A TARTALOMBÓL: A rendõr mint arc . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 Újmódi mese . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 Soha többé forradalmat?!. . . . . . . . . . . . . 3 Az SZDSZ már a sajátjait is . . . . . . . . . . . 5 leszélsõségesezi ELSZÁLLTAK – Bajban van az SZDSZ! 5 Fodor Gábor is tervezne a Fidesszel. . . . . 5 Egy blokádozó olvasónk folytatná . . . . . . 6 A Morvai-jelenség . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 Amikor sutba dobjuk a Cosmopolitant . 13 Jé, Londonban angolul beszélnek?! . . . . 13 Gyónjon és vezekeljen nagyon sûrûn, . . 14 Katika! Szili Katalin megint feltalálta . . . . . . . . 15 a spanyolviaszt! Szégyenletes október . . . . . . . . . . . . . . . 16 Kopogtat az Elég! . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 Még egyszer Medgyessy Péterrõl . . . . . . 17 Mini forradalom Budapesten! Mi ellen is? . 18 „Jó nagy szarban vagy édes fiam!” . . . . . 18 Abszurdisztán szürke hétköznapjai . . . . 19 Morvai Krisztina ünnepi beszéde. . . . . . 20 a Corvin közben „Súlyos az SZDSZ nyilatkozata” . . . . . . 23 A liberális Orbán kurta föltámadása . . . 24 Tegyük fel... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24 Fekete hétfõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27
2Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!
Rendõrautók tömege Pest fõútján a hídtól egészen a Puskin moziig, ahol valamikor a Szegénylegényeket láttam – hogyan kell bánni a befogottakkal, valamiféle modernizált Bach-korszaki technikák jegyében –, de itt szorongtam a Psycho közben is – honnan jött az arctalan gyilkos… Most világos van és demokrácia, meg a/egy rendszerváltozás kissé nyirkos õszi színei. A rendõrautókkal átellenben mûködött valamikor a Landerer és Heckenast-féle nyomda, amelynek olyasféle termékei tartanak számot a történelmi emlékezetre, mint a Tizenkét pont és a Nemzeti dal. Nem beszélek hídfoglalásról, mert ha volt is, nem láttam ilyesfélét. Majd holnap olvasom a lapokban a végtelenül független hírlapírók sirámait, hogy vajh’, mennyien elkéstek a munkából, hogy vajh’, mennyibe is került a rendõrségnek a törvénytelen utcai akciózás eme újabb alvilági játszmája. Meg hogy vajh’, mely pártoknak is érdekük az utcára vinni a politikát, miután a parlamenti demokráciában ellehetetlenültnek érzik magukat. Meg a taxisok szóvivõjét: „Mi soha nem politizáltunk.“ Nem firtatom, hogy ki a demagóg, hogy ki és mennyire határolódik el és mitõl. Fotósokat látok és járókelõket. És rendõröket. Rohamrendõröket. Most látszik az arcuk, nem úgy, mint egy éve. Izzik bennük a gyûlölet. Az utálat. A szorongás. Vastagok, erõsek, duzzad bennük az energia. Egy alacsony asszony rámutat az egyikre: „Ennek nincs azonosítója…“ Nem ér hozzá, de a rendõr elkapja a csuklóját, látszik, mit sem élvezne jobban, mint eltörni. „Ez mind munkanélküli…“ – mondja hangosan a másik rendõr a társának, ólmozott kesztyûjével szerelvényét igazítva. Nem hiszem, hogy vol-
na bárki is, aki fel tudná sorolni, miféle erõszak-érvényesítõ eszközök vannak rájuk aggatva. Szemben egymással a polgár és az o erõszakszervezete. Az elõbbi otthon akar lenni ott, ahol él, az utóbbi egy degenerált rezsimet véd, mert mást nem tehet. Legalább élvezze. Élvezi is. A hatalmat, az erõ fölényét biztosan lehet élvezni. Hát az utálatét? A rendõrnõk: kis csutkába kötött haj, zsírosan fénylõ arcbor, beszûkölt pupilla, vastag ujjak a derékszíjba akasztva. Egy öregembert vesznek körül, nejlonzacskóját széttúrják, egy kis könyv a rovásírásról, ételmaradék. „Egyél belõle”, szól egy öregasszony a rendõrnõnek, az ránéz. Van neki anyja otthon? Elfordul egy fényképezõ úr felé, igazoltatja, „Nehogy eltörjön a személyi igazolványa!“ kedélyeskedik izzadva, szétsodorva a körbeállókat. Egyenruhás tömegek innen is, onnan is, túrják arrébb a népet, hangosbeszélõkbõl a kommunikációképtelenség zagyvaságai, „Önök egy nem engedélyezett rendezvényen vesznek részt…“, rendezvény, nincsen szavuk arra, ami itt van, azazhogy nincs. Egy rendõrosztag autóbuszba száll, könnygázszórójukkal egyszerre intenek az emberek felé, „Köcsögök”. Egy-két jelvény vad üzenetekkel: „Hajrá, Magyarország”, „Szebb jövõt”… Fölírom egy cetlire, amiket a járdára írva látok: „ÉBREDJ, FILISZTEUS!”, „NE FIZESD A REZSIDET / DÖNTSÜK MEG A REZSIMET!” Valaki rám szól: „Vigyázzon, uram, ezek szemében a toll a legveszedelmesebb fegyver…” El is teszem. Azt a szöveget nem is kell felírnom, amit még látok, úgysem felejtem el. A ferences templom falán ez áll: „KRISZTUS ÉL, KÖZTÜNK VAN.” Alexa Károly, irodalomtörténész
Az óriáskígyó a világon sehol sem érezte magát olyan jól, mint itt, ahol mindenki ínycsiklandóan kedves és készséges. Ezt bizonyítja, hogy kiment egy focimeccsre, ahol az ülések alatt kezdett garázdálkodni: azt képzelte, az emberek összefognak, és agyonverik. Hideg szívével melegen tapasztalta, hogy senki nem ordította a szomszédjának: Vigyázz, kígyó! Így hát némán falt fel egész sornyi szurkolót, akik még az anakonda gyomrában is arra gondoltak: Rá…tam, de a mellettem ülõk is. Kezdett idollá válni: a szabadság, függetlenség, az õszinte élet jelképe lett, néhány ultrabanda felvette a nevét: az együttes tagjai fekete pikkelyekben, sárga fogakkal hadonásztak a színpadon. Egy idõ múlva az anakonda beköltözött egy budai villába, de nem fizette ki a vételárat, ezért beperelték. A legjobb ügyvédet fogadta meg, aki szakértõ meghallgatását kérte. A szakértõ, miután az anakonda néhány haragosát eltette láb alól, bebizonyította, hogy a vevõ példás életet élõ lábatlan gyík, aki a légynek sem tudna ártani, nemhogy ezeknek, akik uzsoraárat kértek egy alapjában véve kígyóveremnek is alkalmatlan épületért. Az anakonda rövidesen úgy döntött, ott a helye a Parlamentben. Mire megválasztották, alig maradt ellenfele. Tanácsadói javaslatára nevet változtatott: Árva Nyuszika, állt a névjegyén. S mivel ateista volt, nem kérdés, hogy melyik pártot erõsítette. Forrás: Seszták Ágnes – Magyar Nemzet, 2007. december 3.
BECKSTEIN: EURÓPA KERESZTYÉN GYÖKERÛ ÉRTÉKKÖZÖSSÉG Az új bajor miniszterelnök, a CSU színeiben vezetõ Günther Beckstein a keresztyénség különleges szerepére mutatott rá Európa arculatának kialakításában. A vatikáni rádióban készített interjúban elmondta: Európa keresztyén gyökerû értékközösség. Elsõ külföldi útján Vatikánba megy október végén. Õ az elsõ protestáns miniszterelnöke Bajorországnak a háború vége óta, s ezzel a látogatással a katolikusoknak és a katolikus egyháznak jelezni akarja hitük iránti nagyrabecsülését és tiszteletét. Ugyanakkor azt várja, hogy a pápa sokkal erõsebben fogja majd a jövõben hangsúlyozni, hogy Európa identitásához a keresztyénség döntõ fontosságú. Kontinensünk ugyanis nem csak gazdasági közösség, hanem kulturális értékközösség is – tette hozzá az új bajor miniszterelnök. Protestánsként örül annak, hogy a katolikus egyház hazájában népegyház, mert ez áldás az országnak, s nagy szerepe van abban, hogy az egoizmust kordában lehessen tartani. (Jesus.de, 2007-10-18 – dr. békefy) Forrás: reformatus.hu
2
jó ha figyelünk
– avagy Meddig tart a zavargó csürhe, és mikortól kezdõdik az engedetlen polgár? – Már egy évvel ezelõtt is felmerült a kérdés a szocialista nagyváros öntudatos polgárában, hogy ezek után az ún. mûvelt világban vajon valaha is kirobbanhat-e még forradalom, hiszen a ma uralkodó mainstream (fõsodratú) (média)közbeszédben azonnal rásütik az emberre a szélsõjobboldali csürhe szóösszetételt, ráadásul ballib megmondó-embereink azonmód közlik velünk azt is, különben is jogszerûtlenül mentünk az utcára. Errõl az jutott eszembe, hogy vajon 1848-ban vagy 1956-ban jogszerûen mentek az utcára az emberek? Azokban a történelmi idõkben vajon mit szóltak volna ahhoz, ha az akkori rendõrségi fõ hallja kend aszongya, hogy méltóztassanak mán lefáradni az utcákról, mert aránytalanul feltartják a közlekedést? Ma szegényebbek lennénk két forradalommal és szabadságharccal? Közröhej. Újra csak felmerül az emberben a kérdés, az állam polgára vajon hogyan küzdhet, milyen jogi eszközöket vehet igénybe egy olyan hatalom ellen, amely magát önkényesen a jog fölé helyezte? Ráadásul unos-untalan azt akarják elhitetni velünk, próbálják bemagyarázni nekünk, hogy majd õk megmondják, mi a helyes és mi nem. Ugyanakkor megfigyelhetõ az is, mennyire elkényelmesedett a mai gyökértelenné tett társadalom, ahol lassacskán már közösségek sincsenek, vagy legalábbis elenyészõ számban, azokat is megpróbálják tönkretenni. Miért? Pontosan ezért. Azért, hogy az emberek ne tudjanak, de fõként most már ne is akarjanak együtt mozdulni, ha kell. És mikor kell? Akkor, amikor tömeges méreteket öltött a hatalom által a polgár zsebébe való turkálás a lóvéért, mégpedig könyékig való mélységekben. Lassacskán már ott tartunk, hogy az sem illendõ, ha felemeljük a hangunkat nem tetszésünk okán, mondván, egész biztos, hogy valakinek ráhágunk a tyúkszemire, tutti, hogy valakinek vagy valakiknek sértjük az érdekeit. – És akkó’ mi van? Ki nem szarja le? – kérdezhetné az utca egyszerû embere. Csak a kivételezetteknek jár az érdekérvényesítés? Nézzék meg, Magyarország ma gyakorlatilag szakszervezetmentes övezet. Egyedül az olyan helyeken tudnak valamit elérni, ahol monopolhelyzet vagy olyan közszolgáltatás van, ami mindenkit érint, lásd a mozdonyvezetõk a vasútnál. Ha nem veszik fel a munkát, egyszerûen nem megy a vonat és kész. De térjünk vissza eredeti kérdésünkhöz. Képzeljük el, mondjuk két-háromszáz év múlva mit fognak tanulni történelem órán jó ha figyelünk
majd a nebulók? Volt a Rákóczi-féle affér, jött ’48, aztán ’56, az Erzsébet-hídi csatá (ka)t, az ötvenedik évfordulót maximum már csak, mint valamiféle zavargásokat fogják tanulni, aztán, mintha elvágták volna? – Forradalom? Szabadságharc? Ugyan kérem! Csak a szélsõjobboldali csürhe ment az utcára, levezetni a fölös feszültséget. – halljuk majd az akkori Havas-féle médiaiskolából kikerült televíziós mûsorvezetõktõl. De tényleg! Mikortól beszélhetünk forradalmi helyzetrõl? És kimondja meg, ki mondja ki, hogy eleddig tartottak a zavargások, innentõl kezdõdik a polgári engedetlenség, innentõl meg már forradalom van? Néztem az ’56-ról szóló filmeket, és a résztvevõk közül többen is azt mondták, tudtuk, hogy történelmet írunk. Márpedig szélsõséges csürhék alkalmankénti zavargásaival nem nagyon lehet történelmet írni, arra darab idõ múltán már nem is emlékeznek az emberek. A legutóbbi megmozdulás apropójául szolgáló, annak idején – és ez ma már bizonyított – a Szabad Demokraták Szövetsége által szervezett, és az egész országra kiterjedõ, ún. taxisblokádra viszont mindenki emlékszik még ma is. Az biztosan be fog kerülni a történelemkönyvekbe, hiszen majdhogynem belebukott az akkor kamikaze Antall-kormány. A szálak persze messzebbre nyúlnak, a jelek távolabbra mutatnak, mint ahogyan azt elsõre gondolnánk. Igen, itt is visszaköszön az öreg Csermanek hagyatéka. A Kádár-rendszer alapozta meg ezt a mai „polgári közönyt” a „has tele, pofa alapállásban” mentalitás össznépi gyakorlattá tételével. Ahogyan azt a nép ajkán született bölcs mondás is tartja: „A boldog rabszolgák a szabadság legádázabb ellenségei.” Bizony kedves barátaim, a mai Magyarországon pontosan ez képzõdött meg. A kerítést ugyan lebontották, állítólag már szabadok is vagyunk. Mi pedig itt állunk a birtok határán, mehetnénk tovább, minden további nélkül, egy új, egy szabadabb, egy jobb életet biztosító jövõ felé, végképp magunk mögött hagyva a múlt minden keservét és szenvedését, megtehetnénk azt a bizonyos elsõ lépést a szabadság felé, mi azonban mégsem moccanunk. Egy tapodtat sem. Csak állunk, mint lólány álma a hideg vízben. Földbe gyökerezik a lábunk, mert amikor visszatekintünk a hátunk mögé, csak egykori rabszolgatartóinkat látjuk, akik kezükben a lovaglóostorral, ugyanolyan kajánul vigyorognak, mint annak idején. Vigyoroghatnak is, hiszen minden az övék! Még mi is! Még most is!
És õk tudják ezt! A „boldog rabszolgák” sokaságát pedig megbabonázza a látvány, és a birtokelhagyási tilalom pavlovi reflexként mûködõ parancsa valahol belül, lelkük legmélyén megszólaltatja azt a bizonyos csengõt, amire a kutya elkezd nyálazni, az engedelmes proletárban pedig tudatosul, hogy eddig és ne tovább! Modernkori „Stockholm-szindróma”, ahol a túszul ejtett, a fogva tartott, „beleszeret” elrablójába. Sõt, a volt szocialista országok közül talán egyedüliként, itt nálunk mi ennél tovább is mentünk egy aprócska lépéssel, mi már egyenesen elképzelhetetlennek tartjuk az életünket a kizsigerelõ zsarnok és derék asztaltársasága nélkül. Nem számít, ha két szót nem tud kinyögni egybefüggõen! Nem számít, ha akkora balfasz, hogy félidõben meneszteni kell! Nem számít! Mi majd szépen, olajozottan és zökkenõmentesen beültetünk – de legalábbis szó nélkül hagyjuk, hogy helyettünk mások beültessenek – a helyére egy zsarnokot, aki, ha ma is élne és virágozna a Sztahanovista-mozgalom, minden bizonnyal jócskán túlteljesítené a tervet a nép kizsigerelésében! Mindez nem számít! NEKÜNK AKKOR IS ÕK KELLENEK! ÉS VELÜK EGYÜTT A MINDENT MEGSZÉPÍTÕ MÚLT NOSZTALGIKUS ÉRZÉSE! JÓLÉT, BÉKE ÉS NYUGALOM! A vagyontalanná tett és végletekig eladósított társadalom a dzsentrivilágon is túltesz vircsaftban, így mulat egy magyar, még gázt is adunk a lejtõn lefelé, amikor a szakadék felé rohanunk. Eszünk ágában sincs lecserélni a sofõrt, ha pedig valaki szóvá meri tenni, hogy mást kéne a volánhoz ültetni, vagy netalán tán itt lenn most mán az ideje, hogy rálépjünk a fékre, hogy az urbánus frazeológia ide illõ szakkifejezését használjam, satuznunk kéne most mán, szóval, ha valaki mög talál szólalni a józanész mellett érvelve, egybõl szélsõségesnek nyilvánítják, és a sarokba állítják! Rossz kisfiú vagy rossz kislány! Ejnye-bejnye! Nekünk nem parancsol senki! De nem ám! Annak idején hiába próbáltak figyelmeztetni minket hozzáértõ emberek, nem biztos, hogy jó dolog az egyik uniót azonmód felcserélni egy másikkal! Kéne tán egy kis szünetet tartani, amíg magunkhoz térünk, vagy valami. Hallgattak rájuk? Nem! Most itt van az eredmény, ismét csak a városi szóhasználat megfelelõ terminus technikusát idézem: „Szívunk, mint a torkos borz!” Most, hogy bébocsátást nyertünk a nagyságos és fényességes Európai Portára, igaz, a cselédlépcsõn át csak a mosókonyháig jutottunk, no de hát ez is valami, mégis csak 3
bent vagyunk, most meg nem tetszenek a házirendben foglalt viselkedési normák. Idézzük ide, a legutóbbi hídi csata apropójából megrendezett sajtótájékoztatóról szóló tudósítás egy részét: „1. A sajtótájékoztató legkiemelkedõbb szónoka a Nemzeti Jogvédõ alapítvány egyik alapítója, Dr. Grespik László volt, aki elmondta, hogy a 2002. december 15-én beindított Bukta és társai kontra Magyarország ügyben megszületett a döntés 2007. július 17-én a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróságon, Dr. Grespik László teljes gyõzelmével! Ezen ítélet értelmében az az elõre be nem jelentett - engedély nélküli! spontán tüntetés, amely mindvégig megõrzi BÉKÉS jellegét, NEM OSZLATHATÓ FEL! Mivel a Magyar Kormány nem fellebbezte meg a Strasbourgi ítéletet a rendelkezésére állt három (3) hónap alatt, az ÍTÉLET JOGERÕRE EMELKEDETT! A Magyar Alkotmány 7. paragrafusának 1. bekezdése értelmében a nemzetközi jogszabályokat elfogadja a Magyar Állam, és ezek felülbírálják a magyar szabályozást, AZ ALKOTMÁNYT IS! Ennek megfelelõen módosítani kell a Magyar Parlamentnek a Gyülekezési Jogról szóló Törvényt, és módosítani kell a BM rendeletet is, HALADÉKTALANUL!” Az Európai Unióhoz történõ csatlakozás kapcsán többé-kevésbé, inkább kevésbé, néha lehet hallani olyan hangokat, miszerint hazánk bizonyos mértékben lemondott a függetlenségérõl. Hát kérem tisztelettel, nem bizonyos, hanem teljes mértékben lemondott, hiszen ahogy a fentiekben szó volt róla, most mán nem mi dirigálunk, hanem a külhoniak, az uniós jog felülbírálja a hazai törvényeket, még az alkotmányt is. (Boldogabb idõkben azokat, akik efféle helyzetek megképzõdéséhez érdemben is hozzájárultak, felnégyelték, vagy karóba húzták volna, azzal az indokkal, hogy hazaárulók! 4
Ó boldog emlékezetû Szent Korona tan, hol vagy most, merre jársz?) Mindezek fényében, hogyan viszonyuljunk akkor ahhoz a kérdéshez, hogy meddig számítunk lázongó szélsõjobboldali csürhének, és mikortól tekinthetnek ránk úgy, mint mondjuk egy polgári engedetlenségben aktívan, tevõlegesen résztvevõ szavazópolgárra? Idézzünk ismét a sajtótájon elhangzottakból: „…Emellett joga van a tüntetõnek (tüntetõ az, aki politikai nézetét fejezi ki a tiltakozása alkalmával, ellentétben a zavargóval, aki rombolni megy az utcára!!!) passzívan ellenállni az intézkedõ rendõrnek, amikor a spontán jogszerû tüntetésen õrizetbe kívánják venni! A szabálysértés címen történõ vád nem állja meg a helyét tehát, hiszen a spontán tüntetõ NEM SÉRT TÖRVÉNYT ÉS JOGOT, pusztán politikai véleményét fejezi ki békés módon!!!” Úgy tûnik, a hiteltelenné vált politikum ma már nem tudja, de talán korrektebb ha úgy fogalmazunk, nem is akarja felvállalni a társadalom igényeinek képviseletét. Persze ez így túl általánosan hangzik, de mi mást mondhatna a nép egyszerû gyermeke, amikor azt látja, hogy a végsõ elkeseredésében utcára menõ emberekkel a politikai osztály részérõl senki sem hajlandó közösséget vállalni, sõt, azt még el is ítélik, ugyanakkor meg a politikai hadszíntér egyik felérõl kezdeményezett jogi tökölõdéseket a másik térfélrõl azonmód igyekeznek ellehetetleníteni és hiteltelenné tenni? Egy helyben topogunk, mint a szarógalamb. Ez ám a haladás eftársak! Tovább elõre a magáncocializmus és a reform- diktatúra útján. Ez talán még az öreg Csermaneknek is tetszene. Az eredetileg feltett kérdésre azonban ez idáig még mindig nem adtunk választ. Mi-
kortól tekinthetõ egy helyzet forradalminak, mikortól lesz valaki az engedetlen és lázongó szélsõjobboldali csürhe szektájának oszlopos tagjából polgárilag engedetlen honfitársunk, vagy ne adj’ Isten, mikor emelkedik a forradalmár vagy szabadságharcos magasztos állapotába? És legalább ilyen fontos kérdés az is, hogy a jövõben – a pártállami kapcsolatrendszerbõl fakadóan kiépült posztkommunista médiahálózatnak köszönhetõen – egyáltalán eljutunk-e majd, eljuthatunk-e majd valaha is egy ilyen helyzetbe? Félreértés ne essék, én nem arra buzdítok, hogy szítsunk népfelkelést vagy polgárháborút, hiszen a forradalmak is általában vérrel és áldozatokkal járnak. Nem! Én pusztán felvetettem egy kérdést. Mégpedig azért, mert úgy vélem, hogy a társadalomnak a zsarnokság és az elnyomás elleni egészséges önvédelmi reflexét próbálják meg most önkéntes mérvadók seregei hathatós médiamanipuláció segítségével a végsõkig legyengíteni. Mert amikor anyagilag ellehetetlenítenek egy társadalmat, ott az esetek nagy többségében mûködésbe lép egyfajta immunrendszer, amely meggátolja azt, hogy a nemzet lelkét is megtiporják, gerincét ketté törjék. Úgy tûnik, csak itt nálunk állt elõ afféle hungarikumként valamiféle sajátos helyzet, melyben a napi megélhetés mára már hitelekbõl finanszírozott kényelmét nem vagyunk hajlandók feladni, holmi közösségi eszmékért. Csipszet majszolva és ámerikai cukros vizet hörpölgetve meredünk a képernyõre órák hosszat, a Való Világot fürkészve, de arra, hogy mi történik a valóvilágban, tõlünk talán pár száz méterre, lassan a kutya sem kíváncsi. Pedig a szörnyetegek már az ajtónkon kopogtatnak. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
jó ha figyelünk
Ha az SZDSZ képtelen megváltozni, ne csodálkozzon, hogy a jóslatok valósággá válnak, s megalázó körülmények között fog kibukni a Parlamentbõl Közép-Európa hajdan legerõsebb liberális pártja. Novák Elõd, a forradalmat játszó szélnemzetiek frontembere reggeli csúcsban elõadott Erzsébet-hídi dobszólója kétségkívül izgalmas performansz volt, de történtek még fontos dolgok tegnap. Megjelent például a Tárki legfrissebb közvélemény-kutatása, amely a Fidesz és az MSZP közötti különbség stabilizálódását mutatta ki. Minket most azonban nem a két nagy párt, hanem az SZDSZ érdekel. Soha nem fordult elõ ugyanis a rendszerváltás óta, hogy a párt ilyen rossz, egy százalékos eredményt érjen el. Nincs igazuk azoknak a liberális reménykedõknek, akik mérési hibára gyanakodnak: a biztos szavazó pártválasztókon belül az SZDSZ júliusban és szeptemberben két-két százalékot teljesített az intézetnél. A magyar politikai elemzõk doyenjétõl, Kovács Lászlótól per-
Annyira naívnak képzelik a civileket, hogy felhívást tettek közzé: üzletet akar az SZDSZ kötni a Civil szervezetekkel. Az eddigi hasonló üzletkötésekbõl nem igazán jöttek ki jól a civil szervezetek. Olyan pénzügyi átverések történtek – igaz: nem az SZDSZ pártja részérõl -, hogy nyöghették a civilek az adósságot. Ezért aztán óvatosak a civilek. Lehet, hogy el sem mennek – vagy csak kíváncsiságból, de nem üzletkötési szándékkal – az SZDSZ meghívására. Bajban van az SZDSZ! Meg akarják határozni még azt is, hogy ki legyen a FIDESZ
sze tudjuk, nem közvélemény-kutatást kell nyerni, hanem választást, és egyáltalán nem gondoljuk, hogy máris lefõtt a kávé, de néhány dolgon érdemes eltöprengeni. A tartósan parlamenti küszöb alatti eredmény elõször is Kóka János kudarca: nem látszik, mitõl is érne el egy-két éven belül tíz százalékot a párt. Most ugyanúgy az életbemaradásért megy a harc, mint az elmúlt években bármikor. Azzal a különbséggel, hogy a politikailag elhasználódott, zûrös üzleti ügyekkel megsebzett (lapunk ellen két pert is elveszítõ) Kóka János az elmúlt évek intenzív pumázása után a magyar közvélemény szemében egész egyszerûen hiteltelen. Egyelõre az sem világos, mitõl is emelkedne népszerûsége a GKM-tõl való megválása után. Az SZDSZ talpasai eddig hiába vártak az elnökválasztási kampányban beígért új lendületre, szervezetépítésre, Kóka János nem csillogtatta az üzleti életben állítólag komoly eredményeket elérõ tudását. Az SZDSZ-nek politikailag terhelt jelenlegi elnökén túl másik gondja, hogy potenci-
elnöke. Persze, fõleg azt, hogy ki ne legyen a FIDESZ elnöke. Nahát! Nem kellene inkább a saját házuk táján söprögetni? Bajban van az SZDSZ! Be akarják húzni a csõbe a magyar népet. Próbálkoznak ezzel is, azzal is. Most, éppen a civilekkel próbálkoznak. Nem tetszik nekik, hogy a magyar értelmiség – nem a kormányelitnek nevezett bandára gondolok – létezik és már a nép is gondolkodik. Úgy tetszenek gondolni, hogy azzal a magyar nép bizalmába lopták magukat, hogy szétverték az egészségügyet: Hiszen, amihez nyúlnak, vagy csak meg-
Az Orbán nélküli konzervatív-liberális Fidesz lehetne az SZDSZ partnere kommentálta Fodor Gábor Horn Gábor szavait, aki elképzelhetõnek tartana egy Fidesz-SZDSZ-kormányt. Fodor szerint az Orbán elleni vagyonosodási vizsgálat bejelentése nem volt szerencsés. A Szabad Demokraták Szövetségének volt elnökjelöltje nem kívánta érdemben kommentálni Horn Gábor ügyvivõ pénteki kijelentéseit. Pártja mindig partnere programja alapján kötött koalíciót és eddig a szocialisták elképzelései álltak a legközelebb hozzájuk mondta. Horn Gábor pénteken egy internetes portálnak adott interjújában arról beszélt: az SZDSZ be van szorítva abba a szerepbe, hogy csak az MSZP-vel tud szövetségre lépni. Fodor azonban úgy gondolja, hogy egy következetes konzervatív párttal az SZDSZ-nek lenne mit keresnie a parlamentben, vagy akár kormányon is. Azt is el tudná képzelni, hogy egy Orbán Viktor nélküli konzervatív-liberális erõ az SZDSZ szövetségese legyen. jó ha figyelünk
ális szavazóinak jelentõs része makacsul elkerüli. Hiába van ugyanis állítólag 13 százalék körül a liberális értékeket vallók száma, ha a párt a tõle megszokott doktrinerség miatt képtelen õket megszólítani. Erre a legjobb példa Horn Gábor szabaddemokrata ügyvivõ stop.hu-nak adott interjúja. A politikus által még öt-hat százalékra becsült biztos bázison kívül hét-nyolc százaléknyi lehetséges SZDSZ-szavazóval számolt, szerinte ezek nagyobb része a Fidesznél van. Majd néhány mondattal késõbb hozzátette: az „Orbán Viktor vezette Fidesz nem szalonképes”. A mondattal sikerült leszélsõségeseznie még azokat is, akikre saját bevallása szerint számítana a párt. Ez az intoleranciába hajló dölyfösség lett mára a valahai rendszerváltó párt legmeghatározóbb sajátossága. Ha az SZDSZ képtelen megváltozni, ne csodálkozzon, hogy a jóslatok valósággá válnak, s megalázó körülmények között fog kibukni a Parlamentbõl Közép-Európa hajdan legerõsebb liberális pártja.
