Az első másfél hét után Az elmúlt – első teljes héten – lett autónk, (okos)telefonunk és rendes bankkártyánk. Alakul az élet. Próbálom nem naplószerűen írni, hanem inkább témák, ill. benyomások szerint. Autó, közlekedés Szóval, hétfőn sikeresen elutaztunk busszal Clevelandbe, ahol egy nagyon kedves magyar család fogadott minket, ahogy illik: ebéd, koccintás, jótanácsok. Elhoztuk az autót, és míg oda 4 óra volt, vissza 3 óra az út. Régi-új kocsink egy 2003-as gyártású (ez volt az utolsó év ilyenből) Mazda Protegé (323-as otthon), ami 2 literes benzinmotorral és 130 LE-vel rendelkezik. Meglepetésre manuál váltós, ami errefele a kisebbséget jelenti. Sajnos, hazafele elszállt a bal hátsó lengéscsillapító (tippem szerint), így a döcögőknél hangosan kopog. Meg pénteken este kigyulladt a „check engine” égő is… No mindegy, azért szombaton még kimentünk Niagara Fallsba (ez a település neve is, 45 perc kocsival), megnézni a vízesést, meg a Fashion Outletbe ellátogatni, de erről később. Ma a magyar misén találkoztunk a helyi magyar szerelővel (Pistával), úgyhogy Eszter viszi hozzá kedden az autót. Amúgy jól megy, nem fullad le, és még autópályán is van bent elég tartalék. Ami meglepő: az autónak van vásárláskor adója, azonkívül semmi egyéb állam felé fizetendő díj nincsen. Kötelező biztosítást kell fizetni, és ennyi. Ha már itt vagyok, akkor egy pár szót a közlekedésről. Mindenki autóval jár, ezt már említettem. A várost 3 autópálya érinti, így ezeket napi szinten használják/juk. A sebességkorlát általában 35 mph (kb. 56 km/h) városban, autópályán 55 (89), néhol 65-t (105) is megengednek. Ennél nem lehet gyorsabban közlekedni – legalábbis NY államban. A vezetés teljesen biztonságos, mindenki nyugodtan vezet, rendesen sorolnak, nincs idegeskedés. Ennek egyik oka lehet, a kényelmes, nagy hely mindenhol, másodszor pedig, hogy igazából nincsen „nagy” autó. A mi „kisautónk” is bármikor lehagyna bárkit, ha beletaposunk. Tehát, mivel az autók közti differencia nem számít az adott sebességkorlátok között, ezért nincs értelme 200 (km/h)-zal elhúzni sehol. Ja, és mert mindenki belenő a vezetésbe, elég korán. Ez is egy ok lehet. Pár érdekesség, ami különbség itt: 4 STOPpos kereszteződés (minden irányból): az megy át, aki előbb ért oda STOP táblánál mindenki megáll, ha nem lát senkit, akkor is piros lámpánál is lehet balra kanyarodni (feltéve, ha nincs erre tiltás: „no turn if red”) minden tábla „hülyebiztos”: a piktogramokra oda van írva, hogy mit jelent. Pl.: behajtani tilos tábla fehér csíkja alatt és felett felirat: Ha pedig mégis behajt az ember, akkor pedig 10-15 m-en át a következő táblák garmadája fogadja: De az egyirányú utca és az elsőbbségadás kötelező tábla is egyértelmű: A tankolásról csak annyit, hogy átszámítva Ohioban 132 Ft, itt NY-ban 178 Ft a benzin litere. A benzinkúton csak benzin van; külön kiírják, ha gázolaj is kapható:-). Ellenben 3 féle benzint lehet tankolni, ha jól emlékszem a „regular” (ez a leggyengébb) 87-es… Ilyet otthon szerintem már sehol sem lehet kapni. Sajnos, ebben az államban viszonylag drága lesz a jogosítvány, meg egy 5 órás tanfolyamra is el kell járni (és persze fizetni). Bizalom Tankoláskor előbb beteszem a bankkártyát, majd miután leolvasta, utána tankolhatok. És a végén levonja. Étteremben kártyás fizetésnél a pincér előbb elviszi a kártyát, lehúzza az adatokat, majd visszahozza, és akkor kell odaírni a számla végére, hogy mennyi borravalót adunk (15-20% ha jól emlékszem). Tehát, úgy húzza le a kártyát, hogy még nem tudja mekkora lesz az összeg. Szerintem, ez egyfajta bizalmat jelez a „pénzügyi tranzakció” szereplőinek.
