Az 51. Sík Sándor Cserkészcsapat havilapja, 4. évfolyam, 2. szám

Az 51. Sík Sándor Cserkészcsapat havilapja, 4. évfolyam, 2. szám

A

MADÁR FÜTYÜLI… CSAPATUNK

HÍREI

–

2011. OKTÓBERI PROGRAMOK: OKTÓBER 8. CSALÁDI

NAP,

MFA

A részleteket Marcsi már megírta körlevélben. Akihez nem jutottak el az információk, érdeklődjön az őrsvezetőjénél.

OKTÓBER 9. 11

ÓRAKOR

MINISTRÁLÁS

A

CSERKÉSZMISÉN

OKTÓBER 15. MAGASHEGYI KŐSZEGIEK SZERVEZÉSÉBEN

TÚRA A

Az idei úticél: Stuhleck (1782 m) Stájerország; hossza: ca. 17 km; szint: 950 m. Szükséges cucc: széldzseki/esőkabát, túracipő, sapka/kesztyű, hátizsák, kaja Indulás: 5.30, Károly Róbert tér Költség: 2.500,7 Ft Biztosítás: egynapos egyéni ajánlott! Hazaérkezés: kb. 18.00 (talán kicsit optimista…) Már csak néhány hely van a buszban, sürgősen jelentkezzen Bélánál, akit érdekel: [email protected].

OKTÓBER 22. KERÜLETI

TÚRA A

RÁTÓTI

TÖLGYEKHEZ

ELŐZETES: 13. CSERKÉSZMISE NOVEMBER 19. KELEMEN NAP NOVEMBER 26. KOSZORÚKÖTÉS DECEMBER 16 18. TÉLI TÁBOR, STÁJER NOVEMBER

HÁZAK

1

ISTEN

TUDJA, MIKOR LÁTUNK MEGINT ILYET…

RÉSZLETEK A CSAPAT NAPLÓJÁBÓL

–

NAGYTÁBOR 2011 VÁLLUSI

ERDÉSZHÁZAK

2011. július 7. Csütörtök/Napközben 7 órakor keltünk és megettük a lekváros kenyérből és egy kis húsból álló reggelinket. Majd azt mondta Ildi – aki a napostiszt volt –, hogy mindenki hozza az anyagot és készítsük el a jelmezeket. Mindenkinek nagyon jól sikerültek, kivéve azokat, akik még anyagot sem hoztak. A fiúk a ruhákon kívül pajzsokat, a lányok pedig fejdíszeket (szerk. megj.) készítettek, vagyis festettek. A pajzsokat Andris készítette. A legjobban talán Ottóé sikerült és ezúton is le kell szögeznem, hogy „a madár az ász!” A jelmezkészítés után – ami ke..verkedéssel(???)* volt egybekötve – következett az ebéd. Paprikás krumpli volt, aminek mi – a konyhás őrs – különösen örültünk, hisz egybográcsos kaja lévén nem kell sokat mosogatni utána. A jól megérdemelt csendes pihenő után egy emlékezetes forgószínpad következett, melyen a hírességekkel játszott játékok, a tűző napon alakizás és csomózás is szerephez jutott sok más mellett. Ezután egy rétre mentünk, ahol vérre menő orrháborút vívtunk. A Kék csapat nyerte meg a háborút hatalmas csatában. A jól sikerült vacsora és mosogatás után következhetett az esti tábortűz. Témája: termékbemutató a legjobb sárkányölő szerről. Viccesebbnél viccesebb feldolgozásokat láthattunk. A tábortűz után következett a zászlólevonás. Majd fogmosás és egyéb elfoglaltságok után jöhetett a takarodó és az alvás, kivéve az őröknek. Keresztes pók őrs / Horváth László ŐV/ * Sajnálatos módon ez a szó kifogott rajtam. Bocs Laci. Ildi (Rajtam is. Korrektor megj.)

