AMIT ESZEL, AZZÁ LESZEL Ezt akár fenyegetésnek is vehetnénk, persze én nem annak szánom. Annál inkább gondolaébresztőnek. Evidens kijelentés? Rendben. Elismerem, hogy egyszerű és magától értetődő. Most akkor elsiklunk fölötte, mondván, én ezt már úgyis tudom? Lerágott csont ez már. Ne legyünk felületesek! Igenis, lassítsunk le és vegyük a fáradságot, s gondoljuk végig, hogy mit eszünk meg nap, mint nap! Egy bölcselem azt hirdeti, hogy nem is annyira az a fontos, ami a szájunkon bemegy, hanem sokkal inkább az, ami a szájunkon kijön. Itt a kimondott szó erejére gondol a filozófus, de mi most tanuljuk meg ezúttal az aranymondás első felét („amit eszel”) megfejteni és a tudatosság szintjére emelni. S majd külön, egy másik alkalommal foglalkozhatunk a szavaink karmikus erejével is. Nem szeretnék senkit riogatni azzal, hogy mennyi mindent eszünk meg, amit nem kéne. Ezt a véleményemet arra alapozom, hogy ha pontosan tudnánk és ékes magyar nyelven, világosan elmagyarázná nekünk valaki, hogy mi található azokban az élelmiszerekben, amelyeket mindennapjaink során oly lelkesen elfogyasztunk, talán nem ennénk meg. Hivatkozhatnék napestig a vizezett párizsitól és tejtől kezdve, a vegyszeres gyümölcsökön át, a silány minőségű, hormonkezelt élelmiszereinken át, az agyontartósított és adalékanyagokkal felfújt „csodákig” sok mindenre, de nem teszem. Hogy ki részesíti előnyben a túlcukrozott italokat, a nassolnivalók végtelen sorát, s ki használ inkább több mézet és nádcukrot, az mindenkinek a maga dolga. Azonban ne csapjuk be magunkat, inkább gondolkozzunk! Kritika helyett tények Magyarországon a toronymagasan vezető halálok a szív- és érrendszeri rendellenesség. Nem akarom ragozni, valószínűleg mindenkinek él a környezetében keringési problémákkal küszködő ember. Beszéljünk nyíltan a rizikófaktorokról és a következményekről: az infarktus (artériás vérellátás csökkenése miatt bekövetkező szöveti sejtelhalás), a stroke (agyi vérkeringési zavarok), általában az erek elzáródása, az érelmeszesedés, a magas vérzsír-szint, a magas vérnyomás, a magas vércukorszint, illetve a cukorbetegség, a szervezetünk elsavasodás az aránytalanul sok hústól és cukortól, a visszerek problémaköre és ezek elkerülhetetlen mellékhatásai. Ezen betegségek, valamint hajlamosító tényezők egyértelműen és hatásosan befolyásolhatók a helyes táplálkozási szokások kialakításával vagy megtanulásával. Az elhízás korunk egyik népbetegsége. Az elhízás átlagosan 5-10 évvel rövidíti meg az életünket. Számomra érthetetlen dolog, hogy egy 75-80 kg helyett 120 kg feletti teltkarcsú embernek hol éri az meg, hogy valós és minőségi életideje megrövidül, esetleg nem látja felnőni a saját gyermekeit vagy unokáit. Nem török pálcát senki felett, csupán kérdezek: miért nem teszünk meg minden tőlünk telhetőt? Miért írjuk át a sorsunkat? Ha csak 5-10 kg-ot fogynánk le évente, már azzal sokat lendíthetnénk a helyzetünkön. Az evés könnyen válhat szenvedélybetegséggé. Sokan az evéssel pótolnak valamit. Ki a szeretetet, ki a magányt, ki a meg nem értettséget. Az evés pszichés funkció is az emberben. Ahogyan létezik testi táplálkozás, úgy létezik lelki is. Testünk metabolizmusa (anyagcseréje) nem különül el élesen a lelkitől. Megfigyelték, hogy ha valaki nem kap elég figyelmet és törődést, vagy szeretetlen légkörben él, illetve a lelki energiák hiányoznak a számára, akkor sokszor folyamodik az evéshez, mint pótcselekvéshez.
De az evés lehet egy védekezési mechanizmus is. A zsírpárnák építése pszichésen jelenthet egyfajta védelmet, amely mögé el lehet bújni a vélt vagy valós támadások és kritikák ellen. Ez teljes mértékben függőséghez vezet. Anyagcsere a testben Az iskolákban sikeresen a fejünkbe verték, hogy az anyagcsere bonyolult biokémiai folyamatokból áll. Tanultunk enzimekről, hormonokról, sejtalkotókról, emésztésről, kiválasztásról…, azaz kellett volna ezekről tanulni. De mindez hol érdekel egy 12-14 éves kamaszt. Ne áltassuk magunkat! A kamasz éppen a hormonjainak a magatartására gyakorolt hatásaival van elfoglalva, azaz életének talán legdrámaibb kríziseit éli meg mind test, mind lelki szinten. Aki pedig a hormonjaival, ezekkel a picike, ám az egész testet hatásba tevő szabályozóanyagokkal küzd, nem tud egy egész életre való biológiai és kémiai ismeretanyagot összegyűjteni és megjegyezni. Ezt higgye el nekem mindenki, kérem! Egyszerűen rossz az időzítés. A tinédzser agya nem azzal van elfoglalva, hogy a hasnyálmirigy Langerhans-szigetei inzulintermelő helyek, nem pedig az Atlanti-óceán egyik szigetcsoportja. Kivéve persze azt az esetet, ha valaki rajong a biológiáiért ilyen idős korban. De nem ez a szignifikáns mutató, valljuk be. Így a társadalom felnőttnek számító polgára, nem rendelkezik kellő mennyiségű információval arról, hogy milyen komplex biokémiai apparátus működik a testében. Legfeljebb majd akkor fog rádöbbenni, hogy milyen jó kis információk vannak a tankönyvekben, amikor 25-40 éves korában a saját gyermekével újratanulja a biológiát. Akkor már elég érett és kíváncsi lesz – de remélhetőleg nem beteg – ahhoz, hogy világosan értse miért kéne jobban és tudatosabban megismerni az embernek a saját testét, amit mindenhova magával visz. Anyagcsere az energiákban és az információkban Tény, hogy másodpercenként 1 trillió biokémiai folyamat zajlik bennünk. Ezeket nem csupán az agyunk szabályozza, hanem a tudatunk is. Létezik bennünk egy test-tudat, végül is egy szellemi részünk, amely a tudatos énünk mellett kormányozza a testi funkcióinkat. Nagy baj lenne, ha nem létezne. A légzésünk, az emésztésünk, a sejtlebontás és a sejtmegújulás folyamatait például a test-tudatunk vezérli. De hiba volna azt feltételeznünk, hogy a testtudatunk függetlenül az én-tudatunktól vagy a tudatalattinktól! Egyszerű példa: üljünk le vacsorázni a családdal közösen. Figyeljük meg, hogy a stresszes családtagunk milyen hatással van ránk. Amikor valakit evés közben felidegesítenek, megváltozik az emésztése: drámaian csökken az emésztés hatékonysága, méreganyagok termelődhetnek a testben, az immunrendszer működése gyengülhet, az oxidatív stressz szintje megemelkedik, miként a pulzus is lassacskán, akár stressz-hormonok is felszabadulhatnak, s a végeredmény: sokszor elmegy az étvágyunk. Ez csak pár aprócska tünet, mely alátámasztja, hogy pszichés állapotunk, magyarul a közérzetünk, az érzelmi tónusszintünk és a mentális frissességünk milyen sebesen billenti ki testünk biokémiai folyamatait a maguk harmóniájából. Ezért a következőket ajánlom: Nem szabad a gondjainkat – a stresszt – odavinni a terített asztalhoz! Nem ajánlatos olyan emberek társaságában ennünk, akiket nem becsülünk, vagy nem tisztelünk! Evés közben szánjunk időt magára a táplálkozásra, az ételek élvezetére. Ne tévézzünk közben, mert sem a sportközvetítések, sem a szappanoperák nem segítik elő a harmonikus anyagcserét, a híradókról nem is szólva.
Miért fontosak ezek a tényezők? Azért, mert az ember nem egydimenziójú lény, de még csak nem is három. Minden információból és energiából épül fel – a testünk és az azt körülvevő energiamező is. A testi, az energetikai és az informatikai folyamatok legfőbb közvetítője a víz. Testünk 70%-a víz átlagosan. Ma már bebizonyították olyan tudósok, mint Masaru Emoto Úr, hogy a víznek a kristályszerkezete megváltozik a szavak, de még a gondolatok hatására is. Lefagyasztott különféle vízkristályokat és mikroszkóp alá tette azokat. Volt olyan víz, amelyik előtte Mozartot „hallgatott”, volt olyan üveg, amelyre a „szeretet” szót írta, volt olyan, amelyet imádkozó vagy meditáló személy mellé helyeztek, de kipróbálták ezt izgatottsággal, dühvel és haraggal egyaránt. Magyarul bebizonyosodott, hogy a víz átveszi az ember gondolatainak és érzeleminek a rezgését. Sőt mi több, elraktározza magában. Ezek után érthető, ha azt javasolom, hogy ne az esti híradó, krimi vagy celebshow bugyuta és esetenként kártékony információit vigyük be rezgésszinten a testünkbe, amikor a fenséges vacsoránkat elköltjük, vagy egy pohár jófajta nedűvel koccintunk. Bio-, öko-, vega- és holotáplálkozás? Sokan ölre mennek a bioélelmiszerek fogyasztása mellett. Még többen kardoskodnak a vegetarianizmus oldalán. A kettő műfajt pedig még össze is keverik. A helyzet az, hogy az ökogazdálkodás során termelt élelmiszerek fogyasztását nevezzük biotáplálkozásnak. A biotáplálkozás kiiktatni törekszik a vegyszereket, a tartósítószereket és az egyéb biológiailag haszontalan, illetve hasznosíthatatlan és felesleges adalékanyagokat az élelmiszereinkből. A biotáplálkozás a vegetáriánus táplálkozással szemben „megengedi”, elfogadja a biotakarmánnyal etetett háztájiak fogyasztását. A vega étrendből, minthogy a húsmentes étrend zászlóvivője, értelemszerűen hiányzik a hús, illetve kizárták a húsféléket. Kétségtelen, hogy mindkettő táplálkozási szokásnak megvannak a maga előnyei, de sajnos a hátrányai is. Helyszűke miatt ebbe nem mennék bele. Amire mindenképpen felhívnám a figyelmet, hogy ne vegyünk magunkhoz mű étkeket, ha egy mód van rá. A mesterséges anyagok lehet, hogy nem halálosak, de hogy felszaporodhatnak a szervezetünkben, mert javarészük bizony nehezen ürül ki, méreganyagokká alakulhatnak, felboríthatják a sav-bázis egyensúlyt és felesleges terheket róhatnak testünkre és energiájuk gyengítheti az aurát, azt tényként fogadhatjuk el. Az öko-, illetve a biotáplálkozás sajnos drága mulatság. Hiába, egészségesen élni ma már luxus, állíthatom enyhe túlzással. Nagyjából 50-60%-al drágábban juthatunk a bioélelmiszerekhez. De kérdem én, inkább gyógyszerekre, orvosra és egyéb rehabilitációkra költsük a pénzünket később? Szerintem megéri az életminőségünkre áldozni, s egy kis kreativitással ötvözve ez a drágaság jócskán csökkenthető. A holotáplálkozást én találtam ki, vagy legalábbis nem tudok arról, hogy más foglalkozik-e ilyennel. Lényege abban áll, hogy a természetes eredetű állati és növényi eredetű élelmiszereink közül minden olyat előnyben részesítünk, amelyik rezgése, kisugárzása építi, erősíti, fokozza az életfolyamatokat a testünkben, az auránkban és ezen keresztül kedvező hatásokat indít el a tudatunkban és a pszichénkben is. A holotáplálkozás arra is törekszik, hogy az életerő folyamatosan pótlásra kerüljön, másik pillére, hogy az immunrendszer erős maradjon, és az öregedés lelassuljon, amennyire lehet.
