A Szeged-Szentmihályi Római Katolikus Plébánia Hírlevele II. évfolyam 2005 szeptember
ANGYALOK, BÚCSÚK Ismét elérkezett Szent Mihály napja, falunk védõszentjének ünnepe, a búcsú napja. Ezzel kapcsolatban kérdések fogalmazódhatnak meg bennünk; kik is az angyalok, kicsoda Szent Mihály, és mi a búcsú? Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül szeretnék válaszolni ezekre a kérdésekre. Az angyalok neve görögül „angelosz”, szerepüket jelzi, jelentése: hírnök, küldött. Isten által teremtett szellemi lények, értelmük, szabad akaratuk van. Titokzatos világot alkotnak, amely túlesik emberi felfogásunkon, de mégis egyesek abban a kegyelemben részesülhetnek, hogy megtapasztalják jelenlétüket. Létezésükrõl a Bibliából szerzünk tudomást. Az ószövetségi Szentírás számtalanszor utal Isten angyalaira, akik szolgálják Istent, és üzenetét közvetítik az embereknek. Az Újszövetségben az evangélisták szintén hivatkoznak az angyalokra, mint Isten üzenetének közvetítõire. Legtöbbet a gyermekség történetében és Jézus feltámadásával kapcsolatban olvashatunk angyalokról. Jézus személyének és mûvének, az emberek üdvözítésének szolgálatában állnak. Szent Mihályról, az angyalok fejedelmérõl Dániel próféta könyvében olvashatunk, aki megerõsíti a prófétát a perzsák elleni küzdelmében. Neve Mihály, „Michael” azt jelenti: ki olyan, mint az Isten? A Jelenések könyvében Szent Mihállyal az élükön, az angyalok folytatják a Sátán elleni küzdelmet, amely a kezdetek óta tart.
Egyházunknak a búcsúkra vonatkozó tanítása hosszú fejlõdés során bontakozott ki. Elsõként Szent Ágoston fogalmazta meg: „a bûnök eltörlése után is fennmarad számunkra bizonyos büntetés.” A középkor óta az Egyház megkülönböztet teljes és részleges búcsút. A búcsú tehát az ideig tartó büntetések elengedése a túlvilágon. Minden búcsúnyerés feltétele a kegyelem állapota, a szentgyónás, a szentáldozás, az elõírt ima a pápa szándékára, továbbá hogy gyarlóságaink egyikéhez se ragaszkodjunk. A búcsúk a hívek üdvösségét hatékonyan szolgálják, ezért a búcsúkat tiszteletben kell tartanunk, még akkor is, ha a történelem folyamán sok félreértés, félremagyarázás és visszaélés fordult is elõ vele kapcsolatban. Fejes Ferenc
Búcsú Templomunk búcsúját szeptember 25-én tartjuk, 10 órakor. A szentmisét P. Bátor Botond pálos szerzetes mutatja be. Kérünk mindenkit, hogy jelenlétével tegye ünnepélyesebbé. Hívjuk a ministránsokat, a régieket is, hogy minél nagyobb számban jöjenek segíteni az oltár körül. A búcsúi nagymise perselypénzét az erdélyi árvízkárosultak javára gyûjtjük.
2
„ITT VAN AZ ÕSZ, ITT VAN ÚJRA…” Õszi munkák Szentmihályon, régen és ma Szentmihályra ebben az évben annyi esõt küldött a Magasságos, hogy már meg sem lepõdik a falunkbéli ember azon, ha idén elmarad a vénasszonyok nyara. Nem volt nagy baj, hogy alig kellett locsolni a növényeket, az viszont sok gazdának rosszul esett, hogy az aratás az átlagosnál több csapadék miatt augusztus elején fejezõdött be. Paprikából idén nem volt rossz a termés. Ha igaz a mondás, miszerint Szegedet a paprika helyezte földünk atlaszára, akkor nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy Szentmihályt is az helyezte Szeged térképére. Úgy gondolom, hogy nem csak a magas napsütéses óraszám, hanem a sok itt élõ, dolgos kezû ember földmunkákhoz való szeretetteljes hozzáállása is közrejátszott abban, hogy a falu a paprikatermelésben kiemelkedõ tudott lenni. Talán nincs még egy növény, ami annyi munkát kíván a pici mag elvetésétõl a rendszeres öntözésen, a palántaültetésen, kapáláson, szedésen, szárításon, daráláson át az értékesítésig, mint