AZ AL-KAIDA METAMORFÓZISA SZEPTEMBER 11-E UTÁN

A NEMZETKÖZI TERRORIZMUS ELLENI HARC

DR. KATONA MAGDA

AZ AL-KAIDA METAMORFÓZISA 2001. SZEPTEMBER 11-E UTÁN A korábbi előrejelzésekkel ellentétben, amelyek a világon a terrorcselekmények csökkenését prognosztizálták,1 és azt mintegy egyharmados csökkenő tendenciával modellálták, valójában már az idei első négy hónapban az előző év hasonló időszakához képest a globális terrorcselekményeknek mintegy 50%-os növekedése volt megfigyelhető.2 Új struktúrája, megújult együttműködési keretei okán ezeknek a merényleteknek túlnyomó többsége kétségtelenül az al-Kaidához köthető. Korábban az al-Kaidának a helyi társadalmakban nem voltak gyökerei, ezért ma már a helyi társadalmakba jobban beágyazott, helyi szervezetekkel dolgoztat, következésképpen ezek nem függenek egy jelképes vezetőtől. Bin Laden, Omár Mollah, Szaddám és Hekmatjár — szerepük más és más, emblematikus figurái mozgalmuknak, amelyet velük behelyettesíteni, ezeket a mozgalmakat perszonalizálni nem lehet. Az új al-Kaida szerkezete annyira dezintegrált, a helyi szervezetek oly annyira önállóak, hogy teljesen mindegy, hogy ki a vezető, hogy Bin Ladent elfogják, vagy sem. Még kisebb jelentősége van a tálibok titokzatos állítólagos vezérének, a senki által sem ismert félszemű Mollának. Mindkét szervezet esetén a létrejöttüket életre hívó társadalmi, gazdasági, szociális és geopolitikai okokat kell megoldani. Más a helyzet az olyan vezetőkkel, akiknek politikai, társadalmi beágyazottsága erős. Szaddám — aki semmiképpen sem volt köthető az al-Kaidához, sem pedig semminemű iszlám mozgalomhoz, — szekularizált, modern politikai struktúrája átfogta, behálózta az egész társadalmat, akárcsak Gulbuddín Hekmatjár iszlámista, de modern struktúrájú titkos hálózata, amely a királyság óta mindegyik afganisztáni rezsimbe hatékonyan beépült, beleértve a marxista rezsimeket, a mudzsáhíd kormányt, a tálibokat és a Karzaí-kormányt egyaránt, s ezernyi szállal mélyen átszövi a társadalmat. Ezek nem jelképes, hanem karizmatikus vezetők, kiiktatásuk sem nem semleges a mozgalomra nézve, sem nem fejezi le az ellenállást, ellenkezőleg, olaj a tűzre, — mint Szaddám esetén láttuk.3 Esetükben a megoldás mozgalmuk integrálása a politikai struktúrákba. Ezt nem értették az amerikaiak, amikor 2002 februárjában merényletet kíséreltek meg Hekmatjár ellen, ám jobban érti a Karzaí-kormány, amely integrálni szeretné. 1

Global Terror Patterns 2003. Human Rights Commission Report, Brusselles, April 29. 2004. 3 Akire nézve a terrorszervezetek törvényei egyébként sem vonatkoznak. 2

166

DR. KATONA MAGDA

BIN LADEN ÁRNYÉKA ÉS PAKISZTÁN, A JANUS-ARCÚ SZÖVETSÉGES Míg az 1980-as években a szovjetek elleni harc, az afgán dzsihád idején az amerikaiak csak a finanszírozással foglalkoztak, a katonai, szervezési, logisztikai feladatokat kizárólag pakisztáni szövetségeseikre bízták, jelenleg az FBI és az amerikai haderő olyan közvetlen műveleteket végez pakisztáni területen, amelyekben a pakisztáni fegyveres erők legfeljebb statiszták. 2001. szeptember 11-ig a Bush-adminisztráció az al-Kaida elleni harcot nem tartotta fontosnak, el volt foglalva Irakkal. Az afganisztáni háborút is csak úgy tekintették, mint Irak hátországának biztosítását. Miután drámai fordulatot tett Irak felé, az Egyesült Államok „terrorizmus elleni háborúja” ugyanoda jutott vissza, ahonnan elindult, Afganisztánban a Bin Laden elleni vadászattal foglalkozik, mintsem az afganisztáni újjáépítéssel. Nem az al-Kaida megsemmisítése volt a cél, csupáncsak semlegesítése. Irak megtámadása katasztrofális következményekkel járt: új politikai és katonai vákuum keletkezett az al-Kaida számára, ahol trenírozhatja erőit az új világdzsihádra. Ami a pakisztáni fejleményeket illeti, el kell különítenünk a tálibok és az alKaida kérdését. Míg a táliboknak a bonni konferencia által felvázolt politikai rendezés ellentmondásai, a pastunok alulképviselete, a király „elárulása” feletti elégedetlenséget meglovagolva4 sikerült ujjászervezni soraikat az ország déli, délkeleti régióiban és a szövetségi irányítás alatt álló független törzsi sávon (FATA), valamint a pastunok és beludzsok által lakott pakisztáni tartományokban, az al-Kaida áttette székhelyét a sűrűn lakott pakisztáni nagyvárosokba, majd újraépítette táborait a független törzsi sávon Afganisztán és Pakisztán határán. Pakisztán politikája kettős: míg a tálibok ujjászerveződését nemcsak nyugati határain, de az Északnyugati Határtartományban és Beludzsisztánban is eltűri, az al-Kaidával szemben látszólag szabad kezet ad az amerikaiaknak. Igazi célja e hadműveletek révén birtokba venni a törzsi ügynökségeket. Míg a nemzetközi terrorizmust egyértelműen közellenségnek tekinti, a tálibok Musarraf elnök szemében nemcsak a hatalmát veszélyeztető riválisok, de az afganisztáni politikai rendezés tartalékát is alkotják, akikkel mind Karzaí elnök, mind az amerikai és brit hatóságok tárgyalásokat folytatnak, hogy ismét bevonják őket a politikai rendezésbe.5 Iszlámábád azt szorgalmazza, hogy növeljék az amerikai és 4

Simonsen, Sven Gunnar: Ethnicizing Afghanistan? Inclusion and Exclusion in post-Bonn Institution-Building. „Third World Quarterly” Oslo, 2004. International Peace Research Institute. 5 Karzaí elnök hangsúlyozza, hogy a tálibok is az afgán nemzet, az afgán történelem és politika részét alkotják, és csak a néhány tucat háborús bűnökért felelős vezetőt kell kizárni a politika világából. Hamid Karzaí meggyőződése, hogy az ország biztonsággal kapcsolatos problémái megoldásának kulcsa Iszlámábádban van, anélkül Afganisztán nem lesz úrrá a nehézségeken, ha meg nem nyeri ehhez Pakisztán tényleges együttműködését. 2003. júniusában az amerikai,

167


szövetséges csapatok jelenlétét azokban a régiókban, ahol az afgán hadurak együttműködnek az indiai szervekkel. Musarraf elnök az ISAF erőknek mindenekelőtt Kandahárra és Dzsalálábádra kiterjesztését szorgalmazza. Mind az 1980-as években, mind 2001. szeptember 11-e után a pakisztáni hatóságok az afgán és a pastun nacionalizmussal szemben ellensúlynak tekintették az iszlámot,6 azért juttatták az afgán ellenállás iszlám jellegű szervezeteinek és a muszlim világ Afganisztánba özönlő önkénteseinek az amerikai és szaúdi segélyek zömét.7 Ennek oka, hogy Musarraf elnök az al-Kaida elleni harcot az amerikaiakra hagyja, az, hogy igen tart a hadseregen és különösen a titkosszolgálaton belüli befolyásos iszlám fundamentalista csoportoktól. Dél-Ázsia-szerte amerikai katonák ezreit telepítették, beleértve a Különleges Erőket. Északnyugat-Pakisztánban a Sahbáz légi bázist az amerikai különleges erők rendelkezésére bocsátották.

EGÉRÚT AZ AL-KAIDÁNAK Ezért az al-Kaida tagjai elleni hajtóvadászat már az afganisztáni kezdetektől fogva ellentmondásos, a túl gyorsan összeboronált szövetségi politika kivásárolt hadurakra és kivásárolt terroristákra volt kénytelen támaszkodni, akiknek belső harcai és kétkulacsossága réseket hagyott az al-Kaida aktivisták Afganisztánból történő kimenekülésére. 2001. december Hádzsí Zamán Ghamsarík akkori nangarhári katonai parancsnok és Záhir, Hádzsí Qadír 27 éves fia Gul Amír Dzsán közvetítésével titkos tárgyalásokat folytattak Bin Laden feladásáról. December 12-én Zamán kijelentette, hogy tűzharcba keveredtek az al-Kaidával, amelynek során azonban csak mintegy száz arab harcos adtak meg magát. Hazrat Alí, a térség későbbi katonai parancsnoka akkor még a Pandzssírtől északra volt. December 13-án azonban az amerikaiak nem szüntették be a bombázásokat. Hazrat Alí, míg azzal vádolta Hádzsí Zamánt, hogy időt adott az araboknak a szökésre, maga is titkos tárgyalásokat folytatott az al-Kaidával. Az ő közvetítője Iljász Khel volt, Júnusz Khálisz szervezetének helyi parancsnoka, aki „közel állt Bin Ladenhez”8, akinek pakisztáni és afgán hatóságok a pakisztáni Szamungli bázison a tálibok mérsékelt szárnyával, Ghausz mollával tanácskoztak, majd szabadon engedték az amerikai fogságból A. Vakil Mutavakkil volt tálib külügyminisztert, aki közvetítői feladatot vállalt. 6 Míg 2001-ben mind a pastunok lakta Északnyugati Határtartományban, mind Beludzsisztán tartományban egyensúlyban voltak a szekuláris erők és a muszlim fundamentalisták, addig a 2002. október 5-i parlamenti választásokon az ellenzéki iszlám MMA a szavazatok 25%-át kapta, sőt, e pastunok által lakott két tartományban a tartományi parlamentekben elsöprő többséget szereztek. 7 Amikor 1980-ban a csaknem száz szervezetet a pesávari hét nagy tanzímba szervezték amerikai segédlettel a pakisztáni hatóságok, tulajdonképpen nyolc mudzsáhíd szervezet, tanzím volt, a nyolcadikat a nemzetközi iszlám önkéntesek brigádja, az 1989-ben alakult Al-Kaida előde alkotta. 8 Waldman, Amy: Warlords: Counted by US and Iran: an Afghan Governor Plays One Side Off the Other. New York Times, April 3. 2002.

