AZ
AKASZTÁSOK HATÁSA A HORTOBÁGY MADÁRVILÁGÁRA Dr. Kovács Gábor Hortobágyi Nemzeti Park
L e g n a g y o b b szikes pusztánkat, a H o r t o b á g y o t a köztudat egyben a leg szárazabb vidékünknek t a r t j a . Aszályos esztendőkben a csapadék évi összege nem éri e l az öOO m m - t . v i s z o n t esős években 600 m m fölé emelkedik, és e k k o r a ..száraz" pusztán a vízi élőhelytípusok sorozatát találjuk: a néhány cm-es vízmélységű szikes tocsogóktól a szikereken, laposokon, fertőkön át a mély vizű fenekekig, a szikes mocsárig. A vízborítás a z o n b a n sohasem tartós. A t a v a s z i elöntést követően három négy hónap a l a t t n y o m t a l a n u l kiszáradnak az időszakos v i z e k . Igen fontos természetvédelmi feladat tehát a vízutánpótlás biztosítása, m i n d i g az adott évjárat (aszály), i l l e t v e az évszak sajátos v i s z o n y a i n a k (nyár végi, k o r a őszi szárazság) figyelembevételével. A z 1973-ban létesült Hortobágyi N e m z e t i P a r k legértékesebb vízi élő helysora a Kunkápolnási-mocsár. E z a terület és a környező szikes legelők, rétek összesen 7956 h a kiterjedéssel 1969 óta árvízvédelmi vésztározóként is funkcionálnak. A Tiszán levonuló víztömeg egy részét a Sáros-éri főcsatornán keresztül ebben a szükségtározóban tartják vissza. Maximális befogadóképes sége 37,1 millió m . H a a k o r a t a v a s z i vésztározás egybeesik a madárvonulás kezdetével (pl. 1971, 1977). úgy egyben megoldódik a természetvédelmi célú árasztás gondja is. Száraz telek után v i s z o n t e l m a r a d n a k a tiszai áradások, vésztározásra nincs szükség, ezért i l y e n k o r a természetvédelem költségére végzik el a mocsárrend szer és a rétzóna elárasztását. 1972-től 1983 tavaszáig összesen 22 esetben történt mesterséges elöntés a területen, igen változó vízmennyiséggel. E z e k közül 6 a l k a l o m m a l vésztározás, 16 ízben pedig a természetvédelem által irányított mocsárfeltöltő árasztás történt. A vésztározás m i n d i g igen n a g y (5—10—20 millió m ) vízmennyiséggel, a csatorna v a l a m e n n y i műtárgya teljes kapacitásának igénybevételével m e g y végbe. A H N P által végzett fel töltés jóval kevesebb vízzel (alkalmanként 0,5—3 millió m ) és csak egyes mű tárgyakon keresztül történik. Nyilvánvaló, h o g y ez utóbbi elöntés csak a mélyebb fekvésű mocsárrészeket érinti, és így g y a k o r l a t i l a g belül m a r a d a 3000 ha-es Kunkápolnási-mocsár határán. 1974-ben készült e l a Sáros-éri főcsatornát — a Mérges- és a Darvas-érrel a m o c s a r a k o n keresztül — a N a g y - D a r v a s fenékkel összekötő, feltöltő csatorna. E z z e l a H N P érdekeinek legfontosabb mocsárrész egyetlen műtárgy felnyitásá v a l közvetlenül árasztható. A vésztározás a mocsáron kívül érinti a K u n m a d a r a s i - , N a g y i váni-, B o r z a s 3
3
3
163
Zám-pusztákat, a k a r c a g i E c s e z u g és a nádudvari Német-sziget határrésze ket is. 1976 óta f o l y a m a t o s a n vizsgálom a Kunkápolnás árasztását, ennek a m a dárvilágra g y a k o r o l t hatását. A z 1971—1976 közötti időszakra v o n a t k o z ó a d a t o k a t Szabó László v o l t szíves rendelkezésemre bocsátani, a k i n e k ez úton is köszönetet m o n d o k . Úgyszintén köszönetemet fejezem k i Nagy Albert csa tornaőrnek, a k i munkaköréből eredően, de a z o n túlmenően is támogatott a területkezelői feladataimhoz tartozó mocsárfeltöltések lebonyolításában.
A z 1976—1983 között a Nagyiváni-puszta és a Kunkápolnási-mocsár területén végzett árasztások adatai 1976 1. márc. 9. — á p r . 15.: mocsárfeltöltésre 3 millió m 2. júl. 27. — s z e p t . 3 0 . : mocsárfeltöltésre 3,5 millió m . 3
3
1977 1. febr. 13—26.: vésztározás, 15 millió m vízzel 5000 ha-on, 2. júl. 29. — s z e p t . 1.: 0,75 millió m vízzel sekély elöntés a vonuló vízima d a r a k számára. 3
3
1978 1. márc. 22. — á p r . 1.: mocsárfeltöltés 2 millió m vízzel, 2. július—augusztus: libanevelő elöntés a Nagyiváni-pusztán; a víz szétterült k b . 300 h a - o n ; 3. Szept. 5—6.: mocsárfeltöltés és sekély tocsogók kialakítása 1,2 millió m vízzel. 3
s
1979 1. febr. 1—9. és 15—20.: vésztározás a gát átvágásával, 8 millió m engedése ; 2. a u g . 11. — s z e p t . 6.: mocsárfeltöltés 2 millió m vízzel.
3
víz k i
3
1980 1. ápr. 4. — m á j . 1. mocsár feltöltés 1,2 millió m vízzel; 2. a u g . 1—19.: vésztározás a nyári árvíz m i a t t , 4,5 millió m . 3
3
1981 1. júl. 18. - - a u g . 19.: elöntések a k o r a ősszel vonuló vízimadarak 1,2 millió m vízzel. 2. o k t . 2 4 — 3 1 . : mocsárfeltöltésre 0,8 millió m .
számára
3
3
1982 1. j a n . 4 — 8 . : vésztározás 7,5 millió m vízzel. 2. a u g . 2 0 — 2 8 . : 0,5 millió m vízzel elöntés a vonuló vízimadarak számára. 3
3
1983 1. márc. 3—17.: 1,8 millió m vízzel mocsárfeltöltés, sekély elöntések a t a v a s z i vonulók számára. 3
164
A z árasztások évszakonkénti megoszlása és a madárvilágra gyakorolt hatásai Téli árasztások A tél derekán csak igen ritkán, különleges esetekben f o r d u l h a t elő vésztározás. A vizsgált időszakban (1976—1983) csupán egyszer, 1982. j a n . 4—8. k ö zött történt i l y e n , a december végi n a g y esőzések és a h i r t e l e n olvadás m i a t t i árhullám kivédésére. A további árasztásnak a j a n . 8-án beálló igen erős fagy v e t e t t véget. Madárvilága a telelő vadrécékből, vadludakból. dankasirályokból állt, ame l y e k a hideg beálltával e l v o n u l t a k . A réti sas. a vándorsólyom, v a l a m i n t a bölömbika is megjelent (1—2. ábra). A vízmennyiség a t a v a s z i olvadás után nyár közepéig elöntés a l a t t t a r t o t t a a zsombékos réteket, a szikes l a p o s o k a t .
