ÁLLAMPOLGÁRSÁGI ÜGYEK. Dr. Parragi Mária

ÁLLAMPOLGÁRSÁGI ÜGYEK

Dr. Parragi Mária

Elméleti tananyag

KÖFOP-2.1.3-VEKOP-15 A területi államigazgatási szervek humánerőforrásának fejlesztése


Tartalom 1.

ALAPFOGALMAK ÉS ELVEK ............................................................................................... 5

1.1.

Az állampolgárság fogalma ....................................................................................................... 5

1.1.1. 1.1.2. 1.1.3. 1.1.4. 1.2.

Az állampolgárság a nemzetközi jogban ............................................................................. 6 A többes (kettős) állampolgárság ........................................................................................ 8 Hontalanság ....................................................................................................................... 10 Európai uniós polgárság .................................................................................................... 11

A magyar állampolgárság szabályozása .................................................................................. 12

2. A MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁG MEGSZERZÉSÉNEK ÉS MEGSZŰNÉSÉNEK TÖRTÉNETI JOGCÍMEI .................................................................................................................. 15 2.1.

A magyar állampolgárság megszerzése (keletkezése) ............................................................. 15

2.1.1. 2.1.2. 2.1.3. 2.1.4. 2.1.5. 2.1.6. 2.2.

A magyar állampolgárság keletkezése leszármazással ..................................................... 15 Magyarország területén való születés................................................................................ 17 A magyar állampolgárság megszerzése házasságkötéssel ................................................ 17 Honosítás, visszahonosítás ................................................................................................ 17 A magyar állampolgárság megszerzése nyilatkozattal ...................................................... 18 Magyar-csehszlovák lakosságcsere ................................................................................... 18

A magyar állampolgárság megszűnése (elvesztése) ................................................................ 18

2.2.1. 2.2.2. 2.2.3. 2.2.4. 2.2.5. 2.2.6. 2.2.7. 2.2.8. 2.2.9.

Elbocsátás, lemondás......................................................................................................... 19 Hatósági határozat, megfosztás, visszavonás .................................................................... 19 Törvényesítés, apai elismerés, apaság bírói megállapítása ............................................... 20 Házasságkötés ................................................................................................................... 20 Távollét .............................................................................................................................. 21 Békeszerződések, terület-visszacsatolások, fegyverszüneti egyezmény ........................... 22 Magyar-csehszlovák lakosságcsere ................................................................................... 26 A német nemzetiségűek kitelepítése ................................................................................. 26 Kétoldalú egyezmények .................................................................................................... 27

3. HATÁLYOS ÁLLAMPOLGÁRSÁGI JOGSZABÁLYAINK ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEI ............................................................................................................................ 28 3.1. 3.2. 3.3. 3.4.

A magyar állampolgárság keletkezése ..................................................................................... 28 Az állampolgársági eljárás általános jellemzői ........................................................................ 30 Az állampolgársági kérelmek benyújtása, átvétele .................................................................. 31 Döntés az állampolgársági ügyekben ....................................................................................... 36

4.

ÁLLAMPOLGÁRSÁGI ÜGYTÍPUSOK................................................................................ 37

4.1.

A magyar állampolgárság megszerzése honosítással és visszahonosítással ............................ 37

4.1.1. 4.1.2. 4.1.3. 4.1.4.

“Hagyományos” honosítás ................................................................................................ 38 A hagyományos honosítási kérelem kitöltése és átvétele ................................................. 40 “Egyszerűsített” honosítás és visszahonosítás .................................................................. 46 Az egyszerűsített honosítási és visszahonosítási kérelem kitöltése és átvétele................. 47 2


4.1.5. 4.1.6. 4.1.7. 4.2.

A magyar állampolgárság meg- és visszaszerzése nyilatkozattal ............................................ 55

4.2.1. 4.2.2. 4.2.3. 4.3.

A magyar állampolgárság visszaszerzése nyilatkozattal ................................................... 55 Hontalanok állampolgárság-szerzése nyilatkozattal ......................................................... 56 1957 előtt született személy állampolgárság-szerzése nyilatkozattal................................ 57

A magyar állampolgárság megszűnése .................................................................................... 57

4.3.1. 4.3.2. 4.3.3. 4.4.

Névmódosítás .................................................................................................................... 50 honosítás és a visszahonosítás törvényi feltételeinek ellenőrzése, döntéselőkészítés ....... 51 A honosítás és visszahonosítás folyamata és az eljárás befejezése ................................... 52

Lemondás a magyar állampolgárságról ............................................................................. 58 A magyar állampolgárság visszaállítása............................................................................ 60 A magyar állampolgárság visszavonása ............................................................................ 60

A magyar állampolgárság igazolása ........................................................................................ 61

4.4.1. 4.4.2. 4.4.3. 4.4.4.

Az állampolgársági bizonyítvány ...................................................................................... 62 Az állampolgárság igazolása hivatalos megkeresésre ....................................................... 63 Az állampolgárság vizsgálata a gyakorlatban ................................................................... 64 A személyi nyilvántartások és az állampolgárság ............................................................. 65

3


ÁLLAMPOLGÁRSÁGI ÜGYEK Az elmúlt fél évtizedben több mint hétszázezer magyar kötődésű személy szerezte meg vagy szerezte vissza a magyar állampolgárságot. Ez az Európában kiemelkedőnek tekinthető szám az ún. egyszerűsített honosításra és visszahonosításra vonatkozóan 2011. január 1-jén hatályba lépett szabályoknak köszönhető. Az eljárás alapvető szabályait a későbbiekben részletesen tárgyaljuk. Elöljáróban csak annyit, hogy az egyszerűsített eljárásban állampolgárság megszerzésének nem feltétele a regisztrált magyarországi lakóhely és az alkotmányos alapismeretek vizsga (közkeletű elnevezéssel: állampolgársági vizsga) letétele. A szabályok megalkotása során a nemzetpolitikai és jogalkotói szándék mögött több megfontolás is húzódott: Trianon soha el nem múló sokkja, melynek következtében milliók vesztették el magyar állampolgárságukat és kerültek kisebbségi helyzetbe az utódállamokban. Későbbi történelmi események is hatással voltak a magyar állampolgárok körére. A közelmúlt eseményei közül a 2004. december 5-ei eredménytelen népszavazás említendő meg az ún. kettős állampolgárságról. Ez természetesen nem a kettős állampolgárságról szólt, hiszen azt a magyar jog kevés kivétellel megengedte, ma pedig egyáltalán nincs korlátja. Ezen történelmi traumákra tekintettel kívánt a jogalkotó elégtétellel szolgálni az állampolgárság vonatkozásában, s ezzel erősíteni a kötődést az anyaországhoz. A nemzetpolitikai figyelem felkeltette azok érdeklődését is, akik az állampolgársági jogszabályok értelmében magyar állampolgárok, de ezt igazoló érvényes okmánnyal nem rendelkeznek. A magyar útlevél kiváltásához vagy esetleges hazatéréshez kérték, kérik a magyar állampolgárság fennállásának igazolását. Ebbe a körbe tartoznak azok is, akiknek a szülője, nagyszülője, esetleg dédszülője vándorolt ki egykor Magyarországról és kíváncsi a gyökereire és “hivatalos” formába kívánja önteni kötődését az óhazához. (Az állampolgárság megállapítási ügyek legmagasabb száma az Európai Unióhoz való csatlakozásunk időszakában volt.) Az érdeklődés alig csökken a magyar állampolgárság megszerzése vagy igazolása iránt. Az érdeklődés egyik tetten érhető indítéka érzelmi, feléleszteni vagy igazolni az érintett, illetve az ősök egykori magyar állampolgárságát. Kétségtelenül sok esetben a magyar útlevél megszerzése a motiváló tényező, amellyel uniós polgárként egyszerűbb az Európai Unió államaiban, de más államokban is utazni, munkát vállalni, tanulni. Vízum nélkül utazhatnak több országba uniós polgárként A magyar állampolgárságról szóló jelenleg hatályos 1993. évi LV. törvény (a továbbiakban: Át.) 13. § (1) bekezdése értelmében az állampolgársági kérelem lakóhelytől függetlenül benyújtható belföldön:  a fővárosi és megyei kormányhivatal járási (a fővárosban a kerületi) hivatalához, 

az integrált ügyfélszolgálati irodához (kormányablak), 4




a Kormány által kijelölt, az állampolgársági ügyintézésért felelős szervhez (jelenleg a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal – a továbbiakban: BÁH –) területi igazgatóságain és azok kirendeltségein), külföldön pedig a magyar konzuli tisztviselőhöz. Sok külföldön élő személy magyarországi tartózkodása során magyarországi hatóságnál nyújtja be a kérelmét abban bízva, hogy így gyorsabb less az ügyintézés. Ez természetesen csak akkor valósulhat meg, ha a kérelmező minden szükséges okiratot tud csatolni és a kérelmek felterjesztése megfelel a jogszabályi előírásoknak. A kérelmek szakszerű átvétele, a hiánypótlások csökkentése, az eljárások elhúzódásának elkerülése érdekében szükséges, hogy a kormányablakok ügyintézői ismerjék az állampolgársági jog meghatározó elveit, alapvető szabályait és az eljárás rendjét. Ehhez kíván segítséget nyújtani a jelen tananyag. A kormányablakok kiterjedt feladatai közül számos olyan van, amely az ügyfél magyar állampolgárságának igazolását igényli. Az ügyfél azonban nem rendelkezik a magyar állampolgárságot igazoló érvényes okmánnyal. Ezekben az ügyekben a kormányablakok ügyintézőinek hivatalból kell megkeresniük az állampolgársági ügyekben eljáró szervet. A szükséges adatok megadása és okiratok csatolása miatt azonban az ügyfelek együttműködése elengedhetetlen. Az állampolgársági ügyekben eljáró szerv munkatársai egyedi kérdésekben is készek konzultációra, akár telefonon, akár elektronikus levélben. A fent megfogalmazott célokra – és a közelmúlt tapasztalataira – tekintettel az alábbiakban következőket tartom fontosnak. A kézirat 2016 szeptemberében került lezárásra. 1. ALAPFOGALMAK ÉS ELVEK 1.1. Az állampolgárság fogalma A polgári társadalmak kialakulásával együtt jött létre az állampolgárság ma is ismert jogintézménye. Fogalmára vonatkozóan a tudomány területén több elmélet is született. Mi fogadjuk el az Európa Tanács keretében hozott Európai Állampolgársági Egyezmény (kihirdette a 2002. évi III. törvény) meghatározását. A definíció az egyezmény szerint: az állampolgárság egy személy és egy állam közötti sajátos jogi kapcsolat, mely nem tükrözi az egyén etnikai eredetét. A jogi kötelék egyik oldalán egy természetes személy, a másik oldalán pedig egy szuverén állam áll. (Szuverén államnak tekintjük az állandó lakossággal, körülhatárolt területtel, kormányzattal rendelkező

5


államot, amely önálló külpolitikai jogalanyisággal rendelkezik, azaz más államokkal önállóan kapcsolatba léphet.) Az állam szuverenitásának személyi hatálya az állampolgáraira terjed ki. Azaz Magyarország külföldön védelmezi állampolgárait [Alaptörvény G) cikk (2) bekezdés], továbbá egyes eljárásokban kizárólagos magyar joghatóság érvényesül: magyar hatóságok a magyar jogszabályok előírásai alapján járnak el. Az állampolgárság mind a személy (az állampolgár), mind pedig az állam – amelynek az érintett állampolgára – számára jogokat és kötelezettségeket keletkeztet. E jogok és kötelezettségek azonban nem azonos súlyúak és jellegűek az állam és polgára szemszögéből. A magyar állampolgárok vonatkozásában ezeket elsősorban Magyarország Alaptörvénye és más törvények szabályozzák, tehát nem az állampolgársági jog tárgyát képezik. Említsük meg a legfontosabb, a magyar állampolgári minőséghez kötött, az Alaptörvényben és más törvényekben deklarált jogokat és kötelezettségeket: a hazatérés joga és a kiutasítás tilalma, amelyek korlátozhatatlanok, s mint később látni fogjuk, nemzetközi jogi védelemben is részesülnek. Külföldi tartózkodásuk alatt Magyarország védelmezi a magyar állampolgárokat. A választójog, a szociális biztonsághoz és a művelődéshez való jog, a külföldre utazáshoz való jog az állampolgárság szempontjából már differenciált, az ország területén élő külföldiek egyes kategóriáit is különböző mértékben megilletik, de ezek részleteire nem térünk ki. A nemzetközi magánjogban is fontos tényező az állampolgárság: a személyi jogállapot eleme, a személyes jog alapvető meghatározója. Az állampolgársági jogszabályok hagyományosan arról rendelkeznek, hogy egy adott állam kit tekint állampolgárának, mely feltételekkel lehet megszerezni, illetve megszüntetni az állampolgárságot, továbbá sajátos eljárási kérdésekkel is foglalkoznak. A magyar állampolgársági törvény is e kérdéseket szabályozza. 1.1.1. Az állampolgárság a nemzetközi jogban Különböző nemzetközi dokumentumok érintik ugyan az állampolgárság egy-egy kérdését, de a szabályozás hagyományosan a belső jog hatáskörébe tartozik, átfogó egyezmény a már említett Európai Állampolgársági Egyezményig nem jött létre. Nézzük a legfontosabb rendelkezéseket: Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (1948) fogalmazta meg az állampolgárságtól, illetve az állampolgárság megváltoztatásának jogától való önkényes megfosztás tilalmát, amelyet Alkotmányunk is deklarált 1989. évi módosításakor, illetve Alaptörvényünk is rögzíti az alapelvei között.1 Hasonlóan fontos elv a nemek megkülönböztetésének tilalma, amely az egyes államok állampolgársági jogában csak lassan formálódott tényleges normákká. A férjes nők 1

Magyarország Alaptörvényének G) cikk (3) bekezdése szerint: „Senkit nem lehet születéssel keletkezett vagy jogszerűen szerzett magyar állampolgárságától megfosztani.”

6


állampolgárságáról szóló 1957. évi New York-i egyezmény2 értelmében a házasságkötés nem vonhatja maga után az állampolgárság változását, ugyanakkor a részes államoknak elő kell segíteniük, hogy állampolgáruk házastársa megszerezze az állampolgárságot. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya3 és az Európai Emberi Jogi Egyezmény4 4. kiegészítő jegyzőkönyve az adott állam állampolgárának a hazatérés abszolút jogát deklarálja. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata a hontalanság eseteinek csökkentését célzó elvet fogalmaz meg azzal, hogy minden személynek joga van valamely állampolgársághoz. (Ez természetesen nem azt jelenti, hogy egy konkrét állam állampolgárságára formálhatna igényt bárki is. Az államoknak olyan jogszabályokat kell hozniuk, hogy állampolgárságot szerezhessen az, akit az adott államhoz tényleges kapcsolat fűz.) A gyermekekre vonatkozóan hasonló előírást tartalmaz a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, valamint a Gyermek jogairól szóló egyezmény5. Az ENSZ megalakulása óta nagy súlyt fektetett egyes sérülékeny, veszélyeztetett személyi kategóriák védelmére, ezt szolgálja a menekültek jogállásáról 6, a hontalanok jogállásáról szóló7 és a hontalanság eseteinek csökkentéséről szóló egyezmény8. E dokumentumok kötelezik a részes államokat a menekültek, illetve a hontalanok állampolgárság-szerzésének elősegítésére. Az 1997-ben az Európa Tanács keretében létrejött Európai Állampolgársági Egyezményt a kidolgozásában résztvevő szakértők egy jövőbeni európai állampolgársági kódex alapjának tekintik. Az egyezmény a XX. század végéig elért állampolgársági jogfejlődés összefoglalása. A szerkezete egy állam belső állampolgársági törvényéhez hasonlít: meghatározza a jogalkotás kötelező elveit, az állampolgárság-szerzés szabályozása során preferálandó személyi kategóriákat, az állampolgárság megszűnésének elfogadott eseteit, valamint érint eljárási kérdéseket is. Az 1990-es években a felbomlott európai szövetségi államok egykori polgárai közül sokan de jure (jogi értelemben) vagy de facto (gyakorlatilag) hontalanná váltak, ha az utódállamok egyike sem ismerte el őket állampolgáruknak, vagy ha nem rendezték a státusukat az utódállamban. Ez a jelenség a többi államban is éreztette hatását, Európa-szerte megnövekedett a hontalanok száma. Az Európai Állampolgársági Egyezmény kísérletet tett az államutódlás (államok felbomlása és új államok létrejötte) során alkalmazandó elvek meghatározására a hontalanság eseteinek csökkentése érdekében. 2

Kihirdette az 1960: évi 2. törvényerejű rendelet Kihirdette az 1976: évi 8. törvényerejű rendelet 4 1993: évi XXXI. törvény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről. 5 Kihirdette az 1991. évi LXIV. törvény 6 Kihirdette az 1989. évi 15. törvényerejű rendelet 7 Kihirdette a 2002. évi II. törvény 8 Kihirdette a 2009. évi XV. törvény 3

7


Az Európa Tanács R (99)18. számú ajánlásában a hontalanság eseteinek csökkentésével külön foglalkozott. Az államutódlás esetén bekövetkező hontalanság elkerüléséről az Európa Tanács 2006-ban újabb egyezményt fogadott el9, mely 2009. május 1-jén lépett hatályba. Az egyezmény az államutódlásban érintett jogelőd és jogutód államok számára ír elő kötelezettségeket. Az ún. harmadik világban sokkal nagyobb mértékű a hontalanok száma. Államok bomlanak szét, új államok alakulnak, amelyek nem ismernek el állampolgáruknak – gyakran etnikai vagy vallási alapon – egyes népcsoportokat. Ezen országokból származó személyek ügyeinek intézése során kutatást, egyeztetést igényel – amely elsődlegesen az állampolgársági ügyekben eljáró szerv feladata – az állampolgársági státusuk, esetleges hontalanságuk megállapítása. A nemzetközi jog területén az állampolgárság témájában az egyik legismertebb döntését hozta meg a hágai Nemzetközi Bíróság 1955-ben a Nottebohm ügyben: az állampolgárságot az állam és állampolgára közötti jogi kapcsolatként határozta meg, amelynek a tényleges kötődésen kell alapulnia. A Bíróság nem ismerte el egy olyan állam diplomáciai védelem nyújtásához való jogát, amelynek Nottebohm formálisan, jogilag állampolgára volt ugyan, de a tényleges kapcsolat elemeit nem lehetett fellelni (effektivitás elve).10 1.1.2. A többes (kettős) állampolgárság A személyek többségére az a jellemző, hogy egy állampolgárságuk van – és még az állampolgárságuk szerinti államban is élnek. A migráció egyre nagyobb mérvű növekedésével azonban az emberek jelentős számban – időlegesen vagy végleges szándékkal, munkavállalás, jobb életminőség vagy tényleges üldöztetés, háborús körülmények miatt – elvándorolnak az állampolgárságuk szerinti államból, s mind többen rendelkeznek egyidejűleg két vagy több állampolgársággal. Ez az állapot létrejöhet már a születéssel: ha egy gyermek szülei más-más állam polgárai, s leszármazás jogcímén mindkét szülő állampolgárságát megszerzi a gyermek; vagy ha a gyermek egy területi elvet alkalmazó „külföldi” államban születik és emellett leszármazás jogcímén megszerzi szülei állampolgárságát is. Két vagy több állampolgársággal rendelkezik az a személy is, aki eredeti, születéssel szerzett állampolgársága(i) megtartásával további állampolgárságot szerez. Az államok egy része eltűri a többes állampolgárságot, másik részük a belső jog eszközeivel akadályozza a kialakulását (pl. saját állampolgárságát csak a kérelmező eredeti állampolgárságának

9

Kihirdette a 2008. évi XCVIII. törvény. A legfontosabb állampolgársági kérdésekre vonatkozó nemzetközi bírósági döntések listája – beleértve az Európai Unió Bíróságának és az Emberi Jogok Európai bíróságának döntéseit is angol nyelven a: http://eudocitizenship.eu/databases/citizenship-case-law/?search=1&name=nationality&year=&country=&european=1 linken érhető el. 10

8


megszüntetése után adja meg, vagy a kettős állampolgárokat állampolgárság választásra – opció – kényszeríti), de teljes kizárására egyetlen állam sem képes.11 Az Európai Unió tagállamai közül például Ausztria, a Benelux államok, illetve Norvégia kívánja meg az ottani állampolgárság megszerzéséhez az előző állampolgárság megszüntetését és az adott állam állampolgárságának megszüntetésével szankcionálja más állam állampolgárságának megszerzését. Adatcsere hiányában azonban az eredeti állampolgárság visszaszerzéséről az említett államok hatóságai általában nem szereznek tudomást.12 Az említett országokban is előfordul kettős állampolgárság. Köztudomású, hogy Szlovákia sem fogadja el a kettős állampolgárságot. Az elmúlt másfél évszázad alatt számtalan két- és többoldalú egyezmény született a kettős állampolgárság eseteinek csökkentése érdekében. Ki kell emelni a multilaterális egyezmények közül az 1930-ban Hágában, majd az 1963-ban Strasbourgban (az Európa Tanács keretében) létrejött egyezményeket. Magyarország több kétoldalú egyezményt kötött a kettős állampolgárság kiküszöbölése végett, zömmel az 1950-es évek végétől az 1970-es évek végéig.13 Ezek már nem hatályosak, de a gyakorlati jogalkalmazásban ma is figyelemmel kell lenni rendelkezéseikre. E kétoldalú egyezményektől eltekintve a magyar jog mindig is eltűrte a többes állampolgárságot, de kikötötte, hogy azt a többes állampolgárt, akinek egyik állampolgársága a magyar, a magyar hatóságok magyar állampolgárnak tekintik. A hatályos rendelkezés szerint törvény eltérhet az előbbi, általánosan bevett elvtől14. (Példa erre a hamarosan szóba kerülő nemzetközi magánjogi szabályunk.) Az 1990-es évek második felétől jelentős változás következett be a többes állampolgárság megítélésében, mind több állam tolerálja állampolgárai ezen jogállapotát. A német állampolgársági törvény például viszonosság esetén az Európai Unió más tagállama és Svájc állampolgárai vonatkozásában tesz kivételt az általános szabályai alól és megengedi az eredeti állampolgárság megtartását. Hasonlóan jár el Szlovénia is. Svédország – amely a magyar emigráció fontos célpontja volt – 2001-től megengedi a kettős állampolgárságot. A többes állampolgárságból eredő néhány gyakorlati probléma:

11

http://eudo-citizenship.eu/country-profiles – angol nyelven – az európai és az amerikai kontinens államainak állampolgársági és választójogának ismertetése 12 http://eudo-citizenship.eu/news – angol nyelven. 13 Már a XIX. században is jöttek létre kettős állampolgárságot korlátozó egyezmények. A Monarchia államaként a Magyar Királyság is részese volt két, a kettős állampolgárság eseteinek csökkentését célzó egyezménynek. Az 1871. évi XLIII. törvény cikkelyezte be az Amerikai Egyesült Államokkal a kivándorló egyének állampolgárságának szabályozása végett kötött államszerződést, az 1882. évi XXX. törvény pedig a Szerbiával kötött kereskedelmi szerződést, mely az állampolgárságra vonatkozó megállapodást is tartalmazta. 14 Ápt. 2. § (2) bekezdés.

9


A nemzetközi jog általánosan elismert elve szerint egy állam sem köteles megengedni, hogy a területén konzuli és diplomáciai védelmet nyújtson egy másik állam, ha az érintett személy mindkét államnak állampolgára. Elsősorban a nemzetközi magánjogban, de más jogterületeken is élő – előbb említett – szabály, hogy a különböző eljárásokban minden állam saját állampolgárának tekinti azt a többes állampolgárt, aki egyben az ő állampolgárságával is rendelkezik. Ezen az elven lépett túl az Európai Unió Bírósága a C-148/02 számú Garcia Avello ügyben, mely döntés a magyar szabályozásba is beépült: a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Nmjt.) 2009. évi módosítása óta az érintett kérelmére a születési név anyakönyvezése során a névviselésre azon más állam jogát lehet alkalmazni, amelynek állampolgárságával szintén rendelkezik. A családi jogi aktusok, eljárások, határozatok vonatkozásában többnyire azonban még az a jellemző, hogy az államok fenntartják maguknak a joghatóságot, nem ismerik el más államok hatósága által az ügyben hozott határozatot. Az ilyen típusú eljárásokat az érintett személynek valamennyi állampolgársága szerinti államban le kell folytatnia, ha belső szabályozás, illetve kétoldalú megállapodás nem tér el ettől az elvtől. Az Európai Unió tagállamai – Dánia kivételével – az ún. Brüsszel II.A rendelet alapján15 elismerik egymás hatóságai által 2004. május 1. után a házasság felbontásáról vagy érvénytelenné nyilvánításáról, illetve a szülői felügyeletről hozott döntéseket. (A későbbi uniós csatlakozás miatt Románia és Bulgária esetében a 2007. január 1., Horvátország vonatkozásában pedig a 2013. július 1. napja után hozott ítéletekre, határozatokra kell a rendeletet alkalmazni.) Nincs szükség formális hitelesítésre a házassági ügyekben hozott határozatok, illetve az ítélet adatairól kiadott igazolás tekintetében. Több európai államban okoz gondot a többes állampolgárok katonai szolgálata. Ennek feloldását célozza az Európai Állampolgársági Egyezmény VII. fejezete. Lényege, hogy csak egy államban kelljen a szolgálatot teljesíteni. 1.1.3. Hontalanság Hontalannak azt a személyt nevezzük, akit egyetlen állam sem tekint saját joga alapján állampolgárának. A hontalanság nemkívánatos állapot, az érintett elvileg egy állam védelmére sem formálhat igényt. Az állampolgársági jog története során nyomon követhető, hogy az államok a belső szabályozásukban számtalan rendelkezést hoztak a hontalanság kiküszöbölése érdekében. A már említett, a hontalanok jogállásáról szóló ENSZ-egyezmény előírása szerint a részes államoknak 15

A külföldi határozat hazai elismerésére a házassági ügyekben és a szülői felelősséggel kapcsolatos eljárásokban irányadó joghatóságról, valamint az ilyen ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 2201/2003/EK rendelet.

