A kreatív fõváros
Budapest a 19–20. század fordulóján század végi Budapest különleges szellemi alkotóerõ színtere volt. A történetírásban azt követõen esett szó érdemben errõl, hogy kezdetét vette a századfordulós Bécs amerikai historiográfiai kultusza. Nem Carl E. Schorske „fedezte fel” a bécsi századvégrõl szóló könyvében (New York, 1981) a bécsi modernség jelentõségét, a téma mai felkapottsága azonban tagadhatatlanul az õ munkásságának köszönheti a legtöbbet.
A
marosan 1900 után ahhoz a töréshez, amely […] a kozmopoliták és a nacionalisták, az urbánusok és a népiesek,
az 1900-as nemzedék zsidó és nem zsidó képviselõi között keletkezett; elkülönítette egymástól a »budapesti« és az »igazi magyar« szellemet.” Úgy tûnik, Lukacstól idegen a századelõ hazai kulturális modernizmusának az eszményítése, mivel õ inkább a modernizmus korabeli kritikusaival tart. Õk, akik állítólag a régebbi Magyarország urbánus és liberális, demokratikus hagyományainak a magányos védelmezõi, ezen az alapon folytatnak küzdelmet a modernizmus ellen. Lukacs megközelítése szöges ellentétben áll a Hanákéval, aki egyes,
A bécsi Graben. Képeslap, 1900
A századelõ Budapestje a történetírásban
34
A Rákóczi út Budapesten. Képeslap, 1900 körül
OSZK Plakát- és Kisnyomtatványtár
A Schorskét sok vonatkozásban követendõ példának tekintõ Hanák Péter járult hozzá leginkább ahhoz, hogy Budapestrõl is a császárvároséhoz hasonló történeti kép alakulhasson ki. John Lukacs Budapest-könyve (1991) jóval ismertebb ugyan a nagyvilágban, mint Hanák magyarul (két kiadásban is: 1988, 1999), illetve németül és végül a szerzõ halála után az Egyesült Államokban angolul is megjelent munkája, A Kert és a Mûhely. Lukacs nem hangsúlyozza azonban kellõképpen, nem helyezi új megvilágításba Budapestnek az európai kulturális modernizmushoz való hozzájárulását. Nem téveszti ugyan szem elõl „az 1900-as nemzedék” kivételes kultúrateremtõ teljesítményét. Konzervatív szemléletének megfelelõen azonban érezhetõ távolságtartással, tartózkodással szemléli a század eleje Budapestjének modernista kultúrateremtõ törekvéseit. Hajlik rá, hogy a Szekfû Gyula Három nemzedékében olvasható ítélet alapján értékelje a századelõ budapesti kulturális életét. E felfogás szerint, Szekfût idézve: „Ez a mozgékony, felületes, pénzcsináló pesti »bulvárkultúra«, amelyet egy új nemzedék képviselõi gyártottak és szemléltettek, járult ha-
progresszívnek ítélt kulturális modernista törekvésekre figyelve úgy találta, szembeállítható egymással a bécsi „Kert” és a budapesti „Mûhely”, mely utóbbi a modernizmus magyar megnyilvánulása.