A holotáplálkozás másik direktívája, hogy figyelembe veszi az egyéni igényeket és szükségleteket a test, a lélek és a tudat szintjén. Nagy hangsúlyt helyez az arányokra: a test, a lélek és a tudat hármasából álló egységes embert kell rendszeresen táplálni és egyensúlyban tartani. Ha ez az arány valamelyik irányba elbillen, akkor az óhatatlanul maga után vonja a többi részünk billenését. A holotáplálkozás nem utasítja el a húsevést, de a halál rezgését eltávolítja a húsfélékről. Erre egy teljesen egyedi módszer áll rendelkezésre, amely olcsó és mindenki számára hozzáférhető. Összegezve, minden élelmiszerünk rezgésekből áll, melyek anyagi, energetikai és informatikai összetevőket alkotnak. Mielőtt valamit elfogyasztunk, vizsgáljuk meg és vegyük figyelembe, hogy méltó-e, érdemes-e arra az a rezgés, hogy belénk olvadjon, a részünkké váljon, beépüljön az élő rendszerünkbe, vagy sem. Száraz György Boldog napot!
MÉREGTELENÍTÉS Korunk egyik legfőbb egészségügyi problémája, számtalan betegség kiváltója, táptalaja és katalizátora a méregtelenítés hiánya. Holott a méregtelenítés fogalma viszonylag közismert. Jelentése, hogy megszabadítsuk magunkat a testünkbe bekerült és felhalmozódott méreganyagoktól és salakanyagoktól. Ismerkedjünk meg a méregtelenítés praktikus oldalával! Mennyi méreg van bennünk? Testsúlytól, kortól és életmódtól függően változó mennyiségű méreganyag halmozódik fel a szervezetünkben. Átlagosan 4 kg-ra rúg a testünkben található méreganyagok tömege. A leggyakoribb méreganyag források: szennyezett, szmogos levegő, klórozott ivóvíz, műtrágyázott talaj, vegyszerekkel kezelt zöldségek, gyümölcsök és egyéb élelmiszerek, tartósítószerek, mesterséges színezékek és adalékanyagok (például ízfokozók, állományjavítók), kozmetikumok, vegyipar által előállított háztartási vegyszerek, bizonyos gyógyszerszármazékok, illetve egyes táplálékkiegészítők alkotói, alkalmasint alkoholszármazékok, nikotin, drogok, szervezetünkben termelődő toxinok (mérgek), plusz a felborult egyensúly miatt már nem hatástalanítható mérgek. Hogyan ürülhetnek ki a méreganyagok a testünkből? Az anyagcserénk, illetve a kiválasztó szerveink feladata, hogy gondoskodjanak a méreganyagok kiürítéséről, vagy ha az nem megy nekik, akkor az elraktározásukról. Ezért lenne fontos megóvni és karbantartani a tüdőnket, a májunkat, a veséinket, a beleinket és a bőrünket. Ezek a szerveink amúgy is fokozottan igénybe vannak véve manapság, de ezen felül
nem árt a róluk való gondoskodás és a ciklusos tehermentesítésük. A méreganyagok eltávolításában eme szervek kulcsszereplők. Nem árt egy évben többször kitisztítani a szervezetünket. Fogalmazzunk úgy, hogy a nagyobb ünnepek előtt ránk fér a nagytakarítás minden szinten, így a testünkben is rendet kellene tennünk. Jó volna, ha mi sem lenne természetesebb, mint hogy a család minden erre nyitott tagja tudatosan készülne fel a Karácsonyra és a Húsvétra például egy pár hetes méregtelenítéssel. Nem beszélve arról, hogy az egyes évszakokban egészen megváltozhat a szervezet elengedő és visszatartó képessége, ami döntően kihathat a méregtelenítésünk hatásfokára. Ahogyan a természet is megújul és átváltozik, ezt követve az embernek is üdvös volna letenni a málháiból. A veséken és a bőrön keresztül kiszűrhetők a mérgek egy része. De éppoly fontos a májraktárak és a belek kiürítése, mint az erek megtisztítása vagy az ízületek lerakódásainak feloldása, és magának a vérnek a megtisztítása. Ne feledjük a vér és a nyirokfolyadék szervesen vesz részt a méregtelenítésben. Mit nyerhetünk a méregtelenítés által? Először is, lássuk tisztán, hogy terheket cipelünk magunkban, amikor a méreganyagokat hagyjuk a testünkben felgyülemleni. Így az első dolog, amit a méregtelenítéssel nyerünk, az a megkönnyebbülés. Belső szerveink valósággal rabszolgaként sínylődnek a mérgek nyomása alatt, gyorsabban kopnak, öregednek és a „közérzetük” sem felhőtlen. A sejtjeink nagyon hálásak lesznek, ha időről időre csökkentünk a terheinken. Az immunrendszerünk is felerősödhet a méregtelenítés hatására. Védekező rendszerünk napi 24 órában, non-stop küzdelmet folytat a hívatlan betolakodókkal (vírusokkal, baktériumokkal, gombákkal) és a milliónyi egyéb haszontalan kemikáliával (vegyi anyaggal). Fehérvérsejtek hadosztályai, antioxidánsok és megannyi szabályozó és hírvivő anyag összehangoltan teszi a dolgát, hogy szervezetünk túléljen minden alattomos támadást. Amint a méreganyagok grammonként eltávoznak testünkből, az immunrendszerünk is fellélegezhet egy kicsit és végre megpihenhet. Lássuk be, nem könnyű neki sem állandó riadókészültségben lenni, pláne az olyan agresszorokkal szemben, mint a toxinok (mérgek). A méregtelenítésnek köszönhetően az anyagcsere folyamataink kiegyensúlyozódhatnak: az emésztésünk, a hormontermelésünk, a kiválasztásunk stb. lépésről lépésre optimális mederbe terelődhet, amit mi „egészség” és jó közérzet formájában fogunk megtapasztalni. Nem elhanyagolható érdeme a méregtelenítésnek, hogy a szervezet olyan alapfunkciói, mint amilyen a légzés, a tápanyagok felszívódása, sokkal hatékonyabbá válik, amint a gátló és zavaró tényezők megszűnnek. Visszatérhet az ősi vitalitásunk (életerőnk), hamarabb regenerálódhatunk, csökkenhet az alvásigényünk és gördülékenyebbé válhatnak a sejtmegújító folyamataink. Ez pedig már a megfiatalodás irányába tett komoly lépésként értékelendő. A méregtelenítés hatására csökkenhet az emberre nehezedő idegi nyomás, tehát oldottabb, stressztől mentesebb és kiegyensúlyozottabb lesz a pszichés önszabályozásunk: türelmesebbek és nyugodtabbak leszünk. Méregtelenítő módszerek, tisztító kúrák Minden méregtelenítő módszer lényege, hogy a szervezet öntisztulását elősegítve, támogatva vonjuk ki a haszontalan méreganyagokat, salakanyagokat és egyéb lerakódásokat a szervezetünkből. Ezt komolyan kell venni. Sajnos már fiatalabb korban is indokolt lehet a méregtelenítés. Gondoljunk az üdítőitalokra, az energiaitalokra, a chipsekre, a dohányzásra és a drogozásra. Felmérések szerint minden második fiatal próbált már ki valamilyenfajta drogot,
többnyire marihuánás cigarettát (jointot, spanglit, füves cigit), ezért ezt sem hagyhatom ki a felsorolásból. Nyilvánvaló, hogy a legtöbb esetben nem a bölcs megelőzés és az előrelátás indítja el az embert a méregtelenítő kúrák irányában. Gyakoribb, hogy az ember csak akkor kezd bele, ha „érdekében áll”. Sokan nem fogták még fel, hogy méregtelenítés nélkül egy lassú, de biztos „halált” okozunk magunknak. A saját jól felfogott érdekünk kell, hogy legyen a méregtelenítés. A legyengült szervezetet méregteleníteni csak kisebb lépésekkel lehet, mivel a méreganyagok feloldása, felszabadítása a kiürítés folyamán nem veszélytelen, mégis vitathatatlanul szükséges. Tehát a lerakódásokat, illetve a raktárak kiürítését főként a véren és a nyirokfolyadékon keresztül hajthatjuk végre, amely folyamat során átmenetileg beszennyezik a szervezetünket a nagy dózisban felszabadított mérgek. Viszont ez másként nem működik. Ha odafigyelünk a fokozatosságra, akkor néhány hét vagy hónap alatt minimális terhelés mellett kipakolhatjuk magunkból a nemkívánatos „lakbérlőinket”. Néhány hasznos tanács a méregtelenítéshez: Fokozott folyadékbevitel, esetleg oxigénnel dúsított és lúgos víz ivása, Gyógynövényteák (májra, vesékre) és különféle gyógynövénykivonatok, Böjtök, például léböjt-kúra, Tisztítókúrák: friss (bio)gyümölcs- és zöldséglevek előnyben, Nagyobb rosttartalmú táplálékok bevitele, Emésztés serkentése, Ügyeljünk a tápanyagok pótlására, kiegészítésképpen édes vízi algákat, aloe verát és számos más jó minőségű természetes csodaszert is bevethetünk, Részesítsük előnyben a lúgosító élelmiszereket, Időszakosan táplálékmegvonás, Rendszeres, de nem túlzásba vitt testmozgás, Salaktalanítás, mert bizonyos ballasztanyagok nehezen ürülnek ki. Ilyenek a vastagbélből újra meg újra felszívódó mérgek. Ez salaktalanító teákkal és beöntéssel kombinálva igazán hatékony. Szaunák alkalmazása, hideg-meleg vizes terápiák, gyógyfürdők, Méregtelenítő gépek használata, Meditáció és önszuggesztió. Az önszuggesztió alatt elsősorban a belső pozitív önmegerősítéseket értem. Olvassunk utána szaklapokban, szakkönyvekben és/vagy kérjük ki szakember iránymutatását. A méregtelenítő kúránkat pontosan tervezzük meg, mielőtt belefognánk. Ha még járatlanok vagyunk e témában, ne szeppenjünk meg, ne riadjunk vissza, hanem bizalommal forduljunk szakemberhez. Sok olyan orvos-természetgyógyász, táplálkozási szakértő szakosodott a méregtelenítésre, akik készséggel nyújtanak segítséget a hozzájuk fordulóknak. Száraz György Boldog napot!
