AJÁNLÁS a GNSS technikával végzett pontmeghatározások végrehajtására, dokumentálására, ellenőrzésére
Budapest 2006. július
1
Tartalom Bevezetés ............................................................................................................................ 3 1. Felmérési alappontok meghatározása......................................................................... 4 A GNSS pontmeghatározás általános szabályai ............................................................. 4 Utólagos feldolgozással végzett alappontmeghatározás................................................. 5 Saját bázisállomásra támaszkodva ............................................................................. 5 GNSS infrastruktúrára támaszkodva .......................................................................... 6 Valós időben végzett alappontmeghatározás .................................................................. 6 Saját bázisállomásra támaszkodó RTK mérés esetén ................................................. 7 GNSS infrastruktúrára támaszkodó RTK-mérés esetén.............................................. 7 2. Részletpontok meghatározása...................................................................................... 8 A GNSS részletmérés általános szabályai ...................................................................... 8 Utólagos feldolgozással végzett részletmérés................................................................. 8 Valós időben végzett részletmérés.................................................................................. 9 Saját bázisra támaszkodva.......................................................................................... 9 GNSS infrastruktúrára támaszkodva .......................................................................... 9 3. A GNSS mérések feldolgozása ..................................................................................... 9 Az utófeldolgozás szabályai ........................................................................................... 9 A térbeli vektorok számítása ....................................................................................... 9 Az új pontok térbeli (ETRS89) koordinátáinak számítása ........................................ 10 A GPS-EOV transzformáció ..................................................................................... 10 A valós idejű feldolgozás szabályai.............................................................................. 11 4. Ellenőrzés..................................................................................................................... 11 5. A GNSS pontmeghatározás dokumentálása............................................................. 12 Az utófeldolgozásos mérés dokumentálása .................................................................. 12 A valós idejű mérés dokumentálása.............................................................................. 14
2
Bevezetés Ez az ajánlás a GNSS technikát felhasználók sürgetésére készült, mivel a jelenlegi szakmai szabályozás nem ad eligazítást a műholdas helymeghatározáson alapuló technológiákra vonatkozóan. Az ajánlás a geodéziai célú és pontosságú, tehát cm-es pontossági kategóriába tartozó pontmeghatározásokra vonatkozik, amikor fázismérésen alapuló relatív helymeghatározást használnak. Az ajánlás a GNSS technikával végzett felmérési alappontsűrítésre, részletmérésre és kitűzésre vonatkozik. Alappontmeghatározás szempontjából az A5 jelű szabályzat, részletmérés szempontjából a DAT szabályzat, a változási vázrajzok készítése tekintetében az F2 szabályzat kiegészítésének tekinthető. Az ajánlás kidolgozásakor a következő szempontokra voltunk tekintettel: − Egyszerűség, tömörség a szövegezésben és szabályozásban. − A felhasználói szabadság erősítése, a túlszabályozás elkerülése. − Nyomonkövethetőség és visszakereshetőség a dokumentálásban. − A kialakult, bevált technológiák figyelembevétele. − A megfelelő minőség elérése, a durva hibák elkerülése. A GNSS technológia fejlődése, geodéziai alkalmazása nem állt meg, a jövő számos új lehetőséget tartogat. A lehetőségek megfelelő kihasználása a szakma képviselőinek összefogását kívánja meg. Ezért szívesen vesszük a felhasználók észrevételeit, javaslatait az ajánlással kapcsolatban. Az ajánláshoz mintapéldák tartoznak, bemutatva az egyes munkarészeket is. A mintapéldák RINEX formátumú nyers adataiból a számítás követhető vagy újra elvégezhető. Készítették: Dr. Borza Tibor (FÖMI KGO), Dr. Busics György (NyME GEO) A szerzők köszönetüket fejezik ki azon kollégáknak, akik véleményükkel, javaslatukkal segítették az anyag elkészülését.
