Albertfalvi Egyházközségi Levelekből

Albertfalvi Egyházközségi Levelek – Kesselyák 2007-2012

Írások az

Albertfalvi Egyházközségi Levelekből 2007 – 2012 Kesselyák Péter

-1-

Albertfalvi Egyházközségi Levelek – Kesselyák 2007-2012

Karácsonyvárás – 1951 Egyházi körökben nem ismeretlen Závory Zoltán festőművész és restaurátor neve, aki számos dunántúli és felvidéki templom freskójának alkotója. Művész-tanárként „civilben” több oktatási intézményben volt tanár. Az ötvenes évek elején a diósgyőri vájáriskola kollégiumának igazgatója volt. Egy héttel karácsony előtt hideg zuhanyként érkezett hozzá a szigorú minisztériumi körlevél: a karácsony kispolgári csökevény, amely ellen fel kell venni az ideológiai harcot az ifjúság körében is. A Bányaipari Minisztérium felügyelete alatt működő kollégiumokból a tanulók nem mehetnek haza a szüleikhez karácsonyra – a kollégiumoknak e helyett gondoskodniuk kell megfelelő programokról a diákok számára. Az igazgató és a nevelő tanárok egyetemlegesen felelősek a körlevél szigorú betartásáért. Závory Zoltán nagy lélegzetet vett és kemény elszántság szállta meg. Lesz ami lesz, vállalja a kockázatot, hogy fekete bárány legyen belőle, de felszólal a rendelet ellen. Futólag ismerte a körlevél aláíróját, Földes főosztályvezető elvtársat, ezért elhatározta, hogy személyesen beszél vele, előadva, hogy egy ilyen akció nagy ellenérzést szülne a diákokban és szüleikben és emiatt az ideológiai célkitűzést sem szolgálná igazán. A következő szombat reggelen felutazott Budapestre és megjelent a minisztériumban Földes elvtársnál. (Akkoriban a szombat még munkanap volt). De Földes elvtársat már nem találta benn a hivatalában, ezért megtudakolta a lakáscímét, hogy felkeresse. (Azidőtájt ezt még nem akadályozta meg a „személyiségi adatok védelme”). Földes elvtárs igencsak meghökkent, amint ajtót nyitott a váratlan látogatónak. Háta mögött nyitva maradt a belső szoba ajtaja, ahol – szombat lévén – égett a menóra. (!) Egy szempillantás alatt felmérte a helyzetet, hogy a váratlan látogató előtt kétarcúsága lelepleződött, de úgy tett, mintha mi sem történt volna. „Á, Závory elvtárs, mi járatban van? Fáradjon beljebb!” – invitálta barátságosan. Leültek és „Závory elvtárs” előadta aggodalmait. Hogy szerinte az utasítás visszafelé sülhet el és a kitűzött ideológiai célt sem fogja szolgálni. Jobb lenne a körlevelet visszavonni. „Az adott esetben talán igaza van – két lépés előre, egy lépés hátra” – mondta Földes elvtárs, rendkívüli rugalmasságot tanúsítva. A beszélgetés végén kijelentette: „Hát igen, ami nem megy, azt ne erőltessük, Závory elvtárs!” és kézfogással váltak el. Így a diósgyőri kollégium diákjai haza utazhattak karácsonykor. De vajon mi történt azokban az intézményekben, ahol a vezetők félelmükben, nyakukat behúzva végrehajtották a körlevél dörgedelmeit? - A példa mutatja, hogy a kommunista körlevelek és rendeletek megalkotói sok esetben készek lettek volna engedményeket tenni, ha bátor ellenállást tapasztalnak. Lelkük mélyén talán még becsülték is azt, aki mert velük vitába szállni. De ilyen eset alig akadt az akkori Magyarországon. Különben a rendeletek megalkotóinak legtöbbje maga is kétkulacsos módon bort ivott és vizet prédikált. Egy velejéig hazug rendszer iskolapéldája ez a történet, amelyet Závory Zoltán személyes elmondása alapján vetettem papírra. Albertfalvi Egyházközségi Levél, 2008. karácsony. Kesselyák Péter

Panaszkodó nemzet vagyunk Kerületünkben nem ismeretlen Olofsson Placid atya neve, aki a szovjet gulág poklait megjárva hatalmas lelki erővel tudott felül emelkedni a kétségbe ejtő testi-lelki szenvedés gyötrelmes évein, miközben fogolytársaiban is tartotta a lelket, hogy képesek legyenek túlélni az embertelen körülményeket. Két tanácsa aranyat ér ma is, amelyet érdemes kőtáblába vésve feljegyezni és unokáink számára is megőrizni: 1. Semmilyen körülmények között ne panaszkodjunk, mert a panaszkodás gyengíti bennünk a lelki erőt, megnehezítve a bajok elviselését és leküzdését. A panaszkodás cselekvő képességünket fékezi, életkedvünket pedig alattomosan rombolja. A szovjet gulág panaszkodó rabjai nem bírták ki a megpróbáltatásokat, legtöbbjük testileg-lelkileg összeomlott és soha nem tért vissza a civil életbe. 2. Észre kell venni a legsúlyosabb megpróbáltatás közepette is azt, ami örömet nyújt – akármilyen apró öröm is az – és annak kell örülni panaszkodás helyet, mert ez segít fölül emelkedni problémáinkon. Placid atya a fogolytáborban versenyt hirdetett rabtársai között, hogy esténként ki tud több apró örülni valót felhozni, amit a reménytelen napi robot során sikerült észrevennie és akkor közösen ezeknek örültek, hálát adva érte a Mindenhatónak. Így töltötték fel lelki energiával önmagukat, hogy élni akarásuk töretlen maradjon.

-2-

Albertfalvi Egyházközségi Levelek – Kesselyák 2007-2012 Sajnos nálunk a panaszkodás népbetegség, tekintet nélkül nemre, korra és társadalmi hovatartozásra. A világ sok más táját bejárva tapasztalnom kellett, hogy hazánknál sokkal rosszabb körülmények között élő emberek panaszkodás nélkül élik meg keserves mindennapjaikat, megtalálják az élet apró örömeit és tudnak mosolyogni, miközben nélkülözés és reménytelenség veszi körül őket. Hogy csak Kubára, vagy Kínára utaljak, ahol hosszú időt töltöttem kiküldetésben. Másfél éves kínai tartózkodás után útban hazafelé az irkutszki repülőtéren meg kellett találnom egy számomra ismeretlen magyar hölgy utast, hogy hivatalos üzenetet küldjek vele mongóliai követségünkre. A tranzit váróteremben 40 utas várt az ulánbátori gépre. Nem volt könnyű feladat megtalálni köztük az illetőt. Egyenként elemeztem az arcokat és próbáltam szűkíteni a lehetséges kört. Végül egy tipikusan unott, savanyú arc tűnt fel, egészen olyan, amilyeneket a budapesti villamoson utazva lehet tucatjával látni... Oda mentem és megszólítottam. Ő volt az! A „siker” sokkoló volt. Ráébredtem, hogy a tudat alattiból felvillant otthoni emlékkép mennyire tipikusan jellemző, hogy Budapesten és szerte az országban mennyi kedvtelen, kifacsart ember népesíti be az utcákat, akiknek a panaszkodás az arcukra is kiül, akik mindennek a rossz oldalát látják meg először, akik a legkisebb stressz hatására is összeomlanak és a küzdelmet feladják. Panaszkodunk egy meghűlés vagy torokfájás miatt, sopánkodunk, ha a gázcsapot egy napra elzárják és a fűtés nem tökéletes, bosszankodunk, ha 10 percig nem jön az autóbusz, aggódunk, mi lesz, ha hét végére elromlik az idő és nem lehet vikendezni, sajnáltatjuk magunkat, ha le kell mondani a tizenharmadik havi jövedelemről. Miközben Kubában sok ember 15 éven át nem tudott venni magának egyetlen inget vagy nadrágot sem, Havannában egész kerületek maradtak több évig vezetékes víz nélkül a vízhálózat tönkremenetele miatt és a lakosságnak kijelölt közkutakra kellett járniuk vízért – vödörrel – feltéve, ha még volt vödrük, mert egy család évente csak 1 vödör vásárlására volt jogosult. Hosszan sorolni lehetne a hasonló embertelen megpróbáltatásokat Kubában és másutt, amiről nekünk magyaroknak itthon fogalmunk sincs. És ezek az emberek mégsem panaszkodnak, irigylésre méltóan felül tudnak kerekedni a nyomorúságukon. Tudnak nevetni, sőt önfeledten mulatni is. Tanulhatnánk tőlük. És megszívlelhetnénk Olofsson Placid atya intelmeit: vegyük észre minden nehézség közepette a Gondviselés felénk nyújtott kezét, tanuljunk meg panaszkodás nélkül örülni az élettől kapott legcsekélyebb ajándéknak is és tudjunk hálát adni érte Istennek, felvértezve magunkat lelki erővel, kitartással és keresztény derűvel. Albertfalvi Egyházközségi Levél, 2009. húsvét Kesselyák Péter

Szent Mihály Akadémia előadás, 2009. május 11. „Pénzügyi rendszer Magyarországon a kommunizmus napjaitól a mai világválságig” címmel Lengyel Zoltán, a Hitelbank rendszerváltozás utáni első vezérigazgató helyettese számolt be tapasztalatairól. Visszatekintett a kommunizmus éveire, amikor a MÁV vezérigazgatója számára el kellett magyaráznia, hogy mi a bankhitel, amivel a vasút villamosítását meggyorsíthatják. Amikor úgy küldték ki őt egy licenceszerződés megkötésére Amerikába, hogy az 5000 dolláros licencdíjat készpénzben nyomták a zsebébe és a tárgyalásra szóló hivatalos meghatalmazást neki kellett a saját maga számára angolul megszerkesztenie, mert a közjegyző nem tudta, hogy mi a teendője. Akár az Erzsébet-híd eladásával is megbízhatta volna saját magát. Az ország akkori merev pénzügyi rendszere és vezetőinek ostoba pénzügyi politikája kétségbe ejtő volt. A rendszerváltozás után nagy felelősséget felvállalva sikerült megmentenie 45 ezer munkahelyet és a győri Rába Vagongyárat a csődtől, amire ma is büszke. A 90-es évek elején a tőzsdei privatizációs portfolio 52 %-a volt a kezében egy darabig és körömszakadtig védte azt. Csak egyetlen privatizációhoz járult hozzá, a Chinoin gyógyszergyáréhoz, de ahhoz is csak rendkívüli politikai nyomásra. Sajnos az új francia tulajdonos ígérete ellenére így is megszüntette a cég hazai kutató bázisát. Az elburjánzó felelőtlen privatizáció mára rendkívül hátrányos helyzetbe juttatta az országot. Ma 52 külföldi banknak van fiókja Magyarországon, nyereségük aránytalanul nagy része Magyarországról származik. Pl. a Raiffeisen Bank esetében ez az arány 78%, és a nyereségnek csak a fennmaradó 22 % származik Ausztriából. A Deutsche Telekom tulajdonában lévő MATÁV adja a cég nyereségének 30 %-át, miközben eszközarányosan csak a nyereség 3 %-át kellene nyújtania. A nagy külföldi áruházak beengedése pedig versenyképtelenné tette a hazai mezőgazdaságot, ipart és kiskereskedelmet. Mindehhez a korrupció súlyos hozzájárulást jelent. Az előadó három konkrét esetet említett, amikor őt akarták korrupcióra rávenni. Az egyik esetben nem kevesebb, mint 150 milliárd forint volt a tét. Egy másik esetben egy kanadai cég akarta mindenáron rábeszélni, hogy vesztegesse meg az Orbán-kormányt és az húnyjon szemet egy törvénytelen svájci üzlet folytatása fölött. Pályafutása alatt olyan pénzügyi személyiségekkel kellett hivatalosan tárgyalnia és egyezkednie, mint Fekete János, Bokros Lajos, Soros György, Demján Sándor és Robert Maxwell.

-3-

Albertfalvi Egyházközségi Levelek – Kesselyák 2007-2012 A mai világválság témájára térve bepillantást nyújtott a nemzetközi pénzpiac dollármilliárdos sikkasztásainak és korrupciós ügyeinek botrányos világába, ami a globális erkölcsi mélyrepülés döbbenetes példája. A fedezetlen értékpapírokkal való lelkiismeretlen kereskedés és a bankok gátlástalan profitéhsége hajszolta bele a világot abba a helyzetbe, ahol most vagyunk. A léggömb kipukkadt. Bankok, befektető társaságok, termelő cégek, magánszemélyek tömege ment tönkre egyik napról a másikra. (Soros György viszont 4 milliárd dolláros nyereségre tett szert eddig a válság során, többek közt az OTP tőzsdei pozícióját is megingatva). Magyarországon az államadósság ténylegesen meghaladja a GDP 100 %-át, bár kozmetikázással hivatalosan csak 82 %-ot ismernek el. A banki alapkamat 9,5 %, ami megbénítja a gazdaságot. (Más európai országokban a banki alapkamat 1,3-1,5 % között mozog, ami lehetővé teszi a gazdaság élénkítését). Egy esetleges államcsőd esélyeit latolgatva az előadó ezt nem tartotta valószínűnek. A csőd nem állna meg a határainknál, hanem tovagyűrűzve komoly zavarokat okozna Európa-szerte. Majdnem biztosra vehető, hogy az Unió és ezen belül Németország – ha kell, az utolsó pillanatban – mentőövet dobna Magyarországnak. Albertfalvi Egyházközségi Levél, 2009. Úrnapja Kesselyák Péter

Idősödés és a spiritualitás ereje Dr. Iván László gerontológus professzor előadása Albertfalvi Keresztény Társaskör Szent Mihály Akadémia 2009. június 5. Az előadó beszámolóját az idősödés kényszerű elfogadásának mottójával kezdte. Ebben az élettani helyzetben a legfőbb cél: megőrizni a test töretlenségét és a lélek éberségét egészen a halálig. Az öregedés nem más, mint genetikailag programozott időbeli változás folyamata, amely faj-specifikusan elvileg egy adott maximális életkorig tarthat. A legújabb kutatások szerint az emberi élettartam lehetséges elvi határa kb.145 év, de nincs tudomásunk arról, hogy ezt a kort valaki már elérte. A legtöbb 100 éven felüli ember ma Szardínia szigetén él. Az idősödés folyamata párhuzamosan két szinten zajlik: testi és lélektani szinten. A testi folyamat a szervezet életfolyamatainak lassulásával jár, a lélektani pedig az agysejtek kopásával és fogyásával. Ez utóbbinak egyik kísérő jelensége a „jóindulatú feledékenység”, amelyet azonban az agy az egészséges homeosztázis révén képes tudatosan kompenzálni. Baj akkor van, ha a homeosztázis felborul és a lélektani idősödés folyamata kórossá válik. Az idősödő korosztályt világszerte három társadalmi robbanás hozza hátrányos helyzetbe: 1) A demográfiai robbanás (6,7 milliárd ember él a Földön); 2) Az emberi életkor meghosszabbodása világszerte, ami az ídősek létszámarányát a társadalomban megnövelte; 3) A hatalmas információ-robbanás, amelyet az idősödő korosztály nehezen tud követni. 1) Ami a demográfiát illeti, Magyarországon ezt negatív módon éljük meg. A férfiak átlagéletkora 68 év, a nőké 75, a népességi átlag pedig 72 év körül van. Az Európai Unió átlagánál ez 9 évvel alacsonyabb. Ráadásul nálunk egészségtelenül nagy a férfiak és nők közötti életkor különbség, ami a férfiakra háruló aránytalanul magas kockázati tényezőkkel magyarázható. Nyugaton a különbség országonként 1-3 év, Japánban pedig nulla. 2) A meghosszabbodott életkor miatt a nemzedékek együttélése is meghosszabbodott, ami növeli a köztük fennálló feszültségeket és konfliktusokat. A család, mint az együtt élő generációk közti kohéziós erőközpont – erkölcsi összetartó erő nélkül – folyamatosan széthullik. Nálunk jelenleg mintegy 240 ezer család felbomlásával kell számolni. A felbomlás törvényszerűen lelki egészségkárosodással jár (depresszió, agresszió, szenvedély-betegségek, öngyilkosság). Vannak szerencsére nagyszerű, erkölcsileg példamutató családi közösségek is Magyarországon, ahol a nemzedékek együttélése harmonikusan megvalósul. 3) Az információ-robbanás ismeret-özönéből a hasznosakat kihámozni jelentős szellemi erőfeszítést igényel, amire az idősödő generáció egyre kevésbé képes, mivel alkalmazkodó képessége meggyengül. Az újabb ismeretek megértéséhez ráadásul tanulás szükséges. Ennek híján az idősek hátrányos helyzetbe kerülnek és kirekesztődnek az információs vérkeringésből. Az előadó kitért az agyi sejtpusztulás miatt homeosztázis hiányában előálló kóros szellemi elváltozásokra, amelyek legsúlyosabbika a ma még gyógyíthatatlan Arzheimer-kór. Kiemelte azonban, hogy a hit – remény - szeretet a spiritualitás erejével csodákat képes művelni még a legreménytelenebb Arzheimer esetekben is.