a fûszerpaprika. Ráadásul a betakarítást is kizárólag kézi erõvel lehet, illetve érdemes folytatni. A termelõszövetkezet megalakulásakor próbálkoztak ugyan paprikaszedõ gép használatával, de kevés sikerrel, mert egyedül csak az ember képes arra, hogy kiválogassa a szedni valót a még éretlen termések és a levelek közül. Régen a már kissé megfonnyadt paprikát felfûzték paprikatû segítségével, és a ház falára aggatták a füzéreket. Ma már fõként szétterítve, esetleg „szütyûben”, kifüggesztve szárítják a piros fûszernek valót. Amikor még nem termett édes változata, csak csípõs, száradás után föl kellett hasítani minden darabot, kivágni az eret, és kiszedni a magokat. Mindezt társaságban végezték a hasítólányok, napszámban. A magot pedig a falu artézi kútjainak kimondottan erre a célra szolgáló medencéiben mosták ki lábbal taposva azért, hogy azt a paprikabõrrel együtt megõröljék, és ezáltal csökkentsék a végtermék erõsségét. Ezt addig kellett így végezni, amíg ki nem nemesítették a fûszernövény csípõsségmentes változatát. A faluban számos paprika-kikészítõ élt – például a Kotogány, a Farkas Csamangó és a Kriska család –, akik nemcsak a sajátjukat, hanem az általuk felvásárolt füzé-
reket is feldolgoztatták napszámosokkal. A hasítás és a taposás nem volt nehéz feladat, viszont késõbb következett a böjtje. Sokan még ma is emlegetik, hogy a munka végeztével kinek a keze, kinek a lába égett az erõs paprikától. Éjszaka hideg, klórmeszes vízben áztatták, az hozott némi enyhülést, bár ha túladagolták a meszet, még jobban „ötte”. Szögi Tóni bácsiék családja is foglalkozott paprikakikészítéssel. Idõs Szögi Antalné mindig azzal biztatta a panaszkodó fiatal munkásokat, hogy: „nézzétek lányok, én is dolgozok, és az enyémet egy csöppet sem csípi!” Mivel a mag taposása több órát igénybevett, és sokan várakoztak a kutaknál, nem mindenki került sorba az õsz folyamán – hiába volt négy helyen, azaz a két malomban, a falu közepén és fölsõ végén is medence – ez a munkálat a télbe is átnyúlt. Az járt jobban, aki a mosással még õsszel készen lett, mert nem fázott föl a medencében. Sok ember ruhájának alját ékesítették jégcsapok, mire végzett a mag taposásával. Az õrlés a Lábdy- illetve a Szánthó-malomban történt. A múlt század elsõ felében ezek a malmok éjjel-nappal mûködtek, annyi volt a darálni való. A falunkban kenyérkeresetet biztosító növény betakarítási munkálatait szeptember utolsó vasárnapján Szent Mihály fõangyal ünnepe szakította meg. A búcsúi mise, a vidám forgatag és az ilyenkor szokásos családi összejövetelek az elõkészületekkel együtt egy kis testi-lelki felüdülést jelentettek a megfáradt földmûves emberek számára. Az õsz nagy egyházi eseményét idõs és fiatal ma is nagy örömmel és készülõdéssel várja, és végül persze napokig tartóan piheni ki, már ha van ideje, mert a paprika nem sok idõt hagy rá napjainkban sem azoknak, akik belõle élnek: ha már egyszer elvetették, minél elõbb össze is kell szedni. Néhány nap óta falunkban ismét lehet érezni azt a semmihez nem hasonlítható, az õsz beköszöntét jelzõ száradó paprika-illatot, amely páratlanná teszi Szentmihályt. a környezõ települések között. Molnárné Szekeres Judit
3
