Az 5-7. osztályos irodalom fogalomköre

Az 5-7. osztályos irodalom fogalomköre Mese: ősi elbeszélő műfaj; kitalált történet, csodás lényekkel, eseményekkel. Van népmese és műmese. A mese jellemző elemei: - Mesebeli lények, mesés helyszínek. - Főhős. - A mesében a főhős nemcsak a nyers erejével érvényesül: okossága és jószívűsége is fontos szerephez jut abban, hogy boldoguljon. - Vannak szereplők, akik a hőst segítik, s vannak, akik akadályozzák sikerében. - A mese kezdete és vége. - Szerencsésen végződik. - Meseszámok. - A három próba – fokozást jelez: a főhősnek egyre nagyobb feladattal kell megbirkóznia. - Kifejező (beszélő) nevek: Málészáj. - Az állandó kifejezések (pl.: fele vagyonát neki adja). - Csodás tettek. Állatmese: állatokról szóló történet, melynek célja fonák emberi tulajdonságok vagy társadalmi viszonyok bírálata. Fabula: 1. Tanmese; versben vagy prózában írott, erkölcsi vagy politikai tanulságot tartalmazó elbeszélő műfaj. 2. Állatmese, tanító állatmese. Hősei emberi tulajdonságokkal felruházott, antropomorfizált állatok. Általában a történetet elmondó első részből, és a tanulságot levonó, rövidebb befejezésből áll. Leírás: Tárgyak, természeti jelenségek, a szereplők környezetének, külsejének bemutatása. Az írott vagy beszélt szöveg egyik fajtája. Képes láttatni, megjeleníteni, elképzeltetni a megnevezett dolgokat. Elbeszélő művekben gyakran a hős környezetét mutatja be; a környezet hatással van a szereplőre, s a leírásból sokszor következtetni lehet a szereplő hangulatára. A költői és általában az irodalmi ábrázolás egyik leggyakoribb eszköze. A leírás szavakkal jelenít meg valamit: tájat, tárgyakat, embereket, jelenetet, úgy, hogy kitér a részletekre. Valamely emberi környezet megjelenítése. Rím: szavak, szóvégek összecsengése, két vagy több verssor végződésének hasonló vagy azonos hangzása. A rímszerkezet tagjai közül az első a rímhívó, a vele egybecsengő tag a felelő vagy válaszoló rím. A nem rímelő verssor neve a különben rímelő költeményben vaksor. Minőségét tekintve megkülönböztetjük a tiszta rímet és az asszonáncot. Tiszta rím: azonos magánhangzók és mássalhangzók. Asszonánc: azonos magánhangzók, de csak hasonló mássalhangzók. Terjedelmét tekintve általában 1-2 szótagos. Szerkezet szerint: bokorrím: a, a, a, a, Páros rím: a, a, b, b,

