Andalúziai élmények 2. rész November 29. szombat -
Délután megvolt az első gibraltári koncertem a kórussal a katolikus katedrálisban. Műsorunk: The Candle of the Lord, Ave Maria (written by a „Gibraltarian chap”), You Raise Me Up, On Eagle’s Wings. A négy mű zongorakíséretén túl csak úgy – ahogy itt már megszokott – orgonáltam négy további művet, azonnali blattolás, amiket elém raktak. De nagyon jó volt – minden koncertem és koncertünk így sikerüljön. ☺ Nagyon jó kezdés.
-
A kliensem majdnem meghiúsította az egészet. Ha nem szervezett volna be nekem egy itteni kedves tanárnő figyelmességből egy segítő hölgyet, nem kizárt, hogy el se tudtam volna menni, aztán nélkülem énekeltek volna, vagy nem tudom. Az összes többi fellépésen ugyanez lesz: nemcsak amiatt izgulhatok, hogy ilyen kevés gyakorlással még életemben nem koncerteztem, hanem amiatt is, hogy el tudok-e egyáltalán menni rájuk. A jelenlegi időjárásról. Tudom, hogy mindenki irigykedik rám, hogy milyen jó éghajlaton vagyok, éppen ezért elmondom, hogy éppen télikabátban írok a szobámban, mert a kis fűtőtestecske, ami ezt a pici szobát kifűteni hivatott, nem elég. Éjszaka a két takaró sem elég, pluszban beburkolózom a hálózsákomba is, és természetesen teljesen felöltözve alszom, dupla gyapjúzokniban. A lakás olyan szinten át van ázva az állandó heves esőzésektől, hogy ma egy darabon feltéptük a padlószőnyeget egy áccsal (carpenter), máskülönben az életben nem szárad ki. (Témához kapcsolódva: volt Wesley-s kolléganőimnek üzenem, hogy aktívan viselem a finom, puha, meleg, csuklyás Wesley-s tréningfelsőt, egész Gibraltár olvassa, hogy „Wesley János Lelkészképző Főiskola”.)
-
-
December 1. hétfő Megjelent rólam egy kis cikkecske a helyi egyházi hetilapban: Vote of Thanks – Hajnalka Deak During Wayne’s enforced absence, we are very grateful to Hajnalka for stepping in and supporting our Services by playing the piano. She is gradually getting to grips with the additional music that enhances our Eucharist, so this week we will be singing the Kyrie (no Gloria in Advent), Sanctus, Benedictus and Agnus Dei.
December 3. szerda A legnagyobb koncertem, nemcsak itt, hanem egész életemben. A Garrison Könyvtárban kísértem 14 művet. Az egészestés, háromórás, kimerítő program a Trafalgar Theatre Grouppal volt közös rendezvény, azaz felváltva volt zene és színjáték. A kórusunk Christmas Carol feldolgozásokat adott elő, a színtársulat pedig korabeli – 1945-ből való – rádiójátékrészleteket mutatott be. Teltház volt. A műsort holnap este megismételjük.
