AU PAIR? Miért ne?! Lélekemelő és tanulságos szösszenet két sokdiplomás gyermekfelvigyázó tollából! Olvass, nevess, sírj velünk!

AU PAIR ? Miért ne?!

Lélekemelő és tanulságos szösszenet két sokdiplomás gyermekfelvigyázó tollából! Olvass, nevess, sírj velünk!

Írta és rendezte: leendő dr Ádám Tímea & leendő dr Molnár Diána

1

Belső oldalra Alapszabályok 1.Szeresd a kölyköket, mert bíznak benned! 2. Kérd a gyereket arra, amit tennie kellene és javasolj, ne utasítsd! 3. Csak azt mondd, hogy jól csináltad vagy legközelebb majd jobban fog menni! 4. Maximum kiabálj, de soha ne üsd meg a gyereket, ne csapd rá az ajtót, ne fenyegesd. 5. Jusson eszedbe- Ne üvöltsön akaratod, ha hatalmad suttogása is elég.*** Au Pair 10 parancsolat 0. A túlzott óvatosság sosem baj! −

Ne lopj, ne paráználkodj, ne kívánd meg apukát, anyukát-mert akkor repülsz.

−

Segíts, légy nagyon kedves, nagyon türelmes, határozott, szelíd és udvarias és öltözz visszafogottan.

−

Soha ne mondj rosszat a szülőkre a gyerekek előtt. (Mert visszamondják nekik...)

−

Sose kiabálj a szülőkkel, úgyis csak nekik lehet igazuk.

−

A gyerek legyen a prioritásod, minden esetben ő az első, nem te.

−

Minden láz és sírós hasfájás komoly, amíg be nem bizonyosodik, hogy nem az.

−

Mindig legyen annyi tartalék pénzed, amiből akármikor haza tudsz menni.

−

Mindig lebegjen a szemed előtt az az egyetlen fő cél, amiért kijöttél külföldre.

−

Legyen minden hivatalos iratodból elrejtett fénymásolatod és hetente írj az otthoni kapcsolattartó személyeknek.

−

Tudj kedves lenni akkor is, amikor sírva ordítanak veled a kölykök és visszaadják a tőled kapott ajándékokat... hiszen csak az anyukájuk, apukájuk hiányzik nekik.... Alapszabály 2. Ha a szülők az átlag értékrendtől eltérő nevelési elveket vallanak, nyilván aszerint kell cselekedned. Tiszteld az ő kultúrájukat, szokásukat...akkor is ha teljesen értelmetlennek

tűnik- az Ő gyerekük. Ha sírsz is miatta, a gyerekek nevelése akkor SEM A TE GONDOD, te csak egy felvigyázó vagy. Host anyuka erre azt mondta: „ránts egyet a válladon!”

***magyarázat a függelékben.

2

Au pair Guide elő-előszó A galaxis úti kalauz stopposoknak szól, az Au pair kalauzt viszont igazi három országot végig stoppolt három különböző országban élt csajszi írta, csak neked :) Érdeklődsz a világ nagy kérdései iránt, nyitott vagy új és izgalmas kultúrákra, szívesen beszélgetsz másokkal és esetleg szeretnél külföldön élni és gyerekekkel foglalkozni? Mi igent mondtunk minden kérdésre, mely döntésünk miatt sokáig nehezteltünk magunkra, de elfogadtuk és minden előnyét élvezzük, és szeretjük magunkat :) és hisszük, hogy „Egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.” (Timi szerint vannak esetek, amikor ez a mondat csak addig érvényes, amíg a rókával laksz...)

Ps.: I love you – Izé... csak azt szerettük volna hozzátenni, hogy ez nem kézikönyv au pairek-nek, emiatt nehogy bepereljetek :) hogy nincs is benne, hogy mit kell csinálni kitartóan bömbölő kisbabákkal.... Ez egy szisztematikus modern kalandregény- ami mellesleg jól bevált recepteket tartalmaz egyes kínos élethelyetek kezelésére :)

3

Előszó Hogy ez mi ez? ... két igazán eleven és életrevaló csaj kalandjai a békák földjén, Hollandiában, ahol a pasik 190-nél kezdődnek, vöröses hajúak és a szexhez nem tartják feltétlenül szükségesnek levenni a ruháikat. A nők gyakran 12 órában dolgoznak, a gyerekeikre pedig ez idő alatt olyan huszonéves lányok vigyáznak, akiket rendre dobtak az otthoni barátaik és remélték, egy teljesen új világban majd új életre lelnek miközben nyelvet tanulnak, pénzt gyűjtögetnek, keresik önmagukat... ahogy azt a mézesmázas utazási prospektusok hátulján szépen olvashatod is:

All inclusive ellátás: minimális ár, maximális élvezet... TE CSAK AZT HISZED!!!! Külföldön élni és dolgozni au pair-ként kb.: tripla munkáért minimális ellenszolgáltatás. Ebben a könyvben azt írtuk le, hogy milyen kint élni és egy mukk nem sok, de még annyit sem érteni a körülötted zajló dolgokból és mindezt mosolyogva tűrni, miközben hetente kétszer porolgatsz, mosol és vasalsz az all inclusive- mindent magába foglaló- luxusért. Egy mexikói lány így fogalmazta meg az au pair életvitelt egy mondatban amikor egy international dinner után éjszaka hazafelé sétáltunk a csodás fényben úszó, virágzó akácfák alatt: „One year is a lifetime!” Egy év egy egész emberöltő! Az elmúlt évben átértékeltünk, újra értékeltünk, átgondoltunk mindent, ami valaha foglalkoztatott minket... s ebből adódóan korábban jelentéktelennek tűnő apróságok váltak

életünk

nélkülözhetetlen elemévé és rendkívül fontosnak tűnő dolgok vesztették el jelentőségüket abszolút mértékben... Mi kicsi békákként ugráltunk át jó néhány akadályt és határt, országot és problémát, gondoltuk leírjuk Neked! Ha van kedved mókás dolgokról olvasni, szereted a pikáns történeteket vagy azon gondolkozol mit csinálj a suli befejezése után, akkor lapozd fel ezt a kis élménygyűjteményt ! 4

Au pair ? Miért ne? Általános áttekintősdi:



Hogy miért írtunk Neked könyvet két porolgatás között? (a fejezet, melyben elmondjuk, hogy a kávézás nagyon jó beszélgetéseket tud életre hívni... és egyébként leírjuk, mi kik vagyunk)



Timi és Dia megmondja a tutit (a fejezet, melyben megtudod, mi a hülyeség és rájössz, hogy a humorérzék a világ egyik legnagyobb adománya)



Milyen szintű nyelvtudás szükséges ehhez a munkához? (a fejezet, melyben megtanítunk nyelvet tanulni! :) )



Legyél-e au pair? Ki miért mondott igent? ( a fejezet, melyben mesélünk, és elültetjük a bogarat a füledbe)



Mitől tartottunk, amikor elkezdtünk külföldi munkát keresni? ( a fejezet, melyben eloszlatjuk a sztereotip emberrablós romantikus- és rémképeket és elkezdünk mesélni arról, mire kell odafigyelned egy -egy hirdetésben vagy interjún )



A választható országok és várható zsebpénzek ( a fejezet, melyben benne foglaltatnak a preferált országok fizetési átalányokkal )

5

A valódi tartalom jegyzéke 1. A választott au pair és a választott család -hogyan választanak a családok, hogyan válasszunk családot? (egy fejezet, melyből kiderül, miért éppen TE leszel valaki segítsége és milyen jelekre figyelj oda amikor e-mailezel egy családdal) 2. A barátok (a fejezet arról, hogy bizony kommunikálni is kell, ha tudni szeretnéd, hol vannak korodbeli pasik, csajok, bulihelyek és pénztárcádhoz mért, mégis márkás ruhák) 3. A szex, amíg másoknál laksz (a fejezet, mely izgalmasnak tűnik ) 4. A párkapcsolatok ( a fejezet, mely határozottan tanulságos) 5. A kapcsolattartás a családoddal ( a fejezet, melyben apu, anyu és a tesód is helyet kap) 6. A pénz (a fejezet, melyben rossz hírként közöljük, plusz melót is kell vállalnod, ha pénzt is szeretnél félre tenni) 7. Az au pair helye a családban ( a fejezet, mely rövidnek készült ) 8. Az au pair és az „apuka” ( a fejezet, melyben megmondjuk, ne öltözz kihívóan! ) 9. A gyerekek ( a fejezet, melyben leírjuk, mennyire édesek és idegesítőek mások gyerekei és miért fogod a lelkedet is kitenni értük) 10. Az au pair időbeosztása ( a fejezet, melyben megmondjuk mennyire nem lesz szabad időd ) 11. Az egészségügy (a holland orvosok lódoktorok...csak ennyit erről...) 12. Mit ad ez az egy év neked? ( a fejezet, melyből tényleg megtudod, milyen és mennyi haszonra fogsz szert tenni) 13. RECAP: Az érzékelhető kulturális különbségekről egy pici összefoglaló, hogy mégis ugyan mi lehet más, ha mindenütt van Subway és MekDönci?

6



Hogy miért írtunk Neked könyvet két porolgatás és balett óra között? ( ez az a fejezet, melyben elmondjuk a kávézás nagyon jó beszélgetéseket tud életre hívni... és egyébként leírjuk, mi kik vagyunk)

....Épp a meseszép, de télen-nyáron jéghideg konyhában ülünk, amikor kint hétágra süt a nap, mert a kertben nem látjuk a laptop kijelzőjét, így ott nem tudunk írni... Dia főzött nekem egy kávét, nem a legjobb ízű de ez nem az ő hibája. Azért szabadkozik kicsit, hogy bocsit kér, de ő nem titkárnő. Gondolkodunk erősen, törjük a fejünket Micimackó módjára, hogy most ugyan mit is írjunk, miért is kezdtük el írni ezt a könyvet, mi minden miatt akarunk neked segíteni... Emlékeztek a „takony labdára”? Az az undi kis zöld golyó, amit ha rádobtatok az ablakra, lassan lecsúszott róla nyálkás nyomot hagyva maga után. Na, Dia ilyen állagú játékot hajigál mindenfelé, többek között a monitorra is, aztán valahányszor visszarántja. Kapta ajándékba (illetve a gyerekei kapták) egy helyes báros fiútól miközben a kisfia teniszedzésének végét várta a sport komplexum büféjében... (A srác csak Diának tetszik, szerencsére ilyen téren az ízlésünk igen különböző, úgyhogy nekem nem jön be. ) -

Na, írod már, hogy miért írunk?- kérdi.

−

Miért írunk, miért írunk már két hónapja...? …...hallgat és babrál a hajával, aztán egyszer csak elkezd belőle dőlni a szó:

−

Emlékszel, amikor csak ott ültem a szobádban a földön azon a hülye kék szőnyegen és te meg felkiáltottál, hogy Dia, ezt a könyvet meg kell írnunk?

Épp aznap történt, hogy már megint találkoztunk néhány okos magyarral, akik kijöttek minden nyelvtudás nélkül Hollandiába dolgozni csak azért, mert valakitől azt hallották, hogy valamelyik ismerős ismerősének a sógorának a nagynénjének hú, de mennyire bejött a hollandiai virágdugványozás, mint meggazdagodási lehetőség. És otthagyták az otthoni munkahelyüket, a családjukat, aláírtak valami ismeretlen, idegen nyelvű szerződést, amit ugye egyáltalán nem értettek; mert azt remélték, hogy itt majd degeszre keresik magukat. És egytől egyig mind jól hoppon maradtak, az lett a vége, hogy a magyarországi családtagok küldték el nekik az utolsó megtakarított forintjukat is, hogy valamiből az itt rekedtek haza tudjanak utazni vagy egy -két hónapot túlélni, hátha tényleg kapnak munkát... Valahogy így kezdődött. Nagyon mérgesek voltunk azokra a felelőtlen emberekre, akik egészségüket

és kis vagyonkájukat kockáztatták azzal, hogy mindenféle elővigyázatosság,

utánajárás, körültekintés nélkül jöttek ki külföldre dolgozni egy -egy 7

ÁL munkaközvetítő ÍGÉRETÉRE hagyatkozva. ÁLTALAD ÉRTETT SZERZŐDÉS NÉLKÜL SEHOVÁ NE MENJ DOLGOZNI! Zsuzsa, egy régi barátnőnk a munkatársával utazott Spanyolországba egy megígért pultos melóra. Fogták a kis megtakarított pénzüket, megvették belőle a drága repülőjegyet, kifizettek egy havi lakbért és kauciót, aztán pedig csak vártak a munkára és vártak, és vártak…. Végül egy étteremben költötték el az utolsó tíz eurójukat, mondván, ha már úgysincs semmijük, úri módon nézzenek szembe a maximális bizonytalansággal és kiszolgáltatottsággal. Csodák csodájára Zsuzsa kapott egy idény jellegű munkát, 3 hétig fagylaltot árult a Forma1-en. Isteni szerencséje volt, erre az alkalomra nagyon sok turista érkezik a világ minden részéről, a spanyolok pedig híresek arról, hogy szinte semmilyen idegen nyelvet nem beszélnek. A munkáltatónak tehát szüksége volt valakire, aki beszél angolul. Óvatosan kipuhatoltam bartánőmtől, mit gondol a kis akciójáról, hogy szerződés és spanyol nyelvismeret nélkül ment ki? Beismerte, hogy nagyon felelőtlen dolog volt utánajárás nélkül kiutazni. A fagylaltárusítással össze tudott gyűjteni annyi pénzt, melyből vett egy repülőjegyet Angliába, mert au pairkedésre szánta el magát. Ott talált magának fogadó családot, ahol is két kiskamasz várja érkezését. Amikor felvázoltam neki, mire is számítson a gyerekfelvigyázásnál, azt mondta: -Hát ez nagyon nem lelkesítő, nem gondoltam volna, hogy ez a munka ennyire megviselt téged! Csak úgy süt belőled a negatív energia!(Zsuzsa imádja a spiritiszta doglokat.) Nahát, hallod, szép reményekkel kecsegtetsz, de muszáj mennem! Nincs semmi pénzem, és szemernyi lehetőségem sem. Olyan országba kell mennem, aminek a nyelvét beszélem, vagy legalább ahol angolul beszélnek! Nincs más választásom! Majd csak kibírom valahogy! Ez Zsuzsa története, aki sok más emberhez hasonlóan megfelelő körültekintés nélkül indult bele a vakvilágba egy jobb élet reményében. Igazságtalan lenne elhallgatni, hogy bár Diával sok kellemetlen lehetőséget végiggondoltunk, megpróbáltunk elővigyázatosan dönteni és cselekedni, nehogy nagy bajba sodorjuk magunkat, de mi is valamiféle utopisztikus álomba burkolóztunk, hogy velünk nagyon rossz dolgok nem történhetnek meg, minden szép lesz. Aztán eszünkbe jutottak a magányosan töltött, ágyon kucorgós, kétségbeesett esték, amikor azon töprengtünk, mennyire jó lett volna, ha ott lenne mellettünk valaki, aki segít. Aki tényleg tudja, hogy működik az au pair- kedés és tanácsokat ad, milyen szituációt hogyan kezeljünk, mire számítsunk, mire figyeljünk oda, mivel vigyázzunk, vagy egyszerűen csak lelket önt belénk, hogy igenis, megéri ott lenni, igenis ez egy jó döntés volt.

8

Nem fogunk hazudni, mert amikor kijössz, a valósággal fogsz találkozni, az pedig nem egy Mary Poppins történet, hanem a céljaidért való kitartó küzdelem és kellemes időtöltés együttese. D: Részemről egy kötelezően elkövetendő hibának érzem az elmúlt egy évet a legutóbbi, majd egy hónapos francia stoppos kalandunk után. Szükségem volt arra, hogy megtanuljam értékelni mindazon képességeket és tudást, melyet 5 iskolában szereztem, azt a nyelvtudást, amit 6 éves korom óta csiszolgatok, azt a kedvességet és figyelmességet, amit az anyukámtól tanultam el; meg kellett tanulnom, hogy jó, amit teszek, mert szeretem, a mindenkori munkámat és jól is csinálom, különben nem csinálnám. Ma már bízom magamban, a tudásomban, a képességeimben. De ehhez el kellett vállalnom egy akárki által elvégezhető piszlicsáré munkát egy éven keresztül, ami tényleg akármelyik Mari néni büszkeségére válna- külföldön takarított!!! Wow! De nekem ez segített. A munkaerő mindig helyettesíthető, de te, a te személyiséged nem. Amit tőled kapnak az emberek, a gyerekek, azt senki más nem tudja megadni nekik. Csak TE.

9



Timi és Dia megmondja a tutit (a fejezet, melyben megtudod, mi a hülyeség és rájössz, hogy a humorérzék a világ egyik legnagyobb adománya)

Várható életérzések egy-egy mondatban: -Anyuuuuuuuuuuuuuuuuuu....borogass, ezek hülyéééééééééééék! ….Úgy imádom, mint a tequilát!- Isteni íze van, de drága, éget, kiüríti a pénztárcádat és ráadásul iszonyatos fejfájást okoz... ….Inkább öt foghúzás, mint még egy év cselédként! ….Olyan jó, mint egy agyérgörcs! Kibírhatatlan, szólni mégsem enged... és életed végéig emlékezni fogsz rá. ….Agyam eldobom...kéthetente akarok végleg összepakolni... október óta. Most május közepe van... és még mindig kint vagyok... ….Kinn lenni olyan, mint egy igazi egy éjszakás kaland. Előtte mindent megadnál érte, közben mindent megadnál azért, hogy bárcsak meg se történt volna, hónapok múlva életed legszebb emlékeinek egyike... És szeretettel kérünk hidd el, hogy igenis …több vagy mint sündisznóban a dauer, mackósajtban a brummogás, kempingsajtban a sátorvas... akkor is, ha ezt senki nem mondja neked :) És csak azért ne azért gyere ki, hogy ezt bizonyítsd. Tudd, hogy értékes, szeretni való ember vagy! Timi megtagadja az alábbi sorokat, de „Dia néni” tibeti bölcsességei lehet, hogy jelentenek valamit valakinek, tehát tessék:



A sikerhez vezető lift ajtaján ezt találod: Out of order. Lépcsőn kell menned.



A sikeres embert az különbözteti meg a többitől, hogy kudarcai után is újra talpra áll és lelkesedése töretlen.



Ami nem öl meg, tényleg erősebbé tesz, félreértés ne essék, ez nem vonatkozik a drogokra... azokat mi nem pártoljuk túlzottan, rossz példa lennénk a gyerekeknek.



Az ember éppen akkora, mint azok a dolgok, melyek ki tudják hozni a sodrából. (A kétméteres host apuka egy csepp tej miatt szokott ordítani, szerinted?)

10



A boldogság az, amikor szereted azt, amit csinálnod kell. A szabadság az, amikor azt csinálhatod, amit szeretnél.



Az árny mögött fény ragyog, nagyobb mögött még nagyobb.



Az utazás egy tánclecke istentől. Utazni királyság...

S ha a kint töltött idő során elbizonytalanodnál, hogy pl. német lettél -e az átvett német szokások miatt, akkor bátran lapozz ide, mert biztosan csak külföldre tévedt

ízig-vérig

Magyar vagy, ha... - senki nem tudja helyesen kiejteni a vezetékneved. - senki sem tudja helyesen kiejteni a keresztneved. - tudod mi az a csárdás és el is tudod járni. - imádod a Túró Rudit és hiányzik minden percben. - senki nem tud a nagymamád palacsintájához hasonlót sütni. - mindenki azt hiszi csakis azért lehetsz csinos, mert nem eszel semmit. - állandóan összekevered a személyes névmásokat- she /he, ami különösebben nem is zavar. - folyamatosan ki kell javítanod mindenkit, hogy BU-DA-PEST nem Bukareszt! - senki nem hiszi el, hogy nem beszélsz finnül és oroszul. - hiányzik a kakaós csiga és a bukta vagy a fonott kalács minden reggel. - semmire nem elég a zsebpénzed. - akkor is tudsz mosolyogni, amikor mások sírnak, mert tudod, innen már csak felfelé vezet út.

11



Milyen szintű nyelvtudás szükséges ehhez a munkához? (a fejezet, melyben megtanítunk nyelvet tanulni! :) ) Ha egyáltalán nem beszélsz angolul vagy németül vagy franciául, akkor a te érdekedben

kérünk, hogy felejtsd el még az au pair-kedés gondolatát is-egészen addig, amíg elvégzel egy alapfokú 3-6 hónapos nyelvtanfolyamot. Egészen egyszerűen okokat tudunk felsorolni, hogy miért kérünk erre. A kommunikáció leggyakoribb formája a beszéd, amit a különböző országban élő emberek különböző nyelveken gyakorolnak. De ezek annyira különbözőek, hogy kb. öt szó egyezik meg minden nyelvben a coffee és a toilet, bonbon, open, ja... A többi nem... Oké, mondhatod, hogy mi kell még, mert a boltban úgyis megtalálom, amit keresek, mert egyértelmű, hogy mi micsoda, és csak leveszem a polcról, a kasszánál meg látom az árat kiírva- de nem. D: Kétszer voltunk Horvátországban nyaralni a barátaimmal és a tejtermékek közül amin nem volt pl. Danone márka, arról fogalmam sem volt, hogy micsoda, túró vagy kefir vagy joghurt vagy sajt... mert teljesen más szavak voltak a műanyag pohárkákra írva. Még a májkrémet sem volt egyszerű megkülönböztetni a paradicsompürétől, egyébként akkor Mickey Mouse-os májkrémet vettünk. A hollandoknál pl. nincs vajkrém, sem kefir, sem túró, de van csokoládé ízű vaj és VLA és kwark is melyek miben létét elég nehéz megfejteni, mert otthon nem is létező termékek-egyébként a VLA egy kicsit folyékonyabb állagú puding, mint az otthoni Danette, csak épp 1 literes kiszerelésben árulják mint a dobozos tejet, a kwark pedig kb. krémtúró, amiből kint olyan tortát csinálnak, mint otthon a joghurt torta. De amíg ezt nem mondja el neked valaki angolul vagy hollandul, sosem veszed le a polcról és nem tudod meg milyen finomságokat hagysz ki. Ja, óvszert nem lehet kapni Hollandiában és Franciaországban egy élelmiszerboltban sem. Csakis drogériákban vagy éjjelnappalikban, vagy az utcai automatákból, de ott 2-4-szeres áron. A lényeg, hogy mindenképpen beszélned kell a magyar és a megtanulni vágyott nyelv (portugál,spanyol, finn stb.) között egy úgynevezett közvetítő nyelvet, pl. angolt vagy németet, vagy francia földre vágyva a franciát, különben nagyon könnyen elveszel az utcai feliratok, vonat állomások, buszok, villamosok és hivatali ügyek tengerében, nem is beszélve arról, hogy hogyan fogsz a családdal jó kapcsolatot kialakítani?! (Sokakkal találkoztunk, akik aláírtak egy arab munkaközvetítővel kötött holland nyelvűazaz teljesen ismeretlen tartalmú- munkaszerződést, mert a magyaron kívül semmilyen más nyelven nem tudtak (csak gagyogtak angolul számokat és tőszavakat), és ők csodálkoztak a legjobban, hogy az ÍGÉRT 8 óra helyett csak 4-et dolgoztak és a fizetésük harmadát kapták kézhez, ami épphogy 12

elég volt a szállásra, meg némi májkrémes kenyérre (zsír nincs, hogy zsíros kenyeret mondhassak... bocsi, ott egészségesen élnek, a zsíros kaját meg kell fizetned...). Mi Timivel kikerekedett szemekkel nem is jutottunk szóhoz, mikor ilyen történeteket hallottunk... szinte köpni-nyelni nem tudtunk- mi a helyükben már annak is örültünk volna, hogy nem a belsőszerveinket adtuk el az általunk aláírt szerződésben, ami mint ha kínaiul lett volna. A fentiek elkerülése végett szeretnénk, ha téged nem tudnának átverni. Előre is elnézést kérünk minden tisztességes üzletet bonyolító magyar munkásokat foglalkoztatótól, és kérjük félreértés ne essék, de idekint és Németországban és Kanadában is egyes magyar munkaközvetítők is átverik vagy meglopják azokat a kint élő magyarokat, akik nem értik mi áll a holland vagy angol vagy francia munkaszerződésükben.) És még valami, amit szeretnénk tisztázni ebben a témában: Mi az, hogy alapfokú nyelvtudás? Amikor önéletrajzot írunk van egy trükkös fogás, mert úgy is megfogalmazhatod, hogy kommunikációs szinten tudsz egy nyelvet vagy társalgási szinten vagy tárgyalási szinten. Hogy mi micsoda, és miért is vicces ez? A kommunikációs szint, drága barátunk, annyit jelent, hogy tudod hogyan mondják az adott nyelven, hogy igen, nem, jobbra, balra, itt, ott, kávé, tea, köszönöm, jó reggelt kívánok, esetleg a számokat is tudod. De tényleg. Mutogatással megérteted magad. Ez alapján mi mindketten beszélünk finnül, olaszul, franciául, angolul, németül is és még hollandul, meg horvátul

is, de sajnos ez még nem elég a Magyar Tudományos Akadémia

Kríziskezelő Válságstábjának vezetőségi tagságához... de nem ám. Ez nem így működik. Ha nem tudod helyesen megkérdezni, hogy „mikor menjek az iskolába összeszedni a gyereket” vagy elmondani, hogy „a gyereknek fáj a hasa” vagy „adtam neki lázcsillapítót” vagy „mikor kapok fizetést”? Akkor még sokat kell tanulnod ahhoz, hogy alapfokonazaz társalgási szinten beszéld a nyelvet. ( Nem első sorban rólad van szó egy au pair melónál, hanem kicsi gyerekekről, akik egészségéért és boldogságáért TE felelsz és hogy tudnád ezt kivitelezni, ha nem érted, pl. hogy mije fáj, mit nyelt le?) Legyél őszinte magadhoz, kérünk szépen, a TE érdekedben. Egy alap fokú nyelvtudásban benne foglaltatik legalább egy -viszonylag helyes nyelvtannal beszélt, írt- egyszerű múlt idő, egy egyszerű jelen idő, egy egyszerű jövő használatának ismerete és képessége is némi jelzőhasználattal pl. szép, kellemes, rossz, finom, nem ízlik, stb.

13

( Ha angol vagy német órán minden szót harapófogóval kell kihúzni belőled, akkor szerintünk még nem vagy készen egy biztonságos kiutazásra vagy külföldi munkavállalásra...és felelősségteljes gyermekgondozásra.) Hogyan lehet külföldön nyelvet tanulni? A nyelvtanulás egy kicsit olyan, mint az egyetem maga. A középsuliban a kezedbe adják a megtanulandó jegyzeteket szőröstül-bőröstül vagy lediktálják az órán, amit tudnod kell betűről betűre, vagy a kijelölik a tankönyvből a megfelelő részt, a lényeg, hogy neked csak memorizálnod kell. De az egyetemen csak tételcímeket és egy 30-50 tanulmányt tartalmazó olvasmányjegyzéket kapsz tantárgyanként, és oldd meg, ahogy tudod, ahogy akarod, hogy hogyan olvass el 10-szer 50 könyvet és dolgozz ki 100 tételt... De egyáltalán nem kell aggódnod! Számtalan lehetőség áll rendelkezésedre! Ahogy előtted már százezren megoldották, te is meg fogod oldani! Nyugodj meg, minden lehetséges! A három legfontosabb eszközöd ott is és kint is: a beszélgetés, az idő és a könyvtár- illetve aktív és passzív tanulási folyamatok. Amíg au pair leszel, ugyanezekkel fogsz nyelvet tanulni. A család megadja neked a szükséges alapfeltételeket a kinti szállással és élettel, valamint a fizetett angol vagy pl. portugál nyelvtanfolyammal, de neked kell tudni jól felhasználni az idődet, tanulni a könyvtárban, sok külföldi szöveget szótárazva, lefordítani, idegen nyelven olvasni, idegen nyelven nézni a tévét, filmeket, olvasni a helyi újságot, boltban használni a helyiek nyelvét, olvasgatni a termékek összetevőit, próbálni megérteni a körülötted zajló beszélgetéseket, kérdezni és igyekezni használni minden szót és egyszerű mondatot, amit csak ismersz, meghallani, eltanulni a kifejezéseket és használni őket. Bátran mondj butaságot, vagy használj nem helyes nyelvtant, úgyis kijavítanak! (Ha kéred, ha nem.) A lényeg, hogy bátor legyél. Ez az egy igazán működőképes módja van a nyelvtanulásnak- a használat. Hogy a kölykökkel fogsz e tudni pl. angolul beszélni? Hát elég viccesen...De azt kell mondanunk au pair függő, mármint az előtted lévő au pair-ek nyelvtudási szintjétől függ leginkább, hogy mennyire jól beszéli pl. az angolt a csemete. Vannak családok, ahol remekül beszélnek, pl. a belgák „túl jól” kifogástalanul, az amerikaiak jó része érthetetlenül vicces, flegma „Héy méééeeeen” akcentussal, de pl. angol gyerekeknek akadnak gondjaik, a hollandoknak úgy szintén, persze szülő függő is, de azért szeretnénk egy két mókás próbálkozást megmutatni:

14

Megérted, mert megérted, mert idősebb és tapasztaltabb is vagy de elég sok ölelgetős nevetés és felesleges kiabálás származott már az alábbi kezdő nyelvet tanuló kölykökkel való beszélgetésekből: Használt angol mondat / helyes angol kifejezésmód Amit szó szerint jelent/ Amit mondani szeretne a kicsi Do I can have bread for breakfast? = Can I have bread...? Csinál kaphatok kenyeret reggelire? =Kaphatok kenyeret reggelire? I can have it from my mam. = I can have it because my mam allowed it to me. Én azt megkaphatom az anyukámtól.= Anyu megengedte, hogy elvigyem a suliba. She are playing on the PC. = She is playing...she was playing... A tesóm van játszik a számítógépen.= Ő játszik, vagy játszott... ez sosem tiszta :) She did couldn't do that. = She didn't do that. That was not her fault. Ő nem tudhatta csinálta azt = Nem ő csinálta. Nem az ő hibája. She say okay.= They said okay. Ő azt mond rendben. =Anyuék megengedték. Azt mondták rendben. Can we play outside after eat?= Can we play outside after we ate (after dinner)? Játszhatunk kint eszünk után? = Vacsi után játszunk kint? I play= I played. Játszom. = Játszottam. Már játszottam/gyakoroltam a hangszeren. I didn't mustn't have to go.= I didn't have to go. Nem volt muszáj el nem kellett mennem = Nem kellett elmennem.

15

Egy átlag beszélgetés Dia kisfiával: Did you play? No. Did you already play today? Yes. Will you play? Yes.

16



Legyél-e au pair? Ki miért mondott igent? ( a fejezet, melyben mesélünk, és elültetjük a bogarat a füledbe)

Mi a vihar az az au pair? Tisztába tesszük neked a fogalmat, jó? Mi az hogy au pair és mi különbség a baby sitter, a nanny, a houseparent , a mother's help és az au pair között? Az alábbiakban megmagyarázzuk az egyes szavak mögött rejlő feladatköröket; de az egyszerűség kedvéért következetesen au pair-nek fogjuk hívni a gyerekfelügyeleti feladatot ellátó személyt, és bébi szittelés-nek az esti gyermekekkel töltött időt. S csakhogy nemzetközi tapasztalttal rendelkező „klasszikus” is igazoljon bennünket, találtunk Neked egy idevágó idézetet. A szerzők több mint 30 amerikai családnak segítettek háztartási munkákkal, mi több, a következő kitalált álláshirdetés szerintünk is kivételesen jól érzékelteti a rád váró fél- egy évet : Wanted One young woman to take care of four-year-old boy. Must be cheerful, enthusiastic, and selflessbordering on masochistic. Must relish sixteen-hour shifts with a deliberately nap- deprived preschooler. Must love getting thrown up on, literally and figuretively, by everyone in his family. Must enjoy the delicious anticipation of riddiculposly erratic pay. Mostly, must love being treated like fungus growing out of employer's Hermés bag. Those who take it personaly need not apply. „The nanny's diary.” (azért mellékeltük az eredetit, hogy szokd a nyelvet és az utalásokat! A fordításunk nem pontos, a cél a szemléltetés, nem a tökéletes szöveghűség. A jó tanácsunk: az előzőeket és a következő sorokat oszd el kettővel, vond ki belőle a humort, adj hozzá némi feszültséget, idegességet, némi ősz hajszálat és tényleg ez vár rád! ...kivéve egy dolgot: szoktunk fizetést kapni... egy-két napos csúszásokkal :) De ha az egy-kettő tíz napra nő, akkor se lepődj meg! Előferdül. Ilyenkor indíts fizetésed elkérő hadjáratot, az a tiéd! Ekkora csúszás azért igazán nem járja! Dicus -féle ferdítés kezdő angolosoknak, akik MEGTANULJÁK legalább tisztességes alap fokon az angol vagy német vagy spanyol nyelvet mielőtt kiteszik a lábukat az országból:

17

Kerestetik! Egy fiatal lány négy éves kisfiunkra vigyázni. Kötelező vidámnak, önfeláldozónak, és önzetlennek lenned- már- már mazochista módon. Imádnod kell a napi 16 órás műszakot egy, a délutáni alvást szándékosan elutasító (nem tűrő) ovissal. Minden családtagért halálosan ki kell tenned a lelked és nem szabad megijedned a hányinger keltő dolgoktól sem. Imádnod kell a nevetségesen kiszámíthatatlan fizetési periódusokra való ínyenc várakozást. De legfőképpen muszáj, hogy semmi gondod ne legyen a főnök hihetetlenül márkás táskájából kinövő gusztustalan gombaként való bánásmóddal. Aki a fentieket személyes sértésnek venné, ne jelentkezzen. „Egy bébiszitter naplója” A helyzet az, hogy minden fogalom egy kicsit hasonló, és mindegyik egy kicsit más. Leginkább országonként eltérő elnevezései egy ugyanazon dolognak. Olyan külföldön végezhető munkalehetőségről beszélünk, melyben koszt-kvártély (a gyengébbek kedvéért: étkezés-szállás) fejében háztartási vagy gyermekgondozási szolgálatokat nyújtasz a téged „vendégül látó” családnak. Mint pl. reggeli-vacsora készítés a gyerekeknek vagy a családnak, iskolába és különórákra kíséred vagy viszed a gyerekeket, autóval vagy busszal, biciklivel...(miután megtanultad a kis utcák rejtelmes labirintusát) és legtöbbször némi házimunkát is elvállalsz, mert a családtól még „zsebpénzt” és egy fizetett nyelvtanfolyamot is kapsz a kint töltött idődért és az elvégzett munkádért cserébe. (Pl. A Holle anyó című mesében a kedves lány története erre szép példa.) Tehát ez egy lehetőség arra, hogy egy másik országban tanulj, gyakorolj egy-két idegen nyelvet egy ott élő család

„vendégeként”; esetleg gyűjts némi pénzt, megtapasztalj egy másik kultúrát,

életmódot és átgondold az életedet a céljaidat és a problémáidat egyedül. (Vasalás közben ez nagyon megy...) Konkrétan egy elég jómódú, legtöbbször karrierista

házaspár egy-két, max. négy

gyerekekének egészségére, testi épségére, szükségleteire és a lakásuk rendjére ügyel többnyire az az általában 19-25 éves lány vagy fiú aki a fenti kifejezésekkel megnevezett munkát, foglalkozást választja.

18

Mielőtt konkrét definíciót adnánk a feladatkörökről, egy dolgot Dia mindenképp szeretne megjegyezni: nincs két egyforma család, nincs két egyforma elvárás... majdnem mindenkinek lesznek extra igényei és olyan elvárásai amit a hátad közepére sem kívánsz, de cserébe mondjuk minden nap úszhatsz a kerti 50 méteres medencében... vagy épp Hágába járhatsz bulizni málna sörrel minden hétvégén. Valamit valamiért... Tehát a konkrétumok: Baby sitter otthon is lehetsz, a feladatköri leírás általában azt jelenti, amit a kifejezés szó szerint is takar- egy kisgyerek mellett ülő valaki, aki heti egy- két este „felvigyáz” egy pl. színházba járó család kicsi gyerekeire mint felnőtt, felelősségteljes személy, aki azonnal értesíti a szülőket, ha gubanc adódik. Illetve mi úgy fogalmaznánk meg, hogy egy olyan valaki, aki leülteti a kölyköket a fenekükre- baby sitter: Ott maradsz szépen és játszol! Nem, nem a gyufával, a macival. Jó esetben együtt játszik a gyerekkel és lefekteti aludni egy -egy mesével, történettel. Az amerikai filmekben ilyenkor hozzák fel a lányok a barátaikat a lakásba, mert a baba úgyis alszik... (Apró megjegyzés: Mi ezt nem próbáltuk ki, mert: 1. Nincs kisbaba háznál. 2. Ami fimben működőképes, az a valóságban nem feltétlenül. Pl. soha nem próbálnánk meg az egymástól 20 méter távolságra lévő toronyházak tetejéről mosolyogva átugrálni. És egyébként sem valami etikus úgy szeretkezni, hogy a nyolc éves kisgyerek bármikor megláthat... pláne, hogy azért fizetnek, hogy jóra neveld :D neki az egy sokk lehet :) A houseparent a fenti alap feladatok mellett a kertről és a háztartásról is gondoskodik, mint egy házvezetőnő, néha azonban csak vakáció idejére ( két hét- egy hónap) is alkalmazzák azért, hogy ne álljon üresen a ház vagy legyen aki etesse a macskát, amíg egy-egy tehetősebb család nyaralni megy. A nanny inkább gyermekgondozó, gyerekfelvigyázó és Angliában valamint az USA-ban használatos kifejezés az esti, délutáni baby sitter-re, vagy a gyerekeket iskolába és különórára hordó anya-helyettesítőre. Dadusnak lehetne talán fordítani-mert gyakran több bébire és kisgyerekre is vigyáz. Néha biztosítanak számára saját apartmant, használhatja a család autóját, alkalmanként bevásárol, de nem kell házvezetői munkát végeznie. Amit fontos megjegyeznünk, hogy az USA-ban és Angliában a nanny pozíciók betöltéséhez nagyon gyakran olyan képzettséggel kell rendelkezned, 19

illetve papírral, mely igazolja, hogy elegendő tudásod van ahhoz, hogy kisgyerekkel foglalkozz és róluk gondoskodni tudsz. Vannak külföldön 1-2 éves nanny- képző iskolák, tanfolyamok. Ez egy rang a nanny-k szerint, mert ők többet keresnek, mivel „szakképzettek”. Mi idekint szerencsére csak egy nanny-vel találkoztunk, de egyikünk sem adná a kezébe a gyerekét. Egyébként otthon ez a csecsemő- és gyermekgondozó szak, három éves felsőfokú szakképzés. A Comenius Tanítóképző Főiskolán egészen biztosan elvégezheted. Ha nem vagy egy zseni, akkor ezt elvégezve akár egész életedben lehet melód otthon is és külföldön is. (De csak, ha beszélsz valami TÉNYLEG HASZNÁLHATÓ nyelvet. Gy. k. = gyengébbek kedvéért.: tapasztaltaink szerint az orosz nem elég hasznos és a kínai sem....kicsit kevesen beszélik Európában, a spanyol viszont egyre többek által tanult mind Észak- és Dél- Amerikában mint Dél-Európában.) A mother's help még összetettebb feladat, általános rendtartás, pici babákkal való foglalatoskodás kb. napi 24 órában, bentlakás, főzés, némi takarítás, délután házi feladatok, mint a nanny és az au pair csak plusz bébik és a háztartás is a kezed alá tartozik. De az anyuka általában többet van otthon, nem úgy, mint az au pair-nél. Angliában elég gyakori a mother's help alkalmazása ott, a hol újszülött babák vannak és mindkét szülő 8 órában dolgozik és van még egy- két gyerekük a baba mellett. Ez a meló tényleg nem egyszerű, viszont megfizetik a szolgálataidat. És ugyanúgy van heti két szabad napod és havi egy szabad hétvégéd. Közel másfél- kétszer annyi pénzt fizetnek a mother's help- nek mint egy au pair-nek. Az au pair egy főleg Nyugat-Európban használatos kifejezés, melyet legtöbbször egy az őt alkalmazó családdal együtt lakó fiatal lányra vagy ritkábban fiúra értenek. Lányokat keresnek főként, azt kell mondanunk. Noha vannak fiú au pair-ek, de ez még mindig nem túl gyakori. Minél több au pair lányt ismerek meg, azt gondolom, hogy nekem csakis fiú baby sitter-em lesz. De csakis alkalom adtán. Sosem ismerhetünk valakit eléggé-azt kell mondnom, sosem. Akárki költözik hozzád, az egy nagy lutri. De erről máshol írunk. Az au pair pl. Belgiumban sok helyen a család kertjében lévő kis apartmanban lakik és csak iskolába viszi a gyerekeket, ezzel szemben pl. Hollandiában, Németországban és Spanyolországban, Tenerifén gyakran egy házban lakik a családdal könnyebb házimunkát végezve, mint vasalás, mosás, porolgatás, és természetesen a gyerekek reggel-esti felügyelete, szórakoztatása, nekik naponta három-ötször ennivaló előkészítése vagy elkészítése, őket iskolába és

különórára viszi, onnan elhozza, velük házi feladatot ír,

foglalkozik, beszélget. A felmerülő vitákat kezeli, a problémákat megoldja. Nem hagyja, hogy anyuci „angyali gyerekei” kivájják egymás szemét...

20

A 3D -s szélesvásznú mozik és a digitális technika korszakában segédanyagként nem elhanyagolható a „tan” filmek ajánlása, tehát, ha valóban látni is szeretnétek mi vár rátok, akkor a legviccesebb, egyben legszemléletesebb példa: A gorilla bácsi -The Pacifier-című film Vin Diesellel, illetve a Kipurcant a a bébi csősz, anyának egy szót se Christina Applegate-tel, a Mrs. Doubtfire Robin Williamsszel valamint a House Bunny egy Playboy nyuszival és az Egy bébiszitter naplója című remek és szórakoztató mozik. D: A minap ültem az iskola udvaron a Pleinwacht azaz déli nagy szünetben való iskolai gyerek felügyelés alatt és szóba elegyedtem egy picit testes lánnyal, aki nem volt valami bátor nyelvhasználó. Először nagy szemekkel nézett rám, amikor angolul beszéltem hozzá, de amint kérdeztem hollandul, hogy ugye nem érted, amit mondok, bizony helyeselt. Hollandul beszélgettünk kicsit, és kiderült, ő egy AU PASS. Azaz Ó-da Pass- (z)olják neki a gyereket heti egy- két napra, napközbeni iskolából hozd el, ide-oda vidd el hadműveletre. Nem többre. Ilyen is van. Főleg helyi „bennszülötteket” alkalmaznak ezen feladatok elvégzésére.

Igazi bennszülött

helyi bennszülött

Nem kell a nyelvi nehézségekkel bajlódni, egészségbiztosítást kötni, adózni...semmit, csak van és kész, mint a takarító nő. Hasznos és sosincs láb alatt. :) S hogy ki miért lett au pair? Leírunk neked 4-5 történetet, melyekből talán képet kapsz a miért-ekről... A teljes igazság az, hogy szinte soha senki nem mondja el a valódi indokot, miért is akar távol lenni a szülőhazájától, a szüleitől, a volt barátjától stb. Mindig találunk olyan rendkívül ésszerű, okosnak tűnő indokokat, amik nagyon szépen, racionálisan lefedik legmélyebb, szinte csakis érzelmi alapon meghozott döntésünket.

21



Ana a Fülöp- szigetekről érkezett Hollandiába au pair-nek és következő áprilistól már Belgiumba kellett átmennie dolgozni, mert a Fülöp- szigetek-i vízum egy adott országban való tartózkodást csak egy évig engedélyez. Pénzt kellett gyűjtenie, hogy az irodavezető tanfolyamhoz hasonló tanulmányait folytatni tudja otthon. A családja nagyon szegény. Ő egy egy gyermekes, egyedülálló anyuka mellé szegődött el heti három napra napi 12 órába dolgozni. A kislány, akire vigyáznia kellett két éves volt.



