Keskeny úton
1
Az Árpádföld - Cinkota – Mátyásföldi Református Egyházközség Lapja Xi. évf. 3. Szám
2009. OKTÓBER
Madárfészek a templomban „Mily szerelmetesek a te hajlékaid. Seregeknek Ura! Kívánkozik, sőt emésztődik lelkem az Úrnak tornácai után; szívem és testem ujjonganak az élő Isten felé. A veréb is talál házat és a fecske is fészket magának, ahová fiait helyezhesse - a te oltáraidnál, oh Seregeknek Ura, én Királyom, és én Istenem.” Zsoltár 84: 2-4. Az ótestámentomi hivőnek legnagyobb vallásos élménye az volt, amikor zarándokútja betetőzéseképpen közeledett minden ígéret és áhítat szent helye felé: a jeruzsálemi templom felé. A jeruzsálemi templomot az ókori írók a világ hét csodája közé számították és azok között is előkelő helyre tették. A Zsoltárok Könyve tele van a felmagasztosultság és áhítatos ujjongás színes kitöréseivel; ezeket mind a templom felé közeledő,
előtte összetorkolló zarándokseregek énekelték, amint a Mórija hegyének roppant lépcsőzetén özönlöttek fel a templom elé. E zsoltárok közül nekem a legkedvesebb a LXXXIV. Azért a legkedvesebb, mert nemcsak a templom dicsőségét látja, a Szentek Szentjének félelmes és üdvösséges közellétét érzi, hanem meglát a roppant boltok alatt, az óriási oszlopok erdejében egy madárfészket s e csodálatos ellentét láttára kicsordul szívéből a kijelentés színméze. Madárfészek a templomban. Melyik nagyobb, a templom vagy a madárfészek? Hajlandó volnék azt mondani, hogy a madárfészek. Hiába csodálkoznak évezredek a Salamon király remekbealkotott templomán: az egyik oszlop mögött a kis madárfészek csodálatosabb és dicsőségesebb alkotás, mint a Hirám
Keskeny úton
építőmester világcsodája. A templom falaiban az ember tragikus ágaskodása, hiábavalósága jajdul fel s az égbenyúló oszlopokból az elmúlás illata csapja meg a lelkünket. De a madárfészek olyan, mint egy virágkehely az Isten tenyerén, az élet illata száll belőle felfelé. Hol van Salamon temploma, hol van és hol lesz minden emberi alkotás, de a madárfészek most is olyan, mint azelőtt húszezer esztendővel s madárfészek mindig lesz, amíg a föld szét nem pattan vagy csonttá nem fagy. A madárfészektől a világmindenségig egyenes vonalak húzódnak s e vonalakon fölkúszik a lelkünk, hogy csókot leheljen Isten atyai kezére. Óh Uram, kinek a csillagos ég kisebb, mint nekem ez az ujjnyi mély madárfészek, milyen nagy vagy Te, hogy nemcsak a naprendszereket tartod nyilván, de ezekre a kis verebecskékre is vigyázol, fészket adsz alájuk s fiókáik fölé kiterjed gondviselésed fénypárázata, erősebb oltalomként minden betonfedezéknél! Hogyne vigyázna akkor a mi fészkünkre? Hogyne tartaná kezét játszó gyermekei feje fölé? Hogyne tudná, világviharban, égő erdőben melyik madárfiókát, melyik gyermekét ragadja meg és tartsa meg! Az imént azt mondtam, hogy a madárfészek nagyobb dolog, mint a templom. Most meg kell fordítanom ezt a tételt és azt állítanom, hogy a templom nagyobb, mint a
2
madárfészek. Nagyobb az egész természetnél, nagyobb a világmindenségnél, mert a templomot kiemeli a természetből egy olyan valami, amit a természet sem kitermelni nem tud, sem megérteni. Ez a különös valami az öntudatos isten-ismeret. Ez az, amiért teremtetett az ember. A világmindenség a maga örök szépségeivel, rendjével és dicsőségével még mindig olyan, mint egy világtalan Apolló-arc, ha nincs ember, az emberben öntudat, öntudatos szellem, amelyik Isten felé fordul és azt mondja Neki: Te! Isten éppen erre vár, ez az egy dadogó szó neki drágább, mint a szférák minden zenéje. Egy szív, amelyik Őt megsejti, egy lélek, amelyik keresésére indul, egy élet, amelyik kezére hull, egy személyiség, amelyik azt mondja Neki: Atyám, a legnagyobb és legdicsőségesebb ajándék, amit Isten a maga tökéletességében önmagának adhat. Azt pedig mondanom sem kell, hogy Istennek az az ismeret a legkedvesebb, amelyik a legtisztábban tükrözi az Ő üzenetét, az Ő gondolatát, amelyik az Ő Igéjéből táplálkozik és az Ő Ígéjét feleli. Tulajdonképpen ez a mindenség célja is. Emlékszünk, hogy Pál apostol a Római Levélben miképpen beszél arról, hogy az egész teremtett mindenség nyögve és sóhajtva várakozik az Isten Fiának dicsőséges megjelenésére, hogy ebben a csodálatos megjelenésben felszabaduljon az egész világmindenség az öntudatlanság és múlandóság