-4-

Albertfalvi Egyházközségi Levelek – Kesselyák 2007-2012 A spiritualitás ereje a hit-remény-szeretet csatornáján keresztül visszahat a biológiai folyamatokra és ú.n. pszicho-szomatikus hatásokat gerjeszt. A gyógyulásba vetett hit és remény pozitív hatást gyakorol a gyógyulásra. A másoktól kapott szeretet úgyszintén. Az emberi hiszékenységnek ugyanakkor sajnos megvannak a vámszedői is. A burjánzó egészség-szekták, a torzult természetgyógyászat sarlatánjai az ígért tényleges gyógyhatás helyett csak az emberi hiszékenységet lovagolják meg. A páciens számára valójában csak a gyógyhatásba vetett hit és remény marad, amitől átmenetileg jobban érzi magát és amiért vastag árat fizet . A spiritualitás ereje szorosan kapcsolódik a nagy egyházak tanításához és az Élet földön túli céljának ismeretéhez. Az idős ember hit és remény nélkül maradva életét céltalannak tekintheti. Korábban megvolt a „nemzedéki passzázs”, amely harmonikus átmenetet biztosított a népesség korosztályai között a legifjabbaktól az öregekig a családi nevelés, az iskola, a hitoktatás és a vallásgyakorlás útján. Ennek az újra élesztése sorsdöntő számunkra. Különleges spirituális ereje van a betegek szentségének. Megnyugtatja a beteget, oldja görcseit, pozitívan befolyásolja életfolyamatait. Halál-közeli állapotban a felé sugárzó szeretetet legjobban akkor érzi, ha a kezét megfogjuk és halkan beszélünk hozzá, még akkor is, ha látszólag önkívületi állapotban van. Előadásának második részében Iván professzor úr reményt keltő új biológiai kutatásokról szólt, amelyek az idősödés problémáinak kezelésében nagy szerepet játszhatnak. Új eredmény, hogy egy agysejt pusztulásakor a környező agysejtek dendrit-nyúlványaikkal szinopszisban összekapcsolódnak, hogy együttesen pótolják a kieső agysejt funkcióját. Világra szóló eredmény a mindent tudó és klónozható őssejtek felfedezése, amelyeket születéskor a köldök-vénából nyernek és elraktározva később az emberi szervek pótlására használhatnak. Kiderült, hogy a szervezetünkben is nagy számban ott keringenek ezek az őssejtek, bár a számuk az életkor előrehaladtával csökken. Dúsításuk és aktiválásuk eredményes jövő technológia alapja lehet szerveink megfiatalítása és időskori betegségeink gyógyítása érdekében. Végezetül szó esett az agyműködés és a lehetséges csodák viszonyáról. Ennek vizsgálata tárgyában két tudományos irányzatról beszélhetünk: evolucionistákról és kreacionistákról. Tény, hogy a halántéklebeny elektronikus kisülése hallucinációhoz vezethet. Ez leggyakrabban epilepsziás rohamoknál fordulhat elő. Az evolucionista (materialista) szemlélet szerint pl. Szent Pál látomása a damaszkuszi úton epilepsziás rohamhoz kapcsolódó hallucináció volt. A kórházi praxisban gyakori, hogy epilepsziás betegek látomásról beszélnek, amelynek során Jézussal, Máriával, vagy az ördöggel találkoztak. Ezek az esetek feltehetően legtöbbször hallucináció szüleményei, de kreacionista szemmel nem zárhatjuk ki, hogy kivételes esetekben mint Szent Pál esetében is - Isten a „hallucinációs biológiai csatornát” valódi csodás látomás céljára veszi igénybe és ilyenkor a transzcendens és anyagi világ „tetten érhető” kapcsolatát valósítja meg. Albertfalvi Egyházközségi Levél 2009. Úrnapja Kesselyák Péter

A XV. Szentimrevárosi Szellemi-lelki Hétvége elhangzott előadásainak összefoglalója 2009. november 20-21. Mottó: Kitörési pontok Magyarország erkölcsi mélyrepüléséből A hagyományos Szellemi-lelki Hétvégét ebben az évben az Albertfalvi Keresztény Társaskör szervezte a Szent Margit Gimnáziumban, együttműködve a Szentimrevárosi Egyesülettel és a Karolina Egyesülettel. A programnak nagy érdeklődés mellett több mint 120 lelkes résztvevője volt, mindkét napon zsúfolásig megtöltve az Apor Vilmos konferencia termet. Nívós előadóktól lélekemelően kiváló előadások hangzottak el, utat mutatva az ország jövő erkölcsi felemelkedése felé és megerősítve a Gondviselés támogatásába vetett bizalmunkat. Kállay Emil piarista atya megnyitójában a filozófus Nitzschét idézte, aki szerint korunkban az „igazság halott”. Ma nem a fegyverkezés és a gazdasági világválság a legnagyobb probléma. „Haladás-HaszonHatalom” lett a hármas eszme a világban és az Igazság még kis betűvel sem szerepel közöttük. Szinte teljesen elvesztettük az igazság iránti fogékonyságunkat, minden válságunk gyökerén ez rágódik. Az Igazság nem valami, hanem Valaki, maga Jézus Krisztus a megtestesült Igazság. Ő azt akarja, hogy tanítványai is tanúskodjanak az Ö Igazságáról a világban. Ezért a Hatalom minden kísértésével szemben az Igazság oldalán kell kitartanunk, akkor is, ha ez a mindennapi életben sok nehézséggel – akár az élet feláldozásával is jár. Ilyen szellemben keressünk kitörési pontokat népünk erkölcsi mélyrepüléséből. -5-

Albertfalvi Egyházközségi Levelek – Kesselyák 2007-2012 Böjte Csaba testvér a Szellemi-lelki Hétvége résztvevőihez szóló üzenetében kifejtette, hogy bár gazdasági világválság és mindenre kiterjedő krízis szorongatja az elpogányosodott világot, új szívvel és lelkesedéssel kezdjünk neki a 2009/2010-es esztendőnek, magunk elé állítva példaként Szent István királyunkat. Jézus mindig életerővel, bizakodva tekintett a jövőre. A kilátástalan, szörnyű korszakokat is szent kegyelmi időnek tekintette, amely alkalmas a szeretetre, a jóságra és a világ megváltására, a pogány világból egy új világ megteremtésére. Szent Istvánban ugyanez a hatalmas optimizmus élt, hogy népének mentalitását, életformáját sikerrel kereszténnyé tegye. Jézus példájára Ő is társakat keresett ahhoz, hogy országalapító munkáját sikerre segítsék. Mi se keseredjünk el a körülöttünk zajló gyűlölködéstől és síránkozástól, hanem Istenben bízva álmodjunk meg egy szorgalmas munkából születő, békés, boldog új kort. Nem szabad hagynunk, hogy a minket körülvevő elkeseredett pogányság legyőzzön bennünket. Jézus és Szent István nyomdokaiba lépve fogjunk össze és szenteljük meg ezt a világot. Különösképpen pedig tekintsük a 2010-es esztendőt Szent István évének. „Szembesülés nemzeti hibáinkkal és felelősségünkkel” c. bevezető előadásában Kesselyák Péter, az Albertfalvi Keresztény Társakör Szent Mihály Akadémiájának szervezője felvetette a kérdést: vajon nem illúzió-e kitörési pontokat keresni Magyarország erkölcsi mélyrepüléséből nekünk, maroknyi szentimrevárosi közösségnek? Amit tenni tudunk, az a lehetőségek felmérése és saját példamutatásunk lehet. Minden gyógyításhoz helyes diagnosztika szükséges, ehhez pedig az első lépés leggyakoribb nemzeti hibáink őszinte leltárba vétele, amelyek az egész magyar történelem során hozzájárultak balsorsunk alakításához, de most különösen melegágyát képezik az ország erkölcsi mélyrepülésének. Ez a melegágy jelenti azt a táptalajt, amin a bűnözés, az erkölcstelenség, az erőszak, a szellemi értékek elleni lázadás fel tud virulni, az értékes törekvések pedig el tudnak sorvadni. Ilyenek: • A magyar szalmaláng. • A reménytelenség, kétségbeesés, végső soron az öngyilkosság. Hányszor nyugszunk bele az úgymond változtathatatlanba, ami pedig nem az, sportolóink hányszor omlanak össze az első sikertelenség után és veszítik el a mérkőzést. •

A könnyű megalkuvás, ami a kommunista rendszer máig ható öröksége.

•

A közösségi összetartás hiánya, ami kiszolgáltatott helyzetbe sodorja a közösséget. Amikor az utcán az eltömődött lefolyóárok tisztítására a falu képtelen összefogni, inkább nyakig úsznak az árban egy felhőszakadás után.

•

A népbetegség számba menő panaszkodás, miközben nálunk sokkal rosszabb helyzetben lévő népek tudnak mosolyogni keserves mindennapjaik megélésekor. Tanuljunk Olofsson Placid atyától, aki a szovjet gulágot megjárva arra tanít, hogy a legsúlyosabb megpróbáltatás közepette is vegyük észre azt, ami örömet nyújt, mert ez segít panaszkodás helyett fölülemelkedni problémáinkon.

•

A közöny és a felelőtlen nemtörődömség, ami a legsúlyosabb következményekkel járt történelmünk során mindenkor, óriási szellemi vérveszteségeket okozva. A buddhizmusban ezek a mulasztás jellegű bűnök főbűnök, amelyek egyenesen a pokolba vezetnek. Sajnos a kereszténységben elsikkadnak az aprónak vélt bűnök között, hiszen a Tízparancsolatban nincsenek nevesítve.

•

A laza fegyelem, ami ellen ma sem teszünk sokat. Amikor az ebédidő órákig tart, az ígéretek és határidők nem teljesülnek, a hirdetmények pedig elavultan lógnak a falon.

•

A tisztességtelen előnyszerzés társadalmi megtűrése, amikor eltűrjük, hogy magasabb költségeket számoljanak fel, hogy a lógást is munkának lehessen feltüntetni, hogy a borravaló akkor is járjon, ha semmilyen ellenszolgáltatást nem kapunk érte. A bűn társadalmi tűréshatára ma Magyarországon sokkal magasabb százalékos szinten húzódik, mint régen. A tisztességtelen előnyszerzés terén speciális magyar jelenség a leszázalékolt nyugdíjasok magas aránya. Ha valaki nem akar dolgozni, könnyen el tudja intézni orvosával hogy kisebb egészségkárosodás esetén is leszázalékolják, ennek terhét pedig gátlástalanul a társadalomra hárítja.

•

Szomorú mai „hungaricum”-ot jelent a gyermekáldástól való félelem. A magyar ember szeretné gyermekeit tejbe-vajba füröszteni, és ha ez nem megy, akkor aggályoskodik. Nem vállalja a nehézségeket. Társadalmi méretekben kishitű és kényelemszerető, amivel nemzetünk sírját ássa meg.

•

A hősi elszántság hiánya. Bár ezért senkit sem lehet egyénileg elmarasztalni, van tanulnivalónk más nemzetektől, akik összefogással kritikus helyzetekben bátor példát tudtak mutatni. -6-