ÖREGEDÉSGÁTLÓ MÓDSZEREK Az öregedés talán az egyik legnagyobb mumusa férfinak és nőnek egyaránt. Sokan azért nem vallják ezt be maguknak, mert még maguk elől is titkolják, hogy az idő eljárt a
fejük felett. Ha szeretnénk meghosszabbítani az életünk fiatalabb éveit, akkor azt a következőképpen tehetjük. Az öregedés paradoxonjai Mindenekelőtt ismerjük meg önmagunk és az élet működését. A ciklikusság, a sorozatos megújulás és átalakulás teszi az életet változatossá és izgalmassá. Az egyetlen biztosan állandó dolog paradox módon a változás. De ez nem jelent egyet az elmúlással és az életminőség hanyatlásával. Más szóval, nem csak a nyugdíj után, hanem 30, 40, 50 év felett is van élet! Ezt azért hangsúlyozom, mert megfigyeltem, hogy tinédzser korban az ember hajlamos meghozni egy ítéletet, mely szerint egy 30-as, 40-es éveiben járó vagy még magasabb életkorát taposó ember már nem annyira fitt, életképes és teljes értékű, mint egy tinédzser. Nos, ez egy kis csacsiság, de ettől még így gondolkozhatunk fiatalon. Mert a fiatal abból indul ki, hogy a fiatalság egyenlő a gondtalansággal, a boldogsággal, a bulizással, a szabadsággal és az egészséggel. Ez persze szintén marhaság, de így vannak a dolgok beállítva, ezek a sztereotípiák lettek belénk ültetetve. Erre épít a média, a divat, a kozmetikaés a gyógyszeripar, hogy csak néhányat említsek a sok közül. Erre épít, vagyis inkább ezt akarja elhitetni velünk, merthogy pár év múlva, mint vásárlóerő viszont szeretne látni a boltjaiban. Ergo ezt használja ki az „láthatatlan kéz”, a piac. Az ideológia pofátlanul egyszerű: az öregebb ember – itt érdemes volna feltenni a kérdés, ki számít öregnek – nem annyira értékes, nem annyira sikeres és nem annyira elismert, mint a fiatal. De ha te képes vagy megőrizni a fiatalságodat, azaz lelassítani, avagy meggátolni az öregedést, akkor mindabból a jóból te is részesülhetsz, amilyenekből a fiatalság bőséggel és korlátlanul kap. Na, itt álljunk meg, mert mit kap a fiatalság, kérdezem én? Kap bármit is korlátlanul? Legfeljebb, amiért a szülei megdolgoztak, vagy a Sorstól megkap. Bármit elérhet? A munkaerőpiacon biztosan nem, legfeljebb a kiskapuk, a protekciók és a korrupciók irányából, feltéve, hogy gyorsan akar meggazdagodni. (Természetesen vannak kivételek.) Bölcs a fiatal? Nem bölcs, sőt önállótlan és tapasztalatlan. Szabadságfoka nagyobb, mint egy idősebb emberéé? Többnyire zabolázatlan formában és potenciálisan igen, de inkább arra akad példa, hogy nem tud vele mit kezdeni, nem tudja hatékonyan kihasználni. Akkor miért kéne fiatalnak maradnunk? Ja, megvan. Mert feszesebb a bőrünk, kevesebb a ráncunk, kockásabb a hasunk és így tovább. Ezek a minősítések azonban az önelfogadás hiányáról tanúskodnak és számos szükségszerű kérdést vetnek fel. Ezek szerint a társadalmunk arra rendezkedett be, hogy polgára küzdjön meg az idővel, természetellenesen magasodjon a Sors akarata fölé, mindenáron akadályozza meg az öregedést, gátolja és rejtse el kora természetes jeleit – mert a tükör nem hazudik, ám! –, s a pénze és az ideje nagy részében fusson versenyt a természet törvényeivel, hátha így pár évvel későbbre tolhatja az elmúlással való neurotikus (idegbeteg) randevúit. De mi végre ez a rivalizálás? Istennel vagy az Idővel akar versenyre kelni az emberfia? Normális dolog ez? Szerintem rendellenes és fonák helyzet. Egy elfuserált ördögi körbe lettünk belekényszerítve, ami arról szól, hogy féljünk az első szarkalábaktól, aggódjunk a jövőtől és szorongjunk attól, ami még meg sem történt. Mert „jobb félni, mint megijedni” és „mert megérdemlem”. Szerintem az öregedésgátlásnak egy jó alapállása van: az igényesség. Tisztességben, becsületben élve és egészségben számolni az éveket, s közben karbantartani a testünket. Azon a véleményen vagyok, hogy a testünket a lelkünk és a tudatunk képes igazán, mélyrehatóan adjusztálni (alakra szabni). Ha a tudatunk friss és fiatalos, s egy hasznavehető életismerete van – amelyben az öregedés nincs démonizálva –, akkor van esélyünk gátolni az öregedést. Egyébként azért nincs sok esélyünk a menekülésre, mert az árnyékoldalunkat, a félelmeinket erősítjük és váltjuk valóra minden egyes öregedésmegelőző lépéssel. Ha viszont a lelkünk üde, boldog – mert a lelkünknek ez a tápláléka –, akkor nincs az az ifjonti hév, amit ne tudna
minőségileg ellensúlyozni a lélek és a tudat harmóniája. (Tehát nem a kötélmászó versenyre gondoltam.) Ezek után, lássunk néhány apró praktikát és trükköt, amellyel elejét vehetjük az öregedésnek, befolyásolhatjuk a lefolyását és csökkenthetjük a tragikumát, de előrebocsátom, hogy nem állhatunk örökké az útjába. A bőr megfiatalítása A kor előrehaladtával bőrünk veszít a hidratáltságából (víztartalmából), a rugalmasságából és a feszességéből, emellett a regenerálódási képességei is lanyhulnak. A bőr vékonyodik, sérülékenyebb lesz és kevésbé ellenálló a környezeti ártalmakkal szemben. A bőr gyakrabban kiszáradhat és a hámlás is gyakoribb lehet. Ezt a bőr kollagén- és elasztintartalmának a módosításával ellensúlyozhatjuk. Itt jön a képbe a tápláló hatóanyagokkal történő arcápolás, az arcmasszírozás és a méregtelenítés. A bőr minden építő változása belülről indul kifelé. Még a finom éltető napfénynek is be kell hatolni a bőrbe és a bőr alá, hogy revitalizálja a sejteket. A másik tünetegyüttes a ráncok néven ismert jelenségkör. A bőr öregedését leginkább gátolja az A-vitamin, a retinoidok (A-vitamin származékai, amelyek a bőr hámsejtjeinek osztódását szabályozzák) és a gyümölcssavak. Utóbbiak megkötik a nedvességet, feszesítik a bőrt, ugyanakkor hámlasztásra is felhasználják azokat. A bőrhámlasztásra egyébiránt használnak almasavat, citromsavat, tejsavat és a glikolsavat egyaránt. Természetesen óvatosan és körültekintően kell velük bánni. A krémek kiválasztásánál ajánlott a nanoszemcséseket és a liposzómásokat választani. A liposzómák végeredményben apró golyócskák, amelyek vizet és zsiradékot tartalmaznak, alapanyaguk a lecitin. Előnyük, hogy parányi méretüknek köszönhetően mélyebben szívódnak fel a bőrben, így a nedvességüket és a zsiradéktartalmukat ott képesek átadni a sejteknek. A természetes megoldások közül például a jojoba-, a mandula-, a szőlőmag- és az avokádóolaj kitűnő a bőrre. Helyes táplálkozás A hajunk nem csak azért hullik és veszít a fényéből, mert öregszünk. A bőrünk nem csupán a kor miatt ereszkedik meg. Az energiaszintünk nem azért esik vissza, mert elmúltunk 40 vagy 50 évesek. Ez egyszerűen nem felel meg a természet valódi törvényeinek. A természet lehetőséget nyújt az egészség megőrzésére és fenntartására, amennyiben mi együttműködünk vele. Ügyeljünk a helyes táplálkozásra! Válasszuk meg a számunkra előnyös arányokat! Kerüljük a túlzásokat! együnk teljes kiőrlésű gabonából készült pékárut, az olajos magvakat és a dióféléket se becsüljük le, friss és nem agyonpermetezett zöldségeket és gyümölcsöket fogyasszunk, rendszeresen együnk csírákat, mindenképpen jó minőségű tejtermékeket fogyasszunk, a tojásról sem kell lemondanunk, részesítsük előnyben a rostban dús étkeket, ne vessük meg az aszalt gyümölcsöket és a hüvelyeseket sem, természetes édesítőszerekkel ízesítsünk, például a méz nagyon egészséges, amennyiben húsevők vagyunk, akkor a halakból és a fehérhúsokból többet együnk, mint a vörös húsokból,
használjunk olíva olajat, folyadékbevitelünk legyen kiegyensúlyozott, vörösbort, zöldteát és gyógyteákat nyugodtan fogyaszthatunk, ne édességekkel és egyéb felesleges kalóriabombákkal „bűnözzünk”! Az öregedésgátló táplálkozás tudományos háttere A szabad gyökök ellen kiváló antioxidánsok a C-vitaminban gazdag élelmiszerek, például a citrusfélék. De a zöldleveles zöldségek, valamint a kék áfonya, a kék szőlő és a szeder is nagyszerű öregedésgátló antioxidáns forrás. Az antioxidánsok – ahogy nevük is mutatja – megvédik a szervezetet számos károsító (oxidatív) folyamattól, illetve méreganyagtól. Az A-vitamin (béta-karotin) a szemek, a bőr és az immunrendszer karbantartására kiváló. Avitaminban bővelkedik a máj, a sárgarépa, az édesburgonya, a spenót, a tejtermékek és a gyümölcsök. Az E-vitamin többek között a bőr őre, védi a tüdőt, csökkenti a vérnyomást, enyhíti az izomgörcsöket. Sok E-vitamin található a búzacsírában, a növényi olajokban, a brokkoliban, a kelbimbóban, a spenótban, a gabona magvakban, a tojás és a szójababban. A jód a pajzsmirigyhormonok egyik alkotója és a káros környezeti radioaktív sugárzások kivédésében van szerepe. Ezen kívül az idegrendszer működésében és a vérkeringés szabályozásában is lényeges. A tengeri halakban és a tengeri sóban van belőle a legtöbb. A kalcium a csontok, a fogak felépítésében, az idegrendszer működésében, a véralvadásban, az izmok összehúzódásában