SöZbíL
ÁLLATTANI A KÖZLF 5NYEK A
MAGYAR
BIOLÓGIAI
TÁRSA* FOLYUI,
.ATTANI
SZAKOSZTÁLYÁNAK
ТА
SZERKESZTI
ANDRÁSSY
LXVIII.
KÖTET,
ISTVÁN
1 - 4 .
FÜZET
ш AKADÉMIAI
KIADÓ, BUDAPEST,
1981
ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK A MAGYAR
BIOLÓGIAI
TÁRSASÁG
ÁLLATTANI
SZAKOSZTÁLYÁNAK
FOLYÓIRATA
SZERKESZTI
ANDRÁSSY
LXVIII.
KÖTET,
ISTVÁN
1 - 4 .
FÜZET
m AKADÉMIAI
KIADÓ,
BUDAPEST,
1981
Az Állattani Közlemények a Magyar Biológiai Társaság Állattani Szakosztályának folyóirata. Л folyóirat ban — a Rövid közleményeket kivéve — csak azok a cikkek közölhetők, amelyek tartalmáról a szerzők a Szakosztály ülésein beszámoltak. A szerkesztőség kéri a szerzőket, hogy közlésre szállt kéziratukat az illető előadás elhangzása után lehetőleg n y o m b a n juttassák el a szerkesztő címére: DK. ANDRÁSSY ISTVÁN
ELTE Állatrendszertani és Okológ iai Budapest, VIII. Puskin u. 3. —
Tanszék 1088
A kéziratokat két gépelt példányban, oldalanként 2 5 — 3 0 sorral (ritka sorközzel gépelve), tipizálás (aláhúzás) nélkül kell benyújtani. Az esetleges megjegyzéseket, kívánalmakat külön lapon kell mellékelni. Az egyes cikkek terjedelme az egy n y o m t a t o t t ívet nem haladhatja meg. Az ábrák lehetnek fehér kartonra v a g y pauszpapírra készített vonalas tusrajzok, illetve reprodukcióra alkalmas, éles pozitív fényképek. Az irodalomjegyzék összeállítására nézve a jelen kötet irodalomjegyzékei az irányadók. Minden kézirathoz rövid összefoglalást kell mellékelni az idegen nyelvű kivonat számára.
ÁLLATTANI
KÖZLEMÉNYEK
A MAGYAR BIOLÓGIAI TÁRSASÁG Á L L A T T A N I SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA Szerkeszti: D R . A N D R Á S S Y 1981. L X V I I I . kötet, I
ISTVÁN
4. f ü z e t . Megjelent 1981. november hóban
MEGEMLÉKEZÉS MADARÁSZ GYULÁRÓL (1858-1931) írta: KEVE
ANDRÁS
(Természettudományi M ú z e u m Állattára, B u d a p e s t )
Л m ú l t század második felébon é r t e el csúcsát a m a d á r g y ű j t e m é n y e k fejlesztése. Az egyre fokozódó g y ű j t é s i k e d v m a g á v a l hozza a f a j o k t ö m e g é n e k leírását. Csak а X I X . század vége felé vetődik fel a kérdés, v a j o n v a l ó b a n fajokról van-e szó, nincsenek-e kisebb biológiai egységek? Először A L L E N és t á r sai vetik fel a kérdést, m a j d a vita m i n d j o b b a n izmosodik IIARTERT és K L E I N SCIIMIDT felléptével. Míg az u t ó b b i egyre kisebb egységek vizsgálatába merül, addig H A R T E R T feldolgozza a P a l a e a r k t i e u m m a d a r a i t (1903—38), így szerezvén é r v é n y t gyakorlatilag az ú j i r á n y z a t n a k . A régi tábor R E I C H E N O W vezetésével sokáig ellenáll, és ennek a tábornak működése idején születik egy magyar kutató, M A D A R Á S Z G Y U L A , akit bár itthon és külföldön szépen parentáltak el, de igazi méltatásával halála után 50 évvel is adósok maradtunk. MADARÁSZ 1858. V. 3-án született Pesten. Itt járta iskoláit; 1881-ben pedig a budapesti egyetemen doktorál MARGÓ TiVADARnál. Doktori értekezésének tárgya: „Adatok a cinegefélék bonc- és rendszertanához". 1879-ben a Magyar Nemzeti Múzeum szolgálatába lépett, 1880-ban segédőr, 1884-ben került a madártani gyűjteményhez, melynek később több évtizeden át vezetője. MADARÁSZnak köszönhető, hogy a gyűjtemény világviszonylatban is az élvonalba emelkedett. Már 1877—82. között g y ű j t ö t t a n y a g o t o t t h o n a környékén, a Városligetben, amely a b b a n az időben még v a l ó b a n erdő volt. Madárvilágáról egyik első t a n u l m á n y á b a n be is számolt. U g y a n c s a k f i a t a l k o r á b a n állítja össze a m a g y a r m a d a r a k n é v j e g y z é k é t (1881). N é h á n y évre rá s a j á t költségén kongresszusi nyelveken f o l y ó i r a t o t i n d í t o t t a „ Z e i t s c h r i f t f ü r die gesamte O r n i t h o l o g i e " (1884) címen, amely azonban csak n é g y é v f o l y a m o t ért meg. Az utolsó k ö t e t t e l balszerencséje is volt, mivel rövidesen a megjelenése u t á n a r a k t á r h e l y i s é g , melyben őrizték, leégett. í g y ez a k ö t e t bibliofil ritkaság, mellyel m a m á r nagyon kevés k ö n y v t á r dicsekedhet. 1884-ben megfordul B á r t f á n (ma B a r d e j o v ) , de ekkor még a r á n y l a g keveset g y ű j t ö t t . 1885. nevezetes e s z t e n d ő p á l y a f u t á s á b a n : ekkor m u t a t j a meg először oroszlánkörmeit m i n t a t r ó p u s i m a d a r a k szakembere. H o s s z a b b 1*
3
időre Bécsbe utazott, ahol a Hofinuseumban PELZELNnel Pipra-inonográfiájukat készítették elő. 1 8 8 6 - b a n S Z I K L A G Á B O R meghívására A fonyódi Nagyberekbe látogatott, 1887-ben az Állatkert igazgatójával, S E R Á K KÁROLYlyal Vörsre utazott, tehát felkereste a Kisbalatont is. 1 8 9 0 - b e n H E R M A N O T T Ó A m a d á r v o n u l á s k u t a t á s á n a k e x a k t a b b á tételére „ m i n t a megfigyelő h á l ó z a t o t " szervez. E h h e z A m u n k á h o z csatlakozik M A D A RÁSZ is. Ő r h e l y e a H e g y k ő a F e r t ő p a r t j á n , és így sok helyen g y ű j t a F e r t ő körül, m i n t pl. N a g y c e n k e n és Mexikó p u s z t á n is. Az 1891. m á j u s á b a n t a r t o t t I I . N e m z e t k ö z i M a d á r t a n i Kongresszus előkészületeiben élénken v e t t részt m i n t k ü l ö n b ö z ő bizottságok t i t k á r a és m i n t a r e p r e z e n t a t í v kiállítás rendezője. A kongresszus lezárulása u t á n E r d é l y b e sietett, hiszen a m a g y a r ornitológia a k k o r i vezetői mind szívesen l á t t á k M A D A RÁszt, így B U D A Á D Á M ( R C A ) és C S A T Ó J Á N O S (Nagyenyed). Első erdélyi ú t j a rövid (VI. 4—15.), ekkor N a g y e n y e d e t és Csombordot l á t o g a t t a meg. Csak ősszel i n d u l t hosszabb erdélyi ú t r a , I X . 18. és X . 12. k ö z ö t t : N a g y e n y e d — Szentkirály—Nagyenyed—Rea—Nagyenyed útvonalon gyűjtött. 1892-ben rövid látogatással i n d í t o t t a el bácskai k u t a t á s á t , F u t t a k o n t a l á l j u k , de m á r V I . 17. és V I I . 9. k ö z ö t t ismét E r d é l y b e n j á r : N a g y k e r é k — Nagyenyed—Miriszló—Gyeke—Szentgotthárd- Katona-tó—Gyeke—Ligán— S z e n t g o t t h á r d — S z e n t e g y e d — G y e k e — B á l d . 1893-ban kezdte el rendszeres g y ű j t ő ú t j a i t a B á c s k á b a n . E b b e n a m u n k á j á b a n nyilván C H O T E K t á m o g a t t a , akitől k é s ő b b e n is t ö b b ízben k a p o t t a n y a g o t . V. 9—22. k ö z ö t t i g y ű j t é s é n e k p o n t j a i K o v i l , V i t o v a , Titel és Z s a b j a . 1894. V. 29. és V I . 3. k ö z ö t t B á r t f a északi k ö r n y é k é n v é g z e t t n a g y o b b a r á n y ú g y ű j t é s t ( B á r t f a f ü r d ő , A r a n y p a t a k a , Zboró, Hosszúrét). H a z a t é r ő b e n k é t n a p r a megállt Alsóhámoron a B ü k k b e n , m a j d rövidesen ismét Gyekén és S z e n t g o t t h á r d o n j á r t , I X - b e n pedig a k i s k u n s á g i B o j á r p u s z t á n dolgozott. 1895-ben g y ű j t é s e i t IV. 12. és 14. k ö z ö t t B o j á r p u s z t á n k e z d t e . E r d é l y b e u t a z v a megállt Mezőhegyesen; V. 5. és 23. k ö z ö t t i állomásai N a g y e n y e d , Rea, Csombord, S z e n t g o t t h á r d és Gyeke. X . 27-én m e g f o r d u l t P á k o z d o n a Velencei tónál. 1895. X I I . 31-én i n d u l t el első t r ó p u s i expedíciójára, Ceylonba. Az ú t 105 n a p o t v e t t igénybe, a z o n b a n a hosszú h a j ó ú t , m a j d a betegeskedése m i a t t csak kevés ideje m a r a d t g y ű j t é s r e . E n n e k ellenére igen gazdag a n y a g g a l (125 f a j ) t é r t h a z a 1896. áprilisában. U t k ö z b e n g y ű j t é s e k e t v é g z e t t Aden környékén. Az elsők között a d o t t hírt h a j ó r a szálló m a d á r r ó l : I I I . 28-án B o m b a y és Ceylon k ö z ö t t i ú t o n IJippolais rama szállt h a j ó j u k r a . Az ú t f á r a d a l m a i t D u n a h a r a s z t i n p i h e n t e ki, de V I I I . 17. u t á n c s a k n e m egy h ó n a p i g v o l t E r d é l y b e n ( R e a — N a l á c — R e a — N a g y e n y e d — F e l e n y e d — R e a — T o r d a , Körösszoros). I X . 17. és 21. k ö z ö t t B a r a n y á t kereste fel ( M á r k — S o m o g y — B u d a f a — S z a b o l c s ) , I X . 27. és 30. k ö z ö t t Bojár- és T c t é t l e n - p u s z t á t , X . 17. és 21. k ö z ö t t G á r d o n y t . 1897. V. 17. és 30. közti időt a Mezőségen t ö l t ö t t e (Szentenyed, Szentg o t t h á r d , G y e k e , Mezőzáh); j á r t Szigetcsépen is valószínűleg C E R V A F R I G Y E S nél és t a l á n a t é l elején Trencsénben és Bosacon. 1898. I V . 26. és V. 8. k ö z ö t t készülő k ö n y v e számára g y ű j t ö t t a d a t o k a t az Adria p a r t j á n (Fuzine, Lie, F i u m e , Novi). Lehetséges, hogy előtte (IV. 7— 14.) N a g y e n y e d e n , I X . elején pedig Üllőn j á r t . 1899. I V . 26. és V. 8. k ö z ö t t i s m é t a D é l - B á c s k á t ( F u t a k , Begecs) és a Szerémséget (Cscrevica, Nestin, B a n o s t o r ) j á r t a , míg V I - b a n S z u n y o g h p u s z t á r a 4
r á n d u l t ki, m a j d V I I . 13. és I X . 10. k ö z ö t t m á s o d í z b e n g y ű j t ö t t Novi k ö r n y é kén, X . 8—9-én pedig B o j á r p u s z t á n . 1900-ban t a g j a a h a r m a d i k N e m z e t k ö z i M a d á r t a n i K o n g r e s s z u s n a k P á r i z s b a n . I V . 10. és 16. k ö z ö t t N a g y e n y e d e n , V. 5—15-ig a B á n á t b a n Temesk u b i n körül dolgozott; I X . 11-én e l l á t o g a t o t t Nógrádverőcére. 1901. V. 31. és V I . 29. k ö z ö t t Szabolcsba t e t t g y ű j t ő u t a t ( I b r á n y , Beszterce, N a g y h a l á s z , D o m b r á d , Demecser), csak V I I I . 12-én m e n t el Nógrádvcrőcére; I X . Í 4 . és 18. között pedig Bogyiszló-szigetre a D u n a mellé. 1902. V. és V I . - b a n Szekszárd körül és G ó g á n m ű k ö d ö t t , m a j d N ó g r á d v e r ő c é n ( V I I I . 31.). 1903. I V . 26-án m e g f o r d u l t T i h a n y b a n , V. 28. és V I . 27. k ö z ö t t E r d é l y b e n ( R a d n a b o r b e r e k , N a g y e n y e d , Nyírmező, Mezőzáh, Cikud), m a j d V I I I - b a n is (Magura, Mezőzáh, Gyeke), s volt B o j á r p u s z t á n is ( X I . 13.). 1904-ből csak egyetlen a d a t m a r a d t g y ű j t é s i tevékenységéről: B o j á r p u s z t a , I X . 8. 1905-ben L o n d o n b a n a m a d á r t a n i k o n g r e s s z u s o n v e t t részt. 1906. X - b e n Szicíliába u t a z o t t , s C a t a n i á b a n egy v e r é b - s o r o z a t o t g y ű j t ö t t (1906. X . 20.). 1907. V. 21. és 29. k ö z ö t t t e t t e m e g utolsó u t a z á s á t a B á c s k á b a és a Szerémségbe ( F u t a k , D u n a g á b o s , Cserevica). M i n t h a ezzel b ú c s ú z o t t volna a hazai g y ű j t é s e i t ő l , k i f á r a d v a az őt ért t á m a d á s o k t ó l . Már 1908-ból n e m t a l á l t a m a c é d u l a - k a t a l ó g u s b a n egyetlen a d a t á t sem. 1909. V — V I - b a n a z o n b a n még m e g v a l ó s í t o t t egy d u n a i g y ű j t ő u t a t É s z a k - B u l g á r i á b a és a D o b r u d z s á b a , m e l y n e k legdélibb p o n t j á n á l , C a r m e n Sylvánál is j á r t . E g y évre r á az ornitológus F E R D I N Á N D bolgár k i r á l y lovaggá ü t i m a d á r t a n i érdemeiért. 1910-ben t a g j a a berlini m a d á r t a n i k o n g r e s s z u s n a k . 1911-ben indult második t r ó p u s i expedíciójára, I — I I I . k ö z ö t t KÖNiGSEGGgel S z u d á n b a . K h a r t u m b ó l — r ö v i d sivatagi k i r á n d u l á s t t e t t N ú b i á b a ; I . 26. és I I I . 6. k ö z ö t t a K é k Nílus és a D i n d e r vidékét j á r t a ; I I I . 6 - á n m a l á r i á b a n m e g b e t e g e d v e é r k e z e t t vissza S e n a r b a , a h o n n a n e l i n d u l t a k . Ú t k ö z b e n Alexandria k ö r n y é k é n is g y ű j t ö t t . 1911. o k t ó b e r é b e n ADAMOWSKival és U J H E L Y I V C I elindult C o l u m b i á b a , de New Y o r k b ó l osztrigamérgezés miatt vissza kellett fordulnia. 1 8 9 3 - b a n H E R M A N OTTÓ „főnökségével" megalakult a Magyar Nemzeti Múzeum k e r e t é b e n a M a g y a r Ornithológiai K ö z p o n t (МОК), t e h á t egy intézm é n y e n belül k é t hasonló f e l a d a t ú , e g y m á s t ó l f ü g g e t l e n szervezet. N e m t u d j u k m i k é n t é r i n t e t t e MADARÁSZt, aki 10 éve a m a d á r - g y ű j t e m é n y v e z e t ő j e v o l t , a miniszteri d ö n t é s . A k o r t á r s S C H E N K ( 1 9 4 4 ) szerint t á m o g a t t a a g o n d o l a t o t . Az első jelek szerint úgy l á t s z o t t , nem k e r ü l sor összeütközésre k ö z ö t t ü k , hiszen a két s z e r v e z e t n e k egészen m á s feladatai és célkitűzései v o l t a k . M A D A R Á S Z vállalkozott a r r a , hogy H E R M A N „megfigyelő h á l ó z a t á n a k " t a g j a legyen 1 8 9 0 - b e n . 1 8 9 6 - b a n M A D A R Á S Z még publikált H E R M A N é v k ö n y v é b e n , az A q u i l á b a n , sőt egy ú j - g u i n e a i m a d a r a t H E R M A N T Ó I n e v e z e t t el. 1 8 9 7 - b e n M A D A R Á S Z m e g k a p t a А М О К levelezőtagsági d i p l o m á j á t . Míg M A D A R Á S Z r e n d s z e r t a n n a l , a g y ű j t e m é n y fejlesztésével, t r ó p u s i m a d a r a k k a l f o g l a l k o z o t t , H E R M A N és m u n k a t á r s a i ökológiával és v o n u l á s - k u t a t á s s a l . Meg kell a z o n b a n hagyni, h o g y el sem képzelhető k é t ellentétesebb egyéniség, mint M A D A R Á S Z és H E R M A N . H E R M A N a t y j a jól kereső orvos, korai halála m i a t t fia mégis nehéz k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t n ő t t fel. R o m a n t i k u s életrajzírói u g y a n szépítgetik t a n u l á s h o z való restségét, de m a g a is oka volt, h o g y l a k a t o s i n a s k é n t kellett p á l y á j á t kezdenie. K é t s é g t e l e n , h o g y H E R M A N a u t o d i d a k t a zseni volt. Yele s z e m b e n M A D A R Á S Z a n y a g i l a g jól megalapozott család sarja, aki megfelelő i s k o l á z o t t s á g g a l rendelkezett, s így m á r évek óta v e z e t ő szerepet t ö l t ö t t be a t u d o m á n y b a n , amikor H E R M A N m e g k a p t a б
intézetét. M A D A R Á S Z világfi, H E R M A N süketségében társadalmilag visszahúzódott ember. M A D A R Á S Z Í csak a tudományos madártan, H E R M A N Í a képviselőség és a néprajz is érdekelte. Volt azonban egy gondolat, melyet egymástól függetlenül mindketten dédelgettek: egy magyar madártani kézikönyv megírása. HERMANnak tudni kellett M A D A R Á S Z terveiről, ennek ellenére amikor belátta, hogy ezt a könyvet maga megírni nem tudja, gyorsan megbízta kedves tanít-
MADARÁSZ GYULA ( 1 8 5 8 — 1 9 3 1 ) .
v á n y á t , CnERNELt a k ö n y v megírásával, a k i a d á s h o z pedig megszerezte az állami t á m o g a t á s t . í g y jelent m e g C H E R N E L h a t a l m a s m u n k á j a 1899-ben, a m i k o r M A D A R Á S Z még csak k ö n y v e első f ü z e t é t j e l e n t e t h e t t e meg, jórészt s a j á t k ö l t ségén (1900-ig), s csak 1903-ban t u d t a befejezni a Nemzeti Múzeum t á m o g a t á sával. H a m i n t e g y 75 év u t á n nézzük a k é r d é s t , m e g á l l a p í t h a t ó , hogy a m a g a idején m i n d k é t m u n k á r a szükség volt. M A D A R Á S Z k o r a legmagasabb színvonalán egy m e r e v t u d o m á n y o s h a t á r o z ó k ö n y v e t k é s z í t e t t , ha az nem is volt h i b a mentes, C H E R N E L viszont az ökológiára helyezte a hangsúlyt és k i t ű n ő n y e l v érzékkel sok népszerűsítő részt is belevett k ö n y v é b e . M A D A R Á S Z a R E I C H E N O W irányzat a l k o n y á n í r t a meg m u n k á j á t , akkor, a m i k o r m á r ú j irány j e l e n t k e z e t t , amelyhez C H E R N E L felfogása közelebb állott. M A D A R Á S Z a reichenowi i r á n y z a t n a k megfelelően még nem i s m e r t e el az a l f a j o k a t , m i n d e n t f a j n a k írt le, a m i t H A R T E R T szemére is v e t e t t . C H E R N E L főleg megfigyel, M A D A R Á S Z g y ű j t . Az ökológiának n á l u n k P E T É N Y I ó t a h a g y o m á n y a i v o l t a k , és ez a m a g y a r á z a t a , h o g y a szép n y e l v e z e t e n kívül a „ C h e r n e l t " ma is ú g y h a s z n á l j u k , m i n t h a m a í r t á k volna, viszont a „ M a d a r á s z " felett eljárt az idő. E z a t r a g é d i á j a m i n d e n o l y a n m u n k á n a k , a m e l y a m a g a i d e j é n eléri a csúcsot, de n e m veszi f i g y e l e m b e , m e r r e veszi a t u d o m á n y a h a l a d á s ú t j á t . MADARÁszról a közhiedelem azt tartotta, hogy „szobatudós"; ezt cáfolják a fentiek, és ezért volt szükséges M A D A R Á S Z gyűjtőútjaival olyan részletesen foglalkozni. 6
M A D A R Á S Z mintha belefáradt volna a szélmalomharcba, s ezért zárta le 1907-ben hazai kutatásait. Nyilván a k ö n y v kiadása anyagilag is erősen megterhelte, és kénytelen volt egyéb jövedelemforrás után nézni. Ma elképzelhetetlen, de abban az időben szokásos volt, múzeisták is foglalkoztak kereskedelmi kapcsolatokkal. Így M A D A R Á S Z is átvette SziKLÁtól a „Hazai Zoológiai Laboratórium" vezetését, de csakhamar kénytelen volt továbbadni LENDLnek. Nem rendelkezett kereskedelmi érzékkel. Még megbízta KiTTENBERGERt, hogy a Victoria Nyanza keleti partján gyűjtsön a „Laboratórium" számára. M A D A R Á S Z nemcsak s a j á t ceyloni ( 1 8 9 7 ) és szudáni ( 1 9 1 4 ) g y ű j t é s e i t dolgozta fel, de megírták PELZELNnel P i p r a - m o n o g r á f i á j u k a t ( 1 8 8 7 ) , és k ü l ö n ö s g o n d d a l fejlesztette a Múzeum kolibri g y ű j t e m é n y é t ( 1 9 1 1 ) . Feldolgozta J . INGLIS c a c h a r i ( B u r m a , 1 8 8 6 ) , S Z É C H E N Y I t i b e t i ( 1 8 8 5 , 1 8 9 7 — 9 8 ) , F E N I C H E L ( 1 8 9 4 ) és B Í R Ó ( 1 8 9 7 , 1 8 9 9 , 1 9 0 0 , 1 9 0 1 ) ú j - g u i n e a i , ZICHY ázsiai ( 1 9 0 1 ) , GLASZNER ciprusi ( 1 9 0 1 , 1 9 0 2 , 1 9 0 4 ) , FESTETICII salainon-szigeti ( 1 9 0 2 ) , Ú J H E L Y I kolumbiai ( 1 9 1 2 , 1 9 1 4 ) , KITTENBERGER közép-afrikai ( 1 9 0 4 , 1 9 0 5 , 1 9 0 6 , 1 9 0 9 , 1 9 1 0 , 1 9 1 5 ) , L E N D L kisázsiai ( 1 9 0 7 ) , T E I C H M A N és W E I S K E mongóliai ( 1 9 0 9 ) , KOVÁCS Ö D Ö N abesszíniai ( 1 9 1 1 , 1 9 1 2 ) , K Ö N I G S E G G második szudáni expedíciój a ( 1 9 1 2 , 1 9 1 4 ) , v a l a m i n t K M U N K E t a n g a n y i k a i ( 1 9 1 2 , 1 9 1 3 ) g y ű j t é s e i t is. M e g v á s á r o l t a t t a a M ú z e u m m a l H A R M S ( T r a n s c a p i a , I r a n , Livland), F L O E R I C K E ( K a n á r i - s z i g e t e k , Marokkó), E V E R E T ( I n d o n é z i a ) , FORSTER ( P a r a g u a y ) , G A B A L D O N és CHERRIE (Venezuela), B A R D Y (Columbia) s t b . g y ű j t e m é n y e i t . Ezzel a lázas tevékenységgel a Magyar N e m z e t i Múzeum m a d á r g y ű j t e m é n y é t a világ h e t e d i k vagy nyolcadik helyére e m e l t e , és életében, helyesebben n y u g díjazásáig a színvonalat t a r t a n i is t u d t a , H E L L M A Y I I , aki jól ismerte a m a g y a r g y ű j t e m é n y t , megemlékezésében 70 ezer d a r a b r ó l és 121 t í p u s - p é l d á n y r ó l beszél ( 1 9 3 2 ) . A m a g y a r f a u n á b a k é t ú j f a j t v e z e t e t i b e : Chetusia gregaria (1910) és Anser neglect us (1900). Felismerte, h o g y a K i r á l y h á g ó két oldalán a k u v i k n a k más és m á s a l f a j a él. Az 1880—1915. k ö z ö t t általa leírt t a x o n o k a k ö v e t k e z ő k : 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.
Astur novue-guineae, 1899 Astur insularis, 1910 Astur graecus, 1910 Tetrastes orientális, 1909 Eupsychortyx horvathi, 1904 Tetraophasis szechenyii, 1885 Francolinus königseggi, 1914
8. Francolinus dowashanus, 1915 9. Pucrasia meyeri, 1886 10. Sarothruru antonii, 1911 11. Oedicnemus csongor, 1909 12. Cursorius ruvanensis, 1912 13. Columba sodalicia, 1912 14. Turlur electus, 1912 15. Vinago gibberifrons, 16. Plilopus biroi, 1897 17. Ptilopus decorus, 1910 18. Megaloprepia salomonis, 1902 19. Cyclopsittacus
festetichi,
20. Cyclopsittacus
purpuratus,
1902 1902
Accipiter novaehollandiae leucosomus (Sharpé, 1874) Accipiler b. badius (Gm., 1788) Accipiter brevipes (Sev., 1850) Tetrastes bonasia sihiricus B u t . , 1916 Colinus eristatus liorvathi (Mad., 1904) Tetraophasis szechenyii (Mad., 1885) Francolinus clappertoni sharpii (Ogdvie-Grant, 1892) Francolinus squamatus zappeyi (Mearens, 1911) Pucrasia meyeri (Mad., 1886) Sarolhrura antonii (Mad. et N e u m . , 1911) Burhinus c. capensis (Lieht., 1823) Cursorius t. temminckii (Swainson, 1822) Columba a. arquatrix (Temm., 1809) Streptopelia capicola electa (Mad., 1912) Treron calva salvadorii (Dubois, 1897) Ptilinopus ioxonus jobiensis (Schlegel, 1873) Ptilinopus pulchcllus decorus (Mad., 1910) Megaloprepia magnifica seplentrionalis (Meyer, 1893) Opopsitta d. diophtalma ( H o m b r o n et J a c q u i n e t , 1841) Psiltaculiroslris salvadorii edtvardsii (Oustalet, 1885) 7
21. 22. 23. 24. 25. 26. 27.
Cenlropus meridionalis, 1914 Strix stictica, 1904 Scops cypria, 1901 Scops koenigseggi, 1912 Glaucidium setipes, 1903 Asio canadensis, 1901 Caprimulgus katonae
28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39.
Caprimulgus ugandae, 1915 Apus kiltenbergeri, 1910 Apus signalensis, 1911 Phaethornis pallidiventris, 1911 Chrysuronia brevirostris, 1911 Alcedo margelanica, 1904 Halcyon generosa, 1904 Halcyon perpulchra 1904 Upupa bulieri, 1911 Protodiscus reichenowi, 1904 Chrysoptilus ujhelyii, 1912 Dendrexetastes berlepschi, 1903
40. 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 50. 51. 52. 53. 54. 55. 56. 57. 58. 59. 60. 61. 62. 63. 64. 65. 66. 67. 68. 69. 70. 71. 72. 73. 74. 75. 76. 77. 78. 79. 80. 81.
Cincloides heterurus, 1903 Siptornis certhia, 1903 Synallaxis occipitalis, 1903 Synallaxis fuscifrons, 1913 Grallaricula nana, 1914 Pilla reichenowi, 1901 Elainea gularis, 1903 Pipra dubia, 1886 Ammomanes heterura, 1903 Riparia nigricans, 1911 Charadriola singularis, 1904 Campephaga confusa, 1915 Phyllastrephus douashanus, 1910 Laniarius ambiguus, 1904 Chlorophoneus miniatus, 1901 Cinclus caucasicus, 1903 Cinclus olympicus, 1903 Cinclus kiborti, 1903 Thryothorus consobrinus, Donacobius brachypterus, 1913 Tharrhaleus tetricus, 1909 Cyaneculs discessa, 1902 Pinarochora rudolfi, 1912 Myiophoneus tibetanus, 1886 Merula melanaria, 1910 Mclula aterrima, 1903 Merula algira, 1903 Geocichla frontalis, 1899 Crateropus reichenowi, 1900 Buellikoferia, 1902 (nom. prcocc.) Bradypterus elongensis, 1912 Bradypterus mariae, 1905 Lusciniola mimica, 1903 Phyllopseuste curvirostris, 1880 Prinia pallrscens, 1914 Melocichla kilimensis, 1904 Cislicola humilis, 1904 Cislicola katonae, 1904 Cisticola kmumkei, 1912 Cisticola pictipennis, 1904 Cisticola nilotica, 1914 Cisticola sudanica, 1911
8
Cenlropus s. superciliosus (Hempr. et Ehr., 1 8 3 3 ) Tyto alba contempa (Hart., 1898) Otus scops cyprius (Mad., 1901) Otus senegalensis pygmaea (Brehm, 1855) Glaucidium p. passerinum (L., 1758) Asio otus canadensis (Mad., 1901) Caprimulgus donaldsoni (Sharpé fnomen n u d u m in Kittenberger, 1960] 1895) Caprimulgus natalensis chadensis (Alexander, 1908) Apus apus barbatus (P. L. Sclater, 1865) Apus affinis signalensis (Mad., 1911) Phaethornis pretrei (Lesson et de Lattre, 1839) Chrysurornia oe. oenone (Lesson 1831) Alcedo atthis pallasii (Reichenbach, 1851) Halcyon smyrnensis fusca (Bodd., 1783) Halcyon smyrnensis fusca (Bodd., 1783) Upupa e. epops (L., 1758) Protodiscus insignis ellenbecki (Erlanger, 1901) Chrysoptilus punctigula ujhelyii (Mad., 1912) Dendrocolaptes picumnus multistrigatus (Eyton, 1851) Cincloides fuscus heterurus (Mad., 1903) Leptasthenura andicola certhia (Mad., 1903) Synallaxis albescens occipitalis (Mad., 1903) Synallaxis cinnamomea fusciforons (Mad., 1913) Grannaricula nana (Hellm. et Mad., 1914) Pitta angolensis reichenowi (Mad., 1901) Mecocerculus leucophrys gularis (Mad., 1903) Pipra a. aureola (L., 1758) Ammomanes cinclurus zarudnyi (Hart., 1902) Riparia paludicola ducis (Reich.. 1908) Tmetothylacus tenullus (Cab., 1878) Campephaga quiscalina martini (Jackson, 1912) Phyllastrephus fischeri sucosus (Reichenow, 1903) Laniarius ferrugineus ambiguus (Mad., 1904) Chlorophoneus n. nigrifrons JReichenow, 1896) Cinclus cinclus caucasicus (Mad., 1903) Cinclus cinclus olympicus (Mad., 1903) Cinclus p. pallasi (Tenim., 1820) Thriothorus genibarbis consobrinus (Mad., 1904) Donacobius atricapillus brachypterus (Mad., 1913) Prunella fulvescens dahurica (Taczanowski, 1874) Luscinia svecica pallidogularis (Zarudny, 1897) Cercomela sordida rudolfi (Mad., 1912) Myiophoneus temminckii (Vigors. 1832) Turdus poliocephalus papuensis (De Vis, 1890) Turdus morula aterrima (Mad., 1903) Turdus merula mauretanica (Hart., 1902) Zoolhera e. erythronola (Sclater, 1859) Turdoides jardinii kikuyensis (Neumann, 1906) Buettikofcrella (Stres., 1928) Bradypterus baboccala elongensis (Mad., 1912) Bradypterus mariae (Mad., 1905) Lusciniola melanopogon mimica (Mad., 1903) Phylloscopus t. trochilus (L., 1758) Prinia s. subflava (Gm., 1789) Melocichla mentalis orientális (Sharpé, 1883) Cisticola chiniana humilis (Mad., 1904) Cisticola brachyptera katonae (Mad., 1904) Cisticola catans belli (O.-Grant, 1908) Cisticola cantans pictipennis (Mad., 1904) Cisticola erythrops nilotica (Mad., 1914) Cisticola ruficeps scotopera (Sund., 1850)
82. 83. 84. 85. 86. 87. 88. 89.
Spiloptila reichenoivi, 1904 Sylviella distinguenda, 1910 Gerygonc piacida, 1900 Siphia cachariensis, 1884 Piezorhynchus reichenoivi, 1899 Poecilodryas hermani, 1894 Poecilodryas salvadori, 1899 Pinarolestes dissimilis,
90. Acredula dorsalis, 1900 91. Acrednla senex, 1900 92. Anlhoscopus kolomani, 1910 93. Poecile lunkhanensis, 1909 94. Parus aphrodite, 1901 95. Síita bifasciata, 1904 96. Hedydipna danakilensis. 1915 91-Zosterops egregia, 1911 98. Ptilotis proximo, 1899 99. Emberiza agnata, 1915 100. Vireo forreri, 1885 101. Poliospiza dimidiata, 1912 102. Serinus maximus (iiomen nudlim in Kittenbcrger, 1960) 103. Carduelis albigularis, 1881 104. Montifringilla margarilacea, 1904 105. Montifringilla cognata, 1909 106. Loxia guillemardi, 1903 107. Lagonosticta kilimensis, 1915 108. Donacicola sharpii, 1894 109. Pytelia slatini, 1914 110. Passer alexandrinus, 111. 112. 113. 1J 4, 115. 116. 117. 118. 119. 120. 121. 122. 123.
Passer nikersoni, 1911 Passer albiventris, 1911 Sporopipes cinerascens, 1915 Othyphantes edmundi, 1914 Othyphantes kovácsi, 1914 Plocoella szalayi (nom. n u d u m in Kittenberger, 1960) Mimela szalayi, 1901 Garrulus glaszneri, 1902 Garrulus lendli, 1907 Corvus pallescens, 1904 Corvus anthracina, 1911 Corvus protegatus, 1904 Acanlhopneusta paella. 1902
Apalia rufifrons rufidorsalis (Sharpé, 1897) : Sylvietta whytii jacksoni (Sharpé, 1897) Gerygone chloronota piacida (Mad., 1900) Muscicapa poliogenys cachariensis (Mad., 1884) Penemonarclia axillaris reichenoivi (Mad., 1899) Poecilodryas hypoleuca hermani (Mad., 1894) Tregellasia leucops melanogenys (Meyer, 1893) Colluriocincla mearchyncha lappenbecki (Reichcn o w , 1899) Aegithalos caudalus major (Raddc, 1884) Aegithalos caudatus major ( R a d d e , 1884) Anlhoscopus caroli sylviella ( R e i c h e n o w , 1904) Parus montanus baicalicus (Swinhoe, 1871) Parus maior aphrodite (Mad., 1901) Sitta europea asialica (Gould, 1837) Anthreptes platurus metallicus (Lichtenstein, 1823) Zosterops palpebrosaegregia (Mad., 1911) Pycnopygus ixiodes proximus (Mad., 1899) Emberiza poliopleura (Salvadori, 1888) Vireo olivaceus forreri (Mad., 1885) Serinus atrogularis reichenoivi (Salvadori, 1888) Seinus donaldsoni buchanani (Hartert, 1919) Carduelis c. carduelis (L., 1758) Leucosticte brandti margarilacea (Mad., 1904) Leucosticte arctoa cognata (Mad., 1909) Loxia curvirostra guillemardi (Mad., 1903) Lagonosticta rubricata ugandae (Salvadori, 1906) Loncliura caslaneothorax sharpii (Mad., 1894) Pytilia melba soudanensis (Sharpé, 1890) Passer domesticus niloticus (Nicolle et Ronhote, 1909) Passer g. griseus (Vieill., 1817) Passer g. griseus (Vieill., 1817) Sporopipes frontalis emini ( N e u m a n n , 1900) Ploceus b. baglafecht ( D a u d i n , 1802) Ploceus baglafecht emini (Hartert, 1882) Ploceus sp. Oriolus szalayi (Mad., 1901) Garrulus glandarius glaszneri (Mad., 1902) Garrulus glandarius anatoliae ( S e e b o h m , 1883) Corvus cornix pallescens (Mad., 1904) Corvus macrorhynchus culminatus ( S y k e s , 1832) Corvus splendens protegatus (Mad., 1904) Phylloscopus t. tenellipes Swinhoe, 1860
A jegyzék a korabeli felfogást tükrözi, amikor az a l f a j t még nem ismerték el. E z é r t a taxon-érték változásának nincs jelentősége. M A D A R Á S Z 123 „ f a j t " írt le, amiből 64 érvényes m a r a d t . Igaz három akad köztük, melyeket csak K I T T E N B E R G E R ( 1 9 6 0 ) idéz M A D A R Á S Z neve alatt, de publikációjuk n y o m á t nem t a l á l t a m , és S C I I I F T E R sem. Lehetséges, hogy M A D A R Á S Z ezeket csakkészült leírni, t a l á n még a címkéken is így jelölte meg őket, de v a g y idejében felismerte, hogy n e m ú j taxonok, vagy nem m a r a d t ideje közlésükre. A korabeli szellemnek megfelelően M A D A R Á S Z nem helyezett súlyt sem a sorozatok vizsgálatára, sem a variációs szélesség megállapítására, ami ma m á r követelmény. Ez az oka a szélsőséges variánsok és a rendellenességek leírásának, olyanoknak is, amelyeknek ma már nevet sem a d u n k .
<J
Autobibliográfiájában ( 1 9 3 1 ) 1 8 8 0 — 1 9 2 8 között 1 4 2 publikációt vett fel, de pl. kihagyta vitairatainak egy részét, s ezzel ítéletet m o n d o t t az egész vita felett. Közleményei túlsúlyban trópusi m a d a r a k a t tárgyalnak. í g y , mondhatj u k , MADARÁSZ volt az egyetlen ornithológusunk, aki kitört a „provincializmusból" (GEBHARDT, 1964). Az őt követő kutató-generáció tagjai közül többen t á m a d t á k a felesleges leírások miatt, de az elismerések sem m a r a d t a k el. Az American Ornithologists' Union egyik legelső levelező t a g j á n a k választotta (1884). A legnevesebb szakemberek 9 t a x o n t neveztek el róla: Psittacella modesta madaraszi A. B. Meycr, 1886. — Ercmoptcrix leucotis madaraszi Keichenow, 1 9 0 2 — Galerdia crislata madaraszi Herman. 1903 (= Galerdia eristata meridionalis Brehm, 1841) — Colliricincla mcgarhyncha madaraszi R o t s c h i l d et Hartert, 1903 Meliphaga flavivenler madaraszi Rotschild et Hartert, 1903 — Serinus madaraszi R e l c h e n o w , 1902 ( = Scrinus m. mozambicus Müller, 1776) — Clitoris chloris madaraszi Tschusi, 1911 ( = Carduelis dl. chloris L., 1758) — Oriolus flavocinctus madaraszi M a t t h e w s , 1912 (=- Oriolus f l . flavocinclus Vigors, 1826) — Corvus coronoides madaraszi Strcsemann, 1916 (— Corvus macrorliynchus culminatus Sykes, 1832).
I t t h o n 1897-ben lett а МОК levelező t a g j a . A Magyar Oruithológusok Szövetsége (MOSZ) megalakulása után (1928) a n n a k tiszteletbeli tagja és a Kócsag szerkesztőségének f ő m u n k a t á r s a lett. Antedatálással 1931-ben a Madártani Intézet tiszteletbeli t a g j a . Nem lehet ma már megállapítani, hogyan viszonylott MADARÁSZ A többi múzeumi kollegájához. Erről sein az irodalomban, sem magánbeszélgetésekben nem esett szó. Csak sejteni lehet, hogy MADARÁSZ CsiKit kivéve nem nagyon b a r á t k o z o t t velük, akik nyilván nem nézték jó szemmel gáláns k a l a n d j a i t , másrészt irigykedtek is rá, hogy szűkös pénzét könyve és t u d o m á n y o s folyóiratok kiadására f o r d í t o t t a . Az említett Zeitschriften kívül 1909—10-ben CsiKivel megkísérlik az Archívum Zoologicum beindítását, de a folyóirat csak egy kötetet és egy füzetet ért el. 1 9 1 5 - b e n , teljes m u n k a b í r á s a idején, H O R V Á T H GÉZA felszólította kedvező a j á n l a t t a l — ígéretét azonban n e m t a r t o t t a be — hogy n y u g d í j a z t a t á s á t kérje. Ez a teljes szakításhoz vezetett a Múzeummal is, s ez indítja őt kései közleményében ( 1 9 2 8 ) a keserű k i f a k a d á s r a : „. . . a Magyar Nemzeti Múzeum kapui, ahol egy emberöltőn át k i f e j t e t t munkásságom gyümölcse pihen, tizenhárom évvel ezelőtt bezárultak előlem . . .". Sajnos M A D A R Á S Z nem t u d o t t utódot nevelni, ehhez szélesebb skálájú érdeklődésének kellett volna lennie és összeszedettebb k u t a t ó n a k . Közvetlen utóda, F É N Y E S D E Z S Ő a vörös vércse színváltozásáról szóló disszertációjával, csóka-tanulmányával és az Arad körüli gyűjtéseivel jól indult, de amint a g y ű j t e m é n y kezelését rábízták, j o b b a n érdekelte őt a kutyatenyésztés. Igaz háború volt és u t á n a gazdasági krízis, s mindez az érdemleges g y ű j t e m é n y fejlesztésének nem kedvezett. F É N Y E S rövidesen el is hagyja ezt az állást. Ot követi É H I K G Y U L A mammalógus, akinek elsőrendű gondja mégiscsak az emlősg y ű j t e m é n y fejlesztése és feldolgozása volt, bár g y ű j t ő ú t j a i n a madarakról sein feledkezett meg. ÉHiKet G R E S C H I K J E N Ő v á l t o t t a fel, akinek madár-szövettani eredményei világszerte ismertek voltak. G R E S C H I K viszont H E R M A N szárnyai alatt érte el sikereit, m a j d a h á b o r ú utáni ideiglenes elbocsájtása az Intézettől lelkileg annyira megviselte, hogy nehezen t u d t a összeszedni magát. A gazdasági helyzet sem j a v u l t annyira, hogy súlyos nehézségek nélkül a g y ű j t e m é n y ko10
moly fejlesztésére gondolni l e h e t e t t volna. MADARÁSZSZUI kölcsönösen becsülték e g y m á s t . G R E S C H I K is b ú c s ú z t a t t a M A D A R Á S Z Í sírjánál a MOSZ n e v é b e n , a Múzeum nevében nem kisebb e m b e r , m i n t D U D I C H E N D R E . E Z mégiscsak a megkésett megbecsülés jelének s z á m í t o t t . G R E S C H I K írja meg nekrológusát a Kócsagban. W A R G A az A q u i l á b a n , S C H E N K és H E L L M A Y R a T h e Ibis-ben, H E L L M A Y R A T h e Auk-bau, S T R E S E M A N N az Ornithologische Monatsberichteben, S C H E N K a Beiträge zur Fortpflanzungsbiologie der Vögel-ben. Megemlékezett haláláról S T R E S E M A N N a V I I I . Nemzetközi Madártani Kongresszuson (1934) is. A M.ADARÁszt követő generációt nem ismertem, de G R E S C H I K C I I kívül M A D A R Á S Z egyetlen igazi r a j o n g ó j a W A R G A K Á L M Á N m a r a d t , akit viszont M A DARÁSZ n e m becsült túlságosan. W A R G A k ü z d ö t t e ki, bogy az I n t é z e t tiszteletbeli tagságát m e g a d j a a miniszter - M A D A R Á S Z halála u t á n . M A D A R Á S Z igazi t r a g é d i á j a lett volna, ha megéli g y ű j t e m é n y e 1 9 5 6 - o s pusztulását. Méltatásakor nein f e l e d k e z h e t ü n k meg arról, hogy nemcsak kiváló k u t a t ó , de művész is volt, amit különösen R E I S E R ( 1 9 3 1 ) m é l t a t o t t . A festészetnek egy speciális ága, amihez nem elég a művészi képesség és iskolázottság, ismerni kell hozzá az állatok a n a t ó m i á j á t , de főleg azok mozgását és é l e t m ó d j u k a t . Ez az állatillusztráció, amelyben v i l á g v i s z o n y l a t b a n is olyan m e s t e r e i n k voltak mint C S Ö R G E Y , I I Á R Y , N É C S E Y . M A D A R Á S Z n e m az utolsó helyet foglalja cl k ö z ö l t ü k . Amikor a Nemzeti Múzeumhoz k e r ü l t , a n n a k k é p t á r á t L I G E T I A N T A L , M A R K O t a n í t v á n y a vezette. A kínálkozó a l k a l m a t M A D A R Á S Z fel is használta, t a u u l t LiGETiuél. I r á n y z a t a a z o n b a n e l ü t ö t t mesterétől, inkább az á r n y a l a t o k ra, a mozgásra helyezte a h a n g s ú l y t . Kiállított a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban, de még művészeti l e x i k o n u n k is ( 1 9 6 7 ) első helyen a t á j k é p f e s t ő t l á t j a benne. Nyugalomba v o n u l á s a u t á n t o v á b b festegetett, sőt élete végéig még betegágyából is t a n í t o t t a a f i a t a l o k a t . M A D A R Á S Z t e h á t különleges helyet foglal el k u l t ú r - é l e t ü n k b e n . Múzeista volt ízig-vérig, aki nem sokra becsülte a megfigyelést a gyűjtéssel szemben, így azt sem v e h e t t e észre, hogy még a r e n d s z e r t a n b a is egyre t ö b b biológiai elem vegyül. E g y n a g y hősi k o r s z a k b a n élt, és munkássága nem m a r a d t az utolsó k o r t á r s a i között. IIa h i b á z o t t , ez abból s z á r m a z o t t , hogy s o k a t dolgozott. IIa v a n n a k is ellentmondások M A D A R Á S Z működésében, v é g e r e d m é n y b e n a b u d a p e s t i g y ű j t e m é n y csakis az ő érdeme. Annál szomorúbb, h o g y élete végén m a g á r a m a r a d t , az i n t é z m é n y e k k a p u i „ b e z á r u l t a k " — s a j á t szavai szerint — előtte, s így h ú n y t el B u d a p e s t e n , 1931. X I I . 29-én. K ö s z ö n e t e t m o n d o k P r o f . D r . W . M E l S E n e k ( H a m b u r g ) , D r . H . SCHIFTE п н е к ( W i e n ) , S. IiCKnek ( D r e s d e n ) , a k i k s z í v e s e k v o l t a k a M a d a r á s z á l t a l l e í r t f a j o k i d e n t i f i k á l á s á b a n s e g é d k e z n i , t o v á b b á HUSZTY SÁNDORnak és i f j . D r . MADARÁSZ GYULÁnak, h o g y k é z i r a t o m a t á t n é z t é k és j ó t a n á c s o k k a l l á t t a k el.
11
DR. GYULA MADARÁSZ Von A.
KEVE
GY. MADARÁSZ wurde am 3. Mai 1858 in Pest geboren. Seine Schulen und die Universität besuchte er in Budapest und promovierte bei Prof. MARGÓ aus dem Themenkreis: Anatomie der Meisen. 1884 übernahm er die Leitung der Vogelsammlung des Ungarischen Nationalmuseums und leitete sie bis zu seiner Pensionierung im Jahre 1915. Die Sammlung erwarb einen guten Ruf unter den Museen der Welt. 1885 bearbeitete MADARÁSZ mit Pelzein in Wien die Monographie der Pipriden, 1890 nahm er am »Musterbeobachtungsnetz« von O. HERMAN am Südufer des Neusiedlersees teil. 1891 wurde er aktives Mitglied des Organisationskomitees des II. Internationalen Ornithologen-Congresses in Budapest. Zwischen 1891 — 1903 besuchte MADARÁSZ regelmäßig Siebenbürgen, zwischen 1893 — 1907 die Batschka und Syrmien, wie auch die Natronsteppen unter Budapest. Auch sehr viele Gegenden des damaligen Ungarns hat er aufgesucht, wie die U m g e b u n g v o n Bártfa (heute Bardejov) und die Adriaküste. Weitere Reisen unternahm MADARÁSZ 1896 nach Ceylon, 1906 nach Sizilien, 1909 nach Nordbulgarien und in die Dobrudscha, 1911 nach Sudan, im selben Jahr wollte er auch nach Columbien fahren, aber infolge einer Nahrungsmittelvergiftung musste er aus N e w York zurückkehren. Als junger Mann bereitete er das dritte Namenverzeichnis der Vögel Ungarns vor (1881) und gründete die Zeitschrift für die gesamte Ornithologie, die zwischen 1884 — 1887 erschien. Später (1909 — 1910) versuchte er nochmals mit einer Zeitschrift: Archívum Zoologicum. Zwischen 1899 1903 erschien in H e f t e n sein Werk über die Vögel Ungarns. Dies führte zu einer derartig heftigen Debatte mit O. HERMAN, daß MADARÁSZ sich langsam v o n der Untersuchung der einheimischen Vogelwelt zurückgezogen hat. Nach seiner Autobiographie sind v o n ihm zwischen 1880 1928 142 Publikationen erschienen, aber die Liste ist nicht ganz vollständig, 122 »Arten« wurden v o n ihm beschrieben, aus welchen 46 valid geblieben sind. 9 Unterarten wurden nach ihm benannt. Außer seiner eigenen Sammeltätigkeit ließ er mehrere bedeutende Sammlungen v o m Museum ankaufen. So bestand die Budapester Sammlung unter MADARÁSZ nach IIELLMAYR (1932) aus 70 Tausend Bälgen, unter ihnen mit 121 Typenexemplaren. GY. MADARÁSZ war nicht nur Wissenschaftler, sondern auch Künstler (Reiser, 1931). Sein Meister war A. LIGETI, Leiter der Bildergalerie des Ungarischen Nationalmuseums. MADARÁSZ hat auch an mehreren Ausstellungen teilgenommen. Er ist am 29. Dezember 1931 in Budapest gestorben.
12
Állattani
Közlemények,
LXVIII,
1981
ABONYI SÁNDOR SZÜLETÉSÉNEK 100 ÉVES É V F O R D U L Ó J Á R A * Irta: LUKÁCS
DEZSŐ
(Kaposvár)
A X X . század első felének egyik legértékesebb magyar zoológusa volt S Á N D O R . Mind tudományos, mind oktató-nevelő munkásságával méltán érdemelte ki helyét a „ n a g y o k " között. A véglények, csalánozók, rákok, rovarok, halak, kétéltűek fajain sejt-, szövet-, élet-, fejlődés- és környezettani vizsgálatokat végzett. K u t a t á s a i b a n k i t ű n ő mikrotechnikájával és pontos kísérleteivel ért el m a r a d a n d ó eredményeket. Sok referátumot és ismeretterjesztő cikket is írt. Földeákon született 1880. m á j u s 6-án. Apja gazdatiszt és állatorvos volt. Középiskolai t a n u l m á n y a i t befejezve, 1899-ben a budapesti t u d o m á n y e g y e t e m re i r a t k o z o t t be természetrajz szakos tanárjelöltnek. Már hallgató k o r á b a n , 1901-től t a g j a lett a Természettudományi Társulatnak, és ez évtől id. E N T Z G É Z A intézetében gyakornok, tanársegéd, illetve 1910—12-ben első tanársegé. 1901-ben E N T Z megbízta a háziméh bélcsövének szövet- és élettani feldolgozásával. A megjelent dolgozatot E N T Z a Margó-díjra javasolta és 1904-ben doktori értekezésnek is elfogadta. A B O N Y U még ebben az évben doktorrá is a v a t t á k , a középiskolai tanári oklevelét is megszerezte 1906-ban. E N T Z j a v a s l a t á r a 1908-ban a Stazione Zoologica di Napoli „ m a g y a r asztalához" küldte ki a minisztérium 4 hónapos k u t a t ó m u n k á r a . A B O N Y I 18 tengeri csontoshal-faj bélcsövének szövettanát vizsgálta; E N T Z intézetében fejezte be 1910-ben megjelent t a n u l m á n y á t . Éveken át végzett szorgalmas és lelkes k u t a t á s a i n a k eredményeként e g y m á s u t á n közölte dolgozatait, így a kétéltű lárvák úszóvitorláinak szövet-, fejlődés- és élettanáról, valamint a levéllábú rákokról amelyeknek ABONYI óta t u l a j d o n k é p p e n nem volt m a g y a r k u t a t ó j a . Részletesen ismertette ÜADAYnak a levéllábú rákokról szóló m o n o g r á f i á j á t . 1911-ben az Állatorvosi Főiskolán az általános állattanból m a g á n t a n á r r á képesítették. Ebben az évben ismét a levéllábú rákokról közölt cikkeket. 1 9 1 2 - b e n a Műegyetemen D A D A Y J E N Ő a d j u n k t u s a lett, őszinte tisztelettel ragaszkodott professzorához, aki szerette a kiváló képzettségű, de szerény A B O N Y I Í . 1 9 1 3 - t ó l az Állatorvosi Főiskolán megbízottként az á l l a t t a n t a d t a elő, e g y ú t t a l műegyetemi kötelezettségeinek is eleget t e t t . 1914. őszén hadiszolgálatra h í v t á k be, nem sokkal ezután súlyos homloksebbel orosz hadifogságba került (Nizsnij-Novgorod, ÉK-Szibéria a j a p á n h a t á r közelében), amelyből csak 1920-ban került haza. Fogsága idején jelent meg t ö b b e k között magyar és n é m e t nyelven nagy t a n u l m á n y a a csupasz levéllábú rákok Artemia (sóféreg) neméről. ABONYI
* E l ő a d t a a szerző az Á l l a t t a n i s z a k o s z t á l y 1980. m á j u s 9 - é n t a r t o t t 705. ü l é s é n .
13
D A D A Y J E N Ő halála (1920. I V . 2.) u t á n a M ű e g y e t e m Állattani T a n s z é k é t m e g s z ü n t e t t é k . Az intézet felszámolásával A B O N Y I Í bízták, meg. E z u t á n állás nélkül m a r a d t . P É K Á R M I H Á L Y professzor j a v a s l a t á r a a pécsi T u d o m á n y e g y e t e m e n á t m e n e t i l e g a d j u n k t u s k é n t a l k a l m a z t á k , és a s z ö v e t t a n i g y a k o r l a t o k vezetésével b í z t á k meg. I f j . E N T Z GÉzÁnak H o l l a n d i á b a való t á v o z á s á v a l az Erzsébet-Nőiskola. Polgáriiskolai T a n á r k é p z ő Főiskola Á l l a t t a n i T a n s z é k é r e n e v e z t é k ki t a n á r n a k (1920). 1921-ben a b u d a p e s t i T u d o m á n y e g y e t e m e n is m a g á n t a n á r r á k é p e s í t e t t é k az á l l a t s z ö v e t t a n b ó l . Az Állatorvosi Főiskola, a m e l y e n h a z a t é r t e u t á n ismét e l ő a d t a az általános á l l a t t a n t , m a j d a s z ö v e t t a n t , 1924-ben n y i l v á n o s rendkívüli t a n á r i címmel t ü n t e t t e ki. A székesfővárosi Pedagógiai S z e m i n á r i u m b a n é v e k e n át előadta az á l l a t t a n t , ezzel k a p c s o l a t b a n l a b o r a t ó r i u m o t és g y ű j t e m é n y t r e n d e z e t t be. A két b u d a p e s t i T a n á r k é p z ő Főiskola egyesítésekor és Szegedre való helyezésekor az á t k ö l t ö z t e t é s , átszervezés és berendezés g o n d j a is A B O N Y I v á l l á r a n e h e z e d e t t . Hosszú ideig n e m a k a r t és nem is v á l t meg régi m u n k a h e lyeitől sem. E r e j é t , idejét nem kímélve B u d a p e s t e n és Szegeden l á t t a el m u n k a köreit, emellett k u t a t o t t is, sőt 1927 30-ban az Á l l a t t a n i S z a k o s z t á l y b a n m i n t intézőbizottsági t a g is t e v é k e n y k e d e t t . A sok m u n k a , u t a z g a t á s teljesen k i m e r í t e t t e a m ú g y is megviselt szervez e t é t , súlyos n e u r a s z t é n i á s l e t t . E k k o r a r r a az e l h a t á r o z á s r a j u t o t t , h o g y a szegedi főiskolai t a n á r i állásáról l e m o n d , és az Állatorvosi Főiskola S z ö v e t t a n i L a b o r a t ó r i u m á b a n m i n t n y u g o d t m u n k a h e l y e n dolgozik. Állapota a z o n b a n fokozatosan r o m l o t t . F e l v é t e t t e m a g á t a B u d a p e s t i T u d o m á n y e g y e t e m I I I . s z á m ú Belgyógyászati K l i n i k á j á r a . I t t a g y d a g a n a t r a u t a l ó t ü n e t e k k ö z ö t t , a m ű t é t i b e a v a t k o z á s előtt, 1930. o k t ó b e r 21-én fejezte be küzdelmes, t e v é k e n y életét. A B O N Y I SÁNDORnak 1 9 0 3 — 1 9 2 8 között 4 2 cikke, tanulmánya, referátuma jelent meg. Saját kutatásait tartalmazó művei többségét két főcsoportba sorolhatjuk: 1) sejt-, szövet-, élet- és fejlődéstani vizsgálatok: 2) a levéllábú rákok ökológiai, fejlődéstani és rendszertani kutatása. Ezekhez csatlakozik referáló és ismeretterjesztő munkássága.
