ALAPÍTÓ LEVÉL: Mi, szülőföldünk szeretetéből indíttatva, - mert Őseink nekünk építették, emberré válásunk innen gyökerezik, mert folyton visszajár gondolatunk a gyerekkor felejthetetlen emlékeire, felelősséget érzünk Jászkisér jelenéért és boldog jövőjéért – elhatároztuk, hogy e kötődést szervezeti formában is kifejezzük, s létrehoztuk a JÁSZKISÉRIEK BARÁTI EGYESÜLETÉT Célunk, hogy megmentsük elődeink örökségét, tárgyi és hagyományi emlékeit. Jászkisér jeles szülötteinek emlékét felkutatjuk, megőrizzük. Fiainkat és unokáinkat az őseink emlékének tiszteletére neveljük. Figyelmet fordítunk nemzeti ünnepeink méltó megünneplésére. Felelősséget érzünk Jászkisér külső és belső rendjéért. A település fejlődésének, szépítésének gondját magunkénak valljuk. Figyelmet fordítunk a Jászság, ezen belül Jászkisér történelmének megismerésére és megismertetésére, a jászok valamikori szerepének bemutatására, a jász büszkeség ébrentartására. Szűkebb és tágabb környezetünkkel megismertetjük a Redemptio jelentőségét. Őrizzük Rákóczi fejedelem emlékét. Megemlékezünk az I. és II. Világháború méltatlanul elfeledett hőseiről, katonáiról, az Aradi Vértanúkról. Szorosabb kapcsolatot építünk ki a vajdasági Bácskossuthfalván élőkkel. /1786-ban 220 jászkiséri család költözött ki a Bácskába, a mai Bácskossuthfalva /Ómoravica/ településre. A Jászkisériek Baráti Egyesülete – Közhasznú egyesület – 2002.okt.12-én alakult Jászkiséren. Az alakuló közgyűlésen 24 fő vett részt. Megválasztottuk tisztségviselőinket. Örökös tiszteletbeli elnök: elnök: titkár:
dr. Gócza Eszter dr. Nemes András Gubicz András
Adószám: Bankszámlaszám:
18837445-1-16 69400434-10000214
Tagjaink közé várjuk azokat a jászkisérieket és Jászkisérről elszármazottakat, akik akarnak és tudnak tenni valamit azért, hogy a község valamikori híre-neve fennmaradjon, jövője szebb-jobb legyen. Eddigi tevékenységünket az eltelt 10 év alatt a fentiek jegyében végeztük.
Pár nappal Egyesületünk megalakulása után, október 17-én a KÖTIVIZIG, a Víz- és Csatornaművek RT., a szolnoki ROTARY KLUB és a Nemes Gerzson emlékbizottság tudományos konferenciát szervezett a 100 éve Jászkiséren született neves vízépítő mérnök, a Tiszaliget megálmodója, Nemes Gerzson emlékére. A tanácskozás után a Tisza parti sétányon – amely a Nemes Gerzson sétány nevet viseli, emléktábla került elhelyezésre. A tanácskozáson és emléktábla avatáson Egyesületünk több tagja is jelen volt, hiszen Nemes Gerzson amellett, hogy Jászkisér híres szülötte, egyesületünk elnökének édesapja is. 3
A Rákóczi szobor zsűrizése
A Rákóczi szobor avató ünnepsége
II. Rákóczi Ferenc mellszobra Jászkiséren 4
2003 Az év tavaszán, a falunapon, Papp János, Egyesületünk tagja, nyugdíjas iskolaigazgtó átvette Hajdú László polgármestertől a díszpolgári címet. Már alakuló ülésünkön szóba került, - Ötvös Nagy Ferenc tagtársunk javaslatára - , hogy köztéri szobrot állítsunk II. Rákóczi Ferenc tiszteletére. A szobor állításának két indoka volt: 1. 2003-ban Rákóczi év van, 300 éve annak, hogy a Fejedelem vezetésével megkezdődött a szabadságharc. 2. II. Rákóczi Ferenc, vezérlő fejedelem közel egy hónapot töltött Jászkiséren Az év elején pályázatot adtunk be a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumához, köztéri szobor létesítésére. A pályázatot kedvezően bírálták el, a nyert pályázati összegből, támogatóink segítségével elkészült a szobor. Ehhez nagyban hozzájárultak egyesületünk tagjai, az ő anyagi segítségük és szervező munkájuk nélkül a szobor soha nem jöhetett volna létre. Ezért köszönet illet mindenkit. Külön köszönet jár Ötvös Nagy Ferencnek: az ő szervező munkájának, művészi kapcsolatainak segítségével találtuk meg a szobrot alkotó és kivitelező művészeket. A szobor alkotója Szanics Mihály szobrászművész, az öntést Bobály Attila szobrászművész vállalta. A szobor felavatására 2003. november 8-án került sor. Az ünnepi beszédet dr. Dienes Dénes Tanár Úr, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia professzora tartotta. Verset mondott Bitskey Tibor színművész, Barna István, egyesületi tagunk kuruc dalokat énekelt. Az ünnepség háziasszonya dr. H.Bathó Edit, a Jász-Múzeum igazgatónője volt. A jászfényszarui Szűcs Mihály hagyományőrző huszárbandérium tagjai kuruc-kori ruhába öltözötten tartották nemzeti és jász zászlóinkat. Az ünnepségen jelen voltak a térség országgyűlési képviselői, a jászsági polgármesterek, a jász települések Honismereti szakköreinek és Baráti Egyesületeinek képviselői. A szobrot 2005. novemberében névleges értéken az Önkormányzat tulajdonába adtuk.
2004 Májusban, a Hősök napján emlékeztünk a magyar hősökre, koszorút helyeztünk el az I. és II. Világháborús emlékműnél. Az ünnepi megemlékezést Babucs Zoltán hadtörténész tartotta. Október 6-i megemlékezéseink sorát 2004-ben kezdtük. Ebben az évben Kedves Gyula hadtörténész, a Hadtörténeti Múzeum munkatársa volt az előadónk. Az ünnepségen jelen voltak a jászfényszarui Szűcs Mihály Huszárbandérium tagjai. A Pendzsom Néptáncegyesület gyerektáncosai egy-egy mécsest tartottak a kivégzett mártírok emlékére.
2005 A 2005-ös év tavasza mozgalmasan indult. Május 6-án a Nagyközségi Könyvtárral közösen vendégül láttuk Szabó Magda írónőt. A köztudottan megalkuvást nem tűrő kálvinista Szabó Magda a Magyarországi Református Egyház képviseletében vett részt a pápaválasztást megelőző, illetve azt követő római eseményeken, egyházi ünnepségeken. Felejthetetlen volt hallgatni erről szóló beszámolóját. 2005-ben volt az 1745-ös Jászkun Redemptio 260-ik évfordulója. Az évforduló alkalmából Egyesületünk emlékművet állított azon jászkiséri családok tiszteletére, akik 1745-ben a megváltáskor a településre jutó összeget – 17600 rajnai forintot – megfizették. 2005. május 25én az ünnepség a Református templomban, ökumenikus istentisztelettel kezdődött. Katolikus részről dr. Medvegy János jászberényi kanonok-plébános , /akinek jászkiséri ősei redemptus 5
A Redemptiós emlékmű avatása
6
gazdák voltak/ református részről pedig Nagy Kálmán, Kunhegyes lelkipásztora vállalta a közös szolgálatot.. A Művelődés Házában Bánkiné dr. Molnár Erzsébet, a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeum igazgatónője beszélt a Redemptio jelentőségéről. Az ünnepségen megszólalt a JászKürt – Lehel Kürtje – az 1953-as rádiófelvételről. Az Egyesületünk által támogatott Búzavirág Népdalkör jászsági népdalokat énekelt. Az emlékmű leleplezése előtt avató beszédet mondott, és az emlékművet Jászkisér lakosságának átadta dr. Nemes András, Egyesületünk elnöke. Az emlékművet Hajdú László, Jászkisér polgármestere és Borsos László nyugalmazott református lelkipásztor leplezték le. Borsos László annak a Csomor Sándor főbírónak a leszármazottja, aki 1904-ben hitelesítette a jászkiséri redemptus gazdák névsorát, az 1745-ös jegyzőkönyv alapján. Harcos zászlóvivője volt annak az ügynek, amely az 1715-ös országgyűlésen megfogalmazott és jóváhagyott összeget követelte vissza jogosan a jászok számára. 2005. májusában jelent meg Egyesületi elnökünk, Dr. Nemes András „Jász vagyok Szolnokon” c könyve. A Damjanich Múzeum udvarán tartott könyvbemutatón Egyesületünk részéről Gubicz András méltatta a könyvet. Ebben az évben Szüle Katalin, Egyesületünk tagja Jászkisér díszpolgára lett. A kitüntető oklevelet a Falunapon Hajdú László polgármester adta át. 2005. októberében Katona Tamás volt a vendégünk az Aradi Vértanukra emlékező ünnepségünkön. Előző évi rendezvényünkhöz hasonlóan most is a Búzavirág népdalkör tagjai és a Pendzsom Néptánc Egyesület gyerektáncosai voltak segítségünkre abban, hogy az ünnepség méltó legyen a mártírok emlékéhez. A 2003-ban felállított Rákóczi szobrot ez év novemberében Egyesületünk jelképes áron Jászkisér Nagyközség tulajdonába adta.