Albertfalvi Egyházközségi Levelek – Kesselyák 2007-2012 Kitörési pontokat keresve, tennivalóink két részre oszthatók: 1) amit mindannyian megtehetünk és 2) amit társadalmi szinten kell szorgalmaznunk. Egyéni szinten legfontosabb a felsorolt nemzeti hibáink tudatos elkerülése, közösségi összefogás az élet minden területén, gyermekeink és unokáink feltétlen szülői és tanári tiszteletre nevelése a fogyasztói társadalom divathóbortjainak leleplezésével, a jövő tehetségek kibontakoztatása, egyénileg is felelősségvállalás nemzeti értékeink megőrzésére, kitartás céljaink megvalósításában, vásárlóerőnk 80 %ának magyar termékek vásárlására történő fordítása, fellépés a visszaélésekkel szemben akkor is, ha ez kellemetlenséggel jár, végül minden tevékenységünkben hit és töretlen optimizmus, hogy a Gondviselés támogatásával Magyarország ki fog lábalni az erkölcsi mélyrepülésből, ha mi is megtesszük érte a magunkét. Társadalmi szinten szorgalmaznunk kell a szülői és tanári tekintély intézményes visszaállítását, ami az ország jövőjének egyik legfontosabb záloga, a fizikai munka becsületének visszaállítását, a családi adórendszert max. 20%-os adókulccsal, ami nem ösztönöz fekete munkára és adócsalásra, európai szintű elitképzést a közép- és felsőoktatásban, a hazai geotermikus energiaforrások optimális kihasználását, víztározók és öntöző csatornahálózat kiépítését nagyszabású munkaalkalom teremtéssel, zökkenőmentes generációs őrségváltást a munkahelyeken a tapasztalatok átadásával. Dr. Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke (KDNP): „Keresztény társadalmi felelősségünk” című előadásának bevezetőjében utalt az európai kultúra kétágúságára. A francia forradalom óta a kereszténység mellett megjelent Európában a liberalizmus mint kulturális irányzat és ma ez a kettősség nyomja rá a bélyegét az élet minden területére. A neoliberális kultúra eszmei és politikai képviselete nagy erőkkel ott van a parlamentekben is. Az abortusz tárgyában a keresztény pártok csatát vesztettek, már csak utóvéd harcokat folytathatnak, az eutanázia és a melegek házassága tárgyában viszont a küzdelem még tart. A hagyományos értékek megőrzése érdekében társadalmi felelősségünk, hogy ne vonjuk ki magunkat a politikai cselekvésből, amelynek a minimuma az, hogy mindenki menjen el szavazni, amikor esedékes. Itthon 2002 óta a vállalkozás világából indulva új szemlélet kapott lábra, amely gátlástalan gazdasági és politikai célokat tűzött maga elé, erkölcstelen, önpusztító és környezet pusztító atmoszférát teremtve a közéletben. Ez az irányzat felelős a társadalom jelenlegi morális állapotáért is, kétségbe vonva az alapvető erkölcsi normák érvényességét. A hagyományos értékek melletti kiállás egyik fő területe ma a parlamentben a családvédelem, olyan érvekkel, amelyek lehetőleg a keresztény értékrenden kívül állók számára is elfogadhatók, ez pedig a gyermekek érdekeinek védelme. Harrach úr az erkölcsi mélyrepülésre jellemző példaként említette, hogy a korrupció elleni törvény mellett a legkorruptabb párt egyik képviselője érvelt arcátlanul a parlamentben, még a Bibliát is idézve mondanivalójához. A hazai válság mélységét ezután demográfiai adatokkal támasztotta alá. Évente 35 ezerrel kevesebb gyermek születik, mint amennyien meghalnak. A gyermekvállalási elkötelezettség hiányzik a fiatalokból, elterjedt az élettársi kapcsolat, az első gyermek vállalása a tanulási idő kitolódása miatt átlag 28 éves korra tolódott, családonként az átlagos gyermeklétszám 1,3, iskolázottaknál csupán 1,1, az iskolázatlanoknál 3. Minden harmadik gyermek házasságon kívül születik. A cigányság helyzetének javítása össz-társadalmi érdek, de egyfelől elfogult „jogvédők”, másfelől előítéletes hozzáállásúak bajkeverése helyett keresztény megoldásra van szükség: esélyt adni mindenkinek, hogy becsülettel megtalálja helyét a társadalomban. A hazai válság velejárója a biztonság hiánya. Kilábalni csak úgy lehet, ha rendezetté tesszük a világot magunk körül. Erős, politikamentes rendőrségre van szükség. Válságban van az oktatás is. Helyre kell állítani a szülői és tanári tekintélyt. Ennek megvalósításához a kulcs a családok kezében van, de a média szerepe is nagyon fontos. A világméretű gazdasági és erkölcsi válságot a Szentatya szerint a minden áron való profit maximálás szándéka okozta, miközben az állami felelősség és kontrol visszaszorítása volt a jelszó. A válság kitörése után pedig most az állam szerepvállalásáért és támogatásáért kiáltanak. A válságból való kilábaláshoz itthon új szemlélet megjelenésére van szükség, minden keresztény embernek nagyobb részt kell vállalnia a politikai cselekvésből. Hamis az a nézet, hogy „tartsuk magunkat távol a politikától, mert ott sáros a pálya”. Bár igaz, hogy például a parlamentben a politikai energiaráfordítás 90 %-a fölöslegesen megy veszendőbe, legalább 10 % a társadalom számára hasznos tevékenységre jut. A reménytelenséget le kell küzdenünk, optimizmusra van szükség. Három intézményben kell megtalálni a válságból való fő kitörési pontokat: 1. A család intézményét erősíteni kell. Ide tartozik a gyermekek biztonsága, a munka megbecsülése, a helyes családtámogatás és a család-barát környezet kialakítása. -7-

Albertfalvi Egyházközségi Levelek – Kesselyák 2007-2012 2. Az iskola töltse be azt a szerepet a nemzet életében, amit be kell töltenie. 3. A média álljon a társadalmi célok szolgálatában. Hála Istennek, az utóbbi években pozitív változások történtek ezen a téren. Új sajtó, új TV csatornák és rádiók nyíltak meg a hagyományos erkölcsi értékek védelmében. Mindezek felhasználásával az erős közösségek rendezett világát kell kiépíteni hazánkban. Dr. Hoffmann Rózsa országgyűlési képviselő, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezetője „Erkölcs és köznevelés” c. előadásában egy rövid történelmi visszatekintést követően mélyreható elemzésnek vetette alá a rendszerváltozás után kialakult oktatási helyzetet. Kezdetben nem volt oktatáspolitikai stratégia, csak 1993-ra készült el az oktatási törvény, egy évvel később azonban megindult az a liberális bomlasztási folyamat, amelytől az oktatás mélypontra jutott és ma is szenved. A négyéves Fidesz-kormányzás 1998 és 2002 között ugyan javított valamit a helyzeten, de nem mindenben. 2002 óta az oktatási törvényt 33-szor módosították, nincs kiszámíthatóság a közoktatásban. A liberális értékrend azt diktálja, hogy az oktatás piaci alapon tekintendő szolgáltatás, ami alapvetően ellentmond a keresztény elveknek. A szolgáltatás gazdasági kategória, amit a megrendelő igényei szerint kell teljesíteni és megfizetni. Ha nincs rá pénz, akkor be kell csukni a boltot. Az oktatás ezzel szemben küldetést jelentő feladat: a felnövekvő fiatalok nevelésének elősegítése, hivatás-tudattal, szakmai tudással, tisztességgel és a társadalom bizalmát élvezve. Mária Terézia óta ez az állam feladata. A liberális politika az oktatást kiszolgáltatja a diákok és szüleik igényeinek, akik kellő szakértelem híján és a reklámoktól félrevezetve adhatják meg, hogy mit szeretnének. Elhiszik, hogy a gyerek érdeke, ha nem kell keményen tanulnia, ha nem kell házi feladatot készítenie. Az anyanyelv oktatására sincs szükség, elég az angol nyelv, mert az hasznos. Márpedig 5000 éves alapelv az, hogy az oktatásnak az anyanyelvre kell épülnie. A liberális elv szerint minden érték relatív, döntsd el te magad, hogy mi a jó és mi a rossz. Nincsenek normák, az erkölcs léte is megkérdőjelezhető. Alsó tagozaton rendeletileg megtiltották a buktatást és az év-ismétlést, aminek egyértelmű üzenete a gyerekek számára, hogy nem kell a kötelességedet teljesíteni. Sokan nem írnak házi feladatot, tanszereiket büntetlenül eldobálják. És ez az ominózus rendelet ma is érvényben van. 2003-tól a Nemzeti Alaptantervből kimaradt az irodalom, a történelem és a földrajz, ami pedig a nemzeti műveltség foglalatát jelenti. Arany János Toldi-ján és Petőfi költeményein keresztül erkölcsi tanulságokat és hazaszeretetet szívtak magukba a tanulók generációkon keresztül. E tantárgyak helyett ma kompetenciákat ír elő az Alaptanterv, ami a multi cégek igénye a fogyasztói társadalom kialakítása érdekében. Céljuk, hogy a kompetenciák vértezzék fel a tanulókat munkavállalói képességgel, de amire nincs szükség, az a műveltség, különösen pedig a nemzeti műveltség. A művelt ember ugyanis gondolkodik, esetleg nemet mond a gazdasági és politikai reklámokra és hazugságokra. A kitörési pontot ebből a helyzetből a köznevelés és az erkölcs újbóli összekapcsolása jelentheti. A KDNP keretében népes szakmai csapat dolgozik az új köznevelési stratégián, amelyet reményeink szerint a jövő év tavaszán működésbe lehet hozni. A stratégia tézis- pontjait „Iskola/Erkölcs/Tudás” címmel egy elkészült füzet foglalja össze, amely átfogóan tárgyalja a köznevelés, szakképzés, felsőoktatás és felnőttképzés rendszerének újjáépítését. Az új stratégia fontos része a nemzeti műveltség kereteit biztosító tantervek megalkotása és az 1985 óta megszűnt külső szakmai (szakfelügyelői) ellenőrző rendszer visszaállítása. A tankönyvpiacon is rendet kell teremteni, ma több tantárgy esetén 16-20 engedélyezett tankönyv közül lehet választani, amelyek javarészt politikai hátsó szándékkal készültek. A professzor asszony ezután a család, az iskola és az egyházak szerepét és egymáshoz való viszonyát elemezte az erkölcsi nevelés szempontjából. A családok szerepe az erkölcsi nevelésben döntő fontosságú lenne, de ez a szerep sajnos ezer sebből vérzik. Pedagógus tapasztalat, hogy egy 30 fős osztályban átlag 5-6 olyan tanuló van, aki rendezett családi körülmények között él, ahonnan erkölcsi magatartást is hozhat magával. További 5-6 gyereknél csonka a családi környezet vagy nagyszülői nevelés érvényesül, míg a többiek semmilyen nevelést nem kapnak otthon. Ilyen körülmények között zömmel erkölcsi analfabéták kerülnek ki az iskolából, akik aztán „szétmarják” a társadalmat. A családra erkölcsileg hatni sajnos nehéz és 1-2 generációnak kell felnőnie addig, amíg a család ismét visszanyerheti majd méltó szerepét az erkölcsi nevelésben. Az iskola (és az óvoda) erkölcsi nevelésben betölthető szerepe a siralmas családi körülmények miatt felértékelődött. A pedagógusnak 15 éven át van lehetősége nevelni. Külső jogszabályi segítségre is szükség van: vissza kell hozni a tananyagba az erkölcsi értékeket hordozó tartalmakat. Hadd lássa a társadalom felülről is, hogy többé nem a bűn jelenti az erényt. Téves az a nézet, hogy az erkölcsi nevelés azonos a hitoktatással. Szükség van kötelező etikai oktatásra, de ha „botcsinálta” módon végzik, az többet árthat, mint használ. A tanárképzésben ezért alkalmassá kell tenni a pedagógusokat arra, hogy sikeresen vállaljanak részt az erkölcsi nevelésből az etika oktatása révén -8-

Albertfalvi Egyházközségi Levelek – Kesselyák 2007-2012 is. Ettől függetlenül az önkormányzati iskolákban is biztosítani kell a hitoktatás lehetőségét, akár a mulasztást elkövető igazgatók büntetésével is. Ami az egyházi iskolákat illeti, az 1948-as államosításig a magyar közoktatás 60 %-a volt a kezükben. 1950től 8 szerzetesi iskola kapott működési engedélyt, majd 1989-től ismét nagy számban alakultak új egyházi iskolák, ma részarányuk 6 % a közoktatásban. Az egyházi iskolákba egyre több gyermek jelentkezik. A nemhívők számára is vonzóak, mert eredményesebb nevelést folytatnak, mint állami társaik. Egységes normarendszerük van, náluk senki sem kérdőjelezi meg, hogy az erkölcsi alapot a Tízparancsolat jelenti. Végül szó esett a pedagógusok méltatlanul alacsony fizetéséről, amely 1946-tól kezdve a korábbinak egyötödére csökkent. Ennek orvoslását ma csupán napirenden tarthatjuk. A nagysikerű előadást követő felszólalások három fontos kiegészítő javaslatot hoztak felszínre. Kállay Emil atya felvetette a pedagógus pálya elnőiesedését, amit lehetőleg ellenkező tendeciájúvá kellene tenni a jövőben. Valaki javasolta, hogy a pedagógiai pályán vezessenek be alkalmassági vizsgálatot. Egy harmadik hozzászólás ösztönözni kívánta a vállalatokat, hogy a szakoktatásban vállaljanak aktív részt. Felvetődött még az az aggály, hogy a tervezett közoktatási reform megvalósítása vajon nem ütközik-e az Európai Unió valamilyen előírásába. Az előadónő megnyugtatta a hallgatóságot, hogy bár a liberalizmus terjeszkedése Európa-szerte károsan befolyásolja az oktatást, olyan uniós előírások nincsenek, amelyek a magyar reform elé akadályt gördítenének. Gróf Klebelsberg Kunó művelődési programja és munkássága (filmvetítés) Szakály István rendező 4 részes dokumentumfilmjének harmadik része került vetítésre „Klebelsberg, az országépítő” címmel. Az 50 perces filmvetítés előtt összefoglaltuk a film első és második részének tartalmát: A fiatalabb generáció előtt alig ismert gróf Kelbelsberg Kunó, aki a XX. század legnagyobb, Széchenyi Istvánhoz hasonlítható magyar országépítője volt. Trianon után egy szellemileg romokban heverő, kilátástalan jövő előtt álló országot indított el a kulturális felemelkedés útján átütő sikerrel. Életműve lelkesítő példakép és ötletforrás a számunkra, amikor ma az ország erkölcsi mélyrepüléséből való kilábalás útját keressük. Kultuszminiszteri pályafutása 1922-től 1932-ben bekövetkezett haláláig páratlanul gyümölcsöző 10 évvel gazdagította a magyar kultúrpolitikát. A nemzetet a sírgödör széléről emelte fel a Kárpátmedencében kivívott, keresztény nemzeti alapokon nyugvó magyar kultúrfölény szférájába. Teljesítménye mindmáig példátlan az egyetemes kultúrtörténet színpadán is. • 1922-ben megmentette a Magyar Tudományos Akadémiát a kényszerű feloszlatástól, működését újjászervezve, • létrehozta az egyetemektől független kutató bázisokat, • modernizálta a Nemzeti Múzeum, az Országos Levéltár és egy sor más közgyűjtemény működését, a tudományos kutatás szolgálatába állítva őket, • megépíttette az Országos Levéltár új épületét a Várban, amely a Parlament után talán a legszebb építészeti remekművünk, • a Trianonban külföldön maradt kolozsvári egyetemet Szegedre, a pozsonyi egyetemet Pécsre telepítette, Debrecenben új egyetemet alapított, létrehozta a Testnevelési Főiskolát, • megalapította a berlini, bécsi és római Kollégium Hungaricum-okat az európai szintű magyar elitképzés jegyében és az általa alapított Ösztöndíjtanácson keresztül több, mit 6000 diáknak biztosított külföldi tanulmányutakat pályázati alapon, • megszervezte a polgári iskolai tanárképzést, • létrehozta a tanyai iskolák rendszerét, 2500 iskolatermet és 500 tanítói lakást építtetett, a tantermeket ellátta korszerű oktató eszközökkel, térképpel, vetítő berendezéssel, gramofonnal, • modern falusi könyvtárakat és népművelési intézményeket hozott működésbe, • a rádió műsorszórás és filmgyártás jelentőségét felismerve népművelő műsorok és oktatófilmek készítését kezdeményezte, Elérte, hogy 1926-tól az 1929-es gazdasági világválságig Magyarország éves nemzeti jövedelmének 10 %át fordították oktatásra és kultúrára. Klebelsberg oktatási- és kultúrpolitikája harmonikus együttműködésben valósult meg a történelmi egyházakkal, aminek eredményeképpen Magyarország hatalmas szellemi előnyre tett szert a harmincas évek elejére. A bevezetőt követő filmvetítés (III. rész) bemutatta a magyar egészségügy mérföldkövét jelentő szegedi klinikák, valamint a Fogadalmi templom és a Dóm-tér építkezését, a Szegedi Egyetem fizikai-kémiai-biológiai műhelyeinek új otthonát, a Szeged-Csanádi Egyházmegye püspökségének és papi szemináriumának új épületét, a később nemzetközi hírnévre szert tett Szegedi Ünnepi Játékok elindítását, külföldön dolgozó neves hazai tudósok , így Szent-Györgyi Albert hazahívását, aki az új biokémiai kutató műhelyben állította elő a C-vitamint, amiért 1937-ben Nobel-díjat kapott. Mindez Klebelsberg Kunó kiváló -9-

