Adjon Isten minden jót! A leírt szó fontossága január Balatonkenesei Hírlap 3

Balatonkenesei Hírlap

2013. január

Adjon Isten minden jót! „Adjon Isten minden jót Ez új esztendõben, Vegye el mind a nem jót Ez új esztendõben.. Mitõl félünk, mentsen meg, Amit várunk, legyen meg Ez új esztendõben!” A régi gyermekvers részletével kívánok minden olvasónknak békés, boldog új évet! Különösen a békés szót hangsúlyoznám. Mert ugyan gyakran hallottuk az elmúlt hónapokban, de valahogy nem hangzott meggyõzõen. A két településrész különválása sok emberben váltott ki indulatokat. Sajnálatos, hogy olyan érvek hangzanak el a médiákban, amik nem felelnek meg a valóságnak. Csak emlékeztetni szeretném az olvasókat egy-két dologra: a határok az elmúlt lassan 100 év óta sokat változtak. 1927-ben, amikor létrejött az „Akarattyai Fürdõtelep”, már mûködött a Balatonkenesei Székesfõvárosi Üdülõtelep. Csittény-hegyen számos kenesei gazdának volt szõlõje. Matacs erdõnek jó részét mi, akkori fiatalok ültettük be facsemetékkel, és jártunk ki öntözni, kapálni. Soha nem jutott eszünkbe, hogy ez Kenese-e vagy Akarattya. Büszkék voltunk a híres szilfára, a csodás panorámára, amit az alagútból kifutó vonat elénk tárt. A változó társadalmi berendezkedés számos embernek hozott jót is rosszat is. A tanács által felparcellázott földeken új családi házat építhetett sok ember Kenesén is, Akarattyán is. Tévesek azok a megállapítások, hogy hátrányosabb helyzetben van Akarattya, mint Kenese. Miben vagyunk mi elõrébb? Inkább azon kellene gondolkodni, hogyan lehetne összefogva, közösen kilábalni ebbõl az állóvízbõl. A kenesei lakosok nem mutatnak érdeklõdést a közügyek iránt. Nincs egy életképes civilszervezet, amely közvetítené az emberek véleményét. Vagy megint ülünk otthon és nézzük, hogyan döntenek felettünk, mint amikor lebontották a falu központját? Kívánom az akarattyaiaknak: jobban csinálják, mint eddig, de a tisztességes határokon belül. És a megegyezés ne a bíróságon történjen - hisz már mennyi pénzünket elvitt - hanem korrekt módon. Tisztelt keneseiek! Ébredjünk már fel, és jó ötletekkel, kapcsolatokkal építsük fel az eljövendõ éveket! Mert igen csak lemaradtunk a környezõ településektõl. Csak összefogással és elõítéletek mellõzésével lehetne elõbbre jutni. Néha nem ártana meghallgatni és megfogadni a tapasztalattal bíró embereket is mindkét településen. Vér Lászlóné Balatonkenese Díszpolgára

3

A leírt szó fontossága Néhány évvel ezelõtt írtam egy cikket, melyben az szerepelt többek között, hogy nem az újság és –megszemélyesítve- nem a szerkesztõk tehetnek arról, hogy milyen közélettel kapcsolatos írások jelennek meg, s ezt a gondolatomat, állításomat most is fenntartom. Úgy élünk ma Balatonkenesén és Akarattyán, ahogy ezt az újság tükrözi. Hogy ez jó vagy ellenkezõleg, ítélje meg mindenki kedve, belátása szerint. Mindenkinek joga van, hogy leírja gondolatait, az újság pedig itt áll információra éhesen, mert „Tihozzátok akarok szólani, a ti lapotoknak hasábjain, Balatonkenese népe! Tiérettetek, kiváltképpen Balatonkenese fejlõdésének fokozásáért indult útnak a Balatonkenesei Hírlap. Útnak indult, hogy munkára, tettre sarkalljon minden tényezõt, aki csak tud tenni valamit a Balatonpart eme gyönyörûséges részének fejlõdése érdekében.” Idõrõl idõre történnek olyan események, melyekrõl nem azonosak a vélemények, ez politikai hovatartozástól függetlenül is így van. Az akarattyai önállósodás is nyilván megosztja a véleményeket. Egyik oldalon sikerként könyvelik el, másik oldalon fáj a presztízsveszteség, s hogy hogyan tovább, az meg még nem teljesen ismert. Az ember azonban szóból ért, s vallom, hogy csak és kizárólag a kimondott, leírt gondolatok mentén indulhat el egy okos, elõrevivõ gondolkodás. Ezeket a gondolatokat, a mérlegeléseket, némi iránymutatást, értékelést jogosan várjuk. Az újságban azonban csak azt tudjuk közzé tenni, ami megfogalmazódott s leíródott, illetve a közlés szándékához minden segítséget felajánlani. Ennél többet nem tehetünk. Kérem, így értékeljék a leválással kapcsolatos olvasnivalót. S ha hiányérzetük van, az nem az újság hibája. Ebben az évben különösen sokszor veszem kezembe a jubilálás kapcsán az 1913-as Balatonkenesei Hírlapot, s mindannyiszor elgondolkodtat: mindig ott lesz az újság egyfajta kordokumentumként, egy-egy idõszak jellemzõjeként. Ahányszor csak belelapozok a régi újságokba, mindig magával ragad a bölcsesség, amely árad a sorokból! Elõdeink szerencsénkre remekül- és nagyon okosan- éltek az írás hatalmával! Csak találomra ütöttem most fel az egyik számot, de máris közzéadom, amit olvastam, mert ugyan 1913-ban írta Czakó Gyula, mintha nekünk szólna, mintha érzékelve a mai helyi problémákat, üzenne a múltból. Rajtunk múlik, megfontoljuk-e! „Széppé, naggyá kell tenni e helyet, amelynek nagy jövõje van. És ebben a munkában mindannyiunknak oda kell vinni a maga kövét az építés, a fejlesztés nagy munkájához. Ezek a kövek: figyelmesség, a vonzalom, a becsülésnyilvánítás, a tisztelet, a megbecsülõ szeretet azok iránt, akik közibénk jönnek a munkában kifáradva új erõt gyûjteni. …Komoly, öntudatos munka áll elõttünk, új életre, megújhodásra van szükségünk, ha azt akarjuk, hogy e hely, ahol születtetek, ahol éljük életünket, s ahol egykor az édes anyaföld eltakar bennünket, azzá legyen, amivé lenni óhajtjuk. Egy régi tanulságos mese jut eszembe. Egyszer valami rengeteg erdõben egy néger csapat fehér emberek által gyújtott nagy tüzet talált. Soha azelõtt nem láttak olyan fényes, szép és meleg lángot. Nagyon megtetszett nekik és örömükben ugrándoztak körülötte, majd mellételepedtek s gyönyörködtek a talált tûznek fényében, sütkéreztek jó melegénél. Addig-addig élvezték, míg elnyomta õket az álom, s arra ébredtek fel, hogy fáznak. Nézik a tüzet. Bíz annak már az utolsó szikrája is kialudt, s csupán a hamva maradt. Arra ugyanis nem gondoltak, hogy vetni kellene rá egy-két darab fát, mert a tûz csak úgy ég, ha táplálják. Nekünk is rakni kell a tûzre, hogy ki ne aludjék. Egy-egy hasáb fát: a megértésnek és szeretetnek fáját, hogy a haladásnak tüze minél nagyobb lánggal lobogjon!” 1913. július 20. Ezen megszívlelendõ gondolatokkal kívánok békés, boldog új esztendõt minden kedves olvasónknak! Gyõrfi H. Marianna

4

Balatonkenesei Hírlap

2013. január

Hogyan tovább, Akarattya? A tavaly március 1-jén indított Akarattya önállósodása céljából indított folyamat 2012. december 21-én, a köztársasági elnök által aláírt jóváhagyó nyilatkozattal újabb állomásához érkezett. Hivatalosan Akarattya 2014 õszén, a választásokat követõen önálló községként mûködik tovább. Az önállósodási folyamatot a 7 fõs elõkészítõ bizottság vezette és koordinálta. A döntést követõen örömmel nyilatkoztak lapunknak. Számítottak rá, hogy így dönt a köztársasági elnök? Mi lehetett a fõ szempont a döntés meghozatalánál? Vatics Erzsébet: Bíztunk benne a sikeres népszavazás után. A kormány a benyújtott anyagokat megvizsgálta és rendben találta, így optimistán vártuk a döntést. Pokornik István: Sokat olvastam ezzel kapcsolatban, egy helyen az interneten ezt találtam: minden közösségnek joga van az önállósághoz, ha a feltételek biztosítottak. Nálunk a szakértõi anyag alapján a feltételek rendben vannak, így bíztam benne. kétely merült fel bennem ugyan akkor, mikor a két körjegyzõi település elment, de végül minden jól alakult. Lengyel János: Nem tudtam elképzelni, hogy a 87 %-os igen szavazás mellett más döntés szülessen. Ránky Péter: Kiemelkedõ dolog, hogy így megszületett a döntés, sok helyen nem így történt. A népszavazási eredmény meggyõzõ volt, ezek után nem lehetett nemet mondani. Navracsics miniszter úr aláírása után már biztos voltam. Meglepett, hogy december 21. az aláírás ideje, hiszen nagyon rövid idõ alatt született meg a döntés. Farkas Sándor: Biztos voltam benne, hogy aláírja a Köztársasági Elnök úr. Komoly és alapos munkával összeállt egy anyag, mely számunkra egyértelmûen bizonyította, hogy a Településrész önállóan nem csak mûködõ-, de fejlõdés-képes. Még egy lényeges, a szavazásra jogosultak magas aránya és támogatása. A Kormányhivatal vizsgálati eredménye szerint is. Innen kezdve Áder János - akirõl köztudott, hogy arra figyel, hogy minden törvényes legyen, jogilag rendben legyen - aláírásában biztos voltam. Rozs Péter: Úgy álltam az önállósodáshoz, hogy ha a számok jók, akkor kell tovább vinni. Beigazolódott, hogy a számok jók, így gõzerõvel dolgoztunk tovább, felelõsséggel vittük tovább az ügyet. A döntés megszületett az összevonások ellenére is. Udvardy Gábor: A népszavazás eredménye alapján egyértelmûen bíztam a pozitív döntésben! Mely lépések következnek most, melyek a következõ teendõk? Lengyel János: A költségvetést úgy kell megalkotni, hogy most már figyelembe kell venni, Akarattya hogyan szeretné, hogy reális legyen. A pályázatokat el kell indítani és be kell fejezni mielõbb, fontos kérdés, hogy a költségvetésnek kell alárendelni. A benyújtott anyag pontos számokat tartalmaz, követhetõ lesz. S ne felejtsük el, sokan ígérték, hogy segítenek! Ránky Péter: Hivatalos iránymutatás is lesz, a részönkormányzatnak át kell alakulnia, el kell kezdeni a munkát. Hasznos lenne külön számlára átvezetni az akarattyai költségvetést, ez egy próbaévet jelentene. El kell kezdenünk terveket készíteni, ebbe a jövõbeni elképzelésekbe be kell vonni a lakosokat és a nyaralókat egyaránt- a szakembereket, a településfejlesztéssel foglalkozókat. Vatics Erzsébet: Kemény munka következik, a 2013-as költségvetést már úgy kell megalkotni, hogy a számok megjelenjenek, érvényesíteni tudjuk a két pályázattal kapcsolatos elképzeléseinket, figyelemmel tudjuk kísérni és megvalósítsuk. Úgy tudom, hogy a részönkormányzatnak törvény adta lehetõsége, hogy külön számlát vezessen Pokornik István: Az önálló település létrejöttének kihirdetése után 30 nappal megalakul a részönkormányzat, jogszabály biztosítja a jogait, ennek maradéktalanul meg kell felelnünk. Mielõbb egyeztetni kell a következõ idõszak feladatait, munkatervet kell kialakítanunk. Farkas Sándor: Visszás a helyzet, mert építjük az önállóságot, viszont 2 évig még együtt kell dolgozni, kompromisszumokkal. Ismét hangsúlyoznám, hogy a leválás nem Kenese ellen történt. Rengeteg munka áll elõttünk, de szinte minden feladatot közösen,

együtt kell megoldanunk. Nyilvánvalóvá válik, hogy ha most tudunk együtt dolgozni, a jövõben is. Rozs Péter: Magam részérõl az a legfontosabb, hogy belelássak a részönkormányzat munkájába, tanuljak. Nagyon sok a teendõ. Udvardy Gábor: Elsõ lépésként megalakul a részönkormányzat, a költségvetésben már megjelennek már az akarattyai elképzelések. Ez az idõszak arra jó, hogy felkészüljünk az önálló életre. Ha elõregondolunk, képzelünk: milyennek szeretnék látni 5 év múlva Akarattyát? Pokornik István: elégedett leszek, ha hasonlít majd Akrattya a legtöbb Balaton-parti településhez. Ha 2017 végére fele annyi kátyú lesz, mint most, az tetszeni fog. Rozs Péter: Akarattya most is gyönyörû, öt év múlva pedig még sokkal szebbé szeretnénk tenni. Lengyel János: Jól mûködõ üdülõhelyet képzelek el,ahol nincs kiírva minden második kapura, hogy eladó. Szeretném, ha lennének munkalehetõségek a fiatalok itt tartása miatt. Remélem, megvalósul a Kisfaludy sétány, strandjaink, útjaink fejlesztése, járdaépítés. Vatics Erzsébet: Mindig arra vágyom, hogy gyönyörû, virágos, tiszta, fejlõdõ település alakuljon. Tükrözni fogja azt a képet, hogy valóban a Balaton keleti kapuja. Fejlõdésnek indul a magas partunk, amely sok hátrányt szenvedett, pedig egyedülálló. Minden olyanra odafigyelünk, amely az itt élõk és idelátogatóknak igazi kikapcsolódást nyújt. Olyan hely lesz, ahol jó eltölteni napokat, az itt élõk büszkék lesznek az önállóságunkra. Vonzó település lesz, ahol jó élni és a befektetõket is vonzza. Ránky Péter: apró lépésekben gondolkodnék, tervek alapján képzelem el a további idõszakot. Számítanánk arra, hogy a lakosok és a nyaralók is összefognak pl. virágos legyen a település, mint Világos. Saját területén legyen mindenki ambiciózus, tartsanak rendet, érezzék magukénak a települést. Véleményem szerint ha kislépésekkel elindulunk, a nagyobb tervek is megvalósulnak. Farkas Sándor: Akarattya mikor megalakult a 20-as évek végén, a jó középosztálynak volt nyaralóhelye. Ahogy akkor összefogtak, és magas szakmai szinten megszervezték a Települést, úgy kellene ma is, a mai viszonyokhoz igazodva. Tanulságos a régi anyagokat vizsgálva, hogy hány ember dolgozott, milyen támogatók voltak. Udvardy Gábor: Én azt szeretném, ha barátságos, családbarát kulturális- szabadidõ központként mûködne majd. A gondolatokat lejegyezte: Gyõrfi H.Marianna

A köztársasági elnök 13/2013. (I. 8.) KE határozata Balatonakarattya községgé nyilvánításáról Az Alaptörvény 9. cikk (4) bekezdés h) pontja, valamint a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 94. § b) pontja alapján – a közigazgatási és igazságügyi miniszter javaslatára – Balatonkenese város Balatonakarattya településrészét Balatonakarattya néven községgé nyilvánítom. Balatonakarattya községgé nyilvánítása nem érinti Balatonkenese város városi címét. A területszervezési eljárásról szóló 1999. évi XLI. törvény 4. § (3) bekezdése alapján ez a határozat a kihirdetését követõ önkormányzati általános választás napján lép hatályba. Budapest, 2012. december 21. Áder János s. k., köztársasági elnök Ellenjegyzem: Budapest, december 28. Dr. Navracsics Tibor s. k., közigazgatási és igazságügyi miniszter KEH ügyszám: XI-1/06219/2012.

