Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja A jó- és rosszindulatú strumák sebészi kezeléséről Készítette: A Sebészeti Szakmai Kollégium
I. Alapvető megfontolások 1. Definíció A struma a pajzsmirigy megnagyobbodása. A hormontermelést tekintve lehetnek speciális, toxikus és nem toxikus strumák. A mirigy rosszindulatú daganatainak összefoglaló neve: malignus struma. 2.Etiológia 2.1. Nem toxikus (normofunkciós) strumák Diffúz struma: Megnövekedett pajzsmirigyhormon-igény, pubertas korban és terhesség alatt, fiziológiás körülmények között is létrehozhat pajzsmirigy megnagyobbodást. Golyvaendémiás vidékeken a tartós jódhiány következményeként alakul ki nagy számban. Kompenzatorikus pajzsmirigyhypertrophia jön létre, ha - congenitális enzimdefektus akadályozza a normális thyroxinszintézist - strumigen anyagok befolyásolják a hormonprodukciót (pl. thiokarbamid blokkolja a jódbeépülést, perchlorat és thiocyanat gátolja a jódkoncentrációt) - autosomalis recessiv génkárosodás öröklődik (dyshormonogenetikus golyva) Multinoduláris struma: A fiatalkori diffúz strumák a kor előrehaladtával göbös golyvákká alakulnak át. A dezorganizált hormonmetabolizmus eredménye, hogy néhány göb kolloidosan átalakul, bevérzések, cysták keletkeznek bennük, fibrosis és calcificatio következik be. A tipusos multinodularis golyva a degeneratív változások minden fázisát mutatja. Retrosternalis, ritkán intrathoracalis lokalizációja ismert. Solitaer, uninodosus struma: Lehetnek cystikusak vagy tömörek. Ez utóbbiak nagy része, 90 %-a benignus adenoma, 10 %-a karcinóma. Recidív struma: Kialakulásában szerepet játszhat az eredeti kórfolyamat progressziója vagy a pajzsmirigyműtétet követő relatív hormonhiányra visszavezethető fokozott TSH-produkció. 2.2. Toxikus (hyperfunkciós) strumák Diffúz, Graves-Basedow struma: A pajzsmirigy megnagyobbodását a szervezet immunrendszerének megbetegedése idézi elő, amelyet genetikai predispositio, stressz tényezők és környezeti hatások együttesen hoznak létre. Az autoimmun folyamatban a pajzsmirigy membránján található TSH-receptorokkal szemben képződnek olyan antitestek, amelyek permanensen fokozzák a TSH hatását. Ennek eredménye a fokozott pajzsmirigyhormon-elválasztás, amely mind a T3-ra, mind a T4-re vonatkozik. Diffúz autonom struma: Nem immunogen a pajzsmirigy sejtjeinek hormon túlprodukciója, fokozott jódkínálat következménye. Multinoduláris toxikus golyva: Hosszú ideje fennálló göbös golyvában egy-egy göb válik autonommá, függetlenitve magát a TSH regulációtól. A fokozott hormontermelésért ezek a göbök felelősek. A vele járó szemtünetek enyhék, a cardiális ritmuszavarok viszont gyakoribbak, mint Graves-Basedow kórban. Solitaer toxikus göb/ toxicus autonom adenoma: Scintigraphián "forró" göbként mutatkozik. Lehet kompenzált és dekompenzált attól függően, hogy az általa termelt hormonok (elsősorban a T3) képesek-e supprimálni a göb körüli ép pajzsmirigyszövetet. Az adenoma méretével arányos hormontúlprodukciójának mértéke. Elsősorban középkorú nőknél és gyermekeknél fordul elő. Recidiv toxikus göbös golyva: Ha műtét után göb maradt vissza a meghagyott parenchymában, abból fejlődhet ki. 2.3. Speciális strumák Pajzsmirigy-gyulladások. Különböző etiológiájú, eltérő klinikai képet és kórlefolyást mutató