168

DR. KATONA MAGDA

ötszázezer pakisztáni rúpiát, nyolcezer dollárt és műholdas telefont adott vesztegetésül. Hazrat Alí az amerikaiaktól és az al-Kaidától is pénzt kapott, valójában ő tette lehetővé Bin Laden szökését. Majd az elhagyott barlangokat Alí emberei fosztották ki. Legnagyobb zsákmányuk néhány Stinger rakéta volt.9 A legtöbb al-Kaidás pakisztáni nagyvárosokban keresett menedéket, ahonnan csak később, 2003 végétől kezdtek visszaszivárogni a törzsi ügynökségekre, mindenekelőtt Észak- és Dél-Vazírisztánba. Még mindig nem került kézre sem Bin Laden, sem Omár molla, a tálibok vezetője. Az elfogott ötszáz al-Kaida aktivista javarészt még a 80-as években a szovjetek ellen harcolt szegény arabokból áll, csak néhány igazi prominens akad közöttük. Ami ezeket a vezetőket illeti, márciusban Khálid Seikh Mohamedet a szeptember 11-i események kitervelőjét Rawalpindiben fogták el, Abu Zubaidát az ugyancsak pandzsábi Faiszálábádban, Ramzi Binalszibht és Valíd Bin Attast Karacsiban, 2004 nyarán pedig Qárí Szaifullah Akhtárt kiadták Dubaiból, s elfogták Fazulr Rahmán Khálídot, illetve szeptemberben tűzharcban megölték Amdzsád Farúqít.

BIN LADEN — PÓK A HÁLÓBAN Korábban úgy ábrázolták az al-Kaidát,10 mint olyan pókhálót, amelynek központjában Bin Laden a pók. Ha azonban a pókot megölik, a háló szétfoszlik. Bin Ladent azóta már régen kiiktatták, a szervezet vezetési struktúráját decentralizálták, Bin Laden legjobb esetben — ha egyáltalán aktív még, — marginalizált szerepet tölt be, el van vágva valamennyi kommunikációs lehetőségtől, csak követek küldése és videóra felvett üzenetek televíziós állomásokra juttatása áll rendelkezésére. Ez azonban nem teszi lehetővé számára terrorakciók szervezését és koordinálását. Ennek ellenére a szervezet hálóját intenzíven szövik tovább. E szervezetet úgy kell elképzelni, mint ahol ezernyi pók szövi a háló igen bonyolult, finom szövevényét. Bin Laden, miután megsebesült a Tora Bora barlangjában, az afganisztáni Kunárba ment, jelenleg pedig Vazirisztánban rejtőzik. E legenda ürügyén a független sáv hét törzsi ügynöksége közül, ahova annak idején egyetlen brit katona sem tehette be a lábát, ötben amerikai támaszpont létesült, majd az 9

Coll, Steve: Mission to Capture or Kill Al-Qaeda Leader Frustated by Near Misses, Political Disputes. Washington Post, Sunday Febr. 22. 2002. 10 Col. Andrew Nichols Pratt, Director, Program on Terrorism and Security College of International and Security Studies: Nature of Terrorism. Előadás Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Doktori Iskolája „A nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem időszerű társadalmi, katonai és rendvédelmi kérdései” c. tudományos-szakmai konferencián. Budapest, 2004. november 10-én.

169


amerikai műveleteket követően pakisztáni katonák szállták meg a törzsi ügynökségeket, amelyeknek belső gyarmatosítása — utak, iskolák, hidak stb. építése — megkezdődött. Március óta Észak- és Dél-Vazirisztán területén több nagy, közös hadművelet zajlik. Ma már tény, hogy a megsebesült Bin Laden 2002. augusztusáig a karacsii Binórí madraszában rejtőzött. Ez az ország legnagyobb militáns szemináriuma, amelyet Bin Laden finanszíroz. Ez volt az egyetlen hely, ahol Musarrafnak keresnie kellett volna, de nem kereste, mivel tudta, hogy ott van. Binalszibh 2002. szeptember 2-án Karacsiban történt elfogását követően, mivel túl sokat telefonált, Bin Laden, aki, miután az amerikai hírszerzés kommunikációs rendszere használata közben jutott Tora Borában a nyomára, már korábban megszűnt modern kommunikációs eszközöket használni, elhagyta Binórít és feltehetően Karacsit is. Azóta nem ismert, él-e még a veseelégtelenségben szenvedő, dialízis-függő, egy bombarepesztől súlyosan megsebesült Bin Laden, vagy sem? Musarraf elnök és az ISI feltehetően tudja. Ha Musarraf komolyan segíteni akart volna az amerikaiaknak, Bin Laden már rég halott lenne, vagy Guantanamon lenne egy ketrecben. Musarraf azért nem tartóztatta le, és azért nem csikart ki ennek fejében további dollármilliárdokat az Egyesült Államoktól, mert attól félt, hogy kenyértörésre kerül sor közte és a titkosszolgálatok, valamint a hadsereg konzervatív elemei között. Azért nem ölette meg, hogy ettől a kellemetlenségtől megszabaduljon, mert attól fél, hogy Bin Laden terroristái többé nem segítik Afganisztánnal és Indiával kapcsolatosan. Musarraf attól is tart, hogy elveszti jelentőségét az Egyesült Államokkal szemben, ha Bin Laden, s az al-Kaida már nincs a térségben. 2003 novembere óta Bin Laden és helyettese, Aimán Al-Zaváhírí kazettái rejtélyes körülmények közepette ismét feltűntek.11 Nem osztjuk azon nézeteket, miszerint Bin Laden a központilag irányított pastun törzsi ügynökségekben bujkálna. Ez az állítás csak ürügy más célzatú hadműveletekhez. Samzaí mufti, a karacsii Binórí madrasza vezetőjének 2004. májusi meggyilkolása a tálibok, az al-Kaida valamint a pakisztáni hatóságok ellentmondásos viszonyára utal, valamint arra, hogy Bin Laden inkább ma is Karacsiban rejtőzik, mintsem a törzsi ügynökségek senki földjén. 2004. áprilisa óta egészen október 2911

Pakisztánból úgy bukkantak fel az Al-Dzsaziránál és más arab hírcsatornáknál, mint nyuszik a bűvész cilinderéből. Képek hangok nélkül és hangok képek nélkül. Képek dátum nélkül. Senki sem ismeri tényleges eredetüket. A hangok legalább aktuális eseményekre reagálnak. Eredetiek a hangok? Az amerikai hírszerzés szerint többnyire igen. Ám más hangszakértők, így a svájciak is, kétségbe vonják. Az Al-Dzsazira is bevallotta, hogy egyes kazettákat ismeretlen személyektől kaptak, más interjúkat Pakisztánból telefonon kaptak. 2003. februárjáig, ezek a hangok, — Bin Ladené vagy akár helyetteséé — haragja Izrael, Amerika és a nyugatiak ellen irányult. Februárban támadták első ízben Pakisztánt és Musarrafot pakisztáni Hamid Karzaínak nevezve. 2003. szeptemberében két további kazetta nemcsak gyalázta Musarrafot, de lemondásra szólította fel.

170

DR. KATONA MAGDA

ig, az amerikai választások közeledtéig Bin Laden nem bocsátott ki újabb kazettát. 2004 végén azonban egy hónapon belül két videokazettát is kibocsátott, bebizonyítva, hogy képes fenntartani azon képességét, hogy időnként a világ közvéleménye elé tárja kinyilvánításait. December 27-i kazettájában — akárcsak a korábbiban — ismét az iraki választások bojkottjára szólított fel és Abú Múszáb Al-Zarqávít Irak al-Kaida vezetőjének nevezte. Bin Laden szövetségesei, Omár molla, Dádullah molla, Szaifullah Manszúr molla tálib vezetők és Aimán Al-Zaváhírí elhagyták a független törzsi sávot illetve Pakisztánt, s ma már ismét Afganisztánból szervezik az ellenállást. A 2004 szeptember eleji, észak-vazirisztáni (Saval és Bus hegység, Mangarótí és Darai Distár térsége) és dél-vazirisztáni (Vanától 20-25 km délre Dilei Khula és Kanigurám körzetében) koordinált amerikai-pakisztáni hadműveletek (Lavina, Hegyi Megoldás, Üllő-Kalapács) elől Mahmúd Haqjár molla, a tálib vezető tanács új tagja vezette át őket Paktiába. Haqqání volt tálib törzsi és határügyi miniszter, aki 1991-ben az első várost, Khosztot elfoglalta a Nadzsbullahrezsimtől, valamint Haqjár molla felelős a fegyverkészítéshez értő arab harcosok toborzásért, valamint olyan pastuul beszélő arab veteránok szervezéséért, akiket be lehet szivárogtatni a nagyobb afgán városokba és bomlaszthatnak. Haqqání és Dádullah akciói támogatják őket a nagyobb városokban. Az arab harcosokat elit egységekként használják az amerikai csapatok elleni, rajtaütésszerű támadásokhoz saját körzeteikben. A tálibok még mindig gyengék koordinált gerillaháború folytatásához, cél az adminisztratív rendszerek tönkretétele, és a mindennapi élet megzavarása. Musarraf elnöktől, mint az al-Kaida elleni harc fő szövetségesétől, az amerikai elnökválasztások előtt a következő elvárások fogalmazódtak meg: szüntesse meg a kasmíri szeparatisták támogatását, akadályozza meg a pakisztáni atomtitok és atomfegyverek proliferációját terrortámogató államoknak vagy terrorszervezeteknek, és kerítse kézre Bin Ladent. Noha a terrorizmus perszonalizációja, vezetőinek fetisizálása nem szerencsés, az Al-Káidának az Egyesült Államok héjái által kreált szimbóluma, és démonizált vezetője, Bin Laden elfogása vagy el nem fogásának ügye kétségtelenül az amerikai elnökválasztások körüli propagandaháború komoly fegyveréül szolgált, ám az elnökválasztásokra Bin Ladent nem sikerült prezentálni.12 Noha 2005 januárjában duplájára — 50 millió dollár12

Olyan spekulációk láttak napvilágot, miszerint Bin Laden esetleg már fogságban lenne, de ennek hírét a Bush-adminisztráció az elnökválasztások előtti, utolsó nagy kampányfogásként tartalékolja. A Kabulban afgán állampolgárok foglyulejtéséért és kínzásáért bíróság elé állított amerikai vérdíj vadász, Jonathan Idema azt állította, Bin Laden több, pontos pesárvari címét átadta az amerikai hadseregnek, ám nem tudták, vagy nem akarták elfogni, mert már nem voltak érdekeltek benne, tudták, hová tűnt el. Ugyanez a forrás olyan hírt is felröppentett Gordon Thomasnak október elején az El Mundo spanyol újságban megjelent cikke alapján, miszerint Bin Laden már nincs sem Afganisztánban, sem Pakisztánban, sem a törzsi sávon, hanem har-

171


ra — emelték vérdíját, valójában senki sem motivált előkeríteni. Míg az afganisztáni politikai rendezés amerikai sikertörténet, a nemzetközi terrorizmus emblematikus figurái elleni vadászat a gyakorlatban árnyékkergetés.