2013. január

Balatonkenesei Hírlap

5

„ Nem az a fontos, ami eltelt. Nem az a fontos, hogy hitem, szeretetem lángja pislákol - , kialudt-e, hanem csak az, hogy van-e elég erõ bennem az újrakezdéshez, a talpra álláshoz, ahhoz, hogy újból fellobogva éljek.” Böjte Csaba testvér

Külön utakon… Megtörtént. Köztársasági elnök úr aláírta a dokumentumokat, szabad utat biztosítva Akarattya önálló településsé válásához. Valószínû, hogy az Akarattyán élõk többségének közös akarataként értelmezte a hozzá eljuttatott irományokat. A leválási gondolat megfogalmazói el tudták hitetni a szavazásban résztvevõk többségével, hogy KÜLÖN UTAKON jobb járni, könnyebb boldogulni, és hamarabb célhoz lehet érni. Fel lehet tenni a kérdést: vajon tényleg így lesz? Vajon mi lehetett az a gondolatsor, amelynek végén erre a következtetésre jutottak a kezdeményezõk? Milyen csoportoknak lesz ez esetleg jó, s kiknek nem? Elég sok olyan visszajelzés érkezik az akarattyai õslakosság részérõl, amelybõl kitetszik a bizonytalanság érzése. Megfogalmazták többen azt is, nem hiszik, hogy nekik sok jót hoz. Mások a változástól remélik Akarattya fejlõdésének gyorsabb ütemét. Én magam nem hiszek a KÜLÖN UTAS megoldásban. Azt gondolom ugyanis, ha együtt nehezen tudtunk ötrõl a hatra jutni, külön, az erõket megosztva még nehezebb a boldogulás. Azt az érvelést, amely szintén elhangzik a KÜLÖN UTAS megoldás hívei körébõl, az Akarattyán ingatlantulajdonnal rendelkezõ potentát személyek, ún. „nagy emberek” ezután majd gõzerõvel segítenek felgyorsítani a fejlõdést, a magam részérõl nem tudom elfogadni. Miért? Azért, mert az említett „nagy emberek” eddig is Akarattyán éltek, s lett volna lehetõségük, módjuk, politikai, gazdasági befolyásuk lépéseket tenni ebbe az irányba. Az az érvelés is sántít, hogy eddig Akarattya fejlõdését gátolták Balatonkenese részérõl a település mindenkori vezetõi, vezetõ testületei. Az tény, hogy az ország gazdasági helyzetének erõteljes leromlása a mi városunkat sem hagyta érintetlenül, manapság is fékezi lehetõségeinket, fejlesztési elképzeléseinket, de mindkét településrészen, nemcsak Akarattyán.

Azt sem kell véka alá rejteni, hogy igen, bizonyára voltak hibás döntések is a mindenkori döntéshozók részérõl, de emellett sok jó döntés mentén fejlõdött mindkét településrész, ha nem is az áhított tempóban. Az viszont sajnálatos, hogy összefogás helyett engedtük beszivárogni a gondolkodásba a megosztás szellemét, amely aztán el is uralkodott felettünk. Ne okoljuk azonban azokat, akik a felvázolt szebb jövõ ígéretében bízva KÜLÖN ÚTRA, az elválásra szavaztak; s a köztársasági elnököt sem, aki a demokrácia jegyében, figyelembe véve a többségi akaratot, kaput nyitott a szétválás felé. A jövõ évtõl kezdõdõen a késõbbiekben kiderül majd, sántít-e vagy száguld a paripa. Jó lenne, ha a különválást egyik településrészen élõk sem sínylenék meg. Saját magam szomorúan látom, hogy Balatonkenese térségi szerepe, amelyet Akarattyával együtt próbáltunk erõsíteni az elmúlt években, minden eddigi erõfeszítés ellenére ezzel a lépéssel csökken. Az idõnkénti torzsalkodások, az összefogás meggyengülése, néhány felelõtlen, lekicsinylõ megjegyzés a társtelepülésekre, a folyamatos jegyzõváltás miatti bizonytalanságok meghozták negatív eredményüket: a szépen felépített körjegyzõségi együttmûködés megszûnt, Küngös és Csajág önkormányzata a konszolidáció és az egyenrangú együttmûködés jegyében Balatonfõkajárral kötött körjegyzõségi megállapodást. Itt az ideje, hogy önkritikát gyakoroljunk ( amely mindannyiunkra ráfér), s jelenleg együtt, majdan KÜLÖN UTAKON járva, az összetartás jegyében tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ne a bírósági hercehurcák, hanem a kölcsönös és igazságos megállapodás jegyében kialakított határvonal mentén a békés egymás mellett élés szellemében boldogulhassanak a település lakói. Sörédi Györgyné

2012 képviselõi szemmel A 2012-tõt az elrugaszkodás évének kiáltották ki kormányzati szinten még januárban. A gazdaság megerõsödését, államadósság csökkenését, valamint új munkahelyeket ígértek az elõre jelzések. Hogy ezek milyen mértékben realizálódtak, arról mindenkinek megvan a maga véleménye. Bármilyenek is ezek az eredmények, azok érintik az önkormányzatot! A foglalkoztatás növekedése a szociális kiadásokra lehet pozitív hatással, a gazdaság erõsödése az adóbevételek, a központi támogatások, fejlesztési lehetõségek növekedését eredményezhetné. Egy település fejlõdése természetesen nemcsak attól függ, hogy milyen a gazdaság állapotával arányos állami finanszírozás, hanem attól is, hogy az önkormányzat hogyan használja ki a lehetõségeit és gazdálkodik a rá bízott vagyonnal! A lehetõség kihasználás és gazdálkodás minõsítésére, a hibákra való rámutatásra és ezekbõl való okulásra ad lehetõséget, ha megpróbáljuk értékelni az elmúlt évet. Nézzük elõször a lehetõségek közül a pályázatok sikeres kihasználását. A „sikeres” jelzõ nagyon fontos, hisz egy pályázat akkor és csakis akkor lehet sikeres, ha azt és úgy való-

sítjuk meg az elnyert támogatásból, amit és ahogy akartuk, határidõn belül, annyi pénzbõl, amennyibõl terveztük, és biztosítani tudjuk a fenntartását! Ha ilyen szempontból vizsgálódunk, akkor nem lehetünk elégedettek: 2012-ben zárult a Széchenyi utca felújítását célzó pályázat, ami lényegesen többe került, mint az tervezve volt! Az idõsek otthona felújításánál sem fogja a pályázati öszszeg fedezni a kiadásokat, amely sok vita és milliós költségek után a megvalósulás fázisába lépett. Nem tudunk a Széchenyi parkban vizesblokkot építeni, mivel a megnyert pályázat erre irányuló, legfontosabb részét mégsem támogatja a kiíró! Biciklizni sem fogunk egyelõre, mert a túrakerékpárútra és pályára beadott- egyébként biztos befutónak kikiáltott- pályázatunk várólistára került, pedig még a labdarúgó klub elnyert támogatása is majdnem áldozatul esett a biciklipálya tervezett helye miatt! Viszont épül pályázati forrásból csapadékvíz elvezetõ rendszer, Gabion támfal, parkosítva lesz a strandnyúlvány, és tornázni is lehet majd a Széchenyi parkban. Ez utóbbiak még 2012-ben elnyert pályázatok, melyek várhatóan 2013-ban va-

Balatonkenesei Hírlap

6

lósulnak meg, remélem, sikeresen! Mindezek alapján kimondható, hogy szükség van a Hivatal munkájának azon részét erõsíteni, amely a fejlesztések, pályázatok elõkészítésével, megvalósíthatóság kidolgozásával és értékelésével foglalkozik. Természetesen az itt felsoroltakon kívül más pályázatok is beadásra kerültek. Sikeresen pályázott mûvelõdési intézményünk, az iskolánk és az óvodánk is. Az adó és azok behajtása a legkevésbé szimpatikus lehetõsége az önkormányzatnak. Mégis szükség van rá, hogy a feladatok ellátását finanszírozni lehessen. 2012. év több mint 100 millió Ft adó kintlévõséggel indult. Ennek behajtása nem csak azért fontos, mert komoly tétel a költségvetésben, hanem azért is, mert az egyenlõ közteherviselés azokra is vonatkozik, akik nem tartják be az úgynevezett adófegyelmet, és azokra is, akik indokolatlanul kivonják magukat az adózók körébõl! Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy olyanok is vannak, akiknek anyagi körülményeik miatt áll fenn tartozásuk, de minden helyzetre lehet találni, a jegyzõ úr közremûködésével optimális megoldást. A feladatok ellátásának állami finanszírozása évrõl évre csökken. Ennek kompenzálásának egyik lehetõsége a magasabb helyi adók mellett a kormányzat által felkínált újabb adónemek bevezetése (ebadó, külterületi telekadó). Ezt a lehetõséget a Képviselõ-testület elvetette! Helyette az építmény és idegenforgalmi adó befizetések szigorúbb ellenõrzését és a kintlévõségek behajtását választotta megoldásként. A gazdálkodásról: 2012-ben a kötelezõ feladatokat az önkormányzat, intézményein keresztül maradéktalanul ellátta, finanszírozási gond nem volt. Ez örömteli dolog, az viszont már nem, hogy lényeges-látványos fejlesztés nem történt. Igaz, voltak befektetõi kezdeményezések, mint például teniszpályák építése, de ezek hivatali-polgármesteri ellenállásba ütköztek. Persze ez nem azt jelenti, hogy semmi nem történt. Megvalósultak kisebb beruházások, felújítások, mint például a strandra épített stégek, sport-játszó elemek, a járdafelújítások vagy csapadékvíz elvezetõk építése, árkok tisztítása, kátyúzás .Olyanok, melyeket a költségvetésbõl még ki lehetett gazdálkodni. A cél ugyanis mindig az volt, hogy el kell kerülni az eladósodást! Az élet azonban úgy hozta, hogy bizarr módon, de nem ez volt a jó stratégia! Nyakra-fõre kellett volna felvenni a hiteleket, amibõl minden fejlesztést, beruházást finanszírozhattunk volna, hiszen az állam hol teljes egészében, hol részben, de átvállalta az önkormányzatok adósság állományát! Ez az átvállalás a mi önkormányzatunkat is érinti. Hosszúlejáratú hiteltartozásunkat már nem kell tovább törleszteni, ami hatvannégymillió Ft adósságtól való megszabadulást jelent. A nem tervezett kiadásokat okozó dolgok közül ki kell emelni a peres eljárásokat és az illegálisan lerakott szemetet. Ez utóbbi probléma megoldása nagyon fontos,amihez eszköz lehet a közterületfelügyelet megerõsítése, bírságok kiszabása vagy megfelelõ szerzõdés kötése a szemétszállító céggel. A peres ügyek egy része az elõzõ testület idejébõl megörökölt anomáliáról szól, amik között van birtokvédelmi, vízhez jutási joggal és szerzõdéssel kapcsolatos ügy. Másik része a volt jegyzõkkel kapcsolatos munkaügyi perek, amelyeket elveszített a hivatal. A bírói indoklás alapján sajnos mindkét esetben számon kérhetõ felelõssége van a polgármesternek! Ha ez nem lenne elég, akkor még itt van Balatonvilágos ügye,ami arról szól, hogy Világos 2009-óta több tíz millióval fizetett Kenesének többet, mint kellett volna, az iskolatársulás okán. Ezt a kenesei pénzügyi csoport(nem a világosi!) állapította meg, és ezt erõsítette meg a független szakértõi vizsgálat

2013. január

is, annyi kiegészítéssel, hogy amennyit 2012-ben nem fizetett be Világos , az majdnem egyensúlyban van a követelésükkel. Ami jó az egészben, hogy nem kell nagy összeget fizetnünk, ami rossz, hogy hiányzik a tervezett bevételbõl a Világos által be nem fizetett milliók! Már-már természetesnek tûnik, hogy azok, akik bármilyen kapcsolatba is hozhatók az üggyel, már nem dolgoznak a hivatalban!! 2012-ben a nem közvetlenül gazdálkodással kapcsolatos történések, amelyek leginkább a közhangulatot befolyásolták, négy kifejezéssel foglalható össze.: Jegyzõ váltás; 4:3; kerítés; leválás Ezek közül a legfontosabb, hogy az akarattyai településrész kinyilvánította leválási szándékát, és ehhez sajnos december 21-én a köztársasági elnök hozzájárult! A közigazgatás átalakításával kapcsolatos kormányzati koncepcióban egyértelmûen megfogalmazták, hogy nem fér össze az elképzelésekkel kistelepülések létrehozása. Ha ehhez hozzáteszem, hogy 2009-ben Kenese és Akarattya együtt kapott városi rangot az akkori köztársasági elnöktõl, akkor azt kell mondjam, hogy nem értem! Hol van ebben a logikai következetesség?! Sokan úgy vélték,hogy ez a mostani is csak olyan próbálkozás, mint amilyenek már voltak a korábbi években. Csakhogy most háztól házig terjedõ volt a helyi agitáció. A szavazás elõtt Akarattyán megtartott polgármesteri tájékoztató pedig nemhogy hogy eltántorította volna, sokkal inkább a leválásra sarkallta az ott megjelenteket! Az sem igazán segített, hogy a leválási anyaggal a minisztériumokhoz elküldött polgármesteri vélemény inkább a képviselõket feketítette ahelyett, hogy érvekkel alátámasztott javaslatot fogalmazott volna meg! Ennél bizonyára erõsebb volt a leválást támogatók felsõbb szintû lobbitevékenysége! A forgatókönyvet szerintem már mindenki ismeri. Nevezetesen azt, hogy 2014-ben megválasztott testületeknek kell megegyezni a határvonalról és a vagyonmegosztásról! Ennek ellenére Braccini Éva, kenesei aktivista népszavazás lefolytatását kezdeményezte abban a témában, hogy egyet értenek e azzal a határvonallal, amit a leválási bizottság javasolt! (Sokkal hasznosabb lenne azt megtudni, hogy magáról a leválásról hogyan vélekednek a keneseiek!!) Ennek a népszavazásnak csupán annyi „eredménye” lesz, hogy az Önkormányzat szegényebb lesz a lebonyolítás költségével, közel egymillió forinttal! Hogy miért? Azért mert azóta, hogy nyilvános lett ez a határvonal javaslat, azóta mondja minden kenesei, hogy nem ért vele egyet! Sõt a képviselõtestület is errõl hozott határozatot! Van ebben a határvonal dologban egy kis tragikomédia! Még nincs alternatíva a választó vonalra, csupán az ismétlõdik, hogy az nem jó, amit javasoltak! Még az erre irányuló képviselõi indítvány is kikerült a testületi ülés napirendjei közül. A határvonal elutasítására való összpontosítás elvonja a figyelmet arról, hogy Balatonkenese teljesen elveszíti eddig megszerzett központi szerepét: a körjegyzõség megszûnt, Akarattya is leválik! Azt, hogy az újonnan létrejött település hogyan tud önállóan és más szellemben gazdálkodni, 2014 után kell bizonyítania! Balatonkenesének is újjá kell formálnia a jövõképét, hisz majd kevesebb pénzbõl gazdálkodik, igaz kevesebb lesz a feladat, de ehhez kevesebb munkavállalóra lesz szükség. Abban bízva kívánok boldog új évet mindenkinek, hogy a választásokig fennmaradó idõben az érdekérvényesítési szándékok miatt nem képzõdik feloldhatatlan ellentét a két településrész között! Miklós Péter képviselõ

Balatonkenesei Hírlap

2013. január

7

2012 ANYAKÖNYVI HÍREI 2012. évben születtek: Kiss-Kocsis Manka Horák Balázs Paucsa Bella Paucsa Bella Bianka Varga Izabella Põsze Kolos Revuczky Noel Szabó Luca Orosz Olívia Király Balázs Király Kamilla Magyar Balázs Bocsi Anna Varga Virág Bianka Varga Vince Csete Éliás Vendel Eleven Bálint Attila Tóth-Renczes Zsuzsanna Hamar-Kovács Hanna Illés István Dániel

2012.01.21 2012.02.21 2012.03.09 2012.03.08 2012.03.15 2012.03.28 2012.03.28 2012.04.05 2012.05.02 2012.05.05 2012.05.11 2012.05.11 2012.07.20 2012.08.05 2012.08.18 2012.09.21 2012.11.06 2012.11.09 2012.12.01 2012.12.09

2012. évben 13 házasságkötés volt. 2012. évben elhunytak: Kárnyáczki László Szabó Péter Cseh Ferenc

2012.02.18 2012.02.19 2012.02.19

Peák István 2012.02.28 Kovács László 2012.02.29 Molnár György Miklósné 2012.031.2 Frank István 2012.03.21 Dr. Kõhalmi József 2012.03.22 Krasznai Károlyné 2012.04.03 Flóriánné Dr. Muzsnay Kinga 2012.04.21 Köntös Gyula 2012.04.29 Makai Zoltán 2012.04.30 Kerekes Géza 2012.05.22 Balázs Józsefné 2012.06.21 Sipos Lajos 2012.06.21 László László 2012.07.03 Vlasits Józsefné 2012.08.03 Szóládi Jánosné 2012.08.09 Sipos Ferencné 2012.08.09 Torda Istvánné 2012.08.17 Temesi Vilmos 2012.09.03 Szekeres Lajosné 2012.09.04 Kuti Zsolt 2012.09.04 Mérey István 2012.09.10 Fehér Istvánné 2012.09.12 Németh Ferenc 2012.09.16 Ivanics Ferenc 2012.09.17 Körmendi Károlyné 2012.10.08 Bacskó István 2012.10.23 Horváth Sándor 2012.10.24

Hajas József Norbert Németh István Gulyás István Nagy Istvánné Hatos Jánosné Mérey Lászlóné Vass Károly Horváth Gyula Kasza József Takács Sándorné

2012.10.24 2012.10.27 2012.10.31 2012.11.24 2012.11.30 2012.12.08 2012.12.21 2012.12.24 2012.12.26 2012.12.29

2010-ben az állandó lakosság száma: 3598 fõ 2011-ben az állandó lakosság száma: 3573 fõ 2012-ben az állandó lakosság száma: 3550 fõ 2012 év korcsoportos bontásban: Település Balatonkenese 0-14 388 fõ 15-X 3162 fõ 0-18 19-60 61-X

533 fõ 2022 fõ 995 fõ

CSÍZIÓ

Január 20 – Február 20. (Boldogasszony hava - Böjtelõ hava) Január 22.: Vince napja - Vince jelentése gyõzeldelmes. Nevének rokon hangzása, a Vinum, „bor” szóval magyarázza, hogy a szõlészek szentje lett. Névnapja idõjárásából a bor termését szokták megjósolni. - Idõjósló nap: „Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince.”

