a)

Áldás, békesség! „Ti magatok is mint élô kövek épüljetek fel lelki házzá…” (1Pt 2,5/a)

2015/3. Reformáció

A Veresegyházi Református Egyházközség és a Kálvin Téri Református Általános Iskola kiadványa

Reformáció „Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek.” (Jn 3,7) Sokan gondolják, hogy a reformáció valami újonnan kitalált dolog, amivel fel lehet rázni a megszokott világ kényelmébe beletespedt emberiséget. Nyughatatlan, radikális gondolkodású emberek találták ki, akik nem voltak megelégedve a régi, jól bevált módszerekkel. Miért is nem jó a régi? – teszik fel sokan a kérdést. – Arról tudjuk, hogy működik. A reformáció azonban nem a régi ellen szól, hanem éppen mellette. Azt akarja, hogy minden olyan legyen, mint eredetileg volt. Amit „rákentek a századok” az eredetire, azt el akarja távolítani, hogy teljes szépségében ragyoghasson ismét. A bűneset után Isten időről időre igyekszik megreformálni a bűnös embert. Tiszta lapot, új kezdetet ad Noénak, Ábrahámnak, Jákób fiainak Egyiptomban, a kivonuló Izraelnek a pusztában, Józsué nemzedékének a honfoglalás idején, a bírák korának minden szabadítása után, Saul királyságában, Dávid házának felemelkedésében, az ország kettészakadásában, Jósiás kultuszreformjában, a babiloni fogságból való visszatérésben. Milyen megdöbbentő, hogy ezt még az olyan kegyes életű, tanult emberek sem értik, mint Nikodémus, aki őszinte szívvel közeledett Jézushoz. Az Úr hosszasan magyarázza neki, de mégsem fogja fel a lényeget csupán a kereszt alatt, hogy aki nem születik újonnan Krisztus áldozata által, az nem láthatja meg Isten országát. Nem elég a vallásos cselekedetek sora. A szívnek kell megújulnia.

id. Lucas Cranach – Martin Luther arcképe (1528) – részlet, Veste Coburg

A középkori ember ugyanazt tette, mint az Ószövetség népe. Egy-egy lelki megújulás után visszatért mindig ugyanoda. Isten megújító kegyelmét befedte a világ hitványságaival. Pedig a középkor Lutherig is tele volt reformációs törekvésekkel. Ezt akarta megvalósítani Nursiai Benedek, VII. Gergely, Wicliff János, Vald Péter, Assisi Ferenc, Husz János. Jézus Krisztus tanítása volt számukra a mérce, hogy koruk embere újjászülessen a bűn rabságából Isten fiainak szabadságára. Tudták, hogy ez nem történhet másként, egyedül csak Krisztus egyszeri és tökéletes áldozatában megtisztulva. Erre döbben rá Luther, amikor a Szentírást kezébe véve meglátja, hogy nem a hagyomány és nem a cselekedetek üdvözítenek. Az igaz ember hitből él. Krisztusba vetett hit nélkül pedig nincs újjászületés és nincs örök élet. Minden kornak, sőt minden emberi életnek szüksége van reformációra. El kell távolítanunk mindazt, ami elválaszt minket az Úr szentségétől és szeretetétől. Életünkből kell kihordani a régit, hogy megszülethessen az új ember, aki már nem magának él, hanem Krisztus él benne. Test és vér nem örökli Isten országát, ezért lélekben és igazságban kell megújulnunk. Amíg a világ irányít, mindig el fogunk bukni. Rövid megújulási törekvéseinket szánalmas visszaesések követik majd. De akik az Úrban bíznak, azok nap, mint nap reá néznek és kérik, hogy Szentlelke vezessen és tartson meg a keskeny úton egészen a célig. Fukk Lóránt lelkipásztor

2 Gyülekezet

2015 / 3. – reformáció

Református gondolatok

Van értelme annak, hogy ott vagy, ahol vagy! Panaszkodás helyett nézz körül, hogy kinek van szüksége arra, amit Isten adott neked. Mai ige

Isten sohasem téved

Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek.

Egyszer történt egy hajótörés, amit csak egy ember élt túl. Őt a víz egy lakatlan sziget partjára vetette. Azon imádkozott nap, mint nap, hogy jöjjön és mentse meg valaki. Mindennap kémlelte a horizontot, hátha meglát egy hajót, ami megmentheti, de hiába. Végül, beletörődve sorsába, épített magának egy kis kunyhót a szigeten. Aztán egy napon, amikor elment halászni, hogy legyen aznapra is mit ennie, szörnyű dologra ért vissza. Az egész kunyhó lángokban állt! Teljesen elégett, úgy, hogy csak hamu maradt belőle. A hajótörött teljesen elkeseredett. Nemcsak hogy hajótörést szenvedett, de mire beletörődött sorsába és épített magának egy kis zárt menedéket, az is oda lett. „Hogy tehetted ezt velem Istenem? Mivel érdemeltem ki ezt a rosszat? Pedig már kezdtem megbarátkozni az egyedüllét gondolatával, és olyan jól éreztem magam ebben a kis kunyhóban, miért kellett ezt is elvenned tőlem?” – kiáltott Istenhez. Másnap kora reggel, amikor kisírt szemét kinyitotta, arra ébredt, hogy kiköt egy hajó. Nem hitt a szemének! Amikor felszállt a hajóra megkérdezte a kapitányt, hogy honnan tudták, hogy ő ott van. „Abból a nagy füstből, amit csináltál. Abból láttuk, hogy van itt valaki a lakatlan szigeten.” – felelte a kapitány. Az ember életében vannak olyan időszakok, amikor mindent elveszettnek érez, mert annyi rossz dolog történik vele. De az életnek minden negatív történésre van egy pozitív válasza! ismeretlen szerző

Legyen ma béke belül. Bízz abban, hogy pontosan ott vagy, ahol lenned kell. Ne feledkezz meg a végtelen lehetőségekről, amelyek a hitből születnek benned és másokban. Használd azokat, amiket adnak neked, és add tovább a szeretetet, amelyet kapsz. Légy elégedett önmagaddal, úgy ahogy vagy. Hagyd ezt a tudást beépülni a csontjaidba, és add meg a lelkednek az éneklés, a tánc, az ima és a szeretet szabadságát. Ez mindannyiunk számára létezik… ismeretlen szerző Egy pók egy vékony szálon leereszkedett egy régi pajta szarufájáról és elkezdte szőni hálóját. Ahogy a hónapok teltek, a háló egyre nőtt. Gondosan kidolgozott szövevénye elkapta a legyeket, szúnyogokat és más apró rovarokat, gazdag táplálékot biztosítva a póknak. Végül már minden más pók irigyelte. Egy nap a pók észrevett egy magányos szálat, mely a szarufa felé irányult. „Vajon miért van az ott? Ez a szál nem fog nekem vacsorát.” Azt a következtetést vonta le, hogy az a szál teljesen szükségtelen, így felmászott amilyen magasra csak tudott és elszakította. Abban a pillanatban az egész háló összegabalyodva zuhant a földre, magával rántva a pókot. Lehetséges az, hogy olyan sikeresen növekedünk, olyan elégedettek és olyan önhittek vagyunk, hogy elfeledkezünk arról az erős szálról, ami megtart minket? „Vigyázzatok, el ne feledkezzetek az Úrról, a ti Istenetekről…” (5 Mózes 8:11 NLT) www.maiige.hu

Osho (japán költő)

Szeretettel ajánljuk az alábbi linken található hangfelvételt! http://www.kre.hu/htk/images/Ravasz_konferencia/03Ravasz_Laszlo-A%20szeretet_ket_oldala-1943_Szilveszter.mp3 Az ember legnagyobb ellensége saját maga. És az ellene folytatott harcban néha nem vesszük észre, azt a kezet marjuk meg, amelyik simogatni akar. ismeretlen szerző

Hitvallásainkból Heidelbergi Káté / 33. úrnapja 88. Hány részből áll az igazi bűnbánat, vagyis az ember megtérése? Kettőből: az óember megöldökléséből és az új ember megelevenítéséből. Róm 6,4–6; Ef 4,22–24; Kol 3,5–10; 1Kor 5,7 89. Mi az óember megöldöklése? Az, hogy bűneinket szívből fájlaljuk, egyre jobban gyűlöljük és kerüljük azokat. Róm 8,13; Jóel 2,13 90. Mi az új ember megelevenítése? Istenben való szívbeli öröm Krisztus által,1 és az Isten akarata szerinti jó cselekedetekben gyönyörködő szeretet.2 1 Róm 5,1; 14,17; Ézs 57,15 • 2Róm 6,10–11; Gal 2,20

