A Z
E L S Ő
K O M Á R O M
M E G Y E I
ARANYKOSZORÚS MESTEREK.
Lánczos Zoltán.
- Kézirat. Budapest, 1977. -
AZ
E L S Ő
K O M Á R O M
M E G Y E I
ARANYKOSZORÚS MESTEREK.
Lánczos Zoltán.
- Kézirat. Budapest, 1977. -
-
1 -
A mester cím használata a z iparban évszázados szokás volt. Használatát időnkint rendeletek, törvények szabályozták. Korunk ban ezt a címet csak az az iparos használhatja, aki képesítéshez kötött ipart űzve mestervizsgát tesz. A mestervizsga követelmé nyei magukkal hozták kézműiparunkban a "mester" cím becsületének reneszánszát. A z iparhatóságok és ipar-egyesületek mindent
meg
tettek annak érdekében, hogy a mesterek megbecsülése, annak minél szélesebb körben való megerősödése beoltsa a köztudatba, hogy az az iparos, aki a "mester" címet viseli, szaktudás, megbízhatóság tekintetében a többi iparos közül kiemelkedik, minden bizalomra és megbecsülésre
érdemes.
A z Országos Iparegyesület 1925-ben, az I. Országos Kézműipari Tárlat keretében megrendezte az első "koszorús mesterversenyt", a kézművesmestereknek módot nyújtva ezzel, hogy szaktudásukkal, munkájukkal kiharcolhassák maguknak a legmagasabb kitüntetést, a mesterek
kvalifikációjának
legfelső fokát jelentő aranykoszorús
mesteri címet. / 1 . / A bírálóbizottság igen nagy szigorral járt el. A verseny f e l tételeit is úgy állapították m e g , hogy e legmagasabb kitüntetés pártosan ne legyen odaítélhető senkinek, hogy a kézműiparosság és a nagyközönség mindenkor a legnagyobb tisztelettel és elisme réssel adózhassák az aranykoszorús mesteri cím viselői, mint szak májuk legkiválóbb munkásai
iránt.
A z első országos koszorús mesterversenyen a sok száz pályázó mester közül tizennégy fővárosi és négy vidéki mester nyerte el az aranykoszorús mesteri címet. Közülük kettő Komárom megyei szár mazású volt, akik szaktudásukat megyénkben alapozták m e g . Abból az elgondolásból kiindulva, hogy a megyénkből származó kiváló f i zikai munkásokról is éppen úgy méltányos a megemlékezés, mint a tudósokról, művészekről, az alábbiakban megyénk első két arany koszorús iparos-mesterének FORREIDER JÓZSEF lakatosmesternek és HENCZ VILMOS zongorakészítőmesternek szeretnék emléket állítani.
- 2 -
F O R R E I D E R
J Ó Z S E F
.
Komáromban / a mai Komárnóban/ született 1870-ben. Szülei egy jónevű komáromi épületlakatoshoz adták tanoncnak. A z ügyes, szakmáját komoly elszántsággal elsajátítani akaró fiú már tanonc korában kitűnt társai közül, első dijat nyert egy tanoncmunka k i állításon. A kezdeti siker is ösztönző hatással lehetett reá, mert a következő évben ismét olyan remekművet alkotott, mellyel másod szor is első dijat n y e r t . Szakrajzaival több komáromi és pozsonyi kiállításon is sikerrel vett részt. Mint fiatal segéd, a jónevű budapesti Jungfer Gyula cégtől kapott állás-ajánlatot. A tudni, tanulni vágyó ifjú kapva kapott az ajánlaton, Pestre költözött, ahol tág tere nyílt a műlakatosság magasabb fokának elsajátításá r a . Tudását esti és vasárnapi technológiai szaktanfolyamokon b ő vítette, s ezeken évről évre elnyerte az első jutalmat. Tudásvágya arra sarkalta, hogy külföldre menve bővítse szaktudását, tapasztalatait. Első állomása Berlin v o l t . Itt ványai alapján -
- bizonyít
egy kiváló műlakatos cégnél nyert alkalmazást.