érintik, az mind tönkre van ítélve önök részérõl! Bajban van az SZDSZ az MSZP-vel együtt. Bajban van az SZDSZ és ki akar táncolni a felelõsség alól! Sõt! Meg akarja osztani az egészségügy szétverésének felelõsséget a FIDESZ vezetésével. Nem tudja. Tetszenek tudni, ha a FIDESZ önökkel szövetségre lépve vállalná ma a kormányzást, akkor minden országgyûlési képviselõ megtanulna örökre kirepülni a parlamentbõl; és nem csak úgy elszállni, mint most, önök! Bajban van az SZDSZ, mert úgy gondolom, hogy az APEH
Forrás: Ablonczy Bálint
az õ korrupciós ügyeiket is vizsgálni fogja. Medgyessy Péterben legalább volt annyi tisztesség, hogy felhívta rá a figyelmet! Emlékeznek? Úgy tûnik számomra, hogy fel kell hamarosan oszlatni az országgyûlésnek önmagát. A magyarok pártok nélküli kétkamarás parlamentet akarnak a Szent Korona nevében! A magyaroknak nem tetszik a jelenlegi Alkotmány sem! Az SZDSZ vezetése és tagjai elszálltak, mint a madár.
Szõnyi Bartalos Mária
Hangsúlyozta: minden olyan párttal együtt tudnak mûködni, amellyel hasonló a Magyarországról alkotott képük. A liberálisok volt elnökjelöltje a Fidesz kapcsán kitért arra, hogy minden jó szándék mellett olyan látszatot keltett az Orbán Viktor ellen indított APEH-vizsgálat, mintha azt a kormánykoalíció kezdeményezte volna. Fodor Gábor véleménye szerint szerencsésebb lett volna, ha egyúttal a kormány vezetõinek vagyonosodását is vizsgálnák. Nyakó István, az MSZP szóvivõje az úgy nyilatkozott, hogy az MSZP-nek 2010-ig szóló megállapodása van az SZDSZ-szel. A párt vezetõ testületeinek napirendjén nem szerepel, hogy 2010 után kivel folytassák a kormányzást. Horn Gábor nyilatkozatával kapcsolatban közölte: az SZDSZ-es politikus nem az MSZP-nek címezte mondandóját. A szóvivõ szerint a legilletékesebb ebben az ügyben Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke, akirõl meghatározó magyar és külföldi orgánumok is úgy vélik, hogy az Orbán Viktor utáni Fidesz vezetõje lehet. fn.hu
5
Tanulságok és megszívlelendõ tanácsok a hídblokáddal kapcsolatban. Elõször is szeretnék köszönetet mondani mindenkinek aki eljött, aki fontosnak tartotta hogy személyesen is jelen legyen, részt vegyen a tüntetésben, aki nem ijedt meg a média szélsõséges gyulöletkampányától és acsarkodásától, valamint nem csak a fotelben ülve rázta az öklét a kormányra, hanem szavak helyett/mellett a tettekel is síkra szállt. Én úgy gondolom, hogy sikeres volt ez az összejövetel! Amit megígértünk, azt megtartottuk. A levitézlett elit fél tõlünk, rohamrendõröket küldött ellenünk. Órákon keresztül futtattuk a 40 kilós páncélzatban izzadó rohamrendõrséget, és igazából nem tudtak mit kezdeni velünk, csak a „fõkolomposokat” (ismertebb arcokat) kapcsolták le (De 10-12 óra elteltével õket is kénytelenek voltak szabadon ereszteni, hiszen nem bûnözõk). A rendõri felvonulás több tízmillióba került. Mi ez, ha nem gyõzelem? Menet közben, illetve az események folyamában több taktikai ötlet és észrevétel is eszembe jutott, amivel megnehezíthettük volna a rendõrbunkók dolgát, valamint több tanulságot is leszûrtem. Mivel nem vagyok egy közismert személyiség, aki a szavaival hatni tud egy nagyobb tömegre, ezért nem volt lehetõségem ezek véghezvitelére. Viszont szeretném ezeket veletek megosztani, hátha a késõbbiekben hasznunkra válnak ezek, és sokkal (ön)szervezettebbek lesznek a csoportjaink. De elõször is! A demonstráció célja NEM az, hogy ettõl majd a kormány jól lemond!! Aki ezt gondolta, az kicsit buta, vagy csak nagyon naív. Persze igaz, Nyugat-Európában tényleg jelentéktelen semmiségekért hajlamosak miniszterek, sõt akár egész kormányok lemondani, de hát itt közel sem ez a helyzet! Itt ezek a paraziták a kisujjukkal is addig kapaszkodnak a bársonyszékhez, amíg ólomcsõvel rá nem verünk egyet!A demonstráció egyetlen esetben vezetne a kormány lemondásához: ez pedig akkor történne, ha a rendvédelmi szervek (testületileg!) mellénk állnának, mert rájönnének, hogy nem mi vagyunk az állam ellenségei, hanem azok, akik 17 éve folyamatosan tönkreteszik azt! De lássuk be, ez manapság elképzelhetetlen. Tehát a tüntetéseknek (jelen alapállás szerint) nem a közvetlen kormánybuktatás a célja, hanem a folyamatos figyelemfelkeltés és -felhívás, az állandó jelenlét, a meg nem alkuvó kitartás! És ha ez folyamatos és bénító jellegu marad, akkor talán az urak is elkezdenek fészkelõdni a székükben, talán Brüsszelbõl is idenéznek, hogy miért történik mindez, és így közvetett módon megtörténhet a kormány bukása!!! Ezután meg már csak rajtunk múlik, hogy ezt az egész aberrált 6
rendszert leszavazzuk, és teljesen újat építsünk ki helyette, a nulláról! Az ehhez vezetõ út tehát a folyamatos illetve megújuló blokádok, hídlezárások, a hatalom (és a rendõrbérencei) minden módon való zaklatása!!! Ha ok folyamatosan zaklatnak minket az ocsmány szennymédiájukkal, az undorító hazugságaikkal és gyalázkodásaikkal, akkor mi meg zaklassuk oket így! Egy ilyen blokád lehet, hogy nem tartható fenn egész nap, vagy napokon keresztül. Bár lehet váltani egymást, hazamenni ebédelni, és újra visszajönni. De a lényeg, hogy ezt a blokádot újra és újra létre kell hozni! Ha más nem, mondjuk minden egyes szombaton, hétköznap nem érnek rá annyian (Kuruc.info: Igaz, de szombaton azért nem akkora a forgalom reggel. Amúgy pár órára nagyon is sokan ráérnének). Az ávósok is nyugodtan készülõdjenek rá minden egyes héten, akár írják be elore a naptárjukba. És hogy mitõl lenne ez különb, mint a heteken át tartó Kossuth téri piknikezés? Mert folyamatos „veszélyforrás”, hiszen ha csak egy pillanatra is lankad a rendõrbarmok figyelme, a járdákon való ácsorgásból pillanatok alatt újra az út közepén teremhetünk, újabb blokádot létrehozva. tehát folyamatos készenlétet és mozgósítást igényel az ávósok részérõl, állandóan követniük kell a mozgásunkat, nincsenek annyian, hogy sorfalat álljanak az Erzsébet hídtól a Keletiig, tehát nem hagyunk nyugtot nekik. Egyébként megjegyzem, a Kossuth téri gyülekezésekbõl is sokkal több lehetett volna pikniknél, ha a nagyszámú tüntetõ egyszerre megindul a Parlamentbe, és kieszközölnek némi „számonkérést” a bent lévõ urakon... Nincs az az Isten, ami megállított volna több ezer, tavaly õsszel még több tízezer embert, és ez igaz az utcai tüntetésekre is! Ha folyamatosan fenntartjuk a blokád(közeli) hangulatot, azt a hatalom csak egyetlen módon akadályozhatja meg: lezárja az egész Kossuth Lajos utca – Rákóczi utat! De hiszen ekkor megvalósulhatna Demszkij elvtárs nagy álma is: füstmentes lenne a belváros!! :) Aki pedig elkezd sipákolni a folyamatos rendõri készenlét és a rongálások (amely céltalan jellegüknél fogva tényleg elítélendõk!) óriási költségeirõl, azoknak elegendõ csak annyit mondani, hogy vessék össze ezeket a 17 éve (vagy régebb óta) regnáló bûnözõ, korrupt, csaló politikai elit tolvajlásaival és rombolásaival, és innentõl kuss legyen! Egyébként egy nap alatt többet ellop a rezsim a rendõri mozgósítás költségeinél, ezt legalább nem lophatják el... Ez tehát a továbbiakat illetõ elképzelés. Újra és újra, hétrõl hétre megújítani a
blokádot, nem lankadni, a hatalom szerveit folyamatosan zaklatni! Kérem a kuruc.info munkatársait, hogy járjanak élen ezek hirdetésében és megszervezésében (a mostani sikeres „referencia” fényében), jelöljenek ki egy napot a héten, amikor minden alkalommal eljátsszuk ezt az egyre tehetetlenebb rendõrbérencekkel, például a szombatot. (Még meggondoljuk – a szerk.) És most következzenek az elején említett tanácsok, gondolatok, tanulságok: 1. Mivel a hídfoglalás kézzelfogható vezetéssel, ha úgy tetszik vezéralakkal nem rendelkezett (érthetõ okokból a kuruc.info munkatársai nem fedhették fel kilétüket), az oszlatás megkezdése után a tüntetõk csoportjai a saját fejük után mentek, vagy pedig ötlettelenül toporogtak arra várva, hogy valaki mondjon valami iránymutatást. Fel kell készülni arra, hogy ez a továbbiakban is így lesz, nem lesz senki, aki vezéregyéniségként irányt mutat, vagy ha mégis, arra azonnal rámozdulnak a rendõrbérencek, és elviszik. De enélkül is lehet szervezõdni! Már induláskor konkrét terveket kell kidolgozniuk az együtt mozgó csoportoknak, társaságoknak, scenariokat kidolgozni, hogy bizonyos helyzetek, oszlatások, terelések bekövetkezésekor mi legyen a teendõ, merre tovább. Ekkor nem lesz tanácstalan senki, még konkrét vezetés, útmutatás hiányában sem, hiszen mindig tudni fogja, hogy bizonyos helyzetek bekövetkezésekor merre, mely irányban vonuljon tovább. 2. Az egész összejövetel célja a rendõri erõk folyamatos mozgásban tartása. Egy konkrét hídlezárást könnyen megszüntetnek, de amikor folyamatosan vonulniuk kell, üldözni a tüntetõket oda-vissza, az már igencsak megterhelõ nekik. És eközben az ostobák saját maguk állják el a forgalom elõl az utat, ahogy most is tették. Szóval a hangsúly nem a csúcsforgalom megcélzásán van, hanem a rendõri erõ fárasztásán, amelynek mozgásba lendülése úgyis megoldja helyettünk mindezt (ezért alkalmas a szombati nap is – az Erzsébet-hídon amúgy is folyamatos a nagy forgalom!) 3. Az embertömegnek EGYÜTT KELL MOZOGNIA! Ha szétforgácsolják a létszámot az oszlatások, az onnantól már nem zavar sok vizet. Ez az eddigi tüntetések, oszlatások tapasztalata. DE!! Ilyenkor a szétforgácsolódott kisebb csoportoknak vissza kell szivárogniuk, újra kell gyülekezniük! Épp ezért fontos a fentebb említett elõzetes tervezés, hogy ilyen esetekben merre induljanak és gyûljenek össze a csoportok. És onnantól minden kezdõdik elölrõl, egészen addig, amíg meg nem unjuk! (nem fogjuk!) :) 4. Nem baj, ha a rendõri erõk kiszorítanak minket a Rákóczi útra, vagy akár egészen a jó ha figyelünk
Keletiig, és ott szétforgácsolódnak a csoportok! Sõt, éppen ez a cél! Ugyanis amikor már messzire kerültek a hídtól, kisebb csoportokban oldalról kerülve újra vissza lehet szivárogni a hídhoz gyors ütemben (gyülekezõ legyen a Ferenciek terén), és onnan újrakezdeni az egészet. És így tovább. 5. Azért kell együtt maradni, még a fotóshiénák kereszttüzében is, mert a tavaly októberi eset óta a rendõrállatok már nem mernek nyílt színen, kamerák elõtt ütlegelni, brutálisan viselkedni. Naná, akkor azonosító nélkül õrjönghettek a vadbarmok, most már viszont kötelezõ ezek viselete. Oszlatáskor, rendõri rohamkor ne mászkáljon senki egyedül vagy kettesben félreesõ, kietlen utcákon, mert ha a rendõrállat tudja, hogy itt nem (nagyon) látják, akkor nem fogja vissza magát! térfigyelõ kamerákban ne bízzatok, hiszen egy esetleges brutalitáskor úgyis épp „el lesznek romolva”! Minimum 3, de inkább 4-5 fõs csoportokban vonuljatok, és soha ne hagyjátok védtelenül társaitokat! 6. Ha a rohamrendõrök elkezdenek futni, nem kell rögtön 500 méterre menekülni! Csak az út közepén ne menjetek, a járdán attól még nyugodtan közlekedhettek. Miért ne? Nem követtetek el semmilyen bûncselekményt, törvénysértõ magatartást! Közterületen álltok! Különben is, békés Bivalybasznád-alsói polgárok vagytok, fogalmatok sincs mi ez az egész, meg hogy egyáltalán ki az a Kúrcsány vagy mi... Csak éppen erre sétáltatok, azt talán csak nem tilos!? A rohanó rendõrdroidok különben sem azért rohannak, hogy majd jól szétverjenek titeket (kamerák kereszttüzében nem merik!), hanem mert új helyre vezényelték õket. 7. Ilyenkor nem baj ha rohamdroidok elrohannak mellettetek és mögéjük kerültök. Legalább könnyebben vissza tudtok szivárogni. Mi is így tettünk a társaimmal. 8. Az ilyen blokádokat, hídlezárásokat nem kell bejelenteni. Mert ezek nem tüntetések. Egyszerûen csak ott állunk a járdán és várakozunk. Semmi törvénybeütközõt nem teszünk. Gyülekezés meg csoportosulás? Meg skandálások? Akkor miért nem lõnek be az ávósbarmok pár könnygázgránátot a japán turistacsoportok közé, azok is sokan gyülekeznek, csoportosulnak, ráadásul folyamatosan sipítoznak is! :) Nem kell bemenni az úttestre, mert erre már ugranak
az ávósok. Csak várakozni a járdán. És ha esetleg lankad az ávósok figyelme, akkor lehet egyszerre „betévelyegni” az útra. 9. A telefonban mindenkinek legyen eltárolva a Morvai Krisztina-féle Civil Jogászbizottság és a Gaudi-Nagy Tamás-féle Nemzeti Jogvédõ szervezet elérhetõségei! Ha bármi rendõrségi brutalitást tapasztaltok, vagy a rendõrállatok veszélyeztetik a testi épségeteket, azonnal hívjátok ezeket, ráadásul fennen hangoztatva. 10. Mindenkinél legyen védõfelszerelés az esetleges könnygáztámadás ellen, ha más nem, legalább egy törülközõ és tiszta víz, mert könnygáztámadáskor nedves törülközõt a szájra/orra szorítva jobban lehet lélegezni. Ez is tapasztalat. (Kuruc.info: nappal, sok járókelõ és turista jelenlétében nemigen mernek könygázt sem bevetni, szerintünk ilyenkor felszerelés sem kell...) 11. Nagyon ajánlatos módszer, nekem nagyon bevált! Amikor a rendõrök sorfalat állnak, de nem oszlatnak, egyszerûen oda kell menni eléjük, és sötéten, vádlón, mereven a szemükbe nézni. Nem kell ordítani, nem kell szidni a kurva anyját, de még azt sem kell mondani, hogy „milyen magyar ember vagy te!?”, hanem egyszerûen csak nézni, szótlanul. Kerülni fogja a pillantást. Ha nem azonnal, akkor kicsivel késõbb, de nem szabad ráhagyni. Folyamatosan keresni kell a szemkontaktust, keresni kell a tekintetét. Ezt nem bírják. Ha elég sötét tekinteted van, talán még kicsit be is paráznak!:) Voltak lélektelen, igazi rendõrbunkók, akik csak grimaszokat vágtak és kinevették az embereket, ezekkel talán foglalkozni is kár, ezek lelkiismeretlen, lélektelen „emberek” (inkább droidok). Egy szebb korban még tudták, hogyan bánjanak el az effélékkel... Azokra kell rászállni, akikrõl már eleve lerí, hogy semmi kedve itt állni, rosszul érzi magát, ha tüntetõket kell oszlatni, vagy ha anyázzák. Na ezek aztán nagyon nem tudják állni a nyílt, õszinte tekintetet, forognak, lehajtják a fejüket, stb. Ezekre kell rászállni. 12. Nagy szerepe lenne a Magyar Gárdának! Gondolom nem (csak) azért jöttek létre, hogy véradások, parádézások legyenek a legfõbb eredményei. A Magyar Gárdának kéne az igazi rendfenntartó erõvé válnia, amelyben valóban megbízhat a magyar ember, a hitelét vesztett rendõrség után. Ahogy október 23-án, a gyönyörû Corvin közi meg-
emlékezés biztosításakor tették. Ott biztos, hogy senki nem félt attól, hogy atrocitásnak lenne kitéve a Gárda részérõl. Tisztában vagyok vele, hogy kínosan ügyelnek mindenre, hogy a törvényesség határait sehol ne feszegessék, hiszen épp ezzel fenyegetik õket. Csak az alkalomra várnak a ballib férgek, hogy fogást találhassanak, és telekürtöljenek minden médiumot itthon és külföldön a „törvénysértõ fasiszta szervezetrõl”. Ezért nem is várhatjuk tolük, hogy létüket kockáztassák, mindenféle (olykor értelmetlen, vagy kétes kimenetelû) tüntetés felvállalásával. DE!! Mint mondtam, a Magyar Gárdának kéne az igazi rendfenntartó erõvé válnia! Mégpedig oly módon, hogy testületileg kivonulnak, és beállnak a rendõrsorfal és a tüntetõk közé. És vigyázzák a tüntetõket a rendõri brutalitástól, de ugyanakkor a rendõrséget is védik a tüntetõk között megbúvó idióták és/vagy provokátorok esetleges atrocitásaitól. Ha rendbontást észlelnek, a rendbontót azonnal elfogják, és átadják a rendõrségnek. Az hogy a rendõrség nem ismerne el egy ilyen polgárokat védõ szervezetet, nem kell hogy érdekeljen bárkit is, egyedül az a lényeg, hogy a tüntetõ magyarok tudják és érezzék, hogy õértük is van egy rendvédelmi szervezet, amely az õ épségüket is vigyázza. És ekkor az is egyértelmûvé válna, hogy mennyire tökös legényekbõl áll a Gárda. Szóval, kedves Magyar Gárda! Kérlek titeket, hogy álljatok védtelen tüntetõk mellé, mutassátok meg tettekkel, hogy mi magyarok megóvására jöttetek létre! Kedves jószándékú Fideszesek, álljatok ti is mellénk, csatlakozzatok a demonstrációkhoz ti is! Ne féljetek! Nem lesz rendõrattak, nem volt-lesz nyomorékkáverés, mert tüntetésünk nem támadó jellegû (ezért elvileg fel sem lenne oszlatható...). Maximum könnygáz fordulhat elõ. De a békés tüntetés elleni bármilyen fellépésért csakis a rendõrség, és megbízóik a kizárólagos felelõsök! Jelenleg ez az egyetlen demonstráció, aminek értelme van, és jelenleg ez az egyetlen út ami változást hozhat! Én lennék a legboldogabb, ha ez nem így lenne, de jelenleg ennyi a hathatós eszközünk a hazaáruló kormány ellen. Álszent dumával, hazug ígéretekkel nem megyünk semmire! Ide tettek kellenek! Szebb jövõt! M.