2011. július 7. Csütörtök/Éjjel Őrök: 11:00 – 01:00 / Ozorai Fanni – Iker Előd 01:00 – 03:00 / Keresztes Johanna + Hamar József 03:00 – 05:00 / Szabó Réka + Varga Csilla + Ekler Zsombor 05:00 – 07:00 / Kiss Eperke + Hamar János Tehát 7kor ébredtünk. Nekem ez nagyon szokatlan, mert eddig mindig kb.fél 12Jkor keltem ki az ágyból. Reggelire jól bezabáltunk, aztán kézműves foglalkozás volt, ez jelmezJ és 2

karkötőkészítést takar. Utána volt a forgószínpad, amit ebéd után fejeztünk be. Nekünk emlékezetes állomás volt a Bálinté, az alaki. Itt az említett volt olyan kedves az őrssel, hogy bevitt minket az erdőbe, így nem a napon kellett szenvednünk, mint országúton a kitaposott (kinyújtott, kibelezett) békának. Szóval Bálint nem tudott újat tanítani nekünk, ahhoz mi túl profik voltunk (nem egoizmus, csak igaz). Az egy gáz csak az volt, hogy a „Nóta indulj” vezényszóra nem tudtuk elkezdeni az éneklést, mert nem tudtuk, hogy mit énekeljünk. Kb. 1 perc fáziskéséssel Johanna benyögte, hogy „Énekeljük a Figyelő indulót!”. Nagy nehezen kitaláltuk, hogy hogyan van a song, Csak az 1. versszak után Bálint leintette, mert nem jött be neki. Mondjuk én megértem, tényleg siralmas volt. A csendes pihenő alatt Lilla összefirkált, ezt még visszakapja! Hahaha! (Ez egy gonosz kacaj volt.) Volt orrJ és kő/papír/olló háború. (Berci nyert) A tábortűz good volt. Őrködésünk alatt eddig nem történt semmi. Csak a kezem megy mindjárt szét. 2:06!! Oszt ennyi. Ha lesz valami, akkor írunk….. (Mondj egy vízimadarat H betűvel! H Kacsa! Röhögj!!) /Johanna és én/ Mellesleg takarodókor „nagyszerű” volt a Cili gyomrának emésztését hallgatva elaludni. Most az én gyomrom műveli ezt a tevékenységet. Éhes talán? Rójuk a köröket, Mint a mérgezett egér, Szívembe sok bátorság fér.

Johanna &Réka

Elérkezett az őrségváltás ideje. Fél őrségváltás. 04:05 Még mindig rójuk a köröket. Az idő tök jó. Még mindig nem történik semmi, a változatosság kedvéért. Most már alig pár csillag látszik csak az égen. És hulla vok!! A tekerős lámpám lassan az agyamra megy. ENNYI! És most elmegyünk keresni a nem létező rókákat. Csilla & Réka (a változatosság kedvéért.) Csütörtök éjjel – péntek hajnal Mikor bejött a sátorba Csilla, mondta, hogy már kelhetek is, mert már csak 10 perc van. Na mondom, legyen. Akkor Rékával elmentünk a budira, és ő azt mondta hogy a Vidrák közül 1 ember kelt fel egész éjjel. Én akkor kicsit megrémültem, mert nem szeretek egyedül lenni. Így lehet a legtöbbet unatkozni. Miután visszajöttünk a budiról, Réka futott aludni, mert 4 órát volt őr. Én ezután bementem a Vidra sátorba, és Berci csodák csodájára ébren volt. Azt gondoltam, legalább nem leszek egyedül, és hogy nem ébresztem fel a Janit, de Réka mondta még korábban, hogy azért keltsem fel legalább. Ha már ő az őr. Szóltam Janinak és ő már mondta is hogy jön ki, mert ő nem álmos. Nehezen megtaláltuk a gumicsizmáit, majd kiültünk a konyhasátor elé a padra, mert már világos volt, amikor felkeltünk. Azóta itt ropizunk és ásványvízzel próbáljuk csökkenteni a szomjunkat. Csöndben ülünk, mert a madarak csicsergése egyre több és szebb. A konyhasátor mellől jelentkezünk: Epri, Jani, Berci Ha nem tudod elolvasni , az ciki ☺

3

(folyt. köv. a novemberi Hírcserkészőben)

