Nagy Jenő
Az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár szócikkeinek német nyelvi értelmezése* N a g y Jenőt, a kiváló nyelvészt és néprajzost, az erdélyi magyar-szász művelődési kapcsolatok kutatóját életművének elismeréséért 1996. m á j u s 4-i közgyűlésén az Erdélyi Múzeum-Egyesület tiszteleti tagjává választotta. Ezt a műhelytanulmányt 80. születésnapjának tiszteletére szándékoztunk közölni, 1996. szeptember elején bekövetkezett halála után azonban közlésével egyszersmind emlékének is áldozunk.
1. Az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár keletkezéséről, rendeltetéséről, anyagáról, forrásairól és szerkesztési eljárásairól a Tár megteremtőjétől, Szabó T. Attilától írt Tájékoztató felment engem az alól, hogy itt ezekről a kérdésekről értekezzek. Az I. kötet előszavának utolsó mondatában ezt írta: „Talán a Kiadó [a bukaresti nemzetiségi kiadóról, a Kriterionról van szó] a szerkesztővel együtt nem csalatkozik meg abban a hiedelmében, hogy a Tár háromnyelvű értelmezéseivel - hiányai és fogyatékosságai ellenére - a továbbiakban használható kézikönyve lesz nemcsak a nyelvtörténet művelőinek, hanem az erdélyi művelődéstörténet sok-sok kérdése iránt érdeklődő magyar kutatók mellett a román és a szász történeti jellegű kutatások munkásainak is.1 Ebben a „hiedelmében" a szerzőt megerősítették azok a szakvélemények is, amelyek a romániai és a külföldi sajtóban az első kötet megjelenése után napvilágot láttak. Ezek közül mindenekelőtt Kiss Andrásnak, az Erdélyi Múzeum-Egyesület főtitkárának és a kolozsvári Állami Levéltár osztályvezetőjének, a kiváló jogtörténésznek a véleményét emelem ki; ő elsőként hangsúlyozta: a Tár „erdélyi sajátossága következtében, hogy az itteni [erdélyi] magyar nyelvű források éppen úgy, mint a román és német nyelvűek, messze túllépve a nyelvi és nemzetiségi határokat, az egész erdélyi múlt üzenetét továbbítják nemcsak azoknak, akiknek nyelvén íródtak, hanem [...] akiket az erdélyi magyarság múltbeli életének kérdései érdekelnek. Nyilvánvalóan ebben a hosszú távlatú munkában fontos szerep vár a magyar nemzetiség soraiból kikerülő kutatókra, de kutatásaik során a román és a német kutatóknak is óhatatlanul szembe kell nézniük a magyar nyelvű források felhasználásakor felmerülő nyelvi kérdésekkel. Viszont az is nyilvánvaló, hogy közülük egyre kevesebben lesznek, akik az előző nemzedékek kutatóihoz hasonlóan anyanyelvi szinten vagy azt megközelítően lennének járatosak a magyar nyelvben és ennek három-négyszáz évvel ezelőtti állapotában. Még ha ezt sikerült is elsajátítaniok, kutatásaikban egyre nehezebb feladatok elé kerülnek, hiszen a közkézen forgó, a mai nyelvhez alkalmazkodó magyar-román, magyar-német szótáraink, de a román és német értelmező szótárak már nem minden esetben és a Történeti-Etimológiai Szótár sem tartalmazza a magyar és német értelmezéssel az erdélyi történeti szókincsnek a Szótörténeti Tarban föllelhető gazdag nyelvi anyagát. És ha az egykori szövegek már nem használt, ritka vagy jelentésüket változtatott szavainak megfelelő értelmezése a magyar anyanyelvű kutatót is sokszor nehéz feladat elé állítja, mennyivel nehezebb a helyzete a más anyanyelvű kutatónak. A régi magyar írásbeliség emlékeinek értékesítéséhez tehát - folytatja Kiss András - egyre inkább nélkülözhetetlen egy olyan munkaeszköz, amely ennek szókincsét a mai nyelven értelmezi. A Szótörténeti Tár rendeltetése szerint több ennél a munkaeszköznél. Azáltal, hogy a szótár egy-egy szócikkben a magyar ér-
' Elhangzott a Magyar Nyelvészek VI. Nemzetközi Kongresszusán Egerben, 1994. augusztus 23-án. 1 Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár. Anyagát gyűjtötte és szerkesztette Szabó T. Attila. Buk. 1976.1. 6.
