Ádventi Családi Áhítatok Füzete a Királyhágómelléki Református Egyházkerülethez tartozó budapesti Erdélyi Gyülekezet tagjai számára
2013
2
Tartalomjegyzék Bevezetés
4
Ádvent ünneplésének helye a keresztyén hitben
5
Ádvent története
8
Ádventi családi áhítatok vezérfonala
10
Bibliai olvasmányok
16
Énekanyag
17
3
Bevezetés Az egyházi év legfontosabb időszakai a nagyböjttel előkészített húsvétünneplés és az ádventet is magába foglaló karácsonyi ünnepkör. Ez utóbbi a keresztyén gyökerű társadalmakban ma is kiemelkedően fontos ünnepi időszaknak minősül. Bár az egyházi ünnepek sok tekintetben elvilágiasodtak az utóbbi száz évben, egyre többen szeretnének visszatalálni a felszínestől az igazihoz: nem csak a hajdanvolt vacsorák időtlenné nemesült ízeihez, hanem a létezés legvégső titkainak közelébe vezető szent történetek megéléséhez, a keresztyén ünnepek lényegéhez is. Ezt segíti, ha a templomi, tehát nagy közösségi, „hivatalos” istentiszteletek mellett a legbensőségesebb módon, családi körben is gyakoroljuk hitünket. Ez a kis füzet ennek elősegítése érdekében lett összeállítva. Az ádvent lényegét, fő üzeneteit és történetét összefoglaló részek után az ádventi napokon tartandó családi áhítatok számára javaslunk egy egyszerű liturgiát, bibliai olvasmányokat, énekeket, imatémákat és gyakorlati jótanácsokat. Füzetünk elsősorban a budapesti Erdélyi Gyülekezet tagjai számára készült, de valójában bármelyik egyházrészhez tartozó magyar reformátusok használhatják; annál is inkább, mivel a családi áhítatok a leginkább rugalmasan formálható istentiszteleti alkalmak. Nyugodtan bármi másképp is végezhető. Itt valóban csak segítségről, elsősorban tapasztalaton alapuló tanácsokról van szó, amelyeket mindenkinek a maga sajátos helyzetének megfelelően érdemes megfogadnia. Az énekanyag a magyarországi gyülekezetek túlnyomó többségében használt ún. ’48-as énekeskönyv, de természetesen használható más énekeskönyv ádventi anyaga is.
4
Ádvent ünneplésének helye a keresztyén hitben a) Az egyházi évről és ünnepekről A keresztyén hit tanításának megfogalmazása, szertartásainak, ünnepeinek kialakulása természetesen hosszú folyamat volt. A legfontosabbakhoz, vagyis ahhoz, ami mind a mai napig érvényes az összes nagyobb keresztyén hagyományban, tehát keleten és nyugaton, katolikus és protestáns közegben egyaránt jó fél évezredre volt szükség. A legelső lépés a vasárnapnak, mint az Úr napjának a kialakulása volt. Ezt követte az egyházi év formálódása, elsőként a húsvéti ünnepkörrel, majd annak mintájára a karácsonnyal és az arra előkészítő ádventtel. Ebben a következő szempontok voltak a legfontosabbak: A fő ünnepek a Bibliában leírt szent történet valamelyik nagy eseményéhez kapcsolódtak. Az ünneplés csúcsát, amely eköré a fő esemény köré rendeződik, hosszabb, több hetes előkészületi idő vezeti be. A nagy ünnepek utáni időszakot is még annak fő gondolatai határozzák meg. A szokásossá vált nyolc napos ünneplésen (ún. „nyolcadon” vagy „oktáván”) túl ez is több hétre kiterjed. A szent történet eseményei számtalan gondolatot, érzést hívnak elő az emberből, s ezek bibliai olvasmányok, énekek, istentiszteleti cselekmények, szimbólumok roppant gazdag anyagán keresztül mutatkoznak meg az ünnepkör különböző szertartásaiban, mintegy megtanítják, begyakoroltatják az ünnep tartalmát a hitét nem csak gondoló, hanem folyamatosan élő keresztyén emberrel és így formálják őt Krisztus képére.