10


a hontalanok részére minimálisan biztosítaniuk kell azokat a jogokat, amelyeket a hasonló engedéllyel a területükön tartózkodó, élő külföldi állampolgárok élveznek. Egyes jogok tekintetében a hontalanok jogainak a saját állampolgáruk jogaihoz kell közelítenie. A hontalanság eseteinek csökkentéséről szóló egyezmény az állampolgárság megadásával kapcsolatos előírásokat fogalmaz meg a részes államok számára. A magyar jogrendszer is jó néhány külön rendelkezést tartalmaz a hontalanokra vonatkozóan, például a Magyarországon élő hontalanok személyes joga a magyar jog, az anyakönyvi eljárásokban a magyar állampolgárokra érvényes szabályok vonatkoznak rájuk, stb. (Az állampolgársági eljárásban alkalmazott speciális szabályokról a későbbiekben lesz szó.) A hontalan státus megállapításának szabályait a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény szabályozza. Meg kell azonban jegyezni, hogy az állampolgársági és más eljárásban nem csupán azt a személyt kell hontalannak tekinteni, aki kérte e státusa elismerését. Ha egy hatóság eljárásában releváns tényező az ügyfél hontalansága, vizsgálni kell, hogy a személy valóban egy államnak sem állampolgára. A gyakorlatban természetesen nem kell a világ összes országának illetékes hatóságát megkeresni azzal a kérdéssel, hogy az érintett állampolgára- vagy sem. Általában a származási ország vagy a korábbi tartózkodási hely szerinti ország hatóságának igazolása elegendő, amennyiben a kérdéses személy nem rendelkezik eleve hontalanságot igazoló okmánnyal. Ilyen például a palesztinoknak Egyiptomban vagy más közelkeleti államban kiadott hontalan úti okmánya vagy a Kuvaitban születettek anyakönyvi okmányai. Az ukrán és szerb hatóságok (külképviselet) kérelemre igazolják, hogy nem tekintik állampolgáruknak a területükről származó személyt. 1.1.4. Európai uniós polgárság Az uniós polgárság intézményét a Maastrichti Szerződés 8. cikke hozta létre. Ennek értelmében az Unió polgárai a tagállamok állampolgárai. Az Amszterdami Szerződés kiegészítette a meghatározást azzal az egyébként evidens kijelentéssel, hogy az uniós polgárság nem helyettesíti, hanem kiegészíti a tagállami állampolgárságot. Az uniós polgárság tehát önállóan nem létezik, a tagállami állampolgárságból ered, ahhoz kötött, annak automatikus velejárója. A tagállami állampolgárság megszerzésének és megszűnésének szabályozása a tagállamok joga, melyet a többi tagállam elismer16. Az alapszerződéseket módosította a 2007. december 13-án Lisszabonban aláírt, 2009. december 1jétől hatályos szerződés17, mely az uniós polgárság fogalmát nem változtatta meg, de más kontextusba helyezte. Az Európai Unióról szóló szerződés II. Címe: A demokratikus elvekre 16

A Maastrichti Szerződéshez csatolt nyilatkozat szerint: „ ... annak kérdését, hogy egy személy valamely tagállamnak állampolgára-e, kizárólag az érintett tagállam jogára utalással kell eldönteni ...” 17 Kihirdette a 2007: évi CLXVIII. törvény

11


vonatkozó rendelkezések. A 8. cikk szövege: „Az Unió minden tevékenysége során tiszteletben tartja a polgárai közötti egyenlőség elvét; az Unió intézményei, szervei és hivatalai valamennyi uniós polgárt egyenlő figyelemben részesítik. Uniós polgár mindenki, aki a tagállamok valamelyikének állampolgára. Az uniós polgárság kiegészíti, és nem helyettesíti a nemzeti állampolgárságot.” Az Európai Közösséget létrehozó szerződés II. részének címe „A megkülönböztetés tilalma és az uniós polgárság” lett. Ez a rész rögzíti az uniós polgárok jogait (szabad mozgás, választójog, diplomáciai és konzuli védelem, petíciós jog). Az említett jogosultságok, különösen a szabad mozgás joga miatt 2004-től megnőtt a magyar állampolgárság igazolása iránti kérelmek száma, majd 2011-től az ún. egyszerűsített honosítás lehetősége százezreket vonzott. E kérelmek nagy része mögött a magyar, mint uniós útlevél iránti igény rejlik. Az Európai Unió Bíróságán is született már több, állampolgárságot is érintő döntés, melyek elsősorban az uniós polgárokat megillető jogokat tárgyalják. Az eddig legjelentősebb C-369/90 számú Micheletti ügyben a Bíróság kimondta, hogy az állampolgárság megszerzésére és elvesztésére vonatkozó feltételek meghatározása az egyes tagállamok hatáskörébe tartozik, amelyet azonban a közösségi jog figyelembevételével kell gyakorolni. Az ítélet kinyilvánítja még, hogy a letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezésekkel ellentétes, ha egy tagállam megtagadja e szabadság gyakorlását egy másik tagállam olyan állampolgárától, aki egyidejűleg egy harmadik állam állampolgárságával is rendelkezik. A Bíróság a C-135/08 számú Rottmann ügyben kimondta, hogy a megtévesztéssel, csalással szerzett állampolgárság visszavonása nem ellentétes az Európai Unió jogával, ha a döntés az arányosság elvén alapul. 1.2. A magyar állampolgárság szabályozása Hatályos törvényünk a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény (Át.), melynek végrehajtásáról a 125/1993. (IX. 22.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) intézkedik. Mindkét jogszabály többször módosult.18 Az állampolgársági jog sajátossága, hogy nem csak a hatályos rendelkezéseket kell figyelembe venni, hanem mindazokat a jogszabályokat, nemzetközi szerződéseket is, amelyek valaha is érintették a magyar állampolgárságot. Az Át. 1. § (4) bekezdése szerint: „A törvénynek nincs 18

A főbb módosítások indoka: 2001: az Európai Állampolgársági Egyezménnyel való összhang megteremtése motiválta a módosításokat. 2006: a magyar származásúak honosítási feltételeit egyszerűsítette és eljárási könnyítéseket vezetett be. 2011: az egyszerűsített honosítás bevezetése, illetékességi szabályok változása. 2013: a Magyari Egyszerűsítési Program keretében további eljárási könnyítések.

12


visszaható hatálya. A magyar állampolgárságra azok a jogszabályok az irányadók, amelyek az állampolgárságra ható tények vagy események bekövetkezésekor hatályban voltak.” A korábbi állampolgársági törvények is kimondták, hogy a törvénynek nincs visszaható hatálya. A magyar állampolgársági jog főbb történeti rendelkezéseit tehát indokolt megismernünk19. A visszaható hatály kizárásához kapcsolódik az Át. 2. § (1) bekezdése, amely meghatározza, ki a magyar állampolgár: aki a törvény hatályba lépésekor magyar állampolgár volt, továbbá az, aki az Alaptörvény és az Át. alapján magyar állampolgárságot szerzett – mindaddig, amíg a magyar állampolgársága meg nem szűnik. Állampolgársági törvényeink: 

Az első modern állampolgársági törvényünk az 1880. január 8-án hatályba lépett 1879. évi L. törvény volt, mely meghatározta a magyar állampolgárság megszerzésének, elvesztésének és igazolásának egyértelmű szabályait. Ezek közül számos jogintézmény mai jogunkban is él. Egyben rendezte a kétes státusokat is: “Magyar állampolgároknak tekintendők azok is, a kik a magyar korona országai területén a jelen törvény hatályba lépte napjáig legalább öt év óta megszakitás nélkül, habár több helyen laktak, s valamely belföldi községben az adózók lajstromába be vannak vezetve, hacsak a jelen törvény hatályba lépte napjától számitandó egy év alatt azon törvényhatóság, illetőleg a horvát-szlavón határvidéken azon járási hivatal vagy városi tanács előtt, melynek területén, illetőleg kerületében utolsó lakhelyük van, nem igazolják, hogy idegen állampolgárságukat fenntartották.” Az állampolgárság vizsgálatánál tehát legfeljebb 1880-ig kellene visszanyúlni, de a gyakorlatban erre nagyon ritkán, extrém ügyekben van szükség. 1922. évi XVII. törvény 24. § a trianoni békeszerződéssel elvesztett magyar állampolgárság kedvezményes visszaszerzésérő, a visszahonosításról rendelkezett. Az 1879. évit módosította az 1939. évi XIII. törvény, de ennek “jogfosztó” (a magyar állampolgárság megszűnésérő rendelkező) szabályait egy későbbi rendelkezés miatt nem lehet figyelembe venni. Az 1879. évi L. törvény megalkotása és hatályba lépése előtt is születtek törvények, kialakult szokásjog az állampolgárság-szerzés egyes kérdéseiről. A modern értelemben vett szabályozás azonban 1880-ban lépett hatályba: mint említettem a szóban forgó törvény megteremtette a magyar állampolgárság megszerzésének és megszűnésének máig ható jogcímeit és eljárási rendelkezéseit.

19

Az Alkotmánybíróság több határozatában is kinyilvánította a lezárt jogviszonyok védelmét. Ennek a személyi jogállapot tekintetében különös jelentősége van. A 65/1995. (XI. 10.) számú AB határozat például a házasságon kívül született gyermek jogállásáról szóló 1946. évi XXIX. törvénnyel kapcsolatban kimondta, hogy a fennálló jogosultságok (vagy azok hiánya) és a lezárt jogviszonyok megkímélése alapvető alkotmányos követelmény, a jogbiztonság lényeges garanciája, a jogállamisággal összhangban áll. A jogbiztonság alkotmányos követelménye az alkotmányellenes (a hatályos jogtól eltérő) jogszabály alapján létrejött és lezárt jogviszonyok védelme. Ellenkező esetben minden jogszabályváltozás a jogviszonyok tömegének a felülvizsgálatával járna.

13




Az 1886. évi IV. törvény rendelkezett a tömegesen visszatelepülők honosításáról. A jogszabály valójában a betelepített csángók egyszerűsített honosításának és névváltoztatásának lehetőségét teremtette meg. (E törvényre hivatkozik az Át. 2011-ben hatályba lépett, az egyszerűsített honosítás bevetéséről szóló módosítása.)



A külföldön tartózkodó egyes személyeknek magyar állampolgárságuktól való megfosztásáról – visszautalva az 1939. évi XIII. törvényre – az 1947. évi X. törvény rendelkezett, majd ezt kiegészítette a vagyonelkobzás szabályaival az 1948. évi XXVI. törvény.



A második állampolgársági törvényünk az 1949. február 1-jén hatályba lépett 1948. évi LX. törvény volt, mely – mint látni fogjuk – összességében nem hozott újat, megmaradt a patriarchális személete, továbbra is az apához, férjhez igazodott a feleség és a gyermek állampolgársága. E törvény jelentősége abban rejlett, hogy rendezte a II. világháborút lezáró fegyverszüneti egyezmény és a párizsi békeszerződés után keletkezett bizonytalan állampolgársági státusú tömegek helyzetét.



1957. október 1-jén lépett hatályba az 1957. évi V. törvény, mely megteremtette – a többi európai államhoz viszonyítva meglehetősen későn – a nemek egyenjogúságát az állampolgársági szabályozásban. A házasságkötés nem érintette nők állampolgárságát és a házasságból született gyermek magyar állampolgár anyja után is szerezhetett magyar állampolgárságot. Ugyanakkor például a magyar állampolgárság megszerzése elé érdemi feltételt nem támasztott a törvény, a tényleges döntést véleményükkel az idegenrendészeti és állambiztonsági szervek alapozták meg.



Az 1990. évi XXVII. törvény a magyar állampolgárságtól megfosztottaknak nyújtott lehetőséget arra, hogy nyilatkozattal visszaszerezzék az állampolgárságukat. (Ugyanakkor paradox módon a megfosztásra vonatkozó szabályok 1993. október 1-jéig hatályban voltak, igaz, nem alkalmazták ezeket. A rendszerváltozást követően – a szervezeti átalakulásokra is tekintettel – kiüresedett az állampolgárság megszerzésének feltételrendszere. Sürgetővé vált egy új, az állampolgárság ismérveihez igazodó törvény megalkotása. 1993 nyarán fogadta el az Országgyűlés a magyar állampolgárságról szóló új törvényt, az 1993. évi LV. törvényt, mely végrehajtási rendeletével együtt 1993. október 1-jén lépett hatályba. (A főbb módosításainak indokairól lásd a 18. lábjegyzetet.)



Más belső jogszabályok és nemzetközi egyezmények is érintették a magyar állampolgárok körét. A legfontosabbak: a trianoni békeszerződés, a bécsi döntések után visszacsatolt területek lakosainak állampolgárságáról szóló belső törvények, az 1945. évi fegyverszüneti egyezmény, a párizsi békeszerződés, a magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezmény, a német nemzetiségűek áttelepítéséről szóló belső jogszabályok, valamint a kettős állampolgárság kiküszöbölését célzó kétoldalú egyezmények. 14


2. A MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁG MEGSZERZÉSÉNEK ÉS MEGSZŰNÉSÉNEK TÖRTÉNETI JOGCÍMEI A hatályos Át. és az egyes jogintézmények megismeréséhez és alkalmazásához – az Át. 1. § (4) bekezdésére tekintettel – elengedhetetlen a magyar állampolgárság megszerzési és elvesztési jogcímeinek, ezek változásának rövid áttekintése. Mind a megszerzésnek, mind az elvesztésnek léteztek olyan esetei, amelyek a törvény erejénél fogva, ex lege következtek be, s vannak olyanok, amelyek az érintett kérelmére, sajátos eljárás nyomán eredményezték az állampolgársági státus megváltozását. 2.1. A magyar állampolgárság megszerzése (keletkezése) 2.1.1. A magyar állampolgárság keletkezése leszármazással A leszármazás a családjogban olyan egyenes ági rokoni kapcsolatot jelent, amelyben egyik személy a másiktól származik. Az állampolgársági jog számára is a családjogi szabályok állapítják meg a leszármazás kritériumait, tartalmát. [Át. 3. § (1) bekezdés] A magyar állampolgársági jog alapvető rendező elve a leszármazás elve (vérségi elv, ius sanguinis): a szülőről a gyermekre „öröklődik” a magyar állampolgárság a születéssel. A magyar állampolgárság ily módon történő keletkezése független a születési helytől és az érintettek akaratától, a törvény erejénél fogva, ex lege, automatikusan következik be. Leszármazással a szülő magyar állampolgárságát akkor követi a gyermek, ha a szülő magyar állampolgársága a születéskor fennáll. (Ha a szülő a gyermek születése után szerzi meg, vagy szerzi vissza a magyar állampolgárságot, ez nem érinti „visszahatólag” a gyermek állampolgársági státusát, ő nem tekinthető magyar állampolgárnak, azt önállóan kell megszereznie, ha ez a szándéka.) Melyik szülő után szerzi meg leszármazással a magyar állampolgárságot a gyermek? Az Át. már említett 1. § (4) bekezdése szerint a korábbi állampolgársági törvényeket is figyelembe kell venni. Ezekre tekintettel az 1957. október 1-je előtt született gyermek akkor lett magyar állampolgár, ha törvényes apja magyar állampolgár volt. (Magyar állampolgár anya és külföldi állampolgár apa házasságából született gyermek a születésével nem szerzett magyar állampolgárságot.) Például egy magyar állampolgár férfi és osztrák állampolgár nő házasságából született gyermek apja állampolgárságát követve magyar állampolgár lett. Ha az anya volt magyar állampolgár, s az apa külföldi, a gyermek nem lett magyar állampolgár. Házasságon kívül született gyermek magyar állampolgár anyja után magyar állampolgárrá vált a születésével.

15


Az 1957. október 1. után született gyermek akár anyja, akár apja után magyar állampolgárságot szerzett, szerez, ha a szülő a születés időpontjában magyar állampolgár (volt). Ezen időpontot követően az állampolgárság-szerzést nem befolyásolja, hogy a szülők házasságban éltek-e, feltétel azonban, hogy a magyar családjogi-magánjogi szabályok alapján a magyar állampolgárt szülőnek lehessen tekinteni. A leszármazás elvének csak a távollét, korábbi jogunk intézménye (lásd a történeti elvesztési jogcímek között a 2.2.5. pontban) volt a korlátja, illetve később tárgyalandó nemzetközi egyezmények rendelkeztek a leszármazás elvétől független állampolgárság-elvesztésről. A Magyarország mai területéről kivándoroltak és leszármazóik generációi élnek külföldön anélkül, hogy magyar állampolgárságuk fennállásáról tudnának, okirattal rendelkeznének e státusukról. (Őket szoktuk latens állampolgárnak nevezni.) A leszármazás vizsgálata anyakönyvi okiratok alapján történik. Addig a felmenőig kell visszatekinteni, akiről a magyar állampolgársága megállapítható: Magyarországról vándorolt ki, itt született, valamely személyi nyilvántartásban szerepel, illetve korábban volt állampolgársági ügye. Házasságon kívül született személy ügyében vizsgálni kell a családi jogállás rendezésének módját, valamint,  ha külföldi hatóság előtt történt, azt is, hogy az a magyar jog szerint elismerhető-e. A családi jogállás rendezésének az állampolgárságra gyakorolt hatásáról az egyes szerzési-elvesztési jogcímek között szólunk. Magyar állampolgárságot szerzett a külföldi anyától született gyermek, ha magyar állampolgár férfi törvényesítette.20, 1947 után21 pedig teljes hatályú apai elismeréssel, utólagos házasságkötéssel és az apaság (anyaság) bírósági megállapításával lehetett rendezni a gyermek családi jogállását, mely magyar állampolgár apa után a magyar állampolgárság megszerzését eredményezte. (A hatályos törvényt megelőzően eltérő szabályok vonatkoztak azokra, akiknek családi jogállása nagykorúságuk elérését követően rendeződött.) Az 1957. évi V. törvény és a hatályos Át. értelmében születésétől kell magyar állampolgárnak tekinteni azt a gyermeket, aki családjogi aktus alapján vált magyar állampolgárrá. Figyelem! Az örökbefogadás soha nem keletkeztetett magyar állampolgárságot! A születési anyakönyvi kivonat akkor szolgálhat a leszármazás, az állampolgárság vizsgálatának alapjául, ha a szülőknek legalább a nevét tartalmazza. Az anyakönyvi okirat az állampolgárságot önmagában nem igazolja. Ellenőrizni kell azt is, hogy a vizsgált személy (vagy felmenője) élt-e Magyarországon, a személyi nyilvántartásokban milyen 20

A házasságon kívül született gyermek két módon kerülhetett a törvényes gyermek státusába: vagy a korabeli jogszabályok által meghatározott előfeltételekkel szülei utólagos házasságkötésével, vagy államfői kegyelemmel. A születési anyakönyvbe bejegyezték a törvényesítés tényét. 21 1947. június 1-jén lépett hatályba a házasságon kívül született gyermek jogállásáról szóló 1946. évi XXIX. törvény.

16


státusban szerepel. Külföldiként tartanak nyilván néhány olyan személyt is, akik az állampolgársági jogszabályok értelmében magyar állampolgárnak tekintendők. Találkoztunk már olyan esettel, hogy magyar állampolgársággal is rendelkező házaspár külföldön született gyermekét az 1930-as években a szülők Magyarországra hozták, egy rokon gyámsága alá helyezték, s azóta külföldiként élt Magyarországon. Nagyon idősen egyszerűsített honosítási kérelmet nyújtott be, s az eljárás során megállapítást nyert, hogy születésétől kezdve magyar állampolgár. A kettős állampolgárságot kizáró egyezmények hatálya alá tartozó személyek esetében (lásd 2.2.9. pont) még több anomália tapasztalható. 2.1.2. Magyarország területén való születés Az ország területén való születéssel történő állampolgárság-szerzés, a területi elv (ius soli) kisegítő szabályként érvényesül a magyar jogban. Célja a hontalanság kiküszöbölése. Az 1879. évi, az 1948. évi és az 1957. évi állampolgársági törvény magyar állampolgárnak ismerte el azt, aki Magyarország területén született, ha idegen állampolgársága bizonyítást nem nyert, valamint az ország területén talált gyermeket. A hatályos törvény az ismeretlen szülőktől származó, Magyarországon talált gyermek mellett az ellenkező bizonyításáig magyar állampolgárnak tekinti a Magyarországon élő hontalan szülőktől Magyarországon született gyermeket is. Bármelyik tényállási elem ellenkezőjének bizonyítása esetén megdől a magyar állampolgárság vélelme. [Át. 3. § (3) bekezdés] Ez utóbbi jogcím megállapításához a születési anyakönyvi adatok, valamint a szülők lakóhelyének és hontalan státusának ellenőrzése szükséges. 2.1.3. A magyar állampolgárság megszerzése házasságkötéssel Az 1957. október 1. előtt kötött házasság befolyásolta a nők állampolgárságát: magyar állampolgár férfi külföldi felesége automatikusan magyar állampolgár lett a házasságkötés tényével. Például ha egy Németországba menekült magyar állampolgár férfi 1950-ben német állampolgár nővel kötött házasságot, a felesége automatikusan magyar állampolgárrá vált. Az érintettek az esetek többségében nem is tudtak e tényről. Az állampolgárság-szerzés a házassági anyakönyvi kivonattal igazolható és független a házasságkötés helyétől. 2.1.4. Honosítás, visszahonosítás Valamennyi állampolgársági törvényünk ismerte e jogcímeket, meghatározta a feltételeit. Az állampolgárság-szerzés kérelemre, állami szerv jóváhagyásával történt és az érintett erről okiratot kapott. Az 1948. évi törvény hatályát kivéve a honosított, visszahonosított személy az eskü vagy fogadalom letételével, 1949 és 1957 között pedig az okirat kiállításának napjával szerezte meg a 17


magyar állampolgárságot. 1957-ig a belügyminiszter adta ki a honosítási és visszahonosítási okiratot, 1957 és 1989 között a Népköztársaság Elnöki Tanácsa hatáskörébe tartozott ezen ügyekben a döntés, 1989-től kezdve pedig a köztársasági elnök döntési jogköre. A magyar állampolgárság szóban forgó jogcímen történt megszerzése az erről szóló okirattal igazolható. E tényt azonban az állampolgársági iratanyagban is ellenőrzi az állampolgársági ügyekben eljáró szerv. Amennyiben az adott időszakból nem maradt fenn állampolgársági iratelőzmény, megyei levéltárban22 vagy házassági anyakönyvi alapiratban található esetlegesen adat. 2.1.5. A magyar állampolgárság megszerzése nyilatkozattal 1990. április 5-étől a magyar állampolgárságuktól egykor megfosztott személyek, az Át. és módosításai hatályba lépésétől kezdve pedig további személyi kategóriák nyilatkozattal magyar állampolgárságot szerezhetnek. Ennek részleteit a hatályos jogszabályoknál ismerjük meg. Az érintett személyi kör visszahonosítással is magyar állampolgárságot nyerhet. 2.1.6. Magyar-csehszlovák lakosságcsere A magyar-csehszlovák lakosságcsere egyezmény23 alapján Magyarországra telepített magyar nemzetiségű– és Csehszlovákia által háborús bűnösnek minősített – személyek az egyezmény alapján magyar állampolgárrá váltak. A Magyarországra áttelepülésre kötelezettek többféle igazolást is kaptak, s adataik az archív lakcímnyilvántartásban fellelhetők. Ismét felhívom a figyelmet arra, hogy az örökbefogadás soha nem járt a magyar állampolgárság megszerzésével24 vagy megszűnésével. 2.2. A magyar állampolgárság megszűnése (elvesztése) Magyarország területének elhagyása önmagában – a távollét esetét kivéve – nem eredményezte a magyar állampolgárság elvesztését. Aki egykor magyar állampolgár volt, általában visszahonosítással szerezheti meg újra a magyar állampolgárságot. Ez alól kivétel az Át. 5/A. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott három elvesztési jogcím, melyek fennállásakor nyilatkozattal 22

A községi illetőség kilátásba helyezése az 1879. évi törvény szerint a honosítás előfeltétele volt, a honosítást követően pedig a képviselőtestület döntött az illetőség megadásáról. A községi illetőség a település jogi kötelékébe való tartozást jelentette. A jogintézményt az 1886. évi XXII. törvény, az ún. községi törvény szabályozta és 1949. február 1jéig létezett. 23 Kihirdette az 1946. évi XV. törvény 24 Jogesetként lásd:a BH2002. 288. számú bírósági határozatot, melynek összefoglalása: „A magyar állampolgárság a születéssel szerezhet meg; az örökbefogadás nem eredményezi a magyar állampolgárság megszerzését, de megalapozza a kedvezményes honosítást [1957. évi V. tv. 1. § (1) bek. a) pont, 7. § c) pont, 1993. évi LV. tv. 3-4. §, Csjt. 47. § (3) bek., 51. § (1) bek.]”..