fontos. A tejtermékek és az olajos magvak a legfőbb forrásai. A magnézium az idegek és izmok működésében, a fehérje-, a zsír- és a szénhidrát anyagcserében, a szív- és érrendszer működésében, továbbá a csontok felépítése játszik szerepet. Hüvelyesekben, zöldségfélékben, halakban és tejtermékekben van belőle sok. Hiányát az anyagcsere és az idegrendszer érzi meg leginkább. A szelén természetes ránctalanító, védi a bőrt a nap káros sugaraitól, fénylővé varázsolja a hajat. Rákmegelőző funkciót tölt be, a szív és az érrendszer megbetegedésének rizikóját csökkenti. A brazil dió és a tenger gyümölcsei bővelkednek szelénben, de a húsfélék általában tartalmaznak valamennyi szelént. A vasnak a vérképzésben és az oxigénszállításban van felülmúlhatatlan szerepe, de a bőr és a haj is sokat köszönhet neki. A húsfélék gazdag vasforrások. A cink megint csak a haj számára fontos, valamint az inzulin és még 70 féle enzim alkotórésze. A vércukorszint és az anyagcsere is igényli. Húsokban, májban és hüvelyesekben sok cink található. A szilícium a csontok, a kötőszövetek és a bőr rugalmasságát (a bőrünk 75 százaléka kollagén) biztosítják. A teljes kiőrlésű gabonakészítmények és gyökérzöldségek, a vörös- és lilahagyma, a citrom, a paradicsom például jó szilíciumforrás. A kén az egészséges és ápolt bőrt, körmöt és hajat biztosítja. A fokhagyma, a tojás, a hagyma és a hüvelyesek jó forrásai a kénnek. Az Omega-3- és omega-6-zsírsavért nem csupán a bőr, a haj és a köröm, hanem a szív és az érhálózat is hálás – a halak és az olajos magvak fogyasztása ezért lényeges. A sor majdnem a végtelenségig folytathatnám. Boldog párkapcsolat Az egyik legjobb öregedésgátló módszer a boldog párkapcsolat és a harmonikus családi élet kialakítása. Nem utópia, hanem létszükséglet a jó párkapcsolat az ember számára. Egész egyszerűen azért, mert a férfi és a nő csak egymást jól kiegészítve képesek harmonikusan működni. Ezért a női-férfi kapcsolódások és általában a lelki és szellemi kapocs létrejövetele
az egyik legnagyobb támogató erő az ember számára. S az élettárson kívül, a párkapcsolatok gyümölcsei, a gyerekek adnak motivációt, lelki örömöt és rengeteg feladatot a szülőknek, amelyek éreztetik a fontosságukat és növelik a felelősségérzetüket. Ezek pedig előnyösen hatnak az öregedés ellen. A család megannyi változatos inger forrása, amely színesíti az életet és nem hagyja tespedni, megöregedni a tudatot. A hosszú élet titka Véleményem szerint a hosszú élet titka az életfeladatok megtalálása. Aki már felfedezte és tudja, mi az életfeladata – az aktuális életszakaszának a rendeltetése –, annak hatalmas lendületet és lökést adhat annak beteljesítése. A bennünk rejlő lehetőségek kiaknázása és kifejlesztése óriási erő. Nagyon fontos, hogy az ember ne kötődjön a szerepeihez, s ne csupán egy-két szereppel/álarccal azonosítsa önmagát (anya, apa, férj, feleség, munkaerő stb.) Folyamatosan keresni kell a lappangó lehetőségeinket és élni kell velük. Nem csupán a munka és a család, de a művészi és a kreatív tevékenységek, a sport, a harcművészetek és a keleti mozgáskultúrák, a tánc, a társadalmi munkák, a spirituális területek (meditáció, jóga, légző gyakorlatok, filozófia), a nyelvek tanulása, a karitatív tevékenységek, az utazások, a gyermeknevelés és a tanítás mind-mind olyan lehetőségek, amelyeket az ember csak egy adott életkorban fedez fel önmagában. Addig, mintha nem is lennének, sőt lehet, hogy 10-20 évvel korábban kinevette volna magát értük, s most valóságos rajongással veti bele magát egy-egy új tevékenységbe. Az életfeladatok megtalálása tehát soha nem ér véget, mert amint kipipáltuk az egyiket, már jön is a következő, majd az azt követő. Kívánok, mindenkinek kellő bátorságot, hogy ezt az öntudatos, új dimenziókat megnyitó utat felvállalja! Száraz György Boldog napot!
PRÁNANADI Mit takar az elnevezés? A pránanadi két szanszkrit szóból származó összetétel. A prána jelentése univerzális energia vagy életerő. A nadi jelentése csatorna, cső, ér, folyam. Így szó szerint lefordítva a pránanadi életenergia-csatornának fordítható. A módszer eredeti neve „New Method”. NyugatEurópában ezt használják. Ebből következik, hogy a pránanadi egy kifejezetten magyar kifejezés. Az indiai gyógyászat és a jóga szellemi iskolája is használja ezeket a fogalmakat. A pránanadi története A prána minden energia ősforrása. Az élet minden megnyilvánulása, minden síkja a prána rezgésétől és minőségétől függ. A prána olyan energia, amely a fizikai testet élteti, nélküle nem is létezne. A mindent átható erő a prána. Ez az életenergia állandóan mozgásban van és az egész univerzumot kitölti. Az ember ehhez az életenergiához az auráján keresztül juthat. Ez úgy történik, hogy az emberi energiarendszer fő központjai (csakrák) és a nadik (energiavezetékek) veszik fel és közvetítik az éltető energiát az emberi test számára. Honnan ered ez az energia? Mint említettem, áthatja kozmoszt, ezáltal a környezetünkben mindenhol állandóan jelen van. Ahhoz, hogy életfunkcióinkat fenntarthassuk, elengedhetetlenül szükséges az életenergiának a felvétele és szinten tartása.
A tibeti tradíció 350 000 nadiról tesz említést. Amikor az ember részesül az avatási vagy hangolási szertartásokban, akkor onnantól képessé válik egy finomabb energiarendszeren keresztül kapcsolatba lépni az univerzumot kitöltő energiával. A fizikai test minden parányi sejtjéig a nadikon keresztül jut el az energia. Maguk az energiavezetékek nem láthatók fizikailag, mivel a fizikaitól finomabb energiákból épülnek fel. Az érhálózathoz hasonlatosan szövik át a testet, de nem a vérerek mentén futnak. A pránanadi módszere i.e. 6700 évvel alakult ki. Ekkortájt tanították meg az emberiségnek az energiák használatát, a szimbólumokkal történő gyógyítást, a vizek, a kristályok és a növények természetes gyógyhatásait. A pránával való gyógyítás technikája állítólag egy német származású tanítón keresztül, bizonyos Christian Weberen át jutott el Nyugat-Európába. A tanító tizenhat évi tibeti képzést követően hozta el ezt a módszertant nyugatra. Magyarországon 1993 februárjától kezdték oktatni Tibeti Reiki néven, de később Pránanadira módosították a nevét. A pránanadi életszemlélete A pránanadi filozófiája egy mindent átható energiáról szól, amely az ember és minden élőlény életfolyamatait táplálja. Célja a harmónia megteremtése a fizikai és tudati szintek között. Ami a pránanadi hatásmechanizmusát illeti, az életfolyamatokra fizikai, pszichikai és spirituális síkon egyaránt hat. Érdekessége, hogy minden élő és élettelen egyéni igényeihez igazodik. Pozitívan befolyásolja a gyógyulást, csökkenti a fájdalmat, a depressziót és az aggodalmakat. Támogatja az emberi kapcsolatokat. Növeli a kreativitást és a teljesítményt. Jobb önismeretet tesz lehetővé és elősegíti a személyiség fejlődését. A pránanadi célja A pránanadi célja: a természetes életmóddal kapcsolatos nevelési tevékenység, az önfejlesztő módszerek és technikák terjesztése, kihangsúlyozva a meditációt, az önismeret fejlesztése, a természeti törvényekkel összhangban működő gondolkodás- és magatartásmód kialakítása, segítségnyújtás: az embereket megismertetni a természetes gyógymódokkal és kezelési lehetőségeket biztosítani a gyógyulni vágyók számára, a Pránanadi-gyakorlatok oktatása, Pránanadi Alapítvány ismeretterjesztési, világnézeti, nevelési és képességfejlesztési, oktatási, kulturális és sport tevékenységet végez. ( A Pránanadi név szabadalmi oltalom alatt áll 2007. február 23-a óta) Pránanadi utaztatási technika Ez egyfajta reinkarnációs terápia, amely érzelmi blokkokat old fel. Nem regressziós hipnózisról van szó, mivel a kezelés alatt nem hoznak létre módosult tudatállapotot. Az utazó mindvégig a tudatánál van és abszolút emlékszik mindenre, ami vele történt. Ez a módszer, tehát a pránanadi utaztatás, energetikai szimbólumok segítségével történik. Az utazó képessé válik előző életeinek érzékelésére: látja és érzi azokat. Maga a szimbólum megvédi az utazót, így nem kell attól tartani, hogy esetleg olyan emlékeket fog felidézni, amelyeket nem lenne képes feldolgozni.
A módszer kuriózuma, hogy az utazónak alkalma nyílik a szellemi vezetőjével és a belső szellemi gyógyítójával találkozni, akinek kérdéseket tehet fel és akár tanácsot is kérhet tőle. Az utazás időtartama egyénileg változó, ugyanakkor bármikor gond nélkül megszakítható. Az számít eredményes utaztatásnak, ha az utazó felismeri és megérti az előző életével kapcsolatos tanulságokat és az érzelmi blokkok feloldódnak. A pránanadi utaztatási módszer kipróbálását minden érdeklődőnek ajánlják, mert – ahogyan állítják – olyan értékes élményekkel gyarapodhat az utazó, amelyeket más módon nem kaphat meg. Száraz György Boldog napot!