AZ AL-KAIDA METAMORFÓZISA ÉS ÚJ HADSZÍNTEREI Új struktúra, új hadszínterek Több mint három esztendeje, hogy az al-Kaidát kiűzték Afganisztánból és döntő csapást mértek rá, ám a szervezet nem semmisült meg, csupán kisebb egységekben, dekoncentráltan, alacsonyabb szervezeti fokon, ám sikeresen ujjászervezte sorait, s ahol megmarad a politikai vákuum, kisebb gócokban még ott is fennmaradhat, ahonnan korábban kiűzték. A szervezet képes volt újrarendezni sorait, az ellene való harcot nehezíti, hogy a szervezet természete még mindig nem világos. Az átcsoportosítással megőrizte a vezetés folyamatosságát és hatékonyságát. Újabb szervezetek csatlakozhatnak, strukturális, politikai, és egyéb mutációk jöhetnek létre. A Military Balance értékelése szerint az al-Kaida több mint 60 országban van jelen, több mint 18000 terroristával.13 Nézetünk szerint már ezeken az adatokon is túlhaladott az idő, ma már az al-Kaida a világ mindegyik országában jelen van, alvó sejtjei, segítői, ernyő- és licensz-szervezetei tagjai, támogatói és szimpatizánsai miatt számukat igen nehéz megbecsülni, de első vonalban mozgósítható harcosainak száma is százezrekre, tartalékpotenciálja pedig milliókra rúg. Az al-Kaida újabban a hangsúlyt arra fekteti, hogy fegyveres erőkben, biztonságpolitikai közösségekben, titkosszolgálatoknál toborozzon és ilyen újonnan toborzottakból magas szintű, különleges sejteket hozzon létre.14 madik országban. Olyan hírek is felröppentek, miszerint Kína menedéket nyújtott számára annak fejében, hogy a mintegy öt millió ujgur szeparatista tegye le a fegyvert. Ez megalapozatlan hír, ám annyi tény, hogy az ujgur harcosok 2004 tavaszán eltűntek a pakisztáni és más nemzetközi táborokból. Harrington, Carol: Betting on Bagging Usama. The Toronto Star, October 24. 2004. Más források szerint ha él, Kasmír Pakisztán által ellenőrzött területein keresendő, ahová a koalíciós erőknek sokkal nehezebb a hozzáférése, mint a kelet-afganisztáni Kunárok térségéhez, vagy a pakisztáni törzsi ügynökségekhez. Ez a forrás felveti Beludzsisztán lehetőségét is, de csakis a tartomány pastunok által lakott részein, mert a beludzs, illetve a síita hazara lakosság már levadászta volna. Ranan, B.: On Kerry, Bush and Bin Laden. Asia Times, October 26. 2004. Ellenben az amerikai választások előtt október végén Bin Laden hosszú hallgatás után ismét hallatta hangját. 13 The Military Balance 2003–2004, 355. o. Kőszegvári Tibor idézi: Kőszegvári Tibor: A terrorizmus elleni harc katonai tapasztalatai Afganisztánban. Hadtudomány, XIV. évf. 3–4. sz., 67–74. o., 72. o. 14 Shahzad, Syed Saleem: Al Qaeda’s Unfinished Work. Asia Times, Januar 05. 2005.

172

DR. KATONA MAGDA

Minden sejtet úgy terveznek, hogy önálló forrásokkal rendelkezzen terveik kivitelezéséhez. Noha valójában csak egyikük kivitelezi a tervet, a többi csaléteknek szolgál a titkosszolgálatok megtévesztésére.

POLITIKAI VÁKUUM A szervezet oda nyomul be, ahol politikai vákuum keletkezik. (Kelet-Afrika, Afganisztán, független törzsi ügynökségek, s ma már Irak). Korábban KözépÁzsiát és Csecsenföldet tartották ideális színtérnek az al-Kaida ujjászerveződéséhez e régiók földrajzi helyzete, a szegénység, a magas demográfiai ráták, a határviták, a rövid távú politika, az autoritárius posztszovjet vezetők miatt, ám a szervezet erőre kapásának elsődleges színtere Pakisztán lett, amelynek a központi hatalomtól távoli északnyugati törzsi régiói és afgán területen a kabuli kormányzat ellenőrzésén kívüli vidékek olyan gócokat jelentettek, ahol az Al-Kaidának — noha alacsonyabb szervezettségi szinten, — de sikerült ujjászervezni sorait. Ezt követően a hadszínteret áttette az afganisztáni sivatagokból, a kopár hegyes barlangokból a nagyvárosok dzsungelébe, a tervszerűtlenül burjánzó, működésképtelenné váló, bukott megapoliszokba (Isztambul, Bagdad, Karacsi, Manila, Dzsakarta stb.). A politikai és katonai vákuum mellett a kulcsszó a diszfunkciós vákuum, a működésképtelenség, amelyben az AlKaida szubstruktúrákat alakít ki és működtet. Kezdetben az al-Kaida a káosz és zűrzavar okozta politikai és katonai vákuumba nyomul be. Ilyenek voltak a kelet-afrikai, szudáni, szomáliai, valamint afganisztáni bukott államok, Közép-Ázsiában a Fergana völgye, Csecsenföld, ám ilyen vákuumot létrehozhatnak az amerikai katonai támadások következtében keletkező politikai és közigazgatási, katonai üres terek Afganisztánban és Irakban is, ahol a hálózat újra szőheti hálóját, vagy új szervezetek tűnhetnek fel, mint az Anszár Ul-Iszlám Irakban, az Iszlámbulí-csoportok Oroszországban, vagy átalakulhatnak, mint a Tawhíd va’l Dzsihád.15 Az al-Kaida kihasználhatja az egyes iszlám középhatalmak közötti regionális vetélkedést is, míg Afganisztánban az iráni-pakisztáni és a közép-keleti térségben az iráni–szaudi rivalizációból húzott hasznot, most inkább ezen országok muszlim radikálisainak, héjáinak szövetségéből profitál. Irak példája arra nézve is tanulságul szolgál, hogy nem célszerű egyéb gazdasági és geostratégiai érdekeket (szénhidro15

Ez a szervezet vállalja magára Szaud-Arábiában és Irakban külföldi állampolgárok lefejezését politikai célok kikényszerítése érdekében, s ez a szervezet fenyegette meg az athéni olimpiát, iraki katonai szerepvállalása miatt Lengyelországot és Bulgáriát. Lengyelország kivonja 2500 katonáját Irakból, ugyanakkor 1500 fővel növeli afganisztáni kontinensét.

173


génforrások, katonai bázisok a posztszovjet térségben és az Öböl mentén) a terrorizmus elleni harc ürügyével álcázni, hiszen szekularizált, centralizált államok megdöntésével — még akkor is, ha azok terrortámogató tevékenységet vagy az állami terrort alkalmazták, — a káoszt és a politikai, katonai vákuumot éppen a politizált iszlám fundamentalista vagy militáns politikai szervezetei, sőt éppen terrorszervezetek tölthetik ki, mint ezt Irak példája is bizonyítja. Mindennek az az oka, hogy a terrorizmus ellen meghirdetett háború során annak mélyebb gyökereit, igazi társadalmi, gazdasági, szociális, politikai, etnikai, geostratégiai és katonai okait nem sikerült megszüntetni. Szeptember 11-e előtt a Bush-adminisztráció jobban aggódott a lator-országokkal kapcsolatosan, amelyek rakétatámadást intézhetnek Amerika ellen, mintsem az al-Kaidát illetően. A terrorizmus elleni háború nem az al-Kaida felszámolásáról szól, hanem arról, hogy bármilyen rezsimet megdöntsenek, amit a neokonok akarnak.16 A terrorizmus legyőzése más stratégiát igényel, mint a háború: csakis integrált politikai, gazdasági, katonai eszközök együttes alkalmazásával lehetséges. Mindenekelőtt azokat a gazdasági és szociális körülményeket kell felszámolni, amelyek a terrorizmust létrehozzák, vagy fenntartják. Ez azonban igen nehéz. Ténylegesen a terror elleni küzdelem sötétben való tapogatózás, egy eszme ellen folyik. A jelenlegi események azt sugallják, hogy a terrorizmus elleni háború az átmenet időszakában van.

ÁRNYÉKÁLLAMBÓL VÁLLALATBIRODALOM Noha szeptember 11-ét követően 3500 tagját letartóztatták száz országban, legalább ötszáz tagja életét vesztette, a vezetés kétharmadát kivonták a forgalomból, ám a szervezet képes újabb struktúrákat kiépíteni, vagy reaktiválni alvó sejtjeit, és újabb csapásokat mérni. Az al-Kaida nem veszett el, csak átalakult, adminisztratív központból olyan privát sereggé változott, amely elkötelezett a dzsihádnak. Míg korábban szervezete államhoz hasonlított, ahol a különböző reszortokat elkülönítetten működtették, ma már inkább egy nagyvállalatra hasonlít, amelynek szintén megvannak az elkülönült funkciójú osztályai (mint az államnak a minisztériumai), de területi igazgatóságokkal, helyi leányvállalatokkal rendelkeznek, ahol ugyancsak megvannak a különböző felelősségi területek. E leányvállalatok önállóbbak, mint az államtól függő önkormányzatok, ezért alkalmazzák ma már esetükben inkább a vállalati, mintsem az állami modellt. Az al-Kaida ma már nem latorállamokra települt árnyékállam, hanem a legna16

Coll, Steve: Ghost Wars. The Secret History of the CIA, Afghanistan and Bin Laden from the Soviet Invasion to September 10. 2001. Penguin Bokks, Febr. 2004, 720 o.