DOMASZÉK-ZÖLDFÁS Az idei évben a Szentmihályi Katolikus Ifjúsági Csoport tagjai egy hetet töltöttek a Domaszék-Zöldfáson megrendezett katolikus ifjúsági táborban. A táborozás július 4-én egy közös ebéddel kezdõdött, majd a délután folyamán különbözõ játékok segítségével ismerkedtünk össze egymással. Még megérkezésünkkor kisebb csoportokba osztottak bennünket és a csoport ezután minden nap találkozott, amikor is feladatokat oldottunk meg, beszélgettünk egymással. A táborban az idén a „rombolás és alkotás” volt a központi téma, emlékezve a „szegedi nagy árvízre” és következményeire. A szervezõk ennek megfelelõen állították össze a programokat is. Második nap videofilmet vetítettek nekünk a „nagy árvízrõl”, majd a téglakészítés történetét és hagyományait ismerhettük meg. Az alkotás jegyében telt a délután, amikor is kézmûves foglalkozáson vettünk részt, valamint mindenki saját kezûleg téglát készíthetett. Következõ nap a mórahalmi fürdõben töltöttünk el egy vidám délutánt. Az este is nagyon jó hangulatban telt a táncháznak köszönhetõen, amely során népi táncokat sajátíthattunk el. Csütörtökön egész napos kirándulást szerveztek Szegedre. Az elsõ megállónk Tápé volt, ahol Bálint Sándor emlékházába látogattunk el. Következõ úti célunk a Püspökség volt, ahol Gyulai Endre Szeged-Csanád Megyés Püspök Úr személyesen fogadott bennünket és kalauzolásával megnézhettük a dolgozószobáját, az étkezõt és a kápolnát is. Ezután a Fogadalmi Temlomba látogattunk el. Ehhez kapcsolódóan néhány fontos információ és érdekesség a Szegedi Dómról: 1913-ban kezdõdött meg az építése. A Dóm terveit Schulek Frigyes, míg a Dóm-térét Rerrich Béla készítette. Az oltárt 1930. október 24-én szentelték fel. A torony magassága 81m. 5db harangja van, melyek közül a legkisebb a 250 kg-os lélekharang, míg a legnagyobb a 8537 kg-os harang, amely Magyarországon a legnagyobb méretû. Itt található Európa 3. legnagyobb orgonája. A Dóm elõtt állt a Dömötör-torony, Szeged egyik legidõsebb építménye. Alapja a XI. századból, a többi a XII-XIII. századból való. Eredetileg 6 emelete volt, de az építkezés alatt négyet lebontottak. A végsõ pusztulástól többek között Sebestyén Károly és Móra Ferenc mentették meg. Említést érdemel
továbbá a Szegedi Szûrös Madonna, ugyanis ezen a festményen Mária szegedi papucsban, szûrben látható. A Fogadalmi Templom után az alsóvárosi templomba mentünk el, majd a délután folyamán, Szegeden különbözõ állomáshelyekre kellett eljutnunk a csoportunkkal és kérdésekre válaszolni, feladatokat megoldani. Július 8-án, pénteken lelki napot tartottunk, amelyen a romboló és az alkotó énünkrõl beszélgettünk. Délután csoportfoglalkozáson vettünk részt és készültünk a szombat esti humoros színi elõadásokra. Még aznap 8 órakor éjszakai túrára indultunk a domaszéki templomba. Sajnos másnap a rossz idõjárás miatt elmaradt a sziksóstói kirándulás és az estére tervezett tábortûz is. A táborvezetõk leleményességének köszönhetõen a rossz idõ ellenére nagyon jó hangulatban telt a nap. A játékos vetélkedõk után a csoportok bemutatták a humoros jelenetekkel, énekekkel tarkított elõadásokat. Ezt követõen egy újabb fergeteges táncházon vehettünk részt, majd közösen gitárkísérlettel énekeltünk. Felcsendült többek között több Edda és Ákos sláger is, de A pancsoló kislány c. dal is nagy sikert aratott. Elérkezett a táborozás utolsó napja, mely a zöldfási templomban tartott püspöki misével, majd egy közös ebéddel zárult le. Ezután fájdalmas búcsút vettünk az újonnan megismert barátainktól és a táborvezetõktõl. Az Ifjúsági Csoport nevében ezúton is szeretném megköszönni a tábor vezetõinek és minden szervezõjének, hogy lehetõvé tették nekünk, fiataloknak, hogy egy élményekben gazdag hetet tölthettünk el Domaszék-Zöldfáson. Bende Tünde
Jubileumi Szent Gellért-napi ifjúsági találkozó 2005. október 1. – a Dómban 930 – reggeli ima; 1000 – közös alkotás; 1300 – ebéd; 1330 – zenés áhitat, filmklub, kérdezz–felelek 1600 – szentmise, utána vacsora, majd táncház.
