Hi rd et és ek Bűnbánati hét December 19-tól 23-ig, csütörtöktől hétfőig Úrvacsorára előkészítő bűnbánati Istentiszteletek, esténként 5-kor a Tanyán a kistemplomban és 6-kor a faluban, a templomban
December 26-án, csütörtökön Karácsony II. napja Ünnepi Istentisztelet 9-kor a Tanyán a kistemplomban; fél 11-kor és délután fél 3-kor a faluban, a templomban
***
***
December 24-én, kedden Reggel 8-kor úrvacsorai közösség a templomban; Gyülekezeti Karácsony a gyermekek szolgálatával, délután 3-kor a Tanyán a kistemplomban és 5-kor a faluban, a templomban
December 31-én, kedden Óév napja, Hálaadó Istentiszteletek Fél 5-kor a Tanyán a kistemplomban Este 6-kor a faluban, a templomban Este fél 8-tól Gyülekezeti Szilveszter a Gyülekezeti Házban
A NAGYVARSÁNYI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG KIADVÁNYA 2013. IV. szám
Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. (János 1,14)
***
Január 1-jén, szerdán Újévi Istentisztelet 9-kor a Tanyán a kistemplomban és fél 11-kor a faluban, a templomban
***
December 25-én, szerdán Karácsony I. napja Fél 9-kor Gyermekistentisztelet mindkét templomban Úrvacsorás ünnepi Istentisztelet 9-kor a Tanyán a kistemplomban és fél 11-kor a faluban, a templomban Du. 4 órakor Úrvacsorás ünnepi Istentisztelet az Idősek Otthonában
Kiáltó Szó
***
Ünnepi legátusunk: Lévay Boldizsár, a Debreceni Teológia 3. évfolyamos hallgatója A legátusív szokott módon elérhető a Lelkészi Hivatalban
„Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” (Lukács 19,10)
***
Egyedül Istené a Dicsőség! Ezúton ismét köszönjük gyülekezetünk Egymás Terhét Hordozzátok Alapítványának felajánlott adó 1 %-okat. Kérjük további szeretetteljes támogatásukat! Adószám: 18801239-1-15 Számlaszám: 11744065-200085743
„Az alkalmakat áron is megvegyétek…”
Kiáltó Szó A Nagyvarsányi Református Egyházközség kiadványa Felelős Kiadó: Szegedi Gyula Szerkesztő: Mércse Dávid
4812 Nagyvarsány Kossuth út 18. Tel.: 45/480-017
[email protected] www.refnagyvarsany.hu
Áldott Karácsonyt és Boldog Új Évet Kívánunk!
LELKIPÁSZTORI KÖSZÖNTŐ A MI ADVENTÜNK „Legyetek azért Atyámfiai béketűrők az Úrnak eljöveteléig. Ímé, a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg reggeli és estvéli esőt kap. Legyetek ti is béketűrők, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van.” (Jakab 5,7-8) Lehet az Adventről sok szépet olvasni versekben, novellákban, regényekben, még inkább magában a Szentírásban. Olvashatunk régi Adventekről – pl. hogy hogyan várták az Ószövetségi ígéretek alapján a Messiás, Jézus Krisztus eljövetelét. Lehet ismereteket szerezni, tanulságokat megérteni, és mindezekben gazdagodni. Nagyon jó, ha tesszük ezeket, ha minél többet olvasunk és ismerünk meg a Bibliából és a Biblia által ihletett írásokból az Adventről de csak akkor, hogyha mindez azt a fontos és nagy célt szolgálja, hogy megértsük a mi üdvtörténeti Adventünket, amiben élünk, hogy az Adventünk, várakozásunk valóságos, helyes és gazdag legyen, mások számára is élő prédikáció Jézus Krisztus visszajöveteléről. A mi Adventünk az, hogy várjuk vissza Jézus Krisztust. Mégpedig az Ő ígérete alapján: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: Higgyetek Istenben és higgyetek én bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek, és