Íme a műsorfüzet:
Trafalgar Theatre Group with King’s Chapel Singers presents
Christmas in Gibraltar 1945 Garrison Library Wed 3rd & Thu 4th December 2008 (közben kéretik figyelni a magyar címert a gibraltári zongorán itt jobbra, mintegy “megjelölöm” a hangszert)
CHOIR PROGRAMME Then Will The Very Rocks Cry Out The First Noel / Pachelbel’s Canon Rise Up Shepherd Gift-Wrapped Love Starry Night Un Pastor Interval On Eagle’s Wings Away in a Manger You Raise Me Up The Candle of the Lord Los Peces En El Rio Vamos Pastorcitos Beautiful Child Halle Halle Halle (Psalm 150)
TRAFALGAR THEATRE GROUP presents Christmas in Gibraltar 1945 Directed & Written by Andrew Dark
THANK YOU’S Lorna Swift and her staff at the Garrison Library Jane Tull, Jean Penny and Vivian Dawson for administration Wayne Smith for all his work with the choir (whom we wish a speedy recovery) Hajnalka Deak – accompanist Chris Music – conducting Annie Green – raffle All Benefits – RAF Benevolent Fund
December 4. csütörtök -
Bemelegítésként ma közreműködtem egy trombitavizsgán mint zongorista. Két művet adtunk elő: egy kortárs művet és Gershwin: I Got Rhythm c. darabját. A vizsga komoly volt: percre pontos beosztás, zárt ajtók, színpad, bírák, jegyzőkönyv. Mások is megerősítették, hogy a gibraltári zeneiskolás vizsgák félelmetesek. A vizsgabizottság Angliából utazik ide, minden évben kétszer. - Este pedig… Ezek azok a pillanatok, amikért érdemes élni. Ma megismételtük a tegnapi színjátszószenés estet. Minden koncertem végén meg szoktak tapsolni, és külön köszönetet is kaptam már többször, na de nem olyat, mint amilyenben ma este részem volt… Koncert végén kihívtak középre, és szó szerint ünnepeltek engem az emberek. Szó szerint fürödtem a dicsőségben. Elnézést, hogy nagyképűen fogalmazok, de tényleg ez történt, ilyenben még SOHA nem volt részem. Annyira hálás volt az egész kórus, ill. a közönség, hogy ilyet még soha nem láttam és nem tapasztaltam. Ezért a mai estéért nekem megérte minden eddigi szenvedés, amióta kint dolgozom.
December 5. péntek -
-
-
A mai szabadnapomon délelőtt kürtvizsgán kísértem. Műsorunk: Camille Saint-Saëns: The Swan (from Carnival of the Animals), és Jim Parker: Ground Force. Igen: a vizsgázó fiú Esz-kürtön fújta a Hattyút, érdekes volt, szakmailag nem tartom jó ötletnek rézfúvós hangszeren játszani ezt a kimondottan mélyvonóshoz illő dallamot. Egyáltalán nem jött át az eredeti cél. Vizsga után megkérdezték, tanítanék-e zongorát a zeneiskolában. Akár csak néhány órát. Elmondtam a jelenlegi paramétereimet, megadtam az elérhetőségeimet, honlapcímmel együtt, és még átgondolják, mert nem vagyok egyszerű eset. Bármilyen előkelő dolog is a zongoratanítás, az előkelő munka viszont nem jár előkelő fizetéssel (főleg, ha a bentlakásos munkámat felmondom, és nekiállhatok vaskos albi-díjat fizetni valahol), úgyhogy meglátjuk, tudom-e a kettőt együtt csinálni, de valószínűleg nem. Nem baj: a felkérés a lelkemnek és az önbizalmamnak jót tett ☺. Újabb koncertfelkérést is kaptam, dec. 18-ra. A katolikus katedrálisból is felhívtak, hogy a karácsonyi éjféli misén játszanék-e, de erre az időpontra már elígérkeztem egy másik templomba. Kicsit kezdek szétszakadni, hiszen minden felkérést örömmel elvállalok és teljesítek, de mellette van egy 24 órás állásom.
December 7. vasárnap -
-
A gibraltári kommunikációs csatornákról. Kréta időszak. Most már értem, miért nem értette senki, amikor ideköltözésemkor az internet-bekötésről érdeklődtem. Azt se tudták, miről beszélek. Mivel 28.000 ember alkotja az egész országot, azok is egymás szájában laknak, nem csoda, hogy itt ennek nincs jelentősége. Ha valakinek van is email címe, havonta egyszer nézi, vagy már azt sem tudja, mi a saját címe. Számítógépes szakembernek számítok, mivel olyan terminus technikusokkal operálok, mint laptop, pen-drive, mobil internet, headset, skype, pdf, Total Commander, honlap(szerkesztés). Ugyanez igaz a mobiltelefonokra. Alig van valakinek! Ha van is, elfelejti bekapcsolni, otthon felejti stb. Sms-t küldeni kidobott pénz (és bosszúság): senki nem olvassa el. Most már értem, miért ennyire szegényes az itteni internet-szolgáltatók kínálata. Most már értem, miért egy call centerbe jár az összes bevándorló, hazatelefonálgatni. (Ki fizetne nemzetközi hívásért, amióta feltalálták a skypot? De ők még itt tartanak.) Ellenben a helyi tévéadó (GBC) nagyon színvonalas, minden szempontból, simán vetekszik bármely híres tévétársasággal. A másik kedvencem, hogy a 28.000 helyi lakosra, plusz az idelátogatókra és a turistákra mindösszesen 1 db szupermarket van. Az is akkora, hogy a várpalotai Tesco nagyobb. Az ellenségeimnek azt kívánom, hogy csak a gibraltári Morrisonsban kapjanak munkát. Csak képzeld el azt a tumultust, lökdösődést, ami ott van. Valamint: ha nincs kenyér, tej, tojás, akkor nincs. Nincs „másik bolt”, ahová át lehetne menni. Van egypár zsidó szatócsbolt, de ott szintén nincs kenyér, tej, tojás.
