A sír máig feltáratlan mélyét, az állítólagos kôkamrákat a szóbeszéd szerint drágakôbôl kirakott csillagos égbolt, higannyal folyó patakok és aranyszobrok díszítik. A sírbolt építését a parancs szerint egyetlen mesterember sem élhette túl: elevenen zárták ôket annak kôkapui közé... A agyaghadsereg katonáinak elkészítése és felállítása feltehetôleg csak azután kezdôdött el, hogy Qin egyesítette az országot és a királyi címet császárira cserélte. A munkálatok e fázisa nem tartott tíz évig. A sírdombtól nem messze elrejtett agyaghadsereg – máig feltárt formájában – egy nagy és két kisebb gödörben áll. Mintegy hétezer életnagyságú agyagfigura – tisztek karddal, a rangjukat jelzô fövegben; gyalogos közkatonák páncélban és anélkül; térdeplô íjászok; továbbá harmincegynéhány fából épült harci szekér kocsisokkal, lovakkal. Ruházatuk egységes, fegyvereik – a csákányok, lándzsák, íjak, számszeríjak és kardok – valódiak. Nemcsak rendkívül élethû egy-egy agyagfigura megformálása, de arckifejezésük is változatos, és a bajuszuk ívétôl a ruhájuk redôzéséig sokuk egészen egyedi darab. Méretük és súlyuk miatt kiégetésük feltehetôen a korabeli kerámiaipar csúcsteljesítménye volt. A kiállításunk anyagát a Li Yuan Qin Yong Iparmûvészeti Gyár közel háromszáz élethû másolatainak felhasználásával készítettük el. A szabad ég alatt elhelyezett agyagkatonák lehetôség szerint az eredeti lelôhely elrendezését igyekeznek visszaadni. Vendégeink, körbesétálva az agyaghadsereg legjellegzetesebb figurái között, testközelbôl csodálhatják meg a kínai ókor mûvészetének e remekeit.
Látogatóközpont: az AsiaCenter keleti szárnyának második emeltén szeretettel várjuk Önt a szabadtéri kiállítás történeti hátterét bemutató ingyenes tárlatunkra. A látogatóközpont a hét minden napján a ház nyitvatartási ideje alatt áll az érdeklôdôk rendelkezésére. Szöveg: © Kiss János 2008 Fotó: © Fodor Péter 2008 Tipográfia: © Nagy Kálmán 2008 Kiadja: AsiaCenter Kft.
Nehézgyalogos (Kiállítási tárgy)
Agyagkatona.indd 1
www.asiacenter.hu/terrakotta
Idôszakos szabadtéri kiállítás Qin császár cseréphadseregének élethû másolataiból
harminc éven át, az uralkodó (aki akkor még csak a hét ország egyikének királya volt) trónra lépésétôl kezdve egészen a haláláig építették. Feljegyzések szerint egyidejûleg három-négyszázezer, majd legfôbb szakaszában hétszázezer ember dolgozott rajta, ami elképesztô szám, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az akkori Kína lakossága húszmillió fô körül volt.
AsiaCenter, szabadtéri kiállítási terület
2008.09.09 22:10:05
csupán négy (!) darab vasból készültet találtak a több ezer, akkoriban hagyományosnak számító bronzpenge mellett.
Qin felemelkedése
A Qin korban a fegyvereket – az ország hivatalos ideológiájának megfelelôen – igen szigorúan felügyelték. A hadsereg tulajdonában lévôket gondosan nyilvántartották és rájuk vésték a raktárak azonosítóit. A császár, hogy uralmát tovább szilárdítsa, a meghódított országok területén az összes fémpengét begyûjtette.
I.e. 230 és 221 között a Kína területén osztozó hét királyság egyike, Qin* egymást követô gyors hadjáratok során elfoglalta mind a hat vetélytársát: Han-t, Wei-t, Zhao-t, Yan-t, Chu-t és Qi-t. Ebben a hódításban sokan egyúttal a homályos, ôsi egység mítoszát is beteljesülni vélték… Qin Királya, majd Elsô Császára (eredeti nevén Ying Zheng) 259-ben született, s alig 13 éves korában örökölte meg a királyi hatalmat, 22 évesen pedig hivatalosan is trónra lépett. Ükapja, Xiang Zhao király (i.e. 306-251) erôszakos katonai-politikai irányvonalát folytatva terjesztette ki országa határait, így 38 évesen már magáénak tudhatta az egész korabeli Kínát. Egyeduralkodóként, korlátlannak tetszô erôvel a háta mögött úgy vélte, munkássága még az ôsidôk isten-hôseinek érdemeit is felülmúlja, így az addigi „wang” címét (szokásos fordításban: király) a „huang-di”-val (császár) helyettesítette, a hajdanvolt pap-királyokhoz hasonlón nevezve magát. Az Elsô Császár legfôbb óhaja az volt, hogy maradandó nyomot hagyjon a történelemben.