Második Helvét Hitvallás

A hívők valóságos megigazulásáról 5. Azért is mi ennél a tételnél nem valami képzelt, hiábavaló, tétlen vagy holt hitről beszélünk, hanem az élő és életet adó hitről, amely élő, és élőnek mondjuk a Krisztusért, aki élet és megeleveníti azt, akit Ő magához fogad; és ez a hit cselekedetek által bizonyul be élő hitnek. E szerint éppen nem ellenkezik ezzel a mi tudományunkkal Jakab, aki arról a hiábavaló és holt hitről szól, amellyel némelyek dicsekedtek ugyan, de Krisztus nem élt bennök hit által. (Jak. 2,24-25) Ugyanő, mikor azt mondotta, hogy cselekedetekből igazul meg az ember és nem csupán hitből: nincsen ellenmondásban Pál apostollal, (különben rosszalnunk kellene őt), hanem arra mutat rá, hogy Ábrahám a maga élő és megigazító hitét cselekedetekkel mutatta meg. Így cselekszenek a hívők mindnyájan, akik mindazáltal egyedül Krisztusban bíznak, de nem a saját cselekedeteikben. Mert ismét így szól az apostol: Élek többé nem én, hanem él bennem Krisztus és amely életet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem. Nem törlöm el az Isten kegyelmét, mert ha törvény által az igazság, tehát a Krisztus ok nélkül halt meg. (Gal. 2,20-21)

2015 / 3. – reformáció Gyülekezet

Ica néni hazament… In memoriam Gróf Ilona (1952-2015) „Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem!” (Zsolt 42,2) Akik az Úr közelében élnek, valami különleges módon átjárja az Ő szentsége és szeretete. Az ilyen ember nem magának él és ez minden szaván, minden cselekedetén nyilvánvalóvá lesz. Ica nénit ilyen csöndes bizonyságtévőnek állította az Úr Jézus a Veresegyházi Református Egyházközség soraiba. Egyszerre volt vezető és mindenki szolgája. Elsőnek érkezett és utolsónak távozott. Ha az Úr ügyéről volt szó, nem ismert se fáradtságot, se betegséget, se megalkuvást. Krisztus szeretetének tüze lobbantotta lángra a hitét, érte égett és általa akart másokat is hozzá vonzani. Ha valaki újként belépett templomunk ajtaján, ő volt az, aki Jézus nevében fogadta, beszélgetett vele, számon tartotta. Postásként szinte mindenkit ismert a városban. Tudta, hogy kinek van szüksége segítségre. Talán nem is volt olyan nap, hogy ne látogatott volna meg valakit. Évente csaknem háromszáz hajlékba kopogott be és mindenütt tudta, kinek mire van szüksége. Egyik helyen bevásárolt, máshol a kertet segített rendbe tenni, vagy éppen vigyázott az elfoglalt fiatal szülők gyermekeire. Az idősek úgy várták, mint szeretett gyermeküket; a kicsik úgy, mint kedves nagymamát. És közben mindenre volt ideje. De ahol megjelent, ott Jézushoz vonzotta az embereket. Valahogy ösztönösen érezte, mikor van szükség jó szóra, mikor segítségre, mikor indul meg a lélek annyira, hogy már nem megkeményedik, hanem kinyílik az Ige előtt. Attól kezdve már nemcsak csöndesen imádkozott, hanem örömmel vitte az Igét, az éneket. Sok magányos lélek, sok kereső család talált otthonra szolgálatai által a gyülekezetben. Hosszú éveken keresztül tartotta rendben a templomkertet. Tavasztól őszig kapálta, gyomlálta, locsolta a virágokat. Tízéves presbiteri szolgálata alatt mindig lelkesítette a többieket. Betegségéig, talán ha egyetlen alkalomra emlékszem, mikor hiányzott volna, akkor is mi küldtük el pihenni. A keresztelőkön ő fogadta az érkező családokat, minden temetésen ott állt mellettem, hogy az Úr Jézusban kapott reménységet adja tovább a sebzett szívű embereknek. Jelen volt minden presbiteri konferencián. Az egész Egyházmegye ismerte szolgálatát. Kiváltságos szívügye volt a Juhász Zsófia Szeretetotthon Napsugár csoportja, akiket elesettségükben heti rendszerességgel látogatott, névnapjukra, születésnapjukra, ünnepeikre számot tartott. Száznál is több bábelőadáson szolgált óvodákban, iskolákban. Sosem láttam megfáradtnak, mert Krisztusból merítette hitét és erejét. Amikor a kórházban meglátogattuk, már alig tudott beszélni, valamit megfogni a kezében. Megkérdeztük: Ica néni! Mit hozzunk? Mire van szükséged? – Ő csöndesen elmosolyodott, kezét a Bibliájára tette és csak annyit mondott: Minden itt van, amire szükségem van! Ica néni súlyos betegség után 2015. október 7-én hazament a mennyei hajlékba. Hiszem, hogy hónapokon keresztül tartó megpróbáltatásai által is azt tette, amit előtte hosszú éveken át: Az Úrhoz vezetett másokat. „Isten veled, viszontlátásra!” Fukk Lóránt lelkipásztor

3

Elhívás és elküldés: „Gyere… és menj!” Gróf Ilona testvérünkre emlékezünk a Reformátusok Lapjában 2012. január 1-jén megjelent, Róla szóló írással is: Veresegyházon, ebben a tizenhétezres lélekszámú, Budapest környéki városkában nagyon sokan ismerik Gróf Ilonát, a két éve nyugdíjba ment postást, kézbesítőt, aki 35 évig járta kerékpárjával a települést. A szomszéd faluban, Szadán született régi református családban. A lelkipásztor, Körpöly Kálmán lelkiismeretes szolgálata nyomán, hittanra járva megismerte hitünk alaptanításait, konfirmációs vizsgát és fogadalmat tett. Később egyházi esküvője volt, két lányát is megkereszteltette, meg is konfirmáltak, de megjegyzi, hogy vasárnapi templombajáró volt, a szívét csak jóval később adta át Krisztusnak és az Ő szolgálatának. Már a hetvenes évek elejétől fogva veresegyháziként és a veresi gyülekezet tagjaként a 2005 őszi egyházi választás előtt megkeresték, hogy vállaljon ő is presbiteri szolgálatot. Úgy érezte, hogy még felkészületlen, még nem alkalmas erre a tisztségre, de egy bibliai igevers meggyőzte: „Isten ruház föl engem erővel, Ő teszi tökéletessé utamat.” (Zsolt18, 33) Tudta, mi a feladata és szívből követte Krisztusát, amikor a hétköznapokban is munkára, a gyülekezet építésére, gondozására hívta. Tette a dolgát. A legszebb szolgálata az idősek és betegek látogatása: „Azt a szeretetet, amit viszünk, duplán vis�szakapjuk” – mondja. Úgy érzi (és tanúsíthatom, a környezete még inkább így van ezzel…), hogy azokon a területeken, amiket az Isten rábíz, ő ott van: tagja a gyülekezeti bábcsoportnak, ami óvodákba és iskolákba juttatja el az örömhírt, kórustag, végzi a templomkert rendben tartását, szépítését, de számíthat rá a közösség akkor is, ha gyülekezeti alkalmak és szeretetvendégségek körüli teendőkről van szó. Alapember a presbitérium által támogatott őrbottyáni gyermekotthon két csoportjával való foglalkozásban, törődésben, látogatásban is. Visznek játékokat, gyümölcsöket, bábelőadásokat tartanak és kidekorálják, kifestik a szobát. Már postás munkája idején is hívogatta az elmaradó, alvó reformátusokat az egyházközségbe, a templomba. Volt, aki kifakadt: „minek hozod a Bibliaolvasó Kalauzt?”, az illető azóta pedig rendszeresen jön, hűséges tagja a gyülekezetnek. Döntő jelentőségűnek tartja, elengedhetetlennek szolgálataink gyümölcsözése szempontjából az imádságot: a gyülekezeti közösségi alkalmakon személyesen, hallható módon kimondottat, a másikat is építve éppúgy, mint az otthon végzettet. Évekig imádkozott hűséges, segítő szolgatársával, a férjével és lelki testvéreivel a 2011-ben felépült új református iskoláért, mostanság parókiaépítésben vannak a veresi kálvinisták, így jelenleg ezért (is) imádkoznak Ilonáék (is) esténként, nyolc órakor (is) …:). (Parókiát azért építenek, mert a református iskola a volt lelkészlakásban indult el 2007-ben.) A novemberben újraválasztott presbiterasszony hálás Istennek a vezetésért, formálásért, azért, hogy alakít minket, hogy teljes szívvel az ő útján járjunk, minden nap új szívet kérve. Tóbiás Csaba Sándor presbiter

4 GYÜLEKEZET


Szólítottál

Az Imaéjjelrôl

Gróf Ilona temetésére

Bárcsak tudnánk a most még itt lévőkre is hasonló szemmel tekinteni! Meglátni egymásban a kortalan lelkűt, mely sokszor fiatalon is érettebb a miénknél, és keresni, szeretni a másikban nemcsak őt magát, hanem a benne lakozó Jézust.

