ANNA, AZ ÁLDOTT ANYA "Egyszer Anna fölkelt, miután ettek és ittak Silóban. Éli pap meg ott ült egy széken az ÚR templomának az ajtófélfájánál. Az asszony lelke mélyéig elkeseredve könyörgött az Úrhoz, és keservesen sírt. Azután erős fogadalmat tett, és ezt mondta: Seregek Ura! Ha részvéttel tekintesz szolgálólányod nyomorúságára, gondod lesz rám, és nem feledkezel meg szolgálólányodról, hanem fiúgyermeket adsz szolgálólányodnak, akkor egész életére az Úrnak adom, és nem éri borotva a fejét! Mivel hosszasan imádkozott az Úr színe előtt, Éli figyelte az asszony száját. Anna magában beszélt, csak ajka mozgott, de hangja nem hallatszott. Ezért Éli azt gondolta, hogy részeg, és ezt mondta neki: Meddig tart még a részegséged? Józanodj ki mámorodból! Anna azonban így válaszolt: Nem, uram! Bánatos lelkű asszony vagyok. Nem ittam bort vagy szeszes italt, hanem a lelkemet öntöttem ki az ÚR előtt. Ne tartsd szolgálólányodat elvetemült asszonynak, mert nagy bánatom és szomorúságom miatt beszéltem ilyen sokáig. Éli így válaszolt: Menj el békességgel! Izráel Istene teljesítse kérésedet, amit kértél tőle! Ő pedig ezt mondta: Nézz jóindulattal szolgálólányodra! Azután elment az asszony a maga útjára, evett, és nem volt többé szomorú az arca. Másnap reggel fölkeltek, imádkoztak az Úr előtt, majd visszatértek otthonukba, Rámába. Amikor aztán Elkána a feleségével, Annával hált, az Úrnak gondja volt rá. Egy idő múlva Anna teherbe esett, fiút szült, és elnevezte Sámuelnek, mert ezt mondta: Az Úrtól kértem őt. És mikor fölment az az ember, Elkána, egész háza népével, hogy bemutassa az Úrnak az évenkénti áldozatot, és teljesítse fogadalmát, Anna nem ment el, hanem ezt mondta férjének: Majd az elválasztása után viszem el a gyermeket, hogy megjelenjék az ÚR előtt, és végleg ott maradjon. A férje, Elkána ezt felelte neki: Tégy úgy, ahogy jónak látod. Maradj itthon, amíg elválasztod. Csak az Úr tartsa meg ígéretét! Otthon maradt tehát az asszony, és szoptatta a fiát, míg el nem választotta. Miután elválasztotta, elvitte magával, és vele együtt vitt egy hároméves bikát, egy véka lisztet, meg egy tömlő bort, és bevitte az Úr házába, Silóba. A gyermek még kicsiny volt. Akkor levágták a bikát, a gyermeket pedig bevitték Élihez. Az asszony ezt mondta: Kérlek, uram! A te életedre esküszöm, uram, hogy én vagyok az az asszony, aki itt állt melletted és imádkozott az Úrhoz. Ezért a gyermekért imádkoztam, és az Úr teljesítette kérésemet, amit kértem tőle. Én viszont felajánlom az Úrnak. Legyen egész életére felajánlva az Úrnak! És ott imádták az Urat." 1 Sámuel 1,9-28 Anyák napja. Vajon miért van az, hogy ha valami veszélybe kerül környezetünkben, akkor az kap egy napot a 365 közül? Így ünnepeltük a „Föld napját”. De van ma már „levegő napja”, „jövő napja”, „vizek napja”, sőt „Nap napja”, s még hosszan lehetne sorolni a veszélyeztetett életszükségleteinket, melyek mind kapnak egyegy napot, befejezve a mai nappal, az „anyák napjá”-val. Talán ezzel szeretnénk letudni erkölcsi felelősségünket?