December 12. péntek -
-
-
-
Blogom címe már-már okafogyottá vált, mivel zsinórban ez a harmadik szabadnapom, amikor nem utazom sehová. Most a változatosság kedvéért beteg vagyok, azért maradok itthon. Az időjárás: metsző, erős, hideg szél fúj, és – ezt már mondanom sem kell – esik az eső, valószínűleg egészségesen sem utaznék ma sehová. Soha életemben nem láttam még annyi esőt, mint itt, a sunny Spain-ben. Szerdán jótékonysági gyűjtésen vettünk részt a könyvtár számára, mert az állandó esőzés miatt beázott a teteje, és rengeteg értékes, régi dokumentum átnedvesedett; a könyveket egyenként kiteregették és minden egyes oldaluk közé itatóspapírt tettek, hogy megmentsék őket. A hitelesség kedvéért a jótékonysági gyűjtés alatt is esett az eső. Különvélemény című összefoglalásomban részletezem, hogy külföldön betegnek lenni – bocsánat a kifejezésért – szopás. Nincs rá jobb szó. Szerencsésnek számítok, hogy most megúsztam egy hasogató, könnycsorgatóan fájdalmas felülfertőzött torokgyulladással, és orvoshoz is volt lehetőségem elmenni. Nagyon lassan gyógyulok, mivel betegen dolgozom. Hiába fizetem az Egyesült Királyság felé a TB-t meg az adót, kőkeményen fizetek az orvosi ellátásért és a gyógyszerekért is – miért is lenne másként? A gibraltári házassági viszonyokról. Egyetlen embert sem ismerek, aki elvált volna. Még csak hallani sem hallottam itt ezt a fogalmat, hogy „válás”. Itt nem szokás válni, mindenki élete végéig együtt él a párjával, méghozzá – szemmel láthatóan – jól. A szingli életmód sem szokás errefelé, mindenki házas és sok gyerekük van.
December 15. hétfő -
-
A mediterrán mentalitásról, újra. Példák. Ha egy üzletre az van kiírva, hogy 10-kor nyit, az azt jelenti, hogy leghamarabb 10-kor nyit. Ha a tisztító azt mondja: kedden lesz kész a kabát, az azt jelenti, hogy „keddhez egy hétre” (alternatíva: elkeverik a kabátot, és nem találják hetekig). A bármiért való sorban állás ismeretlen fogalom, csakúgy, mint az érkezési sorrend. A fodrásznál akkor kezdi el a segéd mosni az egyik vendég haját, amikor a másikat elkezdi festeni a fodrász, azaz az 1. sz. vendég félóráig ül vizes hajjal. Az üzletekben, gyógyszertárakban akkor rendelnek – talán – újabb készletet, amikor kifogyott az előző, és nem időben, amikor fogytán van. A 8 órakor nyitó szupermarketbe 8 órára érkeznek az alkalmazottak, azaz nincs nyitásra kipakolva a romlandó áru, hanem nyitáskor kezdenek feltölteni, azaz dél van, mire az utolsó darab tőkehúst is kiteszik. Ugyanez igaz az újságokra is: 11-12 óra előtt még nincs aznapi újság. A buszok indulása és érkezése kizárólag tájékoztató jellegű. Nincs ember, aki félreállna, amikor látják, hogy egy éppcsak mozgásképes öregasszonnyal botorkálok. Mindenki ordít, visít, és nem figyel oda arra, amit mondok. Az emberek kétségtelenül kedvesek, de én a strukturáltan szervezett beállítottságommal a fenti dolgokat sokszor rosszul tolerálom. Az itteni homoszexuálisokról. Teljesen elfogadott. Szerintem nincsenek többen, mint nálunk, csak itt be merik vallani. Az egyetlen ember, aki ki szokott ezen akadni, az én vagyok.