MNM Történeti Fényképtár
élethelyzeteként, mint az, aki hagyományos(abb) társadalmi csoportból, és ráadásul kisvárosi, netán falusi miliõbõl szakad ki, majd a nagyvárosba kerülve, individualizált (alkotó) értelmiségiként ér végül révbe. Nem gondolom, hogy a társadalmi átmeneAz átmenetiség élménye tiség tapasztalata az assziA kérdésrõl vallott állásmiláns zsidó polgári köpontomat már több alkazép- és felsõ közép-, esetlommal is részletesebben leg a kispolgári rétegek kifejtettem. Ezúttal egyetleszármazottainak a kiváltlen elemre utalnék. Arra a sága. A legkülönbözõbb Kiránduló polgári társaság a budai hegyekben, 1910 körül meggyõzõdésre jutottam, helyekrõl a modernitás köhogy a századforduló Budapestjének tottság. A párhuzamosság ténye mö- zegébe csöppenõ, ott viszont már sziszellemi auráját elemezve nem lehet gött ráadásul egymáshoz közeli társa- lárd társadalmi beolvadásra képtelen csupán egyetlen társadalomtörténeti ma- dalmi helyzetek és folyamatok bontha- nagyvárosi alkotó értelmiség egy mindgyarázó sémával elõállni. Márpedig tók ki. Az, aki valamelyik feltörekvõ annyiuk számára közös életérzésben gyakori eljárása ez a téma kutatóinak. modern polgári rétegbõl érkezik Buda- oldódik fel és szerez ezzel magának új Hiszen egyszerre hatotta át a század pestre vagy ilyenhez tartozva éli át identitást. Ezt az új identitást a „lebeeleji Budapestet a modern életérzés és immár budapestiként az értelmiségi in- gõ értelmiség” mannheimi fogalma fegondolkodásmód, valamint az újkon- dividualizálódást, ugyanazt a társa- jezi ki. Késõbb önti ugyan Mannheim zervatív érzékenység és szellemi beállí- dalmi átmenetiséget tudatosítja saját nyelvi formába ezt a társadalmi élmé-
MNM Történeti Fényképtár
Népligeti mulatság, 1911
BTM Kiscelli Múzeum
Udvar a Torony utca sarkán, 1895 körül
35
nyét, amit azonban 1918 elõtti kezdõ sosak voltak. Persze minden, ami el- sek miképp tükrözõdnek szellemünk budapesti filozófusként már tudatosí- lentmondásosnak tûnik, egy adott hullámos, mozgó fölszínén, mely a letott magában. nézõpontból az csupán. Valójában a hetõségek végtelenségét ígéri. MásA párhuzamos, egymástól némi- dologra valamely külsõ, idegen nézõ- részt hitünk megrendült mindenben, az képp független, az érintettek számára pontból vetett pillantás teremti meg az emberi erkölcsben is, melynek viszonyegyaránt adott átmenetiség élményébõl ellentmondásosság látszatát; máshon- lagos volta napról napra jobban felötazonban különbözõ, egymásnak olykor nan (belülrõl) tekintve ugyanaz akár lik. Hiányzik jótékony elfogultságunk. ellent is mondó eszmei és mentális vá- koherensnek is feltûnhet(ne). Ezért Nincsenek korlátaink, melybe meglasztási lehetõségek fakadhattak. A bû- sem hiszem tehát, hogy ténylegesen el- fogózhatnánk.” Nem tévedés, az idézet nem Lukács nös város metaforába sûrített, a szlo- lentmondó dolgok keverednének össze Györgytõl vagy valamelyik vasárnapi gen által kifejezett szellemi beállított- itt egymással. Kosztolányiról újabban kimutatták, körös elidegenült esztétától, hanem ságon belül is legalább két lehetõség létezett. Közülük az egyik választása a hogy milyen fontos szerephez jutottak Kosztolányi Dezsõtõl, attól a Nyugatmodernizmus teljes elutasítását ered- írói megnyilatkozásaiban az individuá- írótól való, aki annak ellenére, hogy ményezhette, a másik melletti kiállás