Négylovas harci kocsi (részlet)
A múzeum internetes elérhetôsége: www.bmy.com.cn
A sírfigurák „Aki elôször csinált sírokba helyezendô faszobrocskákat, az megérdemli, hogy magva szakadjon! Mert ember alakúra csinálta és úgy alkalmazta ôket.” Kong Zi szavai (Meng Zi. I.a.4. részlet, Tôkei Ferenc fordítása) Ókori szokás szerint temetéskor a holtak mellé összekötözött szalmakötegeket – emberfigurák durva mását – helyezték. Talán az ôsi, nagy áldozatok szokása élt tovább ebben, amikor még a királyi halottak mellé temették egész házuk népét, szolgaseregüket és katonáikat is. Kong Zi fenti kifakadása annak tudható be, hogy kortársai közt egyre inkább elterjedt a gondosan faragott, sokkal inkább valódi emberre hajadzó fabábok sírba helyezése, és ô tartott az emberáldozat ôsi szokásának újbóli felelevenedésétôl, vagyis, hogy korának egyre magasabbra törô nagyurai – mintegy hatalmuk tanúbizonyságaként – e bábokat elôbb-utóbb akár valódi emberekkel is helyettesítik majd. Ha nem is így történt, az Elsô Császár síremléke mellé helyezett agyaghadsereg mindenképp példa nélkül álló, a fent említett szokás legnagyobb szabású betetôzésének tekinthetô.
A lovasságg mint fegyvernem a korai ókorban még nemigen létezett. A feszítôzabla, a kengyel, és a merev nyereg még ismeretlen volt, ezek nélkül pedig ütközetben a harcos nem tud a lábaival kapaszkodni, s féken tartani az állatot, hogy kezei a fegyverhasználathoz szabadok legyenek. A csatalovakat ezért csak a nehéz kocsik elé fogva tudták használni.
Az ókorban már ezer éve ismert és használt bronz, amely egyébként is viszonylag puha fém, nehézkesen önthetô és felettébb drága, nem túl alkalmas hosszabb pengék, kardok gyártására.
Agyagkatona.indd 2
A lelôhely köré mára múzeum épült, a hadsereg pedig felkerült a világörökségek listájára. A feltárások ma is tartanak, egyes nézetek szerint a mindezidáig fellelt kincsek, sírmellékletek, agyagkatonák csupán töredékei Qin császár teljes hagyatékának.
A császár, miután meghódította a másik hat országot, a fôváros környékén többek között hatalmas sugárút-rendszert is kiépíttetett, és a földek beszántásának irányát is megszabta. Mindezt azért tette, hogy egy lázadás esetén a távoli országrészek felé tartó, bárhol és bármin átvágó harci szekereinek ne kelljen keresztben ráhajtaniuk a barázdákra.
Díszes bronz csákányfej és lándzsahegy
*kiejtése „tyhin”, de hazánkban szokásos a „csin” átírás és kiejtés is
A szekereknek külön fegyverzetük nem volt – az állatokat úgy idomították, hogy ne féljenek fellökni az embereket. Rohamkor láncba igazodva az ellenség gyalogsága közé rontottak, ahol a paták és az embermagasságú kerekek halálra tapostak-gázoltak mindenkit, aki eléjük került. Minden kocsin két harcos állt. A agyagfigurák kéztartásából következtethetünk feladatukra: egyikük – a hajtó – két kezét elôrenyújtva a kantárokat tartja, a mellette álló, kezében fegyverrel, a kocsi korlátjára támaszkodva ügyel és ledöfi azokat, akik esetleg felkapaszkodhatnának a bakra. A harci kocsik fenntartása nagy költségeket emésztett fel: a lovak ellátása és abrakjuk elôteremtése, a katonák, a lovászok, az ácsok, a szíjjártók és a fegyvermûvesek munkájának finanszírozása mind az ôket eltartó földbirtok nagyságától és a rajtuk dolgozó parasztok termelte gabona mennyiségétôl függött. Az ókorban egy királyságnak átlag tízezer harci szekere volt, a legnagyobb nemesi családoknak pedig ezer.