5
b) Az ádvent fő üzenetei Az ádvent tehát a karácsony előkészületi ideje. Maga a szó, az ádvent a latin „adventus” kifejezésből származik, mely eljövetelt jelent, s nyilvánvalóan Krisztus eljövetelére, annak várására utal (adventus Domini=az Úr eljövetele). Mit is értünk azonban pontosan az Úr eljövetelén? Nagyon jellemző az ünnep élő valóságára, arra, ahogy új és új gondolakörök születnek meg belőle, ennek évezredes formálódása, gazdagodása. Az erdélyi reformátusság egyik legnagyobb személyisége a XVIII században élt Bod Péter, magyarigeni lelkész már négy különböző értelemben beszél Krisztus eljöveteléről. Az első, közvetlen értelemben természetesen Krisztusnak az emberi történelemben egyszeri eljövetelére gondolunk, illetve arra, hogy az ember már jóval előtte várta, kérte Isten szeretetének ezt a mindenek fölötti megnyilvánulását. Ebben az értelemben az egész Ószövetség „ádventben él”, de sok jele van ennek más kultúrák világában is. A mindenkori embernek legfőképpen Krisztusra, Isten testet öltött Fiára van szüksége. Az egyes ember számára azonban akkor jön el Krisztus, amikor ő maga szívébe, gondolataiba fogadja, amikor úgy dönt, hogy Krisztuskövető emberként akar élni. Ebben az értelemben bárkinek az életében bármely időszak lehet ádventi, de természetesen ádvent ideje különösen is alkalmas ilyen döntés meghozatalára, illetve annak megerősítésére, tudatosítására, újraélésére. A keresztyén hit tanítása szerint a hívő ember halálával nem kiesik Isten kegyelméből, hanem éppen ellenkezőleg, s így Krisztus eljövetelét, a vele való találkozást is jelenti számára a távozás ebből a világból. Milyen radikális változását jelenti gondolkodásunknak, ha arra, amitől általában a legjobban retteg az ember, ádventi reménységgel tekintünk? Különösen betegek, idősek számára nagyon fontos része ez az ádventi gondolatoknak. 6
És végül a keresztyén hit visszavárja Krisztust: nem tud olyan sokat a jövőről, amennyit az ember szeretne sokszor, de azt az egyet igen, hogy Krisztus arca néz rá a jövőből, aki ismét eljön ítélni élőket és holtakat. A világ végső soron nem a rossznak, vagy a semminek van kiszolgáltatva, hanem visszaérkezik Isten valóságába, amelyet az ember számára mindenek fölött a két évezrede e földre született, bármely ember életébe beköltözni kész és halálunkkor bennünket átkaroló Krisztus által ismerhet. c) Ádventi történetek, szereplők, gondolatok A szentírásnak vannak olyan részei – különösképpen is a Lukács evangéliumában – amelyek közvetlenül a Krisztus születése előtti időkről szólnak. Ilyen mindaz, ami Jézus családjáról, szüleiről, Máriáról és Józsefről, illetve Jézus születésének angyal általi hírül adásáról (az ún. annuntiatioról) szól; továbbá az, ami Keresztelő Jánosnak a megtérésre hívó nagy újszövetségi prófétának a személyéhez kapcsolódik (már az ő születését is különleges jelek vették körül). Vannak azonban más, jóval régebbi időkbe nyúló bibliai részek is, amelyek szorosan kapcsolódnak ádventhez, a Krisztus-váráshoz: olyanok, amelyek különösen is világosan előretekintenek Őrá, mintegy Őt hívják, szólongatják már évszázadokkal korábban. A legfontosabb ezek közül Ézsaiás próféta könyve, amely nem véletlenül vált ádvent fő ószövetségi olvasmányává.
