ÁLLÁSFOGLALÁS AZONNALI DEVIZAVÁLTÁSI TEVÉKENYSÉG KIEMELT KÖZVETÍTŐ ÚTJÁN TÖRTÉNŐ VÉGZÉSÉHEZ
I. TÉNYÁLLÁS
Kiemelt Közvetítő a Hitelintézettel kötött megbízási szerződés és a vonatkozó felügyeleti engedély alapján jelenleg pénzváltási tevékenység közvetítését végzi. A közvetített pénzváltási tevékenység keretében forint vagy külföldi készpénz ellenében külföldi vagy forint készpénz adásvétele történik. A Kiemelt Közvetítővel kapcsolatban álló ügyfelek részéről ugyanakkor felmerült az igény arra, hogy a készpénzben történő fizetésen túlmenően átutalás igénybevételével is végrehajthassanak külföldi pénzeszközre vonatkozó (azonnali) adásvételi ügyleteket. Az ismertetett ügyféligénynek való megfelelés érdekében a Kiemelt Közvetítő a közvetítői tevékenység bővítését tervezi oly módon, hogy a Hitelintézetnél (vagy esetleg egy másik megbízónál) fizetési számlák kerülnének megnyitásra forintban és az ügyfelek által legkeresettebb devizákban, az ügyfelek által átutalt pénzeszközök fogadásának, illetőleg az ügyfelek által megvásárolt pénzeszközök átutalásának céljából. A fizetési számlák letéti jelleggel rendelkeznének, azok kizárólag a külföldi pénzeszközre vonatkozó azonnali adásvételi ügyletekhez tartozó pénzmozgások lebonyolítására szolgálnának. A letéti számlák felett a Kiemelt Közvetítőt rendelkezési jogosultság illetné meg, ami két módon is biztosítható: (a) a Kiemelt Közvetítő a számlatulajdonos, vagy (b) a számlatulajdonos ugyan a Hitelintézet (vagy esetleg egy másik megbízó) lenne, de a Kiemelt Közvetítő (pontosabban annak kijelölt képviselői) rendelkezésre jogosultként kerülnének megjelölésre az egyes számlák vonatkozásában. A letéti számlák alkalmazásával a jelenlegi pénzváltási ügyleteken túlmenően az alábbi, külföldi pénzeszközre vonatkozó (azonnali) adásvételi ügyletek közvetítésére kerülhetne sor: a) az ügyfél a releváns letéti számlára átutalja a forint-összeget vagy a deviza-összeget, amelynek ellenértékét az ügyfél a Kiemelt Közvetítő pénzváltó irodájában, készpénzben veszi fel; b) az ügyfél a Kiemelt Közvetítő pénzváltó irodájában, készpénzben fizeti be a forintot vagy a külföldi pénzeszközt, amelynek ellenértéke a Kiemelt Közvetítő rendelkezése alapján a releváns letéti számláról átutalásra kerül az ügyfél fizetési számlájára; c)
az ügyfél a releváns letéti számlára átutalja a forint-összeget vagy a deviza-összeget, amelynek ellenértéke a Kiemelt Közvetítő rendelkezése alapján a releváns letéti számláról átutalásra kerül az ügyfél fizetési számlájára.
A felsorolt ügyletekkel kapcsolatban megjegyzendő körülmény, hogy azok önállóak lennének, azaz nem kapcsolódnának az ügyfélnek nyújtott pénzforgalmi szolgáltatáshoz. II.
A JOGKÉRDÉS
Az ismertetett elképzeléssel, annak megvalósíthatóságával, jogi megfelelőségével kapcsolatban az alábbi kérdések merülnek fel: 2.1. A fizetési számlák igénybevételével lebonyolított, külföldi pénzeszközre vonatkozó (azonnali) adásvételi ügyletek (feltételezve azok üzletszerű végzését) pénzváltásnak minősülnek-e? Ha nem, akkor mely pénzügyi szolgáltatásnak feleltethetők meg? 2.2. A Kiemelt Közvetítő a jelenleg nyilvántartásba vett státusza alapján jogosult-e az ismertetett külföldi pénzeszközre vonatkozó (azonnali) adásvételi ügyletek közvetítésére? Amennyiben nem, úgy mely esetben végezheti azt jogszerűen? III.