2006 2006. június 3-án emléktábla került a Református iskola falára, Nemes Gerzson vízépítő mérnök tiszteletére. Az emléktáblát egyesületi tagjaink, Nemes Gerzson fiai állították, így tisztelegve édesapjuk emléke előtt. Az ünnepség a Református templomban a helyi Pedagógus Énekkar műsorával kezdődött. Ezt követően az 1857-ben épült régi Református iskola udvarán Kiss Lajos iskolaigazgató és Kertész Róbert, a szolnoki Damjanich Múzeum igazgatója méltatta Nemes Gerzson munkásságát. 2006-ban a Hősök napi megemlékezést Farkas Ferenc, a Jászberényi Tanítóképző Főiskola nyugalmazott tanára tartotta. Ebben az évben a Jászboldogházán tartott Jász-Világtalálkozón Szüle Katalin egyesületi tagunk átvette Dobos Lászlótól, a Jászok Egyesülete által alapított „Jászságért” díjat. Az Aradi Vértanúkra emlékező ünnepségünkön 2006. októberében Jókai Anna írónő volt Egyesületünk vendége. Szintén elfogadta meghívásunkat, és részt vett megemlékezésünkön Lázár Vilmos, fogathajtó világbajnok, Lázár Vilmos aradi mártír leszármazottja. Az ünnepségen Bolla János hagyományőrző huszár őrnagy 48-as katonadalokat énekelt. Közreműködésével emelték ünnepségünk színvonalát a Pedagógus Női Kar, a Búzavirág Népdalkör énekesei, és a Pendzsom Néptánc Egyesület tagjai.
2007 Ez az év nagyon rosszul kezdődött. A január 28.-i vasárnapra virradó éjjel szinesfém tolvajok ellopták - mutatva a hazai közállapotokat - az Egyesületünk által 2003-ban felállított Rákócziszobrot. Településünk polgármestere nyomravezetői díjat tűzött ki, ennek eredményeképpen a szobor épségben, beolvasztás és feldarabolás nélkül előkerült. 7
Sárospataki várlátogatás
Hősök napján vendégül láttuk a jászkiséri veteránokat
A Rákóczi szobor helyreállítása és a visszaállítási ünnepség
Tavaszi hadjárat
8
2007. áprilisában egyesületi tagjai ellátogattak Sárospatakra. Itt megnéztük a várat, majd fogadott minket a Sárospataki Református Teológiai Akadémia tanára, dr. Dienes Dénes, aki 2003-ban a Rákóczi-szobor avatási ünnepségén az ünnepi beszédet tartotta. A sárospataki könyvtárban megnézhettük azokat a könyveket, amelyek az előző évben kerültek haza szovjet „hadifogságból”, Nyizsnyij Novgorodból. A kirándulás Szerencsen egy hangulatos borospincében, borkóstolással zárult. Május 25-én a Hősök napi megemlékezést dr. Csikány Tamás hadtörténész, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem tanára tartotta. A koszorúzáson részt vettek a szolnoki II. Világháborús katonai hagyományőrzők, az emlékműveknél a Búzavirág Népdalkör énekelt. Az ünnepség után vacsorán láttuk vendégül azokat a településünkön élő idős embereket, akik a II. Világháború idején katonaként harcoltak. 2007-ben a falunapon kettős öröm ért bennünket, Egyesületünk megkapta a „Jászkisér nagyközségért” kitüntető címet. Az oklevelet, a vele járó vázát és pénzjutalmat Nemes András, Egyesületünk elnöke vette át Hajdu László polgármestertől. A 60.000.- Ft pénzjutalmat Egyesületünk felajánlotta a Rákóczi-szobor visszaállítási költségire. Ugyanezen a napon vehette át Pásztorné Győr Mária egyesületi tagunk a díszpolgári címet. A 2007. év gróf Batthyányi Lajos emlékéve. Immár szokásos, az aradi Vértanukra történő megemlékezésünk előadója ebben az évben ismét Katona Tamás történész volt, aki beszédében Batthyányi Lajost állította középpontba. Ünnepségünk vendége volt Batthyányi Bálint, aki a kivégzett miniszterelnök leszármazottja. 2007. őszén a település civil szervezetei jótékonysági estet szerveztek, hogy hozzájáruljanak a Rákóczi-szobor visszaállítási költségeihez. A szobrot 2007.november 17-én állítottuk vissza eredeti helyére. Az ünnepségen Dobos László, a Jászok Egyesületének ügyvivője mondott ünnepi beszédet, Bolla János hagyományőrző huszárkapitány kuruc dalokat énekelt. A visszaállítás költségeihez egyesületi tagjaink is hozzájárultak.
2008 Az 1849-es dicsőségen tavaszi hadjárat emlékére a Magyar Huszár és Katonai hagyományőrző Szövetség kezdeményezésére lelkes hagyományőrzők és civilek minden évben felelevenítik a hadjárat eseményeit. Ebben az évben 20. alkalommal került sor az emlékhadjárat megrendezésére. Egyesületünk vendégeként az idén 5 jászkiséri fiatal, a Pendzsom Néptánc Egyesület gyerektáncosai vehetett részt a tápióbicskei csatában. Április 4-én a Művelődés Háza elől indult az öt, favillával és cséphadaróval felfegyverkezett gyerek. A jászberényi Jász Múzeumban megnéztük a „Szabadságharc gyermekhősei” c. kiállítást. Faragó László nyugdíjas pedagógus beszélt a gyerekeknek a tápióbicskei csatában felderítőként, hírvivőként részt vett gyerekhonvédekről. Ezt követően megkoszorúztuk a jászberényi Városháza falán lévő, a Jászberényből a tápióbicskei csatába indult gyermekhonvédek tiszteletére elhelyezett emléktáblát. A tápióbicskei csatatéren a gyerekek megismerkedhettek báró Győrffy-Villám András dandártábornokkal, aki a Magyar Katonai Hagyományőrzés szíve-lelke. A csatát Csikány Tamás hadtörténész „közvetítette”, így értettük is, amit láttunk. A jászkiséri gyerekek a szegedi jurátusok mellé voltak beosztva népfelkelőként. A csata ideje alatt végig büszkén tartották a kiséri zászlót. Május 6-án, a Redemptio emléknapján a Csete Balázs Honismereti Egyesülettel közösen tartottunk megemlékezést, az ünnepi beszédet Gubiczné Csejtei Erzsébet tartotta. Az ünnepség után megkoszorúztuk a 2005-ben felállított emlékművet. 9
A Tavaszi hadjáraton részt vevő jászkiséri fiatalok
Bácskossuthfalván jártunk
10
A Hősök Napi megemlékezésre május 25-én, 10 órai kezdettel került sor. Az ünnepség a Művelődés Házában kezdődött. Ünnepi beszédet mondott Nagy Tibor , testvértelepülésünk, a bácskossuthfalvi iskola igazgatója. Az ünnepség után a szolnoki II. Világháború hagyományőrzők vezetésével megkoszorúztuk az I. és II. Világháborús emlékműveket, majd a Gubicz tanyán vendégül láttuk azokat a községünkben élő idős embereket, akik katonaként, leventeként részt vettek a II. Világháborúban. 