A BORNEMISZA PÉTER TÁRSASÁG Új sorozat, VI. évfolyam, 2. (42.) szám
KULTURÁLIS
ÉRTESÍTŐJE Bécs, 2011 február
Szabó Csaba
Az „elveszett” Magyar Szent Korona története 1945 után A magyar Szent Korona nemcsak a magyar államiság szimbóluma, de egyben a magyar történelem jelképe is. Dicsőséges, fényes történelmi napokat éppen olyan gyakran megélt, mint vészterhes időszakokat. Előfordult, hogy elrabolták, „fogságba ejtették”, de mindig előkerült. Immár 1000 éve a magyarság legfontosabb ereklyéje. *
*
*
A tartalomból: WASS ALBERT Magyar mondák: A magyar Szent Korona (2. oldal) MEGHÍVÓ: Dr. habil. Szabó Csaba: „A Magyar Szent Korona” Capistrangasse 2, március 6. 17:30 (3. oldal)
Szálasi Ferenc „nemzetvezető” 1944. november 4-én a Szent Koronára esküdött fel. Két nap múlva a Koronát Veszprémbe, a nemzeti értékeknek biztonságot nyújtó sziklabarlangba szállították. A szovjet Vörös Hadsereg előrenyomulása miatt Veszprémet nem tartották eléggé INTERJÚ biztonságosnak, ezért a nemzeti kincseket december 6-án Herta Müller: "A Nobel-díj Kőszegre szállították. Innen 1945 januárjában Velem- nem változtatott meg" be, majd két hó-nap múlva ismét Kőszegre kerül(4.-5. oldal) tek a koronázási ékszerek. Magyarország területét 1945. MÁRAI SÁNDOR március végén hagyták el a Az ünnepekről... (6. oldal) nemzeti ereklyékkel a koronaőrök. GYERMEKEK OLDALA: Rövid Máriazell-i kitérő Magyar mondák után a Salzburgtól 25 kilométerre (7. oldal) levő Mattseebe utaztak. Itt a koronázási palástot és a Szent FIGYELŐ: Jobbot a község plébánosának, Előzetes, Strasser atyának a gondjaira bízták, a Szent Koronát kiállítás, pedig elásták. Koronaőrök rövidesen amerikai fogságba estek. Kihallgatásuk koncert, impresszum (8. oldal) során felfedték a koronaékszerek pontos rejtekhelyét, ahonnan 1945. július 27én elő is kerültek az értékek. A Szent Jobbot hamarosan vissza is adta az amerikai hadsereg Magyarországnak 1945. augusztus 20-án már meg is tartották vele a hagyományos körmenetet. A koronát és a koronázási jelvényeket azonban a frankfurti Deutsche Reichsbankba szállították. 1945 szeptemberében a korona Wiesbadenbe, az amerikai hadsereg műkincs-gyűjtő központjába került. 1949 májusában a-zonban már ismét a frankfurti Deutsche Reichsbank egyik páncél-szekrényében őrizték, majd 1951 augusztusában Friedbergbe, az USA hadseregének európai parancsnokságának pénz-ügyi központjába vitték. A Szent Koronát 1953-ban egy hadihajó fedélzetén, titkos akció keretében a tengeren túlra szállították, és Fort Knoxban az amerikai pénzügyminisztérium központi aranylerakatánál helyezték el. Az 1950-es évek elejére a magyar kommunista kormányzat látóköréből kikerült a korona, sorsáról nem rendelkeztek megfelelő információval. A Rákosi és Kádár rezsimek évtizedekig hiába próbálták a koronát visszaszerezni. Tárgyalásaik az Amerikai Egyesült Államok kormányával és az Osztrák Külügyminisztériummal éppen úgy eredménytelenek maradtak, mint a Vatikánnal folytatott megbeszélések. A Magyar Szent Korona végül 1978-ban tért haza Magyarországra…
2.
