Andalúziai élmények 1. rész Köszöntöm a Kedves Olvasót! Naplóm valójában a gibraltári beszámolóm folytatása. Itttartózkodásom újabb szakaszba lépett. Ötödik munkahetem óta minden héten kapok ajándékba egy szabadnapot, amiket dél-spanyolországi városok látogatására fordítok. A környék lélegzetelállítóan szép: bárhová megyek, a Sierra Nevada csodálatos hegyei között kell utaznom. Ősz közepe lévén az időjárás nem a legjobb: csapadékos, szeles az idő. A munkám időtartama bizonytalan, így fontossági sorrendet állítottam fel a meglátogatandó helyek tekintetében.
2008. október 28. kedd -
A második szabadnapom helyszíne: Spanyolország, Ronda. Gibraltártól kb. 100 kmre fekszik. Ronda – a vicces magyar megegyező melléknévvel ellentétben – gyönyörű kisváros. Nagyon magasan fekszik – ha valaki idelátogat, nagyon öltözzön fel –, ma jeges, metsző szél fújt, és egész nap be volt borulva az ég. Látványosan omlanak alá a sziklái, amiket beépítettek a lakosai.
-
Mind az óvárosi, mind az újvárosi rész szűk utcákkal van tele, bármivel is közlekedni igen körülményes, többnyire gyalog járnak az emberek. Egyetlen centiméter sincs, ami vízszintes lenne, meredeken kell le- ill. felgyalogolni, bárhová lépek.
-
Életemben először láttam bikaarénát. Bikaviadalok sajnos csak nyáron vannak, úgyhogy erről egyelőre lemaradok. (Köztudottan állatimádó vagyok, de ha ez a hagyomány létezik, egyszer szívesen megnéznék egy bikaviadalt, ha már szegény bikát így is, úgy is leszúrják, akár nézem, akár nem .) Rondának külön torreádorképző és lovasiskolája is van, mindenféle gyakorlóterekkel. Az aréna minden részére szabad volt belépni, roppant érdekesnek találtam. Egyúttal bikaviadal-múzeum is van az aréna területén, a különböző korok ruházataival és fegyvereivel.
-
Szerény saját fordításom a Ronda School bikaviadal-művészetéről, a Pedro Romero által megfogalmazott pontokból: 1. A matador becsületének vége, ha fut vagy menekül a bika elől, amennyiben kard vagy „muleta” van a kezében. 2. A torreádor soha nem ugorhat fel a kerítésre, miután a bika belépett az arénába, mivel ez több mint szégyenteljes. - Tetszettek a Ronda feliratú baseball-sapkák, gondolkodtam, kinek merjek ilyen ajándékot venni… - Viszonylag korán visszaértem Gibraltárra, így volt időm elmenni a mai kóruspróbára, ahol igen megtisztelő felkérést kaptam: zongorakísérő leszek a King’s Chapel Singersnél. Múlt héten beugrottam a megbetegedett zongorista helyett – úgy néz ki, lesz folytatás ☺. Első koncertem: nov. 29. Nem tudom, mikor fogok gyakorolni (csak a templomban tudok, másrészt a szabadnapok révén elestem a napi 2 szabad órámtól), de megoldom.
Október 29. szerda -
Hirtelen olyan hideg lett, hogy ma kicsomagoltam a zip-formátumba tömörített télikabátomat (kiutazásomkor össze kellett minél kisebbre töppeszteni). Az itteni fűtésről. Gibraltáron központi fűtés egyáltalán nincs, mivel itt nincs igazán hideg soha. Elektromos fűtőtesteket vesznek az egyes szobákba, és ha muszáj, ezzel fűtenek egy kicsit. A konyhákban egyáltalán nem fűtenek (főzzél, és nem fázol, mondják), a fürdőszobákban pedig a törölközőszárító az egyetlen fűtés. Ezek nem tudják, hogy én milyen fagyos vagyok, az én szobámban már most megy állandó jelleggel az elektromos fűtőtest, milyen áramszámlát fogok én itt csinálni…
Október 31. péntek -
Halloween, azaz a boszorkányok, kísértetek, szellemek ünnepe, ami eléggé egybemosódik a holnapi mindenszentek napjával (All Saints’ Day). Töklámpással (carved pumpkin) közlekedő embereket, gyerekeket szívesen néznék, figyelnék, mivel én még ilyet sose láttam, csak az idő rettenetes ma, akinek nincs fontos dolga, egyáltalán nem megy ki most az utcára. Nagyon hideg van, az eső szakad, a szél pedig úgy fúj, hogy nem lehet lépni. Ma már minden fűtőtestet bekapcsoltam a lakásban, maximumra. Tehát, ha Halloweent ünneplő embereket akarok látni, egy újabb évig kell várnom…
-
-
Este elmentünk (= elszenvedtünk) a templomba All Saints Eve Partyra. Mindenki hozott ennivalót, ettünk-ittunk, majd bibliai, szentekkel kapcsolatos társasjátékokat játszottunk, az egyik versenyt meg is nyertem ☺. Alapvetően nagyon jó dolgom lenne itt, ha nem lenne a kliensem mentálisan ennyire rosszul. Így viszont nagyon nehéz vele, a mai nap kiemelkedően rossz volt, sőt, szerintem a legrosszabb, amióta itt vagyok.