MÁR MEGINT A „RANDALIROZÁS” Szeretném ha bocsánatot kérnének azok az állampolgárok, akik tegnapi napon feltartották a forgalmat és Demszky szerint felmérhetetlen károkat okoztak. Szeretném ha bocsánatot kérnének mert a híd lezárása idején, sem tûzijáték, sem biciklis felvonulás nem volt. És még csak Busht sem láthattuk lavirozni a kietlen utakon. Szeretném ha elnézést kérnének minden magyartól, akik otthon a tv-bõl vagy közvetlen közelrõl élték át ezt a jogsértû cselekményt. Kérjenek bocsánatot hogy kiálltak értük, és próbáltak változtatni tegnap mindannyiunk sorsán. Kérjenek bocsánatot, mert a hídblokád olyan jelentéktelen dolgok miatt szervezõdött , mint az otthon gázszámláját sokalló, de idejét féltõ a tegnapi dugóban esetlegesen felhördülõ, „mit képzeltek ti magatokról“ emberekért is. Kérjenek bocsánatot mert egy tarthatlan, minden becsületes embert kiszákmányoló rendszer ellen felléptek. De kérem azoktól is, akik tegnap a dugóban ácsorogva elkéstek munkahelyükrõl, és életük már lassan a rá nehezedõ terhektõl kilátástalan, hogy legyenek szívesek nem panaszkodni ha a legközellebi rezsi számlájuk a kezükbe kerül. Drahos T. Gergõ
jó ha figyelünk
7
A politikai prostitúció diszkrét bája Politikai machinációkkal átszõtt társadalmunkban a „politikai véletlenek“ elõfordulása az igen ritka véletlenek kategóriájába tartozik. Nem volt véletlen Morvai Krisztina üstökösszerû felbukkanása sem. Õt ugyanúgy „megcsinálták“, mint Orbán Viktort, aki Nagy Imre temetésén debütált az „agyagba döngöljük a kommunistákat“ szlogennel. Ami engem illet, a hölgyre úgy figyeltem fel, hogy feleségem hangosan szidta a televíziót, pontosabban a televízió egyik politikai rovatában, szerinte, „racsító“ nõszemélyt. Odanéztem, hát õ volt, a Morvai Krisztina. Köztudott, hogy az élõbeszéd elsõsorban nem szövegének tartalmával hat a nézõre, hallgatóra. A beszélõ hangjának akusztikai jellemzõi, majd a beszélõ külleme és arcjátéka alakítanak ki kedvezõ, vagy kedvezõtlen benyomásokat. A szöveg apercipiálása csak ezután következik. Az, hogy a hölgy agresszív és egocentrikus, számomra néhány pillanat alatt nyilvánvalóvá vált. Persze a közönség férfiakból álló nagyobbik felének nagyobbik fele kedveli a „dominákat“. Ezek fülének Morvai sipítozása mennyei zene lehetett olyannyira, hogy egyesek már afféla „Vasladyt“ véltek benne felfedezni és hajlandók lettek volna nyomban kinevezni – miniszterelnöknek... A személyi szimpátia, miként az ízlés, magában való dolog. Egyik fölött sem illik, nem is lehet, vitatkozni. A baj ott kezdõdik, ha egy ilyen hullámlovas egy, vagy több politikai szervezet üdvöskéje, „nemtõje“ lesz. Mint ahogy – például – a Kuruc.info körül tömörülõ erõket is megigézte a tûzrõl pattant menyecske. Nem vették észre, nem a tûzrõl pattant – pecsenyéjét megsütni jött közéjük. Elárulom, tulajdonképp nem Morvai Krisztina érdekel, hanem az õt istenítve befogadó „nemzeti közeg“. Ami Morvait illeti, „személyes kapcsolatunk“ úgy kezdõdött [volna], hogy a PDF formátumba vésett, emiatt nem „gyurmázható“, „Morvai Jelentést“ arcom verejtékével áttettem HTML-be. Errõl boldogan értesítettem a Ladyt, aki – nem válaszolt... Ezt sima modortalanság gyanánt is zokon vettem volna, de tudtam hogy a bizottság tagjai voltak Dr. Völgyesi Miklós a Legfelsõbb Bíróság volt bírája az általam képviselr „gráci buszbaleset“ elõadó bírája és Gaudi Nagy Tamás, aki pedig éppenséggel tagtársam volt egy grémiumban, amit úgy hívnak, Nemzeti Jogvédõ Alapitvány. Azt gondoltam, ha Morvai egy ismeretlen faszitól levelet kap, akirõl tudja hogy ügyvéd, a két urat megkérdezi, ki ez a 8
pószer? Ezt azért is reméltem, mert rájuk mint referensekre, hivatkoztam is. Lehet, érdeklõdött is náluk és épp ez volt a baj, fõleg ami Gaudit illeti... A továbbiakban a „Morvai Jelenséget“ kénytelen vagyok összekapcsolni a Nemzeti Jogvédõ Alapitvánnyal, mert mint összetartozók összenõttek. Õszintén szólva a „Nemzeti Jogvédõ Szolgálat“ ötlete az én fejembõl pattant ki. A Szolgálatból azért lett alapítvány, mert Gaudiék – helyesen – némi zsozsót akartak összehozni arra a célra, hogy az eltángált hazafiak védelmét ellátó ügyvédek ne érezzék úgy, ingyen õrzik – védik Krisztus koporsóját. Vitathatatlan, hogy a szervezet létrehozása és mûködtetése elsõsorban Dr. Gaudi érdeme. Engem életkorom, de fõleg a Budapest – Debrecen közötti távolság, ill. költség távoltartott az aktiv szerepléstõl. Idõnként viszont észrevételeket, javaslatokat tettem a szervezet mûködésével kapcsolatban. Így történt ez a közelmúltban is. Levelet írtam Gaudinak amiben javasoltam az Alapítvány tevékenységi körének felülvizsgálatát és kibõvitését és vázoltam elképzeléseimet. Javaslatom lényege az volt, hogy 1.) az Alapitvány térjen át a „direkt akciók“ alkalmazására. Példaképp: ahol a Kormány, vagy annak valamely szerve [különös tekintettel a bíróságokra], jogellenes tevékenység miatt, perrel támadható, bel vagy külföldi bíróság elõtt, meg kell támadni! 2.) Az Alapitvány vidéken is hozzon létre képvise-
leti irodákat, hogy a nemzeti jogvédelem ne kapcsolódjék csak az országos vízfejhez. Hivatkoztam egy korábbi harcostársamra Dr. Pécsy Kálmánra, aki – változó szerencsével – perelgette az emlitett szervezeteket. Apellálltam Dr. Balás Istvánra – az Alapitvány tagjára – aki MDF-es képviselõ korában az un. Monopoly Csoport tagjaként elismerésre méltó munkát végzett [harcot vívott] a közéleti visszásságok ellen. Népszerüsége olyan volt, hogy Kónya Imre vetélytársaként tartották számon az MDF frakció vezetéséért vívott öldöklõ küzdelemben. Aztán az Antall – Boross – Kónya triád kinyírta, mint a vöcsök. Dr. Gaudi úgy látta, hogy javaslatomat élõszóban indokolt megtárgyalni és természetesnek vette [én is], hogy én utazzam fel hozzá Pestre [ koránkelés + hét óra utazás + 10.000 Ft.] A saját irodájába invitált [nyilván kényelmi okból], viszont kilátásba helyezett egy ebédmeghívást. A randi 13-órára szólt. Korábban érkeztem, a hathuszassal, és mivel villamosom pont annak az utcának a sarkán állt meg, amelyben irodája volt betértem a sarki [török] csehóba és onnan felhívtam, itt vagyok és várok... A hívást titkárnõje vette, de rövidesen Õ maga hívott vissza. Jelezte, hogy ügyfele van és esetleg néhány percet késik... Én 13.27-ig vártam, akkor fizettem és felültem a Nyugati pályaudvar irányába közlekedõ villamosra... [Félórát „szokok“ várni nõre, rendõrre, bíróra, stb.] Gaudi hívása 14.05-kor ért utol. Rá jellemzõ módon arról érdeklõdött, hát’ én meg hol vagyok. Megadtam koordinátáimat és útirányomat. „Sajnálkozott“. Késõbb levelet írt, megint sajnálkozott. Gaudi abszolút neveletlensége és saját bosszúságom miatt, nem akartam kenyértörést, viszont utazni sem akartam [...], ezért részletesebb tervezetemet megküldtem neki azzal a kéréssel, hogy azt a következõ körlevéllel – ajánlásával ellátva – küldje meg az Alapitvány [Kuratórium] tagjainak, megvitatásra. Erre nem vállalkozott (?!). Azt javallotta, hogy tervezetemmel én házaljak a tagok között. Ezzel telt be nálam a mérték. Megirtam, hogy kapcsolatunkat ellehetetlenült nek látom és nem fogadom el azt a megtisztelõ ajánlatát semi, hogy Debrecenben, vagy máshol – vidéken, próbáljak létrehozni képviseleti irodákat. Hangnememben lehetett valami baljóslatú, mert jónak látta kilátásba helyezni, hogy amennyiben személyét rágalom érné (?), jogvédelemhez folyamodik. A fiatalúrral egyszersmindenkorra végeztem tehát. A témát eltemettem. A jó ha figyelünk
Morvai Krisztinával kötött „szentszövetség miatt“ jutott eszembe oly formában, hogy Gaudi esetleg már akkor is másra gondolt, mint a frontális támadásra? Ami most már írásom tárgyát, Balóné asszonyságot illeti, még egy dolgot emlitek. Honlapom fórumára egy bejegyzést eszközöltem, amelyben valami olyasféle kitétel szerepel, hogy undorít az a „Fidesz bûz“, amit a hölgy áraszt. Emiatt egy fórumba-író szaglásomat firtatta, számonkérte, hogy miért nem éreztem Kármán Irénen a Szadesz szagot. Erre egy blog-bejegyzésben válaszoltam és a magam részérõl annyiban akartam hagyni a dolgot. Azután kaptam egy levelet ... Annak hatására forgolódtam kissé a Neten. Hát mit mondjak, meglepõdtem ... Most idézetek és „hozzáfüzéseim“ következnek. [Aki netán kétségbe vonja azok valódiságát, illetve szöveghûségét, írjon és megküldöm címére a forrás linket!] Lakatos Pál állitja. „Morvai Krisztina jogvédõ magánalapítványt mûködtet, amely a magyar kormány által, több százmillió forinttal fenntartott Bûnmegelõzési Alapítványtól kapja a mûködéséhez szükséges anyagi támogatást. A Bûnmegelõzés Alapítvány vezetõi régi MSZMP-sek és ÁVH-sok közül kerülnek ki. Morvai Krisztina, sikeres tevékenysége esetén, egy újabb Orbán-kormány megalakulásakor, Gönczöl Katalin jelenlegi szerepkörét venné át, ígérete van erre a Fidesz vezérkartól. Azaz, a jogvédelem területén örökös kormánybiztosi feladatkört töltene be.“ [Be kell vallanom, Gönczöl Katalin nevének puszta megpillantására szervezetem pontosan úgy mûködik mint Pavlov kutyájáé: megindúl a fokozott nyálkiválasztás, szinte csöpög... ] Tekintettel arra, hogy Gönczöl és Morvai egyaránt „jelentés – alkotók“ azt lehetne feltételezni, hogy legalább az eszmék és a stílus síkján szembenállnak egymással. De nem! Olvastam, hogy: „Morvai Krisztina a világért se mulasztotta volna el kihangsúlyozni, hogy õ munkásságáért mennyire tiszteli Gönczöl Katalint. A rendszer egyik üdvöskéjét. Jelen esetben kulcsemberét. Aki Gyurcsány füttyére [és bérezésére] egy jogi fügefalevél bizottság élére perdül és diplomás fifikáját bevetve máris diktálja a gépírónak a többszáz oldalas szöveget, ami Gyurcsányéknak ‘belefér’, azaz õket szolgálja. Gyurcsányék szolgáját ennyire tiszteli a ‘civil bizottság’.” Mondhatjuk, e sorokat egy epés ember vetette a Világhálóra, aki ráadásul nem is igazságos, mivel a „többszáz oldalt“ úgy varrja szegény Gönczöl nyakába, hogy nem veszi figyelemebe a bizottság másik tagját – Gönczöl egykori felettesét – Györgyi Kálmán volt legfõbb ügyészt, aki az okoskodó szófosásnak kétségtelenül nagyobb mestere, mint Gönczöl. Én õt is meggyanusítanám a jelentés terjedelme miatt ... jó ha figyelünk
Ugyanezen szerzõtõl származnak a következõ sorok is. „A bûbájos Balóné a bácsalmási fideszesek meghívására zentai útjára tartó s eközben az almási Sárga Csikó vendéglõben elõadást tartó Civil Jogász Bizottság szóvivõje és társelnöke 2007. július 12-én 21-én 10-kor kimondta a közönségnek: Ki kell mondani: az ellenzék e tekintetben nem teljesiti azt, ami elvárható tõle: nem ad hangsúlyt, nem tartja napirenden a tavaly októberi rendõri vérengzést.“ Erre azt mondanám, ez már döfi. E bátor fehércseléd aztán’ kimondja az õszintét, ami a [formás] bögyét nyomja. De nem mondom ki, mert nem akarok hülyeséget beszélni. A hölgy ugyanis, hogy úgy mondjam, kissé bonyolult egyéniség, akárcsak az emdéefes Ibolyka. Mert, máskor és máshol, [a Civil Bizottság nevében] mondott õ olyat is, hogy: „Küldetésünknek érezzük, hogy ne csak azt mondjuk el mindenütt a világnak, hogy Magyarországon 2006. okt. 23-án elidegeníthetetlen alapvetõ emberi jogok súlyosan sérültek, hanem hogy összefogjunk valamennyi, a demokratikus jogállamban hívõ emberrel, hogy ez többé ne történhessen meg. Tevékeny ségünkkel ellensúlyozni kívánjuk azokat a hangokat, amelyek a közvéleményben áldozathibáztató hangulat kialakítását célozzák, és egyértelmûen visszautasítjuk az ünneplõk kollektív bûnösségének vádját. Békét kívánunk, de csak demokratikus módon és jogállami eszközökkel!“ Az nem lep meg, hogy Morvainak küldetéstudata van, mert szinte lesír róla ... Ehhez azonban hozzátartozna némi konzisztencia a gondolkodásban, a beszédben, az írásban és a cselekedetekben. Ehhez ész kellene. Morvainak van is, de nem „annyi“. Nem mondom, jó húzás volt, hogy Morvai és Gaudi összetették amijük volt. Logikus, hiszen összenõ ami összetartozik, mondta tán’ Orbán Viktor is. [Gaudi is tagja volt a Morvai Bizottságnak. A jelentés egyes fejezeteit õ írta.] „A Civil Jogász Bizottságból alakult Október 23 Bizottság Alapitvány (www.oktober 23bizottsag.hu) és a Nemzeti Jogvédõ Alapítvány (www.nemzetijogvedo.hu) 2007. április 23-tól közös progamot indít, amelynek célja a budapesti 2006 szeptemberi és októberi rendõri brutalitásokkal és önkényes õrizetbevételekkel, majd letartóz tatásokkal összefüggõ, folyamatban lévõ, illetve már lezárt büntetõ, szabálysértési és kártérítési ügyek beazonosítása, elemzése, az eljárásokban felmerülõ, releváns anyagi és eljárási jogi kérdésekkel kapcsolatos dilemmák, problémák szakmai elméleti megközelítése és esetjogi feldolgozása, a történések és tapasztalatok nyilvánosságra hozatala, áldozatok jogi képviseletét ellátó ügyvédekkel történõ megosztása, a hazai és külföldi közvélemény, sajtó és döntéshozók folyamatos, tárgyszerû és szakszerû tájékoztatása az eljárások aktualitásairól.“
„Ügyes“, mondaná erre Kohn bácsi, vagy akár Baló György nagypapája. Aztán jött a Nagy Bumm! „A Civil Jogász Bizottság közleménye az ORFK-val folytatott egyeztetésrõl 2007. július 26. 15:54 A tavaly õszi áldozatok kártalanítása és a felelõsök felelõsségre vonása továbbra is ez elsõ számú feladat, és elsõsorban ebben kérték a rendõrség hatékony közremûködést. 2007. július 24-én a Civil Jogász Bizottság társelnökei: Dr. Morvai Krisztina és Dr. Völgyesi Miklós, valamint Dr. Kabódi Csaba a Civil Jogász Bizottság tagja, látogatást tettek a nemrégiben kinevezett ORFK fõkapitánynál Bencze Józsefnél és helyetteseinél. A bizottság álláspontja szerint a diktatúra fenntartásának egyik bevált eszköze, hogy a kormány mesterségesen feszültséget kelt a civil társadalom és a rendõr ségi szolgálatot teljesítõk között. Ezért az Október 23. Bizottság Alapítvány az „Összefogás az igazságért program“ megvalósításának hatékonysága érdekében, és a további tömeges rendõri brutalitás bekövetkeztének elkerülése végett úgy döntött, hogy párbeszédet kezdeményez a rendõri vezetõkkel.” Oly szép, oly megható ez a gesztus, pláne ha odaképzeljük magunkat a „párbeszéd“ helyszinére. Gyurcsány Kandúr Bandija [diszkrét férfikölni illat] a lépcsõfeljárón, de lehet, az utcán az óberhé kapujában, várja, arcán széles mosollyal, a „nemzeti küldöttséget“, amelynek élén a „Domina“ léptet. Nyálas kézcsók, az öblös fotelek kissé besüppednek a kerekre táplált valagok alatt. Már libegnek is a tálcák, a gõzölgõ kávékkal és megkezdõdik a nemzet megváltása, a „jogállam“ keretei között. Errõl doszt’ elég is ennyi! Csak a hülye nem találja ki a folytatást. *** És most rólatok, a „Nemzeti Ellenállás Zászlóshajóiról“, essék szó. Egyszer azt találtam írni – dühömben – hogy a Gyurcsány/Orbán gengszter váltógazdálkodás egyetlen rendszer két eleme. Nincs tehát „harmadik“ erõ, mert ahhoz valóságos elsõ és második erõnek kellene léteznie. Az a valami pedig ami ezzel, látszólag, szemben áll obskurus szektácskák tarka egyvelege. Ezek egyrészét tisztességes emberek, más részét álradikális provokátorok, ügynökök alkotják. Külön – külön, de nemritkán kibogozhatatlanul egymásba kavarva – keveredve. Ami közös bennük: nem akarják, vagy nem tudják, megkülönböztetni a szart a májtól, az ocsút a tiszta búzától. Hosszú hónapokig sztárolták Morvai Krisztinát is, holott attól a pillanattól kezdve, amikor kidugta a fejét a politikai mocsárból, látniuk tudniuk kellett, lehetett volna, kivel állnak szemben. Vagy tudták és épp ezért sztárolták? Legutóbb a Kuruc Info szerkesztõsége intézett levelet Morvai Krisztinához és, 9
bizonyitvány magyarázó, választ kért a rendõrséggel folytatott „kölcsönös megnemtámadási és segélynyujtási szerzõdéssel“ kapcsolatban. Várják a választ Morvai Krisztinától. De nem látom Honlapjukon, hogy megkapták volna. Azt viszont látom, hogy – helyesen – beletalpaltak a Jobbikba, mert az zászló anyává avatta a kikopott, megkopott Für Lajost. „Az áljobboldali párt [az MDF] megdöbbenéssel értesült Vona Gábor, a Jobbik Magyarországért Mozgalom és a Magyar Gárda Egyesület elnökének nyilatkozatából arról, miszerint a Magyar Gárda zászlóbontó gyûlésén Für Lajos, az Antall-kormány egykori honvédelmi minisztere adja át az elsõ megbízóleveleket. Az olajbotrányokban vastagon érintett “tiszta kezûek" álláspontja szerint a Magyar Gárda eszmeisége, céljai, eszközei szöges ellentétben állnak Antall József szellemi örökségével [ebben az egyben igazuk van: a cionizmust kiszolgáló, az országot az MDF 1990-es választási gyõzelme ellenére a balliberális szélsõségesek kezére játszó nemzetáruló, Antall eszméei és fõként gyakorlata szöges ellentétben áll mindennel, ami magyar – a szerk.], a szerintük valódi európai konzervatív, jobboldali értékekkel, ezért mélyen elkeserítõnek tartják és elítélik Für részvételét a mozgalom megalakulásában.” Jött, mert jõnie kellett, a Jobbik válasza is – kapásból (!). „2007-01-31 00:17 Kuruc hívja labancot !!! Kik állnak a kuruc.info mögött !! Egy, a Heti Válaszhoz „került“ részletes híváslistából kiderül, hogy valójában kik állnak a kuruc.info szerkesztõsége mögött. A nevek között találjuk többek között a magyar kormányfõt, Gyurcsány Ferencet, a liberális Fodor Gábort és George W. Busht, az Amerikai Egyesült Államok elnökét is. A J. Haugwitz néven publikáló szerzõ a vizsgált idõszakban tizennégyszer hívta Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt; a Szembenézés címû Népszabadság melléklet nyomdába küldése elõtti napon például egyhuzamban másfél órát csevegett a kormányfõvel. A monstre eszmecseréhez egyébként konferencia üzemmódban Dessewffy Tibor szociológus három alkalommal csatlakozott. Haugwitz Hiller István pártelnököt is többször megcsörgette, ezen diskurzusok egyike sem tartott azonban hatvan másodpercnél tovább. A Kuruc munkatársa Lendvai Ildikóval is próbálkozott, ám a frakcióvezetõt nem sikerült elérnie, üzenetet pedig nem mert hagyni. J. Haugwitz a Népszava fõszerkesztõjével csupán kétszer váltott szót, a Népszabadság központi számát ellenben tucatnyiszor tárcsázta, míg a 168 óránál hétszer jelentkezett. A híváslista kiemelt szereplõje Bolgár György, aki egymagában huszonkét bejelentkezést fogadott, és majdnem ugyanennyit, huszonegyet indított. Elgondolkodtató az az apróság is, hogy Haugwitz telefonszáma az 10
elsõ helyen található Bolgár György készülékének gyorstárcsázási menüjében. A szélsõségeként emlegetett internetes magazin zsurnalisztája ugyanakkor jelentõs mennyiségû liberális irányú mobil kommunikációt bonyolított. Elõbb Kuncze Gáborral társalgott több alkalommal, majd Fodor Gáborral is trécselt; a tárgyalások fontosságát mutatja, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének újbóli pártelnökjelöltje két esetben hajnali kettõ órakor állt a szélsõjobboldali szerkesztõ rendelkezésére. A kurucos újságíró a birtokunkba jutott hívásrészletezõ szerint komoly külföldi forgalmat is generált: két titkos jeruzsálemi számon kívül George W. Bush amerikai elnök rezidenciáját hívta három nap alatt öt alkalommal, négyszer pedig a kizárólag Putyin elnök számára fenntartott VIP-vonalra csatlakozott. Az Amerikai Egyesült Államok elsõ embere egy alkalommal vissza is csörgött, ám mivel magyar partnerét nem találta a telefon mellett, rövid üzenetet hagyott az elektronikus postaládájában. A mobilcég digitális archívumában megõrzött szöveg szabad fordításban így hangzik: Ez az, csak így tovább, húzzunk bele, barátaim!" *** Épületes, még ha ‘vicc’ is, nemde – barátaim? És már csak egyre lennék kiváncsi. Gaudi ügyvéd úr, akitõl távol áll az obskurantizmus, vajon mit gondol mindezekrõl? Morvai véleményére nem vagyok kiváncsi, mert olyanja szerintem nincs is. Fölöttes énjét elnyomja a karriervágy. És mit gondoljunk mi, átlagmagyarok, e jelenségekrõl, a szereplõkrõl? A mellényt újra kellene tán’ gombolni! Vagy még fecsegtek tovább? Ja! Ha Bush elnök úrral beszéltek legközelebb – üdvözlöm! 2007.08.04 II. ELVTELEN ALKU! Amikor a fentieket megirtam, még nem tudtam, hogy folytatás következik. De következik! Ezért amit eredetileg írtam I. sorszámot és kérdõjeles alcímet kapott : „Elvtelen alku?“ A II. rész címe ugyanez, kérdõjel helyett felkiáltójellel. Az I. rész megírásakor már tudtam a „Papp jelentésrõl“, de azt nem olvastam el. Hiba volt! „Segitségemre sietett“ viszont Bencze József országos rendõrfõkapitány 2007.08.07-i nyilatkozatával, amelynek tartalmát az MTI közleménye alapján idézem, lent. Morvai Krisztinának már ismernie kellett a Papp jelentést, amikor leült Benczével kvaterkázni. Bencze nem volt lovagias: a „Morvai jelentést“ meg sem emlitette sajtónyilatkozatában. A baj nem ez. A baj az, hogy Kovács Tamás legfõbb ügyész ugyanolyan szeliden, la-