TOLERÁNS-E A LÁMAIZMUS Szabad vallásgyakorlás A vallásszabadság lényegét tekintve megegyezik a szabad vallásgyakorlással, amely alapvető emberi jog. Tehát az Alkotmány tartalmazza, hogy az embereknek engedélyezett a hitük szerinti vallásos tevékenységek gyakorlása és hirdetése feltéve, hogy az mások személyiségi vagy egyéb jogait nem sérti. A vallásokat és az alapvető emberi jogokat tiszteletben tartó világnézetek egyforma elbírálás alá esnek az állam szempontjából. De nem volt ez mindig így, ugyanis a vallásszabadságot évszázadokon át eltiporták és tulajdonképpen ma sincs mindenhol meg tökéletes formában. A vallási diszkrimináció, esetenként a vallásüldözés ma is létező fogalom egyes vidékeken, a diktatórikus berendezkedésű és a háborúban álló országokban felettébb gyakori jelenség. Érdekes, hogy pont az európai államok mutattak hajlamot arra, hogy vallási meggyőződéseiket másokra erőltessék és közben a rivális felekezeteket háttérbe szorítsák, vagy szélsőséges esetekben ellehetetlenítsék. A modern országok többségében azonban mára meghonosodott és törvényerőre emelkedett a vallásszabadság, ami magába foglalja a vallások szabad bírálhatóságát és kritikáját is. A távol-keleten valahogy sokkal toleránsabbak (elnézőbbek és türelmesebbek) voltak a vallások. Arrafelé a világnézetek, a filozófiai irányzatok, a hitkultuszok és a vallások jól megfértek egymás mellett az évezredek alatt – legalábbis az európai székhelyű birodalmakkal összehasonlítva kívülről így tűnik. Most pillantsunk be a kulisszák mögé, nevezetesen, a lámaizmus hátterébe. A buddhizmus elterjedése A buddhizmus őshazája India. Innen terjedt el misszionáriusok térítése során az i. e. 3. században Ceylonon és Nepálban, az 1. századtól Kínában, a 4. században Koreában és Indonéziában, majd Japánban a 6. században jelent meg, Tibetbe a 8.században érkezett, Mongóliában és a mai Oroszország egyes vidékein nagyjából az első ezredfordulótól eresztett gyökeret a buddhizmus. . Indokínában és Ceylonon (Sri Lanka), Hátsó-Indiában, Burmában (Mianmar) a hínajána vagy théraváda buddhizmus terjedt el leginkább. A kínai birodalomban a kínai univerzalizmus mellett hol a császár támogatása, hol az üldöztetések közepette hagyományozódott tovább. Kínában, Koreában és Japánban elsősorban a mahajána buddhizmus különféle változatai terjedtek el, illetve a meditációs iskola terjedt el: a csan (ami nem más, mint a koreai szon és japán zen). A zen jelenleg Japán legnagyobb buddhista gyülekezete.
Tibetben, Mongóliában és Oroszország egyes tájain a mahájána buddhizmus rituáléiból és a mágikus hitformákból alakultak ki a buddhista tantrizmus különböző vállfajtái. Ezek az irányzatok az idők folyamán önálló szekérré alakultak (például gyémántszekér). Ez az áramlat i. sz. 600-as években Bengáliából kiindulva érkezett Tibetbe, azonban a meglévő bonvallással (egyfajta démonhit) szemben eleinte csak kevéssé érvényesült. Ahogyan az indiai szerzetesek, a papság befolyása növekedett a szellemi és állami életben, úgy vette át az állam irányításának szerepét a „khubilgani öröklési rend” néven ismert iskola. Ebben feltételezik, hogy a lhászai főpap, a dalai láma halála után egy gyermekben testesül meg újra, akinek kilétét különböző égi jelek alapján lehet megállapítani. Ennek a tanrendszernek az összefoglaló neve: vadzsrajána buddhizmus. Négy fő irányzata létezik: nyingmapák, a szakjapák, kagyüpák és a gelukpák. Őszentsége, a dalai láma e negyedik irányzat követője. A lámaista hierarchia és egyházrend gyökeresen átalakult, miután 1951-ben Kína annektálta (bekebelezte) Tibetet, s a dalai láma Indiába menekült (1959). Az „amerikai” és az „európai” buddhizmus – értve ezalatt, hogy itt terjedtek el – igyekezett alkalmazkodni a nyugati életformához. A jobboldali út a függőség kioltását a vágyak kioltásával kívánja megvalósítani, míg a baloldali tantrikus út megengedi a vágyakat, amennyiben a függőséget el lehet kerülni tudással. Lámaizmus A lámaizmus a buddhizmus, pontosabban a buddhizmus „gyémánt szekér” irányzatának tibeti és mongóliai formája. Lényegében egy keverékvallás, amely a mágikus buddhizmusból, a tibeti démontiszteletből és a mongol természetisten-tiszteletből áll össze. A tibetiek eredeti vallását bonnak (bönnek) nevezik. Így azt mondhatjuk, hogy a lámaizmus a buddhizmus jellegzetesen tibeti válfaja. A láma a tibeti szerzetesek elöljárója. Legtöbben Közép-Ázsiában gyakorolják a lámaizmust, melynek vallási vezetője a XIV. Dalai Láma, ámde egyre többen vélekednek úgy, hogy az általa hirdetett toleráns lámaizmus csak álarc. A dalai lámát a világ első számú buddhista vezetőjének tekintik. A száműzetésben élő dalai láma, Tenzin Gyatso, sokat utazik a nagyvilágban, s hirdeti az ökumenikus egyetértést és a segítőkészséget mind a környezetünk, mind Tibet, mind a világbéke iránt. Spirituális és politikai pályafutása során számos díjat kapott, de a legnevezetesebb mindközül a Nobel-békedíj, melyet 1989. december 10-én vehetett át Oslóban. A lámaizmus vezetőjének hála világszerte nagy ismertségnek és népszerűségnek örvend. Sok hollywoodi híresség: Shirley MacLaine, Richard Gere, Sharon Stone vagy épp Meg Ryan is buddhistának vallja magát. Magyarországon több ízben is járt: 2000 és 2010 őszén látogatott el hozzánk. Ittléte során a Katolikus Egyház prominens személyiségeivel is találkozott és eszmecserét folytatott. Nyilvánvalónak tűnik a kelet és a nyugat találkozása. Ez voltaképpen a filozófiai rendszerek és életszemléletek szembenállásának, illetve összehasonlításának a pillanata. Buddha nyomdokain lépdelve a részvét, az isteni béke, a szerénység, a szelídség, a tudat fejlődése és végső ellobbanása (nirvána) a Tan részei. Míg a nyugati kereszténység leplét bőséggel pettyezik vérfoltok, erőszakosság, vallásháborúk, önzés és materializmus. Ez a múlt szemlélésével válik indokolhatóvá. Intoleráns volna a lámaizmus?
Minek köszönheti a dalai láma a nimbuszát? A hívői benne látják megszemélyesülni a legnagyobb Buddhát. Egy új korszak hírnökének, illetve szinte messiásnak tartják. Eddig a szép rész, merthogy olyan könyv is napvilágot látott, amelyik egyenesen megkérdőjelezi a dalai láma feddhetetlenségét és hitelességét. Victor és Victoria Trimondi, valójában Mariana és Herbert Röntgen A dalai láma árnyoldala - Szexualitás, mágia és politika a tibeti buddhizmusban című könyvükben élesen bírálják és kritizálják a dalai lámát. Az íróházaspár kifejti, hogy miután beleásták magukat a tibeti buddhizmus rejtelmeibe, történelmébe, szertartásrendjébe és fundamentális elveibe, megdöbbentő felismerésekre tettek szert. Egy torz szexualitású, zsarnoki és embertelen rendszert véltek felismerni a lámaizmusban. 816 oldalon keresztül ecsetelik véleményüket és álláspontjukat. Okfejtésüket részletes elemzésekkel és történelmi tényekkel támasztják alá. Például a dalai láma Mao Ce-tunggal vagy a tokiói metrómerénylet elkövetőjével, Soko Aszaharával való érintkezésére hivatkoznak. De objektíven megrágalmazzák a lámát azzal, hogy kapcsolatot tart fenn náci csoportokkal is. Amit a szerzők sugalmaznak, nagyjából így foglalható össze: Hogyan fér meg a dalai láma kölcsönös toleranciát hirdető vallása a dogmatizmussal, a rituális démonhittel, a nők magasabb szintű beavatásokból történő kizárásával és azon személyes véleményével, miszerint az elítélteket lehet veréssel büntetni? Valóban világhatalomra akar törni a lámaizmus, illetve a dalai láma? Miként lehetséges, hogy a béke Nobel-díj tulajdonosa egy olyan női istenalakot tisztel védőszentjeként, aki a buddhista hagyomány szerint azért ölte meg saját kezűleg a fiát, mert ő nem óhajtotta felvenni a buddhista hitet? Ez az isteni lény, Palden Lhamo, minden harcra felkészült csak, hogy a buddhista tan ellenségeit megsemmisítse. Miért folytat okkult mesterkedéseket a dalai láma? Konklúzió Jómagam azon az állásponton vagyok, hogy ez egy komoly és nyílt támadás a lámaizmus ellen. De a legtöbb következtetése kétértelmű. Mindenekelőtt külön kellene választani a buddhizmus alapigazságait, amelyet a harcos kasztból származó Buddha, a Megvilágosodott hirdetett, minden további, ki tudja, milyen módon és ki által felszentelt vallási vezető koncepciójától. Tehát először a megkülönböztetés képességét használjuk. Másodszor jó volna a személyeskedés helyett az egyes ismérveket kiragadni, kielemezni, alkalmasint kritizálni, s nem általánosítva elítélni egy-egy személyt. Nekem is voltak lesújtó tapasztalataim egy bizonyos lámával kapcsolatban, aki mellesleg rinpocse és még király is volt egy személyben, de ettől még nem ítélem el a lámaizmust. Harmadszor a tibeti okkultizmus, istenhit és démonológia filozófiájának és szertartásrendjének beható ismerete nélkül nem lehet hiteles kijelentéseket tenni egy-egy kiragadott részlet alapján. El kell fogadnunk, hogy a különféle vallási irányzatoknak megvannak az aberrált vadhajtásai (például a szexuális mágia terén), amelyeket hol egy-egy személy, hol egy kisebb csoport indít útjára. Mivel mindig a rosszhír a legnagyobb szenzáció, ezért ez terjed el a leggyorsabban és ez kerül be a köztudatba. De az eltorzult rész vagy egy helyes, de mégis csak kiragadott részlet alapján nem szabadna elítélni és felelőssé tenni egy egész vallási rendszert. Hitler valóban küldött expedíciót Tibetbe és valóban követőkre talált a lámák körében, de ennek részleteiről nehéz előítélet-mentesen nyilatkozni. Nyílván, az okkult praktikák terén lehettek közös manővereik, akár érdekegyezéseik is egyes lámákkal.
A „szeretet nevében háborúzni bűn” ideológiáját nem ártana helyre tenni. Mert a szeretet egészen mást jelent a nyugati (keresztény) világban és mást a lámaizmusban, az üdvözülés és a nirvánába jutás is felvet etikai kérdéseket, illetve a háború és harc sem mindegy, hogy kívül vagy belül, illetve hogy milyen eszközökkel zajlik. Szinte minden vallást képes felhasználni az emberi elme – nációtól függetlenül – arra, hogy önző érdekeit valóra váltsa. Sem a kereszténység, sem a lámaizmus nem képezi kivétel tárgyát. Aki azonban komolyan veszi az őseredeti tanításokat, az felismeri az elme mesterkedéseit, és a megfelelő alapállásba helyezkedik. A legnagyobb harc, az önmagunkkal vívott küzdelem. A vallási tolerancia még a gyakorló egyháziaknak is sokszor kihívás, így hát természetes, hogy a vallásos embereknek sem egy könnyen alkalmazható direktíva. Magam spirituális oldalról csak azt tudom ajánlani, hogy hagyjuk érvényesülni a szabad akaratot e tekintetben is, mert ez egy ember felett álló törvény, amelynek segítségével a Legfelsőbb Célhoz kerülhetünk közelebb. (Mindenki fordítsa le magának, hogy számára mi a Legfelsőbb Cél.) Száraz György Boldog napot!
