A PÉCSI ÍTÉLŐTÁBLA POLGÁRI KOLLÉGIUMA
AZ ELÉVÜLÉS ÉS AZ ÚJ KÁRTÉRÍTÉSI IGÉNY KELETKEZÉSÉNEK KÉRDÉSE A FELELŐSSÉGI JOGBAN 1. Problémafelvetés
1.1. A Pécsi Ítélőtábla Pf.I.20.045/2008/4. számú ítéletével elbírált kártérítési/kártalanítási per tényállása szerint a felperes 1988-ban nőgyógyászati műtéte során vértranszfúziót kapott, amelytől Hepatitis C vírussal fertőződött. Fertőzöttségét 2001-ben állapították meg, amely miatt 2002. július 9-én a Pesti Központi Kerületi Bíróságon kártérítési pert is indított az alperes ellen, ebben a perben azonban érdemi döntés nem született. A fertőzöttség megállapításától kezdődően a felperest különféle steroidokkal kezelték, amely kezelésnek súlyos mellékhatásai (diabetes mellitus, különféle bőrproblémák) következtek be. A felperes tüneti állapota 2006. tavaszáig lényegesen javult, 2006. áprilisában történt vizsgálata során azonban laboreredményei fokozott májkárosodást mutattak ki, majd a május 11-én elvégzett vizsgálat a vírusfertőzés okán a májbetegség végstádiumát igazolta. Ekkor tájékoztatták a felperest arról, hogy a túlélésre egyedül a máj transzplantációja ad esélyt. A másodfokú ítélet meghozatalakor a felperes a májtranszplantációs várakozási lista ötödik helyén volt. A felperes kártalanítási igényével szemben az alperes – egyebek között – elévülésre hivatkozott. Az ítélőtábla az elévülés kérdésével, nyugvásával kapcsolatban kifejtette, hogy bár a felperes 2001. május 23-án tudomást szerzett a Hepatitis C vírusfertőzöttségéről, azonban csak 2006. májusában jutott hozzá azoknak az információknak a teljes köréhez, amelyekre az igényének érvényesítéséhez szüksége volt. Az elévülés nyugvása tehát ekkor szűnt meg, és ettől az időponttól számítottan a felperes követelését időben érvényesítette. Másodlagosan arra is utalt az ítélőtábla, hogy a felperes követelésének elévülése akkor sem következett volna be, ha az elévülés nyugvásának megszűnését nem a 2006. május 11-i orvosi tájékoztatáshoz képest kellene megállapítani. Álláspontja szerint a kárbehatás ideje ugyan a transzfúzió időpontja volt, de mert 2006-ban a felperes állapotrosszabbodása olyan súlyúvá, olyan jelentős mértékűvé vált, hogy az már önálló kártalanítási igényként is megáll, így az az új kártalanítási igényt is megalapozza, amelynek az elévülése csak ekkor kezdődik el. 1.2. Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán a Legfelsőbb Bíróság Pfv.III.21.330/2008/4. számú ítéletével a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, megállapítása szerint azonban a jogerős ítélet kiegészítő
H-7601 Pécs, Pf.: 61 Tel: +36 72 533-470 Fax: +36 72 533-470
-2-
indokolása szükségtelen, mert az ítélőtábla helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az elévülés nyugvása 2006. májusában szűnt meg, hiszen a felperes ekkor jutott annak az információnak a birtokába, amely májbetegségének végstádiumát jelentette. 