Deborah szintén a Fülöp -szigetekről jött Hollandiába, ám ő már három évvel ezelőtt. Deby megígérte az öccsének, hogy gondoskodni fog taníttatásának költségeiről, ezért minden hónapban 100 eurót küld neki. Azóta idekint lett egy kedvese és a bentlakásos -in living- státuszt egy év után OUT LIVING állapotra változtatta, azaz egymaga bérel lakást és több családnak is dolgozik egyszerre. Így megspórolja az állandó idegeskedéseket pl. mi mindent kéne még dolgoznia, ahhoz, hogy kiérdemelje a fizetését... ( A Fülöp- szigetek kormánya erőteljesen szeretné korlátozni a lányok au pair-ként való elhelyezkedését más országokban. A nemzet sajátja ugyanis a nők szolgalelkűsége. Munkáltatójuk kényelméért mindent megtesznek: apuka még be sem kanalazta az utolsó falat levest, de a lányka már kikapja a kezéből a tányért és megy elmosni azt. )



Emma Angliából szabadult, vörös hajú vakítóan fehér bőrű csibe úgyszintén au pair-nek állt, mert a saját bevallása szerint nem elég okos. Két évig járt archeológia szakra, de mivel emellett 50 órát dolgozott hetente és így is alig volt

elég a pénze tandíjra. Bukdácsolt az egyetemen, mert

diszlexiás, így inkább hagyta az egészet és mivel szereti a gyerekeket és jól is bánik velük, úgy döntött eljön nyelvet tanulni a békák földjére, Hollandiába, apukája szülőhazájába, hátha gyorsan el tudja sajátítani másik „anyanyelvét” , miközben dolgozik is és van hol laknia.



Maritza egy mexikói lány, aki azt mondja, hogy világot szeretett volna látni. Leginkább fogalma sincs, hogy mit dolgozzon, keresi az útját, mint minden au pair - palánta. Egy nagyon kedves teremtés, aki az egész host családnak gondját viseli, még az anyukának is. Öröm és izgalom és várakozás minden nap számára, de Mexikó az otthon. Szinte semmit sem kell csinálnia a fogadó családjánál a napi két óra pszichoterápián kívül- no de ez neki szakmába vág, lévén pszichológus hallgató.

22



Dicus indokai: Nekem három racionális és egy érzelmi indokom is volt: 1. A legracionálisabb indok, hogy a megszerzett diplomám kézhezvételéhez szükségem volt egy alapfokú nyelvvizsgára a középfokú angol nyelvtudásom mellé. ( Egy országot sem tudok, ahol ez diplomaszerzési követelmény lenne Magyarországon kívül.) 2. A második indok, hogy kulturális antropológusként (a miénktől eltérő népcsoportok problémáinak inliving kutatójaként) szerintem csak úgy taníthatok társadalomismeretet, ha a Magyarországon kívül egy másik „világot” is megismerek belülről. 3. A harmadik pedig az volt, hogy egy év külföldi munkatapasztalat és két valóban használható nyelv ismerete nagyon jól fog mutatni az önéletrajzomban, valamint szinte minden általam vágyott munkahelyre belépő. 4. Három a magyar igazság, plusz egy a ráadás alapon: a érzelmi ok az aktuális szerelmi kapcsolatom fenntartásának vágya volt. Most úgy döntöttem elmondom, miért költöztem el 1600 km-re a szeretett országomtól, a szeretett emberektől, az imádott nyelvtől a nehézségekből, a félelemből. A kiutazást megelőző áprilisban, konkrétan 12-én véletlenül találkoztunk egyik volt kedvesemmel egy költészeti rendezvényem. Minden racionális és valós indok nélkül kitalálta, hogy ő szerelmes belém két év távlatából is és ha törik, ha szakad, ezt ő meg akarja beszélni velem, sőt, ő a kedvesének akar. Nemet mondtam, nem érdekelte. Közölte, hogy addig fog zaklatni amíg be nem adom a derekam, leginkább szó szerint. -Zsarolsz? Kérdeztem. -Igen. Volt a válasz sok- sok ember füle hallatára. Nagyon gyorsan eltűntem a helyszínről és sokáig nem is mentem haza. Este 22h körül zörgetett a lakásunknál és egy fél órán át verte és rugdosta az ajtót. Elkezdtem felhívni minden létező elérhető ismerősömet, barátomat és mint egy rossz horrorfilmben, senki, de senki, de senki nem vette fel azt a tetves telefont, se a rendőrség, se a 112 sem egyetlen férfi ismerősöm, még a barátnőm sem, mert dolgozott és nem hallotta a telefon csörgést. A fél órás ajtórugdosás és falra felmászás eredményeként 23h körül betört a lakásba az exem. Menekülni próbáltam, nem engedett el, sajnos tudtam, hogy erősebb nálam, harcolni esélyem sincs, ordibáltam, nem hatott, a fenti szomszédokhoz mászva kapaszkodtam fel a lépcsőn, miután sikerült a lakásból kiküzdeni magam. (Mert arra emlékeztem a Sikoly című tini horror filmből, aktív lélekjelenléttel, hogy idióta betörők és gyilkosok támadása 23

esetén csakis kifelé meneküljünk a házból, befelé csak sarokba szorítanám magam. Sosem gondoltam, hogy ennek valaha hasznát veszem...) Félelemtől reszketve torkom szakadtából kiabáltam, és nagy nehezen meghallották a felettünk lakók, segítettek lefogni az exemet és azonnal rendőrt hívtak. Kék foltokkal, horzsolásokkal, sírva, zokogva és remegve, de megúsztam a dolgot, azonnal feljelentést tettem, a rendőrök vitték el a volt barátomat. Ekkor Indonéziába akartam elköltözni iskolát építeni kb. ÖRÖKRE. Nyugtattam magam, ne menekülj, ne menekülj, az nem megoldás, nézz szembe a félelmeiddel, dolgozd ki.... stb. ez fél évig ment is. Tovább nem. Amint találtam egy másik érzelmi indokot is, és három teljesen igazi és racionális érvvel alá tudtam támasztani, kiléptem a mindennapok félelemből és rettegésből- az ajtóm előtt vár- e a volt pasim, mert megtalált... Van, aki a szüleitől akar elszakadni, van aki önmagát keresi, van aki csalódott magában vagy a munkájában, van aki elveszített valakit... Mindenkinek megvan a maga keresztje, ahogy a közhely is tartja, de akárhogy is... igazat mond. A külföld remek lehetőség távol lenni a minket megbántó emberektől és környezettől, de a félelem és a fájdalom nem múlik el; csak talán kicsit könnyebb egy teljesen más környezetben feldolgozni a minket ért sérelmeket. De csak eget vált, aki áthajózik egy tengeren, lelket nem! Fél évi külföldi tartózkodás után mertem szembe nézni a saját valódi érzéseimmel és félelmeimmel. De most már el tudom engedni őket, mert tudom, mit kell elengednem... Timon indokai: „ Nagyon szeretnék külföldön élni, dolgozni. Megtapasztalni, hogy más emberek hogy' csinálják az életet, megélni, hogy boldogulok egyedül. Kipróbálni magam. Már évek óta vágyom rá. Egy viszont biztos: semmiképp sem leszek au pair! Még a gondolattól is rosszul vagyok!” (2008. június) S mi történt augusztusban: 2008. augusztus 29. „Buszon ülök. Az út előre láthatólag 20 óra. Ha az autópálya nem dugul be. Direkt azért választottam ezt a céget, mert van DVD lejátszó és képernyő minden 5. széksor fölött, így kényelmesen bambulhatok a filmekre, míg utazom. Van 4 hatalmas csomagom, ha egymásra rakom őket, magasabb a torony, mint én. Szállhatok át velük Amszterdamban, a központi pályaudvaron vonatra. Fincsi lesz. Nem baj, legalább anyuka és a 3 kisfiú már autóval fog várni Hágában, hogy hazavigyenek. Olyan izgatott vagyok!” 24

Mi is történt itt akkor, kérem szépen?! Timi vágyott külföldre. Nagyon. Azért, mert otthon sok gondja volt magával. Szeretett volna tulajdonképpen elmenekülni otthoni önmaga elől. Timi nem szerette, hogy olyan félénk volt, hogy mindig túlbonyolította az ügyeit. Timi nem szerette a vitákat az édesapjával, nem szerette, hogy mindig meg akart felelni neki, és azt se, hogy mindenkinek meg akart felelni. Lehetetlennek tartotta az életét Magyarországon, úgy érezte, hogy minden lehetőségét ellőtte. Úgy érezte, hogy sok mindent kipróbált, de semmi nem úgy alakult, ahogy szerette volna. A táncos pályafutás nem akart összejönni, az aerobik bizniszben is lefelé ívelt a pályája, az egyik tv csatorna becsődölt, a másik csatornától pedig ő maga lépett le, mert nem bírta azt az egymásba könyökölést és mások kihasználását, amit ott tapasztalt. Két diploma tulajdonosaként pedig nem akart tovább pultoskodni. Ezért akart kimenekülni abból a környezetből. Ott akart hagyni mindent a csudába és elölről kezdeni az életét, valahol máshol. Timi hihetetlenül vágyott a kalandokra is. Félénk lány lévén be akarta magának bizonyítani, hogy biza neki van vér a pucájában, a jég hátán is megél és csudaerős nőci ő. Tulajdonképp meg akarta változtatni magát. Valaki mássá szeretett volna válni, mert nem szerette azt a lányt, aki volt. És Timi azt gondolta, hogy kiszakadva a régiből, és beköltözve egy teljesen új környezetbe majd meg tud változni. Abban igazam volt, hogy egy olyan országban, ahol nyugodtabban élnek az emberek, jobb anyagi körülmények között, sok idő van arra, hogy önmagammal legyek, hogy végiggondoljam, mit csináltam jól az életemben, mit csináltam rosszul. Igazam volt abban, hogy más népek életszemlélete, szokásaik megtapasztalása és átvétele segíthet abban, hogy könnyebben eligazodjak az életben. Hogy megértsem önmagam, a cselekedeteimet. Hogy olyan döntéseket hozzak, amik megkönnyítik az életem. De ha már odahaza nem fogalmazódik meg benned az igény arra, hogy változtass a szemléleteden, ha csak menekülni akarsz a problémáid elől és nem szembenézni velük, akkor semmi nem változik. Akkor ugyanazt a kétségbeesett légkört teremted meg magadnak, bárhol is légy a világon. Azt éreztem, hogy külföldön könnyebb lesz szembenéznem az édesapám és közöttem húzódó feszültséggel, azt éreztem, hogy külföldön objektívebben tudok majd rátekinteni a gátlásaimra és félelmeimre. Olyan ez, mint ha egy repülőről nézném, hogy mekkora város Pest, mert ha benne vagyok, akkor csak egy pici részét látom. De nekem arra van szükségem, hogy a valós méretét ismerjem. Hollandia az én repülőm és a múltam Pest. Szerettem volna várost rendezni.

25

A lélekbúvár-tibeti bölcselkedős okok mellett persze gyakorlatiasabb indokaim is voltak. Hollandia nevezetes a kulturális- és a táncéletéről, sok kortárs együttes található ebben az országban, számos nívós iskola és a Netherlands Dance Theater világhírű. Táncosként tehát egyértelmű volt, hogy melyik országot válasszam, ha képezni szeretném magam. És természetesen a romantika is óriási szerepet játszott döntésemben. Tulajdonképp minden vágyakozásom ellenére sem gyűjtöttem volna elég erőt a kiutazáshoz, ha nem találkoztam volna akkori szerelmemmel. Hans állatira szexi férfi volt, befejezte a gondolataimat, ergó úgy belezúgtam, mint egy csacsi. Szedtem is a sátorfám és országokon száguldottam át annak reményében, hogy szerelmemmel közös életet kezdhetünk. A románc alakulásáról természetesen beszámolok, egy későbbi izgalmas fejezetben. A legfontosabbat majd' elfelejtettem! Hogy miért az au pair-kedést választottam kinti munkalehetőségként? Noha rettegtem attól, hogy gyerekekre vigyázzak, mert nem vagyok egy anya típus, sokkal inkább boldogulok a felnőttekkel. Velük könnyebben kommunikálok. Ráadásul én képtelen vagyok a gügyögésre és nem szorult belém annyi szociális érzék, hogy egy kétéves gyerek előtt ne beszéljek a halálról. A legnagyobb természetességgel vázolom fel egy 5 éves kislánynak az orális szex természetét. Szóval erőteljesen féltem attól, hogy gyermek lelkeket teszek tönkre és megbukom az anyaszerepben, de megkötötte kezem a helyzetem- ennek ellenére emellett döntöttem – gazdasági okokból. Így nem kellett lakbért, kauciót, adót és egészségügyi hozzájárulást sem fizetnem, ráadásul az étkezés tetemes része is ingyen volt. Ezek összege kb. 1500 euróra rúgott volna, ha au pair-ként vállalok állást. Ennyi spórolt pénzem a kiutazásomkor nem volt, de még csak töredéke sem. Ha külföldre mész dolgozni, kell legyen annyi pénzed mindig, amiből haza tudsz menni, szükséged van legalább két heti albérleti díjra és némi költőpénzre, ha enni is szeretnél. Ez nagy összeg. Az egyetlen reális megoldásnak az óperkedés tűnt. Hogyan lehetsz au pair és élhetsz át a mieinkhez hasonló kalandokat? Leginkább két módon. Vagy az interneten választasz egyet a működő 10-20 au pair- közvetítő weboldal közül és te szépen leszervezed magadnak a kiutazást a családdal együtt stb. Vagy keresel egy au pair közvetítő személyt vagy ügynökséget a működő 10-20 közül, akik közvetítenek a család és közötted. Ők mindent lerendeznek helyetted és rendkívül izgis programokat szerveznek, hogy havonta találkozhass sorstársaiddal egy -egy vidámparkban vagy szabadidőközpontban pl. Utóbbiaknak van egy adatbázisuk a host family-kről és a lányokról, akik külföldre szeretnének menni dolgozni. Kitöltetnek mindkét féllel egy-egy űrlapot, ami alapján tudnak megegyező igényű családokat- au pair- jelölteket találni. Az ügynökségek vagy tőled kérnek ügyintézési díjat, vagy a családoknak kell fizetni, de az is előfordulhat, hogy az au pair- től és a családtól egyaránt kérnek 26

pénzbeli ellenszolgáltatást. Noha tőled egyáltalán nem lenne szabad, hogy pénzt kérjenek, egyáltalán nem. De van, aki kér. Ez kényelmesebb módja a keresgélésnek, de nem elég biztonságos. Elég gyakran előfordul ugyanis, hogy a lányt kiküldik egy olyan családhoz, akikről semmit nem tud, egyetlen képet sem látott. Ezek következményeit hamarosan olvashatod! A másik megoldás ha magad erejéből, saját nyelvtudásoddal megbízható weboldalakon keresgélsz, ahová a munkáltatók és a bébiszitterek egyaránt regisztrálhatnak. Ott elolvashatod azt, hogy ki – milyen feltételekkel keres lányt a gyerekei mellé és bejelölheted azokat a családokat, akik számodra a legoptimálisabb lehetőségeket tudják felkínálni és persze szimpatikusak. Meló mindig van, de a csúcsszezon a nyári szünet, vagy az iskola kezdete. Legalább egy, de inkább két hónappal korábban el kell kezdened a keresgélést, ha a jó ajánlatokat akarod kihalászni. Ezen oldalak többsége ingyenes. Szoktak ugyan extra szolgáltatásokat felkínálni és azokért már fizetni kell, de megvételük felesleges. Hiszen ha a családdal egyaránt szimpatikusnak találjátok egymást,és ezt két kattintással jelezhetitek egymás felé, akkor automatikusan kaptok egy e-mailt egymás telefonszámáról vagy e-mail címéről. Legalábbis az aupair-world.net oldalon egészen biztosan. Létezik az Easy au pair, a Nanny agency, a Finding au pair és még sok-sok más oldal. Az easy au pair-rel az a probléma, hogy nehéz átlátni és bár azt jelöltük be, hogy nagy váerosokban szeretnék dolgozni, sorra vidéki munkalehetőségeket közvetítettek ki. A Nanny agency-n pedig nagyon különleges kéréseknek kell megfelelni pl. arabnak vagy töröknek kell születni vagy hindu vagy épp mohamendán vallást gyakorolni. Minimum tudnod kell vezetni az elvégzett nanny tanfolyamokat igazoló dokumnetumaid birtoklása mellett. De ez specifikusan az angliai au pair-kedésre igaz. Noha Franciaországban is ritka az olyan hirdetés, melyben ne kérnének jogosítványt, ennek oka az, hogy legtöbbször a hegyeken élő családok tartanak igényt au pair-re. Szóval AUPAIRWORLD.NET. Ha internetes oldalon keresgélsz, és nem ügynökség segítségét kéred, ragaszkodj az elképzeléseidhez. Ha nem szeretsz takarítani, akkor ezt jelezd a családok felé is. Ha nem szeretnél fogyatékos gyerekkel foglalkozni vagy sokkal jobban szereted a kislányokat stb. semmiképp se vállalj el olyan feladatkört, amire húzod a szád ( azaz pl. ne menj KISFIÚKHOZ!!! ) mert idővel egyre elviselhetetlenebbé válnak az eleinte kedvezőtlen feltételek. Ha sok kompromisszumot kell kötnöd – nem akarok vezetni, de muszáj lesz, mindegy bevállalom, nem tudok főzni, de kell, mindegy bevállalom, gyűlölök takarítani, de kérik, ezért megteszem, hétvégeken a szomszéd városban lévő barátnőmhöz szerettem volna utazni, de ők akkor is dolgoznak, mindegy bevállalom NA EZEKKEL– teszed pokollá a saját életed. Nem! Akkor inkább írj egy levelet, hogy bocsánat, a 27

levelezések alatt kiderült, hogy egészen másra vágyom, ez nem fog nekünk együtt működni, inkább tovább keresgélek. Sajnos mi tapasztalat híján vágtunk neki az útnak– ezért akarunk segíteni neked, hogy te ne így járj. Tapasztalatok: Dicus mit érzett októberben, milyen au pair-nek lenni: „Érdekes. Ez talán a legjobb szó rá. Ez itt egy társadalmi rang -féle. Sok elit családban tartanak attól, hogy „ott lakjon valaki a házukban”, de szerintem ez féltékenység vagy túlzott zárkózottság vagy bizalmatlanság miatt van. Őszintén szólva szerintem a legelső. De ezt még igazolnom kell. Külön szobában laksz és van vagy megosztott vagy külön fürdőd is és használhatod az egész házat, de nem ülhetsz a nappaliban, mint egy vendég. Ennyi kikötés van számodra. Illetve, hogy lehetőleg vacsizz együtt a családdal, utána foglald el magad a szobádban, mert te ott laksz. Nem a házban bárhol; ott. A gyerekek is ugyanezt teszik, a saját szobájukban játszanak. Reggel figyeld, hogy időben keljenek fel, csinálj nekik reggelit ás tízórait, vidd el őket időben suliba. A gyerekeink Maria Montessori-féle iskolába járnak egyébként. 15h körül légy a sulinál és hozd el őket haza vagy vigyél nekik cuccot a különórákhoz és kísérd el egyiket-másikat ahová jár okosodni vagy erősödni. Délután vedd rá őket, hogy gyakoroljanak a tanult hangszeren, tartsd rajtuk a szemed és este főzz vacsit. Heti két-három délelőttöt vasalsz, mosol, porolgatsz, pakolsz. Minden nap más. Más üzleteket fedezek fel. A srácok mást kérnek reggelire, máshogy, máskor fésülködnek, máskor indulunk el, más a közlekedés, máshogy zárom le a biciklit, más az idő, más a teendő. Talán ezért imádom ezt a melót is, mert nem meló. :) Azt csinálom, amit szeretek. Beszélgetek, főzőcskézem, kedves anyuci lehetek, aki játszik a kisgyerekeivel. Szeretem őket :) És szerintem ők is engem. A szülők meg kötelező hozadék. Ez van. Valami valamiért.” Timi: Amit az első héten tapasztaltam, és azt hittem ez majd így megy hónapokig: Ezek a kis nyavalyások! A szüleikre persze pöccre hallgatnak, nem úgy ám a bébiszittyivel. Hozzászoktak, hogy a dadus a kutyájuk. A gyerek parancsoló hangon követelte a csokit, a játékot, a tv távirányítóját és már kapta is kézbe. Így egy kis időre nyugton hagyták a bébicsőszt. Egyszerű megoldás. Én ezt csak később tudtam meg, miután megpróbáltam a meccset a szülők kívánsága szerint játszani, és vesztettem. Édesség csak egyszer naponta, a dobozos ivólét csak az iskolában 28

ihatják meg, mert azt anyu az ebédszünetre vette, és ha azt mondom: jössz, akkor a gyereknek jönnie kell. Hiába hajtogattam én a magamét, hogy: jössz! Jössz!, ők megszokták hogy szívatják az ópert. Tehát folytatták a gyakorlatot velem is. A sunyi kis hatéves, Közép C mézesmázosan viselkedett aznap, aztán egyszer csak összesúgott az öccsével, Kis C-vel és már rohantak is az emeletre, a szülők(A,B) hálószobájába, amit az édesanya (A) számomra tiltólistára tett olyan modorban, mint ahogy Kékszakáll fenyegette meg hitvesét, az nehogy belépjen a kiskulcsos szobába, mert akkor halálnak halálával hal. A kölykök tehát bevetették magukat a tilos szobába, azon belül is a galériára. Hallottam, hogy odafenn veszekedtek, én pedig az ajtó és az idegösszeomlás küszöbén állva ordibáltam nekik, hogy azonnal „tekerjenek lefelé”. Egyre csak azon járt az agyam, hogy a csetepaté hevében valamelyik leesik a galériáról, én pedig nem tudom megakadályozni, mert nem mehetek be. Egyszer csak megjelent a hatéves gazfickó ördögi mosollyal az arcán, elkezdett nyugtatgatni, hogy nem lesz semmi baj, menjek csak be hozzájuk mert meg szeretné mutatni nekem az ő titkos kis kuckóját, ahol legféltettebb játékait rejtegeti. Megragadta csöpp markával a csuklóm és már vonszolt is maga után. Úgy engedelmeskedtem neki, mintha hipnotizált volna, delíriumos állapotban szállítottak végtagjaim automatikusan a miniatűr Chipolla után. Az érzékeim teljesen eltompultak, a szívem mélyén egy hang azonban rekedten suttogta, hogy a vesztőhely felé tartok. Hatalmasat nyeltem, mert már éreztem nyakamra szorulni a képzeletbeli hurkot. A galériára vezető lépcsőn elengedett és felszaladt, majd a luciferi mosollyal és egy karddal bukkant elő újra. De nem ám műanyaggal! A kisfiú az édesapja katona iskolában szerzett komoly, drágaköves markolatú igazi kardjával állt előttem. A gyerek lassan és szertartásosan húzta elő hüvelyéből a fegyvert és belém hasított egy rémkép. Játékból leszúrja az öccsét,

mert

egy

hatévesnek

még

fogalma

nincs

a

fájdalomról

és

a

tettek

következményeiről….lélekjelenlétem visszatért, szélsebesen ragadtam meg őket és száguldottam le a két kis bajkeverővel a nappaliba, miközben szinte hisztérikusan hajtogattam, hogy soha többé ne menjenek az emeletre, mikor a szüleik nincsenek otthon. Teszteltek, hogy aztán árulkodhassanak apunak és anyunak. Azt gondoltam, megelőzöm őket és magam vallom be, mit tettem, hogy beléptem oda, ahova nem lett volna szabad, azért mert. Anyuka meg sem várva mondandóm végét, azonnal dührohamot kapott, mikor a történet mesélése közben ahhoz a részhez értem, hogy jártam a szobájában. Ordítozott velem, csapkodott, könnyekben tört ki és átkozott amiért olyan ostoba voltam, hogy egy egyszerű utasítást nem voltam képes betartani. Ezután a gyerekeivel együtt felviharzott az emeletre és bezárta magát a szobájába. Órákig vártam, többször kopogtam az ajtón és bocsánatkéréseket mormoltam, míg végre hajlandó volt meghallgatni a történet végét és belátta, hogy a gyerekek egészsége érdekében egyszerűen nem volt más választásom, mint megszegni a szabályát. 29

Hát így kezdődött az én au pair-kedésem... Dia mit érzett 9 hónap után: Ó hogy az a Földre szállt pokol, az, hogy keseredne meg minden varjú ott, ahol van.... Nem igaz, hogy még mindig itt vagyok... már októberben végleg össze akartam pakolni. Mi a vihar tartott itt? Ennyire nem szerethetem a kölyköket... vagy mégis? A francba, nem volt hová. Ez volt az egyetlen biztos pont az életemben, volt hol laknom, mit ennem és munkám is. Otthon mindent felszámoltam. Mindent. A barátokat kivéve, ők éltetnek és tartják bennem a lelket. Mekkora mák, hogy tavasz van és közeledik a nyár és meleg van, lehet a homokos tengerparton napozni, bolond lengyelekkel ismerkedni, játszani, bohóckodni a szabad napokon.... Ha nem lenne heti három szabad napom, az agyam eldobnám, az tuti. Hála Istennek, van. És ragyog a nap és javul az angolom, fejlődik a hollandom és kezdem egészen reálisan látni magam... :) És mindez hogy látszott kívülről? Dia itt fekszik mellettem. Nagyon nyomott a hangulatunk. A családja már megint idiótán viselkedett. Kilenc-tíz hónap elteltével azt mondja, nem bírja tovább, mennie kell. Most kerestünk neki buszjegyet. 

Te mit írsz? – kérdi.



Téged.

A válaszomat szokásos nagy kacaj követi részéről és belekezd a monológjába: „Biztos azt írod, hogy itt fekszik Dia krisztusi pózban a kék padlószőnyegen, mint Hajnóczy Péter A halál kilovagolt Perzsiából sztorijában a napozós faszi nyáron fekszik a törülközőjén... várva az eljövendő apokalipszist....” amiről egyébként a gimnáziumi kollégista éveink vicces áldozatai jutnak eszébe Ica nénivel az élen. Aki a minden bizonnyal idegtépő 20 év után is mindig bejött szólni 22 óra 20 perckor, miközben kissé agresszíven kapcsolta- csapkodta- fel esténként a villanyt, hogy lányok, most már tényleg fogjátok be a pofátokat, mert lámpaoltás volt. Aztán ismét sötét lett, majd tüntetőleg bekúrta az ajtót- olyasmi gondolatokkal, hogy: „nekem is el kellett volna már innen húznom kurva 20 éve”. Nem éppen erről akartam írni, hanem arról, mit művelt a család Diával. Mit művelhetett, hogy ez az életvidám, mindig optimista lány itt fekszik a padlószőnyegemen és állandó levertség uralkodik rajta és minden pórusán keresztül árad az, hogy rosszul érzi magát.

30

Dia: Vannak olyan családok, akik olyan szívesen látnak egy au pair-t, mintha kisgyerük születne és mindent megtesznek az ő kényelméért, gondtalan életéért, kiszolgálják, körbeudvarolják. Csak, mert így érzik jól magukat, hálásak az értük hozott áldozatokért. De most, hogy ezt írom, az jut eszembe, egyáltalán, létezik ma ilyen család? Van ma olyan szerető közösség, akik mindent, tényleg mindent megtesznek egymásért? Nem tudom. Anyukám dolgozott sok-sok helyen, az öcsém mindig rosszalkotott, mindent közösen csináltunk-kiálttunk, mi kiállunk egymásért. A család ahová kerültem olyan közösség, ahol négy ember-ke él egy fedél alatt, mintha összetartoznának, de valójában nem alkotnak egy családot. Nem osztják meg vágyaikat, félelmeiket, nincsenek is elvárásaik egymás felé, hisz mindenki csak saját magával foglalkozik. Ide kerültem ötödikként. Egy magányos, munkával és felelősséggel teli szituációba. Olyan házaspár gyerekeire vigyáztam, akik nem akartak szülői feladatokat vállalni. Mégis van két gyerekük, nem is kicsik. Az édesapa és az édesanya is frusztrált. Ezt mindketten rend- és tisztaságmániával replezik és a munkájukba menekülnek azért, hogy ne kelljen szembenézniük romokban heverő családi életükkel, és azzal a szeretetmentes, hideg légkörrel, amit megteremtettek, és melyben a mai napig élnek. Nem érnek egymáshoz, nem ölelik a gyerekeket, nem kérdezik, mivel kedveskedhetnek nekik, nem érzik át egymás örömét és fájdalmát, mert nem is tudnak róla, nem beszélgetnek, csak nagyon felületes dolgokról. Ez a valóság, ám a látszat szinte tökéletes családi képet mutat. Hétvégén vásárlás együtt, hoki meccsre együtt megyünk, vacsizni is elmennek havonta. Ez nem szeretet, nem gondoskodás. Ebből a képből egyáltalán nem látszik, hogy a kislány valójában retteg az ok nélkül ordibáló apukájától, a kisfiú pedig kék zöld a nővérétől kapott ütésektől. A kislányt fizikálisan senki nem bántja, ő mégis szándékosan fájdalmat okoz magának. Tépi a haját, üti a combját és a szekrény ajtajába veri a fejét. És a szülők szerint ez nem baj. Dia, mint minden anya- típusú lány vagy szimplán jó érzésű ember, ezt elég nehezen tűrte, én már október óta mondom neki, hogy húzzzzzon el innen, ő azonban maradt. Még mindig a földön fekszik holtsápadt ábrázattal és újra megszólal: -Most épp a fogorvoson gondolkodom, hogy következő hét hétfőjén el tudok hozzá menni, akkor megkapom a fizum és szombaton már húzhatok is. Nem is haza akarok tulajdonképpen menni, csak kiszakadni ebből, amiben most benne vagyok. Timi mit érez 10 hónap után: Aggódik. Amiatt, hogy mi fog vele történni a jövőben. Kap-e állást, milyet, hol? De a család nem okoz neki fejfájást, egyáltalán. Sőt! Állatira jó fejek. Amikor beteg voltam, ők szóltak rám, hogy 31

dolgozni ne merjek, feküdjek sokat, gyógyuljak meg. Elvittek dokihoz is. Cuki volt, hogy fél évig Martha feledkezett meg rendre a laktóz érzékenységemről, a következő félidőben pedig Robert. Figyelmetlensége miatt egyszer egy egész vacsorát bocsánat kérésnek szánt. Folyamatosan szabadkozott, hogyan is feledkezhetett meg róla, alig tudtam meggyőzni, hogy nem baj, anyukám rendre tejbe grízt vagy tejfölös csirkét akar nekem főzni a tejallergiámmal. Úgyhogy igazán ne vegye a szívére, hogy kiment a fejéből a betegségem. Soha nem emelték fel a hangjukat velem szemben. Ha elő is fordult, hogy nézeteltérésem támadt a gyerekkel, mindig megkérdezték őket, hogy mi történt és engem is meghallgattak. Valahányszor az lett a vége, hogy a kicsi lány bocsánatot kért tőlem a csínytevése miatt. Ezt ti még nem tudjátok, csak a későbbiekben fog kiderülni, hogy a Hollandiában töltött első hetem után drasztikus családcserét éltem át. Korábbi munkáltatóim, a belga család - A, B és három fiuk, Kis, Közép és Nagy C - társaságában egy hetet töltöttem. Ezután hollywoodi

filmbe illően, minimum 25 millió dolláros gázsit megillető

alakítással vettünk búcsút egymástól. Nem könnyeset. A hollywoodi jelző alatt azt értem: sírvahörgős láncfűrészes sci-fi horror-szamurájos, zsémbes-zombi üldözgetős, hidegrázós horrordráma. (A Timi mit érez tíz hónap után már a második családomra vonatkozik.) Martha, Robert és a két lány Cecile és Ann mindvégig tüneményesek voltak. Cecile-lel sokat nevettünk és időm nagy részét vele töltöttem. Ann már nagy lány volt, egy 11 éveshez képest túlságosan érett és önálló. Sokáig nem is tudtam vele kommunikálni, azt éreztem rajta, hogy nem igényli a társaságomat. Aztán egyszer csak kiderült, hogy mégis; csak a maga sajátos, zárkózott módján. Cecile azonban nagyon közvetlen kislány. Sok mókás, köztük néha idegesítő dolgot is kitalált, hogy fenntartsa a felé irányuló figyelmet. Vele mentem fel minden reggel átöltözni, megbeszélni, mit fog viselni aznap, és őt szólítottam fel az esti bébiszitterkedések alkalmával milliomodszor, hogy nekem ne hisztizzen, hagyja abba a nyavalygást, tudom, hogy nincs semmi baja, a köhögés nem valódi, csak nem akaródzik neki aludni, mert akkor nem produkálhatja magát tovább. -

Cecile! A nagymamád számít rád, megbeszéltétek, hogy minden hétfőn hozzá mész. A hét többi napján játszhatsz a barátnőiddel, de a hétfő a nagyié. Ezt te is tudod jól, nem is értem, miért kezdtél el más programot szervezni.

-

De a nagyi már öreg, vele unalmas játszani! Vele nem tudok rendesen játszani, meg ugrálni a trambulinon.

-

De ő nagyon szeret téged, ne mondd ezt. Különben is, ott van Rebeca, ő érte majd minden nap a nagyija jön iskolába és együtt töltik a délutánt.

-

De az más. Olyankor ő nem a nagyija, hanem az óper. Óper-nagyi.

Ilyen megmosolyogtató beszélgetéseket folytattunk a kis Cecile-lel. Voltak nagyon nehéz 32

időszakok. De ezekről nem a család tehetett. Beteg is voltam és hiányzott az apukám és az anyukám, a húgaim, hiányoztak a barátaim, hiányzott az önálló életem, hogy lakbért fizethessek és azt invitáljak meg magamhoz, akit akarok. Hiányoztak a közös szórakozások és hiányzott az anyanyelvem. Gyakran tettem fel magamnak a kérdést: Timi, mégis mi a büdös francot keresel még mindig itt?! Miért nem húzol már haza a biztonságba? Ahol mindenki megért, ahol bármekkora nagy baj is ér, van hova menned? Mégis maradtam. Nem büszkeségből, vagy mert nem volt más választásom, hanem mert a nehézségek ellenére is izgalmas volt az életem. -Tudjátok mit? Valójában nem akartam kudarcot vallani, nem akartam, hogy ujjal mutogassanak rám, hogy ez sem jött össze, ezt sem tudtad végig csinálni. Nem akartam hazamenni abba a szituációba, amiből szánt szándékkal léptem ki. Hogy miért volt nehéz? Mi az a négy legfőbb, igenis valós tény, ami meghatározza az au pair-kedés időszakát? Mi az, amiért nehéz másokkal lakni,egy kiszolgáltatott szerepben? Bizonyára volt már olyan ismerősöd, aki nem szívesen mesélt az au pair-kedésről, noha egy vagy két, akár három évig is csinálta. Találkoztál már olyannal, aki elterelte a szót vagy egyszavas választ adott a kérdéseidre? Timi: Több barátom is dolgozott így külföldön, és egyikük sem maradt egy teljes évig, fejvesztve menekültek haza és itthon senkinek nem mertek beszélni arról, milyen volt kint, majd csak évek elteltével. Egy ismerősöm három év elteltével tudott vagy mert beszélni arról a négy tényről, amit mi most ide leírunk neked. S mindössze egyetlen egy oka volt annak, hogy ilyen nyíltan felvállalta a múltját: tudta, ugyanazon mentem keresztül én is. Arról már írtunk, hogy minden család különböző. Én pl. nagyon rendes embereknél voltam, és igen is ki lehet fogni, hihetetlenül törődő szülőket, de ez nem változtat a munkakör sajátosságain. Ha kedves, gondoskodó családod van, talán nem éled meg olyan keményen azt a négy dolgot, melyen mindenképpen átmész: 1. valójában cseléd vagy- másokat szolgálsz. 2. szó szerint úgy bánnak veled mint a háztartási gépekkel. Figyelmet fordítanak rád, mert akkor hosszabb ideig és jó minőségben tudod szolgálni az ő kényelmüket. Juttatnak neked táplálékot, „üzemanyagot”, mert anélkül képtelen vagy a „működésre”, de ha nincs rád szükségük, benyomnak a legeldugottabb sarokba, vagy a kényelmesebbek megvárják, hogy egy jó házörző kutya módjára, dolgod végeztével csendesen eloldalogj az „ólodba”. Ha ezt nem teszed, csúnyán néznek rád és figyelmeztetnek, hol is van valójában a helyed. házőrző kutyával- ha teszed a dolgod, kapsz enni. 33

3. nincs magánéleted- senki fiaborja be nem teheti a lábát éjszaka a szobádba. 4. az által, hogy mások házát takarítod, idegenek zokniját vasalod, elveszíted a méltóságodat.

34



Mitől tartottunk, amikor elkezdtünk külföldi munkát keresni? ( a fejezet, melyben eloszlatjuk a sztereotíp emberrablós romantikus- és rémképeket és megtudod, mire kell odafigyelned egy -egy állás interjún )

T: Sokan megfeledkeznek arról, hogy a fogadó család is vállal kockázatot, mert vadidegenre bízzák gyereküket. Tehát nem csak az au pairnek van félnivalója. És itt épp kisebb vitába szálltunk Diával, ő hívta fel arra a figyelmem, hogy már megint hiszékeny vagyok. Azzal érvelt, hogy nem minden ügynök ügynök, nem minden Au pair- ügynökség az, aminek látszik, amelyik előre pénzt kér a szolgáltatásért pláne nem az. Nem mindenki fair, és az ügynökségek is könnyen becsaphatják a lányokat és alkalmasint a hölgyikék is simán át tudják vágni a közvetítő irodákat. Sőt, Dia azt is mondta, hogy álcsaládok is rá tudják szedni a lányokat, a magukat családoknak álcázó emberkereskedők is. -mi pl. több internetes oldalon is találtunk családokat ám oda bárki küldhetett volna hamis képeket, címeket... Timi például idejövetele előtt megkapta a szülők nevét, a család címét és azt is tudta, hogy Hágában pontosan hol dolgoznak. Ezen infók alapján a google map-en (ez itt a reklám helye) megnézte, létezik-e a megadott cím? A telefonszámot és a lakáscímet gondosan feljegyezte az édesanyjáéknak minden eshetőségre felkészülve. Szóval mielőtt elindultok külföldre egy családhoz, mindenképp kérjetek személyes adatokat: lakcímet, telefonszámot, a fogadó családból a szülők neveit, esetleg munkahelyükre is rákérdezhettek, mert ezen infók alapján teljesen lenyomozhatóak. Dia viszont csak nevet és munkahelyi elérhetőséget kapott. De váltottak 8-10 elég hosszú levelet és bonyolítottak két 30 perces telefonhívást is. Mint írtuk, Timi egy internetes térképen keresett rá az utcára és megadott a szüleinek is minden kapott adatot. Diának pedig egyszerűen csak a céget kellett felhívnia hogy a megnevezett vezető valóba az-e akinek mondja magát. Ha nem kapunk adatokat vagy a család húzódozik a személyes infók, munkahelyek stb. megadásától vagy a cégnél még hírből sem hallottak arról az emberről, akinek a nevét referenciaként kaptad, akkor tekintsd egyszerűen semmisnek azt a konkrét és igen vonzónak tűnő ajánlatot, mert ezek szerint nem bízhatsz bennük. Keresgélj tovább a netes oldalakon! Az AUPAIR-WORLD.NET ingyenes és megbízható, 9000 au pair keres rajta családot és legalább ennyi család keres rajta au pair-t. Csak itt Hágában több mint 10 olyan au pairrel találkoztunk, aki ennek segítségével jött ki és mindenki korrekt családnál van, jó életkörülmények között.

Viszont három hónapban már két lányt is

kirúgtak azok közül, akiket ügynökök közvetítettek ki. A ki hogyan lett au pair szekcióban -sok 35

történetet olvashatsz, ki miként utazott külföldre. Mikor vállalj külföldi munkát? Az alábbiakban olvashatod egy angol-magyar munkaközvetítő ügynökség reklámszövegét, amit szerintünk óvatosabban kellene megfogalmazni, mert felelőtlen döntésre készteti a fiatalokat. Ilyen és ehhez hasonló történeteket dolgozott fel Frei Tamás egyik műsorában pórul járt magyar fiatalokról, akik Angliából lógó orral jöttek haza minden félretett pénzüket két hét alatt elköltve sikerélmény nélkül, szomorúan, csalódottan. Attól, hogy van, akinek sikerült, még nem sikerül mindenkinek. Egy reklámot mutatunk neked, ami jól szemlélteti a legtöbb külföldre vágyó emberke motivációját: Ha munkát vállalnál külföldön, mert az jól mutat majd a CV-dben, ráadásul a kereset sem rossz, Esetleg régóta tervezed, hogy neki vágsz a nagyvilágnak, mert szereted az új arcokat, és a "multikulti" közösségi létet Vagy egyszerűen csak meg akarod hosszabbítani a diákéveidet pár hónappal vagy akár pár évvel :-) akkor irány külföld!!!....

a mi hozzáfűzni valónk: Ha beszéled az adott ország nyelvét vagy az

angolt, akkor IGEN! És

legyen még valaki, aki egyet ért a te véleményeddel... aki szerint tényleg tudsz idegen

nyelveken beszélni... nem csak te hiszed, hogy hű de ügyes vagy. (Vannak önbizalomtúltengésben szenvedő nyelvtudás hiányában kirúgott au pair- ek). Doroti összekocogtatta a sarkát és Óz palotájából azonnal haza került, de te bizony megütheted a bokád... És a tegnapi esemény a konzulátuson... na az kiütötte a biztosítékot ... Hajni és Barbi.

Hajni drága,

szerelmetes barátjával vágott neki a nagyvilágnak, ez esetben

Hollandiába. Észak - Magyarország kicsiny falujának nyelveket nem beszélő szakmunkás leánykája piszok rossz anyagi helyzettel küszködött, s szüleivel való kapcsolata is viharos volt. Magára vállalta öccse taníttatását, saját és családja boldogulása érdekében vágott hát neki a 36

hollandiai virágdugványozásnak, aláírva egy török nyelvű munkaszerződést.

Egérlyuknyi kis

kuckójukban barátjával egész tűrhető volt az első három hónap, ám a külföldi létben felhalmozódott feszültséget a fiú Hajnin vezette le. Minden nap szilvásat játszottak: a fiú ütött, Hajni pedig mindenütt lila lett. Ezt nem tudta túl sokáig tűrni, a kötvetkező három hónap terrorja után elszökött „ kedvesétől”. Ekkor találkozott egy angyallal. Egy holland nő, néhai magyar férjjel. A nőt szintén verte a férje, akkor ő is elmenekült és egy magyar családnál talált menedéket. Azóta kettős érzésekkel viseltet a magyarok iránt, de a bajba jutottakon mindig segít. Egy darabig. Hajni földönfutó lett volna nélküle. A nőtől kapott szállást, keresett neki munkát és a holland szerződést is lefordította neki, nehogy meglepetések érjék. A nő kedvessége azonban nem volt őszinte, rengeteg házimunkát

és kiszolgálást vár Hajnitól cserébe, noha a lány már

fizet lakbért a

„felajánlott” szobájért, tehát nem ingyen lakik. Cselédként kezelik, megalázzák, nem hagyják aludni a nő és unikái sem, robotolnia kell hajnaltól késő estig, az idejével és akaratával gyakorlatilag korábbi „angyala” rendelkezik. Cseberből vederbe?

