AZ ATLASZ CÉDRUS EKTOMIKORRIZÁI: A MEGISMERÉS ÉS A TÁVLATOK ABOUROUH M. Erdészeti Kutatási és Kisérleti Osztály B.P. 763 Agdal - RABAT MAROC Összefoglalás: A Cedrus atlantica Manetti, mint az erdei fafajok többsége, idôs korában több szimbionta gombával képez ektomikorrizát. Ezek a gombák elsôsorban a Basidiomycetes osztályba tartoznak. Több féle mikorrizát sikerült elkülöníteni morfológiai és anatómiai alapon. Többnyire igen egyszerűek, de a színük, a köpeny vastagsága és szerkezete, a Hartigháló behatolási mélysége, stb. változik a gomba partnertôl függôen. Az erdészeti csemetekertekben ennek a fafajnak a csemetéi, még mesterséges beoltás esetén is csak kivételes esetben képeznek mikorrizát. Véleményünk szerint ezért két tényezô felelôs: a gyorsan fejlôdô gyökérrendszer és a gyökerek által kiválasztott, viszonylag nagy mennyiségű fenolok. A jelenlegi munkák célja ennek a hipotézisnek az igazolása. BEVEZETÉS A növények többségének gyökérzete és a talajban élô gombák között szimbiózis alakul ki, amit mikorrizának nevezünk. Morfológiai és anatómiai kritériumok alapján ezeket a társulásokat több tipusra szokás felosztani. Közülük a legfontosabbak: az ektomikorrizák és az endomikorrizák. A természetben a Cedrus nemzetség fajai, mint a legtöbb erdei fafaj, ektomikorrizát képeznek (Meyer 1973), amelyet a mikorrizált gyökér körüli gombaköpeny és a kéregsejtek közé behatoló Hartig-háló jellemez (1. kép). A Cedrus atlanticán ezideig elvégzett számos kísérlet keveset mond a szimbiózisnak errôl a formájáról, annak ellenére, hogy ez feltehetôen nagy szerepet játszhat a cédruserdôk természetes felújulásában (Lepoutre 1961). Valójában túl kevés információ áll rendelkezésre a természetes ektomikorrizák különbözô tipusairól és a gomba partnerekrôl, a fiziológiájukról és biológiájukról, valamint a gyakorlati felhasználásukról és elônyeikrôl. AZ ALKALMAZOTT ANYAGOK ÉS MÓDSZEREK A természetes ektomikorrizák morfológiai és anatómiai megfigyelése A megfigyeléseinket részben különbözô csemetekertekbôl származó csemetéken, illetve a Rifhegységbôl és a Középsô-Atlaszból begyűjtött mintákon végeztük. Az erdészeti csemetekertekben a csemetéket, a nevelôedény révén teljes gyökérrendszerrel emeltük ki, ugyanakkor az erdôben gyűjtött, 20-30 cm mély, talaj-gyökér minták véletlenszerűek voltak.
A laboratóriumban a talajt vízsugárral mostuk le a gyökérrôl. A kimosott gyökereket 6,5x nagyítású binokuláris lupéval vizsgáltuk meg, hogy elkülönítsük a különbözô tipusú ektomikorrizákat az általános formájuk, az elagazódásuk módja, valamint a köpeny szine és felületi szerkezete alapján. Mindegyik típus jellegzetes képviselôjét lefényképeztük, leírtuk, és formalin-ecetsav-alkohol 90-5-5 %-os oldatában, környezeti hômérsékleten konzerváltuk (Johansen 1940). Abból a célból, hogy kiegészítô információkat nyerjünk a köpenyrôl és a Hartig-hálóról, a rögzített ektomikorrizákból kézi metszeteket készítettünk. Ezeket tárgylemezre montíroztuk egy-két csepp 0,05 %-os, Amann-féle lactofenolban feloldott gyapotkék oldatban, fedôlemezzel lefedtük és mikroszkóp alatt vizsgáltuk. Tiszta gombatenyészetek elkülönítése Az izolálás történhet akár az ektomikorrizából, akár a termôtestbôl kiindulva. Az ektomikorrizákat mindenekelôtt bô csapvízben lemostuk és felületi fertôtlenítést végeztünk rajtuk. Több fertôtlenítési eljárást teszteltünk. A fertôtlenített ektomikorrizákat többször lemostuk steril