Anyák napja! Nem keresztyén ünnep! Mégis figyelmeztet bennünket. Egy veszélyeztetett értékre, egy olyan értékre, amiről a Biblia is sokszor beszél. Nem állítom, hogy csak egy napos érték lenne az anyák napja, bár nem ismerem mindenkinek a saját édesanyjával meglévő, vagy korábbi kapcsolatát, illetve azt sem, hogy a jelenlévő anyák hogyan tekintenek saját anyaságukra. Azt viszont állítom, egyszerű, de talán nem leegyszerűsítő tapasztalataim, talán közös tapasztalataink alapján, hogy az anyaság értéke, fogalma általános válságban van a nyugati civilizációban. Anyának lenni ma semmilyen tekintetben sem érték vagy áldás. Legtöbbször a hivatásban, munkában, karrierben való előrehaladás és kiteljesedés akadályaként jelenik meg. A gyermeket sok családban valahogy meg kell oldani, jól időzíteni (akár napra pontosan is) az érkezését, hogy a legkevesebb problémát okozza saját életünk menedzselése közben. És az is általános tapasztalat, hogy két vagy több gyermek egyszerűen ellehetetleníti bármely édesanyának a munkába való visszaállását. A több gyermek egyszerűen rizikófaktort jelent minden munkaadónak. A társadalom és annak értékmérőjeként a munkaerőpiac sem édesanyaként tekint rájuk, hanem munkaerőként. Annyi időt kapnak, hogy egy picit felépüljenek fizikailag a szülés után. Hallott-e valaki arról a szóról, hogy béranya? Amerikában van elterjedőben ez a fogalom. Nők egyre növekvő többsége saját egészségüket és szépségüket tartva szem előtt indiai és más keleti országok „béranyáinak” szolgáltatását rendelik meg jó áron, és velük hordatják ki, ill. születtetik meg leendő gyermeküket. Szóval, azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom mindannyiunk közös tapasztalata az, hogy a mai nőideál messzire került az anyaság értékeitől. Huxley Szép új világ című művében, ahol az embereket lombikban gyártják a legnagyobb szégyen az anyaságról beszélni. A legerkölcstelenebb szó: az édesanya. Ez lesz hát a szép új világ? Ahol a nők annyira egyenlők akarnak majd lenni a férfiakkal, hogy ők sem akarnak már szülni? Remélem, sohasem érünk el ebbe a szép új világba. Bár az irány erre tart. S ha valaki fel meri vetni, hogy egy nőnek a hivatása, s legnagyobb méltósága és tisztessége az Istentől kapott anyasága, akkor azt minimum a női emancipáció kerékkötőjének tartják, hogy csúnyább szavakat itt ne használjak. Ez hát a környezetünk. Egy nap az anyáké, a többi pedig… De van-e a Bibliának más mondanivalója az anyákról, az anyaságról, az anyák napjáról? Van! Mégpedig az, hogy a Biblia szerint nem lenne szükség anyák napjára, mert az anyaság az egyik legnagyobb érték, amit valaha nő, és az ő környezete saját életében megkaphat Istentől. Félreértés ne essék, nem ítélem el az anyák napját. Jó dolog az anyák napja, de még jobb lenne annak a társadalomnak, melyiknek nincs szüksége anyák napjára, hogy tisztelje, megbecsülje, és legféltettebb kincsének érezze az anyaságot. Mert ahol a Biblia határozza meg az értékeket, ott a legféltettebb szó: édesanya. Édesanya, akin keresztül Isten az életet ajándékozza. Édesanya, akik első számú munkatársai a Teremtőnek. Bizony komoly mulasztásai vannak a keresztyén egyházaknak, hogy egy világi, polgári kezdeményezésnek kell figyelmeztetnie bennünket arra, hogy egyáltalán nem természetes ma a Biblia értékrendje akár az anyasággal kapcsolatban is. Mit is