/. Réti sas — White-tailed
Eagle (Haliaeetus albicilla) Foto: Dr. G. Korács
(Hortobágy,
18 January
1983).
165
Tél végi — k o r a tavaszi árasztások I d e j e : február—március. A l e g g y a k o r i b b árasztás. A k o r a t a v a s z i árvizek mentesítő vésztározása, i l l e t v e az aszályos években, a száraz telek után a mocsárfeltöltés legkedvezőbb időszaka. 19S1 kivételével m i n den évben sor került v a l a m i l y e n formájú k o r a i elöntésre. Míg a vésztározás t a r t a m a megelőzi a t a v a s z i madárvonu lást (jórészt február közepén z a j l i k ) , a mocsárfeltöltés kez dete egybeesik a k o r a i vonulók érkezésével, optimális esetben március elejétől április elejéig tart. A l e g n a g y o b b faj- és e g y e d számot akkumuláló árasztási időszak. Vadlúd- és vadréce fajok, sirályok, n a g y g o d a . bí bic, pajzsoscankó kiugróan nagy tömegei, v a l a m i n t számos l i m i k o l a k i s e b b létszámú meg jelenése. 2. Telelő bölömbika — Wintering Bittern (Botaurus A vadrécék közül érdekes a stellar is) (Hortobágy, 6 February 1982.). Foto: Dr. nyílfarkú réce 800—900 p l d . - r a 67. Kovács is felmenő mennyisége (Kovács, 1982,). E z a faj a mély v i z e k e t n e m k e d v e l i , inkább az elöntött legelőkön, k a szálókon táplálkozik. A szikes legelőre is kiszaladó, sekély elöntés a p a r t i m a d a r a k sokaságát v o n z z a . A már említett domináns fajok mellett g y a k o r i a havas partfutó, újjaslile. kis lile. pólingok csapatos előfordulása. Március végéig a H o r t o b á g y o n telelő réti sasok is sokszor f e l b u k k a n n a k az elárasztott területek fölött.
T a v a s z i — nyár eleji árasztások Ideje: április elejétől május közepéig, esetleg végéig. A z 1970 előtti években ez v o l t a jellemző feltöltési időszak. A vizsgált években v i s z o n t csupán egyszer, 1980-ban került sor i l y e n késő t a v a s z i árasztásra. Sajátossága, h o g y a május elején befejezett föltöltés a nyár elején is erősen érezteti hatását, sok n e m fész kelő, átnyaraló vízimadarat v o n z . E b b e n az időben a k o r a i vízimadarak (ludak, récék) e l v o n u l t a k már, és a nálunk is költő fajok (nyári lúd. bíbic, goda) fész kelnek, v a g y költőhelyükre húzódtak. A márciusban domináló sokezres godatömegeket a pajzsoscankók váltják fel. a m e l y e k t ö b b tízezres c s a p a t o k b a n járják az elöntött, m a j d a vízborítás 166
alól frissen kikerülő réteket és legelőket. A z április folyamán érkező fajok közül a réti cankó, a szürke cankó, az apró partfutó g y a k o r i . A szerkők mindhárom fajta g y a k r a n a székicsérek, a kék vércsék társaságában együtt rovarászik a a v i z e k fölött (Kovács, 1983).
Nyári árasztások Július közepétől augusztus közepéig f o r d u l n a k elő egyes években. 1980-ban a nyári árvíz m i a t t . 1981 július—augusztusában pedig a rendkívüli szárazság m i a t t k e l l e t t árasztani a területet. E z az időszak a réti és a mocsári fészkelők költése után, jórészt éppen a g y ü lekezésük kezdetén v a n . A z 1980-as vésztározáskor rendkívül változatos öszszetételű madárvilágot v o n z o t t a n a g y vízfelület. Különösen feltűnő v o l t a gémfélék n a g y száma és a sirálytömegek (Kovács, 1980,). A nyári árasztásokat felkereső fajok között jellegzetes a b a t l a és a fekete g ó l y a megjelenése. Tömegfaj az e k k o r már gyülekező bíbic és a költést, fiókanevelést befejezett dankasirály. K i s számú, de jellemző a gólyatöcs és a t a v i cankó felbukkanása.
Nyár végi — őszi árasztások A u g u s z t u s közepétől október közepéig—végéig tartó időszakban kerül rá sor. C s a k természetvédelmi céllal végezzük, vésztározás i l y e n k o r n e m f o r d u l t elő. A mocsárfeltöltés m e l l e t t a vízimadarak őszi vonulásához legkedvezőbb, sekély elöntéseket is kialakítunk, főleg lekaszált réteken és szikes legelőkön külön műtárgy segítségével. Csapadékos esztendők (pl. 1980) kivételével m i n d e n é v a u g u s z t u s — s z e p t e m berben sor került rá. 1978-ban és 1981-ben kétszer is árasztottunk. I l y e n k o r a megfelelő zsilipek használatával nyár végén a sekély, réti elöntéseket, ősszel a mélyebb mocsarak feltöltését helyeztük előtérbe. A madárvilág a nálunk fészkelő, de e k k o r r a már c s a p a t o k b a verődő fajokból (nyári lúd, tőkés réce), a hozzánk érkező k o r a i vonulókból (pajzsoscankó, füs tös cankó, póling), tartósan nálunk időző fajokból (csörgő réce) áll. Különösen n a g y tömegű, esetenként (pl. 1976) százezres nagyságrendű a tőkés récék és m i n t e g y tízezerre tehető a csörgő récék száma, m e r t a H o r t o b á g y egyes részein ez idő tájt zajló vízi v a d vadászat elől a m a d a r a k a védett, háborí t a t l a n árasztásra húzódnak. Bár k i s számú, de jellemző és m i n d e n évben előforduló faj az ujjaslile (Ko vács, 1983,), k i s lile, p a r t i lile. gulipán, vékonycsőrű víztaposó. A ritkának m o n d o t t madárvendégek a l k a l m i megjelenése is legjobban ehhez az időszakhoz kötődik. I l y e n p l . a pártásdaru, vörös ásólúd, vékonycsőrű p ó l i n g , sárjáró, fenyérfutó. kőforgató.