230
NAGY JENÓ
telmezés mellett a román és a német értelmezést is megadja, egyszerre lett a három erdélyi nép szellemi és tárgyi életének nyelvi forrásává." Kiss András ezt a megállapítását példákkal is szemléltette. Rámutatott arra, hogy milyen helytelen értelmet kaphatnak azok a magyar nyelvű okleveles szövegek, amelyeket a magyar nyelv szókincsének történeti elemeit nem ismerő kutató román nagy német fordításban szándékozott közölni. Utalt például arra a román kutatóra, aki a Varga Katalin elfogatásával kapcsolatos iratanyagban előforduló 'mulat' szónak eredeti 'időt tölt' jel^tését nem ismerve a román fordításban a mostani 'mulatozik' jelentést használta. Idézem: „A Varga Katalin elfogatása előkészítésében részt vett tisztségviselők, papok és »katonatisztek« [!] napokig mulatoztak a faluban, Búcsúmban." (Románul ez így hangzott: „au fScut chef in anul trecut timp de mai multe zile la Bucium impreuná cu mai mutyi ofijeri [!] de Hamaza precum $i cu preo(ii, in. legáturá cu prinderea Catarinei Varga".) A román fordításban előforduló „ofi{eri de Hamaza" pedig nem „katonatisztek", hanem a helytelenül értelmezett „kamarai tisztek", tehát „kincstári tisztviselők". Hasonló helytelen értelmezéseken alapuló „leiterjakabokra" bukkanhatunk még Georg Kraus Siebenbürgische Chronik 1608-1665 (Wien 1862) című munkájában is. „Minden olyan kutatónak - folytatja Kiss András - , aki régebbi forrásokkal dolgozik, ma már elengedhetetlenül egy olyan szótárral is kell rendelkeznie, amelyben megtalálja a régi nyelv szavainak értelmezését nemcsak magyarul, hanem románul és németül is. Ezt a feladatot teljesíti az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár romániai forráskutatásaink ma már nélkülözhetetlen munkaeszközeként."2 Hasonló módon nyilatkoztak és hangsúlyozták a román és német nyelvű értelmezések jelentőségét a Tár romániai német (szász) és külföldi méltatói is: „Neben seinen rein wissenschaftlichen Wert bietet das Werk auch eine Möglichkeit für das bessere Kennenlernen der in Rumánien lebenden NationalitSten: der Interessierte kann durch das vorgelegte Sprachmaterial einen besseren Einblick in die Geschichte der in Rumanien lebenden Ungarn gewinnen" - állapította meg Veress István. („Szorosan vett tudományos értékén kívül a mű lehetőséget nyújt a Romániában élő nemzetiségek jobb megismerésére: az érdeklődő a szótár anyagán keresztül alaposabb bepillantást nyerhet a Romániában élő magyarság történetébe.")3 Hasonlóképpen emelte ki Fazekas Tibor az Ural-Altaische Jahrbücherben a szerkesztőszerző eljárásának fontosságát, rámutatva arra, hogy a magyar értelmezések mellett a másik két erdélyi nyelv - a román és a német - lehetővé teszi e két nemzetiség kutatói számára a szótár használatát: „Neben diesem streng wissenschaftlichen Interessen kann das Wörterbuch zuzátzlich von Archivforschern und Schriftstellern genutzt werden. Deswegen ist es auBerordentlich wichtig, daB das Werk nicht nur die ungarischen Angaben [szerintünk helyesebben: Erklarungen, Deutungen], sondern auch ihre deutschen und rumSnischen Aequivalente anführt, und damit den rumanischen und deutschen (sáchsischen) Forschem ein untentbehrliches Hilfsmittel ist."4 2. A német nyelvi értelmezés során az értelmezőnek főleg három követelményt kellett szem előtt tartania: a) a magyar és a német szó fogalmi (jelentésbeli) érzékeltetését; b) a nyelvrendszerbeli (alaktani) sajátosságok érzékeltetését és c) a nyelvszemléletbeli (jelentéstani) jellegzetességeket.
2 3 4
Kiss András: Nélkülözhetetlen tudományos munkaeszköz. Művelődés XXXII (1979). 8. sz. 39-40. Veress István: Kárpátén Rundschau XLIII (1975). 23. sz. 4. Fazekas T[ibor]: Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár. Ural-Altaische Jahrbücher. Neue Folge I (1981). 271-273.