posan fekszik a Kormány, ill. a Rendõrség alatt, mint tették ezt szépemlékû elõdei: Györgyi Kálmán és Polt Péter. Mire kell ugyanis gondolni a Papp jelentés és annak „felterjesztése“ ill. Bencze általi „méltatása“ kapcsán? Az „Olajdossziéban“ kitértem arra, hogy az elsõ konfliktus köztem és a megyei rendõrfõkapitány között épp amiatt keletkezett, mert „házon belül“ vizsgált olyan eseményeket, amelyeket csak az ügyészségi nyomozó hivatal vizsgálhatott volna. Emlitettem, hogy ugyanezt játszotta az ORFK Fegyelmi Fõosztályának vezetõje is, míg el nem vettem tõle az iratokat. Látom még mindíg ott tartunk, ahol a mádi zsidó, azaz egyhelyben. A „sajnálatos események“ leglényegesebb elemeit a 2007. március 29-ére keltezett Papp jelentés is „emliti“. [Az alábbiakban a jelentés egyes kitételeit, azok sorrendjét követve, idézem és hozzáfûzöm megjegyzéseimet.] „Az Országos Rendõr-fõkapitányság vezetõje 2007. január 23-án nyílt paranccsal, illetõleg külsõ megbízás alapján tényfeltáró bizottságot [továbbiakban: bizottság] hozott létre ...“ Mint fentebb emlitettem, rendõr által elkövetett büncselekmények alapos gyanúja esetén a történeti tényállást csak a nyomozó ügyészség vizsgálhatja. „Jegyzõkönyvbe foglalta 3 fõ tábornok, 15 fõ fõtiszt, 1 fõ tiszt, 2 fõ polgári személy meghallgatását.“ Ezek szerint a „polgári személyek“ által tömegesen elszenvedett súlyos sérelmek még formálisan sem képezték a „Papp vizsgálat“ tárgyát. „A mûveletirányító parancsnoknak a feladat végrehajtását testi kényszer alkalma zásával rendelték el, de egy esetleges agresszív fellépés esetén a lõfegyverhasz nálat kivételével minden kényszerítõ eszköz alkalmazására is utasítást adtak.“ Szakember hivatalos jelentés keretében nem írhatja le a „minden“ szót. „példálózó“ felsorolást sem alkalmazhat. Fel kellett volna sorolni, milyen kényszerítésre alkalmas tárgyi eszközöket bocsájtottak a bevetett alakulatok rendelkezésére. Meg kellett volna jelölni, hogy polgári tömegoszlatásnál milyen eszközök, pontosabban fegyverek, viselése, ill. használata megengedett. Meg kellett volna állapitani az alakulatok viseltek, ill. használtak e polgári tömegoszlatáshoz nem engedélyzett eszközöket. Ha igen, milyen eszközökrõl van szó. Ezekkel az eszközökkel okoztak e sérüléseket. [Részletes esetleirás mellõzhetetlenlett volna.] Hivatalos jelentésben nem szerepelhet olyan kitétel, hogy utasitást adtak. Az utasitási jogkör egy természetes személyhez kapcsolódik. A „polifónia“, ebben a relációban, tiltott! Október 23-án 15.43 órakor [...] azt az utasítást adta, hogy a tömegoszlatást a jó ha figyelünk
Deák tér irányába folytassa, és a tömeget teljesen számolja fel. A „tömeg [népesség] felszámolása“ nem a rendõrség, hanem a Kormány feladata, ill. célja. Vagy a rendõrségé is? A harckocsi rövid elõremozgás után megáll,melyre könnygázgránátot és gumilövedéket lõnek ki, a búvónyíláson keresztül a harckocsi küzdõterébe könnygázgránátot dobnak, majd kiemelõ alcsoport alkalmazásával a harckocsi vezetõjét 17.42 órakor elfogják. Íme a hamisítatlan rendõrhumor! Egyetlen gumilövedékrõl szól a „fáma“. Azt is egy közepes harckocsi, páncéltörõ lövedék által is áthatolhatatlan, páncélját találja. Hát a közelrõl, emberi arcokba, lõtt lövedékekkel mi van? Október 23-án 17.45:51’ órakor [....] továbbítja [...] utasítását a tömegoszlató kötelék parancsnokának, hogy „kezdjétek meg a tömeg elleni támadást vízcsa pásokkal, könnygázgránát csapásokkal, mert a FIDESZ nagygyûlés befejezõdött, és a Kálvin tér irányába mennek el a normális, és tisztességes emberek“. Ime a rendõri omnipotencia! A tömeg, vagy egyén menetirányából következtetés vonható – vonandó arra, hogy aki a Kálvin tértõl távolodik nem normális és nem tisztességes ember... Igy már teljesen érthetõ, hogy járdán bandukoló gyanútlan embereket is bántalmaztak. Október 23-án 17.46:47’ órakor [...] az oszlatóköteléknek kiadja a parancsot az oszlatásra, és a kényszerítõ eszközök alkalmazására. A [...] is utasítást ad állományának a megindulásra. Mi rejlik az „a“ névelõ alatt. Fegyverarzenált lehet egyáltalán névelõvel helyettesíteni? „A lovasroham során az alosztályvezetõ saját elhatározása alapján kardlapot alkalmaznak kényszerítõ eszközként.“ Vágott sebeket ejtõ módon? „A biztosítás parancsnoki állománya és a beosztotti erõk tekintetében a terv rögzíti a jó ha figyelünk
szükséges adatokat, ugyanakkor a ‘biztosításba bevont eszközökre’ adatok nem találhatók.“ Szakmai zsargon, vagy rendõri halandzsa? Ha nem tévedek a bevetési felszerelési tárgyakat – különös tekintettel a fegyverekre, továbbá annak annak minõsülõ, vagy annak ‘látszó’ [pl. ‘vipera’ ...] tárgyakra – „vételezni“ kell, ráadásúl írásban. Miért nem tud errõl Papp úr? Zárva volt a raktár? Szabadságon a raktáros? [A „biztosi tás“ szóhasználatra lentebb kitérek.] „A BRFK által készített biztosítási terv összességében nem volt alkalmas arra, hogy a 2006. október 22-23-i rendezvények rendõri biztosítási feladatait tervszerûen, és szakszerûen végre lehessen hajtani.“ Ebben a felfogásban a „Barbarossa terv“ is biztositási tervnek [?] minõsül? Ami a „szakszerüséget“ illeti. Egyetlen illemtankönyvben sincs olyan tilalom, „ne köpj a falra“. Az ember embervoltából következne, hogy alapvetõ magatartási szabályokat a gének õriznek, azokat nem kell leirni. Hátrazsinegelt kezü, földretepert, emberek tömeges (!) ütlegelése, rugdalása nem a „biztositási terv“ fogalmazásbeli hiányosságaira, hanem valami másra vezethetõ viossza. E „mással“ a jelentés – a maga módján – lentebb foglalkozik. Ott észrevételezem. „Az Astoriánál megtartott rendezvény rendõri feladatainak végrehajtása nem doku mentált, a biztosításban részt vett rendõri erõvel elszámolni nem tudtak.“ Puszta feltételezésnél sokkal megalapozottabb gyanú merült fel arra, hogy a rendõrség „biztositási“ akcióiban olyan csoportok, ill. „utcai harcosok“ is részt vettek, akik nem tartoztak a rendõrség kötelékébe, nem magyar nemzetiségüek, nem magyar anyanyelvüek. A kirívó, szadisztikus, durvaság jelentõs részben ezek rovására írható. Ha valaha igazolódik, hogy a Gyurcsány Kormány, vagy személyesen Gyurcsány Ferenc, kezdeményezte, elrendelte, engedé-
lyezte, vagy csupán fedezte e csoportok „harci cselekményeit“, úgy bizony hazaárulás történt [mint ‘56-ban a szovjet csapatok „behívásával“], amit a legsúlyosabb büntetéssel kell megtorolni. Október 23-án a rendõri mûvelet során több esetben az alkalmazott gumilövedék és könnygázgránát mennyisége, illetõleg az alkalmazás módja nem állt arányban a feladatellátás mértékével, és veszélyességével. Ha ez igaz, márpedig igaz – kifogástalan bizonyitékok igazolják – úgy emiatt nem a rendõri vezetõket illeti meg a mélabús elmélkedés joga, hanem az ügyészséget, csakis az ügyészséget terheli a kivizsgálás törvényi kötelezettsége! A csapatszolgálati feladatok ellátása keretében használt kényszerítõeszközök – gumilövedék, könnygázgránát, kardlap, gumibot, gázspray, bilincs – alkalmazá sáról rendõri jelentések nem készültek, így azok parancsnoki kivizsgálása sem történt meg. Bátran állítható, hogy – országos rendõri akció esetében – ilyen disznóság a Rákosi érában sem fordulhatott volna elõ! Alapvetõ jogszabályok, szolgálati elõirások, egyöntetû [!!!] megszegésérõl van szó. Nyilvánvaló, hogy a kollektív törvényszegés parancsra történt! A gumilövedék és a könnygázgránát kilövési iránya sok esetben nem került pontosan meghatározásra a speciális fegyverkezelõk részére. Ennél a „fogalmazásnál“, jellemzésként, már nem használhatók, a „szakzsargon“, a „halandzsa“, sõt a „bla-bla“ minõsítõ kifejezések. Tekintettel arra is, hogy a gumilövedék életveszélyes eszköz, a közelrõl arcra célzott lövések esetében a „pontos kilövési irány meghatározásának hiányáról beszélni sima arcátlanság. „A tömegoszlatások során a felszólítások több alkalommal nem szabályosan lettek kiadva.“ Igen! Elõbb ütöttek, rugtak... „A bevetési, illetõleg 65 M gyakorló ruházatban a rendõri mûvelet során szolgálatot teljesítõ állomány [!!!], a korábban kialakult helytelen szokások alapján nem viselte a szolgálati azonosító jelvényét.“ E „hiányosság“ is egyöntetû – kollektív normaszegés. Arra utal, hogy az „állomány“ parancsra [!] lépett fel „inkognitóban“. „A BRFK vezetõje által október 24-én megtartott sajtótájékoztató több kérdésben is szinte teljes egészében hiteltelenné tette a rendõri tevékenységet. [Szolgálati azonosító jelvény viselés szabályai; vipera alkalmazása; rendõrök általi bántalmazások a rendõri mûvelet során; jogorvoslati lehetõségek a rendõri tevékenységgel szemben]. A sajtótájékoztató hangvétele, stílusa egyértelmûen elhibázott volt.“ Pontosabban, a BRFK akkori vezetõje fölényeskedett, még pontosabban, piszkos kodott a sajtó munkatársaival. Nyilván 11
tudta, hogy simán megússza a dolgot Pintér Sándor védõszárnyai alá bújva, mint a kiscsibe. Sõt lehet, ha Pintér megint visszaül a belügyminiszteri székbe, a Vasprefektust is várja a régi fotel a Teve utcában. „A bizottság egyhangúlag megállapította, hogy a 2006. október 22-24-én a fõváros területén végrehajtott rendõri mûvelet keretében a csapaterõs tevékenység alapvetõen törvényes volt, de több elemében is szakszerûtlenségek mutatkoztak.“ Hát ehhez már kommentárt sem tudok fûzni, ill. a következõ bekezdés után teszek észrevételt. „A rendõri mûveletben részt vevõ személyi állomány nagyfokú leterheltsége és túlhajszoltsága, és a létszámproblémák következtében a szolgálati csoportok váltására nem kerülhetett sor. Ezek együttesen hozzájárultak az ismertté vált egyéni “rendõri túlkapások" bekövetkezéséhez.” Fentiek szerint a „csapaterõs tevékenység“ minden elemében [!] törvénytelenül lett szervezve, vezényelve és végrehajtva. A törvénysértéseket, nem az egyéni túlkapások, hanem az egyöntetüség jellemzi. Az egyéni kinzó és verõlegények csak úgy hivatkozhatnak arra „parancsra tettem“, mint a koncentrációs táborok õrei. Egy ilyen tömény marhaságnak kell, hogy csattanója legyen. Van is [!], Bencze József nyilatkozata. „Nyilvánosságra került minden dokumentum, ami kapcsolatba hozható a rendõrség tavaly õszi fellépésével: az Ignácz- jelentés, az erre adott Gergényi-válasz, a Gönczöl-jelentés, illetve a Papp-jelentés“ – közölte a távirati irodának adott nyilatkozatában Bencze József, az ORFK elsõ embere. Szerinte a jelentések nyomán megtörténtek az indokoltnak tartott személycserék a rendõrségen. A Papp jelentést – amely az õszi eseményeket kellõ kritikával, önkritikával és szakmai alapossággal vizsgálta és zárta le – teljes terjedelmében átküldtem az ügyészségre, hogy hivatalosan is megismerhessék. Ha úgy gondolja az ügyészség, hogy a jelentésben vannak olyan jogsértések, amelyeknek akár ‘büntetõjogi’, akár más következménye lehet, meg fogja tenni a szükséges intézkedéseket – mondta. Hangsúlyozta, õ maga is áttanulmányozta a jelentést, de ‘nem talált benne erre utaló jelet’. Az õszi biztosításokat elemeztük és értékeltük, és a hibákból okulva márciusban már egy filozófiájában más, felszerelésben és szakmaiságban megerõsített rendõrség volt az utcán – tette hozzá." És végül – mindezek kapcsán – néhány kérdés Morvai Krisztina õnagyságához. Olvasta e a Papp jelentést? Szóbahozta e Bencze József elõtt, amikor vele tárgyalt? Miben „maradtak“ a jelentés tartalmát illetõen? 12
Mi a véleménye a jelentésrõl? Álláspontját milyen keresõszó beütésével találhatom meg az Interneten? Voltaképp kinek dolgozik Ön? Még azt nem értem, a Papp jelentéssel miért nekem kell vitatkoznom? 2007.08.07 III. PONT AZ Í-N. – AZ ÁRULKODÓ HONLAP A bizottság honlapja elköltözött. Az új cím nem ugrólink. Ki kell ollózni és be kell másolni a keresõ cím rovatába. Így bejön. Az ember önkénytelenül a legfrissebb bejegyzéseket keresi. Ott van a link legfelül. Ez mindenesetre biztató. Katt a leg frissebbre. Mindenki a „szenzációt“ hajszolja. az újdonság a legfõbb érték. A lap valóban „friss“. A záró dátum legalábbis 2007. augusztus 8. Utolsó tétel a ... ... Papp féle jelentésre mutató ugrólink. Slussz! A jelentés kelte, amint fentebb emlitve volt, 2007. március 29. Ez elég régen volt. Mit csinált azóta a Morvai Bizottság? Leültek Bencze Józseffel tárgyalni. Ami a Honlapon még fellelhetõ, az egy levél. 2007. augusztus 2. From: Zoltán Bakó To: Morvai Krisztina Sent: Tuesday, July 31, 2007 3:05 PM Subject: a Civil Jogász Bizottságnak Tisztelt Morvai Krisztina! Mint magyar állampolgár szeretném Önt és a Civil Jogász Bizottságot támogatásomról biztosítani, ami az Országos Rendõrfõkapitánnyal való együttmûködési megállapodásukat illeti. Tudom, hogy ezen fejlemény miatt rengeteg támadás éri Önöket mind jobb-, mind baloldalról, az én véleményem viszont az, hogy ez a megállapodás Önök és a rendõri vezetõk között, az utóbbi évek legelõremutatóbb és legdemokratikusabb lépése volt a magyar közéletben. Fontos, hogy a polgári-konzervatív oldalhoz tartozó emberek is megértsék: a rendõrség nem maga a megtestesült gonosz, illetve hogy Önök a kritikáikkal nem rombolni, demoralizálni akarják a rendfenntartó erõket, hanem éppen ellenkezõleg: építeni és jobbítani. Ugyanakkor ez a kezdeményezés fricska azon baloldali értelimségieknek is, akik Önt, Önöket egyszer s mindenkorra ki akarják közösíteni a demokratikus közélet szereplõi közül. Ezért gondolom azt, hogy Bencze József fõkapitány rendkívül bölcsen és bátran cselekedett, amikor nem fogalalkozott ezekkel a sokfelé hangoztatott elõítéletekkel, és tárgyalópartnernek tekintette Önöket. További sikeres munkát kívánok! Tisztelettel: Bakó Zoltán „Ennyi!“ 2007.08.08
IV. A FALRA KELL MÁSZNI! A 2007.08.08-i frissítés ezzel végzõdött: „Ennyi!“ Hát egy frászt ennyi! Gyerekkoromban vidéken még nem angolvécé volt a módi, hanem az udvari budi. A gyepmester tiszte volt, hogy asszisztensei segítségével idõnként kimerje a „matériát“. E mártogatási mûveletet egy hosszú farúd végére erõsitett vödörrel végezték, amelynek „cserpák“ volt a neve. [A gyepmester amúgy azonos volt a kutyasintérrel. A kettõs név a tevékenységi körök dualizmusát fejezte ki.] E munka hivatás volt. Végezhetésének feltételei a szakmai felkészültség és a magas szintû munkamorál voltak. Ennek tudható be, hogy a komplex-brigád távozása után az udvar – és a környék – szagtérképe rövidesen visszaállt a normális szintre. [Ez azt jelentette, hogy már csupán a disznószar szaga érzett. Ez állandó volt, mert minden háznál tartottak disznót ...] Csak e derék iparosok lelkiismeretes munkájának köszönhetõ, hogy minálunk nem volt érvényes az a mondás: „ne piszkáld a szart, mert annál büdösebb lesz“! Gyerekkorom ezen emlékei ködlöttek, sõt szaglottak fel bennem, amikor a „Morvai paktum“ tényeit „meregettem“. Falra pedig azért kell másznom, mert rájöttem, hanyag munkát végeztem. Még maradt „benne“... Ime. A HVG kétségtelenül nem egy primitív sajtóorgánum. A cikk vélhetõleg hûen tükrözi a „nagy paláver“ eseményeit, az ott elhangzottakat. A cikk emiatt (!) tartalmaz kifejezett blõdségeket. HVG 2007. július 26. 07:08 | Utolsó módosítás:2007. július 26. 07:33 Civilek segítik a rendõrségi presztízs helyreállítását Bencze József Morvai Krisztináékkal egyeztetett „Július 25.-én az Országos Rendõr-fõkapitányság és a Civil Jogász Bizottság (CJB) megvitatta a tavaly õszi rendõri intézkedéseket. A CJB-t n Morvai Krisztina és Völgyesi Miklós társelnökök, valamint Kabódi Csaba, az ELTE tanszékvezetõ egyetemi tanára, míg a rendõrséget Bencze József országos rendõrfõkapiány, helyettese, Szabadfi Árpád, valamint Komáromi Endre fõosztályvezetõ képviselték. A civilek partnerséget vállalnak a rendõrség társadalmi presztízsének helyreállításában, Bencze József pedig a már elkészült etikai kódex, illetve korrupcióellenes intézkedések bevezetésére tett ígéretet. Etikai kódex? A viperák helyett, vagy mellett? Az elmúlt év õszének eseményeit és az azok kapcsán foganatosított rendõri intézkedéseket tekintették át az Országos Rendõr-fõkapitányság (ORFK) és a Civil Jogász Bizottság (CJB) vezetõi – mutat rá a rendõrség és a bizottság közös közleménye. A Civil Jogász Bizottság képviselõit Bencze József altábornagy, országos rendõrfõkapitány fogadta hivatalában, még kedden. jó ha figyelünk
Az országos rendõrfõkapitány tájékoztatást adott a tavaly szeptember-októberi események utáni intézkedésekrõl, a rendõri felszerelések beszerzéseirõl, a csapatszolgálati szabályzat módosításáról, a tömegoszlatás új módszereirõl, a rendõrség kötelezettségérõl, hogy tájékoztassa az állampolgárokat. A CJB véleményében kifejtette: a Papp-jelentés tartalmát, nyilvánosságra hozatalát nagyra értékeli, mert az nagymértékben összhangban van a bizottság jelentésével. (A Papp Károly vezette vizsgálóbizottság alapvetõen törvényesnek, de több elemében szakszerûtlennek ítélte a tavaly október 22-24-i rendõrségi fellépést a fõvárosban;. A testület jelentését július 6-án tették közzé.) A CJB jelentése [még] vádírat egy brutális rendõrség szervezett (!) túlkapásaival szemben a Papp jelentés pedig egy semmitmondó bizonyítvány magyarázat. A Civil Jogász Bizottság az ORFK-val közösen jegyzett közlemény szerint maga is úgy ítéli meg, hogy egy demokratikus jogállamban a közrend és közbiztonság érdekében szükség van hatékony rendõrségre. „A demokratikus jogállamban joguralom van, ez azt jelenti, hogy a rendõrségnek az alkotmányos jogszabályok szerint kell mûködnie. Ezek a szabályok meghatározzák a jogszerû és szakszerû rendõri tevékenység kereteit, amelyek ettõl vitathatatlanul törvényesek lesznek“ – olvasható a dokumentumban. Nem tudom, hol olvasható ez a „közösen
jegyzett közlemény“. A Bizottság Honlapján ma délben még nyomát sem találtam. Lehet, hogy ezt is titkositották 80 évre? A keddi megbeszélésen a Civil Jogász Bizottság tagjai kifejezték azon álláspontjukat, hogy a tavaly szeptember-októberi rendõrségi kényszerítõ intézkedések végrehajtását két részre kell bontani: egyrészt arra, hogy mennyiben hajtották végre az intézkedéseket jogszerûen, illetve hogy mikor került sor jogsértõ beavatkozásra. A bizottság elfogadta, hogy a rendõri túlkapások ügyében rendõrségi, ügyészségi és a bírósági eljárások vannak folyamatban, emellett a Civil Jogász Bizottság köszönetét és elismerését fejezte ki a március 15-ei nemzeti ünnep során a rendzavarókkal szembeni „arányos és egyben szükséges eljárásért“. Morvai Krisztina [a politikai szinház díszletei mögül] úgy lépett ki, mint egy szoknyás Fouquier-Tinville [a Francia Forradalom hirhedt közvádlója]. Most már elégséges, hogy egyes polgárverõk és kinzók ellen „eljárások vannak folyamatban“. Az országos rendõrfõkapitány több, a rendõrség fejlesztésével, tekintélyének helyreállításával kapcsolatban tett intézkedésérõl adott tájékoztatást. Többi között az etikai kódex elfogadásáról, a korrupcióellenes intézkedésekrõl, az igazoltatások gyakorlatának megváltoztatásáról. Ígéretet tett arra: a jövõben rendszeressé teszi a személyes konzultációt a Civil Jogász Bizottsággal. A közle-
mény szerint a CJB megnyugvással vette tudomásul, hogy a 2006 õszén történt rendõrségi akcióknak személyi konzekvenciái is (!?) vannak. Ezek szerint a Madame hátat fordított azoknak az áldozatoknak, akik feltárták elõtte testi és lelki sebeiket. Megnyugodott ... Mennyiért? Minek a fejében, ellenében? Különösen üdvözölte az országos rendõrfõkapitánynak és a budapesti fõkapitánynak a nyilvánosság számára adott azon nyilatkozatait, hogy a jövõben a rendõrség jogszerûen és szakszerûen látja el teendõit a közrend és közbiztonság fenntartásáért – szögezi le a dokumentum. MTI." Ha egy testületnek „sikerül“ megvédenie sötét titkait és bûnöseit a Törvénnyel, a törvényes rendet biztositani hivatott szervekkel és a „civil ellenõrzés“ szerveivel szemben,- továbbá ha a bünösöknek büntetlenséget tud biztosítani,- semmiféle fedezete nincs annak a – tartalmában és formájában egyaránt komolytalan – igéretnek, hogy a testület a „jövõben“ jogszerüen és szakszerüen látja el teendõit. A „nyakazás“ tehát ezúttal [is] elmarad. Pedig ez, a Bencze és Morvai által együtt-álmodott „jövõ“, már nincs is olyan messze. Hát majd meglátjuk, és erre a sötét árulásra is visszatérünk! 2007.08.09 Forrás: dr. Szeszák Gyula – www.szeszak.tvn.hu
Idézzünk egy részletet Morvai Krisztina Franciscóhoz és tettestársaihoz írott nyílt levelébõl: „Most talán meg fog lepõdni ön, Gyurcsány Ferenc. Szeretnék valamit megköszönni önnek és tettestársainak. Csodát tettek velem. 44 évesen, önök által, európai világpolgárból MAGYAR EMBER lettem. Magyar állampolgárból magyar szívû, magyar hazafi lettem. Önök nélkül talán soha nem éreztem volna meg a különbséget s önök nélkül ez a felemelõ csoda talán soha nem történhetett volna meg velem. Szívbõl kívánom önöknek, hogy éljék meg ugyanezt a változást. Isten segítse önöket abban, hogy meghallják a lelkiismeretük parancsát. Hogy képesek legyenek átmenni egy valódi belsõ átalakuláson. Hogy megváltozzanak. Hogy megtérjenek. Isten segítse önöket ebben. S Isten áldja, óvja és vezesse MAGYARORSZÁGOT. A HAZÁNKAT. Mert nekünk csak ez az egy hazánk van.”