mond hát a Biblia? A Bibliában a nők sohasem a gyermektől féltek, hanem a gyermektelenségtől. A szégyen mindig a gyermek nélküli, áldatlan állapot volt, nem pedig a gyermekekkel megáldott családi életforma. Amikor pedig valaki gyermeket szül, akkor a hálaadó énekekben arról olvashatunk, hogy Isten elvette az adott nő szégyenét, gyalázatát. A bibliai asszonyok az anyaságot Isten legdrágább ajándékának tartották. Itt van Anna, akinek mindene megvan. Boldog házasság, megbecsülés, szeretetteljes légkör. Mégis lelke mélyéig el van keseredve. Mindene adott, de a legfontosabb hiányzik. Anya szeretne lenni. Gyermekért könyörög. Nézzük meg rövid pontokba szedve, hogy milyen üzeneteket hordoz a mi számunkra ez a felolvasott történet! Nem előny, hanem áldás. Az egész Biblia, de itt Anna esetében is azt látjuk, hogy a gyermekvállalás nem más, mint Isten áldása. Anna Istentől kéri a gyermeket, Istentől kéri az anyaságot, mert egyedül ő tudja ezt megadni neki. Ma sok család vagy anya úgy tekint egy gyermekre, mint egy befektetésre. Megéri, nem éri meg. Előnyös, hátrányos. Mennyit hoz, mennyit visz. Nos, egy gyermek megszülése és felnevelése nagyon ritkán előnyös. Azt értem alatta, hogy üzleti szempontok alapján a szülő mindenképpen kockázatot vállal. Rengeteg energiát, időt, erőt és pénzt követel, hogy lelkileg és fizikálisan is gondoskodjunk egy gyermekről, mondjuk 18 éven át. Ma pl. határozottan nem előnyös második vagy harmadik gyermeket vállalni. Gondolok itt a már említett munkába való visszaállásra, vagy csak egyszerűen a villamosra való feljutásban. De nem üzleti szempontok alapján viszont azt kell, mondjuk, a Biblia szerint az előny és a haszon nem egyenlő az áldással. Az áldás Isten jelenlétét jelenti akár előnyös, akár előnytelen helyzetben legyen is bárki. Anna itt nem előnyért és haszonért imádkozik, nem azért, hogy ne szólják meg, nem azért, hogy legyen, ki eltartsa majd öregkorában, hanem női hivatásának betöltéséért: egy gyermekért. Mert bár élete gazdag volt és mégis szegény. Igazán gazdag csak úgy lehetett, ha Isten áldásaként megkapja az anyaság ajándékát is. Imádságában pedig azt látjuk, hogy mindent odatett Isten kezébe. Teljes bizalommal hisz Istenben. Talán ez az egyik legtanulságosabb része ennek a történetnek minden édesanya számára, hogy Isten elé mindent oda lehet vinni. Legkeserűbb gondolatainktól és érzéseinktől kezdve a legnagyobb ígéreteinken és fogadalmainkon keresztül az egész család sorsát. Ezt látjuk itt Anna esetében is. Még nem is lehet biztos benne, hogy Isten teljesíti kérését, de ő már rábízta gyermeke életét az Úrra. Továbbá arra is rámutat Anna története, hogy az anyaság nem csupán a fizikai szülés következménye. Sok elrettentő hírt hallunk otthagyott és eldobott csecsemőkről, szörnyű élethelyzetekről és sorsokról. Ugyanakkor találkozhatunk olyan valóságos anyákkal is, akik sohasem szültek, mégis anyák, mégpedig a javából. Ilyen a történetben Anna is. Mire gondolok? Az anyaság lelkiség! Az anyaság áldozathozatal! Az anyaság életmód! Egy gyermek fizika léte még senkit nem tesz anyává. Az anyaság szívből fakad. Az a szeretet, áldozathozatal, végtelen erő és odaadás, amire csak az anyák képesek, sohasem jöhet máshonnan, csakis a szív mélyéről.