174

DR. KATONA MAGDA

gyobb nemzetközi vállalatbirodalom, a leányvállalatok mellett franchise-cégekkel és más „vállalkozások” által átvett licenszekkel. Az al-Kaida még olyan tényező, amivel számolni kell. Túllépte kezdeti strukturális határait, adminisztratív szervezetből licensz eszme lett, helyi hálózatok laza kollekciója, amely autonóm módon működik, az al-Kaida radikális programja, a világdzsihád ideológiája által működtetett globális mozgalmat alkotva. Irak után nagyobb mérvű együttműködés jött létre kisebb szélsőséges csoportokkal.

MÓDOSULÓ TAKTIKA Globális célok Eltolódott a politikai hangsúly is: immár nem a nyugatiak puszta elrettentése a cél, s nemcsak főleg a Nyugat-barát, kollaboráns helyi kormányok és személyek „megbüntetése”, hanem közvetlenül a külföldiek katonái és civiljei, intézményei és jelképei alkotják a célpontot. A cél immár nem diszkrét térnyerés a világ egyegy eldugott és elfelejtett szögletében, hanem globális dzsihád, új világháború a hitetlenek ellen az aszimmetrikus hadviselés, a terrorizmus eszközei teljes arzenáljának felvonultatásával. Antiglobalizációs harcról, a centrum-periféria ellentétéről, az egypólusú világrend, a világhegemónia elleni küzdelemről van szó, amely a megoldatlan társadalmi-gazdasági problémákra hívja fel a figyelmet, és nem a kultúrák összecsapásáról, semmiképpen sem új keresztes háborúról szól. Célja kiszorítani a nem-muszlim, nyugati, amerikai befolyást a muszlim világból. Isten harcosai, a mártírok révén az iszlám purifikációja, felszabadítani a megszállt Jeruzsálemet és az amerikaiak által megszállt Hidzsázt (ahonnan 2003 áprilisában kivonultak az amerikaiak), megbüntetni a cionistákat és az őket támogató amerikaiakat, akik nemcsak Palesztina (Afganisztán, Irak) megszállását segítik elő, Izrael barátai, de helyi zsarnokokat támogatnak. Irakban meg kell büntetni a muzulmánok mészárlását (akárcsak annak idején Afganisztánban), és kiűzni őket, és kiűzni a zsidókat Palesztinából, cél Izrael megsemmisítése. E zsarnokság, romlottság, korrupció ellenszere nézetük szerint a(z immár világméretű) szent háború, a dzsihád. Korábban ez a globalizáció negatív hatásaira adott anti-globalizációs, inadekvát válasz gyanánt jelentkezett, amely azonban mindkét oldalon új globalizációt hozott létre, a terror globalizációját, valamint terror-ellenes globális összefogást. E globalizáció célja már nemcsak a muszlimok elnyomása, kizsákmányolásának megszüntetése, ám a világdzsihád révén a nem-muszlim régiókban is az iszlám világ számára megértőbb, barátságosabb környezet teremtése. A muszlimok mészárlására csapatküldő kormányok, pártok csapatkivonókkal történő felváltása. 175


Szövetségek hálója Az al-Kaida sokfejű hidra globális és sok helyi fejjel. Központi parancsnokság (Bin Laden) 1996-ig Kelet-Afrikában, 2001-ig Afganisztánban, jelenleg a Bölcsőben (Afganisztán-Pakisztán határa, törzsi ügynökségek)

Arab kemény mag (Szaud-Arábia, Jemen, világszerte, jelenleg Irakban)

Maghrebi arabok

Délkelet-ázsiaiak 1. sz. ábra. Az al-Kaida korábbi szerkezete17 A globális fejet a harcosok új nemzedéke alkotja, akik már Nyugat-Európában születtek, sokan EU-s útlevéllel, számítógépes ismeretekkel, nyelvismerettel rendelkeznek, szabadon mozognak a világban. Közösségeik fivérek közösségéhez vagy családi vállalkozáshoz hasonlítanak, akik nyíltan megosztják lakásukat, bankszámláikat, együtt dolgoznak, nyilvánosan élnek polgári fedéssel, szó sincs „Bin Laden titkos világáról”. Ezek soha sem mennek harcolni származási országukba, miután a periférikus dzsihádban – Afganisztánban, Kasmírban, Csenföldön élesítik oroszlánkörmeiket, Nyugat-Európába térnek viszsza magasabb szintű akciókat szervezni. Az al-Kaida sokkal inkább a helyi szervezetek laza szövetsége révén működik. Ez az elit nem tér vissza közelkeleti származási helyére, legfeljebb Irakba. Ezekből lesznek a tervezők, mint a féllábú Abú Múszáb al-Zarkáví, aki ma már nem kötődik közvetlenül Bin Ladenhez, saját terrorhálózata független vezetője. Az al-Kaida terjeszkedése felrúgta eddigi logikáját: mivel retorikája hasonló, szövetséget köt antiglobalizációs mozgalmakkal, a felszabadítás-tan által fertőzött, magukat nemzeti felszabadító mozgalmaknak aposztrofált szeparatista nacionalista mozgalmakkal — mint Sámíl Baszájevékkel Csecsenföldön, vagy az idegenek kiűzése, az „amerikai imperializmus világhegemóniája” elleni harc je17

Sageman, Marc: Understandig Terror Networks.

176

DR. KATONA MAGDA

gyében az iraki szunnita háromszög egyes ellenálló csoportjaival. Ezekben az esetekben az al-Kaida elitje idegenlégióként segíti a helyi szervezeteket. Mivel az al-Kaida forradalmi pátosza erősebb, mint iszlám arculata, szélsőbaloldali mozgalmakkal is együttműködik, mint a filippino Új Emberek Hadserege, az IRA, az iszlám és a más irányultságú politikai elégedetlenség kölcsönösen megtermékenyítően hatnak egymásra, igen veszélyes elegyet hoznak létre. A szervezet új jellemzői: a már említett vállalkozói megközelítés, igen hatékony új szervezeti keretek, centrális és decentralizált vezetési struktúra hatékony kombinációja, horizontálisabb, ám egyben lineáris, hálózati felépítésű, ahol legalul 2-3-4 fős, kisebb sejtek állnak. 1. A politikai, stratégiai koncepció kidolgozása nemzetközi keretek között történik, kitűnő szervezői képességek, jó koordináció a kiképzés, vezetés („management”), az üzleti vállalkozások és a parancsnokság között, nemzetközi döntéshozó testület. 2. Modern technológia használata, főleg a kommunikáció, a mozgósítás területein, valamint a legitimáció és jusztifikáció végett. 3. A közvélemény manipulációja a média révén.

A háló

(A) csoport

(B) csoport

(C) csoportok 2. sz. ábra (A) csoportok — a vezetéshez kapcsolódó elkötelezett, igen fegyelmezett szervezeti egységek, amelyek a szervezet szerves részét alkotják. Ilyenek voltak szeptember 11-e, valamint az USS Cole hajó elleni támadások végrehajtói. (B) csoportok — a szervezethez kötődő csoportok. Ilyenek hajtották végre Bali szigetén a merényletet. 177


(C) csoportok — licenszet alkalmazó helyiek. A különböző szintű csoportokat családfa-szerkezet köti egymáshoz, az egyes csoportok 3-5 fős, sejtes szerkezetűek. Noha elvesztette menedékét, nagy hírszerzési veszteségeket szenvedett, központi vezetésének mintegy kétharmadát megsemmisítették vagy elfogták, 2002 óta képtelen tradícionális működésére, nem volt képes nagyobb akciókat végrehajtani az Egyesült Államokban sem Afganisztánban a választások alkalmából, sem nagy iraki fenyegetéseit nem váltotta be, Bin Ladent felváltották Zaváhírível, ám még nem szabad leírni az al-Kaidát. A kemény mag, a kulcsvezetők zöme a helyén van, igen tehetséges, képzett, intelligens káderek még tevékenykednek, az eredeti nucleusból csak egyet sikerült kiiktatni (a Mohamed Atef-félét), a nemzetköziesedésben igen előrehaladott az 1998-as szervezeti egyesülést követően, rugalmasabb, lendületesebb, különösen Európában, Amerikában a bevándorlók második, harmadik nemzedékének toborzásában. Öngyilkos támadók okos felhasználása jellemzi, folyamatos erőszak terjesztése határok nélkül, az afganisztáni multinacionális tapasztalatok felhasználása (az sem baj, ha éppen Afganisztánban perifériális lett a szervezet), egyesítő koncepció, potenciális toborzási bázis kimeríthetetlen tartalékai, a terrorizmus mozgalom-jellegének áttranszformálása úgy, hogy elveszítik a helyi mozgalom karakterét, alárendelik magukat a globális céloknak (kivéve: C csoportok, illetve más ideológiai alapon álló, taktikai okokból együttműködő mozgalmak: IRA, ETA, Új Emberek Hadserege stb.) és vallásilag inspirált, globális hálózattal rendelkező felkeléssé válnak. Az 1998-as egyesüléskor még az 1980-as-90-es éveknek megfelelően az emblematikus vezetők a következő séma szerint kapcsolódtak egymáshoz: Sheikh Jászín–Bin Laden–Khattáb–Sámil Baszájev Ma már az egyes frontok vezetőinek sokkal kisebb a személyi jelentősége, és kollektíven döntenek.

Beépülés és visszatérés Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az aszimmetrikus hadviselés nemcsak terrorcselekmények különböző formáiból áll, hanem a gazdasági, politikai beépülés számos módozatát foglalja magában közvetlenebb vagy fedett formában. Az afganisztáni háborúval ellentétben, az iraki háború nincsen jelentős hatással a terrorizmus elleni küzdelemre, nem hatott a terrorszervezetek vezetésének kemény magjára. A korábbi, regionális térnyerés távoli szegletekben, a világdzsihád stratégiája, a rombolás és építés taktikája, a hadviselés és építkezés, illetve az ellenséges struktúrákba beépülés módszerei erősen kombinálódnak az új stratégiákban. Az al-Kaida új világdzsihád stratégiája, először Afganisztánban 2003. augusztusában nyilvánult meg, amikor a zábuli csata során, két évvel kiűzésük u178

DR. KATONA MAGDA

tán először verték vissza a tálibok az amerikaiakat e szervezet al-Kaida támogatásával. Az al-Kaida harcának következő fázisa Afganisztánban járásközpontok elfoglalása és a városi gerillahadviselésre való áttérés. A nagyvárosokban pedig az elrettentő merényletekről hamarosan áttérnek a városi gerilla hadviselés szélesebb spektrumára. Az al-Kaida rugalmas dinamizmusára jellemző, hogy még a periferizációból is képes profitálni, létrehozva a periferizáció centralizációját.

