmĦvészetében és azok osztrák, német kapcsolatai. In: Horányi Éva (szerk.): ART DECO és MODERNIZMUS. LakásmĦvészet Magyarországon. 1920–1940. Kiállítási katalógus. Budapest, 21–31. ROSENFELD, L. D. 2005 Inside Art Deco. A Pictorial Tour of Deco Interiors From Their origins to Today. Atglen, Pennsylvania. SIMONYI I. 2004 Násfa-történet. ELTE, MĦvészettörténet szakdolgozat. Budapest. SZABLYA-FRISCHAU F. (szerk.) 1942 Az Országos Magyar Királyi IparmĦvészeti Iskola évkönyve, 1880–1941. Budapest. SZEGEDY-MASZÁK M. 2006 Bánffy Miklós – A Karikaturista. Helikon XVII. 15. (461.) http://www.helikon.ro/index.php?m_r=294 (2013. 12. 04.) VOIT P. 1946 Ars Decorativa. Az IparmĦvészeti Múzeum mestermĦvei, 1896–1946. (Emlékkiállítási katalógus). Budapest. VADAS J. 2005 A magyar art deco. Budapest. FARKASRÉTI TEMETė 2003 Sz. n. A Farkasréti temetĘ 2003-ban: adattár. Budapesti Negyed 11. 2–4. (40–42.) http://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html (2013. 12. 03.) KATOLIKUS LEXIKON 2005 Pál Lajos. In: Diós István – Viczián János (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon. Budapest. 451. MĥVÉSZETI LEXIKON 1967 Pál Lajos. In: Zádor Anna – Genthon István (szerk.): MĦvészeti Lexikon. Budapest. 672–673.

183

EME 184

VISKY MÁRIA

A NEW IMAGE OF MIKLÓS BÁNFFY IN THE VIEW OF TWO CHALICES (ABSTRACT) Count Miklós Bánffy, the last male direct descendant of the Bánffy counts of Losoncz has been active in more than one fields of art, his works in literature, stage- and costume design are well known and appreciated. My study is aimed to shed light on this personality’s less known field of activity, presenting two parcel gilt silverworks designed by Bánffy and manufactured by silversmith Lajos Pál from Budapest, outstanding pieces of the Hungarian metalwork in the interwar period. One of the chalices figured at the 2012 ’Art Deco and Modernism – Home Design in Hungary 1920–1940’ titled exhibition at the Budapest Museum of Applied Arts as a piece of the museum’s collection, and its match, with a religious iconography, is still used at confirmation ceremonies in the Farkas Street Reformed Church, Kolozsvár (Cluj-Napoca, RO), in conformity with the donor count’s wish. The oeuvre of Miklós Bánffy stands for an artist who worked in several areas of the fine arts and followed the most recent tendencies. Known for being a writer of the The Transylvanian Trilogy and several other literary works, he was also a graphic artist, was involved in staging Bartók's works and was the owner of a famous herd. The aristocratic origin and upbringing of the count, his variety of experiences in Europe which helped him to become an influential figure of the political and cultural life in the Austro-Hungarian Monarchy and in Transylvania contributed to his artistic creations. From the Hungarian art deco artworks dating from the 20s and the 30s just a few remained, however these – including the two Bánffy chalices – are fine examples of the Hungarian art deco stream. The delicately decorated, harmoniously proportioned chalices are similar in both their shape and their execution, and bear witness to a craftsman with an exceptionally elaborate technique. Considering the unprocessed work of Lajos Pál, the School of Applied Arts’ former teacher and for a short time commissioned headmaster, these two silverworks presented a firm starting point in discovering the silversmith’s professional path. In the structural solutions of the works from 1931 the craftsman revives the traditional silversmith’s technique, the principle of assembling – which can be found already in the late gothic and in the mannerist metalwork. Furthermore they feature the embellishment of the interwar period’s applied arts, the use of elements of nature and of geometrical stylization. These fruits of Miklós Bánffy’s various and extensive oeuvre bear the signs of the count’s culture routed in his patrician literacy and the signs of his commitment to church and nature. The chalices’ importance lies in qualitative and thorough execution, and in the fact that they summarise the two artists’ most representative characteristics. Their style rooted in the Vienna Secession, the Wiener Werkstätte art and the centuries old silversmith practice all reflect the multitude of Pál’s typical inspirations. Meanwhile, the lightness of Bánffy’s design can be connected with the theatrical manner of the art deco style. In this period the theatre life and most importantly Diaghilev’s Russian ballet influenced heavily the graphic, the interior and the product design. This way, the elegant gestures and movements of the figural forms and the lightness of the elements from nature are both transferred to fine and applied arts, for which these chalices stand as good demonstrations. In conclusion, through their traditional concept and decorativeness they reflect the most significant characteristics of Lajos Pál’s art, and act as new testimonies of Bánffy’s creative versatility, good examples of the Transylvanian and Hungarian artistic awareness.