Dius: Épp hatósági erkölcsi bizonyítványt szerettem volna kérni a Hollandiai

Magyar

Konzulátuson, melyet egy óra aktív bolyongás után találtam meg egy tetves parkerdő kellős közepén, pedig volt térképem és 8 embert is megkérdeztem merre van az utca, senki sem a jó irányt mondta. Végre magyar szó üti meg a fülem, kiabál az utcán egy lányka egy idősebb úrral az oldalán, szitkozódik rendesen, felcsillant bizony a szemem, magyarok!!!! :) Kérdem, ugyan mi a balhé tárgya, tudok e segíteni? Barbi elmesélte, hogy ellopták a személyi igazolványát munka közben. Felkaptam a fejem, mi a szösz? Ebben a soha semmi nem történik országban? Bizony ám, mert a házban, ahol dolgozik, adóellenőrzés volt, kérték az igazolványát, és azt hazudták, visszaadták, csak ő elhagyta. Erősen töröm a fejem, milyen házban lehet dolgozni, ahol személyi igazolvány kell és még adóznod is kell jövedelmed után... Kérdem már harmadszor mit dologzol? „- Hol, vagy … mit is dolgozol? -Prostituált vagyok- mondja; és egy házban dolgozom és én döntöm el mikor járok dolgozni és most nem tudok, menni, és ez nekem súlyos százezreket jelent mínuszba , de ugye nincs igazolványom és így nem legális, de nem adtak nekem másik igazolványt. A belga lánynak adott a belga konzulátus, a csehnek adott a cseh és a többinek is a többi és nekem nem és most semmilyen papírom nincs és egyáltalán nem segítettek semmit, csak kiabáltak velem, az ajtót is alig nyitották ki... „

37

Javasoltam neki a rendőrség mihamarabbi

felkeresését és megbeszéltük mit mondjon, hogy

viselkedjen kiélezve a társalgást a hiszti befejezésére és az ő nem ismert jogaira. Elmondtam ki kérheti el az igazolványait, kinek köteles átadni, kinek nem, hogyan tud másikat szerezni, de szerencsére, ő beszélt angolul olyan szép magyar akcentussal tudjátok – Háu mács iz díz? De a célnak megfelelt... Kiakadtam, délután sírtam, mert 21 évesen ilyen munkát vállal és majdnem büszkén csinálja, fel sem mérte ezeket a veszélyeket... akármikor találhatnak egy iratok nélküli halott lány testet, nemrégiben öltek meg egy magyar lányt Amsterdamban. Harsogott tőle a holland és a magyar híradó is naponta háromszor... Sajnáltam, amiért ilyen felelőtlen, védtelen és eszetlen. De aki nem kéri, annak nem segíthetsz. Amit tudtam megtettem érte, ő pedig segített nekem a konzulátusi infókkal, ugyanis, ha nem szólt volna előre, hogy nehéz bejutni és sokat kell várni, mire ajtót nyitnak, tuti idegbajt kaptam volna, mert akkor 10 perce csengettem és még mindig várnom kellett arra, hogy beengedjenek egy két fős irodába, holott az ablakon keresztül látták, hogy 10 perce várok rájuk... és bent is technikai nehézségekkel küszködtek, üvegablakon keresztül kommunikáltak az ügyfelekkel mikrofon segítségével, ami néha szólt, néha nem... leginkább kézzel-lábbal értettem meg magam, mert alig hallottak... de ugyan miért hoznák rendbe az irodát..még a végén tényleg tudnának valakinek segíteni. Megértettem, hogy a kiscsaj miért volt ideges... Öszegezve: Pontosan ilyen dolgoktól tartottunk, amikor elkezdtünk külfödi munkát keresni. Attól, hogy eladnak kurva néninek, bajba kerülünk, ellopják az igazolványainkat, elveszünk a nagyvilágban... De tudd, hogy, ha tudsz idegen nyelveket beszélni, akkor mindig van kiút és megoldás, de nagyon észen kell lenned és nem elvállalni prostituált, erotikus táncos, kísérgetős=escort, kamu stb. munkákat és akkor rendben lesznek a dolgok. Ma már minden Uniós országból hazajöhetsz személyi igazolvány nélkül is, sok buszra is engednek felszállni, ha hazafelé jössz, és van egy csomó ideiglenes igazolvány, amit hazautazáshoz vagy további kint tartózkodáshoz és munkavállaláshoz állítanak ki neked, amíg meg nem érkezik az igényelt, új személyedet igazoló okmány. Csak merj kérni és kedvesen, de kiabálj, ha bajban vagy! 38

Timinek egészen más tapasztalatai voltak a hollandiai magyar konzulátuson. Az odavezető út valóban kacifántos, és valamennyi ország nagykövetsége pontosan az ellenkező irányban található egy hatalmas parkot körbeölelve, egy csoportban elhelyezkedve, hogy még véletlenül se lehessen eltéveszteni a helyet. De sebaj, mi magyarok már csak ilyenek vagyunk, szeretjük szólóba nyomni a melót. Tíz perccel az ügyfélfogadási idő után érkeztem, mégis készségesen ajtót nyitottak és jó hangulatban, minden részletre odafigyelve, sok hasznos információval kipótolva bonyolították le papírjaim intézését. Bizonyára közbejátszott az előttem való mosolygós ügyfél – egy jól szituált holland állampolgárságot igénylő, magyar muzsikus úr – jelenléte. Elképzelhető hogy a prostituált lányka már nem először adta elő az ellopott személyi igazolvány történetét. Az ilyen esetekkel a konzulátusok óvatosan bánnak, a „lopott” személyi igazolványokat ugyanis embercsempészetre használják fel, ami pedig köztudottan nagyon illegális dolog.

39



Az au pair-ként választható országok és zsebpénzek ( a fejezet, melyben benne foglaltatnak a preferált országok fizetési átalányokkal és némi pakolási útra való )

Az alábbiakban láthatod a legnépszerűbb választott úti célokat ábécé sorrendben, legtöbb au pair-t fogadó országokat kiemelve. Írunk néhány jellemzőt minden országról egy-két mondatban csak a tisztán látás kedvéért. Ausztrália: Ha van pénzed ide utazni, tuti megéri... napos, esős, izgalmas. Vicces angol akcentussal jöhetsz haza sok-sok búvárkodási tapasztalattal. Ausztria közel van, akármikor hazajöhetsz, nagy előny, épp ezért nem is biztos, hogy kitartó maradsz, mert közel a kiugrás lehetősége, de nagyon szép természeti adottságokkal rendelkező ország sok kulturális értékkel és jó nyelvtanulási lehetőséggel. Belgium sznob, de fenséges, nagyon profi lehetsz a belga tanult angolból, aminek semmi köze az angliai angolhoz, tanulhatsz flamandot és franciát is egyben. Messze van, szürke az ég és hideg, de meseszép épületek és karneválok vannak, a konyhájuk ínycsiklandó. Az Egyesült Királyság egy pökhendi ország, akik határozottan nem szeretik a turistákat és a bevándorlókat, pedig az egyik legjelentősebb bevételük az idegenforgalomból származik. Sokat esik, délidőben is csak szendvics van, ízetlenül főznek és az elegancia valamint a kivagyiságra a kelleténél többet adnak. Ja, és majdnem minden étteremben fogsz magyar pincért vagy bárost találni. Au pairként munkavállalási engedéllyel kell rendelkezned, szinte csak akkor vesznek fel, ha tudsz autót vezetni és van hivatalos bébi szitter végzettséged. Dánia még hidegebb, még messzebb van, de nagyon sokféle izgalmas alkoholos italuk van. Sok sötét nap van ebben az országban, különös, kis mesés házaik, épületeik vannak és vicces szexuális törvényeik. Finnország nagyon eltérő fényesség szempontjából északon és délen. Hihetetlenül hideg, sokszor sötét, de nagyon egészséges és környezettudatos ország, ahol láthatod az Északi- fényt, rengeteget szaunázhatsz, ehetsz jávorszarvas hurkát áfonya lekvárral, cápauszony chipset és fenyőmagokat. Írország egy olyan hely, ahol nincs tömegtermelés zsenikből, az órát csak 12-ig számolják, 13 nincs, utána egy óra jön megint, de a pici cuki utcák, a macskakő, birkák, whisky, a hihetetlenül hangulatos zene, tánc, és kultúra kárpótol a szürke, hideg, ködös, awful kiejtést tanító napokért. Az angolt nem itt fogod tökéletesen megtanulni, de elvárják, hogy egy jó kommunikációs szinten tudd.

40

Várható Leggyakrabban fizetésed választott országok euróban Ausztrália Ausztria Belgium Egyesült királyság Mom's help végzettséggel rendelkező Dánia Finnország Franciaország Írország Hollandia

Németország Norvégia Spanyolország Svédország Svájc USA

Hollandia időjárásilag extrémen kiszámíthatatlan, emberileg multikulturális ország. Magukat toleránsnak gondoló, anyagilag jól élő, zárkózott, érzelmeiket egyáltalán nem mutató vöröses szőke

191 487 hajú emberek hazája, ahol majdnem mindenki beszél angolul és 240 pocsékul főznek. Nagy kulturális igényük van arra, amit ők 450 235 kultúrának neveznek, állandóan csapatokban sportolnak és nemzeti 383

sportként füvön hokiznak egy keményebb golflabdával.

608 Németország tele van Volkswagennel, szőkékkel, barátságtalan, 336 252 zárkózott és gyakran letargikus emberekkel, szürke, hűvös 270 napokkal, nem túl drága, németet tanulni tökéletes, viszonylag 235 300 közel az otthon, az au pair-t fogadó családok sok mindent 350 400 megvesznek neked, talán tudsz spórolni. A pulcsi állandó viselet! 260 Norvégiában nagyon sok halat esznek és minden mást, amit a 522 235 tenger ad. Az angolt jól beszélik és nagyon finom italaik vannak. 380 340 Hűvös van, helyes srácok jócskán akadnak. Nagyon jó fizetéseket 400 adnak és meseszép hegyeik vannak. Az emberek kedvesek, a 400

srácok szépek, a munkaidők pedig gyakran: egy két meló egy két

szünet. Spanyolországban nagyon kedves és barátságos légkör vár, szívesen fogadnak más kultúrából érkező családtagot au pairként. Viszont vagy spanyolul vagy franciául nagyon praktikus tudnod, mert az angoljuk nem a legjobb, szinte senki nem beszéli, tehát azt ott nem igen fogsz tanulni, elég híres a spanyolok mókás, vicces angol akcentusa. Télen hűvös van és nem nagyon fűtenek. De tavasztól őszig az országban a kellemes nyárias hangulat uralkodik. Keveset fizetnek, talán itt a legkevesebbet. Noha maga az ország sem drága. Svédország az egészségesen élő emberek hazája, akik rengeteget keresnek és nagyon sokat utaznak. Meseszép hegyek és csodás tenger vár, de sokszor van sötét, mindig esik az eső, elég depresszívek az emberek, de nagyon jó az angoljuk és vicces dolgokat esznek, érdekes és izgalmas alkoholos termékeik vannak, ennek megfelelően elég sokat is isznak. Ahogy dr. House mondja- magas az öngyilkossági ráta és alacsony a beleegyezési korhatár. Svájcban elég drága az élet. Majdnem mindenki három nyelven beszél, útlevélre és munkavállalási engedélyre is szükséged lesz az itteni állásokban való elhelyezkedéshez. Elég kritikus emberek élnek arra felé, tartózkodóak, de fenséges hegyeik és turistacsalogató üdülőparadicsomaik vannak. Szidják a szomszéd országot, a szomszéd falut, a rokonokat, de a szomszédot aztán hű, de nem csípik... viszont anyagilag még mindig a legstabilabb ország Hollandiával együtt...és évszázadok 41

óta független minden szövetségtől. Az USA egy sokak által vágyott ország, Dicus is a Grand Canyonba vágyik, de az amerikai álomra, a szép nagy házra medencével Floridában nem. Északon hideg van, hó, délen forróság, már-már túl sok napsütés. Elég egészségtelenül esznek az emberek és nem arról híresek, hogy kulturális eszmecserét lehetne velük folytatni akár egyetlen egy ameikai költőről is, Dantéról vagy Shakespeare-ről nem is beszélve, viszont a szakterületeiken szinte verhetetlenek. Képzett nanny-t keresnek

legtöbbször és vízumra lesz szükséged az odautazáshoz.( Megemlítendő- az új

biometrikus útlevéllel már nem!) Sok pénzre a bankszámládon és egyéb dolgokra. Egyébként építészetileg nagyon változatos, hatalmas ország, de kinek kell bemutatni Amerika több mint 50 államát? Na jó, talán Hawaii-n ellenék egy darabig (D).

Ha igazán érdeklődsz egy- egy ország vagy kultúra iránt, annak utána nézhetsz a könyvtárakban, úti kalauzokban és az interneten is. A legpraktikusabb és leghitelesebb, legteljesebb képet talán akkor kapod, ha a neten találsz valakit, akivel levelezhetsz vagy beszélgethetsz az adott országból, Diának van palesztin, holland, litván és mexikói levelezőtársa is. A tagged.com, és a facebook.com, és a myspace.com ( you know from My space to my place...) oldalak egyaránt tökéletesen alkalmasak ilyen jellegű kapcsolatok kialakítására, de Skype-on is kereshetsz egy -egy országban egy már kint élő magyart vagy akárkit találomra, ők valószínűleg életszagú képet fognak adni neked... de érdemes szem előtt tartani, hogy minden vélemény szubjektív- azaz mindannyian mások vagyunk, mást szeretünk, mást keresünk... máshol, másban találjuk meg a boldogságot... és nem mindenki őszinte és nem mindenki beszél jól angolul vagy épp az adott ország nyelvén. A helyedben, mi leellenőriznénk a kapott infókat. Jaaaaaaaaaaa, kérem :) és néhány tetvesen-nagyon fontos apróság, mint például a hogyan maradjunk életben a hidegben ? :) A legtöbb emberke azt hiszi, ugyan miért lenne más egy másik ország időjárása vagy a hideg miért lenne jobb vagy rosszabb attól, hogy máshol vagy? Kérem alássan, ahogy azt anno mondották vala, például holland földön folyamatosan lefagyott a kezem a biciklin, mert ugye naponta 4-8-10 km-t bicikliztünk hidegben és szokatlanul erős szélben, muszájból... ehhez a sima kesztyű már nem volt elég. Az otthoni télikabát sem volt elég télen, muszáj volt „melegebbet” venni és a legolcsóbb is 40 euró volt. A cipő pedig egy olyan dolog, ami minden körülmények között a legjobb barátod. Kérlek, amikor messzire, vagy hosszabb időszakra utazol Floridánál vagy a Kanári szigeteknél hidegebb helyre, PAKOLJ MELEG PULCSIT, SOKAT, KABÁTOT- DE! MELEGET! és 42

nagyon-nagyon-nagyon kényelmes cipőt és egy TÉLI cipőt is. Ha van pénzed, akkor is kincs egy -egy pár kényelmes, szeretett cipő. Franciaországban még drágábban a ruhaneműk és cipők és alig van turi (gy. k. használt ruha bolt)...hisz minden turizható áru Magyarországon landol :D.

Szóval kérlek amikor pakoltok: gyógyszert, térképet, tűt, cérnát, sebtapaszt, celuxot és ragasztót, vattapamacsot, arclemosót, kedvenc sampont, bugyit, zoknit, atlétát, harisnyát, sálat,sapkát, kesztyűt, kabátot, kényelmes és csinos cipőt, bakancsot, egészségbiztosítást és pénzt, bankkártyát és fénymásolt személyi iratokat is tegyél el a ruhák a fogkefe és a fényképezőkép mellé! :)

43

Szerinted megéri??? Mi arról igyekszünk mesélni Neked, hogy milyen fura, váratlan és elképzelhetetlen szituációkkal, helyzetekkel találkoztunk a hétköznapok során... és leírjuk, hogy mi hogyan boldogultunk velük, hátha hasznát veszed valamikor...

44

1. A választott au pair/ a választott család -hogyan választanak a családok, hogyan válasszunk családot? (egy fejezet, melyből kiderül, miért éppen TE leszel valaki segítsége és milyen jelekre figyelj oda amikor e-mailezel jövendő munkáltatóddal) Talán azzal kellene kezdenünk ezt a fejezetet, hogy egyáltalán miért alkalmaz valaki au pair-t, miért dönt úgy, hogy önmaga helyett egy vadidegenre bízza a gyerekei felügyeletét? Az egyik legfontosabb és mindenképp tisztázandó tény, hogy mi otthon Magyarországon kiemelt figyelmet fordítunk a gyereknevelésre, a betegség kezelésre, a lehetőség szerint gondtalan gyermekkor megteremtésére.(A minap kaptam az információt, hogy a magyar orvosok hozták létre Hollandiában az ortopédiát és az urológiát, mert a hollandok nem látták szükségét mindaddig ennek a két osztálynak). A magyar és általában a közép- , kelet-európai gyermeknevelési mintától a legtöbb nyugat-európai

felfogás dramatikusan különbözik. Ez azonban a legtöbb külföldi

országban máshogy működik. Egyáltalán nem szeretne mindenki három évig otthon babázni egy újszülöttel, amikor jól menő cége van, csak épp besikerült egy baba, akit valahogy életben kell tartani és még nevelgetni is kell. Egyszerre ez egészen biztosan nem fog menni. Az au pair mint bébipelus- cserélő egész nap ügyelhet a babára... ami napi 10 órát úgyis alszik... Egy másik lehetőség, hogy egy bankvezető független nő felvállalja a természet által ráruházott anya szerepet, és megszül egy vagy két kisdedet, attól még ő nem változik meg, a céljai, vágyai ugyanazok maradnak, csak van még két poronty, akikről szintén gondoskodni fog. Ilyen esetben is au pair mint pót anyuka a legpraktikusabb megoldás, aki pót anyukaként felügyeli a kölyköket, ennivalót csinál nekik vagy játszik is a gyerekekkel, amíg anyuci vagy apuci a munkahelyről haza nem ér. Van, aki megteheti, hogy fiatal vagy idősebb bentlakásos házvezetőnőt tartson, aki még a gyerekekre is vigyáz alkalmasint és nem mozdul rá a férjre szerénységből és kisebbségi érzésből... ez megint talán az egyik legkényelmesebb családvezetési forma. Soha egy vita arról, hogy ki vigye le a szemetet, ki mosogasson, ki mosson fel....hiszen azért fizetik az au pair-t. Tiszta biznisz.... A nyárra alkalmazott, úgynevezett „nyári au pair-ek” közül többen vannak,

akiket „csak”

társalkodónőnek vesznek fel. Spanyolországban pl. délutánonként angolra tanítani a gyerekeket játék közben, Hollandiában pl. az anyukának társaságot biztosítani, amíg egyedül van otthon napközben és szívesen csevegne valakivel, aki ha megunja az ő sirámait sem fogja otthagyni őt, hisz csak két hónapra jött és különben is nyár van, fel tudja találni magát a tengerparton, strandon, whatever, hisz vannak még nyári au pair-ek, velük is jól ellesz!! 45

Ilyen és ezekhez hasonló történetek kombinációi adják ki talán a miért-re adható válaszunkat. (D: ...egyébként magyar szöveget gépelek, írok jegyzetek alapján, miközben angolul hallgatok egy filmet! Erre mondják, hogy kellemest a hasznossal? Nem, nem, ez a külföldön töltött idő legügyesebb felhasználása! Ha meg tudod osztani a figyelmed. Ami egyébként több kisgyereknél ugyancsak jól jöhet...) Hogy milyen lehet au pair-t keresni? Nem tudjuk. Mert mi még csak családokat kerestünk, de megkérdeztünk rengeteg au pair-t és fogadó (host) családot, hogy ők hogyan találtak maguknak segítséget. Ezeket szeretnénk tudatni veled, hátha segítségedre lesznek a későbbiekben



Egy au pair közvetítő ügynökségen keresztül Zsanettet küldték egy olyan családhoz, ahonnan ő előtte 10 au pairt már elküldtek, a legutóbbit egész pontosan két héttel megérkezése után. Zsanit csak két és fél hónap múlva küldték el, mert az ügynökség nem tudott közvetíteni helyette senkit, noha szerződésben vállalták bármely nem tetsző au pair egy hónapon belül való cseréjét, és persze Zsaninak egy új host család biztosítását. Ezt tárgyiasításnak hívják minden kulturált, civilizált országban. Hogy lehet erre alapozva vállalkozást indítani?



Ancsa családja egy közvetítő személyen(ügynökön) keresztül került ki ide. A család 400 eurót fizetett, csakhogy találjanak egy testvért, egy játszópajtást a

kislányuknak, egy igazi

„kedvességért fizetett” családtagot. Egy olyan nyomtatványt töltött ki, melyen bejelölhette, szeret e vasalni, vagy hogy hogy áll a házi munkával stb. De sosem találkozott a családdal, nem látták egymás fényképét, nem beszéltek telefonon, csakúgy, mint Zsani családjában. Nem tudták, hogy az au pair mennyire tud beszélni idegen nyelveket, kedves e, felelősségteljes, gyermekszerető személy e.



Timi története: Timi családja egy internetes oldalon keresett au pair-t, melynek használata 1 hónapra kb. 10 euró volt. Itt kerültek e-mail kapcsolatba egy cseh lánnyal az akkori au pair távozása előtt 1,5- 2 hónappal, de nem beszéltek vele telefonon. A lány várt érkezése előtt 1héttel találkoztak Timivel személyesen, aki épp akkor hagyta ott a

belga családot, mert kicsit

idegbetegek voltak, de ez tényleg az ő története. 

T: Így van, ezt nekem kell megírnom. Előtte azonban elmesélem, hogyan keresgéltek Martaháék, mielőtt Csehországot célozták volna meg au-pair exportáló országként. Sokáig a Fülöp46

szigetekről választottak lányokat és nekik szorgalmasan fizették a borsos árú repülőjegyet, intézték a vízumot és fedeztek minden ezzel kapcsolatos anyagi kiadást. Ez sok időbe, energiába és pénzbe is került. Mígnem egyszer a Fülöp-szigetek kormánya úgy döntött, hogy nem utazhatnak többé női állampolgáraik Hollandiába gyerekekre vigyázni, és az épp esedékes au-pair lányt a hatóságok leszállították a gépről. Ez a döntés azért született meg, mert filippínó munkatársaink eléggé szolgalelkű hölgyemények és lélegzetüket visszafojtva várták, hogy mikor húzzák ki a széket a munkáltatójuknak, vagy amint végzett az étkezéssel, már kapták is ki kezükből az evő eszközöket és tányérokat, hogy elmosogassák és helyükre rakják őket. Ez a viselkedés sokaknak tetszett és bizony ki is használták a lehetőségeket, amiket a lányok kínáltak fel. Szó mi szó, ezen eset után Marthaék másik piac után néztek. Így történt, hogy az elmúlt 3-4 évben cseh au-paireik voltak.



Dicus története:

A családom mindig egy-egy ügynökségen keresztül választott lányt, olyat aki a kiválasztás idején már Hollandiában volt, valamennyire ismerte a nyelvet, tudtak személyes találkozót szervezni. De a legutóbbi lengyel lány elég nagy csalódás volt az édesanyának, mivel 3 hét után sírógörccsel akart hazamenni. Állandóan csak csokit evett, rendes ételt sosem, rengeteget hízott és minden veszélyes eszetlenséget megengedett a gyerekeknek, mert nem tudta őket fogni. Nem is akarta igazán. A 7 éves gyereket engedte életveszélyesen hintázni, akármilyen kerítésen átmászni, akármilyen magasról leugrani. 19 éves volt és a fentiek alapján egyértelműen megbízhatatlan sok téren. E csalódás miatt is az anyuka egy új módszerként az internetet választotta, a költséges ügynökök helyett, ahogy sok -sok család itt Hollandiában. Az aupairworld.net című oldalt használta, mert azt ajánlották a legtöbben. Ott rákeresett a közép-európai 20-25 éves lányokra, akik Hollandiába szeretnének jönni. Valami fatális véletlen folytán pont engem talált meg, mikor nekem eszem ágában sem volt sem au pair-kedni vagy külföldre menni, nemhogy kint maradni egy évig... Akkoriban Toma Renáta, a volt főnököm nemsoká kiadásra kerülő a külföldi munkavállalásról szóló könyvéhez kellett anyagot gyűjtenem, ezért úgy gondoltam az a legőszintébb tapasztalat, ha a magam bőrén érzem meg, milyen is lehet... azaz hogyan lehet otthonról külföldön munkát keresni (találni). Így csupán a hitelesség kedvéért regisztráltam egy internetes oldalra (egyébként pont arra ahol Timi családja is keresgélt) bájos fotóval, kedves szöveggel, amit egyébként félreértés ne essék teljes szívvel és őszintén írtam, minden elérni kívánt cél nélkül. A dolog annyira jól sikerült, hogy már a hirdetés feladásának másnapján bejelölt két család, egy vagy két héten belül e-mailezett másik öt, és kb. három héten belül fel is hívtak telefonon, hogy tényleg érdekel-e a dolog, mert akkor beszélgessünk és szeretettel várnak. A hirdetés feladása (június) és a kiutazás (augusztus 47

vége) között kb. 2- 2,5 hónap telt el. Augusztus közepére 41 család jelölt meg, melyek szívesen fogadtak volna új „családtagként”. Dicus miért a mostani családját választotta? Az első család anyukája a telefonbeszélgetésünk során elég sok olyan angol szót és kifejezést használt, amit akkor még nem értettem. Utána néztem persze, de akkor sem ígérkezett egyértelműen könnyed és felhőtlen munkakapcsolatnak. Ez még hagyján lett volna, mert teher alatt nő a pálma, ahogy egyik kedves exem mondta nekem, szinte tökéletesen megtanultam volna az angol nyelvet, mert a belgák szinte tökéletes angolt beszélnek (nem is igazi angolt), csakhogy nem küldtek fotót magukról. Csak két képet láttam két sötétebb bőrű szülőktől származó kisfiúról, akik nem voltak mosolygósak és kedvesnek sem látszottak, noha biztosan azok voltak. Lényeg a lényeg, örültem, hogy felhívott egy másik család is, azaz a mostani host anyuka, mert vele sokkal kedélyesebb hangulatú beszélgetést folytattunk, őt értettem, ő nem használt általam nem ismert kifejezéseket és sokat nevettünk, tudtunk viccelni. Ez volt a legfontosabb momentum, amivel meggyőzött mostani családommal kapcsolatban; az, hogy nevettünk a telefonban...Értettük az egymásnak célzott átlátszó, mókás utalásokat... Ez pozitív érzéssel töltött el, bíztam benne. Nem ismertem, de annyi levelet küldött tele hiteles információkkal, annyira kérte, hogy maradjunk kapcsolatban, hogy noha volt bennem némi ellenérzés- lehet, hogy mégse kellene kimenni... de mivel már megígértem Márk is kint volt, what the hell, hát megyek én is, max. hazajövök. ( Mindenki azt mondta, Márkkal az élen, hogy nyugodtan menjek ki, hiszen akármikor eljöhetek, de tudtam, éreztem, ez nem igaz, mert ha kimegyek, maradnom kell... és igazam lett... Egyrészt, korábban már a szavamat adtam, ami nekem nagyon fontos, másrészt, (egy év múlva jöttem rá erre: ellentmondást nem tűrően és a tőlük való kilépési lehetőséget teljesen univerzumon kívüli, be nem következhető történésként beállítva mondta azt az édesanya érkezésem napján, hogy természetesen elmehetek, amikor csak akarok, távozási szándékom jelzése után három hónappal. Az után semmi akadálya... mert ennyi idő mire találnak valakit helyettem... maradtam tehát... minden fura és nehéz dolog ellenére.) Úgyhogy megvettem az oda útra szóló jegyet nem kis pénzért, de megígérték, hogy visszaadják. Egyébként vissza is adták az első héten. Elhihetitek, két vagy három hét, kb. egy hónap múlva már simán le akartam lépni...nem volt bennem szemernyi kétely sem... de kötött az adott szavam, azt ígértem, maradok legalább 3 hónapig mielőtt le akarok lépni (egyébként szóbeli szerződésünk szerint ennyi itt a felmondási idő). Ja, az apukáknak általában ötletük, halvány sejtésük sincs, hogy az anyuka kit választ maga mellé a házba, legtöbbször akkor találkozik a szituációval, amikor az új au pair az arcába vigyorog az iskola kezdete előtti héten. És ez talán jól is van így. 48

De, hogy ők miért választottak engem? Épp tegnap délután tudtam meg. Április elején és május elején host anyuka kérdezte, keressen e helyettem mást vagy maradok-e és az átélt nehézségek és majdnem kínzó hideg miatt is természetesen azt mondtam keressen, de megkértem őt arra, hogy hadd találkozzam a jelöltekkel én is. Ekkor mondta el, hogy ő mi alapján választ magának au pair lányt. Az ő titka: amikor telefonon beszélget valakivel, arra figyel, hogy a másik fél mit kérdez, nem első sorban arra, hogy ő mit mondd ; és tetszettek neki a kérdéseim. Őszinte voltam az akkori párommal való kapcsolattartást illetően, és nem tűntem party-girl-nek, anyagiasnak, arrogánsnak és a megfelelő kérdéseket tettem fel. Ezeket nem mondom el, mindenkinek magának kell tudnia, mi fontos számára, ezáltal alkalmas e egy ilyen bizalmi pozíció betöltésére. Sokat számít a hangszíned, a kedvességed, szereteted, mosolyod, mert ezek mind- mind hallhatóak a telefonban (igen, a mosoly is hallható :) ). Nem beszélve arról, hogy az itteni host anyukának elsődleges követelménye, az au pair nagyon jó angol tudása, tudjon problémamentesen kommunikálni a gyerekekkel és a felnőttekkel egyaránt. Nem mintha marha sokat beszéltünk volna... egy hónapban egy napon max. 15 percet. A gyerekek eleinte az általam használt szavak szinte felét sem értették. Nem ismerték a parancsolj, szívesen, a zuhanyozni, a büntetés, fogadás, a büszke, a csinos, ügyes, okos, házasság, menyasszony, vőlegény, stb. szavakat.... el nem tudtam képzelni, milyen au pair-ek voltak itt előttem... és miért nem használták őket... ( és akkor minek ide az én egész tűrhető angolom? De mostanra már rengeteget tanultak, büszke vagyok rájuk, tanár vagyok, 'jóhogy' :) ) Timi szép kifejező, kerek mondatokkal beszélt a gyerekeivel, akik elég jól tudnak már angolul, persze nem tökéletesen, de az enyémeknél százszor több szót használnak és értenek meg. Egy általános apróság- ami alapján au pair-t választ valaki: A gyerekek ujjonganak egy adott -szép- fotó láttán. Ennyi, semmi több, egy kedves arc, elegendő végzettség- ami csak azt igazolja, hogy nem vagy teljesen hülye -és kész a választott au pair. Mosolygós lány egy olcsó munkaerőt alkalmazó országból. Nehogy azt hidd, hogy a diplomád vagy a kiemelkedő IQ-d fogta meg őket. Bocs, de nem. A mosolyod kellett nekik és az időd. Szóval bátran hidd, szép a mosolyod és kedvesnek látszol, ezen felül. Kezdj el bízni magadban!!!! Timi miért azt a családot választotta amelyiket: Alapvetően talán azért, mert elsősorban nem tudtam magam menedzselni és nem olyan üzenetet írtam regisztrálásnál, amire minden kedves szülő felkapta volna a fejét és örömmámorban úszva kiáltott volna fel: Én ezt a lányt akarom a gyerekeimnek! Ezért sokáig nem is jelölgettek be. 49

Idejében elkezdtem én a keresgélést, de jó marketing híján üresen kongott a levelezőládám. Már fel is adtam az egész óperesdit – különben sem ez a munkakör volt életem vágya – amikor augusztus 20-án, a Pilisben ülve ex-kedvesemmel az andalító szöcskeciripelést hallgatván idilli összeköltözős ábrándjainkat a telefonom zöreje törte meg és egy Hollandiában élő belga nő kezdett el információkat hadarni angolul arról, hogy mennyire szeretné, hogy én legyek a következő ópere. Úgy éreztem magam, mint ha arra kért volna fel, hogy Amerika next topmodellje legyek. Az izgatottságtól kiszáradt a szám és csillogó szemekkel, semmit sem mérlegelve mondtam azonnal IGENT. Ő gyakorlatiasan figyelmeztetett, hogy nem hajt a tatár, ugyan aludjak már a döntésemre még egyet és next day hívni fog. Még egy-két óráig tündérmese sztorikat gyártottam magamnak az adrenalinlöket hatására aztán ahogy az idegeim lenyugodtak úgy jöttek a racionális gondolatok és kérdések. Biztos vagyok én abban, hogy 3 kisfiúra akarok vigyázni? A lányokkal sokkal jobban kijövök. Mégis mennyit kell majd dolgoznom? A város szélén laknak vagy a központban? Mennyit fizetnek és abból meg lehet-e élni? Mire elég az a pénz? Lesz egészségbiztosításom? Lesz külön szobám, zuhanyzó, vagy az övéket kell majd használnom? Mennyit kell dolgoznom és mikor, mennyi szabadidőm lesz? Fizetik a kiutat vagy nekem kell állnom? Takarítanom, főznöm kell majd? Kapok érte plusz pénzt? Egy héten keresztül minden áldott nap leveleztünk. Nagyra értékelték, hogy szimpatikus akartam lenni. Sokat kérdezgettem a fiúkról, a kedvenc időtöltéseikről, hogy aznap épp mit csináltak, mi a kedvenc ételük… Kérdezgettem az anyukát, hogy a férjével együtt mit csinálnak, mit tanultak, próbáltam kideríteni, hogy milyen emberek. Nem nagyon találtam árulkodó jeleket arról, hogy valami nem stimmelne. Bár az furcsa volt, hogy a képeken csakis az anyuka volt a fiúkkal, édesapa sehol. A levelek egyértelműen jelezték, hogy bensőséges kapcsolat az édesanya és a fiúk között van, az édesapa valahogy kihúzta magát a családi körből. És az is fura volt, hogy kiutazásom előtt két nappal írta az anyuka, hogy megmutatta a képeimet a fiúknak és már a férjének is beszélt arról, hogy megyek. Én azt gondoltam naivan, hogy ez egy családi döntés. Hogy a szülők és gyerekek összeülnek és megvitatják, kinek –melyik jelentkező nyerte el a tetszését és miért. Most már tudom, hogy ezek árulkodó jelek, arra utalnak, hogy valami nem klappol. Mi az, hogy belezuhanok egy család életébe, bele a napi rutinba, a reggeli fogmosásokba és wc-re menésekbe és a férj erről csupán két nappal az érkezésem előtt értesül?! Hogy lehet az, hogy nem érdekelte korábban, hogy ki vigyáz a gyermekeire? Hogy lehet az, hogy az anya nem érzi szeretteivel szembeni kötelességének, hogy tájékoztassa őket arról, ki keni meg a reggeli kenyérkéjüket és szöszmötöl majd minden éjjel az otthonukban, miután ők már aludni tértek? De nem tudtam okosan gondolkodni, mert elhomályosította agyam a szerelem és csakis azon járt az agyam, hogy minél hamarabb és minél 50

közelebb legyek akkori kedvesemhez. Mire figyeltünk a nekünk küldött Au Pair-t keresek- leveleknél? Dicus: Épp a napokban kaptam néhány sort, ami mosolyt csalt az arcomra... A történet eleje, hogy négy internetes au pair és nanny kereső oldalon is regisztráltam magam. Valamelyiken megtalált egy Francis nevű, szerintem fickó, mivel medence csempézés a foglalkozása. Svájcból írt, mert gondozót keres maga és két unokája mellé egy megbízható, őszinte lány személyében, aki ellátná a házvezetési teendőket is havi 3790 dollárért. Ennyi pénzért egy dinoszauruszt is gondozok.... ne vicceljetek! Kedvesen válaszoltam, remélve igazi az ajánlat. Visszakérdeztem részletekért, információkért, ám újabb válaszként egy ügynök nevét kaptam, aki útlevél fotót és útlevél számot kért, hogy elintézhessék nekem az amerikai vízumot. Ej, mondom, rontom bontom- ennek se füle se farka. Nem válaszolt a kérdésemre, nem mondott magáról semmit, nem tudni milyen igényei vannak, mennyi időre keres segíts éget. Nem szabad ilyesminek bedőlni. Vagy csak egy hoax-kamu e-mail vagy egy nagyon egyszerű, rosszul kommunikáló nyugdíjas valaki, aki nem tud maga mellé gondozót találni, igazából lényegtelen, egyik sem biztos állás. Az ilyenek nekem mindig gyanúsak. A másik történet: Találtam egy Nanny agency -tárgyú levelet a SPAM mappámban-tudjátok a kéretlen, valószínűleg felesleges levelek mappája az e-mail postafiókban. Gondoltam elolvasom, mit rejt. Egy Thomas W. nevű kétségbeesett apuka írt nekem Angliából, Londonból, hogy eddig senki nem válaszol neki, nem tudja mit tegyen, gyorsan kell neki egy au pair, kb. két héten belül. Válaszoltam, kérdeztem a gyerekről, körülményekről, és javasoltam egy egyszerűbb e-mail cím használatát, hátha legközelebb nem kerül a spam-ek közé a levele. Válaszként semmilyen információt nem kaptam a kisgyerekről, csak a leendő szobámról és hogy vigyem a gyereket múzeumba, legyek őszinte és mennyi-mennyi hasznom lesz az ott létből. Semmit nem írt magáról, nemzetiségéről, munkájáról, miért lenne rám szüksége, képet sem kaptam róluk, azt sem tudtam, hány éves a kisfiú, egészséges-e , mit szeret, mit nem, allergiás e valamire vagy sem... A válaszban úgyszintén egy ügynökség elérhetősége szerepelt, mellyel

minél hamarabb felveszem a

kapcsolatot, annál hamarabb kiutazhatom. Az első levélben sok infót kért rólam, de mivel egy helyesírási hibákkal tűzdelt, kétségbeesett levél egy cseppet sem volt bizalomgerjesztő, csak a kért adatok mindössze felét adtam meg. Az volt nekem gyanús, hogy nem érdekelte, hogy csak a kért infók töredékét árultam el, nem érdekelte, 51

hogy milyen ember lehetek, nem kért telefonszámot, hogy beszéljünk, és a legfurább a „ egyáltalán nem szeretném, hogy öt éven belül távozz”-mondat volt. Ez olyan erős problémákra és akaratra utalt, ami nekem azt jelezte, még sosem volt au pair-e, nem tudja, hogy ez egy ideiglenes dolog. És nem is érdekli, hogy én mennyi ideig tudok maradni... vagy hogy nekem saját életem is van, nekem milyen igényeim vannak és egyáltalán nem fogja érdekelni, mi történik velem. Ami azért gond szerintem, mert a fogadó család egyben a te kinti védőburkod is. Ők felelnek érted, a testi egészségedért legalábbis tuti. Leginkább ezért is ők fizetik a busz- vagy repülőjegyet, kötik az egészségbiztosítást neked. A kényelmedet és nyugalmadat igyekeznek garantálni, azért, hogy a csemetéiket minél szakszerűbben, minél kedvesebben lásd el, szeresd, dédelgesd, ha hagyják. Ezen igények és vágyak egyike sem állt fenn Thomas „barátunknál”. Udvariasan megírtam neki az általam követendőnek vélt, hasznos teendőket és tudnivalókat az au pair keresésről. Szerinted válaszolt? Nem. Olyan is történt, hogy kifogtunk egy levelekből jónak tűnő, de személyesen már közel sem olyan szimpatikus családot, melynél történtek olyan dolgok, amik után már kellett lécelni a testi-lelki egészségünk érdekében: Timi egy olyan csaj, aki mindent megtesz azért, akikre vigyáz, akikért felelős, és ennek ellenére mégis belekeveredett egy olyan szituációba, amiből csak egy kiút volt- el onnan, amilyen gyorsan csak lehet! Hogy hogyan is zajlott mindez? Here it comes: Kis C. 4 éves kisfiú. Délelőtt kellemesen eljátszottunk. Hallgatott rám, amikor reggelizni kellett és nem volt semmiféle probléma sem a viselkedésével, sem a fegyelmezéssel. Tündéri volt egészen addig, amíg elmentünk a bátyókért a suliba. A hazafelé vezető úton, csendes, kertvárosi övezetben jó néhányszor kánonban ordibálta az arcomba a tizenkét éves Nagy és a hat éves Közép C: - Utállak! Utállak! Nem akarok veled lenni, menj el! Erre a tündéri Kis C. is átvedlett morcos mumusba, a délelőtti mókázásról totálisan megfeledkezve, karjait melle előtt keresztbe fonva durcás hangon kiabálta: - Én is utállak! Én sem akarom, hogy itt légy! Nem akarok többet veled játszani! 52

Időközben eleredt az eső és átáztak a pici cipőcskék és nadrágok. Hazaérve gyorsan leporoltam magamról a sértéseket és adtam rájuk száraz ruhákat, hogy meg ne fázzanak. Néhány órával később, mikor a nap újra sütött és felszárította a zápor maradványait, kimentünk közösen futballozni a közeli parkba. Egy darabig csak-csak eljátszottunk négyesben, de aztán a két idősebb fiú egymással akart focizni, így én magamra maradtam a kicsivel. Távolabb tőlük ütöttünk tanyát, de ahogy elkezdtük közös tevékenységünket Kis C. és én, az idősebb fiú odakiabált, a középső pedig rákontrázott: - Kis C. Te nem is szeretsz minket, ha hallgatsz rá! Akkor te nem vagy az öcsénk! Egy négyéves gyermek nyilván nem fogja elmagyarázni a 12 éves bátyjának, hogy neki tulajdonképpen nem is az óperrel van baja, és hogy nem is rá mérges valójában, ezért leállhatna a szivatással. Szóval, ha megbocsát, akkor ő most igenis játék golfozni fog „a csajjal”. Pedig mennyire kényelmes megoldás lett volna! - Gyűlöllek! Úgy utállak, mint a szart! Ki foglak készíteni és akkor elmész, és anya nem megy többé dolgozni, hanem itthon marad velünk! Hát végre kibújt a szög a zsákból! Ekkor értettem meg, hogy lehozhatom én akár a csillagokat az égről, akkor is egy szarkupac maradok, mert az ő szemükben én voltam az, aki lehetővé tette az anyjuknak, hogy ne a fiait válassza, hanem a munkáját. Ha van óper, akkor nincs anya. Világos tehát, el kell üldözni az ópert és akkor anya otthon marad. Ki is próbáltak mindent a gyerekek, hogy a tűrőképességem szilánkosra törjék és idegeimet zuhanó repülő utasainak állapotához hasonlóvá tegyék. Állandóan azt éreztem, hogy a becsapódás bármelyik pillanatban bekövetkezhet. Folyamatos gyomorgörcseim voltak és valahányszor kimentem abból a házból már a visszatérés gondolata is hányingert váltott ki belőlem. Az eddig elmeséltek alapján túl érzékeny és tapasztalatlan kislánynak tűnhetek a szemeidben, de most jön a kardos élményem, ami rögtön az első munkanapomon történt velem! Azért, hogy a fiúkat megvédjem attól, hogy egy fém karddal elég nagy és maradandó kárt tegyenek egymásban, vagy leessenek a galériáról, vagy kiszúrják egymás szemét megszegtem egy fontos szabályt, be mertem lépni a szülők hálószobájába. Ezzel egy esetleges valódi tragédiát akadályoztam meg, így felelőtlenséggel sem vádolhattak volna, hiszen a munkám végeztem: vigyáztam a gyerekekre, de mamának csak az jött le, hogy mennyire hülye vagyok, hogy egy egyszerű szabályt nem tudtam megjegyezni, NEM MEHETSZ ODA BE- ráadásul még alattomos szemét alak is, mert biztosan azért ólálkodtam be csendesen, hogy őket meglopjam-MERT MINDEN AU PAIR LOP. ( A másik 53

szerkesztőpalánta megjegyzése: Egyébként ez téveszméje egy csomó idióta szülőnek- s az ítélkezésben szinte mindenki magából indul ki alapon- ők lopnának, ha valaki más házában kellene élniük?) Mindezt minősíthetetlen hangnemben és a kelleténél jóval nagyobb hangmagassággal közölte velem. Még hogy közölte!? Ordította bele a fülembe! Rémesen megalázó volt 12 óra kemény munka után ott állni vele szemben és tűrni, hogy a gyerekei előtt kiabálta le a hajamat a fejemről. Nyilvánvaló volt, hogy ez után a fiúk is úgy bánnak majd velem, ahogy az anyjuk tette: lenézően, tiszteletlenül, emberszámba nem véve, akárcsak egy bolhás kutyával, amin mindenféle agressziójukat büntetlenül kiélhetik. „ - Mi a fiúkat nem kérjük! Azt mondom neki, hogy jössz és jön! Nem kétszer, csak egyszer! Ez a feladatod! Azt mondod neki, Tv kikapcsol és kikapcsolja! Nem kétszer, egyszer! Ha már kétszer mondod, leírtad magad, akkor már nem fognak rád hallgatni és meg is érdemled. Ki kell magadnak vívnod a tiszteletüket!” – ezzel fogadott B. az édesapa, és rövid együttélésünk során ez volt az egyetlen instrukció, amit tőle kaptam. Mondanom sem kell, hogy anyuka dührohama nem azt az érzést erősítette a fiúkban, hogy bármiben is hallgassanak rám. Már az első munkanapomon ellehetetlenítette a helyzetem. Bár később megbeszéltük ugyan, hogy gyakorlatilag nem volt más választásom, és az én helyzetemben ő is megszegte volna a saját szabályait, mert a gyerekek testi épsége többet ér annál, hogy a küszöbön kívül maradok, ezt a konklúziót szupertitkosan őrizte a többiek elől. Számukra én továbbra is egy idióta maradtam. Ebből a beszélgetésből tudtam meg azt is, hogy A. az anyuka retteg attól, hogy ismét meglopják, mert eddig minden lány lopott. Előttem volt tizenegynehány!!!!! au pair-ük 6 vagy 8 év alatt, és kivétel nélkül mindegyik meglopta valamivel. Volt, aki a porcelán étkészletből tüntetett el egy-egy darabot, volt, aki üvegpoharat rabolt. De néhány elvetemült bébiruhát vagy karácsonyi üdvözlőlapot tett el, örökre. A. sírva fakadt, hogy úgy szeretne bízni az emberekben és mindig megadja nekik a lehetőséget, hogy bizonyítsanak, de hát mindig kudarc éri és soha nem bizonyította még semelyik lány, hogy megbízható lenne. Pedig ő aztán úgy kerüli a gyanúsítgatást, hajjaj!!! Ő olyat nem tenne, de hát valahogy mindig rá lehet bizonyítani azokra a csúnya óperekre a bűntettet. Közös sírásba fullad az este és megegyezünk, hogy érzi rajtam, mennyire megbízható vagyok, hiszen a fiúkra is mennyire vigyáztam, még a szobába is bementem és kockáztattam, hogy megharagszik és mindezek után még volt bátorságom mindent bevallani, ez igen, ez már derék! A következő reggel ez az üzenet várt a naptárban, amibe A. az aznapi teendőimet szokta felírni: -Timi, a konyhaszekrény szélén van egy 3 darabos gumikacsa készlet de egy hiányzik belőle. Nem tudod egészen véletlenül, hogy ugyan hol van? -15.30 k-nak fociedzése van, siessetek, hogy elcsípjétek az iskolabuszt 54