A kínai ókor általánosan elterjedt kézifegyvere a bronzból készült harci csákány volt. Támadáshoz rövidebb, védekezéshez hosszabb nyéllel használták. Néha lándzsaheggyel egybeszerelve is készítették.
A fegyvernek, vagy szerszámnak sokkal inkább megfelelô vas Kínában viszonylag késôn, csak i.e. 500 körül jelent meg, és használata ekkor is meglehetôsen lassan terjedt. Az i.e. 210-ben eltemetett agyaghadsereg maradványai közt a régészek is
A vak véletlennek köszönhetô, hogy 1974-ben, kútfúrás közben egy kínai paraszt felfedezte az elsô agyagfigurát. Az ennek nyomán meginduló ásatások olyan kincset hoztak napvilágra, amely méltó párja a világ bármely másik ókori civilizációja által alkotott kincsnek. A legmeglepôbb, hogy bár a császár sírkamráiról már ôsidôktôl számtalan mendemonda szól, de megtalálásáig még halvány utalást sem esett sehol a közvetlen közelben eltemetett agyaghadseregre. Máig sem világos, hogy a sírdomb építésével párhuzamosan végzett nagyszabású munkálatok hogy maradhattak nyom nélkül az írott forrásokban.
A harci szekerek nemcsak a kor legerôsebb fegyvernemét alkotó gyilkos szerkezetek voltak, de a királyi hatalom jelképei is.
A korszak fegyverei Qin Shi Huang Di, vagyis Qin Elsô Császára. A kép idealizált, mivel az ókor egyik alakjáról sem maradt fent hitelt érdemlô ábrázolás (Kiállítási tárgy)
nevezetességek – városfalak maradványai, sírok, templomok és egyéb mûemlékek – garmadája látható ma is. Az elsô császár fôvárosa és palotája a mai Xi’an városától kissé északra, a Wei folyó túlsó felén elhelyezkedô kisebb városban, Xianyangban volt megtalálható. A császár sírdombja és az agyaghadsereg innen körülbelül 15 kilométerre keletre, egymás közelében található.
A Xi’an-i Agyaghadsereg Múzeum Könnyû- és nehézgyalogos. Az utóbbi testét bôrbôl, vagy bambuszlemezekbôl összeállított páncél fedi (Kiállítási tárgy)
A Wei folyó völgyében terül el a mai Shaanxi tartomány fôvárosa, Xi’an, amelynek környéke az i.sz. elsô évezred végéig a kínai civilizáció központja volt. E terület adott helyt több kínai uralkodóház fôvárosának is. A közelben elszórva történelmi
A Xi’an-i Agyaghadsereg Múzeum
A sír jelenleg egy 76 méter magasságú (a Qin korban eredetileg valószínûleg 120 méternél is magasabb) dombból és az azt körülkerítô fal- és épületegyüttesbôl áll, és
2008.09.09 22:10:11
csupán négy (!) darab vasból készültet találtak a több ezer, akkoriban hagyományosnak számító bronzpenge mellett.
Qin felemelkedése
A Qin korban a fegyvereket – az ország hivatalos ideológiájának megfelelôen – igen szigorúan felügyelték. A hadsereg tulajdonában lévôket gondosan nyilvántartották és rájuk vésték a raktárak azonosítóit. A császár, hogy uralmát tovább szilárdítsa, a meghódított országok területén az összes fémpengét begyûjtette.
I.e. 230 és 221 között a Kína területén osztozó hét királyság egyike, Qin* egymást követô gyors hadjáratok során elfoglalta mind a hat vetélytársát: Han-t, Wei-t, Zhao-t, Yan-t, Chu-t és Qi-t. Ebben a hódításban sokan egyúttal a homályos, ôsi egység mítoszát is beteljesülni vélték… Qin Királya, majd Elsô Császára (eredeti nevén Ying Zheng) 259-ben született, s alig 13 éves korában örökölte meg a királyi hatalmat, 22 évesen pedig hivatalosan is trónra lépett. Ükapja, Xiang Zhao király (i.e. 306-251) erôszakos katonai-politikai irányvonalát folytatva terjesztette ki országa határait, így 38 évesen már magáénak tudhatta az egész korabeli Kínát. Egyeduralkodóként, korlátlannak tetszô erôvel a háta mögött úgy vélte, munkássága még az ôsidôk isten-hôseinek érdemeit is felülmúlja, így az addigi „wang” címét (szokásos fordításban: király) a „huang-di”-val (császár) helyettesítette, a hajdanvolt pap-királyokhoz hasonlón nevezve magát. Az Elsô Császár legfôbb óhaja az volt, hogy maradandó nyomot hagyjon a történelemben.
