Ausztráliában Többéves tervezgetés – mondhatni, álmodozás – elôzte meg azt a nagy ausztráliai rovarász-expedíciót, melyet végül is sikerült megvalósítania két hazai bogarásznak: Podlussány Attilának és Rozner Istvánnak, valamint a Sydneyben élô természetbúvárnak, Hangay Györgynek. Útjukra elkísérte ôket Rozner Antal (R. István fia), aki ugyan nem „bogaras” – csak éppen nem tudott ellenállni e a csodálatos, távoli földrész vonzerejének. Az alábbi beszámoló egy kis ízelítôt nyújt a mintegy kéthónapos expedíció élményanyagából…
A vándorló pillangó (Danaus plexippus plexippus) Ausztráliába is eljutott
bogarásztunk
Az Északi Terület rekkenô hôségében kemény munka a fûhálózás. Hamis elképzelés, hogy a trópusokon szinte maguktól esnek a gyûjtô kezébe a szebbnél szebb rovarok. A valóság azt bizonyította, hogy sûrûn verejtékezve, szívós, kitartó munkával tudtunk csak értékes zsákmányra szert tenni
A
usztrália jó nagy darab föld. Ekkora területet néhány hét alatt bejárni, rovarfaunáját behatóan tanulmányozni teljesen lehetetlen. Ám a hosszú és kényelmetlen utazást, sátorozást, a számtalan fizikai kellemetlenséggel járó terepmunkát magára vállaló természetvizsgálónak azért sikerülhet egy kis bepillantást nyer nie ennek az „Óperencián túli” földrésznek egyedülálló élôvilágába, megismerkedni néhány csodás tájával. Mi is csak ilyen célokat tûztünk magunk elé, amikor összeállítottuk útiterveinket. Fô szempontunk az volt, hogy utunk során a lehetô legtöbbféle olyan természetes élôhelyet keressünk fel, ahol entomológiai megfigyeléseket, gyûjtéseket végezhetnénk. Gyûjtés re, kutatómunkára felhatalmazó engedélyeink lehetôvé tették az Állami Erdészetekben való munkát, s mivel magánbirtokokon vagy természet védelem alá nem esô állami területeken a gerinctelenek gyûjtését nem tiltják a törvények, meglehetôsen sok hely közül válogathattunk. Utunkat Sydneyben kezdtük, s a híres Kék Hegyeken áthaladva a Nagy Választóhegy ség eukaliptuszerdeiben kezdtük meg munkánkat. A talajcsapdákkal változatos zsákmányra tettünk szert: futrinkák, gyászbogarak és sok más érdekes ízeltlábú került „terítékre” Az alacsony növésû Acacia-fákról számos ormányos- és levélbogár is került a gyûjtôüvegekbe. Új-Dél-Wales állam északkeleti részén hatalmas erdôségek borítják a hegyes-dombos vidéket. Itt, a gondwanai korszakot idézô csendes-óceániai bükk (Nothophagus) esôerdeiben még számos rovarfaj vár felfedezésre. Podlussány Attila, az ormányos bogár-specialista sikeresen gyûjtött: több mint harminc ormányosfajt talált az esôerdô lehullott levéltörmelékében, az erdei „szemétben”. Néhány napon belül magunk mögött hagy tuk az erdôs hegyvidékeket, s meg kezdtük a hosszú, északra vezetô utat. Auszt rália „fejjel lefelé” áll, legalábbis az európai ember számára. Itt az észak a szubtrópust–trópust jelenti: minél északabbra értünk, annál melegebbé vált az idôjárás. Kocsink a klímaberendezés ellenére is hamarosan gôzfürdôvé vált. Kivált azok a balszerencsések szenvedtek a hôségtôl, akiknek idônként a hátsó, kényelmetlen ülések jutottak. Négy soványnak éppen nem mondható utas teljes táborozó- és gyûjtôfelszereléssel, elemózsiával, fényképezôholmikkal, állványokkal – no meg egy-két rekesz sörrel – tetemes súlyt jelentett az autó számára. Szerencsére ezt a típust (Toyota Landcruiser, Troopcarrier) pont ilyen célokra tervezték, így hát a zsúfoltság 34
A száraz, félsivatagos vidék egyik legszebb bogara ez az Anoplognathus szipoly. Lárvája az eukaliptuszcserjék gyökerein él
A zöld eukaliptusz-cserebogár, az Xylonichus eucalypti eucalypti színe nem egyezik a csere bogarakra jellemzô barna árnyalatokkal
A mi bôr- vagy ácscincérünkre emlékeztetô Agrianome spinicollis egyike a legnagyobb ausztrál bogaraknak. Kövér lárváját a bennszülöttek elôszeretettel fogyasztják
A Föld legtestesebb csótánya, a Macropenasthia rhinoceros Ausztrália száraz, belsô területeinek lakója
Egyike a „mérges ausztráloknak”: a piroshátú pók (Latrodectus hasselti). Harapása akár halálos is lehet. Csúnya szokása, hogy kedvenc tartózkodási helye a falusi árnyékszékek ülôkéje…