desztillált vízzel és gélezett táptalajba helyeztük, aminek a felületén néhány milligramm benomyl volt. Az inkubálás +22 ± 1 Co-on történt. Az erdei mintavételi helyek közelében lehetôség szerint úgy gyűjtöttünk gomba termôtesteket, hogy bemutassuk a különbözô fejlôdési stádiumokat. A termôtesteket viaszos papírból készített zacskókba helyeztük és azonnal laboratóriumba szállítottuk ôket. Az izolálást a lehetô leg-gyorsabban elvégeztük a begyűjtés után. Erre a célra a fiatal, nem rovarrágott és nem penészes termôtesteket választottuk ki. A gomba alsó és felsô részéhez tapadt törmelék eltávolítása után, a kalapból, vagy tönkbôl kivágott 3-5 mm hosszú szövetszeleteket benomylt tartalmazó, gélezett táptalajra helyeztük és 22±1 Co-on inkubáltuk. Az elkülönített gombák ektomikorrizáló képességének vizsgálata Ezzel a kísérlettel az volt a célunk, hogy meghatározzuk az adott gombatörzsek ektomikorriza képzô képességét, azaz azt, hogy képes-e a természetben szimbiózisra. Ahhoz, hogy ezt a vizsgálatot elvégezzük, a Fortin és munkatársai (1980) által használt "lapos növekedési zacskó" technikát alkalmaztuk. Mesterséges inokulálás csemetekertben A csemetekertben végzett mesterséges gombaoltási kísérletekben a természetes cédruserdôk talaját, Pisolithus tinctorius spórát, valamint tiszta Pisolithus tinctorius és Telephora terrestris micélium tenyészeteket alkalmaztunk. Ezeknek a kísérleteknek a részleteit Ruehle et al. (1981) és Abourouh (1983, 1993) tették közzé. AZ EREDMÉNYEK ÉS FEJTEGETÉSEK
Természetes ektomikorrrzák a csemetekertben A Cedrus atlantica Manetti csemeték természetes úton ritkán mikorrizálódnak a csemetekertekben (1. táblázat). A néhány elôkerült mikorrizált csemete mindegyike a mkhenzai (Rabat) kísérleti csemetekertbôl származik. Az ektomikorrizák ebben az esetben mind egyetlen típusúak, így tehát egyetlen mikorriza gomba alakította ki ôket. Monopodiálisak, feketék és hasonló színű, merev hifákból állnak (1. fénykép). Ezért a mikorrizáért felelôs gomba nem más, mint a Cenococcum geophilum Fr., amely Marokkóban széles körben elterjedt (Abourouh, 1991). Az ugyanolyan körülmények között és ugyanabban a közegben nevelt Pinus pinaster, P. halepensis és P. canariensis viszont bôségesen mikorrizáltak voltak. Az ektomikorrizák dichotomikus elágazásúak voltak és legalább két gombafaj alakította ki ôket, köztük a Cenococcum geophilum Fr. 1. táblázat A Cedrus atlantica Manetti csemeték természetes mikorrizációja Csemetekert Mkhenza Ras El Maa Ait Oufella Aghbalou Taddoute Ain Rami
Régió Rabat Azrou Itzer Khénifra Boulmane Chefchaouen
A csemeténkénti ektomikorriza %-a 3 0 0 0 0 0
A mikorrizált csemeték %-a 8 0 0 0 0 0
A többi csemetekertben, amelyek néha nincsenek is messze a természetes cédrus állományoktól, egyetlen egy mikorrizált csemetét sem találtunk. A gyökerek viszonylag rövidek és vastagok voltak, de egyiken sem tünt fel ektomikorrizás fertôzés. Kivéve azt a néhány Cenococcum geophilum által képezett mikorrizát, a Cedrus atlantica csemeték elkerülték a természetes mikorrizálódást. Ez a megállapítás egyezik Boullard (1957) és Marx (1979) megfigyelésével, miszerint a fiatal cédrusokon nagyon ritka az ektomikorriza. A természetes mikorrizának ez a hiánya nem azoknak a külsô tényezôknek köszönhetô, mint például a csemetekertek nagy távolsága a természetes cédrus állományoktól, vagy a nem megfelelô termesztôközeg, hanem inkább a faj belsô tulajdonságainak. A gyökérrendszer morfológiájára gondolunk, amelyet a kevés rövid gyökér jellemez, noha ezek lennének képesek átalakulni mikorrizává (Aldrich-Blacke, 1930) és az ennek az erdei fafajnak a gyökereiben jelen lévô fenolokra és/vagy a mikorriza gombák minôségére (Foster és Marks, 1967). Ektomikorizák a természetes cédrus állományokban A természetben ezideig 14 különbözô típusú, de jellemzô ektomikorrizát találtunk: a gombaköpeny és a Hartig-háló jelenléte szerint (eddig még nem publikált eredmények). Ezek