December 16. kedd -
-
Új anglikán esperest iktattak ma a katedrálisban (Institution and Installation of the new Dean of Gibraltar). Ilyen jeles eseményre kb. 10 évente kerül sor. Az eseményre ünnepi misét szerveztek, amelynek alkalmi, kis létszámú kórusába beválogattak engem is mint Gibraltár jelenlegi egyik ismert muzsikusát ☺. Nagyon megtisztelő volt, főleg, hogy az alt szólamot csak hárman képviseltük (egyébként tenor vagyok, azaz mindent egy oktávval lejjebb énekelek). Sajnos nem én orgonáltam, hanem a katedrális állandó orgonistája ☺. A Band of the Royal Gibraltar Regiment jópár tagja is közreműködött, a rezesek hangzatosan emelték a kórusművek drámai részét. Műsorunk: Celtic Alleluia, Fuggle: Be Thou My Vision és Ave Verum Corpus, Franck: Panis Angelicus. Az eseményen mindenki részt vett, aki él és mozog, a díszhelyen természetesen a kormányzó ült (jobb felső kép). A gyülekezetnek vallani kellett, hogy elfogadja-e az új esperest, aki beiktatása után esküt tett – több volt mint kulturális esemény.
December 17. szerda -
-
A mai szabadnapomon Málagába utaztam. Nem volt az igazi: mostanra már nagyon elfáradtam, holnap kezdem meg a 13. munkahetemet (rendes és még inkább: nyugodt pihenés nélkül), szóval egész nap kókadoztam; és december közepe lévén hideg van, hideg szél fúj. Ellátogattam a katedrálisba,
-
a Gibralfaro várba,
-
a bikaarénába.
-
Málagában született Pablo Picasso. Számomra fölösleges és képmutató időtöltés a múzeumok látogatása, mert egyáltalán nem tudok hozzászólni a képzőművészethez. Éppen ezért nem megyek múzeumba soha, a hangszer- és zenei múzeumok kivételével. (Vajon a notórius – nem akarom a „képmutató” jelzőt alkalmazni másokra – múzeumlátogató turisták hány %-ának van nálam jobb érzéke a képzőművészethez?) A Picasso-múzeumba csakis azért mentem be, mert mégiscsak a nagy Picasso, és ha már úgyis itt vagyok. Rendes volt Picassótól, hogy tárgyilagos címet adott a műveinek, máskülönben rá nem jönnék, mit ábrázolnak a képek. Tudom: „nem ez a lényeg”, hanem bizonyára a látásmód, nem is akarok vitatkozni, sem hülyeségeket mondani, meghagyom ezt a területet a hozzáértőknek. (A mellékelt kép címe: Seated Woman with Wrist Watch, 1932) Én pedig maradok a zenénél és az irodalomnál. Jövő héten nem lesz szabadnapom, mert senki nem akar helyettesíteni karácsony előtt / után / alatt. A következő két hét stresszes lesz: a szokásos munkamennyiségen felül sok esemény, sok vendég, koncertek és csupa ünnepi mise, illik különleges darabokkal készülnöm a különleges alkalmakra. Dec. 30-ra pl. bejelentkezett hozzám ebédre a kliensem családja. Illene valami többfogásos, érdekes ebéddel előrukkolnom. Nagyjából kiötöltem, hogy a második előétel lencse lesz mint hagyományos újévi étel. A biztonság kedvéért megkérdeztem őket: „Do you like lentil?” Visszakérdeztek: „Who is Lentil?” Ézsau és a lencse történetével nem mertem előhozakodni.
-
-
-
December 18. csütörtök -
Ma a haditengerészet (Navy) és a hadsereg (Army) előtt játszottam néhány Christmas carolt. Az ünnepi műsor után az ilyenkor szokásos mince pie-t és mulled wine-t kínálták. A mince pie (gyümölcskosár) nekem egyáltalán nem ízlik, és sokan mások sem szeretik. A mulled wine pedig forralt vörösbor, fűszerekkel.