megbetegedések tartoznak ide. Akut gennyes thyreoiditis. Ritkán előforduló, bakterialis infekciót követő, abscedáló folyamat. Leggyakoribb kórokozói a Streptococcus pyogenes vagy a Staphylococcus aureus, amelyek vagy haematogen úton, vagy a környezetből jutnak a pajzsmirigybe. Subacut (de Quervain) thyreoiditis: Feltételezetten vírus ethiológiájú (mumps, coxsackie) megbetegedés, elsősorban középkorú nőknél fordul elő. Hormonálisan kezdetben hyperfunctio jellemző, amelyet átmeneti hypofunctio követ, de gyógyulása után normális hormonstátusát visszanyeri a beteg. A pajzsmirigy megnagyobbodása mérsékelt , általában féloldali. Cytológiailag jellegzetes a sokmagvú óriássejtek jelenléte. Chronicus lymphocytás (Hashimoto) thyreoiditis: Ugyancsak középkorú nők jellegzetes megbetegedése, a nőférfi arány 15:1 . Számuk Csernobyl óta növekvőben van. Autoimmun megbetegedés, magas titerben
kimutathatók a serumban a thyreoglobulin és az antimicrosomalis antitestek. A mirigy lymphocytás infiltrációja korrelál az antitest-titerek értékével, gyakran kifejezetten intenziv, lymphocyta-follikulusok képződnek. Mikroszkópban jellegzetesek a megnagyobbodott, eosinophyl Askenazy sejtek. A nagyfokú lymphocytás beszürődés következtében a pajzsmirigy megnagyobbodik, állománya tömör, radírgumi -tapintatú, amely később - a folyamat előrehaladtával - a következményes fibrosis miatt igen keménnyé válik és súlyos hypothyreosisba torkollik. Hashimoto thyreoiditis precursora lehet malignus lymphomának. Chronicus fibrosus (Riedel) thyreoiditis: Az előbbi ritka formája, ahol a fibrosis olyan mértékű, hogy a pajzsmirigy szinte "deszkakemény" és nemcsak magára a mirigyre terjed ki, hanem a környező nyaki szerveket (izmokat, tracheát, nyelőcsövet) is invasive komprimálja. Még műtét közben is összetéveszthető a pajzsmirigy karcinómájával. 2.4. Malignus strumák. A pajzsmirigy rosszindulatú daganatainak összefoglaló neve. A legtöbb európai országban a ritka tumorok közé tartoznak, éves incidenciájuk 0,002 - 0,003 %. Sokkal gyakoribbak a klinikailag latens, más néven okkult vagy mikrokarcinómák (0,5-3,5 %), amelyeket gyakran csak véletlenül találnak meg benignus strumaműtétek sebészi preparatumaiban, vagy autopsiák során. Többségükből nem is fejlődik ki manifest rák. Golyvaendémiás vidékeken (Ausztria, Svájc) prevalenciájuk magasabb, elsősorban a follikuláris szerkezetü karcinomáké. Rizikófaktoruk: 1. Tartós jódhiány, következményes TSH hatás. 2. Röntgen és ionizáló sugárzás (elsősorban gyermekeknél 4 éves kor alatt). 3. Familiáris öröklődés medulláris rákokban (egyedül, vagy Multiplex Endokrin Neoplasia részeként). Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) klasszifikációja általánosan elfogadott beosztást adott a rosszindulatú pajzsmirigy tumorokról, amely morfológiai elváltozásokon alapul és utal a várható prognózisra is. Papilláris karcinóma: A legjobb prognózissal a papilláris szerkezetű pajzsmirigyrákok rendelkeznek, különösen a 40 évnél fiatalabb betegek esetén. Gyakori multicentrikus előfordulásuk és már korán adnak áttéteket a környéki nyaki nyirokcsomókba. Nem ritka, hogy egy-egy megnagyobbodott, áttétes nyirokcsomó a betegség megjelenésének első jele és a pajzsmirigyben még nem is tapintható a primaer tumor. Gyermekeknél 90 %-ban találunk a tumorral