3
1. Felmérési alappontok meghatározása A GNSS pontmeghatározás általános szabályai 1.1) GNSS technológiával csak olyan pontokon ajánlott geodéziai célú mérést végezni, ahol biztosított, hogy 15 fokos magassági szög felett legalább 5 műhold egyidejűleg észlelhető a meghatározandó vektor mindkét végpontján. 1.2) A GNSS mérésekről a mérés helyszínén mérési jegyzőkönyvet kell készíteni. A jegyzőkönyv lehet elektronikus vagy manuális, formátuma nem rögzített. A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell a következő adatokat: az álláspont azonosítóját (pontszámát), az észlelés dátumát, a GNSS vevő és GNSS antenna azonosítóját, az antenna-magasságot. 1.3) Ha nincs lehetőség elektronikus jegyzőkönyvezésre (ún. kompakt vevőnél), akkor a manuális jegyzőkönyvben meg kell adni a mérési periódus kezdetének és befejezésének időpontját és a mérési fájl azonosítóját. 1.4) Alapesetben az antenna-magasságot az antenna vonatkoztatási pontjáig (AVP) mérjük, ami általában az antenna legalsó felületének középpontja. A konkrét megoldást ajánlott rajzzal vagy fotóval szemléltetni. Külön táblázatban kell megadni az AVP és a fáziscentrum közötti távolságokat antennánként és frekvenciánként. Ha ezen adatok magassági szög és azimut szerinti változását is figyelembe veszik a feldolgozásnál, akkor ezeket az adatokat is közölni kell. 1.5) Joghatással járó mérési feladatot csak kalibrált mérőműszerrel lehet végezni. A kalibrálást legkevesebb kétévente egy alkalommal, illetve minden meghibásodás javítása után el kell végezni. A kalibrálást akkreditált laboratóriumban lehet elvégeztetni, de a felhasználó saját maga is elvégezheti, ha megfelelő eljárást dolgoz ki, és a megrendelő azt elfogadja. GNSS technika esetében a kalibrálás az antennára vonatkozik. 1.6) Egyfrekvenciás vevők legfeljebb 15 km-es bázistávolságig használhatók geodéziai célú pontmeghatározásnál. Kétfrekvenciás vevőkkel a mérnöki gyakorlatban kerüljük az 50 km-nél hosszabb vektorok meghatározását, illetve ilyen esetekben a mérési időt emeljük a megszokott (15-30 perc) többszörösére. 1.7) A méréseket úgy kell dokumentálni, hogy a dokumentáció alapján a mérési adatokból a végeredmény újból számítható illetve nyomonkövethető legyen. 1.8) A felmérési alappontok és az ötödrendű alappontok között a meghatározás módjában és pontosságában nem teszünk különbséget (csak az állandósításban van megkülönböztetés). A továbbiakban alappont alatt a fenti két rendűségi kategóriát értjük. 1.9) Alappontot nem szabad meghatározni egyetlen, ismert pontról mért vektorral, hanem további fölös méréseket kell biztosítani. A fölös méréseket be kell vonni az új pontok koordinátáinak meghatározásába. 1.10) Alappontokat statikus és félkinematikus méréssel, utólagos vagy valós idejű feldolgozással egyaránt meg lehet határozni. 4
1.11) Referenciapontként saját bázisállomást vagy a permanens állomás-hálózatot (GNSS infrastruktúrát) lehet használni. Saját bázisállomás és permanens állomások vegyesen is használhatók. 1.12) Az adott pontok esetében azon a pontjelen kell a mérést (pontraállást) végezni, amelyen az eredeti meghatározás történt. Ez azt jelenti, hogy a vasbetonlapos védőberendezéssel ellátott pontokon a fejelőkövet el kell távolítani és az anyaponton kell a mérést végezni. Tilos megbontani azonban az iránypontok (OP-k) védőberendezését, mert ezen pontok eredeti koordinátái a felső kőre vonatkoznak. A fejelőkövet a mérést követően (a jelenleg érvényben lévő szabályozás szerint) központosan vissza kell állítani. 1.13) Minden mérésnek ki kell elégítenie a hibahatárra vonatkozó, a 4. fejezetben megadott követelményeket.
Utólagos feldolgozással végzett alappontmeghatározás Saját bázisállomásra támaszkodva 1.14) Saját bázisállomásra támaszkodó alappontmeghatározás esetén a mérés szempontjából referenciapont lehet: − OGPSH pont, vagy az OGPSH vonatkoztatási rendszerében (ETRS89) korábban meghatározott, állami alapadatként elfogadott pont; − ideiglenes, a mérés végzésekor még ismeretlen pont, amelynek ETRS89 rendszerű koordinátáit legalább két OGPSH pontra vonatkozó GNSSmérések felhasználásával kell kiszámítani. 1.15) A térbeli vektorok mérése szempontjából az alappontsűrítés történhet poláris (radiális) elrendezéssel vagy hálózat-szerű elrendezéssel. 1.16) Poláris elrendezés esetén a relatív méréshez kiválasztott referenciaponton fel
kell állítani a referenciavevő antennáját, és mindaddig végezni kell a folyamatos adatgyűjtést ameddig a meghatározandó pontokon folynak a mérések. 1.17) Ha az új pontok meghatározására több vevőt használnak, törekedni kell a mérések szinkronizálására. 1.18) Az új pontokon végzett méréseknél a mérés időtartamát – a referenciavevő távolságának, az észlelhető műholdak számának, valamint a PDOP értékének függvényében – úgy kell megválasztani, hogy a fázistöbbértelműség feloldása egész számként (“fix megoldás”), nagy biztonsággal elvégezhető legyen (az ún. „float megoldás” nem fogadható el). 1.19) Alappontmeghatározásnál a fölös adatokat (ellenőrzést) az alábbi lehetőségek közül választva ajánlott biztosítani: − Egyetlen referenciapont használata esetén, a mérést egyszerre több új ponton (több vevővel), szinkronban kell végezni. A feldolgozás során ilyenkor vagy vektorzárást kell végezni, vagy térbeli hálózatkiegyenlítést. A referenciapont ellenőrzésére az új (meghatározandó) pontok közé fel kell venni legkevesebb egy ismert pontot is. 5
− Ha csak két vevővel (egy vevőpárral) történik a mérés, az ismeretlen pontok meghatározását legkevesebb két referenciapontról kell elvégezni. − Az ellenőrzés elvégezhető hagyományos technikával, irány- és távméréssel is, ez esetben ezeket a munkarészeket is csatolni kell.