November 1. szombat -
Családi meghívás kapcsán újabb spanyol kisvárost láthattam. Sotogrande gazdag emberek által lakott hely, nyáron üdülőváros is, közel Gibraltárhoz.
-
Túl érdekes képeket nem tudtam készíteni, mert – milyen meglepő – szakadt az eső. Kb. két hete egyfolytában esik, és ez igen fárasztó most már. A lakás, amiben lakunk, már teljesen át van ázva (legfelső emelet), minden hideg, nyirkos, nedves, penészes. Tegnap nem tudott leszállni egy repülőgép Gibraltáron az időjárás miatt, három próbálkozás után el kellett mennie Malagába, és ott valahogy landolt. Kérdeztem is, hogyan kell értelmezni a „sunny Spain” kifejezés állandó jelzőjét. Amióta Gibraltáron vagyok, 60%-ban esik az eső, és további 20%-ban borult az ég. Azt mondják: kb. 7-8 éve ilyen az időjárás, azelőtt jó volt, de megváltozott. Mindössze a július-augusztus tekinthető naposnak. Télen hó nem lesz, de eső annál inkább. November 1. Spanyolországban munkaszüneti nap, de az Egyesült Királyságban és Gibraltáron nem.
-
-
November 3. hétfő -
-
Igen eseménydús nap, valaki engem nagyon kegyel fentről (köszönöm, ezúton is). Mostantól az orgonához is odaülhetek a miséken… attól függően, hogy hol van rám nagyobb szükség. A mai Requiem alkalom keretében egyszerűen beültettek az orgonához, habár az ünnepi himnuszokat még nem hallottam soha, és persze átjátszani sem volt idő semmit. De jó volt, újabb mély víz, jól sikerült ☺. A zongoragyakorlásom is meg van oldva a mai naptól, és mivel ez kiemelkedően fontos esemény, le kell írnom részletesen, hogyan sikerült kivitelezni.
A titokban történő zongoragyakorlás megoldásának lépései, megbeszélésre képtelen lakótárssal, távoli országban 1. Hangszert kell kölcsönkérni, mivel eljárni gyakorolni nincs lehetőségem. Alig 1 nap alatt találtam is, ötoktávos szintit, de most bármi jobb, mint a semmi. 2. A hangszerért el kell menni, mondjuk bevásárlás ürügyén. 3. A hangszert be kell csempészni a szobámba. A) pont: elrejtem az előszobában, B) pont: amikor a néni pont másfelé néz, gyorsan berohanni a szobámba, a szintivel a hónom alatt. 4. A tokot bebugyolálva a szekrény tetejére rakom, a szintit pedig törölközőbe csavarva az ajtó mögé rejtem, ez lesz a helye. 5. Kisasztalt csempészek a szobámba a szinti számára, gondosan álcázva. 6. Kislámpát csempészek a szobámba a szinti számára, minél kisebb fényűt, mivel nem szabad fénynek kiszűrődnie – csakis éjszaka tudok gyakorolni, és ha a kliensem azt látja, hogy ég a villany, addig ő sem nyugszik le, tehát a kis fényerő nem látszódhat ki. 7. Hosszabbítót, elosztót szerzek. 8. „6.3 mm stereo Jack plug to 3.5 mm stereo socket adaptor” beszerzése – ehhez műszaki boltba kell menni, újabb ürügy kapcsán – így megoldható a fülhallgatós, teljesen hangtalan gyakorlás. (fülhallgatóm van, három is)
Külön örömmel tölt el, hogy igazi angolszász, klasszikus, hagyományos Christmas Carolokat kísérhetek élőben, eredetiben, eredeti környezetében, mint pl. Away in a Manger, Beautiful Child, Rise up Shepherd, The First Noel (ez utóbbi ráadásul Pachelbel: Canon kísérettel… nem az eredeti The First Noel, hanem feldolgozás, ami szerintem sokkal szebb). Soha ilyen kulturális élményt! Nagy hirtelen közel 20 darabot kell megtanulnom, de mit mondhatnék. Csodálatos. Százat is megtanulnék, nagyon szívesen. Sőt.