18


is visszaszerezhető a magyar állampolgárság. Ezekben az esetekben nem feltétel a magyar nyelvtudás igazolása. (Többen kiskorúként, szülőjükkel együtt nyertek elbocsátást a magyar állampolgárságból, s erről nem is tudnak. Állampolgárság igazolási kérelmük intézése során az állampolgársági ügyekben eljáró szerv értesíti őket a nyilatkozat-tétel lehetőségéről. 2.2.1. Elbocsátás, lemondás Az elbocsátás az érintett kérelmére történt, a korabeli törvények alapján lefolytatott eljárás vonta maga után az állampolgárság megszűnését, melyről az érintett okiratot kapott. Az elbocsátás 1993. október 1-jéig létezett, a lemondás hatályos jogunk intézménye. 2001-ig feltétel volt, hogy a kérelmezőnek ne legyen adótartozása és nem lehetett büntetett előéletű. 1993-ig hadköteles személy elbocsátásához a honvédelmi miniszter hozzájárulására volt szükség. Az Európai Állampolgársági Egyezmény ratifikálásakor az Országgyűlés törölte ezeket az állampolgárságtól idegen feltéteket. (Az állam büntető és adó vagy más pénzügyi igényének érvényesítését más nemzetközi egyezmények lehetővé teszik.) Az elbocsátás, illetve a lemondás okirattal igazolható és az állampolgársági iratanyagban ellenőrizendő. A polgárok személyi adat és lakcímnyilvántartása (a továbbiakban: SZL) is nyilvántartja a szóban forgó elvesztési jogcímeket. (Az SZL 1975 óta működik. Csak azoknak a személyeknek az állampolgárság megszűnését tartalmazza a nyilvántartás, akik akkor vagy azóta a hatálya alá tartoztak.) Aki 1947. szeptember 15. és 1990. május 2. között elbocsátással vesztette el magyar állampolgárságát akár nyilatkozattal, akár visszahonosítással szerezheti vissza magyar állampolgárságát. Egyéb időszakban történt elbocsátás vagy 1993 utáni lemondás esetén a visszahonosítás lehetősége áll az érintett előtt. 2.2.2. Hatósági határozat, megfosztás, visszavonás E jogcímeken mindig konkrét személyt érintően (nem ún. normatív, hanem egyedi), a vonatkozó törvényekben meghatározott szerv által hozott határozat eredményezte a magyar állampolgárság elvesztését. E határozatokat nyilvánosan kihirdették. A hatósági határozat az 1879. évi törvényben szabályozott jogintézmény volt. A megfosztást 1939-ben vezették be25, melyet későbbi törvények is átvettek, s elvileg 1993-ig létezett.26 (Lásd még 1.2. pont) A hatályos törvény szerint a csalárd módon szerzett magyar állampolgárság vonható vissza. Ennek részleteivel a hatályos jogszabályoknál foglalkozunk.

25 26

1939. évi XIII. törvény Ténylegesen 1981-ben történt az utolsó megfosztás.

19


Mindhárom jogcím esetében a kihirdetéssel, mely egy rövid időszak kivételével – elvileg 1950 és 1957 között27 az utolsó magyarországi lakóhely szerint illetékes tanács hirdetőtábláján – a hivatalos lapban való közzététellel következett be a magyar állampolgárság elvesztése. Az érintett személyek állampolgárságának elvesztéséről az állampolgársági ügyekben eljáró szerv rendelkezik adatokkal. Aki 1948 után megfosztással vesztette el magyar állampolgárságát akár nyilatkozattal, akár visszahonosítással szerezheti vissza magyar állampolgárságát. (Az 1939 és 1948 közötti megfosztásokra külön jogszabály vonatkozik, melynek értelmében _ mint erre a magyar állampolgárságra vonatkozó jogszabályok ismertetésénél utaltunk - nem lehet a magyar állampolgárság elvesztését megállapítani.) Sajátos helyzetet teremtett az 1990. évi XXXII. törvény, amely szerint a törvény hatályba lépése előtt (1990. május 22.) elhunyt személyeket úgy kell tekinteni, hogy magyar állampolgárságukat megfosztás következtében nem vesztették el. Számos neves magyar emigráns nyert e rendelkezés alapján posztumusz elismerést, illetve leszármazóikat magyar állampolgárnak lehet tekinteni. (Szintén az állampolgárságra vonatkozó jogszabályok ismertetésénél utaltam rá, hogy egyidejűleg 1993. október 1-jéig hatályban voltak a magyar állampolgárságtól való megfosztásra vonatkozó rendelkezések.) 2.2.3. Törvényesítés, apai elismerés, apaság bírói megállapítása Az 1879. évi és az 1948. évi törvényekben nevesített állampolgárság elvesztési jogcímek. Ha a törvényesítő, elismerő vagy a bíróság által megállapított apa külföldi állampolgár volt, a gyermek elvesztette magyar állampolgárságát, ha egyidejűleg apja külföldi állampolgárságát elnyerte. E jogcím vonatkozásában – ha a magyar anyakönyvi alapiratokból nem állapítható meg – meg kell keresni az apa állampolgársága szerinti állam illetékes hatóságát abban a kérdésban, hogy a gyermek megszerezte-e apja állampolgárságát. Aki e módon vesztette el magyar állampolgárságát visszahonosítással szerezheti meg újra. 2.2.4. Házasságkötés 1957. október 1. előtt kötött házasságával a magyar állampolgár nő elvesztette magyar állampolgárságát, ha külföldi férfivel kötött házasságot és a házasságkötés tényével automatikusan megszerezte férje külföldi állampolgárságát. Az 1879. évi állampolgársági törvény ezen elvesztési jogcímet nem kötötte feltételhez, a külföldivel házasságot kötő nő elvesztette a magyar állampolgárságát. Több állam a magyar szabályozásnál jóval előbb érvényesítette a nemek egyenjogúságát az állampolgársági jogában és a házasságkötés nem érintette a feleség állampolgárságát: házasságkötéssel sem megszerezni, sem elveszíteni nem 27

Az 1948. évi törvények alapján 1953-ban volt az utolsó megfosztás.

20


lehetett az állampolgárságot. 1949. február 1-jéig külföldi állampolgárral házasságot kötő eredetileg magyar állampolgár nő hontalanná vált. Az 1948. évi LX. törvény 12. §-a állapította meg az elvesztés fent említett feltételeit azzal, hogy a rendelkezést azokra is alkalmazni kell, akik a törvény hatályba lépése előtt kötöttek házasságot, s ezzel elvesztették magyar állampolgárságukat, hontalanná váltak. Az 1948. évi törvénynek sem volt visszaható hatálya, tehát a korábban házasságkötés következtében hontalanná vált nők magyar állampolgársága a törvény hatálybalépésekor, 1949. február 1-jén éledt fel. Ha az állampolgársági ügyekben eljáró szervnek a férj állampolgársága szerinti állam jogáról hivatalos tudomása nincs, és az egykor magyar állampolgár feleség a külföldi állampolgárság megszerzésének jogcímét nem igazolja, meg kell keresni a férj állampolgársága szerint illetékes külföldi hatóságot a kérdés tisztázása végett. A tárgyalt jogcím esetében is jelentősége van a dátumoknak. Volt olyan esetünk, amikor egy magyar állampolgár hölgy Traiskirchenben – ismert menekülttábor – 1957. szeptember 30-án kötött házasságot osztrák állampolgár férfival. Az osztrák jog szerint 1985-ig osztrák állampolgár férfi külföldi felesége a házasságkötéssel osztrák állampolgárságot szerzett. Tehát az eredetileg magyar állampolgár hölgy a házasságkötésével elvesztette magyar állampolgárságát – bár 1954-ben ellátták személyi igazolvánnyal. (Ha egy nappal később köt házasságot, magyar állampolgár marad.) Aki a házasságkötésével elvesztette a magyar állampolgárságát, visszahonosítással nyerheti vissza azt. 2.2.5. Távollét Az 1879. évi törvény alapján tízévi külföldi tartózkodással automatikusan el lehetett veszíteni a magyar állampolgárságot. Ez az elvesztési jogcím csak azoknál jöhet szóba, akik 1929. szeptember 1. előtt hagyták el az országot, mert a távollét számításánál a háborús időszakokat figyelmen kívül kell hagyni. A tíz éves időtartam számítása a magyar útlevél érvényességének lejártakor kezdődött.28 A magyar állampolgárság távolléttel történt elvesztése kiterjedt a férfinak vele élő feleségére és atyai hatalma alatt álló kiskorú gyermekére. A távollétet megszakította, ha az érintett magyar állampolgársága fenntartását bejelentette, újabb útlevelet szerzett, illetőségi bizonyítványt kért és kapott, stb.- azaz magyar hatóságokkal „hivatalos” kapcsolatba lépett.

28

Az útlevél a kérdéses időszakban egy évig volt érvényes, amelyet vidéken az alispán, Budapesten az Államrendőrség adott ki és a magyar konzul az érvényességét meghosszabbíthatta. A megyei levéltárakban az útlevél kiadására vonatkozó adatok általában megtalálhatók. A budapesti adatok megsemmisültek. Számtalan országban a bevándorlási adatok levéltárakban – akár interneten is – hozzáférhetők.

21


A nagykorúsága elérése előtt (akkor a 24. életév betöltése) egyedül, apja nélkül kivándorolt személy esetében a távollét számítása a nagykorúság elérésével kezdődött. A magyar állampolgárság távolléttel való elvesztése kizárásának igazolására szolgál – ha a felmenőnek nem volt állampolgársági ügye – a korabeli magyar útlevél, illetőségi bizonyítvány és a befogadó állam archívumának igazolása például a belépéskor vagy az ottani állampolgárság kérelmezésekor bemutatott magyar útlevél adatairól. A távolléttel való állampolgárság-elvesztés vizsgálata szempontjából is jelentősége van az időpontoknak. Ennek illusztrálására ismertetek egy jogesetet. Egy ismert sportoló nagyapja 1928ban vándorolt ki Kanadába. Kutatásai eredményeként megállapítást nyert, hogy nagyapja 1905. szeptember 21-én született egy Magyarország mai területén lévő községben. Az akkor 23 éves nagyapa – a kanadai, interneten elérhető bevándorlási adatok és az illetékes magyarországi levéltár igazolása szerint egyedül (nem szüleivel) folyamodott útlevélért, s Kanadába is egyedül érkezett. Nagykorúságát a korabeli jog szerint 1929. szeptember 21-én érte el. (21 napon múlt a távolléttel való állampolgárság elvesztés megállapítása.) Tehát a nagyapa távolléttel való állampolgárságvesztését ki lehetett zárni. A kérelmező csatolta nagyszülei kanadai házassági, szülei születési és házassági – valamennyien Magyarországról származtak és magyar állampolgárok voltak –, valamint saját születési anyakönyvi kivonatát. Ezek alapján a kérelmező magyar állampolgárságának fennállását igazolni lehetett. Ha a kérelmező felmenője távolléttel elvesztette magyar állampolgárságát, e státust egyszerűsített honosítással szerezheti vissza, leszármazója pedig egyszerűsített honosítással szerezheti meg, amelynek azonban feltétele a magyar nyelvtudás. 2.2.6. Békeszerződések, terület-visszacsatolások, fegyverszüneti egyezmény Az 1921. július 26-án hatályba lépett trianoni békeszerződés29 külön fejezetet szentel az állampolgárság kérdésének. A békeszerződés főszabályként az illetőségi helyhez kötötte az állampolgárságot: a magyar állampolgárság egyidejű elvesztésével az utódállam állampolgára lett az, akinek elcsatolt területen volt a községi illetősége. A békeszerződés opciós lehetőséget biztosított a magyar állampolgárság megtartására. A békeszerződés megfogalmazása szerint akik „jogérvényesen új állampolgárságot szereznek, jogukban áll a jelen Szerződés életbelépésétől számított egy évi időtartamon belül annak az Államnak állampolgárságát igényelni (opció), amelyben illetőségük volt, mielőtt illetőségüket az átcsatolt területen megszerezték. A férj opciója maga után vonja a feleségét és a szülőké a 18 évesnél fiatalabb gyermekét. Azok a személyek, akik a fentemlített opció-jogot gyakorolták, az ezt követő tizenkét hónapon belül kötelesek abba az Államba átteni lakóhelyüket, amelynek 29

Kihirdette az 1921. évi XXXIII. törvény

22


állampolgárságát optálták.” Az opció csak akkor járt a magyar állampolgárság megtartásával, ha ahhoz a magyar belügyminiszter hozzájárult. Az opció bejelentéséről és elfogadásáról az érintett bizonyítványt kapott. Sajnos az opciós iratok csak töredékesen maradtak meg, más iratok, adatok alapján lehet következtetni arra, hogy a kérelmező felmenője élt az opció jogával. Köztudomású, hogy az első és második bécsi döntések nyomán Magyarország a trianoni békeszerződéssel elcsatolt egyes területrészeket visszanyert, illetve jugoszláv területeket annektált. A visszacsatolt területek lakosságának állampolgárságáról belső jogszabályok rendelkeztek. (Lásd a lenti táblázatban.) E jogszabályok szerint külön eljárás nélkül magyar állampolgárnak kellett elismerni azokat, akiknek meghatározott időpontban vagy időszakban a visszacsatolt területen volt a lakóhelye. A különböző területrészek vonatkozásában eltérőek voltak a feltételek. A lakóhely korabeli lakcímbejelentővel, illetőségi bizonyítvánnyal, illetve olyan – hatóság által kiadott – irattal igazolható, mely a lakcímet tartalmazza, pl. korabeli anyakönyvi kivonat, iskolai bizonyítvány, munkakönyv, cselédkönyv, stb. A területrészek visszacsatolása után nagy számban adtak ki állampolgársági bizonyítványt is, tehát állampolgársági iratelőzmény sok család esetében rendelkezésre áll. Az érintett terület

A visszacsatolás időpontja

Az utódállam 1945 után

I. Csehszlovákia (Felvidék) déli része (1939. évi 2.200 M.E. rendelet, 3.850/1941. M. E. rendelet)

1938. november 2.

Csehszlovákia

1939. március 15.

Csehszlovákia 1945. június 29-től (de iure 1946. január 30-tól): Szovjetunió

1940. augusztus 30.

Románia

1941. április 11.

Jugoszlávia

II. Kárpátalja (Csehszlovákia) (1939. évi VI. törvény) III. Észak-Erdély (Románia) (1940. évi XXVI. törvény) IV. Délvidék, Muraköz (Jugoszlávia) 1941. évi XX. törvény

A fenti dátumok a születési hely elnevezésének írásánál is jelentőséggel bírnak. Magyar fennhatóság alatt történt születés esetén csak a hivatalos magyar helységnevet kell feltüntetni az ország megjelölése nélkül, azt megelőzően vagy utána történt születés (vagy házasságkötés) helyét a hivatalos külföldi elnevezést is tartalmazza a magyar anyakönyv, az állampolgársági okmány a honosítási és visszahonosítási okiratot kivéve, valamint az SZL. 23


Az egyes visszacsatolt területrészeken a magyar állampolgárság elismerésének feltételei: Felvidék és Kárpátalja egy része: Az első bécsi döntőbírósági határozat hatályba lépésétől, 1938. november 2-ától visszaszerezte a magyar állampolgárságát az, aki a trianoni békeszerződés alapján csehszlovák állampolgárrá vált és tíz éve, 1928. november 2-a óta állandóan a visszatolt területen lakott. Egy 1941-ben kötött magyar-szlovák egyezmény a tíz éves időtartamot négy évre csökkentette. Kárpátalja: 1939. március 15. és 18. között a magyar hadsereg elfoglalta egész Kárpátalját. A visszacsatolt területek lakosai közül 1939. március 15-étől magyar állampolgárnak ismerték el azt, aki a trianoni békeszerződés alapján csehszlovák állampolgárrá vált és 1929. március 15-étől a visszacsatolt területen lakott. E terület lakosaira is kiterjedt a fent említett magyar-szlovák egyezmény, tíz év helyett négy év ott lakást követeltek meg. Észak-Erdély: E területről a második bécsi döntés rendelkezett. Magyar állampolgárnak ismerték el mindazon román állampolgárokat, akiknek 1940. augusztus 30-án a visszacsatolt területen volt az állandó lakóhelyük. Délvidék: A szóban forgó területet a magyar hadsereg megszállta. (A történelmi körülményekre nem térek ki.) Az ottani lakosok közül 1941. április 11-étől magyar állampolgárnak ismerték el azokat, akik a trianoni békeszerződés után a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (majd Jugoszlávia) állampolgárai lettek és 1931. június 1. és 1941. június 1. napja között a visszacsatolt területen volt az állandó lakóhelyük. Mint látjuk, valamennyi fenti jogszabály a lakóhelyhez, és – a trianoni békeszerződéssel ellentétben – nem az illetőségi helyhez kötötte a magyar állampolgárság elismerhetőségét. Akkor még rendelkezésre álltak a korabeli lakcímbejelentők, helyhatósági igazolások, amelyek az adott időszakban keletkezett állampolgársági iratokban megtalálhatók. Mindegyik említett jogszabály rendelkezett arról, hogy az állampolgárság visszaszerzése kiterjedt a férfi feleségére és 24. életévét be nem töltött kiskorú gyermekére. A házasságon kívül született gyermek anyja státusát osztotta. Az árva gyermekek apjuk vagy nagyapjuk egykori magyar állampolgárságát szerezték meg. A rendelkezések lehetőséget adtak a nemzetiség szerinti opcióra, s aki optált, annak át kellett költöznie a választott állampolgársága szerinti államba. Amennyiben az érintett nem felelt meg az ismertetett feltételeknek (például nem volt bejelentett lakhelye az előírt tejes időszakban a visszacsatolt területen), visszahonosítását kérhette.

24


A bécsi döntéseket és a délvidéki területek elfoglalását 1945. január 20. napjával a fegyverszüneti egyezmény30 hatályon kívül helyezte. Ezzel az időlegesen visszacsatolt területek lakosságának magyar állampolgársága is megszűnt.31 A párizsi békeszerződés32 a trianoni állapothoz képest még három község Csehszlovákiához való csatolásáról rendelkezett. Az érintett települések lakosainak állampolgárságára a magyarcsehszlovák lakosságcsere egyezmény előírásait kellett alkalmazni. Érdekes jogeset volt. egy Oroszvárról – amely akkor még Magyarország területéhez tartozott – Németországba áttelepülésre kötelezett család ügye. Az áttelepítéskor a párizsi békeszerződés még nem volt hatályban, a család tagjai tehát a vonatkozó magyar jogszabályok (lásd 2.2.8. pont) alapján vesztették el magyar állampolgárságukat, amelyet nyilatkozattal (lásd 2.1.5. és 4.2.1. pont) visszaszerezhettek. A II. világháború alatt és után a határon túlról a volt magyar állampolgárok tömegei menekültek Magyarországra. Az ideiglenes nemzeti kormány a magyar állampolgárság ideiglenes igazolása tárgyában hozott 5.070/1945. M. E. számú rendeletében már úgy rendelkezett, hogy akik a fegyverszüneti egyezmény alapján vesztették el magyar állampolgárságukat és állandó lakóhelyük Magyarország 1937-ben fennállott határain belül van, további rendelkezésig a magyar hatóságok, bíróságok előtti eljárásokban a magyar állampolgárokkal esnek egy tekintet alá. Az érintett kérelmére a Belügyminisztérium erről igazolást adott ki. Az igazolások iratai az állampolgársági iratanyagban megtalálható, de fellelhetők például házassági anyakönyvi alapiratokban is. Sok ügyfél is be tudja mutatni ezt az okmányt. A szóban forgó személyi kör, az elcsatolt területekről származók állampolgársági helyzetét véglegesen az 1948. évi LX. törvény rendezte. A törvény 26. §-a azokra vonatkozott, akik a fegyverszüneti egyezmény rendelkezései következtében vesztették el magyar állampolgárságukat: 1945. január 20. napjától magyar állampolgárnak lehetett elismerni őket, ha mind 1948. január 1jén, mind 1949. február 1-jén Magyarországon volt az állandó lakóhelyük. A törvény 27. §-a pedig mindazokra vonatkozott, akik, vagy azon felmenőjük, akihez az állampolgárságuk igazodott, a trianoni békeszerződés alapján vesztették el magyar állampolgárságukat: őket akkor lehetett magyar állampolgárnak elismerni, ha külföldi állampolgárságuk nem volt és 1948. január 1-jén Magyarországon volt az állandó lakóhelyük. A gyakorlatban – például a személyi igazolvány 30

Kihirdette az 1945. évi V. törvény Jogesetként lásd a BH2010. 199. számú bírósági határozatot. Ennek összefoglalása: “A trianoni békeszerződéssel (1921. évi XXXII. törvénycikk) elcsatolt délvidéki területen született személy kérelmére - magyar állampolgársága hiányában - magyar állampolgárságát tanúsító hatósági bizonyítvány nem állítható ki (1993. évi LV. törvény 11. §, 1879. évi L. törvény 3. §, 1941. évi XX. törvény 4. §, 526/1945. (III. 17.) ME rendelet 1. §, 1948. évi LX. törvény 26. §”). 32 Kihirdette az 1947. évi XVIII. törvény 31

25


kiadásakor – a 27. §-ra hivatkoztak akkor is, ha a 26. § alkalmazásának lett volna helye. Az esetleges külföldi állampolgárság fennállását nem vizsgálták. A lakóhely igazolása a jelzett időpontokban – amennyiben nincs a családnak állampolgársági iratelőzménye – a Lakcím Archívum adatai, esetlegesen a kérelmező birtokában lévő korabeli lakcímbejelentő, személyazonosító okmány, anyakönyvi kivonat, iskolai bizonyítvány, stb. alapján lehetséges. Azok (vagy felmenőjük), akik az 1948. évi törvényben meghatározott időpontokban nem laktak Magyarországon és a trianoni békeszerződéssel magyar állampolgárságukat elvesztették, visszahonosításukat, leszármazóik pedig egyszerűsített honosításukat kérhetik. Az e pontban tárgyalt jogszabályok a ma Magyarországon élők közül sok személy állampolgárságát érintették, ezek alapján tekinthetők magyar állampolgárnak. A békeszerződések, illetve a fegyverszüneti egyezmény alapján magyar állampolgárságukat elvesztett személyek és hozzátartozóik széles tömege teszi ki az egyszerűsített honosítást vagy visszahonosítást kérők legnagyobb hányadát. 2.2.7. Magyar-csehszlovák lakosságcsere A magyar-csehszlovák lakosságcsere egyezmény alapján a Csehszlovákiába áttelepült cseh és szlovák nemzetiségű személyek magyar állampolgársága megszűnt. Az áttelepülésről az érintettek igazolást kaptak, illetve a Nemzetgazdasági Minisztériumban egy töredékes nyilvántartás rendelkezésre áll róluk. Ha az áttelepülést a kérelmező nem igazolja, az állampolgársági ügyekben eljáró szerv keresi meg a Nemzetgazdasági Minisztériumot. Tudomásunk szerint Szlovákiában teljes körű nyilvántartás létezik a lakosságcserével érintett személyekről. A tárgyalt személyi kör a magyar állampolgárságot visszahonosítással, leszármazóik egyszerűsített honosítással szerezhetik meg. Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy Szlovákia nem tolerálja a kettős állampolgárságot. 2.2.8. A német nemzetiségűek kitelepítése Az 1945. augusztusi potsdami értekezlet döntött úgy, hogy Magyarországról, Lengyelországból és Csehszlovákiából a német nemzetiségű családokat Németországba kell áttelepíteni. Belső jogszabályaink alapján33 elvesztette magyar állampolgárságát az, aki Németországba való áttelepülésre kötelezett volt, illetve áttelepülésre kötelezett családtagjával együtt elhagyta Magyarországot. Az áttelepülésre kötelezettek névjegyzéke – egy-két település kivételével – az állampolgársági ügyekben eljáró szerv rendelkezésére áll. (A kitelepítettek státusát Németországban egy sajátos okmánnyal igazolták.) 33

7970/1946. ME rendelet, 10.515/1947. Korm. rendelet, 12.200/1947. Korm. rendelet.

26


Az áttelepülési kötelezettség 1950-ben szűnt meg.34 Az áttelepített német nemzetiségű személyek nyilatkozattal vagy visszahonosítással, leszármazóik egyszerűsített honosítással szerezhetik meg a magyar állampolgárságot. 2.2.9. Kétoldalú egyezmények A kettős állampolgárság kiküszöbölését célzó egyezmények rendezték a hatályba lépésükkor a Magyarország és a másik szerződő fél vonatkozásában fennálló kettős állampolgárságot, rendelkeztek a jövőben keletkező kettős állampolgárság felszámolásáról – jellemzően az ún. vegyes házasságból származó gyermekeket érintően, akik leszármazással mindkét szülőjük állampolgárságát megszerezték –, illetve előírták, hogy saját állampolgárságukat csak a másik szerződő fél állampolgársának megszüntetése esetén adják meg. Valamelyik egyezmény hatálya alá tartozó személy vagy saját, illetve szülője nyilatkozata, avagy az egyezmény rendelkezése alapján elveszthette magyar állampolgárságát. A szerződő államok, az egyezmények hatálya, valamint a kihirdető és hatályon kívül helyező jogszabályok az alábbiak: Szerződő fél (szerződéskötés éve) Szovjetunió

Kihirdető jogszabály

Hatályon kívül helyezte

Az egyezmény hatálya

2003: VIII. tv. 1958. január 15.