December 21. vasárnap -
Ma korán keltem, sütit sütni, az orosz hússalátát már tegnap elkészítettem – ezekkel járultam hozzá a mai szülinapi partymhoz, amit az itteni barátok szerveztek nekem. A délelőtti misén az orgonáláson és szólódarabon túl engem ért a megtiszteltetés, hogy meggyújthattam a 4. adventi gyertyát. Délben és egész délután szülinapi rendezvényem volt, az emberek nagyon kedvesek voltak, sok ajándékot és még több üdvözlőkártyát kaptam. - Este 6-ra együttesen visszamentünk a King’s Chapelbe, ahol nem kisebb zenekarral, mint a Band of the Royal Gibraltar Regiment-tel, valamint a King’s Chapel Singers-szel adtunk közös karácsonyi koncertet. A 12 mű kísérésén túl szólódarabot is játszottam, mindenki el volt ragadtatva – én továbbra is fenntartom, hogy nem vagyok ennyire jó, mint amennyire itt rajonganak az emberek, csak itt másfajták a személyiségek: nem feltétlenül a hibákat keresik.
Íme a műsorfüzet:
KING’S CHAPEL CHRISTMAS CAROL SERVICE Sunday 21st December 2008 at 6 pm
Come and join us for a traditional Service of Readings and Carols to celebrate the birth of the Christ-child, led by the King’s Chapel Singers and the Band of the Royal Gibraltar Regiment. Introduction & Welcome Selection of Christmas music – Band of the Royal Gibraltar Regiment Solo piano – Hajnalka Deak Carol – Once in Royal David’s City Choir – Gift-Wrapped Love First Lesson – Genesis 22:15-18 Carol – It Came Upon the Midnight Clear Second Lesson – Isaiah 9: 2, 6, 7 Carol – Unto Us a Boy is Born Third Lesson – Micah 5: 2-5a Choir – Beautiful Child Fourth Lesson – Luke 1: 26-35, 38 Carol – O Little Town of Betlehem Fifth Lesson – Matthew 1: 18-23 Choir – The First Noel / Pachelbel’s Canon Sixth Lesson – Luke 2: 1-7 Carol – Silent Night, Holy Night Seventh Lesson – Luke 2: 8-16 Choir – Away in a Manger Carol – Whilst Shepherds Watched Eighth Lesson – John 1: 1-14 Carol – O Come All Ye Faithful
Thanksgiving Blessing Carol – Hark! The Herald-Angels Sing Recessional – Festive music by the Band of the Royal Gibraltar Regiment A special word of thanks goes to the Band of the Royal Gibraltar Regiment under the direction of Mark Evans. We would also like to thank Chris Music & Hajnalka Deak for their assistance this evening. Please join us in the Music Room for a glass of mulled wine and a mince pie after the service. December 23. kedd -
-
-
Nem értem, az angol emberek miért nem használnak sót a főzéshez. Ha lenne só az ételekben, egészen ehetők lennének. De nincs. E-képeslapok helyett Angliában még mindig divat az üdvözlőkártya. Én mint nem helyi lakos is ennyi lapot kaptam, és természetesen legalább ugyanennyit adtam is. Felfüggesztik a szekrényoldalakra, bluetech-hel.