November 5. szerda -
-
-
Újabb spanyol utat tehettem, munkám révén: hallókészülékért kellett utaznom Esteponába a kliensemmel. Mivel dolgoznom kellett, nem láttam a városból szinte semmit, de azt megállapítottam, hogy felveszem a listámba, igaz, csak a 6-8. helyre, fontosabb helyek előzik meg. Kényelmes, kellemes, sétálós városkának néztem. Hazafelé megálltunk Palmonesben ebédelni, olyan helyen, ahol adott összegért annyit ehetek, amennyi belém fér. Látszik, hogy nincsenek magyar vendégek a környéken… Én igazi (bunkó) magyar vendégként viselkedtem, azaz 2 megrakott tányér étel, 6 puding, üdítő és kávé. (Aki erre jár, ki ne hagyja: jelképes összegért: 7 euróért, 80 féle ételből annyit kajálsz, amennyit akarsz: Buffet Libre La Aldea, cím: Av. Andalucía 9, és csak 13-16 óráig van nyitva. Miért éri ez meg nekik, nem tudom.) De ami az ebédnél is szebb volt: egy gyönyörű és valószerűtlenül kedves cica az étteremnél, akivel azonnali szoros kapocs alakult ki közöttünk, félóráig játszottam vele. Az étterem alkalmazottai mondták is, hogy nyugodtan elvihetem, de az öregasszony nem engedte hazahozni, pedig nem volt kérdés, hogy ott azonnal örökbe fogadtam volna; túl jó, ritka működőképes volt a kontaktus köztünk, nagyon fájt a szívem otthagyni az utcán .
November 6. csütörtök -
-
A harmadik szabadnapom. Cél: Sevilla. Gibraltár nem a legideálisabb állomás-hely a környéket beutazgatni. „Gib” csak kétféle módon közelíthető meg: autóval és repülőgéppel. Se busz, se vonat! Tehát ha bárhová utazni akarok, át kell gyalogolnom a legközelebbi spanyol városba, La Líneába (1 óra gyaloglás), ahonnan alig megy busz. Vagy: onnan tovább buszozom Algecirasba (újabb 1 óra), és onnan már többféle busz megy. Csak így megy. Hazafelé ugyanez a procedúra. A napomat tovább szűkíti, hogy az az ápolónő, aki a szabadnapjaimon helyettesít, nem tud akármilyen korán idejönni, azaz nem tudok emiatt időben elindulni. A mai értékes szabadnapom az álmossággal küszködés jegyében zajlott, mivel a kliensem már megint egyetlen percet nem aludt a múlt éjszaka. A buszon sajnos beájultam, pedig amikor 1-1 másodpercre felriadtam, láttam, hogy mit hagyok éppen ki (volt, hogy a magas hegytetőn épp keresztülmentünk egy-egy felhőn, csodálatos
-
lehetett), de ha pisztolyt tartottak volna a fejemhez, akkor sem bírtam volna ébren maradni, győzött a gyarló test. Több mint 4 óráig tart az út busszal. Sevilla gyönyörű város! Én, aki futólépéses tempóban, strukturált áttekintő technikával, múzeumokat automatikusan kihagyós módszerrel látogatom a városokat, még nekem is két nap lenne a teljes megnézése. Koncepciótlan, ráérős embereknek akár 4-5 napot is simán ajánlok! Nekem viszont bő négy órám volt mindenre. Gyönyörű épületek:
-
Gyönyörű parkok:
-
A fő látnivaló a sevillai katedrális – a világ legnagyobb gótikus katedrálisa. 126 x 83 m alapterületű; a Giralda bell-tower 98 m magas – utóbbiba fel is mentem.