Anna esetében azt látjuk, hogy imádságában már oda is áldozza egyszer majd születendő gyermekét az Úrnak. Ettől nagyobb áldozatot nem hozhat senki. Az a várva-várt gyermek elválasztása után legyen az Úré. Nem magamnak kérem Uram, hanem neked szentelem őt. Ez a legnagyobb áldozat, amit édesanya meghozhat. Tudni, hogy az Úrtól kaptam, és tudni, hogy neki is adom majd. Elengedni egy gyermeket, legyen az aprócska, mint Sámuel volt, vagy legyen 18 éves „nagykorú”, vagy 24 éves diplomás – ez minden szülő számára nagy feladat. Mert nehéz elfogadnunk, hogy nem tulajdonunk a gyermek, Isten csak letétbe helyezi el családunkban. Ugyanakkor nem csupán az elengedés, hanem a nevelés is, a keresztyén nevelés is sokszor fejtörést okoz családjaink számára. Sokan érdeklődéssel hallgatnák meg Annát, hogyan sikerült neki olyanná nevelnie Sámuelt, amilyen lett. Hívő, az Úrban bízó, imádkozó, igazi áldott ember. Sok szülő későn kap észbe, és szeretne valamit jóvátenni a keresztyén nevelés terén. Ilyenkor történik az, hogy a gyerek soha nem volt templomban, sem hittanórán, sem keresztyén közösségben: mégis le kell konfirmálnia. Vagy kibírhatatlan a kamasz, ezért beadják egyházi iskolába, ha már ők, a szülők nem, legalább az iskola nevelje rendre. Nem általánosításként, de 99%-ban ezekből az emberekből lesznek azok, akik teljesen kiábrándulnak aztán egyházból, hitből és mindenből. Ugyanis Anna nem azért vitte Éli főpaphoz Sámuelt, mert maga nem tudta volna jó úton tartani, hanem azért mert ígéretet tett neki, és ezt tartja meg. Anna hitélete nem csak akkor nyilvánult meg, amikor nagyon vágyott egy gyerekre, és ezért elment a templomba könyörögni. Anna hite az otthonában is ugyanúgy megnyilvánult. Egy gyermek, aki látja, hogy az édesanya, édesapa imádkozik, hisz, és vállalja a hit áldásos, de sokszor nem előnyös következményeit, ennek a gyermeknek hiteles lesz az Isten és a benne való hit. Végül pedig érdemes megjegyezni azt is, hogy Anna döntése kihat majd egész népére. Gyermeket szeretne, felajánlja az Úrnak, de még fogalma sincs, hogy ki is lesz ez a gyermek. Isten bírája és prófétája. Istennek igaz embere egy olyan korban, amikor erény a csalás és lopás, amikor Éli fiai nyomorgatják a népet, és saját érdekeik alapján gyakorolják a vallást. Gondolná-e valaki, hogy egy hívő édesanya csendes imádsága, szájrebegése, ilyen hatással lehet családra, közösségre, egyházra, társadalomra? Hiszen Sámuel hosszú és küzdelmes élete során Izráel visszatért az Úr útjára. Erre van szükségünk, nekünk is gyülekezetnek és nemzetnek! Imádkozó édesanyákra, akik életüket az Úrral élik, akik a legnagyobb áldozatot is képesek meghozni Istenért és gyermekeikért, akik hitelesen élik meg a hitet fiaik előtt, akik teljes hittel rá tudnak hagyatkozni Istenre, és minden erejükkel benne bíznak. Így áldja meg Isten és így áldjuk mi is gyülekezetünk és magyar népünk minden édesanyját, ne csak a nők napján, hanem az év minden más napján is. Ámen.