helyet készítek néktek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” (János 14,1-3) A Jakab apostol leveléből idézett Igénk, amely a mi Adventünkről szól, egy képpel tanít bennünket arra, hogy hogyan kell visszavárnunk az Úr Jézust. A kép a szántóvető embert mutatja meg nekünk, aki béketűréssel várja a föld termését, a gyümölcsöt. Nem ölbetett kézzel, semmittevők módjára teszi ezt. Mindent megtett azért, hogy ami rábízatott, és az ő feladata volt, azt elvégezze: szántott, boronált, puha, befogadó magházat készített a magvaknak, vetett fáradtságos munkával, és betakarta a magot. Egyszóval mindent megtett és imádkozva várta a magvak kikelését, a föld gyümölcstermését. Ezzel a képpel megkérdezi tőlünk Isten Igéje, hogy mi megtettünk-e mindent a hívő életünkben, a lelki életünkben? Nem maradt-e félbe az ébredés nálunk, vagy valamelyik családtagunk, ismerősünk, ránk bízott embernek az életében? Nem „zártuk-e rövidre” a megtérést, „kipipálva”, hogy akkor ezen is túl vagyunk!? Engedtünk-e mindenben a minket megszólító, hitre, új életre, megtérésre vezető Urunknak? Nem maradt-e félbe valami szolgálat, amibe belevont, amivel megbízott az Úr, amiben szépen előre is haladtunk már? –2–
Én úgy látom, hogy ezeken, és az ezekhez hasonló kérdéseken kell a mostani Adventi időszakban, Karácsonyra, Jézus Krisztus születésének ünnepére készülve elgondolkoznunk, magunkba szállnunk, és egymás között is elbeszélgetnünk, hogy teljes éberséggel tudjunk a mi Adventünkben élni és járni: Jézus Krisztust, a mi Urunkat visszavárni. Hiányokkal, mulasztásokkal, állandó alibi keresésekkel élni, és közben arról beszélni, hogy mi visszavárjuk Őt - több, mint szégyen, megbotránkoztató minden minket körülvevő, bennünket látó ember számára. A Máté evangéliuma 25. fejezetében, az okos és balga szüzek példázatában vajon nem ezért figyelmeztet-e Jézus Krisztus?...Vagy a Lukács evangéliuma 12. fejezetében a 42 – 46. versekben vajon nem erről beszél velünk Ő? „Monda pedig az Úr: Kicsoda hát a hű és bölcs sáfár, kit az Úr gondviselővé tett az Ő háza népén, hogy adja ki nekik élelmüket a maga idejében? Boldog az a szolga, akit az ő Ura, mikor hazajő, ilyen munkában talál. Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt. Ha pedig az a szolga így szólna az ő szívében: halogatja még az én Uram a hazajövetelt, és kezdené verni a szolgákat és a szolgáló leányokat, és enni, és inni, és részegeskedni: megjő annak a szolgának az Ura, amely napon nem várja, és amely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a hitetleneknek sorsára juttatja.” A földeken befejeződik a munka, és jön a várakozás (mint fentebb láttuk, ott sem tétlenül), de Isten országában, a lelki életben mindig van munka… Nem hagytad abba azt a kicsi, vagy nagyobb szolgálatot, munkát, amit rád bízott az Úr, és készséggel, szorgalommal végezted is – esetleg ilyen kifogással: úgyse’ hallgatnak rám, hiába hívogatok, hiába mondom az Isten Igéjét, stb? Balga szűz módjára, gonosz és rest szolga módjára nem lehet Jézus Krisztust visszavárni. Miben fog találni téged, ha visszajön? Ezért szívleljük meg az Ő drága szavait, amelyekkel biztat és bátorít bennünket a Lukács evangéliuma 12. fejezetének a 35-37. verseiben: „Legyenek a ti derekaitok felövezve és szövétnekeitek