167
A Hortobágy területén előforduló egyéb árasztások A H N P K u n m a d a r a s i - és a Nagyiváni-pusztán végzett rendszeres vízután pótlások a vízimadár-védelem, az élőhely-fenntartás g y a k o r l a t i munkáját ké pezik. A teljesség kedvéért ismeretem a H o r t o b á g y o n előforduló más jellegű árasztásokat is a típusaik szerint csoportosítva. 1. Mocsárrekonstrukció. A z Egyek—Pusztakócsi-mocsarak közül a J u s z t u s és a Fekete-rét területeket 1976—1982 között a H N P és a vízügyi szervek össze fogásával természetvédelmi—belvízvédelmi tározóvá alakították át. Még a végleges munkálatok előtt 1977 május—júniusában m i n t e g y 2 millió m vízzel próbaárasztást végeztek, a m e l y n e k n a g y o n értékes fészkelő vízimadárállomány lett az eredménye. K ö l t ö t t m i n d a négy vöcsökfaj. mindhárom szerkő, megtele pedett a gólyatöcs és feltételeztük a t a v i cankó költését is (Kovács, 1978, 1983). A z 1982—1983-ban újra e l k e z d e t t feltöltések k b . 300 ha-t érintenek a F e kete-rétből. Első k o m o l y eredmény a nyári lúd visszatelepülése és a sirályte lep szomszédságában a szerzők megjelenése v o l t 1983 április végén. 2. A kaszálók öntözése. Ágota-puszta e g y részén. Z á m o n . a P e n t e z u g északi szélén. Nádudvar határában, v a l a m i n t a H N P északi területein (Ohat, Csere pes. Darássá) g y a k r a n végeznek árasztásos öntözéseket —főleg július—augusz t u s b a n — a kaszálókon. R ö v i d időre gazdag vízimadár-világnak nyújt kedvező táplálkozási lehetőséget. Főleg bíbicek, godák, réti cankók, füstös cankók, dankasirályok látogatják, de a vonuló gólyáknak is e g y i k l e g g y a k o r i b b gyüle kezőhelye. 3. A kacsa- és a libanevelők feltöltésekor elszökő vizek- Ágota-pusztán, O h a t o n és Margitán g y a k o r i jelenség, h o g y a házikacsa- és libanevelő tavasckák fel töltésekor a rossz csatornákból elszivárog, ,,megszökik'' a víz és a környező réteken o k o z elöntést. E z a teljes tenyésztési szezonban — áprilistól szeptem berig — általános, de a száraz nyári időszakban a l e g n a g y o b b a jelentősége, mert a p u s z t a i erdők gémtelepeinek e g y i k legjobb táplálkozóhelye (a rizstelepek 1980-as felszámolása óta.) 4. A halastavak lecsapolásakor elszökő vizek. A Hortobágyi-Halastó észak k e l e t i részénél - a Kiskondás-tó és a Vince-fenék lajtosok között — a n a g y tófelületek lecsapolásakor rétek, legelők kerülnek sekély, rövid i d e i g tartó (max. 1 hónap) vízborítás alá. m i v e l a csatorna n e m győzi a h i r t e l e n kizúduló víztömeget e l v e z e t n i . A tóegység délnyugati szélén, a kecskéspusztai Csúnya földön is előfordul i l y e n elöntés. Más h a l a s t a v a k esetében csupán a H o r t o b á g y közepén található Csécsi-tavak o k o z n a k n a g y o b b vízborítást, főleg a P a r a j o s . a Nagy-Villongó pusztarészeken. Zám-puszta északi részén a Csécsi-tavakról lecsapolt v i z e t kaszáló elárasztására is használják. A rövid ideig tartó vízborítás rendkívül d i n a m i k u s a n változó madárgyüle kezés színhelye. A m í g a lecsapolás a l a t t álló t ó m e d r e szárazra n e m kerül, a d d i g inkább a gátakon kívüli elöntés v o n z z a a gémeket, v a d l u d a k a t , récé ket, limikolákat. A tó vizének apadásával előbb a halevő, mélyebb v i z e k e t is jól lábaló gémfélék, m a j d a zátonyok szárazra kerülésekor a limikolák is vissza m e n n e k a tómederbe. A v a d l u d a k , a vadrécék szívesen m a r a d n a k a tocsogó k o n , a m e l y e k a víz végleges levonulása után '-ovid ideig (4—5 nap) a sársza lonkák k e d v e l t táplálkozóhelyeivé válnak. A továbbiakban r e n d s z e r t a n i sorrendben i s m e r t e t e m az 1976—1983 közötti években az árasztásokon előfordult f a j o k a t ; k i e m e l v e , h o g y m i l y e n típusú e l öntéseken, m e l y időszakban f o r d u l n a k elő. U t a l o k a mennyiségi v i s z o n y a i k r a is. 3
168
1. táblázat Az egyes lecsapolt tavak madártömegeinek 19S3. október 10-én A tóegység neve
Hortobágy i-halastó Csécsi-tó Derzsi-tó Akadémia-tó
Lecsapolt tavak száma
3 2 1 2
lecsapolt tavak területe, ha
774,0 179,0 90, ö 40,0
összehasonlítása
Megfigyelt fajszám
Megfigyelt egyedszám
26 20 11 13
9882 2130 1461 1224
