ALLATTANI KÖZLEMÉNYEK

<

1!

502S2,

ALLATTANI KÖZLEMÉNYEK A MAGYAR

BIOLÓGIAI

TÁRSASÁG

ÁLLATTANI

SZAKOSZTÁLYÁNAK

FOLYÓIRATA

SZERKESZTI

ANDRÁSSY

LY. K Ö T E T ,

AKADÉMIAI

ISTVÁN

1-4.

KIADÓ,

FÜZET

BUDAPEST,

1968

Az Állattani

Közlemények

a M a g y a r Biológiai T á r s a s á g Á l l a t t a n i Szakosz-

t á l y á n a k f o l y ó i r a t a . Megjelenik é v e n k é n t egy k ö t e t b e n . A f o l y ó i r a t b a n

csak

a z o k a cikkek k ö z ö l h e t ő k , m e l y e k n e k a n y a g a — e l ő a d á s a l a k j á b a n — Az Állatt a n i S z a k o s z t á l y egyik ülésén e l h a n g z o t t . Az Állattani

Közlemények

szerkesztő-

sége kéri a s z e r z ő k e t , hogy k ö z l é s r e s z á n t k é z i r a t u k a t az illető e l ő a d á s elhangz á s a u t á n l e h e t ő l e g n y o m b a n j u t t a s s á k el a s z e r k e s z t ő címére: DB.

ANDRÁSSY

ISTVÁN,

Budapest,

ELTE

Állatrendszertani

V I I I . Puskin

Tanszék,

u. 3.

A k é z i r a t o k k é t gépelt p é l d á n y b a n k ü l d e n d ő k , o l d a l a n k é n t 25 — 30 sorral t i p i z á l á s ( a l á h ú z á s ) nélkül. Az esetleges m e g j e g y z é s e k e t , szedési k í v á n a l m a k a t k ü l ö n l a p r a í r v a kell mellékelni. A z egyes c i k k e k t e r j e d e l m e á l t a l á b a n az egy n y o m t a t o t t í v e t n e m h a l a d h a t j a m e g . Az á l t a l á n o s bevezetés és az irodalmi h i v a t k o z á s o k szövege a l e h e t ő l e g r ö v i d e b b legyen. Az á b r á k l e h e t n e k f e h é r kart o n r a v a g y p a u s z - p a p í r r a k é s z í t e t t v o n a l a s t u s r a j z o k , v a g y f é n y k é p e k esetében r e p r o d u k c i ó r a a l k a l m a s , éles p o z i t í v o k . Az i r o d a l o m j e g y z é k összeállítására nézve a jelen k ö t e t i r o d a l o m j e g y z é k e i a z i r á n y a d ó k . M i n d e n k é z i r a t h o z r ö v i d összef o g l a l á s t is kell mellékelni, az i d e g e n n y e l v ű k i v o n a t s z á m á r a . A szerzők az Állattani lenyomatot

kapnak.

Közleményekben

m e g j e l e n t cikkeikből 100 kiilön-

ALLATTANI KÖZLEMÉNYEK A MAGYAR

BIOLÓGIAI

TÁRSASÁG

ÁLLATTANI

SZAKOSZTÁLYÁNAK

FOLYÓIRATA

SZERKESZTI

ANDRÁSSY

LV. K Ö T E T ,

ISTVÁN

1-4.

FÜZET

в AKADÉMIAI

KIADÓ,

BUDAPEST,

1968

ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK A MAGYAR BIOLÓGIAI TÁRSASÁG ÁLLATTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK S z e r k e s z t i : DR. A N D H Á S S Y

FOLYÓIRATA

ISTVÁN

1968. L V . k ö t e t , 1—4 f ü z e t . M e g j e l e n t 1968. a u g u s z t u s

hónapban

RÁTZ ISTVÁN, AZ ELSŐ MAGYAR PARAZITOLÓGUS EMLÉKEZETE, HALÁLÁNAK ÖTVENÉVES ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL* Irta: L U K Á C S

D E Z S Ő

(Somogy megyei Közegészségügyi J á r v á n y ü g y i Állomás, K a p o s v á r )

ö t v e n éve múlt, hogy R Á T Z I S T V Á N rövid szenvedés u t á n befejezte munkásságban, eredményekben gazdag életét. Orvos volt, az állatorvosi főiskolán az általános k ó r t a n és kórbonctan t a n á r a . Életművének legjelentősebb része mégis az állati paraziták k u t a t á s a volt. Sátoraljaújhelyen született 1860. július 31-én. I t t a piaristák főgimnáziumában, m a j d a kézsmárki evangélikus líceumban végezte gimnáziumi tanulmányait, és 1878. június h a v á b a n érettségizett le. E z u t á n a b u d a p e s t i tudományegyetemre iratkozott be. 1884-ben betegsége miatt a b b a kellett hagynia t a n u l m á n y a i t . Vidékre m e n t , egy év múlva gyógyultan t é r t vissza a fővárosba. Majd 1886. szeptember 24-én elnyerte az orvosi oklevelet. 1886. október 1-től S C H U L E K V I L M O S szemészeti klinikáján volt tiszteletbeli gyakornok, m a j d 1888. szeptemberig F O D O R J Ó Z S E F közegészségügyi intézetében évdíjas, és 1888. március 19-én a középiskolai egészségtan-tanári oklevelet is megszerezte. Gyakorló orvosnak készült, az egyetemen tehát a hivatalos t a n t e r v szerint végezte t a n u l m á n y a i t . Altalános orvosi t u d á s á t közegészségtani ismeretekkel a k a r t a kibővíteni, hogy hivatalos orvosi tevékenysége közben is érvényesítse ezt a szaktudását is. Ezért teljesített szolgálatot F O D O R intézetében. A véletlen azonban egészen más életpályára állította. 1888-ban megüresedett az állatorvosi főiskolán a kórbonctani tanszék. H U T Y R A F E R E N C a j á n l a t á r a ide nevezték ki október 7-től segédtanárnak R Á T Z I S T V Á N Í . E z u t á n november 9-től 1889. október 7-ig Németországban volt t a n u l m á n y ú t o n . Hazajövetele u t á n a kórbonctan önálló előadásával bízták meg, majd miután 1890-ben az állatorvosi oklevelet is megszerezte, november 27-én á t v e t t e a k ó r t a n i tanszék vezetését nyilvános rendkívüli t a n á r k é n t . 1892. március 5-én pedig a kórbonct a n és k ó r t a n nyilvános rendes t a n á r á v á nevezték ki. R Á T Z O t az élet olyan területre állította, amely akkor anyagi előnyökkel, társadalmi elismeréssel nem j á r t . Egyenesen lemondás volt, ha valaki akkor az állatorvosi s z a k o k t a t á s szolg á l a t á b a n állott. * E l ő a d t a a szerző az Á l l a t t a n i S z a k o s z t á l y 1967. d e c e m b e r 1 - é n t a r t o t t 595. ü l é s é n .

3

Franciaországban, Németországban ekkor már évtizedek óta m ű k ö d t e k nagyhírű, t u d o m á n y o s i r á n y b a is átszervezett állatorvosi főiskolák. Az állati j á r v á n y o k okozta súlyos gazdasági kár a 18. sz.-ban h a z á n k b a n is felvetette állatorvosi iskola szervezésének gondolatát. A valóságban azonban az egyetem e n egyetlen, n é h á n y segéderőtől t á m o g a t o t t t a n á r feladata volt, hogy állatorvosokatneveljen. Emellett a kevés szakember mellett még mindig csak gyógykovácsokat képeztek. Ezek mellékfoglalkozásként gyógyítottak, jobban mondva hiányos anatómiai, élettani és kórtani ismereteik alapján túlnyomórészt kuruzsoltak. A reformkorszak r á m u t a t o t t arra, hogy szükség v a n hazánkban is tudományosan képzett gazdák nevelésére és az állatorvos képzés tudományosabb szélesebb alapon való átszervezésére. Az állategészségügy fejlesztésére nem a legszerencsésebb u t a k a t választották. 1851-ben az egyetemen megs z ü n t e t t é k az állatgyógyászati tanszéket. A különválasztott és önállósított állatgyógyintézet lassan mégis fejlődésnek indult. A gyarapodó tanszékekre kiváló szakemberek kerültek ( Z L A M Á L V I L M O S , C Z A K Ó K Á L M Á N , N Á D A S K A Y BÉLA, TANIIOFFER LAJOS, LIEBERMANN LEO, AZARY ÁKOS,

IIUTYRA

FERENC).

reformidőszakban l e t t R Á T Z a tanári kar t a g j a . Erős a k a r a t t a l és lelkesen, legjobb tudásával v e t t részt az állatorvosi t u d o m á n y o k és szakoktatás fejlesztésében. Tevékeny m u n k a t á r s volt élete végéig. A nehézségek és hiányok leküzdése tehetségének és munkaerejének legj a v á t igénybevette. A t u d o m á n y o s munkára t e h á t sokszor alig j u t o t t ideje, ereje. A kórbonctani intézet kicsi és korszerűtlen volt (3 szoba, 1 célszerűtlen boncolóhelyiség, néhány mikroszkóp, kicsi, kialakulása kezdetén levő g y ű j t e mény). Nemsokára azonban D A R Á N Y I I G N Á C minisztersége alatt, aki az állatorvosi szakoktatást és k u t a t á s t minden erővel t á m o g a t t a , a kórbonctani intézet is ú j m u n k a t e r m e k h e z , tágas g y ű j t e m é n y t á r i helyiségekhez j u t o t t , és k u t a t ó felszerelése is g y a r a p o d o t t . Az ú j j á a l a k í t o t t intézetben szélesebb alapon folyt az o k t a t á s és t u d o m á n y o s k u t a t á s , és R Á T Z m u n k á j a eredményeként változatos kórbonctani és külön gazdag parazitológiai gyűjtemény keletkezett. E

RÁTZ IsTVÁNnak a k ó r b o n c t a n t , a k ó r s z ö v e t t a n t , az általános k ó r t a n t is ö n á l l ó a n t a n í t a n i a és m ű v e l n i e k e l l e t t . I s m e r e t e e z e k b ő l a n n y i v o l t , a m e n n y i az o r v o s i o k l e v e l e m e g s z e r z é s é h e z s z ü k s é g e s v o l t . R á a d á s u l a háziállatok bet e g s é g e i r é s z b e n m á s o k m i n t az e m b e r é , és a k ö z ö s b e t e g s é g e k is állatfajok szerint m á s és m á s a n a t ó m i a i e l v á l t o z á s o k a t o k o z n a k . A z állati patológia a l a p o s i s m e r e t é h e z p e d i g az ö s s z e h a s o n l í t ó a n a t ó m i á b a n és f i z i o l ó g i á b a n , v a l a m i n t a t ö b b i k a p c s o l a t o s t á r g y k ö r b e n is m e g f e l e l ő t á j é k o z o t t s á g szükséges. RÁTZ erős a k a r a t t a l — e g y é v i k ü l f ö l d i t a n u l m á n y ú t j á n n e v e s s z a k e m b e r e k v e z e t é s é v e l , m a j d i t t h o n t ú l n y o m ó r é s z t s a j á t erejére t á m a s z k o d v a — m é l y t u d á s t s z e r z e t t s z a k m á j a t e r ü l e t é n , és az önálló t u d o m á n y o s k u t a t á s h o z is h o z z á fogott. M u n k á s s á g a k é t i r á n y ú v o l t , és s z a k i r o d a l m i d o l g o z a t a i is két m e g l e h e tősen különálló csoportot képeznek.

Tudományos m u n k á s s á g á n a k súlypontja egy speciális szakkör, az állati p a r a z i t á k t a n u l m á n y o z á s a volt. A sokszor súlyos betegségeket okozó élősködők k u t a t á s á r a f o r d í t o t t a idejének azt a részét, amelyet hivatalos és más teendői nem foglaltak le. A zoológiai t u d o m á n y o k i r á n t i érdeklődése vezette őt erre a területre. T a n á r a F Ü Z É R F E R E N C , de méginkább C H Y S E R K O R N É L — akinek r o v a r t a n i t a n u l m á n y a i b a n és g y ű j t e m é n y é n e k rendszerezésében RÁTZ

4

sokat segített — fejlesztette zoológiai h a j l a m á t és i n d í t o t t a erre az ú t r a . Az állati paraziták tanulmányozása szükségessé tette, hogy a zoológiai t u d o m á nyok területéről is komoly ismereteket szerezzen. így került összeköttetésbe a magyar állatbúvárokkal, résztvett tudományos üléseiken, társas összejöveteleiken. Zoológusnak érezte magát, a zoológusok pedig méltányolva parazitológiai dolgozatait maguk közé fogadták. A Magyar Tudományos Akadémia is 1903-ban ebben a minőségben választotta levelező t a g j á v á . A Természettudományi Társulat v á l a s z t m á n y á b a n is ugyancsak zoológusként szerepelt, ezért volt két cikluson át (1910 —1916) az Állattani Szakosztály alelnöke, m a j d elnöke is. Már első parazitológiai dolgozataiban, de a t o v á b b i a k b a n is, sok addig még hazánkból nem ismert f a j előfordulását állapította meg, és azok kórokozó szerepét is jól megfigyelt részletekkel egészítette ki. Ezzel az egyes betegségekről való ismereteket sokszor helyesbítette, és a p a r a z i t á k elleni védekezés irányát is megjelölte. A Pentastomum denticulatum-ról szóló közleményeiben (1890, 1892) boncolási leletek alapján a lárva aktív vándorlását bizonyította, de a fertőzés ú t j á t nem t u d t a tisztázni. Később (1910) azonban k u t y á k o n végzett sikeres fertőzési kísérleteivel L E U C K A R T korábbi nézetét igazolta: A lárvák sohasem vándorolnak ki a növényevő testéből. A ragadozók gyomrába csak a fertőzött szervek elfogyasztása u t á n kerülnek a lárvák, majd a z u t á n a nyelőcsövön át az orrüregbe j u t n a k , ahol ivarérett Linguatula rhinaria-xk fejlődnek. 1891-ben t a g j a lett az állatorvosi tisztivizsga vizsgálóbizottságának. E b b e n az évben június 20-án feleségül vette B I C K L IuÉNt. Monográfia-szerű dolgozatában (1893) tisztázta a k u t y á k borgosférgesséségének (dochmiasis) klinikai tünetei és a bonctani elváltozások közötti összefüggéseket, továbbá közölte, hogy csak az Ancylostoma caninum-ot és Uncinaria stenocephala-t találta a boncolt állatokban, az A. duodenale-t pedig soha. Az orsóférgek okozta vakbélgyulladással is foglalkozott (1893, 1894). A Budapesten t a r t o t t X I Y . Közegészségügyi és Dermográfiai Kongresszuson (1894) az állategészségügyi szakosztály t i t k á r a k é n t m ű k ö d ö t t . Majd a szerb kormány meghívására az állategészségügyi viszonyokat t a n u l m á n y o z t a Szerbiában és azokról a m a g y a r kormánynak jelentést t e t t . Három dolgozatában (1896) az élősködők mint az állati betegségek okozói problémáját fejtegeti. U g y a n a b b e n az évben b e h a t ó a n t a n u l m á n y o z t a az egyik galandféreg f a j (Taenia lineata, új nevén Mesosectoides lineatus) szervezetét, megállapította, hogy a Diphyllobothrium-okhoz áll közelebb, és Y A I L L A N T javaslatához csatlakozva, szükségesnek t a r t o t t a a Mesocestoides genus felállít á s á t . E b b e n az évben az országos milléneumi kiállításon mint az állategészségügyi alcsoport bizottságának és a nagy zsűrinek t a g j a szerepelt; de családi öröm is érte: megszületett E R Z S É B E T nevű leánya. 1897-ben a macskából egy Dipylidium chyseri néven leírt ú j f a j t közölt, a későbbi k u t a t á s o k azonban tisztázták, hogy az a Joyeuxiella posqualei-xe\ azonos. Ugyanebben az évben több dolgozata jelent meg a halakban élősködő lapos- és fonalférgekről, valamint 3 közleménye a szénbányák lovainak ancylostomiasisáról. Laboratóriumi és helyszíni vizsgálatokkal megállapította, hogy a lovak ürülékében nem az Ancylostoma duodenale, hanem a Strongylus equinus petéi találhatók. Ezzel a bányászaszály elleni védekezést is a helyes ú t r a terelte. Ugyanebben az évben ismertette a Cysticercus inermis első magyarországi esetét, továbbá a kutyából a Cysticercus cellulose-t, valamint a j u h lé-

э

péből a m á j m é t e l y előfordulását közölte (ez utóbbi dolgozat 1899-ben n é m e t nyelven is megjelent). 1897-ben a Magyar Országos Állatorvos Egyesület — amelynek már 1891-ben t i t k á r a volt — f ő t i t k á r á v á választotta. Á Balaton tudományos tan u l m á n y o z á s á n a k m u n k á i b a n is résztvett abból a gyakorlati megfontolásból, hogy a halbetegségek addig n á l u n k teljesen elhanyagolt terület volt. A halak p a r a z i t á i n a k vizsgálata közben 12 genushoz tartozó 12 lapos- és fonalféreg f a j t talált, k ö z ö t t ü k egy ú j a t , a Heterakis brevicauda-t, a süllőben. 1898-an ,,Parazitológiai jegyzetek I — X I I . " közleményeiben sok ú j a d a t t a l gazdagította ilyen irányú ismereteinket és ú j f a j o k a t — Dipylidium örleyi, Distomum saginatum, D. sexcoronatum, Opisthorchis entzi, Oesophagostomum vesiculosum* — fedezett fel. A következő évben a sertés gyomrának élősködőit ismertette (1899). E z u t á n B Í R Ó L A J O S gazdag új-guineai g y ű j t e m é n y é n e k a n y a g á t kezdte meghatározni és feldolgozni. Ebből h á r o m ú j f a j t írt le: Ichtyotaenia biroi, I. saccifera és I. mychocephala. A g y ű j t e m é n y többi részét sajnos nem dolgozta fel. Ugyanebben az évben az őzek p a r a z i t á s tüdőgyulladásáról, a sün bélférgeiről, a vékonybél féregcsomócskáiról és fonalféreg fajokról (Hystrichis tricolor, Gnathostoma hispidum) közölt dolgozatokat. 1901-ben a Myxosporidák okozta halbetegségekkel foglalkozott. Családi öröm is érte, megszületett E N D R E nevű fia. 1 9 Ö 2 - t ő l a Természettudományi Társulat v á l a s z t m á n y i t a g j a , 1 9 0 1 / 0 2 . és 1 9 0 2 / 0 3 . tanévekben pedig prorektor volt. 1903-ban egy-egy dolgozatban az Opisthorchis entzi-ve 1, a pontyok vízlatum-mal foglalkozik; ez kórságával és 3 közleményben a Diphyllobothrium utóbbiról 1904-ben is írt ismertetést. 1903-ban az Országos Közegészségügyi Tanácsnak l e t t rendkívüli t a g j a . 1905-ben a Budapesten t a r t o t t V I I I . Állatorvosi Kongresszust szervezte m i n t f ő t i t k á r , a z u t á n a kongresszus állandó bizottságának t i t k á r a volt. E b b e n az évben született M A R G I T nevű leánya. A következő években (1907 —1908) is sokoldalú, gazdag szakirodalmi tevékenységet f e j t e t t ki. A húsevők Trematoda fajairól, a kétalakú fonalférgekről publikált. Lefordította ill. átdolgozta B R E H M : , , A Z állatok világa" X . k ö t e t é t , ebben a „ F é r g e k " , Mollusca és Zsákállatok magyar szakirodalma termékeit is figyelembe vette, m a j d r i t k a fonalféreg fajokról (Eustrongylus gigás a k u t y á b ó l és Hystirichis tricolor a kacsa mirigyesgyomrából) publikál. 1909-ben jelent meg nagy t a n u l m á n y a „Az izmokban élősködő véglények és a magyar f a u n á b a n előforduló f a j a i k . Sarcosoridiumok" címen. Ez az 1908b a n (április 8.) m e g t a r t o t t a k a d é m i a i székfoglaló előadása (5 évvel taggá választása u t á n t a r t o t t meg). E b b e n a nagy m u n k á b a n a k o r á b b a n ismert 5 fajhoz a Sarcocystis gracilis és S. horváthi néven leírt ú j f a j o k a t csatolja; az őz illetve a t y ú k izmaiban találta ezeket. S a j á t vizsgálatai és az irodalmi adatok a l a p j á n részletesen feldolgozza a f a j o k a t . A sporozoitokban körte f o r m á j ú testecskéket fedezett fel, amelyek fonalakat t a r t a l m a z n a k . Ezeket blepharob l a s t o k n a k minősítette, amilyenek a Trypanosoma-knál fordulnak elő, és így szerinte a Sarcosporidiumok a Cnidosporidiumokkal vagy a Flagellatákkal állnak rokonságban. 1910-ben a galambok Trichomonas okozta májgyulladásáról ír (ez a közleménye 1913-ban német nyelven is megjelent). * U j a b b a n k i m u t a t t á k , h o g y az Oe. vesiculosum

6

az Oe. radiatum-mai

azonos.

1910/11-ben harmadszor volt prorektor, 1911-ben udvari titkos tanácsos, a Magyar Korona Országai Vöröskereszt Egyesületének fővédnökhelyettese és az Országos Állategészségügyi Tanácsnak rendes t a g j a . Ebben az évben az Echinostomum perfoliatum szívóféreg fajról jelenik meg közleménye és ,,Az élősködők leszármazása" címen t a r t o t t t a n é v n y i t ó előadást, amely magyarul még ugyanebben az évben, 1912-ben pedig német nyelven is napvilágot l á t o t t . A marliabögöly elleni védekezésről, továbbá a féregatka elterjedéséről és p a t o gén hatásáról is írt 1911-ben. A j u h o k piroplasmisisáról 1912-ben m a g y a r , 1913-ban német nyelvű dolgozat jelent meg. összefoglalta erről a betegségről ismereteinket, és az oktani viszonyok felderítése annakidején az emberi maláriára vonatkozó t a n u l m á n y o k a t is a helyes irányba terelte. A b a r o m f i a k Spirochaeta-iról 1913-ban megjelent közlemény az akadémiai székfoglalójához csatlakozik, és azért is jelentős, mert vizsgálataival a vérben a halál u t á n 36 órával élő p a r a z i t á k a t m u t a t o t t ki. E b b e n az évben a Diphyllobothrium-oí pleocercoidjával foglalkozott 3 publikációban. Továbbá a Magyar Birodalom Állatvilága 3-ik kötetének " T r e m a t o d a (40 faj), Cestoda (76 faj), N e m a t o d e (219 faj) és Acantho-r cephala (13 f a j ) " fejezeteit írta meg. 1915-ben a b u d a p e s t i egyetem orvosi k a r a az „Állati parazitológia"-ból m a g á n t a n á r r á képesítette. 1916-ban mint a Vöröskereszt Egyesület főmegbízott-helyettesét munkássága érdemeiül I I . osztályú díszjelvénnyel t ü n t e t t é k ki. 1917-ben az európai szarvasmarhák piroplasmosisáról és azok etológiájáról készített r e f e r á t u m o t a Londonban t a r t o t t X . Állatorvosi Kongresszus számára. Munkásságához hozzátartozik, hogy az 1893 —1915 évek parazitológiai irodalmáról évente készített r e f e r á t u m o k a t . 1898 elején a Természettudományi T á r s u l a t b a n az élősködő állatokról előadás-sorozatot t a r t o t t . E z t megfelelően kiegészítve, könyv a l a k b a n szándékozott kiadni. Az anyagot is szorgalmasan g y ű j t ö t t e hozzá, h a g y a t é k á n a k sok eredeti r a j z a és fényképe bizonyítja, hogy ez szívügye volt. Sajnos a m u n k á t , szakirodalmunk nagy veszteségére, nem írta meg. Munkásságának másik része a k ó r b o n c t a n , bakteriológia t á r g y k ö r é b e tartozó kérdések vizsgálata volt. H U T Y R A F E R E N C szerint idevágó önálló dolgozatai azt m u t a t j á k , hogy szerzőjük kiváló megfigyelő és a nagy t e r j e d e l m ű szakot alaposan ismeri. Dolgozatai nem nagy jelentőségű felfedezések, tanulmányok, de a m a g u k nemében jelentős r é s z m u n k á k , amelyek nem egy v i t á s kérdés megoldását segítették elő. Ilyen irányú munkásságával részletesebben nem foglalkozom, csak néhány lényeges vonást emelek ki. A bivalyok Barbone-betegségével kapcsolatb a n megállapította a n n a k hazai előfordulását, epidemiológiáját, i m m u n i t á s t létesítő mivoltát. A lépfenés anyagokkal és sercegő üszöggel végzett kísérletei biztos alapot a d t a k az oltások gyakorlati eredményeinek értékeléséhez, és sokban kiegészítették a veszettség vírusára v o n a t k o z ó ismereteket, t o v á b b á tisztázták az ún. Negri-féle testeknek diagnosztikai fontosságát. A fertőző nyúltvelőgyulladással vagy Aujeszky-féle betegséggel kapcsolatban a fertőzés ú t j á r a , a vírus természetére és az emberre való veszélyességére t e t t ú j megállapításokat. Fertőzési kísérletekkel tisztázta a baromfihimlő és baromfikolera kórokozójának azonosságát. A B a r o m f i t e n y é s z t ő k Országos Egyesületének ezért volt v á l a s z t m á n y i t a g j a . A halbetegségek addig nálunk elhanyagolt területével hasonló gyakorlat^ 7

""Ci

érzékkel foglalkozott. Külföldi lialbiológiai és halkórtani intézetek meglátogatása u t á n intézetében is berendezett h a l k ó r t a n i laboratóriumot. Tanulmányozta az esetenként felmerülő betegségeket, az ellenük való védekezést, tov á b b á a h a l a k növényi és állati élősködőit. ,,A h a l á s z a t " c. folyóiratban közölt dolgozataival (30 db) a hal- és rákbetegségek tudományos t a n u l m á n y o z á s á n a k alapjait r a k t a le, és t á m o g a t t a az Országos Halászati Felügyelőséget nagy jelentőségű gyakorlati m u n k á j á b a n (a haltenyésztés okszerű fejlesztése a közélelmezés érdekében). A szakfolyóiratok szerkesztésében is h a t a l m a s munkát végzett. A Veterinariusnak 20 éven át egyik szerkesztője volt, úgyszintén a heti folyóirattá fejlődött Állatorvosi Lapoknak. Ugyancsak 2 évtizeden át szerkesztette a Közlemények az összehasonlító élet- és k ó r t a n köréből c. folyóiratot, lektorálta és s a j t ó alá rendezte az Országos Állatorvos Egyesület k ö n y v k i a d ó vállal a t á n a k k i a d v á n y a i t , sőt még egy külön havi folyóiratot is k i a d o t t , „Állategészség" címen. S o k r é t ű és hatalmas tevékenységet f e j t e t t ki a közügyek és t á r s a d a l m i mozgalmak terén is. E n n e k egy részét m á r említettem. Tagja volt a turini Academie d'Agricultur-nak, a Societée I n t e r n a t i o n a l e de la Tuberculose-nak a Societée Centrale de Medicine Vétérinaire-nek, a Societée Zoologique de France-nak, tiszteletbeli t a g j a a Berliner Tierärztliche Gesellschaft-nak, számos m a g y a r egyesületnek. Tidajdonosa a Pour le mérite agricole tisztikeresztjének és a I I I . oszt. Takova-rendnek. A sokoldalú, szívós kitartással, odaadással végzett m u n k a felőrölte szervezetét. Betegsége ötvenedik életévében kezdett mutatkozni. Betegen, az összeroskadásig dolgozott. 57 éves k o r á b a n alig egy órával utolsó előadása u t á n érte délben a súlyos rosszullét. M u n k á b a n gazdag élete 1917. f e b r u á r 28-án h u n y t el.

8

MEGEMLÉKEZÉS DR. GYŐRFI JÁNOSRÓL (1905-1966)* írta: S Z O N T A G H

P Á L

( E r d é s z e t i T u d o m á n y o s I n t é z e t , Kísérleti Á l l o m á s , M á t r a f ü r e d )

D R . G Y Ő R F I J Á N O S 1905. március 13-án született Keszthelyen. Elemi és középiskoláit is itt végezte, és 1923-ban jó eredménnyel érettségizett. Azonnal beiratkozott az Erdőmérnöki Főiskolára, ahol 1929-ben erdőmérnöki oklevelet szerzett. Még ez évben az Erdővédelemtani Tanszéken K F . L L E A R T H U R professzor mellett, inint szakdíjnok kezdte meg működését. 1935-ben megnősült, felesége L A C H N E R H I L D A , gyermekük n e m volt. 1936-ban tanársegédnek nevezték ki, és belföldi k u t a t á s i ösztöndíjat kapott a műszakilag káros farontó lepkék biológiájának tanulmányozására. 1939-ben kitüntetéssel megszerezte a műszaki doktorátust, és a következő év márciusáb a n a d j u n k t u s s á nevezték ki. K E L L E A R T H U R tanszékvezető betegsége miatt 1942-ben megbízták a tanszék tárgyainak előadásával. 1943-ban a Nemzeti Múzeumtól megbízást és segélyt k a p o t t r o v a r t a n i k u t a t á s o k végzésére. 1944-ben az ,,Erdei rovarok ökológiája" c. tárgykörrel egyetemi m a g á n t a n á r i képesítést szerzett. 1945-ben „Megfigyelések a fürkészdarazsak nemzőinek táplálkozásáról" c. dolgozatával elnyerte B u d a p e s t Székesfőváros tudományos p á l y a d í j á t . 1946. július 31-én egyetemi rendkívüli tanári kinevezést k a p o t t . Kezdettől fogva sok szeretettel foglalkozott az egyetemi hallgatóság ügyeivel, s bár szigorú, t u d á s t megkövetelő, de igazságos és a tehetséges hallgatókat pártfogoló t a n á r volt. 1947 — 50 között az egyetemi diákmenza tanárelnöke is volt. 1949-ben az erdőközpont által kezdeményezett és az E R T I által vezetett szakm u n k á s tanfolyamok erdővédelmi előadója volt. A Természettudományi Tanács felkérésére pedig a gépállomások paraszt i f j ú s á g á n a k továbbképzésénél a biológiai o k t a t á s t vállalta. 1949-től a Növényvédelmi Nagyaktíva t a g j a k é n t az Alföld és a kopár területek fásításának erdővédelmi szakértője, valamint faanyagvédelmi áll a n d ó szaktanácsadóként m ű k ö d ö t t . 1951-ben a Tanszéket felsőbb rendeletre fel kellett cserélnie a kutatási m u n k á r a , és áthelyezték az Erdészeti Tudományos Intézet Soproni Állomására, ahol az akkori Erdővédelmi Osztály vezetését látta el. 1952-ben a Tudományos Minősítő Bizottság a biológiai t u d o m á n y o k k a n d i d á t u s á v á nyilvánította. Betegségének jelei már ekkor m u t a t k o z t a k , és 1953. tavaszán érte el az első agyvérzés. Ettől kezdve egészségi állapota állandóan rosszabbodott. 13 év alatt még 5 agyvérzést szenvedett. Ilyen súlyos állap o t b a n még volt ereje ahhoz, hogy 1954-ben a biológiai t u d o m á n y o k doktora

* E l ő a d t a a szerző az Á l l a t t a n i S z a k o s z t á l y 1967. november 3-án t a r t o t t 594. ü l é s é n .

9

címet megszerezze. Doktori disszertációjának címe: „Fenyőtoboz és fenyőmag károsítok és azok p a r a z i t á i " . 1955-től kezdve az alapvető erdei károsítok (cserebogár, gyapjaspille) elleni védekezés p r o b l é m á j á v a l foglalkozott. 1956-ban a Finn R o v a r t a n i Társaság kiváló munkásságáért t a g j á v á választotta. 1961-ben bekapcsolódott az

D r . GYŐRFI JÁNOS

(1905-1966)

erdővédelmi fénycsapda-hálózat m u n k á j á b a , és tevékeny részt vállalt a lepkéken kívüli rovaranyag meghatározásában. 1962-ben már súlyos betegen vette át t u d o m á n y o s f ő m u n k a t á r s i kinevezését, és előrehaladott betegsége miatt 1963-ban r o k k a n t nyugállományba kényszerült. Az erdészeti o k t a t á s és k u t a t á s terén végzett 3 és fél évtizedes eredményes munkássága elismeréséül az Országos Erdészeti Főigazgatóság az „ E r d é -

10

szet kiváló dolgozója" k i t ü n t e t é s b e n részesítette. 1965-ben pedig érdemei elismeréséül a Magyar Rovartani Társaság a FRIWALDSZKY-emlékéremmel t ü n t e t t e ki. Törhetetlen h i v a t á s t u d a t á r a és munkaszeretetére jellemző', hogy még súlyos betegen is f o l y t a t t a t u d o m á n y o s munkásságát, összes t u d o m á n y o s publikációinak száma 149. Ezek között a legjelentősebbek az Akadémiai Kiadó által 1957-ben megjelentetett „Erdészeti r o v a r t a n " és az 1963-ban kiadott „ E r d ő v é d e l e m t a n " c . könyvei voltak. De életművéhez hozzátartozik 29 ú j r o v a r f a j felfedezése és leírása is. 1950 — 51-ben t ö b b egyetemi jegyzetet írt, amelyek bosszú ideig voltak használatban. Ezek: „Erdészeti növénykórtan, Állattan, R o v a r t a n , Erdővéd e l e m t a n " . Technikumok számára is írt oktatási jegyzeteket. Több összefoglaló műben a t u d o m á n y á g á n a k megfelelő fejezeteket dolgozta fel. Egész életén keresztül fáradságot nem kímélve k u t a t t a a korszerű erdővédelem, és ezen belül a biológiai védekezés lehetőségeit. Legkedvesebb k u t a tási t é m á j a a fürkészdarazsak biológiája; ennek számos kérdését tisztázta is. Tudományos m u n k á j á v a l hozzájárult a m a g y a r rovartani k u t a t á s külföldi elismeréséhez és jó híréhez. Állandó kapcsolatot t a r t o t t fenn a világ legkiválóbb entomológusaival és r o v a r t a n i kutatóival. Mind i t t h o n , mind külföldön számos tudományos társaság és intézmény tagja volt. F á r a d t s á g o t nem ismerő lelkiismeretes o k t a t ó és k u t a t ó volt. Mindenkor készségesen segített mindazoknak, akik tanácsért, felvilágosításért f o r d u l t a k hozzá. A tőle k a p o t t ismereteket sok t a n í t v á n y a hasznosítja sikerrel az életben. Tudományos munkásságát gazdag irodalmi működése híven tükrözi. Hatodik agyvérzése u t á n 1966. október 9-én ragadta el a halál. E m l é k é t a felsorolt gazdag életmű a m a g y a r erdészeti k u t a t á s történetében örökre fent fogja t a r t a n i .

DR. GYŐRFI JÁNOS TUDOMÁNYOS MUNKÁSSÁGÁNAK

JEGYZÉKE

1. I'hysokermes piceae Fern. ( L u c f e n y ő p a j z s t e t ű ) . Erdőgazdasági Szemle, 1931, 2. — 2. Menyét-félék erdőgazdasági jelentősége. Erdészeti L a p o k , 1935, 10, 11. — 3. Műszakilag káros rovarok. Erdészeti L a p o k , 1936, 6 — 7, p. 1 — 28. — 4. Érdőgazdaságilag f o n t o s a b b díszbogarak. Erdészeti L a p o k , 1937, 7, 8, 9. — 5. A d a t o k a f ü r k é s z d a r a z s a k erdészeti jelentőségéhez. Beiträge zur forstlichen B e d e u t u n g der Schlupfwespen. Erdészeti Kísérletek, 1939, p. 1 — 121. — 6. Sympiesis Feketei n. sp., eine neue Chalcidida aus U n g a r n . Folia E n t o m o l . Hung. 1939, 4, p. 100 — 101. — 7. F a d a r a z s a k és k á r t é t e l ü k . Erdészeti L a p o k , 1940, 2 p. 1 — 19. — 8. Entomologische B e o b a c h t u n g e n . F r a g m . F a u n . H u n g . , 1940, 3, 46 — 48. — 9. Beiträge zur K e n n t n i s der Lebensweise von Árge melanochroa Gmel. ( H y m . Tenthr.). F r a g m . F a u n . Hung., 1940, 3, p. 63 — 64. — 10. U j a b b a d a t o k a Kőszegi-hegység h á r t y á s s z á r n y ú f a u n á j á h o z . Kőszegi Múz. Közlem., 1940, 2, p. 189 — 195. — 11. Sopron és k ö r n y é k é n e k r o v a r f a u n á j a . Soproni Szemle, 1940, 4, p. 1 — 19. — 12. L y m a n t r i a dispar L. pusztítása u t á n fellépő másodlagosan káros rovarok. Erdészeti L a p o k , 1941, 3, p. 1 — 4. — 13. Sopron-környék valódi f ü r készdarázs-féléi. Folia E n t o m o l . H u n g . 1941, 6, p. 104 — 112. — 14. A d a t o k M a g y a r o r s z á g gyilkos fürkészdarázs-féléinek ( F a m . B r a c o n i d a e ) ismeretéhez. Folia E n t o m o l . H u n g . , 1941, 6, p. 88 — 94. — 15. Beiträge zur geographischen V e r b r e i t u n g der Schlupfwespen in F i n n l a n d u n d zur K e n n t n i s deren Wirte. Ann. E n t o m o l . Fenn., 1941, 7, p. 86 — 91. — 16. Meniscus Hildae n. sp., eine neue Schlupfwespe a u s U n g a r n ( F a m . I c h n e u m o n i d a e . ) F r a g m . F a u n . H u n g . , 1941, 4. — 17. Magyarország szú-féléinek rovarellenségei. Die I n s e k t e n f e i n d e der B o r k e n k ä f e r Ungarns. Erdészeti Kísérletek, 1941, 53, p. 32 — 65. — 18. A S y m p i e s i s F ö r s t . nem p a l e a r k t i k u s f a j a i n a k revíziója. Revision der p a l ä a r k t i s c h e n Arten der G a t t u n g Sympiesis Först. Erdészeti Kísérletek, 1941, 43, p. 122 — 134. — 19. Faunistische A n g a b e n zur K e n n t n i s der V e r b r e i t u n g de Chalcididen in K a r p a t e n - B e c k e n . F r a g m . F a u n . I l u n g . , 1942, 5, p. 1 — 8. — 20. Lithocolletis p l a t a n i Stgr. és p a r a z i t á i . Lithocollctis p i a t a n a Stgr. u n d ihre P a r a s i t e n .

11

E r d é s z e t i K í s é r l e t e k , 1941, 43, p. 224 — 235. — 21. M a g y a r o r s z á g Epliialtes f a j a i . Die E p h i a l t e s a r t e n U n g a r s . E r d é s z e t i Kísérletek, 1941, 43, 237 — 249. — 22. A soproni e r d ő k r o v a r k á r o sítói. Soproni Szemle, 1942, 6, p. 1 — 24. — 23. F ü r k é s z d a r á z s k u t a t á s a i m e r e d m é n y e , különös t e k i n t e t t e l a m e l l é k g a z d a kérdésre. Die E r g e b n i s s e m e i n e r S c h l u p f w e s p e n f o r s c h u n g e n m i t besondere B e r ü c k s i c h t i g u n g der Z w i s c h c n w i r t f r a g e . E r d é s z e t i Kísérletek, 1942, 44, 1 — 165. — 24. Beiträge zur K e n n t n i s der W i r t e v o n S c h l u p f w e s p e n . Zeitschr. Angew. E n t o m o l . Berlin, 1943,1. — 25. M a g y a r o r s z á g P i s s o d e s f a j a i . Die P i s s o d e s - A r t e n U n g a r n s . E r d é s z e t i K í s é r l e t e k , 1943, p. 217 — 288. — 26. F á s n ö v é n y e i n k m á s o d l a g o s a n k á r o s rovarellenségei. Fol. E n t o m o l . H u n g . , 1943, 8, p. 17 — 28,— 27. B e i t r ä g e zur K e n n t n i s der I c h n e u m o n i d e n U n g a r n s . U n t e r f a m . C r y p t . F r a g m . F a u n . H u n g . , 1943, 6, p. 138 — 141. — 28. B e i t r ä g e zur K e n n t n i s der I c h n e u m o n i d e n U n g a r n s . I I . U n t e r f a m . P i m p l i n a e . F r a g m . F a u n . H u n g . , 1944, 7, p. 7 —11. — 29. H y m e n o p t e r e n aus d e m K o m i t a t B a r s . F r a g m . F a u n . H u n g . , 1955, 1. — 30. S o p r o n k ö r n y é k é n e k cincér-féléi. S o p r o n i Szemle, 1944, 8, p. 1 — 23. — 31. Vier neue I c h n e u m o n i d e n aus U n g a r n . F r a g m . F a u n . H u n g . , 1944, 7, p. 42 — 45. — 32. Ökologiai vizsgálatok a H y m e n o p t e r á k életéről. É c o l o g i q u e s c o n c e n r n a n t e s la vie des H y m e n o p t é r e s . E r d é s z e t i K í s é r l e t e k . 1943 — 44, 45, p. 2 — 38. — 33. A F o m e s a n n o s u s Fries, k á r o s í t á s a a soproni b o t a n i k u s k e r t b e n . F o m e s a n n o s u s Fries., S c h ä d l i n g des S o p r o n e r b o t a n i s c h e n G a r t e n . T h e d a m a g e of t h e F o m e s a n n o s u s Fries, in t h e B o t a n i c G a r d e n of S o p r o n . E r d é s z e t i K í s é r l e t e k , 1943 — 44, 45, p. 1 - 7 6 . — 34. Megfigyelések a f ü r k é s z d a r a z s a k n e m z ő i n e k t á p l á l k o z á s á r ó l . ( B u d a p e s t S z é k e s f ő v á r o s t u d o m á n y o s p á l y a d í j á v a l j u t a l m a z o t t m u n k a 1945. n o v e m b e r é b e n ) . B e o b a c h t u n g e n über die E r n ä h r u n g der S c h l u p f w e s p e n - I m a g o s . O b s e r v a t i o n s u r la n u t r i t i o n s des imagos des H y m e n o p t é r e s p a r a s i t e s . E r d é s z e t i K í s é r l e t e k , 1943 — 44. •— 35. A d a t o k a Kőszegi-hegység valódi f ü r k é s z d a r á z s - f é l é i n e k ( H y m e n o p t e r a , f a m . I c h n e u m o n i d a e ) ismeretéhez. B e i t r ä g e zur K e n n t nis der e c h t e n S c h l u p f w e s p e n a r t e n des Kőszeger Gebirges. N o t e s on t h e k n o w l e d g e of t h e Apecies h y m e n p t e r e f a m . I c h n e u m o n i d a e in t h e K ő s z e g M o u n t a i n . E r d é s z e t i Kísérletek, 1943 — 44. — 36. C a l l i m o m e E r d ő s i spec, nov., eine n e u e Zehrwespen ( F a i n . Chalcididae) aus dem K a r p a t e n - B e c k e n . F r a g m . F a u n . H u n g . , 1945, 8. p. 6 - 7. — 37. B e i t r ä g e zur K e n n t n i s der I c h n e u m o n i d e n U n g a r n s . U n t e r f a m . O p h i o n i n a e . F r a g m . F a u n . H u n g . , 1946. 7, p. 103 — 107. — 38. I d e c h t i s a r t i c o l o r spec, nov., eine n e u e I c l m e u m o n i d a e - A r t aus U n g a r n . F r a g m . F a u n . H u n g . , 1946, 9, p. 10 — 11. — 39. E i n e n e u e R h y s s a - A r t a u s W e s t u n g a r n ( H y m . Ichneum o n i d a e ) . E r a g m . F a u n . H u n g . , 1946, 9, p. 3 — 4. — 40. M a g y a r o r s z á g díszbogár- és cincérféléinek élősködő d a r a z s a i . Die P a r a s i t e n w e s p e n der P r a c h t - u n d B o c k k ä f e r a r t e n U n g a r n s . Les H y m e n o p t é r e s des B u p r e s t e s et C e r a m b y c i d e s de la H o n g r i e . E r d é s z e t i K í s é r l e t e k . 1945 — 46. — 41. B e i t r ä g e zur K e n n t n i s der I c h n e u m o n i d e n U n g a r n s . U n t e r f a m . I c h n e u m o n i n a e . F r a g m . F a u n . H u n g . , 1947, 3, p. 69 — 73. — 42. Az elsődlegesen k á r o s r o v a r o k elszaporodásán a k feltételei. R o v a r t . K ö z l e m . , 1947. 1. — 43. A h a r k á l y - f é l é k erdőgazdasági jelentősége. E r d ő g a z d a s á g , 1947, 1. p. 9 — 10. — 44. A z ökológia m i n t a l k a l m a z o t t t e r m é s z e t t u d o m á n y . E r d ő g a z d a s á g , 1948, 2, p. 3 — 4. — 45. A s á r g a h a s ú k ö r t e d a r á z s . R o v a r t . K ö z l e m . . 1947, 2, p . 71—73. — 46. A v e g y e s k o r ú és elegyes á l l o m á n y o k e r d ő v é d e l m i jelentősége. Die B e d e u t u n g d e r ungleichaltriegen M i s c h b e s t a n d e f ü r den F o r s t s c h u t z . E r d é s z e t i K í s é r l e t e k . 1947. 47, p. 87 —107. — 47. S o p r o n k ö r n y é k é n e k f u t r i n k a - f é l é i . L a u f k ä f e r a r t e n der U m g e b u n g Soprons. E r d é s z e t i K í s é r l e t e k , 1947, 47, p. 134 — 163. — 48. B e o b a c h t u n g e n über die E r n ä h r u n g der S c h l u p f w e s p e n . A n z . S c h ä d l i n g s k u n d e , 1948, 21, p. 1. — 49. A r o v a r d ú l á s o k o k a és keletkezése. E r d ő g a z d a s á g , 1948, 2, p. 1—4. — 50. B e i t r ä g e z u r K e n n t n i s der I c h n e u m o n i d e n U n g a r s . U n t e r f a m . T r y p h o n i n a e . F r a g m . F a u n . H u n g . , 1948, 11, p. 56 — 61. — 51. Óriási fenyőh á n c s s z ú , D e n d r o c t o n u s m i c a n s K u g . Z a l á b a n . D e r R i e s e n b a s t k ä f e r in K o m i t a t Zala. E r d é szeti Kísérletek, 1948, 48. — 52. A világosság és f é n y h a t á s a a r o v a r o k r a . E i n f l u ß des Lichtes auf I n s e k t e n . E r d é s z e t i K í s é r l e t e k , 1948, 48, p. 1 — 8. — 53. A f ü r k é s z d a r a z s a k jelentősége az e r d ő életében. Die B e d e u t u n g der S c h l u p f w e s p e n im L e b e n des Waldes. L ' i m p o r t a n c e des I c h n e u m o n s ( H y m e n o p t é r e s p a r a s i t e s ) d a n s la vie de la f o r e t . T h e significance of parasitic w a s p s in t h e life of t h e f o r e s t . E r d é s z e t i L a p o k , 1949, 7, p. 1—6. — 54. Az a l k a l m a z o t t r o v a r t a n szerepe az e r d ő v é d e l e m b e n . Applied e n t o m o l o g y in f o r e s t m a n a g e m e n t . Le r o t e de l ' e n t o m o logie appliques d a n s la p r o t e c t i o n des f o r é t s . E r d é s z e t i L a p o k , 1950, 1 — 2. — 55. A bagolypillék k á r o s í t á s a c s e m e t e k e r t e k b e n és az ellenük v a l ó v é d e k e z é s . E R T I k ü l ö n k i a d á s a , 1950, 6, p. 1 — 2. — 56. A f ü r k é s z d a r a z s a k g r a d a t i o j a . Die G r a d a t i o n der S c h l u p f w e s p e n . E r d é s z e t i K í s é r l e t e k , 1949, 49, p. 1 — 28. — 57. A r o v a r o k t ö m e g e s e l s z a p o r o d á s a . M u l t i p l i c a t i o n en m a s s e des insectes. A g r á r t u d o m á n y , 1950, 8, p. 1—6. — 58. Á l l a t h a t á r o z ó . (Társszerző.) K ö z o k t a t á s ü g y i k i a d ó , 1950. — 59. E r d é s z e t i á l l a t t a n az erdészeti t e c h n i k u m o k s z á m á r a . F ö l d m ű v . ügyi Min. S z a k o k t a t á s i Főoszt., 1950. — 60. E r d é s z e t i n ö v é n y k ó r t a n . S o p r o n , 1950. — 61. E r d é s z e t i Á l l a t t a n . S o p r o n , 1950. — 62. E r d é s z e t i r o v a r t a n . Sopron, 1950. — 63. E r d é szeti Á l l a t t a n m e z ő g a z d a s á g i t e c h n i k u m o k s z á m á r a . F ö l d m ű v . ü g y i Min. S z a k o k t a t á s i F ő o s z t . , 1951. — 64. E r d ő v é d e l e m t a n . S o p r o n , 1951. — 65. E r d ő v é d e l e m t a n i enciklopédia. S o p r o n , 1951. — 66. A r o v a r t a n és az erdészet. G y ű j t é s t e c h n i k a , 1951. — 67. A f ü r k é s z d a r a z s a k

12

g y ű j t é s e . G y ű j t é s t e c h n i k a , 1951. — 68. A r e j t e t t e n f e j l ő d ő és élősdi r o v a r o k nevelése. G y ű j t é s t e c h n i k a , 1951. — 69. U j a b b a d a t o k a f ü r k é s z d a r a z s a k b i o l ó g i á j á n a k ismeretéhez. N e u e r e A n g a b e zur Biologie der S c h l u p f w e s p e n . E r d ő m é r n . K a r É v k ö n y v e , 1951, 1, p. 29 — 50. — 70. S z ú k á r o s í t á s o k a hazai l ú c f e n y v c s c k b e n . B o r k e n k ä f e r s c h a d e n in unseren F i c h t e n w ä l d e r n . E r d ő m é r n ö k i K a r É v k ö n y v e , 1951. — 71. Die S c h l u p f w e s p e n u n d U n t e r w u c h s des W a l d e s . Zeitschr. A n g e w . E n t o m . , Berlin, 1951, 33, p. 32 - 4 7 . — 72. Az á l l o m á n y r o n t ó m é z s z í n ű galóca (Arinillaria mellca Quel., A g a r i c u s melleus W a h l . ) biológiája és az ellene való v é d e k e z é s . É R T I k ö z l e m é n y e i , 1952. — 73. M a g y a r o r s z á g i n y á r f a b e t e g s é g e k és n y á r f a k á r o s í t á s o k . Magyar T u d . A k a d é m i a A g r á r t u d . Oszt. K ö z l e m é n y e i , 1952, 1, p. 95 — 125. — 74. N o t i z e n ü b e r d a s G e n u s P c h y c e r a s R t z b . ( H y i u e n o p t e r a , Chalcidoidea). A n n a l e s H i s t . — n a t . Mus. N a t . I l u n g . , 1952, 2, p. 113 —117. — 75. Az e r d ő t f e n y e g e t ő b i o t i k u s veszélyek. N ö v é n y védelem, 1952. — 76. K r a n k h e i t e n u n d Schädlinge d e r P a p p e l n in U n g a r n . A c t a A g r o n o i n i c a , 1952. — 77. N y á r a s a i n k ú j a b b betegségei. Az E r d ő , 1952. — 78. A f e k e t e f e n y ő á l l o m á n y o k p u s z t u l á s á n a k okai. N ö v é n y v é d e l e m időszerű kérdései, 1953. — 79. I'eritelus familiaris B o h . e r d ő g a z d a s á g i jelentősége. Az erdő, 1953. — 80. A n y á r a k betegségei és a n y á r k á r o s í t ó k . É R T I m u n k a k ö z ö s s é g : A n y á r f a , 1953. — 81. Die M e t o p i u s A r t e n ( H y m . I c h n e u m o n i d a e ) der U n g a r i s c h e n N a t u r w i s s e n s c h a f t l i c h e n M u s e u m s . A n n , H i s t . - n a t . Mus. N a t . I l u n g . , 1953, 4, p. 161 — 167. — 82. B r a c o n i d a e : B a r y p r o c t u s A p t i sp. n. I n : Székessy: Die Tier- u n d P f l a n zenwelt d e r N a t u r s c h n t z g e b i t e s v o n B á t o r l i g e t u n d seiner U m g e h u n g . B á t o r l i g e t f a u n á j a , 1953, p. 479 — 480. — 83. I p s t y p o g r a p h u s L. m a g y a r o r s z á g i k á r o s í t á s a 1952-ben. E R T I évk ö n y v e , 1954. — 84. H y p h a n t r i a c u n e a D r u r y . E I I T I é v k ö n y v e , 1954. — 85. Megfigyelések a g y i l k o s f ü r k é s z d a r a z s a k ( B r a c o n i d a e , H y m e n o p t e r a ) életéből. E r d ő m é r n ö k i Főiskola É v k ö n y v e , 1954, p. 77—92. — 86. A f e k e t e f e n y ő - á l l o m á n y o k s z á r a d á s á n a k r o v a r t a n i okai. E r d é s z e t i K u t a t á s o k , 1954. — 87. A cserebogár-kérdés jelenlegi helyzete. Az E r d ő , 1954. — 88. A tölgym a k k M a g y a r o r s z á g i r o v a r k á r o s í t ó i . N ö v é n y v é d e l e m időszerű kérdései, 1954. — 89. Vegyszeres cserebogár irtási kísérletek S o p r o n h o r p á c s o n . Az E r d ő , 1954. — 90. A l o m b f á k b a r n a foltossága és a n n a k okozói. A n ö v é n y v é d e l e m időszerű kérdései, 1954. — 91. Die p a l ä a r k t i s c h e n J o p p i n i - A r t e n ( H y m . I c h n e u m o n i d a e ) der S a m m l u n g des N a t u r w i s s e n s c h a f t l i c h e n M u s e u m s . A n n . H i s t . - n a t . Mus. N a t . H u n g . , 1954. — 92. N y á r k é r e g h a l á l és n y á r f a r á k m a g y a r o r s z á g i k á r o sítása. E r d é s z e t i K u t a t á s o k , 1954, p. 105 —114. 93. Ü v e g e n élő g o m b a . B á n y á s z a t i L a p o k , 1955. — 94. Die in d e n Maikäfer- u n d a n d e r e n B l a t t h o r n k ä f e r l a r w e n s c h m a r o t z e n d e n W e s p e n . A c t a Zoologica, 1955, 1, p. 235 — 243. — 95. N o v y D r u h f u m c i k a A p a n t e l e s Capcki sp. n. ( I l y m . B r a e . ) ze S l o v e n s k a Zoologicke a E n t o m o l o g i c k e listy. 1955, 4, p. 33 — 34. — 96. V é d e kezés a s z ú k á r o s í t á s o k ellen m é r g e z e t t f o g ó f á k k a l . É r d é s z e t i K u t a t á s o k , 1955, 3, p. 129 —132. — 97. S o p r o n k ö r n y é k é n e k f e n y ö t o b o z és f e n y ő m a g k á r o s í t ó i és azok p a r a z i t á i . Soproni Szemle, 1955, p. 1 — 19. — 98. E v e t r i a t u r i o n a n a Hl), f e n y ő r ü g y ilonca. Az E r d ő m é r n ö k i F ő i s k o l a K ö z l e m é n y e i , 1955, p. 107 — 109. — 99. Az E v e t r i a b u o l i a n a Schiff, k á r o s í t á s a , m i n t ú j a b b e r d ő v é d e l m i p r o b l é m a . M. T u d . Ak. IV. o s z t á l y á n a k K ö z l e m é n y e i , 1955, 8, p. 75 — 78. — 100. Die in den M a i k ä f e r n u n d a n d e r e n B l a t t h o r n k ä f e r l a r w e n s c h m a r o t z e n d e n W e s p e n . Zeitschr. Angew. E n t o m o l . , 1955. — 101. A cserebogár leküzdése. Az E r d ő , 1956. — 102. E r d é s z e t i l e g f o n t o s a b b téli araszolólepkék élősködő darazsai. E r d ő m é r n ö k i Főiskola K ö z l e m é n y e i , 1956, 1, 90 — 95. — 103. A kőris, a j u h a r és a szilmag k á r o s í t ó i . E r d é s z e t i K u t a t á s o k , 1956, 2, p. 131 — 139. — 104. N a d e l h o l z z a p p e n - u n d N a d e l h o l z s a m e n s c h ä d l i n g e u n d ihre P a r a s i t e n A c t a Agronoinica, 1956, 4, p. 321 — 373. — 105. A biológiai v é d e k e z é s p r o l b é m á i . E r d ő m é r n ö k i Főiskola K ö z l e m é n y e i , 1956, 2, p. 73 — 80. — 106. Az e r d e i f e n y ő t ű h u l l á s o s betegségei. E r d ő g a z d a s á g , 1957, 5. — 107. N y á r á l l o i n á n y i n k e r d ő v é d e l m i kérdései. N y á r f a k o n g r e s s z u s , 1957. - 108. A f e n y ő i l o n c a ( E v e t r i a b u o l i a n a Schiff.) és k á r o s í t á s a . Az E r d ő , 1957. — 109. E r d é s z e t i r o v a r t a n . A k a d é m i a i K i a d ó , 1957. — 110. Life h i s t o r y of c o c k h a f e r s a n d t h e i r control. A c t a Zoologica, 1957, 3, p. 137 — 145. — 111. Az erdei f á k r á k o s megbetegedései. E r d é s z e t i K u t a t á sok, 1957, 1 — 2. — 112. Sopron k ö r n y é k é n e k g u b a c s d a r a z s a i . Soproni Szemle, 1957, 1—2, p. 1 —12. — 113. A cserebogár é l e t m ó d j a és az ellene v a l ó védekezés. A n ö v é n y v é d e l e m időszerű kérdései, 1957, 1. — 114. Védekezés a c s e r e b o g á r ellen. E r d ő g a z d a s á g , 1957. — 115. A Diprion- ( L o p h y r u s ) f a j o k és k á r t é t e l ü k M a g y a r o r s z á g o n . Az E r d ő m é r n ö k i F ő i s k o l a Közlem é n y e i , 1957, 2, p. 105 — 118. — 116. A n y á r f é l é k k i s l e p k e károsítói. Állatt. K ö z l e m . , 1958, 46, p. 221—227. — 117. A d a t o k a valódi f ü r k é s z d a r á z s f é í é k ( F a m . I c h n e u m o n i d a e ) g a z d á i n a k i s m e r e t é h e z . E r d é s z t u d o m á n y i K ö z l e m é n y e k , 1958, 1, p. 119 — 131. — 118. A g y a p j a s p i l l e k á r t é t e l e . Az E r d ő , 1958, 9. — 119. L e v é l t e t v é s z ő f ü r k é s z d a r a z s a k ( H y m . A p h i d i d a e ) S o p r o n k ö r n y é k é r ő l . Soproni Szemle, 1958, 4, p. 327 — 332. — 120. N e u e Aspidiidae H y m e n o p t e r e n aus d e m K a r p a t e n b e c k e n . A c t a Zoologica, 1958, 4, p. 131 — 133. — 121. N e u e r e B e i t r ü g e zur K e n n t n i s der W i r t e d e r B r a c o n i d e n . B e i t r ä g e z u r E n t o m o l . Berlin, 1959, 1/2. — 122. Az erdőszélek H C H p o r o z á s á n a k h a t á s a a r o v a r v i l á g r a . Az E r d ő , 1959. 5. — 123. Az erdő r o v a r k á r o sítói. Élővilág, 1959, 2. — 124. A h a z a i r a k o d ó k o n t á r o l t r ö n k a n y a g f e r t ő z ö t t s é g e . Az E r d ő , 1959, 6. — 125. A n y á r f a - f é l é k n a g y l e p k e károsítói. Á l l a t t . Köziem., 1959, 47, p . 85 — 91. —

13

126. D á r d a h o r d o z ó f ü r k é s z d a r a z s a k ( C a s t e r u p t i o n i d a e ) S o p r o n k ö r n y é k é r ő l . R o v a r t . K ö z i e m . , 1959, 12, p. 275 — 282. — 127. B e i t r ä g e z u r K e n n t n i s der W i r t e verschiedener B r a c o n i d e n A r t e n . A c t a Zoologica, 1959, 5, p. 49 — 65. — 128. B e i t r ä g e zur K e n n t n i s der L e b e n s w e i s e der E n g e r l i n g e . Z e i t s c h r . Angew. E n t o m o l . Berlin, 1959, 45. — 129. Az erdő n ö v é n y z e t é n e k h a t á s a a f ü r k é s z d a r a z s a k e l s z a p o r o d á s á r a . E r d é s z e t t u d o m á n y i K ö z l e m é n y e k . 1959, 1. — 130. E r d ő v é d e l m i u t a s í t á s . (Társszerző.) Orsz. E r d é s z e t i F ő i g a z g a t ó s á g , 1959. — 131. A n y á r f á k f a r o n t ó l e p k e ellenségei. Á l l a t t . K ö z l e m . , 1960, 3—4. — 132. A cserebogár p a j o r j a i elleni v é d e k e z é s . M T A A g r á r t u d . Oszt., 1960. — 133. A M e g a s t i g m u s - f a j o k , m i n t f e n y ő m a g károsít o k . É l ő v i l á g , 1960. 5, 2, p. 18 — 20. — 134. P r e d s z t á v t e l j i r o d a P r r a z 1960. Moszkva. A k a d é m i a . Maila S z S z S z R , 39, p . 708 — 712. — 135. A d a t o k a g y a p j a s p i l l e ( L y m a n t r i a d i s p a r L . ) t á p l á l kozási b i o l ó g i á j á h o z . E r d é s z e t i K u t a t á s o k , 1961, 1 — 3. — 136. A P i n u s - f a j o k h a j t á s b e t e g ségei. Az E r d ő , 1961, 4. — 137. T h e species of t h e g e n u s Coelonatus F ö r s t (Menozzia Goid., P r o t h i d i u s A s h m . ) i n H u n g a r y . ( H y m . A p h i d i d a e ) . A n n . E n t o m o l . F e n n . , 1961, 27, p . 72 — 77. — 138. A h e n g e r e s t ö r z s s z ú ( P l a t y p u s cilindrius E.) k á r o s í t á s a M a g y a r o r s z á g o n . F a i p a r , 1961, 8. — 139. A g y a p j a s p i l l e ( L y m a n t r i a d i s p a r L.) és k á r t é t e l e . Élővilág, 1961, 5. — 140. D e r E i n f l u ß d e r W a l d p f l a n z e n auf die V e r m e h r u n g a n S c h l u p f w e s p e n . Anz. f ü r . S c h ä d l i n g s k u n d e , Berlin, 1962, 35, p. 20 — 22. — 141. B e i t r ä g e zur K e n n t n i s der Lebensweise der ChalcididenA r t e n in U n g a r n . Zeitschr. Angew. E n t o m o l . Berlin, 1962, 49, p. 207 — 223. — 142. A L y m a n t r i a d i s p a r L. p a r a z i t á i a l e g ú j a b b k u t a t á s o k a l a p j á n . E r d é s z e t i K u t a t á s o k , 1961, 1—3, p . 275 — 285. — 143. A m a g y a r n y á r f a t e r m e s z t é s . (Társszerző.) Mezőgazdasági K i a d ó , 1962. — 144. F ü r k é s z d a r á z s - a l k a t ú a k , X I I . I n : M a g y a r o r s z á g Á l l a t v i l á g a , 1962, X I . — 145. N y á r f a k á r o s í t ó cincérek. Á l l a t t . K ö z l e m . , 1962, 49, p. 51 — 54. — 146. A L y m a n t r i a d i s p a r L. p a r a z i t á i . Á l l a t t . K ö z l e m . , 1963, 50, p. 51 — 54. — 147. E r d ő v é d e l e m t a n . A k a d é m i a i K i a d ó , 1963. — 148. T h e H u n g a r i a n species of t h e f a m i l y A u l a c i d a e . A n n . E n t o m o l . F e n n . , 1964, 30, p . 49 — 52. — 149. B e i t r ä g e zur Biologie u n d Ökologie der S c h l u p f w e s p e n ( I c h n e u m o n i d a e ) . Z e i t s c h r . A n g e w . E n t o m o l . . 1963, 51, p. 142 — 147.

14

DR. GRESCHIK JENŐ EMLÉKEZETE (1887-1967)* Irta: K E V E

A N D R Á S

(Madártani Intézet, Budapest)

1887. V I I I . 12-én s z ü l e t e t t K é s m á r k o n . A t y j a örökké j ó k e d é l y ű tanár, a k i i g e n e l i s m e r t b o t a n i k u s s á is k é p e z t e m a g á t , de m a d á r t a n i k ö z l e m é n y e k e t is í r t . A t e r m é s z e t i r á n t i v o n z ó d á s t t ő l e ö r ö k ö l t e , l e g i n k á b b a T á t r a - i m á d a t á t . 1906-ban

HERMAN

OTTÓ

már

felfigyelt tehetségére,

és f e l v e t t e

a

Madártani

Intézethez. Munkaköre részben a bagoly-köpetekből előkerülő emlős-maradv á n y o k m e g h a t á r o z á s a v o l t , r é s z b e n az o r n i t h o l ó g i á n a k e g y e l ő t t e c s a k n e m t e l j e s e n e l h a n y a g o l t á g a , a h i s z t o l ó g i a . 1 9 1 0 - b e n d o k t o r á l t i d . ENTZ GÉzÁnál a hazai Murida-k zápfogainak meghatározásáról szóló disszertációjával. 1912b e n jelenik meg első hisztológiai munkája, m e l y e t gyors ütemben k ö v e t n e k a t ö b b i e k . LENHOSSÉKnál és PÉTERFFYnél k é p e z i t o v á b b m a g á t .

Sajnos ebben az időben kezdenek rossz kedélyének nyomai m u t a t k o z n i . 1914-ben, amikor H E R M A N lehunyja a szemét, az intézetben kiéleződnek az ellentétek, csak C H E R N E L igazgatói kinevezése t u d j a egyensúlyba hozni A villongásokat. S C H E N K amúgy is katonai szolgálatra vonul be, és így az Aquila szerkesztését is G R E S C H I K veszi át. G R E S C H I K sem tétlen az intézet nemzetközi kapcsolatainak és a k ö n y v t á r n a k fejlesztésében. Mindkét téren igen jelentősen p r o d u k á l t . Azonban nemcsak jó zoológus, hanem kiválóan ért a fényképészethez is — később ebből H O M O K I - N A G Y sokat profitált — és korának legkorszerűbb fotólaboratóriumát rendezte be az intézetben. A hisztológiai laboratórium és k ö n y v t á r G R E S C H I K a l a t t a legkorszerűbb volt. A háború végeztével kényszer-nyugdíjazás alá került G R E S C H I K nem t u d tudományos pályán elhelyezkedni, és így Tolna-megyébe kerül a selyemhernyótenyésztés szakértőjeként. Rövidesen a z o n b a n C S Í K I E R N Ő lép közbe, nem hagyja hogy ilyen tekintélyes, jó zoológusunk elkallódjon, és felveszi a Nemzeti Múzeumba, ahol úgyis m á r kb. 10 éve elárvulva állott a m a d á r t a n i gyűjtemény. A Madártani Intézet pedig hosszú l e j á r a t ú kölcsönre á t a d j a számára a teljes hisztológiai laboratóriumot és k ö n y v t á r t . A súlyos megrázkódtatásból csak lassan t u d ocsúdni, s az ú j környezetben — t a l á n S C H M I D T A N T A L Í kivéve — nehezen melegszik fel, zárkózott marad kollégáival szemben, de a hozzá f o r d u l ó k n a k szívesen ad t a n á c s o k a t . Csaknem egész idejét az irodalom t a n u l m á n y o z á s á v a l tölti. 1926-ban azonban megalakul a Magyar Ornithológusok Szövetsége, és lapja a Kócsag. E n n e k szellemi vezetője G R E S C H I K , aki nagy lelkesedéssel lát neki az ú j f e l a d a t n a k . Közleményei sorra l á t n a k ismét napvilágot, de már a hisztológiába nem tud úgy belelendülni, mint régen. Örökké kétkedő, és elsősorban a sajátmagáva) szemben gyakorolt k r i t i k á j a érződik ki cikkeiből, mc* E l ő a d t a a szerző az Á l l a t t a n i Szakosztály

1 9 6 7 . november 3-án t a r t o t t 5 9 4 . ü l é s é n .

15

lyek bizonyos rivalizálásra is m u t a t n a k az Intézettel szemben. Fcllekcsíti az is, hogy D U D I C H professzor doktorandusait hozzá küldi disszertációjuk elkészítésére. E z e k közt voltam én is, s csak hálával t u d o k visszagondolni ú t m u t a tásaira, b á r akkoriban néha bosszankodtam a skrupulózitása m i a t t végzett felesleges m u n k á k o n . Nagy iskola volt mindenki számára G R E S C H I K mellett

D r . GRESCHIK JENŐ (1887-1967)

dolgozni, hiszen rengeteg időt f o r d í t o t t ránk, és folyton olvasott, hogy a legkorszerűbb irányítást adhassa. Sokat j á r t külföldön. 1944-ben m i n t igazgató vonult n y u g d í j b a . A második világháború u t á n ismét előlépett a nyugalmazottságból, mivel a g y ű j t e m é n y t vezető H O M O N N A Y fogságban volt, és ekkor a z u t á n ismét együtt dolgozhattunk. Majd amikor végleg megválik a Múzeumtól, engem

16

látogat meg időnként, megbeszéljük t é m á i n k a t , de érdeklődése ekkor már erősen a darazsak felé fordult. Váratlanul ért m i n d n y á j u n k a t 1967. I I . 11-én bekövetkezett halála. Amilyen egyedül j á r t életében, még koporsójánál is csak a családja és a régi t a n í t v á n y a i álltak. A magyar zoológia nagy tragédiája, nemcsak egyéni tragédia, liogy egy ilyen nagy tudású, sokoldalú férfi nem k a p h a t o t t méltó megbecsülést. Nem a k a d t olyan b a r á t j a , aki meg t u d t a volna győzni, hogy zárkózottságát, túlzott ö n k r i t i k á j á t legyőzhesse. Pedig így a magyar t u d o m á n y sokkal t ö b b e t nyerhet e t t volna tudásából.

2 Állattani Közieményak

17

DR. DARNAY-DORNYAY BÉLA ÉS GAJDÁCS MÁTYÁS EMLÉKEZETE* Irta: K E V E

A N D R Á S

(Madártani Intézet, Budapest)

Dr. Darnay-Dornyay Béla (1887—1965)

1887. I I I . 25-én született Keszthelyen. K o r á n árvaságra j u t o t t , és így pap n a g y b á t y j a nevelte. Közéjtiskoláit T a t á n és Veszprémben végezte, de mint élete későbbi folyamán is, állandóan hazatért szülővárosába. Iskoláinak végeztével a jiiarista rendbe lépett. Geológusnak indult, 1913-ban doktorált. A Rózsahegy és környékének geológiájáról írott disszertációja ma is alapját képezi a K á r p á t o k geológiájának. T a n í t o t t Rózsahegyen, Veszprémben és Magyaróváron. Később kilépett a rendből és megnősült. Rózsahegyi és t a t a i tartózkodásai alatt helyi m ú z e u m o k a t a l a j ú t o t t . 1921—23 közt a Szőllészeti K u t a t ó Intézet m u n k a t á r s a , 1923 — 1940 közt ismét t a n í t , most Salgótarjánon, és itt is résztvett a múzeum alapításában. 1940-ben azután végleg hazatérhetett, és a múzeum vezetésétől visszalépő L O V A S S Y helyét foglalhatta el Keszthelyen. Jellegzetes századeleji múzeumigazgató lett, akinek mindenhez kellett értenie. í g y zoológiához is, hiszen iskolában is természetrajzot t a n í t o t t . Madártani vonalon 1922 óta kezdett jniblikálni. Több zoológiai tárgyú közleménye jelent meg, de főként az elfeledett régi írások a d a t a i t elevenítette fel, t á r g y u k főként a zoológia történetére vonatkozik. K r i t i k u s i d ő b e n l e t t m ú z e u m i g a z g a t ó , h i s z e n i g a z g a t á s a e l e j é n n a g y sikerek érik. K e s z t h e l y r e kerül pl. Sümegről a DARNAY KÁLMÁN-féle n a g y t e x t í l i a - g y ű j t e m é n y . E k k o r v e s z i fel DORNYAY mellé e g y i k ő s é n e k DARNAYnak n e v é t is. D e r ö v i d e s e n j ö n n e k a háborús z a k l a t á s o k . M i n t a t ö b b i i g a z g a t ó t őt is arra u n s z o l j á k , m e n e k í t s e a g y ű j t e m é n y t . S a j n o s a r á b e s z é l é s n e k e n g e d e t t , de alig érnek a v a g o n o k Zalaegerszegre, az á l l o m á s t b o m b a t á m a d á s éri, és é p p e n a k e s z t h e l y i m ú z e u m a n y a g a v á l i k a t á m a d á s á l d o z a t á v á . K é t s é g b e e s v e f u t Zalaegerszegre, és k é p e s a m é g m e g m e n t h e t ő d a r a b o k a t a s z e n n y v í z csatornából kiszedegetni.

1948-ban nyugdíjazzák, de a szenvedélyes természetjárót és g y ű j t ő t a nyugdíjazás nem töri meg. Túrista-vezetői híresek és m a g u k nemében p á r a t lanok is v o l t a k a hazai irodalomban. 1952 — 54 közt geológiai t u d á s á t a Földtani Intézet veszi újra igénybe. Azután ismét Keszthelyre vonul, m a j d felesége elhunyta u t á n , 1963-ban Óbud ára költözik. S o k a t j á r t a m v e l e e g y ü t t a K e s z t h e l y i - h e g y s é g b e n . H á r m a s u n k Dr. PINTÉR IsTVÁNnal, A m a l a k o l ó g u s s a l k ö z i s m e r t v o l t . BÉLA b á t y á n k m i n d i g s ú l y o s * E l ő a d t a a szerző az Á l l a t t a n i S z a k o s z t á l y 1968. m á r c i u s 1-én t a r t o t t 598. ülésén.

2*

19

hátizsákkal j ö t t , de még nehezebbel tért haza, geologizálás u t á n boldogan cipelte „kincseit". Magas kora ellenére igen nagy teljesítményekre volt képes. V A D Á S Z és B U L L A professzorok bíztatására magas k o r b a n kísérli meg a kandidátusi cím megszerzését, de sikertelenül. E l u t a s í t j á k a Keszthelyi-hegységben talált p a t t i n t o t t kőszerszámokról szóló dolgozatát is, nem hisznek neki,

D r . DABNAY-DORNYAY (1887-1965)

BÉLA

s alig múlik el u t á n a egy esztendő, felszínre kerül a sümegi kőszerszám-műhely. Utolsó pesti éveit könyvtárról könyvtárra j á r v a tölti, még sikerül szerzőtársaival fedél alá hozni a Bakony-kalauzt, de már nem t u d pontot tenni két nagy megbízatásának, Salgótarján és Gyencsdiás történetének megírására. Ezekben az években két k i t ü n t e t é s éri: T a t a városa régi érdemeiért díszpolgár á v á választja, a b u d a p e s t i egyetem pedig megadja neki az arany tanári diplomát. Szíve azonban nincs rendben. Orvos b a r á t j a kórházába fekszik kivizsgálásra. Nem találnak komoly betegséget nála, de 1965. IV. 5-én egy nappal azelőtt, hogy e l h a g y h a t t a volna a kórtermet, szívroham végzett munkás életével.

20

Gajdács Mátyás (1886-1967) 1886. I I . 22-én született Békéscsabán. Kora ifjúságától fogva az állatok gyűjtése és preparálása érdekelte, és i z g a t t á k a hírek, melyek ismert utazóink-

GAJDÁCS MÁTYÁS (1886-1967)

ról érkeztek távoli világrészekből. Ezért Szegedre megy, ahol a H E R I N G H E R T A cégnél tökéletesíti preparátori t u d á s á t . 191 l - b e n K O V Á C S Ö D Ö N E t h i ó p i á b a készül, s ú t i t á r s a k a t keres. Az anyagiakat KovÁCSnak és filmes t á r s á n a k kellett volna előteremteni, az expedícióra jelentkező G A J D Á C S pedig a p r e p a r á t o r i teendőket l á t t a volna el. Alig érkeztek meg azonban Addis Abebába, kiderült, hogy a rendelkezésükre álló összegek csak egy ember ú t j á n a k fedezésére elegendők. Ezért filmes társuk azonnal visszatért, K O V Á C S pedig nekivágott a Kék Nílus mocsárvidékének, s ott is lelte halálát. G A J D Á C S magára m a r a d t , s most m á r t u d á s á t kellett k a m a t o z t a t n i a , ami be is vált. Addis Abebában telep e d e t t meg. Először abból élt, hogy múzeumok számára g y ű j t ö t t és preparált állatokat, m a j d jövedelmezőbbnek bizonyult a szűcsmesterség.

21

Néhány év múlva már jó hírre t e t t szert. Az E t h i ó p i á t felkereső zoológusok sorra l á t o g a t j á k . Közülük különös hálával emlékezett meg mindig 0 . N E U M A N professzorról, akitől sokat t a n u l t . De híre megalapozódott helyben is. Összeköttetései révén olyan országrészekbe vezethet expedíciókat, a h o v á fehér ember alig-alig teheti be l á b á t . Főként az Addis Abebától délnyugatra fekvő t a v a k h o z l á t o g a t el g y a k r a n ; egy ízben e l j u t o t t a Stefania-tóig, de öszvérei hullani k e z d t e k a cecelégy fellépése m i a t t , és így iparkodnia kellett, hogy még idejében visszafordulhasson. J á r t a Danakil-földön és Ogadenben is. Gyak o r t a megfordul és vadászik a Hawas-folyó környékén is. Egy ízben a K é k Nílushoz is e l l á t o g a t o t t . Szóval, az északi magashegységet kivéve, b e j á r t a csaknem egész E t h i ó p i á t . 1934-ben h a z a l á t o g a t o t t , de néhány hónap múlva a háborús z a v a r o k ellenére is v i s s z a t é r t kedvelt Addis A b e b á j á b a . Nagy g y ű j t e m é n y é t 1963-ban f e l a j á n l o t t a a Természettudományi Múzeumnak, mivel azonban az n e m rendelkezett kellő anyagi fedezettel, g y ű j t e ményét a Musée Royal de l'Afrique Central (Tervuren) vásárolta meg. A közb e n a d o m á n y k é n t haza küldözgetett anyagai 1945-ben a Madártani I n t é z e t ben, 1956-ban a T e r m é s z e t t u d o m á n y i Múzeumban h a m v a d t a k el. Amidőn 1965-ben véglegesen a hazatelepülésre szánta rá magát, g y ű j t é seinek j a v á t — sok néprajzi anyaggal együtt — magával hozta. A m a d á r - g y ű j temény kisebbik részét — kb. 40 bőrt — az igen értékes könyvtárával e g y ü t t a Madártani I n t é z e t n e k a j á n d é k o z t a , kb. 150 b ő r t , az emlős anyaggal e g y ü t t , a T e r m é s z e t t u d o m á n y i Múzeumnak a d t a el. A hüllő a n y a g kis része a szegedi Móra Ferenc Múzeum t u l a j d o n á b a j u t o t t . É l v e z t e m azt a lelkesedést és hozzáértést, melyet két évig tartó közösen végzett madáranyag-feldolgozásunk f o l y a m á n nála t a p a s z t a l h a t t a m . Mindig frissen, f i a t a l o s a n és jókedvűen állított be a szokott szerdai napon Intézet ü n k b e . 1966. december közepén t e t t ü n k p o n t o t két t a n u l m á n y r a , de a rákövetkező szerdán m á r nem jelentkezett, szegedi ú t u n k a t is el kellett halasztan u n k . Megérkezésekor kijelentette, hogy f á r a d t , m a j d jelentkezik. J a n u á r közepén azután n e m v á r t a m t o v á b b , felkerestem. Bizony nagyon rossz egészségi állapotban t a l á l t a m , és a máskor olyan fiatalos kedélyének nyoma sem v o l t . Decemberben influenzát k a p o t t , a tropikus élethez idomult szervezete m á r nem t u d o t t á t á l l n i magas k o r á b a n , sőt az influenza virulenssé tette régi t r o pikus betegségeit is. Végül kórházba kellett szállítani, ahol 1967. I I . 3-án elhunyt.

22

VIZSGÁLATOK A JÁVORSZARVAS TEJHOZAMÁRÓL III. A BORDASZÖG ÉS MELLKASSZELVÉNY MINT TEJKONSTITÚCIÓS BÉLYEG írta: A N G H I

C S A B A

( B u d a p e s t F ő v á r o s Állat- és N ö v é n y k e r t j e és a P e c s o r a - I l y e s s z k r e z e r v á t u m ,

Komi ASSR)

D U E R S T vizsgálatai a l a p j á n A bordaszög mint típusjellemző eredetileg a szarvasmarha hús- vagy tejkonstitúciójáról n y ú j t t á j é k o z t a t á s t . Ez alapon vizsgálataim során a Hortobágyon a rackajuli, m a g y a r szürkemarha, arab ló, azután Mongóliában a rénszarvas, ló, s z a r v a s m a r h a , jak, végül Askania Nov á b a n a jávorantilop konstitúciójának vizsgálatánál a bordaszöget mint típusjelzőt jó eredménnyel felhasználtam. Minthogy tehát nemcsak a szarvasmarhára, hanem más f a j r a v o n a t k o zóan is érvényesnek találtam a bordaszöget, így a jávorszarvasnál (Alces alces) is felhasználtam. A másik értékmérő a mellkasszelvény, illetve a n n a k két főtengelye, vagyis a mellkasmélység és dongásság viszonya. K U L E S O V szerkesztett olyan d i a g r a m m o k a t , amelyek a j u h o k r a és szarvasmarhákra vonatkozóan a mellkasszelvényre kivetítve ábrázolják a bőr, b ő r a l a t t i kötőszövet, izomzat, csontozat, gyomorbélapparatus a r á n y á t . A mellkasszelvény a mellkasmélység és dongásság által mint átlók által megszabott m é r e t ű terület. így e két mellkasméret viszonyát jellemzőnek talált a m más fajoknál (nyúl, b a r o m f i , sertés, mongol ló és marha, hucul ló, rénszarvas, jávorantilop) is a tej- vagy húskonstitúció jellemzésére. E két tényezőt t e h á t értékmérőként felhasználva kíséreltem meg a m á r publikált szőrkonstitúción kívül a jávorszarvas liús- vagy tejkonstitúciójának megállapítását. A vizsgálatnak t e h á t — ebben a v o n a t k o z á s b a n — az volt a célja, hogy a jelenleg háziasítás alatt álló jávorszarvas mesterséges kiválasztásához egyik t á m p o n t u l szolgáljon. A t é m á v a l kapcsolatban megjegyzem, hogy a primitív fajok konstitúciója mesterséges kiválasztással bizonyos határok között formálható. Természetesen azonban a populációban döntő mértékben meglevő konstitúciós típus kiaknázására kell a súlyt helyezni produkciós biológiai szempontból. A vizsgálatokat J a k s á b a n , a Pecsora-Ilyesszk rezervátumban végeztem a rendelkezésre álló állományon (7 tehén és 8 b o r j ú ) .

A jávorszarvas bordaszöge A DUERST-féle bordaszög a gerincvonal és az utolsó borda i r á n y á t adó egyenes által alkotott szög kiegészítő szöge. Minthogy a tejelő jelleg olyan mellkasalakulással j á r e g y ü t t , amelynél a bordaívek felülről nézett vonala * E l ő a d t a a szerző az Á l l a t t a n i S z a k o s z t á l y 1 9 6 7 .

november

3 - á n t a r t o t t 594. ü l é s é n .