Új célpontok és helyszínek Mind a célpontok, mind a helyszínek ennek megfelelően változtak. Ha áttekintjük a szeptember 11-e utáni merényleteket, láthatjuk a változást, míg a korábbi kelet-afrikai, szaúdi, az USS Cole hajó elleni merényletek célpontjai szimbolikus jelentőségű amerikai létesítmények voltak, beleértve a Világkereskedelmi Központ és a Pentagon elleni merényleteket is. Később, amikor felszámolták afganisztáni bázisait és átmenetileg meggyöngült, az al-Kaida a gyengébb ellenállás irányába ment, szegény országokban puha célpontokat keresett.18 18

2001. 10. 28-án a pakisztáni Bhawalpurban a 16 áldozatot követelő bombamerénylet áldozatai keresztények voltak, 2002. 03. 17-én Isztambulban ugyancsak keresztény templom ellen intézett a szervezet 5 halottal és 46 sebesülttel járó támadást, 2002. 04. 11-én a tunéziai idegenforgalmi központ zsinagógája felrobbantása 21 halottat követelt, 2002. 05. 08-án a pakisztáni Karacsiban ugyancsak zsinagóga robbant 14 halottat és 20 sebesültet követelve, 2002. 06. 14én szintén a pakisztáni Karacsiban 11 halottal és 51 sebesülttel járt az amerikai konzulátus elleni támadás, 2002. 08. 05-én Pakisztánban egy keresztény iskola elleni merénylet hat emberéletet követelt, 2002. 10. 06-án a jemeni Adeni-öbölben egy francia tartályhajót támadtak meg, 2002. 10. 12-én az indonéziai Bali szigetén szállodák ellen intézett merénylet 202 halottat és 300 sebesültet követelt, 2002. 11. 28-án a kenyai Mombasában egy külföldiek által látogatott szállodában bekövetkezett robbantás 17 halottat és 300 sebesültet eredményezett, 2003. 05. 12.-én a szaud-arábiai Rijádhban a külföldi negyed elleni merénylet során 35-en vesztették életüket és kétszázan sebesültek meg, 2003.05.16.-án a marokkói Casablancában zsidó és spanyol érdekeltségek elleni támadások 45 halottal és 60 sebesülttel jártak, 2003. 08. 05-én Indonézia fővárosában Dzsakartában ugyancsak az idegenforgalom volt a célpont, a külföldiek által kedvelt szállodában tizenhárom áldozattal és 149 sebesülttel járt a gyilkos merénylet, majd a 2003. 11. 08-án a szaud-arábiai fővárosban egy külföldi lakónegyedben végrehajtott robbantások következtében tizenheten vesztették életüket és hatvanöten sebesültek meg, 2003. 11. 15-én Isztambulban két zsinagóga elleni merénylet 25 halottat és 65 sebesültet követelt, majd öt nappal brit érdekeltségek elleni robbantások rázták meg a legnépesebb törökországi nagyvárost, melyeknek következtében harmincan vesztették életüket és négyszázötvenen sebesültek meg, végül a síita passió idején 2004. március másodikán az iraki Bagdadban és Karbalában és ezzel egyidőben a pakisztáni Kvettában síita hívők elleni merényletek százötven áldozatot eredményeztek. 2004. február Bagdad, Karbala, Nadzsaf- merényletsorozat, 190 halott, 57 halott, 2004. szeptember 9. Dzsakarta, bombamerénylet az ausztrál nagykövetség előtt, 11 halott, 161 sebesült. 2004. szeptember elseje, iskolások túszulejtése a dél-oszétiai Beszlámban, 200 halott. 2004. 10. 08-án, hármas robbantás az egyiptomi Talbat üdülőhelyén iraeli turisták szállodái ellen, 33 halottal, 105 sebesülttel. 2004. 12. 07-én az alKaida tagjai megtámadták a dzseddai amerikai konzulátust, hat szaúdi kommandós, hat nemamerikai túsz és három terrorista az épület visszafoglalása során életét veszítette.

179


A hagyományos célpontok a “hitetlen”ázsiai és afrikai országok, vagyis az iszlám igaz útjáról letérők, a hitetleneket országukba bocsátók (legyenek azok támaszpontok vagy turisták): Pakisztán, Szaud-Arábia, Indonézia, Fülöpszigetek. A fő ellenség: az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Izrael mellett azonban hamarosan új célpontok jelentek meg; az Irakba csapatokat küldő európai országok, az 1400 katonával jelenlévő Spanyolország, Berlusconi Olaszországa, amely 3000 katonát állomásoztat a közel-keleti országban, a 3500 katonát küldő, ráadásul a legérzékenyebb középső régió parancsnokságát ellátó Lengyelország és a második világháború után Irakban először külföldi katonai szerepet vállaló Japán. (Míg korábban a távol-keleti front célpontjai főleg ausztrálok voltak). Ami pedig a célpontokat illeti, a puha (polgári) és jelképes célpontokról áttértek a kemény célpontokra, a katonák és a katonai objektumok elleni támadásokra. Régi módszerük külföldi túszok ejtése, ennek céljai azonban megváltoztak. Míg korábban a mozgalmukat finanszírozni képes, busás váltságdíj reményében szedtek külföldi foglyokat, most ezek a szerencsétlen emberek a politikai zsarolás eszközei: Szaúd-Arábiában már nem annak reményében végeztek ki amerikai olajmérnököt, hogy a külföldi csapatok hagyják el az országot, hanem a Nyugat-barát királyság megdöntése miatt.19 Itt figyelemre méltó a gazdasági cél is: a szénhidrogének feletti ellenőrzésért vívott küzdelem, annak megakadályozása, hogy Szaúd-Arábia a kőolajár emelkedésének útjában álljon. Az Irakban kivégzett dél-koreai túsz üzenetében életéért azzal könyörgött, hogy kormánya ne küldje a megígért 3500 katonát az iraki nemzetközi erőkbe. A célpontok egyre közelebb vannak Európa szívéhez: a mediterráneumból eljutottak Dél-Európába.

AMBICIÓZUS STRATÉGIA — ÚJ POLITIKAI CÉLOK Nemcsak a taktika változott, hanem a stratégia is. Mind a célpontok, mind a helyszínek és főleg a célok változtak. Míg korábban az Afganisztánból hazatért muszlim harcosok helyi kormányaik megdöntésére törekedtek, ma már ezeket a kormányokat „lekenyerezik” azáltal, hogy egyenlőre lemondtak megdöntésükről. Noha egyedül Pakisztánban a szervezet 400 feltételezett tagját tartóztatták le és számos tagját vették őrizetbe Egyiptomban, Sziriában, Jordániában, Jemenben, Tuniszban, Szaúd-Arábiában, ám mindaddig az al-Kaida nem lépett fel nyíltan e muszlim rezsimek ellen, míg nyilvánvalóvá nem vált, 19

Bin Laden 1998-as, idegenellenes harc fetvája elsődleges célja, hogy az idegen megszállók hagyják el az iszlám szent városait, illetve annak közelét. Noha 2003 áprilisában az amerikaiak kiürítették 1991-ben, az Öböl-háború után szerzett szaúdi támaszpontjaikat, ám megmaradt célul a jeruzsálemi sziklaszentély, az al-Aqsza mecset és más kegyhelyek felszabadítása.

180

DR. KATONA MAGDA

hogy az Egyesült Államok megtámadja Irakot. Azzal, hogy iszlám csoportok integrálásra kényszerítik őket, akarva-akaratlan bevonják őket az Egyesült Államok, Szaúd-Arábia és Izrael elleni világméretű küzdelembe. Ehhez járul újabban az Irak megszállói elleni harc. Az al-Kaida alapvető taktikája, hogy nem ütközik meg az ellenféllel nyílt csatában, inkább állandó rettegésben tartja, hogy mikor és hol kell tartania a szeptember 11-hez hasonló csapástól. Az al-Kaida akciói után beolvad hátterébe és a többit a feldühödött muszlim tömegekre bízza. Míg szeptember 11-ét követően semmiféle kapcsolatot nem lehetett az iraki rezsim és a nemzetközi terrorizmus között találni, ma már e szervezetek tagjai özönlenek Irakba.20 Lehet, hogy az elkövetők kegyetlen gyilkosok, ám a kitervelők politikai céljai igen világosak, amelyeket igen céltudatosan közelítenek meg. Ma már nem csak a „keresztes háborút” viselő idegenek, vagy a kollaboráns kormányok megleckézetése, vagy saját szekuláris kormányaik megdöntése a cél (Egyiptom, Algéria, Pakisztán), hanem nemzetközi politikai folyamatokat, a merényletek politikai következményeit kikalkuláló stratégiai politikai tervezés. Ennek első példája Irak, ahol a merényletek célja már nem pusztán az amerikaiak távozásra késztetése, de a síiták távoltartása a politikai hatalomtól, a választások befolyásolása, polgárháború szítása. Az isztambuli merényletek térben már közeledtek Európához, NagyBritannia elleni további támadásokat vetítettek előre, és akárcsak az iraki merényletek, perspektivikusabb politikai üzenetet hordoztak; Tony Blair kormánya megdöntését és Törökország távoltartását az Európai Uniótól. Irakban pedig már az a jelenség körvonalazódott, ami a madridi merényletek során valóság lett: bizonyos társadalmi csoportok vagy politikai pártok eltávolítása a politikai hatalomból, a választások befolyásolása, messzemenő politikai következmények indikálása. Senkinek sem szabad alábecsülnie az al-Kaida képességét, hogy kikalkulálja a támadások diplomáciai és politikai hatásait. Az al-Kaida ma már nemcsak helyi politikák megváltozatására képes, hanem gondosan kikalkulált láncreakciók, globális hatások indukálására is. Számos céljuk van: az amerikaiak távozásra késztetése Irakból, és az amerikai erők kivonása Szaúd-Arábiából (ami 2003-ban megtörtént). Ezt a koncepciót valósították meg március 11-én, pár nappal a választások előtt a vonatokon végrehajtott madridi robbantások, amelyek százkilencven halottat és ezerötszáz sebesültet követeltek. Az új szocialista kormány bejelentette a spanyol katonák immár feltétel nélküli kivonását Irakból. A cél már Európában sem az elrettentés, hanem a konkrét politikai célok kikényszerítése. A spanyolok megközelítése is lépésről-lépesre nyomon kö20

2004. júniusában már mintegy ezer főre becsülik az Irakban tartózkodó külföldi muszlim harcosok számát.