-
-
Meglátogattam az itteni bikaarénát is, ami kicsit nagyobb és profibb, mint a Ronda aréna. Itt guided tour volt, ahol sok érdekességet megtudtam. A viadalok három fő résztvevői: a picadorok, a banderillerók és a matadorok. Egy viadal alatt hat bika és három matador szerepel, minden matador 2 bikával küzd meg (nem egyszerre ☺), egy viadal így három részből áll. A bikaviadorok gyerekkoruktól kezdve tanulják a szakmát, újabban már nőket is képeznek. Az arénáknak saját orvosi ellátásuk van, azonnali segítséget nyújtanak a baleseteknél. Viadal előtt és után a bikaviadorok az aréna-beli kápolnában imádkoznak, nagyon vallásosak. Viadalok húsvéttól október 20-ig vannak. Európában csak Spanyolországban, Portugáliában és Kelet-Franciaországban vannak viadalok, ezen kívül Közép- és Dél-Amerikában. A bikaviadorok, ha lement az európai szezon, átutaznak DélAmerikába, és ott dolgoznak tovább, pont váltja egymást a két időszak. A sevillai árak: a legelső három sorba 200 euro, középre 100 euro, a legfelső, leghátsó ülésekre pedig 50 euro a belépő. Általában hetente 1 viadalt rendeznek, többnyire vasárnap délután-este. Sevillának is – akárcsak Rondának – külön bikaviador-képző iskolája van. A sevillai aréna nem kerek, hanem ovális.
-
Narancsfa-szerű fákkal van tele az egész város, nagyon tetszetős. Felvettem a földről két termést, majd otthon megeszem. Ha holnaptól nem folytatódik a naplóm, azt jelenti, hogy valami mérgező dolog volt…
-
-
Az oda-vissza jegyekről. Aki buszon retúrjegyet vásárol, az nem szimplán felszáll a visszafelé menő buszra a jeggyel – mint ahogy én tettem –, hanem újból sorba kell állni a jegypénztárnál, ahol is megmondják, hogy egyáltalán felszállhatok-e (= van-e hely) az általam kinézett visszafelé járaton, és adnak egy helyjegyet. Ezzel kell felszállni a buszra. A mai napomat az emelte tovább, hogy egész nap csodálatos idő volt.
November 8. szombat -
-
-
-
-
-
-
-
-
Ma Command Open Day van az anglikán templomban. A tagokat arra kérték, hogy süssenek sütiket, amiket árulnak a nap folyamán, ezzel növelik a templom bevételét. Én szilvás lepényt sütöttem nekik, remélem, meg fogják venni az emberek. Túrós sütit akartam volna, de a túró teljesen ismeretlen errefelé. A tejföl is épp csak ismert: Gibraltár egyetlen szupermarketjébe 2-3 hetente hoznak pár pohár tejfölt, azt is én szoktam felvásárolni, mivel én nagyon sok ételt készítek tejföllel. Felborítottam tehát az ország megszokott tejfölforgalmi rendjét. A gibraltári kulturális életről. Majdnem nulla! Van egy kicsike könyvtár, van egy kalitka nagyságú könyvesbolt, és állítólag van valahol egy mozi, ahol hetente két filmet vetítenek, egyet csütörtökön, egyet vasárnap. Van továbbá egy Stage One nevű helyi színitársulat, akik The Sound of Music c. darabot adják éppen elő, összesen hétszer. Egyetlen nap alatt elkelt az összes jegy… A nagy sikerre való tekintettel egyszer megismételték az előadást. Ma 11.15-től 13.05-ig álltam sorba jegyért. Majdnem úgy jártam, mint József Attila, akinek „az orra előtt bejelentették, hogy nincs több zsír”, de nem teljesen ez történt: én kaptam meg a legeslegutolsó jegyet (kettő kellett volna: a másik a kliensemé lett volna). Szavaztunk, melyikünk menjen el az előadásra az 1 db jeggyel, és én győztem ☺. Igény tehát ugyancsak lenne színházra, koncertekre, de mi lehet az oka, hogy itt ennyire nincs semmi? Mi az értelme annak, hogy a társulat hatalmas munkával megtanulta, lepróbálta a darabot, és összesen nyolcszor, 100%-os ház előtt leadják, és többször nem, holott lenne rá kereslet? Nem értem, de mindegy. Amikor Amerikában a Performing Arts House-ban dolgoztam zongoristaként, ott több részletet is előadtunk a gyerekekkel The Sound of Music-ból, jó volt ezeket visszahallgatni. Csak az első felvonást tudtam megnézni, mert a helyettesem csak addig ért rá. Hát barátom: láthattam életem leggyengébb színpadi produkcióját. Bizony-bizony harmatgyenge volt. Akik ismernek, tudják, hogy mennyire toleráns zenész vagyok: minden erőfeszítést méltányolok, mivel tudom, mennyi munka van benne, de itt bizony – életemben szerintem először – közel voltam ahhoz, hogy néha befogjam a fülemet. Gondolom, ez lehet az oka annak, hogy ennyire hirtelen ennyiféle zenei dologra felkérnek, amióta csak betettem Gibraltárra a lábamat – szerintem simán a vezető muzsikusok egyikének számítok. A vakok országában a félszemű a király. A közönség azonban nagyon élvezte az előadást, habár hozzá kell tennem: mediterrán közönség, azaz lazán esznek-isznak, beszélgetnek a „színházban” (kenyeret és játékokat), a fele szöveget nem hallottam tőlük.