A KÉRELMEZŐ ÁLLÁSPONTJA
Az értelmezést igénylő kérdésekkel kapcsolatban a Kiemelt Közvetítő képviseletében eljáró Ügyvédi Iroda jogi álláspontja a következő. 3.1.
A pénzváltási tevékenység a Hpt. 3. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt kiegészítő pénzügyi szolgáltatás, melynek definícióját a Hpt. 6. § (1) bekezdés 92. pontja tartalmazza, eszerint a pénzváltási tevékenység külföldi fizetőeszközök adásvétele a törvényes fizetési eszköz ellenében, valamint külföldi fizetési eszközök adásvétele külföldi fizetési eszközök ellenében. Arra, hogy mit tekint a törvény fizetőeszköznek/fizetési eszköznek, a válasz nem a Hpt-ben, hanem a devizakorlátozások megszüntetéséről, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2001. évi XCIII. törvény (Devtv.) 2.§ 6. pontjában található, mely szerint fizetőeszköznek a pénz és ─ ellenkező rendelkezés hiányában ─ a pénzhelyettesítő eszköz minősül. A pénz fogalmi meghatározása azonban nem szerepel e törvényben sem, ugyanakkor annak körülírásához a valuta és deviza törvényi definíciói nyújtanak segítséget. A törvény ugyanis megkülönbözteti a külföldi pénzt és a külföldi pénznemre szóló követelést (ennek egyik fajtájaként nevesítve szerepel a fizetési számla-követelés), az előbbit valutának, az utóbbit pedig devizának minősítve. Ebből pedig az következik, hogy a külföldi pénznemre vonatkozó fizetési számla-követelés nem tekinthető fizetőeszköznek. A forint esetében a törvény ugyan nem alkalmaz megkülönböztetést a készpénz és a fizetési számla-követelés között, azonban nem zárható ki olyan értelmezés, amely analógia alkalmazásával hasonló eredményre vezet, mint a külföldi pénz esetében a valuta és deviza megkülönböztetésével. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy szigorú törvény-értelmezés mellett a pénzváltási tevékenység definíciójában szereplő „fizetőeszköz" fogalmába kizárólag a készpénz tartozik, a fizetési számlakövetelés („számlapénz") azonban nem, tehát a tényállásban ismertetett elképzelés szerinti ügyletek, amelyekben szükségképpen számlapénz jelenik meg (legalább az ügyletek egyik oldalán), fogalmilag nem tekinthetők pénzváltási tevékenységnek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ismertetett ügyletek ne minősülnének pénzügyi szolgáltatásnak. A Hpt. 3.§ (1) bekezdés h) pontja ugyanis a pénzügyi szolgáltatások között sorolja fel a „valutával, devizával - ide nem értve a pénzváltási tevékenységet -, váltóval, illetve csekkel saját számlára vagy bizományosként történő kereskedelmi tevékenység"-et (a továbbiakban: valutával, devizával történő kereskedelmi tevékenység). A Hpt. ugyan nem tartalmazza e tevékenység törvényi meghatározását, azonban külön definíció hiányában is kellő egyértelműséggel is kijelenthető, hogy az elképzelés szerinti ügyletek kimerítik a valutával/devizával saját számlára történő kereskedelmi