meggyújtva, ti meg hasonlók az olyan emberekhez, akik az ő Urukat várják, mikor jön meg a mennyegzőről, hogy mihelyt megjön és zörget, azonnal megnyissák Néki. Boldogok azok a szolgák, akiket az Úr, mikor hazamegy, vigyázva talál: bizony mondom néktek, hogy felövezvén magát, leülteti azokat, és eljővén szolgál nékik.” Ezekkel a drága Igékkel és gondolatokkal kívánunk minden kedves olvasónknak áldott Adventet – adventi életet – és áldott Karácsony ünneplést úgy, ahogyan most tanultuk az Igében, hogy a mi Adventünk Jézus Krisztus visszajövetelének várása valóságos és egyre teljesebb lehessen! Szeretettel: Szegedi Gyula lelkipásztor „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.(Jel 3,20)
Útkereszteződés Két autó állt a jelzőlámpánál. A lámpa zöldre váltott, de ezt az autóban ülő férfi vezető nem vette észre. A mögötte levő autóban a női vezető figyelte a környező elhaladó forgalmat. A nő egy idő után megelégelte a várakozást, elkezdett kiabálni a férfira és elkezdte ütni a kocsija kormányát, hogy mozduljon már a férfi. A férfi nem mozdult. A nő dührohamot kapott az autójában, összefüggéstelenül kiabálva a férfira, csapkodva és nyálát fröcsögtetve a kocsi kormányára. A lámpa közben sárgára váltott és a nő elkezdte nyomni a dudát, középső ujjával vadul felfelé mutogatva, csúnya szavakat és átkokat szórva a férfira. A férfi felnézett, meglátta a sárga lámpát és gyorsan áthajtott a kereszteződésen még mielőtt a lámpa pirosra váltott volna. A nő magán kívül van és őrjöng a gondolattól, hogy elmulasztotta a lehetőséget átmenni a kereszteződésben. Félig még mindig magán kívül egyszer csak hallja, hogy kopognak a kocsi ablakán, es amikor oldalra néz, egy pisztoly csövével találja szemben magát, amit egy nagyon komoly kinézetű rendőr tart. A rendőr felszólítja, hogy állítsa le a gépkocsi motorját és közben a kezeit tartsa végig jól látható helyen. A nő engedelmeskedik, szótlanul szemlélve a történéseket. Miután leállítja a motort, a rendőr utasítja, hogy feltartott kezekkel szálljon ki a kocsiból. A nő kiszáll a kocsiból és a rendőr felszólítja, hogy rakja a kezeit a kocsira. A nő megfordul, rárakja a kezeit a kocsi tetejére, ami után gyorsan megbilincselik es betuszkolják a rendőrautóba. Túlságosan zavarban lévén az esemény sorozattól egy kérdést sem mer feltenni útközben, majd amikor megérkezik a rendőrőrsre, ott ujjlenyomatot vesznek tőle, lefotózzák, megmotozzák, felveszik az adatait és berakjak egy cellába. Néhány órával később egy rendőr megjelenik a cellánál és kinyitja neki az ajtót. Elkíséri az adatfelvevőhöz, ahol az Őt elfogó rendőr fogadja, kezében az elkobzott értékeivel. Átadja a nőnek a személyes dolgait tartalmazó zacskót és ezt mondja: Elnézést kérek ezért a tévedésért. De tudja, én akkor érkeztem Ön mögé, amikor már nyomta a gépkocsi dudáját, a középső ujját mutogatta az Ön előtt lévő vezetőnek, és káromkodásokkal árasztotta el. Aztán észrevettem a "Válaszd az életet" feliratú rendszámtábla keretet, a "Mit tenne most Jézus" matricát, a "Kövess engem a Vasárnapi Biblia órára" matricát, és a krómból levő keresztény hal emblémát a csomagtartón. Így hát csak arra tudtam gondolni, hogy a gépkocsit biztos lopta. Az igazi karácsonyi ajándék Tudom, karácsony van, és már lehet, hogy az összes csomagot kibontottad, és nincs is kedved egy újabb meglepetéshez, de szeretnék egy olyan ajándékról beszélni neked, ami nem kapható boltban, nem lehet külföldről megrendelni, sőt, –4–