1. Sejt-, szövet-, élet- és fejlődéstani
vizsgálatok
A háziméh bélcsövéről szóló, n a g y , Margó-díjat n y e r t t a n u l m á n y á n a k lényege a k ö v e t k e z ő . Az elő- és u t ó b é l h á m s e j t j e i azonos a l k a t ú a k , a bél l u m e n c felé kitin i n t i m á v a l b o r í t o t t a k . Az i z o m z a t u k erős f e j l e t t s é g ű . A középbélben a bélüreg felőli részen a h á m s e j t e k e t n e m fedi kitin, a z o k n a k p r o t o p l a z m a n y ú l v á n y o k b ó l álló serteszegélye v a n . A bélszakaszokat n y i t ó és záró g y ű r ű k (sphincterek) v á l a s z t j á k el. K ö z ü l ü k a chilus-belet n y i t ó k és csukok a legerőteljesebbek. A k ö z é p b é l b e n t ö r t é n i k a t á p l á l é k megemésztése és felszívása. I d e nyílnak a Malpighi-edények, amelyek v á l a d é k a a pollenszemekből oldja ki a zsírt. A végbélmirigy-sejtek oszlopélein c s a k n e m az i n t i m a felszínéig t e r j e d ő , felső végükön k i t á g u l ó c s a t o r n á k h a l a d n a k , amelyek a t r a c h e a r e n d s z e r r e l f ü g g n e k össze. A B O N Y I elsőként t i s z t á z t a a h á z i m é h b é l c s a t o r n á j á n a k szövet- és é l e t t a n i v i s z o n y a i t . E r e d m é n y e i n e k lényege m a is érvényes. A k é t é l t ű e k l á r v á i n , vizsgálatai szerint, a t e s t k ö z é p v o n a l á b a n s a r j a d z á s sal h á m r e d ő a l a k u l . E n n e k lemezei k ö z ö t t n y ú l v á n y o s kötőszöveti sejtek v a n n a k . Ezek az á l t a l u k k i v á l a s z t o t t k o c s o n y á s a l a p á l l o m á n n y a l az úszóvitorla tölt.elékszövetét k é p e z i k . Ez k ö z v e t l e n ü l összefügg a gerinchúrt burkoló k ö t ő 14
szövettel, es az úszóvitorláknak duzzadságot ad. Л töltelékszövetben kezdetben lassú a fejlődés, m a j d gyorsul. Az alapállomány sebesebben szaporodik, mint ahogyan a sejtek osztódnak. E n n e k következtében az egymástól távolodó hámlemezek a velük összenőtt kötőszöveti sejteket széthúzzák. í g y ezek nyúlványai finom, megfeszített fonalakból álló hálózatot képeznek. E hálózatban, különösen a legerősebben igénybe v e t t nyúlványokban rostocskák jelennek
A B O N Y I SÁNDOR
(1880—1930)
meg. Végül a két hámlemcz között kifeszített, párhuzamosan f u t ó rostrendszer alakul ki. Ez a szerkezet a d j a az úszóvitorlák szilárdságát és rugalmasságát. Az ivarérett alak kifejlődésével j á r ó szövettani változások az úszóvitorlát lebontják. A tengeri csontoshalak bélcsövének szövettanában az elő-, közép- és utóbél egyes szakaszai között fokozatos különbségeket derített ki. Ezek a következők: 1. a kehelyháinos és harántcsíkolt izomzatú előbél nem differenciált a középbélig (Labrus, Crenilabrus); 2. az oesophagus hátsó része táplálék rezervoárrá tágul, itt a hám egyrétegű, mirigyek nélküli (Coricus) ; 3. az oesophagus többrétegű h á m j á t egyrétegű mirigyeket tartalmazó hám követi, mikroszkóposán megkülönböztethető gyomor alakult ki (Gobius); 4. a gyomor h á m j a és mirigyei jól fejlettek, a fundus-zsák, ha van, igen fejletlen (Box, Blenius); 5. harántcsíkolat csak a cardiáhan van, a f u n d u s sima izomzatú (Scorpaena, Mullus, Anthias, Heliastes, Sargus, Corvina, Trigla, Mugil, Motellá, Smaris); 6. a gyomor abban különbözik az előbbi fokozattól, hogy a h a r á n t csíkolt izomzat hirtelen szűnik meg (Conger). A szájüregben, a p h a r y n x b a n és az oesophagus elején érzékbimbók vannak, különösen a fogak töve körül nagy számban. A zsákmány megragadása és ízlelése így egy időben történik. Ez a hal táplálkozása szempontjából jelentős. 15
A B O N Y I a bélhám k u t i k u l á j á n a k szerkezetét és létrejöttét is tisztázta. A gyomor fejlettsége és a pylorus-függelékek közötti egyenes korrelációt is megállapította. Egyrészt id. E N T Z G É Z A készítményei és rajzai, másrészt s a j á t készítményei és azokról készített mikrofotográfiái alapján a citofánokat valóban létezőnek t a r t o t t a . Ezek A B O N Y I szerint a kezdődő protoplazma l á t h a t ó elemei. Kezdeményezése ú j volt, de az idevágó k u t a t á s o k a t senki, maga A B O N Y I sem f o l y t a t t a . A későbbi k u t a t á s o k óta t u d j u k , hogy az ENTZ-féle citofán elmélet is ma már csak t ö r t é n e t i jelentőségű. A csontszövet mechanomorfózisáról szóló t a n u l m á n y a a kauzális morfológia területén végzett k u t a t á s a i közül való. Megállapítása szerint az optimális elrendezés i r á n y á t a növekedésnek megfelelően beállított és megfeszített vérér szabja meg. A növekedés okozta húzóerő h a t á s á r a a csont hossztengelyével párhuzamos vázhálózat alakul, ez a d j a meg a csontszövet alapszerkezetét.
2. A levéllábú rákfajokkal kapcsolatban végzett ökológiai, fejlődéstani és rendszertani kutatások A B O N Y I b e h a t ó a n foglalkozott a levéllábú rákok környezetigényével, életmódjával, petéinek kikelésével, valamint a f a j o k rendszertani problémáival. A petéket t a r t a l m a z ó iszapot 60—70 C°-on szárította 24 órán át, azután vízzel felöntötte. Az Apus és Branchipus petékből 1—4 nap múlva kikeltek a naupliusok. A Lepidurus-nál ez csak akkor következett be, ha a peték előbb 24 órán át fagy h a t á s á n a k voltak kitéve. 12—14 órai állás u t á n a sós vizet (5 és 10%-os) leöntötte a Branchipus petékről, azután lemosta azokat, és közönséges vizet ö n t ö t t r e á j u k . 22 C° hőmérsékleten 24 óra múlva tömegesen keltek ki a naupliusok. CaCl2, KCl, MgS0 4 , Na 2 S0 4 azonos töménységű oldataival is ugyanezt az eredményt k a p t a . Mind a beszáradáskor, mind a sós oldatokkal való kezelésre a peték tart a l m á n a k illetve sóinak koncentrációja nagyobb lett, mint azon vízé, amelyben a petéket lerakó állatok éltek. A peteburkon belül és kívül levő folyadék töménységének különbsége a döntő a fejlődés megindításában. Azonos koncentrációjú tenyészvízben a peték éveken át is n y u g a l o m b a n m a r a d h a t n a k , de felhígítás hatására kikelnek. A B O N Y I kísérleteiben a peték akkor is kikeltek, ha desztillált vízzel kezelte azokat. Beszáradáskor a töményebb oldat hatására a petékből víz távozik el, a desztillált víz esetében azok v í z t a r t a l m a változatlan, viszont a környező vizük hígabb. Ez utóbbi ok m i a t t kelnek ki beszáradás nélkül is a peték, ha nyári zápor felhígítja a tenyészvizet. Kísérleteiben a Branchipus stagnalis, Streptocephalus torvicornis, Artemia salina, Leptestheria dachalacensis, Apus cancriformis megtermékenyített és szűz petéi egyaránt kikeltek. A vízben régebben heverő petékből a feltöltés u t á n már 18 óra múlva, sőt korábban is k i b ú j t a k a naupliusok, a frissen lerakottakból csak 3—5 n a p múlva. A régibb petékben hosszabb idejű barázdálódással csaknem teljesen kialakult nauplius van. A kiszáradás u t á n ú j a b b vízbe kerülés u t á n gyorsan befejeződik a lárva fejlődése, és a naupliusok h a m a r k i b ú j n a k . A desztillált vízbe kerüléskor a friss pete még csak sejtes állapotban volt. A nagyobb koncentráció különbség hatására meginduló barázdálódás rövidebb idő alatt megy végbe, az egész fejlődés gyorsabb. í g y a teljesen kialakult nauplius pár n a p alatt kibújik a megrepedt peteburokból.
16
Az Apus-OK és Branchipus-ok fényigényes, heliocentrikus állatok. A B O N Y I kísérleteiben az Apus-ok szemsíkja és hátpáncélja a Branchipus-ok szeme és hasa volt merőleges a fény i r á n y á r a . A spektrum összes színe k i v á l t o t t a ezt a helyzetet. A B O N Y I elsőként m u t a t t a ki a ritka páncélos levéllábú r á k f a j t , a Limnadia lenticularis-t két hazai lelőhelyről is. Részletesen leírta szervezetét. Egyik legérdekesebb megállapítása, hogy a fiatalok fejtetőszerve lényegesen különbözik az ivarérettekétől. A fejdudor először szívókoronggá alakul, a kifejlett, iszapban élő egyedeknél viszont kicsi, vékony nyél köti a fejhez. Benne érzősejtek v a n n a k , t a p a d á s r a nem alkalmas. Működésváltoztatással érzékszervvé lesz. A B O N Y I behatóan foglalkozott az Aretmia nemmel, amelynek fajairól S M A N K E V I C S kísérletei kiderítették, hogy nem szilárdak, nagyon is ,,mű"-fajok. D A D A Y nagy monográfiájában a sok leírt f a j t az Artemia salina var. principalis, a var. arietina, a v a r . muelhasenii, a var. koepeniana és az A. jelskii alakokba vonta össze. Ismert volt az irodalomban az Artemiá-k nagyfokú variálása. Azt is t u d t á k , hogy sós vizek koncentrációja szerint más levéllábú rákok is változékonyak. A B O N Y I szerint ezért a formakörök nem mennek át egymásba, morfológiailag és biológiailag függetlenek. Szervezetük alapjellegei állandóak, a r a j t u k jelentkező azonos módosulások a környezet h a t á s á r a létrejött konvergenciák. Az Artemia salina édesvízben is Artemia m a r a d , és a Branchinecta ferox sós vízben sem lesz Artemia. Különböző töménységű és ennek megfelelően különböző f a j s ú l y ú NaCl, MgS0 4 , CaCLj oldatokban azonos kísérleti eredményeket k a p o t t . Az Artemiá-k számára t e h á t nem az oldat összetétele, hanem töménységéből folyó fizikai állapota a lényeges. Az Artemiá-k 1050-nél kisebb f a j s ú l y ú oldatokban sohasem r a k t a k petéket, hanem eleveneket szültek. A t ö m é n y e b b oldatokban egyre gyarapodott a petézők száma. Híg oldatokban az Artemiá-k, akárcsak a Branchipus-ok, minden irányb a n szabadon mozognak, ebben a villafüggeléknek mint k o r m á n y r ú d n a k fontos szerepe van. A t ö m é n y e b b e k b e n viszont ez egyre i n k á b b akadálya a mozgásnak. Az oldat töményedésével a lemez alakú és soksertéjű villa-vagy farokfüggelékek fokozatosan ujjszerűek lesznek, a serték száma fogy. Nagy fajsúlyú oldatban már hiányoznak a függelékek és a serték, ilyen a köpeniana nevű változat. A törzs és potroh (farok) egymáshoz viszonyított aránya ugyanígy változik. A B O N Y I megállapította, hogy az A. salina törzsalakja a var. principalis, a többi a víz töményebb oldatainak esetről esetre megfelelő módosulás. Ezek a fejlődés különböző szakaszain állapodtak meg, és váltak ivaréretté, így különböző fokon levő neoténiák. A környezetváltozás a kifejlett állatokra nem hat, csak a petékre. Az alak kifejlesztésében az öröklés mindent megtartani igyakszik, a környezet viszont a megfelelő forma felvételére készteti a szervezetet. A megváltozott környezetben a következő nemzedék az előzőhöz viszonyítva kevés bélyegben változik. Ezért találhatók együtt különböző f o r m á k ; de a 4—5-ik generációban az egyedek már teljesen azonosak. A híg sósvízi Artemiá-k morfológiailag és életmódban (úszás, szaporodás) közelebb állnak a Branchipus-okhoz, mint a koncentráltabb sós vizekben élők. A B O N Y I kísérletei alapján k i m o n d h a t t a : az Artemia olyan alakkör, amely nem tagolódik szisztematikai értelemben vett f a j o k r a , „egységes variációs sor, amelynek minden egyes kiragadott t a g j a a környező behatásokkal teljes egyensúlyi helyzetet biztosított m a g á n a k " . 2
Állattani
Közlemények
17
A B O N Y I k u t a t á s a i t a sokoldalúság, elmélyedés, exaktság, összefüggések, a jelenségek belső kapcsolatának keresése jellemzi. Ismeretterjesztő cikkei érdekesek, változatosak, olvasmányosak. Referátumai D A D A Y , G O R K A , Z I M M E R M A N N és mások műveiről jól t á j é k o z t a t ó k . Szívvel-lélekkel pedagógus volt, az oktató-nevelő m u n k á t t a r t o t t a a maga számára a legfontosabbnak. Különösen a tanárképzésben ért el szép eredményeket. Az ő irányításával t ö b b állatorvosi doktori értekezés is készült. Akaraterő, szorgalom, tehetség, kellemes modor jellemezték rokonszenves egyéniségét. Nemes gondolkozású, szolgálatkész ember volt, a hozzá forduló intézmények és egyének részére készségesen adta t u d á s á t , önzetlensége és szerénysége sok b a r á t o t szerzett neki. O t t h o n á t szerette, családi élete boldog volt.
Z U M 100 J Ä H R I G E N G E B U R T S T A G V O N S Á N D O R A B O N Y I Von D . LUKÁCS
Verfasser w ü r d i g t das Lebenswerk v o n S. ABONYI, des n a m h a f t e n ungarischen Zoologen der ersten Hälfte des 20. Jhs. ABONYI h a t an Protozoen, Cnidarien, Crustaceen, Insekten, Fis c h e n und A m p h i b i e n zytologische, histologische, biogenetische und ökologische Untersuchunge n durchgeführt. Sowohl durch seine wissenschaftliche, als a u c h pädagogische Tätigkeit verd i e n t e er seinen P l a t z i n der Reihe der großen Naturwissenschaftler.
18
Állattani
Közlemények,
LXVIII,
1981
F É N Y - ÉS ELEKTRONMIKROSZKÓPOS VIZSGÁLATOK AZ ÉTICSIGA GASTRO-INTESTINÁLIS IDEGRENDSZERÉN* Irta: ÁBRAHÁM AMBRUS (Szeged)
Az cticsiga (Helix pomatia) b é l c s a t o r n á j a a f e j ventrális oldalán a k é t a j a k t a p o g a t ó között levő szájnyílással k e z d ő d i k és a t á g a s g a r a t b a v e z e t . E b b ő l nyílik a rövid nyelőcső, amely a b a r n á s g y o m o r b a n f o l y t a t ó d i k . E z e n fekszik a két hosszúra nyúló és laposan s z é t t e r ü l ő nyálmirigy, amelyek a d o r z á lis oldalon rövid szakaszon össze v a n n a k n ő v e . Mind a k e t t ő egy szalagszerű, c s a v a r o d o t t c s a t o r n á b a m e g y á t ; ezek a nyelőcső k é t oldalán előrehúzódnak és a g a r a t b a torkollnak. A g y o m o r r a a v é k o n y b é l következik, amely rövid, kígyózó l e f u t á s u t á n a zsigerzacskó k a n y a r u l a t á b a lép. I t t a másik oldalra fordul, m a j d végbélszerűen k i t á g u l v a a t ü d ő ü r e g belső szélén a s z a b a d b a nyílik. Anyag és módszerek A chloroformmal narkotizált állatok bélcsatornáját hosszában felvágtuk, sündisznó sertékkel parafalemezen kifeszítettük és r ö g z í t e t t ü k . Rögzítésre BouiN-féle f o l y a d é k o t és 20 % - o s neutrális formaiint használtunk. A Bouinnal fixált a n y a g o t paraffinba á g y a z t u k , és belőle 5 mikronos sorozatos metszeteket készítettünk. E z e k e t hemateinnel és eosinnal, illetőleg GÖMÖBY—BABGMANN szerint liematoxylinnel és pliloxynnal f e s t e t t ü k . A formaiinnal f i x á l t a n y a g o t két-három h ó n a p i g a f i x á l ó folyadékban t a r t o t t u k , m a j d a szokásos m ó d o n kútvízzel k i m o s t u k . E z u t á n a bélfal belső rétegeit, a tunica mucosa-1 és a tunica submucosá-t az izomrétegről l e v á l a s z t o t t u k , és az így kapott két réteget — külön a n y á l k a h á r t y á t és külön az e g y ü t t m a r a d ó két i z o m r é t e g e t — impregnáltuk. Impregnálásra a BiELsenowsKY—ÁBEAHÁM és az ÁBBATIAM-féle eljárásokat használtuk. Az impregnált m e t s z e teket a r a n y o z t u k . Mindkét eljárással mind a k é t bélfallemezen szép idegképeket k a p t u n k . Az idegsejtek és az idegrostok m i n d k é t anyagon, de főleg az izomsejtrétegeken különös élességben tűntek elő. Elektronmikroszkópos vizsgálatok céljára a nyelőcsőből, a gyomorból és a bélből k i v á gott apró darabokat glutaraldchiddel való előfixálás u t á n 0 , 5 % - o s osmium savval r ö g z í t e t t ü k , és a szokásos dehydrálás u t á n aralditba á g y a z t u k . Az anyagból L. K. B. u l t r a m i k r o t o m m a l u l t r a v é k o n y m e t s z e t e k e t készítettünk, és ezeket Tesla B . és Jcol. B. 100 elektronmikroszkópokkal vizsgáltuk. A vizsgálatokat T i h a n y b a n a Magyar T u d o m á n y o s A k a d é m i a Biológiai K u t a t ó Intézetében, B u d a p e s t e n a Magyar T u d o m á n y o s A k a d é m i a Központi O r v o s t u d o m á n y i K u t a t ó I n t é z e t é b e n , ugyancsak B u d a p e s t e n a S e m m e l w e i s Orvostudományi E g y e t e m első számú A n a t ó m i a i I n t é z e t é b e n és Szegeden a M a g y a r T u d o m á n y o s Akadémia központi Biológiai K u t a t ó Intézetének Elektronmikroszkópos L a b o r a t ó r i u m á b a n v é g e z t ü k . Munkálataink során segítséget n y ú j t o t t a k Dr. BENEDECZKY ISTVÁN, Dr. SzABÓJPEZSÓ.JDr. IIÁMOBY}JÓZSEF, Dr. J o ó FEBENC és I)r. TÓTH IDA. Mindnyájuknak e h e l y e n is hálás köszönetet m o n d u n k .
* E l ő a d t a a szerző az Állattani Szakosztály 1978. december 1-én t a r t o t t 691. ülésén.
2*
19
Fénymikroszkópos vizsgálatok A b é l c s a t o r n a fala egész hosszára k i t e r j e d ő l e g négy szövettani r é t e g b ő l áll, amelyek kívülről befele h a l a d v a a k ö v e t k e z ő k : 1. hosszanti i z o m r é t e g , 2. körkörös izomréteg, 3. kötőszöveti réteg és 4. h á m r é t e g . A hosszanti és a körkörös izomréteg simaizom sejtekből áll. Mind a k é t réteg f e j l e t t , de a hosszanti v a s t a g a b b m i n t a körkörös. Mind a k e t t ő h o s s z ú k á s , m i n d k é t v é g ü k ö n kihegyesedő simaizomsejtekből v a n n a k felépítve. A s e j t h a t á rok élesek, a c y t o p l a s m a t ö m ö t t , a m y o f i b r i l l á k szorosan záródnak e g y m á s h o z , a m a g h o s s z ú k á s és aprón szemecskézett. A k ö t ő s z ö v e t i réteg laza szerkezetű. Szétszórt n y ú l v á n y o s k ö t ő s z ö v e t i sejtekből és f i n o m , v é k o n y kötőszöveti r o s t o k b ó l áll. A h á m egyrétegű, és hengeres s e j t e k b ő l v a n felépítve. A m a g v a k hosszúk á s a k , centrális fekvésűek és a p e r i s z t a l t i k a á l l a p o t á n a k megfelelően h u l l á m o s sorokba r e n d e z ő d n e k . A gyomor és a bélfal h á m s e j t j e i hosszúak, és tele v a n n a k apró k e r e k d e d g r a n u l u m o k k a l , amelyek a l u m e n felé erősen m e g s o k a s o d n a k . A b é l c s a t o r n a f a l a z a t a i d e g s e j t e k b e n és i d e g r o s t o k b a n r e n d k í v ü l g a z d a g , ami a k e m é n y t á p a n y a g o k n a k , elsősorban pedig a cellulósének az emésztésével kell, hogy kapcsolatos legyen. E l g o n d o l á s u n k szerint a n a g y o n gazdag idegrendszernek az izomrétegek gyors m o z g a t á s á b a n , illetőleg a perisztaltika igényelte v á l t o z á s o k n a k a szabályozásában v a n szerepe. Az i d e g s e j t e k egy része unipoláris, a másik bipoláris, de a m u l t i p o l á r i s alakok sem t a r t o z n a k a r i t k a s á g o k közé. Á l t a l á b a n kerekdedek. A c y t o p l s m a k e s k e n y szegély f o r m á j á b a n övezi a kerek m a g o t . A c h r o m a t i n s z e m e c s k é z e t t . A s e j t e k b e n h e m a t e i n n e l és eosinnal való festés u t á n sötét lilára f e s t ő d ő k e r e k ded g r a n u l u m o k a t lehet látni, amelyek ezüst impregnálás u t á n is meg s z o k t a k jelenni (1. á b r a ) . Az idegrostok egy része a viscerális due (ganglion viscerale) n a g y u n i p o láris n e u r o n j a i b ó l veszi e r e d e t é t , a másik a n a g y o b b része a b é l f a l b a n levő n e u r o n o k n y ú l v á n y a i b ó l származik. A viscerális dúcból j ö v ő rostok a nervus intestinalis-ban húzódnak, amely hosszabb d a r a b o n az aorta mellett h a l a d ezzel p á r h u z a m o s a n . A nervus intestinalis l á t j a el idegrostokkal a vesét, a m á j a t , a p e r i c a r d i u m o t , a f e h é r j e (albumen) m i r i g y e k e t , a h e r m a p h r o d i t a mirigyeket, a bőrt és a belet. Az intestinális eredetű idegrostok számos hosszanti törzs f o r m á j á b a n egymással p á r h u z a m o s a n h ú z ó d n a k a bélcsatorna f a l á b a n , az i z o m r é t e g e k e t elválasztó k ö t ő s z ö v e t b e n és a s u b m u c o s á b a n . A hosszában f u t ó t ö r z s e k e t keresztben f u t ó á g a k k a p c s o l j á k egybe, a m e l y e k , m i n t a hosszanti törzsek, vékon y a b b , v a s t a g a b b idegrostok tömegéből állanak (2. ábra). Az egyes idegrostok sima szélűek, a v a s t a g a b b a k száma kisebb, m i n t a v é k o n y a k é . Valószínűleg a v a s t a g a b b a k a nervus intestinalis-hói valók, míg a v é k o n y a b b a k a fali d ú c s e j t e k n e k a n y ú l v á n y a i . Elektronmikroszkópos vizsgálatok A simaizom rétegeket alkotó sejtek á l t a l á b a n m e g n y ú l t a k , m i n d a k é t végükön, de főleg az egyiken t o m p á k és kiszélesedők. A m a g a sejt egyik v é g é n helyezkedik el. Egyik vége t o m p a , a másik h e g y b e n végződik. A m a g h á r t y a s z e m b e t ű n ő és k e t t ő s . A lemezek k ö z ö t t i hézag t á g a s . A c h r o m a t i n á l l o m á n y a m a g h á r t y a a l a t t homogén, centrálisán szemecskézett. I t t - o t t n a g y o b b csom ó k a t és széthulló d a r a b o k a t lehet l á t n i b e n n e . 20
A cytoplasma — kivéve a n a g y o b b , lekerekedő részletet — v é k o n y szegélyként övezi a magot. A cytolemma éles, helyenként jól szembetűnő hézag választja el a cytoplasmától. A myofibrillák keresztmetszetben kerekdedek, és szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Hosszmetszetben tömörek és homogének. A mitochondriumok hosszúak, esetenként dngóhúzószerű csavarulatot m u t a t nak, máskor hosszában vagy keresztben gerendázottak. Néha rendkívüli módon megnyúltak. A kötőszöveti sejtek keskeny, megnyúlt testek. A sejt legnagyobb részét a hosszúkás, helyenként elkeskenyedő mag szolgáltatja. A rnaghártya elmosódott, helyenként cikk-cakkos k é p z ő d m é n y , amely szorosan simul a chromatin állományhoz. A chromatin főtömege szélállású és homogén, a centrális granulózus, de nagyobb csomók is a k a d n a k benne. A cytoplasma vékony szegély a mag körül; a sejt végén fokozatosan elkeskenyedő nyúlványba f u t ki, amely apró kerekded granulumokkal v a n tele. A sejteket kollagén fibrillák tömege veszi körül. Ezek keresztmetszetben kerekdedek vagy elliptikusak, a hosszáb a n f u t ó k o n jól látszik a harántcsíkolat. A hámsejtek a nyelőcsőben hosszú nyúlványokba f u t n a k ki, amelyek között v a n n a k elágazó alakok és olyanok is, amelyek messzire n y ú l n a k be a lumenbe. A nyúlványok centrálisán apró, szemccskés anyagból állanak, amelyet vékony t ö m ö r lemez vesz körül. A nyúlványok helye és szerkezete amellett szól, hogy mechanikai szervek, amelyek a táplálék feldarabolására, illetőleg megőrlésére szolgálnak. A gyomor és a bél területére eső h á m s e j t e k közös kötőszöveti lemezen nyugszanak. A magas s e j t f o r m á k b a n sok a mitochondrium és a szorosan egymásba kapcsolódó homogén g r a n u l u m . A sejtmagvak elliptikusak, keresztmetszetben kerekdedek, vagy kissé m e g n y ú l t a k . Helyük a mindenkori fiziológiai helyzetnek megfelelően változó. Az idegsejtek szerkezete különös és szokatlan képet m u t a t . Sok idegsejtet l á t t a m elektronmikroszkóp alatt, de ezekhez hasonlóval még nem találkoztam sem a magam felvételein, sem az irodalomban. A különlegesség azonban csak a cytoplasmára vonatkozik, a s e j t m a g az általános és szokásos n e u r o n m a g f o r m á t mutatja. A cytoplasmában feltűnő a rengeteg és viszonyítva más idegsejtek hasonló | organellumához, hatalmas endoplasmatikus cysterna. Ezek h a t á r á n l á t h a t ó k a sorba rendeződő ribosomák. De azt is m i n d j á r t meg kell m o n d a n u n k , hogy a J szabad ribosomák valósággal ellepik az egész cytoplasmát. A mitochondriumok sajátságos hosszanti csíkoltságot m u t a t n a k . Számuk aránylagosan kevés. A cytoplasmában sok a különböző helyzetű és formájú neuroszekréciós vesiculum. Ezek közül a legtöbb kerekded és sima, olyan, amilyenek általában a neuroszekréciós vesiculumok s z o k t a k lenni, de egészen r i t k á n „dense c o r e " f o r m á t is lehet látni. A sima szélű vesiculumok között, úgy, ahogy a csíkbogár (Dytiscus marginalis) agyában, elég sok a kettős és hármas csoport. Az egyes csoportok tokkal vannak körülvéve. A cytoplasmában nem ritkák az apró kerekded vesiculummal megrakott multivesiculáris testek. A mag legnagyobb része üres. A chromatin tömör csomók és d u r v á n fogazott lemezek f o r m á j á b a n simul a m a g h á r t y á h o z . A két m a g h á r t y a egységes lemez, a maghártya-pórusokat n e m lehet látni (3. ábra). A f o n a d é k o k a t alkotó idegrostokon, de azokon is, amelyek magánosan, illetőleg az izomsejtek között h ú z ó d n a k , jól szembetűnő az axoleinma. Különösen ez a helyzet o t t , ahol g a z d a g a b b a k a fonadékok, és ezekben különböző 21
vastagságú es szerkezetű rostformák csoportosulnak. Különös élességben jelentkezik az axolemma azokon a rostokon, amelyek szorosan záródnak a velük közvetlen k o n t a k t u s b a n levő sima izomsejtek m y o l e m m á j á h o z . Az idegrost-forinák között a legnagyobb számban találhatók azok, amelyek granulumokat t a r t a l m a z n a k . Az utóbbiak rendszerint teljesen megtöltik az axoplasmát. V a n n a k köztük kerekdedek, elliptikusak és ezek között kisebbek és n a g y o b b a k . Szorosan záródnak az axolemmához, sima szélnek és homogének. Az a x o p l a s m á b a n főleg az axolemma közelében, de kis számban máshol is, clear vesiculumokat is lehet látni. A granulumfélék mind sima szélnek. Különösen nagy a granulumok száma a gyomor és a bél területén (4. ábra). A g r a u u l u m o k k a l teljesen m e g t ö l t ö t t idegrostok mellett, főleg a bél falában, nem r i t k á k az olyan r o s t f o r m á k , amelyekben elég nagy területen csak egy-két g r a n u l u m o t lehet látni. De az is előfordul, hogy az idegrost l e f u t á s á b a n hosszúkás t á g u l a t o k v a n n a k , amelyek a rost mentén megismétlődnek. Ezek tele vannak k e r e k d e d grauulumokkal, míg a két szomszédos tágulatot összekötő rostszakaszban egyetlen granulumot sem lehet látni. Mivel sokkal n a g y o b b azoknak a r o s t o k n a k a száma, amelyek -— ahogy ez a 4. ábrán l á t h a t ó — egészen tele v a n n a k granulummal, a jelenséget funkcionális elváltozásnak kell minősítenünk (5. ábra). Az e l m o n d o t t a k után felt etődik a kérdés, hogy mire valók a neuroszekrétum-granulumok a bélcsatorna f a l á b a n . I n g e r á t a d ó k vagy ingerátvevők? Mi úgy gondoljuk, hogy mivel izomsejteknek és idegrostoknak a kontaktusáról v a n szó, ingerátadásról kell beszélnünk, és a közeg, amely a transzmissziós anyagot t a r t a l m a z z a , maga a ncuroszekrétum-granulum. Dc ha ez így v a n -— és véleményünk szerint másképpen nem igen lehet - akkor következik a másik kérdés, nevezetesen az, hogy a neuroszekrétum-granulumok hogyan kerülnek k o n t a k t u s b a a simaizom sejtekkel. Képeink amellett szólnak, hogy a k o n t a k t u s t közvetlenül megelőző időszakban inind az axolemma, mind a cytolemma feloldódik, a granulumok az axoplasmából kiszabadulnak és az izomsejt cyto- I plasmájához simulnak. Természetesen az is lehetséges, hogy a granulumok per diapedesim lépnek át az axolemmán, de lehetséges az is, hogy feloldódnak és exocytozis f o r m á j á b a n lépnek át a m e m b r á n o n . Emellett arra is lehetne gondolni, amiről a granulumok irodalmában is szó esett, hogy a granulum f o r m á j a és anyaga m e g m a r a d , csak a benne levő hormon diffundál a környező sejtekbe (6. ábra). Az idegrostfonadékokban jóval kisebb számban, de olyan idegrostok is vaunak, amelyekben a mitochondriumok mellett dense core vesiculumokat, illetőleg csak ilyeneket lehet látni. Számuk általában kicsi. A dense core vesiculumokat t a r t a l m a z ó rostok szinte üreseknek látszanak, bár a mitochondriumok nagyobb t ö m e g b e n jelentkeznek mint a fonadékok más természetű idegrostjaib a n (7. ábra). Az idegrost-fonadékokban a neuroszekrétiós granulumokat és dense core vesiculumokat t a r t a l m a z ó idegrostok mellett kis számban olyan idegrostokkal is találkozunk, amelyekben semmiféle granulumot vagy vcsiculumot nem találni. Ezeket a r o s t o k a t agranuláris idegrostoknak nevezzük. A felvételeken az előbbi r o s t f o r m á k t ó l teljesen elütő világos képződmények. Az axolemma jól elhatárolt, az axoplasmában nagy számban és szokatlan élességben t ű n n e k elő a neurotubulusok mind hossz-, mind pedig keresztmetszetben. Mint m a g u k a rostok, úgy a neurotubulusok is nagyon világosak. Az axoplasmában nem n a g y
22
^ ^
számban és nein nagy terjedelemben szabálytalan üregeket is leliet látni. Ezeket az endoplasmaticusTeticulumok cysternáinak t a r t j u k (8. ábra). Az idegsejteket és az idegrostokat a nyúlványos gliasejtek veszik körül. A cytoplasma tele van glykogen granulumokkal. A sejtből széles alappal indul ki a vastag nyúlvány, amely az esetek legnagyobb részében rost f o r m á j á b a n kíséri az idegrostot. A sejtmag erősen megnyúlt test, a chromatin centrálisán nagy csomókat alkot. A gliasejtek és a gliarostok tartozékai a glykogen granuluinok és gliagranulumok. Az előbbiek apró polyedrikus szemecskék, amelyek a cytoplasmát teljesen megtöltik. Az utóbbiak nagy, homogén, kerekded vagy elliptikus testek. Egyeseken kis repedések és bcvágódások v a n n a k . Néha többedmagukkal összenőnek (9. ábra). Az elmondottak u t á n két fontos kérdésre kellene válaszolnunk, amelyek a s t r u k t ú r á k ismerete nyomán válaszra v á r n a k . Az egyik az, hogy hol termelődnek, a másik az, hogy mire szolgálnak a granuluinok, amelyek az egyes idegrostféleségeket benépesítik? A viszonyok jelenlegi ismerete alapján az a határozott álláspontunk, hogy a fent l á t o t t neuroszekrétum-granulumok a bélfal hosszában felsorakozó idegsejtekben termelődnek. Ezekből kerülnek a sejtek nyúlványaiba, és így ezek képviselik azokat az idegrostokat, amelyek az idegrost f o n a d é k o k b a n jelentkeznek. Ebbeli állításunkat az elektronmikroszkópos felvételek mellett igazolják a f e s t e t t képeink is, amelyeken, mint már jeleztük, t ö b b olyan sejtet l á t t u n k , amelyek granulumokkal v a n n a k tele. Nehezebb annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy az idegrostfonadék o k b a n felsorakozó neuroszekrétum-granulumféleségek mire szolgálnak. Mielőtt erre a kérdésre választ próbálnánk adni, arra válaszolunk, hogy általában inire valók a neuroszekrétum-granulumok. Mindössze annyit m o n d h a t u n k , hogy ingerátvivő anyagok, amelyek a legkülönbözőbb élettani f o l y a m a t o k megindítására, szabályozására és megszüntetésére szolgálnak. Hogy mire h a t n a k és hogy h a t n a k , arra a különböző állatcsoportokban termelődő neuroszekrétum-granulumok a legkülönbözőbb válaszokat a d j á k . Mindössze k é t olyan állatcsoportot ismerünk, amelyekre vonatkozólag a hatások ú t j á t , menetét és f o r m á j á t legalább nagyjából ismertnek m o n d h a t j u k . Az egyik az ízeltlábúak (Arthropoda), a másik a gerincesek (Vertebrata) csoportja, bár a f o l y a m a t o k terjedelmében és intenzitásában ezeken belül is lényeges kérdések v á r n a k feleletre. Általános törvényszerűségnek tekinthető, hogy azok a neuroszekrétumgranulumok, amelyek a bogarak garat feletti dúcának (ganglion supraoesophageum) nagy sejtjeiben termelődnek, az iutracerebrális pályákon a corpus cardiacum-okba, innen a corpus a//aíum-okba, ezekből a liacmolymphába, innen pedig a szervezet legkülönbözőbb szerveibe és szöveteibe kerülnek, főleg azokba amelyek a szaporodás és egyedfejlődés szolgálatában állanak. A gerinceseknél a nucleus paraventricularis-ban és a nucleus supraopticusban, illetőleg ezek ncuroszekréciós sejtjeiben termelődő hormonok a hypophysis hátsó lebenyébe, a neurohypophysisbe kerülnek, ahonnan a véráram ú t j á n az egész szervezetben elterjednek, s oxytocin és vasopressin f o r m á j á b a n részt vesznek a b b a n a sokrétű m u n k a m e n e t b e n , amelyet a hypophysis h o r m o n j a i sokaságával a szervek működésének az összerendezése érdekében f o l y t a t . Hogy mire valók azok a neuroszekréciós granulumok, amelyekkel a Grandryféle testek érzéksejtjeiben és a Merkel-féle sejtekben találkozunk, arra jelenleg nincs m ó d u n k b a n feleletet adni. 23
Külön megítélés alá eső kérdés, hogy mi lehet a szerepe a neuroszekrét u m - g r a n u l u m o k n a k a csiga b é l c s a t o r n á j á b a n . Mivel mindezidáig sem morfológiai, sem experimentális fiziológiai vizsgálat nem áll rendelkezésünkre, senkire sem t u d u n k hivatkozni. Ezért a fenti tényeknek, a táplálékul használt anyagok különlegességének és sajátosságának az ismeretében azt m o n d j u k , hogy a különleges táplálkozás t e r e m t e t t e állapot az, amely az éticsiga bélcsatornájának a falában a neuroszekrétum granulumait kitermelte. Arra vonatkozólag, hogy a csiga bélcsatornájában a ncuroszekrétum-szemecskék hogy termelődnek, anyagukat, a l a k j u k a t a környezet, az évszakok és a táplálkozás hogy befolyásolják, elgondolásaink sincsenek. Bár sok és szétágazó vizsgálattal rendelkezünk, mégsem t u d j u k , hogy milyen szervekre karakterisztikusak és mire valók a dense core vesiculumok. Alig van az idegrendszernek a szerkezet és a működés szempontjából vizsgálatra kerülő részlete, ahol a végkapcsolatokon való szemlélődés nyomán ne kerülnének a mikroszkóp lencséje alá ezek a sokat emlegetett képződmények. Általáb a n más f o r m á j ú osmiophil granulumok társaságában szoktak megjelenni. Az éticsiga bélcsatornájában talált viszonyok egyedül állók, mert itt ezek társaságában m á s granulumot n e m t a l á l t u n k . Működésükről általában csak sejtelmeink v a n n a k . T a l á n y k é n t állanak e l ő t t ü n k a gliagranulumok. Ugyanis semmiféle olyan jelt n e m látunk, amelyből a funkcióra következtetést lehetne vonni. Egyetlen t é n y , amit hangsúlyoznunk kell és amiből fontosságukra kell gondolnunk, az, h o g y csak a gliasejtekben és a gliarostokban fordulnak elő. I t t nagy számmal és máshol sehol. K ö n n y e b b a helyzetünk a glykogen granulumokkal szemben, m e r t ezek mint a n e u r o n tápláló anyagai ismertek és nélkülözhetetlenek. Azt azonban meg kell m o n d a n u n k , hogy eddigi vizsgálataink során, amelyeket a legkülönbözőbb dúcokon és agyszakaszokon elektronmikroszkóppal végeztünk, glykogen granulumokat nem iáttunk. Ezzel szemben a csiga bélcsatornájának a gliasejtjei és a n y ú l v á n y o k közül még a legvékonyabbak is tele v a n n a k glykogen granulumokkal. IRODALOM 1. ÁBRAHÁM, A. (1939): D i e I n n e r v a t i o n des D a r m k a n a l s der Gastropoden. Z. Zell orsch. Mikr. A n a t . , 30: 274 — 296. — 2. ÁBRAHÁM, A. (1966): Neurosecretory a c t i v i t y in the brain of the water b e e t l e D y t i s c u s marginalis. A c t a A n a t . Basel, 65: 435 — 466. — 3. ÁBRAHÁM, A. (1966): The i n f l u e n c e on e n v i r o n m e n t a l factors o n the neurosecretory a c t i v i t y of the water beetle D y t i s c u s marginalis. R e v u e R o u m a i n e Biol. Ser. Zool., 2: 25 — 33. — 4. ÁBRAHÁM, A. (1967): E l e c t r o n microscope e x a m i n a t i o n s on the brain of water beetle D y t i s c u s marginalis. A c t a Biol. U n i v . Szeged, 13: 46 — 62. — 5. ÁBRAHÁM, A. (1969): Electron microscopic observ a t i o n s o n t h e medial neurosecretory cells in the brain of the water beetle D y t i s c u s marginalis. Z. Mikr. A n a t . Forsch., 80: 469 — 484. — 6. FÄHRMANN, W . (1961): L i c h t - u n d elektronenmikroskopische U n t e r s u c h u n g e n des N e r v e n s y s t e m s v o n U n i o t u m i d u s (Philipsson) unter besonderer B e r ü c k s i c h t i g u n g der Neurosekretion. Z. Zellforsch., 54: 689 — 716. — 7. GABE, M. (1951): Données H i s t o l o g i g u e s sur la neurosecretion chez les Pterotracheidae (Hetoropodes). R e v . Canad. Biol., 10: 391 — 410. — 8. GABE, M. (1953): Particularités morphologiques des cellules neuro-secretrices chez quelques Prosobranches monotocardes. C. R. Äcad. Sei. (Paris), 236: 323 — 325. — 9. GABE, M. (1955): Particularités histologiques des cellules neurosectrices cliez quelques Lamellibranches. C. R. A c a d . Sei. (Paris), 240: 1 8 1 0 - 1 8 1 2 . - 10. GERSCH, H . (1959): N e u r o h o r m o n e bei wirbellosen Tieren. Verh. der D Z G Frankfurt a. M. 1958. Zool. Anz. Suppl., 22: 40 — 76. — 11. GERSCHENFELD, H . M., (1963): Observations on the ultrastructure of synapses in some p u l m o n a t e mollusces. Zellforsch., 60: 2 5 8 — 2 7 5 . — 12. IIAGADORN, I. R. & NISHIOKA, R. S. (1961): Neurosecretion a n d granules in neurones of the brain of the leech. Nature, 24
I. Helix pomatia. Idegfonadék a gyomor falából. St - simaizomszövet; ÍV — sejtmag; Nt idegtörzs; Nc — idegsejt; Np idegsejt nyúlvány. (Bielschowsky Ábrahám-féle eljárás. Nagyítás: 600 X . )
I I
2. Helix pomatia. Idegfonadék a gyomor falából. St simaizomszövet; ÍVe = idegsejt; Nb idegrost nyaláb: NJ' idegrost; N — sejtmag. (Bielschowsky—Ábrahámféle eljárás. Nagyítás: 600 X .)
4. Helix pomatia. Idegrost a bél falából. A = axon; Ко = kollagén; St = simaizoinszövet; AI = axolemina; Ml = myolemma; Ng = neurosecretum granulum. (Nagyítás: 40500 X )
6. Helix jtoniutix. Neurosecretion granuluinok 11 bél falából. Ко — kollagen; St — simaizomszövet; Ng = neurosecretuin granulum; tc = intersticiális sejt; /V = sejtmag. (Nagyítás: 15000 X )
8 Helix pomatia. Agranuláris idegrostok a bél falából. Ко = kollagén; Sc = simaizomsejt; Cyl = cytoplasma; JV = sejtmag; Na = agranuláris idegrost; Nf — neurofilamentum; Ng = neuroseeretuin granulum; ЛГ = mitochondrium; Mf — m y o f i l a m e n t u m ; l'v = jiiiiocytotikus vesiculum; Ch = chromatin. (Nagyítás: 1 9 4 4 0 x )
191: 1013 — 1014. — 13. HEIDERMANNS, Curt. (1924): Über den Muskelmagen der SüsswasserLungenschnecken. Zool. Jb., 41. — 14. JUNGSTAND, W. (1962): U n t e r s u c h u n g e n über die Neurosekretion und deren Abhängigkeit v o n verschiedenen Aussenfaktoren bei der Lungenschnecke H e l i x poinatia L. Zool. Jb., A b t . Allg. Zool. Physiol., 70: 1 — 23. — 15. KRAUSE, E. (1960): U n t e r s u c h u n g e n über die N e u r o s e k r e t i o n im Schlundring v o n I l e l i x p o m a t i a L. Z. Zcllforsch., 51: 748 — 776. — 16. KRIJGSMAN, B. J. (1941): Elektrophysiologische Untersuchungen über das N e r v e n s y s t e m der Mollusken. I. Beizversuche an isolierten N e r v e n v o n Helix p o m a t i a . Z. Vergl. Physiol., 28: 286 — 3 2 5 . 17. KÜHN, W . (1914): Beiträge zur Biologie der Weinbergschnecke ( H e l i x pomatia L.) Z. Wiss. Zool, 109: 128 — 184. — 18. LEVER, J. (1957): S o m e remarks on neurosecretory p h e n o m e n a in Ferissia spec. (Gastropoda, P u l m o n a t a ) . Proc. K o n . N e d . Acad. W e t . , Ser. С, 60: 5 1 0 - 5 2 2 . - 19. PALAY, S. L. & PALADE, G. E. (1955): The f i n e structure of neurons. J. B i o p h y s , Biochein. Cytol., 1: 69 — 88. — 20. ROBERTSON, J. L). (1959): The ultrastructure of cell m e m b r a n e s and their derivatives. Biochem. Soc. Synip., 16: 3 — 43. — 21. SANCHES, S. & BORD, С. (1958): Origine des cellules iieurosecretrice chez Helix aspersa Mull. C. R. Acad. Sei. (Paris), 3 4 6 : 8 4 5 - 8 4 7 . — 22. SANO, J. & KNOOP, A. (1959): Elektronenmikroskopische U n t e r s u c h u n g e n am kaudalen neurosekretorischen S y s t e m v o n Tinea vulgaris. Z. Zellforsch., 49: 4 6 4 — 4 9 2 . — 23. SCHARRER, E. & SCHARRER, В. (1954): Neurosekretion. In: H a n d b u c h der m i k r o s k o p i s c h e n A n a t o m i e des Menschen. Bd. 6, Teil 5, 953 — 1066. Berlin —Göttingen —Heidelberg. — 24. SCHARRER, E. & BROWN, St. (1961): Neurosecretion X I I : The formation of neurosecretory granules in the earthworm Lumbricus terrestris L. Z. Zcllforsch., 54: 530 — 540. — 25. SCHLOTE, F. W . (1963): Neurosekretorische Grana in den peripheren N e r v e n und in den Nerv-Muskel-Verbindungen v o n Helix poinatia. Z. Zellforsch., 60: 325 — 347. — 26. SCHLOTE, F . — W . & HANNEFORTH, W. (1963): E n d o p l a s m a t i s c h e M e m b r a n s y s t e m e und Granatypen i n N e u r o n e n und Gliazellen v o n Gastropodennerven. Z. Zellforsch., 60: 872 — 892. — 27. SCHMALZ, E . (1914): Zur Morphologie des N e r v e n s y s t e m s v o n H é l i x p o m a t i a L. Z. Wiss. Zool., 111: 5 0 6 — 508. — 28. SMIDT, H. (1901): Genglienzellen in der Schlundmuskulatur v o n P u l m o n a t e n . Arch. Mikrosk. A n a t . , 57. — 29. SMIDT, II. (1902): Die intracpithelialen freien N e r v e n e n d i g u n g e n bei Helix und ihre Beziehungen z u Sinneszellen u n d Drüsen. A n a t . Anz., 20. — 30. THOMAS, G. L. (1951): A comparative s t u d y of the Cytologie of the nerve cell w i t h reference to the p r o b l e m of neurosecretion. J. Comp. Neurol., 95: 73 — 101.
LICHT- U N D E L E K T R O N E N M I K R O S K O P U N T E R S U C H U N G E N AM GASTROINTESTINALEN NERVENSYSTEM D E R WEINBERGSCHNECKE Von A.
ÁBRAHÁM
In der W a n d des Darmkanals z i e h e n sich zwei Nervengeflechte hin, das eine zwischen den beiden Muskelschichten, das andere i n der Submukosa. Beide bestehen aus Nervenzellen und -fasern. Die Zellen sind Zubehöre der D a r m w a n d . E i n Teil der Fasern s t a m m t aus dem Nervus intestinalis, der andere Tei g e h ö r t z u m Fortsatzsystem der Wandganglienzellen. Der größere Teil der Nervenzellen ist unipolar, j e d o c h gehören auch bipolare u n d multipolare Form e n nicht zu den Seltenheiten. Im Z y t o p l a s m a finden sich unter dein E l e k t r o n e n m i k r o s k o p viele endoplasmatische Retikula m i t w e i t e m Lumen, sich reihenhaft anordnende und freie R i b o s o m a t a . E s gibt nur wenige M i t o c h o n d r i e n und nur selten k o m m t der multivesikuläre Körper vor. Charakteristisch sind die Neurosekretionsgranula, denen sich die dense core-Form e n und auch die größeren h o m o g e n e n o v a l e n Granula anschließen. Das Chromatin schmiegt sich in Form eines gezähnten Lappens der K e r n m e m b r a n an. E i n Teil der N e r v e n f a s e r n ist voll m i t Neurosekretionsgranula, im anderen Teil dominieren die dense corc-Formen. Zu den granulären Zellenfasern gesellen sich die agranulären Fasern, die Gliazellen u n d die Gliafasern. I n den beiden letzten sind viele g l y k o g e n e Granula. Ihre charakteristischen B e s t a n d t e i l e sind die Gliagranula.
25
Állattani
Közlemények,
LXVIII,
1981
FAUNISZTIKAI ÉS POPULÁCIÓDINAMIKAI VIZSGÁLATOK FITOFÁG ÉS RAGADOZÓ ATKÁKON NAGYÜZEMI ÉS HÁZIKERTI GYÜMÖLCSÖSÖKBEN (ÖKOSZISZTÉMA KUTATÁSOK) Irta: lioZAI JÓZSEF (Agrártudományi E g y e t e m , K e s z t h e l y ) A korszerű n ö v é n y t e r m e s z t é s törvényszerűen maga u t á n v o n t a a természetes ökoszisztémák m e g v á l t o z t a t á s á t , szél rombolását. Az így kialakult ú g y n e v e z e t t mesterséges ökoszisztémában m e g s z ű n t az önszabályozó rendszer, az e m b e r csak azokat a k o m p o n e n s e k e t h a g y t a meg, a m e l y e k e t céltudatosan a saját szolgálatába k í v á n t állítani, míg a vele konkurrens szervezeteket i g y e k e z e t t kikapcsolni. A n ö v é n y t e r m e l é s koncentrációjával és specializációjával az endített tendencia az utóbbi 1 1,5 é v t i z e d b e n méginkább f o k o z ó d o t t . A m e g v á l t o z o t t agrotechnikai eljárások (talajművelés, talajerővisszapótlás, peszticidek tömeges felhasználása, intenzív n ö v é n y f a j t á k bevezetése) az ökoszisztémák további m é l y r e h a t ó változásait v o n t a maga után. E g y e s termesztési körzetekben minimálisra csökkent a n ö v é n y f a j t á k száma, de rendkívüli m é r t é k b e n m e g n ő t t azok termesztési területe, s ezzel párhuzamosan a kártételi veszély (gradáció). Az a d o l t területen e l s z e g é n y e d e t t a fauna (különösen rovarok esetében), de a megmaradt fajok a táplálékbőség m i a t t nagy t ö m e g b e n elszaporodtak. Az ökoszisztémában b e k ö v e t k e z e t t v á l t o z á s o k t a n u l m á n y o z á s a céljából hazáukban 1976-tól széleskörűen m e g t e r v e z e t t vizsgálatokba k e z d t ü n k . E vizsgálatok e r e d m é n y e i h e z kívánok a f i t o f á g és ragadozó atkákkal kapcsolatban g y ü m ö l c s ö s ö k b e n és szőlőben adatokkal szolgálni. A g y ü m ö l c s f á k o n , g y ü m ö l c s b o k r o k o n és a szőlőn élő atkák közül ez ideig csupán a fitofág fajokkal foglalkoztak h a z á n k b a n . E vizsgálatok e r e d m é n y e k é p p e n t i s z t á z ó d o t t a károsítok faji összetétele, a legfontosabb fajok életmódja és az ellenük való védekezés lehetőségei (BOGNÁH, 1 9 5 7 , 1 9 5 8 , 1 9 6 0 , 1 9 6 0 a , 1 9 6 1 , 1 9 6 3 , 1 9 6 1 , 1 9 6 5 , 1 9 7 8 : BOGNÁR & BF.LEA, 1 9 5 9 : BOGNÁR &
K i s s , 1972: BOZAI, 1970, 1970a, 1971, 1971a, 1976, 1976a, 1979; HANO, 1975; IIETÉNYI, 1955, 1 9 6 6 , 1 9 6 7 ; J E N S E R , 1 9 6 1 , 1 9 6 1 a , 1 9 6 1 b , 1 9 6 3 , 1 9 6 7 , 1 9 6 7 a , 1 9 6 8 , 1 9 7 1 ; J E N S E R & ZATYKO, 1 9 7 0 ; K E R É N Y I N É & SZABÓNÉ, 1 9 7 6 ; K i s s , 1 9 6 1 ; KOZÁR, 1 9 7 1 ; MAKÓ & VUKOVITCII, 1 9 7 1 ; NAGY, 1 9 7 1 ; BETTER, 1 9 7 5 ; REICIIART, 1 9 5 7 , 1 9 6 1 : SÁROSPATAKI, 1 9 6 5 , 1 9 6 6 , 1 9 7 0 , 1 9 7 0 a ; SÁROSPATAKI & FARKASNÉ, 1 9 6 9 ; SÁROSPATAKI & LEHOCZKY, 1 9 6 6 ; SZABÓNÉ, 1 9 7 5 ; SZENDREY
1975). A kártevő atkafajok természetes ellenségeinek vizsgálatával ezideig k e v e s e n foglalkozt a k . BOGNÁR é s CSEHI ( 1 9 5 9 ) a r o v a r r a g a d o z ó k r ó l , KROPCZYNSKA é s JENSER ( 1 9 6 8 ) a r a g a d o z ó
atkákról közölt értékes adatokat. Az utóbbi szerzőpár az 1965-ben különböző gyümölcsnemekről g y ű j t ö t t anyagban 8 ragadozó atkafajt determinált. A v e g y e s láplálékú T y d e i d a e k k a l kapcsolatos hazai k ö z l e m é n y megjelenéséről nincs tudomásunk. Vizsgálataink során újra á t n é z t ü k az 1968. évi országos atkagyűjtési a n y a g o t (BOZAI, 1971), t o v á b b á az elmúlt 10 é v b e n a fentebb j e l z e t t n ö v é n y e k r ő l g y ű j t ö t t állatokat, s ezen vizsgálatok e r e d m é n y e i t adjuk j e l e n t a n u l m á n y u n k b a n közre.
Anyag és módszer Az elmúlt 10 cvben, de különösen 1975- 78. é v e k b e n az ország területéről, s ú l y o z o t t a n Csepel-szigetről, Nyíregyháza környékéről, Makóról és Keszthely 50 km-es körzetéből s z ó r v á n y és h á z i k e r t i , t o v á b b á üzemi gyümölcsösökből 20 k u l t ú r á r ó l l e v é l m i n t á k a t g y ű j t ö t t ü n k be. A m i n t á k felét peszticidekkel kezelt üzemi, másik felét kezeletlen s z ó r v á n y és házikerti gyümölcsösökből s z e d t ü k . A leveleken t a r t ó z k o d ó a t k á k a t K E N D E R E S - 1 . t í p u s ú atkakefélőgéppel 27
(a HENDERSON—McBuRNiE-féle szerkezet m ó d o s í t o t t v á l t o z a t a ) és a t k a f u t t a t ó v a l rögzítő f o l y a d é k b a g y ű j t ö t t ü k . Az a n y a g b ó l , , t o t á l " - p r e p a r á t u m o k a t k é s z í t e t t ü n k (a levélen talált v a l a m e n n y i a t k á t b e g y ű j t ö t t ü k ) , m a j d az állatokat determináltuk. A k a p o t t e r e d m é n y e k e t t á p n ö v é n y r e és az egyes f a j o k r a v o n a t k o z t a t v a matematikailag értékeltük.
Eredmények A valódi és á l t a k á c s a t k á k ( T e t r a n y c h i d a e , Tenuipalpidae) c s a l á d j á b a t a r t o z ó f i t o f á g f a j o k listája n e m b ő v ü l t , a k o r á b b a n leközölt f a j o k a t t a l á l t u k ( B O G N Á R , 1961; B O Z A I , 1969; 1971a, 1971b, 1974; S Á R O S P A T A K I , 1970). A s z e d e r a t k á r ó l (Neotetranychus rubi T r a g a r d h ) viszont k i d e r ü l t , h o g y az ország m á l n á s a i b a n m i n d e n ü t t károsít. A t e t ű a t k á k családjából (Tarsonemidae) a s z a m ó c a a t k a mellett (Tarsonemus paliidus Banks) bogyósgyümölcsűeken még a T. confusus Ew., Т. minusculus Can. et Fanz., Т. hungaricus S c h a a r és а Т. miihlei W e t z , is károsít ( L U K Á C S , 1975). A levél- és g u b a c s a t k á k ( E r i o p h y i d a e ) c s a l á d j á v a l kapcsolatos faunisztikai i s m e r e t e i n k n e m b ő v ü l t e k . Ű j i s m e r e t e k h e z j u t o t t u n k a r a g a d o z ó a t k á k f a u n á j á t illetően: K R O P CZYNSKA és J E N S E R (1968) k ö z l e m é n y é b e n p u b l i k á l t f a j o k mellett t o v á b b i 5 f a j t t a l á l t u n k . E z e k a k ö v e t k e z ő k : Amblyseius andersoni Chant, Typhlodromus soleiger R i b a g a , Typhlodromus subsoleiger W a i n s t e i n , Typhlodromus recki W a i n s t e i n , Typhlodromus involutus Livshitz & K u z n e t z o v . A g y ű j t ö t t a n y a g b a n j e l e n t ő s mennyiségű T y d e i d a e c s a l á d b a t a r t o z ó a t k á t t a l á l t u n k . Ragadozó, illetve f i t o f á g szerepük még kevéssé i s m e r t ; F R I T Z S C H E ( 1 9 6 4 ) , t o v á b b á L I V S H I T Z és M I T R O F A N O V ( 1 9 7 5 ) szerint vegyes t á p l á l é k ú a k , e g y a r á n t k á r o s í t h a t j á k a n ö v é n y e k e t , de ragadozó é l e t m ó d o t is f o l y t a t h a t n a k . K ö z ü l ü k az a l á b b i f a j o k a t t a l á l t u k : Tydeus californicus B a n k s , Tydeus inclutus Livshitz, Tydeus caudatus Duges, Tydulosus visendus K u z n e t zov. Az u g y a n c s a k ragadozó é l e t m ó d o t f o l y t a t ó Stigmaeidae-k közül a Zetzellia mali E w i n g - e t t a l á l t u k n a g y o b b m e n n y i s é g b e n . Az e l m ú l t 10—15 év a d a t a i t összehasonlítva e g y é r t e l m ű e n megállapítható, h o g y a f i t o f á g a t k á k egyedsűrűsége némileg csökkenő t e n d e n c i á t m u t a t . A 60-as évek elején—közepén a g y ü m ö l c s n e m e k a t k a f e r t ő z ö t t s é g e lényegesen n a g y o b b volt m i n t n a p j a i n k b a n . S z ó r v á n y és h á z i k e r t i g y ü m ö l c s f á k o n 1963— 64-ben k ü l ö n ö s e n szilván, cseresznyén és a l m á n a b a r n a g y ü m ö l c s f a - t a k á c s a t k a rendkívül n a g y egyedsűrűség m e l l e t t k á r o s í t o t t . A levelek á t l a g f e r t ő z ö t t s é g e g y a k r a n elérte v a g y m e g h a l a d t a az 1000 egyedet is. Az ü z e m i gyümölcsösökben a f e r t ő z ö t t s é g hasonlóan a l a k u l t ; sőt a r e n d szeres k é m i a i védelemben részesült f á k o n az egyedsűrűség még m a g a s a b b é r t é k re h á g o t t . A f i t o f á g atkák egyedsűrűségét szabályozó ragadozó rovarok és atkák szerepe elenyésző volt. Az ezekben az években készített preparátumokban ragadozó atkákat nem, vagy csak elvétve találtunk. A jelenség o k á t a klórozott szénhidrogének n a g y mennyiségű, biológiai szempontból m e g a l a p o z a t l a n h a s z n á l a t á b a n k e r e s h e t j ü k . A 10 évvel ezelőtti helyzethez v i s z o n y í t v a m e g v á l t o z o t t a f a j s p e k t r u m is: a szerves foszforsavész28
terek és a speciális akaricidek bevezetése óta a b a r n a gyümölcsfa-takácsatka (Bryobia rubrioculus Scheuten) jelentős mértékben h á t t é r b e szorult, helyét a piros gyümölcsfa-takácsatka (Panonychus ulmi Koch) vette át. Üzemi gyümölcsösökben igen nagy egyedsűrűség mellett károsít, kémiai védelemben rendszertelenül vagy nem részesülő szórvány és házikertekben — főként a ragadozóa t k á k tevékenysége m i a t t —- egyedsűrűsége alacsonyabb. A Rosaceae-khoz tartozó gyümölcsnemek mellett komoly k á r o k a t okoz dión és szőlőn is. A piros gyümölcsfa-takácsatka mellett magas egyedsűrűséget tapasztaltunk még a közönséges és kétfoltos (Tetranychus telarius L., T. atlanticus McGregor), t o v á b b á a galagonya-takácsatka (T. viennensis Zacher) esetében. Málnán a szederatka tömeges felszaporodása okoz gondot. Az egyes gyümölcsnemek, bogyóstermésűek és a szőlő atkafertőzöttségét vizsgálva az alábbi következtetések v o n h a t ó k le (1. t á b l á z a t ) : 1. táblázat.