GNSS infrastruktúrára támaszkodva 1.20) A referencia-méréseket és referenciapontokat a GNSS Szolgáltató Központ biztosítja, ezek a permanens állomások nyers mérési adatai RINEX formátumban és e pontok koordinátái ETRS89 rendszerben. A jogosultság megszerzése után a permanens állomások mérési adatai Interneten keresztül letölthetők. 1.21) Alappontmeghatározásnál a fölös adatokat (ellenőrzést) az alábbi lehetőségek közül választva kell biztosítani: − A meghatározást két, vagy több referenciaállomás mérési adatainak felhasználásával végezzük. − Egyetlen referenciapont használata esetén a mérést (több vevővel), egyidőben több új ponton (legkevesebb kettőn) kell végezni, így meghatározható a vektorzárás, vagy elvégezhető a hálózatkiegyenlítés. − Egyetlen referenciaállomásra támaszkodva a mérést meg kell ismételni min. 15 perc elteltével. − Az ellenőrzés elvégezhető hagyományos technikával, irány- és távméréssel is, ez esetben ezeket a munkarészeket is be kell mutatni.
Valós időben végzett alappontmeghatározás 1.22) A referenciaállomás OGPSH pont vagy az ETRS89 (OGPSH) rendszerében korábban hivatalosan (leadott munkarészekkel dokumentáltan) meghatározott pont lehet. 1.23) Gondoskodni kell a referenciaállomáson mért adatok valós idejű eljuttatásáról az ún. mozgó (rover) vevőhöz, alkalmas kommunikációs csatornán (saját rádió, GSM, GPRS, Internet, stb.). 1.24) Az antennatartó rudat a meghatározandó pont függőlegesébe kell állítani és ki kell támasztani. A tartórúd függőlegessé tételét szolgáló libellának igazítottnak kell lennie. 1.25) A mérés addig tart, ameddig a kijelzett pontossági érték (a vízszintes értelmű ponhiba, 95%-os konfidenciánál) el nem éri a 2 cm-es pontosságot, de minimálisan 1 percig kell észlelni. 1.26) A valós idejű mérés nyers mérési eredményeit – ha erre van lehetőség – tárolni kell. Ez esetben a mérések (esetleg más paraméterekkel és más adott pontok bevonásával végzett) utólagos feldolgozására is lehetőség adódik.
6
Saját bázisállomásra támaszkodó RTK mérés esetén 1.27) Az alappontmeghatározást célzó, saját bázist használó RTK mérésnél az alábbi módon biztosíthatók fölös adatok vagy ellenőrző mérések: − Ha egyetlen bázisállomásra (OGPSH-ban ismert pontra) támaszkodik az alappontmeghatározás, akkor valamennyi új alappontra vonatkozóan, a mérést legkevesebb 15 perc elteltével, új inicializálás mellett meg kell ismételni. A bázisállomás ellenőrzésére a meghatározandó pontok közé legkevesebb egy darab, az OGPSH-ban ismert pontot is be kell vonni. Hibahatárt meghaladó eltérés esetén egy másik pontot is be kell vonni az ellenőrzésbe. − Az alappontmeghatározást valamennyi új alappontra vonatkozóan egy másik bázisállomásra támaszkodva meg kell ismételni. − A meghatározott pontok ellenőrizhetők hagyományos módon is, megfelelő dokumentálás mellett.
GNSS infrastruktúrára támaszkodó RTK-mérés esetén 1.28) A valós idejű referencia-rendszer (a permanens állomások hálózata) garantált megbízhatóságával ennél a technológiánál felváltja a hagyományos alappontokkal megjelenített referencia-rendszert. Ellenőrzést ezért csak a valós idejű rendszeren belül célszerű végezni. A meghatározás egyetlen permanens állomásra támaszkodhat (egybázisos megoldás) vagy több permanens állomás egyidejű adatainak együttes felhasználására (hálózati RTK). Mindkét esetben – tekintettel arra, hogy alappontmeghatározás a cél – a mérés megismétlésére van szükség. Az ismételt mérést új inicializálással kell végezni. 1.29) Az alappontmeghatározást célzó, a permanens állomást vagy állomásokat használó RTK mérésnél az alábbi módon biztosíthatók fölös adatok vagy ellenőrző mérések: − Ha egyedi permanens állomásra támaszkodik az alappontmeghatározás, akkor valamennyi új alappontra vonatkozóan, a mérést legkevesebb 15 perc elteltével, új inicializálás mellett meg kell ismételni. Ha a permanens állomás távolsága és a feldolgozó szoftver lehetővé teszi, ajánlott az újbóli RTKméréshez az elsőtől különböző permanens állomást választani. − Ha valamelyik hálózati RTK módszerrel történik az alappontmeghatározás, akkor valamennyi új alappontra vonatkozóan a mérést legkevesebb 15 perc elteltével, új inicializálás mellett meg kell ismételni. Ajánlott az újbóli RTKméréshez az elsőtől eltérő módszert választani. − A meghatározott pontok ellenőrizhetők hagyományos módon is, megfelelő dokumentálás mellett.
7
2. Részletpontok meghatározása A GNSS részletmérés általános szabályai 2.1) Részletmérés esetén a referenciaállomás lehet: − OGPSH pont, vagy az ETRS89 rendszerben korábban, dokumentált módon meghatározott pont. Ha vasbetonlapos védőberendezéssel ellátott pont kerül adott pontként felhasználásra, érvényes az 1. fejezet 1.12) pontjában ismertetett szabály. − Permanens állomás. − EOVA alappont. Ez esetben biztosítani kell az EOVA-OGPSH transzformációt, a vonatkoztatási rendszer ellenőrzésére, pedig a meghatározandó pontok közé legalább egy ismert országos alappontot is be kell vonni. − Ismeretlen pont (helyi térbeli rendszerű, közelítő WGS 84 koordinátákkal rendelkező pont). Ez esetben a WGS 84 koordináták ideiglenes jelleggel bírnak, maradandó koordináták csak az EOV rendszerben keletkeznek. A lokális transzformáció dokumentálására (egyedi transzformációs paraméterekkel) különös gondot kell fordítani. 2.2) Valós idejű mérés esetén gondoskodni kell a referenciaállomáson mért adatok valós idejű eljuttatásáról az ún. mozgó (rover) vevőhöz, alkalmas kommunikációs csatornán (saját rádió, GSM, GPRS, Internet, stb.). 2.3) Az antennatartó rudat a meghatározandó pontra kell állítani, de nem szükséges kitámasztani. A tartórúd függőlegessé tételét szolgáló libellának igazítottnak kell lennie. 2.4) Ha a részletpontok terepi azonosítására szükség van, a részletmérés félkinematikus (stop and go) módszerrel történik, akár utólagos feldolgozással, akár valós időben (RTK).
Utólagos feldolgozással végzett részletmérés 2.5) Csak azok a mért pontok fogadhatók el, amelyekre a fázistöbbértelműség egész számként volt meghatározható. Másként fogalmazva: ún. float megoldásból kapott koordináta elsőrendű részletpontnak nem fogadható el. 2.6) A részletpontok meghatározott százalékát (ez rendszerint 10 %) a felmérőnek ellenőriznie kell. Az ellenőrzött pontok mennyisége a részletmérés céljának és a részletpontok rendűségének a függvénye, erre vonatkozóan a DAT szabályzat az irányadó. Az ellenőrzéskor tapasztalt eltérés nem haladhatja meg a vonatkozó hibahatárt. 2.7) A félkinematikus módszerrel mért részletpontok ellenőrzése történhet: − a). Új inicializálással történő megismételt GNSS méréssel, ugyanazon referenciapont mellett.
8
− b). Olyan megismételt GNSS méréssel, ahol a referenciaállomás az eredetitől eltérő. − c). Olyan megismételt GNSS méréssel, ahol a részletmérés módszere az eredetitől eltérő. A GNSS mérés módszere lehet utófeldolgozásos, vagy hagyományos RTK, vagy hálózati RTK, utóbbinál az alkalmazott eljárás tovább csoportosítható (VRS, FKP, MAC). − d). Hagyományos irány- és távméréssel. A mérés célja lehet poláris pont meghatározás, vagy csak távolságok, vagy csak iránymérés alapján történő ellenőrzés. Az ellenőrzésbe legalább két ismert pontot is be kell vonni. − e). Részletpontok közötti távolságok mérésével. Az ellenőrzésbe legalább két ismert pontot is be kell vonni.
Valós időben végzett részletmérés Saját bázisra támaszkodva 2.8) A mérés addig tart, ameddig a kijelzett pontossági érték (a vízszintes értelmű ponthiba, 95%-os konfidenciánál el nem éri a 3 cm-es pontosságot. 2.9) A részletpontok meghatározott százalékát (ez rendszerint 10 %) a felmérőnek ellenőriznie kell, a 2.7) pontban megadott módszerek valamelyikével. Az ellenőrzött pontok mennyisége a részletmérés céljának és a részletpontok rendűségének a függvénye, erre vonatkozóan a DAT szabályzat az irányadó. Az ellenőrzéskor tapasztalt eltérés nem haladhatja meg a vonatkozó hibahatárt.
GNSS infrastruktúrára támaszkodva 2.10) A mérés addig tart, ameddig a kijelzett pontossági érték (a vízszintes értelmű ponthiba, 95%-os konfidenciánál) el nem éri a 3 cm-es pontosságot. 2.11) A részletpontok meghatározott százalékát (ez rendszerint 10 %) a felmérőnek ellenőriznie kell a 2.7) pontban megadott módszerek valamelyikével. Az ellenőrzött pontok mennyisége a részletmérés céljának és a részletpontok rendűségének a függvénye, erre vonatkozóan a DAT szabályzat az irányadó. Az ellenőrzéskor tapasztalt eltérés nem haladhatja meg a vonatkozó hibahatárt. Hálózati RTK esetén – ha lehetőség van rá – ajánlott az eredeti hálózati RTK eljárástól eltérő eljárást választani ellenőrzésre.
3. A GNSS mérések feldolgozása Az utófeldolgozás szabályai A térbeli vektorok számítása 3.1) A vektor-számítás akkor fogadható el, ha a fázistöbbértelműség egész szám volt. Ennek a ténynek a vektorkiértékelés naplófájlból egyértelműen ki kell derülnie.
9
3.2) Egy térbeli vektor meghatározási középhibája (RMS - Root Mean Square) nem haladhatja meg a 10 mm + 1 ppm értéket. 3.3) A térbeli vektor-komponensek számíthatók (megjeleníthetők) térbeli derékszögű rendszerben (ΔX, ΔY, ΔZ); földrajzi ellipszoidi rendszerben (Δφ, Δλ, Δh), topocentrikus rendszerben derékszögű összetevőkkel (x, y, z); topocentrikus rendszerben poláris összetevőkkel (δ, t, m). 3.4) Ha a meghatározott térbeli vektorokból zárt poligonokat alakítanak ki, akkor a vektorzárás komponensenként nem haladhatja meg a 2 cm-t. A vektorzárás számítható külön vízszintes és magassági komponensekre, ez esetben a 2 cm-es hibahatár csak a vízszintes komponensekre vonatkozik. Hálózatkiegyenlítés esetén a vektorzárás bemutatása mellőzhető.
Az új pontok térbeli (ETRS89) koordinátáinak számítása 3.5) Az új pontok ETRS89 rendszerű koordinátáinak számításához adott pontként felhasználhatók az OGPSH pontok vagy a permanens állomások ismert koordinátái, továbbá az előzőek alapján, az ETRS89 rendszerben dokumentáltan meghatározott pontok. 3.6) Az új pontok ETRS89 koordinátái – az adott pontok és a mért vektorok felhasználásával – közepeléssel, vagy térbeli hálózatkiegyenlítéssel képezhetők. 3.7) Ha az alappontok térbeli koordinátáinak számítása közepeléssel történik, és csak egy adott pont (referenciapont) kerül felhasználásra, akkor a közepelt koordináta és a számításba bevont koordináta közötti eltérés nem lehet több, mint 2 cm. 3.8) Ha az alappontok számítása közepeléssel történik, és több adott pont kerül felhasználásra, akkor a közepelt koordináta és a számításba bevont koordináta közötti eltérés nem lehet több, mint 3 cm. 3.9) Ha az alappontok térbeli koordinátáinak számítása kiegyenlítéssel történik, a hálózatkiegyenlítés akkor fogadható el, ha az új pontok koordináta középhibái vízszintes értelemben nem haladják meg a 2 cm-t. Minden vektornak meg kell felelnie a durva hiba szűrés feltételeinek. 3.10) Az ETRS89 rendszerű koordinátákat akár térbeli derékszögű koordináták (X, Y, Z), akár földrajzi ellipszoidi koordináták (φ, λ, h) formájában lehet dokumentálni. A metrikus adatokat mm élességgel, a földrajzi koordinátákat 0,0001” élességgel kell közölni.
A GPS-EOV transzformáció 3.11) A GPS-EOV transzformáció eszköze lehet: − a). Valósidejű alkalmazásnál a hitelesített VITEL nevű központi szoftver. Ez esetben elegendő a VITEL használatát dokumentálni − b). A hitelesített EHT2 szoftver, mely esetben az ott megadott dokumentáció csatolása szükséges.
10
− c). Bármely más alkalmas szoftver vagy transzformációs modell. A következő, 3.12) – 3.15) pontok ez utóbbi esetre vonatkoznak. 3.12) A meghatározott geocentrikus koordinátákat legkevesebb 4 darab ún. közös pont alapján kell az EOV/EOMA rendszerbe beilleszteni. 3.13) A közös pontokat elsősorban az OGPSH-nak a munkaterületen lévő illetve azt körülvevő pontjai közül kell választani úgy, hogy a legtávolabbi közös pontok közötti távolság lehetőleg ne haladja meg a 30 km-t. A vízszintes értelmű jobb helyi illeszkedés érdekében a közös pontok közé bevonhatók olyan EOVA alappontok is, amelyek ETRS89 rendszerű koordinátái ismertek. Törekedni kell az optimális geometriájú pontok kiválasztására (minden égtáj irányában legyenek közös pontok) 3.14) Ellenőrzésül képezni kell a maradék ellentmondásokat és az illeszkedés középhibáját. A maradék ellentmondások vízszintes értelemben nem léphetik túl az 5 cm-t. A túllépő pontok EOV és OGPSH koordinátáit felül kell vizsgálni, illetve ki kell vonni a transzformációból. Ha a felülvizsgálat során kérdésessé válik egy OGPSH pont koordinátáinak megbízhatósága, ezt elektronikus levélben jelezni kell a FÖMI-KGO-nak (e-mail cím: virá
[email protected]). 3.15) Ha a meghatározás pontossága magassági értelemben is jelentőséggel bír, akkor szintezési alappontokat is be kell vonni a GPS mérésbe és a transzformációba.
A valós idejű feldolgozás szabályai 3.16) A feldolgozást a mozgó vevő (rover) végzi a helyszínen. Az észlelő feladata a mérési paraméterek megfelelő beállítása és a beállított hibahatárok ellenőrzése. 3.17) A beállított mérési paraméterekre, a felhasznált referenciapontra és a részletpontok pontossági mérőszámaira vonatkozó adatokat dokumentálni kell. A dokumentálásra az 5. fejezet 5.8) ponttól kezdődő szakaszai vonatkoznak.
4. Ellenőrzés 4.1) Ha az alappontmeghatározáskor biztosították az 1. fejezetben írtak szerint a fölös adatokat és a számítás az összes mérés figyelembevételével, a megadott hibahatárok betartásával történt, akkor a munka végrehajtója nem köteles további ellenőrző méréseket végezni. 4.2) Ellenőrzési jegyzőkönyvet kell készíteni, ha külön ellenőrző mérésekre kerül sor (például külső vizsgálat során), vagy olyan mérések esetében, amelyeket az új pontok meghatározásába nem vontak be. 4.3) Ha az új pontok között ismert koordinátájú pontokat is meghatároztak (ellenőrzés céljából, különösen az egyetlen referenciapont ellenőrzése céljából), akkor az EOV rendszerben ismert koordináták és a GNSS mérés alapján számított vízszintes koordináták közötti eltérés legfeljebb 4 cm lehet. 4.4) Alappontok mérése esetén, ha az eredeti pontmeghatározástól függetlenül, de ugyanazon adott pontok (vagy az eredeti meghatározásba bevont pontok) felhasználásával újra meghatározzák az alappontok koordinátáit, akkor az 11
eredeti és az újbóli mérésből kapott EOV koordináták közötti eltérés legfeljebb 3 cm lehet. 4.5) Részletpontok mérése esetén, ha újra meghatározzák a részletpontok koordinátáit, akkor az eredeti és az újbóli mérésből kapott EOV koordináták közötti eltérés legfeljebb 4 cm lehet. 4.6) Ha hagyományos (irány- és távméréses) ellenőrző mérésekre kerül sor, akkor a kiértékelés a következő módon végezhető el: − Csak iránymérés kiértékelése esetén, az új pontok, mint adott pontok felhasználásával, tájékozás számítandó. Az irányeltérés (e) nem haladhatja 10 meg az e"= értéket, ha a tájékozásban csak a GNSS-szes t pontmeghatározásban szereplő pontok vannak. Ha a tájékozásba más ismert 20 . (A képletben vízszintes alappontokat is bevonnak, akkor a hibahatár e"= t t az irány hossza km-ben). − Csak távmérés kiértékelése esetén, az új pontok, mint adott pontok felhasználásával, ki kell számítani a koordinátákból adódó távolság és a mért távolság különbségét, a távolságeltérést (E). A távolságeltérés nem haladhatja meg a E[cm] = 5 ⋅ t értéket, ha a vizsgálatban csak a GNSS-szes pontmeghatározásban szereplő pontok vannak. Ha a vizsgálatba más ismert vízszintes alappontokat is bevonnak, akkor a hibahatár E[cm] = 7,5 ⋅ t . (A képletben t a mért hossz km-ben). − Az irány- és távmérések valamint a GNSS-vektorok (illetve GNSSkoordináták) felhasználásával kialakítható együttes hálózat. Az irányeltérésekre és a távolságeltérésekre vonatkozó hibahatár ez esetben az előző pontokban szereplő hibahatár 75 %-a. 4.7) Ha GNSS technikával történik a részletpontok kitűzése, akkor a kitűzést követően a részletpontot be kell mérni. Az ellenőrző RTK bemérés dokumentálására az 5.8) – 5.10) pontokban rögzített szabályok érvényesek.
5. A GNSS pontmeghatározás dokumentálása Az utófeldolgozásos mérés dokumentálása 5.1) A GNSS mérések utófeldolgozása a legtöbb esetben a műszerhez tartozó kereskedelmi feldolgozó programmal történik. Mivel ezek a szoftverek rendszerint nem magyar nyelvűek, a feldolgozó szoftverrel előállított dokumentumok lehetnek angol nyelvűek, szükség esetén magyar nyelvű kiegészítéssel. 5.2) A munkarészek többségét – tekintettel a mérési és feldolgozási folyamat automatizáltságára és az adatok nagy terjedelmére – csak elektronikus formában kell elkészíteni. A szoftver által készített munkarészek lehetőleg tovább nem
12
szerkeszthető, nem módosítható formában legyenek (pdf, htm). A nyomtatásban is leadandó munkarészek az 5.7) pont szerinti felsorolásban csillaggal (*) vannak jelölve. 5.3) A nyomtatásban leadandó munkarészeket magyar nyelvű címlappal kell ellátni. A címlapon közölni kell a munkaterület megnevezését, a készítés időpontját, a készítő nevét, a munka azonosítóját, számát (ha van). A rajzi munkarészekhez nem kell címlap, hanem magán a rajzon lehet a szükséges adatokat feltüntetni. 5.4) Az elektronikus munkarészek formátuma nem kötött. A koordináta-jegyzék és az ellenőrzési jegyzőkönyv célszerűen Excel táblázatban készítendő, amelyhez az ajánláshoz tartozó mintapélda megfelelő dokumentumának formátumát lehet alapul venni. 5.5) A feldolgozó program által előállított elektronikus munkarészek tartalma feleljen meg azoknak a minimum követelményeknek, amelyek az 5.7) pontban szerepelnek. A munkarészek több adatot is tartalmazhatnak a minimumnál, ha a megjelenő adatok mennyiségét és formátumát a felhasználó szabályozhatja. 5.6) A GPS mérés végeredménye egy koordináta-jegyzék EOV/EOMA (HD72) rendszerben. Nagytömegű pontsűrítés esetén a földhivatal előírhatja az új pontok végleges pontszámozását és az 1:4000-es szelvény koordináta-jegyzék elkészítését is. 5.7) A munkarészek megnevezése és rövid tartalma. − Műszaki leírás. (*) A feladat, az alkalmazott technológia rövid leírása, kitérve a mérés és feldolgozás körülményeire. − Kalibrációs bizonylat. (*) Tartalmilag a GPS felszerelés (vevő, antenna) fáziscentrum-adatait tartalmazza, továbbá mindazon járulékos adatokat (kalibrálás helye, ideje, módszere, végzője stb.), amelyek a kalibrációs bizonyítvány jellemzői. − Mérési jegyzőkönyv. Lehet elektronikus vagy manuális, de tartalmaznia kell az 1. fejezet 1.2)-1.4) pontjában leírt adatokat. Az elektronikus mérési jegyzőkönyvet helyettesítheti a vektorkiértékelés naplófájl, ha az a megadott adatokat tartalmazza. − Vektorkiértékelés naplófájl. Tartalmaznia kell legalább a következő adatokat: a kiértékelt vektor kezdő- és végpontjának azonosítója, a mérés kezdő és záró időpontja (vagy időtartama), a vektor-összetevők és kovariancia elemek. Utalni kell a megoldás fix vagy float jellegére. Ha a naplófájl a pontraállásra (antennatípusra, antenna-magasságra) vonatkozó adatokat is tartalmazza, akkor nincs szükség mérési jegyzőkönyvre. − Meghatározási vázlat. (*) Méretarányos (vagy léptéket is tartalmazó) ábrán mutatja a felhasznált adott pontokat, az új pontokat és a számított vektorokat. Poláris elrendezés esetén készíthető referenciapontonként külön-külön is. Ha túl zsúfolt lenne az ábra, akkor a vázlat helyettesíthető a mérések időbeli lefolyását bemutató grafikonnal (idődiagram, Gannt diagram).
13
Hálózatkiegyenlítés esetén a meghatározási vázlat a kiegyenlítésbe bevont összes vektort, valamint az adott és új pontokat tartalmazza. − Térbeli kiegyenlítés jegyzőkönyve. Kötelező tartalma: az adott pontok koordinátái, az új pontok kiegyenlített koordinátái és középhibái, a számításba bevont vektorok összetevői és javításaik. − Transzformációs jegyzőkönyv. (*) Kötelező tartalma: a közös pontok azonosítói, a transzformáció jellege és a maradék ellentmondások (külön vízszintes és magassági értelemben). − Transzformációs vázlat. (*) A közös pontok elhelyezkedése méretarányos (vagy léptéket is tartalmazó) vázlaton, lehetőleg a munkaterület körvonalával kiegészítve. − Koordináta-jegyzék (ETRS89). A felhasznált pontok majd az új pontok számát, jellegét és ETRS89 koordinátáit tartalmazza számsorrendben, (X, Y, Z) vagy (φ, λ, h) formában. Részletmérés esetén elegendő csak a felhasznált pontok ETRS89 koordinátáit közölni. − Koordináta-jegyzék (EOV/EOMA). (*) A felhasznált pontok majd az új pontok számát, jellegét EOV koordinátáit (y, x) és Balti magasságát (M) tartalmazza számsorrendben, cm élességgel. A felhasznált pontokon belül elkülönítendők a vízszintes és magassági alappontok rendűség szerint. − Ellenőrzési jegyzőkönyv. (*) Tartalmazza az eredeti koordinátákat (vagy az azokból számított adatokat), a vizsgálati adatokat, az eltéréseket és a hibahatárt. − Nyers mérési adatok. A munkát végző köteles a nyers mérési adatokat elektronikus (RINEX) formátumban a geodéziai munkarészekre vonatkozó szabályok szerint megőrizni, amit kérés esetén át kell adnia a vizsgálat számára
A valós idejű mérés dokumentálása 5.8) A valós idejű mérés dokumentálásakor megkülönböztetjük az egybázisos megoldás esetét (ahol a referenciapont lehet saját telepítésű vagy permanens állomás) és a hálózati RTK esetét. 5.9) A hálózati RTK esetében a GNSS Szolgáltató Központ és a mozgó vevőben működő szoftver együttes működése határozza meg a végeredményt. Ezért a felhasználó oldali hálózati RTK szoftvert a FÖMI KGO-ban minősíttetni kell. A szoftver minősítési jegyzőkönyvben kell rögzíteni a hálózati RTK mérés dokumentumának formáját és tartalmát. A minősített szoftverek jegyzékét a FÖMI KGO a www.gpsnet.hu honlapon közzéteszi. 5.10) Az egybázisos valós idejű mérést részben az 5.7) pontban felsorolt munkarészekkel, részben olyan RTK jegyzőkönyvvel kell dokumentálni, amely legalább a következő adatokat tartalmazza:
14
− A felhasznált referenciapont azonosítóját és koordinátákat. A koordináták lehetnek GPS (ETRS89) vagy EOV rendszerben. A permanens állomások négyjegyű szöveges azonosítóját is meg kell adni, ha azok csak számmal lennének jelöve. − A referenciapont antennamagasságát és az antenna típusát. − A GPS-EOV transzformációs megoldást. Saját számítású lokális paraméterek esetén a transzformációs fájl azonosítójára kell utalni. Központi szoftver használatakor annak nevét kell megadni (például: VITEL). − A részletponton elhelyezett antenna típusát és az antennamagasságot. − A mért pontok koordinátáit EOV rendszerben és a pont mérésének időpontját. − A mért pontok pontossági mérőszámait. Ezek lehetnek: koordinátaközéphibák, magassági középhiba, vízszintes ponthiba, térbeli ponthiba.
15