Február 3.: Balázs napja - Szent Balázs a torok, a kikiáltók, énekesek védõszentje. - A diákok házról házra jártak, hogy tanítóiknak és maguknak élelmet gyûjtsenek, és újabb társakat is toborozzanak az iskolába. Ez volt a Balázsjárás.

Január 25.: Pál napja - Pál apostol megtérése elõtt vezetõ szerepet játszott a keresztények üldözésében. Késõbb látomása volt, szózatot hallott, s ennek az élménynek hatására megtért, és a kereszténység nagy térítõ apostola lett. Pál fordulása ennek a fordulatnak állít emléket. - Idõjárási, csillagászati tartalma is van az ünnepnek. Túl vagyunk már a tél felén, s várható, hogy az idõ hamarosan jobbra fordul. - Idõjósló nap: „Pál fordulata hogyha tiszta, bõven terem mezõ, puszta.”

Február 5, 6.: Ágota, Dorottya napja - Idõjósló nap: „Dorottya szorítja, Julianna engedné, de Zsuzsanna nem hagyja.“ - Dorottya farsangoló nap.

Február 2.: Gyertyaszentelõ Boldogasszony napja - Mária megtisztulásának ünnepe. - A néphit szerint e napon a medve kijön a barlangjából körülnézni. Ha napos az idõ, és meglátja a saját árnyékát, megijed, visszabújik, mert még rossz idõ következik, hosszú lesz a tél. - Az emberek a misére gyertyát visznek, megszenteltetik, meggyújtják, és torkuk elõtt tartják, hogy elkerülje õket a torokfájás. A gyertya az örök világosság jelképe.

Farsang Vízkereszttõl hamvazószerdáig tart. Legfõbb eseménye az álarcos alakoskodás, mulatozás, evés-ivás. A bálokat általában a farsang utolsó három napján tartották (farsangfarka) Általános szokás a „batyus bál”. Az ünnepségsorozat egyben a tél búcsúztatása, a tavaszvárás örömünnepe. Az idén a farsang rövid. Húshagyókedd február 12-én, hamvazószerda február 13-án lesz.

- Idõjósló nap: „ Ha esik a hó, fúj a szél, nem sokáig tart a tél.“ „ Ha gyertyaszentelõn havaz, közel a tavasz.“

Forrásmunka.: Hónapsoroló, kiadja a Pedellus BT. Debrecen. Pulai Istvánné

Február 14.: Bálint napja - Tyúkültetés napja volt régen. - Ekkor szólalnak meg és raknak fészket a verebek. Február 19.: Zsuzsanna napja - Már olvadni kezd a hó, elõbújik a fû, megszólal a pacsirta.

Balatonkenesei Hírlap

8

2013. január

Rendõri feladatok az iskolakerülés ellen A Gyermekvédelmi törvény, amely a 18 éven aluli kiskorúakra vonatkozik, rögzíti, hogy a gyermekek neveléséért a szülõ, a törvényes képviselõ, a gyermeket gondozó személy vagy a gyermeket gondozó intézmény vezetõje a felelõs. A törvény pontosan meghatározza, hogy ez a felelõsség a gyermekek megfelelõ fizikai, egészségi, szellemi, értelmi, érzelmi, szexuális fejlõdére terjed ki. Vagyis a szülõ döntheti el, gyermekét hova, meddig, kivel engedi el, milyen szabályokat állít fel a nevelésben, milyen elvárásai vannak vele szemben. Így a szülõ, nevelõ felelõssége is, ha a felügyelet nélkül elengedett fiatal bûncselekményt követ el, vagy annak áldozatává válik. A törvény ugyanakkor azt is megfogalmazza, hogy a gyermek köteles az õt nevelõ felnõttel együttmûködni, vagyis „szót kell fogadni”. A jövõ nemzedékeinek nevelése azonban társadalmi érdek és feladat is, különösen akkor, ha szülõ nem tesz eleget nevelési kötelezettségének. A gyermekek oktatásán túl nevelésükben is jelentõs részt vállalnak az oktatási intézmények, az ott dolgozó pedagógusok. Jogszabály írja elõ az iskolák kötelességeit is, mint intézkedés iskolán belüli erõszak észlelése esetén, vagy jelzés a Gyermekvédelmi Szolgálatok felé, ha iskolán kívüli, otthoni bántalmazást, elhanyagolást észlelnek, vagy a Jegyzõ felé, ha iskolakerüléssel, igazolatlan hiányzással találkoznak. A célfeladatokat ellátó szervezetek mellett a Rendõrségnek is vannak feladatai a gyermekvédelem területén.

Az újév új feladatot is hozott a Rendõrségnek a gyermekvédelmi faladatok sorába, amellyel az iskolakerülés, az oktatásból való igazolatlan távolmaradás megelõzése a cél. Ha tanítási napon és idõben a rendõr az utcán felnõtt felügyelete, kísérete nélkül lát gyermekkorú, vagyis 14 éven aluli gyermeket csellengeni, és arra következtet, vagy információja van arról, hogy a tanítási óráról vagy kötelezõ foglalkozástól engedély nélkül maradt távol, arról engedély nélkül távozott, akkor intézkednie kell. Az intézkedés elsõ lépésben az igazoltatás. A diákigazolvány vagy az ellenõrzõ bemutatása mellett ekkor mutathatja be a tanuló azt az igazolást, amely a távollétét engedélyezi. Ilyen a kikérõ, orvosi rendelésen történõ megjelenésrõl igazolás. A rendõr az ügyeleten keresztül a gyermek által megnevezett intézményt megkeresi, valódiak-e az adatok, és valóban igazoltan maradt távol az oktatásból a tanuló. Sikertelen kapcsolatfelvétel esetén, megállapodás alapján az Oktatási Hivatal is megkereshetõ a tanulói jogviszony ellenõrzésére. A „lógó” tanulót a rendõr igazolatlan távollét esetében visszaviszi az iskolájába, és átadja az intézmény vezetõjének. Úgy gondolom, errõl nemcsak az érintett gyerekeknek kell tudni, hanem az õket nevelõ, tanító, nekik magatartásukkal példát mutató felnõtteknek is. Stanka Mária r. õrnagy

ÉLETUTAK…

Agócs Ferenc Azok közül, akik valamikor megismerték, sokan érdeklõdnek iránta: - Mi van Feri bácsival, hogy van? S mi, akik régóta közeli barátságban élünk vele, örömmel válaszolgatunk: - Belépett a 94.-be. Korához képest szerencsére jól érzi magát. Legutóbb, hogy késõ õsszel mi, akik a születés- és névnapját együtt ünnepeltük vele Akarattyán, a Hosszúmezõ utcai otthonában, némi fogyasztás és koccintás közepette elég sokáig elbeszélgettünk. Az ilyen emberekrõl szokták mondani, hogy nem az iskolái, hanem a természete folytán öröm vele diskurálni, mert alapvetõen reális az életszemlélete, és mindig kapunk tõle valamely bölcsességet, amit bizonyos helyzetekben hasznosíthatunk. A mi térségünkben, két közösségben, a Sirály Ktsz-ben és az Akarattyai Nyugdíjas Klubban, munkahelyén és szórakozási körében ismerték és kedvelték sokan. Az elõbbiben azért, mert rendszeretetébõl és precizitásából meríthettek. A szókimondást, az igazságszeretetet és a társakért történõ bátor kiállást ugyancsak becsülték benne. Gazdasági és társadalmi felettesei is tisztelték közösségi magatartásáért és az egész egység mûködésére kiterjedõ figyelméért. Ezek a pozitív vonások a klubban is gyümölcsözõek voltak. Tisztséget ugyan nem vállalt, de minden nemes kezdeményezést támogatott. Gyakran kinyilvánította véleményét arról, hogy a nyugdíjas klubban rá kell találni arra az arányra, amely az ismeretnyújtás és a szórakoztatás közt oszlik meg. Optimista életszemlélete mindegyik közösségben megnyilvánult, és kedvezõ hatással volt társaira. Néhány éve már nem jár a klubba, de a hölgy tagok is elismeréssel emlegetik az Agócs - pogácsákat, melyeket kiváló érzékkel sütött a saját „mûhelyében“, és amelyekkel osztatlan sikert aratott a szeretetett társak közt. Agócs Ferenc 1919-ben Pakson született. A szülei mezõgazdasági dolgozók voltak. Fiúk, Ferenc tisztességet és a mindig többre törés hajlandóságát örökölte tõlük. Iskoláinak elvégzése után az ifjú ember helyben talált munkahelyre. A konzervgyárban hosszú idõn át az egyik legismertebb dolgozó lett.

Mint a legtöbb korabeli fiatalt, õt is bevonultatták, és háborúba vitték. Az I. Magyar Hadsereg egyikeként kitöltött egy évet a 45 ezer fõs ún. Kárpát hadcsoportban. A Szovjetunió elleni harcok elsõ szakaszában éles küzdelemben nem kellett részt venni, de a tisztító tevékenységben állandó életveszélyt jelentett a mindinkább kiszélesedõ és egyre hevesebb partizánmozgalom. Két szép gyermekük született, azonban két évtized után a szülõk elváltak egymástól. Közben Ferencet olyan kór támadta meg, hogy súlyos mûtétet kellett vállalnia. Szerencsére mindegyik nehézségen túljutott, és unokaöccse, Nagy Imre tanár úr révén véglegesen a mi vidékünkre költözött. Elõbb közvetlenül a parton épült társasházban húzták meg magukat, majd telket vásároltak, és csinos, minden szempontból célszerû házat építettek a Hosszúmezõ utca dombján. A felsõ szinten Imre, az alsón Ferenc lakik, ám étkezéskor s néha tévézéskor is együtt idõznek a lehetõ legteljesebb harmóniában. Sokáig együtt jártak a fûzfõi uszodába. Harkányban vásároltak nyaralót, így néha oda is leutaznak fürdõzni. A fotó is bizonyság rá, hogy Agócs Ferenc istenfélõ ember. Még ma is rendszeresen eljár az akarattyai misékre. Mindenképpen el kívánt jutni Rómába. Kirándulása a vártnál is jobban sikerült. A kép tanúsága szerint közvetlen közelrõl részesült pápai áldásban, amely felejthetetlen éltetõ emlék a számára. Végezetül közöljük, hogy Ferenc minden barátját, klubtársát és kedves ismerõsét szeretettel üdvözli, és egészséggel teljes, boldog új esztendõt kíván mindnyájuknak. Márkus Zoltán

2013. január

Balatonkenesei Hírlap

9

Városunk karácsonyi ünnepsége Szerencsére eddig hasonló sem volt: mielõtt városunk közös karácsonyi ünnepségére tértem volna, a küngösi temetõben igen hideg délutánon utolsó útjára kísértük egy kedves ismerõsünket. Itt még csak a saját, de Kenesén már mindnyájunk hangulatát mélyen beárnyékolta Vass Károly halála. Ilyen körülmények közt is kötelességünk volt az életre esküdni, hisz az isteni Kisded születésének megünneplésére gyûltünk egybe a sportcsarnokban. Gyors felmérés szerint talán az elmúlt évek hasonló rendezvényeinél is többen foglaltak helyet. Mivel a viszonylag hideg hõmérséklet hó nélküli volt, a többség egyöntetûen helyeselte az önkormányzati döntést, hogy nem szabadtéri programra hívták a kedves közönséget, a csodálatos tartalom romantikáját csak a havas környezet növelte volna. Az alkalom konkrét és átvitt értelmû fényét Molnár Ágnes balett–táncos jelölte ki a mûsor elején, aki sziporkázó csillagszóróval lépett a színpadra. Közmûvelõdési Intézményünk vezetõje, Gyõrfiné Marianna köszöntötte a megjelenteket. Kifejezte háláját a szíves adakozásokért, és felhívta a figyelmet a szeretetszelvények sorsolására. Ezt követõen Hódos Zoltánné és Andrejkáné Dalman Szilvia óvónõk kíséretében az intézet Aprófalva csoportja zöld és ezüst füzérekkel díszesen karácsonyi énekeket adtak elõ. Utána kilenc iskolás nevelõik tanítása nyomán ritmikus szövegekkel kívántak kellemes ünnepeket. A Stille Nacht háttérzenéje elõtt gyermekeink arról nyilatkoztak, hogy mit szeretnének az ünnepen. Jó fogás ez, mellyel más alkalmakkor is éltek nevelõink. A válaszok afféle szociológiai felmérésnek feletek meg, egyben tanulóink találékonyságának fokmérõi voltak. Séri Márta zongorakíséretében Csõsziné Molnár Katalin és Révfalusi Páczelt Gabriella nevelõk tizenegy tanulóval Mikulás jelmezben megható jelenetet elevenítettek meg. Ünnepi köszöntõt polgármesterünk mondott, aki elõször a nap vallási tartalmára összpontosított, majd a világi tartalmakra tért ki, melyek által a karácsony minden jószándékú ember, különösképpen pedig a család meghitt ünnepévé vált. „Melegség tölti el szívünket e nap közeledtével. Egy-egy pillanatra megállunk a rohanó világban, és számvetést készítünk az elmúlt évrõl. Felidézzük a legszebb pillanatokat, és minden szépséget, jóságot elraktározunk lelkünkben, hogy ebbõl me-

ríthessünk erõt az elkövetkezõ új év napjaira. Ebben a hangulatban a másik emberre figyelünk, és arra gondolunk, hogy mit nyújthatnánk át szeretteinknek. Azoknak, akik fontosak számunkra. Ez a mi legemberibb értékünk” – hallhattuk, majd Tömör István így folytatta: „Sajnos sokan nem így várják a karácsonyt. Céltévesztés történt. A lényeg ma földi ajándék, és kevés a lélekbõl fakadó öröm, Könyökölünk, lökdösõdünk, türelmetlenkedünk a bevásárlóközpontokban sorban állás közben. Azt gondoljuk, hogy gyermekeinknek, szeretteinknek nagy értékû ajándékkal megfizethetjük a családtól távol töltött idõt. Ma már nem öröm a piros alma, ezüstdió. Többre vágyunk. Fáradt és megterhelt az ember. Még karácsonykor sem tud igazán önmaga lenni. Pedig csak meg kellene nyissa a szívét, és be kellene fogadja az örömet, Jézust” – hangzott az ünnepi köszöntõben. Befejezõ részben a következõket hangsúlyozta polgármester úr: „Ha az ünnepi idõt egyedül vagy szeretteik körében töltik, kívánom, hogy a karácsony segítse Önöket a testi, szellemi és lelki megújuláshoz, feltöltõdéshez, felgyógyuláshoz, hogy az új esztendõt jó szívvel és újult erõvel kezdhessük. Eme emelkedett percekben békés, nyugodt ünnepeket és eredményekben gazdag, boldog új évet kívánok. Valósuljanak meg jó szándékú terveik, családjuk körében boldogan, szeretetben és jó egészségben éljenek! Ehhez kérem testületünkre és mindnyájunkra Isten áldását.” Ezt követõen elismerõ oklevéllel és virágcsokorral mondtak köszönetet Kúl Imrénének és Pup Elemérnének a közösségért folytatott több évtizedes önzetlen fáradozásért. Szivárvány Népdalkörünk Séri Márta vezetésével ezúttal sem mulasztotta el az alkalmat, hogy emelje a rendezvény színvonalát. Ünnepi énekük Jézusnak azt a magasztos hivatását hangsúlyozta, amellyel kiszabadította az emberiséget régi fogságából. Külön dicsérendõ a kar fegyelmezettsége, egyöntetûsége. Az a kórus, amely ilyen négy szóló énekessel rendelkezik, mint akik ezúttal szerepeltek,mindenkor maradandó élménynyel ajándékozza meg hallgatóságát. Meglepetésként a Közmûvelõdési Intézmény dolgozója, Kerekes- Rieger Beáta énekelt, Sarkadi Anna és Eszter pedig saját balett koreográfiáját adták elõ. Megvendégelték a jelenlévõket, majd az est sztár fellépõje zárta a mûsort. Márkus Zoltán

Pályázati felhívás a balatonkenesei Tátorján Szociális és Szolgáltatóház üzemeltetésére Pályázat célja Balatonkenese Város Önkormányzata (a továbbiakban: Önkormányzat), a tulajdonában levõ a Tátorján Szociális Szolgáltatóház Kiemelten Közhasznú Nonprofit Kft. által üzemeltetett, családi napközi és bölcsõde (helye: Tátorján Szociális Szolgáltatóház 8174 Balatonkenese, Dózsa Gy. tér 1. hrsz: 1167.) üzemeltetését meghirdeti. Az üzemeltetési szerzõdés idõtartama: határozatlan idejû. Beadási határidõ: 2013. február 28. Bõvebb információ:www.balatonkenese.hu-n (pályázatok menüpont alatt) megtekinthetõ.