Albertfalvi Egyházközségi Levelek – Kesselyák 2007-2012 szervezőképességének és személyes karizmájának köszönhető, amellyel a megálmodott koncepciótól a működőképes megvalósításig vezette programjait. A Klebelsberg által megalapozott magyar kultúrfölény hosszútávú gyümölcsei a kiművelt emberfők, az erkölcsös közgondolkozás és a hazafias áldozatvállalás területén jótékonyan hatottak még a vesztett II. Világháború után is. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy búvópatak gyanánt ennek az erkölcsös és hazafias közgondolkodásnak - a Klebelsberg-féle kultúrfölénynek - volt köszönhető, hogy a kelet-középeurópai országok közül egyedül Magyarország szállt szembe 1956-ban a kommunizmussal, hogy példát mutasson a világnak. A péntek délutáni program záró eseménye a Szent Margit Gimnázium kápolnájában 2002 júniusában elhangzott Szent Margit mise ősbemutatóján készült video-felvétel volt, az ifjúkori szerző, Kesselyák Gergely (ma az Operaház karmestere) vezényletével. Az előadások szombaton reggel folytatódtak. Székely András, a Semmelweis Egyetem tudományos munkatársa „Magyar lelkiállapot” c. előadása nemzetközi statisztikai háttérrel mutatta be a magyar társadalom jellegzetes lelki tulajdonságait, miszerint nagyfokú individualizmus és betegesen kiemelkedő bizonytalanság-kerülés jellemzi társadalmunkat. A bizonytalanság-kerülés alapvető oka az anómia, vagyis a társadalmi azonosság-tudat és bizalom hiánya, ami - a kiszámíthatatlan hazai játékszabályok miatt - szorongásra, bénultságra, vagy agresszív kitörésre vezethet. Az anómiás állapot jellemzői: • a társadalmi normák és erkölcs meggyengülése, • szolidaritás és jövőkép hiánya, • krónikus stressz és egészségromlás, • demográfiai válság, • érvényesülni csak a szabályok áthágásával lehetséges. Ehhez néhány kísérő nemzetközi statisztikai adat, amelyben kiemelkedünk: adócsalás: 82 %, utcai szemetelés: 78 %, gyorshajtás: 70%, megvesztegetés elfogadása: 50 %, míg más eruópai országokban ezek a százalékos társadalmi mutatók lényegesen alacsonyabbak. Az előadó külön foglalkozott 1956 után a nemzettudat szándékos elfojtásával, amelynek célja egy értékrenddel nem rendelkező, magányosan szorongó, könnyen manipulálható embertípus kialakítása a fogyasztói társadalom érdekeinek megfelelően. A fogyasztói embertípus jellemzői: • alapvető életcélja a fogyasztási cikkek megszerzése, • az emberi kapcsolatok szolgáltatási cikké alacsonyodnak nála, • az erkölcsi elveket semmibe veszi, az abortuszt természetesnek tekinti, • közösségi együttműködés helyett rivalizálást folytat. Egy közvélemény-kutatás szerint a világ 120 országa közül Zimbabwe után Magyarország a legreménytelenebb ország. Demográfiai helyzetünk a környező országokhoz viszonyítva a legrosszabb (-3,1 % fogyás/év). Székely András ezután a családi, munkahelyi és vallásos közösségek szerepét elemezte. A családi közösség emberformáló szerepe nélkülözhetetlen, mert értékrend-, alkalmazkodás- és stressz-tűrő képesség forrása. Hasonló szerepe lehet a jó munkahelyi közösségnek is. A vallási közösségek szerepe sarkalatos volna, de sajnos mindmáig gyenge. A vallásosság 1970-ig csökkenő volt, azóta növekvő. A nemhívők aránya 30 %-ról 25 %-ra csökkent, míg a rendszeres vallásgyakorlók aránya 2006-ban 12 % volt. A diplomások körében a vallásosság polarizálódik, egyaránt nő a hívő és a nemhívő diplomások száma, de reményt nyújt a fiatal hívő diplomások létszámának erőteljesebb növekedése. Végül az előadó kitért a magyar egészségi állapot jellemzésére. A nagyfokú anómia következtében statisztikai adataink 1960 óta jelentősen romlottak. A legnagyobb romlás a 45-70 év közötti férfiak halálozásában mutatkozott. Ma ebből a korosztályból 10-12 ezerrel többen halnak meg évente, mint 1960ban. A várható élettartam férfiaknál 68,6 év, nőknél 76,9 év, ami férfiaknál 8 évvel, nőknél 5 évvel alacsonyabb az Európai Unió jelenlegi átlagánál. Kitörési pontként jelölhető meg a magyar nemzettudat erősítése az oktatás, a média, és a közösségi szerveződés területén, a törvényi játékszabályok kiszámíthatóvá tétele és egy reális nemzeti jövőkép kialakítása, amely mögé a társadalom többsége felsorakoztatható. Dr. Jelenits István volt Piarista rendtartomány főnök „A magyarországi tanító szerzetesrendek szerepe az ifjúság nevelésében - a múltban és ma” címmel áttekintést nyújtott a „tanító szerzetesrend” fogalmának történelmi kialakulásáról. Pannonhalmán a bencés szerzetesek megtelepedésével 996-ban létrejött az első - 10 -

Albertfalvi Egyházközségi Levelek – Kesselyák 2007-2012 hazai egyházi iskola. Minden szerzetesrend nevelte, oktatta a saját rendjébe belépő fiatalokat, később velük együtt világiakat is. A cél – a bibliai és egyházi ismeretek elsajátításán túl „írástudók” képzése volt. A 15. században a könyvnyomtatás elterjedése új helyzetet teremtett. Érdemessé vált sokak számára megtanulni olvasni, és ezen keresztül jól felhasználható ismeretekre szert tenni. Plébániai iskolák alakultak, majd megjelentek a valódi tanító szerzetesrendek, amelyek a civil ifjúság nevelésére szánták életüket. Kezdetben a jezsuiták látták el ezt a feladatkört, jóllehet eredeti céljuk nem a tanítás volt. Nálunk a török hódoltság idején a reformáció tűzte ki először célul az ifjúság nevelését és erre a célra kollégiumokat hozott létre. Ezt követte az ellenreformáció, amelynek során a jezsuiták is „akcióba léptek”. 1561-ben Nagyszombatban hozták létre első iskolájukat és a 18. század közepére már 37 iskolájuk volt. Középiskoláikban világi tudományokat is tanítottak, de alapjában véve harcos, vitára kész kereszténységre neveltek. A gazdag mezővárosokban telepedtek meg és a tehetősebb rétegek gyermekeit oktatták. Modernebbek voltak a protestáns iskoláknál, tananyagukban már Newton fizikája is szerepelt. A magyar történelem-tudat kialakítása is náluk kezdődött el. Közben 1642-ben Podolinban megtelepedett az első valódi tanító szerzetesrend, a piaristák, akik – szemben a jezsuitákkal - a szegény gyermekek ingyenes oktatására összpontosították energiájukat. A török hódoltság után Szegeden is megtelepedtek. Elvük volt, hogy lehetőleg minden fiúgyermek járjon iskolába. Tananyagukban szerepelt a műszaki rajz, a térképészet és a kereskedelmi számtan, csíráiban tőlük indult el a magyar műszaki értelmiség képzése. 1721-ben a kálvinista Rómának számító Debrecenben is sikerült gyökeret verniük, ahol akkor 3 katolikus család élt. Debrecen úgy kapott királyi városi címet, hogy ennek fejében engedélyt kellett adnia a piaristák megtelepedésére. A piaristák diákjaikat a Hortobágyról és a környező falvakból toborozták, ahová a reformáció szele még nem ért el. Ingyenes kollégiumi helyeket biztosítottak a szegény diákoknak, bevezették a francia nyelv oktatását, behozták a bécsi zenei kultúrát a városba, amivel egy csapásra versenyképesek lettek a Debreceni Református Kollégiummal. Nemes versengés indult meg a két felekezet között, aminek a nyertese végül is a magyarság egésze lett. A bécsi hatalommal szemben még hallgatólagos szolidaritást is vállalt a két fél egymással. 1773-ban a jezsuita rend feloszlatása miatt a jezsuita iskolákat más szerzetesrendek vették át az országban, így a bencések, ciszterek, premontreiek és a piaristák. Mária Terézia oktatási törvénye nyomán pedig új versenytársként megjelentek az állami iskolák, felekezeti semlegességet hirdetve. Döntő jelentőségű volt, hogy a hazai szerzetesi iskolák felvállalták az államilag elismert bizonyítvány kibocsátásának kötelezettségét olyan feltétellel, hogy az egyházi iskolákban csak az lehetett tanár, aki állami egyetemen szerzett diplomát. Más országokban, ahol az egyházi iskolák nem vállalták fel ezt a kötelezettséget, többnyire elsorvadtak. Jelenits tanár úr őszintén beszélt a gondokról is. A 19.-20. század folyamán jelentős problémaként bontakozott ki, hogy a műveltség és a kereszténység – kettészakadt jégtáblaként - kezdett elválni egymástól, ami sajnos egyre inkább megviselte az egyházi iskolákat. Neveltjeik közül a legtudósabbak és a legkeresztényiebbek már nem voltak azonosak. Gondolkodó embereket neveltek és nevelnek, akikben a jámborság és a műveltség nincs mindig harmonikus összhangban, akik közül sokan a „megkísértett hit” állapotában, magukkal is küzdve keresik az Isten felé vezető utat, mint például Ady Endre vagy Babits Mihály. Trianon újabb nagy próbatétel elé állította a tanító szerzetesi iskolákat. A határainkon kívül rekedt iskolák nem találták meg az ottani többséggel való keresztény párbeszéd fonalát. Jobban ragaszkodtak magyarságukhoz, mint keresztény értékeikhez, és ez lassú elsorvadásukhoz vezetett. Ami a női szerzetesi iskolákat illeti, nagyon fontos nevelési feladatot láttak és látnak el, szép hagyományaik vannak, miközben gyakran érte és éri őket a szűk látókörűség és maradiság kritikája – nem mindig alaptalanul. Összefoglalva: tanuljunk hagyományainkból, amikor a jövőbe nézve építkezni akarunk. Szkaliczki Örs ciszter szerzetes tanár „A magyarországi Ciszter szerzetesrend szerepe az ifjúság nevelésében a múltban és ma” címmel visszanyúlt a ciszter szerzetes rend gyökereiig. A 6. században Szent Benedek által alapított bencés rend volt az, amelyből később, a 11. században a szerzetesi regula szigorításával a franciaországi Róbert apát és 20 társa kivonult Citeaux (Cistercium) pusztájába remete életmódot folytatni. Az új rend innen kapta a nevét. Közülük kiemelkedő szerepet játszott Szent Bernát, akit később tévesen a Ciszter rend alapítójának neveztek. 150 éven át Európa-szerte virágzott a rend, sok kolostort alapítottak. Nálunk először 1142-ben a Bátaszék melletti Cikádoron, majd 1182-ben Zircen létesült ciszter apátság és az erdélyi Kerc-en is megtelepedtek. A rend a 13. század végétől veszített erejéből. A török időkben 18 apátság szűnt meg, majd az 1700-as évek elején újjá éledt a rend francia szerzetesek betelepítésével Zircen, Szentgotthárdon és Pásztón. 1773-ban, a jezsuita rend feloszlatása folytán került sor arra, hogy a remete életmód feladásával 1776-tól tanító rendi megbízatást vállaljanak és átvegyék a tanítást - 11 -

Albertfalvi Egyházközségi Levelek – Kesselyák 2007-2012 az egri, pécsi, és székesfehérvári jezsuita iskolákban. 1879-ben megkapták a bajai Ferences gimnáziumot is, majd 1912-ben Budapesten a Váli utcában indult meg a Szent Imre Gimnázium 3 ciszter atya vezetésével. A gimnázium 1920-ra fejlődött fel 8 osztályossá és 1929-ben költözött be mai épületébe (hála Klebelsberg Kunónak is). 1948-ban az államosítás vetett véget a ciszter gimnáziumok működésének. A szerzeteseknek 1949-ben rendházukat is el kellett hagyniuk, 61-en közülük nyugatra távoztak és az Egyesült Államokba mentek, ahol a texasi Dallasban 1956-ban katolikus egyetemet alapítottak, majd 1962től angol nyelvű gimnáziumot is létrehoztak. Itthon 1989 volt az új kezdet. Ötből 4 gimnáziumot visszakaptak. 1997-től a budai Szent Imre Gimnázium is visszakerült a rend birtokába, de sajnos hivatáshiánnyal küzdenek. A budapesti, pécsi és székesfehérvári gimnáziumban 2-2-2 szerzetestanár működik, Egerben csak világi tanárok oktatnak. Ami a kitörési pontokat illeti, Szkaliczki atya Barsi Balázs gondolatát tette magáévá, miszerint új szerzetesi iskolák helyett inkább katolikus kollégiumokat kellene alapítani. Saját tapasztalata alapján tudja, hogy a kecskeméti Piarista Gimnázium kollégiumában töltött évei mennyire meghatározóak voltak számára. A kollégium sokkal több alkalmat nyújt a nevelésre, mint az iskola. A kollégiumi környezet közösség-formáló ereje és nevelési hatásfoka lényegesen jobb, mint az iskoláé. A kollégiumoknak komoly szerepe lehetne a katonai szolgálat megszűnése folytán a fiúk rendre, fegyelmezettségre nevelésében is. Szkaliczki atya górcső alá vonta az egyházi iskolákban is jelenlévő koedukációt, ami több okból nem túl szerencsés. A fiúk később érnek, mint a lányok és érdeklődési körük lényegesen különbözik. A lányok a lexikális tanulásban, a fiuk a kreativitásban jobbak. Az életkori sajátosságok ilyetén szétválása közös nevelési módszerekkel nem fogható igazán össze. Végezetül, a 800 éves ciszter múlt tanulságai azt mutatják, hogy mindig sikerült kijönni a gödörből és ez reményt nyújt arra, hogy a Gondviselés segítségével a mai hiányosságok is leküzdhetők lesznek. Perczel Tamás, a Szent Imre Gimnázium tanára „Mitől lesz egy tanárnak tekintélye diákjai előtt?” címmel rendkívül aktuális, életszerű témát feszegetett. Szembe állította a régi hagyományos, „hivatalból kijáró tisztelet” elvén alapuló tanári tekintélyt a mai liberális szellemű tanári tekintélyfosztottság állapotával. Mindkét véglet elvetendő. A régi tanári tekintély fegyelmet biztosított az órákon, de a diákok számára félelem és megaláztatás forrása is volt egyben. A diáknak általában nem lehetett igaza és örülnie kellett, hogy tanulhat. Ezzel szemben ma a diáknak „jogai vannak” a tanáraival szemben amit érvényesíthet, elvárja, hogy egyéni tanrenddel szolgálja ki őt az iskola és pl. akkor érettségizhessen, amikor kedve telik rá. Ma a tanárnak meg kell küzdenie a tekintélyért. Az élet más területén sem jár ingyen a tekintély: a karmesternek, az edzőnek vagy a papnak sincs tekintélye, ha nem áll hivatása magaslatán. Endrédi Vendel ciszter tanár és zirci apát öt pontban foglalta össze, hogy mi a tanári tekintély titka: 1. Szeresse a saját tantárgyát. 2. Szeresse diákjait. 3. Felkészülten menjen be az órájára. 4. Kipihent legyen, ne vegyék észre rajta a fáradtságot. 5. Noteszét hordja mindig magával és imádkozzék diákjaiért. Az előadó mint volt budapesti piarista diák, saját tapasztalataiból állított magának követendő példákat mind az öt pontra: 1. A biológia, mint tantárgy szeretetét Pázmándi tanár úrtól tanulta meg. 2. A diákok szeretetét Farkas István tanár úr (Lupusz) példája véste a szívébe, aki nyári szabadságán is sorsközösségben osztozott diákjaival. 3. A felkészültség példájaként Havas István tanár úr történelem óráit idézte, aki – ha kellett - eljátszotta a török basát és életszerű parlamenti vitafórumot szervezett Bismarck kancellár tanításakor. 4. A kipihentség és kiegyensúlyozottság példája gyanánt Jelenits tanár úr angyali nyugalmát és jó humorát hozta fel, akit nem lehetett soha kihozni a sodrából. 5. A diákjaiért érzett felelősség mintaképének pedig Havass József tanár urat tartotta, aki finoman eltérítette őt a matematika tanári pályától, de bátorítást és vigaszt nyújtva, nehogy kedvét szegje. Így lett biológia tanár. Perczel tanár úr összefoglalva három sarkalatos kritériumot fogalmazott meg, amitől egy tanárnak tekintélye lehet diákjai előtt: 1. a tanár személyisége legyen hiteles, azaz életmódja legyen összhangban vallott elveivel, 2. legyen mindenben következetes és 3. legyen valódi értékek közvetítője, amivel diákjai érdeklődését megragadhatja és tiszteletet ébreszthet bennük a tantárgy, a megismert világ, az emberi személyiség és ezen keresztül Isten iránt. Dr. Beer Miklós megyéspüspök „Az ország erkölcsi megújulásának távlatai” című előadásában az ország gazdasági és erkölcsi válsága mögött meghúzódó lelki nyomorúságot emelte ki, amelyből kilábalni csak hiteles emberekkel és az egymás iránti bizalom visszaszerzésével lehet. A jövő évben reményeink szerint új, felelős kormány alakul, de nem szabad elbízni magunkat, mert az ország talpra állása nem a politikusokon fog múlni. Nekünk magunknak van szükségünk belső reformra és szemléletváltásra. Két példa áll előttünk: egyrészt a két világháború közötti Magyarországon Klebelsberg Kunó, Bethlen István, Teleki Pál és mások kiváló államférfiúi munkássága nyomán megtapasztalt nemzeti felemelkedés, másrészt Dél-Korea példája, - 12 -