Kenutúra Időpont: 2011. szeptember 8 11. Helyszín: Halászi, Kimle, Mecsér, Dunaszeg. Hűvös csütörtök délután volt, amikor útra keltünk, még nem is sejtve mire vállalkozunk. Fele csapat kocsival, fele egy kicsit később vonattal érkezett meg Halásziba. Végül estefelé, a tűz körül már ott volt az egész banda, mindenre készen, bár kenuk nélkül, lehet azért is voltunk még olyan bátrak. Már itt kiderült, hogy Horváth Peti mestere a tűz táplálásának, Dorka üvegének tartalma pedig valamiért eléggé népszerű volt. Első este felmerült a kérdés, vajon a Mosoni Dunában is rejtőzhet 1 tonnás óriáskrokodil? Továbbá Esztivel együtt összebarátkoztunk egy békával, aki, mint megtudtuk, a seprűkhöz vonzódik. A sátrakat ki gyorsabban, ki lassabban (természetesen nem én és a Gergő, és persze minden a Gergő hibája) sikeresen felállította. Második nap reggelén, észrevettük, hogy valaki vagy valami megdézsmálta a muníciót. Lehet, hogy az óriáskroki? Báár, az valószínűleg nem akkorát harapott volna, mint egy macska. Miután megérkeztek a kenuk, megreggeliztünk, lebontottuk a sátrakat, és vízre szálltunk. Tóth Eszti hatalmas energiabefektetéssel dolgozott Gergő előtt ülve, Dorka és L. Peti sem kevesebbel, azonban az ő kenujukkal valószínűleg valami gond lehetett. Vagy csak hozzájuk pakoltuk a legtöbb cuccot? :D Végül a tervezettnél jóval gyorsabbak voltunk, így elég sok időnk volt pihenni közben. Ebédelni kikötöttünk egy alkalmasnak tűnő helyen, és egy rétre letelepedtünk "piknikezni". Itt szegény Gyugyu esőkabátja járta meg legjobban, mivel "a vajas kenyér mindig a vajas felére esik", és az ő kabátját használtuk asztalnak. :D Evés után eléggé nehezünkre esett elindulni, ezt Peti megfelelően érzékeltette is, mikor elkezdte énekelni, hogy: " Menni kéne, mozdulni végre, de visszatart valami mééég." De persze az ő szájából kevésbé volt hatásos mint Tompos Kátyáéból. :D Végül muszáj volt elindulnunk, így ismét mindenki helyet foglalt a hordói mögött, és meg sem álltunk Kimléig. Itt nem igazán tudtuk, hol tudnánk kikötni, végül Gyugyu az ösztönére hallgatva egy híd előtt megálljt vezényelt, és az Ildivel körbekérdeztek, hogy itt letáborozhatunk e egy éjszakára, vagy sem. Épp valamiféle tűzoltós buliba csöppentünk bele, de ezzel csak szerencsénk volt, hiszen ezek a kedves úriemberek már jó hangulatban voltak, és bátran tettek olyan kijelentéseket, hogy nyugodtan táborozzunk csak le ott, és ha valaki kérdezi, mondjuk, hogy tűzoltói engedélyünk van. :D Így mi letelepedtünk, és vártuk Kiruékat, hiszen ők hozták utánunk a sátrainkat, ja meg Lacikát, akiről nem tudtuk, mi van vele, mert nem volt nála működő telefon. :D Végül mindenki sikeresen megérkezett, és estére finom, Eszti által kicsit túlságosan ízesített vacsit ettünk. Az este további része is jó hangulatban telt, Petiről kiderült, hogy továbbra is a tüzek táplálásának a mestere. Ilditől és Esztitől még az este folyamán könnyes búcsút vettünk, viszont gazdagodtunk egy Ernával, egy Kiruval, egy Lacikával és egy Gáborral. Harmadik napunk reggelén utunk Mecsérre vezetett, egy Gábor által ismert kempingbe. Itt mindenki bemutathatta, micsoda ügyességgel tud kiesni egy kenuból (persze ezt már cuccok nélkül) . Valaki (!!!) engem személy szerint 4