2008. június 21-én, Nagy Imre Miniszterelnök és mártírtársainak kivégzése 50. évfordulóján Jászkisér Önkormányzata kopjafát állított Silye Sámuel emlékére. Silye Sámuel Jászkisér szülötte, akit kivégeztek forradalmi tevékenységéért. Az ünnepségen elnökünk, Dr. Nemes András tartotta a megemlékező beszédet. Egyesületünk vendége volt Dósa László színművész, aki gyerekként vett részt az ’56-os forradalomban. Mint az Egyesületünk alapítólevelében is szerepel, egyik fő célunk a Jászkisérről elszármazottak összefogása. Az elszármazottak sora 1786-ban indult, amikor a református nagykunságból, a jászságból pedig a szintén református Jászkisérről, összesen 334 család indult új honfoglalásra a Bácskába. Álljon itt egy pár sor idézet egy ismeretlen ómoravicai költő verséből: Ezerhétszáznyolcvanhatban, jaj de régen történt!... Nagykunságból sok száz család útnak indult önként! Nagy a sürgés-forgás Karcag városában. Madaras, Jászkisér szintén vannak lázban… Uj falut megszállni indulnak a Bácskába, Akiknek ott szűk volt Nagykunság határa. Szabad kunságiak jobbágyokká lesznek… Dolgoznak robotba, tizedet fizetnek…. Mégis kedvvel jönnek a császár szavára: „Magyar kálvinisták jöhetnek Bácskába”. Úgy gondolom, ez a pár sor minden egyébnél többet mond el az 1786-os „kirajzás”-ról. Egyesületünk kezdetektől fogva készült arra, hogy felveszi a kapcsolatot a Bácskossuthfalván élőkkel. Jászkisér Önkormányzata és a Sportkör már régebben felvette a kapcsolatot testvértelepülésünk lakóival. Mi elsősorban azokat az embereket kerestük, akik tudják, számon tartják azt, hogy őseik Jászkisérről indultak új hazát és jobb megélhetést keresni. Szeptember 29-én indult Egyesületünk néhány tagja a jászkiséri Önkormányzat delegációjával együtt Ómoravicára, szüreti mulatságra. A rossz idő ellenére a település apraja-nagyja az utcákon volt. Végig a Fő utcán bográcsban főtt a birka- és marhagulyás, mézvásár és terménykiállítás is volt. Szebbnél-szebb gyümölcsöket, szőlőt láttunk. Mindenki pogácsával, pereccel, borral és pálinkával kínált minket. Sok magyarországi településről voltak látogatók, többek között Karcag, Abony, Mélykut lakói is képviseltették magukat. Végigsétálva a község utcáin láthattuk, milyen virágzó települést építettek az 1786-ban ide kitelepült Jászok és kunok, akik akkor csak a dolgos két kezüket hozták magukkal. A községen még most, 80 évvel az anyaországtól történt elszakadás után is látszik, hogy lakói dolgos emberek voltak, és munkájuknak meg is volt az eredménye. Talán kevesen tudják, hogy Mikszáth Kálmán a „Noszty fiú esete Tóth Marival” c. regényének ötletet adó történet itt, Bácskossuthfalván játszódott. Az egyik főszereplő család lakóháza, az Unger-ház, most szépen felújítva Baptista imaházként működik. A városban tett séta után a szőlőben szüretre voltunk hivatalosak. Nagyon szépen rendben tartott gondozott szőlőben voltunk, sok egymást segítő ember dolgozott együtt. Nagyon jó volt látni, hogy az itt élők igazi közösséget alkotnak. Itt is előkerült a pogácsa és a perec, és 11
Az Aradi emlékmű avatása
Jelenetek a csatatérről
Vendégünk volt Sára Sándor 12
természetesen a háziak bora is. Lovaskocsikkal megérkeztek a néptáncos gyerekek, és a népdalkör, valamint a citera együttes tagjai. Ezután egy pincében voltunk, ahol már a délelőtt leszedett szőlőt préselték. Este vacsorára voltunk hivatalosak. Másnap ellátogattunk egy pálinkafőzőbe, a helyi „Rizling” Kertbarát-kör vezetőjéhez. Bácskossuthfalvi látogatásunk alkalmával nagyon sok jó barátot szereztünk.. A 2008-as év legnagyobb eseménye Egyesületünk életében az Aradi Vértanúk emlékművének avatása volt október 12-én. Csíkos Sándor színművész, Berekfürdő nagykun kapitánya szavalta el az ünnepség kezdetén nagy átéléssel a Himnuszt, az ünnepi szónok Csáky Pál, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnöke volt. Nagyhatású, feledhetetlen szavai után Balogh Márton, Túrkeve nagykun kapitánya énekelt az Aradi Vértanúkról. Énekét követően a történelmi zászlókat /Redemptiós zászló, Szabad Jászok zászlaja, és a nemzeti lobogó/ tartó huszárok vezetésével kivonultunk az emlékműhöz, ahol Nemes Bence bácskossuthfalvi fiatal szavalata után Dessewffy Arisztid vértanu leszármazottja, Dessewffy Sándor emlékezett meg a mártírokról. Az emlékmű felszentelése, és a koszorúk elhelyezése után Csíkos Sándor előadásában meghallgattuk a Szózatot, majd ennek eléneklésével ért véget az ünnepség. A megemlékezés háziasszonya Kondor Katalin volt. Részvételével megtisztelte ünnepségünket Sára Sándor Kossuth-díjas filmrendező, vendégeink voltak a jász-, nagykun-, és kiskunkapitányok, valamint vajdasági testvértelepülésünk, Bácskossuthfalva delegációjának tagjai. Bácskossuthfalva küldöttsége okt.11-12-én látogatott meg bennünket. Okt.11-én a Jászberényi Múzeumban Bathó Edit igazgatónő beszélt nekünk a jászokról. Okt.12-én az Aradi vértanuk emlékművénél Nemes Bence ómoravicai fiatal mondott egy szívbemarkolóan szép verset. Remélem, az elkövetkező években a találkozások rendszeressé válnak és a most kialakult barátságok megerősödnek és kiteljesednek.
2009 Március 16-án vendégünk volt a Jászságból származó Sára Sándor Kossuht díjas filmrendező, operatőr. Ittléte alkalmával levetítettük „80 huszár” című filmjét. Ebben a filmjében az 1848-as forradalmi események hírére messzi külföldről -Prága közeléből– nagy nehézségek árán, küzdelmes úton hazatért Nádor-huszároknak állít emléket. A 12. Nádor huszárezred katonái nagyrészt a jászkunságból verbuválódtak. A hazaszökő és a császári csapatok által elfogott Nádor-huszárok közül 6 embert 1849.jun.23-án Bruck an der Mur-ban, 7 embert pedig július 6-án Marburgban végeztek ki. Közülük három a Jászságból származott:Kocsis Pál káplár, jászapáti születésű, 27 éves, nőtlen, római katolikus vallásúSzabó József közhuszár, jászárokszállási születésű, 29 éves, nőtlen, római katolikus vallásúKőmíves János káplár, jászberényi születésű, 28 éves, nőtlen, római katolikus vallásúSára Sándor filmjének segítségével az ő emlékük előtt tisztelegtünk. A 13 kivégzett Nádor-huszár története - bár a közvélemény alig ismeri őket - része kell hogy legyen a jász emberek emlékezetének.Megemlékezésünkön Bolla János személyében képviseltették magukat a jászberényi hagyományőrző Nádor-huszárbandérium tagjai. Vendégeink voltak a jászfényszarui Szűcs Mihály huszárbandérium tagjai, Ézsiás Vencel és Ézsiás Máté. Itt volt Guba Imre hagyományőrző huszár , Dr.H.Bathó Edit, a Jász múzeum igazgatőnője és hagyományőrző társai. A film vetítése előtt Gócza Fanni Petőfi Sándor Lenkey-százada c. versét szavalta el.Rendezvényünkön megjelent Kiss János, a megyei Közgyűlés alenöke is. Minden vendégünknek, a ’48-as Polgári Kör tagjainak, Baráti Egyesületünk tagjainak köszönjük, hogy együtt emlékezhettünk a Nádor-huszárokra! Április 4-én ebben az évben is elvittünk pár kiséri fiatalt, hogy részesei lehessenek az 1849-es dicsőséges tavaszi hadjárat tápióbicskei csatájának. Szokás szerint a Jász múzeumban kezdődött a program, majd megkoszorúztuk a Városháza falán azt az emléktáblát, melyet a Jászberényből a tápióbicskei csatába indult gyerekhonvédek 13
Bácskossuthfalvi látogatásunk
Augusztus 20-i ünnepség
14