Állatvédõ összejövetel A balatonkenesei Állatvédõ Egyesület összejövetelt rendez a Kultúra Házában 2013. február 22-én, pénteken 7 órakor. Minden állatbarátot, érdeklõdõt szeretettel várunk! Kerényi Ildikó

10

Balatonkenesei Hírlap

2013. január

Pásztortáskával a Donhoz Pirosbetûs ünnep volt hazánkban 1938 õszétõl 1941 tavaszáig. Elõször a Felvidék tért vissza, utána Kárpát-Ukrajna. 1940 nyarán Észak-Erdély, végül a Délvidék. Történelmi igazságszolgáltatás történt, hisz az 1. világháborút követõen egyetlen országot sem csonkítottak és sarcoltak meg annyira, mint minket. De tudja, ebben a két és fél esztendõs örömmámorban egyszer- egyszer arcomra fagyott a mosoly. Miért volt az utálkozás, hogy ”tót, v….án a folt.” Vagy: „ Lesz majd neked üveged, sok, csak ess hanyatt, üveges tót!” A Kárpát-ukrajnai ünnepségrõl angolosan távozott Horthy, mert – ahogy mondjákbiciklizõ katonákat, korszerû páncélosok helyett saroglyában szénát szállító kocsikat látott. Ezek hagyján! A bánfihunyadi kavalkád szélén egy román pópa meg az adjutánsa piros-fehér -zöld helyett kék-sárga-piros zászlót lengetett. Illetlenség volt, nyilván, de istenem, õk románok voltak. Akár Erdély lakosságának a fele. Begõzölt egy magyar fõtiszt. - Ki velük a városszélre! – Ahonnan csak a kísérõik tértek vissza. Ördögkút rögös útján fölrobbant egy éleslõszereket hányavetin szállító rakomány. – Pusztuljatok, nyustyu partizánok! – És békés polgárokat öltek. A Házsongárdi temetõ alján azért szólítottam meg a kaszáló embert, mert erõsen hasonlított apámra. – Ugye, maga magyar? – Nem, kérem, én román vagyok. Csak tudok magyarul. Amikor visszakerültünk önökhöz, áthelyeztek Székesfehérvárra. Gyõzködtek, hogy vasutasként a négy gyermekkel költözzünk oda. De ha mi kolozsváriak vagyunk… S mit mondjak a Délvidék visszacsatolásáról? „Visszatért szép Délvidékünk, visszaadta Isten nékünk. Vigyázott mireánk” - énekeltük. Egy szerb partizánakciót követõen Csurogon, Óbecsén, Temerinben, Újvidéken és így tovább 3300 ártatlan embert, köztük 147 gyereket és 299 öreget öltek meg, honvéd- és csendõrtisztjeink. Alig két évre rá ennél is rettenetesebb volt a szerb visszavágás. Õk negyvenezer honfitársunkat gyilkolták meg. Ugyan meddig folytatódik véres adok-kapok Közép-Európában? – kérdeztük akkor. * „1942 március 4-ére, ha jól emlékszem, szombati napra szólított a behívó-parancs. Egy hónapos kiképzés következett. Ezután tíz nap szabadságot kaptam. Ennek minden órája fájdalmas búcsúzkodással telt el. Talán tanítványaimtól, a kicsi falu iskolájától való elválás volt a legnehezebb. Minden gyermek sírt. Belém hasított, hogy rosszat sejtenek. Nekem a nóta szerint csak befelé szabadott hullania könnyeimnek. Élek, halok, szántok vetek. Élek, halok… Közös játékunkkal vigasztaltam õket. A pásztortáska száráról (növény - a szerk.) oly leleménnyel szaggattuk le a háromszög alakú, bõrtarisznyára kicsiben tényleg hasonlító termést, hogy az utolsó szemnél mindenképp az „élek” hangozzék el… Párkánynánán vagoníroztak be bennünket. Kirakásunk után naponta 180 km-t kellett volna megtennünk gépkocsival, de a rettenetes esõk meg az úttalan utak miatt ez egyszer sem sikerült. Rommá lõtt házakat, tölgyfakeresztet, harc- és gépkocsironcsokat, temetetlen halottakat láttunk. Megrettentünk. A levegõben émelyítõ szag kevergett. Május közepén már 900

km-re távolodtunk szeretteinktõl. Idegen országban jártunk. Hát ilyen az orosz föld. Hat-nyolc asszony húzta-vonszolta az ekét. Kijev után bombáztak bennünket. Rejtõzködtünk. Egyetlen bomba 40 németet ölt meg. Hazai levelek után sóvárogtunk. Sokáig egy se, egyszer meg 11 érkezett. Három a feleségemtõl. Órákon át légitámadás, emiatt egyetlen sort sem tudtam elolvasni. Szüntelen késésben voltunk, erõltették a marsot. Elromlott a gépkocsi, gyalog poroszkáltunk. Félrelépni nem lehetett, még székletre sem, mert aknák szegélyezték az utat. Elterjedt, hogy szeptemberben fölváltanak bennünket, és hazamehetünk. Ebben a lázálomban fogalmaztam meg két levelet. Egyiket a feleségemnek, de hoppá, ezt ellenõrzik. Öszszetéptem. A másikat tanítványaimnak címeztem. Erre csak egy szó került: pásztortáska. Értse, ahogy csak akarja a revizor. Fontos, hogy drága kis tanítványaim az életre koncentrálnak… Röpcédulák lepték az utat. Menekülésre szólították a lakosságot. Korzec városka után Kijev, ha láttál már rommá lõtt várost! Sztari- Osztkolban egyetlen ház se volt ép. Kurszk is romokban. Egy német szoldat hencegett, hogy 72 márka a zsoldja. Duplája az otthoninak. A mi illetményünk meg… * Kiértünk a Donhoz. Kétezer km-re voltunk az otthonunktól. Beástuk magunkat. Megmosdottunk a folyóban. Szénát kaszáltunk a lovaknak. Megitatni lehajtottunk a Donra. Valamikor itthon a Balatonra. Az „idillnek” vége szakadt. Az urivi hídfõrõl minden mozdulatunkat érzékelték. December 20-án a 40. szovjet hadsereg tõlünk délre áttörte az olasz 8. hadsereg arcvonalát . A IV. magyar hadtest utasította a soproni 7. hadosztályt, hogy indítson támadást a hídfõ ellen. Hegymeghy és Kenedhy zászlóaljparancsnokok150 önkéntes élén december 21-én hajnali 3 óra tízperckor indultak meg. Bár ne tették volna! Általános ellentámadásba lendültek a szovjetek. December 24-én, 25-én és 26-án rettenetes harcok folytak. 27-én már -18 C fokra süllyedt a higanyszál. Fáztunk, éheztünk, véreztünk. Fölvillant a pásztortáskás játék kis iskolásaimmal. Velünk együtt itt ténylegesen bujkált az élet. A hídfõcsaták négyezres veszteséget okoztak nekünk. Így érkezett el január 12-e, a mindent elsöprõ szovjet roham. Mínusz 35, egy erõs hét, és mínusz 42 fok. Éhesen fagyottan; páncélosok, repülõk támogatása nélkül…” * Hihetetlen, de megtörtént: emlékezés alkalmával egyik politikusunk négyezer doni áldozatról beszélt. Neves történészünk több százezret említett írásában. Itt tartunk. Emiatt végezetül álljon e kis feljegyzés végén egy tudóscsoport hosszas kutatásain alapuló összesítés, miszerint 49.000 halott, ugyanennyi sebesült és 28.000 hadifogoly a 2. magyar hadsereg doni vesztesége. Ismerve, hogy mi várt az életben maradottakra, tovább növekedett a halottak száma. Doni katonáinkra minden idõben kegyelettel emlékezzünk, növekedjék önérzetünk és éberségünk!” Márkus Zoltán

2013. január

Balatonkenesei Hírlap

11

Interjú Juhász Tiborral és feleségével Ismeretségünk Tiborral és Hajnival közel 40 éves. Akkoriban õk Balatonfõkajáron laktak, ott voltak az esküvõnkön Csókakõn, majd gyakran találkoztunk, amikor Csajágra, késõbb Kenesére költöztünk. Tibor, kérlek, beszélj az újságolvasóknak családodról. Balatonfõkajáron születtem, ott végezem az általános iskolát is. Édesanyám a háztartást vezette, késõbb a tsz-ben dolgozott. Édesapám a földbirtokainkon gazdálkodott, majd a tszesítés idején kényszerbõl MÁV-dolgozó lett, onnét ment nyugdíjba. Egy nõvérem, egy bátyám és egy húgom van. Hajni, tõled is ugyanezt kérem. Tõsgyökeres kenesei vagyok. Édesapám Újvári János asztalosmester volt. Édesanyám a Felvidékrõl származott, szakácsnõ volt, és rengeteg eredeti kézzel írott receptet hagyott rám. Õ a háztartást vezette, és nevelt bennünket. Hatan voltunk testvérek. Általános iskolába Kenesére jártam, Polgárdin érettségiztem, és Sopronban végeztem az óvónõképzõt. Majd a Budapesti Tanítóképzõ Fõiskola menedzser szakán szereztem diplomát, amely alapján plusz ismeretekre tettem szert, amelyet a munkámban is tudtam kamatoztatni. Gyermekeitekrõl, unokáitokról is szeretnélek faggatni. Hajni: Két gyermekünk van, Adrienn és Tibor. Adrien egyetemet, Tibor fõiskolát végzett. Mindegyiküknek van munkája a saját cégükön belül. Unokáink: Mia 13 éves, Viktor 6, Hunor 5, Bendegúz majdnem 3, Jana lassan 1 éves lesz. Tibor, oszd meg velünk pályafutásod történetét! A gimnáziumot a Thury György Gimnáziumban, Várpalotán végeztem. Az elektromûszerész szakmát érettségi után Balatonfûzfõn sajátítottam el. 1976-ig a szakmában dolgoztam a balatonfûzfõi Nitrokémiánál. Közben elvégeztem a híradásipari technikumot, s 1976-tól Balatonkenesén a Balatonfõi Öntözõfürt fürtvezetõjeként, majd üzemvezetõjeként dolgoztam. 1983-ban végeztem a Pollack Mihály Fõiskolán, ahol vízellátás- csatornázási üzemmérnöki oklevelet szereztem, majd 1991-ben ugyanitt a vízépítési szaküzemmérnöki diplomát sikerült megszereznem. Ezután vállalkozóként dolgoztam. 1996tól a Balatonfõi Vízhasznosítási Kft. ügyvezetõje voltam.2007tõl pedig a saját alapítású cégemben dolgoztam. Tibor, Kenesén kívül Sólyhoz is van komoly kötõdésed, hiszen polgármesterként te is segítetted Sóly fejlõdését. Hogyan is történt mindez? 1988-ban vásároltunk egy régi malomépületet Sólyban, amelyet részben sikerült felújítanunk. Bekapcsolódtunk a falu közösségének életébe. Elõször képviselõ lettem, majd 2006-ban polgármester. Ez idõ alatt több szép dolgot sikerült megvalósítani. 1998-ban részese lehettem a híres sólyi István Király stilizált, 13 méteres kardjának felállításának. A sólyi szõlõhegyen, Királyszentistván, Litér, és Sóly háromszögben a Gál-kútnál egy emlékparkot hoztunk létre, majd Leader-játszóteret létesítettünk. Felújítottuk a katolikus templom-tetõ héjazatát. Az ezeréves megyék évfordulójára 2007-ben sor került a faluközpont felújítására is. Ez után 50 millió forintot nyertünk a kultúrház felújítására, amely még polgármesterségem idején megkezdõdött. Ebben az idõszakban a Sólyi Szõlõhegyi Kertbarát Egyesületet és a Nyugdíjas Klubot is támogattuk. 1998-tól rendszeres támogatói és résztvevõi voltuk a Szent Kard Fesztiválnak. A borászat felé fordulásodban milyen tényezõk játszottak szerepet? Balatonfõkajáron, a pinceszeren nagyapám pincéjének varázsa és emléke fogott meg. felnõtt fejjel egyik évben a kollé-

gákkal együtt szõlõt böngésztünk, és bort készítettünk magunknak. Szereztünk egy nagy hordót, amelybe elhelyeztük munkánk eredményét. Majd jött a helyi finánc, s felmérte a hordó ûrtartalmát a bor mennyisége miatt. Ezt megfigyelve megtanultam, hogyan kell meghatározni a hordó ûrtartalmát. Késõbb, 1991-ben saját kezûleg telepítettem Balatonvilágoson egy kékfrankos fajtájú szõlõt. Ez jól sikerült. Minden évben megmunkáljuk és saját magunk, a segítõ kollégák, barátok számára készítek bort. Milyen szõlõfajtákkal foglalkozol? Kizárólag kékfrankosból készülnek a boraim. Rozé és kékfrankos vörösbor. Tibor, oszd meg velünk milyen dolgokra vagy büszke a magánéletedben, a közéletben, a munkádban! Elsõsorban a páromra, Hajnira vagyok büszke, aki immár 43 éve mellettem van, és mindenben támogat. Mindkettõnk büszkeségei gyermekeink és unokáink. Ugyanígy büszkék vagyunk a szüleinkre, hiszen a lehetõségeikhez képest szinte erejükön felül támogattak bennünket, és példát mutattak számunkra emberségbõl és szeretetbõl. Azt hiszem, joggal lehetek büszke a balatonfõkajári, vilonyai, sólyi, hajmáskéri, mezõszentgyörgyi, valamint a veszprémi református templom felújításaira, valamint a balatonakarattyai kõrszínpad és környékének komplett felújítására. Csupa jó visszajelzést kapunk a kõrszínpaddal és annak kialakításával kapcsolatban, hogy mennyire élvezik a rendezvényeken résztvevõk a környezetbe helyezett és eltalált építmény elõnyeit. A Hazafias Népfront munkájában is részt vettem, valamint – szakemberként - segítettem Balatonkenesén a földrengés okozta károk felmérését. Hajni, mindig is közösségi embernek ismertek benneteket, és sok mindent tettetek azokon a településeken, ahol éltetek, így Kenesén is. Melyek is voltak ezek a tevékenységek? Mindig is részt vállaltunk a körülöttünk lévõ közösségek életében, s a társadalmi munkákban is részt vettünk. Nagyon sok jó hangulatú bált szerveztünk. Én két ciklusban tanácstagként, valamint egy ciklusban VB-tagként is dolgoztam. Szeretek kézmûveskedni, és ahol csak lehetett és lehet, szívesen segítem a rendezvények sikerét Sólyban is, Kenesén is. Tibor: Tevékenykedtem a Hazafias Népfrontban, és annak utolsó elnöke voltam. Önzetlenül végeztem ezt is, mint feleségemmel együtt a többi közösségi munkát, amelyre „ha megkeresnek bennünket”, ma is bármikor hajlandóak vagyunk. Hajni, a te fejedben született meg a híres sólyi malomban megrendezett mackókiállítás ötlete? A mackókon kívül mi mindent láthatott a közönség? Az én ötletem volt. A fesztiválok alkalmával kiállításokat szerveztem. Elsõ alkalommal a helyben készült kézimunkákat mutattuk be a látogatóknak. Ezután egy virágkiállítást szerveztünk, sikerrel. Majd meghirdettük az „1000 maci” kiállítást. Nekünk ekkor már 700 db volt, a többi 300-at a falubeliek hozták el a kiállításra. A következõ alkalommal, Az Ezeréves Vármegyék Találkozójára már „4000 maci” kiállítást szerveztünk 2009. május 23-án. Nem csak Sólyban, hanem Balatonalmádiban és Balatonkenesén is bemutattuk a sok-sok különbözõ macit. A sólyi templomban megszerveztem egy esküvõi fényképek kiállítását is. A 20 éves Balatonkenese-Tutzing cserekapcsolat alkalmával a csoport itt tartózkodásának idejére szintén szerveztünk egy maci és kézmûves kiállítást, ahol vendégül láthattuk tutzingi barátainkat. Egyébként a kezdetektõl fogva tagjai vagyunk ennek a baráti körnek, és élõ kapcsolatunk van a tutzingiakkal. (Folytatás a 12. oldalon)