Az árasztásokon megfigyelt fajok és előfordulásuk jellemzése K i s vöcsök (Podiceps ruficollis) — N y á r végi n a g y o b b árasztásokon szórványo san, k i s számban megjelenő faj (max. 15—20 pld.) Szürke gém (Ardea cinerea) — Nyári és őszi elöntések jellemző m a d a r a , m a x . 150—200 p l d . - b a n . Más időszakokban is g y a k o r i , de ennél kisebb m e n n y i ségben. Vörös gém (Ardea purpurea) - - Nyári és nyár végi árasztások jellegzetes, de n e m nagy számú (max. 50—60) m a d a r a . Üstökös gém (Ardeola raüoides) — A közeli Borzas-erdőben fészkelők költési időben is szívesen járják az elöntéseket. A nyári árasztásokon 40—50 p l d . is m u t a t k o z o t t . Nagykócsag (Egretta alba) - - A téli kivételével m i n d e g y i k típusa árasztáson megjelenik, a legkülönbözőbb vízmélységnél látható. M a x . 104 p l d . (1978. aug.). Kiskócsag (Egretta garze.Ua) — M i n t későn érkező madár inkább a nyári árasztá s o k o n g y a k o r i , m a x . 25—30 p l d . A z ágota-pusztai kacsanevelő t a v a k környé kén a közeli gémtelepen költők egész nyáron rendszeresen megfigyelhetők. Bakcsó (Nycticorax nycticorax) — N y á r i és őszi elöntéseken jellegzetes, de n e m tömeges madár (max. 40—50 pld.). Bölömbika (Botaurus stellaris) — l e g i n k á b b a téli árasztáson f o r d u l t elő 1—1 példány. Gólya (Ciconia ciconia) — A nyár végi vizeknél o l y k o r c s a p a t o k b a n gyülekez nek a vonuló példányok, m a x . 200 p l d . (1978). F e k e t e gólya (Ciconia nigra) — T a v a s s z a l r i t k a , nyár végén és ősszel g y a k o r i b b . Elöntésen o l y k o r 30—40 p l d . is m u t a t k o z i k . B a t l a (Plegadis falcinellus) — Nyáron és nyár végén elég g y a k r a n megjelenik. 1982. június—júliusban 17 p l d . tartózkodott Nagyiván határában, 6 p l d . a Csécsi-tó m e l l e t t i elöntésen, 18 p l d . a Kecskés-puszta e g y i k libanevelő arasztásán. A korábbi években inkább csak 1—2 p l d . - b a n f i g y e l t e m meg. 1979-ben a n a g y t a v a s z i vésztározást követően 6 pár telepedett m e g a Borzas-erdő ben. Táplálkozóterületük az elöntött zsombékos mocsárrét v o l t . Kanalasgém (Platalea leucorodia) — K o r a t a v a s z i és nyár végi v i z e k e n g y a k r a n feltűnik, m a x . 60—70 p l d . Nyári lúd (Anser anser) — Februártól n o v e m b e r i g igen g y a k o r i , m a x . 1500 p l d . (Aradi—Kovács, 1982,). N a g y l i l i k (Anser albifrons) - - K o r a t a v a s s z a l tömeges. 1983 március elején 5000—6000 p l d . az árasztásnál éjszakázott. 169
K i s l i l i k (Anser erythropus) — N e m g y a k o r i . K i s e b b csoportjai inkább csak k o r a ősztől f o r d u l n a k elő (árasztáson m a x . 140). Vetési lúd (Anser fabaÁs) - - K o r a t a v a s s z a l tömeges, ősszel kisebb számban f i g y e l t e m m e g . 1983 márciusában m a x . 2000 p l d . Rövidcsőrű lúd (Anser brachyrhynchus) — Árasztáson csak egy esetben, 1979. ápr. 4—12. között láttam (2 p l d . ) . Vörös ásólúd (Casarca ferrurjinea) - - 1978. augusztus—szeptemberben 4 pél dányt többször megfigyeltünk az elárasztott Labodáson. Bütykös ásólúd (Tadoma tadorna) - - 1976. dec. 4-én az elöntött Labodáson. a libanevelő m e l l e t t láttunk egyet. Tőkés réce (Anas platyrhynchos) - M i n d e n árasztás l e g g y a k o r i b b m a d a r a . E g y e s nyár végi elöntéseken látszania százezerre is felmegy (pl. 1976. a u g . — szept.). Böjti réce (Anas querquedula) — T a v a s s z a l g y a k o r i , m a x . 650 p l d . Csörgő réce (Anas crecca) — T a v a s s z a l és nyár végén egyaránt tömeges. P l . 1982. márciusban 3000. 1980. szeptemberben k b . 10 000 p l d . és sekély e l öntésben. Nagyiván határában. Nyílfarkú réce (Anas acuta) — Csapatos előfordulása márciusban jellemző. 1982-ben létszámuk elérte a 900-at. Nyár végén és ősszel csak kis csoportok (max. 25—30) m u t a t k o z n a k . Fütyülő réce (Anas penclope) - - T a v a s s z a l és késő ősszel (novemberig) igen g y a k o r i . A z 1983-as árasztáson március végéig k b . 2000 tartózkodott az árasztáson. K e n d e r m a g o s réce (Anas strepera) — R i t k á n f i g y e l t e m m e g árasztáson. Őszi vonuláskor (pl. 1976. okt.) k i s e b b csoportok (8—10 pld.) a l k a l m i megjelenése. K a n a l a s réce (Spatula clypeata) — T a v a s s z a l a mélyebb elöntéseknél g y a k o r i , m a x . 450—500 p l d . Ősszel ennél is jóval n a g y o b b mennyiségben látogatja a halastavakat. Cigányréce (Aythya nyroca) — N y á r végi árasztásokon, k i s c s o p o r t o k b a n (max. 25—30) v a g y egyesével f o r d u l elő. Más bukórécék csak igen ritkán, a l k a l m i l a g vetődnek e l ide. B a r n a kánya (Milvus migrans) — R i t k a kóborló. 1976 májusában és 1983. áprilisában 1—1 p l d . többszöri megfigyelése. Héja (Accipiter gentilis) — K o r a t a v a s s z a l egy-egy p l d . a l k a l m i előfordulása (legutóbb 1983. márc. 12-én). P a r l a g i sas (Aquita heliaca) — Ritkán felbukkanó faj. E d d i g árasztásoknál 1976. a u g u s z t u s b a n , 1978. márciusban és 1981. a u g u s z t u s b a n f i g y e l t e m m e g a t ö b b n a p o n keresztül visszatérő példányát. Békászó sas (Aquila pomarina) — N y á r végén, ősszel a h a l a s t a v i lecsapolások o k o z t a elöntéseken láttam. 1980. szeptember—októberben a Csécsi-tónál, 1982. o k t . 30-án a Hortobágyi-Halastónál 1—1 p l d . Rétisas (Haliaeetus albicilla) — A téli és a k o r a t a v a s z i árasztások rendszeres látogatója. 1979. februárban 2 — 3 , 1983-ban 6 p l d . t a r t o t t k i k b . 2 hétig az elöntéseknél. Kékes rétihéja (Circus cyaneus) — T é l i árasztásokon. v a l a m i n t őszi árasztás m e g m a r a d t vizeinél igen g y a k o r i (Kovács, 1982.). F a k ó rétihéja (Circus macrourus) —Árasztáson csak egyszer, 1978. márc. 28-án láttam (1 hím). T ö b b i előfordulása a kiszáradt réteken v a g y a szikes pusztán történt. H a m v a s rétihéja (Circus pygargus) — 1977 júniusában egy pár rendszeres 170