EME

2

1

4 3

1. tábla

1. Bánffy Miklós – Pál Lajos: Díszserleg (1931). Iparművészeti Múzeum, Budapest (fotó: Áment Gellért); 2. Bánffy Miklós – Pál Lajos: Díszserleg (1931), szár. Iparművészeti Múzeum, Budapest (fotó: Áment Gellért); 3. Bánffy Miklós – Pál Lajos: Úrasztali serleg (1931). Kolozsvár-Belvárosi Református Egyházközség (fotó: Feleki Szabolcs); 4. Bánffy Miklós – Pál Lajos: Úrasztali serleg (1931), szár. Kolozsvár-Belvárosi Református Egyházközség (fotó: Feleki Szabolcs)

EME

1

2

2. tábla

1. Bánffy Miklós – Pál Lajos: Úrasztali serleg (1931), Bánffy-címer a talp fedőlapján. Kolozsvár-Belvárosi Református Egyházközség (fotó: Feleki Szabolcs); 2. Bánffy Miklós – Pál Lajos: Úrasztali serleg (1931), mesterjegy a száj peremén. Kolozsvár-Belvárosi Református Egyházközség (fotó: Feleki Szabolcs)

EME

1

2

3. tábla

1. Bánffy Miklós: Béka (év nélkül). Papír, tollrajz, j.j.l.: B. / M. Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára, Budapest; 2. Bánffy Miklós: Huszár (év nélkül). Papír, tollrajz. Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára, Budapest