Keresztrím: a, b, a, b, Ölelkező rím: a, b, b, a, Félrím: x, a, x, a Elhelyezkedése lehet: belső rím Végrím (sorvégi) Elbeszélő költemény: verses epikai műfaj; mely nálunk a 19. században bontakozott ki jelentős mértékben. Versben írt hosszabb vagy rövidebb költői elbeszélés. Cselekménye, főhőse és több mellékszereplője van. Helyszíne változó. Ütemhangsúlyos verselés: A hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok szabályos váltakozása. Van fő- és mellékhangsúly. Meghatározásánál a főhangsúlyokat vesszük figyelembe. Felező tizenkettes: a hangsúlyos (ütemhangsúlyos) verselésbe tartozó versforma, melynek sorai tizenkét szótagból állnak, a fő ütemhatár a hatodik és a hetedik szótag közé esik. Mottó: A mű vagy valamely része elé választott jelige, jelmondat, idézet, amely a mű (részlet) alapgondolatát előlegzi. Az Előhang előre jelzi, hogy jelentős hősről lesz szó a műben. Konfliktus: A szereplők összecsapása, amelyben az erőviszonyok megmutatkoznak. Színlelés: Kimondatlan, „hátsó” gondolataikat viselkedésük árulja el. Ezt színlelésnek nevezzük. Epizód: Nincs közvetlen kapcsolata a cselekmény fő vonalával, átmenetileg késlelteti is az események további menetét, mégsem fölösleges. Művek önállóan is megálló részlete, mely nem befolyásolja a cselekményt, de árnyalatokkal gazdagítja. Allegória: (gör. ’képletes beszéd’, ’más beszéd’) Erkölcsi fogalmak, elvont megnevezések személyként való megjelenítése. Jellegzetessége, hogy meghaladja a mondat határait. A lepke allegorikus használata a Toldiban. Pillangó = álom Életkép: Olyan mű, amely a mindennapi élet jellegzetes, vidám jelenetét ábrázolja. Ballada fogalma: A ballada epikus mű, mert cselekménye van, de drámai párbeszédek és lírai eszközök is jellemzik. A népballada szerzője ismeretlen, a műballadáé ismert. A nép ajkán terjedt sok változatban. Balladai sajátosságok: - balladai tömörség: rögtön a történet közepébe vág, a lényegre tér. Az előadásmód szűkszavú, szaggatott. Nem tér ki a részletekre, hanem kiemeli a lényeget. - Ismétlések - Párbeszédek: Az elbeszélő részek párbeszédekkel váltakoznak. - Konfliktus (összeütközés) - Balladai homály: többet sejtet, mint amennyit kimond.

-

Lélekábrázolás Általában tragikus jellegű.

Monda fogalma: Epikus műfaj. Általában valamely valós helyhez vagy személyhez kapcsolódik. Népi eredetű, szájhagyomány útján terjedt és maradt fenn. Elsősorban történeti hagyományokat dolgoz föl egy közösség hőskorából. Verses vagy prózai egyaránt lehet, meseszerű, csodás elemek teszik gazdagabbá, színesebbé. Az irodalmi műnemek csoportosítása 1. szerzője szerint a, népköltészeti: - szerzőjüket név szerint nem ismerjük - közösségi alkotások; szájhagyomány útján terjedtek, ezért szövegük változik - írásban nem rögzítették, később gyűjtötték és rögzítették őket (írás, hangrögzítő eszköz, kamera) b, műköltészet: -szerzője név szerint ismert - egyéni alkotás - rögzített formában terjed (írásban) 2. műnemek szerint: a, líra: - belső világ eseményeit ábrázolja - érzelem, hangulat - nincs benne történet vagy minimális b, epika: - külső világ - cselekményes c, dráma: - történetet játszanak el párbeszédes formában - eredetileg színpadi előadásra írják - konfliktusokat fejez ki 3. formájuk szerint: a, vers: - rím - versszakok - ritmus b, próza: hétköznapi beszédhez hasonló A regény: prózai műfaj; középpontjában eseménysor áll. Sokszereplős, szerteágazó cselekménnyel. Rendkívül sok műfaji változata alakult ki. Terjedelmes elbeszélő műfaj főhőssel, mellékszereplőkkel, szerteágazó cselekménnyel, epizódokkal. Formája többnyire próza, ritkábban vers. Dráma: az irodalmi műnemek egyike, dialógus formájában jeleníti meg cselekményét. Színházi előadásban kap végső formát. Konfliktusokat fejez ki.

Monológ: Magánbeszéd, a dráma szereplőjének önmagához intézett szövege, mely a nézőt, olvasót a hős lelki folyamatairól tájékoztatja. Epika: műnem, az elbeszélő műfajok csoportja. Az elbeszélő mű eseménysort, történetet mond el, rendszerint monológikus formában (egy elbeszélő előadásában) Líra: (a görög lanthos hasonló húros hangszer után): műnem, a költői én önmaga belső állapotáról, lelki folyamatairól, a világ jelenségeire adott magatartási válaszáról szól, rendszerint érzelmileg telített, monológikus szövegben. Sok műfaja alakult az érzelem és intellektuális közlés (szemlélődés, elmélkedés, önmegfigyelés stb. aránya, az érzelmek minősége, a hangnem és a megfigyelés stb.) aránya, az érzelmek minősége, a hangnem és a formák változatossága következtében. Episztola (költői levél, verses levél): Közérdekű gondolatokat fejez ki a költészet és a nép kapcsolatáról. A költői levél nemcsak a címzettnek szól, hanem mindenkinek. Elbeszélés: 1. történet, eseménysor előadása 2. prózai kisepikai műfaj, viszonylag rövid terjedelmű, kevés szereplővel, rendszerint egyetlen eseményt vagy eseménysort mutat be.