Keskeny úton
törvényei alól s az ember képében beérkezzék az Isten dicsőségének szentélyébe. Egy hely, ahol Isten beszéde zeng s rá imádságban az ember visszafelel: nagyobb és dicsőségesebb dolog, mint az egész természeti világ. De ebből az is következik, hogy a templom szépségétől, művészi tökéletességétől, ékességeinek drágaságától nem függ a szentély méltósága. Attól függ ez, hogy milyen tisztán hirdettetik benne az Íge s milyen őszinte szívvel hisznek és engedelmeskednek azok, akik lélekben és igazságban imádják az Urat. A mi kis református templomaink a Szent Péter bazilikája vagy a londoni Szent Páltemplom mellett alig nagyobbak, mint
Ravasz László a felszentelési ünnepen
egy-egy fecskefészek, mégis, ha alázatos és őszinte lelkek hallgatják benne a tiszta Ígét, hittel fogadják Isten kegyelmi ígéreteit, őszinte bűnbánattal
3
alázzák meg magukat a föld poráig s bátor hittel ajánlják fel életüket az Úr szolgálatára: az a templom igazi templom, Isten keze alkotta fészek, amelyben az Úr jelenlétének világossága és illata terjeng. Ne félj kis mátyásföldi gyülekezet, ebben a templomban az egész Szentháromság, egy örök, igaz Isten a tied, minden dicsőségével, vígasztalásával és megváltó erejével! A madárfészek a templomban végezetül - azt is ábrázolja, hogy legyen a mi otthonunk a templom, ez a látható templom is. Mindíg olyan szomorúan nézem, amikor a budapesti templomba bejön egy olyan ember, akinek nem otthona a kálvinista templom. Nem otthona, mert sohasem járt bele. Milyen árva, idegen, tanácstalan. Nem tud viselkedni, nem tudja, mikor üljön le, mikor álljon fel, mikor imádkozzék. Nem tud énekelni a gyülekezettel, reszketve ég elfogódva veszi az úrvacsorát és egész bizonyosan valami hibát ejt. Kerüli a feltűnést, mégis kirí a közösségből, idegen a saját portáján. Olyan ez, mint mikor a szülői hajlékba visszatér a rég elkallódott fiú. Nem találja otthon magát, pedig milyen jó otthonnal birni! Hozzátok ide gyermekeiteket, jöjjetek ide családostól, ismerőseiteket hívjátok ide, ez a hajlék legyen a ti igazi otthonotok. De van ennek egy másik, magasabb, jelképesebb értelme is. Templomi fecske, képe vagy a
Keskeny úton
halhatatlan léleknek. Vajha mi is örökkévaló fészkünket abba a láthatatlan templomba építenénk bele, amelyet az Újtestámentom annyiszor emleget s látása szerint a kiválasztott lelkek összességéből épül fel. Ez a láthatatlan templom az anyaszentegyház. Földi képe sokszor változik. Néha véghetetlen, világpusztító vizek felett úszó Noé-bárkája. Néha lelki templom, amelynek szentek szentjében Krisztus Urunknak egyszeri és tökéletes áldozatja füstölög. Máskor atyai ház, hegyen építve, kivilágosodott ablakai messzire néznek, messziről hívogatnak, küszöbe felé, zokogó arcukat a föld porába hajtva, kúsznak a tékozló fiak, vonzatva és iszonyodva, menekülve és rettegve, míg a küszöb mellől elé nem lép a fiát hazaváró atya, át nem karolja, meg nem csókolja, tovább nem viszi az ő örömébe. Mindez egy nagy lelki ház, roppant alkotmány, oszlopokkal és oromfalakkal s a LXXXIV. zsoltár azt tanítja nekünk: kicsiny veréblélek, ide rakd a te fészkedet. Mégis ez legyen neked az otthonod, gyerekeid itt kandikáljanak bele az Isten csodálatos világába. Amit először látnak, legyen az oltár, amit először hallanak, legyen az egyházi ének, nőjenek fel az Isten dicsőségének a pitvarában s mikor szárnyra kelnek, égő oltárok füstfellegében cikázzanak. Óh, ne rakd a fészkedet komor árbocfára, kietlen és árva a vízi sivatag, zúgó vihar