megfigyelése a vésztározás maradék vizeinél. E g y é b előfordulások: évente március végén, április elején, m i n d i g egyesével (hím példányok). B a r n a rétihéja (Circus aerug'mosus) — A m o c s a r a i n k b a n fészkelők rendszere sen végigpásztázzák a sekély elöntéseket is. Nyár végén és k o r a ősszel a csa ládok együtt járják a rétet. K e r e c s e n (Falco cherrug) — E l ö n t ö t t területeknél csak a l k a l m i l a g jelenik meg. O l y k o r a vízben álló k u t a k gémjén v a g y ágasán p i h e n (pl. 1982. aug., 1983. márc). Vándorsólyom (Falco peregrinus) — S z i n t e m i n d e n típusú árasztáson felbuk k a n h a t . Legtöbb megfigyelés s z e p t e m b e r — n o v e m b e r és március—április hónapokban történt. 1979. szept. elején egyszerre 3 p l d . is i t t tartózkodott. 1983. ápr. 24-én a nagyiváni Labodáson az elöntésből maradó vizek környé kén pajzsoscankókra vadászó példányt láttam. K a b a (Falco subbuteo) —Áprilisban g y a k r a n láttam árasztásoknál. 1981. t a vaszán feltűnően sok, 15—20 p l d . m u t a t k o z o t t a Kunmadarasi-réteken ápri lis közepétől a hóna]) végéig. K i s sólyom (Falco columbarius) — T é l e n és k o r a t a v a s s z a l a l k a l m i l a g előfordul 1 —1 p l d . az árasztásoknál is. K é k vércse (Falco vespertinus) — T a v a s z végén, 111. nyáron, költési időszakban g y a k r a n rovarászik az elöntések és egyéb vizek fölött más m a d a r a k k a l ke veredve. A u g u s z t u s — s z e p t e m b e r b e n tömegesen keresi fel az árasztásokat (max. 700—800 p l d . ) . D a r u (Grus grus) — A z elöntéseket n e m k e d v e l i . C s a k a víz levonulása után, főleg t a v a s z i vonulásakor látogatja a zsendülő füvet. M a x . 80—100 példányt láttam i l y e n h e l y e k e n . Pártásdaru (Anthropoides virgo) — 1979. aug. 26.—szept. 8. között 1 p l d . meg figyelése a Mérges-ér kiöntésében. K i s vízicsibe (Porzana parva) — A zsombékosokban a n a g y o b b , tartós elöntés hatására a G l y c e r i a m a x i m a állományban néha m e g t e l e p s z i k ; egyébként az állandó vizű gyékényes mocsár fészkelője. Vízicsibe (Porzana porzana) — A t a v a s z i árasztások kedvező költési v i s z o n y o k a t teremtenek számára a zsombékosok külső, sekélyesebb zónájában. Törpe vízicsibe (Porzana pusilla) — A n a g y o b b vésztározások (1971, 1979) k e d vező élőhelyek sokaságát kínálják számára a Kunkápolnási-mocsár külső zónájában (Szabó, 1976). Szárcsa (Fulica atra) — T a v a s s z a l g y a k o r i átvonuló a mélyebb vizeknél. C s a k kivételesen n a g y árasztás esetén költ az elöntött réten (pl. 1977). Bíbic (Vanellus vanellus) — Február—márciusban és július—augusztusban tömeges, o l y k o r 2000—3000 p l d . is összegyűlik. U j j a s l i l e (Pluvialis squatarola) — T a v a s s z a l ritkább, nyár végén és ősszel r e n d szeresen előfordul az árasztásokon. A levonuló vízborítás után maradó sáros, agyagos s z i k f o l t o k o n a l e g g y a k o r i b b . M a x . 25 p l d . (Kovács, 1983). A r a n y lile (Pluvialis apricarius) — A száraz szikesek jellegzetes őszi átvonuló m a d a r a . Árasztásoknál csak t a v a s z i vonuláskor, márciusban f i g y e l t e m meg egyesével v a g y 2—3 példányos k i s c s o p o r t o k b a n , g y a k r a n bíbicekhez szegőd ve. P a r t i lile (Charadrius hiaticula) - Március végén, április elején a l k a l m i l a g előforduló madár. Néha szeptemberben is m e g f i g y e l t e m m i n d i g egyesével. K i s lile (Charadrius dubius) — T a v a s s z a l szórványos, nyár végén g y a k o r i b b madár. M a x . 10—12-es l a z a c s o p o r t o k b a n láttam az ujjaslilével azonos kör171