lis modern én belsõ gyötrelmei. Holott egyike a kor legjelentõsebb irodalmi viszont a modernizmusban való mara- Kosztolányi éppen nem volt zsidó szár- újítóinak, idegenül érzi magát a Nyugat déktalan elmerülést kínálta megoldás- mazású (bár anyja révén a zsidó szellemi-társadalmi közegében. „A ként az identitás válságára adott válasz származás ténye sem teljesen kizárt), Nyugat – írja –, mely igazán szabadelvû, formájában. Felmerült egy harmadik egyúttal pedig egy vidéki kisváros szü- apolitikus lap, nem törõdik semmiféle lehetõség is: a folytonos javítgatás, a lötte. (Fülep Lajosról is hasonló állít- politikai felfogással, az enyémmel épp szüntelen korrigálás, a reformok szor- ható.) Ugyanakkor megannyi jele akad oly kevésbé, mint másokéval, s helyet galmas megvalósítása. Ha valaki az el- annak is, hogy milyen görcsösen ka- ad az én újszerû verseimnek.” Késõbb sõ mellett döntött, akkor a konzervati- paszkodott Kosztolányi a hagyomá- azonban így folytatja: „Azt is tudják róvizmus, esetleg a szélsõjobboldaliság, s nyok világába. A modernitás kudarca, lam, hogy hajlamomnál fogva egyenesen egyúttal az antiszemitizmus felé vette az a kínzó felismerés vagy élmény hat maradi, reakcionárius vagyok, mert nem az útját. Ha az utolsóként említett le- nála ez irányban, hogy „a szabadság hiszek az emberiség gyökeres haladásáhetõség mellett állt ki, akkor a reform- túlsága” folytán immár elveszett min- ban, sem a demokráciában, sem a »vilápolitika szorgalmazójaként a liberaliz- den biztos támpont, amely pedig elen- got megváltó« szocializmusban, amelyet mus radikális megújítója lett. Végül ott gedhetetlen az élethez és magához a mint pesszimista az újkor legszomorúbb találjuk közöttük a mûvészeti moder- mûvészi alkotáshoz egyaránt. Ahogyan kabaréjának látok.” Amikor pedig nizmus képviselõit, valamint a nihiliz- egyik levelében írja: „érdeklõdésünk mondandója látszólagos ellentmondámus, a kulturális relativizmus, az episz- majdnem teljesen áttevõdött a lelki sosságára reflektál, kijelenti: „Mindez temológiai szkepticizmus, a féktelen életre. Ma már nem képesek lekötni természetesen nem akadályozza meg, individualizmus, egyszóval a budapesti bennünket a történések könnyen kime- hogy az irodalomban õszintén ne éreznietzscheiánusok igehirdetõit, a Vasár- ríthetõ variációi, permutációi, kombi- zem magam újítónak, vagy ha úgy tetnapi Kör tagjait, Lukács György és Fü- nációi. Inkább az izgat, hogy e történé- szik forradalmárnak. Hiszen a politikai és irodalmi forradalep Lajos szûkebb kölom legtöbb írónál rét. Ez azonban még A képzõmûvészeket tömörítõ Szinyei Társaság tagjai a Japán kávéház teraszán, 1912 nem esik egybe, sõt továbbra is meglehemajdnem mindig szötõsen sematikus kép. ges ellentétben áll.” Úgy tûnik, össze is keveredhettek egymással a különféle szellemi Reformer hajlamú értelmiség utak. Az én mint létprobléma elhatalmasodása Kosztolányi: az én belsõ egy olyan mûvész és gyötrelmei gondolkodó esetében, Ha a Nyugat mint momint Kosztolányi, a dernista irodalmi-írói társadalmi átmenetitömörülés azon tagjaiségben gyökerezõ ra gondolunk, mint identitáskrízis folyoKosztolányi Dezsõ, nemánya. Nem állítható tán Babits Mihály, ugyanakkor, hogy a nem beszélve Ady Huszadik Század címû Endrérõl, akkor megfolyóirat körül gyüleállapíthatjuk, õk mind kezõ reformer hajlamú MNM Történeti Fényképtár roppant ellentmondászociológusok, Jászi és