AZ ERDÉLYI MAGYAR SZÓTÖRTÉNETI TÁR SZÓCIKKEINEK NÉMET NYELVI ÉRTELMEZÉSE
231
a) Az első követelmény szerint a régiségbeli magyar szót, ha jelentése a mai jelentésével egyezett, a címszónak megfelelő német szóval értelmeztük. Ha a címszónak a régi nyelvhasználatban más jelentései is voltak, ezeket külön-külön németül is feltüntettük. Pl. bolt 1. boltozat, bolthajtás - Gewölbe; 2. bolthajtásos helyiség - gewölbter Raum; 3. (bolthajtásos) raktárkamra - gewölbte Kammer/Magazin; 4. élésház - Speisekammer; 5. (áruló) üzlethelyiség Laden; 6. (áruló) bódé - ( Verkaufs) Bude; 7. sírbolt - Gruft. b) Ha viszont olyan fogalomról volt szó, amely sajátosan az erdélyi magyar társadalmi életre, szokásvilágra, közéleti-közigazgatási jelenségre vonatkozott, akkor nem a címszót magát, hanem a szövegösszefüggésből megállapítható mai értelmét/jelentését vettük figyelembe, s ilyenkor használtunk „körülírásos", vagyis több szóval kifejezett értelmezést. Pl. jegyszoknya 'jegyajándékba adott szoknya' - als Brautgeschenk gegebener Rock; kékbírság 'tettlegességi büntetéspénz' - wegen Tátlichkeit bezahltes Strafgeld; kerülővas 'állítható vas a kerülőekén' (ver)stellbares Eisen am Wendepflug; királybíró 'a szász és a székely székek főtisztviselője' Oberbeamte(r) der sachsischen und Szekler Stühle (Halász Előd Magyar-német nagyszótárában Königsrichter, az erdélyi régiségben viszont a Tárbeli jelentés fedi a fogalmat). Ide sorolhatók azok a szavak is, amelyek pontos jelentését a szócikk szerkesztőjének nem sikerült tisztáznia és a -féle, -fajta melléknévképzővel képzett főnévvel értelmezte magyarul. Pl. anginét 'ruhakelme-fajta', bakaselyem 'selyemfonal-féle', izenbártkörte 'körtefajta'. Ilyenkor az Art értelmezéssel éltünk: Art Textil, Art Seidenfaden, Art Birne. c) Bonyolultabb értelmezési megoldásokat kívánt a sajátos alaktani jelenségek értelmezése. Utalok itt a magyar nyelv mozzanatos és gyakorító képzővel képzett igéire. Igaz, hogy a német -ern, -eln (blinkern, blinzeln) végződésű igék a cselekvés pillanatnyi voltát kifejezik, de sok esetben ezt a pillanatnyiságot csak a német einmal/eins beiktatásával lehet érzékeltetni, mert több magyar mozzanatos igének nincs olyan német megfelelője, amely ezt a momentaneitást kifejezhetné. Pl. a (szív) dobban igében kifejeződő pillanatnyiságot csak az eins/klopfen/pochen megoldással lehet visszaadni, viszont a (föld) dobban értelmezésére már van német megfelelő: (Erde) (dumpf) erzittern. A megvakarint német megfelelője, a kratzen nem fejezi ki a pillanatnyi cselekvést, ezt tehát az (einmal) kratzen igével lehet megközelítően érzékeitemi. A gyakorító igék esetében szintén „kisegítő szók" beiktatásával igyekeztünk a -gat, -get (-ogat, -eget, -öget) termékeny igeképző jelentéstartalmait visszaadni: a tartós-huzamos cselekvést a nach und nach használatával, pl. elkaszálgat 'máséból egy darabot magáénak megkaszálgat' - nach und nach für sich wegmáhen, a cselekvés ismétlődését - frekventatív voltát pedig az öfters, wiederholt szókkal vagy a herum prefixummal kifejezni, pl. jár ogat 'járkál' (öfters/wiederholt) herumgehen; heverődzik 'heverészget' - herumliegen stb., az ein wenig/bifichen szókkal pedig a szó kicsinylő jelentését próbáltuk érzékeitemi, pl. dolgoztat 'munkát végeztet' - (ein wenig/bifichen) herumarbeiten, de a kolozsvári számadáskönyvek 1599-ből való adalékában a mívelgetésnék inkább az apróbb '(egyet-más) munka' jelentés Kleinarbeit volna a német megfelelője. A névszóképzés körében a műveltető és a szenvedő igékből képzett névszók értelmezésekor el kellett tekintenünk a műveltetést, illetőleg a szenvedő tartalmat kifejező értelmezéstől, mert ez a kifejezési mód (das Arbeitenlassen, das Machenlassen; das Aufgestelltwerden, magyar 'felállíttatás ' - a címszó: 'felcsináltatás' - német értelmezése Aufstellung) a német nyelv főnévképzésére nem jellemző, és használata erőltetett. Az alábbi 1791-ből való adalékban a míveltetés 'elvégeztetés', 'munkálkodtatás' értelemben fordul elő: „A kerteket Sem győzöm takarítani a Gaztol mivel a külső munkák miveltetése nem engedi." Ennek a szónak a német értelmezése a magyar 'elvégeztetés' esetében a (das) Verrichtenlassen, a 'munkálkodtatás'-