Albertfalvi Egyházközségi Levelek – Kesselyák 2007-2012 ahol 30 évvel ezelőtt egy elmaradott és eladósodott ország karizmatikus vezetője TV beszédben meggyőzte a lakosságot, hogy mindannyiukon múlik a kilábalás. Spontán akció indult, az emberek összekuporgatott pénzükből önzetlen adományokat nyújtottak, ékszereiket, értékeiket odaadták, hogy az ország szabaduljon meg az adósságtól. Sikerrel tették és utána Dél-Korea elkezdett rakétaként felfelé ívelni. Ma a világ egyik legfejlettebb országa, dzsemborit és olimpiát rendezett. Nálunk itthon sajnos hiányzik a nemzeti kurázsi. Kitörési pontokat keresve mégis egy sor erőforrás tálcán kínálkozik: Első reménység a család. Hála Istennek egyre több nagyszerű család van. A püspök úr saját családi környezetét is példaként állította, ahol 50-100 fős nagy családi közösség jön össze egy-egy jelentős alkalommal, belső kohéziós erők tartják össze őket szeretetben, nincs egyetlen válás sem és családonként 2-5 gyermeket nevelnek. Nagymaroson, Gödöllőn, Szolnokon sorra családközösségek alakulnak, ahol közösségenként 4-5 sokgyermekes család segíti egymást, kölcsönösen vigyáznak gyermekeikre, együtt nevelik őket, lelki programokat, kirándulásokat, játékokat szerveznek közösen, ha kell munkával, anyagiakkal támogatják egymást. Második reménység a cserkészet. A cserkész-pedagógia ma is használható és aktuális. A cserkészetben a gyermekek önfegyelmet, becsületet tanulnak, megbarátkoznak a természettel és rácsodálkoznak a teremtés csodáira, a rájuk bízott feladatok kapcsán tudatosodik bennük a felelősségérzet. A püspök úr maga tíz cserkésztábort szervezett korábban, amelyek lelkesítő személyes élményt jelentettek számára. A váci egyházmegyében számos cserkészcsapat működik. Harmadik reménység az egyházi zene vonzása. Az 50-60-as években az egyházi kórusok megtartó erőt képviseltek és ma is keresztény közösségformáló szerepük van, különösen a fiatalság számára. Például a váci székesegyházban rendezett országos kórustalálkozó októberben 1500 lelkes résztvevőt mozgatott meg. Kiváló nevelő eszköz a sport. Reggel 6-kor az uszoda Vácott tele van edzésen résztvevő gyerekekkel. A sport belső fegyelemre, céltudatosságra, kötelesség teljesítésre, ha kell áldozat vállalásra tanít. A jól teljesített nap után este az igazi sportoló már nem kívánkozik diszkóba menni. Közösségformáló erő a testvér-települések kapcsolata és az egyházmegyei találkozók szervezése is. A testileg-szellemileg gazdagabb közösség karolja fel a gyengébb társ-közösséget. A keresztény segítségnyújtásnak nagyszerű formája ez. Számos nógrádmegyei példa van erre. Isten rajtunk keresztül akar hatni, segítséget nyújtani másoknak. Jézus a kenyérszaporításkor a tanítványok kezébe adta szétosztásra a kenyeret és azt mondta: „Ti adjatok nekik enni”. Állás-ajánlással is segítsük egymást, ha tehetjük. Az üresen álló balatoni nyaraló kulcsát oda lehet adni más családoknak is, hogy távollétünkben ott üdülhessenek. Jó tanáccsal, anyagi segítséggel óvhatjuk barátainkat, ismerőseinket attól, hogy tapasztalatlanul adósság-csapdába kerüljenek, például lakáshitel felvétele miatt. Ezer módja van a figyelmességnek és az egymás megsegítésének. A püspök úr kritikus szemmel feltette a kérdést: katolikus egyházunk vajon miért oly erőtlen és tehetetlen? A papság részéről azért, mert a mise, temetés, esketés, keresztelő nem elég. Az Egyház nem stólapénzeket beszedő szolgáltató vállalat. Nem tud közelebb kerülni az emberek szívéhez, ha őszinte törődéssel, személyes problémáikra történő odafigyeléssel, segítségnyújtással nem fordul feléjük. A hívek részéről pedig legtöbbször hiányzik a katolikus felelősségtudat és áldozatkészség az Egyház megfelelő anyagi támogatására. Legalább a Hit Gyülekezetének színvonalát el kellene érnünk az egymással való törődés és az anyagi áldozatkészség tekintetében. A püspök úrnak egy zsidó ismerőse felvetette: „Ti miért nem segítitek egymást úgy, mint mi zsidók? Mi, ha valakit bántanak, rögtön mellé állunk, a jó álláshelyekre pedig beajánljuk egymást.” Nagy hiba egyházon belül az összefogás hiánya. Miért van egy sereg párhuzamos katolikus sajtókiadvány? Miért van három katolikus rádió? Szétforgácsoljuk erőinket és anyagi lehetőségeinket. Példa értékű és életszerű keresztény szellemiséget képvisel a Képmás magazin, amelyet a váci püspökség havonta 1 millió Ft-tal támogat. A külföldi zarándok utaknak sem most van az ideje egymás segítése helyett. Fatimában nem hallgat meg jobban a Szűzanya, mint Máriabesnyőn. Aki meg akar térni, az itthon térjen meg. A kitörési pontok keresése közben az egyik legnehezebb kérdés a cigányság erkölcsi, anyagi és kulturális felemelése. A püspök úr szerint ehhez egy új szerzetesrendre lenne égetően szükség. Összefoglalva: lényeges, hogy a belső megtisztulás induljon el. Legyünk a „föld sója”, amely felkelti a minket látók Isten utáni szomjúságát.

- 13 -

Albertfalvi Egyházközségi Levelek – Kesselyák 2007-2012 A püspök úr előadása után az Albertfalvi Keresztény Társaskör szendviccsel, süteménnyel és üdítő itallal vendégelte meg a résztvevőket, majd délután a program ifjúsági vetélkedővel folytatódott, amelyen a Szent Imre Gimnáziumnak egy fiú- és egy leány csapata, valamint két felnőtt csapat vett aktívan részt a hallgatóság élénk érdeklődése mellett. A vetélkedő szervezője és házigazdája Dr. Winkler Gusztáv, a Budapesti Műszaki Egyetem docense volt. A vetélkedő „Legyünk büszkék a múltunkra” címet viselte. Történelmi, irodalmi, földrajzi és zenei villámkérdésekkel bombázta a ringbe szállt csapatokat - nagy sikerrel. A szombat délutáni program ezután filmvetítéssel folytatódott. Párkányi Szabocs dokumentumfilmje került vetítésre a KALOT mozgalomról. A KALOT mozgalom (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete) a két Világháború közti Magyarország egyik példa értékű közművelődési vívmánya volt amelyet Kerkai Jenő jezsuita atya kezdeményezett és alapított 1935-ben. Négy jelszavuk volt: • Keresztényibb embert! • Műveltebb falut! • Életerős népet! • Önérzetes magyart! XII. Pius pápa 1939 szeptemberében áldását adta a mozgalomra, amely virágkorát 1942-44 között érte meg, amikor a visszacsatolt erdélyi és felvidéki területeken is kibontakozott. 1500 legényegylet működött az országban félmilliós létszámmal, 20 népfőiskolát szerveztek, ahol 800 férőhely állt rendelkezésre bentlakásos tanfolyamok tartására. 1940-től Érden létrehozták a népfőiskolai központot is, ahol a mozgalom vezetőinek kiképzése folyt. Zászlajukra tűzték a nagybirtokok felosztását, az egyházi birtokokét is, amiért a hazai püspöki karban eleinte nem voltak népszerűek. Kerkai atya kezdetben egy tanyán szervezett lelkigyakorlatokat szegény parasztfiataloknak. Mozgalomszerte a lelkigyakorlatok tárgya volt: „Ismerd meg önmagadat. Ki vagy te? Tudd hogy mit akarsz. Legyen célod az életben!” A kapu nyitva állt más felekezetűek és nem vallásosok számára is, de erkölcsi magatartás alapján megválogatták, hogy ki csatlakozhat hozzájuk. A papokat, tanítókat tömegesen megnyerték a mozgalomnak. Háromnapos tanfolyamokat szerveztek a falvakban csütörtöktől vasárnapig az erkölcsi feddhetetlenség, az általános műveltség és a nemzeti hovatartozás tudatának erősítésére. A tanfolyam résztvevői vasárnap bemutatót tartottak a falu népe előtt és elmondták, hogy mit tanultak a hét folyamán, felléptek énekléssel, szavalattal, tánccal. A legényegyletek tagjainak megbecsülése országszerte magasra szökött, felnéztek rájuk, „kapósak” voltak ”háztűz-nézőben” a lányos házaknál. A kéthetes bentlakásos tanfolyamokon a résztvevőket elvitték múzeumlátogatásra, csillagvizsgálóba, színházba, Budapesten a Várba, a bazilikába, a Városligetbe, megtanították a kultúrált étkezésmódra, etikettre. Erdélyben Szervátiusz Jenő szobrászművész fafaragó tanfolyamokat tartott a székely parasztfiataloknak. 1942-ben Csíksomlyón a pünkösdi búcsú alkalmával 600 fős szabadtéri lovasjátékot rendeztek és 600 fővel adták elő a „Dúsgazdag és a szegény Lázár” c. misztériumjátékot. Az erkölcsi nevelés és a kultúra terjesztése mellett súlyponti feladatnak tekintette a KALOT az agrárifjúság mezőgazdasági, szakmai képzését is, hogy felkészítsék őket a korszerű gazdálkodásra. Ezüstkalászos és aranykalászos tanfolyamokat szerveztek növénytermesztésre, faápolásra, kertészkedésre, állattenyésztésre. A legjobban végzetteket meghívták az érdi vezetőképző központba, ahol agrárkereskedelmi és biztosítási tanfolyamokat végezhettek. Ennek célja a keresztény agrárkereskedelem erősítése és anyagi tőkegyűjtés volt a falusi gazdálkodás színvonalának emelésére. A KALOT mozgalom keretein belül harmonikus összhang volt a magyar és a nemzetiségi csoportok között. A mozgalom német, szlovák, rutén ajkú tagjai anyanyelvükön kapták meg az anyagokat és anyanyelven tartották foglalkozásaikat. Kerkai atya egymás tiszteletére, kulturális örökségeink kölcsönös megbecsülésére tanította a mozgalom résztvevőit. Ugrin József, az érdi Népfőiskola igazgatója visszaemlékezve három dolgot emelt ki a mozgalom jellemzésére: 1. Népi mozgalom volt (a falusi gondok, igények, remények programját hordozta). 2. Történelmi mozgalom volt: szolidaritást jelentett a legszegényebbekkel. 3. Forradalmi volt. Nem valaki ellen, hanem valamiért. 1946-ban Rákosi betiltotta a mozgalmat. Kerkai Jenő atya 10 évet töltött börtönben „népellenesség” címén. Az érdi népfőiskolai központot pedig lerombolták. A börtönből szabadult Kerkai atya a halálos ágyán azt hagyta üzenetül számunkra, hogy „Odaátról is lehet segíteni”. Bizonnyal ő is idefigyel most, amikor minden újjászervezésre vár egy több, mint 50 éves korszak rombolása után. A filmvetítést követően még egy rövid beszámolóra, majd kerekasztal megbeszélésre került sor. Kesselyák Péter (Albertfalvi Keresztény Társaskör): A normafai Engesztelés kápolnája és története. Pio atya jövőbe látó szavai Magyarország erkölcsi megújulásáról.