4
IFJÚSÁGI VILÁGTALÁLKOZÓ 2005. KÖLN 1984 virágvasárnapján a világ minden tájáról érkezett fiatalok elõtt hirdette meg Rómában II. János Pál pápa az ifjúsági világtalálkozók kezdetét, ezután két-három évente hívja a világ fiataljait ezekre az összejövetelekre. Különbséget kell tenni a római, évenkénti virágvasárnapi Ifjúsági Világnap, és a nagy nemzetközi ifjúsági világtalálkozók között. A XX. Ifjúsági Világtalálkozó sorrendben Róma, Buenos Aires, Compostella, Czestochowa, Denver, Manila, Párizs, Róma és Toronto után a tizedik nagy nemzetközi összejövetel lesz a világ katolikus fiatalsága számára. Az Ifjúsági Világtalálkozókat két felejthetetlen találkozó készítette elõ, mindkettõ Rómában zajlott le, 1984-ben, illetve 1985-ben. Az elsõ a Megváltás Rendkívüli Jubileumának alkalmából, a második az Ifjúsági Nemzetközi Éve kapcsán, amelyet az Egyesült Nemzetek hirdettek meg. Az 1985. március 30-i találkozót megelõzõ napon, a Lateráni Szent János bazilika elõtti téren a pápa kihirdeti a világ fiataljaihoz szóló Apostoli Levelét. „Azt lehet mondani – hangsúlyozta a pápa 1989. március 23-án, az általános audencián – hogy az ifjúsági világtalálkozók kezdeményezése a fiataloktól eredt, akik jó ideje tanúságot tettek arról, hogy érzékenyen és különösen is spontán, élénk módon élik meg a húsvéti liturgia meghívását, mindenek elõtt Virágvasárnapon.” A Megváltás évérõl kezdve kialakult, nemzetközi szinten, a Világtalálkozók hagyománya. Az ifjúsági találkozók 1986-tól kezdve virágvasárnap zajlanak le. Minden második-harmadik évben megrendezésre kerül egy világméretû találkozó, amelyet a pápa egy üzenete készít elõ, s amelynek jellemzõ eleme az imádságos virrasztás és a szentmise. Minden világtalálkozónak van egy jelmondata, melyet a pápa jelöl ki. 2004-ben II. János Pál pápa a következõt választotta ki a 2005-ös kölni találkozóra: „Eljöttünk, hogy hódoljunk neki” (Mt 2,2) A pápa üzenete: „ez a következõ ifjúsági világtalálkozó témája. Ez a mottó segít a különbözõ kontinensek fiataljainak abban, hogy lélekben végigjárják a napkeleti bölcsek útját, akiknek ereklyéit a tiszteletre méltó hagyo-
mány szerint Kölnben õrzik, és abban is, hogy – miként a napkeleti bölcsek – találkozzanak minden nemzet Messiásával. Valóban, Krisztus fénye már megnyitotta a napkeleti bölcsek elméjét és szívét.” A XX. IFJÚSÁGI VILÁGTALÁLKOZÓT II. János Pál pápa felkérésére a Német Katolikus Egyház és a Világiak Pápai Tanácsa szervezte. (Több információ: www.koln2005.hu weboldalon.) Fergeteges buli? NEM! Számomra mást, sokkal többet jelentett. Több, mint 160 nemzet fiataljai találkoznak, hogy együtt erõsítsék meg hitüket (nem csak) az utolsó napon a pápa által celebrált misén. Mindezen kívül persze nagy ünnepély elõadásokkal, koncertekkel, nemzeti bemutatkozásokkal, több nyelven bemutatott misékkel. És mindezt legfõképpen a 16–30 év közötti fiatalokkal. Döbbenetes volt látni, hogy mosódnak el a határok országok és emberek között. Örömujjongások az összetalálkozások alkalmával, kézfogás idegen emberekkel, fotók a különbözõ országok fiataljaival. S mindezt a HIT és a SZERETET nevében. Szeged-Csanád Egyházmegyébõl közel 90 fiatal jutott ki Németországba. Aug. 10-én délután 3 órakor volt a találkozó a Szent Imre Kollégiumban. Este 6 órakor Gyulai Endre megyéspüspök tartott nekünk misét a Dómban. S kért minket, viseljünk el minden nehézséget az úton, fogjuk fel igazi zarándoklatként. Akadtak nehézségek. Éjfél helyett hajnali fél 4-kor indultunk és akadtak bonyodalmak. Aug. 11. (csüt.): tehát ezen a napon vágtunk neki az útnak. A kis (15 személyes) buszt meglátva az egyik kispap viccesen megjegyezte: „Mindnyájan meghalunk. A fiúk az erõlködéstõl, a lányok a nevetéstõl.” És mennyire igaza lett. Több mint 18 óra utazás után 5 kilométerre a végcéltól a kisbuszunk lerobbant. Míg a fiúk tolták mi, lányok nevettünk, mivel eszünkbe jutott a kispap megjegyzése. A családok autóval értünk jöttek és elvittek Schleid-ba, ahol családok vártak ránk, akik 2 fiatalt „fogadtak be”, és a következõ 3 estét náluk töltöttük.