- 17.00 kezdj el vacsit főzni: mushed potatoes és sárgarépa Gumikacsa? Gumikacsa!!!! Megbeszéltük, hogy megbízik bennem, és máris meggyanúsít, hogy elloptam egy….GUMIKACSÁT?! Ha már burkoltan megvádol, akkor legalább egy ezüst étkészlettel vagy egy kristálypohárral tegye, de ne egy gumikacsával! Egész nap azt a tetves kacsát keresgéltem, lázasan kutattam át mindent. Csakis az járt az eszemben, hogy megtaláljam, hogy bizonyítsam neki, megbízható vagyok, én nem lopok! Át akartam menni a teszten, hogy ezt a feszültségforrást megszüntessem. Amikor munkából hazaért, boldogan emeltem fel a műanyag állatot, az biza meg van, ott volt végig a szekrény szélén, csak beesett egy játék mögé. Megkönnyebbült a hír hallatán. Amikor nyíltan rákérdeztem, hogy csak leckéztetni akart-e, tagadott. Azt mondta, hogy reggel sietett, nem volt ideje körülnézni, csak feltűnt neki, hogy a játék nincs a helyén és mivel az egy számára fontos emléktárgy szükségét érezte, hogy felhívja figyelmem a megkeresésére. Ez még egy teljesen életszerű és hihető magyarázat is lett volna, akkor ha a műanyag dög nem a bizalomról szóló beszélgetésünket követő reggelen „tűnik el”. Nyilván tiszta ideg voltam. Volt még egy röpke beszélgetésem B-vel, arról nem szabad megfeledkeznem. Magammal vittem a laptopom Hollandiába, így már csak wifi kellett volna a nethasználathoz. A család elég szűkösen mérte az otthoniakkal való kapcsolattartási lehetőségeimet. A telefont nem használhattam e célból. Azt mondták, az előző ópereik horribilis értékű számlákat hagytak maguk után, ezért részletes híváslistát kérnek, és ami magánhívás a részemről, nem pedig munkaköri, azt kifizettetik velem. Internetezni pedig a gyerekek szobájában lévő számítógépről tudtam volna. Ez úgy nézett ki, hogy gyakorlatilag iskola időben használhattam a gépet, mert akkor a fiúk nem voltak otthon. Aztán már mindenki számára elég kényelmetlen volt, amikor bevonultam a délutáni játszásba azért, hogy a szerelmemmel vagy a szüleimmel beszélgessek. Nem is beszélve arról, hogy a srácok természetesen mint minden gyerek manapság a számítógépes játékokat preferálták,

a szülők nyilván

őket

részesítették előnyben és nem engem. Délelőttönként viszont minden család tagom dolgozik, Timinek pedig délután no kompjúter….. A szeretteimmel való kapcsolattartást így gyakorlatilag ellehetetlenítették. Ezért kértem meg B-t, hogy intézzük el valahogy a vezeték nélküli internetet mindenki kényelme érdekében. Elmondtam, hogy csak egy routert (internet-elosztó kütyü) kell venni, nem egy nagy összeg (10-20 euró) és nagyon szívesen ki is fizetem, elmegyek a boltba és megveszem, nekik semmi gondjuk nem lesz vele, csak segítsen valahogy beüzemelni. B. a kérésemet gondolkodás nélkül megtagadta. (Valahogy így hangzott : Nem értek hozzá, különben is mi a vihar az a rúter és amúgy is van gépünk- nem vehetsz olyat… )

55

Fociedzés Nagy C-nek 15.30-kor, naptárban rögzítve az információ. A sulinak 15.00-kor van vége. Gyorsan összeterelem a srácokat, sietni kell, hogy elkapjuk az iskolabuszt, amivel időben odaérünk a tréningre. Kipipálva. Három nappal később, foci tréning Közép C-nek. A-val 3 órakor talizunk a suliban, a legidősebb egyedül megy haza busszal, engem és a két kicsi fiút anyu viszi autóval a sportfoglalkozásra. – Késésben vagyunk – mondja A. miközben a suli folyosóin vágunk át, lépcsőkön fel-alá száguldunk, ő előttem én fejvesztve rohanok utána próbálva megjegyezni az utat. Néha hátrafordul és folyamatosan darálja az információt én erőlködöm, hogy az elkapott hangfoszlányokból összerakjam a mondanivalót. Fülemet extrém módon hegyezem, hogy hallójárataim élesen vegyék az adást, mert süket ugyan nem vagyok, csak egy picikét. Olykor előfordul, hogy szájról olvasom le az infót, mert még a második ismétléskor sem hallom meg. Ha valakinek viszont csak a hátát látom és közben zihál, a megértés esélye jelentősen csökken. Szemléltetés: –... Fociedzés ……. tegnap is esett, most is szörnyen borongós ……nincs öltöző, majd a fiúk megmutatják, hol tudják átvenni a ru ….. de nem hinném, hogy lesz edzés, amikor ilyen csúnya az idő, el szokott marad …. ne is öltözzenek át, várjatok egy kicsit, míg kiderül…. Ha esik úgyis felesleges kétszer átöltözz… Bepattanunk az autóba, alig kötöm be a biztonsági övet már a pályánál is vagyunk, épp időben. Kiszállunk a gyerkőcökkel, anya még az ablakból visszakiabál: - Nem látok senkit, nem hiszem hogy megtartják! Elhajt, én pedig a fiúkkal megcélzom a sportlétesítmény bejáratát. 15.40 van. Sehol egy lélek. Esik. Körbejárunk egy pályát, megkérdem a fiúkat, hol szoktak még edzést tartani. Azt mondják, nem tudják, mindig azon a pályán játszanak, amit már ezredszerre jártunk körbe, de van egy másik is, távolabb. Átvágunk egy ösvényen, a másik foci pálya kapuját épp az orrunk előtt zárják be a karbantartók és kárörvendő vigyort küldenek felénk, jelezve, hogy itt ma bizony nem lesz edzés. Visszamegyünk az első helyszínhez, megpillantok egy épületet, mondom a fiúknak, ide bemegyünk. – Szoktatok itt öltözni? -Nem, ide eddig még nem jöttünk be.- ez gyanús, már legalább egy éve itt sportol a kissrác, nem létezik, hogy egy év alatt nem jött be a váróteremmel egybekötött büfébe! -Most bemegyünk, láttam egy bácsit, megkérdezem tud-e valamit. A büfés bácsi nem tudott semmit a gyerekedzésekről, azt mondta, kérdezzem meg az irodában ülő fiatalembert. Ő sem adott használható információt. Konkrétan segédfogalma nem volt. - Ha most nincs itt senki, nyilván edzés sincs. – vontuk le a következtetést én, a gyerkőcök, a büfés és az irodista, aki a futballpályák időbeosztásával foglakozik. Értetlenkedve ballagok ki az épületből az esőbe a fiúkkal az oldalamon. Hirtelen meglátok egy idős bácsit feltehetően az unokájával, a kisfiú sportmezt visel, egyértelműen ugyanarra az edzésre jöttek 56

ők is, mint mi. Odarohanok hozzájuk a gyerkőcöket magam után cibálva és kifulladva érdeklődöm meg, jól gondolom-e, hogy valóban az edzésre jöttek? - Igen, de nincs itt senki – válaszolja a nagypapa. - Aha, úgy tűnik a tréning akkor elmarad. - Úgy tűnik. - Fiúk, hazamegyünk. 15.55: 25 perces késéssel már biztosan nem fog semmi történni, szitkozódom, hogy ilyen hosszú ideig áztattam a gyerekeket a hidegben. Hazaérünk, lecserélem a ruhájukat és gyorsan teát főzök, nehogy megfázzanak. 16.15: az apa csurom vizesen beesik a lakásba és ordibál velem, hogy mi a faszért nem vagyok a pályán a gyerekkel! A munkahelyén hívták fel, hogy nincs az edzésen a fia, ő meg bicajozik, mint az őrült, hogy megnézze hol a gyerek. Ordít és hadar, érthetetlenül ordít és ordítva hadarva őrjöng, fröcsög a nyál a szájából, én meg nagy boci szemekkel nézve nem is igazán értem, hogy merre járt, mi történt, az egyetlen dolog, amit értek, hogy ez egy nagyon nagyon fontos tréning, ezen szelektálnak a fiúk közül, hogy ki kerül az elit csapatba, ki a gyengék közé és az ő fia nincs ott, hogy lehetek olyan degenerált, hogy ezt elbaszom?! Amikor már nem kap levegőt a kiabálástól közbevágok: -De hát az edzés 15.30-kor kezdődött, egy teremtett lélek nem volt ott. -Ki mondta ezt a hülyeséget? 16.00kor kezdődik, nem 15.30-kor. -De a másik 15.30-kor volt. -Az akkor volt, különben is a naptárban benne van minden adat, miért nem nézted meg? -Nincs benne, hogy hánytól van az edzés. Az igen, hogy hány órakor menjek értük iskolába és az is, hogy mit kell elmosogatnom és mit főzzek 17.00 órakor, de az edzés nincs. Megmutatom neki a naptárt. Tényleg nincs benne, de ez őt nem érdekli, ezt a tényt azonnal ki is törli az emlékezetéből. - A. biztos mondta neked, csak nem értetted meg, mert rossz az angolod. - Körbejártuk az egész épületet, mindent. Pontban 15.55-kor jöttünk el, ez 5 perccel az edzés kezdete előtt van. Megrándul az arca, a szája széle a rángás okozta pózban marad, ez fura fancsali vigyort kölcsönöz neki. Ugyanakkor szeme összeszűkül és röhögve böffen ki belőle: -Már miért lenne ott bárki is 5 perccel az edzés kezdete előtt?! – miért, te marha?!- nyilall belém – s gondolom magamban: voltál már te valaha sportfoglakozáson? Ha lettél volna tudnád, hogy ilyenkor átöltöznek az emberek, lerakják valahova a cókmókjukat, beszélgetnek egy rövidet a pajtásaikkal, elkezdik hajlítgatni a térdüket, vagy húzogatják a mellkasukhoz melegítés gyanánt. 57

Legkésőbb tíz perccel a foglalkozás kezdete előtt igencsak illdomos ott lenni, baromarcú. B, mint, ha ott se lennék, mint ha semmi nem történt volna, mint ha nem ordibált volna velem ok nélkül fél órán keresztül, átvág a nappalin és leül a gyerekekkel játszani. Felmegyek a szobámba, mardos a lelkiismeret, hogy valóban tönkre tettem-e a kis srác karrierjét? Igen, biztosan én is hibáztam. Tovább kellett volna ott maradnom a gyerekekkel, végül is az eső elől be tudtunk volna húzódni a büfébe. Egy kis pénz is volt nálam, vettem volna szendvicseket, hideg élelemmel pedig akár egy hétig is kihúztuk volna az edzés kezdetét várva. Várnom kellett volna még! Egy hetet! Egy évet! Egy egész emberöltőt a rohadt edzésre! Nagy lópucut! Rákérdezhettem volna, mielőtt az anya elhajtott, hogy pontosan mikor kezdődik a tréning. Ezt elmulasztottam megtenni. Ennyit hibáztam. Miután végiglatolgattam minden lehetőséget a szobámban, úgy gondoltam lemegyek, mert az esetet mindenképp meg kell beszélnem az apával is, nehogy még egyszer ilyen buta félreértésen csússzon el valami. - B! Beszélnünk kell! Tudom, hogy elrontottam dolgokat, de azt hiszem, ez nem kizárólag az én hibám, szerintem nem jól kommunikálunk. Ezen változtatni kellene. Például, ha ez a tréning olyan fontos, te is mondhattad volna nekem. Felhívhattad volna a figyelmem, hogy milyen sok minden múlik rajta és szeretnéd, hogy pontosak legyünk. Tegnap este együtt vacsoráztunk, mindannyian, de te egy szót sem szóltál. -Miért kellett volna mondanom? Nekem veled nincs dolgom. Az au pair ügyeket A. intézi, én nem szólok bele. Ő pedig mindent beír a naptárba. - Együtt ellenőriztük, hogy nem volt benne a naptárban, mikor kezdődik az edzés! A-nak pedig egyébként is rengeteg dolga van. Ezerfelé kell gondolnia. Itt a 3 fiú, bevásárol, főz, egyéb ügyeket intéz és dolgozik is mindemellett! Nem tud mindent fejben tartani, ez bárkit kifullasztana, szüksége van egy kis segítségre. Ezért lenne jó, ha te is elmondanál nekem dolgokat. -De ez nem így van, nekem veled semmi ügyem nincs. A. pedig nem szokott semmit elfelejteni. Ezt elbasztad. És ismét faképnél hagyott. Egyszerűen lehetetlen volt vele beszélni. Végig tisztában voltam vele, hogy amit mondok, az egyik fülén be a másikon pedig kiment. Eleve elkönyvelte, hogy az au pair ostoba és semmiféle lényeges dolog nem hagyhatja el a száját, tehát teljesen felesleges is rá odafigyelni. Az egy pillanatra sem jutott eszébe, hogy a fiai jövője, az ő egészségük, az ő sportkarrierjük, az ő pozitív élettapasztalatuk, az, hogy milyen hangulatban töltik az iskolát, hogy milyen hangulatban töltik velem otthon a délutánt nem au pair kérdés, amit ő lazán figyelmen kívül hagyhat, mert azt a felesége elintézi. Az ilyen dolgokon egy családban közösen szoktak dolgozni, egy normális családban ezekre mindkét szülő odafigyel. De mit is várhattam volna egy olyan apától, akinek külön wc-je és fürdőszobája van, amit rajta kívül senki nem használhat? 58

A. hazajött, ekkor már értesült a történtekről. Négyszemközt elmondta, hogy B. nagyon csalódott volt, mert számára ez a válogató rettentően fontos lett volna. Ő maximalista, mindent a legjobban akar csinálni és ezt a fiaitól is elvárja. Ezért a szelekció előtti este leültette maga elé hatéves porontyát és közölte vele, hogy ha ezt elszúrja, ha nem jut be ebbe a csapatba, akkor élete egyik legnagyobb csalódását fogja okozni az apjának. Képzeld el, hogy bálványozod édesapád! Most képzeld el, hogy hatéves vagy, és ő az esti mesét félbeszakítva kikapcsolja a tv-t, leül veled szembe, szó nélkül bámul egy darabig, a tekintetétől nehezebben kezdesz el lélegezni. Érzed, hogy most valami kurva fontosat fog mondani és már előre összeszarod magad a félelemtől, hogy csalódást okozol neki, és egyszer csak megszólal: - Ha a holnapi felmérőt elszúrod, életem egyik legnagyobb csalódását fogod nekem okozni. Nem tudom, hogy képes leszek-e ezt valaha megbocsátani neked! Ellenségemnek nem kívánom ezt a lelki terrort. A vicces az volt az egészben, hogy érzésem szerint apukán kívül mindenki megkönnyebbült, anyuka pedig még hálás is volt, hogy ekkora tehertől szabadítottam meg kicsi fiát. El kellett onnan mennem, ez nyilvánvaló volt számomra. Tudtam, nincs arra lehetőség, hogy bármit is megváltoztassak, akármit mondok, csupán egy fogyóeszköz maradok számukra. Egy homokzsák, amin mindenki levezetheti a dühét, amibe bármelyikük akkor üt bele és amekkorát, amilyet akar. B. haragudott a feleségére, mert elment dolgozni és nem főállásban gondoskodott 3 fiukról és még jobban haragudott az au-pair-ek alkalmazása miatt, mert ők jelenlétükkel támogatták az asszony életvitelét. De ezt soha nem vallotta volna be feleségének, mert tudta, hogy ezzel fájdalmat okozna neki. Ezért a gyerekeket

apuci arra nevelte, hogy

viselkedjenek minél ördögibben az au pair-rel. Valahányszor a fiúk infarktus közeli állapotba sodorták a dadust, ő elégtételt érzett, így élte ki azt a frusztrációt, amit kimondatlan sérelmei okoztak. A. haragudott a férjére, mert az ő munkája miatt kellett elköltözniük hazájából, belgiumból hátrahagyva így a családját és barátaikat. A nőnek pedig nagyon hiányoztak a szülei és a testvérei, szoros családi kötelékben nőtt fel. Haragudott is magára, valószínűleg rossz anyának érezte magát, mert tudta, hogy csemetéi őrülten hiányolják és furdalta a lelkiismeret, amiért nem töltött velük több időt. Gyötrődéséből még a bébiszitterre is jutott bőven. Ami benne nem fért el, azt rápakolta az aktuális au pair- re. Én meg csak süllyedtem egyre lejjebb a frusztrációk, sérelmek, szapulások, teljesíthetetlen elvárások bugyraiban. Nem volt esély a helyzet élhetővé tételére, a gyomrom minden percben görcsben volt, tudtam, ha maradok fizikailag és lelkileg tönkretesznek.

59

Egy ilyen szituációval mit van mit tenni? Tudjátok ez olyan, mint a wc meg a halál, ha menni kell, hát menni kell... de mindig ott van egy ragyogó, reményt adó pont a legsötétebb égbolton is! Dia host anyukája tudta, hogy egy másik család Hágában szintén au pair-t keres. Megkaptam a telefonszámukat. És másnap már találkoztunk és azóta is náluk dolgozom....előtörténet: …. Az érzelmeim és a szükség vezérelt, így elég kalandosra sikerült a családtól való kilépés. Akkor igazából azt gondoltam, hogy nem is volt más lehetőségem. Illetve 24 éves fejjel így gondolkodtam: 1, ABC családnál maradok és idegronccsá válok. Egy év elteltével valószínűleg nyáladzós bólogatójánosként térek haza egy lepukkant elmegyógyintézetbe. 2, Egy évet nem várva azonnal hazahúzok, ámde megszégyenülve a kudarc miatt. Az járt az eszemben, hogy akárhány ismerőssel találkozom el kell mesélnem, hogy bizony egy hétig tartott a külföldi csodás hadjárat, melyből arany és trófea nélkül menekültem haza a biztos bukás tudatával. Meg akartam magamnak mutatni, hogy nem én voltam idióta, velem igenis lehetséges az együttélés, én igenis tudok gyerekekre vigyázni, nem is akárhogy tudok gyerekekre vigyázni és az, hogy el kellett hagynom az első alkalmazóimat, nem az én hibám volt. 3, Elfogadom az új család ajánlatát és nekirugaszkodok ismételten a megpróbáltatásoknak remélve, hogy ezúttal minden jól sül el. Az új család tagjai az első találkozó alkalmával szimpatikusak voltak. Kellemes előérzetem volt velük kapcsolatban és szorult helyzetemből való menekvésemben nagy segítségemre voltak. Felajánlották, hogy egy hétig nem is kell dolgoznom, csak ott lakom náluk, vendégeskedem, kipihenem az előző host társaság okozta megpróbáltatásokat. Az akkori au pair- ük, aki már csak egy hétig maradt, majd segít nekem megtanulni, ki milyen szalámit szeret, mik a napi teendők, megmutatja az utat az iskolába, hogy ne nekem kelljen egyedül mindent kitalálnom. Ezek után nem nagyon gondolkodtam, hogy az 1, 2, vagy 3 számú lehetőséget válasszam-e. Fejest ugrottam az új család mindennapjaiba. Tehát a második „családválasztásom” sem körültekintő mérlegelésen alapult (ahogy ennek történnie kellene). Azonban a találkozó utáni napon eljött értem az új host anyuka Hága központi pályaudvarára, felvett a csomagjaimmal együtt és miközben arról csacsogott a kislányával, hogy hányszor büntette már meg őt a rendőr piros közlekedési lámpán való áthajtás miatt, röpült velem életem boldogabb szakaszába.

60

2. A barátok (a fejezet arról, hogy bizony kommunikálni is kell, ha tudni szeretnéd, hol vannak korodbeli pasik, csajok, bulihelyek és pénztárcádhoz mért, mégis márkás ruhák)

A külföldi utak legnagyobb részének konkrét célja egy-egy másik ország megismerése leginkább a benne lakó emberekkel való beszélgetés folytán. Így „felszeded” a helyiek nyelvét és szokásait is. Persze ezeket nem kell követned, de egy kis idő múlva elkerülhetetlen, hogy egy -két dolgot ne úgy tegyél, ahogy mindenki más körülötted. A „külföld” attól is szép, hogy majdnem mindenhol turistákkal találkozol, a vicces, hogy gyakran találsz saját országodból való emberkéket is. Mondjuk ez a kínaiaknál azért nem vicces, mert minden bokorban találsz egy kínait, de magyaroknál azért mókás egy hágai cipőbolt kellős közepén magyarul beszélő emberkéket találni és végre tudsz néhány szót váltani az anyanyelveden, megtudni, ők mi a jó manót keresnek egy kicsi hideg országban! Mondjuk Horvátországban nem nehéz magyar szót hallani, még a pincérek is beszélnek magyarul, annyi magyar turista van, Szlovákiában szintén elég könnyű, főleg, ha káromkodsz, de a legmeglepőbb mégis számomra az volt, hogy London éttermeinek kb. 80%-ában dolgoznak magyar pincérek, bárosok, szakácsok. Ennek alapján mondom azt, hogy szinte nincs olyan ország, ahol lehetetlen lenne hazánk fiait találni. Na jó, a Déli sark talán kivétel, de az nem is egy ország...szóval nem számít. Ami azonban felettébb érdekes, az az, hogy

szinte egyáltalán nem szövődtek mély

barátságok kinti magyarokkal. Rendben, hogy a nyelvtanulásunknak sem tett volna jót, de azért csak vicces lett volna egy hónapban egyszer egy kávéra összefutni. De nem, akikkel az üzletekben találkoztunk, a legtöbb esetben néhány kérdés- válasz után telefonszámcsere nélkül továbbálltak. Két tengerparton talált magyar au pair lánnyal tudtunk kialakítani kedves kapcsolatot, velük elmentünk egyszer-kétszer bulizni és interneten- Skype-on és MSN-en beszéltük egy héten egyszer -kétszer, de nem lettünk igazi lelki és családi dolgokat is megosztó barátok. D: Ó,most jut eszembe, terhesgondozásra fogok menni jövő szerdán. Na nem magam miatt, hanem egy édes magyar lánykát kísérek el, akinek még egyelőre problémát okoz a holland nyelv megértése és angolul sem beszél, ezért besegítek neki fordítgatni és a kezét fogni, mert a barátja dolgozik. Egyébként ő úgy lett a barátnőm, hogy holland tanítványom szeretett volna lenni, de nincs nagyon kivel beszélgetnie, ahogy nekem sem, így a tanítósdiból barátság kerekedett. Azonban legnagyobb meglepetésünkre külföldi barátokat viszont igenis találtunk! 61

Egy holland, egy japán és egy chilei fiú, valamint egy mexikói egy Fülöp- szigetek- i és egy litván lány is nagyon kedves ismerőssé vált, mi több, velük igazi barátok lettünk. Nagyon sok idő telt el a kiutazástól az első igazi barátságok megszületéséig. Fél év, 8 hónap.... de ez persze országfüggő is, mi egy hideg, emberileg nehezen nyíló országban élünk, Spanyolországban és Portugáliában biztosan könnyebben megy a barátkozás.

D: De had írjam le röviden, hogyan lettünk barátok a litván lánykával, Vilmával. Év eleje óta láttunk egy magas, szőke, éles arcélű lányt a suliban, de sosem beszélt senkivel,csak a gyerekeivel. Egy két éves kislánnyal és egy 8 éves vörös hajú kisfiúval. Egyértelmű volt, hogy au pair, túl fiatal és nem beszélget a többi szülővel. Szinte minden héten láttuk többször,de mivel mi ott voltunk egymásnak, és másik nyelvet beszéltünk mint bármi más az iskolában, ezért Vilma nem jött oda hozzánk. Azt mondta egyik közös vacsoránk alakalmával, hogy nem tudott mit mondani nekem, amivel megszólíthatott volna. Történt ugyanis egy délután, amikor Timit vártam a suliudvaron és ez a szőke lány ott ült a padon a pici vörös kislánnyal, hogy úgy döntöttem, engem ugyan nem érdekel, hogy Északi ember, hogy hideg, meg , hogy zárkózott, én márpedig beszélgetni akarok vele. Odamentem hozzá, és a kislányra nézve megjegyeztem ,milyen nagyra nőtt mióta legutóbb láttam. Ami vagy fél éve volt akkor... És így kezdődött. Nevet és telefonszámot cseréltünk és már aznap elmentünk táncolni és következő héten is, következő héten is... az elmúlt hónapban pedig minden vasárnap este Vilmánál főzünk valami finom meleg ételt, amit a családoknál ritkán tehetünk meg, így egészen szép barátság és móka keveredett az én harcias kulturális különbségeket elutasító barátkozós mondatomból :) Vilma hihetetlenül hálás Timinek és nekem, hogy kihúztuk a szakítás utáni gödörből és nevettünk, csak nevettünk és söröztünk vagy boroztunk sok-sok estén át. Hol máshol lehet barátkozni? Általánosságban nézve a különórák, amiket magadnak szervezel, táncórák, zeneórák, tanfolyamok és az au pair léted miatt kapott- fizetett nyelvtanfolyam sokat lendíthetnek a dolgon. Ezeken a foglalkozásokon össze vagy zárva 8-20 emberrel hetente egy estén át, tehát mindenképp beszélgetni fogsz velük. Így azért könnyebb barátkozni. Mindenfelől jönnek oda is emberek. Leidenben voltak spanyolok, olaszok, norvégok, lengyelek, angolok, indiaiak, venezuelaiak, németek és persze magyarok is. Hágában voltak hollandok, spanyolok, lengyelek, németek, magyarok...stb. Kellemes társalgások helyszínei a tanfolyamok, noha a barátságok tartósságát az idő mutatja majd meg.

62

De mindenképpen megérte megismerni azokat a kedves embereket, akikkel találkoztunk a sors megmagyarázhatatlan véletlenje folytán. D: Engem tuti, hogy a nyelvtanfolyam és az oda- és vissza út tartott itt kint, mert annak köszönhetően tudtam találkozni egy holland barátommal és kilépni a mindennapi fojtogatóan hideg és barátságtalan közegből. Részemről 5 héttel a kiutazás után kezdtem el angolul tartott nyelvtanfolyamra járni, amit a család fizetett nekem. Ekkor a legszerencsésebb véletlennek tartom, hogy az oda úton és a vissza úton is találkoztam egy kedves és fiatal idegennel, aki a szívem csücske lett, három- négy hét múlva, már megbeszéltük, hogy minden szerda este együtt megyünk, így együtt is jöttünk haza Leidenből végig nevetve az utat meséltünk egymásnak ügyes-bajos dolgainkról. Január végéig tudtunk találkozni, utána vége lett a nyelvtanfolyamnak és sajnos kedves barátomnak is nagyon nagy gondja akadt, amiben nem segítettem neki, szóval ez után már csak havonta -kéthavonta futunk össze véletlenül,de mindig örülünk egymásnak, még hulla fáradtan is. A barátok olyan kincsek, amit nem kell ládába tenni és magaddal cipelni a kalóz hajódra, vagy eldugni a bőröndödbe, mert mindig veled lesznek az úton... Nekem biztosan-D.

63

3. A szex ( a fejezet, mely izgalmasnak tűnik) Vajon lesz kint pasid? Timcsi most rátér a téma kellemesnek tűnő, valójában azonban kellemetlen részére. Az au pair valós szexuális életére. No nem azért kellemetlen, mert valaki bántott minket, nem, dehogy! :) Csak röviden: nincs. Egy kicsit bővebben kifejtve: még mindig nincs. Ha nagyon mélyen beleássuk magunkat a témába, akkor hosszas, izzadtságos felderítő munka után ráakadhatunk némi erotikus élményféleségre. Kezdjük azzal, hogy a kiutazás idején már van barátod. És itt gyorsan felvázolom Dia és az én esetemet. Nagyjából megegyeznek. Az alapsztori: otthon beleszerettünk két fiúba, akikről kiderült, hogy hamarosan elutaznak Magyarországról végleg, vagy nagyon hosszú időre. A mi szemeinket rózsaszín szerelmi lepel borította, és úgy gondoltuk, hogy a távkapcsolat az majd működni fog – mind a két esetben olyan 200-250 – km választott el minket szerelmeinktől- és boldogan élünk és szeretkezünk majd jó sokáig. A valóság ennél azonban sokkal prózaibban, tenyeres-talpas módon alakult. Nagy volt a távolság, a fiúk új és kihívásokkal teli életet kezdtek, új és izgalmas emberekkel találkoztak és nem volt szükségük ránk, ezért elég gyorsan leépítettek minket. Kezdetben még volt intenzív, aztán kevésbé intenzív levelezés, az én lovagom még el is jött meglátogatni engem, de pár napra már érkezett is a levél hideg zuhanyként: kedves, aranyos lány vagy, de amit érzek irántad az nem elég egy kapcsolat folytatásához. Dia is hasonló stílusban és hasonló gyorsasággal lett lerázva, de ezzel ő nem akar most foglalkozni.

Szívbemarkoló emlék számomra, hogy kicsi lánykám, Cecile , a fiú látogatása után néhány hónappal megjegyezte, hogy „ Timi, ez a fiú úgy tűnik, csak azért jött el, hogy vaníliás vlát egyen és lássa a tengert, de nem azért, hogy veled legyen”. Azért szívbemarkoló emlék, mert a srácot szemmel láthatóan sokkal jobban izgatta a vaníliás vla és a tenger, csak én vak voltam. Ez az affér fél évre elvette a kedvem minden flörtre hasonlító tevékenységtől. Találkoztunk lányokkal, akik úgy jöttek ki, hogy régóta tartó kapcsolatot hagytak otthon azzal az utópisztikus vággyal, hogy azt továbbra is működtetni tudják. Hát nem, nem tudják. Ha valaki egy többéves kapcsolatot otthon hagy, akkor alapvetően óriási problémák vannak a kapcsolattal és az már a végét járja, csak mivel szakítani kényelmetlen és fájdalmas, inkább mindkét fél benne marad. Ezek a párkapcsolatok nagyon rövid időn belül felbomlanak. Vannak olyanok, akik azt hiszik, hogy még szerelmesek a párjukba, úgy utaznak el otthonról, azt hiszik, hogy a fiú havonta eljön, ők kéthavonta hazautaznak és tökéletes lesz a boldogság. Nem lesz az. Arra van esély, hogy a fiú maximum kétszer eljön, a lány egyszer, maximum kétszer hazautazik, és 64

találkozik két olyan ember, akiknek korábban közös szokásaik, közös ritmusuk volt, de ez időközben megváltozott és most már mindkettejüknek más az életritmusa, totálisan más környezetben élnek totálisan más életszemléletű emberek között, és rövid idő elteltével arra eszmélnek, hogy idegenekké váltak egymás számára. Ez esetben tehát idillikus esetben havi egy, de reálisan nézve, kéthavonta vagy háromhavonta egy darab szexelésről beszélünk, aminek fél éven belül úgyis vége van. Azokban az esetekben is, amikor a barát is eljött a lánnyal együtt, a kapcsolat legtöbbször elhidegüléssel végződött. Nagyon kevés a Csipkerózsa-sztori. Ez azért is van, mert amíg az ember fiatal, keresgél, sokkal izgatottabb, folyamatosan gyötri a kíváncsiság, hogy vajon mással jobban működne-e, és fiatalon még merészebb bevállalni, hogy kipróbálja, mással milyen. Ha ópernek jössz, egy barát otthon inkább teher, mint áldás. Ha lenézett melód van, nem kellesz senkinek??? Litván barátnénk a lelkünkre kötötte, mielőtt először elmentünk közösen bulizni, hogy ha valaki megkérdezi, hogy mit dolgozunk, semmiképp se mondjuk el az igazat. Azt mondta, az tilos, mert az ópert jobban lenézik, mint a szemetes bácsit. Azt mondta, hogy a társadalomnak egy nagyon megvetett rétege vagyunk az előítéletek szerint. Azt mondta, ha egy pasi meghallja, hogy mivel foglalkozunk, azon nyomban faképnél hagy. Sajna találkoztam ilyen példával. Nagyon kedvesnek tűnő fiatalemberhez odamentem megérdeklődni, hogy nem véletlenül 3 évvel ezelőtt látott ismerősöm-e, ugyanis nagyon hasonlítottak egymásra. Nos, nem az ex-munkatársam volt, de őszintén érdeklődött irántam. Egészen addig, amíg el nem mondtam, mit dolgozom, akkor aztán borongós hangulatú ránc ült a homlokára, belekortyolt az italába, majd sürgetőleg megkért, hogy had ne folytassuk az ismerkedést, ugyanis barátjával épp egy beszélgetés kellős közepében voltak, mikor én megzavartam. Ennek persze köze nem volt az igazsághoz, a barát épp a mosdóba ment és a fiú egyedül álldogált a pultnál, mikor megszólítottam. Nyilvánvalóan legrosszabb esetben titkárnőt, de inkább valamilyen banki beosztottat vagy stewardest várt, az igazság nem esett neki jól. Valószínűleg ez az általános reakció, ha ilyet tapasztaltok, ne vegyétek magatokra. Attól, hogy mások felületes ismeretség alapján alul becsülnek titeket, ti ugyanolyan értékes emberek maradtok, akik valójában igen fontos feladatot látnak el. Gyerekekre vigyázni és tanítgatni őket roppant felelősségteljes munka. Maximum kimaradtok az aznapi flörtölésből, esetleg csintalankodásból. Biztos össze lehet akadni olyan férfival is, aki nem az alapján ítél meg, hogy mi a foglalkozásotok. Mellesleg elég hosszú ideig bizony eszetekbe sem fog jutni a romantikázás, olyan sok újdonságot kell majd megszoknotok és izgalmat feldolgoznotok. De most ugye a szexuális élettel foglalkozunk és még szó sem esett konkrét sztorikról. Ez így nem 65

járja, szóval parancsoljatok: nyalogassátok csak a szátok szélét! Fél éves várakozás után íme az első szexuális élményem: Anyukám, apukám, drága pici húgaim, és minden kedves vérrokonom! Ez a fejezet nem tartalmaz ugyan olyan pikáns részleteket, amelyektől Maya Gold zavarba jönne, de tudjátok jól, mindig is nagyon kíváncsi gyerek voltam. Ez az érdeklődés az élet számos területén mélyebbre szántott. Saját lelki egyensúlyotok - és az enyém is – megtartása érdekében kérlek mindannyiótokat, legyetek szívesek átugrani ezt a részt! Köszönöm! Szerető lányotok, nővéretek, vérrokonotok: Tímea Az alaphangulat: fél év szexhiány után én már meg akartam ölni magam olyan depis voltam, így taliztunk Mathieu-vel. Házibuliba voltam hivatalos szülinap alkalmából. Az ünnepelt hölgyemény egy bolgár Pilates oktató, magamfajta bohém mosolyvirág, akit balett órán ismertem meg. Csakúgy, mint Marie-t, a mexikói balerinát. Vele együtt érkeztem vendégségbe. Egész későn toppantunk be a buliba, már izzott a hangulat és hihetetlen mennyiségű ember zsúfolódott össze olyan cseppnyi helyen. Többségük bolgár, de voltak hollandok, angolok, franciák és mint később kiderült, még egy sejtelmes magyar férfi is. Még bőven a kortárs zenei koncert hangkavalkádjától zsongott a fejünk, mikor az ünnepelt a nyakunkba ugrott. Fülünkbe kiabálta, hogy van pia és pasi mindenféle évjáratban és választékban, ha valamelyik szimpi, ne hezitáljunk, szóljunk Zhivkának és ő úgy bemutat minket egymásnak, hogy bugyi nem marad szárazon, az italokat pedig Mathieu-től átvehetjük. Gyorsan ledobtuk téli kabátjainkat és már szambáztunk is végig a lakáson az emberek között, mindenkinek ejtve egy puszit, kézfogást, bemutatkozást. Türelmetlenül vetettem rá magam az italokra, mivel szambázás közben egyetlen olyan férfiegyeddel sem találkoztam, aki romantikára éhes vágyaimat csillapította volna. Már két fél vodkát és némi bort magamba döntöttem, nyilván ezért volt bátorságom a táncoló emberek alkotta kör közepében teli tüdőből kikiabálni, hogy : Segítség! Már fél éve nem dugtam, meg akarok halni! 66

Becca szíve nem volt vasból, finom női intuíciójával megérezte, micsoda gyötrelmeken mehettem keresztül, így gyorsan elő is halászta a konyha egyik rejtett zugából a sármos Mathieu-t. Angol puritánsággal beletolta a fiút az arcomba a következő szavakkal: -

Ez itt Mathieu, francia és imádja a szexet! Lássatok csodát, tökéletesen összeilletek, nyomás kefélni gyerekek!

Erre elkezdtem malmozni az ujjaimmal és lesütöttem a szemem. Az est további részében súlyosan kerültük egymást a franciával és próbáltunk minél előbb megszabadulni a találkozás kínos emlékétől. Részemről ez könnyedén ment, tekintve a lenyelt alkohol mennyiségét, ami az est előrehaladtával egyre csak gyarapodott. Mathieu pedig - mint a másnap reggeli hírekből megtudtam – egy szőkeséggel távozott a buliból. Még néhány vadul erotikus csípőtekerés és pohárka bor után azon kaptam magam, hogy a mosogató felett szédelgek vizes palackkal a kezemben. A következő emlékkép, az hogy a WC csészét súrolom kétségbeesetten, mikor Marie barátnőm rám nyit és én a rajtakapottak szégyenérzetével magyarázom neki, hogy hánytam, de én jó vendég vagyok és feltakarítok magam után, nézze csak meg, nyoma sincs sehol barbárságomnak, a toalett ragyog! A tisztogató hadművelet után elégedetten dőltem bele az öntudatlanságba és a kanapéba. Marie később felrázott és izgatottan magyarázott valamit arról, hogy a házibuliban, magyar, fickó, le is ültette mellém és még be is mutatta. Ha emlékeim nem csalnak, sikerült annyi kozmikus energiát összekaparnom, amivel ülő helyzetbe varázsoltam magam és szkeptikusan megkérdeztem a fiatalembert, akinek arca homályos masszaként tűnt fel előttem, hogy: -

Ööö, öhöhőőő, te télleg magyar vagy? – ezt hörgő hangon prezentáltam.

Válasza – Aha- már a szófára való visszazuhanás közben ért. A számból kicsurranó nyálcsíkkal nyugtáztam, hogy a fickó megértett, valóban magyar. Hajnalban arra ébredtem, hogy körülöttem mindenki dug. A hátam mögötti franciaágyon Bekka a pasijával, a szomszéd szobában Zhivka ágya nyöszörgött, a közvetlenül előttem álló fotelágyon pedig Marie sikongatta halkan: -Ne, ne… ne hagyd abba! Én pedig sírtam. Reggelig. Amikor is valaki dörömbölt az ajtón: -

Jöttem a biciklimért, este itt hagytam! – mondta Mathieu és bevetette magát az ágyba Becca és a pasija mellé. Megkérdezte, csatlakozom-e. Csatlakoztam. E momentum mélyen megérintett. Akarom mondani, Mathieu érintett mélyen… a takaró alatt. Mondtam magamnak: - Timi baszd meg, mit csinálsz, takarodj innen!

Felálltam, elbúcsúztam mindenkitől, mentem. Utánam jött a kis francia, nyikorgott mögöttem az elől-hátul lapos kerekű biciklijével. -

Vennem kell egy fogkefét, azután mehetünk hozzád- mondtam. 67

Másfél órán keresztül sétáltunk egymás mellett, amikor nem leszbikus-szexuális fantáziálgatásokról beszélgettünk, akkor azon nevetgélt, hogy csupa kék-zöld folt lesz a lába, mert minden lépésnél belerúg a pedálba, milyen béna. Én is azon nevetgéltem. Nem kérdeztünk egymástól semmi lényegeset. Mi a teljes neved? Hány éves vagy? Mit csinálsz? Miért jöttél Hollandiába? Végre megérkeztünk a lakásához és felmentünk. Olyan feszült voltam, mint egy dróthuzal, azelőtt el sem tudtam képzelni, hogy képes lennék szexuális aktust létesíteni romantika és érzelmek nélkül, de azt mondtam magamnak nagyon eltökélten: -

Timi, neked most dugnod kell! Ha nem teszed meg, akkor olyan depressziós leszel, hogy már holnap beugrasz a legelőre, hogy azonnal zabáljanak fel a tehenek!