Négylovas harci kocsi (részlet)
A múzeum internetes elérhetôsége: www.bmy.com.cn
A sírfigurák „Aki elôször csinált sírokba helyezendô faszobrocskákat, az megérdemli, hogy magva szakadjon! Mert ember alakúra csinálta és úgy alkalmazta ôket.” Kong Zi szavai (Meng Zi. I.a.4. részlet, Tôkei Ferenc fordítása) Ókori szokás szerint temetéskor a holtak mellé összekötözött szalmakötegeket – emberfigurák durva mását – helyezték. Talán az ôsi, nagy áldozatok szokása élt tovább ebben, amikor még a királyi halottak mellé temették egész házuk népét, szolgaseregüket és katonáikat is. Kong Zi fenti kifakadása annak tudható be, hogy kortársai közt egyre inkább elterjedt a gondosan faragott, sokkal inkább valódi emberre hajadzó fabábok sírba helyezése, és ô tartott az emberáldozat ôsi szokásának újbóli felelevenedésétôl, vagyis, hogy korának egyre magasabbra törô nagyurai – mintegy hatalmuk tanúbizonyságaként – e bábokat elôbb-utóbb akár valódi emberekkel is helyettesítik majd. Ha nem is így történt, az Elsô Császár síremléke mellé helyezett agyaghadsereg mindenképp példa nélkül álló, a fent említett szokás legnagyobb szabású betetôzésének tekinthetô.
A lovasságg mint fegyvernem a korai ókorban még nemigen létezett. A feszítôzabla, a kengyel, és a merev nyereg még ismeretlen volt, ezek nélkül pedig ütközetben a harcos nem tud a lábaival kapaszkodni, s féken tartani az állatot, hogy kezei a fegyverhasználathoz szabadok legyenek. A csatalovakat ezért csak a nehéz kocsik elé fogva tudták használni.
Az ókorban már ezer éve ismert és használt bronz, amely egyébként is viszonylag puha fém, nehézkesen önthetô és felettébb drága, nem túl alkalmas hosszabb pengék, kardok gyártására.
Agyagkatona.indd 2
A lelôhely köré mára múzeum épült, a hadsereg pedig felkerült a világörökségek listájára. A feltárások ma is tartanak, egyes nézetek szerint a mindezidáig fellelt kincsek, sírmellékletek, agyagkatonák csupán töredékei Qin császár teljes hagyatékának.
A császár, miután meghódította a másik hat országot, a fôváros környékén többek között hatalmas sugárút-rendszert is kiépíttetett, és a földek beszántásának irányát is megszabta. Mindezt azért tette, hogy egy lázadás esetén a távoli országrészek felé tartó, bárhol és bármin átvágó harci szekereinek ne kelljen keresztben ráhajtaniuk a barázdákra.
Díszes bronz csákányfej és lándzsahegy
*kiejtése „tyhin”, de hazánkban szokásos a „csin” átírás és kiejtés is
A szekereknek külön fegyverzetük nem volt – az állatokat úgy idomították, hogy ne féljenek fellökni az embereket. Rohamkor láncba igazodva az ellenség gyalogsága közé rontottak, ahol a paták és az embermagasságú kerekek halálra tapostak-gázoltak mindenkit, aki eléjük került. Minden kocsin két harcos állt. A agyagfigurák kéztartásából következtethetünk feladatukra: egyikük – a hajtó – két kezét elôrenyújtva a kantárokat tartja, a mellette álló, kezében fegyverrel, a kocsi korlátjára támaszkodva ügyel és ledöfi azokat, akik esetleg felkapaszkodhatnának a bakra. A harci kocsik fenntartása nagy költségeket emésztett fel: a lovak ellátása és abrakjuk elôteremtése, a katonák, a lovászok, az ácsok, a szíjjártók és a fegyvermûvesek munkájának finanszírozása mind az ôket eltartó földbirtok nagyságától és a rajtuk dolgozó parasztok termelte gabona mennyiségétôl függött. Az ókorban egy királyságnak átlag tízezer harci szekere volt, a legnagyobb nemesi családoknak pedig ezer.
