AZ ELEKTRONIKUS ALÁÍRÁS OKTATÁSÁNAK FŐ KÉRDÉSEI A KÖZ-, FELSŐ- ÉS POSZTGRADUÁLIS OKTATÁSBAN
Erdősi Péter Máté CISA,
[email protected] Magyar Elektronikus Aláírás Szövetség
1. Bevezetés Az előadásban ismertetjük a Magyar Elektronikus Aláírás Szövetség által 2007. év második felében elvégzett kérdőíves kutatás eredményeit az elektronikus aláírás oktatásának hazai helyzetéről, és beszámolunk az ennek kapcsán elindult munka (oktatási anyag, tananyag kidolgozása) részleteiröl. Továbbá gondolatokat fogalmazunk meg az elektronikus aláírás ismeretének helyzetéről és ismertetésének feladatairól. Először viszont arra a kérdésre keressük a választ, hogy miért is fontos ez nekünk ma, Magyarországon. A hitelesség kérdése nem újkeletű, több száz vagy ezer év óta tudjuk, hogy bizonyos üzenetek, ígéretek, tranzakciók, kötelezettség-vállalások hitelességéről nem árt meggyőződni, különben könnyen előfordulhat, hogy “se pénz, se posztó”1. Az elektronikus tranzakciók hitelessége sem annyira újdonság már, hiszen több, mint negyedszázada ismeretesek a digitális aláírás alapjául szolgáló aszimmetrikus kriptográfiai algoritmusok2, gyakorlati alkalmazása a PGP (Pretty Good Privacy) és a PKI (Public Key Infrastructure – nyilvános kulcsú infrastruktúra) rendszerek, azon belül is a hitelesítés-szolgáltatók megjelenésével széles körben is lehetséges, mégis úgy tűnik, hogy nehezen akar fejlődni az alkalmazási kör, és lassan szélesedik a felhasználói tábor is. Megfogalmazódnak olyan kérdések a területet jól ismerőkben is, hogy: • •
Kell-e ez nekünk? Nem túlságosan bonyolult ez nekünk?
Elég biztonságos a használata? Ha komolyan elgondolkodunk a kérdéseken, és válaszokat is akarunk keresni rájuk, előbb-utóbb be kell látnunk azt, hogy ez a kérdés nem intézhető el egy egyszerű “igen”-nel, vagy “nem”-mel. Ha ezt tennénk, nagy valószínűséggel beleesnénk az általános igazság keresésének hiábavalóságába, ami azonban a “tudatunktól független, objektív valósággá kövült állítások”3 hangoztatásával, vagy tagadásával lehet egyenértékű. •
Milyen következtetés vonható le ebből számunkra? Az, hogy a továbblépéshez szükséges a fenti 1 O. Nagy Gábor: Mi fán terem? - magyar szólásmondások eredete, 9, kiadás, Akkord kiadó, 2005. ISBN 963 9429 65 1; pp307-308. 2 Aszimmetrikus egy algoritmus, ha a rejtjelező és megfejtő kulcs különbözik egymástól. 3 Surányi László: Metaaxiomatikai problémák, Typotex kiadó 1992, ISBN: 963 7546 19 7; pp99 MELASZ
1/10. oldal
kérdésekben megfogalmazott igazságok (és azok tagadásainak) relativizálása. Általánosságban mind a támogatók, mind az ellenzők találnak életszerű példát arra, hogy miért nekik van igazuk. Ebből azonnal következik, hogy a kérdés differenciálható, szintekre bontható, és elkülöníthetőek olyan esetek, melyekben igazolható, és amelyekben lehetőségként alkalmazható, ellenjavallott, vagy akár megtiltható az elektronikus hitelesség használata. A szintek összegzésével megkapjuk azt a teret, amiben a kérdést feltettük. Ha a fentiek igazak, akkor a kérdésekre adott válaszok már nem gondolati kövületek, hitviták lesznek, hanem egy rendszerben értelmezett tételek vagy azok tagadásai, konkrét bizonyítással együtt. Természetesen bizonyosak vagyunk benne, hogy az így előállott rendszerben is megfogalmazható olyan igaz állítás, mely ebben a rendszerben nem igazolható, és nem cáfolható4 – ez annak az igazságát azonban nem érinti. Ha differenciáljuk az elektronikus hitelesség alkalmazási lehetőségeit, olyan kérdésekben gondolkodunk, mint: • hol használjuk? (és hol NEM) •
mikor használjuk? (és mikor NEM)
•
mire használjuk? (és mire NEM) mit használunk? (és mit NEM)
• • •
kivel használjuk? (és kivel NEM) hogyan használjuk? (és hogyan NEM)