n y e z e t b e n . A z árasztásokhoz képest jóval g y a k o r i b b a leeresztett halastó medrekben. Széki lile (Charadrius alexandrinus) - - T a v a s z i vonuláson március végén és nyári gyülekezéskor, július—augusztusban, néha megjelenik az árasztásoknál is. M a x . 5—6 p l d . H a v a s i lile (Eudromias morinellus) - - Víz m e l l e t t csak egyszer. 1976. szept. 13-án észleltem (nagyiváni árasztás). Vonulása a legszárazabb, kopárra le rágott füvű szikeseken z a j l i k (Kovács, 1980). K i s póling (Numenius phaeopus) — Árasztás után a levonuló vizet k ö v e t v e — k i s e b b - n a g y o b b c s a p a t o k b a n (max. 300 pld.) figyelhető meg. Vékonycsőríí póling (Numenius tenuirostris) - - Elöntésen csupán egyszer f i g y e l t e m m e g ; 1981. aug. 4-én. A leeresztett h a l a s t a v a k o n c s a k n e m m i n d e n évben előfordul (Kovács, 1982). Póling (Numenius arquata) — I n k á b b a száraz szikeseken v o n u l át. Esetenként az elöntések szigetein éjszakáznak. Nyár végi gyülekezéskor az árasztásnál látott m a x i m u m 400 példány (1980). G o d a (Limosa limosa) — H a a t a v a s z i árasztás idején nincsenek lecsapolt h a l a s t a v a k , ú g y március közepén, végén 12 000—14 000 p l d . is összegyűlik a sekély elöntéseken. Ősszel kevésbé tömeges i l y e n h e l y e n ; augusztus—szep t e m b e r b e n megfigyelhető mennyisége az ezres nagyságrendet titkán éri e l . Füstös cankó (Tringa erythropus) - Március —áprilisban m a x . 200 — 3 0 0 , a u g u s z t u s — s z e p t e m b e r b e n 800—1000 pld-os csapatait észleltem. Piroslábú cankó (Tringa totanus) —Márciusi vonulásakor g y a k o r i , m a x . 8 0 — 100 p l d . Ősszel csak k i s létszámú, m a x . 25—30-as c s o p o r t o k b a n f i g y e l t e m meg. T a v i cankó (Tringa stagnatilis) - - K i s számban, de úgyszólván v a l a m e n n y i késő t a v a s z i , nyári árasztáson előfordul. Néha nyár végén is megjelenik. 1977 május—júniusban a frissen elárasztott Kis-Jusztus-réten párban is láttuk. A z árasztáson látott m a x i m u m 4 példány (1975 július, Vince-fenék). Szürke cankó (Tringa nebularia) — M a x . 15—20-as c s o p o r t o k b a n figyelhető meg március—áprilisban és júliustól szeptember végéig, néha októberben is. E r d e i cankó (Tringa ochropus) — A z elöntött, füves réteken n a g y o n r i t k a . Inkább csak a vízfolyások (pl. az árasztást tápláló csatornák, árkok) mentén f o r d u l elő egyesével, v a g y 3—4 példányos l a z a c s o p o r t o k b a n . Réti cankó (Tringa glareola) — Áprilisban és a u g u s z t u s b a n tömegesen járja az elöntött réteket. M a x . 900—1000 p l d . Terekcankó (Tringa cinerea) — 1982. n o v . 6-án 1. p l d . megfigyelése a Csécsi-tó lecsapolása m i a t t k e l e t k e z e t t elöntésen. Billegető cankó (Tringa hypoleucos) — T a v a s s z a l kevésbé g y a k o r i , m i n t nyár végén, a m i k o r egy-egy sekély elöntésen v a g y a csatornák iszapos szegélyén 25—30 p l d . is látható egyszerre. Kőforgató (Arenaria interpres) — Igen r i t k a . Április—májusi a d a t a i m rizs földekről és kacsanevelőkről származnak. L e c s a p o l t h a l a s t a v a k o n g y a k r a b b a n előfordul, de o t t is csak egyesével. N a g y sárszalonka (Gallinago media) — 1976-ban és 1981-ben s z e p t e m b e r — októberben f i g y e l t e m m e g 1 — 1 példányt az árasztáson. 1982. ápr. 19—20-án két h e l y e n is észleltem (Kovács, 1982). Sárszalonka (Gallinago gallinago) — T a v a s s z a l kisebb, m a x . 30—40-es csapa t o k b a n látható a zsombékosok szélén, a sekély vízben, v a g y felriasztva a 172
magas réti növényzet közül. Nyár végén igen g y a k o r i , augusztus—szeptem berben o l y k o r 350—400 felrepülő egyedet is számláltam (1980, 1982). K i s sárszalonka (Lymnocryptes minimus) — R i t k a a l k a l m i vendég, főleg t a vasszal f i g y e l t e m meg 1—1 példányt (1982. márc. 8.. 1983. ápr. 6.). Érdekes téli előfordulási a d a t : 1983. j a n . 1-én a Hortobágyi-halastó lecsapolt 6-os tavának iszapján 1 példány. Fenyérfutó (Calidris alba) — M i n d e n évben előfordul, főleg nyár végén és k o r a ősszel egyesével. T a v a s s z a l csak egyszer észleltem. 1982. ápr. 11-én. S a r k i partfutó (Calidris canutus) - - K a c s a -és libanevelő árasztásokon, elön tött, szikes dűlőutak vízből kiálló ..zátonyain" fordul elő nyár végén, o l y k o r k o r a ősszel 1—2 p l d . Apró partfutó (Calidris minuta) - - T a v a s s z a l az árasztásokon ritkább, m i n t nyár végén és ősszel. A z előző faj előfordulási helyén m a x . 40—50-es k i s csapatok, főleg szeptemberben. Törpe partfutó (Calidris temminckii) — A Hortobágyon sehol n e m látható na g y o b b c s a p a t o k b a n . K o r a ősszel az elöntött szikes dűlőutak iszapján f i g y e l t e m meg, m a x . 15—20-as k i s csoportokban. A h a l a s t a v a k lecsapolt medencéin rendszeresebben átvonul. H a v a s i partfutó (Calidris alpina) —Április—májusban és szeptemberben gya k o r i , néha tömegesen megjelenő faj. Néha a pajzsoscankók csapatához szegő d i k . A z elöntéseken m a x . 500—600-as csapatok v o n u l n a k át. A h a l a s t a v a k o n ennek háromszorosát is láttam már. Sarlós partfutó (Calidris ferruginea) — R i t k á n megjelenő faj. 1979. aug. 20-án a nyár végi árasztáson észleltem 2 példányt. Libanevelő sekély tavacskáknál többször előfordult 1—1 p l d . Sárjáró (Lirnicola falcinellus) - - 1980. aug. 20—21-én és 1982. aug. 29-én 1—1 p l d . megfigyelése az elmosott nagyiváni Sárga-gát iszapján. Pajzsoscankó (Philomachus pugnax) — M á r c . közepétől ápr. végéig igen n a g y tömegekben (max. 20 000—22 000) f o r d u l elő a sekély elöntéseken és a le vonuló víz után zsendülő réten. Nyár végén, ősszel csak m a x . 