A kínai ókor általánosan elterjedt kézifegyvere a bronzból készült harci csákány volt. Támadáshoz rövidebb, védekezéshez hosszabb nyéllel használták. Néha lándzsaheggyel egybeszerelve is készítették.
A fegyvernek, vagy szerszámnak sokkal inkább megfelelô vas Kínában viszonylag késôn, csak i.e. 500 körül jelent meg, és használata ekkor is meglehetôsen lassan terjedt. Az i.e. 210-ben eltemetett agyaghadsereg maradványai közt a régészek is
A vak véletlennek köszönhetô, hogy 1974-ben, kútfúrás közben egy kínai paraszt felfedezte az elsô agyagfigurát. Az ennek nyomán meginduló ásatások olyan kincset hoztak napvilágra, amely méltó párja a világ bármely másik ókori civilizációja által alkotott kincsnek. A legmeglepôbb, hogy bár a császár sírkamráiról már ôsidôktôl számtalan mendemonda szól, de megtalálásáig még halvány utalást sem esett sehol a közvetlen közelben eltemetett agyaghadseregre. Máig sem világos, hogy a sírdomb építésével párhuzamosan végzett nagyszabású munkálatok hogy maradhattak nyom nélkül az írott forrásokban.
A harci szekerek nemcsak a kor legerôsebb fegyvernemét alkotó gyilkos szerkezetek voltak, de a királyi hatalom jelképei is.
A korszak fegyverei Qin Shi Huang Di, vagyis Qin Elsô Császára. A kép idealizált, mivel az ókor egyik alakjáról sem maradt fent hitelt érdemlô ábrázolás (Kiállítási tárgy)
nevezetességek – városfalak maradványai, sírok, templomok és egyéb mûemlékek – garmadája látható ma is. Az elsô császár fôvárosa és palotája a mai Xi’an városától kissé északra, a Wei folyó túlsó felén elhelyezkedô kisebb városban, Xianyangban volt megtalálható. A császár sírdombja és az agyaghadsereg innen körülbelül 15 kilométerre keletre, egymás közelében található.
A Xi’an-i Agyaghadsereg Múzeum Könnyû- és nehézgyalogos. Az utóbbi testét bôrbôl, vagy bambuszlemezekbôl összeállított páncél fedi (Kiállítási tárgy)
A Wei folyó völgyében terül el a mai Shaanxi tartomány fôvárosa, Xi’an, amelynek környéke az i.sz. elsô évezred végéig a kínai civilizáció központja volt. E terület adott helyt több kínai uralkodóház fôvárosának is. A közelben elszórva történelmi
A Xi’an-i Agyaghadsereg Múzeum
A sír jelenleg egy 76 méter magasságú (a Qin korban eredetileg valószínûleg 120 méternél is magasabb) dombból és az azt körülkerítô fal- és épületegyüttesbôl áll, és
2008.09.09 22:10:11
csupán négy (!) darab vasból készültet találtak a több ezer, akkoriban hagyományosnak számító bronzpenge mellett.
Qin felemelkedése
A Qin korban a fegyvereket – az ország hivatalos ideológiájának megfelelôen – igen szigorúan felügyelték. A hadsereg tulajdonában lévôket gondosan nyilvántartották és rájuk vésték a raktárak azonosítóit. A császár, hogy uralmát tovább szilárdítsa, a meghódított országok területén az összes fémpengét begyûjtette.
I.e. 230 és 221 között a Kína területén osztozó hét királyság egyike, Qin* egymást követô gyors hadjáratok során elfoglalta mind a hat vetélytársát: Han-t, Wei-t, Zhao-t, Yan-t, Chu-t és Qi-t. Ebben a hódításban sokan egyúttal a homályos, ôsi egység mítoszát is beteljesülni vélték… Qin Királya, majd Elsô Császára (eredeti nevén Ying Zheng) 259-ben született, s alig 13 éves korában örökölte meg a királyi hatalmat, 22 évesen pedig hivatalosan is trónra lépett. Ükapja, Xiang Zhao király (i.e. 306-251) erôszakos katonai-politikai irányvonalát folytatva terjesztette ki országa határait, így 38 évesen már magáénak tudhatta az egész korabeli Kínát. Egyeduralkodóként, korlátlannak tetszô erôvel a háta mögött úgy vélte, munkássága még az ôsidôk isten-hôseinek érdemeit is felülmúlja, így az addigi „wang” címét (szokásos fordításban: király) a „huang-di”-val (császár) helyettesítette, a hajdanvolt pap-királyokhoz hasonlón nevezve magát. Az Elsô Császár legfôbb óhaja az volt, hogy maradandó nyomot hagyjon a történelemben.