tiszteletére állított az utókor. Az előző évhez hasonlóan a kiséri gyerekek ebben az évben is „ végig harcolták” a csatát, a kiséri zászló alatt. 2009.április 25-26-án a Moravicai Értelmiségi fórum meghívására Baráti Egyesületünk pár tagja egy kis busszal ellátogatott a vajdasági Ómoravicára. 25-én délelőtt körülnéztünk a községben, a felújított Közösségi házban tájékoztatást kaptunk a helyi közösségek munkájáról. Ebéd után megkoszorúztuk a kalandos életű Kossuth szobrot. Ezután a volt Ungár-Házban -most Babtista imaház- Parti Andrea ómoravicai dokumentumfilm-rendező érdekes filmjét láttuk. A film azt a múlt század elején Ómoravicán történt eseményt mutatja be, amely alapot szolgáltatott Mikszáth Kálmán a „Noszty fiú esete Tóth Marival” c. regényének megírásához. A módos Ungár Piroska és az elszegényedett dzsentri Szemző Gyula szerelmi története annak idején nagy port vert fel, Ady Endre is írt róla cikket, e cikk alapján kezdett el Mikszáth Kálmán érdeklődi a vajdasági történet iránt. A film vetítésének külön érdekességet adott az a tény, hogy a főszereplő Ungár család gyönyörűen felújított házában került rá sor, tehát az eredeti helyszint is láthattuk. A film a http://alternativafilm.co weboldalon megtekinthető. Este a Kulturház udvarán népi együttesek és iskolás csoportok fellépését láttuk, majd a fellépő csoportokkal együtt az általános iskolában vacsoráztunk. Vacsora előtt végigjártuk az iskola termeit. Irigylésre méltó rend és tisztaság volt mindegyikben. Másnap délelőtt Zombor városát, a hajdani Bács-Bodrog vármegye székhelyét néztük meg. Jó volt látni a régi Megyeháza épületét, az épségben maradt termeket, a szép régi cserépkályhákat. Vajdasági utunk a Duna-parton, -mely egyben a horvát határ is- egy hangulatos halászcsárdában finom halpaprikás elfogyasztásával zárult. Köszönet a Moravicai Értemiségi Fórum tagjainak azért, hogy vendégül látták Egyesületünket, és lehetőséget kaptunk egy kicsit bepillantani annak a településnek az életébe, amely 1786-ban otthont adott 122 Jászkisérről kirajzott családnak. 2009-ben, 135 évi szünet után ismét várossá lett Jászkisér. A település 1818-ban érdemelte ki először a városi rangot. az 1867-es kiegyezést követően, a vármegyerendszer kialakulása után 1874-ben ezt a rangját elveszítette. Ebben az évben, többszöri próbálkozás után, az Önkormányzat pályázata sikeres lett, és dr. Sólyom László Köztársasági Elnök Úr 2009. július 1-től Jászkisért várossá nyilvánította. A várossá nyilvánítási ünnepségsorozat augusztus 20-21-én, az államalapítási ünnepséggel egybekötve volt. 2009.augusztus 20. SZENT ISTVÁN napi ünnepség. Reggel 8.30-kor kezdődött az ünnepi mise a római katolikus templomban. Mise után a jászkiséri Pedagógus női kar adott koncertet, Réz Lóránt orgonaművész közreműködésével. Tálas Ernő, jászladányi származású operaénekes, a Svéd Királyi Opera tagja Schubert Ave Maria-ját énekelte. Ezután két helyi nagyon fiatal, nagyon tehetséges művészjelölt, Váradi László zongora, és Suki Tibor hegedűjátékában gyönyörködhettünk. A mise után a Jubileum téren Gubicz András, Egyesületünk titkára tartotta az ünnepi beszédet, majd Hajdú László polgármester megszegte az új kenyeret. Az új kenyér kiosztása után Papp János, nyugalmazott iskolaigazgató helyi művészek kiállítását nyitotta meg. A Művelődés Házában rajzok és festmények voltak kiállítva, köztük Pásztorné Győr Mária egyesületi tagunk festményei. A Hősök téri református régi iskolában kézimunka, gobelin, fafaragás és pörkölttorta kiállítás volt. Itt Egyesületünket Gubiczné Csejtei Erzsébet képviselte, aki gobelineket állított ki. A Szent István Parkban a délután folyamán helyi csoportok léptek fel, este folytatódott a Pendzsom Néptánc fesztivál programja. 2009.augusztus 21. Várossá avatási ünnepség Reggel 9 órakor két helyszínen kezdődött a város nagy napja. A Művelődés Házában a Jászkisérről elszármazottak találkoztak. Kiss Lajos iskolaigazgató és Gubicz András, Egyesületünk titkára fogadta az ünnepségre hazalátogató volt jászkisérieket. Közben a 15
Képek a Városavató ünnepségről
Yerresi látogatás 16
Polgármesteri Hivatal Házasságkötő termében is gyülekeztek a vendégek, az újkori jászkapitányok, a Jászok Egyesületének elnöke, a jászsági polgármesterek, Jászkisér külföldi testvértelepüléseinek képviselői, a település vezetői, és nem utolsó sorban Egyesületünk tagjai. Nagy örömünkre elfogadta meghívásunkat és itt üdvözölhettük Rost Andrea operaénekest és édesanyját. A művésznő édesanyja Jászkiséren született és kisgyermekkorát itt töltötte. 10 órakor a Református templomban ünnepi ökumenikus istentisztelet kezdődött. Igét hirdetett Takaró András református esperes és Katona István római katolikus segédpüspök. Nagyhatású és felejthetetlen szavaik után Rost Andrea énekét hallgattuk nagy gyönyörűséggel, majd Kóródi Anikó, Tálas Ernő és Réz Lóránt műsora következett. A templomi ünnepség után öt zászló, magyar zászló, Jászkisér zászlaja, a milleniumi zászló, a redemptiós zászló és a szabad jászok zászlaja- vezetésével vonult a menet a városházához. Ennek falán a Várossá avatás tiszteletére egy emléktábla került elhelyezésre, melyet Dr. Gócza Tamás, városunk jegyzője leplezett le. Innen a Szent István parkba vonult a menet, itt került sor a díszünnepségre. Elsőként Hajdú László, városunk polgármestere köszöntötte a vendégeket és a megjelent jászkisérieket. Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter, az alsó Jászság országgyűlési képviselője adta át Jászkisér polgármesterének a várossá nyilvánítás oklevelét. Ezután Egyesületünk két tagja, Wältzl Gáborné Fergencs Éva és Dr.Csernyik Zoltánné Bak Irén átnyújtották Hajdú László polgármesternek Egyesületünk adományaként a város díszkulcsát. A díszkulcsot Egyesületünk tagja, Ötvös Nagy Ferenc készítette. Ezután köszöntők hosszú sora következett. Az elszármazottak nevében Dr. Gál Csaba, aki szintén Egyesületünk tagja, mondott beszédet. Az ünnepelés a Szent István parkban éjszakáig folytatódott. Az idő is kegyes volt hozzánk, elkerült az eső. Remélhetőleg mindenki, aki ezen a jeles napon ellátogatott városunkba, jól érezte magát. Adja az Isten, hogy az Ünnep jókedvét és bizakodását a dolgos hétköznapokban is megőrizhessük. Ez év szeptemberében tett először látogatást két egyesületi tagunk a franciaországi Yerres nevű kisvárosban. Ennek a városnak a területén állott az a kamalduli kolostor, ahol II Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem 1714-17-ig a száműzetés éveit töltötte. Végrendeletében meghagyta, hogy halála után bebalzsamozott szívét aranyszelencébe zárva a grosbois-i kamalduli kolostorban őrizzék, Vallomásaival együtt. A kolostort a francia forradalom idején lerombolták, Rákóczi fejedelem szíve elveszett.1937-ben a magyarok egy emlékművet állítottak a kolostor helyén. /Csáky Maronyák József alkotása./ Ennél az emlékműnél a Párizsi Magyar Ház Egyesület szervezésében a Franciaországban élő magyarok minden év szeptemberében megemlékezést tartanak. Az