az ektomikorrizák változatos köpenyszínt, és szerkezetet mutatnak, különbözô a Hartig-háló behetolási mélysége, de mind egészen egyszerű, húsos és hosszabb, mint azok, amelyeket szokás szerint a Pinusokon megfigyelhetünk (2-8. fényképek). Az eredményeink csak megerôsítik Boullard (1957), Lepoutre (1961), Marx (1979) valamint Hocine és társai (1990) megállapításait, melyek szerint a cédrus mindig egyszerű ektomikorrizát képez, amely idôvel számos típusra differenciálódhat. Számos szimbionta gomba felelôs ezért a természetes mikorrizációért, számításba véve a megfigyelt mikorrizák morfológiai és anatómiai különbségeit. Körülbelül 14 különbözô nemzetségbe tartozó,75 mikorriza gombát írt le a természetes cédrus erdôkbôl Malençon és Bertault (1970, 1975). Ehhez a listához hozzá kell még adni a Russula és a Lactarius nemzetség számos faját, amelyek majdnem kizáróan szimbionták (Trappe 1962). Pillanatnyilag egyedül a Cenococcum geophilum Fr. (2. és 3. fénykép) és a Tricholoma caligatum (Viv) Rick (4. és 5. fénykép) által képzett ektomikorrizát azonosították. A mikorriza gombák izolálása tiszta kultúrákban A számos végrehajtott izolálási kisérlet, akár közvetlenül az ektomikorrizából, akár a termôtest darabokból indult ki, csak nagyon sovány eredménnyel járt. Jelenleg mindössze két gombafaj van izolálva tiszta kultúrában: egy Tricholoma caligatum törzs és egy azonosítatlan gomba. Mindkét törzs lassan növekszik az alkalmazott táptalajon. Sôt, ha az ektomikorriza gombákat, mint csoportot nehéz izolálni tiszta tenyészetben (Marx és Kenney 1982), mi még nehezebbnek találtuk izolálni a cédrusokhoz kötôdô gombákat, mint a Pinusok gombáit. Az izolált gombák ektomikorrizáló képességének vizsgálata Sem a cédrusokról, sem a Pinusokról izolált gombatörzsek nem képeztek ektomikorrizát a laboratóriumban a Cedrus atlantica csemetéivel. Ugyanakkor mindegyik képes volt ugyanazon feltételek között mikorrizálni a Pinusokat. Az inokulumként használt micélium lemezek növekedése leállt, amint a gyökerek közelébe kerültek. Ez a leállás csakis azoknak a mérgezô anyagoknak köszönhetô, pédául a fenoloknak, amelyeket a gyökerek választanak ki. Hillis és társai (1968), valamint Linnemann (1969) ténylegesen megállapították, hogy az ektomikorriza mind a Pseudotsuga menziesiinél, mind az Abies fajoknál egy ellenfüggöny lehet a gyökér fenolok összetevôivel szemben. Mesterséges csemetekerti oltás Az erdei talaj használata enyhén javítja a csemeték mikorrizálási százalékát. A kialakult mikorrizák közül szinte egyik sem mutatja a jellegzetes gombaköpeny formát, hanem egyszerűen egy a gyökereket körülfogó, szétszórt hálót: azaz nincs szó igazi ektomikorrizáról (Abourouh 1983). A Pisolithus tinctorius spórákkal végzett csemetekerti oltás egyetlen ektomikorrizát sem eredményezett a Cedrus atlanticán. Ugyanolyan körülmények között ez a gomba elég jól mikorrizálja a Pinusokat (Abourouh 1993).