23

hátrafelé irányul, így az említett szög kiegészítő szöge a derékszögnél mindig lényegesen n a g y o b h . A húsjellegű állatoknál is nagyobb, mint a derékszög, de csak kevés fokkal. A két típus közötti különbséget úgy lehet l e g j o b b a n jellemezni, ha azt m o n d j u k , hogy a gerincoszlop és az utolsó borda által bezárt szög t e j t í p u s esetén: hegyes szög (esetleg ^ n é h á n y fok különbséggel). A hústípus esetén pedig ^ néhány fok különbséggel csaknem derékszög. A vizsgált tehenek bordaszögei a következők:

A telién n e v e

Beta Venera Bulina Buka Vesta

Kiegészítő bordaszöge

Tényleges bordaszöge

Tej hozama egy n a p r a átszámítva

Laktáció tartama napokban

Laktációs é v e k száma

130° 128°

50°

2,18 1 1,841

163,4 154,0

10

52° 54°

1,281 1,15 1

154,0 142,0

2

97,4

9

124° 128° 122°

52° 58°

1,071

5 1

A legnagyobb kiegészítő (illetve legkisebb tényleges) bordaszögű tehén laktációs n a p j a i n a k száma a legtöbb (163,4 nap) és napi tejhozama a legnagyobb (2,18 1). Viszont a legkisebb kiegészítő (illetve a legnagyobb tényleges) bordaszögű t e h é n l a k t á c i ó t a r t a m a volt a legrövidebb (97,4 nap), n a p i tejhozama a legkevesebb (1,07 1). Ha az 5 tehén említett a d a t a i nem is bírnak döntő jelleggel, de a bordaszög és t e j h o z a m közötti kapcsolat t e n d e n c i á j a a n n a k ellenére is feltűnően utal a t e j h o z a m r a , noha a bordaszög típusjellemző, s nem az egyént jelzi. A b o r j a k bordaszögét is m e g m é r t e m :

Borjú neve

Iranka $ Bisirka (J Brastlet Burenka 5 Vangur (J Volna $ Bulat cJ Nastik (J

Kiegészítő bordaszöge

138° 130° 128°

Tényleges bordaszöge

42° 50° 52°

124°

56°

120°

60°

118° 118°

62°

110°

62° 70°

A bordaszög alapján úgy t ű n i k , hogy I r a n k a lesz a legjobb tejelő, nemkülönben esetleg Bisirka és Brastlet jó „ t e j b i k á k " lehetnek. A többiek alighanem inkább hústípusúak lesznek, illetve az adatfelvétel idejében ilyeneknek mutatkoztak. A jávorszarvas mellkasszelvénye Mint f e n t e b b említettem, a KULESOV-féle mellkasszelvény függőleges és h a r á n t m é r e t e i , azaz a mellkasmélység és dongásság viszonya, helyesebben az a %-szám, amely a dongásságot a mellkasmélység % - á b a n adja meg, jó t á j é k o z 24

t a t á s t n y ú j t h a t az állat tej- v a g y húskonstitúciójáról. Ilyen értelemben az alábbi méreteket k a p t a m : A tehén neve

Beta Venera Bulina Buka Vesta Bjelanka Pjetnica

Tényleges borduszüge

Tejhozam a egy n a p r a átszámítva

50° 52° 54° 52° 58°

2,18 1 1,841 1.28 1 1,15 1 1,07 I uszo uszo

—

A dongasság и mellkusmélység %-áhan

16% 89% 86% 57% 78% /о J

A mellkasszelvény 76%-os p a r a m é t e r é t adó Beta t e j h o z a m a a legtöbb (2,18 l/nap) és laktációja is a leghosszabb (163,4 nap). A szélesebb mellkasú 86,89% p a r a m é t e r ű Venera és Bulina tejhozama (1,28, 1,84 1) és laktációs ideje (154 nap) is kevesebb. Legkevesebb t e j h o z a m a Vestának v a n , csakhogy ez a 9 laktációs ( !) állat subnormális kondícióban volt, Bnka pedig mindössze egy laktáción át adott tejet, s így adatai nem lehetnek irányadók. Az egy éves Bjelanka és P j e t n i c a méretei nem lehetnek még döntőek. De azért úgy látszik, hogy Bjelanka inkább tej-, mint hústípus lesz. Sajnos ezeken a fiatal üszőkön bordaszögmérést — vadságuk m i a t t — nem lehetett végrehajtani, így a két értékmérő (bordaszög és mellkasszelvény) kapcsolata ismeretlen m a r a d t . Úgy látszik, hogy az idősebb, azaz 9 és 10 laktációval bíró tehenek „dongássága", azaz a mellkasszelvény paramétere kisebb, mint a fiataloké, azonban amíg a 10 laktációs B e t a bordaszöge és tejelőképessége a tejhozam v o n a t k o z á s á b a n előnyös, addig a 9 laktációs Vesta semmiképpen nem mondható tejkonstitúciójúnak csekély t e j h o z a m a , rövid laktációs ideje következtében, noha mellkasszelvénye a l a p j á n jobb tejhozama lett volna v á r h a t ó . Következtetések Mindkét értékmérő (bordaszög, mellkasszelvény) jelleg figyelembevételével megállapítható, hogy a j á v o r s z a r v a s i n k á b b húskonstit ú c i ó j ú , m i n t s e m t e j e l é k e n y f a j . Ez természetes, mert a tejhozamának fejlesztésére irányuló következetes szelekció még nem is v e h e t t e kezdetét, hiszen a kellő létszámú populáció még nem áll rendelkezésre, szakszerű domesztikációja pedig csak néhány év óta indult el. Kérdés azonban, hogy egyáltalán érdemes-e foglalkozni a jávorszarvas tejre irányuló szelekciójával? U. i. t e j é t és v a j á t megízleltem, de emberi t á p lálkozásra nem találtam megfelelőnek. A t e j sós, a v a j ízetlen, kenőcsös konzisztenciájú. Kontraindikálja még a t e j r e való szelekciót az is, hogy a tehenek általáb a n rossz a n y á k . Sok b o r j ú t h a g y n a k magukra, amelyek jelentős része a ragadozók áldozatául esik, mert b á r m i l y e n gondosan k u t a t j á k is a t a j g á t , aránylag kevés elhagyott b o r j ú t leliet azon az óriási területen megmenteni, amely a jávorszarvas ember nem l a k t a északi biotopja. 25

A tejtermelésnek t e h á t csak a mesterségesen nevelt b o r j a k számára van jelentősége. A b o r j a k mesterséges nevelése t u l a j d o n k é p p e n itatásos borjúnevelés. U. i. azt t a p a s z t a l t á k , hogy szopóiivegből táplálva gyakori a félrenyelés. De edényből i t a t v a ilyen műhiba nem áll elő. Valóban — ahogy l á t t a m és 1966. ősze óta az Á l l a t k e r t b e n is t a p a s z t a l t a m — az edényből nem képesek a legnagyobb mohósággal sem annyit felvenni, m i n t a szopóiivegből, t e h á t a félrenyelés ki v a n zárva. E n n é l az eljárásnál b o r j a k n á l csak arra kell ügyelni, hogy tekintélyes nagyságú orrnyílásukból a tejivás u t á n k i n y o m j á k a bennmaradt t e j e t , hogy légvételkor ne szívják azt a légcsőbe. Erre J a k s á b a n nagy gondot f o r d í t a n a k . Noha a vizsgált egyének az ismertetett jellegek alapján inkább hús-, mint t e j t í p u s ú a k n a k m u t a t k o z t a k , mégsem lehet kizárni a tejre szelektáló munka értelmét. Gondolnunk kell arra ui., hogy nagyobb populáció esetén — amint azt j a v a s o l t a m is a T u d o m á n y o s Akadémia K o m i Filiáléja elnökének — több talált és ellett b o r j ú mesterséges neveléséhez nagyobb mennyiségű tejre v a n szükség, mint jelenleg. Ami a jávorszarvas konstitúcióját illeti, e t e k i n t e t b e n t e h á t a tejtermelés kívánalma ma még jelentéktelen. Fő haszna — a bikák t r ó f e á j á n kívül — a hús- és bőrtermelés, v a l a m i n t a t a j g á b a n való közlekedés nyereg alatt vagy málhával. Összefoglalás Noha a bordaszög és mellkasszelvény mint konstitúciós paraméterek típusjellemzők, bizonyos m é r t é k b e n következtetésekre jogosítanak az állatok egyéni elbírálásában is: 1. A jávorszarvas bordaszögét a vizsgált állománynál 50—58° között találtam. Kiegészítő bordaszöge 130 —122°. 2. A kiegészítő bordaszög növekedésével (illetve a tényleges bordaszög csökkenésével) a napi t e j h o z a m és a laktációs n a p o k növekednek. Tehát a bordaszög és a t e j h o z a m k ö z ö t t a pozitív korreláció megállapítható. Ez alapon a tejre való szelekció eredményesnek látszik. 3. A mellkasszelvény p a r a m é t e r é t adó két testméret (mellkasmélység és dongásság) viszonya — egy kivétellel (57%) — sokkal inkább a hús-, mint a tejtípus mellett szól. Az említett kivétel is azt igazolja, hogy aránylag kedvező paraméter ellenére is csekély a t e j h o z a m : napi 1,15 1. 4. Noha t e h á t mesterséges szelekcióval a t e j h o z a m nyilván fokozható lenne, ezidő szerint a jávorszarvas inkább hústípusú állat. így ilyen irányú szelekciója kedvező eredménnyel kecsegtet. 5. Tejre való szelekciója azonban a borjúnevelés szempontjából nem hanyagolható el.

IRODALOM 1. ANGHI CS.: A d a t o k a H o r t o b á g y - b i o t ó p s t e p p e f a j a i n a k t e j e l ő a l k a t á h o z . D e b r e c e n , 1948. — 2. ANGHI CS.: A kis h á z i á l l a t o k K u l e s o v - f é l e a l k a t j e l l e m z é s e . Á l l a t t e n y é s z t é s , 5, 1956. — 3. ANGHI CS.: AZ a l k a t az á l l a t v i l á g b a n . B p e s t f ő v á r o s Á l l a t - és N ö v é n y k e r t j e I s m e r e t t e r j e s z t ő F ü z e t e i , 10, 1962. — 4. A N G H I CS.: Иследованне молочной продуктивность! лося. Труды Печоро-Иличского государственного заповедники, 12, 1 9 6 7 . 1 — 5 . A N G H I CS.: Vizsgál a t o k a j á v o r s z a r v a s t e j h o z a m á r ó l . I I . A szőr m i n t k o n s t i t ú c i ó s bélyeg.

26

A l l a t t . K ö z l e m . , 54, 1967. — 6". ANGHI CS.: T á j é k o z t a t ó a d a t o k Mongólia s z e m i d o m e s z t i k á l t e m l ő s e i r ő l . Á l l a t t . K ö z l e m . , 51, 1964. — 7. DUEHST, D.: N e u e o b j e k t i v e w i s s e n s c h a f t l i c h e Met h o d e n z u r p r a k t i s c h e n V e r v o l l k o m m u n g der L e i s t u n g z u c h t b e i m R i n d e r . D . L. Т . , 1928.

III.

DER

UNTERSUCHUNGEN U B E R DEN MILCHERTRAG DES ELCHES R I P P E N W I N K E L U N D D E R B R U S T K O R B Q U E R S C H N I T T ALS KONSTITUTION SMERKM ALE

MILCH-

Von С s.

ANGHI

O b w o h l d e r R i p p e n w i n k e l u n d d e r B r u s t k o r b q u e r s c h n i t t als k o n s t i t u t i o n e l l e P a r a m e t e r t y p e n b e z e i c h n e n d sind, b e r e c h t i g e n sie u n s j e d o c h a u c h , gewisse S c h l ü s s e b e t r e f f s d e r i n d i v i d u e l l e n B e u r t e i l u n g der T i e r e zu ziehen. 1. Bei d e m u n t e r s u c h t e n E l c h b e s t a n d k o n n t e i c h e i n e n R i p p e n w i n k e l z w i s c h e n 50 u n d 58° m e s s e n . D e r e r g ä n z e n d e R i p p e n w i n k e l b e t r u g 130 bis 122°. 2. Mit d e r V e r g r ö ß e r u n g d e s e r g ä n z e n d e n R i p p e n w i n k e l s , bzw. m i t d e r V e r k l e i n e r u n g des e f f e k t i v e n R i p p e n w i n k e l s n i m m t sowohl d e r t ä g l i c h e M i l c h e r t r a g wie a u c h die Z a h l d e r L a k t a t i o n s t a g e zu. D e m e n t s p r e c h e n d k a n n m a n eine p o s i t i v e K o r r e l a t i o n z w i s c h e n d e m R i p p e n w i n k e l u n d d e m M i l c h e r t r a g f e s t s t e l l e n . E s ist also w a h r s c h e i n l i c h , d a ß a u s o b e n e r l ä u t e r t e n G r ü n d e n eine S e l e k t i o n , die in b e s o n d e r e m M a ß e d e n M i l c h e r t r a g b e r ü c k s i c h t i g t , erfolgreich sein k a n n . 3. D a s V e r h ä l t n i s d e r b e i d e n K ö r p e r m a ß e ( B r u s t t i e f e u n d B r u s t b r e i t e ) , d a s d e n P a r a m e t e r d e s B r u s t k o r b q u e r s c h n i t t e s e r g i b t , s p r i c h t m e h r f ü r d e n Fleisch- als f ü r d e n MilchT y p . E s g a b n u r eine einzige A u s n a h m e m i t e i n e m W e r t v o n 5 7 % . A b e r a u c h d u r c h diese A u s n a h m e w i r d j e n e T a t s a c h e b e s t ä t i g t , d a ß t r o t z des r e l a t i v g ü n s t i g e n P a r a m e t e r s d e r M i l c h e r t r a g zu g e r i n g — i n s g e s a m t 1,15 L i t e r p r o T a g — i s t . 4. O b w o h l , wie a u s d e m O b e n e r w ä h n t e n e r s i c h t l i c h ist, der M i l c h e r t r a g z w a r e r h ö h b a r w ä r e , m ü s s e n w i r die E l c h e z u r Zeit d o c h n o c h e h e r als F l e i s c h - T y p e n b e t r a c h t e n . E i n e Selekt i o n in dieser R i c h t u n g w ü r d e also v o r r a u s s i c h t l i c h in h o h e m M a ß e erfolgreich sein. 5. E s w ä r e j e d o c h völlig f a l s c h , die S e l e k t i o n auf Milch zu v e r n a c h l ä s s i g e n , d a dieser F a k t o r h i n s i c h t l i c h der K ä l b e r a u f z u c h t eine w i c h t i g e Rolle spielt.

27

ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATOK A JÁVORSZARVAS ÉS MÁS PATÁSOK VÉGTAGSZÖGELLÉSEIRŐL* írta: A N G H I

C S A B A

( B u d a p e s t F ő v á r o s Állat- és N ö v é n y k e r t j e és a P e c s o r a - I l y c s s z k r e z e r v á t u m , K o m i

ASSR)

A j á v o r s z a r v a s domesztikációjának. helyesebben redomesztikációjának egyik indoka az, h o g y a t a j g á b a n k i t ű n ő n y e r g e s - m á l h á s á l l a t k é n t h a s z n á l t á k e g y k o r . A h a z a i i r o d a l o m b a n a X V I I . és X V I I I . s z á z a d b ó l MISKOLCI GÁSPÁR — e g y é b k é n t m é g a m a g a k a r á b a n is r e n d k í v ü l p r i m i t í v — m u n k á j a : „ E g y jeles v a d k e r t " (1769) is m e g e m l é k e z i k a j á v o r s z a r v a s r ó l m i n t n y e r g e s és h á m o s á l l a t r ó l : „ X . Lovaglásnak és hám húzásnak okáért meg is szoktak szelidíttetni. Olly igen gyors állat eddig ez, hogy egy nap toebb útat viszen véghez, mint akár melly ló három nap alatt véghez vihet. Foeképen pedig télbe jégen a Sarmatáknál egy nap toebb útat mégyen-el, mint egynéhány napok alatt foeldoen el szokott menni".

A S z o v j e t u n i ó b a n a 2. v i l á g h á b o r ú előtt a moszkvai á l l a t k e r t akkori i g a z g a t ó j a , M A N T E U F F E L foglalkozott A j á v o r s z a r v a s háziasításával S e r p u h o v b a n , az o k a m e n t i r e z e r v á t u m b a n , 18 p é l d á n n y a l . K i p r ó b á l t á k k i t a r t á s á t , g y o r s a s á g á t , v o n ó e r e j é t . M e g á l l a p í t o t t á k , hogy r a különféle gazdasági célokra ki kell tenyészteni a hámos, a f u t ó , a hús- és tejelő t í p u s t . A 2. v i l á g h á b o r ú u t á n a z o n b a n á t t e t t é k a domesztikációs kísérleteket a K o m i ASzSzR-be, a j a k s a i r e z e r v á t u m b a . E sorok írója S e r p u h o v b a n m á r nem t a l á l k o z o t t j á v o r szarvassal, b á r az o t t a n i a k szerint v a d á s z a t t á r g y a k é n t elég gyakori, sőt ú j r a elszaporodóban van. T R A N S E H E (1942) idézi DoROVATOVSKinak 1940-ben m e g j e l e n t a d a t á t , a m e l y s z e r i n t a j á v o r s z a r v a s k i t ű n ő e n s z a l a d s n a p i 4 0 0 k m - t is m e g t e s z . E z t az a d a t o t

ALSCHNER is á t v e t t e . A z á l l a t g y o r s a s á g á r ó l

BREHM — ÉHIK

említi,

h o g y a j a k u t t o l v a j o k a t a k o z á k o k n e m t u d t á k l ó h á t o n elérni s e z é r t t i l t o t t a i n e g I . MIKLÓS c á r a j á v o r s z a r v a s l o v a g l á s á t . T R A N S E H E s z e r i n t a s v é d m e g s z á l lás a l a t t i i d ő k b e n is t i l a l m a s v o l t a l o v a g l á s .

M a g a m a P e c s o r a - r e z e r v á t u m b a n , a n n a k k ö z p o n t j á b a n , J a k s á b a n , győz ő d t e m meg arról, hogy a t a j g a nehéz t e r e p é n a j á v o r s z a r v a s n á l j o b b m á l h á s — n y e r g e s á l l a t o t nem lehetne találni. A t a j g á b a n a l e d ő l t f a t ö r z s e k , a p o c s o l y á k , t o c s o g ó k s z a b j á k m e g az o t t j á r ó é l ő l é n y e k v é g t a g m u n k á j á t . A l e d ő l t f a t ö r z s e k e t át kell l é p n i , a p o c s o l y á k a t át kell l á b o l n i , a v a g y a z o k b a n m i n é l t é r ö l e l ő b b l é p é s e k k e l át kell v á d o l n i . T é l e n az 1 — 1 , 5 m é t e r e s h ó b a n is e l é g n e h é z a v é g t a g m u n k a . I l y e n k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t h a l a d ó j á v o r s z a r v a s r ó l k a p t a m f é n y k é p e t KOZSUHOV k u t a t ó t ó l , a m e l y e n a h á t u l s ó v é g t a g m a g a s a k c i ó j a r e n d k í v ü l jól é r z é k e l h e t ő . A r e z e r v á t u m k ö z p o n t j á b a n a z u t á n b e m u t a t t a k e g y f i l m e t is, a m e l y e n e g y j á v o r b i k a j á r á s m ó d j á t l á t h a t t a m , K o z s u H O V v a l a n y e r g é b e n . A n y e r g e l t á l l a t t a l KOZSUHOV a t a j g á b a n v é g e z j á r á s g y a k o r l a t o t . F e l t ű n i k — a k á r c s a k a r e z e r v á t u m t e r ü l e t é n l á t o t t és „ v a d " v a g y s z e m i d o m e s z t i k á l t p é l d á n y o k n á l — , b o g y a * E l ő a d t a a szerző az Á l l a t t a n i S z a k o s z t á l y

1967. november 3-án t a r t o t t

594. ü l é s é n .

29

végtagok rendkívül térölelő m u n k á j a a l k a l o m a d t á n magas akcióra is képes, ha a terep a k a d á l y a i ezt megkövetelik. Ez a v é g t a g m u n k a természetesen kapcsolatban v a n a végtagízek szögelléseivel. E z é r t végeztem azokat a vizsgálat o k a t , amelynek során a jávorszarvas végtagízeinek szögelléséből kíséreltem következtetést levonni az állat mozgásmechanizmusára. Evvel a céllal t e h á t a jávorszarvason, b o r j a k o n és kifejlődött példányokon, valamint összehasonlításul a zsiráfon, tevén, liucul lovon, lipizzai lovon felvettem a mellső végtagon a scapulohumeralis és humerometacarpalis, a hátúisón pedig a femorocruralis és a crurometatarsalis szögellést. Ezen kívül az összehasonlítás végett felhasználtam S C H M A L T Z trakheneni lovak végtagszögelléséről felvett a d a t a i t . A méréseket D U E R S T hippogoniometerével végeztem. Az összehasonlító anyag kiválasztásában az a meggondolás vezetett, hogy a jávorszarvas végtagmozgásában mind a térölelő, mind a magas akciót megfigyelhettem. Tehát olyan f a j o k a t és f a j t á k a t v á l a s z t o t t a m ki összehasonlításul, amelyek típusos képviselői mindkét j á r á s m ó d o t reprezentálják. Így a térölelő járás prototípusai a teve és a zsiráf, a magas akciót pedig a lipizzai ló képviseli, míg a trakheneni és hucul j á r á s m ó d j a a két extrémtípus között áll. A mozgásmechanizmus szempontjából ismeretes, hogy a dűlt lapockahelyeződésű p a t á s o k lépésjellege térölelő, míg a meredek lapockahclyeződésűeké magas akciójú. Hogy ezek az ismereteink mennyiben felelnek meg a végtagízek szögeilései alapján az említett f a j o k n a k és f a j t á k n a k , arról a felvett szögméretek értékelése ad t á j é k o z t a t á s t . 1. táblázat.

A végtagszögellések f o k é r t é k e i

M ellső

Hátulsó vég tagszögeilések

F a j és f a j t a

A n gu 1u s scapulohumeralis

humeroantebrachialis

femorocruralis

crurometatarsalis

min.

max.

átl.

min.

max.

átl.

min.

max.

átl.

min.

max.

átl.

jávorszarvas n =5

99

110

102

130

140

135

106

124

115

150

156

152

jávorszarvas borjú n = 8

98

138

114

128

144

119

102

128

118

124

154

144

h u c u l ló n = 15

106

135

116

140

154

149

122

132

125

138

150

145

t r a k h e n e n i ló n = 12

123

138

128

146

155

151

93

123

116

142

164

155

lipizzai ló n = 10

86

100

91

118

132

125

98

114

106

144

164

154

zsiráf

85

90

88

124

125

124

104

115

109

143

149

146

90

110

100

100

122

111

106

116

111

108

116

112

n = 5 teve n = 5

30

A test tovamozdítása szempontjából a lapockafelkarcsont viszonyának, a fel- és alcomb, valamint az alcomb (szár) és lábközép viszonyának v a n a lega k t í v a b b szerepe. Úgy látszik, bogy a fel- és alkar kapcsolatában az alkarnak sokkal inkább a hosszúsága, mintsem a felkarhoz való szögellési viszonya a döntő. Ez a t é n y a jelen vizsgálatból is kitűnik. összefoglalás A szögellések hasonlósági viszonyait vizsgálva alábbi következtetésekre jutunk: A jávorszarvas scapulohumeralis szögellését legközelebb a zsiráf és teve hasonló szögellése közelíti meg. Kisebb mértékben hasonló hozzá a lipizzai lóé is, ami azt bizonyítja, hogy korántsem annyira a lapocka meredek vagy dűlt volta szabja meg a lépésjelleget, mint i n k á b b a lapocka és felkar által képzett szög. Mind a zsiráf, mind a teve térölelő lépéssel változtatja helyét, akárcsak a jávorszarvas. A jávorszarvas hátúlsó végtagja femorocruralis és crurometatarsalis szögelléseihez pedig a trakhcneni és lipizzai lovak azonos szögeilései állanak legközelebb. Ehhez járul még a hucul ló crurometatarsalis szögellése. Az említett l ó f a j t á k magas lábemelő akciójukról nevezetesek, s ugyanilyen akcióra képes a jávorszarvas hátulsó lába is. Mindez azonban nem zárja ki, hogy a mellső végtag magasra emelése révén olyan akadályokat ne léphessen át, amelyek ezt a v é g t a g m u n k á t m e g k í v á n j á k a kérdéses t e r e p e n . A jávorszarvasban tehát az életkörülmények olyan végtagmechaiiizmust a l a k í t o t t a k ki, amely a tajga-életszíntérben az ingoványos, mocsaras, avagy magas akadályokkal (ledőlt fatörzsek) bíró környezetig m i n d e n ü t t megfelel. Ez az adottság rendkívül alkalmassá teszi, hogy a t a j g a - b i o t ó p b a n málhás, nyerges, hámosállatként ismét az ember szolgálatában álljon. T e h á t olyan körülmények között, amikor más igavonó állattal, sőt gépjárművel sem lehetne a közlekedést megoldani. Hiszen a t a j g á b a n a helikopter sem t u d mind e n ü t t leszállni.

IRODALOM 1. ALSCIINER, A.: W o h e r - W o h i n У Die W e g e der Tiere. Leipzig, 1955. — 2. ANGHI Cs. & BAKONYI В.: A d a t o k h u e u l l o v a k m o r f o l ó g i á j á h o z és fiziológiájához. Á l l a t k e r t i É v k ö n y v , 2, 1959. — 3. FEHÉR GY.: A d a t o k a ló elülső v é g t a g j á n a k f u n k c i o n á l i s a n a t ó m i á j á h o z és m o z g á s t a n á h o z . K a n d i d á t u s i értekezés. B u d a p e s t , 1955. — 4. IIEPTNER, V. G., NASIMOVIC, A. A. & BANNIKOV, A. G.: Die S ä u g e t i e r e der S o w j e t u n i o n . I. J e n a , 1966. — 5. KROTT, P . : K a n n m a n m i t E l c h e n s e c h s p ä n n i g f a h r e n ? D a s Tier, B e r n , 2, 1963. — 6'. KROTT. P.: Der E l c h als H a u s t i e r ? D e r Zoologische G a r t e n , 6, 1964. — 7. MISKOLCZI G. & FARKAS F.: E g y jeles v a d k e r t . í s t á k ? G ö r g é n y b e n 1691-ben, k i n y o m t a t v a 1769-ben. — 8. SCHEIFLER, S.: Elch ziehen d o c h S c h l i t t e n D a s Tier, B e r n , 12, 1964. — 9. SCHMALTZ, S.: M e s s u n g e n u n d W ä g u n g e n a m P f e r d . Berlin, 1922. — 10. TRANSEHE. Т.: Elche als H a u s t i e r . Der Zoologische G a r t e n . 1/2, 1942.

31

VERGLEICHENDE

UNTERSUCHUNGEN DES EXTREMITÄTENWINKELS ELCHEN UND ANDEREN HUFTIEREN

VON

Von С s.

ANGIII

Dem h u m e r o s c a p u l a r e n Winkel der Elche k o m m t der entsprechende Winkel der Giraff e n u n d der K a m e l e a m n ä h e s t e n . I n k l e i n e r e m M a ß e ä h n e l t i h m a u c h der W i n k e l d e s Lipizz a n e r - P f e r d e s , w a s b e w e i s t , d a ß die G a n g a r t n i c h t so s e h r d u r c h die Steil- o d e r S c h r ä g s t e l l u n g der S c a p u l a b e s t i m m t w i r d , s o n d e r n e h e r v o n d e m W i n k e l z w i s c h e n S c h u l t e r b l a t t u n d O b e r a r m a b h ä n g i g ist. S o w o h l die G i r a f f e wie a u c h d a s K a m e l b e w e g e n sich m i t e b e n d e r s e l b e n G a n g a r t , die a u c h d e n E l c h e n eigen ist. D e n f e m o r o c r u r a l e n u n d c r u r o m e t a t a r s a l e n W i n k e l n d e r h i n t e r e n E x t r e m i t ä t e n d e r E l c h e s t e h e n die e n t s p r e c h e n d e n W i n k e l d e r T r a k e h n e r - u n d L i p i z z a n e r - P f e r d e a m n ä h e s t e n . D a z u k o m m t d e r c r u r o m e t a t a r s a l e W i n k e l des I l u c u l - P f e r d e s . V o n d e n g e n a n n t e n P f e r d e a r t e n ist b e k a n n t , d a ß sie b e i m G e h e n die F ü ß e sehr h o c h h e b e n . D i e H i n t e r b e i n e d e r E l c h e sind zu A k t i o n e n v o n e b e n s o l c h e r H ö h e f ä h i g . T r o t z d e m k a n n d e r E l c h , w e n n es sein m u ß , seine V o r d e r b e i n e e b e n s o h o c h h e b e n , w e n n es die H i n d e r n i s s e d e s jeweiligen Geländes erfordern. Die L e b e n s b e d i n g u n g e n h a b e n also b e i m E l c h einen s o l c h e n E x t r e m i t ä t e n m e c h a n i s m u s e n t w i c k e l t , w e l c h e r i n d e r T a i g a , wo M o o r u n d S u m p f o d e r h o h e H i n d e r n i s s e ( u m g e s t ü r z t e B ä u m e ) zu f i n d e n s i n d , allen A n f o r d e r u n g e n e n t s p r i c h t . Diese E i g e n s c h a f t m a c h t d e n E l c h w i e d e r u m in d e r T a i g a a u ß e r o r d e n t l i c h g e e i g n e t d a f ü r , der M e n s c h e n als R e i t t i e r , L a s t e n t r ä g e r u n d Z u g t i e r zu d i e n e n , u n t e r solchen U m s t ä n d e n also, wo m a n d e n V e r k e h r n i c h t m i t a n d e r e n Z u g t i e r e n , n i c h t e i n m a l m i t K r a f t w a g e n v o l l z i e h e n k ö n n t e , d e n n in d e r T a i g a k a n n n i c h t e i n m a l ein H u b s c h r a u b e r ü b e r a l l l a n d e n .

32

A BALATON NYÍLTVÍZI ISZAPJÁNAK NEMATODÁI I. A EONÁLFÉRGEK HORIZONTÁLIS 1966 TAVASZÁN*

ELTERJEDÉSE

írta: B Í R Ó

K Á L M Á N ,

P O N Y I

J E N Ő

és

P.

Z Á N K A I

N Ó R A

( M a g y a r T u d o m á n y o s A k a d é m i a Biológiai K u t a t ó i n t é z e t e , T i h a n y )

A t ö b b mint százezer katasztrális hold vízterületű Balaton fenéklakó állatairól szóló adatok az utóbbi évekig hiányosak voltak, a n n a k ellenére, hogy a B a l a t o n - k u t a t á s t ö b b mint félévszázados múltra tekinthet vissza. A k u t a t á s i eredmények jórészt a Tihanyi-félsziget közelében levő vízterületekre v o n a t koztak. Különösen nagy hiány m u t a t k o z i k a Nematodák rendszeres vizsgálata terén. Az első adatok D A D A Y ( 1 8 9 7 ) , m a j d később M E S C H K A T ( 1 9 3 4 ) nevéhez fűződnek. Ezek a m u n k á k főként a p a r t i öv fonálférgeiről n y ú j t a n a k tájékoztatást. E N T Z (1954) tájékozódó jellegű vizsgálatai alapján arra lehetett következtetni, hogy a Nematodák mennyiségi szemponthói a nyíltvíz iszapjában jelentős szerepet tölthetnek be. Az iszapmarkolóval merített nyári m i n t á k a t 0,1 mm-es bronz szitán rostálva azt találta, hogy a N e m a t o d á k 41 egyedszám(kb. 2 súly-) százalékban fordulnak elő. A b e g y ű j t ö t t N e m a t o d a anyag további analízise azonban nem történt meg, mivel E N T Z BÉLA vizsgálatainak célkitűzése más jellegű volt. Anyagunkat 1966. m á j u s á b a n , a Balaton 5 keresztszelvényének — Gyenesdiás — Fenékpuszta ( M ) , Szigliget — Balatonmária ( K ) , Ságpuszta — Balatonszemes (G), Balatonfüred — Zamárdi (A), Balatonalmádi Balatonvilágos (EJ — 3 — 3 pontjáról, 3 m-nél mélyebb nyíltvízi iszapjából g y ű j t ö t t ü k . A keresztszelvényeket úgy v á l a s z t o t t u k ki — figyelembe véve a Balatonk u t a t á s eddigi, de más jellegű a d a t a i t —, hogy azok vizsgálata alapján az egész tóra vonatkozó képet nyerhessünk. A m i n t á k a t E K M A N — B I R G E - f é l e markolóval felhozott iszap felszínéről, egy műanyag-kanállal v e t t ü k , melynek felülete 114 cm 2 volt. Az iszapmarkolóval kiemelt minták közül csak azokat használtuk fel, amelyeknek felső rétege szemmel l á t h a t ó a n bolygatástól mentesnek látszott (PONYI, 1966). A b e g y ű j t ö t t anyagot jégszekrényben tároltuk, és 2 — 3 napon belül feldolgoztuk. A k a p o t t iszapmintát desztillált vízzel 700 ml-re t ö l t ö t t ü k fel, alapos felrázás u t á n abból 3 x 2 0 i n l - t v e t t ü n k ki. Petri-csészébe öntve, stercomikroszkóp a l a t t , 1 6 x - o s nagyítás mellett válogattuk ki a N e m a t o d á k a t . A szelvények egymás közötti jobb értékelése és összehasonlítása céljából az állatok db-számát a ténylegesen vizsgált össz-iszapfelszínre és a teljes szelvényre v o n a t k o z t a t v a a d j u k meg. D A D A Y (1897) a Balatonból 36 Nematoda f a j t m u t a t o t t ki, melyek közül hetet azóta szinonimizáltak. Vizsgálataink során e 29 fajból 14-et t a l á l t u n k meg (1. táblázat). * E l ő a d t á k a szerzők a z Á l l a t t a n i S z a k o s z t á l y 1967. április 7-én t a r t o t t 590. ü l é s é n .

3

Állattani

Közlemények

33

1. táblázat.

Az előkerült N e m a t o d a fajok mennyiségi és minőségi megoszlása (db/dm 2 ) Szelvény м

A]>hanolaimus aquaticus DADAY Ethmolaimus pratensis DE MAN Ironus tenuicaudatus DE MAN Monhystera gerlachi MEYL Monhystera macramphis FILIPJEV Monhystera paludicola DE MAN Monhystera stagnalis BASTIAN Paraphanolaimus behningi MICOLETZKY Paraplectonema pedunculatum STRAND Plectus tenuis BASTIAN Punctodora ratzeburgensis FILIPJEV Tlieristus setosus FILIPJEV Tobrilus gracilis BASTIAN Tripyla glomerans BASTIAN

к

G

3 48 7 3 55 3 41

13 17

99 3 136 10 27 4

10

А

26 10 434 21 5 598 56 116 21

90 30 52 30

5 25 36

36 15

130

Е

140 38 78 48 12 6 38 6

4

E f a j o k közül igen érdekes a Paraphanolaimus behningi és a Paraplectonema pedunculatum előfordulása. Korábbi adatok szerint e két f a j a ritka előfordulású állatok közé t a r t o z o t t , a Balatonban viszont a Nematoda együttes 5 — 10%-át teszi ki. A Balaton f a u n á j á r a ú j a k . Eddigi vizsgálataink szerint a Balaton nyíltvízi iszapjában 3 f a j él tömegesen (Monhystera paludicola, Ironus tenuicaudatus, Paraphanolaimus behningi), melyek a N e m a t o d a állomány 80%-át a d j á k (1. ábra). A többi f a j

9У

9У 187 db/dm

2

296 db/dm

2

383 db/dm

2

367 db/dm

2

1353 db/dm 2 1. ábra. Az egyes vizsgálati szelvényekben észlelt fonálférgek mennyiségi és minőségi viszonyai. (M, K, G, A és E: vizsgálati szelvények; Mo: Monhystera paludicola, Ir: Ironus tenuicaudatus, Pa: Paraphanolaimus behningi és Egy: egyéb N e m a t o d á k )

34

széles ökológiai valenciával bíró szervezet, a m i n t á k b a n legfeljebb 2 0 % - b a n fordul elő. A tavaszi vizsgálati eredmények azt m u t a t j á k , liogy a N e m a t o d á k nem egyenletesen oszlanak meg a Balaton fenékiszapjában. A legnagyobb egyedszámot a G szelvényben figyelhettük meg. E helytől Keszthely ill. Fűzfő felé haladva számuk rohamosan csökken. Úgy látszik, hogy a vizsgálati időszakb a n az DNy-i medence viszonylag heterogén. A három tömegesen előforduló Nematoda f a j közül az Ironus tenuicaudatus az egész t ó b a n megközelítőleg egyenletesen fordul elő (25 — 37%). A Monhystera paludicola inkább a DNy-i, míg a Paraphanolaimus behningi inkább az É K - i medencében található nagyobb mennyiségben. Érdemes megemlíteni, hogy a Dorylaimus-ok egyetlen képviselőjét sem figyelhettük meg vizsgálataink során, bár D A D A Y ezek közül 1 0 f a j t is említ. Arra kell gondolnunk, hogy D A D A Y vizsgálatai óta a Balaton iszapjában bizonyos változások j á t s z ó d h a t t a k le. Hozzávetőleges számításokat végeztünk a N e m a t o d á k biomasszájának felbecsülésére is. Mintáinkból az 1 m 2 -re átszámított átlagos egyedszám: 51 000. Egy Nematoda átlagsúlya egy ezred milligramm. így az egész Balaton nyíltvízi iszapjában élő fonálférgek súlya mintegy 30 t o n n a , nem számítva a p a r t i övben élőket. E h e l y e n is hálás k ö s z ö n e t ü n k e t f e j e z z ü k ki DR. ANDRÁSSY IsTVÁNnak, aki m u n k á n k e l v é g z é s é b e n n a g y segítséget n y ú j t o t t .

IRODALOM 1. DADAY, J . : A B a l a t o n t u d o m á n y o s t a n u l m á n y o z o s á n a k e r e d m é n y e i . 2, 1897, p . 73 — 109, — 2. ENTZ, В . ; A B a l a t o n t e r m e l é s b i o l ó g i a i p r o b l é m á i . M T A Biol. és O r v o s i T u d . O s z t . K ö z i e m . , 5, 1954, p. 4 3 3 — 448. — 3. MESCHKAT, A.: D e r B e w u c h s in d e n R ö h r i c h t e n d e s P l a t t e n s e e s . A r c h . H y d r o b i o l . , 27, 1934, p . 4 3 6 — 517. — H . PONYI, J . : T á j é k o z t a t ó v i z s g á l a t o k a B a l a t o n n y í l t v i z e i s z a p l a k ó r á k j a i n a k m i n ő s é g i és m e n n y i s é g i v i s z o n y a i r ó l . A n n á l . Biol. T i h a n y , 33, 1966, p . 177 — 192. — 5. S o ó s , Á.: M a g y a r o r s z á g s z a b a d o n élő f o n á l f é r g e i n e k j e g y z é k e . A n n . H i s t . - n a t . M u s . N a t . H u n g . , 33, 1940, p. 7 9 - 9 7 .

DIE

NEMATODEN

IM S C H L A M M

DES OFFENEN

WASSERS

DES

PLATTENSEES

I. D I E H O R I Z O N T A L E A U S B R E I T U N G D E R F A D E N W Ü R M E R IM F R Ü H J A H R

1966

Von К . В f R ó,

J.

P O N Y I

und

P.

N.

Z Á N к A i

D i e V e r f a s s e r h a b e n i m M a i 1966 d e n S c h l a m m des o f f e n e n W a s s e r s d e s P l a t t e n s e e s a n h a n d v o n 5 v e r s c h i e d e n e n Q u e r s c h n i t t e n des Sees u n t e r s u c h t . Sie f a n d e n 14 n e u e A r t e n , u n t e r d e n e n Paraphanolaimus behningi u n d Paraplectonema peduneulatum im P l a t t e n s e e neu s i n d . D i e V e r f a s s e r k o n n t e n n a c h w e i s e n , d a ß i m S c h l a m m des o f f e n e n W a s s e r s 3 A r t e n m a s s e n h a f t v o r k o m m e n (Monhystera paludicula, Ironus tenuicaudatus, Paraphanolaimus behningi), w e l c h e 8 0 % d e r N e m a t o d e n b e s t ä n d e a u s m a c h e n . E i n e g r o b e S c h ä t z u n g e r g i b t , d a ß die B i o m a s s e d e r F a d e n w ü r m e r in d i e s e m B i o t o p 30 T o n n e n b e t r ä g t .

35

AZ ALLOEOTOMUS FIEBER NEM (HETEROPTERA, MIRIDAE) MAGYARORSZÁGI FAJAI* írta: J Á S Z A I K É

V I R Á G

E R Z S É B E T

és

B E N E D E K

P Á L

(Növényvédelmi Szolgálat Központi L a b o r a t ó r i u m a , B u d a p e s t )

A F a u n a Regni Hungáriáé ( H O R V Á T I I , 1897) az Alloeotomus nemnek csupán egyetlen f a j á t említi a Kárpát-medencéből, azt is h a t á r a i n k o n kívüli lelőhelyről. Az országos fénycsapda hálózat anyagának feldolgozásakor egy másik f a j került elő hazánkból, amelyről a T e r m é s z e t t u d o m á n y i Múzeum a n y a g á n a k felülvizsgálata kiderítette, hogy jóval gyakoribb, mint a régebben k i m u t a t o t t f a j . E z t az ú j a b b a n előkerült f a j t E. W A G N E R 1939-ben írta le, hazánkból azonban ezidáig nem említették. A genusznak négy f a j á t ismerjük a Palearktikumból, ezek közül három E u r ó p á b a n is előfordul, a Kárpát-medencében azonban csak k e t t ő él, e két f a j t határainkon belül eddig még nem közölték, ezért mindkettő ú j a magyar faunára.

Genus Alloeotomus Alloeotomus

FIEBER

FIEBER, Crit. G c n e r . T e i g h . P h y t o c o r . . 1858, p . 303.

Fejük előrefelé kissé meredek, a szemekkel együtt ugyanolyan széles vagy szélesebb, mint amilyen hosszú; a fejtetőn feltűnő harántléc van. Az első csápíz hosszúsága a fejének körülbelül fele, a második köze] négyszer hosszabb az elsőnél, a harmadik és a negyedik valamivel rövidebb, mint az első. A trapéz alakú p r o n o t u m közel kétszer hosszabb, mint amilyen széles, pontozata elszórt és közepesen durva, domborulata m a j d n e m egyenletes, feltűnő kiemelkedés vagy bemélyedés nincs r a j t a . A scutellum háromszögű, többé-kevésbé domborodó. A corium valamivel rövidebb, mint a potroh, a m e m b r á n hosszabb, mint amilyen széles, egysejtű. Bűzmirigyük nyílása keskeny, a karmok tövének közelében t o m p a fogacska látszik. 5 — 7 mm nagyságú, párhuzamos testű, enyhén megnyúlt állatok; alapszínűk sárgásbarna.

1. Alloeotomus germanicus Alloeotomus

germanicus

E.

WAGNER

WAGNER, E . , V e r h . Ver. N a t u r w . H e i m a t f . H a m b u r g , 27, 1939, p. 1.

aj A test szőrei rövidek, finomak, kevéssé feltűnőek, hosszúságuk egymástól való távolságuknak legfeljebb kétszerese.

* E l ő a d t á k a szerzők az Á l l a t t a n i S z a k o s z t á l y 1967. m á j u s 5 - é n t a r t o t t 591. ü l é s é n .

37

b) A második csápíz szőrzete m a j d n e m egyenletes, a leghosszabb szőrök alig olyan hosszúak, mint a esápíz legnagyobb vastagsága. c) A hímek synthlipsise (a szemek közötti legkisebb távolság) ugyanolyan széles, a nőstényeknél másfélszer szélesebb, mint a szemek. A bírnék szemei feltűnően n a g y o k . d) A f e j felülete legfeljebb zsírfényű. Teste zöldessárga vagy sárgásbarna alapszínű, f o l t j a i rendszerint elmos ó d o t t a k . A f e j p a j z s két oldalán és a szemek mellett piros csík látszik, a pron o t u m elől és hátul fehéren szegélyezett, az elülső rész vörösbarna, hátrafelé halványodó, közepe zöldes, hátulsó része sárgás á r n y a l a t ú . A scutellum sötétb a r n a , elülső sarkai és csúcsa fehér foltos, felülete erősen domború. Az exocor i u m szegélye 6 — 8 egymást váltó kisebb fehér és n a g y o b b sötétbarna folttal. A corium felülete elszórt vörös foltokkal, ezek az apico-medialis részen sűrűsödnek, ez a mező sokszor teljesen vörös. A corium cuneussal határos része és a cuneus csúcsa sötétbarna, belső sarka vörös, felülete 3—4 piros folttal, a cuneus néha teljesen sötétbarna. A b a r n a erű m e m b r á n felülete elszórt b a r n a pettyekkel, hátulsó széle szabálytalan sötétbarna sávval. Hasoldala sötétb a r n a vagy sárgásbarna, a connexivum fehéressárga. A potroh hátoldalának színe hasonló, t ö b b világos r a j z o l a t t a l . Első és második csápíze sárgásbarna, a második íz vége, valamint a h a r m a d i k és a negyedik íz s ö t é t b a r n a , vagy fekete. A test és a csápok színe némileg változik. A sötét és világos példányokat egyes szerzők v á l t o z a t o k n a k , illetve formáknak t a r t j á k , ezek a különbségek azonban véleményünk szerint csupán a kiszíneződés fokozatai, ezért rendszert a n i értékük nincs. A lábak sárgásbarnák, sötétbarna foltokkal és gyíírűkkel. 5,6—6,6 mm. 2. Alloeotomus gothicus Capsus

gothicus

FALLEN, M o n o g r .

Cimic.

FALLEN Suec.,

1807, p .

98.

a ) A test szőrei hosszúak, felállók, feltűnőek, távolságuknál négyszer hosszabb a k (különösen a pajzson l á t h a t ó k jól, dorso-lateralis nézetben). b) A második csápíz szőrzete kettős, a hosszú szőrök legalább kétszer hoszszabbak a csápíz legnagyobb szélességénél. c) A hímek synthlipsise másfélszer, a nőstényeké kétszer szélesebb a szemeknél, szemei rendes nagyságúak. d) A fej felülete f é n y e s . Teste sárgásbarna, a fejpajzs és a homlok közepe sárgásfehér, a fejpajzs k é t oldala b a r n a , az előliát elöl és h á t u l fehér szegélyű, eleje sárgásvörös, hátulsó része fehéressárga. A pajzs színezete az előzőhöz hasonló, felülete jóval laposabb. A corium s k u l p t u r á j a valamivel durvább, felülete jóval kevesebb foltot visel, inkább csak a mesocorium piros foltos, apico-medialis része kisebb vörös folttal. A cuneus eleje és csúcsa vörös, közepe sárgásbarna, vége olykor s ö t é t b a r n a . A corium szélének fehér foltjai nagyobbak, barna foltjai kisebbek, m i n t az előzőnél. A membrán ere b a r n a , felületén kevesebb a b a r n a folt, végének barna sávja szélesebb. H á t - és hasoldala az előző fajéhoz hasonló, de valamivel világosabb, csápja és l á b a i nagyrészt sárgásbarnák, a lábak vörös foltokkal. A lábak, különösen a lábszárak szőrzete az előzőnél feltűnően lioszszabb. A test színezete alapján v á l t o z a t a i t különböztetik meg, ezek azonban véleményünk szerint csak a színeződés fokozatai. 5 — 6 m m .

38

Az Alloeotomus genusz hazai fajai inkább az északi államokban elterj e d t e k , a germanicus elterjedésének déli h a t á r á t hazánk jelenti (1. ábra). Elterjedése, úgy véljük, még nem tekinthető tisztázottnak. K E R Z H N E R & J A C Z E W S K I (1964) szerint Voronyezs környékén megtalálták, egyáltalán nem valószínű azonban, hogy a közbeeső területeken hiányzik. Romániából ezideig csak a Természettudományi Múzeum példányai a l a p j á n ismeretes az

1. ábra. Az Alloeotomus

g e r m a n i c u s E. WAGNER e l t e r j e d é s e

erdélyi területekről, bár szinte biztosra vehető, hogy Moldvában is előfordul. Finnországból és Lengyelországból k i m u t a t t á k , a Szovjetunió Balti-tenger melletti területéről mégsem közölték, hasonlóképpen nem említették Ukrajnából sem, pedig mindkét területen egészen biztosan él. Dániából k i m u t a t á s a hasonló megfontolások a l a p j á n v á r h a t ó . TJgy hisszük, hogy a f a j elterjedésének Keleti h a t á r á t valószínűleg csak az Urai-hegység jelenti. Az A. gothicus — Írország, Görögország, Bulgária és Románia K á r p á t m e d e n c é n kívül eső területei kivételével — egész Európából ismeretes, az utóbbi két területről, de Romániából biztosan v á r h a t ó . A gothicus, b á r elterjedési területe a germinicusénál jóval nagyobb, inégis i n k á b b északi f a j , a délebbi területeken már, haz á n k b a n is, igen ritka. A két f a j eddig ismert hazai lelőhelyeit a következőkben felsoroljuk. A lelőhelyek neve u t á n zárójelben megjelöljük, hogy az elterjedési térkép mely négyszögében helyezkednek el.

39

1. A l l o e o t o m u s g e r r a a n i c u s E . WAGNEB, 1939: 180 (J, 7 B a j (C2), 1964. V I I I . 18. 25, 29; 1965. V I I I . 24, I X . 16, X . 2, 6; 1966. VI. 29 ( f é n y c s a p d a ) . - B u d a (D2), 1964. I X , 1 0 ( f é n y c s a p d a ) . — B u d a k e s z i (D2), 1 9 6 4 . V I I . 4 , 1 0 , 2 0 , V I I I . 1 4 , 1 9 , I X . 1, 5 , 6 , 8 , 1 0 - 1 7 , 20, 25; 1965. V I I . 22, V I I I . 23, I X . 2, 10, 2 4 - 2 8 , 30, X . 3 ( f é n y c s a p d a ) . H á r s b o k o r h e g y , 1 9 5 2 . V I I I . 1 5 , 2 9 (KOVÁCS, G O Z M Á N Y ) ; 1 9 5 3 . I X . 4 ( K O V Á C S , l á m p a f é n y r e ) . — C s o p a k ( B 3 ) , 1 9 6 4 , V I I I . 1 6 , 1 9 , I X . 9 , 1 0 , 2 6 ; 1 9 6 6 . V I I I . 1 1 , I X . 4 ( f é n y c s a p d a ) . — F á c á n k e r t (C3), 1964.

V I I I . 26; 1965. I X . 2, 4 ; 1966. V I I I . 1 1 - 1 4 , 1 7 - 1 9 , 2 1 , 2 2 ( f é n y c s a p d a ) . Felsőtárkány ( E l ) , 1964. I X . 6 ( f é n y c s a p d a ) . — K e s z t h e l y (B3), 1964. V I I I . 19 ( f é n y c s a p d a ) . - K o m p o l t (E2), 1964. V I I I . 11, 18 ( f é n y c s a p d a ) . — K u n f e h é r t ó (D3), 1965. I X . 1, 2 ( f é n y c s a p d a ) . — Miskolc ( E l ) , 1964. I X . 12; 1965. V I I . 23 ( f é n y c s a p d a ) . - M a g y a r ó v á r (B2), 1 9 4 6 . V I I . 1, ( s z á r a d ó Pinus nigra-ról; R é v y ) . — N a g y k o v á c s i (C2), R e m e t e h e g y , 1952. V I I . 17 ( l á m p a f é n y r e ) - N a g y t é t é n y (D2), 1964, I X . 13; 1966. I X . 10 ( f é n y c s a p d a ) . - Ócsa (D2), 1965. I X . 28 ( f é n y c s a p d a ) . N a g y e r d ő , 1952. V I I . 30, r é t (KAKASSNÉ). — P a c s a (A3), 1965. I X . 28 ( f é n y c s a p d a ) . — R é p á s h u t a ( E l ) , 1964. I X . 12 ( f é n y c s a p d a ) . — S o p r o n (A2), 1964. I X . 2, 5, 8, 13, 15, 16, 19, 29; 1965. I X . 3 ( f é n y c s a p d a ) . - S o p r o n h o r p á c s (A2), 1964. I X . 9, 10, 15; 1965. V I I . 18 ( f é n y c s a p d a ) . — S z o m b a t h e l y (A2), 1964. V I I I . 3 1 ; 1965. V I I I . 10 ( f é n y c s a p d a ) . - T a r c a l ( F I ) , 1966. V I I . 2 1 ( f é n y c s a p d a ) . - T a s s (D3), 1965. I X . 3 ( f é n y c s a p d a ) . — V á r g e s z t e s (C2), 1964. I X . 16 ( f é n y c s a p d a ) . - Velence (C2), 1965. I X . 1, 4, 9, X . 3; 1966. V I I . 18 ( f é n y c s a p d a ) . 2. A l l o e o t o m u s g o t h i c u s FALLEN, 1807: \ 1?. C s o p a k ( B 3 ) , 1966. V I I . 4 ( f é n y c s a p d a ) — S z o m b a t h e l y (A2), 1964. V I I . 17 ( f é n y c s a p d a ) .

Az A. germanicus szórványosan az egész országból előkerült, csak a Tiszántúlról és a délkeleti országrészből nem ismerjük. Az országos fénycsapdahálózat állomásai meglehetősen egyenletesen helyezkednek el az ország területén, e f a j t azonban az említett vidékeken működő csapdák a vizsgálat három éve (1964, 1965, 1966) alatt n e m g y ű j t ö t t é k . Feltűnően sok példányt fogott a Budakeszin felállított erdészeti fénycsapda. I t t — a m i n t a listából kitűnik — nem csak fénycsapdával g y ű j t ö t t é k . Az elterjedési térképről (2. ábra) leolvasható, hogy ez a f a j az é s z a k n y u g a t i hűvös határvidéken és a Magyar Középhegységben gyakori, míg m á s u t t alig észlelhető. Az A. gothicus h a z á n k b a n eddig csupán két lelőhelyről ismeretes (2. ábra). Az Alloeotomus fajok irodalmi adatok szerint Pinus silvestris-en, R U F F magyaróvári megfigyelése alapján a Pinus nigra-n táplálkoznak. E z é r t érthető, miért nem f o r d u l n a k elő az Alföldön, és miért a középhegységekben élnek. Munkánk során kiértékeltük az A. germanicus rajzási adatait. Az adat o k a t két módszerrel vizsgáltuk, m e r t így lehetőség nyílott a módszerek összeA

с

В

E

D

._

F

G

7 •

" X . Л ч i O X

Д 2

t

•

X •

Ц

Á

«

1

/

4

i 1

J

í 2. ábra.

tу

f

l

•

Д

40

\4—

J—^

Az Alloeotomus

'A—

/ • •f

у 1 i

/

r

J

J

/ i

germán cus gothicu

fajok magyarországi elterjedése

hasonlítására. A fénycsapda-anyag feldolgozásakor a példányszámot v e t t ü k tekintetbe. Megállapítottuk mennyi állat gyűlt össze a grafikonokon megjelölt hónapok 1., 2., illetve 3. d e k á d j á b a n és a mennyiségeket m é r t ü k fel a függőleges tengelyen. A „ m ú z e u m i " módszerrel (lásd: Soós, 1958«, 19586, B E N E DEK, 1967) megrajzolt grafikonok esetében a példányszámot figyelmen kívül

germanicus 3. ábra. Az Alloeotomus germanicus r a j z á s a 1964-ben és 1965-ben, az erdészeti f é n y c s a p d á k a d a t a i a l a p j á n

hagyva, egységnek az egy lelőhelyen egy napon g y ű j t ö t t példány vagy példányok a d a t á t t e k i n t e t t ü k . így t e h á t ugyanazon példányok a d a t a i t dolgoztuk fel mennyiségi, illetve „ m ú z e u m i " módszerrel. A fénycsapdák mennyiségi a d a t a i t általánosságban pontosabbnak t a r t j á k a „ m ú z e u m i " módszernél. A fénycsapdák adataiból rajzolt grafikonok érzékenyen m u t a t j á k az időjárás rajzásra gyakorolt h a t á s á t . 1964-ben az átlagosnál valamivel szárazabb és melegebb volt az időjárás, 1965 viszont — amint ez köztudomású — az átlagosnál jóval hűvösebb, csapadékosabb esztendő volt. Az A. germanicus-t az erdészeti* fénycsapdák g y ű j t i k nagyobb számban (1. táblázat), ezért ezek 1964-es és 1965-ös adatait m u t a t j u k be (3. ábra). * Az országos f é n y c s a p d a h á i ó z a t f é n y c s a p d á i t különböző szervek üzemeltetik. M u n k á n k során 1964 —1965-ben m i n d e n f é n y c s a p d a , 1966-ban a n ö v é n y v é d e l m i és a k u t a t ó i n t é z e t i f é n y c s a p d á k a n y a g á t dolgoztuk fel. A f é n y c s a p d a h á l ó z a t 1964-ben ü z e m e l t e t e t t csapdáit VIRÁG (1965, p. 577.), az 1966-ban m ű k ö d ő k e t KOVÁCS & DRASKOVITS (1967. p. 1.) dolgozat á b a n t a l á l j u k meg. I t t c s u p á n azokat a c s a p d á k a t soroljuk fel, amelyek g y ű j t ö t t é k az Alloeotomus f a j o k a t : la) Növényvédelmi f é n y c s a p d á k : B a j , Csopak, F á c á n k e r t , N a g y t é t é n y , Pacsa, Tass, Velence, lb) K u t a t ó i n t é z e t i f é n y c s a p d á k : B u d a , Keszthely, K o m p o l t , Tareal, Sopronhorpács. 2. Erdészeti f é n y c s a p d á k : Budakeszi, F e l s ő t á r k á n y , K u n f e h é r t ó , R é p á s h u t a , Sopron, Szomb a t h e l y , Várgesztes. Az a d a t o k feldolgozásáná la növényvédelmi és k u t a t ó i n t é z e t i , illetve az erdészeti csapdáknak a d a t a i t külön kezeltük, m e r t az első és a második c s o p o r t b a sorolt c s a p d á k a csoportokon belül közel hasonló, a k é t csoport a z o n b a n egymástól erősen eltérő ökológiai feltételek k ö z ö t t m ű k ö d t e k . Az első csoport csapdáit mezőgazdasági (szántóföldi és gyümölcsös) k u l t ú r á k közelében, a második csoportéit erdőkben á l l í t o t t á k fel. Az első csoport csapdái sík területeken, a második csoportéi középhegységekben g y ű j t ö t t e k . A szóbanforgó állatok erdőkben, fenyőféléken élnek, az i s m e r t e t e t t csoportosítás r á j u k v o n a t k o z ó a n ezért helyes.

41

1. táblázat.

A f é n y c s a p d á k által g y ű j t ö t t Alloeotomus germanicus oszlása d a r a b b a n Hónapok

Megnevezés

Évek

VI 1

N ö v é n y v é d e l m i és kutatóintézeti fénycsapdák

Erdészeti fénycsapdák

1964 1965 1966 1964 1965

2

VII 3

1

1 1 2

és

ilckádok

VIII

2

3

l

4 1 1 6

4 1 1 6

7

1

1

7

1

1966

imágók d e k á d o n k é n t i meg-

2

IX 3

í

1 19

1 1

13

2

2

28

4

2

1 1

8

2

X 3

í

1

1

3

15

1

1

3

12 7

24

2 29

13

31

13

2

3

f e l d 0 1 g о z a 11 a n 2

1

1

1

2

2

19

24

A grafikonokról (3. ábra) világosan leolvasható, hogy a két esztendőben 2 — 3 héttel t o l ó d o t t el a rajzáscsúcs, a melegebb 1964-es évben szeptember elején, a hűvösebb 1965-ös esztendőben szeptember közepén jelentkezett. A „ m ú z e u m i " módszer esetében a példányszám figyelembevétele hamis eredményre vezetne (Soós, 1958), e módszer nein alkalmas az évenként m u t a t kozó változások regisztrálására sem, hiszen alkalmazásakor g y a k r a n 50 — 100 év a d a t a i t használjuk fel. A rajzás meleg években valamivel k o r á b b a n , hűvös esztendőkben későbben tömegesebb a „ m ú z e u m i " grafikonokról leolvasható időpontnál. Az A. germanicus f é n y c s a p d a adataiból (1. táblázat) rajzolt grafikonok (4. ábra) azt m u t a t j á k , hogy r a j z á s - m a x i m u m a síkvidéki területeken (növényvédelmi és kutatóintézeti c s a p d á k : 4. ábra: b) augusztusban, míg a középhegységi erdős vidéken (erdészeti fénycsapdák: 4. ábra: a) szeptember h ó n a p b a n m u t a t k o z i k . A két t e r ü l e t e n élő állatok rajzásideje között tehát egy

germanicus 4. ábra.

42

Az Alloeotomus

germanicus r a j z á s a a f é n y c s a p d á k a d a t a i a l a p j á n (a: n ö v é n y v é d e l m i és k u t a t ó i n t é z e t i f é n y c s a p d á k )

erdészeti, b:

teljes hónap az eltérés. A „ m ú z e u m i " módszerrel, vagyis a mennyiségi adatok tekintetbevétele nélkül készült grafikon (5. ábra) a két görbe (4. ábra) átlagértékét m u t a t j a , a rajzáscsúcs szeptember elejére esik. A 4. és az 5. ábra összevetése a „ m ú z e u m i " módszer helyességét t á m a s z t j a alá. A grafikonok hasonlósága m i a t t a könnyebben á t t e k i n t h e t ő „ m ú z e u m i " grafikonból (5. ábra) kísérlünk meg következtetéseket levonni. Az Alloeotomus

20-

10-

VII

5. ábra. Az Alloeotomus

germanicus

VIII germanicus

IX

X i

rajzásgrafikouja („múzeumi módszer")

f a j o k tojás alakban telelnek, ezért a június végén, júliusban meginduló, az utóbbi hónapban elég tekintélyesnek látszó rajzás, úgy véljük, a tél folyamán megtizedelt tojásokból fejlődő, l á r v a k o r b a n is alaposan megcsappant, ezért utódaikhoz viszonyítva kis számú „szülőnemzedék" elhúzódó rajzási csúcsát jelenti. A rajzás elhúzódása miatt arra kell k ö v e t k e z t e t n ü n k , hogy e f a j n a k két nemzedéke jelenik meg h a z á n k b a n . A Miridák fejlődésmenete ugyanis mindössze egy-másfél hónap. Lehet, hogy a második nemzedék egyedei közül is akad néhány korán kifejlődő t o j á s r a k ó imágó, és ezért ú j a b b , de legfeljebb csonka nemzedék is megjelenhet. A nemzedékszámra vonatkozó feltételezések nem t e k i n t h e t ő k bizonyosnak, hiszen a szóbanforgó fajok biológiája ma még — legjobb tudomásunk szerint — felderítetlen. IRODALOM 1. BENEDEK, P.: On t h e E u r y d e m a species in H u n g a r y I I I . The phenology of t h e E u r y d e m a species in H u n g a r y ( H e t e r o p t e r a , P e n t a t o m i d a e ) . Acta Eilt. Mus. N a t . Prag., 37, 1967, p. 649—654. 2. HORVÁTH, G.: H e m i p t e r a . in: F a u n a Regni Hungáriáé. 3. 1897, pp. 64. — 3. KERZHNER. I. M. & JACZEWSKI, Т.: K e y to insects of E u r o p e a n p a r t of U S S R . H e m i p t e r a ( H e t e r o p t e r a ) . Moszkva - L e n i n g r á d , 1964, p. 820 — 845. — 4. KOVÁCS, L. & DRASKOVITS, Á. D.: A hazai nagylepke k á r t e v ő k elterjedése és e g y e d s z á m á n a k területi változásai. Növényvéd e l e m , 3, 1967, p. 1 16. — 5. Soós, Á.: I s t das I n s e k t e n m a t e r i a l der Museen f ü r ethologische u n d ökologische U n t e r s u c h u n g e n v e r w a n d b a r ? Angaben über die Flugzeit u n d die Generat i o n s z a h l der Scyomiziden (Diptera). Acta E n t . Mus. N a t . Prag., 32, 1958a, p. 101 — 150. — II. S o ó s , Á.: Felhasználható-e a m ú z e u m o k r o v a r a n v a g a ökológiai és etológiai v i z s g á l a t o k r a ? Á l h i t t . Közlem., 46, 19586, p. 2 7 7 - 2 8 5 . - 7. SOUTHWOOD, 'Г. R. E.: T h e f l i g h t activity of H e t e r o p t e r a . Trans. Roy. E n t . Soc. L o n d o n , 112, 1960, p. 173 — 220. 8. STICHEL, W.: Illust r i e r t e Bestimniungstabellen der W a n z e n . I I . Europa ( H e m i p t e r a . H e t e r o p t e r a , Europae).

43

1956, p. 193 — 224. — 9. VIKÁG, E. J.: A C a l l y g y p o n a m a r g i n a t a F a b r . és А С. pellucida F a b r . ( D e l p h a c i d a e ) r a j z á s a és m a g y a r o r s z á g i e l t e r j e d é s e az 1964. évi f é n y c s a p d a a d a t o k a l a p j á n . Fol. E n t . H u n g . , 18, 1965, p. 575 — 585. — 10. WAGNER, E . : Alloeotomus g e r m a n i c u s n. sp., eine neue d e u t s c h e B l i n d w a n z e n a r t ( H e m i p t e r a , H e t e r o p t e r a ) . V e r h a n d l . Yer. N a t u r w . Heim a t f o r s c h u n g , H a m b u r g , 27, 1939. p. 1 — 9. — 11. WAGNER, E.: B l i n d w a n z e n o d e r Miriden In: Die Tierwelt D e u t s c h l a n d s , 41, 1952, pp. 218. — 12. WAGNER, E.: W a n z e n oder H e t e r o p t e r e n . I I . C i m i c o m o r p h a . I n : Die Tierwelt D e u t s c h l a n d s , 55, 1967, p p . 179.

THE

SPECIES

OF

THE

GENERA

ALLOEOTOMUS

MIRIDAE) IN

FIEBER

(HETEROPTERA.

HUNGARY

By JÁSZAINÉ E . VIRÁG,

a n d P.

BENEDEK

T h e Alloeotomus species h a d n o t y e t b e e n recorded f r o m H u n g a r y , hence, A. germanicus E . WAGNER a n d A. gothicus (FALLEN) are now new in our f a u n a . T h e a u t h o r s present a diagnosis a n d a s h o r t d e s c r i p t i o n of t h e g e n u s a n d t h e t w o a b o v e species a n d discuss t h e d i s t r i b u t i o n of A. germanicus (Fig. 1). T h e y a s s u m e t h a t in t h e course of a revision similar to t h e present o n e it will t u r n - u p in g r e a t e r p a r t s of the E u r o p e a n areas of t h e Soviet U n i o n b u t at least i n U k r a i n e , t h e Baltic S t a t e s a n d Central Russia. A. germanicus is r a t h e r f r e q u e n t in t h e cold a n d r a i n y n o r t h e r n confines of H u n g a r y , as well as in the c e n t r a l m o u n t a i n o u s r a n g e (Fig. 2). O n t h e o t h e r h a n d , A. gothicus is e x t r e m e l y r a r e , f o u n d in merely t w o localities as yet. T h e d a t a c o n c e r n i n g t h e s w a r m i n g of A. germanicus h a v e been worked u p b y a p p l y i n g t w o m e t h o d s : b y a museological m e t h o d (cf. Soós, 1958a, 19586, BENEDEK, 1967), a n d b y e v a l u a t i n g q u a n t i t a t i v e d a t a , resp. I n i n t e r p r e t i n g t h e m a t e r i a l s originating f r o m light t r a p s o p e r a t i n g in t h e p l a i n s a n d liilly-to-low m o u n t a i n o u s regions, resp., t h e y were g r o u p e d separ a t e l y and per d e c a d e s , too, based on t h e n u m b e r of specimens collected (Table 1). T h e g r a p h s based on t h e light t r a p d a t a decidedly show t h e effects of w e a t h e r conditions d u r i n g s w a r m i n g . W e a t h e r c o n d i t i o n s were slightly w a r m e r a n d drier t h a n t h e a v e r a g e in 1964, b u t considerably cooler a n d m o r e r a i n y in 1965. T h e s w a r m i n g - m a x i m u m of A. germanicus h a d . accordingly, evolved in t h e f i r s t d e c a d e of S e p t e m b e r in 1964, a n d in t h e t h i r d in 1965 (Fig. 3). W i t h reference to t h e „ m u s e u m m e t h o d " , t h e e v a l u a t i o n of t h e n u m b e r of specimens would result in a r a t h e r false p i c t u r e (Soós, 1958, BENEDEK, 1967). I n t h e case of this m e t h o d t h e f i n d - d a t e s of specimens collected in v a r i o u s given localities were t a k e n as t h e m e a s u r i n g - u n i t . I n view of t h e f a c t t h a t — w i t h the e x c e p t i o n of s o m e e x e m p l a r s — t h e m a t e r i a l was c a p t u r e d by light t r a p s , we h a v e w o r k e d u p t h e d a t a of t h e s a m e specimens b y b o t h t h e „ m u s e u m - " a n d t h e q u a n t i t a t i v e m e t h o d , resp. T h e g r a p h s d e r i v e d f r o m t h e l i g h t t r a p d a t a (Fig. 4) show t h a t t h e s w a r m i n g - m a x i m u m of A. germanicus occurring in p l a i n a r e a s in A u g u s t (Fig. 4 : b ) , whereas, in m o u n t a i n o u s districts in S e p t e m b e r (Fig. 4: a). T h e g r a p h p l o t t e d by t h e ..museum m e t h o d " (Fig. 5) d i s p l a y s t h e m e a n v a l u e s of t h e p r e c e n d i n g t w o g r a p h s (Fig. 4) because t h e s w a r m i n g - m a x i m u m occurs in t h e f i r s t d a y s of S e p t e m b e r . G r a p h s d r a w n b y t h e . . m u s e u m m e t h o d " give a n a v e r a g e p i c t u r e only b e c a u s e s w a r m i n g in m a s s e s t a k e s place earlier in w a r m y e a r s (Fig. 3: 1964), a n d l a t e r in cooler ones (Fig. 3: 1965). T h e reliability of t h e „ m u s e u m m e t h o d " h a s t h e r e f o r e been s u b s t a n t i a t e d b y t h e c o m p a r i s o n of s a m e w i t h t h e g r a p h s derived f r o m t h e d o u b t l e s s m o r e reliable light t r a p d a t a .

44

ÁLLATTANI EXPEDÍCIÓ A TRANSZALTÁJ GÓBIBA* írta: K A S Z A B

Z O L T Á N

(Természettudományi Múzeum Állattára, B u d a p e s t )

Lassan valóra válik az a nagyszabású terv, melyet a mongol fauna felt á r á s á r a készítettem. Megelőző 4 expedíciómon már b e u t a z t a m a legtávolabbi keleti t a r t o m á n y o k a t a Halhin gol-folyóig és a Buir nur-tóig, a középső és n y u g a t i t a r t o m á n y o k a t a Hangáj-hegységen, Góbi A l t á j o n , Mongol Altájon át a dzsungáriai Góbiig és a Nagy Tavak Medencéjének déli részéig; végigu t a z t a m a Gobi A l t a j és a Hangáj-hegység között elterülő medencéket, valamint többször is keresztül-kasul b e u t a z t a m a Góbi-sivatagot. 1967-ben az 5. expedícióm során a T r a n s z a l t á j Góbi rendkívül érdekes és zoológiailag alig ismert területeit kerestem fel. Erről az expedícióról szól az alábbi beszámoló. Az Altáj-hegység mongóliai szakaszának n y u g a t i és északi részét általában Mongol A l t á j n a k , keleti folytatását (Ich Bogd, Baga Bogd, Arc Bogd, Gurban Szajhan) Góbi A l t á j névvel jelölik. E hegyvonulattól délre kisebb kiterjedésű, szakadozott hegyláncok és szigetszerűen kiemelkedő hegytömbök húzódnak, és ezeket a hegységeket hívják összefoglaló nevükön Transzaltáj Góbinak. Nehezen hozzáférhető, vad hegyvidék ez, szinte teljesen lakatlan, kopár sivatag, nehezen j á r h a t ó utakkal ahol komoly probléma a benzin és a víz utánpótlása, s mivel ezen felül még határvidék is, csak külön engedéllyel közelíthető meg. Eltekintve a régi utazók leírásaitól, ú j a b b a n csak az 1962-es mongol — német biológiai expedíció u t a z t a be ezt a területet, s g y ű j t ö t t is valami csekély állatanyagot. Az a kevés anyag is, ami innen előkerült, arról t a n ú s k o d o t t , hogy a Góbinak ez a része merőben más, mint a többi, közvetlenebb kapcsol a t b a n v a n a Kínához tartozó belsőmongóliai területekkel, és néhány érdekes újdonság is előkerült. A régebbi leírások is sok meglepő a d a t o t szolgáltattak. Valamennyi között legjelentősebb a góbi medvére (Ursus arctos pruinosus B L I T H ) vonatkozó megfigyelés a Cagan Bogd ul-begységben, amelyet először L A D I G I N orosz k u t a t ó l á t o t t , m a j d többször érkezett róla híradás, elsősorban mongol vadászok és pásztorok nyomán, míg végül 1966-ban sikerült egy fiatal p é l d á n y t el is ejteni, amely most kitömve az u l á n b á t o r i központi múzeum kiállításán l á t h a t ó . Ez a lelet egyébként azt is bizonyítja, hogy ez a most oly zord és sivatagos hegyvidék nem volt mindig ilyen, hiszen a medve nyilván egy régebbi csapadékosabb korszak reliktuma. H a ilyenek v a n n a k a nagyemlősök körében, méginkább v á r h a t ó a k a r o v a r f a u n á b a n , amiből mai napig erről az óriási, a Kárpátmedencénél is jóval nagyobb területről szinte semmi anyaggal sem rendelkeztünk.

* E l ő a d t a a szerző az Á l l a t t a n i S z a k o s z t á l y 1967. n o v e m b e r 3 - á n t a r t o t t 594. ü l é s é n .

45

Az 5. expedíciót is a magyar—mongol akadémiai cserekapcsolat keretéb e n szerveztem meg. A Magyar T u d o m á n y o s Akadémiától 2 hónapos kiküldetést, s a mongol féltől az előző expedíciókhoz hasonlóan gépkocsit sofőrrel, v a l a m i n t szakember kísérőt k a p t a m segítségül. Az expedíció során még nagyobb súlyt f e k t e t t e m az a u t o m a t a gyűjtési módszerekre; felszerelésemet is t o v á b b tökéletesítettem, ill. egyszerűsítettem, amivel sikerült elérnem, hogy az anyag konzerválására és tárolására fordított munkaidőt t o v á b b csökkcnth e t t e m . E n n e k volt köszönhető, hogy az expedíción minden kis pihenőt is kihasználva az egész útvonalon intenzíven g y ű j t ö t t e m , s az állatanyag — b á r az időjárás a gyűjtésre sokszor volt kedvezőtlen — minden eddigi eredm é n y t felülmúl. 1967. m á j u s 24-én i n d u l t a m Budapestről. Ulánbátorba megérkezve a helyi adottságok figyelembevételével állítottam össze az expedíció munkat e r v é t és pontos ú t v o n a l á t . T á j é k o z ó d t a m a benzin és víz utánpótlási lehetőségeiről, útviszonyokról, a v á r h a t ó nehézségekről. Ezek b i r t o k á b a n készített e m el a pontos útitervet, megjelölve ebben a naponta megteendő útvonalat, és hozzávetőlegesen meghatározva a táborhelyeket. E z t az ú t v o n a l a t is úgy á l l í t o t t a m össze, hogy lehetőségem legyen a talajcsapdázásra. Ez annál is i n k á b b fontos volt, mert a megelőző 2 expedíció során Ulánbátorral csaknem egy magasságban kelet-nyugati i r á n y b a n mintegy 1500 kilométeren már c s a p d á z t a m , s most nyílt alkalom arra, hogy a sztyepp, a félsivatag és sivatag övezeteiben észak-déli irányban is végezzek talajcsapdázást. Az volt az alapelképzelésem, hogy Ulánbátorból gyors i r a m b a n jussak el Dalanszadgadba, a Góbi Altjáj-hegylánc keleti ágához, o t t a hegységen á t h a l a d v a bejussak a Transzaltáj Góbi hegységei által közrezárt lefolyástalan sós medencébe, m a j d á t h a l a d v a a Nojon-hegységen, kijussak a kínai határhoz. A h a t á r mentén haladva t o v á b b szándékoztam menni a medvéjéről híres Cagan Bogd-hegységbe, onnan északnak fordulva, az óriási lefolyástalan medence m é l y p o n t j á t érintve, a Zsinszt-hegységen át a Góbi Altáj-begylánc déli nyúlványai mentén — ismét átszelve egy lefolyástalan medencét — Bulg á n o n át visszajussak Dalanszadgadba, ahonnan ugyanazon az úton szándék o z t a m visszajutni U l á n b á t o r b a , mint menet, hogy az útközben lerakott t a l a j c s a p d á i m a t felszedhessem. Erre az expedícióra a Mongol Tudományos Akadémia 3000 km-t engedélyezett. Hogy a terv mennyire reális volt, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a végrehajtásához alig kellett valamivel t ö b b : 3 l 5 0 k m . 1967. június 7-én i n d u l t u n k neki a 40 napos expedíciónak. Mint minden alkalommal, most is órákig t a r t o t t , míg a kis terepjáró GAZ kocsiban mindennek helyet t a l á l t u n k : négy személynek 40 napi élelem, főleg konzervek, 5 m a r m o n k a n n a a benzin számára, egy sereg műanyag t a r t á l y az ivóvíznek, táborfelszerelés, sátor, gyűjtőfelszerelés és konzerváló anyagok stb. Minden helyet kihasználva a tetőponyváig zsúfolásig megtelt a kocsi, annyira, hogy a k é t kísérőm — C S O G S Z O N Z S A V és C E N D S Z U R E N , m i n d k e t t e n egyetemi adj u n k t u s o k — alig t u d o t t bepréselődni a sofőrülés mögé a csomagok tetejére s j ó időbe telt, amíg podgyászunk megfogyatkozván kényelmesebben utaz h a t t a k ők is a kocsiban. Megállás nélkül j u t o t t u n k el az Ulánbátort délről övező hegyek hágójáig, a Zoszijn daváig. Ez a terület volt kijelölve első táborhelynek. Maga a hágó igen kopár, köves, magashegyi sztyepprét, ahol nem t a l á l t a m alkalmas t á b o r h e l y e t , így vagy 10 km-t még t o v á b b h a j t o t t u n k , s egy mellékvölgyben,

46

ULÁNBÁTOR ® Cecerleg Zozstb dava I I • Ba/anbarót .Arbajher

<§/ Bajanhongor

V

' Lüelgercogi íf

Mandalgobi я x

^Delgerhanqaj •

C

*GAUUL°roiár\

A, Bajangobi

XIV

j

.»sEzsMsf

^ J ° y f * 3

(

:

O G o U L

ís

O '

^ ~ j

C o g t

У ^ . ^ ^ В ф п г о д

/ i !

Oldoh Hijd

ГЧ

/! ONGON uJÁ/Íui_ irhin^i /Ehir°' • I r

w i 'w-— * •b-H.ti.u.JTCaganbulag

X.

...

jpb^Bulgan

i

.