A Hollandiában töltött hónapok bizonyossá tettek afelől, hogy itt ez az egyetlen értelmes módja az öngyilkosságnak. Úgyhogy nekiveselkedtem, és megerőszakoltam. Vagyis, erőszakolni nem kellett, mert ő is akarta, de tapasztalatlansága lévén volt mit neki tanítani. Szerencsére szorgalmas és okos diákkal hozott össze a sors, gyorsan tanult én pedig hatékonyan okítottam. Valószínűleg ennek tudható be, hogy mikor két hónappal később a Táncolás nevű szórakozóhelyen összefutottunk, azonnal elkérte a számom és miközben hozzá tartottunk, a taxiban bevallotta, hogy volt ugyan ez idő alatt egy másik lánnyal, de amit tőle kapott, azt össze sem lehetett velem hasonlítani. Itt említeném meg, hogy készülő, következő könyvünkre - melynek címe Hogyan élesszük újra haldokló szexuális életünket? – elő lehet jegyezni. Most persze csak viccelek. Tény, ami tény, hogy Mathieu-t nem sziporkázó intellektusom fogta meg. Au-pairkedésem maradék hónapjaiban azonban nem kellett többé azon gondolkodnom, hogy szexuális frusztrációmból adódó depresszióm miatt hogyan vessek véget életemnek. Mindig volt, aki felhívott. Dicus és a szex: Az én „házaséletről” alkotott véleményemet csak nagyon-nagyon szép srácok tudják... akik itt kint nincsenek. A magyarok meg messze vannak. Ebből elég egyszerűen következik szex az itt kint nincs. Ki van csukva. Amíg egyébként egy kisgyerekes családnál laksz, a te ágyadban ugyan nem alszik senki más rajtad kívül... De, hogy te kinek az ágyában alszol... az rajtad múlik.... Az én szexuális életemnek semmi köze a host apukához, mert ugyan a szemembe sem nézett soha, nemhogy ajánlatokat tett volna... arról ír Timi, az au pair és az apuka fejezetben, nekem azzal az egy dologgal van bajom, hogy nem saját lakásomban, szobámban lakom, ahová akármikor felvihetnék valakit. 68

Nekem lenne szexuális életem, az tuti. Részemről ennyi kellene a „boldogságomhoz”, az elégedettségemhez talán... Ne tessék elítélni megszállott bigott emberek, mert a szex alapvető létszükséglet, nem csak játék. Noha ez utóbbi esetben sokkal viccesebb a dolog. De amikor épp kimenekülőben vagyunk lelki megbántottságunkból, egy egy éjszakás- jaj de rád vagyok kattanva cica- kaland még jót is tesz az önbizalmunknak kéthavonta egyszer. Aki tagadja az vagy hazudik, vagy sosem próbálta. Miért van az, hogy csak a szexről próbálok írni, mégis kapcsolatokhoz lyukadok ki... a kettő egymás nélkül nem megy? Dehogynem! (Noha kevésbé vicces, az tény.) Szóval ami engem illet, október végén minden szerda éjjel „baráti randevúm” volt egy nagyon szép helyi sráccal, akinek legalább barátilag a kezét foghattam, de tél lévén, és nem otthon lakván nem hívhattam haza... maradt a dumcsi és az ölelgetés. Aztán decemberben mikor hazamentem, szerencsére alhattam együtt két barátommal :) ami, ha nem tudnátok az egy az egyben a szex funkcióját kielégítendő létezik. Mármint a szex célja, a szaporodási ösztön kiélése mellett, hogy fizikai kontaktusba kerülj egy ellenkező nemű emberi lénnyel, érintéseket kapj, mosolyt, simogatást, melyek endorfint termelnek és bódognak érezed tűle magadat. Szóval az alvás és az ölelkezés tökéletesen megfelel a szex majdnem minden funkciójának a kielégülést leszámítva. De az meg csak azért kell, mert amíg odajutsz, rengeteg szexuális energia halmozódik fel, amit valahogy le kell vezetni. Erre való az aktus és az orgazmus. A többit a biológusod elmagyarázza. A karácsonyi szünetben otthon sem voltam senkivel, mert baráttal nem szexelünk, csúnya dolog, főleg, ha barátnője van, ugye? Na ugye. A visszafelé úton megismerkedtem egy kedves valakivel, rá két-három hétre randevúztunk Amsterdamban, de ő ugyanannyira megbántott és sérült madár volt mint én, úgyhogy nem lett belőle nagy hancúr, de egy kellemes éjszakai szeretgetés igen. ( Tudatosan használunk szavakat, nem elgépeltük, oké? ) Szóval ez után a Valentin- nap törte meg a jeget, melynek hajnalában Ray levett a lábamról a rád vagyok kattanva cica-szöveggel, szóval az éjszaka leple alatt a kapuban mint a nagyi idejében élveztük, amit lehetett, de még mindig semmi komolykodás, csak szórakozás. Ez után nem is emlékszem...talán mert nincs is mire... áprilisban kezdtünk el táncolni járni egy Táncolás nevű diszkóba, ami nagyon kellemes hely. Első este talán ha egy-két órát voltunk ott... ami épp elég volt arra, hogy egy idióta megharapja a nyakam, de nem ám finoman, hanem úgy hogy fájt; ezzel szemben nagyon cuki volt a ruhatáros fiú, Rick, akitől szerencsére kaptam egy puszit. A második este megismert az akkorra pohárösszeszedővé avanzsálódott fiú és Timi összetalálkozott Mathieuvel. Engem meg ágyba akart vinni Joop úgy, hogy szinte hozzám sem ért amíg táncikáltunk egymás mellett kb. fél órán át. 69

Közöltem, hogy nekem a „pincér” srác kell és igyekeztem is Rick-nek ezt tudtára adni, s hellyelközzel sikerült is és viszonzást is kapnom. De aztán hazamentünk. Harmadik este már három puszival fogadott a ruhatáros fiú, melyből a harmadik pici számon landolt én meg a fellegeben. Úgyhogy minden húsz percben, amikor előkerült, igyekeztem az útját állni, hogy muszáj legyen hozzámérnie, amit nagyon helyesen hagyott és viszonzott is, szóval fél négy előtt jöttünk el és búcsúként kaptam egy kedves csókot. A többi a jövő zenéje, de a múlt szép emlékként közli, mit közli ORDÍTJA, HOGY NEM LESZ KINT TÚL SOK PASID! Ha belegebedsz se, ahogy az anyukám mindig mondja. Akinek mákja van, lehet, de elég ritka. Majd ha már ott élsz valahol évek óta, vagy egy adott országhoz köt valami évekig, suli, munkaszerződés, stb., elképzelhető egy tartós kapcsolat. Addig marad a parkban egy éjszakás szex és az álmodozás és a segíts magadon, Isten is megsegít. ( Ha nem érted, feltétlen látogass el Amsterdamba egy szex shopba, mert nagy szükséged van rá :) ! Ha out living au pair vagy saját bérelt lakással vagy szobával, akkor van szex. A litván barátnőnk a volt barátját nem számolva idén 6 sráccal volt. Ennyin és persze a mentalitásodon és az ország nyitottságán múlik, hogy magad alszol - e vagy együtt valaki mással.

A holland királynő éjszakáját nem mesélem el, mert nagyon-nagyon specifikusan csak az értené meg annak extremitását, aki élt Hollandiában, de azt azért megsúgom, hogy nagyon szép srácok közé keveredtem...akik megmutatták, mennyire tetszettem nekik... de semmi igazán komoly, csak egy ikerpár kísért haza, akik együtt szerettek volna feljönni hozzám felnőtteset játszani, Gabriel és Fabricio, de mivel a barátnőmnél aludtam, akivel nem beszéltük meg, hogy felvihetek két vadidegen srácot és csak egy ágy volt......hááát fiúk, bocsi... Egyszer csak csörög a telefon csütörtök délelőtt. A hívó fél Ray. Három héttel azelőtt beszéltünk fél órát telefonon éjfélkor szexről és ki hogy van helyzetről. A szívem vadul ver, mosolyogva veszem fel a telefont. -Hey! What's up?... Beugorhatok Helló-t köszönni? -Kérdi. Gyere, mondom kitörő örömmel!!!Nincs túl sok időm, de gyere, persze. Fél órán belülre ígérte magát és másfél óra múlva meg is jelent. Szeretem ezt a holland pontosságot. Erre ők egyébként nagyon büszkék. Szóval mivel kb. 40 percünk volt a suliba menetig, így nem mertem tejesen átadni magam az élménynek, itt van mellettem az álompasi, nyilván foglalt, mely tény egy cseppet sem zavarja, engem sem, a nője csúnya és fogalma sincs az éjszakai huncutkodások hasznos mivoltáról... ja, és az alap közöttünk, hogy nincsenek szabályok. Mindenki megtehet mindent. Annyira jól éreztem magam vele, most is, 70

mint legutóbb, biztonságban, bizalomban, minden gátlástól mentesen, hogy majdnem az történt, mint legutóbbi kedvesemmel, aki miatt is kijöttem e vízzel ölelt kis országba. De most csak játszottunk, persze ruhaszakítósat, és a testen mindenhol csókolhatsz, de a számat nem- féle játékot, rengeteget nevettünk és egy két szalonképes fotó is készült. A pocim megihlette... illetve őszintén szólva, remélte, emiatt majd levetkőzöm... de nem nyert, csak egy picit. Mindenesetre az érintések és a csókok megmentettek, mert kiemeltek az öngyilkossági és világvége gondolatok folyamából, mely a kilenc hónapja tartó szexhiány és az idióta host apuka miatti állandó idegeskedés révén vett erőt rajtam. Megint volt miért élni! Várni a folytatást! :)

71

4. Az au pair és a párkapcsolatok ( a fejezet, mely határozottan tanulságos): A kiutazásban „ludas” pasijainkról itt írunk, nem a szexben! Két külön dolog, ugyanis nekik nem sok közük volt a mi kinti életünkhöz, mivel nemes egyszerűséggel dobtak minket Skype-on. ( Ha nem tudod, mi az a Skype, ne menj ki külföldre. Vagy kérdezz meg jó sok embert vagy olvasd el „Az au pair kapcsolattartása a családjával című fejezetünket arról, hogy mi az az interaktív beszélgetés és mi az a headset- azt eszik vagy isszák?!.) Mi mindketten azért is lettünk au pair-ek, mert volt kedvesünk, aki úgy döntött, külföldön folytatja az életét és mi szerettük volna ebben őket, segíteni, támogatni, a kapcsolatot valamilyen formában fenntartani. D: Az én kedvesem Márk, tudta, hogy nekem nagyon jó lesz, ha kijövök, a miérteket- azaz az indokokat már ismered. A kapcsolatunk valójában már otthon befejeződött: náluk kaptam egy csókot, miután összepakoltuk minden költözéshez szükséges cuccát, és „Nyugi Baba, majd beszélgetünk ,meg talizunk is, jó?” végszóval le is lépett. Itt kinn egyáltalán nem találkoztunk, hanem egy-két hét és ritka sms váltások után beszélgettünk a neten keresztül, de olyan sok újdonság volt, amiről tudtunk csevegni, hogy a fontos dolgokat (ki hogy érzi magát, valóban kell e társ nekünk) totálisan hanyagoltuk. Olyan 3 hét után, szeptemberben közölte, hogy nem akar velem mindennapi kapcsolatban lenni. És majd csak márciusban kért azért bocsánatot,

mert ilyen

finoman és értelmesen fejezte be a kettőnk között létezett, egyébként egészen jó dolgot. Most április-májusban már váltottunk néhány hogy vagy ? levelet. Remélem tudunk és fogunk még ugyanolyan, vagy hasonló jó kapcsolatban lenni, mint voltunk, hisz tulajdonképpen mi bírtuk egymást az első találkozásunktól kezdve...mint haverok, barátok, szeretők. Ez nemes egyszerűséggel annyit jelent, hogy márciusig nem szakadtunk el egymástól érzelmileg, sőt még most sem, amikor ezt a szöveget írom, tudom, hogy nem... mert nem lehet. A helyet az, hogy én még mindig szeretem minden exemet és kalandomat. (Na jó, a betörős barátomat kezdem szánni és rossz fényben látni, de) nem véletlenül voltak a kedveseim és vagy kalandjaim. Fontosak az életemben. Fontos szereplői a múltamnak és mindenkori jelenemnek. És remélem nem is fogom őket elfelejteni sosem. (De ezt most csak azért írom, hogy személyes infókkal gazdagodjon a könyvecske.) Ezek az érzések és gondolatok teljesen letisztulnak benned is, amikor távol vagy mindenkitől, aki megölelne, aki szeret, aki kimondja, hogy szeret és gondoskodik rólad. 72

Rájössz, ki mit jelent, mit jelentett neked, minden elnyomott jó és rossz emléked felélénkül a kint töltött időben. (Oké, az általános tapasztalt szerint mindenkinek, így nekem is vannak momentumok, amiket szeretnék kitörölni a fejemből és a félelmeimből, de ha a múltbéli dolgok nem történtek volna meg, akkor most nem itt lennék és nem az volnék, akivé váltam.) Érdemes elfogadni a múltad, mert az tényleg egy olyan dolog, amin képtelenség változtatni és erre energiát pazarolni is felesleges. Hacsak nem akarsz időgépet építeni, de annak meg mi értelme? Jó vagy kvantum fizikából? Akkor minek jönnél au pair-nek? :)

Ahogy e sorokat írom, egyre csak gondolkodom...azon kell gondolkodnom, hogy egyáltalán kivel volt még randevúm! Volt két találkám egy Saliman nevű sráccal, de a helyzet az, hogy (lelkileg) jobban össze volt törve mint akkor én. Az univerzum egyensúlya- az élet vonzza az életet, a hasonló vonzza a hasonlót.

Nagyon valószínű, hogy a tiéidhez hasonló problémákkal küzdő

emberrel fogsz összeakadni minden bokorban vagy bárban... mind otthon, mind kint. Ez azt is jelenti, hogy szerintem és tapasztalatom szerint esélytelen olyan embert találni, aki nem sérült lelkileg, ha te magad sérült vagy. A szárnyaszegett madarak csakis gondoskodó, óvó kezekre vágynak. (Ez leggyakrabban annyit jelent, hogy kölcsönösen sajnáljuk egymást, ezért együtt vagyunk- ami azért lássuk be, elég ritkán vezet egyenrangú felek között kialakult, kiegyensúlyozott, tartós, egészséges párkapcsolathoz. ) Ha jól vagy, azaz totál tisztában vagy magaddal, vágyaiddal, igényeiddel, szükségleteiddel az egyenlet mindkét oldala egyenlő marad, tehát minden esélyed megvan rá, hogy egy hozzád hasonló jó lelki alkatú, életvidám, kedves embert találj magad mellé. (Természetesen a világ nem fehér és fekete, vannak átmenetek és színek, tónusok és árnyalatok, de egy biztos, amint tudod mire vágysz, elkezded vonzani azt.) Szóval ahogy mi és elég sok kollegina, kolléga tapasztalata alapján gondoljuk, idekint egy fél év, egy év alatt nem lehet értelmes párkapcsolatokat kialakítani, mivel nem beszéled a helyiek nyelvét, szokásaikat, nem ismered az utalásokat, a városban található szórakozóhelyeket, esélytelen és nagy valószínűséggel nem is vagy készen rá. Sőt mi több, szükséged sincs rá. Magaddal sokkal érdemesebb foglalkozni, máskor úgysem lesz rá időd. Hazamész, férjhez mész, gyereket vársz, részleteket fizetsz... addig használd ki az időd, amíg csak tudod. 73

5. Az au pair kapcsolattartása a családjával ( a fejezet, melyben apu, anyu és a tesód is helyet kap) D: Az anyukám egy remek, önzetlen és odaadó ember és nagyon jó anyuka (számomra ez azt jelenti, hogy minden erejével a gyerekeiért dolgozott), de nem egy számítógépes zseni. Talán ez utóbbi okból kifolyólag nem beszéltem vele szóban karácsony óta, az előtt pedig augusztus körül beszéltünk utoljára. Ennek elég primitív, mondanám totál lényegtelen indokai vannak, drága a telefon, nagyon, 2 ,5 euró per perc és anyu nincs internet közelben szinte sosem és nem tudja használni a beszélgetős programokat, mint a Skype, MSN Messenger, Gmail csevegés, és az ehhez szükséges kellékeket, mint a mikrofont vagy fejhallgatós mikrofont (headset-et) hová dugja be, vagy hogy hol vehet olyat olcsón...stb. De azért meg ne ijedjetek meg, naponta, kétnaponta váltunk e-mailt- elektronikus levelet. Hogy tudassuk egymással élünk és minden remekül alakul a a lehetőségeinkhez képest. Mielőtt kijöttem éppen egy nagyon izgalmas, külföldön rengeteget tapasztalt hölggyel, Renátával dolgoztam együtt, akinek a külföldi munkavállalásról kellett minél több információt összegyűjtenem, ahogy már megírtam a Dicus hogyan lett au pair történetben. Ő tanította meg nekem, hogy amikor kimész, csakis egy dologban lehetsz biztos, otthonról nem fognak felhívni, akármennyire is szeretnek, mert tuti szeretnek, de akkor sem fognak hetente levelet írni neked, mert marha sokba kerül. NEKED

KELL RENDSZERESEN -hetente egy -két alkalommal ÉLETJELET ADNOD

MAGADRÓL, minden fontos dolgot megosztva velük. Hol laksz, mik az elérhetőségeid, legyen esetleg olyan jelszó, vagy mondat, amit ha a telefonban mondasz, vagy levélben írsz, akkor tudják hogy baj van, vagy hogy érted kell menni vagy rendőrséget hívni. Pl.: alacsonyan szállnak a darvak észak felé... vagy a kakukkfű nem tud együtt élni Bagollyal.... vagy Micimackó kikészítette Nyuszit vagy nem is tudom.... Lyukas lett a zoknim és elveszett a gyűszűm is ...valamint ezekhez hasonlóan izgalmas mondatok végtelen kombinációi :) amiket teljesen biztos, hogy nem fogsz a mindennapi társalgásban használni, de a másik félnek egyértelmű lesz, hogy bajba kerültél és segítenie kell neked.

74

Aki azért akar kimenni külföldre, hogy végre elszakadhasson a szüleitől, annak talán beszélnie kellene velük arról, hogy a szülők feladata az, hogy a gyerekeknek gyökeret és szárnyakat adjanak! -nem az, hogy röghöz kössék, mert az állandóan megkötött kutyus szeméből előbb utóbb kialszik a tűz... S ha már két- három beszélgetésnek sincs semmi eredménye és Isten látja lelked, te mindent megpróbáltál, akkor merem ajánlani az 500-1000 km -es távolságot, ez majd megmutatja nekik, hogy neked tényleg van önálló életed. Képes vagy vigyázni magadra, mert jó iskolákat végeztél és jól beszélsz idegen nyelveket, életképes és önálló vagy! De csak bizonyításból és csak dacból nem érdemes, hidd el... Mi mindenesetre otthon hagytunk a szüleinknek és egy barátunknak egy-egy széria fénymásolatot a hivatalos iratainkról. Összegyűjtöttük a konzulátusok és segélyszolgálatok telefonszámait, mind nekik, mind magunknak. Ó és egy fontos dolog a kint tartózkodás időtartamának szabályairól: Uniós állampolgároknál főszabály szerint a három hónapot meghaladó tartózkodás esetén a 2006. április 30-án hatályba lépett 2004/38/EK irányelv értelmében a tagállamok bejelentési kötelezettséget követelhetnek meg. ( Pl. Belgiumban be kell jelentened, hogy te valami oknál fogva ott laksz, Hollandiában is.) Tartózkodási engedély uniós tagországba uniós állampolgárnak ekkor sem kell, a bejelentésről az illetékes hatóságok igazolást állítanak ki. A három hónapon túli tartózkodásnál azonban a tagállamok kérhetik a megélhetéshez szükséges rendszeres jövedelem és a teljes körű betegbiztosítás igazolását, vagy a foglalkoztatást (munkaviszonyt), illetve tanulmányok folytatását bizonyító okiratot. Mikor visszaköltöztem Hollandiába megdöbbenve tapasztaltam, hogy a civil élet sokkal körülményesebb, mint csak úgy au-pairként létezni. Nem nemzetközi céghez mentem dolgozni, ezért nem kaptam jó előre szerződést. A pénztárcámban összesen 400 euró volt. Ez a pénz egy hónapnyi lakbérre elegendő. Konkrétabban egy nagyon pici szobára. De természetesen mindenhol kérnek kauciót, egy hónapnyit minimum. Ez tehát azt jelenti, hogy minimum 800 euró spórolt pénzednek kell lennie, ahhoz hogy el tud kezdeni az életed. És ez még csak azt jelenti, hogy egy szűk szobában kuporogsz, tusfürdő, hajszárító, meleg kabát és takaró nélkül, ami 15 fokban elég kényelmetlen. Ennyi pénzért pedig aligha találsz olyan szobát, ahová hivatalosan bejelentkezhetnél. Ahhoz apartmant kell bérelned, ami dupla ennyi pénz. Nyugat-Európában, csakúgy mint otthon, nem szeretnek az emberek adót 75

fizetni a kiadott lakás után és még kevésbé szeretik, ha egy idegen jelenti be az albérletet hivatalos lakhelyéül. Ki akar bejelentkezni? Minek-a? Úgyis csak bonyodalomhoz vezet! Kiált fel a taktikázó expatrióta. Igen ám, de minden hivatalos papír lakcímhez kötött. Még a feketemunkával keresett pénzed se tudod felvenni bankszámla nélkül. És találd ki, hogy mi kell ahhoz, hogy bankszámlát nyiss! Naná, hogy lakcím! A három hónapon túli tartózkodás nem engedélyezett uniós tagállamban, akkor sem ha uniós tagállamból való vagy magad is. Hollandiában szükség van a residency permitre, vagyis tartózkodási engedélyre, amit csak akkor kapsz meg ha van hivatalos mid? Bejelentett lakcímed! Nagyon sok munkáltatónál feltétel a residency permit megléte, ami azt jelenti, hogy otthonról, neten keresztül esélytelen keresgélned, mert a tartózkodási engedély nélkül úgysem vesznek fel. A lakcímbejelentési procedúrához pedig be kell szerezned a születési anyakönyvi kivonatod 3 nyelvre fordított, külügyminisztériumi pecséttel érvényesített változatát, amit a konzulátuson kérvényezhetsz. Ez 5-6 hét alatt készül el. Amíg a migrációs hivatalban időpontot kapsz ügyeid intézésére, ismételten várnod kell 1-1,5 hónapot. De Hollandiában legalább léteznek olyan fórumok és információs irodák, ahol pontosan elmagyarázzák mit kell tenned, ha elhagytad otthonod, vagyis expatrióta lettél és hogyan szerezheted be a papírjaidat. Az úgynevezett XPat desket kell keresni Hágában, vagy beírod az adott ország google keresőjébe, hogy expat és biztosan kidob néhány lehetőséget, ahol információval tudnak neked szolgálni.

Mi egy kicsi és liberális

országban vagyunk, a kutyát nem érdekli, hogy mit csinálunk, amíg nem sértünk törvényt. De más országok szabályainak érdemes utána nézni a biztonság kedvéért.

76

6. A pénz (a fejezet, melyben rossz hírként közöljük, plusz melót is kell vállalnod, ha pénzt is szeretnél félre tenni) A melyik országba mehetsz fejezetünkben található táblázatunkból már kaptál egy általános képet, hogy hol, mekkora gázsira számíthatsz, az alábbiakban pedig konkrétumokkal segítjük eligazodásod a zöld hasúak világában. Amikor kijöttünk, tudtuk, hogy egy hónapig még nem lesz fizetésünk. Ezért volt majdnem egy havi félretett otthoni költőpénzünk. Olyan 50 000 forint körül. Kíváncsiak voltunk, mire lesz elég. Így spóroltunk elég erőteljesen. Az első hónapban amikor még csak ismerkedtünk az árakkal, nagyon óvatosan vásároltunk, de vannak dolgok, amik egyszerűen kellenek, tusfürdő, sampon...stb. Nem mindenkinek veszi meg a család. Van akinek igen, de mondjuk Dicus személy szerint kiakadna, ha valaki közölné vele, hogy: „láttam, a samponodban már alig van, vettem neked epres kondicionálós sampont...” Hát mosolyogva elfogadná, és gondolatban olyan messzire

hajintaná el, hogy a

busmanok azt hinnék az istenek megint a fejükre estek … egy epres samponnal... és elsuvasztaná szűkös időkre és vérig lenne sértve, amiért a személyes zónájába belemerészkedett valaki az ő engedélye és kérése nélkül... De egy Nivea tusfürdővel mondjuk havonta meglephetnének... :) Timcsi szerintem nagyon nagy szeretettel fogadná a gondoskodást, ha a megfelelő márkát veszik. Sznobok lettünk. :) Amikor az első fizetést megkaptuk, bátrabban költekeztünk. Elmentünk táncszínházba, étterembe, kávézni, teázni hetente egyszer. Itteni viszonylatban egészen olcsó étterembe járni egy szimpla ebéd-leves, sült krumpli kis húsival, ugyanannyiba kerül mint egy házhoz szállított pizza. Ami azért vicces, mert az az otthoni ár két-háromszorosa. Itt mégis olcsónak számít. Elkezdünk hát felfel fedezni kisebb, kedvesebb éttermeket, így vicces helyeket is találtunk. Ami itt rendkívül drága például az az alkohol. Egy pohár sör ára itt annyi mint két korsóé otthon. A forró csoki a duplájába kerül és a péksütemények két- háromszoros áron futnak. A kozmetikumok rendkívül drágák, másfél-kétszeres áron lehet pl. dezodorokat, hajlakkot venni, hajfestéket háromszoros áron. Még jó, hogy nem festjük a hajunkat. Tehát egy-két hónap óvatos költekezés után, mikor majdnem nullán voltunk hónap végére, már tudtuk, hogy ez a pénz, amit itt kapunk, 350 euró, az bizony tényleg a nevéhez hűen, csak zsebpénznek való, mert ebből félretenni nem lehetséges. 77

Leginkább ezért is és szabad időnket kitöltendő kerestünk úgynevezett extra munkákat, amit itt tipikusan au pair-ek vállalnak el, végeznek. Vasalás, takarítás, alkalmi bébi szittelés. Timi három helyen vasal és két helyen még takarít is, Dicus mivel nem takarítás -párti, ezért csak kutyákat sétáltat hétvégenként a közeli parkerdőben. Timi tud félretenni, de a félretett pénzt francia nyelvtanfolyamra költi, ruhákra, tánctanulásra illetve hazaútra. Amikor hazamentünk az bizony sokba került...az utazás maga, az ajándékok, amik itt háromszor annyiba kerülnek, mint otthon, mégis megvettük őket és otthon a rokonokhoz utazgatás a kötelező pofavizitre az nem volt kis összeg. Dicusnak már háromszor sikerült 100 eurót félretennie, kettőt abból az anyukájának küldött, egyszer pedig gitárt vett belőle, mert egyik nagy álma volt, hogy egyszer szépen fog tudni játszani ezen a hangszeren. A téli szünet otthon töltése és a haza út maga egy teljes havi au pair zsebpénzt felemésztett. Ezért mondjuk azt, hogy bentlakó au pair-ként sosem fogsz meggazdagodni. Vannak családok, akik mindent, de mindent megvesznek neked az Gillette borotvazselétől a körömfehérítő ceruzáig, és mindenféle különleges szalámit és sajtot is vásárolnak csak a te kedvedért, de ez ritka mint a fehér holló... A pénzköltés legértelmesebb formái a különórák és utazások Amsterdam, Hága, Utrecht, Vleuten, Rotterdam, Leiden azok a helyek, melyeket többször látogattunk meg. Itteni viszonylatban fillérekbe kerülő, otthoni pénzbe átszámolva azonban kegyetlenül drága kirándulások voltak! De egy másik országban élünk, másféle emberek között, másmilyen házak, más szokások, más nyelv, más törvények, meg kell ismernünk, ha már itt vagyunk! Legtöbbször hétvégén mentünk Leidenbe spórolás végett biciklivel no meg persze edzésként is, de a helyi éttermekben úgyis elköltöttük a buszjegy árát, ami a fél vacsorát fedezte egyébként. Havonta egyszer mentünk el színházba ősszel, havonta egyszer-egyszer mentünk moziba tavasszal, és talán hetente mentünk étterembe ősszel, télen és tavasszal is, habár most a nyár közeledtével spórolunk, talán ha egyszer voltunk az elmúlt hónapban valamelyik palacsintázóban... Igenis megérdemeljük a kényeztetést. Senki nincs itt aki megöleljen minket, megsimogassa a fejünket reggel azzal, hogy jaj de szép kis boszorkány vagy kincsem... vagy azt mondaná esténként, hogy hiányoztál...hogy vagy? Nagyon nehéz olyan emberek között élni, akik nem ismernek téged és nem is akarnak megismerni, mi több, magukat sem engedik megismerni... ilyenkor értékelődnek fel az otthoni barátságok, rokoni kapcsolatok és a szeretet, amit jobb híján csokival és beszélgetésekkel, vásárlással pótolunk... nem a legjobb dolog, amit tehetünk, de ez van. Valamit valamiért. 78

A különórák egyébként tényleg hasznosak! Timcsi balettozni jár, jazz táncra és modern táncra talán. Dicus egy chilei sráctól tanul gitározni, és holland különórákat ad egy japán fiúnak angolul és egy magyar lánynak természetesen magyarul. Ezek elég sok pénzt felemésztenek, mert az otthoni óradíjak legalább kétszeresét kell megfizetni. Egy átlag 60 perces gitáróra 30 euró- ez 7500-9000 forint az euró aktuális árfolyamától függően, de mivel Dicus au pair-ként kereste meg a tanárt és ő ment házhoz, nem a tanár járt ki ő hozzá, ezért féláron adta az órákat, 15 euróért, de plusz 4 euró alkalmanként csak eljutni az órára busszal... szóval 5-6000 forint körül van egyetlen gitár óra és akkor még nem vettél 70-80 euróért gitárt, hordozó táskát- gigbag 10 euró, hangolót 15 euró, hangszer állványt 10 euró, kotta állványt 20 euró, kotta füzetet 2-3 euró. Alapvetően havi 80 euró, 24 ezer forint. Otthon ezt hogyan tudtuk volna mindezeket finanszírozni? Itt teljesen korrekt, sőt olcsó szolgáltatásnak tűnik. Egy balett óra szerencsére csak 6 euróba került, mert a szervezet professzionális táncosoknak szervezett tréninget, ezért állami támogatást kapott. Egy hobbi táncóra viszont 10-15 euróba kerül, egy fitness bérlet ára havi 70 euró. Ami pedig furcsa és anyagilag megterhelő, hogy a tánciskolák, fitnesz stúdiók (csakúgy, mint sok egyéb szolgáltató) szeretik egy 10-15 alkalmas kurzus árát előre elkérni és nem nagyon adnak lehetőséget az óradíj fizetésére. Ezt a 80-120 eurót pedig banki átutalással kell rendezned. Na meg persze az órákra el is kell jutni, és a tánchoz, sporthoz szükséges ruhák nem olcsóak. Ilyen pulcsi, olyan melegítő, ilyen dressz, olyan póló, és ezek persze szakadnak, kopnak, kimennek a divatból, cserélni kell őket. A nyelvtanfolyamokat elméletileg a családok fedezik (de csak a tanfolyamdíjat és a könyvet) Az iskolába való eljutás megint nem kevés pénz. Az egy dolog, hogy kifizetnek 225 eurót heti 3 estiéjszakai tanóráért 19-22h-ig 14 héten keresztül, de emellett még a tankönyv 88 euró. Ez után már TE veszel füzetet, szótárat, mert a könyvtárból kivenni nem lehet és elmész minden héten a nyelvtanfolyam városába is. Vagy biciklivel, vagy busszal vagy autóval, ha tudsz vezetni és kölcsön is adják. De a busz a leggyakoribb, ami megint csak összeg. Itt 4 euró alkalmanként. Ilyenkor kimarad ugye a közös családi étkezés, tehát azt is csinálnod vagy venned kell. Így összegezve... havi négyszer négy euró a busz, plusz az állomáson vacsi mert egy órát kell ülnöd valahol mert nincs haza buszod, megint kb. négyszer három euró, azaz alsó hangon 30 euróba kerül havonta neked az, hogy a fizetett nyelvtanfolyamra jársz, de télen halál hideg volt, nem lehetett biciklizni. 4 hónap alatt ez 120 euró összesen... például ilyenekre megy el a zsebpénzed...

79

Mikor kapsz fizetést? Dicus rendszerint minden hó 25-én, mely napon indult el világgá 2008 augusztusban, Timi esetenként változóan 1-jén, 5-én, 15-én... ez utóbbi már azért elég kellemetlen tud lenni. Az extra melók, amikről írtunk, általában alkalmanként fizetnek 10-15-50 eurókat attól függ, kinél, mennyiért és hány órán át és mit dolgozol. Van aki szereti két-három alkalomra előre letudni a fizetni valóit, van, aki csak két-három alkalom után fizet. Van aki nem szeret fizetni és mindig nyüsztölni kell. Háttérinformáció: van aki kicsit többet ad, van aki megpróbál kevesebbet a zsebedbe tenni, mint amiért megdolgoztál. Amikor azt kérdezik, mennyiért vállalnád el ez vagy azt a munkát, érdemes az átlag órabért kérni, mert azt szívesen megadják, ha sokkal többet kérsz, elgondolkoznak, hogy téged alkalmazzanak -e. Akiknek szimpatikus vagy, legtöbbször megadják a többletet is, a legegyszerűbb az átlagnál icipicit többet mondani és persze ha kell, kicsit engedékenynek is lenni. Timcsi hozzáfűznivalója: Amint Dia említette, mi 350 eurót kapunk havonta úgy, hogy a családdal együtt élünk és az étkezések nagy részét is az ő éléstárukból bonyolítjuk. Nem fizetünk tehát lakbért, rezsit, és élelmiszerre is viszonylag csekély összeget költünk. Ó, el ne felejtsük, vannak olyan családok, akik az au pair telefonját is feltöltik... és minden mást is megvesznek nekik.. ritka, de van. Viszont ebben az esetben a lányok valóban cselédek, ami azt jelenti, hogy napi 12 órában robotolnak a gyerkőcök mellett és lesik minden kívánságukat, míg anyuka épp a golftanárával hetyeg. Sokkal több pénz keresetének lehetősége ugyanazzal a melóval: Az out living au pair viszont saját apartmant, lakást bérel, ő tehát az iménti szolgáltatásokból kiesik, így aztán neki rendesen kell fizetni, nem csupán a 350 eurónyi zsebpénzt. Ezért nem szeretik őket a családok. Rossz érzés dupla árat, azaz 300-400 euróval többet fizetni ugyanazért a szolgáltatásért. Ha lehetőségük adódik, le is cserélik az out- szócskát in - státuszra. Egy tehetős családnak már két hónapja volt bejáró (out- living) dadája, amikor felajánlották Diának, hogy bármikor átköltözhet hozzájuk dadának, mert hát kedves az out-living lány, csak éppen költséges. A másik költséghatékony megoldás családi részről a fizetések megkurtítása. Maria barátnőm feleannyi munkával majdnem kétszer annyi fizetést kap, mint mi. Az őt alkalmazó anyuka ott próbálja lecsalni a munkabérét, ahol csak tudja. A kint lakó bébisuttyók általában órabérért dolgoznak, lecsalni a pénzüket pedig a következőképp lehet: a gyerkőcökkel töltesz 5 óra 20 percet, 80

de anyuka csak 5 órát számol el. (Normál esetben egy óra 6 euró- 20 perc 2 euró.) Ha azt a sok napi 20 percet összeadod, havonta elég szép summa mínuszt kapsz eredményül. Maria ezzel az elszámolós módszerrel 30-40 euróval rövidül meg minden fizetési szakaszban. Ha ilyet tapasztalsz, bátran állj a sarkadra és hívd fel a munkaadód figyelmét arra, hogy szerinted kevesebbet kaptál a kelleténél. Hiszen te azért a pénzért megdolgoztál, te azt megérdemled.

Gertrudnál vasaltam és takarítottam már 3 hónapja, amikor eldöntöttem, hogy nem mehet tovább, amit művel. Rendszeresen megfeledkezett a fizetésemről,olyan indokokra hivatkozott, hogy elfelejtett felvenni pénzt és nincs nála elég, had fizessen már ki, amikor legközelebb megyek. Így gyakorta előfordult, hogy 2-3 alkalmat egybeszámolt és 7,5 óra munka helyett csak 6-ot fizetett ki. Mivel nem vezettünk írásban semmiféle naplót arról, hogy mikor mennyit dolgoztam, nem tudtam az orra alá dörgölni, hogy márpedig több pénzt kell adnia és mindig magamban durrogva vonultam el. Aztán egyszer csak megjött az eszem és sorra lemondtam a neki ígért munkaórákat. Ezzel persze soványabb lett a pénztárcám, de Gertrud nem talált senkit helyettem és nagyon nagy szüksége volt a segítségemre. Egy hónapnyi kimaradás után újra elmentem hozzá és kijelentettem, hogy szeretném, ha minden egyes alkalom után kifizetne és ha nincs nála készpénz, akkor írásban rögzítjük a dátumot, a ledolgozott óráim számát és az összeget, amivel tartozik nekem, nehogy megfeledkezzünk róla legközelebb. Ezt követően megszűntek a hiányos kifizetések. (Dija közbevet: Well done Timi, well done!!!! ) Ne féljetek attól, hogy nem fognak titeket rendesen kifizetni. Számtalan példát tudnék arra felsorolni, ahol zökkenőmentesen kezelik a pénzügyeket és minden percet tisztességesen elszámolnak. Ez ember- és nemzetiségfüggő is. A skótoknál pl. ha eltörsz valamint, centre pontosan levonják a fizetésedből a törött holmi értékét... Otthon is ugyanúgy megpróbálnak becsapni egyesek, mint külföldön ( otthon talán még inkább). Mindkét fél számára megnyugtatóbb azonban, ha dokumentálva vannak az adatok, ha leírjátok, hogy mikor, mennyi ideig dolgoztál és mennyi pénzt kell ezért kapnod. Így áttekinthetővé válnak a pénzügyek és ez téged és a munkaadódat is megnyugtatja, ezért mindenképp ajánlanám egy munkanapló vezetését.

81

Akármennyire is zsigereled magad, elkerülhetetlen hogy fizikai és szellemi egészséged megőrzése érdekében költekezz. A fizu pedig elröppen úgy, hogy észre sem veszed. Ezért vállaltunk extra munkákat. Az ezekből kapott kiegészítő jövedelmem pedig annyi volt, mint a zsebpénzem. Ha szerencsém volt, még egy kicsit több is. Három helyen vasaltam, hol 7, hol 8 euróért óránként, egy másik helyen pedig 10 euróért takarítottam. Ezeket a munkákat akkor ütemeztem be, amikor a gyerkőcök suliban voltak, vagy este, amikor már a szülők vigyáztak rájuk. Eleinte hétvégeken is dolgoztam, de hamarosan abbahagytam, mert nem bírta a testem a hosszan tartó nehéz fizikai megterhelést és sokat betegeskedtem. Hogyan keress magadnak kiegészítő munkákat? Nekem könnyű dolgom volt, mert Anita, az előző au pair rám hagyományozott egy vasalós családot. Dia szintúgy tőle örökölte a hétvégi kutya sétáltatást. Három másik vasalási lehetőséget először Diának ajánlotta fel a fogadó családja -ő azonban 3 éves korában kinőtte az agyon vasalt bugyi és atléta igényét- így nekem adta a telefonszámokat, amiket felhívtam, találkoztunk, and we just made the deals. Felvettük a kapcsolatot más bébiszitterekkel – velük pl. az iskolában futhatsz össze, rövid időn belül kitapasztalod, hogy ki dadus és ki anyuka – és tőlük is kaptunk információkat. Volt, aki épp befejezte az au pair- kedést, haza akart menni és nekünk adta az ő extra munkáit vagy megkérdezhetitek az ő munkaadóit, ismernek-e más anyukákat, családokat, akiknek takarítóravasaló nőre lenne szükségük? Ha már találsz valahogy egy plusz melót, már te is megkérheted a munkaadódat, hogy kérdezze körbe az ismerőseit. Szívesen segítenek ilyenekben az emberek, bátran kérj meg bárkit, a kényelem fontos gazdagéknál! És mi szerencsére milliomos környéken lakunk. Hirdetheted magad az iskolai faliújságon ( és akkor ugye itt ismét szóba jön az idegen nyelv szükségessége), a könyvtárban. Kávézókban és élelmiszer üzletekben is gyakran találni faliújságokat és azokra is felragaszthatod hirdetésed. Házvezető nőre, bébiszittere mindig szükség van! Csak érdekességképp: már Magyarországon sem ismeretlen az au pair-kedés. Utána néztünk, otthon mennyit fizetnek ezért a munkakörért. Döbbenetesen alacsony gázsit, 30-40 ezer forintnyi összeget kapnak a lányok általában. Találkoztam azonban egy idősebb hölggyel, aki Budapesten bébiszittelt

egy

családnál.

Hétköznapokon

velük

lakott

Budán,

hétvégére

hazautazott 82

Nyíregyházára. Már évek óta vigyázott a kisfiúra, havi 160ezer ft-ért. Viszont nem magyar szülőkről van szó ez esetben. Orosz család üzleti ügyben költözött Magyarországra. Azóta az aupair world-ös ismeretségeink révén kiderítettük, hogy otthon 2009-ben 280, 300 eurós összegeket kehet kapni zsebpénzként. Szó mi szó szép kis jövedelmem összejött az extra munkákból, amit én nyelv- és aerobik kurzusokra költöttem, mert szeretek tanulni. Viszont, ha a kiegészítő munkából származó pénzeket szorgosan elraktam volna, vagyonos nőként térnék haza. Az előttem lévő au pair havi 200 eurót tudott félrerakni. Mikor eldöntöttem, hogy tanulás helyett én is inkább kuporgatok, 300 eurót el tudtam tenni a havi fizetésemből. Anyagi helyzeted a szorgalmadtól, célodtól és szerencsédtől függ. Ha nem kell váratlan körülmények miatt pénzt kiadnod (betegség, fogfájás, bicikligumi-csere) és odafigyelsz, mikor-mire költesz, szép összeget tudsz megtakarítani. Dióhéjban Sok-sok plusz melót kell vállalnod, hogy ha szeretnél némi pénzt félretenni is és képezni magad, tanulni, hiszen ezért is vagyunk itt kint!

83

7. Az au pair helye a családban ( a fejezet, mely rövidnek készült ) ….az neki olyanja egy kicsit se nincsen. Mármint az au pair-nek helye a családban. Kirekesztett nyelvi, társadalmi és egyéb íratlan szabályok miatt... Talán ésszerűbb lenne egyébként hierarchiának nevezni ezt a fejezetet, mert arról szól. Ki, ki alatt foglal helyet és a sajnálatosan egy cseppet sem a szexuálisan túlfűtött kifejezésre gondolunk. A lényeg, hogy kinek az alárendeltje vagy... A rövid válaszunk az, hogy mindenkié. Ha a kérdés azt takarja, hogy ki kiabálhat veled, ki gyanúsíthat meg minden hülyeséggel, ki mondhatja azt, hogy neked már pedig nem szabad ezt vagy azt tenned, akkor bizony a válasz mindenki- aki tud beszélni- szerencsédre a csecsemők még nem rendelkeznek ezzel a képességgel, de ha már birtokolnák, hidd el, használnák. Timcsinek érdekes volt megtapasztalnia, hogy – bár olyan reklámszöveggel várják sok esetben az au pair-eket – hogy ők a család részei lesznek, szinte felnőtt nővérei a gyerekeknek, megérkezésük után néhány héttel lehull a lepel és kiderül, hogy tulajdonképp alacsonyabb rendű emberi lényeknek tekintik őket. Ez persze magyarázható a nemzeti entitással, ami minden nép kultúrájában benne él. A magyarok is Balkánnak tekintenek minden Magyarországtól keletebbre fekvő országot, holott a valóság ezt a hiedelmet egyáltalán nem támasztja alá. Hollandiában – és Európa nyugati államaiban általában – Csehország, Magyarország, Ukrajna, Románia, szóval a keleti államok Balkánnak számítanak. Lengyelország – mivel közel van hozzájuk – Félbalkánnak számít. Érdekes volt megtapasztalni, hogy bár többször elmondta, hogy (magyar) irodalom és nyelvészet szakos diplomával rendelkezik, érdeklődve kérdeztek rá, hogy honnan hallott Shakespeare-ről és balett órán megkérdezték, hogy véletlenül, tudja-e ki a manó az a Csajkovszkij. És itt megint elérkeztünk a nyelv kérdéséhez, amiről már az első fejezetek egyikében is olvashattál. Azonban meg kell jegyeznünk itt is, hogy az alacsonyabb rangú lényként való kezeléshez a nyelvi hiányosságok járulnak hozzá legfőképp. Nem beszéltünk hollandul. Bukta. Mármint buktuk az egyenlő félként kezelést, nem kakaós csiga és bukta... Hierarchia alapja egy ilyen szituációban a szállásadó-munkaadó jogviszony. Igazi, őszinte baráti kapcsolat kialakítása szinte elképzelhetetlen, még akkor is, ha azt hirdeti magáról egy -egy család, hogy még egy családtagot keresnek... na de pénzért családtag? Nem visszás ez egy kicsit?