5 Aug. 12. (pént.): Schleid-ban magyar és német nyelvû misét tartottak nekünk. Érdekesség, hogy a pap magyar származású. A mise után 2 részre oszlott a társaság. Körülbelül 70 ember elutazott Wartburg várába, amely Eisenach mellett egy hegyen van, és ahová a magyar származású Szent Erzsébet ment férjhez. A csoport többi tagja szociális munkában vett részt, pl. óvodalátogatás, faültetés, segélycsomagok összeállítása. Aug. 13. (szom.): a délelõtti programot a család szervezte, ahol laktunk. Mivel a kérésünk ellenére sem adtak házimunkát, elmentünk megnézni egy emlékhelyet (nevezetesen Alpha Point-ot), amelyet Kelet- és Nyugat-Németország elhatárolásának, õrzésének, lebontásának állítottak fel, pont a régi határon. Megdöbbentõ és rettenetes képek, írások mutatták be az akkori életet. Délután 5 nyelvû misével vártak Schleid-ban, és utána egy rock-estén vettünk részt, melyet a helyi pap szervezett, igazi rock-együttessel. Aug. 14. (vas.). elbúcsúztunk a családtól és megindultuk a 40-50 km-re lévõ Fulda felé, ahol az elõtalálkozót tartották. Délelõtt egy misén vettünk részt, ahol kb. 30 nemzet fiataljai gyûltek össze. Egyedül a szakadó esõ kedvtelenítette egy kicsit az embereket. Délután itt mutattuk meg a betanult néptáncot, és a standunkon ízelítõt adtunk az érdeklõdõknek a hazai kultúrából. Este kastélyt, múzeumokat, templomokat nézhettünk meg ingyenesen. Aludni pedig egy iskola tornatermében mentünk. Aug. 15 (hétfõ): továbbindultunk, most már a Világtalálkozóra. A résztvevõk 3 városban, illetve annak környékén voltak elszállásolva. Köln, Düsseldorf és Bonn. A magyarok (3000 fiatal) Bonn felé vették útjukat, mely még 200 km-t jelentett. Kis csapatunk Sankt Augustinba ment, szintén egy tornaterembe, ahol a hátralévõ 6 napon aludtunk. Aug. 16. (kedd): Bonn-ban elmentünk egy páran Beethoven szülõházába, megnéztünk egy templomot. Délután pedig mindhárom városban egyidejûleg tartottak misét, köszöntve a zarándokokat. A vacsoránkat a Rajna-parton fogyasztottuk el, majd visszaindultunk, mivel az út 1,5 óra lehetett. Aug. 17. (szerda): ezen a napon mehettünk el megnézni a kölni Dóm-ot. Más programot nem is tudtunk beszervezni, sok idõ elment a várakozással, de megérte a hatalmas, gyönyörû, de ugyanakkor komor építményt belülrõl is megnézni. Aug. 18. (csütörtök): XVI. Benedek pápa érkezésének napja. Kiválasztott fiatalok részt vehettek egy rajnai
hajókázáson a pápával. Mi megnéztük a kölni Csokoládé Múzeumot, s meg is kóstolhattuk (szerintem) a legfinomabb csokit egy szökõkútból. Késõbb visszamentünk Bonn-ba, s egy áruház mûszaki osztályán megengedték, hogy megnézzük a közvetítést a pápa érkezésérõl. Ajánlották nekünk, hogy hagyjuk el Köln-t aznap délig, mivel sok embert vártak a városba és a pápát sem valószínû, hogy láthattuk volna. Este részt vettünk egy imádságon, melyet az elõzõ napon kegyetlen módon elkövetett gyilkosság áldozatáért tartottak. Ez az ember a Taizé közösség alapítója volt, Roger testvér. Aug. 19. (péntek): a kispapok audenciára mentek a pápához. Mi, a délelõtti bonni magyar mise után hirtelen ötlettõl vezérelve átutaztunk Düsseldorfba, megnézni az Aqua Park-ot. Fõleg tengeri élõlények, halak növények voltak akváriumokban, de láttunk még aligátorokat, krokodilt, rágcsálókat. Aug. 20. (szombat): 9 óráig el kellett hagyni a szállást. Felpakoltunk a buszokra és elindultunk Marienfeld felé, ahol a pápa tartotta másnap a misét. A buszok csak egy darabig tudtak minket elvinni, azután gyalog tettük meg a maradék kb. 6 km-t. Bejutni nem tudtunk az elõre kijelölt szektorunkba, mivel elfoglalták, sõt, még a kaput sem tudtuk megközelíteni. Benedek pápa érkezését hatalmas kivetítõkön közvetítették, de páran nekiindultunk, hogy közelebb jussunk. A pápát legfõképpen a kivetítõkön láttuk, mivel elég messze voltunk Tõle. Egy közös virrasztáson vettünk részt, melyet Benedek pápa tartott, majd mi zarándokok az éjszakát kint töltöttük a szabad ég alatt hálózsákokban, ami ezért volt érdekes, mivel elõzõ nap szakadt az esõ. Féltünk, nehogy éjjel eleredjen, de megúsztuk. Aug. 21. (vasárnap): reggel hatalmas ködre ébredtünk, amely 10 órakor kezdõdõ pápai misére sem oszlott fel. Sajnos nem sokat láttunk az egészbõl, de maga a hangulat számított. Már a virrasztásra több mint 700.000 –en mentek ki a várt 400.000 helyett, s egyesek szerint a misére 1.000.000 embernél is jóval többet számoltak. Fél 2 után értünk vissza a kisbuszhoz, és indultunk el a szeretett és már nagyon hiányolt ország, de legfõképpen a család és szeretteink felé. Jó érzés volt! Aug. 22. (hétfõ): délelõtt 10 óra körül érkeztünk haza, közel 20 óra fárasztó utazás után. Bende Hajnalka