ünnepség szept.19-én a yerresi templomban kétnyelvű misével kezdődött, ezután az emlékműnél Egyesületünk koszorúját is elhelyeztük. Szintén szeptemberben dr. Nemes András, Egyesületünk elnöke elnyerte a Jász-NagykunSzolnok megye által adományozott területi Príma Díjat, tudomány kategóriában. Ebben az évben szokásos október 6-i megemlékezésünket pár nappal korábban, okt.3-án szombaton tartottuk. A 160 éve kivégzett 13 Aradi Vértanún kívül idei ünnepségünkön azokról az áldozatokról emlékeztünk meg, akikről a magyar történelem és emlékezet igencsak elfeledkezett. A forradalom és szabadságharc idején a haza hívó szavára sok-sok, a Habsburg birodalom távoli vidékein szolgáló magyar huszár indult tűzön-vízen, veszélyeken keresztül Magyarországra. A Prága mellől hazaindult, nagyobbrészt a Jászságból és a Kunságból besorozott Nádor huszárok közül 13-at 1849. nyarán Stiriában kivégeztek. Idei megemlékezésünkön az ő tetteiket-neveiket idéztük fel. Ünnepi szónokunk, prof. Dr. Körösvölgyi László megemlékezett Kazinczy Lajosról, Kazinczy Ferenc legfiatalabb gyermekéről, akit a 14. Aradi Vértanúnak is szokás nevezni. A tavaly felavatott emlékműnél Dessewffy Sándor, Dessewffy Arisztid leszármazottja mondott ünnepi beszédet, majd Balog Márton nagykun kapitány énekelt. 17
A Honismereti Egyesület tagjaival kirándultunk
18
Megemlékezésünkön részt vettek az újkori jász-, kiskun-, és nagykun kapitányok is, tisztelegve a kivégzettek emléke előtt. Ezután a meghívott vendégek és Egyesületi tagjaink közös ebéden vettek részt. 2009.november 7-én Egyesületünk tagjai hazánk olyan emlékhelyei közül látogattak meg hármat, melyek kötődnek jász voltunkhoz, illetve azon történelmi eseményekhez, melyekre való méltó emlékezésre Egyesületünk különös gondot fordít. A kiránduláson társaink voltak a Csete Balázs Honismereti Egyesület és a Búzavirág népdalkör tagjai közül is néhányan. Első állomásunk a Hadtörténeti Múzeumban volt. Itt megnéztük és megkoszorúztuk a Győrfi Sándor nagykun-kapitány, Munkácsy-díjas szobrászművész által készített Jászkun Huszár emlékművet. Az emlékművet 2009.okt.17-én avatták fel. Ezután Bajáki Bernadett értő és kedves vezetésével néztünk körül a Múzeumban, többek között láthattuk Damjanich János szablyáját is, amely vele volt a szabadságharc győztes csatáiban. Utunk következő helyszíne az Oroszlány melletti Majkpuszta volt. Itt Nagy Csaba András várta Egyesületünk tagjait. Ő az oroszlányi Rákóczi-szövetség vezetője . Párizsban ismerkedtünk meg vele 2009.szept.19-én, ahol és amikor a grosbois-i volt kamalduli kolostor helyén álló Rákócziemlékművet koszorúztuk meg. Rákóczi Ferenc a szabadságharc bukása után 1714-17-ig 3 évet töltött el a Párizs melletti kamalduli kolostor néma barátai között. Most, a majkpusztai kolostor kicsiny cellaházait nézve elgondolkodtató volt arra emlékezni, hogy Rákóczi Ferenc, aki annak idején kora egyik leggazdagabb főura volt, Istenben bízva és hozzá imádkozva vállalta a kolostori élet csendes magányát. Mivel a kamalduli kolostorokat Európa szerte azonos módon, a rend szabályi szerint építették, Majkon járva elképzelhetjük, láthatjuk, hogyan élt a Fejedelem franciaországi száműzetése idején. Utunk ezután Bábolnára vezetett. Itt a Ménesbirtok főépületében a Hősök Kapuja alatt megkoszorúztuk annak a 13 Nádor-huszárnak az emléktábláját, akikről idei októberi megemlékezésünk is szólt. Ezután megnéztük Bábolna főterén a „leghűségesebb bajtárs”, a huszárló szobrát. Ennyi fért bele egy napba, sokat láttunk, sok elgondolkodtató dolgot. Jó volt eltölteni ismét egy napot az Egyesület tagjaival.
November 28-án egyesületi titkárunk, Gubicz András és szűkebb-tágabb családjának tagjai a Damjanich Múzeum emeletén lévő „Szolnoki Pantheonban” emléktáblát állítottak híres ősük, az ekegyáros Gubicz András tiszteletére. Gubicz András ekegyáros 1820-ban született Jászjákóhalmán. egyszerű kovácsmesterként került Pestre, ahol szorgalma és tehetsége eredményként mezőgazdasági gépgyárat hozott létre. Az itt tervezett és gyártott ekével az 1860-as londoni Világkiállításon arany, az 1862-es párizsi világkiállításon bronzérmet nyert. Küzdelmes, tanulságos életét Egyesületünk elnöke, dr. Nemes András ismertette táblaavatón megjelentekkel. A márványtáblába ágyazott bronz reliefet Ötvös Nagy Ferenc, egyesületi tagunk készítette.
19
2010-évi Bácskossuthfalvi látogatásunkról
20
2010 2010.április 17-18-án a Moravicai Értelmiségi Fórum meghívására Egyesületi tagjaink közül néhányan ismét látogatást tettünk Bácskába. Biztosan minden tagunk tudja, hogy 1786-ban a jobb élet reményében sok jászkiséri református család itthagyta a Jászságot, és Moravicán, - mai nevén Bácskossuthfalván- telepedett le. Idei kirándulásunkon elsősorban Szabadkát szerettük volna jobban megismerni. Sokunk számára ismerős Szabadka neve, de azzal, hogy ilyen szép és fontos város volt Trianon előtt, többen csak most szembesültünk. Szabadka lakosinak száma az 1910-es években megközelítette a 100000-t, népesség tekintetében Magyarország városai között a harmadik helyet foglalta el. Gimnázium 1782-től működött a városban, 1859-ben ezt nyolc osztályúvá egészítették ki. Színháza 1854-ben épült fel, de már előtte is tartottak színházi előadásokat. A városi közkönyvtár és múzeum egyesület 1892-ben alakult. A Budapest-Szabadka-Zimony vasútvonal kiépítése után a város egész Bácska közlekedési és kereskedelmi gócpontja lett. A város maga –még most is- gyönyörű. Aki szereti a magyaros szecessziós épületeket, annak számára a város kihagyhatatlan és feledhetetlen. Csodálatos a Városháza, a Raichle-palota és a többi hasonló épület. Sajnos már csak nagyon kevés magyar szót hallani városban, ahol valamikor a magyar nyelv olyan művelői születtek és tanultak, mint Kosztolányi Dezső és Csáth Géza. Az új városrendezési terv értelmében több szecessziós épület bontásra van ítélve. A színház felújításnak hívott bontása már elkezdődött, csak a homlokzat marad. Vendéglátóinkkal 17-én dél körül találkoztunk Szabadkán. Megnéztük a Városházát, a múzeumot, a felújítás alatt álló Zsinagógát. Az 1872-ben alakult Népkör épületében ebédeltünk. Ezután voltunk a Gimnáziumban berendezett Kosztolányi-emlékszobában, majd a szabadkai Szent Teréz templom plébánosa fogadott bennünket és mesélt a templomáról. Ezután még egy rövid sétát tettünk a belvárosban, megnéztük a csodálatos Raichle palotát. Túlzás nélkül mondható, hogy a 19-20. század fordulóján épült szecessziós szabadkai házak nem maradnak el a kor európai építészeti színvonalától. Egyszóval Szabadka sírnivalóan szép. Talán a fényképek is visszaadnak valamit a városból, amely még így, már csak régi dicsősége maradványaiban is gyönyörű. Vacsorára „hazamentünk” Bácskossutfalvára, ahol találkoztunk a Moravicai Értelmiségi Fórum már ismerős tagjaival, és jó egri és moravicai borok mellett beszélgettünk. Másnap délelőtt istentiszteleten voltunk a moravicai református templomban. Bácska őslakossága jórészt római katolikus. A kisszámú reformátusok jórészt az 1786-os kirajzásban résztvevő karcagi, kunhegyesi, kunmadarasi és jászkiséri családok leszármazottjai. Az istentisztelet után Móricz Árpád lelkipásztor és a presbiterek fogadtak minket. Beszélgetés közben sok mindenről szó esett. Az mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a kettős állampolgárság megadását nagyon várják. Ebéd után a Palicsi tavakhoz mentünk. A tó iszapjának és vizének gyógyhatása régóta ismert. Szabadka városa az 1850-es években már fürdőhelyiségeket és vendéglőt építtetett. A XIX.sz. végére Palics Karlavy Varyhoz és Abbáziához hasonlóan a Monarchia felkapott fürdővárosaihoz tartozott. Mai szecessziós külsejét az 1900-as évek elején nyerte el. A tópart jellegzetes épületei Komor Marcell és Jakab Dezső építészek tervei alapján készültek. Az egyik legjellegzetesebb épület a Bagolyvár. Vermes Lajos, Szabadka jeles sportmunkása, a Palicsi Olimpiai Játékok kitalálója és megszervezője építtette, a célból, hogy itt helyezzék el azokat a sportolókat, akik eljöttek Palicsra vetélkedni. A világ első olimpiai faluját teremtette meg Kosztolányi Dezső és Csáth Géza kortársa Palicson. Vermes Lajos, az ókori olimpiák szerelmese, 1860-ban született Szabadkán. Megálmodta, és az olimpiai játékok felújítása előtt 16 évvel megszervezte a sportversenyeket Palicson. Felépítik a kerékpárpályát, öttusaversenyt tartanak görög módra. Vermes Lajos elutazott az ókori olimpiák színhelyére, Miron diszkoszvetőjének szobráról „lelopta” a diszkosz méreteit, a szabadkai vasgyárban ennek alapján elkészíttette annak mását, majd beiktatta a diszkoszvetést a versenyek sorába. A palicsi versenyek jelentősége egyre nőtt, sikersorozatának – mint oly sok mindennek – az első világháború vetett véget. A palicsi látogatással ért véget 2 napos vajdasági tartózkodásunk. Szabadkát és Palicsot látva újra csak el kellett gondolkodni arról, milyen keveset tanultunk, hallottuk Nagymagyarország értékeiről, kincseiről. Vermes Lajos történetét hallva pedig csak azt lehet mondani, íme egy újabb, méltatlanul elfeledett magyar. 21
300 éve járt Rákóczi Jászkiséren
Majki Rákóczi nap
Trianoni emlékmű avatás
22
Köszönjük a Moravicai Értelmiségi Fórum tagjainak a vendéglátást, a jól megszervezett programokat. Úgy érzem, a többiek nevében is leírhatom, nagyon-nagyon sok mindent kaptunk ezen az úton élményben, értékben, tudásban. Ez év tavaszán volt 300 éve annak, hogy II.Rákóczi Ferenc, a vezérlő fejedelem, városunkban, Jászkiséren töltött 3 hetet, innen igazgatta az ország dolgát. Erre emlékezett Egyesületünk 2010.április 24-én. Délelőtt 10-kor a Csete Balázs általános iskola pélyi tagintézményének fúvószenekara játszotta el a himnuszt, majd Molnár László színművész, a szolnoki Szigligeti színház művésze szavalta el Kölcsei Ferenc ódáját nagy átéléssel. Hajdú László polgármester Úr köszöntője után Bagi Gábor történész, a szolnoki Damjanich Múzeum munkatársa beszélt Rákóczi Ferenc jászkiséri tartózkodásáról. Megtudtuk, milyen helyzetben volt az ország, a jászság, az egész kuruc sereg 1710. tavaszán, milyen külső és belső körülmények miatt töltött itt a Fejedelem 3 hetet. Bagi Gábor előadása után Hegedűs Valér zongoraművész eljátszotta Liszt Ferenc XV. Magyar rapszódiáját. Ez a rapszódia a Rákóczi-induló dallamát dolgozza fel. Ezután Barna István, jászkiséri születésű énekművész, Egyesületünk tagja énekelt. Bizony sokan megkönnyezték az előadásában elhangzott dalokat. Ünnepi megemlékezésünk a Rákóczi szobornál folytatódott. Itt dr. Nemes András, egyesületünk elnöke mondott pár szót. Beszédének lényege: ahogy a költöző vadlibák csak V alakban repülve, a gyengét a többi szárnycsapásának felhajtóerejével segítve jutnak el céljukhoz, az ország, a város, a közösség is úgy jut előbbre, ha egymást segítjük. A beszédet koszorúzás követte, majd Molnár László színművész szavalta el szívszorító gyönyörűséggel a Szózatot. Az ünnepség a pélyi fúvószenekar által tolmácsolt Szózat hangjaival ért véget. Az év májusában jelent meg Dr. Nemes András, egyesületi elnökünk második könyve, „ A kiséri harangszót Szolnokon is hallom” címmel. A könyvbemutató május 31-én volt a szolnoki Városháza dísztermében. Egyesületi tagjaink közül néhányan, a Jászkapitányokkal közösen, 2010.július 24-én részt vettek a majki kamalduli kolostorban évente megrendezésre kerülő Rákóczi-nap idei rendezvényén. Az a megtiszteltetés érte Egyesületünket, hogy titkárunk, Gubicz András emeritus jászkapitány felkért előadója volt a rendezvénynek. " A másfél évtizedes múlttal rendelkező programra ezúttal is érkeztek határainkon túlról is olyan barátok, akiket az igazságtalan és szégyenteljes trianoni döntés elszakított az anyaországtól, ám mégis büszkén vallják igaz magyarságukat."II. Rákóczi Ferenc életútja és hitvallása erősítse a mi lelkünket is, hiszen példamutatás arra, hogyan lehet és kell a legnehezebb időben is megtartani a reményt, s minden elénk tornyosuló akadály ellenére sem elfelejteni, hogy mindannyiunk közös feladata együtt munkálkodni közös jövőnk, a magyarság közös jövőjének jobbra fordulásán."- mondta beszédében Nagy Csaba, az oroszlányi Rákóczi Szövetség elnöke.A rendezvényen részt vett és Rákóczi fejedelem tetteit, nagyságát idézte fel - többek között - Martényi Árpád, a Rákóczi Szövetség szervezési főtitkára és Szinyei Melinda, a Párizsi Magyarház Egyesület elnöke. Az ünnepséget Nagy Roland szavalata, a Szerbiából érkezett Csókai Rákóczi férfikar és Közép-Dunántúl válogatott fúvósai, a Royal Brass Band színesítette, majd zárásul a jelenlévő szervezetek és vendégek elhelyezték a tisztelet és kegyelet virágait a Rákóczi emléktáblánál. Szeptember 12-én felavattuk városunkban a Trianoni emlékművet. Az emlékmű magánszemély kezdeményezésére, közadakozásból készült el. A gyűjtés koordinálását, szervezést a ’48-as Polgári Kör végezte. Az avató ünnepségen Egyesületünk vendégei voltak az újkori jász-, nagykun-, és kiskun kapitányok. Molnár László színművész a mi meghívásunkra érkezett, ahogy Bácskossuthfalva küldöttsége is, köztük Nemes Bence fiatal diák, aki Gábor Ferenc erdélyi költő „Nekem itt kell magyarnak lennem” című versét szavalta. Nagy Roland oroszlányi fiatal,- akit a majki Rákóczi napon ismertünk meg – Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet c. prózai művéből idézett nagy átéléssel. Ő szintén Egyesületünk meghívottja volt. 23
Rákóczi megemlékezés franciaországban
2010. október 11.