Humorral kapcsolatos fogalmak: Anekdota: Rövid, az élőbeszédben kialakult, népi eredetű epikus műfaj. Humoros, tréfás, csattanóval végződő történet, hőse valamely ismert személy. Az anekdotikus elbeszélő módszer a részleteket előtérbe helyező, az egyes epizódokra koncentráló, az egész mű kompozíciójára kevésbé ügyelő írói eljárás; a magyar irodalomban Mikszáth mellett (A tisztelt ház) Jókai Mór írásaira jellemző leginkább. Karcolat: Rövid, szellemes, sokszor gúnyos, egyetlen problémát körüljáró, általában valamilyen valóságos eseményhez kapcsolódó, tanulságra kihegyezett szépprózai műfaj. Az újságírás jellemző műfaja, virágzását is az újságolvasás elterjedésének köszönheti. A magyar irodalomban legismertebbek Mikszáth Kálmán országgyűlési karcolatai. Humor: Derűs magatartás, a felülemelkedés nézőpontja, ill. az ezeken alapuló esztétikai minőség. - Kedélyes fölény a visszásságokkal szemben. Esetenként enyhe gúnyt is tartalmazhat, borongós szomorúságot vagy elégikus nosztalgiát, de a leggyakrabban a szellem derűje hatja át. Az emberi optimizmus megnyilvánulása, az elnéző mosoly a világ tökéletlensége láttán, a kétségbeesés legyőzése a szellemesség fölényével. - A komikum megjelenésének egyik módja, az értékhiány elfogadása. A komikus jelenség meglátása, leleplezése a hiba megbocsájtásával, elnézésével. Humoreszk: Kisepikai prózai műfaj; a novella, az anekdota és a karcolat rokona. Rövidség, könnyed, kedélyes hangvétel, ironikus vagy gúnyos látásmód jellemzi. Igazi terepe az újság. Legnagyobb magyar mestere Karinthy Frigyes. Példabeszéd:

1. Tanító jellegű szólásmondás; valamely konkrét eseményre vagy személyre hivatkozik. Legelterjedtebbek a Biblia történeteire tett utalások. Terjesztői, alkalmazói elsősorban keresztény prédikátorok voltak. Legközelebbi rokona a közmondás. 2. Parabola, példázat Pl. Otthagyta, mint Szt. Pál az oláhokat. Példázat: Rövid elbeszélés, parabola, amely önmagában zárt, teljes, de egy nagyobb szövegbe ágyazódik be, és annak részeként valamilyen vallási vagy erkölcsi tétel illusztrálására, bizonyítására szolgál. Jézus a tanításait elsősorban így mondta el tanítványainak (a tékozló fiú, a tíz szűz, a szőlőművesek, a tálentumok). A középkor folyamán jelentős példázatgyűjtemények születtek, ezeket a reformáció során átértelmezték, újjáírták, a középkor végétől fogva pedig gyakran lefordították a nemzeti nyelvekre. Parabola: Műfaji értelemben: példázat. Helyzetkomikum: A komikus esemény hőse a külső körülmények alakulása során válik nevetségessé. Félreértéseken, váratlan történéseken alapul. Jellemkomikum: A hős saját tulajdonságai miatt válik nevetségessé. A jellemkomikum a szereplő tulajdonságaiban, viselkedésében, arcvonásaiban, alakjában, mozgásában rejlik. Novella: Rövid terjedelmű, zárt szerkezetű epikus műfaj. Kevés szereplő, egységes cselekmény jellemzi. Egyik fő eleme a sorsfordulat, amikor a mű menetében hirtelen változás áll be, felgyorsul a cselekmény, mely a végkifejlethez vezet el. Napló: Önéletrajzzal és az emlékirattal rokon, az író személyes feljegyzéseit időrendi sorrendben tartalmazó mű. Általában a naplóíró önmagának ír, személyes érzéseit, gondolatait jegyzi le, magánhasználatra készül. Időmértékes verselés vázlata Szótag - rövid: U - hosszú: -

