ADATOK HOMOKMËGY EGÉSZSÉGÜGYÉNEK TÖRTÉNETÉHEZ írta: K Ő H E G Y I
MIHÁLY
(Baja)
Tjomokmégy mintegy 10 kilométerre fekszik Kalocsától délkelétre. Eredetileg Kalocsa szállása volt és csak 1897-ben lett ön álló község. Ennek következtében Homokmégy története — ter mészetesen egészségügyi története is — szorosan összefügg az anya város, Kalocsa történetével, attól el nem szakítható. Dolgozatunk beosztása így magából a gyűjtött anyag jellegéből adódott olyankép pen, hogy elöljáróban a táj természeti viszonyait tárgyaljuk, majd a régészeti-antropológiai eredményeket vesszük számba, végül pedig az 1831-es kolerajárvány adatait elemezzük. Homokmégy környéke födrajzi arculatának kialakítására a Duna volt döntő hatással. A magyar Duna Pozsonytól a bázisáig síksági folyam, lassú folyású [1 ] . Az alsó szakasz jellegével függ össze szigetépítő tevékenysége is. Kalocsán, illetve Fajszon alul már a fő ág is kanyarog széles völgysíkján, behintve a lapályt levetélt kanya rulataival, a morotvákkal [2 ] . A bennünket érdeklő korban azonban a medervándorlás jelentéktelen lehetett, hiszen az utolsó jégkor szakban már a jelenlegi helyén találjuk a Dunát [ 3 ] . Homokmégy a Duna bal partján, a mocsaras, lápos, tőzeges, ingoványos Órjeg területén fekszik. Eresei Dániel, a múlt század elején, a Balaton és Fertő tavak ismertetése után így folytatja az ország leírását: ,,Ezeken kívül a Duna, a Sár vize, a Dráva, a Tisza, a Maros, a Ternes, a Kőrös száma nélkül való sok réteket, Motsarakat tsinálnak, melyek ha kitisztítódnának, legalább is egy millió embernek adnának kenyeret, és meg annyit mentenének meg a Scorbutustól." [ 4 ] . Leírása és megjegy zései jellemzőek a reformkor eleji eszmeáramlatokra, de számunkra
az a lényeges, hogy másodiknak a Sár vizét említi. Ismertetésében nem hangsúlyozza, hogy a Duna jobb vagy bal parti Sárvizére gondol, de az eredeti állapotot még jól szemléltető X V I I I . századi kéziratos térképeken világosan látszik, hogy a két terület összefüggő mocsárvilágot alkotott. Magda Pál néhány évvel későbben megjelent statisztikájában kap juk először az Örjeg pontosabb körülhatárolását: ,,De motskolják ezen jeles Vármegyét (ti. Soltot) azon motsarak is, melyek Otsától szakadatlanul nyúlnak dél felé Bajáig, sok ezer hold földet elhúzván az ekétől. Kis Kőrös és Hajós között van az Orjeg nevezetű motsár" [ 5 ] . A természettudományi érdeklődésre jellemző Barra István PestPilis és Solt megyét ismertető leírásából vett idézet: ,,A megye déli részének nyogotra fekvő tájéka gazdag mocsarakkal, melyek kivált a Duna kiöntésekor nagy mennyiségű vízzel szaporodván, az égalyat változtatják. Nagyobb része a Sárköz fekvő helyének agyagföldből áll, mely a vizet a föld belsejébe beszívódni, beszűrődni vagy teljességgel nem vagy csak igen lassan engedi; úgy hogy az itt fekvő vizes föld szakok, a víztől csak több száraz esztendők után szabadulnak meg. Ezen vizes állapot állandó tavaknak, ingovány oknak, mocsaraknak, pócsványoknak ád eredetet" [ 0 ] . A Sárrétről, amelyet régebben Őrjegnek, illetve Kolumtónak is neveztek, összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy az Akasztótól (Pest megye) kiinduló és déli, majd délnyugati irányba húzódó Sárrét földrajzilag jól körülhatárolható terület. Ez az összefüggő lápvölgy kerek 100 kilométer hosszú, de csak 20 kilométer széles turjános vidék. Javarésze külön megye volt Solt néven. Közepe 1 km széles és 47 km hosszú tőzegtelep, mely Dunapataj, Kecel, Kalocsa, Császártöltés, Hajós, Nádudvar, Sükösd, Csanád és Bajaszent istván határában terül el [ 7 ] . Az alluviális korszakban, ártéri üle dékből kialakult, középkötött talaj jó termelési lehetőségeket nyújt aránylag mély rétegű, ásványi anyagokban meglehetősen gazdag [ 8 ] . Faunáját csak újabban kezdik feldolgozni [ 9 ] . A környék régi vízrajzi állapotának az elképzelésében nagy segít ségünkre vannak az egykori térképek. A Mikoviny Sámuel [10] által 1735—50 között készített térképen világosan lehet látni a török elől a mocsaras területre menekült magyar falvak egész sorát, amelyek Kalocsától délre Bajáig húzódnak s egy-egy, vizek és tavak
által körülvett szigeten ülnek sűrű egymásutánban [11]. Denk Ferenc térképe 1779-ből már arról tanúskodik, hogy megkezdődött a falvak visszatelepedése a magasabb területekre, bár még így is több, ma már nem létező község szerepel térképén [ 1 2 ] . Mikoviny egyik tanítványának mappáján jól szemlélhető Solt megye k i terjedése és a mocsárvidék — bennünket közelebbről érdeklő — keleti széle [13]. Kalocsáról írja Evlia Cselebi lGÜ6-ban: „Vára a Duna folyásától egy órányira van. Ha a Duna kiárad, olyankor a vár sziget gyanánt középen marad. Környéke mocsaras hely" [14], Századokon át nem változott a helyzet, mert az 1700-as évek utolsó harmadában [15], majd a század végén is mocsaras, lápos vidéknek mondják Kalocsa környékét [16]. Ferenczy József [ 1 7 ] , sőt még egy 1944-ben k i adott német nyelvű népszerűsítő ismertetés is azt tartja jellemzőnek Kalocsára, hogy árteres vizenyős, lápos vidéken fekszik [18]. Éghajlatát tekintve területünk igen szélsőséges ingadozást mutat, 1834—35-ben a homokos részeken + 40°C fokot mértek, mig a tél—15 —20°C körül mozgott. A legtöbb csapadék az 1900—1930 közötti feljegyzések alapján április, május, június, júliusban esett [19 ] , ami összevág Barra 1835 körüli megfigyelésével, aki ugyan csak áprilisban mérte a legtöbbet [ 2 0 ] . A köd eléggé ritka és 9—10 óra tájban fel szokott szállni. 30 év átlaga alapján az évből 98 nap fagyos, 31 téli, 73 nyári, 19 hőségnap. Az első fagy októ ber 20 körül, az utolsó április 20 körül szokott bekövetkezni. A szél tavaszkor a legerősebb, télen pedig a legkisebb. A szélerősség az egész évben 13—14 óra között éri el a legnagyobb értéket, míg minimuma reggel 5 óra körül mutatkozik [21 ] . A táj felszínének kialakításában, a D u n á n kívül, főleg az ÉNy-i szélnek volt nagy szerepe [22 ] . Ez az éghajlati táj: a Közép-Alföld, az ország (és az egész Kárpát medence) középső területét foglalja el. Földrajzi fekvése következ tében a legszárazabb, legtöbb napsütéshez jut, legmelegebb a nyara, az aszályra leginkább hajlamos éghajlatú tájunk. November és december átlaghőmérséklete gyorsan csökken; decemberben a Kö zép Alföld az egyik leghidegebb területünk. Hideg a január és a feb ruár is. A Közép-Alföldön már —33 °C-nál mélyebb hőmérsékletet is mértek [23].
Orvosföldrajzi szempontból kétségtelenül annak a számtalan mel lékágnak, foknak, érnek, holtmedernek van a legnagyobb jelentő sége, amely a falu határát behálózza, mert a nyaranta megapadt vízállások századokon át kitűnő tenyésztelepei voltak a sokféle fertőzésnek. Szedte is áldozatait a különféle járványok egész sora. A sok százezernyi hold nagyságú mocsárvilágból kiemelkedő ma gaslatokon kezdődött el az élet és Homokmégy lényegében ma is több, nagyobb hátságon terül el. Az őstáj rekonstruálásához a régi térképek nagy segítséget nyújtanak. Roselli Francesco [24], Lázár deák [25 ] , Münster Sebestyén [26 ] , Tabaurot Etienne [27 ] , Zsámboki János [28], Hevenessi Gábor [29], Müller Johan [30], Marsili Alajos [31 ] általános jellegű térképén kívül számos hazai, igen részletes és pontos mappát őriznek könyvtáraink és levél táraink. Közülük csak a legfontosabbakat említhetjük meg: Mikoviny Sámuel [32 ] , Spaits István [33 ] , Pflacher L . B. [34 ] , Dessy József [35], Vásárhelyi Pál [36], Ruttkay Mihály [37] Kóber József [ 38] és Greif József [39 ] kéziratos lapjait. Ilyen természeti adottságok között élt itt a régi időkben az ember. Az őskortól a honfoglalásig Az orvostudomány történésze sokféle segédtudományt használ fel a jelenségek mélyebb felderítése, megmagyarázása céljából. Ilyen például a különböző korok orvosi irodalmának beható tanulmányo zása, a statisztika, az orvosi szakkifejezések változásának vizsgálata és a régészet, a régmúlt idők kultúrájának a feltárása [40]. Az orvostörténészek tanulmányozzák az általános történelmet, az iro dalmat [41 ] , a művészettörténetet is [42 ] , mert ezek a tudományok számtalan adatot tartalmaznak az emberek egészségére, betegségére, gyógyító módszereire vonatkozóan. A legrégibb idők orvoslásának tanulmányozásában jelentősége van a mondáknak [43 ] , valamint az ásatások során napvilágra került tárgyaknak, épületeknek [44], használati eszközöknek [45], műszereknek is [46]. Az ásatag cson tok olykor ősi betegségek [47] vagy gyógyító eljárások nyomait őrzik meg számunkra [48]. A történeti embertan az egykori tár sadalmak biológiai képét igyekszik rekonstruálni [49]. Az utóbbi
években, éppen hazai vonatkozásban is fellendülőben vannak az ilyen irányú vizsgálatok, Bartucz Lajos [50], Acsády György — Nemeskéri János [51], Regöly—Mérei Gyula [ 5 2 ] , Lipták Pál [53], Gáspárdy Géza [54], Bruszt Pál [55] és Tóth Tibor [56] tanulmányai minket elsősorban módszertani szempontból érdekel nek közelebbről. Eredményeiket igyekeztünk felhasználni, bár régé szeti leletanyagunk többnyire szórványos, az előkerülés pontos he lyéről nincsenek feljegyzéseink. Ez az oka annak, hogy az avarkorig csak vázlatát adhatjuk Homokmégy antropológiai képének. A kalocsai gimnázium régiségtárában őrzik azt a néhány edény töredéket, mely a rézkorból [péceli kultúra] származik s így első bizonyítéka az ember itteni megjelenésének [57 ] . A bajai múzeum Homokmégy-Halomról egy csiszolt, átfúrt kőbaltát kapott 1952ben, amelynek formája a korai fémeszközök alakját utánozza [58 ] . Lehetséges, hogy a gimnázium gyűjteményében őrzött anyag is Halomról való. A környezetből jól kiemelkedő Halom nevű magaslat évezredeken keresztül lakott volt. A terep bejárásakor egy nagy kiterjedésű bronz kori lakótelepet találtunk, amely a domb közepétől egészen a nyu gati lejtőig húzódik. Számos edénytöredéket és néhány kőpengét sikerült gyűjtenünk. A telep háborítatlannak látszik, legfeljebb felső szintjét vitte el az eke. Feltételezhető, hogy ezen a helyen van a péceli kultúrás telep is. A bronzkorból már régebben került anyag a Nemzeti Múzeum ba, pl. egy bronz gombostű. Gömbje körte alakú, alját bemélyített rovátkák díszítik. A gömb alatt 1 centiméternyire sima rész követ kezik, melynek alján cikk-cakk dísz van. Ez alatt a tű orsószerűen megvastagszik. Lelőhelyként a községtől keletre hosszan elhúzódó őrjeg van megnevezve [59], Egy Kalocsa környékéről előkerült, két oldalán hosszában végigfutó lapos gerincű, keskeny pengéjű bronzkard és egy nyitott, keskenyedő végű, díszített karika sejteti, hogy a bronzkorban a területen sűrű népességnek kellett len n i [60]. A Halom keleti felén koravaskori telep van, melyről közelebbit nem tudunk [61 ] . Bács-Kiskun megye területén Hunyadi Ilona nagy anyaggyűj tésekor mindössze öt kelta lelőhelyet tartott nyilván a kutatás.
