Dr. Szegı Károly könyvajánlója
Almár Iván: Kozmikus társkeresı Kossuth Kiadó 2011. 208. oldal Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy a Professzori Klub tagjainak ajánlhatom kollegám és barátom, Dr. Almár Iván „Kozmikus társkeresı” c. könyvét, amely a Kossuth könyvkiadónál jelent meg. A könyv témája nagyon izgalmas: azt a kérdést vizsgálja az író, hol és merre, kik, milyenek lehetnek az univerzumban azok a lények, akiket valamilyen szempontból intelligenseknek vélhetünk. Engem ez mindig nagyon érdekelt; mert bár nem hiszem, hogy az én életemben értelmes lények nyomára bukkanhatunk, az személyes meggyızıdésem, hogy élınek nevezhetı anyagot elıbb-utóbb találunk Naprendszerünkben, hiszen az élet feltételeinek meglétére utaló megfigyelések ezt egyre valószínőbbé teszik. A kozmikus társkeresés módszereit bemutató szerzı rögtön az elıszóban megvilágítja egyedi megközelítésmódját: hármasságban elemzi, mit tudunk a Földünkhöz hasonló bolygókról, a földi élettıl független életforma kialakulásáról, és magáról a földön kívüli intelligencia esetleges létezésérıl, a kapcsolatfelvétel lehetıségeirıl. Almár Iván remekül ír, a könyvet szinte nehéz letenni, az ember legszívesebben egyszerre olvasná el az egészet. Ez bizony ritka a tudományosismeretterjesztı irodalomban (bár nem is tudom, oda kell-e besorolni e szellemi krimit). A szerzı e témakör elismert hazai és nemzetközi szakértıje, a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia tagja, az akadémia földön kívüli intelligenciával (SETI) foglalkozó munkacsoportjának társelnöke volt 2001-ig, többek között megalkotója annak a nemzetközileg elfogadott kategorizálásnak, amely alkalmas a ritkán elıforduló, nagy jelentıségő események értékelésére; ez az ún. London skála a Földön kívüli életre utaló jelek fontosságának, és a kapcsolódó kockázatok kiértékelésére szolgál. (Ezt Almár Iván a 2010ben Royal Society által Londonban megtartott konferencián tette közzé.) A kozmikus társkeresés legkönnyebben megragadható része a naprendszeren kívüli bolygók (az ún. exobolygók) kutatása. Ennek alapvetı célja nem az élet lehetıségeinek keresése, hanem a bolygófejlıdés útjainak megismerése (amely elvezethet élhetı bolygók kialakulásához). A mérési technikák fejlıdése tette lehetıvé, hogy ma már –a szakembereken kívül- szinte nem is tartjuk számon az exobolygók számát, a megfigyelési eredmények annyira gyorsan nınek. E területen, hasonlóan a világőr kutatásának más területeihez, az új 1
eredmények régi tabuk ledöntését eredményezték. Az bizonyosnak tekinthetı, hogy naprendszerünk kialakulásának eddigi modelljei, ha nem is dıltek meg, nem alkalmazhatóak más csillagok környékén található bolygórendszerekre. A szerzı biztos kézzel navigálja olvasóját e gyorsan fejlıdı területen, külön elismerendı a magyar kutatók hozzájárulásának részletes és pontos leírása. A gyors fejlıdés mutatója, hogy csillagoktól függetlenül a csillagközi térben magányosan vándorló égitesteket a szerzı még csak lehetıségként említi, mára ezek léte bizonyossággá vált. Sokan mondják, hogy ha a megszerzett tudás mennyiségét egy gömbhöz hasonlítjuk, akkor a gömb felszíne lehetne arányos a megválaszolandó kérdésekkel; azaz ezek száma egyre növekszik. Így igaz ez az exobolygókkal kapcsolatban is. A könyv következı nagy témaköre az élet lehetıségeit, a feltételeinek meglétét elemzı fejezet. Ezt is a fogalmak tisztázásával kell kezdeni, ahogy ezt szerzınk meg is teszi. Az élı anyag keresését el kell határolni a feltételek keresésétıl. A kutatás az utóbbi idıszakban a feltételek meglétének kimutatására koncentrált, ezek közül egyik legfontosabb a víz jelenlétének kimutatása. Ebben nagy, sokszor meglepı elırehaladás történt. Ma a kutatók körében nem kétséges, hogy a Mars felszínén van/volt víz, és a most az a viták fı kérdése, hogy a víz után mi a legfontosabb kimutatandó következı feltétel. Keressük-e már az élı anyag jeleit, vagy