Nem kellett hosszú idő arra, hogy itt is a z első helyre küzdje fel magát és az 1 8 9 6 . évben Berlinben rendezett
iparkiállításra
már ő kapott megbízást a cég kiállítási tárgyainak elkészítésére. Munkaadója egyre több olyan megrendelést kapott, melynél a m e g rendelő kikötötte, hogy a "magyar munkás" készítse e l . A műlakatos ság hazájában, Németországban, ilyen sikereket elérni, nem volt kis dicsőség. Sikerekben eltelt négy eredményes esztendő után visszatért hazájába és Budapesten telepedve le, egy Schiller nevű lakatos társával "Forreider és Schiller" néven nyitott műhelyt. A kezdet nagyon nehéz volt, lassan épült ki megrendelő-körük. Egy m ű v é sziesen kovácsolt nehéz rácskapu, melynek megrendelője egy gazdag budai polgár volt, ró irányította az építkezők figyelmét : egyre másra kapta a megrendeléseket. A z 1900-ban Párizsban rendezett világkiállítás magyar csoport ja részére is készített munkákat. 1901-ben elnyerte a kereskedelmi miniszter iparművészeti nagyérmét, a következő évben a kétezer
- 3 -
koronás nagydíjat. A turini kiállításon kitüntetést, St.Louisban aranyérmet, Milánóban díszoklevelet kapott. A hazai és külföldi kiállításokon elért sikerei jutalmául 1907-ben Forreider Józsefet a király a koronás arany érdemkereszttel tüntette k i . 1915-ben megvált társától és egyedül vezette műhelyét. 1925-ben, az I.Országos Kézművesipari Tárlat kapcsán megren dezett koszorús mesterversenyen elnyerte az aranykoszorús mester címet. A z ex-re a kiállításra készült remekét, egy művészi kivitelű sírrácsot, Komárnóba, szülei sírjára szállíttatta, gyermeki hálás szeretetének
jeléül.
- o - o -
H E N C Z
V I L M O S .
A másik Komárom megyei származású aranykoszorús
iparosmester
HENCZ VILMOS, Gutta / G u t a / községben született 1 8 7 9 . január hó 1.-én. Kezembe került zamatos, közvetlen stílusban megírt önélet rajzát kár lenne átírni, ezért az alábbiakban szószerint közlöm: "Atyámnak, ki London, Párizs és Berlinben szerzett dicsősé get a magyar műbútormunkásnak, Guttán volt az asztalosműhelye. Ezen oknál fogva érthető tehát, hogy nem volt könnyű sor a gyer meknevelés. Pedig voltunk ám elegen. Nyolcéves koromban atyám megállapította, hogy az alkotás t e rén valóságos zseni vagyok, mert oly billentyűszerkezetet konstruáltam, mely a szék deszkájára alkalmazva, automatikusan olyan nagyszerű tűszúrást produkált, hogy nem volt az a türelmes vendég, ki ijedtében fel nem ugrott volna helyéről. Nem kevesebb lelemé nyességgel oldottam meg a templom harangjának elnémítását is, melynek alapján nem volt olyan legény a faluban, ki aznap meg tudta volna szólaltatni az elnémult harangot. Egyébként a benfentesek akkor igen nagy jövőt jósoltak nekem - az akasztófával kap csolatban.
- 4 -
Tizenegyéves koromban az édesapám elég érettnek látott a kenyérkereső munkára, melynek értelmében be is fogadott a m ű helyébe inasnak. Ezt könnyen megtehette, mert a munkához teljes ambíciót éreztem és mert akkor m á r elvégeztem a hat elemi isko lát. Örök rejtély marad előttem, hogy miként ugorhattam át agy évet, holott nálam ostobább tanuló alig volt a faluban. Talán egy fiúra emlékezem, ki túltett m é g rajtam is. Úgy tudom, hogy őt azóta megválasztották Gután bírónak. Tanonckodásom tizenhatéves koromig tartott. A munkát szeret tem, mely sokszor reggel 4-től este 11-ig tartott. Ám akkor m é g nem voltak nyolc óra munkaidőt parancsoló szakszervezeti törvé nyek. Az elemi iskolában tanúsított ténykedésemmel ellentétben, akkor m á r szerettem a szép és j ó , de legfőképpen a tudományos és szakkönyveket, melyeknél sokszor állítottam fel magamnak önálló teóriákat
is.
A z ipariskola, de különösen apám tanai nyomán, abban az idő ben festészettel is foglalkoztam, mely körülménynek nagy része volt abban, hogy felszabadulásom után közvetlenül elhagytam a szülői házat. Ugyanis
- minden bizonnyal túlbecsülve képességeimet - elég
merész voltam képmegrendeléseket is lebonyolítani. Az ebbeli m ű vészetemnek első komoly megnyilvánulása egy kocsmai címtáblán domborodott k i , melyre egy mulató magyart kellett
festenem.