majdnem meggyilkolt egy kenuval, de aki nem volt ott, már sosem fogja megtudni, hogy ki volt az. A jéghideg Dunában senki sem tudott túl sokáig meglenni, így végük a fiúk a focinál, a lányok a napozásnál kötöttek ki. Estére Kiru összedobott egy fincsi vacsit ( és valami okból arra következtettünk, hogy a szakács szerelmes). Estére a tűznél ismét jó hangulat kerekedett, a legtöbben későn tértünk nyugovóra. Másnap reggel kissé kapkodva indultunk el, hiszen kiderült, hogy Dorkának és L. Petinek el kell érnie a vonatot Győrben. A gyorsaságunkkal nem volt gond, valahogy Dorka a végén mégis a későbbi vonattal keveredett haza (szegény:( ) . Végül úticélunk Dunaszeg lett volna, de picit eltájoltuk magunkat, és két falu között kötöttünk ki, itt viszont nagyon jó lehetőség volt strandolásra, hiszen a szeptemberi kánikulában ez rendkívül jólesett mindenkinek. Ezek után még volt egy gyors pihi, aztán igyekeztünk, hogy ne késsük le a buszunkat Győrbe. Nem is késtük le, sikeresen eljutottunk a vasútra, ahol a sietősebbek (Lacika, Gergő) plusz Dorka, akit az állomáson szedtek még fel, mivel ugyebár nem érte el a vonatát, (szegény :( ) elmentek a vonattal, és a cuccok nagy részével. Mi, akik ráérősek voltunk, (Gyugyu, Bandi, Peti, én) bevettünk egy közeli vendéglátóegységet, ahol biztos nagyon örültek nekünk, hogy a cuccaink betöltötték a teret. Persze ezt már megszokhattuk a cserkészrendezvények alkalmával. :) Miután mi is átéltük azt a fantasztikus élményt, hogy kicsit se megviselten hazavonatoztunk, még elmentünk misére a Székesegyházba. Itt hősiesen tartottuk magunkat, és nem aludtunk el, így méltó befejezése volt ez a kenutúránknak.:) Magdi

VERS OSZD

MINDENKINEK MEG TE IS JELENLEGI KEDVENC VERSED!

–

Kányádi Sándor: Jön az ősz Jön már az ismerős, széllábú, deres ősz. Sepreget, kotorász, meg-megáll, lombot ráz. Lombot ráz, diót ver, krumplit ás, szüretel. Sóhajtoz nagyokat, s harapja, kurtítja a hosszú napokat.

Bi Pi azt mondta… CSERKÉSZÉLET

Svédország, Jamboree 2011 Ahogy én láttam… 2011. július 24 én vasárnap elindultam reggel Budapestre, 3 szombathelyi cserkésszel együtt. Egész vonatúton izgalommal vártuk a megérkezést az előtáborba, mert ha már megérkeztünk, 5