együtt nyirokcsomó metasztázist, felnőtteknél 40-50 %-ban. Távoli áttéteket főleg a tüdőbe, ritkán a csontokba ad. Az 5 éves túlélés papilláris rákok esetén 90 %, a 10 éves 80 %. Follikuláris karcinóma: Többnyire 50 éves kor felett jelentkezik, frequentáltabban golyvaendémiás, jódhiányos területeken, ami valószínűsíti a TSH indukáló szerepét. Lehetnek enkapszuláltak (tokkal körülvett), vagy invazíve növekvők, 20 %-ban oxyphil (Hürthle)-sejtesek. Az egyes follikuláris ráktípusok malignus potenciálja attól függ, milyen mértékben jelentkezik mikroszkóposan az ér- és tokbetörés. Nyirokcsomó metasztázisai ritkák, főleg haematogen úton ad áttéteket a csontokba. A follikuláris rákok 5 éves túlélése 80 %, a 10 éves 50 %. Az oncocytás (Hürthle)-sejtes tipus biológiai viselkedése aggresszívabb. Medulláris karcinóma: A parafollikuláris, vagy C-sejtekből származnak, amelyek az APUD-systémához tartoznak és a calcitonint termelik. Ha a tumor solitaer, ez sporadikus előfordulást jelent (80-90 %), mig multiplex formája familiáris megjelenést valószínűsít (10-20 %). Ilyen esetekben a medullaris (C-sejtes) rák autosomalis úton dominánsan öröklődik és már fiatal korban kifejlődik. A 10-es kromoszoma rendellenességét igazolni tudták, ez segíthet a jövőben a családokban érintett egyént megtalálni. Familiáris medulláris karcinóma együttesen is előfordulhat a mellékvese pheochromocytomájával és a mellékpajzsmirigy hyperplasiájával, ezt nevezik II.A típusú multiplex endokrin neoplasiának, más néven Sipple-syndromának. A II.B típusnál a mellékpajzsmirigy betegség helyett submucosus neurofibromatosisok szerepelnek. A calcitonin, mint tumormarker mind a diagnózisban, mind az után követésben segítségünkre van. A medulláris rák is előszeretettel ad nyaki nyirokcsomó metasztázisokat (60 %-ban), az 5 éves túlélés is 60 %, a tízéves 40 %. Anaplasztikus karcinóma: Az emberi szervezet legaggresszívabb tumora, expanzíve növekszik, infiltrálja a nyaki szerveket és egyidejűleg ad regionális nyirokcsomó és távoli áttéteket is. Incidenciája ugyancsak endémiás golyvavidékeken magasabb. A betegek többsége ritkán éli túl az 1 évet. Malignus lymphoma: Ugyancsak gyorsan növekvő, ritka nyaki daganat, idősebb nőknél fordul elő elsősorban. Szövettanilag gyakran csak immunhisztokémiai módszerekkel lehet elkülöníteni az anaplasztikus (kissejtes) karcinómától. 3. Klinikai tünetek Pajzsmirigy megbetegedéssel sebészhez forduló betegek panaszai két fő csoportra oszlanak: a mirigy megnagyobbodásából származó ill. a hormondysfunctióból eredő panaszokra. Nyaki tünetek: A strumák többségükben lassan nőnek, a betegek általában csak akkor jelentkeznek orvosnál, ha már kozmetikai problémát okoznak. Gyors, fájdalmatlan növekedés karcinómára vagy bevérzésre utal. Nyelési nehezítettség (dysphagia) thyreoiditishez és anaplasztikus karcinómához társul. A dyspnoe, stridor a trachea deviációjának vagy kompressziójának következménye, amit a pajzsmirigy aszimmetrikus megnagyobbodása