1.3. A Pécsi Ítélőtábla Pf.I.20.117/2008/9. számú hasonló tényállású ügyében a felperes az 1985. június 27-én végrehajtott lépeltávolítási műtét során kapott vértranszfúziót, és ugyancsak Hepatitis C vírussal fertőződött. Fertőzöttségét 2005. augusztus 4-én, tehát 20 év elteltével mutatta ki egy vérvizsgálat. Mivel a Magyar Állammal szemben keresetét – az eredeti beavatkozást végző egészségügyi intézménnyel szembeni perben csak 2007. október 3-án terjesztette elő, az elsőfokú bíróság az alperes elévülési kifogásának helyt adott. Az ítélőtábla közbenső ítéletével a kereset jogalapját alaposnak találta, megállapítva azt, hogy a felperes a perben 2007. augusztusában érkezett igazságügyi orvosszakértői véleményből szerzett teljes körű tudomást arról, hogy egészségkárosodásáért a Magyar Állam tartozik kártalanítási kötelezettséggel, mert fertőzöttségét a lépeltávolító műtét során szervezetébe juttatott fertőzött vér okozta. Így követelése nem évült el. 1.4. Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán a Legfelsőbb Bíróság Pfv.III.21.316/2008/5. számú közbenső ítéletével a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta, lényegében az abban kifejtett indokokra hivatkozással. 1.5. Az elemzett ügyek újra reflektorfénybe állítják azt, a bírói gyakorlatban egyébként már korábban is felmerült kérdést, hogy azokban a kártérítési perekben, amelyek tényállása szerint a károkozás – vagyis a kárbehatás – és a kár bekövetkezése, azaz a károk manifesztálódása között hosszabb idő telik el, az elévülés szempontjából melyik időpontot kell figyelembe venni? Ezzel összefüggésben pedig a további kérdés az, hogy ha a károsult állapotrosszabbodása a károsodási folyamaton belül olyan rendkívüli súlyúvá, olyan jelentős mértékűvé fokozódik, hogy az már önálló kártérítési/kártalanítási igényként is megállna, e tekintetben új igény keletkezik-e, amelyet az elévülés szempontjából teljesen önállóan kell elbírálni? 2. Külföldi kitekintés 2.1. Ismereteim szerint a felvetett kérdéskörben Nyugat-Európában az első nagy horderejű kártérítési ügycsoport a Contergan-ügy volt, amellyel kapcsolatban a kártérítési perek két hullámban foglalkoztatták a bíróságokat. A „Contergan-Schock”, a „Schicksalhaftes Paradigma der Embryonalschäden der Contergan-Fall.”1 a múlt század 50-60-as éveiben indult – első ütemében - Németországban (kisebb részben Franciaországban és Svájcban). A Contergan egy német gyógyszergyár által piacra dobott idegnyugtató volt, amelynek alkalmasságát nem próbálták ki a graviditással 1
Vö.: E. v. HIPPEL: Schadenersatzklagen gegen deutsche Produzenten in den Vereinigten Staaten, in: Aussenwirtschaftdinst des BB 1976. s. 61. ff., továbbá H.-V.V. HÜLSEN: Ist der von der EGKommission vorgeschlagene Form der Strikten Produzentenfahtung eine gute Lösung? RIW 1977. s. 376.f.
-3-
összefüggésben, és csak a szülések után derült ki, hogy teratológiai, magzatfejlődési rendellenességet okozott, és a magzatok torz fejlődéséhez vezetett (az egyébként szellemileg semmiben nem károsodott magzatok végtag nélkül, a páros végtagból eggyel, vagy különböző méretűekkel, egy füllel stb. jöttek a világra). Az első perhullám – ún. „wrongful life” keresetek - a magzatok megszületése után zajlott le, míg a második a Contergan-károsultak nagykorúvá válásakor – a 70-es évek végén, 80as évek elején -, amikor az elhelyezkedési akadályok, a keresetképtelenségek és az ezekkel összefüggő mentális problémák miatti Schmerzensgeld képezték a keresetek tárgyát. A bíróságok ez utóbbi követeléseket teljesen önálló igényként kezelték, és ebben a második perhullámban is marasztaló ítéletek születtek. 