EME 185

KÖNYVISMERTETėK

KÖNYVISMERTETėK Emlékkönyv Székely Zoltán születésének 100. évfordulójára (Szerkesztette: SZÉKELY ZSOLT), Háromszék Vármegye kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2012, 316 oldal. Orbán Balázs, Posta Béla, László Ferenc, Roska Márton… és e sorba illik, és feltétlenül ide tartozik Székely Zoltán (1912–2000), a régésszé vált, klasszika-filológia – történelem szakos tanár, a Székely Nemzeti Múzeum korábbi igazgatójának neve. Emlékkönyve három részbĘl áll. A bevezetĘ tanulmányból, valamint hét munkatárs és tanítvány forrásértékĦ emlékezĘ írásából, továbbá a tiszteletüket valamilyen téma közlésével kifejezĘ tizenhárom tanulmányból. Az utóbbiak közül öt régészeti témájú. Ezért és ennek ellenére úgy gondolom, hogy az Emlékkönyv rövid ismertetésén túl érdemes Székely Zoltán szakmai méltatására – az általam választott megközelítésbĘl – is kitérni e folyóirat profilja miatt. Ugyanakkor külön nem tárgyalnám – egyébként igen nagy jelentĘségĦ – múzeumigazgatói tevékenységét, amelyrĘl az emlékezĘ írások kapcsán amúgy is szót ejtek. IntézményvezetĘi nagyságát egyébként nálam jóval szakavatottabban és az erdélyi – romániai tér – idĘ koordináták árnyaltabb ismeretében hitelesen megteszi a kötet bevezetĘ tanulmányában Boér Hunor. Kicsi Sándornak, a Székely Nemzeti Múzeum alapítása (1879) 110. évfordulójára kiadott reprint emlékkönyvbe írott sorai kapcsán nagyon fontos tudományszervezĘi – szerkesztĘi – kiadói tevékenységére szeretném ráirányítani a figyelmet. 1949-ben megjelent a múzeum évkönyve, majd 1969-tĘl elindította az Aluta, ma már Acta Siculica címen élĘ sorozatát. Ráduly János öt, Székely Zoltán által hozzá írt levelet ad közre jegyzetekkel, amelyekbĘl – többek között – a Ferenczi-testvérek, Kurt Horedt és Székely több évtizedes kapcsolatának egyes elemeit ismerhetjük meg. Bader Tibor – a fiatalabb szakmai generáció Tiberius Baderként, például a PBF-sorozatban megjelent kötetei (fibulák, kardok) révén ismerik – véleményét egy magvas, önállóan is kiemelhetĘ mondatával summázta: „Korának meghatározó egyénisége volt.” (67. o.) A Romániában korábban kisebbségi sorsúként élĘ Bader sorai hitelesebbek bármely magyarkodó, Székely Zoltánt elítélĘ véleménynél. „A dákok egy becsületes, korrekt nép volt, nekik semmi közük a mai románokhoz” – idézi Balogh Edgárt, majd így folytatja: „Ebben a szellemben kell Székely Zoltán dák kutatásait is megítélni, egy nép anyagi hagyatékának a kutatása nem szabad nacionalista érzelmeket kiváltson.” Ezt a gondolatot érdemes szem elĘtt tartani, ha valaki az ünnepelt kapcsán az erdélyi magyar – székely történelem körül kialakult, sokszor igaztalan vádaskodásoktól sem mentes, a kutatók között Erdélyben megesett vitát tanulmányozza. Feltárásainak fontos területe volt Csernáton és környéke. Ezeket Haszmann Pál, a múzeumot alapító tanár fia mutatja be, megismertetve az olvasóval a közösségi embert. Közben megemlíti a múzeum udvarán Székely Zoltán által feltárt, földbemélyített, kĘkemencés szláv épületet, amely a dáko-román kontinuitás elméletének megingatásában nem kis szerepet játszott. A kronológiai sorrendbe szerkesztett régészeti tanulmányok sorában az elsĘt fia, Székely Zsolt jegyzi. Írása a Körös–Criú–Starþevo kultúra Bibarcfalva/BiborĠeni határában található, a korai idĘszakra keltezett települése szondázó feltárásának eredményeit adja közre. Sajnálatos, de ezt nyilván a rendelkezésre álló pénzügyi lehetĘség determinálta, hogy a leletanyagot (pl. négylábú edénytöredékek, állatplasztikák, kĘeszközök) bemutató fotótáblák minĘsége meglehetĘsen gyenge. A kultúra romániai kutatástörténetének bemutatása közben kitér édesapjának Lécfalván/LeĠ 1949-ben Constantin