VI/1. 2011 február
Wass Albert
Magyar mondák: A Magyar Szent Korona Második Szilveszter pápának különös álma volt egy éjszaka. Egy angyal jelent meg előtte és ezeket mondta: – Sok évszázaddal ezelőtt egyik elődöd mezítláb lépett ki Róma kapuján, hogy kegyelmet kérjen Attilától, a hunok királyától a város számára. A hatalmas Attila meghallgatta elődöd kérését, és békésen vonult el Róma falai alól. Most ennek az Attilának egyik utóda, magyarok uralkodója, Gézafia István fordul kéréssel hozzád. Királyi koronát kíván magának, és népe számára apostoli áldást. Teljesítsd kívánságát, Szilveszter, mert ha teljesíted, a kereszténység pajzsává válnak a magyarok, s kardjuk az egyház kardja lesz. Több áldozatot hoznak és ezerszer többet szenvednek majd a keresztény hitért ezek a magyarok, mint a világ összes népei együttvéve. S lám, alig telt el néhány hét a különös álom után, amikor a magyarok földjéről megérkezett Rómába Asztrik érsek, királyhoz illő kísérettel és gazdag ajándékokkal, és királyi koronát kért István névre keresztelt Gézafia Vajk magyar fejedelem számára. Szilveszter pápa nagy örömmel fogadta a magyarok küldöttjét, és levél kíséretében küldte meg apostoli áldását és a királyi koronát. Így szólt a levél: „Szilveszter pápa, Isten szolgája áldását küldi magyarok uralkodójának! A Felséges Isten és a szent apostolok által ránk ruházott hatalmunknál fogva engedélyezzük, küldjük és adományozzuk áldásunkkal együtt mindazt, amit tőlünk kértél. A királyi koronát az apostoli királyi címmel együtt, érsekséget Esztergom székhellyel és a többi püspökségeket. Mindezeken felül apostoli hatalmunknál fogva engedélyezzük és kívánjuk, hogy úgy te magad, mint minden jogos utódod, bárki legyen is az, maga előtt hordassa a keresztet mint apostoli jelvényt. Te és utódaid, ahogy apostoli királyokhoz illik, magatok döntsetek, ítélkezzetek és rendelkezzetek mihelyettünk minden egyházi dologban, úgy a jelenben, mint a jövőben, országotok földjén. Róma, az Úrnak ezredik esztendejében, március hónapjának huszonhetedik napján.” Ahogy a Szent Korona megkezdte útját Rómából a magyarok földjére, mennybéli angyalok serege kísérte magosan az égen, elterelve útjából a fellegeket, szeleket, viharokat és árvizeket. Ahol a koronát vivő kis csoport elhaladt, virágok nyíltak ki hirtelen az út mindkét szélén, még a magos hegyi hágókon is, ahol hó lepte a földet. Sok egyéb csoda is kísérte útját. Az út mentén lakozó népek tehenei kétszer annyi tejet adtak, mint azelőtt. A juhok három bárányt hoztak a világra, és legelők, kaszálók, szántóföldek, gyümölcsösök termése megtízszereződött. A csodák láttán letérdelt a nép mindenütt az út mentén, amerre csak a szent korona elhaladt, és minden nép a maga nyelvén áldotta az Urat Róma városától a magyarok földjéig.
VI./1. 2011 február
3.
MEGHÍVÓ a Bornemisza Péter Társaság februári rendezvényére Meghívottunk:
Dr. habil. Szabó Csaba történész Az előadás címe:
“A Magyar Szent Korona” 2011. március 6.-án, vasárnap, d.u. 17:30 órakor
Dr. habil. Szabó Csaba 1967-ben született Nován (Zala megye). Magyar-történelem szakos tanári oklevelet szerzett 1991-ben a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán. 1992-től Bajorországban, az Eichstätt Katolikus Egyetemen tanult. Magister diplomáját 1997-ben Neuere und Neueste Geschichte, Wirtschaftsund Sozialgeschichte és Kunstgeschichte szakokon szerezte. Ugyanezen az egyetemen védte meg 2000-ben a „Die katholische Kirche Ungarns und der Staat in den Jahren 1945–1965” című doktori disszertációját, amely 2003-ban Münchenben meg is jelent. 1997-től Budapest Főváros Levéltárában dolgozott, előbb levéltárosként, majd főosztályvezető-helyettesként. 