1957.

1958: 2. tvr.

1963.

1963: 21. tvr. 1999: LXI. tv

1963. aug. 19.- 1991. dec. 21.

Bulgária, 1958.

1959: 27. tvr. 1992: VIII. tv. 1959. júl. 2.- 1991. aug. 31.

Csehszlovákia, 1960.

1961: 6. tvr.

1999: LXI. tv. 1961. márc. 19.- 1992. dec. 31.

Lengyelország, 1961.

1962: 4. tvr.

1995: IX. tv.

NDK, 1969.

1970: 17. tvr. 1999: LXI. tv. 1970. júl. 8.- 1990. okt. 3.

Mongólia, 1977.

1978: 5. tvr.

1995: X. tv.

1978. febr. 25.- 1994. febr. 26.

Románia, 1979.

1980: 2. tvr.

1992: VII. tv.

1980. febr. 10.- 1990. febr. 10.

1962. febr. 3.- 1994. jan. 12.

A másik szerződő államban élő azon személyek, akik a magyar állampolgárságot választották, állampolgársági bizonyítványt kaptak. Ha Magyarországon született gyermekre vonatkozóan a szülők a másik szerződő fél állampolgárságát választották, a külföldi állampolgárságot a születési anyakönyvbe feljegyezték, illetve a gyermeket külföldiként nyilvántartásba vette az idegenrendészeti hatóság. Az egyezmények meghatározták azt is, hogy melyik állam mely hatósága előtt lehetett az állampolgárság választására vonatkozó nyilatkozatot megtenni, illetve a másik szerződő felet értesíteni kellett az állampolgárságot választók adatairól Jellemzően e téren a szerződő felek nem 34

84/1950. (III. 25.) MT rendelet.

27


vagy alig tartották be az egyezményekben előírt kötelezettségeiket. Azon Magyarországon született gyermekek esetében, anikor a szülők a másik szerződő fél állampolgárságát választották a gyermeknek, a szülők nyilatkozatát sokszor nem továbbították a Belügyminisztérium illetékes szervének, s a nyilatkozat a születési alapiratok között elfekszik. Azt is rendszeresen tapasztaljuk, hogy a másik szerződő fél állampolgárságával rendelkező, de magyarországi lakóhelyű anya a hazájában szülte meg a gyermekét és külföldi úti okmánnyal hozta Magyarországra. Az idegenrendészeti hatóság az állampolgárság vizsgálata nélkül számos esetben külföldiként vette nyilvántartásba a gyermeket, látta el személyi okmányokkal, holott az érintett magyar állampolgár. Amennyiben az érintett vagy a gyermek szülei nem tettek nyilatkozatot, vizsgálni kell, hogy a nyilatkozattételi határidő lejártakor – amely egyezményenként eltér, s általában meghatározza, hogy melyik állampolgárságát tartotta meg az egyezmény hatálya alá tartozó személy – hol volt a lakóhelyük, mert általában e ténytől függött, hogy melyik állampolgárságot tartotta meg az érintett.. A kettős állampolgárságot korlátozó egyezmények több ezer személyt érintettek. Az egyezmények végrehajtása során régóta észlelt, a fentiekben részben bemutatott problémák miatt, – amelyek országonként eltérőek – az egyezmények hatálya alá tartozók állampolgársági ügyeinek intézése a legkritikusabb, A táblázat alapján megállapítható, hogy a kettős állampolgárságot korlátozó egyezmények már nincsenek hatályban. Az Ápt. 1. § (4) bekezdésére tekintettel azonban rendelkezéseiket figyelembe kell venni azon személyek esetében, akiket érintettek, akik az egyezmények alapján tartották meg vagy vesztették el magyar állampolgárságukat. Ez utóbbiak visszahonosítás eredményeként lehetnek újra magyar állampolgárok. A kétoldalú egyezmények alapján magyar állampolgárságukat elvesztett személyek visszahonosítási kérelme (vagy állampolgárság megállapítási ügyükben) a szülőkre, lakóhelyükre és azok változására vonatkozó adatokat közölni kell. 3. HATÁLYOS ÁLLAMPOLGÁRSÁGI JOGSZABÁLYAINK ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEI 3.1. A magyar állampolgárság keletkezése A magyar állampolgárság a törvény erejénél fogva (ex lege), a leszármazás elve alapján – mint ezt már ismertettük – automatikusan keletkezik a születéssel. Erről rendelkezik az Alaptörvény G) cikk (1) bekezdése és az Ápt. 3. § (1) és (2) bekezdése. Hatályos jogunk szerint mind az anya, mind az apa után öröklődhet a magyar állampolgárság a születési helytől függetlenül. A szülői státus megállapítása tekintetében a Polgári Törvénykönyvnek 28


(a továbbiakban: Ptk.) a leszármazásra, valamint az anyai és apai jogállásra vonatkozó szabályait kell alkalmazni. [Ápt. 3. § (1)-(2) bekezdés] A leszármazás elvének fogalomkörébe tartozik az az eset is, ha a gyermek családi jogállását születése után rendezik és teljes hatályú apai elismerés, illetve apaság, anyaság bírói megállapítása, következtében kell magyar állampolgárt a gyermek szülőjének tekinteni. Ekkor a gyermeket születésétől magyar állampolgárnak elismerjük. [Ápt. 3. § (2) bekezdés] A Magyarországon magyar állampolgár szülőtől született gyermekek születésének anyakönyvezésekor, adatainak nyilvántartásba vételekor és alapvető személyi okmányokkal való ellátása kezdeményezésekor az anyakönyvvezető nem kéri az állampolgárság hivatalból történő igazolását. A leszármazás elvének alkalmazása az anyakönyvvezetői feladatok alapvető része, a szülő magyar állampolgárságát igazoló okiratok és nyilvántartási adatok (lásd 4.4. pont) alapján a gyermek magyar állampolgársága megállapítható. Kétség esetén természetesen az anyakönyvvezető is élhet az állampolgárság hivatalból történő vizsgálatának (Ápt. 12. §) lehetőségével. Amennyiben a magyar állampolgár szülő apaságának vagy anyaságának a vélelmét bíróság megdönti és a másik szülő nem magyar állampolgár, a gyermek magyar állampolgárságának a vélelme is megdől: úgy kell tekinteni, hogy soha nem volt magyar állampolgár. Hangsúlyozni kell, hogy a szülői minőség és vele együtt az állampolgárság vélelmének megdöntése nem állampolgárság. megszűnési jogcím. A fenti esetben, ha a külföldi szülő nem tartozik az SZL hatálya alá, a gyermek adatait is törölni kell a nyilvántartásból. Az előbbiek értelmében hozott állampolgársági döntés meglehetősen rosszul érinti a külföldi szülőt, általában jogorvoslattal élnek az állampolgársági ügyekben eljáró szerv ténymegállapítása ellen. Több bírói ítélet is született ebben a kérdésben, de a szülői minőség kérdésében az Ápt. 3. § (1) bekezdése a Ptk.-ra történő visszautalással már egyértelműen szabályoz. Kisegítő elvként, egyben a hontalanság eseteinek csökkentését célzó vélelemként alkalmazza az Ápt. a területi elvet (ius soli), amely alapján a magyar állampolgárság Magyarország területén való születéssel keletkezik. Ennek keretében az ellenkező bizonyításáig magyar állampolgárnak tekintjük az ismeretlen szülőktől származó, Magyarországon talált gyermeket – mely szabály mindig létezett a magyar állampolgársági jogban és más államok szabályozásában is általános. Ugyancsak az ellenkező bizonyításáig magyar állampolgárnak tekintendő a Magyarországon élő hontalan szülők Magyarországon született gyermeke. Ez utóbbi eset feltétele – amellett, hogy a gyermeknek Magyarországon kell születnie –, hogy mindkét szülője hontalan legyen, továbbá Magyarországon élőnek minősüljön. [Ápt. 3. § (3) bekezdés a) pont] Az Ápt. 23. § (1) bekezdése a következőképpen határozza meg, hogy ki tekinthető Magyarországon élő külföldinek: „E törvény alkalmazásában – a lakcímbejelentés napjától – Magyarországon lakik az a lakóhellyel rendelkező nem magyar állampolgár, 29


a) aki bevándorolt vagy letelepedett jogállású, b) akit menekültként elismertek (továbbá az oltalmazottak), valamint c) aki a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényben meghatározottak szerint a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát Magyarországon gyakorolja, és bejelentési kötelezettségének eleget tett.” Az Európai Gazdasági Térség (EGT) tagállamainak állampolgárairól van szó, akik az Európai Unió tagállamai mellett Izland, Liechtenstein, Norvégia és külön szerződés alapján Svájc állampolgárai. A területi elv alkalmazása során a c) pontban említett országok polgárainak gyermekei nem jöhetnek szóba, hiszen a szülők vagy legalább egyik szülőjük nem hontalan. Az előbb tárgyalt szabály szerint megdől a magyar állampolgárság vélelme, ha a szülő külföldi állampolgársága ismertté válik és a szülő a gyermek születésekor rendelkezett külföldi állampolgársággal, azaz nem volt hontalan. 3.2. Az állampolgársági eljárás általános jellemzői Az állampolgársági ügyintézés 1880 óta a Belügyminisztérium hatáskörébe tartozott. (2006 és 2010 között az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium látta el ezt a feladatot.) A Vhr. 13/B. §-a a gyakorlati ügyintézést, döntés-előkészítést a BÁH-ra bízza. Az eljárásban más szervek is közreműködnek, mint ezt később látni fogjuk. A központi hivatalok és a költségvetési szervi formában működő minisztériumi háttérintézmények felülvizsgálatával kapcsolatos intézkedésekről szóló 1312/2016. (VI. 13.) Korm. határozat 1. melléklet 3. d) pontja előírja, hogy a BÁH állampolgársági és névváltoztatási feladataiban a fővárosi és megyei kormányhivatalok, illetve a járási (fővárosi kerületi) hivatalok járjanak el, továbbá az 1. melléklet 4. pontja szerint a belügyminiszter anyakönyvi, névváltoztatási és állampolgársági feladatai a Miniszterelnökséget vezető miniszterhez kerüljenek. A feladat végrehajtásának határideje 2017. január 1. A hatályos Ápt. a következő ügytípusokat ismeri: 

A magyar állampolgárság megszerzése o honosítás, visszahonosítás (Ápt. 4-5., 6-7. §) o nyilatkozattal történő állampolgárság-szerzés (Ápt. 5/A. §)



A magyar állampolgárság megszűnése o lemondás (a magyar állampolgárság visszaállítása) (Ápt. 8. §) o a magyar állampolgárság visszavonása (Ápt. 9. §) 30




A magyar állampolgárság igazolása – Ápt. 10. § o állampolgársági bizonyítvány (Ápt. 11. §) o állampolgárság igazolása hivatalos megkeresésére (Ápt. 12. §)

Az állampolgársági eljárás az állampolgársági bizonyítvány kiadásának kivételével önálló, sui generis eljárás, amelynek a szabályait az Ápt. és a Vhr. állapítja meg. Az állampolgársági bizonyítvány kiadása 2005. november 1-jétől a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) hatálya alá tartozik. Az Ápt. 12. §-ában szabályozott megkeresés és a magyar állampolgárság visszavonása kivételével a felsorolt állampolgársági ügyek az érintett személy kezdeményezésére indulnak. Valamennyi ügytípusra külön, kötelező tartalmú kérelem-nyomtatványt állapítanak meg a Vhr. mellékletei. 3.3. Az állampolgársági kérelmek benyújtása, átvétele Az állampolgársági kérelmet, a már említett – a Vhr.-ben meghatározott tartalmú – kérelemnyomtatványon – az állampolgársági bizonyítvány iránti kérelem kivételével magyar nyelven – kitöltve, személyesen kell benyújtani. A kérelmet átvevő feladata a kérelmező személyazonosságának ellenőrzése és aláírása valódiságának tanúsítása. A személyazonosságot fényképet és aláírást tartalmazó okmánnyal kell igazolni, mint például az érvényes útlevél, az érvényes személyazonosító igazolvány, tartózkodási jogosultságot igazoló okmány, érvényes vezetői engedély. Külföldön élő kérelmező olyan okmánnyal tudja a személyazonosságát igazolni, amelyet az állampolgársága szerinti államban e célra elfogadnak. (Nem minden állam tekinti például személyazonosító okmánynak a vezetői engedélyt.) Az állampolgársági kérelem átvevőjének feladata a kérelem adatainak és az azokat igazoló okiratok adatainak egyeztetése. A honosítási és visszahonosítási kérelmek átvétele tekintetében ezen túlmenően külön feladatai is vannak a kérelmet átvevőnek. A kérelmet a belföldi hatóság öt napon belül, a konzuli tisztviselő a legközelebbi diplomáciai futárpostával terjeszti fel a BÁH illetékes központi szervéhez. A hiányos kérelmeket is át kell venni, de a hiányosságokról és azok pótlása elmulasztásának következményeiről a kérelmezőt írásban (a kérelem-nyomtatványon vagy az átvételi elismervényen jelezve) tájékoztatni kell. 35

35

Ezt a Ket. előírásaira emlékeztető, 2011-től alkalmazandó rendelkezést nehezen lehet értelmezni, pontosabban az állampolgársági jogszabályok más rendelkezéseivel együtt kell alkalmazni. A kérelmet átvevő nincs birtokában olyan információknak, amelyek az állampolgársági ügyekben eljáró szervnek, a BÁH központi igazgatóságának rendelkezésére fognak állni: pl. a kérelmező, illetve az állampolgárság vizsgálatában érintett személy, valamint azon felmenőjének, akihez az állampolgársága igazodik, esetleges korábbi állampolgársági ügyéről – vagy annak hiányáról – nincs ismerete. Az előzményiratokat a releváns – esetenként már nem hatályos – jogszabályi előírásokkal együtt kell figyelembe venni.

31


A cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes személy helyett a kérelmet a törvényes képviselője terjeszti elő. Az állampolgársági kérelem átvételekor a korlátozottan cselekvőképes személyt meg kell hallgatni, azaz a kérelmet neki is alá kell írnia. Minden állampolgársági kérelemhez csatolni kell az érintett (lehetőleg) eredeti, (de mindenképpen szabályosan hitelesített fénymásolatban) a születési anyakönyvi kivonatát és a családi állapotát igazoló okiratokat. Magyarországi anyakönyvi esemény (születés, házasságkötés, bejegyzett élettársi kapcsolat, illetve ez utóbbiak megszűnése, haláleset) adatait az állampolgársági ügyekben eljáró szerv az elektronikus anyakönyvben (a továbbiakban: EAK) ellenőrzi. Amennyiben a papír alapú anyakönyv adatai az EAK-ban még nem szerepelnek, ezek bejegyzését kéri36, továbbá az anyakönyvi alapiratok fénymásolatát is kérheti37. Természetesen a kérelmezőnek mellékelnie kell az adott ügytípus törvényi feltételeinek igazolására szolgáló egyéb okiratokat is, amelyeket az egyes ügytípusoknál tárgyalunk. A hivatalból beszerezhető adatok igazolása nem terheli a kérelmezőt. (Ez az SZL, az anyakönyvek és az idegenrendészeti nyilvántartások adatait jelenti alapvetően. Az idegen nyelvű okiratokat hiteles magyar nyelvű fordítással, és  ha ettől nemzetközi szerződés eltérést nem enged, illetve nincs elháríthatatlan akadálya,  diplomáciai felülhitelesítéssel ellátva kell a kérelemhez csatolni. A Vhr. 2/A. §-a elháríthatatlan akadálynak minősíti, ha a konzuli tisztviselő állásfoglalása szerint a diplomáciai felülhitelesítés beszerzése lehetetlen vagy bizonytalanul hosszú időt venne igénybe, továbbá a kérelmezőt súlyos joghátrány érné. (E körbe sorolhatjuk azt is, ha az okiratot kibocsátó állammal Magyarországnak nincs diplomáciai kapcsolata. Ekkor elvárható. hogy az adott állam egy főhatósága – külügy vagy igazságügyi minisztériuma – felülhitelesítse azt.) Magyar hatóságok által elfogadható hiteles fordítást vagy fordításhitelesítést belföldön az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda (a továbbiakban: OFFI), külföldön a magyar konzuli tisztviselő végezhet. Egyes kétoldalú jogsegélyegyezményeink a másik szerződő fél jogára tekintettel nyilvántartásba vett bírósági tolmácsokat vagy más szervet is feljogosíthatnak hiteles fordítás készítésére. Ha sem az okiratot kibocsátó államban, sem az OFFI-nál nincs az adott nyelv hiteles fordítására kijelölt fordító, el kell fogadnunk valamely világnyelvre, lehetőleg angol nyelvről történt ún. köztes fordítást. Fontos információt jelentenek az Ápt. 19. § (3) bekezdése alapján beszerezhető adatok, amelyek szintén nem állnak rendelkezésre minden hatóságnál a kérelem átvételekor. „Együttesen” kell értelmezni azt is, hogy a kérelmezőnek csatolnia kell a születési és a házassági anyakönyvi okiratát, ugyanakkor az Ápt. 19. § (3) bekezdés a) pontjára hivatkozással a belföldi anyakönyvi eseményt igazoló okiratot az eljáró szerv hivatalból beszerzi. Az előbbiekre tekintettel ugyancsak nincs gyakorlati jelentősége az Ápt. 14. § (4) bekezdés első mondatának, tekintve, hogy a belföldi anyakönyvi bejegyzésről az ügyek természeténél fogva hivatalból tájékozódni kell. 36 Az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény (a továbbiakan: At.) 59. § (1) bekezdés. 37 At. 81/C. § (2) bekezdés a) pont

32


Magyarország és más államok viszonylatában a polgári igazságügyi együttműködés területén hatályban lévő uniós és nemzetközi jogforrások – köztük a jogsegélyegyezmények – országonként az Igazságügyi Minisztérium honlapján http://igazsagugyiinformaciok.kormany.hu/download/0/f9/71000/%C3%A1llamok%20%C3%A9s %20egyezm%C3%A9nyek%20t%C3%A1j%C3%A9koztat%C3%B3%202016%20j%C3%BAlius. pdf címen érhetők el. Egyes szomszédos államokban hiteles fordítás készítésére feljogosított személyek fordításaival kapcsolatban merülnek fel kifogások, elsősorban a nevek átírásával kapcsolatban. „Lefordítják” az utónevet, apai utónevet, nem egyezik a születési házassági anyakönyvi kivonat fordításában feltüntetett név, stb. Ezeket a problémákat az adott ügy körülményeire tekintettel kell feloldani. A magyar anyakönyvi szabályokból kiindulva a születési anyakönyvi kivonat adatai a mérvadók. Végső esetben fel lehet kérni a kérelmezőt, hogy javíttassa ki a fordítást. Mit jelent a diplomáciai felülhitelesítés? A konzuli védelemről szóló 2001. évi XLVI. törvény 15. § (1) bekezdése szerint a külföldön kiállított közokirat, illetőleg a külföldi bíróság, közigazgatási szerv, közjegyző vagy közhitelességgel felruházott más személy által hitelesített magánokirat magyarországi felhasználása céljából a hivatásos konzuli tisztviselő diplomáciai felülhitelesítéssel látja el a fogadó állam hatóságának az okiraton szereplő aláírását és bélyegzőnyomatát, feltéve, hogy ezen hatóság aláírás- és bélyegzőmintájával rendelkezik. A hivatásos konzuli tisztviselő által diplomáciai felülhitelesítéssel ellátott okirat felhasználható az Európai Unió azon tagállamában is, amely Magyarországgal erre vonatkozó megállapodást köt.” A gyakorlatban tehát a felülhitelesítést a konzul az okiraton elhelyezett, vagy ahhoz hozzáfűzött záradék formájában állítja ki. Ez a záradék azt tanúsítja, hogy az okiraton szereplő bélyegző és aláírás valódi, és megegyezik a külképviselet birtokában lévő bélyegző- és aláírás mintával. A konzul által végzett diplomáciai felülhitelesítésre akkor kerülhet sor, ha az okiratot ellátták a külföldi állam saját joga által meghatározott szerv (esetleg több szerv) közbenső felülhitelesítésével. Az általános gyakorlat szerint a közbenső felülhitelesítést (ha több ilyen közbenső felülhitelesítés szükséges, akkor az utolsó felülhitelesítést) a külföldi állam külügyminisztériuma állítja ki, a magyar konzul ezt az aláírást és bélyegzőt látja el diplomáciai felülhitelesítéssel. Nem szükséges diplomáciai felülhitelesítést kérni arra az okiratra, amelynek a kibocsátó államával Magyarország kétoldalú jogsegélyegyezményt kötött és az egyezmény szerint a felülhitelesítés alóli mentesítés kiterjed a közigazgatási szervek által kiadott okiratokra. Mentesek a diplomáciai felülhitelesítés alól a külföldön felhasználásra kerülő közokiratok diplomáciai vagy konzuli hitelesítésének (felülhitelesítésének) mellőzéséről Hágában, 1961. október 5. napján kelt és az 1973. évi 11. törvényerejű rendelettel kihirdetett egyezményben (a továbbiakban: Apostille egyezmény) részes államok kijelölt hatóságai által ún. Apostille-jel ellátott okiratai. Az egyes államok kijelölt hatóságai által elvégzett hitelesítés után nincs szükség a magyar konzul diplomáciai 33


felülhitelesítésére. Az Apostille az egyezmény által meghatározott tartalmú tanúsítvány, amely hivatkozik az egyezményre. A tanúsítványt vagy elhelyezik az okiraton, vagy hozzáfűzik ahhoz. Az egyezményben részes államok és az Apostille kiállítására feljogosított szervek listája megtalálható angol nyelven a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia (HCCH) honlapján a következő linken: https://www.hcch.net/en/instruments/conventions/authorities1/?cid=41. Az Apostille egyezményt alkalmazó államok köre folyamatosan bővül. Egyes államok esetében az interneten ellenőrizhető a hatóságaik által kiadott Apostille valódisága. Az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2016. július 26-án hirdették ki az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1191 (2016. július 6.) számú rendeletét, mely az egyes közokiratoknak az Európai Unión belüli bemutatására vonatkozó előírások egyszerűsítése révén a polgárok szabad mozgásának előmozdításáról és az 1024/2012/EU rendelet módosításáról szól. A rendeletet 2019. február 16-ától kell közvetlenül alkalmazni és kötelező valamennyi tagállamban. A rendelet 1. cikk (1) bekezdés a) pontja kimondja a tagállamok hatóságai által kiállított egyes, másik tagállam hatóságainak bemutatandó közokiratokkal kapcsolatosan a felülhitelesítés vagy hasonló alakiságok (Apostille) alóli mentességet. A (2) bekezdés szerint “E rendelet emellett a közokiratokhoz fordítási segédletként csatolandó többnyelvű formanyomtatványokat állapít meg a születés, az életben lét, a haláleset, a házasságkötés (beleértve a házasságkötési képességet és a családi állapotot), a bejegyzett élettársi kapcsolat (beleértve a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésének képességét és a bejegyzett élettársi kapcsolattal összefüggő jogállást), a lakóhely és/vagy a tartózkodási hely, továbbá a büntetlen előélet tekintetében.”38 Ha a bemutatott okirattal kapcsolatban ésszerű kétség támad, egy speciális információs rendszeren keresztül tájékoztatás kérhető a kiállító hatóságtól vagy az adott állam kijelölt központi hatóságától. A külföldi anyakönyvi okiratok egyéb sajátosságai A rendezett közigazgatással bíró államokban az anyakönyvezés rendszere kevés érdemi, tartalmi eltérést mutat, a gyakorlati megoldások azonban sokkal színesebbek. Vannak államok, ahol kézzel vezetik az anyakönyveket, de egyre több államban térnek át az elektronikus anyakönyvezésre. Egyes államok külképviseletei a hazai nyilvántartásaikból tudnak követlenül okiratot is kiállítani. Az ún. harmadik világban kevés országban működik a miénkhez hasonló anyakönyvezés és anyakönyvi okirat kiállítás. Iránban például a személyi igazolvánnyal lehet az anyakönyvi adatokat igazolni. A muzulmán jog szerint megkötött házasságokat általában a saría (sharia) bíróságok igazolják. Közép-Afrikára, elsősorban Nigériára jellemző, hogy rokonok eskü alatt tett nyilatkozata

38

A rendelet előfutára volt a Személyi Állapot Nemzetközi Bizottsága (CIEC) – mely egy kormányközi nemzetközi szervezet – 16. számú egyezménye a többnyelvű anyakönyvi kivonatokról. Az egyezmény alapján kiadott anyakönyvi kivonatokat a részes államok hatóságai fordítás és felülhitelesítés nélkül elfogadják. Magyarország nem részese ennek az egyezménynek.