6
TEMPLOM FESTÉS Az egyik tavaszi Képviselõtestületi Gyûlésen vetõdött fel hogy jó lenne a templomot kifesteni. Anyagi lehetõségeink azonban nem engedték meg, hogy ebbe az idén belevágjunk. Ekkor ajánlotta föl Lapu Zoltán, hogy õ szívesen vállalja a repedések és hibák kijavítását. Ettõl kezdve reális lehetõséggé vált a templomfestés, már csak az idõpontot kellett egyeztetni. Augusztus 24-én délután el is kezdtük a kipakolást. Segítségünkre sietett Fejes Ferenc (világi elnök), Bodó Jenõ (templomgondnok) és fia Gergõ valamint az õ barátja Födi Ferenc. Lapu Zoltán máris elkezdte a hibák kijavítását, miközben folyt a padok és festett üvegek, valamint az ajtó és ablak szélek letakarása, hogy minél kevesebb munkát adjunk a takarítóknak. Másnap már Fejes Csaba is segítségére sietett Lapu Zoltánnak a hibák kijavításában. Szembesülnünk kellett azonban egy másik feladattal is: a falat védõ kis burkolólapok közül nagyon
sok le volt esve, amiket célszerû lett volna a festéssel együtt vissza ragasztani. Bodó Jenõ neki is kezdett azonnal és onnan kezdve õt nagyrészt csak porfelhõben lehetett látni, miközben a burkolólapokról csiszolta le a ragasztót. És sikerült idõben mindegyiket a helyére ragasztani. Nagy segítséget jelentett az elõkészítõ munkálatoknál és fõleg a festésnél a Lukács Lászlótól kapott guruló állvány. Pénteken beindult a festés is. Megjött Bende Hajni és Tünde, Bauer Annamária és unokatestvére Sóti Klára, ismét segítségünkre volt Bodó Gergõ és barátja Födi Ferenc, a javításokat befejezve Fejes Csaba is alapos munkát végzett festõként. Délutánra megérkezett Bodó Panka is, akire kezdetben inkább csak a festékfoltok eltávolítását bíztuk, hogy a takarítóknak kevesebb dolga legyen, de másnap derekasan kivette a részét a festésbõl is. És a visszapakolásnál õ vigyázott a legjobban a falakra, hogy nehogy valaki sérülést okozzon a frissen meszelt templomfalakon. S mire megéheztünk a nagy munkában finom ebéddel (és vacsorával) várt bennünket Bendéné Icu a plébánia ebédlõjében. Szombaton délután 2 órára hirdettük meg a takarítást, de az elsõ segítségeket meg kellett kérnünk, hogy jöjjenek vissza késõbb, mert még nagyon folyamatban volt a festés. 4 órától már munkához láthattak, bár a szentélyben még javában folyt a festés. Jöttek is szép számban: Ökrös Józsefné, Csamangó Ferencné. Kószó Vincéné, Bóka Sándorné, Fülöp Pálné, Fülöp Niki. A visszapakoláshoz újabb segítség is érkezett Bende Lajos személyében. Késõ este lett, amire az oltárkép is a helyére került, de azzal a megnyugtató érzéssel térhettünk nyugovóra, hogy jó munkát végeztünk. S azóta is jó érzés bemenni a templomba. Imáimban azt éreztem, hogy Jézus is nagyon hálás mindazért, amit az Õ házáért tettünk. Fizesse meg õ százszorosan mindazoknak a munkáját, akik ebben a szép közös munkában részt vettek. Laczkó István plébános
7
MÁTRAVEREBÉLY
KARITÁSZ
Ebben az évben is szerveztünk zarándokutat Mátraverebély-Szentkútra. Augusztus 15-én reggel az 55 fõs busz elindult az egynapos útra. Mindenki megelégedésére, az idõ is nagyon jó volt. Mindenki számára lelki felfrissülést jelentett a Szûzanya tiszteletére bemutatott szentmise. A Szentkút eredetét és legfõbb nevezetességét a Szent László-forrásnak köszöni. A hagyomány szerint Szent László királyunk itt a kunokkal állott szemben A völgyben elmaradtkatonáit tikkasztó szomjúság gyötörte. A szent király buzgó ima után szokásos csatakiáltással – Jézus, Mária, segíts! – megsarkantyúzta lovát, és úgy az elsõ patkónyomból, mint