2.2. Azonos – bár kisebb méretű – gyógyszerdrámák és azokhoz kapcsolódó megkettőződött perhullámok zajlottak le az Egyesült Királyságban a „Thalidomide”2 valamint Japánban a „SMON”3 gyógyszerkáraival kapcsolatban, amely gyógyszerek a Contergan-hoz hasonló vegyi összetételű gyógyszerek voltak. 2.3. Amerika „katasztrófa-történelmébe” is benyomul a 60-as években egy gyógyszerügy, az ún. DES-cases, amely a graviditás ideje alatt DES-sel kezelt több százezer várandós nő leánygyermekei között szedte az áldozatait.4 A DES (Diethylstilbestrol) egy ösztrogént erősítő preparátum, amely a kezelt anyák leányutódainak adenocarcinomás megbetegedéséhez vezetett.5 E kártérítési perek tényállása szerint a DES-sel kezelt anyák leánygyermekénél a pubertás korban manifesztálódott rosszindulatú daganatos megbetegedés, amely ügyekben a primer-daganat „sokszor teljes kipakkolással járó” eltávolítása után – évekkel később – gyakran újabb perindításokhoz vezetett, amikor a daganat metasztázisa folytán a betegek várható közeli halála vált nyilvánvalóvá. 2.4. A valóban katasztófaméretűvé terebélyesedett azbeszt-kárügy színtere első ütemben ugyancsak Amerika6 volt, de Európában is óriási kártérítési perek tárgya lett. Az azbeszt, mint fonalas, rostos szilikát tartalmú ásvány, elsősorban hőszigetelő funkciójánál fogva került tömeges felhasználásra. Mintegy 70 %-a azbesztcement (tehát por) formájában volt kibányászható és megmunkálható. A belélegzett azbesztpor a 2
Vö.: G. CORNISH: Personal Injuries: Some Recent Developments in English Law in: VersR Jubiläumsausgabe 1983. S. 11.ff. 3 Z. KATAGAWA: The Perspective from Japan. First Word Congress ot Product Liability: London. 1977. p.241. 4 Vö.: NOTE: Wrongful Birth: Action Involving a Deformed Child, 55 Walsh. L. R. 1980. s. 669., S. ASTHEIMER: Beweislastregelung in den US-amerikanischen DES-Schadenfällen. PHI 1984. s. 52-55., W. SHEINER: DES and a Proposed Theory of Enterprise Liability, 46 Fordham L. Rev. s. 963-65. 5 1986-ban indult az első, ún. harmadik generációs DES károsult pere New York államban. A pubertás korban petefészekrákban szenvedő felperes nagyanyja – a felperes anyjával való graviditása idején – szedett DES-hormont. Michigan Állam Egyeteme – állatkisérletek alapján – 1987-ben hozta nyilvánosságra azt a kutatási eredményt, amely szerint a rák-kockázat még a harmadik generációban is okozhat a leány utódoknál daganatos megbetegedést. Vö.: Product-Haftpflicht-International 6/87 (die Kölnische Rück) S. 207. 6 A tengeren túl az ezredfordulóra 265000-re nőtt a különböző azbesztártalmakban megbetegedettek, illetőleg meghaltak száma. Vö. prognózisával: L. YOUNG: Asbestos Settlement: Compensation Disputed. Journal of Commerce 25th April 1984. p.25.
-4-