AZ ANYÁK NAPJÁNAK TÖRTÉNETE Az anyák tiszteletére az első ünnepségeket az ókori Görögországban tartották tavasszal. Az istenek anyjának, Rhea istennőnek adóztak kegyelettel. A kereszténység elterjedésével előtérbe került az anyaszentegyház tisztelete, az egyházi hatalom, amely az életet adja és megvéd minden ártalomtól. Az idők során az egyházi ünnep összenőtt az anyák napjának megünneplésével. A 17. században Angliában a nagyböjt negyedik vasárnapján ünnepelték az édesanyákat. Az USA-ban 1872-ben Julia Ward Howe vetette fel az anyák ünneplésének gondolatát a béke jegyében. Gondolatait egy proklamációban foglalta össze. A philadelphiai Anna Jarvis nevéhez fűződik az anyák napjának hivatalos ünneppé tétele. Anna édesanyja a 19. században hasonlóval próbálkozott: "Mother's Friendship Days" néven kezdeményezte ünnepnap tartását az anyák tiszteletére. Két évvel anyja halála után, 1907-ben, Anna nagyszabású kampányba kezdett Nyugat-Virginiában. Ez lett az első állam 1910-ben, amely hivatalos ünneppé tette az anyák napját. Egy évvel később már valamennyi állam hivatalos ünnepként ismerte el. 1914-ben az elnök, Wodrow Wilson az anyák napját hivatalosan nemzeti ünneppé nyilvánította, amelyet minden évben május második vasárnapján tartanak. Európában az első világháború után terjedt el, elsőként a virágkereskedők szervezetei kezdték el propagálni. Dániában, Finnországban, Belgiumban, Törökországban és Olaszországban szintén május második vasárnapja lett az anyák ünnepe. Ausztriában 1924-ben a katolikus egyház azzal a hangsúllyal kezdte terjeszteni, hogy az iparosodással és gazdasági törekvésekkel együtt járó elvilágiasodás ellenében a természetes, egészséges élet és az anyaság mellett emeljen szót. Az amerikai hagyományt Magyarországon a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt honosította meg; összekapcsolódott a májusi Mária-tisztelet hagyományával. Az első megemlékezést 1925-ben szervezték. 1928-ban egy miniszteri rendelet a hivatalos iskolai ünnepek közé sorolta az anyák napját. Hazánkban – az amerikai hagyománytól eltérően – május első vasárnapján ünnepeljük az édesanyákat.
MIT MOND A BIBLIA A KERESZTÉNY ANYÁKRÓL Válasz: Az anyaság nagyon fontos szerep, és az Úr sok asszonyt megáld vele. Azt olvassuk, hogy a hívő édesanya szeresse a gyermekeit (Titusz 2:4–5), mégpedig részben azért, hogy ne érje gyalázat megváltó Urát, akinek a nevét viseli. A gyermek az Úr ajándéka (Zsoltárok 127:3–5). A Titusz 2:4-ben a görög ’fileoteknosz’ szó a gyermeküket szerető anyákkal kapcsolatban jelenik meg. Ez a szó egy különleges fajta „anyai szeretetet” jelöl. Benne foglaltatik a gyermekekre való gondviselés, táplálásuk, szeretetteljes átölelésük, szükségeik betöltése, Isten kezéből származó ajándékként való gyengéd befogadásuk. Isten Igéje több dolgot is mond a keresztyén anyáknak: - Elérhetőség - reggel, délben és este (5 Mózes 6:6–7)
- Részvétel - közös cselekvés, közös beszélgetés, közös gondolkodás, és az élet közös feldolgozása (Efézus 6:4). - Tanítás - a Szentírást és a bibliai világnézetet (Zsoltárok 78:5–6; 5 Mózes 4:10; Efézus 6:4). - Nevelés - készségfejlesztés és az erősségek (Példabeszédek 22:6) és kegyelmi ajándékok (Róma 12:3–8; 1 Korinthus 12) felfedezése - Fegyelmezés - az Úr félelmének megtanítása, szeretetteljes, de határozott, folyamatos határkijelölés (Efézus 6:4; Zsidók 12:5–11; Példabeszédek 13:24; 19:18; 22:15; 23:13–14; 29:15–17) - Táplálás - állandó verbális támogató környezetről, kudarcra való szabadságról, elfogadásról, gyöngédségről, feltétel nélküli szeretetről való gondoskodás (Titusz 2:4; 2 Timóteus 1:7; Efézus 4:29–32; 5:1–2; Galata 5:22; 1 Péter 3:8–9) - Becsületes példaadás - a tanítottak megélése, olyan példa bemutatása, amelyből egy gyermek fogalmat alkothat az Istennek tetsző életről (5 Mózes 4:9, 15, 23; Példabeszédek 10:9; 11:3; Zsoltárok 37:18, 37). A Biblia nem állít olyat, hogy minden asszonynak kötelessége anyának lennie. Ugyanakkor azt állítja, hogy akit az Úr megáld anyasággal, annak ezt a felelősséget nagyon komolyan kell vennie. Az anya nagyon fontos szerepet játszik gyermekei életében. Az anyaság nem valami kellemetlen napszámosság. Ahogy egy anya a várandósság idején a szíve alatt hordja gyermekét, vagy ahogy csecsemőként táplálja és gondját viseli, éppen úgy az anyák szerepe később is - akár kamasz-, tizenéves-, vagy felnőtt korban is - nagyon fontos gyermekeik életében. Az anyaszerepnek változnia, fejlődnie kell, de az általuk nyújtott szeretetnek, gondviselésnek és bátorításnak soha nem szabad megszűnnie.