November 9. vasárnap -
-
-
Remembrance Sunday-t ünnepeltünk – nemcsak itt, hanem mindenhol a világon –, azaz az 1. világháború óta elesett katonákra emlékezik a világ, november második vasárnapján. Poppy Day-nek is nevezik, azaz az emberek pipacsot tűznek szimbólumként a mellkasukra. A templomba ma kivonult legalább 100 szép szál tiszt a Szikla Hadseregből és a haditengerészettől, gyönyörű egyenruhákban, kitüntetésekkel a mellkasukon, sarkantyús csizmákban (spur). Ami engem illet, ma megint beteg volt az orgonista, így ismét engem kértek meg, 10 perccel mise előtt, hogy kísérjem a himnuszokat, és improvizáljak az áldozás alatt, amit akarok. Több mint 200 ember előtt játszottam, és rajtam kívül mindenki ismerte az énekeket ☺, de nagyon jól sikerült a blattolás, hála Istennek, még jobban, mint a múlt alkalommal. Áldozás alatt Händel g-moll orgonaversenyének az Andante tételét játszottam (emlékezetből), ill. improvizáltam a lépegető basszustémára, hála Istennek ez is nagyon jól sikerült. Ez volt eddig a legjobb napom, zenei szempontból, meg amúgy is. Mise után teljesen én voltam a középpontban, körbevettek az emberek, igen jó érzés volt. Gibraltár kormányzója pedig személyesen gratulált. A szertartás után pedig közösen néztük a tévében – egy pubban – a londoni Whitehallbeli megemlékezést, a 2 perc néma csönd idejére mindenki fegyelmezetten felállt a kocsmában, a betonkeverő abbahagyta a betonkeverést stb. – nekem ez igen szimpatikus volt.
November 10. hétfő Ma megvettem életem legdrágább szoknyáját, nem tudtam neki ellenállni.
November 13. csütörtök -
-
-
Úgy határoztam, hogy ha jó idő lesz, nem várost nézek, hanem túrázom a hegyekben. És jó idő volt, úgyhogy még a múlt héten kinéztem, hogy hol van szép környék, útban Sevilla felé. Ma ugyanazzal a busszal mentem, és félúton egy nagyon szép kis falunál leszálltam. Csak ne lettem volna ma is annyira álmos egész nap. A kliensem megint nem aludt semennyit, úgy gyűjtöttem be hajnali 2-kor az erkélyről, kint csámborgott. A falu, ahol leszálltam: La Barca de Vejer. Először egy kisebb kört tettem a környéken, aztán megakadt a szemem egy hegytetőre épített településen, és úgy döntöttem, megkeresem a felfelé vezető utat: kitűnő ötlet volt.
A hegyre fel 1 km-es út vezet a településig – ez a rövid táv egyben utal a meredekségre… Amit pedig fent találtam: Vejer de la Frontera. Szavaim sincsenek, milyen különleges kis városka. Nagyon ajánlom, egyes számú megnézendőnek, aki errefelé jár! Egyúttal mind a hegymászást, mind a városnézést csak jó erőnlétben lévőknek javaslom, mert iszonyat meredek minden egyes lépés (akárcsak Ronda volt), csak itt még keményebb a terep. Fel nem fogom, idős emberek hogy tudnak itt sétálgatni.
-
A város típusa: teljesen körbekerített, zárt egység. Zöld területek csak a városfalon kívül vannak, belül minden kőből van. Külön körgyűrű van a város körül, amin majdnem teljesen körbe lehet sétálni, én ezzel kezdtem. Ez a város egészen biztosan nem tud hová bővülni.