tüdőben lerakódva háromféle megbetegedés forrása: úgy mint asbestosis, tüdődaganat és mesothelioma, amelyek közül az utóbbiak az asbestosissal együtt manifesztálódnak. Az asbestosis: porártalom, amelyet az orvostudomány és az üzemegészségügy a múlt század 40-es éveitől kezdve7 ismert és regisztrált. A pulmonális daganatos megbetegedések, továbbá a mesothelioma – a hosszú lappangási időre tekintettel – azonban csak a 60-as, 70-es évektől kezdődően voltak az azbeszt-por belégzésére egyértelműen visszavezethetők, amikor elektromikroszkópikus vizsgálattal kétségbevonhatatlanul diagnosztizálták, hogy a daganatos megbetegedést az azbesztpor karcinogén hatása okozta. Amerikában az azbeszt óriási méretű ipari felhasználása a második világháború idején a hadiiparban kezdődött, majd folytatódott a koreai és vietnámi háború alatt, amikor a hadi járműveket (tengeri- légi- szárazföldi hadi eszközöket egyaránt) azbeszttel szigetelték. Az 50-es évektől kezdődően pedig az építőipar lett az azbeszt nagyfelhasználója, itt ugyanis a légkondicionálás miatt az épületeket szigetelték azbeszttel. Az azbeszt, mint tömegkár számos vonatkozásban megváltoztatta a kártérítési és felelősségi jogot.8 Az első, a szakirodalomban is agyoncitált ügy Mr. CLAUDA J. TOMPLAIT ügye volt9, aki a 40-es évektől több mint egy évtizeden át egy azbesztszigetelőanyagot gyártó vállalkozásnál dolgozott. 1961-ben diagnosztizált 40 %-os porártalommal kapcsolatos, továbbá tüdődaganatos megbetegedésével volt munkáltatójával szemben kártérítési igényt érvényesített. Az azbestosis foglalkozási megbetegedése miatt munkáltatója terhére a bíróság a javára kártérítést állapított meg, a tüdődaganattal kapcsolatos kárigényét – tekintettel arra, hogy munkaviszonya fennállásakor az azbeszt rákkeltő hatása nem volt ismert – azonban elutasította. Ekkor fordult igényével – termékfelelősség jogcímén – Amerika egyik legnagyobb azbesztgyártó vállalata ellen, és nyert. Ez a „próbaper” azután „per-lavinák” forrásává vált. Az előterjesztésben felvetett problematika szempontjából az „azbeszt-dráma” azért figyelemreméltó, mert ugyanaz a kár-ok – ti. az azbesztpor belégzése – a különböző megbetegedésekre tekintettel különböző önálló kárigények jogalapját teremtette meg, a kárigények érvényesítése pedig nemcsak a kárbehatás megállapításától, hanem a személyi károk különféle tüneteinek a megjelenésétől kezdődően indult, akár ugyanazon károsultnál több ütemben is (tüdőfibráció – asbestozis -, primer daganat, metasztázis, végállapot). 7
Figyelemreméltó, hogy hazánkban a porártalommal kapcsolatos orvosi kutatás viszonylag korán már meglehetősen fejlett volt. NUSSER (LÁBADY) ANTAL – aki az édesapám – már 1944-ben magántanári habilitációs munkájában kimutatta, hogy a porbelégzés által fellépő tüdőfibrózisoknál a szilikátok is szerepet játszanak, amelynek kórképét „szilikatózisnak” nevezte. Vö.: NUSSER ANTAL: A szilikózis, Bpest, 1944. 17-18.o. 8 Vö. 5.lj., M. ROSOV: Current Developments in Asbestos Litigation. Argus International (1984) No 42. p. 131-141., J. FABRE: Suicide et antidotes, Argus Inter. No. 48. p. 261., J. HANSEN: Products Liability Law – Growth and Development, AIDA VII. Bpest. 1986., R. EPSTEIN: The Legal Dynamics of Mass Tort Litigation, Stanford Univ. 1983. pp. 40. 9 Vö.: Tomplait v. Johns-Manville Products Corp. 685. F. 2d 624 (5 th Civ. 1966); l. továbbá P. DALITZ: Das Supersystem (I). Das amerikanische Haftungs – und Justizsystem Erfolgsmodell der Anspruchsgesellschaft, VersW 1988. 26.o.