2000-től három évig óraadó oktató az Eötvös Lóránd Tudományegyetem TÓFK Társadalomtudományi Tanszékén (Magyarország története a 20. században; Budapest története 1867-től). 2003-tól a Magyar Országos Levéltárban dolgozott. Előbb az 1945 utáni kormányszervek és pártiratok főosztályát vezette, majd 2004-től az intézmény főigazgató-helyetteseként a modernkori osztályok munkáját irányította. 2005-ben az ELTE BTKán levéltáros diplomát szerzett. 2008. szeptember 1-től óraadó tanár a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Egyháztörténelem Tanszékén (Egyháztörténelem 1790–1990; A magyar katolikus egyház története 1945 után). 2010-ben habilitált az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. Több tudományos, szakmai testület tagja: Lénárd Ödön Közhasznú Alapítvány (kuratóriumi tag); Levéltári Kollégium; Holocaust Tudományos Emlékközpont (kuratóriumi tag). Főbb munkái: Egyházügyi hangulat–jelentések 1951, 1953. (2000), A Grősz-per előkészítése 1951. (2001), Balogh Margittal közösen A Grősz-per. (2002), A Szentszék és a Magyar Népköztársaság kapcsolatai a hatvanas években. (2005), Soós Viktor Attilával közösen „Világosság” Az Állami Egyházügyi Hivatal és a hírszerzés tevékenysége a katolikus egyház ellen. (2006), Távolodás és közelítések. A rendszerváltás és Kádárkorszak. Szerkesztette Majtényi Györggyel közösen (2008), A Nagy Imre és társai elleni per hangfelvétele és szó szerinti leirata. Megrendült a világ. DVD-ROM. Szerkesztette Hanák Gáborral közösen. (2008), Rendszerváltozás Magyarországon 1987–1990. DVD-ROM. Szerkesztette Majtényi Györggyel és Mikó Zsuzsannával közösen (2010), Bögre Zsuzsannával közösen Törésvonalak. Apácasorsok a kommunizmusban. (2010), Egyházüldözők és egyházüldözés a Kádár-korszakban. Szerkesztette Soós Viktor Attilával és Szigeti Lászlóval közösen (2010).
4.
VI/1. 2011 február
Herta Müller: "A Nobel-díj nem változtatott meg" Herta Müller, romániai származású német írónő a tavaly ősszel járt először Romániában azután, hogy 2009-ben átvette az irodalmi Nobel-díjat. Kétnapos bukaresti tartózkodása alatt az Atheneum koncertépület nagytermében beszélgetett el Gabriel Liiceanu filozófussal, majd válaszolt a találkozón megjelent nagyszámú újságíró kérdéseire. Az eseményről készített riportját az Adevărul című központi napilap a 2010. szeptember 28.-i számában jelentette meg -- ennek kissé rövidített változatát közöljük alább Kászoni Zoltán fordításában. Diszkréten, teljesen feketében öltözve jelent meg az esten, természetesen és közvetlenül viselkedve, mint mindig. Válaszait meleg, természetes hangon adta, ám ha egy-egy kérdés kiábrándította vagy nem tartotta helyénvalónak, azt egyszerűen visszautasította, vagy hagyta elmenni a füle mellett. Szavait széles gesztusok kísérték, s ha valamire nem találta meg a román kifejezést, akkor németül fejezte ki magát, Liiceanu pedig fordított. "A Nobel-díj csak külsőleg változtatott meg, belül nem" -- válaszolta kérdésünkre, hogy miként változtatta meg a díj. "Látja, most például itt vagyok. Bárhová is megyek, nem szabadulok a sajtóértekezletektől. Ez az, ami tényleg megváltozott, mert amikor régebb jártam itt, látogatásom jóval kevesebb embert érdekelt. Ám ami engem, a barátaimat s a magánéletemet illeti, nem változott meg semmi. Minden olyan, ahogyan azelőtt volt." Az íráskészsége miatt sem aggódik túságosan: "A Nobeldíj után még sikerült egy pár kollázst alkotnom. De én minden regényem után körülbelül két éves szünetet tartok. Nem szoktam folyamatosan írni. Szeretek nem írni." Az első kérdések természetesen az obszesszív Securitatéről szóltak, például eszébe juttatták, hogy két évvel ezelőtt egy interjúban azt állította, még mindig nyomában vannak a titkosszolgálatok. "A szekusok mindenütt ott vannak, nem tűntek el a levegőben. Itt vannak az országban, természetesen. Ami viszont nem természetes, az az, hogy jó pozícióban vannak, hogy talpra estek. Jó második életet biztosítottak maguknak a diktatúra után. Nem félek, mert a szándékaik már nem a régiek. Ha érdekli őket, hogy mit csinálok, az az ő dolguk, de azért nem