34


alapján állítják ki a születési anyakönyvi kivonatot. A latin-amerikai államok többségében korábban az anyakönyvi bejegyzés teljes adattartalmáról kézírásos anyakönyvi kivonatot adtak ki. A kivonatok nyelve is változatos. A legtöbb államban az ország hivatalos nyelvén rögzítik az adatokat. A 37. lábjegyzetben említett többnyelvű anyakönyvi kivonatokon túl más államokban is rendszeresítettek olyan kivonatokat, amelyek a rovatok megnevezését több nyelven tartalmazzák, a magyar kivonat például a magyar mellett francia és angol nyelven is megadja a rovatok nevét. A nemzetiségek jogairól szóló törvény alapján nemzetiséghez tartozó személy kérelmére, ha az anyakönyv az anyakönyvi kivonaton szereplő személy nevét a nemzetiségi nyelv szabályai szerint is tartalmazza, az anyakönyvi kivonaton a névadatot az adott nemzetiségi nyelven is fel kell az anyakönyvezési feladatok ellátásának részletes szabályairól szóló 32/2014. (V.19.) KIM rendelet tüntetni.39 A Vajdaság egyes településein a szerb mellett magyarul is feltüntetik a rovatok nevét és tartalmát cirill betűvel és a magyar helyesírás szabályai szerint egyaránt. Az egyes államokban más-más időpontban vezették be az állami anyakönyvezést. Sok helyen ma is érvényes az egyházi anyakönyvi okirat. A sajátosságok sorát a végtelenségig lehetne folytatni. Az okiratok elfogadhatóságát az állampolgársági ügyekben eljáró szerv vizsgálja. A külföldi anyakönyvi okiratokkal kapcsolatban bármilyen visszaélés, hamisítás gyanúja merül fel, az állampolgársági ügyekben eljáró szerv okmányszakértői véleményt kér vagy megkeresi az okmányt kibocsátó állam hatóságát. A külföldi helységnevek használata Az Ápt. 20/B. §-a rendelkezik arról, hogy a honosítási és visszahonosítási ügyek intézésénél az egykor Magyarországhoz tartozó települések nevét elsődlegesen a hivatalos magyar elnevezéssel kell írni. A többi ügytípusnál az anyakönyvi szabályozást vesszük alapul. Az anyakönyvezési feladatok ellátásának részletes szabályairól szóló 32/2014. (V.19.) KIM rendelet 20. § (3) bekezdése értelmében ha a külföldi helység egykor Magyarország területéhez tartozott és volt hivatalos magyar elnevezése, a település nevét a hivatalos magyar elnevezéssel kell használni, de fel kell tüntetni az adott országban az anyakönyvi esemény időpontjában alkalmazott hivatalos elnevezést is. Ha a születés időpontjában a település magyar fennhatóság alá tartozott, csak a magyar elnevezést használjuk az ország feltüntetése nélkül. Fontos! A papír alapú állampolgársági kérelmek felterjesztésével egyidejűleg a kérelmezők adatait, illetve szkennelve a kérelmeket és mellékleteiket rögzíteni kell az erre szolgáló informatikai felületen (OpAL). A kormányablakok ügyintézői ezt általában elmulasztják. A visszaélések csökkentése érdekében különösen fontos a honosítási és visszahonosítási kérelmek és egyes mellékleteik szkennelése. A BÁH összeállított egy tájékoztatót a kérelmek és a szkennelt mellékletek rögzítésére vonatkozóan.

39

At. 73/A. §. (6) bekezdés

35


3.4. Döntés az állampolgársági ügyekben A honosítási, visszahonosítási ügyekben, a lemondás elfogadásáról és az állampolgárság visszavonásáról az Ápt.-nek az adott ügytípusra vonatkozó rendelkezése értelmében a miniszter előterjesztésére a köztársasági elnök dönt.40 Az elnök döntéséhez az Alaptörvény értelmében a Kormány tagjának ellenjegyzése is szükséges. A többi állampolgársági ügyben a BÁH adja ki a bizonyítványt, okiratot, illetve állapítja meg, hogy ezek kiadásának feltételei nem állnak fenn. Az egyes miniszterek, valamint a Miniszterelnökséget vezető államtitkár feladat- és hatásköréről szóló 152/2014. (VI. 6.) Korm. rendelet 22. §-a értelmében az állampolgársági ügyek előterjesztése a belügyminiszter hatáskörébe tartozik az Ápt. 4. § (7) bekezdésével összefüggő honosítás kivételével. Ez utóbbi ügyek előterjesztése a miniszterelnök általános helyettesének feladatát képezik. Az Ápt. 24. § (4) bekezdés a) pontjának felhatalmazása alapján a Vhr. 13/B. §-ában a Kormány állampolgársági ügyekben eljáró szervként a BÁH-ot jelölte ki. A miniszter személyéhez kötött feladatok kivételével a BÁH végzi az állampolgársági ügyekkel kapcsolatos előkészítő és részletes feladatokat. Ennek keretében 



engedélyezi a honosítási vagy visszahonosítási kérelembe foglalt névmódosítást, s ha ennek feltételei nem állnak fenn, a kérelem elutasításáról vagy részbeni elutasításáról szóló határozatot hoz, kiadja a nyilatkozattal történt állampolgárság-szerzést tanúsító bizonyítványt vagy a nyilatkozat feltételeinek hiányát megállapító határozatot,



meghozza a lemondás feltételeinek hiányát megállapító határozatot,



meghozza az állampolgárság visszavonására okot adó tények fennállásáról szóló határozatot,



kiadja az állampolgársági bizonyítványt, vagy ha ennek feltételei nem állnak fenn, az elutasító határozatot,



ténymegállapítást közöl az Ápt. 12. §.a alapján hatóságok vagy állami szervek megkeresésére,

 

hiánypótlást bocsát ki az állampolgársági ügyekben, véleményt, adatot kér törvényi felhatalmazás alapján különböző szervektől.

A 3.2. pont második bekezdésében ismertetett 1312/2016. (VI. 13.) Korm. határozat értelmében a jelenlegi hatáskörök feltehetően változni fognak. Honosítási és visszahonosítási ügyben a döntés-előkészítés határideje három hónap, lemondási ügyben, az állampolgársági bizonyítvány kiadásánál, az állampolgárság hivatalos megkeresésre történő igazolásánál, valamint a nyilatkozattal történő állampolgárság-szerzési ügyben az ügyintézési határidő hatvan nap. 40

Alaptörvény 9. cikk (4) bekezdés i) pontja.

36


Az ügyintézési határidőket a kérelemnek az állampolgársági ügyekben eljáró szervhez való érkezéstől kell számítani. Az ügyintézési határidők hatvan nappal, honosítási visszahonosítási ügyben három hónappal meghosszabbíthatók. A határidőbe nem számít be: 

a hiánypótlásra felhívástól annak teljesítéséig terjedő idő;



az eljárás felfüggesztésének időtartama;



a honosítási, visszahonosítási kérelmek véleményezésének időtartama;



az állampolgárságot érintő adat vagy okirat beszerzése érdekében más hatósághoz vagy állami szervhez intézett megkereséstől a válasz megérkezéséig terjedő idő.

A honosítási és visszahonosítási kérelemről, a lemondás elfogadásáról, továbbá a magyar állampolgárság visszavonásáról hozott köztársasági elnöki döntés diszkrecionális jellegű, nincs indoklási kötelezettség és a döntés ellen nincs jogorvoslat. A többi állampolgársági ügyben kiadott bizonyítvány és határozat (végzés) bíróság előtt megtámadható. A perekben a Pp. közigazgatási perekre vonatkozó szabályait kell alkalmazni. Az eljárásra a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnak kizárólagos illetékessége van. 4. ÁLLAMPOLGÁRSÁGI ÜGYTÍPUSOK 4.1. A magyar állampolgárság megszerzése honosítással és visszahonosítással Külföldi állampolgár vagy hontalan személy kérelemre, az Ápt-ben meghatározott feltételek teljesítése esetén, meghatározott eljárás eredményeként nyerheti el vagy nyerheti vissza a magyar állampolgárságot. (Ápt. 4-7. §-ai) Honosítását az a nem magyar állampolgár kérheti, aki még nem volt magyar állampolgár, visszahonosítását pedig az, aki már volt magyar állampolgár, de ez a státusa valamilyen jogcímen megszűnt (lásd a megszűnési jogcímeket a 2.2. pontban). Három elvesztési jogcím esetén a magyar állampolgárság nyilatkozattal is visszaszerezhető, mint ezt e jogcímek tárgyalásánál említettük. A honosítás feltételeit és a kedvezményezett személyi kategóriákat az Ápt. 4. §-a, a visszahonosítás feltételét pedig az 5. §-a állapítja meg. 2011. január 1-jétől a magyar származású (ez alatt nem az etnikai eredet, nemzetiség értendő, hanem egykor magyar állampolgár felmenőtől való leszármazás) nem magyar állampolgárok honosításának és a visszahonosításnak a feltételei, valamint a speciális eljárási szabályok lényegesen egyszerűsödtek. Emiatt célszerű szétválasztani „hagyományos” és „egyszerűsített” honosításra az ügyeket. A visszahonosítás szabályai lényegében megegyeznek az egyszerűsített honosítás szabályaival.

37


4.1.1. “Hagyományos” honosítás A „hagyományos” honosítás általános feltételei: 1. A kérelmezőnek az Ápt. 23. §-ában meghatározott státusban Magyarországon kell élnie. (Lásd a 3.1. pontban részletezetteket.) A kérelem benyújtását megelőző itt lakás előírt időtartama változó attól függően, hogy a külföldit milyen kedvezményes elbírálás illeti meg. Az időtartam számítása a lakcímnyilvántartásba vételével kezdődik, amely az SZL-ben ellenőrizhető. 2. A kérelmezőnek büntetlen előéletűnek kell lennie és magyar bíróság előtt nem folyhat ellene büntető eljárás. 3. A magyarországi lakhatásának és megélhetésének biztosítottnak kell lennie. 4. A honosítás nem sértheti a közbiztonságot és a nemzetbiztonságot. 5. A kérelmezőnek magyar nyelven alkotmányos alapismeretekből vizsgát kell tennie, ha ez alól a törvény nem mentesíti. Egyes olyan kérelmezői kategóriák, akik esetében a jogalkotó feltételezi a magyar társadalomba való beilleszkedés magasabb fokát például magyar állampolgárral fennálló családi kapcsolataikra tekintettel, a lakcímbejelentéstől számított rövidebb idő elteltével kérelmezhetik a honosítást. Más személyekre vonatkozóan (pl. hontalanok, menekültek, stb.) nemzetközi egyezmények írják elő az állampolgárság kedvezményes megadását. A honosítási kérelem benyújtását megelőző, fent említett időtartam az egyes személyi kategóriák esetében a következő: Amennyiben a külföldit nem illeti meg kedvezményes elbírálás, a lakcímbejelentéstől számított nyolc év elteltével nyújthatja be a honosítási kérelmét. Ötévi ittlakás után kérheti a honosítását az, 

aki Magyarország területén született – függetlenül attól, hogy szülei születésekor milyen státusban voltak,



aki kiskorúként lakóhelyet létesített (letelepedett, bevándorolt státusban vagy a szabad mozgás jogának gyakorlójaként a lakcímét nyilvántartásba vették) Magyarországon, továbbá

Háromévi ittlakás után folyamodhat a magyar állampolgárságért a külföldi, ha 

a házastársa magyar állampolgár és a házasság is három éve fennáll, vagy a házasság a magyar állampolgár házastárs halálával szűnt meg;



kiskorú gyermeke magyar állampolgár;

38




magyar állampolgár örökbe fogadta, (gyakorlatilag az örökbefogadás után nagykorúvá vált személyekre vonatkozik ez a kedvezmény, a kiskorúakról külön rendelkezés szól),



magyar hatóság menekültként elismerte; vagy



hontalan. (Ez utóbbi személyi körre is érvényesek az 1.1.3. pont harmadik bekezdésében leírtak: nem csak a hontalanként elismert személyekre alkalmazandó a honosítási kedvezmény, hanem mindazokra, akikről megállapítható, hogy nem rendelkeznek állampolgársággal.)

Sajátos személyi kört képeznek az oltalmazottak, akiknek e jogállását az SZL feltünteti. A menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény 17. § (1) bekezdése kimondja, hogy az oltalmazottat, ha törvény vagy kormányrendelet kifejezetten eltérően nem rendelkezik, a menekült jogai illetik meg, és kötelezettségei terhelik. A 17. § (4) bekezdése azonban arról rendelkezik, hogy az oltalmazottat nem illetik meg a magyar állampolgárságról szóló törvény szerinti, a menekültre vonatkozó kedvezményes honosítási feltételek. Az ő esetükben az un. alapeseti, vagy más kedvezményes elbírálási jogcímet kell alkalmazni. A kiskorúakra speciális kedvezményt határoz meg az Ápt.: az itt lakás időtartama korlátlanul csökkenthető, ha a kiskorú a szülőjével (szüleivel) együtt kéri a honosítást vagy szülője már megszerezte a magyar állampolgárságot. A magyar állampolgár által örökbefogadott kiskorú gyermek lakóhelyére tekintet nélkül honosítható. A rendelkezés célja, hogy mielőbb elnyerje a gyermek az örökbefogadója státusát, nem kell lebonyolítani a nyilvántartásba vételt megelőző idegenrendészeti eljárást. Feltétel azonban, hogy az örökbefogadási határozat jogerős, illetve a magyar jog szerint elismerhető legyen. Számos államban az örökbefogadás automatikus állampolgárságot keletkeztető vagy megszüntető jogcím. A magyar jog nem ezt az elvet követi, egyik állampolgársági törvényünk szerint sem érintette automatikusan a magyar állampolgárságot az örökbefogadás, de maga után vont honosítási kedvezményt. Az At. 10. § b) pontja szerint a hazai anyakönyvezést végző hatóság anyakönyvezi annak a nem magyar állampolgárnak külföldön történt születését, akit magyar állampolgár örökbe fogadott. Az itt lakás időtartama, a lakhatás és megélhetés igazolása, továbbá az alkotmányos alapismeretek vizsga letétele alól a köztársasági elnök a miniszter előterjesztésére felmentést adhat, ha a külföldi személy honosításához Magyarországnak fontos érdeke fűződik (a belső szóhasználatban: “államérdek”). Ezen kérelmek és a felmentési javaslat előterjesztése a miniszterelnök-helyettes hatásköre, aki a kialakult gyakorlat szerint javaslatát a kérelmező tevékenysége szerint illetékes minisztérium véleménye alapján teszi meg. Az alkotmányos alapismeretek vizsga vizsgakövetelményeit és szabályzatát a Vhr. 7. sz. melléklete állapítja meg. 39


A vizsgát kizárólag Budapest Főváros Kormányhivatalában lehet letenni. A vizsgára a Kormányhivatal Budapest V. ker., Váci u. 62-64. szám alatti épületében (vagy postai úton) kell jelentkezni. Az írott tananyag mellett a Kormányhivatal ingyenes felkészítést is tart. A Kormányhivatal internetes honlapján a http://www.kormanyhivatal.hu/hu/budapest/hirek/bfkhnyomtatvanyai linken az oktatás, képzés, vizsgák cím alatt az “Alkotmányos alapismeretek vizsga” hivatkozásra kattintva pontos információk találhatók. Így a jelentkezési lap, a felkészítés és a vizsgák tervezett időpontjai, a vizsgadíj, a tételsor és a vizsga lebonyolításának menete. Az Ápt. értelmében nem kell vizsgát tennie 

a cselekvőképtelen kérelmezőnek, a korlátozottan cselekvőképes kiskorúnak, továbbá annak a személynek, akinek a cselekvőképességét a bíróság az állampolgársági ügyek tekintetében korlátozta;



a 60. életévét betöltött kérelmezőnek;



annak, aki igazolja, hogy magyar tannyelvű nevelési-oktatási vagy felsőfokú intézményben szerzett végzettséget (a részben magyar tannyelvű intézmény is e körbe tartozik); továbbá annak sem,



akinek az egészségi állapota visszafordíthatatlanul oly mértékben megromlott, hogy emiatt képtelen a vizsga letételére és ezt az illetékes egészségügyi intézmény igazolja. A vizsga díjköteles, melynek összege jelenleg a minimálbér ötven százaléka.

Az ismertetett feltételek közül több a magyarországi lakóhelyhez kötődik, az érintettek vonatkozásában ez is indokolja, hogy a „hagyományos” honosítási kérelmet Magyarországon ajánlott benyújtani. 4.1.2. A hagyományos honosítási kérelem kitöltése és átvétele A hagyományos honosítási kérelmet Vhr. 1. számú mellékletében meghatározott tartalmú nyomtatványon kell benyújtani. A nyomtatvány letölthető a BÁH honlapjáról (http://www.bmbah.hu/jomla/index.php?lang=hu). A kérelem-nyomtatvány számos kérdésben, különösen a csatolandó okiratokat tekintve eligazítást ad, így kérjük elolvasni és gondosan kitölteni. A nyomtatványra a kérelmezőknek egy-egy arcfényképet („igazolványképet”) kell elhelyeznie. A bevezető részben fel kell tüntetni minden kérelmező (aki magyar állampolgárságot kíván szerezni) nevét. Ha a szülők (törvényes képviselő) csak kiskorú gyermeke honosítását kéri, a bevezető szöveget módosítani szükséges. A kérelmező személyi adatai közül a házassági, valamint a születési családi és utónevet a születési és házassági anyakönyvi kivonat alapján kell kitölteni. Az előző névről általában elegendő 40


nyilatkozni, ha azonban névváltoztatás történt és e tényt a születési anyakönyvi kivonat nem tartalmazza, a névváltoztatást igazoló okiratot is mellékelni kell. A nem latin betűs nevek átírására az egyes országokban más-más szabályok vonatkoznak. A magyar szabály értelmében a kiejtés és a magyar helyesírás szabályai szerint írják át a neveket. (Más államokban az angol vagy a francia helyesírást veszik figyelembe.) Emiatt az okiratok magyar fordítása sokszor eltér a kérelmező útlevelében feltüntetett névtől. A különböző nyilvántartásokban való eredményes ellenőrzés érdekében célszerű (például az előző név rovatban, a rovat elnevezését javítva), a külföldi útlevélben, a személyazonosító igazolványban vagy a tartózkodási engedélyben szereplő formában is feltüntetni a nevet. Születési helyként a település nevét akkor is be kell írni, ha azt a születési anyakönyvi kivonat nem tartalmazza. A honosítási (és visszahonosítási) eljárásban a születési helyet a hivatalos magyar elnevezéssel kell használni, tehát ha a település egykor a Magyar Királyság fennhatósága alá tartozott. Az I/2. pontban a kérelmező – az anyakönyvi esemény időpontjában érvényes – hivatalos külföldi helységnév járulékosan (zárójelben) való feltüntetését is kérheti. Ha az anyakönyvi esemény nem Magyarországon történt, az ország nevét, s ha ismert vagy megállapítható a szövetségi tagállam, kanton vagy tartomány nevét is be kell írni (Ápt. 20/B. §). A jelenlegi és előző állampolgárságról csak nyilatkozni kell, általában nem szükséges igazolni. A lakóhelyet és a tartózkodási helyet a személyi azonosítót és lakcímet igazoló hatósági igazolvány (ún. lakcímkártya) adataival egyezően kell megadni, ha az igazolvánnyal a kérelmező rendelkezik. A lakóhely adatát nem kell megismételni a tartózkodási hely rovatban. Ha a kérelmező nem érhető el sem a lakóhelyén, sem a tartózkodási helyén, tüntesse fel azt a címet, ahol a küldeményeit átveszik. A telefonszám és az e-mail cím ismerete az egyszerűbb és gyorsabb kapcsolattartás miatt fontos. Az iskolai végzettséget (I/6. pont) csak abban az esetben kell igazolni, ha az egyben az alkotmányos alapismeretek vizsga alól is mentesíti a kérelmezőt. A magyar tannyelvű, iskolarendszerű oktatásban szerzett diploma, bizonyítvány közjegyző által hitelesített másolatát célszerű mellékelni. A családi állapotra vonatkozó adatokat a valóságnak megfelelően kell kitölteni. (A családi állapot lehet bejegyzett élettárs, elvált vagy özvegy bejegyzett élettárs is.) A jelenlegi családi állapotot okirattal is kell igazolni. Férjes vagy nős kérelmező a házassági anyakönyvi kivonatát mellékeli, elvált vagy özvegy személy a házassági anyakönyvi kivonata mellett a jogerős bontóítéletet, illetve a házastárs halotti anyakönyvi okmányát is köteles csatolni. A bejegyzett élettársi kapcsolatot és annak esetleges megszűnését szintén igazolni kell anyakönyvi kivonattal. A magyar állampolgárság megszerzését követően hazai anyakönyvezésre kerül sor, melyhez az említett okiratok szükségesek. (Elváltak esetében csupán a bontóítélet alapján a házasság, illetve a bejegyzett élettársi kapcsolat nem anyakönyvezhető hazailag.) 41


A III. pontban a felmenők közül a szülők adatait közölni kell. Több államban a születési anyakönyvi kivonatban az anya házassági nevét tüntetik fel. Amellet, hogy a kérelmező a kérelemnyomtatványon nyilatkozik anyja születési nevéről, ennek igazolására csatolni kell vagy a szülei házassági anyakönyvi kivonatát, vagy anyja születési anyakönyvi kivonatát. A nagyszülőkre vonatkozó adatok közül azokat kell feltüntetni, amelyeket a kérelmező ismer. Nem kötelező a rovat kitöltése. Ha örökbefogadás történt, és a kérelmező ismeri, a vérszerinti szülők adatait is be kell írni. A IV. pont tartalmazza a magyarországi tartózkodásra vonatkozó adatokat. Köztük azon engedély típusát, számát, keltét, a kiállító hatóság megnevezését, amely alapján a kérelmező az SZL alanyává vált. Ezen adatokat az állampolgársági ügyekben eljáró szerv a különböző személyi nyilvántartásokban ellenőrzi. [Vö. Ápt. 23. § (1) bekezdés, Vhr. 3. § (1) bekezdés a) pont.] Az V. pont arra kérdez rá, hogy volt-e a kérelmező hozzátartozójának állampolgársági ügye, s az ügyiratból kéri-e a saját kérelme elbírálásánál felhasználható okirat átvételét. Ezért is különös jelentőségü a kérelmek és egyes mellékleteinek szkennelése és az elektronikus felületen történő elküldése az állampolgársági ügyekben eljáró szervnek. A kérelmező a rá vonatkozó fejezet végén megjelölheti, hogy milyen jogcímen kéri a honosítást. A törvényi feltételeket, a kedvezményes minősítést megalapozó tényeket azonban az állampolgársági ügyekben eljáró szerv ellenőrzi. A honosítási kérelem részét képezi a saját kézzel írt, nem szakmai jellegű (mint például álláskereséshez benyújtott) önéletrajz. Célszerű ebben kitérni a származási helyen folytatott tevékenységre, a Magyarországra érkezés körülményeire, inditékaira, a Magyarországon folytatott tevékenységre. Az önéletrajzot csak nagykorú kérelmezőnek kell megírnia. [Vhr. 3. § (9) bekezdés] A házastársra vonatkozó, a VI-X. pontokban foglalt kérdésekre adandó válaszok és az önéletrajz tekintetében a “kérelmező” részhez a fentiekben leírtak az irányadók, ha a házastársak egyidejűleg kérik a honosításukat. [Az Ápt. 15. § (4) bekezdése értelmében “Házastársak, illetve szülő együttélő kiskorú vagy cselekvőképtelen nagykorú gyermekével közös honosítási, visszahonosítási kérelmet, illetve a magyar állampolgárságról lemondó nyilatkozatot terjeszthet elő.” A kérelem-nyomtatvány kialakítása e rendelkezésre tekintettel történt.] Ha a házastárs nem kéri a honosítását, illetve ha a házastárs magyar állampolgár, csak az alapvető személyi adatokat kell reá vonatkozóan közölni. Özvegy vagy elvált kérelmező esetén a volt házastárs személyi adatait szintén fel kell tüntetni. A kiskorú gyermekek adatait abban az esetben is közölni kell, ha reájuk nem terjed ki a kérelem vagy magyar állampolgárok. (Magyar állampolgárként nyilvántartott gyermek vonatkozásában esetenként kiderül, hogy mégsem magyar állampolgár. Ilyen szituációban – az állampolgársági ügyekben eljáró szerv tájékoztatása után – a szülő kiterjesztheti honosítási kérelmét a gyermekre is.) 42


A névmódosítási kérelem – az önéletrajzhoz hasonlóan – a honosítási (és visszahonosítási) kérelem részét képezi. Ennek szabályai és a Vhr.-ben meghatározott nyomtatványokon is azonosak, ennek szabályait külön, együttesen a 4.1.5. pontban tárgyaljuk. A Vhr. 3. §-ára tekintettel a hagyományos honosítás iránti kérelemben az alábbiakra vonatkozóan kell nyilatkozatot tenni: 

A kérelmező (és házastársa) büntetlen előéletű, nem folyik ellene büntetőeljárás és az elmúlt öt évben szándékos bűncselekmény miatt bíróság nem marasztalta el.