181


vethető volt.21 Mindennek célja nemcsak az amerikai-spanyol kapcsolatokra, az iraki spanyol szerepvállalásra gyakorolt nyomás volt, de a választások befolyásolása, a nyomásgyakorlás is. Ugyanilyen céltudatosan közelítenek a brit, az olasz, illetve lengyel érdekeltségekhez (utóbbihoz egyenlőre Irakban). Hasonlóképpen látszik a brit célpontoknak is az anyaországhoz közeledése.

ÚJ INTERKONTINENTÁLIS FELÉPÍTMÉNY Az al-Kaida új struktúrája meglehetősen önálló, regionális frontokon alapul. Ez a laza ernyőszervezet nem rendelkezik központi katonai vezetéssel, az öt front önálló műveleti igazgatóságokat alkot, a végrehajtást helyi csoportokra bízzák, ám a stratégiai tervezés igen intelligens agytröszt létét feltételezi. 2003ig az al-Kaida a térségben fellángolt erőszakos akciókban közvetlenül nem vett részt, a csatateret áthelyezte a pakisztáni nagyvárosokba. Új hatalmi központjait Fath-i Iszlám néven Pakisztánban és Iránban alakította ki. Ami a struktúrát illeti, korábban ennek élén Bin Laden állt. Ma már lehet, hogy más (pl. Aimán Al-Zaváhírí) személy vagy testület helyettesíti. Az öt kontinentális parancsnokság mindegyike — akárcsak egy vállalatbirodalom cégeinek különböző osztályai — elkülönített funkciókkal rendelkezik: más-más személyek vagy bizottságok felelnek az üzleti tevékenység, a katonai kiképzés és toborzás, a vallásos doktrína kidolgozása és terjesztése, a hírszerzés és ügynökök beszervezése, valamint az agit-prop. munka, a társadalmi népszerűsítés végrehajtásában. Az al-Kaida igen fejlett elemző-értékelő és stratégiai tervező egységekkel rendelkezik. Az al-Kaida ujjászerveződése a Dzsaís Ul-Qibla Al-Dzsihádí Al-Szirrí AlÁlamí (A Mekkai Irány Titkos Dzsihádi Világhadserege) 2003-ban alakult új szervezetből indult ki, ebből lett az öt regionális (kontinentális) parancsnoksággal rendelkező Nemzetközi Iszlám Front. Korábbi közép-ázsiai, közel-keleti és afrikai (mediterrán), valamint délkelet-ázsiai frontja mellett ma már független európai valamint amerikai fronttal is rendelkezik, amely önállósult a mediterrán parancsnokságtól. Míg a közép-ázsiai, az afganisztáni és a pakisztáni front vezetője az egyiptomi Aimán Al-Zaváhírí, az iraki és az európai műveleteket a mediterrán front parancsnoka, a jordániai Abú Múszáb Al-Zarkáví fogja egybe. Amerikai frontja is kialakult az Egyesült Államokban élő afro-amerikai muszlimok között, illetve a karibi térségben. Szervezete a Dzsamí’át Al-Fuqra 21

Irakban meggyilkolták a spanyol katonai attasét, majd megtámadták az iraki spanyol erőket, amelynek során hét tiszt életét vesztette, a tavaly májusi casablancai öngyilkos merényletek áldozatai között is négy spanyol volt.

182

DR. KATONA MAGDA

(Szegények Társasága). Vezetője a HUM pakisztáni táboraiban kiképzett Alí Sáh Gailání.22 Richard Reid, a cipősarkas terrorista is ehhez a szervezethez tartozott. Másik új szervezete a Dzsundullah (Isten Serege), amely az al-Kaidához kötődő pakisztáni szervezeteket koordinálja. 2002–2003-ban úgy tűnt, az alKaida Afganisztánban a tálibokra és Hekmatjár szervezetére, Pakisztánban a pakisztáni iszlám szervezetekre bízza a harcot. 2003 közepéig még a pastun és beludzs törzsek adtak otthont az ujjászerveződő táliboknak és a pakisztáni iszlám szervezeteknek, ám az al-Kaida idegen harcosait nem tűrték meg területükön. Az al-Kaida Csitrálban a kalasa etnikum falvai között (Sah Szálim) a kínai határhoz közeli Gilgitben pedig a buddhista, nyugat-tibetiekkel rokon balti és burisk falvak között rendezte be táborait (Markosi). 2001 végén ezeket is átadta a Hezb-i Iszlámínak, Hekmatjár szervezetének. Ma már a törzsi ügynökségekben, ahová sem az afgán, sem a pakisztáni hatóság keze nem ér el, különösen Dél-Vazírisztán és Észak-Vazirisztán megközelíthetetlen hegyei között ismét nemzetközi táborok működnek. Az al-Kaida afganisztáni táboraiban fiatalok tízezrei nyertek kiképzést, és szétszéledtek a nagyvilágban apokaliptikus filozófiájukat és a gyilkolásban szerzett tapasztalataikat terjesztve. Vannak, akik Bin Laden belső körétől kapnak tanácsot, pénzt, harcosokat, fegyvereket és robbantószert, járműveket, s vannak, akik egymástól, vannak, akik helyben szerzik be ezeket, néhányan a mozgalomtól csak inspirációt nyernek. Bin Laden halála, vagy elfogása nem változtat semmit. Az al-Kaida Nemzetközi Iszlám Frontja egy központi maggal az un. Bölcsővel (Afganisztán-Pakisztán, ma már Afganisztán–Pakisztán–Irán) és öt kontinentális fronttal rendelkezik. A bölcső élén ma már nem Bin Laden, hanem Aimán Al-Zaváhírí egyiptomi sebész, a szervezet második embere áll. A Bölcsőből nőtt ki előbb a közép-ázsiai, illetve a mediterrán front. A mediterrán frontból az európai front. Külön életet él, ám igen intenzíven gyarapodik a délkelet-ázsiai front és ma már terjeszkedik az amerikai front is. Mindegyiknek lelke a Muzulmán Fivérekből alakult Iszlám Társaságok (Dzsamí’át-i Iszlámí illetve Dzsamí’ja Iszlámíja). Az ötödik fronton, a karibi térségben a neve Dzsamí’át Ul-Fuqra (Szegények Társasága). A Bölcső alapítói: Dzsamí’át-i Iszlámí (Pakisztán: 1940), Dzsamí’át-i Iszlámí és Hezb-i Iszlámí (Afganisztán: 1969, 1975) Jelenlegi tagjai: Afganisztán: A Hekmatjár-féle Hezb-i Iszlámí és az újtálibok. Pakisztánban a pakisztáni Harakat Ul-Anszár, Harakat Ul-Muszlimín nemzetközi szervezete: a Ha22

Már az 1980-as években harcoltak amerikai muszlimok Afganisztánban a szovjetek ellen. Először a Los Angeles Times 1988. október 17-i száma tudósított róluk, majd ugyancsak a Los Angeles Times 1989. március 16-i száma írta, hogy több tucat fekete amerikai muszlim csatlakozott az afganisztáni dzsihádhoz.

183


rakat Ul-Dzsihádí Al-Álamí (A Világdzsihád Szervezete) (HUJI), a pakisztáni Dzsamí’át-i Iszlámí, a pakisztáni Hezb-i Iszlámí, Hezb Ul-Mudzsáhidín, Laskar-i Dzsangví, Dzsaís-i Mohammadí, Laskar-i Tajjíba (új nevén Millat-i Iszlámíja) utóbbi kettő Al-Dzsihád néven egyesült, az Al-Badr és a pakisztáni Hezb-i Iszlámí fúziójából létrejött az Al-Umár Mudzsáhidín. Afganisztán és Pakisztán mellett az al-Kaida közép-ázsiai szárnya a posztszovjet köztársaságokban is hallatja hangját, mindenekelőtt Üzbegisztánban és a Fergána-völgyben. E szervezethez az Iszlám Újjászületés Pártja, az Adólat-mozgalom, az Üzbegisztáni Iszlám Mozgalom, valamint a vahábita Hezb-i Tahrír, valamint a Dzsamí’át-i Iszlámí tartozik, amelynek immár van tadzsikisztáni és üzbegisztáni szervezete. Ide sorolhatók az orosz föderáció területén tevékenykedő radikális iszlám csoportok is, mindenekelőtt a Csecsen Mártírok Rijádh UszSzálíhín Felderítő és Diverzáns Zászlóalja, és az Iszlámbulí csoportok. Igen figyelemre méltó a délkeleti szárny is, amelynek Thaiföldön, a maláj szigeteken, Indonéziában és a Fülöp-szigeteken tevékenykedő aktivistái mind a Dzsamí’ja Iszlámíja szervezetek hálózatából nőttek ki.23 A déltengereken 1990-ben jött létre az al-Kaida és a filippinó csoportok kapcsolata Abdurrádzsak Dzsandzsalání és Bin Laden sógora, Mohamed Al-Khalifa szövetségével. Utóbbi hozta létre az Abu Szajjáf csoportot. E hálózat gerince továbbra is a Dzsamí’ja Iszlámíja, tagjai a burmai Arakáni Mudzsáhidok, akik a pakisztáni Harakat Ul-Mudzsáhidín bagladesi szervéből (HUM-B) nőtttek ki, a Kawtoolei Muszlim Felszabadítási Front, a Rohingya Arakán Iszlám Front, Thaiföldön a Pattaneyi Egyesült Felszabadítási Szervezet (PULO) valamint a Borisi Revolusi National (BRN) (a Nemzeti Forradalmi Szervezete), a Haramatu Maláj Tigrisek, a Dzsamí’ja Iszlámíja, Indonéziában a Darul Iszlám, a Gerakan Aceh Merdeka, Dzsakarta térségében az Iszlám Védőinek Frontja, Molukku szigetén a Laskar Dzsihád, a Fülöp-szigeteken a Moro Nemzeti Felszabadítási Front, a Bangsa Moro Felszabadítási Szervezet, az Abu Szajjáf-csoport. A Dzsamí’ja Iszlámjja a térség összes országában koordinálja a szervezeteket, hasonlóan a HUJI szerepéhez más régiókban. Szeptember 11-ig azonban egyik délkelet-ázsiai szervezet sem volt a terrorszervezetek listáján, amikor az amerikaiak támaszpontot kívántak létesíteni a Mindanao szigetcsoporton, hirtelen figyelmük központjába kerültek ezek a kapcsolatok Jelenleg az alábbi szervezetek a mediterrán front tagjai: Abdusz-Szalám Jászín sejk marokkói Igazság és Jótékonyság szervezete, az ugyancsak marokkói Isten és Harc Szalafista Csoportja, Al-Mufrídún Oroszlánjai,a Líbiai Iszlám Harci Csoport, az egyiptomi Dzsamí’ja Iszlámíja és az egyiptomi Iszlám 23

Akárcsak a tálib ideológiai atyja, Maudúdí pakisztáni Dzsamiát-i Iszlámí szervezete, vagy az afganisztáni Burhánuddín Rabbání Dzsamiát-i Iszlámí mozgalma, az ameriakaiak kétes szövetségese. A mozgalom Egyiptomból ered, ott tanult nemcsak Rabbání, de Hásím Szalámat, a Fülöp-szigeteki Moro Iszlám Felszabadító Front vezetője is.

