AFRIKAI-MAGYAR EGYESÜLET AFRICAN-HUNGARIAN UNION

AFRIKAI-MAGYAR EGYESÜLET AFRICAN-HUNGARIAN UNION

AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR AHU HUNGARIAN AFRICA-KNOWLEDGE DATABASE ---------------------------------------------------------------------------SWANEPOEL, C. F. Mofolo Chakája és a történetiség: a szöveg és a lehetséges források összehasonlítása, ford. Világi Dávid Eredeti közlés/Original publication: fordítás, kézirat / translation in Hungarian, manuscript (eredeti közlés / original publication: Historicity and Mofolo’s Chaka: A comparison of text and possible sources, South African Journal of African Languages, 1988, No.1., 23–27. old.) Elektronikus újraközlés/Electronic republication: AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR – 000.000.850 Dátum/Date: 2014. április /April – május / May 8. Az elektronikus újraközlést előkészítette /The electronic republication prepared by: B. WALLNER, Erika és/and BIERNACZKY, Szilárd Hivatkozás erre a dokumentumra/Cite this document SWANEPOEL, C. F.: Mofolo Chakája és a történetiség: a szöveg és a lehetséges források összehasonlítása, AHU MATT, 2014, pp. 1–16. old., No. 000.000.850, http://afrikatudastar.hu Eredeti forrás megtalálható/The original source is available: az Afrikai Kutatási és Kiadási Program archívumában / in Archives of the African Research and Publication Program (Érd) Megjegyzés / Note: ellenőrzött és szerkesztett szöveg / controlled and edited text Kulcsszavak/Key words Nemzetközi (dél-afrikai) Afrika-kutatás, Thomas Mofolo kulcsregénye: a Chaka, a legendás zulu törzsi király története, valós és fiktív elemek Mofolo írói megvalósításában

2

C. F. Swanepoel

international (South-African) research on Africa, Thomas Mofolo’s key novel. Chaka, history of the Zulu tribal king, real and fictional elements in Mofolo’s literary realization ---------------------------------------------------------------------------AZ ELSŐ MAGYAR, SZABAD FELHASZNÁLÁSÚ, ELEKTRONIKUS, ÁGAZATI SZAKMAI KÖNYV-, TANULMÁNY-, CIKK- DOKUMENTUM- és ADAT-TÁR/THE FIRST HUNGARIAN FREE ELECTRONIC SECTORAL PROFESSIONAL DATABASE FOR BOOKS, STUDIES, COMMUNICATIONS, DOCUMENTS AND INFORMATIONS * magyar és idegen – angol, francia, német, orosz, spanyol, olasz és szükség szerint más – nyelveken készült publikációk elektronikus könyvtára/ writings in Hungarian and foreign – English, French, German, Russian, Spanish, Italian and other – languages * az adattárban elhelyezett tartalmak szabad megközelítésűek, de olvasásuk vagy letöltésük regisztrációhoz kötött/the materials in the database are free but access or downloading are subject to registration * Az Afrikai Magyar Egyesület non-profit civil szervezet, amely az oktatók, kutatók, diákok és érdeklődők számára hozta létre ezt az elektronikus adattári szolgáltatását, amelynek célja kettős, mindenekelőtt sokoldalú és gazdag anyagú ismeretekkel elősegíteni a magyar afrikanisztikai kutatásokat, illetve ismeret-igényt, másrészt feltárni az afrikai témájú hazai publikációs tevékenységet teljes dimenziójában a kezdetektől máig./The African-Hungarian Union is a non-profit organisation that has created this electronic database for lecturers, researchers, students and for those interested. The purpose of this database is twofold; on the one hand, we want to enrich the research of Hungarian Africa studies with versatile and plentiful information, on the other hand, we are planning to discover Hungarian publications with African themes in its entirety from the beginning until the present day.

Mofolo Chakája és a történetiség

3

MOFOLO CHAKÁJA ÉS A TÖRTÉNETISÉG: A SZÖVEG ÉS A LEHETSÉGES FORRÁSOK ÖSSZEHASONLÍTÁSA C. F. SWANEPOEL Afrikai Nyelvek Tanszéke, Dél Afrika Egyetem, Pretoria Elfogadva 1987 júliusában A Szerkesztő megjegyzése / A note by the Editor: A múlt század első felében dél-afrikai bantu nyelveken keletkezett, zömében prózai irodalom („bantu aranykor”) egyik kiemelkedő értéke Thomas Mofolo (1876–1948) kulcsregénynek is tekinthető Chaka c. prózai alkotása, amely a zulu nemzetet megteremtő nagyfőnök (törzsi király?) történetét hívja életre az írói művészet eszközeivel. A könyv, amely 1909–1910-ben íródott, első kiadása szoto nyelven azonban csak: 1925-ben, angol fordításban: 1931-ben, francia nyelven: 1940ben jelent meg, a kezdetektől foglalkoztatja a kritikusokat: mi benne a valós történelmi és mi az írói fikció. Az itt közreadott tanulmányban a jeles dél-afrikai irodalomtudós ezt a kérdést igyekszik körüljárni széleskörű szakirodalmi ismeretekre támaszkodva. A szöveget fordította és gondozta: Világi Dávid. (bsz.)

Rezümé Nincs rá bizonyíték, hogy Mofolo felhasznált közelebbről meghatározható történelmi forrásokat. Annak feltételezése, hogy támaszkodott írott és szóbeli forrásokra, három tényezőn alapszik: bizonyos aspektusokban a történelmi Shaka és Mofolo Chakájának életeseményei megegyeznek. Egyes esetekben az anyag bemutatása is hasonlóságokat mutat korábbi történészek munkáival; és „közvetett bizonyítékok” utalnak arra, hogy Mofolo hozzáférhetett ezekhez a forrásokhoz. A munka történetiségének megítélése a mitológiai és kitalált jelenségek kapcsolatán keresztül lehetséges, amelyek egymásra rétegződnek a történelmi tényekkel. A történelmi úgy jelenik meg, mint a kitalált hitelesítője. Ez utóbbi összefügg az író szándékával.

4

C. F. Swanepoel

Minden történet mögött meghúzódik egy másik is, mégis, a „történet mögötti történet” nem feltétlenül foglal magába történetiséget. Ez utóbbi csak akkor válik tényezővé, ha a történet olyan eseményeken alapszik, amelyek nem csupán a szerző számára ismertek: mikor megőrződik az emberek közös tudatában és/vagy megbízható írott beszámolókban. Ilyen esetben feltehető a kérdés, hogy ezen munkáknak milyen minőségű, s mennyire autentikus a történelmi háttere. Mégis az ilyen természetű kérdéseknek figyelemmel kell lenniük arra, hogy az irodalmi munkák mind koncepciójukban, mind elkészültükben a képzelet termékei. A történelmi adatok átdolgozottak, vagy akár elferdítettek is lehetnek. Történetiség, vagy épp attól való eltérés, ebből fakadóan, csak a szerző szándékán alapuló feltételrendszeren keresztül szemlélhető. Amennyiben a történelmi tények torzítottak, mindig az a kérdés, hogy milyen mértékben, milyen okból kifolyólag. Tehát annak lehetősége, hogy ez a szempont megítélhető a mű interpretációja során, teszi fontos kutatási területté a történetiséget. A kizárólagos történelmi olvasat korlátozott interpretációhoz vezethet; s további félreértések fakadhatnak olyan tények félreértelmezéséből, melyek torzításokon, vagy túlzásokon alapulhatnak. Ebben a cikkben bevezető jelleggel a következő szempontok öszszehasonlításával került megvizsgálásra Mofolo Chakájának történetisége: a szöveg, illetve a források, amelyeket Mofolo felhasználhatott; valamint a szerző szándéka. Ez utóbbi felszínre kerül a lehetséges források és a szöveg közötti egyezések és eltérések nyomán, valamint a megvilágosító erejű levél által, amelyet a szerző néhány évvel a munka publikálása után írt. Először Mofolo és alanya – Shaka élete és ideje – kerül történelmi kontextusba. Ezt követően azok a jellemrajzok kerülnek összehasonlításra, amelyek az írott és szóbeli források alapján rajzolhatóak a hősről. A cikk néhány megfigyeléssel zárul a mű történetiségére vonatkozóan a lehetséges források hatásával összefüggésben. Thomas Mofolo 1876-ban született – 48 évvel a történelmi Shaka halála után, aki az 1821 és 1833 közötti háborúk stratégája volt, melynek során Dél-Afrikában a fekete nemzeteket megtörte. Lesotho, Mofolo szülőföldje volt az első csatamező. 1821-ben Shaka birodalmának néhány szakadár ágát Natalból, a Drakensbergen keresztül, átűzték Lesothóba. Az elkövetkezendő évtizedekben minden águk számottevő tagja itt tartózkodott. Mzilikazi amaNdebeléi-vel együtt való-


5

színűleg beházasodott Moshoeshoe szoto népébe (vö. Bryant, 1905, 39-40, old.). A katonai ellenállás és a politikai unió folyamatában a kulturális konszolidáció logikusan következett be. A különböző szoto-csvána dialektusok egységesülési folyamatába, amelyeket Moshoeshoe területén beszéltek, tekintélyes mennyiségű zulu nyelvi sajátosság is bekerült. Ezt az egységesített nyelvet, mely hivatalosan 1906-ban jött létre, használta műveiben Mofolo. Ez egyfajta keveréke a zulu (vagy nguni) és szoto szókészleti elemeknek, ahol az előbbi becsült aránya 15 % (zuzlu), míg az utóbbié 85 % (szoto). Elismerve Shaka felsőbbségét, Moshoeshoe rendszeres időközönként követeket küldött Zuluföldre, akik ajándékokat vittek magukkal, például struccokat vagy paradicsomdaru tollakat (Bryant, 1905: 40) – ez egy olyan jelenség, mely Mofolo művében is helyet kap az utolsó oldalon, ahol a hős meggyilkolása szerepel. Ezek a tények háromféle kapcsolatot mutatnak a zulu uralkodóval – katonait, társadalmit és diplomáciait, amely választ ad arra a gyakran feltett, habár kissé korlátolt kérdésre, hogy miért vágott bele Mofolo „mosotho” létére egy olyan mű megírásába, amely a zulu vezérről szól. Mofolo egy olyan országban született, amely a zulu terjeszkedés nyomásának a hatására jött létre. A Shaka uralmával kapcsolatos tradíciók és beszámolók, személyes életével kapcsolatos legendák mind részét képezték Mofolo történelmi kultúrájának. Habár azok az erőfeszítések, amelyek arra törekedtek, hogy felderítsék Mofolo formális iskolai képzését – a Morija Tanárképző Kollégiumot is ide értve – továbbra is meddők maradtak (a nyilvántartások tűzvész során megsemmisültek), mindazonáltal kis képzelőerő kell csupán ahhoz, hogy elhiggyük, mind a formális, mind az informális (szülők, rokonok, a közösség) taníttatása meghatározó mennyiségű információt és legendát szolgáltatott a zulu vezetőről. Mofolo szóbeli forrásainak kutatása manapság problémás. Minden szóbeli informátora elhunyt, ha nem saját halála előtt (1948), akkor nem sokkal azután. Mofolo két főbb szóbeli forrásból veszi anyagát: a zulu hagyományokból és saját szoto népének emlékezetéből. Elsősorban zulu hagyományokkal és ismeretekkel dolgozott, amelyekre nem csupán a szülőföldjén élő zulu bevándorlók leszármazottaitól tett szert – akikről már korábban szóltam –, hanem utazásai során is, amelyeket kerékpárral tett Zuluföldön (Gérard, 1971, 116. old.). Itt kellett találkoznia Chakijana imbongi-val (dicsérő énekmondó),

6

C. F. Swanepoel

Msenteli fiával, akinek Shakára vonatkozó izibongo-jára (dicsérő) a 17. fejezet végén hivatkozik is (zulu nyelven), és akit maga is méltányolt. Itt hallotta azokat az előírt köszöntő formulákat és dicsérő beszédeket is, amelyek ugyanebben a fejezetben tűnnek fel szintén zulu nyelven. Mindenekelőtt azt kell említenünk, a szerző feltehetően különféle változatokat hallott arról, hogyan zajlott le az a nemzés Senzangakhona és Nandi között, amelyből Shaka született, és amelyet az első fejezetben leír. De alkotó elméje arra vezette, hogy ne vegye figyelembe a hős születésének körülményeit, és azt feltételezze, hogy Senzangakhona, az apa nem bírt fiú örökössel. Kunene szerint (1981, XVI. old.) Senzangakhona-nak nem volt olyan problémája, hogy ne lett volna fiú örököse. Feltételezhetően szintén Zuluföldön hallhatott Mofolo anekdotákat Shaka ünnepelt bátorságáról és hírhedt kegyetlenségéről, ezek az információk pedig olyan fejezetek megírását inspirálták, mint a harmadik, „Chaka megöli az oroszlánt”; tizenkilencedik, „A gyávák legyilkolása”; huszonegyedik, „Nongogo-ról és Mnyamana-ról”; huszonharmadik, „Olthatatlan szomj”; és huszonötödik, „Donga luka Tatiyana”, a temető, ahol Shaka áldozatait szórták szét. Zulu hagyományból ismerte meg Mofolo Unkulunkulut, a főistent, aki az alapját adja Chaka azon leírásának, melyben mint közvetítő szerepel Unkulunkulu és alattvalói között (16. fejezet vége). Zulu ismeretanyagból értesült Mofolo UNoliwe-ről, a szépséges hercegnőről, akit Dingiswayo lányává, Chaka jövendőbelijévé, Noliwa-vá változtatott, és akiről azt állította, hogy hőse ölte meg. Ez a gyilkosság hivatott illusztrálni a hős morális elkorcsosulását, amely végül halálához vezetett (18. fejezet). A zulu tradíciók és ismeretek befolyása nem csupán Mofolo szóbeli forrásaira szorítkozik, hiszen az írott források, amelyeket felhasználhatott, szintén szóbeli beszámolókra támaszkodnak, s egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben függnek korábbi írott forrásoktól. Amikor lehetséges forrásokról beszélünk, akkor tisztában kell azzal lenni, nincsenek határozott bizonyítékok arra nézve, hogy Mofolo ezeket ténylegesen igénybe vette. Amiért itt mégis felsorolásra kerülnek, annak háromféle oka lehet. Egyfelől a történelmi Shaka élete Mofolo Chakájával azonosságot mutat, másrészt az anyag bemutatásának nagymérvű hasonlósága miatt, vagy olyan közvetlen bizonyítékok révén, amelyek arra utalnak, hogy Mofolo használhatta őket. Nincs két-


7

ség afelől, hogy Mofolo jó angoltudással rendelkezett, hiszen ezen a nyelven jelentek meg a nem szoto írott források. William C. Holden Past and Future of the Kaffir Races (1866) eleget tesz a fenti kritériumoknak. Holden (1866, 12-13. old.) három aspektusát emeli ki Shaka reformjainak: a korábbi dárdaszerű helyett rövidebb, döfésre alkalmas lándzsák bevezetését; a lehetőség kizárását, hogy aktív katonai szolgálatot ellátó férfi megházasodjon; és a körülmetélés gyakorlatának eltörlését. Mikor Mofolo ezzel a témával foglakozik a 17. fejezetben, a történész visszaemlékezésével megegyező, a tényeknek megfelelő tárgyilagos stílus alkalmaz. Mofolo Chaka reformjainak négy vetületével foglakozik: az új főváros felépítésével, ezt Holden nem említi; a körülmetélés megtiltásával (1973, 112–113. old.); a házasság tilalmával katonai szolgálat esetén (1973, 113–114. old.); és negyedikként a rövid, döfésre alkalmas lándzsa bevezetésével (1973, 114. old.). A másik információ, amit Mofolo Holdentől vehetett át, az az a vitatott esemény, hogy Shaka saját maga ölte meg édesanyját. Holden állítása szerint Shaka azért ölte meg az anyját, mert az megvédte az ő és egyik ágyasa gyermekét, mégpedig Shaka parancsa ellenére, amely szerint egyetlen általa nemzett gyermek sem maradhatott életben. Ahogy Holden, Mofolo is azt állítja, hogy Chaka a karja alatt döfte át anyját (1973, 147. old.). Egy másik forrás, amely kétségkívül elérhető volt a Morija-i francia misszió könyvtárában: J. Y. Gibson The story of the Zulus című munkája volt (London, 1903). J. S. King Shakát ábrázoló rajza, amely Mofolo könyvének első kiadásain szerepelt, ebből a forrásból származik. Az ábrázolás először Nathaniel Isaac Travels and Adventures in Eastern Africa című könyvében tűnt fel (London, 1836). Shaka újrarajzolt alakjának alapját, amely a későbbi kiadások fedőlapját díszítette, szintén King rajza adta (vö. az 1936-os kiadással). Gibson körülbelül 30 oldalt szentel Shaka történetének. Sokszor utal Henry Francis Fynn naplójára, és idéz is belőle. Ez a munka, úgy tűnik, kéziratos formában széles körben elterjedt volt Natalban. Mofolo két kiemelt epizód kapcsán vehette igénybe Gibson művét: Shaka támadása Zwide ellen Dingiswayo meggyilkolása után, és a Shaka elleni merénylet. A Zwide elleni támadás kapcsán Gibson Fynn naplójára utal, amely körülbelül 40 000 áldozatról tud (Gibson, 1903, 28. old.). Mofolo is hasonló áldozatszámot feltételez a csata leírása kapcsán (1973, 95. old,), de saját elbeszélésébe beépíti azt is, hogy

8

C. F. Swanepoel

hogyan segítették Chakát a harc során természetfeletti lények, mint Isanusi, Malunga vagy Ndlebe. Shaka meggyilkolásának leírása során Gibson kimerítően idézi Fynn naplóját. Fynn utal a jelenetben egy időszerűtlennek ható eseményre, amikor is követek érkeznek, akik paradicsomdaru tollat hoznak ajándékba (Gibson, 1903, 40. old.). Mofolo ugyanígy tesz (1973, 162. old.). A követek kétségtelenül Moshoeshoe követei voltak, korábban már utaltunk rájuk, akik jöttek megfizetni a Shaka védelméért járó adót. Ellenberger (1919) cikkében a baszoto követek neve Khoho és Seetane. Mofolo utalása a követek megérkezésére Chaka megölésének jeleneténél ironikus egymás mellé állítása a becsületnek és a szégyennek. Másik forrás, amely feltételezhetően Mofolo rendelkezésére állt, Bryant angol-zulu szótára (1905). A bevezetésben „Vázlat a zuluk eredetére és korai történetére vonatkozóan”, Bryant 28 oldalon át taglalja Shaka történetét. Bryant beszámolójának néhány aspektusa megegyezik Mofolo kifejtésével, kiindulásként szolgálhatott az író számára a cselekmény egyes részeinek kidolgozásához. Shaka gyermekkorára vonatkozóan Bryant leírja nagyfokú népszerűtlenségét (1905, 36. old.). Mofolo ezzel az adattal nagyobb részletességgel foglakozik (1973, 10. old. és kk.), és okosan felhasználja a fiatal Chaka bátorságának, egy Bungane-beli női jós által elvégzett megtisztításának és megkeresztelésének, illetve Nobambából való végső kiűzéséhez motiválásához. Bryant foglalkozik Shaka Dingiswayo-hoz, a mthethwa főnökhöz való menekülésével, aki bevette őt hadseregébe (1905, 36. old.). Mofolo felhasználja ezt az eseményt, mint első lépést a főnökség felé vezető úton, amire Chaka született (1973, 49. old. és kk.). Mikor Bryant Dingiswayo-nak a Zwide erők általi megöletése eseményeit taglalja (1905, 43. old.), utal Fynn naplójára, ami rögzíti azt a szóbeszédet, mely szerint Shaka maga szivárogtatta ki azt az információt, ami lehetővé tette a Zwide erőknek Dingiswayo elfogását. Mofolo ezt a szóbeszédet használhatta kiindulási alapul ahhoz a történethez, amely szerint a természetfeletti Ndlebe és Malunga, értesülve Dingiswayo elfogatásáról, késleltették Chaka követeit, akik azért mentek, hogy haladékot kérjenek, és ezután elterjesztették a hírt, hogy Dingiswayo-t már meg is ölték (1973, 90. old.). Nandi meggyilkolása kapcsán Bryant két forrást dolgoz fel: „helyi beszámolókat” arról, hogy Shaka tényleg megölte az anyját, és Fynn naplóját, amely erőteljesen tagadja ezt. Ahogy Mofolo is tette, Bryant


9

megemlíti informátoraira támaszkodva, Nandi erőszakos halálának az volt az oka, hogy Shaka és egyik ágyasa fiúgyermekét el merte rejteni. Bryant a továbbiakban szóbeszédekre utal, amelyek három lehetséges módját jelölik meg a gyilkosságnak. Ezek közül az egyiket Mofolo is felhasználta, jelesül, hogy hőse hónaljon szúrta Nandit (1973, 147. old.). Bryant utal Shaka „gyötrő balsejtelmeire, melyek éjjelente rémisztő álmok formájában jelentkeztek.” (1905, 62. old.) Ez inspirálhatta Mofolót 24. és 25. fejezete kidolgozásában, melyekben a hőst elviselhetetlen rémálmok gyötrik közvetlenül halála előtt. Ezek a jelenetek mintegy előre vetítik későbbi pusztulását. Bryant arra a tényre is utal, hogy Shaka meggyilkolását követően „teste egész éjjel kint hevert a prérin”,1 és az emberek féltek, hogy szörnyű balsors fog lecsapni rájuk (1905, 63. old.). Mofolo is utal erre az eseményre, és fel is használja abból a célból, hogy a titokzatos nagyúr misztikumát és csodálatos voltát sugallja, mégpedig azzal, hogy teste érintetlen maradt, annak ellenére, hogy az emberek rengeteg állati lábnyomot találtak a közelében (1973, 163. old.). Figyelembe véve a lehetséges szoto forrásokat, nem tekinthető lehetségesnek az, hogy éles határvonalat húzzunk írott és szóbeli források között, hiszen maguk a források is elismerik, hogy keletkezésükhöz szóbeli adatközlők is hozzájárultak, vagy pedig a szóbeli alap felszínre kerül mind a forma, mind a tartalom alapján. A legvalószínűbb forrás, amit Mofolo igénybe vehetett még, Arbousset és Dumas Relation d’un vayage d’exploration au nord-est de la Colonie du Cap de Bonne Espérance című műve (Paris, 1842) Brown 1846-os angol fordításában. Ebben a munkában a szerzők számos oldalon foglakoznak a lesothoi missziós tevékenységgel, s egy fejezetben a zulu történelmet is taglalják. Shakának külön szenteltek néhány oldalt. A legtöbb információt a zulukról, amit Arbousset és Dumas felhasznált, egy Rasekoae nevű Morija-beli szoto lakostól nyerték, aki három évet töltött Shaka utódjának, Dinganénak a szolgálatában (Arbousset és Dumas, 1846, 213. old.). Lehetséges, hogy ebből a forrásból szerzett tudomást Mofolo Nandi, Shaka anyjának meggyilkolásáról. Ez a szoto forrás sokkal több szimpátiát táplált Shakával kapcsolatban, mint a többi. Arbousset és Dumas informátora szerint 1

Itt az angol szövegben a veld kifejezés szerepel, ennek jelentése dél-afrikai préri, ugyanakkor szerintem lehet fordítani puszta v. hasonló kifejezéssel is.

10

C. F. Swanepoel

Shaka szolgája, Popa (Mbopha a zulu történelemben) hozta a híreket, hogy Nandi megvédte Shaka és ágyasa gyermekét, mire Popát küldték Nandi és a gyermek megölésére. Mofolo könyvében Chaka maga megy az újszülött házához: Mikor árnyéka rávetül, a gyermek meghal. Ezután megöli anyját, ugyanúgy, ahogy meggyilkolta jövendőbelijét, Noliwát is (1973, 147. old.). Eltekintve az eddig említésre került lehetséges forrásoktól, Mofolo még egy műből meríthette Nandi meggyilkolásának ötletét, ez Haggard Nada the Lily című regénye (1933, 95. old.). Az, hogy Mofolo a könyvet olvashatta, két szerzőnél is említésre kerül: Dieterlen (1948, 168–169. old.), és Mangoaela (1951, 26– 29. old.). Mofolo felhasználhatta Sekese Shakára illetve a zulukra vonatkozó történelmi cikkeit is (1894), amelyeket két évvel azelőtt adtak ki, hogy Mofolo csatlakozott a Morija Printing Works-höz (Mangoaela, 1951, 27. old.), ahol a Leselinyana la Lesotho című újságot szerkesztették, és kiadták, amelyben a cikkek megjelentek. Ezekből a cikkekből kölcsönözhetett Mofolo néhány specifikus adatot. Az első ilyen Nandi és Senzangakhona szerelmével foglakozik. Sekese 1894. február 15-én megjelent cikkében utal erre. Nandi Senzangakhona iránti méltánylását, s végül választását a ho kana (választani) kifejezéssel írja le, ami a szerető-választó játékra utal, amelyet gyakran játszottak eladó korban lévő lányok és férfiak. Mofolo ugyanezt a kifejezést használja abban a jelenetben, amelyben Nandi kiszemeli Senzangakhonát (1973, 4. old.). Az Olden Times in Zululand and Natal című munkájában Bryant más leírását adja Nandi és Senzangakhona találkozásának (1929, 47–48. old.). Sekese szerint, amikor Senzangakhona megtudta, hogy Nandi terhes, 53 tehénfejet küldött szüleihez lobolo-ként (menyasszonyár). Úgy tűnik, Mofolo kerekíteni kívánta a mennyiséget 55-re (1973, 5. old). Sekese is megemlíti a rossz bánásmódot, amelyet Chakának el kellett viselnie barátaitól és szüleiktől, de azt is, hogy nagyanyja kizárta őt az örökösök közül, s madárfigyelőt csinált belőle a gabonaföldeken. Mofolo is utal erre, és meg is ismétli Sekese beszámolóját arról, hogyan égette meg a kezét gyakorta az agyagedény, amelyben tüzet vitt a földekre a kora reggeli hideg ellen (1973, 11. old.). Itt még a megfogalmazás is szoros rokonságot mutat a két szerző esetében. Ugyanebben a cikkben utal Sekese arra, hogy Shaka bátorsága milyen módon tétetett próbára, többek közt egy oroszlán és annak kölykei által. Ez az anekdota, amely nem fordul elő más forrásokban, ihlethette Mofolot


11

harmadik fejezete kidolgozásánál – „Chaka megöli az oroszlánt” –, amely a csúcspont Shaka bátorságának, illetve a faluban lakó férfiak alsóbbrendűségének ábrázolásában. Az ezt követő 1894. március elsejei cikkében Sekese azt meséli el, hogyan küldte Chakát Dingiswayo, a hős pártfogója, apja örökének elfoglalására, amely illegálisan került öccse, Mfokazana kezébe. (Mfokazana a történelemben Sigujana néven ismert). Sekese itt kitér arra is, ahogy Shaka felkereste apja sírját. Szerinte erre Nobamba megtámadása előtt került sor, ahol Mfokazana élt. Mofolo könyvében ez a győzelem után szerepel, kora reggel azon a napon, amelyen felavatták. Sekese arra a legendára is utal, hogy a sírtól visszatérő Chakát a szemtanúk lovon látták – ebben az időben ez ritka látvány volt Zuluföldön. Ez a legenda Mofolonál részletesebben van kidolgozva, és ellenmondásos állítást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy ki vezette a lovat (1973, 13. fejezet). Valószínűleg zulu ismeretekből értesült Mofolo az intombazana-ról (szűz), aki Chaka lovát vezette, mikor visszatért a sírtól, és innen hallhatott az Inkosazaana Yezulu-ról (Égi Hercegnő), aki a szöveg szerint: „…először ezen a napon tűnt fel és… személyesen ő vezette a lovat, melyen Chaka ült.” (Kunene, 1981, 83. old.) Az ellenmondó állítások azért kerültek be Mofolo művébe, mert a szerző ezzel kívánta a fiatal vezetőt a misztikum és mágia ködébe vonni. Sekese arra is utal, hogy megváltozott Shaka törzsének neve, fenulwenja helyett innentől használták a zulu megnevezést, mert az eredeti név sértő volt – Sekese szoto szót használ, se a hobosa –, és így tesz Mofolo is (1973, 102. old.). A Zwide elleni csatára is utal Sekese. Megemlíti egy senose (jós) jelenlétét is, aki Shakát támogatta. E mögött bújhat meg Mofolo ötlete arra vonatkozóan, hogy természetfeletti erőket vonultasson fel a legendás vezető fő segítőiként. Senose a zulu isanusi kifejezés szotoizált változata, amelyet Mofolo úgy használ, mint Chaka természetfeletti kíséretének vezetője személynevét. Miután foglakoztunk azokkal a lehetséges forrásokkal, amelyeket vizsgálatunk azonosított, szükséges összehasonlító jelleggel elgondolkodnunk azon is, hogy ezek milyen hatással lehettek Chaka azon megjelenítéseinek természetére, amelyek felszínre kerülnek belőlük, illetve amelyek magából a regényből jól láthatók.

12

C. F. Swanepoel

Chaka megjelenítései, amelyeket Mofolo az írott forrásokból olvasott, illetve a szóbeli forrásokból nyerhetett – mint észrevehető –, két kategóriába sorolhatóak: történelmiek és fiktív-mitológiai jellegűek. Ezek szignifikáns azonosulást mutatnak a szövegben kialaított jelenetekkel. Bár az író többnyire hűségesen követi a történelmi eseményeket, azért találhatunk olyan elemeket, amelyek fiktív-mitológiai jelleget mutatnak. Ezek közül a legfontosabb a természetfeletti erők befolyása. Rájuk nézve csak Sekese Leselinyana cikkében találunk utalást (1894). Mofolo regényében a természetfeletti oly módon jelenik meg, mint a hős erkölcsi degenerációjának és bukásának legfőbb oka. A képzeltmitológiai rárétegződik a történelmire, és ebben az összefüggésben ez utóbbi úgy szerepel, mint a képzelt hitelesítője: Az, ami megtörtént, az alapját adja annak, ami valójában nem következett be. Tehát a történelmi és a képzelt-mitológiai egymásba szőve, egymásra utaló módon jelentkezik a műben. Jelen kutatás a Mofolo által használt – mind az írott, mind pedig a szóbeli –forrásokkal kapcsolatban nem mutatott ki specifikus nemzeti (nacionalisztikus) megjelenítéseket, amelyeket a szerző esetlegesen egyrészt eltérő zulu, vagy másrészről eltérő szoto forrásokból fejlesztett volna ki. Bár kísérletet tettünk ezek módszeres elkülönítésére, az erre tett erőfeszítések nem mutattak ki szignifikáns eltéréseket. Nem mutattak ellentéteket sem a negatív, sem a pozitív kifejezések terén, hanem ezek inkább kiegészítették egymást. Annak a lehetőségnek körüljárása, hogy Chaka személyét Mofolo felruházta-e bármilyen negatív jellemvonással ellenérzése kimutatásának szándékával a történelmi Shakával szemben, aki felelős volt a Difaqane során a szoto emberek szenvedéseiért, jelen vizsgálatunk látókörén kívülre esik. (Azonban lásd Gérard, 1981, 191. old., 1984, 8-20. old.) A hivatalos szoto feljegyzések is ellehetetlenítik, hogy egy ilyen feltevés megállja a helyét. Egy a natali helyi ügyekért felelős hivatal titkárságához érkezett, 1861. november 8-án kelt levélben, Moshoeshoe, Lesotho királya emlékeztette a hivatalnokot régóta fennálló csodálatára Shaka iránt, illetve az adóra, amelyet rendszeresen elküldött neki (vö. Theal, 1964, 109-110. old.). Nem Shaka és erői, hanem az amaNgwanék, az amaHlubik és Mzilikazi amaNdebeléi voltak a baszotók elsődleges ellenfelei. Bryant állítja, hogy Shaka erői szabadították meg Lesothót „a zsoldosok pestisétől”, s hogy


13

„…a továbbiakban a szotók elismerték a zulu királyt hűbérurukként, s elég bölcsek voltak ahhoz, hogy rendszeresen előre leróják alázatos adójukat.” (1905, 40. old.) A történelemmel ellentétben Mofolo Chaka kegyetlenségét illegitim születéséből és boldogtalan gyermekkorából próbálja eredeztetni. Ez vezette oda, hogy válogatás nélkül behódolt gonosz természetfeletti erőknek is. Kegyetlenkedései az ember kegyetlen, ugyanakkor tragikus potenciálját hivatottak demonstrálni. Ahogy a hős közeledik végéhez, az eredeti mű stílusa hatalmas mennyiségű felszínre törő szánalmat halmoz fel hőse iránt, aki az emberi gyengeségtől és gyengeségért veszti életét (vö. Swanepoel, 1975, 64–70. old.; 1976, 60–76 ill., 231–234. old.; 1979, 63–76. old.). Mofolo Chaka ábrázolása és a könyv mögött meghúzódó szándék leginkább abból az általa írott levélből érthető meg, amely a Leselinyana hasábjain látott napvilágot 1928. augusztus 10-én. A szerző S. M. Malale levelére válaszolt, aki a könyv történelmi vonatkozású hibáira hívta fel a figyelmet. Elismerve a hibákat, s megígérve, hogy ezeket a további kiadásokban helyesbíteni fogja, a következőt állította: „Úgy hiszem számos ilyen jellegű hiba található Chakáról könyvemben, de nem sokat törődtem velük, mert nem történelmet írtam, hanem mesét (tšomo), mondhatnám az igazat írtam, de hozzá raktam dolgokat, a nagy mennyiséget lecsökkentettem, sok mindent kihagytam, és sok mindent hozzáillesztettem, ami nem igaz, annak érdekében, hogy érvényesítsem saját szándékomat a könyvvel kapcsolatban.” [szabad fordítás]) (1928, 2. old.) Ezért Mofolo Chaka portréját úgy kell tekintenünk, mint sajátját, ami azzal a célzattal született, hogy tsomót írjon, és a tsomo szeszoto szó gyűjtőfogalma az olyan narratív műfajoknak mint az elbeszélés, mítosz, legenda, monda, mese, népmese. Mofolo akár fikciót is említhetett volna. A szerző maga ad kulcsot Chaka történetiségének megítéléséhez: a történelem nem a végpont volt, hanem csupán a kiindulási pont. A fő probléma a képzeletben gyökerezik, a kreatív elme azon képességében, amelynek segítségével új történet felfedezésére nyílott lehetőség

14

C. F. Swanepoel

a tények mögött, amelyben a tények (szinte hihetetlen módon) mást mutatnak: a történelem tsomóvá változott. Köszönetnyilvánítás Köszönetem fejezem ki Albert S. Gérard professzornak aki megosztotta velem személyes beszélgetések és levelezés útján az elmúlt öt év során a téma iránti érdeklődését és éleslátását; Albert Brutsch tisztelendő úrnak a lesothoi templomból, aki egyben a Morija-i templom levéltárosa, és aki szíves együttműködésével és tanácsaival segítette munkámat; és kolléganőmnek, Inie Kocknak, aki asszisztált nekem a levéltárakban az egyes levélrészletek, források és cikkek kézzel történő lemásolásában.


15

Bibliográfia ARBOUSSET, T. & Dumas, F. 1846 Narrative o fan Exploratory Tour to the North-East of the Colony of the Cape of Good Hope, franciából fordította: J. C. Brown, London, J. C. Bishop. BRYANT, A. T. 1905 A Zulu-English Dictionary, Maritzburg, P. Davies & Sons. BRYANT, A. T. 1929 Olden Times in Zululand and Natal, London, Longmans, Green & Co. DIETERLEN, G. 1948 „Thomas Mofolo”, South African Outlook, LXX, VIII. ELLENBERGER, D. F. 1919 „Histori ea Basotho, II”, Leselinyana la Lesotho, 6 Phupjane 1919. FYNN, H. F. 1950 The Diary of Henry Francis Fynn, Stuart, J. & Malcolm, D. Mck. eds, Pietermaritzburg, Shuter and Shooter. GÉRARD, A. S. 1971 Four African Literatures, Berkeley, University of California Press. GÉRARD, A. S. 1981 African Language Literatures, Harlow, Longman. GÉRARD, A. S. 1984 „Relire Chaka: Thomas Mofolo ou les oublis de la mémoire francaise”, Politique Africaine, 13. GIBSON, J. Y. 1903 The Story of the Zulu, London, Longmans, Green & Co. HAGGARD, H. R. 1933 Nada the Lily, London, J. M. Dent & Sons.2 HOLDEN, W. C. 1963 The Past and Future of the Kaffir Races, Cape Town, C. Struik (az 1866-os kiadás reprodukciója.) ISAACS, N. 1970 Travels and Adventures in Eastern Africa. Cape Town: C. Struik, (az 1836-os kiadás reprodukciója.) KUNENE, D. P. 1981 Chaka (új fordítás), London, Heinemann. 2

Kiadták magyarul is: HAGGARD, H. Rider, Náda, a liljom, Budapest, Athenaeum, 1899.

16

C. F. Swanepoel

MANGOAELA, Z. D. 1951 „Thomas Mofolo”, Basutoland Witness, 4, 2. MOFOLO, T. 1928 „Ho S. M. Malale”, Leselinyana la Lesotho, 10 Phato, 1928. MOFOLO, T. 1936 Chaka Morija: Morija Sesuto Book Depot. MOFOLO, T. 1973 Chaka (RSA helyesírással), Morija, Morija Sesuto Book Depot. SEKESE, A. M. 1894 „Buka ea taba tsa Zulu”, Leselinyana la Lesotho, 15 Hlakola 1894, 1 Hlakubele 1894. SWANEPOEL, C. F. 1975 Oor die interpretasie van Tjhaka, Limi, 3,1. SWANEPOEL, C. F. 1976 Die wêreld van Tjhaka, D. Litt et Phil proefskrif, Johannesburg, Randse Afrikaanse Universiteit. SWANEPOEL, C. F. 1979 Reflections on the art of Thomas Mofolo, Limi, 7.2 / 7.2. THEAL, G. M. 1964 Basutoland Records, 3A, (az 1883-as kiadás hasonmás reprodukciója), Cape Town: C. Struik.

fordította: Világi Dávid

AFRIKAI-MAGYAR EGYESÜLET AFRICAN-HUNGARIAN UNION

Recommend Documents