A Christmas cracker – „traditional British Christmas toy or decoration which gives a loud 'crack' when opened” (forrás: Wikipédia) – magyarul: pukkantó. Ketten kétoldalt megfogják, megrántják, pukkantó hang kíséretében szétszakad, és kiesik belőle egy kis meglepi, pl. kis papírdarabra nyomtatott vicc, vagy papírkorona, amit azonnal a fejükre is tesznek az emberek. Minél drágább a cracker a boltban, annál értékesebb meglepi van benne. Végre értem, mit keresett – többek között – a Semmit se talál az ember c. vers szerzője! (http://kortefa.x-web.hu/irodalmi_antologia/Egner_Thorbjorn_Semmit_se_talal_az_ember.pdf)
December 24. szerda -
-
-
-
Az első karácsonyom Egri csillagok nélkül. Számomra ezek az ünnepi napok ugyanolyan munkanapok itt, mint a többi. Sőt, még melósabbak is: sok vendég, sok esemény, sok főzés, mindez „szép ruhában”. A kliensemmel is jóval nehezebb bírni: rém izgatott, elege van a sok mászkálásból / képeslapokból / vendégekből / misékből stb. (nem mintha érteném, miből van elege, mivel praktikusan nem csinál semmit), méltatlankodik egész nap, és napok óta már megint egy percet sem aludt. Ha ő nem alszik, abból az következik, hogy én sem. Itt a mediterrániumban nincs az a csöndes hangulat dec. 24-én, mint nálunk, sőt, ilyenkor dupla hangerővel ordítanak az emberek és az utcazenészek, én már reggel 10kor kész voltam a lelkes ordibálások miatt. Túlvagyok életem legfurcsább szentestéjén is. Egy füstös, zsúfolásig megtelt kocsmában, a zajban, félrészegen Christmas Carolokat énekelgettünk. Szó nincs róla, hogy „a szenteste a családé”, vagy valami meghitt hangulat. Itt így ünneplik a karácsonyt, más kultúra. Minden pub nyitva volt és tele volt. Orgonáltam az éjféli misén, bár nem csodálatos emlékként marad meg, hanem félholt voltam az álmosságtól és a fáradtságtól (amire csak rájátszott a borocska, amit előzőleg iszogattam).
December 28. vasárnap -
-
-
-
-
A gibraltári munkaügyi helyzetről. Az általam ismert emberek körében 10 főből 9 nem dolgozik. Túl diszkrét vagyok ahhoz, hogy megkérdezzem, hogy akkor miből élnek. De mindig hozzáteszik: örülnek, hogy nincs munkahelyük, mert „annyira elfoglaltak”. Ezek szerint én azért dolgozom, mert ráérek dolgozni. Ők meg nem. Az „I am very busy” amúgy majdnem mindig azt takarja, hogy mindennap máshová mennek partyra. Meg állandóan utazgatnak. Hogy miből? Fogalmam sincs. A közhely, miszerint „az angol ember nem szeret dolgozni”, teljesen igaznak tűnik számomra – ez is egy kis darab Anglia, sajátosan keveredve a mediterrán mentalitással. Megtehetik, bizonyára. A helyetteseim nem hajlandók helyettesíteni se hétvégeken, se az esti órákban, se a kora reggeli órákban, se most, az ünnepi időszakban. Mindenki 10-18 óra között szeret dolgozni, de csak amennyit minimálisan muszáj, sziesztával és szép hosszú kávészünetekkel. Itt nincsenek termelőüzemek, így a műszak, a hétvégézés vagy az éjszakázás teljesen ismeretlen fogalmak. Nem kell félnem, hogy bárki is pályázni akar az állásomra. Eleinte ugyanis aggódtam, hogy elvettem egy helyi lakos elől egy álláslehetőséget, de csakhamar rájöttem, hogy senki nem akar a helyemben lenni. A gibraltári taxikról. Semmilyen módon nem derül ki, hogy ők taxik. Sima autók, jelölés nélkül. Ha taxit rendelünk, minden megálló autóstól meg kell kérdezni: „elnézést, Ön a taxi, akire épp várok?” Hogy ennek mi az értelme, még nem jöttem rá. Talán titok, vagy mi a fene? Egyébként egész Gibraltáron talán három darab taxi van – bőven elég, mivel semmi nincs 20 perc sétánál messzebb. Csak az öregasszony miatt rendelek néha. Itt már leadták a moziban az új, The Duchess c. filmet, aki szereti a kosztümös drámát, nagyon ajánlom, Magyarországon 2009. jan. 15. után fogják bemutatni. Én már a plakátjáról megállapítottam, hogy nekem való film.