12

Balatonkenesei Hírlap

(Folytatás a 11. oldalról) Milyen közösségekhez tartoztok jelenleg? A Balatonkenese-Tutzing Baráti Körhöz, a sólyi nyugdíjas klubhoz, a Szõlõhegy Kertbarát Körhöz. Az õseim szõlõtermelés iránti szeretetét örökölve sikeresen vettünk részt a borversenyeken és a Kelet-Balatoni Borlovagrend által szervezett programokon. Büszkélkedhetek arany és ezüstérmes boraimmal, amelyet az õseimtõl örökölt balatonfõkajári Karika-hegyen õrzök. Milyen kívánságaitok, terveitek vannak családotokat illetõen? Találják meg helyüket, boldogságukat az életben, munkájukban is legyen sikerélményük. A mi példánk alapján õk is vállaljanak részt a közösségi munkákból, erejükhöz mérten. Mi az elképzelésetek Kenese fejlõdését illetõen? Hogyan képzelnétek el ennek megvalósítását? Tibor: Nagyon jó lenne, ha Kenese lakossága jobban össze-

2013. január

tartana, nagyobb lenne a tenni akarás, mert ma nagyon is aktuális kérdés Balatonkenese jövõje szempontjából. Hajni: Balatonkenesének is megvan a lehetõsége arra, hogy összefogásból jelesre vizsgázzunk. Ehhez arra lenne szükség, hogy a különbözõ generációk is érezzék annak a fontosságát, hogy erejükhöz képest mindent megtegyenek Balatonkenese fejlõdéséért. Köszönöm az interjút. Remélem, az újságolvasók számára is adhat inspirációt arra, hogy érdemes a közösségért tevékenykedni. Kinek dobjátok tovább a labdát? Dr. Németi Sándor háziorvosunkra gondoltunk, aki szívvel-lélekkel végzi háziorvosi tevékenységét. Sörédi Györgyné

TÁMOP-6.1.2-11/1-2012 A pénzért vett betegség A középkorú József már többször abbahagyta a dohányzást, de minden alkalommal, rövidebb-hosszabb idõ után visszaszokott. Fiatal korában, alig 19 évesen kezdett el cigizni, a katonaság alatt. A sereg után sikerült leszoknia. Harminc éves korában azonban újra a cigaretta rabja lett egészen idén februárig. Tíz hónapja tette le a cigarettát, ahogy õ fogalmazott: most már végérvényesen. - Cigarettáztam, ha a buszra kellett várni, rágyújtottam, ha mérges voltam, ha megbántottak, ha idegeskedtem, ha olyan társaságban kerültem. Tudja, a cigarettázás szenvedélybetegség, ezért nem azt mondja, hogy meggyógyult, hanem azt, hogy tünetmentes lett. József környezetében sokan dohányoztak, vele egykorúak, sõt fiatalabbak, többen voltak, akik emiatt megbetegedtek. Józsefben megvolt az elhatározás, hogy leszokjon, szinte mindent kipróbált: a tapaszt, a rágógumit, elektromos cigarettát, de csak fél sikereket ért el, nem tudott teljesen elszakadni a cigitõl. Végül úgy gondolta, hogy tennie kell valamit, és egy szenvedélybetegeket gyógyító intézményben jelentkezett kezelésre. József számára a legfõbb vonzerõt azt jelentette, hogy nem követelték meg a cigarettázás azonnali befejezését. - Én határoztam el, mikor fejezem be a cigizést. Érdekes módon az egyik napról a másikra ment a dolog, de volt egy kéthetes idõszak, amikor még elszívtam egy-egy szálat. – Sokat segített neki, hogy hasonló problémával együtt küszködõkkel volt együtt, megbeszélhették a gondjaikat, így segítséget kapott és adott. - A gyerekeim nem dohányoznak, õk nagyon örültek az elhatározásomnak, végig bíztattak, sokat segítettek.

- A fordulópont az volt, amikor választ kaptam a miértekre, ami még ennél is fontosabb volt, hogy különbözõ technikákat tanultam meg, amivel kezelni tudom a stresszhelyzeteket, a dohányzás egyik legfõbb kiváltója – mesélte. Az egész folyamat során a sóvárgást volt a legnehezebb legyõzni – emlékezett vissza a hónapokkal ezelõtt történt eseményre. Hangsúlyozta azt is, hogy változtatott az életén, a táplakozáson, ezek mind segítséget jelentettek a dohányzás legyõzésében. A nehézségek mellett sok kisebb-nagyobb kellemes meglepetés is érte õt, például a negyedik hét után már újra érezte az ízeket, finomabbak voltak az ételek. Ez viszont néhány kiló pluszsúllyal, „pocakkal” járt, de a dohányzás befejezése óta aktívan mozog, így kordában lehet tartani a „súlykilengéseket”. - Az emeletek sem jelentenek ma már legyõzhetetlen akadályokat, korábban fulladoztam, sûrûn megálltam pihenni, még ha csak az elsõre vagy a másodikra kellett felmenni. - Rájöttem, hogy hiányzik az a mozdulat is, amikor benyúlok a táskámba cigarettáért, ezért a leszokás elsõ idõszakában mindig volt nálam egy dobozzal – mondta. József a testi, fiziológiai javulás mellett lelkileg is jobban érzi magát. - Már nem érzem magam kellemetlenül, a cigarettafüst szagú ruhámtól, nem kell minden cigarettázás után rágót bevenni, mint korábban. József férfiasan bevallotta, hogy össze sem meri számolni, az elmúlt években a cigarettára mennyi pénzt költötte el azzal, hogy naponta egy doboz cigit szívott el. Beszélt arról is, hogy a társaságában többen vannak, akik az õ példájából kaptak erõt, követni akarják õt, az egyik indokuk az, ha neki sikerült, akkor nekik miért ne? Tényleg, miért ne? Ha szeretné velünk megosztani véleményét, tapasztalatait a témáról írjon! [email protected] Interaktív honlapunk: http://rajtadmulhat.blogspot.hu/ Facebook elérhetõség: Rajtad múlhat!

2013. január

Balatonkenesei Hírlap

13

Fejlesztési elképzelések a Katica Pékség környékén A település központjában járva láthatjuk hónapok óta, hogy a pékség közvetlen környezetében nagy ívû építkezés zajlik. A tervekrõl Gyenge Katalint, a Katica Pékség tulajdonosát kérdeztük, s arra kértük, ossza meg az olvasókkal a részleteket. A Pékség melletti épület megvásárlásával már 2009-ben elkezdtem a terület beruházásának tervezését. Nem könnyû feladat volt, mert nagyon sok szempontot, és sajátosságot kellett összhangba hozni. Részemrõl igen erõs szempont volt az, hogy egy olyan utcafronti elemet valósítsak meg, amely illeszkedik a környezetbe, és a városközponti szerepét is betöltse, illetve a gazdasági elvárásokat is megteremtse. A sok-sok elképzelés után válik valóra az udvarban a lekvárfõzõ üzem mint ipari tevékenység, és mint új munkahelyteremtõ beruházás, összesen 650 m2-en. Azért esett a választás erre a tevékenységre, mert illeszkedik az alaptevékenységünkbe. Az itt elõállított termékeket fel tudjuk használni az édes-, és pékipari termelésünk során és a lepsényi üzemünk által elõállított linzerekben is igen finomak lesznek. Az üzem mellett üzlethelyiségek is lesznek, illetve már látszik a tetõtér beépítés is. Az utcafronti részen, a földszinten /400m2/ üzleteket alakítottunk ki. Itt kap helyet a Forrás Takarékszövetkezet helyi fiókja-bankautomata szolgáltatással is-, a balatonkenesei Csillag Patikák Gyógyszertára is ide költözik, továbbá még két üzlethelyiség áll rendelkezésre. Az egyikben a helyi termékek értékesítésére is van lehetõség, értem ez alatt a Balatonkenese és környékén elõállított termékeket, a ruhát, kerámiát, csomagolt élelmiszereket és ajándéktárgyakat. Ezzel a beruházással a Pékség utcafronti részén további kisüzleteket lehet kialakítani. Távlati terveimben szerepel a „méretes szabóság” mint iparág megvalósítása, egészen az exkluzív szintig. Az emeleten az

utcafrontra 3 db 100 m2-es lakást terveztünk ill. mintegy 700 m2 padlástér. A beruházás miatt többek között a Balaton Étterem szomszédságában lévõ ingatlant megvásároltam, ahol a parkolás lesz megoldva. A beruházás tervezése során gondot fordítottam arra, hogy a város központjában az ipari tevékenység ne zavarja a városközpont képét és életét. Úgy gondolom, hogy jelen pillanatban sem érzékeli a kívülálló, hogy az üzlethelyiség mögött közel 1000 m2-en komoly termelõi munka folyik. Jelen pillanatban a cégcsoport összesen 58 fõt foglalkoztat, azaz ennyi családnak adunk megélhetést, nyáron természetesen ez a létszám lényegesen több. Ez a beruházás munkahelyet teremt, és remélem, hogy az akkreditált képzõmûhelyünkben nem csak Veszprémtõl Székesfehérvárig tartó szélességben képezünk cukrászokat, pékeket, eladókat, hanem balatonkenesei gyerekeket is. Az elmúlt 20 évben sajnos nem sok balatonkenesei tanulónk volt. Annál több vidéki, és nagyon büszkék vagyunk rájuk, mert kiváló szakemberek lettek. Jelen pillanatban pályázat megnyerésével szakképzetlen dolgozóinknak akkreditált szakképzést tartunk pék-cukrász szakmában, valamint angol nyelvoktatás folyik. A képzést 20 fõ veszi igénybe. Mikorra fejezõdik be a beruházás? A következõ év nyarán már ezek az imént felsorolt új üzletek mûködni fognak, a beruházás átadásának kitûzött idõpontja: 2013. április. 30. Hiszek abban, hogy a település olyan központi részét sikerül kialakítanunk, mely képes lesz arra, hogy a helyi vállalkozások, szolgáltatások egymást erõsítve, egymást kiegészítve lássák el feladataikat, és érjék el céljaikat. Sok sikert kívánunk a megvalósításhoz! GYHM

„Csendesen, de erõsen érezzük, hogy tartozunk valahová. Egy fizikai és szellemi tájhoz, mely a miénk.” (Bálint György: Egy kép alá) Akik ismernek, jól tudják, még ma is, idõs koromban is szenvedélyesen gyûjtöm a régi fotókat, írásokat, tárgyakat, amik az elmúlt idõrõl, emberekrõl mesélnek. Ha visszalátogatnának hozzánk, jóérzéssel tapasztalhatnák, hogy a kései utódok megbecsülik munkás életük emlékeit. Nemcsak megbecsülik, de szebbé, kulturáltabbá igyekeznek tenni környezetünket. Dicséret és elismerés illeti azokat az embereket, akik nem idegen országban próbálják megteremteni családjuk mindennapi megélhetését, sokszor erõn felül. Itt élnek, dolgoznak köztünk, teszik szebbé világunkat. Változó, felgyorsult életünkben gyakran láthatjuk, hogyan tûnnek el a megszokott, régi épületek, amikrõl már csak jó esetben egyegy kép mesél. Ilyen az 1954ben készült Sipõcz János bácsi felvétele is a Fõ utcán lévõ Korcz- ház és Eleven Lajos bácsi péksége. (Ma Katica Pékség)

Figyelemmel kísértem a ház bontásától az épületek felhúzásáig a munkálatokat. A munkák irányítását, az anyag beszerzését Rózsa Krisztián építésvezetõ végezte, szakszerûen. Megbízható, szorgalmas munkatársaival, Babolcsai Józseffel, Lipták Lászlóval, Petró Attilával, Vida Károllyal. Igénybe vette a helyi vállalkozásokat az anyagbeszerzésnél, a munkagépek kölcsönzésénél. Az épületek tetõszerkezetét, befedését, a bádogmunkákat Schauermann Zoltán és csapata: Körmendi Ferenc, Téli János végezték. Gyors, pontos munkájukat sokan megcsodáltuk. Elmondhatjuk, hogy ez a nagy méretû beruházás úgy zajlott le, hogy nem zavarta a közlekedést, nem volt hangoskodás, mert õk tudták, hogy: „Dolgozni pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.” Vér Lászlóné

14

Balatonkenesei Hírlap

2013. január

Jákfalvi József érdeklõdik az orosz unokatestvére iránt Jákfalvi József ny. tanár, Balatonkenese, Rozgonyi Cecilia u. 3. sz. alatti lakos mindig családszeretõ ember volt. Miután elrajzottak a gyerekeik, és meghalt Mária, a kedves feleség, a magányban József a korábbinál is elevenebb érdeklõdést tanúsít egy elsõ unokatestvér iránt, aki viszont tõlük nagyon meszsze lakott. Az idõ múlása miatt József már alig mer arra gondolni, hogy találkozhatnak, de bizonyos mértékben a feltételezések beigazolódása is megnyugtatná, ezért fordul a sajtó nyilvánosságához. Az elsõ világháború elõtt Jákfalvi József édesapja és nagybátyja pályamunkásként a Fejér megyei Füle nevû község 12es õrházában laktak. Hét gyermekük közül a legidõsebbet, Józsefet besorozták. Kikerült az orosz frontra, ahol hadifogságba esett. A nyugat-szibériai Omszk városban megnõsült, és gyermekei közül Nyikolajev felnövekedvén katona lett. A második világháború idején rövid és intenzív kiképzést követõen gárdakapitányként a frontra vezényelték. Ekkor az édesapja megbízta õt: ha Magyarországra kerül, és a véletlen Füle felé vezeti, keresse föl a rokonait. A bizalom erõsítése végett levelet is írt a magyarországi rokonoknak, melyet átadott fiának. Mint a mesében, minden az eredeti elképzelés szerint történt. 1944 utolsó napjaiban a fiú Fülén rátalált édesapjának Kálmán nevû öccsére és Rózsa nevû húgára. Két oroszul írott és ma is meglévõ levél õrzi az örömteli találkozás emlékét. „28. XII. 1944. Ma a magyar nagybácsikámnál töltöttem az idõt, és ezt a cédulát hagytam nála azzal, hogy ne háborgassák, mert õ nagyon jó ember.” A másik írás: „Õk nem értettek, csak magyarul. Beszéltem velük, és véletlen tudtam meg, hogy apám testvérei. Sok rokon járt náluk, de én õket nem ismertem.” Aláírás: Nyikolájev gárdahadnagy. A történtekrõl én már cikket írtam, amely „Aki rokonait keresve eltûnt” címmel 1975 karácsonyán jelent meg a Napló hasábjain. Az akkor ismertettek most csak e két rövidke jegyzettel bõvültek. Tanár úr abban reménykedik, hogy általuk valaki tájékoztatni tudja õt az orosz unokatestvér késõbbi sorsáról. Véleményem szerint az ilyen nagy és háborús idõ távolából ez hiábavaló próbálkozás. Vagy mégsem? Tudomásom van róla, hogy halottak napja körül a csóti fogolytábor (Veszprém megye északi része) 1914-23-as temetõjének halottjaihoz még mostanában is a fél Európából kél prosekció. Több országban ma is eleven a kommunikációs eszközök rovata, a „Ki tud róla?”. A volgográdi Mamajev Kurgan-on mostanság is megjelennek idõs özvegyek, akik a XXI. századra is áthúzták súlyos

veszteségüket, és vinnék az idõk végezetéig, ha ott rálelnének szeretteikre. A Csajág közeli László-majorban egy orosz aszszony megtalálta férje sírját. Balatonfõkajár meg Csajág közt a Frankfurt am Main-i Elisabeth Stoll asszony a csajági Varga Sándor kíséretében bukkant rá a helyre, ahol a fia, Weiner Stoll páncélos hadnagy aknaszilánk találattól halt meg. A csajági temetõben Lévay Gyula és négy 18-21 éves katona nyugszik, akik az 1945. január 18-i ellentámadás megindításának napján estek el, s halottak napja táján egyikük sírjánál mindig megjelenik valaki, és elhelyezi az emlékezés koszorúját. A Csajág - Akarattya közti vasútvölgyben évtizedeken át látható volt egy fejfára tûzött vassisak. A bokrok közül folyton nyíló ibolya kúszott a sírra. Ma már azonban semmi sem utal arra, hogy itt ismeretlen katona nyugszik. A hírhedt Margit-vonal mentén, ahol 1944. dec. 06-tól 0945. március 23-ig pusztított a front, még ma is gyakran fordul ki csont, lövedék vagy szilánk az ásó vagy az eke nyomán. Közvetlenül a háború után ekevas által érintett akna csapta agyon a szántóvetõt, és játékszernek vélt gránát ölte meg a csajági 10 éves Bölle Pistát. Kedves Jákfalvi úr, belehevültem az ön által kért megbízatásba, és elkanyarodtam a fölvállalt tárgytól. Attól ugyanis, hogy fölhívjam olvasóink figyelmét a háború alatt szovjet katonatisztként térségünkben járt unokatestvérére. Mielõtt a fülei rokonaival találkozott volna, Polgárdiban érdeklõdött irántuk, az övéinél töltött napokat követõen Csajágon beszéltek egy szovjet tiszttel, aki kerékpáron érkezett a községbe, ahol fülei rokonairól áradozott… És azután? Azután soha senki nem adott róla hírt. Az pedig elképzelhetetlen, hogy ha Nyikolájev életben marad, szóban vagy írásban ne jelentkezett volna a rokonainál. A Margit-vonal hoszszan elhúzódó, kemény harcai idején nagyon sokan meghaltak. A balatonfõkajári református temetõ szélén van egy tömegsír, amelybe civil és katona halottakat elsõsorban nem is kegyeleti, hanem egészségügyi érvekbõl temettek nemre, nemzetségre vagy korra való tekintet nélkül. Ehhez hasonló sír sok van az országban. Valószínû, hogy az elsõ világhjáború révén Oroszországba került Juni József a második világégés idején a fiában nyert örökös hazára magyar földön. Ugye, hasonlóan vélekedik ön is, kedves Jákfalvi Jószef? Csak a kétség helyett megnyugtatóbb volna a bizonyosság. Még akkor is, ha az netán fájdalmas valóság. Márkus Zoltán