36
köre szemében is éppen így szólt a sür- a Huszadik Század címû folyóirat szel- ninak. A grófnõ, szól Móricz szövege: gõsen megvitatandó (és megoldandó) lemi arcélét: „a szemle, melyet alapíta- „Egyik túlzásból a másikba szédült, koreszme lényege. Mindamellett a Nyu- ni akartunk, alapjában forradalmi kez- míg aztán a végletekig volt feszítve az gat íróinak nagy részénél, a filozófiai deményezés, mivel a magyar társada- üres, oktalan és céltalan élettõl. Ekkor gondolkodás egyes szegmenseiben, a lom akkori politikai, szellemi, sõt kapta véletlenül kézbe a Turi Dani foképzõmûvészeti avantgárd körében (a erkölcsi alapjait visszautasítottuk és ra- lyamodványát”, amelyben a parasztbirNyolcak), és nem utolsósorban a zene dikális reformokat követeltünk”. Az én tokos bérleti szerzõdést kért némely megújítását kezdeményezõ Bartóknál „betegségeként”, a betegség forrása- uradalmi földekre. Azért, hogy találegyöntetûen ez a szellemi impulzus ha- ként tekintett „képmutatás és konven- kozhasson Turi Danival, a grófnõ eltott a mélyben. Ez volt a fõ hajtóereje a cionalizmus” feltárása, majd annak készítteti a szerzõdést, majd magához lelki élet racionális fogalmi és terapeu- gyógyítása – ez Ferenczi pszichoanaliti- kéreti Turi Danit. „Sosem gondolta tikus megközelítésén fáradozó budapes- kus mûködésének bevallott célja. Jászi volna, hogy õ is megfizesse a paraszt ti értelmiségiek olyan képviselõjének is, és harcostársai pedig a magyar társa- Don Juant, akit meg szoktak fizetni az mint Ferenczi Sándornak, Freud hûsé- dalmi és politikai berendezkedés intéz- asszonyok. Már rég a parasztok hatalményes megreformálását tûzik célul ma- mában érezte magát. Az ismeretlen ges magyar tanítványának. A lelki élet mûködésmódja, különö- guk elé. A két törekvés nem esik parasztéban, aki talán nem is gondol sen a lelki élet zavarai iránti tudo- nagyon messze egymástól, s több kö- azóta rá, aki oly nyugodtan él a maga mányos (freudista) érdeklõdés azon- zük van egymáshoz, mint amennyit a világában, mint azelõtt.” ban nem az életfilozófiai nárcizmus, a kortársak, Ferenczit és Jászit is beleA lélekelemzés mint a kommunikánietzschei ihletésû irracionalizmus ha- értve, ténylegesen érzékeltek belõle. ció módja és csatornája a normális emtását, sokkal inkább a felvilágosodás beri kapcsolatok, a másikkal, az ideracionalizmusának a befolyását mutatja. Lélekelemzés a társas magány közegében gennel való bensõséges viszony létesíFerenczi Sándor Freudhoz írt, 1910. tésének a lehetõségével is kecsegtetni márciusi 22-ei levelében, ahol a „klini- Amikor a pszichoanalitikus Ferenczi látszik egyúttal. Ez azonban abban az kusok”, az intézményes pszichológia egy ifjú grófkisasszony „sietõs analízi- elidegenült (nagyvárosi) világban merészérõl a mélylélektannal szemben sébõl” azt a „belsõ ürességet” olvassa rül fel csupán problémaként, ahol végmegfogalmazott bírálatokról is szó van, ki, „amely társadalmi rétegének életét telenségig beszûkülnek a normális kifejti: „A klinikusok összeesküvésének jellemzi, s amelytõl fantáziái önkénte- emberi érintkezés számára adott társahíre […] kellemetlenül érintett. Lehet, lenül a szeretetre méltó és természetes dalmi feltételek. A nagyváros mint az hogy egy ellenünk irányuló keresztes- – kocsishoz menekülnének”, Móricz