- 14 -

Albertfalvi Egyházközségi Levelek – Kesselyák 2007-2012 Amikor Magyarország erkölcsi mélyrepüléséből keressük a kiutat, óhatatlanul felmerül a kérdés, vajon hol van az alagút vége? Az emberek általános kiábrándultsága azt sejteti, hogy egy megtisztulni akaró új korszak küszöbén állunk. Merítsünk erőt Szent Pio atya jövőbe látó szavaiból, aki a XX. század legnagyobb misztikusa volt és hazánkról a következőket mondta: „Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra”. Magyarország megújhodásának záloga Szűz Mária tiszteletében rejlik. Szent István királyunk hazánkat a Boldogasszony oltalmába ajánlotta. E szövetség alapján rendelte el Szent László, hogy Szűz Máriát Magyarország Pátronája címmel illessük, és országunkat Regnum Marianum-nak, Mária országának nevezzük. Az 1992-ben elhúnyt Mária Natália nővér – akinek életszentségét és látomásainak hitelességét az Egyház hivatalosan még nem mondta ki – 1941-től kezdődően magán-kinyilatkoztatás formájában az Úr Jézus és a Szűzanya üzeneteit közvetítette a magyar katolikus egyház számára. A Szűzanya üzenetben erősítette meg, hogy Magyarországot saját országának tekinti és közölte, hogy a világméretű engesztelési mozgalomnak Magyarországról kell kiindulnia és elterjednie. Ehhez egy kápolna megépítését kérte, méghozzá Jézus kívánságára a Normafánál, ahonnan kegyelmeit kiárasztva megtérésre hívhatja az egész világot. Mária egy férfi és egy női engesztelő szerzetesrend alapítását is kérte a magyar egyháztól. Mindszenty bíboros 62 évvel ezelőtt hivatalosan elismerte az üzenetek isteni eredetét és 1947 szeptember 25-én ünnepélyesen elhelyezte az Engesztelő kápolna alapkövét a normafai Szent Anna-réten. Ezen kívül megalapította az engesztelő szerzetesrend női ágát és annak vezetésével Natália nővért bízta meg. A kápolna azonban azóta sem épült meg és az engesztelő szerzetesrend férfi ága sem jött létre. Natália nővérnek Jézus látomásban megmutatta azt a papot, aki a szerzetesrend férfi ágát majd meg fogja alapítani. Az emberek megtérése ezt követően fog megindulni és ezután épül majd meg a Világ Királynője Engesztelő kápolna is a normafai Szent Anna réten. Jézus ezen kívül látomásban megmutatta a kápolnát is Natália nővérnek. Kívülről szerény és egyszerű volt, belülről azonban olyan szép, mintha nem is emberkéz alkotta volna. A kápolnában sok csoda történt, testi-lelki gyógyulások és nemzeti zarándokhely lett belőle. A kápolna közvetlen közelében pedig ott állott az engesztelő szerzetesek kolostora és egy hófehér, kőből épült hatalmas bazilika a Világ Győzelmes Királynője tiszteletére. Mindez csodálatos összhangban áll Pio atya látnoki szavaival és reményt, buzdítást nyujthat számunkra, hogy kiválasztottak vagyunk, akiknek mindent meg kell tenniük azért, hogy Magyarország valóban Szűz Mária engesztelő országa legyen a világ színe előtt. Készüljünk hát fel rá. Böjte Csaba testvér üzenete alapján kérjük ehhez Szent István királyunk segítségét és Pio atya ajánlása szerint Magyarország őrző angyalának támogatását. Befejezésül egy személyes elképzelés arról, milyen lehetne a Natália nővér által látott és majdan felépítendő hatalmas hófehér bazilika a Világ Győzelmes Királynője tiszteletére. Híres építészünknek, Makovecz Imrének elküldtem egy látványtervet, amely a reykjaviki Hallgrimskirkjának, a világ talán legszebb hófehér templomának a látványát veszi alapul, homlokzatának kontúrvonalát Szűz Mária szétterülő palástjával azonosítva. A mester bámulattal adózott a látványnak. Micsoda élményt jelentene mindannyiunknak, ha megérnénk ennek a bazilikának a felszentelését ott a Normafán! A XV. Szellemi-lelki Hétvége kerekasztal megbeszélésének felkínált témái 1. Igaz-e, hogy egy erkölcsileg megtisztulni akaró korszak küszöbén állunk? Ha igen mik ennek a jelei? 2. Melyek lehetnek az erkölcsi megtisztulás kitörési pontjai? • az igazság mércéjének feltétlen elfogadása • a nemzeti vagyon megőrzése • a munka becsületének helyreállítása • tisztességes adópolitika • hatékony családvédelem • következetes számonkérhetőség és számonkérés • pártatlan és hatékony igazságszolgáltatás - 15 -

Albertfalvi Egyházközségi Levelek – Kesselyák 2007-2012 • • • • •

egymást segítő, alkotó közösségek létrehozása és működése a vallási értékek és a kultúra terjesztése minden néprétegben a szülői és a tanári tekintély helyreállítása a köznevelésben és a társadalomban hatékony elit-képzés megvalósítása a közép- és felsőoktatásban a keresztény nemzeti szellemű média továbbfejlesztése

3. Kiknek a példamutatása lehet vonzó ma az ifjúság és a társadalom számára? Milyen karizmákra van szükség ehhez? A kerekasztal megbeszélést Kállay Emil atya, a Szellemi-lelki Hétvége nesztora vezette, résztvevők voltak: Brückner Ákos atya, a Szent Imre templom plébánosa, dr. Párdányi Miklós, a Szent Imre Gimnázium igazgatója és Görbe László atya, a Szent Margit Gimnázium igazgatója. Mindannyian elővezették gondolataikat a fenti témák érintésével és egyetértettek abban, hogy az erkölcsi megtisztulás igényének jelei valóban mutatkoznak körülöttünk, a kibontakozás mikéntje azonban még nem világos. Maradtak nyitott kérdések. Saját magunkban kell elkezdenünk a megújulást, nagy gondot fordítva a keresztény közösségek erősítésére és az iskola kardinális szerepének biztosítására. A kétnapos rendezvényt hálaadó szentmise zárta a Szent Margit Gimnázium kápolnájában, amelyet Kállay Emil atya mutatott be. Albertfalvi Egyházközségi Levél, 2009.karácsony Kesselyák Péter

Az emberi faj és magyarságunk eredete a modern genetika tükrében A Szent Mihály Akadémia meghívására május 11-én Dr.Czeizel Endre akadémikus tartott előadást a Don Bosco Iskolában „A magyarság genetikai gyökerei” címmel, zsúfolásig telt teremben, „ökumenikus” hallgatóság előtt, ugyanis az albertfalvi református közösségből is sok érdeklődő volt jelen. Bevezetőjében áttekintette az emberi faj kutatásának forrásait. Ezek: a 4000 évre visszatekintő történetírás, a nyelvészet, a néprajz, valamint a 20.században jelentőssé vált embertan (antropológia), végül a modern génelmélet. Ez utóbbi soha nem látott távlatokat nyitott meg az objektív tudományos megismerés előtt, sok nyitott kérdést megoldva és sok korábbi elméletet döntő bizonyítékokkal megcáfolva. A génelmélet fényében az anyai és az apai gének felmenő ágát követve bebizonyosodott, hogy az egész emberiség egyetlen ősszülő pártól, Ádámtól és Évától származik. Ősszüleink Kelet-Afrikában éltek, mintegy 150 ezer évvel ezelőtt. Utódaik onnan indulva hódították meg a Földet. Először a fekete (negroid) rassz jött létre, majd Ázsia és Ausztrália meghódítása után – mintegy 50-60 ezer évvel ezelőtt - a sárga keleti (mongoloid) rassz, végül Ázsiából indulva 40 ezer éve a fehér (európai) rassz. Európa 40 ezer évvel ezelőtti meghódítása annak volt köszönhető, hogy a fehér ember legyőzte az itt addig őslakó neandervölgyi előembert, amely tőlünk idegen faj volt. Amerikát 15 ezer évvel ezelőtt a mongoloid rassz képviselői hódították meg a Bering-szoroson keresztül. Mindezt DNS vizsgálatokkal egyértelműen ki lehetett mutatni. A genetika tanúsága szerint mi magyarok a fehér rasszhoz tartozunk, de ezen belül a finnekkel való vérségi kapcsolatunk nagyon gyenge. Bebizonyosodott, hogy a nyelvrokonság és a genetikai rokonság két különböző dolog. Meglepő módon genetikailag az iráni rasszhoz van a legtöbb közünk (szumér rokonság?), ugyanakkor a világ egyik legkevertebb népe vagyunk, rengeteg német és szláv beütéssel. Ennek előnye, hogy nincs jellegzetesen magyar genetikai ártalom, ami más „belterjesen” szaporodó népekre jellemző. A 80-as években felmérés készült a magyar lakosság különböző népcsoportjainak egymástól való genetikai távolságáról, a mai budapesti legkevertebb népcsoporthoz viszonyítva. A legtávolabbi „belterjesen”elkülönült népcsoport a cigányság, őket követi a hazai zsidóság, majd a csángók, a székelyek és az őrségiek. Nem várt módon a palócokról és a matyókról az derült ki, hogy elmagyarosodott szlávok. De hogy ki a magyar, azt végső soron nem a genetikai származás dönti el, hanem a hovatartozás tudatos vállalása. Az előadás bepillantást engedett egy sor érdekes orvos-genetikai probléma mélyére is, például a vércsoportok szerinti népesség-eloszlásra, a hibás gének okozta káros elváltozásokra, a tej-és alkoholérzékenység okaira, egyes betegségekkel szembeni immunitás magyarázatára és még sorolni lehetne. Az ember örökletes biológiai tulajdonságait a kromoszómáiba ágyazott 25 ezer aktív génje határozza meg és szabályozza. A 25 ezer gén mindegyike tulajdonképpen egy 3,2 milliárd információs elemet hordozó óriási DNS láncmolekula egy-egy szakasza. A 25 ezer aktív gén között minden embernél előfordul átlag 5-6 hibás „alvó” gén. A fogamzáskor a férfi és női gének egyenként párba lépnek egymással. Ha a hibás gén párja hibátlan, akkor az semlegesíteni fogja a hibás gén hatását. Genetikai ártalom az utódban csak akkor jön - 16 -

Albertfalvi Egyházközségi Levelek – Kesselyák 2007-2012 létre, ha a 25 ezer génpár úgy kapcsolódik össze, hogy egy páron belül véletlenül mindkettő hibás, aminek a valószínűsége roppant kicsi. Érdekes tény, hogy például gének vezérlik az álom során, vagy kábítószerek hatása alatt megjelenő képi víziókat, amelyek minden népcsoporton belül ugyanazokat a geometriai formákat és színeket idézik fel. A sámánizmus tapasztalatai minden rasszon belül azonosak. Ez magyarázza azt is, hogy a népi díszítő motívumok Magyarországon, a grönlandi eszkimóknál és Thaiföldön tökéletesen ráköszönnek egymásra anélkül, hogy ezek között a népek között bármiféle tapasztalat átadás létezett volna. Végül Czeizel Endre feltette a kérdést: Érdemes-e ma magyarnak lenni? A válasz: igen, akkor ha Klebelsberg Kunó nyomdokain járva megbecsüljük és itthon tartjuk legnagyobb kincseinket: a tehetséges magyar zseniket, akikkel a Gondviselés gazdagon megáldott bennünket, de akik nagy része a haza felvirágoztatása helyett idegen földön volt kénytelen megtalálni tehetsége kibontakoztatását. Az előadás legfontosabb üzenete a bibliai őstörténet hitelességének igazolása. A modern genetika tudományosan bizonyította, hogy az egész emberiség egyetlen ősszülő pártól – Ádámtól és Évától származik. Itt volna az ideje, hogy az Egyház ne olyan ködös jelképnek tekintse az őstörténet Ádámról és Éváról szóló üzenetét, amit nem kell szó szerint venni, hanem merje „rehabilitálni” annak szó szerinti igazság tartalmát. Kesselyák Péter 2010 Úrnapja

Az Ígéret beteljesedésének közeledte a történelmi Adventben a Szeplőtelen Fogantatásig Boldog Emmerich Katalin látomásai alapján Az 1824-ben elhunyt Ágoston-rendi apáca, Boldog Emmerich Katalin rendkívül részletes látomásokban tapasztalta meg a Megváltó születését megelőző történelmi Advent eseményeit, amelyeket Brentano Kelemen szerzetes pap Katalin elmondása alapján hűségesen és pontosan lejegyzett. Ebből a leírásból készült az alábbi kivonat, amely csak a leglényegesebb személyekre, eseményekre és összefüggésekre szorítkozik és történései Szent Anna nagyszüleinek idejében kezdődnek. Szent Anna nagyszüleinek idejében az esszénusok papi vezetőjét Archos hívták. A Hóreb hegyén élő Archosnak prófétai küldetése is volt. Illés barlangjában gyakran vált isteni kinyilatkoztatások részesévé, amelyek a Messiás érkezésére vonatkoztak. Így tudomással bírt arról a családról, amelyből a Messiás édesanyjának származnia kellett. Az esszénusok –mint tudjuk – szerzetesi közösséget alkottak, de sokan csatlakoztak hozzájuk világi családosok is, akik sok tekintetben hasonló fegyelmet tartottak, mint a tényleges szerzetesek, hasonlóképpen viszonyulva hozzájuk, mint ahogy manapság a világiak harmadik rendje viszonyul a katolikus papi rend tagjaihoz. Szent Anna ősei ilyen megházasodott esszénusok voltak. A világi esszénusok szokás szerint minden fontos alkalommal – különösen családtagjaik megházasodásakor – tanítást és tanácsot kértek a Hóreb hegyén lakó prófétától. Amikor eljött az ideje, hogy Szent Anna nagyanyja – Emorun – megházasodjék, több kérője is akadt. Ezért elment a Hóreb hegyére, hogy tanácsot kérjen szerzetesi előjárójuktól, Archostól, hogy kit válasszon. A próféta felöltötte ünnepi ornátusát és fölment a Hóreb csúcsára, Illés barlangjába, ahol kinyilatkoztatásért imádkozott, majd kezébe vette Áron vesszejét. Ha a házasságnak hozzá kellett járulnia a Szűzanya családfájához, akkor Áron vesszején rügy fakadt, majd ebből egy vagy több virág nyílott, amelyek között egyesek a kiválasztottság jelével voltak ellátva. A próféta abban a látomásban részesült, hogy a most tanácsot kérő Emorun szíve alatt rózsatő nő, amelynek egyik rózsája a Mária betüjellel van megjelölve. Azt is látta, hogy egy angyal további betűket ír a barlang falára. Ezeket a betűket elolvasta, majd a látomás után elhagyta a barlangot és tudatta az érdeklődő szűzleánnyal, hogy a hatodik kérőjéhez menjen feleségül. Egy kiválasztott, különleges jellel megjelölt gyermeket fog szülni, aki a közelgő üdvösség egyik edénye lesz. Emorun férjhez ment hatodik kérőjéhez, egy esszénushoz, akit Stolanus-nak hívtak. Három lányuk született: Ismeria, Emerentia és Enué. Emerentia egy levitával, Aphrassal házasodott össze, ebből a házasságból származott Erzsébet, Keresztelő Szent János édesanyja. Ismeria férjét Eliudnak hívták. Az ő elsőszülött lányuk, Sobe azonban nem viselte magán a próféta által jelzett Ígéret jelét, ezért elszomorodtak és elsiettek tanácsért a Hóreb hegyére. Archos kitartó imádságra és áldozatra buzdította őket, vigasztalást ígérve nekik. Ismeria ezután 18 éven át terméketlen maradt. Amikor azután Isten őt újból megáldotta, egy éjszaka álmában kinyilatkoztatást kapott. Látta, hogy egy angyal a fekhelye mellett egy betűt ír a falra, Mária jelét. Felébresztette férjét, akinek ugyanez a látomása volt. Három hónap múlva Ismeria megszülte Szent Annát, aki azt a bizonyos jelet a gyomor tájon magával hozta a világra. Anna Betlehemben született, 5 éves korában a jeruzsálemi templomi iskolába vitték – akárcsak később Máriát. 12 évet töltött ott, majd 17 éves korában hazaküldték, ahol még két később született kis testvérével - 17 -