-
A kilátás körbe-körbe lélegzetelállító.
-
A körgyűrű után bemerészkedtem a belső területekre. Nagyon meredek, szűk utcák, minden épület fehér, és nincsenek emberek az utcán! Ezt alig értettem. Kijárási tilalom van talán, vagy nem lakik itt senki? Nagyon élvezetes kisváros, nagyon szép, nagyon különleges hangulata van! Nemigen találkoztam még ehhez foghatóval. Semmilyen különleges „látnivalója” nincs, csak maga ez a zárt egység, ez a hangulat, valami isteni; nem győztem forgatni a fejemet, és szó szerint szívni magamba ezt a különleges atmoszférát. „Rendes”, modern utak, részek egyáltalán nincsenek, komplett óváros mindenestül. A nap folytatása: mehetek turnéra a King’s Chapel Singers-szel mint zongorista, San Franciscóba, júliusban, két hétre, csak ki kell csengetnem 1000 fontot. Mindenkinek ennyit kell fizetnie, aki jönni akar, úgyhogy még mindenki gondolkodik. (A zenei tudásomból károm még nem származott – vagy ezt már mondtam? ☺) Igaz, hozzá kell tennem, hogy kizártnak tartom, hogy júliusban én még itt leszek, amilyen állapotban van a kliensem. Elvileg áprilisig hosszabbítottuk meg a szerződésemet, de egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy szükség lesz itt addig rám.
-
-
November 15. szombat -
-
Újabb mélypont a kialvatlanságtól. A kliensem 3-4 hete egyetlen percet nem aludt, és nappal sem alszik. Ha én délután ledőlök (összeesem, pontosabban), ki van akadva. Ő nincs tudatában annak, hogy nem alszik, annak meg különösen nincs, hogy másnak erre szüksége van. Tegnap beszereztem egy extra erős altatót neki – semmit nem használt. Az itteni kávézásról és dohányzásról. Az egész mediterránium intenzíven kávézik és dohányzik. Mindenki, mindig. A kávézásban mint övezeti népszokásban szívesen és aktívan részt veszek, de a dohányzás annál inkább zavar. Itt nem számít modortalanságnak, hogy a butikos cigizik a saját butikja közepén, hogy a benzinkutas cigizik tankolás közben, hogy a pincér égő cigivel a szájában szolgál ki. Aki errefelé nem dohányzik, az jó eséllyel turista vagy bevándorló.
November 16. vasárnap -
-
-
Nem akarom összerondítani a saját naplómat annak leírásával, hogy miket művelt ma a kliensem (megőrült, egészen egyszerűen), úgyhogy azon sem fogok meglepődni, ha már holnap elküld a család. A mai nap után jelenetsorozatai órákig remegtem, ilyenben még nem volt részem, és nem is kívánom senkinek. Jobb, ha nem gondolok bele, mit hisznek rólam és rólunk az emberek a lépcsőházban (a jelenetek nagy része a lépcsőházban zajlott, sajnos nagyon sokan látták ). Itt lenne az ideje egy zárt osztálynak, nem kérdés. Őszintén megmondom: a kliensemet leszámítva minden más nagyon jó itt, és ezért a „minden másért” szeretek itt lenni: szabadnap, zenélési lehetőség, új barátok, jó kaják, internet, brit és spanyol kultúra élőben való tanulmányozása, San Francisco-i turné. Ma gondolkodtam el először igazán, hogy megéri-e kikészíteni magamat „csak” ezekért. Ha a helyzet nem változik, magamtól fogom itthagyni a szituációt. Ami miatt ragaszkodnék ehhez az álláshoz: a munka bentlakásos jellege miatt a szállásköltség hiánya. Az én végzettségeimmel, ha bármi mást dolgoznék, a szállásköltség mínusszal együtt jóval kevesebbet keresnék, mint most, elvileg ennél többet nem lehetséges tisztán megtakarítanom, és ha már idáig eljöttem, legyen értelme. Néztem már más munkát, és a számomra legeslegjobban fizető állás is, ha az albérletet levonom, már nyomába se ér a mostaninak.