szép tőlük. Ez inkább Romániának baj, mint nekem. Sokan vannak és hálózatot alkottak, úgy követik érdekeiket." Keserűség és fájdalom volt az írónő hangjában, amikor Oskar Pastiorról, régi jó barátjáról beszélt. Dieter Schlesak nemrég tett kijelentéseivel kapcsolatban, Herta Müller belátta, hogy "az ötvenes évek valóban a kommunizmus legsötétebb évei voltak", ám nem értett egyet a német író abbéli véleményével, mely szerint -- amit az író személyesen is közölte vele -Herta Müller "luxus dissidenti" lett volna. "Az ötvenes évek után a Securitate változtatott a módszerein, de elnyomó tevékenységének nem vetett véget." Ebben a szövegösszefüggésben Herta Müller szólt azokról az újabb tényfeltáró ismeretekről is, miszerint Oscar Pastior, az egyik legjobb barátja, 1961 és 1968 között együttműködött a Securitatéval. "Oscar Pastior számára nem volt kiút. Öt évnyi börtönfogságából összetört emberként szabadult. Hazaért, írt néhány verset a fogságban átéltekről, amivel aztán megzsarolták. Az együttműködési nyilatkozatának szövegéből világosan kiderül, hogy azok nem az ő szavai: a Securitate tollba mondott, ha azt akarta, hogy az ember azt írja, ami kedvére való. Nem volt választása, hacsak nem az, hogy felkösse magát vagy ismét a börtönbe kerüljön." Azzal kapcsolatban, hogy mi a véleménye a Traian Băsescu államelnök nemrég tett javaslatáról, hogy tüntessék ki a Román Köztársaság Csillaga érdemrenddel, Herta Müller frappánsan megjegyezte: "Nem gyűjtök jelvényeket."
VI./1. 2011 február
5.
Arra a kérdésre, hogy mikor fogja magát otthon érezni Romániában, az írónő leszögezte: "Romániának nem az a dolga, hogy én otthon érezzem magam benne, hanem az, hogy a románok milliói érezzék magukat otthon benne." .... A szerző humorosan visszautasította azokat a nem
Vagyis egyrészt szekíroztak, másrészt pedig... Richard Wagner nemrég megmutatta nekem annak a beszédemnek az írott szövegét, amelyet a díj átvevésekor mondtam. Abban én csak az irodalomról beszéltem, nem dicsértem a pártot." Egy újságírónő makacsul nekiszegezett
régi vádakat is, melyek szerint első regénye, a "Niederungen", 1982-ben megkapta a Kommunista Ifju Szövetség díját. "A KISZ-nek volt egy olyan díja is, amelyet az együtt élő nemzetiségek nyelvén alkotott irodalmi műveknek szánt, amilyen a miénk is volt; ezt több német ajkú író is megkapta. Ez több irodalmi lexikonban is szerepel, úgyhogy nincs mit rejtegetnem. Én éltem Romániában is. Azt a díjat a kezdő regényemért kaptam -- nos akkor mi van? Akkoriban örültem neki.
kérdésére, miszerint "maga valóban semmit sem szeret Romániában?", Herta Müller humorosan válaszolt: "Dehogynem! Szeretem a mititei-t, a padlizsánsalátát -- mindkettő fantasztikus --, valamint a zakuszkát (zöldségkrém) és a görögdinnyét" (románul: "mititeii, salata de vinete, zacusca şi lubeniţele"). Ės még szeretek egy pár csodálatos embert, aki barátom. Ha több hozzájuk hasonló ember élne Romániában, a dolgok sokkal jobban mennének. De sajnos, túl kevés van belőlük."
Herta Müller kollázsa
da kam der dünne Polizist riskant gelaunt drehte ein Steinchen in der Hand erst mussten wir im Gleichschritt gehen dann musste Vater mit zwei drei der Klee wächst mir am Kinn vorbei mein abgetragenes Gürtelkleid manchmal kommt die Gelegenheit ich schicke Vater ein Paket das Amt weiß auch nicht wo er ist und wo die Post hingeht
6.