Albertfalvi Egyházközségi Levelek – Kesselyák 2007-2012 ismerkedhetett meg. Közben édesanyja, Ismeria súlyosan megbetegedett. Halála előtt négyszemközt elmondta Annának, hogy ő a kegyelem kiválasztott edénye, ezért a Hóreb hegyén tanácsot kell kérnie a prófétától házasságkötéséhez. Anna távolról sem volt olyan szép mint Szűz Mária, de gyermekesen jámbor báj ült az arcán. Ilyen volt mindig, mint ifjú lány, mint anya és mint öreg anyóka. Házasságkötéséhez azt a tanácsot kapta, hogy Joachimhoz menjen férjhez, akit akkor még nem ismert. Joachim apját Matthatnak hívták és testvére volt Szent József apjának, Jákobnak. Joachim egyáltalán nem volt szép. Vele ellentétben Szent József, aki már nem volt fiatal, rendkívül szép ember volt. Anna 19 éves korában ment férjhez Joachimhoz. Csöndes, kiegyensúlyozott házaspár voltak, és csodálatra méltó komolyság jellemezte őket. Anna özvegy édesapjánál, Eliudnál laktak. A család jómódú volt, sok nyájuk, szolgájuk és szolgálójuk volt. Nyájukat és vagyonukat gyakran három részre osztották, a jószág egyharmadát a templomnak adták, a második harmadot pedig a rokonok és szegények közt szétosztották. A megmaradt egyharmad aztán újból megsokasodott és ismét oszthatóvá vált. Az első gyermek, akit Anna az apja házában szült meg, egy kislány volt, de nem volt a Ígéret gyermeke. A jel, amelyet megjövendölt a próféta, hiányzott róla. Mindez szomorú körülményekkel volt kapcsolatos. Anna, mialatt még áldott állapotban volt, megtudta, hogy egyik szolgálójuk Joachim egyik rokonától teherbe esett. Nagyon megdöbbent rajta, hogy házának szigorú erkölcseit így megsértve látta és olyan keményen vetette szemére a szolgálónak hibáját, hogy az szívére véve a dolgot idő előtt egy halott gyermeket szült. Anna emiatt egészen vigasztalhatatlan lett. Félt, hogy ezért ő is hibás. Ő is idő előtt szült, de az ő kislánya életben maradt. Mivel ez a gyermek nem viselte magán az Ígéret jelét, Anna úgy vélte, hogy ez Isten büntetése. Mégis sok örömük telt az újszülött kislányban, akit Mária Hélinek hívtak. Kedves, jámbor, szelíd gyermek volt, a szülők nagyon szerették őt, de szomorúság töltötte el őket, miután felismerték, hogy nem azonos házasságuk várva-várt szent gyümölcsével. Ezért sokáig vezekeltek és egymástól tartózkodva éltek. Kislányuk 7 éves volt, amikor a házaspár Eliud házából elköltözve új otthont alapított. Istennek tetsző életmóddal törekedtek kiesdekelni magukra azt az áldást, amelyre mindenek fölött forrón vágytak. Mária Héli születése után 19 év telt el így. Joachim áldozati állatokat vitt fel Jeruzsálembe a templomba, ahol azonban egy Ruben nevű pap ócsárolta az ő áldozati adományát és személy szerint becsmérelte őt házasságának terméketlenségéért. Joachim szégyenében a Hermon-hegyi nyájaihoz bujdosott el és öt hónapig Annának sem küldött hírt önmagáról. Anna másoktól tudta meg, hogy mi bántja Joachimot. Gyakran földre borulva sírt és leírhatatlanul szomorú volt. Egy este gyertyával a kezében a házuk előtti nagy fa lombsátra alá ment imádkozni. (Szimbolikus jelentőségű, hogy a nagy fa a paradicsomi tiltott gyümölcs fájával azonos fajtájú volt). Anna hosszan imádkozva Istenhez kiáltott: hogy ha az ő testét zárva tartja is, ne tartsa távol tőle az ő jámbor élete párját, Joachimot. És akkor megjelent neki Isten angyala a fa ágai közül és szólt hozzá: az Úr meghallgatta imáját. Másnap reggel két szolgálóval a jeruzsálemi templomba kell indulnia és áldozati galambot vigyen magával. Joachim imája is meghallgatásra talált, áldozatával neki is oda kell mennie és az Aranykapu alatt fognak összetalálkozni. Joachim áldozatát elfogadják és mindketten áldásban részesülnek, majd hamarosan meg fogják tudni leendő gyermekük nevét. Az angyal jelezte azt is, hogy Joachim szintén megkapta ezt az üzenetet. Anna örömmel telve mondott köszönetet az irgalmas Istennek. Visszatért a házba, hogy felkészüljön másnap a reggeli indulásra. Éjszaka fényesség szállt alá ágya mellé, amely egy világító ifjú alakjává formálódott. Az Úr angyala volt, aki közölte vele, hogy egy szent gyermeket fog foganni, majd kezét kinyújtva nagy világító betűket írt a falra: Mária nevét, végül eltűnt. Ezzel Anna Isten kegyelméből az áldás számára megnyílt és reggel útnak indult Jeruzsálem felé. 43 éves volt ekkor. Joachim és Anna külön-külön az ünnepek negyedik napján érkezett Jeruzsálembe. Amikor Joachim a templomba sietett, a papok felsőbb intést kaptak, hogy áldozatát fogadják el. Adományát átvették, majd a Szentek Szentjében füstölő áldozatot tartottak. Amint az áldozati füst magasba emelkedett, fénysugár ereszkedett a papra a Szentek Szentjében és Joachimra, aki kívül a csarnokban állott. Két pap – mintegy isteni parancsra – kiment Joachimhoz és őt a Szentek Szentjébe, az aranyból lévő füstölő oltárhoz vezették. Joachim elragadtatásban térdre borult. Egy angyal lépett hozzá és egy cédulát adott neki. Azt mondta, hogy terméketlensége nem szégyen, hanem dicsőség, mert amit felesége foganni fog, az Isten áldásából és az Ő révén a Szeplőtelen Gyümölcs lesz, Ábrahám áldásának csúcsa. Minthogy Joachim mindezt nem volt képes felfogni, az angyal a függöny mögé vezette őt, majd a Szövetség ládájával jött hozzá és abból valamit kivett. Egy világító gömböt vagy fénykört tartott oda Joachimnak és megparancsolta neki, hogy leheljen rá, aztán tekintsen bele. Joachim lehelete nyomán mindenféle képek keletkeztek a fénykörben és ő nézte azokat, de lehelete a kört nem zavarta meg. Az angyal pedig azt mondta neki, hogy amint ez a gömb tiszta maradt az ő leheletétől, éppoly tiszta lesz a gyermek, akit Anna foganni fog.

- 18 -

Albertfalvi Egyházközségi Levelek – Kesselyák 2007-2012 Emmerich Katalin ezután látta, hogy az angyal felemeli a fénygömböt és egy rajta lévő nyíláson keresztül képek összefüggő sora volt látható a bűnbeeséstől az emberiség megváltásáig. Fenn a legmagasabb csúcson a Szentháromság trónolt, előtte a mennyi Jeruzsálem feküdt, oldalt pedig a Paradicsom látszott. A fénygömb ezután eltűnt, az angyal pedig Joachim homlokát mutató ujjával megjelölte, majd egy falatkát nyújtott át neki és egy csillogó edényből világító italt kínált számára, amelytől Joachim megszabadult minden bűnös vágytól és tisztátalanságtól. Az angyal ezután a Szövetség ládájának áldásában részesítette őt. Végül a templom Aranykapu alatti megszentelt földalatti járatában találkozott a házaspár egymással. Egyik oldalról Annát, a másik oldalról Joachimot papok kísérték az ünnepélyes „családegyesítő” viszontlátásra. Íme, a Szeplőtelen Fogantatás történelmi előzményei. Forrásanyag: Anna Katharina Emmerich: Leben der heiligen Jungfrau Maria. Paul Pattloch Verlag, Aschaffenburg. 3. kiadás, 1973. Kesselyák Péter 2010 karácsony

Hála István atyának Egy szép jubileum mindig jó alkalom a visszatekintésre, hogy összegezhessük azokat az értékeket, amelyek mellett a hétköznapok forgatagában talán gyakran elmentünk, de mára kikristályosodva emelkednek ki az emlékezet homályosodó világából. Nem lehet elfelejteni, hogy a nyolcvanas évek közepén Albertfalván már virágzó templomi hitoktatást István atya mennyire szívvel-lélekkel karolta fel, felügyelve, bátorítva és megerősítve a szülők vezette hittancsoportok működését, ösztönözve a gyerekek egyházmegyei hittanversenyeken és rajzpályázatokon való részvételét, aminek nyomán számos albertfalvi tanuló nyert előkelő díjat és oklevelet. Nem lehet elfelejteni, hogy István atya mennyire felkarolta a zenei tehetség-gondozást. Otthont adott a templomban fiatalokból álló kórusnak és zenekarnak, hogy felkészülve 1988-ban nagy sikerrel adhassák elő a 17 éves Kesselyák Gergely Húsvéti Oratóriumát, ami jelentősen járult hozzá később Gergely karmesteri pályafutásához. István atya személyesen mondott meleg hangú bevezetőt és zárszót a hangversenyen, zeneileg is értékelve a fiatalok munkáját. Talán kevesen emlékeznek rá, hogy 1990 áprilisában István atya - vatikáni személyes jó kapcsolatait felhasználva - felejthetetlen 10 napos római utazást szervezett az albertfalvi hittanos ifjúság részére. Kinn Rómában számos ajtó megnyílt gyermekeink előtt, szívélyes kalauzolásban volt részük és részt vehettek a Szentatya fogadásán – többen közülük kezet is foghattak a Szentatyával. Mindez életre szóló élményt jelentett a résztvevőknek. Nagy mérföldkő volt a rendszerváltás után a Don Bosco Iskola megalapítása. István atya irányításával az Egyházközségi Képviselőtestület szinte minden tagja kivette részét az Önkörmányzattal és más szervekkel vívott küzdelmes harcból. Számtalan beadványban, különböző szempontok szerint érvelni kellett az új egyházi iskola létrehozásáért, bizonyítani kellett az előzetes jelentkezők teljes címlistájának benyújtásával, hogy van igény az iskolára, harcot kellett vivni az Önkörmányzat jegyzőjével, aki jogi fondorlatokkal próbálta meghiusítani az iskola alapítását. Három névadási javaslat merült fel: Prohászka Ottokárról, Kaszap Istvánról vagy Don Bosco Szent Jánosról nevezzük-e el a leendő iskolát. István atya javaslatára a képviselőtestület Don Bosco mellett voksolt. Végül másfél éves kemény küzdelem után 1992 január harmincegyedikének éjszakáján – Don Bosco Szent János napján - hajnali fél kettőkor született meg az Önkörmányzatnál a döntés az iskolaalapítás jóváhagyásáról, István atya és több képvislőtestületi tag jelenlétében. Don Bosco odafentről gondoskodott a sikerről, amelyet oroszlánrészben István atyának köszönhet Albertfalva népe. Sok érdeme közül még egyet említek röviden – remélve, hogy erről mások bővebben meg fognak emlékezni. 1995-ben István atya kezdeményezésére alakult meg az Albertfalvi Keresztény Társaskör, amelynek alapítója és első választott elnöke volt. A Társaskör tizenhatodik éve működik sikerrel, értékes programokkal gazdagítva valamennyiünket. Kedves István atya! Maradandó alkotásaidból gondoskodó szereteted sugárzik mindannyiunkra. A jó Isten áldását kérve Rád 50-éves papi jubileumod alkalmából, kívánjuk, hogy az egyetemes Egyház liturgiája terén végzett értékes tudományos alkotó munkád mellett ezután is viseld szíveden albertfalvi közösségünket. Kesselyák Péter 2011 Úrnapja

- 19 -

Albertfalvi Egyházközségi Levelek – Kesselyák 2007-2012

A XVII. Szellemi-Lelki Hétvége November 18-19-én a Karolina Egyesület szervezésében került sor az idei Szellemi-Lelki Hétvégére a Szent Margit Gimnázium Apor Vilmos termében, több mint 100 fő részvételével. A program szorosan a „Család Éve” mottójához kapcsolódott. Pénteken három előadás hangzott el a nagycsaládos gyermeknevelés élő példáiról és erkölcsi tanulságairól, beleértve a Karolina Egyesületben szervezett vallásos család-közösségi megmozdulásokat (Csernusné Kollár Ágnes), valamint a Palánta Misszió munkáját a vallástalan családban nőtt gyermekek körében (Kováts György lelkész és felesége). A pénteki program végén Döbrentey Kornél alternatív Kossuth-díjas író mondta el gondolatait szellemi értékeink elhallgatás-mentes nemzedéki továbbadásának fontosságáról, Petrás Mária népdalénekes közreműködése mellett, majd ifjúsági gitármuzsika zárta a napot. Szombaton dr.Velkey György, a Bethesda Kórház főigazgatója 20 év kincset érő tapasztalatait adta közre a beteg, sérült gyermekek és súlyos terhet hordozó szüleik testi-lelki terápiájának szeretet-vezérelte módszereiről, majd három előadás következett a családi fészek összetartó erejéről és mindennapi életünkre gyakorolt hatásáról (Dr. Takács Nándor ny. püspök úr, dr. Molnár Róbert kübekházi polgármester és Szilágyi Tibor Kossuth-díjas színművész). Az ebédszünetben elfogyasztott agapé után a Szt. Margit Gimnázium igazgatója, Görbe László piarista atya érdekes statisztikai adatokat hozott a gimnázium diákságának értékrendjéről, aminek helyes irányba terelése érdekében a nevelési feladatokat súlyozni célszerű. A kapcsolódó kérdések nyomán kitűnt, hogy nagyon hiányzik egy országos katolikus ifjúsági szervezet megszületése. Daróci Bárdos Tamás zeneszerző és Balczó András világbajnok öttusázó előadásaikban humoros részletekkel illusztrált, de erkölcsileg tanulságos élő családi tapasztalatokkal gazdagították a hallgatóságot. Kállay Emil atya zárszava után hálaadó szentmisét tartott a Gimnázium kápolnájában, amelyen a Karolina-úti kápolna és a KÉSZ Szegedi énekkara adott felemelő egyházzenei műsort Bárdosné Molnár Katalin és Gyuris János vezénylete alatt. A rendezvény megszervezéséért és kitűnő lebonyolításáért hála és köszönet jár a Karolina Egyesület csapatának és kiemelten elnökének, Végh Pál úrnak. Jövőre az AKTK lesz a soros a Szellemi-Lelki Hétvége megszervezésében, amely várhatólag az „Új Evangelizáció” témaköréből fog majd meríteni. Kesselyák Péter 2011 karácsony