A tiszta Pisolithus tinctorius micélium tenyészet is csak néhány monopodiális ektomikorrizát eredményezett (6,8 %). Ugyanez a Thelephora terrestris esetében egyetlen egyet sem. Ugyanakkor a Pinus pinaster var. atlantica, ugyanezekkel a tenyészetekkel beoltva 65 és 48,5 % mikorrizációt eredményezett (Ruehle et al 1981). A csemetekertben mesterségesen mikorrizált cédrus csemeték elôállítása egyelôre nehéznek bizonyolt. Az mindenesetre biztos, hogy ez az erdei fafaj nem képez szimbiózist bármilyen mikorriza gombával.A Pisolithus tinctorius-szal, a Thelephora terrestris-szel és a Rhizopogon fajokkal végzett mikorrizálási kísérleteink kudarca ezt igazolja, noha ezek a gombák egyébként nagyon jó ektomikorriza képzôk. Következtetés A Cedrus atlantica Manetti természetes úton többféle típusú ektomikorrizát képez. A csemetekerti stádiumban csemetéi csak ritkán ektomikorrizálódnak még a mesterséges oltás ellenére is. A kutatásokat jelenleg az alábbi irányokban folytatjuk: ⇒
igazolni azt a hipotézist, miszerint a mikorrizációt a gyökérrendszer gyors növekedése és az általa kiválasztott fenolok gátolják;
⇒
megtalálni, izolálni és szaporítani azokat a mikorriza gombákat, amelyek természetes környezetben együtt élnek ezzel a fafajjal.
A CEDRUS ATLANTICA MIKORRIZÁLÁSI LEHETÔSÉGEI HOCINE H. * - BELARBI H.* -
PERRIN R. ** - CHEVALIER G. ***
* Université de Tizi-Ouzou, Unité de Recherche en Biologie et Agro-Foresterie route de Hasnaoua, 15 000 Tizi-Ouzou **INRA Unité de Recherches sur la Flore Pathogene dans le Sol 17, Rue Sully, 21 031 Dijon CÉDEX ***INRA, Unité de Moycologie 12, Av. du Brézet 63 039 Clermont-Ferrand CÉDEX
Összefoglalás Az elmult húsz évben végrehajtott számos mikorrizálási kísérlet ellenére, a Cedrus atlanticaról kevés ismerettel rendelkezünk. Az Algéria és Franciaország közötti együttműködési megállapodás keretében, amelynek a tárgya az erdészeti termelés fokozása ellenôrzött mikorrizálás révén, az atlasz cédrus mikorrizás szimbiózisát három egymást követô szakaszban tanulmányoztuk. ∗
A kabyliai természetes cédrus állományok feltárása több mint 20 ektomikorriza típus és több mint 50 gombafaj elkülönítését eredményezte (termôtestek). Az atlasz cédrus nagy számú Basidiomycetesszel és Ascomycetesszel társul. A megnevelt ektomikorrizák fertôzésének potenciális értékét ellenôrzött biológiai kísérletekben határoztuk meg.
∗
A hagyományos csemetekertekben nevelt csemeték gyökérrendszerének vizsgálata csak a harmadik tenyészeti év végén tette lehetôvé két típusú mikorriza felfedezését.
∗
Az ektomikorriza gombák különbözô, kiválasztott törzseivel végzett ektomikorrizálás, különbözô formájú inokulumokat használva megmutatta, hogy a cédrus mikorrizálásának ellenôrzése könnyű, számításba véve a faj fejlôdésének jellegzetességeit, különös tekintettel a gyökérrendszer morfológiájára.