7
Ádvent története Mint már jeleztük, karácsony és annak előkészületi ideje, az ádvent is kicsit később alakul ki, mint a húsvéti ünnepkör – és jelentős részt annak mintájára. Maga az ádvent kifejezés már az egyik legkorábbi latin nyelven író egyházatyánál, Tertullianusnál előfordul a III. század eleje táján (addig és még azután is egy ideig a teológusok általában görögül írtak), de az ádvent ünnepléséről csak az V. századtól tudunk. Először még hat heti előkészületi idő volt (vagyis hasonló, mint nagyböjt), valamivel később rögzült az ádvent karácsonyt megelőző négy vasárnapon, illetve az azokhoz kapcsolódó heteken való ünneplése. Mivel a karácsony napja, december 25, a polgári naptárban meghatározott, (ebben eltér húsvéttól), a negyedik hét 1 és 7 napig is tarthat, az első ádventi vasárnap pedig mindig a november 27. és december 3. közötti valamelyik napra esik. Sok olyan régi sajátossága volt ádvent és karácsony egyházi ünneplésének, amely a magyar reformátusság körében is élt egészen a XIX. század elejéig, mint például a minden ádventi napon tartott hajnali istentiszteletek (ilyenek a katolikusoknál az ún. Rorate-misék), vagy a karácsonyi éjféli istentisztelet. A gazdag ádventi liturgiai hagyományokat részben szándékosan sorvasztotta el egy, az egyházi gondolkodást a XIX. században eluraló, súlyosan téves felfogás, amely az embert a gondolkodással, az istentiszteletet pedig a prédikációval azonosította. Néhány nemzedékre így az ádvent megélésének a korábbinál is fontosabb alkalmaivá váltak a családi áhítatok. Erről ír meghatóan a három évtizeden át temesvári református lelkész és ismert költő, Szabolcska Mihály: Gyermekkorom meghitt baráti, Ti szent tavaszt csicsergő fecskék, Óh, csakhogy itt, itt vagytok újra, Ti kedves esték, nyájas esték 8
--------------------------------------Együtt a ház apraja, nagyja, Buzgó zsolozsma minden ajkon… Óh, hogy e boldog perceket majd Én vissza még hányszor sóhajtom! A XX. században azután a családi áhítatok szokása is kezdett kihalni – hogy helyébe nyomuljanak a piaci logika rafinált trükkjei által formált fogyasztói szokások. A lényeg elvesztése azonban mindig együtt jár az iránta való vágyakozás felerősödésével. Az ádvent fontosságának újrafelfedezése történetesen a protestáns egyháztörténet egyik felemelő fejezetéhez kapcsolódik. 1833-ben egy német evangélikus lelkész, Johann Hinrich Wichern Hamburg egy külvárosában, amely régóta nyomornegyed, lepratelep és a kivégzőhely volt, otthont alapított elhagyott és nehezen nevelhető gyermekek számára. Ő maga is odaköltözött édesanyjával és nővérével. Az egyre jobban fejlődő intézményhez később diakónusképző intézet is kapcsolódott, (a diakonátus mint a lelkészség melletti legfontosabb egyházi tisztség fontosságát különösen Kálvin János hangsúlyozta a reformátorok között, a későbbiekben azonban feledésbe merült – talán mert túlzottan hasonlított a nemzedékeken át ellenségnek minősülő katolikus egyház szerzetesi intézményére.) A gyermekek lelki nevelését minden eszközzel javítani igyekvő Wichern 1838-ben készített először ádventi koszorút az otthon számára; ez annyiban különbözött a ma szokásostól, hogy minden napnak volt egy gyertyája, a hétköznapoknak kicsi, a vasárnapoknak nagy – érzékeltetendő, hogy a karácsonyhoz, Krisztushoz közeledve hogyan lesz egyre több a fény. Manapság sokhelyütt van ezekben a hetekben ádventi koszorú. Azt is sokan érzik, hogy az más, több, mint egy ideiglenes dísztárgy. De arra nézve nagy a tanácstalanság, hogy hogyan, mire is kellene „használni” ádventi koszorúnkat. Ebben kíván segíteni ez a füzet.
9
Ádventi családi áhítatok vezérfonala Az időpont Az egész egyházi évnek talán ádvent és karácsony az a része, amikor a leginkább képzelhető el, hogy a család együtt ünnepeljen: hogy a hozzánk legközelebb állókkal való együttlét segítse a keresztyén hit mélységének, titkainak átélését, az ünnep pedig megerősítse a családot összetartó szeretetet, az együvé tartozás érzését. Az ember részéről legfontosabb feltétele ennek az, hogy akarja, hogy így legyen. A mai életritmus, körülmények kétség kívül megnehezítik ezt. Sok családban a közös vacsora, talán még a vasárnapi ebéd is ritka, mert mindenkinek oly sok és szinte percről percre váratlanul adódó teendője van. Az ádvent családi ünneplése azt is jelenti, hogy közösen úgy döntünk: e három-négy hét alatt egy-egy esti negyed vagy félórára együtt akarunk lenni az ádventi koszorú körül. Az ádventi családi együttlét időpontját célszerű rugalmasan meghatározni, de alkalomról alkalomra pontosan kitűzni. Nem kell, hogy minden nap ugyanakkor legyen. A családtagok eltérő programjaiból fakadóan lehet, hogy esténként más és más időpont jó, és aligha lehetséges, hogy ott ahol nagycsalád van, mindig mindenki jelen tudjon lenni. De ilyen esetben is fontos azt tudni, hogy mi az, amin nem tud ott lenni ember, bár várják, bár ott lenne a helye. Tehát lehetőleg mindig tudjuk előre: holnap ekkor és ekkor gyújtjuk meg a gyertyákat – és azt is, hogy ki az, aki nem fog tudni jelen lenni a családból. (És milyen jó még azt is tudni, hogyha éppen csak egyvalaki is van otthon, ő most gyújtja meg a mi koszorúnkon a gyertyát.)