A KARÁCSONY SZELLEME Az év utolsó napjaiban felszabaduló mérhetetlen szeretet, a boldogság- és a jóérzés-energiák olyan méreteket öltenek, melyek valódi megtestesülést eredményeznek. Ez idő tájt olyan nagy hatalma van a szeretetnek, hogy a Föld normál energiamezőin és kisugárzásán túl más egyéb, különleges spirituális erőforrások is beindulnak. Ezért ilyenkor válnak leginkább érezhetővé és megtapasztalhatóvá mindenki számára a világok között száguldozó és cikázó energiák, illetve azok misztikus hatásai, melyekről amúgy – gondterhelt életvitelünk hajszája miatt – tudomást sem veszünk. Pedig ajánlott lenne! Az ember ilyenkor nosztalgiázik, számadást és terveket készít, s egy kicsit befelé fordul. Ez a bensőség, intim hangulat mutat rá arra, hogy az ember élete másról is szól, mint amit a mindennapjaiban általában tesz. Ekképpen a karácsony szentsége az örömből, s nem a szenvedésből születik, a megbocsátást hirdeti, s nem a haragvást, az egyetértést erősíti a rivalizálás helyett, az odafordulást az önzésen túllépve, a csendet részesíti előnyben a morajlással szemben, a megállásra buzdít a rohanás helyett, valamint a jelen értékelésére sarkal és nem az álmodozásra. Ez az ünnep elsősorban a hitről és a szívről szól, s nem az észről. Közeleg az év vége és egyik legszebb ünnepünk, a Karácsony. Ilyenkor a spiritualitásnak hatalmas a támogatottsága. Ebben az időszakban számtalan lény – angyal, elementál, szellem – végzi állhatatos munkáját körülöttünk: gondolatokat sugallnak, érzeteket keltenek, cselekvésre vagy épp megállásra, elcsendesedésre, hitre buzdítanak, s mindeközben végtelen türelemmel szemlélik a rájuk emlékezni alig-alig hajlandó halandó társaikat, bennünket. De nem csupán ettől válik oly kitüntetett hellyé az évkörben ez az ünnep. Bár nem vagyunk egyformák, abban mégis hasonlítunk egymásra, hogy ezen időszakban sokat gondolunk a szeretteinkre, a békére, a megbocsátásra, a nyugalomra, a fényre, a hitre és legfőképpen a szeretetre. Ezek kivétel nélkül mind, bensőnk legmélyéből, a lélekből származó impulzusok, melyekhez elsöprő erejű érzelmek társulnak. Sőt, ezek az érzések okozzák a legintenzívebb energetikai változásokat az auráinkban, a bennünket átölelő fényes energiamezőben. Amikor valakin ilyen érzelmek lesznek úrrá, alapjában megnő a kisugárzása. Ez egy átlagos aura esetében 20-36%-os növekedést is eredményezhet, s ez pusztán a normál érzelmi állapot.
Azonban családi körben vagy lelki gyakorlatok (meditációk, imádkozás) végzése közben még jobban megnyílhat ez az energiaszint, ily módon akár a duplájára is duzzadhat fényruhánk. A karácsony pár napja az év legkomolyabb időszakát jelenti pozitív töltöttség szempontjából. Számos spirituális gát és átjáró nyílik meg a közös eszmény hatására, s olyan erőforrások is elkezdik táplálni auráinkat, melyekhez amúgy rendkívül magas rezgéseik miatt nem férhetnénk hozzá. De vajon mi történik ezzel a hihetetlen erőesszenciával? A hit által mozgósított életenergiák, vagyis az auráinkból felszabaduló energiák összefonódnak, összeadódnak és méretüknél fogva, dimenziókat átszelve, spirituális erőket és csatornákat nyitnak meg, így egy nagyon fejlett és magas rezgésű létformává alakulnak, a Karácsony Szellemévé. A Karácsony Szellemének erőforrása tehát a bennünk, emberekben megszülető legmagasabb rendű csoda: a szeretet energiája, míg intelligenciája a spirituális erő. Ilyen csoportszellemek személyesültek meg az idők folyamán, akiknek ereje karácsonyról karácsonyra megújul. Noha ők szellemek, nem tévesztendők össze a köztudatba beivódott és a könyvekben szereplő szellemi kategóriákkal. Ők egyedülálló teremtmények, akik a Szellemi Hierarchia legfelsőbb lényeinek szándékából születnek, erejük életet adó, gyógyító és tanító. A Karácsony Szelleme tehát nem egy elvont fogalom, hanem egy mágikus úton teremtődő lény, egy csoportszellem, aki az év végi időszakokban születik. Részint a mi energiáink, a bensőkben születő tiszta és felsőbbrendű gondolatok és érzelmek, részint az Isteni Értelem által fogan meg. Neki is, mint minden szellemi lénynek, küldetése van: tanító, fejlesztő és gyógyító energiákat juttat az emberek életébe, hogy inspirálja és támogassa őket a lelki fejlődésükben. A Karácsony Szelleme nagyon sok erőteret nyit meg számunkra, melyek ebben a néhány hétben valósággal ontják magukból a spirituális energiákat és tisztítanak bennünket. Mindezek fényében karácsony tájékán talán érdemes volna újraértelmezni a klasszikus tételt, miszerint az energia nem vész el, csak átalakul, kiegészítve azzal a metafizikai megállapítással, hogy jelen esetben a Karácsony Szellemévé alakul át. Száraz György Boldog napot!
ADVENT MISZTÉRIUMA A nyugati keresztény egyház összegyűjtötte és meggyökeresítette a hívők teendőit, majd beleültette a hívők mindennapi életébe. Minden szertartás, ünnep, hagyomány, vagy amit hagyománnyá tettek, lényegét tekintve egy egyházi tanítást takar, amelynek meg kell adni a módját, azaz a formáját. Az évkör az adventtel veszi kezdetét. A vallás lényege, hogy lehetővé tegye az ember Szenttel történő találkozását. Azért fogalmazok általánosítva, mert ez nem a kereszténység sajátossága, hanem magának a vallásnak az egyik fő, ha nem a legfőbb funkciója. A Szentet mindenki maga személyesítheti meg, nevesítheti, de a lényeg aligha változhat. Az évkörnek megvan a maga ritmikussága, amely elválaszthatatlanul összefonódik a természet ciklikusságával: a kiáradással és a visszahúzódással. A legősibb kultúrák is követték az anyatermészet, még pontosabban a kozmosz ütemeit. A vallás az archaikus ember számára nem üres és kötelező formula, nem is szem elől téveszthető intelem vagy fenyegetés, hanem az eleven életgyakorlat volt. Voltaképpen a vallás mindent átszőtt, a legapróbb tevékenységtől a legnagyobb ünnepekig minden társadalmi és egyéni mozzanat a vallásból indult ki és a vallásba tért vissza.
A keresztény embernek is kialakult az elmúlt 1700 évben a vallási ritmusa. Ezt a nyugati keresztény egyház teremtette meg saját jogán és szabályozta be a maga módján. Megszületett a liturgikus esztendő. A liturgikus év újra ismétli önmagát, kiszámítható tevékenységeket és teendőket szab meg a hívő számára. A nyugati keresztény egyház számára a liturgikus év a karácsony előkészületeivel veszi kezdetét, amelyet a várakozás időszakának, adventnek hívnak. Advent egy négyhetes ünnepsorozat, amikor a Megváltó érkezésére várnak. Ez a remény ciklusa, amely egyszersmind a lelki megtisztulás időszaka is. Az ünnepkör hagyományához tartozik a roráte, vagyis a napi hajnali mise. Az advent egyúttal a csendben zajló felkészülés ideje, ezért többnyire a böjttel és a zajos mulatságok mellőzésével fonódik egybe. Ilyenkor a hagyomány szerint adventi koszorút készítenek, amely a karácsony ünnepének előhírnöke: jelzi a karácsony szent ünnepének közeledtét. Az advent vasárnapjain meggyújtott gyertyák jelképezik a Szent megszületésének idejét, ugyanakkor régen azt is szimbolizálta, hogy lezáródtak a földműves munkálatok. Az adventi ciklus utolsó napján ejtik szerét a betlehemezésnek. A betlehemezés a szent családjárás tradíciója, melynek keretében énekelve, jelmezekbe öltözve állítanak emléket a szent család vándorlásának. Az adventi időszakra esik december 8-án a szeplőtelen fogantatás ünnepe, mely Szűz Máriához kötődik. Az advent kiterjedtebb ünnep, mint hinnénk, merthogy valójában nem a karácsonyt megelőző 4 héttel kezdődik, hanem szeptember 29-től Szent Mihály napjától, ünnepétől datálódik. A szellemtudomány felfogása szerint ettől a naptól karácsonyig tartó periódus a belső megpróbáltatások időszaka. Vizsgáljuk meg, miért van ez így! Az őszi napéjegyenlőség után vagyunk már, amikor a nappalok rövidülnek és az éjjelek hosszabbodnak, tehát teret nyer a sötétség. Ilyenkor négyféle megkísértés érheti az embert, amelyek jó alkalmat kínálnak arra, hogy tanúbizonyságot adjunk erkölcsi tartásukról és valós szellemi erőinkről. Természetesen az erkölcsi szilárdságunk próbatételei számunkra hordoznak üzenetet: megmutatják, miként reagálunk az árnyékoldalunkra, a belső démonainkra (démonikus tulajdonságainkra). Nem árt, ha objektív képet kapunk arról, hogy hányadán állunk a szellemi felemelkedésünkben. Erről pedig csakis befelé fordulva önállóan bizonyosodhatunk meg a legjobban. Visszatérve a négyhetes advent misztériumsorozatára, megemlíteném, hogy amit erkölcsi magasodásnak vagy züllésnek hívunk, az nem más, mint az élő, eleven szellemi valóságunkban bekövetkező spirituális élmény. Egy fokjelző és egy történés, amely rávilágít arra, hogy az ember milyen viszonyban áll saját isteni részével (részeivel). Advent első hetében a szellemtudomány szerint elsősorban az ember fizikai mivoltát teszik próbára az ellenerők. Az érzékelés megzavarása, a megtévesztés, a látszatba tevés zajlik ilyenkor. Az ellenerők azon munkálkodnak, hogy az ember elveszítse a lába alól a talaj. Ezt úgy érik el, hogy a kételyt erősítik fel az emberekben. A gyarló ember ilyenkor megkérdőjelezi az Isteni Gondviselés erényességét, igazságosságát és jogosságát. A kozmikus mérlegállásról szól ez, mely az Igazság Törvényét jeleníti meg. Ez a karma igazsága, mely sokszor nem esik egybe az ember személyre szabott igazságérzetével. A karmáé, amelyből mi a sorsunkat kovácsoljuk. Tehetjük ezt egyénileg és önállóan, szabad akaratból, mert a Megváltó kiváltotta a kollektív karmából az egyéneket. 2000 éve léteznek individuális sorsutak, amelyen járva mindenki csak a saját cselekedeteiért és tetteiért felel. Csak az képes az igazságot megtalálni, akinek az érzékelése tiszta, aki a valóságnak megfelelően lát. Ezek a belső felismerések vagy megszületnek bennünk, vagy nem. De nem szabad keseregni a