Népességtörténeti szempontból annál érdekesebb, hogy az egyik Kalocsa. Innen egy féltojás alakú, két oldalán a többi taghoz való erősítés céljából egyik oldalán köpüvel, a másik oldalán pecekkel ellátott karperec került a Nemzeti Múzeumba [G2 ] . Nem néptelenedett el a terület a szarmatakorban sem. A Szent egyházpartról, egy sírból, kettős csonkakúp alakú orsógomb, bronz karperec, ezüst fibula, 170 db különféle alakú és anyagú gyöngy látott napvilágot, amelyek közül a lecsapott sarkú karneol az anya got az i , u . I I — I I I . századra keltezi [ 6 3 ] . M á r a hun korból való egy szürke edény, valamint egy szürke tál, melyekről csak annyit tudunk, hogy Kalocsa környékén kerültek elő [64]. A Halómon feltárt avar temető nemcsak Homokmégy története szempontjából fontos, hanem a Duna-Tisza közötti terület korabeli embertani képének megítélése szempontjából is lényeges, ezért László Gyula és Lipták Pál feldolgozása nyomán részletesebben kell erről a temetőről szólnunk. A halomi temetőben 1936-ban 167 sír került feltárásra. A temető a halomi nagy domb nyugati részén, részben annak lejtőjén fekszik. Az ásatási térképnek a háborúban nyoma veszett és ez kilátástalanná teszi a temető társadalomtörténeti elemzését. Bizonyos fokig azon ban, emlékezés alapján, László Gyula térbe helyezte a temető sírjait és négy igen fontos megállapítást tett: 1. Kétségtelen, hogy a középső tömb a leggazdagabb bronzos övű férfiak nyughelye, ezzel szemben a nyugati szárnyakon inkább lemezes, a keletin szegényes, indás övűek voltak. Származásilag a két népi csoport mellett (öntött és lemezes) további beszűrődéseket figyelhetünk meg. Főként a két vésett övű sír feltűnő, mellettük a préselt öv az avarság korai népességének jelenlétét jelzi. 2, Bizonyítható az általános többnejűség. A szolgatartás aránya azonban nem nagyobb, mint a házimunkára alkalmazott szolgák száma, tehát ez a társadalom nem épült rabszolgatartásra. A temető e részére kb. 20—25 többnejű család temetkezett, és családonként egy-két szolgapárt számolhatunk. 3, A női sírok mellékleteinek egyezése a temető e részének egykorúságát mutatja, nagyjából tehát egy nemzedéket figyelhetünk meg a temető e részében. 4. A temető korának meghatározásakor a következőket kell tekin-
tétbe vennünk: a) hiányzik a vésett, poncolt hátterű, nagyszent miklósi jellegű díszítésmód, tehát a temető nem nyúlik át a I X — X . század fordulójáig; b) csak elvétve találjuk a zömével V I — V I I . századra jellemző préselt díszítést, ez pedig annyit jelent, hogy ez a lakosság már nem játszott szerepet; c) griffes öv csak egy van a temetőben, ez egymagában is késői keltezést jelent. Mindezek alapján Homokmégy környékén az ide temetkező már bomló, kevert nemzetség a V I I I — I X . század fordulóján élhe tett itt [05]. A temető embertani elemzését Lipták Pál végezte el mintaszerűen. Összevetette a László Gyula régészeti feldolgozása eredményeként k i alakítható csoportokat az embertani típusokkal. Megállapította, hogy a megmentett embertani anyag szinte egyenlő arányban oszlik meg a módosabb sírok és a köznépet (szolganépet) jellemző melléklet nélküli, vagy csupán agyagbögre mellékletes sírok között. A két társadalmi réteg embertani képe eltér egymástól, különösen ha anya gunkat nemenként elkülönítve szemléljük. A mellékletekben gazda gabb férfiak közül teljesen hiányzik a mediterrán típus, amely ugyanakkor számottevő a köznép férfiai között, de a „módosabb" női sírokban is előfordul. A kis számban előforduló mongoloid elem teljesen a gazdagok csoportjára korlátozódik. A gazdagabb férfia kon belül két régészeti csoport különül el, ezek embertani tekintet ben is eltérnek egymástól. Összefoglalásként Lipták Pál megállapítja: 1. Homokmégy-halomi avar kori temető embertani anyagában a magas termetű, keskeny arcú dolichomorph, a dinári elemeket is tartalmazó brachykran komponens és a gracilis mediterrán típus van túlsúlyban. Alárendelt a cromagnoid-A és -B típus, valamint a mongoloid hatás. 2. A módosabb társadalmi réteg és a köznép embertani képe eltérő egymástól. A lemezes, préselt és vésett övgarnitúrájú és az indás csoport közötti embertani eltérés megállapítható, a kis eset szám miatt azonban feltételes. 3. A népesség tipológiai szerkezetét tekintve ez az anyag aránylag homogénnek nevezhető. 4. Feltűnő az anyagban a magas termetű, keskeny arcú dolicho morph típus jelentős részesedése. A gracilis mediterrán típus helyi eredete nagyon valószínűnek látszik [66].
László Gyula és Lipták Pál közös munkájának összegezését azért idéztük hosszabban, mert ezek az eredmények és megállapítások a község későbbi demográfiájának szempontjából sem közöm bösek. A honfoglalástól a mohácsi vészig Feltűnő jelenség, hogy a Dunapataj-Kecel vonaltól délre és a Kecel — Báthmonostor vonaltól nyugatra egészen a Dunáig ter jedő területen egyetlen honfoglaláskori temető került elő a már annyiszor idézett Halom dombján. Pedig e vidék a Megyer törzs szállásterületéhez tartozott és közvetlenül Árpád fia, Solt felügye lete alatt állott. A szállásterület déli védelmét Árpád unokája Fájsz látta el. M á r ebből a felsorolásból is világos, hogy vidékünket a honfoglaláskor magyar lakosság szállta meg. 1952-ben több sírt forgattak k i avatatlan kezek, amig a helyszínre szakember érkezett. Az ásatás 7 sír anyagát mentette meg. Két sírban lócsontok voltak. Kengyelek, zabiák, hevedercsatok, tegezek, íjak, nyílcsúcsok, nyitott karika, aranyozott ezüst ruhadíszek és övveretek, ezüst karperec, csiholó és kova képezték a leletanyagot [67], A csontvázak vizsgálata során kitűnt, hogy a honfoglaló magyarságra elsősorban jellemző turanid típus uralkodik, több-keve sebb más europid elem hatásával. Az europid (valószínűleg medi terrán) elem teljes túlsúlya csak egyetlen esetben (4. sír, szegényes melléklettel) állapítható meg [68], Az élet a Halom nevű magaslaton az Árpád-korban tovább folyt. Ezt I V . Bélának 1239-ben kiadott oklevele bizonyítja, melyben a király Chertu-t, aki a királynak bújdosása idején Németországban tett hű szolgálatokat, kiveszi a szekszárdi apátság keze alól és szabad jobbágyai közé iktatja. Az adomány kiterjed Chertu rokonaira (név szerinti Tekeu, Iwanus, Ondus, Ruoz, Kvles, Bechey, Tumpa, Sugou), akik Holmfaluból valók. A település tehát már a tatárjárás előtt fennállott s azt követően is megmaradt [69], 1420-ban már Homokmégy neve is megtalálható az egykori okmányokban. Igaz ugyan, hogy csak Gergely fia Tamás de Hcrr.okmegh nevében szerepel, de ebből kétségtelen, hogy a falu is létezett már [70]. Megerősíti ezt egy ez ideig kezeletlen oklevél, amely el-
mondja, hogy Homokmeegh-i János fia Gál leányát Zsuzsannát férjhez adja Zedori János fia Andráshoz. Ugyanakkor Gál a női nemnek kijáró részt Homokmeegh, Palkwth, Besenew helyeken levő birtokaiból kiadja. Az egyességről a kalocsai káptalan örökvalló levelet készített 1423-ban [71 ] . 1444-ben Sarmegh szomszédjaként szerepel Homokmegh [72]. 1461-ben Barnabás de Meegh solt széki nemest említik az okmányok [ 7 3 ] . Ugyanebből az évből két igen érdekes, orvostörténetüeg fontos adatunk van a község egészségügyéről. 1461. augusztus 30-án Georgius Magnus de villa Meegy vallotta eskü alatt, hogy előbb negyed napos láz gyötörte két teljes éven át, majd gyomrából vér folyt, felső teste megdagadt és felfúvódott. A kor vallásos felfogásának megfelelően a beteg Kapisztrán Szent János közbenjárásának tulaj donítja gyógyulását. A leírt kóreset egymástól független, vagy csak laza összefüggésben levő betegségre mutat. A negyednapos láz álta lában maláriával szokott együtt járni. A felsőtest megdagadása és felfúvódása, mely a mellkasi nagy erekben felgyülemlett víz követ kezménye, a tüdőrák egyik jelensége. Ez esetben a gyógyulás csak átmeneti jobbulás lehetett. Ugyancsak 1461-ben vallotta eskü alatt Elisabeth relicta Micha elis de Meegy, hogy négy éven át láz gyötörte, felfúvódott és meg feketedett. Emiatt nem mert az emberek közé menni, mert azt mond ták ördögi képpé változott [74]. A „megfeketedés" (szederjes szín) szívbetegeken gyakori [75 ] . 1477-ben Chere Tamás de Meegh tanúskodott bizonyos ügyben ötven nemessel egyetemben [76 ] . A Borovszky-féle megyei mono gráfia csak 1505-ből ismerte első előfordulását [77 ] , pedig az 1477es oklevél adata szerint jelentősebb hely lehetett, hiszen nemes is lakott i t t . Erősíti ezt egy 1509-ből keltezett okmány, mely Ladis laus Balassa de Homok Megh-ről, mint a fehérmegyei solti szék szolgabírájáról beszél [78]. Nem akarjuk részletesen felsorolni a X V . századi és X V I . század eleji adatokat. Talán ennyi is elegendő annak bizonyítására, hogy a X V . század első évtizedeitől kezdve létezett már Homokmégy. Az okmányokból ismert nevek, de a terület egészének története is azt bizonyítja, hogy lakossága magyar volt. Kalocsán, a magyar egyházi szervezet egyik legrégibb és leg-