utána már csak Svédországba indulhatunk. Szerencsésen odaértünk egy metró, egy villamos és egy segítő autó támogatásával. Mindenki vidáman üdvözölte egymást, mert már nagyon régen volt az előző felkészítő hétvége. Észrevettem, hogy a cserkészkalapom otthon felejtettem, pedig az része a szabályos egyenruhának. Mi legyen? Másnap délelőtt aztán a tábor közepén megállt a GalambosTrans autója, és Kiss Eperke után kiabált a sofőr. Minden otthon felejtett holmimat elhozta, belerejtve a kalapdobozba. 3 nap készülődés után (népdaléneklés, jelvények felvarrása, ajándékkészítés) elindultunk a reptérre július 27 én reggel 6 kor egy emeletes busszal. Mivel 160 cserkész utazott együtt a repülőn, ezért kétszer fordult az emeletes busz. Rajunk, a Hevesy György raj a Gábor Dénes rajjal 2 órát várt, míg megérkezett a Wigner Jenő raj és a Szent Györgyi Albert raj. Velük együtt érkeztek meg a hátitáskáink is, mivel a raktérben kétszer utazták keresztül Budapestet. A 30 kilós hátitáskámat nehezen cipeltem a kezemben, mert be kellett fóliázni. Sok idő elteltével becsekkoltunk. A Liszt Ferenc reptéren vártunk arra, amire egész évben készültünk. Majd felszálltunk a reptéri buszra, ami a repülőhöz vitt minket. Leszálltunk, és elkezdünk a repülőre felszállni. Mivel én először repültem, nagyon izgultam, hogy mi lesz a repülés folyamán. Nem volt semmi, hacsak az nem, hogy nagyon megfájdult a fejem, és jó alaposan szemügyre vettem a WC t a repülőn. Megérkeztünk Malmöbe. Leszálltunk a repülőről, és elmentünk a cuccaink megkeresésére – szerencsére mindenkinek mindene meglett. Aztán hátunkra dobtuk a táskánkat, és elindultunk a buszhoz, ami a jamboree ra szállított minket. MEGÉRKEZTÜNK A JAMBOREE RA!!! (Egy nappal előbb érkezett a magyar csapat, ez volt a szerencsénk, ugyanis másnap, 28 án 29.000 cserkész érkezett a világ minden tájáról, és igazán mondhatom, hogy nagy volt a felfordulás.) A busz beparkolt a megállóba, majd leszállítottak minket, és segítettek lepakolni a cuccainkat is. Elindultunk a végeláthatatlan tábor felé a nehéz táskákkal. Egy kis pihenő után újra elindultunk. Olyannak tűnt akkor a tábor, mintha egész Svédország csak egy végtelen rét lenne. Este felállítottuk a sátrainkat, elmentünk bevásárolni, és elkészítettük a vacsorát. Ezután mindeni fáradtan tért be sátrába. A miénk a tábor alatt legalább nyolcszor összedőlt, kilencedikre pedig össze is tört. Másnap volt a Nyitóceremónia, erre a megtisztelő ünnepségre mindenki megfürdött és hajat mosott. Elindultunk este, fekete esőkabátban – azt mondták többen, olyanok voltunk, mint a hangyák az egyenruhánkban , mert már az induláskor elkezdett esni az eső. A menetelés elején megáztunk, a végére már nagyjából megszáradtunk, majdnem egy órát meneteltünk a helyszínre. Elkezdődött a ceremónia, és Bear Grylls a főcserkész, „túlélőember” üdvözölt minket. Azt a látványt, hogy egy helyen volt 40 ezer ember, azt úgy kell elképzelni, hogy egy fél szombathelynyi ember gyülekezett össze ennek a nyitóceremóniának a helyszínén. Az a rövid idő, amit ott eltöltöttünk, olyan érzés volt, mintha álom lenne az egész. Sosem gondoltam volna, hogy tényleg sikerül eljutnom Svédországba, a Jamboree ra. A ceremónia végén lassan értünk vissza körletünkbe, mert nagyon hosszú volt az út, mi pedig nagyon fáradtak voltunk. Lassacskán visszaértünk, és az úton