―

versláb ― daktilus: -UU spondeus: - trocheus: -U jambus: U-

verssor hexameter pentameter

―

sorpár disztichon

- Az időmértékes verselés alapja a rövid és a hosszú szótagok váltakozása. - Rövid az a szótag: 1, amely szótagban rövid a magánhangzó és utána nincs mássalhangzó. 2, A szótagban rövid a magánhangzó utána egy mássalhangzó van. - Hosszú a szótag: 1, A szótagban rövid a magánhangzó, utána kettő vagy annál több mássalhangzó következik. 2, a szótagban hosszú a magánhangzó, ilyen esetben mindig hosszú a szótag.

- Az időmértékes verselés időegysége a versláb, ez a rövid és hosszú szótagok állandósult kapcsolata. (spondeus: - - ; daktilus: -UU; trocheus: -U; jambus: U-) - A verslábak sorokká állnak össze. (Hexameter sor, pentameter sor) - A pentameter sor harmadik és utolsó üteme fél versláb: -. A pentameter ötödik verslábát ez a két versláb együttesen adja. A pentameter harmadik és negyedik verslába mindig daktilus (-UU). - A hexameter sor utolsó előtti vagy 5. verslába mindig daktilus (-UU), az utolsó mindig spondeus (- -) -

A hexameter és pentameter sorból áll össze a disztichon sorpár. Mindig első a hexameter majd azt követi a pentameter sor A líra kifejezésformái

I.

Szóképek (Többletjelentést tartalmaznak a szó eredeti jelentéséhez képest.)

1., Hasonlat: Olyan költő kép, melyben két dolgot összehasonlítunk valamilyen közös tulajdonság vagy hangulati hasonlóság alapján. A teljes hasonlat két tagmondatból áll, és szerepel benne a „mint”, „mintha” vagy az „akár” kötőszó. Vannak hétköznapi és költői hasonlatok is. - Hétköznapi hasonlatok (szóláshasonlatok): Pl.: Dávid bátor, mint az oroszlán. Oroszlánként harcol. Részei: hasonlított, vagyis az, akit hasonlítok valamihez: Dávid. Hasonló, vagyis amihez hasonlítom: oroszlán. Közös tulajdonság a kettő között: bátor. - Költői hasonlatok: Pl.: Elváltak egymástól, mint ágtól a levél; (Petőfi: János vitéz) Részei: hasonlított- elváltak egymástól (Jancsi elválása Iluskától). Hasonló – a levél elválása az ágtól (ősszel, amikor lehullanak a levelek). Hangulati hasonlóság – két szorosan összetartozónak az elválása szomorú Az egytagú hasonlatot a „-ként” vagy „-képpen” raggal fejezzük ki. 2., Metafora: Összevont hasonlat. Két dolgot azonosítunk egymással valamilyen közös tartalmi tulajdonság alapján. Részei: azonosított, azonosító, közös tulajdonság. Alakja szerint: teljes metafora: mindkét tag ki van téve egyszerű metafora: csak az van kitéve, mivel azonosítunk. A teljes metaforában az azonosított és az azonosító is szerepel. A metafora nem csak hasonlítja egymáshoz a két dolgot, hanem úgy beszél a kettőről, hogy azok megegyeznek, egymással azonosakká válnak. „Mikorra a patak vize tüköré lett, (Petőfi: János vitéz) Részei: azonosított – amit azonosítok valami mással: a patak vize. Azonosító, amivel azonosítottam a dolgot: tükör. Közös tulajdonság, ami összeköti a kettőt: tükrözés, csillogás Az egyszerű metaforában csak az azonosító szerepel, hogy kit vagy mit azonosít, arra az olvasónak kell rájönnie. Pl.: Utószor látlak én, szívem szép tavasza! (Petőfi: János vitéz) Részei: azonosító – szívem szép tavasza. Azonosított – nekünk kell ráismernünk az eddig olvasottak alapján, hogy ez Iluska. Közös tulajdonság – szépség, fiatalság, öröm, amit a tavasz jelent az ember számára. Eredete szerint: Köznapi metafora: a korsó nyaka