24
Szeptember 18-án ismét a franciaországi Rákóczi-megemlékezésen vett részt Egyesületünk két tagja, elhelyezte Egyesületünk koszorúját az újonnan felállított Rákóczi szobor tövében. Az 1937-ben felállított emlékmű mellé most egy bronz Rákóczi-szobor került. A tavalyi megemlékezésen, ahol mi is ott voltunk, fogalmazódott meg a gondolat, hogy új, bronzból készült szobrot kellene állítani Rákóczi Ferenc emlékére, beteljesítve ezzel az 1937-ben készült emlékmű alkotójának óhaját is. A művész már akkor bronz szobrot szeretett volna készíteni, de az akkori szűkös anyagi viszonyok nem tették ezt lehetővé. Az idén a Megyei Önkormányzatok Országos Szövetségének anyagi hozzájárulásával elkészült egy bronz mellszobor, Borsi Antal sárospataki szobrászművész alkotása. A szobor talapzatán Rákóczi szíve is megjelenítésre került. Így teljesült a Fejedelem óhaja, a szíve, - ha csak jelképesen is, - a kamalduli kolostor helyén pihen. A szobor talapzatán kétnyelvű a felirat: „NAGYSÁGOS FEJEDELEM, LEGYEN AKARATOD SZERINT” „HONORABLE PRINCE QUE TA VOLONTÉ, SOIT FAITE” Az ünnepség, szokás szerint, misével kezdődött a yerres-i templomban. A misét Gáspár István, a párizsi Magyar Misszió lelkésze celebrálta. Mise után került sor a szobor leleplezésére. Az ünnepségen részt vettek: Yerres város polgármestere, lakói, a párizsi Magyar intézet és a Magyar Ház egyesület vezetői. Ott volt a Franciaországban élő Sulyánszki Jenő, aki az egyetlen, ma még élő Corvin-közi harcos. A magyar állam államtitkári szinten volt képviselve. 2010.október 11-én, hétfőn este 6-kor megtelt a jászkiséri Művelődés Háza nagyterme. Hál'istennek sokan voltak kíváncsiak Egyesületünk szokásos, több év óta rendszeresen megtartott ARADI VÉRTANÚK napi megemlékezésére. A szép számban megjelent kiséri lakosokon kívül voltak vendégeink Oroszlányból, Szolnokról, Jászberényből, Egerből, Gyömrőről, Jászfényszaruról és még Nyíregyházáról is. Természetesen a Jászkapitányok is itt voltak. Eljött körünkbe Smuta Zsolt hármaskerületi főkapitány Kunszentmártonból, és Illésy Ádám nagykunkapitány is. Ünnepségünkön közreműködött Nagy Csaba, Bartók-díjas tárogatóművész. Az ő játékát a franciaországi, yerres-i Rákóczi-szobor átadási ünnepségen hallottuk először, akkor határoztuk el, hogy Jászkisér lakóinak is hallani kell az ő tárogatójának a hangját. Babits Mihály „Petőfi koszorúi” c. versét Molnár László, a szolnoki Szigligeti színház művésze szavalta el. Ő már nem ismeretlen Egyesületünk tagjainak és Jászkisér lakóinak, hiszen harmadszor szerepel településünkön és elmondása szerint mindig örömmel jön városunkba. Bolla János jászberényi hagyományőrző huszárkapitányt is sokan ismerik, Ő sem először énekelt Jászkiséren. Előadásában hallhattuk az „aradi tizenhárom…” balladáját, és Balogh Márton idén elhunyt nagykunkapitány énekét, „Bécs váránál nyugatról keletnek…..” Emlékező ünnepünk fő előadója Hermann Róbert hadtörténész, a Hadtörténeti Intézet munkatársa volt, aki fiatal kora ellenére a Magyar Tudományos Akadémia doktora. Előadásának címe: „Megtorlás 1849-50-ben”. Beszédében nem csak a 13, Aradon kivégzett tábornokról szólt, hanem felsorolta a megtorlás többi áldozatát is. Miután a Művelődés Házában véget ért a műsor, a zászlók, huszárok, és 14, égő mécsest vivő jászruhás fiatal lány vezetésével kimentünk az egyesületünk által két éve állított emlékműhöz. Itt Nagy Csaba tárogatójának kíséretével Bolla János elénekelte a Kossuth-nótát, melyet az ünnepség résztvevőinek nagy része is vele énekelt. Ahogy a Kossuth-nóta dallamára elhangzott a 13 Vértanú neve, a fiatalok sorban lerakták az emlékmű elé mécseseiket. Ezután a résztvevők is elhelyezték koszorúikat és mécseseiket, majd a tárogató kíséretével elénekeltük a Szózatot. Az ünnepség után a Művelődés Házában pogácsa, egri bor és kiséri pálinka mellett még sokáig beszélgettünk. Ezen az ünnepségen adtuk át a város tulajdonába az Egyesületünk által két éve állított emlékművet. 2008.-ban és 2009-ben is Aradi Vértanúk napi ünnepségünk résztvevője volt Dessewffy Sándor, Dessewffy Arisztid leszármazottja, és Balogh Márton, Túrkeve nagykun kapitánya. Az idén nyáron mindketten távoztak közülünk. Emléküket megőrizzük. 25
Ötvös Nagy Ferenc tagtársunk könyvbemutatóján A Művelődés Házában
A Redemptió napján vendégünk volt a Jászberényi Hagyományőrző Egylet
26
2011 Január 10-én emlékeztünk meg a „Doni áttörés”-ről. 1943. január 12-13-án a Vörös Hadsereg a Don mellett áttörte a magyar frontvonalat, az egész II. Magyar Hadsereg pusztulását okozva. Katonák ezrei haltak meg ott. Sokan hazaindultak, ők a kegyetlen orosz télben fagytak halálra. Csak nagyon keveseknek adatott meg az, hogy, - számunkra elképzelhetetlen szenvedések árán – csonttá soványodva, betegen, de hazaértek. Majd’ minden családnak volt halottja, akiket sokáig emlegetni, meggyászolni sem volt szabad. Megemlékezésünkön Ézsiás István emeritus jászkapitány, II. világháborús hagyományőrző beszélt a II. Magyar Hadsereg pusztulásának okairól, következményeiről. Előadását követően megkoszorúztuk a város II. Világháborús emlékművét. Márciusban Dr. Ócsay Antal főorvos volt a vendégünk. A Főorvos Úr, aki a jászberényi Szent Erzsébet kórház intenzív osztályának a vezetője, szabadidejében Görgey Artúr életét kutatja.” Görgey Artúr lába nyomán” címmel könyvet írt, szerkesztett. A könyv Görgey levelezéséből, naplórészleteiből idézve állítja össze ennek a kivételes embernek és katonának az életútját. A Főorvos Úr előadásában mintegy másfél órán keresztül idézett fejből, könyv nélkül Görgey levelezéseiből, visszaemlékezéséből. Így megismerhettük Görgey tábornok igazi arcát. Őt sokáig árulónak tekintették, így is tanították velünk. Ócsay főorvos úr szavai után Görgey életútját, cselekedeteit, tetteit másként értékeljük. Talán idővel Görgey Artúr szerepe is tisztázódik, letörlik róla az „áruló” bélyeget és elfoglalhatja méltó helyét a magyar történelem nagyjainak sorában. Május 6. a Redemptio napja. Ebben az évben meghívásunkra a Jászberényi Hagyományőrző Egylet tagjai látogattak Jászkisérre. Érdekes, színes műsorukban korhű ruhákba öltözötten felelevenítették az eladatás és a Redemptio történetét, okulására kicsinek-nagynak, fiatalnak és öregnek. A műsort a Művelődés Háza előtt tartottuk, utána elhelyeztük koszorúinkat a 2005-ben felállított Redemptiós emlékműnél. A műsor után, - hálánk jeleként – egy finom vacsorán láttuk vendégül a Jászberényi Hagyományőrző Egylet tagjait, akik vezetője Hortiné Bathó Edit, a Jász Múzeum igazgatónője. Május 28-án Egyesületünk emléktáblát állított az 1951. május-júniusában Budapestről vidékre,így Jászkisérre is – kitelepített családok tiszteletére. A jászkisériek 123 családot, mintegy 300 főt fogadtak be otthonukba. A kitelepítés célja kettős volt, megfélemlíteni azokat az embereket, akiket a kommunista hatalom valamilyen szempontból veszélyesnek ítélt, és megfélemlíteni a kuláknak nevezett középparaszti réteget. Elmondható, hogy a kitelepítéskor ártatlanul sújtott, nehéz helyzetbe hozott emberek, családok mindegyike tudásával, tehetségével, munkájával az ország javát szolgálta. Schmittné Makray Katalin, Köztársasági Elnök Úr felesége, elvállalta a fővédnökséget. Navracsics Tibor Miniszterelnök helyettes Úr, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium részéről társszervezőként anyagilag nagyobb összeggel támogatta a rendezvényt. Az emléktáblát Györfi Sándor Munkácsy és Mednyánszky díjas szobrászművész, nagykun kapitány készítette, aki művészi munkájáért nem fogadott el juttatást. A megemlékezés reggel 9-kor a jászkiséri temetőben kezdődött. Koszorút helyeztünk el azok sírján, akik a kitelepítést követően Jászkiséren haltak meg. Itt van eltemetve Dietrich Adolf festőművész, és Faragó Ede, aki az országos cserkészmozgalom vezető személyisége volt. Az ő sírjánál a jászberényi Szent Imre cserkészcsapat tagjai álltak díszőrséget. 10 órakor a római katolikus templomban Kladiva Imre esperes, c.kanonok celebrálta a szentmisét. Ő az ötvenes években – gyerekként – családjával a Hortobágyra volt kitelepítve. Ezt követően a Művelődés Házában Széchenyi Kinga tartott megemlékező beszédet, aki szintén elszenvedője volt az akkori eseményeknek, Kőtelken élte a kitelepítettek életét 1951-53. között. Schmittné Makray Katalin üdvözlő levelét Molnár László színművész olvasta fel. Ezt követően a Csete Balázs Helytörténeti Gyűjtemény falán lelepleztük az emléktáblát. Itt Nemes András, elnökünk mondott beszédet, majd az emléktábla felszentelése és megáldása következett. 27