annyira drága ajándék, hogy soha nem lenne annyi pénzed, hogy ezt megvedd. Sajnos ezt nem tudom neked személyesen átadni, mert nem én vagyok az ajándékozó, de mivel ezt az ajándékot már én is megkaptam, ezért tudok neked róla egy kicsit mesélni. Az ajándék: egy új élet. Egy olyan élet, amit az ajándékozónak a vére már megtisztított minden (!!!) bűntől. Egy olyan élet, ami hálás, ami örömmel van tele. Egy olyan élet, ami tartalmas és hasznos. Egy olyan élet, aminek már a végét is tudom. Nincsenek kétségek, nincs bizonytalanság: a testi halál után az örök élet vár a Mennyországban. Tudod, ki adja ezt az ajándékot? Jézus Krisztus. Az a Valaki, aki elhagyta a mennyei dicsőséget, a hatalmas gazdagságot Érted. Az a Valaki, akinek annyira fontos voltál, hogy Érted még a halált is vállalta. Annyira szeretett, hogy magát megalázta, hagyta, hogy mások kigúnyolják, leköpjék, megverjék, kiközösítsék, semmibe vegyék, elhagyják. És mindezt Érted. Mert szeret Téged. Nem gondolod, hogy nagy butaság lenne visszautasítani ezt az ajándékot? Ha szeretnéd, a Tiéd lehet. Csupán egyetlen dolgod van: elfogadni. Meglátni, hogy szükséged van rá, imádságban elmondani ezt, és kérni az új életet, amit Jézus Krisztus kínál. Benkő Lilla, Pap
A legnagyobb karácsonyi ajándék “Aki az Ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?” (Róma 8,32) Kedves Testvéreim! A közfelfogás az, hogy Karácsony az ajándékozásnak az ünnepe. Megható, hogy ilyenkor szinte minden emberben megmozdul egy kis szeretet és igyekszik kisebb-nagyobb ajándékkal, valami aprósággal kedveskedni, örömet szerezni a másiknak. És méghozzá az a különös, hogy ez alkalommal még a köteles anyagi áldozattól sem szoktunk visszariadni, hogy örömet okozzunk másoknak. Szinte az egész földkerekségen végigcsap valami különös szeretethullám, amely kisebbnagyobb ajándékozásban éli ki magát. De vajon eszetekbe jutott-e már az, hogy miért éppen Karácsonykor? Mert nem véletlen ám ez! Én meg vagyok győződve róla, hogy ez a nagy általános karácsonyi ajándékozgatás tulajdonképpen egy akaratlan utalás és egy öntudatlan visszaemlékezés arra a legnagyobb szeretetre, amellyel Isten ajándékozta meg ezt a földi világot, az első Karácsony alkalmával, a Jézus személyében. Azóta is az igazi, a legnagyobb karácsonyi ajándék nem az, amit ott találtál selyempapírba csomagolva a feldíszített fa alatt, hanem az a Valaki, Akire minden más egyéb
ajándék utal és mutat: Jézus! Íme, Pál apostol azt mondja, hogy “Isten az Ő tulajdon fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta!” Isten a szó szoros értelmében megajándékozta ezt a földi világot Jézussal. De hát miért? Az ajándékkal általában örömet akar okozni egyik ember a másiknak. Ugye mi is erre törekedtünk? Isten is ezt akarja! Isten örömet akar okozni az embereknek. Mégpedig nem is kis örömet, hanem igazi, nagy örömet. Isten mindenképpen azt akarja. hogy az emberek ezen a földön örüljenek, hogy tudjanak örülni, hogy képesek legyenek örülni, hogy merjenek örülni, hogy legyen egyáltalán okuk arra, hogy örüljenek. Ezért adta Isten Jézust és