EME 186

KÖNYVISMERTETėK

Daicoviciuval valamint 1955-ben Ion Nestorral és Eugenia Zahariaval folytatott felfedezĘ, illetve rétegsorrendet (Körös–Boian–ErĘsd) tisztázó munkájára. Németi János Északnyugat-Románia késĘ bronzkorának kérdései közül a Gáva kultúra kronológiájának utolsó, preszkíta fázisát tárgyalja. A 20. század egyes (Ciumeúti/csomaközi sírok, Vetiú/vetési bronzdepó, Pir/szilágypéri bronz férfiszobrocska) emlékeinek újraértékelését, értelmezését végzi el. Kacsó Károly tanulmányában a debreceni múzeumban található és részben már csonka, Nagybánya/Baia Mare környékinek vélt depó tárgyairól bizonyítja, hogy 1. azok között újkoriak és hamisítványok is vannak, 2. a tárgyak bizonyosan több helyrĘl származnak, egy részük esetleg Nagybánya környékérĘl, 3. a múzeum leltárkönyvében nincs utalás a tárgyak összetartozására, 4. a leletegyüttes tárgyainak egy részérĘl korábban nem helytálló rajzokat adtak közre. László Attila a késĘ neolitikus és rézkori cucuteni és erĘsdi kultúrák eponim lelĘhelyei kutatóinak, azaz Hubert Schmidt és László Ferenc kiadatlan két levelét (1909 és 1910) közli és ezek hátterét mutatja be. Bordi Zsigmond Lóránd a csernátoni Csonka (Ika)-vár kutatási eredményeit foglalja össze. Saját 2010–2011. évi feltárási és felmérési eredményeinek tükrében tárgyalja Orbán Balázs 1868. évi és Székely Zoltán 1971. évi ásatásait is. A korábbi elképzelésekkel szemben a vár egészének középkori mivoltát már Székely Zoltán igazolni tudta és a tárgyi emlékek alapján azt a 13–14. századra keltezte. A legújabb eredmények szerint a 13. század végén már bizonyosan megépült. A romániai rendszerváltozást követĘen megélénkül, az akkor már nyolcvanas éveiben járó Székely Zoltán nyílt elismerése itt az anyaországban. A testvérmegyei kulturális kapcsolatok részeként, a Veszprém megyei Történelmi Tár 1990. évi I. számában jelent meg elsĘ tanulmánya, a „Kora középkori települések a Székelyföldön (XI–XIV. század)” címĦ. A korrekt anyagközlés és elemzés végsĘ megállapításában megfogalmazza a jövĘ kutatásának alapfeladatát: teljes településfeltárások szükségesek a magyar és székely betelepülés kérdésének vizsgálatához. Ennek a kutatási iránynak rövidesen a következĘ eleme is napvilágot látott a Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1994. évi jubileumi 19–20., összevont számában K. Zoffmann Zsuzsa antropológiai feldolgozásával kiegészítve „A zabolai (Zăbala – Románia) koraközépkori temetĘ” címĦ nagylélegzetĦ, alapos és jelentĘs tanulmánya. Ez mintaértékĦ is – az elĘzĘ tanulmánnyal teljes összhangban van –, hiszen egy 1969–70-ben teljesen (192 sír) feltárt temetĘ közlése. VégsĘ megállapításai: 1. a 11–12. században a Magyar Királyság magyarjai, azaz a bjelobrdoi mĦveltség hordozói megszállták Erdélyt, s az ország védelmi övezete már a 12. században a Kárpátok külsĘ lejtĘjén volt, 2. az orbai székelyek már a 12. század végén, a 13. század elején betelepültek Háromszék megyébe. A zabolai kora középkori temetĘrĘl készített kéziratának elĘadásként elhangzó változata révén, 1995 Ęszén, a Balaton parton volt szerencsém személyesen találkozni is Vele, az élĘ, székely, régész-„legendával”. Ezért is tettem szívesen eleget fia megkeresésének. E témakörhöz tartozik, hogy a mások nagy és általa feltárt délkelet-erdélyi, a kora középkori petĘfalvi temetĘ közlését is Magyarországon, mégpedig a szolnoki múzeum Tisicum sorozata XII. kötetében (2001) adta közre. Veszprém megyében kiadásra kerülĘ tanulmányainak megjelenése közben a CommArchHung 1993. évi számában ismertette az oltszemi/Olteni római kori tábor területén és környékén 1949, 1968– 70 és 1987–88-ban folytatott ásatásait összegzĘ feldolgozását. Kutatói megszállottságáról és szívósságáról tanúskodik az is, hogy két évtizedenként és addig tért vissza újra és újra a helyszínre, míg a kérdést legjobb tudása szerint megoldottnak vélte. Kulcsfontosságú a hely, hiszen ez Dacia provincia délkeleti határa védelmi vonalának része, az Olt völgye közlekedési útjának védelmét képezte a

