Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja Szeptikus folyamatok kezelése a végtagsebészetben Készítette: A Traumatológiai Szakmai Kollégium
Minden sebbel járó sérülés, sebészi beavatkozás után kialakulhat szeptikus szövődmény. Kialakulásuk és gyakoriságuk azonban a kezelési szabályok betartásával jelentősen csökkenthető. (Nem foglalkozunk a kéz és a diabeteszes láb infekcióival.) I. Alapvető megfontolások: Pontos diagnózis, időben elvégzett, esetenként megelőző sebészi beavatkozás, radikális sebészi kezelés, csontsérülések esetén fokozott stabilitás, célzott antibiotikus kezelés, időben végzett ismételt műtéti beavatkozás a szeptikus folyamatok kezelésének alapvető szempontjai. A beavatkozásokat a sterilitás maximális betartásával kell és szabad végezni, műtői körülmények között. A szeptikus végtag kezelési tervének kialakítását és a szükséges beavatkozások elvégzését minden esetben jártas, tapasztalt szakember végezze. 1. Érvényességi terület: háziorvos, sebészet, traumatológia, ortopédia - elsősegélyszint: háziorvos- alap diagnosztika, szakorvosi beutalás, gondozás - sebész szakorvos- műtéti sebfeltárás, esettől függően végleges ellátás, antibiotikum. - traumatológus, ortopéd szakorvos- megfelelő diagnosztika, végleges ellátás, antibiotikus kezelés 2. Alapfeltétel: - korrekt betegvizsgálat és értékelés, - elérhető egyéb diagnosztikus lehetőségek, - a végleges ellátás, akár többszörös műtéti kezelés személyi és tárgyi feltételei adottak. (A Traumatológiai Szakmai Kollégium által leírt minimum feltételeknek megfelelés) 3. Definíció: Sebfertőzésen a különböző eredetű sérülések, sebek, nyílt törések ellátás nélkül, vagy hiánytalan kezelés mellett kialakult, illetve tervezett orvosi beavatkozás után létrejött, külső és belső okokra visszavezethető, baktériumok okozta fertőzéseket értünk. 3.1 Mechanizmus 3.1.1. Külső tényezők A sebek következtében létrejövő fertőzés függ a seb fajtájától (szúrt, vágott , metszett, zúzott, roncsolt ) a sérült testtájtól, az ellátásig eltelt időtől, a sérült általános állapotától, kísérő betegségeitől (cukorbetegség, érszűkület, imunhiányos állapot, stb.). Nyílt törések: a trauma következtében nem csak a csont sérül, hanem a lágyrészek is, a bőrön seb keletkezik. Ennek kiterjedésétől függően több fokozata van, sérülhet csak a bőr, de sérülhet ideg, artéria, véna, illetve megnyílhat izület , testüreg is. Nyílt sérülések után a fertőzési ráta 2-30 %- ig terjedhet a nyíltsági fokozattól, az eltelt időtől, a szennyeződéstől , a testtájtól illetve a beteg állapotától függően. Műtéteket követően is felléphet sebfertőzés, ennek előfordulása 1-1,5 % -ig terjedhet. Minden, a legsterilebb körülmények között végrehajtott műtétnél is kerülnek kórokozók a környezetből a műtéti sebbe. Ha a műtéti területben a baktériumoknak megfelelő táptalajt biztosító körülmények alakulnak ki, vagy ha a beteg szervezet nem képes leküzdeni ezt a mindig fellépő. általában alacsony fertőzési szintet, akkor is fellobbanhat az infekció. 3.1.2. Belső tényezők Ezek a beteg általános állapota, tápláltsága, életkora, belgyógyászati betegségei, cukorbetegség, érbetegségek, immunhiányos szindrómák, más testtájon lévő fertőzéses gócok.