azért nevez a Biblia mindent, ami Jézusról szól, tehát az Ő születését, az Ő földi működését, az Ő halálát és feltámadását, mindent, mindent evangéliumnak, örömüzenetnek, isteni jó hírnek. Ezért a legnagyobb jó híre, ajándéka Istennek a mi számunkra: J É Z U S. Olyan rettenetes dolog az, Testvérek, hogy nem akarjuk elhinni, amikor pedig Isten a legnagyobb áldozatot hozza értünk, hogy nekünk valóban arra van szükségünk, amit Ő ad nékünk! Mert mégiscsak Jézusra van szükségünk ahhoz, hogy igazán örülni tudjunk. Ezért folytatja az apostol rögtön úgy, hogy “Isten az Ő tulajdon fiának nem kedvezett, hanem Őt mindnyájunkért odaadta, - majd így folytatja tovább, - mimódon ne adna vele együtt mindent minékünk?” Az a betlehemi jászol és az a golgotai kereszt mind azt kiáltják feléd, hogy: “Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!” Ennyire személyesen, ennyire az egyes emberhez szólóan. Hát, hiszen éppen ezért nem kedvezett Isten az Ő egyszülött fiának és éppen azért adta bele ebbe a világba Jézust, hogy érezzed rajta keresztül az Ő gondoskodását, légy bizonyos az Ő szeretetéről. Úgy gondolj magadra, mint akit az Isten számon tart mint a gyermekét és szeret, mint a gyermekét. Hallja a hangodat, amint felé kiáltasz, vagy sóhajtasz és válaszol reá. Látja a felé kinyújtott kezedet és megfogja. Közelebb állsz a szívéhez, mint az egész mindenség. Ne engedd hát el a kezét! Testvérek, ez a biztonságérzés, az Istentől való védettségnek ez a biztos tudata, ez is már magában véve minden. Lám, mi mindent ajándékozott nekünk Isten együtt a Jézussal! Édesatyai szívének az egész melegét. Ennél többet még az Isten sem adhatna! Ez az Ő legnagyobb, legdrágább karácsonyi ajándéka mindnyájunk számára. (Joó Sándor gondolatai)
Gondolatok Mózes második könyvéből Nemrégiben határoztam el, hogy most egy az egyben elejétől a végéig elolvasom a Bibliát. Végiggondolva, elég szomorú lenne úgy hazatérnem, hogy erre ne kerülne sor. Elvégre az is szégyen, ha vizsgázni úgy megyünk, hogy a könyvet se olvastuk el. És ha már az örök élet az, hogy megismerjük Őt, az egyedül igaz Istent, a Jézus Krisztust (aki az Ige), és ez az élet már itt a földön elkezdődik, akkor nekem ez elég indok.
–6–
Mint már említettem, csak nem rég kezdtem el a „nagy projekt”-et, így most Mózes második könyvénél tartok, mikor is Mózesre és Áronra van bízva a Fáraónál való közbenjárás a nép felszabadítása céljából. A fejezetből három dologra lettem figyelmes, ami nekem mindenképpen üzenet volt: Az első Mózes megbízatása. A történetet sokan ismerik, Mózesnek megjelenik az Úr, égő csipkebokor formájában, annak okán, hogy meghallgatta népe könyörgését, (2Mózes 2:3) megemlékezvén az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről. Az első üzenet itt világlott ki. Miért hallgatta meg a népét az Úr? Mert megemlékezett szövetségéről. Eszembe jutott, amikor én könyörgök, imádkozok Istenhez. És Ő miért hallgat meg? Jézus vérének szövetségéért. Így bátran imádkozhatok, hisz Isten megemlékezik erről a felbonthatatlan elhatározásáról. Nem a magam érdemére kell néznem, hanem az Ő szövetségére. Ez egy nagy biztosíték. Második gondolatként visszatérve Mózes elhívatására, számomra döbbenet volt olvasni, hogy az Úr világosan beszél, prófétál és mindenről biztosítja