1200—1500-as csapatait láttam. Gólyatöcs (Himantopus himantopus) - T a v a s s z a l n e m láttam. Nyár végén néha megjelennek egyes példányok v a g y egy-egy család (pl. 1979. aug.. 1980, 1981). Értékes adat az 1977-es májusi árasztás a Fekete-rét térségében, a m i kor az elöntött szikes legelőn 5 pár költött (Kovács, 1978). 1981 óta évente 5—7 pár k i s telepben költ a b i h a r i Sándoros mellett, a szikes legelőből kialakí t o t t víztárolóban. A jól időzített árasztás (április vége, május eleje), m a j d a tartós vízborítás fennmaradása a r i t k a madár fészkeléséhez igen a l k a l m a s feltételeket teremt. E z t alátámasztja, hogy 1981-ben a hortobágyi Borsós-tó e g y i k kacsanevelője mellett az elöntésen szintén megtelepedett 1 pár. Gulipán ( Recurvirostra avosetta) — N y á r végén k i s e b b - n a g y o b b c s o p o r t o k b a n felkeresi az árasztást, ül. az e l h a g y o t t libanevelők elöntéseit. Utóbbi h e l y e n 40—50 példányt is láttam. 1983-ban egyetlen i l y e n tavacskán 24 fészkelő párt f i g y e l t e m meg ápr. 21-én. Vékonycsőrű víztaposó (Phalaropus lobatus) - - 1979 óta m i n d e n évben meg f i g y e l t e m a Nagyiván m e l l e t t i nyár végi árasztásokon. 1981. aug. 6-án egy szerre 4 példányt (2 j u v . ) láttam. 1982. aug. 6-án 2 átszíneződő p l d . megfigye lése. • Ugartyúk (Burhinus oedicnemus) — E z a száraz, kopár s z i k e n költő faj csak a l k a l m i l a g f o r d u l elő a víz környékén: 1976 szeptemberében 4 példány, 1980. 173
aug. 16—20. között 5 p l d . többszöri megfigyelése a Kásahát és a Sároséri főcsatorna között. Székicsér (Glareola pratincola) — Á p r i l i s végi érkezésekor g y a k r a n rovarászgat a víz fölött a szerkők és a kék vércsék társaságában (Kovács, 1983). M a x . 25—30 p l d . Nyár végén ritkább. Viharsirály (Laras canus) — Téli árasztásokon és k o r a t a v a s s z a l jellegzetes madár. M a x . 60—80-as csapatok. Ezüstsirály (Larus argentatus) — F ő l e g a h a l a s t a v a k a t járja, a p u s z t a i elönté seken csak k i s csoportok (10—12) m u t a t k o z n a k télen és k o r a t a v a s s z a l . Nyá r o n a száraz s z i k e n sokszor t ö b b százas csapatok pihennek, a víztől igen távol is. Dankasirály (L/arus ridibundus) — M i n d e n típusú árasztás e g y i k l e g g y a k o r i b b m a d a r a , m a x . 3000 p l d . K i s sirály (Larus minutus) —Elöntések, sekély p u s z t a i v i z e k m e l l e t t jellegze tes átnyaraló faj. 1975 nyarán 80—100 p l d . rendszeres megfigyelése a V i l l o gó m e l l e t t i árasztáson. Április végén, május elején Nagyiván vizeinél is g y a kori. Fattyúszerkő (Chlidonias hybrida) — T a v a s z végén, nyár elején a közeli fészek telepről az árasztásokra is kijárnak. K o r a őszi gyülekezéskor néha 250—300 p l d . is összeverődik (1976. aug.). Fehérszárnyú szerkő (Chlidonias leucopterus) — Április végén, május elején néha 100—150-es c s a p a t o k b a n látható az elöntött réteken. A z 1977—1978. és az 1980. évben az árasztások hatására igen sok helyen és n a g y számban költött a H o r t o b á g y különböző mocsárrétjein, szombékosaiban (Kovács, 1983). 1982-ben a kacsanevelő árasztás o k o z t a elöntött zsombékoson is meg telepedett a Hortobágy északi részén (Bodnár, 1982). K o r m o s szerkő (Chlidonias niger) — A fattyúszerkőhöz hasonlóan g y a k o r i faj. Állománya évről évre növekszik. 1977-ben a Kunkápolnási-mocsár m e l l e t t i elárasztott kaszálón is fészkelt (Kovács, 1983). K ü s z v á g ó csér (Sterna hirundo) - Nyár végén 1—2 p l d . a l k a l m i vendég. Fenyőrigó (Turdus pilaris) — Tél végén és k o r a t a v a s s z a l 400—500-as n a g y c s a p a t o k b a n járja a vizenyős réteket, az elöntések széleit. Csíkosfejű nádiposzáta ( Acrocephalus paludicola) — A t a v a s z i n a g y árasztások (1971, 1977) hatására a zsombékos mocsárréteken igen kedvező fészkelési v i s z o n y o k a l a k u l n a k k i számára (Szabó, 1974; Kovács. 1982). Réti p i t y e r (Anthus pratensis) — T é l végén, k o r a t a v a s s z a l a legsekélyebb e l öntéseknél. Márc. elején m a x . 70—80 p l d . Sárga billegető (Motacilla flava) — A z elöntött zsombékosok g y a k o r i fészkelője. Nyári, nyár végi árasztásokon a legelsőként megjelenő fajok e g y i k e . Seregély (Stumus vulgaris) — A k o r a t a v a s z i árasztásoknál, a vízszélen ned vesebbé váló réten, legelőkön igen n a g y tömegekben jelenik m e g . Március végéig együtt jár a bíbicek, a pajzsoscankók c s a p a t a i v a l . M a x . 8000—10 000 pld. A szerző címe: D r . K o v á c s Gábor Nagyiván B e i n apó u . 1.