még a feltételek keresése a fı feladat? Körbe járt egy anekdota a kutatók körében: amikor az elsı szovjet szondák elindultak a Holdra, terveztek vinni az élet kimutatására szolgáló mőszert is. A mőszerek súlya több lett, mint amit a szonda elbírt, ekkor a fıkonstruktır, Koroljev, maga elé hozatta az élet kimutatását szolgáló mőszert, bekapcsoltatta, és megkérte a tervezıjét, ugyan mutassa már ki, van-e élet az elıtte levı talajban. A kísérlet nem sikerült, a berendezés a Földön maradt. A Viking leszállóegység a Mars felszínén kereste az életet, ma már azt gondoljuk, nagyobb mélységekben lehet megtalálni. Az élet feltételeirıl kialakult tudásunk gyors változását érdekesen mutatja be a szerzı. A holdkutatás Apolló-korszakában úgy gondoltuk, a Hold csontszáraz. Ma növekednek a bizonyítékok az ellenkezıjére. A kísérleti adatok az újabb tudás birtokában másképp is értelmezhetıek. Élı anyag kialakulásának egyik potenciális helye a Szaturnusz Enceladus és Titán holdja. A jelen könyvajánló írója tagja annak a csoportnak, amely a Szaturnusz körül keringı Cassini hold egyik mőszerének méréseit értékeli ki. Részese annak a szellemi izgalomnak, ahogy a sokasodó átrepülések során egyre győlı adatokból egyre valószínőbbé vált az az értelmezés, hogy az Enceladus felszíne alatt folyékony víz lehet; a Titán légkörében pedig olyan nehéz, a hidrogén tömegének tízezerszeresét meghaladó tömegő ionokat mutattunk ki, amely bonyolult szerves molekulák kialakulásának lehetıségét villantotta fel. Megszívlelendı azonban Carl Sagan figyelmeztetése: a rendkívüli felfedezéseket rendkívül erıs bizonyítékokkal kell igazolni. Aki az élet lehetıségeinek kialakulásáról többet is akar tudni, feltétlenül olvassa el ezt a könyvet. Végül a nagy kérdés, van-e földön kívüli értelem. Miért nem találjuk, rosszul keressük, nem ismerjük fel a jeleit, vagy csak úgy kiesünk az útjából, mint egy eldobott kavics a mienkbıl? Vagy egy fejlett civilizáció éppen hogy elrejtızik, felismerve annak veszélyét, ha másik civilizációval találkozna? A válaszok e könyvben. Dr. Szegı Károly
2
A szerzık bemutatása Almár Iván életrajza Született 1932. április 21-én Budapesten Csillagász-őrkutató
[email protected] felesége Dr. Illés Erzsébet csillagász (1959 óta) leánya Edit (1965), fia Ákos (1970) jelenleg az MTA KTM Csillagászati Kutatóintézet nyugalmazott tud.tanácsadója Collegium Budapest fellowja Tanulmányok, fokozatok: ELTE TTK matematika-fizika szak diploma (1954) Fizikai tud. kandidátusa (1959), fizikai (csillagászati) tud. doktora, c. egyetemi tanár (1980) Munkahelyek, életpálya: Aspiráns az MTA Csillagvizsgáló Intézetben, tudományos munkatárs, majd csoportvezetı (1954-1972) A magyarországi optikai mőholdmegfigyelı hálózat megszervezése és vezetése (1957-72) A Földmérési Intézet igazgatóhelyettese, a penci Kozmikus Geodéziai Obszervatórium megalapítója és vezetıje (1972-82) Az MTA Csillagászati Kutatóintézet igazgatóhelyettese (1982-92), majd tudományos tanácsadó. ELTE Csillagászati Tanszék megbízott elıadó (1975-2007) Kutatási területek: Asztrofizika (változó csillagok, asztrospektroszkópia), őrkutatás (mőholdak optikai megfigyelése, a semleges felsılégkör sőrősége, Nap-Föld hatások, kozmikus geodézia) asztronautikai terminológia, a Naprendszer környezetvédelme, SETI, asztrobiológia Tisztségek, testületi tagságok: International Academy of Astronautics rendes tag 1984 óta, 6. fıbizottság elnöke (20032005), terminológiai bizottság elnöke, IAA SETI Bizottság társelnöke (1986-2001) International Astronautical Federation alelnöke (1982-84), a tanácsadó testület tagja Interkozmosz Kozmikus Fizikai Szakbizottság tagja (1968-1989) TIT Országos Csillagászati és Őrkutatási Választmány elnöke (1977-90)
3