rangosabb központjában már igen korán találkozunk orvosokkal. Tudjuk, hogy János kanonok és „Physicus" 1832—1337 között élt itt. Pápai tized fejében fél márkát tartozott fizetni [79]. 1361-ben Nagy Lajos király a megüresedett kalocsai nagyprépostságot kéri a pápától — udvari káplánja és háziorvosa — Albert váci lektor, budai kanonok részére. [80]. 1366-ban László kalocsai nagy prépostról, Nagy Lajos udvari orvosáról találunk feljegyzést. Ez a László talán azonos Deméndy Lászlóval, aki a bécsi egyetemen tanult [81], 1378—79-ben veszprémi [83], majd 1379—82-ig nagyváradi püspök volt [84 ] . A pap-orvosokon kívül nagyon kevés orvos működött ebben az időben Magyarországon [85 ]. Azt a néhányat, aki hírre vergődött, főembereink gyakran kölcsönözték egymásnak. Ilyen orvoskül désről Kalocsával kapcsolatban is van adatunk. Varadi Péter kalocsai érseknek volt udvari orvosa Branche mester, akit merész szókimondása miatt, Bonjini állítása szerint, Mátyás az árvái várbörtönbe vettetett s onnan csak (> év múlva szabadult ki [86 ] . Amikor Kinizsi Pált súlyos gutaütés érte Váradi Péter érsek Branche doktort küldte a baj gyógyítására Temesvárra [87 ] . Idő közben a péterváradi apát is kérte az érsektől orvosát, aki 1472-ben írt levelében ezeket válaszolja: „Ami pedig a borokat és a leveledben említett egyéb dolgokat illeti, megvárom Branche orvos visszatértét, akit mivel megkérték rá, Kinizsi Pál meggyógyítására küldtem eL Mihelyt ez hazatér, rajta leszek, hogy először szentséges urunknak adjam meg a tiszteletet minden tekintetben, aztán pedig Emberséges séged iránt fejezzem ki hálámat.. [88 ] . Branche doktor után nem volt orvos Kalocsán, mert tudunk arról, hogy I I . Lajos udvari orvosát küldte ide gyógyítani. Ebből az orvos küldésből majdnem diplomáciai bonyodalom lett, mert Lajos király nak csak ez az egy orvosa volt és Budán sem tartózkodott több me dikus, így esett meg azután, hogy amikor az orvos, a kor szokásához híven, a gyógyszerészt is magával vitte, hogy a patikus az ő jelen létében készítse el a gyógyszert, a hirtelenül megbetegedett velen cei követ, sem orvoshoz, sem gyógyszerészhez nem tudott jutni. 1492-ben I I . Ulászló udvari orvosát János Jakab mestert küldi a beteg Vingárti Geréb László kalocsai érsekhez kérve, hogy bízzon a képzett orvosban [ 8 9 ] .
Látjuk tehát, hogy Kalocsán több orvos is megfordult, illetve néhány közülük itt is lakott. Mindez azonban korántsem jelenti azt, hogy a köznép valamelyes orvosi ellátásban részesült volna. A király orvosai kifejezetten a kalocsai érsek személyes gyógyítására érkeztek ide, de még a huzamosabban itt lakó, egyházi méltóságot viselő orvosok sem folytattak igazi praxist a szó későbbi értelmében. Ilyen körülmények között a falvak népét a füves asszonyok, javas asszonyok, csontrakók, sőt nem egyszer a „bűbájosok" és „boszor kányok" gyógyították. Ezekről sajnos nem beszélnek forrásaink. Török kori viszonyok A mohácsi csatavesztés (1520) után Szulejmán serege Budáig fel megy, de rövid tartózkodás után a Duna-Tisza közén vonul vissza. Ez az esemény még nem volt végzetes a terület lakosságára nézve. Budának 1541-ben történt elfoglalása után azonban a török a magyar várakat — közöttük Kalocsát is — megszállta. Tudjuk, hogy a kör nyéken egy nagyobb török egység telelt, melynek előőrsei 1542 elején Mehmed bég vezetésével Baja népét megzsarolták [ 9 0 L A török defterek (számadási könyvek) szerint 1543-tól kezdve Kalo csa várában állandóan török katonai őrség tartózkodott, melynek nagy része a sereget követő szerb martalócokból került ki. A város ban is ezek családja lakott. Az őrség eleinte 200 emberből állott, de a viszonyok megállapodottságával 89-re, majd fokozatosan 37-re olvadt (1509). A várra és a városra az 1002. év hozott végpusztulást. Az al-dunai hadjárat során ugyanis Pogány Benedek naszádkapitány erős hadosztályt küldött Tolnára a török hajók megtámadására. A török hajókat azonban már nem találták Tolnán, csupán az őr séget verték széjjel. Visszamenet Kalocsára is betértek, zsákmányt szedtek és felgyújtották a várat [91 ] . A környék falvainak egy része már a török hódoltság elején el pusztulhatott. I . Ferdinánd 1559-ből keltezett levelében már több község neve — közöttük Homokmégyé is — hiányzik [92]. Még erősebb elnéptelenedés állapítható meg abból az 1008-ban felvett jegyzőkönyvből, amelyben Pest megye a török garázdálkodásait veszi számba helységenként. Vidékünkről egyedül Foktő szerepel [93]. Amikor 1090-ben a megye összeíratja a portákat, a solti
járásban a következő elhagyott helységeket találják: Szakmar, Kese rűtelek, Hillye, Nádka, Kís-Kecskemét, Halom, Homokmesz, Drakszel. Ebből kétségtelen, hogy a falu a török kor alatt teljesen el pusztult, népességében folytonosság nincsen [94]. Ezért kell ezt hangsúlyoznunk, mert nyelvészeti [95 ] és antropológiai vizsgálatok alapján [96] — a régészeti és történeti eredményekkel és források kal ellentétben [97] — arra következtettek, hogy Homokmégy jelenlegi emberanyagában magyar középkori elemek (sőt a X I . században betelepedett besenyők is) kimutathatók, illetve a lakos ság kontinuitása nem szakadt meg. A környék török kori életéről nincsenek bővebb feljegyzéseink. A megye elöljárói elmenekültek, közgyűléseiket Fülek és Gács várában tartották, a hazai eseményekről csak közvetve, hiányosan és későn értesültek. A megye iratanyagának jó része megsemmisült, elveszett [ 9 8 ] . Kalocsa város legkorábbi jegyzőkönyvei ugyancsak a X V I I I . század második feléből maradtak ránk [99]. A töröktől állandóan zaklatott területen képzett orvos bizonyára nem volt. Az egész korszakból egyetlen orvostörténeti adatot ismerünk Frangepán Ferenc érsek 1543-ban kelt végrendeletéből, melyben Ferenc bor bélynak (chirurgus) püspöki keresztjét, arany láncát és cobolyprémes subáját hagyta, meg egy arany kanalat testált [100]. Péter mester királyi orvosra. Az érsek és kísérete egri püspökké történt kinevezése után már nem tartózkodott Kalocsán [101 ] . A falu
újratelepítése
A török kiűzése után (1686) megindul az elnéptelenedett vidék betelepítése. De még 1710-ben a kalocsai egyházmegye területén 70 községből csak 9 helységben volt néhány hivő [102]. Amikor Csáky Imre megkapta érseki kinevezését, első dolga a város helyre állítása volt volt. Málnást Ödön közli, hogy : „a legrégibb anyakönyv szerint 1700—1719 között a családok 2/3-a magyar (visszatért és somogyi bevándorolt), lj6-a pedig bunyevác és német" [103], Málnási azonban tévedett az évszámot illetően, mert a legrégibb anya könyvek 1712-ből valók voltak [105], Ugyancsak Málnási említi, hogy az érsek tíz évi (1710—1720) működése után 88 jobbágy- és 2 zsellérháztartás volt a városban, mégpedig 85 magyar, 3 tót és
szerb-horvát [106]. Sajnálatos módon a szerző nem nevezi meg forrását s így adatai csak fenntartással fogadhatók el. Annyi azon ban megállapítható, hogy a város nagyobb mérvű betelepítése a X V I I I . század első harmadában történt. Az aránylag csekély számú lakosság nem lehetett képes az igen nagy határt megművelni és így egy részét állattenyésztésre használta. Kalocsa Város Tanácsa első jegyzőkönyvének kötéstábláján az 1763. év jövedelme van be jegyezve. Első tételként — több más határrész között — „Alsó- és Homokmégy" jövedelme szerepel. A város közönsége eleinte magából a városból látta el az egyes területek művelését, de ez, a nagy távolság miatt, nehézkes lehetett. Lassan ideiglenes szállásokat építettek maguknak kint, de volt a városban is házuk. A X V I I I . század utolsó harmadában ez az ideig lenes kintlakás már fennállhatott, bár erre határozott adatunk nincs [107]. 1814-ből van az első biztos adatunk a homokmégyi szállásról. Ekkor ugyanis Piricsi Antal és József megjelent a kalocsai tanács előtt „ . . .be adván kereseteket abban, hogy igaz ugyan az hogy... édes anyuk Homokmégyi Pusztán volt szálas Tanyájukat a hozzá tartozott 2j4 sessio földel Kákonyi György sógoruknak eladta. ..", de ők azt most visszakövetelik [108 ] . A jegyzőkönyv világosan meg mondja, hogy a Pincsieknek Homokmégyen szállástanyájuk volt és mellette föld. Egy másik perből pedig tudjuk, hogy a szálláshoz kert is tartozott [109]. Megtörtént az egyes határrészek elkülöní tése is: „Minek utánna Homokmégyi Gazdaság azon panaszolkodott volna, hogy az alsómégyi Gazdaság az már több rendelések ellenis a Birkáikat az ő Határjaikon legeltetvén nékiek nem kevés károkat okoznának, ugyan ezért bé hivattak az alsómégyi Gazdák, és nékiek utolyára meg parantsoltatott, hogy Birkáikat a homokmégyi határiul oltalmazzák" [110]. Az 1815. évtől már ismerjük a lakosság számát is [111 ] . Miután az Országos Statisztikai Hivatal felállításáig (1869) csak meglehe tősen kevés évről maradtak ránk összeírások, a m i adatsorunk pedig folyamatos és orvos-demográfiailag is fontos, az adatokat teljes egészükben közöljük (1. táblázat) Az összehasonlíthatóság kedvéért három környező település (Halom, Drágszél, Alsómégy) feljegyzéseit is mellékeltük. 4 Orvostörténeti K ö n y v t á r közi.