84

Mi kelthet benned negatív érzéseket? D: A hierarchia alján való elhelyezkedés sok dolgot hív életre. Többek között önbizalomhiányt és félelmeket. Mitől tartottam 3 hónapig legalább? Inkább 6 vagy 7 hónapig- a kirúgástól! Attól tartottam, hogy kirúgnak, ezért nagyon udvarias voltam és úgy viselkedtem, hogy senkinek, de senkinek ne lehessen velem semmi baja. Totálisan visszafogtam magam azért, hogy nehogy kirúgjanak. Ami nagyon hasznos volt, mert megtanultam visszafogottnak lenni, csendben lenni, nem beszélni, nem galibát okozni, nem fecsegni. Ezekre személy szerint nagy szükségem volt, nem tudom, neked ezek a dolgok mennyire mennek könnyen, de én ezekben rendszeresen túlzásba estem. A másik frusztráló dolog: Azt az egy mondatot vagy kérést vártam, amit anyuka augusztusban vetett fel. „ Ha kedveli a lányokat, megkéri őket, hogy maradjanak még egy évre.” Erre a kérdésre vártam fél évig, február-márciusig legalább, mire végre feltették.... Természetesen megkértek, hogy maradjak, szerény, kedves, csendes és visszafogott lánynak mutattam magam (amilyen egyébként (mármint csendes és visszafogott) nem vagyok); de ennek a viselkedésnek álcázott színjátéknak elég komoly következményei lettek. Az arcom és a testem minden hónapban láttatta, ideges vagyok és feszültség tombol bennem. Tiszta pattanás lett az állam, és a hasam, romlottak a fogaim, mert egyáltalán nem éreztem jól magam a bőrömben, mondanám tiszta ideg voltam minden egyes héten, hullámzó hónapokban utáltam és imádtam itt lenni többek között azért, mert ÉN nem én voltam, no meg mert ordibáltak velem havonta legalább egyszer, általában a saját hülyeségeik miatt, amit azonnal az én nyakamba varrtak. A vicces azonban az, hogy egy egy évre szerződtetett au pair-t nem szokás kirúgni, (mivel a legtöbbször sok idő újat találni) hacsak nem részeg minden hétvégén és hajnalban veri fel az egész családot vagy nem beszél semmilyen kommunikációra alkalmas nyelvet, vagy rühelli és bántja a gyerekeket vagy látványosan lop. Ezen esetek alapját képezik egy tuti biztos elbocsátásnak. Minden egyéb esetben a dolgok rendben vannak. Persze a szülők esetleges válását vagy állásuk elvesztését nem befolyásolhatjuk, de magunkat és a gyerekek épségét és biztonságát garantálhatjuk, ha felelősségteljesek és kedvesek vagyunk. Angol barátnőnket elvitte a családja nyaralni Spanyolországba. Mikor megkérdeztem milyen volt, a következő választ kaptam: „ Timi, borzalmas volt! Napi 12 órában vigyáztam a srácokra, voltak öten! Mert az apa előző házasságából is jött a gyerek nyaralni, meg az anya előző házasságából… 85

még arra sem volt időm, hogy a szemöldököm kiszedjem. Normál esetben a hétvégéim szabadok, de nem a nyaralás alatt. Csak ezt elfelejtették velem közölni, úgyhogy amikor szombaton nem keltem fel hajnalban, hanem tovább szundítottam, az anya berontott a szobámba és felszólított, hogy nem azért hoztak magukkal, hogy lazsáljak, ha nem vettem volna észre én itt dolgozom és a gyerekek mellett van a helyem, még egy ilyen kihágás és már mehetek is haza Angliába, könnyedén találnak a helyemre valakit.” Az ő esetükben konkrétan a barátnőm neveli a kislányt, mert az édesanyának fontosabb dolgai vannak. Pl. masszázsra jár és kozmetikai kezelésre, vagy „edzőterembe” speciális „személyi edzésre” így nincs ideje a gyerekeivel foglalkozni. Ki vagy mi az au pair családnak? A kérdés úgy hangzik helyesen, hogy mi az au pair a családban? Egy konyhai kellékké avanzsálódó háztartási alkalmazottá válik az, aki au pair-nek áll. Tehát a kik vagyunk mi a családban tisztázódott- nem ki, hanem egy mi vagyunk, egy tárgy, egy használati cikk. Ennek megfelelően (nem) kapunk túl sok köszönömöt, csak kapjuk a fizetést, a tanácsokat, a feladatokat. Egy kedvesebb robot zsarunak simán elmehetnénk lassan... De azért az emberi tényezőt se felejtsük el teljesen, mert azért akadnak humanitárius megmozdulások az univerzumban- néha előfordul, hogy megkérdezik, hogy vagy? ...ami pedig azt jelenti, hogy néha azért ember számba is vesznek... A ki vagy mi az au pair egy családnak?- kérdésre azt kell válaszolnunk, hogy vagy pót anyuka, vagy pót testvér vagy az anyuka lustasága miatt bentlakásos házvezető nő. Egyéb út nem hinnénk, hogy van, maximum ezekből kaphatsz egy kicsi ezt is és egy kicsi azt is... Timi inkább házvezetőnőset játszik, takarít, mos, ennivalót csinál, rendet tart, néha kölyközik, én pedig kimondva anyuka 99%-os helyettesítője vagyok reggel fél nyolctól este hétig, ugyanis az iskolán kívül reggel délután és este is csak velem vannak a gyerekek. Anita barátunk kimondva- pót testvérként lett felvéve egy nyolcéves kislány mellé, akit az anyukája a volt férjére sózott egy másik országba, mert őt ugyan többé nem érdekli a gyereke...a kislány egyébként nagyon aranyos, ennivaló, de a szeme elárulja, milyen dühös a mamira... Kicsit átvitt értelmezésben: „Az idő, amit a rózsámra vesztegettem...”- mondja a kisherceg, az teszi olyan fontossá! Akit hallasz panaszkodni, dicsekedni, hallgatni, a tiéd. A barátod az ,akit megszelídítettél- és ezt a viselkedést nem engedheti meg magának egy család sem. Nem engedhetik meg, a hozzánk való túlzott 86

kötődést, mert akkor nehéz lenne elengedni

minket, felelősséget éreznének irántunk, még a

jövőnkről is gondoskodni akarnának... amit igazán nem vállalhatnak fel, a saját érdekükben sem és nekünk sem tenne jót. És ne felejtsük el, csak alkalmazottak vagyunk.... De ahogy olvasunk, egyre csak gondolkozunk... ha elengedsz valakit, az fáj, az nehéz, mert egy űr támad a helyén, ahogy a közhely fogalmaz... A legtöbben szinte azonnal egy másik emberrel próbálják ezt pótolni, betölteni- lásd a temetések után mindig szexszel valaki valakivel a

meghívottak közül :) … Az idő azonban nagy segítség,

megoldás is, de a gyerekeknek ez mindig nehéz lesz. Egy megterhelő lelki feladat. Talán ettől próbálják megóvni őket a szülők azzal, hogy minket is kicsit távol tartanak maguktól, de ezt nem tudhatod biztosan.../ Vajon az au pair-nek is hoz ajándékot a család Mikulása? Avagy mi a manó az a Sinter Klaas ? T: Jó esetben az au-pair egy megbecsült, a család tagjaihoz közel álló alkalmazott. A rossz esetről már írtam, ezért hagytam ott az előző családot. Ez a boxzsák, amibe bárki akkor és olyan erővel üthet bele, ahogyan akarja és az eszköz természetesen nem fog visszaütni, mert akaratától megfosztották és mert anyagi és/vagy érzelmi függésbe taszították. E két végpont között számos variáció létezik, képzelj el egy csúszkát, aminek negatív vége a boxzsák, a pozitív pedig a megbecsült dolgozó, a csúszka nyelvét pedig mozgathatod a végpontok között. Egy kis kultúrtörténeti beszámolót tartok, egyrészt, mert érdekes, másrészt pedig mert talán jobban segít az eligazodásban. Sinter Klaas a holland Mikulás. E nemzet irigylésre méltó tulajdonsága, hogy ami jó az útjukba kerül, azt átveszik és jól összekutyulják őket, így megalkotva a nemzeti sajátosságokat. Ennél fogva olyan Mikulás, mint a holland Mikulás sehol másutt a világon nincs. Ő az édeni Spanyolországból jön hajóval és lóháton. Minden évben kiköt egy Holland városban, majd onnan lovával folytatja ajándékosztó vándorútját. Természetesen azért nem kel át a Pireneusokon és vágtat keresztül Franciaországon, mert akkor a francia gyerekeknek is lenne Sinter Klaas-a és ezzel megszűnne a holland nemzeti jellege. Egy szó, mint száz, nagyszakállú holland Mikulás bácsi december 5-én minden apró cipőcske mellé leteszi ajándékát, amit a kéményen keresztül csúsztat le. A cipőcskékbe szalmát raknak a gyerekek, vagy sárgarépát és egy tálka vizet is hagynak olykor mellette, hogy a lovacska újult erőre kapjon. A host családom esetében Sinter Klaas és Zwarte Piet, az ő szerecsen szolgája roppant mennyiségű ajándékot hoz minden évben, ezért nem a kéményen 87

keresztül csúsztatja le az ajándékokat, hanem az ajtó előtt hagy 2-3 zsákot. Igen, zsákot. Azt tudni kell, hogy Hollandiában a Jézuska nem hoz ajándékot egyáltalán, az egy meghitt családi ünnep, vacsorával és rémes unalommal. December 5-én este tehát a szülők összecsődítették a lányokat és a nagyit, valamint engem a hallba, majd a Sinter vacsi elfogyasztása után apuka eltűnt és egyszer csak megjelent két hatalmas vászon zsákkal, hogy nohát, itt járt az öreg. Három órán keresztül bontogattuk az ajándékokat. Körben ülve, egyenként választottunk ki a meglepetéseket és adtuk oda annak, akinek a nevét ráírták. Ann és Cecile huncut játékokkal fokozták fel a leülni készülő hangulatot. Egyik-másik csomagolás belsejében apró üzenet lapult, kis találós kérdések, amelyeket megfejtve rátalálhattak az eldugott csecse-becsékre. Volt olyan ajándék, amire a wc-csészében elrejtett műanyag zacskóban találtak rá a lányok. ( a wc a hollandok szerint nem titkolni való árnyékszék, hanem a lakás legkisebb szobája, ezért gyakran családi képek is helyet kapnak e helyiségben, szóval ne fintorogj, nekik ez vicces :) ). Kaptam bőrkesztyűt, katicabogaras pohár készletet, vicces kulcstartót, zipzáros fülbevalót, kézkrémet, ezeregy miegymást és egy borítékban pénzt. Nem kis összeget. A szülinapomat szintén úgy ünnepeltük, mint a családban bárkiét. Reggelre feldíszítették a konyhát és reggelit készítettek nekem. Előtte való nap felderítették a cukrászüzleteket, hol kaphatnak laktózmentes sütit. Kaptam egy csodás tulipáncsokrot és sok egyéb hasznos apróságot. És énekeltek is nekem. A holland Boldog születésnapot! című dalt. Próbáltak mindenben a kedvemben járni. Arról viszont alig volt fogalmam, hogy hétvégenként mit csináltak, amikor nem otthon voltak. Amikor a gyerekeket nevelték: megrótták őket, veszekedtek velük, vagy valamilyen nehézségre készítették fel őket, azt hollandul és zárt ajtók mögött tették. Vacsorák után egyértelműen éreztették, mikor kell felállnom és visszavonulót fújnom a szobámba, vagy egyéb helyre, ami nem négyük kommunikációs terét jelenti. És én ezt jónak is láttam. Nekem van saját családom, saját problémáim, nincs szükségem másokéra, főleg, ha maguktól is meg tudják oldani. Én szintúgy nagyon sok információt nem osztottam meg velük magamról. Ebben a munkakörben például erősen nem tanácsos elhinteni, hogy mennyire gyengéd szálak fűznek a másik nemhez és hány fiúval csókolóztam vadul az előző esti buliban. Ezt egyébként - megsúgom széles mosollyal – más munkahelyen sem célszerű hangoztatni. A host család tehát megtesz mindent mi kényelmünk érdekében, hogy az ő kényelmük biztosítva legyen.

88

8. Az au pair és az „apuka”( a fejezet, melyben elmondjuk, hogy ne öltözz kihívóan és akkor senki nem akar majd akaratod ellenére rád ugrani) Most Timcsi kalauzol téged: Tapasztalataink alapján egyértelműen kijelenthetjük, hogy a szexhiány-élmény néhány hónap után sokkal horrorisztikusabb lázálommá vált, mint a kiutazás előtti rémképek, melyek szerint a host apuka különböző vegyi anyagok és lelki terror bevetésével molesztálni fogja az ártatlan au-pair lánykát. És a szexhiány-élmény említésével már utalok is a nemi erőszakok valószínűtlenségére. Sok apa és anya retteg és legszívesebben börtönbe csukatná lányát koholt marihuána birtoklás vádjával, semmint, hogy megengedné, hogy féltett gyermekük külföldre menjen gyerekekre vigyázni. Ilyenkor remegő hangon intik óvva gyermeküket, felsorolják az összes brutális szextettet, amiről csak életükben hallottak, hogy csemetéjüket elijesszék szándékától. A lányok ilyenkor természetesen megszeppennek és erős gondolkodásba esnek, hogy vajon tényleg elkábítják-e majd őt és mindenféle láncokkal rögzítve közösülésekre kényszerítik-e majd a vendégapukák szomszédostul? (Ha a szomszéd és az apuka hasonlítanak egy Brad Pitt- Johny Depp párosra, még fizetnének is az au-pairek nekik, hogy így tegyenek.) A valóság sokkal szelídebb. Konkrét tapasztalataink ugyan Hollandiára korlátozódtak, de Európa más országaiban sem lehet a helyzet az ittenitől jelentősen eltérő.(Igyekeztünk több országban élő au pairt is megkérdezni.) A holland ember érzelmeiben racionális. Ez azt jelenti, hogy megdugni az au pairt nem ésszerű, nem praktikus, mert sok-sok bonyodalomhoz vezetne a család életében; egy új, jó au pairt találni bonyolult vállalkozás, ezért még ha tetszik is az au pair lány az apukának, ezt az érzését erőteljesen elnyomja. A host anyukák nagyon- nagyon szúrós szemmel néznek rád, ha egy szép dekoltázst mutató felsőben jelensz meg. Ez elég gyorsan megtanít vagy hosszú ujjú vagy nagyon visszafogott, konszolidált ruhákat viselni. A host apukák elsősorban megpróbálják elkerülni még a szimpátia kialakulását is. Módszereiket az évek folyamán tökéletesre csiszolják. Megpróbálnak minél kevesebb kommunikációs szituációt létesíteni. Ezt úgy a legkönnyebb, ha nincsenek a bébiszittyóval egy légtérben. Ha már úgy hozza az élet, hogy elkerülhetetlen a látótávolságon belüli tartózkodás, akkor megpróbálják a lányokat láthatatlannak tekinteni. Valaki mozog ott a könyvespolcoknál, de valószínűleg az csak egy hatalmas madár árnyéka, vagy káprázat.

89

Ha már a látótávolságon belül elég közel kerülnek egymáshoz a host apuka és az au pair, akkor a szemkontaktus kerülésével egész kényelmes –bár beszélek hozzád, mégis figyelmen kívül tudlak hagyni- légkör alakulhat ki. Ilyenkor, ha már muszáj megszólalni, az illedelmes apuka olyan felszínes kérdéseket tesz fel, mint: Hogy vagy ma? Hogy aludtál? Csodálatos az idő, nemdebár?! Borzalmas ez az esőzés! Te is így látod? A nem illedelmes apuka rád förmed, hogy miért vetted elő a tojást a hűtőből, amikor azt vacsorára szánják, vagy hogy bizonyára te etted meg az utolsó csokit, mert olyan vagy! Ezek olyan kijelentések, amikre nem érdemes válaszolni, mert ő is tudja, hogy nem te etted meg a csokit és hogy valamit neked is ebédelned kell, de attól fél, hogy ha esetleg kedvesen szólna hozzád, akkor még kiderülne, hogy jó fejnek tart, aminek sem ő, sem anyuci nem örülne. Annyi pontosan elég nekik belőled, hogy tudják, a gyerekeket rád lehet bízni. Az apukák próbálják az au pair ügyletekből minél inkább kivonni magukat, az életnek ezt az aspektusát teljesen az anyukákra bízzák. Első családomban elsősorban az apukával volt problémám, ezért le is ültem vele megbeszélni, hogy szükségem van az ő támogatására is, fontos, hogy a fiúknak elmondja, hogy ha ők nincsenek ott, akkor én vagyok a főnök. Az apuka mindvégig lenézően mosolygott. Az volt az érzésem, hogy amit mondtam, az az egyik fülén be a másikon meg kiment, monológom végére ez be is bizonyosodott. Egy vállrándítással elintézte a választ és azt mondta, hogy ez nem az ő dolga, ebben a témában mindent a felesége intéz. A host apukák tudnak nagyon kedvesen is viselkedni – házastársi kapcsolatban élő host apukákról és nem egyedül élő szülőkről beszélek elsősorban. A host apukák minden valószínűség szerint akkor kedvesek az au pairrel, amikor egyáltalán nem éreznek irántuk vonzalmat, amikor a lány őket teljességgel hidegen hagyja. Ez egy nagyon előnyős helyzet számodra. Nem feltétlenül azt jelenti, hogy csúnya vagy, hanem hogy, mivel alja munkát vállaltál el alapvetően, ezért emberileg, társadalmilag téged – bár ez kimondatlan – automatikusan leminősítenek. Ópert általában magas társadalmi státusszal bíró családok vállalnak, mert ők tudják megfizetni. Egy értelmiségi számára lealacsonyító, ha osztályánál jelentősen alacsonyabb rangú nővel kezd. Sokkal hamarabb lesz a host apukának szeretője, mint hogy szemet vessen gyermeke/i dadájára. A legoptimálisabb helyzet tehát, ha kölcsönösen nem éreznek egymás iránt vonzalmat, az apuka és az au pair. De ha még valamelyik oldalon fel is támadna némi ilyen jellegű vágy, az könnyedén elkendőzhető és akár évekig is folytatható a munka úgy, hogy semmi nem történik. Kimondatlan szabály természetesen itt is az, hogy házinyúlra nem lövünk. Elég sok akadályozó tényező működik tehát, melyek miatt kevés olyan esetet lehet felsorolni, ahol dadát szexuális zaklatás érte. 90

Hallhatunk persze néha elrémítő sztorikat, az ember már csak ember, mindig van olyan aki megszegi a rögzített és a kimondatlan szabályokat, mindig van olyan, aki kiéli abnormális vágyait. Nagyobb a lehetősége annak, hogy egy házibuliban erőszakolnak meg, mint au-pairként. Ha azt érzed, hogy a host apuka furán csillogó szemekkel néz rád, nemhogy nem kerüli de épp egyre csak forszírozza a véletlennek tűnő érintéseket, indokolatlanul keresi a társaságod, ha tartós rossz érzésed van vele kapcsolatban, akkor inkább hallgass a megérzéseidre és hagyd ott a családot, amilyen gyorsan csak lehet, ne foglalkozz azzal, hogy ezzel megbántod a gyerekeket, vagy az anyukát. A te lelki és testi egészséged sokkal fontosabb, mint hogy megóvd munkaadód a csalódástól! De tapasztalataink, élménybeszámolók alapján nyugodtan kijelenthetem, hogy az ópert akkor „erőszakolja” meg az apuka, ha azt az óper is nagyon akarja, sőt egyenesen kiprovokálja az aktust. Lilla például – az igazi nevét természetesen nem árulom el, a Lillát pedig szép névnek találom – egy nyílt házasság kellős közepébe csöppent bele. Az apuka és az anyuka együtt élnek, mert a 3 pici gyereknek szüksége van anyura és apura, mert a kívülállók számára mutatni kell azt a harmonikus idillt, ami egy elitista családtól elvárható, de a gyakorlatban semmi közük nincs egymáshoz. Amikor anya otthon alszik, akkor apa rejtélyes módon eltűnik, és amikor anya megy el „napokra dolgozni” akkor apu tölti otthon az estéket a gyerekekkel. Együtt soha. Apu néha ismeretlen nőket visz a hálószobába az éjszaka közepén, anya pedig olykor rendkívül sármos úriembereket hív meg ebédre, akik természetesen a „család barátai”. Az apuka jól szituált 40-es ügyvéd, sportos, markáns arcéllel, Lilla fejében nyilván megfordul, hogy szívesen marad akár1-2 évnél tovább is, ha apuka átgondolja az újranősülés lehetőségét, és Lilla a férfinak eme szándékát kihívó öltözékkel és megjegyzésekkel nem is késik erősíteni. Lilla azonban az odaadó gyermekgondozás és kitartó, kacér figyelem ellenére sem került a férfi ágyába, még hosszú hónapok elteltével sem, a karikagyűrűről pedig álmodozhat, talán meg is kapja valaha, de nem a jóképű host apukától. Remélem sikerült mindenkit megnyugtatnom, és eloszlatnom a molesztálással kapcsolatos rémképeket. Dicus világa: Az a helyzet, hogy még Magyarországon laktam majdnem au pair-ként egy családnál. (Megengedték, hogy náluk lakjak, ezért cserébe és kedvességből is sokat foglalkoztam a gyerekekkel.)

Apuka többet volt otthon, mint egy átlag családban, ezért is szeretném host

apukaként kezelni. Feri apuka nagyon jófej a kisfiával, imádja a kislányát és nem mozdul rá az au pair-re, mert nem az esete. (És ez itt a kulcsszó.)

91

Az a helyzet, hogy szerintem elég nagy különbség van fiatal férjek és idősebb férjek között, csajozós és nem csajozós apukák között... mindegyiknek van véglete, van kellemesebb kiadású és nehezebben tolerálható változata. A magyar apuka aranyos, kedves, nem viszi túlzásba a játékot, beszélgetni is lehet vele, csak az au pair is tartsa távol magát. Mert a csajozós apuka, az csajozós apuka marad. A lényeg, hogy ne keresd feltétlenül a közös programokat, az érintést hanyagold, amennyire csak lehet, a nagyon csinosan-túl nőiesen és lengén való öltözködést és a kihívó sminket pláne mellőzd. Mondanom sem kell, hogy pizsamában és bugyi-melltartóban vagy anélkül nem ajánlatos mutatkozni,mert akkor magadra vess. Csak azt erőszakolják meg, aki úgy viselkedik, mint aki azt akarja, hogy megerőszakolják. (Bugyiban flangálás és puszizkodás -főleg együtt... egy szinte vadidegennel szexre felhívó viselkedésnek számít.) Ha visszafogod magad és odafigyelsz, minden rendben lesz. De ezek fontos dolgok, nem véletlenül írtuk le! A téged végigmérő tekintetek gyakran fognak előfordulni, a mi tanácsunk erre, hogy igyekezz nem reagálni rá és mihamarabb eltűnni a közös helyiségből. Ez általában a legjobb és leggyorsabb megoldás. Ő hadd főljön a saját levében, te tudod mit nem akarsz. És azzal, hogy eltűnsz, tudtára is adod azt. A kinti családomban nagyon nehéz kapcsolatom van az apukával. Nem tudunk a vacsora asztalánál sem beszélgetni, mert képtelen elfogadni, ha valamit máshogy gondolunk,mint ő. Olyan nincs. Tehát semmiről nem tudunk beszélgetni, mert ha valamit ő nem ismer, az nem létezik, és nem is nyitott semmilyen új dolog megismerésére sem. Sem focira, sem számítógépes dolgokra, sem kortárs irodalomra, stb. Röviden, mi nem beszélünk. Ami nekem azért kifejezetten nagy feladat, mert dumagép vagyok. Igazi kis kutykuruty, akit csak lelőni lehet. De itt megtanultam hallgatni. Nagy előny lesz a későbbi munkahelyeimen. Össze gyűjtöttem mik azok a rendkívüli jelentőséggel bíró, világrengetően nagy hibák és dolgok, amiket én elkövettem, amiért cserébe rendszeresen szánt szándékkal mélyen megbántott, és nem érdekelte, hogy mit okoz mindezzel:

-

„I'm working my ass off and you eating my bread up!”- és hasonlóan kedves mondatok, amikor egy péksüteményt mertem elvenni a kenyeres fiókból. (Én a lelkemet teszem ki, te meg a zsemlémet nyúlod le! ...kb. jelentéssel.)

-

Az első hónapban egyszer halrudacskát kellett sütnöm egy milliméternyi olvasztott vajban életemben először. Nekem ez nagy feladat volt...hátha sikerül. Amint megkóstolta apuka, felugorva ordít hollandul, gyerekek ezt meg ne egyétek, azonnal összeszedi nagyon nagy hévvel mindenki tányérját, lekorhol, hogy nem tudok főzni, ez borzasztó, még erre se vagyok 92

jó, legközelebb ő csinálja, ma nincs rendes vacsora, kész. Két hónap múlva megint csinált ugyanolyan rudakat hétvégén, amikor nem voltam otthon és ugyanolyan pocsék lett. Az azt követő hétfőn mondta, hogy ja, amúgy két hónapja egyébként nem a te hibád volt, hogy pocsék vacsorát főztél, most én is megcsináltam azt a halat és ugyanolyan rossz lett; túl olcsó halat vettem, legközelebb drágábbat veszek. -

Az első napokban még próbálkoztam az esti vacsorából egy kistányérnyit eltenni másnapra meleg ebédnek, de mivel reggelre mindegyik ki lett dobva: - Miért dobtad ki? kérdeztem. - Mert nincs rá szükségünk-volt a válasz minden alkalommal. Feladtam a harcot, marad a hideg ebéd és az esti meleg telítő nem finom vacsora. Beszélni, azt nem lehet; vele nem.

-

Egyszer megkért, hogy vegyek le a tűzhelyről két tojást 5 perc múlva. Levettem, leöntöttem róluk a vizet, és ahogy szokás egy tojásnál, megpucoltam és felvágtam. Leírhatatlan vörös fejű tajtékzó, tomboló hőzöngés, ordítás, káromkodás és kiabálás, de hát ez vacsorára lett volna!!!!!! Elrontottad, gondolkodj!!!!!!!! -tudtommal a szeletelt tojás ehető. Szerinte nem.

-

Kb. a harmadik héttől kezdve, amikor nem jutottunk megegyezésre, a milánói utazása előtt, hogy Milánóban volt e régen textilipar vagy sem, mert szerinte ott csak divatos ruhák vannak. Tudtommal a ruhák textíliából készülnek. De nem mondhattam semmi többet az olasz ipari háromszögről (Torino, Milano, Genova), hogy a gyerekek tanulhassanak belőle, azonnal leintett, hogy hallgassak, buta vagyok, rosszul tudom, olyan nincs is. Ne szóljak bele. Akármikor kinyitottam a számat, mikor később bármikor a kölykökről akartam kérdezni, fennhangon kezdett el beszélni pontosan velem egy időben. Megszólalni sem volt jogom. Nincs is. Most sem. Majd egy év után sem. Néha hangosabban beszélek mint ő, olyankor tudok az anyjukkal beszélni fontosabb dolgokról.

-

Ha valami rosszul sült el, simán rám fogta és rám kiabált, hogy gondolkozz! És nem hallgatja meg az okot, indokot, választ. Karácsony után a karosszékében ülve, munkahelyén felmondva, magába fordulva kért bocsánatot, amiért úgy bánt velem, ahogy SZERINTE nem érdemeltem meg. Négyszer kért bocsánatot. Öt perc alatt. Aztán megöleltem. Mert én nem vagyok akkora sügér mint ő.

-

Két hónap múlva újabb tojás incidens...

-

Majd megint elkezdi az okosságait- amikor csengetnek az ajtót kinyitjuk, ugye??? Gondolkozz! A zárt konyhaajtó mögött 4 rotyogó lábos fölött a páraelszívó zaja alatt egyáltalán nem lehet hallani a csengőt...

-

Egyik este véletlenül majd egy év után először hibázva, zöldséget tettem az indiai csirkébe spenót helyett, mert nem figyeltem oda a vacsi kiírásra és úgy csináltam, ahogy szoktuk. 93

De most máshogy kellett volna. Nem is érdekelt igazából. Erre közli halál komolyan, hogy nem tudok olvasni, nem tudok gondolkodni, ugyan használjam már a kognitív képességeimet. Mondom, enyhén szemtelenül, ha már én egyértelműen nem vagyok képes egyik dologra sem, mert egyértelműen nem tudok sem olvasni, sem gondolkodni, akkor mit keresek itt? (Hiába óvom meg a gyerekeit az ő ordításától, magyarázom el nekik angolul és hollandul, hogy mi az, hogy az élet nem fer, mi az, hogy természeti katasztrófa, mi az hogy büntetés és jutalom, óvóm meg őket egymás megcsonkításától és attól, hogy lelökjék egymást a lépcsőn, és vagyok velük napi 8 órában... ez neki semmi. Ő sosem akart gyereket. Így neki egyáltalán nincs szüksége au pairre. Hát használja arra, amire lehet. Cseszegeti és céltáblának használja a mindenkori konyhalányt.) Ebben a percben kb. 10 hét van hátra, a suli végéig. A tény azért érdekes, mert ez az egy dolog tart még életben és itt. Kis túlzással nyilván, de ezt tőlem megszokhattad. 10 hét múlva remélhetőleg már nem fogom nézni és látni apuka fancsali képét, és nem fog egrecíroztatni, felelősségre vonni és letolni holmi hol a zöld műanyag tányérom? mondatokkal, mikor a kezemben sem volt amiről beszél, és az anyuka azonnal védelmemre kelve elmondta, hogy hol a tányér. Apuka meg sem kérdezett senkit, hogy ki tudja merre van áhított 5 cent értékű, zöld műanyag tányérja, azonnal rajtam keresi számon kérő, ellentmondást nem tűrő hangon. Ez nekem nem hiányzik. Egy cseppet sem. Ennyit szólnak hozzám. Ennyit kérdeznek tőlem, ennyire vagyok fontos. És engem zargat, hogy miért nem beszélek vele, ha valami kell, vagy szükséges lenne. Hát ezért. Mindenki azt kapja, amit ad. Én sem beszélek vele, nem kérdezem, mert felesleges, hiába engem a legjobb szándék vezérel. Isten látja lelkem, én igyekeztem kommunikálni, de neki csak igaza lehet. És amit nem ismer, az nem létezik és én hazudok. Tévedhetetlen. Röviden, ha nem, hát nem. Egy kis ízelítő a mai napomból, összekapcsolva a múlt heti értelmetlen kiabálásokkal, amikor megint engem állítottak be gondolkodásképtelen hazug csitrinek: A holland anyuka, aki 20 éve él úgy holland apukával, hogy ha hirtelen haragú apuka ok nélkül felhúzza magát és kiabál vele-csak ránt egyet a vállán...és azonnal el is felejti- nekem is ezt a módszert javasolja... take it easy.... de azért az annyira nem mókás, amikor a szemembe hazudnak... Szóval, ma kifigyeltem apukát-aki egy lawyer=liar, hogy mit csinál, amikor hazajön, hogyan jön be a kert kapun. Hogy miért? Múlt héten az emeletről boxerben, ingben leszaladva lekiabált nem kicsit, hogy senki nem nyitott ajtót a lányának...

94

Én speciel

főztem egy majdnem hangszigetelt konyhában, úgy hogy 4 serpenyő sistergett a

fülemben a páraelszívó zaja mellett- esélytelen volt a csengőt meghallanom. Épp ezért korábban, mikor a kis fiammal hazajöttünk edzésről, nyitva hagytam a kiskaput a lánykánknak. Csakhogy apuka már utánunk, de a lányka előtt nem sokkal jött haza. Annyit hallok a konyhában, hogy valaki nekem kiabál, hogy ha csengetnek, ajtót nyitunk, UGYE??? mondom mi a szösz? egy hangot nem hallottam. ..Erre előttem áll a kislány halál mérgesen, hogy mit képzelek magamról, megint kizártam őt a házból, nem nyitok ajtót, mikor hazajön... hogy miért nem hagyom nyitva a kert kaput a neki, merthogy edzésről haza jőve már 5 perce csengetett a kapuban? DE MONDOM ÉN NYITVA HAGYTAM DIREKT NEKED! (Gondoltam, mert tudtam: lehetséges, hogy nem hallom meg a csengőt a főzés miatt, és hogy hamarabb bejuss nyitva hagyom a kinti kaput, és a bejárati ajtó csengőjét már tuti hallom, az elég hangos.) Erre apuka: NEM! A KAPU NEM VOLT NYITVA! ...hahhhh..... GONDOLKODJ! ripakodik rám ellentmondást nem tűrő hangon a 220 centijével. Szavam sem lehetett....megint. Gondolkodjak? De min? Ezt figyeld: Értelmezés: gondoljam ki a páraelszívó zajában, hogy ŐŐŐŐŐŐŐŐŐ LESZ olyan figyelmetlen seggfej, hogy bezárja a direkt nyitva hagyott kaput, ezért nekem majd meg kellene hallanom a csengőt, amit senkinek nem kéne megnyomnia. Ehhez már aztán ész kell....de nem? Megvédendő magam a további seggfej-támadástól: ma kifigyeltem, hogyan jön be. Meg sem nézte, hogy nyitva van e a kert kapu, azonnal kulccsal nyitotta ki a NYITOTT KAPUT és BE IS ZÁRTA! Az általam nyitva hagyott kaput... belép a bejárati ajtón, mondom: Én: Helóka! Voltál olyan kedves, hogy nyitva hagytad a kaput? Erre ő: nem, miért , kéne? Én: Igen, a kislányod épp hazafelé tart. Ő: Ó, ja, rendben. Ez kellett ahhoz, hogy ma ne ugassa le a fejem ok nélkül....megint meghurcolva és meghazudtolva. SIKEEEEEEEEEEEEER! :) azon kellett ma fáradoznom vacsora főzés közben, hogy elkerüljek egy ok nélküli lekiabálást... látott már ilyet a világ???

95

Egy fontos tényező talán, hogy a szüleim elváltak és én apuka nélkül nőttem fel, azaz fogalmam sincs, hogy kell viselkedni egy apukával. (De a hogyan legyen igazad egy kétméteres, hazudós seggfejjel szemben- tanács sajnos nincs benne sem az egyetemi tankönyvekben és kommunikációs tréningeknek nem anyaga. ) A múltam és hatalmas igazságszeretetem megint csak megnehezíti a kérdéses probléma kezelését. De tanulok. És ez a legfontosabb! Nyitottnak lenni a jelenre, jövőre a lehetőségeinkre! Megtalálni a kiskapukat és néha meg kell védeni magunkat! Ne hagyd magad.

96

9. Az au pair és a gyerekek ( a fejezet, melyben leírjuk, mennyire édesek és idegesítőek mások gyerekei és miért fogod a lelkedet is kitenni értük) D:Mindenki hazudik. Ez dr. House (House M.D.) alapteóriája, és az a helyzet, hogy igaza van. Azt hittem, hogy éééén kivétel vagyok alóla, mert én ugyan nem hazudok senkinek. Nem is, szavakkal nem is teszem. De minden álmosollyal, ami

a fényképeinket tökéletesen látható, igen. De nem

rólam kellene, hogy szóljon az írás, hanem a környezeti hatásokról, tényezőkről, azokról a befolyásoló dolgokról, amik miatt a szülők hazudnak leendő au pairüknek csemetéikről, csakhogy milyen édibédi, tündibündi, angyali teremtés. Naná. Mint egy kámforos mézesmadzag. Hamarosan meglátod miért. Timcsi tapasztalta: Az előzőekben már szó esett arról, hogy mi is a bébiszitter tulajdonképp a családban. A meghatározás tehát elég ködös és egyszerre sokféle szerepet kell betöltened. Amit mindig fontos szem előtt tartanod, és ezt a szülőknek is erősíteniük kell a gyerekben, hogy te vagy a felnőtt és szót kell neked fogadniuk. Ezzel természetesen óriási felelősséget adnak a kezedbe, mert helyesen kell eldöntened, hogy mi a jó a gyereknek és mi nem az. Nem hagyhatod, hogy azt csinálja mindig, amit akar, mert azzal károkat okozhat magának, de nem is tilthatsz meg neki minden dolgot, amihez kedve lenne, csak épp neked nincs. Most például épp egy esti gyerekfelvigyázáson vagyok túl. A szülők vacsorameghívást kaptak, szombat este lévén nyilván sokáig elmaradnak. Nagyon gondos anyuka lévén Martha megszervezte a gyerekek szórakoztatását. Kivettek egy kedves filmet a videotékából és akkor mentek el, amikor a gyerkőcök már elkezdték nézni a filmet. Meghagyták a lányoknak, hogy a videózás után fogmosás és ágyba bújás. Nekem azt kellett felügyelnem, hogy mindez simán menjen és ne törjék össze a lakást valamint egymást. A film érdekes volt, jókat is derültek rajta. Ilyenkor vagy velük együtt nézem a tévét, vagy egy emelettel feljebb lévő szobámba megyek és nyitva hagyom az ajtót, hogy halljam, ha mocorognak és szükség lehet a jelenlétemre. A mozi végeztével tehát le is bandukoltam hozzájuk. Egészségesen eleven gyerekek lévén természetesen nem a fürdőszobába vették az irányt fogmosás céljából. A gyerekek addig nyújtják az ébren levést és csintalankodást, amíg csak lehetséges. Amikor nagyon fáradtak, akkor sem az ágyba mennek, hanem hisztisek lesznek és egyre kezelhetetlenebbé válnak. Ez minden gyerekre igaz. Szóval úgy döntöttem, hogy 10-15 perc alatt kellőképp kifárasztom őket, kezembe vettem egy labdát és kidobósdit, labda- elkapósdit játszottunk. Először spontán módon azzal kezdtük a játékot, 97

hogy a nagyobbik lánnyal egymásnak dobáltuk a lasztit, a kicsi pedig megpróbálta elkapni. De rövid idő alatt feladta, bedurcizott és parancsoló hangon követelte a játékot. Nem adtam neki oda, mire még jobban felhúzta magát és sírást színlelt. Ez sem hatott meg, mert tudtam, hogy nincs igaza. Aztán zsarolással próbálkozott. Felkapott egy hatalmas fém gyertyaállványt és azzal fenyegetőzött, hogy ha nem kapja meg azonnal a labdát, akkor a márványpadlóra ejti a nehéz dísztárgyat és rám keni az egészet. Nyugodt hangon megjegyeztem, hogy a nővére is szemtanú, látja, hogy mit művel, és mivel kettőnktől akarja elvenni a labdát – lévén mi jól eljátszottunk – bizonyára nem a húgának ad igazat a szülők előtt, főképp, ha olyan hatalmas kárt okoz a padlóban. Durcizás és ismételt sírás bevetése következett, majd a kislány rohant telefonálni az édesapjának. – Apa, Ann és Timi együtt játszanak és nem akarják nekem odaadni a labdát! Erre olyasvalami választ kaphatott, hogy – Cecile, azonnal nyomás az ágyba, mi az hogy te még ébren vagy? És hülyeségekkel ne hívjál fel! - az édes gyermek lógó orral vitte vissza a telefont a konyhába és indult fel a hálószobába. Ez elég lecke is volt abból, hogy az ember nem kaphatja meg mindig, amit akar, úgyhogy visszaédesgettem azzal, hogy még 10 percig játszunk egyet, aztán mehetnek aludni. Persze jól szórakoztunk. Körbe-körbe futkároztunk és mindig előre kiabáltuk annak a nevét, akinek a labdát akarjuk dobni. Ez egyébként ügyesen fejleszti a gyerek reakció idejét. A 15 perc elteltével bejelentettem, hogy szunyaidő van. Ezt egy jó játék után nehéz elfogadni és persze mindent bevetnek, hogy folytathassák, de nagyon határozottan nemet kell mondanod és tudatosítanod bennük, hogy már nem a játszótárs vagy. 

A mókának vége, most már ideje ágyba bújni.



Nem! Add vissza a labdát, abbahagytuk! Nyomás fogat mosni, aztán az ágyba!

Ilyenkor nem ölelgetjük a gyereket, hanem hideg és távolságtartó módon közöljük vele, hogy mit akarunk, mert mi vagyunk a felnőttek és jobban tudjuk, hogy mi jó neki. HA folyamatosan engedsz a gyerek akaratának, teljesen elveszted a hatalmadat és soha nem fog rád hallgatni. Ez nem csak idegesítő, de veszélyes is. Ha például pici gyerekről van szó és nem hallgat rád, nem feltétlenül fog megállni az út sarkán, hiába ordibálsz neki, fut tovább csak hogy idegesítsen és könnyedén egy autó alá rohanhat. Szóval ki kell vívnod magadnak a gyerek tiszteletét. De ez nem csupán a te feladatod! A szülő dolga elsősorban megértetni a gyerekekkel, hogy hallgatniuk kell rád. Ha a szülők ezt nem tisztázzák a csemetékkel, állatira nehéz dolgod lesz. Ilyen esetben, mindenféleképp meg kellene valahogy említened, hogy nagyban segítenék a te munkád, ha beszélgetnének a gyerekekkel erről, mert ez az ő érdekük is, hogy senki ne sérüljön. Timi története a belga családban: Velem azt felejtették el közölni, hogy az apuka haragszik az anyukára, amiért ópert fogad a gyerekek mellé és nem marad otthon velük háztartásbelinek, full98

time gyereket nevelni. Elfelejtették közölni, hogy ezért az apuka az óper ellen neveli a gyerekeket és azt várja el tőlük, hogy az lányt (aki értük van ott) folyamatosan szívassák és ott tegyenek neki keresztbe, ahol tudnak – most jött be Cecile megkérdezni hogy hol van a kis játékkasszája, hova pakoltam el takarításkor, és közben megjegyezte, hogy milyen csinos vagyok ma és milyen szép a hajam. Szóval – előző családomnál – azt is elfelejtették közölni, hogy az anyuka frusztrált azért, mert érzi,hogy több időt kellene töltenie a gyerekeivel, de a munkája is fontos számára, valamint azt, hogy haragszik a férjére de iszonyatosan, amiért elszakította őt a családjától, és ott kellett hagynia a szeretett Belgiumot a férj munkahelye miatt és fel kellett adnia az életét amit addig szeretett és eljött egy ilyen országba, ahol utál lenni, mert utálja Hollandiát és a hollandokat. És azt főképp nem közölték, hogy ezen frusztrációk, csalódások, feszültségek és haragszomrádok összességét mind az óperen vezetik le, mert ő védtelen, ő nem is számít embernek ezért ha őt bántják meg, az nem is számít igazán megbántásnak, míg ha a családtagok egymást szembesítik az elkövetett sértésekkel és a kapott sérelmekkel, akkor abból komoly családi viszály kerekedhet. A legtöbb gyerek, csak gyerek. Hülyeként és a világból semmit nem értő egyedként kezelik őket a világ legtöbb pontján, pedig a legtöbb gyerek sokkal többet ért meg és lát át a felnőtt világból, mint mi magunk. Ők még mentesek a korrupciótól, az ármánykodástól, nem akarják ellopni mások feleségét, férjét stb. Ez a tisztaság az, amiért én becsülöm a kölyköket. És szeretettel írom a szót, kölyköket, mert nekem ők rosszcsont kis kölykök, szeretni való, édes kis kinevelendő palánták. ...a gyerekek tudják, hogy mit keresnek- mondta a kisherceg. Időt vesztegetnek egy rongybabára, amitől egyszerre nagyon fontos lesz asz a rongybaba és ha elveszik tőlük, sírnak!... A kisherceg 79 p A helyzet az, hogy mivel testvérként egy édes öcsikével áldott meg a világ ( meg az anyukám) akivel szinte együtt nőttünk fel, köztünk csak 1év 4 hónap a korkülönbség lévén- így fiú párti vagyok, azaz a fiúkkal valahogy sokkal könnyebben megtalálom a hangot. Timi kislánypárti, neki két húga is van, ő a kislányokkal találja meg a hangot. A magyar gyerekek tekintetében azt hiszem más a helyzet. Amikor már megszoktál egy korosztályt, pl. 3- 5 éveseket, akkor utána már teljesen rá tudsz állni az ő ritmusukra, igényeikre. Egy, két, három hónap alatt ki lehet ismerni egy korosztály igényeit, ha velük egy fedél alatt laksz, de nagyon fontos, hogy nyitottnak kell lenned rájuk, engedni őket mesélni neked. Jó hallgatóságra van szükségük első sorban, és valakire, aki a robotjuknak ellenség vagy barát, a kalózhajón kapitány vagy csak valaki 99

aki eléri a legfelső polcon a dínókat és hagyja őt nyugton magában játszani. Minden gyerek igénye más -és más. Vannak hiperaktív kölykök, vannak nagyon nyugodt gyerekek, vannak bajkeverők és vannak tényleg tündériek. Alapvetően a legfontosabb, hogy szeresd őket, akármilyenek is. Ők igazán nem tehetnek arról, hogy „idióta” szülők kezébe kerültek, akik ahelyett, hogy ők gondoskodnának róla, téged vesznek fel bébicsősznek, mert ők dolgozni szeretnének. Ez szerintem butaság és rossz a kölyköknek, hogy egy idegen van körülöttük, aki egy éven belül úgyis elmegy, megszeretni sem érdemes, mert mire megbízol benne, megtanítod neki a kedvenc mesédet, már le is lép, akkor meg minek? Szóval szerintem nem egy hasznos dolog francia nevelőnőt alkalmazni... mint anno a királyi családoknál. Egészen egyszerűen azért, mert a gyerek másol. Mindent. Tehát, ha azt látja anyucitól, hogy dolgozni jobb, mint gyereket nevelni, akkor anyuci kisfia és kislánya is nagy valószínűséggel ezt a fajta megoldást fogja alkalmazni, mert nem lát mást. Nem fogja megtanulni, hogy hogyan kell egy kisgyerekkel anyukaként, apukaként bánni. Ha a téma jobban érdekel, olvass minket a Védőháló a bűn küszöbén című drámapedagógiai, nevelési ismereteket, tanácsokat adó oktatási segédletünkben. Ott tartottam, mielőtt elkalandoztam, hogy a szülők leggyakrabban nem mondják meg, hogy milyen problémákkal fogsz találkozni, amikor szemtől-szembe kerülsz a felvigyázandó csecsemővel, kisgyerekkel, kiskamasszal.