Bevezetés Az Észak- és Kelet-Afrikai fafajok közül a Cedrus atlantica Manetti kiemelkedôen nemes fafajt képvisel (Boudy 1950): számos elônyös tulajdonsággal rendelkezik - gyenge gyúlékonyság, viszonylag gyors fiatalkori növekedés, nagy tűrôképesség a klimatikus stresszel szemben., stb. Algériában a cédrus nagyon szétszórt állományokban található. Derridj (1990) szerint számos szerzô 32 000 ha-ra becsüli ezt a területet; a Djurdjura tömbben ez több, mint 2000 ha. Ugyanakkor a természetes állományok felújítása több problémát vet fel, többek között azt, hogy a magoncok gyorsan eltünnek az elsô száraz, nyári periódusban (Derridj 1985). Ez a felújulás széleskörűen alá van rendelve az éghajlati tényezôknek (Nedjahi 1990), emiatt szükség van a mesterséges erdôsítésre, hogy lehetôvé váljon ennek a fafajnak a megôrzése és elterjesztése. Jelenleg az erdôgazdálkodás jelentôsége kicsi. Annak érdekében, hogy javítson ezen a deficites helyzeten, az algériai állam az ország egész területét felölelô, széleskörű erdôsítési programba kezdett, aminek része például a zöld gát, amelynek fô fafaja a Pinus halepensis. Sajnos ezeknek az erdôsítéseknek nagyon korlátozott a sikere. A Boughedaoui (1984) által idézett számos szerzô szerint az eddigi sikertelenség a nagyon kemény környezeti feltételeknek, a jelenleg alkalmazott csemetekerti technológiáknak és a nem megfelelô ültetési módszereknek köszönhetô. Ez a szerzô ugyanakkor megjegyzi, hogy a kudarc részbeni oka a szimbionta mikroorganizmusok részbeni hiánya. A fiatal csemeték mortalitásában a fenti okokon kívül más tényezôk is közrejátszanak, mint például az átültetési krízis, amint azt Al Abras (1988) igazolta a Picea abiesnél. Ennek kapcsán Le Tacon (1978) aláhúzza, hogy a kompetitiv és hatékony gombatörzsekkel mikorrizált csemetékkel történô erdôsítés fokozta a csemeték megmaradását és kezdeti növekedését. Ez azokon a helyeken végzett erdôsítéseknél elengedhetetlen, ahol az ektomikorriza természetes kialakulásának esélye kicsi, vagy éppenségel nulla, de a környezet egyébként kedvezô (Le Tacon 1982). Az eddig elvégzett számos munka bizonyította a mikorriza szimbiózis jelentôségét. Amint azt Mousain (1983) aláhúzza, ez a szimbiózis, különösen sovány talajokon, az alábbiakban jut kifejezésre: javítja a növény táplálékfelvételét és növekedését, képes fokozni a fák ellenállóképességét a szárazsággal és a mésszel szemben, valamint lehetôvé teszi a gyökerek védelmét a kórokozókkal szemben. Ebben a vonatkozásban Le Poutre (1963) felállított egy összefüggést a cédrus foltokban történô felújulása és a gombák termôhelyi szerepe között. Megállapította, hogy a mikorrizálódott magoncok rendszeresen megmaradtak, ellentétben azokkal, amelyek nem mikorrizálódtak. Ezek a megfigyelések megerôsítették több szerzô hasonló megállapítását, köztük Theodoruét és Bowenét (1970), akik feltárták a mikorrizáció szerepét a szárazsággal szembeni ellenállóképességben. Ez aláhúzza a mikorriza fontosságát, különösen a mi klimatikus viszonyaink között, amelyet a nyári szárazság jellemez. Algériában, az eddigi néhány mikorrizálási kísérlet (Kadik 1973, Lebtahi 1981 és Boughedaoui 1984) mind a Pinus halepensisre vonatkozott; a céljuk az volt, hogy legalábbis részben megoldást adjanak ennek a fafajnak a megeredési problémáira.
A Cedrus nemzetséggel végzett mikorrizálási kísérletek világviszonylatban is ritkák, kivéve Boullard (1957), Le Poutre (1961, 1963) és újabban Abourrouh (1983) kísérleteit. A különbözô Tuberek spórájával végzett inokuláláson kívül, eddig minden kísérlet kudarccal végzôdött: akár a Thelephora terrestris és Pisolithus tinctorius (Ruehle et al. 1981), vagy az Amanita muscaria (Mousain et al. 1987) micélium tenyészeteivel, akár a Pisolithus tinctorius (Abourouh 1990) spóráival végezték. Mivel meg vagyunk gyôzôdve aról, hogy az ellenôrzött mikorriza hozzájárul az erdôművelés eredményeinek javításához, az ismeretek hiánya és az ismétlôdô kudarcok ellenére, közre kívánjuk