Filofág és ragadozóatkák
mennyiségi
Tetranychidae Gyümölcanem К
K-len
Alma Körte Birs Szilva, ringló őszibarack Kajszibarack Cseresznye, meggy Dió Szelídgesztenye Mandula Mogyoró Füge Szamóca Málna Piros ribiszke Fekete ribiszke Köszméte Fekete szeder Eperfa Szőlő
191 65 8 118 28 2 10
2
24 12 14 27 4 6 16 3 3 23 13 216 7 125 26 6 2 104 17 6
Átlag
58,6
32,7
— — — — — —
36 126 — — — —
viszonyai
Tydeidae Stigmaeidae К
— — — —
6,4
6,0
— —
—
K-len
7 0 0 3 1 0 1
1
20 2 4 15 1 1 1 9
10
0 3
К
23 2
0 8 2 1 1 42 0 11
—
növényeken
Phytoaeiidae
K-len
12 2 8 8 1 9 11
gyümölcstermő
— — — —
14 3 5 20 4 3 13 9 2 0 23
0
0 3 0 12 1 11 1 19
1,2
7,3
—
0 0 — — — —
Fajazám К
Mintaszám
K-len
8 4 2 5 5 3 5
3
9 5 8 8 5 7 8 5 6 4 8 1 2 4 2 6 3 5 1 5
3,9
5,1
— — — —
—
1 3 — — — —
(db/átlaglevél)
К
K-len
19 9 1 7 3 1 4 — — — — — —
1 2 — — — —
9
22 15 10 17 5 6 14 8 8 3 8 1 3 5 2 5 4 2 1 3
—
К = peszticidekkel kezelt növényen K-len = kezeletlen növényen
1. Atkafertőzésnek leginkább k i t e t t k u l t ú r á k közé az alma, szilva, füge, málna, piros ribiszke és a fekete szeder sorolható. A birs, a kajszibarack, a dió, a szelídgesztenye, a szamóca, a fekete ribiszke, a köszméte kevésbé fertőződik atkákkal. A vizsgálatba vont, de nem említett k u l t ú r á k atkafertőzöttsége közepes szintű. Kivételes helyet foglal el a szőlő, mert t a k á c s a t k á k k a l ugyan kis mértékben fertőződik, annál erősebben t á m a d j á k viszont a levél- és gubacsatkák. 29
2. A peszticidekkcl kezelt és kezeletlen gyümölcsnemeket vizsgálva megállapítható, hogy az intenzív kémiai védelemben részesített gyümölcsnemek többségén a levelenkénti átlag atkaszám nagyobb volt (58,6 db/levél), mint a kezeletlen kultúrákon (32,7 db/levél). Feltehetően ez az a r á n y méginkább kifejezőbb lett volna, ha 10 erősen kemizált kultúráról m i n t á t g y ű j t h e t t ü n k volna. 3. A poratka fertőzöttséget illetően a kezelt és kezeletlen k u l t ú r á k o n jelentős különbséget nem t a p a s z t a l t u n k . Úgy tűnik, hogy az e családba tartozó állatok a kémiai kezelésekre nem reagálnak. 4. A ragadozó a t k á k a t , amelyek a fitofág f a j o k egyedsűrűségét jelentős mértékben korlátozzák, a kezelt gyümölcsnemekcn lényegesen kisebb számban találtuk (1,2 db/levél), m i n t a kezeletleneken (7,3 db/levél). Ez a körülmény a ragadozó atkák peszticidekkcl szembeni érzékenységével magyarázható. 5. A kezelt és kezeletlen kultúráknál különbséget t a p a s z t a l t u n k a fitofág atkák f a j s z á m á t illetően is. A kezelt kultúrákon átlagosan 3,9 f a j t , a kezeletleneken pedig 5,1 f a j t t a l á l t u n k , tehát a peszticiddel kezelt biotóp f a j o k b a n szegényebb.
IRODALOM
1. BOGNAK S. (1957): ü a r s i n v a g y P e r n i t ? K e r t é s z e t és Szőlészet, 11: 18. 2. BOGNAK S. (1958): A n ö v é n y v é d ő szerek hatása a g y ü m ö l c s ö s ö k atkapopulációjára, a v é d e k e z é s m a i lehetőségei és a j ö v ő útjai. N ö v é n y v é d . Időszerű Kérdései, 3: 25 — 30. — 3. BOGNÁR S. (1960): A t a k á c s a t k á k elleni v é d e k e z é s g y ü m ö l c s ö s b e n . Mezőgazd. Világirod., 3: 78 — 85. — 4. BOGNÁR S. (1960a): Megfigyelések a g y ü m ö l c s f á k o n élő t a k á c s a t k a f a j o k populációs d i n a m i k á j á t befolyásoló tényezőkkel k a p c s o l a t b a n , különös tekintet lel a D D T t a r t a l m ú k é s z í t m é n y e k r e . Kíséri. K ö z l e m . , 53: 58 — 62. — 5. BOGNÁR S. (1960b): A z a l m a f a k o m p l e x v é d e l m é n e k ízeltlábú k á r t e v ő k k e l k a p c s o l a t o s p r o b l é m á i , k ü l ö n ö s t e k i n t e t t e l az a l m a m o l y r a . Kíséri. K ö z l e m . , 53: 72 — 92. — 6. BOGNÁR S. ( 1 9 6 1 ) : A d a t o k Magyarország t a k á c s a t k a ( T e t r a n y e h i d a e ) faunájának ismeretéhez. I. N ö v é n y v é d . K u t . Int. É v k . , 8: 261 — 268. — 7. BOGNÁR S. (1963): Biológiai m e g f i g y e l é s e k és v é d e k e z é s i kísérletek a m a g y a r o r s z á g i t a k á c s a t k a fajokkal. A n n . I l o r l i Viticult., 27: 303 — 310. — 8. BOGNÁR S. (1964): A f i t o f á g a t k á k és kertészeti n ö v é n y e k k ö z ö t t i biocönológiai kapcsolatok kérdései. Kert. Szől. Főisk. K ö z l e m . , 18: 329 — 342. — 9. BOGNÁR S. (1965): Kertészeti n ö v é n y v é d e l m ü n k akarinózis o k o z t a g o n d j a i . N ö v é n y v é d e l e m , 1: 8 - 17. 10. BOCNÁR S. (1978): A M a g y a r o r s z á g o n károsító f o n t o s a b b f i t o f á g a t k á k . Akad. dokt. ért. (kézirat): 1 — 165. — 11. BOGNÁR S. & BELEA GY. (1959): E l ő z e t e s beszámoló a g y ü m ö l c s f a - t a k á c s a t k á v a l (M. ulmi KOCH.) k a p c s o l a t b a n v é g z e t t biológiai megfigyelésekről és az 1958-ban v é g z e t t védekezési kísérletekről. N ö v é n y v é d . Időszerű Kérdései, 1 — 2: 41 — 48. — 12. BOGNÁR S. & CSEHI É. (1959): A t a k á c s a t k a probléma és jelentősége Magyarország a l m a t e r m e s z t é s é ben. Kíséri. Közlem. Kert., 52: 75 — 100. — 13. BOGNÁR S. & K i s s A. (1972): F a u n i s z t i k a i és ökológiai megfigyelések a t e r m e s z t e t t n ö v é n y e i n k e t károsító atkákról. N ö v é n y v é d e l e m , 8: 2 4 1 - 2 4 7 . - 14. BOZAI J. (1970): A barna t a k á c s a t k a (В. rubriculus S C H E U T E N , 1857) é l e t m ó d j a Magyarországon. Á l l a t t a n i K ö z l e m . , 57: 51 — 65. — 15. BOZAI J. (1970): G y ü m ö l c s ö seink új atkakártevője, a B r e v i p a l p u s pulclier CAN. et F A N Z . N ö v é n y v é d e l e m , 6: 153 — 158. — 16. BOZAI J. (1971): M a g y a r o r s z á g i g y ü m ö l c s k u l t ú r á k o n károsító t a k á c s a t k á k . Agrártud. K ö z l e m . , 30: 417—421. — 17. BOZAI J. (1971): A hazai g y ü m ö l c s f é l é k e n károsító t a k á c s a t k a fajok. elterjedésük és d o m i n a n c i a v i s z o n y a i k . N ö v é n y v é d e l e m , 7: 389 — 393. — 18. BOZAI J. (1976): V é d e k e z z ü n k a g y ü m ö l c s f á k o n károsító a t k á k e l l e n ! Kertészet és Szőlészet, 30: 5. — 19. BOZAI J. (1979): G y ü m ö l c s k u l t ú r á k o n károsító f i t o f á g a t k á k és az ellenük v a l ó v é d e k e z é s . A T E K K e s z t h e l y i Mezőgazd. K a r K ö z l e m . . 21: 1 - 5 6 . —"20. BOZAI J. (1980): A d a t o k Magyarország r a g a d o z ó a t k a - f a u n á j á n a k ismeretéhez (Acari). Folia E n t . H u n g . , 61: 193 —194. — 21. FRITZSCHE, R. (1964): P f l a n z e n s c h ä d l i n g e . B a n d 3. Milben. Leipzig: 1 — 141. — 22. HANÓ G. (1975): A tojásalakban telelő g y ü m ö l c s f a - t a k á c s a t k á k elleni v é d e k e z é s i d ő p o n t j á n a k m e g h a t á rozása. N ö v é n y v é d e l e m , 11: 30 — 31. — 23. HETÉNYI E. (1955): N é h á n y új, hazai t a k á c s a t k a faj ismertetése. MTA Agrártud. Oszt. K ö z l e m . , 8: 2 6 7 - 2 7 2 . — 24. HETÉNYI E. (1976): A B r y obia f a j k o m p l e x u m m a g y a r o r s z á g i képviselői. N ö v é n y v é d e l e m , 3: 73 — 79. — 25. JENSER G. (1961): A piros g y ü m ö l c s f a - t a k á c s a t k a elleni ü z e m i v é d e k e z é s i kísérletek tapasztalatairól.
30
Kertészet és Szőlészet, 10: 15. — 26. .TENSER G. (1961): A szilvát károsító t a k á c s a t k á k és f ö l szaporodásuk okai. N ö v é n y t e r m e l é s , 10: 361 — 367. — 27. JENSER G. (1961): A piros g y ü m ö l c s f a - t a k á c s a t k a ( P ulmi K O C H . ) elleni üzemi v é d e k e z é s i kísérletek t a p a s z t a l a t a i . N ö v é n y v é d . Időszerű Kérdései, 2: 37 — 43. 28. JENSER G. (1963): A piros g y ü m ö l c s f a - t a k á c s a t k a elleni v é d e k e z é s t a p a s z t a l a t a i a zalai n a g y ü z e m i g y ü m ö l c s ö s ö k b e n . N ö v é n y v é d . Időszerű Kérdései, 1: 53 — 57. — 29. JENSER G. (1967): A piros g y ü m ö l c s f a - t a k á c s a t k a (M. ulmi KOCII.) elleni v é d e k e z é s lehetőségei. Ann. Inst. P l a n t . H u n g . , 10: 8 5 - 98. — 30. JENSER G. (1967): A piros g y ü m ö l c s - t a k á c s a t k a ( M e t a t e t r a n y c h u s ulmi K O C H . ) a magyarországi g y ü m ö l c s ö s ö k b e n , (kézirat): 1 —124. — 31. JENSF.R G. (1968): N ö v é n y v é d ő szerek hatása a piros g y ü m ö l c s - t a k á c s atka (P. ulmi KOCII.) túlszaporodására. N ö v é n y v é d e l e m , 4: 241 — 247. — 32. JENSER G. (1974): G y ü m ö l c s f á k v é d e l m e . B u d a p e s t : 309 321. - 33. JENSER G. & Z a t y k ó I. (1970): A piros g y ü m ö l c s - t a k á c s a t k a (M. u l m i KOCII.) v i r á g z á s e l ő t t i károsításának hatása az alina g y ü m ö l c s é n e k kötődésére. N ö v é n y v é d e l e m , 6: 149 — 152. — 34. K i s s A. (1964): V é d e k e z z ü n k a t a k á c s a t k a e l l e n ! K e r t é s z e t és Szőlészet, 13: 15. — 35. KOZÁR F. (1974): The role of e x t r e m e t e m p e r a t u r e f l u c t u a t i o n s in t h e p o p u l a t i o n d y n a m i c s of o v e r w i n t e r i n g eggs of P a n o n y c l u i s ulmi KOCII. Acta P h y t o p a t h . Scient. H u n g . , 9: 363 367. — 36. LIVSHITS, I. Z. & Mitrofanov, V. I. (1975): P l a n t - i n h i b i t i n g mites. All-Union V. I. Lenin Acad. Agric. Sei. S t a t e N i k i t a B o t . Gard.. 66: 5 — 183. — 37. KROPCZYNSKA, I). & .TENSER G. (1968): A d a t o k a magyarországi g y ü m ö l c s ö k ragadozóatka ( P h y t o s e i i d a e ) f a u n á j á n a k ismeretéhez. Fol. E i l t . H u n g . , 21: 321 — 323. — 38. LUKÁCS М. (1975): A Tarsonemidae a t k a f a j o k előfordulása m á l n á b a n . N ö v é n y v é d e lem, 11: 126. — 39. II. NAGY K. (1971): Védekezés telelő t a k á c s u t k a t o j á s o k ellen. N ö v é n y v é delem, 7: 553 — 554. — 40. PETTER I,. (1975): V i z s g á l a t o k g y ü m ö l c s f a - t a k á c s a t k a elszaporodásáról i n t e n z í v e n v é d e t t és v é d e k e z é s b e n nem részesített g y ü m ö l c s ö s ö k b e n . N ö v é n y v é d e l e m , 11: 415 — 418. — 41. UEICHART G. (1957): A g y ü m ö l c s f a - t a k á c s a t k a és az ellene v a l ó v é d e k e z é s . Kertészet és Szőlészet, 10: 20. — 42. SZABÓNÉ KOROI.OVSZKY I. (1975): A d a t o k A k ö z ö n s é g e s l a k á c s a t k a (T. telarius L.) táplálkozásbiológiájához. N ö v é n y v é d e l e m , 11: 153 — 157. — 43. SZENDREY L. (1975): A piros g y ü i n ö l c s - t a k á c s a t k a (P. u l m i K O C H . ) fenológiájánnk v i z s g á l a t a H e v e s m e g y é b e n . N ö v é n y v é d e l e m , 11: 28 - 3 0 .
FAUNISTISCIIF. U N D P O P U L A T I O N S D Y N A M I S C H E U N T E R S U C H U N G E N AN PHYTOPHAGEN UND RAUBMILBEN DER OBSTBAUBETRIEBE UND DER KLEINGÄRTEN (ÖKOSYSTEMA-FORSCI1UNGEN) Von J. BoZAI Verfasser hat v o n 20 Obstsorten Milben v o n 200 B l a t t p r o b e n e i n g e s a m m e l t . I m L a u f e der B e a r b e i t u n g des Materials wurde folgendes f e s t g e s t e l l t : 1. D i e Artenliste der B l a t t s p i n n - _ milhen ( T e t r a n y c h i d a e ) h a t sich n i c h t b e d e u t e n d erweitert. Neotelranychus rubi Tragardh ist für unsere F a u n a eine neue A r t , richtet Schäden an den H i m b e e r a n l a g e n des L a n d e s an. — 2. Die G r a s h a l m m i l h e n ( T a r s o n e m i d a e ) sind außer Tarsonemus pallidus B a n k s noch mit w e i t e r e n vier A r t e n in den Beeranlagen v e r t r e t e n (T. confusus E w . , T. minusculus Can. et F a n z . , T. hungaricus Schaar., T. mühlei W e t z . ) . — 3. Von d e n R a u b m i l b e n ( P h y t o s e i i d a e ) wurden v o m Verfasser 5 neue Arten g e f u n d e n (Amblyseius andersoni Chant., Typhlodromus soleiger R i b a g a , T. subsoleiger W a i n s t e i n , T. recki Wainstein, T. involulus L i v s h i t z et K u z n e t z o v ) . — 4. V o n B a n k s , T. inclutus Livshitz, T. den T y d e i d a e sind 4 A r t e n determiniert (Tydeus californicus caudatus D u g e s , Tydulosus visendus K u z n e t z o v ) . — 5. V o n den S t i g m a e i d a e wurde Zetzellia mali E w i n g v o r g e f u n d e n . — 6. D i e I n d i v i d u e n d i c h t e der B l a t t s p i n n m i l b e n h a t sich bei d e n u n t e r s u c h t e n P f l a n z e n k u l t u r e n in den v e r g a n g e n e n 10 — 15 Jahren e t w a s vermindert. Dieser U m s t a n d k a n n vor allem d e n w i r k s a m e n Chemikalien zugeschrieben werden. V o n den früheren rubrioculus schädlichen Arten n a h m die Zahl der braunen B l a t t s p i n n m i l b e der O b s t b ä u m e ( B . S c h e u t e n ) ah, an ihrer Stelle n i m m t die I n d i v i d u e n d i c h t e der roten B l a t t s p i n n m i l b e der Obstb ä u m e (T. viennensis Zacher) allmählich zu. Die I n d i v i d u e n z a h l der B r o m b e e r m i l b e n ist gleichfalls i m A n w a c h s e n . — 7. D i e I n d i v i d u e n d i c h t e der B l a t t - und Gallmilben ( E r i o p h y i d a e ) ist unverändert hoch. Insbesondere fällt dies hei den W e i n s c h ä d l i n g e n ins A u g e . — 8. Die Befallenheit der einzelnen K u l t u r e n durch Milben ist v e r s c h i e d e n t l i c h , a m ineisten werden v o n ihr die Apfel, P f l a u m e n , H i m b e e r e geschädigt. — 9. A n d e n m i t Chemikalien i n t e n s i v b e h a n d e l t e n K u l t u r e n ist die Zahl der p h y t o p h a g e n Milben hoch, die I n d i v i d u e n d i c h t e der R a u b m i l b e n niedrig, bei d e n nicht b e h a n d e l t e n Kulturen die der P h y t o p h a g e n niedrig, hingegen der R a u h milben v e r h ä l t n i s m ä ß i g hoch.
31
Állattani
Közlemények,
LXVIII,
1981
NAGYMACSKA-FAJOK TENYÉSZTÉSE A FŐVÁROSI ÁLLAT- ÉS N Ö V É N Y K E R T B E N * írta: CSÍK.VARY LÁSZLÓ ( B u d a p e s t Főváros Állat- és N ö v é n y k e r t j e )
A budapesti Állat- és Növénykert t ö r t é n e t é t időrendi sorrend szerint 2 szakaszra o s z t h a t j u k : a régi városligeti Állatkert 1866-tól 1907-ig és az ú j városligeti Állatkert 1912-től napjainkig. Amikor az Állatkert hen t a r t o t t nagyragadozók közül néhány f a j tenyésztéséhen elért eredményt értékeljük, az említett két korszakot élesen el kell különíteni egymástól a t u d a t o s tenyésztési m u n k a v o n a t k o z á s á b a n is. A megnyitástól a régi Állatkert bezárásáig terjedő 41 év alatt a nagymacskák t a r t á s á v a l elsősorban bemutatási célzattal foglalkoztak. Az Állatkert történetével foglalkozó m u n k á k b a n igen sok elhullásról, veszteségről olvashatunk, amely már eleve kudarcra ítélte a sikeres tenyésztési m u n k á t . A hiányos adatvezetés is csak arról t á j é k o z t a t b e n n ü n k e t , hogy t a r t o t t a k oroszlánt, tigrist, párducot, p u m á t és j a g u á r t , a közönség érdeklődésének f e n n t a r t á s á r a . Jelentősebb tenyésztési eredményeket csak 1930 u t á n értek el és jegyeztek fel a törzskönyvbe, amelyet A N G H I professzor indított el ú t j á r a , amikor a F Á N K Emlősosztályának felügyelője volt. E törzskönyvbe természetesen visszamenőleg bekerültek azok az adatok is, amelyek az alapítástól kezdve rendelkezésre állottak. Az eredményeket 1944-ig folyamatosan vezették. 1956-ban, amikor az Állatkert tudományos intézmény lett, új törzskönyvet fektettek fel, amelyben 98 emlősállat hiteles a d a t a i ma is megtalálhatók. Mielőtt az egyes nagymacska-fajok tenyésztési eredményeit ismertetném, meg kell jegyeznem, hogy tenyésztésük mértékének mindenkor a Kert területi adottságaihoz kellett alkalmazkodnia. A mi viszonyaink között általános érvényéinek lehet tekinteni tenyészállatok vonatkozásában az 1 hím, 2 nőstény t a r t á s á t . Szaporulataikkal is számolva, nagyobb populációt nem lehet t a r t a n i a férőhely hiánya miatt.
Oroszlán Az 1864. évi, az állatkert alapítását célzó közgyűlésen egy tarnopoli földbirtokos 2 oroszlánt a j á n l o t t fel az állatkertnek, s így a legnagyobb valószínííség szerint e két fiatal oroszlán volt az első, amelyet először a Füvészkertben, majd a megnyitáskor az Állatkertben m u t a t t a k be. 1866-tól 1907-ig nagyon rövid megszakítással mindig t a r t o t t a k oroszlánt az Állatkertben. Az állatok sajnos gyorsan pusztultak a hozzánemértés és silány takarmányozás miatt. Ezek mindig nagy s a j t ó v i t á t keltettek. í g y a CASANOVA * E l ő a d t a a szerző az Állattani Szakosztály 1980. március 7-én t a r t o t t 703. ülésén.
3
Állattani Közlemények
33
állatidomárnőtől v e t t oroszlánpár egy év alatt elpusztult. 1892-ig nem is gyógykezeltek beteg állatokat. Ezévben I I U T Y R A F E R E N C , a világhírű j á r v á n y t a n i professzor m á r sikerrel gyógykezelt egy csontig soványodott 17 napig nem evő oroszlánt, így ez az esemény mérföldkő volt a kerti állategészségügyi tevékenység történetében. 1912-től 1979-ig, t e h á t 67 év alatt, a törzskönyvi nyilvántartás alapján 235 oroszlánnal foglalkoztak a K e r t b e n . Ebből 46 állat (22 hím és 25 nőstény) vásárlás, ajándékozás vagy csere ú t j á n került hozzánk, így 67 év alatt az összes s a j á t születés 186 db volt. Ebből 81 hím és 105 nőstény. Az ivadékokból 22 dbot 7 külföldi állatkert, állatkereskedők pedig 26 db oroszlánt kértek cserébe. Magyar állatkerteknek 9 db-ot helyeztünk ki. Cirkuszok és idomárok 41 állatot vettek meg a K e r t b ő l . 68 év alatt 10 állat került különböző okok m i a t t selejtezésre. Amíg az oroszlánok túl n e m szaporodtak a világ állatkertjeiben, a budapesti oroszlánokra mindig volt vevő és cserepartner. Ma a csere vagy értékesítés m á r gondot okoz. Az a j á n d é k b a és cserébe k a p o t t oroszlánok közül a feljegyzések szerint 3 szenegáli, 2 núbiai és 2 etiópiai származású volt. Küllemükre nézve sajnos feljegyzések nem m a r a d t a k , így nem t u d j u k őket a mai állatkerti oroszlánokkal összehasonlítani. Állatkerti oroszlánjaink é l e t t a r t a m á t 67 állat adataiból volt m ó d o m b a n értékelni. E g y é v i g é l t a k e r t b e n 21 hím és 16 nőstény oroszlán. Ezek cserére, eladásra kerültek így t o v á b b i sorsukat nem lehetett figyelemmel kísérni. T o v á b b á : 2—5 évig élt 7 hím és 8 nőstény, 5—10 évig élt 3 hím és 1 nőstény, 10—15 évig élt 4 hím és 3 nőstény, 15—20 évig élt 2 nőstény, 20—25 évig élt 2 nőstény. A törzskönyvi feljegyzésekből kitűnik, hogy az oroszlántenyésztés nem tartozik a k ö n n y ű feladatok közé. A született 186 oroszlán közül 72, vagyis a születettek 3 8 % - a elpusztult. E n n e k okait vizsgálva megállapítható, hogy 51 0—10 n a p o n belül, 8 10—30 n a p k ö z ö t t , 13 egyed 1 és 12 hónapos életkor között hullott el. Az elhullások n a g y száma 0—10 n a p között arra m u t a t , hogy számos anya v a g y nem nevelte kölykeit, vagy a kölykök alkati gyengeséggel születtek; de gyakori volt az a n y a ráfekvése miatti elhullás is, illetve a magzatfalás. Számos esetben t a p a s z t a l t á k azt is, hogy az anya emlői tejtől duzzadnak, mégsem volt h a j l a n d ó kölykeit szoptatni és nevelni. G y a k r a n előfordult, hogy még le se nyalta őket. Ez valószínűleg a zárt t a r t á s egyik következménye, főleg azoknál az egyedeknél, amelyek nehezebben adaptálódnak. Legnagyobb gondnak tehát a nevelőképesség h i á n y á t kell t a r t a n u n k . Az utóbbi évtizedekben megkísérelt szoptatós k u t y á v a l való nevelést eredményesnek kell ítélnünk, és ezt a gyakorlatot szükség esetén ma is f o l y t a t j u k . A legkritikusabb időszak az első két hét, a k á r természetes, akár mesterséges nevelésről v a n szó. Az újszülött himek 1,60—1,70 kg súllyal születnek, míg a nőstények 1,40—1,50 kg-mal. A súlybeli differencia a nevelés során később is megmutatkozik, a hímek erőteljesebb felépítésűek, csontozatuk masszívabb, az ivari dimorfizmus a kor előrehaladásával mindinkább kifejezésre j u t . A feljegyzések szerint n é h á n y napos korban oly gyakran előfordulóelhullások okaként a tejhiány, a tej visszatartása, illetve az alkati gyengeség szerepel. Ennek okait vizsgálva, kizárható az elhullások okaként az a n y á k n a k aveinhesség alatti hiányos táplálkozása. Sokkal inkább szerepet j á t s z h a t n a k azok a pszichoneurózisos ingerek, amelyeket az állatkerti környezet vált ki. Oka lehet 34
a tej h i á n y n a k olyan örökletes b á n t a l o m is, amely m ö g ö t t n e u r o e n d o k r i n zavarok állanak. Az oroszlán a n y a gyakorlatilag az ivarzási ciklusban egész év f o l y a m á n képes párosodni, vemhesülni és elleni. 180 állat cllési idejét vizsgálva a legtöbb ellés m á j u s , o k t ó b e r és n o v e m b e r h ó n a p o k r a esett. Legkevesebb volt az ellések száma j ú n i u s és j ú l i u s b a n . Összegezve az oroszlántenyésztés e r e d m é n y e i t , ú g y é r t é k e l h e t j ü k , hogy a b u d a p e s t i Á l l a t k e r t b e n az oroszlánok szaporasága kielégítő volt, de az a n y á k nevelőképessége nem érte el a k í v á n t szintet, így az ú j s z ü l ö t t e k elhullása a r á n y lag gyorsan és n a g y s z á m b a n k ö v e t k e z e t t be. A s z ü l e t e t t e k 6 2 % - á t felnevelték, s a növendékek n a g y o b b h á n y a d a külföldi á l l a t k e r t e k t e n y é s z a n y a g á t gazdagította. A tenyésztési e r e d m é n y e k a l a k u l á s á t a b u d a p e s t i Á l l a t k e r t b e n befolyásolta a férőhelyek s z á m á n kívül a piaci kereslet, v a l a m i n t a cserelehetőség is. N a p j a i n k b a n csak elvétve kérnek a kereskedők és á l l a t k e r t e k oroszlánt. Így nem is l e h e t e t t olyan ü t e m b e n szaporítani őket, m i n t pl. a lipcsei k e r t b e n , ahol 1878-tól kezdve t ö b b mint 2250 oroszlán született, éspedig 48 a p a á l l a t t ó l és 107 a n y a á l l a t t ó l . E g y n ő s t é n y pl. 18 életéve a l a t t 17-szer ellett és 69 kölyköt nevelt fel, egy másik a n y a 13 életéve a l a t t 11-szer ellett és 46 kölyköt nevelt fel. Tigris Az á l l a t k e r t b e n 1876-ban k e r ü l t e k először tigrisek b e m u t a t á s r a , mégpedig bengáliai tigrisek, amelyeket a j á n d é k b a k a p o t t a K e r t . 1925-ben elsőízben szunda tigris, m a j d 1937-től szibériai tigrisek is g a z d a g í t o t t á k az alfajok s z á m á t . 1876-tól 1903-ig bengáliai tigris mindig volt a K e r t b e n , a z o n b a n jelentősebb tenyésztési e r e d m é n y e k r ő l nem lehet beszélni. A t a r t á s i , a t a k a r m á n y o z á s i , de főleg a higiénés viszonyok nem k e d v e z t e k a tigristenyésztésnek. Az elhullott állatokat v á s á r l á s o k k a l p ó t o l t á k . A tenyésztési m u n k a értékelésére az 1924—1979 k ö z ö t t a K e r t b e n t a r t o t t bengáliai tigrisek a d a t a i t h a s z n á l t a m fel. 13 d b vétellel, illetve cserével érkezett állat szolgált a t e n y é s z t é s alapjául, mégpedig 7 n ő s t é n y és 6 hím. A K e r t b e n 34 kölyök s z ü l e t e t t , 18 hím és 16 nőstény. Ezekből 10 k e r ü l t eladásra, illetve cserére. Az élve született 34 kölyökből 1 h ó n a p o n belül 16 h u l l o t t el, 6 pedig 1 éven belül. A tigrisek é l e t t a r t a m a igen n a g y szóródást m u t a t . A nőstények közül 5 5—17 é v e t élt meg, a híres N a h a r I I 17 éves volt, amikor elhullott, a himek közül csak 4 élte meg az 5—15 életévet. Az a n y á k legtöbbször j a n u á r b a n , áprilisban, j ú n i u s b a n és n o v e m b e r b e n ellettek. Az 1 h ó n a p o n belül elhullott kölykök p u s z t u l á s á n a k leggyakoribb o k a k é n t az a n y á k t e j h i á n y á t és alkati gyengeségét említik a t ö r z s k ö n y v i bejegyzések. A szundatigrisek t i s z t a v é r ű tenyésztéséről a K e r t b e n t u l a j d o n k é p p e n nem beszélhetünk. R U H E állatkereskedőtől 1925-ben egy n ő s t é n y szundatigris érkezett, a m e l y e t egy bengáli hímmel f e d e z t e t t e k . E tigrispártólJ1933-ig a törzskönyvi feljegyzések szerint 20 i v a d é k született, ebből 14 n ő s t é n y és 6 hím. Az ivadékokhól 8 k e r ü l t eladásra és cserére 1 éves k o r u k előtt, 12 elhullott. Az elhullások o k a n a g y o b b r é s z t bélgyulladás volt. A szunda X bengáli tigris tenyésztése és t a r t á s a az a n y a á l l a t 1936-ban történt, p u s z t u l á s á v a l m e g s z ű n t . 3»
36
A szibériai tigrisek t e n y é s z t é s i eredményeit 1971-től j e g y e z t é k fel. A tenyésztés a l a p a n y a g á t a lipcsei á l l a t k e r t t ő l és R U I I E állatkereskedőtől érkezett 1 h í m és 2 n ő s t é n y szolgáltatta. A t e n y é s z p á r o k t ó l 19 d b k ö l y ö k született, amelyekből 7 d b került egy é v e n belül cserére, külföldi á l l a t k e r t e k n e k . Az a n y á k i v a d é k u k a t n a g y o b b részb e n m á j u s b a n és j ú n i u s b a n h o z t á k a világra, de volt ellésük az őszi h ó n a p o k b a n is. E g y é b nagyragadozók A b u d a p e s t i Á l l a t k e r t b e n 1890-ben m u t a t t a k be először j a g u á r t , m a j d 1912-ben l á t h a t o t t egy p é l d á n y t a közönség. A j a g u á r tenyésztését k í s é r t e a b u d a p e s t i K e r t b e n a legkevesebb szerencse. Az 1 9 3 3 - b a n R U H E á l l a t k e r c s k e d ő t ő l érkezett t e n y é s z p á r t ó l csak 5 év m ú l v a született 1 hím és 1 n ő s t é n y kölyök. A h í m 1 éven belül elhullott, a nőst é n y 3 éves k o r á b a n cserébe HAGENBECidiez k e r ü l t . 1950-ben ú j t e n y é s z p á r k e r ü l t a K e r t b e TiLLBURGból, de a nőstény m á r öreg volt (18 éves), így nem volt ivadéka. A hímet 9 évig t a r t o t t u k a K e r t b e n , de egy f i a t a l , a prágai állatk e r t b ő l k ö l c s ö n k a p o t t n ő s t é n y t ő l sem volt i v a d é k a . E g y ú j a b b n ő s t é n n y e l való p r ó b á l k o z á s á t sem kísérte siker, m a j d az 1965-ben k a p o t t ú j a b b t e n y é s z p á r sem szaporodott. 1970-ben k a p o t t n ő s t é n y ü n k mellé 1979-ben Haliéból egy igen szép k ü l l e m ű h í m e t szereztünk be, de m é g a m a i napig sincs s z a p o r u l a t a fedezés ellenére. A foltos és fekete p á r d u c o k szaporítása m á r e r e d m é n y e s e b b volt. Foltos p á r d u c o t először 1877-ben m u t a t t a k be. A foltos p á r d u c o k t ö r z s k ö n y v é b e n 1911-től k e z d v e t a l á l u n k a d a t o k a t . E t t ő l az i d ő p o n t t ó l a mai n a p i g 17 tenyészállatot v á s á r o l t a k vagy cseréltek. A K e r t b e n született kölykök száma 21, ebből 1 1 a nőstény és 10 a hím. Az i v a d é k o k közül 1 éven belül elhxdlott 14 tüdőgyull a d á s , t e j h i á n y , alkati gyengeség k ö v e t k e z t é b e n , a születettek 6 6 % - a . A 17 vásárolt tenyészállat közül egy 11, egy 19, és egy 21 évet élt meg a K e r t b e n . Sokkal j o b b e r e d m é n y e k k e l j á r t a f e k e t e p á r d u c o k tenyésztése. Már 1884-ben és 1886-ban is t a r t o t t a k f e k e t e p á r d u c o t , sőt 1886-ban m á r kölykök is születtek. Az intenzívebb t e n y é s z t é s 1936-ban i n d u l t meg egy cserepár beszerzésével, de a z ó t a f o l y a m a t o s a n t ö r t é n t t e n y é s z a n y a g beszerzés, s ennek során 5 hím és 5 n ő s t é n y érkezett a K e r t b e . 44 év a l a t t 82 kölyök s z ü l e t e t t , 36 hím és 46 nőstény. J ó n a k minősíthető e r e d m é n y t értek el nevelésükkel és e l a d á s u k k a l illetve cseréjükkel, ezeken a m ó d o k o n 29 n ö v e n d é k k e r ü l t 1 éves koron belül külföldi á l l a t k e r t b e vagy á l l a t k e r e s k e d ő k h ö z . Az elhullások egy h ó n a p o n belül k ö v e t k e z t e k be, szám szerint 46, a m e l y e k n e k oka voll az a l k a t i gyengeség, a t e j h i á n y , gyomor- és bélgyulladás, különféle t r a u m á s sérülések, n é h á n y állatnál g ü m ő k ó r . A születési súlyok n ő s t é n y e k n é l 35—40, a h í m e k n é l 45—50 dkg. Áz a d a t o k a l a p j á n a fekete p á r d u c o k szaporaságát igen j ó n a k kell minősíten ü n k , de a t e j t á p l á l á s i d ő s z a k á b a n különféle okokból fellépő p r o b l é m á k m i a t t ennél a színváltozatnál sem s i k e r ü l t sokkal j o b b e r e d m é n y e k e t p r o d u k á l n i , m i n t más n a g y m a c s k a f a j o k n á l . N a g y o b b szaporaságuk és a férőhely mégis lehetővé t e t t e az állandó, t ö b b p á r b ó l álló állomány megőrzését, és i g y a n a g y o b b felnevelt l é t s z á m o t is. Az első p u m á t 1878-ban l á t h a t t a a közönség, 1890-ben m á r 1 t e n y é s z p á r t t a r t o t t a k . 1910-től kezdve n a p j a i n k i g 1.3 tenyészállattól 54 i v a d é k született, 36
I. táblázat.
Nagymacska
fajok tenyésztési
Született db
Hint db
Nőstény db
eredményeinek
Csere db
Eladás db
összefoglaló
Kihelyezés db
186
81
105
48
41
Bengáli tigris (1924—1979)
34
18
16
8
2
Szunda X bengáli tigris (1925 1933)
20
6
14
2
6
Szibériai tigris (1971 1979)
19
8
11
7
2
1
1
Foltos párduc (1911—1979)
21
10
11
2
1
—
Fekete párduc (1936—1979)
82
36
46
19
10
—
54
25
29
12
15
2
2
Oroszlán (1912—1979)
Jaguár (1933
1979)
Kanadai puma (1910—1979) Gepárd (1932
1972)
9 —
táblázata 1979. éwégi állomány db
Selejtezés db
Elhullás db
10
72
6
—
22
2
12
—
5
7
14
4
46
7
19
3
2 —
5
2
—
29 nőstény és 25 hím. Időközben 4 ízben került be vérfrissítést célzó tenyészállat is az állományba. Az ivadékokból 20 fiatal egy éven belül eladásra vagy cserére került külföldi állatkertekbe vagy kereskedőkhöz. Egy éven belül elhullott 19, ebből 11 közvetlenül az ellés u t á n i n a p o k b a n . Ennél az állatfajnál is az alkati gyengeség, bélgyulladás, halva születés voltak a veszteség okai. Születési súlyok a nőstényeknél 35—40 dkg, a hímeknél 45 50 dkg között voltak. Leghosszabb ideig, 20 éves korig 1 hím élt a Kertben, 6 és 11 évig élt 8. A legkisebb veszteségek ennél az állatfajnál jelentkeztek a felnevelés során, így tenyésztésüket igen eredményesnek m o n d h a t j u k . A gepárd tenyésztése a harmincas és a hetvenes évek elején eredményeket nein hozott. 1932-ben egy tenyészpártól k a p o t t 2 ivadék 1 éven belül elhullott. 1971-ben a krechtingi állatkerttől k a p o t t tenyészpártól sem születtek kölykök. A ragadozó nagymacskák tenyésztésénél a hosszú gyakorlati m u n k a gazdag t a p a s z t a l a t o k a t eredményezett, amelyek főbb irányelveit az alábbiakban f o g l a l h a t j u k össze: 1. Rendszeresen kell vezetni a törzskönyvet, amelynek adataiból értékes következtetéseket lehet levonni egy-egy tenyészpár szaporító és nevelőképességéről. — 2. Figyelemmel a férőhelyekre és a csere, illetve eladási lehetőségekre, igen gondosan kell kidolgozni az éves szaporítási tervet. —- 3. Általános követelményként a vcmliesség ideje alatt az a n y á k a t mind mennyiségben, mind minőségben a legkedvezőbb csontos hús és m á j ellátásban kell részesíteni. (Meg kell jegyeznem, hogy a tenyésztési eredményeket alapvetően pozitív irányba terelte az 1970-ben bevezetett kiegészítő takarmányozás, amennyiben a Kert t u d o m á n y o s munkatársai által kidolgozott receptúra alapján v i t a m i n és ásványi anyagokkal egészítették ki a t a k a r m á n y o k a t . ) — 4. Az ellés előtt igen alapos fertőtlenítést kell végezni az ellésre kijelölt ketrecben. — 5. N a p o n t a többszöri ellenőrzés során figyelni kell a szoptatást, az újszülöttek életmegnyil37
vállalásait. — 6. Rendszeresen mérni kell a szopós állatok súlygyarapodását. 7. Fel kell készülni olyan komplikált esetekre, amikor d a j k a k u t y á t illetve mesterséges tápszerrel történő táplálást kell alkalmazni. 8. Az a n y á t és kölykeit a látogatók legalább 30 napig nem tekinthetik meg, a szükséges nyugalom biztosítása érdekében. — 9. Az állományokat szaporodásbiológiai szempontból is fokozott ellenőrzés alatt kell t a r t a n i . Fel kell jegyezni az ivarzás i d ő p o n t j á t , a párzások számát és i d ő p o n t j á t és az ellés várható idejét. A szaporodásbiológiai adatok egybevetése a d h a t csak tiszta képet az egyes f a j o k teuyészpárjaitól v á r h a t ó eredményekről. — 10. Mindenképpen kerülni kell a beltenyésztés kialakulását, az ivadék életképességének növelésére. - 11. Fokozott mértékben figyelemmel kell kísérni a n a g y m a c s k a fajok szaporodásbiológiájában elért ú j a b b t u d o m á n y o s eredményeket, és felhasználni azokat a gyakorlatban. —- 12. Az állományok tervszerű nemzedékváltását saját nevelésű nőstényekkel kell megoldani, idegen vérű, korban hozzájuk illő hímek vételével vagy cseréjével.
38
Állattani
-
Közlemények,
LXVIII,
1981
EGY NYUGAT-MAGYARORSZÁGI T E L E P Ü L É S Ú J K É R - FECSKEÁLLOMÁNYÁNAK VIZSGÁLATA 1. MOLNÁRFECSKE (OELICHON URBICA [L.])* írta: FARAGÓ SÁNDOR (Krdészeti é s Faipari E g y e t e m , S o p r o n )
M a d á r t a n i k u t a t á s u n k s a j n á l a t o s m ó d o n keveset foglalkozott h á z u n k t á j a kedves m a d a r a i v a l , a fecskékkel. Főleg az u t ó b b i 30 év során b á n t u n k velük m o s t o h á n . A természet n a g y m é r v ű á t a l a k u l á s a más p r o b l é m á k a t v e t e t t fel, sok f a j é l e t t e r e leszűkült, ezért a k u t a t á s o k főiránya ezek megismerése és megmentése v o l t . U g y a n a k k o r a velünk e g y ü t t élő m a d a r a k r ó l sokszor jóval kevesebbet t u d u n k , s p r o b l é m á i k r a lassan r e a g á l u n k , pedig a k ö r n y e z e t , az e m b e r i életmód megváltozása n á l u k is a s z a b a d t e r m é s z e t b e n élő m a d a r a k é h o z hasonló k ö v e t k e z m é n y e k k e l j á r . A füstifecske (Hirundo rustica) még a k é t ház körül élő f e c s k e f a j közül is n a g y o b b f i g y e l m e t k a p o t t , t a l á n az e m b e r h e z való n a g y o b b r a g a s z k o d á s a rév é n (pl.: R É K Á S I , B I H A R I , K E V E és Szőcs írásaiban). A molnárfecskével (Delichon urbica) kevesebb k ö z l e m é n y foglalkozik. Csak K E V E és Szőcs (1960) említi kései k ö l t é s é t 1957-ből, A G Á R D I (1964) szintén kései költését 1959-ből,. R É K Á S I (1967) tömeges B á c s a l m á s k ö r n y é k i elhullását 1966. j ú n i u s á b ó l . B E R E T Z K (1967) is közöl rövid beszámolót a szegedi molnárfecskék hideg elleni védekezéséről. U j a b b a n A L B E R T és M I H Á L Y L.-né (in: M A R I Á N , 1980) vizsgálat a i említenek a d a t o k a t Szeged v á r o s molnárfecske állományáról. Talán az egyetlen analizáló szándékú vizsgálatot D R . T H Ó B I Á S G Y U L A végezte az 1920-as évektől a 40-es évekig. Vizsgálati anyaga nagyrészt megsemmisült, a ránk maradt adatokat S C H M I D T E . dolgozta fel annak A W A R G A KÁLMÁNnak a segítségével, aki THÓBiÁst is támogatta munkájában. Sajnos a gyűrűzéssel végzett párkapcsolat és családfa kutatások molnárfecske esetében szerényebb eredménnyel jártak, mint a hasonló füstifecske kísérletek ( T H Ó B I Á S — S C H M I D T — W A R G A , 1959).
A vizsgálati terület Újkér község a Kisalföld B N y - i részén települt, k o o r d i n á t á i : 47°28'— 16°49\ Lakossága a vizsgálat i d e j é n m i n t e g y 1300 fő. Természeti k ö r n y e z e t é t t e k i n t v e erősen k u l t ú r h a t á s t m u t a t ó , t e r m é s z e t e s , v a g y ahhoz közelálló veget á c i ó a kereken 3240 ha-os k ö z s é g h a t á r elenyészően kis h á n y a d á t b o r í t j a . A m ű v e l t t e r ü l e t 9 4 , 3 % , a m ű v e l é s alól k i v e t t , l a k o t t terület pedig 5 , 7 % . A m ű velt terület n a g y része szántó (1980 ha), j e l e n t ő s része erdő (855 ha), kisebb része rét (95 h a ) , legelő (75 h a ) , kert (28 h a ) és gyümölcsös (18 ha). J e l e n t ő s e b b vízfolyása v a g y állóvize nincsen. * E l ő a d t a a szerző az Á l l a t t a n i S z a k o s z t á l y 1 9 8 0 . o k t ó b e r 3 - á n t a r t o t t 7 0 6 . ü l é s é n .
39
A fecskék fészkelési költési időszakára vonatkozó meteorológiai adatok a t a közeli Sopronhorpács mérőállomásának sokéves megfigyelései a l a p j á n közlöm: Léghőmérséklet (1950—1977): IV.: 10,3 C°; V.: 15,2 C°; VI.: 18,7 C°; V I I . : 20,5 C°; V I I I . : 19,6 C°; I X . : 15,6 C°. Csapadék (1936—1975): IV.: 46.5 m m ; V.: 71,3 m m ; VI.: 82,6 m m ; V I I . 89,3 m m ; V I I I . : 71,3 mm; I X . : 49,9 m m . N a p f é n y t a r t a n i (1950—1977): IV.: 175,3 óra; V.: 233,2 óra; VI.: 207.9 óra; V I I . : 257,1 óra; V I I I . : 252,1 óra; I X . : 179,1 óra.
Fészkelés- és költéshiológiai állckiiilés A vizsgálat megkezdése előtt szükség volt a molnárfecske hazai és középeurópai fészkclésökológiáját, költésfenológiáját, d i n a m i k á j á t érintő irodalom á t t a n u l m á n y o z á s á r a , mert csak így végezhettem el biztonságosan a vizsgálatok a t . Az összefoglaló irodalmi m u n k á k alapján a következőket á l l a p í t h a t j u k meg: 1. a molnárfecske általában kétszer költ h a z á n k b a n , az első költés ideje m á j u s végérc, júniusra, a második pedig júliusra, augusztus elejére esik. 2. a tojásrakás naponként történik, az általános fészekaljnagyság 4—5, dc 2 és 7 is lehet. 3. a kotlás az utolsó t o j á s lerakása u t á n kezdődik és átlagban 14 -15 napig t a r t . 4. a fiókanevelés u t á n mintegy 21 napos korban hagyják el a fiókák a fészket először, de oda még visszajárnak. Mint l á t j u k , szerencsés módon a költés időszaka hetes egységekben elemezhető, s ez véleményem szerint előnyösebb, mint A L Ö H R L és G U T S C I I E R ( 1 9 7 3 ) által használt, hasonló költési időket m u t a t ó Hirundo rustica-nál alkalmazott, dekádos beosztás. A napi tojásrakásokkal 1 hétnek tekinthető a teljes fészekalj letojása, 2 hét a kotlás, s 3 hét fiókanevelés végén történik meg a kirepülés. A fiókák kora 1—2—3 hetes korban nagy biztonsággal megbecsülhető, természetesen a kirepülés idejének regisztrálásával az ilyen adatok is ellenőrizhetők. Anyag és módszer Jegyzékek és térképek a l a p j á n az 1979. év mindkét fészkelési periódusában felkerestem minden lakóépületet, némelyet többször is. J ú n i u s b a n 8. augusztusban 3, szeptemberben 5 n a p o t t ö l t ö t t e m a vizsgálatokkal. Az I. periódusban végzett felméréseknél minden épület esetében feljegyeztem a fészkelőhely korát, a fészek helyét, magasságát, felírtam a tojás vagy fióka s z á m á t , a fióka korát. A lakók emlékezete alapján összehasonlítás céljából regisztráltam a korábbi két év 1977. és 1978. során költő párok számát, de ez az adat csak t á j é k o z t a t ó jellegű. Feljegyeztem az üres fészkeket, a fészkelési kísérleteket, valamint az előző év óta tönkrement fészkeket. A I I . periódusban a hely és a magasság a d a t á t már csak ú j o n n a n r a k o t t fészkek esetében rögzítettem, egyébként csak a t o j á s - v a g y fiókaszámot, illetve a kort jegyeztem fel. A lakók segítségére n a g y b a n t á m a s z k o d t a m a fiókapusztulások, a kirepiilések idejének és a kirepült fiókák számának megállapít á s á b a n , s e m u n k á m b a n megértően t á m o g a t t a k . A sok ezer k a p o t t és számított adat feldolgozása során figyelembe v e t t e m a következő tényeket, melyeket H A R R I S O N ( 1 9 7 5 ) megállapításaiból és T H Ó B I Á S — S C H M I D T — W A R G A ( 1 9 5 9 ) m u n k á j á b ó l n y e r t e m : a) A molnárfecske 40
párhű egy fészkelési éven belül, azaz mindkét költést egyazon fészekben, ugyanaz A két m a d á r végzi ( T H Ó B I Á S ) . b) A második költést a párok u g y a n a b b a n a fészekben végzik, sőt az első költés f i a t a l j a i részt vesznek a második alj felnevelésében, táplálásában ( T H Ó B I Á S ; H A R R I S O N ) .
Ezen megfontolások alapján a következő költési csoportok alakultak ki a vizsgálat évében: 1. E g y évben kétszer költő p á r o k . 2. Csak az I. költési periódusban költő párok. 3. Csak a II. költési periódusban költő párok. A részletesebb tárgyalás során használok n é h á n y fogalmat, melyet a következőképpen értelmezek: Lakottsági index: a fecskék által lakott épületek számának és az azokban található fészkek számának hányadosa. Termékenység: az egy fecskepárra eső lerakott tojások száma, periódusonként megfelel az átlagos fészekaljnagyságnak. Produkció: egy fecskepárra j u t ó kirepített fiókák 41
száma. Költési eredmény: a produkció ós a termékenység viszonyszáma, mely m e g m u t a t j a , hogy a lerakott tojások liány %-ából sikerült f i ó k á t felnevelni, kirepíteni. Költési veszteség: az eredményhez hasonló viszonyszám, a terméketlenség, a sikertelen költés m u t a t ó j a , az eredménnyel együtt 100%-ot ad. Szaporodási vagy reprodukciós index: egy szülőegyedre j u t ó kirepült fiókák száma, kifejezi, hogy a szülők a költési időszakban hogyan sokszorozzák meg önmagukat.
Az épületek és a fészkelés Az épületek vonatkozásában elsősorban a potenciális fészkelőhelyek korát vizsgáltam. A Delichon urbica fészkek talán zavartságuk, talán a f a j vándorfészkelő volta m i a t t nem m u t a t n a k semmiféle affinitást valamely épület-korcsoporthoz, szemben a füstifecskével, mivel lakottsága 0,00—10,71% közt mozog, összépületszámra v o n a t k o z t a t v a 6,70%. A szám szerinti vizsgálat során négy korcsoport ugrik ki. Az 1900-as évek előtti épületekben 8, a 20-as és 30-as években épültekben 8 ill. 7, a 60-as években épültekben 9 fészek van. A l a k o t t épületek és a fecskefészkek számának h á n y a d o s a k é n t képzett lakottsági index a telepképzésre bizonyos számszerűséget ad. Pl. az 50-es években épült épületekben 3 fészek v a n 3,00 indexszel; ez azt jelenti, hogy mindhárom fészek egy helyen, telepben van, míg az 1960-as épület-korcsoportnál az 1,29-es index 7 helyen található 9 fészekre utal. Az épületenkénti fészekszámot a 3. táblázat a d j a meg. A két fecskefaj együttes fészkelését (egy épületben) hat esetben tapasztalt a m (3 esetben 1 D.u.—1 H.r., 1 esetben 2 D.U.- 911.г., 1 esetben 4 D.u.—1 H.r., 1 esetben 2 D.u.—1 H.r).
A fészek helye és magassága A fészek helyének megválasztása kevésbé vagy egyáltalán n e m függvénye bizonyos inikroklirnatikus tényezőknek. A fontosabb szempont a kiálló épületszerkezetek megléte, hisz a teljesen zárt fészekben a zártság, a szülők és a fiókák testmelege t e r e m t i meg a szükséges hő- és légnedvesség-viszonyokat. Ennek megfelelően a fészkek 47,60%-a (20 db) tornác plafonon, 26,19%-a (11 db) lépcsőbejárat plafonján, 19,05% (8 db) eresz alatt és 7,14% (3 db) ablakmélyedésbe épült. A fészkek magassági eloszlása a fent említettek alapján t e h á t a belső v a g y külső építési magasságnak a függvénye. A leggyakoribb a 260 cm-es (6 db) és a 370 ill. 385 cm-es (5—5 db) magasság. A legmagasabban meglelhető fészek 700 cin-en, a legalacsonyabban található 260 cm-cn készült. A 42 fészek átlagos építési magassága 345 cm.
A fészekalj nagysága A fészekalj nagyságát költési periódusonként elemezve a következő eredményeket k a p j u k (4. táblázat): Az I. költés során 35 p á r tojt t o j á s o k a t . A 4-es 42
fészekalj dominált (19 fészek — 54,29%), ezt követte az 5-ös (9 25,71%) majd a 3-as (6 17,14%) és a 2-os (l 2,86%). A I I . költés során szintén 35 pár költött. Újra 4-es fészekaljból volt a legtöbb (24—68,57%), de ezután a 3-as (6—17,14%), m a j d az 5-ös (4—11,43%) és a 2-es (1—2,86%) következett. Az egész költési időszakot vizsgálva megállapítható, hogy a 70 fészekalj 61,43%-a (43 db) négyes, 18,57%-a (13 db) ötös, 17,14%-a (12 db) h á r m a s és 2,86%-a (2 db) kettes fészekalj volt. A költés megoszlása — termékenység Az I. költési periódus során 35 pár fészkelt. Ezek közül 7 pár feltehetően esak ebben a periódusban költött, 25 tojásuk révén termékenységük: 3,57 tojás/ pár. 28 pár esetében, melyek kétszer költöttek, a két költés közül az elsőben 116 t o j á s u k révén a termékenységük 4,14 tojás/pár. Összességében az I. periódus termékenysége: 4,03 tojás/pár. A I I . költési periódusban szintén 35 pár k ö l t ö t t . Ebből 7 pár csak ekkor költött, ami azért nem átfedés az I. periódus 7 p á r j á v a l , mert ezek az első költés során is próbálkoztak fészkeléssel és költéssel, de vagy nem engedték őket fészket rakni, vagy félbeszakadt a fészekrakás. E 7 p á r 28 tojást r a k o t t , termékenységük 3,86 tojás/pár. A másodszor költők száma 28 pár, 108 tojással, termékenységük 3,86 tojás/pár. Vizsgálva az egész második költési időszakot, a termékenység 3,89 tojás/pár. Az 1979-es évben a lerakott 70 molnárfecske fészekaljban összesen 277 tojás volt, így a termékenység, azaz az átlagos fészekaljnagyság 3,96 tojás/pár. A három fészkelési csoportra lebontva: csak az I. periódusban költött 7 pár (3,57 tojás/pár); csak a II. periódusban költött 7 pár (4,00 tojás/pár); mindkét periódusban költött 28 pár (8,00 tojás/pár); egy párra cső átlagos termékenység 6,60 tojás/pár. Az I. és II. periódus közti időtartam A I I . költési időszakban 28 olyan pár k ö l t ö t t , amelyik az I. periódusban is nevelt fiókákat. Ezek közül 2 pár olyan helyen fészkelt, hogy pontosan nem lehetett költésüket ellenőrizni. í g y 26 p á r költése alapján t u d j u k a két költés közti szünet hosszát megállapítani. Következtetések: 1. Minél előbb befejeződött az első költés, annál nagyobb százalékban fordult elő második költés. Pl. a 26. héten repített 14 párból 12 (85,71%) r e p í t e t t másodszor is. A hetek előrehaladtával 81,25 % - r a , majd 50,00%-ra lecsökken a második költések aránya. 2. A második költés megkezdésének terjedelme a hetek múlásával csökken, mert míg a 26. hét után 4 hét a második költések megkezdésének időterjedelme, addig a 27. hét után m á r csak 3 hét, a 28. hét u t á n pedig mindössze 1 hét. 3. A két költés közti szünet a hetek m ú l t á v a l csökken, mert míg a 26. hét u t á n átlagosan 3,9 héttel költenek másodszor, addig a 27. hét u t á n 3,5 héttel, a 28. hét u t á n pedig 3,0 héttel. összegezve e l m o n d h a t j u k , hogy a két költés közti pauza a 29—32. hétig terjed, az egész fészkelési időszakra v o n a t k o z t a t v a 3,7 hétre tehető a közepes különbség. Zömében 3—4 hét (10—11 eset), a m i n i m u m 2 hét (3 eset), a maximum pedig 6 hét (I eset). 41)
A költés és a termékenység menete Ha a teljes fészekaljakat t e k i n t j ü k , akkor az I. periódus a 20. héttői a 23. hétig t a r t o t t . Természetesen ez csak a periódusok pontos elhatárolása miatt fontos a d a t , mert valójában az első t o j á s lerakásától, azaz a 19. héttől, az utolsó fióka kirepítéséig, t e h á t a 27. hétig t e r j e d . Ennek megfelelően a II. periódus a teljes fészekaljakat tekintve 26—32 hétig terjed, egészében pedig a 25. héttől a 36. hétig t a r t . Az I. periódus hossza mintegy 63 nap, a II. periódusé pedig mintegy 84 n a p . Ez azt jelenti, hogy az 1979. évi fészkelési időszak a 19. héttől ( m á j u s 2. hetétől) a 36. hétig (szeptember 1. hetéig) t a r t o t t , hossza mintegy 126 n a p volt. Oszlopdiagramon ábrázolva a heti teljes fészekaljak számát kiderül, hogy a 20. héten még csak 1, a 21. héten már 14, a 22. héten 16 a költésszám, ami aztán a 23. héten ú j r a visszaesik 2-re. Elvégezve a tojásrakás kezdete m i a t t i egy hetes előretolást, azt t a p a s z t a l j u k , hogy szoros az összefüggés a heti középhőmérsékletek és a tojásrakások megkezdésének száma között. Ä 18. héten még csak 6,9 C° a heti középhőmérséklet. A 19. héten ez 12,0 C°-ra ugrik, ez már k i v á l t j a 1 pár költési h a j l a m á t . A 20. heti 18,2 C°-nál már 14 pár kezd el tojni, ez a 21. heti 20,1 C° hatására 16 párra emelkedik. Mivel a populáció zöme ler a k t a t o j á s á t , t o v á b b i összefüggés m á r nem alakulhat ki, a maradék 2 pár a 22. héten kezdett el tojni. A második periódusban a t a r t ó s nyári m a g a s a b b hőmérséklet m i a t t nem m u t a t h a t ó ki hasonló összefüggés. A II. periódusban a korai 3 p á r sikertelen első költés u t á n kezdi meg másodköltését. Vagy t ö n k r e m e n t a fészkük, vagy elkergették őket a fészekről. E z t követően a 29. és 31. héten éri el csúcsát a heti fészekaljszám, 11 illetve 15 fészekalj/hét nagysággal. A termékenység menetét vizsgálva, az 1. periódus szélsőségektől mentes, időben előrehaladva növekvő tendenciát m u t a t . A II. periódusban két mélypont v a n , a 27. és a 30. héten, de kis fészekszámokról lévén szó. nem befolyásolják jelentősen a periódus egészének teljesítményét. Az I. periódus termékenysége 4,03tojás/ pár, magasabb a I I . periódus termékenységénél, ami 3.86 tojás/pár. Terméketlen tojások, fiókák pusztulása Az I. periódusban 3 fészekben 1—1 db, 1 fészekben 2 db terméketlen tojás volt, összesen 5 db, ami a lerakott tojások (141 db) 3,55 %-a. Fiókapusztulás 1 fészekben volt, 3 mumifikálódott fióka f o r m á j á b a n , a pusztulás oka ismeretlen. A fiókapusztulás a lerakott tojások 2,12%-ánál következett be. A II. periódusban 1 fészekben 1 db, egy másikban 2 db, összesen 3 db terméketlen t o j á s t találtam, ami az össztojásszám 2,21 %-a. Fiókapusztulást ekkor nem regisztráltam. Az egész költési időszakot t e k i n t v e 8 terméketlen tojás volt (2,89%), s a fészekben 3 fióka (1,08%) pusztult el. tehát a lerakott tojások 3,97%-ából nem sikerült f i ó k á k a t kirepíteni.