Gyülekezetünk idén csatlakozott a Kárpát-medencei Református Ifjúsági Imaéjjel programhoz, melynek célja az volt, hogy a református közösségek tagjai – határainkon innen és túl – ezen az estén, és éjjelen együtt imádkozzanak és könyörögjenek a keresztyének egységéért. Az Imaéjjel – nevéből adódóan – elsősorban az imádkozásról szól, így nem egy „party” vagy egy újabb, úgymond kikapcsoló időtöltés vagy társas szórakozás, ’még kevésbé lazulás’, hanem elmélyült befelé és felfelé figyelés közösségben és egyénileg. Eszünkbe juthat az imaéjjel szó hallatán Jézus Gecsemánékerti imatusája, amit egyedül kellett töltenie, mert a tanítványok elaludtak… Mesterünk figyelmeztet, és szava ma is „ébresztgeti” az „alvó” tanítványokat: „Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok.” 2015. okt. 16. estéjén 20.00-tól 40 fiatal diák, és 30 felnőtt gyülekezeti tag érkezett a gyülekezeti terembe, hogy részese legyen a virrasztásnak. Bevezető gondolatok, ráhangoló film, és közös áhítat nyitotta meg az estét. „Ti mennyivel értékesebbek vagytok.” Ez a mondat lüktetett végig a beszédben, ami számomra azt is sugallta, hogy az értéket, és értékest kevésbé becsüljük meg, és felhalmozzuk az életünket sok bóvli kacattal, ami mennyei nézőpontból tekintve semmiség. Pedig megkaptuk az értéket, és az itt van: Istenünk elfogadó szeretete, és országa, illetve egymás jelenléte… erre kell tehát újra és újra rádöbbennünk. IMASÉTÁN A tékozló fiúról szóló jézusi példázat különleges, és személyes feldolgozása adta az este legmeghatározóbb, bensőséges élményét – legalábbis számomra. Amíg várakoztunk a sétára énekeltünk, igét olvastunk, szörpöt/kávét/teát ittunk és egyszerűen megéltük a testvéri közösséget beszélgetéssel. Hiába telt lassan az idő, s már éjfél felé járt, türelmesen várakoztunk, hogy elindulhassunk. Egészen más este bejárni az iskolát hangoskodás és zsivaj nélkül! Az iskola termeit teljesen átrendezték a szervezők, úgy, hogy az egyéni séta alkalmával a legfontosabb gondolatok, mondatok, igék, imádságok jól láthatóak legyenek szemeink előtt. Feladatok is vártak a termekben, hogy magunkkal vigyük azt, ami fontos. (Átgondolni, leírni borítékba tenni vagy épp otthagyni.) Volt kellemes félhomály is, gyertyával megvilágított út, vagy teljes sötétség egy-egy teremben, de minden „effekt” egy célt szolgált, hogy az ember lásson befelé, és lásson utat fölfelé is. Bevallom magamra ismertem, nemcsak azért, mert egy tükörrel találtam szembe magam az egyik helyiségben, hanem azért is, mert ez a történet a tékozló története pontosan rólam szól. De itt nem volt vége, mert amíg csak szembesülünk, magunk vagyunk. A tapasztalatot el kell mondani, meg kell osztani azzal, aki fel is tud emelni a mélyről. Egy tábla mögött állva az imádság megszületett, melynek nem a beszéd vagy az ima szavai a fontos része csupán, hanem a kapcsolat maga. Ez a különleges kapcsolat az Istennel, aki feloldoz, és újra gyermekének nevez. Kívánom mindenkinek, hogy átélje a találkozást. Zárszóként köszönetet mondok a szervezőknek ezért az estéért, éjjelért.

H. B. Szilvia gyülekezeti tag

Csőri-Czinkos Gergő lelkipásztor

Jel 7,9-17

Krisztus visz. Mitől kéne félnem? Ami az Úré, nem érheti szégyen. Dicsőség minden, mit tőle kaptam. Maréknyi porként is kezébe raktam magamat egészen. Készen vagyok, Uram, elődbe állni. Már nem kell többé várni. Szólítottál. Íme, itt vagyok. Ahogy egykor üresen jöttem, most magam mögött hagyok minden földi gúnyát. Fölveszem a tőled kapott hófehér ruhát. Elődbe állok. Milliónyian jönnek. S te letörlöd szemeimről minden nyomát a könnynek. Fukk Lóránt lelkipásztor Veresegyház, 2015. október 20.

A szeretetre intô emlékezés Közeleg november eleje, amikor az elköltözötteinkre emlékezünk. Sokan nap, mint nap megtesszük ezt, főleg, ha a távozás még nem oly távoli. Emlékezünk és reménykedünk. S emlékeinkben előtörnek közösen megélt örömök és egymásnak okozott bántások is. De valami megváltozik: máshogy, időtlenül tekintünk már rá, s rájövünk, hogy a lelkünknek nincs kora! Mint ahogy a testi és lelki fejlődés sem függ össze mindenáron. Hiszen odaát már nem az számít, hogy hány éves volt, sokkal inkább az, amit szétosztott magából másoknak. Akár nálunk idősebb, akár fiatalabb volt, már csak azt látjuk, amiben példa volt számunkra, s utólag értékeljük igazán a krisztusi vonásait: a sok odafigyelést, kedvességet és mosolyt. Ez a földi idő egy fátyol: sokszor megakadályoz, hogy annak lássuk egymást, akiknek Isten lát minket. S utólag értjük meg, ki is volt itt a másik valójában. Lepereg a sok sallang, a bántások, a zsörtölődések, hiszen ezek testünk cselekedetei csupán. S végül csak a szeretet marad.

2015 / 3. – reformáció Gyülekezet

Kárpát-medencei imaéjjel „Hagyd az Úrra útadat, bízzál benne, mert Ő munkálkodik” (Zsolt 37:5)

Azon az estén én is siettem a templomba, hiszen első alkalommal csatlakoztunk a Kárpát-medencei református imaéjjelhez. Elképzeltem, ahogy együtt imádkozunk a fiatalokért, beszélgetünk, aztán ha elálmosodtunk, szépen csendben, elszállingózunk a hátsó sorokból. Magam is valahova hátra terveztem ülni, nem vagyok egy éjszakai bagoly. Na, semmi sem így történt – hála a mi Urunknak! A gyülekezeti teremben találkoztunk, mintegy 40–50-en, fiatalok és korábbi fiatalok vegyesen. Igeolvasás után meghívást kaptunk egy titokzatos útra. El sem tudtam képzelni, mi készül „ellenünk” – de izgatottan vártam. Először megnéztünk két rövid filmet, az egyik egy pantomime előadás volt, amiből megérthettük, hogy bár iszonyatos ereje van a kísértőnek és mi el is bukunk, Isten legyőzte a gonoszt és Ő soha nem hagy el bennünket. A másik a bizalomról szólt. Egy testi-szellemi fogyatékkal élő fiú táncolt. Hogy lehetséges ez, hiszen képtelen egyedül megtartani az (egyen)súlyát? Úgy hogy a gondozója végig tartotta és ő bízott benne. Amikor véget ért a tánc, meghajolt. Aztán újra és újra… Mindvégig ugyanazzal a boldog mosollyal az arcán. Mindannyian éreztük a csodát ebben a boldogságban. Ez a fiú emberi mércével mérve nincstelen, szánalomra méltó teremtés, mégis csak úgy ragyogott, nem volt szüksége a földi kincsekre hozzá. Körbe ültünk és elkezdtünk beszélgetni: – Te miért jöttél el? – hangzott a kérdés. Mindenki válaszolt. Kit a kíváncsiság hozott, ki Istenhez akart közelebb kerülni. Én úgy éreztem, hogy ha az Úristen elkészíti az alkalmat, menni kell és szolgálni Őt. Hátha én is eszköz lehetek. Ezután Enikő egyenként kihívott minket, kezdve a fiatalokkal. Mi közben énekeltünk, beszélgettünk, teáztunk, és észre sem vettük az idő múlását. Csak az tűnt fel, hogy nem nagyon jön vissza senki. Aki mégis, az nagyon csöndben, kisírt szemmel. Össze-összenéztünk, mi vár ránk? De Enikő mindig sugárzó arccal jött a következő emberért, pedíg addigra már nagyon hosszú napja volt. És egyszercsak értem jött, és torkomban dobogó szívvel elindultam. Az első terem ajtaján egy felirat: Add ki! Na, gondoltam – lesz itt egy lelkigondozó és most ki kell adni magunból mindent. Megint nem lett igazam. Akkor eldöntöttem, jobb bízni mint spekulálni. A teremben életképek fogadtak a táblán. Gyermekkor, szerelem, diplomaosztás stb. és egy ige. A tékozló fiú történetének kezdete: Add ki…! a rá eső részt… aha…most már értem. Kaptunk 100 millió forintot egy arany kártyán aztán várt a gazdagság, a luxus élet. Nem is nagyon fogtam fel elsőre, hogy miről van szó. Aztán körbe érve a termen, jött az utasítás, hogy töröld a 100 milliót! Mindent elköltöttél és nincs hiteled. Ez most mi akart lenni? E kérdéssel a fejemben, kicsit kábán mentem a második állomáshoz, a vájúhoz. Itt nem volt semmi, ami elterelje a figyelmet. Nagy kupac zsebkendő, papír és ceruza. Gyanús! A következő igeszakasz: amikor a tékozló fiú már a disznók moslékát is megenné, de nem ad neki senki. Azt az instrukciót kaptuk, hogy húzzunk egy életvonalat osszuk fel 5-10 éves lebontásokba és gondoljuk végig, hogy az egyes szakaszain az életünknek, mi az amit másképp csinálnánk? Ha csak úgy általánosan gondolsz vissza, nem olyan ütős, de amikor elgondolkozol, és pörögnek az emlékképek, a gyerekkori engedetlenségek, hazugságok, a bulik, a mulasztá-