Költői metafora: távoli dolgok összekapcsolása: csipkerózsika 3., Megszemélyesítés: A metafora egyik válfaja, mely elvont dolgokat, természeti jelenségeket, tárgyakat élőként mutat be, élőlényekre jellemző tulajdonságokkal ruház fel. Pl. A folyó oly simán, oly szelíden Ballagott le parttalan medrében.” (Petőfi ) A folyó ballag. 4., Metonímia: A metafora „rokona” (névcsere). Két fogalom térbeli, időbeli, anyagbeli érintkezése vagy ok-okozati kapcsolata miatt az egyik fogalom megnevezése helyett a másikat használjuk. „Igyál, vén cimbalom: mindjárt rád locsolom.” Arany: Toldi A zenész, a cimbalmos helyett a hangszerét nevezi meg: névcsere - térbeli érintkezés: felhördült a tábor.. - időbeli érintkezés: Ne félj hajóm, rajtad a Holnap hőse - anyagbeli érintkezés: Nincs egy vasa sem. - ok-okozati összefüggés: Ötszáz halál megyen háta után ennek II., Körülírás: A szóképekhez csatlakozó stíluseszközök egyike: Úgy jön létre, hogy nem nevezzük nevén a fogalmat, hanem néhány szembeötlő vonása alapján más szavakkal helyettesítjük. „Van, ki a kis bárányt félti izzadástul; S bundáját lerántja, még pedig irhástul.” – leöli a bárányt - szebben kifejezve. A köznapi életben használt szólások valójában körülírások: pl. Ég a keze alatt a munka – gyorsan, ügyesen dolgozik, végzi a munkáját. III., Az alakzatok (figurák) a stílus élénkítésének, fordulatossá tételének az eszközei, s egyben az író lelkiállapotáról is vallanak. - Szóalakzatok: Szóismétlés, szóhalmozás, kötőszóhalmozás, fokozás, a szórend megváltoztatása. - Gondolatalakzatok: felkiáltás, megszólítás, kérdés, gondolatpárhuzam, ellentét, nagyítás, túlzás, látomás, szójáték, irónia. Az alakzatok alapja: Az eredeti értelemben használt szavak természetes sorrendjének és kapcsolatának megváltoztatása. A szokásostól való eltérés mindig hatással van az olvasó, a hallgató érzelmeire, indulataira, akaratára. - Szóismétlés: A hangalak egyszerű megkettőzése pl.: ki-kinéz. Ugyanannak a szónak más alakban való megismétlése: Nőttőn nő az ér. - Szóhalmozás: Az író érzelem hatására árasztja a rokon értelmű szavakat. Jelzők halmozása. Illetve ugyanazt a szót ismétli a versszakokban. - Kötőszóhalmozás: vagy, hogy, és - Fokozás: Az egymás után következő szavak mind erősebb érzelmeket fejeznek ki. pl. Tanulj dalt a zengő zivatartól Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl. - Szórend megváltoztatása: Szokatlan szórend: Csakhamar is átkelt Toldi a nagy vízen. - Felkiáltás: Fuss, ha futhatsz, Miklós! - Megszólítás: Fuss, ha futhatsz, Miklós!