Négylovas harci kocsi (részlet)
A múzeum internetes elérhetôsége: www.bmy.com.cn
A sírfigurák „Aki elôször csinált sírokba helyezendô faszobrocskákat, az megérdemli, hogy magva szakadjon! Mert ember alakúra csinálta és úgy alkalmazta ôket.” Kong Zi szavai (Meng Zi. I.a.4. részlet, Tôkei Ferenc fordítása) Ókori szokás szerint temetéskor a holtak mellé összekötözött szalmakötegeket – emberfigurák durva mását – helyezték. Talán az ôsi, nagy áldozatok szokása élt tovább ebben, amikor még a királyi halottak mellé temették egész házuk népét, szolgaseregüket és katonáikat is. Kong Zi fenti kifakadása annak tudható be, hogy kortársai közt egyre inkább elterjedt a gondosan faragott, sokkal inkább valódi emberre hajadzó fabábok sírba helyezése, és ô tartott az emberáldozat ôsi szokásának újbóli felelevenedésétôl, vagyis, hogy korának egyre magasabbra törô nagyurai – mintegy hatalmuk tanúbizonyságaként – e bábokat elôbb-utóbb akár valódi emberekkel is helyettesítik majd. Ha nem is így történt, az Elsô Császár síremléke mellé helyezett agyaghadsereg mindenképp példa nélkül álló, a fent említett szokás legnagyobb szabású betetôzésének tekinthetô.
A lovasságg mint fegyvernem a korai ókorban még nemigen létezett. A feszítôzabla, a kengyel, és a merev nyereg még ismeretlen volt, ezek nélkül pedig ütközetben a harcos nem tud a lábaival kapaszkodni, s féken tartani az állatot, hogy kezei a fegyverhasználathoz szabadok legyenek. A csatalovakat ezért csak a nehéz kocsik elé fogva tudták használni.
Az ókorban már ezer éve ismert és használt bronz, amely egyébként is viszonylag puha fém, nehézkesen önthetô és felettébb drága, nem túl alkalmas hosszabb pengék, kardok gyártására.
Agyagkatona.indd 2
A lelôhely köré mára múzeum épült, a hadsereg pedig felkerült a világörökségek listájára. A feltárások ma is tartanak, egyes nézetek szerint a mindezidáig fellelt kincsek, sírmellékletek, agyagkatonák csupán töredékei Qin császár teljes hagyatékának.
A császár, miután meghódította a másik hat országot, a fôváros környékén többek között hatalmas sugárút-rendszert is kiépíttetett, és a földek beszántásának irányát is megszabta. Mindezt azért tette, hogy egy lázadás esetén a távoli országrészek felé tartó, bárhol és bármin átvágó harci szekereinek ne kelljen keresztben ráhajtaniuk a barázdákra.
Díszes bronz csákányfej és lándzsahegy
*kiejtése „tyhin”, de hazánkban szokásos a „csin” átírás és kiejtés is
A szekereknek külön fegyverzetük nem volt – az állatokat úgy idomították, hogy ne féljenek fellökni az embereket. Rohamkor láncba igazodva az ellenség gyalogsága közé rontottak, ahol a paták és az embermagasságú kerekek halálra tapostak-gázoltak mindenkit, aki eléjük került. Minden kocsin két harcos állt. A agyagfigurák kéztartásából következtethetünk feladatukra: egyikük – a hajtó – két kezét elôrenyújtva a kantárokat tartja, a mellette álló, kezében fegyverrel, a kocsi korlátjára támaszkodva ügyel és ledöfi azokat, akik esetleg felkapaszkodhatnának a bakra. A harci kocsik fenntartása nagy költségeket emésztett fel: a lovak ellátása és abrakjuk elôteremtése, a katonák, a lovászok, az ácsok, a szíjjártók és a fegyvermûvesek munkájának finanszírozása mind az ôket eltartó földbirtok nagyságától és a rajtuk dolgozó parasztok termelte gabona mennyiségétôl függött. Az ókorban egy királyságnak átlag tízezer harci szekere volt, a legnagyobb nemesi családoknak pedig ezer.
A kínai ókor általánosan elterjedt kézifegyvere a bronzból készült harci csákány volt. Támadáshoz rövidebb, védekezéshez hosszabb nyéllel használták. Néha lándzsaheggyel egybeszerelve is készítették.