Le a kalappal a szépkorúak elõtt Mozgalmas, színes, programokban gazdag évet zárt a Tátorján Nyugdíjasklub. Elképesztõen aktívak! Segítik és támogatják egymást. Az elmúlt évben akadályt nem ismerve keresték a legjobb megoldásokat egy-egy program lebonyolításához. Decemberben tartottuk az immár hagyományos évzárónkat, és köszöntöttük a közelgõ ünnepeket, amelyre klubunk szinte minden tagja – 44 fõ – eljött. A kellemes, közvetlen hangulatú beszélgetést egy különös meglepetés színesítette: Balázs Gyula, az Öböl TV vezetõje Visszatekintés címmel a település életébõl vetített rövid összeállítást. Öröm volt látni és hallani egy-egy kedves ismerõst, felidézni oly kedves együtt töltött perceket. Arról beszélgettünk, hogy ezeket a filmeket jó lenne, ha gyerekeink is láthatnák. Úgy gondoljuk, a könyvtárban jó lehetõség nyílna erre, pl. Kenesei életképek címmel. Így ponto-

sabb képet kapnának utódaink a település történetérõl, és rajta keresztül szüleikrõl, nagyszüleikrõl, ismerõseikrõl. Ahogy néztük a filmet, megerõsödött bennünk az az érzés, jó itt élnünk, ezen a gyönyörû helyen. Ezután nótaszóval adtunk hálát az elmúlt évben történtekért. Köszönjük mindazoknak a támogatást, akiknek lehetõségük volt erre, és éltek is ezzel. Szívbõl kívánunk mindenkinek jó egészséget és sok örömet az új évben! Idén is részt veszünk településünk ünnepein, rendezvényein; tervezünk farsangi bált, színházlátogatást, gyógyfürdõvel egybekötött kirándulást, névnapozást és még sok meglepetést. Szeretettel várjuk mindazokat, akik szívesen bekapcsolódnának programjainkba. Zongorné Mátray Piroska klubvezetõ

2013. január

Balatonkenesei Hírlap

15

A tánc az élete Három évvel ezelõtt egy kedves ismerõsöm hívta fel a figyelmemet az akkor tizenhat éves, rendkívül tehetséges, táncmûvésznek tanuló kenesei lányra. Azon a nyáron a Széchenyi park egyik rendezvényén láttam elõször táncolni Molnár Ágnest, aki azóta jó néhányszor elvarázsolt a produkciójával. Tavaly júliusban a Kapunyitó Fesztivál nyitóestjén Ágica a Ha én rózsa volnék címû dalra mutatott be egy csodálatos mozdulatsort: nem tagadom, megkönynyeztem az elõadását. Akkor határoztam el, hogy egyzser megkérdezem ezt a lányt: honnan jött és mióta tart a tánc iránti szenvedélye? – A szüleim és a nagyszüleim is mindig szerették a zenét, imádtak táncolni – magyarázza Ágica moslyogva. – Anyuék úgy gondolták, hogy egy gyerkõc számára nagyon fontos a rendszeres mozgás, ezért már elsõ osztályos koromban beirattak a rock and roll tánccsoportba, ahová aztán négy évig jártam. Az elsõ perctõl kezdve élveztem a jó hangulatú órákat – ott kezdõdött minden... Emlékszel az elsõ fellépésedre? Homályosan... Hétéves lehettem, és egy rock and roll gálamûsorban szerepeltünk. Arra emlékszem, hogy fantasztikusan éreztem magam a színpadon. Talán ennél az elsõ nagyszínpadi fellépésnél szerettem bele igazán a táncba... Késõbb az Ars Nova Alapfokú Mûvészetoktatási Intézmény „növendékeként” négy évig modern táncot tanultam, közben két évig jártam a Kid Rock and Roll tánccsoportba is, utána következett a pályaválasztás. Az általános iskolából egyenes út vezetett a Pécsi Mûvészeti Gimnázium és Szakközépiskola táncmûvészeti tagozatára. Annak idején nem is volt B terved? Felmerült több ötlet, szóba került néhány más iskola is, de egyik sem tetszett igazán. Akkor már mindennél jobban érdekelt a tánc és a táncmûvészi pálya. A pécsi iskola már akkor is egy neves intézmény hírében állt, ahol kiváló pedagógusok tanítanak, ezért jelentkeztem oda. Ötödévesként bátran mondhatom: jól döntöttem. A klasszikus balettõl kezdve a néptáncon, a modern táncon át a színészmesterségig, a színpadi táncig sokféle mûfajjal, stílussal megismerkedtünk, nagyon sok mindent tanul(t)unk. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy már táncolhattam a Pécsi Nemzeti Színház nagyszínpadán, a Mario és a Varázsló címû darabban. Végzõs diákként nyilván egyre többet foglalkoztat a „Hogyan tovább? kérdése. Amit biztosan tudok: a modern tánc érdekel a legjobban. A továbbtanulást illetõen elég sok lehetõség adódna, kiváló iskolák vannak itthon és külföldön is, de egyelõre még nem döntöttem el, melyiket választom. Több mindent szeretnék kipróbálni. Nagy-nagy álmom, hogy bekerüljek a méltán világhírû Experidance táncegyüttesbe: láttam már több elõadásukat, az egyiket éppen Balatonkenesén, merthogy nagy örömömre itt is járt a társulat... Az elmúlt években Kenesén is felléptél jó néhány alkalommal: ma már minden jelentõs rendezvényen

gyönyörködhetünk a produkciódban. Milyen érzés a helyi közönség elõtt táncolni? Imádom Kenesét, ezért mindig boldogan mutatom be az új koreográfiáimat az otthoni közönségnek. Négy éve készítek saját koreográfiákat, és kifejezetten élvezem az alkotás folyamatát. Elég meghallanom egy jó, egy nekem tetszõ dallamot, és máris tele vagyok ötletekkel. Visszatérve a kenesiekre: boldoggá tesz az a sok pozitív visszajelzés, amit tõlük kapok. Köszönöm az eddigi fellépési lehetõségeket, és remélem, hogy még sokszor fogom elvarázsolni a nézõket, és még sokszor szerezhetek örömet a kenesei közönségnek. Ha összeáll egy új mozdulatsor, kinek mutatod meg elõször az új produkciódat? Mindenekelõtt a pécsi osztálytársamnak és barátnõmnek, Krisztának, akiben nagyon bízom, és akinek nagyon adok a véleményére. Kriszta õszintén megmondja, mi tetszik neki és mi nem. Számomra nagy segítség, ha õ megnézi és zsûrizi az általam megálmodott koreográfiát. Egyébként együtt is táncoltunk és alkottunk már: tavaly Bonyhádon léptünk fel egy közös „munkánkkal”. Ha õ nincs, akkor mindig anyukám nézni meg az új produkciót, és lát el tanácsokkal mind a zene, mind a fellépõruha kiválasztásánál, megtervezésénél. Nagyon jólesnek a tanácsai, a biztatásai, hiszen a barátnõm mellett õ ismer legjobban, és valamennyire már õ is ért a szakmához. Sokszor amikor fellépésre megyek - vagy visznek a szüleim -, akkor szinte olyan, mintha anyu lenne a menedzserem. Mindig ott van velem: a színpad elõtt áll és fényképez, vagy a színpad háta mögül figyeli az eseményeket. Az elõadás végén pedig mindig mondja, hogy szerinte õ sokkal jobban izgult értem, mint én a színpadon annyi ember elõtt. Mit jelent számodra a tánc? Kiskoromban, amikor anyukámmal együtt mentünk bevásárolni, ha az üzletben megszólalt a zene, rögtön táncra perdültem. Anyu nem gyõzött „leállítani”, mondván: „Ágikám a boltban azért nem táncolunk...!” Számomra a tánc az elsõ szerelem... A mozgással, a mozdulatokkal kifejezhetem a legbensõbb érzéseimet, a pozitív és negatív gondolataimat, a vágyaimat, az érzelmeimet. Legyen szó szenvedélyrõl, szerelemrõl, dührõl vagy haragról, a tánc segítségével ezeket mind kiadhatom magamból. Egy apró mozdulat többet mond minden szónál, és én inkább kitáncolom magamból az örömömet vagy a fájdalmamat, mint hogy beszéljek róla. A tánc megnyugtat, felszabadít, feltölt és teljes mértékben kikapcsol. Arról nem beszélve, hogy a rendszeres mozgással kiskorom óta formálom, erõsítem és kondícióban tartom a testem. Emellett a klasszikus balett megtanított a fegyelemre, a pontosságra, a kitartásra, és arra, hogy alázattal viseltessek a tánc iránt. Számomra a tánc egyszerre jelenti a szenvedélyt, a hivatást, az egészséget és a boldogságot. A tánc az életem. Szûcs Anikó

16

Balatonkenesei Hírlap

2013. január

Miért szeretem a Tátorján Játékvárat? Megnyitása óta dolgozom a játékvárban. Huszonkilenc év óvodapedagógusi munkáját cseréltem fel erre a munkára. Két felnõtt gyermek édesanyjaként, akik már önálló életet kezdtek, nagy öröm jól képzett, kreatív vidám csapat tagja lenni, emberséges, tapasztalt, jó szakember ügyvezetõvel dolgozni. Nagyon szeretem ezt az intézményt, fantasztikusak a feltételek, és mert itt minden ténylegesen a gyermekekrõl szól. Megkérdeztem találomra pár kisgyermekes szülõt, akik rendszeresen járnak, vagy már voltak a Tátorján Játékvárban, hogy mi a tapasztalatuk, véleményük az intézményrõl. A kötetlen csevegés során egyetértettünk abban, hogy kivételesen jó ötlet volt ennek az intézménynek a megépítése, beindítása. Három anyuka egybevágóan állítja, hogy csemetéik nagyon élvezik az ide járást, alig várják, hogy reggel indulhassanak a bölcsibe, napközibe. Élvezik a sok jó játékot, foglalkozást, várják a barátokkal való találkozást. Bölcsõdés anyuka szerint: „nagyon jó baráti viszony alakult ki gyermekem gondozónõivel. A reggeli és délutáni találkozásokkor korrekt tájékoztatást kapok a gyermekem legapróbb megnyilatkozásáról, fejlõdésérõl. A bölcsõde napirendjét jónak tartom, a fiam otthoni menetrendjét is próbálom e szerint irányítani. Érzem, hogy jó kezekben van, a mindig jókedvû, mosolygós nevelõk (Angéla, Judit) gondoskodnak róla, amíg én dolgozom. Nagyon kedvezõ az intézmény nyitva tartása. A nyári szünetben, amikor nekem, mint Balaton parti település lakójaként a kereskedelemben legtöbbet kell dolgoznom, rugalmasan megoldják gyermekem ellátását. Az elmúlt nyáron több esetben is kihasználtuk a hosszabbított nyitva tartást.” Családi napközit igénybe vevõ anyuka: „Azért szeretem a játékvárat, mert kislányomat már 6 hónapos korától szeretettel fogadták. Munkahelyem megtartásához ez nélkülözhetetlen volt. Eleinte a picit heti két alkalommal vittem, majd amikor láttam, hogy jól mûködik a dolog, beírattam a családi napközibe, ahova már két éve járunk nagy megelégedéssel. Az intézmény vezetõje rugalmasan, nagy empátiával segített nekem és kislányomnak a legjobb és legkedvezõbb megoldás megtalálásában, hogy teljes értékû munkavállaló és lehetõ legjobb édesanya is lehessek egyszerre. A most két és fél éves gyermekem minden nap meglep valamivel. Öröm hallani, ahogy napról napra új szavakat tanul, mondóka és ének sorokat kántál, mutatja, hogy ugrálnak a verebek, totyognak a kacsák, lovagolnak a hölgyek stb. Az örökifjú Évi nénivel nagy szerelemben vannak.” „Nyaralótulajdonosként sok szép nyarat töltöttünk Balatonkenesén. Szeretünk itt lenni, ezért nagy elhatározásra jutottunk, véglegesen itt szeretnénk élni. Pesti lakásunkat elcseréltük egy helyi régi tornácos házra, ennek felújításáig albérletben lakunk. A Tátorján Játékvárról a Vak Bottyán strandon

hallottunk a kedves gyermek felügyelõktõl, akik sokat játszottak két kis gyermekünkkel az erre a célra elkerített részen, így kipróbáltuk a játékvárat is. Azóta is kedvezményes helyi bérlettel rendszeresen járunk ide. A férjem napközben dolgozik, így a lányaimmal pár órára én is jó társaságban vagyok. Megismertem több helyi anyukát, könnyebben tájékozódom a kisváros lehetõségeirõl. Lányaim kedvence a jól felszerelt baba konyha, babaház, alkotósarok.” Látogató szülõ szerint az elmúlt évben több szombati munkanap volt, amikor neki dolgoznia kellett. Óvodás gyermekei óvodájában nem volt ügyelet, így sikerült a Tátorján Játékvárban megoldania gyermekei egész napos felügyeletét, ellátását. Nem csak az anyukák, hanem a gyermekek véleményére is kíváncsi voltam. Dalma két és fél éves, korát meghazudtolóan nyilatkozik. „Szeretek ide jönni, mert lehet ugrálózni. Sokat gyurmázunk, rajzolunk. Én csiga-bigát szeretek készíteni.” Imike még nem egészen két éves, most tanul beszélni. Mindene saját szavaival a Dia és Édi néni. Gréta, Lia, szinte egész nap énekel, táncizik, önfeledten játszik, szemmel láthatóan boldog, kiegyensúlyozott gyerek. Kell ennél több? Lejegyezte: Novák Éva

ITT A FARSANG, ÁLL A BÁL... JELMEZKÖLCSÖNZÉS a Tátorján Játékvárban!