A legtöbb au pair-rel nevelkedő gyerek kényszeres viselkedési

formákat mutat. Persze nem mindegyik, de elég sok. Ismerek olyan 8 évest , akinek pisilési gondjai vannak, ismerek olyat, aki a haját égnek állóan a feje tetején birizgálja állandóan, ismerek olyanokat, akik számítógépes játék-függők lettek, és olyanokat is, akik maximalisták lettek, és olyat aki képtelen veszíteni, csakis, és szerintem csakis azért, hogy a szülők figyeljenek rájuk. De ezt Popper Péter XYZ című könyvében sokkal szebben és bővebben kifejti. A gyerekek mindent megtesznek, csakhogy kivívjanak némileg több figyelmet maguknak. Az én gyerekem esetét etikátlan lenne külön kiemelni, hacsak nem kérnék rá engedélyt a családtól, de ahhoz esküm szerint el kellene mondanom nekik, mi a valódi probléma, mi mit váltott ki, minek mi lesz a következménye, de azt nekem itt nem hiszik el, mert én úgysem értek hozzá, hisz csak egy au pair vagyok, úgyhogy majd beleszőjük nektek máshová, hogy azért képben legyetek. Összegezve problémák mindenütt vannak, az egészséges és ép családokban is. Csak tudjatok arról, hogy osszátok el nyugodtan kettővel a szülők által mondottakat. ( Roald

Dahl

Matilda három csodája című könyvében találtok egy nagyon szép példát a

kivételezésre és a szülők elfogultságára.) 100

Ez a fejezet hosszabb lesz mint gondoltam... Szóval az au pair és a gyerek kapcsolatáról elég sokat beszélgethetnénk. Szerintem fogunk is odahaza kerekasztal témaként ilyesmiről csacsogni, de most vissza a kályhához. A kicsi fiam október körül elkezdett ordítani velem. Meglátott és ordított, hogy tűnjek el. A folyosón, a szobájában, mindegy hol. Nem beszélt velem az asztalnál, ha úgy tartotta kedve. Pedig én aztán egy igazi házisárkány???? voltam. Általánosságban reggel kedvesen felébresztem, megkérdem, mit készíthetek neki reggelire, és megcsinálom a tízóraiját is, amit bele is teszek a kicsi hátizsákjába. Aztán mikor kissé morcosan fél kilenckor kérem, hogy vegye fel a kabátját, mert kint +5 celsius fok van, kissé morcos a szívem, hogy minek azt , neki ugyan nem kell... ez persze azért vitákat szül közöttünk... Az a helyzet, hogy szerintem utálják, hogy mindig van valaki körülöttük, aki egy- két év után úgyis lelép...szinte biztos vagyok ebben. Szeretem őket, törődöm velük, nem traktálom őket a dolgaimmal, de azért kérdezgetek tőlük néha, nem túl gyakran. Segítek nekik mindenben, amiben csak kell... tudják. Amikor fáznak felmelegítem őket és csinálok nekik habos kakaót. És imádják az én ennivalómat megenni :) De ez nem elég...nem vagyok az anyukájuk. Nem lehetek, csak egy

kedves, óvó játszópajtás. Az én gyerekeim szégyenlősek, mint két kis

pingvinfióka, aki nem mer kibújni anyuci lábai közül... csak itt nincs anyuci...akinek a lába közé lehetne bújni, mert nincs itthon. Igen, haragszom rá, mert őt helyettesítem. Én szeretem csinálni,amit csinálok, de ezt nem lehet munkaként végezni, itt emberek és lelkek és gyermekkorok forognak kockán... A gyerek életkorától függ a legtöbb dolog, hogy mit várnak tőled, mit kell tenned, mit tudsz tenni, mit tudsz játszani a gyerekkel. D: Legutóbbi játék amit tanítottam nekik a barkochba volt. Tudod, amikor gondolsz egy élőlényre, növényre-tárgyra vagy fogalomra és az ellenfelednek kérdéseket kell feltennie, hogy rájöjjön, te mire vagy kire gondolsz,de te csakis igen és nem válaszokat adhatsz és három tipped lehet utána veszítettél. Íme a legszemléletesebb játékunk! Fiam:Gondoltam valamire! Lányom:személy? Fiam: igen. Lányom: ismerjük? Fiam: igen. lányom: ősz hajú? 101

Fiam :igen. Lányom: Amerikában él? Fiam: igen. Lányom: öreg? 60 év fölött van? Fiam: igen. Lányom: fontos ember? Fiam: nem Lányom: híres? Fiam: igen. Lányom: Barack Obama? Fiam : nem. Lányom: Dicus összegzésével- ősz hajú, öreg, 60 fölötti, ismerjük, híres, amerikai. Rákérdez: Michael Jackson? Fiam: Igeeeeeeeen. (Ekkor volt Jackó 50 éves, a halvány fehér bőréről és hosszú fekete hajáról és a Thriller című legtöbb példányszámban elfogyott zenei eladott albumáról volt ismeretes...)

Zseniálisak a

gyerekeim, egyszerűen zseniálisak. :) Hogy mit tud a szülő a gyerekeiről? Állítjuk, hogy szerintünk mindent és mindent jó mélyen eltitkolnak előled, sőt még néha, saját maguk előtt is, mert így nem kell szembenézniük a nehézségekkel. D: A gyerekeim ma, amikor nincs suli és nincsenek szülők: Játszhatunk a Pc-n? Mondom, persze. Anyuka keresi őket telefonon, új információk:- akkor játszhatnak, ha előtte gyakorolnak a zongorán és a gitáron. Oké. Először az egyik utána a másik. De azt tudni kell, hogy ezek a kölykök képtelenek egyszerre gyakorolni a hangszereiken pl. felváltva, egyik játszik egy kicsit aztán a másik..., mert nem engedi egyik sem előre a másikat. Anyu nagy ötletének eredménye: sírás fejbe ütés miatt, mert öcsi az én időmben játszik... és én ugye nem tudok 10 perccel később játszani... hiszti. Hát ott hagytuk szépen magára a földszinten a kislányt, kisírta, kigyakorolta magát, mi meg elvoltunk, játszottunk a gitáron az emeleten. A megoldás a külön helyiségekben való lefoglalás volt megint csak.

102

Mikor számíthatsz a szülőkre és mikor kell neked nagyon jó lélekjelenléttel rendelkezned? D:Szemléltetésként leírtam neked a tegnap esténket. Szombat volt és egy 1001 éjszaka témájú vacsorára mentek a szülők. ...Életem legnehezebb bébi szittelésén vagyok túl és a szülőknek beadni mindent....még csak holnap jön... A kis csajom nem volt túl jól ezért a szokásosnál érzékenyebb lett- este héttől mikortól próbáltunk volna vacsorázni, túlzás nélkül fél kilencig, azaz 1,5 órán át futkorásztam utána a házban mert dührohammal ordítozott a tesójával meg velem is, verekedett, bezárkózott kétszer fél órára az egyik wc-be és képtelen volt lenyugodni. Igyekeztünk magára hagyni, majd csak megnyugszik, ha azt tettetjük, hogy nem veszünk róla tudomást, de mikor 20 perce sem jött ki a wc-ből, aggódni kezdtünk, hogy kárt tesz magában. Ekkor már egy órája hisztizett és kiabált. Felhívtuk telefonon az anyukájukat, de ki volt kapcsolva a mobilja. Apukájuké is. Félelmetes volt így látni a kis lányt. Ekkor már totál kedvesen igyekeztünk mindent megtenni, hogy megnyugodjon, hisz nem voltunk mi mérgesek, a kis öccse folyamatosan próbálta békíteni, megnevettetni, mindent, amitől csak még rosszabb lett... most már én is képtelen voltam kezelni őt, akármennyire poénosan és humorosan próbáltam felfogni, hogy csak játszik vagy csak heccből csinálja, csak gyerek, nevettünk, simogattuk, de minden próbálkozásunk hiábavaló volt. A tüdőmet kiordítottam meg halál nyugodt és határozott is voltam. Le kellett fognom egy csomószor, mikor verekedett és agresszíven reagált mindenre, mert egyszerűen nem volt képes lenyugodni, őrjöngött és nem túlzok, pedig szoktam, de ez esetben nem teszem. Hideg vízzel is fröcsköltem, énekeltünk neki, hogy a hisztiből kizökkentsük, de semmi nem használt... a kis srácom pedig még inkább rontott a tenni akarásával, mert nem akart az istenért se távol maradni a nővérétől, mert miatta lett ilyen ideges; mindenképp segíteni akart, folyamatosan bocsánatot kért a picúrka. Feladtam-tehetetlen voltam-telefonáltunk megint-anyuka apuka még mindig ki volt kapcsolva egy gagyi vacsora miatt...küldtem egy sms-t, hogy megtudják a történteket, amint hajlandóak bekapcsolni a telefonjukat. A szobám lett végül a kis lány mentsvára, ahová már be akartam zárni, hogy ne csesztethessék egymást tovább a kis sráccal- de egyébként ez a végső elkeseredésben született ötlet bejött, mert érezte, hogy biztonságban van, ott senki nem fogja bántani és már én is teljesen nyugodt voltam. Felvittem a két órája kihűlt vacsoráját a szobámba, ahol lehet enni, mert a konyhán kívül máshol ugye nem szabad. Egyedül nagy nehezen evett valamit és kicsit megnyugodott, aztán kitaláltam, hogy nézzük meg a Mamma mia-t együtt, az úgyis zenés, azt nem kell érteni-mivel ugye angolul ennyire még nem tudnak... nekem meg nincs holland feliratos gyerek mesém, de végre bejött, lenyugodtak, tetszett nekik, hárman néztük a filmet... a kicsi fiú az ölemben aludt, kis csaj pocakján 103

pedig meleg vizes törölközőt cserélgettünk mert a nagy sírásban és a hirtelen evéstől megfájdult a hasa és zihálva vett levegőt, de a melegtől jobban lett. Ekkor írtam még egy sms-t a szülőknek, hogy majdnem teljesen jól vagyunk, az egyetlen kicsi problémánk, hogy a kis csajomnak eléggé fáj a pocakja. Este tíz harmincra átöltöztek pizsamába és az ágyukban voltak. Reggel tíz harminckor álmosan nézem az órám, hű milyen sokat aludtam és egyszer csak kopogtattak az ajtómon, mondtam, alszom, de attól gyere be nyugodtan. És mit gondolsz, ki állt az ajtóban? A kis fiam jött be pizsiben fürdő köpenyben, bocsánatot kérni a tegnap esti viselkedéséért. Kérdeztem ugyan miért? Te aztán semmi rosszat nem csináltál; errő ő: de butaságot mondtam, ja, mondtam-oké, rendben, megbocsátva, erre jön a kis csajszi is, bocsánatot kérni Hello Kitty-s pizsamában. Természetesen kedvesen a takaróm alól félig kibújva mondtam, ugyan már, minden rendben, semmi probléma... miközben a kis srác már a gitáromon játszott... imádják a holmijaimat...az au pair magánélete és szobája mindig mindennél izgalmasabb nekik... Amikor Timi aggódott….: A szobámban ülök és bambán bámulom a számítógépet, miközben ezer rémes gondolat fut át az agyamon arról, hogyan rázza a gyereket agyon az áram, hogy rohan egy autó alá, hogyan nyiszálja szét az ujját egy késsel…. és remélem minden erőmmel, azt már tulajdonképp szurkolásnak hívják, hogy rendben megússza a dolgot és egy kellemeset játszik a barátnőjével. A kilenc éves lánykám elment az osztálytársával játszani. Anyuka elmondja nekem, mielőtt haza indulnának a furgonnal, hogy egy rövid időre átugrik a sarokra a barátnőjéhez, mert egy szingapúri közös ismerősük látogatott el hozzá, és már nagyon szeretne vele találkozni. Nem probléma-e? A nagyobbik lány (11 éves) otthon marad velük és vigyáz rájuk. Na ekkor kezdtem el erőteljesen aggódni és szégyenszemre bevallom, elfelejtettem alapvető kérdéseket feltenni. Mint pl.: mennyi időre megy el? Szeretné-e, hogy elmenjek velük és vigyázzak a lányokra, amíg ő távol van? Mindeközben a kislánykám a karomon csimpaszkodott és kérlelt, engedjem el játszani. Döntésem Dia információi és kétségeim alapján hoztam meg. Barátnőm korábban többször beszélt arról, hogy ezek a lányok, vagyis a játszótársak nagyon talpraesettek. Mivel nem volt soha óperük és a nagyszülők, rokonok is távol élnek anyukájuknak nem volt segítsége így gyakran hagyta egyedül a lányait, akik így megtanultak felelősségteljesnek lenni és vigyázni magukra. Azt reméltem, így nagy baj nem lehet, ráadásul a lánykám 9 éves, ideje megtanulnia neki is vigyáznia magára. Biztos voltam benne, hogy korábban már más anyukák elengedték az együtt játszó csemetéket felnőtt felügyelet nélkül a közelben lévő parkba vagy játszótérre játszani, láttam már őket csapatostul hazatérni a megbeszélt időpontra, de ez volt az első alkalom, hogy ilyen nyíltan szembe állítottak a 104

felelősséggel. Nem leszek otthon, lehet baj, elengeded vagy sem? Nem az én feladatom a gyerek nevelése, hogy megtanítsam, hogyan viselkedjen, hogyan kezelje a problémákat, de az sem a feladatom, hogy eltiltsam azoktól az élethelyzetektől, amelyekből sokat tanulhat. Egy 6 éves gyereket nyilván nem hagyok felügyelet nélkül, de mindig vannak olyan szituációk, amik a határon helyezkednek el. A jó vagy rossz, helyes-nem helyes, szabad-nem szabad határán. Ilyenkor nem árt felhívni a szülőt és részletesen elmesélni neki, hogyan is állunk. Ő ismeri a gyerekét, ő tudja, mennyire tudják más gyerekek befolyásolni, mennyire hajlik a rosszaságra, mennyire tud nemet mondani, mennyire tud magára vigyázni, felelősségteljesebb döntést tud hozni, mint te. Persze ez nem minden esetben igaz. De ha pocsék szülőről van is szó, aki úgy kezeli a gyerekét, mint egy háztartási eszközt, akkor is érdemes felhívni és kikérni a véleményét. A játszó pajtás anyukájának mobilszámát vagy a vezetékes telefonjuk számát is érdemes elkérni. Így a gyerekeket is fel tudod hívni, érdeklődni, hogy minden rendben van-e. Inkább légy túl aggodalmaskodó, mint nemtörődöm. Felhívtam még egyszer a lányokat, immár az anyuka szólt bele a kagylóba. Gyorsan elhadartam, hogy lánykám még nem volt így el, hogy felnőtt felügyelete nélkül lett volna és én úgy izgulok, mint ha föld körüli útra indult volna legalább. Az édesanya megnyugtatott, minden rendben ment, sőt a lányok felpattantak egy biciklire és elhajtottak a közeli parkba de már vissza is értek épp bőrrel. Megkönnyebbülten mentem le a földszintre szólni Robertnek, hogy Cecilel nem történt semmi baj, minden rendben van. Diával az eseten elvitatkoztunk. Ő azt mondta, hogy mivel az anya jelezte távollétét, ezzel azt akarta sugallni, hogy bár nem lesz otthon, akkor se aggódjak, mert így is mindent a felügyelete alatt tud tartani és a lányok biztonságban lesznek. Bármi történjék, a felelősség az övé. Én pedig úgy láttam, hogy mivel az anya jelezte távollétét az idő alatt, míg a lányok otthon játszanak, arra akart utalni nekem, hogy jól gondoljam át, mit döntök, mert ha bármi baj történik az én lánykámmal, a felelősség az enyém, mert én engedtem el annak a tudatában, hogy senki nem vigyáz majd rájuk. Nem fogom megmondani, melyik lehetőség az igaz, mert nem tudom. Gondold át és döntsd el te!

105

10. Az au pair időbeosztása ( a fejezet, melyben megmondjuk mennyire nem lesz szabad időd ) A helyzet az, hogy a családok az idődet veszik meg. A tulajdonuknak tekintik a te (nem létező) szabad idődet. Ugyanis ha egy családdal laksz, ott nincs olyan, hogy te eltűnsz 4 napra Londonba és nem mondod meg mikor jössz. Timinek van erre egy cuki sztorija : „ Bébiszittyóznom kellett ma este. Azt tudni kell, hogy Hollandiában az évnek e szakaszában szemsértően süt a nap este. 21.30 körül kezd sötétedni és 22.00-re válik az ég alváshoz kellemesen szürke színűvé. Ez azt jelenti, hogy fél kilenckor a gyereket ágyba rakni aludni felér egy rosszul sikerült öngyilkos merénylettel, azaz a merénylő (én, a kedves au pair) önmagán kívül senki mást nem dönt végkimerülésbe, ágyba a gyereket meg főleg nem. Dia írta nekem Skype-on -jó pedagógusként- tanácsul, hogy ne aggódjak, a gyerek ehhez már hozzászokott, csak behunyja a szemét és sötéten kívül semmi másat nem érzékel. Kilenc órakor bemegyek a két lányka szobájába megnézni, mi a helyzet, hát úgy virgonckodtak, mint Micimaci a mézesbödönben. ( Először azt akartam írni, hogy mint Casanova a kuplerájban, de ez a hasonlat egy 11 és egy 9 éves kislányhoz erőteljesen obszcén). Babzsákokat és plüss figurákat dobáltak egymásnak, miközben ugráltak az ágyon. Ez az este az előmelegítés volt csupán, mert édesanyjuk korán hazaérkezett. De a következő hetek élesbe mennek majd. Májusban bepótolom az elmúlt 8 hónap eddig megúszott bébiszittyózását. Ugyanis: szombaton parti a szülőknek, tehát én vetem be magam öngyi merénylőként a babák és plüss állatok közé. Azt követő héten a mama 5 napra elutazik Iránba - félig nyaralás félig munka ügyben - csütörtökön és pénteken nincs suli, tehát együtt leszek a lányokkal, hétvégén úgyszintén, és szombaton apuka

egy partira hivatalos, tehát egész napos bevetés. Mostantól számítva a

harmadik hétvégém is háborús övezetté minősült egy ismételt „éjjeli szolgálat” miatt. Könnyes szemekkel integetek szabadságomnak, odalett májusra minden remény, hogy szendén flörtölhetek a spanyol étteremtulajdonossal, oda lett a remény, hogy félvadul tekerhetem a csípőm Hága belvárosának egyik szórakozóhelyén. Ehelyett félvadul forgathatom majd szemeimet amikor gyermekeim a lefekvés előtti kedvenc szertartásuk gyanánt a hátamra pattannak és meglovagolnak.” Dia családja egészen konkrétan azt sem közli vele, most épp egy iskolaszünet közepén, hogy mikor lesz rá szükségük, hétfő reggel talált egy cetlit a konyhában, hogy délig-egyig maradjon otthon, aztán majd elviszi a kölyköket múzeumba. Tegnap és tegnap előtt nemzeti ünnep volt, de egy szót nem váltottak a teendőkről. 106

Ma reggel is felkelt a szokásos korán reggeli időpontban, hogy reggelit készítsen, mire kiderült, hogy anyuka itthon maradt, mert ma megint valami másik ünnep van... Ennyire nem kommunikálnak. Timi családjában ez azért sokkal hatékonyabban működik. Vele azért egy nappal hamarabb közlik, hogy legyen otthon következő nap. De ott sem fenékig tejfel az élet ebből a szempontból sem... azért van, amikor nem tudni ki szedi össze a kölyköket a suliból, mert apukának épp van ideje vagy nincs, vagy anyuka épp partizán akcióra készül és ő megy a gyerekekért egy hónapban egyszer... ez néha 5 perccel az iskolába indulás előtt derül ki, szóval elég rugalmasnak kell lenned ott is... Timinek vannak hétköznapi magán programjai-ezeket ő leírja, ide :) én úgy oldottam meg, hogy minden programomat a szabad napokra osztottam be. Szerdára és hétvégékre, akkor tartok órákat, megyek bulizni, sétálni, várost nézni, azokon a napokon vállalok plusz melót plusz pénzért. Timi legalább háromszor egy héten. Neki van több pénze, de azt sem tudom, hogy én tudnám e mindezt kivitelezni... agyam eldobom így is, nem vagyok hajlandó másoknak takarítani meg vasalni... részemről: van keze, csinálja meg. Timi pl. szívesen takarít másoknak, mert addig is gondolkozhat meg dumálhat másokkal... De nekem erre időm sem lenne... mert másmilyen is az időbeosztásunk. Napi rutin: Timi 7 körül kel, kenyérért megy, előkészíti a reggelit, narancs levet facsar, uzsonnát és ebédet készít, esznek, segít öltözni a kicsiknek, és legközelebb 15.00-kor van rá szükség, amikor a kölyköket haza kíséri az iskolából és utána nem nagyon... csak egy- egy alkalommal viszi a kölyköket edzésre, vacsi meg, ha szeretne, tud csatlakozni. De van saját kis éléskamrája. De nálunk nem. Timon: Mielőtt azonban leírnám, hogyan élek, elmondom, hogy milyen körülmények között. Egyszer egy barátnőm meglátogatott. A házba belépvén ennyit tudott mondani: -Wow, Timi , ez egy kis palota. Úristen, mikor lesz ekkora konyhám?! Ez akkora, hogy az egész lakásom belefér! Egy három szintes épület legfelső szintjén lakom. A helyszűke jelzőt ebben a házban nem lehet használni, mindennek és mindenkinek hatalmas tér jut. A szobámban is bőven elférek. Ezen a szinten található még a két lány hálója, de majdhogy játékaik tárolására használják őket, idejük nagy részét a középső szinten a szüleik szobájában, vagy a hallban - ami már-már csarnok – töltik. A szobám mellett van egy fürdő, amit gyakorlatilag csak én használok. A kezeimen össze tudnám számolni, hányszor vetődtek be oda egy év alatt a lányok. Minden otthonra jellemző Hollandiában a praktikusság. Az kerül be a szobába, amire szükséged van. 107

Nem céljuk, hogy tetszetős legyen a hely, ahol fejüket álomra hajtják. Volt egy hűtő és mikrohullámú sütő is a hálómban, de azokat átpakoltam a szemközti vasalós szobába, mert nem tudtam aludni a zajuktól. A szobához tartozik egy CD lejátszós magnó, egy televízió és még egy Macintosh számítógép is, de arra nem tartottam igényt, lévén saját laptopom. A hatalmas számítógépet gyorsan el is tüntették a szobámból, hogy ne foglalja a helyet. Óh, és majdnem elfeledkeztem a vezetékes telefonról. Az előző au-pair kötött annyit a lelkemre, ha lehet, Magyarországot ne hívjam róla, mert nagyon drága. Arra az esetre, ha külföldet szeretném hívni, felírt nekem egy e-mail címet, ahol olyan előhívó számokat találhatok, amivel fillérekért lehet hívni ismerőseimet a világ minden táján. De a család kifejezetten erről, a telefonálgatás okozta vaskos számlákról egy szót sem említett. Gondolom remélték, hogy nem fogom Malájziával, Brazíliával vagy Kínával folytatott beszélgetésekkel kifosztani őket a vagyonukból. Noha ritkán előfordult, hogy 15-20 perces elbeszélgetéseket produkáltam Diával, aki pusztán 3 saroknyira lakott tőlem. A szobához tartoznak még persze alapvető kellékek, mint asztal, ágy, székek, szekrény. Van egy cuki gurulós állvány és szennyes tartó is. A ruháimat a családéival közösen mostam, de külön gyűjtöttük a szennyest. A lakrészem ambivalens érzéseket keltő biztos pont lett számomra. Egyrészt megnyugtatott, hogy bárhova is mentem, bulizni, dolgozni, kirándulni másik városba, amikor elfáradtam és pihenni vágytam, tudtam, hogy van hova hazamennem, ahol lenyugodhatok, másrészt azonban nyugalmam soha nem volt teljes, hiszen a munkahelyemen laktam. Állandóan ott zakatolt agyam valamely hátsó kis zugában, hogy mennyi tenni valóm van még, hogy mit nem vasaltam ki, melyik polcot kell még letörölgetnem. Soha nem tudtam magam teljes mértékben elengedni és csak a pihenésre koncentrálni. Ez hosszútávon megerőltető és kimeríti az embert. De most inkább leírom, hogy mi is volt a konkrét tennivalóm. Hétköznapokon 7.00 órakor keltem, hogy 7.30-ra ki tudjam erőszakolni magam az ágyból úgy, hogy lehetőleg egy komplett mosakodás beleférjen. Lehetőleg emberi fejet kellett magamnak varázsolnom, mert a szomszédos péküzletben már vártak rám a fiúk, hogy megvegyem a szokásos reggeli teljes kiőrlésű kenyerünket. Szóval miután a tükörbe nézve két csík helyett két kerek szempárt láttam viszont, el mertem indulni dolgozni. Kipakoltam a mosogatógépet, megterítettem reggelihez, megvettem a friss pékárut, friss narancslevet facsartam, elkészítettem és becsomagoltam az ebédre szánt szendvicseket és figyelmeztettem a lányokat, hogy ne felejtsenek el hajat és fogat mosni, valamint mindent elvigyenek iskolába, amire aznap szükségük volt. A kicsivel legtöbbször felvágtattunk az emeletre átöltözni. Ezek voltak a napindító túrák. Minden reggel legalább kétszer megjárni a 3emelet magasságot. Miután elmentek az iskolába, félkómás állapotban felkeveredtem valahogy az emeletre, hogy elfogyasszam azt a kávét, ami a nap első felében éberen tartott. A lányok az anyukájukkal mentek iskolába 8. 45-re, így én akkortól 15.00-ig szabad voltam. 108

Délután mentem el értük a suliba. A szülők 17 órakor végeztek a munkával, eddig kellett szórakoztatnom a kisebbet, vagy ha játszótársakat hívott, ügyelni arra, nehogy megsérüljenek. Nagyobbacska lányokról lévén szó, nem ültem állandóan mellettük. Szépen eljátszanak a gyerekek maguknak. Én csak nyitva hagytam a szobám ajtaját, hogy halljam, ha vita van közöttük, vagy valaki sír. Ha jól emlékszem, kétszer kellett rohannom megnézni, baj volt-e, de mindkét alkalom komolytalan sérülésekkel végződött. Kisebb horzsolással vagy eséssel. A legtöbb au-pairnek kell csinálnia könnyű háztartási munkát, ami annyit tesz, hogy felporszívózod a lakást, portalanítasz polcokat, mosol és vasalsz. Ha „szerencsés” vagy jó gazdag család jó nagy házába kerülsz, ahol aztán életed végéig törölgetheted a polcokat, mert mire a munka végére érsz, már kezdheted is elölről. Én az előző lánytól tanultam egy energiakímélő megoldást. Nem egyszerre tisztogattam át a lakást, mert abba belebutultam volna, hanem minden napra kiválasztottam egy helyiséget, amit megfosztottam poraitól. Hétfő anya és apa hálószobája, kedden a hall, szerdán a konyha és így tovább. Ezek mellett be tudtam biciklizni Hágába, végigcsinálni egy balett órát, majd haza bicózni. Összevéve a reggeli elfoglaltságom, a takarítást, vasalást, délutáni gyerekfelügyeletet, napi 5-6 óránál semmiképp nem dolgoztam többet. Olykor még ezt is alig. A szabad délelőttjeimbe, illetve 17 óra után szorítottam bele extra munkáimat az időmbe. Na, ezekkel együtt már a napi 10 óra munka is elő fordult. De ezt én választottam magamnak. Kevesebbet is dolgozhattam volna, de akkor szűkölködnöm kellett volna. Na azt nem! Imádom a szép ruhákat! Vettem is jó párat és cipőket, és kalapokat, és sálakat és fülbevalókat… mit tegyek, nőciből vagyok! Dia sokat korholt, hogy ne dolgozzak annyit, hogy ezt ő biztosan nem csinálná. Én meg annyi időt nem töltöttem volna a gyerkőcökkel, mint ő. Maximálisan rábízták őket. Én nem akartam senkinek anyja lenni anyja helyett, márpedig ebbe a helyzetbe nagyon sok au-pair belekerül. Rengeteg szülő kezeli úgy a gyerekét, mint ha dísztárgyak lennének, amikor szükség van rájuk vagy kedvük van hozzá, előkapják őket, nézegetik egyébként meg ha foglalkozni kell velük, az csak nyűg a háton, úgyhogy jobb is ha valaki más teszi. Sok anyuci, apuci temetkezik a munkába és megfeledkeznek arról, hogy közösen világra segítettek valakit vagy valakiket, akiről, akikről gondoskodniuk kellett volna. Nem akartam más gyerekét nevelni. Az a szituáció, amelyben Marthaékkal éltem számomra tökéletesen megfelelt. A szülők kellő figyelmet fordítanak a lányaikra, szeretik őket, ismerik minden gondolatukat, megbíznak bennük és nagyon helyesen nevelik őket az életre. Kiegyensúlyozott gyerekekről van szó, akik becsületesen de talpraesetten boldogulnak majd az életben. Az au-pair-re azért volt szükségük, hogy abban a napi 2-3 órában, ami az iskola és a munkaidő vége közötti űrt jelentette, legyen valaki, aki ügyel a lányok biztonságára, valamint aki a házat nem engedi csatatérré átalakulni.

109

D: Én csak 7. 45-kor keltem a gyerekeket, megcsinálom a reggelit, ebédet, uzsonnát, elzavarom őket fogat mosni, öltözni, elviszem őket suliba, hazajövök, délután háromra megyek értük az iskolába bele, ja. Hazaviszem őket, vagy egyiket, vagy másikat, attól függ a kisfiam akar e focizni, mert ha igen, akkor muszáj egy fél óra- óra múlva újból visszamennem a suliba és őt is hazakönyörögni. Szóval mikor a kölykökkel hazaérünk, uzsonna készítés, és különórára hordozás. Ősszel-tavasszal ez a dolgok változik szabadtéri sportok lehetősége miatt. Szóval hétfő egyiknek gitár, másiknak volt hoki, kedd mindkettőnek tenisz, csütörtök zongora, péntek sakk. Ezekhez kell nekem igazodni, vagy elvinni őket a tett helyszínére, vagy otthon lenni az edzések közben a másik gyerekkel... az udvaron játszani vele vagy a szobámban ülni, mert elvan magnak, csak mégis valakinek itthon kell lenni felügyeletként... változó. A lényeg, hogy sokat kell itthon lennem. Este hatkor, negyed hétkor vacsit főzök, megterítek, kb. fél nyolckor leléphetek. Ez a napi rutin. Ehhez jön a házimunka. (nekem ágyneműhúzás, vasalás hétfőn, mosás és vasalás csütörtökön, porolgatás, porszívózás pénteken ezek kicsi dolgok, alkalmanként 1-2 óra, de épp ezért idegesítő néha... ) El ne hidd, hogy csak azt fogják tőled kérni amit a nemzetközi au pair egyezmény elfogadott. Abban olyasmi szerepel, hogy az au pair kis bevásárlást csinál, porolgat, porszívózik, főz, kipakolja a mosogató gépet, vasal, mos, ágyneműz húz, gyerekeket visz iskolába, játszik velük. Timi ezzel szemben az egész házat takarítja, általánosan rendet tart, plusz csinálja a többit. Ehhez képest, ha én elmennék vásárolni, kisebb fajta háború törne ki, ha meg egy héten háromszor játszom a gyerekekkel, megkérik őket, hogy találjanak másik játékszert, ne velem játszanak... úgy, hogy velem semmit nem közölnek... ezek nehéz dolgok, néhány hét alatt megszokod, beletanulsz, rájössz, ráérzel, ki mire vágyik, kinek mire van szüksége,mit várnak tőled. Talán ennyit az idődről, lesz két-három hét, egy-, maximum két hónap, mire mindent csuklóból fogsz csinálni és a kisujjadban lesz a leghülyébb lepedő vasalási technikája is. Ennyit talán az időről... nincs. Illetve van, csak nem neked! A hétvégék talán egy hónapban egyszer foglaltak, nagyrészt szabadok és ha szerencséd van, és nem egy porfészekben laksz, úgy mint mi, akkor amikor elmész bulizni, nem fog 25 euróba kerülni a taxi, ami hazavisz... de persze bicajozhatsz hajnali négykor egy órát, ha igen jó kondíciód van, mert a bárok bizony kihajintanak reggel 4-5 után ...és speciel itt nincs más közlekedési lehetőség éjfél és reggel nyolc (az első busz) között...

110

11. Az au pair és az egészségügy ( a fejezet, melyből kiderül, mennyit sírtam a gyerekeim egészsége miatt) Dicus részéről: Timi leszedte a fejem, mert nem írtam arról, hogy én hogy vagyok, mi változott... bennem, velem az egészségemet illetően. Hát az igazság az ,hogy testileg-lelkileg hiperérzékeny vagyok minden olajos dologra, egészen konkrétan allergiás vagyok a pálmaolajra és a vicces, hogy rá sincs írva a termékekre, hogy milyen növényi olaj felhasználásával készültek, csak az, hogy növényi olajjal. Amíg kint voltam megtudtam, hogy a Pom Bar és a Pringels chipsek is pálmaolajjal készültek, allergiás vagyok rájuk. Nem kicsit. Az egyik legfurább dolog, hogy minden au pair kivétel nélkül hízott a kint tartózkodás alatt. Általában többet ettek a kelleténél, mert idegesek voltak, illetve mert a helyi étel az túró, mármint borzadály számunkra. De egy hónap után megszoktuk és nem lettünk rosszul a spenót tortától és a halacskás babtól, a rántott löncshústól vagy a gombás szószos karfioltól sem. Ellenben sokkal többet eszünk, ettünk amikor szabadon egyedül vagyunk otthon, mert akkor érzed megengedettnek, amikor senki sem ellenőriz, végre nyugodtan ehetsz azt, amit TE szeretnél. Ennek erőteljesen nyoma van a feneked vagy a pocid tájékán. Nem találtunk kivételt, aki nem hízott volna. Pedig kerestünk, tényleg! De persze ha figyelsz rá és mozogsz, tarthatod a súlyod. Itt jegyzem meg, hogy napi egy óra aktív séta rendkívül jót tesz a közérzetnek, a lelkednek, a kondíciódnak és a fenekednek is :). Timcsi ugye balettozik vagy táncizik majdnem minden nap, 20 kilométereket biciklizve hetente háromszor vagy négyszer, neki talán ez elég testmozgás. De aki nem él ennyire aktív életet, annak ajánlom a heti egyszeri aerobikot vagy napi egy óra sétát, vagy a gyerekekkel minden nap egy óra futball vagy tollas vagy tenisz vagy labdajáték. Mindenki boldog. A tükör is, illetve az, aki onnan visszamosolyog rád! :) A helyzet és az őszinte valóság az, hogy én személy szerint nagyon sokat szorongtam. Úgy meghúztam magam, mint egy kiscica. Maga voltam a megtestesült némaság. Nem is léteztem. Ez látszott az arcomon, az állam tiszta piros folt lett, menzeszkor külön mókás volt az arcomhoz érni, mert 2 hét volt mire egy-egy megérintett piros pöttyöm begyógyult. A hasamon is lettek feszültség sebek. Nehezen múltak el. És a helyük ott maradt. Nehogy elfelejtsem, miért kerültek oda... Sokszor változott sok -sok dolog. Pl. eleinte alig volt menzeszünk és késett is egy- két heteket... de nem azért mert túl sokat szexeltünk felelőtlenül és orgiákat csaptunk és terhesek lettünk, hanem 111

mert izgatottak voltunk, annyi minden volt új és más és felfedezni való, hogy a testünk is megbolondult egy kicsit, később pedig a szorongások és a belső feszültségek miatt. Télen egyenesen két takaró alatt aludtam csutkára felhúzott radiátor mellett, pizsamában, mert olyan kegyetlen hideg volt. 17 celsius fokot tartottak a lakásban egész télen... ez embertelen. Majd szétfagytam minden nap. Tudták, hogy fázom, mégsem foglalkoztak vele, gondolták hisztis vagyok. Timi is szétfagyott, amikor nálunk beszélgettünk vagy filmet néztünk. Könyörgöm- (anya! Ne köss bele!, igenis könyörgöm...) Magyarországon az iskolai osztálytermekben 16 celsius fok alatt törvény által szabályozva!!! tilos órát tartani, mert a kölykök egészségére nézve ártalmas lehet, nem is beszélve a tancsi néniről...! Timi szerint hisztibéka vagyok, mert minden körmöm letörésénél rohanok felhívni őt... de ő csak akkor szól, amikor már két hete fáj a csuklója. Talán az aranyközépút lenne a megoldás itt is :) Engem az egészségügyi főiskolát végzett védőnő anyukám óvatosra nevelt, az élet védelme és az egészség az első. Ezért is jártam elsősegély versenyekre, szerettem volna tudni szakszerűen segíteni, ha kellene. Ennek idekint hasznát is vettem a jegelésnél, kifordult kisujjaknál, kibicsaklott bokáknál... ezek csak úgy megtörténnek . Alapvető lett számomra: ha nem vagy teljesen jól, pihend ki. Ha két napja rossz, orvoshoz. Ha magas a lázad, gyógyszer plusz hűtő fürdő. Gyulladt akármi, sok folyadék, gyógyszer és langyos kamilla tea... ez elég alapvető nem? Tiszta, rövid köröm, tiszta fül, naponta mosakodás, fürdés, kéthárom naponta hajmosás. Gondoltam én... kis naiv... Szóval ezen irányelveket vallva tapasztaltam az alábbiakat: Tegnap a kiscsajom félelmetes arccal került elő főzőcskézés közben. Véres volt a keze és az arcára pillantva megláttam az is véres, de szerencsére csak az orra környéke. A drágám lehajolt valamiért az ágyáról és elkezdett vérezni egy icipicit az orra. Megijedt, lefutott hozzám. Gyorsan felültettem magam elé a konyha pultra és rátettem a majdnem mindig fagyos kezem az orrára :) ami nagyon megnyugtatta. Hideg vizes törölköző a tarkójára, fej előre hajt és megtörölgettem a kezét, orrát :) kis tamponálás, amit furának tart, de értékel, mert hat. :) 3 perc és rendben is vagyunk. De az ijedtség ugye... szerencsére a füst mindig nagyobb mint a lángja.

112

„ ...ez baromság, nem másik kultúra....” írtam ezt egyszer valahol... mert akkorra jutottam el arra a pontra, hogy nem tudtam tovább tolerálni, amit a kölykökkel műveltek. A kis csaj bokája megint kiment, labdányi duzzanat lett rajta, legalábbis azt mondták. Törölköző volt rajta, nem láttam. Nem tudott járni, úgyhogy valami nagyon nagy csoda folytán elvitték dokihoz, aki csak textil bokarögzítőt adott rá, amit csak 4 napig kellett viselnie... és kapott mankót... a kis csaj nem tudott felöltözni, mert sírt, amikor bármi hozzáért a lábához, pedig nem egy elkényeztetett fajta. A szülei előtt nem is mer sírni, ordítozós sírás közben befogta a saját száját, hogy ne ordítson olyan hangosan, mert azt neki nem szabad, nem tűri kel tőle; legyen erős, az apukájuk szerint a fájdalommal együtt kell élni. Szerintem mindenki igyekszik elkerülni azt a lehető legtöbb módon. Millió dolláros iparág a gyógyszer és a fájdalomcsillapító- gyártás... Mert ez a normális, ez az élet rendje. A fájdalom jel, jel arra, hogy a testünknek pihenésre van szüksége, szerintem...ahogy engem neveltek... Nálunk már rég fekvőgipszet kapott volna, de minimum napokig tartó szigorú fekvés semmi mozgással... csak nekem sírt meg kiabált, én segítettem neki öltözni... és ilyenkor mi van...????? Ez már a harmadik ilyen dolog 7 hónap alatt... persze a szervezet regenerálja önmagát és persze magától is gyógyulgat... de amikor bömböl egy 11 éves, az én szívem megszakad. Gyógyszert pedig nem kaphat. A 8 éves kicsi fiam havonta kap egy paracetamolt, amikor nem érzi jól magát este, de a 11 éves lány egy évben egyszer se vegyen be, mert még nem való neki a fájdalomcsillapító... Ez megint csak nekem fura? Tanulság: az idiótákkal nem érdemes vitatkozni, mert hiába vagy okosabb, legyőznek a rutinjukkal és az magabiztosságukkal. Hétköznapi apróságok: 

Kézmosás pisilés után: Dia kisfia kijön a fürdőből, ránéz, vigyorogva beleköp a kezébe és megdörzsöli. Kezet mosott. 8 éves :) (De ő legalább érzi, hogy valamit kellene tennie...)



Arcmosás: Timi kislánya tiszta ketchup mindenütt, de nem mosna arcot a világ minden kincséért sem, a kicsi ujját megnyálazza és dörgöli az arcát: lejött már?



Süteménysütés előtt: Gyerekek, kézmosás!- Miért?- kérdik meglepve. Mert nem szoktatok! Tiszta kézzel nyúlunk az ennivalóhoz! Miért ? Kérdik...



Körömvágás: az mi? Amikor mi kicsik voltunk, a mi anyukáink totál levágta mindig a körmeinket. 113

Sose lehetett piszkos, mert az az iskolában azt jelentette, hogy otthon anyádék nem törődnek veled. Itt kint teljesen normális, hogy minden gyerek körme fél-egy centiméter hosszú. A kézkörmeik és a lábkörmeik is...mindig! És koszosak. És néhány kislány kezén piros vagy lila lekopott körömlakk maradványok mutatják, ő igenis nő, már ad magára, már 8 -10 évesen is. 