December 29. hétfő -
-
-
-
-
A mediterrán impotens hozzáállás miatt ma először kiborultam. Karácsony hetében azért nem dolgozott senki, mert karácsony volt. Újév hetében (a jelenlegi hét) azért nem dolgozik senki, mert újév van, és a következő héten sem akar dolgozni senki, mert az emberek akkor pihenik ki az ünnepeket. Azaz: pont a legmelósabb három hetemben nem lesz egy fia szabadnapom sem (= a helyetteseim sem akarnak dolgozni, akár csak néhány órára sem váltanak le). Oké. Azzal viszont tele van a tököm, hogy az összes kiszállító és beszállító sem dolgozik három hétig, azaz semmi nem kapható az egyetlen boltban! Ezt hogy engedhetik meg maguknak? A héten két partyt is adok – helyesbítek: adnom kell, kedden és csütörtökön –, és éppcsak össze tudtam rá szedni a hozzávalókat (de csak azért, mert két hete vásárolgatok rájuk folyamatosan), és így sincs meg minden. Részint, mert egy tűt nem lehet leejteni az egyetlen boltban, részint, mert semmi nem kapható benne, leginkább az „Agresszív Ciklon” művésznevet adnám magamnak és a vásárlási stílusomnak, amikor beszabadulok a Morrisonsba. Tolom a kocsit, bele a bamba, boldog, bámészkodó, beszélgető, lassú, ráérős mediterrán embertömegbe. A hangulatomat csak fokozza az állandó kurva eső! Nagyon fárasztó, hogy állandóan esik, mindig minden nedves és nyirkos, és állandóan teregetnem kell az átázott ruháimat. A kliensemmel külön öröm a szakadó esőben bárhová is menni (az egyik kezemmel őt fogom, a másik kezemmel az aktuális táskát, a harmadik kezemmel az ő esernyőjét, a negyedik kezemmel a saját esernyőmet). Amúgy elvagyok. Találtam egy őzgerinc-formát, sütöttem bele egy püspökkenyeret holnapra, a többi négy fogást majd holnap, korán… Itt még a liszt is nedves, komolyan mondom: minden szelet süti, torta olyan a cukrászdában, mintha leöntötték volna fél dl vízzel, és látom, hogy a saját süteményem is ilyen lett. Nem is szoktam sütiket venni, mert gusztustalan, nedves tésztájuk van, de miért vajon? Megszívják magukat az itteni nedves levegővel? Ki lehet őket csavarni, mint egy szivacsot. A sütit vizes állapotban veszem ki a sütőből, nem értem, miért, mitől válik eleve ilyenné. Melyik hozzávaló teszi? Vagy mi teszi? Nem tudom. De az itteniek szó nélkül megeszik a vizes sütiket, úgy tűnik.
December 31. szerda (New Year’s Eve) -
-
-
Túlvagyok a leghorrorisztikusabb éjszakán, amióta csak itt dolgozom. Az „orvosi titoktartás” tiltja, hogy leírjam, mik történtek, de igazából nem is akarnám. A helyzet egyre durvább, ennél több nyugtató már nem adható (most már inkább nekem kéne szednem). Holnap kezdem meg az itteni, 15. munkahetemet. Azt hiszem, legfőbb ideje megkérnem a családot és a család barátait, hogy ne várják el tőlem, az én pozíciómban, hogy partykat adjak egy Alzheimer-kóros beteg lakásában. A partyt megelőző 48 óra konstans üvöltözéssel telik, mivel percenként elfelejti, hogy ki jön, miért jön, mi van megvéve, mit eszünk, mit iszunk, ki főz, ki takarít, ki mosogat, és „elege van”, kiabál, vádaskodik, gyanúsítgat stb. – ez a helyzet nem egészséges se a kliensemnek, se nekem. Én a party miatt ötszörös munkát végzek, ő meg ki van akadva. Szerintem ne erőltessük a helyzetet. Jó kis szilveszter. Elfogadom a helyzetemet, végül is dolgozni jöttem ide.
2009. január 2. -
-
Jól kezdődik ez az év. Depresszió. A kliensem elűzte a vendégeket a tegnapi újévi vacsorámról, így most osztogatom szét barátoknak a rengeteg ételt, amit készítettem. Ez volt az utolsó „party”, amit bevállaltam. A kliensem részéről ez bosszú volt: féltékeny, mert engem szeretnek az emberek, őt meg nem. De mivel bután játszmázik, a játszmázásai célt tévesztenek: a tegnap tönkrement vacsorából én erkölcsileg magasabban, ő meg rosszabbul jött ki, mintha szépen megtartottuk volna. Nincs más dolgunk, mint ilyen hülyeségekkel foglalkozni?