A fegyvernek, vagy szerszámnak sokkal inkább megfelelô vas Kínában viszonylag késôn, csak i.e. 500 körül jelent meg, és használata ekkor is meglehetôsen lassan terjedt. Az i.e. 210-ben eltemetett agyaghadsereg maradványai közt a régészek is
A vak véletlennek köszönhetô, hogy 1974-ben, kútfúrás közben egy kínai paraszt felfedezte az elsô agyagfigurát. Az ennek nyomán meginduló ásatások olyan kincset hoztak napvilágra, amely méltó párja a világ bármely másik ókori civilizációja által alkotott kincsnek. A legmeglepôbb, hogy bár a császár sírkamráiról már ôsidôktôl számtalan mendemonda szól, de megtalálásáig még halvány utalást sem esett sehol a közvetlen közelben eltemetett agyaghadseregre. Máig sem világos, hogy a sírdomb építésével párhuzamosan végzett nagyszabású munkálatok hogy maradhattak nyom nélkül az írott forrásokban.
A harci szekerek nemcsak a kor legerôsebb fegyvernemét alkotó gyilkos szerkezetek voltak, de a királyi hatalom jelképei is.
A korszak fegyverei Qin Shi Huang Di, vagyis Qin Elsô Császára. A kép idealizált, mivel az ókor egyik alakjáról sem maradt fent hitelt érdemlô ábrázolás (Kiállítási tárgy)
nevezetességek – városfalak maradványai, sírok, templomok és egyéb mûemlékek – garmadája látható ma is. Az elsô császár fôvárosa és palotája a mai Xi’an városától kissé északra, a Wei folyó túlsó felén elhelyezkedô kisebb városban, Xianyangban volt megtalálható. A császár sírdombja és az agyaghadsereg innen körülbelül 15 kilométerre keletre, egymás közelében található.
A Xi’an-i Agyaghadsereg Múzeum Könnyû- és nehézgyalogos. Az utóbbi testét bôrbôl, vagy bambuszlemezekbôl összeállított páncél fedi (Kiállítási tárgy)
A Wei folyó völgyében terül el a mai Shaanxi tartomány fôvárosa, Xi’an, amelynek környéke az i.sz. elsô évezred végéig a kínai civilizáció központja volt. E terület adott helyt több kínai uralkodóház fôvárosának is. A közelben elszórva történelmi
A Xi’an-i Agyaghadsereg Múzeum
A sír jelenleg egy 76 méter magasságú (a Qin korban eredetileg valószínûleg 120 méternél is magasabb) dombból és az azt körülkerítô fal- és épületegyüttesbôl áll, és
2008.09.09 22:10:11
A sír máig feltáratlan mélyét, az állítólagos kôkamrákat a szóbeszéd szerint drágakôbôl kirakott csillagos égbolt, higannyal folyó patakok és aranyszobrok díszítik. A sírbolt építését a parancs szerint egyetlen mesterember sem élhette túl: elevenen zárták ôket annak kôkapui közé... A agyaghadsereg katonáinak elkészítése és felállítása feltehetôleg csak azután kezdôdött el, hogy Qin egyesítette az országot és a királyi címet császárira cserélte. A munkálatok e fázisa nem tartott tíz évig. A sírdombtól nem messze elrejtett agyaghadsereg – máig feltárt formájában – egy nagy és két kisebb gödörben áll. Mintegy hétezer életnagyságú agyagfigura – tisztek karddal, a rangjukat jelzô fövegben; gyalogos közkatonák páncélban és anélkül; térdeplô íjászok; továbbá harmincegynéhány fából épült harci szekér kocsisokkal, lovakkal. Ruházatuk egységes, fegyvereik – a csákányok, lándzsák, íjak, számszeríjak és kardok – valódiak. Nemcsak rendkívül élethû egy-egy agyagfigura megformálása, de arckifejezésük is változatos, és a bajuszuk ívétôl a ruhájuk redôzéséig sokuk egészen egyedi darab. Méretük és súlyuk miatt kiégetésük feltehetôen a korabeli kerámiaipar csúcsteljesítménye volt. A kiállításunk anyagát a Li Yuan Qin Yong Iparmûvészeti Gyár közel háromszáz élethû másolatainak felhasználásával készítettük el. A szabad ég alatt elhelyezett agyagkatonák lehetôség szerint az eredeti lelôhely elrendezését igyekeznek visszaadni. Vendégeink, körbesétálva az agyaghadsereg legjellegzetesebb figurái között, testközelbôl csodálhatják meg a kínai ókor mûvészetének e remekeit.