6

ingyen ölelést osztogattunk (FREE HUG). Nagyon élveztem. Az este végéhez közelítve, elküldtek minket aludni, mert másnap már korán kellett kelni. Igaz, hogy a táborban éjjel 11 óra után sötétedett, és már hajnal 3 kor pirkadt. Az elkövetkező héten mindennap más programok voltak, úgy, mint egy otthoni cserkésztáborban. Az első nap GDV volt, ahol kalmárjátékot játszottunk, azután egy segélynyújtó ládát mutattak be nekünk, amiben 10 embernek való felszerelés volt. Sátor, takarók, edények, élelmiszerek és minden más, amire szükségük lehet azoknak, akik egy természeti katasztrófa miatt lesznek ház nélküliek. Az esti program a Dream volt, ahol egy ösvényen kellett végigmenni, ami ki volt rakva végig lámpásokkal, és elgondolkodhattunk a múltunkon, a jelenünkön és a jövőnkön. Az éjfél utánig nyúló programról a körletünkbe visszamenve egyből aludni mentünk. A többi napon program volt az Earth, amin egy természeti katasztrófáról kellett cikket készítenünk, egy rajzzal együtt. Majd vizet szűrtünk különböző anyagokon keresztül, kavics, homok, föld… Program volt még a Camp in camp, amikor egyik reggel elmentünk egy svéd táborba, ahol egy estét töltöttünk, megnézve azt, hogyan szoktak táborozni a svédek. Egy gyönyörű tó mellett volt rögtön a sátrunk, és csak kiléptünk a sátorból, és bele lehetett menni a vízbe. A tavon még kenuztunk is. Másnap délben már visszaértünk a jamboree ra. Ez volt a legkülönlegesebb program. Volt még a Quest program. Quest is the best. Óriás társasjátékok voltak. Még akadálypályát is készítettek, amin minél gyorsabban végig kellett érni. A People programon karkötőt készítettünk, és sok tábla volt állítva, amin gyerekrajzok voltak. Volt koncert a tábor közben, sok ismeretlen énekes énekelt. Utolsó előtti nap elmentünk a tengerpartra fürödni. Nagyon jó volt, hogy még erre is kaptunk lehetőséget. Végül sajnos elérkezett a Záróceremónia. A területet teljesen átalakították, és minden altábort külön ültettek, a szélrózsa 4 irányában. Nem vártuk a búcsút, mert ezzel vége lett mindennek. Nem nagyon volt szerencsénk, mert a sátraink már nem álltak, és az eső meg ismét esett. A cuccaink meg áztak a semmi közepén, ahogy mi is a Záróceremónián. Ott volt az Europe együttes, a svéd király, és hatalmas tűzijátékkal végződött a tábor. Leírhatatlan élmény volt, de szerencsére nem lett még vége, hiszen a Hoho n volt időnk kicsit együtt lenni, és körbenézni Dél Svédországban. Mindenki jól átázott a nagy zuhé következtében. Záróceremónia után megkerestük az IST sek hatalmas étteremsátrát, amiben az elkövetkező pár órát töltöttük a reggelt várva. Másnap korán indultunk el Dániába, Koppenhágába, a reptérre. Onnan bevonatoztunk a városba, és ott töltöttünk el egy napot. Este visszabuszoztunk Malmöbe, ahol az este 11 kor induló vonatunkra szálltunk fel. A vonat alvós kocsikból állt többnyire, de persze annyi embernek nem jutott ágy, ahányan voltunk, így volt, aki ülésen aludt. Én szerencsére a 6 ágyas kis kabinban, a 3. emeleten aludtam. Reggel 6 kor ért végállomásra, Stockholmba a vonat. Elmentünk a Magyar Házba, ott volt a szállásunk. Mindenkinek volt ideje fürödni, majd este bementünk az óvárosba. Másnap körbenéztünk a városban. Megnéztük a parlamentet és a királyi palotát. Következő napon elmentünk a skanzenbe, ahol nagyon sok szép régi ház volt, rengeteg állat és barátkozó mókusok. Láttuk a Vasa múzeumot, és jártunk svéd bevásárlóközpontban is. Majd visszaérve a szállásra, készülődtünk a következő napi indulásra. Reggel korán keltünk, hogy a metróval hamar odaérjünk a reptéri buszhoz. Meg is érkeztünk, ahol már sorba kellett állni. (A másik raj nem is tudott velünk utazni – éppen hogy odaértek a repülőtérre.) Felszálltunk a buszra, ami majd 2 órán keresztül vitt minket a reptérre. De megérkeztünk! Becsekkoltunk, és már vártuk is a következő repülést. Felszálltunk. A repülő már Magyarország felé tartott. A csapat pedig majdnem egy hónapot eltöltve együtt, búcsúzott. Sajnos ez már a vége volt. A repülő leszállt, és hatalmas szülőtömeg várt minket. Nehéz volt otthagyni a többieket, de októberben egy utóhétvégén fogunk részt venni, ahol, még utoljára találkozik mindenki, beszámolunk, és lezárjuk az egy éves, de egy élethosszon elkísérő nagy KALANDOT! KISS JOHANNA EPERKE

7

KISCSERKÉSZ 7

AGYTORNA

EPERKE

–

AZ ÉVKEZDŐ PALACSINTA PARTIN IS TARTOTT BESZÁMOLÓT.