tevékenységet. A tevékenység minősítésével kapcsolatban az Ügyvédi Iroda véleményével lényegében azonos álláspontot tartalmaz egy korábbi PSZÁF-állásfoglalás is. 1 A teljesség kedvéért az Ügyvédi Iroda megjegyezte, hogy mivel az ismertetett elképzelés szerinti ügyletek nem kapcsolódnak az ügyfeleknek nyújtott pénzforgalmi szolgáltatáshoz, ezért a pénzváltási tevékenység Hpt-ben foglalt definíciója szerinti kivétel („nem minősül pénzváltási tevékenységnek a pénzforgalmi szolgáltatáshoz kapcsolódó pénznemek pénzforgalmi szolgáltató által történő átváltása") ebben az esetben nem irányadó. 3.2. Az előző pontban bemutatott álláspont szerint tehát a tényállásban ismertetett ügyletek nem minősülnek pénzváltásnak, hanem azok a Hpt. 3.§ (1) bekezdés h) pontjában foglalt pénzügyi szolgáltatás keretébe illeszkednek. Ebből következően a Kiemelt Közvetítőnek a jelenleg nyilvántartásba vett, pénzváltási tevékenység közvetítésére vonatkozó jogosultsága nem terjed ki arra, hogy az elképzelés szerinti ügyletek közvetítését is ellássa. A Hpt. ugyanakkor nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy az engedéllyel rendelkező pénzügyi intézmény bármely pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatás végzéséhez közvetítőt vegyen igénybe, ezért nem kizárt a Hpt. 3.§ (1) bekezdés h) pontjában foglalt pénzügyi szolgáltatás közvetítése sem. A Hitelintézet felügyeleti engedélye ─ az MNB honlapján található nyilvános információk szerint ─ kiterjed a valutával, devizával történő kereskedelmi tevékenység végzésére is. E tevékenységnek a Kiemelt Közvetítő útján történő folytatásához ─ a megfelelő tartalmú megbízási szerződés megkötésén túlmenően ─ az szükséges, hogy a Hitelintézet a Hpt. 14.§ (1) bekezdés h) pontja alapján ─ az előírt feltételek teljesítése mellett ─ engedélyt kapjon arra a Magyar Nemzeti Banktól. Emellett az is elképzelhető, hogy ne a Hitelintézet, hanem egy másik, a valutával, devizával történő kereskedelmi tevékenység végzésére szintén engedéllyel rendelkező hitelintézet bízza meg a Kiemelt Közvetítőt a tényállásban
1
„Mi minősül pénzváltási tevékenységnek?” címen közzétett PSZÁF állásfoglalás (2008.)
2/5
ismertetett ügyletek közvetítésével, és szerezzen a vonatkozó feltételek teljesítésével engedélyt a Magyar Nemzeti Banktól. A Kiemelt Közvetítő részéről az elképzelés szerinti ügyletek közvetítése nem igényel külön engedélyt, és az a Hpt. 10.§ (1) bekezdés aa) alpontja értelmében a pénzváltási tevékenység közvetítése mellett is - mint egymással nem versengő pénzügyi szolgáltatások közvetítése - végezhető. A Kiemelt Közvetítőt a fizetési számlák felett megillető rendelkezési jog gyakorlásának módja vonatkozásában az Ügyvédi Iroda álláspontja szerint, a Hpt. közvetítői tevékenységre vonatkozó rendelkezései nem zárják ki a tényállásban ismertetett két megoldási lehetőség egyikét sem. IV.