^

0 v i

/

\

Tahiipa ul

Nemeglul szevrej Ы ßzevref^ J ^ ^ O S ^ ^ _ -BajandaL®Oalanzadgad TOSTUL ^ u n d g o l ^ ^ J f hkiinn.n Hurmen /'/ Nojonul

^ ^

^

'dovof Húral

100 km

1. ábra. Az expedíció ú t v o n a l a a T r a n s z a l t á j Góbiban

enyhe lejtésű hegyoldalon ü t ö t t ü n k t á h o r t . A közelben emelkedő hegygerinc a sziklás, köves t a l a j á v a l , s a l a t t u n k egy vízmosás j ó gyűjtőhelynek bizonyult. Legelőször 10 t a l a j c s a p d á t helyeztem el, nagyrészüket mormota j á r a t o k közelében, majd felállítottam a légysátrat (Mal'aise-csapdát), s az eső sem akadályozott meg a kőforgatásban. Eső u t á n egyszerre 6 C°-ra hűlt le a levegő, s emiatt az éjszakai Iámpázás alig volt eredményes. Másnap még pocokfészkeket is ástam ki, amiből néhány specialitást v á r h a t t a m , s t á b o r t bontva tovább a k a r t u n k indulni. Induláskor derült ki azonban, hogy éjjel szerelési hiba következtében 20 1 benzin clfolyott, s hosszú órákba telt, míg végre arra vetődő teherautóktól annyi benzint szereztünk, ami k i t a r t o t t a következő tankolóhelyig. Az út innen lassan ereszkedik mind alacsonyabbra, s benne vagyunk j a v á b a n a széles sztyepp-zónában, amikor lefolyástalan medencék kerülnek u t u n k b a , s B a j a n b a r á t falu u t á n 12 km-re egy homokos Caragana-sztyepp megállásra késztet. A közelben több nagy sekély tó azzal is kecsegtetett, 47

hogy vízi rovaranyaghoz j u t h a t o k , a homokos hegyoldalakon meg érdekes gyászbogarakat remélhettem. I t t is a talajcsapdák leásásával kezdtem, a dombon felfelé haladva 10 m ű a n y a g p o h a r a t ástam le és t ö l t ö t t e m meg etilénglükollal. Felállítottam a Malaise-csapdát is, m a j d a sötétedésig egyeltem a t a l a j o n . Az évszakhoz viszonyítva aránylag meleg és csendes éjszakán igen erős rajzás indult meg a fényre, úgy hogy éjfélig gyűjtőüvegeim megteltek lepkékkel. Másnap táborbontás u t á n i s m é t változatos sztyepp-területeken haladt u n k át, mindenfelé j a v á b a n v i r í t o t t az Iris, a Lasiagrostis még csak s a r j a d t , a hagymafélék még ki sem b ú j t a k a földből, s az á r v a l á n y h a j n a k is csak a tavalyi száraz leveleit hajlogatta a szél. Delgercogtól vagy 20 km-re, messze letérve a k i j á r t úttól, Lasiogrostis-zsombékokkal megkötött homokfoltok, s gazdag fris-mezők között, az e g y é b k é n t rendkívül sivár növényzetű, félsivatagosnak t ű n ő területen á l l í t o t t u k fel s á t r u n k a t . T a l a j c s a p d á i m a t a homokfoltok közötti laposokban ástam el, m a j d egyelés következett főleg a homokon és a Lasiagrostis-zsombékok t ö v é b e n összegyűlt homok kiásásával. A Malaisecsapdát a viharos szél és hideg m i a t t nem volt értelme felállítani. Az éjszakai lepkézést is a viharos erejű szél z a v a r t a , ami miatt alig repült valami a fényre. Korán b o n t o t t u n k t á b o r t , számítva arra, hogy útközben Mandalgobi v á r o s k á b a n benzint és vizet kell vételeznünk. Nem kis utánjárással sikerült is, s u t á n a nekivágtunk az aznapra kijelölt célnak. I t t l e t é r t ü n k a főútvonalról, mert ú t b a a k a r t a m ejteni a Delgerhangáj-hegységet, ami szigetszerűen emelkedik ki a sztyepp övezet síkságából, és a hegy földrajzi helyzetéből arra köv e t k e z t e t h e t t e m , hogy itt részben a magashegyi sztyepprétek délre szorult utolsó képviselői, részben a sivatagi déli elemek a d n a k egymásnak találkozót. A hegység felé vezető úton egy félsivatagos, kopár, homokos hegyoldalon p á r perces pihenő közben p r ó b a g y ű j t é s t végeztem, és néhány olyan érdekesebb f a j került elő, hogy letáboroztunk. Táborunktól p á r kilométerre egy lefolyást a l a n lapályban fehéren csillog a só és messze egy sekély tó víztükre is látható. A homokos hegyoldalakon 2 f a j Caragana és Ephedra nő, de egyébként a terület igen sivár, növényzet alig borítja a t a l a j t . A d o m b t e t ő k ö n , köves t a l a j b a n , a Caragann-cserjék t ö v é b e n r e j t j ü k el а t a l a j c s a p d á k a t . Sajnos az időjárás megint nem kedvez, erős szél akadályoz a gyűjtésben, amely még éjjel sem e n y h ü l t . Új t á b o r h e l y ü n k e t a Dclgerliangaj-hegységben ü t ö t t ü k fel. A hasonló nevű faluban benzint és vizet szereztünk, majd egy vízmosás mentén messze f e l h a t o l t u n k a hegyekbe, és egy kis teraszon, igen sivár növényzetű területen t á b o r o z t u n k . A hegyoldalakon szinte csak az Iris és a Caragana, valamint a vad mandula és Zygophillum, t o v á b b á a Lasiag/osíis-zsombékok zöldeltek, az erősen szabdalt, meredek hegyoldalakon csak a sziklák és kövek védett zugaiban, nehezen hozzáférhető h e l y e k e n volt növényzet, mert mindent lelegelt e k és l e t a p o s t a k a kecskék és j u h o k . A hosszan t a r t ó szárazság m i a t t 100 km-es körzetből ide h a j t o t t á k az á l l a t á l l o m á n y t , várva az esős évszak beköszöntét. Az erős legeltetés miatt a t a l a j c s a p d á k elrejtése külön gondot jelentett. Kénytelen v o l t a m meredek hegyoldalon, sziklás t a l a j b a n , nem a legmegfelelőbb helyen beásni őket, mert ha a lovas pásztorok csak egy csapdát is észrevesznek, menthetetlenül megtalálják valamennyit. A hűvös szeles időben és a tövig lelegelt, merev cserjéken n e m lehetett fűhálózni, és a kövek forgatása is kevés eredményt n y ú j t o t t . É r d e k e s anyagot g y ű j t ö t t e m ezzel szemben a virágzó Iris-ről, melyen eddig még n e m látott érdekes ormányosbogarak és

48

tripszek h ú z ó d t a k meg. Az éjszakai g y ű j t é s a hűvös keleti szél miatt szinte teljesen eredménytelen m a r a d t . Az 5. t á b o r h e l y ü n k e t elhagyva, á t k e l t ü n k a hegység délkeleti nyúlván y a i n , és r á t é r t ü n k egy alig kijárt ú t r a , amely Cogt-Ovo falu i r á n y á b a i n d u l t . A n y o m mind b i z o n y t a l a n a b b á v á l t , m a j d meg is szűnt, s e z u t á n n e k i v á g t u n k a széles síkságnak, mindig délkeletnek t a r t v a , hogy k i é r j ü n k az Ulánbátor— D a l a n s z a d g a d f ő ú t v o n a l r a . Igen nehéz volt az irányt t a r t a n i , n a g y kitérőket kellett t e n n ü n k , helyenként a t a l a j s ü p p e d é k e s , máshol homokos v a g y olyan zsombékos volt, hogy azon alig l e h e t e t t u t a t találni. Több órás kacskaringózás u t á n végre f e l t ű n t a t á v o l b a n egy n a g y kiterjedésű é p ü l e t r o m , sőt j u r t á k is. O t t álltunk az Oldoh hijd kolostor r o m j a i n á l , pár száz méterre a főútvonaltól. Terveim szerint valahol e környéken a k a r t a m táborozni, de o l y a n sivár terület f o g a d o t t , s az idő is annyira k i l á t á s t a l a n n a k t ű n t , hogy rövid t a l a j g y ű j t é s u t á n , csepergő esőben t o v á b b h a j t o t t u n k . Ez a terület már a félsivatagos ö v e z e t b e n van, s a kavicspáncéllal f e d e t t d o m b h á t o k , a lapos lefolyástalan m e d e n c é k nem sok eredménnyel b i z t a t t a k . N é h á n y helyen mégis m e g p r ó b á l k o z t a m , így többek között egy asztal simaságú, h a t a l m a s lefolyástalan medence m é l y p o n t j á n , ahol a sárga agyagos, k e m é n y t a l a j o n i t t - o t t kis b u c k á k e m e l k e d t e k ki zöldelő n ö v é n y e k k e l ; de hiába á s t a m ki a növények gyökereit, alig volt valami e r e d m é n y e f á r a d s á g o m n a k . M á s u t t a szelíd domboldalak kavicspáncéllal b o r í t o t t b e v á g á s a i b a n , homokos helyeken p r ó b á l k o z t a m , v a l a m i v e l jobb eredménnyel. Az idő nem a k a r t m e g j a v u l n i , viharos erejű, hideg szél f ú j t , emiatt t o v á b b h a j t o t t u n k a Tahilga-hegységig. A t a l a j c s a p d á k elhelyezése miatt itt meg kellett állni, és ismét csak egy oldalvölgyben, vízmosás mentén, sziklás és köves, letarolt d o m b o k t ö v é b e n ü t ö t t ü n k t á b o r t . A völgy a l j á b a n dúsan t e n y é s z e t t a Caragana és az Artemisia, a vízmosások m e n t é n k i t e r j e d t Lasí'agrosfí's-zsombékok díszlettek. A viharos szélben és esőben csak kövészni l e h e t e t t , n é h á n y felt ű n ő f a j t sikerült g y ű j t e n e m . A szél és eső este sem állt el, így l á m p á z n i sem t u d t a m . Másnap is hiába v á r t u k , hogy az eső elálljon, k é n y t e l e n e k v o l t u n k a t a l a j c s a p d á k a t is szakadó esőben kihelyezni, ami nem volt kellemes foglalkozás, m e r t esőköpeny ellenére is bőrig á z t u n k . Dalanszadgad felé a sofőr furcsa zörejre lett figyelmes. K i d e r ü l t , hogy a hátidsó k a r d á n m e n t t ö n k r e . A v á r o s k á b a n első dolgunk v o l t , hogy a kocsit m e g j a v í t s u k . Órákig t a r t o t t , míg sikerült minden alkatrészét beszerezni és a központi garázsban beszerelni. A rossz tengellyel nem is i n d u l h a t t u n k volna neki a sivatagi ú t n a k , hiszen D a l a n s z a d g a d u t á n kezdődik az u t a z á s nehezebbik része, a hegyes terep, a homok, az ú t t a l a n u t a k , a m i n e k csak megbízható kocsival lehet nekivágni. Késő délután i n d u l t u n k neki a G u r b a n Szajhan-hegység l e j t ő j é n e k , hogy valahol az á t j á r ó környékén t á b o r h e l y e t keressünk. Vízmosásokkal s z a g g a t o t t terepen v i t t mind magasabbra az ú t , a m i k o r alkonyatkor v a d m a n d u l á v a l d ú s a n b e n ő t t hegyoldal közelében egy teraszon t á b o r t v e r t ü n k . Szép kilátás nyílt északra, ahol a l á t ó h a t á r t a m i n t e g y 60 km t á v o l b a n elterülő Tahiigahegység h a t á r o l t a , és n y u g a t r a , ahol a G u r b a n Szajhan-hegység komor sziklái t o r n y o s u l t a k . A n n a k ellenére, hogy az éjszaka nem volt n a g y o n hideg (lámpag y ú j t á s k o r 11 C°), mégis szinte s e m m i sem repült fényre. Másnap végre ragyogó n a p s ü t é s r e é b r e d t ü n k , s k i h a s z n á l v a a csendes időt, a v a d m a n d u l a cserjéket k o p o g t a t t a m jó eredménnyel. Ezzel az u t a z á s első fejezete lezárult. Dalaszadgadig t ö b b n y i r e jól ki-

4

Állattani

Közlemények

49

j á r t úton 780 k m - t t e t t ü n k meg, és n a . t.z időjárás nagyon kedvezőtlen v o l t , néhány helyen sikerült érdekes f a j o k a t is gyűjteni. Tábort b o n t v a a következő cél I l u r m e n , a G u r b a n Szajhan-hegység déli lejtőjén. Változatos terepen, félsivatagos, sivatagos területen á t h a l a d v a j u t o t t u n k el a hegység törmeléklejtőjén a kis településig, ahol semmit sem időzve á t h a l a d t u n k B a j a n d a l a j falu irányába. H u r m e n t ő l nyugatra 10 km-re gumidefekt j a v í t á s a közben a t a l a j o n egyeltem, m a j d H u r m e n és B a j a n d a l a j között egy n a g y kiterjedésű Nitraria-s homokpuszta szegélyén vertünk s á t r a t . Alkonyatkor a homokpusztán megélénkült az élet, helyenként a Nitraria cserjék tövében és a buckákon sok gyászbogár szaladgált a homokon. A csendes és meleg éjszakán sok rovar repült fényre, főleg bogár és lepke. Másnap a szép csendes napsütésben a táborhelytől messze elkalandoztam, mert f u t ó homok buckák csábítottak. Délben viharos erejű szél t ö r t ki, ami m i a t t a homokon nem l e h e t e t t t o v á b b gyűjteni, úgy liogy t á b o r t b o n t o t t u n k és t o v á b b hajtottunk nyugatnak, Bajandalaj irányába. Elérve a f a l u t , friss vizet vételeztünk, s 14 km-re a falutól, ismét csak egy nagy k i t e r j e d é s ű homoksivatag szegélyén kerestünk alkalmas t á b o r helyet. Az itt is viharos erejű szélben alig lehetett gyűjteni, pedig a terület nagyon jellegzetes Nitraria-s homokpuszta, a magaslatokon árvalányhaj és a dombhátakon növényzetmentes kavicssivatag. Különösen a Nitraria és helyenként a Caragana cserjék tövében és a homokban sok volt a bogár. E s t e a viharos szél ellenére megpróbáltam lámpázni, de úgy tele lett minden homokkal, hogy abba kellett hagynom. Ezzel szemben zseblámpával felszerelve nekil á t t u n k keresgélni a homokon mászkáló bogarakat, s n é h á n y ritkább f a j b ó l a viharos szél ellenére nagy sorozatot sikerült g y ű j t e n e m . H a j n a l b a n állt el a szél, és m á s n a p ragyogó napsütés köszöntött. Innen a Zőlön-hegység déli törmeléklejtőjén h a l a d t u n k a Szcvrej-hegység felé. Kereszteztünk egy időszakos, sósvízű jiatakot, melynek környékén feltűnően dús növényzet díszlett. Megkíséreltem itt a fűhálózást is, de nagyon kevés eredménnyel, azon felül olyan felhőkben r o h a n t meg bennünket egy gyötrő púposszúnyog, hogy egy pillanatra sem lehetett megállni. Szevrej felé nagyon sivár a t á j , mindent befed a gránit törmelék, és vastag kavicspáncél borítja a t a l a j t . Csak a vízmosások, száraz folyómedrek m e n t é n van növényzet, mongolicus) főleg Caragana és vad mandula. A vad mandula (Amygdalus haragoszöld f o l t j a i messziről feltűnnek, s némelyike ember magasságúra is megnő. A t e r ü l e t r e ritkán vetődik el legelő állat, mert a Caragana cserjék lombozata is dús, olykor méter magas, s a t a l a j o n is alig-alig lehet száraz t r á g y á t találni. A Zőlön-hegység délkeleti részén, 1500 m magasan, egy sok kilométer hosszan elnyúló száraz folyómeder teraszán ü t ö t t ü k fel 10. t á b o r helyünket. Alkonyatig a Caragana cserjéken díszbogarakat és cincéreket kerest e m , s a szép csendes idő ellenére az éjszakai gyűjtés megint csaknem eredménytelen volt. Tábort b o n t v a , még mindig a Zőlön-hegység törmeléklejtőjén h a l a d v a , elértük Szevrej települést, a hasonnevű hegység keleti végében. Inenn északra a hegység lejtőin hatalmas kiterjedésű homokterületek v a n n a k , sajnos oda időhiány m i a t t n e m t u d t a m eljutni. Szevrejtől délre, igen vad, kietlen, sivatagos, köves, kavicsos t a l a j ú hegyvidéken, egy óriási széles száraz folyómeder teraszán állítottuk fel a s á t r a t , a h o n n a n gyönyörű kilátás nyílt a Szevrejhegységre, és déli i r á n y b a n jól látszott a vagy 20 kilométer távolságban húzódó Nojon-hegység. T á b o r u n k közelében ihatatlan vizű erecske folyt, a nedvesség

50

ellenére a mederben alig volt valami zöld növényzet, és sem a vízben sem a vízparton szinte semmi rovart nem l á t t a m . Ugyanígy hallatlan szegény volt a t a l a j f a u n a is; sok ezer követ felforgatva, alig sikerült vagy 100 bogarat gyűjtenem. Legjobban még néhány hatalmas Solifugának örültem, amelyek nagy lapos kövek a l a t t húzódtak meg. Az éjszakai gyűjtéssel megint csak nem volt szerencsém, a hideg szél és a holdfény miatt szinte semmi sem repült a fényre. A Szevrej- és Zőlön-, valamint a Nojon- és Tost-liegységek között egy h a t a l m a s lefolyástalan medence terül el, amelynek nyugati felében egy kis p a t a k által táplált sekély mocsaras sós tó található. A tónak olyan nagy a s ó t a r t a l m a , hogy vastag rétegben kristályosodik ki, s a sót ki is termelik. A medence közepén kelet-nyugati irányban hatalmas homokpusztaság húzódik, s különösen a tó nyugati p a r t j a i mentén az öreg szakszaullal, tamariszkusszal megkötött homokbuckák kiváló gyűjtőhelynek bizonyultak. A laposokban, mélyedésekben, a tó kőkemény sós p a r t j á i g Nitraria, a homokos laposokban Thermopsis és Iris, a homokdombokon szakszaul, s helyenként tamariszkusz díszlett. I t t végre felállíthattam a légysátrat, s fűliálózhattam is a Nitrariaról és a virágzó Thermopsis-ról és Iris-ről. A legjobb eredményt az egyelő gyűjtés eredményezte, a homokon helyenként nyüzsgött a sok gyászbogár, köztük néhány r i t k á b b f a j is a k a d t . Végre az éjszakai g y ű j t é s is eredményes: a lepkéken kívül főleg hangyalesők és fátyolkák r e p ü l t e k a fényre. Továbbindulás előtt megnéztük a sókitermelést. Néhány mongol nő és férfi dolgozik a sómezőn. A sót méteres gúlákba k a p a r j á k , és a helyszínen zsákolják. Vállon kell kihordani a 30 kilós zsákokat az iszapra f e k t e t e t t ingatag pallókon. Nagyon nehéz, fárasztó munka ez a rekkenő hőségben és vakító fényben. A sót teherautókon szállítják Ulánbátorba, ahol f i n o m í t j á k , és úgy kerül forgalomba. Ragyogó napsütésben, de erős szélben i n d u l t u n k t o v á b b , hogy neki vágjunk a Nojon-hegységnek. Az egész déli l á t ó h a t á r t elzárja a hatalmas hegylánc v o n u l a t a . Legmagasabb p o n t j a 2400 m fölé emelkedik. Messziről is feltűnő, mennyire szakadozott, vad sziklaormokból áll a hegy gerince. Északi oldala rendkívül meredek, teljesen növényzetmoutesnek látszik, vízszintes irányban jól látszanak a több száz méter vastag különböző kőzetből álló rétegei. T u d o m á s u n k volt róla, hogy a hegységen Nojon faluhoz, a hegység déli lábához út vezet, mi azonban csak egy forráshoz igyekeztünk, hogy onnan kijussunk a kínai h a t á r közelébe. A sós tótól, elhagyva a medence m é l y p o n t j á t , állandó enyhe emelkedőn h a j t o t t u n k egy alig kivehető és erősen homkos, süppedékes úton. B e j u t o t t u n k egy hatalmas száraz folyómederbe, amely a hegységből veszi eredetét. Rendkívül érdekes a t á j . A folyómeder homokos teraszait mindenfelé cserjeszerű Ephedra borítja f o l t o k b a n , s szinte ez az egyetlen cserje az egész területen. Caragana csak itt-ott m u t a t k o z i k , szakszaulnak pedig nyoma sincs. R á j u t v a a törmeléklejtőre, melyet ,,bél"-nek m o n d a n a k , meredekebbé válik az út s kacskaringósabbá a folyómeder. Végre is elérjük a hegység nyugati részét, és b e j u t u n k egy szűk, hallatlanul vadregényes sziklaszorosba. A szoros b e j á r a t á n vagy 200 in magas sziklafal áll őrt, egyik oldalán a kiálló sziklák egy női archoz hasonlítanak. A sziklafal háznagyságú tömbökből épült fel, s mint valami óriási mesterséges kőfal mered az égnek. A változatos összetételű homokkövet bizarr formákba kényszerítette az erózió. A szorosba beljebb j u t v a a völgy kitárul, helyenként több száz méter szélességű, a l j á t egyenletesen töltötte fel kaviccsal, törmelékkel, homokkal az egy-

4*

51

kori folyó. N é h á n y kilométer u t á n a kísérő hegyek ellaposodnak, és felérünk a Nojon nurú p l a t ó j á r a . A kijárt ú t innen Nojon falu irányába kanyarodik, s n e k ü n k ez nem felel meg. J ó irányjelző Nojon felé az a bazalt kúp, amely a falu fölött emelkedik. Mivel nem a k a r u n k 50 km-es kitérőt tenni, nekivágunk a p l a t ó n a k abban az irányban, amerre a forráshoz vivő u t a t s e j t j ü k . Nagy nehézségek árán j u t u n k előre, mert a terepet m i n d u n t a l a n vízmosások, homokos helyek, cserjések, sziklás t a l a j szaggatják meg, végül mégis szerencsével j á r u n k , mert pásztorokkal találkozunk, akik elmagyarázzák, hogy az Ovot hurál k a t o n a i őrállomásra vezető jól kijárt ú t p á r kilométerre előttünk húzódik, s azt nehézség nélkül el is é r t ü k . Alkonyodik már, amikor megkezdjük a leereszkedést a Nojon-hegység p l a t ó j á n , és egy jókora mellékvölgyben, száraz folyómeder teraszán v e r t ü n k t á b o r t . Sötétedésig egyelő gyűjtéssel próbálkozom. Feltűnő, liogy mennyi hangyaleső rajzik mindenfelé. A t a l a j is telistele v a n a lárva tölcséreivel. N a g y az örömöm, amikor a száraz folyómeder p a r t s z a k a d é k á b a n egy mély üregből, melyet száraz növényi törmelékkel hordott tele a szél, egy hatalmas szárnyatlan csótány kerül elő, melyet Mongóliában eddig még nem g y ű j t ö t t e m . É j s z a k a , a csendes, derült időben, annak ellenére, liogy erős holdfény z a v a r t a a gyűjtést, szép eredménnyel l á m p á z t a m . Sok lepke és több m i n t 200 hangyaleső repült a fényre. A másnap is ragyogó időben a vízmosás Ephedra-ról, mentén messze elkalandoztam a táborhelyről, s g y ű j t ö t t e m Caragana-ról, fűhálózva, köveket forgatva. Különösen az Ephedra-n volt érdekes rovarvilág, melyek között legfeltűnőbb egy nagy fekete, vörösszegélyű cincér (Asias). Gyors ü t e m b e n értük el innen a katonai őrállomást, a régi Iámakolost o r , Ovot hurál romjainál. A megmaradt épületekben k a t o n á k t a n y á z t a k , a régi faragott és festett gerendákkal díszített harangtoronyban őrszem vigyázza a környéket. A k a t o n á k már v á r t a k ránk, igen előzékenyen kísértek el bennünket a környék jó gyűjtőhelyeire, többek között egy sós tóhoz, melynek környékén dús növényzet v i r í t o t t , s egy jóvízű forráshoz. Csak a laposokban v a n zöld növényzet, köröskörül a dombok kopárok, kietlen kavicspáncél borítja őket, amin csak itt-ott nő egy-egy csenevész Caragana, vagy a völgyekben az északi oldalon törpe vad m a n d u l a . A sós tó mellett ü t ö t t ü n k t á b o r t , bár a szúnyogok itt nagyon meggyötörtek, de mégis reméltem, hogy éjjel vízi rovarok is j ö n n e k majd a fényre. Az éjszaka jól indult meg a rajzás, de éjfélkor olyan viharos szél t á m a d t , hogy abba kellett hagyni a l á m p á z á s t . Még alkonyatkor a Malaise csapdát is felállítottam, szerencsérc jól kikötöztem, úgy h o g y a heves széllökéseket is kiállta. Másnap vízi gyűjtéssel is próbálkozt a m , de csaknem eredménytelenül. Az erősen sós, kristálytiszta vízben, bár füves helyet is elöntött, alig volt valami élet a planktonikus rákocskákon kívül. A k a t o n á k t ó l benzint is k a p t u n k , s t a r t á l y a i n k a t megtöltve jó ivóvízzel és benzinnel, i n d u l t u n k neki a Cagan Bogd felé vezető ú t n a k . P o n t o s a n tájékozódtunk a források, k u t a k felől, az útviszonyokról, s neki i n d u l t u n k a kínai b a t á r mentén f u t ó 300 km-es ú t n a k . Nem állt cl a dühöngő szél, sőt még esőt is hozott, úgy hogy igazán érdekesnek látszó területek mellett megállás nélkül h a j t o t t u n k t o v á b b . Nem messze Ovot buráitól igen öreg nyárliget és fa nagyságú Eleagnus került utunkb a . A t á j igen változatos, e g y m á s t érik az észak-déli irányú vízmosások, s ezek környékén mindig d ú s a b b a növényzet; a vad mandula olykor ember magasságú cserjéje t ö m ö t t , haragoszöld lombjával messzire feltűnő foltokban

52

rí ki az egyhangú szürke környezetből. A d o m b h á t a k és teraszok egyenletesen elterített kavicspáncéllal fedettek, s a mindent borító fekete „Wüstenlack 1 ' ragyogva veri vissza a sugarakat. Időnként a szélvihar olyan erejű, hogy a levegőben kavargó homoktól alig látni, egy esetben pedig percekre leálltunk, mert a sűrű homokfaltól nem l á t t u n k le az a u t ó elé az ú t r a . Amilyen gyorsan ez a szélvihar j ö t t , úgy el is ment, s napsütésben értünk el egy érdekes, nagy kiterjedésű homokpusztához, amelyen már messziről feltűnt a szép szakszaul és a d o m b h á t a k percmén egy nyárliget. A p r ó b a g y ű j t é s arról győzött meg, hogy i t t érdemes hosszasabban is időzni, annál is inkább, mert az egyik vízmosásban forrásra és p a t a k r a is a k a d t a m . A forrás felett, a meder egy kiemelkedő kis teraszán, a homokbuckák szélárnyékában ü t ö t t ü n k t á b o r t . A homokbuckák tetejéről v e t t ü k észre, hogy i t t nem v a g y u n k egyedül, mert 3 j u r t a is fehérlett jókora távolságban. Szereztünk is friss tevetejet és szárított t ú r ó t a mongoloktól. Az időjárás sajnos nagyon mostoha volt hozzánk, egész nap f ú j t a szél és f e j ü n k felett lógott az eső. E n n e k ellenére a homokon jó eredménnyel gyűjt ö t t e m , különösen alkonyatkor és még éjjel is, amikor a homokon mászkáló rovarokat zseblámpával keresgéltem. Az éjjel ugróegeret is sikerült fognom, mégpedig csipesszel ! Ugy megvakult a lámpától, hogy meg t u d t a m közelíteni, s n y a k o n csípni. Az éjszakai lámpázás azonban ismét csak nagyon gyenge eredménnyel j á r t , alig repült valami is a fényre. A dühöngő szél másnap sem szűnt meg. Óriási, síkságnak t ű n ő törmeléklejtőn h a l a d t u n k ; a t a l a j m i n d e n ü t t homokos, de kavicspáncél b o r í t j a , amely megvédi a talajt a további lepusztulástól. Sokhelyütt kilométereken át semmi növényzet sincs, csak a laposokban és mélyedésekben, a vízmosások mentén húzódik kanyarogva egy-egy nedves sáv, itt-ott álló zöld Caragana-xal, sárgás Zygophyllum-mai vagy haragos zöld vad mandulával. Délután jókora zápor k a p o t t el bennünket, percek alatt tócsákba gyűlt a víz és megindult a lejtők irányába. Az autó széles ívben fröccskölte szét az úton a sivatagban oly drága vizet. Hiába volt minden igyekezetünk, a kocsiba is b e v á g o t t , s bizony holmiaink jól átáztak. Kikerülve az esőfelhők alól, t á v o l a b b már nyoma sem volt csapadéknak, s a sík terepen, ahol a kavicspáncélon i t t - o t t csenevész szakszaul is nőtt, elkezdtem gyűjteni. Több kilométer távolban sárgás folt és tömegesebb zöld növényzet t ű n t fel, s lassan gyűjtögetve, köveket forgatva, növények tövét kiásva, m a j d később, amikor l á t t a m hogy a már kivehető homokdombok milyen messze v a n n a k , erősen gyalogolva n e k i v á g t a m , hogy a homokdombokat elérjem. Megérte a másfél órás f á r a d t s á g o t ! Gyönyörű és érintetlen, öreg szakszaul állomány és sűrű tamariszkusz b o r í t o t t a a dombh á t a k a t . Maga a homokdomb nem volt hosszabb 1000 méternél, s pár száz méter széles lehetett. A déli oldalon derékvastagságú, száraz, kidőlt tamariszkusz törzsek feküdtek összevissza a homokban, a domboldalakon élénk zöld, friss szakszaul, a domb a l j á b a n , már kavicsos t a l a j o n meg Ephedra és Caragana is. Rögtön n e k i l á t t a m az ásásnak, és a homokra hajló szakszaul ágak alatt, a növényi törmelékben egyszerre 3 olyan érdekes gyászbogarat is talált a m , ami arra késztetett, hogy itt m a r a d j a k . Az egyik f a j olyan nem képviselője (Cyphostethe), amit eddig Mongóliában még nem fogtam, s első látásra is ú j f a j n a k t a r t o t t a m . A homokban csak úgy nyüzsgött a sok bogár, úgy hogy minden szakszaul töve a l a t t találtam valamit. Letáboroztunk a homokdomb szegélyén és szisztematikusan á t k u t a t t a m az egész területet. Érdekes f a j o k a t eredményezett a kopogtatás is. Késő alkonyatig j á r t a m a h o m o k d o m b o t .

53

É j s z a k a a l á m p á t táborhelyünktől messze, a homokdomb szélvédett helyein állítottam fel, s háromszor is v á l t o z t a t t a m helyet, közben a homokon mászkáló gyászbogarakat g y ű j t ö t t e m . í g y is találtam itt egy ú j a b b nem egyetlen hírnökét (Psammestus), melyet eddig csak Kazaksztánig ismertünk. Fájó szívvel hagytam i t t ezt a valóban rendkívül érdekes és eddig soha n e m látott f a j o k a t adó homokpusztaságot, és n e k i v á g t u n k a t o v á b b n y u g a t r a vezető útnak. Vagy 70 km-es szakasz u t á n hallatlanul kopár, homokkőből álló dombokhoz é r k e z t ü n k , melyek azzal hívták fel magukra a figyelmünket, hogy a homokkő nagy t á b l á k b a n hevert a t a l a j o n ; némelyikük csak pár cm vastag, de méteres t á b l a , s könnyű volt őket forgatni. Rövid időre megállva nekil á t t a m a kőforgatásnak, de az eredmény mennyiségileg nagyon s o v á n y : még 10 bogarat sem fogtam, az igaz viszont, hogy egy példány már első látásra is ú j f a j n a k ígérkezett. Egy másik helyen, ahol k o p á r sziklás dombok között v i t t az ú t , s a völgyb e n az u t a t főleg Zygopliyllum cserjék szegélyezték, már a robogó autóból észrevettük és hallottuk is, hogy micsoda tömeg Cicada lepi el a növényeket. A motort leállítva, érvényesült a koncert: egy-egy cserjén 20 — 30, v a g y még t ö b b Cicada cirpelt. Harsogott tőlük az egész völgy. Percek alatt többszáz p é l d á n y t g y ű j t ö t t ü n k össze. A Cicada-kon kívül szinte semmi más nem volt, így nem is időztünk tovább, m e r t egy forráshoz szerettünk volna elérni, ahol kísérőim szerint nyárligetnek kellett lennie. Még vagy 35—40 km távolságban v a g y u n k a víztől, és máris alkonyodik, így igyekeznünk kell. A t á j köröskörül változatos, de hallatlanul sivár dombok között visz, helyenként nagyobb laposokkal, ahol mindig v a n csenevész növényzet. Messziről feltűnik egy nagyobb zöld folt, s közelébe érve még n á d a t és tamariszkuszt is l á t u n k ; mivel nyárfa nincs, tovább b á j t u n k abban a hitben, hogy ez nem a „ m i " vizünk. E l ő t t ü n k nagy messzeségben magasodik a Cagan Bogd hegytömbje, a l á t ó h a t á r t mindenfelé alacsony hegygerincek zárják el, és semerre sem látunk a terepen nyárligetet. Rövid t a n a k o d á s u t á n visszafordulunk a nádashoz, s legnagyobb örömünkre o t t v a n a forrás is ! Kiderült, hogy kísérőim rosszul értelmezték a forrás nevét és összetévesztették a nyár és a tamariszkusz mongol nevét. A forrás mellett ü t ü n k t a n y á t , s alkonyatig még a terepet járom. A t a l a j homokos, de erősen sós és kötött, a magaslatokon magas tamariszkusszal, a mélyedésekben csenevész Nitraria. A szélvédett helyeken m i n d e n ü t t rengeteg a t r á g y a , ami azt m u t a t j a , hogy egy p á r mongol család a telet rendszeresen itt vészeli át állataival. A szélcsendes éjszakán 1 óráig m a r a d t a m a l á m p a mellett. H a j n a l b a n a forráshoz húzó t a l p a s t y ú k c s a p a t o k szárnysuhogása és érdekes hívó hangja ébresztett. Sok ezres c s a p a t o k b a n érkeztek az ivóhelyre, és t á v o z t a k nagy zajjal onnan, ha valami m e g z a v a r t a őket. A délelőtt szorgos gyűjtéssel telik el, főleg a víz környéki dús növényzetet hálózom, főleg a nádast, és sikerült egy néhány eddig másutt n e m g y ű j t ö t t rovart találnom. Gyors i r a m b a n közeledünk u t u n k egyik fő céljához, a Cagan Bogdliegységhez. Mind jobban bele kerülünk a hatalmas t ö m b előhegyeibe, és egyszeribe nehezebbé válik az u t a z á s . Mivel ez a hegység a kínai határral párhuzamosan f u t , a hegyről nyíló völgyek és vízmosások ú t v o n a l u n k k a l derékszögben f u t n a k , s valóságos hullámvasút az u t u n k . Egyik száraz folyómeder éri a másikat, sokszor kilométer szélesek, s a laza homokos és kavicsos talajon alig t u d u n k á t h a j t a n i . Máskor meredek lejtőkön kapaszkodunk vagy eresz-

54

kedünk le, és mivel a t a l a j még a dombtetőkön is sokhelyütt laza, ki kell szállnunk a kocsiból és gyalogosan kell megmásznunk a d o m b t e t ő k e t . E m i a t t lassan haladunk csak előre. A t á j hallatlanul változatos, szinte őseredeti érintetlenségében mutatkozik. Mindenfelé fehér hegyek (innen a neve) merednek az égnek, és az előhegyek vad sziklarengetegén túl fenségesen uralkodik a t á j o n a hegység 2380 m magas hegyes orma. Növényzet csak a laposokban és a száraz folyómedrek vonalán látszik, a d o m b h á t a k , hegyoldalak szinte teljesen kopaszak. Egy keskenyebb, jól v é d e t t völgyben ásott k ú t nyomaira a k a d u n k , de víz nincs benne. Ugyanott virágzó tamariszkusz is van, úgy hogy kihasználom ezt a ritka alkalmat, fűhálóba kopogtatom a rovaroktól nyüzsgő tamariszkuszt, s alig győzöm tüdővel a szippantózást, olyan tömeg rovar került itt a hálómba. Nem sokáig időzünk, mert még aznap cl szeretném érni a katonai űrállomásnál, Caganbulag-forrásnál kiszemelt t á b o r h e l y ü n k e t . Amint az autóval lassan haladunk át egy homokos száraz folyómedren, az egyik kísérőm észrevette, hogy egy nagy Agama gyík b ú j t el az egyik Zygophyllum cserje sűrű ágai közé. Ez az Agama f a j endemikus a T r a n s z a l t á j Góbiban, és most látom először. Körülálltuk a cserjét és ki ásóval, ki csipesszel felszerelve, próbáltuk zsákmányul ejteni az állatot. J ó félórás hajsza u t á n végre e l k a p t a m , és boldogan h a j t o t t u n k t o v á b b . Néhány száz méterrel t á v o l a b b , melyet előzőleg egy d o m b h a j l a t miatt nem l á t t u n k , érdekes oázisra a k a d t u n k : észak felől rendkívül kopár hegyektől h a t á r o l t , és szélvédett, déli i r á n y b a n síkságban folytatódó, száraz folyómedrekkel szaggatott terület, a hegyek lábánál gyérvízű forrással, a forrás körül nyárligettel és fűzfákkal. A síkságon szakszaul, helyenként tamariszkusz. A forrás körül kis zöld rét, nyíló virágokkal. A rossz idő ellenére is sikerült i t t hálózni és lepkéket g y ű j t e n i . Rövid pihenő u t á n indnlunk t o v á b b , és délután érünk el a batárőr állomásra, Caganbulagra. Egy magas domboldalon igen bővizű forrás ered itt, s с köré épült a telep. A forrás vize párszáz méter u t á n nyomtalanul eltűnik a s i v a t a g b a n . Mi egy széles száraz folyómedret kerestünk táborozásra, ahonnan jól á t l á t t u n k Kína felé a határon. A déli l á t ó h a t á r t a Kína területén kiemelkedő sivatagos hegyvonulatok zárják le. A víz közelsége ellenére az egész vidék rendkívül sivatagos, a meder is hallatlanul száraz, ennek ellenére a hegyoldalon, főleg a kövek alatt sok rovar húzódott meg. Az éjszaka ismét viharos szél akadályozta a g y ű j t é s t , úgy hogy csak kevés lepke repült a fényre. A határőröktől ismét k a p t u n k benzint, sőt friss és száraz búst is vásár o l h a t t u n k . Mivel az egész környéken sehol sem l á t t a m az előző n a p megismert nyáras oázisnál szebb helyet, elhatároztam, hogy oda megyek vissza még egy napra, mert innen u t u n k már északnak visz, és a kínai h a t á r közelében még egyszer a k a r t a m valahol lámpázni. Az állandóan dühöngő szélben alig t u d t a m felállítani a Malaise-csapdát, pedig a terület nagyon érdekes. A szakszaul cserjékre és a tamariszkuszra helyenként valamilyen kúszó növény kapaszkodott, s teljes virágjában lévén, tömegesen vonzotta a r o v a r o k a t . A hideg szélben a darazsak annyira meg voltak dermedve, hogy csipesszel g y ű j t h e t t e m őket. Sikerült is így egy szép sorozatra szert tennem. A tábor környékén nagy területen b e j á r t a m a hegyoldalakat, s f o r g a t t a m a köveket. Sok ezer kő alatt alig t a l á l t a m néhány bogarat, igaz ugyan, hogy még új f a j is a k a d t köztük. Még l á m p a g y ú j t á s k o r is d ü h ö n g ö t t a szél, csak későb csendesedett cl, s bár az éjszaka meleg volt, mégis alig repült valami a fényre. Reggel megint csak viharos szélre é b r e d t ü n k : hiába volt alaposan kipányvázva a légycsapdánk, nem t u d o t t ellenállni a szélnyomásnak és összecsukódott. E z e k u t á n nem

55

m a r a d t más h á t r a , mint hogy t á b o r t bontsunk és neki induljunk a Cagan Bogd-hegységen átvezető ú t n a k . Célunk az E h i n gol nevű oázis. A katonáktól t á j é k o z ó d t u n k az ú t felől. Pontosan elmagyarázták, hogy az útvesztő völgyek, száraz folyómedrek szövevényében merre kell t a r t a n u n k . Nem látszott k ö n n y ű n e k az eligazodás, de bíztunk a jószerencsében. Előzőleg még a jó forrásvízzel összes edényeinket megtöltöttük, s egy-kettőre benn j á r t u n k a meredek hegyoldalakkal körülvett, zegzúgos hegyi ú t o n . Állandó emelkedőn haladva g y a k r a n kellett t a r t a n u n k kényszerpihenőket, hogy a motor lehűljön, s ezeket a perceket használtam ki a gyűjtésre. Rengeteg követ f o r g a t t a m meg, de az eredmény m a j d n e m semmi. I t t - o t t messzebb is elkalandozunk, remélve, hogy valamelyik csendesebb és az úttól t á v o l a b b eső völgyben góbi medvét is l á t h a t u n k . Mind j o b b a n belekeveredtünk a hegység belsejébe, s kísérőimnek sehogysem tetszett a t á j , nem egyezett azzal a leírással, amit a követendő útról a katonáktól hallottak. Nem maradt más h á t r a , vissza kellett fordulnunk. Vagy tíz kilométeres szakasz u t á n tényleg megtaláltuk a sziklák mögé r e j t e t t u t a t , keskeny szurdokvölgyet, a h o n n a n az út kivezet a hegységből. A szurdok helyenként olyan szűk, hogy alig fér el a kocsi, csupasz, meredek sziklafalai, kanyargós ú t j a , a sziklás, h e p e h u p á s köves t a l a j , p r ó b á r a teszi a sofőr ügyességét. Szinte észrevétlen j u t u n k el a hágóhoz, a h o n n a n széles vízmosásban, m a j d száraz folyómederben f o l y t a t j u k az u t a t . Egyszerre a meder kitárul, és előttünk v a n teljes p a n o r á m á j á b a n a hatalmas lefolyástalan medence, melyet délről a Cagan Bogd h a t á r o l . Még jó magasan v a g y u n k , így l á t j u k a terepet, amin le kell ereszkednünk. A meglehetős meredek lejtőn a meder ezer ágra szakadozva és k a n y a r o g v a ereszkedik alá, amin az ú t n y o m a szinte alig kivehető, sokszor hosszú kilométereken csak az érzékeinkre v a g y u n k utalva. A Cagan Bogd északi lejtője sokkal enyhébb, mint a déli, s növényzete is más, egyhangú, mind kevesebb a szakszaul, ami van, az is s a t n y a , több a Caragana és a sztyepp n ö v é n y . Gyorsan t ú l j u t u n k a hegység törmeléklejtőjén és hatalmas, csaknem síkságnak t ű n ő t á j tárul elénk. A növényzet ismét rendkívül sivár, kilométereket u t a z u n k csupasz kavicspáncélon, másutt meg, főleg ahol a t a l a j homokos, nagyobb kiterjedésű szakszaul állomány kerül u t u n k b a . Késő délutánra j á r az idő, amikor táborhelyet kell kiválasztani, s ez a sivár terepen nem k ö n n y ű f e l a d a t . A köves és kavicspáncéllal fedett platón, gyér szakszaulos pusztán verünk s á t r a t . Szinte egyetlen gyűjtési lehetőség az egyelés, a növények gyökereinek kiásása, kőforgatás. Az eredmény számszerűen nem nagy, de akad néhány érdekesebb f a j , közöttük v a n az az ú j f a j is, amit már a h a t á r m e n t i oázisokon is g y ű j t ö t t e m . A hideg, csendes éjszaka megint hiába v á r t a m a lámpa mellett, szinte semmi sem repült fényre. Ez volt a 20. t á b o r h e l y ü n k , s ezzel az expedíció fele ú t j á n is t ú l j u t o t t u n k . Innen m á r n e m messze az E h i n g gol-oázis. Óriási messzeségből feltűnik a horizonton az oázis zöld f o l t j a , a d o m b t e t ő k tamariszkus cserjéi és a hatalmas nyárliget. Az oázis minden várakozást felülmúl szépségével. Bővizű p a t a k szeli át a t e r ü l e t e t , méter vastag törzsű vén n y á r f á k a l k o t n a k ligetet, a homokon helyenként á t h a t o l h a t a t l a n sűrűségű a tamariszkusz, a tisztások szegélyén teljes p o m p á j á b a n virágzik, a laposokban sűrű n á d a s . Egy mongol növénytermesztő brigád is dolgozik az oázisban: elárasztással vizet vezetnek a legmélyebb laposokba és ott paradicsomot, u b o r k á t , görögdinnyét termesztenek. Az ágyásokat és a vizes csatornákat ki sem l e h e t e t t venni a mindent

56

ellepő gyomtól, főleg az aszattól, amely éppen mindenfelé virágzott. Egy kopasz, kavicsos dombháton k i t ű n ő táborhelyet találtunk. Egyfelől a tamariszkusszal és szakszaullal benőtt homokbuckákra, másfelől a „ m ű v e l t " területre l á t t u n k rá. Párszáz méterre a t á b o r u n k t ó l , egy tamariszkuszoktól körülvett tisztáson, ahol a virágzó aszaton hangosan zümmögött a sok v a d m é h , állít o t t a m fel a Malaise-csapdát és ott állt két és fél napig, táborbontásig. I t t végre alkalmam volt igazán alapos g y ű j t é s t végezni. Lehálóztam a p a t a k m e n t i nádast, a virágzó aszatot, a tamariszkuszt, s f á r a d s á g o m n a k meg is lett az eredménye. Egyedül a fűhálózással csak bogárból több mint 6000 példányt fogtam, köztük eddig soha n e m l á t o t t f a j o k a t . Végre az éjszakai lámpázás is eredményes, különösen a második napon, amikor közvetlen l á m p a g y ú j t á s u t á n valóságos legyezőszárnyú-rovar rajzás indult meg. Elképzelhető az izgalom, amivel ezeket a ritkaságokat g y ű j t ö t t ü k ! A Malaise csapdába napközben és éjjel is olyan zsákmány gyűlt össze, hogy többször kellet kiürítenem a t a r t á l y á t , csupán méhfélékből t ö b b mint 1500 példány esett zsákmányid ! Két napi gyűjtés u t á n f á j ó szívvel v e t t e m búcsút eddigi utazásaim egyik legjobb gyűjtőhelyétől. Az oázistól északra egyszerre a sivár kavics-sivatag következik. Átvágt u n k a medence m é l y p o n t j á n , m a j d megkezdtük a kapaszkodást az Ongon Ulán-hegység hágója felé. A Cagan Bogd-liegységet jóval 100 kin-rel a h á t u n k mögött hagytuk, de az óriási távolság ellenére is jól kivehető a horizonton a hatalmas hegytömb v o n u l a t a . Az Ongon Ulán változatos, igen kopár, letarolt hegység, helyenként nagyon nehéz útviszonyokkal, úgy hogy többször kell kényszerű pihenőt t a r t a n u n k . Ilyenkor nekilátok kövészni, s b á r az anyag nem számottevő, de van benne néhány igen érdekes, sőt még ú j f a j is. Felj u t u n k a hegység platójára, m a j d megkezdjük a leereszkedést. U t u n k egy igen széles, megkapóan szép száraz folyómederbe folytatódik. A meder egyik oldalát 30—50 m magas meredek sziklafalak alkotják, jól látni a kőzeteken az erózió nyomait, a szinte bolygatatlan különböző d u r v a vagy f i n o m a b b , p u h á b b vagy lágyabb homokkőrétegeket. A másik oldalon a távolból is feltűnő m a j d n e m szénfekete, m á s u t t hófehér és ismét m á s u t t vöröses sziklák merednek az égnek. Messziről úgy látszik, mintha szén volna vagy mész, de közelről kiderül, hogy egészen sötét színű eruptív kőzet és kvarcit alkotja ezt a hegyet. A meder alja hol f i n o m a b b , hol d u r v á b b szemű homok, amiben nagyon nehezen haladunk csak előre. A meder szegélyén mélyen kimart hatalmas sziklák a tanúi az egykor itt aktív vízi eróziónak. A meder északnyugatnak t a r t , így búcsút veszünk tőle és a nyílt területen h a j t u n k t o v á b b , eleinte enyhén dombos t á j o n , m a j d m i n d i n k á b b szelíd lankákon, helyenként síkságon. A célunk Dzun mod, egy kis oázis, ahol víznek is kell lennie. Megint csak óriási távolból feltűnnek az óázis fái, s gyors iramban h a j t u n k , liogy még alkonyat előtt elérjük. Úgy értesültünk, hogy az oázis lakatlan, csupán egyetlen öreg mongol pásztor keresi fel olykor kecske- és j u h n y á j á v a l . A „100 f a " oázis megfelel a nevének. Nem nagy területen csoportokban igen öreg n y á r f á k nőnek, a legtöbb egy teljesen száraz kis p a t a k m e d e r környékén. L á t h a t ó a n víz itt nagyon régen nincs már, amit az is bizonyít, hogy ásott k ú t nyomaira is b u k k a n u n k , de még az is ki v a n száradva és beomolva. Távolabb, egy magános fa közelében t a l á l j u k meg az élő forrást, de nagyon sekély a vize, alig csorog belőle és olyan ammoniákos a sok trágyától, hogy nem lehet meginni. I t t ü t ü n k t á b o r t , és mire a táborveréssel elkészülünk, már sötétedik. É j s z a k á r a szép csendes idő ígérkezik, és valóban

57

a lámpafényre bőven repül mindenféle rovar, főleg lepke. Éjszaka is végigj á r o m a t á b o r környékét, sikerül a homokon néhány Solifugát és skorpiót is találni, sőt egy törpe hörcsög is zsákmányul esik. T á b o r b o n t á s u t á n m á s n a p délben gyors i r a m b a n indulunk a Zsinszthegység i r á n y á b a . Schine zsinszt falucska környékén szeretnék ú j r a táborozni. Odáig még vagy 80 km az út, de a hegységet jól látni. Ugyancsak l á t j u k a vagy 150 km-re emelkedő, h a t a l m a s , 4000 m magas Ich Bogd csúcsát. Az állandóan emelkedő térszinten gyorsan érjük cl a falucskát. A hegységen át szakadékos, mély völgyben vezet az ú t . Nem találok alkalmas táborhelyet, és t o v á b b h a j t u n k Bajangobi i r á n y á b a ; jó ú t m u t a t ó n k az Ich Bogd-hegység csúcsa. A terep mind sivárabb, amint kiérünk a hegységből, és ellaposodik. Visszafordulni m á r nincs idő, így abban a reményben, hogy mégis csak ú t b a esik valami növényzet-dúsabb folt, t o v á b b h a j t o t t u n k . Alkonyodott már, amikor egy széles száraz folyómeder teraszán t á b o r t ü t ö t t ü n k . A terület nem sok jóval b i z t a t o t t , még a völgy aljában is csak csenevész Caragana n ő t t . A homokos helyeken Lasiagrosíis-zsombékok t a r k í t o t t á k a t a l a j t . Este már csak a lámpázáshoz t u d t a m előkészülni, de a szüntelenül f ú j ó erős nyugati szél miatt alig volt reményem a gyűjtésre. Másnap a környező lapos dombokat, vízmosásokat j á r t a m be, és a kövek alatt a terület sivárságához viszonyítva meglepően sok r o v a r t g y ű j t ö t t e m . B a j a n g o b i b a n hosszas u t á n j á r á s s a l sikerült 20 1 benzint k a p n u n k , és friss vizet is m e r t ü n k egy érdekes forrásból, amely egy vizenyős-lápos helyen, az Ich Bogd törmeléklejtőjén ered. I t t u t u n k délkeletnek fordul, Bajanlcg falucska i r á n y á b a , ahonnan szép kilátás nyílik a környező hegységekre. A két település között változatos terepen, rendkívül sivár kavicspáncélon visz az ú t . Helyenként a laposokban nagy kiterjedésű Lasiagrostis és Iris állomány zölddé varázsolja a t á j a t . Balfelől a Góbi A l t á j legnagyobb hegytömbje, jobbról a Zsinszt-hegység utolsó nyúlványai szegélyezik a l á t ó h a t á r t . Vagy 25 km-re a falutól a Zsinszt-hegység egyik ága messze benyúlik a völgybe, a hegy lábánál széles Lasiagrostis zsombékos terül el, s alkalmas helynek látszik a táborozásra. Nem is csalódom. A hegységből széles vízmosás tör u t a t a medence felé, s felfelé haladva a mind inkább összeszűkülő völgyben érdekes futóhomok foltok v a n n a k a szélárnyékos helyeken. Az egyébként sziklás, köves t a l a j ellenére a homokfoltokon jellegzetes gyászbogár fauna él, hasonló a nagy homoksivatagokéhoz. É j s z a k a a hideg szél ellenére is jó gyűjtés esett a lámpafény mellett, s különösen eredményes volt az éjszakai egyelő gyűjtés a homokos völgyben. A homok telis-tele volt a mászkáló bogarak nyomaival, s azokat követve, sok p é l d á n y t sikerült a homokból kiásni. T á b o r b o n t á s u t á n innen egy óra alatt b e é r t ü n k Bajanlcg falucskába, ahol benzint szerettünk volna szerezni. Sajnos nem k a p t u n k , készleteink pedig fogytán lévén, félős volt, hogy a legközelebbi helységig, Bulganig, ami még közel 300 k m , nem lesz elég, különösen akkor, ha nehéz terepen, homokon, emelkedőkön kell á t v e r g ő d n ü n k , vagy netán nagyobb kitérőt kell t e n n ü n k . B a j anlegt ől Bulganig nincs ú t , csak helyenként v a n n a k nyomok, amiket követni lehet, ha az ú t i r á n y n a k megfelelnek. A falucska u t á n nagy kiterjedésű szakszaidos homokpusztaság terül el, úgy hogy alig pár kilométerre, a homokpuszta szegélyén, de azért a homokon t á b o r t v e r ü n k . A borongós, szeles, esőre hajló időben nekilátok az egyelésnek, a növények gyökerei között ásom ki a gyászbogarakat. A liomokpuszta nagy kiterjedésű laposaiban hatalmasra növő Nitraria buckák sorakoznak, s közöttük Lasiagrostis nő. Ez utóbbi 58

növény tövében sok gyalogcincér rejtőzik, s a mozdulatlanul megbújó bogar a k a t nem könnyű meglátni a sűrű növényzetben. Késő alkonyatig j á r o m a homokpusztát, még az eső sem riaszt vissza. A l á m p á t is csepergő esőben g y ú j t o m meg. A csendes eső ellenére nagy a repülés, és amikor 11 óra t á j t az eső eláll, a csendes, borús, meleg éjszakában özönlik a sok rovar a fényre. Éjjel fél 2-kor ismét el kezd esni, hideg szél is t á m a d , s a rajzásnak egyszerre vége ! U t u n k a t f o l y t a t v a , mind beljebb kerülünk a lefolyástalan medence központja felé. A l á t ó h a t á r szélén feltűnő alakú hegyek jelzik a követendő ú t i r á n y t . Az óriási síkságon köröskörül l á t j u k a medencét határoló hegységeket: északnyugaton az Ich Bogd, nyugaton a Zsinszt, délnyugaton a Nemegt, délen a Szevrej, délkeleten a Gurban Szajhan, keleten az Arc Bogd és északkeleten a Baga Bogd. Akkora területet látunk be, mint fél Magyarország. Nagyon nehéz követni az ú t i r á n y t . Minduntalan süppedékes homokterületek vagy vízmosások kerülnek u t u n k b a , nagy kitérőket teszünk, s mind j o b b a n dél felé szorulunk. Ü t b a esik egy hatalmas, kopasz homokbuckákkal t a r k í t o t t , tamariszkuszos, szakszaulos sivatag, ahol rövid pihenőt is t a r t u n k . A terület m é l y p o n t j á n beomlott á s o t t kút nyomaira is a k a d u n k , és megtaláljuk a téli j u r t á k nyomait. Megint csak késő alkonyatkor j u t u n k ú j a b b táborhelyre, egy lefolyástalan sós medence szegélyén, melyet a síkságból kiemelkedő fehér dombok határolnak. Táborunkból l á t j u k a Szevrej-hegység északi oldalára települt hatalmas homoksivatagot, míg északon vad sziklás hegység zárja el a kilátást. Hiányos térképeink alapján is megállapítjuk, hogy jócskán délebbre szorultunk, mint a tervezett útvonal, s ezért elhatározzuk, hogy északra, ézsakkelctre vágunk át a hegyeken, hogy kijussunk a Bulgan felé vezető k a r a v á n ú t r a . Táborunk a sós medence szegélyén, szürke kavicsos talajon, öreg szakszaul cserjékkel benőtt félsivatagban nem sok eredménnyel biztat, az éjszakai láinpázás ennek ellenére gazdag fogással zárul. Kora reggel b o n t u n k t á b o r t , hogy felkészüljünk a hegyi ú t r a . Néhány kilométert b a j nélkül és könnyen haladunk, de egyszerre belekeveredünk egy olyan vízmosásokkal s z a g g a t o t t , sziklás, szinte j á r h a t a t l a n terepbe, a h o n n a n nem volt tovább. Kénytelenek voltunk hosszú órákat gyalogos terepbejárással tölteni, hegycsúcsokat megmászni, hogy belássuk a terepet. Végre sikerült felfedezni egy r e j t e t t mély és széles vízmosást, ami elég nagy volt ahhoz, hogy kivezessen bennünket a hegységből. Hallatlan nehézségek árán, hajmeresztő meredeken leereszkedve sikerült b e j u t n u n k ebbe a vízmosásba, ahol meg a laza homok és kavicstalaj jelentett ú j a b b veszélyeket. Végre azonban mégis csak k i j u t o t t u n k egy h a t a l m a s , majd kilométer széles száraz folyómederbe, ahol ú t nyoma is vezetett. I n n e n már nehézség nélkül j u t o t t u n k t o v á b b . A nyom kivezetett a platóra, és a kemény kavicspáncélon akadálytalanul haladh a t t u n k . Az úttól vagy 10 km-re j u r t á t v e t t ü n k észre, s ott t u d t u k meg, hogy ínég 100 km ide Bulgan, s nagy szerencsénk volt a hegységen való átkeléskor, mert azon nem vezet más ú t , mint amit véletlenül sikerült megtalálnunk. A sivár, kavicspáncéllal fedett terepen gyorsan haladunk Bulgan felé. Az Arc Bogd- és a G u r b a n Szajhan-hegység között a térkép nagykiterjedésű homokos helyeket jelez. E g y ilyen helyen szeretnék táborozni. E g y m á s u t á n h a j t u n k el a homokdombok mellett, de mindnél j o b b a t remélek. Lassan azonb a n a homok elmaradozik. Olyan későre j á r az idő, hogy már t o v á b b nem válogathatok. Bulgántól nem messze, egy homokos Caragana p u s z t á n , a sík 59

p l a t ó n ü t ü n k t á b o r t . Csepergő esőben gyenge rajzás indul meg a lámpafényre. Csak másnap j u t o k az egyeléshez. Az egyik Caragana cserje tövében összetekergőzött mérgeskígyót t a l á l t a m , melynek színe annyira összeolvadt a környezetével, hogy alig v e t t e m észre. A terepen gyíkon kívül alig volt valami más, a homokból is alig t u d t a m n é h á n y r o v a r t kiásni. Innen 25 k m - t v i s s z a h a j t o t t u n k , mert emlékeztem rá, hogy egy nagyobb homokterületen gyönyörű Caragana cserjés került az u t u n k b a és ott a homokb a n néhány érdekesebb gyászbogarat remélhettem. A terep valóban rendkívül érdekes, mégis nagy csalódást k e l t e t t , mert szinte semmit sem sikerült találnom. Megállás nélkül j u t o t t u n k innen Bulganba. 3 évvel ezelőtt már j á r t a m egyszer i t t , amikor a G u r b a n Szajhan-hegységbe igyekeztem, de a n n a k idején alig g y ű j t ö t t e m . A falu mellett, h á z t ö m b nagyságú homokkő sziklák tövéből bővizű forrás ered. A l a n k á k és laposok, a vízmosások mindenfelé Iris-szel, Lasiagrostis-szal v a n n a k benőve, helyenként nagy b u c k á k a t alkot a Nitraria. Egy kis teraszon, közel a forráshoz verünk s á t r a t . A homokon, a kövek alatt, a Lasiagrostis zsombékok között mindenfelé sok bogár található, sajnos a jónak ígérkező g y ű j t é s t egy kiadós zápor z a v a r j a meg. A zápor u t á n már semmi sem mozgott a homokon, és az éjszakai lámpázás is gyenge eredményt hozott. Bulgántól északra egy nem széles, de hosszan elnyúló homokterület húzódik. 20 km-re v a n ide az a hely, ahol egy amerikai expedíció a 20-as években az első őshüllő tojásokat t a l á l t a . A N D R E W E S „lángoló szirt"-nek nevezte a lelőhelyet. A mongolok B a j a n zagnak (dús szakszaul) h í v j á k . A valóban fantasztikus alakú vöröses színű laza homokkősziklák az alkonyati napfényben mint h a t a l m a s lángnyelvek állnak ki a földből. T á b o r u n k a t a szakszaulos homokpusztán átvivő úton állítottuk fel. A rekkenő hőségben gyalog indult a m neki, á t v á g v a a homoktengeren, hogy közelről is megnézzem az őshüllő lelőhelyeket. Az amerikaiak alapos m u n k á t végezhettek, mert sehol nyoma sincs a homokkő falakon ősállat c s o n t v á z m a r a d v á n y o k n a k , ahogy azt a leírások említik. A többórás gyaloglás mégis eredményes, mert a homokon, különösen alkonyatkor, nyüzsgött a sok bogár. T a l á l t a m egy friss tevehullát is, amit elleptek a dögbogarak. I t t mégis alig t u d t a m valami gyűjteni, mert amint közelítettem a hulla felé, a 4 — 5 mm-es kidlancsok r a j o k b a n másztak rám. Ugyanezek a kullancsok a szakszaul cserjék tövében is nagy számmal b ú j t a k meg, s ha az ember a h o m o k b a n kezdett ásni, azonnal csapatostól rohant á k meg. Alkonyatkor köröskörül beborult az ég, messziről villámlott, s mire besötétedett, a t á b o r u n k környékén is kitört a vihar. A vad kavargásban alig lehetett néhány lépésre ellátni, szemünk szánk tele lett homokkal. A lapos sátor ellenállt a szélnyomásnak, de a Malaise-csapda összedőlt. Vagy másfél órán át d ü h ö n g ö t t a szél, m a j d elcsendesedett és éjfél u t á n elállt. Másnap ismét a h o m o k p u s z t á b a n barangolva g y ű j t ö t t e m : a szakszaul cserjéken 2 ölyv fészket is t a l á l t a m . Mindkettőben már csaknem röpképes fiókák lapultak. Az egyik fészket, m i u t á n lefényképeztem, l e d ö n t ö t t e m és kirostáltam. Volt is benne n é h á n y érdekesebb rovar, úgy hogy megérte a fáradságot. Táborbontás u t á n megindultunk a Dalanszadgad felé vezető úton. Útközben csak pár perces pihenőt t a r t u n k a durva kavicspáncéllal fedett sík platón, és kora délután beérünk a Dél-Góbi t a r t o m á n y székhelyére. Benzint vételezünk, friss vizet t á r o l u n k , kiegészítjük megfogyatkozott élelmiszer készletünket, s indulunk is t o v á b b . A városkától északra nagy kiterjedésű lapályok,

60

vizenyős, gyér növényzetű rétek, sós medencék terülnek el. 10 km-re a várostól, messze letérve a fő útvonaltól, egy kiszáradt tófenék szegélyén t á b o r o z u n k . Alkonyatig a kőkemény, homokos-agyagos t a l a j ú , helyenként kavicspáncéllal f e d e t t laposokban g y ű j t ö k kövek a l a t t , a Nitraria cserjék tövében és száraz t r á g y á b a n . Felvillanyoz, hogy egy ú j gyászhogárfajt t a l á l t a m , aminek legközelebbi rokonai K a z a k s z t á n b a n élnek. A borús, csendes éjszaka olykor csepergő esőben, hallatlan r a j z á s indul meg, csupán lepke több mint ezer példány repült a fényre. Innen már ismerős úton haladunk t o v á b b észak felé. A Tahilga-hegységben majd egy hónappal azelőtt 16 t a l a j c s a p d á t ástam le zuhogó esőben, s izgalommal v á r t a m , v a j o n m e g v a n n a k - e ? Nagy az öröm, amikor minden csapdát megtalálunk, és némelyik szinte színültig tele v a n állattal. A legmeglepőbb, hogy gyíkok is estek a csapdába, összesen vagy 60 példány, k i t ű n ő állapotban v a n szinte valamennyi. A jó időt kihasználom a fűhálózásra, egyelésre, kövészésre, hiszen első alkalommal a zuhogó eső miatt alig t u d t a m itt valamit gyűjteni. A t a l a j o n nem sok nyoma van a sok esőnek, de a növényzetre rá sem lehet ismerni. Dús, virágos sztepp borítja a t a l a j t , ahol egy hónappal azelőtt csak kórók meredeztek. Oldoh hijd kolostor romjaitól északnyugatra 8 km-re a Delgerhangájhegység felé vezető úton, az egyhangú síkságon, egy friss vízgyülem közelében, nagy kiterjedésű Lasiagrostis-zsombékos teraszán vertük fel az ú j a b b t á b o r u n k a t . Az AÍríemisia-sztyeppen alig volt valami rovarélet, de a zsombékok tövében, a növényi törmelék és homok között találtam néhány érdekes gyászbogarat. A borús, csendes időben olyan bogárrajzás indult meg, hogy úgy kellett a gyűjtőlepedőt többször is lesöpörni, marékszám p u s z t í t o t t a m cl a fényre rajzó Aphodius-okat, mert a g y ű j t e m é n y e m számára már nem kellett belőlük, s a gyűjtést csak akadályozták. Jól kijárt úton haladtunk a Delgerhangáj-hegység felé, most n e m téveszt e t t ü n k u t a t , s hamarosan el is értük a hegység déli nyúlványait. Egy helyen, ahol a hegyoldal, a sziklás, omladékos kőzet, homokkal volt b e f ú j v a , megállt u n k gyűjteni, és a kövek alatt rövid idő alatt nagy és értékes anyagot g y ű j t h e t t e m , főleg gyászbogarakból. Nehézség nélkül j u t o t t u n k el Delgerhangáj falucskába, s alig értünk a faluba, egy hirtelen kitört szélvihar és eső a vendégfogadóba kényszerített. Olyan erővel d ü h ö n g ö t t a szél, hogy letépte a háztetőket, felszaggatta a j u r t á k tetejét, h a t a l m a s pléh d a r a b o k a t , deszkákat, hordókat görgetett, s a felkavart homoktól alkonyati sötétségbe borult a t á j . Nekikezdett esni is, amire kísérőim azt tanácsolták, hogy v á g j u n k neki a hegynek, mert ha felázik a t a l a j , nem t u d u n k feljutni a régi t á b o r h e l y ü n k r e . Szerencsésen fel is érünk, s zuhogó esőben v e r ü n k sátrat. Alkonyatig a sátorban vészeljük át a hideg, szeles, esős d é l u t á n t , mire végre kiderül és megkereshetjük a lerakott t a l a j c s a p d á k a t . I t t is mind a 10 csapdát megtaláljuk, v a n is mindben sok érdekes anyag, de közel se annyi, mint az előzőkben. Teljesen besötétedett, mire a l á m p a g y ú j t á s r a került volna a sor. Napok óta alig t u d t a m b e g y ú j t a n i az addig mindig kitűnően működő és évek óta jól szolgáló p e t r o m a x l á m p á m a t . Zseblámpa fényénél szétszedtem, összeraktam, többször is megpróbálva begyújtani, teljesen hiábavalóan. A lámpa végérvényesen felmondta a szolgálatot. Másnap a világoson ú j r a szétszereltem, látszólag semmi hibája se volt, de mégsem lehet b e g y ú j t a n i . Nem maradt más hátra, m i n t az autóreflektor, ami körülményes, mert j á r a t n i kell a motort és nincs elég benzinünk. I t t m a r a d u n k még egy napig, hogy alapos nappali g y ű j t é s t is végez-

61

hessek. A terep i t t is teljesen megváltozott, a kopasz hegyoldalak kizöldeltek, a kövek alatt is gazdag rovarvilág van, a növényzeten is változatos anyagot gyűjthettem. Dclgerhangájt elhagyva, a következő csapdahelyet Hót bulag-forrás környékén nehezen találtuk meg. I t t semmi feltűnő tereptárgy sem volt, amihez i g a z o d h a t t u n k volna, s a jól elrejtett csapdákra az egyforma lankás dombokon hosszas keresés után sikerült csak rátalálni. Minden csapdában szép számmal volt rovar, sőt gyíkok is. Az alapos egyenlő gyűjtés eredménye néhány 100 t a l a j l a k ó gyászbogár és sok cincér. Eső és szél miatt az éjszakai gyűjtésről ez alkalommal is le kellett m o n d a n o m . Másnap gyors m e n e t b e n értünk be Mandalgobi városkába, majd benzin és víz, valamint élelmiszer beszerzés u t á n ismét csak a régi táborhelyet kerestük fel Delgerzogt körül. Az egy h ó n a p p a l ezelőtti kietlen, sivár pusztaság helyén valóságos virágszőnyeg terült el. A sokféle virágzó hagyma, a Lasiagrostis, Iris, Stipa szinte összefüggő borítással fedte a t a l a j t . Kihasználva a szép növényzetet, alaposan lehálóztam, azt és sikerült is sok érdekes f a j t g y ű j t e n e m . Még 2 helyen volt elásva csapdám, B a j a n b a r á t környékén és a Zoszijn dava-hágón. Minden csapdát m e g t a l á l t u n k , és hallatlan volt az örömünk a gazdag, sokezres zsákm á n y l á t t á n . A váratlanul nagy rovartömeget alig t u d t a m elhelyezni az alkoholos k a n n á i m b a n . Zoszijn dava-hágónál az éjszakai gyűjtés is jó eredménnyel zárult. Az a u t ó r e f l e k t o r t g y ú j t o t t u k meg, az a u t ó elé lepedőt t e r í t e t t ü n k a földre, és oda r a j z o t t a sok lepke. A környék magashegyi sztyepprétjei is teljes v i r á g p o m p á j u k b a n virítottak. Különösen a vízmosások mentén volt gazdag és b u j a a n ö v é n y z e t , virágzó szarkaláb, encián, gólyaorr, zsályák és rengeteg bavasi gyopár g y ö n y ö r k ö d t e t e t t b e n n ü n k e t . A gazdag és változatos növényzet ellenére a fűhálóban feltűnően kevés volt a bogár, de annál t ö b b volt a légy és a szipókás rovar. Felállítottuk a Malaise csapdát is, kiástam p á r hatalmas, öreg pocokfészket, s a n y a g á t zsákba g y ű j t v e v i t t e m haza U l á n b á t o r b a , ahol a szállásomon napokig f u t t a t t a m . A Zoszijn dava-hágótól megállás nélkül t e t t ü k meg az u t a t a fővárosba, és ezzel a 40 napig tartó sivatagi vándorlásunk véget ért. Még elindulásunk előtt Ulánbátor környékén is helyeztem el két helyen is csapdákat. Az egyik a Nucht-völgy a Bogdo ul-hegység északi oldalán, nem messze a városközponttól, ahol az üdülő felett párszáz méterre a fenyves hegyoldalon á s t a m el 10 csapdát, a másik hely a Bugijn azs aliuj, vadgazdaság, a Bogdo ul északnyugati oldalán, 36 km-re a várostól. A nuchti csapdákat felkerestem, de szomorúan kellett megállapítanom, hogy kivétel nélkül valamennyit k i t ú r t á k a vaddisznók, a legtöbbnek a n y o m á t se találtuk. A másik helyre pedig n e m volt alkalmam kijutni, mivel kocsit szerezni nem t u d t a m . A h á t r a l é v ő napjaimat, indulásig, a környék bejárásával és gyűjtéssel töltöttem. A várostól északra emelkedő hegyeket másztam meg nap mint n a p , jó két órai k e m é n y gyaloglással j u t o t t a m fel a hegytetőre, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a városra. A hegyek északi oldalán a vízmosások mentén nyírerdő, 2000 in magasságban meg a platón fenyőerdő, gyönyörű virágos rétek, dús növényzet kiváló gyűjtőhelynek bizonyult. Sikerült itt ismét Microtus fészket, meg Bombus fészket is kiásni. Az expedíciót befejező gyűjtésekkel így m e g l e h e t t e m elégedve, mert sikerült egy sereg olyan f a j t találnom, melyek az eddigi gyűjtéseimből még hiányoztak. Ha végig tekintek az 5. expedíció eredményein, meg kell állapítani, hogy az igen kedvezőtlen időjárási viszonyok ellenére az eddigi k u t a t ó ú t j a i m

62

közül a leggazdagabb eredményt bozta. összesen t ö b b mint 100 000 példányt g y ű j t ö t t e m , aminek nagy része rovar (36 000 bogár, 18 000 légy, 15 000 h á r t y á s szárnyú, 9000 szipókás rovar, 8000 lepke stb.). Igen gazdag a pókszabású anyag (2800 pók, 330 kaszáspók, 27 skorpió, 20 szolifuga, 5 álskorpió), a rostálásokban, madár- és emlősfészkekben megszámlálhatatlanul sok a t k á val, de sikerült ez alkalommal a gerincesek között is gazdag zsákmányra szert tennem, különösen a Reptilia anyag (354 példány) gazdag f a j o k b a n . Az emlősök (17 példány) között is v a n n a k speciális ritkaságok, mint amilyenek a törpe hörcsögök és ugróegerek, amelyeket ezen az ú t o n g y ű j t ö t t e m első ízben. Ezt a nem mindennapi eredményt a gyűjtési módszerek lehető messzemenő automatizálásával értem el. A g y ű j t ö t t a n y a g n a k csaknem a fele (több mint 48 000 plédány) a talajcsapda, Malaise-csapda, szinatróp légycsapda, búscsapda, rostálások és éjszakai gyűjtések eredménye. Különösen a talajcsapda vált be, t ö b b mint 25 000 példányt „ g y ű j t ö t t " a 6 helyen leásott 66 csapda. Ennek az a n y a g n a k jó része bogár, mégpedig olyan fajok, melyeket más módszerekkel egyáltalán nem, vagy csak kivételesen g y ű j t ö t t e m . Azokb a n a csapdákban, ahová kis emlős, m a d á r vagy gyík is hullott, igen sok temetőbogár, sutabogár, dögbogár is került, g y a k r a n annyi, hogy a m ű a n y a g edények valósággal színültig megteltek. Más edényekbe meg az éjszaka kóborló nagy f u t ó b o g a r a k estek tömegesen. Ugyancsak eredményes végső soron az éjszakai gyűjtés is, bár l á m p á m a t az utolsó n a p o k b a n nem t u d t a m használni, és a szeles, hideg, holdvilágos éjszakák vagy a gyakori vihar és eső nagyon akadályozott a gyűjtésben. Még így is közel 15 000 rovart g y ű j t ö t t e m éjszaka a fényen, aminek a fele lepke. Tudományos szempontból különösen értékes a Góbi Altájban és főleg a Transzaltáj Góbiban, valamint a lefolyástalan medencék területén g y ű j t ö t t anyag, mert az itt élő állatvilág jórészt ínég mai napig is ismeretlen, közöttük sok t u d o m á n y r a nézve ú j f a j akad és a lelőhelyadatok szinte mind ú j a k . Értékes adatokat n y e r t ü n k ezzel a belsőázsiai állatvilág földrajzi elterjedésének megismeréséhez. H á l á v a l t a r t o z o m m i n d a Mongol, m i n d a M a g y a r T u d o m á n y o s A k a d é m i a illetékescinek, a k i k l e h e t ő v é t e t t é k k u t a t á s a i m a t , s k ü l ö n h á l á v a l e m l é k e z e m m e g m o n g o l kísérőimről, k e d v e s b a r á t a i m r ó l , A. CSOCSZONZSAV a g r á r e g y e t e m i a d j u n k t u s r ó l és A. CKNDSZUREN t u d o m á n y e g y e t e m i a d j u n k t u s r ó l , a k i k m e g o s z t o t t á k velem az ú t f á r a d a l m a i t .

A Z O O L O G I C A L E X P E D I T I O N T O T11E T R A N S A L T A I

GOBI

By Z.

K a s z a b

On his f i f t h e x p e d i t i o n , u n d e r t a k e n for t h e zoological e x p l o r a t i o n of t h e Mongolian f a u n a , t h e a u t h o r t r a v e l l e d in 1967 to t h e T r a n s a l t a i Gobi, to collect m a i n l y entomological m a t e r i a l s , in a c c o r d a n c e w i t h t h e research p r o g r a m of earlier y e a r s . T h e expedition t o o k 40 d a y s ; i t s t a r t e d f r o m U l a n - B a a t o r on 7 J u n e , 1967, h e a d e d b y t h e a u t h o r a n d aided b y 2 Mongolian associates, a n d followed t h e r o u t e to Mandalgobi, t h e D e l g e r c h a n g a j ul m o u n t a i n s , D e l a n s a d g a d , f r o m t h e r e t r a v e r s i n g t h e G u r b a n S a j c h a n ul m o u n t a i n s t o C h u r m e n a n d B a j a n d a l a j , a n d progressing t o w a r d s t h e s o u t h e r n slopes of t h e Zööliin ul m o u n t a i n s to t h e village S e v r e j . F r o m Sevrej, t h e y r e a c h e d t h e d e e p e s t p a r t ( D u n d gol) of t h e b a s i n w i t h o u t a n y o u t l e t , h e n crossing t h e Mts. N o j o n , p r o c e e d e d f o r w a r d to t h e b o r d e r - s t a t i o n O v o t c h u u r a l . F r o m t h i s p o i n t , t h e r o u t e followed t h e Chinese b o r d e r for 300 k m , in t h e C a g a n Bogd ul m o u n t a i n s , t o t h e n e x t s t a t i o n . C a g a n b u l a g . T u r n i n g to t h e N N E a n d t h e n N , t h e y reached t h e oasis

63

E c h i n gol. passing t h r o u g h t h e O n g o n u l a n ul m o u n t a i n s , t h e oasis D z u n m o d , r e a c h i n g t h e Z i n s t u l m o u n t a i n s (Schine Zinst). H e a d i n g t h e n N E , t h e y set out for B a j a n g o b i , t h e n B a j a n l e g in t h e S E , t u r n i n g t o w a r d Bulgan, B a j a n zag, a n d b a c k to t h e village D a l a n z a d g a d . T h e r o u t e D a l a n z a d g a d — U l a n - B a t o r w a s t h e s a m e as a t t h e s t a r t of t h e e x p e d i t i o n . T h e entire j o u r n e y covered 3150 k m . A rich m a t e r i a l w a s collected: m o r e t h a n 36 000 Coleoptera, 18 000 D i p t e r a , 15 000 H y m e n o p t e r a , 9000 R h y n c h o t a , 8000 L e p i d o p t e r a , etc. T h e entire m a t e r i a l g a t h e r e d exceeds 100 000 specimens. I t is now u n d e r w o r k i n g u p , a n d t h u s it were p r e m a t u r e t o assess its s c i e n t i f i c value, aside of t h e n u m e r i c a l d a t a ; it is c e r t a i n , however, t h a t it c o n t a i n s m a n y t a x a n e w f o r science a n d v a l u a b l e new c o n t r i b u t i o n s t o t h e faunistical k n o w l e d g e of t h e area in v i e w of t h e f a c t t h a t t h e T r a n s a l t a i Gobi w a s f a u n i s t i c a l l y practically u n k n o w n .

64

1: A D e l g e r h a n g á j - h e g y s é g látképe. - 2 : A Szevrej-hegység dél felől. - 3: Szakszaulos h o m o k b u c k á s a D u n d gol ( G u r b a n Tes) mellett. 4 : Sókitermelés D u n d gol mellett

1: S i v a t a g i kiit a N o j o n - h e g y s í g b e n .

2: Dzun mod-oázis. — 3: V i h a r f e l h ő k B a j a n g o b i f e l e t t . h a t á r m e n t i oázisban

4 : Öreg t a m a r i s z k

1: T a l i n bulag, f o r r á s B u l g a a mellett. — 2 : A N o j o n - h e g y s é g észak felől. Ulán-hegységben.

3 : A Cagan Bogd előhegyei.

- 4 : S z a j r az Ongon

I: Á t j á r ó a INojon-hegységben. — 2: Veszélyes hegyi u t a z á s B a j a n l a g és Bulgan k ö z ö t t . — 3: Eodorcadion e n d e m i k u s gyalagcincér. 4: O l y v f i ó k á k B a j a n z a g h o m o k s i v a t a g á b a n , szakszaulon

intermedium

JAK.,

ERDŐTELEPÍTÉSEK

MADÁRTANI

JELENTŐSÉGE*

írta: L E G Á N Y

A N D R Á S

(Tiszavasvári)

A z m i n d e n k i e l ő t t k ö z i s m e r t , h o g y az erdő, a f a t e l e p í t é s é n e k m i l y e n e l ő n y ö s h a t á s a i v a n n a k k l i m a t i k u s g a z d a s á g i és biológiai t é r e n . F o k o z o t t a n v o n a t k o z i k ez az e r d ő t l e n , sok helyen valósággal k o p á r Alföldre. H a z á n k e h a t a l m a s t e r ü l e t e h a j d a n a z o n b a n n e m v o l t f á t l a n . Az e m b e r , a p á s z t o r k o d ó , f ö l d m ű v e l ő e m b e r t e t t e a z z á . ,,Az Alföld — egykori természetes erdős-sztyep ma teljes egészében kult árterület, történelmi hatások által létesített mesterséges sztyep . . . " — í r j a S o ó REZSŐ e g y i k m u n k á j á b a n . Az A l f ö l d e t t e h á t az e m b e r t e t t e p u s z t á v á , és m o s t u g y a n c s a k az e m b e r i g y e k s z i k o t t f á t , e r d ő t ü l t e t n i . E z az i g y e k e z e t m o s t p e r s z e j ó v a l t ö b b e k e r ü l , m i n t a m e n n y i j ö v e d e l m e t a k i i r t o t t e r d ő k h o z t a k . A z o n b a n t e l e p í t é s ü k r e m á r az e l ő b b e m l í t e t t e l ő n y ö s t u l a j d o n s á g u k m i a t t is s z ü k s é g v a n . Á l t a l á b a n p e r s z e n e m n a g y k i t e r j e d é s ű e r d ő s é g e k r ő l v a n i t t szó, h a n e m 5 —10 — 15 h e k t á r o s e r d ő c s k é k r ő í , e r d ő f o l t o k r ó l . T e r m é s z e t e s e n v a n n a k j ó v a l n a g y o b b a k is, de i n k á b b e kisebbek a gyakoriak.

Néhány — p o n t o s a b b a n 6 — ilyen kisebb erdő ornithológiai jelentőségét vizsgáltam, és p r ó b á l t a m elemezni az avifaunának az agrár környezetre gyakorolt közvetlen és közvetett h a t á s á t . Az erdők — kivétel nélkül — Tiszavasvári h a t á r á b a n helyezkednek el. Nagyságukat, t a l a j u k a t , alkotó f a f a j u k a t illetően a legkülönbözőbbek. Ez lényeges, mert a különbségek ellenére a hasonló szerep és jelentőség jelentkezik és megállapítható. Áttekinthetőség végett összefoglaló t á b l á z a t b a n közlöm az erdőkre vonatkozó legfontosabb a d a t o k a t (1. táblázat). Mint az a táblázatból is lát1. táblázat. Az erdő neve

Ilogdánhalmi erdő Dögremiz Csikosi e r d ő Józsefházi nagyerdő

nagysága (ha)

A vizsgált e r d ő k j e l l e m z ő i alkotó fafajok

kora (év)

talaja

8,4

t ö l g y , kőris, a k á c nyír

25—30

lösz, h o m o k o s lösz

13,6

t ö l g y , n y á r , kőris

25—30

mocsári eredetű rétitalaj

5,3

tölgy, akác

25

öntéseredetű rétitalaj

11,8

t ö l g y , kőris

35—40

m o c s á r i e r e d e t ű rétitalaj

Kashalmi erdő

8,6

t ö l g y , kőris, a k á c

25-35

i n é s z l e p e d é k e s csernozjom

R ó k a p a r t i erdő

10,5

akác, nyár, juhar

25

m é s z l e p e d é k e s csernozjom

* E l ő a d t a a s z e r z ő az Á l l a t t a n i S z a k o s z t á l y 1967. n o v e m b e r 3 - á n t a r t o t t 594. ü l é s é n .

5 Állattani Közlemények

65

ható, az erdők viszonylag fiatalok és ezért odvasodásra alkalmas v a g y odvas f á t nemigen t a l á l h a t u n k b e n n ü k . E z t a feltevést a megfigyelések igazolták is, mert a hat közül mindössze k e t t ő b e n találtam m a d á r o d u k a t , illetve odúban költő f a j o k a t . Az egyik a Józsefházi nagyerdő, ahol a legidősebb f á k vannak, a másik a Bogdánlialmi erdő, ahol a gyorsan növő fehérnyárakban voltak az odúk, noha éhből a fából mindössze néhány d a r a b található i t t . Ha megfelelő módon a k a r j u k értékelni egy biotop, esetünkben az ültet e t t erdők a v i f a u n á j á t , szükséges azt előbb alaposan megismerni. A biológiai védekezésben, az élelemláncban j á t s z o t t szerepük csak ezután tisztázható. Ez viszont megköveteli a f o l y a m a t o s megfigyelések rendszerét. E z t az elvet alkalmaztam akkor, amikor k e z d e t b e n k é t h e t e n k é n t — azért, hogy a fészkelő f a j o k és egyedek száma több-kevesebb pontossággal megállapítható legyen —, m a j d négyhetenként — hogy a fauna-változásokat követhessem — j á r t a m végig minden erdőt, és végeztem el a szükséges megfigyeléseket. Ezek segítségével megállapítottam, hogy a vizsgált erdőkben a következő f a j o k költenek, illetve f o r d u l n a k elő (2. t á b l á z a t ; a t á b l á z a t b a n számmal jelöltem azokat a f a j o k a t , amelyek költenek az illető területen, a szám a költő p á r o k r a u t a l ; a -j- jel a puszta előfordulást jelenti, tehát az így jelölt f a j az a d o t t biotópban nem fészkel). Az ornisz t e h á t a megfigyelhető f a j o k alapján — függetlenül az erdők nagyságától — egyaránt változatos és gazdag. Nem így áll a helyzet azonban, ha csak a fészkelő f a j o k a t t e k i n t j ü k . I t t már szoros kapcsolatot fedezhetünk fel az erdő nagysága, kora, a l a k j a és a fészkelő f a j o k száma között. Ezért t e h á t az elemzést szét kell választani. Külön kell vizsgálni a költő f a u n á t mennyiségileg és minőségileg és külön az erdők a v i f a u n á j á n a k időbeni változásait, aszpektusait, amelyeknél a csupán észlelt, de nem költő f a j o k játszanak nagyobb szerepet. A táblázatból világosan látszik, hogy a különböző erdőkben különböző a fészkelő fajok száma. Célunk keresni azt, hogy milyen tényezők — külső és belső — alakított á k így ki, és az adott ornisznak milyen biológiai szerepe lehet. A f a j o k bizonyos igényekkel lépnek fel környezetükkel szemben. Ezek kielégítése vagy hiánya szabja meg azt, hogy egy bizonyos f a j megtelepedik-e a területen. Egyes f a j o k érzékenyebbek, és az igényeknek m á r minimális

66

Rókaparti erdő

+

+ +

+

+

+

2

í

2

2

í

2

22 4

í í 1 T + í

+ + +

Jószefházi nagyerdő

Ceikosi erdő

Kashalmi erdő

Anas platyrhynchos L Anas querquedula L Buteo buteo L Falco vespertinus L Falco tinnunculus L Perdix perdix L. Pliasianus colchicus L Columba palumbus L Streptopelia turtur L Cuculus canorus L Asio otus L Caprimulgus europaeus L Merops apiaster L Picus viridis L Dendrocopos maior L Oriolus oriolus L Corvus frugilegus L Corvus comix L Coloeus monedula L Pica pica L Garrulus glandarius L. Parus maior L Parus caeruleus L Troglodites troglodites L Tardus pilaris L Turdus philomclos BREHM Tardus merula L Luscinia megarhynehos BREHM Eritacus rubecula L Sylvia atricapilla L Sylvia communis L Sylvia curruca L Phylloscopus collibita VLEILL. Regulus rcgulus L Muscicapa striata PALE Muscicapa albicollis LATH. . . Muscicapa hypoleuca PALL. . . Anthus triviális L Lanius minor G m Lanius collurio L Sturnus vulgaris L Passer montanus L Chloris chloris L Carduelis carduelis L Carduelis spinas L Pyrhula pyrhula L Fringilla coelebs L

Dögremiz

Fajok

A m e g f i g y e l t m a d á r f a j o k jegyzéke Bogdánhalmi erdő

2. táblázat.

+

+ 2

2

í

2

1

4

2 1 1

10 4

6 2

6

1

2

4

2

1 2

6 í í

2

-

í

1

+ +

í 4

3 280

+

1

+

2

5

4

1

+ +

+

4

324 1

1

1

+ + +

+ +

3 1

+ + + + + +

3

2

1

+ + + +

.+

+ + + +

1 1

+ + + 10

+

+ 10

2

1 1

2

1

2

2

+ + +

+

+ 1

6

+

1

+ + + + +

2 4

2

2

+ +

+

5 1

+ + 2

1

4

2

1

+

+

2

1

+

+ +

+ + +

15

2

8

2

2

2

6

+ +

+ +

+ + +

5

1

1

2

+

67

kielégítetlensége esetén is elhúzódnak a területről. Mások rugalmasabbak, könnyebben elviselik a hiányokat, a környezetből érkező zavaró h a t á s o k a t , ezek m e g m a r a d n a k . Tapasztalatom szerint ezek a f a j o k alkotják az egyes erdők a v i f a u n á j á n a k gerincét. Konstansak, sőt többségük abszolút konstans és domináns is. H a kiszámítjuk és grafikusan ábrázoljuk a hat erdőben költő f a j o k k o n s t a n c i á j á t , akkor a jellegzetes U alakú konstansgörbét k a p j u k egy magas konstansfokozatú m a x i m u m m a l (1. ábra). A görbe jól kifejezésre j u t t a t j a , hogy a l e g j o b b a n alkalmazkodni tudó f a j o k v a n n a k a legtöbben, és ezek jellemzik az orniszt. Amelyek igényeiket csak néhány helyen t u d j á k kielégíteni — kevésbé alkalmazkodók —, azok a f a j o k vannak minimumban. Ismét egy m a x i m u m o t jelent — b á r korántsem o l y a n t , mint az előbbi — azoknak a f a j o k n a k a száma, amelyek igen kis konstansfokozattal rendelkeznek. Ez abból adódik, bogy e f a j o k speciális igényekkel lépnek fel környezetükkel szemben, amelyet csak egy, legfeljebb két erdőben t u d n a k kielégíteni. Ezért e fajok általában nem jellemzőek az ilyen, viszonylag fiatal, ültetett alföldi erdőkre. Az erdők és környezetük életében, táplálkozási láncában nyil v á n a konstans és főképp a konstans-domináns fajok j á t s z á k a legfontosabb szerepet. Számuk az összes fészkelő f a j o k n a k 44%-a, tehát m a j d n e m a fele. A fogyasztott táplálék a l a p j á n a következő megoszlást m u t a t j á k : 1. R o v a r e v ő — csak vagy túlnyomó részt rovartáplálékot fogyaszt — 6 f a j : Falco vespertinus, Cuculus canorus, Oriolus oriolus, Pica pica, Sylvia atricapilla és Sylvia curruca. 2. H ú s e v ő — gerinceseket fogyaszt — 2. f a j : Falco tinnunculus és Asio otus. 3. N ö v é n y e v ő — csak vagy t ú l n y o m ó a n növényi eredetű táplálékot fogyaszt — 3 f a j : Columba palumbus, Streptopelia turtur és Fringilla coelebs. 4. V e g y e s t á p l á l k o z á s ú — növényi eredetű és rovartáplálékot egyaránt fogyaszt — 1 f a j : Passer montanus. A f a j o k egy része — főként a kisebb t e s t ű énekesek — a táplálékukat az erdőben szerzik meg. A másik része pedig, és számunkra ezek különösen fontosak és hasznosak, a környező agrárterületen szedik össze a napi eleségüket és azt, ami a fiókák neveléséhez szükséges. Végső soron mindkét csoport felbecsülhetetlen hasznot h a j t , mert azok amelyek csak vagy zömében az erdőkben t á p l á l k o z n a k , ezzel a tevékenységükkel védik a számunkra oly sok szempontból igen értékes erdőt, és u g y a n a k k o r csökkentvén a mezőgazdasági kártevők s z á m á t , megakadályozzák azt, hogy azok az erdőben meghúzódva elszaporodjanak és onnan elárasszák a szomszédos szántóföldeket. H a t á s u k t e h á t k ö z v e t e t t és közvetlen is. Az agrárterületekre kijáró és ott táplálkozó f a j o k közül megkülönböztetett fontossággal bírnak a rengeteg mezei rágcsálót elpusztító húsevők és a rovarevők közül a Falco vespertinus. Gyommag fogyasztásukkal van hasznára mezőgazdaságunknak a Columba palumbus, Streptopelia turtur és Passer montanus. Ez utóbbi még tekintélyes mennyiségű r o v a r t is elpusztít. A különböző alacsony konstanciájú f a j o k , mint pl.: Parus maior, Paru, caeruleus, Muscicapa albicollis, Caprimulgus europaeus, stb. szintén fontosak, azonban csekély számú előfordulásuk és kis egyedszámuk miatt inkább az erdők biológiai egyensúlyának megtartásánál j u t n a k szerephez. I t t a z o n b a n meg kell állni egy fajnál, amely speciális helyet foglal el. Mindössze k é t e r d ő b e n található — t e h á t konstanciája alacsony — azonban ott olyan nagy s z á m b a n , hogy környezetében föltétlenül érezhető a h a t á s a . A

68

Corvus frugilegus ról v a n szó. Mint a táblázatból látszik 1 — 1 népes telepük van a Dögremizbcn és a Kaslialmi erdőben. Az i t t költő f a j o k a környező szántókon táplálkoznak. Értesülésem szerint még egyetlen esetben sem tapasztaltak a környező gazdaságok v a r j ú k á r t . Ugyanakkor magam számtalanszor megfigyeltem, bogy a télire lábán hagyott kukoricaszárból kivágják és megkeresik a kukoricamolyt. Már önmagában véve ez a tevékenységük is rendkívül hasznos. A fentiek mellett még e kolóniák biztosítanak fészkelőhelyet számos Falco vespertinus F. tinnunculus és Asio otus p á r n a k . E telepesen költő f a j n á l éppen a megfelelő fészkelőhelyek csökkenése miatt t ö b b helyen a kolóniák túlnépesedését és az ebből törvényszerűen következő jelentős v a r j ú k á r t é t e l t tapasztalják. I t t ilyesmiről szó sincs. A telepek nem túlnépesedettek, és a v a r j a k sem a mezőgazdaságban, sem a hasznos vadak pusztításával kárt nem okoznak. I t t , a táplálék minőségi elemzésénél, kell a fogyasztás mennyiségéről is beszélni. Ez már t u l a j d o n k é p p e n produkciósbiológiai probléma, és megközelíteni a súlydominancia segítségével igyekszem. Tudniillik minél nagyobb egy állat, annál több táplálékot kénytelen fogyasztani ahhoz, hogy a f a j r a jellemző testi felépítettséget produkálni t u d j a , illetve a szervezetét fenn t u d j a t a r t a n i . E meggondolásból kiindulva, a f a j o k testnagyságából k ö v e t k e z t e t h e t ü n k a fogyasztott táplálék mennyiségére, és annak

0,45

Falco tinnunculus L Phasianus colchicus L Columba palumbus L Streplopelia turtur L Cuculus canorus L

—

0,7 1,64

—

—

europaeus

L

17,6

1,—

4,2

0,17 0,88

13,3 4,4

—

10,5 17,5

L L

— —

6,8 —

Parus caeruleus T, Luscinia megarhynchos Sylvia atricapilla L

BREHM

Sylvia communis LATH Muscicapa striata PALL Muscicapa albicollis TEMM Lanius minor GM

3,3

4,—

5,1 24,4

1,11 2,72

11.2

1,23 0,15

25,2 2,8

1,44

14,9

—

—

—

0,9

—

92,5

1,— 0,27

5,7

—

88,—

—

—

—

—

21,6

4,— 0,2

—

—

0,1

—

2 , 2,— 0,8

0,02

1,4

0,03 0,02

0,9

—

—

2,3 1,7 —

3,9

— —

0,07 —

0,03

7,2

—

—

—

—

0,35

—

—

—

—

—

—

—

—

—

3,9 5,2

—

1,3 0,4

5,9 —

0,53

—

0,32

3,8

9,7 18,4 5,— 6,5 0,8

11,7

Rókaparti erdő

1 A N ЯЯ •о

Kushulmi erdő

3 1

—

—

Passer montanus L Carduelis carduelis L Fringilla coelebs L

—

1,3

2,9

Corvus frugilegus Coloeus monedula Pica pica L

6,— 9,3

37,3 11,-

Caprimulgus

Csikosi erdő

Faj

Dögremiz

Bogdánhalmi erdő

3. táblázat. A súlydominancia viszonyok alakulása a vizsgált b i o t ó p o k b a n (G % )

—

0,7 —

4,8 —

1,8 —

0,8

—

1,—

—

0,22 — —

0,04 0,08 0,03

11.9

4,6 — — —

0,9 —

—

—

—

—

0,1 1,3

—

—

—

—

1,5 0,4

0,05

3,4

0,05

—

6,1 0,8 0,6 —

4,1

69

minőségi ismeretében szinte megtestesülve áll előttünk az a gazdasági haszon, amit a m a d a r a k n a k köszönhetünk. Ha a vizsgált h a t erdőben a fészkelő párok a l a p j á n kiszámítom az orniszb a n uralkodó súlydominancia viszonyokat, akkor a már k o r á b b a n megtett következtetések ú j a b b igazolását k a p j u k . Ennek bizonyítására szolgáljon a 3. táblázat. A t á b l á z a t szerint is az előbb kiemelt Falco vespertinus, F. tinnunculus és Asio otus m i n d e n ü t t tekintélyes súlydominanciával rendelkezik. Ha ezek u t á n figyelembe vesszük a mezőgazdasági kártevők i r t á s á b a n j á t szott szerepüket, értékük csak nőni fog. Éppen ilyen örvendetes az Oriolus oriolus és a Cuculus canorus dominancia viszonya is, mivel e két f a j a legfáradh a t a t l a n a b b hernyópusztítók közé tartozik. Abban a két erdőben, ahol a Corvus frugilegus L. telepek v a n n a k e f a j abszolút súlydominanciával rendelkezik. Tekintettel arra, hogy korábban m á r leszögeztük e telepeken élő egyedek kétségtelenül hasznos v o l t á t , illetve azt is, hogy környezetükben semmiféle kárt nem okoznak, a haszon a magas dominancia-viszonyok t ü k r é b e n még j o b b a n kihangsúlyozódik. Az apró t e s t ű énekesek — b á r kétségkívül rendkívül hasznosak — alacsony súlydominancia viszonyaik m i a t t inkább és főképpen az erdők kártevőinek f é k e n t a r t á s á b a n működnek közre. Az agrárterületekre gyakorolt hatásuk kevésbe jelentős. E z t egyébként m á r korábban is hangsúlyoztam. Érdekes eredményre vezet, ha összevetjük az inkább erdőben táplálkozó és az agrár környezetben táplálkozó f a j o k százalékos súlydominancia viszonyait a vizsgált hat erdő esetében. Szinte megdöbbentő az a túlsúly, amivel az agrárterületen táplálkozó f a j o k rendelkeznek. 4. táblázat.

fő

A s ú l y d o m i n a n c i a viszonyok megoszlása az erdőben és a g r á r t e r ü l e t e n fajok közt (G%)

táplálkozási

terület

Bogdánhalmi erdő

Dögremiz

Csikosi erdő

Józsefházi nagyerdő

Kashalmi erdő

táplálkozó

Rókaparti erdő

Erdő

23,3

0,59

13,9

20,6

0,7

15,—

\ g r á r területek

76,7

99,41

86,1

79,4

99,3

85,—

Az élőlények környezetükkel szemben nemcsak táplálék, h a n e m fészkelő, búvóhely igénnyel is fellépnek. S ez az igény olyan határozott, hogy kielégítetlensége esetén a f a j nem telepszik meg az adott területen. Az erdő, mint biotóp t ö b b fészkelési lehetőséget n y ú j t a m a d a r a k szám á r a . Ezek térben egymás felett elhelyezkedő szinteket jelentenek, amelyek közt az átmenet fokozatos és t ö b b a d o t t esetben egymásba n y ú l n a k . Négy fészkelési szintet különböztettem meg, melyek alulról fölfelé haladva a következők: talajszint, cserjeszint, fatörzsszint (odúban fészkelők) és a lombkoronaszint. Ezek a l a p j á n a 6 erdőben költő 27 f a j az alábbi megoszlást m u t a t j a : talajszintben költ cserjeszintben költ fatörzsszintben költ l o m b k o r o n a s z i n t b e n költ

3 6 4 14

faj faj faj faj

11% 22% 16% 51%

Erdőink t e h á t a lombkoronaszintben költő m a d a r a k számára n y ú j t a n a k

70

leginkább megfelelő fészkelőhelyet. E feltevést igazolja az a t é n y is, hogy az e szintben fészkelő f a j o k 1—2 kivétellel konstansak, sőt abszolút konstans fajok, és közülük nemegy domináns is. Már a cserjeszintben költő fajok száma jóval kisebb. Ez m a g y a r á z h a t ó azzal is, hogy a vizsgált h a t erdő közül nem mindegyik rendelkezik fészkelésre alkalmas cserjeszinttel. Vagy ha v a n is alkalmas bokor, akkor ez viszonylag kis területen, rendszerint szétszórva található. A fatörzsszintben költő f a j o k — odulakókat soroljuk ide — kivétel nélkül alacsony k o n s t a n c i á j ú a k . A viszonylag magas f a j s z á m — 4 — ne téveszszen meg senkit, mert egy, legfeljebb két erdőben költenek, és ott is igen kis egyedszámban. Körülbelül ugyan ez mondható el a földön, t a l a j o n fészkelő fajokra is. Dominanciájuk, konstanciájuk alacsony, és emellett még a f a j számuk is kicsi, csupán 3. A megfigyelések a l a p j á n határozottan á l l í t h a t o m , hogy szerves összefüggés van a biotóp — jelen esetben az egyes erdők — nagysága, alakja és a fauna minősége, mennyisége között. A keskeny, elnyúló biotóp még ha nagy is, nem rendelkezik olyan madárvilággal, mint a közel négyzet alakú erdők. Előfordult például, hogy közel azonos területű, korú és fa f a j ú erdő — a Bogdánhalmi és a Kashalmi erdőkről van szó — közül az egyik avifaunája jóval gazdagabb volt f a j és egyedszám tekintetében, mint a másik. Ezt a különbséget csak az alakkal, illetve az ebből eredő f o k o z o t t a b b háborítással t u d t a m magyarázni. Leggazdagabb madárvilága a Józsefházi nagyerdőnek volt, amelyet csak a fenti módon t u d u n k megokolni, tudniillik ennél az erdőnél az alak ideális és a nagyság is megfelelő. A fentiek mellett az erdők kora is befolyással v a n az avifauna összetételére. Egy fiatal, odvas fák nélküli erdő más lehetőségeket jelent, mint egy öreg, odvas fákkal teli. I t t elég utalnom a fészkelési viszonyoknál elmondottakraA f a j o k cönologiai a f f i n i t á s á n a k v i z s g á l a t a — ARGELL-index — segíts é g é v e l m e g á l l a p í t h a t j u k a z o k a t a fészkelő k ö z ö s s é g e k e t , a m e l y e k a v i z s g á l t erdőkre j e l l e m z ő e k . í g y h a t á r o z o t t a f f i n i t á s j e l e n t k e z e t t a Falco vespertinus,

Falco tinnunculus, oriolus, Pica pica, Fringilla

Streptopelia turtur, Cuculus canorus, Asio Sylvia atricapilla, Sylvia curruca, Passer

otus, Oriolus montanus és

coelebs fajok k ö z ö t t . A közösség d o m i n á n s v e z é r a l a k j a a

Streptopelia

turtur. A két erdőben meglevő varjú kolónia külön zárt egység, az előbbitől független fészkelőközösséget jelent. I t t a Corvus frugilegus, Falco tinnunculus, Falco vespertinus, Columba palumbus, Coloeus monedula, Asio otus, és Passer montanus L. jelentkeznek, mint közösségalkotók. Azonban a kolónia az erdőnek csak egy részét — mindkét helyen csak egy kisebb részét — veszi igénybe, s emellett elégé zárt egység, ezért e közösség mellett m i n d k é t helyen a másik fészkelőközösség is megtalálható. Igaz itt némileg szegényesebb egyedszámban, mint a többi biotópokban. Jelenlétüknek kétségtelen bizonyítéka a fajazonosság értéke is, amely a vizsgált 6 erdő esetében 2 9 % - n a k a d ó d o t t , utalva az avifauna hasonlóságára, rokonságára. A fészkelő fajok a biotópok életében — bár kétségtelenül jelentősebb szerepet j á t s z a n a k — nem merítik ki a madárvilág jelentőségének teljes fogalmát. Esetünkben, ahol az ültetett erdők ornithológiai szerepének tisztázása a cél, feltétlenül szükséges legalább néhány gondolatot a vonuló a kóborló fajoknak szentelni. Ez a kérdés, tulajdonképpen az aszpektusok problematikájába torkollik.