A kérdésekre – a teljesség igényével – adott válaszok alapján kirajzolódhat előttünk az elektronikus kötelezettség-vállalások alkalmazásának feltétel-rendszere, az adott felhasználás aspektusából nézve. Ez magában foglalhatja a jogszabályi környezetet, a szervezeti és belső szabályozási feltételeket, a szerződéses jogviszonyok klauzuláit, és a technológiai feltétel-rendszereket egyaránt. 2. Honnan szerezzük meg a tudást az elektronikus aláírás használatához? De egy kérdésre még mindig nem kaptunk választ. Elfogadjuk, hogy kell ez nekünk – bizonyos korlátok között. Elfogadjuk, hogy használni kell (kötelező), ahol előírják. De ha használni szeretnénk, honnan szerezzük meg azt a tudást, ami segítségével már tudjuk is használni az elektronikus aláírást? A társadalomtudományban több vizsgálódás és elmélet született az innovációk elterjedési mechanizmusának vizsgálatára. Ezek közül Everett M. Rogers adaptációs elméletét ismertetjük5, mely az innovációt olyan gondolatként, gyakorlatként vagy tárgyként definiálja, amelyet az egyén vagy más alkalmazó újnak értékel. Tapasztalatai szerint az adaptálás ütemét jelentősen megszabják az adott innováció jellegzetességei. A potenciális adaptálók szempontjából az újítások az alábbi öt fő kategóriában jellemezhetők (a kategóriák ismertetésétől eltekintünk): 1. Relatív előny (egyenes arány) 2. Kompatibilitás (egyenes arány) 3. Komplexitás (fordított arány) 4. Kipróbálhatóság mértéke (egyenes arány) 5. Megfigyelhetőség (egyenes arány)
4 Raymond Smullyan: Gödel nemteljességi tétele, Typotex kiadó, 2003, ISBN: 963 9326 99 2; pp124 5 Forrás: Internet.hu A magyar társadalom digitális gyorsfényképe 1. kötet pp39-46 MELASZ
2/10. oldal
1. ábra: Rogers adaptációs görbéje
A korai és késői adaptálók jellemzőire vonatkozó megfigyeléseket Rogers három nagyobb dimenzióba csoportosítva foglalja össze. Eszerint a két csoport közti különbségek megfogalmazhatók (1) gazdasági-társadalmi státusz, (2) személyes jellemzők, valamint (3) kommunikációs viselkedés terén. A korai adaptálók általában iskolázottabbak, magasabb társadalmi státusszal és jövedelemmel rendelkeznek, valamint társadalmilag mozgékonyabbak, mint a többiek. Továbbá empatikusabbak és racionálisabban gondolkodnak. Ha a kommunikációs kapcsolatokat és viselkedést figyeljük meg, a korai adaptálókra jellemző, hogy több kapcsolattal, tömegkommunikációs eszközökhöz való hozzáféréssel rendelkeznek, mint a többiek. Érdekességképpen megjegyezzük, hogy Rogers felfigyelt arra a paradoxonra, hogy az utolsóként adaptálók csoportjába tartozók általában azok, akik a legtöbbet profitálhatnának az innovációból. Egy kicsit viccesen úgy is átfogalmazhatjuk ezt a megállapítást, hogy Murphy már régen megmondta. Rendben van, tegyük fel, hogy adaptálni kívánjuk a technológiát, bárhol is helyezkedünk el a magyarországi információs társadalomban. Hová tudunk fordulni a szükséges tudásért? Az alábbi elvi lehetőségek közül választhatunk: 1. bölcsőde, óvoda 2. általános iskola 3. középiskola 4. felsőoktatás 5. poszt-graduális oktatás 6. felnőttképzés 7. senior képzés 8. önképzés, családon belüli képzés A módozatokról, hogy tanárral vagy anélkül, e-learning vagy hagyományos, most nem beszélünk. Álljon itt ehelyett egy rövid kis felmérés eredménye. 3. A felmérés A digitális aláírás szerepét az oktatáspolitika is egykor olyan fontosnak ítélte meg, hogy részt kapott a Nemzeti Alaptantervben (14/2004. (V.20.) OM rendelet), ahol az információs társadalomról a 8. évfolyamosok számára megszerzendő ismeretanyagok között szerepel. A MELASZ – küldetésének megfelelően – támogatja a digitális aláírás, elektronikus aláírás magyarországi elterjedését, fejlődését, és egy olyan felmérést indított útnak 2007. májusában, mely MELASZ
3/10. oldal
során arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a közoktatásban mennyire van jelen az informatikai biztonság, és benne az elektronikus aláírás, mint tananyag. Ennek a felmérésnek az eredménye ez a tanulmány. Nem volt célunk, hogy minden egyes oktatási intézményt felkeressünk, de abban bízunk, hogy mintavételezésünk reprezentatív, és alkalmas arra, hogy alkalmanként helyes következtetéseket vonjunk le a magyar informatikai biztonság oktatásának helyzetéről. Szándékunkban állt a felmérést kiterjeszteni a közoktatáson kívül a felsőoktatásra és a felnőttképzésre is, azonban itt átfogó adatokat nem sikerült összegyűjteni, de egy-két információ-morzsát igen, amit szintén belefoglalunk jelen cikkbe, hogy a képet színesebbé tegyük. Az itt kapott információk is elgondolkodtatók. A felnőttképzésben nagy számosságot – a kapott információk alapján – nem tudtak elérni a kollégák. Pár tíz, esetleg néhány száz fő ismerte meg ilyen formában az aláírás használatát. De több helyen az egyetemi oktatási tematikában már megjelent az elektronikus aláírás, kötelező vagy választható formában. Kérdőívünk 8 kérdést fogalmazott meg a tárgyban, melyet 30 válaszadó töltött ki. Külön kiemelve szeretnénk megköszönni a felmérés során nyújtott nagyfokú együttműködést és segítséget Budaörs Város Polgármesteri Hivatal Közoktatási Irodavezetőjének Karsainé Kovács Juditnak, Salgótarján Város Polgármesterének Székyné dr. Sztrémi Melindának, az Informatika és Számítástechnika Tanárok Egyesülete (ISZE) Elnökének Dr. Kőrös Andrásné Dr. Mikis Mártának és az ISZE főtitkárának Bánhidi Sándornénak, akik segítettek eljuttatni a kérdőíveket a megfelelő helyekre, és végül de nem utolsósorban minden tanár kollégának, aki időt és energiát áldozott a kérdőív kitöltésére. A kitöltéssel abban kaptunk segítséget, hogy a digitális aláírás – és közvetve az informatikai biztonság – oktatásának helyzetét felmérhettük, és a kapott konkrét információk birtokában a tanulmány végén adatokkal alátámasztott javaslatokat fogalmazhattunk meg. Szándékaink között szerepel, hogy további eszközöket nyújtsunk e kicsiny, de kicsiségéhez képest jelentősnek ítélt területen az oktatási intézményeknek, és bízunk abban, hogy ez a tanulmány is hozzájárul a magyarországi digitális írástudás további fejlődéséhez. A felmérésben 8 kérdést tettünk fel, mely teszt-jellegűen, előre megfogalmazott esetek közüli választással gyűjtötte össze a válaszokat. Az eredményeket statisztikai úton dolgoztuk fel, ezáltal biztosítottuk a válaszadók és intézményeik adatainak bizalmasságát. A felmérés időszaka 2007 nyarára esett, azaz a 2006/2007. tanév végére – oktatási szemmel. A válaszadás során visszakapott kérdőívek számosságából kb. 18%-os hibahatár következett számunkra. Ez nem kevés, de ez van, így hát ezen a szemüvegen keresztül kell értékelni eredményeinket. Végigmenve a felmérés kérdésein, egyesével elemeztük a kapott válaszokat. Kérdéseinkben megengedtük azt is, hogy “nincs adat” választ is adhasson a válaszoló, így nem kellett kényszerűségből – hamis adatokat adva – valamit bejelölnie, sőt, üresen is hagyhattak kérdéseket. Igazából három kérdésre kaptunk szignifikáns, hibahatártól is független választ, a többi kérdés eredménye tehát ezzel a korlátozással értelmezhető. Az első kérdés az informatikai biztonság általános oktatására és ezen belül a hitelesség oktatására kérdezett rá: 1. Intézményében folyik-e különösen a 8. évfolyamon oktatás az informatikai biztonság kérdéseinek, illetve az elektronikus információ hitelességének tárgyában? A válaszadók 40%-a “igen”-nel válaszolt erre kérdésre, és közel 47%-uk “nem”-mel, a többi választ nem tudtuk értékelni. Ebből leszűrhetjük azt, hogy az informatikai biztonság oktatása 8. évfolyamon valószínűleg jó néhány helyen megvalósul, de továbbit nem tudunk állítani erről ezen válaszok alapján.