A MOTHER'S DAY MEDITATION Billy Graham's mother examines her role as parent. Christianity is a life of triumph because it is life in the risen Christ. And it is precious to know that each born-again person is marked by God himself for a glorious destiny—that is, "to be conformed to the image of his Son"; to be a living stone in that magnificent structure of pure gold which shall come forth as a "bride adorned for her husband"; and "that in the ages to come he will show us forth as tokens of his grace."Can we fully appreciate all that will be included in that day when we are shown forth before the heavenly host? May the blessed Holy Spirit take these truths and seal them to my own heart—and to yours—as our special blessing for this, another Mother's Day.
The Savior Without Room It is still true that "Righteousness exalteth a nation, but sin is a reproach to any people" (Proverbs 14:34). It is two thousand years since God's Son was on earth, proclaiming to all a way out of every difficulty. At his birth angels announced: "Glory to God in the highest, and on earth peace." But men of earth said: "No room for him in the inn." Their attitude did not change with time, for we read in
John 1:11, "He came unto his own, and his own received him not." What a sad statement, yet how true today."Brethren, my heart's desire and prayer to God for Israel is, that they might be saved." These words, spoken nearly two thousand years ago by the writer of Romans 10:1, today might well be upon the lips and planted deeply in the heart of every Christian. When we sense the widespread confusion on the national and international scene, as well as in the minds of individuals, it behooves Christians to be much in prayer for the salvation of those who do not know Jesus Christ as Savior and Lord.
Mothers in the Home Christian mothers do not want Mother's Day to be one of self-congratulation. It is a day for heart searching and for a new awareness of the vital role God has given us in the home, in the lives of our children, and in the life of the nation as a whole. The resources of the Christian mother are limited solely by the love and grace of God. It is, to him that she turns in prayer, not only for the strength needed for each day but also for blessings for her children. Through prayer there comes wisdom, understanding and grace. As our children sense our prayer lives they too learn the vital place of communion with our Heavenly Father. The Bible is also our unswerving guide. How often in the silent watches of the night the precious promises of the Word become our stay and comfort! At early mom and at the close of day our children learn that man does not live by bread alone. When God and his Word are given their rightful place in the home it is then that we who are mothers have in some measure discharged our responsibility to those God has given us. Then, and only then, can we look at our children and at the future with confidence.
WASS ALBERT: Így jó élni! "Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is.
Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz."