232
NAGY JENŐ
éban pedig a Betátigenlassen főnévvel történt volna. Ehelyett az így képzett szavakat a cselekvő alakú német szókkal értelmeztük: Verrichtung, illetve Betátigung. Még több fejtörést okoz a -hat, -het igeképzővel képzett főnevek értelmezése, különösen akkor, ha a -hat, -het képzőt még denominális és deverbális képzők bokra követi. Például ebben a mondatban: 1826: „nem lévén [...] a felpereseknek [...] az alperes özvegynek nyugahatatlanítására [értsd: zavarhatóságára], kevés özvegyi jószága megcsonkítására semi útjok [...] az alperes özvegy [...] a felperességnek elítélését kéri." Ilyen és az előbbi - a műveltető képzővel képzett főnevekhez hasonlóan - a nem használatos német „szó szerinti" értelmezés Störenkönnen helyett a lehetőséget kifejező „segélysáffs" formával vagy összetett szóval (Möglichkeit des Störung vagy Störungsmöglichkeit) érzékeltettük a főnév jelentéstartalmát. Ide sorolható a jelen idejű melléknévi igenév -hat, -het képzős származéka, amely a régiségben elég gyakori képzésmód volt - valószínűleg a latin gerundium mintájára. Például 1752: „Annak okáért, hogy az addig lött, s ezután következhetendő Controversiak Sopialtassanak [lecsillapíttassanak] az árok helyet [...] adá által örök állandóképpen [...] Benedek János Ur[am] [...] Petki Klára Kiss Asszony eö Ng[a]nak." Az adalékban előforduló következhetendő magyar értelmezése 'esetleg bekövetkező', németül zufállig/eventuell einzutretend/zu erfúlgend segédszós értelmezéssel oldható meg, vagy pedig a kevésbé használatos: einzutretend/zu erfolgen könnend jelen idejű melléknévi igeneves megoldással. Ehhez hasonló eléggé bonyolult nyelvi formációkkal van dolgunk, ha a névszó ragos toldalékát képző követi. Ez különben a mai magyar nyelvben igen használatos, például nagybani (eladás), házbeli (holmik) stb., viszont a nyelvi régiségben sokszor olyan toldalékos alakokkal is találkozunk, amelyek szokatlanok a mai nyelvhasználatban, például egy 1866-ból való kalotaszegi esperesi körlevélben ez a szóalak fordul elő: míveletérőli, értelmezése 'működési/ténykedésbeli'. Idézem az adalékot: „ha a papok a himlő oltásra és megvizsgálására meg hivatnak, az oltó orvosok miveletéröli bizonyítványt ne írják alá." Ebben az esetben a német Wirkungs-, Betátigungs- jelzős összetétellel oldható meg az értelmezés. Általában megállapíthattuk, hogy e körülményesnek mondható értelmezések mellett a német elváló és el nem váló prefixumokkal összetett igékkel minden esetben jól és pontosan lehetett értelmezni a gazdag magyar igekötőrendszerrel kifejezett jelentésbeli árnyalatokat; az értelmezőnek az összetett szók esetében is könnyű volt a feladata, mert a két nyelv nagyon gyakran és azonos módon él a szóalkotásnak ezzel a lehetőségével. Külön kell megemlítenünk azokat az egyes magyar értelmezésekhez fűzött, a szó különböző mondattani funkcióit magyarázó megjegyzéseket, amelyeket az értelmezőnek németül is kellett közölnie, hogy a szótár használója számára teljesen világos legyen a fogalom funkciója az előforduló szintaktikai helyzetben. Hadd világítsam meg ezt az alábbi példával: a hosszú címszó alatt találjuk: főnév jellegű használatban - in substantivartigem Gebrauch. Helynévben: 1598: „egy darab feoldett kit hoszzunak hinak". Névszói, illetőleg igenévszói állítmányi használatban - in nominalem bzw. verbo-nominalem prádikativem Gebrauch. Például 1623: „Gerendaytt vgy zakasza hogy az Istallokall Egyeet Eryek ell a Tomaczynak gerendazasatt oly hozzak legyenek az fak." Értelmező jelzői jellegű használatban - in appositionsartigem Gebrauch. Például 1744: „Ser forrásához accomodált válu hozzu, mellynek egyik vége Vas kapcsos mellyb[en] Seprő takarodik." Különösen szükségesnek mutatkozott a részletező magyar, illetőleg német nyelvi értelmezés azoknál a szavaknál, amelyeknek mondattani funkcióira a kétnyelvű szótárak csak nagyon szűkszavúan utalnak, a magyar nyelvben azonban ezek elkülöníthetők. A mint kötőszónak az akadémiai magyar-német nagyszótár a következő jelentéseit közli: 1. ált.: wie, 2. középfok mellett: aIs, 3. minőségben: als, 4. például: wie, 5. (mint) ahogy: wie. A Tár az Értelmező Kézi-
AZ ERDÉLYI MAGYAR SZÓTÖRTÉNETI TAR SZÓCIKKEINEK NÉMET NYELVI ÉRTELMEZÉSE
233
szótár figyelembevételével ennek a szónak a régiségben föllelhető következő funkcióit tünteti fel: 1.a) valamely tulajdonság szemléltetésére - zur Darstellung irgendeiner Eigenschaft: wie. Például: 1553: „kerunk tegedeth [...] hogy chynaltas myndgyrasth egy keoteleth kynek az hozza tyzen nygh wel legen az temerdeksegeh [értsd: vastagsága] anny legen mynth egh nyolc penzes keothel wag mynth két estrangh." b) Valamit időben közeli vagy távoli dologhoz hasonlítva etw. zeitlich mit einer nahen od. fernen Sache vergleichend: wie. Például 1665: „noha en jdembe lattomra ot nem volt [...] oljan rut ut mint most." c) vmely cselekvés, történés lefolyásmódjának szemléltetésére - zur Darstellung des Verlaufs irgendeiner Handlung/irgendeines Geschehens: (so)wie. Például: 1573: „Borgias Mathias [...] vallia [...] azt Monda [...] ha bwned vagyon benne visel (!) gondot dolgodra Mert Teis ugy iars Mint a tebbizek." 2. Fokozati különbséget kiemelő hasonlításban középfokú melléknév, határozószó, határozatlan névmás után - in einem den graduellen Unterschied ausdrückenden Vergleich nach einem Adjektiv, Adverb, unbestimmten Numerale: als. Egy szóval vagy szókapcsolattal kifejezett hasonlítás bevezetésére - zur Einleitung des Vergleichs ausgedrückt mit einem Wort oder einer Wortkonstruktion: als: Például 1589: „Belenj Zoczy Pal az Piacz Zelben lakik es korziomanakis haznat veotte de eo sem adott teobbet mint zinten en kj az varras vegen lakom." 3. Külön figyelmet kellett fordítanunk azoknak a szólásoknak, közmondásoknak és szókapcsolatoknak az értelmezésére, amelyek a két nyelv szemléletbeli különbözőségeit tükrözik. Gondolunk itt például a magyar „a sötétben minden tehén fekete" szólásra, amelynek a német „in der Nacht sind alle Katzen grau" vagy a magyar „kecskére bízza a káposztát" szólásnak a németben „er macht den Bock zum Gartner" felel meg. A nagyon jár a vad szókapcsolatot, melynek értelmezése 'nagyon kerülgeti a vad, nagyon jő puskavégre a vad' - a németben {Wildtier) sich zum etw. herumdriicken, aufs Kom genommen werden lehet visszaadni. Ezúttal arra törekedtem, hogy a Szótörténeti Tár címszavainak német nyelvi értelmezésével kapcsolatos néhány olyan kérdésre hívjam fel a figyelmet, amelyekkel hosszú évek során találkoztam, amióta Szabó T. Attila az I. kötet kéziratának elkészülte után megkért, hogy legyek segítségére ebben a munkában. Szívesen vállalkoztam rá, nemcsak azért, mert erkölcsi kötelességemnek éreztem, hanem egyben erőpróbának is tekintettem, hogy ebben a nyelvi „vetélkedésben" és megmérettetésben részt vegyek. Azt, hogy ez mennyire sikerült, a szótár használói fogják eldönteni. Köszönettel tartozom az értelmezések lektorálásáért néhai Eisenburger-Szilágyi Margit egyetemi tanárnak (I-IV. kötet) és Friedrich Albrechtnek, az Akadémiai Kiadó szerkesztőjének (V-VI. kötet).