Kiskorú gyermek honosítási kérelméhez – ha ennek elháríthatatlan akadálya nincs – mindkét szülő hozzájárulása szükséges. A hozzájulás megadásának legegyszerűbb formája, ha mindkét szülő aláírja a honosítási kérelmet, amennyiben az kiiskorú gyermekre is kiterjed. Más országban tartózkodó szülő a nyilatkozatát a magyar konzuli tisztviselő közjegyző előtt is megteheti vagy teljes bizonyító erejű – két tanú aláírásával ellátott – magánokiratba foglalhatja. Ha ez akadályba ütközik, a kérelmet benyújtó szülőnek (vagy a törvényes képviselőnek) nyilatkoznia kell arról, hogy a szülő(k) hozzájáruló nyilatkozatát miért nem tudja beszerezni. (Például a szülő külföldön, ismeretlen helyen tartózkodik, nem tartanak kapcsolatot, a másik szülő gyermektartási díjat sem fizet.) Amennyiben a gyermek születését apa adatai nélkül anyakönyvezték, nem szükséges az apa hozzájárulása. Ha házasságon kívül született gyermek részére képzelt apát állapítottak meg, természetesen a szóban forgó nyilatkozatban ezt a tényt kell feltüntetni.



A kérelmező (és házastársa) kérheti, hogy az idegenrendészeti iratanyagából vegye át az állampolgársági ügyekben eljáró szerv a honosítás egyes feltételeinek igazolására szolgáló iratokat. (Például a lakhatást igazoló iratot, ha a lakóhelye időközben nem változott.)



A sikeres alkotmányos alapismeretek vizsgát tett személy nyilatkozhat arról, hogy kérte Budapest Főváros Kormányhivatalánál a vizsgáról szóló értesítésnek az állampolgársági ügyekben eljáró szervhez való megküldését, s emiatt nem csatolja a vizsgáról szóló igazolást.

Ha a honosítási eljárás időtartama alatt születik a honosítást kérőknek gyermeke, a honosítás hatálya automatikusan nem terjed ki a gyermekre. Amennyiben döntés még nem történt – s ha a magyarországi lakóhely feltétel és ennek nyilvántartásba vétele megtörtént – a honosítási kérelmet a gyermekre is ki lehet terjeszteni, s együtt nyerhetik el a magyar állampolgárságot.. Ha az említett törvényi feltétel nem áll fenn, a gyermek státusának rendezését követően az Ápt. 4. § (5) bekezdése alapján kedvezményes honosítása kérhető. A hagyományos honosítási kérelem mellékletei Az állampolgársági kérelmek mellékletei tekintetében az Ápt. 14. §. (3) bekezdése általános, a honosítási (és visszahonosítási) kérelmekre vonatkozóan a Vhr. 3. §-a részletes előírásokat 43


tartalmaz. A Vhr. által meghatározott kérelem-nyomtatványok a “mellékletek” cím alatt eligazítást nyújtanak a csatolandó mellékletekre vonatkozóan. Számos csatolandó okirat már eddig is szóba került. Foglaljuk össze ezeket: 

A kérelemre minden kérelmezőnek egy-egy arcfényképet kell erősítenie. A születési anykönyvi kivonatra és a családi állapotot igazoló okiratokra vonatkozóan a 3.3. pont ad részletes tájékoztatást.



A megélhetés igazolására elsősorban elvárt irat a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) által kiadott, a bevallott jövedelemről szóló igazolás. Nyugdíjasok a nyudíjat megállapító határozat fénymásolatával igazolhatják jövedelmüket. Amennyiben hozzátartozó vállalja a kérelmező eltartását, a hozzátartozónak erről teljes bizonyító erejű – két tanú aláírásával ellátott – nyilatkozatot kell tennie és a saját jövedelmét igazolnia. Ha a kérelmező jövedelme külföldről származik, a rendszeres banki átutalások igazolásával tanúsíthatja a magyarországi megélhetése biztosítottságát. Természetesen más élethelyzetek is előfordulhatnak, amelyek igazolását is megvizsgálja az állampolgársági ügyekben eljáró szerv.



A magyarországi lakhatás biztosítottságát igazolja az egyszerű tulajdoni lap, ha a kérelmezőnek saját tulajdonú lakása van. Bérelt lakás (lakrész) esetén a bérleti szerződés és az ingatlan egyszerű tulajdoni lapjának csatolása szükséges. Amennyiben hozzátartozó fogadja be lakásába a kérelmezőt, erről teljes bizonyító erejű – két tanú aláírásával ellátott – nyilatkozatot kell tennie és az ingatlan egyszerű tulajdoni lapját mellékelni kell.



Az alkotmányos alapismeretek vizsgára kötelezettekre vonatkozóan a fentiekben található részletes eligazítás. Vagy a vizsgaigazolást csatolja a kérelmező, vagy felkéri Budapest Főváros Kormányhivatalát a vizsgáról szóló értesítésnek az állampolgársági ügyekben eljáró szervhez történő megküldésére. A vizsga nem évül el, aki azt korábban eredményesen letette, nem kell megísmételnie. Ha az érintettnek volt korábban honosítási ügye, a vizsgaigazolás az előzményiratban általában megtalálható. Amennyiben az igazolást az állampolgársági ügyekben eljáró szerv a kérelmezőnek visszaküldte és az elkallódott, a vizsgáztató kormányhivataltól másodlat kérhető.



Az alkotmányos alapismeretek vizsga alóli mentesülés igazolása tekintetében a magyar tannyelvű, iskolarendszerű oktatásban szerzett oklevél, bizonyítvány kérdését a kérelemnyomtatvány kitöltése (I/6. pont) kapcsán már érintettük. Az életkorhoz kötött mentesülést – kiskorúság, 60. életév betöltése – külön nem kell igazolni, ezt a születési anyakönyvi kivonat tanúsítja.. Cselekvőképtelen nagykorú személy gondnokság alá helyezését elrendelő határozatot, korlátozottan cselekvőképes esetében pedig a bíróságnak az állampolgársági ügyek tekintetében a gondnokság alá helyezést elrendelő határozatot kell mellékelni a vizsga alóli mentesülés igazolásaként. Aki egészségi állapotának visszafordíthatatlan megromlása miatt képtelen a 44


vizsga letételére, e tényt a betegség jellege szerint illetékes egészségügyi szolgáltatónak az egészségi állapotról kiadott igazolásával tanúsíthatja. Háziorvos igazolása nem elegendő. 

A szülői hozzájáruló nyilatkozatról a kérelem-nyomtatvány kitöltésénél leírtak a mérvadók.



Magyar állampolgár által örökbe fogadott személy kérelméhez a magyar gyámhatóság jogerős határozatát és a gyemek hazailag anyakönyvezett születési anyakönyvi kivonatát mellékelni kell.

Az aláírások, ezek valódiságának tanúsítása, valamint a kérelmező(k) személyazonosságának ellenőrzése a honosítási kérelem átvételének nagyon fontos mozzanatát képezik. A személyazonosítás során össze kell vetni a kérelmet benyújtó személyt a kérelemhez csatolt arcfényképével, illetve a személyazonossága igazolására bemutatott – fényképes és aláírással ellátott – okmánnyal. Az aláírás valódiságának tanúsítása során is az előbbiek érvényesek. A honosítási kérelmet alá kell írnia a 14. életévét betöltött és a korlátozottan cselekvőképes kérelmezőnek, kiskorú esetén a törvényes képviselőnek, általában a szülőknek, valamint a kérelmet átvevő tisztviselőnek. A nyomtatványon fel kell tüntetni a kérelmezők személyazonosságát igazoló okirat típusát, számát, érvényességi idejét és magyarországi lakóhellyel rendelkező kérelmező esetében a személyi azonosítót és lakcímet igazoló hatósági igazolvány számát. A Magyarországon lakóhellyel rendelkező kérelmezőnek a személyazonosító igazolvány kiadásához vagy cseréjéhez szükséges fényképét, ujjnyomatát és az egyéb szükséges adatokat a kérelmet átvevő felvételezi a Vhr. 3. § (10) bekezdése és a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Nytv.) 29/A. § (3) és (5) bekezdése alapján a 12. életévét betöltő kérelmező esetében. (Nem haszontalan egyelőre a papír alapú személyazonosító igazolvány adatlapot is kitölteni és felterjeszteni.) A honosítási kérelem és a kérelmező adatait, valamint a kérelem egyes mellékleteit, szkennelve az erre szolgáló informatikai felületen rögzíteni kell. Szkennelni szükséges legalább a honosítási kérelem azon oldalait, amelyek a kérelmező(k) fényképét, önéletrajzát és aláírását tartalmazzák, valamint a felmenők egykori magyar állampolgárságát igazoló vagy valószínűsítő okiratokat. Ez utóbbiak más családtagok állampolgársági ügyében is felhasználhatók. A rögzítést le kell zárni, egyébként az állampolgársági ügyekben eljáró szerv rendszerében nem jelennek meg az adatok, nem iktatódik a kérelem. A honosított (visszahonosított) személyek külföldön történt anyakönyvi eseményeit hazailag anyakönyvezni kell. Fel kell venni tehát a hazai anyakönyvezéshez szükséges adatlapot, mellékelve hozzá a hiteles külföldi anyakönyvi kivonatot – amennyiben szükséges hiteles fordítással ellátva. Ezeket a honosítási kérelemmel és egyéb mellékleteivel együtt meg kell küldeni az állampolgársági ügyekben eljáró szervnek.

45


Papír alapon, eredetben felterjesztendő tehát a honosítási kérelem és mellékletei. Informatikai felületen rögzíteni kell legalább a honosítási kérelem releváns oldalait és mellékleteit (OpAL), valamint a magyarorsági laköhellyel rendelkező kérelmező esetében kötelezően a személyazonosítö igazolvány kiadásához szükséges adatokat. 4.1.3. “Egyszerűsített” honosítás és visszahonosítás Az Ápt. 4. § (3) bekezdése értelmében az egyszerűsített honosítás feltételei: 

A kérelmező felmenői között volt magyar állampolgár. Felmenő alatt értendő a szülő, nagyszülő, dédszülő, stb. – akár apai, akár anyai ágon. (Az egyszerűsített honosításnál nem érvényesül az, hogy az apai ághoz igazodik az állampolgárság.)



„A magyarországi származás valószínűsítése” fordulat a jogalkotó szándéka szerint kizárólag a csángókra vonatkozik.





Magyar nyelvtudását igazolja. (Ennek ellenőrzése a kérelmet átvevő feladata.) A cselekvőképtelen és korlátozottan cselekvőképes személynek nem szükséges igazolnia a magyar nyelvtudását. A gyakorlatban az állampolgársági ügyekben eljáró szerv elvárja, hogy a 14 éven felüli kiskorú is értse és beszélje a magyar nyelvet. Az erre vonatkozó információt a nyomtatványra fel kell jegyezni. Büntetlen előéletű és nem folyik ellene büntetőeljárás.



A honosítás a közbiztonságot és nemzetbiztonságot nem sérti.

Az Ápt. 2013. március 1-jétől hatályos módosítása [4. § (3a) bekezdés] értelmében egyszerűsített honosítást kérhet az is, aki legalább 

tíz éve érvényes házasságban él olyan személlyel, aki az állampolgársági kérelem benyújtásának időpontjában magyar állampolgár, vagy  öt éve érvényes házasságban él olyan személlyel, aki az állampolgársági kérelem benyújtásának időpontjában magyar állampolgár és közös gyermekük született, és a magyar nyelvtudását igazolja. A visszahonosítás (Ápt. 5. §) feltételei: 

A kérelmező korábban magyar állampolgár volt, de állampolgársága valamilyen jogcímen megszűnt (lásd: 4.3. pont!).



Magyar nyelvtudását igazolja.



Büntetlen előéletű és nem folyik ellene büntetőeljárás.



A visszahonosítás a közbiztonságot és nemzetbiztonságot nem sérti.

46


4.1.4. Az egyszerűsített honosítási és visszahonosítási kérelem kitöltése és átvétele Az egyszerűsített honosítási és a visszahonosítási kérelmet a Vhr. 10. számú mellékletében meghatározott tartalmú nyomtatványon kell benyújtani. A nyomtatvány tájékoztatóval együtt letölthető a http://www.allampolgarsag.gov.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=133&Itemid =71 internetes címről. A kérelem adattartalma szűkebb, mint a hagyományos honosítási kérelemé, az alapvető adatok igazolása és a kérelem átvételénél követendő eljárás tekintetében azonban nincs jelentős eltérés a magyar nyelvtudás ellenőrzésén kívül. A nyomtatványra a 14. életévét betöltött külföldön élő kérelmezőnek egy arcfényképet („igazolványképet”) kell elhelyeznie. [Vhr. 3. § (8) bekezdés.] A bevezető részben az egyszerűsített honosítási és visszahonosítási kérelmen is fel kell tüntetni minden kérelmező (aki magyar állampolgárságot kíván szerezni) nevét. Ha a kérelmet minden családtagra vonatkozóan kitöltötték és azt alá is írták, de a bevezető részben nem szerepel valamelyikük neve, a döntérelőkészítő nem feltételezi, hogy rájuk is kiterjed a kérelem. Ha a szülők (törvényes képviselő) csak kiskorú gyermek honosítását kéri, a bevezető szöveget ennek megfelelően módosítani szükséges. Itt is hangsúlyozom, hogy amennyiben a honosítási eljárás időtartama alatt születik a honosítást kérőknek gyermeke, a honosítás hatálya automatikusan nem terjed ki a gyermekre. Ha a kérelemről még nem történt döntés, a honosítási kérelmet a gyermekre is ki lehet terjeszteni. Amennyiben a szülők honosítása már megtörtént, a gyermekre vonatkozóan ugyancsak kedvezményes, egyszerűsített honosítási kérelem nyújtható be. A kérelmező személyi adatai közül a hagyományos honosítási kérelemhez hasonlóan a házassági, valamint a születési családi és utónevet a születési és házassági anyakönyvi kivonat alapján kell kitölteni. Az előző névről nyilatkozni kell, különösen külföldön élő kérelmezők esetében. Ha névváltoztatás történt és e tényt a születési anyakönyvi kivonat nem tartalmazza, a névváltoztatást igazoló okiratot is mellékelni kell. Az egyszerűsített honosítási és visszahonosítási kérelmek esetében különösen fontos – mint ahogy a hagyományos honosítási kérelem kapcsán említést nyert –, hogy a nem latin betűs nevek átírási szabályainak eltérésére tekintettel a kérelmező útlevelében, a magyar személyazonosító igazolványában vagy a tartózkodási engedélyében szereplő formában is feltüntessék a nevet. A magyar származásra alapozott kérelemhez a felmenő(k), illetve visszahonosítás esetében a kérelmező saját egykori magyar állampolgárságát is igazolni vagy valószínűsíteni kell. Erre szolgáló okirat lehet állampolgársági okirat (honosítási, visszahonosítási, elbocsátási okirat) vagy állampolgársági bizonyítvány, illetve olyan okmány, amelyet korabelei magyar állami hatóság 47


állított ki és alkalmas az állampolgárság vélelmezésére, például állami anyakönyvi kivonat 41, korabeli magyar útlevél, különféle személyazonosító igazolványok, illetőségi bizonyítvány, lakcímbejelentő, névváltoztatási okirat, katonakönyv, iskolai bizonyítvány, stb. Az egyszerűsített honosítási és visszahonosítási kérelem kitöltése során a születési hely írására és a családi állapotra vonatkozó adatok közlésére a hagyományos honosításnál a 4.1.2. pontokban leírtakat kell alkalmazni. A kérelem-nyomtatvány csak a szülők adataira kérdez rá. Ha a kérelmező távolabbi felmenőjéig kell a leszármazást visszavezetni, a IV. pontban kell ezt megtenni. Az ún. leszármazási láncot addig a felmenőig vissza kell vezetni, akire a kérelmező a kérelmét alapozza és a leszármazást – mint majd a kérelem melléleteinél látjuk – születési és házassági anyakönyvi kivonatokkal igazolni tudja. A IV. pontban kell megjelölni azt is, hogy a kérelmező az Ápt. melyik rendelkezésére alapozza a kérelmét. Az V. pontban olyan hozzátartozók adatait célszerű közölni, akiknek volt állampolgársági ügyük – ugyanazon okokból, mint amelyeket a hagyományyos honosításnál kifejtettünk. Esetenként ezzel hiánypótlás válik szükségtelenné. Meg kell jegyezni, az egyszerűsített honosítái ügyekre jellemző, hogy a családtagok más-más időpontokban, más hatóságnál, esetenként más-más országban nyújtják be a kérelmüket. A családi kapcsolatok megállapítása, egyszerűbb ellenőrzése miatt is fontos, hogy közöljék azon családtagok adatait, akiknek volt állampolgársági ügyük, illetve állampolgársági kérelmet nyyújtottak. be. Értendő ez alatt olyan szituáció is, amikor külföldön élő magyar állampolgár házastársa terjeszt elő egyszerűsített honosítási kérelmet, de magyar állampolgárságot igazoló érvényes okmánnyal nem rendelkezik a házastársa, ám kérte a magyar állampolgársága igazolását. Az önéletrajzra, a házastárs és a kiskorú gyermekek adatainak kitöltésére ugyanaz vonaatkozik, mint a hagyományos honosításnál ismertetettek. A nyomtatványon szereplő nyilatkozatok megtétele kötelező! Ezek a következők: 

A büntetlenségre vonatkozó nyilatkozat megegyezik a hagyományos honosítási kérelemben szereplő nyilatkozat tartalmával.



Nyilatkozni kell a magyar nyelvtudásról.



A következő nyilatkozatok az Ápt. 4. § (3a) bekezdésének feltételeiről szólnak. (Anyakönyvi okiratok igazolják e tényeket, a házasságkötést és közös gyermek születését.)

41

A Magyar Királyság területén az állami anyakönyvezés 1895. október 1-jétől kötelező volt, ezen időpont után történt anyakönyvi esemény igazolására egyházi okmány, igazolás hatósági eljárásban nem fogadható el. Az elcsatolt területeken is fellelhetők az egykori magyar anyakönyvek, ám egyes szomszédos országokban nehézkes, aránytalan utájárást igényelne az állami anyakönyvi kivonat beszerzése. Ezést a felmenőkre vonatkozóan az egyházi anyakönyvi kivonat is elfogadható.

48




A honosított vagy visszahonosított személy az Ápt. 7. § (1) bekezdése alapján választása szerint bármely belföldi polgármester vagy külföldön a magyar külképviselet vezetője előtt teszi le az állampolgársági esküt vagy fogadalmat. Az állampolgársági ügyekben eljáró szerv (BÁH) a honosítási, visszahonosítási okiratot a kérelmező által e nyilatkozat szerint fogja megküldeni eskü- vagy fogadalomtételre. Ezt a nyilatkozatát a honosított, visszahonosított az eskü kitűzött időpontja előtt legkésőbb öt nappal egy ízben megváltoztathatja.



A másik szülő hozzájáruló nyilatkozatának hiányáról szóló kijelentés megegyezik a hagyományos honosítási kérelem tartalmával.

Az egyszerűsített honosítási és visszahonosítási kérelem átvétele a kérelmezők személyes megjelenése, a személyazonosságuk igazolása és ellenőrzése, az aláírásuk valódiságának igazolása, a kérelem felterjesztése tekintetében megegyezik a hagyományos honosítási kérelem kapcsán leírtakkal. További feladat, hogy a Vhr. 2. § (1) bekezdése szerint a kérelmet átvevőnek kell meggyőződnie a kérelmező magyar nyelvtudásáról. Az állampolgársági jogszabályok nem nyújtanak eligazítást azokról a kritériumokról, melyek alapján a nyelvtudás megítélhető. Mára azonban kialakult egy működő gyakorlat. A Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának útmutatója szerint a középszintű nyelvtudás az elvárható. Ajánlott e célból egy rövid beszélgetés kezdeményezése a kérelem átvétele során. A nyelvtudásnak egzaktabb mércéje, hogy a kérelmező érti-e a nyomtatványt, ki tudja-e tölteni azt. A Vhr. 3. § (8) bekezdése értelmében a nagykorú kérelmezőnek saját kézzel, magyar nyelven írt – nem szakmai – önéletrajzot is kell mellékelnie. Javasolt az önéletrajz elemeiről is beszélgetni. Ha a kérelmező nyilvánvalóan nem érti és beszéli a magyar nyelvet, e tényt a kérelemnyomtatványon rögzíteni kell és a kérelmezővel alá kell íratni. Ajánlott, hogy két ügyintéző legyen jelen a kérelem ezen típusú záradékolásánál a viták, panaszok elkerülése érdekében, s mindketten írják alá a nyelvtudásra vonatkozó megállapítást. Az egyszerűsített honosítással vagy visszahonosítással magyar állampolgárságot szerzett személyek külföldön történt anyakönyvi eseményeit is rögzíteni kell a hazai anyakönyvben, tehát az ehhez szükséges adatlapot a hiteles, fordítással ellátott hiteles anyakönyvi kivonattal együtt meg kell küldeni az állampolgársági ügyekben eljáró szervnek. Itt egyzem meg, hogy az ukrán hatóságok elvált személynek házasságfelbontási anyakönyvi kivonatot adnak ki, amely a családi állapot igazolására elfogadható. A magyarországi lakóhellyel rendelkező új magyar állampolgár hivatalból személyazonosító igazolványt kap a személyazonosító igazolvány kiadása és az egységes arcképmás- és aláírásfelvételezés szabályairól szóló 414/2015. (XII. 23.) Korm. rendelet 26. §-a alapján. A szükséges adatokat és a biometrikus azonosítókat a kérelem átvevője felvételezi. 49


A honosítási és visszahonosítási kérelem, valamint a kérelmező(k) adatait az OpAL rendszerben rögzíteni kell a hagyományos honosítási kérelem kapcsán említett szkennelt mellékletekkel együtt. 4.1.5. Névmódosítás A honosítással vagy visszahonosítással együtt névmódosítás engedélyezése is kérhető az Ápt. 20/A.§-a szerint. Ennek esetei: 

A nyelvi átírás vagy egyéb okból elváltozott eredeti, (régies) magyar helyesírású családi név visszaállítása kérhető, ha annak egykori viselését a kérelmező korabeli magyar állami hatóság által kiállított okirattal igazolja. A kérelmet alátámasztó okirat elsősorban a kérelmező vagy felmenője magyar anyakönyvi kivonata, továbbá az anyakönyvi bejegyzés alapján kiállított, a személyi adatokat közhitelűen igazoló okmány. Ezek nagyrészt egybeesnek a kérelmező vagy felmenője egykori magyar állampolgárságát igazoló vagy valószínűsítő okiratokkal. (A Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda a fordítás záradékában közli a név magyar helyesírás szerinti változatát, ha a lefordított okirat nem latin betűs.)



A magyar nyelvtől és névviseléstől idegen névelem (pl. az egyes szláv nyelvekben – orosz, ukrán, belarusz – szokásos apai név) vagy nemre utaló végződés (-ová, -a) elhagyható a névmódosítás keretében. A kérelem igazolására külön okiratot nem kell bemutatni, a szükséges adatokat a születési anyakönyvi kivonat tartalmazza.



Az utónév magyar megfelelője kérhető.



Házassági név (házastárs nevének) módosítása megszűnt és fennálló házasság esetén is alábbiak szerint kérelmezhető: a) – házas családi állapot esetén – házastársa az (1) bekezdés a) pontja szerinti nevet viseli vagy a honosítási eljárásban az (1) bekezdés a) pontja szerinti név viselését kéri, b) – elvált családi állapot esetén – volt házastársa az (1) bekezdés a) pontja szerinti nevet viselte, c) – özvegy családi állapot esetén – volt házastársa az (1) bekezdés a) pontja szerinti nevet viselte vagy kérhette volna az (1) bekezdés a) pontja szerinti név viselését.



A kérelmező elhalt anyja nevének magyar nyelven való feltüntetése kérhető, ha az anya nevét hivatalos okiratban magyar nyelven korábban feltüntették.