A nedvesebb, trópusi erdôk lakója a szép Graphium agamemnon ligatus pillangó. A mi fecskefarkúnkra emlékeztetô lepke gyors, csapongó röptû, hálóval nehezen befogható
okozta kényelmetlenségen meg a melegen kívül más bajunk nem volt – mármint a kocsival. Mert a minden esti táborozás azért néha tartogatott egy-két meglepetést. Egy éjszaka például milliárdnyi apró szúnyog tette tiszteletét táborunkban. Olyan parányiak voltak, hogy szúnyog hálóink teljesen hatástalannak bizonyultak velük szemben. Pista zavartalanul átaludta az inváziót – horkolása nyilván elriasztotta a szúnyogokat –, de mi hárman, többiek átvirrasztottuk az éjszakát, szorgalmasan vakarózva. Pistának egyéni módszere volt a fullasztóan párás és meleg éjszakák elviselésére: nyakig burkolódzott hálózsákjába, mondván, hogy az nemcsak a hideg, hanem a meleg ellen is szigetel! Ám az éjszakák nemcsak a kellemet lenségek miatt voltak emlékezetesek. Fénycsapdánk ibolyántúli fénye néha elképzelhetet len mennyiségû rovart vonzott. Ezek javarésze apró, mondhatni mikroszkopikus méretû volt, de a rovarász számára az ilyen anyag csodálatosan érdekes. A faj-, szín- és formagazdagság a parányi állatok világában ugyanolyan lebilincselô, mint a nagyokéban. A rovarász számára egy-egy ilyen éjszakai rajzás legalább olyan izgalmas és emlékezetes, mint másnak egy nagy afrikai emlôsvándorlás. Queenslandot elhagyva felértünk az Északi Területre. Ez már trópusnak számít, habár Egyenlítô-közeli esôerdôket nem nagyon lehet itt találni. A vidék szavannás, helyenként ligetekkel, cserjésekkel tarkított. A Mt. Bundey farmon néhány napig megpihentünk – természetesen ez alatt az idô alatt is rendszeresen gyûjtöttünk –, majd elkezdtük a „visszavonulást”. Déli irányban haladva meglátogattuk a nagy ausztrál jelképet: Ulurut. Ki ne ismerné a Nagy Vörös Követ Ausztrália közepében? Szinte unalmasnak tûnik a képe, olyan gyakran tûnik az ember szeme elé, fôleg Ausztráliában. S mégis, a valóság ban megpillantani, közel menni hozzá, megérinteni az évezredek sivatagi szele, a ritkán lezúduló záporok koptatta érdes követ – életre szóló élményt jelentett. Hasonlóképpen a Woomera-i sivatag átszelése: „holdbéli” tájon haladtunk, s néhány eltévedt sáskán kívül más élôlénnyel nem találkoztunk pár száz kilométeren keresztül. Bezzeg változott a kép Dél-Ausztrália állam határának közelében! Itt éppen az élôlények sokasága, pontosabban egy egér invázió tette emlékezetessé táborozásunkat. A mintegy 10 000 km-es, egyhónapos idôtartamú út után visszaértünk Sydneybe. Itt közben beköszöntött a nyár, a szokásos trópusi hôséggel. Nem bántuk, mert ez a 35
A paradicsomlepkék minden faja védett Ausztráliában; még ez az aránylag gyakori faj is, a Troides priamus pronomus
rovarvilág felpezsdülését is jelentette. Az elkövetkezô napok hosszabb–rövidebb gyûjtôútjai Sydney környékén szép eredményeket hoztak. A Sydneybe való visszaérkezés nem jelentette munkánk befejezését – sôt, a neheze csak ezután kezdôdött. A gyûjtött anyag kezelése, csomagolása, a kiviteli engedélyek és egyéb papírok beszerzése, a hazaszállítás egymagában is próbára tette teherbíró-képességünket. A gyûjtött rovarok nagyja ma már a Magyar Természet tudományi Múzeum gyûjteményét gazdagít ja, míg egy részük Ausztráliában maradt feldolgozásra. Utunk tudományos eredményeit szakcikkekben igyekszünk ismertetni. Az Ausztrál Nemzeti Rovargyûjtemény és a Magyar Természettudományi Múzeum nélkül munkánk kivitelezhetetlen lett volna; segítségükért ezúttal is szeret nénk köszönetet mondani.
Dr. Hangay György
Utunkkal és annak eredményeivel szeretnénk emléket állítani barátunknak, kollégánknak, a nemzetközi meg becsülést, elismerést kiérdemelt, 1999-ben elhunyt dr. Endrôdy-Younga Sebes tyénnek. Expedíciónkat az ô emlékének ajánljuk.
Nem csoda, hogy az ausztrál ôslakók szent helyként tisztelik Ulurut, a kontinens közepében emelkedô hatalmas kôsziklát. A különbözô napszakokban különbözô színekben pompázó monolit döbbenetes, felejthetetlen látvány a látogató számára
36
A szerzô felvételei
Uluru az egész világon ismert, de azt csak kevesen tudják, hogy van egy titka is. Egy szél- és esôrombolta szurdokon át parányi tóra bukkantunk a szikla belsejében!
37