49
A tanácsi jegyzőkönyveket és táblázatokat összevetve kitűnik, hogy Homokmégy 1815-ben már aránylag nagy település volt. Nyilván való, hogy ez hosszabban tartó belső fejlődés eredménye és a falu ebben az időben már néhány évtizedes múltra tekinthet vissza. Az első település után még 1810-ban kapott egy nagyobb népességi hullámot a falu, mert 24ü-ról 362-re ugrik fel a létszám. Ezt a gyor san felfelé ívelő fejlődést az 1831-es kolerajárvány megakasztja, sőt egy időre vissza is veti. (A járvány lefolyását a következő fejezetben részletesen tárgyaljuk.) A század második felében Homokmégy — Kalocsa más szállásaival együtt — igyekszik elszakadni az anya várostól. Önálló közigazgatási követelésének egy ideig ellenáll Kalocsa, de 1897-ben végül is Homokmégy megszerzi azt [112 ]^ Az önállósulás utáni időszak és az azt követő események tárgyalása az idevonatkozó források, emlékek, az orvostörténetileg fontos száj hagyomány (gyógyítási eljárások) felkutatása és felgyűjtése már nem tartozik e feldolgozás keretébe. Az 1831. évi kolerajárvány Az 1831-ben fellépő kolerajárvány és annak lefolyása eléggé köz ismert és már több ízben feldolgozást nyert. Ez a tény felment az alól, hogy az eseményeket részletesen tárgyaljuk, helyette azokat az adatokat elevenítjük fel, amelyek közvetlenül kapcsolatban van nak területünk korabeli történetével, illetve számsoraik összehason lítási alapot teremtenek homokmégyi anyagunkkal. A Helytartótanács hivatalos kimutatása szerint az első kolerás megbetegedést június 13-án Ugocsa vármegyében észlelték, amit csakhamar követtek Bereg, Zemplén, Heves, Túróc, Szabolcs, Szatmár és Sáros vármegyei esetek. Az első hivatalos kimutatásból tudjuk, hogy augusztus 5-én, tehát egy hónapra a járvány k i törésétől már 333 községből 11 987 megbetegedést jelentettek, me lyek közül 4876 halálos kimenetelű volt [113]. A Helytartótanács Generalis Conspectas-át 1832. szeptember 4-én adta k i , mely szerint az ország területén 1831. június 13. és 1832, február 14. között 5008 helységben 536 517 megbetegedett közül felgyógyult 298 876; meghalt 237 641 egyén [114]. Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyében július 25-én kezdődött a járvány.
November 22-ig 19 381 a megbetegedettek száma, ezek közül 8 942 meggyógyult, 9 452 meghalt, beteg volt még 68 községben 987. A legnagyobb mértékű a kecskeméti járásban volt a fertőzés [115]. 1831. december 29-én tette ez ügyben a megye a végjelen tést, amely szerint november 30-ig megbetegedett a megyében összesen 19 678; közülük 10 016 meghalt; 9 659 meggyógyult. Ek kor már csak 3 kolerás volt a megyében, akik később szintén meg gyógyultak [116]. Ezek után lássuk a homokmégyi adatokat: 2. táblázatunk betűrendben sorolja fel az elhaltak nevét, korát, az elhalálozás napját és származási helyét. Ez utóbbi, a nagyon fiatal településnél demográfiai szempontból fontos. (Származási jelek: H = Homokmégy, Ö — Öregcsertő, A = Alsómégy, K = Kiscsertő, D = Drágszél, Ha = Halom, H i = Hillye, M = Mácsa, Ka = Kalocsa). A táblázatból megállapítható, hogy őslakos homokmégyinek szá mítható a Bátyai, Birisi, Iványi család egy része, Kanizsai, Keresztes, Kovács, Markó család egy része, Pirisi, Rideg, Romsits család nagy része, Szalay, Sesztó, Szabó család egy része, Varga család. Az „őslakos" természetesen úgy értendő, hogy ezek a családok tele pültek be először. A 68 éves Rideg Márton, az ugyancsak 68 éves Matos Ilona és 63 éves Iványi Rozália azt a fenti megállapítást támasztják alá, hogy a község a X V I I I . század utolsó harmadában már betelepült. Igen erős a bevándorlás Öregcsertőről. Innen származik a Bagó család egy része, Bimai, Csóti, Dóra, Farkas, Fekete család egy része, Fodor, Jenéi, Juhász, Kiss, Kopronczai, Mácsai család egy része, M i sák, Pétsi, Romsits család egy része, Salatz család nagy része, Szabó család egy része, Tamás, Vargatz, Vén család egy része. A többi kör nyező település bevándorlási aránya már kisebb. Öregcsertőről 45, Alsómégyről 26, Kiscsertőről 20, Drágszélről 10, Halomról 2, Hülyéről 2, Mácsáról 1, Kalocsáról 1 család származik. Feltűnő, hogy Kalocsáról mindössze Boni János jött, aki Homokmégy egyet len cigánya volt ebben az időben. A telepesek kizárólag a Homokmégyet környező közvetlenül szomszédos falvakból származnak. Egy részük házasság révén került ide. Bizonyos családokat (Fekete, Kákonyi, Rideg, Romsits, Salatz,,
Szabó, Tamás, Vén) erősen érintett a kolera. Ez a magas halálozási szám természetesen annak a következménye is, hogy ezekben a csa ládokban volt a legnagyobb a gyermekáldás, illetve ezek voltak általában is a legnépesebb családok. Az egyes elhaltak adatainak (anyja neve, házastársa) behatóbb elemzése azt bizonyította, hogy azonos név alatt nem egy család rejtőzik, de az is kétségtelen, hogy szoros rokonsági viszonyban levő családokról van szó. Ismerve az egykori települési viszonyokat feltételezhető, hogy többségük azonos portán, illetve házban lakott s így a fertőzés veszélye közvetlenül fennállott. Alig lehet véletlen- hogy a 8 Kakonyi közül a betegség fellépte utáni harmadik napon már van egy halott (István) és sorra követtékőt — augusztus 15., 16., 22,, 29., (kettő) 31,, szeptember 2., 4. — a többiek. Amikor tehát a járvány a legjobban dühöngött (lásd 3. tábla), akkor e család már túljutott a veszélyen. A Salatz családnál 11 halott volt. Elsőnek a 10 hetes Anna távozott az élők sorából. A halálozás így alakult: augusztus 16., 17., 18., (kettő) 20,, 21., 22., 27., 29., szeptember 8. (kettő). A Tamás családban már az első napon van halott. Ezután a sor: augusztus 13., 17,, 18., 20., 30., szeptember 3 (kettő) 6., 8, Ezekből az adatokból az tűnik k i , hogy a nagylétszámú nyilván szúk helyre összezsúfolt családok nál az első napokban már fellépett a járvány és aránylag gyorsan szedte áldozatait. Ha a halottak elhunytának szóródását az egész falu vonatkozásában figyeljük, úgy jól látszik, hogy a nagy létszámú családoknál a halálozások a járvány fellépte után azonnal jelent keznek és az utolsó harmadban már nincs ezekből a családokból ha lott. A többi családtag kisebb fertőzéssel nyilván immunitást szerzett. Az aránylag kevés halottat számláló családok — amelyek létszáma eredetileg is kisebb lehetett — sokáig elkerülték a vészt s csak a járvány utolsó szakában haltak meg közülük néhányan. A Bátyaiak 3 halottja (szeptember 10., 18., 20.) az utolsó harmadba esik és kivétel nélkül gyerekek (1, 4, és 5 éves). A Markó család valamennyi tagja a járvány utolsó harmadában (szeptember 2., 10., 20.) hunyt ei. A falu legutolsó női halottai is tőlük kerülnek k i . Nem lehet véletlen, hogy a magánosan élő Szalay István agglegény a falu legutolsó halottja. Róla az anyakönyvek azt is elárulják, hogy a köz ség molnárja volt. Feltételezhető, hogy a falun kívül álló malomhoz csak igen későn érkezett el a ragályos kór.