44
Produkció, produkciómegoszlás A produkció t u l a j d o n k é p p e n az eredményesen kirepített fiókák költési szakaszonkénti, költési évenkénti, vagy költőpáronkénti viszonyszáma. Az I. periódusban 1 fészekből (2,86%) n e m repítettek. A legtöbb — 16 fészekből (45,71%) — négy fióka repült ki. ö t repült ki 9 fészekből (25,72%), bárom 6 fészekből (17,14%) és vé gül két fióka 3 fészekből (8,57%). ö s s zesen 35 fészekből 133 fióka repült ki, a periódus produkciója 3,80 fióka/pár. Ezen belül a csak ebben a periódusban költő 7 pár 19 f i ó k á t nevelt fel, produkciójuk 2,71 fióka/pár. A kétszer költők első költésük során (28 pár) 114 fiókát repítettek, 4,07 fióka/pár produkcióval. A I I . periódusban 23 fészekaljból négy f i ó k a (65,71%), 8 fészekaljból három fióka (22,86%), 3 fészekaljból öt fióka'(8,57%), 1 fészekaljból két fióka (2,86%) repült ki. Az összes kirepült fiókaszám 133, azaz 35 pár produkciója 3,80 fióka/pár, hasonlóan az előzőekhez. Ezen belül a csak ebben a periódusban fészkelő 7 pár 28 f i ó k á t repített, produkciójuk 4,00 fióka/pár. A másodszor költő 28 pár 105 fiókát nevelt, 3,75 fióka/pár produkcióval. Az egész költési időszakot tekintve 70 fészekaljból 266 fiókát neveltek fel, ez átlagosan 3,80 fióka/pár. A három költő csoport produkciója az egész időszakra a következőképpen alakul: csak az I. periódusban költötteké 2,71 fióka/pár; csak a I I . periódusban költötteké 4,00 fióka/pár; mindkét periódusban költött pároké 7,82 f i ó k a / p á r ; az egy párra j u t ó átlagos produkció 6,33 fióka/pár. Költési eredmény, költési veszteség A költés eredménye a sikeresen felnevelt fiókák aránya, vesztesége a terméketlen tojások, fiókapusztulások aránya a lerakott tojások számához viszonyítva. Az I. költési periódusban a lerakott 141 tojásból 133 fiókát sikeresen felneveltek, az eredmény 94,33%. A veszteség 5,67%, 5 tojás (3,54%) és 3 fióka (2,13%). A II. költési periódusban a 136 tojásból 133 fiókát sikerült felnevelni, a költés eredménye 97,79%, a veszteség 3 tojás 2,21%. Az egész fészkelési időszakot tekintve a lerakott 277 tojásból 266 fiókát neveltek fel, a költés évi eredménye 96,03%, a veszteség 3,97%, amiből 2,89% (8 db) t o j á s és 1,08% (3 db) fióka. A három költőcsoportra lebontva nem volt pusztulás a csak második periódusban költötteknél. Ezzel szemben jelentős a veszteség a csak első periódusban költötteknél, ami részint magyarázza az egyszeri költést. A 25 tojásból 3 tojás terméketlen volt és 3 fióka elpusztult (3 fészekben 3 f — 1 t—2 t). A költés eredménye mindössze 76,00%, vesztesége 24,00%; ebből 12,00% a fióka és 12,00% a tojás. A kétszer költőknél 5 tojás volt terméketlen, az I. periódusban 2 (1 + 1) db, a II. periódusban 3 ( 1 + 2 ) db. A költés eredménye, 97,77%, a vesztesége 2,23%.
45
A populáció elméleti egyedszáma, dinamizmusa A fészkclési évben 42 pár k ö l t ö t t . E 42 pár 84 aduitus egyede 70 fészeka l j b a n 277 t o j á s t r a k o t t le, ebből 8 t o j á s terméketlen volt, 3 fióka elpusztult, a kirepült fiókaszám tehát 266. A kirepítés u t á n a populáció elméleti egyedszáma (nem számítva a regisztrálhatatlan pár nélküli, ill. meddő m a d a r a k a t ) 350 egyed. A reproduktivitási index: 3,17. A felmérés során felvett 1977. és 1978. évi költőpárok száma a l a p j á n az utolsó 3 év a d a t a i a következőképpen alakulnak: 1977: 42 pár, 1978: 37 pár, 1979: 42 pár. A populáció nagysága t e h á t lényegében nem változott, annak ellenére, hogy viszonyai nem éppen kedvezőek. Fészkelését piszkítása m i a t t n e m szeretik, ezért vagy már fészekrakását meggátolják, vagy a fészket semmisítik meg. Telepe sem t u d o t t így kialakulni, habár térképünk szerint bizonyos laza koncentráció megfigyelhető. Tönkrement, üres fészkek, fészkelési kísérletek Az említett telepkialakulás elmaradásának egyik oka, hogy sok a tél f o l y a m á n leesett vagy levert fészek. 1979. évben 15 fészekkel kevesebb v á r t a a visszatérő fecskéket. A fészkelés során 7 fészekben nem t ö r t é n t költés, 3-ban Passer domesticus-o\í költöttek ezek közül, egyet darazsak foglaltak el, míg 3 lakatlan m a r a d t . 13 helyen t e t t e k p r ó b á t a molnárfecskék, „ m e g p ö t t y ö z v e " a falat, de később nem r a k t a k o t t fészket. Egy esetben a már kirepült, de még éjszakázni visszajáró madarak alatt leszakadt a fészek az I. költés u t á n . Következtetések Az ú j k é r i molnárfecske állományon 1979-ben végzett vizsgálatok eredményeként az alábbiakat á l l a p í t h a t j u k meg: 1. A molnárfecske az épületek korára nincs tekintettel, amikor fészkelési területét megválasztja. — 2. A fészkek mindig védettek felülről, építési magasságuk a lakóépületek födémszintjének (belső plafon, külső eresz alj) magasságával egyezik, átlagosan 345 cm. — 3. A fészekaljak zöme négyes (61,43%), kisebb része ötös (18,57%), ill. h á r m a s (17,14%), a kettes ritka (2,86%) volt. — 4. Az átlagos fészekalj nagyság 3,96 t o j á s volt, az egy párra jutó átlagos termékenység 6,60 tojás/pár. — 5. Az I. és II. költés közt a párok rövidebb-hoszszabb szünetet t a r t o t t a k . Minél előbb befejeződik az I. költés, annál nagyobb számban fordul elő második költés. A második költés megkezdésének terjedelme a hetek múlásával csökken, ugyanígy a két költés közti i d ő t a r t a m . A m i n i m u m 2 hét, a m a x i m u m 6 hét, az átlag 3,7 h é t . — 6. Az I. költési periódus hossza mintegy 63 n a p , a II. periódusé mintegy 84 nap, az 1979. évi fészkelési időszak mintegy 126 n a p volt, m á j u s 2. hetétől, szeptember 1. hetéig. — 7. Szoros kapcsolat v a n a heti középhőmérséklet nagysága és a heti tojásrakások száma k ö z ö t t : az emelkedő hőmérséklet egyre t ö b b párnál v á l t j a ki a tojásrakási ösztönt. — 8. A költési évben a tojások 3,97%-ából nem repült ki fióka, mert 2,89%-ban terméketlen volt a t o j á s , 1,08%-ban a fióka volt életképtelen. — 9. A költés produkciója átlagosan 3,80 fióka/pár költésenként. V a n n a k olyan párok, amelyek produkciója csak 2,71, de zömében 7,82 fióka/pár a produkció, í g y az egész költési időszak átlagos produkciója 6,33 fióka/pár. — 10. A költés eredménye 96,03%, vesztesége 3 , 9 7 % . Az I. periódus vesztesége (5,67%) 46
nagyobb a I I . periódusénál (2,21%). — 11. A populáció elméleti egyedszáma 350 egyed, a reproduktivitási index 3,17. — 12. A település költő állománya az elmúlt 3 évben stagnál, 37—42 pár. A zavarás ellenére sem következik be erőteljes visszaesés. 13. A gazdálkodástól független volta miatt a megváltozó falusi környezet nincs rá olyan kedvezőtlen hatással, mint a fiislifecskére. IRODALOM 1. AGÁRDI E. (1963): Fészkclési rendellenességek. Aquila, 69 — 70: 265 — 266. — 2. ALBERT A. (1977): Szeged város molnárfecske állománya és annak változásai az urbanizáció hatásaira. In: Marián: A Dél-Alföld madárvilága. 1 — 258. — 3. BERETZK P. (1967): Molnárfecskék védekezése a hideg időjárás ellen. Aquila, 73 — 74: 182 — 183. — 4. CHERNEL I. (1899): Magyarország madarai, különös tekintettel gazdasági jelentőségükre, II. Budapest: 514 — 515. — 5. FARAGÓ S. (1980): Előzetes adatok egy nyugat-magyarországi település — Újkér — fccskeállományának vizsgálatáról. Madártani Tájékoztató: 13 — 17. — 6. HARRISON, С. (1975): Jungvögel, Eier und Nester. Hamburg —Berlin. — 7. HORVÁTH L. (1958): Aves, Passeriformcs — llirundinidae. In: Székessy: Magyarország állatvilága, 21. — 8. KEVE А. & Szőcs J. (1960): Fecskék kései költése. Aquila, 66: 280 — 281. — 9. LOVASSY S. (1927): Magyarország gerinces állatai és gazdasági vonatkozásaik. B u d a p e s t : 273 — 274. — 10. LÖHRL, H. & GUTSCHEB. H. (1973): Zur Brutükologie der Rauchschwalbe (Hirundo rustica) in einem südwestdeutschen Dorf. J o u m . Ornithol.. 114: 3 9 9 - 4 1 6 . — 11. MAKATSCH, W. (1974): Die Eier der Vögel Europas. Radebeul. — 12. MIHÁLY L.-né (1977): A molnár- és füstifecske szerepe Szeged város környezetvédelmének szempontjából. In: MARIÁN: A Dél-Alföld madárvilága. Szeged: 1 — 258. — 13. RÉKÁSI J. (1967): Fecskepusztulás Bácsalmáson és környékén. Aquila, 73 — 74: 182. -
1 4 . STASTNY, K . ( 1 9 8 0 ) : S i n g v ö g e l . P r a h a . — 1 5 . THOBIÁS G y . , SCHMIDT E . & W A R G A K .
(1959): Adatok a fecskék és a fehérgólya településéről. Aquila, 65: 241
255.
UNTERSUCHUNG D E S SCHWALBENBESTANDES VON E I N E R W E S T U N G A R I S C H E N S I E D L U N G ( Ú J K É R ) . 1. M E H L S C H W A L B E ( D E L I C H O N U R B I C A [L.]) Von S . FARAGÓ
Verfasser untersuchte den Schwalbenbestand einer westungarischen Siedlung (Újkér), die geographische Lage der Siedlung: 47°28' —16°49'. Vorliegende Abhandlung befaßt sich mit der Mehlschwalbe (Delichon urbica [L.J). In die Häuser der 1300 Seelen zählenden Siedlung zogen im untersuchten Jahr 1979 insgesamt 42 Paare dieser Schwalbenart. Zwischen der Nestzahl und dem Alter der Gebäude konnte kein Zusammenhang nachgewiesen werden. Die Höhe der Nester ist von der Deckenhöhe der Gebäude bestimmt, im Laufe der Untersuchung war die durchschnittliche Nesthöhe 345 cm. Es dominierten die vierer Gelege (61,43%), der kleinere Teil der Gelege hatte fünf oder drei Eier (18,57 bzw. 17.14%). Die durchschnittliche Gelegegröße betrug 3,96 Eier, die durchschnittliche Fruchtbarkeit je Paar 6,60 Eier. Der Unterschied zwischen den zwei Brutzeiten beträgt min. 2 Wochen, max. 6 Wochen, durchschnittlich 3,7 Wochen. Die Zeitdauer der I. Periode beträgt 63 Tage, die der II. insgesamt 84 Tage. Die Brutzeit hielt im Jahre 1979 von der 2. Woche des Mai bis zur 1. Woche des September, etwa 126 Tage lang an. Es ist ein enger Zusammenhang zwischen der Größe der wöchentlichen mittleren Temperatur und der Zahl des I. Geleges in der Woche, wo die Brut beginnt. Es haben insgesamt 84 Adulten von 42 Paaren in 70 Gelegen 277 Eier gelegt. Von diesen waren 8 Eier (2,89%) unfruchtbar, 3 Nestlinge (1,08%) gingen zugrunde. Der Verlust der Brut betrug also 3,97%. Die Zahl der ausgeflogenen Nestlinge war 266, das Ergebnis der Brut, beträgt 96,03%. Die durchschnittliche Produktion der Brutzeit beträgt 6,33 Nestlinge/Paar, der Reproduktionsindex 3,17. Die theoretische Individuenzahl der Population mit den 84 adulten Individuen und den ausgeflogenen 266 Ncstlingen betrug nach der Beendigung der Brut 350 Individuen. Der Bruthestand der Siedlung stagniert in den letzten 3 Jahren. 1977: 42 Paare; 1978: 37 Paare; 1979: 42 Paare. Die Wirtschaftstätigkeit beeinflußt nicht die Lebensumstände der Schwalben, so bedeutet die veränderte U m g e b u n g des Dorfes für die Schwalben keine größere Gefahr. 47
Állattani
Közlemények,
LXVIII,
1981
NÉHÁNY ÉRDEKESSÉG Л ZSIRÁF CSONTOS VÁZÁRÓL írta: F E H É R G Y Ö R G Y , G R Á F ZOLTÁN é s SÓTONYI P É T E R (Állatorvostudoinányi E g y e t e m A n a t ó m i a i és S z ö v e t t a n i T a n s z é k e , B u d a p e s t , illetve B u d a p e s t F ő v á r o s Állat- és N ö v é n y k e r t j e )
Az Állatkertben vadbefogással Afrikából s z á r m a z o t t , öregkori csontritkulás következtében a hátcsigolyák törése miatt elhullott 19 éves zsiráftehén csontos vázát vizsgáltuk. A csontok eltérő mérete, alakja és jellegzetességei — úgy véljük — tudományos érdeklődésre t a r t h a t n a k számot.
Agykoponya A homlokcsont (2. kép) nagy, jól fejlett, kétoldali pars nasofrontalis-а az orrcsont hátulsó szélével határos. Medián síkban a kétoldali csont magas és t o m p a torus frontalis-t képez (2. kép), amely t u l a j d o n k é p p e n a homloköböl recessusát foglalja magába. A szarvnak külön önálló csontja, os cornus (2. és 4. kép) van, amely a k o p o n y a t e t ő közepén helyeződik és levél alakú alapi résszel, hasissal kapcsolódik a fal-, a homlok- és a halántékcsontokhoz. A processus cornus érdes felületű, szivacsos állományból áll (4. kép). A falcsontok nagyok, a lóéhoz hasonlóan a k o p o n y a t e t ő hátulsó felét képezik; a homlokcsonttal lefelé nyíló kb. 45°-os szöget alkotnak, amelynek csúcsát a szarvcsont a d j a . A nyakszirtcsont viszonylag kicsi t a r k ó t alkot, a crista nuchae-ig terjed (3., 4. kép). A falközötti csont kicsi, beleolvad a falcsontokba. A processus tentoricus alig emelkedik be a koponyaüregbe. A bulla lacrimalis (3. kép) nagy, a fossa pterygopalatina mély. A belőle nyíló lyukak közül a foramen pterygopalatinum a legnagyobb, a foramen maxillare-X a tuber maxillare h a t á r o l j a ; a foramen palatinum aborale kicsi. A crista pterygoideú-t az ékcsont szájpadlási n y ú l v á n y á n kívül a halántékcsont pikkelyének elülső része is képezi. A crista infratemporalis t o m p a és nagy (3. kép). A foramen orbitorotundum tág, a foramen opticum nyílása mellett v a n . A foramen ethmoidale mindezektől távol, a szemgödörben magasan nyílik. A foramen supraorbitale tölcsérszerű nyílása a homlokcsonton át vezet a homlok külső felületére, ahol ágainak megfelelően is barázdák mélyednek be a csontba. A sziklacsonton a pórus acusticus externus jól f e j l e t t , 1 cm hosszú csontos cső. A pars tympanica lapos, lemez alakú (3. kép). A f e j h a j l í t ó izmok többsége nem a tuberculum musculare-n ered, hanem a ventrálisan mély árok ú t j á n tagolt basioccipitalének a condyli occipitales-h.cz közeli oldalán. A j á r o m í v viszonylag kicsi, vékony, az állkapocs izületét alkotó enyhén domború izületi felülete mögött keskeny fossa mandibularis és amögött a lóéhoz hasonló processus retroarticularis van (4. kép). Az ékcsont teste vaskos és széles, kétoldalún a mély Vid-féle ideg árka halad. A halánték és különösen a szemgödri szárny kicsi. A röpcsont hamulusa 4
Állattani
Közlemények
40
nagy, caudálisan irányuló horog alakú. A meatus temporalis tág, caudális falát a nyakszirtcsont processus jugularis-a képezi. A pars mastoidea kicsi (4. kép). Arckoponya Az arckoponya 45^cm, az agykoponya 24 cm hosszú. Az arckoponya oldalfalát és a szemgödör feletti t á j é k o t alkotó csontok p a p í r v é k o n y a k . Az arc csontjai á l t a l á b a n megnyúltak, kecsesebbek (1. és 4. kép). A homlok-, a könny-, az orr- és az állcsont között 1,5 cm á t m é r ő j ű , bőr és pólyák által fedett nyílás v a n , amelyen át a sinus maxillaris-Ъя j u t h a t u n k (1. kép). Az állcsont teste mély fossa muscularis-t képez; a tuber malare kicsi, a crista facialis a járomív alsó szélétől ered ( 2 , 4 . kép). Az os incisivum keskeny és hosszú (21 cm), lamina dentalis-л kicsi és hegyes (2. kép). Az orr- és állcsontok t u b u s alakú orrüreget a l k o t n a k (2. kép). A foramen infraorbitale ventrálisan az első zápfogak előtt és fölött nyilik. A csontos szájpadlás margó alveolaris-a nagy, a c h o a n a kicsi és szűk. A foramen palatinum-ot követően sulcus palatínus nem fejlődött ki. A könnycsont és különösen a járomcsont kicsi. Az ekecsont vaskos, szárnya kicsi, lemezei n a g y o k (3. kép). Az állkapocs teste hosszú (54 cm) és keskeny (2. kép). E b b ő l a moláris fogsor csupán 16 cm. A margó interalveolaris nagyon hosszú (20 cm), a ramus mandibulae viszont csupán 14 cm magas (5. kép). Az izületi n y ú l v á n y a n e m gumószerű, hanem l a p í t o t t , d o m b o r ú lemez. A processus muscularis szintén hosszú (8 cm), k a m p ó alakú. A zápfogak a lófélék haplodont fog t í p u s á r a jellemzőek. Egy-egy fogon két d o m b o r ú zománcredő v a n . A redők alulról szétnyíló levél alakúak, amelyek oldalán kisebb redők is l á t h a t ó k . Az előzápfogak 3, a valódi zápfogak 4 gyökerűek (5. kép). A metszőfogak érdekessége, hogy a 4. (1/4) k o r o n á j a kettős: laterális széléhez egy kisebb, gyökér nélküli korona n ő t t hozzá (6. kép). . 3pQj Oi3p 3M3POI OI3P3M A fö ke let: S P 3p4i4i3p ( J 8 3M3P4I 4I3P3ÄT ( m a r a t l ° f ° g a k ) >
A gerincoszlop csontjai A 7 nyakcsigolya (7. kép) közül az atlas kicsi (8. kép) keskeny, csupán kissé hosszabb a szarvasmarháénál. A leghosszabb a 2—4. nyakcsigolya (25 c m ; 7., 9. kép). A hátcsigolyák (12. kép) száma 13. Az első hátcsigolya teste különösen hosszú, 12 cm (10. kép), a másodiké 5,5 cm. Az 5. és 6. hátcsigolyák teste lapos, 4 cm hosszú és 15 cm széles, ill. 15 cm magas. Teste cranioventrálisan, tövisnyúlványa pedig caudodorsálisan tekint, h a t a l m a s processus mamillaris-а v a n (11. kép). Az első és a második hátcsigolya megfelelő számú bordával csup á n egymaga ízesül (10. és 12. kép). A 2—5. hátcsigolya t e s t é n e k két oldala v á j t , a kéregállomány vékony, a csigolyafejek izületi felületei letöredezettek ill. berepedezettek (a csontok mindegyike n a g y m é r t é k b e n porózusos) (9 és 15. kép). A 6—13. hátcsigolya a l k o t j a a lóéhoz hasonló mar a l a p j á t (12. kép). A t ö v i s n y ú l v á n y és a processus mamillaris gyengén fejlett. A hátulsó bordái félárkok a csigolyaárok izületi felületével egybeolvadtak, a n n a k oldalsó peremén levő hosszanti ovális izületi árok (11. kép) alakjában l á t h a t ó k . A fovea 50
costalis cranialis pedig a csigolyafej izületi felületének oldalán levő lapos árok (11. k é p ) c s u p á n . Az ágyékcsigolyák száma 6, testük az 1—3. csigolyáig h a r á n t s í k b a n háromszögletes, a 4—6. csigolyáé dorsoventrálisan l a p í t o t t , harántovális. Oldalsó nyúlványai h á t r a és lefelé irányulnak, vastagok, keskenyek, végük felé elvékonyodnak (13. kép). A keresztcsont (14. kép) 4 csigolyából n ő t t össze, erősen ventrálisan ívelt. Szárnyainak izületi felületei dorsolaterálisan t e k i n t e n e k . A partes laterales éles szélű vékony csontlemez, r a j t a csupán egyféle foramina sacralia dorsaliá-k vannak, ventrálisan nincsenek. Alattuk oldalt a harántovális foramen intervertebralé-k nyílnak. A tövisnyúlványok felső végei összenőttek. A farokcsigolyák (16. kép) teste 1—8-ig hosszabbodik, 5—6 cm-re nő, mind v é k o n y a b b á , karcsúbbá válik, vastagsága 3 cm-ről 1,5 cm-re csökken. A nyúlványok a következő sorrendben csökevényesednek, ill. t ű n n e k el: izületi n y ú l v á n y , tövisnyúlvány, csigolyaív, h a r á n t n y ú l v á n y . U g y a n a k k o r megjelennek az alsó vérívek csökevényei. A bordacsontok (17. kép) a marháéhoz hasonlóan szélesek. A 8. borda 61,5 cm hosszú, 5 cm széles. Felső és alsó vége erősen görbült, teste lapos, a mellkas oldalt erősen lapított. A bordanyak rövid, a f e j nagy, craniocaudálisan összenyomott, izületi felületei magas ovális a l a k ú a k , 3 , 5 x 2 , 0 cm átmérőjűek, ék alakúan illeszkednek a k é t csigolyatest közé. A b o r d a g u m ó izületi felülete nagy, lapos árok (18. kép). A szegycsont a lóéhoz hasonlóan csónakszerű, a crista sterni közepesen f e j l e t t .
Az elülső végtag csontjai A vállövet csupán a lapockacsont alkotja (52 cm hosszú). Keskeny, h á t r a felé ívben h a j l ó lapos csont (19. kép). Felső szélén 21 cm, alsó szélén 15 cm átmérőjű. A cavitas articularis sekély, 8,5 cm á t m é r ő j ű ; laterális a j k a helyén lapos izületi felület van, a m i oldalirányú elmozdulás lehetőségére u t a l . A fossa supraspinata különösen keskeny (19. kép); a felső szél közelében 3,5 cm széles. A fossa infraspinata 16 cm á t m é r ő j ű . A spina scapulae a lóéhoz hasonló, magassága distalisan csökken; tuber Spinae scapulae n e m fejlődött ki. A lapocka nyaka keskeny, processus coracoideus nincs. Belső felületén a hátulsó facies serrata n a g y , az elülső ötszöröse. A karcsont feje lapos, gumói kicsinyek, alsó izületi hengerének mediális része nagy, epicondylusai kicsinyek. Az alkarcsontok (20. kép) nagyon hosszúak (67 cm), oszlopszerűek, az orsócsont körmérete 17,5 cm, szélessége a felső v é g d a r a b alatt 14, az alsó fölött 11,5 cm. A fej izületi felülete nagy, v á j t mediális része kétszerese a laterálisnak; a processus styloideus mediális jól kiemelkedik (20. kép). A könyökcsont a lóéhoz hasonló, teste és alsó v é g d a r a b j a az orsócsontba beleolvadt. A k ö n y ö k n y ú l v á n y rövid és vaskos, a spatium interosseum proximale lág. A k a m p ó n y ú l v á n y izületi felülete nagy, egészen az orsócsont izületi felületéig ér (20. kép). Az alsó végdarabon a processus styloideus lateralis vaskos, erős n y ú l v á n y alakjában jól kiemelkedik. A radius trochleá-ja t u l a j d o n k é p p e n csiga, crista articularis-я a sagittális síkkal 40°-os, kifelé nyíló szöget alkot, ezáltal a lábtőizület behajlításakor a lábvég h á t r a és kifelé mozdul el. 4*
51
I . táblázat. Egyes végtagok csontjainak Csont n e v e
Lapocka Karcsont Orsócsont Elülső lábközépcsont Hátulsó lábközépcsont I. ujjperccsont II. ujjperccsont III. ujjperccsont Medencecsont csípőcsont ülőcsont fancsont Combcsont Sípcsont
Hossza
52 44 67 64 62 11,7 5 10 32,0 19,0 14 48 57
Körmérete
_ 18 17,5 16,0 15,5 11—13 19 12
20 18,5
mérete,
cm-ben
Szélessége felttl
1
alul
15
21,5 13,2 14 8,0 10,0 3,8
11,5 9,0 9,5 3,8 3,8 3,5
Vastagsága
1,5 10 12
5 4,2 4,5
33,0 17,0 16 13,5 15
22
Az elülső lábtőcsontok közül a carpális csontok (22. kép) felső sora keskeny, magas csontokból áll. Az os carpi accessorium borsó alakú. Az alsó sor csupán két csontból áll. A Cx hiányzik; a 2-f-3 és a 4-j-5 n ő t t össze egymással. Az elülső lábközépcsontok közül a metacarpus hosszabb m i n t a m e t a t a r sus (27. kép), metszéslapja harántovális. Felső végén lévő izületi felülete h a r á n t tojásdad alakú; közepéről eredő c s a t o r n á n át a csont palmáris felületére j u t h a t u n k . A palmáris felületet kétoldalt t o m p a léc h a t á r o l j a . Közülük a laterális egyenes, a mediális kifelé enyhén d o m b o r ú a n ívelt. Az ujjperccsontok közül a belsők, azaz a 3. ujjperccsontok exostosisosak (23. és 24. kép); az első ujjperc tengelye dorsálisan homorú ívben h a j l o t t . A hátulsó végtag csontjai A medence (21. kép) viszonylag kicsi. A csípőcsont szárnya széles, lapjával dorsolaterálisan tekint, oszlopa craniocaudálisan lapított. Az incisura ischiadica major mély, a külső és a belső csípőszöglet kicsi, csupán a szélek által alkotott hegyes szöglet. A f a n c s o n t vaskos L-alakú csont, a symphysisben találkozó ágai vaskosak. A tuberculum pubicum nagy, k ú p alakú. A crista iliopectinea éles csontléc; a fanfésű gyengén fejlett. Az ülőcsont teste exostosisokkal borított. A t a b u l a széles és rövid, az ülőgumó 3 szögletes, kicsi. Az izületi v á p a igen n a g y , izületi felülete % gömbcikkely alakú, az incisura acetabuli széles. A medence alakulása a szülés nézőpontjából kedvező. A csipőoszlopok t á v o l v a n n a k egymástól, a medence b e n y o m a t a tág, a feneke lapos, a csípőtörzs alacsony, a keresztcsont rövid. A combcsont (25. kép) viszonylag rövid, teste a r á n y t a l a n ; proximális végdarabjától a distálisig szélesedik 6-ról 7, ill. vastagodik 5—7 cm-re. Felső végdarabja kicsi, kecses, a f e j viszonylag kicsi, vaskos, a fovea capitils sekély a trochanterek kicsinyek, a marháéhoz hasonlóak. A mediális trochlea patellaris vaskos, h a t a l m a s a n f e j l e t t , tuberculum trochleae-ja v a n . A trochleák k ö z ö t t i árok széles, a sulcus supratrochlearis sekély, iránya a sagittalis síkkal 15°-os kifelé nyíló szögetképez. A fossa muscularis cranialis mély, a caudalis alig l á t h a t ó . A combcsont belső b ü t y k e h a t a l m a s a n fejlett, kétszerese a külsőnek, az incisura intercondylaris széles és mély. 62
A szár csontjai (26. kép) a lóéhoz hasonlóak. A tibia b ü t y k e i jól fejlettek, a mediális kétszerese a laterálisnak. A csánk (28., 29. kép) négy csontból áll. A sarokcsont keskeny, hosszú, saroknyúlványa elvékonyodó; a gumó jól kifejezett, processus coracoideus nem fejlődött ki, lapos csontos a j a k csupán. A csigacsont dorsoplantárisan lapított, széles csont. Felső izületi hengerének trochleái távol v a n n a k egymástól; a sulcus trochlearis mély árok. A csigacsont alsó végén levő trochlea jól fejlett henger. A T c és T 4 , J összenőttek egymással, a T 2 + 3 lapos csónak alakú csont. A metatarsus (27. kép) rövidebb mint a metacarpus, kétoldalt lapított hosszú csöves csont. Felső v é g d a r a b j á n hosszanti ovális izületi felülete van, amelynek közepén eredő csatorna a csont plantáris felületén nyilik; az artéria tarsea perforans-na\í megfelelő canalis tarsi folytatása. A csont I I I . u j j n a k megfelelő része és trochleája kétszer vastagabb a IV. u j j n a k megfelelő résznél. Az axiális u j j vaskosabb ujjperecekből áll. E z ú t o n mondunk köszönetet KOVÁCS GYÖRGYNÉ és KIRIPOLSZKI JÓZSEF asszisztenseknek pontos és szép technikai munkájukért. A fényképfelvételek az Állatorvostudományi E g y e t e m fotólaboratóriumában készültek; K i s s SÁNDOR felvételei.
EINIGE BESONDERHEITEN Ü B E R DAS KNOCHENGERÜST D E R
GIRAFFE
Von G Y . F E H É R , Z . G R Á F u n d P . SÓTONYI
Das Knochengerüst der Giraffe charakterisieren folgende Besonderheiten: Der Gesichtsschädel, insbesondere der zahnlose Rand ist lang. Die Schädelknochen sind papierdünn. Die Öffnung der vorderen Fontanelle bleibt auch im erwachsenen Alter erhalten in der Form von Balken mit einem Durchmesser von 1 , 5 x 2 cm und einer von Haut überzogenen Öffnung. Alleinstehende Hornzapfen von spongiöser Struktur, das Os cornus in der Mitte des Schädelgewölbes. Das knöchrige Gerüst der Naselhöhle, der rohrförmige Tubus nasalis. An der Stelle der oberen Schneidezähne entwickelte sich eine Lamina dentalis. Von den vier unteren Schneidezähnen hat der Eckzahn zwei Kronen (Lappen). Von den sieben Halswirbeln sind der Atlas klein, die Axis und der 3. Halswirbel sehr lang. Die Form des ersten Rückenwirbels ähnelt den Halswirbeln. Mit dem zweiten Rückenwirbel zusammen bildet er allein eine Artikulation mit der ersten bzw. zweiten Rippe. Der fünfte Lendenwirbel ist verhältnismäßig klein, seine Querfortsätze sind schmal. Das kurze, nach unten stark geschweifte Kreuzbein ist aus vier Wirbeln zusammengewachsen. Der Körper der echten Rippen ist flach, der Brustkorb v o n der Seite her abgeflacht. Das Schulterblatt ist lang, ein dem Pferd ähnlicher Processus coracoideus hat sich nicht entwickelt. Das Becken ist klein, kurz, verhältnismäßig breit, seine Basis flach. Vom Gesichtspunkt des Genitalschlauches v o n günstiger Gestaltung. Die Gelenkspfanne ist groß. Für die Knochen der vorderen und hinteren Extremitäten ist die mächtige Entwicklung der Oberflächen der medialen Gelenkknorren charakteristisch, was wir mit der sich nach unten und außen richtenden Achse der E x t r e m i t ä t e n und dadurch mit der Wirkung der auf den medialen Teil der Knochen fallenden größeren Masse erklären können. Die Knochen der vorderen Extremitäten werden nach unten schmäler, die der hinteren hingegen breiter. Der Metacarpus ist um 2 c m länger, als der Metatarsus. Die Zehenknochen der inneren Zehe (3. Zehe) an den vorderen Extremitäten sind deformiert, mit mächtigen Exostosen bedeckt. Die chronische Gelenkentzündung ist auch eine Folge der stark gespreizten Extremitäten bei der Nahrung-, vor allem der Trinkwasseraufnahine von der Erde. Die an den Knochen wahrnehmbare Osteoporose ist eine altersbedingte Veränderung. Die pathologischen Veränderungen, so die auf dem Körper der 2 — 5. Rückenwirbel wahrgenommenen Brüche, Risse, die auf den Endstücken der Rippen an der Wirbelsäule, auf den Schamund Sitzbeinen und vor allem in der Region des Acetabulum sowie auf d e m Zehenknochen konstatierbaren Exostosen können ebenfalls auf die Altersveränderungen zurückgeführt werden. 53
1. kép. Fonticulus (fissura) nasomaxillo-lacrimo-frontalis. (A bőr által fedett nyíláson át a sinus ínaxillarisba lehet jutni.) 1: szemgödör, 2: könnycsont, 3: homlokcsont, 4: orrcsont, 5: állcsont, 6: szarvcsont, 7 : crista facialis, 8: fossa muscularis. — 2. kép. A zsiráf koponyája. 1: állközölti csont, 2 : állcsont, 3: járomcsont, 4: könnycsont, 5 : homlokcsont (torus frontalis). 6: halántékcsont, 7: nyakszirtcsont, 8: falcsont, 9: állkapocs, 10: szarvcsont (os cornus), 11: tubus nasalis. — 3. kép. Az agykoponya alapi felülete. 1: a nyakszirtcsont bütykei, 2 : luberculum musculare, 3 : tuberculum pharyngeum, 4 : processus paracondylaris, 5 : pórus acusticus externus, 6: bulla t y m p a n i , 7 : tuberculum articulare, 8: fossa mandibularis, 9 : processus retroarticularis, 10: crista o r b i t o t e m p o r a l , 11: arcus zygomaticus, 12: ekecsont, 13: szájpadláscsont, 14: bulla lacrimalis, 15: fissura inlerpalatina, 16: foramen jugulare, 17: foramen orbitorotundum, 18: a röpcsont és hamulusa. — 4. kép. A koponya oldalsó felülete. 1: a nyakszirtcsont bütyke, l/a: annak pikkelye, 2 : processus paracondylaris, 3: a sziklacsont, pórus acusticus externusa, 4: a meatus temporalis nyílása, 5 : a bulla tympani, 6: foramen jugulare, 7 : foramen orbitorotundum, 8: foramen opticum, 9 : tuberculum articulare, 10: fossa mandibularis, 11: processus retroarticularis, 12: röpcsont, 13: fossa pterygopalatine, 14: foramen supraorbitale, 15: fossa muscularis, 16: crista facialis, 17: tuber malare.
64
5. kép. Az állkapocs. 1: pars molaris, 2: pars incisive, 3: margó interalveolaris, 4: symphysis intcrmandibularis, 5 : ramus mandibulae, 6: foramen mandibulae, 7 : tuberculum articulare, в: processus muscularis. — 6. kép. A metszőfogak. 1: symphysis mandibulae, 2: a 4. metszőfog kétlebenyű koronája, 3: nyaka, 4: gyökere. — 7. kép. A nyakcsigolyák. 1: atlas, 2: axis, 3: a VII. nyakcsigolya. — 8. kép. Az atlas ventralis felülete. 1: arcus ventralis, 2: ala atlantié, 3: foramen vertebrae, 4: foramen alare, 5 : foramen intervertebrale.
бб
9. kép. Axis. 1: dens, 2: processus articularis cranialis, 3 : foramen vertebrae, I: processus spi10. kép. Az első hátcsigolya. 1: nalis, 5; processus arlicularis caudalis, 6: arcus vertebrae. caput vertebrae, 2 : crista ventralis, 3 : fossa vertebrae, 4 : facies articularis capitis) costae, 5 : facies arlicularis tuberculi costae, 6 : processus articularis caudalis, 7: processus spinosus, 8: processus transversus. — 11. kép. A 3. hátcsigolya. 1: corpus vertebrae, 2: fossa caudalis, 3 : fovea costalis caudalis, 4 : processus articularis caudalis, 5 : fovea costalis transversalis, 6: processus mamillaris, 7: arcus vertebrae, 8: processus spinosus. — 12. kép. A 12—13. hátcsigolya, 1: corf us vertebrae, 2: processus spinosus, 3: facies articularis tuberculi costae, 4 : fovea costalis cranialis, 5 : fovea costalis caudalis, 6 : processus articularis cranialis. 7 : processus articularis caudalis, 8: foramen intervertebrale.
56
13. kép. A 3. és 4. ágyékcsigolya. 1: corpus vertebrae, 2: processus transversus, 3; processus spiuosus, 4 : processus articularis cranialis, 5 : processus articularis caudalis, 6 : foramen intervertebralc. — 14. kép. Keresztcsont. 1: Promontorium, 2: ala ossis sacri, 3: partes laterales, 4: crista sacralis mediana, 5: processus articularis cranialis, 6 : processus articularis caudalis, 7 : crista sacralis intermedia. — 1 5 . kép. A hátcsigolyák. 1: első hátcsigolya, 2: utolsó hátcsigolya, 3: ágyékcsigolya. — j 16. kép. Farokcsigolyák. 1: első farokcsigolya, 2: caput vertebrae, 3 : processus articularis caudalis, 4 : processus spinosus, 5 ; processus transversus, 6: 3. farokcsigolya, 7; caput vertebrae, 8: processus transversus, 9: processus spinosus, 10: az 5. farokcsigolya, 11: a 6. farokcsigolya, vérívei, 12: processus transversus, 13: a 7. farokcsigolya, 14: a 10. farokcsigolya. 57
17. kép. Л 2., 4. és 8. borda. 1: caput costae, 2: Collum costae, 3: tuberculum costae. — 18. kép. 4. borda gerincoszlopi végdarabja. 1 : facies articularis capitis costae cranialis, e t 2 : caudalis, 3 : crista capitis costae, 4 : facies articularis tuberculi costae, 5 : collum costae exostosisokkal. — 19. kép. A lapocka külső felülete. 1: spina scapulae, 2: tuberculum supraglenoidale. — 20. kép. Az alkarcsontok hátulsó felülete. 1: radius, 2: tuberositas radii, 3: processus coronideus medialis, 4: trochlea radii, 5 : crista transversa, 6: processus olecrani, 7 : tuber olecrani, 8: spatium interosseum, 9 : fossa lunata.
68
21. kép. Л medencecsont (alsó felülete felől). 1: csípőcsont oszlopa, 2: külső csípőszöglet, 3 : belső csípőszöglet, 4 : a csípőcsontok szárnya, 5 : acetabulum, 6 : incisura a c e t a b u l a r s , 7 : a fancsont ramus cranialisa (acetabularisa), 8: ramus caudalis (symphiseos), 9: facies symphisialis, 10: az ülőcsont teste, 11: tabula ossis ischii, 12: ramus ossis ischii, 13: tuber ischiadicum, 14: foramen obturatum. — 22. kép. Az elülső lábtő csontjai. 1: os carpi ulnare, 2: os carpi| intermedium, 3: os carpi radiale, 4: os carpi 2 + 3, 5:os carpi 4 + 5, 6: os carpi accessoriuni. — 23. kép.' Az elülső végtag 3. cs 4. ujjának csontjai. 1: csűdcsont, 2: pártacsont, 3: csülökcsont, 4: a pártaízület körüli exostosisok. — 24. kép. A j o b b elülső végtag 3. ujjának ujjperccsontjai. 1: csűdcsont, 2: pártacsont, 3: csülökcsont, 4: a csűdcsont bázisa, 5 : trochlealja, 6: a pártacsont bázisa, 7 ; a pártacsont ízületi hengere, 8: a pártaizülct körüli exostosisok, 9: statumen, 10: tuberculum flexorium.
69
25. kép. A combcsont hátulsó felülete. 1: caput feinoris, 2 : Collum femoris, 3: trochanter major, 4 : trochanter minor, 5 : fossa trochanterica, 6: crista intertrochanterica, 7 : facies aspera, 8: labium laterale, 9 : labium mediale, 10: fossa supracondylaris, 11: facies poplitea, 12: tuberositas m. bicipitis, 13: trochlea ossis femoris, 14: condylus medialis, 15: condylus lateralis, 16: incisura intercondylaris. — 26. kép. A sípcsont (hátulsó felület). 1: condylus medialis, 2 : condylus lateralis, 3 : eminentia intercondylaris, 4 : area intercondylaris centralis, 5 : area intercondylaris caudalis, 6: incisura poplitea, 7 : corpus tibiae, 8 : linea m. poplitei, 9 : margó medialis, 10: margó lateralis, 11: cochlea tibiae, 12: maleolus medialis. — 27. kép. A metacarpus és a metatarsus. 1: metatarsus, 2: metacarpus, 3: foramen interosseum plantare, 4 : foramen interosseum palmare. — 28. és 29. kép. A csánk csontjai elülső (28) és oldalsó (29) felület 1: csigacsont, 2 : sarokcsont, 3: bokacsont, 4 : os centroquartale, 5: os tarsale 2 + 3, 6: corpus tali, 7 : trochlea tali proximalis, 8: trochlea tali distalis, 9 : tuber calcanei, 10: sustentaculum tali
Állattani
Közlemények,
LXVIII,
1981
K É T F A U N Á R A ÚJ CYCLOPS FAJ (CRUSTACEA, COPEPODA) A HORTOBÁGYI NEMZETI P A R K B Ó L * Irta: FORRÓ
LÁSZLÓ
(Természettudományi Múzeum Allattára, Budapest) A hazai Copepoda fauna kutatása töhh mint száz éves múltra tekint vissza, ennek ellenére sem ismerjük még teljesen vizeink mikrofaunájának ezt a csoportját. Ismereteink hiányossága egyrészt abhól adódik, hogy az országban vannak olyan területek, amelyeken nem vagy alig végeztek ilyen jellegű kutatásokat. A kevéssé ismert vidékek közé tartozik a Hortobágy is, ahol az első nemzeti park létesült. 1978. novemberében, 1979-ben és 1980. nyarán gyűjtöttem a Hortobágyi Nemzeti Park területén, illetve annak közelében található vizekhői. Gyűjtéseim során több érdekes rák mellett két faunára új faj, a Cyclops insignis Claus és Metacyclops planus (Gurney) került elő. Ezzel a Cyclopidae családba tartozó hazai fajok száma 37-re emelkedett.
Cyclops insignis Claus, 1857 N a g y t e s t ű állat, a n ő s t é n y e k hossza 2,5—5 m m között (RYLOV, 1948; DUSSART, 1969). A h o r t o b á g y i p é l d á n y o k hosszúsága 2,3—2,5 m m k ö z t válto-
z o t t . A n ő s t é n y teste k a r c s ú , h á t r a f e l é jelentősen elkeskenyedik, legnagyobb szélessége a t e s t középső t á j é k á n , a m á s o d i k torszelvénynél. A 2—4. torszelvény h á t r a f e l é kevéssé csúcsosodik ki, az 5. torszelvényen h á t r a és lefelé erősen kih ú z o t t , hegyesedő hátsó szegletek v a n n a k . Az ivarszelvény n a g y , hossza k h . megegyezik legnagyobb szélességével. A l a k j a jellegzetes, előrefelé erőteljesen kiszélesedik, hátrafelé hirtelen szűkül; elülső részének oldalsó kinövései letomp í t o t t a k , jól f e j l e t t e k . Az o n d ó t a r t á l y a l a k j a eltér a Cyclops genus t ö b b i f a j á n á l t i p i k u s f o r m á t ó l : az ivarszelvény elülső részének közelében t a l á l h a t ó , gyengén k ö r v o n a l a z o t t , hátrafelé összeszűkül. A farokvilla ágai p á r h u z a m o s a k v a g y c s a k n e m p á r h u z a m o s a k ; S R Á M E K — - H Ű S E K (1954) erősen szétálló á g a k a t r a j zolt. Az ágak keskenyek és n a g y o n hosszúak, hosszuk a szélességüknél nyolcszor n a g y o b b , a h á t i oldalon jól l á t h a t ó kitinléc f u t végig; a belső oldal pillás. '' ' Az oldalsörte a farokvilla-ág h o s s z á n a k h á t s ó % részénél ered. A külső végsörte jól f e j l e t t , a belső végsörténéi kevéssel rövidebb, alsó szélén 10—12, viszonylag hosszú szőr l á t h a t ó . A középső végsörték hosszúak. Az első p á r csáp 14 ízből áll, körülbelül a második torszelvény közepéig n y ú l i k : a nyolcadik íz különösen hosszú. Az úszólábak h á r o m ízűek, az 1—4. l á b a k e x p o d i t j a 3. ízének t ü s k e k é p l e t e : 2 3 3 3. A 4. láb belső á g á n a k 3. íze k h . 2,5—3-szor hosszabb szélességénél; k é t v é g t ü s k é t visel, a belső c s a k n e m kétszer hosszabb a külsőnél, hosszúsága nem éri el a hordozó íz h o s s z á t . A harm a d i k ízen t a l á l h a t ó sörték kevéssel t ú l n y ú l n a k a v é g t ü s k é k e n . Jellegzetes f o r m á j ú a 4. l á b p á r csípőközi lemeze.
* Előadta а szerző az Állattani Szakosztály 1981. április 10-én tartott 713.. ülésén..
61
1. ábra. Cyclops
insignií Claus, 1857, nőstény ( H N P , Tiszacsege, Tisza-holtág), n: első c s á p , 6 : potroh, c: IV. láb, belső ág a csípőközi lemezzel, d: V. láb
Az 5. láb két ízből áll, felépítése hasonló mint általában a strenuus-csoportban, az alapíz szélességénél 2—2,5-ször hosszabb, belső oldalának középső részén eredő hosszú, erős tüske a hordozó ízen túlnyúlik. A petecsomók nagyok, nyújtott ovális formájúak, bennük igen jelentős mennyiségű pete található. Egész Európában elterjedt, elsősorban kisvizek (pocsolyák, mocsarak, lápfoltok, kisebb vízterek) lakója, ritkábban megtalálható tavak litorális régiójában, a makrofita állományban is. Hideg-sztenoterm faj, neutrális és gyengén bázikus vizekben is előfordul. Az oldott oxigéntartalomtól nagyrészt független, igen változó értékek mellett életképes ( R Y I . O V , 1 9 4 8 ) . Az év hideg időszakában jelenik meg, nyáron csaknem hiányzik, fejlődési maximuma a téli 62
időszakra esik. S R Á M E K — H Ű S E K (1954) viszonylag nagy számban fogta a litorális régióban, ezért a téli p l a n k t o n gazdaságilag is fontos t a g j á n a k t a r t j a . Tiszacsege mellett két helyről került elő 1978. november 24-én, éspedig a lassú folyású Arkus-patakból^és a p a t a k melletti kiöntésből, ahol n é h á n y cm-es víz b o r í t o t t a az avart. A másik lelőhelye az innen n é h á n y kilométerre levő Tisza-holtág, ahol a gazdag, p a r t m e n t i makrovegetáció között f o g t a m . Mindkét helyről t ö b b példány került elő, gyakori volt a m i n t á k b a n .
Metacyclops planne (Gurney, 1909) A nőstény teste karcsú, hát-hasi i r á n y b a n lapított. A fejtor és a tor alig, a többi torszelvény pedig mély bevágással válik el egymástól. Az ivarszelvény nagy, hossza k b . a többi potrohszelvény hosszával egyenlő. Az o n d ó t a r t á l y hátsó része jól fejlett, gömbölyded, a keskeny elülső résszel egybefolyik. A farokvilla-ágak enyhén szétállók, hosszuk —• a szélességük négyszerese — körülbelül megegyezik a két utolsó potrohszelvény hosszával. Az oldalsörte a farokvilla-ág középső részén v a n . A belső-középső végsörte a legjobban fejlett, hossza mintegy kétszerese a külső-középső végsörtének. A külső végsörte erőteljesebb és hosszabb mint a belső. Az első csáp kilenc ízből áll, nagyon rövid, legfeljebb a f e j t o r közepéig ér el. G U R N E Y ( 1 9 0 9 ) , S T E P H A N I D E S ( 1 9 3 7 ) és P E T K O V S K I ( 1 9 5 5 ) a h a r m a d i k csápíz részleges kettéosztottságát figyelték meg, így a csáp 1 0 ízűnek tűnik. V R A N O V S K Y ( 1 9 6 1 ) n e m találkozott ilyen formával, a hortobágyi példányok között sem találtam hasonlót. Az úszólábak külső és belső ága két ízből áll; P E T K O V S K I ( 1 9 5 5 ) és C H A P P U I S (1922) említ olyan p é l d á n y o k a t , amelyeknél az ízhatár nem l á t h a t ó . A 4. láb endopoditjának 2. íze kétszer olyan hosszú mint amilyen széles; csúcsán egy tüskét hord, amelynek hossza körülbelül megegyezik a hordozó íz hosszával. A 2. ízen található sörték a csúcsi tüske végéig érnek, vagy kevéssel t ú l n y ú l n a k azon. Az ötödik láb csípője az 5. torszelvénnyel összeforrt, a r a j t a levő sörte a szelvény oldalán l á t h a t ó ; az 5. láb egyetlen ízből áll, amely másfél-kétszer olyan hosszú mint amilyen széles, a végén egy csúcsi helyzetű, a torszelvény sörtéjénél rövidebb és vékonyabb sörte és egy, a hordozó íznél rövidebb tüske található. A petecsomók a potrohlioz simulnak, kevés pete található b e n n ü k . A Hortobágyi Nemzeti P a r k b a n , a Hortobágy-Máta melletti Derzsihalastóból került elő hét példány 1980. június h a r m a d i k á n . Négy petés nőst é n y t f o g t a m , ezeknél a peteszám 8—10 között változott. A nőstények hossza 0,65—0,85 m m ( D É V A I , 1977); A hortobágyi példányok kicsik, hosszuk 0,62— 0,69 m m . R i t k a f a j , cirkummediterrán elterjedésű (Algéria, Tunézia, E g y i p t o m , Szíria, K o r f u , Macedónia, Szerbia, Kárpát-medence), de közép-ázsiai területre (Irán, Szovjetunió) is átnyúlik az a r e á j a . A Kárpát-medencéből eddig a Fertőzugból ( L Ö F F L E R , 1959) és Dél-Szlovákiából került elő ( V R A N O V S K Y , 1961), hazai előfordulása, elsősorban az Alföld kisvízeihől, v á r h a t ó volt ( D É V A I , 1977). E d d i g 55 élőhelyén fogták, ezek közül 35 időszakos kisvíz. H é t alkalommal került elő állandó vizű tóból. V R A N O V S K Y (1961) szerint mindenekelőtt a periodikus asztatikus kisvizeket kedveli, amelyekben nincs vagy gyengén fejlett a m a k r o f i t a állomány. Sós vizekben 3 , 5 % szalinitásig fordul elő ( L Ö F F L E R , 1961). V R A N O V S K Y (1961) feltételezi, hogy gyakoribb f a j , eddigi kevés a d a t á t azzal magyarázza, hogy a közelálló Metacyclops minutus-szál összekeverték. ea
a : habitus, b: első csáp, с: potroh, d: IV. láb a csípőközi lemezzel, e: V. láb
Mindkét f a j könnyen felismerhető már a minták válogatása során. Különösen igaz ez a Cyclops insignis-re, amely nagy, karcsú testével, hosszú farokvillájával m á r kisebb nagyításnál szembetűnő. Nagyobb, kb. negyvenszeres nagyításnál a Metacyclops planus is jól l á t h a t ó , felismerését karcsú teste és nagyon rövid első csápja könnyíti meg. V á r h a t ó , hogy mindkét f a j t o v á b b i vizekből is előkerül hazánkban.
IRODALOM 1. CHAPPUIS, P. A. (1922): Cyclops balepensis n. spec., ein neuer Copepode aus Syrien.) Zool. Anz., 55: 28 — 29. — 2. DÉVAI, I. (1977): Az evezőlábú rákok (Calanoida és Cyclopoida.) alrendjeinek kishatározója. In: Felföldy L.: Vízügyi Hidrobiológia, 5. — V I Z D O K , Budapest: 1 — 220. — 3. DUSSART, B. H. (1969): Les Copépodes des e a u x continentales d'Europe occidentale. II. Cyclopoides et biologie. Paris: 1 — 292. — 4. GURNEY, R. (1909): On the fresh-water Crustacea of Algeria and Tunisia. Journ. R o y . Micr. Soc. London: 273 — 305. — 5. LOFFLER, H .
64
(1959): Zur Lirnnologie, F.ntomostraken- und Rotatorienfauna des Seewinkelgebietes (Burgenlend, Österreich). Sitzungsber. österr. Akad. Wiss. Math. Nat. Kl. Abt. I. 168: 315 — 362. — 6. LÖFFLER, II. (1961): Beiträge zur Kenntnis der Iranischen Binnengewässer II. Regional-limnologische Studie mit besonderer Berücksichtigung der Crustaceenfauna. Int. Rev. ges. I l y d robiol., 46: 309 — 406. — 7. PETKOVSKI, Т. K. (1955): IV. Beitrag zur Kenntnis der Copepoden. Acta Mus. Maced. Sei. Nat.. 3: 71 — 104. — 8. RYLOV, V. M. (1948): Cyclopoida presznih vod. In: Fauna SzSzSzR III/3. lzdatyelszt vo Akagyemii Nauk SzSzSzR, Moszkva —Leningrád: 1—319. 9. SRÁMEK — HŰSEK, R. (1954): Buchanky (Cyelopidae) Zimniho Planktonu. Vestn. Cesk. Zool. Spolecn., 18: 2 2 5 - 259. 10. STEPHANIDES, Tb. (1937): On the male of Microcyelops planus R. Gurncy. Arch. Hydrobiol., 31: 329 — 330. — 11. VHANOVSKY, M. ( 1 9 6 1 ) Zur Kenntnis v o n Microcyclops planus (Gurney) (Crustacea, Copepoda) und seiner Verbreitung. Biológia, Bratislava, 16: 1 6 1 - 1 7 2 .
T W O CYCLOPOII) S P E C I E S N E W TO T H E H U N G A R I A N F A U N A FROM T I I E HORTOBÁGY NATIONAL PARK By L . FORRÓ
In the course of the investigations of the Copepoda fauna of the Hortobágy N a t i o nal Park (Hungarian Great Plain) two Cyclopoids new to the fauna of Hungary were collected Cyclops insignis was found on the 24tli November, 1978 in two locáíities near Tiszacsege [one a brook, the second a dead arm of the river Tisza]. Metacyclops planus was collccted on the 3rd June, 1980 in a fishpond near Ilortobágy-Máta. With these two the Hungarian Cyclopoid fauna consists of 37 species.
5
Állattani Közlemények
65
Állattani
Közlemények,
LXVIII,
1981
A CSUKA (ESOX LUCIUS L.) N Ö V E K E D É S E A TISZA T I S Z A F Ü R E D I SZAKASZÁN Irta: IIARKA
ÁKOS
( K o s s u t h I.ajos G i m n á z i u m , Tiszafüred) A magyarországi halfajok között - - m e n n y i s é g é t tekintve — mindig is f o n t o s helyet foglalt el a csuka. Jelentősége m i n d m á i g m e g m a r a d t , sőt, a horgászat révén egyre növekszik. K e v é s s é zsíros, jellegzetes ízű húsát egyre t ö b b e n kedvelik meg, és egyre t ö b b e n űzik horgászatát. 1978-ban a horgászok fogása már 227,5 t o n n á t t e t t ki (PINTÉR, 1980), s valószínű, hogy az e l k ö v e t k e z ő é v e k b e n t o v á b b növekszik, hiszen a folyóinkon épülő víztározók k e d v e z ő feltételeket teremtenek elszaporodásához. Már az eddigiekből is kiviláglik, h o g y a csuka növekedésének ismerete gazdasági szemp o n t b ó l is f o n t o s lenne, de vizsgálatára hazai v i z e i n k b e n eddig még nem került sor. Jelen vizsgálat, a m e l y a szarvasi Haltenyésztési K u t a t ó i n t é z e t megbízásából és a Magyar Országos Horgász S z ö v e t s é g támogatásával folyt, túl azon, h o g y a helyi v i s z o n y o k a t rögzíti, a csuka magyarországi növekedésének is első adatait szolgáltatja.