Fürdés. Hetente egyszer. Néhol kétszer. Minek azt? Spórolunk a vízzel. Sok lesz a számla és különben is, kinyírjuk a pingvineket. ( Olvad az északi sark, úgyhogy ne használj semennyi áramot... upsz, azt hiszem itt gáz kazán melegíti a vizet és nem villanybojler... nincs jobb ötletem, miért nem fürdenek.- Orvosilag a hollandok úgy gondolják, hogy a fürdéskor használt tisztálkodó szer lemossa a bőr természetes védőrétegét, és ők nem akarnak betegek lenni, a gyerekeknek kell a védelem. A magyar gyerekek naponta fürdenek, mégis élnek :) )

Balesetek dr House szerint valami mindig történik. És igaza van. Megint. Amikor azt hiszed, hogy végre nyugodtan lepihenhetsz egy fél órára a karosszékbe, abban a minutumban hatalmas csörömpölés üti meg a füled és valamelyik gyerek sír... D: Közel hasonlatos volt a tegnap esténk... épp bébi szitteltem egy hétköznap este. A kicsi fiam bűvész trükköket mutat a nővérének egy gombelemmel a szájában. A kis lányom nevet, a kis fiam is, ám egyszer csak ijedt arcot vág, mutat a torkára, mondom, jesszus, lenyelted az elemet, bólogat. És fáj neki, megakadt az elem a torkán. Majd egy centis lapos gombelem. Nyugodt voltam, kezeljük a helyzetet ésszerűen. Egy biztos volt, visszafelé nem célszerű kiszedni. Megpaskolom a hátát erősen, hogy az elem legalább lefelé induljon el, köhög kicsit, elveszi a kis csaj vizét az ágy mellől, mely történést a lányka AZ Ő VIZE elleni támadásnak él meg, dühösen kikapja hát a fiam kezéből, én meg dühösebben kikapom az ő kezéből, hogy mit képzel, az öccse fuldoklik. Erre gyorsan iszik a kicsi fiú, nyel néhányat- jobban van, már csak az ijedtségtől szipog. A kislányom segédkezik, újratölti a palackot és oda nyújtja az öcsikéjének... Jól van, kisfiú iszik vagy 2 deci vizet. Ez tuti felhígít minden savat a gyomrában, csak nem lesz vele gond... megy fogat mosni és lefeküdni. Mégsem vagyok azért teljesen nyugodt, rákeresek a neten a "gyerekem lenyelt egy gombelemet" kifejezésre és sorra csak olyan találatok jönnek, hogy életveszélyes ami történt, azonnal vigyük orvoshoz a gyereket. De aztán ilyenek kerülnek elő, hogy gyerekek évekig éltek pénzérmékkel és gombelemekkel a gyomrukban. Meg ilyenek, hogy a legtöbb orvos megröntgenezte az elemeket lenyelt gyerekeket és majdnem mind magától távozott másnap reggel a széklettel... hát 114

gondolkodom, gondolkodom, megkérdezek a nagy ijedtségben két műszaki érdeklődésű és egészségügyben és kémiában is jártas barátomat, hogy milyen lehetséges kémiai reakció várható egy gombelem lenyelésekor. Mindketten orvoshoz vinnék a gyereket, de egyikük épp egy orvossal is konzultált, aki szintén azonnali ügyeletre menetelt javasol. Lítiumos-újratölthető elemnél életveszélyes a lenyelés, mert a gyomor is kilyukadhat. Írtam egy-egy sms-t a szülőknek csak a tényeket közölve,- a gyerek véletlenül lenyelt egy kicsi kerek elemet, lehetséges hogy kémiai reakció lép fel, most úgy néz ki, jól van, alszik. Amint megtudták, hogy "csak" egy gombelem nem is foglalkoztak a dologgal tovább. Egyáltalán nem tartották veszélyesnek. Reggel még mindig megszeppentem mondtam, hogy én pedig nagyon izgultam... anyuka nevetve mondja - nem robbant fel, látod? Akkor ugyan miért izgultál?... Nekem mindenesetre jó lecke volt... elemeket sosem fogok elérhető távolságban tartani a gyerek körül, az tuti...

Timcsi tapasztalatai az egészségügyről: Dia kérdésére én tudok választ adni. Igen, a nem fürdés csak nekünk fura. Ugyanis beszélgettem egy holland orvostanhallgató lánnyal, aki kifejtette, hogy a fürdés és egyáltalán bármiféle tisztálkodás nagyon egészségtelen. Nekik ezt tanítják az egyetemen. Tudniillik, ha megmosakszol, főleg ha ezt valamilyen tisztálkodó szerrel teszed, akkor lemosod a bőröd által termelt természetes védőréteget is a kosszal együtt és a tested kiszolgáltatod a kórokozóknak. Ezért inkább büdösek maradnak de egészségesek. Hát, én nem tudhatom mi az igazság, nekem azt tanították, hogy tisztaság fél egészség, és én szót is fogadok szép magyar szólásunknak rendesen. Hollandia egyébként egy kis szigetet képez egészségügyi téren Európában. A franciák előszeretettel szedegetik a pirulákat, de a németek és angolok sem vetik meg annyira az antibiotikumok, fájdalomcsillapítók és egyéb gyógykészítmények használatát, mint a hollandok. Ők azt gondolják a betegségről, hogy az egy természetes reakció a test részéről, azt jelzi számukra, hogy pihenniük kell. Ezért nem is orvoshoz mennek, hanem ágyba, feküdni. Ha már egy hete töttyednek a takaró alatt és az állapotuk semmit nem javult, sőt, egyre kutyábbul érzik magukat, akkor már ráveszik magukat, hogy orvoshoz menjenek. A szakember általában akkor hajlandó szóba állni a beteggel, ha különleges, erre specializált szaglásával megérzi, hogy a páciens valóban egy hétig feküdt. Ha erről megbizonyosodik, akkor hajlandó a már félhalott betegét felületesen ránézéses alapon röntgenszemeivel megvizsgálni. Vagy még egy hét fekvést ír fel neki vagy – láz esetén – gyógyszert. Martha mesélte, hogy Wassenaarban élő amerikaiaktól csípett el egy 115

beszélgetést, amiben az egyik anyuka arra buzdította a másikat, hogy feltétlenül hazudja az orvosnak azt, hogy már egy hete fekszik otthon lázasan és majd megpusztul már, mert ha bevallja az igazságot, hogy a fájdalmai csak két nappal korábban kezdődtek, akkor búcsút inthet a vizsgálatnak. Egyébként az íreknél is hasonló a helyzet. Az orvos fogadja a felnőtt beteget, de amit felír, az igazolás a munkahelyre, de nem gyógyszer. Au pair melód időszakára vonatkozó konkrét egészségügyi teendők: Magyarországon – ha van biztosításod – alanyi jogon jár számodra az Európai Egészségbiztosítási Kártya, amit úgy kaphatsz kézhez, hogy bemész az Országos Egészségügyi Pénztárba ( az elérhetőséget és nyitva tartást keresd ki a Google-ben) és húzol egy sorszámot, majd a személyi igazolványod alapján gyorsan kitöltik neked a kártyát. Ezt egyébként akkor is érdemes kikérned, ha külföldre utazol csupán turistaként. Ha az Európai Gazdasági Térség bármelyik államában (ez több ország, mint amennyit az Európai Unió tartalmaz) bajod történik, akkor felmutatod az Európai Egészségbiztosítási Kártyád és olyan ellátásban részesülsz, amilyet az adott ország állampolgárai kapnak. A számlát pedig küldik Magyarországra az OEP-nek. Azonban itt is szükséges az alaposabb körültekintés, ugyanis nem minden kórházban fogadják el az Európai Egészségbiztosítási Kártyát, és ez csak sürgősségi ellátásra biztosít, ha például kiesik a tömés a fogadból és egy picit fájdogál, de egyébként nem kell kihúzni, akkor a kezelést teljes egészében ki kell fizetned. Hacsak nem találsz ügyesen üzletelő fogorvost. Hogy ez konkrétan hogy néz ki? Timi baba petefészke minden télen rakoncátlankodik. (Dia így szokott hívni, baba. Kevesebb mint 160 cm vagyok összesen és ha betegeskedem, nagyon elanyátlanodom). Idén egy húgyúti fertőzést sikerült összeszednem. Már egy hete nyomtam az ágyat, egyre inkább nyomtam, mire megelégeltem a helyzetet és elkezdtem utána járni, melyik orvosi rendelő fogadja el az egészségbiztosítási

kártyámat.

(Magánrendelők

nem

kötelesek).

Segítségemre

volt

egy

Hollandiában élő magyar anyuka. Host családomnak bejelentettem, hogy ekkor és ide megyek orvoshoz. Martha nagyon kedvesen elvitt autóval, megvárt és haza is szállított. A doktor bácsi kérdéseket tett fel egy asztal mögül és vizeletvizsgálatot végzett, majd 5 perc elteltével közölte a diagnózist, receptet írt fel és elmondta, mire figyeljek oda a gyógyszer szedése közben, majd megkért, fáradjak a kasszához és intézzem el az anyagiakat. Megkönnyebbültem, hogy a fájdalmamnak hamarosan vége, ugyanakkor egy félmázsás kő is rázuhant a mellkasomra 116

félelmemben, hogy oda a félhavi fizetésem. Európa nyugati országaiban az az általános eljárás, hogy szépen kifizeted a kezelés költségét a pénztárcádból, kapsz egy kórelemzést és számlát, majd otthon ezt benyújtod a biztosítódnak és ők visszafizetik a pénzt, ha jogosnak tartják az eljárást. Ám egyik csodálkozásból a másikba estem. Az ügyintéző hölgy közölte velem, hogy amint átnyújtom neki a kártyámat, ő már faxolja is a csekket az OEP-nek, nekem nem kell számlákkal bíbelődnöm, beteg vagyok, menjek csak bátran az egy szinttel lejjebb lévő gyógyszertárba és váltsam ki gyorsan az orvosságom. Leesett mellemről a kő és nyugodtan lépdeltem a gyógyszertár kasszájához, megkaptam a szert, kérdeztem, mennyibe kerül, válaszként a patikus mosolyogva vette ki kezemből a kártyácskát majd gyorsan adta is vissza. Ez volt a válasz a kérdésemre. Azt is az egészségbiztosító fizette. Mert Hollandiában a kezelést és a gyógyszereket is a biztosító fizeti. Persze nem minden orvosságot. Csak azokat, amelyeket kizárólag recept ellenében lehet kiváltani. Tehát egy gyengébb fájdalomcsillapítót vagy köhögés elleni szert ki kell fizetned, de ezeket itt kint minden Rossmann vagy DM -féle drogériában megvehetsz recept nélkül akármikor. Az Au Pair World weboldalon keresztül

talált au pair-eknek a host család köteles

egészségbiztosítást kötni, a többi család eldöntheti, kapsz-e vagy nem, de egyébként valóban mindenkinek járna a fizetett egészségügyi ellátás. Amikor kimész, erre mindenképp kérdezz rá, mert bármikor szükségessé válhat! A család érdeke is, hogy egészséges maradj vagy gyorsan felépülj, mert csakis így tudod ellátni a feladataidat. Akkor is ajánlom az Európai Egészségbiztosítási Kártya kiváltását, ha a család is köt neked biztosítást. Hazaút közben bármikor történhet baleset, vagy ha egy másik országba ruccansz ki egy hétvégére az óperkedés ideje alatt, akkor is érhet kisebb baleset és külföldön már nem érvényes az au pair biztosítás, de a kártyád igen. Ne rettentsen vissza az orvoshoz fordulástól az, hogy nem tudod miből kifizetni! Az egészségednél nincs semmi fontosabb!

117

12. Mit ad mindez neked? ( a fejezet, melyből tényleg megtudod, milyen és mennyi haszonra fogsz szert tenni) D:Azt tudom, hogy mit adott nekem: időt, a világ működésének jobb megismerését, megértését, toleranciát, visszafogottságot, jobb önismeretet, önbizalmat, talpraesettséget, jobb önértékelést, tapasztalatot, tudást, szeretetet, magányt, gondolatokat, érzéseket, hazaszeretetet, barátságokat, kedvességet, ajándékokat, ruhákat, elmélyült otthoni kapcsolatokat...nyugalmat és sok-sok idegességet. Sok-sok mindent. Csak azt mondhatom, hogy nagyon összeszedettnek kell lennünk ahhoz, hogy a külföldön töltött idővel megszerezhető tapasztalatokat rendszerezni tudjuk neked. A mi indokaink szerteágazóak voltak, és még nem is teljesítettük az egy éves kitűzött tervet. Nekem ez az angol középfokú írásbeli nyelvvizsga letétele, és egy másik nyelv alapfokon való elsajátítása és annak nyelvvizsgával való bizonyítása. Timon egy éves tervét nem tudom, azt ő tudja. Belelátsz egy-egy teljesen más kultúrájú család életébe, mindennapjaiba és máris van még egy példa előtted, amit vagy fogsz követni, amikor a saját gyereked életét alakítod... vagy nem. A tudás hatalom. Már nagyon sokszor hallottuk, és egyre csak igazolódik. Az én fejemben csak úgy cikáznak a gondolatok és ötletek, és három diplomával mégis au pair vagyok és egy darab háztartási kellékként kezelnek. De otthon a korábban konkurenciának számító ellenfelek labdába sem fognak rúgni mellettünk a mi külföldön szerzett munka tapasztalatunkkal és valódi, használható nyelvtudásunkkal, a sitty-sutty három hónapos gyorstalpalón szerzett a nyelvvizsga papírokkal szemben. De ehhez nyitott szemmel kell járnod a világban, a világodban, keresni a tanulás és új ismeretek szerzésének minden lehetőségét! Megismersz egy másik országot, új szokásokat, más törvényeket, más kultúrát. Sokkal jobban fogod szeretni a saját kultúrádat, országodat és szokásaidat, ezt merjük garantálni neked!

118

13. RECAP: Az érzékelhető kulturális különbségekről egy pici összefoglaló, hogy mégis ugyan mi lehet más, ha mindenütt van Adidas, Nike, Subway és MekDönci? Az előző fejezetekben megírt történeteink telis-tele vannak furcsaságokkal és a Magyarországon megszokottól eltérő viselkedésformákkal. Eddig azonban csak morzsákat láttál, az egész kicsit odaégett,de azért még finom mazsolás fonott kalácsot nem. Ebben a rövid fejezetben szeretnénk neked összefoglalni, hogy ténylegesen mitől, miben más egy a tiédtől eltérő országban élni. Ez lehet, hogy túlzásnak fog majd tűnni, elnagyoltnak és összecsapod a könyvet, hogy ezek a csajok tök zizik, de úgyis előveszed hamar mert tuti, hogy írtunk neked jó sztorikat mert mi nagyon-nagyon sokat nevettünk és néha sírva is nevettünk, miközben megfogalmaztuk és átfogalmaztuk az egyre csak bővülő mondandónkat :). Szóval s tettel, mi az a három dolog, ami tényleg más?

-Az életstílus. -Az életvitel. -Az életminőség.

S hogy ezen hangzatos szavak alatt mit értünk ? :) Csupa egyszerű, icipici dolgot, amit nagyon nehéz észrevenni, olyannyira a mindennapjaink részét alkotják. Ilyen apróságokra gondolok, hogy hogyan lehet metrójegyet venni?! Pl. Párizsban lehet bankjeggyel fizetni, Lyonban nem. Hollandiában előre kell megvenned 15 buszozási lehetőségre jogosító bérlet-félét. De cserébe Lyonban minden postán van olyan masina, amibe, ha beleteszel egy 5 vagy 10 eurós bankjegyet, aprót ad neked cserébe. Apró nélkül meg vagy lőve, nem tudsz sehová menni, hacsak nincs a bankkártyádon elég felesleges pénz, mert azzal pl. még az utolsó kínai boltban is lehet fizetni. De elég a Dia hogyan szív Lyonban fejezetből, konkrétan az alábbi dolgok lesznek másak: 1.

Nem érted a körülötted járó-kelő embereket. Úgy tűnik, mintha a te nyelveden beszélnének, de egy szó nem sok, annyit sem értesz mások beszélgetéseiből a sodródó utcai tömegben. Nem úgy, mint Pesten, ahol a tegnapi hajszőkítés alkalmával hallott Mari néni kivel kavar pletykát kell hallgatnod az előtted totyogó magához beszélő mamikától. Meg kell mondjuk, nem látni, s hallani ilyen híreket felszabadító érzés! :)

2. Mások a közlekedési feltételek. Eleinte nem tudod, hogy hogyan működik a metrójegy, buszjegy, mi meddig érvényes, hová mivel lehet menni és más sem tudja megmondani, mert csak a saját útvonalát ismeri, magadnak kell rájönnöd mindenre. És amikor sztrájk van, mint 119

Lyonban minden szeptembertől decemberig, holmi fizetésemelést vagy szabadságot követelve... old meg a közlekedést, ahogy tudod. A franciák szervezőképessége nem kevés kivetni valót hagy maga után, enyhén szólva kaotikusnak nevezném a közlekedést például. Találkoztunk a vasúton olyan vagonokkal, ahol a kocsi közepétől kezdték el a számozást és jobb és bal oldalon is 1-70-ig számozták az üléseket. Döntsd el, hogy melyik oldali 65-ös szék a tiéd, a jegyen ugyanis semmi ilyesmi nincs feltüntetve. A franciák is össze-vissza küldözgették egymást. Délen alap a vonatoknál a 20 perces késés. A menetrend is úgy van megtervezve, hogy van átszállni 25 perced a gyorsvonatról a TGV-re. Ez valójában 5 perc, a köztudott késés miatt. Hollandiában minden nagyon pontosan indul és precízen megtervezett, ábrákkal is segítik az idegen nyelvűek eligazodását, minden sarkon információs pultok állnak a rendelkezésedre, ahol angolul érdeklődhetsz melyik vonat, busz, villamos stb. visz el mikor és hová? Még a legapróbb porfészekben is könnyedén eltájékozódhatsz és nem kell félned, hogy rossz vonatra szállsz fel. Az utazási feltételek pedig igazán kellemesek, tiszták a közlekedési eszközök. Ez mondjuk annak is köszönhető, hogy a buszokon, villamosokon tilos enni és inni. Nekem egyik este majd le szedte a fejem egy biztonsági ember, mert a peronon mertem elmajszolni hamburgerem. Csak úgy előkerült a semmiből és rám ripakodott, hogy azonnal dobjam ki egy szemetesbe az ételt. Megszeppenve ajánlottam fel, hogy inkább elrejteném az ételt a táskám mélyére. Kiderült ugyanis, hogy az állomások agyon vannak kamerázva és minden apró mozdulatod vissza nyomozható. Zárójelben jegyezném meg, hogy szerinted mennyire demokratikus avagy TOLERÁNS egy olyan ország, ahol még a szendvicsed sem mered akkor megenni, amikor szeretnéd, mert tilos, szabályellenes és bármikor lenyomozható? 3. Néha, néhol bizony át kell menni a piros lámpán! Párizsban és Marseille-ben az autók megállnak neked amikor az út szélén állsz, akkor is, ha neked piros a lámpa. Ilyenkor értelmes átmenni a biztonságos úton, különben te vagy az, aki feltartja a forgalmat :). 4. Mást, máskor, máshogyan esznek. Nem lehet otthoni ételeket enni és igen, kint hiányoznak az otthoni ízek. Nagyon is. (pl. reggelire mogyorós, tortadarás vajas kenyér, ebédre drága soksajtos endíviás szendvics estére sült rák csirkés szósszal főtt zöld babbal, almás pitével- szerintünk nem magyar specialitás.) Hollandiában vacsorára tálalnak meleg ételt, ebédre beérik egy szendviccsel. A franciák általánosságban délben főfogás plusz desszert -összeállítású menüket szervíroznak, a leves viszont délben elfogyasztva bizarr. Náluk az az esti étkezés része.( Télen inkább.) Na meg estére még egy kis sajt, bor, és desszert. Minden dietetikus ezt tanácsolja a fogyni 120

vágyóknak . Spanyolországban ne csodálkozz, ha este 9-11 óra táján hívnak meg vacsorára. Ott ez teljesen normális. A te gyomrod pedig haláltáncot jár majd a külföldön töltött néhány hét után. Felesleges aggódnod, néhány kellemetlen, hasfájós hét elteltével hozzászoksz az új étkezési körülményekhez. 5. Más kombinációban viselik a ruhákat, mint mi és képesek nagyon fura színeket felvenni együtt. ( nyugatabbra hamarabb kell meleg ruha és duplán öltöznek télen, a magyar „kínai boltos” ruhákat felvéve még simán megfagysz egy csomó országban. Vegyél minőségi meleg cuccokat, ha külföldön akarsz élni. ) 6. Másmilyen az időjárás. (Szinte mindenütt kiszámíthatatlan és megbolondult mint egy nyávogó meteorológus béka a fa tetején. Majdnem minden nap vinned kell magaddal hosszú ujjú pulcsit is vagy kabátot. Néha persze megsülsz.) Otthon nyáron a 24 C fok például hűvösnek számít, Hollandiában viszont ilyen hőmérsékletnél már lehűtik a levegőt, mert a magas páratartalom miatt ez már kényelmetlenül meleg. 7. Máskor vannak a nemzeti ünnepek és máshogy ünneplik őket mint mi. (A csinnadratta kétszer akkora némely országban mint nálunk augusztus 20-a este, és vannak országok, ahol egész éjjel isznak az emberek mert nemzeti ünnep van. Van amikor, nem jár a villamos egész nap, mert nemzeti ünnep van. Van, ahol egész városok bénulnak meg katonai felvonulások miatt. 8. Más értékrend szerint élnek az emberek. Van egy nemzet, amelyiknek a spórolás az egyik legfontosabb célja, egy másik az ételeire költ kétszer annyit, mint mások ruházkodásra, egy harmadik a lakására fordít annyi figyelmet és pénzt, mint amennyit egy másik az iskoláztatásra,

taníttatásra. Ahogy egy Franciaországban élő angolul beszélő

német expatrióta megfogalmazta: „ A franciák azért dolgoznak, hogy éljenek, a németek meg azért élnek, hogy dolgozzanak.” Úgyhogy ő elmegyek évente kétszer Tahitira nyaralni és röhög a német sógorán, hogy az még hétvégén is a meló miatt stresszel. 9. Az előző okból kifolyólag más nemzetek más értékrendekre nevelik a felnövekvő nemzedéket. Van aki szerint a őszinteség, van aki szerint az önfeláldozó segítőkészség, van aki szerint a „bármi áron, de életben maradás” elsajátítása a világ legfontosabb dolga.... természetesen százezer egyéb érték mellett, melyek prioritást kellene, hogy élvezzenek pénz-orientált, megalkuvó, érzelem és érintés nélküli világunkban.... csupán ilyenekre gondolunk, mint a szeretet, a törődés, a tiszta játék, a tisztesség, a kitartás és a bajtársiasság, amelyekben mi személy szerint még hiszünk.

121

Pl.: Hollandiában a középiskolák alfa (humános) és béta (tudományos) osztályokat különböztetnek meg. Amelyik gyerek humános beállítottságú, nyelveket tanul, 3-at, 4-et, irodalmat, némi történelmet és társadalomismerettel kapcsolatos tárgyakat-tejesen minimalizálva a reál tantárgyakat. A reálos gyerekek pedig teljes körű természettudományos oktatást kapnak és alig valamit a humános dolgokról. A franciák például tanulnak saját nemzeti történelmükről és kulturális, tudományos örökségükről, de nagy általánosságban véve fogalmuk nincs más országokról. Így fordulhatott elő, hogy egy rémesen intelligensnek tartott francia úriemberrel beszélgetvén Shakespeare-ről a következő kényelmetlen dialógusba bonyolódott Timcsi:

-

Imádom Shakespaere-t, zseniális! – mondta ő.

-

Igen? Szerintem is. Miket olvastál tőle? Inkább a királydrámákat, a vígjátékait vagy a drámáit szereted? – meglepetten és nem kevés zavarral válaszol .

-

Tulajdonképpen nem olvastam tőle semmit, egy vígjátékot láttam tőle, Denzel Washington játszik benne.

-

Keanu Reeves-szel? –kérdem.

-

Igen, azt hiszem.

-

Aha, az a Sok hűhó semmiért (Much a do about nothing...).

Magyarországon gimiben de még szakmunkásban is az a minimum, hogy Shakespeare Rómeó és Júliája illetve az Hamlet kötelező olvasmányok. Nyugat – Európában ha valaki ezt

a

két

drámát

ismeri,

már

magasan

műveltnek

számít.

Ezek ismeretében a beszélgetések is gyakran elég érdekes irányt vehetnek, vagy épp egy bizonyos ponton félbeszakadnak. Nem ugyanazokat a meséket adta a TV gyermekkorotokban, nem ismered sztárokat, amiken az adott ország lakosai felnőttek, nem azokat a tini

azokat

a

magazinokat

olvastad. Ami neked egyértelmű, az más ország lakosainak bizarr lehet és

fordítva:

nekik bizonyos dolgok teljesen normálisak, te meg csak fintorogsz és sehogyan sem akaródzik elfogadni. Az értékrendek férfi és nő ügyében: Timi például, ha belepusztul sem fog odamenni egy pasashoz elkérni a számát és randira hívni, aztán pedig fizetni a vacsora rá eső részét. És az udvarlással mi van? Azzal, hogy a férfi vadászik a nőre? Hogy küzd azért, hogy kiérdemelje a nő társaságát? Lehet erről 122

másképp gondolkodni, de egyes kultúrákban akkor is az számít még normálisnak, ha a fiú megy oda a lányhoz, ő kéri el a számát és kéri fel találkozóra, nem pedig fordítva. Persze okos dolog adaptálódni és elfogadni az éppen otthont adó országod szokásait ha boldogulni akarsz. 10. Más sportot űznek más országok lakói. A foci természetesen szinte mindenütt jelen van, de pl. füvön jég hokizni még csak hollandokat láttunk, rókára vadászni és krikettezni pedig csak angolokat. 11. Minden országnak megvan a maga nyelve és annak hagyománya, történelme, használati szabálya. Személy szerint, úgy gondolom, hogy az anyanyelvünkön kívül egy nyelvet sem lehet 100%-osan elsajátítani a mesefigurák nevei, a gyerekkori történetek, dalok és a köznapi utalások miatt. Csupán három hetembe került megtudni, hogy miért kell nevetni, ha azt mondja valaki Franciaországban, hogy Brian a konyhában van. (D) Beszélni lehet, beszélgetni is, nevetni is, csak 5-10 év mire minden utalást megértesz a köznapi élet vicceiből és még akkor sem fogod ugyanazt az irodalmat értékelni, amit a helyiek magasztalnak, mert te nem oda tartozol, nem a te nyelveden írták. Nem a te humorod. Más. 12. Mást adnak a tévében. Senki ne merje azt állítani, hogy ő nem néz tévét, mert igenis mindenki néz tévét, ugyanis ez nem egy kikerülhető kommunikációs csatorna. Minden utcán van egy műszaki bolt vagy áruház, amiben megy a tévé a kirakatban. 12 éve nem élünk otthon a családi fészekben és nincs tévé a szobánkban, mégis valahogy mindig tudjuk, mi van a varázs dobozban, miért nem nézünk Győzike és Mónika és Balázs show-t. Szóval a külföldi tévé az más. Másmilyen műsorok, más adásrend, más csatornák vannak benne és mind -mind más nyelven. Nyilván havi kb. 200 euróért kapsz magyar csatornákat is, ha ki tudod fizetni! :) De akkor megint minek mentél ki? Szóval a hollandusoknál angolul van majdnem minden a híreken, a rajzfilmeken és a holland tehetségkutató műsorokon kívül, mert azok ugye űrnyelven futnak, de amint írtam, minden film és oktató műsor és egyéb angolul, holland felirattal sugárzott program. A belgáknál francia a gyakori nyelv a tévében és hozzá angol és holland felirat dukál. Hogy ez mennyi helyet elfoglalhat a képernyőből... 13. Másféle zenét játszanak a rádióban. Az ember azt hinné, hogy legalább a rádióban fog otthonról ismerős popzenét hallani. Hát nem. Nem fog. A holland diszkókban csakis a holland rádiókban is hallható dalokat játsszák, elég uncsi sorrendben. Az MTV-hez vagy a VIVA-hoz vagy a VH1-hoz semmi közük... hát ez van. 14. Máshogyan hódítják meg a fiúk a lányokat. A hollandok pl. sehogy. A lánynak kell agresszívnak lennie és nyomulnia egy fiúra ahhoz, hogy egy fiú elkérje a számát és a 123

lánynak kell őt felhívni. És mint jól tudjátok a szex...az max. 2 perc tili-toli. Bizarr egy szerelmi játék, nemde?! A franciák lyukat beszélnek a hasadba és amikor már a szövegükkel ágyba vittek, ott is csak dumálnak. Az első két- három alkalom tuti kudarc, de nevelhetőek, szépen alakíthatóak és szeretik a csinos, ambiciózus, határozott nőket, mindent megtesznek az imádott nőért! A lengyeleknek neked kell elmondanod mi az, hogy óvszer, a németek meg... inkább hagyjuk :) 15. Másmilyen törvények vannak érvényben. Minden országban mint írtuk, más élvez prioritást, másfajta cselekmények számítanak bűnnek. Amikor franciaországi barátaimnak meséltem, hogy otthon egy nagyobb pofonért bíróság elé állsz, kikerekedett szemekkel néztek mint az a bizonyos boci arra a bizonyos új kapura, mert ők semmilyen hasonló törvénnyel nem találkoztak az ő országukban. A megélhetési lopás, ami nálunk érvényben van, számtalan ország számára nem tolerálható, nem értenek vele egyet. Lopsz-elkapnak- go börtön. Ne hagyd magad „a minden úgyis ugyanolyan lesz mint otthon” látszatába ringatni. Vagy tudod, mit ? Ha akarod, engedd! :) De mi szóltunk előre!

124

A szerzőkről „Frédi és Béni hozzánk képes Kismiska...” Timi: Tempting, Insane, Madcap, Irresistable Diane: Daring, Idealists, Anarchists, Nice, Enthusiastic Két olyan egyedülálló személyiségű csaj írásait és gondolatait tartod a kezedben, akik tűzön-vízen át kiállnak egymásért no matter what. Ha egyikőjük kitalálja, hogy Indonéziába akar menni iskolát építeni, mert az neki igen jó lesz, de öt perc múlva már péküzemet akar nyitni, akkor mindig ott a másik, aki azt mondja- te figyi- felvegyem magnóra és visszahallgatod milyen hülyeségeket beszélsz? GET ALIVE! Timi te tánctanár vagy és színpadon a helyed! Dia te nagyon jó tanár vagy és jó igazgató leszel! Ha most kicsit nehéznek is érzed az álmaidért való küzdelmet, hidd, el én mögötted állok és megígérem addig rugdoslak gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással, amíg boldog nem leszel! :) Valami ilyesmi kapcsolat működik a szerzők között, akik a fentiekhez hasonlóan a fejükbe vették, megmondják neked a TUTI TIPPEKET, történetekben mesélik el, hogyan birkóztak egy idegen

ország

űrnyelvet beszélő

lakosságának

kőkorszaki módszereivel és

ál-toleráns

magatartásával. Hogyan tanulták meg elfogadni önmagukat, a múltba vágyódás és a jövő hajkurászása helyett a jelent értékelni annak minden csodás nehézségével együtt. Az utolsó oldalainkon, mint észrevehetted, csupa személyes dolgot találsz, ami talán egy kicsit közelebb hozza azt a két kétdiplomás fiatal lányt, akik a világ végére is elutaznak a szeretett fiúért, akiket kb. egy POST IT cetlin dobtak, mint Carry Bradshow- t a Szex és New Yorkban... mégis felálltak, töretlen és újult erővel vették hátukra a vidéki élet hamuba sült pogácsája helyett a holland töltött mandulás sütit- gevoelde(?) koekjes és szépen szövögetik terveiket, miközben élvezik a napsütést és két kézzel vágyják az őszinte ölelések, a barátság, a szeretet minden morzsáját.... ... és Timi mindjárt ideírtja velem, hogy bazd már meg ezt a negédes hülyeséget! Azt kéne írni, hogy nálunk okosabb, viccesebb, eszementebb, ügyesebb, kitartóbb, visszafogottabb, udvariasabb csajok nincsenek a Földön és a pasijaink nem normálisak, hogy dobtak minket.... de talán nekünk kéne ezt megköszönni nekik... TE MEG KEDVES OLVASÓ vegyél a kezedbe délamerikai irodalmat, mert az jó, meg nézzél mangát, mert az tele van szexszel.

125

Dicus köszönetnyilvánítása: Köszönetet mondok Zsófiné tanárnőnek a süni torta receptjeiért és azért, amit egy csillagászatból szorgalmi ötösért tartott kiselőadásom után mondott: „én már húsz éve tanítok, de ez egy jó előadás volt!”. Mert ekkor kezdődött tanári pályafutásom. Egri tanárúrnak a nagyon vicces bocikért, mert tőle tanultam meg egyszerűen és kifejezően rajzolni. Tóth tanárnőnek a

rendkívül hasznos

egyetemi jegyzeteiért, amiből rajtam kívül legalább 4-en tanultak egyszerre és Kolláth tanárnőnek, aki miatt megtudtam, hogy képes vagyok egy este alatt megtanulni egy tantárgy egész féléves anyagát, hacsak nem akarom, hogy felrobbantsanak :). Az egyetemi tanáraim mind tudják, milyen sokat jelentenek nekem. Ha itt megemlíteném őket, még 50 oldalas lenne egyébként mindössze 50 oldalasra tervezett élménybeszámolónk... De ahogy Earl Babbie írta tankönyvében, drága tanítványaim és barátaim: örülnék, ha vissza szálingóznának hozzám a tankönyveim és jegyzeteim és verses köteteim... és mindenkit kérek, akinek valaha is segítettem, hogy fordítson másokra annyi energiát, amennyit én fordítottam rájuk! Segíteni vagyunk itt a földön, Egymásért, nem egymás ellen! Nagyikám, annyi bolondságot, mint amit te hordtál össze... még senkitől sem hallottam. Köszönöm őket! Ígérem én is mindig azt fogom mondani az onokáimnak, hogy Fordulj bolha angyal módra, meg, hogy Félre paraszt, jön az úr! És mindig meg fogom őket kérni, ugyan nézzék már meg tollas e a hátam?...amikor madárnak néznek, vagy azt találnák hinni, hogy most jöttem le a falvédőről vagy most érkeztem a hat huszas pesti gyorssal... Anyukám... ha nem álltál volna ki mellettem végig a gimi alatt és nem mondogattad volna 6 éves korom óta, hogy szép és okos vagyok és úgy vagyok jó, ahogy vagyok; nem hiszem, hogy végig tudtam volna csinálni mindazt, amit a mindig hasznos tanácsaid megfogadásával elértem! Minden

barátomnak

köszönöm

az

őszinte

öleléseket,

beszélgetéseket,

nevetéseket,

a

meghallgatásokat! Köszönöm minden egyetemi tanáromnak a megerősítéseket, az eltanulható gondolatokat és átvehető véleményeket, az érdemi vitákat és a rugdosást azoknak, akik tudták, milyen sok felszínre hozható képesség és tudás van még bennem. És mindenki más... legalább annyi jót tegyen a közért, hogy küldje el egy süti árát Afrikába óvszerre... vagy a pingvineknek jéghegyre... (vagy csak kapcsolja le a villanyt és használjon kevesebb vizet és vegyi anyagot.) Aggódom a pingvinekért, s talán az sem lenne baj ha Hollandia, Anglia és Velence még látogatható maradna néhány ezer évig. 126

Timi köszönetet mond: Neked, te hülye liba! (Ez a mondat a Dijának szól.) Mert még a világ végéről is bármikor felhívhatlak, hogy „ Dia, Úristen, sokkos állapotban vagyok! Nincs pénzem szállásra, enni! Most mi a picsát csináljak? Mondj valamit, mert megőrülök!” És akkor mondod, bármilyen baromságnak is tűnik, csinálom, oszt valahogy mindig jó  És apukámnak és anyukámnak és a testvérkéimnek a töretlen szeretetért és támogatásért. Pedig néha igazán nagy türelem kellett a hirtelenségeim és önfejűségem tolerálásához. Tudom. De bármekkora butaságot is beszéltem be magamnak a pici fejembe, ti mindig ott voltatok és kirángattatok legnagyobb ellenségem karmai közül, a pesszimista magamból. És szeretnék köszönetet mondani minden barátnak és angyalnak, akik segítették az utamat és csodás módon megjelentek, amikor szükségem volt rájuk. Kedves host családom! Köszönöm, hogy megmutattátok, hogy vannak olyan rendes és szeretnivaló lények is, akikhez megéri elszegődni au-pairkedni. Szeretném, ha tudnátok, hogy bár sok olyan dolgot írtam, ami csalódást kelthet bennetek, a könyv nem csupán egyéni tapasztalataink alapján született, sok lánnyal beszélgettünk, sokféle történetet végighallgattunk, hogy hiteles képet tudjunk nyújtani olvasóinknak erről a munkakörről. És ezeket a tapasztalatokat mind meg kellett írnunk, mert őszinték akartunk lenni, hogy a külföldre vágyók ne egy irreális világba utazzanak ki, ami gyorsan szétesik, mint egy kártyavár. Azt akartunk, hogy a leendő au-pairek tudják, mire számítsanak és segíthessünk nekik átvészelni a nehéz időszakokat. Rátok mindig is nagy szeretettel fogok visszagondolni!

***Magyarázat: 1. A kedvesség, a mosoly minden emberi kapcsolatban a bizalom kialakításának alapfeltétele. Bíznotok kell egymásban, egy évig együtt fogtok élni, egymást segítve, támogatva. 127

2. A kérést a gyerek sokkal szívesebben teljesíti, mint egy kemény felesleges parancsot. 3. Ha a szülő leteremti a gyereket, hogy béna, az az ő dolga, de attól te még lehetsz kedves és fejlesztő hatású, elmondhatod, hogyan tudja legközelebb jobban csinálni. A pozitív megerősítés csodákat tesz még a nagyon butácska kölykökkel is. 4. Szeretni és védeni, gondoskodni vagy ott, nem bántani, van két szülője, aki önmaga helyett valamiért téged vett fel a csemetéje mellé. Sose üsd meg őket, de nagyon vigyázz rájuk, pl. amikor dulakodós vitatkozás közben le akarják lökni egymást a lépcsőn, én leordítom a fejüket, hogy vigyázzanak egymásra, mert ott bizony igen komoly bajuk lehet, mert a törött nyak nem igazán visszaragasztható. 5. Vannak olyan ritka helyzetek, amikor fáradtak a kicsik, nyűgösek, hiányzik az anyukájuk, ilyenkor hajlamosak visítani, de úgy, mint a sakál. Esélytelen bármit tenned a kedvességen kívül, megnyugtatod őket, megölelgeted és szépen kéred, menjen pihenni, anyu reggel itt lesz! De amikor már minden kötél szakad, és nincs mit mondanod, mert ők sokkal hangosabban ordítanak, csak suttogj, hatásos. ) Arra azért felhívnám a figyelmed kedves óper (jelölt) hogy az élet nem egy Mary Poppins sztori. Önfeláldozásod nem fogja megkoronázni az édesapa felismerése, hogy elhanyagolta a családját és nem fog egyik napról a másikra kilépni a munkájából, hogy sárkányt eregethessen a lurkóival. Jó esetben szerzel egy viszonylag kellemes évet a gyerekeknek, amikor szeretetet kapnak, többnyire csak tőled, aztán elmész és minden folytatódik majd a rideg és szeretetre képtelen szülők akarata szerint.

Ha ezt megérted, és magadtól meg tudod írni, mehetsz :) Overview Au Pair Children are priority over everything, their safety and happiness; however, if necessary be 128

firm General household rules  You are responsible for tidying your own room and bathroom  If you break something, please let us know  You can eat everything you like (within reasonable boundaries, no alcohol, specialties); if you finish something please write it down so we can buy it. Also please write down if you want to eat something we do not have  If you do not eat/sleep at home, please let us know  Switch on the alarm and close the gate when you leave the house  No inviting /sleeping over of friends without our consent/approval Household duties  General tidying up of house (kitchen, living room etc.) and of the bedrooms of the children (together with them);  Laundry and ironing if and when necessary; please have ironing finished by Friday  Dusting /vacuum cleaning the house on Friday;  Additional vacuum cleaning when necessary  Changing the beds on Monday (children’s beds or parents beds every other week)  Empty dishwasher if applicable  Prepare dinner and set table on week days (except Wednesday)  On Thursday a cleaning lady comes to do toilet cleaning/bathrooms/kitchen etc; be at home to open the door for her  Take out mail of the mailbox every day Children duties  Prepare breakfast, help them dress in the morning, do Lisa’s hair, brush teeth etc.  Bring them to and fetch them from school  Have friends playing at our house or have the children play at friends’houses and bring/fetch them from friends’houses  Play games and/or cards with them  Baby sit upon request (we will give advance notice); less than once a week in general  Bring them to tennis/ chess/ hockey training (see schedule) Rules for the children  They are not allowed to have breakfast or lunch in their rooms  Can eat sweet in the morning on their sandwich; should eat ham etc. on their sandwich for the afternoon  Preferrably eat something when they get home around three; either sandwich or fruit (preferred); can eat candy within reason  Can watch TV when they wake up and in the evening (from approx. 1730h on) and some specific programmes  Should be playing with games or outside or read books therefore no computer games during the weekdays in general; gameboys can be played Irodalmi egypercesek, amik idekint születtek: Mi Atyánk, aki a szürke fellegek felett is vagy, Áldassék, a Te neved, jöjjön el a te napsütésed, 129

legyen meg a te észak-nyugati szeled, miként a mennyben, azonképpen itt a Földön is. Mindennapi dr. House-unkat kérünk add meg nékünk ma, és bocsásd meg a mi el nem követett vétkeinket, miképpen mi mindig megbocsájtunk az ellenünk folyamatosan vétkezőknek és kérlek vigyél minket kísértésbe, és szabadíts meg minden gonosztól, mert minden bizonnyal a tiéd a sok boci, a szélmalom és a fülünkbe homokot fújó tengerpart, mindörökké Ámen Talpra au pair, hí a haza

Sintér voltál mostanáig,

Itt az idő, most vagy soha!

A tűzhelytől a babaágyig;

In living legyünk vagy out?

Mind, kik munkahelyükön laknak

Ez a kérdés, válasszatok!

Előbb-utóbb meggajdulnak.

A magyarok Istenére

A magyarok Istenére

Esküszünk, esküszünk,

Esküszünk, esküszünk,

Hogy rabok tovább nem leszünk.

Hogy rabok tovább nem leszünk.

Amikor történetünk főhőse megtudja, hogy nyert egy jegyet a pokolba, egyszer csak őrjöngeni kezd az örömtől! Hogy lehet ekkora szerencsétlen szerencséje és el is kezd pakolni. A pokol meleg, oda biztos nem kell pulcsi... de mi van, ha mégis... az oda út az Antarktiszon keresztül is vezethet, tehát definitely kell egy kötött meleg fekete pulóver. Ájulás ellen bogyó....., kígyónak lábsó, madaraknak fogsor, diktál a beteg, írja a doktor,... beszél majd az utókor! Kiről? hohohohó dr. Lujziróóóóóóóoóóóól In memorian dr. KHG. ( Örkény után szabadon) Hátoldal

Utazz velünk egy kicsi pici mézeskalács házakkal tarkított meseszép vidékre, ahol te lehetsz egy háztartás legfontosabb embere. Te leszel, az anyuka, a nagy testvér, a

130

házvezetőnő, te leszel az, akire mindenki számít ha baj van, akinek hálásak, ha megmenti a kisgyereket és te leszel az is, akin csattan az ostor minden adandó alkalommal. Izgalmasan hangzik ?

Olvass, mi kérdezünk, választhatsz, dönthetsz, akár egy egészen új élet is várhat rád! És ez egy olyan dolog, amihez tuti nem kell pénz, egyetemi diploma és speciális tudás sem, csak kedvesség, megbízhatóság, türelem és nagyon jó angol nyelvtudás. A hullámzó kedélyállapot és az egész életedre szóló kaland garantált! So, welcome on board! Let's have fun! Az úton kalauzol téged: Dicus & Timi

131