10
A helyszín – és aminek ott kell lennie Az áhítat időpontjára természetesen a lakást is elő kell készíteni. Legyen szép rend a szobában, ahol összegyűlünk, másutt oltsuk le a villanyokat és természetesen minden telefont kapcsoljunk ki. (Annyi előnye van a mai telefonos világnak, hogy ritkán állítanak be az ember lakásába váratlanul; előtte telefonálni szoktak.) Jobbnak tűnik az, ha ilyenkor semmilyen lámpa nem ég; mivel azonban – legalábbis az első hetekben, amikor csak egy-két gyertyát gyújtunk meg a koszorún – kevés a fény ahhoz, hogy látni lehessen az olvasáshoz, érdemes még néhány külön gyertyával biztosítani az elégséges fényt. Fontos, hogy lehetőleg mindenki aktívan vegyen részt az áhítatban. Ehhez elsősorban arra van szükség, hogy mindenkinek legyen külön ádventi füzete, de legalább énekeskönyve; ezek segítségével az énekeket maga is tudja énekelni, vagy ha nem, akkor követni. Bibliából viszont elég, ha egyet használunk: azt azután el lehet dönteni, hogy mindig ugyanaz olvassa-e a bibliai részeket, vagy felváltva. Azonban az, aki felolvas a Bibliából, előtte nézze át, alaposan gondolja át. Semmi szükség arra, hogy „színészi teljesítményt” nyújtson, hogy drámaian, vagy akár csak „színesen” olvassa föl a megfelelő részt, sőt, az elterelheti a figyelmet a legfontosabbról: arról, hogy Isten örök igéje hangzik el. (Jó hasonlatként szokták mondani, hogy úgy kell felolvasni, mintha valaki másnak a levelét olvasnánk föl; ehhez annyi kell csak, hogy világosan, a tartalomnak megfelelően tagolva olvassunk.) Nem szükséges, hogy bármilyen „szerepek” állandó módon meg legyenek határozva – az azonban szükséges, hogy legyen egy valaki, aki az adott alkalom „gazdája”, gondoskodik arról, hogy minden megfelelően elő legyen készítve.
11
A családi áhítat javasolt rendje Ha mindenki együtt, van, elcsendesedett a lakás, és eloltottuk a villanyokat: a) meggyújtjuk a koszorún a hétnek megfelelő számú gyertyát Megj.1. A gyertyagyújtás felelősségteljes feladata lehet a gyermekeké; a gyertya valamilyen módszerű eloltásé, kiváltképpen is elfújásáé pedig akár a nagyon piciké is – már legalábbis, ha nagyon rossz fát nem tettek aznap a tűzre. Megj.2. A „hétnek megfelelő számú gyertya” természetesen azt jelenti, hogy az első héten mindig csak egy ég, ádvent második vasárnapján gyújtjuk meg először a másodikat is; van olyan is, amikor négy gyertya csak egyetlen este ég – sőt, mivel az már szenteste, amelynek általában más kialakult családi hagyománya van, ilyen évben elképzelhető, hogy családi áhítat keretében az utolsó alkalommal is csak három gyertyát gyújtunk meg, az összes gyertyájával égő koszorú majd csak szenteste lesz látható. Megj.3. Ha koszorúnkon „klasszikus módon” három lila és egy rózsaszínű gyertya van, akkor első nap a rózsaszínűvel szembeni lila gyertyát gyújtsuk meg, hogy a harmadik héten kerüljön sor majd a rózsaszínűre.) b) Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Ámen. Ezt jó, ha a nap „gazdája” olvassa.