Anyag és módszer A vizsgálathoz 204 h a l p é l d á n y a d a t a i t h a s z n á l t a m fel, m e l y e k e t 1977. március 1. és 1980. n o v e m b e r 3. k ö z ö t t g y ű j t ö t t ü n k a Tisza t i s z a f ü r e d i szakaszán. E z a folyószakasz teljes egészében a Kiskörei-víztározó t e r ü l e t é r e esik. A p é l d á n y o k s t a n d a r d testhossza ( L c : orrcsúcstól a f a r o k ú s z ó kezdetéig) 290 és 870 m m k ö z ö t t , a t e s t t ö m e g (W) 300 és 7700 g között v á l t o z o t t . A testhossz és A t e s t t ö m e g v i s z o n y á t a T E S C H ( 1 9 6 8 ) által j a v a s o l t W = a L b f o r m u l a , illetve ennek l o g a r i t m i z á l t a l a k j a , a lg W = lg a-j-b lg L függv é n y a l a p j á n s z á m í t o t t a m ki. A f ü g g v é n y t az a d a t o k h o z S V Á B ( 1 9 7 3 ) a l a p j á n , a legkisebb négyzetek módszerével illesztettem. \V A kondíciófaktor (СГ) értékeit
HILE
(1936) n y o m á n , a CF = — össze-
függés a l a p j á n s z á m í t o t t a m , ahol a t e s t t ö m e g g-ban, a testhossz
mm-ben
szerepel. Az életkor m e g h a t á r o z á s a p i k k e l y - é v g y ű r ű k a l a p j á n t ö r t é n t . A halakról v e t t pikkelyek közül 6—6 d a r a b o t d i a k e r e t b e s z o r í t o t t a m , m a j d d i a v e t í t ő v e l m a t t plexilemezre v e t í t e t t e m . E z e n tízszeres n a g y í t á s b a n , mm-es beosztású skálával m é r t e m a pikkelyek teljes orális r á d i u s z á t (s), és az egyes téli é v g y ű r ű k nek a pikkely fókuszától való t á v o l s á g á t (s n ). A t e l j e s pikkelyrádiuszok és a t e s t h o s s z a k a d a t a i v a l v é g z e t t regiesszióanalízis e r e d m é n y e k é n t a k ö v e t k e z ő összefüggést k a p t a m : s = 0 , 9 7 2 0 + 0 , 0 0 9 4 L c . Az egyenes nem az origón m e g y á t (1. ábra), t e h á t a k o r á b b i évek testhosszának kiszámítására az egyenes a r á n y o s s á g nem felel meg. M e g k a p h a t j u k viszont az egyenletből azt a korrekciós t a g o t , amellyel helyes e r e d m é n y h e z j u t u n k : с = —104 m m (az egyenes m e t s z é s p o n t j a az abszcisszán). 6*
67
A h a l a k n a k az egyes évgyűrűk kialakulásakor meglevő testhosszát a által is javasolt módszerrel, F R A S E R ( 1 9 1 6 ) és L E E ( 1 9 2 0 ) alapján
TESCH ( 1 9 6 8 )
számítottam vissza, az 1п = с -j
S
(L—c) összefüggés alapján, amelyben l n az
n-edik évgyűrű kialakulásakor meglevő teslliossz, с az előzőekben megadott korrekciós tag, s n az n-edik évgyűrű fókusztól mért távolsága, s a teljes orális rádiusz, L pedig a mintavételkor mért testhossz. A csukaállomány növekedésének leírására W A L F O R D (1946) módszerét és a D I C K I E (1968) á l t a l j a v a s o l t B E R T A L A N F F Y - f é l e (1957) matematikai növekedésmodcllt használtam. W A L F O R D szerint a testhossz ( l t ) és az egy évvel korábbi testhossz ( l t - i ) között a következő összefüggés áll fönn: l t = a - f b l t _ B E R T A L A N F F Y a l a p j á n a t e s t h o s s z ' ( l t ) bármely t időben (év) az alábbi egyenlettel fej zliető ki: l t = L„ [1—e~ K < t _ t °], ahol a maximális (asszimptotikus) testhossz; К a növekedés sebességének mértéke, amellyel a testhossz az L„-hez közelít; t„ az a hipotetikus időpont, amelynél a testhossz nullával egyenlő; ez a természetes logaritmus alapszáma. A vizsgálathoz felhasznált 204 halpéldány korcsoportonkénti megoszlása a következő v o l t : (l-f ): 3 db (2 + ): 89 db, (3 + ): 82 db, (4 + ): 21 db, (5 + ): 6 db, (7 + ): 1 db, (8%): 1 db, (9-j-): 1 db. A teljes évet éppen elért márciusi példányok is a következő nyári korcsoportban szerepelnek, pl. a 2 éves a (2-|-), vagyis h a r m a d n y a r a s korcsoportban. S (mm) 10
9 ő
7 6 5
U 3 /
2
/ /
/ /
1
с
0
100 200 300 Ő00 500 600 700 800 900 L c (mm)
1. ábra. A standard hossz (L e ) és a p i k k e l y e k teljes rádiuszának (s) v i s z o n y a ( m i n d k e t t ő m m ben). A korrekciós t a g o t (c) az e g y e n e s m e t s z é s p o n t j a adja az abszcisszán
68
Eredmények A c s u k a á l l o m á n y t e s t h o s s z á n a k és t e s t t ö m e g é n e k összefüggését a k ö v e t kező allometrikus egyenlet fejezi k i : lg W = — 4 , 8 1 1 + 2 , 9 3 0 lg L c , ahol a W g-ban, az L c m m - b e n szerepel (2. á b r a ) . w IgW (а) I gW=-4,811+ 2,930 lg L (g) 2500 (b) W+,545 -10"5 L. 2 ' 9?0 •ЗА
2000 3,2
-3,0 1500 • (a) /
•20 1000-
/ (b
/
7
•2,6 500•2,4 100200
2,5
2,6
2,7
2,8 lg L-e
300
400
500
600
Lc (mm)
2. ábra. A testhossz és a lesttömeg allometrikus viszonya. L c a standard hossz mm-ben. W a testtömeg g-ban
T e k i n t e t t e l a r r a , hogy a s t a n d a r d hossz h e l y e t t g y a k r a n a teljes hosszt (L t ) a d j á k meg, célszerű ismerni a k e t t ő viszonyát, a m e l y e s e t ü n k b e n : L t = 5,561 + 1,110 L c . A vizsgált k o r c s o p o r t o k n a k az egyes életévekre elért és pikkelyek a l a p j á n visszaszámított testhosszait az 1. t á b l á z a t t ü n t e t i fel. A korcsoportok összesített á t l a g a i n a k s z á m í t á s á n á l az (1 + ) korcsoport a d a t a i t n e m v e t t e m figyelembe, ugyanis a g y ű j t ő e s z k ö z ü l h a s z n á l t v a r s á k szembőségc m i a t t e csoportból csak a kiugró n ö v e k e d é s ű p é l d á n y o k k e r ü l t e k kézre, s ezek természetesen n e m képviselik a k o r o s z t á l y tényleges m é r e t v i s z o n y a i t . A t á b l á z a t „ t e s t t ö m e g " r o v a t á b a n az átlagos t e s t h o s s z n a k megfelelő, és az előzőekben fölírt allometrikus egyenlet a l a p j á n s z á m í t o t t t e s t t ö m e g szerepel.
69
1. táblázat. A csukák pikkely Korcsoport
Ätlaghossz
Testtömeg
D+)
281
224
247
249,5
163
418
330
370
367,4
507
556
429
493
474,5
1073
634
514
597
565,3
1791
713
549
662
643,2
2615
к
782
598
707
695,7
3291
1,
831
641
753
741,7
3970
676
798
737,0
3897
833
833
5578
I..
к
к
к
(1+)
(3+)
tcsthosszai
(8 + )
h
(2 + )
alapján visszaszámítolt
0+)
(5+)
a
291
197
164
171
224
ь с
329
313
333
311
283
314
251,2
245,9
237,9
259,5
а
267
235
238
336
b
445
476
451
435
с
359,6
356,4
340,7
397,3
a
301
316
423
ь с
582
543
561
434,6
425,8
508,7
a
372
503
ь с
642
653
488,2
593,3
a
583
ь с
704 648,7
к
0+)
к
/,; l, stb.: a standard hossz 1, 2 stb. éves korban. Л testliossz mm-ben, a testtömeg g-ban van megadva, a: minimum, b: maximum, c: állagérték
2. táblázat. Életkor (év)
A csuka hosszának, S t a n d a r d hossz (mm)
testtömegének és kondíciójának T e l j e s hossz (mm)
Testtömeg (g)
alakulása Kondíció (10» C F )
1 2
259
293
182
1,0475
376
423
542
1,0196
3
475
533
1076
1,0039
4
558
625
1724
0,9923
5
628
703
2438
0,9844
6
687
768
0,9783
7
734
820
3172 3850
8
780
871
4601
0,9695
9
815
910
5232
0,9665
0,9736
Az egyes korosztályok tcsthosszainak átlagértékeivel megszerkesztettem a WALFORD-féle növekedésegyenest, az x = l t - j - h e z t a r t o z ó у = l t a d a t o k k a l (3. ábra). A p o n t o k h o z lineáris regresszióanalízissel illesztett egyenes egyenlete: l t = 163,733 + 0,8376 l t _ j , amelyből az asszimptotikus testhossz: L„, =
= 1 —h
= 1008,6 m m .
70
A l n ( L „ — l t ) értékeit az idő függvényében ábrázolva egyenest k a p u n k (4. ábra), amelynek egyenlete: l n ( L „ — l t ) = 6,7898—0,1695 t. Ebből meghatározhatók a HERTALANFFY-egyenlet további paraméterei: t 0 = — — - — - = 1>
= —0,746 ~ - 0 , 7 5 év, К =
,n
L
~-ML.-lt)
=
0 J 6 9 5
.
t-to
A folyószakasz csukaállományának növekedését leíró függvény egyenlete t e h á t : l t = 1008,6[l—e-°' i e 9 5 ( t + 0 - , 5 >]. Az egyenlet alapján az egyes életévekre visszaszámított átlagos testhosszt az 5. á b r a m u t a t j a . Értékelés Már a f o g o t t példányok adatainak rögzítésekor kitűnt, hogy jelentős eltérések t a p a s z t a l h a t ó k az azonos hosszúságú példányok testtömegében. A gyomorban található táplálékmennyiség különbözősége mellett egy másik tényező is közrejátszott ebben. Nevezetesen az, hogy folyamatos g y ű j t é s következtében a vizsgálati anyagban az ivás u t á n i leromlott kondíciójú és az őszi, teliát a legjobb kondícióban levő példányok egyaránt képviselve voltak, líz egyben azt is jelenti, hogy az anyagunk hívebben tükrözi az átlagos kondíeiót, mintha a m i n t á t csupán az évnek egy bizonyos időszakában v e t t ü k volna. A hossz és a tömeg viszonyát kifejező egyenlet b állandójának, az úgynevezett allometriai exponensnek az értéke kisebb 3-uál (2,930), s ez azt m u t a t ja, liogy a csukák testtömegének növekedési ü t e m e elmarad a testhossz növekedésének sebességétől. Ebből következik, bogy a hossz növekedésével valamelyest múlik a halak trandíciója, miként m u t a t j a ezt a 2. táblázat. A folyószakasz süllőállományánál éppen fordított volt a helyzet, noha a mintavétel o t t is folyamatos volt ( H A R K A , 1977). Más helyekről származó a d a t o k ismerete lenne szükséges a n n a k eldöntéséhez, hogy az exponens 3-nál kisebb értéke a f a j r a , vagy csupán a liclyi populációra jellemző-e. A megvizsgált pikkelyeknek csupán kis h á n y a d á n h a t á r o z o t t a k az évgyűrűk, így az idősebb példányok korának meghatározásában, illetve az évgyűrűk sugarának megállapításában nem kizárt a tévedés lehetősége. É p p e n ezért a k a p o t t eredmények inkább tájékozódó jellegűek, s a növekedés ü t e m é nek f i n o m a b b változásait mellőzve csupán a növekedés egészének leírására szorítkozunk. A tiszai csukák növekedése — az 1. t á b l á z a t adatainak t a n ú s á g a szerint is — meglehetősen egyenetlen. Az azonos kortx példányok testhosszaiban mutatkozó különbségek kialakulásában a természetes szétnövésen túl az is szerepet játszik, hogy a vízszint erőteljesebb változásainál a halak kimozdulnak megszok o t t környezetükből, így bizonyos mértékig kicserélődik a folyómedernek, és a kedvezőbb feltételekkel rendelkező tározótérnek az állománya. Az állandó kicserélődés lehetősége azonban a medret kísérő magas p a r t miatt a duzzasztás jelenlegi szintjén nem áll fenn, így a növekedés a d a t a i elsősorban mégis a duzzasztott folyószakaszra és az ezzel állandó kapcsolatban álló mellékvizekre vonatkoznak. A növekedés leírására illetve modellezésére használt WALFORD- és BERTALANFFY-módszer alapján a csuka egyes életévekre kiszámított testhoszszait a 3. t á b l á z a t tartalmazza, összehasonlítva ezeket a pikkelyek a l a p j á n 71
(mm) 3. ábra. Az egymás utáni évek testhossz-különbségének (A), és az egymást követő években elért lesthossz értékeinek (B) alternatív ábrázolása Walford alapján. (Ii: a testhossz l éves korban, l t - , : a testhossz egy évvel korábban, mindkettő mm-ben kifejezve.) Az origóból 45°-os szög alatt meghúzott átló, és a pontok által meghatározott egyenes metszéspontjának ordinátaértéke adja az asszimptótikus testhosszt: 1008,6 mm
számított méretekkel, megállapítható, liogy A B E R T A L A N F F Y n y o m á n számított értékek n a g y o b b hasonlóságot m u t a t n a k . így t e h á t nem csupán korszerűbb szemlélete, hanem a pontosabb megközelítés miatt is a BERTALANFFY-egyenletet f o g a d h a t j u k el a csukaállomány növekedésének leírására. Mivel a csuka növekedéséről más hazai adatokkal nem rendelkezünk, így csak E u r ó p a más területeivel t e h e t ü n k összehasonlítást (4. t á b l á z a t ) . De, mert az egyes szerzők hol n y a r a k b a n , hol teljes években a d j á k meg az életkort, hosszúságként pedig hol a teljes testhosszt, hol a standard testhosszt t ü n t e t i k fel, elég nehéz az összehasonlítás. A j o b b áttekinthetőség kedvéért a n y a r a k b a n és években kifejezett életkort — növekvő sorrendben — egyetlen t á b l á z a t b a g y ű j t ö t t e m , s a tiszai állománynak mind a teljes, mind a s t a n d a r d hosszát 72
4. ábra. Л telítetlpnség (az a s z i m p t o t i k u s testhossznak és az egyes években elért testhossznak a különbsége mm-ben) természetes alapú logaritmusának ábrázolása az idő függvényében. Az egyenes meredekségéből adódik a Bertalanffy-egyenlet К állandója
t (év) 5. ábra. A csuka növekedése a Bcrtalanffy-féle növekedési modell szerint (L c a standard hossz mm-ben, t az életkor é v e k b e n )
73
3. táblázat. A pikkelyek alapján, a Walford-módsze.rrcl és a Bertalanffy-egyenlettel számítolt standard liossz összehasonlítása Tcsthoasz (mm) Életkor (év)
Pikkelyek alapján
1 2
249,5 474,5 563,3 643,2
5 6 7 9
375,7 474,5 557,7
592,6 660,0
695,7 741,7 737,0 833,0
8
258,8
300,9 415,7 512.0
367,4
3 4
Bertalanffy alapján
Walford alapján
628,0
716,6 764,0 803,6
687,3 737,4
836,8
815,4
779,7
f e l t ü n t e t t e m . A folyószakasz csukáinak növekedése leginkább a szlovákiai és a jugoszláviai adatokkal m u t a t hasonlóságot, s gyorsabb a duyeszteri és a romániai csukák növekedésénél. 4. táblázat. A csuka növekedése. Európa néhány vidékén Ilegcniann u t á n 1964 Kor ilotlcui tó
Tuusala tó Finnország
Ristic 1963 Jugoszlávia
0 + 1
12
9
1 +
28
18
36
2 2
42
27
46
56
32
60
29,3
+
68
38
70
5 6
+
77
50
78
6 7
+
89
56
83
7 8
+
98
65
8
+
107
69
89
114
73
—
—
9
llalnn 1967
Gyurkó 1972
SZU Ilnienytó
SZU Dnyeszter
Szlovákia
Románia
23
23
25,9
34
28
37,6
42
34
47,5
—
47
41
55,8
24,5 36,6 48,8 61,0
70,3
—
—
59
45
62,8
76,8
—
—
68
49
68,7
82,0
—
—
76
55
73,4
87,1
• —
—
—
61
78,0
—
—
91,0
T e l j e s
h о s s z
Jelen vizsgálat
41,6 62,5
4 5
llerg 1948
31,0 53,3
3 + 4
Doniacsev
23,0 42,3
+
3
9 +
Jelen vizsgálat
(cm-bcn)
85
Stan dard
81,5
hossz
A Jugoszláviára vonatkozó értékek a LTLSTIC által vizsgált csurogi Biserno ostrovo holtágra vonatkozó adatokból számított súlyozott átlagok. DOMACSEV adatait BERG tői (1948), BALON adatait pedig PiNTÉBtől (1980) vettem át.
74
IIa figyelembe vesszük, liogy a d a t a i n k elsősorban folyóvízre vonatkoznak — nicg ha duzzasztott szakaszról is v a n s z ó — , akkor a tározótér egészére vonatkozóan a csuka növekedési ü t e m é t kedvezőnek ítélhetjük.
IRODALOM
1. BERG, L. Sz. (1948): Riibii presznüh vod SzSzSzlt. i szopredelnüh sztran I. M o s z k v a Leningrád. — 2. BEHTALANFFY, L. (1957): Quantitative laws in metabolism and growth. Q. Rev. Riol., 32: 217 231. — 3. DICKIE, M. L. (1968): Mathematical models of growth. In: Ricker (ed.): Method for assesment of fish production in fresh waters. Oxford and Edinburg: 120—123. — 4. ERASER, ('.. M. (1916): Growth of the spring salmo. Trans. Pacif. Fish. Soc. Seattle: 2 9 - 3 9 .
-
5 . G Y U R K Ó I. ( 1 9 7 2 ) : É d e s v í z i h a l a i n k . B u k a r e s t . — 6 . I I A R K A Á .
(1977):
A süllő (Slizostedion luciopcrca L.) növekedése а Tisza tiszafürcdi szakaszán. Állattani Közi., 64: 1—4.: 45 — 53. 7. HEGEMANN, M. (1964): Der Hecht. Wittenberg Lutherstadt. — 8. HILE, R. (1936): Age and growth of the cisco, Lcucichthys artedi (Le Sueur) in the lakes of the northeastern highlands, Wisconsin. Bull. Bur. Fish. U. S. 48, 19: 2 1 1 - 3 1 7 . - 9. LEE, 11. M. (1920): A review of the methods of age and growth determination in fishes by means of scales. Fishery Invest. Lond. Ser. 2, 2: 32. — 10. PINTÉR К. (1980): A csuka ( E s o x lucius L.). Halászat 26, 039. sz. melléklete. — 11. RISTIC, M. I). (1963): Nova saznanja u komplesku probléma vestackog razmnozsavanja stuke — E s o x lucius L. Ribarstvo Jugoslavije, Zagreb 18, 6: 153—158. — 12. SVÁB J. (1973): Biometriai módszerek a kutatásban. Budapest. — 13. TESCH, E. W. (1968): Age and growth. In: Ricker (ed.): Method for assesment o f f i s h produczion in fresh waters. Oxford and Edinburg: 93—120. — 14. TONER, E. Ü. (1966): Synopsis of biological data on the pike ( E s o x lucius L. 1758). Roma. — 15. WALFORD, L. A. (1946): A new graphic m e t h o d of describing the growth of animals. Bull. Biol. Mar. Biol. Lab. Woods Hole, 90:
141-147.
D A S WACHSTUM D E S H E C H T E S ( E S O X L U C I U S L.) IM T H E I S S A B S C H N I T T BEI
TISZAFÜRED Von ÁKOS I I A R K A
Auf Grund der Daten der zur Untersuchung verwendeten 204 Fischcxemplare beträgt die Korrelation zwischen der Standardlänge und der Körpermasse des Hechtes: lg W = = —4,811 -f 2,930 lg L c , wo W die Körpermasse in g, L c die Körperlänge in m m ist. D a s Verhältnis zwischen der Standardlänge und der Gesamtkörperlänge (L t ) ist L( = 5,651 -f- 1,110 L c . Die Bestimmung des Alters des Hechtes und seiner in den einzelnen Lebensjahren erreichten Körperlänge geschieht auf Grund der Schuppenjahrringe. Das W a c h s t u m kann mit der Bertalanffyscheu Gleichung gut beschrieben werden: L t = 1008,6[1 — e - ° , I M 5 ( t + e ' 7 5 ) ] , wo Lt die in m m gemessene Standardlänge des Hechtes im t Alter und e die Grundzahl des natürlichen Logarithmus ist. Laut Feststellung der Untersuchung bleibt der Wachstumsrhythmus der Körpermasse des Hechtes hinter der Geschwindigkeit des Längenwachstums, weshalb sich mit dem Wachstum der Länge die Kondition etwas verschlechtert. Angesichts des in der U m g e b u n g konstatierten Wachstumsrhytmus des Hechtes kann festgestellt werden, daß in diesem Flußabschnitt, der auf das Wasserspeicherrayon von Kisköre fällt, der R h y t h m u s des Wachstums günstig ist.
81
Állattani
Közlemények,
LXVIII,
1981
GÓLYAÁLLOMÁNYUNK Ú J A B B ADATAI ÉS PROBLÉMÁI AZ 1979. ÉVI ORSZÁGOS FELMÉRÉS ALAPJÁN* Irta: JAKAB
BÉLA
(Somogyi-könyvtár, Szeged) 1979. nyarán, a Magyar Madártani Egyesület (MMF.) és a gólyaállomány-felmérés szegedi központja szervezésében 1958. óta ötödik alkalommal — végeztük el hazánk gólyaállományának országos felmérését, populáció-dinamikájának vizsgálatát. A felmérés kivitelezését, módszerét tekintve, nem tértünk el a MARIÁN MIKLÓS által 1958-ban és azóta alkalmazott rendszertól. Most is két megfigyelőhálózattal végeztük a cenzust és az adatgyűjtést. Az egyik hálózatot az ország postahivatalai alkották, a hivatalvezetők és levélkézbesítőik közreműködésével. A másik megfigyelőhálózat a MME többszáz tagjából, továbbá vadászokból, erdészekből, iskolai biológiai szakkörök tagjaiból, vezető tanáraiból és az Élet és Tudomány, valamint az Állatvilág című lapokban közzétett felhívásunk szép számú követőiből adódott. A kérdőívek kérdéseinek összeállításában sem történt változás. Mint a korábbi felméréseknél, most is a nemzetközileg megállapított mutatókat, karakterisztikákat (lásd a 2. és 3. táblázaton) vettük figyelembe (I. С. В. P., 1972). A postások kérdőívcin, az előző gyakorlatnak megfelelően, csak a legszükségesebb adatokra vonatkozó kérdéseket szerepeltettük. A másik hálózat megfigyelői részére viszont részletekbe menő, kilenc kérdést tartalmazó és megjegyzéseknek is helyt adó kérdőíveket küldtünk szét.
A jelentések értékelése A két megfigyelőhálózattól együttesen és összesen 5527 kitöltött kérdőívet vagy egyéb írásbeli jelentést kaptunk, kb. 1500 jelentéssel többet, mint 1974-ben. A nagyobb számú részvétel elsősorban a MME tagjai közreműködésének tudható be. A postások 2297 kérdőívet juttattak cl hozzánk, a jelentések 40 százalékát. Ezek közül 1763 a pozitív, 534 a negatív jelentés. Negatív jelentéseikből azonban 300, a gólyáktól nem lakott tájakról (hegyvidék, iparvidék, főváros, stb.) származik, és csak 234 vonatkozik gólyalakta vidékek helységeire. A másik hálózat 3230 jelentéséből csak 88 a negatív. Ezekből 68 esik gólyáktól nem lakott helységekre és 20 a gólya-lakta vidékek helységeire. A jelentések résztvevők szerinti megoszlása: MME tagoktól, szakköröktől természetbarátoktól 1830, vadászoktól 855, erdészektől 457 jelentés. Az egymást fedő jelentések gyakorisága miatt, jelentéseik nagyobb mennyisége ellenére, az ország kevesebb helységéből közölnek adatokat mint a postások. Egyegy járás adatai, pl. Somogy megyében, csak a postásoktól származik. Néhány megyében (főleg Tolna, Borsod, Hajdú-Bihar, Szolnok) kitűnik a MME helyi csoportjainak szervezettebb működése is. Tagjaik a megyéjüknek szinte minden gólya-lakta helységét felmérték. A vadászok részvétele, ha foghíjas is, de megyékként elég arányosan eloszlott. Az erdészeké csak néhány megyében kiemelkedő, de ott nagyon hasznos (Vas, Szabolcs-Szatmár, Borsod és a soproni járásban).
* Előadta а szerző az Állattani Szakosztály 1981. április 10-én tartott 713.. ülésén..
77
Fészkelési lehetőségek, fészkek A két hálózat 5527 jelentését az ország 2257 helységéből k a p t u k , a helységek 71 százalékából (1974-ben 1825-ből, 56%). E b b e n foglaltatnak azonban a gólyáktól nem lakott vidékek helységeiből érkezett negatív jelentések is. Ezeket leszámítva, a gólya-lakta vidékekről 5159 jelentést k a p t u n k , éspedig 1957 helységből, az ország helységeinek 62 százalékából. Közülük 251 helységből (7,5%) negatív jelentés érkezett. 1979-ben t e h á t az ország 1706 helységében figyeltek meg l a k o t t fészkeket. Ez az ország helységeinek 54,5 százaléka. Közt ü k 143 olyan helységet s z á m o l h a t t u n k össze (1. t á b l á z a t , *-gal jelölve), a h o n n a n most először jelentettek fészkelő gólyákat. Megjegyzendő, hogy 477 olyan helységet t a r t u n k még számon a gólya-lakta vidékeken, a h o n n a n 1979b e n semmiféle jelentést nem k a p t u n k . Ezekkel együtt az ország helységeinek 77 százalékát t a r t h a t j u k számon, m i n t gólya-lakta vidékek helységeit (1. tábl., Az 1706 helységben 4858 l a k o t t fészket számoltunk. Számuk felülmúlja az 1968-ban (12 évvel ezelőtt !) számolt lakott fészkek számát (4510). 1. táblázat. A fészkek száma
(1979)
V á r o s o k és községek száma Megye
A
+
21 20
258 160
20 16
2
(1) (1)
—
—
—
174 201 326 560 535
9 13 23 41 20
1 5 5 7
82 70
(3) (10)
3 4 5 6 7
59 76 76 82 229
50 46 56 59 167
8 Borsod-A.-Z. 9 Heves 10 Nógrád
365 118 130
11 12 13 14 15 16 17 18 19
összesen
Cj féa/.ktk
3 18
112 181
Kontárom Fejér Tolna Baranya Somogy Zala Veszprém Győr-Sopron Vas
Lakatlan fénzkek
?
-
1 Bács-Kiskun 2 Pest (Budapest) Csongrád Békés Szolnok Ilajdú-Bibar Szabolcs-Szatmár
Lakott fészkek
В
i
(12)
5
9 8 9 16 39
209 59 55
(28)
28 12 28
44 16 7
721 143 88
43 2 4
16 4 5
75 105 110 308 244 239 257 166 224
24 56 81 91 124 128 115 100 134
(3)
13 11 6 21 17 17 25 24 и
8 13 5 62 57 35 31 21 36
31 112 251 195 257 267 191 154 234
7 14 14 7 9 15 21 16 7
5 16 l 3 7 4 1 6
3156
1706
251
477
4858
301
90
(1)
(5) (14) (14) (25) (14) (12) (143)*
5 6
l
A: Magyarország városainak és községeinek a száma. B: Gólya-lakta vidékek városainak és községeinek a száma. Városok és községek száma, amelyekből pozitív jelentéseket kaptunk, —: városok és községek, amelyekből csak negatív jelentést kaptunk, ?: városok és községek, ahonnan semmiféle jelentést nem kaptunk.
78
A fészkek t a r t ó a l j z a t szerinti megoszlását tekintve t o v á b b f o g y t a k a hagyományos fészkelőhelyek. Bár az épületeken megfigyelt fészkek száma országos viszonylatban még mindig a legnagyobb (2011, 41,4%), de az 1974. évi adatokhoz viszonyítva (2190, 53,82%) kiszorulásuk az épületekről t o v á b b folytatódik. Öt megyében pedig (Csongrád, H a j d ú , Nógrád, K o m á r o m , Zala) már a villanyoszlopokon épült fészkek száma a legmagasabb, Bács, Pest, Szolnok és Heves megyékben pedig a f á k r a , v a g y a fákra és a villanyoszlopokra r a k o t t fészkek száma n a g y o b b az épületeken készített fészkek számánál. Az épületeken fészkelők s z á m a r á n y á b a n erősen kiemelkedik Veszprém, Győr-Sopron és Vas megye, éspedig 71,2 61,1 és 66,2 százalékokkal. Fogyóban van a f á k r a épült fészkek száma is. 1974-ben 1020 fészket számoltunk (25,07%), 1979-ben csak 906 fészket (18,7%). Nagy, sőt ugrásszerű emelkedést m u t a t az 1974. évihez képest (555, 13,64%) az 1979-ben villanyoszlopokon megfigyelt fészkek száma (1656, 34%). Az egyéb aljzatok közül kiemelkedőbb számúak: a mesterséges, oszlopokra, állványokra helyezett fészekaljzatok: kerék, kosár, stb. (30), n a g y o b b számú még a p a j t a (27), templomtorony (22), csűr, szalmakazal (18 18), k ú t g é m (17), ól, hodály (16), hidroglóbusz (9), istálló, szénaszárító, rom (5—5), gyárkémény, kandeláber (2—2) és egyéb más (1—1), összesen 285, szintén kevesebb mint 1974-ben (305). A fészektartó aljzatok és a lakott fészkek számának az öt eddigi felmérés folyamán megállapított változásaival k a p c s o l a t b a n szembeötlő két összefüggés. Az egyik: a hagyományos fészkelési lehetőségek csökkenésével a l a k o t t fészkek száma, vele a gólyaállomány is fogyóban volt 1974-ig. A másik: a villanyoszlopokra épült fészkek 1968-tól fokozatosan, m a j d hirtelen emelkedő száma maga u t á n v o n j a 1968. és 1974. között az állománycsökkenés kisebbedését és 1979ben a lakott fészkek s z á m á n a k emelkedését is annyira, hogy az állományadatok felülmúlják az 1968. évi szintet.
Gólyapárok A 4858 lakott fészekből 84 fészket m a g á n y o s gólyák birtokoltak (2. táblázat), 4774 fészket gólyapárok laktak. A gólyapárok (HPa) megoszlását az ország területén jól tükrözi a párok számát és sűrűségét megyei b o n t á s b a n adó táblázat (2. t á b l á z a t ) és t é r k é p , t o v á b b á az öt felmérés alkalmával a párok sűrűségének változásait szintén megyénként szemléltető grafikon. Legnagyobb a gőlyapárok sűrűsége (StD = a 100 km 2 -re eső párok száma) az északkeleti megyékben, az Alföld északkeleti részén, így Borsod (715, 9,87), Szabolcs 530, 8,91), H a j d ú (549,8,84), majd a délnyugati országrészen Zala (264, 8,29) és Vas (227, 6,80) megyében. Országunk e vidékei csapadékban a leggazdagabbak, és így megfelelőbb életteret biztosítanak a gólyák számára. K o r á b b a n a hagyományos fészkelési lehetőségek is j o b b a n a d v a voltak e területeken. Ez azonban már nem állítható egyértelműen. Hiszen a leggazdagabb állományú megyékben a legmagasabb vagy magas ma már a villanyoszlopokra épült fészkek száma (Borsod 280, H a j d ú 233, Zala 133), kivéve Vas megyét, ahol 66 százalékban még most is épületeken fészkelnek a gólyapárok. Kóbor, fészek nélküli gólyákról is szólnak a megfigyelések. 63 magányos gólyát figyeltek meg és 1592 gólyát kettesével vagy kisebb-nagyobb csapatokba verődötten. Többnyire táplálkozás közben, lucerna földeken, ártereken l á t t á k 79
2. táblázat. Gólyapárok
Megye
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19
Bács-Kiskun Pest Csongrád Békés Szolnok Hajdú-Bihar Szabolcs-Szatmár Borsod-A.-Z. Heves Nógrád Komárom Fejér Tolna Baranya Somogy Zala Veszprém Győr-Sopron Vas
Összesen
l.
és magános gólyák száma
(1979)
2. HPm
3. HPo
4. HPx
253 157 170 200 324 549 530 715 142 87 30 109 239 193 254 264 181 150 227
199 112 133 166 234 459 410 580 83 75 25 86 172 148 194 208 150 120 171
22 10 21 12 37 20 32 60 8 8
18 30
32 16 16 22 53 70 88 75 51 4 2 15 11 25 36 34 16 12 26
3,00 2,27 3,99 3,55 5,78 8,84 8,91 9,87 3,90 3,42 1,33 2,49 6,45 4,37 4,21 8,29 3,49 3,74 6,80
4774
3725
426
623
5,12
HPa
3
8 56 20 24 22 15
5. StD
6. HE
5
3 4 1 2 11 5 6 1 1 1 3 12 2 3
3 10 4
7 84
Egyes karakterisztikák nemzetközi betűjelzései: 1. I l P a : költőpárok általában. 2. H P m : költőpárok fiatalokkal. 3. HPo: költőpárok fiatalok nélkül. 4. H P x : költőpárok, melyeknél az új nemzedék nem ismert. 5. StD: sűrűség: gólyapárok/100 km 2 . 6. HE: fészek magános gólyával.
őket, de éjszakázó helyüköli is — gyülekezőben — kisebb facsoportokbanRészben pár n é l k ü l m a r a d i gólyák ezek,vagy fészkelésükben megzavart párok, részben meddő és vedlő gólyák, v a g y még ivarérettségüket el nem ért, kóborló csapatokhoz szegődött fiatal gólyák. Fiókák száma A 4774 költőpárból 623 gólyapárral kapcsolatban f i ó k a a d a t o t egyáltalán nem k a p t u n k ( H P x ) . 426 pár a jelentések szerint nem költött (Про). A 10 230 fiókát 3725 g ó l y a p á r költötte ki ( H P m ) . A megfigyelések szerint 513 fióka elpusztult, így a kirepült fiókák száma (JZG) 9717. Mivel mindegyik költőpárról nincs f i ó k a a d a t u n k , azért a teljes szaporulatnak csak a feltételezett s z á m á t a d h a t j u k meg a f i ó k a átlagszám a l a p j á n . A nemzetközi m u t a t ó k kétféle átlagszámot használnak: 1. A kirepült fiókák és az őket költő párok s z á m á n a k a hányadosa, vagyis a sikeresen költő párokra eső f i ó k a átlag (JZm). Ez 1979-ben 2,61. 2. A kirepült fiókák s z á m á t osztjuk a sikeresen (HPm) és a sikertelenül költő párok (HPo) számának összegével. Így a f i ó k a a d a t o k k a l j e l e n t e t t párok szaporulatának átlagát k a p j u k meg, az egy gólyapárra eső fióka átlagot (JZa). Ez 1979-ben 2,34. Ha az egész populáció kirepült fiókáinak feltételezett számát k í v á n j u k megkapni, a k k o r ezt az utóbbi h á n y a d o s (JZa) és a gólyapárok össz-számának (HPa) szorzata a d j a meg és ez 1979-ben: 2,34 • 4774 = 11,171. 80
3. táblázat. Fiókák száma 7. JZC
Megye
1 Bács-Kiskun 2 Pest 3 4 5 6 7
Csongrád Békés Szolnok Hajdú-Bihar Szabolcs-Szatmár
8 Borsod-A.-Z. 9 Heves 10 Nógrád 11 12 13 14 15 16 17 18 19
Komárom Fejér Tolna Baranya Somogy Zala Veszprém Győr-Sopron Vas
összesen
8. JZa
(1979) 9. JZm
JZGa
527 296
2,38 2,42
2,64 2,64
600 379
389 508 635 1279 1188
2,53 2,85 2,34 2,67 2,69
2,92 3,06 2,71 2,79 2,90
429 568 756 1463 1423
1493 222 164
2,33 2,48 1,97
2,59 2,67 2,18
1663 350 170
57 234 422 318 471 464 363 307 380
2,03 2,49 1,85 1,89 2,17 2,02 2,19 2,22 1,89
2,28 2,72 2,45 2,14 2,43 2,23 2,41 2,55 2,22
60 270 440 365 549 532 394 332 428
9717
2,34
2,61
11 171
7. JZG: Kirepült fiókák száma a Nr 2. adatai alapján. 8. JZa: Fiókák átlagszáma a Nr 7/ Nr 2 + 3 alapján. 9. JZm: A fiókák átlagszáma a Nr 7/Nr 2 alapján.JZGa: A fiatalok feltételezhető összes száma [Nr 8 és Nr 1 szorzata].
Pusztulás ö r e g gólyák pusztulásáról 65 esetet jegyeztek fel. Elsősorban áramütés és elektromos vezetékbe ütközés okozta elhullásukat, másodsorban emberi beavatkozás (mérgezés, bántalmazás, meglövés). Néhány esetben pedig viharban bekövetkezett fészekdőlés pusztította el őket. A fiókák közül 513 fióka pusztulásáról van adat. A szokott okok a leggyakoribbak most is, mint a kiesés, kidobás, megfázás és gólyaverekedés következtében történt elhullás. A korábbi évekével szemben gyakoribb jelenség a villanyvezetéknek repült és az áramütést szenvedett kirepülő fiókák pusztulása (a pusztulások 8—10 százaléka). Sikertelen a költés a fészekalj (tojások) pusztulása következtében is. A 24 gólyapárról kapott adatokból kitűnt, hogy a tojások leggyakrabban gólyaverekedés közepette törtek össze vagy estek ki a fészekből. Nyolc esetben a költőpárok maguk dobták ki a tojásokat. Kisebb számban oka a költés sikertelenségének a tojások zápulása. A gólyák összpéldányszáma A jelentések alapján az összpéldányszámot a következő számadatok összege adja meg számunkra: a 4774 gólyapár (9548 példány), a 84 magányos gólya fészekben, 63 magányos gólya fészek nélkül és a kisebb-nagyobb csapa6
Állattani Közlemények
81
tokban élő 1592 gólya, összesen 11 287 példány. Ebből levonva az elhullott 65 öreg gólyát, a példányszám 11 222-re csökken. A fiatalok feltételezett számával (11,171) pedig 22 393-ra rúg 1979-ben a magyarországi gólya-populáció példányszáma. A cenzusok eredményeiből összegezett állományadatokat természetesen nem tekintjük abszolút értékeknek, csak iránymutatóknak. Érzékeltetik az állomány változásait, a változások méreteit és tendenciáit. Az 1979. évi adatokat összevetve a korábbi felmérések adataival, képet alkothatunk a hazai gólyaállomány kereken két évtized alatt végbement alakulásáról. A szaporulat adatai (JZGa) a felmérések sorrendjében a következőképpen alakulnak: 1958-ban 18 295, 1963-ban 13 866, 1968-ban 9756, 1974-ben 7489 és 1979-ben 11 171 fiatal gólya. 1958-hoz viszonyítva a szaporulat csökkenése 1974-ig 59,2 százalékra nőtt, 1979-re ez az arány 38,94 százalékra módosult. A gólyák összpéldányszámának alakulása is hasonló: 1958-ban 33 292, 1963-ban 25 828, 1968-ban 18 731, 1974-ben 16 397 és 1979-ben 22 393. Az 1974-ben az 1958-lioz viszonyított 50,9 százalékos állománycsökkenés most 32,74 százalékra javult. Ez az eredmény felülmúlja az 1968. évi felmérés adatainak országos átlagát. Megyei bontásban egy-egy megyénél az 1963. évi eredményeket is elérik vagy túl is haladják, de négy megyénél (Bács-Kiskun, Somogy, Veszprém és GyőrSopron) alatta maradnak az 1974. évi eredmény adatainak. A gólyavédelem teendői Az 1974. évi felmérés eredményei némi reménysugárral szolgáltak, mivel a korábbi felméiési szakaszokhoz viszonyítva mintegy „lelassult" az állománycsökkenés. Nem mertünk volna azonban arra gondolni, hogy a gólyaállomány csökkenésének folyamata visszafordítható is lehet. És íme megtörtént ! Köszönhető a gólyák rendkívüli alkalmazkodóképességének. Az eredmény öröm minden madárkedvelő ember számára. Egyben figyelmeztetés, hogy a jövőhen nem maradhat el a fokozottabb emberi segítség, sem a gólyák fészkelési lehetőségeinek biztosítása, sem táplálkozási lehetőségeik zavartalanabbá tétele terén. Életkörülményeiket segíti például a mezőgazdaságban egyébként is igényelt öntöző-csatornahálózat kiterjesztése. Viszont zsilipekkel kell ellátni a lecsapolásra épített csatornákat, hogy azok csak a káros víztöbbletet vezessék le, és ne foszthassák meg az élővilágot a szükséges víztől, nedvességtől. A kényszerítő okok miatt lebontásra kerülő fészkek esetén a természetvédelmi rendelet értelmében a fészkelőhely pótlásáról kell gondoskodni, hogy^ a gólya fészkelő körzetében maradhasson. A segítő beavatkozás országszerte olyan közszellemet is igényel, amelytől áthatva egyén vagy kisebb közösség is, szívesen veszi a faradságot mesterséges fészekaljzatok felállítására épületeken (fészkelőbak), vagy póznán (vaskeret, kocsikerék, kosár, gumiabroncs, stb.). A Magyar Madártani Egyesület с meggondolásokból és hogy e téren minél több történjen, nyilvánította az 1980. majd az 1981. évet is a gólyavédelem évének. Fő programpont a közszellem alakítása. 1980-ban e téren sok minden megvalósult: körlevél a „gólyatulajdonosok"-hoz, a televízióban is közvetített gólyafilm a gólyák életéről, mezőgazdasági hasznáról, fészkelési nehézségeiről és az ebben nyújtandó segítség lehetőségeiről, továbbá egy kiadvány hasonló témakörben a gólyáról. A helyi csoportok is fokozottabban szerveződtek ebben az évben a gólya-problémák megoldására. Az áramszolgáltató vállalatokkal 82
felvett kapcsolat révén különösen a tiszántúli (TITÁSZ) és a délmagyarországi (DÉMASZ) áramszolgáltató vállalat tett sokat, anyagi áldozatokat is vállalva a fészkek, madarak érintésvédelmének a biztosítására. Több száz fészket megemeltek a villanypóznákon tartószerkezettel a vezetékek fölé. Mondhatjuk, hogy Magyarországon nagy lépést tettünk a gólyavédelem terén. Az állomány összeírásának fáradozásai, amiért köszönet illet részünkről minden közreműködőt, nem voltak hiábavalók. A felmérés eredményei, tapasztalatai nagymértékben hozzájárulnak a gólyavédelem kérdéseiben a sikeres megoldásokhoz.
N E U E R E DATEN UND PROBLEME UNSERES STORCHBESTANDES AUF G R U N D D E R L A N D E S V E R M E S S U N G IM J A H R E 1979 Von B . JAKAB
Seit 1958 haben wir in Ungarn im Rahmen der geplanten fünfjährliohen Landesvermessungen im Sommer 1979 zum fünftenmal die Untersuchung der Populationsdynamik unseres Storehhestandes durchgeführt. Auch jetzt, wie früher funktionierten als Beobachtungs- und Informationsnetz einerseits die Postämter durch Mitarbeit ihrer Postboten, andrerseits die Mitglieder der Ungarischen Ornithologischen Gesellschaft, die Jäger, Förster und Vogelfrcunde aus den Reihen der Erwachsenen und der Schüler. Unsere Datenmittciler haben aus Gegenden mit Storchbestand aus 1706 Ortschaften positive, aus 251 Ortschaften hingegen negative Meldungen eingesandt. In den von Störchen bewohnten Gegenden können wir noch 477 solche Ortschaften registrieren, von wo uns im Laufe der letzten zwei Jahrzehnte betreffs des Storchbestandes bereits Daten vorliegen, jedoch diesmal v o n diesen Ortschaften keinerlei Meldungen eingelaufen sind (Tab. 1, Abb. 1). Mit diesen zusammen registrieren wir 7 7 % der 3156 Ortschaften des Landes als von Störchen bewohnte Siedlungen. In 1706 Ortschaften haben wir 4858 belegte Nester zusammengezählt. 84 Nester waren im Besitz von einsamen Störchen, 4774 hingegen von Brutpaaren. Ihre Zahl ist im Vergleich zum Jahre 1974 mehr, ja übertrifft sogar die im Jahre 1968 gezählte Menge. Die Verteilung der Neststände betrachtet, nahmen die traditionellen Nistplätze (Gebäude, Baum usw.) ab, jedoch wuchs die Zahl der auf elektrische Leitungsinäste gebauten Nester an (1656, 34%), ihr Prozentsatz ist in einigen Komitaten am größten (Abb. 3). Abb. 2 veranschaulicht die Änderungen der Bestandsdaten und die Änderungen in der Verteilung der Nester je Neststand in den Jahren 1958 —1979. Der aus den graphischen Darstellungen lesbare Zusammenhang: 1. mit Ahnahme der traditionellen Nistmöglichkciten ging his 1974 die Zahl der Brutpaare zurück; 2. die allmähliche, sodann plötzlich ansteigende Zahl der Nester auf den elektrischen Leitungsmästen zog auch das Wachstum der Zahlendaten des Bestandes in solchem Maße nach sich, daß sie das Niveau des Jahres 1968 übersteigen. Über die Verteilung der Storchpaare und ihrer Dichte im Land informieren Tab. 2 und Abb. 4., die Änderungen ihrer Dichte zwischen den Jahren 1958 — 1979 zeigt Abb. 5. Die nordöstlichen und südwestlichen, niederschlugsreicheren Gegenden des Landes begünstigen mehr die Lebensumstände der Störche. Dies wird auch von den Zahlendaten der Abbildungen und Tabellen gut widerspiegelt. Auch die Fortpflanzung war erfolgreicher. Der Durchschnitt (Jza) der auf ein Storchpaar fallenden Jungvögel beträgt 2,34. Die vorausgesetzte Gesanitexemplarenzahl der Jungvögel (11.171) war gleichfalls größer als im Jahre 1968. Als Gesamtergebnis der Vermessung beträgt die Gesamtexemplarenzahl des Storehhestandes, auch die Zahl der beobachteten streichenden Störche m i t inbegriffen 22.393 St. Im Jahre 1958 waren 18295 Jungvügel und die Gesamtzahl der Störche betrug 33292. Im Vergleich dazu war im Jahre 1979 die Abnahme der Jungvögel 38,94% (im Jahre 1974 59,2%) und betreffs der Gesamtzahl der Störche 32,74% (im Jahre 1974 50,9%). Im Vergleich zum Jahr 1974 und 1968 zeigt also unser Storchhesland eine wachsende Tendenz. Die Ungarische Ornithologische Gesellschaft erklärte das Jahr 1980 für das Juhr des Schutzes der Störche und erstreckte dies auch auf das Jahr 1981, um je schneller die Verbesserung und Sicherung der Lebensbedingungen der Störehe zu erreichen.
6*
83
Állattani
Közlemények,
LXVIII,
1981
LAMARCK ÉS A MAGYAR ÉLETTUDOMÁNY* írta: KÁDÁR
ZOLTÁN
(Budapest)
Az evolúciós
gondolkodás alapkövét 1 7 0 esztendővel ezelőtt J E A N rakta le az 1 8 0 9 - b e n megjelent munkájában. A francia tudós ugyanazon évben kezdte meg másik nagy munkáját, melynek első kötete 1815-ben látott napvilágot. Ebben szerzőnk új t u d o m á n y megteremtését ígéri a következő szavakkal: „Tout се qui est généralement commun aux végvtaux et aux animaux comme toutes les facultés qui sont propres á chacun de ces etres sans exception, doit constituer Vunique et vaste object d'une science particuliere, qui A est pas encore fondée, qui n'a тёте pas de пот, et a laquelle le donnerai le пот Biologie". Miként hatottak a L A M A R C K két főművében kifejtett nézetek, különösen a szerzett tulajdonságok öröklődésének, a nein használt szervek elcsökevényesedésénck, a környezet fajformáló hatásának tana, továbbá az élőlények benső tulajdonságainak egységes kutatását igénylő szemlélet a hazai élett u d o m á n y fejlődésére? Mindenekelőtt hangsúlyoznunk kell a tudománytörténetnek azt a közismert megállapítását, hogy L A M A R C K tanai még saját hazájukban sem fejthették ki az ő életében kellően hatásukat, mert a negyed évszázaddal fiatalabb tanítvány, majd kolléga, C U V I E R dinamikus egyénisége és tanításai nem engedték azokat kellőképpen érvényesülni, s amikor a mester megtörten, megvakulva 1829. december 18-án, 85 éves korában elhunyt, ú g y látszott, hogy életműve a feledés homályába tűnik. Érthető tehát, hogy a múlt század elején újjászülető magyar tudományosságban az élettudományok képviselői is megfeledkeztek róla. Először 1846-ban idézik magyar munkában L A M A R C K O Í . Ekkor jelent meg a „magyar kir. tudomány egyetemnél a természet-tudomány nyilvános rendes tanárának" R E I S I N G E R JÁNOSnak munkája, az első magyar nyelvű egyetemi zoológiai t a n k ö n y v , mely L A M A R C K két munkájára (1801, 1815—1822) is hivatkozik. R E I S I N G E R , jóllehet átvette L A M A R C K felosztását gerinces és gerinctelen állatokra, rendszerének egyéb kategóriáit „természetellenesnek" minősítette és elutasította. F é l s z á z a d d a l L A M A R C K elméleti f ő m ű v e ( 1 8 0 9 ) u t á n megjelenik D A R WIN k o r s z a k a l k o t ó k ö n y v e a f a j o k eredetéről. É r t h e t ő , h o g y a h a z a i k u t a t ó k is e n n e k h a t á s a a l a t t megfeledkeznek LAMARCKról. A s z á r m a z á s t a n m a g y a r úttörője, R Ó N A Y JÁCINT, alapvető művében ( 1 8 6 7 ) bár D A R W I N nyomán vizsgálja a f a j k e l e t k e z é s t , m é g s e m kerülheti el a francia t u d ó s módszerét s e m : „ L e h e t , hogy e lények (ti. a k i h a l t m a d a r a k ) — í r j a — s z á r n y a l k a t á b a n szoB A P T I S T E M O N E T DE LAMARCK
* Előadta а szerző az Állattani Szakosztály 1981.
április
10-én
tartott 713.. ülésén.. 91
kás és használat-hiány is szerepelt, mint a strucz-inadárnál, mely szárnyát vitorlaként használja, v a g y az apteryznél (sic !), mely épen nem használja. Hasonló adatok, ha nem fejtik is meg a szárnyalakulásnak titkát, de bizonyítják a tagok fokonkénti átalakulásának lehetőségét". Tehát a magyar tudós alkalmazza a szervek használatának, illetve nem használatának, elcsökevényesedésének elvét az evolúció problematikájában. E g y év múlva ( 1 8 6 8 ) M A R G Ó T I V A D A R professzor említi egyetemi tankönyvében. Néhány év múlva P A R Á D I K Á L M Á N ( 1 8 7 2 ) nyújt átfogó képet a fajok eredetére vonatkozó nézetek fejlődéséről, midőn állást foglal az evolúció gondolata mellett; LiNNÉtől LAMARCKon át ÜARWiNig rajzolja meg a problémakör fejlődéstörténetét. Sajátos kompromisszumot vet fel R Ö M E R G Y U L A ( 1 8 8 0 ) : szerinte L A M A R C K és a ÜARWiN-féle deszcendencia-elmélet közt az a viszony, ami az állítás és a bizonyítás között; L A M A R C K állításait D A R W I N a tapasztalati tények sokaságával bizonyította be. L A M A R C K származástani nézeteinek újjászületése, a neolamarckizmus szárnybontogatása a t u d o m á n y o s világban az 1880-as évek folyamán következett be. A botanikus N Ä G E L I neolamarckista jellegű tanait nálunk elsőként S Z A N I S Z L Ó A L B E R T ( 1 8 9 4 ) t e t t e magáévá, M I H Á L K O V I C S G É Z A orvosprofesszor pedig a budapesti egyetemen évnyitó rektori beszédében ( 1 8 9 8 ) szolgáltat igazságot az élettudomány n a g y francia úttörőjének. Századunk elején a magyar zoológia számára új lehetőség nyílt az evolúció problematikájára v o n a t k o z ó elvi tanulmányok és gyakorlati eredmények közlésére: 1902-ben a Természettudományi Társulat Állattani Szakosztálya folyóiratot indít „Állattani Közlemények" címmel. Már a folyóirat beköszöntője is ezeknek a gondolatoknak jegyében született: „Száz éve, hogy a nagy L A M A R C K a fejlődési törvény alapelveire rámutatott; ötven éve, hogy D A R W I N halhatatlan szelleme a kiválás tanával kulcsot adott kezünkbe, mely megnyitotta előttünk a fajok keletkezésének nagy mysteriumát" — írja M É H E L Y L A J O S (1902). Az első tanulmányban, az állattan történetének rövid összefoglalásában Id. E N T Z G É Z A (1902) korának tudományáról -— többek közt — a következőket mondja: „Sokan elhidegülve fordulnak el a darwinizmustól és visszatérnek LAMARCKra és G E O F F H O Y - S T . H I L A I R E - r e " . L A M A R C K ihletését érezzük ugyanott S Z A K Á L L G Y U L A Spo/AA-tanulmányában, továbbá az akkor mindössze 24 éves G O R K A S Á N D O R hangvételén, aki eredményeit így összegzi: „Az állati és az emberi „ p s y e h e " természetes erőkön és mechanizmusokon alapszik . . . fejlettségének különböző fokozatait éppúgy a külső körülményekhez való alkalmazkodás hozta létre, mint az állati szervezet testi sajátosságait". G O R K A a következő években két összefoglaló, a származástan történetét és jelentőségét tárgyaló tanulmányában (1905, 1907) is hitet tett L A M A R C K tanításainak időtálló értékei mellett. „Species Generis S p a l a x " k o n k r é t t é m á v a l k a p c s o l a t b a n a m á r említ e t t M É H E L Y L A J O S f o g l a l k o z o t t igen b e h a t ó a n a f a j k e l e t k e z é s alapelveivel (1909), elismervén a külső t é n y e z ő k f a j f o r m á l ó h a t á s á t . B á r M É H E L Y i n k á b b a darwinizmus, m i n t a l a m a r c k i z m u s felé h a j l o t t , m i n d a z o n á l t a l 1913-ban az Állattani S z a k o s z t á l y b a n t a r t o t t elnöki székfoglalójában így n y i l a t k o z o t t : „A m a g y a r b ú v á r o k t ú l n y o m ó többségénél közmegelégedéssel találkozik DARW I N és L A M A R C K e g y m á s t kiegészítő t a n í t á s a . . . . A neovitalizmus sem agnosztikus, sem m e t a p h y s i k a i , sem psychov italisztikus f o r m á j á b a n nem t u d o t t nálunk gyökeret v e r n i . " Az e g y e t l e n olyan t u d ó s u n k , akire M É H E L Y éles b í r á l a t a v o n a t k o z i k , az a bécsi születésű, m a g y a r t a n u l t s á g ú , de n é m e t t é v á l t (bár 86
végül B u d a p e s t e n e l h u n y t ) F R A N C É REZSŐ v o l t , aki a l a m a r c k i z m u s r ó l és a neolamarckizmusról írt n a g y t ö r t é n e l m i összefoglalása végén ( m a g y a r u l : 1913) — bár kritizálja a v i t a i i z m u s t — m i n t l a m a r c k i s t a a teleologikus m a g y a r á z a t o t hangsúlyozza. Megjegyzendő viszont, hogy F R A N C É egyike volt azoknak, akik l e g h a t á r o z o t t a b b a n k é p v i s e l t é k azt a biológia-koncepciót, a m e l y LAMARCK n y o m á n az összes élőlények egységes t ö r v é n y e i t k u t a t t a . 1914-ben végre megjelent m a g y a r u l is — b á r csak k i v o n a t o s a n — LAMARCK filozófiai jellegű f ő m ű v e . F R A N C É szemléletével ellentétes i r á n y b a szeretné t o v á b b f e j l e s z t e n i a l a m a r c k i z m u s t M A D Z S A R J Ó Z S E F ( 1 9 1 8 ) , szembefordulva a pszichovitalisztikus szemlélettel. M É H E L Y t a n í t v á n y a , s az ő n y o m á n f o r d u l a s z á r m a z á s t a n felé F E J É R VÁRY GÉZA G Y U L A . Л k é t t u d ó s ú t j a h a m a r s z é t v á l t : M É H E L Y a darwinizmus i r á n y á b a h a l a d t t o v á b b , F E J É R V Á R Y , a m i n t PONGRÁCZ S Á N D O R í r j a ( 1 9 3 2 ) : „ F i n o m , t ö r é k e n y lelke i n k á b b LAMARCK egyéniségével f o r r o t t ö s s z e . " Még csak 2 4 éves F E J É R V Á R Y , m i d ő n a k i h a l t Faranws-félék és а Megalanidae-ról írt monog r á f i á j á b a n a l a m a r c k i t é n y e z ő k f a j f o r m á l ó h a t á s á t b i z o n y g a t j a ( 1 9 1 8 ) . Nemrégiben ( 1 9 6 8 ) D E L Y O L I V É R m u t a t o t t rá arra, h o g y F E J É R V Á R Y m i k é n t j u t o t t ostcológiai t a n í d m á n y a i által, m e l y e k e t az ú n . „ k l a s s z i k u s " e m b e r i lábról írt. Az utolsó h á r o m évtized hazai é l e t t u d o m á n y i k u t a t á s a i n a k elméleti e r e d m é n y e i t még korai volna mérlegre tenni, hiszen f o l y a m a t o s , h o s s z a n t a r t ó k u t a t á s o k r ó l is szó eshet. É p p e n ezért e z ú t t a l csupán arról t e s z ü n k említést, hogy m i k é n t t ü k r ö z ő d n e k L A M A R C K t a n a i az 1 9 4 5 . óta m e g j e l e n t t a n k ö n y vcinkben. A jelenleg ( 1 9 7 9 ) é r v é n y b e n levő középiskolai biológiai t a n k ö n y v e k , mind B O L L A M A R I A N N A szakközépiskolák s z á m á r a készített m u n k á j a ( 1 9 7 8 ) , mind pedig STOHL GÁBORnak a gimnáziumok IV. o. számára í r o t t k ö n y v e , jól i s m e r t e t i k LAMARCK t a n í t á s á n a k lényegét és jelentőségét. A m i e g y e t e m i t a n k ö n y v e i n k e t illeti, az őslénytani v o n a t k o z á s ú a k közül BOGSCH LÁSZLÓ ( 1 9 6 2 ) k r i t i z á l j a LAMARCK evolúciós t a n a i n a k példáit, GÉCZY B A R N A B Á S ősnövényt a n a a n ö v é n y e k e v o l ú c i ó j á b a n a lamarcki és a darwini t é n y e z ő k n e k e g y a r á n t szerepet t u l a j d o n í t . S z á r m a z á s t a n i t a n k ö n y v e i k b e n B Á L I N T A N D O R ( 1 9 7 4 ) és F A L U D I B É L A ( 1 9 7 4 ) e g y a r á n t kiemelik LAMARCK módszerének f o n t o s s á g á t a s z á r m a z á s t a n i k u t a t á s o k m e g a l a p o z á s á b a n , b á r egyes nézeteit k r i t i k á v a l illetik. Az antropológusok részéről L I P T Á K P Á L ( 1 9 7 6 ) elismeri, h o g y az evolúcióra v o n a t k o z ó l a g D A R W I N előtt LAMARCK elmélete volt a „ l e g i n k á b b kidolg o z o t t , " de megjegyzi, h o g y a környezethez való a l k a l m a z k o d á s r a a d o t t értelmezése „ n e m bizonyult h e l y e s n e k " . Az evolúciós változások m a g y a r á z a t a i v a l l e g ú j a b b a n ( 1 9 7 7 ) részletesen foglalkozik F Á B I Á N G Y U L A a mezőgazdasági m é r n ö k ö k részére í r o t t t a n k ö n y v é b e n . Szerinte LAMARCK egyetlen tényezős m a g y a r á z a t á t a genetika n e m igazolta, a z o n b a n a m o d e r n s z i n t e t i k u s evolúciós elmélet összetevői közt a t ö b b t é n y e z ő s ú j - l a m a r c k i elmélet m á r szerepel.