A kitelepítettek emléktáblájánk avatási ünnepsége
28
Az ünnepségen jelent volt Györfi Sándor, a tábla alkotója is, aki ezen a napon ünnepelte 60. születésnapját. Nagy örömünkre az ünnepségen sok egykori kitelepített is részt tudott venni. A Magyarországon élőkön kívül jöttek Ausztriából és Kanadából is. A kitelepítések ténye sokáig tabu volt, nem sokat lehetett hallani, tudni róla. A találkozó alkalmával a fiataloknak lehetőségük volt megismerni a közelmúlt történéseit, lehetőség nyílt beszélgetésekre. Sok megható találkozás szemtanúi lehettünk, sokan az egykori kitelepítettek és befogadóik közül évtizedek óta most találkoztak először. Ebben az évben Egyesületünk tagja, Gubiczné Csejtei Erzsébet lett a város díszpolgára. Az ezt tanúsító oklevelet június 4-én vehette át Hajdú László polgármester úrtól. Októberben, az Aradi Vértanúkra emlékező ünnepségünkön Hernády Zsolt fiatal hadtörténész tartott érdekes előadást. Az Aradon kivégzett honvédtábornokok özvegyeinek sorsáról beszélt, sok új dolgot hallottunk tőle. A kivégzettek mind fiatalok voltak, sokuk után maradt fiatal menyasszony vagy özvegy. Vendégünk volt Schweidel József Aradi Vértanú dédunokája két lányával együtt. Az egyik ükunoka beszélt családjuk történetéről. Elmondta, hogy az 1849-et követő idők után családjukat az 1950-es években is ellenségnek tekintette a hatalom. Schweidel József dédunokája egy kisgyerekkel, a másikkal áldott állapotban, Jászalsószentgyörgyre volt kitelepítve. Megható történetet mesélt el. Sorba kellett állnia kenyérért, s mikor sorra került volna, a párttitkár elzavarta, mondván, kitelepítettnek nem jár kenyér. Sírva ment haza, estére az alsószentgyörgyi emberek hét kenyeret vittek neki. A Művelődés Háza ugyanebben az időpontban rendezte meg Novák József címerfestő kiállítását, így az előadás hallgatói, az ünnepség résztvevői a magyar nemesi családok címereiben is gyönyörködhettek. November 10-én Ötvös Nagy Ferenc könyvbemutatója volt a Művelődés Házában. Az ő könyvei nagyrészt a Scolar kiadónál jelennek. meg. A mostani alkalommal Érsek Nándor, a Scolar kiadó igazgatója ajánlotta a jelenlévők figyelmébe Feri könyveit, majd maga a művész, Ötvös Nagy Ferenc beszélt könyvei születéséről, tartalmukról. 2011. karácsonyára jelent meg egyesületi elnökünk, dr. Nemes András könyve „Egy ember fontosabb, mint az egész világ” címmel. A könyv a szolnoki Hetényi Géza Kórház 115 éves történetét öleli fel. Külön érdekessége a könyvnek, hogy több kiséri vonatkozása is van, a szerző megemlékezik benne egyesületünk elhunyt alapító tagjáró, dr. Nagy Ferenc tüdőgyógyász főorvosról, és arról a Durszt családról, akik annak idején sokat tettek Jászkisér egészségügyének javításáért.
2012 Január 14-én ez évben is megemlékeztünk a Don melletti harcokról a II. Magyar Hadsereg ott hősi halált halt katonáiról. Az idén Kerekes Sándor nyugalmazott ezredes volt a vendégünk. Szigorú számokkal és kegyetlen tények felsorolásával gondolkodtatott el minket, az adatok és tények megdöbbentőek voltak. Előadása után mindenkiben felmerült a kérdés: miért tekintette ezeket a katonákat sokáig bűnösnek a hivatalos történelem, miért nem lehetett méltóképpen elsiratni őket? Előadása után elhelyeztük koszorúinkat a II. Világháborús emlékműnél. Májusban, az előző évekhez hasonlóan, most is megünnepeltük a Redemptio Napját. Ismét a Jászberényi Hagyományőrző Egylet tagjai voltak a vendégeink, akik a Művelődés Háza színpadán elevenítették fel a Redemptio történetét. Az Egylet tagjai régi ismerőseink, hozzánk hasonló jász emberek, így könnyű volt azonosulni a színpadon történtekkel, a hallgatóság átérezhette, mint 29
Jászkapitányok I. Pálinkamustrája
30
jelentett elődeinknek az eladattatás és milyen boldogságot jelentett a saját erőből, saját pénzen megvalósult Önmegváltás. Az előadás nézői közül többek őseinek neve szerepel a 2005-ben felállított Redemptiós emlékművön. Miután elhelyeztük az emlékműnél koszorúinkat, vacsorán láttuk vendégül a jászberényieket. Augusztus 18-án rendezte meg Egyesületünk a Jászkun Kapitányok I.Pálinkamustráját, ezzel egyidőben a kapitányfeleségek pogácsasütő versenyét. A verseny meghívásos volt. Meghívást kaptak a pálinka- és pogácsaversenyre Baráti Egyesületünk tagjain kívül a jász-, kiskun- és nagykunkapitányok, a jászsági pálinkafőzők. A zsűri elnöke Orosz János, a Bükki Pálinka Lovagrend Nagymestere volt. A nevezett 56 pálinka négy zsűri elé került, az ötödik zsűri a 14 pogácsát bírálta el. A versenynek a Csete Balázs iskola adott helyet. A verseny kezdetén Kiss Lajos, az iskola igazgatója, mint házigazda köszöntötte a verseny résztvevőit és az érdeklődőket, ezt követően Hajdú László polgármester úr a város, Nemes András pedig Egyesületünk nevében mondott üdvözlő szavakat. Kladiva Imre esperes úr megáldotta pálinkákat ezután kezdődhetett a verseny. A zsűritagok részére jász ruhás lányok, a Pendzsom Néptánegyesület tagjai töltögették a pálinkát, kínálták a sajtot, dióbelet, almát, melyek kötelező „kellékei” a pálinkaversenyeknek. Míg a zsűri dolgozott, a zsűritagok kísérői és az érdeklődők Szüle Kati vezetésével megnézték a Tájházat. Miután a zsűri bejezte a bírálatot, a Dongó sörkertben minden zsűritagot, versenyzőt vendégül látott Egyesületünk egy ebédre. Este 6-órakor részt vettünk a város által rendezett Augusztus 20-i megemlékezésen, ehettünk a megszentelt új kenyérből. A kopjafa tövében elhelyezte koszorúját Neurisse Anna, a Párizsi Magyar Ház Egyesület elnökasszonya, aki férjével együtt Egyesületünk vendége volt a Pálinkamustrán. Neurisse Anna – Simon Anna – a jászapáti Széchenyi István Gimnázium egykori híres igazgatójának, Simon Ignácnak az unokája. A pálinkaverseny eredményhirdetése 7 órakor kezdődött. A nevezett pálinkák közül 6 nyerte el az ”Év pálinkája” címet, 7 kapott nagyarany érmet, 4 aranyérmes lett, 17 ezüstérmes, 16 bronzérmes és hat pálinka kapott oklevelet. Miután a versenyzők megkapták jól megérdemelt díjaikat, a kapitányi sártorban Szabó Sándor hentesmester utolérhetetlenül finom palóc-levessel vendégelte meg a jelenlévő egyesületi tagokat, versenyzőket, zsűritagokat. majd előkerültek a pogácsák, pálinkák, és késő éjjelig beszélgettünk. Közben a színpadon a jubileumi, XX . Pendzsom Néptánc fesztivál fellépő együttesek műsorát nézhettük. Jó lenne, ha a jászságban az Egyesületünk által szervezett I. pálinkamustra hagyománnyá válna, esetleg a Jász-világtalálkozók részét képezné. Ez röviden Egyesületünk első tíz éve. Isten adjon erőt a következő 10 évhez is.
S végezetül halottaink: Ladányi Jenő Nagy Ferenc Gócza Eszter Győri János Bendő Mihály
Emléküket őrizzük. R.I.P.
2012.szeptember 30.
Gubiczné dr.Csejtei Erzsébet
31
32