71

Megfigyeléseimet 1966. március 31-től október 18-ig végeztem, a már korábban leírt időközönként. A megfigyelési időszakokban t a p a s z t a l t faunaváltozásokat leginkább úgy k ö v e t h e t t e m , hogy az észlelt f a j o k dominanciáján a k időbeni változásait vizsgáltam. Március végétől október végéig 4 aszpekt u s t lehetett egymástól elhatárolni: 1. Koratavaszi aszpektus. A tavaszi vonulás megindulásával kezdődik és kb. április közepéig t a r t . Jellemzői a tavaszi vonidók és kóborlók. Részben azok, amelyek h a z á n k b a n á t v o n u l n a k és tőlünk északra költenek, részben a hozzánk fészkelni érkező f a j o k . Jellegzetesebbek: Turdus pilaris, Turdus coelebs, Chloris philomelos, Sturnus vulgaris, Carduelis carduelis, Fringilla chloris, stb. Ezek mellett természetesen még sok egyéb f a j is, amelyek azonb a n az aszpektusban jóval kisebb szerepet játszanak. 2. Tavaszi aszpektus. Április közepétől június végéig, esetleg július elejéig tart. A tavaszi vonulásra jellemző f a j o k eltűnnek, és kialakul az erdők költő f a u n á j a . E z t az időszakot a Streptopelia turtur, és az Oriolus oriolus jellemzik mint vezéralakok, és mellettük az Asio otus, Fringilla coelebs, Sylvia atricapilla, Sylvia curruca, Luscinia megarhynchos, Lanius minor, Cuculus canorus, Falco tinnunculus, Falco vespertinus d o m i n á l n a k . Biotóponkint természetesen az aszpektus képe változik: egyik helyen t ö b b , m á s u t t esetleg kevesebb f a j a l k o t j a . 3. Nyári aszpektus. J ú n i u s végétől, július elejétől szeptember közepéig t a r t . A költés m á r befejeződött. Az erdők csendesek. Az aszpektus jellemzője, hogy a költő f a j o k röpülős fiaikkal e g y ü t t kisebb-nagyobb csapatokba verődve kóborolnak. Legjellegzetesebb ilyen csoportos megjelenést a Columba palumbus esetében t a p a s z t a l t a m : 45 — 50 örvösgalambot is megszámoltam egy-egy megfigyelés alkalmával, amelyek egy c s a p a t b a t a r t o z t a k . Az erdők nyári, nyárvégi k é p é t jellemzik kezdetben a Falco tinnunculus, Falco vespertinus, Oriolus oriolus, Streptopelia decaocto és a Lanius minor. Majd ezek eltűnésével a Columba palumbus dominál és a Buteo buteo kíséri a m á r megjelenő néhány Parus maior, Parus caeruleus egyeddel együtt. 4. Oszi aszpektus. Szeptember közepével veszi kezdetét és a tél beálltáig t a r t . Erre az időszakra esik az őszi vonulás. Domináns mennyiségben jelenik meg a Parus maior és Parus caeruleus. Megérkeznek az első Carduelis spinus, Turdus philomelos és Pyrhulapyrhula csoportok, melyek közé helyenkint hazai Carduelis carduelis és Fringilla coelebs csapatok is vegyülnek. Szaporodik a Buteo buteo egyedek száma is. Ez az időszak, az őszi aszpektus szinte észrevétlenül torkollik bele a téli időszakba, amely a madárvilágban merőben más k é p e t jelent. Tekintettel arra, hogy a tárgyidőszakban a szisztematikus megfigyelések nem t e r j e d t e k ki erre az aszpektusra, így tárgyalásától eltekintek. Összegezve az e l m o n d o t t a k a t , l e s z ö g e z h e t j ü k , h o g y a j ó r é s z t f á t l a n A l f ö l d ü n k ö n óriáis g a z d a s á g i és biológiai jelentősége v a n az e r d ő t e l e p í t é s n e k . A j e l e n d o l g o z a t az ü l t e t e t t erdők a v i f a u n á j á n a k s z e r e p é t i g y e k e z e t t t i s z t á z n i . E z z e l k a p c s o l a t b a n m e g á l l a p í t h a t j u k , h o g y az i l y e n erdők f ő k é n t a l o m b k o r o n a s z i n t b e n fészkelő f a j o k n a k k e d v e z n e k , és csak m á s o d , illetve h a r m a d sorban a c s e r j e , f a t ö r z s és t a l a j s z i n t b e n k ö l t ő e g y e d e k n e k . A s z á n t ó f ö l d e k közé t e l e p í t e t t e r d ő k ornithológiai s z e m p o n t b ó l n y í l t b i o t ó p o k . Az i t t k ö l t ő f a j o k és e g y e d e k j e l e n t ő s része a k ö r n y e z ő t e r ü l e t e k r e , s z á n t ó f ö l d e k r e j á r t á p l á l k o z n i . E z a z é r t jelentős, m e r t produkciósbiológiai t e k i n t e t b e n az a v i f a u n a t ú l n y o m ó része az erdőn k í v ü l i t e r ü l e t e k e n é r d e k e l t . A s ú l y d o m i n a n c i a % - o s megoszlása a l a p j á n e c s o p o r t 76 — 9 9 % - o t t e s z ki. T e k i n t e t t e l a r r a , h o g y a t á p l á l é k j ó r é s z t mezőgazdasági k á r t e v ő k b ő l és g y o m m a g v a k b ó l áll, ez az é r d e k e l t s é g r e n d k í v ü l j e l e n t ő s g a z d a s á g i h a s z n o t j e l e n t . M á s k é p p ezt ú g y is kif e j e z h e t j ü k , h o g y a s z á n t ó f ö l d e k k ö z é t e l e p í t e t t k i s e b b - n a g y o b b e r d ő f o l t o k a z é r t jelentősek,

72

m e r t m a d á r v i l á g u k a környező a g r á r t e r ü l e t e k biológiai e g y e n s ú l y á n a k m e g t a r t á s á b a n j á t s z i k j e l e n t ő s szerepet. Az ü l t e t e t t erdők a v i f a u n á j á n a k összetételébe — minőségébe és m e n n y i s é g é b e — az e r d ő k a l a k j a , n a g y s á g a és k o r a is beleszól. Ú j t e l e p í t é s e k k i a l a k í t á s á n á l t e h á t a j á n l a t o s lenne a f e n t i s z e m p o n t o k a t is (optimális alak és n a g y s á g ) f i g y e l e m b e venni.

IRODALOM 7. BALOGII J . : A zoocönológia a l a p j a i . B u d a p e s t , 1953. — 2. IIOHVÁTH L.: C o m m u n i ties of b r e e d i n g b i r d s in H u n g a r y . A c t a Zool., 2, 1956. — 3. HORVÁTH L.: A szegélycönózis elve a m a d a r a k fészkelőközösségéhen. V c r t c h r a t a H u n g . 1, 1959. 4. KOLOZSVÁHY G.: A m á sodik T i s z a - k u t a t ó expedíció. Élővilág, 1958.

DIE

BEDEUTUNG

DER

ANPFLANZUNG NEUER ORNITHOLOGIE

WÄLDER

FÜR

DIE

Von A. L E G Á N Y Der V e r f a s s e r stellt fest, d a ß die W a l d a n p f l a n z u n g in den b a u m l o s e n T i e f e b e n e n von e n o r m e r ö k o n o m i s c h e r u n d biologischer B e d e u t u n g ist. Die Arbeit v e r s u c h t , ü b e r die Rolle der A v i f a u n a der a n g e p f l a n z t e n W ä l d e r ein klares Bild zu zeichnen. In diesem Z u s a m m e n h a n g w i r d f e s t g e s t e l l t , d a ß solche W ä l d e r vorwiegend die i n der L a u h k r o n e n s c h i c h t n i s t e n d e n A r t e n b e g ü n s t i g e n , w ä h r e n d die A r t e n , die in den B a u m s t ä m m e n , im G e s t r ä u c h u n d auf der E r d e b r ü t e n , erst in zweiter u n d d r i t t e r Linie b e g ü n s t i g t w e r d e n . Die W ä l d e r , die von F e l d e r n u m g e b e n s i n d , sind v o m ornithologischen S t a n d p u n k t aus gesehen o f f e n e Biotope. E i n b e d e u t e n d e r Teil d e r hier b r ü t e n d e n A r t e n u n d E x e m p l a r e e r n ä h r t sich v o n d e n u m l i e g e n d e n F e l d e r n . Dies ist insofern von B e d e u t u n g , als d a ß der ü b e r w i e g e n d e Teil der A v i f a u n a in p r o d u k t i o n s b i o l o g i s c h e r Hinsicht a n d e n a u ß e r h a l b des W a l d e s gelegenen Gebieten i n t e r e s s i e r t ist. N a c h d e r p r o z e n t u a l e n V e r t e i l u n g d e r Gewichtsd o m i n a n z u m f a ß t diese G r u p p e 76 — 9 9 % . I n A n b e t r a c h t dessen, d a ß ihre N a h r u n g g r ö ß t e n t e i l s aus l a n d w i r t s c h a f t l i c h e n S c h ä d l i n g e n u n d U n k r a u t s a m e n b e s t e h t , b e d e u t e t dieses I n t e r e s s e einen a u ß e r o r d e n t l i c h großen ö k o n o m i s c h e n N u t z e n . A n d e r s a u s g e d r ü c k t sind diese zwischen d e n F e l d e r n a n g e l e g t e n kleineren o d e r a u c h g r ö ß e r e n W a l d f l ä c h e n deswegen b e d e u t s a m , weil ihre Vogelwelt eine b e d e u t e n d e Rolle bei der E r h a l t u n g des biologischen G l e i c h g e w i c h t s der u m l i e g e n d e n A g r a r f l ä c h e n spielt. Bei der Z u s a m m e n s e t z u n g der A v i f a u n a d e r a n g e p f l a n z t e n W älder spielen sowohl in q u a n t i t a t i v e r wie a u c h in q u a l i t a t i v e r H i n s i c h t die F o r m , die Größe u n d das A l t e r der W ä l d e r eine Rolle. Bei der G e s t a l t u n g n e u e r A n p f l a n z u n g e n w ä r e zu e m p f e h l e n , die o b e n g e n a n n t e n G e s i c h t s p u n k t e ( o p t i m a l e F o r m u n d Größe) zu b e a c h t e n .

73

FEJLŐDÉSTANI ÉS HISZTOKÉMIAI VIZSGÁLATOK MADÁR ÉS EMLŐS EMBRYÓK GERINCHÚRJÁN* írta: N A G Y

I S T V Á N

Z O L T Á N

( T e r m é s z e t t u d o m á n y i M ú z e u m F ö l d - és O s l é n y t á r a , B u d a p e s t )

A gerinceseken végzett összehasonlító jellegű vizsgálatok eredményeiből az alábbiakban a m a d a r a k és emlősök vizsgálatakor k a p o t t részeredményeket közlöm. Hisztokémiai t e k i n t e t h e n mindkét osztály chordájáról igen gyérek az a d a t o k ( L E E S O N & al., 1 9 6 1 ; S E O , 1 9 5 5 ) . A legtöbb szerző főleg festési eljárások standardizálását tekinti f e l a d a t á n a k . A legtöbb chorda a d a t egyéb morfológiai-fejlődéstani probléma vizsgálatához kapcsolódik. Főleg természetesen a gerincoszlop, a tengelyváz kifejlődésével kapcsolatosan meriil fel a chorda dorsalis, illetve vizsgálatának az eredménye. Anyag és módszer A feldolgozott tojások fehér leghorn f a j t á k v o l t a k (Gödöllő). Az inkubatiós hőfok 38,5 C° volt, 65 — 85 % relatív p á r a t a r t a l o m m a l . Az e m b r y ó k a t 3 napos korukig a t o j á s h é j eltávolítása u t á n 3%-os H N 0 3 oldatba gördítettük. Ez időponttól kezdődően a tojáshéj eltávolítása u t á n az e m b r y ó t csipesszel kiemeltük, fiziológiás sóoldatban lemostuk, és így helyeztük a fixálóba. Emlősök esetében a Budapesti Orvosegyetem Szövet- és Fejlődéstani Intézet s a j á t zárttenyésztésű Wistar-patkányait használtuk fel. A terhesség ellenőrzése a hüvelykenetek mikroszkópi vizsgálatával t ö r t é n t . A terheseket kiemeltük, és külön ketrecekben standard diétán t a r t o t t u k . A 11. és 12. napokon az embryókat az uterusszal e g y ü t t , a 13. naptól kezdődően azonban az e m b r y ó t a magzatburokból kiemelve f i x á l t u k . Valamennyi állatot — a vizsgálatok k í v á n a l m a i szerint — Bonin, Caformol, és Carnoy fixálókkal rögzítettük. A f a g y a s z t o t t anyag kivételével az embryókat paraffinba á g y a z t u k . A blokkokat — teljes embryókat — sorozatban m e t s z e t t ü k , az állatokról mindig kereszt- és hosszmetszeteket készítve. A morfogenetikai megfigyelések, általános tájékozódás és áttekintések céljaira a hematoxilin-eozin festést alkalmaztuk. Természetesen egyéb hisztológiai és hisztokémiai eljárásokat is alkalmaztunk morfogenetikai észlelésekre, illetve értékelésekre. Az embryológiai összehasonlítás szempontjai a következők voltak: a chorda-mesoblast leválása, kialakulása, a pénztekercs-stádium kialakulása, kialakulásának módjai, a vacuolizálódás elkezdődése, majd a degenerátiós, felszívódási jelenségek f o l y a m a t á n a k összehasonlítása. * Előadta

a szerző az Á l l a t t a n i S z a k o s z t á l y

1968.

január

5-én

tartott

596.

ülésén.

75

A k o l l a g é n rostok k i m u t a t á s a a MALLORY-féle f e s t é s i eljárással t ö r t é n t . A r u g a l m a s r o s t o k , m e m b r á n o k f e l t ü n t e t é s é r e a WElGERT-féle r e z o r c i n f u c h s i n t h a s z n á l t u k . A z argyrophil r á c s r o s t o k k i m u t a t á s á n a k i g é n y e s f e l t é t e l e i t a GÖMÖRi-féle e z ü s t - i m p r e g n á c i ó v a l o l d o t t u k m e g .

Az alfa-aminosavak k i m u t a t á s á r a a ninhidrin-Schiff módszert használt u k . A szénhidrátok, glikogén, s t h . jelzésére a perjódsav-Schiff reactió szolgált. Az értékeléseket részben nyálcmésztés után, részben anélkül végeztük el. A savanyú mucopolysaccharidák elválasztására H A L E módszerét alkalmaztuk. A DNS, R N S együttes jelzésére a metilzöld-pironin, a nucleinsavakéra pedig a gallocyanin eljárások szolgáltak. A két állatosztályból a következő korú e m b r y ó k a t vizsgáltuk: Csirke (Gallus domesticus L.): 6. s t á d i u m (23 — 25 órás), 7. st. (23 — 26 ó.), 8. st. (26— 30 ó.), 9. st. ( 2 9 - 3 3 ó.), 10. st. (33—38 ó.), 11. st. (42 ó), 12. st. (46 ó.), 13. st. ( 4 8 - 5 2 ó.), 14. st. ( 5 0 - 5 3 ó.), 16. st. ( 5 1 - 5 6 ó.),4 17. st. (54 — 56 ó.), 18. st. (65 — 69 ó.), 21. st. (73 ó.), 27. s t . (125 ó.). P a t k á n y (Rattus sp.): 24. s t á d i u m (11 napos), 31. st. (12 п.), 33. st. (13 п.), 34. st. (14 п.), 36. st. (15 п.), 37. st. <17

Х-

A m u n k a a Budapesti Orvostudományi E g y e t e m Szövet- és Fejlődéstani Intézetének embryológiai-teratológiai laboratóriumában készült. Az eredmények és értékelésük Jelen esetben mellőzve a megfigyelések leírásának rögzítését, az alábbi eredményeket foglalhatjuk össze. a)

Csirke

A m a d a r a k rendszertani helyzetéből adódik, hogy cliordájuk fejlődésén e k üteme szembetűnően meggyorsul. É l e t t a r t a m a a 2 —16. embryonális nap o k r a t e r j e d . A pénztekercs s t á d i u m kifejlődésének csúcspontját a 16. stádium körül éri el. A vacuolizálódás igen gyorsan elkezdődik, sok esetben már a 15. s t á d i u m b a n . A vacuolizálódott állapot itt is sokáig t a r t . A felszívódási, visszafejlődési jelenségek a 26 — 27. s t á d i u m b a n kezdődnek meg. A kollagén rostok jelenlétét a chordahüvelyben egészen biztosan csak a 9. s t á d i u m körül lehetett k i m u t a t n i . A fejlődés intenzitása a növekedéssel fokozatosan n ő t t , és az egész vizsgált időszak alatt észlelhető volt (1. t á b l a , 2. kép). A rugalmas rostok a hüvelyben egészen hasonló gyarapodási, illetve növekedési tendenciát m u t a t t a k . J e l e n l é t ü k az egész embryonális élet alatt ugyancsak végig k i m u t a t h a t ó . A rácsrostok festődésének nyoma igen erős intenzitású v o l t , és a vizsgált stádiumban azonos erősséggel m u t a t k o z o t t (1. t á b l a , 1. kép). A neutrális zsírok és szabad zsírsavak elszórtan k i m u t a t h a t ó k a chorda egész szövetében. Az előbbiek valamivel nagyobb mennyiségben. A — feltehet ő e n — foszforlipidek közül a c h o r d á b a n több található, mint a m e n n y i t a környező szövetállományban észlelünk. Az alfa-aminosavak a s e j t m a g o k b a n , sok esetben a p l a z m á b a n diffúzán is jelen v a n n a k , a hüvely és s e j t m e m b r á n o k azonban csak igen csekély mennyiségben t a r t a l m a z z á k . A PAS pozitív reakció a növekedésnek megfelelően egyenletesen erősödik, és a vizsgált embryonális életszakaszok alatt végig intenzíven jelentkezett. Mind a chordahüvely, mind a sejtmembránok reagáltak. A reak-

76

ció intenzitása nyálemésztésre nem változott. A s a v a n y ú mucopolysaccharidák pozitív reakciója csak a l l . s t á d i u m b a n értékelhető; mind a chordahüvelyben, mind a m e m b r á n o k b a n m u t a t k o z o t t . Teljes bizonyossággal, egyértelműen csak a 21. stádiumtól kezdődően értékelhetjük. E t t ő l fogva a hüvely igen erőteljesen, a membránok pedig gyengén jelzik a jelenlétüket (2. t á b l a , 2. kép). A nucleinsavak kezdettől fogva k i m u t a t h a t ó k voltak a vizsgált stádiumokban m i n d e n ü t t . Megjegyzendő, hogy a hüvely területén nem t a l á l t u k egyenlő elosztásban. b)

Patkány

A chorda egyedfejlődése még rövidebb, mint bármelyik eddigi csoportban. Értékelhető minőgégben csak a 12 —16. napokig t e r j e d ő fejlődési szakaszban található. Csaknem kezdettől fogva felismerhető benne a vacuolizálódás, és a felszívódás is gyorsan megindxd. Maradványait a gerincoszlop vonulatában igen változatos f o r m á b a n találjuk meg (2. tábla, 1. kép). Több festési és hisztokémiai eljárás a visszahúzódó, zsugorodó chorda mellett két, egymástól elég távol l á t h a t ó , jól festődő réteget is k i m u t a t . A kollagén rostok a chordahüvelyben és részben a chorda sejtjei között is k i m u t a t h a t ó k voltak a vizsgált időszakaszokban. Ugyanezt m o n d h a t j u k hely, idő, mód tekintetében a rugalmas rostokra is. A rácsrostok ugyancsak jelen v a n n a k a chordahüvelyben, és aránylag erős festődést m u t a t t a k a chorda területén is. Mind a níluskék mind a szudánfekete eljárással k i m u t a t h a t ó a chordahüvely negatív válasza, u g y a n a k k o r az egész chordaszövet mindkét esetben egyformán és csaknem egyenlő erősséggel reagált (3. t á b l a , 2. kép). Az alfa-aminosavak reakcióját a magvak igen erősen, a hüvely viszont nagyon gyengén, sok esetben egyáltalán nem jelezte. A PAS pozitív reakció a p a t k á n y o k chordahüvelyében a 13 napos egyedekben jelenik meg értékelhetően, és a pozitív szemcsék a chorda egész területén megtalálhatók. Nyálemésztésre változás itt sem t ö r t é n t (3. tábla, 1. kép). A s a v a n y ú mucopolysaccharidákat a 13 napos hüvely már igen erős reakcióval jelzi, ez az intenzitás az egyedfejlődés előrehaladtával még erősödött. A nucleinsavak pozitív magreakciója mellett a chordahüvely ez esetben is negatívnak minősíthető. A két osztályon végzett vizsgálatok eredményeképpen még a következőket jegyzem meg. GOETTE

(1875, 1878),

BOEKE (1908), BRUNI (1912),

KUHLENBECK

(1930)

nyomán a pénztekercs-stádiumról t ö b b szabály-, illetve törvényszerűséget h a l l h a t t u n k . G O E T T E csontoshalakon és kétéltűeken, B O E K E murénákon, cápákon végezte vizsgálatait. B R U N I csirkeembryókon végzett megfigyeléseiről számol be. Valamennyien kifejtik a pénztekercs-stádium kialakulását. К и н L E N B E C K ( 1 9 3 0 ) m a d á r e m b r y ó k o n végzett vizsgálatok alapján bírálta az addigi eredményeket, és h a t á r o z o t t a n kijelentette, hogy m a d a r a k b a n (és, — mint m o n d j a , — ez vonatkozik a többi Amniotára is) pénztekercs-stádium nincsen. Vizsgálataink n y o m á n úgy fogalmazhatjuk meg erre a választ, hogy a vizsgált gerinces csoportok (Urodela, Anura, Aves, Mammalia) pénztekercs f o r m á j a pontosan megfelel az egymásután következő filogeniai sorrendjüknek is. K U H L E N B E C K merev álláspontját tehát úgy m ó d o s í t h a t j u k , hogy éppen a m a d a r a k osztálya az a szint, ahol ez a stádium igen erős variabilitással ingadozik a még valódinak nevezett pénztekercs-sorok, és a m á r elkezdődött vacuoli-

77

zálódási f o r m á k között. A v i t á k természetesen a d ó d t a k a különböző állapotot f e l t ü n t e t ő ill. képviselő anyag elszigetelt vizsgálata a l a p j á n . Megítélésem szer i n t a filogeniai összehasonlítás maradéktalanul megvilágítja ezt az átmeneti állapotokra egyébként is jellemző variabilitást, illetve az abból eredő bizonytalanságot. Több szerző ír le a chorda belsejéből jól elhatárolható l u m e n t , így J O H N S O N ( 1 9 1 7 ) emberi emhryóból, K U H L E N B E C K ( 1 9 3 0 ) kacsák, U s s o w ( 1 9 0 6 ) pedig vízisikló és bagoly c h o r d á j á n a k belsejéből. Jelen vizsgálatok alapján azt t u d j u k leszűrni, hogy számos intercelluláris teret l á t h a t u n k u g y a n a chorda belsejében, l e g t ö b b j ü k valóban centrális elhelyezkedésű, a z o n b a n ezek — a vizsgált esetekben — annyira kicsik és szabálytalanok v o l t a k , hogy a leírt élesperemű, h a t á r o z o t t f o r m á k k a l semmiképpen sem azonosíthatók. Régebbi írások a chorda szövetének fejlődésére v o n a t k o z ó a n azt mondj á k , hogy azok á t a l a k u l á s u k b a n ciklikus folyamatokon mennek á t . Ez pedig azt jelenti, hogy a gerinchúr fejlődése elindul egy egyszerű sejtcsoport populációjával, ez később szinciciális lesz, különösen belső részeiben, m a j d később ismét valódi szövetté alakul. E z t a hiedelmet W I L L I A M S ( 1 9 0 8 ) fogalmazta meg először, és azóta is sokan ismételték, így B R U N I ( 1 9 1 2 ) , K U H L E N B E C K ( 1 9 3 0 ) , D A W E S ( 1 9 3 0 ) és mások. K O C H E R ( 1 9 5 7 ) már nem olyan meggyőzően mondja, amikor a Triturus alpestris c h o r d á j á n a k normális fejlődését leírja. A legutóbbi' idők i r o d a l m á b a n már cáfolják ezt a ciklikus folyamatot ( L E E S O N & L E E S O N , 1 9 5 8 ) és a s a j á t vizsgálataink is aláhúzzák, hogy a szinciciális jelenségek sehol sem észlelhetők, ellenkezőleg, a chorda szövetállományáb a n mindig jól megkülönböztethető, elkülönült sejteket t a l á l h a t u n k . Több szerzőt erre az állásfoglalásra az is k é s z t e t h e t e t t , hogy — elsősorb a n emlősöket vizsgálva — ezek embryóinak későbbi fejlettségi s t á d i u m á b a n a chordában hálószerű s t r u k t ú r á t l á t h a t t a k . E z t megemlíti W I L L I A M S ( 1 9 0 8 ) , aki sertésen, D A W E S ( 1 9 3 0 ) aki egéren, L E E S O N & L E E S O N ( 1 9 5 8 ) aki nyulakon végezte kísérleteit, illetve megfigyeléseit.

IRODALOM 1. BOEKE, J.: D a s „ G e l d r o l l e n s t a d i u m " der V e r t e b r a t e n c h o r d a u n d des S k e l e t t e s der M u n d e i r r e n v o n B r a n c h i o s t o m a l a n c e o l a t u m u n d seine c y t o m e c h a n i s c h e B e d e u t u n g . A n a t . A n z . , 33, 1908, p . 5 4 1 — 556. — 2. BRÄCHET, J.: T h e b i o c h e m i s t r y of d e v e l o p m e n t . L o n d o n , 1960, p p . X I I -(- 320. — 3. BRUNI, A . : Ü b e r d i e e v o l u t i o n u n d i n v o l u t i v e n V o r g ä n g e d e r C h o r d a d o r s a l i s in d e r W i r b e l s ä u l e , m i t b e s o n d e r e r B e r ü c k s i c h t i g u n g d e r A m n i o t e n . A n a t . H e f t e , 45, 1912, p. 309 — 469. — 4. DAWES, R . : T h e d e v e l o p m e n t of t h e v e r t e b r a l c o l u m n in m a m m a l s a s i l l u s t r a t e d b y i t s d e v e l o p m e n t i n M u s m u s c u l u s . P b i l T r a n s . R o y . Soc. L o n d o n , В 218, 1930, p . 115 — 170. — 5. GOETTE, A . : B e i t r ä g e z u r v e r g l e i c h e n d e n M o r p h o l o g i e d e r S k e l e t t s y s t e m der W i r b e l t h i e r e n . I I . Die W i r b e l s ä u l e u n d i h r e A n h ä n g e ( G a n o i d e n , P l a g i o s t o m e n , C h i m a e r a ) . A r c h . M i k r o s k . A n a t . , 15, 1878, p . 315 — 340. — 6. JOHNSON, F . P . : A h u m a n e m b r y o of t w e n t y - f o u r p a i r s of s o m i t e s . C o n t r . E m b r y o l . C a r n e g . I n s t . , 6, 1917, p . 125 —168. — 7. KISZELY, G y . & PÓSALAKY, Z.: M i k r o t e c h n i s c h e u n d h i s t o c h e m i s c h e U n t e r s u c h u n g s m e t h o d e n . B u d a p e s t , 1964, p . 723. — 8. KOCHER, W . : V a k u o l i s i e r u n g d e r C h o r d a d o r s a l i s u n d W i r k u n g e x t r a c h o r d a l e r D e f e k t e auf die D i f f e r e n z i e r u n g v o n C h o r d a - u n d N e u r a l s t r u k t u r e n hei T r i t o n a l p e s t r i s . R o u x ' A r c h i v , 149, 1 9 5 7 , p . 4 4 3 — 503. — 9. KUHLENBECK, H . : B e o b a c h t u n g e n ü b e r d a s C h o r d a g e w e b e bei V o g e l k e i m l i n g e n . A n a t . A n z . 69, 1930, p . 485 — 520. — 10. LEESON, T . S. & LEESON, C. R . : O b s e r v a t i o n o n t h e h i s t o c h e m i s t r y a n d f i n e s t r u c t u r e of t h e n o t o c h o r d in R a n a p i p i e n s . J o u r . A n a t . , 92, 1 9 5 8 , p . 278 — 285. — 11. LEESON, C. H „ THREADGOLD, L . T . & SINCLAIR, N . 11.: H i s t o c h e m i c a l o b s e r v a t i o n s u p o n t h e d e v e l o p m e n t of t h e n o t o c h o r d of c h i c k . A c t a A n a t . , 46, 1961, p . 91 — 97. — 12. PEARSE, A. G. E . ; H i s t o c h e m i s t r y . T h e o r e t i c a l a n d a p p l i e d . L o n d o n , 2. e d . , 1961, p p . X J - 9 9 8 . — 13. SEO, S.: C h a n g e in t h e r e a c t i o n of t i s s u e

78

t o periodic acid schiffs' stain Sei., 5, 1955, p. 169 — 183. — len S k e l e t t e s , E n t o c h o r d a , I. WILLIAMS, L. W.: The l a t e r 1908, p. 2 5 1 - 2 8 4 .

d u r i n g t h e d e v e l o p m e n t of t h e white r a t . K y t i s h u Mem. M e d . I i . U s s o w , S.: Vergleichend — e m h r v o l o g i s c h e S t u d i e n des a x i a C h o r d a e . A n a t . Anz. ,29, 1906, p. 4 3 3 - 4 5 2 , 5 0 1 - 5 1 0 . 8. 15. d e v e l o p m e n t of notocliord in m a m m a l s . A m c r . J o u r . A n a t . , 8,

E M B R Y O L O G I C A L AND HISTOCHEMICAL E X A M I N A T I O N S ON D O R S A L I S O F B I R D A N D MAMMAL E M B R Y O S

THE

CHORDA

By I . Z.

N a g y

T h e a u t h o r carried o u t a n u m b e r of c o m p a r a t i v e e m b r y o l o g i c a l a n d h i s t o c h e m i c a e x a m i n a t i o n s on t h e n o t o c h o r d of several c h o r d a t e s . I n t h e p r e s e n t s t u d y h e d r a w s t h e conclusion on t h e r e s u l t s o b t a i n e d f r o m b i r d s a n d m a m m a l s (Gallus domeslicus L . , Rattus s p . J . T h e c h o r d a resembling a ,,roll of c o i n s " is p e r c i e v a b l e in birds t o o , a l t h o u g h here, it is less r e g u l a r t h a n in t h e foregoing classes. A s a result of accelerated e v o l u t i o n t h i s p h e n o m e n o n is e v e n m o r e striking in t h e case of r a t s . W i t h i n t h e c h o r d a a c e n t r a l l y s i t u a t e d , welld e f i n e d l u m e n is not t r a c e a b l e . I n t h e t i s s u e of t h e c h o r d a of h o t h classes a cellular s t r u c t u r e is recognizable, no t r a c e of s y n t i t i a l o r g a n i z a t i o n . T h e collagen, elastic a n d r e t i c u l a r f i b r e s in b o t h classse are p r e v a l e n t in t h e c h o r d a t i c s h e a t h . T h e i r s t a i n i n g i n t e n s i t y is d i r e c t l y p r o p o r t i o n a l w i t h g r o w t h . T h e t r a c e a b l e n e u t r a l f a t s a n d f r e e f a t t y acids are s c a t t e r e d , in t h e tissue of t h e notocliord, t h e f o r m e r a r e in g r e a t e r q u a n t i t y in birds. T h e c h o r d a t i c s h e a t h in b o t h cases are d e f i n i t e l y n e g a t i v e . T h e a l p h a - a m i n o acids d i f f u s e d l y a r e p r e s e n t in t h e nucleus a n d in m a n y i n s t a n c e s in t h e p l a s m t o o , t h o u g h t h e s h e a t h a n d t h e cell m e m b r a n e s c o n t a i n e x t r e m e l y small a m o u n t s . T h e P A S p o s i t i v e reaction according t o g r o w t h is g r a d u a l l y s t r e n g t h e n i n g u n d e r t h e e x a m i n e d e m b r y o l o g i c a l s t a g e s of life. B o t h t h e c h o r d a t i c s h e a t h a n d m e m b r a n e s r e a c t , t h e r e a c t i o n does n o t c h a n g e even a f t e r s a l i v a r y d i g e s t i o n . T h e r e a c t i o n of acidic m u c o p o l y s a c c h a r i d e s d u r i n g o n t o g e n y is s t r e n g t h e n e d a n d it w a s s t r o n g e r in m a m m a l s t h a n in b i r d s . T h e nucleic acids were easily t r a c e a b l e f r o m t h e b e g i n n i n g in all e x a m i n e d stages, t h o u g h in t h e e n v i r o n m e n t of t h e s h e a t h t h e y were n o t h o m o g e n e o u s l y d i s t r i b u t e d .

79

ГлмШ f

£2mä*Miw

т

МжчУий

1: Csirke embrió, 21. s t á d i u m (Gömöri-féle e z ü s t - i m p r e g n á c i ó , 150 21. s t á d i ü m (Mallory. 210 )

).

2: Csirke e m b r i ó ,

Csirke embrió, 27. s t á d i u m ( H a l e , 40 X ). — 4: P a t k á n y e m b r i ó , 37. s t á d i u m ( H E , 40 x )

5- P a t k á n y embrió, 34. s t á d i u m ( U a l e - P A S , 140 x ) . 6 : P a t k á n y e m b r i ó , 36. ( s z u d á n f e k e t e , 250 X )

stádium

NÉHÁNY CERYIDA ÉS BOYIDA FAJ HEMOGLOBIN TÍPUSÁNAK MEGHATÁROZÁSA RENDSZERTANI SZEMPONTBÓL* írta: O R B Á N Y I

I V Á N

( B u d a p e s t F ő v á r o s Á l l a t - és N ö v é n y k e r t j e )

A k o d o m i n á n s a n ö r ö k l ő d ő h e m o g l o b i n t í p u s o k m e g h a t á r o z á s a a l e g u t ó b b i 10 —15 é v a l a t t , k ü l ö n ö s e n az e m b e r és a h á z i á l l a t o k v o n a t k o z á s á b a n e g y r e n a g y o b b j e l e n t ő s é g r e t e s z szert. Az eddigi e r e d m é n y e k a l a p j á n kétségtelenül m e g á l l a p í t h a t ó , hogy a hemoglobin típusok széles k ö r ű f e l h a s z n á l á s t n y e r h e t n e k az a p a s á g i , t e r m e l é k e n y s é g i és r o k o n s á g i v i z s g á l a t o k b a n , s z á r m a z á s e l l e n ő r z é s b e n s t b . M i n d ez ideig a z o n b a n v i s z o n y l a g k e v é s szerző f o g l a l k o z o t t a v a d o n élő f a j o k h e m o g l o b i n t í p u s á n a k m e g á l l a p í t á s á v a l , s így e z e n t í p u s o k r e n d s z e r t a n i felhasználhatósága még tisztázatlan kérdés. Még a m ó l t s z á z a d d e r e k á n KÖBBER (10) m e g á l l a p í t o t t a , h o g y a m a g z a t i és a k i f e j l e t t k o r i h e m o g l o b i n , e g y és u g y a n a z o n e g y e d n é l , b i o k é m i a i v o n a t k o z á s b a n k ü l ö n b s é g e t m u t a t . A k é s ő b b i e k s o r á n e z t A m e g á l l a p í t á s t t ö b b szerző is m e g e r ő s í t e t t e . PAULING és m u n k a t á r s a i (11) az e m b e r v é r é b e n e g y ö r ö k l ő d ő , a b n o r m á l i s h e m o g l o b i n f r a k c i ó t , a HbS-1 m u t a t t a k ki. E z a t é n y s z á m o s k u t a t ó é r d e k l ő d é s é t v á l t o t t a ki, s e l m o n d h a t j u k , h o g y e t t ő l k e z d v e , k ü l ö n ö s e n a h á z i á l l a t o k v o n a t k o z á s á b a n , a h e m o g l o b i n t í p u s - v i z s g á l a t o k széles k ö r b e n e l t e r j e d t e k . Az Állatkert a d t a lehetőségeket kihasználva, mi v i z s g á l a t a i n k a t elsősorban szarvasfajokon, valamint egyéb páros ujjú patásállatokon végeztük. Ezeknél a vizsgálatoknál termés z e t e s e n n e m l e h e t n a g y s z á m ú e g y e d h e m o g l o b i n t í p u s á n a k m e g h a t á r o z á s á r ó l szó, e z é r t c é l u n k i n k á b b az v o l t , h o g y m e g v i z s g á l j u k , v a j o n a h e m o g l o b i n t í p u s m u t a t - e v a l a m i l y e n rendszertani egységhez kapcsolódó specifitást.

Módszer A hemoglobin típusok meghatározása elektroforetikus módszerrel történik. Leggyakrabban a zóna-elektroforézis használatos, éspedig keményítőgélen, melyet S M I T H I E S dolgozott ki (15). A készülékek általában horizontális t í p u s ú a k , de használatosak a vertikális megoldásúak is. A v é r m i n t á k a t a vena jugularis punkciója ú t j á n v e t t ü k , és citrátos-cianidos oldattal stabilizáltuk és konzerváltuk. Egyes v é r m i n t á k a Szovjetunióból, az aszkania-novai állatkertből s z á r m a z t a k , ezeket -j- 5 С fokon tároltuk, és ilyen hőmérsékleten t ö r t é n t szállításuk is. A v é r m i n t á k a t laboratóriumi körülmények között centrifugáltuk, majd a szérumrész eltávolítása u t á n desztillált vízzel hemolizáltuk, újból centrifugáltuk, és a stromát eltávolítottuk. Az így elkészített oldattal egy 2 x 4 mm-es szűrőpapírdarabkát i t a t t u n k át, m a j d ezt a szűrőpapírdarabot helyeztük be a keményítőgél startrésébe. Vizsgálatainkat 13%-os gél felhasználásával végeztük, melynek mérete 1 6 X 1 2 cm, vastagsága pedig 4 mm. Puffer-rendszer vonatkozásában a G A H N E által leírtat (7) alkalmaztuk. Másfél órai á r a m h a t á s u t á n (6 V/cm) olvastuk le a k a p o t t eredményeket natív állapotban, tekintettel arra, hogy a hemoglobin piros színe megfelelő leolvasási lehetőséget biztosít. * E l ő a d t a a s z e r z ő az Á l l a t t a n i S z a k o s z t á l y 1968. m á r c i u s 1 - é n t a r t o t t 598. ü l é s e n .

6

Állattani

Közlemények

81

Az összehasonlítást j u h és szarvasmarha hcmoglobinjának egyidejű f u t t a t á s á v a l végeztük. A j u h és szarvasmarha f a j t á k vérében két alapvető hemoglobin frakciót t a l á l t a k , melyek ELFŐ mobilitás szempontjából különböznek egymástól. A gyorsabb frakciót a juhok esetében HbA-nak, a szarvasmarháknál _ffl>B-nek jelölik. A lassúbb frakciót (a k a t ó d h o z közelebb esőt) pedig a j u h o k n á l HbBnek, a s z a r v a s m a r b a f a j t á k n á l pedig HbA-nak. Ezek a komponensek v a g y önállóan (tehát csak HbA vagy HbB) ford u l n a k elő a j u h o k és a s z a r v a s m a r h a f a j t á k vérében, vagy egyidejűleg mindk e t t ő (HbA В ) . Ezenkívül mindkét f a j n á l k i m u t a t t á k egy HbF-e 1 (foetális hemoglobin) jelölt t í p u s t , mely 8 0 napos életkorig eltűnik ( C A B B A N E S és S E R A I N ( 4 ) , H A R R I S és m u n k a t á r s a i ( 8 ) , v a l a m i n t S A L I S B U R Y és S C H R E F F L E R ( 1 3 ) ) . Eredmények összesen 41 db ivarérett egyed hemoglobin típusát h a t á r o z t u k meg, és az alábbi eredményeket k a p t u k : 1. Rénszarvas (Rangifer tarandus), 2 db. — A k i m u t a t o t t hemoglobin típus egy csíkként jelentkezett, mely gyorsabban f u t o t t , mint a j u h HbA-\al jelölt csíkja. 2. Aszkániai marni szarvas, 5 db. — Ezeket a hybrid szarvasokat Aszk á n i a - N o v á b a n vapiti, maral és krími gímszarvas keresztezése ú t j á n állították elő azon célból, liogy kitenyésszenek a sztyeppvidék klimatikus és t a k a r m á n y o zási viszonyainak megfelelő t í p u s t . Az aszkániai maralok hemoglobin típusa a szarvasmarha-kontroli HbA és HbB típusa között jelentkezik egy csíkkal. 3. Maral szarvas (Cervus maral), 1 db. — Összehasonlításképpen érdekes volt megfigyelni, hogy ennek a szarvasnak a hemoglobin típusa lassúbb volt, mint a szarvasmarha gyorsabb hemoglobintípusa, a HbB, de eltért az aszkániai maralétól, mert elektroforetikus vándorlási sebessége gyorsabb volt, t e h á t az aszkániai maralok csíkja előtt helyezkedett el. Ez arra utal, liogy a döntően maral v é r t tartalmazó aszkániai maralokban a hibridizáció során bev i t t egyéb szarvasvér hatására — hemoglobintípus szempontjából — egy lassúbb típus alakult ki. A hibridizáció hatása tehát a hemoglobin vándorlási sebességében is megmutatkozik. 4. Dámvad (Dama dama), 1 db. — Hemoglobin típus s z e m p o n t j á b ó l a szarvasmarhához viszonyítva l a s s ú b b , mint a szarvasmarha HbB-je, és nem m u t a t lényeges eltérést az aszkániai maraltól. 5. Oz (Capreolus capreolus), 8 db. — Mind a nyolc állatnál pontosan azonos t í p u s ú hemoglobin van jelen, mely a j u h , illetve a szarvasmarha gyorsabb hemoglobin típusai között foglal helyet, tehát eltér a szarvasokétól. 6. Jávorantilop (Taurotragus oryx), 6 db Aszkánia-Novából származó v é r m i n t a . — E z e k b e n a m i n t á k b a n két hemoglobin csíkot t a l á l u n k . A lassúbb frakció a szarvasmarha két csíkja közé esik, a gyorsabb viszont ugyanolyan sebességgel f u t , mint a szarvasmarha gyors csíkja, azaz a HbB. H á r o m esetben viszont csupán egy csíkot, mégpedig a lassúbbat találjuk. Ez különösen akkor érdekes, ha t u d j u k , hogy Aszkánia-Novában a j á v o r a n t i l o p o k a t mint háziállat o k a t tenyésztik évtizedek óta.

82

B R A E N D ( 2 ) az amerikai bölényekkel kapcsolatosan azt állapította meg, liogv a hemoglobin típus polimorfizmusa v a d á l l a t o k b a n csak r i t k á n fordul elő, viszont háziállatokban törvényszerűen előforduló jelenség. 7. Gnú (Connochaetes taurinus), 2 db. — Ezen mintákból megállapított hemoglobin típus vándorlási sebesség szempontjából lassúbb, mint a szarvasm a r h a HbA frakciója. A n n a k ellenére, hogy a gnút az antilopok közé sorolj u k , hemoglobin típusa nem m u t a t rokonságot a j á v o r a n t i l o p p a l . 8. Indiai antilop (Antilope cervicapra), 1 db. — Hemoglobin típusa azonos volt a j u h o k HbB-jével, t e h á t a lassúbb típussal. 9. Nilgau antilop (Boselaphus tragocamelus), 2 db. — A két mintában

két különböző hemoglobin típust t u d t u n k kimutatni. E z e k szerint tehát a legnagyobb indiai antilopfajban — akárcsak a legnagyobb afrikaiban, a jávora n t i l o p b a n — u g y a n c s a k k i m u t a t h a t ó a p o l i m o r f i z m u s . A z e g y i k frakció a s z a r v a s m a r h a l a s s ú b b HbA t í p u s á n á l l a s s a b b a n , a m á s i k v i s z o n t g y o r s a b b a n futott.

10. Muflon-uriál hibrid. — Aszkánia-Novából származó vérminta. A vizsgálat azt m u t a t t a , hogy hemoglobin típusa egy csíkban jelentkezik, mely a muflonéval azonos. 11. Havasi j u h (Ovis canadensis nivicola), 1 db. — I g e n ritka állat E u r ó p á b a n . Aszkánia-Novából származó v é r m i n t a . A k a p o t t csík azonos a j u h HbB-jévcl, t e h á t a lassúbb hemoglobin frakcióval. 12. Pödröttszarvú kecske (Capra falconeri), 1 db. — Aszkánia-Novából származó v é r m i n t a . Ezen állat hemoglobin típusa igen közel áll a juh HbB-jéhez, t e h á t a lassúbbik frakcióhoz. 13. Muflon (Ovis musimon), 10 db hazai származású m i n t a . Mind egyforma hemoglobin típust m u t a t o t t . A k i m u t a t o t t típus azonos a j u h o k IlbBjével, t e h á t a lassúbb típussal. Ez a megállapítás különösen azért érdekes, mert H U I S M A N N és munkatársai ( 9 ) házijuhok és v a d j u h o k hemoglobin típusait összehasonlítva, a muflon esetében kizárólag HbA típusú állatokat t a l á l t a k , s ezen az alapon azt a következtetést v o n t á k le, hogy a h á z i j u h o k b a n a HbA típus mufloni eredetű, míg a HbB valószínűleg egy ismeretlen, vad őstől származik. Sőt t o v á b b m e n t e k , s mivel a hegyi j u h f a j t á k b a n általában a HbA hemoglobin típus frekvenciája viszonylag igen magas, olyan következtetést v o n t a k le, amely szerint a hegyi j u h o k a muflontól származnak, a sík vidéki j u h f a j t á k viszont eltérő származásúak. E V A N S és munkatársai ( 5 ) 4 m u f l o n t vizsgálva már t a l á l t a k AB típust, ami utal arra, hogy HbB-nek is léteznie kell a muflonok között. Érdekes t e h á t , hogy az általunk vizsgált tíz muflonnál egyetlenegy esetben sem sikerült HbA típust találni, vagy pedig HbA B-t.

összefoglalás Az eddigi vizsgálatok alapján megállapítható, hogy azonos rendszertani egységbe t a r t o z ó egyes f a j o k hemoglobin típusai eltérőek, s ha nem is szigorúan fajlagosak, de legalábbis a rokon f a j o k esetében hasonló hemoglobin típust lehet találni. A muflon, a házijuhok, valamint a muflon-uriál hibrid esetében talált hemoglobin típus kétségtelenül utal arra, hogy bár az uriál és a muflon termé83

szetes elterjedési területe között jelentős távolság van, a közeli rokonság kétségtelenül fennáll. A jávorantilopok és az Aszkánia-Novában ugyancsak hosszabb ideje intenzíven t e n y é s z t e t t , s bizonyos mértékig már erősen rokon-tenyésztett nilgau antilopok hemoglobin típus vonatkozásban polimorfizmust m u t a t n a k , amely jellegzetessége az intenzíven tenyésztett háziállatoknak; így t e h á t arra az eredményre j u t u n k , hogy a háziasítás f o l y a m a t á b a n fellép a polimorfizmus jelensége. Erre u t a l például az is, hogy a rénszarvasoknál transferrin típus vonatkozásában m u t a t t a k ki polimorfizmust, és a rénszarvast is háziállatként t a r t ják az északi vidékeken. A hemoglobin típus v o n a t k o z á s á b a n azonosságot m u t a t ó esetekben a közeli rokonság t e h á t feltételezhető. Érdekes, hogy a vizsgált antilop f a j o k hemoglobin frakciói közül egy sem volt azonos, u g y a n a k k o r hazai származású muflonjaink és a kamcsatkai származású havasi j u h hemoglobintípusa teljesen azonos ELFŐ-mobilitást mutat. A vizsgálatok rendszertani szempontból történő folytatása perspektivikus. Ezen vizsgálatok, kiegészítve az örökletes szérum fehérje frakciókra vonatkozó meghatározásokkal, értékes és használható a d a t o k a t fognak n y ú j t a n i az egyes f a j o k rokonsági fokának és származásának megállapításánál, illetve ellenőrzésénél. E r r e utal a hibridizáció következményeképpen kialakult ú j , és a maraltól eltérő hemoglobin típus az aszkániai maralok esetében.

IRODALOM 1. BRAEND, M.: Genetic studies o n s e r u m t r a n s f e r r i n s in r e i n d e e r . H e r e d i t a s , 52, 1964, p. 181. — 2. BRAEND, M.: P o l y m o r p h i s m in t h e s e r u m p r o t e i n s of t h e reindeer. N a t u r e , 203, 1964, p. 674. — 3. BRAEND, M. & STORMONT, C.: H a e m o g l o b i n a n d t r a n s f e r r i n t y p e s in t h e american b u f f a l o . N a t u r e , 197, 1963, p. 910. — 4. CABBANES, R . & SERAIN, C.: I l é t é r o g e n e i t é d e f h é m o g l o b i n e des B o v i d e s . С. R . Soc. Biol. P a r i s , 149, 1955, p. 7. — 5. EVANS, J. V., HARRIS, H . & WARREN, F . L.: H a e m o g l o b i n a n d p o t a s s i u m blood t y p e s in some n o n - B r i t i s h b r e e d s of sheep a n d in c e r t a i n r a r e British b r e e d s . N a t u r e , 182, 1958. p. 320. — 6. GAHNE, В.: R e c e n t studies on s e r u m p r o t e i n p o l y m o r p h i s m in c a t t l e . V I I I . B l u t g r . K o n g r . L l j u b l j a n a , 1962. — 7. GAHNE, B. & RENDEL, J.: Blood a n d s e r u m g r o u p s in reindeer c o m p a r e d w i t h those in c a t t l e . N a t u r e , 192, 1961, p. 529. — 8. HARRIS, H. & WARREN, F. L.: O c c u r r e n c e of e l e c t r o p h o r e t i c a l l y d i s t i n c t h a e m o g l o b i n s in r u m i n a n t s . B i o c h e m . J., 60, 1955. — 9. HUISMANN, Т. H. J., VAN V L I E T , G . & S E B E N S , Т . : S h e e p h a e m o g l o b i n s . N a t u r e , 1 8 2 , 1 9 5 8 , p . 1 7 1 . — 10.

KÖRBER,

E.:

Ü b e r D i f f e r e n z e n des B l u t f a r b s t o f f e s , l n a u g . Diss. D o r p a t . , 1866. — 11. PAULING, L., ITANO, H . A., SINGER, S. J. & WELLS, I. C.: Siele cell a n e m i a , a m o l e c u l a r disease. Science, 110, 1949, p. 543. — 12. RODNAN, G. P. & EBAUGH, F . G.: P a p e r electrophoresis of a n i m a l h a e m o g l o b i n s . Proc. Soc. E x p . Biol. Med. N. Y „ 95, 1957, p. 397. -

13.

SALISBURY, G . W .

& SCHREFFLER,

D. C.: H e m o g l o b i n v a r i a n t s in d a i r y c a t t l e . J. D a i r y Sei., 40, 1957, p. 1198. — 14. SMITHIES, O.: Zone e l e c t r o p h o r e s i s in s t a r c h gels. B i o c h e m . J., 61, 1955, p. 629. — 15. SMITHIES, O.: Zone electrophoresis in s t a r c h gels a n d its a p p l i c a t i o n t o studies of s e r u m p r o t e i n s . A d v a n c e . P r o t e i n Chem., 14, 1955, p. 65.

84

D I E BESTIMMUNG D E R HÄMOGLOBINTYPEN E I N I G E R CERVIDA- UND A R T E N AUS TAXONOMISCHER SICHT

BOVIDA-

Von I.

O R B Á N Y I

Auf G r u n d bisheriger U n t e r s u c h u n g e n ist f e s t z u s t e l l e n , d a ß die H ä m o g l o b i n t y p e n einiger A r t e n , die in die gleiche s y s t e m a t o l o g i s e b e E i n h e i t g e h ö r e n , v e r s c h i e d e n sind. W e n n sie nicht s t r e n g spezifisch sind, h a b e n sie m i n d e s t e n s im Falle einer A r t v e r w a n d t s c h a f t einen ä h n l i c h e n Hämoglobintyp. Der bei den M u f f l o n s , den H a u s s c h a f e n u n d d e n M u f f l o n - U r i a l - H y b r i d e n g e f u n d e n e H ä m o g l o b i n t y p weist zweifelsohne d a r a u f , hin, d a ß , o b w o h l die Gebiete, in d e n e n M u f f l o n u n d Urial n a t ü r l i c h v o r k o m m e n , r e c h t weit v o n e i n a n d e r e n t f e r n t sind, d o c h eine n a h e Verw a n d t s c h a f t zwischen i h n e n b e s t e h t . Die E l e n a n t i l o p e u n d die in A s k a n i a - N o w a e b e n f a l l s seit längerer Zeit i n t e n s i v g e z ü c h t e t e n u n d bis zu e i n e m gewissen G r a d e schon i n n e r h a l b der eigenen V e r w a n d t s c h a f t weitergez ü c h t e t e n N i l g a u a n t i l o p e n weisen p o l y m o r p h e H ä m o g l o b i n t y p e n auf, w a s f ü r i n t e n s i v g e z ü c h t e t e H a u s t i e r e t y p i s c h i s t ; m a n gelangt also zu d e m E r g e b n i s , d a ß im L a u f e der D o m e s t i k a t i o n die P o l y m o r p h i e a u f t r i t t . D a s wird a u c h d u r c h folgendes bewiesen, d a ß n ä m l i c h bei d e n R e n t i e r e n p o l y m o r p h e T r a n s f e r r i n - T y p e n n a c h g e w i e s e n w o r d e n sind. E s ist b e k a n n t , d a ß d a s R e n t i e r in n ö r d l i c h e n G e b i e t e n ebenfalls ein H a u s t i e r ist. I n den Fällen, wo eine I d e n t i t ä t des H ä m o g l o b i n t y p s b e s t e h t , ist eine n a h e V e r w a n d t schaft anzunehmen. I n t e r e s s a n t ist a u c h , d a ß u n t e r den H ä m o g l o b i n f r a k t i o n e n der u n t e r s u c h t e n A n t i l o p e n a r t e n keine I d e n t i t ä t v o r k a m , j e d o c h bei u n s e r e n e i n h e i m i s c h e n M u f f l o n s u n d d e n Alpens c h a f e n m i t k a m t s c h a t k a e r A b s t a m m u n g . D a s M u f f l o n u n d d a s Alpenschaf weisen v o l l k o m m e n gleiche e l e k t r o p h o r e t i s c h e Mobilität des H ä m o g l o b i n s auf. Die U n t e r s u c h u n g e n aus s y s t e m a t o l o g i s c h e r S i c h t a u c h w e i t e r h i n d u r c h z u f ü h r e n erschei n t l o h n e n d . Diese U n t e r s u c h u n g , e r g ä n z t d u r c h die B e s t i m m u n g e n der erblichen S e r u m e i w e i ß f r a k t i o n e n , w e r d e n wertvolle u n d nützliche H i n w e i s e f ü r die F e s t s t e l l u n g bzw. K o n t r o l l e des V e r w a n d t s c h a f t s g r a d e s u n d der A b s t a m m u n g d e r einzelnen A r t e n geben. D a r a u f weist a u c h der neue H ä m o g l o b i n t y p bei d e m a s k a n i s c h e n M a r a l hin, welcher infolge der H y b r i d i s a tion e n t s t a n d e n ist u n d v o n d e m eigentlichen Maral a b w e i c h t .

85

MAGYARORSZÁGI DÉVÉRKESZEG-POPULÁCIÓK ÖSSZEHASONLÍTÓ NÖVEKEDÉSVIZSGÁLATA* írta: P É N Z E S

B E T H E N

( B u d a p e s t F ő v á r o s Állat- és N ö v é n y k e r t j e )

Természetes vizeink szennyezettsége napról n a p r a fokozódik. A különféle káros ipari m e l l é k t e r m é k e k , t o v á b b á a m e z ő g a z d a s á g kémizálása (pesticidek, herbicidek stb.) sok esetb e n m é r g e z ő h a t á s t f e j t e n e k k i a v i z e k é l ő l é n y e i r e , így t ö b b e k k ö z t a h a l a k r a is. E l ő s z ö r a l e g é r z é k e n y e b b h a l f a j o k — í g y pl. a k e c s e g e ( A c i p e n s e r ruthenus L.), a süllő (Lucioperca lucioperca L.), a r a g a d o z ó ö n ( A s p i u s aspius L . ) — p u s z t u l n a k el, m a j d a k e v é s b é k é n y e s e k k ö v e t k e z n e k . A k i p u s z t u l t h a l a k h e l y é t o l y a n o k f o g l a l j á k el, m e l y e k v a l a m i v e l j o b b a n k é p e s e k d a c o l n i a m o s t o h a k ö r ü l m é n y e k k e l . H a a s z e n n y e z e t t s é g n e m t ú l erős, ú g y a d é v é r k e s z e g brama L . ) e g y i k e a z o k n a k , a m e l y a z o n n a l e l s z a p o r o d i k és b i r t o k b a veszi a r e n d e l (Abramis k e z é s r e álló v í z t e r ü l e t e t . H a j d a n n e m e s h a l a k b a n g a z d a g v i z e i n k b e n m a n a p s á g a m á s o d - és h a r m a d r a n g ú f e h é r h a l a k é l n e k , így a z s á k m á n y n a g y r é s z e is b e l ő l ü k a d ó d i k . R é g i t a p a s z t a l a t , h o g y e g y e s v i z e i n k b e n k ü l ö n b ö z ő e k az a d o t t s á g o k pl. a víz k é m i a i összetétele, oxigénellátottsága, mélysége, hőmérséklete, fényáteresztő képessége, a fenék állapota (iszapos, h o m o k o s , kavicsos stb.), mozgása, n ö v é n y z e t t e l való benőttsége, a t á p l á l é k s z e r v e z e t e k j e l e n l é t e , a r a g a d o z ó h a l a k n a k e g y s é g n y i t e r ü l e t r e eső m e n n y i s é g e , b e t e g s é g e k k e l v a l ó f e r t ő z ö t t s é g e és m é g s o k m á s t é n y e z ő . T e r m é s z e t e s , b o g y e z é r t az o t t éiő h a l a k — j e l e n e s e t b e n a d é v é r k e s z e g — n é p e s s é g e , az e g y e d e k f e j l e t t s é g e , n ö v e k e d é s i e r é l y e is m á s és m á s . í g y a p o p u l á c i ó k é r t é k m é r ő t u l a j d o n s á g a i is k ü l ö n b ö z ő e k .

A vizsgálat legfőbb célja az volt, bogy Magyarország négy, nagy kiterjedésű vizét benépesítő dévérkeszeg-állományt egymással összehasonlítsuk. Ezáltal tisztázni lehessen, hogy hol növekszik j o b b a n vagy legjobban — a d o t t időegység alatt. Arra a kérdésre, hogy miért növekszik egyik vízben gyorsabban, mint valamely másikban, azt további vizsgálatoknak kell eldönteni. H a z á n k b a n ilyen jellegű összehasonlító vizsgálatokat eddig még nem végeztek, így ez ú j a b b oldalról világítja meg természetes vizeink „kenyérhalán a k " értékmérő tulajdonságait. Folyóinkat, holtágainkat — egyes szakaszok kivételével -— a dévérkeszeg színtájhoz („Brachsenregion") sorolhatjuk, mivel nyáron hőmérsékletük 20 C° fok fölé emelkedik, t a l a j u k homokos, iszapos, felületük oxigéntartalma kielégítő. A vizsgálathoz szükséges populációkat n e m véletlenül v á l a s z t o t t a m a Balaton, a Yelencei-tó, a körösi holtágak és a D u n a soroksári ágának vizéből. Ugyanis mindegyik más jellegű, az országos átlagot csakis с négy terület populációjának ismerete u t á n k a p h a t j u k . A Balatonra jelenleg még a táplálék-szegénység (oligotrófia), a Velenceitóra a táplálék-bőség (eutrófia), a körösi holtágakra a változó adottságok (oligotrófia — eutrófia) és a Duna soroksári ágára ismét a táplálék-bőség jellemző. (A Balaton esetében — az utóbbi években — bizonyos eutrófizáció mutatkozik, a szerves bomlástermékek fokozódó mennyisége miatt.) * E l ő a d t a a s z e r z ő az Á l l a t t a n i S z a k o s z t á l y 1967. f e b r u á r 3-i 588. ü l é s é n .

87

A természetes vizeink halászatáról készült statisztikai k i m u t a t á s o k a t vizsgálva szembetűnik, hogy a halzsákmány tekintélyes része a dévérkeszegből adódik. Mennyiségileg valamennyi h a l f a j u n k elé kell sorolnunk, kivéve a tógazdasági p o n t y o t . Az alábbiakban 1900-tól napjainkig elért keszegzsákmányt ismertetem a Balatonra v o n a t k o z t a t v a (a B H Y és a Halgazdasági Tröszt a d a t a i ) : 1900—1909 1910-1919 1920-1929 1930-1939 1946-1947 1948 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965

30 971 24 726 61 121 69 387 6 953 10 387 8 921 10 452 12 970 14 084 12 337 11 728 10 912 7 798 10 758 9 411 11 008 10 425 11 068 9 551 10 748 8 932 6 986

q (10 év összeredménye) „ (10 „ „ (10 „ „ (10 „ ., ( 2 „ „ ( 1 „ „ ( 1 „ „ ( 1 „ ., ( 1 „ „ ( 1 „ „ ( 1 „ „( 1 „ „ ( 1 „ ., ( 1 „ „ ( 1 „ „ ( 1 „ „ ( 1 „ „ ( 1 „ „ ( 1 „ „ ( 1 „ „ ( 1 „ „ ( 1 „ „ ( 1 „

A fenti a d a t o k kizárólag a halászok által kifogott halmennyiség értékei A balatoni keszegállomány 98 — 99%-a dévérkeszegből tevődik. 1965-ben h a z á n k b a n összesen mintegy 15 500 q keszeget fogtak a halászok, mely az alábbi értékekből t e v ő d i k : F e l s z a b a d u l á s H T S z ( S z o l n o k ; T i s z a és h o l t á g a i ) Előre HTSz (Győr; Fertő-tó, Duna) K é k D u n a H T S z ( B u d a p e s t ; D u n a , Soroksári-ág) S á g v á r i HTSz ( E r c s i ; D u n a , S o r o k s á r i - á g ) Vörös Csillag H T S z ( P a k s ; D u n a ) B é k e H T S z (Tolna; D u n a ) Ú j É l e t HTSz ( B a j a ; D u n a ) P e t ő f i H T S z (Mohács; D u n a ) T ö r e k v é s HTSz (Velence; Velencei-tó) R á k ó c z i H T S z ( F e h é r g y a r m a t ; Tisza) A l k o t m á n y H T S z ( N y í r e g y h á z a ; Tisza) T i s z a v i r á g H T S z ( T o k a j ; Tisza) Szőke Tisza H T S z (Mezőesák; T i s z a ) M á j u s 1. H T S z (Poroszló; Tisza) Virágzó H T S z ( A l p á r ; Tisza) H a l a d á s H T S z ( C s o n g r á d ; Tisza) A d y H T S z ( H ó d m e z ő v á s á r h e l y ; Tisza) K o s s u t h HTSz (Szeged; Tisza) Viharsarok HTSz (Gyoma; Körösök) Drávai Határőr HTSz (Barcs; Dráva) B o c s k a i HTSz ( H a j d ú s z o b o s z l ó ; K . f ő c s a t o r n a )

88

673,47 1425,22 767,05 769,36 803,12 223,64 1477,01 650,51 139,41 103,85 265,17 380,51 102,41 253,71 91,73 289,00 254,38 338,90 1042,94 252,02 327,28

q „ ,, ,, „ „ „ „ „ „ „ ,, ,, „ „ ., „ „ „ „ „

A HTSz-ek összeredménye 10 756 q volt (ez a mennyiség a kifogott összes fehérhalra vonatkozik). E zsákmány kb. 80%-a volt dévérkeszeg, vagyis kereken 8 600 q. A Balatoni Halászati Vállalat ugyanezen idő alatt dévérkeszegből 6986 q-t fogott. Magyar nyelvű halászati szakirodalmunk nem sokat szentel a dévérkeszegnek; ez két okkal m a g y a r á z h a t ó : a) Az országban kevés a halbiológus, és ők is témáikat főleg a tógazdaságilag tenyésztett halakra f o r d í t j á k , ill. o t t keresik. b) Felszabadulásunkig annyira lenézett, silány halnak minősítették, hogy W O Y N Á R O V I C H (6) szerint pl. a Balatonból — 1925-ben, amikor a nagyarányú pontyosítást k í v á n t á k végrehajtani — teljesen ki a k a r t á k irtani. így érthető, hogy az érdeklődés a dévérkeszeg i r á n y á b a n még ma is jelentéktelen. Szakkönyveink kizárólag a f a j leírására, elterjedésére, népies neveire közölnek a d a t o k a t . Növekedéséről S E B E S T Y É N (5), W O Y N Á R O V I C H (6) és W U N D E R (8) tesz említést. S E B E S T Y É N és W U N D E R szerint azért növekszik a balatoni dévérkeszeg lassan — a németországihoz viszonyítva —, m e r t az itt élő állomány egyedszáma a többi fajhoz képest rendkívül nagy, ennek következtében a táplálékkonkurrencia is számottevő. W O Y N Á R O V I C H mérései alapján a Balatonban a k é t n y a r a s 10,5, a báromnyaras 15 és a négynyaras 21 cm-es testhosszúságot (L c ) ér el. H E R M A N (3) még említést tesz arról, hogy Magyarország egyes vizeiben előfordultak 4 — 5 kg súlyú példányok is. Sajnos napj a i n k b a n ilyen nagyságú halak nálunk már nem élnek. 4 — 5 kg súlyú dévérkeszeg jelenleg már csak a folyók torkolati részein — pl. a Duna és a Don delt á j á b a n — , a SZU ú j , nagy víztárolóiban, a lengyelországi Mazuri-tavakban, az észak-németországi t a v a k b a n , a félsós (brak) vizű tengerparti öblökben (,,Haffok"-ban) találhatók. Ezeken a helyeken ugyanis korlátlan lehetőségeik v a n n a k — kevés „ m u n k a - r á f o r d í t á s s a l " — nagy mennyiségű táplálék (pl. rovarlárvák, kisebb t e s t ű rákok, különféle kagylók stb.) felvételére. A másik ok az, hogy ezeket a vizeket a halászok nehezebben halásszák, szűrik, s így a 1. táblázat. Évjárat

A d é v é r k e s z e g t e s t h o s s z á n a k é r t é k e i BAUCH és GEYER a l a p j á n

36 észak-németorezági t ó értékei

Plöni-tó

Sarkroxi-öböl

Ober Ausgrabeni-tó

(cm-ben)

Keleti-tenger, Arkona

I.

6,0

7,0

5,0

6,0

6,0

II.

10,0

11,0

8,0

11,0

14,0

NI.

15,0

17,0

13,0

13,0

18,0 22,0

IV.

19,0

25,0

17,0

17,0

V.

23,0

27,0

20,0

19,0

26,0

VI.

26,0

35,0

22,0

21,0

29,0

VII.

30,0

40,0

25,0

23,0

32,0

VIII.

33,0

41,0

26,0

27,0

37,0

IX.

36,0

44,0

29,0

30,0

40,0

X.

41,0

50,0

—

35,0

44,0

XI.

44,0

55,0

—

39,0

45,0

XII.

44,0

57,0

—

44,0

46,0

89

hal hosszabb é l e t k o r t , nagyobb súlyt képes elérni. A külföldi — különösen a lengyel, német és szovjet — szakirodalomban sok utalást lehet találni a dévérkeszeg fejlődésére, növekedésére. H a az alábbiakban ismertetett a d a t o k a t összev e t j ü k a Magyarországon felvett értékekkel, úgy megállapítható, hogy a nálunk élő populációk tagjai kezdetben általában j o b b fejlődési értékeket m u t a t nak, mint pl. a németországiaké. Ennek m a g y a r á z a t á t a b b a n lehet keresni, hogy vizeink sekélyebbek, évi átlagos hőmérsékletük magasabb, így a tenyészidőszak is hosszabb. Az 1 . t á b l á z a t feltünteti a dévérkeszeg B A U C H ( 1 ) és G E Y E R ( 2 ) által megállapított teljes-hossz (LT) értékeit. Saját vizsgálatomban összesen 2378 dévérkeszeg szerepelt, éspedig az alábbi megoszlásban: Balaton Velencei-tó Körösi holtágak . . D u n a , Soroksári-ág

881 548 520 429

db db db db

Az anyagot mindig az egyes vizeket hasznosító halászati szövetkezetektől, ill. halászati vállalattól k a p t a m . A Balaton esetében a Balatoni Halászati Vállalattól; a Velencei-tó esetében a Törekvés HTSz-től; a Körösi holtágak esetében a Viharsarok HTSz-től; a Duna soroksári ágának esetében a Kék D u n a HTSz-től. Az a n y a g b a n kétnyaras, ill. annál idősebb halak szerepeltek, vagyis azok a példányok, melyek az öt, ill. négy cm szembőségű hálóban f e n n a k a d t a k . Így a kétnyaras anyagba csak a nagyobb példányok kerültek be. A későbbiek során ismertetett értékek magas volta — a k é t n y a r a s o k r a v o n a t k o z t a t v a — a szelekció következtében a d ó d o t t . Az adatok felvételének pontos i d ő p o n t j á t az idevonatkozó t á b l á z a t o k b a n ismertetem. Az egyedek életkorának meghatározásához szükséges pikkelyeket — minden egyes halról 8—10 db-ot — a hátúszó a l a t t és az oldalvonal közti részről g y ű j t ö t t e m , mert itt találhatók a legépebb példányok. Az állatról eltávolított pikkelyeket külön erre a célra készített, kemény lapú és fényes felületű papírból készült füzet lapjai közé helyeztem. Mindig ugyanide kerültek az illető hal egyéb adatai is: a testhossz (L c ), a teljes hossz (L t ), a súly (s) és a kor. A testméretek megállapítását VÁMOSi-féle mérőládával, ill. mm beosztású mérőléccel végeztem. Az értékeket 0,5 cm pontossággal állapítottam meg. A súlyt, ha a hal 100 g-on felüli volt, tizedes beosztású mérleggel, ha 100 g-on aluli volt, levélmérleggel á l l a p í t o t t a m meg. A halak életkorának meghatározása elsősorban H O F F B A U E R (WOYNÁR O V I C H , 7) nevéhez fűződik. Módszertani k u t a t á s a i során 1899 —1900-ban r á j ö t t arra, hogy pl. a ponty pikkelyén jól elkülöníthető gyűrűk v a n n a k , melyek évenként, rendszeresen ismétlődnek. E t t ő l kezdve a halak pikkelyei jelentős szerepet n y e r t e k a kor meghatározásához, vagyis a scalimetriában. A halak tekintetében még más módszerekkel is lehetséges a kormeghatározás, pl. a hallókövek (otholit) csiszolatán jól szembetűnnek az évek egyes rétegei, hasonló a t a p a s z t a l a t a csigolyáknál és a kopoltyúfedőkön. A vizsgálatomban szerepelt balak korát a pikkelyek alapján, az állategészségügyi g y a k o r l a t b a n alkalmazott trichinoszkóppal végeztem. Minden halról 4—4 p i k k e l y t helyeztem a műszerbe, s azokat egyenként kinagyítva — 20—40 cm á t m é r ő j ű v é n a g y í t h a t ó k ! — v á l o g a t t a m ki a legépebb p é l d á n y t ,

90

melynél az évgyűrűket tisztán, világosan lehetett értékelni. A leolvasott évgyűrűk számából á l l a p í t o t t a m meg a vizsgált állatok életkorát. Tudomásom szerint a m ú l t b a n még senki nem alkalmazta a nevezett műszert halpikkelyek vizsgálatára, életkor-meghatározásra. Minthogy a trichinoszkóp rendkívül egyszerűen, gyorsan kezelhető, javaslom mint ú j módszernek bevezetését a halak k o r á n a k meghatározásánál. A testhossz, a teljes hossz és a súly adataiból s z á m í t o t t a m ki az egyes sorozatok, korcsoportok értékeinek s z á m t a n i átlagát (x), a szóródást (s) és a V % - o t ( = ez u t ó b b i azt fejezi ki, hogy a szóródás hány % - b a n tér el a számtani átlagtól). A k a p o t t a d a t o k a t a 2 — 5. t á b l á z a t b a n t ü n t e t t e m fel. Tekintettel arra, hogy nagy mennyiségű anyag került feldolgozásra, a k a p o t t végeredményt valósnak, a tényleges állapotnak kell értékelni. Ha a t á b l á z a t o k b a n szereplő korcsoportokat egymással összehasonlítjuk, úgy az tapasztalható, hogy a kétnyarasoknál a t e s t h o s s z a velenceieknél a l e g n a g y o b b a b a l a t o n i a k n á l a legkisebb a teljes hossz a velenceieknél a l e g n a g y o b b a b a l a t o n i a k n á l a legkisebb a súly a k ö r ö s i e k n é l a l e g n a g y o b b a d u n a i é k n á l a legkisebb

14,8 13,9 19,5 17,9 68,0 62,0

cm cm cm cm g g

18,9 17,8 23,9 22,9 154,0 105,0

cm cm cm cm g g

24,0 19,9 30,3 25,9 292,0 145,0

cm cm cm cm g g

a háromnyarasoknál a t e s t h o s s z a körösieknél a l e g n a g y o b b a b a l a t o n i a k n á l a legkisebb a teljes hossz a körösieknél és a d u n a i a k n á l a l e g n a g y o b b a b a l a t o n i a k n á l a legkisebb a súly a b a l a t o n i a k n á l a l e g n a g y o b b a velenceieknél a legkisebb

a négynyarasoknál a testhossz a dunaiaknál a legnagyobb a velenceieknél a legkisebb a teljes hossz a d u n a i a k n á l a l e g n a g y o b b a velenceieknél a legkisebb a súly a k ö r ö s i e k n é l a l e g n a g y o b b a velenceieknél a legkisebb

:

Figyelemre méltó, hogy az élete kezdetén levő velencei dévérkeszeg kimagaslóan jó fejlődési eredményt ér el, m a j d a későbbiek során fokozatosan lemarad más vizek állományától. Különös, hogy a rendkívül eutróf biotópban ez a hal növekedésében a harmadik év eltelte u t á n megtorpan, ugyanakkor az oligotróf vizek halai lényegesen jobb értékeket m u t a t n a k (lásd pl. a balatoni adatokat). Feltételezésem szerint ez avval m a g y a r á z h a t ó , hogy a Velencei-tó vízmagassága csekély, átlagosan 80—120 cm. Ez a víz — különösen a nyári hónapok során — rendkívül h a m a r felmelegszik 22—26, sőt n e m r i t k á n 28 С fokra. Az ilyen meleg víz kevés oxigént — literenként mindössze 8 — 9 mg-ot — képes megkötni. Ez azt eredményezi, hogy az o t t élő, mozgékony halfajok időnként oxigénhiánnyal küzdenek, ami fejlődésükre is hatással lehet. ( I t t szeretnék utalni arra, hogy a fejlődéstörténet során a trópusok édesvizeiben a halfajok döntő többsége kicsi m a r a d t , ill. mindössze néhány cm-es nagyságúra fejlődött. E törpe testnagyságok az o t t a n i meleg vizek csekély és állan-

91

2. táblázat. A B a l a t o n , a Velencei-tó, a körösi holtágak és a soroksári D u n a dévérkeszeg populációinak a d a t a i és azok biometriai értékelése (második é v j á r a t )

A populáció lelőhelye

Az a d a t o k felvételének időpontja

A vizsgált egyedek száma

T e s t h o s s z (L c ) X cm

s cm

1

I

T e l j e s hossz (L^) V

%

X cm

s cm

ü ú l y (dkg) v

%

X

s

V

%

B a l a t o n (E-i medence)

1963. december 9—10.

102

13,90

1,81

12,94

17,90

2,39

13,35

6,6

6,42

36,4

Velencei-tó

1963. december 22—23.

60

14,83

1,43

7,30

19,58

1,43

7,30

6,25

1,44

23,0

100

14,66

1,51

10,30

18,77

2,05

10,92

6,8

2,07

30,0

33

14,44

2,72

18,84

18,38

2,58

14,04

6,2

3,05

49,1

Körösi holtágak

1963. december 28—29.

D u n a (soroksári ág)

1964. december 4.

Balaton

a csoport legkisebb p é l d á n y a a csoport legnagyobb példán; a

10,00 17,00

13,00 22,00

4,0 13,0

Velencei-tó

a csoport legkisebb p é l d á n y a a csoport legnagyobb p é l d á n y a

13,50 16,00

17,00 20,00

4,5 7,5

Körösi holtágak

a csoport legkisebb p é l d á n y a a csoport legnagyobb p é l d á n y a

12,00 19,00

15,00 24,00

4,5 16,0

D u n a (soroksári-ág)

a csoport legkisebb p é l d á n y a a csoport legnagyobb p é l d á n y a

11,00 20,50

14,50 26,00

4,5 16,0

3. táblázat. A B a l a t o n , a Velencei-tó, a körösi holtágak és a soroksári D u n a dévérkeszeg populációinak a d a t a i és azok biometriai értékelése (harmadik é v j á r a t )

A populáció lelőhelye

vO Ы

Az a d a t o k f e l v é t e l é n e k időpontja

T e s t h o s s z (L c )

A vizagált egyedek száma

X cm

s cm

Teljes hossz ( L t ) v%

22,90

s cm

2,68

V%

11,70

X

Balaton (É.-i medence)

1963. december 9—10

260

17,83

Velencei-tó

1963. december 22—23

440

17,84

1,37

7,68

23,18

1,70

Körösi holtágak

1963. december 28—29

343

18,95

2,80

14,77

23,94

3,19

D u n a (soroksári-ág)

1964. december 4.

350

18,89

2,86

15,14

23,94

3,09

12,91

Balaton

a csoport legkisebb p é l d á n y a a csoport legnagyobb példánya

10,00 23,00

13,50 29,50

6,00 27,00

Velencei-tó

a csoport legkisebb p é l d á n y a a csoport legnagyobb példánya

14,50 19,00

19,00 25,00

6,00 13,00

Körösi holtágak

a csoport legkisebb példánya a csoport legnagyobb p é l d á n y a

13,00 22,50

17,00 28,50

6,50 24,00

D u n a (soroksári-ág)

a csoport legkisebb p é l d á n y a a csoport legnagyobb p é l d á n y a

13,50 21,50

17,00 28,00

6,00 26,00

2,09

11,72

X em

Süly/ (dkg) s

v%

15,40

3,90

29,1

7,33

10,59

2,31

21,8

13,32

14,96

5,02

33,5

14,39

4,47

31,1

4. táblázat.

A B a l a t o n , a Velencei-tó, a körösi holtágak és a soroksári D u n a dévérkeszeg populációinak a d a t a i és azok biometriai értékelése (negyedik é v j á r a t ) Az a d a t o k f e l v é t e l i n e k időpontja

A p o p u l á c i ó lelőhelye

B a l a t o n (E-i medence)

1963. december 9—10

T e s t h o s s z (L c)

A vizsgált egyedek száma

X cm

256

22,71

s cm

2,94

T e l j e s hossz (Lfc) v%

X cm

s cm

2,40

Súly ( d k g ) V%

8,25

X

27,78

v %

12,94

29,09

1,31

6,57

25,90

1,55

5,98

14,59

2,46

16,8

2,62

11,15

29,51

3,17

10,74

29,27

9,50

32,4

13,62

30,35

3,93

12,95

26,98

10,72

39,7

Velencei-tó

1963. december 22—23

48

19,92

Körösi holtágak

1963. december 28—29

77

23,49

D u n a (soroksári-ág)

1964. december 4

46

24,01

3,27

Balaton

a csoport legkisebb p é l d á n y a a csoport legnagyobb p é l d á n y a

16,50 27,50

21,50 33,00

13,00 38,00

Velencei-tó

a csoport legkisebb p é l d á n y a a csoport legnagyobb p é l d á n y a

17.50 24,00

23,00 30,50

11,00 25,00

Körösi holtágak

a csoport legkisebb p é l d á n y a a csoport legnagyobb p é l d á n y a

18,50 28,50

23,50 34,50

12,00 53,00

D u n a (soroksári-ág)

a csoport legkisebb p é l d á n y a a csoport legnagyobb p é l d á n y a

18,00 30,50

23,00 38,00

12.00 55,00

5. táblázat.