IRODALOM 1. BALINT A. (1974): Az öröklés és a származás alapjai. B u d a p e s t : 151 — 152. — 2. BENEDEK I. (1963): L a m a r c k és kora. B u d a p e s t : 1 — 3 3 4 . — 3. B o c s c u L. (1968): Általános őslénytan. B u d a p e s t : 36. — 4. BOLLA M. (1978): Biológia. B u d a p e s t : 208 — 215. — 5. BOROS I. & DELY O. G. (1967): Einige Vertreter der ungarischen Zoologie an der W e n d e des 19 — 20. J a h r h u n d e r t s und die w i s s e n s c h a f t l i c h e B e d e u t u n g ihrer T ä t i g k e i t . I. L u d v i g Méhely (1862 — 1952). Vertehr. H u n g . B u d a p e s t , 9: 1 0 4 - 1 3 5 . - 6. BOROS I. & DELY O. G. (1968): Einige Vertreter der ungarischen Zoologie an der Wende des 19 — 20. J a h r h u n d e r t s u n d die wissen-
87
schaftliche Bedeutung ihrer Tätigkeit. 11. Géza Gyula Fejérváry (1894 — 1932). Vertebr. Ilung. Budapest, 10: 84 — 104. — 7. DELY О. G. (1968): Die wissenschaftliche und literarische Tätigkeit v o n Géza Gyula Fejérváry auf dem Gebiete der Zoologie. Vertebr. Hung. Budapest, 10: 19 — 41. — 8. ENTZ G. (1902): Állattani törekvések a múltban és a jelenben. Állatt. Közlem. 1: 4 — 19. — 9. ENTZ G.: AZ állattan feladata, ágazatai és története. Az Élők Világa, Budapest: 428. — 10. FALUDI B. (1974): Származástan. Budapest: 15 — 16. — 11. FÁBIÁN Gy. (1977): Állattan. Budapest: 565 — 567. — 12. FEJÉRVÁRY G. J. (1918): Contribution to a monograph on fossil Varanidae and on Megalonidae. Ann. Mus. Nat. Hung., 16: 341—487. — 13. FEJÉRVÁRY G. J. (1923): Versuch einer phylogenetisch-mechanistischen Erklärung der Morphologie des ..klassischen" Menschenfusses. Verhandl. Zool. Bot. Ges. Wien, 72: 47 — 51. — 14. FEJÉRVÁRY G. Gy. (1926): Lamarck par E. P E R R I E R . Les grandes h o m m e s de France, Paris, 1925. — 15. FEJÉRVÁRY G. Gy. (1927): Élet, szerelem, halál. Budapest. — 16. FEJÉRVÁRY G. Gy. (1928): Audiatur et altera pars (Evolúció, darwinizmus, lainarckizmus). Pótfüzetek a Természettud. Közl.-höz, 60: 270 — 271. — 17. FEJÉRVÁRY G. J. (1929): Audiatur et altera pars: EvolutionDarwinism-Lainarckism (Remarks on Sir A. Keith's British Association Presidential Adress). Biologie Generalis, Wien u. Leipzig, 5: 501 — 540. — 18. FEJÉRVÁRY G. J. (1929): Lamarck ( 1 7 4 4 - 1 8 2 9 ) . Literature, Budapest, 4: 416—477. — 19. FEJÉRVÁRY G. Gy. (1930): Lamarck. Természettud. Köb, 62: 8 0 - 8 5 . — 20. FEJÉRVÁRY G. J. (1933): Einführung in die Zoologie. Pécs: 105 — 107. — 21a. FEJÉRVÁRY G. J. (1935): Further contributions to a monograph of the Megalanidae and fossil Varanidae. Ann. Mus. Nat. Hung. 29: 1 — 130. — 21b. FRANCÉ R. (1908): Lamarck elméletének hatása az ujabb élettudományban. Pótfűz. Természettud. Közi., 11 (91—92): 81—120. — 22. FRANCÉ, R. H. (1913): A darwinizmus mai állása. Budapest: 214 - 2 7 0 . — 23. GÉCZY B. (1972): Ősnövénytan. Budapest: 1 — 309. — 24. GORKA S. (1902): Az állatok psychikai életéről. Állatt. Közi., 1: 148. — 25. GORKA S. (1905): Az ember. Művelt ség Könyvtára, Budapest: 40. — 26. GORKA S. (1907): Az állatok világa. Műveltség Könyvtára, Budapest: 697. — 27. KRETZOI M. (1929): Felida t a n u l m á n y o k . Budapest. — 28. LAMARCK. J. B. (1809): Philosophie zoologique. Paris. — 29. LAMARCK, J. B. (1915): Histoire naturelle des a n i m a u x sans vertebres. Paris. — 30. LAMARCK, J. B. (1914): A fajok átalakulása. Budapest. — 31. LAMBRECHT К. (1927): Az ősállatok. Budapest: 3. — 32. LIPTÁK P. (1978): Embertan és emberszármazástan. Budapest: 128. — 33. MADZSAR J. (1918): AZ ember származása és a származástan vázlata. Budapest: 75 — 90. — 34. MARGÓ T. (1868): Általános állattan. Pest. — 35. MÉHELY L. (1902): Beköszöntő. Állatt. Közlem., 1. — 36. MÉHELY L. (1909): Species generis Spalax. A földi k u t y á k fajai származás és rendszertani tekintetben. Budapest: 305 — 329. — 37. MÉHELY L. (1913): A zoológia nemzeti feladatai. Állatt. Közlem. 12: 61. — 38. MIHÁLKOVICS G. (1898): Biológiai problémák és feladatok. Termtud. Közi., 30: 561 — 584. — 39. PARÁDI K. (1872): Á Descendens — theoria fejlődéstörténete. Erdélyi Prot. Közi. Kolozsvár, 2: 48 — 49. sz. — 40. PONGRÁCZ S. (1940): Az ősködtől az emberig. Budapest: 190. — 41. RÁSKY K. (1933): Az E u p e m p h i x nattereri (FITZ) S T D R . és a Paludicola fuscomaculata (FITZ) S T D R . összehasonlító alaktana. Szolnok. — 42. REISINGER J. (1846): Állattan a gcrinczesekről. B u d a , I —II. — 49. RÓNAY J. (1867): Fajkeletkezés. Pest. — 44. RÖMER G. (1880): Die Lehre Darwin's als Gegenstand wissenschaftlicher Forschung. Verhandl. Mitth. Siebenb. Ver. Naturw. Hermanstadt, 30: 11 — 48. — 45. STOHL G. (1978): Biológia. Budapest: 221 — 227. — 46. SZAKÁLL Gy. (1902): A földi k u t y a (Spalax t y p h l u s PALL.) szeme. Állatt. Közlem., 1: 80 — 91. — 47. SZANISZLÓ Á. (1894): Teremtés és evolutio, különös tekintettel Nägeli fejtegetéseire. Kolozsvár: 1 — 64. — 48. SZUNYOGHY J. (1932): Beiträge zur gleichenden Formenlehre des Colubridenschädels, nebst einer kraniologischen Synopsis des fossilen Schlangen Ungarns. Pécs. — 49. WOLSKY S. (1943): A fajok keletkezése és az átöröklés. Az élet tudománya, Budapest: 259 — 264.
LAMARCK ET LA BIOLOGIE
HONGROISE
Par Z. KÁDÁR
Les oeuvres fondamentaux de J. B. de LAMARCK sont mentionnées premierement en Hongrie par le prof. J. REISINGER (1846). Au début du X X é m e sifecle c'était le Prof. L. MÉHELY qui a démontré l'importance des principes du lamarckisme dans les facteurs du transformisme dans les espéces des Spalacides. Entre des deux guerres mondiales le prof. baron G. J. FEJÉRVÁRY, un hérpetologue excellent, fait cn Hongrie le défenseur le plus ardent des idées lamarckiennes. Des 1945 toutes les manuels hongrois de biologie m e t t e n t en relief la conception de LAMARCK.
88
Állattani
Közlemények,
LXVIII,
1981
SZELEKTÍV VARJÚIRTÁS LEHETŐSÉGE A 3-KLÓR-4-METILANILIN-HIDROKLORID ANYAGGAL 1. ETETÉSI ÉS SZABADFÖLDI VIZSGÁLATOK A VETÉSI V A R J Ú N (CORVUS F R U G I L E G U S L.) Irta: KALOTÁS ZSOLT
és
NIKODÉMUSZ
ETELKA
(MÉM N ö v é n y v é d e l m i és A g r o k é m i a i K ö z p o n t , T e r m é s z e t - és V a d v é d e l m i Á l l o m á s , F á c á n k e r t ) A 3-klór-4-melilanilin liidrokloriddal v é g z e t t akut toxicitási v i z s g á l a t o k adatai alapján (NIKODÉMUSZ, KALOTÁS és IMRE, 1980) az a n y a g megfelelő s z e l e k t í v csalétek f o r m u l á t u m b a n alkalmas lehet a v e t é s i varjak l é t s z á m á n a k csökkentésére. A madarak táplálkozási s z o k á s a i n a k i s m e r e t é b e n o l y a n csalétek a l a p a n y a g o t kerestünk, a m e l y e t a 3-klór-4-metilanilin liidrokloridra érzékeny v é d e t t és v a d á s z a t i é r t é k e t képviselő madárfajok (Anseriformes, Galliformes, Columbiformes) n e m v e s z n e k fel, a gyéríteni k í v á n t vetési varjú u g y a n a k k o r preferál. Erre a célra — a korábbi szabadföldi vetési v a r j ú immobilizációs vizsgálatok alapján (KALOTÁS, 1979) a t y ú k t o j á s t t a r t o t t u k m e g f e l e l ő n e k . A vetési v a r j ú n etetési t e s z t b e n m e g á l l a p í t o t t u k az a n y a g letális k o n c e n t r á c i ó j á t tojásc s a l é t e k b e n egyszeri f e l v é t e l e s e t é n , m a j d a csalétek corvicid h a t á s á t s z a b a d f ö l d i k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t értékeltük.
Vizsgálati anyag A h a t ó a n y a g o t , a 3-klór-4-metiIanilin hidrokloridot a M É M Növényvédelmi K ö z p o n t K é m i a i l a b o r a t ó r i u m a állította elő s z á m u n k r a . Csalétek alapa n y a g k é n t 50—60 g r a m m o s t y ú k t o j á s o k a t h a s z n á l t u n k : a t o j á s o k b ó l orvosi fecskendővel 6 ml f e h é r j é t k i s z í v t u n k , helyére 5 ml-t i n j e k t á l t u n k a h a t ó a n y a g megfelelő k o n c e n t r á c i ó j ú o l d a t á b ó l . A t o j á s o k o n k e l e t k e z e t t nyílást p a r a f f i n nal z á r t u k le. A k ö v e t k e z ő k o n c e n t r á c i ó k a t v i z s g á l t u k : 250 p p m , 500 p p m , 1000 p p m , 1500 p p m , 2000 p p m . A kontroll t o j á s o k a t desztillált vízzel injektáltuk. Kísérleti állatok A vizsgálatokhoz immobilizációs módszerrel b e f o g o t t k i f e j l e t t , vegyes i v a r ú , előzetesen k é t hétig k a r a n t é n o z o t t , egészséges, biztosan t o j á s e v ő n e k bizonyult vetési v a r j a k a t h a s z n á l t u n k . V a l a m e n n y i t á l l a t h á z b a n 0,7 m 2 alapt e r ü l e t ű k e t r e c e k b e n t a r t o t t u k . T a k a r m á n y u k n a p o n t a 1 d b nyers t y ú k t o j á s , v a l a m i n t búza, k u k o r i c a és ivóvíz ad libitum, plusz zúzókő. K o n c e n t r á c i ó k é n t 12 vetési v a r j ú szerepelt, összesen 72 állattal d o l g o z t u n k . A vizsgálat végeztével m e g á l l a p í t o t t u k a letális k o n c e n t r á c i ó t és lineáris regresszióval s z á m í t o t t u k az LC S 0 é r t é k e t . Szabadföldi vizsgálatok Az üzemi v i z s g á l a t o k a t a költési időszak különböző s t á d i u m a i b a n végezt ü k a kistormási, a b á t a s z é k i és a b o n y h á d i vetési v a r j ú fészektelepeknél. F e l m é r t ü k a t e l e p e k e n k ö l t ő v a r j ú á l l o m á n y t , és s z á m b a v e t t ü k a kolóniák 89
környezetében azokat a m a d á r f a j o k a t is, amelyek természetes körülmények között tojásevőkké v á l h a t n a k . A h a t ó a n y a g letalis koncentrációját tartalmazó t o j á s o k a t azokra a mezőgazdasági területekre helyeztük ki, amelyek az előzetes megfigyelések szerint a v a r j a k fő táplálkozási helyeinek bizonyultak. A • tojáscsalétket a reggeli órákban hálózatos elrendezésben egyesével helyeztük ki, egymástól 15—20 méteres távolságban és a táplálkozni járó v a r j a k létszám á v a l arányos mennyiségben, ügyelve arra, hogy felülről jól látható, nyílt helyen legyenek. A kezeléseket 2—3 alkalommal 2, 4, illetve 7 n a p o n k é n t megismételtük. Folyamatosan figyeltük a v a r j a k mozgását, viselkedését. Az elhullott m a d á r t e t e m e k e t n a p o n t a összegyűjtöttük és számba v e t t ü k . 1.
Kistormás
A vizsgálatokat 1979. IV. 24-e és V. 5-a közötti időszakban végeztük a vetési v a r j a k kotlási-fiókanevelési aspektusában. A fészektelepek mezőgazdasági területen, egymáshoz 200—800 méter távolságban létesültek, fekete bodza cserjeszintű 15—20 éves akácosban. A csalétek kihelyezése előtt vizuális számlálással és fotogrammetriás módszerrel felmértük a kolóniák költőállományát, és fészcktükrözéssel megállapítottuk a lakottsági százalékot (1. táblázat). A mérgezés h a t é k o n y s á g á t a felvett csalétkek, az elhullott v a r j a k száma, valamint a fészektelepcken fakidöntéses és helikopteres fészekalj ellenőrzés alapján értékeltük.
1. táblázat.
Fészektelep sorszáma
í 2 3 Összesen
A vetési varjú kolóniák (Kistormás, 1979. IV.
Megvizsgált fészek (db)
Fészekszám
(
600 90 33 723
j
1 2 3 4 5 6 7
90
összesen
Lakottsági százalék (%)
Költőpárok száma (db)
lakott
üres
32 9 6
8 6 4
40 15 10
80 60 60
480 54 20
47
18
65
—
554
2. táblásat. A fészektelepek
Sorszám
állomány felmérése 24.)
környékén megfigyelt
Faj
Dolmányos varjú (Corvus corone cornix) Szarka (Pica pica) Szajkó (Garrulus glandarius) Csóka (Coleus monedula) Egerészölyv (Buteo buteo) Barna kánya (Milvus migrans) Barna rétihéja (Circus aeruginosus)
madárfajok Egyedszám
db 60—80 20—30 10—12 6—8 5—6 1* 1*
3. táblázat.
Sorszám
A kihelyezett preparált csalétkek számszerű megoszlása a vetési táplálkozási helyei között (Kistormás, 1979)
Л kihelyezett preparált tojások száma (db)
Táplálkozási hely
Összesen
I V . 25-én
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.
varjú
Napraforgó vetés Kukorica vetés Legelő Szántás Borsó Legelő és kukorica vetés Legelő és szántás Legelő
összesen
300 120 120 60 60 180 120 40
60 120 60 120 60 60
300 120 180 180 120 300 180 100
1000
480
1480
—
2. Bátaszék A vizsgálatot 1980. V. 10 18. között a vetési v a r j a k fiókanevelési aspektusában végeztük. A varjúfészkek a lakott terület határán n y á r f á k o n 20—25 méter magasan épültek. Három fészektelepet derítettünk fel, ezeken becsültük a költőállományt (4. táblázat). Fészekalj ellenőrzésre nem volt lehetőségünk. 4. táblázat. Vetési varjú kolóniák állományának felmérése (Bátaszék, 1979. V. 10.) Becsült fészkek száma
(db)
Fészektelep sorszama Összesen
1 2 3 Összesen
Lakott
200 80 300
120 60 250
580
430
A fészektelepeken a vetési v a r j a k k a l közösen 10—12 pár csóka is költ ö t t . Más m a d á r f a j t — amely a csalétkeket esetleg felveheti — nem észleltünk. A csalétket két szakaszban a telepek közvetlen közelében levő kukorica kult ú r á k b a n r a k t u k ki (5. táblázat). A mérgezés hatékonyságát a felvett csalétkek és a megtalált v a r j ú t e t e m e k száma a l a p j á n értékeltük. 3. Bonyhád A vizsgálatot 1980. I I I . 27. es IV. 5. között a vetési v a r j a k feszekrakasi a s p e k t u s á b a n végeztük. A két fészektelep lakott területhez közel létesült, akácosban illetve vegyes faállományú ligeterdőben. A varjúfészkek 15—20 91
5. táblázat.
A kihelyezett preparált csalétkek számszerű megoszlása a vetési táplálkozási helyei között (Bátaszék, 1979)
Sorszám
Л kihelyezett preparált tojások száma (db)
T á p l á l k o z á s i hely
V. 11.
V. 15.
összes
90 120 59
120 210 90
210 330 149
269
420
689
Kukorica (szög állapotú) Kukorica (szög állapotú) Kukorica (szög állapotú)
1.
2. 3.
varjak
Összesen
méter magasan épültek. Fészekalj vizsgálatot a generációs időszak korai stádiumára t e k i n t e t t e l nem végeztünk. A fészkelő állományt a fészkek, v a l a m i n t a telepek felett keringő v a r j a k száma alapján állapítottuk meg. A nagy fészektelep népességét 550 költőpárra, a kis fészektelepét 110 költőpárra becsültük. Tojásevő m a d á r f a j o k a t a területen nem figyeltünk meg. A p r e p a r á l t tojásokat három szakaszban, a fészektelepek mellett levő mezőgazdasági t á b l á k r a helyeztük ki (6. t á b l á z a t ) . A mérgezés hatékonyságát a felvett csalétkek és a megtalált v a r j ú t e t e m e k száma, valamint a vizsgálat kezdetén és végén megállapított állománybecslési a d a t o k alapján értékeltük.
6. táblázat.
Sorszám
1.
2. 3.
A kihelyezett preparált csalétkek számszerű megoszlása a vetési varjak táplálkozási helyein (Bonyhád, 1980) A k i h e l y e z e t t p r e p a r á l t t o j á s o k 6záma (db)
Táplálkozási hely
I I I . 29.
I I I . 31.
I V . 2.
750 450 350
300
300
—
—
—
—
1350 450 350
1500
300
300
2100
Lucerna Lucerna Szántás
Összesen
7. táblázat. A 3-klór-4-metilanilin hidrokloriddal injektált tojások etetési loxicitásának meghatározása vetési varjún A hatóanyag koncentrációj a (ppm)
Kontroll 250 500 1000 1500 2000
92
Dózis mg/tojás
Elhullás aránya
1,25 2,50 5,00 7,50 10,00
0/12 0/12 5/12 8/12 12/12 12/12
Átlagos testsúly (g)
420 410 430 435 430 480
összes
Eredmények A vetési v a r j a k a preparált és kontroll csalétket az adagolást követően 5—30 percen belül elfogyasztották. A mérgezési t ü n e t e k — gubbasztás, tollborzoltság — 16—20 órányi latencia u t á n jelentkeztek, és az elhullások a felvételt követő 18—48 órában t ö r t é n t e k . A letális koncentráció az 1500 p p m (7,5 mg/kg) és a 2000 p p m (10,00 mg tojás) az LC 50 értéke 632 p p m (3,16 mg/tojás) a vetési v a r j ú n . 1.
Kistormás
A v a r j a k a tojáscsalétket a kihelyezéseket követő napokon maradék nélkül felvették, és ugyanezen a napon már mérgeződött m a d a r a k a t is megfigyeltünk. Ezek nem táplálkoztak, a fák ágain g u b b a s z t o t t a k , ember közeledtére sem repültek el. A tömeges elhullás a második napokon kezdődött és a negyedik napokon már nem t a p a s z t a l t u n k pusztulást. A v a r j ú t e t e m e k e t legnagyobb számban a fészektelepek fái alatt találtuk, de l á t t u n k elpusztult v a r j a k a t a fészkeikben is, a fák ágaira fennakadva, a környező fasorok alatt, sőt a teleptől t á v o l a b b is. A mérgezés első szakaszában 303 vetési és 3 dolmányos v a r j ú , második felében 189 vetési v a r j ú tetemet t a l á l t u n k . A megtalált tetemek alapján összesen 492 vetési v a r j ú hullott el. Elhullott védett m a d a r a t és emlőst nem talált u n k . A mérgezés befejeztével fészekalj ellenőrzést végeztünk (8. táblázat). Megsemmisült a lakott fészekaljak 51,6%-a. A vizsgálatban egy vetési v a r j ú elpusztításához 3,00 preparált t o j á s t használtunk fel.
8. táblázat.
A fészekalj
ellenőrzés eredménye
a mérgezés befejezése után (Kistormás, A megvizsgált
Vizsgálati m ó d s z e r
Fakivágás* Helikopteres megfigyelés Két módszer együttesen Százalékos megoszlás
száma db
Üres
tojás
40 72 112 100
10 13 23 20,5
10 10 20 17,9
1979.
V. 6.)
fészkek éló
fióka
11 26 37 33,0
elpusztult fióka
v a r j ú hulla, aduit
9 17 26 23,2
0 6 6 5,4
* Az ellenőrzött tojásos fészkekben a tojásoknak csak 30%-a volt életképes
2. Bátaszék A csalétket a v a r j a k a kihelyezést követő 2—3 órán belül felvették. A második n a p o n gubbasztás, csökkent reakcióképesség tünetei m u t a t k o z t a k a mérgeződött v a r j a k b a n , és megkezdődtek az elhullások. A vizsgálat első szakaszában 112 vetési v a r j ú és 1 csóka, második felében 150 vetési v a r j ú tetemét g y ű j t ö t t ü k össze. A keresést a magas aljnövényzet nagyon megnehezítette, valószínű, hogy a megtalált 262 v a r j ú n á l t ö b b hullott 93
el. A megtalált t e t e m e k alapján egy v a r j ú elpusztulását 2,61 (lb preparált tojással értük el. A mérgezésnek egy védett m a d á r — csóka (Coleus monedula), természetvédelmi értéke 300,— F t —• esett áldozatul. 3. Bonyhád A kihelyezés első szakaszában a v a r j a k a csalétket m á s n a p r a maradék nélkül felvették. A második szakaszban 68 db, a h a r m a d i k b a n 47 db tojás m a r a d t érintetlen. Ezeket a tojásokat a növényzet (lucerna) gyors növekedése, záródása következtében a v a r j a k nem t a l á l t á k meg. Összesen 1985 db csalétket vettek fel. A mérgezési t ü n e t e k és az elhullások az előző vizsgálatokhoz hasonlóan t ö r t é n t e k . A vizsgálat három szakaszában összesen 921 vetési v a r j ú tetemét g y ű j t ö t t ü k össze. Más f a j ú elhullott állatot nem találtunk. A mérgezés befejeztével a kolóniák életben m a r a d t állományát 280 db-ra becsültük (a n a g y o b b telepen 120 db, a kisebb telepen 160 db varjú maradt életben). Az állománybecslések szerint a kolóniák népessége 1040 db v a r j ú v a l csökkent, azaz a népesség 79,8%-a pusztult el. E g y v a r j ú elpusztulását — a kihelyezett tojásmennyiségre v o n a t k o z t a t v a — a megtalált tetemek alapján 2,28, az állománybecslés alapján 2,01 tojás felhasználásával értük el. Az eredmények értékelése 1. A 3-klór-4-metilanilin hidroklorid t y ú k t o j á s b a injektálva alkalmas a vetési v a r j a k szelektív gyérítésére. 2. Az etetési tesztekben, a szabadföldi vizsgálatokban a tojásban levő hatóanyag 1500 ppm-es koncentrációja (7,5 mg/tojás) biztos ölő hatású volt. A szabadföldi vizsgálatok hatékonysága azért t ű n i k alacsonyabbnak (2—3 tojás felhasználásával é r t ü k el egy v a r j ú pusztulását), mert a mérgezés tüneteinek jelentkezéséig a v a r j a k n a k m ó d j u k b a n áll t ö b b csalétket is felvenni. 3. A tojások felvételétől a v a r j a k nem idegenkedtek, sőt a későbbiekben sem alakult ki b e n n ü k csalétekrepellencia. 4. A mérgezést akkor kell végezni, amikor a v a r j a k leginkább kötődnek a fészektelephez és legkisebb a táplálkozási akciórádiuszuk. Vizsgálatunkban a fészekrakási a s p e k t u s b a n értük el a legjobb gyérítési hatásfokot. 5. A szelektív varjúgyérítéstől jó eredményt csak akkor v á r h a t u n k , ha a kihelyezéskor a vetési v a r j a k táplálkozási szokásaihoz alkalmazkodunk. Döntő, hogy a csalétket a vetési v a r j ú megtalálja, ezért csak az előzetesen felderített táplálkozó helyekre szabad kirakni a tojásokat. A vizsgálatainkban alkalmazott módszer •— a tojások kihelyezése nyílt helyre, egyenként, hálózatos elrendezésben, a területre táplálkozni j á r ó v a r j a k számával arányosan — biztos felvételt eredményez. A mérgezés hatékonysága növelhető a szakaszos — két-három n a p o n k é n t i — kihelyezésekkel. 6. A mérgezési technológia a védett ragadozó m a d a r a k a t (Falconiformes) nem veszélyezteti. A h a t ó a n y a g po. ALD értéke a kékes r é t i h é j á n (Circus cyaneus) 1 0 0 mg/kg ( D E C I N O , C U N N I N G H A M & S C I I A F E H , 1 9 6 6 ) , az egerészölyvön (Buteo buteo) 4 2 0 mg/kg ( N I K O D É M U S Z , K A I . O T Á S & I M R E , 1 9 8 0 ) . A 94
halálos mérgezőtléshez a r é t i h é j á k n a k (Circus sp.) testsúlyuk kétszeresét, az ölyveknek (Buteo sp.) a t e s t s ú l y u k háromszorosát kellene a csalétekből maradék nélkül elfogyasztani. 7 . A h a t ó a n y a g az emlősökre közepesen mérgező ( A P O S T O L O U & P E O P L E S , 1 9 7 1 ) , de az alkalmazott koncentrációban a tojásevő védett emlősökre nem elent veszélyt. 8. A preparált tojások a Corvidae család valamennyi f a j á r a potenciálisan veszélyesek. A hatóanyag A L D értéke szarkán (Pica pica) 5 , 6 — 7 , 7 mg/kg ( D E C I N O , C U N N I N G H A M & S C H Ä F E R , 1 9 6 6 ) , dolmányos v a r j ú n (Corvus corone cornix) 5 mg/kg ( N I K O D É M U S Z , K A L O T Á S & I M R E , 1 9 8 0 ) , hollón (Corvus corax) 1 5 , 4 mg/kg ( L A R S E N & D I E R R I C H , 1 9 7 0 ) . Csókára (Coleus monedula) és szajkóra (Garrulus glandarius) vonatkozó toxicitási a d a t o k nem ismertek, de minden bizonnyal ezek is hasonlóképpen érzékenyek. H a z á n k b a n a dolmányos v a r j ú , a szarka és a szajkó nem védett, sőt vadászatilag káros, gyérítendő f a j o k n a k számítanak. A csóka — b á r védett f a j — gyakorisága és alkalmi kártételei m i a t t nem képez komoly természetvédelmi értéket. A mérgezési eljárás gyakorlati bevezetését csupán a r i t k a , kiemelten védett holló előfordulása korl á t o z h a t j a helyenként. O t t , ahol a vetési v a r j ú és a holló élőhelye azonos v a g y átfedést m u t a t , a varjúmérgezés szelektivitását a hollóra vonatkozóan n e m lehet biztosítani, ezért az ilyen területeken a mérgezés alkalmazását nem javasoljuk. A 3-klór-4-metilanilin hidroklorid injektált t o j á s csalétkek f o r m á j á b a n alkalmas lehet a kártevő v a r j ú f é l é k más f a j a i n a k — dolmányos v a r j ú , szarka — szelektív gyérítésére is, csak a kihelyezési technológiát a gyéríteni kívánt fajok sajátosságait figyelembe véve kell kialakítani. IRODALOM
1. APOSTOLOU, A. & REAPI.ES, S. A. (1971): T o x i c i t y of avicide 2 cliloro 4 acetotoluidinc in rats in comparison with its n o n a c e t y l a t e d form 3 chloro-p-toluidine. T o x i c o l A p p l . Pharmacol., 18: 5 1 7 - 5 2 1 . — 2. DECINO, T. J., CUNNINGHAM, D. J & SCHAFEK, E . W. (1966): T o x i c i t y of D R C - 1 3 3 9 to starlins. J. Wildl. Manage, 34: 2 0 0 - 2 0 4 . - 3. KALOTÁS ZS. (1979): Szabadföldi inmobilizációs v i z s g á l a t o k a v e t é s i varjún alpka-chlorulose és diarepam h a t ó a n y a gok felhasználásával. Kézirat. — 4. NIKODÉMUSZ E., KALOTÁS ZS. & IMRE R. (1980): Szelektív varjúirtás lehetősége a 3-klór-4-metilanilin-hidroklorid a n y a g g a l : 2. A z a k u t t o x i c i t á s vizsgálata a v e t é s i v a r j ú n (Corvus f r u g i l e g u s L.), a d o l m á n y o s v a r j ú n (Corvus corone cornix L.), v a l a m i n t a f á c á n o n (Phasianus c o l c h i c u s L.) és az e g e r é s z ö l y v ö n ( B u t e o b u t e o L.). Állattani K ö z l e m . , 68. — 5. LARSEN, K. H . & DIETRICH, J. II. (1970): R e d u c t i o n of r a v e n population on l a m b i n g grounds w i t h D R C - 1 3 3 9 . J. Wildlife Manage, 30: 2 4 9 - 2 5 3 .
A SELECTIVE R O O K CONTROL POSSIBILITY U S I N G 3 - C I I L O R O - 4 - M E T H Y L A N I L I N E - H Y D R O C H L Ü R I D E : 2. F E E D I N G T E S T A N D F I E L D E X P E R I M E N T S W I T H T H E R O O K ( C O R V U S F R U G I L E G U S L.) By Z s . KALOTÁS a n d E . NIKODÉMUSZ
T h e corvicide effect of 3-chloro-4-incthylaniline-hydrochloride w a s s t u d i e d in feeding t e s t s and field e x p e r i m e n t s . U s i n g e g g - b a i t s , t h e lethal concentration of t h e a c t i v e ingredient is 1500 p p m (7,5 mg/egg). In field e x p e r i m e n t s , the kill of one rook s p e c i m e n w a s o b t a i n e d b y using 2 — 3 egg-baits. The procedure h a s no hazard t o m a m m a l s and p r o t e c t e d a v i a n predators. U n d e r the instructions, t h e r e c e n t control technique w o u l d y i e l d u resultful and selective decrease in the rook populations.
95
lniicTtnlt mariak tetemeinek пагу részét a fészek alatt a v ű i t ö t t ü k
Állattani
Közlemények,
LXVIII,
1981
LEVÉLTETVEK TÖMEGES GYŰJTÉSE SZÍVÓCSAPDÁKKAL 1978-BAN (ALMA ÖKOSZISZTÉMA KUTATÁSOK, 13)* Irta: MESZLENY
(Növényvédelmi
ANDRÁS,
Kutató
SZALAY-MARZSÓ
Intézet,
LÁSZLÓ
és
JENSER
Budapest, illetve Gyümölcs- és Kutató Intézet, Budapest)
GÁBOR
Dísznövénytermesztési
Az alkalmazott r o v a r t a n i és ökológiai k u t a t á s az elmúlt évtizedekben n a g y m é r t é k b e n v e t t e igénybe a rovarpopulációk és a k t i v i t á s u k vizsgálatára alkalmas csapdázási módszereket, a m e l y e k egyrészt n a g y t ö m e g ű r o v a r a n y a g o k a t szolgáltattak, másrészt bizonyos m é r t é k b e n f ü g g e t l e n í t e t t é k m a g u k a t a g y ű j t ő személy egyéni tulajdonságaitól. így került sor a levegőben t a r t ó z k o d ó rovarpopulációk a u t o m a t i z á l t gyűjtésére; t ö b b e k k ö z ö t t színcsapdákkal (MOERICKE, 1 9 5 0 , 1 9 5 5 ) é s s z í v ó c s a p d á k k a l ( J o n N S O N , 1 9 5 0 ; T A Y L O R , 1 9 5 1 ) g y ű j t ö t t e k .
A különböző rovarcsoportok tömeggyűjtésében kiemelkedő helyet foglal el a levéltetvek vizsgálata, amelyet a növényi vírusok terjesztésében betöltött szerepük is indokol (KENNEDY, 1950; KENNEDY et ab,
1962).
Az elmúlt évtizedekben jelentős mértékben tisztázódtak a levéltetvek repülésének font o s a b b k ö r ü l m é n y e i (MOERICKE, 1 9 5 0 ; MÜLLER, 1 9 6 2 ; K E N N E D Y , 1 9 5 0 ; BLACKMAN, 1 9 7 4 ) , í g y
a repülés megkezdéséhez, a távolsági repüléshez, majd a növényállományon való megtelepüléshez szükséges ökológiai viszonyok. Míg a vírusterjesztés szempontjából különösen jelentős szakasz a „megszálló repülés" vizsgálatára több faj esetében beváltak a színcsapdák, kiderültek ezek hátrányai is: túlságosan szelektíveknek, a helyi környezeti viszonyoktól függőknek bizonyultak. TAYLOR és PALMER (1972, in: VAN EMDEN) beszámolnak arról, hogy a sárga tálak gyakorlatilag alkalmatlanok pl. a Schizaphis graminum Rond. faj jelzésére, míg a sárgára jól repülő Myzus persicae Sulz. 80-szoros gyakorisággal kerül a tálakba az előzőhöz viszonyítva. A sárga tálaknak szelektivitás-mentes csapdázási módokkal történő összehasonlítását E A S T O P ( 1 9 5 5 ) , HEATIICOTE ( 1 9 5 7 ) é s O ' L O U G H L I N ( 1 9 6 3 ) v é g e z t é k : m e g á l l a p í t o t t á k , h o g y
a
kétszikű gazdákon élő levéltetvek jobban, míg a füveken és sáson élők kevésbé érzékelik a sárga szín vonzó hatását. A magasabb légrétegben mozgó légi plankton szívócsapdás vizsgálata terén JOHNSON volt az első (1950), UKÍ felismerte, hogy porszívókhoz hasonló berendezések alkalmasak repülő rovarok befogására, valamint, a szívócsapda fogáseredményei több tekintetben függetlenek a rovarok viselkedésétől, pl. a színérzékelésüktől; következésképpen mentesek a szelektivitás hibájától. JOHNSON c s a p d á j á t TAYLOR t ö k é l e t e s í t e t t e ( 1 9 5 1 ) , a k i a l e v é l t e t v e k c s a p d á z á s á n
kívül
a „legtöbb rovarcsoport csapdázására is ajánlható" szívócsapdát is kidolgozta. A terepen végzett rovarrepülési és csapdázási kísérletek kiegészítésére TAYLOR (1957), D A Y é s TAYLOR ( 1 9 7 0 ) , v a l a m i n t
K E N N E D Y ( 1 9 7 6 ) é s K E N N E D Y é s BOOTH ( 1 9 6 3 )
végeztek
laboratóriumban vizsgálatokat, elsősorban a levéltetvek repülési tulajdonságainak felderítésére. A csapdázási eredmények értékelhetőségének emelése érdekében figyelembe kellett venni az adott rovar táplálkozási, szaporodási tulajdonságait, valamint olyan abiotikus tényezők szerepét, mint a levegő hőmérséklete, páratartalma, szélsebesség, légnyomás, sőt a levegő elektromos töltése (JOHNSON, 1954, 1957). A fenti biotikus és abiotikus tényezők megismerése tette lehetővé, hogy 15 évvel JOHNSON első szívócsapdája után Angliában megalkották a 12 m magas rothamstedi szívócsapdát, amelynek fogási értékei JOHNSON képlete segítségével adott körzetet fertőző levéltetvek összegyedszámának kiszámítására is alkalmasak (HEATHCOTE et AL., 1969; (1. ábra). A szívócsapdázás területén jelentős továbblépést jelentett a rothamstedi Insect Survey Station által 1969-ben beindított, s azóta rendszeresen megjelenő havi jelentés, amely 32 l e v é l t e t ű f a j r e p ü l é s v i z s g á l a t a i r ó l t u d ó s í t (TAYLOR é s F R E N C H , 1 9 7 0 ) .
Franciaországban már szintén évek óta működik hasonló jellegű és felszereltségű csapd a h á l ó z a t ( R O B E R T é s CHOPPIN D E J A N V R Y , 1 9 7 7 ; é s LECLANT s z ó b e l i k ö z l é s e , 1 9 7 9 ) , d e j e l e n t ő s
* Előadták a szerzők az Állattani Szakosztály 1980. január 4-én tartott 701. ülésén.
7 Állattani Közlemények
97
e r e d m é n y e k e t értek el és ZLOTKOWSKI, 1977) A szívócsapda v í r u s k u t a t á s i eszközzé
L e n g y e l o r s z á g b a n is a l e v é l t e t v e k repülésvizsgálata terén (RUSZKOWSKA a 12,2 m m a g a s r o t h a m s t e d i t í p u s ú szívócsapdák h a s z n á l a t á v a l a faunisztikai és populációdinamikai a d a t s z o l g á l t a t á s o n k í v ü l fontos is v á l t , m i u t á n l e h e t ő v é t e t t e élő vírusvektor l e v é l t e t v e k fertőzőképes-
s é g é n e k v i z s g á l a t á t ( P L U M B , 1 9 7 5 ) . F r a n c i a o r s z á g b a n LECLANT ( 1 9 7 8 ) k ü l ö n b ö z ő
zöldségkul-
túrák l e v é l t e t v e k k e l terjedő vírusainak epidemiológiáját t a n u l m á n y o z t a 1,6 m magasan, illetve a talajszintben e l h e l y e z e t t s ü l l y e s z t e t t csapdákkal (2. ábra). A szívócsapdás r o v a r v i z s g á l a t o k eddig jórészt Európára k o r l á t o z ó d t a k ; j ó l l e h e t MEDLER és GHOSH (1969) e m l í t i k , h o g y szárnyas l e v é l t e t ű h a t á r o z ó j u k h o z az U S A k ö z é p s ő államaiból g y ű j t ö t t anyag e g y része s z í v ó c s a p d á b ó l származik. P r e t o r i á b a n II. VAN ARK és L. PIENAAR ( 1 9 7 0 ) szintén h a s z n á l t a k s z í v ó c s a p d á k a t , elsősorban tripszek gyűjtésére. E z e k a csapdák g y e p s z i n t ű n ö v é n y b o r í t o t t s á g ú h e l y e k e n 1,0—1,5 m m a g a s a n ü z e m e i t e k . Magyarországon az első, g y ü m ö l c s ö s ö k l o m b k o r o n a s z i n t j é b e n üzemelő s z í v ó c s a p d a JERMY TIBOR ú t m u t a t á s a i szerint készült a N ö v é n y v é d e l m i K u t a t ó I n t é z e t k e s z t h e l y i laborat ó r i u m á b a n 1965-ben. Sajnálatos m ó d o n az ekkor f o g o t t a n y a g b ó l csak a tripszeket dolgozták fel (JENSER,
1973).
KOZÁR (1976) kis t e l j e s í t m é n y ű , h o r d o z h a t ó s z í v ó c s a p d ó v a l vizsgálta a p a j z s t e t v e k hímj e i n e k rajzását. A Sharka-vírus m e n t e s í t é s i p r o g r a m h o z , v a l a m i n t a N ö v é n y v é d e l m i K u t a t ó I n t é z e t b e n végzett
alma
ökoszisztéma
kutatáshoz
kapcsolódóan
MESZLENY
és
SZALAY-MARZSÓ
(1980)
v é g e z t e k s z í v ó c s a p d á z á s t g y ü m ö l c s ö s ö k l o m b k o r o n a s z i n t j é b e n m ű k ö d t e t e t t TAYLOR-féle csapd á k k a l . A módszer k o n t r o l l j a k é n t JENSER ct al„ (1980, megjelenés alatt) sárga tálakkal vizsgálták a Sharka-vírus l e v é l t e t ű vektorainak repülési v i s z o n y a i t .
A n y a g és módszer A s z í v ó c s a p d á k a t T A Y L O R 1955-ben kidolgozott t í p u s á n a k megfelelően (,,18 inch propeller enclosed cone t y p e " ) a N ö v é n y v é d e l m i K u t a t ó I n t é z e t b e n k é s z í t e t t ü k el Magyarországon beszerezhető a l a p a n y a g o k h ó i (3. á b r a ) . A csapda vázát képező henger alján volt az 1000 m 3 óra légszállító teljesítményű ventillátor, ami a hengerben és a toroknyílás körüli 80—100 cm-es térben szívóhatást biztosított. A csapdán átáramoltatott levegőből sűrű szövésű (több mint 2 fonat mm-enként) műanyaghálóval szűrtük ki a rovarokat. A hálót 3 mm átmérőjű vashuzalból készített csonkakúp alakú vázra feszítettük ki. A csonkakúp alsó szájadékához kiemelhetően csatlakozott a miíanyagból készült 500 cm 3 befogadóképességű ölőpohár. A szívócsapdák ürítését az egész szívóberendezés kiemelésével végeztük, ami feleslegessé tette a kezelőnyílás kialakítását a csapdatesten. A szívócsapdák fogáseredményeit hagyományos MoERiCKE-féle sárga tálakkal hasonlítottuk össze. A tálakat 29 cm átmérőjű holland gyártmányú ( W I T Z M A N N ) háztartási edényekből készítettük. Az edények peremrészénél nyílásokat vágtunk a rögzítő zsinóroknak, majd a kívül-belül egyformán sárga színű tálakat jól látható helyen, 1,6 m magasan az almafákra függesztettük fel, v a g y vasállványokra helyeztük 20 m-re a szívócsapdától. Mindkét csapdatípusnál ölőfolyadékként vizet használtunk, amihez 2— 3 % etilénglikolt, 2 — 3 % izopropil alkoholt és kevés nedvesítőszert adtunk. A sárga tálakból a munka során elhagytuk a nedvesítőszert, mivel az fehér csapadékot képezve az edények alján károsan befolyásolta a fogáseredményt. A szívócsapdákat, valamint a kontrollként használt sárga tálakat az alábbi környezetben üzemeltettük: 1. N a g y k o v á c s i — J ú l i a m a j o r : 12 éves 5 h e k t á r o s kísérleti a l m á s b a n , a vegyszeres kezeléstől m e n t e s részben. A gyümölcsöst részben l o m b h u l l a t ó erdő, részben szántóföldi k u l t ú r á k szegélyezik.
98
1—3. ábra. 1: A franciaországi szívócsapda-hálózat montpellieri c s a p d á j a ( r o t h a m s t e d i típus). 2 : A N a g y k o v á c s i — J ú l i a - m a j o r b a n ü z e m e l t e t e t t szívócsapda. 3 : Süllyesztett szívócsapda a talajszintben repülő levéltetvek megfigyelésére
2. Űjfehértó (Nyírség): 100 hektáros intenzíven kezelt nagyüzemi almásb a n . A gyomborítottság minimális a rendszeresen v é g r e h a j t o t t gyomirtások ered ményeképpen. * * Az Újfehértón üzemeltetett szívócsapda korábban készült; alakja négyszögletes, de szívóteljesítménye gyakorlatilag megegyezik a fent részletezett csapdákéval.
7»
99
3. Kecskemét-Szarkás: 50 hektáros intenzíven kezelt nagyüzemi kajszis közvetlen szomszédságában, a szórványterületek h a t á r á n . A körzet gyomflórája kiegyenlített. A szívócsapdák üzemeltetése sajnálatos technikai okokból nem indulhat o t t meg a tenyészidő elején (április utolsó hetében), a sárga tálak kihelyezésével egyidőben. A csapdákat beindításuktól n o v e m b e r első hetéig éjjelnappal üzemeltettük, az ürítéseket hetente kétszer végeztük. Ürítéskor a kiemelt m ű a n y a g pohár, illetve sárga tál egész t a r t a l m á t FAY osztrák g y á r t m á n y ú bébipelenkára ö n t ö t t ü k , m a j d az összehajtogatott és felcímkézett pelenka végét gumigyűrűvel zártuk le. Az ürítés u t á n az ölő poharat, illetve sárga t á l a t friss oldattal t ö l t ö t t ü k fel. A FAY jól visszatartotta a legkisebb r o v a r o k a t is, de az ürítés folyamán átengedte a felesleges ölőfolyadékot, és a tárolás során jól ellenállt a 70%-os izopropil alkoholnak a H U N GAROCAP zárású üvegekben. Nagyon n a g y fogás esetén a FAY csomagokban tárolt rovaranyagból a levéltetveket 1 m m lyukbőségű laboratóriumi szitasorozaton vízcsörgedeztetéssel választottuk le az apró, illetve a nagy testű állatoktól. Kis, 20—30 levélt e t ű t meg nem haladó fogás esetén csipesszel v á l o g a t t u k az anyagot. A fogásonként szétválogatott levéltetveket meghatározásig 75%-os alkoholban, szorosan megtekert v a t t a d u g ó v a l lezárt fiolában t á r o l t u k . A határozást m a x . lOOx-os nagyítású binokuláris mikroszkóp alatt végeztük, de á l t a l á b a n Ю х - e s nagyítás elegendő volt a tömegben előforduló f a j o k elkülönítésére. A határozáshoz elsősorban M Ü L L E R ( 1 9 7 5 ) , L E C L A N T ( 1 9 7 8 ) és S Z E L E G I E W I C Z ( 1 9 7 7 ) m u n k á i t használtuk. Eredmények, megállapítások A Nagykovácsi—Júlia m a j o r b a n fogott levéltetvek összes egyedszámát feltüntető ábrán (4. ábra) jól látható, hogy a szívócsapda fogási eredményei többszörösen m e g h a l a d j á k az azonos körülmények között működő sárga tálcsapda adatait. Az ábrából ugyanakkor kitűnik a szárnyas levéltetvek repülésének augusztusi visszaesése, amikor mindkét csapdatípus fogása gyakorlatilag nulla volt. A szívócsapda magas fogási eredményeit a j ú n i u s elején zömmel a Phorodon humuli Schrank és Dysaphis f a j o k ; júliusban az Aphis pomi De Geer t e t t e ki. Az 5. á b r á n a kiemelt Sliarka-vírus vektorok fogási eredményeit hasonlítottuk össze a fenti helyeken a teljes fogáson belül; ebben az esetben a különbségek szintén szembetűnőek. A sárga tálcsapda mindhárom f a j t , de különösen a Myzus persicae Sulz. őszi r a j z á s á t jelezte. U g y a n a k k o r a szívócsapda jóval nagyobb m é r t é k b e n m u t a t t a a Brachycaudus helichrysi Kait. és a Myzus persicae Sulz. r a j z á s á t a vírusterjesztés szempontjából döntő koranyári időszakban. Feltűnő volt viszont a Phorodon humuli Schrank őszi elmaradása mindkét csapdatípus t a n ú s á g a szerint. Az Ujfehértón — az intenzíven kezelt nagyüzemi almásban — működt e t e t t csapdatípus fogási eredményei (5. ábra) mennyiségileg elmaradtak a Júlia m a j o r b a n t a p a s z t a l t egyedszámok mögött. A szívócsapda júniusi és júli100
t egyedszám 100
VI.
4. ábra. A szívócsapda és a sárga tál által összefogott levéltetvek egyedszáma Júlia-majorban 1978-ban
VII.
VIII.
IX.
X.
XI.
5. ábra. Szívócsapda és sárga tál által fogott összes levéltetvek egyedszáma Újfehértón (Nyírség), 1978-ban
usi fogását zömmel a Brevicoryne brassicae L. és a Hyalopterus pruni Genffr. t e t t e ki; míg a sárga t á l c s a p d á k b a esetenként, alacsony egyedszámmal (5— 10 egyed hetenként) Aphis-fajok és Rhopalosiphum padi L. kerültek. Az eredmények értékelését az alacsony fogási eredmények nehezítik, de megállapítható a két csapdatípus görbéinek hasonló lefutása. Kecskemét-Szarkáson (6. ábra) a nyár közepén megindított szívócsapda eredményei csak a tenyészidő második felére nézve n y ú j t h a t t a k a d a t o k a t . A sárga t á l c s a p d a jól t ü k r ö z t e a nyár eleji r a j z á s t és a júliusi repülés h i á n y á t ; az őszi levéltetvek r a j z á s t mindkét csapdatípus jól m u t a t t a . A sárga tálcsapda fogását ekkor főképpen a Brachycaudus helichrysi Kait. és kisebb mértékben (hetente 2—8 egyed) a Myzus persicae Sulz. t e t t e ki. A szívócsapda ősszel nagy számban g y ű j t ö t t e a Phorodon humuli Schrank egyedeit (ellentétben a másik két földrajzi helyen m ű k ö d t e t e t t csapdákkal), és csaknem azonos számban f o g t a az Aphis spp., Myzus persicae Sulz. és Brachycaudus helichrysi Kait. egyedekkel. A fenti h á r o m példából azt a következtetést v o n h a t j u k le, hogy a T A Y L O R által készített csapdatípustól légszállító teljesítményben kisebb (közel egyötöde) szívócsapda értékelhető egyedszámban és f a j s z á m b a n g y ű j t ö t t e a levéltetveket, ezek között a sárga színre kevésbé repülő f a j o k a t is. A szívócsapda használatát indokolja, hogy a gyakorlati szempontból jelentős rovarfajok rajzását a n n a k megindulásától számított rövid időn belül tükrözi. A lombkoronaszintből g y ű j t ö t t anyag változatossága és mennyisége fokozza a feldolgozás és határozás nehézségeit, de ugyanakkor minőségileg nagy perspektívát m u t a t , mint lij tömeggyűjtési módszer. A jelen dolgozat célja a szívócsapda mint tömeges rovargyűjtési eszköz b e m u t a t á s a volt, ezért a szerzők nem vontak le egy tenyészidőn át f o l y t a t o t t gyűjtés alapján mélyebb következtetéseket a vizsgált vírusvektor levéltetvek rajzási törvényszerűségeivel kapcsolatosan. Ez a további években végzett rendszeres megfigyelések alapján készített nagyobb összefoglaló mű feladata lesz. A módszer b e m u t a t á s á n a k szükségessége indokolta a dolgozat bevezetőjében a szokásosnál részletesebbre készített irodalmi áttekintést és módszertani leírást. A szerzők meggyőződése, hogy a szívócsapdás vizsgálati módszer az elkövetkező években a rovarkártevők előrejelzési rendszerének fontos eleme lesz és feltétlenül figyelmet érdemel. 1. láblázat.
Szívócsapda és sárga tál által fogott Sharka-vírus összehasonlítása Nagykovácsi—Júlia-majorban,
vektor levéltetvek repülési havi bontásban
viszonyainuk
Hónapok Fajok
Ceapdatípus VI.
Myzus
Phorodon
persicae
humuli
Brachycaudus helichrysi
102
Sárga tál Szívócsapda
3
Sárga tál Szívócsapda
1720
Sárga tál Szívócsapda
227
VII.
40 72
VIII.
IX.
X.
XI.
55 88
5
141
1
összes
(db) 101 303 664 1720
664
— -
22
2
101
5 3
4
7 357
6. ábra. Szívócsapda és sárga tál által fogott összes levéltetvek egyedszáma Szarkáson, 1978-ban
IRODALOM
Kecckemét—
-
1. BLACKMAN, R. (1974): Aphids, Ginn and Company Limited, London and Aylesbury. — 2. DAY, W. W & TAYLOR, L. R. (1970): Light and temperature thresholds for take off by aphids. J. Anim. Ecol. 39: 4 9 3 - 5 0 4 . — 3. EASTOP, V. F. (1955): Selection of aphid species b y different kinds of insect traps. Nature, 176: 936. — 4. HEATHCOTE, G. D. (1957): The comparison of yellow cylindrical, flat and water traps and of Johnson suction traps, for sampling a p h i d s . A n n . A p p l . B i o l . , 4 5 : 1 3 3 — 1 3 9 . — 5. HEATHCOTE, G . D . , PALMER. J . M . P . & T A Y L O R ,
L. R. (1969): Sampling for aphids by traps and by crop inspection. Ann. Appl. Biol., 63: 155 —166. — 6. JENSEK, G. (1973): Observations on tbe autumn mass flight of Frankliniella intonsa Trybom (Thysanoptera, Thripidae). Acta Phytopath., 8: 227 — 230. — 7. JENSER, G., SZALAY-MARZSÓ L. & MESZLENY, A. (1980, megjelenés alatt): Study on the flight activity of aphid vectors of Plum P o x virus. Acta P h y t o p a t h . — 8. JOHNSON, C. G. (1950): A suction trap for small airborne insects which automatically segregates the catch into successive hourly samples. Ann. Appl. Biol., 37: 80 — 91. — 9. JOHNSON, C. G. (1954): Aphid migration in relation to weather. Biol. Rev., 29: 87 — 118. — 10. JOHNSON, C. G. (1957): The vertical distribution of aphids in the air and the temperature lapse rate. Q. J1 R. Met. Soc., 83: 194 — 201. — 11. KENNEDY, J. S. (1950): Aphid migration and the spread of plant viruses. Nature, 165: 1024. — 12. KENNEDY, J. S. in JERMY, T. (1976): Host plant finding by flying aphids. The host-plant in relation to insect behaviour and reproduction. Budapest. — 13. KENNEDY, J. S. & BOOTH, С. O. (1963): Free flight of aphids in the laboratory. J. E x p . Biol., 40: 67—85. — 14. KENNEDY, J. S., DAY M. F. & EASTOP, V. F. (1962): A conspectus of aphids as vectors of plant viruses. Commonwealth Inst. Entomol., London: 114. — 15. KOZÁR, F. (1976): Sucking trap for observing the swarning of males of San Jósé scale, Quadraspidiotus perniciosus Comst. (Homoptera, Coccoidea). Acta Phytopath., 11: 85 — 89. — 16. LECLANT, F. (1978): Étude bioécologique des
103
aphides de la région méditerranéenne. Implications agrouomiques. These de Docteur d'État. — 17. MEDLER, J. T. & GHOSH, A. K. (1969): K e y s to species of alate aphids. Research Division College of Agricultural and Life Sciences the University of Wisconsin, Res. Bull: 1 — 277. — 18. MESZLENY, A. & SZALAY-MARZSÓ, L. (1979): Data on aphids (Homoptera, Aphidina) in apple orchard with particular emphasis on their flight dynamics and natural control factors. Acta Phytopath., 14: 465—479. — 19. MOERICKE, V. (1950): Über das Farbsehen der Pfirsichblattlaus (Myzoden persicae Sulz.). Z. Tierpsychol., 7: 265 — 274. — 20. MOERICKE, V. (1955): Über die Lebensgewohnheiten der geflügelten Blattläuse (Aphidina) unter besonderer Berücksichtigung des Verhaltens beim Landen. Z. Angew. Ent., 37: 29 — 91. — 21. MÜLLER, F. P. (1975): Bestimmungsschlüssel für geflügelte Blattläuse in Gelbschalen, Arch. Phytopathol. Berlin, 11: 49 — 77. — 22. MÜLLER, H. J. (1962): Moderne Vorstellungen über Biologie und Ökologie des Blattlausfluges und seine Bedeutung für die Virusausbreitung. Z. Pflkr. Pflschutz, 69: 385 — 393. — 23. 0 . , LOUGHLIN, G. T. (1963): Aphid trapping in Victoria. I. The seasonal occurrence of aphids in three localities and a comparison of two trapping methods. Aust. J. Agric. Res., 14: 61 — 69. — 24. PLUMB, R. T. (1976): Barley yellow dwarf virus in aphids caught in suction traps, 1969 — 73. Ann. Appl. Biol., 83: 54 — 59. — 25. ROBERT, Y. & CHOPPIN DE JANVRY, E. (1977): Sur Pintérét d'implanter en France un réseau de piégeage pour améliorer la luttc contre les pucerons: L4. AGRO: 431. — 26. RUSZKOWSKA. M. & ZLOTKOWSKI, J. (1977): Badania populacyjne nad waznymi gospodarczo gatunkami mszyc na podstawie polowow z powictrza. Prace N a u k o w e IOR Poznan, 19. — 27. SZELEGIEWICZ, H., (1977): Levéltetvek I. — Aphidinea I. Fauna Hungáriáé, X V I I . — 28. TAYLOR, L. R. (1951): An improved suction trap for insects. Ann. Appl. Biol., 38: 582 — 591. — 29. TAYLOR, L. R. (1955): The standardisation of air flow in insect suction traps. Ann. Appl. Biol., 43: 390 — 408. — 30. TAYLOR, L. R. (1957): Temperature relation of teneral development and behaviour in Aphis fabae Scop. J. E x p . B i o l . , 3 4 : 1 8 9 — 2 0 8 . — 31. TAYLOR. L . R . & FRENCH, R . A . ( 1 9 7 0 ) : R o t h a m s t e d
Insect
Survey (First report). Report of the Rothamsted Experimental Station for 1969, part 2, pp. 1 6 8 — 1 8 5 . — 3 2 . T A Y L O R , L . 11. & PALMER M . P . i n VAN E M D E N ( 1 9 7 2 ) : A e r i a l s a m p l i n g .
Aphid
Technology, London and N e w York. — 33. VAN ARK, II. & PIENAAR, L. M. (1970): Some aspects of quantitative sampling of insect populations by means of suction traps. Phytophylact i c a , 2:
121-128.
M A S S E N F A N G VON B L A T T L Ä U S E N MITTELS S A U G F A L L E N IM J A H R E 1978 (UNTERSUCHUNGEN DES APFELÖKOSYSTEMS) Von A . M E S Z L E N Y , L . SZALAY-MARZSÓ u n d G . J E N S E R
Die Abhandlung bezweckt die Saugfalle, als zum Massenfang von Insekten geeignetes Gerät vorzuführen. Die Verfasser haben daher auf die eine Vegetationszeit hindurch gesammelten Blattläuse als Virusüberträger keine tieferen Schlußfolgerungen gezogen. Dies wird die Aufgabe der systematischen Beobachtungen der weiteren Jahre sein. Die Methode kann übrigens sehr gut angewendet werden und die Verfasser sind davon überzeugt, daß sie in den folgenden Jahren ein wichtiges Element im Prognosensystem der Insektenschädlinge sein wird.
104
Állattani
Közlemények,
LXVIII,
1981
SZELEKTÍV VARJÚIRTÁS LEHETŐSÉGE A 3-KLÓR-4-METILANILIN-HIDROKLORID ANYAGGAL 2. AZ A K U T TOXICITÁS VIZSGÁLATA A VETÉSI V A R J Ú N (CORVUS FRUGILEGUS L.), A DOLMÁNYOS V A R J Ú N (CORVUS CORONE CORNIX L.), VALAMINT A FÁCÁNON ( P H A S I A N U S COLCHICUS L.) ÉS AZ EGERÉSZÖLYVÖN (BUTEO BUTEO L.) Irta: N I K O D É M U S Z E T E L K A , K A L O T Á S ZSOLT és I M R E
RÓZSA
( M É M N ö v é n y v é d e l m i és Agrokémiai K ö z p o n t , T e r m é s z e t - é s V a d v é d e l m i Á l l o m á s , Fácánkert, illetve Toxikológiai Laboratórium, K e s z t h e l y ) Á m e z ő g a z d a s á g i termelés s z e r k e z e t é b e n v é g b e m e n t változások k e d v e z t e k a vetési v a r j ú elterjedésének. Á l l o m á n y u k a m e g n ö v e k e d e t t élettér hatására f e l s z a p o r o d o t t , és m a már j e l e n t ő s k á r o k a t o k o z h a t n a k (KALOTÁS, 1980). L é t s z á m a p a s z t á s u k ezért m e z ő g a z d a s á g i , term é s z e t v é d e l m i , v a d g a z d á l k o d á s i és higiénés s z e m p o n t o k b ó l egyaránt k í v á n a t o s . A h a g y o m á n y o s gyérítési eljárások és a n y a g o k általában n e m kellően h a t é k o n y a k , illetve k ö r n y e z e t v é d e l m i okokból n e m a l k a l m a z h a t ó k . í g y merült fel az U S A - b a n h a s z n á l a t o s seregélyirtószer (DECINO, CUNNINGHAM és SCHAFEH, 1966), az emlősökre és a r a g a d o z ó madarakra csak k e v é s b é t o x i k u s anilinszármazék corvicidként történő adaptálása. A j e l e n k ö z l e m é n y b e n az akut toxicitási vizsgálatok e r e d m é n y é t i s m e r t e t j ü k .