AZ MNB ÁLLÁSPONTJA
Az Ügyvédi Iroda jelen beadványában ─ a felek közötti jogviszony és az üzleti konstrukció részletes tartalmának ismertetése nélkül ─ kizárólag arra vonatkozóan kérte az MNB állásfoglalását, hogy a Kiemelt Közvetítő által közvetíteni kívánt tevékenység mely pénzügyi szolgáltatásnak feletethető meg, továbbá ezen pénzügyi szolgáltatás közvetítése végezhető-e a Kiemelt Közvetítő által, jelen engedély keretein belül. Felhívom az Ügyvédi Iroda figyelmét, hogy az egyes tényállási elemek meglétének vizsgálata, mérlegelése és ez alapján az alkalmazni kívánt üzleti konstrukció minősítése, valamint annak gyakorlásához szükséges feltételek biztosítása a pénzügyi intézmény és a Kiemelt Közvetítő feladata és felelőssége. E felhívás mellett az MNB – az Ügyvédi Iroda által rendelkezésre bocsátott információk alapján − az alábbi állásfoglalást nyújtja a tevékenység minősítésének elvégzéséhez. 4.1. A pénzváltás fogalmát a Hpt. 6. § (1) bekezdés 92. pontja határozza meg. „92. pénzváltási tevékenység: külföldi fizetőeszközök adásvétele a törvényes fizetési eszköz ellenében, valamint külföldi fizetési eszközök adásvétele külföldi fizetési eszközök ellenében. Nem minősül pénzváltási tevékenységnek a pénzforgalmi szolgáltatáshoz kapcsolódó pénznemek pénzforgalmi szolgáltató által történő átváltása, a külföldi pénznemre szóló, forgalomban lévő vagy forgalomban lévőre még átcserélhető pénzérmék és bankjegyek numizmatikai célú forgalmazása, valamint belkereskedelemben az áruval, vagy szolgáltatással kapcsolatos ügyletekre vonatkozó fizetések teljesítése;” Az idézett definícióból kitűnik, hogy a pénzváltás külföldi fizetőeszközök azonnali adásvételét jelenti (forint ellenében), külföldi fizetőeszköz alatt pedig – egyetértve a 3.1. pontban kifejtettekkel ─ a Devtv. 2.§ 4. és 6. pontjaiból következően gyakorlatilag a valutát (külföldi pénzt) értjük. Azt az érvelést, hogy a pénzváltási tevékenység tárgya nem lehet számlapénz, hanem csak készpénz, közvetett módon a pénzváltási tevékenységről szóló 297/2001. (XII. 27.) Korm. rendelet (Korm. rendelet) szabályai is alátámasztják, így különösen a nyilvántartási, bizonylati szabályok, amelyek körében a Korm. rendelet 22.§ (1) bekezdés c) pontja „kifizetett forintellenértéket” említ a vételi bizonylat egyik tartalmi elemeként, nem pedig „átutalt” ellenértéket, továbbá a Korm. rendelet 28.§-a a sérült „bankjegyekkel” kapcsolatos eljárást szabályozza, amely egyértelműen a pénzváltás tárgyának fizikai pénzként való megjelenésére utal. A pénzváltási tevékenység határait – negatív oldalról – egy másik pénzügyi szolgáltatási tevékenység, a Hpt. 3.§ (1) bekezdés h) pontjában szereplő „valutával, devizával – ide nem értve a pénzváltási tevékenységet –, váltóval, illetve csekkel saját számlára vagy bizományosként történő kereskedelmi tevékenység” szabja meg. A két tevékenység elhatárolásának alapja, hogy míg utóbbinál a valutával történő kereskedés pénzforgalmi számlán történik, addig a pénzváltás esetén a valuták adásvétele nem számlaforgalom keretében, hanem pénzeszközök fizikai adásvétele útján valósul meg. Fentiek alapján az MNB egyetért az Ügyvédi Iroda jogi álláspontjával, miszerint a külföldi pénzeszközre vonatkozó (azonnali) adásvételi ügyletek I. pontban ismertetett módon, a Kiemelt Közvetítő vagy a megbízó pénzügyi intézmény letéti számlája és az ügyfél fizetési számlája bevonásával történő lebonyolítása a „pénzváltási tevékenység” fogalomnak a Hpt. 6. § (1) bekezdés 92. pontjában foglalt meghatározása, továbbá a „fizetőeszköz” és a „pénzhelyettesítő eszköz” fogalmaknak a Devtv. törvény 2. § 6. és 7. pontjában foglalt meghatározása alapján nem minősül pénzváltási tevékenységnek. Tekintettel arra, hogy a Tényállásban leírtak szerint az ügyfél alapvető célja devizák egymás közötti átváltása, az MNB álláspontja szerint ─ a Hitelintézet, illetve más pénzügyi intézmény és a Kiemelt Közvetítő között kötendő szerződésben foglaltak ismerete nélkül, kizárólag a Tényállásban rögzítettek alapján ─, a pénzügyi intézmény Kiemelt