okoz. Rekedtség előzetes pajzsmirigy műtét nélkül csaknem biztosan malignus eredetű és az egyik nervus recurrens beszűrtségét jelenti. Jelentkezhet még hypothyreotikus golyvánál is, ha a hangszalagok oedemásak. A betegség természetéről sokszor már a beteg puszta megjelenése is árulkodik: az euthyreoid beteg konvencionálisan viselkedik. A hyperfunkciós gesztikulál, zajos, olykor nervosus. A hypothyreoid egykedvü, lassú mozgású, gyakran túlsúlyos. A nyak megtekintése, a nyeletés, a fizikális vizsgálat kezdete. Feltűnhetnek a tágult nyaki vénák (vena cava superior kompresszió, substernalis leterjedésnél), erythema (de Quervain vagy suppurativ thyreoiditis), pajzsporc deviációja (asszimmetrikus pajzsmirigy megnagyobbodás), "bőrbehúzottság" (lokálisan invazív rák). A nyak fizikális vizsgálatánál a beteg háta mögött állunk, jobb kezünkkel a jobb, bal kezünkkel a bal nyaki régiót tapintjuk át a musculus sternocleidomastoideus lefutásának megfelelően. Tapintjuk a göböket, majd felszólítjuk a beteget nyelésre. (Esetleg egy pohár vizet adunk előtte a kezébe, a nyelés megkönnyítésére). Ilyenkor ítélhetjük meg a rögzítettséget, a substernalis leterjedést ("búvárgolyva" ) . Végül a nyaki nyirokcsomók keresésével fejezzük be a vizsgálatot egészen az angulus mandibulae-ig. A hypothyreosis jellegzetes tünetei: száraz, pikkelyes bőr, vastagszálú, töredezett haj, macroglossia, renyhe reflexek. A hyperthyreosis jellegzetes tünetei: a Merseburgi Triász: 1/ struma, 2/ tachycardia, 3/ exophtalmus (ez utóbbi nem szükségszerűen társul hozzá). További tünetek: kézremegés (tremor), fokozott ingerlékenység, piros dermographismus, testsúlycsökkenés (megnövekedett étvágy ellenére), hasmenés, izomgyengeség, praetibialis oedema, vitiligo, hőhullámok, hyperreflexia, palpitációk. II. Diagnózis 1. In vitro diagnosztika Keringő pajzsmirigy hormonkoncentrációk meghatározása: normál érték: 55-150 nmol/l - serum thyroxin (T4) normál érték: 1,2-3,1 nmol/l - serum trijódthyroxin (T3) 8-26 pmol/l - szabad thyroxin (FT4) - normál érték: . szabad trijódthyronin (FT3) -normál érték: 3-9 pmol/l Hypothalamus-hypophysis müködés vizsgálata: - pajzsmirigy stimuláló hormon (TSH) normál érték: 0,5-5,0 mE/l - thyrotropin releasing hormon (TRH) - test. Pajzsmirigy dysfunctiós vizsgálatok: - autoantitestek TSH-receptor (TSH-R), peroxidase (TPO) thyreoglobulin (Tg) ellen - serum kalcitonin - normál érték < 0,08 ug/l - serum thyreoglobulin - normál érték < 1-35 ug/l - RET -Protooncogen kromoszóma identifikálása 2. In vivo diagnosztika - ultrasonographia - 131I és 99mTc scintigraphia - finomtü aspirációs cytológia - rtg (mellkas, trachea, nyelőcső) - laryngoscopia III. Terápia 1. Sebészi kezelés 2.1. Benignus struma műtéte: egy vagy kétoldali subtotalis resectio /nervus recurrens preparálás nélkül/ Normofunkciós golyvák műtéti indikációja: abszolút: a/ malignitas lehetősége klinikai vagy cytológiai vizsgálat alapján b/ nyaki szervek kompressioja esetén /III.std./ c/ legalább 1 évig tartó sikertelen gyógyszeres kezelés d/ retrosternalis v.intrathoracalis localisatio relatív: a/ hiányzó készség a tartós pm.hormonkezelés folytatására b/ kozmetikai és szocialis okok Funkcionalis és technikai követelmények: - funkciókímélő - törekedni kell minden fellelhető göb eltávolítására - drain /mindig/ egy-vagy kétoldali - adenomák, cysták esetén elégséges az enucleatio
-
potenciálisan malignus adenomák esetén azonban lobectomia /n.rec.preparálással/ és műtét alatti fagyasztott szövettani vizsgálat, ha Kocher-f.gallérmetszésből nem távolítható el a substernalis golyva, sternotomia végzendő.