A n y a g o k és módszerek A vizsgálati a n y a g o t (3-klór-4-metilanilin-hidroklorid; k o r á b b a n F , a n y a g ) k é r é s ü n k r e a MÉM N A K K é m i a i Főosztálya állította elő és biztosít o t t a a vizsgálatokhoz. Az a n y a g o t vizes o l d a t b a n , egyszeri perorális adagb a n a d a g o l t u k az állatoknak gasztrikus intubációval. A v i z s g á l a t b a n vad populációkból befogott aduit vetési és d o l m á n y o s v a r j a k , F á c á n k e r t e n k e l t e t e t t és nevelt 8—10 hetes f á c á n o k , v a l a m i n t a Pécsi Á l l a t k e r t b ő l beszerzett kifejlett egerészölyvek szerepeltek. A v a r j a k a t és a f á c á n o k a t á l l a t h á z b a n , egyedi d r ó t h á l ó s ketrecekben, az ölyveket pedig a s z a b a d b a n , ü l ő f á k h o z béklyózva t a r t o t t u k . A v a r j a k szemes k u k o r i c á t , b ú z á t és ivóvizet k a p t a k ad libitum, v a l a m i n t n a p o n t a 1 d b nyers t y ú k t o j á s t . Az ölyvek t á p l á l é k a pedig n a p o n t a 1 f á c á n t e t e m volt. A po. A L D é r t é k é t D E I C H M A N N és L E B L A N C ( 1 9 4 3 ) módszere szerint h a t á r o z t u k meg, 14 napos megfigyelési idővel és p á r h u z a m o s a n 2—3 kezeletlen kontroll állat h a s z n á l a t á v a l . A klinikai t ü n e t e k e t és elhullások i d e j é t rögz í t e t t ü k . Az elpusztult á l l a t o k a t azonnal, a túlélő és a kontroll p é l d á n y o k a t (az ölyvek kivételével) pedig a 14. n a p o n éteres t ú l a l t a t á s u t á n k ó r b o n c o l t u k . A v a r j a k és a f á c á n o k f ő b b szerveiből p a r a f f i n o s beágyazás u t á n hematoxilincozinnal f e s t e t t metszeteket k é s z í t e t t ü n k a k ó r s z ö v e t t a n i értékelésre. F a g y a s z t o t t m á j m e t s z e t e k e n szudános zsírfestést is végeztünk. A s z í v b u r k o n és a h a s h á r t y á k o n észlelt felrakodás a z o n o s í t á s á r a a SCHULTZ—ScHMiDT-féle u r á t festést is elvégeztük a s z í v m i n t á k b ó l .
111
Eredmények Toxicitás A vizsgált anilinszármazék akut po. A L D értéke a vetési v a r j ú b a n 2,2 mg/kg, a dolmányos v a r j ú n 5 mg/kg, a fácánon 16 ing/kg és az egerészölyvön 420 mg/kg, a 14 napos megfigyelési idővel (1. táblázat).
1. táblázat. A 3-klór-4-metilanilin-hidroklorid akut po. ALD ertekének meghatározása a varjúféléken, a fácánon és az egerészölyvön Túlélés i d e j e Adag g/kS
m
420,0 280,0 180,0 120,0 80,0 55,0 37,0 24 ,0 16,0 10,0 7,0 5,0 3,3 2,2 1,0 0,7 po. A L D mg/kg
Vetési v a r j ú
Dolmányos varjú
F á c á n csibe
Egerészölyv
6 óra túlélő túlélő
16 18 18 32 32 49
óra óra óra óra óra óra
túlélő
34 26 23 58
óra óra óra óra
35 52 43 46 64 80
óra óra óra óra óra óra
túlélő
túlélő túlélő
túlélő túlélő túlélő
túlélő
2,2
5,0
16,0
420,0
Megjegyzés: A vizsgálatokban 360—480 g-os vetési varjak, 385—485 g-os dolmányos varjak, 310—450 g-os fácáncsibék és 590—780 g-os egerészölyvek szerepeltek. A megválasztott adagokat a varjak 0,4—0,5%-os, a fácánok 2,0%-os, az ölyvek pedig 10,0%-os vizes oldatban kapták polyetilén gyomorszondával.
Tünetek A v a r j a k o n az adagtól függően, a kezelést követő 16—24 óra (3,3—16,0 mg/kg), illetve 40—46 óra (2,2—3,3 mg/kg) lappangás u t á n gubbasztás, tollborzolás, a végtagok izomgyengesége m u t a t k o z o t t . E z u t á n fokozódó gyengeség, izgatottsággal t a r k í t o t t aluszékonyság, szabálytalan és nehéz légzés tünetei következtek, és végül általános elesettség és gyengeség tünetei között kóm á b a n elhullás. A t ü n e t e k mintegy 6—12 óráig t a r t o t t a k . A nagyobb adagokra (7—16 mg/kg) hirtelenül, már a kezelést követő 16—18 ó r a t á j b a n elpusztultak a vetési v a r j a k . A fácánokon a 24—120 mg/kg dózisokra közvetlenül az adagolás u t á n tátogó nehéz légzés, izomgyengeség és t ö b b állaton székelési inger (tenesmus) tünetei jelentkeztek, amelyek fél—két órán belül spontánul megszűntek. Ez106
u t á n az állatok viselkedése látszólag normális volt, és az elhullások csak 35—64 óra múlva, a 16 mg/kg-os adagnál pedig csak 80 óra múlva t ö r t é n t e k , kómában. Az egerészölyveken súlyos nehézlégzés, inkoordinált mozgás, nagyfokú izomgyengcség m u t a t k o z o t t közvetlenül a kezelés u t á n . A 280 és a 420 mg/kgos adagoknál teljes mozgásképtelenség fejlődött ki az ölyveken, és a 420 mg/kg adaggal kezelt állat a 6. órában elpusztult. A 280 mg/kg dózissal kezelt ölyv állapota az adagolást követő 2. órától kezdődően fokozatosan j a v u l t , és 6 óra m ú l v a , a 120 és a 180 mg/kg-os adagoknál pedig 1—3 óra múlva t ü n e t m e n tessé váltak az állatok, és életben m a r a d t a k . Kórbonclelet Az elpusztult v a r j a k b a n és f á c á n o k b a n a vese enyhén duzzadt, h a l v á n y v a g y fakó volt. A zsigeri szervek általában bővérűek voltak. A 32 óra múlva elpusztult m a d r a k b a n a szívburkot és a h a s h á r t y á k a t filmszerűen v a g y kisebb-nagyobb foltokban szürkés-fehér, gipszpépszerű bevonat b o r í t o t t a . A 26 ó r á n belül elpusztult v a r j a k b a n nem, vagy csupán a szívburkon l á t t u n k kevés felrakodást. Az elpusztult ölyvben nem t a l á l t u n k kórjelző é r t é k ű elváltozásokat. Kórszövettani
lelet
Az elpusztult állatokban a m á j s e j t e k diffúz vakuolizációját, illetve zsíros elfajulását l á t t u k ; súlyosabb esetekben (32 óra múlva) pedig a májsejtek burok alatti (varjú) v a g y kis gócos elhalását (fácán) figyeltük meg (1. és 2. kép). A vesében a proximális csatornácskák diffúz hámelfajulását, hámleválást és több t u b u l u s üregében szemcsés eozinofil a n y a g o t , m á s u t t hyalin cilindereket l á t t u n k . Súlyosabb esetekben (32—35 óra múlva) a húgycsatornák tágulását, a hámbélés elhalását és (49 óra múlva) számos csatornácska helyén — főleg a kéreg-velő h a t á r o n — heterofil granulocytákkal övezett, egynemű eozinofil elhalásos gócokat figyeltünk meg (3. kép). A velőben t ö b b gyűjtőcsatorna tágulását l á t t u k , és a heveny elhullásokhoz képest több t u b u l u s ürege t a r t a l m a z o t t levált hámsejteket és növekvő számban heterofil granulocytákat. Hasonló kis elhalásos gócokat l á t t u n k a 32 óra m ú l v a elpusztult állatokb a n a lépben (a Malpighi-féle testek helyén, olykor a burok alatt), a tüdőszöv e t b e n és esetenként a szívizomzatban. Az elhalásos gócokat rendszerint heterofil granulocyták övezték v a g y infiltrálták, a burok alatti nekrózisok körül nem alakult ki r e a k t í v gyulladásos u d v a r . A szívburkon a 34 óra m ú l v a elpusztult állatokban 0,5—1,5 m m széles, eozinnal egyneműen festődő felrakodást és ebben a SCHULTZ—ScHMiDT-féle festéssel rögös, vagy ecsetszerűen elrendeződő t ű alakú urátkristályokat látt u n k (4. kép). A túlélő és a kontroll v a r j a k és fácánok kórbonctani és kórszövettani lelete negatív volt. Kóroktani szempontból a vizsgált anyag — az alkalmazott dózistól és a túlélési időtől függően —- súlyos máj- és vesekárosodást okoz, amely m á j elégtelenség és következményes uricaemia kialakulásához vezet. Az a n y a g h a t á s m ó d j á n a k közelebbi biokémiai-morfológiai vizsgálatáról később számolunk be. 107
Az eredmények értékelése A toxicitási adatok a l a p j á n (po. A L D vetési v a r j ú n 2,2 mg/kg, dolmányos v a r j ú n 5,0 mg/kg) a 3-klór-4-metilanilín-hidroklorid a n y a g alkalmas a varjúfélék irtására. Az a n y a g az egerészölyvre csak 80, illetve 190-szerte n a g y o b b adagban halálos, és egyéb ragadozó m a d a r a k (Falconidae, Accipitridae) is hasonlóan nagy a d a g o k a t tolerálnak ( D E C I N O , C U N N I N G H A M és S C H Ä F E R , 1966). Az emlősökre is kevésbé mérgező az anyag (a po. LD 5 0 értéke p a t k á n y o n 655 mg/kg, A P O S T O L O U , P E O P L E S , 1 9 7 1 ) . Ezáltal az említett f a j o k közvetlen és másodlagos (a mérgeződött v a r j a k elfogyasztásával) mérgezési veszélyével sem kell számolni. Az anyagot a v a r j ú h o z hasonló m é r t é k b e n érzékeny seregély (po. LD 5 0 3,8 mg/kg) irtására pelletált csalétek f o r m á j á b a n használják az USA-ban ( D E C I N O , C U N N I N G H A M és S C H Ä F E R , 1966). Hasonló csalétek corvicidként történő alkalmazása azonban a v a r j a k táplálkozási szokása m i a t t , és mert az anyag a fácánra (po. A L D 16 mg/kg) és egyéb m a d á r f a j o k r a (Columbidae, Phasianidae, Anatidae) is toxikus (a po. LD S 0 értéke 5,6—32 mg/kg között változik, D E C I N O , C U N N I N G H A M és S C I I A F E R , 1966), nem megfelelő. Ezért a szelektív corvicid f o r m u l á t u m — amelyet az érzékeny f a j o k nem fogyasztanak el — kiválasztására t o v á b b i vizsgálatokat végeztünk.
IRODALOM 1. APOSTOLOU, A. & PEOPLES, S. A . (1971): T o x i c i t y of avicide 2-ehloro-4-acetotoluidine in rats, in comparison w i t h its n o n a c e t y l a t e d f o r m 3-chloro-p-toluidine. T o x i c o l . Appl. Pharmacol., 18: 5 1 7 - 5 2 1 . — 2. DECINO, Т. J., CUNNINGHAM, D . L. & SCHAFEH, E. W. (1966): T o x i c i t y of D R C - 1 3 3 9 to starlings. J. Wildlife Manage, 30: 2 4 9 - 2 5 3 . — 3. DEICHMANN. W. B. & LEBLANC, T. J. (1943): D e t e r m i n a t i o n of a p p r o x i m a t i v e lethal dose w i t h a b o u t six animals. J. Industr. H y g . Toxicol., 25: 4 1 5 — 417. — 4. KALOTÁS ZS. (1980): A v e t é s i varjú (Corvus frugilegus L.) m e z ő g a z d a s á g i szerepének v i z s g á l a t a a fészkelési i d ő s z a k b a n . N ö v é n y v é d e l e m (közlés a l a t t ) .
A SELECTIVE ROOK CONTROL POSSIBILITY USING 3 - C H L O R O - 4 - M E T H Y L A N I L I N E H Y D R O C H L O R I D E : 1. T E S T I N G A C U T E T O X I C I T Y T O T H E R O O K ( C O R V U S F R U G I L E G U S L.), T H E H O O D E D C R O W ( C O R V U S C O R O N E C O R N I X L.), A S W E L L A S T H E P H E A S A N T ( P H A S I A N U S C O L C H I C U S L.) A N D T H E B U Z Z A R D ( B U T E O B U T E O L.) By E . N I K O D É M U S Z , Z S . K A L O T Á S a n d R . IMRE
T h e a c u t e oral t o x i c i t y of 3-chloro-4-methylaniline-hydrochloride, as a possible selective corvicide w a s determined for t h e Corvus sp., the p h e a s a n t a n d the buzzard. T h e acute p . o . A L D ' s are: 2,2 m g / k g t o t h e r o o k , 5 m g / k g t o the h o o d e d crow, 16 m g / k g t o t h e p h e a s a n t and 420 m g / k g t o t h e buzzard. I n case of the Corvus sp. a n d pheasants, d e a t h a p p e a r a n t l y results from a severe hepato-renal d a m a g e caused b y the s u b s t a n c e and appearing proportional to the dosage a n d survival time.
108
1—4. ábra. A 3-klór-4-metilanilin-hidroklorid anyag akut toxikus adagjaira kialakult morfológiai elváltozások a vetési varjúban és a fácánban. 1 : Diffúz zsíros elfajulás a 7 mg/kg adaggal kezelt varjú májában (Szudán festcs). 2: Primér elhalásos góc a 120 mg/kg adaggal kezelt fácán májában (H. és E.). 3: A 2,2 mg/kg adag toxikus hatására erősen kitágult, nekrotikus húgycsatorna a kéreg—velő határon a varjú veséjében (H. és E.). 4 : Rögös és ecsetszerű tűkristályos húgysav kiválása a 24 mg/kg adaggal kezelt fácán szívburkán (Schultz-Schmidt festés)
109
Állattani
Közlemények,
LXVIII,
1981
D A P H N I A - F A J O K TÁPLÁLKOZÁSA A BALATONBAN* Irta: P . ZÁNKAI
NÓRA
(Magyar Tudományos A k a d é m i a Biológiai Kutatóintézete, Tihany )
A Cladocerák közül a sok f a j t számláló Daphnia s. str. ( F L Ö S S N E R , 1972) subgenus t a g j a i n a k táplálkozásbiológiája a legismertebb. Különösen sok azon m u n k á k s z á m a , amelyek az ide t a r t o z ó f a j o k táplálkozási szokásait l a b o r a t ó r i u m i k ö r ü l m é n y e k között v i z s g á l j á k . Természetes viszonyok között a t á p l á l kozásra v o n a t k o z ó eredmények száma m á r kevesebb, és ezek többsége is az a m e r i k a i k o n t i n e n s fajaira és vizeire v o n a t k o z i k ( B U R N S és R I G L E R , 1967; BURNS,
1968;
SAUNDERS,
1972;
H A N E Y , 1 9 7 3 ; CROWLEY,
1973;
BERMAN
és
1974; H A N E Y és H A L L , 1975 stb.). E u r ó p á b a n N A U W E R C K (1959, 1963) az E r k e n - t ó b a n élő Daphniá-к t á p l á l k o z á s á t t á r g y a l ó m u n k á i t G L I W I C Z (1969a,b), v a l a m i n t G L I W I C Z és H I L L B R I C H T - I L K O W S K A (1972) a lengyel t a v a k b a n v é g z e t t vizsgálatai k ö v e t t é k . D U N C A N (1975), v a l a m i n t N A D I N - H U R L E Y és D U N C A N (1976) angol v í z t á r o z ó k b a n , G U L A T I (1975, 1978) holland t a v a k b a n t a n u l m á n y o z t a a szűrő r á k o k , t ö b b e k k ö z ö t t e subgenushoz t a r t o z ó f a j o k t á p l á l k o z á s á t . A B a l a t o n szűrő z o o p l a n k t o n j á n a k az Eudiaptomus gracilis m e l l e t t a Daphnia-fajok a legfontosabb t a g j a i . K ö z ü l ü k is legjelentősebb a D. cucullata Sars, mivel e f a j t a g j a i g y a k r a n a n y á r i r á k p l a n k t o n 4 0 — 6 0 % - á t a l k o t j á k . Ezzel szemben a D. hyalina L e y d i g csak m á j u s b a n és o k t ó b e r b e n s z á m o t t e v ő , a I). galeata Sars előfordulása pedig szórványos. A B a l a t o n évről-évre n ö v e k v ő b a k t é r i u m - és a l g a - b i o m a s s z á j á n a k e r á k f a j o k a fogyasztói. Vizsgálataink során ezért arra a kérdésre k e r e s t ü n k választ, hogy milyen intenzitással t á p l á l k o z n a k e r á k o k a n y á r i i d ő s z a k b a n a T i h a n y előtti vízterületen, és milyen m e n n y i s é g ű algatáplálék áll rendelkezés ü k r e ez i d ő s z a k b a n . RICHMAN,
Módszer Az etetési vizsgálatokat az 1978. és 1979. évek n y a r á n , m á j u s 18. és s z e p t e m b e r 1. k ö z ö t t végeztük. A víz hőmérséklete — a szeptemberi kísérlet kivételével — mindig m e g h a l a d t a a 20 C°-ot. A tóból frissen b e g y ű j t ö t t p l a n k t o n m i n t á b ó l k i v á l o g a t t u k a k i f e j l e t t Daphniá-kat, m a j d 20—25 á l l a t o t h e l y e z t ü n k 60 pm-os h á l ó n á t s z ű r t B a l a t o n vízbe, és az ü v e g e k e t 2—4 ó r á r a visszasüllyesztettük a t ó b a . Kísérlet e l ő t t 5 — 6 perccel k b . 10 ml-nyi vízben s ű r í t e t t ü k a r á k o k a t . A D. hyaliná-ból csak m á j u s b a n t u d t u n k egy-egy kísérletsorozathoz elegendő k i f e j l e t t példányt g y ű j t e n i a tóból, ezért l a b o r a t ó r i u m i t e n y é s z e t e k e t * E l ő a d t a а s z e r z ő az Á l l a t t a n i S z a k o s z t á l y 1 9 8 1 . április 1 0 - é n t a r t o t t 713.. ü l é s é n . .
111
is beállítottunk. 5—5 a tóból g y ű j t ö t t petés D. hyaliná-t helyeztünk 500 ml 60 p lyukbőségű hálón átszűrt Balaton-vizet tartalmazó folyadéküvegbe. A természetes táplálék mennyiségét tenyészetből származó Scenedesmus obtusiusculus és Chlorella vulgaris hozzáadásával is növeltük. Kísérlet előtt 10 nappal a tenyésztett Daphniá-kat t a v i körülményekhez a d a p t á l t u k . Azaz 5—5 kifejlett példányt 500 ml 60 p-os hálón átszűrt, csak természetes táplálékot t a r t a l m a z ó vízbe helyeztünk, és az edényeket kb. 1 m mélységbe lesüllyesztettük a t ó b a . Kísérlet előtt 1 nappal az állatokat a kísérlethez használandó, de jelöletlen Balaton-vízbe helyeztük át. A kísérlet l e f o l y t a t á s á n a k
menete:
1,5 1 szűrt B a l a t o n - v í z jelölés (200 /tCi N a H C O , )
/ víz s z é t o s z t á s a ( 1 0 0 — 1 0 0 ml) adaptált v a g y frissen g y ű j t ö t t rákok ( 1 0 — 2 0 )
alga e g y e d s z á m (Utermöhl)
/ \
\ \ spec, a k t i v i t á s etetés 1 megölés (formalin) .1 kimosás I hosszméret (feljcsúcstól a h é j t ü s k e eredetéig) * méret szerinti s z é t v á l o g a t á s 1 mérőküvetta
\ önabszorbció (Soluene 1 aktivitás ( c m p ) 1. . , aktivitás ( d m p )
Packard)
A táplálkozás intenzitásának mérése izotóp technikával t ö r t é n t . A 60 pm-os hálón átszűrt Balaton-vizet az izotóp hozzáadása u t á n 2 0 — 2 4 óráig i n k u b á l t u k a tóba visszasüllyesztett üvegedényben. A szűrés sebességének megállapítása B U R N S és R I G L E R ( 1 9 6 7 ) képlete alapján t ö r t é n t . Ismeretes, hogy a bél feltöltődésének ideje függ a táplálék mennyiségétől, az állatok méretétől, v a l a m i n t éhezettségi állapotától is ( G E L L E R , 1 9 7 5 ) . Tájékozódás céljából eltérő méretű, és a kísérletek előtt különböző hőmérsékleten és körülmények között élő Daphniá-k bélfeltöltődésének i d ő t a r t a m á t vizsgáltuk meg kármin-etetés segítségével. Természetes táplálék etetésekor — mivel a n n a k sem mennyisége, sem minősége nem ismert a kísérletek végzésekor — n é h á n y vizsgálatot 1—10 percen belül h a j t o t t u n k végre. Ezek eredményei a l a p j á n megállapítottuk az első jelzett fekália ürítés i d ő p o n t j á t , és így a szűrés-sebesség meghatározásához szükséges etetési i d ő t a r t a m o t is. 112
A kísérletekhez ivarérett, petés, ill. e m b r i ó k a t hordozó vagy üres költőiiregű p é l d á n y o k a t használtunk. Mind 1978-ban, mind 1979-ben a táplálékul adott Balaton-vízben levő fitoplankton mennyiségének meghatározása is megtörtént fordított mikroszkóp segítségével. Eredmények Az 1,3—1,9 mm hosszúságú, l a b o r a t ó r i u m b a n tenyésztett Daphniá-k bélcsatornája egyharmadáig, feléig telt meg k á r m i n n a l 2 perces etetés során. Ha a rákok 3 percig táplálkoztak kárminos vízben, belük a p a t k ó alakú görbületig t ö l t ő d ö t t fel (n = 4; 1,4—1,9 mm hosszú); egy állat (1,8 mm) kárminos fekáliát is ü r í t e t t . A 23 C°-os Balatonból g y ű j t ö t t , átlagosan 1,6 mm hosszúságú Daphniá-k (n = 10) b é l c s a t o r n á j á n a k feltöltöttsége 3 perces kárminos etetés u t á n a következőképpen a l a k u l t : a bél feléig (3 állat); a bél patkó alakú görbületéig (4 állat); m a j d n e m anus-ig (2 állat); kárminos faecest ürített (1 állat). Amikor az állatok nagy koncentrációban levő kármint, m a j d Chlorellá-t, m a j d ismét kármint f o g y a s z t o t t a k , 20—22 C°-on a bél feltöltődése 2—3 perc alatt bekövetkezett. Télen, 4 C°-os vízben 3 perces kárminos etetés u t á n nem találtunk a bélben elszíneződést (n = 5). 10 perces etetés u t á n a bél első harmadáig, feléig töltődött fel. Daphnia
cucullata
A tóból, közvetlenül a kísérletek előtt g y ű j t ö t t rákok táplálkozásbiológiájának vizsgálata során 1065 egyed szűrési sebességét h a t á r o z t u k meg. Közülük 834 példány petés volt, 231 nem h o r d o t t petéket v a g y embriókat költőüregében. A rákok aktivitása a jelzett táplálék fogyasztásának 2—5. perce u t á n csökkent, azaz az elfogyasztott jelzett táplálék egy része á t h a l a d t a bélcsat o r n á n és kiürítésre került. A további táplálkozás során az állatok aktivitása ismét emelkedett, és gyakran meghaladta az ürítés előtti értéket (1. ábra, folyamatos vonal). A szűrés intenzitása az etetés első percében volt a legnagyobb, m a j d csökkent. A 2. percben némelykor nagyobb volt, máskor megegyezett a 3. percben mért értékekkel (szűrési átlag a 2. percben 0,34 ml; a 3. percben 0,3 ml/állat/óra; n = 11). Az etetés 8—10. percében a szűrés sebessége lecsökkent a 2. és 3. percben m é r t értékeknek átlagosan a felére (szűrési átlag 0,16 ml/állat/ /óra; n = 19) (1. ábra, szaggatott vonal). A kárminos kísérletek, valamint a jelzett természetes táplálék etetése során k a p o t t eredmények alapján a D. cucullata táplálkozási intenzitását 20 C°-on és afelett 3 perces etetési időtart a m o k a l a p j á n h a t á r o z t u k meg. Május 18. és augusztus 1. közötti időszakban az 1,2—1,6 mm hoszszúságú D. cucullata petés példányai átlagosan 0,327 ml vizet szűrtek át óránként, azaz 7,85 ml-t n a p o n t a . E m é r e t t a r t o m á n y o n belül az 1,5—1,6 mm-esek voltak t ú l s ú l y b a n , ezek szűrés intenzitása ó r á n k é n t 0,34, n a p o n t a 8,16 ml volt. A két egymás u t á n következő év azonos időszakában mért szűrési értékek csak 8
.Ulattttiil K ö i l t m é j y t k
113
szures dpm/allat 50 AO
ml/óllat/óra •-'---.0,65 \ ч.
'30 н 20
r-0,4 -0,3 -0,2
iun.20
-0,1
-0,5 máj.29 -0,3 -0,2 .0,1
1. ábra. Daphnia cucullata egyedek aktivitásának (folyamatos vonal; bal oldali ordináta) és szűrési intenzitásának (szaggatott vonal; jobb oldali ordináta) változása az etetés időtartamának függvényében
akkor voltak hasonlóak, ha az algák mennyisége sem különbözött lényegesen (1. táblázat). A kísérletek alkalmával mért vízhőmérséklet 20—23 C° volt, ez a különbség elhanyagolható volt a szűrés intenzitása szempontjából. Ugyancsak n e m volt eltérés az azonos méretű petés és az üres költőüregű példányok táplálkozása között sein (petések 0,37; pete nélküliek 0,34 ml/állat/óra). 114
1. tábhí ztU. Daphnia
Vízhőmérséklet
c°
Dátum
1978.
jún. jún. júl.
cucullata szűrési sebességének változéisn Állatok átlugos mérete mm
ö s s z alga ind/ml
Szűrés ml/állat/óra
7.
23,1
3
150
1,5
0,49
7.
23,1
3
150
1,6
0,54
12.
19,8
6
153
1,5
0,35
18.
22,5
4
880
1,3
0,16
18.
22,5
4
880
1,5
0,21
18. aug. 1. 1979. máj. 1 8 .
22,5
4
880
1,6
0,23
24,8
7
420
1,5
0,33
21,0 23,5
17
995
1,2
0,13
17
326
1,4
0,46
20,6
7
860
1,5
0,30
20.
23,7
13
841
1,5
0,27
10.
23,2
7
935
0,33
25.
23,5
6
984
25.
23,5
6
984
1,5 1,5 1,6
jún. júl.
29. ti.
0,42 0,36
Az állatok hosszúsága viszont n a g y m é r t é k b e n befolyásolta a szűrés intenzitását. A petés példányok mérete m á j u s 18. és augusztus 1. között 1,46 + + 0,36 inm volt. Májusban jelentősen kisebbek voltak az adultak, mint a nyár többi h ó n a p j á b a n . így m á j u s közepén az átlagos hosszúság csupán 1,17 mm volt (n = 24), mely m á j u s végére 1,39 m m értéket ért el (n = 133). Június és július h ó n a p o k b a n az átlag 1,51 mm-nek adódott. A 231 üres költőüregű D. cucullata átlagosan 1,33 mm hosszú volt. Az 1,1—1,6 mm nagyságú állatok mérete és a szűrés sebessége közötti függés lg у = 0,4954 + 2,383 lg x egyenlettel volt leírható (n = 13; r = + 0 , 8 2 ) , amikor 7 — 18 X Ю 3 algaegyed volt 1 ml vízben. A vízben levő alga mennyisége ugyancsak befolyásolta a szűrés sebességét oly módon, hogy kevesebb alga jelenlétében a rákok nagyobb intenzitással Szures ml/állat /nap Így = 4,2-0,54 Igx 20-1
n = 16; r = -0,83
10 -
5 -
..«•
,0-
2. ábra. Eltérő mennyiségű alga hatása a Daphnia 8*
z.,0- a , g o , m , cucullata szűrési sebességére 115
táplálkoztak. A két tényező közötti összefüggés matematikailag h a t v á n y g ö r bével jellemezhető. 1979. június 6. és július 25. között az 1,5—1,6 m m hosszúságú rákoknál az összes algatömeg hatása a szűrés intenzitására Í g y = 4,2 — — 0,84 lg x egyenlettel volt leírható (2. ábra). A kísérletekhez használt 60 /jm-os hálón á t s z ű r t Balaton-vízben levő algák mennyiségét 1978-ban Dr. V Ö R Ö S L A J O S , 1979-ben Dr. G. TÓTH LÁSZLÓ h a t á rozta meg. Az össz algaszám 1978-ban 3150—7420 ind/ml között v á l t o z o t t . 1979-ben szélsőségesen magas értékek is előfordultak (1. táblázat). Daphnia
hyalina
A bél ürülési idejének vizsgálata alapján a szűrési sebességeket ugyancsak 3 perces etetés alapján h a t á r o z t u k meg. A tóból m á j u s közepén g y ű j t ö t t példányok átlagosan kis t e r m e t ű e k volt a k (x = 1,23 m m ) , ennek megfelelően óránként csak 0,1, ill. n a p o n t a 2,4 ml vizet szűrtek á t . Május végére az adultak átlagos mérete megnőtt (x = 1,4 mm), ezzel e g y ü t t óránként 0,75, ill. napi 18,2 ml-re nőtt az általuk átszűrt víz mennyisége is. A t o v á b b i táplálkozási vizsgálatok t e n y é s z t e t t és tavi körülményekhez visszaadaptált állatokkal t ö r t é n t e k . Ezek átlagosan nagyobbak voltak (x = = 1,54 ± 0,22; n = 371) mint a tóból g y ű j t ö t t példányok. A nyár f o l y a m á n egy rák ó r á n k é n t 0,89—1,68 ml; naponként 21,36—40,32 ml vizet szűrt át (2. táblázat).
2. táblázat.
szept.
majd balatoni körülményekhez hyalina szűrése
c°
Ossz alga ind/ml
Állatok átlagos mérete mm
22 19,8 24,8 22,6 17,8
3740 2320 7420 4786 4134
1,7 1,25 1,5 1,4 1,55
Vízhőmérséklet
Dátum
1978. j ú n . júl. aug. aug.
Tenyésztett,
20. 4. 1. 10. 1.
adaptált
D.
Szűrés ml/állat/óra
] ,68 1,01 0,98 0,89 1,18
A szűrés sebességét leginkább az állatok mérete befolyásolta; az 1,3— 1,8 mm hosszúságú állatok szűrése Í g y = 0,4349 -f- 3,29 lg x egyenlettel volt leírható (n = 14; r = -f-d,92). Az állatok fiziológiai állapota ugyancsak h a t á s sal volt a táplálkozás intenzitására. A petéket ill. embriókat hordozó példányok — azonos i d ő t a r t a m alatt — 17,2%-kal t ö b b vizet szűrtek át, mint az üres költőüregűek. Különösen nagyok voltak a különbségek a kisebb méretűeknél (1,3—1,5 mm-eseknél 36—21%; 3. t á b l á z a t ) . Daphnia
galeata
Az emésztőcsatorna ürülése ugyancsak az etetés 3—4. perce u t á n következett be, így a szűrés sebességét szintén 3 perces etetési kísérletek a l a p j á n határoztuk meg (3. ábra). 116
3. táblázat. Tavi körülményekhez és pete nélküli D. hyalina
adaptált petés táplálkozása
Szűrési sebesség (ml/állat/óra)
Állatok mérete mm
1.3 1,4 1,5 1,6-- 1 , 7 1,8
petés
pete nélküli
0,43 0,41 0,55 0,68 0,72
0,27 0,32 0,42 0,67 0,69
Május közepén az aduit példányok kis termetűek voltak, és lassan is táplálkoztak. A hónap végére átlagos méretükkel együtt a szűrési sebességük is megnőtt (4. táblázat). 4. táblázat.
Dátum
1979. máj. 18. 29. jún. 6. 1978. jún. 7. 7. jól. 18.
A lóból gyűjtött
VízhűmérBéklel C°
20,6 23,5 20,6 23,1 23,1 22,5
Daphnia
ö s s z alga ind/ml
17 17 7 3 3 4
995 326 860 150 150 880
galeala
szűrése
Állatok mérete mm
1,2 1,4 1,5 1,4 1,6 1,5
Szűré, ml/állat/óra
0,20 0,78 0,28 0,32 0,51 0,20
Az 1,4 mm nagyságú rákok közül a petés példányok 25%-kal gyorsabban táplálkoztak, mint a petét nem hordozó egyedek. Eredmények A szűrő rákok táplálkozása mennyiségileg a szűrés sebességével, azaz az egységnyi idő alatt átszűrt víz t é r f o g a t á v a l jellemezhető. E n n e k intenzitása függ az egyes fajok filtrációs aktivitásától, egyedi súlyától, v a l a m i n t a kísérlet körülményeitől (pl. az állatok számára hozzáférhető táplálék mennyiségétől, a hőmérséklettől stb. ( G U T E L J M A H E R , 1 9 7 4 ) . Az általunk megvizsgált 3 Daphnia f a j szűrési sebessége különbözött egymástól; 5 kísérletsorozatban 16 alkalommal azonos kísérleti edényekben megegyező hosszméretű D. cucullata és D. galeata, ill. 6 esetben D. hyalina példányok is táplálkoztak együtt. A fajok szűrési aktivitása alig különbözött tavasszal, amikor a petés példányok kis t e r m e t ű e k (1,1 —1,2 m m hosszúak) voltak. Később, a méretek növekedésével nagy eltérések alakultak ki a f a j o k között, éspedig a D. galeata petés példányai szűrtek a leggyorsabban, ezektől alig m a r a d t a k el a D. hyaliná-k, míg a D. cucullata átlagosan 1,75-ször kevesebb vizet szűrt át egységnyi idő alatt mint a D. galeata (4. ábra). Ennek oka az, hogy a 3 r á k f a j n á l az azonos testhosszhoz különböző más testméretek (pl. héj magasság, sisakma117
szűrés dpm/állat
ml/állat/óra
e t e t é s ideje 3. ábra. A Daphnia galeata p é l d á n y o k szűrési intenzitásának ( s z a g g a t o t t v o n a l ; j o b b oldali ordináta) és a k t i v i t á s á n a k ( f o l y a m a t o s v o n a l ; bal oldali ordináta) v á l t o z á s a az e t e t é s időtartaniának f ü g g v é n y é b e n
gasság stb.) és eltérő testsúlyok t a r t o z n a k . Például a U. cucullata teljes testbosszának t ö b b mint 1/3 részét t e t t e ki a sisak magassága a vizsgálati időszakban. Ez, b á r igen megnöveli a testhosszot, feltehetően nincs olyan összefüggésben a „ s z ű r ő - f e l ü l e t " nagyságával, mint a m i t a D. rosea, a D. magna, ill. a / ) . pulicaria f a j o k n á l m e g á l l a p í t o t t a k ( E G L O F F és P A L M E R , 1 9 7 1 ; K Ö R I N E K és
MACHÁCEK,
1980).
A r á k o k t á p l á l k o z á s á n a k intenzitása nem állandó. Ugyanazok a példányok más és m á s sebességgel szűrik át a vizet azonos minőségű, de eltérő koncentrációjú táplálék jelenlétében, eltérő hőmérsékleteken v a g y fényerősség mellett stb. G E L L E R ( 1 9 7 5 ) szerint a Daphniá-К egységnyi idő alatt t ö b b táplálékot f o g y a s z t a n a k , ha olyan stressz-hatások érik őket, amelyekhez nem akklimatizálódlak. Feltéve, hogy a rendelkezésre álló táplálék mennyisége ezt lehetővé teszi (kritikus t a r t o m á n y felett van). Vizsgálataink alkalmával az etetés akkor k e z d ő d ö t t , amikor a r á k o k a jelzett t á p l á l é k o t t a r t a l m a z ó vízbe kerültek. Az á t p i p e t t á z á s — a tényleges táplálék mennyiségétől függően — egyes kísérleteknél a b n o r m á l i s a n gyors szűrést v á l t o t t ki az etetés első, de néha még a második percében is (1. ábra). Az ebből adódó hibák elkerülésére, valamint az etetés 2—5. percében b e k ö v e t k e z e t t a k t i vitáscsökkenés és a kárniinus bélkiürülés a l a p j á n v á l a s z t o t t u k a 3 perces etetési i d ő t a r t a m o k a t a szűrés intenzitásának m e g h a t á r o z á s a k o r . A 3 Daphnia-faj szűrésintenzitása az egyes t a v a k b a n nagyon különböző (5. táblázat). Az eltérések, az a l k a l m a z o t t módszereken kívül, főleg a hőinér118
szures ml/állat/nap 20•
Daphnia cucuüata
•
Daphnia g a l e a t a
В
Daphnia hyalina
15-
5-
jun.7
jul.18
m á j 18
máj.29
1978
1978
1979
1979
jun.6 1979
4. ábra. A z o n o s hosszúságú, azonos kísérleti e d é n y e k b e n táplálkozó, de eltérő fajokhoz tartozó Daphniá-к szűrési sebességének alakulása
sékleti és a rákok méretbeli különbségeivel magyarázhatók. Ezek korrigálása u t á n a Balatonból k a p o t t értékek beleillenek az irodalmi a d a t o k közé. A kifejlett Daphniá-к mennyisége nem nagy a B a l a t o n b a n , különösen alacsony a példányszám az intézet előtti vízterületen, a h o n n a n a kísérleti állatok származtak. A D. cucullata-hói, mely egyedszámát tekintve legjelentősebb a Daphniá-к között, 1977. m á j u s — a u g u s z t u s b a n átlagosan 2,72 aduit volt g y ű j t h e t ő 1 liter vízből ( P O N Y I , nem publikált adat). A csak m á j u s b a n g y ű j t h e t ő D. hyalina aduit egyedeinek átlagos sűrűsége 0,72 ind/l volt, míg a D. galeata május—augusztusi átlagos mennyisége 1 ind/l értéket ért el (PONYI, nem publikált adat). A Daphniá-k, az előbbi felsorolást követve 21,3, 16,3 és 9,2, összesen 46,8 ml vizet szűrtek át n a p o n t a . Ha figyelembe vesszük a szűrő rákplankton egy másik igen fontos f a j a , az Eudiaptomus gracilis nyári átlagos sűrűségét Tihanynál ( 4 adult/1; P O N Y I , nem publikált adat), és e rákok átlagos nyári szűrési kapacitását ( 1 , 4 4 ml/állat/nap; Z Á N K A I , 1 9 7 6 , 1978), 5 2 , 5 6 ml/nap értéket kapunk. 119
5. táblázat.
Faj neve
Daphnia
cucullata
Daphnia sp. (D. cucullata + D. hyalina ) Daphnia hyalina Daphnia sp. (D. magna + D. pulex + D. hyalina Daphnia galeata Daphnia galeata Duphnia
galeuta
Daphnia
cucullata
Daphnia
hyalina
Daphnia
galeata
A 3 Daphnia-faj
táplálkozás
intenzitása
Méret min
Szűrés ml/állat/nap
_
43
—
2,4—4,7
nyár
4,5
18
40—50
17—18
—
—
1,5—1,7 1,4 1,3 1,2—1,6
Vízhőmérséklet C°
8 1
tavakban
Tó
Szerző
BF.LJACKAJA-POTAENKO ( 1 9 6 4 )
W e c h t e n L.
GULATI ( 1 9 7 8 )
Erken L.
NAUWERCK ( 1 9 6 3 )
Queen Elizabeth R. Heart L. Wintergreen L. George L.
DUNCAN ( 1 9 7 5 )
20—25
Balaton
jelen munka
18—25
Balaton
jelen m u n k a
21—23
Balaton
jelen munka
aug.
3,1—13,0 (x = 7,8) 1,2—1,7 2 , 4 - 40,3 (* = 22,6) 1,2—1,6 4 , 8 — 1 8 , 7 (x = 9,2)
különböző
Narocs
máj.—aug. 7
10—11
nyáron
HANEY (1973) HANEY és HALL
(1975) BOGDAN é s MCNAUGTU
(1975)
A tó nyílt vizében a nyári szűrő rákplankton t a g j a még a Diaphanosoma brachyurum is, amelyből átlagosan 1,67 aduit egyed volt 1 liter vízben (1977. június—szeptember időszaka; P O N Y I , nem publikált adat). Ez a rák G U L A T I (1978) szerint átlagosan 1,33 ml vizet szűr át naponta, t e h á t 1977-ben a T i h a n y nál talált mennyiség 2,22 ml-t. összegezve, 1977-ben az egy liter vízben levő összes aduit szűrő rák mintegy 55 ml vizet p u m p á l t át a szűrő a p p a r á t u s á n , azaz össz-szűrő kapacitásuk (grazing rate) 5,5%-os. Miután mind a Daphniá-к juvenilis alakjainak, mind a Diaptomus lárva a l a k j a i n a k a száma n a g y o b b (legalább kétszerese) mint a kifejletteké, kisebb szűrőképességük ellenére nagyobb víztömeget f o r g a l m a z h a t n a k át. Talán nem t é v e d ü n k nagyon, ha a r á k plankton szűrési aktivitását napi 8—10%-ra becsüljük n y á r o n T i h a n y n á l . Ez az érték, más irodalmi adatokkal összevetve kb. kétszeres, mint az oligotróf tóban, és egy nyolcada az eutróf lóban mért össz,,-szűrési" (grazing) értékeknek ( H A N E Y , 1973).
IRODALOM 1. BELJACKAJA POTAENKO, JU. S. (1964): K o ü c s e s z t v c n n i i e duiniiie po b a k t e r i a l j n o n i u pitaniju z o o p l a n k t o n a . Trud. X . N a u c s n . Konf. Vnutr. Vod. P r i b a l t i k i , Minszk: 277 — 282. 2. BERMAN, M. S. & RICUMAN, S. ( 1 9 7 4 ) : Tbc feeding behavior of D a p h n i a p u l e x from L a k e Winnebago, W i s c o n s i n . Limnol. Oceanogr., 19: 1 0 5 - 109. — 3. BOGDAN. К. G. & MCNAUGHT, C. (1975): S e l e c t i v e feeding by D i a p t o m u s and D a p h n i a . Verb. I n t e r n a t . Verein L i m n o l . , 19: 2935—2942. — 4. BURNS, C. W. ( 1 9 6 8 ) : Direct o b s e r v a t i o n s of m e c h a n i s m s regulating f e e d i n g behaviour of D a p h n i a , in lakewater. I n t . R e v u e ges. Hydrobiol. H y d r o g r . , 53: 8 3 - 100. — 5. BURNS, C. W. & RIGLER, Г. II. (1967): Comparison of filtering rate of D a p h n i a rosea in lake and in s u s p e n s i o n of yeast. Limnol. Oceanogr.. 12: 4 9 2 — 5 0 2 . 6. CROWLEY, P. II. ( 1 9 7 3 ) : Filtering rate i n h i b i t i o n of D a p h n i a p u l e x in Wiutcrgreeu Lake W a t e r . Limnol. Oceanogr., 18: 394 — 402. — 7. DUNCAN, A. (1975): The importance of Zooplankton in the e c o l o g y of reservoirs. Proceed. S y m p . The e f f e c t s of storage o n water q u a l i t y , 9: 2 4 7 - 272. — 8. EGLOFE, A. D. & PALMER, S. D. (1971): Size relations of the filtering area of two D a p h n i a species.
120
Limnol. Oceanogr., 16: 900 — 905. — 9. GELLER, W. (1975): Die Nahrungsaufnahme von Daphnia pulcx in Abhängigkeit von der Futterkonzentration, der Temperatur, der Körpergrösse und dem Ilungerzustand der Tiere. Arch. Hydrobiol. Suppl., 48: 47 — 107. — 10. GLIWICZ, Z. M. (1969a): The share of algae, bacteria and trypton in the food of the pelagic Zooplankton of lakes with various trophic characteristics. Bull. Acad. Pol. Sei. Cl. II., 17: 159 — 165. — 11. GLIWICZ, Z. M. (1969b): Studies on the feeding of pelagic Zooplankton in lakes with varying trophy. Ekol. Polska A., 17: 663 — 708. — 12. GLIWICZ, Z. M. & HILLBRICHT—ILKOWSKA. A. (1972): Efficiency of the utilization of nannoplankton primary production b y communities of filter feeding animals. Verh. Internat. Verein Limnol., 18: 197—203. — 13. GULATI, R. D. (1975): A study on the role of herbivorous Zooplankton community as primary consumers of phytoplankton in Dutch lakes. Verh. Internat. Verein Limnol., 19: 1202 — 1210. — 14. GULATI, R D. (1978): Vertical changes in the filtering feeding and assimilation rates of dominant zooplankters in a stratified lake. Verh. Internat. Verein Limnol., 20: 950 — 956. — 15. GUTELJMAHER, B. L. (1974): Pitanie presnovodnüh planktonnüh rakoobraznüh. Uspr. sovr. biol., 78: 294 — 312. — 16. HANEY, J. F. (1973): An in situ examination of the grazing activites of natural Zooplankton communities. Arch. Hydrobiol., 72: 87 — 132. — 17. IIANEY, J. F. & HALL, D. J. (1975): Diel vertical migration and filterfecding activites of Daphnia. Arch. Hydrobiol., 75: 413—441.
— 18. KÖRINEK, V . & MACHÁCEK, J . ( 1 9 8 0 ) : F i l t e r i n g s t r u c t u r e s o f Ó l a d o c e r a
and
their ecological significance I. Daphnia pulicaria. Vest. Cs. Spolec. Zool., 44: 213 — 218. — 19. NADIN—HURLEY, C. M. & DUNCAN, A. ((1976): A comparison of daphnid gut particles with the sestonic particles present in two T h a m e s Valley reservoirs throughout 1970 and 1971. Freshwat. Biol., 6: 109 — 123. — 20. NAUWERCK, A. (1959): Zur B e s t i m m u n g der Filtrierrate lininischer Planktontiere. Arcli. Hydrobiol. Suppl., 25: 83 — 101. — 21. NAUWERCK, A. (1963): Die Beziehungen zwischen Zooplankton und Phytoplankton im See Erken. Symb. B o t . Uppsala, 17: 2 — 163. — 22. SAUNDERS, G. (1972): The transformation of artifical detritus in lake water. Mem. 1st. Ital. Idrobiol. Suppl., 29: 2 6 1 - 2 6 8 . — 23. ZÁNKAI, N. P. & PONYI, J. E. (1976): Seasonal changes in the filtering rate of Eudiaptomus gracilis (G. O. Sars) in Lake Balaton. Annal. Biol. Tihany, 43: 105 — 116. — 24. ZÁNKAI, N. P. (1978): A balatoni Eudiaptomus gracilis (G. O. Sars, 1863) (Copepoda, Calanoida) táplálkozásbiológiájáról és populációdinamizmusáról. Kand. dissz. Tihany, 1 — 149.
D I E N A H R U N G S A U F N A H M E V O N D A P H N I A - A R T E N IM B A L A T O N Von P . ZÁNKAI
Verfasserin hat im offenen Wasser des Sees die Nahrungsaufnahme von 3 dominanten Üaphnia-Arten (D. cucullata, D. hyalina und D. galeata) in der Periode zwischen Mai-September an der Wasserfläche vor Tihany untersucht. Die Intensität der Filtrierung wurde mit Isotop-Technik bestimmt. Als die 1,1 — 1,7 mm langen D a p h n i e n an einer Temperatur von 18 — 25 °C Karmin oder natürliche Nahrung zu sich nehmen, erfolgte die Entleerung ihres Verdauungskanals bereits nach 2 — 5 Minuten der Fütterung. Nach 8 — 10 Minuten lang anhaltender Nahrungsaufnahme kann nur durchschnittlich die Hälfte der in der 3. Minute gemessenen Filtrationswerte zurückgemessen werden. In der Periode zwischen Mai-August hat die 1,2 — 1,6 m m lange D. cucullata im Durchschnitt 0,33 ml Wasser/Stunde gefiltert. Im Mai beträgt die Filtrationsgeschwindigkeit der v o m See eingeholten 1,2 — 1,4 m m langen D. hyalina 0,42; bei den gezüchteten, sodann in den Balaton zurückgesetzten 1,2 — 1,7 m m lungen Exemplaren ergab sich im Zeitabschnitt zwischen Juni-September ein Durchschnittswert v o n 1,15 ml/Stunde. In Mai-Juli hat die 1,2 — 1,6 mm lange D. galeata durchschnittlich 0,38 ml/Stunde gefiltert. Die Filtrationsgeschwindigkeit wird von folgenden Faktoren beeinflußt: 1. die Größe der einzelnen Exemplare; 2. die Gesamtmenge des als Nahrung im See vorhandenen Phytoplanktons; 3. der physiologische Zustand der Tiere. Der Einfluß der Größe der Tiere und der Gesamtphytoplanktonmenge auf die Filtration k a n n mit einer Potenzkurve ausgedrückt werden (lg у = lg a -f- b. lg X ). Gleichgroße Exemplare von D. hyalina bzw. D. galeata mit Eiern filtrieren um 17 — 2 5 % intensiver, als solche mit leerem Ephippium. Die Dichtc der adulten Daphnien in Betracht gezogen filtrieren sie im See bei Tihany (4,4 Ind/Liter) aus einem Liter Wasser täglich 47 ml.
121
Állattani
Közlemények,
LXVIII,
1981
Ú J A B B MEGFIGYELÉS F O N Á L F É R G E K B E N ÉLŐSKÖDŐ F O N Á L F É R G E K R Ő L Irta: A N D R Á S S Y ISTVÁN ( E ö t v ö s Loránd T u d o m á n y e g y e t e m , Állatrendszertani és Ökológiai T a n s z é k , B u d a p e s t )
Különös jelenségről s z á m o l t a m be két kisebb k ö z l e m é n y b e n ( A N D R Á S S Y , 1971 és 1978): f o n á l f é r g e k b e n élősködő fonálférgekről. V a l ó b a n különös és r i t k a jelenségről v a n szó; beleértve az e m l í t e t t két megfigyelésemet, a világirodalomb a n mindössze h a t rövid —- olykor csak egy m o n d a t o s — feljegyzést t a l á l u n k arról, hogy p a r a z i t a N e m a t o d á k m é g m a g u k a t a N e m a t o d á k a t is m e g t á m a d h a t j á k . Igen p a r á n y i , 0,1—0,2 m m hosszú állatkákról v a n szó, amelyek gazdái is — s z a b a d o n élő, közelebbről t a l a j l a k ó v a g y vízi f o n á l f é r g e k — csupán egy m m körüli állatok. Ezek a p a r a z i t á k a m a ismert legkisebb N e m a t o d á k közé t a r t o z n a k . (Csak zárójelben e m l í t e m meg, hogy a gerincesekben élősködő f a j a i k közt viszont t ö b b méteres alakok is a k a d n a k . A p á l m á t egy 8 m gigantikus hosszúságú f a j viszi el.) E g y Ú j - B r i t a n n i á b ó l (Óceánia) származó a n y a g o t vizsgálva, ismét szem e m elé került egy fonálféreg, közelebbről a Trischistoma arenicola nevű f a j egy p é l d á n y a , amelynek szervezetében h á r o m d a r a b kis p a r a z i t a férget figyelhett e m meg. A t ü z e t e s e b b vizsgálat során aztán k i d e r ü l t , h o g y egy eddig n e m észlelt, a t u d o m á n y r a nézve ú j f a j r ó l v a n szó. Az á l l a t k a rövid leírását a l á b b adom.
Nanoineriiiis trischistoinae n. sp. (1. á b r a )
Apró, c s u p á n m i n t e g y 0,2 m m testhosszúságú á l l a t . Méretei a k ö v e t k e zők: L = 0,17—0,22 m m ; a = 37—47; 1» = 5,3—6,3; с = 11—13. A k u t i k u l a sima és v é k o n y . A fej l e k e r e k í t e t t , szélesebb m i n t a t e s t hátulsó vége; az a j k a k n e m különülnek el. A f e j végben egy 6—7 pm hosszú, gyengén h a j l o t t szájszurony ill. szuronyszerű k é p l e t v a u . A nyelőcső v é k o n y és hengeres, kivéve a hátulsó végét, ahol bulbuszszerűen megduzzad; hossza a t e s t teljes hosszának 1/5—1/6-a. A bél hengeres l e f u t á s ú , a végbél k b . o l y a n hosszú m i n t az anális t e s t á t m é r ő . A f a r o k a hasoldal felé h a j l o t t , f o k o z a t o s a n keskenyedik el, vége lekerekített; k b . 3—4-szer olyan hosszú m i n t a test anális á t m é r ő j e . A megfigyelt állatok f i a t a l o k v o l t a k , legalábbis s e m m i ivarszervre emlékeztető k e z d e m é n y t nem m u t a t t a k . Meg kell a z o n b a n j e g y e z n e m , hogy belső szervezetük nehezen volt t a n u l m á n y o z h a t ó , egyrészt rendkívüli kiesinységük m i a t t , másrészt a m i a t t , hogy a g a z d a á l l a t szervezetén belül kellett megvizsgálni őket A gazdaállat egy Trischistoma arenicola (de M a n , 1880) S c h u u r m a n s Stekhoven, 1951. l v a r i l a g még éretlen, 0,99 m m hosszú és 35 pm vastag állat, 123
1. ábra. Trischistoma arenicola (de Man, 1880) S c h u u r m a n s S t e k h o v e n , 1 9 5 1 ; fiatal példány. T e s t ü r e g é b e n h á r o m kis élősködő fonálféreg, Nanomermis trischislomae n. sp. található, éspedig k e t t ő e g y m á s m e l l e t t a t e s t közepe m ö g ö t t , e g y p e d i g az anális tájék e l ő t t . A gazdaállat 1 m m hosszú, a p a r a z i t á k 0,2 m m körüliek (350 X )
amelyet Dr. B A L O G H J Á N O S g y ű j t ö t t egyik expedíciós ú t j a során, Űj-Britann i á b a n (New Britain), éspedig Laében, a városka botanikus kertjében, humifikálódott fekete Diplopoda-ürülékből, 1969. szeptemberében. A gazdában h á r o m kis élősködőt lehetett megfigyelni, éspedig a bélcsatorna mellett a testüregben. K e t t ő egymás mellett a test közepe mögött helyezkedett el, egy pedig hátul, a bél vége t á j á n ill. részben a farok üregében. Előző megfigyeléseimmel szemben most nem szorosan összepöndörödött, h a n e m tekergő és részben k i n y ú j t o t t testű állatkákról volt szó, olyanokról, amelyek m i n d e n valószínűség szerint szabadon mozogtak a bél külső fala mentén, a test üregében. A meglevő szájszurony (vagy szuronyszerű képlet) a l a p j á n a kis élősdiek e t а Совв által 1925-ben felállított Nanomermis nembe sorolom. I t t jegyzem meg, hogy C O B B volt az egyetlen, aki — említett feljegyzéseimen kívül — részletesebben szólt az élősködő fonálférgekről. Az ú j f a j a n e m két alaposabb a n leírt fajától — Nanomermis nemicola Cobb, 1925 és N. tripylae Andrássy, 1978 — azonnal megkülönböztethető sokkalta karcsúbb teste (a = 18 mindkét f a j esetében) és eltérő f a r o k a l a k j a révén. V a n a nemnek egy h a r m a d i k f a j a is, a N. infestans Thorne, 1967. Sajnos ennek leírása nagyon hiányos, és még az sem bizonyos, hogy a fent említett f a j o k k a l kongenerikus; T H O R N E ugyanis n e m tesz említést szájszuronyról. A N. infestans karcsú t e s t ű állat (a = 43), ebben a t e k i n t e t b e n a most leírt alak emlékeztet rá, de szájszuronya van és testvégei másképpen formáltak m i n t a T H O R N E által ábrázolt állaté; nevezetesen feje jóval t o m p á b b és szélesebb mint a farokvége. 124
2. ábra. Nanomermis
trischistomae n. sp. egy-egy példánya, a gazdaállat testkontúrjával; mindkettő fiatal állat (1200 X) 125
H o l o t y p u s és paratypusok: a Nematoda-gyűjteményem 9082. számú preparátumában. A Nematodákban élősködő Nematodák eddigi adatait az alábbi táblázatban foglalom össze: Cazdaállat
Szerző
Parazita
Lelőhely
?
Lengyelország Egyesült Államok Egyesült Államok Olaszország
MICOLETZKY, 1 9 2 2 COBB, 1 9 2 4 , 1 9 2 5
Tobrilus gracilis Mylonchulus subtenuis
Nanomermis
nemicola
THORNE, 1 9 6 7
Paractinolaimus
Nanomermis
infestans
ZLJLLINI, 1 9 7 0 ANDRÁSSY, 1 9 7 1 ,
Tobrilus
1978 ANDRÁSSY, ANDRÁSSY,
1978 1981
robustus
zakopanensis
9
Nanomermis Idioblaptus Nanomermis
Tripyla set if era Bathyodontus mirus Trischistoma arenicola
tripylae elachistus trischistomae
Magyarország Magyarország Uj-Britannia
IRODALOM 1. ANDRÁSSY T. (1971): K ü l ö n ö s jelenség: fonálférgekben élősködő fonálférgek! Állatt. Köziem., 58: 156 — 159. — 2. ANDRÁSSY, I. (1978): I n Nematoden parasitierende Nematoden. Helminthologia, 14 (1973): 1—4. — 3. Совв, N. А. (1924): A nema parasitic in а п е т а . Journ. Parasitol., 11: 120 —121. — 4. Совв, N. А. (1925): A new merinithid infesting another п е т а . Journ. Parasitol., 11: 217 — 218. — 5. MICOLETZKY. II. (1922): Die freilebenden Erd-Nematoden mit besonderer Berücksichtigung der Steiermark und der Bukowina, zugleich mit einer Revision sämtlicher nicht mariner, freilebender Nematoden in Form von Genus-Beschreibungen und Bestimmungsschlüsseln. Arch. Naturgesch. Abt. A. 87: 1 — 650. — 6. THORNE, G. (1967): Nematodes of Puerto Rico: Actinolaimoidea new superfainily with a revision of its genera and species with addenda to Belondiroidea (Nemata, Adenophorea, Dorylaimida). Techn. Pap. Univ. Puerto Rico, 43: 1—48. — 7. ZULLINI, A. (1970): I Nematodi muscicoli della Val Zebru, (Parco Nazionale dello Stelvio). R e n d Sei. 1st. Lomb., В, 104: 88 — 137.