Az utóbbi két pont esetén a házastárs vagy volt házastárs nevének írását okirattal kell igazolni és az iratokat mellékletként a honosítási (visszahonosítási) kérelemhez kell csatolni. A névmódosítási kérelem a honosítási kérelem része, melyet az elektronikus felületen is rögzíteni kell. (A névmódosítás a magyar állampolgárság megszerzése napján lép hatályba. Külföldi személy nevét magyar hatóság nem változtathatja meg.) A sorszámozott névmódosítási lehetőségek közül a sorszámok feltüntetésével választhat külön-külön a kérelmező és a házastársa, illetve együtt kiskorú gyermekük számára. Ehhez annyi rubrika áll rendelkezésre, ahány lehetőség közül választhatnak: a 50


kérelmező és házastársa öt, a kiskorú számára három lehetőség adott. A négyzetekbe X beírásával lehet jelölni, hogy milyen típusú névmódosítást kérnek. A névváltoztatás esetkörébe tartozó módosítás az állampolgársági eljárásban nem engedélyezhető. Fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy sokan kérik vissza névváltoztatással az eredeti nevüket, mert egyébként a származási országukban nem tudják azonosítani magukat például öröklés vagy kárpótlás esetén. 4.1.6. honosítás és a visszahonosítás törvényi feltételeinek ellenőrzése, döntéselőkészítés A honosítái és visszahonosítási kérelm elektronikusan (amennyiben a kérelmet átvevő szabályosan lezárta a rögzítést), majd papír alapon is megérkezik az állampolgársági ügyekben eljáró szervhez. Az elektronikus felületen beérkezett kérelmet automatikusan iktatja az állampolgársági ügyekben eljáró szerv iktató és ügymenettámogató rendszere és ezzel elkeezdődik az ügyintézés. Egyes informatikai támogatottságú munkafolyamatokat automatikusan elvégez a rendszer. Amennyiben csak papír alapon küldi meg a kérelmeet átvevő az iratokat, az állampolgársági szervnek kell az adatokat, illetve a releváns iratokat rögzítenie. Ezzel a kérelmező több hetes hátrányba kerül. Hivatalból történik annak az ellenőrzéseknek a kezdeményzése, amelynek feladata megállapítani, hogy az adott személy honosítása nem sérti-e a köz- és nemzetbiztonságot: véleményt kell kérni az illetékes nemzetbiztonsági szolgálatoktól és a rendőrség kijelölt szervezeti egységétől [Ápt. 19. § (3) bekezdés c) pont]. Az ellenőrzések kezdeményezése az OpAL rendszerben rögzített adatok automatikus továbbításával történik. Az ügyirat szignálása után az ügyintéző áttekinti, hogy a kérelem elbírálásához szükséges adatokat közölte-e és az előírt mellékleteket csatolta-e a kérelmező. Amennyiben nem, az Ápt. 14. § (6) bekezdése alapján hiánypótlást bocsát ki. A határidő kitűzésénél figyelembe kell venni, hogy milyen típusú irat pótlásáról van szó, azt mely szervtől és mennyi idő alatt lehet beszerezni. A határidő kalkulásánál azt is figyelembe kell venni, hogy a kérelmező a beszerzett iratot milyen módon (postai úton vagy külképviselet útján) tudja eljuttatni az állampolgársági ügyekben eljáró szervhez. Az Ápt. 19. § (3) bekezdése meghatározza, hogy az állampolgársági ügyekben eljáró szerv mely adatokat jogosult igényelni, mely iratokba tekinthet be, továbbá mely szervektől kérhet vagy kér véleményt. Az Ápt. hivatkozott rendelkezése mellett más törvények (pl. a külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény, a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény) is adatigénylésre jogosítanak. E felhatalmazások alapján ellenőrzi az eljáró szerv a honosítás és visszahonosítás törvényi feltételeinek meglétét, illetve kér véleményt a kérelmező személyéről, beilleszkedéséről, életviszonyairól. 51


Ha a hagyományos honosítás esetén a kérelmező körülményeivel, tevékenységével, életvitelszerű ittlakásával, stb. kapcsolatban kérdés merül fel, vélemény kérhető az idegenrendészeti hatóságtól, a jegyzőtől, a gyámhatóságtól. Amennyiben a kérelmező adatai a bűnügyi nyilvántartásban szerepelnek, az állampolgársági ügyekben eljáró szerv beszerzi az ügyben hozott határozatot a bíróságtól, ügyészségtől. 4.1.7. A honosítás és visszahonosítás folyamata és az eljárás befejezése Mint láttuk, a honosítás és visszahonosítás törvényi feltételeinek fennállását az állampolgársági ügyekben eljáró szerv vizsgálja meg és kialakítja a kérelmek teljesítésére vagy elutasítására vonatkozó javaslat tervezetét. Ennek határideje három hónap. A döntési javaslatot az illetékes miniszter terjeszti a köztársasági elnök elé. Az államfő határoz a kérelmek teljesítéséről vagy elutasításáról. A kérelmet teljesítő határozat a honosítási, visszahonosítási okiratban ölt testet. Az elnöki határozat érvényességéhez a Kormány tagjának ellenjegyzése szükséges. A köztársasági elnök – mint már szó volt róla – diszkrecionális döntést hoz, indokolási kötelezettsége nincs, az elutasító határozat felülvizsgálata sem kérhető. Az elutasított kérelemről a Vhr. szerint az érintett csupán értesítést kap. (Új kérelem benyújtását azonban nem korlátozza a magyar jog.) A névmódosításról a hagyományos honosítás eetében külön okirat készül, az egyszerűsített honosítás és visszahonosítás esetén ezen okiratok tartalmazzák a névmódosítás engedélyezését, melyet az állampolgársági ügyekben eljáró szerv vezetője ír alá. A névmódosítási kérelem elutasításáról szóló határozatot szintén az állampolgársági ügyekben eljáró szerv vezetője kiadmányozza. Az okiratot (hagyommányos honosítás esetén a névmódosítási okiratot is) az állampolgársági ügyekben eljáró szerv (BÁH) 15 napon belül megküldi eskü- vagy fogadalomtételre a honosított, visszahonosított lakóhelye szerint illetékes polgármesternek vagy a konzuli tiszteviselőnek, továbbá értesíti a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (a továbbiakban: KEKKH) illetékes szervét a személyazonosító igazolvány hivatalból történő kiadásának előkészítése végett.

52


Járási hivatal Kormányablak BÁH kirendeltség Konzul

BÁH Áp. Ig. BM/ME-h

Eskü: polgármester Külképviselet vezetője Anyakönyvvezető konzul BÁH központi szerve

Köztársasági elnök

KEK KH BÁH reg. ig. KSH Másik anyakönyvvezető

1. ábra A honosítás és visszahonosítás folyamata Az Ápt. 4. § (3), (6) és (7) bekezdése alapján honosított és a visszahonosított személy – mint ezt a kérelem kitöltése kapcsán részleteztük – a kérelemben nyilatkozik arról, hogy belföldön vagy külföldön, illetve hol kíván esküt vagy fogadalmat tenni. Belföldön polgármester, külföldön a magyar külképviselet vezetője (nagykövet, főkonzul) előtt lehet az esküt vagy fogadalmat letenni. Az Ápt. 7. § (1) bekezdése szerint a külképviselet vezetője helyett az általa kijelölt konzuli tisztviselő is eljárhat az eskü- vagy fogadalom letételénél. A hagyományos honosítás egyéb jogcímei esetén csak a magyarországi lakóhely szerint illetékes polgármester előtt lehet az esküt vagy fogadalmat letenni. A polgármester vagy a konzuli tisztviselő az eskü- vagy fogadalomtétel kitűzött időpontjáról szintén 30 napon belül értesíti a kérelmezőt, belföldi lakos esetében az anyakönyvvezető pedig a KEKKH illetékes szervét is (5 napon belül). A honosított, visszahonosított személy az állampolgársági eskü- vagy fogadalomtétel napjával szerzi meg ténylegesen a magyar állampolgárságot. Az esküt vagy fogadalmat az erről szóló értesítés kézbesítésétől számított legkésőbb egy éven kell letenni (jogvesztő határidő). Az elnöki határozat egy év elteltével hatályát veszti, ha az eskütételre a kérelmező hibájából nem kerül sor. Az eskü és a fogadalom egyenértékű, szövegét az Ápt. állapítja meg. Az eskü- vagy fogadalomtétel helyét és időpontját a honosítási és visszahonosítási okiraton, továbbá a névmódosítási okiraton záradékként rögzíteni kell, majd ezeket a hivatalból kiadott személyazonosító igazolvánnyal együtt a honosított, visszahonosított személynek át kell adni. Az eskütételről egyidejűleg – két példányban, a Vhr. által meghatározott tartalommal – jegyzőkönyvet is fel kell venni. A jegyzőkönyv egy 53


példányát a BÁH-nak (az állampolgársági ügyekben eljáró szervezeti egységnek) kell megküldeni, a másik példányt helyben kell irattárazni. A magyar állampolgárság megszerzését eredményező eskü- vagy fogadalomtételt követően az anyakönyvvezetőnek további feladatai vannak: 

A magyar állampolgárság megszerzéséről 5 napon belül értesíti az SZL-t belföldi lakhellyel rendelkező személy esetében.



Az idegenrendészeti és a menekültügyi hatóságot szintén a magyarországi lakóhellyel rendelkező személyek esetében. E szervek hatásköre megszűnik a magyar állampolgárságot szerzett személlyel kapcsolatban, a kiadott engedélyt érvényteleníteniük kell. (Az okmányok – kártya és matrica formátumúak – bevonásukról azonban nem rendelkezik jogszabály.)



Más anyakönyvvezetőt, ha a honosított, visszahonosított személynek Magyarországon anyakönyvi eseménye volt. A Központi Statisztikai Hivatalt.

 

Megküldi a KEKKH illetékes szervének a személyazonosító igazolvány (és ha szükséges, a személyi azonosítóról és a lakcímről szóló hatósági igazolvány) kiadásáról felvett jegyzőkönyvet a bevont, külföldi állampolgárságot vagy hontalanságot igazoló említett okmányokkal együtt.

Külföldi lakos esetében (egyszerűsített honosítás) a szükséges értesítéseket a állampolgársági ügyekben eljáró szerv (BÁH) teljesíti. Az eskütételt követően, pontosabban az eskü-jegyzőköny beérkezése után a BÁH a honosított, visszahonosított személyek külföldön történt születését, házasságkötését, bejegyzett élettársi kapcsolatát és az utóbbiak esetleges megszűnését igazoló anyakönyvi okiratokat az adatlappal együtt megküldi a hazai anyakönyvezést végző illetékes hatóságnak, amely az anyakönyvezésből eredő adatváltozásokat rögzíti az SZL-ben. A hazai anyakönyvezést végző hatóság az anyakönyvezési feladatok ellátásának részletes szabályairól szóló 32/2014. (V.19.) KIM rendelet szerint „1. § (1) A hazai anyakönyvezést végző hatóság – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – Budapest Főváros Kormányhivatala [az (1) és (2) bekezdésben meghatározott szerv a továbbiakban együtt: hazai anyakönyvezést végző hatóság]. (2) A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény (a továbbiakban: Ápt.) 4. § (3) és (3a) bekezdése, valamint 5. §-a alapján magyar állampolgárságot szerzett személyek esetében, ha az anyakönyvi esemény hazai anyakönyvezésére a honosítási és visszahonosítási eljárást lefolytató állampolgársági ügyekben eljáró szerv által megküldött iratok alapján kerül sor, a hazai anyakönyvezést végző hatóság a magyarországi eskü vagy fogadalomtétel helye szerint illetékes fővárosi és megyei kormányhivatal.” 54


4.2. A magyar állampolgárság meg- és visszaszerzése nyilatkozattal A nyilatkozattétel napjától három teljesen eltérő szituációban szerezhető vissza vagy szerezhető meg a magyar állampolgárság az Ápt. 5/A. §-a alapján. A törvényi feltételek fennállása esetén az eljáró szervnek nincs mérlegelési joga, a törvényi feltételek meglétét természetesen vizsgálni kell. A magyar állampolgárság meg- vagy visszaszerzését igazoló bizonyítvány kiadásának határideje hatvan nap. A bizonyítványt az állampolgársági ügyekben eljáró szerv vezetője adja ki. Ha a nyilatkozat törvényi feltételei nem állnak fenn, erről határozatot kell hozni, amelyet szintén az állampolgársági ügyekben eljáró szerv vezetője hoz meg. A határozat felülvizsgálata a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságtól kérhető. A nyilatkozat elfogadásának nem feltétele a magyar nyelvtudás. A nyilatkozatot természeténél fogva nem lehet visszavonni. Ha az érintett mégsem kíván magyar állampolgár lenni, arról le kell mondania. A nyilatkozat megtételével egyidejűleg a külföldön történt anyakönyvi események hazai anyakönyvezését is kell kérni, amelyre Budapest Főváros Kormányhivatala illetékes. Az elfogadott nyilatkozat esetén – amennyiben az érintett nem rendelkezik magyarországi lakóhellyel – külföldön élő magyar állampolgárként nyilvántartásba kell venni. A hatósági igazolványt az állampolgársági ügyekben eljáró szerv adja ki, ha nincs szükség hazai anyakönyvezésre. Amennyiben hazai anyakönyvezés követi az állampolgársági eljárást, a hatósági igazolványt az anyakönyvi kivonattal együtt a Kormányhivatal adja ki. 4.2.1. A magyar állampolgárság visszaszerzése nyilatkozattal Nyilatkozattal szerezheti vissza magyar állampolgárságát az, aki az alábbi jogcímek valamelyike alapján vesztette el azt: 

megfosztás,



1947. szeptember 15. és 1990. május 2. közötti elbocsátás,



a német nemzetiségűként áttelepülésre kötelezett volt.

Aki tehát az említett jogcímek egyike alapján vesztette el magyar állampolgárságát, azt nyilatkozattal visszaszerezheti. A nyilatkozatot személyesen kell megtenni a Vhr. 2. számú mellékletében meghatározott tartalmú formanyomtatványon az állampolgársági kérelem átvételére kijelölt szervek egyikénél – köztük a kormányablaknál. A kérelem bevezető részében aláhúzással kell jelölni, hogy a három elvesztési jogcím közül melyikre alapozza nyilatkozatát a kérelmező. Az elvesztés jogcímét természetesen ellenőrzi az állampolgársági ügyekben eljáró szerv. A nyomtatványon közölni kell a személyi adatokat (név, születési hely és idő), külföldi állampolgárságra vonatkozó adatokat, a szülők nevét és születési adatait, a családi állapotra vonatkozó adatokat, a lakcímet és az elérhetőségeket. 55


A kérelemhez mellékelni kell az eredeti születési anyakönyvi kivonatot, a családi állapot és a névviselés igazolására szolgáló okiratokat, az elbocsátottaknak pedig még az eredeti elbocsátási okiratot is, ha az a rendelkezésére áll. A nyilatkozat elfogadásának nem feltétele a magyarországi lakóhely. A három szóban forgó elvesztési jogcím fennállása esetén az érintett visszahonosítással is visszanyerheti a magyar állampolgárságát. 4.2.2. Hontalanok állampolgárság-szerzése nyilatkozattal Egyes államok – elsősorban az amerikai kontinens államai – nem a vérségi elvet, hanem a területi elvet követik: azt ismerik el állampolgáruknak, akik az országuk területén születtek, saját állampolgáruk külföldön született gyermekét azonban nem minden esetben. A főszabályként a vérségi elvet alkalmazó államok között pedig számos olyan akad, amely a saját állampolgárának külföldön született gyermekét csak bizonyos feltételekkel vagy meghatározott eljárás után ismeri el állampolgárának. Előfordulhat tehát, hogy Magyarországon élő külföldi állampolgárok Magyarországon született gyermeke nem szerzi meg a szülője állampolgárságát, azaz születésétől hontalan. Nemzetközi egyezmények előírásaira tekintettel rendelkezik úgy az Ápt., hogy az említett körülmény miatt hontalan gyermekek egyszerűbb eljárásban, nyilatkozattal szerezhessék meg a magyar állampolgárságot. Ennek feltétele, hogy a kérelem benyújtását megelőző öt évben a gyermek bejelentett magyarországi lakóhellyel rendelkezzék (lásd: Ápt. 23. §). A nyilatkozatot az érintett 19. életévének betöltéséig teheti meg. A tárgyalt, az Ápt. 5/A. § (1) bekezdés b) pontjára alapozott nyilatkozatot a Vhr. 3. sszámú mellékletében meghatározott tartalmú nyomtatványon, személyesen lehet megtenni a már többször említett szervek előtt. A nyomtatványon fel kell tüntetni a név- és születési adatokat, a családi állapotot, a szülők adatait, a nyilatkozat feltételére tekintettel a szülők állampolgársági adatait is. Szintén a nyilatkozat feltételeire tekintettel a magyarországi lakóhely regisztrálását megalapozó státus-adatokat is tartalmaznia kell a kérelemnek. Ez utóbbiakat az állampolgársági ügyekben eljáró szerv hivatalból ellenőrzi. E nyilatkozat-típusra is érvényesek az általános eljárási szabályok: kiskorú kérelmező nyilatkozatát törvényes képviselője teszi meg. Az Ápt. 15. § (3) bekezdése értelmében a nyilatkozattal való állampolgárság-szerzéshez – ha nincs elháríthatatlan akadálya – mindkét szülő hozzájárulása szükséges. A nyilatkozathoz mellékelni kell a kérelmező születési anyakönyvi kivonatát, s amennyiben nem nőtlen vagy hajadon, a családi állapotot igazoló okiratokat is. Célszerű a szülők állampolgárságát igazolni. Az állampolgársági ügyekben eljáró szerv felhívására mellékelni kell a szülők állama 56


illetékes hatóságának igazolását arról, hogy a gyermek nem szerezte meg az adott állam állampolgárságát. Az állampolgárság-szerzést igazoló bizonyítvány kiadása, illetve a törvényi feltételek hiányát megállapító határozat meghozatala megegyezik a 4.2.1. pontban leírtakkal. 4.2.3. 1957 előtt született személy állampolgárság-szerzése nyilatkozattal Az 1957. október 1-je előtt hatályos magyar állampolgársági törvények a leszármazás elvét némi korlátozással alkalmazták: házasságból született gyermek csak akkor lett magyar állampolgár, ha apja magyar állampolgár volt a születéskor. (Lásd: 2.1.1. pont!) Külföldi állampolgár apától és magyar állampolgár anyától született gyermek tehát nem vált magyar állampolgárrá a születésével Az Ápt. 5/A. § (1) bekezdés c) pontja alapján nyilatkozattal elnyerheti a magyar állampolgárságot, aki 1957. október 1-je előtt született és anyja magyar állampolgár volt. A nyilatkozatot a Vhr. 6. számú mellékletében megállapított tartalmú nyomtatványon lehet megtenni a korábban már ismertetett, az Ápt.-ben meghatározott szabályok szerint a kijelölt szervek előtt. E nyomtatványon is fel kell tüntetni a név-, a születési és az állampolgársági adatokat, a szülők és nagyszülők – tekintve, hogy az anyának a magyar állampolgárságát vizsgálni kell – adatait, a családi állapotot, a lakóhelyet, valamint azon hozzátartozók adatait, akinek volt állampolgársági ügye. A kérelemhez a nyilatkozatot tevőnek eredeti születési anyakönyvi kivonata és a családi állapotát igazoló okiratok mellett szülei házassági és anyja születési anyakönyvi kivonatát is mellékelnie kell. A kérelmet átvevőnek ennél az ügytípusnál is ellenőriznie kell a személyazonosságot és igazolni kell a kérelmező aláírásának valódiságát. A nyilatkozattal történt állampolgárság-szerzésről az állampolgársági ügyekben eljáró szerv bizonyítványt ad ki. Amennyiben a magyar állampolgárságot szerzett személynek külföldön volt anyakönyvi eseménye, azt hazailag anyakönyvezni kell. A nyilvántartásba vételt és erről a hatósági igazolvány kiadását a 4.2. pontban ismertetettek szerint kell elvégezni. 4.3. A magyar állampolgárság megszűnése A magyar állampolgárság az érintett kérelmére lemondással, hivatalos kezdeményezésre visszavonással szűnhet meg.

57


4.3.1. Lemondás a magyar állampolgárságról Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata deklarálja az állampolgárság megváltoztatásához való jogot, melyet Magyarország is tiszteletben tart: az Ápt. 1. § (2) bekezdése előírja, hogy az állampolgárság megváltoztatásához való jogot önkényesen nem lehet korlátozni. A törvényi feltételek fennállása esetén nem vonható meg a magyar állampolgár azon lehetősége, hogy állampolgárságáról lemondjon. Általában azok mondanak le a magyar állampolgárságukról, akik ezzel a feltétellel szerezhetik meg külföldi lakóhelyük állampolgárságát. (A 1.1.2. pontban szó volt azokról az államokról, amelyek e módon is törekszenek a kettős állampolgárság eseteinek csökkentésére.) A lemondás törvényi feltétele [Ápt. 8. § (1) bekezdés], hogy a kérelmező külföldön éljen és legyen külföldi állampolgársága vagy az illetékes külföldi hatóság kiadjon részére egy határozatot (ígérvényt), amelyben a magyar állampolgárság megszüntetése esetére kilátásba helyezi részére az ottani állampolgárság megadását. Külföldön élő magyar állampolgár az, aki a külföldi letelepedés szándékával hagyta el Magyarországot, továbbá külföldön élő magyar állampolgárként Magyarországon nincs érvényes tartózkodási helye, vagy soha nem tartozott a nyilvántartás (SzL) hatálya alá, mert mindig külföldön élt. A lemondást tartalmazó nyilatkozatot személyesen kell benyújtani a Vhr. 4. számú melléklete által meghatározott tartalmú formanyomtatványon. Célszerű a lakóhely szerint illetékes konzuli tisztviselőnél benyújtani a kérelmet. (Időt vehet igénybe, amíg a magyar állampolgárságot igazoló okmányait az érintett átadja a konzuli tisztviselőnek és a lemondásról szóló okirat bemutatása után megkapja a számára kilátásba helyezett külföldi állampolgárságot.) Természetesen az állampolgársági kérelmek átvételére kijelölt belföldi szerveknél, így a kormányablaknál vagy másik konzuli tisztviselőnél is előterjeszthető a lemondás. A lemondási kérelem bevezető részében is fel kell azon személyek nevét, aki(k)re a kérelem kiterjed. A nyomtatványon közölni kell a kérelmező nevét, születési adatait, családi állapotát, külföldi állampolgárságát, illetve ha azzal még nem rendelkezik, melyik állam helyezte kilátásba számára az állampolgárság megadását. Közölni kell a szülők és a kérelmező külföldre távozásának adatait, tekintve, hogy a magyar állampolgárságról való lemondás esetén vizsgálni kell, hogy a kérelmező valóban magyar állampolgár-e. A lemondási kérelem is „családi” kérelem, az Ápt. 15. § (4) bekezdése szerint házastársak, illetve szülő együtt élő kiskorú vagy cselekvőképtelen nagykorú gyermekével közös kérelmet terjeszthet elő. Mint ahogy a honosítási kérelem esetében, a házastársra vonatkozó kérdések azonosak a „kérelmezőre” vonatkozó kérdésekkel. 58


A kérelemben nyilatkozni kell arról is, hogy mely magyar állampolgárságot tanúsító okmányok vannak a kérelmező birtokában. Ezeket legkésőbb a lemondás elfogadásáról szóló okirat átvételekor át kell adni az illetékes konzuli tisztviselőnek. A kérelem benyújtásának és átvételének már ismertetett általános szabályain túl kiskorú személy magyar állampolgárságról való lemondásához – a magyar állampolgárság megszerzésére irányuló kérelmekhez hasonlóan, ha ennek elháríthatatlan akadálya nincs – mindkét szülő hozzájáruló nyilatkozatát be kell szerezni. Ha ennek akadálya van, úgy kell eljárni, mint a honosítási kérelemnél. A házastárs adatainak kitöltése megegyeznek a kérelmezőre vonatkozóan leírtakkal. A kiskorú gyermekek adatait a lemondási kérelemben is közölni kell. A kérelemhez mellékelni kell a születési anyakönyvi kivonatot, a családi állapotot igazoló okiratokat, valamint a fennálló külföldi állampolgárságot igazoló okmányt vagy az ígérvényt. A kérelmet átvevőnek ellenőriznie kell a kérelmező személyazonosságát és igazolni kell aláírásának valódiságát. A lemondás törvényi feltételeinek fennállását az állampolgársági ügyekben eljáró szerv vizsgálja meg, amely elsődlegesen a nyilvántartási adatok (SzL) ellenőrzését jelenti. Az említett szerv a törvényi feltételek fennállásától függően hatvan napon belül kialakítja a döntési javaslatot. Amennyiben a lemondás törvényi feltételei fennállnak, az állampolgársági ügyekért felelős miniszter – jelenleg a belügyminiszter – javaslatot tesz a köztársasági elnöknek a lemondás elfogadására. A magyar állampolgárság lemondással való megszűnéséről a köztársasági elnök okiratot ad ki. E határozat érvényéhez is szükség van a Kormány tagjának ellejegyzésére. A magyar állampolgárság az okirat kiállítása napján szűnik meg. [Ápt. 8. § (2) bekezdés.] (Az állampolgárság megszűnését és annak időpontját nem befolyásolja az a tény, hogy a kérelmező nem, vagy csak később veszi át az okiratot.) A lemondás elfogadásáról kiállított okiratot az állampolgársági ügyekben eljáró szerv az illetékes konzuli tisztviselőnek továbbítja, aki azt átadja a kérelmezőnek. A magyar anyakönyvi kivonatokat az állampolgársági ügyekben eljáró szerv visszatartja. A konzuli tisztviselő a magyar állampolgárság megszűnését tanúsító okirat átadása előtt köteles az érintett személy birtokában lévő, magyar állampolgárságot feltüntető okiratokat (útlevél, személyazonosító igazolvány, hatósági igazolvány személyi azonosítóról és lakcímről, vezetői engedély) bevonni. Az iratokat a kiállító hatóságnak kell megküldeni. Ha a lemondás törvényi feltételei nem állnak fenn, ezt a tényt az állampolgársági ügyekben eljáró szerv – szintén két hónapos határidőn belül – határozatban állapítja meg. A határozat felülvizsgálata a kézhezvételétől számított 30 napon belül a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságtól kérhető. 59