«
174
H—5363
Irodalom — References Aradi, Cs.—Karács, G. (1982): The G r e y d e g Goose in H u n g a r y . A q u i l a . 77—88. |>. Bodnár M. (1982): Fehérszárnyú szerkő fészkelése Ujszentmargitán. M a d . Táj. / . 234. p . Kovács G. (1978): Bütykös ásólúd megfigyelések 1976 őszén. A q u i l a . 85. 147—148. p . Kovács G. (1979): A nyár végi árasztások hatása a Hortobágy madárvilágára. M a d . Táj. 4. 14—16. p . Kovács G. (1980): A havasililék hortobágyi vonulása. M a d . Táj. 1. 12—13. p. Kovács G. (1980): A z 1980-as nyári vésztározás a Hortobágyon és a madárvilág. M a d . Táj. 4. 22—24. p . Kovács G. (1981): F a u n i s z t i k a i a d a t o k az 1981-es nvári árasztásról. M a d . Táj. 4. 204— 206. ]>. Kováics G. (1982): A d a t o k a Hortobágyon telelő kékes rétihéják mennyiségéről. M a d . Táj. 2—3. 151—153. p . Kovács G. (1982): A csíkosfejű nádiposzáta terjeszkedése a Hortobágyon. M a d . Táj. 4. 277—280. p . Kovács G. (1982): A z 1982-es t a v a s z i limikolavonulás a Hortobágy déli és n y u g a t i terü letein. M a d . Táj. /. 283—286. p . Kovács G. (1982): A d a t o k a récefélék hortobágyi vonulásáról. M a d . Táj. 4. 283—286. p . Korács G. (1983): A hortobágyi szerkőtelepek vizsgálata. P u s z t a . 1 (10). Kovács 67. (1983): A z ujjaplile tiszántúli előfordulása. M a d . Táj. Szabó L. V. (1974): Csíkosfejű nádiposzáta a Hortobágyon. A q u i l a . 78—79. 133—141. p. Szabó L. V. (1976): Türpe vízicsibe a Hortobágyon. A q u i l a . 82. 165—170. p.
The effect of floodings on the avifauna in the Hortobágy puszta Dr. G. Kováics I n the Hortobágy being poor i n p r e c i p i t a t i o n , almost each year, late-summer, earlyspring floodings have to be carried out w i t h a view to nature conservation. I n drj years, in late winter, early spring, the marshes are being füled i n , the meadows inundated. It is characteristic o f the extreme climate prevailing i n the puszta that in some years, due to the arising floods large masses of water are getting into the emergency water-basins designated on certain areas. The present study survegs the floodings performed between 1976 t o 1983 on the southwestern part of the Hortobágy, N a t i o n a l P a r k , on the Kunkápolna m a r s h l a n d . The water amounts applied i n the single years, the reasons and date of floodings. are discussed i n chronological order. A s regards the water fillings carried out d u r i n g eight years, s i \ served as disaster storage for flood-prevention, i n 16 cases, on the other band, marshland, meadows, sometimes pastures have been flooded for nature conservation purpose. The spring fillings were mostly aimed at stabilizing the water levél for the marsh fauna. The late summer and a u t u m n floodings had the p r i m a r y ahn to form favourable feedingaiul rest ing-places for the m i g r a t i n g water-fowl. The next part of the s t u d y discusses the seasonal d i s t r i b u t i o n of floodings and their influence o n the composition, mass conditions of the avifauna.
W i n t e r floodings Occur but rarely. Between J a n u a r y 4 to 8 1982, disaster storage was performed due to sudden t h a w . A significant h i b e r n a c u l u m for wintering wild-dueks, wikl-geese, gullír Appearance of hald eagle, peregrine falcon. L a t e winter — early spring floodings. These are applied the most frequentlv, usually in F e b r u a r y or M a r c h . Coincide w i t h the first half of the spring m i g r a t i o n of birds. A large number of species and individuals can be w a t c h e d : wild-geese (Anser albifrons, A. anser, wild-dueks (Auas platyrhynchos, A. crecca), green plovers, godwits, sandpiper, blackheaded gull i n packs of thousands.
175
Spring — early summer floodings A r c carried out in the period from A p r i l to mid- or late*May. T h e i r effect is perceptible until mid-summer. A great m a n y summering, not-nesting water fowl (o.g. widgeon, sandpipers) are attracted by them. In the first h a l f of the period the sandpipers m i g r a t i n g in masses of thousands are the d o m i n a n t species. The Joint appearance of the three tern species is characteristic. Summer floodings Summer floodings m a y he applied from m i d - J u l y to m i d - A u g u s l in the case of summer flood or e x t r a o r d i n a r y drought. These floodings are i m p o r t a n t feeding-places for water fowl nesting i n the marshland. They are frequented m o s t l y by boron species, black-headed gulls, terns. The appearance of small numbers of glossy ibis, black stork, sandpiper, black-winged s t i l t - b i r d is characfceristic. Green plovers h a v i n g ended brooding appear in the largest masses.
Late summer — a u t u m n floodings A r e performed from m i d - A u g u s t to late October exclusively for the purpose of nature conservation, i n view of forming shallow inundations on meadows, alkaline pastures. F l i g h t s of thousands of mallards, teals w i t h d r a w themselves here from fowlings. The occurreuce of grey plover, litt le ringed plover, avocet is characteristic. It is d u r i n g this period that p a r t i c u l a r l y infquent bird visitors canre he watched, such as dwmoisellc crunc, sheld-duck, curlew, broadbilled sandpiper, sanderling, turnstone. Further on, sonie other types of flooding carried out on the area of the Hortobágy puszta rae shortly described.
These are as follows 1. Marshland reeonntruetion. Keconstruotion of the Fekete rét marshland was carried out between 1976 to 19S2. A reception basin of nearly 2 000 000 m water capacity has been constructed that is being filled in compliance w i t h the interests of bird protection p r i m a r i l y i n early spring and late summer. A nesting a v i f a u n a of high value assemble here: four grebe species, summer-goose, three t e r n species, ocasionally, black-winged s t i l t b i r d . 2. Irrigation of grass-land. Short-terni flooding irrigations carried out i n J u l y or A u g u s t at several points of the Hortobágy. It is a gathering-place rneinly for gulls. 3. Waters jlowing off wlrilst the dnvk-ponds are filled. T h i s is a frequent phenomenon ilui'ing the whole season of domestic fowl raising, from A p r i l to September. One of the characteristic feeding-places for forestry heronries in late Stimmer it is occupied b y . 4. Waters esraping on the occasinn <>f fish-pond drainings. I t occurs m a i n l y i n a u t u m n thai on the Joint d r a i n i n g of several lake-basins, inundations arise on the surrounding meadows, pastures that last for a short tinie (2—3 weeks). T h e waters are visited by a gieat number of herons, wild-geese, ducks, gulls, t h e n i n the last phase of d r a i n i n g the I M i d s return to the drained off fish-pond. Further on, the study surveys the species watched on the floodings referring to the period of occurrence, t y p e of flooding, q u a n t i t a t i v e conditions. I n the case of rare birds, the exact date is given. In respect of certain species the author discusses tlie question of h a b i t a t s t a b i l i z a t i o n l i \ flooding as well as some p r a c t i c a l aehievements i n the settling of certain species (blackwinged s t i l t b i r d , d w a r f crake, white-winged tern, warbler) by forming new nesting-places. 3
176