Vásárlás Talán előző levelemben említettem az ALDI-t. Ez itt a legolcsóbb, gyakorlatilag otthoni árak vannak, néhány dolog még olcsóbb is. Itt tartós élelmiszert érdemes venni. Van több nagyobb is, ezekben az jellemző, hogy hatalmas választék van, és bár mindenből van a – szokásos – kis kiszerelés, aránytalanul sok a nagy kiszerelés. Minden olyan nagy. Nagy flakonok, nagy csipszek,… A látvány viszont egészen elképesztő helyenként, 40-50 féle sajt a sajtrészen, 10-12 féle kimért olajbogyó, olyan zöldségek, amiket életemben sosem láttam. A zöldségek nagy részéből van friss, csomagolt, esetleg konzerv és/vagy fagyasztott is. Az árak természetesen az egekbe szöknek, ahogy közelítünk a „felirat nélküli”-től a „bio” és „organikus” felé. Itt az organikus jelenti azt, amit otthon általában eszünk: nem génmódosított, esetleg még azt is, hogy nem pumpálták kemikáliákkal és növekedést serkentő anyagokkal. Itt nincsen egységes feliratrendszer, a piac szabályoz: az organikust érdemes ráírni, mert drágábban lehet eladni. Hozzáteszem, hogy a legtöbb esetben a minőséget megkérdőjelezem, de ennek alapvető oka abban rejlik, hogy mi Magyarországon el vagyunk kényeztetve az agrártermékek minőségével: alapvetően hazai vagy szomszéd országból, és többnyire szezonális termékek dominanciája jellemző. Ha éppen barack, körte, retek, stb. terem, akkor sok van belőle, ha nincs szezon, akkor is lehet venni, de inkább csak mutatóban. Itt biztos vagyok benne, hogy nyáron is pontosan ugyanez lesz a kínálat. Külön vicces, hogy számos termékre rá van írva, hogy alacsony zsírtartalmú (akár egész sor ilyen termék van) vagy a legtöbből lehet kapni ilyen fajtát is, míg a mellette lévő sor tömve van cukros üdítőkkel, vödrös jégkrémekkel, előre kisütött rántott formázott hússal, stb. Nagy nehezen találtunk császárzsemlét, ami legalább nem édes, mint minden kenyér. Utóbbi gyakorlatilag olyan, mint otthon a tartós toast kenyér, csak még kicsit édesebb. Minden tele van mindenféle adalékanyaggal (legfőképp módosított kukoricakeményítővel), és nincs E számozás, mert mint megtudtam, ez európai sztenderd. A nem minőségi ételek relatíve olcsók, minden egyéb (egészséges) drágább. Úgy fogalmazta meg nekem valaki, hogy Magyarországhoz képest sokkal nagyobb a kínálat. Otthon kisebb a különbség a gyenge és a jó minőségű alapanyag között. Itt a két véglet között ég és föld a különbség. Minőségben és árban is. Érdekes, hogy sok boltban nem a tényleges ár van kiírva, hanem a nettó ár, így nem mindig tudom előre, hogy mennyit fizetek. Ellenben az adó (ÁFA) alacsony. Élelmiszerboltban a végén 4-8% között fizettünk adót (hol van ez a 27%-tól…). Ruhák Korábban említettem, hogy kimentünk a Niagara Fashion Outletbe, ami tényleg azt jelenti, hogy outlet, leszámítva, hogy szinte minden méretből van. Egy hatalmas földszintes plázára kell gondolni, ami rengeteg kisebb (de inkább) nagyobb üzletet tartalmazott. Erről szerintem Eszter ír majd többet, mert én nem tudom, hogy’é adják a márkás cuccokat, de röviden annyit, hogy ami otthon a C&A/H&M olcsóbb termékei közé tartoznak, annyiért lehetett itt venni márkás dolgokat 30-70% kedvezménnyal. Mindenféle márkás, sport(Puma, Nike,…) és kozmetikai boltok kínáltak mindenfélét jó árakon. Vettünk is pár dolgot, mert a bőröndbe