adni eredményeinket, amelyekkel remélhetôleg elôsegitjük a Cedrus atlantica erdôművelésének javítását. Tanulmányunkban röviden beszámolunk a Tala-Guilef cédrus állományaiban végzett gombamakroflóra kutatásról és az ott talált mikorriza tipusokról, majd leírjuk a csemetekertben megfigyelt mikorrizákat, végül a mikorriza egyesítési eredményeinket adjuk közre. ANYAGOK ÉS MÓDSZEREK A kísérleti területek leírása A Tala-Guilef termôhelyi leírása Tala-Guilef a Djurdjura Nemzeti Park része, Észak-Algériában fekszik. Algirtól 144 km-re, észak-keletre, Tizi-Ouzoutól 60 km-re dél-nyugatra. Topográfiailag nagyon változatos termôhely. Területe 3847 ha, a Nemzeti Park területének 20,40 %-a. Tengerszintfeletti magassága 1650 m. A talaja barna erdei talaj, fizikai félesége vályogos-homok a déli kitettségben, és homokosvályog az északi kitettségben. A humusz típusa mull az északi lejtôn és mull-moder a délin. A pH 3,5-5,5 között váltakozik. A Drâa-Inguel cédrusosai 1450 m tengerszintfeletti magasságon kezdôdnek, klímájuk humid, csapadék 1600 mm/év. A július és augusztus az év legszárazabb hónapjai. Télen a minimális hômérséklet néha 0 oC alá süllyed, és nyáron megközelíti a 30 oC-t. A tegmai hagyományos csemetekert Ez a csemetekert a Beni-Ghobri (Yakouren) erdôben, 920 m átlagos tengerszintfeletti magasságon található. Feladata számos erdei fafaj csemetéjének termelése erdôsítés céljára (cédrus, szelídgesztenye, ciprusok stb.). A csemetetermeléshez alkalmazott közeg a közeli tölgyes talaja felszini rétegének összegyűjtésébôl származik. A felhasznált konténerek perforált polietilén zacskók (méretük 20*11 cm). A csemetetermelés nyári öntözés nélkül folyik a kertben. A tadmaiti csemetekert
A különbözô inokulálásokból származó cédrus csemetéket ebben a csemetekertben, amely 18 km-re található Tizi-Ouzou mellett, árnyékoló alatt nevelik. A "cédrus talajjal" végzett oltást különbözô inokulum adagokkal végzik (10-20 és 100 téfogat %), összekeverve a cédrus állományokból származó, fertôtlenített talajjal. Az alkalmazott konténerek 500 cm3-es, kertészeti cserepek. Az INRA clermont-ferrandi (Franciaország), üvegházasi csemetekertje A gnotoxikus feltételek között végzett kísérletek nagy részét ilyen tipusú csemetekertben végzik (klimatizált üvegház). Különbözô termesztôközegekkel kísérleteztünk (cédrus állományban gyűjtött talaj, vermikulit-tôzeg, perlit-tôzeg keveréke és habkô) abból a célból, hogy kiválasszuk azt a közeget, amely egyaránt lehetôvé teszi a csemeték jó növekedését és a jó mikorrizációt. Különbözô konténer típusokat is teszteltünk (kertészeti cserepek, a Robin- és a SpencerLemaire-féle, körkörös gyökérképzôdést megakadályozó modelek). Mintegy tíz kiválasztott mikorriza gomba fajt teszteltünk. Az oltások az esetek többségében szilárd, vagy folyékony közegre felvitt, tiszta gombatenyészetekkel történtek. Bizonyos gombafajok esetében spóra szuszpenzióval végeztük az oltást. A cédrus természetes mikorrizálásának vizsgálata A mikorriza mintákat mintegy ezer éves cédrus állományban, 10-100 év kor közötti fák gyökerérôl gyűjtöttük be. A fák körülbelül 1 ha területet foglaltak el. A hagyományos csemetekertben nevelt csemetéken különbözô korban figyeltük meg a gyökérrendszert: 3 hónapostól a 3 éves korig. A Tadmaitban nevelt csemeték gyökérrendszerét 6 hónappal a vetés után ellenôriztük. A termôtestek begyűjtése Évente kétszer - október és december, valamint április és május között - elvégezzük a DrâaIngueli cédrusos mikológiai felvételezését. Ugyanabban a parcelláben végezzük, ahol a mikorriza mintákat is begyűjtöttük. A mikorrizák anatómiai-morfológiai vizsgálata A morfológiai leírás külsô (a köpeny felületi szerkezete, a micélium extramatriculáris(?) szervezôdése, stb.) és belsô (a köpeny szerkezete és vastagsága, a Hartig-háló megjelenése, stb.) tulajdonságok alapján történik1. A külsô jellegzetességek megvizsgálása után a mikorrizákat formalin, ecetsav, alkohol és víz keverékében konzerváljuk.