EME KÖNYVISMERTETėK

187

Tusnádi szoros és a Csíki-medence elĘtt. Feltárásainak eredményeként tudjuk, hogy a katonai támaszpontot Traianus idején megépítették, de Severus Alexander alatt fel is adják. Azaz a délkeleti limes vonalának lerövidítése legkésĘbb Gallienus császár uralkodásának idejében megtörténhetett. Természetesen e munka kapcsán az ásatási helyszín középkor – kora újkori Mikó-építkezéseire (kastély, korábban kúria), sĘt a római táborral szemben, az Olt átellenes teraszán álló Árpád-kori Herecz-vár történetére is kitér. Utóbbi esetében az erdélyi fa- és kĘvár építés problémakörét is érinti. Munkássága magyarországi újra- és megismertetésének kétségtelen megkoronázása a fia, Székely Zsolt és a Tárnoki Judit szerkesztette „Székely Zoltán válogatott tanulmányai” címĦ önálló, életmĦ monográfia a Szolnok megyei Múzeumi Adattár 35. kötete (2003). Ebben írásainak bibliográfiáját követĘen 22 régészeti, 3 történeti és 1 mĦvészettörténeti tárgyú tanulmányát teszik újra hozzáférhetĘvé. Így a válogatás hitelesen érzékelteti Székely Zoltán szerteágazó múzeumigazgatói tevékenységét és imponáló mĦveltsége mellett tanúbizonyságot tesz elfogulatlan régészi elhivatottságáról is. A gyĦjteményes kötetbĘl csak azon idĘszakok tanulmányaira szeretnék külön hangsúllyal utalni, amelyekrĘl a fentiekben nem volt szó. Ilyen a korai vaskor illetve a vasfeldolgozás korai fázisának kérdéseit a csernátoni vasdepó ürügyén feszegetĘ, eredetileg a Dacia 1966. évi kötetében megjelent tanulmánya. Természetesen ma is megkerülhetetlenek – „Fontos Székely Zoltán munkássága”…. írja Bóna István az Erdély története I. 1988, 568. oldalán – a Kárpát-medence gót történelme megírásakor a tekerĘpataki kincset (1945) és a rugonfalvi sírokat (1971) ismertetĘ írásai.

ILON GÁBOR

189

RÖVIDÍTÉSEK

RÖVIDÍTÉSEK AAC AAH Acta Historica ActaMN ActaMP Aluta Antaeus AntTan ArchÉrt ArchHung ArchKorr ArchRom CCA ComArchHung Crisia CsSzMÉ Dacia NS DissArch DissPann Dolgozatok DolgSzeg EM EN FA Germania JCR MAA Marisia Materiały WczesnoĞredniowieczne MCA MFMÉ MFMÉ–StudArch MGAH MėK Örökségünk