Ismét hangsúlyozandó, hogy az itt javasolt rend csak javaslat – liturgiai ismeretek és személyes tapasztalat alapján; természetesen semmilyen egyházi előírás nincs a családi áhítatokra vonatkozóan, és nyugodtan bármelyik vonatkozásában bárki eltérhet tőle. 12
c) Kezdő ének (Megj.1. Az énekválasztásban rugalmasak lehetünk; de érdemes arra törekedni, hogy a – nem túlzottan bőséges, 14 éneket jelentő – ádventi énekanyagot végigénekeljükolvassuk a családi áhítatokon. Meg lehet határozni előre, hogy melyik nap melyikek kerüljenek sorra, de az sem baj, ha helyben döntjük el – akár jó, hogy mindig más családtag. Valószínűleg azért sem haragszik az Úristen, ha egyszer nem ádventi éneket énekelünk, de ilyenkor azért mégiscsak leginkább azokat érdemes énekelni, végiggondolni, végigérezni. Megj.2. Az énekeket általában jó végigénekelni, tehát az összes versükkel. Vannak azonban olyan hosszúak, amelyeket ilyen alkalmakkor is érdemes két részletben énekelni. Lehet például kezdőénekként az első, másodikként – a két igeolvasás között – a második felét énekelni. Megj.3. Valóban az a jó, ha mindenki énekel. Az emberek túlnyomó többsége különösen nagy erőfeszítés nélkül meg is tud tanulni néhány éneket, s a többségnek sokkal jobbak az ilyen irányú képességei, mint általában gondolja. (Ne felejtsük el, hogy a közös éneklés gyönyörűségének, szükségességének (újra)felfedezői és módszertanának zseniális kidolgozói a XX. században magyarok voltak: Kodály Zoltán és Bartók Béla. Nemzetünk egyik legnagyobb szellemi teljesítményének gyümölcsei keresztyén hitünk megélésében is meg kellene, hogy mutatkozzanak.) Megj.4. Fontos, hogy minél több váljon lelki táplálékká abból a gazdag anyagból, amely énekeskönyvünkben található (másokban is, de az ún. 1948-as énekeskönyvben
13
kiváltképpen.) Ha egy adott éneket senki nem mer énekelni, akkor egyszerűen olvassuk föl. d) Ószövetségi olvasmány Megj. Mint már jeleztük, ezek az egész ádventi időszakban Ézsaiás próféta könyvéből vett részek. e) Második ének Megj. Ez általában másik ének, mint az első, de a hosszú énekek esetében azoknak a második fele lehet. Az ádventi énekek közül igazából csak a 304, 311 ilyen. f) Újszövetségi olvasmány g )Imádságos csend Megj. Sokak számára ezek a néhány perces csendek különösen nagy ajándékát jelentik a családi áhítatoknak. A mai ember nagyságrendekkel többet beszél, mint néhány nemzedékkel élt elődei: talán nehezebb is megtanulni hallgatni, mint beszélni – különösképpen helyesen hallgatni. Ádventi ajándékként örülünk annak, amikor nem kell beszélni, tüsténtkedni, sőt még a következő tennivalókra sem készülődni, hanem csak csendben ülni: amikor imádkozhatunk magunkban, vagy nézhetjük a koszorút az égő gyertyával, hallgathatjuk annak sercegését, szemlélhetjük a szoba jól ismert és talán soha meg nem nézett egyszerű tárgyait – és érezhetjük szeretteink jelenlétét. h) Imádság Megj.1. Ilyenkor sor kerülhet saját, hangosan is elmondott imádságokra, de azt semmiképpen nem érdemes erőltetni. Aki 14
nincs ehhez hozzászokva, azt akár feszélyezheti is. Vannak olyanok, akiknek nagyon is élő imaéletük van, de nem szívesen imádkoznak mások, még a hozzájuk legközelebb állók előtt sem. Arra is érdemes gondolni, hogy a magyar népléleknek van egyfajta szemérmessége, amely a vallásosságban is megmutatkozik, (ami természetesen nem szabad, hogy ürügye legyen a vallástalanságnak) Megj. 2. Érdemes azonban néhány szavas közbenjáró imádságra gondolni, amikor egyszerűen csak megnevezzük azt, akire, akikre gondolunk: a jelen nem lévő családtagokat, a nehéz helyzetben lévő rokonokat, ismerősöket, súlyos szenvedéssel terhelt embereket, számunkra fontos ügyeket stb. Elhangzó szavak nélkül, vagy egy-egy szóval is együtt imádkozhatunk egy áhítat, különösen egy családi áhítat keretében. Megj.3. Minden esetben mondjuk azonban el közösen a Miatyánkot. i) Záróének Megj. Nem „kötelező”, de jó lehet, ha egy-egy évben van állandó záróének, tehát ha minden ádventi családi áhítaton ugyanazt énekeljük zárásképp. Erre különösen is alkalmas a 301, 302, 303, 305, 309, 313. j) A gyertya/gyertyák eloltása Megj.1. Ott ahol vannak kisebb gyermekek, természetesen ez az ő elvitathatatlan előjoguk kell, hogy legyen. Megj. 2. Utána is érdemes még néhány percig együtt maradni: csendben és/vagy lassan beszélgetésbe kezdve. A késői időpont mellett szól, hogy legjobb, ha azután már nincs is más tennivaló, csak a nyugalomra térés. 15
Bibliai olvasmányok az ádvent egyes napjaira Nap meghatározása 1. hét vasárnap 1. hét hétfő 1. hét kedd 1. hét szerda 1. hét csütörtök 1. hét péntek 1. hét szombat 2. hét vasárnap 2. hét hétfő 2. hét kedd 2. hét szerda 2. hét csütörtök 2. hét péntek 2. hét szombat 3. hét vasárnap 3. hét hétfő 3. hét kedd december 18. december 19 december 20. december 21. december 22. december 23. december 24
Ószövetségi rész Ézsaiás 1,2-9 Ézsaiás 1,16-20 Ézsaiás 2,2-5 Ézsaiás 5,1-7 Ézsaiás 6,1-4 Ézsaiás 7,11-15 Ézsaiás 9,1-6 Ézsaiás 11,1-5.6-10 Ézsaiás 13,2-13 Ézsaiás 14,4-15 Ézsaiás 26,1-9 Ézsaiás 30,18-30 Ézsaiás 33,1-16 Ézsaiás 33, 17-24 Ézsaiás 42,1-4.10-12 Ézsaiás 45,1-8 Ézsaiás 48,1-3. 6-16 Ézsaiás 55,8-14 Ézsaiás 58,7-14 Ézsaiás 61,1-6. 10 Ézsaiás 62,1-7.10-12 Ézsaiás 64,1.3-4 Ézsaiás 66,10-15 Ézsaiás 66,18-23
Újszövetségi rész Róma 13,8-14 Lukács 21,28-33 János 1,19-28 1 Korinthus 4,1-5 Filippi 3,20-21 1 Korinthus 1,7-9 2 Péter 3,8-9 Jakab 5,7-8 Máté 11,2-10 Róma 15,4-13 1 Thesszal. 5,23-24 1 Thesszal 3,12-13 2 Thesszal 1,6-7.10 Filippi 3,7-9 Filippi 4,4-7 János 3,29 Lukács 3,1-6 Lukács 1,5-20 Lukács 1,21-23 Lukács 1,24-38 Lukács 1,39-45 Lukács 1,46-56 Lukács 1, 57-66 Lukács 1,67-79
Ádvent vasárnappal kezdődő hetekből áll: változó, hogy napjai a polgári naptárban hová esnek. Az utolsó 7 nap újszövetségi igéi Lukács evangéliuma első fejezetének részei. Ezért december 18-tól naptári napot adunk meg; 18. maga eshet a negyedik vasárnapra, de lehet a harmadik hét hétfője is, (amikor a negyedik ádventi hét egynapos). 2013-ben a harmadik hét szerdája december 18. 16
Énekanyag Az itt szereplő énekanyag az ún. ’48-as énekeskönyv ádventi énekeit tartalmazza. A kinyomtatott füzet része egy CD is, amelyre a gyülekezet kántora fölénekelte ezeket az énekeket, így könnyen megtanulhatók otthon is. Természetesen ezeken kívül más énekek is énekelhetők: különösen zsoltárok, de a családi énektanulás a karácsonyi énekekre is nyugodtan kiterjedhet.
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
7. Én úr, ő pedig lett szolga, Ó, csuda változás! Jobbat Jézus mit adhatna: Nékünk boldogulás. Nékünk boldogulás. 8. Ma Paradicsom kapuját Ismét megnyitotta, Kérub nem állja ajtaját, Ezért minden áldja. Ezért minden áldja. Herman Miklós, 1480-1561
28