Vasárnap délután a Wembley stadionban játszott a floridai Miami Dolphins csapata. A hét közepén tartott indulás elõtti értekezleten nagy meglepetés érte az amerikai futballcsapat egyik sztárjátékosát: megtudta, hogy Londonban angolul beszélnek az emberek. „Istenre esküszöm, hogy meg sem tudnám találni a térképen Londont, de azt tudom, hogy Olaszország úgy néz ki, mint egy csizma.... London, London.... oh, London Fletcher-t ismerem, [a Washington Redskins játékosa] együtt edzõtáboroztunk egyszer... ez minden, amit Londonról tudok“ – hökkentetjó ha figyelünk
te meg az újságírókat Channing Crowder, a floridai csapat leghíresebb és az egyik legtöbbet keresõ játékosa. Egy Miami-i lap megírta, hogy a beszélgetés során Crowder bevallotta, hogy nem tudja, hogy az amerikai repülõtérrõl Nagy Britannia felé merre (Keletre vagy Nyugatra) indul majd velük a
gép, és nagyon örült neki, mikor az edzõ közölte vele, hogy a csapatból senkinek sem lesz tolmácsra szüksége, mert Londonban is angol nyelven beszélnek az emberek. Egy sportriporter felhívta a figyelmét, hogy egy másik Dolphins játékos, Marvin Allen Angliában született, és négy év után onnan szerzõdött Miamiba
és lett Crowder csapattársa. „Oh, õ is onnan jött? nem is tudtam, hogy nem amerikai..... az feltûnt, hogy olyan viccesen ejti a szavakat, [angol akcentussal] de azt hittem, hogy amikor beszél, akkor valami magnó van a testére rakva és csak tátog a szöveghez“ Forrás: Jack Corn – gondola
13
Tisztelt Házelnök Asszony, mindenki Katikája! Ugye Önnek is hosszú volt a négynapos ünnep? Különösen a könnyfakasztó, csonttörõ október 22-e és 23-a telhetett Önnek is nehezen. Gratulálok a rendezvényeikhez! Szörnyûek, gyomorforgatóak voltak! Ennél már nincs lejjebb, Katika! Nem fél a Jóistentõl? Kijárási tilalmat bevezetni egy köztudottan elmebeteg, köztörvényes bûnözõ tíz perces összefüggéstelen beszéde miatt – véleményem szerint ez még Rákosi Mátyásékban sem merült volna fel. Katika, Ön no. Nyilván érzi annak jelentõségét, amikor az Operaház környékén lakó hölgy kézitáskájában könyékig nyúlkál egy kormányõr, majd a hölgy piperetáskáját kiemelve, abban vállról indítható rakétát és kézigránátot keres... Ugye morbid, Katika? Nyilván ugyanaz volt a retikülben, mint az Önében: parfüm és rúzs, esetleg egyéb nõi dolgok... a nehéz napokra... Mindezek után pedig Ön az Operház páholyában együtt enyeleg Sólyom Lászlóval és az idegbetegségét már kézfején és ujjain hordozó, betegségét palástolni képtelen, börtönérett Gyurcsányi Ferenccel. Ha már nem kevert ciánkálit gyurcsányi pezsgõjébe egy óvatlan pillanatban, legalább kitessékelhette volna õket a páholyból, majd megtilhatta volna a kormányõröknek, hogy visszaengedjék õket oda! Katika! Önnek nem mondták el a tanácsadói, hogy aki a mocsok közelébe keveredik, arra elõbb utóbb rá is fröccsen? Sokan tudták ezt a talpnyaló meghívott és szigorúan ellenõrzött, valójában nagyon félõs vendégek közül is, mert igen foghíjas volt az Operaház nézõtere. Már a saját vérkomcsi drukkerek is tudják, hogy ezzel a senkiházival nem szabad egy légtérbe keveredni, nemhogy mellé kucorodni a páholyban! Amíg Gyurcsányi eszement baromságokat beszélt az Operaház színpadán, a túlbuzgó rendõrség könnygázban úsztatta a fél V. kerületet. Ismét belevitték a rendõrséget egy teljesen törvénytelen akcióba, bár az o adminisztrációs hibájukból, no meg az Európai Bíróság jogerõs ítéletébõl fakadóan, ismét törvénytelenül oszlatták fel a tömeget. Egyértelmûvé kell tenni, hogy a 10.000 rendõr jelenléte a felvonulás megakadályozása, a tö-
megoszlatás a kényszerítõ eszközök alkalmazása törvényellenesen történt. Hiába ordítja Aczél György cenzora, hogy ami történt az Magyarország szégyene, még ez a terhelt múltú csámpás komcsi kurva se tudja meggyõzni az embereket másról mint arról, hogy az ismételt októberi vérengzés egyedül a hatalmat bitorló, illegitim gyurcsányi-banda szégyene. Katika mit keresett ott? De ha már ott volt, összeadta-e, hogy mennyibe került a magyar adófizetõknek, a 4 millió éhezõnek és nincstelennek, az Önök tobzódása? Még az utolsó morzsát is le kell seperni az asztalról? A 40.000 rendõrt és családtagjaikat is érintõ felhajtásuknak tényleg nincs határa? Önök valóban ki akarják végezni ezt az országot erkölcsileg, gazdaságilag és morálisan? Mikor hoz a parlament egy olyan törvényt, amely megtiltja Gyurcsányi Ferencnek az ön- és közveszélyes nyilvános szereplést, a tömegek hergelését és inzultálását? Vagy a kommunisták szeretik ha a Kossuth téren a „Gyurcsányi takarodj!” vagy „Diktátor a börtönbe!” rigmus mellett húzzák föl a nemzeti zászlót? Mindenáron a lámpavasakra kívánkoznak, Katika? Hiába szövegel Ön is, teljesen világos – Európában és a tengerentúlon is tudják -, hogy diktatúra és terror tombol Magyarországon! A rendõrök semmit nem változtak, beleivódott az agyukba és a vérükbe, hogy a kirekesztett, az ünnepségek közelébe nem engedett embereket válogatott technikai eszközökkel ütni kell, és ha lehet, nyomorékká tenni mindnyájukat.
A bomlott elméjû Gyurcsányi új trendet vezetett be az országban: a nép nélküli népünnepélyeket. Nincs az a mazochista hóhér típus, akinek ez rajta kívül sikerült volna! De neki úgy tûnik más is sikerül. 1848 után már 1956-ot is úgy tekinti, mint a szocionisták saját ünnepét, 1848 után már 1956-ot is gyalázatos módon meghamisítja, annak célját, történéseit és vívmányait tagadja. Nem szóltak neki, hogy „Te Feri ! 1956-ban mi gyilkoltunk, mi akasztottunk, és mi zártunk börtönbe mindenkit, aki nem volt hajlandó tudomásul venni a kommunista diktatúrát! Te Feri! Mi vagyunk a gyilkosok, nem ok!“ Istenkísértés megmagyarázni 2007-ben a túlélõknek, hogy azok a hõsök és a demokraták, akik ezelõtt 51 évvel a kötelet fonták és rajta a csomót hurkolták, akik halomra gyilkolták saját véreiket a megszálló ruszkik vérebeiként. Akkor is letaszítottak mindenkit a pódiumról most is ezt teszik. Katika, keresztény létére(?) a puszta jelenlétével ezt legimitálta!!! Volt már arra példa, hogy a szintén vegyes múltú köztársasági elnök nem vett részt zászlófelvonáson. Nem hiányolta senki, az élet ment tovább. Katika, hogy állhat ki azokkal egy placcra, akiknek nem titkolt célja az ország megnyomorítása, az erõ fitogtatása és legfelsõbb bíróként minden bûn elleplezése? Gyurcsányi, Sólyom, Lomnici mellé Lendvai és Gurmai való, ne szégyenítse tovább az egyébként minden tekintélyét elvesztett Országgyûlést, ne rántsa sárba a házelnöki tisztség maradék tekintélyét és legalább a magyar választópolgárokra legyen tekintettel, amikor arról kell dönteni, hogy egy városba keveredik ezekkel a senkiháziakkal! Az sem hivatkozási alap, hogy az állami kitüntetések átadásakor a házelnöknek is ott kell lenni a közjogi méltóságok között, mert mára a miniszterelnöki pozíció úgy lealjasult, hogy azt mindenki Gyurcsányival azonosítja. Márpedig Gyurcsányinak a kezébõl bármilyen kitüntetést vagy díjat átvenni, az egyenlõ az önfeladással. Irány tehát a templom, Katika! Az elmúlt három nap hosszú gyónást igényel, keressen erõs mennyezetû templomot, és a sok ügynök püspök között egy titoktartó atyát, aki saját lelkiismeretét is hajlandó megterheli azzal, hogy sírba viszi az Ön és a szocionisták minden ocsmány bûnét. Szalai Mária – Pécs
AMIKOR MÁR NEM VERSENGENEK A BIZTOSÍTÓK Megtörténhet, hogy a nagy taglétszámért folytatott kezdeti hajsza rövid idõ után a visszájára fordul, és a befektetõk – költségeik kímélése céljából – már egyáltalán nem akarnak olyan vonzónak mutatkozni. Így alacsony szinten rögzítik majd az ellátás színvonalát. A súlyos kiábrándulás nagyon hamar bekövetkezhet. Vajon miként magyarázzák majd meg a több-biztosítós rendszer apostolai, hogy a biztosítók már nem versengnek az állampolgárok kegyeiért? Amikor már nem a jobbnál jobb, hanem a rossz és kevésbé rossz szolgáltatások között lehet majd válogatni? Magyar Hírlap, 2007. december 8.
14
jó ha figyelünk
GYURCSÁNY UTÓD NÉLKÜL TÁVOZIK
Olvasói levél Svájcból A következõket mondta: 1.) „a képviselõknek nem szabad visszaélni a kiválasztottságukkal” erre Ön csak most jött ra? Sõt a képviselõknek nem szabad a parlamenti esküjüket sem megszegni Katika! Ugye emlékszik Gyurcsany mondataira?: „Nyilvanvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet” „Teljesen világos volt,hogy amit mondtunk az nem igaz” „Hazudtunk,reggel,éjjel,meg este” A parlamenti esküjük ellenére az MSZP-SZDSZ teljes bizalmat szavazott Gyurcsánynak, Ön is Katika. Gyurcsány a könyvében a következõket mondja: „kitaláltuk a 23 millió román elméletét” „megalkottuk a szemét szemérmesen lesütõ Szili Katalin személyét” Balla György FIDESZES képviselõ arról kívánta interpellálni Veres Jánost, hogy lehet Pénzügyminiszter azután,hogy a cége korábban ÁFA-csalás ügyben keveredett? Ez a kérdés a morális váltást szolgálta volna,de Ön Szili-elvtarsnõ ezt letiltotta. Ezek után Ön milyen morális váltásról beszél, Katika? 2.) „fel kell hagyni az összekacsintás gondolkodásmódjával” Mar többen voltak Ön elõtt akik szintén becézgették saját bûncselekményüket: Gyurcsány saját csalássorozatát „jogi pontatlanságnak” becézte Veres-elvtárs a hamis adatszolgáltatást „kreatív könyvelésnek hívta” Kaszab Csaba MSZP-s önkormányzati képviselõt a Fõvárosi Bíróság bûnösnek találta: Vezetõ beosztású hivatalos személy által, folytatólagosan, üzletszerûen elkövetett vesztegetés büntettében! Az ítélet nem jogerõs. Az MSZP vezetése tudott arról mi folyik Kõbányán, és a következõket állapította meg: „Személyes beszélgetésünk erõt és hitet adott mindannyiunknak ahhoz,hogy a tisztesség és a baloldali értékek mentén tisztázó politikai egyeztetés keretében rendezni tudjuk Kõbányán a szocialista partban eluralkodott helyzetet.” Valószínû,hogy a Kõbányáról eltûnt milliárdok az MSZP partkasszája felé csordogáltak, s ezért nem akartak az MSZP vezetõi Kaszab bûncselekményének a végére járni. Zuschlag-jelenség, a pályázati pénzek szervezett elsikkasztása,bûnszövetségben. Ez nem összekacsintás Katika, hiába becézgeti, ez kõ-kemény szervezett bûnözés. Amiben az MSZP-SZDSZ képviselõk mint társ tettesek vagy bûnsegédek nyakig benne vannak! Szili-elvtarsnõ a hazugság akkor is hazugság marad, ha nem derül ki! Ezért az Ön szájából az õszinteség ,a jobbító szándék hiteltelennek tûnik, mert Ön is takargatja az MSZP-berkeiben elkövetett bûncselekményeket. Amelyik kígyó nem tudja levetni a bõrét az belepusztul!
Alig számít hírnek, hogy Gyurcsány Ferenc, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke öt napra elhagyja az országot. Családjával Spanyolországban tölti az õszi szünetet. De kit érdekel ez ma, amikor az ország nagyobbik fele depresszióban szenved, s a szocialista párt is egykedvûen nézi vezetõje ámokfutását. A kormányszóvivõ tájékoztatása szerint a kormányfõ feleségével és gyermekeivel saját költségén tölti az õszi szünetet Spanyolországban. Rendben van, gondolja a közmagyar, nincs ebben semmi probléma: van rá fedezete, hát megteszi. Igaz, hogy többségünk itt marad, fuldokol a szmogos nagyvárosban, legfeljebb halottait látogatja meg valamelyik vidéki temetõben, a vezetõnek jár a pihenés. Elvégre értünk hajt, nekünk dolgozik. Nem a közpénzt emészti az õszi vakáció céljaira, magánügy, merre megy. Amiatt sem válik hírré az ügy, hogy vajon mi történik itthon az állam berkeiben, amíg távol a fõnök. Kiss Péter, a szürke eminenciás ugyanis vélhetõen minden tekintetben alkalmas a helyettesítés feladatára. Utóvégre a hét nagyobbik fele úgyis szabadnap lesz az országban, csak az elsõ három napot kell valahogy átvészelni. A parlamenti ellenzék politikusai is pihenhetnek egy kicsit, legyen tûzszünet! Ha meg jönnek a hídfoglalók, koktélkínálók, utcai petárdások, még talán jobb is, ha eldugjuk a nagy vezért, legalább addig sem ad okot puszta jelenlétével a lázongásra. Igen ám, de hiába megy el Gyurcsány, itt marad az, amit okozott nekünk. Az ország politikai testén érezhetõen a sztászisz, egyfajta lázas állapot lett úrrá. Márpedig, tudjuk, a politikában ez igen veszélyes helyzeteket eredményezhet. Már az antik bölcselõk is utaltak rá, hogy a városállam életében a közbizalom megingásával válság keletkezhet. A kormányzattal kapcsolatos bizalom elvesztéséért pedig, ha tetszik, ha nem baloldali barátainknak, a mindenkori kormányzó erõk a felelõsek. Ha maguk okozzák, azért, ha nem tudják megakadályozni, akkor azért. Ezek után több mint tanulságos, hogy a múlt héten két utódesélyes, Szili Katalin és Kiss Péter, a szocialisták két erõs embere is nyilatkozott, anélkül, hogy a Gyurcsány által kialakult helyzet felszámolásának menetrendjére vonatkozólag bármit mondtak volna. Jelentkezésük nyilván nem véletlen: a párt berkein belül is érzékelhetõen megnõtt azok száma, akik a kormányfõ menesztésében gondolkodnak, s ilyenkor a lehetséges utódoknak nem szabad nyaralni utazniuk. Ám miközben mind a ketten kritizálták a kormány tevékenységét – Kiss szerint bûn lenne, ha reformok helyett a tisztasági csomagra helyezné a hangsúlyt a kormány, Szili Katalin szerint meg egyenesen morális rendszerváltásra van szükség, egyikõjük sem mert „bejelentkezni”, mint lehetséges kormányfõ-jelölt. Vagyis Gyurcsány utód nélkül távozik családi luxusnyaralására. (Utóirat: a magyar törvények szerint, ha a kormányfõ magától nem mond le, a konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal csak akkor váltható le, ha megvan a megszavazható utód.) Forrás: Horkay Hörcher Ferenc – Heti Válasz
Kassai Laszló – Svájc
jó ha figyelünk
15
Ismét egy szégyenletes Október. De ki miatt? Október 23-át ismét nem tudtuk kellõ tisztelettel megünnepelni. A közvélemény szerint. És szerintem sem. Borzasztó hogy ez már a második ünnep amit elrontanak a közvélemény szerint a „randalírozók“. „Elromlik“ a meghittség mert az utcán csõcselékek" rend bontanak. Azok az emberek akik szerint hazánk rossz irányba tart, mert megelégelték az elnyomást, a negatív diszkriminációt minden egészséges dologgal szemben. Megelégelték hogy egy mai fiatalnak nemhogy lakásra de még normális munkahelyre sincs esélye hátszél nélkül, hogy a reform szépségeirõl és „miniszterelnökünk“ hazugságairól és az õ általa már diktatórikus hatalom éhségrõl már ne is beszéljünk. Milyen ünnepet szeretnének huszonharmadikára azok akik Horn Gyula születésnapi partijára Gorbacsovval asszisztálnak? Aki kijelenti annak a volt miniszterelnöknek a születésnapján akinek 56-os szerepe enyhén szólva is kétséges, hogy: „1956-ot nem lehetett megúszni szovjet beavatkozás nélkül“, ?
Még ha ettõl a mondattól közülük sokan el is határolódtak, akkor is súlyos szavak ezek. Gondoljunk bele mekkora hangot kapott most az európai parlamentben hogy valaki az utcán Gyurcsányra mocskos zsidót kiáltott. Rögtön célpontba került Magyarország fasizálódása. Ez most gondolom azok szerint akik gárdázni is szoktak, „égõ“ az országnak. Pedig ezt csak egy valaki „mondta“. Az elõbbit pedig Gorbacsov. És Gorbacsov hozzászólása után senki nem beszélt kommunista veszélyrõl az unió parlamentjében. A kommunizmus áldozatainak 100 milliós száma szerte a világban nem olyan jó reklám és nem olyan ijesztõ, mint a holocaust. Utóbbiban hinni kell, elõbbit emlegetni sem szabad. Mert az más volt. És különben is. Kommunisták sincsenek már. Azok már szocialisták. Közben ezen a meghitt, áhítattal teli Horn Gyulának szervezett születésnapon ahol sárba tiporják 56 és harcosainak emlékét, ott vigyorog és tapsol a „közvélemény“, vagy legalábbis azok akik a szánkba adják mit mond a „köz“. Ott van és tiszteleg az összes nevében magyar média és az „elit“. Kezdem azt hinni, hogy önök
huszonharmadikán nem a diktatúra ellen harcoló szabadságharcosokra szeretnének emlékezni ezen a napon hanem az utcákon önök által ellenforradalmároknak nevezett osztályidegenek áldozatairól. Megkérdezném õket, a „köz“ véleményét, akik pár éve a kaméleon módjára színt ugyan nem, csak viszonylagos nézeteket változtató pártra szavaztak, vagy annak kiszolgálóik a mai napig, hogy önök szerint mikor tudjuk megünnepelni méltósággal 1956-ot? Ha az utcáról eltûnnek a „randalírozók“, vagy ha eltûnik az a „közvélemény“ a hozzá tartozó politikai erõkkel együtt akik szerint az utcán 56-ban is csõcselékek randalíroztak? Érdekes a párhuzam. Mert javarészt a mai kor csõcselékeit ugyanazok csõcselékezik akik tették ezt 51-éve is. De a névadóik mindenképp ugyanazok. Természetesen aki megvan elégedve a mai magyar társadalommal, és nem fájlalja hogy a zsebeinket kifordítják, továbbra is csõcselékezhet nyugodtan. De megkérném hogy ne panaszkodjon sem barátainak, sem látszat ellenzékként hogy felment a kenyér ára. Drahos T. Gergõ
Mibõl is gondoljátok ti, hogy ti vagytok e nép letéteményesei? Honnan vettétek a jogot, hogy álmotok sötét erdejében egy ország hitével játszva, gondoljatok megváltó nagy tetteket és sodorjátok paktum szerint kiszolgáltatottá e nemzetet? Mert közületek, a legtöbbre hivatott egzisztencia okán, szakmának minõsíti az emberi akarat képviseletét, még nem faktum bölcselet szállt meg titeket, csak a képzelet repített a fellegekbe varázsszõnyegén benneteket. Hallani 1-2ezer faktum-betyár üzenget a médián keresztül, de nem ám millióknak, nem, a látszat túloldal mindegy megoldások hatalmi székkarfáját simogatva az egzisztenciának, hogy tudni illik, ha „nem leszünk észnél, elsodor bennünket a nép“! Szöget ütött a fejembe a jelen: Mire kellek én? Mire kell a dolgozó egyén? A fejlõdés e fokán csak egy felhatalmazó blõd-tett a szavazás, vagy valóban kifigurázzák az embereket? Mindenki tudta és tudja nem õszinteségi rohamok, jellemzik a nyilvánosság elõtt játszódó hatalmi harcokat, de oly pofátlan és megalázó módon, mint a szocialistának nevezett tábor tette; a parlamentben szentesítve a kirekesztés retorikáját, hát az már vérlázító. A „NA ÉS“ politikai térfoglalása hiteltelenné teszi minden szavukat és nem veszik észre. Megásatták a nemzet sírját elõbb a kenyér zsugoriságukkal (23 millió román munkavállaló), majd testvéreink lelkének mészárszéki karámba hajtásával (2004. december 5., micsoda mikuláscsomag?) és most már senkit és semmit nem tekintenek szentnek, vagy mégis a „ NA ÉS“ politikát! Mert akár kétharmados törvényt is hozhatnának arról, hogy a tisztesség kerüli a képviseleti demokráciát!? Az is lehet, csak minket küldenek sötét erdõk mélyibe minden választáskor. No kérem szépen, van itt megoldás: nagykoalíció!!! Ha ezt is le tudjátok tömni a torkunkon, akkor a magyar embernek vége. Felvetõdött itt, hogy az ország érdeke, meg ehhez hasonló blõd magya16
rázat, hát hogy lehet az érdekem az, ami megaláz, semmibe vesz? A megtévesztés további folytatása valóban odáig vezethet, hogy a módszerváltó’ értelmiség kiírja magát a nemzetbõl. A pusmus megoldások áldozata ez a nép, de végjátszmáját játssza már a politikai és társadalmi elit, mert erõsen kopogtat az ELÉG! /Megjegyzem a FIDESZ és KDNP összes képviselõje 160 fõ, azaz ha ennyi képviselõ visszaadta volna 2006. szeptemberében mandátumát (nem szentesített volna ellenszavazatával semmilyen törvényt), akkor a Köztársasági elnöknek nem maradt volna más morális lehetõsége csak a parlament feloszlatása. Az a nevetséges helyzet, hogy a többség és a tisztesség akaratát szem elõtt tartva, kivonult volna az ellenzék a parlamentbõl és az érvényes létszám 58-59%-val mûködhetett volna a törvényalkotás, az már a világ elõtt is megfontolandó lett volna, illetve visszaadta volna a nép hitét! Természetesen matematika órán ez szabályként nem alkalmazható, így magyarázatként szolgál a „szakma“ krémjének a tehetetlenségi törvény az idõhúzásra./ Kopogtat az Elég. Gondolják uraim, elhiszi az egyszerû ember, hogy évtizedekig folyik a pénz a költségvetésbe a privatizációból (plusz bevétel) és a zseniális adópolitikusainknak köszönhetõen a legmagasabb adóelõírásokkal bír hazánk és nem boldogulhat az ország? Bevezették a világpiaci számításokat a gazdaságban úgy, hogy a munkabér vonzatot meghagyták szocialista vívmánynak, kiárusították a közvagyont a módszerváltás’ zászlaján, és elvárják a terheket, hordozza önök helyett más. Kicsit nem sok ez a jóból „szakemberek”? Uraim, a becsület szikrája, ha él még önökben feloszlassák a parlamentet és a pártokat, hogy tisztulási érzete keljen az embereknek! Dr. Drábik János útmutatásai alapján alakuljon az új rend! Gavallér János
jó ha figyelünk