-5-
2.5. A katasztrófaméretűnek értékelt kárügyek sorában Amerika kár-történelmében a következő két jelentősebb kárügy a „Dalkon Shield”, továbbá az „Agent Orange” kárügyek voltak. Az előbbi egy mechanikus fogamzásgátló – „Spirale”, „intrauterine device” – volt, amelynek gyulladáskeltő hatása miatt több 100.000 asszony súlyosan károsodott.10 A károsultak legtöbbjénél az ivarszervek teljes exstirpálására került sor, de gyakran több ütemben. Az egyik petefészek kiirtása miatti lezárt kárügyet követően évek elteltével a másik petefészek és a méh eltávolítása miatt, a teljes meddővé válásra tekintettel újabb kárigények keletkeztek ugyanarra a károkra visszavezetetten. A fogyasztóbarát amerikai bíróságok nem egy esetben ún. tömegkeresetek – „class action” alapján marasztaltak. A vietnámi háborúban alkalmazott dioxan-tartalmú lombtalanítószer, az „Agent Orange” drámai következményeként az amerikai légierőhöz tartozó és a szert használó katonák gyermekei fejlődési rendellenességgel születtek, amelyre tekintettel – a Pentagon kezdeti tagadása ellenére – a bíróságok marasztaló ítéleteket hoztak, és itt is több ütemben, a személyi károk különböző tüneteinek a kiütközéséhez, megjelenéséhez igazodóan.11 2.6. A problematika körébe eső talán legdrámaibb kárcsoport az „AIDS”, amelynek pandémiává, világjárvánnyá válása a 80-as évek kezdetén történt. Eredete homályos, legvalószínűbb forrása Közép-Afrika, ahonnan – a kutatások szerint – feltehetően vendégmunkások vitték Haitin keresztül az Egyesült Államokba, és innen jutott át Európába. Az „AIDS” szerzett immunelégtelenségi tünetcsoport, eredete a HIVvírusfertőzés, amelynek kétféle támadási módja van: vagy az immunrendszert támadja meg, vagy – ritkábban – a központi idegrendszert, amelynek során a fertőzés a központi idegrendszer elgyengülésében manifesztálódik. A vírust az Egyesült Államokban derítették ki és kezdetben kizárólag a férfi homoszexuálisok megbetegedéseként regisztrálták. Viszonylag rövid idő után kiderült, hogy a biszexuális férfiak a fertőzést átvitték a női nemre, amely tényt a szakirodalomban többen is „a paradicsomi átok bosszújaként” aposztrofálnak, ti. „Évának az ősbűnre történt csábítását a férfiak ezen az úton adták vissza a női nemre”12. Az „AIDS, der böse Dämon” kezdetben nem is a vírus biológiai roncsoló hatása következményeként foglalkoztatta a bíróságokat, hanem az első „perhullámot” a fertőzöttek „marginalizálódása”, az AIDS „stigmatizáló” hatása váltotta ki, tehát a 10
Vö.: L. ALLEN: Controlling the growth of punitive damages in product liability cases, Air Law J. 1986. pp. 567., továbbá Northern Districf of California, DALKON SHIELD IUD Product Liability Litigation, 693. F. 2d 847. 1982. 11 Vö.: L. FRUMER: Some thoughts about the Agent Orange settlement PHI 1984.p.98. 12 Vö.: TH. BRANDES: AIDS: Test und Einwilligung VersR 1987. S 747., továbbá K. ROBERT: Aids and Insurance USA in: Aids Bulletin No. 1, No.2, G. BARUCH: AIDS in the Courts: Tort Liability for the Sexual Transmission of Acquired Immune Deficiendy Syndrome, Tort & Insurance L.J. 1987. p. 165. H. BRIGHAM: You Never Told Me... You Never Asked: Tort Liability for the Sexual Transmission of Aids, Dickinson L. r. 1986. p. 529., hazai irodalmunkban pedig – roppant korszerűen – ZOLTÁN ÖDÖN: Felelősségi kérdések az AIDS-sel kapcsolatban MJ 1987/6. 487.o.