3/5
Közvetítő útján végzett tevékenysége megfeleltethető a Hpt. 3. § (1) bekezdés h) pontjában foglalt „valutával, devizával – ide nem értve a pénzváltási tevékenységet –, váltóval, illetve csekkel saját számlára vagy bizományosként történő kereskedelmi tevékenység”-nek, ezen belül a devizával saját számlára folytatott kereskedelmi tevékenység pénzügyi szolgáltatásnak. 4.2. A Hpt. a 6. § (1) bekezdés 90. pontjában határozza meg a pénzügyi szolgáltatás, kiegészítő pénzügyi szolgáltatás kiemelt közvetítő által történő végzésének fogalmát. „a) kiemelt közvetítői tevékenység: pénzügyi intézménnyel kötött megbízási szerződés alapján, a pénzügyi intézmény nevében, javára és kockázatára, pénzügyi szolgáltatás, kiegészítő pénzügyi szolgáltatás nyújtásának, szolgáltatásra irányuló szerződés megkötésének elősegítésére irányuló tevékenység, ideértve a pénzügyi intézmény nevében, javára és kockázatára történő kötelezettségvállalást vagy a szerződés megkötését is;” Fentiek alapján kijelenthető, hogy a Hpt. lehetővé teszi a pénzügyi intézmények számára, hogy a részükre engedélyezett pénzügyi szolgáltatások, kiegészítő pénzügyi szolgáltatások végzéséhez a tevékenység közvetítésére ─ a jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén ─ szerződéseket kössenek más jogi és egyéb személyekkel a Hpt-ben meghatározott feltételek fennállása esetén. A Hpt. 14. § (1) bekezdés h) pontja alapján pénzügyi szolgáltatás kiemelt közvetítőként való végzéséhez a megbízó pénzügyi intézmény részéről az MNB engedélye szükséges. Kiemelt Közvetítő jelenleg az MNB határozata alapján végez a Hitelintézet részére pénzváltási tevékenységet. Az MNB egyetért az Ügyvédi Iroda ─ jelen állásfoglalás 3.2. pontjában összefoglalt ─ jogértelmezésével. Kiemelt Közvetítő fenti határozat alapján a Hpt. 3. § (1) bekezdés h) pontja alatti pénzügyi szolgáltatás közvetítését nem végezheti, mert a hivatkozott pénzügyi szolgáltatás ─ a 3.1. és 4.1. pontban kifejtettek alapján ─ nem minősül pénzváltási tevékenységnek. Fentiek alapján a Hpt. 3. §-ában foglalt bármely, a pénzváltáson túlmutató, azon kívüli pénzügyi szolgáltatás kiemelt közvetítő általi végzéséhez tehát szükség van az MNB engedélyére. Mindezekből következően a Hpt. 3. § (1) bekezdés h) pontjában foglalt pénzügyi szolgáltatáson belül nyújtott azonnali devizaváltási tevékenységnek a Kiemelt Közvetítő útján történő folytatásához az szükséges, hogy a Hitelintézet, illetve más, ezen tevékenység végzésére szintén engedéllyel rendelkező hitelintézet a Hpt. 14.§ (1) bekezdés h) pontja alapján - az előírt feltételek megléte esetén - engedélyt kapjon arra az MNB-től. A Kiemelt Közvetítő részéről az elképzelés szerinti ügyletek közvetítése nem igényel engedélyt, és az a Hpt. 10.§ (1) bekezdés aa) alpontja értelmében a pénzváltási tevékenység közvetítése mellett is - mint egymással nem versengő pénzügyi szolgáltatások közvetítése – pusztán a megbízó részéről történő bejelentés alapján végezhető. 