November 18. kedd -
Az itteni lakosokról, újra. Erről egyszer már írtam, de kiegészíteném. Elképesztő pletykás népség. Mindenki pletykál és egyúttal mindenki kavar is. DE. Nem koncepciózusan kavarnak, hanem összevissza. Egyik mondat cáfolja a rákövetkezőt. Mondanak valamit, és a következő mondattal már tök az ellenkezőjét állítják, és észre sem veszik. Eddig még egyetlen strukturált gondolkodású emberrel sem találkoztam itt, akinek lennének „elvei”, vagy legalább valami kontúrvonal-féle, amire felfűzi a gondolatait – mindenki összevissza beszél és mindenki mindenre bólogat. Az én egyenes beszédem, koncepció mentén felépített spanyolországi utazásaim, kulturális érdeklődésem és határozott véleményem a világ dolgairól meghökkentik az itteni embereket. Szerepnek vélik; nem hiszik el, hogy valaki ilyen.
November 20. csütörtök -
-
-
A mai szabadnapom helyszíne: Jerez de la Frontera. Igencsak ódzkodom a szervezett utaktól, de ide kivételesen szervezett busszal mentem, mert túlságosan macerás máshogy megközelíteni ezt a kisvárost. A day-trip magában foglalt egy belépőt a borgazdaságba, egy belépőt a lósóra ☺ (horse-show), egy ebédet, valamint a háztól házig szállítást, oda-vissza. Korrektnek találtam. Reggel kilométeres kocsisor állt a spanyol-gibraltár határnál. Minden reggel 3-4000 ingázó érkezik Gibraltárra dolgozni. Sokan motorral vagy gyalog érkeznek. A Sierra Nevada hegyei tele vannak legelésző tehéncsordákkal, tök cukik. Sok helyen bikaviadal számára tenyésztett bikacsordákat lehet látni. Elsőként egy borgazdaságba vittek bennünket. A környéken kitűnő minőségű szőlő terem, ebből készítik a hely jellegzetes italait: Tio Pepe (a legjellegzetesebb, általában aperitifként isszák, szerintem nagyon erős), Croft Original, Alfonso, Matusalem, Noé, Brandy Lepanto. Természetesen kóstolni is lehetett, háromféle italt is.
Délben átmentünk a lósóra ☺. Aki erre utazik, csütörtöki napon jöjjön Jerezbe, mert mindig akkor van a horse-show, 12 órától. Az előadás többnyire tetszett. Kitűnő zsokék nagyon szép lovakon különböző koreográfiákat mutatnak be, fedett területen. Azok a részek nem tetszettek, ahol a lovakat természetellenes dolgokra tanították be, pl. felemelkedve, a hátsó lábain ugráljon . Fényképezni szigorúan tilos volt, mert a lovakat megzavarja, ezt én természetesnek találtam, csak a pályát fotóztam le a bemutató előtt.
-
-
-
Utána jött az igencsak felejthető ebéd. Utastársaim többnyire közép- és nyugat-európai turisták voltak, akik ennek megfelelően nem dohányoztak, nem kávéztak, pontosak voltak, és hozzám hasonlóan elegük volt a tengeri herkentyűkből. (Az idevalósi sofőr dohányzott, kávézott, állandóan várni kellett rá, és élvezettel ette a puhatestűekből készült ebédet.) Szóval az előétel valami puhatestűvel dúsított tészta volt. Mindenki otthagyta 2-3 kanál után (csak az idevalósi sofőr nem), én is éreztem, hogy azonnal kihányom, ha folytatom. Némelyik férfi azért is meg akarta enni, de feladták. Hát igen, jó kis disznóhús – az kell a jó magyar gyomornak. Az ebéd többi része már fogyaszthatóbb volt, mármint relatíve. Szabadidő az önálló városnézésre mindössze 55 perc volt! Na ezért nem preferálom a szervezett utakat. Aztán indultunk is vissza.
November 23. vasárnap -
-
A brit teázási szokásokról. Amit én tapasztaltam, az a sztereotípiáknak teljesen megfelel. Azaz: százhatvanasával veszem a teát a kliensemnek, és ez a mennyiség három hétre elég. Azaz: napi kb. 8 csésze tea. Cukor nélkül, tejjel ízesítve. (Én, a nembrit, heti 1 csésze teát iszom, vagy ennyit sem.) Ma bejelentették a templomban a gyülekezetnek, hogy amíg az állandó karnagy fel nem épül, én leszek a hivatalos helyettese, még legalább néhány hétig. Meg is tapsoltak ☺, hála Istennek, ez azt jelenti, hogy nem lehetek annyira béna. Ez azt is jelenti, hogy az egész adventi, karácsonyi és újévi időszakot én fogom végigvezetni, a miséken és a kórusban egyaránt, külön izgalmas, hogy jeles ünnepek alatt vagyok itt.