a sziklába vágott bárd érintése után, friss forrásvíz tört elõ. A XVIII. Század elsõ negyedében, szemtanúk állítása szerint, a patkónyom és benne a szegek, oly világosan kivehetõk voltak, mintha nem is sziklába, hanem lágy viaszba nyomódott volna. Az idõ vasfoga, hegyekrõl lezuhanó sziklatömbök a víztömeggel együtt, elmosták a szent nyomokat, azonban napról napra megismétlõdõ nagy csodák mindennél hangosabban hirdetik a kegyelmek forrását. Nemcsak régen történtek csodák. Errõl tanúskodik Palkó Julián házfõnök is: A fertõszéplaki Hérics Istvánné, Erzsébet mesélte 2000. szeptember 24-én. 1980-ban vittem Szentkútról vizet haza. Mivel útközben nem fogyott el, eltettem a kamrába. 1998-ban megtaláltam. Azt mondják, hogy a Lourdes-i víz nem romlik meg. Kiváncsi voltam, hogy a Mátraverebély-szentkúti víz megromlott-e. Megkóstoltam, s teljesen jónak találtam. Nem sokkal ezután Kapuváron a munkahelyemen, a kolléganõm, Linda panaszkodott: – Erzsi néni fáj a gyomrom. Elvittem a szentkúti vizet, s kértem, hogy igya meg, de nem mondtam meg, hogy mit adtam neki. Hétfõn lelkendezve kérdezte: – Erzsi néni maga hisz? – Miért kérdezed? – faggattam. – Maga hisz? Mit adott nekem? Amióta azt a vizet ittam kicseréltek. Fel vagyok dobva. Folyton csak nevetek. Megszûnt a gyomorfájásom. Linda nincs megkeresztelve, mégis Istennek tulajdonította a gyógyulását, aki a szentkúti vizet felhasználva látogatta meg õt. Addig unszolt – folytatta Erzsébet –, amíg el nem hoztam Szentkútra, 1999. Nagyboldogasszony ünnepére. Bár elõre megmondtam neki, hogy éjszaka a virrasztáskor hideg lesz, és nehéz lesz kitartani, mégis vállalkozott rá. Augusztus 14. és 15. közötti éjszakát itt töltöttük, rózsafüzért imádkozva, énekelve, keresztutat járva, virrasztva. Vasárnap távozáskor azt mondta: – Gyönyörû volt. Ide még máskor is eljövök. – Miért nem keresztelkedett meg azóta? – kérdeztem Erzsébetet. – Mert én most fogom befejezni a hitoktató-képzõ iskolát, és Õ azt szeretné, hogy én készítsem fel a keresztségre.
A nyár folyamán nagyon sok ruhanemû felajánlás érkezett csoportunkhoz, melyet ez úton szeretnék megköszönni. A nyári szünet után szeptember 3-án szerveztük az elsõ ruha-börzénket, amelyre csak néhányan látogattak el. Reméljük, hogy a késõbbiekben többen keresnek bennünket ezen programok alkalmával. Tervezett idõpontok: október 8. – 9-11-ig november 5. –9-11-ig december 3. – 9-11-ig A ruha-börzékre továbbra is szívesen fogadunk ruha-adományokat és szeretettel várjuk az érdeklõdõket, akik szívesen válogatnak a rendelkezésre álló gyermek, és felnõtt ruhákból. Terveink szerint október 21-én a tavalyihoz hasonlóan a fiatalokkal és gyerekekkel kilátogatunk az Alsóvárosi temetõbe, az elhagyott sírokra viszünk néhány szál virágot, elmondunk egy-egy imát közülünk eltávozott embertársaink lelki üdvéért. November hónapban szeretnénk részt venni az Egyházmegyei Karitász szervezésében lebonyolítandó Karitász-vásár elõkészületeiben. Terveink szerint egy délutáni idõpontban olyan kézmûves foglalkozást szervezünk, ahol mindenki, aki ehhez kedvet érez részt vehet az ajándéktárgyak elkészítésében, amely a Vásáron kerül eladásra. A befolyt összeget az Egyházmegyei Karitász a rászorulók megsegítésére fordítja. A rendezvény pontos idõpontjáról, tartalmáról a késõbbiekben részletes tájékoztatást adunk. Decemberben szeretnénk a tavalyihoz hasonlóan megrendezni a Magányosok karácsonyát. Ennek elõkészületeként a gyerekek számára kézmûves foglalkozásokat szervezünk, melynek idõpontjai: november 5. – 9-11-ig december 3. – 9-11-ig A Magányosok karácsonyának tervezett idõpontja: december 13. – 15 óra. Tervezett programjaink idõpontját a templomban a hirdetõ táblán is láthatják. Aki úgy érzi, hogy szeretne tevékenységünkbe bekapcsolódni, szívesen szeretne embertársain segíteni, megbeszéléseink alkalmával szeretettel látjuk. Ezeknek idõpontja: szeptember 27. – 18.30 október 18. – 17.30 november 15. – 16.30 Amennyiben kérésük, kérdésük van, kérem bizalommal forduljanak hozzánk. Mindenkinek jó egészséget kívánok a Karitász csoport nevében.