1
3.2. Beszélünk akut és krónikus fertőzésekről. Akut fertőzés a sérüléstől, műtéttől számítva 1-2 hónapon belül jelentkezik. Ebben az esetben a fertőzés szoros összefüggésben álla traumával, műtéttel. Krónikus esetben a gyulladás ennél későbbi időpontban manifesztálódik, ahol már leginkább a beteg szervezetében más testtájon fellépő gócnak a véráram útján történő fertőzése az ok. 3.2.1. Kockázati tényezők: - a beteg állapota - a sérülés körülményei - a sérülés kiterjedése - a sérült terület keringési viszonyai - az első ellátás ideje, szakszerűsége - az utókezelés, ellenőrzés és a beteg-orvos kommunikáció - a beteg szociális és mentális helyzete 3.2.2. Felosztás - bőr felszíni sebfertőzései, - bőr alatti szeptikus folyamatok, - a lágyrészek mély fertőzései, szúrt, roncsolt, zúzott sérülések után, - nyílt törések lágyrész és csontseb fertőzései, - műtét utáni mély, csont, velőüreg fertőzések, - izületi fertőzések. 3.2.3. Tünetek A végtagrész fájdalmas, a seb vörössé, fájdalmassá, duzzadttá, meleggé válik, esetleg váladékozás indul, a végtag funkciója jelentősen csökken , vagy kiesik. Általános tünetek kísérhetik: borzongás, hidegrázás, láz, sápadtság, elesettség. II. Diagnózis 1. Akut esetekben: 1.1. Anamnézis: a bőr folytonosságát megszakító sérülés, orvosi beavatkozás. Nem friss, „megmagyarázhatatlan” esetekben keresni kell az előzményben kiváltó okot. 1.2. Fizikális vizsgálat: gyulladásra jellemző elváltozások, a klasszikus tünet együttes nincs mindig egyszerre jelen. Velőűr folyamatnál a végtag duzzanata és az izületek mozgáskorlátozottsága, fájdalma komoly tünet. A fertőzésre jellemző a fűrészelő lázmenetis 1.3. Képalkotó vizsgálatok - Rtg: friss esetben jelentős eltérés általában nem észlelhető - UH: friss esetben folyadék, szövetközti vizenyő kialakulása - CT: friss esetben általában kis jelentőségű - MR- inkább lágyrész folyamatoknál, szóba jön akut esetben - Izotóp: chr. recidív folyamatokban segít. - Angiografia: kiterjedt roncsolással járó sérülések, ismert a keringést befolyásoló betegségek esetén. 1.4. Labor:atóriumi vizsgálatok: We, vérkép, CRP, procalcitonin monitorizálás. 2. Krónikus fertőzés: -
Fizikális vizsgálat: gyulladásos elváltozások nem mindig állnak fenn, tartós váladékozás Laboratóriumi eltérések:- sokszor nem kórjelző UH vizsgálat- krónikus esetben nem indokolt RTG- nagy jelentőségű, csontfolyamat, a törésgyógyulás megítélése miatt MR- csontfolyamatnál nem alkalmazzuk Izotóp- a folyamat kiterjedése, mélysége szempontjából iránymutató.
III. Kezelés 1. Cél: a fertőzés legkorábbi felismerése alapján, a legkevesebb végleges károsodás melletti gyógyulás elérése. - konzervatív: felszíni bőrfertőzések esetén.
2
- műtéti A fertőzések kezelésénél többszöri műtéti ellátás is szükséges lehet , mindaddig, amíg a fertőzés következtében elhalt szöveteket el nem távolítottuk és ezzel a további fertőzést meg nem akadályoztuk. 2. Sebészi módszer: széles lágyrész feltárás, radikális sebkimetszés, minden elhalt szövetdarabot el kell távolítani. Sebzárás akkor végezhető, ha a sebészi eljárás mellett alkalmazott egyéb kezelésekkel a fertőzés megszüntethető. Különbséget kell tennünk olyan fertőzött sebek esetében, ahol nincs törés illetve rögzítő fém, illetve aközött, ahol van. 2.1 Azoknál a sebeknél, ahol csak lágyrész fertőzéssel állunk szemben ,a diagnózis felállítása után történő azonnali sebfeltárás, az elhalt szövetek eltávolítása, megfelelő sebkezelés és kezdetben széles spektrumú, majd tenyésztés alapján beállított célzott antibiotikum adás általában megállítja a fertőzést. Szükség esetén ezt a sebtisztítást még 2-3 alkalommal meg kell ismételni. Ha bármilyen oknál fogva a műtéti körülmények között végzett tejes sebfeltárás időpontja csúszik (beteg állapota, beleegyezés hiánya) szükséges a seb, tályog, fertőzőtt haematoma megnyitása, tenyésztés levétele és ezzel a gyulladásos folyamat átmeneti kezelése. A gyulladásos folyamat gyógyulása után szükségessé válhat az elhalt, eltávolított lágyrészek pótlása, mely történhet egyszerű bőrátültetéssel, a környezetből vett bőrlebenyek felhasználásával, vagy távoli un. szabad érnyeles lebenyek mikro-sebészeti módszerrel történő átültetésével. 2.2 Törések, csontegyesítő műtétei után fellépő fertőzések. A baktériumok a fémanyag felszínére telepedve tartják fenn a fertőzést és ez csak úgy szüntethető meg teljesen, ha a fémanyagot eltávolítjuk. Itt különbséget kell tennünk akut, illetve krónikusan jelentkező fertőzés között. 