November 25. kedd -
-
Ma bakonyi gombát készítettem ebédre. Hetente legalább egyszer magyar ételt főzök. Gibraltár piacgazdaságában nemcsak a tejfölforgalmat borítottam fel, hanem a paprikaforgalmat is. A jó magyar őrölt pirospaprikát 3 dkg-os kiszerelésben árulják (majdnem 2 fontért…), és szerintem rajtam kívül nem nagyon veszi senki. Hála Istennek mostantól akár külön koncertnaptárat is vezethetek. Csak tudjak mindre elmenni a munkámtól (plusz a próbák). Első koncertem: most szombat, gibraltári katolikus katedrális, 4 művel. Vasárnap két misén is játszom, két különböző templomban: délelőtt Szent András misén, este pedig az 1. adventi misén, 5-5 új himnusz, plusz mostantól már nemcsak a változó, hanem az állandó részeket is játszom. Köv. hét szerda és csütörtök: Christmas Carol koncertek a könyvtárban a kórussal, 14-14 művel. Felkértek (request), hogy kísérjek egy trombitás fiút csütörtökön a vizsgakoncertjén (2 darabot), egy kürtös fiút pedig pénteken, másik 2 darabot.
November 26. szerda -
-
Ma elmentünk az algecirasi kórházba a kliensemmel és két lelkésszel (Father John and Father David), meglátogatni az orgonistát, akit helyettesítek. Nem tudom, hogy minden kórház ilyen-e Spanyolországban, vagy csak ebben a koszfészek Algecirasban, de meg kell mondanom: csak ide ne kerüljek soha. A szobák sötétek, koszosak, zsúfoltak, dohányoznak, minden szobában tévé van, amit üvöltetnek (hogy lehet így pihenni, gyógyulni?), a látogatóktól lépni sem lehet, akik – ahogyan itt megszokott – ordítva kommunikálnak. Tegnap éjszaka és most, az írás pillanatában is olyan szintű vihar és égzengés van, hogy komolyan rettegek, hogy összedől a ház. Holnap szabadnapom lesz, egészen biztos, hogy nem utazom sehová ebben az időben, ez most nem nyafogás, hanem józan ész kérdése. Aludni és gyakorolni fogok egész nap. Mindkettőre szükségem van.
November 27. csütörtök -
-
-
-
Ma 4 órát gyakoroltam a templomban, hirtelen nagyon sok új művet kell megtanulnom. Szép hangú, jó billentésű Yamaha zongorájuk van, szeretek rajta játszani, és nyilván sokkal jobban tudok ezen gyakorolni, mint a szobámba becsempészett szintikén, ami szegény legfeljebb szövegtanulásra alkalmas, kifejezésmód gyakorlására egyáltalán nem. Máskor is szöktem már el a templomba gyakorolni (pl. amíg a kliensem fodrásznál ül). Az időfaktoron túl az a hátránya, hogy állandóan tele van turistákkal, akik mind engem bámulnak. Gyakorlás ≠ előadás. Nagyon zavaró, amikor gyakorlás (= munka) közben figyel valaki, főleg, ha előzékenyen még a hátam mögé is áll és lapozni is akar; az meg legalább annyira zavar, ha leülnek és hallgatnak. Ez nem előadás. A gyakorlás szünetében elmentem egy olyan étterembe, ahol magyar gulyást is árulnak. Már régóta meg akartam kóstolni, engem úgyse vernek át. Nem volt rossz: tízes skálán hetest adok rá. Nem volt elég szép élénkpiros – ha ők is 3 dkg / 2 fontért veszik a paprikát, nem csodálkozom ☺. Zongorás kóruspróba is volt ma. Nagyon tetszik a repertoár: sok darab férfiszólam – női szólam felelgetős. A férfiak nagyon aranyosak: sokan nem értenek a kottához, ellenben jó hangjuk van. Ezek a férfiak mindig megvárják, mit kell énekelni, majd – fáziskéséssel – bebőgetik az orgánumukat. Ezen állandóan mosolyognom kell ☺.
Naplómat többfelé vágom a hatalmas fájl miatt, folytatás: Andalúziai élmények 2. rész