nem fért bele minden… Általánosan elmondható, hogy itt amúgy is azonos vagy olcsóbb áron vannak ruhák, mint otthon. Úgyhogy ha valaki ki akar jönni hozzánk, érdemes laza vagy üres bőrönddel jönnie Ital Kétféle sört próbáltam ki eddig (Budweiser és Miller High Life), de mindegyik elég hígnak bizonyult a magyarokhoz képest. Megtudtam viszont azt, hogy a kézműves sörfőzés Amerikából indult ki. Az egyik boltban külön ajtóval zárható hűtött sörszoba van, de ezeket még nem próbáltam ki. Említettem, hogy nem lehet kapni sörnél töményebb italokat az átlagos boltokban. Kiderítettük, hogy bizonyos „liquor store” nevű helyeken lehet bort (és töményet:) venni. Tegnap meglátogattunk egy ilyet, és vettünk némi bort a hűvös estékre, meg mivel többen lakunk a plébánián, ezért kellemesebb együtt elfogyasztani ezeket a nedűket.
Azt is megtudtuk, hogy ez egy állami szabályozás (mármint NY State), ezért nem általános, hogy csak ilyen helyeken árulnak. Ellenben ezek a boltok gyakran kisebb raktáraknak minősülnek. A borkínálatot tekintve egyértelműen látszik, hogy ez nem egy boros régió (legalábbis ahol vagyunk): a borok $6-15 (kb. 15004000) Ft között mozogtak összesen, és a sima palackostól a dobozoson át a zacskós borig minden volt. Utóbbi egészen elrettentően nézett ki… A kínálatot tekintve kaliforniai és ausztrál borok uralkodtak, de jelentős volt a chile-i és némi import is. A méretek itt is a nagy fele mutattak: minden harmadik bor 1,5 les volt, és a tömények is gyakran 1,75 l-es üvegben/műanyagban bújtak meg. Tegnap este azt is megtudtam, hogy vannak természetesen igényesebb borszaküzletek is, mi csak egy átlagos italüzletben voltunk. Egységek Míg Európában a metrikus rendszert használják, itt az imperial (tkp. angol) amerikai változata van, tehát az angollal azonos elnevezésű, de nem ugyanakkora (pl. 1 US gallon ≠ 1 (imperial) gallon). Csak érzékeltetésül a hétköznapokban használt térfogat mértékegységek (szerintem ez a legviccesebb): Térfogat: EU ml és l US: fl oz (fluid ounce, folyadék uncia): általánosan pt (pint): italok qt (quart): tej gall (gallon): üzemanyag és tej bizonyos dolgok az otthoni metrikusat követik (főleg az import, és a borok) (létezik száraz gallon és száraz uncia is, de ezeket nem használják a hétköznapokban) És majdnem mindenen zárójelben fel van tüntetve a metrikus is. Sőt, az autók sebességmutatójának külső ívén mph, míg a belső kissebben km/h. Ilyen apróság is akad, hogy minden államnak saját rendszáma van, saját jelmondattal/honlapcímmel/képpel/stb. Ami érdekes, hogy sokszor lehet választani is a stílusok között, és a régiek is még érvényesek, így egy államban is lehet egyszerre akár többféle rendszámtábla. Sőt! Van amelyik államban kötelező elől-hátul, van, ahol csak hátul. A miénk pl.:
Bár már csak az utóbbit adják ki, mindegyik van egyszerre. Mivel még nem intéztünk el mindent, ezért a kocsinknak egyelőre ohio-i rendszáma van, a következő (mind érvényes) sorozatból a 3. típus. (képek forrása: Wikipedia :)