Összeállította Fülöp Pálné
Mayer Istvánné Kati
8
Bérmálási felkészítõ Az elmúlt évben Gyulay Endre püspök atya egyházmegyénkbe is bevezette a 2 éves elõkészületet a bérmálás szentségének kiszolgáltatására. Ezért a 7-8. osztályosok együtt már most elkezdik a felkészülést a 2007-ben történõ bérmálkozásra. Kérjük azokat a fiatalokat, akik Szentmihályon szeretnének bérmálkozni, de nem a szentmihályi iskolába járnak, hogy jelentkezzenek minél elõbb a plébánián. A felkészítõk idõpontját közösen fogjuk megbeszélni és lehetõleg olyankor tartani, amikor mindenki részt tud venni.
Hittan
Temetések
Elkezdõdtek a hittanórák az iskolában és az óvodában. Kérjük a kedves szülõket, segítsék gyerekeiket, hogy részt vehessenek a hitoktatáson
A hittanórák miatt hétfõn és szerdán csak délután 3 órára tudunk temetést vállalni. Ezeken a napokon a gyászmisék reggel 8 órakor lehetnek.
Jubilánsok miséje
TALENTUM 2005/2006: az Új Ember Kiadó internetes játéka
Idén a jubiláló házaspárok miséjét november 6-án tartjuk. Azoknak, akik templomunkban kötöttek házasságot 5, 10, 15, 20... éve, meghívót küldünk. Kérjük azokat a Szentmihályon lakó jubiláló házaspárokat, akik más plébánián tartották esküvõjüket, jelentkezzenek a plébánián, hogy számukra is el tudjuk küldeni a meghívókat. 2006. Pünkösdjén zarándoklatot tervezünk Csíksomlyóra. Az érdeklõdõket kérjük, jelezzék részvételi szándékukat Fülöp
Miserend szeptember 26-tól Hétfõ Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap
16:00 16:00 16:00 16:00 16:00 8:00 9:00
A játék négy kategóriában indul: 1-4. évfolyamos, 5-8. évfolyamos és 9-12. évfolyamos tanulók valamint felnõttek számára. Minden kategóriában hetente öt feladatot kell megoldani a humán és reál mûveltség, a hitélet, a sport, a mûvészet és egyéb területekrõl.
www.talentumjatek.hu
ÉNEKKAR Az énekkar továbbra is vár új tagokat. Minden szerdán 1930-kor próba a plébánián.
Anyakönyvi hírek augusztus–szeptember ELHUNYTAINK Augusztus Virgoncz Sándor Sánta István Szeptember Molnár Zoltán
Szentségimádás Minden hónap elsõ vasárnapján fél kilenctõl szentségimádást tartunk templomunkban. Kérjük a kedves híveket, igyekezzenek ezeken a vasárnapokon korábban jönni, és a szentségimádáson is részt venni.
BETEGEK KENETE A betegek kenetét Krisztus Király vasárnapján (november 20.) szolgáltatjuk ki. A szentségben részesülhetnek azok, akik betegek vagy idõsek. A szentség felvételének elõfeltétele a lelki elõkészület, vagyis a szentgyónás elvégzése. Kérjük, hogy akik a betegek kenetében részesülni szeretnének ezen a napon, elõre jelezzék a plébánián. Hittanos foglalkozás középiskolásoknak pénteken 1830-tól. GYERE EL TE IS!
A Szeged-Szentmihályi Római Katolikus Plébánia Értesítõje. Megjelenik negyedévente. Kiadja a Szeged-Szentmihályi Római Katolikus Plébánia. 6710 Szeged, Palánta u. 2. Tel.: 62/427-466 email:
[email protected] Felelõs kiadó: Laczkó István plébános Nyomtatás: SIGILLUM 2000 Bt., Kökörcsin u. 17.