2.2.1. Akut fertőzés esetében a legkorábbi sebfeltárás, radikális sebtisztítás , sebkezelés és antibiotikum adás megoldhatja a gyulladást, de minden alkalommal ellenőrizni kell a rögzítő fémanyag stabilitását, mert csak emellett tudjuk a fertőzött törést kezelni. Amennyiben szükséges, ki kell egészíteni a már bennlévő rögzítő fémet, esetleg ki kell cserélni, hogy nagyobb stabilitást érjünk el. Leggyakrabban, a fertőzött törést fixateur externe-vel kezelünk. Ennek hátránya, hogy az izmokon keresztülhaladó csavarok blokkolják az izmok működését, esztétikailag bántó és viselése kényelmetlen. Különbséget kell tennünk abban, hogy az alkalmazott fém eltávolítható-e vagy pedig véglegesen került beültetésre. Amennyiben az implantátum rövidebb-hosszabb idő múlva eltávolítható, úgy „kontrollált” fertőzésről beszélhetünk. Ebben az esetben a törés gyógyulásáig, illetve a fémanyag eltávolításáig rendszeres ellenőrzés mellett történik a beteg ellátása, majd a törés gyógyulása után a fémkivételt követően a gyulladás általában megszűnik. 2.2.2 Krónikus esetben a gyógyult törés mellett a fémanyagot és az elhalt, gyulladt csontokat, lágyrészeket el kell távolítani és ebben az esetben a fertőzés az esetek jelentős részében gyógyul . Krónikus, fertőzött, nem gyógyult törés esetén szeptikus álízületről beszélünk. Kezelésénél az álizület legnagyobb stabilitást adó rögzítésére kell törekedni , az elhalt gyulladt csontokat el kell távolítani, a bakteriális fertőzésnek megfelelő antibiotikus kezelés mellett , az akut tünetek lezajlása után az álízületnél jelentkező csonthiányt pótolni kell. Ehhez csak a beteg saját csontja használható fel. A csontpótlás lehet a csípőlapátból kivett csontforgács, csontdarab, borda, esetleg szárkapocscsont átültetése akár mikro sebészeti módszerrel, valamint szegment eltolás . Szükséges lehet a korábbiakban már említett lágyrész pótlás is. 2.3.1. Az ízületeket érintő fertőzéseknél, melyeknél az izület felszínét alkotó savós hártya gyulladásos megvastagodásával illetve gennyes váladék termelésével állunk szemben. Akut esetben- rtg elváltozás nélkül - az izületi belhártyát, megfelelő antibiotikus kezelés mellett el kell távolítani az izületet öblíteni kell és tartós, lassú mozgatógép alkalmazásával a lehető legjobb izületi funkció megtartására kell törekedni.
3
Ezt a gyulladt hártyát anatómiai sajátságok miatt, csak néhány izület esetében tudjuk teljes egészében eltávolítani, tehát a kezelés sebészi része sok esetben korlátozott. Amennyiben a fertőzést így megállítani nem lehet, az izületi porc is gyulladt, illetve az elváltozás már a csontra is terjed, leginkább az érintett izület megszüntetése, elmerevítése jön szóba. Lehetőség van az izületi gyulladt szövetek eltávolítása után átmenetileg antibiotikummal átitatott csontcementtel (spacer) helyileg hatni a gyulladásos gócra, majd annak megszűnése után a csontcementet eltávolítva protézist beültetni. 2.3.2. Nehezebb a fertőzés kezelése azokban az esetekben, ahol olyan fémanyag kerül beültetésre, amely nem távolítható el. Konkrétan ezek a izületpótló protézisek. Ezen eseteknél is megkülönböztetünk akut és krónikus állapotot. 2.3.2.1. Akut esetben, mely a beültetést követő 2 hónapon belül jön létre, általában a műtéttel kapcsolatos szövődményről beszélünk. A seb és a protézis feltárása, kitisztítása, átmosása mellett alkalmazott antibiotikus kezelés gyógyulást eredményezhet, ezeknél az eseteknél az izület általában stabil. De fel kell arra is készülni, hogy a váladékozás nem áll meg , mert a baktériumok a protézis fémanyagára telepednek és onnan csak a protézis kivételével távolíthatók el. 2.3.2.2. Késői, krónikus fertőzés az esetek nagy számában valamilyen, a beteg szervezetében lévő fertőzéses góc miatt alakul ki, a véráram útján terjedve. Ennek megfelelően a fertőzést egészen más baktériumok okozzák, mint akut esetben, sokkal ellenállóbbak, így nehezebben kezelhetők. A protézis rendszerint már kisebb-nagyobb lazulást mutat az rtg felvételen. Ha jelentős lazulás nincs, a betegnek fájdalmai sincsenek, úgy kompromisszumos megoldásként, állandó kontroll mellett a gyulladást kezelve a prothesist benthagyjuk. Fájdalmak, panaszok, rtg felvételen látható lazulás esetén protézis eltávolítása