Most jut eszembe, az autók egy részének piros indexe van, a másiknak pedig (a szokásos) narancssárga. Kirándulás A Fashion Outlet után megnéztük a Niagara vízesést amerikai oldalról. Érdekes volt, hogy míg zúgott és ömlött a rengeteg víz, addig lent a folyó teljesen be volt fagyva, és valószínűleg alatta áramlott ez a rengeteg víztömeg. Feltettem a képeket a google-ra: erre kattintva Energiatakarékosság, pazarlás Ezen a téren Európa messze előrébb jár. De valószínűleg itt ez nem is cél. Ide tartozik, hogy nagy autókkal járnak, lehet kapni (a szállásunkon szinte csak ezek vannak) 150W-os hagyományos izzókat, a szelektív szemét gyűjtésének csak nyomai vannak (a házak egy része előtt van egy extra kuka, amibe a „recyclable” dolgok vannak ömlesztve), csomagolóanyagok tömkelege, ingyen szatyor mindennek a boltban, a kajáldákban mindent elvitelre is alkalmas szivacsdobozba tesznek… Azt mondták, hogy az amerikai
iparnak az egyik hajtóereje az olcsó energia, amiből pedig bőven van nekik. Ebből a többi egyenesen következik. The State University of New York at Buffalo (azaz SUNY Buffalo, vagyis csak UB) Kedden látogattam be először az egyetemre, pontosabban annak a (nagyobbik) északi kampuszába. Figyelembe véve, hogy egyetemistáknak, dolgozóknak kialakított sorházak tömkelege veszi körbe, területileg egy nagyobb falunak, az emberek számát tekintve egy kisebb városnak lehet tekinteni. Fontos megemlíteni, hogy most éppen „winter break” van, ami időtartamát tekintve a mi vizsgaidőszakunk, csak vizsgák nélkül. Ebből kifolyólag, gyakorlatilag üres az egyetem, alig lézengenek emberek, és szintén ebből következik, hogy a szolgáltató egységek (kajáldák, „menzák”, boltok) nagy része szintén zárva van még ezen a héten. Az ügyintézés ellenben folyamatosan működik. Itt említem meg egy fontos jellemzőjét az amerikai ügyintézésnek, amit több magyar is mondott nekünk korábban, de most tapasztaltam is. Nagyon kedvesek, segítőkészek, barátságosak, DE ha túllépem a hatáskörüket, tehát amihez nem értenek, akkor leblokkolnak, és nem tudnak segíteni. Egyesek szerint ennek a lélektani háttere, hogy nem mernek hibázni, mert féltik az állásukat. Ez persze túlzón hangzik, de ezt nem tudom sem cáfolni, sem megerősíteni. Szóval, pontokba szedem, így érdekesebb lesz Kedd 1. Bementünk az International Student and Scholar Services (ISSS) irodájába, ahol közölték, hogy 5 ajtóval arrébb menjünk. (Valóban az ottani ügyintéző volt a fogadó levelemben említve, de szobaszámot nem írtak hozzá.) 2. Átmentünk abba a kis (2 ülőhelyes) irodába. Ott kedvesen fogadtak, kitöltöttünk egy papírt, feliratkoztam orientációs alkalomra, amiről majd értesítenek (még nem történt meg), végül megkért, hogy az épületkomplexum túlsó végén található irodában kössük meg az egészségbiztosítást, majd jöjjünk vissza, mert le kell fénymásolnia a számlát. 3. Egészségbiztosítás: sima ügy, senki nem volt rajtunk kívül. 4. Vissza a 2. pont irodájába, fénymásolás, majd „That’s all.”. Kicsit bambán jöttünk ki, hogy ennyi volt? És hova tovább? Szerda A laborban egy David nevű amerikai sráccal (mellette ülök) való beszélgetés során derült ki, hogy szükségem lenne egy ún. UB IT-ra, ami egy szám, illetve egy hozzá kapcsolt e-mail cím, és gyakorlatilag engem jelent az egyetemen. E nélkül semmit nem tudok intézni, semmihez hozzáférni. De jelenleg legfontosabb: parkolócédulát kérni. Ezért azóta is Eszter hoz-visz minden nap. Szóval vele jártam végig több irodát, hogy ki tudja, hogy kaphatok ilyen nyilvántartási számot. 