FARSANGI mulatságra - idén már katalógusból is válogathatnak jelmezkészletünkbõl. Több, mint hatvan féle jelmez - a legkisebbeknek is. Az idén meglévõ jelmezrepertoárunkat további 50 új jelmezzel bõvítettük. A jelmezek kiválaszthatóak nyitvatartási idõben a Játékvárban. Jelmezeink ára: 1.500-2.000 Ft További részletekrõl kérjük érdeklõdjön elérhetõségeinken: tel: 88/482-472, 30/769-54-30 [email protected]

Balatonkenesei Hírlap

2013. január

17

„Európa legszebb könyvtára” A fenti jelzõt már évekkel ezelõtt kiérdemelte könyvtárunk, s most ismét újabb pozitív változásoknak örülhetünk. A fejlõdés, amit lehetne akár egyfajta sikertörténetnek is aposztrofálni adódik egyrészt az önkormányzat által fenntartott intézmény kielégítõ költségvetésébõl, másrészt az uniós pályázatok nyújtotta rendkívüli lehetõségek sikeres kihasználásából. A múlt évben elnyert két könyvtári pályázat összesen 25 M forintot bocsát a könyvtár rendelkezésére, melyet természetesen szigorú ellenõrzés mellett meghatározott idõszak alatt kell felhasználni, a pályázat feltételeit teljesíteni. A könyvtári infrastruktúra fejlesztését szolgálja a 10 db számítógép, a 2 projektor, 2 vetítõvászon, diktafonok, multifunkcionális nyomtatók, valamint az év folyamán használatba kerülõ Szikla adatbázis, az elektronikus katalógus. Kulturális rendezvények, író-olvasó találkozók, helytörténeti elõadások, kiállítások, vetélkedõk, az óvodás- és általános iskolás korú gyerekek számára a könyvtár használatát népszerûsítõ, könyvtárba szoktató gyermekrendezvények, rendhagyó iskolai irodalom órák megtartására nyílik lehetõség. A novemberben elkezdõdött „Könyvtári esték” sorozatunk februártól tovább folytatódik, s remélhetõleg a tavalyihoz hasonló érdeklõdés övezi majd. Balatonkenese Város Jegyzõjétõl mint a Helyi Választási Iroda Vezetõjétõl Balatonkenese Pf.:1. Tel.:88/481-088. E-mail: [email protected] Szám: 954-15/2012/áig. HIRDETMÉNY Értesítem a lakosságot, hogy 2013. március 24. napján HELYI NÉPSZAVAZÁSRA kerül sor az alábbi kérdés tekintetében: Egyetért-e Ön azzal, hogy az új községként létrejött Balatonakarattya Balatonkenesével határos közigazgatási határa a Balatonakarattya Leválást Elõkészítõ Bizottság 8/2012(V.25.) számú határozatával elfogadott javaslatban szereplõ- a Tompa Mihály utca – Juhász Gyula utca – Honvéd utca és Tompa M. utca közötti ingatlanok telekhatára – Rege utca és Tompa M. utca közötti ingatlanok telekhatára – Matacsalja utca és meghosszabbított vonala által meghúzott – határvonal legyen?” A választói névjegyzékbe történõ felvételrõl szóló értesítõt 2013. március 8-ig minden választópolgár kézhez kapja. Kérdéseikkel, kérem forduljanak bizalommal a Helyi Választási Iroda vezetõjéhez. Balatonkenese, 2013. január 16. dr. Nánássy Elek jegyzõ a Helyi Választási Iroda vezetõje

Könyv-, folyóirat és hangzóanyag-állományunk is extra gyarapodást könyvelhet el, mert a fenntartónk által a költségvetésben biztosított (500 e. forint) összegen felül a Márai program pályázatának eredményeképpen újabb 500 ezer forintnyi könyv, hangzóanyag megrendelése vált lehetõvé egy meghatározott lista alapján. Emellett 2012-tõl heti rendszerességgel folyamatosan jutunk a Nemzeti Kulturális Alap ajándéka formájában olyan magas színvonalú fõleg mûvészeti és irodalmi folyóiratokhoz, melyeket egyébként nem tudnánk megvásárolni. A leírtak talán jó bizonyítékai lehetnek annak, hogy a könyvtárak szerepe – még ha úgy tûnhetett is az elmúlt években – nem csökkent, az egyensúly helyrebillenni látszik. Az internet, az elektronikus-könyvek, inkább csak a mai kor olvasói szokásainak változásait mutatják, kiegészítve és nem elvéve az olvasás fontosságának vitathatatlan tényét. Ennek egyik legmeggyõzõbb bizonyítéka volt számomra, amikor év végén a Libri könyváruházban igyekeztem a lehetõ legjobb válogatást bevetve elkölteni a fennmaradt könyvtári pénzösszeget, az üzletben olyan váratlanul nagy embertömeggel találkoztam, hogy – még a közelgõ karácsonyi ünnepeket beszámítva is – kellemes meglepetésben volt részem. Fontos még a könyv, a jó olvasnivaló, a szép kiadású, értékes irodalom, mert bármennyire elcsépeltnek tûnik is a kijelentés, de mûvelt társadalom nélkül valóban szomorú jövõ várna ránk. Minél kevésbé tudja az egyén saját részére megvásárolni, mindazt, amit szellemi komfortérzetéhez elengedhetetlenül szükségesnek érez, annál inkább szüksége van a könyvtárakra! Ezért is hangoztatjuk évek óta, hogy az úgy nevezett Gutenberg-galaxis fölött nem kell és nem is szabad kongatni a vészharangot! Ha kisgyermekkortól arra neveljük gyermekeinket, unokáinkat, hogy az olvasás alapvetõ, fontos, mindennapi igényük legyen, akkor nagy baj nem lehet. Elsõsorban az otthoni minta, de legalább annyira az óvoda, iskola, a pedagógusok, a könyvtárak, a könyvtárosok felelõssége ebben áll! Györgydeákné Takács Hajnalka könyvtárvezetõ

Figyelem! Változatlan beiratkozási feltételekkel, rengeteg új gyermek-, ifjúsági- és felnõtt irodalommal, hangos-könyvvel, kibõvült számítógépparkkal, izgalmas rendezvényekkel várjuk olvasóinkat, látogatóinkat úgy Balatonakarattyán a fiókkönyvtárunkban, mint Balatonkenesén! Február második felében 1-2 hét zárva tartásra lehet számítani, amikor a szükséges selejtezéseket végezzük. Tervezzük, hogy a könyvtári nyilvántartásból kivont használt könyveket márciusban nagyon olcsón kiárusítjuk! Nem elhanyagolható lehetõség ez fõleg azok számára, akik még csak most kezdik építeni saját otthoni könyvtárukat. A kiárusítás pontos idõpontjáról következõ havi újságunkban, illetve szórólapokon, plakátokon informálódhatnak.

18

Balatonkenesei Hírlap

2013. január

ARCHÍV 50. 1976. március l9-én Veszprém megye szakfelügyelõi részére a továbbképzést – Fónay Tibor vezetésével – Balatonfüreden tartották. A téma Németh László pedagógiája volt. Felügyelõi négyesünk – Huszár János, Avar Piroska, Perényi Antalné, Kecskés József – örömmel fogadta a meghívást. Lázba hozott a lehetõség!

Magnószalagról meghallgattuk a nemrég elhunyt író (1975. III. 3.) egyik tanóráját, és a balatonfüredi Lóczy gimnázium avatásán elmondott beszédét, majd Illés Jenõ kritikus Németh László-kutató elõadását. A beteljesülést Sajkód jelentette, ahol a kis ház elõtt Fodor András Németh László emlékezetére írt versét dr.Huszár Pál mondta el. A megemlékezés koszorúját Illés Jenõ helyezte el. A sajkódi ház elõtt A nádtetõn nem lobbant a fény. Szeles március; aludt a lugas. A ház elõtt álltunk: Szerény kis oltár... Hogy fért rá annyi hithû áldozat? Indák szorította, bilincsbe vert falak Õrízték a fényt az éjszakák alatt, S hiába gyötört a hipertónia, Itt volta az ország terített asztala... Katedrádról halljuk még a hangod, Az idõ sodrában szavad ránkharangoz... (K.J.1976. március 29.) (Versemet Flink Kornél megjelentette a Balatonkenesei Hírlap 1991. november 15-i számában.) Ugyancsak hasznos továbbképzésnek számított „A Történelem Tanárok Nyári Akadémiája” Keszthelyen (1976. július 1-9.) az OPI (Országos Pedagógiai Intézet) szervezésében. Tartalmas elõadások, kissé unalmas délutáni foglalkozások, jóízû beszélgetések, séták a városban, hangverseny a Festetics-kastélyban (a Gyõri Kamarazenekar Haydn D dúr kürtversenyét (Friedrich Ádám), D-dúr gordonkaversenyét (Valter Despalj) és Búcsúszimfóniáját játszotta Breitner Tamás vezényletével) jellemezték napjainkat. Meglátogattuk Perényi Antalnét keszthelyi otthonában, aminek csúcspontja Vera és Huszár János bátyám tegezõ viszonyának létrejötte volt eme kinyilatkoztatással: „Verácska, én mától kezdve kegyedet tegezni fogom”. A férj és Piroskával mi is kacarászva, brávózva éljeneztünk.

Jutkával együtt felkértek (MTVB Veszprémi Hivatala Mûvelõdésügyi Osztály, Werner Ottó osztályvezetõ) a „munkás-paraszt fiatalok tanulmányi segítésére” (magyar nyelv és irodalom) Városlõdön 1976. aug. 10-aug. 18-ig. A matematikát Kovács János és Mecseki Lajos, az orosz nyelvet Hebling Lajosné és Schell Béla tanította. Ifivezetõk: Major László, Várnai György. A 8. osztályos továbbtanulásra készülõ gyerekek négy rajba szervezõdtek. Pl. a harmadikba Csopak, Küngös, Csajág, Tihany, Felsõörs, Csehbánya, Urkút, Herend, Szentgál, Hárskút, Városlõd tanulói. Maguk közül választottak rajvezetõt, sport-és kultúrfelelõst, futárokat (gazdasági „ügyintézõk”). A foglalkozások nyolc órától délután 15.30-ig tartottak. Szerveztünk magyar szaktárgyi versenyt, és indokolatlanul restellkedtünk a szoros helyezések miatt, de mindenki elégedett volt: Név Iskola Pontszám Kecskés Judit Balatonkenese 92 Varga Mária Herend-Bánd 91 Pordán Marianna Balatonalmádi 90 Giczi Márta Molnár Gyula 88 Molnár Gyula Bakonyszentlászló 87 Tátrai Anna Bakonynána 84 Szavalóversenyünkön tizenegyen indultak. A gyõztes a csopaki Merczel István lett, aki levelet írt augusztus 24-én Városlõdre: „Mit nem adnék azért, hogy még egyszer eljuthassak Városlõdre. Ha egyszer úgy adódik, hogy nem tudnak szervezni ifivezetõt, akkor én szívesen vállalnám. Sok köszönet az élményekért, a sok szépért és jóért. (Bárcsak még egyszer nyolcadikos lehetnék!)” (Részlet) 1977. augusztusában ismét lelkesen Városlõdön! Kollégáink: Schell Béla, Vörös Kálmán (orosz), Koppányi István, Kohlrusz Ottóné (matematika). A leány-nevelõotthonban megismert, tisztelt és megszeretett Zongor Albinné, Vili 1976. tavaszán Farkasgypüre került. Egyike volt õ azoknak a keveseknek, akik irigységtõl, ellenségeskedéstõl mentesen viszonyultak hozzánk. Kölcsönösen becsültük egymást. Tréfásan Willynek szólítottam, õ engem Jossinak. Megijedtünk a rossz hírek hallatára... Drága Willy! Kifogyott a tollam, ceruzával írok, De Rád mindig örömmel gondolok. Öleljen helyettem lobogva az erdõ! Virulj, derülj, mint a bakonyi fenyõ! Dobd el a gondot, tárd ki szívedet! Sok-sok szeretettel csókolom kezedet. Jossi (1976. március 29.) A KELET-BALATONI BORLOVAGREND HAGYOMÁNYOS VINCE-NAPI BORBÁLJÁNAK IDÕPONTJA:

2013. JANUÁR 26. SZERETETTEL VÁRUNK MINDEN ÉRDEKLÕDÕT! KELT-BALATONI BORLOVAGREND Információ: 06 30 23 796 786

2013. január

Balatonkenesei Hírlap

19

Egy korszak lezárult Sajnálatosan az elmúlt év zárása nem éppen mondható optimálisnak, mivel névadó szponzorunk (Katica Pékség) Gyenge Katalin bejelentette, nem kívánja tovább pénzzel támogatni egyesületünket. Ez nem azt jelenti, hogy bizonyos formákban nem segíti a BLC munkáját, de mint fõszponzor kivonul. Ezúton szeretné kifejezni az egyesület vezetõsége köszönetét az eddigi támogatásért! A távozás mögött nincs semmi személyes vagy szakmai ok, csupán gazdasági kérdés. Sajnos szezon közben ez igen nehéz helyzet elé állította az egyesület vezérkarát, mivel a költségvetés igen komoly részét a Katica Pékség biztosította. Az egyesület elsõsorban helyi vállalkozókat szeretne megnyerni magának, de természetesen minden támogatónak örül. Zubor Zoltán elnök reményei szerint február elején aláírás kerülhet egy új szponzori szerzõdésre és a tavaszi szezont már esetlegesen az új cég nevével fémjelezve kezdheti meg. - A Katica Pékség támogatásának a megszûnésével kapcsolatban Balatonkenesén lehet hallani olyan „jól informált” személy (személyek) véleményét is, akinek fogalma sincs az egész dologról. Õ azt állítja, hogy a Katica Pékség az úgymond nem megfelelõ szakmai munka miatt vált el a klubtól, holott ezen információnak semmilyen valóság alapja nincs. Gyenge Katalinnal történt egyeztetések után kijelenthetõ, hogy az elvállásunknak csakis gazdasági oka van. Fogalmazta meg Vajda Béla a BLC vezetõségének véleményét. Csapataink megkezdték a felkészülést a tavaszi szezonra. A felnõtt csapat heti három edzéssel készül a bajnokságra. Hétfõnként a Rády Sportcsarnokban labdás edzéseket vezényel Horváth Gábor vezetõedzõ. Csütörtökön és szombaton Tóth András igazgató jóvoltából, a Balatonkenesei Honvéd Rekreációs Központ ad otthont az erõnléti edzéseknek. Februártól szombatonként - esetenként szerdán - edzõmérkõzések szerepelnek a felkészülési programban. Horváth Gábor: - Az új igazolásoknak köszönhetõen erõsödik a csapat, sokat várok tõlük. A csapategységet tovább kell erõsíteni, még bátrabb, még támadóbb futballt kell játszanunk, ehhez megvannak a megfelelõ labdarúgóink. A jó alapozás után komoly sanszunk van egy jó helyezés elérésére. Az érkezõk névsora: Takács László (Balatonalmádi SE), Tóth Balázs (Szabadbattyán SE), Tóth Bence (Polgárdi), Tóth Zsolt (Dég), Varga Tóth Sándor (Nagyveleg SK). Takács „Cuba” László visszaigazolása a gyorsabb és kreatívabb futballt segítheti. Tóth Balázs neve ismerõsen csenghet szurkolóink számára, mivel a nyári felkészülési mérkõzésen 5:3 ra nyert csapatunk Szabadbattyán ellen, és ellenfelünk mind a három gólját Balázs szerezte. Sajnos távozók is vannak, mivel Horváth Tamás és Rusvai György Balatonalmádiban folytatja a labdarúgást. A vezetõség még egy védõt és egy kapust szeretne igazolni. Az ifi a bajnoki nyitány, a tabella legtetejérõl várja, így nem csoda hogy szakmailag pontosan megtervezett, nehéz felkészülés vár a „csikókra”. Az ifjúsági csapatunk (U19) felkészülése, Bakos Tibor irányítása mellett a következõ képen alakul. Bakos Tibor: - A 8-hetes idõszakban heti 3 edzés szerepel a programban, ami egy tornatermi labdás edzést és két alkalommal száraz futást jelent. Az év eleji felkészülés mindig idõjárásfüggõ. Talán az utolsó 3 hétben már tudjuk használni a futballpályát, enélkül nagyon nehéz lenne érdemi szakmai munkát végezni. Az edzések mellett legalább 3 edzõmérkõzést szeretnénk játszani, ennek szervezése folyamatban van. A télen egy új igazolásunk van, Kõrõsi Csaba személyében, aki az õszi szezont végigedzette a csapattal. Az elõkelõ elsõ helyen várjuk a tavaszi szezont, még jobb teljesítmény kell céljaink eléréséhez, mint az õszi volt, ez meggyõzõdésem. Igyekszünk az elvárásoknak megfelelni!

Serdülõ csaptunk (U16) is javában készül a tavaszra. Hencz Dénes edzõ: - Szerencsénkre a világvége elmaradt, így itt van a 2013- as év, új reményekkel, új kihívásokkal és feladatokkal. Mindjárt a legelején, meg kell szerezni a kellõ alapot a tavaszi rajtra. Persze az is igaz, hogy a jelenlegi labdarúgó tudomány állása szerint mindent labdával kell csinálni, azért ne felejtsük el, megfelelõ alap állóképesség nélkül mit sem ér a labdás ügyesség, a technika. Az atlétika után ebben a sportágban futnak a legtöbbet a sportolók - sõt talán itt van legjobban igénybe véve a szervezet. Melyik sportágban futnak még a sportolók 90 percen keresztül? Ehhez meg kell szerezni a megfelelõ vital kapacitást, amit csak futással lehet elérni. Ennek megfelelõen heti két edzés lesz, egy tornatermi és egy kinti- futó edzés, illetve az edzõmérkõzések következnek az idõjárás függvényében, melyeket hamarosan lekötünk. Az emberi szervezet úgy mûködik, mint egy profi hangszer, ha rendszeresen használjuk, és mindig behangoljuk - csodákra, szép hangokra képes, ha nem foglakozunk vele, nem ápoljuk - hangoljuk, elõbb-utóbb hamissá válik. Ezért hiszek a kemény, alázatos munkában, fõleg ebben a korosztályban, ahol igazán terhelhetõk a játékosok. Bízom a sikeresebb tavaszban és a játékosaimban. Zárszóként pedig egy szívet melengetõ eredmény az óévrõl: a Balatonalmádi teremtornán a csapat minden mérkõzést megnyerve elsõ helyezést ért el. Sajnos betegség miatt nem lehettem tanítványaimmal, így a csapatot Bakos Tibor vezényelte, köszönöm a segítségét! CSAK A FOCI, CSAK A KENESE! –zárta gondolatait. A legkisebbek az óévet egy nagyon jó hangulatú „Apák a Fiaik ellen” kispályás mérkõzéssel zárták. A mérkõzés eredménye 9:9 lett. A vidám foci után sütemény és üdítõ, valamint kisebb meglepetés várta a lurkókat és szülõket. Az U7, U9, U11 és U13 csapatok teremben készülnek. Az edzéseket Vajda Béla irányításával Török Ferenc és Hanák István végzi. Egyesületünk március elsõ szombatján rendezi meg a 3. Sportbált. Jegyek kaphatók az egyesület vezetõségénél. További információ 30 330 4222 telefonszámon. Látogasson el honlapunkra keneselc.hu vagy kövesse a BLC életét a http://www.facebook.com/pages/2008-BalatonkeneseLabdarúgó-Club oldalán. Köszönet a támogatásért a Farkas és Társa Kft-nek. Hajrá, Kenese! Médiatámogatónk az Öböl TV BLC vezetõség

TÚR DE FLANC HASZNÁLT RUHA ÜZLET

30% TÉLI AKCIÓ! BÁLI RUHÁK GYERMEKRUHÁK NÕI- ÉS FÉRFI FELSÕRUHÁZAT KABÁTOK FARMEROK CÍM: BALATONKENESE, SZÉCHENYI UTCA 18. (ÖCSI UDVAR) TEL: 06 30/853-4498 NYITVA TARTÁS: HÉTFÕ-PÉNTEK: 10.00-17.00 SZOMBAT: 9.00-12.00 VASÁRNAP: ZÁRVA

Balatonkenesei Hírlap

20

2013. január

Mészáros István svédmasszõr Gerincmasszázs, csontkovácsolás, frissítõ masszázs, talpmasszázs, talpmasszírozás, fényterápia, földsugárzás mérés. Balatonkenese, Tiker u. 3.