8

6,77

26,6

A B a l a t o n dévérkeszeg p o p u l á c i ó j á n a k a d a t a i és azok biometriai értékelése (ötödik, h a t o d i k , hetedik é v j á r a t )

A p o p u l á c i ó lelőhelye

Az

adatok felvételének időpontja

T e s t h o s s z ( L c)

A vizsgált egyedek száma

X cm

217 (ötödik é . ) 37

25 ,86

B a l a t o n (É-i medence)

1963. december 9—10

B a l a t o n (É-i medence)

1963. december 9—10

(hatodik é.) 9

B a l a t o n (É-i medence)

1963. december 9—10

(hetedik é.)

s cm

Teljes hossz (Lt.)

s cm

súly/dkg/

v %

X cm

2,08

8,06

32.97

2,45

7,43

39,09

8,03

21,6

29,85

2,81

9.41

37,51

3,24

8.64

59,24

17,02

29,7

33,39

2,23

6,67

41,39

3,07

7,41

77.89

17,13

22,5

V %

X

S

V%

dósult oxigéntartalmának, másrészt a táplálékkonkurrenciának t u l a j d o n í t ható). A velencei dévérkeszeg fejlődési visszamaradottságának másik oka az lehet, hogy ebben a vízben kevés a „ k i a d ó s " táplálékszervezet, mint pl. a tavi kagyló (Anodonta cygnea), és egyáltalában nem fordul elő a vándorkagyló (Drcissena polymorphe). Az idősebb é v j á r a t ú egyedek rákényszerülnek arra, hogy a vízben lebegő zooplanktont és az iszapban levő apró benthosz-szervczeteket kutassák fel és fogyasszák el. Ez a hosszadalmas, sok m u n k á t igénylő táplálékkeresés jelentős energiát von el a nagyobb testű állatokból, így természetesen kevés energia j u t a növekedésre. A jövőre vonatkozóan célszerű volna t u d o m á n y o s alapossággal kideríteni, hogy a Velencei-tóban élő dévérkeszeg-populáció fejlődése — a harmadik évtől — miért t o r p a n meg, ill. csökken oly nagy m é r t é k b e n ? Vajon van-e valami köze a fenti hipotézisnek a szembetűnő visszamaradottságnál ? A Duna soroksári ágában — mely közismerten ipari és háztartási vizekkel szennyezett — élő dévérkeszeg populáció növekedése figyelemre méltó, kedvezőnek minősíthető. Ez két okkal m a g y a r á z h a t ó : a ) a szennyezés nem oly nagy mérvű, hogy lehetetlenné t e n n é a kevésbé kényes halak életét, b) a beömlő szennyvizek nemcsak káros, hanem a halak táplálkozására közvetlenül vagy közvetve alkalmas szerves anyagot is t a r t a l m a z n a k . Bizonyos, hogy ez is hozzájárul az eutróf jelleg kialakulásához. Az is figyelemreméltó, hogy e vízben nagy az egyes évjáratokon belüli határértékek távolsága. A negyedik évj á r a t n á l pl. a súly 12 és 55 dkg közt ingadozik. A kor meghatározása során f e l t ű n t , hogy a halakról vett pikkelyeken levő évgyűrűk bizonyos években szélesebb sávot alkotnak, mint az előtte vagy az u t á n a levő évben. Ez valószínűleg avval magyarázható, hogy a széles sáv évében az időjárás kedvező volt, vagyis a meleg hosszú ideig t a r t o t t , így abban az évben a halegyed hosszú tenyészidőszakot élt, sokáig t u d o t t táplálkozni. Ez természetszerűleg a pikkely fejlődésére is h a t o t t , mely a széles s á v b a n rögződött. A pikkelyek ilyen irányú alapos vizsgálata nagyon érdekes a d a t o k a t n y ú j t h a t az elmúlt évek hőmérsékleti, táplálkozási viszonyaira.

IRODALOM

1. BAUCH, G.: Die einheimischen S ü ß w a s s e r f i s c h e . R a d e b e u l u n d Berlin, 1955, spec. p. 112 — 114. — 2. GEYER, F . : Alter u n d W a c h s t u m der w i c h t i g s t e n Cypriniden o s t h o l s t e i u i s c h e r Seen. A r c h . H y d r o b i o l . , 34, 1939. — .3. HERMAN, О.: A m a g y a r h a l á s z a t k ö n y v e . B u d a p e s t , 1887. — 4. PÉNZES, В.: A d a t o k a b a l a t o n i d é v é r k e s z e g ( A h r a m i s b r a m a L.) n ö v e k e d é s é h e z . A n n . Biol. T i h a n y , 33, 1966, pp. 173 — 176. — 5. SEBESTYÉN О.: N é h á n y szó a b a l a t o n i állatok méreteiről. Á l l a t t . K ö z l e m . . 40, 1943, p. 176 — 177. — fi. WOYNÁROVICH E . : A b a l a t o n i keszegkérdés. H a l á s z a t , 5, 1958. 7. WOYNÁROVICH E . ; H a l a k n ö v e k e d é s i - ü t e m é n e k m e g h a t á r o z á s a p i k k e l y é v g y ű r ű k a l a p j á n . Állatt. K ö z l e m . , 47, 1960, p. 191 — 194. — 8. WUNDER, W . : B a u u n d F u n k t i o n d e r N e t z h a u t b e i m Z a n d e r ( I . u c i o p e r c a s a n d r a Cuv. e t Val.) u n d einigen a n d e r e n im B a l a t o n s e e h ä u f i g e n F i s e h a r t e n . Zeitschr. Vergl. Physiol., 11, 1930, p. 749 766.

95

V E R G L E I C H E N D E UNTERSUCHUNG DES WACHSTUMS D E R B L E I E IN

UNGARN

Von

B. P É N Z E S Der erste Teil des Artikels b e f a ß t sich m i t der B e g r ü n d u n g der A k t u a l i t ä t d e r A r b e i t , d a n a c h wird eine Z u s a m m e n f a s s u n g d e r L i t e r a t u r g e g e b e n . Anschließend w i r d der O r t der M a t e r i a l e n t n a h m e b e s c h r i e b e n . E s w i r d in k u r z e r F o r m die M e t h o d i k der U n t e r s u c h u n g , das S a m m e l n der S c h u p p e n , d i e B e s t i m m u n g der K ö r p e r m a ß e , des Gewichtes u n d des Alters beschrieben. Die U n t e r s u c h u n g s e r g e b n i s s e w e r d e n in vier T a b e l l e n dargestellt ( I I . , I I I . , IV. u n d V.). Die A r b e i t e r k l ä r t die w e r t b e s t i m m e n d e n E i g e n s c h a f t e n der B l e i - P o p u l a t i o n vier g r o ß e r Gewässer U n g a r n s (der P l a t t e n s e e , der Velencesee, die t o t e n A r m e des K ő r ö s - F l u s s e s u n d der D o n a u a r m bei Soroksár), u n d zugleich e r ö r t e r t die A r b e i t diejenigen F r a g e n , die eine weiter E r f o r s c h u n g r e c h t f e r t i g e n .

96

A MAGYARORSZÁGI SAPKACSIGÁK (ANCYLIDAE) ÚJABB ALAKJAI* írta: P I N T É R

I S T V Á N

(Keszthely)

A s a p k a c s i g á k közül a m a g y a r f a u n á b a n eddig csak az Ancylus fluviatilis és az Acroloxus lacustris L. volt ismeretes. Magyar n e v ü k e t o n n a n k a p t á k , hogy h á z u k n e m csiga a l a k b a n csavarodik, h a n e m alacsony frigiai sapk á h o z hasonlít, h á t r a f e l é j o b b r a (Ancylus) v a g y balra (Acroloxus) lehajló csúccsal. Soós L A J O S r e n d s z e r t a n i l a g m i n d k e t t ő t az Ancylidae-családba sor o l j a , más szerzők a z o n b a n (pl. J . B . B U R C I I , A. Z I L C H , S. J A E C K E L , V . L O 2 E K ) az Acroloxus-fajokat külön családba (Acroloxidae) teszik, a két nem közti lényeges különbségek m i a t t . G y ű j t é s e i m során először 1952. X I . 9-én f i g y e l t e m fel a r r a , hogy a H é v í z — Z a l a - c s a t o r n á b a n , a f e n é k p u s z t a i volt tőzegtelepi híd mellől, nádszálról g y ű j t ö t t 1 db élő s a p k a c s i g á n a k — n a p l ó m b a n t e t t bejegyzésem szerint — „ f u r c s a i r á n y ú a h a j l á s a " . A k k o r — s a j n o s — nem k u t a t t a m t o v á b b , egyébként is csak egyetlen p é l d á n y r ó l volt szó, s a héj Acroloxus lacustris L. jelzés a l a t t 1957-ben a T e r m é s z e t t u d o m á n y i M ú z e u m b a k e r ü l t s ma is u g y a n e z e n a néven v a n o t t . J ó v a l később, a m i k o r 1965. f e b r . 14-én és rnárc. 14-én a Z a l a - t o r k o l a t b a n h o r d a l é k a n y a g o t g y ű j t ö t t e m , m i n d k é t a l k a l o m m a l 1 — 1 „ g y a n ú s " sapkacsigah é j a t t a l á l t a m (a g y ű j t é s összeredménye m i n t e g y 1000 h é j volt, ebből 3 d b Acroloxus lacustris és 2 db a „ g y a n ú s " ) . Mindkettőről m e g á l l a p í t o t t a m — binokuláris mikroszkóp a l a t t —, hogy „ t o m p a k u p a k j a v a n , csúcs n é l k ü l " , s mivel hajlása j o b b felé i r á n y u l t , nem Acroloxus-nak, h a n e m egyelőre Ancylus fluviatilis-пак h a t á r o z t a m , de mindenesetre m e g j e g y e z t e m , hogy ki kell vizsgálni a dolgot megfelelő összehasonlító a n y a g segítségével. (Meg kell j e g y e z n e m , hogy a B a l a t o n k ö r n y é k é n Ancylus fluviatilis még s e h o n n a n nem k e r ü l t elő.) A kérdés t i s z t á z á s á r a 1966 n y a r á n k e r ü l t sor, a m i k o r f i a m , P I N T É R L Á S Z L Ó , szintén megvizsgálta a két h é j a t . E k k o r — Ancylus-anyaggal való összehasonlítás ú t j á n is — kétséget kizáróan m e g á l l a p í t o t t u k , hogy a t a l á l t h é j a k nem a z o n o s í t h a t ó k sem az Ancylus fluviatilis-szel, sem az Acroloxus lacustris-szíú, h a n e m v a l a m i más, egyelőre e l ő t t ü n k ismeretlen és Magyarországra nézve ú j f a j j a l v a n d o l g u n k . A rendelkezésünkre álló s z a k i r o d a l o m b a n az első ú t b a i g a z í t á s t E . S T I I E S E M A N N m u n k á j a a d t a azzal a megjegyzésével, hogy N é m e t o r s z á g b a n a k é t ism e r t s a p k a c s i g á n kívül még külföldről b e h u r c o l t Ferrissia W A L K E R és Gundlachia P F E I F F E R f a j o k is élnek, s ezeknek a csúcsa az Acroloxus-szal e l l e n t é t b e n g y a k r a n némileg j o b b r a t o l ó d o t t . E H R M A N N m á r megnevezi a Ferrissia paralMÜLL,

lela

HALDEMAN, Gundlachia

meekiana

STIMPSON é s Ferrissia

shimeki

PILSBRY

f a j o k a t , de nem ad pontos leírást róluk. * Előadta

a szerző az Állattani Szakosztály

7 Alluttaui Közlemények

1967. f e b r u á r 3 - á n t a r t o t t 588.

ülésén.

97

E k k o r múzeumainktól és a m a g y a r k u t a t ó k t ó l elkértük sapkacsigaa n y a g u k a t átvizsgálás végett, f i a m pedig nagy terjedelmű külföldi szakirodalm a t szerzett. A magyarországi a n y a g o k b a n az 1967. febr. 3-án t a r t o t t előadásom napjáig összesen 466 db olyan sapkacsigahéjat találtam, amely n e m sorolható a már ismert két f a j közé. Azóta, kéziratom n y o m d á b a adásáig, ez a szám részben ú j a b b gyűjtésekből, részben pedig időközben érkezett régebbi magyar anyagból 916 db-ra emelkedett. De biztosra vehető, hogy még ennél is t ö b b ilyen héj l a p p a n g a magyar g y ű j t e m é n y e k b e n , mert a múzeumok közül csak a b u d a p e s t i Természettudományi Múzeum (a t o v á b b i a k b a n : TTM) és a keszthelyi Balatoni Múzeum (BM) a n y a g á t k a p t a m meg, de olyan jelentős gyűjteményekben, mint pl. a szegedi és pécsi múzeumé, technikai nehézségek miatt nem végezhettem k u t a t á s o k a t . Mindazok a héjak, melyeket átvizsgálásra m e g k a p t a m , az Acroloxus lacustris nevet viselték, csupán a TTM a n y a g á b a n V Á S Á R H E L Y I I S T V Á N egyik egri, 1955. V. 28-i, 5 db-os gyűjtésén szerepel valami más név, de a ceruzaírás — sajnos — elmosódott. S a j á t régebbi gyűjtéseimben is t a l á l t a m még néhány ilyen h é j a t , szintén A. lacustris név a l a t t . Az egyöntetűnek mondható, de téves meghatározást csupán azzal t u d o m magyarázni, hogy a talált héjak többsége első látásra annyira hasonlít az Acroloxus-hoz, hogy bizonyára egyikünk sem gondolt arra, hogy n á l u n k más f a j egyáltalán előfordulhat, így t a l á n a nagyító alatt való tüzetes vizsgálást is mellőztük. A külföldi anyagból minket ezúttal legközelebbről M . M I R O L L I és J . W A U T I E R k u t a t á s a i érintenek. Nem számítva ugyanis S. H . J A E C K E L rövid közlését a Németországban talált, s általa ideiglenesen a Ferrissia parallela H A L D E M , f a j b a sorolt sapkacsigákról, a fenti két k u t a t ó foglalkozik legrészleesebben az Olaszországban és F r a n c i a o r s z á g b a n t ö b b helyen is élő különös apkacsigákkal. M I R O L L I Watsonula wautieri néven vezeti be ő k e t az iroda-

i. /

1. ábra. A v i z s g á l t s a p k a c s i g á k m a g y a r o r s z á g i l e l ő h e l y e i . 1: G y e p ü k a j á n ( S ü m e g m e l l e t t ) ; 2 — 3: H é v í z ; 4 — 6: K i s - B a l a t o n , Z a l a f o l y ó ; 7 : N a g y a t á d ; 8: R ó m a i f ü r d ő ; 9 ; B é k é s c s a b a ; 10: S a r k a d k e r e s z t ú r ; 11: E g e r

98

lomba, W A U T I E R viszont a Gundlachia (Kincaidilla) wautieri M I R O L L I elnevezést l á t j a helyesebbnek. W A U T I E R leírása szerint a fiatal állat héja az Acroloxus lacustris-та emlékeztet, de oldalról összenyomott és csúcsa j o b b r a bajlik, szájadéka pedig még egészen n y i t o t t . E z t az állapotot nevezik — D A L L n y o m á n — ancyloidnak. Az állat fejlődése ezt követően kétirányú lehet. Az egyik csoport mindvégig m e g t a r t j a ezt az a l a k j á t . Így éri cl az ivarércttségct is, és a nyári példányok már átlag 1,7 mm-es nagyságnál, a téliek csak átlag 2,9 mm-es hossznál szaporodnak. Az állatok túlnyomó része ebbe a csoportba tartozik, vagyis egész életében ancyloid marad. A második esetben a csiga, amikor háza eléri az átlag 1,9 m m bosszúságot, a szájadék nyílásán, hátulról előre, meszes szájadéklemezt (septumot) fejleszt. E z legfeljebb a s z á j a d é k n a k 2 / 3 részéig t e r j e d h e t , úgy, hogy x /, része marad n y i t o t t . Az ilyen h é j a k a t nevezi W A U T I E R septifére-nek, ill. M I R O L L I s e t t a t a - n a k . Magyarul „szájadéklemezesnek" m o n d h a t j u k . Ebbe a csoportba csak kevés állat tartozik. E ritka példányok kisebb része, ha ilyen fejlődési fokon átvészelte a kedvezőtlen évszakot (a telet, ill. szárazságot), még t o v á b b fejlődik, héjának a növekedése újból megindulhat, de már nem az eredeti, teljes szájadék körül, hanem csupán a lemez által meghagyott kis szájadeknyílás körül építi t o v á b b a héját. E n n e k folytán az „ e r e d e t i " héj liátsó része kissé eláll a „ p ó t h é j t ó l " és az eredeti héj külön kis k a l a p k é n t ül a nála esetleg többszörösen nagyobb p ó t h é j felső részén. E z t az állapotot nevezi W A U T I E R postseptifere-nek, M I R O L L I pedig stadio post-settato-nak. Magyarul legegyszerűbben és kifejezően ,,póthéjas"-nak nevezhetjük. A p ó t h é j hossztengelye WAUT I E R adatai szerint mintegy 15 fokkal hajlik el j o b b r a az eredeti héj tengelyétől. Az ilyen állatok nem a szájadéklcmezes, h a n e m csak a póthéjas fejlődési fokon kezdenek el szaporodni. összehasonlítás céljára külföldről eddig csak egy anyagot k a p t a m , Dr. А . М . N O C E N T I N I k u t a t ó n ő n e k , M I R O L L I m u n k a t á r s á n a k szívességéből. Az állatok alkoholban v a n n a k . A Lago Maggiore 2 m-es mélységéből származnak. összesen 17 db, valamennyi az ancyloid-fokozatban van, t e h á t egyiken sincs szájadéklemez. A legnagyobb példány 3 m m hosszú és 1,5 m m széles, mindegyik csak közepes magasságú. Kár, hogy nincs meg köztük minden fejlődési fokozat, mert így kevésbé alkalmasak az összehasonlításra. A rendelkezésemre álló magyarországi a n y a g a következő gyűjtésekből származik: I. VÁSÁRHELYI ISTVÁN ( L i l l a f ü r e d ) g y ű j t é s e i E g e r b ő l , a z ú n . l a k a t g y á r i 1. 2. 3. 4. 5.

1955. I I I . 18. 1955. V. 28. 1956. V . 6. 1956. V. 8. keltezés nélkül,

összesen:

lemezes: 5 db; l e m e z e s : 17 d b ; lemezes: 7 db; lemezes: 1 db; 1 db; lemezes:

ancyloid: ancyloid: ancyloid: ancyloid: ancyloid:

14 33 238 73 95

31 d b ,

ancyloid

453 d b

lemezes:

patakból:

db db db db db

Az anyagnak mintegy fele V Á S Á R H E L Y I I S T V Á N s a j á t g y ű j t e m é n y é b e n van, másik fele pedig a T T M , t o v á b b á K Á R O L Y I Á R P Á D (Nagykanizsa), Dr. K O V Á C S G Y U L A (Békéscsaba) és Dr. W I E S I N G E R M Á R T O N (Budapest) g y ű j t e ményében található.

7*

99

A héjak között, mint l á t j u k , aránylag nagyon kevés a szájadéklemezes példány, mindössze 6,5%, p ó t h é j a s pedig egyetlenegy sincs ! A h é j a k túlnyomó részben aprók, a 2 mm-es hosszúságot csak igen elvétve h a l a d j á k meg, feltűnően keskenyek, oldalt összenyomottak és aránylag magasak. Akad azonban köztük néhány laposabb, szélesebb, alacsonyabb példány is. Ez u t ó b b i a k egész megjelenésükben az Acroloxus lacustris-тя emlékeztetnek (természetesen a csúcsrész a l a k j á n a k és hajlásának kivételével), s kivételesen a 4 mm-es hosszú-

2. ábra. Gundlachia ivautieri; a: a l u l n é z e t , b : f e l ü l n é z e t , c : oldalnézet

3. ábra.

Ancylus fluviatilis; a: a l u l n é z e t , b : felülnézet, c : o l d a l n é z e t

ságot is elérik. A héjak többsége annyira f a k u l t , hogy felvetődik a kérdés, v a j o n recensnek tekinthetők-e ezek. II. VÁSÁRHELYI ISTVÁN e g y é b g y ű j t é s e i : 6. 1949. V I I I . 20, N a g y a t á d , S i m o n g á t , R i n y a - p a t a k hordaléka: 7. 1949 (közelebbi k e l t e z é s nélkül), R ó m a i f ü r d ő : M i n d e g y i k h é j VÁSÁRHELYI s a j á t g y ű j t e m é n y é b e n v a n . III. DR. KOVÁCS GYULA ( B é k é s c s a b a ) g y ű j t é s e ( s a j á t g y ű j t e m é nyében): 8. 1960. I X . 24, B é k é s c s a b a , D a j k a k e r t , á r o k : IV. VARGA ANDRÁS ( P á s z t ó ) g y ű j t é s e i ( s a j á t g y ű j t e m é n y é b e n ) : 9. 1965. V I I I . 7, S a r k a d k e r e s z t ú r , Köleséri c s a t o r n a : 10. 1965. V I I I . 10, u g y a n o t t : 11. 1967. V I I I . 10, u g y a n o t t : kb. 12. 1967. V I I I . 14, u g y a n o t t : kb. 13. 1967. V I . 29, K i s - B a l a t o n (közelebbi megjelölés nélkül) összesen:

100

1 db 3 db

1 db

7 1 170 100 47

db db db db db

325 d b

Valamennyi példánya élt a gyűjtéskor, a 11 — 13. a l a t t i a k alkoholban vannak. V. DR. PINTÉR ISTVÁN ( K e s z t h e l y ) g y ű j t é s e i ) : 14. 1952. X I . 9, Hévízi c s a t o r n a F e n é k p u s z t á n á l : 15. 1956. V I I I . 20, Hévízi c s a t o r n a az a l s ó p á h o k i ú t t ó l délre: 16. 1958. V I I I . 15, Hévízi c s a t o r n a , a hévízi zsiliptől délre: 17. 1952. X I I . 8, Hévízi tó 18. 1957. X . 13, u g y a n o t t (víz: 31 С fok): 19. 1957. X . 13, Hévízi t ó északi kiöntése (víz: 15 С f o k ) : 20. 1960. X . 15, Zala folyó ( M a g y a r ó d i - c s a t o m a t o r k o l a t a ) : 21. 1965. I I . 14, Zala folyó t o r k o l a t a ( h o r d a l é k ) : 22. 1965. I I I . 14, u g y a n o t t ( h o r d a l é k ) : 23. 1960. IV. 4, G y e p ü k a j á n (Veszprém m.), Melegtó i s z a p j a : 24. 1966. I X . 28, u g y a n o t t : Összesen:

A 14-15. А mennyi

1 3 2 10 2 2 2 1 1 1 77

db db db db db db db db db db db

102 d b

21 — 22. és 24. sz. g y ű j t é s anyaga a s a j á t g y ű j t e m é n y e m b e n van, az és 17. sz. a TTM-ben, a 16., 1 8 - 2 0 . és 23. sz". a BM-ben. II—V. alatt felsorolt gyűjtések összes p é l d á n y s z á m a : 432 db. Valahéj recens.

a

4. ábra. Acroloxus

lacustris;

b

a: alulnézet, b: felülnézet, c: o l d a l n é z e t

Ezek — egy kivételével — valamennyien az ancyloid fejlődési fokozatb a n v a n n a k , szájadéklemezes példány nincs közöttük, h a n e m v a n egy póthéjas példány, éspedig az 1966. szept. 28-i gyepükajáni a n y a g o m b a n . Ez egyú t t a l az eddigi teljes magyarországi gyűjtésnek is egyetlen ilyen példánya ! Hosszúsága 3,25 mm, ebből 0,25 mm az eredeti, szájadéklemezes héj hátrafelé kiálló része. Szélessége 2 min. A szájadéklemezes héj 1,75 m m hosszú és 1 mm széles, alacsony jellegű. Az egri gyűjtések túlnyomó többségben apró, keskeny és magas héjaival ellentétben az ország egyéb területén mindenütt hosszabb, laposabb, szélesebb héjakat t a l á l t u n k . Mivel ezeknek az egész alakja, tüzetesebb vizsgálat nélkül, valóban az Acroloxus lacustris-та emlékeztet, érthető, hogy meghatáro101

zásuk téves volt. É p p e n ezért joggal nevezhetők ezek a héjak acroloxoid jellegűeknek, megkülönböztetésül az egri típusú héjaktól. (Az „acroloxoid" jelző t e h á t a csigaház jellegére vonatkozik, míg a DALL-féle „ a n c y l o i d " jelző a csiga fejlődési i r á n y á t m u t a t j a , és ez u t ó b b i n a k a „szájadéklemezes" és „ p ó t h é j a s " megjelölés az ellenpárja.) Egyik típus sem téveszthető össze az Ancylus fluviatilis héjaival s t u d t o m m a l eddig nem is találták őket e g y ü t t .

5. ábra. Gandlachia

wautieri; a: ancyloid á l l a p o t , b: k e z d ő d ő s z á j a d é k l e m e z , c: kifejlett szájadéklemez

Magyarországon t e h á t , eddigi a d a t a i n k szerint, két típusa van azoknak a sapkacsigáknak, amelyeket n e m azonosíthatunk sem az Ancylus fluviatilis, sem pedig az Acroloxus lacustris f a j j a l . A két típus élesen különbözik egymástól, s bár mindegyik csoportban v a n n a k olyan példányok, amelyek elütnek a típusra jellemző átlagos méretektől és alaktól, mégsem merném ezeket átmeneti alakoknak tekinteni, hiszen megmagyarázhatók a sapkacsigákra egyébként is jellemző nagyfokú változékonysággal.

6. ábra. Gandlachia

102

wautieri;

p ó t h é j a s fejlődési f o k o n a: a l u l n é z e t , b: oldalnézet ( v o n a l k á z o t t rész az „ e r e d e t i " h é j )

E csigákkal kapcsolatban mindenesetre még elég sok kérdés vár megoldásra. Tisztázni kell, hogy Egerben ma is élnek-e még ezek a csigák, v a g y pedig csak fossilis, kimosott anyagról van-e szó. Minden lelőhelyen figyelni kell, hogy a g y ű j t é s anyaga egyöntetű-e, vagy valóban vannak-e á t m e n e t e k és él-e a két típus együtt is. Kívánatos, hogy szájadéklemezes példányok, fejlődési sorozatok is kerüljenek a gyűjtésekbe (véleményem szerint legalábbis Gyepük a j á n b a n feltétlenül kell lenniük ilyeneknek). A mellékelt térképvázlat mut a t j a , hogy e csigák az ország egészen különböző területein élnek, de a lelőhelyek azt a reményemet is igazolják, hogy feltehetően az ország egész területén meg kell őket találnunk. Ezért a gyűjtéseket az egész országra most már céltudatosan ki kell terjeszteni. Végül magától értetődő, hogy ökológiájukat is szükséges lesz felderíteni. Hogy a mi példányaink azonosak-e a Gundlachia ivautieri MiROLLi-val, azt ma még eldönteni nem t u d j u k . A Lago Maggioréból származó összehasonlító anyag némileg hasonlít ugyan a mi acroloxoid jellegű héjainkra (sokkal inkább, mint az egriekre), de mégsem látszik ezekkel azonosnak. Az olasz példányoknál más alkotású a csúcs, jobban összeolvad a héjjal; kissé m a g a s a b b a k és keskenyebbek a mi acroloxoid héjainknál, de mégis távol állnak az egriektől. Igaz, hogy W A U T I E R egyes ábrái viszont az egri típushoz látszanak közel állónak, de képről ítélni nem lehet. É p p e n ezért még t ö b b és jobb összehasonlító anyagra lesz szükségünk, t ö b b irodalomra is. De feltétlenül meg kell ismernünk csigáink a n a t ó m i á j á t is, ami az állat kicsinysége miatt nem lesz könnyű.

Összefoglalás 1. Kétségtelen, hogy ezek a sapkacsigák Magyarországra nézve ú j f a j hoz (vagy fajokhoz), sőt ú j genushoz (vagy genusokhoz) t a r t o z n a k . 2. További kiterjedt, részletes gyűjtések és k u t a t á s o k szükségesek ahhoz, hogy pontos meghatározásukat megadhassuk. 3. Biztosra vehető, hogy — legalábbis az acroloxoid típus — az egész ország területén él. 4. É p p e n ezért teljesen valószínűtlen, hogy behurcolásról lehetne szó. S o k a n m ű k ö d t e k közre a b b a n , h o g y e z e k e t az a d a t o k a t m e g s z e r e z h e t t e m és összeállíthattam. Rendelkezésemre bocsátották anyagukat, adataikat, dolgozataikat, s tevékenyen segítettek g y ű j t é s e m b e n . E z é r t s z í v e s k ö s z ö n e t e t m o n d o k AGÓCSY PÁLnak (TTM), FRECH MiKLÓsnak ( B a l . Múzeum), KÁROLYI ÁRPÁDnak, KOVÁCS GYULÁnak, KRETZOI MiKLÓsnak, M. MiROLLinak, A. M. NocENTiNlnek, PAPP jENŐnek ( B a k o n y i M ú z e u m , ) VARGA ANDRÁSnak, VÁSÁRHELYI IsTVÁNnak, J. WAUTiERnek, WIESINGER MÁRTONnak és sok g y ű j t é s e m n é l t á r s a m n a k : KEVE ANDRÁSnak. K ü l ö n k ö s z ö n e t t e l e m e l e m ki f i a m , PINTÉR LÁSZLÓ i g e n sokirányú f á r a d o z á s á t , segítségét. É s már előre k ö s z ö n e t m i n d a z o k n a k is, akik a t o v á b b i k u t a t á s o k türelmet i g é n y l ő m u n k á j á b a n részt vállalnak.

IRODALOM / . JAECKEL, S. I L : N o r d a m e r i k a n i s c h e M ü t z e n s c h n e c k e n d e r G a t t u n g F e r r i s s i a ( G a s t r o p . B a s . ) in d e u t s c h e n G e w ä s s e r n . Zool. A n z . , 153, 1954. — 2. MIROLLI, M.: M o r f o l o g i a , b i o l o g i a e p o s i z i o n e s i s t e m a t i c a di W a t s o n u l a W a u t i e r i , n. g. n . s. M e m . I s t . I t a l . I d r o b i o l . , 12, 1960, p . 121 — 163. — 3. WAUTIER, J. & ODIÉVRE, M.: L e g e n r e G u n d l a c h i a P f e i f f e r ( M o l l u s q u e

103

Ancylidae) en F r a n c e . Ses caracteres. Verli. I n t e r n a t . Verein. Limnol., 14, 1961, p. 983 — 987. — 4. WAUTIER, J . & al.: Les é t a p e s de l a croissance chez G u n d l a c h i a sp. (Mollusque A n c y l i d a e ) Bull. Mens. Soc. L i n n . Lyon, 31, 1962, p. 70 — 74. — 5. WAUTIER, J . : W a t s o n u l a ou G u n d a c h i a ? I b i d . 33, 1964, p. 2 0 1 - 2 0 3 .

N E U E FORMEN DER ANCYLIDAE-SCHNECKEN

IN

UNGARN

Von I.

P i n t é r

Bisher w a r e n i n U n g a r n n u r zwei M ü t z e n s c h n e c k e n a r t e n b e k a n n t : Ancylus fluviatilis MÜLL, u n d Acroloxus lacustris L. E i n z e l n e F u n d e i m Gebiet des Zala-Flusses ( a m P l a t t e n s e e ) erregten die A u f m e r k s a m k e i t des V e r f a s s e r s , u n d er k o n n t e feststellen, d a ß es sich u m eine d r i t t e in U n g a r n u n b e k a n n t e M ü t z e n s c h n e c k e n a r t h a n d e l t . Die S c h a l e n w a r e n der des Acroloxus lacustris s e h r ähnlich, j e d o c h w a r e n ihre W i r b e l n a c h r e c h t s g e r i c h t e t . I n der S a m m l u n g des V e r f a s s e r s sowie a n d e r e r u n g a r i s c h e r M a l a k o l o g e n bzw. M u s e e n k o n n t e n 916 E x e m p l a r e dieser o d e r ä h n l i c h e r M ü t z e n s c h n e c k e n — j e d o c h alle u n t e r d e m N a m e n Acroloxus lacustris — g e f u n d e n w e r d e n . Mangels geeigneten V e r g l e i c h s m a t e r i a l s w a r e n diese Schalen n i c h t b e s t i m m b a r . Allerdings s c h e i n t es sich u m zwei r e c h t u n t e r s c h i e d l i c h e T y p e n zu h a n d e l n . W ä h r e n d der e r s t e T y p v o n g a n z s c h m a l e r , a b e r ziemlich h o h e r G e s t a l t bei einer m a x i m a l e n L ä n g e v o n 2 m m ist (es sind dies die Schalen, die I. VÁSÁRHELYI in e i n e m B a c h in der S t a d t E g e r g e s a m m e l t h a t ) , b e s i t z t der zweite T y p bei einer L ä n g e v o n 3 — 4 m m eine breitere, j e d o c h ganz f l a c h e Schale, die in i h r e m g a n z e n A u s s e h e n a n d e n Acroloxus lacustris e r i n n e r t , sie wird daher v o m V e r f a s s e r a u c h als acroloxoide F o r m b e z e i c h n e t . E i n i g e E x e m p l a r e d e s e r s t e n T y p s h a b e n ein S e p t u m , d. h. eine kalkige M ü n d u n g s p l a t t e , welche h ö c h s t e n s zwei D r i t t e l der S c h a l e n m ü n d u n g v e r s c h l i e ß t . U n t e r den E x e m p l a r e n des zweiten T y p s , der, wie es scheint, in g a n z U n g a r n v e r b r e i t e t l e b t , gibt es keine s e p t u m t r a g e n d e n Schalen. N u r eine einzige, sehr s c h ö n e n t w i c k e l t e Schale b e f i n d e t sich in dem v o n J . WAUTIER als , , p o s t - s e p t i f e r e " bezeichneten Z u s t a n d , d. h. d a s s e p t u m t r a g e n d e Tier h a t u m die v o m S e p t u m f r e i g e l a s s e n e kleine M ü n d u n g eine n e u e „ E r s a t z s c h a l e " v o n 3 m m L ä n g e e n t w i c k e l t . D a s ist im b i s h e r i g e n u n g a r i s c h e n M a t e r i a l die einzige Schale in diesem Z u s t a n d . Beide T y p e n h a b e n eine gewisse Ä h n l i c h k e i t m i t Gundlachia wautieri M l R O L L l , d o c h gibt es a u c h u n t e r s c h i e d l i c h e M e r k m a l e . Z u s a m m e n f a s s e n d ist f e s t z u s t e l l e n , d a ß diese S c h n e c k e n f ü r U n g a r n eine n e u e A r t u n d sogar eine n e u e G a t t u n g b e d e u t e n , u n d d a ß es sich a u c h u m m e h r e r e n e u e A r t e n u n d G a t t u n g e n h a n d e l n k a n n . E s sind j e d o c h n o c h w e i t e r e , a u s g e d e h n t e r e N a c h f o r s c h u n g e n n ö t i g , u m zu einer g e n a u e n B e s t i m m u n g dieser T i e r e zu gelangen. E s ist m i t Sicherheit a n z u n e h m e n , d a ß diese S c h n e c k e n — oder m i n d e s t e n s der acroloxoide T y p — in ganz U n g a r n leben, u n d d e s h a l b k a n n m a n g e t r o s t b e h a u p t e n , d a ß es sich hier u m k e i n e E i n s c h l e p p u n g h a n d e l t . Der V e r f a s s e r m ö c h t e die M a l a k o l o g e n der m i t t e l - u n d o s t e u r o p ä i s c h e n L ä n d e r a n r e g e n , ihre A u f m e r k s a m k e i t ebenfalls diesen M ü t z e n s c h n e c k e n zu w i d m e n , d e n n es ist sehr w a h r scheinlich, d a ß diese Schnecken a u c h in j e n e n L ä n d e r n h e i m i s c h sind.

104

A NYUGATI PILIS PUHATESTŰ FAUNÁJA (MOLLUSCA)* Irta: P I N T É R

L Á S Z L Ó

(Budapest)

A k ö z h a s z n á l a t b a n P i l i s n e k n e v e z e t t h e g y s é g v a l ó j á b a n k é t egészen e l ü t ő , f ö l d r a j z i l a g és geológiailag j ó l k ö r ü l h a t á r o l h a t ó t e r ü l e t b ő l áll. K ö z v e t l e n ü l a D u n a h a j l a t á b a n ú j h a r m a d k o r i v u l k a n i k u s k ő z e t e k b ő l f e l é p í t e t t a n d e z i t v o n u l a t o k t a l á l h a t ó k , elsődleges felszíni f o r m á k nélkül. A v u l k á n i kőzetek vízzáró rétegeket a l k o t n a k , ezért e hegységrész területén g a z d a g v í z h á l ó z a t a l a k u l h a t o t t ki. E n n e k k ö v e t k e z t é b e n a k i e m e l t t ö n k f e l ü l e t e k k i s e b b r é s z e k r e a p rózódtak, s közöttük mélyen bevágódott völgyek keletkeztek. A P i l i s - h e g y s é g déli r é s z e t ú l n y o m ó r é s z t f e l s ő t r i á s z k o r i k a r s z t o s d a c h s t e i n i m é s z k ő ből é p ü l t fel. A k é r e g m o z g á s o k s o r á n az ö s s z e t ö r e d e z e t t v o n u l a t o k f e n n s í k o k k á f o r m á l ó d t a k . K a r s z t o s k ő z e t a n y a g a m i a t t t e r ü l e t é n n a g y o n k e v é s a f o r r á s , s így j e l e n t ő s e b b v ö l g y e k s e m a l a k u l t a k ki. E g y a d o t t t e r ü l e t felszíni t a g o z ó d á s a és geológiai f e l é p í t é s e d ö n t ő e n m e g h a t á r o z z a a p u h a t e s t ű f a u n a m i n ő s é g i és m e n n y i s é g i ö s s z e t é t e l é t , i l l e t v e az e g y e s f a j c s o p o r t o k é l e t l e h e t ő s é gét. T a n u l m á n y o m b a n ezért n e m c s u p á n faunisztikai a d a t o k a t k í v á n o k közölni, h a n e m az a n d e z i t - és m é s z k ő - t e r ü l e t e k s z é t v á l a s z t á s á v a l a k é t h e g y s é g r é s z p u h a t e s t ű f a u n á j á n a k e s e t leges k ü l ö n b ö z ő s é g é r e s z e r e t n é k r á m u t a t n i . Mivel k i l e n c é v e n á t v é g z e t t m a l a k o l ó g i a i k u t a t á s a i m a h e g y s é g n e k c s u p á n n y u g a t i részeire t e r j e d t e k ki, t a n u l m á n y o m e g y v i s z o n y l a g kis t e r ü l e t t e l f o g l a l k o z i k . A v i z s g á l t t e r ü l e t keleti h a t á r á t n a g y j á b ó l a D ö m ö s t ő l P i l i s s z e n t k e r e s z t i g h ú z h a t ó e g y e n e s a d j a m e g . É s z a k r ó l k ü l ö n t á j e g y s é g k é n t c s a t l a k o z i k a h e g y e k l á b á h o z a v á l t o z ó szélességi! D u n a m e n t i sík v i d é k , s ö n á l l ó f a u n á j a m i a t t k ü l ö n kell e m l í t e n i az E s z t e r g o m h a t á r á b a n t a l á l h a t ó h a l a s t a v a t is.

A h e g y s é g faunisztikai

elemzése

1. Az első tájegység az Esztergomtól Dömösig, illetve Dobogókőig húzódó, nagyjából háromszög alakú andezit t e r ü l e t . — Az andezit s a v a n y ú jellegű kőzet, mésztartalma esekély. így az erősen mészigényes csigák a lehetőség szerint kerülik a közvetlen érintkezést az andezit sziklákkal. Vagyis a sziklák csigafaunája szegényes, legfeljebb a környezet iránt csaknem közömbös v a g y legalábbis igénytelen fajok telepszenek meg. Emellett azonban jellemző, hogy a f a j o k száma az egyedszámhoz viszonyítva szokatlanul magas. A terület faunájából megemlítendő az Oxychilus depressus előfordulás (Zamár-hegy), valamint a Dobogókő délnyugati oldalán élő Limax nyctelius populáció. Ez az utóbbi f a j eredetileg Észak-Afrikában t e r j e d t el, s csak a legutóbbi években vált ismertté néhány európai országból, elszigetelt lelőhelyekről (Bulgária, Románia, Lengyelország). Valószínűleg reliktum f a j , de az is lehetséges, hogy az ország hegyvidékein általánosan elterjedt, s a k u t a t ó k Lehmannia marginata néven közölték. Csupán a n a t ó m i á j a alapján ismerhető fel teljes biztonsággal. * Előadta

a szerző az Á l l a t t a n i S z a k o s z t á l y

1968.

január

5-én t a r t o t t

596.

ülésén.

105

2. Bár nem külön tájegység, de sajátos s y n a n t h r o p jellegű f a u n á j a miatt érdemes önállóan kezelni az esztergomi k e r t e k e t . — Az agyagos t a l a j n e m kedvez a csigáknak, de ahol gondosan kezelt gyümölcsösök és zöldségágyások v a n n a k , ott érdekes összetételű fauna alakult ki. Jellegzetesség elsősorban a meztelencsigák között a k a d : Árion fasciatus (Magyarországon ú j f a j , valószínűleg általánosan elterjedt, csak az anatómiai vizsgálatok hiánya m i a t t kevés adat v a n ; a revízió ú j a b b a n k i m u t a t t a Sopronból, Keszthelyről és Hévízről is), Deroceras romanicum (Magyarország f a u n á j á r a ú j faj, nagyon kevéssé ismert, rendszertani értéke v i t a t o t t ) , Milax rusticus (egyetlen adat a Pilisből), Milax budapestensis (a kertekben általánosan elterjedt). 3. Andezit völgyek. — Bár az andezit n e m kedvez a csigáknak, az andezit hegyvonulatok közötti p a t a k v ö l g y e k b e n feltűnően gazdag és színes p u h a t e s t ű f a u n a alakult ki. A vizsgált területen nyolc jól jellemezhető völgy képződött, melyek nagyobb része a szárazföldi és vízi p u h a t e s t ű e k számára sajátos mikroklimatikus biotópokat n y ú j t , úgyhogy egy-egy völgy átlagos csiga f a u n á j a 40 f a j fölött van. A völgyek többségében egyedien színezett f a u n a található, a terület ökológiai viszonyainak megfelelően. Csak néhány fontosabb a d a t o t a k a r o k kiemelni: a) Cserepes völgy: ez a választóvonal az andezit és mészkő között, de faunaösszetétele ezt nem m u t a t j a . Részint erdőlakó fajok, részint xerophil csigák u r a l j á k a faunaképet. b) Diósvölgy: mezőgazdaságilag művelt terület, ezért alig t a l á l h a t ó néh á n y hegyvidéki vagy erdőkedvelő f a j . K u l t ú r f a j o k b a n gazdag: Helicopsis striata, Chondrula tridens, Oxychilus draparnaudi, Cecilioides acicula. c) Holop-kút (Esztergom): hűvös, p á r á s , sötét völgy. Uralkodó elem a Carychium tridentatum, Columella edentula és Vitrea subrimata. d) B ú b á n a t v ö l g y : részben mocsár, részben szántóföldek b o r í t j á k . Az alapszínt ezért a mocsári és vízigényes f a j o k a d j á k , de megjelennek a szánitida, razságtűrő f a j o k is: Acroloxus lacustris, Aplexa hypnorum, Segmentina Vallonia enniensis, Nesovitrea hammonis, Helicopsis striata. e) Bitóci-völgy (Pilismarót): feltűnő a Laciniaria biplicata és Trichia unidentata hiánya. Viszont nehéz értelmezni a völgy b e j á r a t á n á l kb. 500 méteres szakaszon tömegesen élő Laciniaria plicata populációt. A Pilis általam ismert t e r ü l e t é n csak Kesztölc mellett fordul elő, egészen elszigetelten. Érdekes színt ad a területnek a nagy s z á m b a n t a l á l h a t ó Deroceras sturanyi (Magyarország f a u n á j á r a új faj). f ) A Miklósdeák-völgyet nem sikerült á t k u t a t n i , mert lezárt terület. A benne létesített halastavak sok érdekességet ígérnek. g) A pilismaróti Malom-völgy t a r t a l m a z z a a legtöbb változatosságot. Bőségesen k i a l a k u l h a t t a k a csigák szempontjából létfontosságú apró, mikrok l i m a t i k u s a n elválasztható biotópok. A p a t a k b a n él az Ancylus fluviatilis, a forrásvidéken a Bythinella austriaca. Mindkét f a j n a k a Magyar-középhegységben ez a legnyugatibb és egyben legdélibb előfordtdása. Árion fasciatus, Limax tenellus, Limax flavus, Deroceras laeve, Vitrea subrimata jellemzik. h ) Rám-szakadék: nincs önálló f a u n á j a . Csupán a szakadék felső végénél egy állandó jellegű erdei pocsolyában élő Anisus spirorbis dazuri jelentős (Magyarország f a u n á j á r a ú j alak). 4. Esztergomi halastó. P a r t m e n t i f a u n á j a a Cserepes-völgyhöz kapcsolja, de vízi f a j a i m i a t t jogos a szétválasztás. Fontosabb f a j a i : Anisus vorticulus, Physa fontinalis, Gyraulus albus, Gyraulus laevis.

106

5. A Pilis-hegység másik, természetes határokkal övezett nagy egysége a mészkő terület. Az á l t a l a m vizsgált szakaszon négy további részre bontott a m : Feketehegy, Feketekő, Pilis-hegy és Pilisszentkereszti-szurdok. a) Feketehegy: az intenzív k u t a t á s ellenére csupán 33 f a j t t u d t a m kim u t a t n i . Vezető eleme a Laciniaria biplicata, kb. 1100 g y ű j t ö t t példány, az egész anyag 36%-a. Jellemző, hogy a részcönózis 77%-át 5 f a j alkotja (Laciniaria biplicata, Trichia unidentata, Orcula dolium, Orcula doliolum, Clausilia dubia), s a maradék 23%-on 28 f a j osztozik. b) Feketekő: még kevesebb f a j számára n y ú j t életlehetőséget. Allatföldrajzilag azonban nagyon fontos az itteni Balea perversa előfordulás. A f a j legközelebbi lelőhelyei a balatoni bazalthegyek és a Bükk hegység. c) Pilis-hegy: meredek sziklafalai és k i t e r j e d t erdői aránylag kevés helyen n y ú j t a n a k megfelelő mikroklímát nagyobb cönózisok kialakulásához. I n k á b b kicsiny, alig néhány négyzetméteres területeken találhatók érdekesebb fajok. A hegy keleti sziklapárkányain Vertigo alpestris él, Oxychilus depressus kíséretében. A kesztölci Legénybarlangnál előkerült a Ruthenica filograna, s néhány példány Limax nyctelius. d) Pilisszentkereszti-szurdok: f a u n á j a összefoglaló jellegű, hiányzik belőle minden egyéni szín, csupán faunisztikailag érdekes a nagyszámú csiga. összefoglalva az andezit és mészkő területek p u h a t e s t ű f a u n á j á t , megállapítható, hogy az andezit alapkőzeten a csigák túlnyomó többsége a p a t a k völgyekbe húzódik, s ez lényegesen több csigának ad életlehetőséget, mint a száraz mészkőhegyek, ahol a sziklák párkányain él a legtöbb csiga. De ha a mészkővidéken állandó jellegű vízfolyás alakul ki, akkor lényegileg eltűnik a különbség az andezit és mészkő között, leszámítva azt a néhány andezit-, illetve mészkőkedvelő f a j t és a vízi p u h a t e s t ű e k e t . Számszerűleg: a teljes f a u n a csak a n d e z i t e n csak m é s z k ö v ö n csak a h a l a s t ó b a n az egész g y ű j t ö t t a n y a g

116 16 7 15

faj faj faj faj

29 743 p é l d á n y

A Duna-vidék f a u n á j a és a hordalék K u t a t á s a i m b a n különös érdeklődéssel vizsgáltam a már nem szorosan a Pilishez t a r t o z ó Duna és p a r t j á n a k p u h a t e s t ű f a u n á j á t . Távolabbi célom, hogy rendszeres feltérképezéssel, nyomon lehessen követni egyes nyugati és északi f a u n a e l e m e k elterjedésének és megtelepedésének ütemét magyar területen. Faunisztikai szempontból három kérdésnek van jelentősége: 1. Milyen fajok élnek a D u n á b a n ? 2. Milyen szárazföldi f a j o k élnek a Duna p a r t j á n ? 3. Melyek azok a szárazföldi és vízi puhatestűek, amelyek sent a D u n á b a n , sem pedig a D u n a - p a r t o n élve nem m u t a t h a t ó k ki, és körülbelül honnan származhatnak ? A különböző időpontokban végzett sorozatos gyűjtések tízezernél több csiga- és kagylópéldányt eredményeztek. Ezek alapján megközelítőleg a következőket m o n d h a t o m :

107

1. A D u n á b a n legalább egy esetben élve g y ű j t ö t t e m 39 f a j t . Közülük érdemes megemlíteni az u t ó b b i években erősen elszaporodott elsődlegesen meleg vízi csigát, a Physa acuta-1. A „dunai f a j " fogalmat természetesen nagyon tágan kell értelmezni, mivel egyes alkalmas helyeken a Duna elveszti folyamjellegét, elmocsarasodik, s a fauna szempontjából inkább állóvíznek t e k i n t h e t ő . Az évenként ismétlődő magas vízállás, vagy az árvizek, sokban h o z z á j á m l n a k ehhez a f o l y a m a t h o z . Ez magyarázza a mocsári f a j o k nagy számát. 2. A D u n a - p a r t o n 45 élő f a j t t u d t a m k i m u t a t n i . E g y részük jellemző hegyvidéki f a j , melyek vagy állandó jelleggel, vagy átmenetileg a folyó partj á n is megtelepedtek (Cochlicopa lubricella, Truncatellina cylindrica, Vitrea contracta). De egyetlen olyan f a j t sem t a l á l t a m közöttük, melyek valahol a közeli hegyekben ne élnének. Másik részük pedig a Duna menti sáv jellemző állata (Cepaea hortensis, Helicigona arbustorum). 3. A k i m o n d o t t a n h o r d a l é k f a u n a , melynek egyetlen t a g j á t sem találtam élő állapotban, 32 f a j t foglal m a g á b a . Ezen belül két csoport különböztethető meg: a) Azok a f a j o k , melyek eddigi ismereteink szerint magyar területről is belekerülhettek a hordalékba, víziek és szárazföldiek egyaránt (Valvata eristata, Ena obseura). b) A másik csoport t a g j a i vagy ú j a k a magyar f a u n á b a n , t e h á t vagy Ausztria vagy Csehszlovákia területéről j u t o t t a k a D u n á b a , vagy pedig a f a j o k egyedi jellege és biotópigénye alapján az Esztergomtól felfelé eső magyar területen elképzelhetetlen az előfordulásuk. Az előző csoportba sorolható egy, a vizsgálatok s o r á n ú j f a j n a k bizonyult Faladilhia s p „ az utóbpetitiana. biba pedig a Clausilia pumila, Vertigo alpestris, Cecilioides Mindezt összesítve: a D u n á b ó l és hordalékából Esztergom és Dömös között 116 f a j t , 11 870 p é l d á n y s z á m b a n g y ű j t ö t t e m . Rendszertani kérdések Régóta v i t a t o t t probléma a Lymnaeidae család genusokra, illetve fajokra való felosztása. Ahány szerző, a n n y i a vélemény. T a n u l m á n y o m b a n a legáltalánosabban elfogadott irányt k ö v e t e m , mely szerint a Lymnaeidae családba a Galba, Radix és Lymnaea genusok t a r t o z n a k . A Stagnicola genus szinonim a Galba névvel. A Galba palustris, mivel még megközelítően sincs faji értéke tiszt á z v a , egyelőre „ G e s a m t a r t " - n a k számít. Valószínűleg t ö b b f a j t foglal magába. A Radix ovata nem önálló f a j , h a n e m csupán a Radix peregra a l f a j a . A régebbi irodalomban t ö b b helyen közölt Pupilla bigranata szinonim a Pupilla triplicata fajjal. Igen sok vélemény jelent meg eddig a Vallonia f a j o k értékéről. Egyes nézetek szerint a Vallonia enniensis nem más, mint a Vallonia pulchella nedves klíma hatására kialakult a l f a j a . V a n n a k k u t a t ó k , akik a Vallonia pulchella-ból f a j k é n t k ü l ö n v á l a s z t j á k a Vallonia excentrica-t. Amíg a revízió nem oldja meg kielégítően ezt a kérdést, addig helyesebbnek t a r t o m , hogy a hagyományos értékeléshez csatlakozzam. Anatómiailag igazolható, hogy a Succinea pfeifferi szinonim a Succinea elegans-szal. A Magyarországról leírt Succinea hungarica viszont szinonim a Succinea dunkeri-xel. Héjmorfológiailag és anatómiailag alig lehet különbséget tenni a Succinea elegáns és dunkeri között, így véleményem szerint legfeljebb csak alfaji szétválasztásról lehet szó. Helyesebbnek t a r t o m azonban, hogy az

108

ennyire változékony és a külső hatásokhoz oly plasztikusan alkalmazkodó fajok esetében csak nagyon indokolt alkalmakkor használjuk az alfaj fogalmát. A megszokott használattal ellentétben, L. F O R C A R T legújabb k u t a t á s a i k i m u t a t t á k , hogy az Árion subfuscus nem azonos a Közép-Európában általánosan elterjedt fajjal, s így a nómenklatúrái szabályok értelmében az ú j a b b keletű Árion fuscus név használandó ( H U D E C , ex litt.). A Daudebardia-íormák nagy változandósága ellenére a magyar f a u n á b a n , s egyben a Pilisben is, három, aránylag jól szétváló csoport különböztethető meg: Daudebardia rufa pannonica (esetleg ruf a), Daudcbardia fallax (amcnynyiben я fallax nem szinonim a brevipes-szel) és Daudebardia cavicola (vagy az aggteleki leleten kívül egy hozzá nagyon közel álló alak). H a t á r o z o t t véleményt még nem tudok alkotni, mert a vizsgálatok még folynak. Addig is Daudebardia sp. megjelöléssel választom szét ezt a harmadik f o r m á t .

Állatföldrajzi megfontolások Az elmúlt évek intenzívebb k u t a t á s a i csaknem egyértelműen t a n ú s í t j á k , hogy a magyar malakológiában használatos állatföldrajzi kategóriák ma már nem a d n a k megfelelő m a g y a r á z a t o t a p u h a t e s t ű fauna eredetére és mai összetételére. A f o l y a m a t b a n levő faunarevízió pedig r á m u t a t o t t arra a t é n y r e , hogy alig van olyan terület Magyarországon, ahol a p u h a t e s t ű alapfauna feltérképezése már lényegileg befejeződött volna. Sőt a legtöbb területen a hatalmas fehér foltok mellett teljesen más fauna m u t a t h a t ó ki, mint ami alapján az állatföldrajzi beosztás készült. Az ú j a b b adatok és az egyes fajok jelenleg ismert magyarországi elterjedése a l a p j á n valószínűnek látszik az a feltevés, hogy Magyarországnak a p u h a testű fauna szempontjából szinte semmi kapcsolata sincs a Keleti-Kárpátokkal. P o n t o s a b b a n : a fauna észak és n y u g a t felé n y i t o t t , vagyis az általános európai fauna szerves része, s kelet és dél felől csupán 2 — 3%-nyi színező elemet t a r t a l m a z . összefoglalás Kilencévi k u t a t á s alapján áttekintést k í v á n t a m adni a Pilis n y u g a t i részének p u h a t e s t ű f a u n á j á r ó l , s azokról a fontosahh kérdésekről, melyek a vizsgálatok során felmerültek. U j f a j o k a magyar f a u n á b a n : Anisus spirorbis dazuri, Árion fasciatus, Limax nyctelius, Deroceras romanicum, Deroceras sturanyi. ' Köszönettel tartozom mindazoknak, akik a gyűjtésben, feldolgozásban és meghatározásban segítséget n y ú j t o t t a k . Külön is meg kell említenem V. H U D E C (Prága), N. O S H A N O V A (Szófia), A. R I E D E L (Varsó) és A. W I K T O R (Wroclaw) nevét, akik a nehezebb anatómiai vizsgálatokat készséggel elvégezték, valamint J . K u i P E R t (Paris), aki a Pisidium-okat meghatározta.

109

Faunajegyzék vi 1. Theodoxus transversalis (PFR.) 2. Theodoxus danubialis (PFR.) 3. Viviparus contectus (MILLET) 4 . Viviparus acerosus ( B O U R G . ) 5 . Valvata eristata O . F . M Ü L L E R 6. Valvata pulchella STUDER 7 . Valvata piscinalis (O. F. MÜLL.) 8. Valvata naticina MENKE 9. Paladilhia sp. 10. Bythinella austriaca (FRFLD) 11. Lithoglyphus naticoides (PFR.) 12. Bithynia tentaculata (LINNÉ) 13. Bithynia leachii (SHEPPARD) 14. Fagotia acicularis (FÉR.) 15. Fagotia esperi (FÉRUSSAC) 1 6 . Carychium minimum O. F. MÜLLER 17. Carychium tridentatum (Risso) 18. Aplexa hypnorum (LINNÉ) 19. Physa fontinalis (LINNÉ) 20. Physa acuta DRAPARNAUD 21. Galba truncatula (O. F. MÜLL.) 22. Galba palustris (О. F. MÜLL.) 23. Radix auricularia (LINNÉ) 2 4 . Radix peregra peregra (MÜLL.) Radix peregra ovata (DRAP.) 25. Limnaea stagnalis (LlNNÉ) 26. Planorbis planorbis (LINNÉ) 27. Planorbis cariruitus O.F. MÜLL. 28. Anisus spirorbis spirorbis (L.) Anisus spirorbis dazuri MÖRCH 29. Anisus vortex (LINNÉ) 30. Anisus vorticulus (TROSCHEL) 31. Bathyomphalus contortus (LINNÉ) 32. Gyraulus albus (O. F. MÜLLER) 33. Gyraulus laevis (ALDER) 34. Armiger crista (LINNÉ) 35. Hippeulis complanatus (LINNÉ) 3 6 . Segmentina nitida ( O . F . M Ü L L . ) 37. Planorbarius corneus (LINNÉ) 38. Ancylus fluviatilis O. F. MÜLL. 39. Acroloxus lacustris (LINNÉ) 40. Cochlicopa lubrica (O. F. MÜLL.) 41. Cochlicopa lubricella (PORRO) 42. Pyramidula rupestris (DRAP.) 43. Columella edentula (DRAP.) 44. Truncatellina cylindrica (FÉR.) 45. Truncatellina claustralis (GR.) 46. Vertigo angustior JEFFREYS 4 7 . Vertigo pusilla O. F. MÜLLER 48. Vertigo anlivertigo (DRAP.) 49. Vertigo moulinsiana (DUPUY) 50. Vertigo pygmaea (DRAP.) 51. Vertigo alpestris ALDER 52. Orcula doliolum (BRUGUIERE) 53. Orcula dolium (DRAPARNAUD) 54. Abida frumentum (DRAP.) 55. Chondrina clienta (WEST.) 56. Pupilla muscorum (LINNÉ) 57. Pupilla sterri (VOITH)

110

9 4

122 20

2

41

6

15

79 56

1

851

126

27 4

206 26 789

25

1296

76

144

10

657

2

10 10

52

26 18

1 13

234

2 154

1

4

30

235

11

11

34

252 4

2 13

46 494

80

87

3

21 7

1 36 517

19

1 2 12

61 4

3

19

14

97 94

2

288

31

59

28

85 194 7

56

254 4 131 4

102 11

54 87 546

538

538 597

206

77

5 2

2 18

1

7

4

1 19

26 2

261 4 4

584 894

67 4

16 60

1

622

22

134

121

404 125

5

26

45

1 139 1289

58. 59. 60. 61. 62. 63. 64. 65. 66. 67. 68. 69. 70. 71. 72. 73. 74. 75. 76. 77. 78. 79. 80. 81. 82. 83. 84. 85. 86. 87. 88. 89. 90. 91. 92. 93. 94. 95. 96. 97. 98. 99. 100. 101. 102. 103. 104. 105. 106. 107. 108. 109. 110. 111. 112. 113. 114. 115. 116.

Pupilla triplicala (STUDER) Vallonia pulchella ( 0 . F. MÜLL.) Vallonia enniensis GREDLER Vallonia costata ( 0 . F\ MÜLLER) Acanlhinula aculeata ( 0 . F. MÜLL.) Chondrula tridcns ( 0 . F. MÜLL.) Ena obscura ( 0 . F. MÜLLER) Zebrina detrita ( 0 . F. MÜLL.) Succinea putris (LINNÉ) Succinea oblonga DRAP. Succinea elegáns l l i s s o Punctum pygmaeum (DRAP.) Discus ruderatus (IIARTM.) Discus rotundatus ( 0 . F. MÜLL.) Discus perspectivus (MÜHLF.) Arion fasciatus (NILSSON) Arion circumscripta JOHNSTON Arion fuscus ( 0 . F. MÜLLER) Vitrina pellucida ( 0 . F. MÜLL.) Vilrea subrimata (REINHARDT) Vitrea crystallina ( 0 . F. MÜLLER) Vitrea contractu (WEST.) Nesovitrea hammonis (STRÖM) Aegopinella pura (ALDER) Aegopinella minor (STABILE) Oxycliilus glaber striarius (WST.) Oxychilus inopinatus (ULICNY) Oxychilus depressus (STERKI) Oxychilus draparnaudi (BECK) Daudebardia rufa pannonica S o ó s Daudebardia fallax Soós Daudebardia sp. Zonitoides nitidus ( 0 . F. MÜLL.) Milax rusticus (MILLET) Milax budapestensis (HAZAY) Limax maximus LINNÉ Limax cinereoniger WOLF Limax flavus LINNÉ Limax tenellus 0 . F. MÜLLER Limax nyctelius BOURC. Lehmannia marginata ( 0 . F. MÜLL.) Deroceras laeve (O. F. MÜLLER) Deroceras sturanyi (SIMR.) Deroceras reticulalum ( 0 . F. MÜLL.) Deroceras agresle (LINNÉ) Deroceras romanicum GROSSU & LP. Euconulus fulvus (O. F. MÜLL.) Cecilioides acicula ( 0 . F. MÜLL.) Cecilioides petitiana (BENŐIT) Cochlodina laminata (MONTAGU) Clausilia dubia DRAPARNAUD Clausilia pumila C. PFEIFFER Iphigena ventricosa (DRAP.) Iphigena plicatula (DRAP.) Laciniaria plicata (DRAP.) Laciniaria biplicala (MONT.) Balea perversa (LINNÉ) Buthenica filograna (ROSSM.) Bradybaena fruticum (O. F. MÜLL.)

I

II

III

IV

V

VI

VII

VIA

—

—

—

—

—

'

—

117

301 272 168 44 16 71 53 10 128 73 260

138

85 1169

—

1930

—

50 149 7 27 8 40 312 29 196 38 7 91 89 16

6 —

—

13

91

—

—

2 5 39

31 4 128

—

—

—

—

—

—

4

9

—

53

—

837 18 15 268 21

—

—

—

99 —

—

—

—

—

463 5 63

—

7 —

3 4

—

—

—

—

—

—

3

—

—

29

—

73 51 144 28

—

49 138

—

—

—

-

—

—

41 8

—

—

— —

1 27 14

— —

5

—

16 2 1 8

— —

15 —

—

—

3

—

—

—

2 6 5 1 1

— —

1

—

—

10 367 209 9 2 13 12

— —

— — — —

50 16 19 13 65

—

—

—

—

—

— —

1 14

—

— —

1

—

4 5 13 2 3

—

—

—

5 7 16 18 9

—

—

—

—

14

27 11 15

—

—

—

—

1

—

—

—

21 —

3 1

—

—

67 9 52 157 4 130

—

—

2

2

—

—

28

3 6

—

2 8

—

—

— — —

—

—

—

—

—

—

483 8 4

—

—

—

—

93

— —

—

—

—

—

—

—

—

5 4 —

4

—

—

—

—

— —

—

—

—

—

—

240

—

—

1 1

—

—

—

1 —

—

—

—

—

—

22

— —

—

—

—

—

—

—

9 195

—

—

—

38 39

2

—

—

—

— — —

— — —

2 4

— —

11 74

6

1 2

—

—

85 630

—

5 111

—

124

—

2

— —

4 4 24

—

—

40 70

—

13

—

1

—

—

273 1140

—

—

192

—

101

—

—

—

—

—

—

38 3358 87 2 2

—

20

14

—

143 727

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

51

—

—

'

—

—

2 1

—

402

—

—

—

—

—

—

—

—

22

—

Ill

III

117. 118. 119. 120. 121. 122. 123. 124. 125. 126. 127. 128. 129. 130. 131. 132. 133. 134. 135. 136. 137. 138. 139. 140. 141. 142. 143. 144. 145. 146. 147.

Helicella obvia (HABTMANN) Helicopsis striata (O. F. MÜLL.) Monacha cartusiana (O. F. MÜLLER) Perforatella rubiginosa (A. SCH.) Perforatella incarnala ((). F. M.) Trichia unidentata (DRAP.) Trichia striolata danubialis (CL.) Trichia hispida (LINNÉ) Euomphalia strigella (DRAP.) Helicodonta obvoluta (O. F. MÜLL.) Helicigona arbustorum (LINNÉ) Cepaea vindobonensis (FÉR.) Cepaea hortensis (O. F. MÜLL.) Helix pomatia LINNÉ Unio pictorum (LINNÉ) Unio tumidus PIIILIPSSON Unio crassus PIIILIPSSON Anodonta cygnea (LINNÉ) Anodonta piscinalis NILSSON Pseudanodonta complanata (ROSSM.) Sphaerium rivicola (LAMARCK) Shpaerium corneum (LINNÉ) Sphaerium lacustre (O. F. MÜLL.) Pisidium amnicum (O. F. MÜLLER) Pisidium supinum A. SCHMIDT Pisidium subtruncatum MALM Pisidium nitidum JENYNS Pisidium personatum MALM Pisidium obtusale (LAMARCK) Pisidium casertanum (POLI) Dreissena polymorpha (PALLAS) I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII.

84

245 44

25 6

11

71 30 47 148 168 442

85 6

6 37 6

16

32 2 34

VI 31

—

75

22 57

9 4

—

56 234 60

245 1155

281

11

32 29 12 20

2

21

4 9

12 15

VIII

23

7

2 84 23 16 12 11 569 17 5 2

—

84 —

—

—

—

—

—

Andezit hegyek: Esztergomi kertek: Andezit völgyek: Halastó: Mészkő h e g y e k : D u n á b a n él: D u n a - p a r t o n él: Duna-hordalék: Összesen:

42 31 91 44 71 39 45 32 147

—

—

217 682 125 —

faj, faj, faj, faj, faj, faj, faj, faj, faj,

—

62 188 34 7 9

—

—

6 —

31 —

625 157 107 137 717 044 538 288 41 613 1 11 1 15 4 7

—

9 41

példány. példány. példány. példány. példány. példány. példány. példány. példány.

IRODALOM 1. S o ó s , L . : A K á r p á t - m e d e n c e M o l l u s c a - f a u n á j a . B u d a p e s t , 1943. p. 478. — 2. S o ó s , L . : Mollusca. I n : M a g y a r o r s z á g Á l l a t v i l á g a , 19, 1955 — 1959, p. 32, 80, 158. — 3. ZILCH, A. & JAECKEL, S . G . A.: Weichtiere. I n . : Die T i e r w e l t M i t t e l e u r o p a s . E r g ä n z u n g , I I , 1, 1962, p. 294.

DIE

MOLLUSKENFAUNA

IM W E S T L I C H E N T E I L

DES

PILIS-GEBIRGES

Von L.

P i n t é r

In dieser A r b e i t will der V e r f a s s e r die E r g e b n i s s e seiner m a l a k o l o g i s c h e n F o r s c h u n g e n im Pilis-Gebirge b e k a n n t m a c h e n . Das P i l i s - G e b i r g e b e s t e h t geologisch u n d g e o m o r p h o l o g i s c h a u s zwei ganz v e r s c h i e d e n e n Gebieten. D a s eine ist g r ö ß t e n t e i l s aus t e r z i ä r e m Andesit a u f g a b a u t , reich an W a s s e r a d e r n

112

u n d B ä c h e n . Der südliche Teil dagegen b e s t e h t a u s k a r s t i g e m K a l k s t e i n , ist d a h e r w a s s e r a r m u n d bietet f ü r die Mollusken in ökologischer H i n s i c h t w e n i g A b w e c h s l u n g . Diese zwei Gebiete w e r d e n n a c h d e m C h a r a k t e r der F u n d s t e l l e n f o l g e n d e r m a ß e n a u f geteilt (siehe Tabelle): 1. A n d e s i t b e r g e ; 2. G ä r t e n d e r S t a d t E s z t e r g o m ( L e h m b o d e n u n d L ö ß auf A n d e s i t ) ; 3. Die T ä l e r der A n d e s i t b e r g e ; 4. F i s c h t e i c h bei E s z t e r g o m ; 5. K a l k s t e i n Berge; 6. D o n a u ( A r t e n , die in der D o n a u leben); 7. D o n a u a u e n ; 8. D o n a u S e d i m e n t . I m A n d e s i t t e i l des Gebirges b e v o r z u g e n die Mollusken die B a c h t ä l e r . D a s beweist die große A n z a h l d e r A r t e n , die in den T ä l e r n e r b e u t e t w u r d e n . An K a l k f e l s e n f i n d e t m a n a u ß e r o r d e n t l i c h reiche P o p u l a t i o n e n k a l k f r e u n d l i c h e r A r t e n , a b e r die A r t e n z a h l k a n n die der A n d e s i t t ä l e r niemals erreichen. I m D o n a u g e n i s t sind m e h r e r e a u s l ä n d i s c h e A r t e n v e r t r e t e n , v e r m u t l i c h aus Ö s t e r r e i c h u n d der T s c h e c h o s l o w a k e i h e r a b g e s p ü l t . I m w e i t e r e n Teil der A r b e i t gibt der V e r f a s s e r einige Hinweise f ü r die s y s t e m a t i s c h e P r o b l e m a t i k einiger A r t e n , die e n t w e d e r s y s t e m a t i s c h u n g e k l ä r t sind oder in der f r ü h e r e n ungarischen Literatur unrichtig behandelt wurden. A m E n d e stellt der Verfasser eine zoogeographische H y p o t h e s e a u f , w o n a c h die u n g a rische M o l l u s k e n f a u n a im allgemeinen n a c h N o r d e n u n d n a c h W e s t e n hin o f f e n s t e h e , d a h e r als organischer Teil zur allgemeinen m i t t e l e u r o p ä i s c h e n F a u n a gehöre, w ä h r e n d sie n a c h S ü d e n u n d n a c h O s t e n hin k a u m einige F r e m d e l e m e n t e (2 — 3 % ) a u f w e i s e n k ö n n e (im G e g e n s a t z zu den b i s h e r i g e n zoogeographischen P u b l i k a t i o n e n in U n g a r n ) . Diese F r a g e b e d a r f a b e r noch weiterer U n t e r s u c h u n g e n . F ü r die F a u n a U n g a r n s n e u e A r t e n sind: Anisus spirorbis dazuri, Arion fasciatus, Limax nyctelius, Deroceras romanicum, Deroceras sturanyi. Die A n z a h l der A r t e n u n d der g e s a m m e l t e n E x e m p l a r e sind der Tabelle zu e n t n e h m e n .

8 Állattani Közlemények

113

ADATOK AZ ARANYHÖRCSÖG (MESOCRICETUS AURATUS) TÉLI IVARI ÉLETÉHEZ* Irta: P Ó K A

G É Z A

( B u d a p e s t F ő v á r o s Á l l a t - és

Növénykertje)

Az aranyhörcsögöt elsőnek W A T E R H O U S E írta le 1839-ben, és akkor Cricetus auratus-nak nevezte el. Mivel Szíriában, Aleppónál t a l á l t á k , ezért a színére u t a l ó neve mellett (aranyhörcsög) kezdetben is, de n a p j a i n k b a n is „szíriai" hörcsög néven is ismerik. 1931-ben — t e h á t az első t u d o m á n y o s leírás u t á n m a j d n e m száz év múlva hozott A D I . E R Angliába egy triót. 1938-ban v i t t é k át Amerikába, de az európai kontinensre csak 1945-ben, Németországba k e r ü l t . A rendelkezésre álló f o r r á s m u n k á k szerint, az amerikai és európai összes aranyhörcsögök az A D L E R által behozott trióból (egyesek szerint csak egy párból) s z á r m a z n a k . Természetcsen, mivel a r á n y l a g rövid idő alatt igen széleskörűen elterjedt (elsősorban mint l a b o r a t ó r i u m i állat), ez a rokonság már feloldódott, és a tenyésztésben emiatt károsodást n e m t a p a s z t a l t a k a tenyésztők. E u r ó p á b a n is és A m e r i k á b a n elsősorban m i n t laborállat ismeretes, s csak az u t ó b b i időben t e r j e d t el mint szobaállat. L a b o r á l l a t k é n t igénytelensége és igen n a g y szaporasága m i a t t használják. Az újszülöttek 40 — 45 napra már i v a r é r e t t e k , de 60 napos kor előtt nem tanácsos p á r o z t a t n i . A párzás — ha a n ő s t é n y s z a b á l y o s a n ivarzik, s a hím is nemzőképes — rövid idő alatt (vizsgálataimban 12 — 15 másodperc) megtörténik. H a m e g t e r m é k e n y ü l é s is létrejött, akkor a n ő s t é n y a hím közeledésére marással válaszol. A vemhességi idő átlag 16 n a p . A f i ó k á k csupaszok, v a k o k . T ö b b nemzedéken á t vizsgált átlagos alomszám 8 , de V Á S Á R H E L Y I I S T V Á N pl. 1 0 — 1 2 db-ot említ. 15 napos korra nyílik ki a szemrés, és 20 n a p o s k o r b a n kell a kicsiket elválasztani. Ennél t o v á b b az anya nem is engedi szopni fiókáit. E z u t á n a nőst é n y ismét p á r o z t a t h a t ó . A nőstények egy évig, a hímek legfeljebb másfél évig tarthatók tenyészetben. T a k a r m á n y o z á s r a abrakfélét, szénát, zöldet és gyümölcsöt a j á n l a n a k a szerzők. Az állatok melegigényesek. A különböző szerzők által megjelölt téli hőmérséklet 12 —18 C° között ingadozik. De az eddigi vizsgálatok szerint télen még meleg helyiségben sem sikerült szaporulatot n y e r n i . V Á S Á R H E L Y I írja a szíriai hörcsögről (több éves megfigyelés): „Télen n e m f i a d z i k , még f ű t ö t t helyiségben sem, mert n e m c s a k a nősténynél, h a n e m a hímnél is szünetel az ivarsejtek t e r m e l é s e " ( B ú v á r , 7, 1961). Hasonlóan nyilatkozik R O L F K I T T E L : „ D e r G o l d h a m s t e r " с. könyvecskéjében (Die Neue B r e h m Bücherei). Megjegyzi azt is, hogy a h í m e k a téli időszakban á t m e n e t i l e g k r y p t o r h i d d á v á l n a k .

* E l ő a d t a a szerző az Á l l a t t a n i S z a k o s z t á l y

8*

1966. m á j u s 6 - á n t a r t o t t

582.

ülésén.

115

Ezen megállapításokkal szemben Állatkertünkből 1965 — 66 telén téli szaporulatról is beszámolhatunk. 1965. október 16-án egy p á r , röviddel előtte választott, flavo-leuco szíriai hörcsöghöz j u t o t t a m . Az állatok szépek, jól fejlettek voltak, s mivel egy alombeliek, egymáshoz a legnagyobb szimpátiával viseltettek. A hörcsögöket a

1. ábra. A t a r t ó z k o d á s i helyül v á l a s z t o t t c s e r é p i t a t ó , ahol az ellés is t ö r t é n t . A 27 n a p o s , 31 g s ú l y ú á l l a t a n n y i r a m e g b a r á t k o z o t t g o n d o z ó j á v a l , hogy a n n a k k e z é b ő l eszik

madártelelő keltetőhelyiségében helyeztem el, az egyik deszkáitól készült madár előnevelő b o x b a n . A nevelőbox alja, oldala és hátulja deszka borítású volt, elöl pedig üvegajtós. Felül ruhavászonnal t a k a r t u k le, mely állandó félhomályt biztosított. Az állatok alá apróra vágott szalmával a l m o z t u n k . Itatóedénynek először cserép csibeitatót t e t t e m be, de ebbe apró szalmát hordtak az állatok, és búvóhelynek használták. (Itt jegyzem meg, hogy ebben a cserépitatóban t ö r t é n t később az ellés is, s a szopós állatok is itt t a r t ó z k o d t a k . ) Bennünket kettős cél v e z e t e t t : az első és legfontosabb, hogy ú j típusú táplálékállathoz j u s s u n k , t o v á b b á , hogy lekontrolláljuk a téli „ s t e r i l i t á s t " . Az állatok nálunk télen állandóan 20 — 22 C° hőmérsékletű légtérben élt e k . Táplálásukban annyi változást eszközöltem, hogy az abrakkeverékben a napraforgó a r á n y á t 40%-ra e m e l t e m , továbbá, hogy szénsavas mészből (futorból 80%), lisztből (19%) és sóból (1%) álló korábban összegyúrt, m a j d szár í t o t t keveréket t e t t e m az állatok elé. Az ivóvizet naponta kétszer cseréltük, s ebbe A -f- D 3 v i t a m i n t (Phylasol) t e t t ü n k . November 6 — 1-е körül a hím f o k o z o t t a b b a n érdeklődött a nőstény iránt. Az első, általam l á t o t t párzás, november 9-én du. (15 h u t á n közvetlen) volt. E z u t á n v á r t u k (amennyiben megtermékenyülés is létrejött), hogy a nőstény marni fogja m a j d a hímet, esetleg ú j a b b párzások következnek. E g y i k sem tör-

116

t é n t , de 17 — 18-a körül már lehetett látni, hogy a nőstény hasa növekszik. 24-én biztonsági okokból a hímet kivettük a nőstény ketrecéből. 25-én h a j n a l r a a 16 napos vemhességi időszaknak megfelelően az állat lefialt. Amint pár n a p múlva megállapítotttik, négyet. A t ö b b szerző által említett „téli a l v á s " a mi tenyészetünkben csak 1966. j a n u á r 2. és 10. között m u t a t k o z o t t annyiban, hogy az állatok ezen időszakban nem minden nap j ö t t e k táplálkozni. Mivel tcnyészhímünket még november végén elkérték s helyette egy másik hímet a d t a k vissza, a téli továbbtenyésztést a november 25-i ellésű, már tenyészképes hímekkel kellett t o v á b b f o l y t a t nom . 1966. j a n u á r 25-én a november 25-én született (61 napos) hímet egy normál színű nősténnyel p á r o z t a t t a m . Szabályos coitus t ö r t é n t 16.30 h-kor. Röviddel u t á n a a nőstény m a r t a a hímet. E z u t á n k i v e t t e m a hímet a nőstény ketrecéből. Ismét 16 napi vemhességi illő u t á n , t e h á t február 10-én leellett az a n y a . Egy magzat született csak, de ez túl nagy volt. Úgy látszik, hogy az optimális t a r t á s i feltételek biztosítása mellett a szíriai hörcsög — akárcsak kísérleti rágcsáló laborállat rokonai (fehér p a t k á n y és fehér egér) — a téli időszakban is folyamatosan szaporítható. Befejezésül k ö s z ö n e t e t m o n d o k DR. ANGHI CSABA p r o f e s s z o r n a k a F ő v á r o s i Á l l a t és N ö v é n y k e r t n y u g . f ő i g a z g a t ó j á n a k , h o g y a kísérlet e l ő t t és a l a t t s z a k m a i t a n á c s a i v a l segítségemre volt.

IRODALOM 1. KITTEL, R . : D e r G o l d h a m s t e r . I n : Die N e u e B r e h m B ü c h e r e i , 1955. — 2. JUNG, S . : G r u n d l a g e n f ü r Z u c h t u n d H a l t u n g die w i c h t i g s t e n V e r s u c h s t i e r e n . Leipzig, 1962. — 3. VÁSÁRHELYI I . : B ú v á r , 5 ,

1961.

117

A MAGYARORSZÁGI BÖJTI- ÉS CSÖRGÖRÉCÉK (ANAS QUERQUEDULA L. ÉS ANAS CRECCA L.) ÖSSZEHASONLÍTÓ TÁPLÁLKOZÁSVIZSGÁLATA* Irta: S T E R B E T Z

I S T V Á N

(Madártani Intézet, Budapest)

A gyakorlati vízivad-védelem érdekében a Magyar Madártani I n t é z e t a l k a l m a z o t t k u t a t á s i tervében szerepel a hazai récefajok folyamatos táplálkozásvizsgálata. E program keretében vált időszerűvé a böjti- és csörgőréce ( Anas querquedula L. és A. crecca L.) táplálkozás-ökológiájának összehasonlító tanulmánya. A két legkisebb európai réccfaj bromatológiájában még t ö b b n y i t o t t kérdés vár t o v á b b i adatszolgáltatásra. így pl. a csörgőrécét nagyobb példányszámban ez ideig zömmel csak a maritim jellegű európai biotópokon vizsgálták. A szárazföld belsejéből — ahol e m a d a r a t merőben más életkörülmények között t a l á l j u k — ezzel szemben még hiányosak az ismereteink. A böjtiréce eddigi k u t a t á s a pedig általánosan olyan szerény anyagon alapul, hogy t o v á b b i gyomortartalom-vizsgálata ugyancsak kívánatos. Az is szembeötlő, hogy b á r a két récefaj morfológiailag rendkívül hasonló, mégis t ö b b szerző utal arra, hogy a böjtiréce táplálékában következetesen nagyobb százalékértékkel szerepelnek az állati tápláléknemek (irodalmi összefoglalás S z u j idézett, 1965. évi dolgozatában). E megállapításokkal kapcsolatban S Z U J ( 1 9 6 5 ) arra a hibalehetőségre is r á m u t a t , hogy az általa felsorolt vizsgálatok a böjtiréce esetében nyári aspektusban t ö r t é n t e k , a csörgőréce anyag viszont túlnyomó részben téli időszakból származik. E z t a kérdést ezért azonos időpontban g y ű j t ö t t g y o m o r t a r t a l m a k összehasonlításával is meg kell világítani. Végül még egy helyi, magyar probléma is indokolja a kérdéses f a j o k táplálkozásának összehasonlítását. Az 1952 óta rendszeresített madárvonulási szinkron megfigyelésekből az t ű n t ki, hogy amíg a böjtirécék zömmel a dunántúli és Duna-Tisza közi nádas-mocsaras állóvizeken gyülekeznek, addig a csörgőrécékre a tiszántúli puszták makrovegctációban szegény, sekély, zátonyos szikestavai és h a t a l m a san méretezett, mesterséges halastavai gyakorolják a legnagyobb vonzerőt ( K E V E — S C H M I D T 1 9 6 0 ) . E következetesen ismétlődő, sajátos tömegeloszlás magyarázatához a táplálkozási életformák értékelése is kívánatos. Magyarországon a m ú l t b a n még nem t ö r t é n t tervszerű réce táplálkozásvizsgálat, és így irodalmunk is csak alkalomszerű adatok közlésére szorítkozik, í g y T H A I S Z ( 1 8 9 9 ) 6 db csörgőréce gyomrából Polygonum, Convolvulus, Scirpus, Alnus Ranunculus m a g v a k a t és rovarpetéket említ, m a j d K E V E ( 1 9 3 7 ) a mad a r a k csigatáplálékát vizsgálva, ismeretlen időpontokban g y ű j t ö t t 125 csörgőréce esetében hét ízben, 221 böjtiréce gyomortartalmából pedig 87 alkalommal állapította meg apró Molluscák jelenlétét. * E l ő a d t a a s z e r z ő az Á l l a t t a n i S z a k o s z t á l y

1968. j a n u á r 5 - é n t a r t o t t 596. ü l é s é n .

119

Vizsgálatomhoz mindkét f a j b ó l 100—100 db gyomortartalom állt rendelkezésemre, mely 1948 — 67 időközéből, az ország 31 p o n t j á r ó l s z á r m a z o t t . Az analízisek eredményét az 1. t á b l á z a t b a n ismertetem. I t t a magtáplálék esetében a m e g a d o t t darabszámok mellett minden alkalommal még a kérdéses m a g v a k zúzalékát is megtaláltam. Tekintettel arra, hogy a statisztikák 100 — 100 db g y o m o r t a r t a l o m alapján készültek, így az előfordulási esetek számértékei egyben arra is válaszolnak, hogy a kérdéses táplálék a megvizsgált gyomort a r t a l m a k h á n y százalékából volt k i m u t a t h a t ó .

1.

táblázat

Anas crecca

Anas querqucdula Esetben

(%>

Amaranthus sp. Trifolium sp. Hordeum vulgare Panicum miliaceum

33 25 8 6 5 5 5 5 3 3 2 2 2 2 2 1 1

3110 1736 170 210 240 175 14 40 600 38 50 100 törmelék 2150 5 1 1

22 6 3

X

26 3 2 2 2 1 1 1 1

X

46 5

X

X

120

38 30 18 8 8 7 6 6 5 4 4 2 1 1 1 1 1 1

3012 1300 1856 3208 139 236 9 94 39 421 6280 200 16 6 4 26 6 7

Chara Festuca

levél

5 2

X X

Állati táplálék: X

28 2 20 1 2 2 66

Orlőanyagok: H o m o k és kavics Subfossilis Molluscák

Carex sp. Setaria glauca Schoenoplectus sp. Trifolium sp. Camphorosma annua Alisma sp. Orisa sativa Ismeretlen mag Crypsis aculeata Artemisia sp. Amaranthus sp. Scirpus sp. Polygonum sp. Hordeum hystrix Triticum vulgare Cyperaceae sp. Atriplex sp. Rumex sp.

X

Állati t á p l á l é k : Chitin törmelék H y d r o p h y l i d a e sp. Chironomidae sp. lárva Notonecta glauca Planorbis sp. Dytiscidae sp. Hydrous sp. Helophorus sp. Ismeretlen lárva

Db

Zöld n ö v é n y i részek:

Zöld növényi részek: Chara Lemna sp. Festuca levél

(%) Magvak:

Magvak: Carex sp. Setaria glauca Glyceria sp. Potamogeton sp. Scirpus sp. Echynochloa sp. Atriplex sp. Ismeretlen mag Schoenoplectus sp. Oriza sativa Cyperaceae sp. Medicago sativa Tricitum vulgare

Esetben

Db

H y d r o p h y l i d a e sp. Planorbis sp. I s m e r e t l e n lárva Calliptamus italicus Tipulidae l á r v á k Chironomidae l á r v á k

16 4 2 1 1 1

782 2 1 10 2

56 2

X

X

Orlőanyagok: X

K a v i c s és h o m o k Subfossilis Molluscák

X

Az 1. táblázat h a r m i n c h a t féle tápláléknemet sorol fel a két f a j gyomortartalom-anyagából, melynek ötven százaléka — elsősorban mint domináns táplálékféleség — a böjti- és csörgőréce esetében is egyaránt k i m u t a t h a t ó . A növényi és állati táplálék megoszlása egész évi keresztmetszetben, globálisan vizsgálva, nem m u t a t lényeges eltérést, mert a böjtirécénél a 80 : 20, a csörgőnél a 86 : 14 arányt a d j a a növényi maradványok j a v á r a az egyes tápláléknemek előfordulási eseteinek százalékos megoszlása. A 2. t á b l á z a t b a n havonkénti csoportosításban m u t a t o m be a két fő táplálékcsoport százalékarányát. Az így részletezett anyagból március és augusztus esetében találunk mindkét fajból egy időben nagyobb gyomorszámot, melynek a l a p j á n az összehasonlítástól valószerű eredményt r e m é l h e t ü n k . Az eredmények ellentmondók, mert tavaszszal a böjti-, nyár végén viszont a csörgő állati tápláléknemci a d j á k a magasabb számokat. Ezt a p r o b l é m á t kívánatos lenne sokkal bőségesebb, azonos aspektusból származó anyaggal is megvilágítani. 2. Anas

Hónap

táblázat Anas

querquedula

Gyomrok száma

Növényi táplálék о/ /о

Allati táplálék

Hónap

%

Gyomrok száma

H- СЛ © ON © CO 1

IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII.