A hitetlenség gyökerei Gondolatok az Új Evangelizáció küszöbén November 8-án fájdalmasan komoly témájú előadás hangzott el az AKTK Szent Mihály Akadémia programjában Sümegh László ny. igazgató, a Szent István Lovagrend tagja tollából: „A kereszténység helyzete a nyugati világban – a Nyugat agóniája” címmel. Súlyos kérdésekkel kell szembe néznünk a kereszténység napról-napra tapasztalt fokozatos térvesztése nyomán. Sokáig azt hihettük, hogy a kommunizmus erőszakos vallásüldöző magatartása tette a legnagyobb kárt a keresztény hitéletben. Manapság mégis az derül ki, hogy a nyugati világban eluralkodó, látszólag erőszakmentes liberalizmus jobban mérgezi és pusztítja a keresztény hitet ott is, ahol az Egyház intézményei szabadon működhetnek és működésük anyagi feltételei biztosítottak. Miért terjed a hitetlenség a keresztény kultúrájú országokban Európa- és Amerika-szerte? A válasz az általános erkölcsi hanyatlásban keresendő, ami azonban csak tünet, gyökerei mélyebbre nyúlnak. Tömegek érzik úgy, hogy nincs szükségük Istenre, hiszen az orvostudomány, a technika, a média és az internet rendelkezésükre képes bocsátani mindazt, ami szabados életvitelüket biztosíthatja, ráadásul bőven felruházták őket személyiségi jogokkal, senkinek sincs beleszólása abba, hogy mit tesznek. Nem tartoznak felelősséggel senkinek, így Istennek sem, ha egyáltalán van. Maguk dönthetik el, hogy mit tekintenek jónak és mit rossznak. Erkölcsi kötelezettségeket önként a nyakukba venni pedig véleményük szerint teljesen fölösleges. Jóllehet a keresztény kultúrájú országokban ma még minden gyermek így vagy úgy tudomást szerez Istenről, Jézusról, a Bibliáról, az Egyház létéről, intézményeiről, valamit hall a tanításáról, erkölcsi elvárásairól – de legtöbbjük úgy nő fel, hogy nem találja vonzónak mindezt a maga számára. Miért? Vajon melyek az Istentől való elfordulás és hitetlenség fő forrásai? Ennek felderítéséhez meg kell próbálnunk a hitefogyott ember fejével gondolkodni, mert csak így tudjuk a hitetlenség rugóit működésük közben „tetten érni”. Szerintem a hitetlenség napjainkban két fő okra vezethető vissza: - 20 -

Albertfalvi Egyházközségi Levelek – Kesselyák 2007-2012 1. Első a felületes és elégtelen Isten-fogalom, amelynek elterjedéséért elemista hitoktatásunk is részben felelős. Az elemista gyerek megtanulja – vagy esetleg csak társaitól hallja - hogy Isten végtelenül bölcs és hatalmas, tehát mindent megtehet amit akar. Csak akarta hogy legyen a világ és lett. A gondolkodó gyermek - vagy akár felnőtt - könnyen arra a következtetésre jut, hogy Isten – ha létezik – a legszerencsésebb valaki a világon, akit irigyelni érdemes, hiszen nincs szüksége semmilyen erőfeszítésre ahhoz, hogy céljait elérje. Bezzeg én hiába szeretném, hogy a kívánságaim teljesüljenek. Aztán a keresztény tanításból eljut hozzá, hogy Isten a mi Atyánk aki szeret minket és gondoskodik rólunk. Nos, mindennapi életének tapasztalatai ezt nem támasztják alá, hiszen neki a szeretetről és gondoskodásról csak gyarló emberi mércével mérhető fogalmai vannak. Az isteni szeretet helyes értelmezése nem jut el hozzá, ezért hamarosan csalódik. Vagy kétségbe vonja Isten létét, vagy ellenszenv ébred benne. Miféle Atya az, aki hagyja, hogy rosszul menjenek a dolgaim? Amikor pedig azt hallja, hogy Istennek hálával és imádással tartozunk szeretetéért és nagy dicsőségéért, akkor aztán olaj ömlik nála a tűzre: Ha Isten mindenható, akkor neki semmilyen áldozatot sem kellett hoznia azért, hogy jót tegyen velünk. Miért várja el hát, hogy ezért imádjuk? Én ha jót teszek valakivel, nem várom el, hogy leboruljon előttem. Ez az Isten-kép már kifejezetten taszító a hitefogyott gyermek vagy felnőtt számára, ezért megszületik benne az Isten-tagadás, de legalább is a vallástalanság. Tulajdonképpen a Gonoszlélek tart görbe tükröt az ember elé, torz és felszínes képet festve az Istenről. Megteheti, mert sajnos az Egyház nem fordít kellő gondot a torz Isten-fogalomban gyökerező és hitetlenségre vezető téveszmék eloszlatására, amivel pedig elejét lehetne venni a tömeges eltévelyedésnek. Az Egyház tanításában és szertartásaiban központi hangsúlyt kap Isten imádása, miközben alig esik szó az imádás miértjének ész-érveken nyugvó indoklásáról, amire pedig a hitefogyottaknak nagy szükségük lenne. Nagyon lényeges volna rámutatni és kihangsúlyozni, hogy Isten az Ő végtelen bölcsességét, hatalmát és szeretetét nem érdemtelenül LOTTÓN nyerte. Mivel minket embereket a saját képmására teremtett, az Ő tulajdonságai bennünk visszatükröződnek. Ahogy nekünk jelentős emberi mértékű erőfeszítésre van szükségünk ahhoz, hogy érdemeket szerezzünk már itt a földön és az Örök boldogságot elnyerjük, úgy hasonlóan Őneki a maga titokzatos belső életében minden bizonnyal „isteni mértékű erőfeszítéssel” kellett kivívnia végtelen tudását, hatalmát és dicsőségét, és mindezt szeretetből értünk tette, tehát valóban szívből jövő imádásra méltó, amit nem az emberi szolgalelkűség diktál. Ez a dinamikus, belső isteni érdemszerzésre alapozott Isten-kép hiányzik kereszténységünkből a statikus Isten-kép helyett, amely számos logikai sebből vérzik. Számos miért-re csak a hősies erőfeszítést vállaló Isten példája adhat logikus és megnyugtató választ. Tulajdonképpen Jézus keresztáldozata - ami a szemünk előtt zajlott – valószínűleg csupán a „jéghegy csúcsát” jelentette a Szentháromság titokzatos belső életében értünk lezajlott isteni mértékű erőfeszítések sorában, amelyek gyümölcseként a végtelenül bölcs, végtelen hatalmú és szerető Isten az Ő kiérdemelt dicsőségében áll előttünk, akit szívből imádni érdemes. 2. A hitetlenség másik fő forrása a mozaikszerű és nem túl vonzó mennyország-kép A keresztény világban nagy értetlenség kíséri a muzulmán országok terroristáinak halált megvető magatartását. Ezekben a szerencsétlen emberekben a nagy Próféta tanítása nyomán hamis mennyországkép él. A muzulmánok úgy képzelik el a túlvilágot, hogy ott a hithű hősökre a kiérdemelt érzéki gyönyörök világa vár, csodálatos hölgyek oldalán szürcsölhetik vég nélkül és gondtalanul a serbetet. Ez a mély emberi vágyakra alapozó hamis kép sokak számára vonzóvá teszi a túlvilágot, amelyet érdemes felcserélni a földi élet siralomvölgyével. Keresztény világunkban keveset tudunk a Mennyországról. „Szem nem látta, fül nem hallotta” boldogságról ír Szent Pál, amit az Isten a számunkra készít. Lesz alászállott Mennyei Jeruzsálem – az Isten hajléka az emberek között – írja Szent János a Jelenések Könyvében. Az ott lakók szeméről letörölnek minden könnyet, nem lesz gond, baj, szenvedés meg napi taposómalom. Az üdvözültek testvéri szeretetben élnek majd egymással az újjá teremtett Ég és Föld birodalmában. Jézus szavai szerint nem házasodnak, hanem úgy élnek mint az angyalok és az angyalok karaihoz csatlakozva dicsőítő énekeket zengenek vég nélkül az Istennek. Habár a Mennyország kapuja még nincs nyitva előttünk, célszerű alaposan körüljárni a mennyei birodalomról rendelkezésünkre álló ismeretek mozaikjait és megpróbálni minél több tapogatódzó sejtést vagy következtetést megfogalmazni arról a boldogságról, ami ott vár majd reánk, hiszen életünk végső célja az, hogy oda jussunk. Például boldogok leszünk azért, mert az idő megszűnik, nem lesz rohanás, a - 21 -

Albertfalvi Egyházközségi Levelek – Kesselyák 2007-2012 Mennyországban mindenre rá fogunk érni, szeretteinkkel alkalmunk lesz korlátlanul bármikor találkozni. Itt a földön minden ember egyik legmélyebb kielégítetlen vágya, amire szomjazik az, hogy tetteit, képességeit, egyéniségét mások felismerjék és őszintén értékeljék. A Mennyországban ez tökéletesen megvalósul. Itt a földön mennyi közöny vesz körül bennünket és süllyeszt az ismeretlenség homályába! Az üdvözültek közösségében mindenki megkapja mások legteljesebb elismerését mindazért, amit földi életében kiérdemelt. Egyénisége, amellyel Isten megajándékozta őt, ékkő gyanánt fog tündökölni mindenki előtt. Komoly tanúságtételt jelent a halálközeli állapotból visszatértek egyöntetű vallomása, amely szerint a legtöbben úgy érezték, hogy vakítóan fényes alagúton át száguldanak a Túlvilág kapuja felé, ahol megízlelték a földön túli lét soha nem érzett, túláradó boldogságát. A kapunál azonban az a döntés fogadta őket, hogy még vissza kell térniük a földi életbe. Visszanyerve eszméletüket, földi létüket végtelenül kietlennek és sivárnak érezték a megízlelt mennyei boldogsághoz képest. Az előttünk álló esztendőben az Új Evangelizáció egyik célja éppen az lehetne, hogy a hívek és kívül állók számára egyaránt igyekezzünk körvonalazni, mit várhat az ember az Örök Boldogságban, felmutatva annak vonzó motívumait. Ez azért is fontos, mert az átlagember számára az angyalokhoz hasonló életmód és a dicsőítő énekeket zengő kórusok perspektívája önmagában nem túl vonzó. Jóllehet ez az okfejtés merőben profánnak tűnhet, úgy vélem, hogy erről a szintről érdemes építkezni akkor, amikor gyenge hitű vagy hitetlen emberekkel elegyedünk párbeszédbe és megpróbáljuk vonzóvá tenni számukra az Üdvösség perspektíváját. Kesselyák Péter 2011 karácsony

A bűnbeesés alternatívája Amint a Szentírásból tudjuk, ősszüleink elbuktak az isteni próbatételen, távozniuk kellett a Paradicsomból és a halál fogságába kerülve elvesztették a mennyország kapuján való belépés lehetőségét. De nemcsak ők, hanem minden utódjuk is. Csak a Megváltó hatalmas áldozata nyithatta meg a mennyek bezárult kapuját az emberi nem előtt. Érdekes módon senki sem teszi fel a kérdést: mi lett volna, ha Ádám és Éva kiállják a próbatételt? Biztos, hogy Istennek megvolt a „forgatókönyve” erre az esetre is. Hiszen ősszüleink szabad akarattal rendelkeztek, a bűnbeesés nem ”eleve elrendelt” esemény volt, aminek így kellett történnie. Isten „forgatókönyvére” emberi ésszel két alternatíva kívánkozik: 1. Ősszüleink földi életük végeztével „automatikusan”, a halál közbeiktatása nélkül léphettek volna be a mennyek országába és ugyanígy minden utódjuk is, vagyis földi létünk a mennyország előszobája lett volna csupán. Következésképpen nem lett volna szükség a megváltásra sem. 2. Isten mindenegyes embert személyesen kitette volna ősszüleink próbatételének és akik azt kiállják, azok számára halál nélkül nyitva állt volna a mennyek kapuja, de akik elbuknak, azokra (és utódaikra) kiterjedt volna az eredeti bűn és a halál. Az ő „kedvükért” mégiscsak szükség lett volna a megváltásra. Vajon az Egyház mit mond minderről?

Kesselyák Péter 2011.karácsony

Látogatás a Borromei Szent Károly Intézetben 1947 elején történt Szegeden, 11 éves voltam akkor. Édesanyám ferences harmadrendiként kapcsolatba került egy kedves, jámbor, szeretetre méltó alsóvárosi családdal, ahol két szép, egészséges kislány mellé egy elmebeteg kisfiú született harmadiknak. Nagy volt a szívfájdalom, de a kicsit nem lehetett otthon nevelni, beadták a Borromei Szent Károlyról elnevezett fogyatékos gondozó Intézetbe, ahol akkor még apácák gondozták a társadalom szerencsétlen, nyomorék, elesett és soha fel nem gyógyuló számkivetettjeit. A család sűrűn látogatta a kis Sanyikát, hogy néhány otthoni falattal, meg szeretettel kedveskedjenek neki a komor falak között, hátha sikerül egy-egy villanás erejéig örömet szerezniük ezzel. Egy alkalommal édesanyámmal elkísértük őket az Intézetbe, ahol a kedves nővérek végig vezettek minket a kórtermeken. Amíg élek, nem fogom elfelejteni azt a rettenetes, sokkoló látványt. Legalább 50 beteget ápoltak, csecsemőtől a felnőtt korig, akiknek sötét éjszaka borult az értelmére. Legtöbbjük nem tűrte magán a ruhát, mezítelenül fetrengtek saját vizeletükben és ürülékükben, artikulálatlan hangokat adtak. Volt olyan, aki naphosszat ütemesen verte a fejét a falba. Sok közülük testileg is torzszülött, nyomorék volt, óriási - 22 -

Albertfalvi Egyházközségi Levelek – Kesselyák 2007-2012 vízfejjel és apró, csenevész végtagokkal. Egy dühöngő őrültet vasketrecben tartottak. Ordított és ki akart törni a ketrecből, akár az oroszlán az állatkertben. Mivel nem voltam felkészítve rá, hogy mindezt hol helyezzem el az isteni gondviselés platformján, gondolataim tévútra jutottak. „Istenem, hálát adok neked, hogy én nem vagyok ilyen” – ezzel az önző gondolattal menekültem a látott borzalmak elől anélkül, hogy részvét ébredt volna bennem a szerencsétlenek iránt. Irtózattal gondoltam rá, hogy ez vajon büntetés-e azoknak, akik ide jutottak? Édesanyám és a nővérek azt sugallták tanulságként, hogy mindez az emberi bűn következménye, mert a legtöbb szerencsétlen ártatlanul a szülei bűnének az áldozata. (Sanyika ez alól persze nekem is kivételnek számított). Elgondolkoztató, hogy a jó Istennek mi a célja ezeknek a szerencsétleneknek a földi létével. Sok közülük teljes szellemi sötétségben, öntudatlanul vegetál, talán még a felé irányuló szeretetet sem tudja érzékelni. Csak halála után, az Öröklét kapujában eszmélhet rá a lelke, hogy tudattalanul elviselt szenvedéseinek jutalmaként az üdvözültek közé fogadja őt Jézus. Céltalannak tűnő földi életük csupán rokonaik, ápolóik és tágabb emberi környezetük számára nyújt érdemszerzési lehetőséget és meghívást a gondoskodó szeretet gyakorlására. Felmerül a kérdés, jó-e az, ha fiataljaink csak az élet napos oldalát láthatják és sohasem szembesülnek ezzel a sötét árnyoldalával? Szerintem az lenne a helyes, ha a keresztény fiatalok alapos lelki felkészítéssel kivétel nélkül bepillanthatnának a testi-lelki számkivetettek világába, mert ez érettebbé tehetné gondolkodásmódjukat, növelhetné szolidaritásukat és segítő készségüket az elesettek iránt, miközben jobban megbecsülnék, hogy egészséges létnek örvendhetnek, ami nem magától értetődő dolog mint a levegő, hanem az isteni Gondviselés ajándéka. Kesselyák Péter 2012. húsvétján

- 23 -