VI/1. 2011 február
Márai Sándor Az ünnepekről Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben. S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre. A közösségi érzésről Kevés fogalmat ismerek, mellyel oly merészen, oly következetlenül zsonglíroztak volna koromban, mint a "közösségi érzés" fogalmával. Emberek, kikről jogosan feltehető, hogy soha nem adtak húsz fillért egy koldusnak, a közösségi érzés jelszavával ajkukon szálltak síkra az emberiség boldogulásáért, szavaltak a hordókon és a népgyűlések dobogóin. Ezzel a jelszóval írták tele az újságok első oldalait jeles közírók, kiknek a közösségi elv érdekében kifejtett működésük végül csakugyan eredményezett valamit: szép házat vagy birtokot, melyet a közösségi érzés népszerűsítése érdekében végzett munkájuk ellenszámlája árán szereztek. Csak azok nem beszéltek közösségi érzésről, akik munkájukat, erejüket és életüket adták minden időben a közösségért: a nép hallgatott. Úgy látszik, a népnek, tehát a közösségnek, nincs közösségi érzése. Csak él, egymásért és az egészért, jelszó nélkül. A hazáról és az államról Nevelhetünk-e valakit hazaszeretetre? Mintha azt mondanám: "Korbáccsal és szöges ostorral kényszerítlek, hogy szeresd önmagadat." A haza nemcsak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is. Hazaszeretetre nem tudlak megtanítani: őrült az, aki önmagát tagadja. Hazád a történelmi méretekben megnagyított és időtlenített személyiség. A haza a végzet, személyesen is. Nem fontos, "szereted"-e, vagy sem. Egyek vagytok. De úgy látom és tapasztalom, hogy te – szóval, ünnepélyesen, írásban és a dobogókon – inkább az államszeretetről teszel bizonyságot és hitvallást. A hazától ugyanis nem lehet várni semmit. A haza nem ad érdemrendet, sem állást, sem zsíros kenyeret. A haza csak van. De az állam ad finom stallumot, csecse fityegőket szalonkabátodra, príma koncot, ha ügyesen szolgálod, ha füstölővel jársz körülötte, ha – férfiasan, kidüllesztett mellel megvallod a világ előtt, hogy te szereted az államot, akkor is, ha kerékbe törnek. Általában nem törik ezért kerékbe az embert. Éppen ezért, minden államszeretet gyanús. Aki az államot szereti, egy érdeket szeret. Aki a hazát szereti, egy végzetet szeret. Gondolj erre, mikor hörögsz a dobogókon és melled vered. Arról, hogy részt kell venned az emberek dolgában Akárhová menekülsz, munkába, szerepbe vagy magatartásba, az emberek nem engednek el, utánad nyúlnak, megkövetelik, hogy részt vegyél mozgalmaikban, megosszad gondjaikat, terveiket és reménységeiket, kabátod szárnyát rángatják, s megtámadnak és kitagadnak, ha elvonulsz a közös feladatok elől. Bele kell nyugodnod – s ha művész vagy, gondolkozó, szemlélődő ember, nem könnyű ez! –, hogy az emberekkel kell tartanod. Velük kell sírnod és nevetned, s boldog és elégedett is úgy lehetsz csak, ha ők megengedik. De az emberek – mondod te – csak egyenként felelősségteljes, érző és résztvevő emberek; tömegben olyanok, mint a csorda; a legolcsóbb jelszavak tüzelik őket, a legaljasabb vágyak feszítik a tömeg mellkasát. Hogyan vehetek részt dolgaikban, ha nem akarom, hogy lelkem kárát vallja? Csak azt felelhetem: őrizd meg lelked szabadságát úgy, hogy igazságos maradsz. Mikor olyasmit kíván tőled a tömeg, amit lelkiismereted megtagad, tagadd meg te is kívánságukat. Mindegy, mi az ára és következménye e magatartásnak. Szolidaritásodnak határa az igazságosság. Neked is van törvényed és hatalmad, nemcsak nekik. Ez a törvény és hatalom az igazság: fejed betörhetik, de ezt a hatalmat el nem vehetik tőled.
VI./1. 2011 február
7.
Gyermekek oldala - Gyermekek oldala - Gyermekek oldala Magyar mondák
Szent László füve Hatalmas termetű volt Szent László király, egy fejjel kimagasodott vitézei közül. Harcokban olyan volt, mint a bátor oroszlán, békében meg olyan, mint a kegyes pásztor. Egykor ezt énekelték róla: Üdvöz légy, kegyelmes Szent László király, Magyarországnak édes oltalma, Szent királyok közt drágalátos gyöngy, Csillagok közt fényes csillag. Amikor a pestis, a döghalál pusztítani kezdett, az egész nép László királyhoz fordult, mindenki tőle várt segítséget. mint a juhok a jó pásztorhoz, úgy tódultak a király sátorához. Szent László pedig Istenhez könyörgött, tőle várt segedelmet. Isten éjszaka álmot küldött a királyra. Egy angyal jelent meg a szent király előtt, és azt mondta: -- Vedd íjadat és tegezedet, menj ki sátrad elé, és minden célzás nélkül bocsásd el nyílvessződet. A vessző megmutatja, mit kell tenned. Amikor László király felébredt, hozatta íját és tegezét, kilépett sátrából, felhúzta íját, aztán célzás nélkül elbocsátotta a nyílvesszőt. A nyílvessző messze szállott, s ahol lehullt, egy genciána fűszálat átütött. A genciána, a keresztesfű kenőcse mentette meg a népet a döghaláltól, s azóta is Szent László füvének nevezi a nép.