5

sok, a keresztbe tevések, a félreértések vagy félrevezetések stb. Kinek mi. Viharzottak a gondolataim és ömlöttek a könnyeim. Egy zsebkendő nem volt elég. Úgy szeretném újra kezdeni és másképp csinálni, kevesebb szívfájdalmat és bosszúságot okozni az én drága szüleimnek, akik sokkal jobbat érdemeltek. Csak dőlt az önvád és a könny szakadatlan. Már korábban átadtam az életem Istennek, de ez volt az első igazi önvizsgálatom. A következő teremben halk zene szólt, és a tékozló fiúban megszületett az elhatározás. Igéslapok voltak lefordítva, kicsi mécsesekből egy kereszt. Olvasd el az ígéket és húzz egyet! Nem éretttem, hiszen le voltak fordítva. Elcsendesedtem és kértem Istent, hogy vezesse Ő a kezem. Húztam egy kártyát, amin ez állt: „mert nem nagyobb a szolga az Ő uránál, ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak, ha az én beszédemet megtartották a tietek is megtartják majd” (Jn15:20) Bőgve jöttem ki a teremből. Enikő és Edina mosolyogtak, és újabb zsebkendőket kerítettek, miközben mentem tovább a negyedik állomásra. Egy tükör, egy szék és komoly kérdések a táblán. Pl.: Te kiben bízol? Mitől félsz? Honnan jössz és hová tartasz? A sok sírástól jól eltorzult önképpel néztem a tükörbe. Még el is nevettem magam a látványtól, milyen rondává tett a bűn! Leültem és elkezdtem írni a válaszokat. Ami a leginkább megerősödött bennem ezen az úton az a honnan jössz és hová tartasz válasza.Kegyelemből, kegyelembe! Mert semmi nem az én érdemem.Eddigi életemre visszatekintve nekem bűnhődés az osztályrészem, de meggyőződésem és hittel vallom, hogy Isten engem is kiválasztott még fogantatásom előtt és soha el nem hagyott, mégha néha hosszú pórázra engedett is, Tudom és hiszem, hogy a Krisztus értem is hullott megváltó vére által Kegyelemből Kegyelembe tart az én gyarló életem. A következő sötét teremben csak egy ösvény volt kirakva mécsesekkel, és az íge már nem a táblán volt hanem alatta. Térdre kellett ereszkedni, hogy elolvashassuk: „Atyám vétkeztem az ég ellen és Teellened és nem vagyok méltó rá ,hogy a fiadnak neveztessem.” Még mindig – talán még jobban – zokogva, a földre borulva mondtam el többször is. Még egy állomás várt. Nullával indultunk, nullával érkeztünk, mégis mennyivel gazdagabbak lettünk. Imádkozz! És imádkoztam és hálát adtam Istennek hogy újra szembesített. Csodálatos volt. Ezek után mindannyian bementünk a templomba ahol megterítve állt az Úrasztala. Amikor már azt hittem, vége, megint nem nekem lett igazam. Hangzott a hívó szó: Akit Isten lelke megérintett azon az éjjelen, jöjjön és tegyen bizonyságot! Engem megérintett – bár belül még minden olyan kusza volt –, a lábam megindult és vitt kifelé az Úrasztalához bizonyságot tenni. Szolgálni jöttem, adni akartam, és már megint én kaptam. Isten alázatra intett, mert nem nagyobb a szolga az ő uránál. Aznap este újra megtapasztaltam, hogy elém is fut az én men�nyei Atyám és nemcsak megbocsát és visszafogad kegyelmébe, de gazdagon meg is jutalmaz. Hála Neki, többen is kiálltak, és még többen magukban is bizonyságot tettek azon az éjjelen. Bárcsak több embert hívtam volna én is! Nem így képzeltem el ezt az alkalmat, de hála a mi Urunknak és az Ő bölcs végezésének, ráhagyhatjuk a mi utunkat és bízhatunk benne, mert Ő munkálkodik a mi életünkben. Elereszt de el nem enged, visszavár, megbocsát és fut eléd is, aki elvesztél de az Ő kegyelméből meg is találtattál! Isten áldja meg gazdagon az Ő köztünk munkálkodó szolgáit is akik betegen, fáradtan, gondterhelten is vállalták ennek az estének az előkészítését és lebonyolítását! Bátki Erzsébet gyülekezeti tag

6 Iskola


Kálvin Téri Református Általános Iskola Veresegyház „Ti magatok is mint élô kövek épüljetek fel lelki házzá…”

Róm 8:6b

„ …titeket pedig az Úr gyarapítson és gazdagítson a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt” 1Thessz 3,12

Gondolatok a 2015-2016-os tanévünk elején Intézményünk 2015. szeptember 1-jén kezdte meg a 9. tanévét. Az elmúlt évek alatt bizonyossá vált, hogy a református gyülekezetünk által fenntartott intézmény betölti feladatát, a térségben sokan választják a szülők, amikor iskolába íratják gyermeküket. Az iskola tanulólétszáma, pedagógusaink száma évről évre emelkedik. A 2015/2016-os tanévben 421 fő tanul iskolánkban, és 41 tanító, tanár látja el a nevelés-oktatás feladatát. Az intézményben a szakos ellátottság 100%-os. Két intézményvezető-helyettes segíti a vezetői munkát: Kármán Bernadett, és Fukkné Fukász Enikő. Nevelő-oktató munkát közvetlenül segítők száma: 3 fő. Egyéb munkatársak száma 13 fő. Isten iránti hálával a szívemben munkálkodtam a tanév indításakor az iskolai közösség megtartatásáért! Azért imádkozom naponként — és buzdítok másokat is —, hogy cselekedeteink során lássuk meg, halljuk meg, mi az Isten akarata: legyünk tanítók, szülők, vagy tanulók. Ne az számítson, amit mi akarunk, hanem merjük magunkat Gondviselő Atyánkra bízni, Reá hagyatkozva kell végbemenni a nevelésnek, az oktatásnak. Lehetnek elvárások, de ne feledjük el, Istennek is van elvárása. Ő hív, figyelmeztet, óv, útmutatást, erőt ad. Halljuk meg ezt a halk, szelíd szót. Ez akkor lesz lehetséges, ha hitben, szeretetben naponként erősödünk. Áldott alkalmakat kínál ehhez számunkra a Mindenható. Éljünk a lehetőségekkel, ne kényszerből, de belső indíttatásból. Ez lesz erős alapja az együttmunkálkodásunknak. Így tudunk a Szentíráson alapuló értékrendet közvetíteni, mely mindenkor megáll. Jöhetnek törvényi változások, Nemzeti alaptanterv, kerettanterv, nemzeti köznevelésről szóló törvény, szinte követhetetlen módosításokkal. De az igazi kereteket Isten törvénye szabja! A belső tartalom lényeges: az értékteremtés, a kultúraközvetítés, a nevelés. A hagyományteremtés szem előtt tartásával legfontosabb feladatunk a jól bevált alapértékekre építve felfrissíteni, megújítani helyi nevelési-oktatási módszereinket, eszközeinket. Felelősséggel és szeretettel köszönjük meg a Szülőknek, hogy gyermekeiket ránk bízzák. Nagy kegyelmi ajándékként fogadjuk ezt, és hálásak vagyunk Istennek minden napon ezért. Az intézményben dolgozó felnőttek következetesen, szeretettel, türelemmel tanítják, nevelik, formálják a nyiladozó értelmeket,

A most iskolába járó gyermekek jelentik a jövőt: a család, a gyülekezet, az egyház, a nemzet jövendő zálogát! Tehát a szülőkkel együtt nagy a felelősségünk. Pedagógusként csodálatos feladatot kaptunk Istentől! Legyünk hát fáradhatatlanok, hogy a ránk bízott törékeny kis csemetékből egyre erősebb törzsű, helyükön szilárdan megálló, majdan termőre forduló fák növekedhessenek! Szeretnénk maradandót alkotni! Mert, ami maradandó az fennmarad, ami nem, az kihull a könyörtelen idő rostáján. Mit akar tenni iskolánk? Élő hitre akar nevelni, megmutatni, hogy aki Isten útján jár nincs egyedül! Isten áldása kísérje tanévi munkánkat! Fukász Lászlóné intézményvezető