Mózest. Ezenfelül a következendő végrehajtandó csodákat is szemlélteti általa és vele, majd mindezek után Mózes azon kezd el aggódni, hogy Ő nehéz ajkú ember, és nem ékesszóló (2Mózes 4:10). Lássuk be, azért megdöbbennénk, ha elhajítva egy botot, kígyóvá változnék… Utána mondhatni nem lenne kérdőjel, hogy Isten számára a lehetetlen is lehetséges. Isten válasza méltán jogos, hogy Ő, aki alkotott mindeneket, adta a szájat az embernek, hogy lenne Neki kivitelezhetetlen Mózes retorikai képességeinek felvirágoztatása… Mózes átél akkor sok csodát, de rögtön hitetlenségbe bukik. Nem tudtam nem magamra vonatkoztatni, miszerint mennyiben jellemző ez az én életemre?! Nem tudom, hogy a Krisztusban lévő testvérek hogyan élik ezt meg, de én mások problémáit, nehézségeit hallva, gyakran „lerendezem a dolgot” azzal, hogy csak imádkozni kell. Aztán azon csodálkozom, hogy az illető nem tudja megoldani ezt a helyzetet, hiszen ha nyilvánvaló, mit mond Isten igéje erre, akkor csak higgyen, és el van intézve a dolog. Egyszerű. Szóval a másoknak való tanácsolgatás, és gyors életnehézség megoldás szuperül megy. De mi van, ha nekem van nehézségem? Valahogy néha hiába ötlik fel bennem, hogy ezt mondja Isten, nem könnyű hinni, rögtön készpénznek venni. Hiába tett már Isten száz csodát, az újabbat nehezen tudom venni. Úgy vagyok vele, hogy oké, hogy idáig megsegített az Isten, de ez nehezebb dolog, ezt biztos nem lehet csak úgy elintézni, hogy imádkozok. Ez most más. Nagyon jó Mózes lenne belőlem! ;) De valahogy azt hiszem, hogy ennek nem így kéne működnie. Nem kéne ennyire végesnek lennie a hit-életemnek, a bizalmamnak Isten felé. Valahol ott bukik a dolog, hogy hiszem-e Isten mindenhatóságát, átjárja–e a szívemet az Ő dicsősége? Mert ha átjárja, ha hiszem, hogy Isten velem, és Ő csodálatos Mindenható Úr, mi lehet ellenem, mi lehetne megoldhatatlan?
–7–
A harmadik vonala a történetnek, ami számomra érdekes volt, az a Fáraó lelki reagálásai, viselkedési mechanizmusai. Isten tájékoztatta Mózest, hogy a Fáraó minduntalan megkeményíti majd a szívét, - ezzel is felkészítette Mózest, hogy ne akadjon ki, ne érje váratlanul ez a dolog - és majd egyszer enged. De nagyon érdekes, ami közte történik, és most egy bizonyos részt emelnék ki: Itt érdemes lenne elolvasni a 2Mózes 9:27-34 szakaszt. Hetedik csapás után járunk, a jégeső pusztításánál, ahol is azt olvashatjuk, hogy a Fáraó azt mondja Mózesnek és Áronnak, hogy vétkezett az Úr ellen, és ő és az ő népe gonoszok voltak. Itt már, ha nem ismernénk a történet végét, azt hinnénk, ’happy end’, most már elérték a kívánt célt, és mehetnek. De nem így történt ismét: „Amint látá a Faraó, hogy megszűnék az eső, meg a jégeső és a mennydörgés, ismét vétkezék és megkeményíté szívét ő és az ő szolgái.”(2Mózes 9:34) Igaz ismeretre juthatott a Fáraó, de megkeményítette szívét, és ezzel ismét vétkezett. Gondolom nem vagyok vele egyedül, hogy ismerős a történet az életemből is. Isten megfedd, megbánom, belátom, hogy gonosz vagyok és bűnös. Reménykedve és hálával elhatározom, hogy akkor nem vétkezem. De ahogy jól megy sorom, úgy gondolom, nem is olyan fontos komolyan venni azt, amit egyszer már bűnnek láttam meg. Miért is ne lehetne ezt meg azt csinálni. Úgymond a bűn elkezd legalizálódni a