25 26 4 14

in. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII.

%

%

8

18

90

10

20

91

9

17

92

18

6

100

9

100

5 5 12

36 30

ÁUati táplálék

25 20 13 9

i. и. 64 70 75 100 74 96 86

Növényi táplálék

75 80 87 91

i. и. ni.

crecca

Ha tekintetbe vesszük a felsorolt tápláléknemek gyakori azonosságát vagy nagyon közeli hasonlóságát, valószínűnek látszik, hogy a magyarországi vonulás során tapasztalt tömegeloszlást inkább a f a j o k eltérő táplálkozás-ethológiája magyarázza, mely a különböző típusú táplálkozó területek sajátos dunántúli-tiszántúli elkülönülése esetében feltűnőbben érvényesül. S Z I J J ( 1 9 6 5 ) A Bodeni-tavon végzett vizsgálatai során a csörgő- és böjtiréce táplálkozásmódjaiban n a g y o n sok közös vonást talált. Ugyanez a kérdés egy nagy földrajzi tájegység — jelen esetben a m a g y a r síkságok — keretében vizsgálva már több lehetőséget n y ú j t arra, hogy figyelemmel kísérjük a két f a j táplálkozó területeinek kiválasztásánál megnyilvánuló egyéni sajátosságokat.

121

A hazai terepmegfigyelésekből az t ű n t ki, hogy a böjtiréce elsősorban a félmagas növényzettel b o r í t o t t , sekély szélvizeinket kedveli, ahol táplálékát vízfelszínről, vagy a legfelsőbb felszíni rétegből s igen gyakran még a vízinövények leveleiről is gyűjtögeti. A csörgőréce viszont még f o k o z o t t a b b a n sekély vízi f a j n a k mutatkozik. Népes csapatait a csak alig n é h á n y cm-es vízzel borít o t t , kopár, zátonyos helyeken találjuk. I t t vagy úszva, vagy igen gyakran Limicolákhoz hasonlóan gyalogolva a tócsavizeket és híg iszapot k u t a t j a át. Olyan vízmélységben, ahol az úszó madár víz alá d u g o t t fejjel m á r nem éri el az iszapzónát, csak szükségből táplálkozik. E z t a sajátos, litorális táplálkozó biotópot-terjedelmes, z a v a r t a l a n területi arányokkal párosulva elsősorban a tócsa típusú alföldi szikestavak és a vonulások idején igen g y a k r a n lecsapolás alatt álló mesterséges halastavak kín á l j á k a csörgőréce számára. A szikesek esetében u g y a n a k k o r még e f a j halofil hajlamára is gondolhatunk, melyet O L N E Y ( 1 9 6 3 ) angliai vizsgálatai során h a n g o z t a t o t t . Igen valószínű, hogy a különböző Tringa, Calidris és Charadrius fajokkal egyetemben a Magyarországon átvonuló csörgőrécéket is elsősorban a táplálékfelvétel s z e m p o n t j á b ó l kedvező szikes vizek összpontosítják az Alföldre. Ezzel szemben a vegetációban gazdagabb d u n á n t ú l i tavak-mocsarak ökotípusa a böjtiréce t á p l á l k o z á s m ó d j á n a k előnyösebb. Ezért t a l á l j u k a vonulási időszakokban elsősorban ebben az élettérben a domináló mennyiségeket.

IRODALOM 1. KLEINEK-KEVE, A.: Ü b e r die C o r i c h y l i e n - A u f n a h m e der Vögel. C o m p t . R e n d . X I I . Congr. I n t . Zool. Lisabon 1935, 1937, p. 1 8 0 5 - 1 8 2 4 .

— 2. K E V E , A . & SCHMIDT, E . :

Resultate

der s y n c h r o n W a s s e r v ö g e l u n t e r s u c h u n g e n in U n g a r n . A c t a Congr. I n t . X I I . Helsinki, 1960, p . 400 — 403. — 3. OLNEY, P. J.: T h e a u t u m a n d w i n t e r f e e d i n g biology of c e r t a i n s y m a t r i c d u c k s . T r a n s a c t i o n s of the X l t h . Congr. I n t . U n i o n of G a m e Biologits, L o n d o n , 1963, p. 309 — 320. — 4. SZIJJ, J.: Ökologische U n t e r s u c h u n g e n an E n t e n v ö g e l ( A n a t i d a e ) des E r m a n t i g e r Beckens. Die V o g e l w a r t e , 23, 1965. p. 24 —71. — 5. THAISZ, L.: K r i t i s c h e B e s t i m m u n g der N ü r t lichkeit oder S c h ä d l i c h k e i t d e r Vögel. Aquila, 6, 1899, p. 139 — 141.

THE

COMPARATIVE FEED-EXAMINATION OF GARGANEY AND T E A L Q U E R Q U E D U L A L . A N D A. C R E C C A L.) I N H U N G A R Y

(ANAS

By I.

S T E R B E T Z

T h e s t u d y discusses t h e f e d d of g a r g a n e y a n d t e a l on c o m p a r a t i v e basis of 100 — 100 crop c o n t e n t s . T a b l e 1 shows t h e f r e q u e n c y of i n d i v i d u a l feed species, t o g e t h e r w i t h t h e n u m b e r of pieces. T a b l e 2, besides giving t h e n u m b e r of crops e x a m i n e d i n d i c a t e s t h e v e g e t a l a n d a n i m a l feed in t h e i r p e r c e n t u a l d i s t r i b u t i o n a c c o r d i n g t o m o n t h s . T h e e x a m i n a t i o n e x p e n d s i n t e r e s t on t h a t t h e t w o m i g r a t o r y species h a v e c h a r a c t e r i s t i c areal d i s t r i b u t i o n in feed d u e t o t h e difference in f e e d - b i o t o p e s .

122

ADATOK AZ AEGERIA APIFORMIS CL. (AEGERIIDAE) HAZAI ÉLETMÓDJÁHOZ ÉS KÁROSÍTÁSÁHOZ* Irta: S z O N T A G H

P Á L

(Erdészeti Tudományos Intézet, Mátrafüred)

A z Aegeria apiformis egész E u r ó p á b a n e l t e r j e d t n y á r k á r o s í t ó . E u r ó p á n k í v ü l m e g t a l á l h a t ó m é g a K ö z e i - U r a i b a n , É s z a k - K a u k á z u s b a n , A r m é n i á b a n és K i s - á z s i a é s z a k k e l e t i r é s z é b e n . A z E g y e s ü l t Á l l a m o k b a n is e l ő f o r d u l — é s z a k n y u g a t o n N e v a d á i g —, o t t a z o n b a n b e h u r c o l á s s a l t e r j e d t el. M a g y a r o r s z á g o n a n y á r a k o n m i n d e n ü t t g y a k o r i . Éle t m ó d j á r a , károsítására v o n a t k o z ó részletes hazai a d a t a i n k nincsenek, a külföldi leírások pedig h a z a i viszonyaink k ö z ö t t n e m megfelelőek. N y á r á l l o m á n y a i n k b a n az u t ó b b i é v e k b e n é s z l e l t m i n d n a g y o b b m é r v ű k á r o s í t á s a és a s a j á t m e g f i g y e l é s e n a l a p u l ó h a z a i a d a t o k h i á n y a t e t t e s z ü k s é g e s s é a vele v a l ó f o g l a l k o z á s t . A k á r o s í t ó é l e t m ó d j á r a és k á r o s í t á s á r a v o n a t k o z ó m e g f i g y e l é s e i m e t r é s z b e n a z o r s z á g n a g y o b b n y á r a n y a t e l e p e i n e k és n y á r á l l o m á n y a i n a k é v e k ó t a t ö r t é n t r e n d s z e r e s b e j á r á s a a l k a l m á v a l , r é s z b e n l a b o r a t ó r i u m i n e v e l é s e k k e l v é g e z t e m . A s z a b a d földi v i z s g á l a t o k a l k a l m á v a l — á l t a l á b a n k é t h e t e n t e — n y á r f a j t á n k é n t 20 — 20 a n y a t ö v e t , v a g y g y ö k f ő t b o n t o t t a m föl a k á r o s í t ó m e n n y i s é g é n e k és f e j l ő d é s i a l a k j á n a k p o n t o s m e g á l l a p í t á s á r a . M i n d e n a l k a l o m m a l l a b o r a t ó r i u m i n e v e l é s r e is v i t t e m b e a n y a g o t , a h o l a n e v e l é s n y i t o t t f o l y o s ó n e l h e l y e z e t t nevelő szekrényekben történt.

Az imágó életmódja

Az Aegeria apiformis a legnagyobb közép-európai üvegszárnyú lepke. Teste és csápja barna alapszínű, potrohszelvényein széles sárga g y ű r ű k e t visel, ami lódarázshoz teszi hasonlóvá. Repülési ideje hazánkban megfigyelésem szerint m á j u s elejétől augusztus végéig t a r t . Legtöbb lepkerepülést j ú n i u s hó folyamán figyeltem meg 1961 — 65-ben. Laboratóriumi neveléseimben az első lepke m á j u s 18-án, az utolsó augusztus 3-án b ú j t elő. Tömeges megjelenésük június közepére esett. A külföldi irodalmi a d a t o k is ( E S C H E R I C H , 1 9 3 1 ; B E R G M A N N , 1 9 5 3 ; V I T É , 1 9 5 2 ) általában a június—július hónapokban á l l a p í t j á k meg fő rajzási idejét. A lepkék meglehetősen lusták és nehézkesek. Szeretnek a leveleken vagy a h a j t á s o k o n ülve pihenni. Az ilyen ülő lepkéket kézzel is könnyen meg lehet fogni. C E C C O N I (in: E S C H E R I C H , 1 9 3 1 ) szerint ellentétben a többi üvegszárnyú lepkével, este rajzik. Mivel a fénycsapdák egyetlen példányt sem f o g t a k , hazánkban n e m valószínű ez a megállapítás, b á r lehetséges, hogy csak villanyfényre n e m repül. Kinti megfigyeléseim folyamán viszont gyakran l á t t a m nappal, különösen a délelőtti ó r á k b a n repülő lepkéket. B E R G M A N N ( 1 9 5 3 ) szerint is reggel 9-től kezd repülni. A lepke, mint megfigyeltem, jó és gyors repülő. Laboratóriumi neveléseimben a lepkék 20—30 napig éltek. A liímek és nőstények közötti arányra vonatkozóan megállapítottam, hogy a kinevelt összes lepke 45%-a nőstény, 55%-a hím volt. A szexuál-index t e h á t átlagosan * Előadta

a szerző az Á l l a t t a n i S z a k o s z t á l y

1967. j ú n i u s 2 - á n t a r t o t t 5 9 2 .

ülésén.

123

0,5-nek v e h e t ő .

BERGMANN

(1953) szerint a l e p k e a síkságok és völgyek idős

n y á r ligeteinek v e z é r f a j a . P e t e r a k á s és peteszám A l e p k é k a b á b b ó l való k i b ú j á s u t á n 1—2 n a p p a l k o p u l á l n a k , és megkezdik a p e t e r a k á s t . A nőstény lepke petéit, megfigyelésem szerint ú g y r a k j a le, hogy p e t e v e z e t é k é t k i n y ú j t v a a p e t é k e t t a r t ó z k o d á s i helyétől n e m messzire szabadon a f ö l d r e , v a g y az a l a t t a levő f ő g y ö k e r e k r e h u l l a t j a . Ezzel m a g y a r á z h a t ó az, hogy h e r n y ó j á n a k r á g á s a sokszor a föld a l a t t , a gyökereken t ö r t é n i k , mivel a p e t é k b ő l kikelt h e r n y ó k a földben t á m a d j á k meg a f á n a k a k i b ú j á s i helyükhöz legközelebb levő részeit. A p e t e r a k á s ideje h a z á n k b a n m á j u s elejétől augusztus elejéig t a r t , vagyis a lepke repülési ideje a l a t t m e g y végbe. A p e t e s z á m r a v o n a t k o z ó irodalmi a d a t o k eltérőek. A legrészletesebb vizsgálatok a l a p j á n S C H E I D T E R (1934) i s m e r t e t i a p e t e s z á m o t . A l e r a k o t t peték s z á m á t 955 — 1190-ben á l l a p í t j a meg n ő s t é n y e n k é n t , de megfigyelte, hogy a n ő s t é n y e k összes p e t é i n e k száma ennél jóval t ö b b , 1322 — 2535 d b . Megállapítja t e h á t , hogy a n ő s t é n y e k érett p e t é i n e k csak egy részét r a k j á k le. S T A U D I N G E R (in: E S C H E R I C K , 1931) 1200 d a r a b n a k , S C H U L T Z E (1926) 1800-nak, S C H A P O V A L O W (1961) pedig 2500 d b - n a k t a l á l t a n ő s t é n y e n k é n t a p e t e s z á m o t . H a z á n k b a n 5 n ő s t é n y l e p k e részletes v i z s g á l a t a a l a p j á n 1 n ő s t é n y átlagos p e t e s z á m á t 776 d a r a b n a k , a m a x i m u m o t 856, a m i n i m u m o t 652-nek találtam. A hernyó r á g á s a és életkörülményei A p e t é k b ő l a kis h e r n y ó k 3—4 hét m ú l v a k i b i í j n a k , és azonnal b e f u r a k o d n a k a kéreg alá. A h e r n y ó b e f u r a k o d á s i helye á l t a l á b a n a f á n a k közvetlen a t a l a j j a l é r i n t k e z ő része, v a g y a föld alatti g y ö k é r z e t e . N y á r a n y a t e l e p e k e n ( S Z O N T A G I I , 1 9 6 5 ) a kis h e r n y ó k az a n y a t ő b u z o g á n y s z e r ű e n m e g n ő t t felső részének az a l j á t , v a g y az a n y a t ő n e k a t a l a j m e t s z é s p o n t j á n á l levő sima kérgű részét t á m a d j á k meg. A k i b ú j t h e r n y ó k eleinte kis üreget r á g n a k a kéreg a l a t t , m a j d k e s k e n y , lapos m e n e t e t készítenek a k é r e g és a szijács k ö z ö t t , kissé a szijácsba m é l y e d v e . A h e r n y ó a j á r a t a végén levő üregben telel á t , á l t a l á b a n fejjel lefelé. Az á t t e l e l t h e r n y ó k t a v a s s z a l ú j r a kezdik a r á g á s t , és egész őszig r á g n a k , amikor ismét h e r n y ó a l a k b a n telelnek át. Csak a következő, h a r m a d i k n a p t á r i év t a v a s z á n b á b o z ó d n a k . Megfigyelésem szerint a teljesen kifejlett h e r n y ó k j á r a t a a gyökfő és a gyökerek k i i n d u l á s i helye k ö z ö t t helyezkedik el a f á n a k földben levő s z a k a s z á n . A j á r a t o k a kéregbe és a szijácsba ágyazva f u t n a k . Hosszúságuk 10 — 15 cm. Függőlegesek, de közben merőlegesen eltérőek is l e h e t n e k . B e h a t o l n a k egészen a gyökerekig, és alsó v é g ü k ö n k a m p ó s a n elhelyezkedő üregben szélesednek ki. A j á r a t o k l a p o s a k , legnagyobb szélességük 1,3 cm (átlagosan 1,1 cm). A h e r n y ó néha csak a g y ö k f ő a l a t t elhelyezkedő, 6 — 8 cm hosszú üregszerű j á r a t o t készít. De t a l á l t a m a f ő g y ö k e r e k b e n is 10 cm hosszú, n a g y , lapos üregszerű j á r a t o k a t . A hernyó j á r a t á t i d ő n k é n t k i t a k a r í t j a , átteleléskor azonban rágcsálékkal félig eltömítve h a g y j a . G y a k r a n r á g e g y ü t t a n a g y n y á r f a c i n c é r (Saperda carcharias L . ) álcá-

124

jávai, j á r a t a i k csaknem összeérnek. A hernyó rágását a nagy nyárfacincér álcáj á n a k rágásától jól megkülönbözteti az, liogy a kihulló rágcsálók sokkal rövidebb (2 — 3 mm), fűrészporszerű farostokból áll, és közötte tipikus hernyóürülék található. Egy-egy fában, vagy anyatőben néha 5 — 8 j á r a t is f u t , de t a l á l t a m egy j á r a t b a n 2 hernyót is. Egyes -esetekben a kettős h e r n y ó j á r a t b a n talált egy élő hernyó és a másik hernyó visszamaradt részei arra engedett következtetni, liogy az állat kannibálizmusra is hajlamos. A nagy nyárfacincér álcájának elpusztítását, vagy fordítva, eddig nem t a p a s z t a l t a m . Az Aegeria apiformis fejlődési ideje h a z á n k b a n megfigyelésem szerint 2 éves. A hernyók kétszer telelnek át, és a h a r m a d i k év tavaszán b á b o z ó d n a k . Svédországban viszont K E M N E H (1922) szerint 3 éves fejlődése is előfordul. A báb A kifejlett hernyó bábozódás előtt egy teljesen nyitott kör alakú kirepülési nyílást rág ki, és annak közelében rágcsálókból és szövedékből készített kokonban bábozódik. A kokon belül fényes és sima, fala rugalmas, kemény. A bábozódás megfigyelésem szerint leggyakrabban a hernyójárat felső részében, a fában történik, de bábozódik menetéből k i b ú j v a a gyökerek között a t a l a j b a n is. A bábot körülvevő erős kokon a f a j n a k a t a l a j b a n t ö r t é n ő bábozódáshoz való alkalmazkodását jelenti. Nyár anyatelepeken a bábozódás közvetlen az anyatő gyökfő alatti részében, fő ágak között mélyen az anyatőben (oldalra készített kirepülési nyílással), h a j t á s elágazódásoknál fent az a n y a t ő b e n , vagy v a s t a g a b b ágak, ágcsonkok alatt történik. De találtam vastag ágcsonkok oldalában is bábot. Nyár fiatalosokban viszont többször figyeltem meg a gyökerek között a talajban történő bábozódását is. A lepke kibújása u t á n a félig kitolódott iircs bábbőr a kirepülési nyílásb a n m a r a d . A bábozódási idő hazánkban megfigyelésem szerint április végétől május közepéig t a r t . Korlátozó tényezők Az Aegeria apiformis-t pusztító, korlátozó tényezőknek á l t a l á b a n mind a saját megfigyelésem, mind a szakirodalom alapján ( P O S T N E R , 1 9 6 2 ) csak igen jelentéktelen szerepük van. A madarak közül csak a lepkéket pusztítók jöhetnek számításba, de sem ilyen irányú megfigyelésem nincs, sem irodalmi adattal nem találkoztam. A parazita rovarok közül csak két fürkészdarázs ellensége ismeretes, a Cryptus pseadonymus TSCHEK. (ESCHERICH, 1931) és a Meniscus setosus F O U R C I C ( S I T O W S K I , 1 9 2 7 ) . Három évi nevelési és tönkfeltárási vizsgálataim során egyetlen fürkészdarázs és fürkészlégy ellensége sem került elő. De P O S T N E R ( 1 9 6 2 ) irodalmi adatai alapján külföldön is igen alacsony az A. apiformis parazitáltsága. A fa természetes védekezése, nedvkeringési változása is csak kevés szerepet játszik a károsító korlátozásában, tekintettel arra, hogy a hernyók a gyökfő körüli, t e h á t nedvességgel legegyenletesebben ellátott zónában élnek. Elpusztult hernyót mintegy száz j á r a t felbontása a l a p j á n egyetlen esetben sem találtam.

125

A darázslepke tápnövényei és kártétele Az A. apiformis életfeltétele a nyár, fő gazdanövényeként az irodalom egységesen a n y á r a t adja meg ( E S C H E R I C H , 1 9 3 1 ; V I T É , 1 9 5 2 ; S O R A U E R , 1 9 5 3 ; B E R G M A N N , 1 9 5 3 ) . Minden n y á r f a j t és kitermesztett n y á r f a j t á t szívesen választ t á p n ö v é n y ü l . Egyes szerzők tápnövényei közé sorolnak más l o m b f á k a t is. E z e k : a fűz, a kőris, a hárs és A n y í r ( E S C H E R I C H , 1 9 3 1 ; G A B L E R , 1 9 5 5 ; V I T É , 1952; SORAUER,

1953).

H a z á n k b a n n y á r állományokban és nyár anyatelepeken végzett vizsgál a t a i m során minden jelenleg alkalmazott nemes n y á r f a j t á n m e g t a l á l t a m előf o r d u l á s á t . í g y tápnövényei közé kell sorolnom a megtámadás sorrendjében a kései n y á r a t (P.xeuram. cv. serotina), korai n y á r a t (marilandica), óriás n y á r a t (robusla), francia n y á r a t (regenerata), H-381 n y á r a t , olasz n y á r a t (1-214) és holland n y á r a t (gerlicaj. Egyéb lombfákon történt megjelenéséről sem a d a t o m , sem tudomásom nincs. De más szerzők is ( S R O T T , 1963; P O S T N E R , 1962) kétségesnek találják ezt a feltevést. Az Aegeria apiformis n y á r állományaink és nyár anyatelepeink gyakori és egyik legveszélyesebb élettani és farontó károsítója. Nyár anyatelepekcn elsősorban a nagyobb vagy idősebb anyatövek fő pusztítója, a Saperda carcharias-szal e g y ü t t . A hernyó az a n y a t ö v e k gyökfőinek és gyökér közötti részének összerágásával okoz k á r t . Rágása következtében csökken az anyatelep hozama, az a n y a t ö v e k b e k o r h a d n a k , részben elhalnak, és végül teljesen elpuszt u l n a k . Az A. apiformis fő károsítási ideje az anyatelepek negyedik éve. A nyár anyatelepeken okozott kár országosan mintegy 3 — 5%-os a n y a t ő pusztulásáb a n jelentkezik. 1. táblázat.

Az A. apiformis

I.

II.

L2

L2

LI

fejlődésmenete nyár anyatelepeken 1961/66/évi vizsgálatok alapján

in.

IV.

V.

VI.

VII.

VIII.

L,

LJBI

BIO

IOL

IOL!

Lj

И

Li

L2

L2

I = imágó, В = báb, L = hernyó, О

IX.

X.

IOLJ

L,

И

L,

L2

L2

XI.

XII.

L, L,

L2

pete.

N y á r állományainkban károsítása megfigyelésem szerint az állományok 3—4. évétől kezdve jelentkezik, és a legidősebb állományokban is megtalálh a t ó . E s e t e n k é n t , főleg csemetekertekben, a csemeték és n y á r s u h á n g o k másodéves főgyökerében (volt dugványrész) is elszaporodik, és a f á k pusztulását o k o z h a t j a . H a z á n k b a n m i n d e n ü t t e l t e r j e d t . Az eddig vizsgált m i n d e n rudaskorú és idős állományban m e g t a l á l t a m 2 — 50%-os fertőzöttségét. Megfigyelésem szerint a darázslepke elterjedése független az állományok korától, és csak kismértékben f ü g g egészségi állapotától. Mivel hernyója által á b a n a f á k gyökfőjében és föld a l a t t i gyökérzetében él és i t t , v a g y a t a l a j b a n bábozódik, ezért elszaporodását i n k á b b időjárási és t a l a j t a n i tényezők — szárazság, sok csapadék, vízállás, homokos t a l a j , k ö t ö t t t a l a j stb. — segítik elő, illetve akadályozzák. Elsődleges károsító. A h e r n y ó k rágása következtében fiatal fák száradnak ki, középkorú és idős fák legyengülnek, és másodlagos károsítok is köny126

nyebben felléphetnek. A fa egy részét műszaki felhasználás szempontból is alkalmatlanná teszi. P O S T N E R (1962) megállapítja, hogy az Aegeria apiformis hernyórágás után gyakori a fákon a Pseudomonas tumefacies fertőzés.

IRODALOM 1. BERGMANN, A.: Die G r o ß s c h m e t t e r l i n g e M i t t e l d e u t s c h l a n d s . J e n a , 3, 1953, p. 219 — 228. — 2. EsCHKKiCH, К . : Die F o r s t i n s e k t e n M i t t e l e u r o p a s . B e r l i n , 3, 1931, p. 407 — 409. 3. GABLER, К . : F o r s t s c h u t z g e g e n T i e r e . R a d e b e u l — B e r l i n , 1955, p. 208. — 4. KEMNER, A. N . : Z u r K e n n t n i s d e r E n t w i c k l u n g s s t a d i e n einiger Sesiiden. E n t o i n o l . T i j d s k r i f t , 43, 1922, p . 4 1 — 51. — 5. POSTNER, M.: D e r H o r n i s s e n g l a s f l ü g l e r , A e g e r i a a p i f o r m i s Cl. ( A e g e r i i d a e , L e p i d o p t e r a ) a n J u n g p a p p e l n in P f l a n z g ä r t e n u n d B a u m s c h u l e n . A n z . S c h ä d l i n g s k u n d e , B e r l i n H a m b u r g , 35, 1962, p. 8 1 — 8 6 . — 6. SCHEIDTER, F . : E i a b l a g e u n d E i z a h l d e s H o r n i s s e n s c h w ä r m e r s , T r o c h i l i u m a p i f o r i n e Cl. Z e i t s c h r . P f l a n z e n k r a n k h e i t e n u n d P f l a n z e n s c h u t z , 44, 1934, p . 400 — 402. — 7. SITOWSKI, L . : P i m p l i n a e a n d B r a c o n i d a e as p a r a s i t e s of A e g e r i i d s . P o l s . P i s m o E n t . , 1 9 2 7 , p . 1 6 3 — 1 6 6 . — 8 . SORAUER & B L U N C K : H a n d b u c h

der

Pflanzenkrankenheiten.

B e r l i n — H a m b u r g , 4, 1953, p . 76 — 77. — 9. SROT, M . : S k o d l i v e r o z s i n e r i n e s y t k y o v a d o v é ( P a r a n t r e n e t a b a n i f o r m i s R o t t ) a n e s y t k y v c e l o v é ( A e g e r i a a p i f o r m i s Cl.) n a t o p o l e c h a Cssr. L e s n i c k y Cas. R o c n i k , 9, 1963, p. 145 — 158. — 10. SZONTAGH P . : A z ü v e g s z á r n y ú l e p k é k ( F a r n . A e g e r i i d a e ) k á r t é t e l e n y á r a n y a t e l e p e k e n . E r d é s z e t i K u t a t á s o k , 61, 1965. p. 257 — 2 7 5 . — 11. VITÉ, V.: Die h o l z z e r s t ö r e n d e I n s e k t e n M i t t e l e u r o p a s . G ö t t i n g e n , 1952.

ANGABEN ZUR L E B E N S W E I S E UND SCHÄDLICHKEIT DER AEGERIA A P I F O R M I S CL. ( A E G E R I I D A E , L E P I D O P T E R A ) I N U N G A R N Von P.

SZONTAGH

D i e Aegeria apiformis CL. ist e i n in g a n z E u r o p a v e r b r e i t e t e r P a p p e l s c h ä d l i n g . I m S o m m e r ist er in U n g a r n ü b e r a l l o f t a n z u t r e f f e n . Die F l u g z e i t d e r S c h m e t t e r l i n g s f o r i n r e i c h t v o n A n f a n g Mai bis E n d e A u g u s t . D a s S c h w ä r m e n zeigt sich a m s t ä r k s t e n i m J u n i . D i e S c h m e t t e r l i n g s f o r m e n sind g u t e u n d s c h n e l l e F l i e g e r . D a s W e i h c h e n l ä ß t s e i n e E i e r u n w e i t seines A u f e n t h a l t o r t e s f r e i a u f die E r d e o d e r die sich d a r u n t e r b e f i n d e n d e n H a u p t w u r z e l u f a l l e n . E i n W e i b c h e n t r ä g t d u r c h s c h n i t t l i c h 776 E i e r , m a x i m a l 856, m i n i m a l 652 E i e r . Die a u s d e n E i e r n g e s c h l ü p f t e n R a u p e n f r e s s e n sich z u e r s t eine k l e i n e H ö h l e u n t e r d e r B a u m r i n d e , d a n a c h s c h a f f e n sie sich e i n e n s c h m a l e n , f l a c h e n G a n g z w i s c h e n R i n d e u n d d e m s o g e n a n n t e n B a s t . I n e i n e m B a u m o d e r in e i n e m S t a m m l a u f e n m a n c h m a l 5 — 6 G ä n g e , a b e r es k ö n n e n in e i n e m G a n g a u c h zwei R a u p e n v o r k o m m e n . D i e R a u p e ü b e r w i n t e r t in d e r H ö h l e , die sich a m E n d e des G a n g e s b e f i n d e t . Die E n t w i c k l u n g s z e i t d e r A. apiformis beträgt i n u n s e r e r H e i m a t zwei J a h r e . D i e R a u p e n ü b e r w i n t e r n z w e i m a l , u n d im F r ü j a h r d e s d r i t t e n J a h r e s p u p p e n sie sich ein. D a s E i n p u p p e n g e s c h i e h t e n t w e d e r i m o b e r e n T e i l d e s R a u p e n g a n g e s i m B a u m o d e r in d e r E r d e z w i s c h e n d e n B a u m w u r z e l n . Die E i n p u p p u n g s z e i t d a u e r t v o n E n d e A p r i l bis A n f a n g Mai. D i e A. apiformis b e v o r z u g t als N a h r u n g s m i t t e l s ä m t l i c h e E d e l p a p p e l a r t e n , die v o n ö k o n o m i s c h e m N u t z e n sind. Die A. apiformis ist e i n e r d e r g e f ä h r l i c h s t e n S c h ä d l i n g e d e r E d e l - u n d Z u c h t p a p p e l b e s t ä n d e . w a s s o w o h l die P h y s i o l o g i e d e r B ä u m e wie a u c h die e i g e n t l i c h e H o l z b e s c h ä d i g u n g b e t r i f f t . I n d e n P a p p e l z u c h t b e s t ä n d e n i s t sie z u s a m m e n m i t d e r Saperda carcharias d e r H a u p t f e i n d d e r ä l t e r e n S t ä m m e . I h r e S c h ä d i g u n g b e g i n n t bei 3 bis 4 J a h r e a l t e n B e s t ä n d e n u n d ist a u c h in d e n ä l t e s t e n B e s t ä n d e n v o r z u f i n d e n . D i e A. apiformis ist ein p r i m ä r e r S c h ä d l i n g . I h r e V e r b r e i t u n g ist u n a b h ä n g i g v o m A l t e r d e r B e s t ä n d e u n d h ä n g t n u r i n g e r i n g e m M a ß e v o n d e r e n G e s u n d h e i t s z u s t a n d a b , sie w i r d e h e r v o n m e t e o r o l o g i s c h e n u n d g e o l o g i s c h e n F a k t o r e n begünstigt odet behindert.

127

ADATOK A RECÉSSZÁRNYÚ ROVAROK HAZAI ELŐFORDULÁSÁHOZ* írta: Ú J H E L Y I

S Á N D O R

(Budapesti O r v o s t u d o m á n y i E g y e t e m , Orvosi Fizikai Intézet,

Budapest)

A recésszárnyú rovarok nemcsak tudományos, hanem gyakorlati szempontból is figyelemre méltó állatok, mert fajaik nagy része k á r t é k o n y rovarok pusztításával tekintélyes hasznot lioz. A két legtöbb fajszámú család, a Hemerobiidák és a Chrysopidák tagjai nagyszámú levéltetvet fogyasztanak. A levélt e t v e k elleni biológiai védekezés szempontjából jelentőségüket, ilyen irányú felhasználhatóságukat csak akkor t u d j u k megítélni, ha i s m e r j ü k elterjedésüket, gyakoriságukat, megjelenési i d e j ü k e t , é l e t m ó d j u k a t . Bár az utóbbi időben a nálunk előforduló f a j o k s z á m á n a k tisztázásában sokat h a l a d t u n k , az egyes f a j o k r a vonatkozó fenológiai a d a t o k igen szegényesek, előfordulásuknak helységekkénti megnevezését, a g y ű j t é s idejét tartalmazó a d a t o k a t az egyes f a j o k r a vonatkozólag alig t a l á l u n k . A külföldi irodalomban elsősorban KILL I N G T O N könyve tárgyalja a szűkebb értelemben vett Neuropterák vagy Planipenniák é l e t m ó d j á t , de ezek az egyébként értékes t á j é k o z t a t á s o k a földrajzi tényezők különbözősége miatt nem vihetők minden további nélkül át a hazai viszonyokra. Ezeknek az állatoknak az előfordulására és repülésük idejére H O R S T és U L R I K E A S P Ö C K m u n k á j á b a n találunk a d a t o k a t , ezenkívül kevés útbaigazítást az életmódjukra is, ezek viszont a mi viszonyainktól ugyancsak erősen eltérő ausztriai életkörülményekre v o n a t k o z n a k . E z é r t nem tartom feleslegesnek Ncuroptera f a u n á n k ilyen irányú ismeretét a fenti két családra vonatkozó gyűjtési a d a t a i m m a l szaporítani. Saját gyűjtésemen kívül, amelyet (II) jelöl, az anyag tekintélyes részét fénycsapdákból kaptam. Köszönetemet fejezem ki Dr. K O V Á C S LA.iOSnak, aki az Országos Fénycsapda Hálózat Ncuroptera anyagát két éven át, 1960. és 1961. évben rendelkezésemre bocsátotta és J Á R F Á S JózsEFnek, akitől a BácsKiskun megyei Növényvédő Állomások 1965. és 1966. évi anyagát kaptam meg. A fénycsapdák gyűjtését (fcs) jelöli. A felsorolt példányok gyűjteményemben vannak. Hemerobiidae A lárvák és az imagók e g y a r á n t főleg levéltetvekből élnek. Az egyes fajok egy vagy egynéhány növényfajon t a r t ó z k o d n a k . A f a j o k nagy része magasabb p á r a t a r t a l m a t igényel; ez a m a g y a r á z a t a , hogy alföldi erdeinkben kevés f a j u k található. Az ohati tölgyesben két különböző évben is g y ű j t ö t t e m , s június — augusztus hónapokban egyetlen Hemerobius f a j t sem sikerült fognom.

* E l ő a d t a a szerző az Á l l a t t a n i S z a k o s z t á l y 1968. m á r c i u s 1 - é n t a r t o t t 598. ü l é s é n .

9 AHuttuni Közlemények

129

Hegyvidékeinken is jóval gyakoribbak a tavaszi és az őszi p á r a d ú s a b b levegőjű időszakban, mint n y á r o n . Sympherobius elegáns S T E P H . — Az irodalom 7 termőhelyét említi, főleg az Alföldről. Ezek az adatok nagyobb részben bizonyára a jóval gyakoribb pygmaeus R A M B . f a j r a v o n a t k o z n a k , amelyet a régebbi szerzők az elegáns S T E P H . fajjal szinonimnek v e t t e k és külön nem említik. B u d a p e s t , 1 9 6 0 . V I . 18, 1 <J (fcs), V I I I . 30, 1 $ ( f c s ) ; M á t r a h á z a , 1961. V I I . 21, 1 ? (fcs), V I I I . 10, 1 d ( f c s ) ; S z e d e r k é n y , 1960. V I . 5, 1 ? (fcs), 1961. V I . 30. 1 d (fcs).

Sympherobius pygmaeus R A M B . — Ezt a f a j t H Ä G E N a múlt század közepén a S. elegáns S T E P H . szinonimjének jelentette ki. M O R T O N 1914-ben, m a j d W I T H Y C O M B E 1922-ben bebizonyította, hogy R A M B U R f a j a jó f a j , de az irodalomban a téves szinonimizálás egészen a 30-as évekig t ö b b szerző munkáib a n f e n n m a r a d t . A mi f a u n á n k b a n külön f a j k é n t S T E I N M A N N említi először a Magyarország Állatvilága Neuroptera kötetében, de a m u n k a természetéből kifolyólag előfordulási adatokat n e m közöl. B u d a p e s t , 1 9 6 0 . V I . 13, 1 <J (fcs), 1961. V I . 10, 1 ? (fcs), V I I I . 10 1 $ (fcs); C s o p a k , 1961. I X . 15, 1 $ ( f c s ) ; V I I I . 2, 1 $ ( f c s ) ; K e c s k e m é t , 1961. V I I I . 6, 1 $ (fcs); L e n g y e l t ó t i , 1961. V I I . 22, 1 $ ( f c s ) ; M a k k o s h o t y k a , 1961. V I I . 3, 1 d (fcs), I X . 4, 1 $ (fcs), I X . 14, 1 d (fcs); M o h o r a , 1961. V I I . 28, 1 $ (fcs), I X . 26, 1 $ ( f c s ) ; N a g y t é t é n y , 1960. V I . 23, 1 d (fcs), V I . 24, 1 $ (fcs), V I . 28, 1 d (fcs), V I I . 18, 2 $ (fcs), V I I I . 11, 1 d (fcs), V I I I . 16, 1 d (fcs), V I I I . 17, 1 d (fcs), V I I I . 19, 1 d (fcs), V I I I . 28, 1 ? (fcs), I X . 10, 1 d (fcs), 1961, V I I . 29, 1 ? (fcs); S z e d e r k é n y , 1960. V I . 5, 1 $ (fcs), V I . 6, 1 d (fcs), V I . 7, 1 d (fcs), V I I . 19, 1 $ (fcs), V I I . 22, 1 d (fcs); T a r h o s , 1961. V I I . 21, 1 $ (fcs).

Sympherobius pellucidus W A L K . — Sopronból és Makkoshotykáról említi.

PONGRÁCZ

Keszthelyről,

STEINMANN

M á t r a h á z a 1961. V I I I . 19, $ ( f c s ) .

Drepanoteryx Sopron szerepel.

phalaenoides

L. — Az irodalomban lelőhelyként Pápa és

M a k k o s h o t y k a 1965. V . 19, 1 $ ( f c s ) ; M á t r a h á z a , 1961. V I I . 15, 1 $ (fcs), I X . 21, 1 d (fcs), I X . 30, 1 d ( f c s ) , X . 4. 1 d (fcs); R é p á s h u t a , 1962. I X . 19, 1 $ (fcs).

Megalomus tortricoides R A M B . — E n n e k a f a j n a k egészen hasonló a sorsa, mint R A M B U R másik f a j á n a k , a Sympherobius elegáns R A M B . - n a k . M A C L A C I I LAN 1868-ban a hirtus szinonimjeként jelentette ki, s b á r először 1935-ben K I M M I N S s azóta t ö b b e n is igazolták, hogy a két f a j nem azonos, a mi irodalm u n k b a n egész mostanig a Megalomus hirtus L. néven szerepelt. Az utóbbi fajról nincs a d a t u n k , mert északi f a j , s a magas hegységű Ausztriában és Csehszlovákiában is csak néhány p é l d á n y a került elő, n e m is nagyon valószínű, hogy nálunk előkerüljön. A tortricoides R A M B . f a j t Budáról írta le R A M B U R , t ö b b biztos a d a t u n k nincs róla i r o d a l m u n k b a n . B u d a p e s t , 1960. V I I I . 13, 1 $ ( f c s ) , V I I I . 26, 1 $ ( f c s ) ; F e l s ő t á r k á u y , 1961. X . 20, 1 $ ( f c s ) ; M a k k o s h o t y k a , 1961. V I . 13, 1 $ (fcs), V I I . 3, 1 $ (fcs), I X . 19, 1 $ (fcs); M á t r a h á z a , 1961. V I . 19, 1 d (fcs), V I . 27, 1 d (fcs), V I I . 1, 2 $ (fcs), V I I . 4, 1 $ (fcs), V I I . 11, I d (fcs), V I I . 15, 1 d (fcs), 3 $ (fcs), V I I . 20, 1 ? (fcs), V I I . 26, 1 ? (fcs), V I I . 28, 1 $ (fcs), V I I I . 5, 1 $ (fcs), V I I I . 7, 1 $ (fcs), V I I I . 15, 1 $ (fcs).

Boriomyia subnebulosa S T E P H . — Bár erről a fajról csak egy előfordulási adat van, a MocsÁRYtól említett Zirc, S T E I N M A N N már közönségesnek mondja. Valóban ez a faj talán hazánkban a legelterjedtebb Hemerobiida, s mivel a 130

növényzetben, a levegő nedvességtartalmában sem válogatós, gyakori a lak o t t területeken is. A levéltetvek p u s z t í t á s á b a n fontos szerepe v a n , ezért fontos lenne é l e t m ó d j á t minél jobban megismerni. B u d a p e s t , 1960. V I . И , 1 ? (fes), V I . 16, 1 ? (fes), V I . 17, 1 ¥ (fes), V I I I . 25, 1 $ (fcs), V I I I . 29, 1 ¥ (fcs), I X . 21, 1 <J, 1 ? (fcs), 1961. V I . 9, 1 3 (fcs), V I . 14, 1 ¥ (fcs), V I . 29, 1 ¥ (fcs), V I I . 2, 1 ? (fcs), V I I . 3, 3 $ (fcs), V I I I . 1, 1 ? (fcs), V I I I . 5, 1 ¥ (fcs), X . 2, 1 <J ( f c s ) ; C s o p a k , 1960. V I . 13, 1 3 (fcs), V I I I . 13, 1 3 (fcs); F á c á n k e r t , V. 19, 2 3 (fcs), V I I I . 15, 1 ¥ (fcs), X . 24, 1 ¥ (fcs), 1961. I X . 18, 1 ¥ (fcs); F e l s ő t á r k á n y , 1961. V I I I . 11, 1 ¥ (fcs), X . 5, 1 ¥ (fcs); F o n y ó d , 1948. V I I . 11, 1 ¥ ( U ) ; G y ö n g y ö s , 1961. V I I . 24, 1 ¥ (fcs); H ó d m e z ő v á s á r h e l y , 1959. V I I I . 25, 1 ¥ ( f c s ) ; K á l l ó s e m j é n , 1960. V I I . 30, 1 ¥ (fcs), V I I I . 22, 1 ¥ ( f c s ) ; K e c s k e m é t , 1961. V. 8, 1 ¥ ( f c s ) ; K e l e b i a , 1962. V. 27, 1 ¥ ( f c s ) ; K e s z t h e l y , 1959. I X . 28, 1 ¥ (fcs), 1961. V I . 20, 1 ¥ (fcs). V I I . 2, 1 ¥ (fcs); K i s v á r d a , 1961. I X . 4, 1 <J (fcs), X . 1, 1 ¥ ( f c s ) ; K o m p o l t , 1960. V I I . 30, 1 ¥ (fcs), 1961. X . 24, 1 3 (fcs); M a k k o s h o t y k a , 1961. V I . 28, 1 <J (fcs), V I I . 4, 1 <J (fcs), V I I I . 5, 1 ¥ (fcs), I X . 8, 1 ¥ (fcs), I X . 13, 1 ¥ (fcs), I X . 29, 1 ¥ (fcs), X . 7, 1 ¥ ( f c s ) ; M a r t o n v á s á r , 1961. V I I . 14, 1 3 (fcs); M á t r a h á z a , 1961. V I I . 9, 1 ¥ (fcs), V I I . 15, 1 ¥ (fcs), V I I I . 6, 2 cj (fcs), V I I I . 7, 1 ¥ (fcs), V I I I . 28, 2 3 (fcs), I X . 20, 1 ¥ (fcs), X . 4, 1 ¥ ( f c s ) ; M o h o r a . 1960. V. 17, 1 ¥ (fcs), 1961. V I I . 24, I ¥ (fcs), X I . 11, 1 ¥ ( f c s ) ; N a g y t é t é n y , 1960. V I . 7, 1 <J (fcs), V I . 16. 1 ¥ (fcs), V I I . 14, 1 ¥ (fcs), V I I . 24, 1 ¥ (fcs), V I I I . 26, 1 ¥ (fcs), X . 7, 1 ¥ (fcs), V I I I . 17, 1 S (fcs), I X . 9. 1 3 (fcs), I X . 23, 1 3 (fcs), I V . 27, 1 ¥ (fcs), V . 5, 1 <J (fcs), V. 6. 2 3 (fcs), V I . 13, 1 3 (fcs), V I . 16, 1 ¥ (fcs), V I . 25, 1 ¥ (fcs), V I I . 3, 1 ¥ (fcs), V I I . 28, 1 ¥ (fcs). ( V I I I . 1, 1 ¥ (fcs), V I I I . 8, 1 ¥ (fcs), X . 5, 2 ¥ (fcs), X . 27, 1 ¥ (fcs); P a c s a , 1960. V I I I . 30, 1 3 (fcs); P é c s 1956. V. 12, I ¥ (leg. BALOGH IMRE); S o p r o n h o r p á c s , 1960. V I I . 27, 1 ¥ ( f c s ) ; S z e d e r k é n y , 1960. V I . 22, 1 3 (fcs), V I I . 28, 1 3 (fcs), V I I I . 9, 1 3 (fcs), V I I I . 31, 1 ¥ (fcs), I X . 21, 1 ¥ (fcs); T a n a k a j d , 1961. V I I . 13, 1 ¥ (fcs), V I I I . 5, 1 ¥ ( f c s ) ; T a r h o s , 1961. V I I I . 25, 1 ¥ ( f c s ) ; T a s s , 1961, I X . 9, 1 ¥ (fcs); V e l e n c e , 1961. V I I I . 30, 1 ¥ (fcs), I X . 23, 1 ¥ (fcs).

Boriomyia betulina S T R O M . ( = nervosa F B R . ) . — Az eddig közölt lelőhelyei: Budapest és Csepel. Lombos fákon és lágy szárú növényeken él, hasonló körülmények között, mint az előző f a j , de ritkasága miatt mint levéltetűpusztító nem jön számításba. B ö r z s ö n y h e g y s é g , K i r á l y r é t , 1966. I V . 24, 1 ¥ ( U ) , T a s s , 1966. V I . 8, 1 ¥ (fcs).

Boriomyia quadrifasciata RE ÜT. — N a g y t é t é n y 1961. V I I . 1, 1 (fcs) Faunánkra új. Hemerobius humulinus L. — Ez a f a j is olyan, amely komoly segítséget jelenthet a levéltetvek elleni védekezésben, mert egyike a legközönségesebb Hemeroóius-fajoknak. Rokrokon, lágy szárú növényeken és lombos f á k o n egyaránt megtaláljuk. A külföldi irodalom szerint a legtöbb biotópban nagy egyedszámban fordul elő, s helyenként tömegesem is fellép. Az alábbi a d a t o k arra m u t a t n a k , hogy h a z á n k b a n elsősorban az általam feldolgozott két év fényc s a p d a a n y a g á b a n mindig csak egyesével fordult elő. Érdemes lenne biológiáját t a n u l m á n y o z n i . A s z ó f ő . 1958. V I I I . 10, 1 3 ( U ) ; B u d a p e s t , 1942. V. 12, 1 ¥ ( U ) , 1960. I X . 19, 1 ¥ (fcs), 1965. V I I I . 22, 1 3 ( U ) , I X . 7, 1 ¥ ( U ) ; B ü k k h e g y s é g , G a r a d n a v ö l g y , 1954. V . 2 4 - 2 8 , 1 ¥ ( U ) ; F e l s ő t á r k á n y , 1961. V I I I . 12, 1 ¥ (fcs); J ó s v a f ő , 1965. V. 1, 3 ¥ ( U ) ; B ö r z s ö n y h e g y s é g . K i r á l y h á z a , 1965. V. 9. 2 3 ( U ) . K i r á l y r é t , 1959. IV. 26, 1 3 ( U ) , 1966. V. 8, 2 ¥ ( U ) ; K e s z t h e l y , 1960. V I I . 2, 1 3 ( f c s ) ; K i s m a r o s 1955. I X . 4, 1 ¥ ( U ) ; M a k k o s h o t y k a , 1961. V I I . 4, 1 3 (fcs), V I I I . 12, 1 ¥ (fcs); M á t r a f ü r e d , 1957. I X . 15, 2 3 ( U ) , 1965. IV. 28, 1 3 ( U ) , 1966. I V . 20, 3 3 ( U ) : M á t r a h á z a , 1961. V I . 13, 1 ¥ (fcs), V I . 23, 1 ¥ (fcs), V I I . 2, 1 3 (fcs), V I I . 12, 1 ¥ (fcs), V I I . 15, 1 3 (fcs), V I I . 19, 1 3 (fcs); N a g y t é t é n y , 1960. I X . 18, 1 ¥ (fcs), 1961. V I I I . 7, 1 ¥ (fcs); S o p r o n h o r p á c s , 1960. V I . 25, 1 ¥ ( f c s ) ; S z e d e r k é n y , 1960. V I . 25, 1 ¥ ( f c s ) ; 1961. V I I I . 12, 1 ¥ ( f c s ) ; T a s s , 1966. V. 16, 1 ¥ (fcs).

Hemerobius stigma S T E P H . — A külföldi irodalom szerint kizárólag Pinus fajokon él. Hazai elterjedéséről keveset t u d u n k , egy a d a t u n k v a n Simontornyáról. Valószínűleg a Pinus f a j o k ültetésével — más fajokhoz hasonlóan — nálunk t e r j e d ő b e n van. 9*

131

B u d a p e s t , 1965. V I I . 28, 1 $ ( U ) ; B u d a ö r s , 1965. V I I . 11, 1 $ ( U ) ; F e l s ő t á r k á n y , 1961. V I I I . 7, 1 <J ( f c s ) ; M a k k o s h o t y k a , 1961. V I I I . 11, 1 (J ( f c s ) ; M á t r a h á z a , 1961. V I I . 12, 1 $ ( f c s ) ; N a g y t é t é n y , 1960. V I I I . 24, 1 $ (fcs); S z e d e r k é n y , 1960. I X . 16, 1 $ (fcs).

Hemerobius atrifrons Mc L A C H L . — Fenyőféléken, elsősorban a Larix decidua M I L L , lombján él, de csak nagyobb nedvességű területeken. Sehol sem fordul elő nagyobb egyedszámban. Eddig csak Sopronból ismertük. M á t r a h e g y s é g , K é k e s t e t ő , 1966. I X . 4, 1 $ ( U ) .

Hemerobius pini S T E P I I . — Fenyőfélékcn, főleg lucfenyőn él, de sehol sem gyakori. Ez is t ö b b nedvességet kíván, a K á r p á t o k magasabb fekvésű fenyveseiben jóval nagyobb számban él, mint n á l u n k . Eddig Simontornyáról, a Mátrából és Makkosliotykáról ismertük. B ü k k h e g y s é g , B á n k ú t , 1960. V I I I . 5, 1 $ (leg. TÓTH SÁNDOR); N a g y t é t é n y , V I I . 22, 1 9 ( f c s ) ; T a s s , 1966. V. 12, 1 <$ (fcs).

1960.

Hemerobius fenestratus T J E D . — Az előző két fajhoz hasonlóan ez is fenyőfélékcn él, és m i n d e n ü t t ritka. Zircről és Sopronból ismertük. B ü k k h e g y s é g , B á n k ú t , 1960. V I I I . 5, 2 £ (leg. TÓTH SÁNDOR).

Hemerobius handschini T J E D . — A f a j t tíz évvel ezelőtt Svájcból í r t á k le, azóta Olaszországból, Ausztriából, Csehszlovákiából és Erdélyből került elő. Pinus f a j o k o n él, és jól tűri a száraz meleg vidéket is. Hazánkból eddig nem ismertük. B u d a p e s t , 1965. V . 14, 1 ( U ) , V I I . 11, 3 J , 1 $ ( U ) , V I I . 28, 3 <J, 1 9 ( U ) ; B u d a ö r s , 1965. V I I . 4, 1 <J, 1 $ ( U ) , 1966. V I I I . 7, 1 cJ, 2 ? ( U ) ; B u d a k e s z i , 1965. VI. 5, 1 <J ( U ) ; C s o p a k , 1961. I X . 14, 1 $ (fcs), I X . 18, 1 $ (fcs); K á i n o n 1960. V I I . 13, 1 9 (leg. TALLÓS PÁL); M a k k o s h o t y k a , 1961. V I I . 4, ( f c s ) ; N a g y k o v á c s i , 1966. V I I . 31, 3 $ ( U ) ; N a g y t é t é n y , 1960. V I I . 30, 1 9 (fcs), 1961. V I . 29, 1 J (fcs), 1964. V I I I . 12, 1 $ (fcs).

Hemerobius nitidulus F A B R . — Az előző fajhoz hasonlóan Pinus f a j o k o n él, de n a g y o b b nedvességigénye m i a t t nálunk az előzőnél ritkább. A két f a j együtt, egy növényen is előfordul. A két f a j annyira hasonló, hogy csak genitalia vizsgálat alapján különíthető el. S T E I N M A N N említi először hazánkból, de lelőhelyet n e m közöl. C s o p a k , V I . 13, 1 <J ( f c s ) ; B u d a p e s t , 1965. V . 14, 6 ^ , 2 ? ( U ) , V I I I . 21, 1 $ ( U ) ; B u d a keszi, 1965. V I . 5, 1 3 ( U ) ; N a g y t é t é n y , 1964. V I I I . 12, 1 $ (fcs).

Hemerobius micans O n v . — A humulinus u t á n ez a legelterjedtebb Hemerobius f a j u n k . Az egész országban előfordul, de a nagyobb és nedvesebb erdőkben gyakori. Különösen a bükkösöket kedveli. Irodalmunk is t ö b b helyről említi. A biológiai védekezésben szerepet k a p h a t , mert a külföldi irodalom ( A S P Ö C K , 1961) helyenkénti tömeges előfordulását is közli. B ü k k h e g y s é g , B á n k ú t , 1960. V I I I . 5, 4 9 (leg. TÓTH SÁNDOR); B ö r z s ö n y h e g y s é g , B e r n e c e , 1958. V I I . 29, 1 9 ( U ) ; B u d a p e s t , 1965. V. 14, 1 <J, 1 9 ( U ) , V I I . 28, 1 9 ( U ) , V I I I . 21, 4 9 ( U ) , V I I I . 22, 1 (J, 8 9 ( U ) ; B u d a ö r s , 1966. V I I I . 7, 1 9 ( U ) ; B ü k k h e g y s é g , J á v o r k ú t , 1964. V I I I . 22, 1 9 ( U ) ; J ó s v a f ő , 1965. V. 1. 3 <J, 1 9 ( U ) ; K á l l ó s e m j é n , 1960. V I I I . 5, 1 9 (fcs), 1961. V I I I . 10, 1 9 (fcs); K e l e b i a , 1966. V . 8, 1 9 ( f c s ) ; B ö r z s ö n y h e g y s é g , K i r á l y h á z a , 1965. V. 9, 1 (J, 1 9 ( U ) ; B ö r z s ö n y h e g y s é g , K i r á l y r é t , 1966. V . 8, 1 9 ( U ) , V I . 5, 1 9 ( U ) , I X . 18, 1 9 ( U ) ; S á t o r h e g y s é g , K ő k a p u , 1958. V I I I . 27, 1 ( U ) ; M á t r a f ü r e d , 1965. I V . 28, 1 3 ( U ) , V. 19, 2 (? ( U ) , 1966. V. 1, 1 (J ( U ) , I X . 4, 2 (J, 3 9 ( U ) ; M á t r a h á z a V I I I . 4, 1 <J ( U ) , V I I I . 18, 1
132

30. 2 9 ( U ) ; I l é p á s h u t a , 1962. X . 1, 1 $ ( f c s ) ; T a r h o s , 1960. I X . 7, 1 $ (fcs); T a s s , 1966. V. 14, 1 (J (fcs); V. 16, 2 (J (fcs), V I . 13, 1 $ (fcs), V I . 15, 1 ? ( f c s ) : T e l k i b á n y a , 1966. V. 12, 2 $ ( U ) ; V á r g e s z t e s , 1964. I X . 14, 1 9 (fcs).

Hemerobius lutescens F A B R . — Életkörülményei nagyon hasonlóak az előbbi fajéhoz. A lombos erdőket kedveli, de bokrokon, főleg mogyorón is megtaláljuk. Az előbbinél valamivel ritkább. B ö r z s ö n y h e g y s é g , B e r n e c e , 1958. V I I . 26, 1 ? ( U ) ; B u d a p e s t , 1965. V I I I . 26, 1 $ ( U ) ; J ó s v a f ő , 1959. V I I I . 20, 1 $ ( U ) ; K á l l ó s e m j é n , 1960. V I I I . 12, 1 $ (fcs); K e s z t h e l y , 1961. I X . 4, 1 $ ( f c s ) ; M a k k o s h o t y k a . 1961. V I I . 3, 2 9 (fcs), V I I I . 7, 1 (fcs), V I I I . 10, 1 $ (fcs), V I I I . 31, 1 9 (fcs), I X . 14, 1 9 ( f c s ) ; M á t r a h á z a , 1961. V I . 4, 1 (fcs), V I I . 5, 1 (fcs), V I I . 21, 1 9 (fcs), V I I I . 6, 2 (J (fcs). V I I I . 10, 1 <$ (fcs), V I I I . 28, 1 9 (fcs), I X . 15, 1 $ ( f c s ) ; M á t r a f ü r e d , 1957. I X . 15, 1 9 ( U ) ; N a g y t é t é n y , 1960. V I . 27, 1 9 (fcs), I X . 6, 1 (fcs). I X . 21, 1 <J (fcs), 1961. V I I I . 7, 1 9 (fcs); P o m á z , K ő h e g y , 1942. V. 16, 1 J ( U ) ; V e l e n c e , 1960. V. 9, 1 $ (fcs).

Micromus variegatus F A B R . — Egyike a család gyakori f a j a i n a k . Egész E u r ó p á b a n elterjedt, a hőmérsékleti és nedvességtartalombeli különbségekre nem érzékeny. Lágy szárú növényeken él, nedvesebb, f á t l a n réteken és erdőszéleken egyaránt megtalálható. A külföldi irodalom helyenkénti tömeges előfordulását is megemlíti, az általam vizsgált fénycsapda-anyagban éjszakánként 6 példánynál nem volt t ö b b . A biológiai védekezés szempontjából figyelmet érdemel. B ü k k h e g y s é g , B á n k ú t , 1960. V I I I . 5, 1 9 (leg. TÓTH SÁNDOR); B e r n e c e , 1958. V I I . 26, 1 9 ( U ) ; B u d a p e s t , 1960. V. 17, 1 <J (fcs), V I I . 2, 1 9 (fcs), I X . 17, 1 9 (fcs); C s o p a k , 1961. I X . 14, (fcs); D i n n y é s , 1958. I X . 28, 1 <J ( U ) ; F á c á n k e r t , 1960. V. 18, 1 $ (fcs); G y ö n g y ö s , 1961. V I I I . 11, 1 9 ( f c s ) ; H ó d m e z ő v á s á r h e l y , 1960. V I . 27, 1 9 ( f c s ) : B ü k k h e g y s é g , J á v o r k ú t , 1964. V I I I . 22, 1 9 ( U ) ; K e s z t h e l y , 1960. V I I . 21, 1 $ (fcs), V I I I . 17, 1 9 (fcs), 1961. V I I . 28, 1 9 (fcs); K i r á l y r é t , 1965. V I . 27, 2 <J, 2 9 (leg. NAGY BARNA); S á t o r h e g y s é g , K ő k a p u , 1958. V I I I . 27, 1 9 (fcs); M a k k o s h o t y k a , 1961. V I I . 3, 1 1 9 (fcs), V I I . 4, 2 <J, 2 9 (fcs), V I I . 13, 2 9 (fcs), V I I . 27, 1 9 (fcs), V I I . 28, 3 J , 1 ? (fcs), V I I I . 3, 1 <J (fcs), V I I I . 7, 1 $ (fcs), V I I I . 11, 1 9 (fcs), V I I I . 12, 1 9 ( f c s ) ; M á t r a h á z a , 1961. V I I . 15, 1 9 (fcs), V I I . 28, 1 <J, 1 9 (fcs); Miskolc, 1960. V I I . 20, 1 (J ( f c s ) ; N a g y t é t é n y , 1960. V I . 26, 1 <J ( f c s ) ; P a c s a , 1961. V I I . 19, 1 9 (fcs), V I I I . 11, 1 $ (fcs); S z e d e r k é n y , 1960. V I . 5, 1 9 (fcs), V I I . 19, 1 $ ( f c s ) : T a n a k a j d , 1960. V I I . 12, 1 (J (fcs), 1961. V I I I . 30, 1 cj (fcs); T o l n a , 1961. V I I I . 4, 1 9 (fcs). V I I I . 11, 1 9 (fcs); T o p o n á r , 1961. V I I I . 29, 1 $ (fcs).

Eumicromus angulatus S T E P H . — Ez a f a j elterjedésében hasonlít az előzőhöz, az élőhelyül v á l a s z t o t t növényben még kevésbé válogatós. Bár főleg lágy szárú növényeken él, fenyőfákról is hálózták. A száraz környezetet az előzőnél is j o b b a n tűri. Kisebb példányszámban található. B u d a p e s t , 1960. V I . 16, 1 9 ( f c s ) ; D ö m ö s , 1957. X . 6, 1 9 ( U ) ; F á c á n k e r t , 1960. V I I . 11, 1 9 (fcs), V I I I . 27, 1 (J (fcs); 1961. V I I . 22, 1 <J (fcs), V I I I . 10, 1 <J (fcs); G y ö n g y ö s , V I I I . 12, 1 $ (fcs); H ó d m e z ő v á s á r h e l y , 1960. V I . 9, 1 9 (fcs), V I I . 18, 1 9 (fcs); K a l o c s a . 1961. V I I . 18, 1 9 (fcs); K á l l ó s e m j é n , 1961. V I I . 12, 1 $ (fcs); K e c s k e m é t , 1961. X . 19, 1 9 (fcs); K e s z t h e l y , 1961. I X . 27, 1 <J (fcs); K i s v á r d a , 1960. V I I . 19, 1 9 (fcs), V I I I . 1, 2 $ (fcs), 1961. V I I I . 13, 1 9 (fcs); K o m p o l t , 1961. V I I I . 5, 1 9 (fcs), I X . 30, 1 $ ( f c s ) ; M a k k o s h o t y k a , 1961. V I I . 3. (fcs), VIII. 1 cJ ( f c s ) , V I I . 4 , 3 cJ, 1 9 ( M , V I I . 9 , 1 9 ( f c s ) , V I I . 2 7 , 1 (J ( f c s ) , V I I I . 1 0 . 1 1 1 , 1 9 ( f c s ) , V I I I . 1 2 , 2 9 ( f c s ) , V I I I . 1 5 , 1 (J ( f c s ) , V I I I . 1 8 . 1 9 ( f c s ) , V I I I . 2 6 , 1 $ ( f c s ) ; M á t r a -

h á z a , 1961. VI. 19, 1 <J (fcs), V I I . 9, 1 9 (fcs), V I I I . 7, 1 3 ( f c s ) ; N a g y t é t é n y , 1960. V I . 26, 1 9 (fcs), 1961. V I I . 1, 1 (J ( f c s ) ; P a c s a , 1960. V I I . 19, 1 9 ( f c s ) ; S ü t t ő , 1966. V I . 5, 1 9 (leg. NAGY BARNA); S o p r o n h o r p á c s , 1 9 6 0 . V I I I . 19, 1 S ( f c s ) ; S z e d e r k é n y , 1 9 6 0 . V I I I . 8, 1 9 ( f c s ) , V I I I . 1 2 , 1 9 ( f c s ) , V I I I . 2 7 , 1 cJ ( f c s ) , 1 9 6 1 . V I I I . 1 2 , 2 <J ( f c s ) , V I I I . 1 3 , 1 cJ ( f c s ) : T a n a k a j d , 1 9 6 0 . V I I I . 2 3 , 1 9 ( f c s ) ; T a r h o s , 1 9 6 1 . V I . 3 0 , 1 <J ( f c s ) , V I I I . 2 6 , 1 £ ( f c s ) , V I I I . 2 8 , 1 £ ( f c s ) ;

T a s s , 1966. V I . 15, 1 9 (fcs); T o l n a , 1961. V I I I . 12, 2 $ (fcs), V I I I . 19, 1 9 (fcs); T o p o n á r , 1960. VIII.

27, 1 9

(fcs).

Eumicromus paganus L. — Kevés területről i s m e r j ü k . Árnyékos, páradús helyeken ritkán található a bokrokon. 133

•

F ü z é r , 1960. V. 15, 1 CJ ( U ) ; B ö r z s ö n y h e g y s é g , K i r á l y r é t , 1965. V I . 27, 2 <J (leg. NAGY BARNA); S á t o r h e g y s é g , R o s t a l l ó , 1961. V I I . 24, 1 J ( U ) .

Eumicromus lanosus Z E L E N Y . — Az 1962-ben Csehszlovákiából leírt f a j eddig Ausztriából és Erdélyből került elő; Magyarországra ú j . Életmódjáról még alig t u d u n k valamit. B u d a p e s t , 1965. V I I I . 22, 1 $ ( U ) ; M a k k o s h o t y k a , 1961. I X . 29, 1 ? ( f c s ) ; M á t r a h á z a , 1961. I X . 8, 1 $ (fcs).

Psectra diptera B U R M . — Igen ritka f a j . K I L L I N G T O N Angliából csak hat példányról t u d . Lágy szárú növényeken, nedves területeken fordul elő. A f a j nevét onnan nyerte, hogy a hátulsó szárny gyakran csökevényes. K I L L I N G T O N nein t a r t j a lehetségesnek, hogy a csökevényes szárnyú forma fényre repüljön; ez lehet a m a g y a r á z a t a a n n a k , hogy a fénycsapdából g y ű j t e m é n y e m b e került négy példány mind holopter. M o h o r a , 1961. V I I I . 10, 1 $ ( f c s ) ; P a c s a , 1961. V I I I . 5, I ? (fcs); S z e d e r k é n y , 1961. V I . 26, 1 J (fcs), V I I I . 12, 1 О ( f c s ) .

Chrysopidae E n n e k a családnak a t a g j a i a levéltetvek pusztításában még nagyobb jelentőségűek, mint a Hemerobiidae család f a j a i . Egyrészt a nagyobb test m i a t t egy-egy lárva többet fogyaszt, mint az előző testvéreik. Főleg angol szerzők megfigyelései szerint egy Hemerobius lárva teljes kifejlődéséig átlagosan 70 levéltetvet fogyaszt, a Clirysopa lárvák átlagos fogyasztását ugyanezen szerzők 150 — 180-ra becsülik, de v a n n a k a d a t o k egy lárva által t ö b b száz levélt e t ű elfogyasztásáról 'is. Jelentőségük másik oka a sokkal nagyobb egyedszámuk. Míg egy fénycsapda egynapi anyagában csak elvétve került Hemerobiida, s egy fajból csal; igen r i t k á n 5 - 6 , addig Chrysopa- к t ö b b f a j j a l is csaknem minden fénycsapda-anyagban szerepeltek, és a Chrysopa formosa és carnea g y a k r a n 25 — 30-as egyedszámmal. A harmadik ok a Chrysopa f a j o k egy részének az alkalmazkodása a szélsőséges életfeltételekhez. Míg a Chrysopa pallida S C H N E I D , a lucfenyő erdeinek belső árnyas és párás környezetében él kizárólag, a Chrysopa abbreviata CURT, az Alföld homokbuckás, fátlan, száraz és napsugaras területeit kedveli. Több f a j u k nem válogatós és csaknem minden biotópban előfordul. Hypochrysa nobilis S C H N E I D . — Egész E u r ó p á b a n ritka. Nagyobb nedvességigénye m i a t t a nedvesebb erdőrészekben, völgyekben főleg b ü k k f á n él, és kora tavasszal repül. M á t r a f ü r e d , 1966. I V . 20, 1 (J ( U ) ; B ü k k h e g y s é g , Ó m a s s a , 1967. IV. 30, 1 $ ( U ) , V. 1, 1 $ ( U ) ; S z á r , 1964. V. 17, 1 $ (leg. NAGY BARNA).

Nothochrysa fulviceps S T E P I I . — Ez A f a j is igen szórványosan fordul elő, a déli fekvésű melegebb tölgyeseket kedveli. Az irodalomban hazai helynevet n e m találunk. C s o p a k , 1960. V I I . 28, 1 ? ( f c s ) ; M á t r a h á z a , V I I . 17, 1
Chrysopa flava S c o r . — Az irodalomban csak kevés a d a t o t találunk előfordulására, pedig nem nagyon r i t k a . R i t k á s a b b tölgyeseinkben, karsztbokorerdeinkben júliusban elég gyakori. 134

B u d a p e s t , 1960. I X . 16, 1 9 (fcs), 1965. V I I I . 27, 1 $ ( f c s ) ; B u d a ö r s ,
1965. V I I . 11, 1 <J (fcs), V I I . 11, 1 3 8, 1 3 (fcs), V I I I . 11, 1 J (U).

Chrysopa ciliata W E S M . — E n n e k a f a j n a k a többi Chrysopa fajhoz képest aránylag nagy a nedvességigénye. Főleg p a t a k o k , t a v a k mellett, árnyékosabb helyeken él. T a l á l t a m nedves rétek lágy szárú növényein, de a Baláta-tónál a tó körüli tölgyfákon ült. Előfordulásáról kevés hazai a d a t u n k v a n . B u d a p e s t , 1961. X I . 8, 1 (fcs), B a k o n y b é l , 1956. V I I . 15, 1 $ ( U ) ; B a l á t a - t ó , 1964. V I . 20, 1 cJ, 8 $ ( U ) ; P a c s a , 1961. V I I I . 2, 1 $ (fcs).

Chrysopa vittata W E S M . — Hazai p é l d á n y eddig nem volt ismeretes. Tölgy- és b ü k k e r d ő k b e n él. Mátraháza,

1961. V I . 19, 1 J 1 (fcs).

Chrysopa paliida S C H N E I D . — P O N G R Á C Z Sopronból említi. Összefüggő lucosokban él, kerüli az erdő szélét. B ü k k h e g y s é g , J á v o r k ú t , 1964. V I I I . 22, 1 $ ( U ) ; S o p r o n 1967. V I I I . 22, 7 <J, 5 9 (U).

Chrysopa carnea S T E P H . — Az egész országban közönséges. A legkülönbözőbb b i o t ó p o k b a n megtalálható, helyenként tömegesen lép fel. Egyetlen Chrysopa f a j u n k , amely imágó a l a k b a n telel át. A levéltetvek elleni védekezésben egyik legtöbb ígérettel b i z t a t ó f a j . Általános elterjedése m i a t t lelőhelyek felsorolása felesleges. Chrysopa albolineata K I L L . — Az egész országban elterjedt, de nem nagyon gyakori. I r o d a l m u n k egy hazai előfordulási helyet említ, pedig fénycsapd a - a n y a g u n k t a n ú s á g a szerint az Alföld sok p o n t j á n is előfordul. B u d a p e s t , 1960. I X . 19, 1 $ (fcs), 1961. V I . 10,1 ? (fcs), V I . 27, 1 $ (fcs), V I I . 8, 1 9 (fcs), V I I I . 9, 2 $ ( f c s ) ; C s o p a k , 1961. V I I I . 5, 1
Chrysopa nigricostata B R A U . — Ezt a f a j t B R A U E R 1850-ben írta le, a leírás két hím és négy nőstény példány alapján készült, amelyek a bécsi termés z e t t u d o m á n y i m ú z e u m b a n v a n n a k . Eddig nagy európai anyag átvizsgálása alapján sem került elő ú j a b b példány. A magyarországi fénycsapdák hozták meg a t o v á b b i p é l d á n y o k a t . Először S T E I N M A N N (1964) említi az ország több helyéről. C s o p a k 1961. V I I I . 10, 1 9 (fcs), I X . 15, 1 9 ( f c s ) ; B ü k k h e g y s é g , J á v o r k ú t , V I I I . 22, 1 c? ( U ) , M a k k o s h o t y k a , 1961. V I I . 3, 1 3 (fcs), V I I . 4, 2 <J, 1 9 (fcs), V I I I . 11, 2 9 (fcs), V I I I . 12, 1 9 (fcs), V I I I . 22, 2 9 (fcs), V I I I . 26, 1 9 (fcs); M á t r a h á z a , 1961. V I I . 3, 2 9 (fcs), V I I . 4. 1 9 (fcs), V I I . 29, 2 9 (fcs). I X . 7, 1 9 ( f c s ) ; N a g y t é t é n y , 1960. V I . 14, 1 <J (fcs), V I . 22, 1 9 ( f c s ) , V I I . 16, 1 <J (fcs), V l l . 18, 1 9 (fcs), V I I . 26, 1 9 (fcs), V I I I . 24, 1 9 (fcs), X . 10, 1 9 (fcs), 1961. V I I . 13, 1 <J (fcs), V I I I . 2. 1 9 ( f c s ) ; T o l n a , 1961. V I I I . 11, 1 9 (fcs).

135

Chrysopa flavifrons B R A U . Először S T E I N M A N N (1964) sorol fel előfordulási helyeket. Egész E u r ó p á b a n elszórtan fordul elő változatos életkörülmények között. B u d a k e s z i , 1964. V I I I . 16, 1 $ ( U ) ; B u d a ö r s , 1965. V I I . 11, 1 3 ( U ) ; B u d a p e s t , 1965. V I I . 28, 1 $ ( U ) ; M a k k o s h o t y k a , 1961. V I I . 13, 1 3, 1 9 (fcs); M á t r a h á z a , 1961. V I I . 28, 5 9 ( f e s ) ; J ó s v a f ő , 1959. V I I I . 20, 2 $ ( U ) ; P i l i s h e g y , 1950. V I I I . 6, 1 $ ( U ) ; S z e d e r k é n y , 1960. V I I . 19, 1 ? ( f c s ) ; T a n a k a j d , 1960. V I I I . 25, 1 $ (fcs); T ö r ö k b á l i n t , 1964. V I I . 14, 1 $ ( U ) .

Chrysopa ventralis C U R T . ( = prasina B U R M . , aspersa W E S M . , zelleri abdominalis B R A U . ) . — A felsorolt szinonim neveket egyes szerzők külön f a j k é n t t á r g y a l j á k , de a színezet eltérésén kívül morfológiai különbségeket nem lehet megállapítani. A f a j eléggé elterjedt, és a legkülönbözőbb életkörülmények között megél. A B a l á t a - t ó környékének páradús, árnyas tölgyeseiben éppen úgy előfordult, mint Csévharaszt vagy Kunadacs homokpusztáinak borókabokrain. SCHNEID.,

B a l á t a - t ó , 1964. V I . 20, 7 < J , 4 9 ( U ) , V I . 21, 3 <J, 4 $ ( U ) ; B u d a k e s z i , 1964. V I I I . 16, 2 <J, 2 $ ( U ) ; B u d a ö r s , 1963. V. 19, 1 3 ( U ) , 1966. V I I I . 7, 1 ? ( U ) ; B u d a p e s t , 1960. V I I I . 18. 1 $ (fcs), V I I I . 22, 1 3 (fcs), I X . 17, 1 <3 (fcs), 1961. V I I I . 11, 2 ? (fcs), 1965. V . 14, 1 9 ( U ) ; C s é v h a r a s z t , 1964. V I I I . 28, 4 3 , 2 9 ( U ) , 1965. V. 30. 2 9 (leg. NAGY BARNA); C s o p a k , 1961. V I I . 10, 1 3 (fcs), V I I . 30, 1 3 ( f c s ) : G y ö n g y ö s , I 9 6 0 . V I I . 15, 1 3 (fcs), 1961. V I I I . 11, 1 9 ( f c s ) ; K o m p o l t , 1960. V I I I . 6, 1 3 ( f c s ) ; K u n a d a c s , 1961. V I I I . 5, 2 3 ( U ) ; M a k k o s h o t y k a . 1961. V I I . 4, 1 9 (fcs), V I I I . 15, 1 3 ( f c s ) ; M á t r a h á z a , 1961. V I . 4, 1 3 (fcs), V I . 16, 1 3 (fcs), V I . 19, 3 3, 3 9 (fcs), V I . 26, 1 3 (fcs), V I . 27, 1 3 (fcs), V I I . 1, 1 3 (fcs), V I I . 2, 1 3 (fcs), V I I . 4, 2 9 (fcs), V I I . 11, 1 3 (fcs), V I I . 12, 1 3 (fcs), V I I . 15, 4 3, 6 9 (fcs), V I I . 28, 4 3, 3 9 (fcs), V I I I . 2, 1 3, 1 9 (fcs), V I I I . 3, 1 9 (fcs), V I I I . 4, 2 9 (fcs), V I I I . 15, 1 9 (fcs), V I I I . 18, 1 9 (fcs), V I I I . 19, 2 9 (fcs), V I I I . 22, 1 9 (fcs), I X . 2, 1 3 (fcs); M i k e p é r c s , 1960. V I I . 29, 1 3 ( f c s ) ; N a g y t é t é n y , 1960. V I I . 8, 1 3 (fcs), V I I . 26, 1 9 (fcs), V I I . 27, 1 3 (fcs), V I I . 28, 1 9 (fcs), V I I I . 24, 1 9 (fcs). I X . 18. 1 9 (fcs), 1961. V . 24, 1 9 (fcs), V I I I . 5, 1 9 (fcs), V I I I . 13, 1 9 (fcs), V I I I . 16, 2 9 (fcs), I X . 2, 1 9 (fcs); O h a t , 1964. V I I I . 7, 4 3 , 4 9 ( U ) ; S o p r o n , 1954. V I I . 10. 1 3 ( U ) , 1955. V. 8, 1 9 (leg. GYŐRFFY JÁNOS); S z e d e r k é n y , 1961. V I I I . 31, 1 9 ( f c s ) ; T a r h o s . 1960. I X . 17, 1 9 (fcs), 1961. V I I . 25, 1 9 (fcs).

Chrysopa septempunctata W E S M . — A Chrysopa carnea S T E P H . és a következő Chrysopa formosa B R A U , u t á n a legelterjedtebb C/trysopa-fajunk. A legkülönbözőbb biotópokban megtaláljuk, gyakori hegyvidéki tölgyeseinkben, a dombvidék és az Alföld gyümölcsöseiben, a homokterületek akácosaib a n . Az ohati tölgyesben ezt a f a j t g y ű j t ö t t e m legnagyobb s z á m b a n . A levélt e t v e k p u s z t í t á s á b a n egyik legjelentősebb f a j u n k . Jelentőségét még növeli, hogy a legtöbb helyen aránylag nagy p é l d á n y s z á m b a n lép fel. A s z ó f ő , 1958. V I I I . 10, 1 9 ( U ) ; B u d a ö r s , 1958. I X . 21, 1 3, 1 9 ( U ) , 1965. V I I . 11, 1 3 ( U ) , 1966. V I I . 8, 2 9 ( U ) ; B u d a p e s t , 1960. V I I I . 20, 1 3 (fcs); D e b r e c e n , 1962. V I I I . 23. 1 3, 1 9 ( U ) ; E c s e r , 1938. V I I I . 1 3 ( U ) , 1942. V I I . 2, 1 9 ( U ) ; F á c á n k e r t , 1965. V I I . 22, 1 3 ( f c s ) ; H ó d m e z ő v á s á r h e l y , 1960. V I . 3, 1 3 ( f c s ) ; K á l l ó s e m j é n , 1960. V I . 23, 1 9 ( f c s ) ; K e s z t h e l y , 1947. V I I I . 6, 1 9 ( U ) , V I I I . 7, 1 9 ( U ) , V I I I . 9, 2 9 ( U ) ; K o m p o l t , 1960. V I I . 20, 1 9 (fcs); M a k k o s h o t y k a , 1961. V I I I . 1, 1 9 (fcs), V I I I . 7, 1 9 (fcs), V I I I . 10, 1 3 (fcs); M á t r a h á z a . 1952. V I I I . 12, 1 3 ( U ) , 1961. V I I . 23, 1 3, 1 9 (fcs), V I I . 26, 1 3 (fcs), V I . 13, 1 3 (fcs), V I I . 28, 1 3, 3 9 (fcs), V I I I . 6, 1 3 (fcs): M i k e p é r c s , 1960. I X . 6, 1 9 ( f c s ) ; N a g y k a n i z s a , 1959. V I I . 30, 2 9 (leg. KÁROLYI ÁRPÁD); N a g y t é t é n y , 1960. V I . 9, 1 9 (fcs), V I I . 8, 1 9 (fcs), 1961. V I I I . 2, 2 3 (fcs), V I I I . 7, 1 9 (fcs); O h a t , 1964. V I I I . 7, 3 3, 3 9 ( U ) ; P é c s v á r a d , 1963. V I I I . 7, 1 9 ( U ) ; S z e d e r k é n y , 1960. VI. 7, 1 3 ( f c s ) ; S z i g e t s z e n t m i k l ó s , 1963. V I I . 16, 1 3, 2 9 ( U ) ; T i h a n y . 1957. V I I I . 27, 1 3, 1 9 ( U ) ; T ö r ö k b á l i n t , 1964. V I I . 14. 1 3, 1 9 (U).

Chrysopa formosa B R A U . E Z a mediterrán f a j a szomszédos Ausztriának csak legkeletibb, velünk szomszédos területén fordul elő, nálunk pedig a leggyakoribb f a j . A kétéves f é n y c s a p d a - a n y a g b a n legtöbbször ez a f a j fordult elő legnagyobb példányszámban. Csak a késő őszi napokon fordult elő az át-

136

telelő carnea, májustól augusztus végéig dominált a formosa. Így ez a f a j a legnagyobb jelentőségű gazdasági szempontból. Az átvizsgált t ö b b ezer állat a m a g y a r á z a t a , hogy ebből a fajból találtam a legtöbb rendellenes erezetű példányt, míg német szerzők más f a j o k n á l talált á k gyakorinak az erezet rendellenes fejlődését. Véleményem szerint a gyakoriság az átvizsgált példányok számától függ. Á g a s e g y h á z a , 1959. V. 26. 4 J , 2 ? (U); B u d a p e s t , 1960. V I . 16, 1 ? (fcs), V I . 28, 1 9 (fes), V I . 2, 1 d (fcs), V I . 14, 1 d (fcs), V I I I . 1, 1 d (fcs), V I I I . 11, 1 9 (fcs); C s é v h a r a s z t , 1964. V I I I . 28, 1 $ (U), 1965. V. 27, 1 $ (leg. NAGY BARNA); C s o p a k , 1961. V I I I . 8, 1 9 (fcs), I X . 14, 2 ? (fcs): D e b r e c e n , 1962. V I I I . 23, 1 9 (U); E c s e r . 1944. V I . 15. 1 d (U); F á c á n k e r t , 1960. V I . 17, 1 d (fcs), V I I . 6, 1 d ( М - V I I . 7, 1 $ (fcs), V I I I . 5, 1 d (fcs). V I I I . 17, 1 d (fcs), 1961. I X . 3, 1 $ ( f c s ) ; G y ö n g y ö s , 1960. V. 30, 1 d (fcs), V I . 10, 1 d ( M , V I . 27, 1 ? (fcs), V I I I . 21, 1 9 (fcs), V I I I . 6, 1 d (fcs): H ó d m e z ő v á s á r h e l y , 1960. V I . 3, 1 d (fcs), V I . 24, 1 d (fcs); H o r á n y , 1957. V I I I . 1, 1 $ ( U ) ; K á l l ó s e m j é n , 1960. V I . 13, 1 d (fcs). V I . 23, 1 d (fcs); K e c s k e m é t , 1961. V I I . 10, 1 d (fcs), V I I I . 4, 1 ? (fcs); K e n d e r e s , 1960. V I . 8. 2 d (fcs); K i s m e g y e r , 1961. V I I . 21, 1 $ (fcs); K i s v á r d a . 1960. V I . 17, 2 d (fcs), V I I . 13, 1 $ (fcs); K o m p o l t , 1960. V I I . 1, 1 d (fcs), V I I I . 6, 1 d (fcs); K e c s k e m é t , 1961. V I . 12, 1 d (fcs): K e s z t h e l y , 1947. V I I I . 4, 1 $ (U); M a k k o s h o t y k a , 1961. V I I I . 7, 1 $ (fcs), V I I I . 12, 1 $ (fcs), I X . 8, 1 d (fcs); M a r t o n v á s á r , 1960. V I . 7, 1 d (fcs); M á t r a h á z a , 1961. V I I . 28, 1 d , 1 ? (fcs), V I I I . 19, 1 9 (fcs); Merzse, 1942. V. 31, 1 d ( U ) ; M i k e p é r c s , 1961. V I . 2, 1 $ (fcs), V I . 7, 1 d (fcs); N a g y t é t é n y , V I . 9, 1 d (fcs), V I . 14, 1 ? (fcs), V I . 21. 1 9 (fcs), V I I . 11, I d (fcs), V I I . 16, 1 9 (fcs), V I I . 30, 1 d (fcs), V I I . 31, 1 9 (fcs), 1961. V. 25, 1 d (fcs), V I . 5, 1 9 (fcs), V I . 13, 1 d (fcs), V I I . 19, 1 d (fcs), V I I . 18, 1 d (fcs), V I I I . 5, 1 9 (fcs): P á p a 1960. V I I I . 12 1 9 (fcs); S z e d e r k é n y , 1960. V. 31, 1 d (fcs); S z i g e t s z e n t m i k l ó s , 1963. V I I . 16. 5 9 ( U ) ; Tass, 1960. V I . 8, 2 d (fcs): T o p o n á r , 1962. V I I . 15, 1 d (fcs); V e l e n c e , 1960. V I . 18, 1 9 (fcs), V I I . 8, 1 d (fcs).

Chrysopa phyllochroma W E S M . — Ez a f a j h a z á n k b a n elég gyakori. Életmódjáról keveset t u d u n k . Az eddigi megfigyelések arra m u t a t n a k , hogy lágy szárú növényeken él, szereli a nyílt t e r ü l e t e k e t , a mezőgazdaságilag művelt vidéket. Száraz homokterületeinknek is egyik gyakori Chrysopa f a j a . Növényvédelmi szempontból feltétlenül jelentős. B a l á t a - t ó , 1964. V I . 20, 1 d ( U ) ; B e r n e c e , 1958. V I I . 26, 1 d ( U ) ; F e l s ő c s a t á r , 1957. V I I I . 13, 1 9 ( U ) ; H ó d m e z ő v á s á r h e l y , 1960. V I I I . 27, 1 9 (fcs); K á l l ó s e m j é n , 1960. V I I . 13, 1 9 ( U ) ; K e s z t h e l y , 1961. V I I I . 5, 1 9 (fcs); K i s v á r d a , 1960. V I . 6, 1 9 (fcs), V I . 17, 3 9 (fcs), V I I . 15, 1 d (fcs), V I I . 16, 2 9 (fcs), V I I . 19, 1 9 (fcs); M a k k o s h o t y k a . 1961. V I I 1 , 1 9 (fcs). V I I . 13, 1 d (fcs); M a r t o n v á s á r . 1960. V I . 13, 1 d (fcs), V I I . 15, 1 9 (fcs); M i k e p é r c s , 1960. V I I I . 23, 1 d (fcs); Miskolc, 1960. V I I . 20, 1 d (fcs), 1961. V I I . 5, 1 9 (fcs). V I I I . 7, 1 d ( M : N a g y t é t é n y , 1960. V I . 13, 1 d (fcs). V I . 19. 1 9 (fcs); S z a k o n y f a l u . 1957. V I I I . 18, 1 d ( U ) ; S z e d e r k é n y , 1959. I X . 26, 1 d (fcs); T a n a k a j d . 1960. V I I . 20, 1 9 (fcs), V I I I . 12, 2 9 (fcs), V I I I . 25, 1 9 (fcs); Velence, 1960. V I . 23, 1 d (fcs).

Chrysopa commata K i s & UJH. — Előfordulásáról csak annyit t u d u n k , hogy h a z á n k b a n és R o m á n i á b a n együtt fordul elő az előbbi fajjal. Bár hegyvidékről és erdős területről is előkerült, a szárazabb, nyílt, mezőgazdaságilag művelt környezetet j o b b a n szereti. Növényvédelmi szempontból jelentősége hasonló az előbbi fajéhoz. Lelőhelyeit leírásakor felsoroltuk. Chrysopa abbreviata C U R T . — Elsősorban homokos területeinken fordul elő, és itt gyakori is. Mivel csak helyenként lép fel és életmódjáról keveset t u d u n k , gazdasági jelentősége még bizonytalan. Csepel, 1941. V I . 4, 1 9 ( U ) ; M i k e p é r c s , 1960. V I I I . 1, 1 9 (fcs): K e c s k e m é t , 1966. V I I . 21, 1 d (fcs), V I I I . 5, 1 9 (fcs); M ó r i c g á t , 1966. V I . 20, 1 9 (fcs), V I I . 21, 2 9 (fcs), V I I . 27, 19 (fcs).