2015 / 3. – reformáció Iskola

7

Önértékelés – pedagógiai-szakmai ellenôrzés – minôsítés Az egyik legfontosabb oktatáspolitikai cél, hogy a pedagógushivatást a legrátermettebb, legtehetségesebb emberek válasszák, és a már gyakorló eredményes pedagógusok a pályán maradjanak. Ehhez kíván hozzájárulni a pedagógus-előmeneteli rendszer bevezetése. Az életpálya központi eleme a minősítési rendszer, amely szakmailag megalapozott tartalmi elemekből, módszertanból és eljárásrendből áll. Az előmeneteli rendszer a hangsúlyt a pedagógusok folyamatos szakmai fejlődésére helyezi, és összekapcsolja a szaktanácsadást, az országos pedagógiai-szakmai ellenőrzést (tanfelügyeletet) és a minősítési eljárást a nevelés-oktatás minőségének javítása érdekében. A szaktanácsadó arra törekszik, hogy megadja a szükséges szaktárgyi, módszertani és pedagógiai támogatást a segítséget kérő pedagógus számára. Az országos pedagógiai-szakmai ellenőrzés (tanfelügyelet) célja a pedagógusok munkájának folyamatos és rendszeres szakmai értékelése. A minősítővizsga és a minősítési eljárás során a bizottság a gyakornok, illetve a pedagógus kompetenciáinak fejlettségét állapítja meg a minősítővizsga, illetve a minősítési eljárás követelményeiben meghatározott, a pedagógus számos tevékenységét érintő és értékelő dokumentum, valamint a szakértő személyes tapasztalatainak (az óra-/foglalkozáslátogatások) értékelése alapján. A 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről írja elő az egységes, fenntartótól független külső értékelési rendszer (pedagógiai-szakmai ellenőrzés – tanfelügyelet) működtetését. Egységes, mivel az értékelés alapját képező elvárások központilag kerültek meghatározásra – a pedagógusra, intézményvezetőre és intézményre megfogalmazott általános elvárások, az értékelési eljárások, módszerek és eszközök is egységes standardot alkotnak. A standardok alkalmazása fenntartótól függetlenül, külső ellenőrzés esetén külső szakértők (tanfelügyelők) bevonásával történik, önértékelés esetén pedig az intézményben az önértékelést végzők alkalmazzák. Az önértékelési standardok – pedagógus, vezető és intézményi standard - az ajánlásnak megfelelően, szorosan kapcsolódnak a tanfelügyeleti standardokhoz, így az intézményi önértékelés egységesül, ami azonban nem zárja ki a standardokba csoportosított önértékelési elemek kiegészítését az adott intézmények saját gyakorlatában fontosnak ítélt további önértékelési elemekkel. Az értékelés területei, szempontjai, valamint az értékelés alapját képező pedagógusra, vezetőre és intézményre vonatkozó általános elvárások az önértékelésben megegyeznek a tan felügyeleti ellenőrzéssel, az alkalmazott módszerek, eszközök tekintetében azonban az önértékelés tárháza gazdagabb a külső értékelésnél.

Az egységes külső és belső értékelés az intézmények különböző önértékelési rendszereihez kapcsolódva képes objektív, fejlesztő értékelést adni valamennyi köznevelési intézmény számára. Az egységes önértékelés és a külső értékelés alapját standardok alkotják, amelyeket általános elvárások rögzítenek. Az intézmény az önértékelés során ezeket az elvárásokat értelmezi, önmagára adaptálja, továbbá meghatározza az elvárásokhoz képest az intézmény helyzetét, állapotát. Mindezek alapján az intézmények el tudják készíteni a következő 5 éves időszakra vonatkozó intézkedési, valamint a vezetőre és az egyes pedagógusokra vonatkozó önfejlesztési terveiket. Az intézkedési tervek feladatait az intézmény éves munkatervében rögzítik. A köznevelés megújuló értékelési keretrendszere a pedagógusminősítéssel válik teljessé, amely szintén szoros kapcsolatban áll mind a tanfelügyeleti ellenőrzéssel, mind a pedagógusok önértékelésével. A pedagógus, a vezető és az intézmény önértékelése része az intézményi átfogó önértékelésnek. Az átfogó önértékelés során meghatározott elvárások teljesülése válik megállapíthatóvá – pedagógus esetében a pedagóguskompetenciákra épülő területeken, vezető esetében az intézményvezetői kompetenciákra épülő területeken. Az intézmény önértékelése meghatározott elvárások alapján, a pedagógusokra és a vezetőre vonatkozó eredmények figyelembevételével történik. A nevelőtestület az intézményvezető irányításával elkészítette pedagógiai programját, amelyben megfogalmazza az intézmény pedagógiai hitvallását, az ott folyó nevelő-oktató munka pedagógiai elveit, értékeit, céljait, és meghatározza a hozzá kapcsolódó feladatokat, eszközöket. Az intézmény az önértékelés során azt vizsgálja, hogyan tudott megfelelni saját céljainak, azok megvalósításában hol tart. Az önértékelés önmagában is lehet megfelelő eszköze a minőségértékelésnek és minőségfejlesztésnek. Az önértékeléshez szorosan kapcsolódik a külső értékelés. A tanfelügyeleti ellenőrzés bevezetésével az ágazatirányítás megteremtette a lehetőségét annak, hogy az intézmények objektív, külső visszajelzést kapjanak pedagógiai munkájukról, amely egyúttal az önértékelés eredményére, sőt a korábban megfogalmazott intézményi elvárásokra vonatkozó visszajelzés is. A pedagógusmunka minősége és az oktatás színvonalának emelkedése jelentősen meghatározza a diákok teljesítményét. Természetesen egyéb befolyásoló tényezők, a tanulási-tanítási környezet más összetevői is hatást gyakorolnak, de a pedagógus kulcsszerepet tölt be. Fontos tehát, hogy megbecsült, motivált és jól felkészült legyen. Fukász Lászlóné intézményvezető

8 Iskola

„Fogadalmat tettünk” 2015.szeptember 20-án, vasárnap délután 15 órai kezdettel fogadalmat tettek iskolánk legfiatalabb, első évfolyamos tanulói is. De nemcsak nekik és családjaiknak volt ünnep ez a nap, hanem azoknak a kisdiákoknak és új iskolai munkatársaknak is, akik szintén fogadalmat tehettek az iskola és a gyülekezet előtt. A gyerekekkel már szeptember első hetei óta készültünk lélekben és a szöveget értelmezve is erre a felemelő alkalomra, hogy mindannyian „mint élő kövek” lehessünk együtt lelki házzá. Az iskola hivatalos életét a házirend szabályait betartva éljük, de az ÚR asztala körül a fogadalom elmondása közben, Isten színe előtt állva kérhettük és megvallhattuk azt is , hogy Isten áldása munkálkodjon a mindennapi életünkben. Az iskolai sál, nyakkendő átadását az énekkar lelket gyönyörködtető szolgálata kísérte. Ajándékba a gyermekek a Damaszkuszi út alapítvány névre szóló Énekeskönyve kaptak , amely az egész életük során elkíséri őket, benne az iskolai pecséttel és alapítványi matricával. Az izgalmakat az ünnepi istentisztelet utáni szeretetvendégséggel csillapították a gyermekek és családjaik. Köszönjük azok szolgálatát, akik az ünnepszervezésében, lebonyolításában részt vettek! az első évfolyam tanítói

Pedagógusként is látom, hogy az iskolai közösség milyen fontos szerepet játszik a gyerekek életében. Ezért is tartottam fontosnak, hogy olyan iskolai közösségben élje napjait a gyerekem, ahol a keresztyén értékrend fontos. A fogadalomtétellel ő is kifejezte ezt a szándékát, bár a szövegből még a szülők, tanárok és társak tiszteletén kívül nem sokat értett csak némi magyarázással. A sál átvétele számára is az iskola közösségéhez való tartozás élményét nyújtotta. Azt is fontosnak tartom, hogy a mai rohanó világban időnként álljunk meg, és adjunk ünnepélyes keretet számunkra fontos dolgoknak. Sipos-Füle Metta Zita (1.b) anyukája

Elsőszülött nagylányunk kezdte meg idén az első osztályt az iskolában, s különleges alkalmon kóstolhattunk bele a családi vasárnapok ízébe: szeptember végén csemetéink fogadalmat tettek! Újszerű és különleges volt ez az alkalom számomra, általános iskolában nem tudok hasonlóról: egyszerre idézi fel a gólyaavatók, diplomaosztók, – vagy egyházi keretek között maradva – a keresztelő és konfirmáció hangulatát is. Mintha e két utóbbi közti lépcsőfokot tettük volna meg: már nem a szülő, hanem maga a kisgyermek vállal felelősséget, s mi felnőttként legbelül tudjuk: jó úton járunk. Éppen ettől


megható és felemelő, hiszen az iskola ezzel is értéket közvetít a kisgyerekek felé: az „ígéret kötelez”, vagy az ő nyelvükön szólva „az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó”. S mindez abban is példaértékű, hogy a fogadalmat nemcsak a kisdiákok, de az új dolgozók is magukénak vallották: szülőként ebben én egy testvéri közösséget is láttam. Ezt szimbolizálja a kapott sál vagy nyakkendő. E szeptemberi vasárnap után napokig az egyik ott hallott dalt dudorásztunk a kislányommal: „Oly boldoggá tett, oly boldoggá tett, örvendezek, mert oly boldoggá tett…” Hegedüsné B.Szilvia szülő, 1.a.

Szép idővel, napsütéssel elérkezett a mindannyiunk által várt szeptemberi vasárnap. A kislányok – megannyi kis veréb a padon – már közelebb húzódtak egymáshoz, mint pár hete az évnyitó előtt, nem hiába, az együtt töltött három hét az iskolapadban már nagy idő! Fogadalomtételre készülnek, izgulnak... de nem egyedül, hanem már együtt, mint 1/b osztály. És ez az idő múlásával csak egyre erősebb lesz, jó ide tartozni, jó a Közösség része lenni, amit ők is napról-napra, hétről-hétre egyre inkább átélnek és átéreznek. Meghatottan nézzük őket, amint belépnek a templomba. Jézusra bíztuk őket, mint annak idején Anna Sámuelt Hélire, így van rendjén. Fogadalomtétel, Isten színe előtt kimondott ígéretek… Ezek a pici gyerekek is átérezték jelentőségét, egy hangon, érthetően ismételték a Tiszteletes Úr után a szöveget, amit mindenki fejből tudott. Meghatottan hajtották le fejüket, mikor az iskola nyakkendője és sálja a nyakukba köttetett, ami ezentúl az összetartozás jelképe is, büszkén viselik. Hálatelt szívvel gondoljuk, jó IDE tartozni. Bereczi Mariann, Flamm Flóra (1.b) szülője

Debrecenben Idén először vettünk részt a Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskola szervezésében a Református Iskolák XIX. Országos Tanulmányi Versenyén. 11 tanuló képviselte iskolánkat a 41 intézményből érkező, mintegy 500 diák között. Egyéni- és csapatversenyeken is részt vettek gyermekeink. A legkisebbek, Bors Luca 2.b és Tóth Patrícia 2.a mesefeldolgozásból mérették meg tudásukat 1,5 ponttal lemaradva a dobogóról, IV. helyezést értek el. Anyanyelvi csapatversenyben Csőri-Czinkos Kamilla 3.b, Bors Lili 4.a és Unyi Eszter 4.b osztály tanulói VI. hellyel szereztek örömet iskolánknak. Matematikából Monostori Dóra 5.b, VI. helyezést és Terebesi Zsófia 6.a, 10. helyezést érhetett el Isten segítségével. Hittanból is két csapat indult szoros küzdelemben. Kräusl Anna Lili és Biró Örs 4. b osztályos tanulók V.; Soós Kitti 6.b és Tóth Angéla 6.a osztály diákjai VIII. helyet értek el. Egy-egy tanulmányi területen 20–25 iskola mérte össze tudását. ➤

2015 / 3. – reformáció Iskola Gyermekeink boldogan adtak számot talentumaikról Debrecenben. Istennek legyen hála, hogy ide is eljuthattunk és részesei lehettünk ennek a napnak. Fukkné Fukász Enikő

2015. október 22-én kora reggel indultunk Debrecenbe a Református Iskolák XIX. Országos Tanulmányi Versenyére, amely a Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskolában került megrendezésre. A szervezők ízletes tízóraival vártak bennünket. Majd a versenyt megelőző áhítatot az ország legnagyobb református templomában, a Debreceni Református Nagytemplomban hallgathattuk végig. Az áhítat után visszatértünk az iskolába és elkezdődött a verseny. A feladatok megoldása nem volt

9

könnyű, de mindenki a legjobb tudása szerint küzdött, hogy jó helyezést érjen el. Ebédet követően kellemes sétát tettünk Debrecen főterén. Megnéztük a Nagytemplomot, a korzón lévő nevezetességeket, többek között a reformáció fáját is. Séta után minden csapat nagyon izgatottan várta az eredményhirdetést. Szerintem a feladatok nehézségéhez mérten iskolánk minden részvevője szépen teljesített. Mindenki nagyon jól érezte magát, igen jól hangulatban és élményekben gazdagan tértünk estére haza. Remélem, a jövőben is lesz rá lehetőség, hogy iskolánk részt vegyen ezen az országos megmérettetésen. Soós Kitti 6.b osztályos tanuló

Úton az iskolánk felnôtt Éjjeli imádság közössége… „Szeretteim, szeressük egymást; mert Minden tanév elején, miután a tanévkezdés nehézségeit leküzdöttük, iskolánk dolgozóinak közössége felkerekedik, hogy egy szép napot töltsön el együtt, erősítve összetartozásunkat, feltöltekezzen testileg-lelkileg. Október 2-án, pénteken nagy várakozással indultunk neki a hosszú útnak. Az első állomás Nyírbátor volt, ahol megcsodálhattuk a monumentális gótikus református templomot. Tárnok Ferenc helyi lelkipásztor mesélt a templom történetéről, történelmi jelentőségéről. A templom mellett az 1640-ben épített legnagyobb és legöregebb harangláb magasodik, melybe felmászva a harangot is megtekinthettük. Kirándulásunk következő látványossága a Túr folyóra épült Túristvándi Vízimalom. A délután folyamán Szabolcs-Szatmár-Bereg megye két gyöngyszemét látogattuk meg: a csarodai református templomot, és a tákosi református templomot. Nagyon élvezetes volt hallgatni az ízes tájszólással, lelkes szeretettel a műemlékről mesélő néniket. Utunk folytatásaként Vajára mentünk, ahol a megye legértékesebb műemléke, történeti emléke, a Vay Várkastély áll. Majd Bencze Tamás vajai református lelkész a templomba invitált minket. A műemlék komoly építési felújításon, turisztikai fejlesztésen esett át. Érdekességként megtekinthettük azt a reformáció korbeli kelyhet is, amelyet eddig a Sárospataki Múzeumban őriztek. A látnivalókban gazdag napot végül egy finom vacsorával zártuk. Köszönet a szervezésért Fukász Lászlóné igazgató asszonynak és FukknéFukász Enikőnek. Kármán Bernadett intézményvezető-helyettes

a szeretet Istentôl van, és aki szeret, az Istentôl született, és ismeri Istent” (1Jn 4,7)

A nyolcadik évfolyam utolsó tanévének fontos eseménye volt október 18-án a családi vasárnap. Isten kegyelméből ezt megelőzhette pénteken a gyülekezetben első ízben megrendezett imaéjjel, amelyen a nyolcadikosok nagy része is jelen volt. Különleges lelki feltöltődés volt minden résztvevő számára, így egészen más lelkülettel tudták bemutatni a gyerekek a bizonyságukat, legyen az saját gondolatuk, vers vagy igevers, de akár a közös éneklés és a zongoradarabok is. Álljon itt egy részlet a műsorból, Puha Dorottya (8.b) írása: Amikor elsősként ebbe az iskolába kerültünk, még nem tudtuk, mi a szeretet, bár már kiskorunk óta tapasztaljuk, érezzük a szeretet. Tanítóink régóta tanítanak a szeretetről szóló dalokra, igeversekre. Megtanítottak arra, hogy lehet Krisztusi és emberi szeretettel szeretni. – Van különbség a kétféle szeretet között? – kérdeztük. – Igen van – feleltek tanítóink. Emberi szeretettel akkor szeretünk, ha szükségünk van valamire a másiktól. Krisztusi szeretettel mindig, bármilyen körülmények között, feltétel nélkül szeretjük egymást. Hargitai Csilla 8-os osztályfőnök

10 Iskola


A Zene Világnapja 1975-ben, éppen 40 évvel ezelőtt, Yehudi Menuhin világhírű hegedűművész kezdeményezésére és javaslatára az UNESCO október 1-jét a Zene Világnapjának nyilvánította. Azóta a világ minden pontján ezen a napon különös figyelmet szentelnek annak a csodának, amit zenének hívnak. Az Isten-dicsőítésnek talán a leggazdagabb kifejezőeszköze az ének és a zene. A Bibliában számos helyen találunk buzdítást az éneklésre, a különböző hangszereken való játekra. „Adjatok hálát az Úrnak!… Énekeljetek neki új éneket, szépen zengjenek hangszereitek!” (Zsoltárok 33, 2-3) Iskolánkban idén második alkalommal rendeztünk koncertet a Zene Világnapja alkalmából. Igyekeztünk minél több gyereknek lehetőséget adni a fellépésre, ezért a szóló darabokon kívül, több kamaramű is elhangzott (zongora négykezesek, fuvola-, furulya-duó, vonós kamarazene, s különböző szólóhangszerek zongorakísérettel. A kamarazene nehézsége abban rejlik, hogy a zenésznek nemcsak önmagára, hanem a társára/társaira is figyelnie kell, hiszen együttesen keltik életre a kottában leírt zenét. Délutánonként, a zajoktól távolabb a templomban történt a felkészülés. Jöttek is a diákok szorgalmasan, napról napra, hiszen sok-sok próba kellett ahhoz, hogy az együttmuzsikálás, az összhang megvalósuljon. Munkájuk eredménye képpen október 1-én két koncertet tartottunk, külön az alsó- és felső tagozatosoknak, amiken közel 40 gyermek játszott. A népi és keresztyén zene dallamai mellett, a zeneirodalom közismert gyöngyszemei hangzottak fel: Vivaldi: Ősz témája, Charpantier: Te Deuma, Beethoven IX. szimfóniájából az Örömóda, Dvorak: Újvilág szimfóniájának népszerű dallama. Hallhattuk Liszt és Bertini virtuóz zongoradarabjait. Gyönyörködhettünk a magyar népzenében is, és megemlékeztünk Bartók Béla halálának 70. évfordulójára. A koncertek az énekkar Istent dicsőítő énekével és közös énekléssel zárultak, Fukkné Fukász Enikő Tanárnő vezetésével. Különleges színfoltja volt a Zene Ünnepének W. Nagy Péter Tanár úr hangszerbemutatója, illetve „Hangszerkóstoló”-ja, amelyen az évek óta részben összegyűjtött, részben maga- készítette hangszereit ízléses kivitelben „tálalta fel” a diákok részére. Mindenki kedvére kipróbálhatta a számára szimpatikus csengő-bongó, egzotikus ritmushangszereket. Köszönöm tanártársaim segítségét, a hangszeren közreműködő diákok kitartó munkáját, akik hozzájárultak a zene méltó megünnepléséhez. Köszönöm Istennek, hogy az ének és zene ajándékával gazdagítja életünket. Révész Éva ének-zene tanár

Sport – Kálvin emlékfutás Október 1-jén második alkalommal rendeztük meg iskolánk Kálvin emlékfutás versenyét, a veresi Búcsú téren. Osztályonként 12 fős vegyes váltócsapat nevezhetett. Kb. 100 méterenként váltották egymást a tanulók. Két évfolyam 4 osztálya versenyzett egyszerre egymás ellen. Nagy várakozás kisérte a 7–8. évfolyam versenyét amihez csatlakoztak a tanárok is egy csapattal. Az izgalmas verseny legdrámaibb futama az 5–6. évfolyam váltója volt, ahol fantasztikus küzdelemben az 5.b osztály megelőzte mindkét 6. osztályt. Gratulálunk a példátlan sikerhez! A győztesek: 1–2. évfolyam: 2.a osztály 3–4. évfolyam: 4.b osztály 5–6. évolyam: 5.b osztály • 7–8. évfolyam + tanár csapat: 8.a osztály. A verseny lebonyolításában és a helyszín kitűzésében a GAMESZ dolgozói segítettek. Köszönjük szépen!

Kálvin Focikupa Az elmúlt néhány tanévben a Gödöllői Szent Imre Általános Iskola rendezésében részt vehettünk egy „Pünkösd kupa” nevet viselő labdarúgó kupán. Ennek mintájára kollégámmal, Győri Zoltánnal mi is szerveztünk egy ehhez hasonlót, hogy minél több sportolási, versenyzési lehetőséget biztosíthassunk tanulóinknak. Október 9-én került először megrendezésre a Kálvin focikupa. A környező települések egyházi iskoláit hívtuk meg: Gödöllői Szent Imre Katolikus Általános Iskola, Gödöllői Református Líceum, Fóti Ökumenikus Általános Iskola és Gimnázium (2 csapattal), Verőcei Géza Fejedelem Református Általános Iskola. Először 2 csoportban játszottak 2x10 perces körmérkőzéseket, majd a másik csoport azonos helyezettjei mérkőztek a kupa első, második és harmadik helyéért. Végül a Gödöllői Szent Imre Iskola és a mieink, küzdöttek az első helyért. A győztes a Gödöllői Szent Imre Katolikus Általános iskola csapata lett, így mi a 2. helyen végeztünk. A legjobb kapus díját, a Szent Imre és a Kálvin Téri Refi (Nagy Ferenc) két kapusa nyerte, a gólkirály a Szent Imre iskolából került ki míg a legjobb játékos díjat iskolánk tanulója, Miletics Hunor vehette át. Izgalmas, sportszerű mérkőzéseket láthattunk. Minden csapat felkészülten, szépen, de keményen küzdött. Köszönet Illés Ferenc és Tóth Gábor bíróknak a kiváló játékvezetésért, továbbá Ella Ferencnek a Sportbizottság vezetőjének, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a város két műfüves focipályáját. Maradandó élmény volt minden résztvevőnek, és szándékunk hagyományt teremteni a Kálvin Focikupának.

1956-os emlékfutás Először csatlakoztunk városunk 1956-os emlékfutásához. 36 diák és számos szülő részvételével érkeztünk a helyszínre, aholl a rendezők és indulók sokasága fogadott. 15.00-kor elrajtoltak az egyéni futók. Iskolánkból 8-an neveztek ebbe a számba. Borsos Dominik, Szép Ábel és Varga Szabolcs 6.b osztályos tanulók úgy gondolták, hogy kerekes székes osztálytársukat is szeretnék a futás örömében részesíteni, így felválta tolták végig Kertész Mátyást az 1956 méteres távon. Nagyon megható volt a fiúk és szüleik hozzáállása, segítsége és részvétele. Nem volt könnyű feladat, de mindannyian maradandó élménnyel tértek haza. Az 1956 métert három fős váltóban is lehetett teljesíteni. Iskolánkat 8 csapat képviselte. A váltót alkotó futók összeadott életkora alapján több kategóriában hirdettek eredményt. A 30 éves kor alatti kategóriában elhoztuk az arany és a bronzérmet is. Az első helyezett csapat tagjai: Benkő Mátyás, Szabó Bogdán és Villányi Nikolett 4.b osztályos tanulók voltak. Gratulálunk! Jövőre is szeretnénk indulni ezen a jó hangulatú versenyen. Köszönjük a szülők segítségét, a gyerekek lelkes részvételét és még egyszer külön kiemelem a 6.b osztályos fiúk és szüleik aktív részvételét! ISTENÉ A DÍCSŐSÉG! Szabó-Ambrus Veronika testnevelő

2015 / 3. – reformáció ISKOLA

Bemutatkoznak tanáraink… Ismerjük meg Csőri-Czinkos Krisztinát, aki 1. és 2. osztályban tanít hittant, és a 3.a osztály egyik délutános tanára. Kedves Kriszta néni! Mesélj az eddigi utadról! Hol végezted tanulmányaidat? Hol szolgáltál eddig? Vecsésen nőttem fel. A vecsési református egyházközség aktív tagja voltam, mint hittanos, konfirmandus, ifis, gyerekmunkás. Nagyon sokat jelentett nekem az a közösség. Zárkózott gyerek és fiatal voltam, de nyitott voltam Isten felé. Nagy hálát érzek, hogy Isten már a kezdetektől rajtam tartotta szemét és a kezét. Nagykőrösön tanultam a Református Tanítóképző Főiskolán, tanító-hitoktató szakon. Ezután a Budapesti Teológiát is elvégeztem nagy vívódással, hogy valóban ez szerepel-e Isten tervében. Közös életünket férjemmel Kiskunhalason kezdtük. (Férjem, Gergő református lelkész, jelenleg Őrbottyánban a Juhász Zsófia Szeretetotthonban intézménylelkész). Kiskunhalas nagyon szép idő volt az életünkben, sok szempontból. Ott született meg első gyermekünk, Kamilla. Halas után, Miskolcra költöztünk (férjem miskolci), ott református hitoktatóként dolgoztam egy katolikus általános iskolában, mely nagyon kedves hely lett számomra. Első munkahelyem volt, és sok-sok szeretetet kaptam az első pillanattól kezdve. Hogyan kerültél a Kálvin Téri Református Általános Iskolába? A férjem 2012 tavaszán elvállalta az őrbottyáni Szeretetotthonban jelenlegi munkáját. Interneten munkahelyet keresgélve rábukkantam, a Veresegyházi Református Általános Iskolára. „Itt fogok dolgozni!” – fogalmazódott meg bennem. Jelentkezésemkor nem volt betöltendő állás, de ez nem szomorított el, inkább megerősített abban, hogy itt a helyem, csak várni kell, sőt jó is, hogy nem elsőre sikerült, az túl egyszerű lett volna. Sokat imádkoztam, és teljesen Istenre bíztam a leendő munkahelyemet. Egy hónap telt el a jelentkezésem óta, amikor igazgatónő telefonált, hogy utazhatom Veresre egy vele való beszélgetésre. A Reformáció ünnepére készülünk. Maga a szó visszaalakítást, megújulást jelent. Mit jelent a te életedben a reformáció? Sok helyzetben, sok alkalommal születik meg az ember szívében az az elhatározás, hogy másképpen élek az Ige hatására, Isten szavára változtatok, engedelmeskedem. Amikor valóban alkalmazom az életemre az Igét, és tapasztalom a változást, az számomra reformáció. Több helyen laktam már, több gyülekezethez tartoztam, sok emberrel találkoztam, kapcsolatokat építettem, ami nem volt könnyű, de sokat erősödtem, tanultam általa. Amikor kezdtem valahol komfortosnak érezni magam, sikerült nyitottá válnom, akkor Isten újat tervezett, kimozdított. Az új dolgok befogadása, az újra kezdés, újra élés, amelyek előbbre visznek, az reformáció az életemben. Nem kellett egy reformációt sem egyedül átélnem, mert az Úristen mindig velem volt. Olyan lehetőség ez Isten-