Az anatómiai vizsgálatokat kézzel készített, Amann-féle lactofenol kékben megfestett metszeteken végezzük. A különbözô mikorriza tipusokat a már ismert osztályozási elvek szerint rendszereztük EREDMÉNYEK ÉS ELEMZÉS A gomba makroflóra felvételezése A Djurdjura cédrus állományainak gomba makroflórájára vonatkozóan ezideig semmiféle felmérés sem készült. Ezért el kellet végezni a mikológiai felmérést, hogy jobban megismerjük a cédrussal természetes körülmények között társuló gombákat, különös tekintettel a fák fiatalkori stádiumára. Jóllehet a felmérésünk csak kis számú volt, mégis sok és bôségesen elôforduló gombafajt jegyeztünk fel. Közel ötven fajt azonosítottunk a kísérleti területen, amiben nincsenek benne a földalatti gombák. Ezen gombák többsége a mikorrizáló képességükrôl ismert családok közé tartozik. Ezek az elsô felmérések megmutatták, hogy a cédrusnak igen sok ektomikorrizás kísérôje van, közöttük bôségesen vannak Tricholomák, Cortinariák, Inocybék, Hebelomák és Boletusok. Ez a gazdag gomba makroflóra a marokkói cédrus állományokban is megtalálható. Valójában Malençon és Bertault (1970, 1975), Trappe (1962) és más szerzôk (in Abourouh 1990) munkái nyomán 14 nemzetséghez tartozó 75 mikorrizáló gombafajt ismerünk innen. A mi megfigyeléseink szerint úgy tűnik, hogy a cédrus nagy számú gombafajjal képes mikorrizát létrehozni. Megfigyeltük, hogy a gombák az idôvel erôteljesen változnak. A fiatal ültetvényekben a gomba makroflóra szegényesebb. Megkíséreltük a szisztematikus korreláció kifejezését egy adott gombafaj termôtestjei és a mikorriza morfológiája között. Az ektomikorrizát képezô mikroflóra felmérése Megállapítottuk, hogy a gyökérzetek bôségesen el vannak látva mikorrizával és ezek a mikorrizák nagy morfológiai diverzitást mutatnak (Hocine et al 1991), ami abban fejezôdik ki, hogy nagy a színváltozatosság (fehér, sárga, narancs, fekete stb.), a mikorrizák lehetnek egyszerűek, vagy elágazódók (fürt- vagy korallszerűek), a dichotómia ritka. A gombaköpeny lehet sima, de képezhet különbözô dimenziójú extramatrikuláris micéliumot is. Általában az elfogadott rendszer nagy csoportjait meghatározó kritériumokat felismertük és közben feljegyeztünk bizonyos különlegességeket is a cédrus mikorrizájánál. Számításba véve azt, hogy hiányzik egy ideális osztályozás, amely lehetôvé tenné az ektomikorrizák gomba partnereinek az azonosítását, kidolgoztuk az osztályozás elsô vázlatát. Ezt lényegében az anatómiai struktúrákra alapoztuk, amelyek sokkal megbízhatóbbaknak bizonyultak mint a morfológiai bélyegek, amint azt több szerzô is jelezte.
Íly módon több, mint húsz típust írtunk le és osztályoztunk. Ezt a változatosságot jelentôsnek kell tekintenünk, összehasonlítva az irodalomban leírt típusok számával. Egyúttal feljegyeztük a mikorrizálás intenzitásának változatosságát is: a mikorrizálás maximumát március-május hónapokban figyeltük meg. A száraz nyári idôszakban, bizonyos mikorrizák fennmaradtak, köztük a Cenococcum graniforme. Ennek a gombának a szárazságtűrése már ismert volt in vitro tenyészetekbôl is, ahol jól elviselte az alacsony vízpotenciált (Mousain 1983). Az ektomikorrizás mikroflóra és a gomba makroflóra felvételezése nagyobb mintaszámmal folytatódik, számításba véve a különbözô ökológiai paramétereket, abból a célból, hogy kidolgozzuk a teljes rendszerezést. Az ektomikorrizáló mikroflóra felvételezése a csemetekertben Oltatlan, természetes közegben nevelt csemeték Az egy évig a tölgy talajban nevelt csemeték gyökérzetén, bôséges borításban, "atipikus" mikorriza alakult ki, amelyet a köpeny hiánya és a mélyre hatoló Hartig-háló jellemez. Ezeket a megfigyeléseket megerôsítik Boullard (1957), Marx (1979. in Abourouh 