Hyperfunkciós golyvák műtéti indikációja: 1 éves eredménytelen thyreostaticus kezelés után ! Indikáció: abszolút: a/ multinodularis toxicus golyva b/ nagy Basedow struma c/ uninodularis autonom adenoma, ha az átmérő nagyobb, mint 2 cm d/ malignitás gyanuja relatív: a/ gyermek- és fiatalkorban eredménytelen thyreostaticus kezelés b/ terhesség első két trimeszterében Funkcionalis és technikai követelmények - minél kevesebb pm.szövet maradjon még későbbi hypothyreosis árán is. A recidív hyperthyreosist minden úton el kell kerülni! - egy v.kétoldali subtotalis resectio maximálisan 2-3 g.pm.szövet visszahagyásával egy-egy oldalon - toxicus adenoma /M.Plummer/ esetén enucleatio - műtét előtt a beteget euthyreoid állapotba kell hozni Az előkészítés lehetőségei: - antithyreoidea gyógyszerek + Béta blokkoló (Propranolol) - Lugol cseppek + Béta blokkoló - esetleg a három szer együttes kombinációja Hypofunkciós golyvák műtéti indikációja általában nem javallt, kivéve, ha: - nyaki kompresszió - malignitás gyanuja áll fenn Recidív golyvák műtéti indikációja - malignitás gyanuja - jelentős mechanikai komponens áll fenn - kozmetikai indikáció csak lobus pyramidalis recidiva esetén Lehetőleg intracapsularis subtotalis resectio, a nervus recurrens és a parathyreoideák megkímélésével /sérülésük 6-szoros!/. 2.2. Malignus pajzsmirigytumorok sebészi kezelése Általában elfogadott műtét a teljes pm.kiírtás /thyreoidectomia/ a nervus recurrensek és a mellékpajzsmirigyek preparálásával - kivéve az 1 cm-nél kisebb, vagy encapsulalt papillaris és follicularis szerkezetű daganatokat, és az occult karcinómákat - nyaki nyirokcsomó áttétek esetén egy-, vagy kétoldali módosított radikális neck-dissectio - ha a karcinóma diagnózisa csak a műtét utáni szövettani vizsgálattal derül ki, secundaer beavatkozással kell a műtétet „komplettálni”. /Az ilyen műtéteket már célszerűbb arra specializált sebészeti intézetekben elvégeztetni./ - kiegészítő kezelés /J131 ill.irradiatio/ Műtéti érzéstelenítés: minden esetben intratrachealis narcosisban A műtétek legnagyobb részénél a Kocher-féle gallérmetszés elégséges feltárást ad . Substernalis golyva, nagy malignus tumor esetén, különösen, ha recidíváról van szó szükség lehet a sternum szétválasztására sternotomiára. Módosított radikális nyaki disszekció elvégzéséhez a standard Kocher-metszést egyik- vagy mindkét oldalon ki kell terjeszteni . IV. Rehabilitáció V. Gondozás 1. A pajzsmirigyműtétek intra- és postoperatív szövődményei Pajzsmirigysebészetben jártas szakember kezében a műtéti morbiditás alacsony, mortalitás 0-0,2 %. Néhány speciális szövődmény azonban életveszélyes állapotba sodorhatja a beteget, ezeket tehát megfelelő preparálási technikával, jó anatómiai ismerettel el lehet kerülni.