11

től, ami stabilabbá, bátrabbá, alázatosabbá tesz. Lelki életem fejlődése, a másik ember megértése, Istenhez közelségének tapasztalása egy-egy reformáció nekem. Minden tudatosabb figyelmességgel, bátrabb buzdítással, kifejezőbb szeretettel, őszintébb imával reformációt élhetek meg önmagam is, és mások is. Reformációt élek meg, ha tapasztalom a gyerekek fejlődését és gyümölcsöző életüket. Reformációt élek meg, ha egyik munkatárssal, szolgálótárssal új módszereket alkalmazunk. Reformációnak élem meg, ha új kapcsolat bontakozik ki körülöttem. Reformációnak élem meg, ha gátak szakadnak fel és falak omlanak le bennem. Reformációt élek meg, ha leküzdök egy félelmet. Reformációnak élem meg, ha kimozdítanak a komfortzónámból, és merek számomra ismeretlent kipróbálni. Reformációt élek meg, ha minden harag és düh után, meg tudok bocsátani. Van olyan, amikor nem akarunk reformációt, de Isten Lelke mégis kimunkálja bennünk. Lehet, hogy fájdalommal, könnyekkel, keserűséggel, sok munkával és türelemmel, de a végén hálát adsz érte! Kedves Kriszta néni! A mi Urunk vezessen téged szolgálataidban az iskolában, a vasárnapi gyermekistentiszteleti munkádban, családodban, egész életedben! Kovácsné Éles Edina lelkipásztor

Gyerekkuckó A reformáció ünnepe és a Biblia Kedves Gyerekek! Sok bibliai történetet ismertek már hittanóráról, gyermekistentiszteletről. Talán otthon van saját gyermekbibliátok, amiből anya, apa, vagy akár ti magatok is olvastok. A gyermekbibliában és a hittankönyvekben szép képeket, rajzokat találtok a történetekhez. Nagyon fontos, hogy a bibliai történetek nem csupán mesék, mint amilyeneket a mese-könyvekben olvashattok. A meséket kitalálták, de a bibliai történetek igazából megtörténtek. A mesékből sokat tanulhatunk, de a bibliai történetek hallgatása, olvasása közben maga Isten tanít minket. Megszólít és megmutatja, hogy lehetünk boldogok és hogy éljünk? Isten ezeken a történeteken keresztül szeretne minket vigasztalni, vagy épp bátorítani. Régen, a középkorban sok ember és sok pap elfeledkezett a Bibliáról. A templomban olyan dolgokat tanítottak az embereknek, amik nincsenek benne a Bibliában, sőt épp az ellenkezőjét mondták. Az emberek sajnos elhitték ezeket és csak nehezebb lett az életük. Nem vették figyelembe Isten szavát, így rossz útra tértek. Viszont voltak olyan emberek, mint pl. Luther Márton és Kálvin János, akik rájöttek, hogy fontos ismerni és olvasni a Bibliát, mert abban választ találunk a kérdéseinkre. Ezért bátorí-tották az embereket, hogy olvassák gyakran, hiszen abból ismerhetik meg Istent, és az igazságot. Nem volt könnyű ez a feladat, de kiálltak a véleményük mellett! Rájuk gondolunk a reformáció ünnepén, minden év október 31-én. Arra bíztatlak benneteket, hogy olvassátok egyre többet a Bibliát, mert Isten igéje titeket is meg tud érinteni, meg tud reformálni, vagyis át tud alakítani! Kovácsné Éles Edina lelkipásztor


Gyülekezeti hírek

Állandó alkalmaink

A keresztség sákramentumában részesedett egyházközségünkben

Hétfő 15.00–18.00 - hivatali idő Két hetente: 18.00 - férfikör Kedd A hónap 1. keddjén: 10.00 - bibliaóra az Idősek Otthonában, 10.45 - bibliaóra az Őszikék Öregotthonban A hónap 2. és 4. keddjén: 10.00 - baba-mama klub a gyülekezeti teremben A hónap 1. keddjén: 18.00 - tanári bibliaóra A hónap 2. keddjén: 18.00 - presbiteri bibliaóra A hónap 3. keddjén: 18.00 - családi bibliaóra Szerda A hónap 1. szerdáján: 18.00 - Nőszövetség 18.00 - felnőtt káté Csütörtök 15.00–18.00 - hivatali idő 18.00 - bibliaóra 19.00 - kórus Péntek 15.00 - kisifi 16.00 - kiskáté 17.00 - nagykáté 18.00 - ifjúsági bibliaóra A hónap 1. péntekén: 19.00 - női bibliakör Vasárnap 10.00 - istentisztelet és gyermekistentisztelet a hónap 3. vasárnapján: 15 órakor Családi vasárnap

2015. május 23-án Ágai László Dávid és Ágai Máté, május 31-én Szalka Barnabás, július 5-én Koczián Nóra és Nyári levente, július 12-én Máté-Kovács Korina és Agócs-Szikszai Norina, július 19-én Ványi Bíborka, július 26-án Uszkai Hanna, augusztus 2-án Bánfalvi Blanka, augusztus 9-én Nagy Emese, Nagy Szabolcs, Nagy Boglárka, Bakó Gergő József és Bakó Bence Áron, augusztus 16-án Mészáros Lajos és Mészáros Zsófia, szeptember 6-án Paszinger Levente, szeptember 27-én Varga Viktória, október 11-én Szkalák Zorka. Az Úr Jézus Krisztus áldása kísérje életüket!

Felnôtt konfirmáció keretében a gyülekezet elôtt Jézus Krisztusba vetett hitét megvallotta: 2015. június 7-én Dr. Boros András, Varga Míra, Petri Gábor, Petriné Sándor Krisztina. A mi Urunk Jézus Krisztus tartsa meg őket a hitben!

A házasság szent szövetségére lépett

2015. június 12-én Böröcz Tibor és Szónok Katalin, június 19-én Stréer Tamás Szabolcs és Ladjánszki Judit, július 4-én Bédi János és Bodor Anna, augusztus 1-jén Barczy Máté és Aszódi Kinga, augusztus 8-án Petrák Péter és Tóth Márta, augusztus 15-én Kovács Péter István és Tamássy Olga Lili, augusztus 22-én Lingurár Gábor és Sztupjár Tímea, szeptember 11-én Hegedűs Szabolcs Zoltán és Sándor Szilvia, szeptember 26-án Tímár Attila és Sólyom Szilvia. Az Úr vezesse őket közös útjukon!

A feltámadás reménységében vettünk búcsút 2015. június 5-én Pető Istvánné (Juhász Irén), augusztus 3-án Weinberger Lajosné (Barabás Zsuzsanna), Zsemberi Imréné (Savella Eszter), Papp Sándorné (Molnár Erzsébet), augusztus 7-én Szarka Dániel, augusztus 25-én Vass Lászlóné (Tóth Erzsébet), szeptember 1-jén Ézsiás Ferencné (Lőrinczi Zsuzsanna), szeptember 11-én Fekete Gáborné (Nagy Julianna), október 20-án Gróf Ilona testvéreinktől. Az Úr Isten adjon vigasztalást a gyászban sebzett szíveknek!

Gyülekezeti honlap

Szeretettel hívjuk fel a testvérek figyelmét, hogy istentiszteleteink hanganyaga és az egyházközséggel kapcsolatos hírek nyomon követhetőek gyülekezeti honlapunkon: www.veresiref.hu

„Legyen egész életére felajánlva az Úrnak!” (1Sám 1,28b) A Veresegyházi Református Egyházközség 2015. november 9. és 15. között evangélizációs hetet tart „Az Úrnak szentelt életutak” címmel, vendég igehirdetôk szolgálatával. Hétfő: Mátyás Sándor — Nyékládháza Kedd: Fónagy Miklós — egyházmegyénk ny. esperese Szerda: Bátky Miklós — a Tatai Egyházmegye ny. esperese Csütörtök: Földesiné Kántor Mária — Hernádnémeti Péntek: Végh Tamás — ny. lelkipásztor (Budapest, Fasor) Szombat: Dr. Bölcskei Gusztáv — a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora Vasárnap 10.00-kor Úrvacsoraosztás Az istentiszteletek minden hétköznap este 18 órakor kezdődnek a templomban. Istentiszteletek után szeretetvendégségre hívogatjuk testvéreinket a Kálvin Téri Református Általános Iskola gyülekezeti termébe.

Az evangélizációs hét perselyes bevételét felajánljuk a veresegyházi Szentlélek templom építésére. Kiadja: A Veresegyházi Református Egyházközség (2112 Veresegyház, Kálvin tér 2. tel.: 28-385-352). Felelős szerkesztő: Fukk Lóránt lelkipásztor, Fukász Lászlóné iskolaigazgató. Szerkesztők: Kovácsné Éles Edina lelkipásztor, Tóbiás Csaba Sándor presbiter, Komjáti Rudolf gyülekezeti tag. Köszönet a lap elkészítésében közremûködô testvéreknek. Köszönjük Szalay Bélának és munkatársainak (Pslarsson) a sokszorosításban nyújtott segítséget. A lap kiadási költségeinek támogatására persely kerül kihelyezésre.

Áldás, békesség!

a)

Recommend Documents