1983) tapasztalatai, akik szintén a tipikus ektomikorrizák hiányáról számolnak be. A tipikus mikorrizákat egyedül a két és három éves csemetéken figyeltük meg. Ezek vagy fehér mikorrizát képeztek, amelynek a köpenye hólyagos díszítést mutatott, vagy pedig a Cenococcum geophilummal képeztek mikorrizát. Egyébként ezt a fajt Abourouh (1990) is jelezte. Általában a csemetekertben a mikorriza komplexet korlátozott számú faj képezi (Le Tacon et al. 1985). Al Abras hozzánk hasonlóan hat mikorriza tipust ír le a 4 éves Picea abiesrôl. Cédrus állományból származó földdel beoltott, természetes közegben nevelt csemeték A Drâa-Inguel cédrus állományaiban, az ektomikorrizáló potenciál megállapítására végzett kísérletek nagyon magas potenciált mutattak (publikálatlan eredmények). Ennek a potenciálnak az átvitele a csemetekerti termesztôközegbe, a cédrusok alól származó talaj 10 térfogat %-os bekeverése révén, lehetôvé tette a tipikus mikorrizák kialakulását a 6 hónapos csemetéken. Az elegyetlen cédrus állományokból származó talaj használata nem jelentette sem a mikorrizálás arányának növekedését, sem a mikorriza tipusok nagyobb változatosságát. Micélium tenyészetekkel, vagy spórákkal beoltott közegen, üvegházban nevelt csemeték A "gnotoxikus feltételek" között végzett, szintetizáló kísérletek nagyon érdekes eredményt adtak az alábbi gombák micéliumtenyészeteivel: Hebeloma cylindrosporum, H. crustuliniforme (Hocine et al. 1991), Cenococcum graniforme, Laccaria laccata. Ez utóbbi gombával végzett oltás után két hónappal kialakult a mikorriza és hat hónappal késôbb megjelentek a gomba termôtestek.
Feljegyeztünk egy magassági növekedésbeli stimuláló hatást a 12 hónapos magoncoknál. A gombának ezt a gazdanövényre kifejtett elônyös hatását más szerzôk, köztük Le Tacon (1991) is megfigyelte. Kísérleteink során két, nagyon kompetitiv Basidiomycetával végeztünk korai fertôzést az üvegházban. Ezek a Thelephora terrestris és a Hebeloma mesophaeum voltak. Az elôzô nagyon jó szimbiontának bizonyult a cédruson. Valójában a 6 hónapos csemete gyökérzete teljesen mikorrizálódott, jóllehet Ruehle et al (1981) szerint ugyanezen gomba micélium tenyészetével végzett oltás nem eredményezett fertôzést. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a spórával történô oltás eredményesebb. A gasztronómiailag kevésbé értékes, de szimbiontaként Franciaországban és Olaszországban is kedvelt Tuber albidum spóraszuszpenziójával végzett oltások is pozitivak voltak. Emlékeztetünk arra, hogy a Tuber melanosporum és a T. uncinatum (burgund szarvasgomba) spóraszuszpenziójával mikorrizált csemetéket több éve forgalmazzák Franciaországban, valamint a T. albidummal végzett mikorrizálás kísérleti stádiumban van Franciaországban (Mousain et al. 1987).
KÖVETKEZTETÉSEK Az atlasz cédrus, a természetes állományokban gazdag mikorrizát mutat, amelyet az ektomikorrizák változatos típusai jellemeznek, ellentétben az erre vonatkozó kevés irodalmi adattal. Sôt, a viszonylag kis területen elvégzett mikológiai felvételezés a mikorriza gombák nagy gazdagságát tárta fel. Ezt a gazdagságot egyébként, a nagyon erôsnek bizonyult fertôzési potenciál is megerôsítette. Csak 10 % természetes talajjal végzett oltással nagyon nagy mikorrizálási arányt és tipikus mikorrizákat kaptunk. Pedig a hagyományos csemetekertben egy évig nevelt csemeték csak strukturálatlan mikorrizát mutatnak, 3 éves korban pedig csak két mikorriza tipust képeznek. A spóraszuszpenzióval és a mikorriza tenyészetekkel végrehajtott egyesítések nagyon kielégítô eredményeket hoztak. Igazolták, hogy a cédrus ellenôrzött mikorrizálása tökéletesen megvalósítható, ha figyelembe vesszük a fafaj gyökérzetének különleges tulajdonságait.