2. Intraoperatív szövődmények Vérzés: Az arteria thyreoidea superior gyakran már magasan több ágra oszlik és egy-egy ága kicsúszhat a ligatúrából. Megelőzhető kettős lekötéssel. Substernalis golyva kiemelésekor elszakad egy kisebb véna, vagy arteria. Sternofissurából felkereshető, ellátható. Erőteljes parenchymás vérzés keletkezhet antithyreoidea szerekkel hosszasan kezelt golyvák műtétei közben. Ezeket nyolcas öltésekkel csillapíthatjuk. Légembólia: Intubációs narkózisban végzett műtéteknél ezzel a szövődménnyel gyakorlatilag nem kell számolni. Ajánlatos azonban a tágult, nagy nyaki vénákat még átmetszésük előtt aláölteni. Nervus laryngeus recurrens inferior sérülése: A leggyakrabban létrejövő sérülés, elkerülhető az idegek műtét alatti identifikálásával. Pajzsmirigy centrumokban a permanens nervus recurrens bénulások aránya 1 % körüli. Mechanikus, de reverzibilis intraopertív károsodás következtében az ún. transiens bénulások elérhetik a 2-4 %ot, ezek 6 hónapon belül spontán megjavulnak. Egyoldali hangszalag bénulás rekedtséget, félrenyelést okoz, a kétoldali súlyos, többnyire sürgős tracheostomiát igénylő asphyxiát. Rosszindulatú daganatok, ill. recidívák műtéteinél különös gonddal (és műtéti jártassággal) kell ügyelni az idegek megváltozott anatómiai lefutására. Ugyanez vonatkozik a retrosternális nagy göbös golyvákra is. Nervus laryngeus superior sérülése: Tünetei nem annyira feltűnőek, mint a recurrens sérülés esetén. A felső póluson belépő arteriák ligatúrájánál keletkezhet. A hang minősége változik meg csupán: a magas hangok képzése válik lehetetlenné, a beszéd fáradékony lesz. 3. Posztoperatív szövődmények Utóvérzések: Típusosan az első 24 óra szövődménye, egyaránt lehet arteriás vagy vénás eredetű. A hirtelen kialakuló, nagyfokú vérzés nyaki duzzanatot, következményes gége és subglottikus oedemát okoz, légúti obstructio miatt életveszélyes állapotba kerülhet a beteg. Azonnali intubáció szükséges, a haematoma evakuálása, a vérzésforrás megkeresése és sebészi ellátása. Ha súlyos légúti obstructio alakult ki, az intubációt a reoperáció után is fenntartjuk, esetleg tracheostomára is sor kerülhet. Thyreotoxikus krízis: A hyperthyreosis akut, műtét utáni fellángolása életveszélyes helyzetet teremt a műtött beteg számára. Ma szerencsére igen ritkán fordul elő, csak inadequat műtéti előkészítés után lép fel, amikor a beteg még toxikus állapotban kerül műtétre. A klinikai kép típusos: magas láz, tachycardia (pitvarfibrillatio), nagyfokú nyugtalanság, delirium. Kezelése: nagydózisú thyreostaticum adása - 6 óránként 15-20 mg carbimazol, vagy propylthiouracil, Intrajód, Propranolol (1-2 mg) lassú infusióban EKG kontroll mellett. További supportív therápia: intravénás folyadékbevitel, jeges pakolások, oxigen, digoxin, corticosteroidok (Hydroadreson 500 mg iv.), 10 %-os MgSO4 (1-6 amp. laboratóriumi kontroll mellett), sedálás, széles spektrumú antibiotikum, totál parenterális táplálás. Végső esetben plasmaferesis. Mindezek intenzív osztályon, betegmonitorizálás mellett. Hypoparathyreosis: A mellékpajzsmirigyek excisiója vagy érellátásuk maradandó károsodása következtében hypocalcaemia alakul ki. A tünetek a műtét utáni első héten jelentkeznek: zsibbadásérzés a száj körül, tónusos görcsök a lábszár és a törzs izmaiban, őzfejtartás a kéz ujjaiban, nyelési nehezítettség, ritkábban laryngospasmus. Pajzsmirigyműtét után a serum-calcium szintet monitorizálni