184

DR. KATONA MAGDA

Dzsihád, valamint a mediterrán front keleti szárnyához tartozó Tanzím UlDzsihád, mai nevén Tawhíd wa’l Dzsihád, az Adeni Iszlám Hadsereg, az Anszár Ul-Iszlám, valamint ma már a Hamász is. Itt, a strukturális fejezetben külön is említést kell tenni Irán szerepéről. Iránban a konzervatívok 2004. februári választási győzelmével kudarcba fulladtak a tárgyalások az Iránban menedéket lelt al-Kaida csúcsvezetők, a riádhi öngyilkos merényletekért felelős, a szervezet harmadik embere, az egyiptomi születésű Szaif Al-Ádel, és Sza’ád Bin Laden, Uszama Bin Laden legidősebb fia, valamint a kuvaiti születésű al-Kaida szóvivő, Szulejmán Abu Gaith kiadatásáról. A keményvonalasok 2004-es iráni választási győzelmével az iráni vezetés letett róla, hogy mintegy tucatnyi al-Kaida csúcsvezetőt Iránban állítsanak törvényszék elé. A szélsőséges palesztin szervezetek állami és nemállami támogatói (Hamasz, Hezbollah, Abu Nidál csoport) már ezt megelőzően összefonták hálót és az al-Kaida fölött, nem Bagdadban, hamem Teheránban. Igen fontos momentum, hogy Irak megszállását követően az al-Kaida új alapokra helyezte kapcsolatait Iránnal, ami nemcsak az Anszár Ul-Iszlám révén nyilvánul meg, hanem szorosabbra fűzte kapcsolatait a Hamasszal24 és a Hezbollahhal. Míg korábban a palesztin szervezeteket csak a palesztin ügy érdekelte, a Hamasz ma már beszállt a világdzsihádba, egyenlőre a palesztin ügy érdekében, izraeli célpontok ellen, de ez a spektrum szélesedhet. Az egyiptomi eredetű palesztin Tanzim Ul-Dzsihád pedig Irakban egyesült a szaúdi eredetű Tawhíd wa’l Dzsiháddal. A HUJI szerepét a nemzetközi kiképzést és a külföldi katonai csoportok koordinációját illetően a Dzsaísul Qibla Al-Dzsihádí Al-Szirrí Al-Álamí (a Világdzsihád Mekkai Irány Titkos Hadserege) veszi át, míg a pakisztáni szervezetek katonai koordinációját egy másik új szervezet, a Dzsundullah vette át. A pakisztáni és iráni politikai irányítást, stratégiai tervezést a Fath-i Iszlám szervezet végzi, ez hozta össze Hekmatjárt is az al-Káidával.

ÚJ FELADATOK, VÁLTOZÓ MÓDSZEREK Módszereik kiszámíthatatlanok, flexibilitás, változatos tervezés és változatos eszközök (repülők, vonatok, hajók, teherautók) használatának széles skálája jellemzi őket. Hajókról terveznek vegyi, biológiai, radiológiai fegyverekkel támadást indítani kikötők ellen. Az al-Kaida továbbra nemcsak vegyi és biológiai fegyverek, de kisebb volumenű „piszkos bomba” előállítására is törek24

A 2004. október 8-i, talbati hármas merénylet a gázai övezetbe látogatott izraeli turisták szállodái ellen, amelynek során 33-an életüket vesztették és 105-en megsebesültek, nem az egyiptomi Dzsamia Iszlámjja, vagy az Egyiptomi Iszlám Dzsihád műve, hanem a Hamaszé.

185


szik.25 Szent kötelességnek tekintik a nukleáris fegyverek megszerzését. Állítólag már a posztszovjet térség atomtudósai révén Moszkvában és Taskentben szert tettek kisebb atombombára. Más, sokszor ellenétes ideológiájú helyi szervezetekkel közösen kiépítették helyi ellátmányi forrásaikat is.26 Nem sikerült a hálózat anyagi forrásait sem felderíteni, bankszámláit befagyasztani, sajátos pénzátutalási rendszerük, a havala szétzúzása, pénzmosodáik, fedőcégeik, karitász-fedőszerveik, alapítványaik felderítése sem járt átütő sikerrel. A karitász fedésen kívül helyi szervezetei bűncselekményekből — bankkártya-csalások, csaló internetes pénzmozgatások, embercsempészet és kábítószer-csempészet, és kereskedelem, valamint csempész és hamisított márkajelzéses áruk piaci terítése — újabban a cigaretta-üzlet is — révén nem szűkölködnek anyagi forrásokban, folyamatosan és jól ellátottak. Az al-Kaida mellett kevésbé szervezett más terrorszervezetek is feltűnhetnek. A madridi támadások is azt bizonyítják, hogy taktikát és módszert változtattak. A hangsúly a nagyobb, szervezettebb akciókról áttevődik az egyénileg végrehajtott terrorakciókra, köztük az öngyilkos merényletekre. Ma már nem csak öngyilkos merényletek révén hajtják végre támadásaikat, hanem távirányítással is. Sokáig pihentetett európai ügynökeiket értékesebbnek tartják, mint az ázsiai, afrikai szegénynegyedek kimeríthetetlennek tűnő rekrutációs utánpótlását. A hatékonyabb módszerek lehetővé teszik humán erőforrásaik kímélését. A leendő robbantók, akárcsak Madridban, ismét képesek lesznek újabb csapásokat mérni. A robbanóanyagot helyben, helyiektől szerzik be. Jó koordináció, a helyi szervezetek kitűnő mobilizációja jellemzi az új szervezetet. A szövetséges terrorszervezetek megosztják egymással pénzforrásaikat, jól működik körükben a technológia transzfer, szakemberek és káderek cseréje, mozgatása. A rá mért csapások ellenére a szervezet ellenállási képessége és rekreációs tulajdonságai igen megerősödtek. A kommunikációra egyaránt jellemző a korszerű eszközök, az Internet magas fokú használata, magas szintű elektronikai ismeretek, egyszerűbb kommunikációs anyagban (hang és videokazetták), a rejtjeles üzenetek. Ugyanakkor a 25

Még 2001. decemberében Malajziában tartóztatták le Jazíd Sufaát biokémikust, az amerikai California egyetem végzettjét, a malajziai hadsereg egykori századosát, aki kétezer tonna ammónium nitrátot vásárolt, 2003. augusztusában pedig a thaiföldi hatóságok fogták el a Hambalí fedőnevű indonéz Ridhván Iszámuddínt, a hálózat délkelet-ázsiai műveleti főnökét, aki amerikai őrizetben bizonyítékokat szolgáltatott a szervezet vegyi és biológiai fegyverkezési programjáról, amelynek központja 2001 decemberéig az afganisztáni Kandahárban volt. Mindketten a Dzsamí’ja Iszlámíja szervezet tagjai. 26 A Fülöp-szigeteken a kommunista Új Emberek Hadserege szervezetével, Spanyolországban az ETÁ-val (az ETA kapcsolatai révén szerezték az Asturias környéki bányákból a márciusi madridi robbantásokhoz a robbanóanyagot), Nagy-Britanniában az IRA által használt robbanóanyagot találtak az al-Kaida feltételezett tagjainál.

186

DR. KATONA MAGDA

bemérés ellen úgy védekeznek, hogy a legfontosabb üzenetek személyes úton jutnak el a rejtőző vezetőktől. Ma már nemcsak karitász-hálózatot, s vállalatbirodalmakat, bűnözői szindikátusokat működtetnek, de média birodalom kiépítésén is munkálkodnak. Az al-Kaida pénzügyi forrásai nem apadnak, s nem szűkül utánpótlása sem. Merőben új motívum, hogy a szervezet toborzási bázisa áttevődött Európába, ami a nyugat-európai muszlim bevándorlók, menekültek megoldatlan integrációs problémáira hívja fel a figyelmet. A NATO és az Európai Unió válságövezetekben való szerepvállalásával az európai akciók szaporodása várható. Az al-Kaida Csecsenföldre küldött arabjainak vezetője, Abu Al-Valíd finanszírozza a csecsenek oroszországi akcióit, amelyeket Sámil Baszájev Iszlám Brigádja hajt végre.

A NARKO-TERRORIZMUS ÉS A NARKO-ÁLLAM KÉRDÉSE Az al-Kaida fő finanszírozási forrása ma már a kábítószer-bevétel, akárcsak más terrorszervezeteké (az albán UCK, a Kurd Munkáspárt stb.). Ezért új fogalommal szembesülünk, a kábítószer-csempészet–fegyverkereskedelem– embercsempészet körforgásából származó óriási profitból finanszírozott terrorizmus, az un. narko-terrorizmus jelenségével. Az al-Kaida részt vesz az afganisztáni ópiumgazdaságban, de azt nem a termelés szintjén teszi, hanem a kábítószer birtoklás és forgalmazás láncolatának magasabb szintjén, védelmezi a heroinfinomító laboratóriumokat és a szállító karavánokat. A kábítószer bevételekből sokan részesednek igen egyenlőtlen arányokban; a termelők a legkisebb mértékben, a hadurak, akik eltűrik, vagy bátorítják az ópiummák termelést területükön, valamint a helyi és regionális csempészek (utóbbiak részesülnek a legnagyobb arányban). A 2001. szeptember 11-i , az Egyesült államok elleni támadásokat vizsgáló bizottság megállapította, hogy „az Egyesült Államok kormányának még nem sikerült felderítenie, hogy az al-Kaida honnan és mennyi jövedelemre tesz szert és mire mennyit költ. Nincs döntő bizonyíték arra nézve, hogy az al-Kaida jelentős szerepet játszana a nemzetközi kábítószer-kereskedelemben, vagy bevételének jelentős forrását alkotta volna akár szeptember 11-e előtt, akár azt követően.” Az al-Kaida részvétele a kábítószer-kereskedelemben realitás, ám Afganisztánban e részvétel paradox módon, csak a tálibok kiűzését követően jelent meg, akik iszlám adókat vetettek ki az ópiumkereskedelemre. Hangsúlyozni kell, hogy a tálibokat finanszírozta az al-Kaida és nem fordítva. A szeptember 11-i eseményeket vizsgáló amerikai jelentés a következőképpen fo187