szívemben. Újra a folyamat: vétkezem, megbánom, Isten kegyelmes, és adja a bűnbánatot, megörülök. Aztán telnek a napok, minden újra hétköznapivá válik, elmosódik az átélt kegyelem, a „vallásos megtapasztalás”, és újra vétkezem. (Hadd ne idézzem a táborokat, amikor Isten megáld jelenlétével, megláthatok újabb bűnöket, leteszem is azokat, örömmel mondom, hogy visszamenve ezt majd reménység szerint nem teszem. Aztán otthon olyan mintha mosódnának ki belőlem a dolgok, folyik az élet, és a meglátott bűn visszaszivárog) Hiszem, hogy ez is lehet másképp. De hogy? Azt vallom, hogy minden nap enni kell. Azt vallom, hogy ha az életem egy üres edény, akkor többféle dologgal megtelhet. És minden reggel eldönthetem, mivel kezdem el megtölteni. Vagy Isten igéjével táplálkozom, vagy nem is olyan fontos, ráér majd később, vagy elég egy kis Spurgeon, aztán azt veszem észre, hogy elkóborol a figyelmem az Istentiszteleteken, feszülten reagálok a mindennapi helyzetekben, és nem értem, miért vagyok „üres”, és zaklatott. Emberfüggő, ki hogy tapasztalja meg. De vallom, hogy táplálkozás nélkül éhen hal az ember. Ha nem iszik, szomjan hal. Miért lenne ez másképp kitalálva az Isten alkotta világban a földivel párhuzamban, lelki értelemben is? Azt hiszem mára ennyi, megyek vissza enni, azaz Igét olvasni. Mindenkinek jó étvágyat a lelki táplálékhoz! Pap Nikolett, Budapest
„A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2 Timóteus 3,16-17) –8–
Anyakönyvi rovat Ebben az évben az alábbi anyakönyvezett események történtek: Házasságukra Isten áldását kérték: Tóth Endre és dr. Asztalos Ágnes (Augusztus 10.) testvéreink Imádkozzunk értük és közös életútjukért! Megkereszteltük (Április 21.) testvérünket
Kópis Boglárka
Imádkozzunk érte, hogy ő is megismerhesse Megváltóját! Eltemettük: Cserpák Istvánné, Szolga Margit, 87 évet élt (Március 28.) Dévai Gyula, 78 évet élt (November 27.) Horváth László, 77 évet élt (Október 18.) Jakab Lászlóné, Füle Eszter (Idősek Otthona) 89 évet élt (Április 25.) Kovács Gusztáv, 52 évet élt (Július 12.) Sebestyén Józsefné, Kiss Matild, 73 évet élt (Április 11.) Szoták Józsefné Kiss Emma, 98 évet élt (Június 30.) Szűcs Gergely, 81 évet élt (Május 19.) Szűcs István, 56 évet élt (Január) Tóth Irén, 69 évet élt (Szeptember 10.) özv. Bíró Bertalanné Faragó Margit, 92 évet élt (December 5.) özv. Szűcs F. Lászlóné Kocsis Julianna, 76 évet élt (December 4.) özv. Virág Gyuláné, Kis Vilma, 84 évet élt (Március 27.) testvéreinket. Imádkozzunk a gyászolókért, Istentől kapott vigasztalásért! Konfirmáltak (Május 12-én) Herczeg Péter Kovács Zoltán Tóth Dávid
Balogh Nikolett Czap Tímea Pályka Anett
Sebestyén Noémi Szőke Nikolett testvéreink
Imádkozzunk Isten áldó kegyelméért életükben!
„Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal.” (Róma 12,15)
BÚÉK – Bízd Újra Életed Krisztusra! SZILVESZTERI ÉNEK Mögöttem ködbe vész A könnyű, a nehéz, Öröm és gyötrelem, Kísértés, küzdelem, Munka, gond, félelem. Egyetlen drága név: Marad csak énvelem: Jézus!
www.refnagyvarsany.hu
Bízd rá magad, csak úgy, mint ezelőtt! Újra kínál kegyelmet meg erőt. Életed a kezébe veszi Ő: Krisztusra nézz! Krisztusban a jövő! Füle Lajos HADD MÚLJANAK A RÉGIEK! Felénk megannyi új siet, és mind csodának bizonyul, ha mindent ujjá tesz az ÚR.