kudarc miatt, tanulnunk kell a hibánkból. Nevezetesen abból, hogy még hézagos a megismerésünk, s valami még nem áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy helyes viszonyt alakítsunk ki a magasabb világokkal, valóságszintekkel. Az advent egyik misztériuma tehát az, hogy felülvizsgáljuk képzeteinket, s definiáljuk az énünk és a valóság függőségeit és viszonyulásait. Advent második hetének jellegzetessége az önzőség és a vágyak próbatétele. A vágyak közé tartoznak olyanok, mint mohóság, torkosság és ragaszkodás. Kérdések: a saját magunk javára döntünk vagy képesek vagyunk lemondani vágyaink tárgyairól? A birtoklás erősebb bennünk vagy az elengedés? Ebben a misztériumban kulcsszerepet kapnak a szavak, a kimondott szavak ereje. Így rögtön megvilágosodik az ember előtt, hogy a kommunikációnak milyen fegyverei vannak: a hazudozás, a csalás és a megtévesztés, a durvaság, a vádaskodás, a vitázás vagy éppen a felesleges, meggondolatlan szócséplés, a manipuláció. Mindezek elkerülése végett az embernek az önfegyelmét teszik próbára, s a csend inspirációjával lehet elejét venni a megkísértéseknek. Aki elcsendesedik, befelé fordul és felfüggeszti a beszédét – külső és belső párbeszédét egyaránt –, aki gyakorolja a mértékletességet és nem leng ki egyik irányba sem, annak sikerül kiállnia a próbatételt. De a mértékletesség nem csak a szavakra, hanem a táplálkozásra és az élet minden területére érvényes. Ha valakinek ez mégsem sikerül, akkor egy jó leckét kap az illető, hogy mértéktartóbb legyen. Advent harmadik hetének misztériuma az ember asztrális testére hatnak. Az ellenerők olyan negatív érzelmekkel kezdenek operálni, mint a félelmek, a szorongások és aggodalmak. Az embernek ez egy hatalmas kísértés, hiszen úgy élheti meg, hogy őt bármikor bármilyen mértékű veszteség érheti és elveszítheti szeretteit, értékes eredményeit és a szebb jövőjét. A kaotikus erők ezúttal az érzelemvilágon keresztül próbálkoznak. Megosztják az ember belső erőit, szétforgácsolják a lelki egyensúlyát és felerősítik az emberben lakozó állatias ösztönerőket. A megoldása ennek a kihívásnak és magának a misztériumnak a veleje az, hogy vajon képes-e az ember felébreszteni önmagában kellő időben a bátorság erényét vagy sem? Megosztja-e a félelmeit vagy erőit koncentrálva úrrá lesz a csapásokon? Megvadult, megsebzett állatként tarolja-e végig az érzelemit önmagát és környezetét pusztítva, vagy megszelídíti önmagát és uralmat gyakorol ösztönvilága, tudatalattija felett? Advent negyedik hetének misztériuma már a szellemvilág kapujában zajlik, szinte egyetlen karnyújtásnyira a céltól. Itt lehet a legkönnyebben elbukni. Többféle ellenerő lendül be, hogy az embert eltántorítsa a hőn áhított céljától: a szellemi megismeréstől, vagyis a beavatástól. Az egyik ilyen az anyagiasság erőneme, amely a szellemvilág igazságaival szemben a földi dolgok törvényeit állítja szemben. Az anyagi világ durva tapasztalatai gátolják a finomabb érzékelés és gondolkodás kialakulását. A másik erőnem inkább csalással és szemfényvesztéssel próbálkozik, mert így a korrumpálódott emberi lény eleve kizárja magát a „mennyből”. A hatalom és a korlátlan lehetőségek szédítő távlataival igyekszik az emberben az egós vágyakat és uralkodási hajlamot intenzívvé tenni. Ezeket a próbatételeket csak a bölcsesség birtokában győzheti le az ember. Csak az anyagi hívságoktól való elszakadás és a szerény, nagyra nem vágyó, alázatos és becsületes hozzáállással, az isteni bölcsesség használatával juthat túl a szellemvilág küszöbén. Akik valóban a szeretet erőit fejlesztették ki magukban, s nem valamely démonikus tulajdonságuk hitette el velük, hogy szeretnek, akik valóban képesek voltak megbocsátani anélkül, hogy bűnt követtek volna el, akik tényleg hisznek a felsőbb erők létezésében, azok méltók a beavatásra, és sikerrel veszik az akadályokat. Ha valaki éppen a küszöbön vérzik el, s nem jut be a szellemi valóságba, akkor még nem elég érett, nem elég bölcs, illetve valami hiányzik a szellemi erőteréből, amelyet majd ki kell fejlesztenie.
Az adventi misztériumokat az adventi koszorú négy gyertyából álló fényköre is kifejezi. Színeik a keresztény liturgia szerint 3 lila és 1 rózsaszín. Jelentésük: hit, remény, szeretet és öröm. Ezek vezetnek el a Fény születéséhez, a Karácsony szent ünnepéhez. Száraz György Boldog napot!
SZELLEMEK A KARÁCSONYI ÜNNEPEKEN Szellemek fajtái A szellem valamilyen élő dolog vetületét jelenti. Ez a definíció azért nem helytálló, mert a valóságban csak élet van, s annak megvannak a sajátos megnyilvánulási formái, léttagozatai és entitásai (lényei). Ezért jobbnak látom a szellemet úgy meghatározni, mint egy olyan élőlényt, akinek ebben a háromdimenziós világban nincs szilárd anyagi burka vagy teste. Két fő csoportra oszthatjuk a szellemeket: a természet szellemeire, vagy más néven az Apolló szellemekre és az emberi szellemekre, vagy más néven Seritas szellemekre. A nem testet öltött szellemek a magasabb világokban, más dimenziókban élnek. Ezek a világok, hol távolabb, hol közelebb kerülnek hozzánk. A szellemi világoknak nagyon szigorú törvényeik vannak, amelyek gondoskodnak arról, hogy minden szellem a neki való rezgésszinten mozogjon, éljen. A szellemek fejlettségük szerint hierarchiákba tagozódnak. Az emberiség életét leginkább a bolygóhoz kapcsolódó természeti és emberi szellemek határozzák meg. A természeti és az emberi szellemek Minden szellem tartozik valahova. A természeti szellemek és az emberi szellemek egyformán a bolygóhoz kötődő szellemek kasztjába tartoznak. Ezt azért fontos tisztázni a legelején, mert minden hierarchia kasztolt és lehetnének éppenséggel nem bolygóhoz rendelt szellemek, ilyenek az angyali létsíkon tevékenykedő szellemek, vagy a nem Földhöz kötött szellemek, például a Napszellemek. A világ telis tele van szellemekkel. A szabadban sétálva éjjel és nappal egyaránt találkozhatunk ilyenekkel. A természet szellemeire jó példa a növények saját szelleme. Ezek a növényhez kapcsolódó entitások tulajdonképpen nem helyhez kötöttek, mint például egy páfrány, hanem mozogni képesek. Spirituális szempontból ők is élnek és fejlődnek, természetesen egészen más perspektíváikkal rendelkeznek, mint az emberi szellemek. Gondoskodnak arról, hogy a növény táplálkozzon és növekedjen a fény felé, képesek emlékezni a múltjukra, sőt meglehetősen furcsa képességekkel bírnak. Az erdőknek vagy a hegyeknek szintúgy megvannak a maguk szellemei. Ők jóval nagyobb hatalommal rendelkeznek, mint egy-egy növény kicsiny szelleme, hiszen beláthatatlan térségek urai ők. Bennük – mert nyugodtan fogalmazhatok így – számos más lény él és fejlődik. Az erdő minden kiterjedésével az erdő szellemének fennhatósága alá tartozik. Ha valaki erdőket írt, de nem telepíti újra, akkor számíthat az erdő szellemének méltatlankodására. A természet szellemeitől eltérően az emberi szellemek minden egyes esetben individuálisak. Minden emberi lény individuum, vagyis egyéniség. Ez igaz abban az értelemben, hogy egyedülálló, megismételhetetlen és ezért páratlan szelleme van. Az emberi szellem
voltaképpen a lélek édestestvére. Amíg a lélek maga tudással van teli, képességeket birtokol, előző életbeli karmát tárol és sok hasonló funkciója van, addig az emberi szellem egy tudatossággal, talán nem túlzás azt állítani, hogy értelemmel rendelkezik, ami képes letapogatni, érzékelni a dimenziókat, s ezáltal fejlődik. A lélek az isteni intelligencia egyik megnyilvánulási formája, míg a szellem egy másik tudat, másfajta funkciókkal. Szellemi látogatóink Karácsonykor azért több a szellemi megtapasztalás, mert a mennyei kasztok, ahová a szellemek kerülnek, nincsenek végtelenül eltávolodva a földi kasztoktól. Bizonyos időnként – ilyen a karácsony is – az eltávozott emberek lelkeit elengedi az Erő, akit Anubiszként tisztelt Egyiptom. Ő kíséri el ugyebár a holtakat a túlvilágra. Nos, ez az Erő elengedi a lelkeket egy rövid időre oda, ahol elhunytak vagy oda, ahová, vagy akihez erősen kötődnek. Ez természetesen akkor van így, ha nem született még újjá a lélek. Ellenkező esetben mások a szabályok. Ilyen esetek csak korlátozott időtartamokban vannak, ünnepek környékén. De nem csak ilyen szellemek vannak a földi szférákban. A hit erejének óhajából az angyali erőkkel és a Karácsony Szellemének erejével rengeteg szellemi átjáró (dimenziók közötti közlekedő és folyosó) nyílik meg. Ez idő tájt hatalmas pozitív spirituális erők szabadulnak fel és hatják át a teret. Az ilyenkor elmondott ima, az ilyenkor végzett koncentrációs és meditációs technikák sokkal-sokkal hatásosabbak, mint az évkör más szakaszaiban. Szellemi kapcsolatok Azok a szellemek, akik ismerték egymást előző életeikben, még leszületésük előtt nyíltan megegyeznek egymással, hogy újra találkoznak. A kapcsolatok milliói közül, melyek entitások között lehetségesek, ezek a viszonyok kiemelkednek, mint különleges, tartós barátságok, vagy szerelmi viszonyok, mondhatni. Különösen, ahol az egyik entitás egy nehéz életleckével néz szembe, lehet, hogy vágyik egy régi barátra, hogy fogja a kezét. Ezek