Január 5. hétfő -
-
Hetek óta se zenei élet, se szabadnap, se utazás, csak a tömény és szándékos gonoszság a kliensem részéről, heti 7x24 órában. Most nekem nagyon-nagyon rossz itt, jobb, ha kicsit szüneteltetem a blog aktív vezetését . Nem akarom elcsúfítani az eddigi bejegyzéseket. Ez nem munkanapló, végül is. Viszont minden rosszban van valami jó. Bármit is gondolok a mediterrán övezet lakóiról, miszerint cigiznek, miszerint tülekednek, miszerint ordítanak, miszerint teli szájjal beszélnek stb. – most, ezekben a nehéz időkben egész Gibraltár mellettem áll, támogat és segíteni akar. Csacsogós természetük jó oldala ilyenkor jön elő: mindenki tud mindent. A jó szívük kétségbe vonhatatlan.
Január 11. vasárnap -
-
-
-
-
Magyarok Gibraltáron. Már legalább a hatodik-hetedik magyarnak mutatnak be az itteni barátok, mindenáron magyar klubot akarnak szervezni nekem, amitől én eléggé ódzkodom (jó szándékkal teszik, nem is ez a kérdés). Nekem van itt egy személyre szabott állásom. Ebből nem következik, hogy Gibraltár tele lenne munkalehetőségekkel! Pici és belterjes hely. Minél kisebb egy település, annál kisebb a fluktuáció. A leghatározottabban lebeszélek bárkit is, hogy itt kezdjen el munkát keresni! Alig van munkalehetőség, elvárt a folyékony angol- és spanyoltudás, az albérlet-árak pedig überelik a londonit: 550-650 font egy szoba havi bérlése. Teljesen nyilvánvaló, hogy ha a munkámnak egyszer majd vége lesz a kliensem egészségi állapota miatt, vissza fogok menni Angliába. Mások azonban nem így gondolkodnak. Idehívják egymást a magyarok, mert valakinek besikerült egy szerencsétlen pincéri állás egy lepukkant helyen: „gyere ki Te is ide, itt munka van”. Itt? És a magyarok igenis kijönnek ide, erre a minden szempontból nehezen megközelíthető, nagyon drága és macerás helyre, és meglepődnek, hogy nem találnak munkát. Vagy ha találnak is valami nagyon szart, a kiadás-bevétel arány alig jobb, ha nem rosszabb, mintha el se indultak volna otthonról. A szomszédos Spanyolországban pedig kizárólag az keressen munkát, aki jól beszél spanyolul, mert ők csak a saját nyelvükön hajlandók megszólalni. Pl. a tisztítóban a hét napjait nem hajlandók angolul megmondani, miszerint melyik nap lesz kész a kabát (? – hét darab szó lenne), vagy a bikaarénás azt az egy szót sem hajlandó megmondani angolul, hogy „bikaaréna” – ez is érdekes, főleg, hogy 90%-ban angolul beszélő turisták fizetnek nekik. Ahány spanyollal eddig „beszéltem”, eddig még mind idegenkedett az angol nyelv használatától. Sőt.
Január vége -
-
Rövid hazalátogatás szép magyar hazánkba. Öt hónap távollét után a Túró Rudi, a gesztenye püré, a disznótoros egytálétel, a jó magyar tyúkhúsleves és a töltött káposzta újra-felfedezése. A töltött káposzta átdolgozott, újragondolt, szabolcsi tradíciók szentségét megtörő változatát lásd a Saját receptek írásomban. Ügyintézés, barátnők, foggyökérkezelés, fodrász, kozmetika, Gyurcsány, Barátok közt, és utazás vissza dolgozni.
Ezt a blogrészletet lezárom a nagy fájl miatt, majd újat nyitok, amint lesz érdemleges esemény.
Néhány érdekes kép életem ezen periódusából:
Betlehem az anglikán templomban
Karácsonyi képeslapok, brit szokás szerint felfűzve a szekrény oldalán
Néhány kép Málagából:
