AFRIKAI-MAGYAR EGYESÜLET AFRICAN-HUNGARIAN UNION
AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR AHU HUNGARIAN AFRICA-KNOWLEDGE DATABASE ---------------------------------------------------------------------------RÉGI Tamás Homo oeconomicus africanus Eredeti közlés/Original publication: A hét, 2005, új folyam, 3/35, szeptember 1, …–… old. Elektronikus újraközlés/Electronic republication: AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR – 000.000.912 Dátum/Date: 2013. december/December – 2014. június/June 30. Az elektronikus újraközlést előkészítette /The electronic republication prepared by: B. WALLNER, Erika és/and BIERNACZKY, Szilárd Hivatkozás erre a dokumentumra/Cite this document RÉGI Tamás: Homo oeconomicus africanus, AHU MATT, 2014, pp. 1–7. old., No. 000.000.912, http://afrikatudastar.hu Eredeti forrás megtalálható/The original source is available: Közkönyvtárakban / In public libraries Megjegyzés / Note: ellenőrzött és szerkesztett szöveg / controlled and edited text Kulcsszavak/Key words Magyar Afrika-kutatás, Afrika megsegítése, regionális különbségek Afrikában, a fejlődés és a hagyományok szerepe a kontinens felemelkedésében, Afrika gazdasága a kis háztáji gazdaságok szemszögéből, a magyar afrikanisták lehetséges szerepe African studies in Hungary, assistance to the African continent, regional differences in Africa, development and the role of the traditions in African continent’s emergence, African economy from the point of view of small backyard farms ----------------------------------------------------------------------------
2
Régi Tamás
AZ ELSŐ MAGYAR, SZABAD FELHASZNÁLÁSÚ, ELEKTRONIKUS, ÁGAZATI SZAKMAI KÖNYV-, TANULMÁNY-, CIKK- DOKUMENTUM- és ADAT-TÁR/THE FIRST HUNGARIAN FREE ELECTRONIC SECTORAL PROFESSIONAL DATABASE FOR BOOKS, STUDIES, COMMUNICATIONS, DOCUMENTS AND INFORMATIONS * magyar és idegen – angol, francia, német, orosz, spanyol, olasz és szükség szerint más – nyelveken készült publikációk elektronikus könyvtára/ writings in Hungarian and foreign – English, French, German, Russian, Spanish, Italian and other – languages * az adattárban elhelyezett tartalmak szabad megközelítésűek, de olvasásuk vagy letöltésük regisztrációhoz kötött/the materials in the database are free but access or downloading are subject to registration * Az Afrikai Magyar Egyesület non-profit civil szervezet, amely az oktatók, kutatók, diákok és érdeklődők számára hozta létre ezt az elektronikus adattári szolgáltatását, amelynek célja kettős, mindenekelőtt sokoldalú és gazdag anyagú ismeretekkel elősegíteni a magyar afrikanisztikai kutatásokat, illetve ismeret-igényt, másrészt feltárni az afrikai témájú hazai publikációs tevékenységet teljes dimenziójában a kezdetektől máig./The African-Hungarian Union is a non-profit organisation that has created this electronic database for lecturers, researchers, students and for those interested. The purpose of this database is twofold; on the one hand, we want to enrich the research of Hungarian Africa studies with versatile and plentiful information, on the other hand, we are planning to discover Hungarian publications with African themes in its entirety from the beginning until the present day.
Homo oeconomicus africanus
3
HOMO OECONOMICUS AFRICANUS Régi Tamás
Az alábbi rövid írásban kísérletet teszek arra, hogy megvilágítsam az utóbbi időben, főleg a világ vezető nagyhatalmainak döntése nyomán kialakult „Afrika-diskurzus” általam tapasztalt hiányosságait, valamint néhány észrevétellel és kérdések megfogalmazásával szeretnék hozzájárulni az afrikai kisközösségek gazdaságának minél jobb megértéséhez. Újra és újra bebizonyosodik, hogy Afrika történelme egybeforr Európa és Ázsia történelmi eseményeivel. Az iparilag fejlett államok Afrikával kapcsolatos gazdaságpolitikai döntéssorozata, mely 2005 első felében kezdett el körvonalazódni, meglehetősen felpezsdítette Afrika és a nyugati világ viszonyát. E társadalmi párbeszéd nagy része a médiában zajlott, illetve zajlik a mai napig, mely virtuális közeg ma már nem csak a „nyugati” társadalmakat kiszolgáló eszköz, hanem a legtöbb afrikai közösség életének elengedhetetlen tartozéka. A G8-ak adósság-elengedéséhez hozzászólók többsége értelemszerűen nem (lehet) afrikanista, nem foglalkozik semmilyen társadalomtudománynyal, így a megfogalmazott vélemények általában nélkülözik napjaink Afrikája mikro-társadalmainak gazdasági ismeretét. Mindenekelőtt hadd szóljak egy első látásra mellékesnek tűnő problémáról: Afrika homogén, egységes entitásként való feltüntetéséről, amely meglehetősen komoly veszélyeket rejt magában, nemcsak a tudományos megközelítés szempontjából, de a közéleti felhangokat tekintve is. Afrika túl nagy ahhoz, hogy általánosságban beszéljünk róla. Megfontolandó lenne tisztázni, hogy mit is értünk azon a kifejezésen, hogy „Afrika problémája”. Az Afrikáról szóló beszámolókban félrevezető egységes „afrikai problémáról” beszélni, ugyanúgy, mint ahogy az „európai probléma” kifejezés is értelmetlenül hat, lévén olyan probléma nem létezik, amely egy egész kontinenst érinthet. Az egyes társadalmi, gazdaságpolitikai kérdések tulajdonságaikból kifolyólag nem terjedhetnek túl bizonyos régiókon. Vajon mennyire hatott a Jugoszlávia területén dúló háború Portugáliára, vagy a baszk ellenál-
4
Régi Tamás
lási mozgalom Moszkvára? Egy lap alatt lehet említeni a németországi török kisebbség problémáját a szicíliai maffia-családok működésével? A válasz egyértelműen: nem. A problémák még egy európai méretű kontinensen is egymástól teljesen eltérőek lehetnek, és meglehetősen nagy hiba lenne egész Európa problémájának titulálni az ír függetlenségi mozgalmat vagy a ciprusi görög-török ellentétet. A több mint 30 millió négyzetkilométer területű Afrika háromszor akkora, mint Európa, és jóval heterogénebb társadalmak alkotják, mint kontinensünket. Társadalmait meghatározott kulturális egységekre, azokat egyre kisebb közösségekre lehet felbontani. Bár legtöbb afrikanista a Maghreb országait egyszerűen meg sem említi, ha Afrikáról beszél, mondván azok kulturális különállósága és az arab világhoz tartozása kétségbevonhatatlan. Pedig azok ugyanúgy Afrika részei, mint a Dél-afrikai Köztársaság. Az iszlám által, de már a fekete-afrikai kulturális elemekkel is befolyásolt és a szaharai, illetve száhel övezetben fekvő országok, mint Mauritánia, Mali, Csád, Szudán vagy Szomália kulturális és gazdasági értelemben egységes képet mutat. De nem szabad elfelejteni, hogy csak ők önmagukban közel európányi területet alkotnak. Így nehezen összehasonlítható egy komoly elemzés számára Mauritánia és, mondjuk, Szudán. A szub-szaharai régió, egészen a Dél-afrikai Köztársaságig, egységesnek tűnhet, amelyet Fekete-Afrika névvel szoktak megjelölni, de közelebbről megvizsgálva és a helyszíni tapasztalatokat számba véve Botswana és Tanzánia, vagy Etiópia és Zambia között akkora a különbség, mint Oroszország és Franciaország, vagy Svájc és Szerbia között. Minden ország sajátos problémával, feltételrendszerrel, adottságokkal, népekkel, kultúrákkal, gazdasággal rendelkezik, amelyek kivétel nélkül egyedi feltételek szerint működnek. Éppen ezért javasoljuk mindenképpen minden esetben nevén nevezni azt az afrikai térséget, amelyről éppen szó van, mivel annak jellemzői jelentősen eltérhetnek más afrikai közösségek karakterétől. A következő kérdéssor felvetése és a rájuk adandó válaszok beépíthetőnek tűnnek a nemzetközi segélypolitika rendszeresen felvetődő dilemmáinak megoldásmódszerébe. Véleményem szerint egyelőre nem látszik körvonalazódni egy olyan megközelítésmód és elméleti hozzáállás, amellyel meg lehetne ragadni a mai afrikai ember gazdasági értékítéletét és gazdasági szemléletét. Az Afrikáról szóló írásokban főleg az Afrika valamely területét állandóan súlytó „ökológiai katasztrófák” vagy a „folyamatos politikai
Homo oeconomicus africanus
5
instabilitás” kifejezésekkel írnak körül szerteágazó és bonyolult gazdasági és társadalmi problémákat. Így nehezen fogalmazódik meg az olvasó – vagy akár a szerző – számára, hogy vajon azok az afrikai kisközösségek, akiknek érdekében az államadósságok elengedése megtörtént, vajon mennyire kötődnek még mindig hagyományos gazdasági intézményeikhez, piachelyeikhez, vagy hogy milyen árucikkeket látnának szívesen olcsóbban az őket körülvevő kereskedelem rendszerében. Esetleg sem hagyományos gazdasági intézményeikhez, sem társadalmi struktúráikhoz nem kötődnek már annyira, mint ötven évvel ezelőtt, és inkább egy „nagy falusi-kisvárosi” életvitellel kell számolni a legtöbb afrikai gazdasági esettanulmányban!? Nem világos továbbá az sem, hogy adoptálódni tudnak-e a kisközösségi gazdaságok a segélyek által számukra teremtett új gazdasági feltételekhez, illetve az a dilemma is mélyebb vizsgálatokat érdemelne, hogy mely társadalmi intézményeken keresztül szerveződik meg egy-egy afrikai kisközösség gazdasága napjainkban? Első ránézésre látszik, hogy a megfogalmazott kérdések főleg gazdasági antropológiai kutatásokat kívánnak, a kulturális antropológiai megközelítésről nem is beszélve. Azonnal látszik az is, hogy az „alulról” szemlélődő, kisközösségi, mikro-ökonómiai perspektíva ugyancsak mindenképpen szükségesnek mondható, hiszen csak ebből kiindulva vázolható a helyi igények struktúrája, a helyi gazdaságot fenntartó szubjektív feltételrendszer, amelyből következtetni lehet arra a lényegi kérdésre, hogy vajon kiszámíthatóbbá válik-e az afrikai kisközösségek gazdasága a segélyek által. Régi társadalomtudományi tény, hogy mind a természet közelében élő közösségek, mind a fejlett nyugati kultúrák gazdasági interakciói beágyazódnak a társadalmi indíttatású cselekedetekbe. A profit a „társadalmi tőke” függvénye, és utóbbi előbbre való, mint előbbi. Az is többé-kevésbé kijelenthető, hogy az afrikai kontinens problémájának középpontjában a „szegénység” fogalma áll, amely az előbbiek értelmében gazdasági és társadalmi fogalom is egyben. A „szegénység” értelmezése éppen ezért nem csak gazdasági, de társadalmi összefüggésekben is negatív attribútumokkal bíró jelenség, így az nem csak létfenntartási és egzisztenciális szempontból, de a társadalmi megítélést tekintve is „megviseli” a közösséget. Sokszor ez a két faktor generálja egymást, és a gazdasági talajvesztés miatt a társadalmilag kivetett csoportok képtelenek visszaállítani a gazdaságukat eredeti formába.
6
Régi Tamás
Így lesz egy időszakos elszegényedésből állandó, strukturális szegénység. Hadd említsek erre néhány példát saját kutatási területemről. A kelet-afrikai nagyállattartó csoportok életében az egyik legnagyobb szégyen, ha valakit a „szegények” közé sorolnak. Az elszegényedés ugyanis az adott közösség tagjainak nem megfelelő gazdasági döntéseiből fakad, amelynek következtében az elszegényedett csoport „kidobódik” és „insiders”-ből „outsiders”-é válik. Az elszegényedés többek között a rossz legeltetésből, a családtól és az ősöktől való elszakadásból, az emberi kapcsolatok megromlásából, a marhák szakrális értékének elvesztéséből fakad, azaz többnyire szubjektív feltételekből. Az észak-kenyai turkana népnél a szegénység szimbóluma a „nem turkanának” lenni, míg a gazdagság egyenlőt jelent az állatok optimális birtoklásával. Akinek nincsenek állatai, annak barátai sem nagyon lehetnek. Az állattartó kultúrák életében az állatok jelentős szent és profán értéket képviselnek, és minden egyes jószág meghatározott úton és módon kerül be a csoportba. Azokat az állatokat, amelyek nem a közösség által elfogadott úton (például egy ösvény vagy egy csapás) és nem az elfogadott módon (például menyasszonyváltság) kerülnek a közösségbe, nem tekintik a társadalom teljes értékű állatainak. Azok az állatok, amelyek készpénz útján, segélyekből vagy adományból kerülnek a csoportba, negatívabb attribútummal, értékkel, megítéléssel bírnak, mint a bevett rendszer szerint a csoporthoz került állatok. A kecskék, amelyek a marhák elvesztése után jelentek meg számos nomád csoportnál (tehát a szegénység jelzői), könnyebben eladhatóak készpénzért, mint a szakrálisan többre becsült marhák. Így a készpénz fogalma és használata erkölcsileg és gyakorlatilag is inkább kötődik a kecskékhez, mint a marhákhoz, ebből kifolyólag a szegénységhez is. Így válik a készpénz fogalma az elszegényedés szinonimájává. A készpénz intézményes használata azonban mégis úgy tűnik, hogy ma már elkerülhetetlen, bármelyik afrikai közösséget nézzük is, de mint a fenti példából is látszik, egyáltalán nem olyan egyszerű változásról van szó, mint ahogy az elsőre tűnik. Ettől függetlenül a készpénz gyakorlati és elméleti megközelítése az egyik legfontosabb kérdés a segítségnyújtás és a segélyezési folyamatok szempontjából. A kiscsoportok gazdasági intézményeinek az állami gazdasági rendszeréhez való kapcsolódási pontjait számtalan látens erővonal jellemzi, amelyek mind közrejátszanak egy adott térség piacgazdasági rendszerében. Éppen ezért a helyi igények feltárása az állami és se-
Homo oeconomicus africanus
7
gélypénzek szétosztásakor egyedi esetek elé állítja a fejlesztési szakembereket. A kérdőjelekkel terhelt feladatvégzés során ugyanakkor, jó esetben, meg lehet küzdeni a helyi bürokráciával, rosszabb esetben párbeszédre sincsen lehetőség. Mégis (vagy éppen ezért) azt lehet mondani, hogy elengedhetetlen a mély és átfogó előzetes vizsgálat a Nyugat és Afrika közötti párbeszédében. Utoljára, de nem utolsó sorban, kell megemlékeznünk a területen működő magyar szakembergárdáról, amelynek még a teljes számbavételére se került eddig sor. Azonban az Afrikáról szóló aktív diskurzusba bekapcsolódhatna a magyar afrikanisztika, amelynek sajnálatos módon jelenleg nem sok integráló ereje, aktív fóruma létezik. Pedig fokról fokra mind több fiatal magyar kutató végezhet(ne) terepmunkát Afrikában. Azoknak, akiknek erre már módjuk volt, a tapasztalatuk egyelőre kiaknázatlan. A különféle szakmákban (néprajz, földrajz, történelem, közgazdaságtan, agrárium vagy akár az állat- és növényrendszertan) a tématerületükön nagyobb jártasággal bíró afrikanisták sorai pedig nem igazán nevezhetőek rendezettnek (már ha azt általában az afrikanisztika mint olyan oldaláról vesszük szemügyre). Ha Magyarországon megvalósulna egy olyan aktív kutatói fórum, ahol az Afrikával foglalkozó társadalomtudósok párbeszédet folytathatnának egymással, jelentősen megnőne a tudomány hazai megítélésének státusa, mind több (aktív és passzív) kutatót vonzana az afrikanisztika területe, valamint élénkebbé válna a más tudományokkal folytatandó párbeszéde is. Ez pedig, azt lehet mondani, hogy nem csak önmagában a magyar afrikanisztikában, de egy idő után nemzetközi szinten is eredményeket szülhetne. A szerző antropológus, afrikanista.