Miután megjelent ezeken a hasábokon pár szó Medgyessy Péterrõl, szerzõnek szóvá tették némelyek, hogy egyoldalúan ábrázolta a kommunista Magyarország megreformálására tett erõfeszítések egyik szorgalmas munkását, és nem méltányolta eléggé Medgyessy Péter döntéshozóként a kisemberek életkörülményeinek javításában elért érdemeit, amelyek – így a prókátorok – elévülhetetlenek. Röviden: Medgyessy Péter „Jóléti rendszerváltást!“ ígért 2002-ben, és kormányra kerülvén meg is valósította. Õ bezzeg megtartotta az ígéreteit, nem úgy, mint elõdei és utódai – mondják a Medgyessy-fanok. Azt is mondta egy kritikus, hogy kit érdekel már Medgyessy Péter, rajta „rég túlvagyunk“. Mindez arra kényszerít, hogy visszatérjünk a múlt heti témánkra. Sajnos tévednek azok a honfitársaink, akik azt hiszik, Medgyessyn túlvagyunk. Mohácson sem vagyunk túl, és Medgyessy Péter „életmûve“ minden fõ vonásában most is eleven, elevenebb, mint valaha. Hogy miért nem vagyunk túl Medgyessyn? Egy mondatban összefoglalva: mert a bankvilág birkájává tette a magyar népet. Az idõk végezetéig nyírható birka népet csinált belõlünk. A múlt héten említett ügyek közül a Világbank-IMF vonal él, nem egyszer (hanem túl sokszor) volt meghatározó a magyar gazdaságpolitika számára, és minden alkalommal súlyos anyagi veszteséget jelentett nemzetünknek. A Gorenje-turizmuson túl is lehetnénk, ha nem nyomorított volna meg sok tízezer embert úgy, hogy azóta sem tudnak visszakapaszkodni. Ezen emberek tipikusan akként írhatók le, hogy õk voltak azok, akik a Kádár-rendszerben az eladhatatlan árut termelték, és vele az adósságot – ámde nem éhezjó ha figyelünk
tek, hanem (relatíve) jó fizetést kaptak, amelybõl a ‘80-as évek második felében volt megtakarításuk. Ezt a spórolt pénzt varázsolta ki a zsebükbõl a gorenjézés. Viszont miután kiköltekezték magukat – összeomlott alattuk a ráfizetéses, versenyképtelen vállalat. Õk mehettek az utcára, és mivel általában idõsebbek voltak (a magas fizetéshez a szocializmusban magasabb életkor kellett), általában elmenekültek nyugdíjba, s azóta szépen csúsznak lefelé. A Horn-kormány pénzügyminisztereként Medgyessy Péter két hatalmas, stratégiai vereséget mért a magyarokra; és ellentétben a gorenjézéssel, ezúttal a fiatalabbakra is. Elõször is bevezették azt, hogy fizetést csak bankszámlára lehet átutalni. Ezzel ezermilliárd forintnyi nagyságrendben húzta ki a kisemberek zsebébõl a pénzt, akik azóta a törvény erejénél fogva mindenért fizetnek a banknak. Fizetnek a számlavezetésért és a -kivonatért, fizetnek azért is, ha fölveszik a fizetésüket; ha átutalást indítanak; fizetnek a bankkártyáért, a hitelkeretért, a rendelkezésre állásért – mindenért. Cirka nyolcmilliós piaccal ajándékozta meg a „lakossági szférában“ utazó bankokat a derék pénzügyér. És ma a magyar bankrendszer a legnyereségesebb a világon. Hála néked, Medgyessy Péter! Az igazi baj azonban sokkal nagyobb, mint hogy pióca bankokat ültetett a dolgozók nyakába Medgyessy Péter. Az igazi, nagy, bombaüzlet a magánnyugdíjpénztár volt, és az ma is. Az 1961 után születetteket törvény kötelezte a magán-nyugdíjpénztári tagságra és rendszeres befizetésre. Érdekes módon az önkéntesség szép liberális elve fél másodpercre sem került szóba. A pénz azóta is dõl a magánpénztárakba. A nagyságrend érzékeltetésére most legyen elég annyi, hogy 2010-ben már 400 mil-
liárd forint lesz az az összeg, amelyet a kiesõ magán-nyugdíjpénztári bevételek hiányában az az évi költségvetésbõl kell majd nyugdíjra fordítani, tehát ennyi adóforintot fognak a dolgozók nyugdíjra befizetni adóképpen, miközben a magánpénztárak röhögve eltehetnek ekkora nagyságrendû pénzt, ugyanazon adózók fizetésébõl a törvény erejénél fogva levonva. És ezek a pénztárak érdemben – tömegeknek – nem folyósítanak nyugdíjat sem most, sem még jó pár évig. Valami azt súgja nekünk, hogy nem is fognak. Két okunk van ezt feltételezni: 1. Az egyetlen pénzintézet-típus, amelynek nem kell felmutatnia szavatoló tõkét, a magánnyugdíj-pénztár. Ergo ha elbokázza a befizetéseket, nincs kin, nincs min számon kérni. 2. Idén nyáron már megpendítette a pénzügyi kormányzat, hogy a magánnyugdíj-pénztárak nem teljesítik a remélt nyereséget, ezért „az államnak be kell majd segítenie“. Magyarra lefordítva: aki magánnyugdíj-pénztárba fizet, a Dunába önti a pénzt. És az elúszó nyugdíjak összegét a gyermekeink fogják majd összeadni a felszívódó magánnyugdíj-pénztárak helyett. Egy nemzedék nyugdíját lopják el, szervezetten. És nekünk azt kell elhinnünk, hogy errõl Megyessy Péter pénzügyminiszternek fogalma sem volt, amikor a törvényt bütykölték. Amely szerint nem kell szavatoló tõke. Vajon elmúlt-e már a Medgyessy-korszak? Tartunk tõle, hogy majd amikor az utolsó koldussá lett befizetõ fog alultápláltságból eredõ betegségben meghalni, valamikor negyven év múlva, akkor fog elmúlni. De nem nyomtalanul. Mint Mohács. Forrás: Nyiri János – Gondola
17
Az ÚDK támogatja az erõszakmentes nemzeti ellenállást! A Kuruc.info hírportálon – a 17 évvel korábbi taxisblokád évfordulójára – meghirdetett Erzsébet téri hídblokád megbénította a Belváros és ezen keresztül egész Budapest közlekedé- sét. A vulgáris jogértelmezés szerint itt zavargás, a közlekedés rendjének megsértése történt. Az alkotmányos gondolkodás szerint azonban egy mini forradalom, az Aranybullánkban is jogként rögzített nemzeti ellenállás zajlik. Az ÚDK szerint a nemzetnek joga van ellenállni! Egy forradalom, mindaddig amíg el nem ismerik addig, lázadás. És ha megvan a politikai szándék a lázadás ill. a forradalom minõsítésre, ott bizonyíték is akad. Miért is robbant ki ez a mostani, erõszakmentes mini forradalom, miért is zajlik a nemzeti ellenállás? Három összefüggõ ok: 1. Nemzeti ellenállás a kettõs mérce ellen. 1990. október 6-án a taxisok az SZDSZ és Göncz Árpád aktív közremûködésével 4 napra megbénították Budapest és az ország közlekedését. Göncz Árpád államfõi hatalmával megakadályozta a rendvédelmi szervek fellépését a közlekedés helyreállítására. Az MDF vezette koalíció, az Ellenzéki
Kerekasztal és MDF-SZDSZ paktumpolitika folytatásáként hozzájárult, hogy a blokádban részvevõk és segítõik/felbujtóik általános amnesztiában részesüljenek. 2. Nemzeti ellenállás a magyarellenes Gyurcsány kormány ellen. Gyurcsány Ferenc személyében testesíti meg a rendszerváltás kisiklatását, az antalli örökséget. A Gyurcsány kormány magyarellenessége elvi- és gyakorlati síkon egyaránt megnyilvánul. Lásd pl. a kettõsállampolgárság megtagadását ill. az ország kifosztását jelentõ gazdaság-politikát. 3. Nemzeti ellenállás a hazug rendszerváltás ellen. Mára, maga a rendszerváltás politikai rendszere bukott meg. Nem lehet a Fidesz
felelõsségét sem eltagadni. A Fidesz a paktumoktól kezdve a Parlamentben vagy a kormányon végig részese volt az elmúlt 17 év elhibázott döntéseinek. Orbán Viktornak, a nemzet politikai képviseletetét kisajátító jobboldali egypártrendszere nélkül, nem jöhetett volna létre a magyarellenes Gyurcsány jelenség sem. ÚDK állásfoglalás: Felszólítjuk a parlamenti paktumpártokat, hogy szálljanak magukba. Az 1990-es mintára terjesszenek be közkegyelmi törvényt a 2007. október 26-i ‘eseményekben’ résztvevõk számára. A civil Magyarország képviselõivel kiegészítve kezdõdjön tárgyalás egy új választójogi törvényrõl, mely lehetõvé tehetné, hogy – a hitelüket vesztett parlamenti pártok mellett – új politikai erõk is bekerüljenek a parlamentbe. Írják ki az elõrehozott parlamenti választásokat! Ha valaki kiváncsi mi folyik a budapesti utcákon, megnézheti az utv.hu-n Forrás: UDK
Politikai pöcegödör legalján vergõdik az SZDSZ Rövid bevezetõ: -Nincs ember szerte a hazában, akinek a legfrissebb liberális szadomazo hallatán, ne az Emír Kusturica rendezte Macska-jaj címû filmeposz, jutna elsõként eszébe. Mert mi történik, ha egyszeri politikai zsiványok olajszõkítõkkel és drogbárókkal üzletelnek? Nos, akkor zajos happy end során a reterát összedõl, s a végén Dadan Karombolo a fõ-zsivány a zaftos pöcegödörben vergõdik! (Isten óvja a libákat!) Kicsinyke tárgyalás: -Itt tartunk most. Az egy százalékra lecsupaszított szadesz kétségbeesetten vonaglik a politikai budi legalján. A kapkodás és csapkodás során szanaszét fröcsög körülötte a darabos barna lé. Jó liberális parazitaként, most új, jócskán felhizlalt gazdatest után illik néznie, aki gyorsan kihúzza a szarból, de ízibe! A karácsonyfát leanyázó Horn már meg is tette ünnepek elõtti kedvezményes ajánlatát. Ha nincs leértékelt Orbán, Fideszbe társulna az eddigi csendestárs. Ha ló nincs, szamár is megteszi alapon. Aztán jön az újabb fenyegetéssel felérõ ajánlat: -Mi lenne, ha egy teljesen új liberális párt is elindulna a következõ választásokon? Dupla vagy semmi alapon. Na mi, hát semmi! Bár igény az lenne rá, akárcsak a rendre felfedezett antiszemitizmus felbüfögésére! A csattanó azonban most következik: -Az MSZP házi lapja a Népszabadság, ráadásként lehozta TGM mélyenszántó kolumnás írását (nol.hu: A liberális Orbán kurta
feltámadása címmel), amelyben az egekig feldicséri a liberális gyökereihez visszatántorgó Orbánt, mint potenciális közös kormányfõt. Szép gesztus! Közös cucialista/liberó versenyfutás zajlik a Fideszes vezér kegyeiért. Szocialista nagykoalíció vagy liberális kiskoalíció, ez itt a kérdés! Végsõ befejezés: -A történtek fényesen igazolják, hogy nálunk az internacionalizmusba áztatott liberális pofátlanságnak –akárcsak a tettestárssal szembeni szocialista béketûrésnek-, tényleg nincs határa. Ezt látva valahol mégsem értjük, hogy /a nagy elhatárolódó-mûvész/ Lendvai Ildikó, miért nem határolódik el azonnal a koalíciós társ SZDSZ kurvákat idézõ, gusztustalan felajánlkozásaitól? Az MSZP-s felháborodás indoka egyszerûnek látszana: -Ha Orbán megy és összejön az SZDSZ által áhított nagyliberális kiskoalíció, mi lesz a Fideszen belüli õsfasisztákkal? Õk cserében helyükön maradhatnak az agymosás végeztéig? Vagy alapíthatnak esetleg egy külön pártot? Érdekes játék folyik a háttérben, majd meglátjuk… (Záróráig még nem érkezett érdemi válaszreakció a két nagy párt részérõl a szadesz megmentésével kapcsolatban! Nagy a csend, figyeljük szerényen a fejleményeket!) Molnár Tamás – ÚDK
AMIKOR A HÓHÉRT AKASZTJÁK? MEGSZORÍTÁSOK A VALUTAALAPNÁL EXPANSION.COM – SPANYOLORSZÁG A spanyol gazdasági napilap is vezetõ helyen tárgyalta a Nemzetközi Valutaalap új elnökének bejelentéseit, aki az amerikai napilapnak, a The Wall Street Journalnak nyilatkozott. A francia Dominique Strauss-Kahn november elsején vette át a befolyásos nemzetközi pénzintézet vezetését a spanyol-gallego Rodrigo Ratótól. Az új ügyvezetõ igazgató közölte, legalább 15 százalékkal csökkenti az IMF dolgozóinak létszámát, ami a Valutaalap 1945-ös alapítása óta a legnagyobb átalakítás. Strauss-Kahn elismerte, hogy az IMF 2010-ig évi 400 millió dollár hiányt produkál, ezért elso" intézkedésként meg kell szüntetni 3-400 állást, amellyel mintegy 100 millió dollárt tudnak megtakarítani. A pénzintézet dolgozóinak jelenlegi összlétszáma: 2634 fõ.
18
jó ha figyelünk
Kedves nép! Van itt még valakinek kedve röhögni? Ha így haladunk – a kormány jóvoltából –, hamarosan az egész világ katasztrófaturizmusának egyik legfontosabb célállomása lehetünk. Budapest lassan olyan lesz, mint Mianmar, csakhogy itt nem narancssárga lepelbe bugyolált politikai budhisták vonulnak az utcákra, hanem harcias Árpádsávosok. Hiába sírnak –a munkahelyi késedelmek miatt- a szorgalmas népek, a rendõrfuttató kavalkád sokkal népszerûbb tetszési indexû tévémûsor lett, mint a végtelenített és primitív etnikai családi show. A képeken Fehér Pákó, a nemzet fallosza mellett, néha felvillan a népszerû nyelvújító és önfeljelentõ Botox Baby is, hogy éles kontúrok, gázok, és buja füstfelhõk között kommentálja a Nagy Futás címû kormányzat által menedzselt, rendvédelmi fogyókúrát. A Csillag/börtön/kapu nehézkesen mozgó – erekció elõtti „sünpózba” merevedõ –, GYVH-s droidjai (A felturbózott köznép helytelenül ÁVH-nak ejti a Gyurcsány Védelmi Hivatal tagjait!) értik a viccet, és aszimmetrikus háború keretében teljesen megbénítják a fõvárost. Az igen közkedvelt aszimmetrikus harc egyébként afganisztáni, iraki és kurd /félve mondom, hogy talán izraeli?/ mintára zajlik, ahol igen bátran, mindig a leggyengébbet veri el vagy öli meg a legerõsebb és legbrutálisabb hatalom. Az antikommunistákat kergetõ össznépi móka során, a legbátrabb antifasiszták illegálisan az MTA (Magyar Tudományos Akadémia, finnugor tanszék) épületében gyülekeznek, hogy beindítsák az újabb pénzfaló lehetõséget teremtõ, Demokrácia Egyetemet. Az ünnepélyes megnyitóra természetesen üzenetet küldött a Mi Atyánk, azaz mindannyiunk bearanyozott somolyú, bájosan negédes Árpi bája is! A fõszervezõ, a dobtáras Hanti Miklós (MELASZ) szerint, az „antifasiszta síkosító” /hatalmas kormányzati kenõpénzek mellett/ a szegény gyerekek legnagyobb bánatára, nem kap elég önreklámot az oktatásban. (Lehet, hogy tényleg hiányzik a tananyagból a Che-partizánegyetem, a kivégzési kiskáté, vagy a Molotov-koktél szakszerû használata?) A megjelentek õszintének tûnõ igyekezettel – bár kicsit megkésve ugyan –, de tanulni akarják a demokráciát. Rájuk fér! Hajrá MELASZ! Az ünnepi események persze itt még korán sem érnek véget. A liberálsoviniszták 1, azaz egy százalékos pártja (SZDSZ) nem akar beletörõdni, hogy összezsugorodott a korán kábulati anyagokra szoktatott Pistike rosszalkodó májacskája. (Biztosan felgyülemlett benne a káros méreganyag!) A végtelenített észlények, most azt találták ki, hogy mindenáron piacosítani kell a demokráciát! Aki önfeledten, az alkotmány szellemére hivatkozva tüntetni akar a köztereken, nos az fizessen! Tegyen le jelentõs kauciót (bánatpénz?, verésdíj?, kádár-kolbász adó?), ami aztán bevándorol majd, a feneketlen zsebû, kókadozó szadeszes közjóba! Az ellenzék unalmas hallgatása mellett az örökké éhes liberátorok, most ezt a szaros pelenkát dobták be a törvényhozásnak álcázott állatkert ablakán. Más -hangsúlyozottan ma-
gyar érdekeket védõ értelmiségiek –, mint például MTI és MUOSZ elnök, Babarcy, stb., viszont a cenzúra mielõbbi bevezetésérõl kezdtek el szemérmes tárgyalásokat. Lehetetlen az, hogy nem õket tematizálja unalomig a buta média, hanem az utcai tüntetõket! –hajtogatják igen morcosan. Szerintük nem a szemlõhegyi Néró teremti meg a folyamatos gyújtogatás kellékeit, hanem maga a kurva sajtó, amely ma már teljes mértékben a rendszer- és kormányváltást akarók bûnös eszköze. Teljesen aránytalan, hogy a harctéri tudósítások néhány száz randalírozóval foglalkoznak, a kormány különösen randa lírozóival, és szélsõséges ámokfutóival szemben. (Nem tudja valaki, hogy a negatív hír mindenhatóságát ki találta ki elõször az egész világon?) A legvégsõ „értelmiségi” érvelés szerint ugyanis, nem csak a fokhagymás hazait, de magát a nemzetközi terrorizmust is, a felelõtlen média erõsíti és találtja ki. Nota bene, azért vannak robbantások /!/, mert azokat a rohadék média közvetíti. (Kedves utcai tüntetõk! Ha ilyen, ÉS-en nevelkedett korlátolt elmék szidják az újságírókat, akkor Ti legalább ne bántsátok õket!) Amúgy meg csókoltatjuk a médiamunkás Oszamát! Na szóval, miközben felperzseli az országot a lakosság mögé elbújó gazember hatalom, ezekrõl az igen érdekes, kicsinyke „csacskaságokról” megy most hátulról a nagybaszó! Odakint az utcákon közben épül-szépül, a bekordonozott, kardlapos és térkamerás rendõr/jog/állami globális hatalom, ami ellen persze egyetlen megélhetési sem tiltakozik! A tervgarázdálkodás jobb mutatói érdekében -a lakosság és a szakszervezeti vezetõk megfélemlítése mellett-, most közel száz „hobbi” tüntetõt állított elõ a vérprofi karhatalom. A teljesen tiltott /Ki nem szarja le! –idézet Havas Henrik bábmûvész tollából.), belügyes adatgyûjtés reményében, a Ferenciek terének keresztje elõtt, minden arra kószáló gyanútlan járókelõt megfeszítettek, megmotoztak és lefényképeztek, sõt még hangfelvételt is készítettek róluk. (Ötvenhat pufajkás, kommunista megtorlói is javarészt fényképekrõl gyûjtötték be áldozataikat!) Kormányzati berkekben azt híresztelik továbbá, hogy állítólag maga a NÉP, az oly türelmes nép -a fényképezõ kamerák kékes színben felvillanó vakuinak kereszttüze elõtt-, még valami furcsa és görcsös pózban ugyan, de lelkesen mosolyog. Mi nem láttuk ugyan ezt a kínos nevetést, de lehet, hogy csak beidomított tehetetlensége folytán marad arcán mindenkinek, a ráfagyott reform-öröm. Ezért mondom hát, hogy keressük együtt újra, az egyszerû megoldások lehetõségeit barátaim! Most sokan azt hiszik, hogy az ország végleges és közös feloszlatását megúszhatják majd szárazon. Nem sejtik még, hogy hamarosan lesz ez még rosszabb is, hogy hozzánk is beköszönt a rémes Jerikó. Ne féljetek! A nagy bábeli zûrzavar szürke szüneteiben, sötét és koszos cellák mélyén, találkozni foguk mi még! Molnár Tamás – ÚDK
SZEKERES IMRE A TV2-NÉL SZAVAZTATNA A KORMÁNYRÓL Szekeres Imre honvédelmi miniszter meglepõ kijelentést tett a Nagy párbeszéd címet viselõ kormányzati lakosságifórum-sorozat újpesti állomásán. A közönség egy idõs, nosztalgikus hangulatban lévõ tagja a Felvonulási téren tartott, szép emlékû katonai díszszemléket sírta vissza; ez iránti vágyát meg is osztotta a honvédelmi miniszterrel. Szekeres Imre nem habozott a válaszadással: „A díszszemlével kapcsolatban, nincs róla döntés. Én pártolom, de meg fogjuk kérdezni a közvéleményt, nagyon egyszerû módon. A módja a következõ: akár a TV2-ben, akár másutt szavazást fogunk kérni.” Pánczél Andrea, a TV2 hírigazgatója elképedve reagált. – A TV2-ben nem lesznek olyan szavazások, amelyeket egy politikai erõ vagy kormánytag rendel meg. A tévé mûsoraiban politikai kiegyensúlyozottságra törekszünk, ezeket a törekvéseinket vissza is igazolják a médiahatóság felmérései – kommentálta Szekeres szavait. Pánczél Andrea azt is kizártnak tartja, hogy ebben a mûsorban eleget tennének az egyelõre még nem hivatalos minisztériumi kérésnek. – Eddig nem érkezett hozzánk ilyen óhaj, de ha megtörténik, akkor is vissza fogjuk utasítani – hangsúlyozta Pánczél. Bodacz Balázs – MNO jó ha figyelünk
19
Nyílt Levél Gyurcsány Ferencnek és tettestársainak Önök hazugsággal és csalással kerültek hatalomra. Lebuktak. Ez önmagában is elég ok lenne arra, hogy eltakarodjanak. Egyszer, s mindenkorra. De önök nem ezt tették. Terrort, diktatúrát vezettek be a mi hazánkban, Magyarországon. Az Európai Unió tagállamában, a XXI. században. A mi hazánkban, ahol mi itthon vagyunk, és ahol mi vagyunk itthon. Önöknek a hatalom és a pénz megtartása érdekében semmi nem drága. Önök tavaly õsszel százával verettek össze, juttattak börtönbe és kínoztattak ÁVÓ-s módszerekkel ártatlan embereket. Önök orrfacsaró könnygázt vetettek be a saját honfitársaik ellen, önök gumilövedékkel lövettek a saját népük közé, önök magatehetetlen embereket verettek félholtra az utcakövön, a Magyar (Közszolgálati) Rádió épületében és udvarán, a fogdaudvarokon, a börtönfolyosókon. Önök, Gyurcsány Ferenc és tettestársai lovasrendõri rohamot vezényeltettek közénk és kardlappal üttettek bennünket. Nem szégyellik magukat? Képesek tükörbe nézni? Mit mondanak majd, amikor egyszer a gyerekük minderrõl kérdõre vonja önöket? Önök megkísérelték szembeállítani egymással a magyar embereket. Erõszakos csõcseléknek bélyegezték azokat, akik fellázadtak az önök népnyúzó, embertelen intézkedései és hazugságai ellen, vagy akik egyszerûen ünnepelni merték Szent Forradalmunkat. Békés többségnek csúfolták azokat, akiket sikerült megfélemlíteniük, s akik ezért még lehajtott fejjel járnak, vagy akiket sikerült megvezetniük, s úgy érzik, nem érdemes lázadni, mert úgysem tehetünk semmit. De aljas tervük úgyis romba dõl majd, mert mindnyájan felébredünk. Összefogunk és fellázadunk. Visszavesszük önöktõl az ellopott országunkat, a megtaposott méltóságunkat, a megsértett önbecsülésünket. Visszaállítjuk 15 millió magyar lelki összetartozását. Önök megkísérelték szembeállítani egymással a megalázottságban élõ, alulfizetett, rosszkedvû rendõreinket a megalázottságban élõ, alulfizetett, rosszkedvû civil magyarokkal. Végignézették a rendõrökkel, amint a bajtársaikat néhány tucat magából kivetkõzött ember bántalmazza a TV ostromakor és megakadályozták õket abban, hogy bajtársaikat gyorsan, szakszerûen, hatékonyan megvédjék. Ezt a jól ismert, aljas hadászati módszert vetették be azért, hogy aztán a rendõrök százai vetkõzzenek ki magukból és bántalmazzák egészen más helyszíneken, egészen más körülmények között semmit nem vétett honfitársaikat. Hát maguknak semmi nem drága? Maguk semmitõl nem riadnak vissza, ha a hatalomról és a pénzrõl van szó? Visszaszerzzük az országunkat és visszaszerezzük a rendõrségünket is, amely nem az önök ma20