4
lesöpörhet róla. Ne rakd a fészked az öröm és a vidámság ligeteibe, forrásai kiapadnak, virágai elhervadnak, száraz fái megégnek s vele együtt megégsz te is. Ne menj a vásárcsarnokokba, sok a szemét, sok a lárma, arcátlanná nevel az élet; ne üss tanyát közel a földhöz, fészked könnyel elronthatják, reménységedet szétszórhatják. Halhatatlan lélek, akármilyen kicsiny vagy, rakj fészket Isten gondolatainak láthatatlan anyaszentegyházának csodálatos és titokzatos oszloperdejébe! Szemem elé idézem, amit a zsoltármondó látott: egy roppant oszlopfőn, talán a Jákin, vagy a Boáz oszlopán egy madárfészek. Amint nézem, egyszerre azt látom, hogy ez csak egy árnyékos kép. Ótestámentomi szimbolum, mintha az oszlop elködlenék, távolba vetődne, kopár, koponyaalakú mészkőhegyen iromba, véres kereszt: a Krisztus kereszje; rajta millió parányi fészek, alig nagyobbak, mint egy virágkehely, benne a megváltott lelkek serege. Óh, hogy zeng az énekük! Vajjon benne zeng-é a mátyásföldi gyülekezet éneke is?
„A veréb is talál házat és a fecske is fészket rak magának ahová fiait helyezhesse, a Te oltárodnál, oh seregeknek én királyom és én Istenem” Ravasz László református püspök, 1939. október 1-jén a mátyásföldi református templom felszentelésén
Keskeny úton
5
Uram! Szolgálni szeretnélek! Látod! Én veled kívánok é1ni. Szolgálni neked szüntelen. A léti erdők útvesztőin, Folyton kereslek Istenem! Vágyok kebledre, mint a gyermek Anny-ölben biztos helyet. Mert gyenge vagyok, és erőtlen. Ha nem foghatom szent kezed!
Oly nagyok most a kísértések, A lelkem gyötrik idebenn. Sokszor kérdem tétován ezt. Magamra hagytál Istenem?
Hiába zúg; itt körülöttem A földi vágyak tengere. Tobzó vágyak csillogó fénye, A vak mocsárba vinne le!
Aztán hangzik egy: halk szelíd szó, Ne:félj! Csak higgy nekem. Nyitva. vár a mennyei ajtó, Az esküt meg nem szegem!
Mit is érne a nagy szabadság? Tenélküled' Oh Istenem? A Sátán szőtte álnok tőrben, Csak Botladoznék szüntelen
Tégy engem Uram hű szolgáddá! Hogy Rád bízzam az életem. Hogy kívüled e földi létben, Ne érdekeljen semmi sem. Szent Fiadért most arra kérlek, Lelked erejét töltsd belém, Hogy Rólad zengjen szavam, tettem Amíg e Földön élek én!
Szabó István
Keskeny úton
6
A mátyásföldi templom története Mátyásföld község reformátussága a Rákosszentmihály-Sashalom Egyházközséghez tartozó gyülekezet része volt. Istentiszteletet - alkalmi megoldásként - a Baross Gábor utcai iskola egyik osztálytermében tartottak. Jelesebb alkalmakra a mozit, vagy más termet vettek igénybe. 1930. november 9-én alakult meg a Mátyásföldi Protestáns Egyesület. Elsődleges célja közös evangélikusreformátus templom építése volt. A Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesülete felajánlotta, hogy a templom építéséhez odaajándékozza a tulajdonában lévő, báró Szurmay Sándor utca sarkán lévő telket. Miután azonban a templomot inkább ÚjMátyásföldre kívánták építeni, mert itt elemi iskolán kívül semmilyen középület nem volt, a telket az Egyesület visszavásárolta, majd Földes Géza ny. tanító, elnök és Farkas Sándor alelnök fáradozása eredményeképpen megszerezték az addig piacként
használt Baross Gábor és Gyár utca sarkán lévő telket. Létrejött a Templomépítő Bizottság. 1936. december 30-án azonban a Protestáns Egyesület kimondta feloszlatását, a reformátusok elváltak az evangélikusoktól és két külön templom építését határozták el. A költségekre összegyűlt összeget arányosan elosztották. 1937-ben megalakult a Mátyásföldi Református Fiókegyház, mely önálló szervezetként működött a Rákosszentmihály-Sashalmi gyülekezet mellett.