indokolt. A beteg korától, általános állapotától, a kórokozó baktériumtól és a csont állapotától függően több lehetőség áll rendelkezésünkre. Csípőprotézis kivétele után újabb izületi pótlás nem történik, a beteg úgynevezett ”lengő csípő” kialakításával él, a végtag különböző fokú megrövidülése és kifordulása mellett. Ekkor a gyulladásos folyamat hosszabb-rövidebb idő után megszűnik, a csípőizület körül kialakuló hegesedés következtében a végtag segédeszközök használatával terhelhetővé válik. Lehetséges a gyulladt protézis kivétele után akár abban a műtéti beavatkozásban történő cseréje. Ilyenkor természetesen a gyulladásos folyamat fellángolásának nagy a veszélye. Történhet újabb protézis beültetés, hónapokkal, évekkel a kivétel után, amikor semmilyen gyulladásra utaló klinikai és laboratóriumi jel nincs. Természetesen ismételt gyulladásos szövődménynek ilyenkor fokozott a rizikója. Átmenetileg ezeknél az eseteknél is beültetésre kerülhet a korábban már említett antibiotikumot tartalmazó csontcement, majd a fertőzés lezajlása után a cement eltávolítása mellett az újabb protetizálás. A biztos fertőzésmentességet ebben az esetben sem lehet garantálni. Más izületi protézisek esetén a fent említett lehetőségek mellett az izület elmerevítése jön általában szóba. 2.4. Mi történik abban az esetben, ha nem történik meg a gyulladásos szövődmény ellátása, esetleg a beteg beleegyezése hiányzik? Sebészi fertőzéses szövődmény az esetek 95%-ban nem gyógyítható másképpen, csak sebészi módszerekkel. A seb kitisztítása mindig elsődleges, amelyet ki kell egészíteni a megfelelő antibiotikus kezeléssel. A feltárás elmaradása következtében a gyulladásos folyamat tovább terjed. Akut esetben főleg a lágyrészeket érintve jelent veszélyt, de az ízületeket is magába foglalhatja, törés esetén pedig fokozatosan erre is ráterjedhet. Ez a végtag elvesztésével járhat, de a beteg életébe is kerülhet.
4
A fertőzés véráram útján más testtájékra is tovább terjedhet, a tüdő, az agy a máj, vesék és a szív elváltozását is okozhatja, mely súlyos egészségkárosodást illetve halált is okozhat. Krónikus esetben a hosszantartóan fennálló fertőzés a csontok, izületek kezelhetetlen elváltozását okozhatja, mely csak a végtag amputálásával oldható meg. Emellett a szervezet krónikus gyulladásos állapota is kialakulhat, főleg a veseműködést érintve, mely hosszan tartóan fennállva kezelhetetlenné válik. IV. Rehabilitáció Igen fontos a gyulladásos folyamatok következtében kialakuló izületi funkció beszűkülés esetén a korai passzív mozgatás, majd a tartós irányított aktív torna. Esetleg merev izületek, végtag hosszkülönbségek miatt a járástanítás, segédeszközökkel való ellátás, ortopéd cipők, külső rögzítők használata. Otthoni tisztálkodást, napi szükségletek kielégítését könnyítő eszközökkel való ellátás. . A fizikális rehabilitáció mellett igen fontos a mentális rehabilitáció is. V. Gondozás A teljes gyógyulást nem mutató, időszakos, vagy állandó sipollyal bíró területek sebészi gondozása fontos követelmény. A rendszeres kötéscserékre a beteget meg kell tanítani, ha erre nem alkalmas a háziorvos által is elvégezhető. A folyamat aktivitásától a beteg szociális és mentális helyzetétől függően rendszeresen szakorvosi ellenőrzést kell végezni. Szövődmények 1. Általános- az altatással, gerincvelő érzéstelenítéssel összefüggő szövődmények. 2. Speciális - a fertőzéses folyamat továbbterjedése következtében szükséges lehet a végtag amputációja, sőt a szeptikus folyamat a beteg általános állapotát is veszélyeztetheti, halált is okozhat. A keringési állapot rosszabbodása miatt elhatározott amputációt megelőzően angiográfia és érsebészeti konzílium szükséges. A kialakult, életet veszélyeztető szeptikus folyamat miatt történő sürgős amputáció indikációját, minden esetben írásban, két szakorvos jegyezze. 3. A kezelés következtében váladékozó, esztétikailag bántó, fájdalmas hegek , alig mozgó fájdalmas izületek maradhatnak vissza. Végtag hosszkülönbségek alakulhatnak ki. 4. A műtétek, illetve az ezeket követő hegesedés következtében a végtagok artériás és vénás keringése , mozgató és érző beidegzése károsodhat. A vénás keringés károsodása miatt előfordulhat, mélyvénás trombózis és ebből indulóan tüdő embólia a megfelelő vérhígító kezelés ellenére. VI. Irodalomjegyzék A szakmai protokoll érvényessége: 2009. december 31.
5