A járvány augusztus 13-tól szeptember 22-ig, tehát összesen 41 napig tartott. Egy napra tehát 3,45 halálozás esik, ami igen magas arányszám. Az Országos Statisztikai Hivatal felállításáig (1869) csak szórványos adataink vannak a korábbi népek népmozgalmi, halálozási stb. viszonyairól, a minket érdeklő 1831-es évről pedig egyáltalán nincs összehasonlításra alkalmas anyagunk. Fényes Elek közeikorú (1840 körüli) adatsora (4. táblázat) alapján tudjuk, hogy 1000 emberre 31,3 halálozás jutott egy évben. Homokmégy 550 lakosából tehát évente 17,21; havonta 1,43 lenne az elhalálozás. Az egy havi 1,43-mal szemben naponta 3,45 egyén halt meg, tehát annyi, amennyi normális viszonyok között 2% hónap alatt. Ezek a számok természetesen csak tájékoztató jellegűek, hiszen kivételes(járvány) állapotot igen nehéz normális halandósági átlaghoz viszo nyítani, de annyit kétségtelenül igazolnak — s ez számunkra adott esetben a lényeges — hogy a falu lakosságát igen jelentősen pusztí totta a járvány. Sokkal reálisabb értékelést tesz lehetővé, ha tudjuk, hogy a járványban a falu lakóinak 26,36%-a halt meg, ami döbbe netesen magas arány. Érdekes képet kapunk, ha nem egységesen, hanem napokra bontva szemléljük meg a halálozásokat (3. táblázat). A járvány fellépte utáni 5. és 6. napon már igen nagy a veszteség, de az első harmadban még két (augusztus 23., és 28.) halott mentes nap is akad. A maxi mumot a 21—23. napon (szeptember 2—4.) tapasztaljuk, amikor 3 nap alatt 32-en távoznak az élők sorából. Az utolsó negyed elején 3 üres nap (szeptember 12—14.) után még egy fellángolás követ kezik (szeptember 17.), de ezután fokozatosan megszűnik a jár vány. A feldolgozás során felmerült annak gondolata, hogy a járvány ideje alatt valamennyi halottat (tehát azokat is, akik természetes halállal múltak ki) a járványosok közé sorolták. Ennek lehetősége valóban fennáll, de nem jelent lényeges torzulást az előbb számított viszonylatokban. Nem ismerjük ugyan a korabeli homokmégyi halálozási százalékokat, de a 4. táblán közölt országos adatokból könnyen kiszámítható, hogy 41 nap alatt mintegy 2 természetes halálesettel kell számolnunk ez pedig legfeljebb ezrelékes különb séget jelentene. Nem befolyásolja a falu demográfiai képét az ugyanezen idő alatt születettek száma sem. Fáy András adalai alap-
ján ismeretes egy megye születésszám-aránya (5. táblázat). Az 1000 főre eső 44,2 születés Homokmégy 550 fős viszonylatában 24,31 születést jelentene évente, havonta mintegy 2 egyedet. A termé szetes szaporodás és a természetes halálozás tehát kiegyenlíti, közömbösíti egymást s így a község későbbi regenerálódása, vala mint a magunk fentebbi adatsorának szempontjából nem kell figye lembe vennünk. A 6. táblázatunk a járványban elhunytakat kor szerinti csoporto sításban és nemenként külön közli. A férfiak 29,39 évével szemben a nők átlag 20,60 évet éltek. Sajnálatos módon nem rendelkezünk olyan adatokkal, melyek a korabeli országos halálozási átlagot mu tatnák, de így is kétségtelen, hogy a homokmégyi az országos átlag alatt maradt, azaz a járványban aránylag fiatalabb népesség halt meg. Az 1 éven alul elhalt csecsemők magas száma ebben kétségte lenül szerepet játszott. Amennyiben az 1840-ban számolt orszgáos átlagot Homokmégyre vonatkoztatjuk, úgy 24,31 újszülöttet szá molhatunk évente. Ha az 1 éven alul meghalt 11 csecsemőt viszo nyítjuk ehhez a számhoz, úgy kitűnik, hogy a járvány majdnem minden második csecsemőt elvitt. A normális csecsemőhalandóság korabeli átlagát nem ismerjük, s így — bár ez igen fontos lenne — ehhez nem tudjuk számainkat viszonyítani. Érdekes megfigyelni, hogy 45 éven felül már egyre sűrűbben esnek ki évfolyamok, ezekből halott nincsen. Ez bizonyos fokig ter mészetes is, hiszen az évjáratok növekedésével a népesség száma rohamosan csökken. Ha azonban azt vizsgáljuk, hogy 45 éven felül mennyi halott jut a kerek évfolyamokra (45, 50, 55, 00, 70, 75 év), akkor arra a meglepő eredményre jutunk, hogy a 45—84 évig ter jedő 40 évre mindössze 24 halálozás esik. Ez aligha lehet reális szám. Nyilván azzal, az etnográfusok által közismert ténnyel állunk itt szemben, hogy bizonyos életkoron felül csupán a legközelebbi kerekszámos kort közlik. Tehát 00 évesnek mondja magát az 58-tól a 03 éves kor közötti parasztember s halála esetén hozzátartozói is ezt tudatják az anyakönyvvezető plébánossal. Számunkra ez termé szetesen annyit is jelent, hogy a számításunk alapját képező egyedi adatok csak bizonyos határok között fogadhatók el abszolút biz tosaknak, bár az önkényes fel- és lekerekítések önmagukat kor rigálják. őá
Ennek a hibalehetőségnek a kiküszöbölésére 3, illetve 5 éves csoportokra vontuk össze anyagunkat (7. táblázat). A halálozások korcsoportok szerinti szóródását feltétlenül ez a táblázat és a belőle szerkesztett grafikon tükrözi a leghívebben. A táblázatból kitűnik, hogy a járvány elsősorban a gyermekeket pusztította. 1 éves korig az összes megszületett csecsemők felét, 1 — 6 éves korig egyharmadát ragadta el a halál. Nagyon érdekes képet nyerünk, ha a grafikon alapján a férfiak és nők halálozási gyakoriságát külön-külön vesszük számba. Jól látszik, hogy termékenységüket elért, illetve még azt meg nem haladó 15—45 évek között a görbe jóval az átlag alatt marad. Számszerűen csak 12 női halott jut e 30 év időtartamú sza kaszra. Ezen belül külön is figyelemre méltó a 20—29 évek közötti görbe erős zuhanása, hiszen 10 év korcsoportjából csak 3 női halott van. Annál feltűnőbb ez az alacsony halálozási százalék, mert jót tudjuk, hogy járvány esetén a betegek ápolása mindig a nők köteles sége volt, tehát ők kapták legközvetlenebbül a fertőzést. Aligha járunk messze az igazságtól, ha úgy véljük, hogy a javakorabeli, és ezen belül a fiatal menyecskéket különösen, nem engedték a fer tőzött betegekhez közel. Helyettük az öregebb asszonyok ápolták Őket. I t t nyilván az a mindmáig élő közösségi törvény nyert érvé nyesülést, amely szerint „az öregek leélték már az életüket, érettük már nem kár. A fiataloknak még élni kell, fel kell nevelni a gye rekeket" stb. Az első pillanatban embertelennek látszó erkölcsi kényszert az öregek nem tartják kegyetlennek, jogtalannak, hanem rendszerint maguk hangoztatják és ennek szellemében cselekszenek is. Csak azon ütköznének meg, ha valaki ezt a számukra természetes nek tűnő életszemléletet helytelennek tartaná. Ezzel magyarázható — az előbbinek mintegy ellenpróbájaképpen — a 45—69 évek közötti női halottak aránylag nagy száma [117],
Az 1831-es kolerajárvánnyal kapcsolatban a szövegben közöl teken kívül még több összehasonlítást és részletes bontást is végez tünk. Ezek egy része a táblázatokban megtalálható, másik hányada azonban teljesen kimaradt, mert az egykori országos adatok és fel mérések hiányában a számított átlagok, viszonylatok, százalékok
bizonytalansági tényezője meglehetősen nagy, következésképpen a hibahatárok tágak. Igen fontos lenne egy környező vagy távolabbi falu hasonló jellegű anyakönyvi adatait a m i számsorainkkal, ered ményeinkkel összehasonlítani, mert így következtetéseinkből k i küszöbölhető lenne az esetlegesség és a véletlen. 1. táblázat A lakosság Év
1815 1816 1817 1818 1819 1820 1821 1822 1823 1824 1825 1826 1827 1828 1829 1830 1831 1832 1833 1834 1835 1836 1837 1838 1839 1840 1841 1842 1843 1844
számának
Homokmégy
246 246 362 361 364 378 378 378 378 395 389 537 541 546 550 550 550 490 490 490 440 550 561 570 570 570 573 573 573 573
alakulása Halom
107 "107 122 121 130 140 140 140 146 154 156 227 233 234 238 238 238 230 330 230 211 231 235 239 239 239 241 241 241 241
1815—1869
között
Drágszél
130 130 150 149 155 150 150 150 150 161 163 425 430 433 439 439 439 400 400 400 421 456 465 473 473 473 474 474 474 474
Alsómcgy
162 162 170 169 173 178 178 178 178 187 189 316 321 387 390 390 390 300 300 300 302 337 343 349 349 349 350 350 350 350
Év
1845 1846 1847 1848 1851 1852 1853 1854 1855 1856 1857 1858 1859 1860 1861 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869
Homokmégy
573 573 629 629 592 592 600 600 701 680 688 699 677 690 712 720 720 725 733 777 760 747 718
Halom
241 241 258 258 280 269 275 275 298 288 280 290 281 300 307 309 309 310 315 312 306 295 319
Drágszél
Alsómégy
474 474 543 543 511 511 510 52* 582 552 552 555 559 580 592 591 591 590 601 597 605 600 588
350 350 440 440 297 297 299 299 443 428 428 432 439 440 448 440 440 442 451 481 478 461 443
* Feltételezhetően sajtóhiba 2. táblázat A kolerában Sorszám
1. 2. 3. 4. 5.
Név
Ágostony József Ambrus Mátyás András János Bagó Erzsébet Bagó Ilona
elhunytak személyi
adatai
Az el hunyt kora
Szár mazási jel
Az
3 75 45 32 80
M Ha A Ö U
I X . 2. I X . 9. I X . 4. V I I I . 18. V I I I . 16.
elhalálozás napja
Sorszám
6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45.
Név
Balázs Agues Balázs Ferenc Bátyai Anna Bátyai Erzsébet Bátyai József Bimai Ágnes Birisi János Birisi Rózsa Bolvári Anna Bolvári György Bolvári József Boni János Boromissza P á l Busa János Busa Judit Csanádi J á n o s Csóti József Dóra Katalin Farkas Erzsébet Farkas I s t v á n Farkas Katalin Fekete Erzsébet Fekete I s t v á n Fekete Katalin Fekete Júlia Fekete György Fekete György Fekete György Fodor József Greksa Ilona Greksa József Greksa P á l Habaz Erzsébet Habaz János Habaz J á n o s Habaz József Horváth Ágnes Illés Pál Ivány Ilona Ivány Márton
Az el hunyt kora
Szár mazási jel
K K H H II Ö H H 40 D 50 D 30 D 45 Ka 2 A Hi 60 A Hi 36 Ö 46 Ö 56 Ö Ö iy 48 Ö 67 A 55 A 50 Ö 1 A 77 A 54 A 40 A 1 Ö 1 hét A 60 A 22 A 3 A 62 A 7 A 33 A 1 K 50 K 32 H 22 H 8 19 5 1 4 6 6
2
Az elhalálozás napja
I X . 4. I X . 3. I X . 10. I X . 20. I X . 18. I X . 11 I X . 17. I X . 17. V I I I . 15. V I I I . 21. V I I I . 13. V I I I . 18. I X . 6. I X . 4. I X . 4. I X . 6. I X . 2. I X . 4. V I I I . 22. V I I I . 30. V I I I . 18. V I I I . 27. V I H . 30. I X . 9. I X . 17. I X . 10. V I I I . 22. V I I I . 21. V I I I . 29. I X . 4. V I I I . 25. V I I I . 22. I X . 2. I X . 4. V I I I . 27. V I I I . 25. I X . 9. I X . 15. I X . 1. I X . 3.
Sorszám
46. 47. 48. 49. 50. 51. 52. 53. 54. 55. 56. 57. 58. 59. 60. 61. 62. 63. 64. 65. 66. 67. 68. 69. 70. 71. 72. 73. 74. 75. 76. 77. 78. 79. 80. 81. 82. 83. 84. 85.
Név
Ivány Rozália Jagitza Erzsébet Jagitza János Jelentsits Teréz Jenéi Imre Juhász János Kákonyi Ignác Kákonyi I s t v á n Kákonyi I s t v á n Kákonyi János Kákonyi József Kákonyi József Kákonyi Júlia Kákonyi Mihály Kanizsai Erzsébet Kárlotzi Márton Katus Gáspár Katus I s t v á n Keresztes Mihály Kiss János Kiss József Kollár Anna. Kopronczai József Kováts Anna Kovács Imre Mácsai Antal Mácsai Imre Marcsetko Katalin Markó Ágnes Markó Erzsébet Markó Ilona Markó I s t v á n Markó I s t v á n Matos Erzsébet Matos Ilona Matos István Matos Katalin Misák Mária Nagy Amia Pandúr Katalin
Az el hunyt kora
Szár mazási jel
Az
63 58 5 60 31 45 4 5 1 45 25 5
A Ha I) D
VIII. VIII. VIII. VIU.
30. 30. 17.
VIII. VIII. VIII. IX. VIII. VIII. VIII. IX. VIII. IX. VIII. VIII. VIII. VIII. VIII. VIII. VIII. IX. VIII. VIII. VIII. VIII. IX. IX. IX. IX. IX.
24. 29. 15.
21 56 28 80 5 24 Vz 51 20 50 45 3 9 10 45 5 54 6 46 36 3 nap 68 46 1 36 58 5
Ö Ö K A K K K K K K H A K K H
Ö Ö D
Ö D H
Ö D A H A H K H H H H A
Ö K |
D
elhalálozás napja
25. v i n . 3i.