MELASZ
4/10. oldal
Inform at ikai bizt onsági okt at ás 3.33% 10.00%
igen nem
40.00%
nincs adat nem v álaszolt
46. 67%
Következő kérdésünk konkrétan a digitális aláírás ismertetésére volt kíváncsi: 2. Megvalósul-e iskolájában a digitális aláírás ismertetése? A felmérés alá esett iskolák közel felében vagy tanórán, vagy tanórán kívül megvalósul a digitális aláírás ismertetése. Ez biztató, hogy már szó esik róla, azaz valamilyen módon előkerül az oktatásban, ezt a hibahatáron belüliség ellenére is bízvást állíthatjuk.
Dig it ális aláírás okt at ása
36. 67%
igen, t anór ákon igen, t anór án k ív ül nem
53. 33%
10. 00%
Ha az előző kérdésre “igen”-nel válaszoltak, akkor arra is kíváncsiak voltunk, hogy hogyan történik a digitális aláírás ismertetése az iskolákban: MELASZ
5/10. oldal
3. Ha megvalósul a digitális aláírás ismertetése, hogyan történik? (amennyiben az előző kérdésre igennel válaszolt, akkor kell ezt is kitölteni) A válaszadási lehetőségek az alábbiak voltak: l
elméleti oktatással történik meg az ismertetés
l
gyakorlati bemutatóval történik meg az ismertetés mindkettővel (elmélet és gyakorlat is) segítik az ismertetést
l l l
esetleg más, kreatív módon valósul ez meg, vagy nem valósul meg
Tekintve, hogy ezt a kérdést csak azok töltötték ki, akik az előző kérdésre is “igen”-nel válaszoltak, az ábrában a “nem”-ek megegyeznek az előző kérdésre adott “nem”-ek számosságával (53,33%), az “igen” válaszolók (46,67%) között pedig további differenciálódást nem sikerült elérni, mert minden válaszadó kizárólagosan elméletben vezeti be a digitális aláírás rejtelmeibe a tanulóit. Az eredmény azonban feltételesen értékelendő, mivel a hibahatárt itt sem sikerült átlépni. Digit ális aláírás okt at ási megv alósulása
46.67% 53.33%
elm élet i ok t at ás gy ak orlat i okt at ás m indket t ő m ás m ódon nem valósul m eg
A következő pontban arra kérdeztünk rá, hogy módszertani alapokon mennyire van megtámogatva az oktatási munkájuk a kollégáknak, és ha van ilyen, ki készítette azt: 4. Rendelkeznek-e a digitális aláírás oktatásához módszertani segédlettel / tananyaggal?
MELASZ
6/10. oldal
Módszert ani ok t at ási segédlet
6.67%
van módszert an nincs módszert an
93.33%
A diagramból pontosan, szignifikánsan látszik, hogy válaszadóink túlnyomó többsége nem rendelkezik módszertani segédlettel, de két kérdőívben kaptunk igenlő választ erre. Egyetlen egy helyről jelezték a készítő nevével együtt ilyen anyag létezését, amit olyan kuriózumnak tartunk, hogy a készítőjének itt külön köszönetet mondunk, aki nem más, mint Fóti Marcell, a Netakadémiáról. Ahhoz, hogy a digitális aláírást oktatni tudják a tanár kollégák, jó lenne, ha valamilyen formában ők is megismerkednének a területtel, és kapnának nemcsak a használathoz, hanem az oktatásához is többletinformációt. Ezért az iránt is érdeklődtünk, – ismerve a kötelező tanár-továbbképzés és az újonnan bevezetett tanár-értékelés rendszerét – hogy hogyan készültek fel a tanárok arra, hogy ilyen ismereteket oktatassanak: 5. Kaptak-e a szaktanárok továbbképzést az elmúlt két évben digitális aláírás témakörben? A válaszok alapján megállapítottuk, hogy szervezett formában nem kaptak a szaktanárok továbbképzést a digitális aláírás témakörben. Egyetlen egy helyről jelezték, hogy volt ilyen esemény, de a tanár kolléga rögtön hozzá is tette, hogy saját kútfőből és saját hatáskörben járt el, mert ő gondolta úgy, hogy ennek utánajár, és tapasztalatait megosztja a tanár-kollégáival is. Néhányan nem tudtak ilyen adatról beszámolni, ami – azt gondoljuk – nem torzítja a fenti megállapítás eredményét, és a hibaszázaléktól való eltérés is szignifikáns.