MTESZ Központi Asztronautikai Bizottság, majd Magyar Asztronautikai Társaság elnöke (1972 – 1997), örökös tiszteletbeli elnöke MTA Csillagászati bizottság titkára, majd elnöke (1980-90), jelenleg tagja MTA COSPAR bizottság titkára, majd tagja MTA Őrkutatási Komplex Bizottság alelnöke (1990-93) Őrkutatási Tudományos Tanács tagja, 1997 és 2008 között elnöke Magyar Őrkutatási Tanács tagja COSPAR, IAU, AGU tagja Az Élet és Tudomány, az Aeromagazin és a Galaktika szerkesztıbizottságának tagja Publikációk, könyvek: Magyarnyelvő könyvek:Az őrhajózás (1956), Őrhajózási Lexikon (fıszerk.) (1981) Jövınk és a világőr(1987), Mi dolgunk a világőrben?(1988), Őrtan (fıszerk.) (1996) Újra a Marson (1997 Horváth Andrással közösen), A SETI szépsége (1999), Ha jövı, akkor világőr (2007, Galántai Zoltánnal közösen) Idegennyelvő kiadvány: Multilingual Space Dictionary (fıszerk.) Acta Astronautica különszám (2002) szerk. Mintegy 150 idegennyelvő szakmai publikáció Több száz ismeretterjesztı cikk. Kitüntetések Kopernikusz emlékérem 1973 MTESZ díj 1978 Fonó Albert díj 1982, plakett 2007 Bugát Pál – Szentágothai János emlékérem XX International Academy of Astronautics Book Award 2001 Magyar Köztársaság tisztikeresztje 2002 Szily Kálmán emlékérem 2005 Bay Zoltán díj 2006 Giordano Bruno Memorial Award 2008 Magyar örökség díj 2010
4
Szegı Károly életrajza
Született 1943. augusztus 17-én Budapesten Fizikus (őrfizikus) Tanulmányok, fokozatok ELTE TTK fizikusi diploma (1966) fiz. tud. kandidátusa (elméleti részecskefizika) (1972) fiz. tud. doktora (őrfizika, 1987) egyetemi magántanár (ELTE, 1998) Munkahelyek -MTA KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet (RMKI), ill. jogelıdei (1966-tól). Az RMKI igazgatója annak megalakulásától 2002. 09. 15-ig; azután tudományos tanácsadó. -Magyar Tudományos Akadémia Titkársága, fıosztályvezetı, 2002-2010. vendégkutató: CERN (1976-77), University of Arizona (1984-ben és 1985-ben) -1989-2000 között vezette az ELTE TTK fizikus tanszékcsoport RMKI-ba kihelyezett laboratóriumát, 1989 óta oktat az ELTE TTK-n. Tisztségek, testületi tagságok International Academy of Astronautics rendes tagja (1988 óta) Az Őrkutatási Tudományos Tanács tagja, 1990-98 között tagja volt az ICSU őrkutatási bizottsága felsı vezetésének (COSPAR Bureau), 1996-2002 között tagja volt a berni International Space Science Institute tudományos tanácsadó testületének, 1998-2007 között tagja az International Academy of Astronautics Board of Trustees testületének. Az ESA Rosetta missziója keretében a leszálló egység építését koordináló Steering Committee elnöke 2000-2002 között. Kitüntetései KFKI Intézeti Díj (1972), NASA oklevél (1982), Állami Díj (1986), Megbecsülés jele érdemrend (Szovjetunió, 1986), Magyar Asztronautikai Társaság Fonó Albert-díj (1989), NASA és ESA „group achievements awards” több alkalommal, MTESZ Díj (1991), Bay Zoltán díj (2007), Pro Scientia Hungarica Érem (2008).
5
Kutatási területek Pályáját elméleti részecskefizikusként kezdte, csoportelméleti módszerek alkalmazásával foglalkozott. Érdeklıdése az 1980-as évek elején fordult az őrfizika felé. Eleinte az üstökösök vizsgálatával foglalkozott, jelenleg a napszél és a nem-mágneses bolygók kölcsönhatásait és a Szaturnusz magnetoszféráját tanulmányozza. Számos őrmisszióban vett és vesz részt. Társkutatója volt a Halley-üstökös megismerésére indított szovjet VEGA őrmisszió több kisérletének (1986). Vendégkutató volt a NASA amerikai őrügynökség Pioneer-Venus Orbiter missziójában. Társkutatóként vett részt a Mars kutatására 1988-ban indított Fobosz-2 misszió plazmafizikai kísérleteiben. Jelenleg társkutató az ESA (Rosetta) és a NASA által a Szaturnusz bolygó tanulmányozására indított Cassini misszió plazmafizikai kísérleteiben, a Venus Express misszió ASPERA-4 kísérletében, és a Merkúrhoz küldendı Bepi-Colombo misszió Serena kísérletében. Közel 180 tudományos közleménye, könyvrészlete jelent meg. Az 1980-87 közötti idıszakban született tudományos közleményei közül 4 bekerült a "Naprendszer kutatása" témakörben világszerte legmagasabb idézettséggel rendelkezı 7 publikáció közé.
6