A N E W OBSERVATION ON NEMATODES PARASITIC IN NEMATODES By I. ANDRÁSSY
In the short article the author gives account of a recent observation on nematodes parasitic in nematodes. He found three small parasites in a preadult specimen of Trischistoma arenicola (de Man, 1880) Schuurmans Stekhoven, 1951. They proved to be representatives of a species new to science, Nanomermis trischistomae n. sp. The short description of the new nematode species is as follows: Very small animals, about 0.2 m m long. Measurements: L = 0.17—0.22 m m ; a = 37— 47; b = 5.3—6.3; с = 11—13. Cuticle thin and smooth. Head rounded, broader than posterior end of body. Lips not separate. Anterior end containing a 6 —7 fim long spear or spear-like thickening. Oesophagus thin and cylindrical, except the thickened basal portion; 1/5—1/6 of entire length of b o d y . Intestine cylindrical, rectum about as long as anal body diameter. Tail ventrally curved, uniformly tapering, with rounded tip; 3— 4 times as long as anal diameter. The parasites were observed in the body cavity of their host, more nearly: t w o specimens somewhat behind minddle of the body and one specimen at the anal region. They seemed to be immature animals. The host w a s collected in N e w Britain (Oceania), Lae, in humous excrement of Diplopoda in September, 1969. Nanomermis trischistomae can be distinguished both from N. nemicola Cobb, 1925 and N. tripylae Andrássy, 1978 by its m u c h more slender body and the different shape of its tail. The holo- and paratypes arc deposed in slide No. 9082 of the author's collection. In Table 1 all data referring to nematodes parasitizing in other nematodes are summarized. 126
Állattani
Közlemények,
LXVIII,
1981
MADÁRTANI JEGYZETEK Irta: KEVE ANDRÁS (Természettudományi Múzeum Állattára, Budapest)
1. A madarak terjeszkedése Budapest belterületén A f ő v á r o s belterületén fészkelő m a d a r a k közül a molnárfecske (Delichon urbica) és a f ü s t i fecske (Hirundo rustica) 1 9 7 4 - e s megtelepedéséről m á r í r t a m ( 1 9 7 7 ) , míg a d o l m á n y o s v a r j ú (Corvus comix) 1 9 7 2 — 7 3 - a s fészkeléséről TAPFER ( 1 9 7 5 ) számolt be. Az elmúlt é v e k b e n ( 1 9 7 5 — 8 0 ) a n e v e z e t t f a j o k t o v á b b n y o m u l t a k a v á r o s szíve felé. A molnárfecske 3 fészkét m á r 1973-ban a rákoskeresztúri t e m e t ő h a l o t t a s b á z a f a l á n m e g t a l á l t a m . A b u d a i oldalon 1975-ben a Kelenföld felől a Móricz Zsigmond-térig h a t o l t be a v á r o s b a . A t é r melletti S i r o k i - u t c á b a n 9 fészke é p ü l t , 1 9 7 6 — 7 9 - b e n 7 volt közülük l a k o t t , sőt 1 9 7 6 . óta 5 fészke é p ü l t a forgalmas K a r i n t h y F r i g y e s - ú t o n , a t é r közelében. 1980-ban nincs t u d o m á som, h o g y v i s s z a t é r t e k volna, viszont m á r 1975. V. 24-én erős m o z g á s u k a t figyeltem m e g a Műszaki E g y e t e m régi é p ü l e t e körül, ahol 1 9 7 8 - b a n GÖTTMANN népes t e l e p ü k r e b u k k a n t . Ü j molnárfecsketelep alakult k i a L ö v ő h á z u t c á b a n , ahol egyik m o d e r n é p ü l e t t ö m b ö n 1978-ban 5—6, 1979-ben 22 fészk ü k e t s z á m o l t a m meg. A f ü s t i fecske a B e l g r á d - r a k p a r t o n 1975. u t á n is k ö l t ö t t , de á t h u r c o l k o dott a 10-es számú ház p a d l á s f e l j á r ó j á b a . 1977-ben és 1978-ban e r e d m é n y e s e n r e p í t e t t . É r t e s ü l t e m arról is, hogy a Váci-utca m ö g ö t t e f e k v ő szakaszán 1978h a n k é t ú j a b b fészek é p ü l t . J ú l i u s 20-án a szerb t e m p l o m k e r t j é n e k m a g a s , száraz f a á g a i n ültek a kirepült f i a t a l o k . T A P F E R megfigyelése óta g y a k o r t a l á t t a m m a g a m is a d o l m á n y o s v a r j ú t a Baross u t c a felett a Múzeum-kert i r á n y á b a á t v á l t a n i . E g y i k felszállt a Szabó E r v i n K ö n y v t á r k é m é n y é r e is, ahol k i f l i t f o g y a s z t o t t . 1974-ben T A P F E R m u t a t o t t egy fészket a R r ó d y S á n d o r - u t c a i b e j á r a t feletti m a g a s f á n . A fészek a következő é v b e n l a k a t l a n m a r a d t , m a j d l e h u l l o t t . 1978. I I I . 22-én l e t t e m figyelmes először a Veres P á l n é - u t c a felett mozgó dolmányos v a r j a k r a , IV. 15-én pedig meg is t a l á l t a m fészküket a szerb t e m p lom u d v a r á n a k egyik m a g a s f á j á n . E t t ő l k e z d v e g y a k r a n m u t a t k o z t a k a k e r t fáin, v a g y a környező h á z a k a n t e n n á i n . 1978. V I . 25-én h a j n a l b a n h a l l o t t a m u t o l j á r a a k ö r n y é k e n szólni, de h o g y a család n e m t á v o z o t t messze, m u t a t t a , hogy X . 19-én a Városháza egyik k é m é n y é n ült k e t t ő . 1979-ben n e m t é r t e k vissza, fészkük a n y a g á t valószínűleg a b a l k á n i gerlék lassan s z é t h o r d t á k . G y a k o r t a szó esik arról, h o g y ellentétben a n y u g a t - e u r ó p a i n a g y v á r o s o k kal, B u d a p e s t n e k legfeljebb a p e r e m é n és csak t a v a s z i á t v o n u l á s k o r m u t a t k o z i k az örvös g a l a m b (Columba palumbus), pl. az á l l a t k e r t b e n . Meglepetésemre 1978. V I . 2-án a Veres P á l n é - u t c a 11. s z á m ú ház t e t e j é n álló t v - a n t e n n á n ült egy-
127
2. A billegető c a n k ó első D u n a - m e n t i fészkelése C S I B A ( 1 9 5 7 ) és R A D E T Z K Y ( 1 9 6 2 ) közlik, hogy K U N S Z T K Á R O L Y m á r A m ú l t század v é g é n a billegető c a n k ó (Actitis hypoleucos) öt f é s z e k a l j á t g y ű j t ö t t e a Csalló- illetve a Szigetközben, és ezeket a T e r m é s z e t t u d o m á n y i Múz e u m n a k a j á n d é k o z t a . A p o n t o s a d a t o k a t se K U N S Z T , se más n e m közölte le, sőt hitelességüket az irodalom kétkedéssel f o g a d t a , t u d v á n , hogy K U N S Z T „üzleti t i t o k k é n t " kezelte a közönséges f a j o k lelőhelyeit, és k a p c s o l a t b a n állott n a g y o b b k ü l f ö l d i cégekkel. E z é r t a r i t k a f a j o k a t és a vonulási j e l e n t é s e k e t kivéve, a „ C s a l l ó k ö z s o m o r j a " megjelölést f e n n t a r t á s s a l f o g a d h a t j u k csak el. M i u t á n CsiBÁnak és később RADETZKYnek sikerült K U N S Z T állítását igazolniok, a f e n n m a r a d t g y ű j t e m é n y i k a r t o t é k o k k ö z ö t t pedig m e g t a l á l t a m az elpusztult f é s z e k a l j a k pontos a d a t a i t , ezek leközlését lényegesnek t a r t o m : 1) Körtvélyes, 1893. Y. 3. (3 ova); 2—3) Csallóközsomorja ( = Somorin), 1894. IV. 28. (4 + 4 o v a ) ; 4) Csallóközsomorja, 1895. IV. (4 ova); 5) Csallóközsom o r j a , 1896. Y. 3. (4 ova).
128
Állattani
Közlemények,
LXVIII,
1981
HÁROM BALATONI UNIO-FAJ (U. CRASSUS RETZIUS, U. TUMIDUS RETZIUS, U. PICTORUM L I N N É ) H É J M É R E T E I N E K ÉS TESTSÚLYÁNAK VISZONYA írta: P O N Y I J E N Ő , A R A N Y I N É R E H Á K M A R G I T é s G E R E N C S É R LÁSZLÓ (Magyar T u d o m á n y o s A k a d é m i a Biológiai K u t a t ó i n t é z e t e , T i h a n y )
A szerzők 1978-as gyűjtésekből származó 365 db kagylót vizsgáltak abból a célból, liogy olyan paramétereket nyerjenek, amelyek a kagylóprodukció számítását lehetővé teszik (pl. biomassza-meghatározás). Megmérték a példányok héjhosszúságát, -magasságát és -szélességét, a teljes súlyt, valamint a lágyrészek súlyát. Az így nyert héjméretek és testsúlyok korrelációját három matematikai összefüggés felhasználásával vizsgálták (1. ábra). A fontosabb megállapítások: 1. A vizsgált fajok teljes testsúlya és héj méretei közötti kapcsolatok eltérő szorosságúak. Az U. tumidus Retzius-nál a teljes testsúly és a három héjméret erős korrelációt mutat (0,9 ]> 0,96). A legszorosabb összefüggés: In T = = 0,878 + 0,080 S. Az U. crassus Retzius esetében a teljes testsúly csak a héj hosszúságával mutatott szoros összefüggést (0,9 ]> 0,93). A héjmagasság és -vastagság esetében a kapcsolat gyengébb (0,8 )> 0,89). A legszorosabb összefüggés: In Z = (—)9,553 + 3,177 In H. Az U. pictorurn Linné-nél a teljes súly és a héjméretek közötti összefüggések korrelációs együtthatói 0,74 és 0,88 közé estek. A legszorosabb összefüggés: In T = 0,970 + 0,105 S. 2. A lágyrészek súlya és a héjméretek viszonyának elemzésekor az U. tumidus-nál a legnagyobb korrelációt (0,9 )> <[ 0,93) a lágysúly és a héjmagasság között kaptuk, a héjszélesség esetében ez az érték valamivel kisebb <[ 0,91), míg a héjhosszúságnál már csak 0,68 0,81 közötti. A legszorosabb összefüggés: In L = —8,625 -f- 3,052 M. Az U. crassus esetében a lágysúly csak a héj hosszúsággal mutat szoros összefüggést (0,89 > 0,91), míg a magassággal és a szélességgel közepes korrelációt találtunk (0,7 <[ 0,80). A legszorosabb összefüggés: In L = —8,851 + 2,662 In H. A balatoni festőkagylónál a két másik vizsgált fajhoz viszonyítva a fenti összefüggések lényegesen lazábbak (0,7 <[ 0,86). A legszorosabb összefüggés: In L = —0,116 + 0,035 H. A fentiekből következik, hogy a három faj héj méreteinek változékonysága különböző, legnagyobb az U. pictorurn legkisebb az U. tumidus esetében. 3. A balatoni í/nio-fajok héjméreteinek arányai közül a héjhossz és szélesség aránya a fajra jellemző, a héjmagasság és -szélesség, valamint a héjhossz és a héjmagasság aránya viszont nem jellemzi a balatoni fajokat (1. és 2. táblázat).
9
Állattan! Közlemények
129
A felvett paraméterek H - héj hossz М-héjmagasság S - héjvastagság T - teljes súly L - lágyrészek nedves súlya
(Richnovszky-Pintér 1979 után kissé módosítva)
A korrelációszámításban alkalmazott egyenesekegyenlei Y= a+b-x lnY= a + b x lnY= a+blnX
1. táblázat. A balatoni Faj
n Hossz/vastagság Magasság/vastagság Hossz/magasság
Unio-fajok Unió tumidus 284 2,64 ± 0,16 1,35 ± 0,08 1,96 ± 0,08
2. táblázat. A balatoni Unio-fajok Fajok
Y:T,L X:HMS
héjméreteinek
aránya
Uniócrassus
Unió pictorum
43 2,51 ± 0 , 1 7 1,31 ± 0,11 1,93 ± 0 , 1 3
38 2,81 ± 0,28 1,30 ± 0,11 2,15 ± 0,18
héjméret-arányainak Hoesz/vastageág
szignifikanciája
M a g a s s á g / v a s t a g eég
P < 10%
Hoesz/magaeeóg
P < 0,1%
U. crassus és U.
pictorum
P < 0,1%
U. crassus és U.
tumidus
p < 0,1%
1% > P < 5%
p < 0,1%
P < 0,1%
1% > P < 5%
p > 10%
U. pictorum és U.
130
tumidus
Állattani
Közlemények,
LXVIII,
1981
KÖNYVISMERTETÉSEK Higgine, G. L.: The Classification of European Butterflies (Collins St. James' S. Place, London, 1975, 320 oldalon 402 ábrával és 1 térképpel.
— Ara: 7,50 &)
A k ö n y v a szerzőnek RILEY D. NORMANNAL írt „A field guide to the butterflies of Britain and Europe" (1970) című közös könyvük szerves folytatása. HIGGINS hatalmas munkára vállalkozott írásával. Bevezetőjében részletesen foglalkozik a fajok, alfajok általános taxonómiai problémájával, majd rátér a clin, a nomenklatúra kérdéseire. Külön fejezetet szentel a lepkék morfológiájának, s kiemelten tárgyalja — részletes ábrák mellett — az egyes családok ivarszervi felépítését. Ezt követi a családok, alcsaládok és genusok határozó kulcsának megadása. A családok rendszertani besorolása némileg eltér a Fauna Ilungariae 1968-ban kiadott füzetétől. HIGGINS a következő szisztematikát követi: Hesperiidae, Papilionidae, Pieridae, Lycaenidae, Riodinidae, Libytheidae, Nymphalidae, Satyridae, Danaidae. Rendkívül nagy értéke a könyvnek, hogy a triner nomenklatúrát alkalmazva a politipikus fajfogalom alapján áll. A taxonok tárgyalása jól egészíti ki az 1970-ben kiadott munkát, hiszen közli a fajok kromoszóma számát, a hím genitáliák teljes leírását és rajzát, v a l a m i n t az elterjedési adatokat. Sajnos nem mehetünk el említés nélkül a kissé sematikus ivarszervi ábrák mellett, amelyek felhasználását különösen a mikroszisztematikusoknak kell revízió alá venni, mert könnyen tévútra vezethetnek. A szerző több allopatrikus fajt (pl. Spialia orbifer Hbn.) nem tekint önálló fajnak, holott a taxonómiai, biológiai vizsgálatok ezt a nézetet egyértelműen cáfolják. í g y az már nem is lepi meg az olvasót, hogy sok valóban alfaji szintű taxon még csak említésre sem kerül. Az európai lepkészeti irodalom egyik jelentős mérföldkövét mutató munka a genitália preparátumok készítésének leírásával, alapos glosszáriummal és bibliográfiai feldolgozással zárul. A szép kivitelű, jól megszerkesztett k ö n y v e t haszonnal forgathatja minden lepidopterológus. Fazekas Imre
Jerzy Heintze: Motyle polski atlas ( Wydawnictwa
Szlcolne i Pedagogicze,
Warszawa,
1975, 302 oldal, 300 ábrával. — Ara: 160, — zl.J
A lengyel lepidopterológiai irodalom a „Klueze do Oznaczania Owadow Polski" című sorozatban megjelenő füzeteivel méltó elismerést v í v o t t ki a szakemberek körében. IIEINTZE a jól k u t a t o t t lengyelországi nagylepke fauna 300 faját mutatja be mintegy kiegészítve az előbbi kiadványokat. A rendkívül impozáns kiállítású, gondos nyomdai munkával rendelkezésünkre bocsátott könyvhöz Prof. Dr. S. F. ADAMCZEWSKI írt előszót. Ezt követi a szerző bő bevezetője. A k ö n y v igazi értékét a 300 színes kép élethű megfestése adja, amelyet a szerző magas művészi fokon végzett el. Nemcsak a lepkéket látjuk magunk előtt természetes nagyságban, hanem a lápnövényeken pihenő v a g y é p p e n táplálkozó hernyókat, azok rágásképét és a bábokat. HEINTZE ezentúl az ivari dimorfizmusra, s néhány gyakoribb forma parallel megjelenítésére is gondot fordított. A k ö n y v szerkesztése mintaszerű. Bal oldalon a taxonok rendszertani beosztását, biológiájának leírását — míg a jobb oldalon a színes táblákat találjuk, megkönnyítve a gyors és pontos tájékozódást. A szöveg között sok kék-fekete kiegészítő ábra biztosítja a közelrokon fajok hernyóinak, imágóinak biztos felismerését. Különösen hasznos ez a Cucullia Schrank genus fajainál, a mezőgazdasági- és erdészeti kártevők esetében. A kiadványban örömmel fedezhetünk fel magyar vonatkozásokat is. A Drymonia querna D. & Schiff., a Lophopteryx cucullina D. & Schiff., a Xylena exoleta I,. akvarelljei Bak községből (Zala in.) és Miskolcról származó példányok alapján készültek. 137
A munkát a lepidopterológusokon kívül a mezőgazdasági, erdészeti és természetvédelmi szakemberek is nagy haszonnal forgathatják. Komoly nyeresége lenne a hazai természettudom á n y o s kiadásnak, ha a könyv magyarul is megjelennék. Fazekas Imre
Glutz v. Blotzlieim, N. & Bauer, К. M.: Handbuch der Vögel Mitteleuropas. 9. Columbiformes — Piciformes (Akademie
Verlag, W iesbaden,
1980,
1148 oldal, 212 ábrával [közte számos térkép] és 59 táblázattal)
A kézikönyv-sorozatnak ez alkalomból egy kötetét — a nyolcadikat (sirályok) — átugr o t t á k , és előre v e t t é k a kilencediket, m e l y a galambokat, kakukkokat, baglyokat, lappantyúk a t , sarlósfecskéket, jégmadarakat, gyurgyalagokat, szalakótát, bankát és a harkályokat tartalmazza. A kötet vaskos terjedelmű. Például a házi galambról 30 oldalon át beszél, azzal az indokolással, hogy az Európa-szerte élő parlagi galamb az igazi szirti galambtól, vagyis ősétől legtöbbször meg sem különböztethető. Összesen 43 fajt tárgyal, az eddigi kötetekből megszok o t t alapossággal és részletességgel. Még a múlt év végén megjelent irodalmat is felhasználja. Mivel az egyes fajok tárgyalásának alcímeit már ismertettük cs azoktól eltérés nincs, feleslegesnek tűnik ismétlésük és méltatásuk. D г. К e v e A n d r ás
Engler, Helmut: Die Teichralle (Gallinula ehloropus) (Neue
Brehm Bücherei,
No. 535, A. Ziemsen Verlag, Wittenherg-Luthersludt, ábrával és fényképpel, 2. színes táblával)
1980, 228 oldal, 103
A fenti sorozatban már nagyon régen nein jelent meg ilyen vaskos munka. A megfigyelések, a fényképek többségükben a szerző munkái, bár 19 sűrűn szedett oldalt tesz ki a felhasznált irodalom is. A vastag füzet j a v a része természetesen a vízityúk viselkedésével és szokásaival foglalkozik. Beosztása a következő: a v í z i t y ú k helye a rendszerben, elterjedése, alfaji tagolódása, t u d o m á n y o s és népi nevei, ismertetőjegyei. Ezután írja le az európai alfajt teljes részletességgel, a pilieruhától a kifejlett kori lollazatig, megemlítve a rendellenességeket is. Ismerteti a méreteket, beleértve a sólyingadozást is. Legalaposabban részletezi a vízityúk hangját, utána a költőterületét és az állománysűrfiséget. Az 50—149. oldalakon foglaltak a munka szívét képezik: a vízityúk költésbiológiáját tárgyalják. Ennél már jóval rövidebb a táplálkozásáról (táplálék és annak megszerzése) szóló fejezet, Ezt követi a madár mozgásának leírása. A vedlés, a tollazat, csőr stb. ápolása, a napozás, nyújtózkodás, pihenés, alvás, majd a társas viselkedés. Kiemelendő az a fejezet, amely a v í z i t y ú k elvárosiasodásáról szól. A konkurrens madárfajok, az ellenségek, a paraziták, az életkor ( m a x . 15 év) mind részletesen megtalálhatók a könyvben. Befejezésül a gyűrűzések eredményeiről és az áttelelésről olvashatunk. K e v é s madárfaj életéről rendelkezünk ilyen részletes ismertetéssel. Mintaszerű összefoglalás, amelyből sok adat meríthető. D г. К e v e A n d r á s
Julian J. Baumel: Nomina Auatomieu Avium (Academic
Press, London—New
York—Toronto—Sydney—San Francisco, egészvászon kötésben ára: 60 US $)
637 oldal,
borítóval
A Madáranatómiai Nomenklatúra Bizottság (ICAAN) 1965-ben alakult. K i a d v á n y u k szövegét 1975-ben fogadta el az Állatorvos Anatómusok Világszövetsége ( W A V A ) . A javasolt anatómiai szakszavakat a szervrendszereknek, azon belül egyes szerveknek megfelelően ismerteti, mintegy a N o m i n a Anatomica Veterinariát (NAV) követi. Az egyes fejezeteket a „Megj e g y z é s e k " magyarázó szövegei egészítik ki, amelyek a terminus technicus pontos fogalmát a legújabb vizsgálatok eredményeinek tükrében határozzák meg; szinte magyarázó szótári helyettesítenek. Minden fejezet végén a t é m á t jól összefoglaló vázlatos rajzok vannak.
132
A k ö n y v végén levő taxonómiai lista ábécé sorrendben rendszerezi a madarak latin neveit, megjelölve azt is, melyik családhoz tartoznak. A könyvet mintegy 900 többségükben a téma lényegét érintő és az utóbbi 20 évben megjelent — cikkel 1 Isoroló irodalomjegyzék egészíti ki. Bár a Nomenklatúra Bizottság fő célja volt a szakszavak egységesítése a NAV-val, ez csupán néhány fejezetben (izomtan, értan) sikerült. Az ornithológiától örökölt és meghonosodott, valamint az eltérő alak és szerkezetet jelölő szavak eltérnek az általánostól. A megjegyzések magyarázó szövege erre kilér, és néha a szakszó eredetét is ismerteti. Miközben a madáranatómia legújabb irodalmát is összefoglalja, szinte egy lexikon igényeit elégíti ki. Ez a könyv legértékesebb része. A k ö n y v stílusa egyszerű, közérthető, szerkesztése világos; könnyen áttekinthető, jól használható. Az összehasonlító anatómia, az ornithológia, az állalorvostudományok, az állattenyésztéstan művelőinek igényein túl, jól szolgálja a kísérletező morfológust, fiziológust, biológust és orvost is munkájában. Dr. F e h é r György
133
Állattani
Közlemények,
LXVIII,
1981
SZAKOSZTÁLYUNK ÜLÉSEI Összeállította: BAKONYI GÁBOR,
a Szakosztály jegyzője
701. előadóülés, 191(0. január 4 - é n hlnök:
FÁBIÁN
GYULA.
1. B e v e z e t ő j é b e n az elnök k ö s z ö n t i a Szakosztály tagjait é s sikeres új e s z t e n d ő t k í v á n mindenkinek. 2. MESZLENY A N D R Á S é s J E N S E R
G Á B O R : „ S z í v ó c s a p d á s rovargyűjtés
tapasztalatai"
c.
e l ő a d á s á t ez a k ö t e t ü n k tartalmazza. SZALAY-MARZSÓ LÁSZLÓ h o z z á s z ó l á s á b a n kifejti, hogy az ilyen típusú c s a p d á k m a g a s elkészítési költségeit leleménnyel l é n y e g e s e n csökkenteni lehet. Sajnos az ü z e m e l t e t é s e mind e n k é p p e n drága. Viszont az ún. „ m e g s z á l l ó " repülés idejét lehet i l y e n m ó d o n p o n t o s a n megállapítani, ami n a g y o n fontos. Tervezik e c s a p d a t í p u s b ó l országos hálózat kialakítását is. — MÉSZÁROS ZOLTÁN szerint s z í v ó c s a p d á k k a l igen sok csoport f a j a i t lehet g y ű j t e n i . E l ő n y e , h o g y a törékeny lepkéket is jól p r e p a r á l h a t ó állapotban fogja. — Miért ürítették n a p o n t a a c s a p d á k a t , és miért használtak alkoholt ö l ő f o l y a d é k k é n t ? kérdezi GERE GÉZA. — A z e g y napig, v a g y ennél is r ö v i d e b b ideig repülő fajokra v o l t u n k kíváncsiak — v á l a s z o l j a az előadó. A h o s s z a b b g y ű j t é s e k k o r etilénglikolt v a g y glicerint használtak. - FÁBIÁN GYULA ú g y gondolja, h o g y a módszert az ökológusok is sikerrel alkalmazhatnák. 3. STEHBETZ ISTVÁN: „ M a d a r a k energia/elvétele égetett búzatarlókon" c. előadása előző kötetünkben olvasható. FÁBIÁN GYULA az u t á n érdeklődik, h o g y a vizsgált tarlókon az aratáskor mekkora s z e m v e s z t e s é g e t t a p a s z t a l t a k ? — E l ő a d ó válaszából m e g t u d j u k , h o g y a g a z d a s á g o k n e m boc s á j t o t t á k rendelkezésére az erre v o n a t k o z ó a d a t o k a t . — GF.RE GÉZA v é l e m é n y e szerint produkcióbiológiai vizsgálatoknál g y a k r a n t í p u s o k állíthatók fel. Ezért durva becslések is alkalmasak lehetnek arra, hogy e g y - e g y faj s z e r e p é t az ökoszisztéma e n e r g i a f o r g a l m á b a n h e l y e s e n állapítsuk meg. PAPP LÁSZLÓ t a p a s z t a l a t a i alapján a s z e m v e s z t e s é g e t a m e g f i g y e l t területen 1 — 5 q-ra becsli. E b b ő l a madarak m i n d ö s s z e 4 — 5 kg-ot f o g y a s z t h a t t a k el. Energia-visszam e n t ő szerepük t e h á t nem l e h e t e t t j e l e n t ő s . LŐVEI GÁBOR e g y o l y a n kísérlet beállítását j a v a s o l j a , amikor a tarló egy részét l e t a k a r j á k , így ez a terület a madarak számára n e m hozzáf é r h e t ő és kontrollként használható. 4 . S E B E S T Y É N MAGDOLNA é s LŐVEI G Á B O R : , , T u r d i d a e - f a j o k magyarországi
vonulása"
c.
e l ő a d á s u k b a n a n n a k a lehetőségét v i z s g á l j á k , h o g y a vonuló m a d a r a k o n f e l v e t t morfológiai méretjcllemzők alapján mennyire l e h e t az e g y e s populációkat elkülöníteni, eredeti fészkelőhelyükre következtetni. FÁBIÁN GYULA v é l e m é n y e szerint t ö b b méret felvétele hasznos lenne. J a v a s o l j a t o v á b bá az értékelési módszereket d i s z k r i m i n a n c i a analízissel kibővíteni. — SASVÁRI LAJOS kifejti, h o g y költéskor is lehetne m é r e t f e l v é t e l e z é s e k e t végezni a feketerigónál. A „ n y u g t a l a n s á g i h a n g " hallatára u g y a n i s a k ö r n y é k b e n l e v ő e g y e d e k összegyűlnek és b e f o g h a t o k . — LŐVEI GÁBOR v á l a s z á b a n arról beszél, h o g y a s t a t i s z t i k a i módszerekkel k i m u t a t o t t k ü l ö n b s é g e k biológiai m a g y a r á z a t a gyakran nehézkes, v a g y n e m lehetséges. 702. előadóülés, 1980. február 1 - é n Elnök:
FÁBIÁN
GYULA.
1. ZIMMERMANN ISTVÁN: , , A d a t o k a sertés-letalitás és a földmágnesség közötti kapcsolat értékeléséhez" c. e l ő a d á s á b a n először a f ö l d m á g n e s e s s é g fogalmáról és általános biológiai hatásairól beszél. Majd a sertésszállítások a l k a l m á v a l tapasztalt elhullások statisztikai a d a t a i t v e t i e g y b e az u g y a n a k k o r mért f ö l d m á g n e s e s s é g változásokkal. K i m u t a t j a , h o g y a k é t e s e m é n y k ö z ö t t összefüggés t a p a s z t a l h a t ó .
135
FÁBIÁN GYULÁI UZ é r d e k l i , liogy e m b e r e k k e l k a p c s o l a t b a n f o l y n a k - e hasonló vizsgálatok? E l ő a d ó t u d egy ilyen t é m á r ó l készült k a n d i d á t u s i disszertációról. E g y é b k é n t gépkocsiv e z e t ő k n é l , p é l d á u l a u t ó b u s z v e z e t ő k n é l m u n k a k e z d é s és a f e l a d a t k i a d á s e l ő t t f i g y e l e m b e veszik, hogy az illető m e n n y i r e é r z é k e n y az időjárási t é n y e z ő k , így a f ö l d m á g n e s s é g v á l t o z á s a i r a . T o v á b b á b e s z á m o l egy s z o v j e t u n i ó b e l i kísérletről, ahol az Echerichia coli s z a p o r o d á s a és t o x i n lerinelése, v a l a m i n t a m á g n e s e s térerősség v á l t o z á s k ö z ö t t ö s s z e f ü g g é s t t a l á l t a k . A K o s s u t h L a j o s T u d o m á n y e g y e t e m e n t o j ó h i b r i d e k k e l f o l y n a k h a s o n l ó kísérletek. — A FÁBIÁN LAJOS kérdésére a d o t t v á l a s z b ó l m e g t u d j u k , h o g y t e r v e z n e k k l í m a k a m r á b a n , s z i g o r ú a n ellenőrzött k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t ú j a b b ilyen t í p u s ú v i z s g á l a t o k a t . — FÁBIÁN GYULA ú g y véli, hogy az előa d á s egy, a g y a k o r l a t á l t a l f e l v e t e t t k é r d é s t i g y e k e z e t t e m p i r i k u s a n f e l d e r í t e n i . A tényleges h a t á s o k elkülönítése m é g k é s ő b b i f e l a d a t . J a v a s o l j a , h o g y k o n t r o l l k é n t h a s z n á l j a n a k n y u g t a t ó k k a l kezelt á l l a t o k a t . — ZIMMERMANN ISTVÁN v á l a s z á b ó l k i d e r ü l , h o g y 1972 —75. k ö z ö t t v o l t a k efféle p r ó b á l k o z á s o k . A sebészeti p r o b l é m á k c s ö k k e n t e k is, de a szerek igen lassan ü r ü l tek ki, ezért az á l l a t o k a t n e m lein t e t t levágni. — MÉSZÁROS ZOLTÁN v é l e m é n y e szerint értékelésnél a téli és a n y á r i a n t i c i k l o n s z a k a s z a i t el kell e g y m á s t ó l v á l a s z t a n i , mivel ezek h a t á s a egész m á s . A n y á r i a n t i c i k l o n e s e t é n a m a g a s elhullást n e m t a r t j a v a l ó s z í n ű n e k . — KozÁR FERENCet az érdekli, h o g y szezonális k ü l ö n b s é g e k e t l e h e t e t t - e t a p a s z t a l n i ? E g y évből 168 n a p o n t a p a s z t a l t a k e l h u l l á s t — feleli az előadó. E b b ő l 69 e s e t b e n volt n a g y p o t e n c i á l k ü l ö n b ség-változás is. MÉSZÁROS ZoLTÁNnak v á l a s z o l v a p e d i g e l m o n d j a , h o g y a n t i c i k l o n á l i s időben az ingerszegény k ö r n y e z e t is h a t h a t s t r e s s z k é n t és o k o z h a t n a g y o b b elhullást. — ERŐSS JUDiTot a boncolási j e g y z ő k ö n y v e k a d a t a i é r d e k l i k . — M e g t u d j u k , h o g y az á l l a t o k p u s z t u l á s á n a k sok e s e t b e n a stressz v o l t az o k a . — FÁBIÁN GYULA k i f e j t i , h o g y a sok hozzászólás is a t é m a érdekességét, k ü l ö n l e g e s s é g é l és az o k o k r é s z l e t e s e b b f e l t á r á s á n a k szükségességét jelzi. 2. STERBETZ ISTVÁN b e m u t a t j a a dévaványai túzoktelepet. Először a túzok magyarországi kipusztulását megakadályozó lépéseket és eredményeket ismerteti. E faj megmentésére tett akciók következtében az utóbbi 10 é v b e n 21%-os n ö v e k e d é s t tapasztaltak a hazai populációknál. E z u t á n gyönyörű diaképek segítségével b e m u t a t j a a túzoktelepet, amely a legmagasabb szakmai és esztétikai k ö v e t e l m é n y e k n e k is megfelel. Beszél azokról a lehetőségekről, amelyek segítségével a telepet a nagyközönségnek is be lehetne m u t a t n i . E n n e k első feltétele, hogy a tenyésztési eredmények n y o m á n megfelelő állományuk legyen. — FODOR TAMÁS kiegészítésében elmondja, hogy máris óriási a telep nemzetközi visszhangja. Van olyan elképzelés is, miszerint Magyarország lenne a túzokkeltetés nemzetközi központja. Ebben az esetben a környező országokból is hozzánk szállítanák a m e n t e t t tojásokat. Lehetőség nyílna több vendégkutató itteni munkájára is. — JÁNOSSY DÉNES szerint A Szovjetunióban 6—7000 túzok él, míg Magyarországon 3000. — FÁBIÁN GYULA kérdésére, hogy van-e etológus a telepen, megtudjuk, hogy erre s t á t u s sajnálatos módon nincs, ezért csak amatőr vizsgálatok folynak.
703. előadóülés, 1980. március 7-én Elnök:
FÁBIÁN
GYULA.
1. Elnök kifejezi örömét afelett, hogy a n a g y m u l t ú és kiemelkedő eredményeket felmutató Fővárosi Állat- és N ö v é n y k e r t dolgozói—kutatói tematikus ülés keretein belül jelentkeztek előadásokkal, mert így átfogó képet kaphatnak a Szakosztály tagjai a Kertben folyó legfontosabb munkákról. 2. HOLDAS SÁNDOR: ,,Urbanizáció és az állatkertek" e. előadásában általános képet fest a nagyvárosok és az állatkertek viszonyáról. Beszél a j ö v ő útjairól, a fejlesztések lehetőségeiről és módjairól. ANGHI CSABA v é l e m é n y e szerint előadó napjaink egyik kiemelkedően fontos kérdését tárgyalta. A Kert fejlesztése már régóta időszerű. Sajnos kevés konkrét intézkedés történt. Végleges megoldást jelentene, ha a Városligetet, v a g y legalábbis egy részét, a Kerthez csatolnák. 3. CSIKVÁRY LÁSZLÓ: „Nagymacska-fajok tenyésztése a Fővárosi Állat- és Növénykertben" c. előadása jelen k ö t e t ü n k b e n olvasható. FISCHER ANTAL hozzászólásában néhány kiemelkedő képességű oroszlán tenyésztési eredményeit ismerteti. A „ L o l a " nevű oroszlán 30 u t ó d o t nevelt. Ezek születési átlagsúlya 1500 g volt, és 112 g/naj) súlygyarapodást értek el. A szinten kiváló „Melinda" nevű nősténynek 25 kölyke született 10 év alatt. Ezek születési átlagsúlya és súlygyarapodásuk is valamivel az előbbiek alatt maradt. Hozzászóló véleménye szerint az oroszlánkölykök mesterséges nevelésére leginkább a korcs, közepes t e s t n a g y s á g ú k u t y á k felelnek meg. 4. MÖDLINGER PÁL: , , A vadmadár keltetés és nevelés eddigi eredményei" c. előadása előző évi kötetünkben olvasható. 142
NAGY BARNABÁS azután érdeklődik, hogy a felnevelt és szabadon bocsátott vércsék további sorsáról milyen információk állnak rendelkezésre? — K e v é s állatot f o g t a k vissza, ezért a kibocsájtás utáni megmaradás jelentős mértékűnek látszik — hangzik a válasz. 5 . B O T T Á I S T V Á N , K K R E S Z T E S S Y K A T A L I N é s N E M É N Y I I S T V Á N : . , F a u n i s z t i k a i és
akva-
risztikai tapasztalatok az édesvízi akvárium üzembe helyezésével kapcsolatban" c. előadását előző füzetünk tartalmazza. A szép diaképekkel illusztrált előadás élénk vitát vált ki. JÁNOSSY DÉNES megkérdezi, hogy B u d a p e s t felett és alatt a D u n á b a n különbözik-e a halfauna?— Előadó szerint biztos adatunk erre n é z v e nincs, de a halászati statisztika szerint van változás. — CSÁNYI BÉLA kifejti, hogy a vízügyi szerveknek nagy szükségük lenne az előadásban elhangzott és hasonló adatokra. Miért csak most kezdtek ilyen vizsgálatokba? — k é r d i . — A vizsgálatok a b e m u t a t ó akváriumokba szükséges állatok gyűjtéséhez kapcsolódtak hangzik a válasz. — GÖNCZI JÁNOS kifejti, hogy a D u n a és a Tisza területén a halfauna környezetvédelmi indikátor is lehet. A halfauna v é d e l m é t az elhangzottakhoz hasonló adatok nélkül nem lehet megvalósítani. Sajnos a faunisztika a halászokat nem érdekli. — MIHÁLYI FERENC kiemeli a halfauna kutatásának fontosságát. 6. FÁBIÁN GYULA ajánlást tesz egy „Immobilizációs K ö z p o n t " létesítésére a Fővárosi Állat- és Növénykertben. Az Állatkerti t u d o m á n y o s problémákat tárgyaló ülés keretében mint a Szakosztály soros elnöke szeretne ajánlást tenni az Állatkert Vezetősége felé egy új állatkerti laboratórium és munkacsoport felállítására. A laboratórium, amelynek létesítését javasolja és ajánlja, a k ö v e t k e z ő címet viselné: „Fővárosi Állat- és N ö v é n y k e r t Immobilizációs Laboratóriuma". A laboratórium célja kettős, részben kutatási, részben szolgáltatási lenne. A következő feladatok ellátására terjedne ki: 1. az immobilizációs világirodalom nyilvántartása; 2. új eljárások kidolgozása és kipróbálása; 3. tanácsadás; 4. az összes állatkert immobilizációs feladatainak ellátása; 5. vadaskerti igények kielégítése; 6. vadállat befogás lebonyolítása megrendelésre. 704. előadóülés, 1980. április 11-én Elnök:
FÁBIÁN
GYULA.
1. E l n ö k f e l h í v j a a f i g y e l m e t az Á l l a t t a n i K ö z l e m é n y e k l e g u t ó b b i k ö t e t é r e . K ü l ö n kiemeli SEBESTYÉN OLGA d o l g o z a t á t . A S z a k o s z t á l y vezetősége és t a g s á g a n e v é b e n k ö s z ö n t i KASZAB ZoLTÁNt abból az a l k a l o m b ó l , hogy n e m r é g i b e n t a r t o t t a a k a d é m i a i székfoglaló előa d á s á t , és ezzel egy időben Állami D í j a t is k a p o t t . É l e t m ű v é t m é l t a t v a , elnök k ü l ö n kiemeli azt az ö n f e l á l d o z ó , p é l d a m u t a t ó t e v é k e n y s é g e t , a m e l y e t KASZAB ZOLTÁN az Á l l a t t á r p u s z t u lása u t á n a helyreállítási m u n k á k b a n , a g y ű j t e m é n y e k felállítása és g y a r a p í t á s a s o r á n t a n ú s í tott. 2. FORRÓ LÁSZLÓ: „Emlékezés Daday Jenőre, halálának 60. évfordulóján" c. előadásában először a világhírű zoológus és hidrológus életét ismerteti röviden. Majd részletesen b e m u t a t j a DADAY JENŐ elveszettnek hitt, de megkerült híres rákgyűjteményét, beszél a mikroszkópi preparátumokról és az érdekesebb fajokról. 3. KOVÁCS GYULA: „Új adatok és kritikai megjegyzések Sopron és környéke csigafaunájához" c. előadásában gyűjtéseinek és megfigyeléseinek eredményeit adja közre. Elmondja, h o g y a Sopron környéki patakok n e m tekinthetők szennyezetteknek. A várakozással ellentétben a kézre került 65 csigafajból csupán kettő az alpesi elem. A kőszegi gyűjtések eredményei alapján lényegesen több alpesi fajra számított. Elnök v é l e m é n y e szerint a Soproni-hegység északi, hűvösebb völgyeiben, ahova nehezebb eljutni, bizonyára több alpesi elem is található még, hiszen mint a „ R y n c h o t a " gyűjtemény munkatársa régebben g y ű j t ö t t ezeken a h e l y e k e n és sok érdekes fajt fogott. 4. KAPOCSY GYÖRGY: , , F é n y k é p e z ő g é p p e l Nyugat-Európa állatkertjeiben. I. rész" címmel l á t v á n y o s előadást tart. FÁBIÁN GYULA a diaképek művészi kompozícióit dicséri, és kifejezi a Szakosztály reményét, hogy az előadás második részét is hamarosan láthatjuk.
705. előadóülés, 1980. május 9-én Elnök:
FÁBIÁN
GYULA.
1. A tárgysorozat szerinti első előadás előtt az elnök bejelenti, hogy az Állattani Szakosztály keretein belül megalakult a Fiatalok Természetismereti Klubja, amelyet a Természettudományi M ú z e u m Közművelődési Csoportja szervezett. Tanárelnöke: Dr. AGÓCSY PÁL. E g y 137
ülés már v o l t , t ö b b m i n t száz fő hallgatóság részvételével. Kéri tagtársainkat, h o g y t á m o g a s sák és propagálják e k e z d e m é n y e z é s t . 2. LUKÁCS DEZSŐ: ,,Emlékezés Abonyi Sándorra, születésének 100. évfordulóján' C. e l ő a d á s ebben a kötetünkben olvasható. FÁBIÁN GYULA h o z z á s z ó l á s á b a n kifejti, h o g y ABONYI SÁNDOR az Artemia salinn rákfajjal v é g z e t t k u t a t á s a i b a n l é n y e g é b e n az öröklődés és v á l t o z é k o n y s á g alapvető kérdésköreinek e g y e s kérdéseire keresett és k a p o t t választ, ezcrt is a l k o t o t t m a r a d a n d ó t . 3. SziRÁKl GYÖRGY: „A barackmoly (Anarsia lineatella Zeller) vizsgálata szex-feromonokkal" c. e l ő a d á s á b a n 21 c s a p d a fogási adatait elemzi, és vizsgálja a diszperziót a f o g o t t e g y e d s z á m o k alapján. MÉSZÁROS ZOLTÁNÍ az érdekli, h o g y a s z e x - c s a p d á k fogási adatai alapján lehet-e az abundanciára k ö v e t k e z t e t n i ? — Mivel a rajzáscsúcsok idején sem f o g o t t e g y - e g y csapda 1 0 — 2 0 egyednél t ö b b e t , a l é t s z á m b e c s l é s n a g y o n b i z o n y t a l a n lenne. Mennyiségi a d a t o k a t a m ú g y is nehéz ilyen t í p u s ú c s a p d á k k a l g y ű j t e n i , m e r t v o n z á s i körük meghatározása, v a l a m i n t fogási h a t é k o n y s á g u k m e g á l l a p í t á s a nehézkes. A g y ű j t é s e k e r e d m é n y e i e g y é b k é n t azt m u t a t t á k , h o g y a v i z s g á l t területen rajzáscsúcsok idején s e m k e l l e t t l é n y e g e s kártétellel számolni. 4. UDVARDY ÁGNES: „Afrikai fauna Szicíliában (útibeszámoló Piazza Armerináról)" c. e l ő a d á s á b a n a c í m b e n e m l í t e t t h e l y e n feltárt h a t a l m a s római kori m o z a i k o t m u t a t j a be színes diaképek s e g í t s é g é v e l . A v a d á s z j e l e n e t e k n é l , á l l a t b e f o g á s o k a t és szállításokat ábrázoló részleteknél rendre f e l t ű n n e k észak-afrikai madár és e m l ő s f a j o k . 706. előadóülés, 1980. október 3 - á n Elnök:
FÁBIÁN
GYULA.
1. ÁBRAHÁM AMBRUS: „AZ ingerközpont szerkezete elektronmikroszkóp alatt a mocsári teknős (Emys orbicularis) szívében" c. klasszikus e l ő a d á s á b a n a szív csúcsához f u t ó rostok felépítéséről, l e f u t á s u k r ó l és az i z m o k h o z való k a p c s o l ó d á s módozatairól beszél. H o z z á s z ó l á s nincs. 2. JAKAB BÉLA: „Gólyaállományunk újabb adatai és problémái az 1979. évi országos felmérés alapján" c. e l ő a d á s a j e l e n k ö t e t ü n k b e n o l v a s h a t ó . NAGY BARNABÁst az érdekli, h o g y a t a n y á k s z á m á n a k csökkenése m e n n y i b e n b e f o l y á solja a hazai g ó l y á k l é t s z á m á t ? — A válasz szerint e z t a kérdést m é g nem t a n u l m á n y o z t á k . — JÁNOSSY DÉNES e l m o n d j a , h o g y a gólya e g y jellegzetes, indikátor faj. L é t s z á m c s ö k k e n é s é n e k megakadályozása szempontjából a fészkelőhelyek védelme a legfontosabb. Nyugat-Európában napjainkra a g ó l y a á l l o m á n y gyakorlatilag ö s s z e o m l o t t . Magyarországon ezzel s z e m b e n kiemelk e d ő l é t s z á m o t t a l á l u n k . — FÁBIÁN LAJOS k i e g é s z í t é s k é n t n é h á n y a d a t o t m o n d az 1 9 7 8 - b a n fertőzés k ö v e t k e z t é b e n e l p u s z t u l t gólyákról. E s z e r i n t n é g y e g y e d p u s z t u l t el m é t e l y k ó r k ö v e t k e z t é b e n . H á r o m e s e t b e n e g y Catenasia-faj o k o z t a az elhullást. — FÁBIÁN GYULA a felmérések példás szervezését dicséri. E m l é k e z t e t HOMONNAY NÁNDOR hasonló felméréseire, m i n t e g y 40 é v v e l ezelőtt. 3. FARAGÓ SÁNDOR: „Egy nyugat-magyarországi település — Újkér —fecskeállományának vizsgálata" c. e l ő a d á s á t ez a f ü z e t ü n k t a r t a l m a z z a . MÉSZÁROS ZOLTÁN a z u t á n érdeklődik, h o g y a v i z s g á l t h á r o m fecskefaj fészkelése m e n y nyire k ö t ő d i k az e m b e r i t e l e p ü l é s e k h e z , é p í t m é n y e k h e z ? Á település-szerkezet v á l t o z á s a m i l y e n h a t á s ú az élőhely s z e m p o n t j á b ó l ? — Az előadó azt v á l a s z o l j a , h o g y a füsti fecske inkább f é s z k e l természeti t e r ü l e t e k e n , m i n t a molnár fecske. E f a j o k evolúciójának t a n u l m á n y o z á s a során kiderült, h o g y k e z d e t b e n kizárólag sziklákon f é s z k e l t e k . — JÁNOSSY DÉNES hozzászólása szerint a füsti fecskére n é z v e i g e n sok paleontológiái a d a t u n k v a n . — KEVE ANDRÁS t a p a s z t a l a t a az, h o g y a molnár fecske n a p j a i n k b a n is fészkel sziklán.
707. előadó- és tisztújító ülés, 1980. november 1 4 - é n Elnök:
FÁBIÁN
GYULA.
1. E l n ö k köszönti
a t i s z t ú j í t ó ülésen megjelent, t a g t á r s a k a t , külön k i e m e l v e TÖRŐ
IMRE, JERMY T I B O R é s K A S Z A B ZOLTÁN a k a d é m i k u s o k a t , m a j d m e g n y i t j a a z ü l é s t .
2. MÉSZÁROS ZOLTÁN: „Titkári
beszámolója"
— kissé r ö v i d í t v e — a k ö v e t k e z ő :
Tisztelt T a g t á r s a k , K e d v e s V e n d é g e k ! Letelt e g y h á r o m é v e s időszak, b e s z á m o l cs l e k ö s z ö n a Szakosztály vezetősége. K ö z t u d o t t , hogy a M a g y a r Biológiai Társaság — e g y ü t t а M a g y a r Biokémiai és a Biofizikai Társaság-
138
gal — a Magyar Tudományos Akadémia felügyelete alól a MTESZ felügyelete alá kerüli át. A MTESZ hiszen tagegyesületeinek jórésze szorosan kapcsolódik a népgazdaság termelő ágazataihoz — munkáját az ötéves népgazdasági tervekhez kapcsolódva végzi. Így a Magyar Biológiai Társaság is ötéves munkatervet készít és ebben a keretben dolgozik. A hatodik ötéves terv az 1981—1986. közötti időszakot foglalja magában, a Biológiai Társaság erre az időszakra választ új vezetőséget, A titkár dolga ilyenkor a számadás, a számvetés. Három év a szakosztály életében nem hosszú idő, de a mi saját életünkben elég jelentős időszak. Ez alatt a három év alatt Szakosztályunk 23 előadóülést tartott, ezek a 683-iktól a 706-ig tartó számokat viselték. A látogatottság nagyon különféle volt: tartottunk előadóülést 16-os, de 90-es létszámmal is. Szándékosan nem hallgatóságot mondok, mert а résztvevők aktivitása többnyire nagyon élénk volt: voltak olyan előadóüléseink, amelyeken a hozzászólások és a vita időtartama megközelítette az előadásokra szánt időt. Az átlagos látogatottság ülésenként 36 fő volt. Különösen nem sok, ha figyelembe veszszük, hogy a MTESZ havonta 480 meghívót postáz, s hogy ezeket a meghívókat a címzettek ténylegesen kérték is. Voltak változatos témájú, s voltak tematikus előadóüléseink is. N e m mernék véleményt mondani arról, hogy melyik típusú program volt népszerűbb, mindkettőben voltak sikerültebbek és kevésbé sikerültek is. Nehéz az elhangzott előadásokat témájuk szerint csoportosítani, hiszen jó részük több csoportba is beleillik. Ennek ellenére megkísérlem áttekinteni az előadások tartalmi, ill. műfaji hovátartozását. Tíz előadást hallottunk az emlősökről, tizennégyet a madarakról, tizennégyet a rovarokról, kettőt a puhatestűekről. Kilenc ökológiai, hat anatómiai-élettani, hét hidrobiológiái előadáson kívül nyolc megemlékezést és nyolc útibeszámolót is hallottunk. A Szakosztály élete a megszokott mederben folyt, az elmúlt három évben az előadóüléseket a szokásos rendszerben, a nyári hónapok kivételével minden hónap első péntekén tartottuk. Volt azonban mégis két esemény. Az egyik az ülésterem megváltozása: otthonunkká vált a Természettudományi Múzeumtól kapott korszerű és elegáns előadóterem. A másik jelentős esemény az 1980-as évhez fűződik. A Természettudományi Múzeum Közművelődési Osztályának, név szerint régi tagtársunknak, Dr. AGÓCSY PÁLnak A kezdeményezésére megalakult A Szakosztály keretében működő Fiatalok Természetismereti Klubja. A h a v o n t a rendezett klubfoglalkozások — amelyek előadásokból, filmvetítésekből és kötetlen beszélgetésből tevődnek össze — az eddigiek alapján változatosak és népszerűek. A leköszönő vezetőség köszönetet mond mindazoknak, akik segítették a munkáját. Mindenek előtt szeretném megköszönni a tagság aktív részének, s külön is az előadóknak az érdeklődést, a felkészülést, egyszóval a munkát. Nekik volt köszönhető az előadások változatossága. Szeretném megköszönni azt a segítséget is amit a Szakosztály a Természettudományi Múzeumtól kapott. Ezt az otthonunkká vált termet és a meghívók szép kivitelű nyomtatását a Múzeumnak köszönhetjük. Szeretném megköszönni a MTESZ-nek, hogy az adminisztráció gondjait leveszi a vezetőség válláról, ezzel nagyon sokat segít. Szeretném megköszönni a Magyar Tudományos Akadémiának az Állattani Közleményeket. K í v á n o m a hivatalba lépő új vezetőségnek, hogy ők is megkapják mindezt a segítséget, s kívánom, hogy felügyeleti szervünk részéről minél kevesebb adminisztratív követelmény és minél több segítség érkezzék hozzájuk. A leköszönő vezetőség tartalmas szakosztályi életet kíván a tagságnak, s jó m u n k á t az új vezetőségnek. 3. FÁBIÁN GYULA a tisztújító közgyűlés elnökéül KEVE ANDRÁS tagtársunkat kéri fel, aki elfogadja a megbízatást, méltatja az előző vezetőséget és ismerteti az új tisztikarba javasoltak neveit. Az 1981—85-ös ciklusra a következők nyerték el a tagtársak bizalmát: SZALAY— MARZSÓ LÁSZLÓ ( e l n ö k ) , H A L M Á G Y I L E V E N T E ( t i t k á r ) , D E M E T E R A N D R Á S ( j e g y z ő ) , B O C N Á R S Á N D O R , F Á B I Á N G Y U L A , G A L L É LÁSZLÓ, M A H U N K A S Á N D O R , MÉSZÁROS Z O L T Á N , N A G Y B A R N A BÁS, S Á R I N G E R G Y U L A , S T E R B E T Z I S T V Á N ( t a g o k ) .
4. LÖVEI GÁBOR: „A madarak szárny-alakváltozásainak elemzése: néhány módszertani probléma" c. előadásában szélesebb kitekintést ad a Magyar Madártani Egyesület tudományos tevékenységéről és az eljövendő tervekről. Beszél a madarak vándorlásának tanulmányozására kifejlesztett módszerekről, a radar alkalmazásáról, és a függönyhálós befogási módszerről, ami Magyarországon is elterjedt. Ez utóbbi előnyeit értékeli: sok faj, nagy egyedszámban fogható, így morfológiai vizsgálatokra, méretfelvételekre kedvező lehetőség nyílik. A hiometriai analízisekhez szükséges adatok kedvező feltételek mellett gyűjthetők. A madarak származási helyéről is alapvető információkat lehet nyerni. Véleménye szerint a múzeumi anyagokon végzett felvételezéseket meg kell szüntetni. A szárnyhegyesség mérésére alkalmas módszerek ismertetésével és összehasonlításával fejezi be előadását.
139
MÉSZÁROS ZoLTÁNt az érdekli, h o g y az időjárási t é n y e z ő k m e n n y i r e befolyásolják a v o n u l á s o k a t ? — Az előadó v á l a s z á b ó l k i d e r ü l , hogy a v o n u l á s r a az i d ő j á r á s j e l e n t ő s h a t á s s a l v a n . Időjárási f r o n t o k e l ő t t például a k t i v i t á s n ö v e k e d é s f i g y e l h e t ő meg. - A szárnyhegyesség m e g á l l a p í t á s á h o z szükséges m é r e t e k e n k í v ü l milyen morfológiai a d a t o k a t v e t t e k még fel? kérdezi STERBETZ ISTVÁN. LŐVEI GÁBOR e l m o n d j a , hogy b a r á t p o s z á t á n á l ö t t e s t m é r e t e t vizsgált, de a s z á r n y h e g y e s s é g e t l e h e t e t t l e g j o b b a n h a s z n á l n i a p o p u l á c i ó k elkülönítéséhez. 5. SZALAY-MARZSÓ LÁSZLÓ az ú j t i s z t i k a r n e v é b e n m e g k ö s z ö n i a b i z a l m a t és b e z á r j a az ülést. 708. előadóülés, 1980. december 5 - é n Elnök:
SZALAY-MARZSÓ
LÁSZLÓ.
1. LUKÁCS DEZSŐ: „Emlékezés Zilahi-Sebess Gézára" c. előadásában a debreceni Kossuth Lajos T u d o m á n y e g y e t e m híres dipterológus professzorának zoológiai munkásságát és emberi nagyságát m u t a t j a be röviden, a barát szemszögéből. 2. CSÖRGŐ TIBOR: „Nádi énekesmadarak niche-analízise" c. előadásában először elmondja, hogy a vizsgált fajok morfológiai paraméterei milyen összefüggésben állnak az élőhelyük jellemzőivel. Majd az egyes méretadatok eloszlásait hasonlítja össze, és vizsgálja a különbségeket. Ezekkel bizonyítja az élőhelyeknél empirikusan ismert területi átfedéseket és különbségeket. FÁBIÁN GYULA az után érdeklődik, hogy a morfológiai jellemzőket mennyiben lehet niche paraméterként használni? — Abból a hipotézisből indult ki, hogy a testméret-jellemzők tükrözik A környezet hatásait — válaszolja az előadó. — PAPP LÁSZLÓ szerint ez a kérdéskör túlságos egyszerűsítése. — LŐVEI GÁBOR úgy gondolja, hogy az alapvető elgondolást a jövőben még bizonyítani kell. — SZALAY-MARZSÓ LÁSZLÓ úgy véli, hogy jelen előadás egy több részből álló sorozat első tagjának tekinthető. 3. V O J N I T S
ANDRÁS
és VÁSÁRHELYI
TAMÁS:
„A
Természettudományi
Múzeum
koreai
expedíciói" c. előadásukban összefoglalják az eddigi gyűjtőutak t u d o m á n y o s eredményeit. Elmondják, hogy Magyarországról 1970—80. között hét expedíció járt Koreában. Összesen mintegy 200 000 állatot gyűjtöttek. Az anyag legnagyobb részét talajállatok adják. Igen sok Hymenoptera és Coleoptera is kézre került. A fogott állatok preparálása és determinálása folyamatosan történik. Az eredményekről eddig 55 közlemény jelent meg. 634 fajt közöltek az ország faunájából, ezek közül 123 faj a t u d o m á n y r a nézve újnak bizonyult.
140
TARTALOM
KEVE ANDRÁS: M e g e m l é k e z é s M a d a r á s z G y u l á r ó l ( 1 8 5 8 — 1 9 3 1 )
3
LUKÁCS DEZSŐ: Abonyi Sándor születésének 100 éves évfordulójára ÁBRAHÁM AMBRUS: Fény- és elektronmikroszkópos vizsgálatok az éticsiga gastro-intestinális idegrendszerén BOZAI JÓZSEF: Faunisztikai és populációdinamikai vizsgálatok fitofág és ragadozó atkákon nagyüzemi és házikerti gyümölcsösökben, ( ö k o s z i s z t é m a kutatások) CSIKVÁRY LÁSZLÓ: Nagymacska-fajok tenyésztése a Fővárosi Állat- és Növénykertben . . . FARAGÓ SÁNDOR: Egy nyugat-magyarországi település — Újkér — fecskeállományának vizsgálata. 1. Molnárfecske (Delichon urbica L.) F E H É R G Y Ö R G Y , G R Á F ZOLTÁN é s SÓTONYI P É T E R : N é h á n y
érdekesség a zsiráf
13 19 27 33 39
csontos
vázáról FORRÓ LÁSZLÓ: Két faunára új Cyclops faj (Crustacea, Copepoda) a Hortobágyi Nemzeti Parkból HARKA ÁKOS: A csuka ( E s o x lucius L.) növekedése A Tisza tiszafüredi szakaszán JAKAB BÉLA: Gólyaállományunk újabb adatai és problémái az 1979. évi országos felmérés alapján] KÁDÁR ZOLTÁN: Lamarck és A magyar élettudomány
49 61 67 77 85
KALOTÁS ZSOLT é s N I K O D É M U S Z E T E L K A : S z e l e k t í v v a r j ú i r t á s l e h e t ő s é g e a 3 - k l ó r - 4 - m e t i l -
anilin-hidroklorid anyaggal. 1. Etetési és szabadföldi vizsgálatok a vetési varjún (Corvus frugilegus L.)
89
M E S Z L E N Y A N D R Á S , SZALAY-MARZSÓ LÁSZLÓ é s J E N S E R G Á B O R : L e v é l t e t v e k t ö m e g e s g y ű j -
tése szívócsapdákkal 1978-ban. (Alma ökoszisztéma kutatások, 13)
97
NIKODÉMUSZ E T E L K A , KALOTÁS ZSOLT é s I M R E RÓZSA: S z e l e k t í v v a r j ú i r t á s l e h e t ő s é g e
a
3-klór-4-metilanilin-hidroklorid anyaggal. 2. Az akut toxicitás vizsgálata a vetési varjún (Corvus frugilegus L.), a dolmányos varjún (Corvus corone cornix L.), valamint a fácánon (Phasianus colchicus L.) és az egerészölyvön (Buteo buteo L.) . . . . 107 P. ZÁNKAI NÓRA: Daphnia-fajok táplálkozása a B a l a t o n b a n 111 Rövid
közlemények:
ANDRÁSSY ISTVÁN: Újabb megfigyelés fonálférgekben élősködő fonálférgekről
123
KEVE ANDRÁS: M a d á r t a n i j e g y z e t e k P O N Y I J E N Ő , A R A N Y I N É R E H Á K MARGIT é s G E R E N C S É R
127 LÁSZLÓ:
Három
balatoni
Unio-
faj (U. crassus Rctzius, U. tumidus Retzius, U. pictorum Linné) héjméreteinek és testsúlyának viszonya 129 Könyvismertetések 131 Szakosztályunk ülései, 135
A k i a d á s é r t felel a z A k a d é m i a i K i a d ó I g a z g a t ó j a Műszaki szerkesztő: Sándor I s t v á n A k é z i r a t n y o m d á b a é r k e z e t t : 1981. á p r . 16. — T e r j e d e l e m : 12,6 (A/5 ív) 81.9560 A k a d é m i a i N y o m d a , B u d a p e s t — Felelős v e z e t ő : B e r n á t G y ö r g y