4.3. Bár jelen beadvány nem tér ki az azonnali devizaváltási tevékenység, mint pénzügyi szolgáltatás Kiemelt Közvetítő által történő végzésének részletes ismertetésére, az üzleti konstrukció bemutatására ─ mely az Ügyvédi Iroda informális tájékoztatása szerint jelen állásfoglalást követően kerülne kialakításra ─, az I. pontban leírtak alapján a konstrukció kialakítása során az alábbiakra hívom fel az Ügyvédi Iroda figyelmét. A tényállásban (I. pont) foglaltak alapján a pénzügyi szolgáltatás végzéséhez a Kiemelt Közvetítő hitelintézetnél nyitott fizetési számlákat tervez vezetni, mely számlák letéti jelleggel rendelkeznének. Felhívom az Ügyvédi Iroda figyelmét arra, hogy a „fizetési számla” és a „letéti számla” két különböző pénzügyi fogalom. A beadvány tényállás részében foglaltak alapján arra lehet következtetni, hogy a külföldi pénzeszközre vonatkozó (azonnali) adásvételi ügyletek lebonyolítására a Kiemelt Közvetítő vagy a megbízó pénzügyi intézmény letéti számlája útján kerülne sor, ugyanakkor a tényállás harmadik bekezdésében, valamint a 2. pont utolsó bekezdésében letéti számla helyett fizetési számla kerül említésre. A pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény (Pft.) 2. § 8. pontja szerint „fizetési számla” a pénzforgalmi szolgáltató által egy vagy több ügyfele nevére megnyitott, fizetési műveletek teljesítésére szolgáló számla, amelyet a pénzforgalmi szolgáltató ─ jelen esetben a Hitelintézet ─ a Hpt. 3. § (1) bekezdés d) pontja szerinti pénzforgalmi szolgáltatás nyújtása tevékenység keretében vezet. Ezzel szemben a letéti számlák vezetése a Hpt. 3. § (1) bekezdés j) pontja alatti letéti szolgáltatás keretében történik, összhangban a Hpt. 6. § (1) bekezdés 79. pontjában foglalt meghatározással, amely szerint a „letéti szolgáltatás (pénzletét kezelés)” pénzösszegnek az ügyfél megbízásából, elkülönített letéti számlán kamatra vagy kamat nélkül történő elhelyezése és kezelése.
4/5
Ismételten felhívom az Ügyvédi Iroda figyelmét, hogy az MNB jelen állásfoglalását kizárólag az Ügyvédi Iroda által megfogalmazott kérdések, azaz a Tényállásban leírt tevékenység pénzügyi szolgáltatásként történő meghatározása, valamint a pénzügyi szolgáltatás Kiemelt Közvetítő általi végzésének engedélyezésével kapcsolatban adta meg. Figyelemmel arra, hogy jelen beadványban a pénzügyi szolgáltatás tartalmára ─ ezen belül a pénzügyi szolgáltatás során a megbízó pénzügyi intézmény és a Közvetítő közötti konstrukció részletes ismertetésére, a Kiemelt Közvetítő letéti számlák feletti rendelkezési jogának terjedelmére, az ügyfélpénzek felek általi kezelésének módjára ─ az Ügyvédi Iroda nem nyújtott be jogkérdést, az MNB állásfoglalása a pénzügyi szolgáltatás végzésének tartalmát nem vizsgálta, az nem képezi állásfoglalásának tárgyát. Amennyiben az üzleti konstrukció, a felek közötti jogviszony vonatkozásában az Ügyvédi Iroda részéről további, az MNB állásfoglalását igénylő jogkérdés merülne fel, kérem, hogy az MNB honlapján elhelyezett, az állásfoglalások kiadására vonatkozó alábbi tájékoztatóra figyelemmel nyújtsa be beadványát: https://www.mnb.hu/felugyelet/szabalyozas/allasfoglalasok/allasfoglalas-keressel-kapcsolatos-eljarasok-es-elvek *** Végezetül felhívom szíves figyelmét, hogy az MNB véleményét kizárólag az Ügyvédi Iroda által rendelkezésre bocsátott információk alapján alakította ki. Az abban foglalt egyedi jogértelmezés csak az Ügyvédi Irda által előadott tényállásra vonatkozik. Az MNB véleménye nem tekinthető kötelező erejű állásfoglalásnak, a benne foglaltaknak más hatóságra, illetve a bíróságra nézve nincs kötelező tartalma. 2017. február 13.
5/5