-6-
fertőzöttek diszkriminációjuk miatt indítottak kártérítési kereseteket (a szülők kérésére fertőzött tanárt bocsátottak el az iskolából, megfertőzött gyermeknek el kellett hagynia az iskolát, stb.). De perhullámot eredményezett az „AIDS-fóbia” számos téves teszteredmény miatt is, mert az egészséges embereknek legalább egy fél évig abban a tudatban kellett élniük, hogy fertőzöttek. A kártérítési igények keletkezése és a perismétlés szempontjából a fő probléma, hogy a fertőzöttség megállapítása önmagában kártérítési igényt keletkeztet, azonban a betegség tüneteinek kialakulása, súlyosbodása, a végső, halálközeli stádium kialakulása csak évek, gyakran évtizedek elmúltával következik be (elenyésző százalékban még akkor sem), amely a fertőzöttség megállapításán túlmenően újabb kártérítési igény forrása. Ugyanaz a károsult tehát egyazon károk miatt több alkalommal is érvényesít kártérítési igényt a betegség előrehaladásának, kifejlődésének függvényében. 3. Hazai előzmények 3.1. A HIV-fertőzés, az AIDS-betegség a 90-es évek elején hazai bíróságainkat is nagy számban foglalkoztatta.13 E perek legtöbbjében – bár nem kizárólagosan – a károsultak haemophiliás betegek voltak, illetőleg ezek házastársa vagy gyermekei, akik rendszeresen vértranszfuzió útján kaptak vérkészítményt, és a külföldről beszerzett, még nem ellenőrzött vérkészítmények folytán, illetőleg házastársuk által szexuális úton, a gyermekek pedig vertikális úton váltak HIV-pozitív fertőzötté. Figyelemreméltó, hogy a bíróságok egyetlen perben sem kutatták és tették ítéletük tényálláselemévé a fertőzés/fertőzöttség beálltának lehetséges időpontját, az ítéleti tényállások kizárólag arról szólnak, hogy az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet mikor állapította meg a fertőzöttséget. Ehhez képest van olyan tényállású ügy, amelyben a tájékoztatás csak a szülőknek szólt, akik fertőzött gyermeküknek a hírt csak évek eltelte után, rendszerint az első tünetek megjelenésekor adták tovább. Igaz, a Magyar Állam alperes egyetlen perben sem hivatkozott elévülésre, így ezt a kérdést a bíróságok nem is vizsgálták, a kártalanítási igények elbírálása gyakorlatilag csak az összegszerűségre korlátozódott. Tekintettel arra, hogy a hivatalos statisztika szerint hazánkban – ha nem is nagy mértékben – az AIDS-megbetegedések száma nő, a hazai bírói gyakorlatnak is számolnia kell azokkal a jogalkalmazási problémákkal, amelyekkel a külföldi bíróságok már szembesültek. 3.2. A problémafelvetés szempontjából releváns következő hazai kártérítési ügycsoport a – tipikusan a bányászokat érintő – szilikózis. A szilikózis: tüdőfibráció, amelynek legfőbb jellegzetessége, hogy a betegséget a szervezetbe/tüdőbe belélegzett és ott lerakódott, onnan kiszabadulni nem tudó pormennyiség önmagában progrediálja, akkor is, ha a beteg porbelégzése nem folytatódik/halmozódik. A porártalom már 20-30 13
Pl. Fővárosi Bíróság 1.P.25.301/1991.sz., 1.P.25.354/1991.sz., 1.P.25.361/1991.sz., 1.p.25.493/1991.sz., Legfelsőbb Bíróság Pf.I.20.244/1992.sz., Pf.I.20.381/1992.sz., Pf.I.20.824/1992.sz.
-7-
%-os munkaképesség-csökkenéseknél is jelentős légzési nehézségeket okoz, ez az állapot már feltétlenül a beteg napszínre-helyezésével jár, amely keresetveszteséget jelent és már a nem vagyoni kártérítés iránti igényt is megalapozza. Tekintettel a betegség további ártalomnak kitettségtől független fokozódására, rosszabbodására, a betegség néhány év után teljes munkaképtelenséget eredményezhet, nem ritkán pulmonális daganat képződéséhez vezethet.14 E tényálláskörben a jogalkalmazási probléma nemcsak az, hogy a kárbehatás és a károsító eredmény egymástól időben sokszor hosszú évekre elválik, hanem az is, hogy a károsult jelentős állapotrosszabbodása eredményezhet-e önállóan is kártérítési igényt. 