- Kérdés: Költői kérdés: Nem vár választ az olvasótól. Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg? - Gondolatpárhuzam: pl.: Akkor is oly csendes méla éjszaka volt, Akkor is oly tisztán csillogott le a hold, Akkor is ki volt ő mindenünnen zárva, Nyughelyet nem adott senki éjszakára. - Ellentét: pl.: S Míg ő béresekkel gyűjt, kaszál egy sorban, Gőgösen henyél az a királyudvarban. - Nagyítás: pl.: Hallanám dübörgő hangjait szavának, Kit ma képzelnétek Isten haragjának. - Túlzás: Ha most feltámadna, s eljőne közétek, Minden dolgát szemfényvesztésnek hinnétek. Hárman sem birnátok súlyos buzogányát, Parittyaköveit, öklelő kopjáját, - Szójáték: Azonos vagy hasonló hangzású, de különböző értelmű szavaknak meglepő, váratlan összekapcsolása. pl. Születésnapomra: fura - ura - Irónia: A gúny nyelvi kifejezése.Pl. Ha valakiről valami nagyon elítélőt akarunk mondani, s egyben nevetségessé is szeretnénk tenni, jót mondunk róla. (Hangsúly is mutatja) pl. Neked aztán nagy tudományod van! Műnemek és műfajok - Tartalmi-témabeli és formai azonosságok alapján az irodalmi műveket műnemekbe, ezeken belül pedig műfajokba soroljuk. Három alapvető műnem: líra, epika, dráma. Ezek formailag lehetnek verses és prózai formájúak. - Mindhárom műnemben az ember jelenik meg, az epikában és a drámában az az ember, aki az életben cselekszik, változik, fejlődik, a líra pedig a gondolkodó és érző embert állítja elénk. Mindháromban az ember áll elénk, csakhogy amíg az első kettőben olyan emberről van szó, akit az író bemutat, a társadalmi valóság viszonylatai közt jelenik meg, addig a lírában többnyire maga a költő jelenik meg gondolataival, érzelmeivel és vágyaival, tehát belső világával. Ezért mondjuk az epikát és a drámát tárgyiasnak, objektívnak, a lírát pedig alanyiasnak, szubjektívnak. - A dráma színpadi bemutatás céljából párbeszédekre, dialógusokra épül. - Az epikában az elbeszélő mondja el, meséli el az eseményeket, az emberi cselekményekből kibontakozó történeteket. A líra - A líra műnemébe sorolható művek legfőbb sajátossága, hogy elsődleges témájuk az egyén, az én világa, a belső lelki világ. A lírikus nem a külső világot jeleníti meg, hanem önmagát. Azokat az érzelmeket, hangulatokat, gondolatokat fejezi ki, amelyeket az énen kívüli valóság dolgai váltanak ki a lelkében. A líra a költő érzelmeinek, gondolatainak, vágyainak, törekvéseinek ad hangot. Legtöbbször egyes szám első személyben íródnak verses formában. Általában rövidebb terjedelműek, ezért szükségszerűen tömörebben, sűrítettebben tükrözik az ember és a valóság viszonyát. Lírai érzelmeket prózában, verses forma nélkül is ki lehet fejezni.

A költő beleélheti, beleképzelheti magát egy jellegzetes emberalak szerepébe, s őt szólaltatja meg egyes szám első személyben. Ilyenkor beszélünk helyzetlíráról vagy szereplíráról. Tartalmi tekintetben a líra lehet: érzelmi-hangulati és gondolati líra. Központi témája az érzelem. A lírikusnak erős és gazdag érzelmi élete van, érzékenység, az átélés intenzitása jellemzi. A líra szubjektivitása és közvetlen élményszerűsége nem jelenti a valóságtól való elszakadást, hanem csak azt, hogy a valóság a költő szubjektív élményein és gondolatain keresztül nyer kifejezést. A líra az élet sokrétűségéből fakad, s így a lírai ábrázolás az élet gazdag bemutatására alkalmas. Hagyományos lírai műfajok: 1., Dal: A lírai költészet alapformája. Egyszerű érzések, hangulatok, gondolatok kifejezése dallamos formában. A dal általában rövid, világos szerkezetű vers, sorai jobbára rövidek, szereti a csengő rímeket, rendszerint több strófája van. Eredete szerint: - népdal - műdal A dal alfajai: - Bordal - szerelmi dal: a szerelem nem egyszer más érzelmekkel is társul: „Szabadság, szerelem” – Petőfi. - politikai dal: politikai mondanivaló megszólaltatása: Petőfi. 2., Óda: Fenséges tárgyat, magasztos eszméket az érzelem magas fokán, ünnepélyes hangon megéneklő költemény. Az óda tárgya felemelő, nagyszerű, még akkor is, ha látszólag egyéni élményből vagy problémából fakad is. Ódai témák: A haza sorsa, a nemzet küzdelme, jeles férfiak tettei, alakjai, a természet szépségei, az erkölcsi élet nagy kérdései, egy nagyszerű gondolat, de egy egészen személyes pl. szerelmi vagy családi élmény is, amely a költő érzelmi világát nagy erővel hozza azonban mozgásba. Fajai: - hősi vagy hazafias és ünnepi óda - bölcselő vagy erkölcsi óda - szerelmi óda 3., Himnusz: Az ódával rokon magasztos hangú költemény. Leggyakoribb változata a vallásos jellegű himnusz (amely az „isteni” hatalmasságok dicsérete). 4., Elégia: Panaszos hangú költemény. A benne megszólaló bánatos érzéseket többnyire a múltra való gondolás és az elmúlás gondolata fakasztja.