idegenek, az egymástól elidegenedettek hadjárat kezdete, amelyben klerikusok Zsigmond Sárarany címû, a Nyugatban világának a fogalma fejezi ki ezt az álés »liberálisok« egyesült erõvel fordul- 1909-ben közölt regénye ötlik az lapotot, aminek a modernitás tapasztanak ellenünk. Csak abban vagyok biz- eszünkbe. A regény grófnõ alakja szin- lata felel meg az életvilág mindennapi tos, hogy a népesség egy rétegére szá- tén a Ferenczi analízisében azonosítani szintjén. Mivel oldható és hogyan számíthatunk – ezek pedig a neuroti- vélt motiváció hatására adja meg végül molható fel, miként enyhíthetõ a társas kusok.” Késõbb így folytatja gondolat- magát a hódítónak, a paraszt Turi Da- magány nagyvárosi „rendje”? Örökömenetét: „analíziseink sen izgató kérdése ez a szociológiai jelentõsé19. század dereka óta a Jászi Oszkár, Jászi Alice és Lesznai Anna Szabó Ervin társaságában, 1910 ge abban [… áll], metropoliszok polgáhogy mi a különbözõ rainak. Charles Baudetársadalmi rétegek laire az elsõ, aki hatátényleges állapotát desosan meg tudta szólalrítjük föl, megtisztítva tatni poézisében ezt a azt minden képmutanagyvárosi életérzést, tástól és konvencionaaminek Walter Benjalizmustól, úgy, ahogy min nyújtja késõbb a az az egyes emberekracionális leírását és ben tükrözõdik”. magyarázatát. Ferenczi szintén reformálni, korrigálni Ferenczi és Baudelaire szeretné a társadalAmikor Ferenczi Freudmi-emberi anomáliához írt másik levelében kat, mint ahogyan a elmeséli életének egyik reformer szociológuhétköznapi banális sok is ezt igyekeznek eseményét, nyomban tenni. Az utóbbiak Baudelaire-re asszociánevében megszólalva lunk. A párizsi poéta – így körvonalazza Jászi MNM Történeti Fényképtár
37
Kosztolányi Dezsõ: Ferenczi Sándor (Részlet a nekrológból) 1910-ben, a második, nürnbergi nagygyûlésen a harminchat éves fiatal orvos azzal az indítvánnyal állt elõ, hogy a hivatalos tudomány támadásával, a lélekelemzés nevével-tekintélyével visszaélõ kuruzslókkal szemben tömörüljenek hivatalos egyesületbe, dacoljanak még a megmerevedés veszedelmeivel is, hogy megmentsék az eszmét, mely forma nélkül elpusztul s a lélekelemzés õskorszaka után, melyet eladdig egyedül Freud jelentett a maga hatalmas munkásságával, kezdjék el harcos és alkotó mûködésüket. Egyedül az õ érdeme, hogy a lélekelemzõ egyesületek mindenütt egységesen alakultak ki, azon az elven, hogy csak az gyógyíthat, aki elõzõleg már maga is meggyógyult, amint a sebész se nyúlhat piszkos kézzel a sebhez. Így a lélekelemzõk bizonyos egyházi rendje jött létre. Hatása világraszóló volt. Nevét Amerikában éppúgy ismerték, mint Indiában. Nemrégiben kezembe ötlött az a lélekelemzõ folyóirat, melyet a tokiói egyetem ad ki. A japán szövegben gyakran föltûnik két név, latin betûkkel szedve: Freudé és Ferenczié. Budapest az õ jóvoltából évtizedeken át egyik szellemi góca volt a lélekelemzésnek. Mindig éltek itt, sokszor huzamosabban, évekig is, amerikaiak, angolok, svédek, orvosok és betegek, akik hozzá jöttek tanulni és gyógyulni. Bécset és Budapestet az õ mozgalmukkal kapcsolatban együtt és egymás mellett emlegették, mint valaha az ókorban Athént és Rómát. Forrás: Nyugat, 1933. 12. szám