3.3. Hasonló problémaként jelentkezett a hazai judikaturában a radioaktív sugárzás, a radon. A pécsi uránbánya bezárása ellenére a kérdésnek aktualitást adhat nemcsak a hazai működő atomerőmű, de az a tény is, hogy a volt uránbánya területén élő, Pécskörnyéki populációban a daganatos megbetegedések száma az országos átlagnál lényegesen magasabb. A hazai urániumbányászok daganatos megbetegedéseiről, a bekövetkezett morbiditásokról és mortalitásokról 1983-ig adatok egyáltalában nem állnak rendelkezésre, figyelemmel a bánya hadiüzemi titkosságára. A jogalkotás 1983-ban oldotta fel az ionizáló sugárzások foglalkozási megbetegedést eredményező „kemény” jelzőjét, amely időponttól kezdődően vált csak ismeretessé, hogy az alpha és beta lágy radioaktív sugárártalom nemcsak az állandó földalatti munkát végző bányászok, hanem az időszakonként leszálló műszakiak, bányamentők, stb. között is szedte áldozatait. A radon sugárzással összefüggésben az üzemegészségügyi orvostan kétféle daganattípust regisztrált, úgy mint „carcinoma microcellulare” amely egyértelműen sugárspecifikus, továbbá a „carcinoma planocellulare” amely azonban már nem egy-ok-specifikus, de lehet sugáreredetű is.15 A mikrocelluláris daganatos megbetegedések rapid-lefolyásúak, sok esetben a betegség diagnosztizálása már csak a boncoláskor történik. Az észleléskor a betegek tipikusan már inoperábilisak, kizárólag citosztatikumos vagy telekoballd sugárkezelésnek vethetők alá – tipikusan eredménytelenül. A planocelluláris megbetegedéseknél vetődik fel az ismételt kárigény, amikor a betegség diagnosztizálása, esetleg a primér daganat eltávolítása után – évekkel később – a szervezetben a daganat metasztázisa jelentkezik 16, és ez újabb kárigény forrásává válik. 4. „Hosszú farkú felelősség” 14
L.: Baranya Megyei Bíróság 1.Mf. 20.899/1997/3.sz., 1.Mf.21.560/1999.sz., 1.Mf.20.909/1999.sz., Legfelsőbb Bíróság Mfv.I.10.195/1998/2.sz. 15 L.: Pécsi Munkaügyi Bíróság 1.M.206/1983.sz., 1.M.726/1987.sz., 1.M.733/1987.sz., Baranya Megyei Bíróság 1.Mf.20.027/1988.sz. 16 Ezekkel a kérdésekkel – a radonnal ugyan csak érintőlegesen – foglalkozott a Baranya Megyei Bíróság Polgári Kollégiuma a 2000. november 17-i ülésén, ahol az elévüléssel és az új igény érvényesítésével kapcsolatban kollégiumi véleményt is elfogadott.
-8-
4.1. Az amerikai szakirodalomban „liability of long tail”-nek, azaz „hosszú farkú felelősségnek” nevezett17, elemzett tényálláskörök közös tényálláseleme, hogy a „kárbehatás” és a „kár-eredmény” közé egy hosszabb idő, ún. „Latenzperiode” ékelődik be. Ugyanakkor az esetek nagy számában a kár-behatás, a fertőzés időpontja, vagy folyamatos negatív hatások esetén a kártérítési igényt már elérő behatásnak az időpontja meg sem állapítható, ezért magának a kártérítési igénynek a keletkezése is vitás. A külföldi bíróságok gyakorlatában és a jogalkalmazási gyakorlatot megtámogató szakirodalomban a kártérítési igény keletkezése szempontjából – az ide integrált ügycsoportokban – különféle elméletek fogalmazódtak meg: 4.1.1. A „manifesztációs elmélet”, „the manifestation theory” szerint a kárigény keletkezésének időpontja a betegség „kitörése”, amely lehet tényleges vagy eventuális tudomásszerzés a fertőzésről, a betegségről, és lehet annak orvosi diagnosztizálása is („reasonable date of diagnosis”). Az elmélet gyengéje, hogy nem ad adekvát választ azokra az esetkörökre, amikor a fertőzés megállapítását követően a „kór” a szervezetben elhatalmasodik, és az újabb kártételekben manifesztálódik.18 4.1.2. Az „aktuális károsodási” elmélet, az „actual injury theory” szerint, a kártérítési igény akkor keletkezik, amikor a behatás, a fertőzés már olyan intenzívvé vált, hogy az a folyamat visszafordítását, a rosszabbodás megállítását elkerülhetetlenné tette.19 Ennek az álláspontnak a gyengéje, hogy voltaképpen egyetlen kárigényként a betegség kifejlődését ismeri el, holott az esetek nagy számában – Hepatitis C, HIV-fertőzés, sugárártalom stb. – a fertőzöttség megállapítása – függetlenül a betegség kifejlődésétől – a kártérítési igényt már önmagában megalapozza. 4.1.3. A jogalkalmazási gyakorlatban leggyakrabban felhasznált elmélet az ún. kombinációs elmélet, a „folyamatos károsodási” „continuous injury theory”, amely szerint a legelső károsító hatástól a betegség manifesztálódásáig, a fertőzés megállapításától egészen a betegség végkifejletéig terjedő időben bármely stádium önálló kártérítési igényt alapozhat meg, amennyiben a betegség súlyosbodása, rosszabbodása a korábban elbírált kárigénynél nem került/kerülhetett számbavételre.20 4.2. A különböző elméletek természetesen – az esetek sokszínűségére tekintettel – nem adnak kielégítő megoldást ahhoz, hogy a bíróságok következetes koherens elvek szerint alakítsák ki e drámai tényálláskörökben ítélkezési gyakorlatukat. Úgy tűnik, hogy a bíróságok alapvetően az áldozatokra vannak figyelemmel. E körben indokolt kiemelni, hogy az Európai Unió deliktuális felelősségi jogról szóló tervezete, a Study Group on a 17
G. CALABRESI: Common Law for the Age of Statues, 1982. p. 95-96., továbbá EPSTEIN: 8.lj. NOTE a szabályt „discovery rule”-nak nevezi. Vö.: NOTE: The Fairuess and Constitutionality of Statues of Limitations for Toxic Tort Suits, Harv. L. R. 1983. p. 1683. 19 Vö.: M. ROSOV: Current Developments in Asbestos Litigation. Argus International (1984) No. 42. 131-141.o., továbbá: NOTE: 18.lj. és EPSTEIN: 8. lj. 20 A szakirodalomban „the keene rule” –ként megjelenő ezt az elvet a „Keene Corpy v. Insurance Co. of N. Am.” 667.F. 2d 1034. (D.C. Civ. 1981.) ügyben mondta ki a bíróság. 18
-9-
European Delictual Law mintaszabályzata21 az elévülésről és a kártérítési igény érvényesítésének időtényezőjéről egyáltalában nem rendelkezik, ezt a kérdést alapvetően az anyagi jog szférájából a nemzetállami szabályozások eljárásjogi szférájába helyezi át. 5. Összegezés Az előterjesztésben foglalt problémafelvetés alapján javasolom, hogy a konzultatív tanácskozás foglaljon állást az alábbi kérdésekben: 5.1. Mikori a kártérítési igény esedékessé válásának az időpontja azokban a tényálláskörökben, amelyekben a kárbehatás és annak egyértelmű megállapítása, illetőleg a kárbekövetkezés egymástól időben jelentősen elválik? 5.2. Ezekben az esetekben a kárbehatás megállapítása, orvosi diagnosztizálása a kártérítési igény keletkezését vagy az elévülés nyugvásának megszűnését eredményezi-e? 5.3. Önállósul-e és önálló kárkötelemmé válik-e, ha a károsult állapotrosszabbodása olyan rendkívüli mértékű és súlyú, hogy az már önálló kártérítési igényként is megáll, ha a kárigényét a kárbehatás egyértelmű megállapításától kezdődően az elévülési időn belül nem érvényesítette, azaz az új igényt az elévülés szempontjából önállóan kell-e elbírálni? 5.4. Ha korábbi jogerős ítélet a kárbehatás miatt kártérítést ítélt meg, de a rendkívüli állapotrosszabbodás az ítéletben még nem nyert értékelést, a tényazonosság hiányára alapozva érvényesíthet-e a károsult újabb kártérítési igényt? Pécs, 2009. május 28. Dr. Lábady Tamás a kollégium tagja
21
Vö.: Principles, Definitions and Model Rules of European Private Law Edited by Christian von Bar, Eric Clive and Hans Schulte-Nölke, Munich, 2009.