A templom 1939-ben - toronysisak nélkül
Az építkezés 1937-ben
A fiókegyház Csaba Rezső budapesti építőművész templom tervét fogadta el. A költségekhez szükséges fedezetet különféle ajánlásokból, szeretetvendégségek szervezéséből, téglajegyek eladásából stb. szedték össze. 1937 őszén elkezdődött az építkezés, novemberre álltak a falak és a tető is
Keskeny úton
felkerült. A lelkipásztori teendőket Kádár László lelkész látta el. 1939 elején elkészült a torony, bár sisakját anyagi okokból csak 1940-ben sikerült megcsináltatni. A belső burkolat, valamint a bútorzat nagy része 1939 nyarán készült el, miközben állandó pénzzavarral küzdött az alig 280 lelkes kis fiókegyház gyülekezete. 1939. október l-jén szentelte fel a 250 ülőhelyet kínáló templomot Ravasz László dunamelléki püspök. A háború után sérüléseit, néhány kisebb renoválással együtt hozták helyre. 1980-ban a toronysisak, 1989-ben a fedélszerkezet és az épület belső felújítása az egyházközség tagjainak adományaiból készült el. 1999-ben karzattal bővült. A szép épület egyesíti a modern építészeti törekvéseket az
Kádár László
7
erdélyi templomépítészet hagyományaival, stílusában az erdé1yi fatemplomokra emlékeztet.
A toronysisak javítása 1980-ban
A főhomlokzat és a főbejárat a Baross Gábor utcai oldalra néz, a bejárat nyílásait terméskőből faragták, oromfalát három „orgonasípszerűen” elhelyezkedő, keskeny, lépcsőzetes elrendezésű, félkörívben záródó ablak töri át. Jobboldalán emelkedik a torony zárt hasábja, melyet hegyes toronysisak koronáz. A téglány alaprajzú hajó kissé meredek hajlású, magas tetővel fedett. Az új vörösfenyőből készült szószék és úrasztala, valamint a Református Egyház Címere Szőcs Albert mátyásföldi fafaragó munkája. A lelkészi hivatalt és a lelkészlakást magába foglaló épület a templom kertjében áll. A gyülekezeti ház udvarán Baross Gábor mellszobrát látjuk. (Budapesti Városvédő Egyesület templomtörténeti sorozat VIII. )
Keskeny úton
8
A Mátyásföldi Református templom - ahogy Csaba Rezső megálmodta
Gyülekezeti alkalmaink Mátyásföld:
Mátyásföld:
Istentisztelet Vasárnap 10.30 óra (Az istentisztelet idején a gyülekezeti házban van felügyelet a 4 évesnél fiatalabb gyermekekre)
Felnőtten konfirmáltak és érdeklődők bibliaórája: Minden hónap első hétfőjén 19.00 óra
Bibliaóra: Csütörtök 18.00 óra Hittanóra: Vasárnap 10.30 és 11.30 óra Ifjúsági óra (30 év fölött) Vasárnap 17.00 óra Ifjúsági óra (20-35 évesek) Péntek 18.00 óra Ifjúsági óra (13-18 évesek) Szombat 17.00 óra Fiatal Házasok Köre Minden hónap második vasárnapján 17.00 óra Imaóra Szerda 18.00 óra Gitáros istentisztelet Minden hónap első vasárnapján 17.00 óra
Árpádföld: (1162 Menyhért u. 42.) Istentisztelet Vasárnap Bibliaóra Péntek Hittanóra : Péntek
9.00 óra 17.00 óra 16.00 óra
Hivatali idők: Hétfő: 10-12 óra Csütörtök: 10-12, 16-18 óra Cím: Budapest 1165 Baross Gábor u. 23. Telefon: 403-6855, 06/30-867-89-68 E-mail:
[email protected]