Mivel a fájdalom többnyire, mint a régi szenvedések emléke vagy az egykori, de már véget ért boldogságra való visszaemlékezés kíséretében jelenik meg, azért az érzelem nem heves, hanem inkább csendesen borongós, amely nem egyszer megnyugvással, vigasztalódással párosul. 5., Epigramma: Rövid költemény, amely egyetlen gondolatot fejez ki csattanó formában. (2-4 sor) Eredetileg emlékművek vagy sírok feliratait hívták epigrammának, később az elnevezés általában a rövid, hirtelen fordulattal befejeződő gondolati versekre vonatkozott. Két részre tagozódik: előkészítő és megfejtő részre.(csattanó) A két rész között gyakran érzelmi és gondolati ellentét van. Ez biztosítja csattanóját. Az epigramma jellemzője, de nem kizárólagos formája: a disztichon. 6., Szatíra: Gunyoros, gyakran ostorozó hangú lírai költemény. 7., A tanító és a bölcselő költemény: A gondolati költeménynek azt a fajtáját, amely valamely tudományos igazságot vagy világnézeti, erkölcsi tételt fejteget, tanító költeménynek nevezzük. Ennek egyik válfaja a bölcselő költemény. Előadásuk élénk, hangjuk rendesen komoly és higgadt, néha azonban a szelíd humort is megszólaltatja a költő. Ebbe a műfajba szoktuk sorolni a költői leveleket is. A költői levél a levél közvetlen hangján és formájában egy-egy meghatározott személyhez szóló lírai vers. A levélformát a költők gyakran arra használják fel, hogy a költészetről vallott felfogásukat elmondják benne. Az effajta verseket latin szóval ars poeticanak mondjuk. Ma ars poeticának mondjuk azokat a verseket is, amelyekben – függetlenül a levélformától – egyes költők a költészetről és költői hivatásukról vallott véleményüket mondják el. Eredeti, hagyományos értelemben tanító költemény, mely a költészet szakmai eszközeivel és céljaival foglalkozik. Latinul: költői mesterség, költészettan. 8., A tárgyias líra A költő átitatja a tárgyát saját érzelmeivel és gondolataival, mindazonáltal jobban hagyja a tárgyat érvényesülni. - tájlíra: pl. Petőfi: Alföld - alakrajz: Leggyakoribb formája egy-egy társadalmi típus megjelenítése. Gyakran a típusok rajzát az teszi líraian meleggé, hogy a költő közeli hozzátartozóját mutatja be. - életkép: Emberek vagy embercsoportok megjelenítése egy-egy esemény vagy jelenet keretében. pl. Arany: Családi kör. Műnemek Műforma

Líra Vers

Műfajok

Dal Epigramma Himnusz Óda Elégia

Verses epika

Ballada Eposz Elbeszélő költemény

Epika Próza

Dráma Párbeszédes forma vers vagy próza

Mese Monda Novella

Komédia tragédia

Regény elbeszélés

Életkép Jellemkép Ars poetica tájlíra