Chrysopa perla L. — Egyike a legelterjedtebb f a j a i n k n a k . A fénycsapda a n y a g á n a k vizsgálata nem ad hű képet elterjedéséről, mert a csapda anyagában — t a p a s z t a l a t o m szerint — kisebb egyedszámban szerepel, mint amilyen 137

a csapda k ö r n y é k é n t a p a s z t a l h a t ó gyakoriságának megfelelne. Az irodalom szerint a nedves biotópokat kedveli, nálunk viszont május h ó n a p b a n a csévharaszti homokon is gyakori. Gazdasági szempontból egyike a legjelentősebb fajnak. A l s ó p á h o k , 1947. V I I I . 3, 1 9 ( U ) ; A s z ó f ő , 1958. V I I I . 10, 1 d ( U ) ; B a k o n y b é l , 1 9 5 8 , V I I . 19, 1 9 ( U ) ; B a l á t a - t ó , 1960. V I I I . 3, 2 <J, 2 $ ( U ) ; B u d a p e s t , 1960. V I I I . 29, 1 d , 1 9 (fcs), 1961. V I I I . 1, 1 d ( f c s ) , 1963. V I . 9, 1 9 ( U ) ; B u d a ö r s , 1959. V I . 7, 1 <J ( U ) ; C s é v h a r a s z t , 1 9 6 5 . V . 30, 5 d , 4 9 (leg. NAGY BARNA); G á n t , 1964. V I . 7, 1 d ( U ) ; G ö d ö l l ő , 1960. V I I I . 20, 1 9 ( U ) ; H o r á n y , 1957. V I I I . 1, 1 d . 1 9 ( U ) ; F á c á n k e r t , 1960. V I . 21, 1 $ (fcs); J ó s v a f ő , 1959. V I I I . 19, 1 d , 1 9 ( U ) ; S á t o r h e g y s é g , K e m e n c e p a t a k , 1957. V. 31. 3 d ( U ) ; K i r á l y r é t , 1965. V I . 27. 1 d . 1 9 (leg. NAGY BARNA); M a k k o s h o t y k a , 1961. V I I . 2, 1 d (fcs). II. 4, 1 d (fcs), V I . 28. 1 d (fcs), V I I . 8, 2 9 (fcs), V I I I . 9, 1 d , 2 9 (fcs), V I I I . 10, 1 9 (fcs), V I I I . 11, 1 9 (fcs), V I I I . 14, 1 d (fcs), V I I I . 26, 1 9 (fcs); M á t r a h á z a , 1961. V I . 19, 1 d (fcs), V I I . 28, 2 9 (fcs), V I I I . 19, 1 9 ( f c s ) ; M e r z s e , 1942. V. 25, 1 d , 2 9 ( U ) ; M i s k o l c , 1961. V I I . 16, 1 d ( f c s ) ; Ó c s a , 1948. V. 15. 1 d ( U ) , 1958. V I . 5, 1 9 ( U ) ; P a c s a , 1960. V I I . 15, 1 d (fcs), V I I I . 1, 1 d ( M , V I I I . 5 , 1 d ( f c s ) ; P á p a , 1 9 5 8 . V . 1 2 , 1 d ( l e g . TALLÓS P Á L ) , V . 1 8 , 1 $ ( l e g . TALLÓS P Á L ) ; S o l y -

m á r , 1961. V. 11, 1 9 ( U ) ; S z a k o n y f a l u 1957. V I I I . 18, 3 d , 1 9 ( U ) ; T a n a k a j d , 1 d (fcs), V I I I .

11, 1 9 (fcs), V I I I .

13, 1 d

(fcs); T a r d ,

1961. V I I . 10,

1 9 5 9 . V . 2 6 , 1 9 ( l e g . TÓTH S Á N D O R ) ;

T a t a , 1958. V. 18, 1 9 ( U ) ; T ö r ö k b á l i n t , 1964. V. 7, 1 9 ( U ) ; V i s e g r á d , 1953. V I I . 22, 1 d ( U ) i Z e b e g é n y 1944. V I . 7, 1 9 (U).

Chrysopa dorsalis B U R M . — Ez A f a j korábbi irodalmunkban nem szerepel, először S T E I N M A N N (1964) említi. A Pinus f e n y ő f a j o k o n él, s ezeknek a f á k n a k az ültetésével terjedőben v a n nálunk. Budapesten a h á r m a s h a t á r - h e g y i feketefenyő á l l o m á n y b a n többszöri keresés ellenére se sikerült g y ű j t e n e m , viszont a Budaörstől északra levő feketefenyőkön többször is f o g t a m . B u d a ö r s , 1965. V I I . 4, 1 d , 1 9 ( U ) , V I I . 11, 1 3, 1 9 ( U ) , 1966. V I I I . 7, 1 d , 2 9 ( U . )

Chrysopa ivalkeri Mc L A C H L . — E n n e k a ritka f a j n a k életmódjáról keveset t u d u n k . Legtöbbször tölgyesekből kerül elő. Ritkasága m i a t t gazdasági jelentősége nincs. B u d a p e s t , 1963. V I I I . 25, 1 d ( U ) ; B u d a ö r s , 1965. V I I . 4. 1 9 ( U ) . 1966. V I I . 7, 1 d ( U ) ; F ü z é r , 1960. V I I . 14. 1 9 ( U ) ; M a k k o s h o t y k a , 1961. V I I . 31, 1 9 (fcs). V I I I . 6. 1 d ( f c s ) V I I I . 7, 1 d , 1 9 ( f c s ) , V I I I . 10, 1 d , 2 9 (fcs), V I I I . 29, 1 9 (fcs), I X . 7, 1 d ( f c s ) ; M e c s e k h e g y s é g , H i d a s i - v ö l g y , 1958. V. 19, I d (leg. BALOGH I.)

A N e u r o p t e r á k további családjai közül még a Coniopterygidae családnak лап a levéltetvek pusztításában szerepe, azonban ezeknek az életmódjáról és elterjedéséről keveset t u d u n k . A fénycsapdák a n y a g á b a n csak igen kevés p é l d á n y t t a l á l t a m , azok is legtöbbször nagyon sérült állapotban voltak, valószínűleg az apró állatok a kiválogatáskor m á r elkerülték a figyelmet. A kevés a d a t miatt jelentőségükről semmit sem m o n d h a t u n k . Összefoglalás A közölt gyűjtési adatok és a gyűjtés közben szerzett t a p a s z t a l a t o k elemzésével a következő f a j o k t e k i n t h e t ő k a levéltetvek pusztításában jelentősekn e k : Boriomyia subnebulosa S T E P H . , Hemerobius liumulinus L., Hemerobius micans O L I V . , Micromus variegatus F A B R . , Eumicromus angulatus STEPH., Chrysopa carnea S T E P H . , Chrysopa ventralis C U R T . , Chrysopa septempunctata W E S M . , Chrysopa formosa B R A U . , Chrysopa phyllochroma WESM., Chrysopa commata K i s et UJH. és Chrysopa perla L. A felsorolt f a j o k n a k az életmódját elsősorban abból a szempontból kellene t a n u l m á n y o z n i , hogy a k á r t e v ő k elleni vegyszeres védekezést hogyan lehetne úgy végezni, hogy az igen hasznos természetes szövetségeseinket közben megkíméljük. 138

A felsorolt fajok között akadt 4 a magyar faunára ú j f a j : quadrifasciata REUT., Hemerobius liandschini TJED., Eumicromus Z E L E N Y és Chrysopa vittata W E S M .

Boriomyia lanosus

IRODALOM 1. ASPÖCK, H. U.: Synopsis der S y s t e m a t i k , Ökologie und Biogeographie der Neuroptcren Mitteleuropas im Spiegel der N e u r o p t e r e n - F a u n a von Linz u n d Oberösterreich, sowie Bestimmungsschlüssel f ü r die mitteleuropäischen N e u r o p t e r e n . N a t u r k u n d l . J a h r b . Linz, 9, 1964, p. 127 — 282. — 2. BRAUER, F.: Die N e u r o p t e r e n E u r o p a s u n d insbensondere Österreichs m i t R ü c k s i c h t auf ihre geographische V e r b r e i t u n g . Festschr. Feier des 25jährigen B e s t a n d e s der к. k. zool.-bot. Ges. Wien. — 3. KILLINGTON, F . J . : A m o n o g r a p h of the British N e u r o p t e r a , I —II. L o n d o n . 1936 — 37. — 4. KIMMINS, D. E . : N o t e s on the genera Megalomus R a m b u r and Nesobiella gen. nov. (Neuroptera), with descriptions of new species. Ann. Mag. N a t . Hist., 10. p. 602 — 617. — 5. K i s , В.: F a u n e n k a t a l o g der bisher in der R u m ä n i s c h e n Volksrepublik b e k a n n t e n N e u r o p t e r e n und Mecopteren. Folia E n t . H u n g . , 12, 1959, p. 331 — 347. — 6'. K i s , В. & ÚJHELYI, S.; Chrysopa c o m m a t a sp. n. and some r e m a r k s on t h e species Chrysopa phyllochroina Wesm. (Neuroptera). Acta Zool. Hung., 11, 1965, p. 347 — 352. — 7. MEINANDER, M.: The N e u r o p t e r a a n d Mecoptera of E a s t e r n F e n n o s c a n d i a . F a u n a Fennica, 13, 1962. — 8. MOCSÁRY, S.: N e u r o p t e r a . I n : F a u n a Regni H u n g á r i á é , 3, 1899. — 9. PONCRÁCZ S.: Magyarország Chrysopái alak- és rendszertani t e k i n t e t b e n . Állatt. Közlem., 11, 1912, p. 1 — 161. — 10. PONCRÁCZ S.: Magyarország Neuropteroidái. R o v a r t . L a p o k , 21, 1914, p. 109 — 155. — 11. SÁTORI J . : A d a t o k a Biikk-hegység r o v a r f a u n á j á n a k ismeretéhez. Állatt. Közlem., 35, 1938, p. 51 — 61. — 12. SÁTORI. J . : I n s e k t e n f a u n i s t i s c h e Notizen aus dem T r a n s d a n u b i u m im Mai und J u n i 1938. F r a g m . F a u n . H u n g . , 2, 1939, p. 31 — 32. — 13. SÁTORI J . : A d a t o k a B ü k k és a Mátra r o v a r f a u n á j á h o z . Állatt. Közlem., 36, 1939, p. 156—168. — 14. STEINMANN, H . : The Chrysopa species ( N e u r o p t e r a ) of H u n g a r y . A n n . H i s t . - n a t . Mus. N a t . H u n g . , 56, 1964, p. 257 — 266. 15. STEINMANN II.: T e v e n y a k ú f á t y o l k á k . vízifátyolkák, recésszárnyúak és csőrös rovarok — R a p h i d i o p t e r a , Megaloptera, N e u r o p t e r a és Mecoptera. I n ; F a u n a H u n g á r i á é , 1 3 - 1 4 . 1967. p. 1—203. - 10. STITZ, H.: Netzflügler, N e u r o p t e r a . I n : Die Tierwelt Mitteleuropas, 6. 1927. p. 14. — 17. TJEDER. В.: A new E u r o p e a n Hemerobius ( N e u r o p t e r a ) . E r g e b n . wiss. U n t e r s u r b . Schweiz. N a t i o n a l p a r k s , 5, 1957, p. 36. — 18. WITIIYCOMBE, С. L.: N o t e on the economic value of t h e N e u r o p t e r a , with special reference to the Coniopterygidae. A n n . Apl. Biol., 11. 1924. p. 1, — 19. ZELENY, J . : S t e n o m i c r o m u s lanosus n. sp., a new species of Neuroper a from Czehoslovakia ( N e u r o p t e r a , Hemerobiidae). Acta Soc. E n t . Cechoslov., 59, 1962. — 20, ZELENY, J . : A contribution to the knowlidge of t h e order N e u r o p t e r a in Czechoslovakia. Acta soc. E n t . Cechoslov., 59, 1962. — 21. ZELENY, J . : Hemerobiidae ( N e u r o p t e r a ) from Cheschlovakia. A c t a . Soc. E n t . Cechoslov., 60, 1963. p. 1. U B E R DAS E I N H E I M I S C H E VORKOMMEN DER

NEUROPTEREN

Von S.

Ú J H E L Y I

Wegen der ökonomischen B e d e u t u n g der zwei Neuropteren-Fainilien H e m e r o b i i d a e und C h r y s o p i d a e in dem K a m p f gegen die B l a t t l ä u s e teilt der Verfasser die A n g a b e n seiner ö a m m l u n g b e t r e f f s dieser zwei Familien mit. N a c h d e n a u f g e f ü h r t e n A n g a b e n u n d d e n während des S a m m e l n s erworbenen E r f a h r u n g e n h a b e n die folgenden Arten in U n g a r n eine ökonomische B e d e u t u n g : Boriomyia subnebulosa STEPH., Hemerobius humulinus L., Hemerobius micans OLIV., Micromus variegatus FABR., Eumicromus angulalus STEPH., Chrysopa carnea STF.PH.. Chrysopa ventralis CURT., Chrysopa septempunetata WESM., C h r y s o p a f o r m o s a Brau., Chrysopa phyllochroma WESM., Chrysopa commata K i s et UJH. u n d Chrysopa perla L. Es w ä r e sehr wünschenswert, die Lebensweise dieser Tiere zu untersuchen, insbesondere in jener R i c h t u n g , wie m a n bei der chemischen Vertilgung der Pflanzenfeinde unsere sehr nützlichen n a t ü r l i c h e n V e r b ü n d e t e n schonen k a n n . Aus den g e s a m m e l t e n Arten sind vier f ü r die ungarische F a u n a neu: Boriomyia quadrifasciata REUT.. Hemerobius handsrhini TJED., Eumicromus lanosus ZELENY u n d Chrysopa vittata

WESM.

Die mit . , U " bezeichneten E x e m p l a r e w u r d e n v o n d e m Verfasser, die mit , , f c s " bezeichneten d u r c h das Landeslichtfallennetzwerk g e s a m m e l t . Die Tiere befinden sich in der S a m m lung des Verfassers.

139

A BARNA SZEMESLEPKE (SATYRUS SEMELE L.) IDEGRENDSZERÉNEK BONCTANI VISZONYAI* Irta: V A J O N

I M R E

( E g r i T a n á r k é p z ő Főiskola Á l l a t t a n i T a n s z é k e )

A gerinctelen á l l a t o k s ezen belül a r o v a r o k idegrendszerének t a n u l m á n y o z á s a az anat ó m i a i k u t a t á s o k klasszikus k o r á b a n — a t e c h n i k a i eszközök és m ó d s z e r e k elégtelensége folyt á n — n e m h a l a d t ú g y előre, m i n t a gerinceseké. I g a z u g y a n , hogy az u t ó b b i ö t v e n év a l a t t a k ü l f ö l d i és a hazai s z a k e m b e r e k k ö z ü l egyre t ö b b e n és igen v á l t o z a t o s n é z ő p o n t o k b ó l f o g l a l k o z t a k a r o v a r o k i d e g r e n d s z e r é v e l , mégis n y u g o d t a n m e g á l l a p í t h a t j u k , h o g y ezen a t e r ü l e t e n b ő v e n v a n t e n n i v a l ó . A r o v a r o k o s z t á l y á b a t a r t o z ó félmilliónál t ö b b á l l a t f a j idegr e n d s z e r é n e k a felépítését csak fő v o n á s o k b a n i s m e r j ü k . A részletek egyre p o n t o s a b b f e l t á r á s a és m e g i s m e r é s e n a p j a i n k f e l a d a t a i közé t a r t o z i k . H a z a i v i s z o n y l a t b a n ÁBRAHÁM és i s k o l á j a i d e v o n a t k o z ó m u n k á s s á g á t kell k i e m e l n ü n k , a m e l y a h a z a i k u t a t á s m o d e r n a l a p j a i t r a k t a le, és kijelöli a z t az i r á n y t , a m e l y e n az elkövetkező i d ő k b e n h a l a d n i kell. STEINMANN k a n d i d á t u s i értekezése „ E g y e n e s s z á r n y ú r o v a r o k k ö z p o n t i idegrendszerének összehasonlító a n a t ó m i a i v i z s g á l a t a " (1960) a l a p v e t ő m u n k á t j e l e n t az O r t h o p t e r á k i d e g r e n d s z e r é n e k a n a t ó m i a i s a j á t s á g a i t illetően. M a g a m 1959 óta t a n u l m á n y o z o m a l e p k é k ( L c p i d o p t e r a ) i d e g r e n d s z e r é n e k a n a t ó m i á j á t . Az Aporia crataegi L. (1962), a Papilio podalirius L. (1963), a Parnassiiis mnemosyne L. (1964) és a Pieris bratsicae L. (1965) i d e g r e n d s z e r é n e k felépítéséről közöltem d o l g o z a t o t . J e l e n t a n u l m á n y o m b a n a b a r n a s z e m e s l e p k e ( S a l y r u s senwle L.) idegrendszerének s z t e r e o m i k r o s z k ó p o s a n a t ó m i á j á t ismertetem. A lepke idegrendszerét 29 p é l d á n y felboncolása és részletes t a n u l m á n y o z á s a u t á n ismert e m meg. Az idegrendszer helyzetéről előbb mindig a t e s t b e n g y ő z ő d t e m m e g , csak a z u t á n e m e l t e m ki azt t o v á b b i vizsgálatok és m é r é s e k elvégzése v é g e t t . A testből k i v e t t i d e g r e n d s z e r t f o l y a d é k b a n lehet l e g j o b b a n t o v á b b vizsgálni f e k e t e a l a p o n . (A b o n c o l á s r a s z á n t l e p k é k e t előzőleg 5 % - o s torinál in f a n t á r o l t a m . )

A fej dúcai és idegei Az agydúc (Ga) helyzetét és f o r m á j á t elsősorban a fej a l a k j a , a fej izmai és a közéjük henyúló kitinlécek szabják meg. Mivel a fej izmai tömegesen a fej elülső részéhen helyezkednek el, az agydúc a fejtok nyakszirti régiójában foglal helyet. Egészében h a r á n t o s a n elhelyezkedő, súlyzóra emlékeztető test. Felszínét vékony, fehér h á r t y a t a k a r j a , amelyet a tracheák is behálóznak. Az agy legnagyobb része a dorzális helyzetű előagy (pr), amely kétoldali lebenyre különül. A lebenyek között jól észrevehető a szagittálisan húzódó protocerebralis árok (pc). Attól két oldalra kissé megvastagodnak az előagyszakaszok, és úgy érik el a terjedelmes látólebenyeket (lo). A látólcbenyek fej felől farok irányba l a p í t o t t a k . Az előagy-szakaszokhoz való csatlakozásuknál elkeskenyednek, a szemek aljánál pedig kiszélesednek és függőlegesen lemetsződnek. A látólebenyek az agyhoz viszonyítva nagy, terjedelmes képződmények. * E l ő a d t a a szerző az Á l l a t t a n i S z a k o s z t á l y 1967. f e b r u á r 3 - á n t a r t o t t 588. ülésén.

141

A középagy (de) az előagy a l a t t található, azzal anatómiai összefüggésben van. Lebenykéi frontálisan enyhén kidomborodnak. Dorzolaterálisan erednek belőle a csápidegek (Ant i), amelyek hamarosan egy érző és egy mozgató ágra különülnek. Az érző ág a csáp érzékszerveibe f u t , a mozgató pedig a fejben levő csápmozgató izmokhoz, illetve f i n o m a b b ágai a csápízek izmaihoz. Az u t ó a g y ( t r ) a középagy aljához kapcsolódó és függőleges irányba lefelé húzódó legkisebb agyszakasz. Ventrális felszíne körívszerű hajlattal simul rá a g a r a t r a , és a n n a k felső részét b e t a k a r j a . Vékony idegei a fejizmokba futnak. Az első ventrális connectivumok (vei), az u t ó a g y alsó felszínének két széléről eredő v a s t a g idegtörzsek. K é t oldalról szorosan r á h a j l a n a k a garatra, m a j d a garathoz szintén szorosan simuló g a r a t a l a t t i d ú c két széléhez csatlakoznak. Ezek a connectivumok rendkívül rövidek. A homloklemez alatt, az izmok közé beágyazva aránylag könnyen megtalálható a simpaticus idegrendszerhez tartozó frontális ganglion ( F g ) , mely az agy előtt levő kis gömbölyded idegdúc. A két széléről hátra induló frontális connectivumok ( F k ) az utóagyhoz kötik. A dúc f a r k i felszínének közepéről ered a nervus recurrens (Nr), mely hátrafelé haladva hamarosan rásimul a t á p c s a t o r n á r a és a n n a k háti felszínén halad végig. A garat a l a t t i dúc (Si) közvetlenül a garat a l a t t fekszik, így a n n a k alsó kidomborodása homorú dorzális felszínt kölcsönöz a d ú c n a k . Ventrális felszíne lefelé domborodik. Az agytól lényegesen kisebb kerek t e s t . Izmok veszik körül, belőle t ö b b ideg ered. A dúcból előre induló idegek a szájszervekbe, a hátra kilépők pedig a t o r b a mennek. A maxilláris ideg ( N m ) a dúc elejének közepéről eredő fejlett ideg. Eredése u t á n m i n d j á r t kettéágazik. Érző ága a szipókába f u t be, mozgató ága (Nm 1) pedig a szipóka alapjánál levő izmok közé j u t . A labiális ideg (N1) az előbbi idegtől oldaltabb és kissé lejjebb ered a dúcból. Ez a vékony ideg is c s a k h a m a r kettéágazik. Érző ága a jól fejlett palpus labialis-ba f u t be. Mozgató ága (N1) a palpus labialis mozgató izmának idege. Az első és második cervikális idegek (NJ 1/NJ 2), a garat alatti dúc végéről h á t r a lépnek ki. Eléggé fejlettek. A második ventrális connectivumokkal p á r h u z a m o s a n indulnak h á t r a , és úgy j u t n a k át az előtorba. Ott felfelé ívelnek, és a dorzális helyzetű n y a k i izmokba j u t n a k , ahol vékonyabb ágakra esnek szét. A második ventrális connectivumok (vc I I ) , a kétoldali cervikális idegek k ö z ö t t veszik k e z d e t ü k e t a garat alatti dúcból. Azokkal együtt mennek át a fejből a t o r b a . A t o r b a n egyenes lefutással érik el az első tordúcot, amelyet a g a r a t alatti dúccal k ö t n e k össze. A kétoldali connectivumok szorosan egymás mellé simulnak, és így zárt szakaszt alkotnak.

A tor dúcai és idegei A t o r b a n elhelyezkedő idegközpontok és a belőlük kiinduló idegek a torb a n tömegesen elhelyezkedő izmok közé v a n n a k b e á g y a z v a . A tor izmai elsősorban a l á b a k és a s z á r n y a k mozgatásában töltenek be lényeges f e l a d a t o t . Az izmok közé kívülről benyúló kitinlécek igen változatos alakúak és nagyságúak. Fontos szerepük v a n az izmok eredési és t a p a d á s i helyének biztosításá-

142

ANTI NR.

GS SI

GTI. GT II. +11/. GA 1+2 ÍV

"

/11

/ ILA vk—"

К

/

GTIII.3. GT/Ilnm -

- P ,

V л,

\

V

-GA Inm

-GA 2.nm

GA3 GA3n— GA 3i—

-4C.V

GA 3nm

GA 4

GA5

GA 6-в

GA6n GA 6i GA 7n

64 7/ 64 3л 64 3/

64 6nm GA7nm

1. ábra. Л b a r n a szemeslepke k ö z p o n t i idegrendszere, v á z l a t o s a n

b a n . Főleg a hasi felszínről n y ú l n a k be kitinlécek a torba. Tekintettel a r r a , hogy az idegrendszer tori része a legkomplikáltabb, a n n a k teljes részletezésétől eltekintek, és csak fő vonásokban vázolom az idegrendszer itteni szakaszát. A lepke t o r á b a n találunk egy önálló idegdúcot és egy nagy dúckomplexum o t . Az önálló idegdúc az első tori dúc (gt I ) , mely az előtorból kissé h á t r á b b

2. ábra. A b a r n a szemeslepke i d e g r e n d s z e r é n e k tori része, f e l ü l n é z e t b e n

húzódott a k ö z é p t o r elejébe. Elülső vége lekerekített, a hátulsó pedig egyenesen lecsapott. K ö r v o n a l á n a k kialakításában közrejátszanak a hozzá elöl és hátul kapcsolódó connectivumok. A dúc ventrális felszínéről négy önálló ideg lép ki. A m a g a s a b b a n fekvő előtöri ideg (gt I 1), az első lábideg (gt 12), a középső hosszanti torizomideg (gt I 3) és a vékony csípőideg (gt 14). (Természetesen ezek p á r o n k é n t értendők, mivel mindkét oldalon megtaláljuk őket.) Legfejlettebb k ö z ö t t ü k az első lábideg, amely a torizmokba is küld á g a k a t , m a j d bejut a l á b b a . A többi ideg is vékony ágakra különül. A dúc dorzális felszínéről csak egyetlen ideg, a magányos első középideg (gt I nm) veszi kezdetét. A h a r m a d i k ventrális connectivumok (vc I I I ) az első tori dúc kaudális felszínéről erednek kétoldalt, és a második tori dúc elejének két széléhez kapcsolódnak. K ö z b e n megkerülik a szabad t o r d ú c és a dúckomplexum közé nyúló kitintüskét. A connectivumok vastagok és rövidek. A tori d ú c k o m p l e x u m a második tori dúcból (gt I I ) , a h a r m a d i k tori

144

dúcból (gt I I I ) és az első és második potrohdúcból (ga 1, ga 2) létrejött hatalmas, egészében véve henger alakú dúctöineg. Ez az idegdúctömeg is a középtor területére esik. A dúcok olyan szorosan n ő t t e k egymáshoz, hogy azokat csak a dúckomplexumhól kilépő idegek alapján t u d j u k egymástól elkülöníteni. A második tori dúc (gt I I ) a dúckomplexum fej felé eső első tagja. Legfejlettebb idege a dúc elejének oldaláról eredő első szárnyideg (gt II 1), amely a torizmok között előre és fölfelé hajlik a szárnyhoz. A szárnyba három ágra különülve f u t be, de haladása közben is küld ágakat a t o r i z m o k b a . A második lábideg (gt II 5) szintén jól fejlett, v a s t a g . A dúc önálló idegei még: az első pleurális ideg (gt II 2), az első csípőideg (gt II 3), а középső csípőideg (gt II 4), a laterokaudális ideg (gt II 6) és а magányos dorzális helyzetű második középideg (gt II nm). A harmadik tori dúc (gt I I I ) a henger alakú d ú c k o m p l e x u m második t a g j a . Az előtte és mögötte levő dúcokkal teljesen összeolvad, még barázda sem jelzi a dúcok érintkezési vonalát. A második szárnyideg (gt III 1) a dúckomplexum u t ó t o r i szakaszának legfejlettebb idege, a dúc vége felé dorzálisan ered. Fokozatosan emelkedve húzódik hátra m a j d n e m a középtor végéig, ahol azután meredek vonallal halad a szárnyhoz. Közben kikülönülő ágai az u t ó t o r izmaiba j u t n a k . A harmadik lábideg (gt III 2) a második szárnyidegtől lényegesen lejjebb és h á t r á b b h a g y j a el a dúcot. Vízszintesen húzódik h á t r a az utótorig, ott azután erőteljes körívvel hajlik a csípő közepéhez és b e f u t a lábba. Vékony ágai: a felső csípőideg, az alsó csípőideg és az ívszerű utótor-ideg. A dúc önálló idege még a ventrális hosszizmok idege (gt III 3) és a magányos harmadik középideg (gt III nm). Az első és második potrohdúcok (ga 1, 2) а d ú c k o m p l e x u m hirtelen elvékonyodó végső részét a l k o t j á k . Ezek a dúcok a potrohból előre húzódnak a torba, és ott egymáshoz, illetve az utolsó tori dúchoz csatlakoznak. Az összeolvadt két dúc hegyes végével hátrafelé t e k i n t ő kúphoz hasonlít. A dúcok idegei előre kerülésük ellenére is a potrohban levő szervekbe húzódnak á t . Mindkét dúchoz tartozik egy elöl és magasabban eredő dorzális (ga 1 n 1 i) és egy h á t r á b b és mélyebben eredő ventrális ideg (ga 2 n 2 i), t o v á b b á egy-egy középideg is (ga lnm, ga 2 nm). A második potrohdúc (ga 2) legvégéről indulnak el és m e n n e k át a torból a p o t r o h b a a negyedik ventrális connectivumok (vc IV), ahol a harmadik önálló potrohdúchoz csatlakoznak. Az említett idegek a connectivumokkal e g y ü t t j u t n a k át a p o t r o h b a , kötegszerű képződményt a l k o t v a .

A potroh dúcai és idegei A hasdúclánc p o t r o h b a n levő szakasza lazán helyezkedik el a testben. Ennek oka a potroh mozgékonyságával függ össze. A potrohszelvényeket részben összetartó, illetve mozgató vékony ventrális helyzetű izomnyalábok fölött, a hasi oldalon találjuk meg a dúcokat a belőlük kilépő idegekkel és ventrális connectivum-szakaszokkal. Az idegrendszer fölött vékony h á r t y a (hashártya) található. A potroh szelvényeinek a száma kilenc. A p o t r o h b a n három elkülönült potrohdúcot és egy dúckomplexumot figyelhetünk meg. ö n á l l ó a n fordulnak elő a harmadik (ga 3), a negyedik (ga 4) és az ötödik (ga 5) potrohdúcok. Ezek a szabad potrohdúcok kör alakúak és dorzoventrálisan l a p í t o t t a k . Min-

1 0 Állattani Közlemények

145

den dúcnak v a n dorzális és ventrális idege (ga 3 n, ga 3 i, ga 4 n, ga 4 i, ga 5 n, ga 5 i). A dorzális idegek erőteljesebbek, mint a ventrálisak. A dúcokból való kijutásuk u t á n kaudolaterális i r á n y b a n haladnak, m a j d v é k o n y a b b ágakra válnak szét. A v é k o n y ágak a p o t r o h oldalsó és háti izmaiba, t o v á b b á a v e n t r á lis izmaiba m e n n e k . Az e m l í t e t t dúcok középidegci (ga 3 mm, ga 4 nm, ga 5 nm) dorzális helyzetűek, v é k o n y a k , és a következő dúc előtt mindig kettéágaznak. Oldalágaik a stigmákhoz f u t n a k . A h a t o d i k , hetedik és nyolcadik potrohdúcokból (ga 6—8) megnyúlt f o r m á j ú egységes dúctömeg j ö t t létre a 6. és 7. szelvény t á j é k á n . Már nagysága is elárulja, hogy t ö b b dúc összeolvadásából keletkezett. E t é n y t még i n k á b b alátámasztja a kilépő idegek s z á m a . A dúckomplexumból három dorzális és h á r o m ventrális ideg ered (ga 6 n, 6 i, ga 7 n, 7 i, ga 8 n, 8 i). Mivel egy potrolidúchoz egy dorzális és egy ventrális ideg tartozik, az idegeknek a száma három dúcnak felel meg. T e h á t jelen esetben három dúc összeolvadásáról v a n szó. A hatodik és hetedik d ú c n a k v a n középidege (ga 6 nm) (ga 7 nm), de a nyolcadiké hiányzik. A ventrális connectívumok közül a polrohban t a l á l j u k a negyedik v e n t rális connectivumok (vc IV) egy részét, t o v á b b á az ötödik, hatodik és hetedik connectivumokat (vc V—VII) egész hosszukban. Ezek a potrohdúcokat kötik össze egymással. Az idegrendszer főbb méretei 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25.

A k é t l á t ó l e b e n y szélső p o n t j a k ö z ö t t i t á v o l s á g : 2,52 m m . Az agy m é r e t e a s z e m l e b e n y e k k ö z ö t t : 1,12 m m . A csápidegek k ö z ö t t i t á v o l s á g : 0,95 m m . A g a r a t a l a t t i d ú c szélessége: 0,36 m m . Az agy dorzális felszíne és a g a r a t a l a t t i d ú c v e n t r á l i s felszíne k ö z ö t t i t á v o l s á g : 0.53 m m . A második v e n t r á l i s c o n n e c t i v u m o k h o s s z a : 1,82 m m . Az első t o r d ú c h o s s z a : 0,48 m m . Az első t o r d ú c szélessége: 0,45 m m . A h a r m a d i k v e n t r á l i s c o n n e c t i v u m o k hossza: 0,10 m m . A k ö z é p t o r i d ú c k o m p l e x u m h o s s z a : 0.92 m m . A k ö z é p t o r i d ú c k o m p l e x u m l e g n a g y o b b szélessége: 0,53 m m . A negyedik v e n t r á l i s c o n n e c t i v u m o k h o s s z a : 6,40 m m . A h a r m a d i k p o t r o h d ú c h o s s z ú s á g a : 0,23 m m . A h a r m a d i k p o t r o h d ú c szélessége: 0.19 m m . Az ö t ö d i k v e n t r á l i s c o n n e c t i v u m o k h o s s z a : 1.35 m m . A negyedik p o t r o h d ú c h o s s z ú s á g a : 0,21 m m . A negyedik p o t r o h d ú c szélessége: 0,20 m m . A h a t o d i k v e n t r á l i s c o n n e c t i v u m o k h o s s z a : 1.11 m m . Az ötödik p o t r o h d ú c h o s s z ú s á g a : 0,20 m m . Az ötödik p o t r o h d ú c szélessége: 0,20 m m . A hetedik v e n t r á l i s c o n n e c t i v u m o k h o s s z a : 0,35 m m . A p o t r o h o n levő d ú c k o m p l e x u m h o s s z a : 0,32 m m . A p o t r o h b a n l e v ő d ú c k o m p l e x u m l e g n a g y o b b szélessége: 0,31 m m . Az agy f r o n t á l i s és k a u d á l i s felszíne k ö z ö t t i t á v o l s á g : 0,26 m m . Az i d e g r e n d s z e r hossza az a g y elejétől az u t o l s ó p o t r o h d ú c v é g é i g : 13,75 m m .

IRODALOM

1. ALBRECHT, F. O.: T h e a n a t o m y of t h e m i g r a t o r y l o c u s t . L o n d o n , 1953. — 2. ÁBRA HÁM, A.: H i s t o l o g i c a l a n d cytological i n v e s t i g a t i o n s on t h e c e n t r a l n e r v o u s s y s t e m of s o m e insects. B u d a p e s t , 1960. — 3. BURMEISTER, H . ; H a n d b u c h der E n t o m o l o g i e . Berlin, 1932. — 4. DUPORTE, E . E . : On t h e n e r v o u s s y s t e m of t h e l a r v a of S p h i d a o b l i q u a Wik. T r a n s . R o y .

146

Soc. C a n d a d a , 1900. — — 5. HANDSCHIN, E.: P a r k t . E i n f ü h r u n g in die Morphologie der I n s e k t e m . Berlin, 1928. — 6. HUFNAGEL, A.: R e c h e r c h e s h i s t o l o g i q u e s sur la m e t a m o r p h o s e d ' u n L é p i d o p t é r e ( H y p o n o m e u t a padella L.). Arch. Zool. E x p c r . Gén., 57, 1918, p. 47—292. — 7. HANSTRÖM, В.: Vergleichende A n a t o m i c des N e r v e n s y s t e m s der wirbellosen Tiere. Berlin, 1928. — 8. HOLSTE, G.: D a s N e r v e n s y s t e m v o n D y t i s c u s m a r g i n a l i s . Zschr. Wiss. Zool., 96, 1910, p. 419 — 476. — 9. MAKI, M.: S t u d i e s of t h e skeletal s t r u c t u r e , m u s c u l a t u r e a n d n e r v o u s s y s t e m of t h e alder fly Chauliodes f o r m o s a n u s P e t e r s o n . M e m . F a c . Sei. Agric. T a i h o k u I m p . U n i v . F o r m o s a . 16, 1936, p. 1 1 8 - 2 4 3 . — 10. NÜESCH, Н . : Ü b e r d e n E i n f l u ß der N e r v e n auf die M u s k e l e n t w i c k l u n g bei Telea p o l y p h e m u s ( L e p i d . ) R e v . Suisse Zool., 59, 1952, p. 294 — 301. — 11. NÜESCH, H . : T h e m o r p h o l o g y of t h e t h o r a x of Telea p o l y p h e m u s ( L e p i d o p t e r a ) . I . S k e l e t o n a n d muscles. I. M o r p h . . 93, 1900, p. 589 — 609. — 12. NÜESCH, H . : Die Morphologie des T h o r a x von Telea p o l y p h e m u s (Lepid.). I I . N e r v e n s y s t e m . Zool. J a h r b . A n a t . , 75, 1900, p . 615 — 642. — 13. NÜESCH, I L : S e g m e n t i e r u n g u n d M u s k e l i n n e r v a t i o n bei Telea p o l y p h e m u s ( L e p . ) R e v . Suisse Zool., 61, 1900, p. 4 2 0 - 4 2 8 . — 14. PAWLOWSKI, J . N.s M e t h o d e n der S e k t i o n v o n I n s e k t e n . Berlin, 1960. — 15. SNODGRASS, R . E . : P r i n c i p l e s of insect m o r p h o l o g y . N e w Y o r k — L o n d o n , 1953. 16. SRIVASTAVA, B. P.: T h e m o r p h o l o g y of t h e n e r v o u s s y s t e m of t h e full grown larva of L e u c i n o d e s orbonalis Guen. J o b n e r , J a i p u r , 1958. — 17. STEINMANN, H . : E g y e n e s s z á r n y ú r o v a r o k ( O r t h . ) k ö z p o n t i i d e g r e n d s z e r é n e k kiemelése, t o t á l i s festése és összeh a s o n l í t ó v i z s g á l a t á n a k m ó d s z e r e . Á l l a t t . Közlem., 47, 1960, p. 141 — 150. — 18. STEINMANN, II.: On t h e cephalic s y s t e m of o r t h o p t e r e u s insectes ( O r t h o p t e r a ) . A n n . H i s t . — n a t . Mus. N a t . H u n g . , 52, 1960, p. 218 — 227. 19. STEINMANN, I L : P h y l o g e n e s e a n d s y s t e m a t i c considerat i o n s based on t h e c o m p a r a t i v e a n a t o m i c a l s t u d y of t h e c e n t r a l n e r v o u s s y s t e m of o r t h o p t e rous insects (Orth.). Acta Zool., H u n g . , 8, 1962, p . 151 — 160. — 20. VAJON, I.: I d e g a n a t ó m i a i v i z s g á l a t o k az A p o r i a c r a t a e g i L. ( L e p i d o p t e r a , P i e r i d a e ) k ö z p o n t i i d e g r e n d s z e r é n . Egri Ped. F'őisk. É v k . , 8 , 1962, 517 —531. — 21. VAJON, I . : V i z s g á l a t o k a P a p i l i o p o d a l i r i u s L. ( L e p i d o p t e r a ) k ö z p o n t i idegrendszerén. Egri P c d . Főisk. T u d . Közi., 1, 1963, p. 285 — 299. — 22. VAJON, I . : A kis apollólepke, Papilio m n e m o s y n e L. ( L e p i d o p t e r a ) i d e g r e n d s z e r é n e k m a k r o s z k ó p o s a n a t ó m i á j a . (Egri T a n á r k . F ő i s k . T u d . Közi., 2, 1964, p. 6 1 3 - 6 2 4 . 23. VAJON I.: A k á p o s z t a lepke (Pieris brassicae L.) i d e g r e n d s z e r é n e k m a k r o s z k ó p o s a n a t ó m i á j a . Egri T a n á r k . Főisk. T u d . Közi. 3, 1965, p. 5 0 5 - 5 1 3 .

ANATOMISCHE VERHÄLTNISSE DES NERVENSYSTEMS DES B R A U N E N (SATYRUS S E M E L E

AUGLERS

L.)

Von I. V .A J О N Der Verfasser b e s c h r e i h t die s t e r e o m i k r o s k o p i s c h e A n a t o m i e des N e r v e n s y s t e m s des S a t y r u s senicls L. E n t s p r e c h e n d d e n jeweiligen K ö r p e r t e i l e n b e s c h ä f t i g t er sich m i t den morp h o l o g i s c h e n E i g e n s c h a f t e n d e r Teile des N e r v e n s y s t e m s , w e l c h e sich im K o p f , im T h o r a x u n d im H i n t e r l e i b b e f i n d e n . E r skizziert den P l a t z , die F o r m u n d die A u s m a ß e , welche die Z e n t r e n des N e r v e n s y s t e m s im K ö r p e r e i n n e h m e n . W e i t e r h i n b e s c h r e i b t er die Verlaufsricht u n g e n der aus den Ganglien a u s t r e t e n d e n N e r v e n zwischen d e n Muskeln. D a s Vorder-,' Mittel- u n d H i n t e r h i r n sind g u t v o n e i n a n d e r a b g e g r e n z t . Die mit d e m G e h i r n in V e r b i n d u n g s t e h e n d e n S e h l a p p e n sind g u t e n t w i c k e l t . Vor d e m I l i m liegt d a s kleine f r o n t a l e G a n g l i o n , welches zu d e m s y m p a t h i s c h e n N e r v e n s y s t e m g e h ö r t . D a s u n t e r d e m R a c h e n gelegene Ganglion ist u n a u f f ä l l i g . I m T h o r a x b e f i n d e n sich ein s e l b s t ä n d i g e s G a n g l i o n (das 1. T h o r a x g a n g l i o n ) u n d ein g r o ß e r G a n g l i e n k o m p l c x . D e r K o m p l e x w i r d aus d e m zweiten u n d d r i t t e n T h o r a x g a n g l i o n u n d v o n d e m ersten u n d z w e i t e n H i n t c r l e i b g a n g l i o n gebildet. D a s erste u n d zweite H i n t e r l e i b g a n g l i o n h a b e n sich also n a c h v o r n in d e n T h o r a x v e r l a g e r t . I m H i n t e r l e i b f i n d e n sich drei s e l b s t ä n d i g e Ganglien. E s sind dies d a s 3., 4. u n d 5. H i n t e r l e i b ganglion. H i n t e r d e n s e l b s t ä n d i g e n Ganglien b e f i n d e t sich n o c h ein G a n g l i e n k o m p l c x im H i n t e r l e i b . Dieser K o m p l e x e n t s t a n d d u r c h die V e r s c h m e l z u n g der l e t z t e n drei, also des 6., 7. u n d 8. H i n t c r l e i b g a n g l i o n s . Die V e r s c h m e l z u n g d e r G a n g l i o n d e m o n s t r i e r t in g u t e r F o r m ihre Z e n t r a l i s a t i o n . Sowohl d i e s e i h s t ä n d i g e n Ganglien wie a u c h die G a n g l i e n k o m p l e x e w e r d e n d u r c h v e n t r a l e C o n n e c t i v a m i t e i n a n d e r v e r b u n d e n . Die v e n t r a l e n C o n n e c t i v a liegen m e i s t e n s eng n e b e n e i n a n d e r . E i n e A u s n a h m e bilden das erste u n d d a s d r i t t e v e n t r a l e C o n n e c t i v u i n , welche g u t v o n e i n a n d e r a b g e g r e n z t sind.

10*

147

NÉHÁNY ÉSZREVÉTEL A KERTI CSIGA (CEPAEA HORTENSIS 0 . F. MÜLL.) SZENTENDREI POPULÁCIÓJÁNAK CSÍKKOMBINÁCIÓIRÓL* Irta: W I E S I N G E R

M Á R T O N

(Szentendre)

Szentendrén, a Kertész-utca Duna felőli végén, n é h á n y b o k o r k é n t terpeszkedő zöld j u h a r f a (Acer negundo) árnyékában él a kerti csiga. B i o t ó p j á n a k alig t ö b b , mint 200 m 2 -nyi területe S Z A M O S I S O Ó S V I L M O S szobrászművész gyümölcsöskertjét szegélyezi. Minthogy Szentendrén a Cepaea hortensis egyébként nem honos, itteni előfordulása esetleg véletlen betelepítésnek köszönhető; gyümölcsfa csemetékkel került t a l á n be, de az is lehetséges, hogy a D u n a által lesodort úszó törmeléken életben m a r a d t példányok j u t o t t a k ide. Ez utóbbi feltevés annál is valószínűbb, mivel a szentendrei Papszigeten is megjelenik, b á r elszaporodását a szigeten tömegesen előforduló Arianta arbustorum nagym é r t é k b e n korlátozza. Sajnos a papszigeti állomány, jelentéktelen példányszáma m i a t t , a csíkkombinációkra vonatkozó összehasonlító vizsgálatokra nem alkalmas. A t o v á b b i a k b a n ezért szentendrei populáción a Kertész utcai péld á n y o k összességét fogjuk érteni. A b e g y ű j t ö t t csigák házainak segítségével egyrészt a szentendrei Cepaea populáció jellegzetességeit a k a r t a m megállapítani, másrészt egyéb termőhelyek összehasonlító anyagát felhasználva, a házak színéből, öveinek számából a f a j r a jellemző általános é r v é n y ű következtetések levonására törekedtem. Ezzel kapcsolatban viszont meg kell jegyezni, hogy f a j u n k termőhelyenként annyira variál, hogy általánosítani csak a legnagyobb óvatossággal és körültekintéssel szabad ! Az elmúlt évek során Szentendrén jóval t ö b b mint ezer p é l d á n y t gyűjt ö t t e m be, de a diagramok f o r m á j á b a n áttekinthetővé t e t t statisztikát 1000 db válogatás nélkül szedett felnőtt p é l d á n y alapján készítettem. A teljesen b e n ő t t s z á j a d é k ú , kifejlett példányok helyett fiatalokat nemcsak azok törékeny volta m i a t t nem használhattam, h a n e m azért sem, mert a csíkok összeolvadásának mértéke, vagyis a csíkkombináció az egyéni élet során v á l t o z h a t ! A később keletkezett tekervényeken g y a k r a n más viszonyokat találunk, mint azokon, amelyek régebben j ö t t e k létre. í g y mindig a legkésőbb keletkezett k a n y a r u l a t o k m i n t á z a t a a mérvadó. Minthogy csigákról v a n szó, gyűjtésre főleg a h a j n a l i órák és az eső u t á n i napsütéses időpontok bizonyultak alkalmasnak. Arra is fokozott gonddal ügyeltem, bogy ne végezzek f a u n a i r t á s t , az amúgyis „ t ö r p e p o p u l á c i ó " - b a n . Ezért az egész tömeg begyűjtése és a statisztikai feljegyzések végén az addig fogva t a r t o t t példányokat szabadon engedtem. Mindössze az egyes típusokból t e t t e m el gyűjteményi p é l d á n y o k a t , különös tekintettel a nehezen beszerezhető muzeális ritkaságokra ! Biotópunkon egy közel rokon f a j , az örvöscsiga (Cepaea * E l ő a d t a a szerző az Á l l a t t a n i S z a k o s z t á l y 1967. m á r c i u s 3 - á n t a r t o t t 589. ü l é s é n .

149

vindobonensis С . P F E I F F E R ) is előfordul, ez azonban könnyen megkülönböztet hető a Cepaea hortensis csíkos példányaitól, minthogy s z á j a d é k á n a k szegélye világosbarna, ellentétben a mindig porcelánfehér szegélyű kerti csigával.

Mi az alapszín és mi az öv? Megszoktuk és ezért természetesnek vesszük, hogy a héj alapszínének a világos színt t e k i n t j ü k , amit sötétebb övek szelnek á t . Több szempont azonb a n ennek ellenkezőjét i g a z o l h a t j a : Balról

jobbra:

(1234)5 02345 12045 123(45) (12)3(45) (123)45 1(2345) (12)345 00 000 (rózsaszín)

1(234)5 1(23)(45) (123)(45) (12345) 1(23)45 00 000 (sárga)

12345

fl %0,4

0,4

OA

OA

OA О,в

7,2

1. ábra. A v i z s g á l t s z e n t e n d r e i Cepaea

150

7,2

7,6

hortensis

2,0

2,8

4.4

72

29,6

46ß

populáció csíkolati megoszlása

1. Alapnak azt szoktuk nevezni, ami mélyebben van, márpedig a fekete pigment fő tömegében a csigaház mészrétegében helyezkedik el, ellentétben a felszíni periostracum conchyolinjába épült sárga v a g y rózsaszín pigmenttel. 2. A nyirkos környezetben, az ősi közegre emlékeztető élőhelyen, előforduló Сераеа-к között gyakoriak a csaknem teljesen sötéten p i g m e n t á l t , fekete házú példányok. 3. A regenerált héjfelületek gyakran sötétebbek, mint a sérülés előtt képződöttek, márpedig a regeneráció során az ősi sajátságok j u t n a k érvényre. 4. Színes pigment különben sem ad ki szükségszerűen összefüggő felületet a ház periostracumában. E z t azon r i t k á n előforduló sárga példányok is bizonyítják, amelyeken egy vagy t ö b b á t t e t s z ő csík jelenik meg (forma arenicola) Ha kizárólag a mészrétegbe volna a fekete pigment beépülve, a n n a k hiánya a csíktalan törzsalaktól semmiben sem különböző példányokat eredményezne. А Сераеа-к ősei is sötét alapszínű csigák lehettek, de az egyszínű sötét alakot világosabb csíkok (övek) s z a k í t o t t á k meg. E n n e k ellenére a k ö n n y e b b áttekinthetőség és főleg az irodalmi adatokkal való egybevetés megkönnyítése m i a t t , t o v á b b r a is a világos színt t e k i n t j ü k alapszínnek, a sötéten p i g m e n t á l t felületet pedig változatlanul csíknak, övnek minősítjük. Az övek száma ma is növekedhet, oly módon, hogy valamelyik sötét öv területén egyenes vonal mentén fekete p i g m e n t m e n t e s rész keletkezik. Az ily módon létrejött pótövet , , a " betűvel jelöljük, úgy, hogy az , , a " b e t ű t azon csík sorszáma mellé írjuk, amelyikből a pótöv l e h a s a d t . Idáig a következő pótöves csigák kerültek elő f a u n a t e r ü l e t ü n k r ő l : 1

2 1

1

2a 2

2

3 3

3

4 3a

4a

5 4

4

5 5

Az irodalom a d a t a i szerint valamely öv kettéhasadása (vagy elmosódása) a legnagyobb ritkaságok közé tartozik: a szentendrei populációban ez a s a j á t ság, ha nem is túl gyakran, de többféle v á l t o z a t b a n jelentkezik. A felsorakozt a t o t t k o n k r é t esetek azt is szemléltetik, hogy kétféleképpen h a s a d h a t le egy övből p ó t ö v : vagy az előtte fekvő, vagy a sorszámban u t á n a következő csík felőli oldalon. Minthogy pótöv esetén is pigmenthiányról van szó, nem valószínű, hogy pigmenttöbblet m i a t t létrejött csíkkombinációs példány pótöves legyen. Örökléstani viszonyok Ahogy k i m u t a t o t t tény, hogy а Сераеа nemoralis csíkos, vagy csík nélküli v o l t á n a k átöröklése az episztázis szabályainak megfelelően történik, u g y a n úgy ismeretes, hogy а Сераеа liortensis hasonló sajátságai a domináns-receszszív öröklésmenetnek v a n n a k alávetve. Az egyszínűség (ez rendszerint sárga házat jelent) a domináns, a csíkosság a recesszív sajátság. Dominancia és episztázis között az a legfeltűnőbb különbség, hogy dominancia csak heterozigótáknál, episztázis viszont homozigótáknál is érvényesülhet. Meglepő azonban, hogy a szentendrei populációban a recesszív s a j á t s á g érvényesül t ö b b esetben, vagyis t ö b b csíkos példány van, mint egyszínű sárga (1. diagramok számadatait). Az Acer negundo élénkzöld hajtásain mászkáló sárga Сераеа-к elég feltűnőek ahhoz, hogy ne kerüljék el a g y ű j t ő figyelmét. Ha viszont éppen feltűnő

151

színük miatt v a n n a k nagyobb fokú szelekciónak kitéve konzumenseik részéről, akkor a fiatal csigák szín szerinti megoszlásának számaránya kellene hogy megfeleljen a n n a k , amit a domináns-recesszív öröklésmenet a l a p j á n v á r n á n k . A tájékozódó vizsgálatok azt m u t a t t á k , hogy a fiatal csigák s z á m a r á n y a a kifejlettekhez teljesen hasonló. Ne feledjük el, hogy a heterozigóta sárga és a csíkos csiga kereszteződése, vagyis visszakcresztezés esetén is az F j nemzedékben 50 — 50%-os s z á m a r á n y b a n k a p n á n k a szülők s a j á t s á g a i t , t e h á t az ilyen hibridizáció sem biztosítana a csíkosaknak nagyobb p é l d á n y s z á m o t . Az egyszínű sárga csigák kisebb mennyiségének és a csíkosok számbeli fölényének m a g y a r á z a t á t tehát máshol kell keresnünk. így j u t o t t u n k arra a megállapításra, hogy hiába domináns a sárga szín, ha valamely, a szaporodást negatív módon befolyásoló sajátság a sárga színnel együtt öröklődik és azt a környezet manifesztálja. Vagyis ha bármilyen örökletes okból kevésbé szapor á k a sárgák, m i n t a csíkosak, akkor dominanciájuk a populáción belül nem j u t h a t érvényre. E b b e n az esetben a héj színe egyéb élettani sajátságok indik á t o r a lehet. Ez a feltevés azért is valószínű, mert úgy látszik, hogy más s a j á t ságok is együtt öröklődnek a csigaház színével: így például a rózsaszín példán y o k a t mindig kora tavasszal, közvetlenül hóolvadás u t á n g y ű j t ö t t e m a Kertész utcában, jeléül a n n a k , hogy t a l á n azok hőtűrése más, mint sárga vagy csíkos fajtársaiké. A csigaház öveinek száma a Cepaea hortensis esetében n e m minőségi, h a n e m mennyiségi sajátság, vagyis konstans intermedier öröklésnek kell hogy alávetve legyen. N a g y o b b tömeg vizsgálatából kitűnik, hogy az észre sem vehető v a g y alig észrevehető keskeny csík és a szomszédos övet is elérő, sőt azzal egybeolvadó széles sáv között fokozatos az á t m e n e t . így a csíkok számát a héj egyes területein felhalmozódó pigment mennyisége dönti el. A csíkösszeolvadás, azaz csíkkombináció vagy csíkhiány a fenti mennyiségi sajátság pozit í v vagy negatív szélsőségét jelzi.

Diagram és táblázat egybevetése Ha e g y b e v e t j ü k az elméleti csíkkombinációk t á b l á z a t á t és a Kertész u t c a i populáció felvételezése alapján készült diagramok s z á m a d a t a i t , a következő érdekességekre rögtön felfigyelhetünk: Nem minden elméleti kombináció került elő f a u n a t e r ü l e t ü n k r ő l , sőt az azóta átvizsgált, a legkülönbözőbb lelőhelyekről származó Cepaea hortensis p é l d á n y o k tömege — beleértve az Országos Természettudományi Múzeum h é j a n y a g á t — arról tanúskodik, hogy minden bizonnyal léteznek csakis elmél e t b e n és a g y a k o r l a t b a n soha elő n e m forduló csíkkombinációk: a h a r m a d i k és negyedik öv n e m olvad külön egybe, t o v á b b á a harmadik és negyedik öv e g y ü t t sem képez széles sávot az ötödik övvel, így csakis elméleti kombinációk v o l n á n a k azok, amelyekben (34) v a g y (345) szerepel. Ezek a következők: 1 2 (12) 1 2 (12)

ciata), 152

(34) 5 (34) 5 (345) (345)

Feltűnő t o v á b b á a diagramokon, hogy az ötövesek (forma quinquefasaz á l l o m á n y n a k csaknem felét teszik ki (46%). Jóval kevesebb az egy-

színű sárga (forma lutea, 29,6%) és rendkívül alacsony a rózsaszínűek (forma unicolor) példányszáma (1,2%). A leggyakoribb csíkkombináció az 1 (23) 45, (7,2%). U t á n a m i n d j á r t a feketék (12 345) következnek (4,4%). Vagyis S o ó s : „A K á r p á t - m e d e n c e Moll u s c a - f a u n á j á " - b a n közölt megállapítása, bogy ,,a Cepeaea liortensis leggyakrabban egyszínű, (00 000), sárga vagy rózsaszínű, utána gyakoriság tekintetében mindjárt az ötövűek: 1 2 3 4 5 következnek, a többiek sokkal ritkábbak, szinte csak mutatóban jelentkeznek" — nem minden magyarországi populációra áll. A legr i t k á b b csíkkombinációk viszont — úgy t ű n i k , nem csak Szentendrén, hanem országszerte — az (1234) 5 és 123 (45), m i n d k e t t ő 0,4%-ban jelentkezik. A szentendrei populációban ugyanolyan százalékarányban ritka még az (12) 3 (45). Ez utóbbi kombináció viszont több t e r m ő h e l y aránylag kevés példánya között is megkerült (Gemenc, Dunakiliti).

A csíkhiányos példányok A következő elméleti csíkhiányok képzelhetők el: 0 1 1 0 1 1 0 0

2 2 2 2 0 0 2 2

3 3 3 3 0 3 0 0

4 4 0 0 0 0 0 0

5, 0, 0, 5, 5,

0, 5,

0,

1 0 0 1 1 0 0 0

0 0 2 0 2 0 0 0

3 3 3 3 0 3 0 3

4 4 4 0 0 4 0 0

5, 5, 0, 5, 0,

0, 5,

0,

1 1 1 0 0 0 1 0

2 0 0 2 2 0 0 0

0 0 3 0 3 3 0 0

4 4 4 4 0 0 0 0

5, 5, 0, 5. 0, 5,

0, 0.

1 1 1 0 1 0 0

2 2 2 0 0 2 0

3 0 0 0 0 0 0

0 0 4 4 4 4 4

5, 5, 0, 5, 0,

0, O.

Az elméleti csíkhiányok felsorolásából k i t ű n i k , hogy 31 féle elméleti csíkhiány létezik. Ez 5 elemből képezett 1., 2., 3., 4., 5. osztályú kombinációk öszszege. Az elméleti csíkhiány-lehetőségek közül területünkön a következők realizálódtak, illetve a következő csíkhiányos jtéldányok kerültek elő: 0 2 3 4 5, 1 2 0 4 5, 1 0 3 4 5, és 1 0 0 4 5. Valamennyien ritkák ! Szentendrén még aránylag leggyakoribbak az 1 2 0 4 5 képletű példányok. Különös tény, hogy C L E S S I N klasszikus művében az általa ismert példányok alapján p o n t a harmadik csík h i á n y á t t a r t j a légritkábbnak. Olyan példány, amelyiken két csík hiányzik (pl.: 1 0 0 4 5) legfeljebb minden ezredik, de a vizsgálat céljára beg y ű j t ö t t és a diagramokon f e l t ü n t e t e t t 1000 db között egy sem volt. Csak az azóta végzett gyűjtések során a k a d t Szentendrén is egy d a r a b . A b e g y ű j t ö t t csíkhiányos példányok 50%-a volt 1 2 0 4 5. A dupla csíkhiányos példányok rendkívüli ritkasága miatt nehéz állást foglalni, de úgy látszik, hogy azok a csíkok h i á n y z a n a k a legritkábban, amelyek egymással a leggyakrabban összeolvadnak ! A csík nélküli sárga vagy rózsaszínű példányok jelzése, minthogy ott mind az öt csík hiányzik: 0 0 0 0 0, sőt ezzel a jelzéssel l á t j u k el a fehér alapszínű csíktalan albinókat is. Területünkről albino Cepaea nem került elő. I t t jegyzem meg, hogy az albino példányok megítélésében igen óvatosan kell eljárnunk, és a következő szempontokat nem szabad figyelmen kívül hagyni: 1. Folyóvízben évekig ázott üres, sárga v a g y rózsaszín Cepaea házak teljesen elveszthetik p i g m e n t j ü k e t és kifehéredhetnek. Fehér textíliával dörzsölve viszont olyan fényesek lesznek, mint friss k o r u k b a n . 153

2. Színezet szempontjából a variációs skála szélsőségesen negatív értékei (egyszínű halványsárga, vagy h a l v á n y rózsaszín héjak) másfél évtized alatt teljesen k i f a k u l n a k , de eredeti f é n y ü k m e g m a r a d . Fentiekből az következik, hogy albinizmussal kapcsolatos összehasonlító héjvizsgálatokra régebbi gyűjtemények p é l d á n y a i sem alkalmasak, hacsak nem kenték be azokat színtelen sellakkal, m e r t így eredeti színük is m e g m a r a d .

1

II

(123)45

1(2 3)(4 5)

(1234)5

123(45)

1(2345)

1(234)5

(123X45)

1(23)45

2. ábra. A Cepaea hortensis

Щ

II

(12)3(45)

(12)345

elméleti c s í k k o m b i n á c i ó i

Négyövű kerti csigák g y ű j t é s e k o r — ilyenek is a k a d n a k Szentendrén — felvetődik a gondolat, hogy itt is csíkhiányos példányokkal állunk szemben. Olyan példányokról van szó, amelyek h é j á n a négy öv eloszlása teljesen egyenletes. Egy-egy véletlen — öv k e t t ő s kezdete — m e g m u t a t t a , hogy a négyöves szentendrei p é l d á n y o k nem csíkhiányosak, h a n e m csíkkombinációnak köszönhetik e r e d e t ü k e t . E g y e t l e n olyan esetet sem ismerek, ahol csíkhiány és csíkkombináció egy és u g y a n a z o n csigaházon f o r d u l n a elő. E n n e k az a m a g y a r á z a t a , hogy a csíkhiány p i g m e n t h i á n y t , a csíkkombináció meg p i g m e n t t ö b b l e t e t jelent é g 154 4

ezért m i n d k e t ő kizárólagosságot fejez ki. Ha az ilyen csigák létezését kétségbe vonjuk, a csíkhiány és csíkkombináció variálásából kiadódó 89 elméleti kombináció 47-re csökken le (31 féle csíkhiányos és 16 féle csíkos). összehasonlítás más élőhelyek Cepaea példányaival Gemenc: 163 d b Cepaea közül

93 d b s á r g a 22 d b rózsaszín 48 d b csíkos

48 d b csíkos k ö z ü l 18 d b c s í k k o m b i n á c i ó s ( f e k e t e egy sem !). (A szerző g y ű j t é s e . ) S z i g e t ú j f a l u : 100 d b közül

35 d b s á r g a 47 d b csíkos 18 d b c s í k k o m b i n á c i ó s

(35%)

A c s í k k o m b i n á c i ó s o k közül 1 d b fekete. (DR. AGÓCSY PÁL g y ű j t é s e . )

Bár az összehasonlításra felhasznált anyag jóval kevesebb p é l d á n y t foglal m a g á b a n , mint ahány példány a l a p j á n a szentendrei statisztika készült, mégis kiolvasható belőle néhány érdekesség: A gemenci erdőben (Tolna megye) a sárga szín mint domináns sajátság valóban dominál. Aránylag sok a rózsaszín példány. A csíkkombinációk és ötcsíkosok a r á n y a : 18 : 48, hasonlít a szentendrei arányhoz (23 : 48), de fekete, vagyis (1 2 3 4 5) a kombinációk között egy sem a k a d t . Mindössze gyűjtés közben kezembe került töredék m u t a t t a , hogy előfordul a területen. A fekete példányok ritkasága Szigetújfalun is amellett tanúskodik, hogy a nyirkos környezet önmagában még nem előidézője a fokozott pigmentlerakódásnak, mint régebben gondolták. Szigetújfalun a domináns sajátság kisebbségben v a n jelen, akárcsak Szentendrén. Rózsaszín nem került elő. Csíkkombinációk és ötcsíkosok a r á n y a : 18 : 47.

Összefoglalás A szentendrei Cepaea hortensis populáción végzett felmérések a következő eredményeket hozták: 1. A Cepaea szentendrei élőhelyén meglehetősen sok a csíkkombinációs f o r m a : az öves példányoknak 24,6%-a. 2. Részleges csíkhiány és csíkkombináció egyetlen példányon sem fordult elő együttesen, és más előfordulási helyekről sem került ilyen példány elő. 3. A részleges csíkhiányos csigák példányszáma elenyészően csekély a csíkkombinációsokhoz képest, mindössze 0,8%. 4. A domináns öröklődésű héjszín (sárga) kisebbségben v a n jelen: 29,6%; feltehetően az itt élő sárga házú csigák kevésbé szapora volta m i a t t . 5. A leggyakoribb csíkkombinációban a második és h a r m a d i k csík olvad össze 1 (23) 4 5 (7,2%). 6. Ugyancsak gyakoriak az egyövű feketék (12345) (4,4%). 7. A legritkább csíkkombinációk: (1234) 5 és 1 2 3 (45) (0,4%). 8. R i t k a még a más élőhelyeken g y a k r a b b a n felbukkanó: (12) 3 (45). 9. A szentendrei és összehasonlító vizsgálatok céljaira felhasznált egyéb

155

példányok a l a p j á n kizárólag elméleti csíkkombinációknak t ű n n e k a (34) és (345)-ösök. 10. Más populációkhoz képest Szentendrén r i t k á k a rózsaszín h á z ú a k : 1,2%. , 11. U j a b b g y ű j t é s e k b e n egyenletes eloszlású négyövűek 1 (23) 4 5 áttetsző csíkkal rendelkező egyszínű sárgák és felszakadt csíkú „ p ó t ö v e s e k " is előkerültek. Ez u t ó b b i a k az irodalom adatai szerint a legnagyobb ritkaságok közé tartoznak. Az ilyen rendellenességek mutáció voltát csak tenyésztési kísérletek d ö n t h e t n e k el teljes bizonyossággal. 12. A részleges csíkhiányos példányok 50%-a 1 2 0 4 5 képletű volt.

IRODALOM 1. CLESSIN: D e u t s c h e E x c u r s i o n s — M o l l u s c e n - F a u n a . N ü r n b e r g , 1884, p p . 663. — 2. CLESSIN: Über M i s s b i l d u n g e n der Mollusken u n d ihrer G e h ä u s e . J a h r b . A u g s b u r g . N a t u r h i s t . Vereins, 22, 1873. - 3. FALUDI В.: Ö r ö k l é s t a n . B u d a p e s t , 1963. — 4. KRAUSP. C.: Die Helicid e n E s t l a n d s . M i t t . B e r l i n e r Malakologen, 1957, p. 223 — 230. — 5. ROTARIDES M.: AZ örvöscsiga (Cepaea v i n d o b o n e n s i s C. P f r . ) s z a l a g v a r i á c i ó j a . Á l l a t t . K ö z l e m . , 23, 1926. — 6. S o ó s L . : A K á r p á t - m e d e n c e M o l l u s c a - f a u n á j a . B u d a p e s t , 1943. p p . 478. — 7. S o ó s L.: Mollusca ( T e n t a c u l a t a ) . I n ; M a g y a r o r s z á g Á l l a t v i l á g a 19, 1955, p. 1—158. — 8. SZABÓ Z.: Az átöröklés. B u d a p e s t , 1938, p p . 444.

E I N I G E B E M E R K U N G E N ÜBER DIE S T R E I F E N K O M B I N A T I O N E N DER POPUL A T I O N D E R G A R T E N S C H N E C K E N ( C E P A E A H O R T E N S I S O. F . M Ü L L E R ) I N SZENTENDRE Von M.

W I E S I N G E R

Der Verfasser h a t die P o p u l a t i o n der G a r t e n s c h n e c k e n (Cepaea hortensis 0 . F. MÜLLER), die in S z e n t e n d r e in d e r K e r t é s z - S t r a ű e v o r k o m m e n , s t u d i e r t . Z u e r s t stellte er eine T a b e l l e ü b e r die t h e o r e t i s c h e n S t r e i f e n k o m b i n a t i o n e n z u s a m m e n . D a n a c h u n t e r s u c h t e er die Eigens c o h a f t e n wie F a r b e , e v e n t u e l l e s F e h l e n v o n Streifen o d e r S t r e i f e n k o m b i n a t i o n e n a n h a n d v e n 1000 S c h n e c k e n h ä u s e r n . Die E r g e b n i s s e s t e l l t e er in D i a g r a m m e n dar. E r k a m zu folgenden Feststellungen: 1. Auf d e m P l a t z in S z e n t e n d r e , wo diese S c h n e c k e n l e b e n , g i b t es ziemlich viele E x e m p l a r e m i t S t r e i f e n k o m b i n a t i o n e n , u n d z w a r 2 4 , 6 % aller S t r e i f e n e x e m p l a r e . 2. Teilweises F e h l e n v o n Steifen u n d S t e i f e n k o m b i n a t i o n k a m e n an k e i n e m E x e m p l a r g e m e i n s a m v o r , u n d a u c h a n a n d e r e n F u n d s t e l l e n w u r d e k e i n solches E x e m p l a r g e f u n d e n . 3. Die Zahl d e r S c h n e c k e n m i t teilweisem F e h l e n v o n Streifen ist v e r s c h w i n d e n d gering gegenüber d e n e n m i t S t r e i f e n k o m b i n a t i o n e n , i n s g e s a m t n u r 0 , 8 % . 4. 5 0 % der E x e m p l a r e m i t teilweisem F e h l e n v o n S t r e i f e n wies die F o r m e l 12 045 auf. I n der L i t e r a t u r w i r d dies als die seltenste F o r m e r w ä h n t . 5. Die d o m i n a n t v e r e r b l i c h e S c h a l e n f a r b e , ( g e l b ) ist in d e r M i n d e r h e i t v e r t r e t e n : 2 9 , 6 % , wahrscheinlich d e s h a l b , weil sich die hier l e b e n d e n S c h n e c k e n m i t e i n e m gelben H a u s weniger schnell v e r m e h r e n . 6. Die h ä u f i g s t e S t r e i f e n k o m b i n a t i o n zeigt ein V e r s c h m e l z e n des zweiten u n d d r i t t e n S t r e i f e n s : 1 (23) 45, 7 , 2 % . 7. Die s c h w a r z e n S c h n e c k e n m i t n u r e i n e m S t r e i f e n s i n d ebenfalls h ä u f i g zu f i n d e n , (12 345), 4 , 4 % 8. Die s e l t e n s t e n S t r e i f e n k o m b i n a t i o n e n sind: (1234)5 u n d 123(45). Beide F o r m e l n h a b e n eine H ä u f i g k e i t v o n 0 , 4 % . 9. S c h n e c k e n m i t n a c h s t e h e n d e r F o r m e l , sind, obwohl sie w o a n d e r s h ä u f i g e r v o r k o m m e n , bei u n s ebenfalls s e l t e n a n z u t r e f f e n : (12)3(45), 0 , 4 % .

156

10. Als ausschließlich t h e o r e t i s c h e S t r e i f e n k o m b i n a t i o n e i i w e r d e n auf G r u n d d e r E x e m p lare v o n S z e n t e n d r e u n d der E x e m p l a r , die f ü r v e r g l e i c h e n d e U n t e r s u c h u n g e n h e r a n g e z o g e n w o r d e n w a r e n , diejenigen K o m b i n a t i o n e n b e t r a c h t e t , wo der d r i t t e u n d v i e r t e oder die drei l e t z t e n S t r e i f e n v e r s c h m o l z e n sind: (34) u n d (345). 11. G e g e n ü b e r a n d e r e n P o p u l a t i o n e n w a r e n in S z e n t e n d r e die r o s a S c h n e c k e n h ä u s e r r e c h t selten a n z u t r e f f e n , 1 , 2 % . 12. I n den n e u e r e n S a m m l u n g e n sind a u c h H ä u s e r m i t 4 Streifen, 1(23)45, a u c h einfarbige gelbe m i t d u r c h s c h i m m e r n d e n S t r e i f e n u n d H ä u s e r m i t g e t e i l t e n S t r e i f e n , s o g e n a n n t e n E r s a t z s t r e i f e n , v o r g e k o m m e n . L e t z t e r e gehören l a u t L i t e r a t u r a n g a b e n zu d e n g r ö ß t e n Seltenheiten. O b solche A n o m a l i e n eine M u t a t i o n sind, k ö n n e n n u r Z u c h t v e r s u c h e m i t v o l l k o m m e n e r Sicherheit e n t s c h e i d e n .

157

3. ábra. N é h á n y jellegzetes t í p u s a s z e n t e n d r e i Cepaea hortensis

populációból

I R O D A L O M

J o a c h i m lilies [ s z e r k . ] : L i i n n o f a u n a E u r o p a c a . E i n e Z u s a m m e n s t e l l u n g aller die e u r o p ä i s c h e n Binnengewässer b e w o h n e n d e n T i e r a r t e n mit A n g a b e n über ihre Verbreitung u n d Ökologie (Gustav

Fischer

Verlag,

Stuttgart, 1967, XV -j- 474 oldal, 1 térképmelléklettel. vászon-kötésben: 110,— DM)

— Ara

egész-

A m ű b e n az egyik biociklus, az édesvíz t ö b b s e j t ű á l l a t a i n a k első, egész világrészre kit e r j e d ő t a u n a l i s t á j á t ü d v ö z ö l h e t j ü k ! 18 n e m z e t h e z t a r t o z ó 53 szerző s z a k a v a t o t t m u n k á j á t f o g l a l t a egységes k e r e t b e J . ILLIES professzor, THIENEMANN egyik kiváló t a n í t v á n y a . ILLIES n e v e a s z a k i r o d a l o m b a n — a P l e c o p t e r á k r ó l szóló m u n k á k m e l l e t t — é p p e n ökológiai, e l t e r j e d é s t a n i és á l l a t f ö l d r a j z i értekezései r é v é n v á l t szélesebb k ö r b e n i s m e r t t é . T e r m é s z e t e s t e h á t , h o g y a m o s t m e g j e l e n t h a t a l m a s , jól á t t e k i n t h e t ő t á b l á z a t o s összeállítás k o r á n t s e m e g y s z e r ű f a u n a i s t a , h a n e m m a g á b a foglalja az egyes f a j o k e l ő f o r d u l á s á n a k helyét, jellegét, sőt ökológiai jellemzőit is. A m u n k a b e v e z e t ő j é b e n a szerkesztő, a keletkezési k ö r ü l m é n y e k v á z o l á s a u t á n . a k ö v e t e t t közlési, jelzési r e n d s z e r t m u t a t j a be. R é s z l e t e s e b b e n szól a t e r ü l e t felosztásáról, а 25 k ö r z e t k i a l a k í t á s á r ó l , a m e l y b e n i n k á b b g y a k o r l a t i , s csak kisebb m é r t é k b e n á l l a t f ö l d r a j z i s z e m p o n t o k v e z e t t é k . Hiszen v a l a m e n n y i t ö b b s e j t ű vízi á l l a t c s o p o r t r a (gerincesekre i s ! ) egységesen e l f o g a d h a t ó á l l a t f ö l d r a j z i felosztást n e m is i s m e r ü n k . V a l a m e l y f a j e l ő f o r d u l á s á t egy k ö r z e t b e n 8 féle jellel jelöli, aszerint, h o g y a f a j endeinikus, teljes b i z o n y o s s á g g a l v a g y csak feltehetően előforduló-e, a szomszédos k ö r z e t b ő l t r a n s z g r e dáló-e, előfordulási helye b i z t o s a n a körzet t e r ü l e t é r e esik-e, a v a g y a k ö r z e t b e n b i z t o s a n n e m f o r d u l elő. Az ökológiai jellemzést 0 —14-ig ( s z a b a d o n élő f a j o k ) és 20 —31-ig ( p a r a z i t a f a j o k ) t e r j e d ő s z á m o k k a l jelöli, m e l y e k n e k m a g y a r á z a t á t a b e v e z e t é s b e n m e g a d j a . A m e g j e g y z é s r o v a t b n az esetleges s a j á t o s e l t e r j e d é s i t e r ü l e t r e , v a g y az elterjedés t í p u s á r a ( k o z m o p o l i t a , h o l a r k t i k u s s t b . ) u t a l . A l e g f o n t o s a b b s z i n o n i m á n a k t e k i n t e t t n e v e k e t l á b j e g y z e t b e n közli. Az összeállítás az a l á b b i r e n d s z e r t a n i egységek szerint tagolódik: P o r i f e r a — Coelent e r a t a — P l a t y h e l m i n t h e s — N e m e r t i n i — N e m a t h e l m i n t h e s — Mollusca — A n n e l i d a — T a r digrada — Arachnida — Crustacea — Insecta — Tentaculata — Vertebrata. E kategóriák t e r m é s z e t e s e n t o v á b b t a g o l ó d n a k s ú g y a l k o t j á k egy-egy t á b l á z a t a n y a g á t . Az egyes r e n d s z e r t a n i e g y s é g e k e t m a g á b a foglaló t á b l á z a t előtt a szerzők r ö v i d e n ismert e t i k az illető á l l a t c s o p o r t v i s z o n y u l á s á t az édesvízi é l e t t é r h e z , a csoport k i k u t a t o t t s á g á n a k m é r t é k é t , az a n y a g összeállításánál esetleg j e l e n t k e z ő s a j á t o s p r o b l é m á k a t , v é g ü l a f e l h a s z n á l t fontosabb munkákat. A m ű b e n szereplő f a j n e v e k n o m e n k l a t ú r á i t e k i n t e t b e n aligha k i f o g á s o l h a t ó a k , hiszen a népes s z e r z ő g á r d a E u r ó p a l e g k i v á l ó b b zoológusainak sorából került ki. U g y a n e z é r t az ökológiai j e l l e m z é s e k r e nézve sem l e h e t n e k a g g á l y a i n k . Az e l ő f o r d u l á s r a , e l t e r j e d é s r e v o n a t k o z ó a n a z o n b a n k é t s é g t e l e n h i á n y o s s á g o k a t lehet m e g á l l a p í t a n i , a m e l y e k e t m a g y a r o r s z á g i e l ő f o r d u l á sok p é l d á i n is j ó c s k á n b e m u t a t h a t n á n k . A h i á n y o s s á g o k egyik fő okát az á l l a t c s o p o r t o n k é n t m e g a d o t t i r o d a l o m j e g y z é k jól t ü k r ö z i . A szerzők — s z i n t e é r t h e t e t l e n inódon — igen g y a k r a n n e m v e t t é k t e k i n t e t b e az ú j a b b k o r ú nemzeti f a u n a m ű v e k e t , így pl. a M a g y a r o r s z á g Á l l a t világa f ü z e t e i t . ( P e d i g az a d a t o k f e l h a s z n á l á s á t a m a g y a r nyelv nein a k a d á l y o z z a !) E z a h i b a n e m c s a k azt e r e d m é n y e z t e , h o g y a l e l ő h e l y - a d a t o k néhol h i á n y o s a k m a r a d t a k , h a n e m azt is, h o g y n e m egy f a j (jórészt e l t e r j e d é s t a n i s z e m p o n t b ó l é p p e n értékes kis á r é á j ú f a j o k , v a g y e n d e n i z m u s o k ) k i m a r a d t a k a j e g y z é k b ő l . B á r n y i l v á n v a l ó , h o g y a szerzők óriási m u n k á t végezt e k , hiszen a d a t o k százait, ezreit kellett f e l k u t a t n i u k és k r i t i k a i l a g feldolgozniuk, mégis s a j n á l a t o s n a k kell t a r t a n u n k , h o g y a közép- és k e l e t - e u r ó p a i n e m z e t i f a u n a m ű v e k e t csak igen

159

hézagosan v e t t é k f i g y e l e m b e . A m a g y a r v o n a t k o z á s o k a t illetően m i n d e n e s e t r e m e g g o n d o l a n d ó ; hogy egy k é s ő b b i 2. k i a d á s esetén n e m kellene-e m a g u n k n a k g o n d o s k o d n u n k a k i m a r a d t a d a tok illetékeshez j u t t a t á s á r ó l ? A f e l h o z o t t h i á n y o s s á g t e r m é s z e t e s e n aligha c s ö k k e n t i a h a t a l m a s v á l l a l k o z á s s z i n t e f e l b e c s ü l h e t e t l e n é r t é k é t . A m i t a szerkesztő ILLIES p r o f e s s z o r vezetésével a kiváló s z a k e m b e r e k e g y ü t t e s e n ( s o r a i k b a n m a g y a r is v a n : DR. ANDRÁSSY ISTVÁN) a l k o t o t t n é l k ü l ö z h e t e t l e n kii n d u l ó p o n t j a m i n d e n e u r ó p a i belvízi f a u n a k u t a t á s n a k . A m u n k á t a g e n u s n e v e k a l f a b e t i k u s n é v m u t a t ó j a és a k ö r z e t b e o s z t á s t á b r á z o l ó E u r ó p a t é r k é p z á r j a be. A n a g y a l a k ú (26 x 32 cm) k ö n y v k i á l l í t á s a igen g o n d o s , külön é r d e m e a s z e r k e s z t ő n e k és a k i a d ó n a k , h o g y a s z o k v á n y o s n y o m d a i e l j á r á s n á l olcsóbb ofszet e l j á r á s t a l k a l m a z t á k a n n a k é r d e k é b e n , h o g y a t e r j e d e l m e s m u n k a v i s z o n y l a g olcsóbb áron j u t h a s s o n el m i n d e n s z a k e m b e r k e z é b e . U g y a n c s a k szerencsés g o n d o l a t v o l t , h o g y az egyes t á b l á z a t o k b ó l — a hozz á j u k t a r t o z ó b e v e z e t ő szövegrésszel és a k ö r z e t e k e t f e l t ü n t e t ő t é r k é p p e l — k ü l ö n l e n y o m a t o k is készültek. Az é r t é k e s , ú t t ö r ő m u n k a felhasználási t e r ü l e t e igen n a g y , hiszen felöleli m i n d a z o n a l a p és a l k a l m a z o t t t u d o m á n y á g a k a t , a m e l y e k n e k m u n k á j a — a k á r c s a k k ö z v e t v e is — az é d e s v í z i (belvízi) f a u n a t a x o n j a i n alapszik. DR.

B E R C Z I K

Á R P Á D

Gustav de L a t t i n : G r u n d r i ß der Zoogeographie (VEB

Gustav

Fischer

Verlag,

Jena,

1967, 602 oldal, 170 ábrával 68,40 MDN)

és 25 táblázattal.

—

Ára:

A s z a k i r o d a l o m b a n a z u t ó b b i é v e k b e n n e m egy á l l a t f ö l d r a j z i t á r g y ú k é z i k ö n y v v a g y t a n k ö n y v j e l e n t meg. Mégis az a n y a g teljessége és k o r s z e r ű s é g e t e k i n t e t é b e n egyik s e m n y ú j t a n n y i t , m i n t DE LATTIN k ö n y v e . Már a k ö n y v b e o s z t á s a is m u t a t j a , hogy a szerző k e r ü l i az e g y o l d a l ú s á g o t . A n y a g a h a t f ő f e j e z e t r e oszlik. Az elsőben az á l l a t f ö l d r a j z á l t a l á n o s a l a p j a i t t á r g y a l j a , s e n n e k s o r á n a chorológiai, t a x o n ó m i a i , ökológiai és f i l o g e n e t i k a i a l a p o k r ö v i d megbeszélésére k e r ü l sor. A tenger á l l a t f ö l d r a j z á t t á r g y a l ó m á s o d i k fejezet k i t ű n ő e n s i k e r ü l t t ö m ö r í t é s e a c í m b e n m e g a d o t t k é r d é s n e k . Az é d e s v i z e k á l l a t f ö l d r a j z á t t á r g y a l ó h a r m a d i k f e j e z e t a l e g u t ó b b i é v e k j e l e n t ő s t u d o m á n y o s m e g á l l a p í t á s a i t is feldolgozza, így ú j s z e r ű s é g t e k i n t e t é b e n e g y i k e a k ö n y v legfrissebb részeinek. A h a g y o m á n y o s á l l a t f ö l d r a j z p r o b l e m a t i k á j á t „ A s z á r a z f ö l d i á l l a t v i l á g á l l a t f ü l d r a j z a " c í m ű f e j e z e t öleli fel, ez a f e j e z e t a z o n b a n m i n d t e m a t i k á j á b a n , m i n d szemléleti m ó d j á b a n n a g y r é s z t ú j u t a k o n j á r . Az ezt k ö v e t ő f e j e z e t , a m e l y a f a u n a e l e m - és c e n t r u m - k é r d é s t t á r g y a l j a , igen g a z d a g és l á t v á n y o s d e m o n s t r á l ó a n y a g g a l s z e m l é l t e t i m o n d a n i v a l ó j á t . A k ö n y v célkitűzésein t ú l m e n ő e n ez a f e j e z e t s z á m o s g o n d o l a t o t , ö s z t ö n z é s t a d h a t a f a u n i s t á n a k , így a m a g y a r állatvilág k u t a t ó g á r d á j á n a k , közt ü k a r o v a r t a n h i v a t á s o s és n e m h i v a t á s o s m ű v e l ő i n e k is. Az utolsó, rövid f e j e z e t az á l l a t f ö l d r a j z g e n e t i k á v a l k a p c s o l a t o s kérdéseit f o g l a l j a össze, és ezen a téren m i n t összefoglaló ú t t ö r ő k nek m o n d h a t ó . A k ö n y v e t ö t v e n o l d a l a s v á l o g a t o t t i r o d a l o m j e g y z é k és az é r i n t e t t t a x o n o k r c n d s z e r t a n i á t p i l l a n t á s a , v a l a m i n t a szokásos t á r g y - és n é v m u t a t ó k z á r j á k be. A r e n d e l k e z é s ü n k r e álló szűkre s z a b o t t k e r e t e k k ö z ö t t n a g y o n nehéz ilyen g a z d a g t e m a t i k á j ú k ö n y v r ő l é r t é k e l ő i s m e r t e t é s t adni. A b í r á l ó k é n y t e l e n n é h á n y á l t a l á n o s s á g b a n m o z g ó m e g á l l a p í t á s r a s z o r í t k o z n i ; ezek a m e g á l l a p í t á s o k a z o n b a n DE LATTIN m u n k á j á v a l k a p c s o l a t b a n k i v é t e l n é l k ü l p o z i t í v a k . Az á l l a t f ö l d r a j z i k é z i k ö n y v - i r o d a l o m rég v á r t egy i l y e n , m i n d e n r é s z é b e n k o r s z e r ű , jól v á l o g a t o t t és k i t ű n ő e n s ú l y p o n t o z o t t összefoglalásra. A k ö n y v k ü l ö n é r d e m e , h o g y t e r j e d e l m é b e n m é r t é k t a r t ó , és b i z o n y í t ó a n y a g á b a n a l e g f o n t o s a b b péld á k r a szorítkozik. í g y s i k e r ü l t elkerülnie a z t az á t t e k i n t h e t e t l e n s é g e t , a m e l y e t n é h a a h a s o n l ó m ó d s z e r ű k ö n y v e k az a d a t o k e m é s z t h e t e t l e n t ö m e g é v e l é r n e k el. A k ö n y v m a j d n e m m i n d e n f e j e z e t e é r d e k e s , egyes részeiben szinte lebilincselő. B i z t o s r a veszem, hogy h a z á n k b a n is n a g y sikere lesz. DE LATTIN k ö n y v e n e m h i á n y o z h a t a z o k n a k az asztaláról, akik a m a g y a r á l l a t világ k u t a t á s á v a l , a n ö v é n y v é d e l e m elméleti és g y a k o r l a t i kérdéseivel, de k ü l ö n ö s e n a k i k a zoológia k o r s z e r ű o k t a t á s á v a l f o g l a l k o z n a k . DR.