A tordai hasadék Erdélyben, a Torda mellett nagy harcot vívott a király a kunokkal. Futott a magyar sereg és futott a király is. A Torda feletti hegyélen vágtattak a magyarok, nyomukban a vérszomjas kunok. Szent László nyomában lihegtek a kunok, fejszéjükkel csaknem levághatták. A király ekkor felsóhajtott és imával fordult az egek Urához. -- Szabadíts meg Uram, hiszen éretted harcoltam! Isten meghallgatta Szent László imáját és csodát tett! Kettérepesztette a hegyet a király mögött. A kunok rettenve fogták vissza a lovaikat, mert hatalmas szakadék tátongott előttük. A király lova patkójának helye még évszázadok múltán is jól látszott ezen a helyen.
8.
VI/1. 2011 február
˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜ ELŐZETES A Bornemisza Péter Társaság áprilisi meghívottja: Dr. Szabó T. Attila a Semmelweis Orvosi Társasággal együtt. Az előadás címe: "Orvosi gyógyítási módszerek" KIÁLLÍTÁSOK EGON SCHIELE: Önarcképek és arcképek A bécsi Belvedere termeiben állították ki a 20. századi egyik legismertebb osztrák festőjének, Egon Schiele-nek (1890-1918) portré-festményeit. A több mint 100 kiállított arckép és önarckép, melyek közül több most látható először Ausztriában, meggyőző összképet ígér Schiele művészi fejlődéséről és rendkívüli arcképfestői tehetségéről. A fejlődése kezdetén Gustav Klimt hatása alatt álló fiatal művész, hamar megtalálta saját, expresszionista stílusát. Portréiban a pszihoanalízis hatásának köszönhetően az emberi lélek elemzése tükröződik. A kiállítás február 17-étől július 13-ig tart nyitva. A KASSAI ARANYKINCS - Budapesten Budapestre érkezik a kassai aranykincs. A 20. század egyik legszenzációsabb régészeti lelete most először látható Magyarországon. A csaknem háromezer érméből és egy aranyláncból álló gyűjtemény darabjai a 15-17. századból valók és március 20-ig lehet megtekinteni őket a Magyar Nemzeti Múzeumban – tájékoztatta az intézmény a Független Hírügynökséget. KONCERT SALON LISZT Liszt Ferenc születésének 200.-ik évfordulója alkalmából az év első felében a bécsi magyar Nagykövetség márványterme egy három zongorahangversenyből álló és a „Salon Liszt” címet viselő zenei rendezvény helyszíne lesz. Februárban Bogányi Gergely, áprilisban Farkas Gábor, májusban pedig a az Egri & Pertis duó fognak fellépni. A koncert látogatóinak alkalmuk lesz megtekinteni azt az eredeti barokk zongorát, amelyen maga Liszt Ferenc is játszott. Absender: P.b.b. Péter Bornemisza Gesellschaft A-1060 Wien, Capistrangasse 2/15.
Österreichische Post AG Info.Mail Entgelt bezahlt
www.bornemisza.at “Wiener Post“ Gefördert aus Mitteln der Volksgruppenförderung. Erscheinungsort: Wien Verlagspostamt: A-1060 Wien Medieninhaber und Herausgeber: Péter Bornemisza Gesellschaft, A-1060 Wien, Capistrangasse 2/15. Tel.: +43/6767196330. E-Mail:
[email protected] Redaktion: Zoltán Kászoni /// Bankverbindung: Creditanstalt Bankverein, A-1011 Wien, Schottengasse 6 BLZ: 11000. Konto Nr. 00207578600, IBAN: AT581100000207578600; SWIFT (BIC): BKAUATWW
Lapunk letölthető a BPT honlapjáról: www.bornemisza.at