galmazott: „Szeptember 11-e előtt az al-Kaida legnagyobb kiadása az afganisztáni tálib rezsim finanszírozása volt, amelyet évi 20 millió dollárra becsülnek. A kábítószer-kereskedelem a tálibok második legfontosabb bevételi forrása volt, amelyet 1999-ben 80-100 millió dollárra becsültek a fogyasztási cikkek kereskedelmét és csempészetét követően.” „A jelenlegi kábítószer-csempészetről a hírszerzésnek nem sikerült hitelt érdemlő információkra szert tenni. Arra nézve azonban hitelt érdemlő bizonyítékok állnak rendelkezésre, miszerint az al-Kaida vezetése nem bízik azokban, akik napjainkban ellenőrzésük alatt tartják a délnyugat-ázsiai kábítószer-kereskedelmet és arra bíztatja tagjait, hogy ne vegyenek részt benne.” Más források is igyekeznek eloszlatni azokat a spekulációkat, miszerint az al-Kaida dollárszázmilliókat nyerne a kábítószerkereskedelmen, megállapítva, miszerint „a kábítószer-kereskedők nem az alKaida természetes szövetségesei.”27 Az 1990-es évekre Afganisztán a kábítószeralapanyag-termelés tekintetében megelőzte a burmai arany háromszöget. Az 1994., 1995., 1996., 1997-es években Afganisztán egymást megdöntő rekordtermelést ért el. Közben Burmában is átvette az al-Kaida a kábítószer termelés és csempészet feletti ellenőrzést. Sokak szerint azon a szinten van, hogy narko-állammá váljon. A kábítószer-kereskedelm fontos szerepet játszik Afganisztán politikai és geostratégiai instabilitásának fenntartásában, az ezzel foglalkozó hadurak e bevételek révén erősítik függetlenségüket a központi kormányzattól, már az 1990-es évek elején is a kábítószer-termelés tette lehetővé az ország szétesését. A kábítószer-kereskedelm feletti ellenőrzés feletti marakodás miatt estek egymásnak a különböző mudzsáhíd frakciók. Az Egyesült Államok e tekintetben 2001 szeptember 11-e után a hidegháborús stratégiát alkalmazta. Másrészt az ópiumgazdaság nemcsak a kétes szövetségesek lekenyerezését — az Északi Szövetség hadurait — szolgálta, de a szövetségesek nemzetközi terrorizmus-ellenes politikája afganisztáni háborújában ellenséges csoportok — tálib maradványok, Hekmatjár erői — megerősödését segítette elő, sőt az al-Kaida visszatérését az Afganisztánnal határos pastun törzsi ügynökségekre. Afganisztán szélesebb gazdasága tekintetében is létfontosságú az ópiumgazdaság, amely az ország legális GDP-jének felét teszi ki. A háborús gazdasági viszonyok tették lehetővé a kábítószer-gazdaság növekedését és az ópiumcsempészet biztosította a haduraknak a konfliktus folytatását. Másrészt számos termelőnek a máktermelés a túlélés egyetlen lehetősége, munkalehetőségeket teremt, mozgatja a rekonstrukciót.28 1999-ben 91 000 hektáron 4581 tonna nyersópium termett. 2000ben 3276 tonna, 2001-ben már csak 8000 hektáron 185 tonna (a badakhsáni hegyvidéken, az északi Szövetség ellenőrzése alatti területeken) 2002-ben 54 000 hek27 28

Renssealer Lee cikke a Baltimore Sun 2004. november 21-i számában. Kenefick, Frank–Morgan, Larry: Opium in Afghanistan: People and Poppies, the Good Evil. 2004.

188

DR. KATONA MAGDA

táron, 2003-ban pedig 80 000 hektáron termeltek mákot, amelyből 3600 tonna ópiumot nyertek, 2004-ben pedig mind terület, mind termés tekintetében meghaladták az 1999-es csúcsot. 95 000 hektáron 5400-7200 tonna termésre számítanak. 2004-ben a terménynövekedés 17-22%-ot, a 2004-ben mákkal beültetett terület pedig a tavalyihoz képest 64%-os növekedést mutat. A termelésben részt vevők száma a 2003-as 1.7 millió főről (a népesség 7%-a) 2.3 millióra nőtt (s ma már a népesség 9%-át alkotja). Ma már az összes tartományban folyik máktermelés. Míg 2003-ban a világ ópium és heroin alapanyagának Afganisztán a 76%-át állította elő, ma már Afganisztán részesedése 87%. A 185 tonna/8000 hektáros csökkenés politikai döntés eredménye volt. A tálibok megegyeztek az ENSZ kábítószer-ügynökségével, hogy nemzetközi elismerés fejében kiirtják területükön a kábítószer-termelést. 2000-ben nemcsak fatvát, a kábítószer-termelést, fogyasztást és forgalmazást elítélő vallási dekrétumot bocsátottak ki, de példátlan sikerrel kiirtották a kábítószer termelést területükön. Ám a tálib prohibíció hatást gyakorolt a kábítószer-termelés gyors helyreállítására és növekedésére — melynek tanulságait emlékezetbe kell vésni más, hasonló tiltás bevezetését megelőzően — a tálibok ellenségesen alkalmazták, nem kompenzálták a legszegényebbek kizárólagos bevételét. Ami Afganisztán szociogazdasági körülményeit illeti, számos parasztnak az ópiumtermelés az egyetlen lehetőség földhöz és hitelhez jutáshoz. A tálibok a kábítószer-termelés felszámolásához nem vettek igénybe nemzetközi támogatást, s ez az ópium árát olyan magasságokba emelte, amivel szemben semmilyen más termény nem volt versenyképes. Az, hogy 2002-ben az ópiumtermelés 3400 tonnára nőtt, elérte a tilalom előtti szintet, arról tett tanúbizonyságot, hogy a tilalom mind politikai, mind gazdasági okokból fenntarthatatlan volt. A szalám hitelforma az egyetlen, amelynél tőke nélkül úgy jutnak a parasztok hitelhez, hogy a jövendő egy-két évi termés értékesítésekor a terményár felét kell visszafizetni a hitel fejében. Számos helyen a mák az egyetlen termény, melyet elfogadnak a hitelezők. Ennek ellenére az ország megművelhető földterületének mindössze 1,6%-án, öntözött földterületének 2,6-3%-án termelnek mákot, olyan területeken ahol a földbirtok méret igen kicsi, ahol problematikus az öntözés és igen nehéz piacra jutni. 70%-ban a háztáji földeken termelnek mákot, ahol lehet, más terményekkel együtt. Afganisztánban nem gyakori a monokultúrás termelés. Afganisztán még nem képes az ópiumtermelési potenciál lehetőségeit kihasználni, ezért nem tekinthető narko-államnak az aggasztó jelek ellenére sem — állítják a közgazdászok, cáfolva a biztonságpolitikai szakemberek aggodalmait.29 Ám aggasztó, hogy 2003-ban a GDP 50, 2004-ben már 60%-át az ópiumbevételek alkotják.30 29 30

Mansfield, David: The Economic Superiority of Illicit Drug Production: Myth and Reality. 2001. Rózsahegyi Péter: Nő a mák és ópiumtermelés. Fenyegetheti a stabilitást a heroinkereskedelem Afganisztánban. Népszava, 2004. november 29. hétfő.

189


2001-ben azonban az Északi Szövetség hadurait az Egyesült Államok azzal az ígérettel vásárolta ki, hogy kezükbe vehetik a kábítószer-termelés és csempészet feletti ellenőrzést. Iránból hazatért ellenfelük Hekmatjár is beszállt a kábítószer-üzletbe, hogy abból finanszírozza az ellenállást. Hazrat Alí, a Karzai-kormány nangarhári katonai parancsnoka annak a megállapodásnak a fejében biztosított Hekmatjáréknak új főhadiszállást, hogy az ujjászerveződő ellenzéki szövetség a dzsalálábádí régióban nem veszélyezteti a Karzaí-kormánnyal szövetséges helyi mudzsáhid hadurak kábítószerüzleteit. A megegyezés értelmében Hekmatjár kábítószer érdekeltségeit KeletAfganisztánból áttette északra, a pamíri határszakaszra, a badakhsáni hegyvidékre, és ma már nem a pakisztáni, hanem a tadzsikisztáni csempész útvonalat használja. Hekmatjár igyekezett kihasználni Rabbání növekvő elégedetlenségét a Karzaí-kormánnyal szemben, és át akarja csábítani a maga oldalára. 2003. október 31-én Hekmatjár és Rabbání a politikai együttműködésről tárgyalt az észak-afganisztáni Takhárban. 2002-ben már a Tadzsikisztánnal szomszédos badakhsáni, pamíri hegyvidéken a két mudzsáhíd vezető megbeszéléseket folytatott a kábítószertermelés közös ellenőrzéséről, és Tadzsikisztán felé új csempészútvonal nyitásáról. A politikai együttműködés nem, ám a kábítószer feletti ellenőrzés közös frontja létrejött a Hezb-i Iszlámí és a Dzsamí’át parancsnokai között. 31 Mivel minden szinten a kábítószer dinamizálja a gazdaságot, a közgazdászok nézetei ellenére szerintünk igenis komoly annak veszélye, hogy Afganisztánban narko-állam alakul ki. Burma északkeleti részén tevékenykedik az Egyesült Wa Állam Hadserege (UWSA), a thai határ mentén ellenőrzi a mákföldeket. E szervezet vette át a hírhedt hadúr, Khun Sa helyét, aki 1996-ban visszavonult Rangoonba. Helyette ma már az al-Kaidához kötődő iszlám csoportok ellenőrzik Burmában is a kábítószer-termelést és forgalmat, akárcsak Afganisztánban.32

31

Narco-Terrorism in Afghanistan. Terrorism Monitor, Vol. 2. Issue 6. March 25, 2004. http:// www. geopium.org/terrorism-monitor-afghanistan-narcoterrorism.html. 32 Chouvy, Pierre Arnaud: Drogues Illicités, territoire et conflits en Afghanistan et en Birmanie. Hérodote, No. 112 (2004) Géopolitique des drogues illicites, 84–104. o.

190

AZ AL-KAIDA METAMORFÓZISA SZEPTEMBER 11-E UTÁN

Recommend Documents