Bejelentkezés: 06 70 93 86 393

Könyvelés, bérszámfejtés teljes körû ügyintézéssel SZAKKÉPZETT KOLLÉGÁKKAL VÁLLALJUK KFT-K, BT-K, EGYÉNI VÁLLALKOZÓK KÖNYVELÉSÉT, TELJES KÖRÛ ÜGYINTÉZÉSSEL:

• SZÉCHENYI KÁRTYA IGÉNYLÉSE, HOSSZABBÍTÁSA • KÖNYVELÉS, BÉRSZÁMFEJTÉS • HAVI JÁRULÉK BEVALLÁSOK ÉS UTALÁSOK KÉSZÍTÉSE • TELJES ELEKTRONIKUS ÜGYINTÉZÉS • ADÓBEVALLÁSOK KÉSZÍTÉSE (MAGÁNSZEMÉLYEK RÉSZÉRE IS!) Igény szerint vállalunk továbbá önálló bérszámfejtést utaláslistával és vegyes-bér nyomtatással, valamint ‘08-as bevallás készítéssel. Irodánk 1998 óta mûködik Lepsényben, és 2011-ben irodát nyitottunk Balatonakarattyán is. NYITVATARTÁS: ELÉRHETÕSÉGEINK: Lepsény, Fõ út 1,: Vargáné Jakab Zsuzsa vállalkozó 00 H, Sz, P: 8 – 1200 Tel./fax: 22/585-014; 22/585-013 00 K, Cs: 12 – 1600 Mobil: 30/237-2952; 30/376-6288 Balatonakarattya, Gyóni G. út 20. e-mail: [email protected] K, Cs: 1000 – 1500

Balatonkenesei Hírlap

2013. január

21

100 forintos hirdetések HASZNÁLTRUHA

CSALÁDI HÁZ/NYARALÓ/TELEK ELADÓ közvetlen vízparti ingatlan Balatonkenesén a Kikötõ utcában. (1398 nm-es telken lévõ 222 nm alapterületû, kétszintes (2 x ~222 nm), lapos tetõs családi ház). Érd.: 06-70/562-3669

Alig használt lány gyermek ruhák, cipõk, tanulócipõk újszülött kortól valamint, babakád állvánnyal, légzésfigyelõ, overálok eladók. Érd: 06 20 261 6967

Eladó Balatonkenesén 4890 m2-zártkert /öreghegy/ felújításra szoruló pincével, panoráma kilátással a Balatonra, csak egyben eladó! Ár: 13,5 M Ft. Érd: 06 30 29 053 02 vagy 06 30 46 191 13

SZOLGÁLTATÁS/VÁLLALKOZÁS KULCSMÁSOLÁS, ZÁRJAVÍTÁS, ZÁRCSERE, KÉSÉLEZÉS, TALABÉR KÁROLY 8174 BALATONKENESE MIKES KELEMEN U. 20/1. TEL.: 88/491-153 MOBIL: 06 30 32 31 074

Balatonkenese központjában kettõszobás, közmûvesített, gázfûtéses, felújításra szoruló családi ház eladó. Balatontól 5 perre. Irányár: 8,5 millió Ft Érd: 06 70 396 5471 Eladó Balatonkenesén a Tikker völgyben 720 m2-es rendezett telken 32 m2-es felújított faház eladó. Víz, villany, csatorna van, Balaton 20 perc séta. Tel.: 06 20 933 6459

Szolgáltató kft-nk vállalja nyaralóknál kertgondozást, takarítást, gondnoki feladatok ellátását. Balatonkenese 30 km-es körzetében. Érd: 06/30/240-2362 Pedikûr, manikûr, természetes körömfestés. Kérésre házhoz megyek! Érd: 06/30/214-1000 Maszlag Építõipari Kft. Fõ profilunk az építés. Tel.: 06 30 946 84 55

AUTÓ/MOTOR Skoda felicia, magyar rendszámmal, 82.000 km-rel megkímélt állapotban eladó. Érd: 06 30 396 9188 ADÁS/VÉTEL 3,5 kw-os függeszthetõ gáz infrák, vezetékes gázra is köthetõk, valamint 2 db 22 kg nagy PB Palack, disznóvágás kellékei-daráló, töltõ, 60 literes üst, sózó edények - újszerû állapotban eladók! Érd: Balatonkenese, Kossuth utca 38/A Eladó kitûnõ állapotban lévõ Samsung 55 cm TTX-es Tv, valamint ASUS K50 laptop akku Érd: 06 70 571 6237 Gyúródeszka (két méretben), sodrófa (2 fajta) tálcás kenyérszeletelõ, valamint papír-zsebkendõ tartó eladó. Érd: Balatonfõkajár, Kossuth utca 47. Tel.: 06 30 296 5497 5 kg dióbél jutányos áron eladó. Tel.: 06 20 334 05 03 NÖVÉNY/ÁLLAT Balatonalmádiban columnóris, Alumii, Stordus, Nyugati tuja, Tiszafa, Plicata, sövénytuják valamint norman fenyõ õstermelõtõl eladó. Érdeklõdni: 88/438-296 ESTE

Számítógépek teljes körû karbantartása, adatmentés, vírusirtás, helyszínre történõ kiszállással. Tel.: 06-30-2622-103 „3 királyfi- 3 királylány” mozgalom keretében vándorbölcsõt keresünk kenesei asztalosok közremûködésével. Fazekasné Piroska - 06 20 334 05 03 FIGYELEM! GÁZKÉSZÜLÉKEK –JAVÍTÁSA- KÖTELEZÕ IDÕSZAKOS FELÜLVIZSGÁLATA. Bejelentés: 06/70/574-8343, 06/20/915-3237 Nagykonyhai villamos, és gázüzemû berendezések javítása, karbantartása, felülvizsgálata. FULL-UNIVERSAL Kft. Balatonakarattya Árpád út 50. Bejelentés: 06/70/574-8343, 06/20/915-3237 Mobil fodrász! Kérésre ismét házhoz megyek! Szecsõdi Melinda Tel.: 06/30/450-5893 Gyermekfelügyeletet vállalok! Érd: 06 20 213-9630 Adóbevallások készítését vállalom! Pércsi Valéria Tel.: 06 88 482 608, 06 30 3920 952 Adóbevallások készítését vállalom. Schauermann Zoltánné Érd: 06 70 946-2356 JÓKÍVÁNSÁGOK/KÖSZÖNTÕK A polgári szövetség nevében boldog új évet kívánok mindenkinek! Rézmûves Károly A Generali Biztosító nevében minden kedves ügyfelemnek boldog új évet kívánok! Rézmûves Károly

T

MAXI Autósiskola Kft. Veszprém Ádám Iván u.11. Tel.: 88/401-879; 20/9464-985 FACEBOOK: Maxi Autósiskola Kft.

TANFOLYAM INDUL SZEMÉLYGÉPKOCSI, MOTOR KATEGÓRIÁBAN BALATONKENESE KULTÚRA HÁZÁBAN 2013. január 31-én 17.00 órakor ELMÉLET: 15000 Ft

Gyakorlat: 3000 Ft/óra

JELENTKEZÉS: TELEFONON, A HONLAPUNKON VAGY A HELYSZÍNEN www.maxiautosiskola.hu

Balatonkenesei Hírlap KÖZÉRDEKÛ TELEFONSZÁMOK:

A Polgárõrség telefonszáma: 06 30 273 04 86 Ha aktuális szabálytalanságot észlelnek, a közterület-felügyelõk a következõ számon hívhatóak hétvégén is: 06 30 225 94 45. Városgondnokság elérhetõsége: 06 88 481 650, mobil: 06 30 320 51 02 *** Hulladéktömörítõ címe: Balatonkenese, Dózsa György út végén. 2012. szeptember 3-tól hétfõtõl péntekig 07-15 óráig - szombat-vasárnap: ZÁRVA Csak zöldhulladékot illetve kommunális hulladékot lehet beszállítani. Átvételi díja: 3175 Ft/m3

Szili Balázs Egyéni vállalkozó, asztalos Vállalok egyedi bútor és nyílászáró gyártást, javítást, zárcserét, bérgyalulást, egyéb famunkákat. Lapra szerelt bútorok összeállítása (IKEA, Retz)

06-70/266-1426 www.famesterasztalos.hu

T-Regina Autósiskola Kft. TANFOLYAM INDUL BALATONKENESÉN KRESZ OKTATÁS ÚJ, KORSZERÛ BERENDEZÉSEKKEL GYORSAN, OLCSÓN B KATEGÓRIÁKBAN ÉRDEKLÕDNI ÉS JELENTKEZNI NYIRI GÁBORNÁL Tel: 30/9941-877; Este 06/88/785-641

ORVOSI ÜGYELET: BALATONALMÁDI, PETÕFI SÁNDOR U. 2-4. TEL.: 88/412-104

LAPZÁRTA: FEBRUÁR 10. BALATONKENESEI HÍRLAP Balatonkenese Város Önkormányzatának havilapja Polgármester: Tömör István Alapító szerkesztõk: 1913 - Czakó Gyula 1990 - Kürthy Lajos - Taródi Flink Kornél Szerkesztõség: Közmûvelõdési Intézmény és Könyvtár 8174 Balatonkenese, Táncsics M. u. 24. Tel./fax: 88 594 500; e-mail: [email protected] www.balatonkenese.hu Felelõs szerkesztõ: Gyõrfi Károlyné Olvasószerkesztõ: Márkus Zoltán Készült: Tradeorg Nyomda, 8184 Balatonfûzfõ-gyártelep

2013. január

Közérdekû információk A Polgármesteri Hivatal címe: Balatonkenese, Béri Balogh Ádám tér 1. e-mail: [email protected] web: www.balatonkenese.hu (88) 481-088, (88) 481-087 Fax: (88) 481-741 Az Igazgatási Csoport és a Pénzügyi Csoport ügyfélfogadási ideje: Hétfõ, szerda: 8–15.30 Péntek: 8–12 A Mûszaki Csoport ügyfélfogadási ideje: Hétfõ, péntek: 8–12 Szerda: 8–15.30 A polgármester ügyfélfogadási ideje: Kedd: 8–12 A jegyzõ ügyfélfogadási ideje: Szerda: 8–12 A Küngösi kirendeltségen: Kedd: 8–12 A Pénzügyi Csoportnál a pénztári órák idõpontja: Hétfõ: 9.30–12 és 13–15 Szerda: 9.30–12 és 13–15 Településrészi Önkormányzat Balatonakarattya, Iskola u. 6. Képviselõi fogadóóra: minden hónap elsõ hétfõjén 17–18 óra között Háziorvosi ellátás: Balatonkenese, Táncsics u. 3. 1. sz. körzet: Dr. Németi Sándor (30) 432-16-55 Rendelõ tel.: (88) 481-340 Rendelési idõ: Hétfõ-kedd: 12.30–16 Szerda, csütörtök: 8–12 Péntek: 8–11 2.sz. körzet: Táncsics u. 3. Dr. Détár Bianka (30) 98-94-302 Rendelõ tel.: (88) 769-155 Rendelési idõ: Hétfõ: 10.30–12 Kedd: 8–10.30 Szerda: 14–16 Csütörtök: 12–14 Péntek: 10.30–12 Balatonakarattya, Szent I. tér 1. Dr. Détár Bianka (30) 98-94-302 Rendelõ tel.: (88) 769-155 Rendelési idõ: Hétfõ: 13.30–16 Kedd: 13.30–15.30 Szerda: 12–13 Csütörtök: 8–10 Péntek: 8.30–10 Gyermekorvosi körzet: Balatonkenese, Óvoda u. 8.  70/ 315-7965 Július 1-jétõl: Dr Meláth Viola H: 10 - 12 h-ig K: 13 - 15 h-ig Sze: 10 - 12 h-ig Cs: 13 - 15 h-ig P: 10 - 12 h-ig Tanácsadás: K: 12 - 13 h-ig Cs: 12 - 13 h-ig Balatonakarattya, Szent I. u. 1.  70/315-7965 Dr Meláth Viola H-K-Sze-Cs-P: 8-9 h-ig

Változás!

22

Fogorvosi körzet: Elõzetes bejelentkezés alapján Balatonkenese, Óvoda u. 8. Dr. Thury Vivien (88) 491-683 Rendelési idõ: Hétfõ, csütörtök: 13–18 Szerda, péntek: 8–12 Változott rendelési idõ: Kedd, 8-13 Tátorján Gyógyszertár: Balatonkenese, Balaton u. 57. (88) 481-283 Hétfõ-péntek: 8–17 Állatorvos: Balatonkenese, Gyógyszertár u. 2. Dr. Zoltán Levente (70) 436-5079 Hétfõ-péntek: 17–19 Területi Szociális Szolgáltató: Balatonkenese, Fõ u. 43. (88) 482-943 Szakápolói szolgálat Balatonkenese, Kossuth u. 42. (88) 481-654 Városgondnokság Balatonkenese, Fõ u. 43. (88) 481-650 Óvoda Balatonkenese, Balatoni u. 63. (88) 574-802 Balatonakarattya, Bakony u. 7. (06-30) 330-9992 Iskola Balatonkenese, Bajcsy Zsilinszky u. 10. (88) 481-844 honlap: www.pilinszkyiskola.hu e-mail: [email protected] Kultúra Háza: Balatonkenese, Táncsics M. u. 24. (88) 594-500 e-mail: [email protected] Tourinform Iroda: Balatonkenese, Táncsics M. u. 24. (88) 594-645 Nyitva tartás: Hétfõ-péntek: 9–15 e-mail: [email protected] Könyvtár: Balatonkenese, Táncsics M. u. 22. (88) 574-980 e-mail: [email protected] Nyitva tartás: Hétfõ: 14–18 Kedd, csütörtök: 10–16 Péntek: 14–18; Szerda: 13–16 Tájház: Balatonkenese, Kossuth u. 6. (06-30) 8371-853 Nyitva tartás: keddtõl szombatig: 10–12; 14–16. Könyvtár, Közösségi Ház: Balatonakarattya, Iskola u. 6. (06-30) 571-1947 Nyitva tartás: Hétfõ-szerda-péntek: 10–14 Idõsek Klubja: Balatonkenese, Táncsics M. u. 20. Nyitva tartás: Hétfõtõl–péntekig 7.30–16 Sportcsarnok: (88) 06-30-275-9359 Rendõrség: Balatonkenese, Bajcsy-Zs. u. 2-4. (88) 584-970, 584-971 Vízirendõrség: Siófok, (84) 310-712 Vasútállomás: (88) 481-017 (akarattyai vonatközlekedésrõl is információ itt)

EON: Veszprém, Kossuth L u. 1-2.. (40) 444-000 Mûszaki hibabejelentés: (36-80) 301-301 DRV ZRt. Ügyfélszolgálat Siófok  06 40 240-240 Gázmûvek: Veszprém, Mártírok útja 9. (88) 423-278 POSTA: (88) 481- 300 Református Lelkészi Hivatal: Táncsics u. 13.  (88) 481 348 Római Katolikus Plébánia Hivatal: Táncsics M. u. 10.  (88) 481- 146