Látogatóközpont: az AsiaCenter keleti szárnyának második emeltén szeretettel várjuk Önt a szabadtéri kiállítás történeti hátterét bemutató ingyenes tárlatunkra. A látogatóközpont a hét minden napján a ház nyitvatartási ideje alatt áll az érdeklôdôk rendelkezésére. Szöveg: © Kiss János 2008 Fotó: © Fodor Péter 2008 Tipográfia: © Nagy Kálmán 2008 Kiadja: AsiaCenter Kft.
Nehézgyalogos (Kiállítási tárgy)
Agyagkatona.indd 1
www.asiacenter.hu/terrakotta
Idôszakos szabadtéri kiállítás Qin császár cseréphadseregének élethû másolataiból
harminc éven át, az uralkodó (aki akkor még csak a hét ország egyikének királya volt) trónra lépésétôl kezdve egészen a haláláig építették. Feljegyzések szerint egyidejûleg három-négyszázezer, majd legfôbb szakaszában hétszázezer ember dolgozott rajta, ami elképesztô szám, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az akkori Kína lakossága húszmillió fô körül volt.
AsiaCenter, szabadtéri kiállítási terület
2008.09.09 22:10:05
A sír máig feltáratlan mélyét, az állítólagos kôkamrákat a szóbeszéd szerint drágakôbôl kirakott csillagos égbolt, higannyal folyó patakok és aranyszobrok díszítik. A sírbolt építését a parancs szerint egyetlen mesterember sem élhette túl: elevenen zárták ôket annak kôkapui közé... A agyaghadsereg katonáinak elkészítése és felállítása feltehetôleg csak azután kezdôdött el, hogy Qin egyesítette az országot és a királyi címet császárira cserélte. A munkálatok e fázisa nem tartott tíz évig. A sírdombtól nem messze elrejtett agyaghadsereg – máig feltárt formájában – egy nagy és két kisebb gödörben áll. Mintegy hétezer életnagyságú agyagfigura – tisztek karddal, a rangjukat jelzô fövegben; gyalogos közkatonák páncélban és anélkül; térdeplô íjászok; továbbá harmincegynéhány fából épült harci szekér kocsisokkal, lovakkal. Ruházatuk egységes, fegyvereik – a csákányok, lándzsák, íjak, számszeríjak és kardok – valódiak. Nemcsak rendkívül élethû egy-egy agyagfigura megformálása, de arckifejezésük is változatos, és a bajuszuk ívétôl a ruhájuk redôzéséig sokuk egészen egyedi darab. Méretük és súlyuk miatt kiégetésük feltehetôen a korabeli kerámiaipar csúcsteljesítménye volt. A kiállításunk anyagát a Li Yuan Qin Yong Iparmûvészeti Gyár közel háromszáz élethû másolatainak felhasználásával készítettük el. A szabad ég alatt elhelyezett agyagkatonák lehetôség szerint az eredeti lelôhely elrendezését igyekeznek visszaadni. Vendégeink, körbesétálva az agyaghadsereg legjellegzetesebb figurái között, testközelbôl csodálhatják meg a kínai ókor mûvészetének e remekeit.
Látogatóközpont: az AsiaCenter keleti szárnyának második emeltén szeretettel várjuk Önt a szabadtéri kiállítás történeti hátterét bemutató ingyenes tárlatunkra. A látogatóközpont a hét minden napján a ház nyitvatartási ideje alatt áll az érdeklôdôk rendelkezésére. Szöveg: © Kiss János 2008 Fotó: © Fodor Péter 2008 Tipográfia: © Nagy Kálmán 2008 Kiadja: AsiaCenter Kft.
Nehézgyalogos (Kiállítási tárgy)
Agyagkatona.indd 1
www.asiacenter.hu/terrakotta
Idôszakos szabadtéri kiállítás Qin császár cseréphadseregének élethû másolataiból
harminc éven át, az uralkodó (aki akkor még csak a hét ország egyikének királya volt) trónra lépésétôl kezdve egészen a haláláig építették. Feljegyzések szerint egyidejûleg három-négyszázezer, majd legfôbb szakaszában hétszázezer ember dolgozott rajta, ami elképesztô szám, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az akkori Kína lakossága húszmillió fô körül volt.
AsiaCenter, szabadtéri kiállítási terület
2008.09.09 22:10:05