gánhadserege, hanem a mi életünket, értékeinket, emberi jogainkat védeni hivatott MAGYAR RENDORSÉG. Elértük, hogy a Tettre kész Magyar Rendõrség Szakszervezetének vezetõje, egy magyar szívû és magyar lelkiismeretû rendõr alezredesnõ a nyilvánosság elõtt szólította fel bajtársait, az egész magyar rendõri állományt: tagadják meg a bûncselekményt megvalósító parancsvégrehajtást. Azaz: ne lõjenek a honfitársaikra, ne bántsák a saját vérüket! Nem hagyjuk, hogy ahelyett, hogy önökre haragudnánk, egymásra haragudjunk. Mert a bûn az csak bûn marad és a hazugság akkor is hazugság, ha soha nem derül ki! Meg fog gyógyulni a sebzett lelke mindazoknak, akiket összevertek, megtapostak. S imádkozunk azért, hogy bûnüket megbûnhõdve meggyógyuljon a sebzett lelke azoknak is, akik ezt tették velük. Gyurcsány Ferenc, egyszer talán ön is megvizsgálja saját sebzett lelkét és megérti, hogyan, miként, miért vált Katus asszony helyes pápai kicsi gyermekébõl véreskezû Néróvá. Talán egy napon beleborzong abba, mi lett magából és megváltozik. Talán megtér. De minket addig is hagyjon békén. Hagyja abba a magyar emberek megalázását, megtaposását, Magyarország tönkretételét. Vegye le véres kezét a kórházainkról, az iskoláinkról, a falvainkról. A lelkünkrõl. Tegnap az Operaházban tartott beszédet. Nem tudom, hogy pontosan mirõl, de azt sejtem, hogy ismét zavaros stílusban, zavaros reformjait próbálta indokolni. S sejtem, hogy sebzett lelkû tettestársai lelkesen tapsoltak ehhez. Ahogy azt egy igazi Néró elvárja alattvalóitól. Közben sokan a Bajcsy Zsilinszky úton sétáltunk. Ismét orrfacsaró könnygáztól csurgott a könnyünk. A saját országunk, saját fõvárosában, a saját nemzeti ünnepünk elõestéjén. Ismét reszketnünk kellett a gránátok durrogásától, a felénk rohanó, tonfát, gumibotot lóbáló, sisakos, ûrhajós ruhás, adóforintjainkból kistafírozott rohamrendõröktõl. Uram, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek. Ön fennkölt stílusában szózatot intézett tettestársaihoz a mi csodálatos, messzeföldön híres Operaházunkban. Mi pedig ismét féltünk. Könnygázt szívtunk, gránát-durrogást hallgattunk, kapualjakba húzódtunk. Féltünk, de el nem tántorodtunk. El nem tántorodtunk attól, hogy ezt nem tûrjük. Hogy a magyar emberek méltóságát és emberi jogait megvédjük. Hogy nem adjuk oda egy véreskezû Nérónak azt a szabadságot, amiért itt a Corvin közben s szerte az országban oly sokan a vérüket ontották 51 éve. Nem, nem és nem. Ön és tettestársai ismét önkényes bebörtönzésekkel próbálkoztak tegnap éjjel. Másfél órán át, zuhogó esõben, jéghidegben
kellett terpeszállásban a házfalat támasztania hét fiatalnak. Nem, Gyurcsány Ferenc, nem dobáltak Molotov koktélt, nem borogattak autókat, nem voltak erõszakos csõcselék. Ne próbálja ismét megvezetni a magyar embereket és a világ közvéleményét. A terpeszben falhoz állíttatott, agyonázott és fázott fiatalokat rabszállító autókba tették és rendõrségi fogdára vitték. Ahogy tavaly. Odamentünk és kiszabadítottuk õket. Nem erõszakkal, hanem a jog, az igazság és a bátorság fegyvereivel. A magyar jogállam és a magyar emberek fegyvereivel. Otthon vannak, szabadok. S mi is újra otthon leszünk. Magyarországon. S szabadok leszünk. Mert a becsapottak, megvezetettek is felébrednek. Mert rájönnek, hogy szabadság és méltóság nélkül értéktelen az életük, s a gyerekeik, unokáik élete is az lesz. Hogy haza nélkül értelmetlen, gyökértelen az életük. S meg kell védeniük a hazájukat. A megvezetett, megalázott baloldali és liberális szavazóik, a valódi baloldali értékeket és a valódi liberális értékeket vallók fel fogják szólítani önöket arra, hogy adják vissza a mandátumaikat, mert nem erre kaptak felhatalmazást tõlük. Kérjük is õket erre, hogy mielõbb tegyék ezt meg. Tûntessék el ok önöket a lopott hatalmukból. Vegyék ki a részüket ok is az országunk visszavételébõl, a szabadságunk, a méltóságunk visszaszerzésébõl. Mert ez az o hazájuk is. S nekik is csak ez az egy hazájuk van. Magyarország. Felébredünk mindnyájan. És nem lesz többé jobboldali és baloldali, MSZP-s vagy Fideszes, csak hazaszeretõ lesz és a hazáját eláruló. Ez a kétféle ember lesz. Mindenkinek meg kell vizsgálnia a szívét s el kell döntenie, hogy e kettõ közül melyik csoportba kíván tartozni. Hiszem, hogy elsöprõ többségben lesz a hazáját szeretõ s a törpénél is kisebb kisebbségben a hazáját eláruló. És akkor gyõzni fogunk. Mert összefogunk. Megteremtjük 15 millió magyar összetartozásának és összefogásának csodás, felemelõ érzését és együtt csodát teszünk. Méltók leszünk azok emlékére, akik 51 éve az életüket, a testi épségüket áldozták Magyarországért. Most talán meg fog lepõdni ön, Gyurcsány Ferenc. Szeretnék valamit megköszönni önnek és tettestársainak. Csodát tettek velem. 44 évesen, önök által, európai világpolgárból MAGYAR EMBER lettem. Magyar állampolgárból magyar szívû, magyar hazafi lettem. Önök nélkül talán soha nem éreztem volna meg a különbséget s önök nélkül ez a felemelõ csoda talán soha nem történhetett volna meg velem. Szívbõl kívánom önöknek, hogy éljék meg ugyanezt a változást. Isten segítse önöket abban, hogy meghallják a lelkiismeretük parancsát. Hogy képesek legyenek átmenni egy jó ha figyelünk
NJA & CJB: A nem bejelentett, de békés tüntetések nem oszlathatóak fel Magyarország alkotmányos jogállam. Ebbõl következik, hogy a hatóságok rendkívüli körülmények között is kizárólag a jogszabályok keretei között léphetnek fel az állampolgárokkal szemben. Természetesen akkor is így van ez, ha jogsértések miatt kell intézkedniük. Az állam nevében fellépõ rendõr vagy más jogalkalmazó feszült helyzetben sem ragadtathatja magát indulatra vagy önkényes cselekvésre. A mindenkit veleszületetten megilletõ emberi jogok korlátozására csak a legszükségesebb esetben és mértékben kerülhet sor. Az emberi jogok és az alapvetõ szabadságok védelmérõl szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 11. cikkének – a közelmúltban a Bukta ügyben és Oya Ataman ügyben született strasbourgi ítéleteknek megfelelõ – értelmezésével kell alkalmazni a gyülekezési jogra vonatkozó hazai jogszabályokat, ez tehát azt jelenti, hogy egy tüntetés bejelentésének elmaradása még önmagában nem teszi feloszlathatóvá a tüntetést, ha a tüntetés a békés jellegét megtartja. Ezt a szabályt – a rendõrség ezirányú téves álláspontjával ellentétben – a Magyar Köztársaságban is közvetlenül alkalmazni jó ha figyelünk
kell, tekintet nélkül a belsõ jogszabályok (Gytv. és 15/1990 BM rendelet) ezzel ellentétes normatív tartalmára, figyelemmel az Alkotmány 7. § (1) bekezdésében foglaltakra. A rendõrségre vonatkozó jogszabályok szigorú betartása, az azzal bármely vonatkozásban ellentétes esetleges kormányutasítás megtagadása a rendõrségi vezetés részérõl elengedhetetlenül szükséges az emberi jogok védelmére és biztosítására vonatkozó alkotmányos kötelezettség megvalósításához. Ennek szem elõtt tartására – és a teljes rendõri állomány általi betartatására – kérjük Bencze József Országos Rendõrfõkapitány urat. A jogállam szellemében, a jogszabályok keretei közti fellépésre kérjük a tüntetõkkel szemben (akár az utcán, akár az elõállítások során, a rendõrségi épületek falai között) eljáró rendõröket és parancsnokaikat. Különösen fontos a szükségesség és az arányosság követelményeinek betartása. Nem helyes, és a Rendõrségi Törvénnyel sincs összhangban, ha néhány száz tüntetõ miatt a Rendõrség lebénítja a fõváros forgalmát, súlyos indulatokat keltve a lakosság nagy részében. A Rendõrség feladata ilyenkor a lehetõ legkevesebb és legenyhébb kényszerítõ esz-
köz alkalmazása és az emberi jogok lehetõ legcsekélyebb megsértése mellett a közlekedés visszaállítása. Tartózkodni kell az eltúlzott reakcióktól, a rendõri erõdemonstrációtól, a tömeges megfélemlítéstõl, jogellenes magatartást nem tanúsító személyekkel szembeni rendõri fellépéstõl, ez ugyanis nem egyeztethetõ össze a jogállamiság és a demokrácia szellemével és gyakorlatával. Rendkívüli körülmények között is tilos például a földre vitt ember ütlegelése, bántalmazása, tiltott eszközök – így a kínzó fájdalommal járó gyorsbilincs – alkalmazása. Nem megengedhetõ a feladatukat végzõ sajtómunkások zaklatása, akadályozása. Nem megengedhetõ, hogy valaki ellen csak azért indítsanak eljárást, és csak azért állítsák elõ, mert kezében magyar zászlóval tartózkodik közterületen. Idén a Legfelsõbb Bíróság két olyan felülvizsgálati ítéletet is hozott, amelyekben magyar zászlót tartó vagy annak közelében álló elfogott személyeknek kártérítést ítélt meg jogellenes fogva tartás miatt. A nemzeti lobogó közterületen való használata minden egyéb manifesztálódott demonstrációs cselekmény nélkül a Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek és a Magyar Köztársaságra utaló elnevezésnek a használatáról szóló 1995. évi LXXXIII. (83.) törvény 11. § (1) bekezdésében is védett módon történõ kifejezése a nemzethez való tartozásnak, ahogy ez a világ sok más pontján is természetes. Úgyszintén a lehetséges minimális jogkorlátozásnak kell jellemeznie a jogsértéssel gyanúsított személyekkel szembeni eljárásokat s az ezekben alkalmazott kényszerintézkedéseket. Az elõállítások a szükséges legrövidebb ideig tarthatnak, õrizetbe vétel szigorúan csak a törvényben megjelölt elõfeltételek esetén lehetséges. Tájékoztatjuk a nyilvánosságot, hogy az elõállítások többségének alapjául szolgáló „passzív engedetlenség“ szabálysértés alkotmányellenes, idén májusban a Nemzeti Jogvédõ Alapítvány emiatt az Alkotmánybírósághoz fordult. Kérjük az illetékes parancsnokokat, hogy a demonstrációkban részvétellel gyanúsítottakkal szemben tartsák be az emberséges bánásmód követelményeit, s biztosítsák a törvényben foglalt jogokat, így a védelemhez való jogot. Szükség esetén tegyék lehetõvé a hozzátartozók értesítését, illetve a sajnálatosan tömeges elõállításokra tekintettel mûködtessenek információs szolgálatot az elõállítottak hollétérõl. Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy „magánhadseregek“, õrzõ-védõ cégek semmilyen jogcímen ne végezhessenek olyan feladatokat, jogkorlátozásokat, amelyek kizárólag a rendõrség hatáskörébe tartoznak. 21
Az emberi jogok védelme és biztosítása, valamint a jogállamiság megõrzése szempontjából szükségesnek tartjuk, hogy a politikai pártok iránymutatást adjanak választóik-
nak arról, hogy az Alkotmány és a jogszabályok keretei között mit lehet tenni az ország csõdhelyzetbõl történõ kilábalása érdekében. Ezzel és a demonstrációk túlreagálásának el-
kerülésével, a rendõri erõdemonstrációk, megfélemlítések abbahagyásával lenne lehetõség az ország nyugalmának megõrzésére. Nemzeti Jogvédõ Alapítvány Civil Jogász Bizottság
2007. október 27-én a Kossuth téri Parlamenti Kávézóban sajtótájékoztatóra került sor, amelyen a sajtó képviselõi (pl. ECHO TV, MTV1, TV2, HÍRTV, stb.), valamint az elõállított személyek közül sokan, akik egyébként a Kossuth téri neves civil szervezetek markáns vezetõi ( Gonda László, Tatár József, Sámsondi Kiss Károly, Kovács Géza, Kalmár László, Kolompár János, Balogh Béla, stb.) , megjelentek. A sajtótájékoztatót dr. Fóris Eszter moderálta. 1. A sajtótájékoztató legkiemelkedõbb szónoka a Nemzeti Jogvédõ alapítvány egyik alapítója, Dr. Grespik László volt, aki elmondta, hogy a 2002. december 15-én beindított Bukta és társai kontra Magyarország ügyben megszületett a döntés 2007. július 17-én a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróságon, Dr. Grespik László teljes gyõzelmével! Ezen ítélet értelmében az az elõre be nem jelentett – engedély nélküli! – spontán tüntetés, amely mindvégig megõrzi békés jellegét, nem oszlatható fel! Mivel a Magyar Kormány nem fellebbezte meg a Strasbourgi ítéletet a rendelkezésére állt három (3) hónap alatt, az ítélet jogerõre emelkedett! A Magyar Alkotmány 7. paragrafusának 1. bekezdése értelmében a nemzetközi jogszabályokat elfogadja a Magyar Állam, és ezek felülbírálják a magyar szabályozást, az alkotmányt is! Ennek megfelelõen módosítani kell a Magyar Parlamentnek a Gyülekezési Jogról szóló Törvényt, és módosítani kell a BM rendeletet is, haladéktalanul! Tehát ez az ítélet vonatkozik mind a jogalkotásra (törvényi szabályozás, alkotmány) és a jogalkalmazásra (rendõri intézkedések, BM rendelet!!), és azonnali változtatásért kiált! Emellett joga van a tüntetõnek (tüntetõ az, aki politikai nézetét fejezi ki a tiltakozása alkalmával, ellentétben a zavargóval, aki rombolni megy az utcára!!!) passzívan ellenállni az intézkedõ rendõrnek, amikor a spontán jogszerû tüntetésen õrizetbe kívánják venni! A szabálysértés címen történõ vád nem állja meg a helyét tehát, hiszen a spontán tüntetõ nem sért törvényt és jogot, pusztán politikai véleményét fejezi ki békés módon!!! A1989-ben született civil szervezetek (csuklyás, rendszám nélküli õrzõ-védõ szervezetek!!) nem léphetnek fel hatóságként, és nem lohetnek, ez visszamenolegesen hatályos a tavaly oszi október 23-i brutális pl. az in-kal security által végzett „törvényellenes“ és brutális intézkedésekre is!!!
KÖVETKEZTETÉS: A taxisblokád évfordulóján rendezett hídblokád, amely a Kormány pusztító politikája ellen szervezõdött, jogszerû volt és törvényes, és a feloszlatása, valamint a békés tüntetõk õrizetbe vétele törvényellenes és jogszerûtlen volt, amely ellen Dr. Grespik László szerint fel lehet és fel kell lépni. Perelni kell, és a NJA segít.
Eszdéesz. Szadesz. Szabad Demokraták Szövetsége. Egy párt, egy életérzés. Egy törpepárttá zsugorodott, ám valamilyen rejtélyes okból mindig parlamenti mandátumot szerzõ csoportosulás. Tagjai különfélék: Nagyrészt zsidók (ezt nem is tagadják, tehát ezt kijelenteni, nem antiszemitizmus, ha meg igen, na és?), de számos homoszexuális (ránézésre Gusztos, Ungár Klári biztos), és drogos (Fodor elismerte, hogy ha a fiánál füves cigit talál, együtt szívják el) is megtalálható közöttük. Összetartóerejük a pénz, a hatalom, és Magyarország tönkretétele, valamint szimbólumrendszerének (magyar
zászló, árpádsávos zászló, Szent Korona, Turul madár) megsemmisítése. A gazdasági nehézségeken túl, talán az elmúlt 17 év legnagyobb baja, tragédiája, maga az SZDSZ. Kormányok mehetnek, jöhetnek, de az SZDSZ mindig ott van. Ott van a médiában, a minisztériumokban, rádiókban, tévékben, újságokban, és mérgezik a magyar lelkeket, hol szavakkal, hol törvényekkel,
22
www.nja.hu
2. A közlekedés aránytalan fenntartására való hivatkozás a spontán tüntetés feloszlatása érdekében nem állja meg a helyét, és törvényellenes, mivel 2004. május 1-jén a Rendõrségi törvény módosították, és a fent idézett mondatot a következõképpen módosították: „ha a közlekedés más útvonalon nem módosítható!“ Dr. Grespik nemzeti jogvédõ elmondta, hogy 2004. óta számtalanszor hivatkoztak a módosítás elõtti megfogalmazásra, törvényellenesen, és most sem állja meg a helyét ez az indoklás, csak akkor állná meg a helyét, ha Budapesten csupán egy híd lenne!! A közlekedést éppen a Rendõrség akadályozta aránytalanul az Erzsébet híd és a Lánchíd lezárásával és a metró lezárásával! Ezek csupán azt a célt szolgálták, hogy Budapest lakosságát a tüntetõk ellen hangolják!! Kolompár János tüntetõ elmondta, hogy õ akkor került a REBISZ „látókörébe, amikor egy 70 év körüli idõs hölgyet a hajánál fogva rángatott két rebiszes, és o felhívta a még jelenlévõ sajtó figyelmét, hogy “ezt fényképezzétek!" Erre õt azonnal a földre rántották, a gerincére térdepeltek, és az arcába törölték a lábukat!! Közben folyamatosan „büdös cigánynak“ titulálták!! Gonda László elmondta, hogy nem adják fel jogos ellenállásukat, az ország minden pontján folytatni fogják a „csõcselék” Kormány lemondásáig! Elmondta, hogy nem a tüntetõk a féleszûek, ahogyan Lendvai Ildikó képviselõ asszony titulálta az Erzsébet hídon tiltakozó magyar embereket, hanem az a kormány, amely 405 nap elteltével sem hajlandó a Kossuth téri tüntetõket, pl. a rendszerváltó fórumot emberszámba venni, és leülni velük tárgyalni az elégedetlenségük okairól. Balogh Béla elmondta, hogy a rendõrök elvették az elõállított személyek igazolványát, és jóval késõbb adták vissza, és minden holmijukat átvizsgálták, pl. az õ autóját az utolsó szegig átvizsgálták!
jó ha figyelünk
Több okból is „súlyos fejleménynek” kell tekinteni Horn Gábor SZDSZ-ügyvivõ és Kóka János pártelnök legutóbbi belpolitikai és költségvetési nyilatkozatait – áll az egyik vezetõ londoni befektetési ház hétfõn kiadott értékelésében. A Dresdner Kleinwort – a Dresdner Bank londoni befektetési részlege, a City egyik legnagyobb olyan háza, amely napi rendszerességgel kommentálja a magyarországi fejleményeket – hétfõi elemzésében úgy értelmezte Horn Gábor minapi nyilatkozatát, hogy az SZDSZ hajlandó lenne a jövõben a Fidesszel együttmûködni, ha annak vezetõje, Orbán Viktor távozik. A Dresdner szerint „erõsen valószínûtlen”, hogy Orbán távozna, és a jelen szakaszban ezek a nyilatkozatok csak fenyegetésnek minõsülnek, kevés eséllyel arra, hogy a közeljövõben valóra válnak, mindazonáltal középtávon „jelentõs negatív kockázatot” jelentenek. A londoni kommentár szerint senkit nem lep meg, hogy az utóbbi hónapokban növekszik a feszültség a szocialisták és a liberálisok között. Ennek legutóbbi jele volt az is, hogy
Kóka János a múlt héten 70-80 milliárd forintnyi költségvetési módosító javaslatot terjesztett be, „anélkül, hogy azt a szocialisták bármely módon támogatták volna”. Jóllehet, a Fideszen belül is vannak feszültségek, a háznak az a véleménye, hogy legalábbis a következõ egy évben „igen csekély a valószínûsége” Orbán Viktor távozásának, így annak az esélye is „mérsékelt”, hogy a liberálisok otthagynák a koalíciót – áll az elemzésben, amelyet Raffaella Tenconi, a Dresdner vezetõ londoni Magyarország-szakértõje jegyzett. A kommentár szerint ugyanakkor a legutóbbi nyilatkozatokat két okból is súlyos fejleménynek kell tekinteni; elõször is azért, mert az SZDSZ-en belüli „széttartás további jelei lehetnek”. Kóka János párton belüli támogatottsága csökkent, mióta átvette a párt vezetését, és ha ez a folyamat tartós lesz, a kö-
hol rendõrterrorral, hol antiszemita, rasszista, és egyéb közösségbõl embereket kiiktató, pusztító, megsemmisítõ vádakkal. Az SZDSZ egy párt, és egyben egy életérzés: a gyûlölköldés, a magyarutálat, a nemzetet öngyülölõvé megtanítani szándékozó aljas kis kártékony társaság. Ez az õ életérzésük. És élvezik. Gusztos, Ungár, Eörsi, egykoron Bauer Tamás, Fodor Gábor, Horn karácsonyfát-fejjellefele-állító-menorás Gábor, és még valahány név a naptárban. A Zuschlag modellrõl elhíresült MSZP után a legkártékonyabb maffiacsoportosulás Magyarországon, hanem az elsõ számú. Egy párt, amelyik jelenleg 1%-on számos minisztréiumot, és rajtuk kejó ha figyelünk
vetkezõ belsõ választáson új vezetõ kerülhet az SZDSZ élére, új stratégiával, a párt támogatottságának felélesztése végett. Emellett a liberálisok és a szocialisták együttmûködésének felszámolása tovább növelné a Fidesz 2010-es választási gyõzelmének valószínûségét, és erõsen növekedne az esélye annak, hogy jelentõs fordulat történik a reformfolyamatban – vélekedik a Dresdner Kleinwort londoni Magyarország-elemzõje. Raffella Tenconi szerint ráadásul Horn Gábor nyilatkozata nyomán ismét elindulhatnak a találgatások Gyurcsány Ferenc kormányfõ küszöbön álló távozásáról is, ami lefelé ható nyomást gyakorolhat a magyar befektetési konstrukciókra. A ház ugyanakkor fenntartja azt a véleményét, hogy a következõ egy évben nem valószínû Gyurcsány távozása. Forrás: privatbankar.hu
resztül egy egész országot irányít. A farok (SZDSZ) csóválja a kutyát (MSZP). Elválaszthatatlannak tûnõ szimbiózis. Bátran elmondható: A Rendszerváltást követõen, 17 év után az ország egyik legnagyobb eredménye az lenne, ha az elkövetkezõ idõkben, mondjuk egy bármikor bekövetkezõ választást követõen az SZDSZ végre kiszorulna, kitakarodna a Parlamentbõl! Máris tisztább lenne a levegõ, csökkenne a környezetszennyezés. Ez mindannyiunk érdeke! A magyarság érdeke! Mondj nemet a gyûlöletre! Mondj nemet az SZDSZ-re! Skodacsek András – Nemzeti Hírháló
23
Orbán Viktor országgyûlési képviselõ, a Fidesz-KDNP vezetõje nagyon fontos és érdekes beszédet mondott 2007. október 23-án, amely annál jelentõsebb, minél inkább hallgatják el lényegi mondanivalóját – persze különbözõ okokból – a különféle pártállású médiák. A jobboldal lelkét híven kifejezõ Magyar Nemzet továbbra is a kormánytáborral való engesztelhetetlen, acsargó szembenállást prédikálja, olykor úgy tetszhetik a lapból, mintha a „véres kezû Nérókról“ deliráló Morvai Krisztina volna a mai magyarországi jobboldal szellemi irányítója, nem pedig Orbán Viktor. Ez persze csak látszat. Ugyanakkor a sajtóból a zavar csöndje árad. A beszéd számos olyan elemet tartalmaz, amely jó ideje hiányzik a hazai jobboldal világnézeti szótárából, s amelynek az újdonsága politikai fordulatot sejtet, bár ennek a fordulatnak vannak elõzményei (vö. T. G. M.: „Harc és egyetértés“, Népszabadság, 2007. szeptember 29.). Lássuk ezeket az elemeket sorban.