Acta Archaeologica Carpathica, Kraków. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae, Budapest. Acta Universitatis de Attila József nominatae. Acta Historica, Szeged. Acta Musei Napocensis, Cluj-Napoca. Acta Musei Porolissensis, Zalău. Aluta. Revista Muzeului NaĠional Secuiesc, Sfântu Gheorghe. Antaeus. Communicationes ex Instituto Archaeologico Academiae Scientiarium Hungaricae, Budapest. Antik Tanulmányok, Budapest. Archaeológiai ÉrtesítĘ, Budapest. Archaeologia Hungarica, Budapest. Archäologisches Korrespondenzblatt, Mainz am Rhein. Archaeologia Romanica, Bukarest/Cluj-Napoca. Cronica cercetărilor arheologice din România, Bucureúti. Communicationes Archaeologicae Hungariae, Budapest. Crisia. Muzeul ‫܉‬ării Cri‫܈‬urilor, Oradea. A Csíki Székely Múzeum Évkönyve, Csíkszereda. Dacia. Revue d' archéologie et d' histoire ancienne, Nouvelle série, Bucureúti. Dissertationes Archaeologicae, Budapest. Dissertationes Pannonicae, Budapest. Dolgozatok az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából, Kolozsvár. Dolgozatok. Arbeiten des Archäologischen Instituts der Universität, Szeged. Erdélyi Múzeum, Kolozsvár. Ephemeris Napocensis, Cluj-Napoca. Folia Archaeologica, Budapest. Germania. Anzeiger der Römisch-Germanischen Komission des Deutschen Archäologischen Instituts, Berlin. Journal of Conflict Resolution, California. Monumenta Avarororum Archaeologica, Budapest. Marisia. Studii úi materiale. Arheologie – Istorie – Etnografie, Târgu-Mureú. Materiały WczesnoĞredniowieczne, Warszawa. Materiale úi Cercetări Arheologice, Bucureúti. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, Szeged. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve – Studia Archaeologica, Szeged. Monumenta Germanorum Archaeologica Hungariae, Budapest. Magyar ėstörténeti Könyvtár, Szeged. Örökségünk, Székelyudvarhely.

190

PAT Przegląd Archeologiczny RGZM–M SCIV SCIVA Situla SlovArch Stratum Plus StudArch ŠtZv AUSAV Századok SzMMÉ VAH VMMK WMMÉ

RÖVIDÍTÉSEK

Patrimonium Archaeologicum Transylvanicum, Cluj-Napoca. Przegląd Archeologiczny, Wrocław. Römisch-Germanisches Zentralmuseum – Monographien, Mainz am Rhein. Studii úi Cercetări de Istorie Veche, Bucureúti. Studii úi Cercetări de Istorie Veche úi Arheologie, Bucureúti. Situla. Razprave Narodnega Muzeja Slovenije, Ljubljana. Slovenská Archeologia, Nitra.

Stratum Plus. Archaeology and Cultural Anthropology, Sankt Petersburg – Kisinov – Odessa – Bukarest. Studia Archaeologica, Budapest. Študijné Zvesti. Archeologického Ústavu Slovenskej Akadémie Vied, Nitra. Századok, Budapest. Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv, Szolnok. Varia Archaeologica Hungarica, Budapest. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, Veszprém. A Szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum Évkönyve, Szekszárd.

ZfA

Zeitschrift für Archäologie, Berlin.

ZM

Zalai Múzeum, Zalaegerszeg.

191

SZERZėINK

SZERZėINK N. Feketics Erika, restaurátor, Marosvásárhely,

[email protected] Gáll Erwin, régész, Vasile Pârvan Régészeti Intézet, Bukarest, [email protected] Gulyás Edina, régész, Szeged,

[email protected] Ilon Gábor, régész, KÖSZ Nyugat-dunántúli Régió, Szombathely, [email protected] Kémenes Mónika, mĦvészettörténész, Nagyvárad,

[email protected] Kiss Csaba, régész, Budapest, [email protected] Kovács András, érdemes egy. tanár, Babeú–Bolyai Tudományegyetem, MĦvészettörténet Tanszék, Kolozsvár,

[email protected] Laczkó Nándor, egyetemi hallgató, Babeú–Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár [email protected] Oniga Erika, mĦvészettörténész, Maros Megyei Múzeum, Marosvásárhely,

[email protected] Sófalvi András, régész, Haáz RezsĘ Múzeum, Székelyudvarhely, [email protected] Visky Mária, mĦvészettörténész, Kolozsvár, MA hallgató, The University of Nottingham,

[email protected]

AZ ERDÉLYI MÚZEUM ÉREM- ÉS RÉGISÉGTÁRÁBÓL

Recommend Documents