AZ

AKKORI KÉPES

ELŐADÁSA ÉS A CIKKE ALAPJÁN VÁLASZOLJÁTOK MEG AZ ALÁBBI KÉRDÉSEKET:

1. Hol volt 2011 ben a Jamboree? 2. Ki volt ott a csapatunkból? 3. Melyik altáborban táboroztak ők? 4. Mi volt az őrsük neve? 5. Milyen játékokat mutatott a képen? 6. Milyen a svéd zászló? 7. Hány húsgombócot készítettek naponta? 8. Hol aludtak a tábor utolsó napjaiban? 9. Hová rejtették a fiúk a csomagjaikat? 10. Hol található Koppenhága? 11. Melyik tengert láttuk több alkalommal is a képeken? 12. Miket lehetett gyűjteni a különböző helyszíneken? 13. Mivel utaztak ki? 14. + Hol és mikor lesz a következő Jamboree? BEKÜLDÉSI BEKÜLDÉSI

HATÁRIDŐ: OKTÓBER

26. CÍM: [email protected]

Minden beküldő az 1933#as gödöllői jamboree képeslapját kapja ajándékba!

EGY

KUTYA A

KONYHÁBAN… FŐZŐCSKE ROVAT

SVÉD HÚSGOLYÓ A’LA KISS CSALÁD „A felnőtt táborban (Spring Camp) egy óriási étkezde található, ahol minden nap 10 000 cserkészre főznek szintén cserkészek. Csak itt minden reggel 1,3 m3 kását szolgálnak fel. Annyi vajat eszünk meg a dzsembori alatt, hogyha a kis csomagokat egymás mellé állítanánk, 25 km hosszú lenne. Egy vacsora alkalmával 95 000 húsgolyót szolgálnak fel. Ez ismerős mindenkinek aki járt már az IKEA/ban, csak itt sokkal finomabban készítik el! A résztvevők a tábor alatt 95 000 darab hagymát esznek meg és 11 afrikai elefánt súlyának megfelelő répát.” (Adatok a 2011/es svéd jamboreeból)

8

Hozzávalók: • • • • • • • •

1 fej hagyma 1 evőkanál vaj 2 közepes nagyságú főtt krumpli 50 dkg darált hús 2 evőkanál liszt 1 tojás ½ dl tejszín só, bors, olaj a sütéshez

Így készítsd: 1. A hagymát hámozd meg, vágd finomra, majd pirítsd meg vajban, és hagyd kihűlni. 2. A krumplit burgonyatörőn átnyomjuk a darált hússal, a hagymakockákkal, a liszttel. A tojással és a tejszínnel elkeverjük, majd a masszát sóval-borssal ízesítjük. 3. Nedves kézzel kis gombócokat formázunk. Egy serpenyőben olajat melegítünk, a gombócokat minden oldalról jól átsütjük, míg szép barnák és ropogósak lesznek. 4. A kész húsgombócokat papírtörlőn csöpögtetjük le.

Tippek: A húsgombóc sütőpapíron sütőben is süthető (180 °C on kb. 20 percig). Pirított, félbevágott kiflit fél paradicsommal megkenve, majd gombócainkat rátéve ízletes előételt kapunk. Mutatós pár zöld levéllel, pl. bazsalikom, friss petrezselyem. Főételként passzol hozzá a krumplipüré és az áfonyalekvár vagy áfonyaszósz. Figyelem: Eredeti svéd hangulatba hozhat! A receptet Pattson és Findusz szakácskönyvében találtuk. Jó étvágyat7 KÍVÁNUNK!

HUMORZSÁK 7

Tipikus svéd kapus: beáll a kapuba, s véd.

Megtörtént eset, hogy a skandináv porszívógyártó, az Electrolux egyik reklámkampányának szövegét hibásan fordították svédről angolra, így a porszívót a következő szlogennel hirdették Angliában: "Nincs nagyobb szívás, mint egy Electrolux porszívó." Két svéd beszélget. Mit szólsz az idei nyárhoz? Fogalmam sincs, hogy milyen lehetett, épp moziban voltam... / Hogy hívják a svéd nyomozót? / ??? / Stock Holmes. Mit kér a szőke nő a svédasztalnál? ??? Tolmácsot.

9