Előttem ködbe vész A könnyű, a nehéz, Öröm, és gyötrelem, Kísértés, küzdelem, BíZD RÁ MAGAD, csak úgy, mint azelőtt! Bukás, és győzelem, Újra kínál kegyelmet meg erőt. Munka, gond, félelem. Életed a kezébe veszi Ő: Egyetlen drága név KRISZTUSRA nézz! KRISZTUSBAN a jövő. Ragyog: jövőm, jelem: Jézus! Füle Lajos Túrmezei Erzsébet
GYÜLEKEZETÜNK RENDSZERES ALKALMAI Vasárnap:
8.30 8.30 8.30 9.10 10.30 14.30
Gyermekistentisztelet a Kistemplomban (Akácos út 55.) Gyermekistentisztelet a Gyül. házban (Kossuth út 18.) Istentisztelet az Idősek Otthonában (Kossuth út 42.) Istentisztelet a Kistemplomban (Akácos út 55.) Istentisztelet a Templomban Istentisztelet a Templomban
Hétfő
18.00 Bibliaóra a Kistemplomban (Szabadságtanyán)
Szerda
18.00 Bibliaóra a Gyülekezeti házban
Szombat
17.00 Ifjúsági alkalom a Gyülekezeti házban
Minden reggel
8.30
Áhítat az Idősek Otthonában
Szeretettel várunk az alkalmakra minden érdeklődőt! Az alkalmakkal kapcsolatos további és bővebb információkat az Istentiszteleteken elhangzó hirdetésekben hallhatnak! – 10 –
Honlapunkon továbbra is elérhetőek a vasárnapi délelőtti alkalmak hangfelvételei, gyülekezetünk hírei, hírlevelei. Kérem, látogassa meg, címe változatlan: www.refnagyvarsany.hu Azok számára, akik nem rendelkeznek internet eléréssel, a honlap tartalma (kérésre) CD-n is elérhető. Hasonlóan az elhangzott igehirdetések audio, vagy mp3 formátumban kérhetőek a Lelkészi Hivatalban. (B. Tibor)
Most más madár dalol (Túrmezei Erzsébet) Mióta Jézus Krisztus velem jár, elhallgatott a fekete madár, mely minden év után azt sírta: Kár!
Vers
Végig az úton, tűnő éveken azóta más madár dalol nekem. Erőm újul a csengő éneken.
KARÁCSONYI KÖNYÖRGÉS
Ha hervad a százvirágú tavasz, arról dalol, hogy Jézus ugyanaz, akár virág nyit, akár tél havaz.
Mint Betlehemben, zsúfolt a város, megszállta tenger idegen. Uram, szállásra hol találsz most? Nem maradsz-e a hidegen?
Ha évek után évek tűnnek el, és egyre sebesebben szállnak el, – az örök ifjúságról énekel.
Szívem istállójába, amely szállást csak barmoknak adott térjél be hát! Számodra van hely, találsz egy csendes jászlat ott.
Arról, hogy mindig új a kegyelem, és mindig egy, aki itt jár velem fénylő nappalon, sötét éjjelen. A célról, amint hívogatva int, s minden lépéssel közelebb megint..., melyért könny, küzdelem megérte mind.
Csillogó arannyal, drágakővel nincs ékesítve ez a ház. Mégis, ne rettenj vissza tőle, ha szénát, pozdorját találsz,
Előttem száll, és énekel nekem. Énekeit vele zümmöghetem, amint megyek át tűnő éveken.
Ha nem lehet méltó tehozzád, Kinek egek örvendenek… Lásd, ez vagyok… térjél be hozzám, s hozd el számomra fényedet! Füle Lajos
Újulva hallgatom új dalait, amint reájuk sorra megtanít a csodaszárnyú, szent madár: a HIT.
– 11 –