a vágyak ismertek és figyelembe veszik őket a születés előtt. Az inkarnációkat úgy szervezik meg, hogy a kettő szellem megtalálhassa egymást. Lehetséges, hogy az életkörülmények megnehezítik ezt, vagy épp lehetetlenné teszik, hogy így a másik entitás egy homályos érzetű vágyódással megy keresztül akár az egész inkarnációján, egy érzéssel, hogy még mindig nem találkozott élete nagy szerelmével. De akár találkoztak, akár nem, mindvégig keresik egymást tudattalanul. S ha egyik hamarabb eltávozik, vissza a szellemvilágba, akkor az ünnepek jeles alkalmaikor megkeresik a hőn áhított társat és érzeteket sugallnak nekik. Bejelentkeznek álmaikban és üzennek az ismerős lelkeknek. Az emberi szellemek kapcsolatai tehát valósak, s mint a mágnesek, vonzzák és taszítják egymást. Ha valaki már megboldogult, az sem jelenthet akadályt, hiszen az időtlenségben leledző szellemnek ünnepekkor alkalma nyílik felkeresni, megtalálni a társait. Ezek a történések a Szellemi Hierarchia irányításával, az Isteni Gondviselés segedelmével mennek végbe. A reinkarnáció folyamatában a szellemek hol testbe költöznek (inkarnáció), hol levetik ruhájukat (megigazulás). Most, hogy közeledünk egy korszakváltáshoz – valószínűleg már csak néhány év választ el tőle – a szellemi találkozások is sűrűsödnek és a túlvilágról egyre többen igyekeznek átkelni, megszületni egy testben. Ezzel azonban óhatatlanul együtt jár a hibázás, a tévedés, a szenvedés és a nélkülözés esélye. A szellemek elveszítik emlékeiket – tehát nincsenek előző életeik emlékeinek birtokában –, ezért könnyen megtéveszthetők, nem hallgatnak az ösztöneikre, a belső sugallataikra és törvényeikre. Ilyenkor a szellemeknek nem sikerül spirituális szempontból minőségi életet élniük, s ezzel sokszor komoly karmát
halmoznak fel, amely egyáltalán nem könnyíti meg az életüket. A szellemeknek ilyenkor jól jön, ha vannak olyan társaik, barátaik, rokonaik, akik akár evilági ismerősként, akár túlvilági láthatatlan segítőként irányt mutatnak nehéz sorsú társaiknak. Jó szándékú és gonosz szellemek Karácsony környékén, amikor a szeretet erői hatják át a világot, sokkal nagyobb tér jut a jó szándékú szellemeknek. Bizony, vitathatatlan, hogy nem minden emberi szellem és egyéb szellemi lény rendelkezik tiszta szándékokkal. A rezgések sokfélék, a karmák lehetnek nehezek, a hajlamok és a tudati fejlettség variációi végtelenek. A szellemek nem feltétlenül fejlett lények. Amikor elindultak a reinkarnációs körforgásban, akkor még nagyon éretlenek voltak. A szellemek egy része nem vette sikeresen a tanuló leckéket és leragadt egy szinten, ők a maguk módján éltek és ezzel váltak a fejlődés kerékkötőivé. Más szellemek démonikus erők hatása alá kerültek, s magukban olyan tulajdonságokat (beállítódást) fejlesztettek ki, amelyek a rombolás és a szenvedély pusztító, önző térnyeréséhez vezetnek. Megint másfajta szellemek az emberek negatív érzelemiből és gondolataiból fejlődhettek ki. A sort lehetne folytatni. Mindez azonban talán elegendő annak érzékeltetésére, hogy a szellemi világokban nem csak a jóságos szellemi lények vannak jelen folyamatosan, hanem az ártó, gonosz szellemek is helyt foglalnak maguknak. De a karácsony idején a legkisebb a valószínűsége annak, hogy kifejtsék hatásaikat, mert ilyenkor a megemelkedett pozitivitás energiái visszaszorítják, visszatartják őket egy időre. A karácsony a jó szándékú szellemek, a béke, hit és a megemlékezés időszaka. Ilyenkor azok az emberek is sokkal nyitottabbak a szellemi megtapasztalásokra, akik egyébként elzárkóznak előlük vagy ügyet sem vetnek rájuk. Mivel minden embernek van szelleme és lelke, s a karácsony napjai a szellemek és a lelkek ünnepnapjai, ezért gyújtsunk gyertyát és borítsuk fénybe a szívünket, a lelkünket és sugározzuk szeretteinkre a legmagasztosabb érzelmeinket. Száraz György Boldog napot!
SZELLEMEK A CSALÁDI FOTÓKON Nem minden esetben a fényképezőgép meghibásodása vagy a levegőben kavargó porszemcséken megcsillanó fény okolható a karácsonyi fotókon feltűnő különleges szellemekért és egyéb fényjelenségekért. A természetben, a világok között olykor – például karácsonykor – egy különleges erőhatás indul el, amely testközelbe hozza a szellemvilág lakóit. A meg nem nyilvánult lét Karácsony környékén a szellemi anomáliák (rendellenességek) és a paranormális jelenségek ugrásszerűen megszaporodnak. A többnapos ünnep a készülődéssel és a szilveszter közeledtével az érzékfeletti világokban is megteszi a hatásait. A sokféle hatalmas töltetű érzelemhullám valósággal végighömpölyög a dimenziókon és egyedülálló hatásokat vált ki. Spirituális szempontból ez az időszak az évkör legerősebb és legintenzívebb szakasza. A különféle világok szinte megmozdulnak és a rezgésemelkedés hatására közelebb kerül egymáshoz a megannyi dimenzió lakója. Számtalan spirituális kapu megnyílik, a levegő szinte forr és az erők csak úgy áramlanak körülöttünk a meg nem nyilvánult létben. Ezek az erők és lények hozzák létre a karácsony feledhetetlen csodáit és okoznak páratlan lelki örömöt a szívekben.
Szellemeket fényképezni Ha valaki régi szokás szerint meg kívánja örökíteni a karácsony hangulatát, a megajándékozást, az ünnepi vacsorát, a családi együttlétet vagy önmagában a feldíszített fenyőfát, sokszor elcsíphet egy-két érdekes, szokatlan jelenséget. A fényképezőgép érzékenysége olykor éppen elég ahhoz, hogy különös füstszerű árnyakat, voltaképpen szellemeket rögzítsen. A fotókról visszaköszönő alakok, fényes gömbök és színes anomáliák nem véletlenül kerülnek a filmre vagy a fényképező memóriájába. Ami az emberi szem számára láthatatlan, azt esetenként a kamera képes érzékelni. Az egymást átható világok rezgései ilyenkor annyira megközelítik egymást, hogy kis híján kézzelfoghatóvá válnak a szellemek. Nem kell azonban megijednünk, az ember szellemeket látó szeme már jó ideje le lett zárva, és senki nem kaphat szívrohamot amiatt, hogy a szobájában látható módon szellemek járkálnak. Ettől függetlenül a szellemek karácsony környékén megjelenhetnek családtagjaik körében, s ha egy kis „szerencsénk” van, akkor feltűnhetnek a fotókon is. Előfordulhat, hogy nem csupán a homogén szellemköd látszódik, hanem egészen speciális kontúrok is kirajzolódnak a fényképeken. Arra is akad példa, hogy egyesek a megboldogult hozzátartozóikat vélik felfedezni a képen látható alakban. De hívatlan vendégeink is lehetnek, akik épp csak bekukkantottak hozzánk, hogy pozitív energiáinkban fürdőzzenek egy cseppecskét. Az ilyen szellemeket viszonylag könnyű lencsevégre kapni karácsonykor, illetve ünnepek környékén. Félni tőlük felesleges, mert ők csak időlegesen vannak jelen a környezetünkben. Fénygömbök karácsonykor Az otthonokban és a nagyobb összejöveteleken egyaránt gyakori vendégek a fénygömbök. Itt arra a jelenségre utalok, amikor a fényképen egy-két, de sokszor akár több tucat fénygömb is feltűnik. Bizony, itt még a legnagyobb kételkedőknek is megáll a tudományuk, mert valljuk be, nehéz az optika piszkosságára, foltosságára fogni a gömbök jelenlétét. Hiszen sokféle géppel és makulátlan lencsével, újra és újra elkattintva a gépet, ugyanazokat a kis fénygömböcskéket láthatjuk. Sőt, előfordulhat, hogy e nem csupán fehéres-ezüstös színekben pompáznak, hanem egyéb színeket is mutatnak. Vajon mik lehetnek ezek? Ami fénygömbnek, fénylabdacsnak látszik a fotókon, az a legtöbbször elementál lehet, vagy valamely energiának az alkotórésze. Az elementálok önálló tudatossággal rendelkező energialények, akik akkor szoktak nagyobb létszámban megjelenni valahol, amikor sok ember összegyűlik egy helyen, vagy sok érzelmi energia csatolódik ki az emberi aurákból. (Koncertek, ünnepélyek, rendezvények alkalmával mindig jelen vannak.) Az elementálok tehát energialények, de korántsem lehet őket egy kalap alá venni. Rengeteg fajtájuk ismeretes. De a mi szempontunkból alapvetően az a lényeg, hogy jelenlétük többnyire ártalmatlan, sőt kifejezetten kedvező, hiszen számtalan energiacsere történik az emberek és az elementálok között. A laza tudatú és aurájú emberek karácsonykor sok terhet ürítenek ki magukból, ilyenkor megszabadulhatunk kínjaink egy részétől és a lelkünket egy frissítő, üdítő hatás érheti. Ennek köszönheti az ünnep a meghittségét. A megannyi angyali energia hatására auráink megnyílnak és feltöltődnek a karácsony szentséges erőivel. Az efféle töltődéseket is sokszor elementálok végzik. A fényképezőgép képes megörökíteni az energiákat közvetítő lényeket, akik az emberek szolgálatára rendeltettek. Persze megesik, hogy maga az angyali energia egyik kísérőjelenségéről van szó, s nem elementálok ténykednek körülöttünk, de ez semmit sem von le a jelenség misztikumából. A
szellemi dimenziók tele vannak élettel, s az ember sokdimenziós lénye mindig beleolvad az univerzum komplexitásába. A fotók nem a teljes valóságot mutatják, csupán a realitás egy kis kiragadott szeletét. Annyiban azonban mindenképpen hasznosak a szellemeket megörökítő családi fotók, hogy az emberek kicsit jobban megbarátkozzanak a szellemi világok lakóival. Üzenetük talán az lehet, hogy sohasem vagyunk egyedül, soha sem vagyunk magunkra hagyva, s a Gondviseléssel, valamint szeretteinkkel való kapcsolatunk nem csupán a fizikai világra korlátozódik. Továbbá e szellemekről készült fotók emlékeztetnek bennünket arra, hogy honnan jöttünk, s hogy hová térünk meg majd egyszer. Száraz György Boldog napot!