MELASZ
7/10. oldal
Szakt aná rok t ovább képzése 3. 33% 10. 00%
v ol t n em v o l t n in cs a d at
86. 67%
Az oktatásnak elengedhetetlen feltétele, hogy az iskola rendelkezzen oktatási segédeszközzel, amit a (tanúsítvány-alapú) digitális aláírás esetében az alábbiak jelenthetnek: l
aláírás-létrehozó adat (aláíró kulcs) aláírás-létrehozó eszköz (kártya)
l
az eszköz olvasására képes hardver (kártyaolvasó)
l
a kulcs használatára képes szoftver (driverek, alkalmazások) Ezért tettük fel az ilyen irányú kérdésünket is. Megjegyezzük, hogy a válaszokat valamelyest torzította az a tény, hogy az elmúlt években az EDUCATIO Kht. több ezer tanúsítványt adott ki a köz- és felsőoktatás számára adminisztrációs célból, azonban ezeknek az eszközöknek minden más célú felhasználása tiltott (a hitelesítési szabályzatuk szerint). Így előfordult több esetben, hogy azt jelezték vissza, hogy van eszköz, de csupán adminisztrációs célra. Véleményünk szerint – a puszta bemutatáson túl – ezek az eszközök az oktatásban nem használhatóak fel. Ezért ennek a kérdésnek a pontosítása valószínűleg szükséges lesz a jövőben, de ennek ellenére a tagadó válaszok (és ide értjük a fentiek alapján a “részben van” válaszokat is) komoly jelzésértékkel bírnak számunkra – a hibahatár ellenére. l
6. Iskolája rendelkezik-e a digitális aláíráshoz szükséges tárgyi eszközökkel (pl. tanúsítvány, aláíró szoftverek, intelligens kártya, kártyaolvasó...) Eszközök az iskoláb an
20. 00% van rész ben v an n in c s
56.67% 23. 33%
A számok magukért is beszélhetnek, látszatra iskoláink több, mint felében nem rendelkeznek digitális MELASZ
8/10. oldal
aláíráshoz és annak oktatásához szükséges eszközökkel – habár a hibahatáron belül van az eredmény. Utolsó tartalmi kérdésünkben a tanár-kollégák véleményét kérdeztük meg arról, hogy a NAT-tal összhangban mennyire ismerhetik a 8. osztályosok a digitális aláírást és annak használatát. Egy kolléga rákérdezett, hogy biztosan itt van-e ennek a tudásnak a helye, és nem felsőbb évfolyamokban – a kérdésnek helyt adunk, a választ nem ismerjük, de véleményünk szerint itt már el lehet kezdeni a hitelesség ismertetését, amit nyilván később mélyíteni lehet bonyolultabb eszközök használatát is bevonva az oktatásba. A pontos kérdésünk tehát így nézett ki: 7. Megítélése szerint ismerik-e a 8. osztályos tanulók a digitális aláírás használatát? 8. oszt ályosok e-aláírási t udása
2 6 .6 7 % igen nem rés zben
7 3 .3 3 %
Szembetűnő, hogy “igen” válasz sehonnan sem érkezett, a legtöbb, amit feltételeztek a kollégák, a “részben” volt, és az sem túlnyomó többségben. A válaszadók majdnem háromnegyede szerint azonban a 8. osztályosok nem ismerik a digitális aláírás használatát. Végül az iskola típusára kérdeztünk rá – habár a sokszínűséget feltételeztük, de itt szembesültünk vele, hogy ilyen irányú ismereteink korlátozottak, ezért a nagyon “egzotikus” iskola-típusokat az “más” kategóriába soroltuk be. Válaszad ó iskola t íp u sa 6. 67% 10. 00% 8 os zt ály os ált . is k . 6 os zt ály os ált . is k . és gim n .
16. 67% 53.33%
8 os zt ály os ált . is k . és gim n . gim n áziu m m ás n em v álasz olt
13. 33%
A felmérés eredménye A felmérés során megismert adatok és helyzet megmutatta, hogy van még mit tennünk a digitális MELASZ
9/10. oldal
írástudás fejlesztésében, elterjesztésében, amihez a MELASZ is szándékozik további támogatást nyújtani. A megismert helyzetet javítását további feladatokon keresztül fogja támogatni a MELASZ, melyre vonatkozó akcióterv kidolgozása folyamatban van. Elindult egy együttműködés a MELASZ, az ISZE és az ITA között, melynek célja, hogy egy olyan tananyag-fejlesztést végezzünk el, mely hasznos lehet minden elektronikus aláírást oktatni szándékozó pedagógusnak, szakembernek egyaránt. Szándékunkban áll továbbá a használathoz szükséges technológiai hátteret is biztosítani, hogy széles körben lehetővé váljon a technológia kipróbálása, megismerhetősége. A jövő fog választ adni arra a kérdésre, hogy mennyire leszünk ebben sikeresek.
MELASZ
10/10. oldal