A MENNYBEMENETEL ÜNNEPE A keresztyén egyház legősibb ünnepei között tartjuk számon a mennybemenetel napját, habár a kezdeti századokban különböző napokon emlékeztek meg a feltámadott Krisztus mennybemeneteléről a húsvét és pünkösd közötti időszakban. Az áldozócsütörtök elnevezés magyar szóalkotás, amit mi, protestánsok, továbbra is használunk. A Feltámadott „negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól” (ApCsel 1,3). Ugyanazok a tanítványok, akik a húsvéti feltámadás tanúi voltak, látták a Mestert felemeltetni a mennybe: „felhő takarta el őt a szemük elől.” (ApCsel 1,9) Akiket tanúként a földön hagyott, meg is áldotta ezekben a pillanatokban, és azok örömmel tértek vissza Jeruzsálembe (Lk 24,50–51), hogy várják az ígéretek beteljesedését, a Szentlélek eljövetelét. A feltámadás hitével és tapasztalatával indultak a tanítványok a tanítvánnyá tétel küldetésére (Mk 16,14– 18, Mt 28,16–20). Márk evangéliumában pedig fontos teológiai összegzést is olvasunk: „Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült.” (Mk 16,19) Az Apostoli Hitvallás szerint a mennybemenetel tanulsága és jelentősége a múlt, a jelen és a jövő összetalálkozásaként foglalható össze: „fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat.” A korai egyházi atyák prédikációikban szépen jellemzik e jeles napot: „az ünnepek ékessége és befejezése dicsőséges és örvendetes nap.” Valóban, mivel ez az ünnep nem csupán búcsúvétel, hanem beteljesedés, ezért az öröm dicsőséges ünnepe, hiszen „van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus” (1Jn 2,1), és az Isten jobbján ülő meghalt, de feltámadott Jézus Krisztus „esedezik is érettünk” (Róm 8,34). Egy közbenjáró van „Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus” (1Tim 2,5), aki egyúttal az új szövetség közbenjárója is, és főpapként áthatolva az egeken megindul gyarlóságainkon (vö. Zsid 4,14–16; 9,15; 12,24). Az önmagát testet öltésében megüresítő, szolgai formát magára öltő Urat Isten felmagasztalta, és minden név fölött való nevet adományozott neki, amelyre minden térd meghajol a világmindenség egészében (vö. Fil 2,6–11). A genfi zsoltár magasztaló énekének szavaival élve: „Mert noha ül nagy magasan, / De lát nyilván alatt valókat.” A keresztyén egyház legősibb ünnepei között tartjuk számon a mennybemenetel napját, habár a kezdeti századokban különböző napokon emlékeztek meg a feltámadott Krisztus mennybemeneteléről a húsvét és pünkösd közötti időszakban. Ágoston egyházatya (†430) egyik levelében már arról tudósít, hogy Urunk szenvedését, feltámadását és mennybemenetelét, valamint a Szentlélek eljövetelét évenként megünneplik szerte a világon. A negyvenedik napon tartott ünnep az ApCsel 1,3-ra hivatkozva rögzült a 4 – 5. század folyamán, így a húsvét előtti negyvennapos böjt ellentételezése lett a húsvét utáni negyven nap öröme. Az átmenet időszakát szemlélteti például az
Eteria spanyol zarándoknőnek tulajdonított napló (4–6. század), amely megemlékezik arról, hogy a jeruzsálemi keresztyének a húsvét utáni negyvenedik napon Betlehembe zarándokoltak, és az Úr születésének barlangjában tartották az ünnepi istentiszteleteket. Az adatok pontossága alapján kizárható, hogy a szerző összekeverte volna Betlehemet és az Olajfák hegyén található Betániát (Lk 24,50). Habár a leírásban konkrétan nincsen szó az Úr mennybemeneteléről, feltehetőleg a betlehemi megemlékezés az Úr mennyből alászállása és oda visszatérése közötti szoros összefüggést kívánta kifejezni. Az is kiderül, hogy a jeruzsálemiek pünkösd napjának délutánján az Olajfák hegyére mentek, ahol „felolvasták az evangéliumnak azt a részletét is, ami az Úr mennybemeneteléről szól, felolvasták még az Apostolok cselekedeteiből az Úr feltámadása utáni mennybemenetelének elbeszélését is.” A későbbi korokban az