4. 29. 16. 22.
2. 31.
4. 29. 31. 18. 15. 20. 18. 13.
3. 21. 26. 29. 31.
2. 3. 20. 20. 10. v n i . 3i. I X . 6. I X . 6. I X . 1. I X . 2. V I I I . 17. V I I I . 28. V I I I . 15.
el hunyt
Az Sorszám
Név
kora
86. 87. 88. 89. 90. 91. 92. 93. 94. 95. 96. 97. 98. 99. 100. 101. 102. 103. 104. 105. 106. 107. 108. 109. 110. 111. 112. 113. 114. 115. 116. 117. 118. 119. 120. 121. 122. 123. 124. 125.
Peák Katalin Pétsi Antal Pirisi Erzsébet Rigó Anna Rigó Katalin Rideg Erzsébet Rideg György Rideg József Rideg Márton Rideg Teréz Rideg Teréz Romsits András Romsits György Romsits J á n o s Romsits Márton Romsits Rozália Romsits Tamás Romsits Teréz Szalay I s t v á n Szalay Katalin Salatz Anna Salatz Erzsébet Salatz Ferenc Salatz Ilona Salatz Imre Salatz I s t v á n Salatz János Salatz Márton Salatz Mihály Salatz Pál Salatz Róza Sesztó István Szabó Ágnes Szabó Anna Szabó Ilona Szabó István Szabó János Szabó János Szabó Károly Szabó Rózsa
Szár
mazási jel
A Ö II A A H % H 6 H 68 H 4 H 2 H 60 II 3 H 28 H 19 H 1 II 60 H 55 Ö 38 H 54 H 10 hét Ö 41 K 4 Ö Ö 70 Ö 63 Ö 37 Ö 13 Ö Ö 9 Ö 13 10 Ö 6 hét H 45 K 77 A H 1 4 H 70 Ö 1 H 6 H 2 Ö 36 21 6 2 hét 24 26
Az elhalálozás napja IX. VIII. IX. IX. VIII. IX. IX. IX. IX. VIII. VIII. IX. IX. IX. IX. VIII. IX. VIII. IX. IX. VIII. IX. VIII. IX. VIII. VIII. VIII. VIII. VIII. VIII. VIII. IX. IX. VIII. IX. IX. VIII. IX. IX. VIII.
3. 19. 11. 2. 20. 10. 17. 18. 15. 15. 14. 8. 11. 1. 4. 27. 2. 25. 22. 15. 16. 8. 22. 8. 18. 21. 27. 29. 20. 18. 17. 17. 2. 25. 16. 5. 29. 2. 2. 21.
Név
Sorszám
126. 127. 128. 129. 130. 131. 132. 133. 134. 135. 136. 137. 138. 139. 140. 141. 142. 143. 144. 145.
Az el hunyt kora
Szár mazási jel
50 84 17 39 42 23 6 3 51 19 1 hét 3 60 9 12 1 hét 56 33 3ö 68
K Ö Ö Ö ö ö ü ö ö ö A 11 Ö ö
Takáts Erzsébet Tamás András Tamás Erzsébet Tamás Ferenc Tamás János Tamás János Tamás Katalin Tamás Katalin. Tamás Péter Tamás Rozália Török Borbála Varga Erzsébet Vargatz Anna Vén Ágnes Vón Antal Vér György Vén Imre Vén Katalin Vén Márton Vida Antal
Az elhalálozás napja
IX. IX. VIII. VIII. VIII. VIII. IX. IX. VIII. IX. IX. IX. VIII. IX. IX. VIII. VIII. IX. VIII. IX.
ö
ö ö K Ö K
3. 3. 18. 30. 17. 13. 3. 6. 20. 8. 11. 17. 25. 1. 9. 25. 17. 2. 24. 2.
3. táblázat Az elhalálozás Hónap
Augusztus Auguszsus Augusztus Augusztus Augusztus Augusztus Augusztus Augusztus Augusztus
naponkénti
Nap
13 14 15 16 17 18 19 20 21
Férfi
2
— 2 1 3 5 1 3 3
megoszlása Nő
Összesen
1 1 3 2 2 3
3 1 5 3 5 8 1 4 5
— 1 2
Százalékban
2,067 0,689 3,445 2,067 3,445 5,512 0,689 2,756 3,445
Hónap Augusztus Augusztus Augusztus Augusztus Augusztus Augusztus Augusztus Augusztus Augusztus Augusztus Szeptember Szeptember Szeptember Szeptember Szeptember Szeptember Szeptember Szeptember Szeptember Szeptember Szeptember Szeptember Szeptember Szeptember Szeptember Szeptember Szeptember Szeptember Szeptember Szeptember Szeptember Szeptember Összesen :
Nap
Férfi
Nö
összese n
22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22
4
1
5
—
2 7 1 4 1 7 5 5 4 14 8 10 1 5
41
— 2 3 1 2
— 7 3 5 2 6 4 5 1 2
4
— 2 1
— 2
— 2 8 4 5
— 3
—
Százalékban
3,445
— 1,378 4,823 0,689 2,756 0,689 4,823 3,445 3,445 2,756 9,646 5,512 6,890 0,689 3,445
—
—
—
1 2 2 1
4 1 2 3
5 3 4 4
3,445 2,067 2,756 2,756
3 1 6 2
2,067 0,689 4,134 1,378
— — —
— —
2
1 1 3
— 3 2
— — — 1 81
•
— —
— — —
—
2
2
— —
—
64
—
— — —
— 1,378
—
1
0,689
145
99,905
Néhány
halandósági
arányszám
az 1840-es évekből Ezrelék
Rozsnyói római katolikus egyházkerület (1839) Duna melléki református egyházkerület (1840) . Tisza menti református egyházkerület (1838)
27,9 32,3 33,9 Összesen :
94,1
Átlag:
31,3
5. t á b l á z a t Az ezer lélekre eső születésszám
Komárom (1846)
megye főbb
hitfelekezeteinél
Ezrelék
47,1 42,1 43,5
Ágostai Összesen :
132,7
Átlag:
44,2
ö. táblázat Az elhaltak egyéni és átlagos
életkora Leélt évek
Kor 3 nap 1 hét 2 hét 6 hét
Férfi
Nő
1
—
1 o 1
1
—
Összesen
1 3 1 1
Férfi
_ 1 hét 2 hét 6 hét
Nő
3 nap
•2 lu't 2 hét
Összesen
3 3 2 6
nap hét hét hét
Leélt évek Kor
10 6 9 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 12 13 17 19 20 21 22 23 24 25 26 28 30 31 32 33 36 37 38 39 40 41 42 45 46 48 50
Férfi
hét hó hó év év év év év év év év év év év év év év óv év év év év év év év év év év év év év év év év év év év év év év
2 1 5 1 3 4 4 3 1
— 2 1 1 2
— 2
— 2 2 1 1 1
— 2 1 J
— 1 3 1 1 1 1
— 1 4 2
— 3
Nő
összesen
1 1
1 3 1 13 3 6 5 7 7 1 1 3 2 1 2 1 3 1 2 2 1 2 1 1 2 1 1 2 2 5 1 1 1 2 1 1 7 3 1 5
— 8 2 3 1 3 4
— 1 1 1
— — 1 1 1
— — — 1
— 1
•— — — 2 1 2
— — — 1 1
— 3 1 1 2
Férfi
1 9 5 2 9 16 20 18 7
óv hó év év óv év év év év
— 18 10 12 26
év év év év
— 38
év
— 42 44 23 24 25
év év év év év
— 56 30 31
év év év év év év
— 42 180 92
év év év
— 150
10 6
év
összesen
hét hó
— 8 4 9 4 15 24
év év év év év év
— 8 9 10
év év év
— — 17 19 20
óv év év
— — — 24
év
— 26
év
— — —
év év év
— 33 108 37 38 39 40
Nő
64 33 72
év év év
— — — 40 41
év év
— 135 46 48 100
év év év év
10 18 9 13 6 18 20 35 42 7 8 27 20 12 26 17 57 20 42 44 23 48 25 26 56 30 31 64 66 180 37 38 39 80 41 42 315 138 48 250
hét hó hó év év év év év év év év év év év év év év év év év év év év év év év év év év év év vé év év év év év év év év
Leélt évek Kor
Nö
Férfi
összesen Férfi
f)l 54 55 56 58 60 62 63 67 68 70 75 77 80 84
év év év év év óv év év év év év év év év év
Átlag életkor
2 1 1 1
2 1 2 2 3
— 3 1 1
— 1 1 1
— 2 2 1 1 1
1 1
»
—
— —
29,39 é v
27,03 é v
2 3 2 3 2 6 1 2 1 2 2 1 2 2 1
28,19
102 54 55 56
év év év év
180 62 63
év év év
136 140 75 77 80 84
év év év év év ev
23S1
év
—
—
év
Nő
Összesen
108 55 112 116 180
év év év év év
63 67 6S
év év év
—
— — 77 80
év év
— 1703
év
102 162 110 168 116 360 62 126 67 204 140 75 154 160 84
év év év év év év év év év év év év év év év
4084 é v
7. táblázat Az elhaltak korcsoportonkénti
Korcsoport
0—1 1—3 4—6 7—9 10—14 15—19 20—24 25—29 30—34 35—39
megoszlása
Férfi
Nő
Összesen
Férfi %
5 9 12 3 4 2 6 3 3 5
8 6 13 2 1 2 2 1 3 2
11 22 20 5 5 4 8 4 6 7
6,18 11,11 14,81 3,70 4,93 2,46 7,40 3,70 3,70 6,18
5 O r v o s t ö r t é n e t i K ö n y v t á r közi.
Nő
%
9,37 20,31 12,50 3,12 1,56 3,12 3,12 1,56 4,68 3,12
Össz. %
7,579 15,158 13,780 3,445 3,445 2,756 5,512 2,756 4,134 4,823
65
Korcsoport 40—44 45—49 50—54 55—59 60—64 65—69 70—74 75—79 80—84 Össz. :
Férfi
Nő
összesen
2 6 6 2 5 2 2 2 2
2 5 4 5 4 2 1 1
4 11 10 7 9 4 2 3 3
Sl
64
145
—
Nő %
össz. %
2,46 7,40 7,40 2,46 6,18 2,46 2,46 2,46 2,46
3,12 7,81 6,25 7,81 6,25 3,12 1,56 1,56
2,756 7,579 6,890 4,823 6,201 2,756 1,620 2,067 2,067
99,91
99,94
100,147
Férfi %
—
JEGYZETEK 1. Bulla Béla 1947. 53.
— Mendöl
Tibor:
A Kárpát-medence földrajza. Bp.
2. Prinz Gyula : Magyar földrajz. Bp. é. n. I I . 128. 3. Bulla
-
Mendöl : I . m. 206.
4. Eresei Dániel: Statistica I . Közönséges statistica és Magyar Ország statisticája. Debrecen, 1814. 109—110. 5. Magda Pál : Magyar Országnak és a határ őrző katonaság vidé keinek statistical és geographiai leírása. Pesten, 1859. 264. G. Barra István : Tekintetes nemes Pest Pilis és Solt törvényesen egyesült vármegyéknek természettudományi leírása. Pesten, 1939. 46 — 47. Barra István több természettudományi munkát írt terü letünkről. Kiskőrösnek évtizedeken keresztül főorvosa volt. Mun kásságáról alig tudunk valamit, egyetlen cikken kívül rávonatkozó adatot nem sikerült találnom. Kéziratainak átnézése, működésének kinyomozása megérné a fáradtságot. (Orvosi Hetilap, 1866. 7. szám.) 7. László — Enszt : Földtani Intézet évi jelentése 1909. 194. 8. Görög László: Magyarország mezőgazdasági földrajza. Bp. 1954. 45.
9. Richnowszky Andor : Baja és környékének mollusca faunája. Állattani Közlemények, 1963. 121 — 127. — A. Richnowszky — Gy. Kovács : The Peat Bog Mollusc Fauna of Kecel — Császár töltés. Opuscula Zoológica, 1962. 133 — 144.
10. Mikoviny Sámuel térképészeti munkásságát többen méltatták, összefoglaló értékelése azonban egyre késik. Egyik méltatója írja: „ M i k o v i n y nagy körültekintéssel és alapos tudással végezte el a rábízott feladatot és méltán mondhatjuk, hogy Magyarországról ilyen pontos felvételt előtte nem végeztek. így tehát M i k o v i n y t tekinthetjük a magyar t u d o m á n y o s kartográfia első művelőjének és munkáját az első pontos méréseken alapuló felvételeknek" Irmédi Molnár László: M i k o v i n y S á m u e l . Térképészeti Közlöny, 1930. K l n y . 10. 11. Mikoviny Sámuel: Mappa Danubii Cursum, situmque, tam ex eo, quam aliis J. Comit. Pesthiensis partibus, procurrentium Alveorum, Aquarumque meatum, ac inde per Districtum Solthiensem formatorum Lacunarum et Paladum representans. 1735 — 50 körül. M é r e t a r á n y a k b : 1 : 12 000. M é r e t e : 43 x 99 cm. O S Z K . T é r k é p t á r Ta 1849. 12. Denk Ferenc : Mappa Comitatus Bács et Bodrog poruti nunc sub solo nomine comit. Bacsiensis atministratur situm et nomina locorum non solum impopulator, sed etiam desertorum et praediorum accurata exhibens per Franciscum Denk copiata. 1779. kb. 1 : 137 000 M é r e t e : 133 x 44 cm. O S Z K . T é r k é p t á r , T a 10. 13. M i k o v i n y T a n í t v á n y a : Mappa U n i t o r u m Comitatum Pestiensis Pilisiensis et Solthensis nonminus D i s t r i c t u m Cumanorum M i norum, colore vinde Separatum. 1750 körül. M = 1 : 495 000. M é r e t : 41 x 52 cm. O S Z K . T é r k é p t á r , Ta 1523 14. Karácson Imre dr.: Evlia Cselebi török világutazó magyarországi f< utazásai 1660-1666. B p . 1904-1908. I I . 215. 16. Windisch Karl Gottlieb : Politisch-geographisch- und historische Beschreibung des Königreichs Hungarn. Pressburg, 1772. 58 — 59. 16. Windisch Karl Gottlieb: Geographie und Geschichte des K ő n i g reisch Ungarn für Kinder. Pressburg, 1785. 27. 17. Örkéiyi Ferenczi József : Tekintetes nemes Pest Pilis Solt tör vényesen egyesült vármegyékben valamint Kis K u n s á g b a n is t a l á l h a t ó . . . helységeknek N é v - T á r a (Repertóriuma) vagy áltáljában political föld leirata. Buda, 1844. 60. 18. Somogyi Józsif : Ungarische Donau. Bp. 1944. 10—11. 19. Barlay Magda : Baja város gazdasági és település földrajza. Pécs 1939. 10. 20. Barra István : I . m . 123. 21. Anghern Tivadar: Légáramlások K a l o c s á n . Kisújszállás, 1936. 4-5. 22. Bácskai János György: Baja földrajza. Bp. 1943. 8. 23. Görög László : Magyarország gazdasági földrajza. Bp. 1954. 169. 24. Rosselli Frances:-) 1480 körüli térképe. Firenze L a n d a u - k ö n y v t á r . (Banfi Flóráin : Frencesco Rosseli térképész. Térképészeti Közlöny, 1940. 9 1 - 1 0 8 . ) 25. Lázár diák : H u n g á r i á é ad quator latéra per Lazarum quondam
26. 27.
28. 29.
30.
31.
32.
33.
34.
35.
36.
Thomae strigoniensis Cardinalis Secretarium v i r u m expertum congesta, a Georgio Tanstetter. Münster Sebestyén: Cosmographia universa. Basel, 1544. K é p é t Acsády Ignác közölte a Szilágyi Sándor szerk.: Magyar Nemzet T ö r t é n e t e V . 149. Tabaurot Etienne: Ungaria o l i m Pannónia Inferior praestans agri fertilitate auri copia v i r o r u m fortitudine a Christianis regibus triginta perpetuum successione possessa. 1561 — 64 között festette Giovanni Antonio Vanasio falra a Vatikánban. Zsámboki János (Johannes Sambacus) térképe 1579-ből. Hevenessy Gábor: Atlas Parvus Hungáriáé. Wienae, 1689. Hevenessy Gábor (?): Mappa comitatum regni H u n g á r i á é . 1699 előtt n é h á n y évetized. Egyetemi Könyvtár, Collectia Hevenesiana T o m . 91. Coll. Tyrna. S. I . A . 1765. Müller Johann Christop : Augustissimo Romanor. I m p e r á t o r i Josepho I . Hungáriáé Regi Invictissimo M a p p á m harx Regni Hungarie propitiis elementis fertilissimi cum adjacentibus regnis et provincis nova et accuratori forma ex optimis schedis collectam. 1709. M = 1 : 550 000. Rézmetszet. [Borbély Andor — Nagy Júlia : Magyarország I . katonai felvétele I I . József korában. Bp. 1932. K l n y . Térképészeti Közlönyből.) Marsili Aloys Ferdinand: Mappa Generalis i n qua Danubii F I . Caetiummontem intérêt Bulgáriáé Flumen Jantr: mintercepti Tractus integer i n subsequentibus X V I I I . sectionibus divisim specialissime exhibendus representatur. 1726. M = 1 : 84 100. 20 + 1 lap. Metszet, sérült. Országos Levéltár-Vízrajzi Intézet t é r képei- Duna 1. Mikoviny Sámuel : Mappa Ichonographica Comitatum Pest Pilis et Solth. 1735 körül. M = 1 : 160 7C0. Szines, ép. H a d t ö r t é n e t i Levéltár T é r k é p t á r a B. I X . a 649. Mikoviny Sámuel : Mappa Danubii Cursum Situmque tam ex eodem quam aliis Incliti Comitatus Pestiensis partibus procurentium ac inde der Districtum Solthiensem formatorum laconarum et Paludum, representans. 1735 — 50 között. Színes, ép. O L . — Helytartótanács D i v . X I . N o 28. Spaits István : Tabula Districtus studiorum et scholarum nationalium. . . 1780. M = 1 : 797 000. Színes, ép. Széchenyi T é r k é p tár Ta 1207. Pflacher L . B. : Ecclesiastica Regni Hungáriáé Dignitates. X V I I I . század második fele. Színes, é p . O L . — Vegyes kéziratos t é r képek 15. Dessy József : Rajzolatja a D u n a folyásának Foktőtől fogva a Vajas torkáig a javallott külöm-külömbbféle által-vágásokkal együtt. Budapesti 2. sz. Állami L e v é l t á r — Pestmegyei vegyes térképek 8. Vásárhelyi Pál: Uibersichts Plan des i m Jahre 1829 theilweis
"37. 38.
39. 40. 41.
42.
43. 44.
45.
46.
47.
aufgenommen Donau Stromgebittes. . • 1829. Színes, sérült. O L . — Vízrajzi Intézet Duna 125/4. Ruttkay Mihály: Generalis Topographie Defluxus D a n u b i i per Comitatus articulariter Pest-Pilis-Solth, 17G3. Kalocsai Érseki Gazdasági Levéltár T . 505. ( E z e n t ú l : K É G L . ) KÖber József' : A kalocsai Érsekség Malomszeg Pusztája és Kalocsa várossá szomszéd birtoka között ú r b é r i kiegyezkedés folytán Kalocsai határt szabályozó mérnök urak által megállapított, határt kiegyenlítő vonal térraiza. 1880. K É G L . T . 459. — Köbér József' : Zsombékos vagy Sumpfen moraszti r é t n e k és ennek lecsapolására, részint m á r elkészült, részint javaslatba lévő Csatornák és szívó árkok terve. K b . I860. K E G L . T . 413. — Kóber József : A kalocsai Érsekség Hattyas, K i s és Üj-Drákszél birtokainak gazdaságilag beosztott térképe. 1859. K É G L . 393. — Kóber József: H o m o k mégy határ felmérése. 1839. K É G L . T . 361. Greif József : A kalocsai Érsegség (sic) Hattyas, Kis és Ü j D r á k s z é l birtokainak térképe. 1879. K É G L . T . 395. Székely Sándor : Az orvostudomány t ö r t é n e t e . Bp. 1961. 8. A varázskönyv. F o r d í t o t t a : Wessetzky Vilmos. Bp. 1962 Az egyip tomi szöveg jelentőségét Kákossy László utószava elemzi. — Kákossy László : A halottak könyve 108. fejezetének rövidített változata. Bulletin du M u s é e Hungrois des Beaux Arts, 1962. 75-80. Palla Ákos : A graviditas ábrázolása egy késő reneszánsz kori elefántcsont faragványon, Communicationes ex Bibliotheca H i s tóriáé Medicae Hungarica 18. kötet 202 — 210. ( E z e n t ú l : CMed.) — Kákossy László: Az egyiptomi „gyógyító szobrok" p r o b l é m á jához. A n t i k T a n u l m á n y o k , 1958. 293 — 295. — Varannai Gyula: Magyar orvosok emlékérmei. C M e d . 12. köt. 76 — 106. Román József : A mítoszok könyve. Bp. 1983. Bella Lajos : A balfi római kori forrásról. Archeológiai É r t e s í t ő , 1900. 1 6 4 - 1 6 6 . ( E z e n t ú l : AÉ.) — Hampel József: A papföldi közfürdő. Budapest Régiségei, 1890. 53 — 74. — Kuzsinszky Bálint: Római fürdők Aquincumban. Vasárnapi Újság, 1889. A második segédlégió nagyobbik 607 — 610. — Nagy Lajos: fürdőjének m a r a d v á n y a a Flórián t é r e n . B p . 1933. Darnay Kálmán: Vízlevezető ólomcső Brigétióból. A É . 1897. 96. — Gyulai Rudolf : A brigetiumi vízvezetékről. AÉ. 1885. 332 — 335. — Türr Ervin: Savaria aquaeductusa. A É . 1953. 129 — 133. Buday Árpád — Jánó Béla : Római kori szórványos leletek. D o l gozatok 1913. 252 — 264. — Igna Nicolae : Instrumente chirur gicale romane gasite la A p u l u m . A n n a r u l I n s t u t u í u i de Studii Classice, 1933-1936. 2 2 3 - 2 2 7 . — Korbuly György : A q u i n c u m orvosi emlékei. Bp. 1934. Regöly —Mérei Gyula: Az ősember betegségeiről. T e r m é s z e t t u d o m á n y i Közlemények, 1959. 289. — Regöly —Mérei Gyula:
Az orvostudomány t ö r t é n e t e I . A történelemelőtti idők. B p . 1957. 48. Regöly — Mérei Gyula : Palaeopathológiai vizsgálatok a „ J a n u s Pannonius" M ú z e u m aeneolith korból számazó emberi csontlelet anyagán. Janus Pannonius M ú z e u m É v k ö n y v e , I960. 75 — 83. 49. Bartucz Lajos: Embertan és régészet. A É . 1915. 1 — 10. 50. Bartucz Lajos : A magyar antropológia múltja és szakosztályunk jövő feladatai. Antropológiai Közlemények, 1956. 3 — 13. (Ezen túl : A K . ) 51. Acsády Gy.—Nemeskéri J. : Paleodemographische Probleme am Beispiel des frühmittelalterlichen Gräberfeldes von H a l i m b a Cseres, K o m , V e s z p r é m , Ungarn. Homo, 1957. 133—148. 52. Regöly —Mérei Gyula : K ó r b o n c t a n i szempontok sírleletek torzult és torzított koponyáinak vizsgálatakor, különös tekintettel a D o molospusztai leletre. A Janus Pannonius M ú z e u m Évkönyve, 1959275 — 283. — Regöly — Mérei Gyula: Az ősemberi és a későbbi emberi maradványok rendszeres kórbonctana. Bp. 1962. 53. Lipták Pál: Embertan és történeti embertan. A K . 1959. 111 — 120. 54. Gáspárdy Géza : A G y ő r b e n feltárt késő római kori c s o n t v á z leletek palaeopathológiai vizsgálata. A K . 1957. 15 — 24. 55. Bruszt Pál : A G y ő r ö t t feltárt késő r ó m a i kori csontvázleletek vizsgálata fogszuvasodás szempontjából. A K . 1957. 49 — 50. — Bruszt Pál: Caries adatgyűjtések feldolgozása. Csoportok k é p zéséről és standardizálásáról. Fogorvosi Szemle, 1959. 279 — 28256. Tóth Tibor : Magyarország régi és jelenkori lakossága a r c k o p o n y á jának horizontális profilozottsága (a magyar nép származásával kapcsolatban). A K . 1958. 8 7 - 9 2 . 57. Nagyfalusy Lajos: A kalocsa gimnázium történelmi és néprajzi gyűjteménye. É p . 1942. 12. — Banner János: Die Péceler K u t ú r Bp. 1956. 58. 58. T ü r r István M ú z e u m leltárkönyve 54. 17. 1. 59. Magyar Nemzeti M ú z e u m leltárkönyve 66/1889. 60. Magyar Nemzeti M ú z e u m leltárkönyve 124/1902. 61. Archeológiai Értesítő 1954. 80. 62. Hunyady Ilona : K e l t á k a K á r p á t - m e d e n c é b e n . (Régészeti F ü z e t e 2.) Bp. 1957. 120. 63. Magyar Nemzeti M ú z e u m Népvándorláskori gyűjtemény 60. 36. 1-6. 64. Párducz Mihály : A szarmatakor Magyarországon I I I . B p . 1950. 53. 65. László Gyula : Jegyzetek a H o m o k m é g y - h a l o m i késő avar teme t ő h ö z . A K . 1957. 4 3 - 4 4 . 66. Lipták Pál: H o m o k m é g y - H a l o m avarkori népessége. A K . 1957. 25-42. 67. Fehér Géza — Éry Kinga — Kralovánszky Alán : A K ö z é p - D u n a medence magyar honfoglalás- és kora Á r p á d k o r i sírleletei. ( R é g é szeti T a n u l m á n y o k I I . ) B p . 1962. 4 1 .
68. Lipták Pál : New Hungarian skeletal Remains of the 10th Cen tury from the Danube-Tisza Plain. Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici I I I . (1952) 277 — 287. 69. Szentpétery Imre : Az Á r p á d - h á z i királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. B p . 1927. 1/2 200. 70. A zichy és vásonkeői gróf Zichy család idősb ágának okmánytára. V I . 599. ( E z e n t ú l : Zichy okmánytár.) 71. Kalocsai K á p t a l a n i Hitelesítéshelyi Levéltár. Az oklevélre Dr Udvardy József hívta fel a figyelmemet. 72. Csánky Dezső: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában. B p . 1890-1897. I I I . 338. 73. Z i c h y - o k m á n y t á r X . 190. 74. Testimonia miraculorum a Sacto Joanne Capistrano i n vita post mortem ejus patratorum. Conscripsit P. Ferdinandus Keizer 1940. 19. 90. Budai ferencrendi z á r d a levéltára. 75. E helyen is köszönöm D r Cseh Imre segítségét, aki az oklevelek értelmezésében segítségemre volt. 76. Z i c h y - o k m á n y t á r X I . 209. 77. Borovszky Samu szerk. : Pest-Pilis-Solt-Kiskún vármegye mono gráfiája. B p . é n . I . 79. 78. Gyárfás István : A jászkúnok története. Szolnok, 1883. I I I . 727. 79. Monumenta Vaticana históriám regni H u n g á r i á é illustrantia. I . 175. Bp. 1887. SO. Dercsényi Dezső : Nagy Lajos lora. Bp. 1942. 27. 81. Fraknói Vilmos : Magyarországi tanárok és t a n u l ó k a bécsi egye temen a X I V — X V . században. Bp. 1874. 82. Josephus Vurum : Episcopatus Nitriensis eiusque praesulum memo ria. Pozsony, 1835. 83. Johannes Róka : Vita Vesprimiensium praesulum. Pozsony, 1779. 84. Keresztúri József Alajos : Compendiaria descriptio fundationes ac vicissitudinum episcopatus et capituli M . varadiensis. I — I I . Nagyvárad, 1806. 85. Hahn Géza: A magyar egészségügy története. B p . 1960. 9—10. 86. Antonio Bonfini : Rerum Ungaricum decades quator cum dimidia. Basel, 1568. (Zsámboki kiadása) I V . decades, V I . könyv. 87. Puky Andor : A Kinizsi család Abauj és Bihar megyében. T u r u l , 1891. 88. Veszprémi István : Succinta. Medicorum H u n g á r i á é et T r a n s i l vaniae biographia. I I . 84—85. (Ford: Kővári Aladár) Bp. 1962. 89. Murányi Károly : Képek Kalocsa egészségügyének történetéből. Kalocsa, 1935. 9-10. 90. Rapcsányi Jakab : Baja és Bács-Bodrog v á r m e g y e községei. B p . 1934. 23. 91. Winkler Pál : Kalocsa t ö r t é n e t e . Kalocsa, 1927. 14—15. 92. Pesty Frigyes: Az eltűnt régi vármegyék. B p . 1880. I . 70—71.
93. Purjesz István : A török hódoltság Pest megyében a X V I I . század második felében. Levéltári Közlemények, 1958. 173—193. 94. Galgóczy Károly : Pest, Pilis és Solt törvényesen egyesített vár megye monográfiája. Bp. 1876 — 1877. I . 66. 95. Kuczy Károly : H o m o k m é g y nyelvjárása. M ű v e l ő d é s ü g y ü n k , 1962. 52-59. 96. Henkey Gyula : H o m o k m é g y felnőtt lakosságának embertani vizs gálata. M ű v e l ő d é s ü g y ü n k , 1962. 71 — 87. 97. Kőhegyi Mihály : Adatok H o m o k m é g y településtörténetéhez. M ű v e l ő d é s ü g y ü n k , 1962. 43 — 5 1 . 98. Főglein Antal : A vármegyei levéltárak Mária T e r é z i a korában. Levéltári K ö z l e m é n y e k , 1935. 158—170. 99. A kalocsai városi levéltár megmaradt iratanyaga jelenleg a kecs keméti levéltárban található. Dr. Balanyi Béla levéltárvezető szívességét, amellyel dolgozatunk elkészítésekor rendelkezésünkre állott, i t t is megköszönjük. 100. Pray György : Specimen hierarchiáé Hungaricae complectens se riem chronologicam archiepiscoporum et episcoporum H u n gáriáé. Pozsony-Kassa, 1776—1779. I I . 79 — 81, 101. Sörös Pongrácz : Frangepán Ferenc kalocsai érsek, egri püspök. Századok, 1917. 4 2 9 - 4 7 2 . és 545 — 576. 102. A gróf Csáky család szepesmindszenti levéltára 6. 127. O L . 103. Málnási Ödön : Gróf Csáky I m r e élete és kora. Kalocsa, 1933. 88. 104. Schematismus Cleri Archi-Diocesis Colocensis et Bácsiensis. 1869. 23. 105. Antal Géza szíves szóbeli közlése. 106. Málnási Ödön : I . m . 88. 107. A kalocsai adatokat érdemes lenne összehasonlítani az ország más területéről készült feldolgozásokkal, így igen értékes település történeti következtetéseket v o n h a t n á n k le a környék X V I I I . századi t ö r t é n e t é r e vonatkozóan. Szabó István : A debereceni tanyarendszer kialakulása. F ö l d és Ember. 1929. 214 — 244. — Szabó István: Agrártörténeti tanulmányok. Bp. 1960. 139 — 206. — Módy György: Javaslat 1792-ből a pusztai t a n y á k és^szállások megrendszabályozására. A Debreceni Déri M ú z e u m Évkönyve, 1960-61. 4 7 - 5 1 . 108. Kecskeméti Állami Levéltár. Kalocsai jkv. 1 8 1 2 - 1 8 2 1 . 1814. 8 0 - 8 2 . fol. 109. K Á L . Kalocsai j k v . 1815. 125. f o l . 110. K Á L . Kalocsai j k v . 1814. 82. f o l . H l . Schematismus. . . megfelelő évei. 112. Gajári Ödön: Kalocsa város szállásainak elválása, Kalocsa, 1884. - Rezsnyák János : Kalocsa város szállásainak elválása ügyében. Kalocsa, 1884.
113. A Helytartótanács minden 4—5 napban, később m á s n a p o n k é n t hivatalos jelentést adott k i a járvány országos állapotáról: „ S u m m a rius conspectus jurisdictionum et Locorum, i n quibus contagiosus Morbus erupit, cum numerica eo correptorum, ex hiusque resenatorum, mortuorum, vei sub cura manentium designatione, de dato. . . 1831." c í m m e l . Kiadta Linzbauer Franciscus : Codex sanitario-medicinalis H u n g á r i á é . Buda, 1852—1861. T o m . I I I . Sect. I V - V . 114. Országos Levéltár-Helytartótanács 231o/1532 sz. 115. Galgóczy Károly: I . m I . 92. 116. Pestmegye levéltára 5544-1831. sz. 117. I t t szeretnék köszönetet mondani K. Szivanyó Lenkének és Harangozó Jánosnak, akik a statisztikák összeállításában segítsé gemre voltak.