kell. A súlyos hypocalcaemia kezelése: 10 %-os Calcium-gluconat infusioban, szükség szerint 4-6 óránként megismételve, 2-3 g per os calcium hozzáadásával. Persistáló hypocalcaemia esetén ez utóbbit kell folyamatosan és tartósan adni D3-vitaminnal (25 000 - 100 000 E calciferol) kiegészítve. Követelmény nagyobb pajzsmirigymütétek során mindkét oldalon egy-egy mellékpajzsmirigy vizualizálása és finom vérellátásuk megőrzése. Szövetkímélő technikával a postoperatív hypoparathyreosisok száma nem több, mint 1-2 %. Hypothyreosis és recidiv hyperthyreosis: Hypothyreosis kialakulása total thyreoidectomia után evidens. Hyperthyreosis miatt végzett pajzsmirigyműtét után visszahagyott parenchyma hormonprodukciója nemcsak annak méretétől, hanem az alapbetegség pathológiai természetétől is függ, továbbá a beteg korától, a műtét előtti pajzsmirigyellenes antitestek titerétől, a pajzsmirigyállomány lymphocytás infiltrációjának mértékétől. Postoperatív hypothyreosis kisebb mértékben alakul ki toxikus nodularis golyvák mütétei után. Tapasztalt sebészi team műtétei után a hypothyreosis-ráta nem lehet magasabb, mint 10-15 %, a recidív hyperthyreosis rátának 5 % alatt kell maradnia. 4. Utógondozás Benignus struma műtéte után: • Recidiva megelőzés T4 –el • Se –calcium meghatározás • gégészet /nervus recurrens paresis/ • sTSH • ultrahang Malignus struma műtéte után: • J131 kezelés vagy percutan besugárzás • klinikai lelet
• • • •
sTSH TG, calcitonin sonographia rtg, csontscan, cytológia, J131 scan, CT, MRI /a lelettől függően/
Postoperatív gondozás A pajzsmirigy mütét utáni funkciócsökkenés a TSH fokozott elválasztását és recidiv struma kialakulását vonhatja maga után. A postoperativ gondozás elsődleges célja ennek megakadályozása. A másik cél a szövődmények kezelése. A gondozási elvek az alapbetegség és a mütéti eljárások szerint változnak. Bármilyen alapbetegség miatt szükségessé vált kétoldali subtotalis resectio vagy thyreoidectomia után a beteget élete végéig rendszeresen ellenőrizni kell. Az utánkövetés interdiszciplináris feladat, sebész, nuklearis szakorvos és endokrinológus részvételével. VI. Irodalomjegyzék 1. 2.
Clark O.H., Duh Q-Y., Kebebew E.: Updates of Endocrine Surgery. Surg.Clin.North.Am. Vol.84. 2004. Clark O.H., Duh Q-Y.: Endocrine Surgery. W.B.Saunders. Philadelphia, London, Toronto, Montreal, Sydney, Tokyo, 1997. 3. Deutsche Gesellschaft für Chirurgie: Leitlinien zur Therapie der benignen Struma. Grundlagen in der Chirurgie. Heft 3. 1998. 4. Deutsche Gesellschaft für Chirurgie: Leitlinien der Therapie maligner Schilddrüsentumoren. Grundlagen der Chirurgie. Heft 3. 1996. 5. Ésik O.: Irányelvek a pajzsmirigyrákok kivizsgálása, kezelése és követése során. Orvosi Hetilap. Suppl. 142. 2001. 6. Gaál Cs.(szerk.): Sebészet. Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest. 2002. 7. Leövey A.(szerk.) : A klinikai endokrinológia és anyagcserebetegségek kézikönyve. Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest. 2001. 8. Lukács G.: Benignus struma. In: Klinikai Irányelvek Kézikönyve. Medition Kiadó Kft. Budapest. 2002. 9. Morris P.J., Malt R.A.: Oxford Textbook of Surgery. Vol.1. Oxford University Press. New York, Oxford, Tokyo. 1994. 10. Röher H.-D.: Standards in der Strumachirurgie. Springer Verlag. 1995. 11. Schlumberger M., Pacini F.(szerk.): Thyroid Tumors. Éditions Nucléon. Paris. 1999.
A szakmai protokoll érvényessége: 2008. december 31.