prózaversei tanúsága szerint – a kávéházi ablakon keresztül elkapott, a csupán a futó pillanat erejéig rászegezett járókelõi tekintetbõl kívánná kiolvasni, hogy ki mit érez és mit gondol s ki az illetõ valójában. S vegyük most elõ a levelezgetõ Ferenczit. „Ma este elsétáltam a Városligetbe, majd omnibusszal visszautaztam a városba. Az omnibuszon a következõk ültek: egy fiú, egy csinos leány, egy idõs úr, egy szolgálólány és egy katona. […] Azt gondoltam: most külön-külön megnézek mindenkit, és szabadon asszociálok; ki kell találnom a gondolataikat. Persze sohasem fogom megtudni, hogy helyesen találtam-e ki és mi a helyes.” Hogy mi a helyes, az Ferenczi meggyõzõdése szerint egyedül a gondos freudi lélekelemzés, a pszichoterápia során kierõszakolt kibeszéltetés eredményeként derül (derülhet) ki egyáltalán. Végül, amikor Ferenczi arról ejt szót, hogy mi a lélekelemzõ munka társadalmi értelme vagy funkciója, a neurotikusok nagyvárosi tömegeire utal; rajtuk egyedül a lélekelemzõk és a pszichiáter-terapeuták segíthetnek csupán. S mi számít vajon abnormisnak, lelki téren szabálytalannak, és ki hogyan határozza meg a neurózis fogalmát? Ez a kérdés nem létezik a freudista Ferenczi számára, messze
38
vagyunk még az antipszichiátriai gondolkodás divatjától. Mégis: Ferenczi kortársai között is akadnak kis számban olyanok, akik a neurózisról mint modern társadalmi meghatározottságról beszélnek immár. Lesznai Anna, Jászi akkori felesége a Huszadik Század zsidókérdésrõl rendezett ankétjának egyik válaszadójaként szólt errõl ugyancsak érdekfeszítõ módon: „a zsidót, azt lehet mondani, egyedül a pénze helyezi el társadalmilag”. E helyzet paradox következményeként „a zsidónak vannak barátai, de társadalmi köre nincsen”. Ez végül kiváltja az illetõ súlyos személyiségzavarát, ami Lesznai formulázásában a zsidó legfontosabb attribútuma. „Zsidónak lenni egy különös, betegesen izgatott idegállapotot jelent [… mivel] folyton ingerli az a stabilitáshiány, melybe társadalmi elhelyezetlensége sodorja.” A zsidó jellemvonás és attribútum folytonos emlegetése nem szó szerint értendõ ez esetben sem. A zsidó, akit fõként vagy kizárólag a pénze „helyez el társadalmilag” és akinek akadnak ugyan barátai, de nincs igazán társadalmi köre, valójában magát a nagyvárosi személyiséget mint olyat jelöli vagy szimbolizálja, aki éppúgy lehet zsidó, mint keresztény, ahogyan már
Ferenczi Sándor (1873–1933, balra) Sigmund Freud társaságában a Magas-Tátrában, 1917
Kosztolányi korábban idézett gondolatmenete is sugallta. * Budapest vagy Bécs (Prága) 19. század végi, 20. század eleji kivételes kulturális kreativitását magyarázva egyesek a kultúra mint kommunikációs tér fogalmára hivatkoznak nagy elõszeretettel. Bécs kapcsán Csáky Móricz megjegyzi: az akkor és ott gyakori hibrid identitás eredményeként összekapcsolódtak egymással a versengõ kommunikációs terek. Hibrid identitás birtokában egynél több életvilágra és kommunikációs térre nyílik egyszerre kilátás, amelyek a szubjektum világában találkoznak végül össze egymással. Ez teremti meg szerinte a modernség sajátos korabeli élményét, aminek alkalmankénti tudatosítása újfajta szellemi érzékenységeket szül, és egyúttal a kulturális innováció készségét is megnöveli egyesekben. Az identitás hibriditása, Bécstõl eltérõen, nálunk a nemzeti érzület, a nacionalista politikai kultúra adoptálásával fonódott össze. Ez volt az a plusz, ami a másféle modernség sajátos budapesti auráját megteremtette. GYÁNI GÁBOR