A
mulató magyarnak azonban igen savanyúra sikerült az arca. Ugyancsak akkor ért az a megtiszteltetés, hogy a főtisztelendő úrtól, egy, a falu végére felállítandó feszület megfestésére kap tam megbízást, annak ellenére, hogy vele gyakran kerültem kon fliktusba
- úgy emlékszem -
templomkerülés
címén.
Természetesen
a feszület is elkészült és szintén akaratom ellenére, a plasztikai és egyéb hibákon kívül, még az a botrányos hiba is jelentkezett, hogy az arcra nemcsak hogy a megfelelő fájdalmas áhítatot nem tudtam rá varázsolni, de egyenesen a legderültebb hangulatot fejette ki. Eszerint tehát, a nem valami fényesen sikerült f e születen maga a főtisztelendő is nevetett és csodálkozott azon, hogy a kép nem hangosan kacag. De azért a feszület mégis csak kikerült a falu végére. Épp itt volt azután a b a j , mert az e l fogultabb hivők között az a téves nézet alakult k i , hogy én a csúfságot szándékosan követtem el. És ennek alapján egyszerűen kiszekáltak a faluból. Ez a körülmény tehát nagyban hozzájárult
- 5 -
ahhoz, hogy tizenhatéves koromban elhagyjam a szülői házat. Budapestre kerültem, hova egyébként a régi vágy, a tovább képzés vágya is hozott. Itt tanultam meg magánúton a középisko lát. Előszeretettel léptem a munkába olyan műasztalos üzemekben, ahol az egyéni ambícióm észrevevését sejtettem. Ezek közül Berák, Dormann és Szloboda műasztalosmestereket említem m e g , kiknél rövid idő alatt vezető szerephez
jutottam.
Hivatásomat, munkámat bármennyire is szerettem és úgy é r e z tem, hogy azon a téren az elsők közé tartozom, mégis egy leküzdhetelen vágy égett lelkemben, a zongoraépítés tudása. Láttam, hogy a zongora sírni, nevetni és imádkozni tud. A legnagyobb szeretettel tanulmányoztam a német zongoraszakkönyveket, melyekből a zongoraépítés elemeit csakhamar megismer tem, úgyannyira, hogy már csak egy kis gyakorlatot láttam szük ségesnek. Ezen okból Thék Endréhez mentem, ki megismerve célomat a legjóságosabb szeretettel fogadott. Ott sem lehettem utolsó l e gény, mert Thék papa kedves öcsémnek szólított és büszke volt reám. De én még büszkébb voltam, mert egyenesen az első Ferenc József magyar király akkor megrendelés alatt lévő koncert-zon gorájának készítését
bízták
reám.
Úgy 1905 táján a Thék-gyárban kitört a nagy sztrájk, mely a zongoraosztályt is magával ragadta. A sztrájk hónapokig tartó tétlenségre kárhoztatta a gyár munkásait, kik közül tán én é r e z tem a legjobban a munkanélküliség átkát, az unalmat. Ekkor kerültem Havlichek zongoragyároshoz, kinek gyárában csakhamar művezető lettem. Ott született meg az első találmányom, az egyszerű ismétlőszerkezet, mely a drága angol mechanikát tel jesen pótolta. 1907-ten önállósítottam magamat, mint zongoraépítőmester. Saját műhelyemben a zongorák tökéletesítésére irányuló k í sérleteket végeztem, bár nyilvánvaló volt előttem, hogy az e z irányú
törekvések homlokegyenest ellenkeznek a vagyonszerzéssel.
Kísérletezéseim szabadalmazott találmányokat eredményeztek, melyek közül kettő és pedig tömeggyártásra alkalmam olcsó zongora, valamint automatikus csukóberendezés Amerikában van forgalomban. Ma,úgyhiszem, a kétszeri kereszthúrozás elvének tökéletes
- 6 -
kidolgozásával, valamint a stabil és szabatos működési hangfogómmal nagy lépéssel vittem előre a zongora fejlődését. És most, mikor az Országos Iparegyesület minden áldozatra kész, agilis rendezősége, mint a becsületes törekvő munka jutal m á t , átnyújtotta nekem a legszebbet, a legértékesebbet, az arany koszorút, bevallom, hogy lelkem mélyén ott tombol az öröm és k e serűség vegyes érzése. Öröm a nagyszerű kitüntetésért. De ugyan ekkor egy végtelenül fájdalmas jelenség festi magát szemeim e l é , mint egy átok, egy lesújtó rideg valóság, mint egy megdönthetetlen tragédia... Ebben a magára hagyott magyar hazánkban nem kell a magyar munka."
Jegyzet. 1./ Ezüst- és bronzkoszorús mesterek is voltak.