Az Ápt 19. § (2) bekezdésének előírása szerint a magyar állampolgárság megszűnéséről az állampolgársági ügyekben eljáró szerv értesíti a személyiadat- és lakcímnyilvántartást kezelő szervet. A Nytv. előírása alapján magyar állampolgárság megszűnésének tényét az állampolgársági ügyekben eljáró szerv rögzíti az SZL-ben. Az elfogadott lemondásról, a magyar állampolgárság megszűnéséről értesíteni kell még az érintett személy születését és házasságát vagy bejegyzett élettársi kapcsolatát, valamint gyermekének születését nyilvántartó anyakönyvvezetőt, illetve a hazai anyakönyvezést végző hatóságot (emiatt kell visszatartani a magyar anyakönyvi kivonatokat),, az útlevélhatóságot, továbbá – a potenciális hadköteles és a hadköteles személyek esetében – a Magyar Honvédség katonai igazgatási és központi adatfeldolgozó szervét. 4.3.2. A magyar állampolgárság visszaállítása A lemondáshoz kapcsolódóan a hontalanság eseteinek csökkentését szolgálja a magyar állampolgárság visszaállításának lehetősége. [Ápt. 8. § (4) bekezdés] Aki az ígérvénye ellenére nem kapta meg a számára kilátásba helyezett külföldi állampolgárságot, a lemondás elfogadásától számított három éven belül kérheti a köztársasági elnöknek címezve a magyar állampolgárság visszaállítását. A magyar állampolgárság visszaállításához nincs előírt formanyomtatvány. Az érintettnek a kérelméhez mellékelnie kell az ígérvényt kiadó állam illetékes hatóságának igazolását arról, hogy a kilátásba helyezett állampolgárságot nem szerezte meg, valamint a lemondás elfogadásáról kiadott okiratot. Az állampolgársági ügyekben eljáró szerv a magyar állampolgárság visszaállításáról bizonyítványt ad ki. A magyar állampolgárság visszaállításáról az állampolgársági ügyekben eljáró szerv értesíti mindazon hatóságokat. amelyeket az állampolgárság megszűnéséről értesített, illetve a nyilvántartáson átvezeti az állampolgárság változást. Gyakorlatilag visszaáll az a helyzet, mi szerint az érintett a magyar állampolgárságát nem vesztette el. 4.3.3. A magyar állampolgárság visszavonása A közelmúltban feltűnést keltett a médiában a Magyar Közlönyben kihirdetett állampolgárság visszavonásáról szőlő köztársasági elnöki határozatok közzététele. Eddig közel kétszáz személyre vonatkozó döntés született. Az Európai Állampolgársági Egyezmény 7. cikk 1. bekezdés b) pontja és 3. bekezdése értelmében a részes állam kezdeményezésére történő állampolgárság megszüntetés a csalárd módon történt állampolgárság-szerzés esetén akkor is megengedett, ha ezáltal az érintett hontalanná válik. (Lásd még az Európai Unió Bíróságának C-135/08 számú ügyben hozott döntését – 1.1.4. pont.) Hatályos jogunk a magyar állampolgárság megvonására csak akkor ad lehetőséget, ha az érintett személy az állampolgárság megszerzésénél csalárd módon, a jogszabályok megsértésével járt el, a 60


hatóságokat félrevezette, hamis adatokat közölt vagy releváns adatokat elhallgatott. (Ápt. 9. §) A magyar állampolgárság visszavonásának törvényi feltételeiből következik, hogy az ex lege keletkezett állampolgárság nem vonható vissza, amelyet az Alaptörvény deklarál is. A visszavonásnak a megszerzéstől számított tíz éven belül van helye. A megszerzett magyar állampolgárság visszavonását megalapozó tényekről különböző hatóságok értesítik az állampolgársági ügyekben eljáró szervet. A visszavonás alapjául szolgált eddig büntető eljárás elhallgatása (a név átírása miatt a bűnügyi nyilvántartásban nem volt megtalálható a személy, lásd 4.1. pont), a többség azonban a magyar nyelvtudás hiányát jelenti. Ez utóbbit elsősorban a kormányablakok jelzik. Az egyszerűsítetett honosítással magyar állampolgárságot szerzett személyek úti okmány iránti kérelme benyújtásakor derül ki, hogy nem értik és beszélik a magyar nyelvet. E tényről felvett jegyzőkönyv lehet az állampolgárság visszavonásának alapja. Az OpAL rendszerben pedig a képkereső (fényképnézegető) felületen ellenőrizhető, hogy az úti okmányért folyamodó személy azonos-e a honosítást kérő személlyel. A magyar állampolgárság visszavonásra okot adó tényeket határozatban állapítja meg az állampolgársági ügyekben eljáró szerv, a határozat a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt megtámadható. A határozat jogerőre emelkedése után tehet előterjesztést az állampolgársági ügyekért felelős miniszter a köztársasági elnöknek a magyar állampolgárság visszavonására. Az elnöki határozatot – a miniszteri ellenjegyzést követően – a Magyar Közlönyben ki kell hirdetni. (A kihirdetett határozat indokolást nem tartalmaz. Az érintett az Ápt. 9. § (2) bekezdés alapján hozott határozatból – mint fent ismertettük – értesül a visszavonás okáról, s mint láttuk, ez ellen jogorvoslattal élhet.) A magyar állampolgárság a Magyar Közlönyben történt kihirdetés napján szűnik meg. A magyar állampolgárság megszűnéséről mindazokat a hatóságokat értesíteni kell, amelyeket a lemondásnál említettünk [Ápt. 19. § (2) bekezdés], értesíteni kell továbbá az idegenrendészeti hatóságot is (Vhr. 8/B. §). 4.4. A magyar állampolgárság igazolása Az Ápt. 10. §-a általánosan határozza meg a magyar jogrendszerre vonatkozóan, hogy mely okiratok igazolják a magyar állampolgárság fennállását. Ezek: az érvényes, magyar állampolgár részére kiadott személyazonosító igazolvány, az érvényes, magyar állampolgár részére kiadott útlevél, valamint az állampolgársági bizonyítvány. Az Ápt. lehetővé teszi, hogy az ellenkező bizonyításáig a honosítási okiratot és az egy éven belül lejárt érvényességű útlevelet is el lehet fogadni a magyar állampolgárság igazolására. E két utóbbinak a gyakorlatban már nincs jelentősége, mert a honosítottak, s azon személyek adatait az SZL tartalmazza, akiknek a magyar állampolgársága megállapítást nyert. 61


A személyazonosító igazolvány és az útlevél egyben személyazonosságot igazol, valamint úti okmányként is szolgál. Az állampolgársági bizonyítvány a benne foglalt állampolgársági tényt igazolja. Hatóságok megkeresésére is igazolható állampolgársági adat. A nyilvántartási szabályok megváltozására tekintettel úgy rendelkezik az Ápt., hogy az SZL is igazolja a benne szereplő magyar állampolgárok állampolgárságát. A jogalkotó szándéka, hogy mind szélesebb személyi kör kerüljön a nyilvántartásba. Ezt a célt szolgálja – mint fent említettem – a honosítottak és azon személyek adatainak (külföldön élő magyar állampolgárként történő) rögzítése, akiknek a magyar állampolgárságát megállapítást nyert. Az SZL azonban soha nem lesz a magyar állampolgárok teljes nyilvántartása: a különböző időszakokban Magyarország területéről kivándorolt személyek és leszármazóik az állampolgársági jogszabályaink alapján magyar állampolgárok, de ennek igazolását ök sem szorgalmazzák, illetve a magyar hatóságok sem tudnak róluk. Az állampolgársági bizonyítvány kiadásának szabályait az Ápt. 11. §-a állapítja meg. Hivatalos szervek – köztük a kormányablak is – az Ápt. 12. §-a alapján, összhangban a Ket. 26. § (1) bekezdés c) pontjával, kérhetik az ügyfél állampolgárságának igazolását. 4.4.1. Az állampolgársági bizonyítvány Állampolgársági bizonyítvány kiállítását általában külföldi szerveknél történő bemutatásra kérik az ügyfelek: külföldi munkavállaláshoz, tanulmányok folytatásához, ösztöndíjhoz, házasságkötéshez, külföldi kárpótláshoz, hagyatéki eljáráshoz, stb. Az állampolgársági bizonyítványban igazolható, hogy az abban megnevezett személy jelenleg magyar állampolgár; magyar állampolgár volt, de állampolgársága megszűnt; továbbá az, hogy az érintett nem magyar állampolgár, azaz soha nem volt magyar állampolgár. Egyes eljárásokban szükséges lehet annak igazolása, hogy az ügyfél vagy felmenője egy időpontban vagy időszakban rendelkezett-e magyar állampolgársággal, mely tény szintén igazolható. Külföldi hatóságok gyakran kérnek olyan tartalmú bizonyítványt is, mely a magyar állampolgárság megszerzésének időpontját és jogcímét tanúsítja. Az állampolgársági bizonyítvány kiadása – az állampolgársági ügyek közül egyedüliként – a Ket. hatálya alá tartozik. Emiatt a jogalkotó meghatározta a bizonyítvány tartalmi követelményeit. [Ápt. 11. § (3) bekezdés] A Ket. nyelvhasználati rendelkezéseire tekintettel emeli ki az Ápt. 13. § (2) bekezdése az állampolgársági bizonyítvány iránti kérelmet a többi állampolgársági ügy közül: a bizonyítvány iránti kérelmet nem kötelező magyar nyelven benyújtani. Az állampolgársági bizonyítvány iránti kérelmet az általános szabályok szerint kell benyújtani a Vhr. 5. számú melléklete által meghatározott adattartalmú nyomtatványon. A kérelemben nyilatkozni kell az érintett, felmenői és házastársa(i) anyakönyvi adatairól, a külföldre távozás körülményeiről, a(z utolsó) magyarországi lakóhelyről, külföldi állampolgárság megszerzéséről. 62


A kérelemhez mellékelni kell a születési anyakönyvi kivonatot és a jelenlegi családi állapotot igazoló okiratokat. Amennyiben a rendelkezésre álló adatok alapján az állampolgárság nem állapítható meg, a felmenők állampolgárságának megállapítását elősegítő anyakönyvi okiratok, a kérelmező házasságait igazoló okiratok, a külföldre távozás idejét és korábbi magyarországi lakcímet igazoló iratok csatolása kérhető hiánypótlásként. Az állampolgárság igazolt tények függvénye, amelyeket az Ápt. 1. § (4) bekezdésében foglaltak szerint kell értékelni.42 Mint hangsúlyoztam, az állampolgársági státus az állampolgársági jogszabályokban meghatározott, okirattal igazolt tényektől függ, személyes nyilatkozat vagy tanúk nyilatkozata ezek igazolására nem fogadható el. Más személy állampolgárságának igazolása iránti kérelem is benyújtható, ha a kérelmező ehhez fűződő jogos érdekét igazolja. Egyes eljárások, perek nem indíthatók meg az ellenérdekű fél állampolgárságának tisztázása nélkül. Ugyancsak szükséges lehet például hagyatéki eljárásban vagy örökösödési perben az örökhagyó állampolgárságának igazolása. Az állampolgársági bizonyítvány kiadásának határideje két hónap. A bizonyítvány érvényességi ideje három év. Ritkán fordul elő, hogy egy külföldi személy ún. nemleges bizonyítvány kiállítását kéri. Általában a kérelmező hazai hatóságai kérik annak igazolását, hogy magyarországi tartózkodása idején nem szerzett magyar állampolgárságot. Az állampolgársági eljárások közül egyedüliként az állampolgársági bizonyítvány iránti kérelem illetékköteles. (Az illeték mértéke jelenleg 3000 Ft.) Az állampolgársági bizonyítvány, a bizonyítvány kiadását elutasító határozat vagy az eljárást megszüntető végzés felülvizsgálata a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságtól kérhető. 4.4.2. Az állampolgárság igazolása hivatalos megkeresésre Különböző eljárásokban a joghatóságot, a hatóság hatáskörét, az alkalmazandó jogot az ügyfél állampolgársága dönti el. Az eljáró szervnek tehát vizsgálnia kell az ügyfele állampolgárságát. Amennyiben ez nem igazolt vagy felmerül a lehetősége, hogy a külföldi ügyfél esetleg magyar állampolgársággal is rendelkezik, vagy magyar állampolgárnak tekintett személy státusával kapcsolatban támad kétség, az állampolgárságot tisztázni kell. Az Ápt. 12. §-a szerint az alábbi szervek kérhetik az állampolgárság hivatalból történő vizsgálatát: az igazságszolgáltatási, a bűnüldöző, az idegenrendészeti, a nemzetbiztonsági, a katonai igazgatási szervek, a jegyző

42

Jogesetként lásd az EBH2001. 482. számú bírósági határozatot. A magyar állampolgárság születéssel történő megszerzésére a születéskor hatályban volt jogszabályi rendelkezéseket kell alkalmazni [1879: L. tc. 3. § továbbá 4., 5., 20., 34. és 35. §, 1948: LX. tc. 2. § (1) bek. a) pont, 12. §, 1957. évi V. tv. 1. § (1) bek. a) pont, 1993. évi LV. tv. 1. § (4) bek., 3. § (1) bek.].

63


(főjegyző), a közjegyző, valamint a konzuli és külföldi hatóság, továbbá más hatóság, illetőleg állami szerv. A megkeresésben közölni kell az állampolgárság megállapításhoz szükséges adatokat és mellékelni a rendelkezésre álló okiratokat. Amennyiben az ügyfél megjelenik a megkereső szervnél, az eljárást nagyban elősegíti, ha kitölti a Vhr. 5. számú mellékletében meghatározott állampolgárság igazolása iránti kérelmet azzal, hogy nem kéri állampolgársági bizonyítvány kiadását. (A megkereső szerv hivatalból fordul az állampolgársági ügyekben eljáró szervhez.) Vannak ágazati jogszabályi előírások is, amelyek kötelezik az egyes eljárásokban az ügyintézőket az állampolgárság igazoltatására, illetve az állampolgárság megállapítása iránti megkeresés kibocsátására. A kormányablakok nem csupán az állampolgársági kérelmek átvétele során találkoznak e jogterülettel. A kormányablakok hatáskörébe tartozó több ügytípus esetében feltétel az ügyfél magyar állampolgárságának fennállása. Ha a kérelmező nem rendelkezik a magyar állampolgárságot igazoló érvényes okmánnyal vagy nem szerepel az SZL-ben magyar állampolgárként, a kormányablak ügyintézőjének az Ápt. 12. §-a alapján hivatalból meg kell keresnie az állampolgársági ügyekben eljáró szervet az állampolgárság igazoltatása végett. Ilyen ügy például a hazai anyakönyvezés, magyar állampolgárok részére rendszeresített személyazonosító igazolvány és útlevél igénylése, külföldről hazatérő magyar állampolgárok okmányokkal történő ellátása és nyilvántartásba vétele, hadigondozottak ellátása, stb. 4.4.3. Az állampolgárság vizsgálata a gyakorlatban A magyar állampolgárokról a születési helytől függetlenül érvényesülő ius sanguinis elvéből következően – mint már említettük – teljes körű nyilvántartást soha nem lehetett és lehet létrehozni. Az állampolgársági jogszabályok áttekintése során láttuk azt is, hogy más rendelkezések szintén az érintett akaratától függetlenül eredményezték a magyar állampolgárság megszerzését vagy elvesztését. Az állampolgársági bizonyítvány ügyfél kérelmére történő kiadása és a különböző szervek, hatóságok megkeresésére végzett állampolgárság-vizsgálat azonos módon történik. Az anyakönyvi okiratok, az állampolgársági előzményiratok, az archív és aktuális személyi nyilvántartások és esetenként a magyar állampolgárság szempontjából releváns tények igazolására szolgáló más okiratok adatainak összevetésével a következő tényeket kell ellenőrizni: Az eljárás lényege annak megállapítása, hogy az érintett személy magyar állampolgárként születette, azaz születésekor szülei vagy egyik szülője magyar állampolgár volt-e,más jogcímen szerzett-e magyar állampolgárságot, s állampolgársága a vizsgálat időpontjáig nem szűnt-e meg. Első lépésként a következő kérdésekre kell választ adni: 64




A születéskor melyik állampolgársági törvény volt hatályban?



Melyik szülő állampolgárságát szerzi meg a gyermek? (családi jogállás, annak változása)



Mit tartalmaz a születési anyakönyv? (külföldi anyakönyvi okirat)



Szerepel-e valamelyik személyi nyilvántartásban?



Szerzett-e más rendelkezés alapján magyar állampolgárságot?

A vizsgálat részét képezi a leszármazási lánc ellenőrzése születési és a szülők (szükség esetén nagyszülők, távolabbi felmenők) születési és házassági anyakönyvi okirata alapján a releváns magánjogi-családjogi szabályok figyelembevételével. Számba kell venni az érintett életének olyan eseményeit, olyan tényeket, amelyek érintették az állampolgárságot, vizsgálva azt, hogy nem vesztette-e el a magyar állampolgárságát valamilyen jogcímen. Az eljárásban az anyakönyvi bejegyzések mellett segítséget nyújtanak a korábban keletkezett állampolgársági iratok43, a lakcím- és népesség-nyilvántartás, az útlevél-nyilvántartás, a külföldiek nyilvántartásai, valamint a levéltárakban őrzött, személyállapoti eljárásokra vonatkozó iratok.44 4.4.4. A személyi nyilvántartások és az állampolgárság Mint említettük, magyar állampolgárok nyilvántartása nem létezik. Egy ügyfél állampolgárságának megítélésénél a hatóságoknak ismerniük kell az egyes személyi nyilvántartások adattartalmának jellemzőit és azok történetiségét. Az állampolgársági ügyintézés kapcsán a két legfontosabb nyilvántartás állampolgársági adatát vizsgáljuk meg. Az állami anyakönyv A legrégebbi közhitelű személyi nyilvántartást az anyakönyvek jelentik, amelyeket 2014. június 30ig papír alapon, manuálisan vezettek. Magyarországon 1895. október 1-jétől kötelező az állami anyakönyvezés. Településenként – Budapesten kerületenként – jegyezték be az anyakönyvekbe az ott történt születést, házasságkötést, bejegyzett élettársi kapcsolat létesítését és halálesetet, továbbá az anyakönyvezett adatok anyakönyvi jogszabályokban meghatározott körének a változását. A belföldi anyakönyvek a külföldieknek az adott településen történt anyakönyvi eseményeit is regisztrálják. Az anyakönyvezett adatokról központi, országos mutató nem volt, az anyakönyvi okirat beszerzéséhez szükséges (még egy ideig) az esemény helyének és idejének ismerete. 2014. július 1-én kezdte meg működését az EAK. Az EAK országos, központi rendszer, amelyből adatot nyerhet minden magyarországi anyakönyvvezető, illetve jogosultságától függően más szerv. 43

Az Ápt. 20. §-a értelmében az állampolgársági iratok nem selejtezhetők. Jogfenntartó, ügyviteli értékük miatt az iratanyagot az állampolgársági ügyekben eljáró szerv őrzi. 44 Néhány példa a levéltárakban található dokumentumokra: a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában őrzik a Csjt. hatályba lépése előtti örökbefogadásokat jóváhagyó igazságügyi minisztériumi iratokat; a megyei levéltárak az árvaszéki iratokat, továbbá az alispáni iratokból például az útlevelekkel kapcsolatos iratokat.

65


A bevezetésétől kell rögzíteni az anyakönyvi eseményeket, a korábbi bejegyzések fokozatosan kerülnek a rendszerbe. Az EAK adattartalma az állampolgárság: magyar állampolgárság, igazolt külföldi állampolgárság, hontalanság, illetve az ismeretlen állampolgárság. Az anyakönyvezésnek speciális típusa a hazai anyakönyvezés, mely a magyar állampolgárok külföldi anyakönyvi eseményeinek bejegyzése egy meghatározott belföldi anyakönyvbe. 1949 februárjáig főszabályként az érintett magyarországi lakóhelye szerint történt a hazai anyakönyvezés, azóta egy kijelölt központi szerv feladata az eljárás. 1949 és 1992 között Budapest V. kerületében, azt követően Budapest Főváros Főpolgármesteri Hivatalában, majd 2007. április 1-jétől a BÁH-ban végzik a hazai anyakönyvezést. 2015. április 1-jétől Budapest Főváros Kormányhivatala vette át a feladatot. Mint a 4.1.7. pontban idéztem, az anyakönyvezési feladatok ellátásának részletes szabályairól szóló 32/2014. (V.19.) KIM rendelet 2016. április 1-jén hatályba lépett módosítása megosztja a hazai anyakönyvezési feladatokat: az 1. § (2) bekezdése szerint az egyszerűsített honosítással és visszahonosítással magyar állampolgárságot szerzett személyek külföldön történt anyakönyvi eseményeit a magyarországi eskü vagy fogadalomtétel helye szerint illetékes fővárosi és megyei kormányhivatal anyakönyvezi hazailag.. Az anyakönyvi bejegyzésekről különböző adattartalmú anyakönyvi okiratok állíthatók ki. Az ügyfél anyakönyvi kivonatra jogosult. Az állampolgársági eljárásban betekintési jogosultsággal bír az eljáró szerv és az Ápt, illetve anyakönyvi jogszabályok. biztosítják az anyakönyvi alapiratokba történő betekintést is. Az anyakönyvek a magyar állampolgárságot, mint adatot nem tartalmazták. 2003-ig csak az igazolt külföldi állampolgárságot lehetett anyakönyvezni. 2003 óta a hontalanságot és az ismeretlen állampolgárságot is be kell jegyezni az anyakönyvbe és az anyakönyvi okiratokba. A magyar állampolgárság megszűnésének rögzítését a hatályos Ápt. írta elő. A magyar anyakönyvi kivonat a magyar állampolgárságot nem igazolja akkor sem, ha állampolgárságra utaló megjegyzést nem tartalmaz. Mint jeleztem, az EAK már tartalmazza a magyar állampolgárságot, a kivonat azonban csak a magyar állampolgárság megszűnését tünteti fel. Figyelem: az anyakönyvi kivonat a kiadáskori állapotot, az akkor hatályos előírások alapján tükrözi, a változásokat csak az anyakönyv tartalmazza. Anyakönyvi kivonat kiállítását az érintett korlátlanul kérheti. A polgárok személyi adat és lakcímnyilvántartása (SZL) A hatóságok széles köre rendelkezik az SZL-ből való adatigénylési jogosultsággal. A magyar állampolgárság tekintetében is eligazítást ad a nyilvántartás. A hatálya alá tartozó külföldiek mellett tartalmazza a Magyarországon, illetve a külföldön élő magyar állampolgárok adatait. A külföldön élő magyar állampolgárok tartózkodási helyet jelenthetnek be Magyarországon. 66


2013. március 1-jétől45 – amennyiben nem rendelkeznek érvényes magyarországi lakóhellyel – a honosítással, visszahonosítással vagy nyilatkozattal magyar állampolgárságot szerzett személyek adatait, valamint azokét, akiknek a magyar állampolgársága megállapítást nyert vagy külföldi anyakönyvi eseményeik hazai anyakönyvezése megtörtént, külföldön élő magyar állampolgárként hivatalból rögzíteni kell az SZL-ben. A honosítottak esetében a személyi azonosítóról és lakcímről szóló hatósági igazolványt a nyilvántartás szervei, az állampolgárság megállapítását, valamint a nyilatkozattal való állampolgárság-szerzést követően – ha hazai anyakönyvezésre nincs szükség – a az állampolgársági ügyekben eljáró szerv, amennyiben hazai anyakönyvezés is történik, az ezen ügyekben eljáró szerv állítja ki. Az állampolgársági ügyekben eljáró szerv rögzíti az SZL-ben a magyar állampolgárság megszűnését. Itt jegyzem meg, hogy az SZL különböző rendszereken keresztül érhető el, más-más felület jelenik meg. Célszerű gondot fordítani arra, hogy nem történt-e passziválás pl. a magyar állampolgárság megszűnése miatt, tehát végig kell olvasni az adatokat. (Az SZL feltünteti a nyilvántartásba vétel jogcímét, például Magyarországon élő magyar állampolgár. Ez nem jelenti azt, hogy az érintett ma is ezzel a státussal rendelkezik, hiszen passziválásra kerülhetett, mert megszűnt a magyar állampolgársága.) Korábban szó volt arról, hogy állampolgársági ügyekben az eljáró szerv a lakcímnyilvántartások zárt archívumként kezelt nyilvántartásaiból is kérhet adatot. Papíralapú lakcímnyilvántartás az 1945 és 1954 közötti időszakról töredékesen létezik. Az 1954 és 1989 közötti személyi igazolvány és lakcímnyilvántartás adatlapjai többnyire fellelhetők. E nyilvántartások az állampolgársági státus megállapításához szükséges adatokat tartalmaznak. Például az 1954-ben rendszeresített személyi igazolvány törzslapjai feltüntetik az érintett 1938. évi és 1948. évi lakóhelyét, amely az elcsatolt területekről származók esetében meghatározó tényező az 1948. évi LX. törvény alapján. Az archív nyilvántartások anyakönyvi adatokat is őriznek, amelyek a családi kapcsolatok, a leszármazás ellenőrzéséhez nyújtanak segítséget.

Bízom benne, hogy e rövid tájékoztatóval elő tudom segíteni a kormányablakok tisztviselőinek az állampolgársági kérelmek átvételével kapcsolatos feladatai ellátását. Minden részletre nem tértem ki. Az ügyintézés során napról napra újabb és újabb kérdések merülnek fel. Ezek közös megoldásához az állampolgársági szakterület munkatársaira számíthatnak.

Jó munkát kívánok!

45

A részletszabályokat a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény és végrehajtási rendelete állapítja meg.

67

ÁLLAMPOLGÁRSÁGI ÜGYEK. Dr. Parragi Mária

Recommend Documents