1. International admission office: itt csak undergraduate (BS) hallgatókkal foglalkoznak. Menjünk az ISSS-be. 2. ISSS: itt ugyan külföldiekkel foglalkoznak, de graduate (MS-PhD) hallgatókkal kizárólag. Menjünk át a tegnapi kis irodába, a postdoc-ok az ő feladatuk. 3. Tegnapi 2. számú iroda: ők lezártak engem, innentől a Kémia Intézet foglalkozik velem, ők csak fogadnak. Kösz, ezt tegnap nem mondtad! 4. Kémiai Intézet, titkárság. Egy kedves hölgy (eddig mindenki az volt) mondta, hogy nem tud velem mit kezdeni, mert én saját finanszírozású vagyok (a Rosztoczy Foundation fizeti az ösztöndíjamat, nem a UB), azaz nem tudja, hogy milyen jogviszonyban vagyok az egyetemmel, mivel nem vagyok alkalmazásban általuk. De a kollegája talán tud segíteni, de ő ma nincsen. 5. Ezek után visszamentünk a főnökhöz (a Prof., akinek a csoportjában dolgozom), aki mondta, hogy valóban nehéz, de utánanéz, hogy milyen titulust is adjanak nekem (visitor/guest/stb.), de ez még időbe telik. Nem akartam mondani, hogy azért jó lenne minél előbb… 6. Konklúzió: David szerint én most egy szellem vagyok az egyetemen… (Phantom of the UB) Nem tudom, hogyan kerültem ebbe a kis résbe, de úgy láttam, hogy normál esetben simán menne minden, és tényleg értik a dolgukat itt az ügyintézők.
Kutatócsoport (erre kattintva) Vegyes a társaság, 1 kínai postdoc (illetve éppen afölött), 1 kínai, 2 filippinó, 1 fekete (Karib-térségből) és két amerikai PhD hallgató, plusz a főnök, ő kínai. Rendes volt velem mindenki, érdeklődőek; akadt, hogy egészen konkrétan odajött hozzám egyikőjük, és kérdezett felőlem, Magyarországról. Érdekes érzés európaiként kuriózumnak lenni:) Az amerikai sráccal beszélgettem viszonylag sokat, meg elég nyitott volt, és érdeklődő, mindig kérdezte, hogy nálunk hogy van. Az instant ételkultúra ellenére a csoportban mindenki hozza az ebédjét, ami nagyobb részben saját, otthoni készítésű. De lehet, hogy ez is a winter break miatt volt. A főnök kedden erősen bíztatott, hogy a többiekkel beszéljek, és költözzünk be a North Campus környékére, vagy a Déli Campushoz, mert az egyetem saját buszjáratai gyakran járnak, és ingyenesek a hallgatóknak. Így a csoport egy részének jogsija sincsen (meg persze autója sem), és busszal járnak 5-10 perc alatt dolgozni. Mondtam neki, hogy ez mind szép és jó, de most ¼ áron lakunk az egyetemi apartmanokhoz képest, és az utóbbihoz képest a miénk felszerelt, bútorozott. Meg egyébként is, otthon 4045 percet BKV-ztam minden nap egy irányban, itt most 20 perc kocsival… Érdekes, hogy az egyetemi gondolkodásban a 20 perc utazás már soknak számít. Buffalo helye Fontos megjegyeznem, hogy a fentiek itteni tapasztalatokon alapulnak. Mondták néhányan (itteni magyarok), hogy nem teljesen tipikus amerikaiak laknak itt, hanem már egy kicsit északiabbak, zárkózottabbak. Egy stand-up szerint bár még NY állam, de itt igazából csak „weird canadian”-ok laknak Időjárás A hét elején elég hideg volt, egyszer -20°C alatt kezdtük a napot, következő nap pedig jégpáncél volt a kocsin. A hétvégén már enyhült az idő, a hó nagy része el is olvadt már. Ennyit gondoltam második levélnek, még külön csatolok némi kémiát tartalmazó írást is. Buffalo, 2015.01.19. 12 ó (otthon 18ó) – Martin Luther King, Jr. napján (ami szünet:) Bandi ui.: ez az írás a dokumentumfilm kategóriába tartozik