160

B A L O G H

J Á N O S

V. G. H e p t n e r , A. A. N a s i m o v i c

& A. B.

Baunikov:

Die Sä u g e t i e r e

Stier

Sowjetunion

I. B a n d . P a a r h u f e r u n d U n p a a r h u f e r (УЕВ

Gustav

Fischer

Verlag. Jena.

1966, 939 oldal, 268 ábrával 163,20 MDN)

és 6 színes

táblával.

—

Ara:

Az első k ö t e t b e n az í r ó k a p á r o s - és p á r a t l a n u j j ú emlősökkel f o g l a l k o z n a k . A z o k a t a f a j o k a t is f e l d o l g o z t á k , a m e l y e k m a m á r k i p u s z t u l t a k , s a z o k a t is, a m e l y e k a t ö r t é n e l m i i d ő k b e n még éltek (pl. őstulok) a S z o v j e t u n i ó b a n . í g y a k a r t a k k é p e t a l k o t n i a f a u n a v á l t o z á s á ról. T e r m é s z e t e s e n — m i n t m e g j e g y z i k — az o r r s z a r v ú t és t e h é n a n t i l o p o t n e m v e t t é k fel. A r e n d s z e r e z é s b e n t a r t ó z k o d t a k a t t ó l az i r á n y z a t t ó l , a m e l y pl. n a p j a i n k b a n az e r s z é n y e s e k e t 3, a c e t e k e t 2, a f ő e m l ő s ö k e t 3 r e n d r e t a g o l j a . M e g a d j á k az emlősök egész o s z t á l y á n a k á t t e k i n t h e t ő r e n d s z e r é t , ezen belül m e g j e l ö l v e a S z o v j e t u n i ó b a n előforduló r e n d e k e t . E s z e r i n t o t t a k ö v e t k e z ő e m l ő s r e n d e k f o r d u l n a k elő: az U n g u i c u l a t a cohorsból az I n s e c t i v o r a és C h i r p o t e r a ; a Glis c o h o r s b ó l a L a g o m o r p h a és R o d e n t i a ; a M u t i c a cohorsból a C e t a c e a ; a F e r u n g u l a t a cohorsból a C a r n i v o r a és A r t i o d a c t y l a r e n d e k . H a t á r o z ó k u l c s o t is a d n a k . A páros- és p á r a t l a n u j j ú a k k e r e t é b e n az a l á b b i f a j o k a t t á r g y a l j á k : A p á r o s u j j ú p a t á s o k ( A r t i o d a c t y l a ) közül a s e r t é s a l a k ú a k ( S u i f o r m e s ) , v a g y n e m - k é r ő d z ő k a l r e n d j é t ő l egy f a j t , a v a d s e r t é s t (Sus scrofa), a p á r n á s t a l p ú a k ( T y l o p o d a ) a l r e n d j é b ő l a k é t p ú p ú v a d t e v é t (Camelus ferus), a k é r ő d z ő k ( R u m i n a n t i a ) a l r e n d j é b ő l a m o s u s z m a r h á t (Moschus moschiferus), a szika ( D y b o w s k i ) s z a r v a s t (Cervus nippon), a g í m s z a r v a s t (Cervus elaphus), a dámszarvast (Cervus dama), az őzet (Capreolus capreolus), a j á v o r s z a r v a s t (Alces alces), a t a r á n d s z a r v a s t (Rangifer tarandus), az ő s t u l k o t (Bos primigenius), a j a k o t (Poephagus mulus), az e u r ó p a i b ö l é n y t (Bison bonasus), a g o l y v á s gazellát (Procapra gutlurosa), a t a t á r v a g y szaiga a n t i l o p o t (Saiga tatarica), a goralt (Nemorhaedus gorál), a zergét (Rupicapra rupicapra), a bezoárkecsk é t (Capra aegagrus), a szibériai kőszáli k e c s k é t (Capra sibirica), a k u b á n i t ú r k e c s k é t (Capra caucasica), a d a g e s z t á n i t ú r k e c s k é t (Capra cylindricornis), a m a r k h o r k e c s k é t (Capra falconeri), az argali v a d j u h o t (Ovis ammon), a v a s t a g s z a r v ú k a n a d a i v a d j u h o t (Ovis canadensis). A p á r a t l a n u j j ú a k ( P e r i s s o d a c t y l a ) közül a l ó f o r m á j ú a k ( H i p p o i n o r p h a ) közé t a r t o z ó k u l á n t (Equus hemionus) és a v a d l o v a t és a t a r p á n t , a m e l y e t u g y a n a z o n f a j n a k t a r t a n a k (Equus przewalskii) í r j á k le. Az egyes f a j o k l e í r á s á b a n a szerzők a k ö v e t k e z ő f e j e z e t e k e t t á r g y a l j á k : s z i n o n i m á k , a f a j leírása, helye a r e n d s z e r t a n b a n , f ö l d r a j z i e l t e r j e d é s e á l t a l á b a n , e l t e r j e d é s e a S z o v j e t u n i ó b a n , egykori elterjedése (történelmi áttekintés kitűnő térképpel), földrajzi változatok, alfajok, ezek e l t e r j e d é s e , a f a j b i o l ó g i á j a , l é t s z á m a , é l e t s z í n t e r e k , t á p l á l é k , n a p i r i t m u s , m a g a t a r t á s , v o n u l á s és v á n d o r l á s , ivari élet, s z a p o r o d á s , n ö v e k e d é s és fejlődés, s z ő r v á l t á s , ellenségek, betegségek, p a r a z i t á k , h a l a n d ó s á g , táplálékkonkurrensek, állománydinamika, gyakorlati jelentőség. A t e k i n t é l y e s n a g y s á g ú m ű szerzői a n e m z e t k ö z i m a m m o l ó g i a e m i n e n s t a g j a i , a Szovj e t u n i ó l e g m a g a s a b b s z i n t ű biológiai t u d o m á n y o s i n t é z e t e i n e k v e z e t ő i . HEPTNER p r o f e s s z o r a Moszkvai E g y e t e m Biológiai F a k u l t á s a Gerincesek T a n s z é k é n e k és az E g y e t e m Zoológiai M ú z e u m a E m l ő s g y ű j t e m é n y é n e k v e z e t ő j e , NASIMOVIC professzor u g y a n o t t a zoogeografia m ű v e l ő j e , BANNIKOV professzor a M o s z k v a i Állatorvosi F ő i s k o l a Biológiai T a n s z é k e v e z e t ő j e és a S z o v j e t u n i ó t e r m é s z e t v é d e l m é n e k egyik i r á n y í t ó j a . A k ö n y v í r á s á b a n , a d a t s z o l g á l t a t á s á b a n a z o n b a n n e m c s a k a szerzők, de a S z o v j e t u n i ó összes m a m m o l ó g u s a r é s z t v e t t . A k ö n y v végén az i r o d a l o m f e l s o r o l á s á t t a l á l j u k , éspedig 758 szerző — k ö z ö t t ü k 182 külföldi — m u n k á i t . A k ö n y v eminens szerzői k o l l e k t í v á j a o l y a n m a g a s s z í n v o n a l ú részletes m ű v e t b o c s á t o t t a t u d o m á n y rendelkezésére, a m e l y h e z h a s o n l ó , korszerű és teljes m u n k a eddig a m a m m o l ó g i a i világirodalomban nem került publikálásra. DR.

A N G I I I

C S A B A

H . Giersberg & P . R i e t s c h e l : Vergleichende A n a t o m i e der W i r b e l t i e r e . I. (УЕВ

Gustav

Fischer

Verlag,

Jena,

1967,

306 oldal, 529 ábrával.

— Ara:

47,40

MDN)

Az összehasonlító é l e t t a n r o h a m o s f e j l ő d é s e ismét i d ő s z e r ű v é teszi az u t ó b b i i d ő b e n kissé h á t t é r b e szorult, p h y l o g c n e t i k a i a l a p o n álló összehasonlító a n a t ó m i a i m u n k á k k i a d á s á t . A k i a d ó e n n e k az i g é n y n e k t e t t eleget, a m i k o r a főiskolai biológiai t a n k ö n y v s o r o z a t k e r e t é n belül a f e n t i m ű v e t m e g j e l e n t e t t e . Az első k ö t e t a k ö z t a k a r ó t , é r z é k s z e r v e t és az i d e g r e n d s z e r t

11

Állat t a n i K ö z l e m é n y e k

lói

i s m e r t e t i , az előkészítés a l a t t álló m á s o d i k és h a r m a d i k k ö t e t az összehasonlító a n a t ó m i a t ö b b i f e j e z e t e i t f o g j a t a r t a l m a z n i . Az a n y a g é r t h e t ő v é t é t e l é t s z á m o s , j ó l m e g v á l a s z t o t t á b r a segíti elő. A r é s z l e t k é r d é s e k u t á n é r d e k l ő d ő k s z á m á r a a k ö n y v v é g é n a r e g i s z t e r e n k í v ü l megt a l á l h a t ó az egyes f e j e z e t e k e t r é s z l e t e s e b b e n t á r g y a l ó k ö n y v e k , m o n o g r á f i á k jegyzéke. A k ö n y v első f e j e z e t é b e n , 92 oldal t e r j e d e l e m b e n , a szerzők a k ö z t a k a r ó t i s m e r t e t i k . A bőr á l t a l á n o s jellemzése u t á n részletesen f o g l a l k o z n a k a b ő r b e n e l ő f o r d u l ó mirigyféleségekkel. Az epidermis, t o v á b b á a c o r i u m á l t a l l é t r e h o z o t t k é p z ő d m é n y e k a l a p o s á t t e k i n t é s e u t á n а bőrszín morfológiai a l a p j a i r ó l , a c h r o m a t o p h o r á k m ű k ö d é s é r ő l , a p i g m e n t s e j t e k h o r m o n á l i s , ill. idegi s z a b á l y o z á s á r ó l k a p kielégítő t á j é k o z t a t á s t az olvasó. A m á s o d i k f e j e z e t az é r z é k s z e r v e k e t i s m e r t e t i 77 oldal t e r j e d e l e m b e n . A szerzők — a szokásostól e l t é r ő e n — az é r z é k s z e r v e k e t morfológiai a l a p o n o s z t á l y o z z á k . Í g y a p r i m e r é r z é k s e j t e k e t t a r t a l m a z ó s z e r v e k közé a szaglószerv és a r e c e p t o r jellegű s z a b a d idegvégződések, a s z e k u n d e r é r z é k s e j t e k e t t a r t a l m a z ó k közé p e d i g a t ö b b i é r z é k s z e r v t a r t o z i k . A b e o s z t á s helyessége d i d a k t i k a i s z e m p o n t b ó l v i t a t h a t ó , u g y a n i s az é r z é k s z e r v e k e t a m ű k ö d é s s z e m p o n t j á b ó l m i n d e n f é l e k é p p e n csak az inger m i n ő s é g e szerint c s o p o r t o s í t h a t j u k . A f e j e z e t k ü l ö n b e n n a g y o n részletesen foglalkozik az egyes é r z é k s z e r v e k k e l , e l s ő s o r b a n a szaglás, hallás, ill. l á t á s szerveivel. A szaglószerv á l t a l á n o s felépítése u t á n a h a l a k , m a j d a s z á r a z f ö l d i gerincesek orrü r e g é n e k , t o v á b b á az o r r n y í l á s o k n a k a f e j l ő d é s é t i s m e r t e t i k a szerzők. A hallás-egyensúlyozás szervénél, a k ö n y v t ö b b i f e j e z e t e i h e z h a s o n l ó a n , az a l a p o s a n a t ó m i a i i s m e r t e t é s mellett a szerv p h y l o g e n e t i k a i v o n a t k o z á s a i is szinte k i m e r í t ő részletességgel m e g t a l á l h a t ó k . A szem, t o v á b b á segédkészülékeinek a l a k t a n i v o n a t k o z á s a i n t ú l m e n ő e n a szem visszafejlődésével és az ú n . „ p a r i e t á l i s s z e r v " p r o b l é m á j á v a l is f o g l a l k o z n a k a szerzők. A k ö n y v utolsó f e j e z e t é b e n , 103 oldal t e r j e d e l e m b e n , az i d e g r e n d s z e r összehasonlító a n a t ó m i á j a t a l á l h a t ó . Az i d e g r e n d s z e r szöveti felépítése, a g e r i n c t e l e n és gerinces á l l a t o k i d e g r e n d s z e r é n e k ö s s z e h a s o n l í t á s a , az i d e g r e n d s z e r ontogenezise c s u p á n a l a p o k a t adó r ö v i d alfejezetek. A gerincvelő, a gerincvelőidegek, a fel- és leszállópályák u t á n az agy k ü l ö n b ö z ő szakaszait i s m e r t e t i k , az e g y e s s z a k a s z o k h o z t a r t o z ó idegekkel e g y ü t t . A k ö z t i a g y f ü g g e l é k e k é n t a neuro- és a d e n o h y p o p h y s i s is e b b e n a f e j e z e t b e n t a l á l h a t ó . II. GIERSBERG és P . RIETSCHEL m u n k á j a , a n n a k ellenére, h o g y a főiskolai t a n k ö n y v sorozat k e r e t é b e n j e l e n t m e g , t e r j e d e l m é n é l f o g v a i n k á b b k é z i k ö n y v jellegű. A szerzők az i s m e r t e t e t t s z e r v e k e t a h o m o l ó g i a és analógia szemszögéből igen a l a p o s analízisnek v e t e t t é k alá, ennek e r e d m é n y e k é n t m u n k á j u k a phylogenezisre, ill. a f u n k c i ó r a v o n a t k o z ó a n a szokásosnál t ö b b e t n y ú j t . H i á n y o s s á g k é n t e m l í t e n d ő , h o g y h e l y e n k é n t j o b b a n f i g y e l e m b e l e h e t e t t v o l n a venni az u l t r a s t r u k t ú r a k u t a t á s t e r é n elért összehasonlító v o n a t k o z á s ú e r e d m é n y e k e t . A k ö n y v e t k é z i k ö n y v jellege m i a t t az á l l a t t a n t e r ü l e t é n dolgozó o k t a t ó k n a k , k u t a t ó k n a k is ajánlani tudjuk. DR.

K O N D I C S

L A J O S

D. Starck, R. Schneider & H . - J . K u h n : Neue E r g e b n i s s e der Primatologie (Gustav

Fischer

Verlag,

Stuttgart,

1967, 446 oldal, 183 ábrával.

— Ara:

85,—

DM)

A p r i m a t o l ó g i á r ó l n y u g o d t a n á l l í t h a t j u k , h o g y h e t e r o g é n t u d o m á n y á g , szinte a szétesés veszélyével, mégis az u t ó b b i é v e k b e n j e l e n t ő s f e j l ő d é s t f i g y e l h e t ü n k m e g : a p r i m a t o l ó g i a m e g ú j u l ó b a n v a n . K ü l ö n b ö z ő s z a k t e r ü l e t e k e n m ű k ö d ő k u t a t ó k u g y a n a z z a l a biológiai o b j e k t u m m a l d o l g o z n a k , így az e r ő s e n s z a k o s o d o t t k u t a t á s i t e r ü l e t e k k ö z ö t t szoros k a p c s o l a t a l a k u l k i : a p r i m a t o l ó g u s o k n a k egyszerre kell specializálódniok és e g y m á s s a l e g y ü t t m ű k ö d n i ü k . Csak n e m z e t k ö z i s z i n t ű e s z m e c s e r é t ő l r e m é l h e t ő szintézis. E n n e k az i g é n y n e k a kielégítésére a l a k u l t meg a N e m z e t k ö z i P r i m a t o l ó g i a i T á r s a s á g , a m e l y 1966. j ú l i u s á b a n t a r t o t t a első k o n g resszusát F r a n k f u r t a m M a i n b a n , t ö b b m i n t 150 r é s z v e v ő v e l , a k i k m i n t e g y 20 országból j ö t t e k össze. STARCK p r o f e s s z o r elnöki m e g n y i t ó j á b a n v á z o l t a ezeket A g o n d o l a t o k a t , és kiemelte, h o g y az a l a p v e t ő p r i m a t o l ó g i a i k u t a t á s o k n e m c s a k a P r i m a t e s c s o p o r t , de k ö z v e t v e az ember h e l y z e t é t is m e g v i l á g í t j á k az emlősök k ö z ö t t . Mivel a n e m h o m i n i d főemlősök állan a k legközelebb az e m b e r h e z , az e m b e r r e l foglalkozó k u t a t ó k t e r m é s z e t e s e n a P r i m a t e s egyed e i t v a g y p o p u l á c i ó i t h a s z n á l j á k m o d e l l n e k v a g y kísérleti á l l a t o k n a k . E l e m e z t e a l a b o r a t ó r i u m i és a t e r ü l e t e n v é g z e n d ő k u t a t á s o k f o n t o s s á g á t a p r i m a t o l ó g i á b a n . A k o n g r e s s z u s e l ő a d á s a i t i m p o z á n s k ö t e t b e n a d t á k k ö z r e a s z e r k e s z t ő k , akik a F r a n k f u r t i E g y e t e m A n a t ó m i a i I n t é z e t é n e k , ill. a n n a k P r i m a t o l ó g i a i O s z t á l y á n a k professzorai. ( E b b e n az i n t é z e t b e n az 1920-as é v e k b e n k e z d ő d ö t t m e g a p r i m a t e s - m o r f o l ó g i a i k u t a t á s BLUNTSCIILI professzor v e z e t é s é v e l . ) A k ö t e t 57 t a n u l m á n y t foglal m a g á b a n , főleg angol (43), k i s e b b részben n é m e t (12) és f r a n c i a (2) n y e l v e n . A t a n u l m á n y o k a t n a g y o b b t é m a k ö r ö k szerint csoportosítják.

162

A z első részben az általános problémák, a paleontológia, a rendszertan és az e v o l ú c i ó kérdései t a l á l h a t ó k meg. BONÉ és HAUMONT a közép-afrikai primatológiai k u t a t á s o k r ó l ad hírt, HEBERER pedig HAECKELre és az ő p r i m a t o l ó g i a i törzsfájára emlékezik. SIMONS A legősibb Catarrhin m a j m o k rendszertani f e l d o l g o z á s á t adja ú j a b b a n a t ó m i a i b i z o n y í t é k o k alapján. E s z e r i n t a f a y u m i ( F e l s ő - E g y i p t o m ) leletek három csoportot k é p v i s e l n e k : a p r i m i t í v újvilági Parapithecidae családot, a gibbonszerű Aeolopithecus g e n u s t és a hoininoidák e g y m a j o m s z e r ű csoportját, i d e s z á m í t v a az Aegyptopithecus-t és a Propliopithecus-t. KOENIGSWALD a recens anthropoidákról ad k i t ű n ő á t t e k i n t é s t , KUHN pedig a Cercopithecidae család rendszerét t á r g y a l j a , m o n o g r á f i á n a k is beillő, i g é n y e s t a n u l m á n y á b a n . HILL is r é s z l e t e s e n dolgozza fel a Pan genus t a x o n ó m i á j á t . A k ö n y v m á s o d i k r é s z e a m o r f o l ó g i a i , e m b r i o l ó g i a i és f u n k c i o n á l i s a n a t ó m i a i v o n a t k o zású e l ő a d á s o k g y ű j t e m é n y e . CARMICHAEL a t e r h e s s é g i d ő t a r t a m a és A s z ü l e t é s i s ú l y k ö z ö t t i k a p c s o l a t o t v i z s g á l t a egyes P r i m a t e s f a j o k n á l , BUTLER a L o r i s i o i d á k o n v é g z e t t b l a s t o c y s t i m p l a n t á c i ó t . V á l t o z a t o s t é m á k a t é r i n t e n e k a f u n k c i o n á l i s a n a t ó m i a i t a n u l m á n y o k : NAPIER és WALKER a f ü g g ő l e g e s m á s z á s t és s z ö k k e n é s t v i z s g á l t a élő és fosszilis a l a k o k o n , WROBEL, v a l a m i n t UHLMANN, t o v á b b á SABAN, KHUNSON és CHAWAF k ü l ö n b ö z ő i z o m c s o p o r t o k m ű k ö d é s é t , m í g TAPPEN a split-line m i n t a és az a l a p s t r u k t ú r a ö s s z e f ü g g é s e i t t a n u l m á n y o z t a . STEPHAN a P r i m a t e s f a j o k f e j l e t t s é g i f o k á t v i z s g á l t a az a g y v e l ő s t r u k t ú r á j a a l a p j á n . HOPF, GIHR és KRAUS t a n u l m á n y a a t h a l a m u s ö s s z e h a s o n l í t ó m o r f o l ó g i á j á t a d j a . VOGEL n é h á n y r i t k a p a t h o l o g i á s k o p o n y a e l v á l t o z á s t m u t a t b e . WELSCH a f o g k o p á s r ó l , KURTH és MARSKY p e d i g a p l a s z t i k u s e n d o k r a n i á l i s ö n t v é n y e k k e l s z e r z e t t t a p a s z t a l a t a i r ó l s z á m o l b e . MASALI és CHIARELLI t a n u l m á n y a az óvilági m a j m o k h a l l ó c s o n t j a i n a k ö s s z e h a s o n l í t ó m o r f o l ó g i á j á t a d j a . A k ö v e t k e z ő r é s z k a r y o l ó g i a i és b i o k é m i a i t a n u l m á n y o k a t t a r t a l m a z . EGOZCUE és VILARASU DE EGOZCUE a C e b u s - o k o n v é g z e t t k r o m o s z ó m a - v i z s g á l a t a i k e v o l ú c i ó s v o n a t k o z á sait, másik t a n u l m á n y u k b a n pedig a jelzett k r o m o s z ó m á k evolúciós jelentőségét f e j t e g e t i k . BARBERIS a Cercopithecus g e n u s h á r o m f a j á n a k i d i o g r a m j á t a d j a , CHIARELLI az ó v i l á g i m a j m o k t a x o n ó m i a i r e v í z i ó j á t v é g e z t e el k a r y o l ó g i a i és h i b r i d i z á c i ó s a d a t o k a l a p j á n . ROMANINI a z a n t r o p o i d m a j m o k l y m p h o c y t á i n a k d e s o x y r i b o n u k l e i n s a v á t v i z s g á l t a , CHIARELLI és SARTI p e d i g az e m b e r s z a b á s ú m a j m o k p o l y m o r p h - m a g v ú l e u c o c y t á i n a k ú n . „ d r u m s t i c k " f ü g g e l é k e i ről a d e l ő z e t e s k ö z l é s t . A t a n u l m á n y k ö t e t k ö v e t k e z ő , l e g t e r j e d e l m e s e b b és igen g a z d a g o n i l l u s z t r á l t r é s z e ö k o lógiai és e t h o l ó g i a i t a n u l m á n y o k a t g y ű j t össze. BERNSTEIN a t e r m é s z e t i s z o k á s o k a t d e f i n i á l j a , TIIORINGTON a z e t e t é s és az a k t i v i t á s p r o b l é m á i t e l e m z i , SCHENKEL és SCHENKEL — HULLIGER Colobus-ok s z o c i o l ó g i á j á r ó l a d f i g y e l e m r e m é l t ó k é p e t : a kis c s o p o r t o k b a n élő á l l a t o k h í m j e i k ö z ö t t r a n g s o r v a n , é l ü k ö n egy v e z é r h í m , a „ n a g y f ő n ö k " (big b o s s ) áll. RAHN a c s i m p á n z o k b e f o g á s á n á l t e t t s o k i r á n y ú m e g f i g y e l é s e i t és v i z s g á l a t a i t közli; KORTLANDT u g y a n c s a k a v a d o n élő c s i m p á n z o k v i s e l k e d é s é t f i g y e l t e m e g , ill. k í s é r l e t i k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t v i z s g á l t a a z t ( t á p l á l k o z á s r a v o n a t k o z ó a n , ill. v i s e l k e d é s ü k e t k é p e k k e l , é l e t t e l e n t á r g y a k k a l , k i t ö m ö t t és élő á l l a t o k k a l s z e m b e n s t b . ) . T ö b b t a n u l m á n y f o g l a l k o z i k a szociális v i s e l k e d é s (social b e h a v i o u r ) k ü l ö n b ö z ő p r o b l é m á i v a l , így Н и т т és VAIZEY, a z u t á n MAURUS, t o v á b b á MIYADI j a p á n i M o c a c u s - c s o p o r t o k n á l és HERBERT R b e s u s - o k n á l . EPPLE — HÖSBACHER a Callithrix jacchus kis c s a l á d j a i n a k szociális s t r u k t ú r á j á t t á r g y a l j a . HOPF ú j s z e r ű m e g f i g y e l é s e i t í r j a le, a m e l y e k e t a szociális v i s e l k e d é s r e v o n a t k o z ó a n t e t t a m ó k u s - m a j m o k e g y e d i é l e t e s o r á n , WINTER és PLOOG p e d i g s z o c i o m e t r i a i t a n u l m á n y u k b a n u g y a n e z e k n e k az á l l a t o k n a k a szociális s z e r v e z e t é t és t á r s a s é r i n t k e z é s é t elemzi. A szociális ú j j á s z e r v e z é s p r o b l é m á j á t v e t i fel CASTEI.L. T e r j e d e l m e s e l e m z é s e k e t o l v a s h a t u n k a t a n u l á s i f o l y a m a t o k r ó l : STEPHENSON a R / i e s u s - o k n á l , RUMBAUGH és MCCORMACK az a l a c s o n y a b b r e n d ű és az e m b e r s z a b á s ú m a j m o k n á l ö s s z e h a s o n lító m ó d o n , p r o g r a m o z o t t t e s t e k k e l v i z s g á l t a a t a n u l á s t . Az e r e d m é n y e k b ő l ú g y l á t s z i k , h o g y Macacus-aií j o b b a n a l k a l m a z k o d n a k a t e s t - k ö r ü l m é n y e k h e z , m i n t az e m b e r s z a b á s ú a k . M a c a c u s - o k n á l SCHRIEB t a n u l m á n y o z t a u g y a n e z t . K ü l ö n b ö z ő i n g e r e k m e g k ü l ö n b ö z t e t é s e r é v é n v i z s g á l t a a t a n u l á s t LE VERE; POLIDORA v i z u á l i s , CIIORAZYNA és DESMEDT p e d i g h a n g i n g e r e k k e l e l e m e z t e u g y a n e z t . SEITZ A Lorisinae alcsalád aktivitás-ritmusával foglalkozik. Az u t o l s ó , u g y a n c s a k b ő v e n illusztrált rész a z o k a t a t a n u l m á n y o k a t g y ű j t i ö s s z e , a m e lyek a f ő e m l ő s ö k szerológiai, haematológiai p r o b l é m á i t t á r g y a l j á k , ill. amelyek a m a j m o k a t m i n t az orvosi k u t a t á s kísérleti v a g y m o d e l l - á l l a t a i t m u t a t j á k be. E z u t ó b b i t é m a k ö r t érinti HuMMERnek a megelőző o r v o s t u d o m á n y s z e m p o n t j a i t f e l v e t ő t a n u l m á n y a , a m e l y b e n az állatok t a r t á s á n a k s z á m o s gyakorlati p r o b l é m á j á t is m e g e m l í t i , a z u t á n VAN RIPER, v a l a m i n t MOOR JANKOWSKI és 12 m u n k a t á r s á n a k írása. A c s i m p á n z o k m i n t az orvosi k u t a t á s o k b a n s z í v c s e n f e l h a s z n á l t állatok tartásának új e l v e i t d o l g o z t a ki A FINEG — PRINE—VAN RIPER — DAY m u n k a c s o p o r t , MCRITCIII pedig u g y a n c s a k a c s i m p á n z o k n a k az amerikai légierők e g y i k orvosi k u t a t ó l a b o r a t ó r i u m á b a n való a l k a l m a z á s á t ismerteti. K ü l ö n b ö z ő orvosi k u t a t á s i ágak v a g y klinikai területek problémáit érinti k é t cikk: a m a j m o k szerepét a v í r u s k u t a t á s b a n igén y e s t a n u l m á n y á b a n KALTER dolgozta ki, a s e b é s z e t v o n a t k o z á s á b a n p e d i g GOLDSMITH

10*

163

elemzi. I g e n f o n t o s MOOR — JANKÓWSKI és WIENER k é t d o l g o z a t a : az e g y i k b e n a s e r o - p r i m a t o l o g i á t m i n t ú j t u d o m á n y á g a t m u t a t j á k b e , a m á s i k b a n a m a j m o k és az e m b e r s z a b á s ú m a j m o k v é r c s o p o r t j a i t t á r g y a l j á k . H u m a n - és s i m i a n - t í p u s t k ü l ö n b ö z t e t n e k m e g . E z a m o n o g r a f i k u s t a n u l m á n y a p r o b l é m a k ö r r é s z l e t e s i r o d a l m á t is m e g a d j a . ALEPA Papio-к és o r a n g u t á n o k i m m u n g l o b u l i n j a i t (Gm, Inv) v i z s g á l t a . A k é t h a e m o g l o b i n - t a n u l m á n y k ö z ü l BUETTNER— JANUSCH az e v o l ú c i ó - k u t a t á s h o z s z o l g á l t a t ú j a d a t o k a t , HOFFMAN és GOTTLIEB v i s z o n t a k ü l ö n b ö z ő m a j o m f a j o k h a e m o g l o h i n j a i n a k e l e k t r o f o r e t i k u s f e n o t í p u s a i t közli. A t a n u l m á n y k ö t e t a s t u t t g a r t i F i s c h e r V e r l a g t ó l m e g s z o k o t t szép k i á l l í t á s b a n , p o n t o s a n e g y é v v e l a k o n g r e s s z u s u t á n — t e h á t n a g y o n g y o r s a n — j e l e n t m e g . T a l á n ez az e g y i k o k a a n n a k , h o g y n é h á n y é r d e k l ő d é s r e s z á m o t t a r t ó és a k o n g r e s s z u s o n e l h a n g z o t t e l ő a d á s t ( l á s d A n t h r o p . Á n z . , 30, 1967, 230 — 233. o l d a l ) h i á b a k e r e s ü n k a t a n u l m á n y o k k ö z ö t t . M i n denesetre a dolgozatok nagy száma, változatos t é m á j a , legtöbbjük jó t u d o m á n y o s színvonala í g y is h a t á s o s k é p e t a d az ö n á l l ó t u d o m á n n y á f e j l ő d ő p r i m a t o l ó g i á r ó l . A t a n u l m á n y k ö t e t b i z o n y á r a m a g á r a v o n j a m a j d n e m c s a k a zoológia és a n t r o p o l ó g i a , de a p s z i c h o l ó g i a és az o r v o s t u d o m á n y t e r ü l e t é n d o l g o z ó h a z a i s z a k e m b e r e k f i g y e l m é t is.

Tibor F a r k a s : Ornithogeographie (Duncker

& Humblot

Verlag,

Berlin,

1967,

199 oldal,

33

DR.

E I B E N

— Ara:

36,60

O T T Ó

Ungarns ábrával.

DM)

Kisebb t a n u l m á n y o k b a n már több kísérletet tettek Magyarország madárvilágának á l l a t f ö l d r a j z i b e o s z t á s á r a és a n n a k m e g i n d o k o l á s á r a , a z o n b a n i l y e n széles k ö r ű , m e t e o r o l ó g i a i , p a l e o m e t e o r o l ó g i a i , p a l e o n t o l ó g i á i és b o t a n i k a i a l a p o n a l á t á m a s z t o t t k ö n y v e d d i g v á r a t o t t m a g á r a . E v e k e n á t v á r t u k FARKAS k ö n y v é t is, m e l y n e k m e g í r á s a r é g i s m e r t v o l t a h a z a i k u t a t ó k e l ő t t is. M o s t v é g r e i g e n szép k i á l l í t á s b a n k é z b e v e h e t j ü k a z t . F ő b b f e j e z e t e i : 1. K ö r n y e z e t i v i s z o n y o k ( f ö l d r a j z i b e o s z t á s , k l í m a , b i o t ó p , e r d ő s í t é s ) ; 2. D i n a m i k a ( v o n u l á s - k u t a t á s , t e r j e s z k e d é s ) ; 3. F ö l d t ö r t é n e t i k i a l a k u l á s ; 4. F a u n i s z t i k a : a) P a n n o n i c u m ( A l f ö l d ) , b) K i s a l f ö l d , c) M a t r i c u m és P r a e p a n n o n i c u m , d) D é l - D u n á n t ú l ( I l l y r i c u m , e) S á t o r h e g y s é g ( C a r p a t h i c u m ) , f ) E l ő a l p o k ( N o r i c u m ) , g) Ö s s z e f o g l a l á s ; 5. N é v jegyzék. FARKAS a l a p o s f e l k é s z ü l t s é g é t és j ó m e g l á t á s a i t előző t a n u l m á n y a i b ó l m á r i s m e r h e t t ü k , n e m c s a k az i t t h o n i k u t a t á s a i b ó l , h a n e m a z u t ó b b i t í z é v a f r i k a i t a p a s z t a l a t a i b ó l is. Mégis ez a m u n k á j a r é s z b e n ö r v e n d e t e s m e g l e p e t é s t , m á s r é s z t b i z o n y o s c s a l ó d á s t o k o z o t t . Ö r v e n d e t e s m e g l e p e t é s v o l t az a s z a k m a i p a l l é r o z o t t s á g , a h o g y a n p r o b l é m á i t b e á l l í t j a , v i s z o n t s a j n o s é r e z h e t ő , h o g y m i m á r az e l t e l t tíz é v a l a t t s o k m i n d e n t m á s k é p p e n l á t u n k , s o k t e r e p ( F e h é r t ó , H o r t o b á g y ) m á r n e m az, a h o g y a n a z o k a t a s z e r z ő t í z é v v e l e z e l ő t t m e g i s m e r h e t t e . A szerző s z e m é r e v e t i a m a g y a r i r o d a l o m n a k , h o g y a f a u n i s z t i k a i m u n k á k a t k e d v e l t é k , p e d i g m á r r é g e n egy f o l y ó i r a t u n k s e m f o g a d j a s z í v e s e n a p u s z t á n f a u n i s z t i k a i j e l l e g ű d o l g o z a t o k a t . M a d á r t a n i k u t a t á s a i n k ö k o l ó g i a i s í k r a t e r e l ő d t e k , m é g a m a d á r v o n u l á s i v i z s g á l a t o k is. Sok m a d á r f a j f a u n i s z t i k a i szerepét is m á s k é n t l á t j u k . P l . a 2 6 — 2 8 . oldalon miért kerülnek a h a n t m a d a r a k , a berki p o s z á t a , f ő k é n t az indiai l ú d e g y kategóriába a balkáni gerlével, a balkáni f a k o p á n c c s a l és a h a l v á n y gezével? A házi r o z s d a f a r k urbanizációjánál n e m e m l é k e zik m e g az alföldi v á r o s o k szerepéről (NAGY JENŐ); ScHENKnek a daru vonulásáról írott felf o g á s a is m e g e m l í t é s t k í v á n t v o l n a ; n e m említi S z u j f e l f o g á s á t a k e r e s z t c s ő r - m o z g a l m a k r ó l ; m a már azt is t u d j u k , h o g y a F e k e t e - t e n g e r m e l l é k é r ő l is k a p u n k v o n u l ó f a j o k a t stb. H a a k a d n a k is i l y e n k i s e b b h i á n y o s s á g o k , m e g k e l l á l l a p í t a n i , h o g y a szerző a l e g n a g y o b b n e h é z s é g e k e t l e k ü z d v e h i h e t e t l e n a d a t t ö m e g e t h o r d o t t össze — b á r n é h a v i t a t k o z n i l e b e t n e annak megrostálása felett. K ö n y v e m á s o d i k f e j e z e t é n e k „ D i n a m i k a " c í m e t a d j a , h o l o t t c s a k a v o n u l á s r ó l és a t e r j e s z k e d é s r ő l b e s z é l b e n n e . M e g e m l í t h e t t e v o l n a t o v á b b á a z t is, h o g y a f a u n a e l e m e k b e o s z t á s á b a n STEGMANÍ k ö v e t i . M i n d e z e k b ő l a z o n b a n az o l v a s ó n e s z ű r j e le a z t a k ö v e t k e z t e t é s t , h o g y a m u n k á t n e m t a r t o m j ó n a k , és t á m a d n i a k a r n á m . N e m h a l l g a t h a t t a m el, h o g y v a n n a k v i t a t h a t ó , t á m a d h a t ó és k i s e b b v á l t o z t a t á s r a szoruló p o n t j a i , a m e l y e k e n m é g a k i e g é s z í t ő f e j e z e t s e m s e g í t eléggé. E l l e n k e z ő l e g , le kell s z ö g e z n e m , h o g y i l y e n j e l l e g ű m ű n a g y o n h i á n y z o t t e d d i g a m a g y a r o r n i t h o l ó g i á b a n . FARKAS TIBOR k ö n y v e k ü l f ö l d ö n is n a g y é r d e k l ő d é s r e t a r t h a t s z á m o t . D r .

164

K e v e

A n d r á s

David R. Cook: The W a t e r Mites of Liberia In: Memoirs of the American Entomological 5950 Warren Road, Ann Arbor, Institute,

Institute, Number Michigan, USA, ábrával)

6 (The American Entomological 1966, 418 oldal, 71 táblán 922

David R . Cook: The W a t e r Mites f r o m India In: Memoirs of the American Entomological Institute. 5950 Warren Road, Ann Arbor

Institute, Michigan, ábrával)

Number USA,

9 (The American Entomological 1967, 411 oldal, 82 táblán 901

M i n d e n s z a k e m b e r m u n k á j á t k ö n n y í t i k azok a k i s e b b - n a g y o b b t e r j e d e l m ű c i k k e k , d o l g o z a t o k , a m e l y e k s z a k t e r ü l e t é n e k v a l a m e l y k é r d é s é t a l a p o s a b b a n m e g v i l á g í t j á k , egyes részleteket kiegészítenek, v a g y éppenséggel a szakdologra v o n a t k o z ó ú j a b b , eddig i s m e r e t l e n dolgot t á r g y a l n a k . D e m é g n a g y o b b a segítség, ha n a g y o b b , összefoglaló m o n o g r á f i a s z e r ű m ű k e r ü l k e z ü n k b e és v a n segítségünkre. É p p e n ezért k ü l ö n ö s e n j e l e n t ő s az a k ö z e l m ú l t b a n m e g j e l e n t k é t k ö t e t , amellyel DAVID R . COOK, neves a m e r i k a i a c a r i n o l ó g u s lepte m e g a s z a k e m b e r e k e t . Az egyik k ö t e t b e n Libéria v í z i a t k á i t dolgozta fel. M i n t a „ T h e P u b l i k H e a l t h Division of t h e U n i t e d S t a t e s O p e r a t i o n s Mission t o L i b e r i a " m u n k a t á r s a , i d ő t s z a k í t o t t m a g á n a k az o t t a n i v í z i a t k á k g y ű j t é s é r e és t a n u l m á n y o z á s á r a . G y ű j t é s é n e k e r e d m é n y e 198 f a j , k ö z ü l ü k 149 f a j , illetőleg a l f a j ú j a t u d o m á n y r a . A f r i k a v í z i a t k a v i l á g á r ó l szóló i s m e r e t e i n k e t t e h á t d e r e k a s a n g a z d a g í t o t t a . KARL VIETS összeállításában — D i e a u s A f r i k a b e k a n n t e n W a s s e r milben ( H y d r a c h n e l l a e , Acari). H y d r o b i o l o g i a , 5, 1953, p . 1 —178 — u g y a n i s A f r i k a t e r ü l e t é ről 479 f a j , illetőleg a l f a j szerepel. A z ó t a u g y a n jelent m e g n é h á n y dolgozat, főleg K . 0 . VIETStől, a k o n t i n e n s i s m e r t f a j a i n a k s z á m á t mégis COOK k ö t e t e ö r v e n d e t e s e n n ö v e l t e . 1962-ben és 1963-ban COOK I n d i á b a n végzett k u t a t ó m u n k á t . E z idő a l a t t s z i n t é n t e k i n t é l y e s v í z i a t k a a n y a g o t g y ű j t ö t t , e n n e k feldolgozásáról a m á s i k k ö t e t b e n számol be. I n d i á b ó l 173 f a j t ír le, ezek közül 145 f a j , illetőleg a l f a j ú j a t u d o m á n y r a . K u t a t á s a i n a k különös é r d e m e az, hogy n e m c s a k a felszíni, h a n e m az intersticiális vizek v í z i a t k á i t is t a n u l m á n y o z t a , és m e g á l l a p í t o t t a , hogy ez u t ó b b i a k a h o l a r k t i k u s régió v í z i a t k á i n a k r o k o n s á g i körébe t a r t o z nak.

A régebbi

kutatóktól

( D A D A Y , PIERSIG, KOENIKE.

KARL VIETS, WALTER) l e í r t

fajokat

a korszerű r e n d s z e r t a n é r t e l m é b e n értékeli, és elnevezésüket a korszerű n ó m e n k l a t ú r a s z a b á lyainak megfelelően helyesbíti. A k é t k ö t e t b e o s z t á s a n a g y j á b ó l azonos: a b e v e z e t é s u t á n az ökológiai v i s z o n y o k r ó l , a g y ű j t é s m ó d j á r ó l szól m e g l e h e t ő s e n r ö v i d e n , m a j d az é l ő h e l y e k e t sorolja fel n é h á n y , a k ö r n y e z e t i és t e r m é s z e t i v i s z o n y o k a t jellemző a d a t t a l . A k é t k ö t e t e t a r e n d s z e r t a n i rész u r a l j a . A f a j o k leírása részletes, a lehető l e g k o r s z e r ű b b , a mellékelt á b r á k is bőségesek. E z u t ó b b i a k a t a szerző t á b l á k o n helyezte el. B á r c s o p o r t o s í t á s u k gondos és ü g y e s , v é l e m é n y ü n k szerint a z o n b a n az egyes f a j o k á b r á i n a k b e i k t a t á s a a megfelelő szövegek közé a k ö t e t e k kezelését, haszn á l h a t ó s á g á t a l a p o s a n m e g k ö n n y í t e t t e v o l n a . Az utolsó f e j e z e t m i n d a k é t k ö t e t b e n r ö v i d , de érdekes á l l a t f ö l d r a j z i m e g j e g y z é s e k e t t a r t a l m a z . T ö b b e k k ö z ö t t leírja pl. I n d i á b ó l a Hungarohydracarus nem k é t ú j f a j á t . A k é t k ö t e t kivitele minőségi p a p í r o n ízléses, szép. s z i n t e példás, k ö t é s e t a r t ó s ; m i n t hogy a z o n b a n f é n y n y o m á s s a l ( f o t o l i t o g r á f i a ) készültek, a c í m s z a v a k v a g y m o n d a t o k , esetleg m o n d a t r é s z e k m e g k í v á n h a t ó , m o n d j u k m e g s z o k o t t kiemelése n e m é r v é n y e s ü l kellően. Mindez t e r m é s z e t e s e n mit sem v o n le a k ö t e t e k t u d o m á n y o s é r t é k é b ő l . DR.

S Z A L A Y

L Á S Z L Ó

H e l m u t H e m m e r : Allometrie. U n t e r s u c h u n g e n zur E v o l u t i o n des menschlichen Schädels u n d seiner Rassentypen In:

Fortschritte

der Evolutionsforschung, 98 oldal, 80 ábrával

I I I . kötet (Gustav Fischer Verlag, és 26 táblázattal. Ära: 33,— DM)

Stuttgart,

1967,

E g y e s biológiai t u d o m á n y á g a k b a n r é g ó t a sikerrel a l k a l m a z o t t módszer az a l l o m e t r i a s z á m í t á s ; s z á m o s r e n d s z e r t a n i , t ö r z s f e j l ő d é s t a n i p r o b l é m a m e g o l d á s á h o z s e g í t e t t e hozzá ez a m a t e m a t i k a i - s t a t i s z t i k a i módszer a k u t a t ó k a t . HEMMER ú j k ö n y v é b e n b e m u t a t j a a m ó d s z e r k o p o n y a - s z é r i á k o n való sikeres a l k a l m a z á s á t , mivel a k o p o n y á n sokféle a l l o m e t r i k u s k a p c s o l a t áll f e n n .

165

B e v e z e t ő f e j e z e t é b e n e m l é k e z t e t a r r a , h o g y a n a g y s á g n ö v e k e d é s a l e g t ö b b esetben p r o p o r c i ó - v á l t o z á s s a l j á r , a m i m i n d az egyedi n ö v e k e d é s s o r á n , m i n d pedig a f a j n ö v e k v ő és k i f e j l e t t e g y e d e i n e k összehasonlítása s o r á n m e g f i g y e l h e t ő . H a a t e s t n a g y s á g v á l t o z á s a i során az egyes r é s z e k a r á n y t a l a n u l m e g v á l t o z n a k és v a l a m e l y t e s t r é s z n ö v e k e d é s e k o n s t a n s k a p c s o l a t b a n áll egy másik rész n ö v e k e d é s é v e l , a l l o m e t r i k u s k a p c s o l a t r ó l b e s z é l ü n k . A szerző az a l l o m e t r i á t ú j jellegnek t e k i n t i , és ú g y értékeli, m i n t m á s s z i s z t e m a t i k a i b é l y e g e k e t , t e h á t f e l h a s z n á l j a s z i s z t e m a t i k a i egységek ö s s z e h a s o n l í t á s á r a . V é l e m é n y e szerint k ü l ö n ö s e n a gerincesek r e n d s z e r t a n á b a n a l k a l m a z h a t ó sikerrel e m ó d s z e r , de a növekedésbiológiai, a morfológiai, a fiziológiai, sőt a pathologiai k u t a t á s o k b a n is e r e d m é n y e s e n f e l h a s z n á l h a t ó . H a n g s ú l y o z z a , h o g y m i n d i g egy szériát, és n e m e g y e d e k e t j e l l e m e z h e t ü n k ily m ó d o n . A m ó d s z e r t a n i f e j e z e t b e n a m a t e m a t i k a i és s z á m í t á s t e c h n i k a i r é s z l e t e k e t ismerteti, m a j d a Homo sapiens k o p o n y á j á r a v o n a t k o z ó a n t á r g y a l j a meg az a l l o m e t r i k u s k a p c s o l a t o k a t , a r a s s z o k o n belüli és rasszok k ö z ö t t i a l l o m e t r i á t , a b r a c h y k e p h a l i z á c i ó , a p a e d o m o r f i a és a gracilizáció k é r d é s e i t . A t o v á b b i f e j e z e t e k m i k r o k e p h a l k o p o n y á k o n , t o v á b b á fosszilis homin i d á k o n v é g z e t t ilyen i r á n y ú v i z s g á l a t o k r ó l s z á i p o l n a k be, m a j d a b r a c h y k e p h a l i z á c i ó folyam a t á t elemzi r é c e n s európai r a s s z o k , ill. felső paleolit leletek v i z s g á l a t a a l a p j á n . A t o v á b b i a k b ó l a glabella-opisthocranion — prosthion-basion allometrikus kapcsolat ontogenetikus vizsgálatát e m e l j ü k ki, v a l a m i n t az összefoglaló f e j e z e t e t , a m e l y az e m b e r i k o p o n y a e v o l ú c i ó j á n a k allom e t r i k u s v i z s g á l a t á t összegezi, igen f i g y e l e m r e m é l t ó m ó d o n . A z o o l ó g u s o k a t k ö z v e t l e n ü l is érdekli a f ü g g e l é k k é n t k a p c s o l ó d ó f e j e z e t , a m e l y b e n a szerző a z t a k í s é r l e t é t í r j a le, a m e l y n e k s o r á n egy hörcsög (Cricetus cricetus L.) populáción m e g v á l t o z t a t o t t t a r t á s i feltételek r é v é n h o z t a k létre a l l o m e t r i k u s ú t o n is b i z o n y í t o t t gracilizációt és b r a c h y k e p h a l i z á c i ó t . A k ö n y v v é g é n 266 t é t e l t felsoroló i r o d a l o m j e g y z é k g y ű j t i össze az a l l o m e t r i a i r o d a l m á t . D R.

E I B E N

OTTÓ

I F o r t s c h r i t t e der Zoologie. Band 17, Lief. 1—3 (Gustav

Fischer

Verlag,

Stuttgart,

1 — 188, 189 — 312, 313 — 427 ill. 34,— DM)

oldal.

— Ära:

44. — . 34, — ,

A 17. k ö t e t összesen 8 t a n u l m á n y t t a r t a l m a z . E b b ő l k e t t ő 1 — 1 í z e l t l á b ú csoport morfológiai s z ö v e t t a n i , a n a t ó m i a i , f e j l ő d é s t a n i v i z s g á l a t á v a l foglalkozik: F. J . GOUIN: ..Morphologie, H i s t o l o g i e u n d E n t w i c k l u n g s g e s c h i c h t e d e r M y r i a p o d e n u n d I n s e k t e n . I I I . D a s Nervens y s t e m u n d die n e u r o e r i n e n S y s t e m e " c., t ö b b r é s z l e t b e n közölt m u n k á j a és R. LEGENDRE: „ M o r p h o l o g i e e t d é v e l o p p e m e n t des Chelicérate. E m b r y o l o g i e , d é v e l o p p e m e n t et a n a t o m i e des A r a n é i d e s " с. dolgozata. E g y d o l g o z a t s e j t m o r f o l ó g i a i t á r g y ú : H . KOMNICK & К . E . WOHLFARTH— BOTTERMANN:

„Morphologie

des

Cytoplasmas"

címmel.

E.

A.

LÜBBECKE:

„ M u t a t i o n s g e n e t i k " с. d o l g o z a t a a s u g á r z á s o k és v e g y i h a t á s o k k ö v e t k e z t é b e n fellépő m u t á ciókról szól. K é t m u n k a a gerincesek e g y e d f e j l ő d é s é n e k fiziológiai és a n y a g c s e r e v i s z o n y a i t t á r g y a l j a , éspedig W. LUTHER: „ E n t w i c k l u n g s p h y s i o l o g i e der F i s c h e " és H. TIEDEMANN: „ S t o f f w e c h s e l kontrolle, m a c r o m o l e k u l a r e S y n t h e s e u n d D i f f e r e n z i e r u n g in A m p h i b i e n e m b r y o n e n " című dolgozata. H . Сн. L Ü T T G A U : „ N e r v e n - u n d M u s k e l - E l e k t r o p h y s i o l o g i e " címmel s z á m o s részletv i z s g á l a t i e r e d m é n y t i s m e r t e t . J . SCHWOERBEL: „Ökologie der S ü s s w a s s e r t i e r e . S t e h e n d e G e w ä s s e r " c í m ű m u n k á j a összefoglaló á t t e k i n t é s t n y ú j t a c í m b e n m e g a d o t t t é m a k ö r b ő l . A felsorolt c i k k e k közül ez az e g y e t l e n , a m e l y m a g y a r szerzőket is idéz. DR.

166

B E R C Z I K

Á R P Á D

SZAKOSZTÁLYUNK

ÜLÉSEI

Összeállította: STOHL

GÁBOR,

a Szakosztály titkára

5 8 7 . ülés, 1967. j a n u á r

6-án

E l n ö k : KEVE ANDRÁS. T á r g y s o r o z a t e l ő t t k i m e n t i a v á r a t l a n u l m e g b e t e g e d e t t ANGHI CSABA s z a k o s z t á l y i e l n ö k ö t . A S z a k o s z t á l y v a l a m e n n y i t a g j á n a k e r e d m é n y e k b e n és s i k e r e k b e n dús ú j esztendőt kíván. A z e l n ö k f e l k é r é s é r e a S z a k o s z t á l y t i t k á r a i s m e r t e t i SEBESTYÉN OLGA t a g t á r s u n k l e v e l é t , a m e l y b e n b e j e l e n t i , h o g y 1967 a u g u s z t u s á b a n T i h a n y b a n N e m z e t k ö z i P a l e o l i m u o l ó g i a i Szimpóziont szerveznek. A szimpóziont a Szakosztály t a g j a i n a k figyelmébe ajánlja. 1. MIHÁLYI FERENC: , , A városi szinanlróp légykérdés és a legyek új veszélyességi indexe" с. e l ő a d á s á b a n a f ő v á r o s b a n előforduló szinantróp l é g y f a j o k k ö z e g é s z s é g ü g y i j e l e n t ő s é g é t fejtegeti. U j i n d e x e t ismertet az e g y e s l é g y f a j o k veszélyességének m e n n y i s é g i értékelhetősége céljából. SZABÓ ISTVÁN felveti a kérdést, i n d o k o l t - e a szóban forgó l é g y f a j egész teste térfogatának a f i g y e l e m b e v é t e l e , hiszen a f e r t ő z ö t t tárggyal (hulladék stb.) csak a legritkább e s e t b e n kerül az egész testfelület érintkezésbe. — E l n ö k azzal a kérdéssel f o r d u l az előadóhoz, v a n - e t u d o m á s a l e g y e k k e l v é g z e t t jelölési kísérletekről. — E l ő a d ó SZABÓ ISTVÁNnak v á l a s z o l v a r á m u t a t arra, h o g y az index k i d o l g o z á s a k o r elsősorban n e m az állat t e s t f e l ü l e t é n m e g t a p a d t b a k t é r i u m o k m e n n y i s é g é t k í v á n t a kifejezésre j u t t a t n i , h a n e m a b é l c s a t o r n á b a került baktérium o k m e n n y i s é g é t . — SZABÓ ISTVÁN ezzel k a p c s o l a t b a n felveti a kérdést, h o g y abban az e s e t ben, ha a kérdéses légyfaj nem táplálkozik a f e r t ő z ö t t a n y a g g a l , a k k o r is helytálló a z e l ő a d ó által j a v a s o l t k é p l e t ? — E l ő a d ó v á l a s z á b a n elismeri a f e l v e t e t t kérdés j o g o s s á g á t , de r á m u t a t arra is, h o g y a l e g t ö b b esetben a j a v a s o l t képlet mégiscsak j ó ú t b a i g a z í t á s t n y ú j t a kérdéses l é g y f a j veszélyességére nézve. — KEVE ANDRÁS elnöknek v á l a s z o l v a , j a p á n k u t a t ó k l é g y jelölési kísérleteit említi meg. — FARKAS HENRIK hozzászólásában k i e m e l i , h o g y az e l ő a d ó által j a v a s o l t képlet — esetleges h i á n y o s s á g a i ellenére is — a l k a l m a s n a k látszik egy a d o t t s z i n a n t r ó p l é g y f a j v e s z é l y e s s é g é n e k kifejezésére. 2. SEY OTTÓ: „ S z í v ó f é r g e k az Állatkertben tartott adriai halakból" c. előadása folyóirat u n k előző évi k ö t e t é b e n j e l e n t m e g . PÉNZES BETHEN azzal a k é r d é s s e l f o r d u l az e l ő a d ó h o z , h o g y v é l e m é n y e s z e r i n t h o g y a n l e h e t n e a f e n t e m l í t e t t p a r a z i t á k ellen a l e g e r e d m é n y e s e b b e n v é d e k e z n i ? — FÁBIÁN LAJOS a z t k é r d e z i az e l ő a d ó t ó l , h o g y az e l ő a d á s b a n e m l í t e t t é l ő s k ö d ő f é r g e k o k o z h a t j á k - e a g a z d a á l l a t e l h u l l á s á t is? — E l ő a d ó a h o z z á i n t é z e t t k é r d é s e k r e v á l a s z o l v a k i f e j t i , h o g y az á l t a l a v i z s g á l t t e n g e r i h a l a k s z e r v e z e t é b e n — a p a r a z i t á k j e l e n l é t e ellenére — a k á r o s o d á s l e g k i s e b b jelét sem lehetett kimutatni. 3. STERBETZ ISTVÁN: ,, A kardoskúti Fehértó védetté nyilvánításának állattani eredményei" c., színes diapozitívok v e t í t é s é v e l kísért előadásában azokról az ö r v e n d e t e s v á l t o z á s o k r ó . számol be, a m e l y e k a tó k ö r n y é k é n e k m a d á r v i l á g á b a n k ö v e t k e z t e k be az u t ó b b i évek során.

5 8 8 . ülés, 1 9 6 7 . f e b r u á r 3 - á n E l n ö k : ANGHI CSABA. N a p i r e n d e l ő t t az e l n ö k m e l e g s z a v a k k a l k ö s z ö n t i a d é l - a m e r i k a i e x p e d í c i ó j á r ó l v i s s z a t é r t BALOGH JÁNOS t a g t á r s u n k a t . 1. ANGHI CSABA: ,, Vizsgálatok a jávorszarvas tejhozamáról. I I I . rész" c. e l ő a d á s a j e l e n füzetünkben olvasható. KASZAB ZOLTÁN h o z z á s z ó l á s á b a n m e g j e g y z i , h o g y a b ö g ö l y f a j o k c s a k z a k l a t j á k a z á l l a t o k a t , d e a b ő r ü k e t n e m k á r o s í t j á k . — Az előadó m e g k ö s z ö n i a h e l y e s b í t é s t . 2. NAGY EMIL: „A fácán és a fogoly ökológiai regulativ szerepe különböző agrobiocönózisok kártevőinek leküzdésében" c. e l ő a d á s á b a n t ö b b é v e n á t f o l y t a t o t t r e n d s z e r e s g y o m o r t a r t a l o m -

167

vizsgálatai a l a p j á n k i m u t a t j a , h o g y a f e n t i k é t madárfaj t á p l á l k o z á s á b a n a k ü l ö n f é l e rovark á r t e v ő k és g y o m m a g v a k az egész é v f o l y a m á n i g e n j e l e n t ő s s z e r e p e t j á t s z a n a k . BERTÓTI ISTVÁN h o z z á s z ó l á s á b a n k i e m e l i , h o g y az előadó n a g y k ö r ü l t e k i n t é s s e l v é g z e t t vizsgálatai v i l á g v i s z o n y l a t b a n is érdeklődésre t a r t h a t n a k s z á m o t . A f á c á n és a f o g o l y telepítése nemcsak vadgazdasági, hanem növénytermesztési szempontból is igen nagy jelentőségű. — BALOGH JÁNOS h o z z á s z ó l á s á b a n r á m u t a t arra, h o g y az e l h a n g z o t t e l ő a d á s a szárazföldi produkciósbiológia s z e m p o n t j á b ó l i g e n értékes a d a t o k a t tartalmaz. — SZABÓ ISTVÁN azt a kérdést i n t é z i az e l ő a d ó h o z , h o g y t a p a s z t a l t - e v a l a m i l y e n k ü l ö n b s é g e t a t o j ó k és a kakasok táplálk o z á s á b a n . — E l ő a d ó v á l a s z á b a n m e g k ö s z ö n i BERTÓTI ISTVÁN ö n z e t l e n segítségét, amellyel a v i z s g á l a t o k a t m i n d v é g i g t á m o g a t t a . BALOGH JÁNOS kiegészítő m e g j e g y z é s e i t ö r ö m m e l v e t t e t u d o m á s u l . SZABÓ ISTVÁNnak a d o t t v á l a s z á b a n r á m u t a t arra, h o g y t o j á s r a k á s i d e j é n a t y ú k o k j ó v a l t ö b b t á p l á l é k o t f o g y a s z t a n a k , m i n t a k a k a s o k . — E l n ö k m e l e g e n ü d v ö z ö l t e az előadót a S z a k o s z t á l y b a n t ö r t é n t első szereplése a l k a l m á b ó l . 3. VAJON IMRE: „A barna szemeslepke (Satyrus semele L.) idegrendszerének bonctani viszonyai" c. e l ő a d á s a j e l e n f ü z e t ü n k b e n o l v a s h a t ó . E l n ö k m e l e g e n ü d v ö z l i az e l ő a d ó t a S z a k o s z t á l y b a n t ö r t é n t első szereplése a l k a l m á b ó l . 4. PÉNZES BETHEN: , , M a g y a r o r s z á g i dévérkeszeg-populációk összehasonlító vizsgálata" c. e l ő a d á s á b a n a V e l e n c e i - t ó és a B a l a t o n d é v é r k e s z e g - á l l o m á n y a i b ó l g y ű j t ö t t m i n t á k m o r f o l ó g i a i és n ö v e k e d é s i s a j á t o s s á g a i b a n m e g n y i l v á n u l ó k ü l ö n b s é g e k e t v e t i b e h a t ó e l e m z é s alá. WOYNÁROVICH ELEK h o z z á s z ó l á s á b a n k i e m e l i az e l ő a d ó á l t a l v é g z e t t v i z s g á l a t o k limn o l ó g i a i j e l e n t ő s é g é t . A d é v é r k e s z e g m o r f o l ó g i a i és n ö v e k e d é s i s a j á t o s s á g a i b ó l v i s s z a l e h e t k ö v e t k e z t e t n i a k é r d é s e s t ó e u t r o f i z á l ó d á s á n a k m é r t é k é r e . — TÖLG ISTVÁN h o z z á s z ó l á s á b a n r á m u t a t arra, hogy a Velencei-tóban n a g y o n csekély a h a l h ú s - p r o d u k c i ó , a n n a k ellenére, hogy e tó igen g a z d a g szerves a n y a g o k b a n . — Az előadáshoz hozzászóló elnök felveti a Velencei-tó s z e n n y e z ő d é s é n e k k é r d é s é t . — A h o z z á s z ó l á s o k r a v á l a s z o l ó e l ő a d ó m e g k ö s z ö n i az é r t é k e s kiegészítéseket. 5. PINTÉR ISTVÁN: „Egy különös jelenség a magyar Ancylidae csigák között" c. előadása jelen füzetünkben olvasható. AGÓCSY PÁL h o z z á s z ó l á s á b a n k i e m e l i , h o g y az e g y r e r e n d s z e r e s e b b é v á l ó m a l a k o l ó g i a i g y ű j t é s e k e r e d m é n y e k é n t m a m á r i g e n s o k , r é g e b b e n r i t k á n a k t a r t o t t f a j b ó l is n a g y s z á m ú p é l d á n y áll r e n d e l k e z é s ü n k r e . U j a b b f a j o k e l ő k e r ü l é s é r e is s z á m í t a n u n k l e h e t . — E l ő a d ó v á l a s z á b a n m e g j e g y z i , h o g y v é l e m é n y e s z e r i n t az ú j a b b f a j o k f e l f e d e z é s e m e l l e t t r é g e b b e n k ü l ö n f a j o k n a k t e k i n t e t t f o r m á k ö s s z e v o n á s á r a is sor f o g k e r ü l n i .

589. ülés, 1 9 6 7 . március 3 - á n E l n ö k : ANGHI CSABA. T á r g y s o r o z a t e l ő t t az e l n ö k b e j e l e n t i , h o g y GRESCHIK JENŐ, VEZÉNYI ELEMÉR és GAJDÁCS MÁTYÁS t a g t á r s a i n k a k ö z e l m ú l t b a n e l h u n y t a k . A S z a k o s z t á l y jelenlevő t a g j a i egyperces n é m a felállással emlékeznek meg e l h u n y t tagtársainkról. 1. KEVE ANDRÁS: , , N é h á n y példa az alfajok kialakulásának üteméhez" c. e l ő a d á s á b a n a világ különböző tájairól származó háziveréb populációk egyedeinek morfológiai sajátosságait elemzi. Összehasonlító vizsgálatai a l a p j á n v a l ó s z í n ű n e k t a r t j a , h o g y a l f a j o k viszonylag rövid e b b idő ( n é h á n y é v t i z e d a l a t t ) is k i a l a k u l h a t n a k . E l n ö k h o z z á s z ó l á s á b a n az e l ő a d ó á l t a l v é g z e t t r e n d s z e r e s ö s s z e h a s o n l í t ó m o r f o l ó g i a i v i z s g á l a t o k á l t a l á n o s b i o l ó g i a i j e l e n t ő s é g é r e m u t a t r á . — STOHL GÁBOR t e l j e s e n e g y e t é r t a s z e r z ő v e l , a k i n e k m e g á l l a p í t á s a i t az ú j a b b p o p u l á c i ó - g e n e t i k a i v i z s g á l a t o k m i n d e n b e n igazolni l á t s z a n a k . — SZABÓ ISTVÁN a v á r o s o k v e r é b - p o p u l á c i ó i n a k e g y e d s z á m á b a n b e k ö v e t k e z ő n a g y a r á n y ú v á l t o z á s o k r a h í v j a fel a f i g y e l m e t . — BALOGH JÁNOS a v á r o s o k b a n m e g t e l e p e d e t t h á z i v e r e b e k t á p l á l é k f o r r á s a i n a k p r o b l é m á j á t v e t i fel h o z z á s z ó l á s á b a n . — E l ő a d ó r ö v i d e n v á l a s z o l az e l h a n g z o t t h o z z á s z ó l á s o k r a , a m e l y e k k e l m i n d e n t e k i n t e t b e n e g y e t é r t . 2. WIESINGER MÁRTON: , , N é h á n y észrevétel a kerti csiga (Сераеа hortensis) szentendrei populációjának csíkkombinációival kapcsolatban" c. e l ő a d á s a j e l e n f ü z e t ü n k b e n o l v a s h a t ó . BALOGH JÁNOS a c s í k k é p z ő d é s m e c h a n i z m u s á r a n é z v e k é r f e l v i l á g o s í t á s t az e l ő a d ó t ó l . — AGÓCSY PÁL h o z z á s z ó l á s á b a n r á m u t a t a r r a , h o g y m á s l e l ő h e l y e k e n (pl. а Csepel-szigeten) u g y a n e z e n f a j e g y e d e i n e g é s z e n e l t é r ő % - o s g y a k o r i s á g g a l f o r d u l n a k elő az e g y e s c s í k o z a t t í p u s o k . N e d v e s k ö r n y e z e t b e n n a g y o b b a s ö t é t s z í n ű p é l d á n y o k % - o s a r á n y a . — E l n ö k felveti a kérdést, n e m rendelkeznek-e a domináns formák fokozott életképességgel? — Előadó v á l a s z á b a n k i f e j t i , h o g y a c s í k o z a t k i a l a k u l á s á n a k m e c h a n i z m u s a m é g s o k t e k i n t e t b e n ismer e t l e n e l ő t t ü n k . AGÓCSY m e g f i g y e l é s e i t s a j á t t a p a s z t a l a t a i a l a p j á n is m e g t u d j a e r ő s í t e n i . Az a d o t t p o p u l á c i ó b a n d o m i n á l ó c s í k o z a t - t í p u s f o k o z o t t é l e t k é p e s s é g e n a g y o n is v a l ó s z í n ű n e k l á t s z i k , de k ö z v e t l e n b i z o n y í t é k m é g n i n c s r á .

168

3. FÁBIÁN LAJOS: , , F o s z f o r s a v a s észterek alkalmazása ekloparaziták ellen — állatkerti gyakorlatban" c. e l ő a d á s á b a n a f e n t i szerek á l l a t k e r t i á l l a t o k o n t ö r t é n ő a l k a l m a z á s a s o r á n s z e r z e t t t a p a s z t a l a t a i r ó l s z á m o l be. PÁSZTOR LAJOS h o z z á s z ó l á s á b a n a f o s z f o r s a v a s é s z t e r e k esetleges t e r a t o g e n h a t á s á r a h í v j a fel a f i g y e l m e t . — SZABÓ ISTVÁN a m a c s k a b o l h a élősködőinek i r t á s a s o r á n s z e r z e t t t a p a s z t a l a t a i t említi m e g — az e l ő a d á s k i e g é s z í t é s e k é n t . — PÉNZES BETHEN h o z z á s z ó l á s á b a n az a k v á r i u m i h a l a k e k t o p a r a z i t á i n a k i r t á s á v a l f o g l a l k o z i k . — NECHAY GÁBOR s z e r i n t esetleg f e n n á l l a n n a k a lehetősége, h o g y a f e n t i p a r a z i t a i r t ó szerek a m a d a r a k r a n é z v e is á r t a l m a s a k . — A hozzászóló elnök szerint a biológiai v é d e k e z é s j e l e n t ő s é g é t sem s z a b a d f i g y e l m e n k í v ü l h a g y n i . — E l ő a d ó r ö v i d e n válaszol a h o z z á i n t é z e t t k é r d é s e k r e . — E l n ö k m e l e g e n ü d v ö z l i а S z a k o s z t á l y b a n t ö r t é n t első szereplése a l k a l m á b ó l . 4. CSIZMAZIA GYÖRGY: „A Felső-Tisza apróemlős faunája" c. e l ő a d á s á b a n a k é r d é s e s területen végzett gyűjtési eredményéről számol be. SZABÓ ISTVÁN az előadó á l t a l a l k a l m a z o t t c s a p d á z á s i m ó d s z e r h e z f ű z m e g j e g y z é s e k e t . — Az e l ő a d ó r ö v i d v á l a s z a u t á n az elnök m e l e g e n ü d v ö z l i a S z a k o s z t á l y b a n t ö r t é n t első szereplése a l k a l m á b ó l .

590. ülés, 1967. április 7 - é n E l n ö k : ANCIII CSABA. T á r g y s o r o z a t e l ő t t az elnök a F ő v á r o s i Á l l a t k e r t á l l a t á l l o m á n y á n a k az u t ó b b i h e t e k b e n b e k ö v e t k e z e t t g y a r a p o d á s á r ó l s z á m o l be. 1. SZONTAGH PÁL: „ M e g e m l é k e z é s Dr. Győrfi Jánosról" c. m e g e m l é k e z é s e j e l e n f ü z e tünkben olvasható. A m e g e m l é k e z é s e l h a n g z á s a u t á n а S z a k o s z t á l y j e l e n l e v ő t a g j a i e g y p e r c e s n é m a felállással a d ó z n a k e l h u n y t t a g t á r s u n k e m l é k é n e k . 2. BÍRÓ KÁLMÁN, PONYI JENŐ é s P .

Z Á N K A Y N Ó R A : „A

Balaton

nyíltvízi

iszapjának

Nemalodái" c. e l ő a d á s á t BÍRÓ KÁLMÁN t a r t j a m e g . A z e l ő a d á s szövege j e l e n f ü z e t ü n k b e n olvasható. H o z z á s z ó l á s n e m v o l t . Az elnök m e l e g e n ü d v ö z l i az e l ő a d ó t a S z a k o s z t á l y b a n t ö r t é n t első szereplése a l k a l m á b ó l . 3. MURVAY ÁRPÁD: , , M e g f i g y e l é s e k a halvány gézéről (Hippolais paliida elaeica L i n d . J " c., színes d i a p o z i t í v o k v e t í t é s é v e l kísért e l ő a d á s á b a n az á l l a t é l e t m ó d j á r ó l , e g y e d f e j l ő d é s é r ő l és az e l t e r j e d é s é b e n b e k ö v e t k e z e t t v á l t o z á s o k r ó l s z á m o l be. Hozzászólás nem volt. 4. KRETZOI MIKLÓS: „Indiától Kaliforniáig" c., n é h á n y színes d i a p o z i t í v v e t í t é s é v e l kísért e l ő a d á s á b a n indiai, közel-keleti, dél- és n y u g a t - e u r ó p a i , v a l a m i n t é s z a k - a m e r i k a i t a n u l m á n y ú t j a i s o r á n szerzett t a p a s z t a l a t a i r ó l s z á m o l be. B e s z á m o l ó j á b a n n a p j a i n k n e m z e t k ö z i t u d o m á n y o s é l e t é b e n t a p a s z t a l h a t ó á l t a l á n o s p r o b l é m á k a t is részletesen elemzi.

591. ülés, 1967. m á j u s 5 - é n E l n ö k : ANGIII CSABA. T á r g y s o r o z a t e l ő t t az e l n ö k ö r ö m m e l j e l e n t i b e , h o g y KASZAB ZOLTÁN t a g t á r s u n k a t a M a g y a r T u d o m á n y o s A k a d é m i a levelező t a g j a i s o r á b a v á l a s z t o t t a . B e j e l e n t é s é t lelkes t a p s kíséri. B e j e l e n t i t o v á b b á , h o g y SZÉCHENYI ZSIGMOND, a v i l á g h í r ű v a d á s z és g y ű j t ő , e l h u n y t . A S z a k o s z t á l y j e l e n l e v ő t a g j a i e g y p e r c e s n é m a f e l á l l á s s a l a d ó z n a k az e l h u n y t e m l é k é n e k . Végül az elnök f e l k é r é s é r e a S z a k o s z t á l y f o l y ó i r a t á n a k a s z e r k e s z t ő j e , ANDRÁSSY ISTVÁN, r ö v i d e n i s m e r t e t i a f o l y ó i r a t s z e r k e s z t é s é v e l k a p c s o l a t b a n f e l m e r ü l t a k t u á lis k é r d é s e k e t , v a l a m i n t a b e n y ú j t á s r a k e r ü l ő k é z i r a t o k előkészítésének l e g f o n t o s a b b szempontjait. 1. JÁNOSSY DÉNES: „A pleisztocén gerincesek törzsfejlődésének kérdései" c. e l ő a d á s á b a n s a j á t v i z s g á l a t a i a l a p j á n összefoglaló á t t e k i n t é s t n y ú j t az egész p r o b l é m a k ö r j e l e n l e g i állásáról. Elnök hozzászólásában a récens jávorszarvas n a g y f o k ú variabilitására m u t a t rá. A k ü l ö n b ö z ő p o p u l á c i ó k b ó l s z á r m a z ó e g y e d e k k ö z ö t t igen n a g y k ü l ö n b s é g e k t a p a s z t a l h a t ó k . — E l ő a d ó v á l a s z á b a n a r é c e n s j á v o r s z a r v a s v a r i a b i l i t á s á n a k á l t a l á n o s evolúciós j e l e n t ő s é gére u t a l . 2. ANGIII CSABA: ,,összehasonlító vizsgálatok a jávorszarvas és más patások végtag-szögeiléseiről" c. e l ő a d á s á t színes d i a p o z i t í v o k v e t í t é s é v e l k í s é r t e . Szövege j e l e n f ü z e t ü n k b e n olvasható. Hozzászólás nem volt.

169

mairól"

3. LUKÁCS DEZSŐ: „A Diphyllobothrium latum c. e l ő a d á s a j e l e n f ü z e t ü n k b e n o l v a s h a t ó . Hozzászólás n e m volt.

hazai

előfordulásairól

4 . J Á S Z A I N É V I R Á G E R Z S É B E T é s B E N E D E K P Á L : „ Az

Alloetomus

és parazitás

poloska-génusz

ártal-

hazai

fajai:

két rajzás-vizsgálati módszer összehasonlítása" c. e l ő a d á s a j e l e n f ü z e t ü n k b e n o l v a s h a t ó . Hozzászólás n e m volt. 5. PINTÉR LÁSZLÓ: „A nyugati Pilis csigái" e. e l ő a d á s a j e l e n f ü z e t ü n k b e n o l v a s h a t ó . KROLOPP ENDRE h o z z á s z ó l á s á b a n r á m u t a t a r r a , h o g y a P i l i s b e n h o n o s f a j o k e g y i k e m á s i k a t a l á n r e l i k t u m - f a j n a k fog m i n ő s ü l n i . K é r d é s t i n t é z az e l ő a d ó h o z a g y ű j t é s m ó d s z e r é vel k a p c s o l a t b a n . — E l ő a d ó r ö v i d e n v á l a s z o l a h o z z á i n t é z e t t k é r d é s e k r e .

5 9 2 . ü l é s , 1967. j ú n i u s 2 - á n E l n ö k : SZELÉNYI GUSZTÁV. T á r g y s o r o z a t e l ő t t b e j e l e n t i , h o g y az e l ő a d ó k k é r é s é r e a z 1. és 2. n a p i r e n d i p o n t o t felcseréli. 1. SEY OTTÓ : , , G a l a n d f é r g e k vadászati-halászati szempontból jelentős madarainkból" c. e l ő a d á s a j e l e n f ü z e t ü n k b e n o l v a s h a t ó . PÓKA GÉZA k é t k é r d é s t i n t é z az e l ő a d ó h o z : h á n y g a l a n d f é r e g f a j t e l e p e d h e t m e g egyu g y a n a z o n g a z d a á l l a t b a n , t o v á b b á , m i l y e n erős f e r t ő z ö t t s é g o k o z z a a g a z d a á l l a t l e r o m l á s á t ? — Előadó v á l a s z á b a n megemlíti, hogy a legtöbb galandféreg f a j t a tőkésrécében találta, m é g p e d i g h a t o t . M e g f i g y e l é s e i s z e r i n t 100 — 200 g a l a n d f é r e g m e g t e l e p e d é s e m á r s ú l y o s a n k á r o sítja a gazdaállat szervezetét. 2. S o ó s ÁRPÁD: ,,A Duna pióca-faunájáról" c. e l ő a d á s á b a n az u t ó b b i é v e k s o r á n v é g zett gyűjtések eredményeit ismerteti. BERCZIK ÁRPÁD h o z z á s z ó l á s á b a n n é h á n y g y ű j t é s t e c h n i k a i p r o b l é m á t v e t fel, m a j d a Herpobdella stagnalis ö k o l ó g i á j á v a l k a p c s o l a t b a n i n t é z k é r d é s t az e l ő a d ó h o z . — E l ő a d ó v á l a s z á b a n r á m u t a t a r r a , h o g y az e m l í t e t t l á g y t e s t ű f a j c s a k a k ö v e s a l z a t ú b e n t h o s z b a n találja meg életének feltételeit. 3. SzONTAGH PÁL: , , A d a t o k az Aegeria apiformis Cl. (fam. Aegeriidae) hazai életmódjához és károsításához', c. e l ő a d á s á b a n a n y á r f a - t e l e p í t é s e k e t s ú l y o s a n v e s z é l y e z t e t ő k á r t e v ő r e v o n a t k o z ó ú j a b b m e g f i g y e l é s e i r ő l s z á m o l be. Soós Á R P Á D n y e l v h e l y e s s é g i s z e m p o n t b ó l f ű z n é h á n y m e g j e g y z é s t az e l ő a d á s h o z . — E l n ö k h o z z á s z ó l á s á b a n a biológiai v é d e k e z é s j e l e n t ő s é g é r e m u t a t r á ; az e l h a n g z o t t e l ő a d á s t n e m c s a k z o o l ó g i a i , h a n e m m e z ő g a z d a s á g i s z e m p o n t b ó l is n a g y j e l e n t ő s é g ű n e k t a r t j a . — E l ő a d ó m e g k ö s z ö n i Soós Á R P Á D é s z r e v é t e l e i t . 4. SAJÓ ISTVÁN: , , A magyarországi Cochlodinák" c. e l ő a d á s á b a n az e m l í t e t t c s i g a - g é n u s z h a z a i f a j a i n a k r ö v i d á t t e k i n t é s é t a d j a , k ü l ö n ö s t e k i n t e t t e l az ökológiai és á l l a t f ö l d r a j z i viszonyaikra. AGÓCSY PÁL az i d ő s e b b m a l a k o l ó g u s o k n e v é b e n ü d v ö z l i a f i a t a l m a l a k o l ó g u s e l ő a d á s á t . — KROLOPP ENDRE a C. laminata és C. serrata f a j o k k a l k a p c s o l a t b a n f ű z n é h á n y m e g j e g y z é s t az e l ő a d ó h o z . — S o ó s ÁRPÁD a z t k é r d e z i az e l ő a d ó t ó l , h o g y s t a t i s z t i k a i l a g is k i é r t é k e l t e - e m á r v i z s g á l a t i a n y a g á t ? — E l ő a d ó a h o z z á s z ó l á s o k r a v á l a s z o l v a m e g j e g y z i , h o g y az e m l í t e t t két faj anatómiai vizsgálatára eddig még nem nyílott alkalma, továbbá, hogy a rendelkezésére álló a n y a g v a r i á c i ó s t a t i s z t i k a i v i z s g á l a t o k r a n e m v o l t a l k a l m a s . A f a j o k e l k ü l ö n í t é s é b e n e l s ő s o r b a n a n e m m e t r i k u s j e l l e g e k r e t á m a s z k o d o t t , m i v e l e z e k e t az ökológiai t é n y e z ő k n e m v a g y csak i g e n k i s m é r t é k b e n b e f o l y á s o l j á k . — E l n ö k m e l e g e n ü d v ö z l i az e l ő a d ó t a S z a k o s z t á l y b a n t ö r t é n t első szereplése a l k a l m á b ó l . T á r g y s o r o z a t u t á n az e l n ö k k e l l e m e s p i h e n é s t k í v á n a S z a k o s z t á l y v a l a m e n n y i t a g j á n a k .

5 9 3 . ü l é s , 1967. o k t ó b e r 6 - á n E l n ö k : ANGHI CSABA. T á r g y s o r o z a t e l ő t t az e l n ö k ö r ö m m e l ü d v ö z l i a n y á r i s z ü n e t u t á n ismét összegyűlt t a g t á r s a k a t . Bejelenti, hogy a következő szakosztályi é v a d r a örvend e t e s e n n a g y s z á m b a n é r k e z t e k b e j e l e n t k e z é s e k e l ő a d á s o k t a r t á s á r a . K é r i az e l ő a d ó t a g t á r s a k a t , hogy az előadások bejelentett i d ő t a r t a m á t — a lehetőségekhez képest — ne lépjék túl. B e j e l e n t i t o v á b b á , h o g y a S z a k o s z t á l y f o l y ó i r a t á b a n a j ö v ő b e n csak o l y a n t a g t á r s a k közleményeinek t u d u n k helyet biztosítani, akiknek nincs tagdíj hátralékuk. 1. ANGHI CSABA: , , T e r m é s z e t v é d e l m i szemelvények Amerikából" c. e l ő a d á s á b a n t ö b b k i a d v á n y t m u t a t b e , a m e l y e k az A m e r i k a i E g y e s ü l t Á l l a m o k b a n f o l y ó t e r m é s z e t v é d e l m i m u n kát dokumentálják.

170

2. PATAY LÁSZLÓ: „ M a g y a r gímszarvas Argentínában" с. e l ő a d á s á b a n az u t ó b b i é v e k b e n A r g e n t í n á b a t e l e p í t e t t és o t t s z a b a d o n b o c s á t o t t magyarországi gímszarvasok megh o n o s u l á s á r ó l és a g a n c s k é p z é s é r ő l s z á m o l be. E l n ö k hozzászólásában a távoli földrészre telepített gímszarvasok természetes táplálk o z á s á b a n b e k ö v e t k e z e t t m é l y r e h a t ó v á l t o z á s o k biológiai k ö v e t k e z m é n y e i r e m u t a t r á . — E l ő a d ó m e g k ö s z ö n i az e l n ö k é r t é k e s k i e g é s z í t é s e i t . — E l n ö k m e l e g e n ü d v ö z l i az e l ő a d ó t a S z a k o s z t á l y b a n t ö r t é n t első szereplése a l k a l m á b ó l . 3. ZICSI ANDRÁS: „A második magyar talajzoológiai expedíció Dél-Amerikában (Az AnnIzonas-medence)" c. é l m é n y b e s z á m o l ó j á t színes d i a p o z i t í v o k v e t í t é s é v e l kíséri.

594. ülés, 1967. n o v e m b e r 3 - á n E l n ö k : ANGHI CSABA. T á r g y s o r o z a t e l ő t t az e l n ö k a n n a k az öt é v t i z e d n e k A v i l á g t ö r ténelmi jelentőségét m é l t a t j a , ami a N a g y Októberi Szocialista Forradalom győzelme óta telt el. A N a g y O k t ó b e r i Szocialista F o r r a d a l o m 50. é v f o r d u l ó j a a l k a l m á b ó l a z o k r ó l a h a l a d ó szellemű m a g y a r z o o l ó g u s o k r ó l is m e g e m l é k e z i k , a k i k a T a n á c s k ö z t á r s a s á g i d e j é n n a g y o d a a d á s s a l v e t t é k ki r é s z ü k e t a p r o l e t á r d i k t a t ú r a c é l k i t ű z é s e i n e k m e g v a l ó s í t á s á b a n . 1. ANGHI CSABA: , , A d a t o k a szovjet zoológiai természetvédelemről" c. színes d i a p o z i t í v o k v e t í t é s é v e l k í s é r t e l ő a d á s á b a n a S z o v j e t u n i ó n é h á n y t e r m é s z e t v é d e l m i t e r ü l e t é t és az o t t folyó k u t a t ó m u n k á t i s m e r t e t i . 2. LEGÁNY ANDRÁS: „Erdőtelepítések ornitológiai jelentősége" c. e l ő a d á s a j e l e n f ü z e tünkben olvasható. SZABÓ ISTVÁN az e l ő a d ó s e g í t s é g é t k é r i a k ü l ö n f é l e f é s z e k l a k ó f a j o k r e n d s z e r e s g y ű j t é séhez. — E l n ö k m e l e g e n ü d v ö z l i az e l ő a d ó t a S z a k o s z t á l y b a n t ö r t é n t első szereplése a l k a l m á b ó l . 3. KASZAB ZOLTÁN: ..Zoológiai expedíción a Transzaltáj Góbiban" C., színes d i a p o z i t í v o k vetítésével kísért előadásában ötödik mongóliai t a n u l m á n y ú t j á r ó l t a r t élménybeszámolót.

595. ülés, 1967. d e c e m b e r Elnök:

SZELÉNYI

I-én

GUSZTÁV.

1. LUKÁCS DEZSŐ: ,,Rátz István, az első magyar parazitológus emlékesete, halálának ötvenedik évfordulóján" c. m e g e m l é k e z é s e j e l e n f ü z e t ü n k b e n o l v a s h a t ó . 2. ÁBRAHÁM AMBRUS: „Elektronmikroszkópos vizsgálatok a csíkbogár (Dytiscus marginalis) agyi endokrin rendszerén" c. e l ő a d á s á b a n a f e n t i b o g á r f a j a g y d ú c s e j t j c i b e n f o l y ó n c u r o s z e k r é c i ó m o r f o l ó g i a i b i z o n y í t é k a i t i s m e r t e t i . R ö v i d e n elemzi a m o r f o l ó g i a i l a g k i m u t a t h a t ó n e u r o s z e k r é c i ó és az á l l a t é l e t k ö r ü l m é n y e i k ö z ö t t f e n n á l l ó k a p c s o l a t o k a t is. MIHÁLYI FERENC m e g k é r d e z i az előadótól, h o g y t a p a s z t a l t - e é v s z a k o s v á l t o z á s o k a t is az a g y d ú c s e j t e k n e u r o s z e k r é c i ó j á b a n . — E l ő a d ó i g e n n e l v á l a s z o l , és r á m u t a t a z o k r a az összef ü g g é s e k r e , a m e l y e k e t az i v a r i élet és az e g y e d f e j l ő d é s , v a l a m i n t a n e u r o s z e k r é c i ó k ö z ö t t s i k e r ü l t k i m u t a t n i . — E l n ö k t o v á b b i e r e d m é n y e k b e n d ú s m u n k á t k í v á n az e l ő a d ó n a k és kifejezi a z t a r e m é n y é t , h o g y n y u g á l l o m á n y b a v a l ó v o n u l á s a még e l m é l y ü l t e b b k u t a t ó m u n k á t fog l e h e t ő v é t e n n i s z á m á r a . Ő s z i n t e s z í v b ő l k í v á n j a a z e l ő a d ó n a k , h o g y m é g s o k - s o k é v e n á t g a z d a g í t s a felfedezéseivel a zoológia t u d o m á n y á t . 3. BALOGH JÁNOS: „A második magyar talajzoológiai expedíció. I I . Bolívia" c., s z í n e s diapozitívok vetítésével kísért előadásában dél-amerikai g y ű j t ő ú t j á n a k bolíviai szakaszát ismerteti.

171

A k i a d á s é r t felel a z A k a d é m i a i K i a d ó i g a z g a t ó j a

Műszaki szerkesztő: Merkly László

A k é z i r a t n y o m d á b a é r k e z e t t : 1968. I I . 12. — P é l d á n y s z á m : 4 0 0 — T e r j e d e l e m : 15,05 (A/5) í v , + 0.86 ( A / 5 ) í v m ű m e l l é k l e t 68,65112 A k a d é m i a i N y o m d a , B u d a p e s t — Felelős v e z e t ő : B e r n á t

György