ünnepet többféleképpen szemléltették: a mennybemeneteli igeszakasz felolvasása után eloltották a Feltámadott szimbólumaként felfogott húsvéti gyertyát, vagy a húsvéti időben oltárra helyezett zászlós Krisztus-szobrot elvették, sőt egyes régiókban látványosan a templom padlására húzták fel azt. Ezekkel a paraliturgikus rítusokkal a protestáns egyházak nem éltek és nem élnek. Az áldozócsütörtök (vagy áldozónap) elnevezés sajátos magyar szóalkotás, amit mi, protestánsok, továbbra is használunk. Újfalvi Imre énekeskönyvében (1602) a következő feliratot találjuk: „Áldozóra. Avagy Krisztus mennyben felmenésére.” A névadás eredete egy 13. századi szabályozásra megy vissza, hiszen a IV. lateráni zsinat (1215) elrendelte, hogy minden keresztyénnek évente legalább egyszer, a húsvéti időben kell gyónnia és úrvacsorát vennie. Ennek a „húsvéti áldozásnak” a végnapja a 20. század elejéig a római katolikus egyházban a húsvét utáni negyvenedik nap, azaz áldozócsütörtök volt. Érdekes, hogy számos református gyülekezetben a 19. század második felétől a korábbi nagypéntek és húsvét helyett áldozócsütörtök és pünkösd lett a konfirmációi vizsga és az első úrvacsoravétel időpontja. Krisztus mennybemenetelét az elmúlt évtizedek óta Magyarországon sajnos nem egységesen, a húsvét utáni negyvenedik napon ünneplik a keresztyén egyházak. A II. vatikáni zsinat után bevezetett naptárreform lehetővé tette az ünnepnap eltolását a következő vasárnapra, így a magyar katolikusok vasárnap ülik meg áldozócsütörtököt. A protestáns egyházak pedig a hétköznapi, munkanapra eső ünnepnap jelenségével küzdenek, ezért kisebb gyülekezetekben megeshet, hogy elmarad az ünnepi istentisztelet....... Az apostoli buzdítás erősítse meg hitünket e mostani jeles nap alkalmából: „Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül.”
Pap Ferenc
ÁPRILIS HAVI ESEMÉNYEK Április 5: Az istentisztelet utáni ebédet készítette és adományozta Fejér Anna. Április 13: A virágvasárnapi ünnepi istentisztelet utáni ebédet készítette Ferenci Adrienn. Köszönjük szépen azon asszonyoknak, akik a templomot virággal feldíszítették.
Április 18: a nagypénteki istentisztelet utáni szeretetvendégséget a Nőegylet asszonyai szervezték. Április 20: a húsvéti ünnepi istentisztelet keretében úrvacsoraosztásra került sor. Kb. 50 személy élt az úrvacsora szentségével. Az istentisztelet utáni szeretetvendégséghez az ételadományokat a gyülekezet tagjai adományozták. Április 26: A Magyar Örökség Alapítvány által szervezett Magyar Fesztiválon felszolgált gulyás és töltött káposzta egy részét készítették el gyülekezetünk önkéntesei. A következő személyek segítettek: Fövenyessy Katalin, Megyesi Gizella, Licko Zsuzsanna, Vörös Ilona, Tompa Júlia, Dobos Gyula és Eta, Márton Erika, Sárkány Zsuzsanna, Horváth Andrea, Bacsa Katalin, Körösy Jackie, Magyari-Köpe Gábor, Danku Attila és Krisztina és Göde Zoltán. Április 27: az istentisztelet utáni ebédet adományozta Vörös Ilona, elkészítette Fejér Anna.
ÁPRILIS HAVI ADAKOZÓK NÉVSORA: Balassa Sára, Dittert László és Edith, Joe Elek és Patricia, Hites Sándor és Edith, Jakaby József, Jenei Zsolt, Korosy Ted és Jackie, Sárkány Tibor és Zsuzsanna, Varga Béla és Ilona, Veis Jozef és Tünde.
ÁPRILIS HAVI RENDKÍVÜLI ADOMÁNYOK: Halász Csaba és Szatmári Petra, gyermekfoglalkozásra............. $ 750.00 Bihari-Varga Emese, Nőegylet javára..........................................$ 60.00
A Presbitérium nagy szeretettel köszön minden adományt és segítséget. Az Úr Isten gazdag áldása legyen adakozó testvéreinkkel! Köszönetnyilvánítás Gyülekezetünk Presbitériuma szívből köszöni mindazon önkénteseknek, akik a Belmont-i Magyar Fesztiválra való előkészületekben, valamint a fesztivál napján áldozatos munkájukkal gyülekezetünket segítették. Az Úr Isten áldja és segítse meg őket!