1. „...1956-ban egy Kelet elleni forradalmat vívtunk.“ (A nyelvtani hibákat nem javítom.) „Az államalapítás óta Magyarország nyugati ország, amely saját jószántából sohasem akar többé a Kelet része lenni. [...] Szerencsétlen és igazságtalan nagyhatalmi paktumok szorítottak ki minket a nyugati világból. Egy nyugati kultúrnemzet életére rátelepedett a Kelet uralma, amely megmételyezte és tönkretette országunkat. Nyugatos nép a keleti önkény hálójában.“ Ez 1989 hangja, amely „vissza“ akarja téríteni hazánkat természetes helyére, Európába vagy a Nyugatra, vissza akarja állítani a „normalitást“, a nyugatias történelem folytonosságát, amelybõl két világháború zökkentett ki bennünket: ez a szabadelvû jogállam (amelyet e korban – eszmetörténetileg tévesen – „demokráciának“ volt szokás nevezni) állítólag szerves, folytonos története Kossuthtól és Deáktól Gönczig és Antallig. 2. A Keletre szorulást „...a XX. századi kommunizmus [hozta] a nyakunkra“. Ez az 1950-es évek antikommunista nyugati liberalizmusának a hangja, amely a „kommuniz-
Tegyük fel Kedves Olvasó, hogy Ön -úgynevezett- rendezett életkörülmények közt él, és bár forr a vére az igazságtalanságok, a kormány cinikus és dilettáns mûködése, és a hétköznapokban ezáltal tapasztalt visszásságok miatt, mégsem meri kockáztatni élete jelenlegi állapotát. Tegyük fel, hogy rendelkezik egy lakóházzal, egy maximum 5 éves személygépkocsival, és egy havi nettó 140 000-ft-ot jövedelmezõ vállalkozással, vagy munkahellyel, de van két kisgyermeke, és idõnként a szülei is némi támogatást kérnek Öntõl. Mindehhez vegyük még hozzá, hogy élete párja is rendelkezik egy havi nettó 140.000-ft-os jövedelemmel. Megjegyzem, a példaként említett helyzet ma Magyarországon hangsúlyozottan nem átlagos, hanem inkább ideális a hétköznapi emberek szintjén, de vegyük ezt az állapotot, amely viszonylag jónak mondható. Nézzük a költségeket, ha a családnak nincs adóssága. A ház rezsiköltsége az esetenként elõforduló karbantartási munkákkal együtt 60.000-Ft, amely tartalmazza a villany, a gáz, a csatorna, a vízellátás, a szemétszállítás, a kéményseprõ (!), a kábeltelevízió, az internet, a minimális telefon, a kert ápolására, fenntartására fordított összegeket. A személygépkocsi fenntartása, havi átlagos közlekedés esetén 30 000-Ft-ami tartalmazza a negyedévenként befizetendõ kötelezõ biztosítás, a teljesítmény adó, a zöldkártya megújítás, és a benzin költségeket. Egy négytagú család táplálkozása, és tisztasági, valamint közvetlen létfenntartási igényeinek kielégítése -"spórolós, de nem megvonó szinten- havi 30 000-Ft/fõ, ami négytagú család esetén ez 120 000-Ft. Egyéb költségekként jelentkezik még a ruházat, az iskolai költségek, esetleges könyvek, újságok vásárlása, amely újabb kb.: 25 000-Ft/hó. Számoljunk csak, hol is tartunk? Az alapvetõ XXI. század követelményeinek megfelelõ alapvetõ létfenntartás egy négytagú család esetében tehát havi 235 000 ,-Ft. Az ideálisnak mondható nettó jövedelem 280 000-Ft. a példánkban, tehát legideálisabb eset24
mus“ (azaz: a bolsevizmus) történetét „keleti eredetébõl“ magyarázta „az orosz önkényuralmi hagyományokkal“, amint Orbán is mondja: „A keleti [a szovjetorosz] politika nem tûri az önállóságot, nem tûri a függetlenséget és nem tûri a szabadságot. [...] Vagyontalanná tesz, elszegényít, kiszolgáltatottá vetkõztet, ha kell, megfélemlít.“ És így tovább. Az SZDSZ beszélt így 1988/89/90-ben. Itt Orbán nem a szocialista gondolattal mint olyannal vitatkozik, hanem csakis és kizárólag az orosz bolsevizmust ítéli el. A Fidesz-KDNP és a jobboldali sajtó majdnem egy évtizede zúgó, morajló karénekben sirat, kárhoztat, szid mindent, amit a modern Nyugattal szokás Kelet-Európában kapcsolatba hozni. Itt Orbán hátat fordít a rovásíró táltosoknak, a szívcsakrás turáni sámánoknak, a sumerológusoknak, a Jézust mint párthus (vagy szittya) herceget imádóknak, a fehérló-áldozóknak, a hátrafelé nyilazóknak, a lakitelki jurtázóknak, hûvösebb terminussal: a romantikus antikapitalistáknak, Amerika és Nyugat-Európa õszinte gyû>>
ben így meg lehetne spórolni havi 45 000-Ft-ot, ha nem kirándul, nyaral, mûvelõdik, szórakozik, sportol senki a családból. Nézzük, ezzel szemben milyen egy átlagos (!) jövedelem az USA-ban: 2000-3000 Dollár= 360 000-540 000-Ft, a nyugati EU országok közül Pl.: a szomszédos Ausztriában: 1500-2500 Euro= 375 000-625 000-Ft. Az árak? Túlnyomó részt hasonlóak, vagy olcsóbbak mint itt. Akkor most kérdem, mi is az az ideális állapot, amelyet nekünk itt féltenünk kell? A jelenlegi rendszer megbuktatását követõen van rá lehetõség, hogy egy- az ország érdekében tevékenykedõ- kormányzat a magyar gazdaságot 3-5 éven belül európai szintûre emelje, amely során a lakosság évrõl évre érezhetõen jobb körülmények közt találja magát. A jobb életkörülmények pedig megindítják azokat a természetes társadalmi folyamatokat, amelyek most visszafelé mûködnek: népesség gyarapodás, kultúra fejlõdése, egészségi és mentális állapot gyors javulása. A mostani ideálisnak tartott állapot teljesen instabil, bárki, bármikor elveszítheti, és az esélyei egy hasonló megtalálására mind rosszabbak. Akiknek gyermekei vannak, azok számára különösen fontos a jövõ, hisz az lesz az az idõ, amikor gyermekei felnõttként kilépnek a nagybetûs életbe, és nem mindegy, mi várja majd ott õket. Várhatja egy ideális állapot, de várhatja egy 40 éves korban bekövetkezõ infarktus is, ami a túlhajszoltságból, és a depresszióból következhet. Jelenleg a társadalom jelentõs energiákkal rendelkezik, hogy megindítsa a rendszerváltáshoz szükséges folyamatokat, és letaszítsa a diktatórikus elnyomást. Ha ezt megteszi rövid idõn belül, akkor még létezhet menekülési út. A választási lehetõség még adott, konzerváljuk a bizonytalant, vagy elindulunk a biztos jövõ felé. Tegyük fel, hogy ez utóbbit választottuk, és cselekedjünk aszerint. Fáber Károly – Rendszerváltó Fórum
jó ha figyelünk
lölõinek. A magyarországi jobboldal mostanában legföljebb Szingapúr és Dél-Korea tekintélyelvû, korporatív-etatista kapitalizmus modelljét volt hajlandó elfogadni, közel a Schwarze Front és a Tat (a Strasser fivérek és Ferdinand Fried) jobboldali szocializmusához (amelyet a nagytõkével kiegyezõ Hitler üldözött). Jobboldali guruk Rosa Luxemburgot idézték. Orbán egyszerre véget vet ennek a vircsaftnak. „Nyugati demokráciát akartunk – mondja –, amely a keresztény kultúrára, a szabadság, egyenlõség és testvériség eszméjére épül.“ Szabadság! Egyenlõség! Testvériség! Ez nemcsak a radikális fölvilágosodás és a nagy francia forradalom jelmondata, hanem a szabadkõmûvességé (Grand Orient: „Nagyoriens“) is! Ez foglalja össze a liberális demokratizmus alapelveit, bár persze ma a második és a harmadik (az egyenlõség és a testvériség) inkább a liberalizmus szociális változatának, a polgáriasult, jobboldali szociáldemokráciának a terepe. Történetileg: a katolikus anyaszentegyház által elítélt szellem, az enciklikákban kárhoztatott „liberalizmus“ és „modernizmus“ kísértete, az elátkozott szabadkõmûvességrõl nem is szólva. Orbán annak idején azt mondta – kissé nevetségesen, de azért érteni lehetett -, hogy kormánya „a katolikus értékekre voksolt“ (bár maga protestáns férfiú), ezt (vagy legalábbis az ultramontán értelmezést) visszavonta. Tekintélyrõl, kinyilatkoztatásról, megtérésrõl itt szó nincs. Sõt. 3. „A keleti önkény világa helyett [...] újjáteremteni az önálló és független polgári élet garanciáit; tisztességes munkát, tulajdont, szabad vállalkozást és védelmet nyújtó jogrendet. Mindig ez volt a kívánságunk.“ Ez az SZDSZ és a Fidesz régi, annak idején gyakorlatilag azonos programjának a veleje, bár a hangütés persze kissé más tizenkét-tizenhárom év múltán. 4. Orbán Viktor jogállamot követel. „Ahol valaki azért élvez védelmet, azért nem vonható felelõsségre tetteiért, mert a hatalom berkein belül van, ott kiszolgáltatják az embereket a gátlástalanságnak és az erõszaknak, és ezt mi visszautasítjuk.“ Helyesen – tenném hozzá. Orbán Viktor természetesen ezt a tavaly õszi rendõri visszaélésekre hegyezi ki. Kóka János gazdasági miniszter, az SZDSZ elnöke ugyancsak október 23-ai beszédében szintén élesen elítélte a tavaly õszi rendõri erõszakot, szintén nagyon helyesen. Amikor Orbán Viktor emelt hangon arról beszél, hogy nem nyugszik, amíg az elkövetõket, fölbujtókat és értelmi szerzõket felelõsségre nem vonták, félelmetesen hangzik, amit mond, de csak annyit jelent, hogy a reménybeli kormányától független ügyészség, bíróság, parlamenti vizsgálóbizottság majd alaposan kivizsgálja az ügyet, s erre õ hangosan fogja jó ha figyelünk
biztatni õket. Miért is ne? Biztassa csak. Evvel befejezte a forradalmi igazságtételre, forradalmi hatalomváltásra vonatkozó, sokakat ijesztõ célozgatásokat. (S egyébként szó szerint ugyanazt mondta október 23-án a múltról, mint Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, összehozva Nagy Imrét Mindszenty bíborossal...) 5. S ami politikailag bizonyára a legfontosabb rövid távon: Orbán Viktor megtette azt, amit a balliberális, szociálliberális médiák és politikusok követelnek tõle szakadatlanul egy álló esztendeje: határozottan és félreérthetetlenül elítélte az utcai erõszakot (pontosabban: az ezutánit), az erõszakos és (ellen)forradalmi úttól eltérõ pályát jelölt ki híveinek és széktartóinak. Evvel ugyancsak határozottan és félreérthetetlenül cserbenhagyta szélsõjobboldali híveit, félszívû (és féleszû) támogatóit. (A Fidesz tartotta a szavát: a nyilasok hídlezárás-kísérlete ellen rendõrért kiáltott.) Még az újfasizmus elleni finom kis mondat is megtalálható a szónoklatban, bár avval a nesszel, hogy nem veszélyes: „...a történelmi kihívást nem a kommunizmus [Orbánnál ez az 1945 utáni szovjet megszállást jelenti] elõtti veszélyes eszmék újjáéledése jelenti, mert azok gyökerei alól a történelmi változások már kimosták a talajt...“ Ez ugyan nem egészen így van, de sebaj: Orbán hallgatói egy részének eszméit a legnagyobb nyilvánosság elõtt „veszélyesnek“ nevezte. Ez a lényeg. Az Orbánhoz közel álló Heti Válasz évfordulós, ünnepi számának egyik cikke ezt a címet viseli: „Toroczkai, Budaházy, elég volt belõletek!“ Hangosabban aligha tehette (egyelõre), bár éppen aznap rendezett a Magyar Gárda és a Nemzeti Õrsereg nevû paramilitáris szervezetek egyenruhás „katonáinak“ részvételével 1944 óta példátlan antiszemita tüntetést a lipótvárosi Szabadság téren, a templomban és a templom elõtt két, Hegedüs nevû református lelkész. (Szabolcs községben, egy másik református templomban a nyilas pártszolgálatos egyenruhába bújtatott Nemzeti Õrsereg újabb egységét avatta föl Sipos Kund Kötöny esperes – a szabadságért szenvedett gályarabok egyházában...) A szélsõjobboldali sajtó õrjöng, a Magyar Jelen új vérváddal állt elõ. Mindevvel Orbán Viktor nem menetel együtt, bár kritikája visszafogott, és az õt tisztelõ sajtóban eddig el is sikkadt. 6. Orbán Viktor új irányt óhajt adni a magyar nacionalizmusnak is, ismét csak a liberálisokéra nagyon emlékeztetõ hangfekvésben. Ez a nacionalizmus – már ha hívei hallgatnak Orbán képviselõre – ezentúl nem Amerikameg franciaellenes lesz, hanem nagyon határozottan oroszellenes. A Fidesz-KDNP vezetõje világos, egyértelmû ajánlatot tett az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia budapesti nagykövetségének: vezetése alatt a Magyar Köztársaság majd beáll Len-
gyelország, Románia és a balti államok oroszellenes egységfrontjába, amelynek meg kell teremtenie az új „cordon sanitaire“-t Oroszország körül, függetlenedik a német diplomáciától, amelynek Gyurcsány és eddig több kormány, nem utolsósorban az Orbáné, a hatása alatt áll, illetve állott. Ilyen élesen oroszellenes, Amerika-barát hangot mostanában csak Eörsi Mátyástól, az SZDSZ külpolitikusától hallottunk. Orbán álláspontját árnyaltan világítja meg az Országgyûlés külügyi bizottságának jobboldali elnöke, Németh Zsolt („Oroszország közép-európai szemmel“, Magyar Hírlap, 2007. október 24.). Németh Zsoltnak, aki a jövendõ nemzeti-konzervatív kormány lehetséges külügyminisztere, a Széles Gábor jobboldali reggeli lapjában közölt írása elõadás volt a Heritage Foundation nevû tekintélyes, neokonzervatív washingtoni intézményben (amelynek a vonalvezetése fekete átok tárgya volt eddig minden magyarországi keresztyén-nemzeti lapban és portálon). Ez a Bush-kormányzathoz sok szállal kapcsolódó agytröszt olyan hallgatóságot biztosított Orbán Viktor küldöttének, amilyenhez kevesen jutnak. Mondandója nyilván a Demokrata Pártban is nyitott fülekre talál. Németh Zsolt – a hely és az alkalom által föltenni diktált hangfogóval – lényegében azt mondja, hogy Putyin Oroszországa a sztálini Szovjetunió veszedelmes örököse, amellyel a legitimációs deficit miatt küszködõ Gyurcsány-Kóka-kormány következetlen, habozó flörtöt folytat (fõleg a földgázvezeték ügyében, amelyet az Egyesült Államok kormánya hevesen ellenez). Az Országgyûlés külügyi bizottságának elnöke még azt a bizonytalan moszkvai újsághírt is megszellõzteti vendéglátói elõtt, amely szerint Gyurcsány állítólag a Kremlben ellenzi azt az amerikai (Oroszország ellen irányuló) rakétapajzsot, amelyet Prágában helyesel. (Németh képviselõ figyelmen kívül hagyja azt, hogy az MSZP az egyetlen közép-európai szociáldemokrata párt, amely nem utasítja el az amerikai rakétapajzs gondolatát.) Ilyen nyílt fölkínálkozást régóta nem láttunk. Az oroszellenes motívum – Orbán Viktor október 23-ai szónoklatának középpontja – tömeggyûlésen másképp szól. Valamilyen nacionalista szólamot azért föl kellett mutatnia az effélével évek óta házaló jobboldali vezetõnek, és a hallgatóság bõven kapott az orosz polip terjeszkedõ csápjaiból és egyéb képtelenségekbõl. Szemben a román-, szlovák- és szerbellenességgel, nálunk az oroszellenesség érdekes módon nem olyan erõs, mint Lengyelországban, a Baltikumban és Romániában. Kérdés, hogy meg lehet-e fordítani ezt a trendet (eltekintve attól, hogy én semmiféle irányú nacionalizmust nem tartok helyesnek). Orbán Viktor és Németh Zsolt nem teljesen váratlan, de mégiscsak sarkos irány25
váltását (s ez független Németh képviselõ ismeretes atlantista vonzalmaitól) a félhivatalos jobboldali lap igen magas színvonalú külpolitikai rovatának vezetõje magyarázza meg (vö. Stier Gábor: „Egy normális ország“, Magyar Nemzet, 2007. október 25., kár a germanizmusért a címben). A „normális ország“ Lengyelország, amelyben – a magyarországi jobboldal õszinte sajnálatára – leszavazták Jaroslaw Kaczynski kormányát. A Kaczynskiak – írja a Magyar Nemzet – „ellenzik a szigorú abortusztörvény enyhítését, a homoszexuálisok egyenjogúsítását, az eutanázia és a könnyû drogok fogyasztásának törvényerõre emelését [!], s a rendpártiság nevében gyakran érvelnek a halálbüntetés viszszaállítása mellett, [...] mindez Európában ma önmagában elég a számkivetettséghez“. Mégis normális országról van szó, mert a „baloldalt“ (ha a LiD baloldali, megeszem a kalapom, de hagyjuk...) mégse juttatta vissza a kormánykerék mellé. Tanulság: a jobboldaliság eddigi variánsai nem kielégítõk, alkalmazkodni kell. Nálunk is: Orbán-Tusk legyõzte OrbánKaczynskit. Retorikailag. Természetesen egyetlen beszéddel nem tudja Orbán megfordítani a hazai jobboldal egész politikáját, az általa is szorgosan épített elõítélet-rendszert. A 2005. december 5-éig égõ szemû nemzeti táltos akkor egyszeriben államosító baloldali populistává változott, most, 2007. október 23-án pedig kissé neokon beütésû jobboldali liberálissá. (Tudni való, hogy a hírszerzõ.hu és a hvg.hu neokon publicisztikáit – és egyáltalán a libertárius, individualista, ultrakapitalista neokonzervativizmust – a magyarországi nemzeti jobboldalon még jobban utálják, mint a baloldali politikai irodalmat, ezért Orbán a látszatokra majd ügyelni fog.) A népszavazási kérdések közül Orbánék kihagyták a fontosabbakat. Orbán és politikai barátai meg akarják értetni a polgársággal, többek között a liberális polgársággal (és értelmiséggel): nincs mitõl félni, itt „fontolva haladás“ lesz, az eddigi neoliberális politika óvatosabb, körültekintõbb, józanabb folytatása; a Nyugattal pedig azt, hogy a jobboldal nemzeti energiái az amerikai stratégiai célok érdekében is mozgósíthatók. (A „lex Mol“ érthetõvé teszi, merre megy az összpárti magyar politika.) Erre érkezett Horn Gábor államtitkár kínos és szánalmas nyilatkozata, amelyben az egyszázalékos SZDSZ jelzi, hogy az Orbán nélküli Fidesszel szívesen kormányozna együtt, holott aligha fog bárkivel is. Tom Lantos, a magyarhoni jobboldalon szintén nem kedvelt amerikai politikus (aki újabban a kongresszus külügyi bizottságának az elnöke), a legnagyobb hatalmú „külföldre szakadt hazánkfia“, a Robert Fico szlovák miniszterelnökhöz küldött üzenetében (Benes26
dekrétumok, Malina Hedvig ügye) megmutatta, mire számíthat az Oroszországgal barátkozó, nyugdíjat emelõ, szociálnacionalista kormányzat, s milyen „nemzeti“ jutalmakat kaphat az olyan szófogadó partner, mint a négy-öt magyarországi parlamenti párt. A hatalmas Amerika hatalmas Lantosa ugyanazt mondja, mint a magyar újságok. (S javarészt még igaza is van...) Orbán Viktor biztos benne, hogy újra miniszterelnök lesz, és kezd megszabadulni kényelmetlen és kompromittáló partnereitõl, ahogyan korábban megszabadult Torgyántól, Csurkától, fölszámolta az önálló KDNP-t és az MDF-et (a mai MDF nem utóda a korábbinak, gyakorlatilag új pártnak tekinthetõ). A mozgósítás megmarad (bár jellemzõ, hogy a népszavazási kampányt kedélyes városatya irányítja, nem holmi tüzes szavú hordószónok), de nem vezet sehová.
Nem tudni, sikerül-e ez a trükk is Orbán Viktornak, a sajtó eddigi vészjósló hallgatása – számára – nem jó jel. De valódi politikai esemény is volt mostanában: a mozdonyvezetõk sztrájkja a vasúti szárnyvonalak megszüntetése ellen bebizonyította, hogy a dolgozók tudnak a fogyasztók (itt: az utasok) érdekében is hatékony, józan és nagylelkû szocialista politikát folytatni. S ha a szakszervezetek végre kiveszik Orbán Viktor kezébõl az egészségügyi leépítés elleni harc vezetését, talán még eredményre is számíthatunk. „A washingtoni konszenzus“ ellen fordult Orbán Viktor mítoszát pedig eltemethetik azok, akik hittek benne. S azok, akik egyáltalán bármit elhittek neki valaha, megint eltûnõdhetnek egy kicsinyég. A szerzõ egyetemi oktató Forrás: Tamás Gáspár Miklós – NOL
jó ha figyelünk
FEKETE HÉTFÕ
Kis János filozófus nem tartja valóságtól elrugaszkodott ötletnek egy új liberális párt létrehozását. Bauer Tamás és Hack Péter sem. Ettõl még nem biztos, hogy a párt megalakul. Kis János, az SZDSZ volt elnöke – annak ellenére, hogy o már évekkel korábban kilépett a pártból – a 2006-os választások elõtt arra kérte a kiábrándult liberálisokat: ne maradjanak otthon, menjenek el és szavazzanak a Szabad Demokraták Szövetségére. A filozófus akkor még „nagyon-nagyon valószínûtlennek“ tartotta, hogy az SZDSZ bukása esetén egy újonnan alakuló liberális párt a siker reményével indulhat 2010-ben. Most máshogy látja. A Beszélõ nemrégiben rendezett vitaestjén – a hallgatóság nem kis meglepetésére – kiderült: Kis János már nem gondolja életképtelen ötletnek egy új liberális formáció létrehozását, és azt a lehetõséget sem zárja ki, hogy a majdani párt bejut a parlamentbe. Persze – tette hozzá – a következõ választás még messze van. Az új pártban Kis János nem akar szerepet vállalni, legalábbis politikai tisztséget nem töltene be. A vitafórum másik két vendége – az SZDSZ-bõl szintén kilépett Bauer Tamás közgazdász és Hack Péter jogtudós – megengedõbben fogalmazott. Hack Péter szerint elõbb el kell érni a folyóhoz, és ráérünk akkor eldönteni, átmegyünk-e a hídon, Bauer Tamás pedig kijelentette: o „javíthatatlan“. Értsd: ha úgy alakul, kész részt venni egy új liberális párt létrehozásában. Bauer Tamás kérdésünkre közölte, hogy nincs tudomása konkrét pártalakítási kezdeményezésrõl. Ilyesmirõl Hack Péter se hallott, tény viszont – mondta -, hogy sok a bizonytalan szavazó. Hack úgy érzi, még nincs itt a történelmi pillanat egy liberális párt megalakítására, de elképzelhetõ, hogy az „új iránti vágy eléri a kritikus tömeget“. Úgy fest, a pártalapítás tétjével mindenki tisztában van. Elõfordulhat, hogy az új liberális erõ mégsem lenne képes bekerülni a parlamentbe, de ahhoz elég szavazatot vinne el a szabad demokratáktól, hogy magával rántsa az SZDSZ-t. Aligha vitás, hogy ennek a Fidesz örülne. Az SZDSZ mindig program alapján köt koalíciót – reagált Fodor Gábor liberális politikus pártja ügyvivõjének, Horn Gábornak arra a kijelentésére, hogy az SZDSZ be van szorítva abba a szerepbe, hogy csak az MSZP-vel tud szövetségre lépni. Forrás: nol.hu
jó ha figyelünk
Ahogy várható volt, a vérszívók törvénye átment a parlamenten. Ami nem volt várható, hogy csont nélkül. Hogy nem lesz egyetlen egy sem a magukat haladónak vélõ, szociálisan érzékeny képviselõk közül, aki nemmel szavazott volna, bár sejteni lehetett, ez mégis sokkoló. Legalább lett volna egyetlen tartózkodó köztük. Nem volt. Szégyentelenül engedelmeskedtek a pártvezér parancsának, aki viszont a vérszívókét közvetítette feléjük. A neoliberális diktatúra kiépítése megtörtént. Hiába no, õk nem kérdezik meg a tavi békát, hogy lecsapolhatják-e a tavat. Lecsapolják. Diktálnak. Nekik a Magyar Köztársaság a tulajdonukat képezõ békás tó, a polgárok meg benne békák. Avagy a kóbor ebeket sem kérdezik meg, hogy van-e a hazájuk. Sintértelepre gyûjtik õket, és aztán amelyik nem szorítható munkára, azt likvidálják. Kiépült tehát a magyar sintértelep, Gyurcsány fogalomrendszerének a lényege. Készen vannak a szájkosarak, kezdõdhet a mészárlás. Horváth Mengel-Ica és vérszívó bandája készen áll rá, a törvényt is megteremtették hozzá. Hogy lehazudták a csillagot is az égrõl? Istenem, aki elhiszi, magára vessen. Ha nem hiszi, majd a viperák elhitetik vele, hogy az az igazság, amit éppen mondanak. Ha valaki emlékszik még arra, hogy tegnap mit mondtak, azt majd ‘józan belátásra’ bírja a rendõrsége és a büntetés végrehajtók. Kínzás? Verés? Megengedett, hiszen az ellenzõk nem emberek. Egyébként is a végrehajtók tanúsítják, hogy ez nem történt meg és az áldozatot a hamis tanúzás miatt még tovább be lehet varrni. Majd megjön a ‘józan esze’ és igazodik, ahogy a régi szép bolsi idõkben is tette. Nagyon sok minden megváltozott 2007. december 17-ével. Bebizonyosodott, hogy a magát szocialistának vélõ párt parlamenti csoportja úgy szocialista, mint ahogy a dalai láma a római pápa. Bebizonyosodott az a régi mondás, hogy a bolsevik, a becsületes és az értelmes egymást kizáró fogalmak. Sem az értelmükre, sem a szociális érzékükre nem lehet építeni, csakis a konok önzésükre és hatalomvágyukra, a felsõbbrendûségi hitükre. Na most, ez beérett. Ne tévesszen meg senkit a mai szocialista máz, bolsevikek õk a zsigereikbõl, még ha a bolsevik ideológiaként ma a neoliberális a módi, nem pedig az elavult marxista. Egyre megy, azonos a forrás, azonos a parancsnok. Ma ez, holnap az, holnapután amaz, a lényeg marad: fogd be a szád és húzd az igát! Vezérük, a mini rákosi (így, kisbetûvel!) most már érezheti a hatalmát: amit elborult elméjében a vérszívók súgása alapján összehozott, az most átment a gépezeten. A gépezet engedelmesen nyomta az igen gombot, minden készen áll a demokratikus diktatúra kiterjesztésére és a demokratikus szónak pusztán propaganda hazugsággá züllesztésére. A neoliberális diktatúra nem csak bekukucskált az ablakon – amint azt Gyurcsány hatalomra kerülésekor jeleztem – hanem már bent is van a házban. A mini rákosi meg gyorsan kinevezte a KGB-ügynököt, hogy a régi jól bevált bolsi módszerrel a további ellenzés elintézhetõ legyen. Meghirdették a Gárda feloszlatásának szükségességét és a szájkosártörvény alapján szép lassan megkezdõdik a pofa be-akció is. Pártja meg felsorakozott a diktátor mögé. Lelkük rajta! Ezzel a sorsuk is összekapcsolódott. Ez volt az utolsó lehetõségük, hogy nemzetük mellé álljanak. Nem éltek vele. Becstelenek és/vagy sötétagyúak, vagy mind a kettõ. Ezt viszont nem szabad sohasem elfelednünk! Hogyan tovább? Az utca nem vezet sehová, arra vár ez a gengszter banda, mert akkor a törvényesség látszatával gyilkolhat. Mert azt azért szeretnek: megalázni és gyilkolni, ez a vérükben van, ezt a hitük diktálja. Az utolsó esélyünk az, hogy elmegyünk az alvókhoz, felrázzuk o"ket és oktatunk, oktatunk, elmondjuk, hogy a szocialista hamuka semmivel sem több és igazabb, mint a hanuka hamuka. Hazudnak és nekünk az igazat kell hirdetni, terjeszteni. Elmenni mindenkihez, hogy kapcsolja ki a TV-t, ne olvassa el a hazug propagandát, eressze át a fülén, ha hallja. Le kell fékeznünk a korlátlan agymosást. Felrázni az embereket, hogy gondolkozzanak! Gondolkozzanak! Gondolkozzanak és a megfelelo" ido"ben döntsenek. És ha döntöttek, akkor meg tegyenek is. Ez a gengszterbanda nem az érdekeiket szolgálja, hanem éppen rabszíjra fu"zve a korai halálba kergeti o"ket. (Cser Ferenc, Neményi.net)
27
28
jó ha figyelünk
